ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

7) Az Ok és az okozat Törvénye.
Más nevein: A HATAS ÉS A KÖVETKEZMÉNY, vagyis A HATÁS ÉS A VISSZAHATAS törvénye, Az örökösödés és a SORS törvénye, illetve:
A KARMA TÖRVÉNYE.
Az Ok és az okozat (a Következmény) Törvénye alapján, a megnyilvánult világban -és ezáltal a mi személyes életünkben is-, minden létrejött dolognak, eseménynek, történésnek, folyamatnak és jelenségnek jól meghatározható (és megtalálható) kauzális, vagy spirituális – szellemi oka van. Nem csak a fizikai – természeti világ jelenségeinek, de az asztrális – érzelmi világ jelenségeinek, sőt, még a gondolati világunk és a képzelti világunk jelenségeinek is, létezik az ős-idea világban, egy kauzális ős-oka. Ezért, semmi abból, ami adva van és ami velünk, vagy körülöttünk megtörténik nem véletlen. A Karma törvénye alapján tehát “Nincs hazárd és nem létezik véletlen” (Kybalion).
Nem csak a betegségekre, vagy életünk különböző szerencsésnek mondott, vagy tragikus eseményére vonatkozik ez, mert, a fentiek alapján, véletlen nem létezik még az úgynevezett balesetek esetében sem, hanem a különböző pszichikai és a mentális állapotainkra is és a sorsunkat formáló, mágikus erejű képzeletünkre is. Így maga a Teremtő (Isten) első megnyilvánulása, az egyetemes teremtés sem véletlen, hanem azt egy másik, belső és abszolút ok váltja ki, amit mi is, a Bibliai neve alapján Lilithnek nevezünk, és ami nem más mint az eleve létező abszolút boldogságnál még nagyobb boldogságra, és ez által a tökéletes állapotra: a más-állapotra való abszolút sovárgás. Ezért mindennek ami van végül is a Lilithnek nevezett, a létező ős-boldogságra való sóvárgási jelenség a kauzális ősoka. Minden anyagi – természeti, asztrális, vagy mentális jelenség, végül is csak ebből az őssovárgásból eredő okozat (eredmény, vagy következmény), mivel hogy minden okozatnak van egy oka és egy, vagy több létező, vagy csak a jövőben megnyilvánuló, számunkra esetleg érzékelhetetlen és észlelhetetlen (tehát a jövőben) megnyilvánuló következménye. A véletlen, a hazárd, az abszurd és a szerencse, vagy a szerencsétlenség nem létezik tehát, még akkor sem, ha érzékszerveink és gondolkozásunk számára, amely nem képes átlátni a finom ok-okozati összefüggések és szövevények hálózatát, néha valóságosnak tűnik ezek létezése.
Minden, ami van tehát, az ok és az okozat törvénye alapján keletkezik és így is jön létre. Nem a semmiből, mert semmi sem hat okozat nélkül és az okozatok nem jönnek létre véletlenszerűen, és semmi nem szabadul fel a hatás és a visszahatás törvénye alól. Ezért, e tőrvény alapján, nem létezik véletlenszerű, korai halál sem, mivel a gyermekek lénye az őket megszülő édesanyjuk mágikus erejű képzelet-világának a kifejezései 14 – 15 éves korukig, azt követően pedig ez a tudattalan és önkéntelen, asztrális anyai hatás, egyesül és összegeződik a nevelés és a kamasz gyermeknek az ugyancsak mágikusan ható személyi képzeleti tevékenysége hatásaival. Az élet jelenségei tehát, a halállal együtt, mind, de mind a létezés ősforrásából, az első, isteni teremtői imaginációból erednek és az abszolútumból induló, az anszolút Lilith által kiprovokált kauzális - teremtési okoknak a következményei. Illetve, ezeknek a kauzális okoknak a létezés ősszubsztanciájába indukált ideális, mentális és lelki okozatainak a következményei. Ezért, sem a természeti környezetünk szennyezettsége és zavartsága, sem a társadalmi – politikai életnek az átláthatatlan, abszurd határozatokkal és egyes társadalmi rétegekre kárt és nyomort hozó döntésekkel és kegyetlen eljárásokkal tarkított szövevényessége, nem véletlenszerű, hanem egyrészt a Lilith által indukált egyéni és csoport-önzésnek és kapzsiságnak, valamint a biztosítási ösztönnek a közösségi méretű következmémnye. Illetve, ezen ősi ambícióknak és félelmeknek a törvények közös eredője szerinti következménye.
Így például a szerencsétlenül járt, vagy rendkívüli betegségekben születő és szenvedő gyermekek, olyan információs - energetikai struktúrák megtestesülései, amelyek összhangban állnak az anyai ági ős-szüleiknek, de főként az édesanyjuknak és az anyai nagyanyjuknak a tudattalan képzeletében, huzamos ideig zajló és felszínre nem kerülő – Tehát a tudatosítás révén fel nem oldott! – lelki tevékenységével, vagyis ezek a gyermekek az anyák rejtett félelmeivel, lét-képzeleti zavarosságával, önkéntelen és tudattalan gyűlölködésével és agresszivitásával vannak feltőltve már a megszületésük idején. Röviden tehát: az anyának az intenzíven és huzamosan átélt, és ugyancsak az anyai ági karmájából eredő diszharmonikus pszicho - mentális tevékenysége összhatásával érkezik a világra minden gyermek. Így a szerencsétlennek született, illetve betegnek és úgymond nyomorultnak született gyermekek, a fizikai - természeti személyükben ártatlanok ugyan, de a kauzális és a spirituális lényük rendeltetése szerint, az eredő szellemi meghatározottságukban tehát, kaotikus - zavaros információs - energetikai struktúrákból létesültek, azoknak a megtestesülései. Így például egy, a szervezetében eleve a kábítószer elvonási tüneteivel, vagy éppenséggel AIDSZ vírusokkal született gyermek, de az is akit csak csecsemő korában fertőztek meg, az anyának a határállapotba jutott szexuális zavarodottságának és a zavaros sóvárgásaiból adódó feszültségeinek a következményeit viseli a testében.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden gyermek-nyomorúságért az anyák, illetve az anyai ági őszülők a hibásak, akiktől a gyermekek a kiegyenlítődési életfeladatokat tartalmazó, karmikus spirituális programjaikat öröklik, illetve akiknek az öntudatlan mágikus képzeletvilágának a közvetlen megtestesülése a gyermek, hiszen a rezonancia (a hangoltsági) törvénye alapján az apák és a rokoni környezetük, de még annak a korháznak a személyzete is, amelyben megszületnek, mind összhangban van azzal, a szexualitás (a Nemek törvénye) rendeltetéséhez kapcsolódó szellemi – spirituális tévképzetekkel amelyeknek a következménye és a megtestesülése az AIDSZ vírussal fertőzött gyermek. Ennek a magyarázata a vallások által az ős bűn névvel jelölt spirituális mozzanatnak a metafizikai értelmezéséhez vezet.
