A Jóság isteni (abszolút) hatalma[i]A Jóság (És a Szeretet-világosság) mágikus hatalma
Kauzális – keresztény asztrológusként, aki ismeri a víz – jegyeknek, valamint a Plútónak a boldogság – jelentését is, igen fontosnak tartom a jóság fogalom spirituális értelmezését, annak az érzelgősségtől való megtisztítását és rehabilitációját.
Vagyis. fontosnak találom, hogy az erkölcsi sárba, ahova az érzelgős ünnepélyeskedés során, régóta betapostuk. És talán az is fontos most, hogy éppen a december eleji ünnepélyeskedés közben jöttem rá ennek a fontosságára. Vagyis olyankor, amikor a születésüktől fogva „még valamennyire” boldog gyermekeknek, a még boldogabbá tétele érdekében, mindenkinek illendő érzelegni és rengeteg felesleges ajándékot vásárolni nagy mennyiségben. Főként boldogság - szurrogátumokat: csokoládét és mindenféle édességet. találtam egy nagyon fontos – És számomra egyre fontosabb! - központi (Tehát az abszolútumban is létező!) metafizikai fogalmat. Egy kis metafizikai vizsgálat után, erről a fogalomról hamar kiderül, hogy igazából sokkal, de sokkal többet jelent, mint amilyen jelentéssel használjuk mind a gyermek-ünnepeken, mind a hétköznapokban. [b]Amikor nem az egyre kevesebb számban megszülető és egyelőre még magyar gyermekekkel szembeni, kötelezően jóságos magatartásról van szó, Magyarországon ezt a fogalmat azért kerüli mindenki, aki komolynak akar látszani, mert rengeteg, (pragmatikus erkölcs-gyakorlási) áthallásos „túlpörgetés”, mondhatni, hogy visszaélés van e szakrális fogalmunkkal. És talán nem is annyira a fogalommal, mint a jóság gyakorlásával. (Megvallom, én a múltban valósággal féltem tőle, mert az édesanyám mindig, annyira - Sokszor erőszakosan is! - jó akart lenni mindenkivel, nem csak velem, hogy az egyenesen kétségbeejtő volt...
) Magát komolynak gondoló társaságban, ha kiejted ezt a szót, egyenesen azt képzelik, hogy valami illetlenséget készülsz elkövetni, vagy el akarod lopni valakinek a sapkáját. És talán joggal…
Maga Krisztus is, figyelmeztet arra, hogy nem cukorka-osztogatási fogalmomról van szó, amikor rá szól az egyik nagy vándorlása közben egy kereskedőre, aki őt jó-embernek nevezi, hogy: „Miért mondod nekem, hogy jó vagyok, mert egyedül csak az Isten jó!” Szent Ágoston viszont ennél is tovább megy és azt állítja, hogy a Jóság maga az Isten… Vagyis ezzel azt állítja a tudós-szent, hogy Istent nyugodtan Jóságnak is lehet nevezni, mert lényeg szerint és ténylegesen a Jóság maga az Isten…
Tehát, úgy gondolom, hogy a nem szemforgató, „vissza-élősen” érzelgős, jóságos öntudatban (jóságos öntudati állapotban) levésnek (tehát nem az érzelgős alapú-, hanem az éberség-alapú jóságban levésnek!), a fogalmának a rehabilitálására van szükségünk. Vagyis, nem csak a jóságos magtartásnak és a jóság lelki - szellemi - spirituális állapotának, az önzetlen és mégis tömör - És az abszolút öntudati állapotát is jelölő! - fogalmát és lelki - szellemi állapotát jelölő fogalmáról beszélek. Ezt a, bizonyára felmérhetetlen értékű kauzális kincset, amit ez a fogalom jelöl meg kell osztani lehetőleg minél több magyar emberrel.
