ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

A csoda-gyógyulásoknak
és a csodálatos sors-változásoknak az egyetemes törvények szerinti logikájáról


32 éves sorsfigyelői-, vagyis gyakorló asztrológusi tapasztalatom az, hogy kizárt dolog és egyszerűen lehetetlenség az, hogy bárki is, a vele született pozitív adottságainak (esetleg tehetségeinek) a birtokában és a neveltetése-, taníttatása közben nyert, bele nevelt, ugyancsak pozitív képességei segítségével, boldogulni- és egészségesen maradni legyen képes pl. a felnőtté válásától a felnőtti élete közepéig (50 éves koráig. Vagyis, így számítva ki ezt az élet-közepet: 20 +30 + 30 = 80). Lett légyenek ezek, a vele született, vagy a szüleitől kapott , vagy az elvégzett iskolákban – főiskolákon, egyetemeken – szerzett pozitív képességek és tulajdonságok akár a legerősebbek is, 50 éves korára, de lehet, hogy már sokkal korábban, úgy is utol éri néhány sors-nehézség.
Sőt, a leges legtöbb esetben, még az ilyen kivételes személyeknek sem sikerül megmaradni boldogan még 40 éves korig sem, tehát a felnőtt életük első harmadának a végéig sem.
Törvény (A karma-oldás szükségének az egyetemes törvénye), hogy a boldogulásunkat mindig elrontja, már az életünk elején valaki, vagy valami, hogyha nem rontjuk el ezt mi magunk, valamilyen súlyos következményekkel járó, megfontolatlan cselekedettel. Tehát ha megtesszük magunkért és másokért azt, ami minimálisan szükséges - a fent leírt ideális esetben legalább is…- , a mai tudomány által képviselt nézetek és álláspontok szerint, és természetesen - normális körülmények között jól kellene, hogy működjön az életünk.

De a valóságban nem így történik… A karma-oldási szükség törvénye miatt, már 21 éves korunk után, még akkor is, utol érnek a sors-nehézségek (Minimum a betegségek!) ha olyan velünk született, vagy megtanított képességekkel rendelkezünk, hogy teljes mértékben tudnánk vigyázni és az élet-út közben adódó szükségekhez alkalmazkodni – pl. a párunk változásaival, személyi nehézégeivel szemben is -, harmonizálódni.
Boldognak induló szerelem és párkapcsolat esetén pl. mindig akad egy gátlástalan és lelkiismeretlen csábító, egy anya, vagy apa, vagy testvér (anyós, após, vagy sógor, illetve egy ilyen jelölt), vagy barát, vagy barátnő, aki valamiért nem csak, hogy keresztbe tesz, de szívósan és tudatosan megrontja a kapcsolatot. De legalább is, elindítja a romlás útján. És ha az kibírta és nem romlott el elsőre, majd el fog romolni másodjára, vagy harmadjára, vagy a negyedik kísértésre, vagy a személyi sértődések miatt.

Régi asztrológusként persze, tudjuk, hogy a gátlástalan élvezni vágyó külső csábítók és helyt ülni nem tudó anyósok – apósok, tesvtérek és barátok, nem véletlenül jelennek meg, mert azok a rezonancia, az analogia és megjelenítés, illetve a karma-oldási szükség- és a fejlődés törvényeinek a megtestesülései. De ezeket a sors-támadásokat egy darabig ki tudják ugyan védeni az ilyen (a valóságban nem létező, de legalább is nagyon ritkán létező), kiváló képességekkel rendelkező személyek, de hosszú távon ez ma, amikor az életünk egyre bonyolultabbá válik, már nem elképzelhető. Éppen azért indultam ki, ideális (de legalább is szélsőséges) esetből, hogy a mondanivalóm lényegélt jobban megértessem.