A mi jelenlegi életünknek, életkörülményeinknek, betegségeinknek, harmonikus vagy diszharmonikus párkapcsolatainknak (házastársi - élettársi viszonyainknak), rokoni (szülő és gyermeki) kapcsolatainknak is jól meghatározott szellemi indító-okai vannak. E tőrvénynek a szubtilis, szellemi háttere és következményei viszont nem fedhetők fel és nem érthetők meg a maguk teljességében a nyugati filozófiák szemszögéből, vagyis: a kényelmi és termelési eszközök (technológiák) segítségével a boldogságát és önmegvalósítási sikereit hajhászó ember fölöslegben termelő - fogyasztó mentalitása szemszögéből. Az egyetemes törvények tehát, semmiképp nem értelmezhetők helyesen a tudományos elméleteiket és az axióma rendszereiket kizárólag az un. természettudományok eredményeire alapozó embertanok segítségével (lásd: kulturális antropológia, szociológia, pszichológia), illetve ezek összegeződésének: a humanista eszméknek a segítségével. Ezek az egzaknak nevezett, de valójában csak precíz tudományágak ugyanis, eredetük szerint a természeti környezetét legyőző, azt kirabló, kiszipolyozó, felforgató és összezavaró (beszennyező) civilizált ember lelkiismeretének az elaltatását szolgálták, illetve ebből a szemszögből, az emberi hódítás és ellenőrzés, illetve az ember természet - ellenes (!) beavatkozás jogosságának, szalonképesebb tudományossággal: a természet - ellenes beavatkozásnak az objektív kikerülhetetlensége elvének a szempontjából (alapállásból) állították fel axiómarendszereiket.
És persze, nem érthető meg a Karma Tőrvényének a tulajdonképpeni szelleme a környezetét tudományos objektivitással beszennyező és tönkretevő "felvilágosult" embernek a termelő - fogyasztó életkoncepciójával kiegyező keresztény egyház azon dogma tételéből sem, miszerint az életben minden jó az Istentől és minden baj az ördögtől származik. Bármit meséljenek a teológusok a szabad akarat kérdéséről, e dogmatétel elfogadásával az egyház leszállította az embert egy, az állati rangnál mélyebb szintre, aminek következtében, az úgy is viselkedett és úgy is bánt az embertársaival és a természettel, mint egy természet - ellenes intelligenciával bíró lény, aki a tőle függetlenül létező, és az ő akaratától és képzeletétől függetlenül őt manipuláló Teremtőnek a kreatúrája és a külső - ördögi - gonosz hatalmaknak a kiszolgáltatott alanya. E koncepció szerint a betegségeket, vagy más szerencsétlenségeket is azért kell az embernek el szenvednie, mert nem ájtatoskodott és nem imádkozott elég buzgón és elég helyesen a templomban, vagy - a régebb hangoztatott vallásos koncepció alapján - azért mert őt (mármint a beteg és a nyomorult személyt) kivételesen szereti az Úristen.
Az, hogy saját agresszív mentalitása és zavaros képzeleti tevékenysége következtében szenved egy felnőtt ember a benne és általa is megnyilvánuló Mágia, a Rezonancia, vagy a Hatás és a Visszahatás Tőrvénye alapján, és azért szenvednek a gyermekei, mert mérgelődik, kitartóan gyűlölködik, dühöng, rejtetten vagy nyíltan neheztel, panaszkodik és ezáltal másokat támad gondolatban, eszében sem jutna egyetlen magát kereszténynek valló személynek sem. De hogy is jutna eszébe ilyen babonásnak bélyegzett gondolat, amikor az anyag tőrvényszerűségeit, vagyis a felszínes jelenségeket kutató és e kutatások eredményeinek alapján az objektív következtetéseit levonó materialista tudomány három évszázadon át bemagyarázta neki, hogy a betegségeket, a lelki és a szellemi átéléseitől függetlenül és kizárólag a külső tényezők, tehát a hideg és a meleg, a szárzság, vagy a tulzott nedvesség, a vírusok és a baktériumok okozzák, amikor a "véletlenül" legyengült a szervezete elveszíti ellenálló képességét? Sőt: a tudomány szemében, a külső tényezőktől mentes, különböző rákos betegségekért is, kizárólag az immunrendszer gyengülése okozza.
Hogyan értené meg tehát a Karma törvényének a személyes jellegét a mai ember, amikor az anyag tulajdonságait kutató tudomány, generációkon keresztül elültette a tudattalanjába, hogy ő, az ártatlan emberke valamely, az életére és az egészségére törő, tőle függetlenül rá ható, külső természeti jelenségnek, a többi embernek, vagyis mindenképp az ő képzeletétől és lelki- szellemi struktúrájától függetlenül működő, sőt azzal ellentétben ható külső jelenségnek, vagy ellenséges emberi magatartásnak lett az áldozata? És mindezt attól is függetlenül, hogy miután tönkretette az ellenségesnek látott külső természetet, mérhetetlen egoizmusában és beavatkozási, sors-irányítási mániájában, most már a saját belső természetét is tudományosan rombolja!
De a Karma tőrvényének hatásait azért sem tudja követni a nyugati ember, mert a keresztény egyházi dogmák alapján például, a szellemünk és a lelkünk úgy örökéletű, hogy a mindenapi tevékenységeink során ki vagyunk kapcsolva a szellemi világból és az elménk (a mentális tevékenységünk) nincs kölcsönhatásban a szellemi jelenségekkel és folyamatokkal és így nem is vesz részt a szellemi erők hatás – visszhatás mechanizmusában, vagyis a személyes és az egyetemes sors-teremtésben, hanem csakis akkor amikor imádkozunk, vagy áhítatoskodunk. A materialista tudományok szerint viszont, olyasmi, hogy szellem és lélek önmagában nem is létezik, hanem mindkettő az anyag, vagyis az állati és az emberi szervezet öntörvényű fejlődésének és működésének a következménye. Kinek jutna ma még eszébe, amikor reménykedve a gyógyszertárba indul, hogy az anyag, amit meg akar váásárolni, nem egy önmagában álló és önmagától létező szubsztancia, hanem mindössze következménye valaminek, amiből az ő lelke és szelleme is felépül? Kinek jutna eszébe az, hogy az ő testét és a szerveit képező atomok olyan finom szellemi szubsztanciának „terméke”, vagyis a függvénye és a következménye, amit ő is befolyásol közvetlenül az ambícióival, önérzetével és vágyaival, a félelmeivel és a szorongásaival, az agresszivitásával és az elutasító gyűlöletével, illetve, ha rendelkezik ezzel, akkor a diszkrét szeretetével, a finom örömével, a bölcs nyugalmával és a derűs boldogság érzetével is? Mindez részletesen is tovább gondolható a Vibráció, valamint a Mágia törvénye fejezetében kifejtettek kapcsán.
