|
Így igaz Linda!
Hadd említsük meg itt azok számára, akik nem tudják még, vagy már elfelejtették, hogy Enikő bár alapszakmája szerint nem pedagógus, hanem informatikus, az eddig - és remélhetőleg a gyes után is - végzett munkája szerint gyermekek tanításával, tehát osztályközösségek spirituális kovácsolásával, ötvözésével - szellemi építésével, gyermek lelkeknek a spirituális törvényesség útjára való irányításával foglalkozik. Az ő számára tehát nem csak azért fontos a Közösségi élet kérdése, mert a sorsképletében Bakban áll a Sárkányfeje mint nekem és Maresznek és ha jól emlékszem Istvánnak is, hanem azért is, mert a gyes után ezt a szellemi munkát fogja tovább folytatni, egészen biztos, hogy immár a korábbinál is nagyobb felelősségtudattal és anyai érzékenységgel.
Igaz Lnda, hogy nagyon nehéz inkább a magányos farkas szerepkört vállalni, mint a korrupcióra (Jópofa Hazudozásra, világi liberális - humanista és szemforgató keresztény - erkölcsi illúziókra ) alapuló közösségekben való részvétel ódiumát vállalni. Nehéz tehát nem csak a Tarot Bolondjának a magatartását, de még az Erő, vagy az Akasztott, a Halál, vagy az Ördög nevű ikonok által jelzett radikális sorsváltó és szellemi alapállás felvevő magatartását is gyakorolni! (Utóbbinál ez az ördöggel, vagyis a korrupció általl állandóan megszült gonoszsággal, való bátor és világos szembenézés. Közlése annak, hogy nem félünk tőle, bárhogy is fenyegetne azzal, hogy amennyiben nem adjuk be a derekunkat neki, és nem hunyászkodunk meg előtte, "intézkedik az elveszejtésünkről.) Viszont, amennyiben nem akar az ember a sorozatos sors-bukdácsolás (az állandó pofára esés) labirintusában bolyongani, mást nem tehet. Ne feledjük: a kamasz, vagy a felnőttkor küszöbe előtti, un. fiatalemberi korukba érkező gyermekink bukása (eltévelyedése, sorsdrámája) is a mi spirituális - erkölcsi bukásunk! Nem kell tehát a látszat-megoldásoknak, amelyek szerint "minden jó van úgy ahogy van, fő az, hogy előre haladjunk és vidámak maradjunk" , felülni.
Nos, én is úgy döntöttem, hogy a korrupt kiegyezéssel (Hamvas szavával: a taknyos békével) nem fogok kiegyezni, és tovább lépek a gonoszság ördögével való szembenézés útján. Főképpen, amikor a Holló Bence édesapja, sértett félként lépett fel a fia szemkiszúrással való ijesztgetésének az ügyében, nyíltan marhaságnak és hülyeségnek nevezvén többszörösen is a vész-jelző panaszomat és véget vetési kérésemet. - Arról már nem is beszélve, ami a lent közlendő, "köszönő lelki helyzetjelentő figyelmeztetésemben" nincs benne, ti.hogy tanítsam meg a 9 éves kislányomat arra, hogy sprézze magát és igyekezzen a fiúknak - gondolom, főként az ő fiának, a kedvében járni. Íme tehát a lány nevelésre való, felelősségteljes hollói okítások nélküli, száraz "jegyzőkönyv":
Imecs László Művészeti Igazgató Úrnak, Nagy István Liceum.
Második Köszönet
Tisztelt Igazgató Úr, köszönöm szépen és igazán hálás vagyok önnek, amiért időt és energiát áldozott (Ma, 2O11 november 22-én is!) arra is, hogy lehetőségem legyen arra, hogy a kislányomat első osztálytól a leginkább zaklató két fiú osztálytársának az édesapjával az iskolában szót válthassak.
Tudván, hogy milyen titáni erőfeszítésébe kerül önnek, a főigazgató több hetes hiánya közben is, az egész Csíkszeredai művészeti Líceum oktatási és adminisztrációs tevékenységét egybe fogni és irányítani, tehát, hogy mekkora áldozat volt az ön részéről pl. az aulában festendő freskó alaprajzának a felvázolását abbahagyni délután 5-kor, annak érdekében, hogy ennek a szülői eszmecserének helyt és igazgatói felügyelet (jelenlétet) biztosíthasson, előre is a sajnálatomat fejezem ki és tisztelettel bocsánatot kérek, amiért apai és szülői kötelességemnek érzem ennek az eszmecserének a Holló Bence édesapja (Holló Csaba Úr) részéről több rendben is elkövetett, elvtelen tárgykezelésére vonatkozó figyelmeztetéseimet és főként azt a következtetésemet közölni. Azt a következtetést, ami szerint ezek, a Holló Csaba úr által nyíltan hangoztatott elvtelenségek, engem ma este teljesen meggyőztek arról - amit korábban is sejtettem, de bizonyíték hiába mondhattam ki és nem írhattam le -, hogy a kislányom szeme világának (vagy arca és ezzel az egész jövendő lelki világa épségének) a konkrét és gyakorlati veszélyeztetésére azért kerülhetett sor, mert ennek a férfinak helytelen az erkölcsi alapállása. Ő ugyanis, nyíltan a lányomat – illetve rajta keresztül engemet – vádolta ma este azért, hogy a szerinte helyesen viselkedő gyermeke "rá kényszerült arra"(!), hogy egészen közelről szurkáljon egy késsel a lányom arca és szemei felé.