Tehát: hiába hogy adott a kiváló képességű és tudású és jóakaratú – jóindulatú és éber és magasan képzett és pszichológiailag is jól felkészült egyre tapasztaltabb ember, illetve, párkapcsolat esetében: ilyen kiváló képességekkel rendelkező szerelmes-pár, mert, az általam is 31 éven át jól megfigyelt sors-törvény az, hogy minden, csak a külső tényezőkre (Például a másik személyre) alapuló boldogságot, tönkre igyekszenek tenni a külső sors-erők. (És tönkre és teszik.) És ez még akkor is így van, ha az első és a második, sőt, még a harmadik támadást – a kapcsolat megrontására való, sors-kísérletet is sikerült épen- és párban maradással átvészelni.
Asztrológusi sors-megfigyelés tehát, hogy az un. karma-oldást szolgáló - Szaturnuszi sors-erők, addig támadják és kísértik, illetve, személyiségi problémák esetében: „bántalmazzák” a felnőtt személyeket (De sajnos már a 10 éven felüli gyermekeket is), amíg nem csak a velünk születetten hozott, és nem csak a gyermekkorunkban és fiatal korunkban megtanult pozitív képességek segítségével sikerül a támadásokat kivédeni, hanem a tudatos karma-oldás segítségével is! Tehát, addig, amíg a tudatos személyi (pozitív!) imagináció segítségével is, sikerül – Figyelem: önmagunkon belül! – feloldani a vonatkozó karmánkat és, az által semlegesíteni, ezeknek a mindenütt és mindenkor létező, karma-oldásra provokáló, különféle sors-erőknek a hatásait, az illető életterületnek megfelelő (intenzíven gyakorolt és fenntartott), pozitív mentalitás-gyakorlás és a megfelelő pozitív imaginációs képesség létrehozásának és fenntartásának a segítségével!

Azt is kell tudni viszont, hogy nem csak a párkapcsolati boldogulási akaratunkban és gonddal létrehozott helyzetünkben vagyunk a karmánknak megfelelő külső sors-elemek által megtámadva, megkísértve vagy provokálva, hanem az életünk más aspektusaiban is, az élet többi, klasszikusnak mondott területein is. Ugyanaz történik általában, például a család-életterületén (Ahol éppen, hogy pl. az általunk nevelt kamasz és fiatal gyermekeink viselkedése-, illetve az ők nehéz sorsa a gond-okozó), vagy a munka, vagy az alkotások, vagy a hivatás, és a közösségi-, vagy a kommunikációs - együttműködési életterületeken, ott is érnek tehát a karma-oldási kényszert kiváltani hivatott kísértések és a támadások törvényszerűen. És ebben, az életünk végéig majdhogynem szüntelen karma-oldási küzdelemben, a karma-oldási szükség egyetemes törvényét erősíti még a karmát gyakorlatilag létrehozó másik törvény is: a Polaritás és a fokozás egyetemes törvénye, vagy a Fejlődés Egyetemes Törvénye is.
Nem akarom most ezeket a törvényeket sem természetében, sem a megváltást szolgáló (!) funkciójukban (Az isteni létezést a teremtés folyamatai közben meghibásodott ős-ideáktól való sértett ősideáktól való megszabadítási szerepkörükben.) újból ismertetni, mert azt megtettem részletesen az Egyetemes Törvényekről szóló, könyv formájában is megjelent széles körű ismertetőmben. Hanem itt mindössze két aspektusra szeretném felhívni a figyelmet: 1) a Polaritás törvénye nem csak a sérültté vált, negatív ős-ideáknak a saját ellentétévé változtatását hivatott végrehajtani az isteni létezés különböző léttereiben, azok vibrációjának a csökkentése érdekében. Hanem 2), a bennünk (az auránkban, vagyis a személyes tudattalan világunkban) létező és a születésünkkel negatív formában magunkkal hozott karma-ideákat is, amelyeket magunkban már kijavítottunk a sorskényszereink következtében. Ezeket tehát, általánosan is vissza kell, hogy változtassuk a saját ellentétükké. Vagyis: szeretetté, bizalommá, hitté, nyugalommá, világossággá, együttműködési készséggé, szelídséggé, szerénységgé, éberséggé, tudatossággá, boldogsággá, stb..
Vagyis, mind olyan pozitív belső és személyes tulajdonsággá, amiket leírtam a Fejlődés és a Világosság, valamint a Szeretet és az éberség, és a Megváltás és a Boldogság egyetemes törvényeinek a leírásánál.