A felszínen minden problémára gyakorlati megoldást találó, vagyis problémamegoldó – gyógyító terméket, vagy terápiás technológiát és trükköt kínáló, de persze, a felfedezett és kifejlesztett csoda-termékeit jelentős pénzösszegekért áruló tudomány áldásos tevékenysége következtében (okozatilag), a materialista koncepciók szerint élő, de szellemileg babonás maradó ember, nem tud annyit sem, hogy a kollektív karma befolyása alól, csak a személyes karma (individuális szellemi kiegyenlítődési sorsfeladat) megismerése, annak a megértése és lassú, figyelmes oldása és meghaladása, illetve a megfelelő pozitív és kreatív szellemi képességek kialakítása és állandósítása – szilárdítása által lehet felszabadulni. Ennek, az anyai ági női felmenőktől öröklött, egyéni karmának az előfeltétele viszont, nem más mint a kollektív tudat és a tradícionális kollektív gondolkozás meghaladása a személyes tudatosság és a személyes felelősségvállalás által. Ez viszont, nem a közösségből való felelőtlen és egoista kiszakadást jelenti, hanem ellenkezőleg: a személyes és ezért egyetemes felelősségvállaláson keresztüli tudatos integrálódást jelenti. Hiszen minden egyéni tettért, minden szóért, és gondolatért, de mindenek előtt, minden képzelet-képzetért való személyes felelősségvállalást jelent. Személyes felelősségvállaláson keresztüli integrációt, amelyen keresztül a bennünk lakozó, automatikusan teremtő örök szellemhez és a többi emberben lakozó abszolőt szellemhez, valamint a világegyetem minden létezési formájához viszonyulunk.
És ezt az integrálódást nem a termelői - fogyasztói őrület mesterséges izgalmakkal és színes látványokkal teli színpadán hajtjuk végre, de nem is egy kolostor, egy zárt intézmény falai és szabályai árnyékában, de nem is valahol kint a pusztában, vagy a szellemi elefántcsonttoronyban, hanem mindig a közvetlen természeti és társadalmi környezetben, a személyi karma és a hangoltság törvénye által adott, közvetlen környezetünkben. Mert csak itt oldható fel a földi állapotra vonatkozó KARMA, vagyis itt, a közösségem viszonyai között tanulhatom meg és szokhatom meg az igazságért való harcnak azt a lelki magatartását, amely nem hoz létre és nem tart fenn bennem agresszív késztetéseket és állapotokat (agresszív érzéseket, gondolatokat, képzeteket), vagy, a harmóniába kerülés minden lehetőségét, azoknak a személyeknek a segítségével, akikkel nagyon sok konfrontáció során megkíséreltem már és megkísérlem még a szellemi alapállásom tisztázását és elfogadtatását, esetleg a szót-értést és a harmóniába kerülést is. Akikkel azért találkozok tehát, nap mint nap, hogy az igazságért való konfrontációk felvállalása és az igazság megvitatása által a személyes szellemi látásmódomat erősítsem, és ez által a spirituális kiegyenlítődési képességeim megszerzését újból megkísérelhessem.
De a karmikus feladatom, illetve a szellemi tágulási - kiegyenlítődési törekvésem akkor lehet a legnagyobb, amikor olyan személlyel találkozom, aki akár jótevői törekvéseivel is, de gyakorlati hátráltatásaival a rejtett ellenfél és ellenség szerepében áll előttem, vagyis, akár nyiltan, akár önkéntelenül és öntudatlanul is, de elhárítandó, vagy legyőzedndő mentalitást lát a szellemi alapállásoomban és ha nem is bevallottan, de öntudattalanul azzal szemben hadakozik. Ez a legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb lehetőség is a személyi horoszkópból kiolvasható Karmikus meghatározottságok feloldására és kiegyenlítésére, vagyis a Karma kifejezés által tartalmazott életfeladatok szellemi felbontására és megfigyelésére, azok teljes dekonspirálásra: megértésére és meghaladásra. Ezt a sokszor dúrva külső harcok árán véghez vitt, belső lelki és szellemi integráció eléréséért folyó szubtilis törekvést, viszont nem lehet humanista szentimentalizmussal, tudományos beavatkozással, vagy filozofikus ignoranciával intézni!
Abban az esetbven tehát, amikor ellenséges szembenállást érzékelünk, tudatosan kell vállalni az egyetemes törvények szellemének megfelelő, tehát azok tükrében általunk megvizsgált és kiderített igazságnak a képviseletét (nem rejteni véka alá a fényt!), ha kell a pillanatnyi konfrontáció árán is. - Úgy, ahogy azt Jézus tette, valahányszor a farizeusok sarokba akarták szorítani és valahányszor az ő un. jó-akarói, a tanításait teljes mélységükben át nem látó tanítványai (Péter) valami korrupciós kiegyezésre akarták rávenni. "Jézus ugyanis az emberrel történő kiengesztelődést tanította, de a létrontás szellemének soha egy fél lépésnyit sem engedett!" (Hamvas Béla). Ezért ő soha nem a külső ítélethozást és a külső büntetés szükségességét tanította, hanem a józan belátáson alapuló be - látást, a kiegyenlítődést eredményező hibabelátást, a tévedés jóvátételét követő, megbánás - megbocsátás és a személyes jóvátétel szükségességét.
Ezekre, a senkinek át nem adható, konkrét személyes életfeladatokra, vagyis a Karma tőrvényének a közvetlen jelentkezési módjára és annak kiegyenlítési lehetőségére vonatkozik a személyi horoszkóp földházai által megjelenített tizenkét életterület, amely változatlanul megmarad, attól függetlenül, hogy milyen civilizációban él az emberiség. És ugyanakkor e jóvátétel általi feloldódási lehetőségre vonatkozik Jézusnak az a látszólag abszurd, de valójában egyetemes kiegyenlítődési szükségességet jelentő tanácsa, hogy "Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok győzni őket". Talán ez a legnehezebben érthető – És, amennyiben egyesek által racionálisan még érthető is, de a mindennapi életünkben a legnehezebben alkalmazható! - mondata az Evangéliumnak. Ezt, a kereszténységnek a fundamentális gyakorlási tételét, igazából soha nem tudta és nem is akarta (!) gyakorolni és megvalósítani a magát kereszténynek nevező európai, illetve “nyugati” ember a történelemben, mivel nem kapcsolta össze azzal a, szintén a Jézus szájából elhangzó gnosztikus tétellel, hogy “Ismerjétek meg az (kauzális) igazságot és az igazság fel fog szabadítani benneteket.” Vagyis: ismerjétek meg a megváltás szükségét és az azt szolgáló egyetemes törvényeket és ez az ismeret fel fog szabadítani benneteket.