Hogy mik voltak azok a Holló Csaba úr által nyíltan kimondott sértő elvtelenségek, sőt, vádak, amelyeknek a tovább hallgatási kényszerét nem tudtam szó nélkül hagyni, majd miután ezek nem csak, hogy nem akartak megszűnni, de egyre inkább fokozódtak, ön is nagyon jól kell, hogy tudja. De apaként szükségét tartom még egyszer írott formában is, önnek mint iskolaigazgatónak az emlékezetébe idézni, ugyanis, nagy meglepetésemre, az ön, számomra furcsa engedményeivel, Holló Csaba Úr, ahelyett, hogy meghallgatta volna azt, hogy mire szerettem volna én őket e szülői találkozón megkérni, elsőként megszólalva, el kezdett vádolni, mintha az én lányom támadta volna meg késsel az ő fiát! A végül a teljesen meddőnek bizonyuló próbálkozásommal, hogy meggyőzzem őt arról, hogy a helyzet fordítva áll, el töltöttünk több mint egy órát potyára, addig amíg én Holló Csabának azon a határozott kijelentésén, hogy ő itt sértett félként van jelen, meg nem elégeltem az elvtelenséget és méltatlankodva, önöket magukra nem hagytam.
De, egy nem várt fordulat miatt, végül csak úgy történt, hogy az én eredeti szándékom szerint ezen a találkozón történni kellett volna maximum 15 perc alatt. Ez viszont, csak úgy, hogy miután én megbántottságomban haza mentem, majd a 9 éves kislányommal vissza tértem. Neki ugyanis éppen akkor jutott eszébe Holló Bencének az, a kialakult helyzetre tökéletesen jellemző: a rajztanárjuk kérdésére adott válasza, ami szerint „Etelkának az édesapja is elismerte, hogy az agyával baj van.” - Persze, hogy a Holló Úr igazságtalan és becsületsértő vádjai után feltétlenül szükségesnek találtam, hogy egyenesen a gyermek szájából hallják meg ezt, mind a tagadhatatlan tényt arra, hogy a gyermek, ha akaratlanul is, de otthonról volt biztatva arra, hogy a lányomat folyamatosan zaklassa. Amikor ezt az igazság-galuskát kénytelen volt lenyelni, Holló Csaba úr tehát, aki korábban, ön előtt, világosan azt kérdezte tőlem, hogy: „Azt képzeled, hogy számomra nem kellemetlen az, hogy otthon a feleségemmel, mind csak a Kozma Szilárd hülyeségeit kell osztanom?” (És, amely kérdésére én nem neki, hanem önnek válaszoltam, illetve önnek hívtam fel a figyelmét arra, hogy tehát itt van az ok, amit rég óta keresek, ti., hogy miért került a lányom a Bence és az őt követni érdemesnek tartó gyengébb jellemű fiúk zaklatásának a középpontjába és majdnem az egész osztályközösség által kiközösített állapotába?) a kislányomnak csak ezt az élő szóban és nyílt színen elhangzó, és Holló Úr által már továbbá nem eufemizálható, bagatellizálható vallomására volt hajlandó megtenni azt az ígéretet, hogy beszélni fog a fiával és az ő eddigelé sikert hozó módszereivel meg fogja azt kérni, nem csak arra, hogy testileg ne veszélyeztesse többé a gyermekemet, de lehetőleg arra is ráveszi majd valahogy, hogy az ne csúfolja és blamálja Etelkának a festészeti, a szobrászati munkáit és rajzait. Sőt, még a lányom személyére és általános megjelenésére se tegyen blamáló és elmarasztaló megjegyzéseket (Ne csúfolkodjon azzal, és ne játssza azt folyton, hogy az valami halálosan veszélyes fertőző betegségnek a hordozója lenne.).
Ez nagy eredmény volt ahhoz képest, hogy amikor a vádak meghallása után, kislányomnak azt a lelki sérelmét próbáltam elmesélni a Holló-papának, hogy a fia többszörösen ezt, a fölöttébb veszélyes és az egész családunkra nézve mélységesen sértő, önök által ártatlan „diákcsínynek” beállított színjátékát adja elé, Csaba Úr azzal a mondattal vágott közbe, amire halálomig emlékezni fogok. Ti., hogy „Erre bizonyára a lányod okot adott!” – Ennek az általam csakis aljasnak minősíthető elvtelenségnek az elhangzás után álltam fel először az asztaltól, hiszen hogyan állíthatja egy elemistának az apja azt, hogy a másik szülő másodikos, vagy harmadikos kislánya „bizonyára okot adott” a szerinte helyesen cselekvő fiának arra, hogy azt folyamatosan lebüdösözze és le „bacihordozó”-za? – Ne haragudjon tisztelt Igazgató úr, de ez nem csak az én szülői és emberi önérzetemet bántja mélyen - de nagyon mélyen! -, hanem a realitás- és az igazság-érzetemet is! És azon úgyszintén mélységesen csodálkozom, hogy ön még ezek után is, azon a véleményen volt, hogy én vagyok az, akivel nem lehet tárgyalni! – Önnek tényleg elvhű tárgyalásnak számít az ilyen, belőlem legalább is, mélységes lélekundort kiváltó állításokkal tele tűzdelt "tárgyalás"? Ne haragudjon, de engedje meg, hogy kételkedjek abban, hogy az én helyemben ön ilyen, nem csak becsületsértő, de elemi igazságérzetet is bántó állításokra higgadt udvariassággal tudna válaszolni!