3. Nem véletlenül, a fokozás törvényének is nevezik a Polaritás törvényét, mert akárcsak a sérült ősideáknak a karma-csomagokká való átváltoztatásához, ezeknek a karmikus késztetéseinknek a pozitív tulajdonságokká változtatásához is, éppen annyira szükség van, az egyik végletnek a másikba juttatása érdekében történő fokozására is! Tehát, a belénk karmaként kerülő, sérült ősideáknak a kijavításának, a pozitív megjelenési formája (Tehát a ránk pozitívan visszaható, kijavított formája) is, amit tudatosan létrehozunk (kijavítunk) fokozott kell, hogy legyen! És, a vallásosan vagy másként hívő emberek ezt nevezik csodának (Pl. csodálatos gyógyulásnak), a materialisták meg vak-szerencsének, vagyis: pozitív előjelű véletlennek. Viszont ők, ezek fordítottját is véletlennek nevezik, tehát a csődként, vagy a súlyos balesetekként („Rossz helyen járt, vagy volt rosszkor.”) nevezik meg az ilyen negatív, tehát „szerencsétlen” sors- és életeseményeket.

Persze, a különféle, ide vonatkozó, illusztratív (szerencsétlen, vagy szerencsésnek mondott) eseteket a végtelenségig lehet (lehetne!) sorolni és részletezni, és azok megtörténésének a logikáját, vagyis az okozó – ok – és okozati összefüggéseket, meg a hatási – visszahatási mechanizmusokat elemezni. De, a tényleges karma-oldás következtében előálló csodák megtörténési logikájában a lényeg úgy is az, amit Jézus-Krisztus úgy tanított, hogy „Akinek van (karma-oldási képessége, vagyis hitből eredő boldogsága, vagy bátorsága), annak még adatik. És akinek nincs (aki úgy képzeli, hogy neki nincs ilyen képessége és meg sem próbálja a gondolkozását és a képzeletvilágát, valamint az ennek megfelelő érzelmeit, pozitív jellegűvé átalakítani, az asztrológiai horoszkópjából kiolvasható karma-motívumainak megfelelően), attól az is elvétetik, amije van.” („Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. 29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.” )
Persze, a nagy bajok, betegségek, sors-nehézségek és életcsődök és könnyű, vagy végzetes balesetek, akkor keletkeznek és az egész problémakör nehezebben meglátható és megérthető, akkor, amikor közönséges halandóknak az élettörténetéről van szó és nem olyan egészen ritka, ideális esetekről (végletekig leegyszerűsített példákról), mint amilyennel elkezdtem a csodák-logikájának a megértetési kísérletét. Mert az ilyen statisztika-jellegű, esetkövetések és lineáris logikával történő, racionális értelmezések, a gyermekekkel történő szerencsétlenségek esetében, illetve egy, különösebb és súlyosabb betegségek nélkül megúszott gyermekkor esetében, nem terjedhetnek ki olyan részletekre, hogy a gyermekek egészsége és testi épsége, minimum 7 éves korig, de van amikor ez 14 éves korig is kiterjed, nagy mértékben függ, a róluk közvetlenül gondoskodó, illetve a velük egy háztartásban élő édesanyáknak a karma-oldási képességétől. Illetve, végzetesen negatív esetekben, az anyáknak a karma-dagasztásától. Ezért ezekre a nagyon áttételes hatás – visszahatási mechanizmusokra, és zavarosan szélsőséges esetekre én sem akarok most kitérni, mivel az utóbbi jelenségről pl. hosszas tanulmányokat is írtam (Ti., az anyai ági női felmenőktől leszármazó, örökletes karma-programokról).