De, mivel az egyház az igazság (a tőrvény) megismerése (a Fény befogadása) nélkül, sőt a Fény üldőzése árán: a mágiával számoló gnósztikus megismerés szükségét hirdető gnosztikus kereszténység üldözése és elfojtása árán akarta elérni a Szeretet megvalósítását, a gnosztikus megismerést az irracionális dogmákkal helyettesítő keresztény egyház, olyan ellenállást váltott ki a tudósokból, hogy ezzel ő maga lett az, aki később tönkretette az egész kereszténységet és az emberiséget. Ezért folyt évszázadokon át Európában, vagyis a “a kereszténység szellemi táptalaján” a vallásháborúktól és más testvérgyilkosságoktól terhes történelmi borzalom. Ezért a gnozis nélküli realizálási képtelenségért történhettek meg azok a szörnyűségek tehát, amik "történelemként" történtek: vallásháborúk, inkvizíció, világháborúk, gázkamrák, hullahegyek, deportálások, munkatáborok, politikai fogságok és politikai gyilkosságok, stb. Pedig, a metafizikai gondolkozók számára teljesen világos, hogy az a jézusi axióma, ami szerint: "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt." tartalmazza egyedül azt az alapigazságot, ami szerint működik az emberi egyedeknek a sorsa, mivel ez az ember metafizikai rendeltetésének is, vagyis az életünk fundamentális értelmnek és céljának a tömör megfogalmazása. Ez a személyes kiegyenlítődési képesség elnyerésének és a megváltásnak: az ember isteni szelleme és a biológiai természete harmonikus egységbe kerülésének, vagyis a boldogságának a kikerülhetetlen feltétele.
A Polaritás törvénye alapján viszont ma, mindannak az ellenkezőjét (a poláris ellentét szerinti következményét) van szerencsénk megtapasztalni, amit az egyház a középkorban erőltetett: A Szeretethez nem kötött, világi (luciferi) Fénynek és az intézményes politikai abszurditásnak diadalát. Ha az egyház évszázadokon át, sőt egy egész évezreden át, a Fény (értelem és felelősségtudat) által át nem világított Szeretet átélését és megvalósítását erőltette („higgy és ne kutass!”), a kereszténység ideológiájából kinőtt, annak a lényegét voltaképpen tetteikkel teljesen tagadó kultúrák, illetve az egyházi ideológiával szembehelyezkedő felvilágosult tudomány által teremtett civilizációban, a Fény megvalósítását erőltetjük a Szeretet mellőzésével. Az életadásnak a steril létezéssel való helyettesítésével, tehát az anyaság eszméjének a steril nő eszményképével való hleyettesítésével. Az anya-természetnek a kizsákmányolásával, a természetes életmódnak - Lásd a fogamzás gátlás általi születés szabályozást, a mesterséges termékenyítést, a lombik bébik és a császármetszés általi szülések divatját és lásd végül a tudományos gyermekgyártás rémeszméjét - a háttérbe szorításával és teljes elfojtásával. Hogy is képzelheti az ember, hogy mindennek nem lehet az utódaira nézve végzetesen káros következménye?
A szemellenzős tudósok, a természet kizsákmányolás eszméjét szolgáló közgazdászok és a szilvapálinkával kolbászt töltő politikusok, még mindig a környezet kímélő energiaforrások felfedezésétől, tehát újabb technikai - tudományos megoldásoktól várják az emberiség megváltását, ahelyett, hogy észrevennék, hogy egyáltalán nem erről van szó, nem erre való az élet (Hamvas Béla: „Az élet csak arra való, hogy az ember valami sokkal magasabb endű állapotot, mint ami az élet, és ami értékesebb az életnél és amire az élet is sóvárok, elérjen általa.”) hogy megy ki az életben a játék! Az már csak mellékes következménye az előbbinek, hogy az újabb, és olcsóbb energia források felfedezése és használata, még nagyobb veszélyt fog jelenteni a természetes élet - és világszemlélet nélküli , illetve a személyi felelősség nélkül élő, személytelen emberi létezés számára.
Az is igaz viszont, hogy amennyiben ebben a modern életvezetés szerinti, „nyerő – nézetek” dzsungelében, vagyis az ésszerű érdekharcok jogosságát igazoló politikai erkölcsi koncepciók környezetében és hátterében: a bő termelés – bő fogyasztás logikának a hatókörében - próbáljuk a gyakorlatba ültetni a metafizikai nézeteinket, vagy nevetségesen naivakká válunk a Lilith által vezérelt közösségünk előtt, (amely a fölényes nevethetnékje mellett, agresszíven támadja a mentalitásunkat, mivel érzi, hogy igazunk van), vagy követhetetlen és következetlen zavarodott személyekké, csodabogarakká. Számtalan betegség és nem csak a klasszikus irodalom, hanem az un. modern és posztmodern művészi alkotások által is ábrázolt tragédia születik a tudományos észjárás logikáját követő, racionálisan józan, jóindulatúan intelligens, erényes és humanista, erkölcsős, sőt: vallásos, de ugyanakkor önérzetes, a személyi méltóságára rátarti nyugati tipusú civilizációban élő embernek a Karmával szembeni ellenszegüléséből, a boldogulásáról való önkényes (Lilithje szerinti) elképzeléséből, annak az eröltetéséből. És ez természetes is, hiszen e Jézus által kinyilatkoztatott Lilith – jellegű öncéluságokat az anyagban való tükröződés segítségével felismerő és így Karma-feloldó – keresztény alapállás felvételéhez, nem elég az érzelgősség, az időleges szeretet- benyomások átélése. A Szeretetnek igazság-kutató Fénnyel, valamint szellemi háttér és rendeltetési gyökér- ismerő, személyi felelősségtudattal kell párosulnia! Ehhez viszont szükséges mind a tíz egyetemes törvény ismerete és a mindennapi pragmatikus racionalitáson túli metafizikai éberség megszerzése.