Ha nem öntudatlan lekenyerezési (Farizeusi) reflexként ötlik fel bennünk a jóság magatartásának a kényszere, akkor közvetlenül érzékelhetjük általa, hogy az Isten is – Amibe, és akibe az életünk végére bele kellene olvadnunk… - Abszolút Jó. Vagyis, a mi ellenkező benyomásainktól függetlenül, az Isten, nem csak a teremtés által, de a megváltás által, mindent jól csinál és tesz. Ha jól megfigyeled magadban a szellemi világnak, sőt: a benned (is) levő Isteni léleknek a működését, rá fogsz jönni, hogy az nem is tud más lenni csak jó. Megérted azt, hogy valójában az Isteni jóság áramlik a szívedből, és ezért, csakis jóságos lehet benned is a fennkölt állapotaidban leginkább érzékelhető Isten. Ahogyan Jó a teremtődés közben meghibásodott ősideáknak a megszületése- létrejövése – előtti, örök pozitív létezési állapot is: az abszolút Jó-lét. Abban az ős- eredeti állapotban (Az egyetemes lét-forrásban) tehát, amiből mi is származunk és amivel ha önkéntelenül is, de a szívünkön át, mindig „örök-kapcsolatban” vagyunk az életünk folyamán, eredetileg minden jó. És arra tá jöhetsz, ha lehiggadt tudatállapotban a szívedre figyelsz, hogy a jóságos-, tehát a helyes (Törvényes) magatartással, lényegileg te is, és én is, benne vagyunk az örök Jó-ban, sőt: egyek vagyunk a Jóval, és ez eredendően így van és soha nem is lehetett és lehet másként!
Mondhatni azt is tehát, hogy az ősforrás Jóság - állapota és ereje, amiből az Isteni Szeretet és Világosság is ered, nem más, mint a biológiai növekedésünket és fejlődésünket biztosítani hivatott, múlandó természetes – természeti önzésünknek és annak az önző gyakorlati (pragmatikus!) öntudatunknak, amelynek titokban mindig „maga felé hajlik a keze”, az ellentéte!
Ez az eredeti "szelíd jóság" tehát, amiről Jézus több kinyilatkoztatást is tett, és, amivel, ha lélekben egyet-érezve egyesülünk (És ha eltekintünk a gyakorlati - humanista erkölcsi, megvalósulási formáitól.), egyenesen az ősforrással: az abszolút-Istennel kapcsolja össze az egyéni öntudatunkat, a lehető legegyszerűbb és legközvetlenebb módon. Ez nem más mint az abszolút lét örök öntudati – létezési állapota. Hogyha és amennyiben, képessé tesszük tehát magunkat a jóságot őszintén és folyamatosan átélni, akkor a jóság, maga felől minden kételyt és feltételt kizárva – elseperve, mágikusan életre kel bennünk és folyamatosan tisztítja (jobbítja) a lelkünket, tehát a szívünket és az elménket is egyaránt. Ráadásul, az érzelgősségtől mentes jóság-állapotnak az átéléséhez - Például meditáció közben, de általában is…), nincs szükség semmiféle rá-hangolódásra, mert mindig ott van bennünk. Csak rá kell gondolnunk, csak meg kell kívánjuk és el kell határoznunk ennek a fennkölt lelki és szellemi állapotnak az intenzív és huzamos átélését.
És ha el jutunk oda, hogy őszinte és közvetlen élményként képes létezni bennünk az isteni eredetű szelíd jóság és így részesülhetünk az áldott erejében akkor még öngyógyító, sőt, még esetleg másokat is gyógyító következményei lehetnek a folytonossá tett és belül kellő erővel és önzetlenül átélt és tisztázott, „jóságos" magatartásuknak. Ennek a jól-eső lelki – szellemi alapállásunknak. Azok számára akik, a tudományos - értelmiségi, vagy a tudományos - technikai neveltetése és világképe miatt, tehát a karmája és a neveltetése által terhelt személyes imaginációja következtében, hosszan szenvedniük kellett a jóság-hiány miatt, de mégis sikerült rátalálni, ez külön örömhír (Evangélium) lehet. De ez már csak pragmatikus szempontból lehet pozitív következmény és keresztény szempontból már nem is annyira fontos, mint a „jóságos” (Külső és belső!) alapállás felvétele és az abban való folytonos kitartásának az öntudat-módosító és, az örökléti fény-boldogságba vezető hatása.