Az viszont biztos, hogy az olyan ideális esetekre, mint amilyent kezdeti példának vettem, teljes mértékben illik Jézusnak az a kinyilatkoztatása, hogy „Az elsőkből lesznek utolsók…”, még akkor is, ha ez a „helyzet-csere, általában csak az élet végénél jön létre, és akkor sem (pl. vagyoni) külsőségek szerint, hanem esetleg egészség, meg fizikai és spirituális kedély- és lelkiállapot szerint. Vagyis: a Polaritás törvénye. Ezek a „szerencsés” életbe-indulási lehetőséggel („Jó”-nak látszó horoszkóppal, vagyis: jó csillagzattal) született és gyermekkorukban is a jó szülői irányításnak örvendő és tehát az életbe is jól elindított személyek, a felnőtti életük második felében (50 éves kor után) általában lebetegednek és tönkre mennek, mivel nincs, amitől felébredjen és meg erősödjön, legalább a karma-oldáshoz szükséges, pozitív szellemi képességük.
Ugyanis, mivel az életük szerencsésen zajlik az elején, még csak a sejtés sem merülhet fel bennük, hogy az életüket más törvények és szabályok igazítják, mint amilyeneket a szüleiktől és a tanítóiiktól – tanáraiktól az iskolában, vagy az egyetemeken megismertek.
Summa summarum: Ha kiindulunk az ókor egyik legismertebb és máig hatásos spirituális beavatási rendszeréből: a Tarot- ból, azt látjuk, hogy annak a legfontosabb szimbolikus olvasó-képe (ikonja) a 22 számú ikon: a Bolond, amelynek a legkülönfélébb értelmezéseit ismerjük. Jelenti az a legmagasabb fokú beavatottsági szinten álló, tehát a teljesen szelíddé és szerénnyé vált mély tudású, igen bölcs személyt, aki nem igazodik az általánosan helyesnek tartott és tömegesen használt életvezetési logikához. De jelenti a legerősebb és legfontosabb mágikus erővel is bíró isteni géniuszt is, vagyis, magát az isteni hatalmat. Ezt viszont a Bolond földi megtestesítése vidáman és boldogan viseli. Magán az ábrázoláson (az ikonon) is derűs és boldog, vagyis: üdvözülten mosolygó arcot vág.
Ezért tehát, egyáltalán nem kell azokat a vallásos rendszereket és egyesek által szektáknak is nevezett hívő mozgalmakat-, vagy számunkra esetleg furcsa misztikus beavatási rendszereket és tanításokat lenézni és elítélni, amelyek a szentirataiknak a felolvasása és értelmezése mellett, a jó kedv, a vidámság, a derű, az öröm és a belső boldogsági érzések felekeltését és szabadon vállalt, nyílt – spontán! - kifejezését tartják fontosnak. És ha esetleg még akár a vallásos szertartásaik és a liturgiáik közben is teszik ezt, akkor sem kell megbotránkozni, vagy lesajnálni ezeket a számunkra furcsán viselkedő, és ilyen furcsa vallást (szertartást) követő híveket.
Sőt, ezek a hívő személyek akár még énekelnek és táncolnak is, az általunk megszokott komoran megható, súlyos komolyokdás és negatív érzések folyamatos felkeltése és fenntartása helyett. Ez ugyan még nem elég az ember legnagyobb életfeladata és rendeltetése: a karma-oldás feloldása megvalósításához, ami a karma-asztrológiának a célja és amit a Bolond megtestesít a Tarotban. De legalább azt a pozitív lelki és szellemi állapotnak a fenntartását biztosítja a hívek számára, amelyben az életük során kijavított néhány karma-ideájukat vissza tudják állítani, az eredeti pozitív teremtési mintáknak megfelelő pozitív isteni struktúrákba.
Vagyis, ez a fajta, örömteli és vidám és jó kedélyű vallásos magatartás tényleg és gyakorlatilag is segíti részben a híveiket a rendeltetésük beteljesítésében, miközben a más fajta vallásos magatartás, tehát a komorság például nem.