Hamvas Béla arra figyelmeztet, hogy Jézus nem hipokrita alázatról, de nem is beválthatatlan és értelmetlen, az emberi (és így a minden egyes emberben ott lakozó isteni) értelmet hiábavalónak tekintő, a tudósokkal és más vezérekkel szembeni ostoba megalázkodási követelményről tanított, ami ellen a magukat felvilágosodottnak nevező európai (Főként francia) tudósok lázitották a népet. Figyeljünk csak: "Jézus a személyes emberrel való kiengesztelés szükségességét hirdette, de a létrontásnak soha, egy fél lépést sem engedett." Jézus ismerte a mágia tőrvényét és tudta, hogy az önértékelés nélküli, a zaklatott eszű és korrupt lelkű személyek hiuságát mindössze csak sérteni képes megalázkodás gyakorlása, nem vezethet senkit a mennyek országa nevű kiegyenlített állapot eléréséhez. Ezért nincs is, amiért megalázkodni a korrupt lelkű és a zavaros eszű, gátlstalan és empátia nélküli személyek előtt. Az alázat- gyakorlás, amiről Jézus beszél a mindenkiben létező Abszolút Szellem mindenhatóságára való emlékeztetést, annak az elsődlegességének az elismerését hivatott szolgálni. A tanítványok lábának a megmosása nem a személyi megalázkodást, hanem az önérzeteskedő életnyerési spekulációkkal szemben az Egyetemes Tőrvények erejének és elsődlegességének az elismerését hivatott szolgálni. Jézust nagyon sokszor próbálták a farizeusok a maguk szemforgató vallásos-politikai élet-koncepciója pártjára állítani, majd kelepcébe keríteni, falhoz állítani" különböző ravasz kérdéseikkel, de ő soha nem adta meg az általuk várt "dialektikus" választ, ami alapján aztán ki lehetett volna egyezni a farizeusok korrupt alapállásával és világi helyzetével. ( A szertartásosság, vallásos és erkölcsi előírások betartása mögé rejtett világi gyarapodás, gazdagodási mohóság, az "elöljárói" helyzet által következő előjogok gyakorlása, stb.)
A "szeressétek ellenségeiteket" értelme nem lehet az, hogy megértő – elfogadón mosolyogjak a goinoszkodó személyekre és, hogy érzelegve simogassam azt a velejéig korrupt embert, aki szaméárságnak nézi az én metafizikai alapállásomat és ezért lenéz, vagy egyenesen ellenségeskedik velem és a hozzám hasonlókkal szemben. Nem vezet pozitív eredményhez az érzelgősség, a szépelegés, a hamis nagyvonalúság a mindennapokban azzal a személlyel szemben, aki zavarodottságában azt képzeli, hogy neki mindent szabad, csak azért mert alkalom adtán gátlástalanul nyiltan mer gonoszkodni, rendetkenkedni, szabálytalankodni. Egyáltalán nem kell az iyet hitegessem abban a balhitében, hogy ezt szabad neki, és kimondottan csak úgynevezett spirituális szeretetsugarakat, kiegyenlítődést szolgáló pozitív gondolathullámokat - szeretet kvantumokat - küldjek feléje, anélkül hogy nyiltan és bátran konfrontálódnék vele, illetve az ostoba és gonosz gátlástalanságával a természetben.
Az embernek az általa megtestesített isteni Szeretet és Fény ötvözetéből eredő mágia erejével is kell érvényesíteni az egyetemes megváltódási őserőt, ugyanúgy, ahogy egyes állatfajok csoportjainak vezér - egyéniségei (lehetek ezek vezér hímek, vagy vezér nőstények) a nyers erejükkel érvényesítik a személyükben megtestesült csoportos és faji érdekeket. Az univerzális tudattal és teremtő akarattal rendelkező embernek is meg kell kisérelnie legyőzni a külső ellenséget éppen a spirituális elképzeléseinek a letisztulása érdekében. A kipróbéálás és a megszilárdítás érdekében, a meggyőződéssé és hitté válás érdekében, ki kell tennie ezeket, az eszmei elképzeléseit, vagy a tanulás útján megszerzett elméleti információit a gyakorlati valóság-próbájának, a tűz-keresztségnek. Az embernek az egyetemes rendeltetése és hivatástudata erejével és annak a következményeként kell a vele, vagy a többi emberrel szemben ellenséges magatartásba sodródott személyeket a helytelenítő és határozottan elitélő, gyakorlati személyes jelzései mellett, diszkéten áramoltatott szeretet és a szellemi fény mágikusan ható ereje által is, a kiegyenlítődési képesség állapota elnyeréséhez szükséges energiákkal, személytelenül feltöltenie.
Sem a tévesen alkotott ellenség-képzet, sem a megalázkodó és méltatlan, alacsony rendű lelki állapotokat létrehozó áldozati szerep, vagy az áldozati állat (bárány) szentimentális szimbólumától való meghatódás, nincs jó hatással az univerzális tudatot elérni vágyó személy számára. Ezek átélése mind az éberség elvesztéshez, és ennek következtében a lebetegedéshez és a leszegényedéshez vezetnek. Amennyiben az agresszióval kapcsolatos anyai ági szellemi örökségermből: a személyi karmámból adódóan, illetve a rendeltetés szerű megismerési és kiegyenlítődési feladataim következében, nálam zavarosabb tudattal és ezért agresszívebb lélekkel rendelkező (még nem egyetemes öntudatra ébredt) személyek nekem kárt okoznak, vagy személyemben megsértenek, vagy akikkel szemben, az érvényben levő konjunkturális társadalmi játszmák következtében, valamiféle hivatalos, vagy anyagi kiszolgáltatottsági helyzetbe kerülök, akkor sem kell az illető személlyel gondolatban, vavgy képzeletben ellenségeskednem, sem az előtt, vagy azok megalázkodnom, hanem türelmesen és éberen ki kell várnom a helyzet elmúlását, vagy a játszma végét, amíg ki nem derül, hogy milyen korábban huzamosan át élt, belső zavar következtében kellett alacsony vibrációs állapotba és annak megfelelő nehéz helyzetbe kerülnöm.
