ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Kozma Szilárd:

A költő szent személye

Minden rendben bennem és kívülem. Én, így látom ezt:
A költő igent mond a nemre, de nem mond nemet az igenre.
A költő nem trágárkodó légiós és nem vallásos idegen,
hanem az Istenember mindenkori ébresztő mécsese.
A költő: harangzuhogás önmagában mindenek előtt:
Ő az ős-ok kikezdhetetlen és örök-érvényű megtestesülése.

Ő a legfőbb misztész és a legszebb eszme-játszma.
És van, amikor egyenesen ő az Isten Teremtő Igéje,
mivel lelke az örök Logosz – Tündérkertjének
a Délkelet-ruhája.

A költő teste az áhítattól menekített kegytárgyak szentélye,
a költő, a névtelen bolondoknak a szent nevét megismerő,
halálosan komoly vértanúság meg nem értett halála,
mivel Ő egyedül a gyalázatot nem ismerő csecsemők
mese-erdejében csendben sétálgató, álruhás királya.
Vagyis, ő a teremtést kiváltó Isteni vágyak rejtett célú megjelenése,
és ezért Ő az egyedüli ember, aki már a születése által is,
a teremtés céljába beavatva érkezik a világra.

Ezt a szakrális jegyet viseli homlokán a kuplerájban,
a kocsmában és a család szent fészkében is egyaránt,
és ezért nevet kergén, amikor más táncol,
ezért szenved titokban a boldogságtól,
és ezért végzi az életét a lövészárkok húgytavában
is oly megdicsőült-szégyenletesen
mint Radnóti vagy Rimbaud egy - egy tudományos értekezleten.

Ezért hagynak majdnem mindig egy-, vagy néhány tévelygő gyermeket,
haszontalan gondolatot, vagy annak tűnő verset,
használt ruhát és használt jegyzettömböket, üres ágyat, üres tájat, üres sorsot
és üres szobrot maga után egy - egy költő.
- Hiszen ő az Istennek az ugyan el nem bukott, de a dicsőségbe bejutni,
mindig csak a halál után képes angyala, akinek az élete és életműve
annál titokzatosabb minél inkább világosabb,
és az életcélja is megfejthetetlenül rejtélyes,
mint egy polgárjogi harcban a semmibe tűnt délkeleti mandala.

II.

Az élet vége igazából nem a kórházi kezelések hivatalos befejeződése.
Az élet vége, a szent ön- és Istenárulások végzetes végének a lezárulása:
Az ember mindig visszaérkezik oda, ahol a teremtésben az első árulását elkövette
és a tragikus látványba végzetesen beleszeret végre.

De van, amikor ez sem történik meg és ilyenkor a halál nem más,
mint a költő feletti isteni kegyelem irgalmas megjelenése.
Ezt, a láthatatlan körben-forgást követő mágikus visszatérést
viszont, csak a költő képes vállalni, a rejtett romlottsága
és eszményi esendősége mindig virágzó, hősies nevében.

Ezt, az élet meggyötrése révén elérhető Isten-látás utáni szenvedést
nem képes vállalni más, a költőhöz hasonlóan megvilágosodott emberi lélek,
mivel ehhez a rejtett isteni üzenetek megfejtését lehetővé tevő tehetség is szükséges.
Ezért imádkozik teljesen másképpen költő, mint a hivatásos szent.
És ezért kegyetlen önmagával és kegyetlen az isteni hasonmás-mindennel:
kegyetlen a káprázat-imádattal szemben is, miközben
a szeretet-sóvárgása pokoli tűzét akarja megérinteni,
és megérteni... Hiszen a költő nem teljesen Bolond,
de hivatást nem érez még Prométheuszi tűz-rabláshoz sem.

Inkább a krisztusi szenvedélynek a veszélyes értelme a költő szent eszméje,
mivel őt a világba tévedt brahmani kalandorok gyönyör-vágya hajtja, és
tehát Ő az Első Istenember utolsó káprázata és ő az utolsó lélek megváltásának
a letéteményese is egyben. Mivel több mint művész, de nem krisztusi szent,
soha nem lehet eredeti, belevaló bohém, habár nagyon vágyik erre,
de hiába, mert Ő, akár a poklok katakombáit bejárva sem képes ámítani magát,
mivel soha, senkivel "nem tud lépni egyszerre."

Hát mit tehet az ilyen szenvedélyes ige-mondó, test-hordozó kóbor-lélek?
- Akárcsak más nyugtalan éjszakázó, látomásaival az ellenség-képzeteteket,
rombolja fáradhatatlan kitartással és csaknem eszelősen, miközben
önmagának: az Isteni öntudatnak üzenget a palack- postába zárt verseivel
a golgotai erőterek zugaiban megfejthetetlenül lebegve az ég és a föd között
csak lebegve örökre.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/