És ugyanakkor azok az olvasóim, akik általában nem vallásosak…, de szeretnek spirituálisan tájékozódni és esetleg még meditálni is tudnak és szeretnek, és ha estleg és főként az általam leírt boldogság-meditációt is gyakorolják, akkor nem csak a meditációban, hanem hétköznapokban is nyugodtan gyakorolhatják magukban, ezt a vidám, derűs és boldogságos magatartási mintát. Tehát: akár otthon meditálva, akár a hétköznapi feladataik elvégzése közben „tehetik magukat boldoggá” a szó szoros értelmében is. És így tovább fejleszthetik és gyakorolhatják az erősebb boldogsági állapot elérését és fenntartását is. Ezt annak az érdekében, hogy a horoszkópjaikból kiolvasható, különböző személyes karma-oldásuk legyen minél teljesebb és sikeresebb. Vagyis azért, hogy az életük során és annak a kényszer-hatására kijavított karmikus ősideákat tudják „fel küldeni” az aurájuk legfinomabb rétegeibe, vagyis az öntudatuk (Az Én-tudatuk!) legfelsőbb (És ami ugyanaz: a legmélyebb) dimenzióiba.
Vagyis, annak az érdekében, hogy ezek a kijavított ősideák juthassanak vissza az Isteni tudatba, és, hogy a metafizikai tudatosságot gyakorló személyekhez vissza érkezhessen a kijavítások pozitív visszahatásai. Hogy tehát, gyógyuljanak meg és legyenek minél hamarabb és minél teljesebben egészségesek, és, hogy a mágikus erejű belső boldogságuk hozza meg minél hamarabb a külső boldogulási körülményeiket is, mind az mellett, hogy amennyiben ezt a boldogság-állapotukat sikerül állandósítaniuk, az üdvösségük megvalósulásában is lehessenek egyre biztosabbak.
A keresztény misztikusok hét főbűnt írnak le és közöttük is, a kevélységet tekintik elsőnek. Vagyis, a legfőbb bűnnek. (Hiszen nem hagyja, hogy Isten, vagyis a lelkiismeret és a személyi felelősség hangja bejuthasson a szívünkbe.) Ezt annyira, hogy a többi hat bűnt is ebből származtatják (A gyilkolást is pl.). Ez, a keresztény misztika által felállított bűn-lista viszont metafizikai magyarázatra szorul: Kevélység (superbia), Fösvénység (avaritia), Bujaság (luxuria), Irigység (invidia), Torkosság (gula), Harag (ira) és, A „jóra”(!) való restség (acedia), hiszen nem találjuk meg benne sem a gyilkosságot, sem a hazúgságot, sem a lopást, stb., amiket az emberiség első sorban és vitathatatlanul kerülendő és bűntetendő vétkeként ismer. Úgy gondolom tehát, hogy a 7 főbűnnek ez, a keresztény misztika általi felsorolása, első sorban a bűnöknek a finom - szellemi, vagyis kauzális okainak a hajszálerek végén (vagyis azoknak az elején…) található idea-világban (dimenzióban) található okozóit tartalmazza, a konkrét vétkezési formák megnevezése helyett. Tehát azt az idea- és képzeleti világunk szintjén karmaként létező belső magatartási formákat (mentalitásokat) amelyek menthetetlenül a vétkeknek a gyakorlati elkövetéséhez vezetnek.
Vagyis, a keletkezések szellemi - kauzális központjait, az eredeti pozitív idea-értelmek első-lépcsős megromlott formáit, tehát a tényleges, igazi okozókat (ahol és aminek a feloldásával a konkrét megvalósulásokat meg lehetne-, sőt meg is lehet például előzni), és nem a konkrét gyakorlati megvalósulási formákat, mint amiket a Mózesi tíz parancsolat is tartalmaz például. Hiszen a vétkek és bűnök konkrét megvalósulása (Például a gyilkosság, aminek az ős-gyöke a kevélység mellett bármelyik a többi hat főbűn közül), már csak az ős-karma miatti idea-megzavarodottság tovább romlásának, és a romlottságnak az emberi közömbösség, illetve, a további zavarodottság fenntartásának (fel nem oldásának) a következménye. Egyrészt.