De az a látszólag tudományosan is megalapozott magyarázat is hamis amely alapján az ember elfogadja és magára vonatkoztatja, magára veszi az állatvilágból átvett, „a létért való küzdelem" hamis ideológiáját és az elemi létben-maradási érdekeire hivatkozva, kegyetlenül gyilkol állatot és ha oda fajul, akár embert is egyaránt. A létért való küzdelem elmélete, az állatoknál milliószor intelligensebb és azokhoz képest, mágikus teremtő képzelettel is rendelkező embernél egyáltalán nem érvényes. Ez mindössze a nagyobb élvezetekre vágyó és ezen élvezeteket, valamint a kényelmét biztosítani akaró embernek, az életét mindenáron megnyerni akaró spekuláns személyeknek az ideológiája. A vegetáriánusok ritkán kerülnek orvoshoz és tizenöt évvel tovább élnek az átlagnál. Gyakorlatban többszörösen is vissza igazolt az a tény, hogy a felnőtt ember akár hatvan napig is kibírja élelem nélkül. (Sőt: ma már világszerte ismert az a Fénytáplálkozás nevű misztikus mozgalom, amelynek a tagjai akár egy évig, vagy annál is több hónapon át, nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot, csak folyadékot és azt is csak minimálisan fogyasztanak.) Mert: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével. Szó sem lehet arról tehát, hogy a saját létéért, vagy akár a gyermekeiért való küzdelem miatt az embernek azt a környezet szennyező és romboló civilizácót, amelyben ma és fenn kellene tartania, hogy a maga és az utódai fennmaradása és egészsége érdekében a természetet ki kellene szipolyoznia, bálnákat és más ritka állatokat kellene őlnie, azokat az életterükből ki kellene szorítania! Akkor miért lene szükséges az ember számára közvetlenül részt venni (állatokat gyilkolva) az atombombagyártó, bomba - biztos bunkereket-ásó, atombomba lövő tengeralattjáró, kémrepülő, korház- és kaszárnyaépítő létért való küzdelemben?
“ Mindig az egyetemes törvények igazságához, vagyis a bennünk levő, minket létrehozó és éltető Abszolút Szellem mentális, ideális és kauzális törvényeihez kell hűségesnek lenni, és nem a hamis valóság-képzetek és a zavarodott élet-elképzelések által működtetett egoista érdekeket szolgálni hivatott politikai intézmények, a vallásos fantazmagóriákat hirdető egyházak és a közösségi téveszmékkel manipuláló pártok által előirt megszorító, vagy nyerészkedő jellegű, szellemidegen törvényességi elvárásokhoz. Az ilyen tömeghez és intézményi rendhez való igazodással és a törvényeket önkényesen alkalmazó hivatalnokok előtti meghunyászkodással rákenjük személyes gyávaságunkat, a megalkuvásra és korrupcióra való hajlamunkat, szellemi restségünket holmi objektív nehézségekre és szükségszerűségekre. Erős a kísértés, hogy a belső korrupciónkból eredő, hamis törvényességet elfogadjuk és az engedékenységet gyakoroljuk. Hogy a konliktus-kerülő kényelem-szeretetünkben a hamisságot elfogadjuk és a törvénytelenség elnézésére, a személyi magalkuvásra való hajlamainkat szeretetként tüntessük fel. De az is előfordul, hogy az absztrakt, személyidegen elképzelések és seteril eszmék megvalósításába - kivitelezésébe vetett ambícióinkat, családunkkal, gyermekeinkkel, népcsoportunkkal szembeni felelősségtudatnak és humánus bölcsességnek nevezzük.
A Karma törvényének tanulmányozása nem azért fontos számunkra, hogy izgalmas olvasmány-élményekhez és érdekes adatok gyűjtéséhez vezessen például a nemzeti soesunkra vonatkozóan mint a történelem-tanulmányozás, hanem a felelős és tudatos jelenlétnek, a jelenvalóságnak az öröklétben való intenzív átélését kell hogy szolgálja. Vagyis, az egyszeri és mindenkori felelősségteljes létezés állandó személyes gyakorlását. Konkrétan: nem az a fontos például, hogy azt kutassuk: vajon a vízbe fulladt szülők gyermekének milyen terhelt lehet a lelki világa, mert a jelen feladataik (és az abból adódó nehézségeik) szemszögéből nem érnek semmit ezzel az információval. Mert nem ok nélkül fullad vízbe az ember. A fontos tehát az, hogy milyen, a víz elemhez kapcsolódó, létalkotó asztrológiai erőterekkel (Rák, Skorpió és Hjalak), és milyen lét-princípiumokkal (Hold, Neptunusz), valamint milyen Egyetemes Törvényekkel (Mágia törvénye, Kiegyenlítődés törvénye, Szeretet törvénye) nem tud harmóniába kerülni a vízbe fúlladó ember ahhoz, hogy ilyen csúfos véget kell érjen az élete? És az egyesek által készpénznek vett (egyébként az Uroboros allegóriájával is megjelenített hiábavalóság, az öntudatlan körbeforgás állapotát kifejezni hivatott) reinkarnáció misztikus képzetét idézve, ugyancsak nem az a fontos, hogy egy "múlt életem" során egy szűk folyósón agyonvertek és attól van most klausztrofóbiám, hanem, az hogy milyen életfeladatokat kell most felvállalnom, miféle gyengeségeket (ambíciókat és félelmeket) kell most legyőznöm, melyik őselemekkel és erőterekkel, milyen, számomra elkerülni vágyott, kellemetlen, vagy nehéz élethelyzetekben megtestesülő sors-állapotokkal és antipatikus személyekkel kell szembekerülnöm ahhoz, hogy ne kelljen szomorú véget érjen az életem? Nem fontos tehát, hogy ki és mi voltam évekkel ez előtt és a múltam során, hanem az a fontos, hogy kivé és mivé fejlődtem mára, és, hogy menyire vagyok ambíciós a karmám meghaladásában, hogy mennyire jól használom fel a rendeltetésemről és az annak megfelelő anyai ági családi Karmámról szerzett ismereteimet?