De mindegy. Ahogy önök mondták: Fő, hogy „megegyeztünk” végül, miután ön többszörösen is figyelmen kívül hagyta a tanítványuk édesapjának a fent leírtakhoz hasonló, erkölcstelen célzásait (Hogy a végén már ki kellett fakadnom, hogy: "-Szagold meg a lányom és azután állítsd azt, hogy "büdike"!) miközben ha tiltakozni mertem ön újfent azzal vádolt, hogy nem lehet velem értelmes dialógust folytatni, mivel mindig beleszólok, úgy-e, a „partnerem mondataiba” - Ne haragudjon meg, de ezek után, nagyon szeretném én látni önt is, hogy hasonló helyzetben miképpen reagálja le higgadt tárgyilagossággal azokat a helyzeteket, amikor azt kell észlelnie, hogy nem csak rózsaszínűre festik és elbundázzák az „értelmes párbeszédben” az igazságot, de még aljas módon sértő feltételezéseket is hangoztatnak az ön és a kisgyermeke higiéniai és klinikai állapotára vonatkozóan? Szerintem ugyanis, nem lehet elvhű vitát folytatni elvtelenül sértő és valóságferdítő állításokkal!
Én ígérem, hogy ezt a szegényes egyezséget is tartom, de arra ismételten fel akarom hívni a figyelmet, hogy bármennyire is igyekeztek előbb ön, majd Holló Csaba engem a haragjukkal megfélemlíteni, nem fogom azt az álláspontjukat elfogadni (Lásd az ön korábbi, haragos válaszát és lásd a Holló Csabának a panaszomat illető minősítéseit.), hogy „egy nagy marhaságot” követtem el, amiért nem csak az iskolában tettem le a panaszomat azért, hogy a lányomat bizonyos fiúk, de kiemelten Holló Bence zaklatja folyamatosan, három éve. Nagyon szépen kérem tehát, igazgató úr, hogy azt, hogy ebben az ügyben én ostoba bajkeverőként cselekedtem volna amiért a kislányom testi épsége védelmére keltem, még egyszer meg ne kíséreljék azt megjátszani velem szemben, mert én ezt igencsak sértőnek veszem! És azt sem tudom diákcsínyként elfogadni, hogy Holló Bence folyton büdösnek és "bacihordozónak" nevezi a lányomat, illetve azt, az elemista fiúk előtt a Hollóék által bizonyára többször „elszólt” hazugságot, ami szerint, én bárkinek is azt állítottam volna, hogy „baj lenne a gyermekem agyával”!
Köszönöm tehát a jóindulatú áldozatát, de egyben arra is kérem tisztelettel, hogy a következőkben – amennyiben ez még előfordulna - az én gyermekeim problémáinak a kezeléséből hagyja ki azt az alapállást, ami szerint az áldozatot és az elkövetőt fel lehet egymással cserélni.
Kozma Szilárd Csíkszereda 2O11, november 22.
- Még, hogy Etelka szolgáltatott volna arra okot, hogy a nála egy évvel idősebb és másfél fejjel nagyobb „szegény Holló-fiú” kinevezze őt érinthetetlennek, illetve bacilusok által fertőzöttnek, majd büdösnek! Még hogy én, a Magyar Írószövetség régi tagja, és hét megjelent komoly könyv szerzője, kellene szégyellnem magam, amiért azzal, hogy az elkényeztetett gyermekük, megkísérelte kiszúrni a lányom szemét, majd a vészterhes gyermek-dráma után is folytatta a zaklatását, olyan kellemetlen helyzetbe hoztam a szegény Holló - szülőket, hogy azok állítólag folyton a „Kozma Szilárd hülyeségeiről kell" otthon beszéljenek!
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
sorból az éppen megható szent dalokat éneklő osztálytársai, és a csodám ölt meg, hogy a tanci ezt az ellentmondást, hogy a csodába nem veszi észre? - A végén én kellet szégyent félre téve, ráordítsak a "szülői helyemről" a melyik rondán kövér, szemüveges, Etelkát alattomos gonoszsággal "fű alatt" (könyök alatt...) lökdöső anyuka és apuka szentjére (Mind első-áldoztak és konfirmáltak Etelkát és az Istiék Dávidját kivéve.), hogy hagyják már békén Etelkát....