Másrészt, 32 éves gyakorló asztrológusi tapasztalattal, meg vagyok győződve arról, hogy még a kevélységnél is létezik egy veszélyesebb főbűn, ami nem más, mint az önámítás vétke, illetve a szellemi – öntudati kábulatra – kábulásra való elemi, tehát majdhogynem kivédhetetlen sóvárgás, amiről például, a kevélységi (sértettségi) karma után, egy újabb tanulmányt voltam kénytelen megírni (Ti. a kábulatra vágyakozás ontológiai karmájáról.). Mindenki azt képzeli, hogy a Kábulatra való vágyakozás (rejtett sóvárgás) csupán spekulatív és ártatlan igazság-tagadás. Sőt: még csak nem is bűn… Holott az! Nagyon is az. És mondom: sokkal nagyobb és veszélyesebb sors-romboló erő, mint a pusztító kevélység. Mivel az önámítás éppen arról is meg tud győzni, hogy a kevélységed melléktermékeit és következményeit: a haragvást, a gyűlölködést, a neheztelést és a titkos bosszú-vágyat, illetve a bánatot és a szomorúságot és a melankóliát nem tudod pozitív képzetekkel és érzésekké felváltani.

Sőt, arról is meggyőz a belső önámítás (vétke), tehát a kábulat-vágy szellemi – spirituális élvezet-vágy által fenntartott bambaság, hogy nem is kell az idea világod szintjén benned létező irigységre, kényelem- és luxusvágyra, kapzsiságra, gyűlölködésre, haragvásra, dekadenciára, csalásra, rágalmazásra, stb. való hajlamaidat, pozitív érzésekké és gondolkozássá és pozitív képzelgéssé átváltoztatni! Vagyis arról, hogy nyugodtan meghagyhatod a kevélységed csíráit is, mivel azok nem is „annyira” jellemzők reád, hogy akárcsak egy kis figyelmet is érdemelnének, nem, hogy az átváltoztatásuk érdekében teendő belső (öntudati) figyelmet és erőfeszítéseket.
Hát persze, hogy veszélyesebb a Kevélységnél is a kábulási vágyból eredő önámítás, amelyet ily módon ügyesen konzervál az utóbbi, és te emiatt nem is leszel képes soha, de soha egészségessé, életerőssé (normálissá) és boldoggá válni!
És ebben a megváltódási rendszerben, amit leírtam az önámítás nem azt jelenti, hogy mindaz, ami bennünk lehetséges személyi karma-alap, valóságosnak képzeli valaki, miközben nem is valóságos. Hanem éppen az az önámítás felső foka, hogy az illető személy arról próbálja meggyőzni magát, hogy amiket a fentiekben leírtam, benne nem lehet valóságos! És azt, hogy mi a valóságos és mi nem, ebben a kérdésben, nem csak abból lehet ki következtetni, hogy léteznek elképesztő, orvosi látleletekkel is bizonyított csodagyógyulások. Mint amilyen például a halálos ágyában és az eszméletvesztései közben is Istent dicsőitő dalokat éneklő Békéscsabai Greck Vivien nevű fiatal hölgy gyógyulásai is. Greck Vivien egy, a mentők által többször is a Békéscsabai korház ambulanciájára szállított fiatal hölgy, aki több hónapos öntudat vesztései közben-, és az életfunkcióinak a többszöri, teljes leállása közben, Jézus Krisztus többször is megjelent és meg ígérte, hogy megmenti, sőt, akit nem csak, hogy megmentett, de a mennybe is többszörösen bevitt. Greck Vivien ezek után, elképesztő módon (Vagyis: tudománytalan módon!), teljesen felépült. Természet-tudomány ellenesen, vagyis tudománytalanul újra épültek és működő-képessé váltak a 80 százalékban elhalt tüdő- és vese-sejtjei, az ugyancsak teljesen elsorvadt láb-izmai és ízületei mellett.
De mi nem kell ilyen pokoli módon megjárjuk a mennyet ahhoz, hogy beláthassuk a pozitív és szeretetteljes magatartásnak a gyógyító és sorsrendező erejét (következményeit), hanem abból is ki tudjuk következtetni a karma-oldásának a valóságát és a karma-oldásnak a pozitív következményeit, ha az élő Isten által a szívünkbe írt törvény-ismeretünkre: a lelkiismeretünkre hallgatunk.

Gyomaendrőd, 2023. VIII. 27.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/