A Karma törvénye alapján tehát, minden ős-félelmem, minden szorongásom és betegség-hajlamom és minden "nehéz” élethelyzetem jogos, és meghaladandó helyzetként értelmeződik, ami arra szolgál, hogy a családomban, a közösségemben, a nemzetemben és az emberiség által, időben és térben általánosan elkövetett spirituális hibákat ne ismételjem meg, és hogy a fizikai testem segítségével, illetve a fizikai személyemben megszerzett éberségem segítségével olyan spirituális tulajdonságokat és képességeket alakítsak ki amelyek a személyemet és ezáltal az emberi nemet valamikor a jövőben egy kiegyenlítettebb állapotba emelhetik. Csak és csakis ez, a misztikus izgalmak hajszolásától mentes törekvésem lehet az egészségem és a boldogságom: a mindenkori kiegyenlített állapotom feltétele. A Hermetikusok, mindezek ismeretében, különböző módszereket és eljárásokat dolgoztak ki, hogy a Karma törvényének a lineáris hatásának az ismételt átélésén felülemelkedjenek. Észrevették, hogy az ember, nem csak a kultikus és meditációs állapotaiban, hanem a helyesen gyakorolt mindennapi cselekvések által is képes felülemelkedni a Mágia és a Vibráció, valamint a Polaritás törvényének hatásaként a mentális és az ideális dimenziókban elérhető éberségi állapotokba és így, tudatosítván a karmáját (az egyéni hibabelátás segítségével dekonspirálva korábbi tévedéseit és vétkeit) felvállalva a karmikus feladatait, megszabadulhat a korábban még követhetetlen és érthetetlen okozatok mechanikus láncolatából. Vagyis, a karmikus hibákat követő gyakorlati jóvátétel és tudatos vezeklés útján, megszerezheti a személyi horoszkópjából konkrétan kiolvasható karmájának megfelelő pozitív tulajdonságokat és képességeket. Így, kioldhatja a karmájának megfelelő negatív viszonyokat és sorskörülményeket beidéző képzeletéből az abban születésétől fogva létező mágikus erejű karmikus képzeteket. Így újabb negatív következményeket okozó okokat nem gerjeszthet a karmikus gondolataival és képzedteivel. Amennyiben ezt valaki el tudja érni, többé nem lesz a karmikus képzelete (a Lilith kifogyhatatlan hatása) által szült zavaros érzéseinek, agresszív ösztöneinek, vágyainak, gondolatainak a kiszolgáltatottja, a Lilith által gerjesztett alacsonyrendű vágyainak végrehajtója és azok következményének az áldozata. A karmáját a személyi horoszkópjából kiolvasott gyakorlati életfeladatok felvállalása segítségével feloldó, vagyis a karmájának megfelelő, új pozitív képességeket és tulajdonságokat megszerző, spirituálisan éber személy, mindig képes vigyázni arra, hogy ne ragadják el a Lilith gyűjtőnévvel jelzett sóvárgásai. Ezért az ilyen megvéltódó személy, egy adott idő után, a sorsa vak játékszeréből, azt irányító, tudatos alkotójává, építőjévé válik, aminek következtében nem lesz többé még a környezete karmikus játszmáinak a kiszolgáltatottja sem. Erre viszont, csakis az egész személyiségét az egyetemes felelősségtudattal harmóniába hozó, bátor ember képes.

Fontos azt is tudni, hogy a karma is és annak a meghaladását szolgáló, annak megfelelő életfeladataok is személyesek, még akkor is, ha közvetlkenül az édesanyákon keresztül örököljük őket. Sokat segít, ha az anya megismeri és igyekszik feloldani a karmát és ennek megfelelően neveli a gyermekeit, de azoknak a karmáját teljesen még ő sem oldhatja fel. Ezért a kollektív és a csoportos feloldódás és kiegyenlítődés (a csoporton belül történő Karmán való felülemelkedés) lehetetlen. Következésképpen, értelmetlen mindenféle szektához, vagy spirituális iskolához való alázatos csatlakozás és patetikus fogadalmakkal, hűségnyilatkozatokkal megpecsételt alárendelődés, azok misztikus tanaihoz való fanatikus ragaszkodás, hiszen ezek csak egy általános utat mutathatnak az egyéni kiegyenlítődés, és az egyetemes megváltódás felé, amit mindenki a saját horoszkópjából kiolvasott gyakorlati életfeladatai felvállalása által és az egyéni Karmája meghaladási lehetőségei szerint kell megjárjon. Senki nem járhatja helyettem az én utamat: sem a kollektív karma logikáját verkliző politikus, sem a pápa, sem a keleti guru, sem a hét végi spirituális beavató mester. Azok akik a személyes szabad akaratukról, értelmi világosságukról lemondanak, beállván a tanítványok személytelen tömegébe és hagyják magukat irányítgatni, semmivel nem jutnak előbbre az életbiztosításokat és a különleges élvezeteket hajhászó szkeptikus józanoknál: a materialistáknál.
Azok, aki egyik irányzattól másik irányzatig nyüzsögnek értelmetlenül és újabb és újabb mestereknél panaszkodnak a sok tragédia és szenvedés miatt, nem vehetik észre, hogy tulajdonképpen ők maguk e tragédiák, e szenvedést okozó nehéz élethelyzetek, balesetek és betegségek okozói. Ők még a szkeptikus józanoknál is több kényelmetlen élethelyzetet, betegséget és szélsőséges esetekben szerencsétlenséget idéznek be maguknak az egyéni felelősségtudatott mellőző, az igazi Fényt és Szeretet nélküli misztikus kapkodásaikon, zavaros kultuszgyakorlásukon: kábult cselekvéseiken, szenvedélyesen átélt érzelmeiken és az ellenőrizetlen, ellenséges képzetekben, illetve destruktív képzetekben tobzódó gondolkozásuk által.
Azok a személyek, akik igyekeznek bátor, de szenvedély mentesen, nyugodt, de szellemileg éber életet folytatni és ennek érdekében megtanulják a törvényes akaratukat érvényesíteni az egyetemes törvények szellemisége segítségével, éberségük mágikus erejével a fizikai és az asztrális dimenziók vibrációs állapotán felül emelkedve, feloldják és kreatívvá változtatják az életüket és személyüket (potencialitásukat). Ezáltal ők, a szó pozitív értelmében használhatják is (tehát nem bántják!) azt a világot, amelyben élnek. Ezek a személyek a gyengeségeik meghaladásával: az agresszivitásuk és a zavarosságuk feloldásával: a sorsuk uraivá válnak, ahelyett, hogy kiszolgáltatnák magukat az egyéni fejlődési programúktól eltérő külső befolyásoknak, azaz mások akaratának és ítéletének. Ők megtestesítik és szellemileg használják a törvényt, ahelyett, hogy annak tévelygő és ostoba kiszolgáltatottjai lennének. Ők megtartják és tisztelik a törvényt és ezáltal irányíthatják sorsukat, vagyis kreatívan használják a mágikus tevékenységük által beidézett sors-következményeket.
Ez viszont, a modern és a posztmodern civilizáció hamis erkölcs-folyamában: az Apokalipszisben, a szmélyi horoszkópból kiolvasható karma kauzális értelmezése nélkül és az így szerzett spirituális önismeretnek a gyakorlatba ültetése nélkül lehetetlen. (Csak az ezer négyszáz negyven: 12 x 12 x 10 = 1440 bölcs vészeli át az Apokalipszist.” - János evangéliuma) Csakis a személyi horoszkópomból olvasható ki, mind a karma, mind a spirituális kiegyenlítődési program. Ez az ismeret felment az alól, hogy a reinkarnációs hipnózisok és más, ehhez hasonló spiritiszta módszerek segítségével újabb misztikus izgalmakra vadásszak és ösztönös - spekuláns természeti állapotomban, családi, társadalmi, nemzeti, stb. vagyis polgári meghatározottságaimban tovább szédelegve és támolyogva "gyönyörködjek" valótlan történetekben. Nem a világi események a fontosak számomra, hanem az erkölcsi magatartásom, vagyis a maximálisan felelős jelenlét-tudatom. Az egyetlen értelme a Karma Törvénye tanulmányozásának és ismeretének az tehát, hogy az örök jelenlétünkbe: a mindennapi életünkbe maximálisan bekapcsoljon bennünket. Mert csak teljes jelenlét-tudattal lehetünk Egész-séges emberi személyek, akik megtestesítik és harmonikusan éltetik sorsukban a teremtés és a megváltás tőrvényeit.