Mert, ebbe a "Jóság - tudatállapotba", mint a Szent Szellem által is megtestesített első és egyben harmadik alkímiai elembe (Lásd az alkímiai Mercur fogalmának a jelentését) és állapotba (A boldogságba), bele tartozik a Szeretet mellett, az Isteni Világosság (a Fény) is, és főként az! Tehát a Férfi princípium is, eredetileg pont úgy „Jó”, mint a Szeretet princípiuma. A feminin princípiumnak a jósága felől ugyanis, senkinek soha nem merül fel kétsége, miközben a férfi princípiumnak a jósága felől, igen is fel merül, nagyon sok nőben. (A feministáknak és a velük szimpatizálóknak és szolidarizáló nőkben mindenképpen.) A Jóság fogalmában, valahogy sűrűbben és az önző élvezet leghalványabb árnyalata nélkül jelenik meg a Fény-Boldogság is, mint ahogyan az egyik barátom (János Széll István) által a Facebookon közzé tett kis tanulmánya végén is megjelenik az, hogy ahol nincs fejlődés és tehát spirituális növekedés (Ti., az erre való törekedés), ott lényegi értelemben vett szeretetről sem lehet beszélni. Vagyis: tiszta, erőszakmentes Világosságra való törekvés és Fény – erő nélkül, nem létezhet valós Szeretet sem.
Ezt fontos kiegészítésnek tartom a kauzális Jóság értelmezéshez hozza-fűzni. Vagyis azt, hogy a Jóságban, a jól-levésben, a magától érthető Szeretet mellett, ott van a Világosság is. Tehát az is benne van a jóságban, hogy nem fény és értelem nélküli szeretet-kábulatban, nem a kábulat –érzés által okozott hamis egység-állapotban (önámításban) levés miatt vagyok jól (Érzem magam jól). Hanem igen is, éppen azért is, mert éber is vagyok akkor, amikor jól és jó vagyok! És tehát, éberen nagyon is tudom, hogy a legpozitívabb állapot, amit a földi létem során elérhetek és fenntarthatok magamban, és amit önzetlenül és állandóan tovább áramoltathatok és tovább adhatok, és, amit tudatosan sugározhatok, akárcsak a szeretetet, az nem más, mint az öntudati Jóságban levésnek (A Jól levésnek) az állapota és, azzal együtt, a jóindulat és a jóravalóság és jóakarat készsége és képessége.
Én legalább is, többször megtapasztalhattam azt, hogy a teljes (isteni) jóság - személyes tudat-állapotának az elérésénél és annak az önzetlen tovább sugárzásánál és áramoltatásánál - Például a jóság-érzésnek a szeretteim és minden ismerős és ismeretlen személy felé. -, nincs, és nem létezik boldogítóbb állapot. Vagy például erősebb és hatásosabb gyógyír, vagy gyógyszer sem. Ez a hosszasan kitartott és intenzíven átélt, teljesen önzetlen jóság, minden betegséget meg tud gyógyítani és nem véletlenül. Hiszen egyenesen isteni eredetű, onnan, a teremtés és a megváltás erőtereiből szállítja a teremtői – megváltói energiákat. Persze, nem azonnal, hanem csak idővel, miután a jóság személyes tulajdonságommá - tulajdonságoddá válik.
Persze, itt azt is fontos talán megjegyezni, hogy a jóság semmiképpen nem választható el, de még inkább nem fordítható szembe az igazsággal. Márpedig olvastam az életem során, olyan un. metafizikai tanulmányt is, amely a kettőt külön választotta és azt állította, hogy az un. Jó-ember nem tud üdvözülni, hanem csak az Igaz-ember. Igen, nem tévedek, és nem is hamisítok: Hamvas Béla is, azt állítja a Magia Sutra c., általam egyébként a leginkább szeretett esszéjében, hogy a Jó-ember nem üdvözülhet, miközben az igaz-ember igen. A szerző arra alapozta ezt a következtetést, hogy a jó igen könnyen „pervertálódik” hasznossá, vagy éppenséggel önámítássá, önigazolássá, öndicsőítéssé. Márpedig ez csak karmával terhelt, tehát önámításra – önáltatásra is hajló emberi személyek esetében lehetséges, de az abszolút (Isteni) szinten létező Jóság esetében nem, mivel ott a Jóság azonos az Igazsággal. Hiszen a Jóság fogalmába bele értődik a helyesség, vagyis a törvényesség is, tehát az igazságosság is, az igaz-valóság is.
Az itt leírandó következtetések tehát, már csak a következményei a fent már (remélhető - érthetően) leírt lényegnek és, az ember, aki a fentieket megértette, igazából már nem is azért akar jónak lenni, amiért ezek a következmények is reális tények, hanem azért mert ténylegesen és abszolút világosan Jónak lenni (Jóvá válni) a legértelmesebb és ugyanakkor a leghasznosabb dolog, amit az ember az életében tehet és elérhet. Hogy miért? - Azért, mert igazából és ténylegesen jónak lenni, jóvá válni azt jelenti, hogy a krisztusi (Jóság-) hitében üdvözülni. És ha még így sem érthető teljesen a jóvá- jóságossá válás következményének a jelentősége, mint ahogy egyes metafizikai célú és igényű irodalmi műből, sajnos ezt kellett kikövetkeztetnem, hát akkor tovább kell vizsgálódnunk és meg kell értenünk azt, hogy Jézus nem hiába nevezte a Mennyek Országát a „Boldogság Országának” is, „a Királysággal” egyetemben. Vagyis azt, hogy az a boldogság, amiről itt írok, nem a testben való létezésünk során elérhető és átélhető, legnagyobb és legerősebb érzéki élvezeteknek tönkelege, vagyis ezeknek a non-plusz ultrája, hanem az igazi boldogág, tulajdonképpen az egyetemes - abszolút (Isteni) létnek az eredendő létezési tulajdonsága. Tehát az abszolút létezési (jelentkezési) formája.
Ennek az alapján tehát, talán az is érthető, hogy emiatt, a Jóságos abszolút (isteni) létezési alap miatt, az az ember aki boldog, tehát az, aki folytonosan a jóságban élni képes, annak mindig csak jó kedve (kedélye) lehet. És az is, hogy a jóságban élő-, a jóság állapotát elérő és azt huzamosan fenntartani képes személy (Tehát a Jóság Boldogságában élő személy) mindig csak „jól járhat” (Az mindig csak jó – megfelelő… - életkörülmények közé kerülhet.), hiszen számára minden lelki és szellemi állapot a megváltásért létezik és csakis a megváltáshoz, vagyis a teljes szellemi – spirituális meggyógyuláshoz, vagyis, a megváltáshoz vezethet.
Természetesen, mindaz, amit a fentiekben leírtam, merő idealizmus, vagyis, idealista fantazmagória lenne, amennyiben, nem térnék ki arra, hogy a jóság alapállását akkor is fenn lehet és kell tartani, amikor azzal, a nyugati típusú (Nagy feleslegben termelő – fogyasztó) civilizációt ellepő liberális eszmék szerinti gyermeknevelés és a „nem nevelő” pedagógia rettenetesen káros következményeivel találkozunk. Hiszen nem nézhetjük karba és ölbe tett kezű tehetetlen csüggedéssel, ahogy a gyermekeinket individualista vadócokká, „felvilágosultan” beképzelt, szülő-szomorító „jogtudó” szemtelen kis-banditákká nevelik át az ultra liberális – genderista nézeteket valló szülők gyermekei. Jobb esetben. Mert rosszabb esetben, amikor is megpróbáljuk a jóság szellemében nevelni őket, elnyomják és kirekesztik – kiközösítik (Szakkifejezéssel: miobbingolják) őket. És hiába reklamálunk a tanároknál – iskola-igazgatóknál (Én megpróbáltam Romániában is és Magyarországon is, de mind a két eseten és országban kárt vallottam, sőt: az egyik Igazgató még rám is szólt emelt hangon, hogy nem fogja az én kedvemért a gyermekemet mobbingoló sátánista gyermek, sátánista anyját megsérteni a vallásos meggyőződésében. És tudjuk, hogy nyugatabbra a helyzet ennél sokkal veszélyesebb!), hiszen náluk és nekik a liberális szülők reklamálnak és fenyegetőznek, a mi panaszainkkal ellentétesen.