Asztrológusi gyakorlatom során folyamatosan azt tapasztalom, hogy a Karma törvényéről a legmisztikusabb fantazmagóriák és materialista- mechanikus koncepciók látnak manapság napvilágot és egyes úgynevezett misztikus beavatottak arról prédikálnak, hogy a karma törvényét meg kell haladni, fel kell számolni. Sőt: a jógások körében még azzal a tévhittel is lehet találkozni, hogy az egyéni karmánkat el kell égetni (sicc!) különböző misztikus eljárások (pl. hajnali napsugarakkal "energizált" vizeletfogyasztás) segítségével. Ennél nagyobb botorságot még csak a technika és a gazdaság Istenének hódoló, magukat felvilágosultnak tartó materialisták hangoztattak, akik a tudomány felfedezéseinek és a technikai módszerek hatékonyságának a segítségével létrehozható a planetáris aranykorról, földi paradicsomról szóló kerge utópiák közvetlen következményeként, a fasizmushoz, a gázkamrákhoz, a kommunizmushoz és a Gulág szigetek "megoldásaihoz" vezették az élvezeti cikkek és a kényelmi berendezések kézzel fogható eredményeit örömmel fogadó emberiséget. Ezek, a materialista életmegnyerési lehetőségekről szóló naiv és szellemtelen elképzelések szolgáltatták az alapot azoknak a humanista elméleteknek a gyakorlatba ültetéséhez, aminek következtében világháborúk, gázkamrák, munkatáborok és tökéletes rendszerekkel rendelkező rémállamok, liberális terror- közösségek jöttek létre. Ez a valóság viszont, ahelyett hogy az utopista elmélet-gyártók álmát igzolta volna, az inkvizíció kínzásainál is kegyetlenebb erőszakoskodásokkal ismertették meg az emberiséget.
A karma törvényének megértését és e személyes megértés következményeit tehát csakis mind belső egyéni mentalitás-változást (tisztulást) követő sors-megváltódási lehetőséget és spirituális kiegyenlítődést előidézni képes megváltodási lehetőséget kell felfognunk. Ennek szellemében kell tehát a Karmához viszonyulnunk, a belső világunk kauzális természetének felismerése és mélyebb (kauzális) megértése érdekében. És ezen keresztül az egész létezés működésének a megértése érdekében. Ez a személyesen átélt (átszenvedve megértett) spirituális lecke, amely lehetőséget biztosít arra, hogy személyiségünket, spirituális Én-tudatunkat a többi egyetemes törvény segítségével bekapcsolhassuk a velünk együtt táguló, erősödő és finomodó Teremtés – Megváltás örök folyamatába. A karma Törvényét tehát nem kell meghaladni, hanem megértve, annak finom jelzéseire figyelni, azokat szellemileg (kauzálisan) értelmezni, mert épp a Karma Törvénye alapján, vagyis annak következtében, pontosan azoktól a nehéz életfeladatoktól nem fogunk soha megszabadulni - sőt: azok állandó elhalasztásával csak e feladatok felvállalásának és végrehajtásának szükségességére figyelmeztető fájdalmak, betegségek és balesetek sorozatait idézzük az életünkbe egyre növekvőbb mértékben- amelyeket korrupt magatartásunkkal minduntalanul ki szeretnénk kerülni.
Itt felötlik a Karma átadásának, átpasszolásának a fenomenológiája is, amely a Bibliában így jelentkezik: "Mert sokan vezettek másokat bűnbe, a bűntől való félelmükben." Hiszen nem azért születtünk, hogy az életet végig óvatoskodjuk a bűntől való félelmünkben, hanem azért, hogy meg tanuljuuk a szellem törvényeit kiolvasni és betartani az anyagban való tükröződése segítségével. Ugyanakkor, nem azért élünk, hogy az anyagi - érzékszervi élvezet-szerzési lehetőségtől való közvetlen találkozás bűvöletétől elszédülve felelőtlenül végig kalandorkódjuk az életet mindaddig, amíg erre futja fizikai és pszichikai erőnkből. Egyesek, miután e huzamosan folytatott felelőtlen magatartásunknak a következményeit sinylik, a sorsukat (az egyetemes törvényeket) átkozzák, amiért úgy látjék, hogy az életük zátonyra futott és nem lehet állandó élvezetforrás.
A Karma Tőrvényével első sorban a Szaturnusz, az egyetemes felelősség őserejét és az egyéni felelősségérzetet megtestesítő bolygó, a teremtés határállapotait fenntartó, a határhelyzeteket ellenőrző és a határhelyzetekbe kerülés mentális okait számon tartó kozmikus tanítómester, áll analogikus kapcsolatban. Az alkímiai műveletek közül a Coagulatio (Koaguláció) művelete, vagyis a megszilárdítás: a határozott állapotba hozás művelete felel meg a karma törvényének. Ennek következtében természetes, hogy az a személy aki a Karma tőrvényének működését -és hatásait- képes tudatosítani, az előbb-utóbb megszilárdítja lelkében azt az Egyetemes Törvényekkel összhangban álló személyes felelősségtudatot, amely biztosítja számára annak a képességnek a kialakulását, amelyet a hermetikus tanításokat megőrző alkimisták a bölcsek kövének neveznek. A Karma tőrvényének az ismerete a bölcsessége megszerzéséhez vezeti el a saját képzelete termékeit, hatásait és következményeit és a többi öt törvény hatásainak és visszahatásainak a mechanizmusát megfigyelő és követő személyt. A Karma törvénye tehát megtanít minket hosszú távú eredménykeben: közös eredőkben és következményekben is gondolkozni, és arra, hogy miért érdemes minden tettünkért, szavunkért és gondolatunkért (sőt: még az önkéntelen képzelgéseinkért is!), illetve ezek következményiért, felvállalnunk a személyes felelősséget. Tekintettel ugyanis arra, hogy az egyetemes törvények szoros kapcsolatban állnak egymással, természetes tehát az, a személyi tapasztalat által is igazolt megállapítás is, miszerint a személyi felelősségvállalásnak, a spirituális felelősségérzetnek ugyanakkora mágikus ereje - és hatása van - mint a bátorságnak, vagy a szeretetnek.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/