Ilyen esetekben, tehát amennyiben kis- és kamasz gyermekek szülei vagyunk, csakugyan nehéz jónak és jóságosnak lenni folyamatosan, és mindent meg kell tennünk annak az érdekében, hogy költözzünk át (vissza) Romániába, ahol engedélyezett a gyermekeknek az otthon-tanítása, vagyis a liberális – genderista és sátánista eszméktől való megkímélése. Hiszen elképzelhetetlen az olyan (Magyarországi!) nevelésnek a sikeressége, amely képtelen a humanista erkölcsiséget megtanítani és megtartani, miközben a gyermekeink folytonosan a tanárokkal és a szülőkkel szembeni alantas (kinevetős, ironikus, cinikus magtartás általi) hatalmi pozícióba kerülésre, azokkal szembeni szemtelenkedésre és lázadásra, hanyagságra, felelőtlenkedésre vannak „tanítva” az osztálytársaik által. Sőt, még egyes, a kellettnél is liberálisabb szellemű, fiatal tanáraik által is erre vannak „nem-nevelve”!
Azon fiatal tanárok által, akiknek nem volt még alkalmuk megtapasztalni és nincs elég realitás-érzékük észrevenni azt, hogy az élet-tapasztalatok hiányában, a hosszú távú következményekben gondolkozni még képtelen gyermekek világában - családjában, családi baráti körében és az iskolában is – az egyenlősdit tanító liberalizmusnak sokkal, de sokkal végzetesebb következményei vannak, mint az amit el akarnak kerülni: a zsarnokinak bélyegzett, tradicionális nevelésnek.
Hogy ennek a következménye egyenesen az, hogy a gyermekek irányíthatatlanná, kezelhetetlenné és nevelhetetlenné, majd a késő-kamaszkorban depressziósokká, vagy világ-csavargókká válnak. Ezek a már a 70-es és a 80-as években, kádár-liberális szellemben nevelt szülők és tanárok, még képtelenek meglátni azt, hogy amennyiben egyenlősdit játszanak a gyermekekkel, és felnőttként kezelik őket. Vagyis azt, hogy amennyiben hagyják, hogy a karmájuk vezérelje és ez által a karmájuk növekedjen a közösségi életforma gyakorlásához szükséges erkölcsi öntudatuk fejlődése helyett, akkor ezek a gyermekek egész életükben, a pszichológiai kabinetekhez (feleslegesen!) zarándokló jellem-nyomorékok lesznek.
A fentieket nem abban a (tév-) hitban írtam, hogy tudnám a megoldást arra is, hogy az ilyen, majdnem minden napi nyomorúságot „biztosító” körülmények között élő szülők (Tehát a társadalomnak majdnem a derék-hada) számára lennének használható tanácsaim arra vonatkozóan, hogy miként szerezhetik meg az istennel való közvetlen kapcsolatot a jóság folyamatos belső és külső! – gyakorlása által. Mindezt csak azért írtam le, hogy bebizonyítsam, nem vagyok sem ködevő fantaszta, sem realitás-tagadó hipokrita asztrológus, és gyakorló asztrológusként, nagyon is, tisztában vagyok azzal, hogy az elérendő, élethelyzet-alakítási erővel is bíró, mágikus erejű (igen is: megváltó!) jóság – és boldogság állapot, mint életcél, mennyire nehezen elérhető. De az igazság akkor is az, amit a jelen tanulmányomban leírtam: a Jóságnak, és a nyomában keletkező szeretet-világosságnak sors- és életjavító-, és egészsége-megőrző, illetve egészség-visszaadó ereje van.
Belépés
GyIK
Keresés
