Én korábban fogtam hozza a válasz-íráshoz (Külön a Word-ban fogalmaztam meg, mert a téma erősen kényes, és könnyen félreérthető!), de látom, hogy Viola megelőzött... - Remélem, nem sok dologban látszik úgy, mintha ismételném:
Kedves Gabika!
Amint láttad is talán, a bejegyzésedet meg”tetszikeltem” , és azóta, hogy a horoszkópodat elkészítettem, talán még mielőtt a tanítványom lettél, egy komoly barátság szövődött közöttünk. Ezt nem is neked írom, hanem azoknak az olvasóknak inkább, akik erről nem tudnak, mert az információ-közlési sűrítés kényszere miatt, talán úgy fog kinézni ez a hozzászólás, minthogyha a kellettnél erősebben helyre akarnálak tenni, holott, csak a felmerült helyzetet akarom, minél hamarabb és tehát, lehetőleg sűrítve, tisztázni.
A hozzászólásodban sajnos egy olyan példát hoztál fel, amit én egy és egyáltalán nem tartok követni valónak, sőt, még csak nem is helyeslem és senki számára nem ajánlom. Kassay Lajos lovas-íjász tevékenységét már az első róla szóló videók óta követem és a fél-metafizikai filozofálgatásai is, elnyerték a tetszésemet, sőt egyre szimpatikusabb lett a számomra, éppen addig a videó-felvételig, amelyre te is utalsz bizonyára, és, amelyben azt kellett látnom, hogy Kassay Lajos ül egy asztalnál Kalo Jenő és Püski István barátaival (nem többen!), csendesen iszogatnak és beszélgetnek. Ez rendben is lenne, én is szívesen innék meg egy sört a barátaimmal, hogyha lenne erre időn, még a munka és a családdal való törődés mellett. De a napi munka mellé, most még be jött az is, hogy István meg én sorra adjuk ki a könyveinket, amelyeknek az anyaga eddig a számítógépeinkben szunnyadt, ami eléggé lefoglal, Berci meg valamiért, ami nem ide tartozik most, úgy látta jól, hogy a rendes munkája mellett, plusz kiegészítő munkát is vállaljon.
Szóval, a három jó barát, a Makovecz stílusban épült, szép és kellemes Kassay-kúria étkező csarnokában, barátian beszélget, és mondogat csendesen, ahogy az spirituális igényű személyekhez illik, a laikusok számára, néha talán furcsa dolgokat (Például Kaló Jenő, Kassainak a barátkozás szellemét méltán dicsérő fejtegetésére, valami olyasmit válaszolt, hogy „Mi öreg lelkek vagyunk, akik már rengeteg inkarnáción túl vagyunk, amelyek közül néhányat bizonyára együtt töltöttünk…
) miközben a három szorgos kezű és energiával teli nő, szusszanásnyi szünet nélkül, körülöttük sündörög és tüsténkedik, éppen, hogy nem nyüzsög látványosan.
Mondhatom, hogy ezt a férfi-vendég- és gazda kiszolgálást, számomra iszonyú zavaróan tették, hiszen inkább az általam ismert férfiak beszélgetésére lettem volna kíváncsi. De a három asszony éppen azt csinálta, amit az ugyancsak Bika Lilithel rendelkező anyám szokott hajdanán, a valamelyest zsarnoki – basáskodó természettel is megáldott nevelő apán és a vendégeink körül, amikor nálunk éppen ilyen féle vendégség volt. És elég gyakran volt.
Ilyenkor én inkább a felnőtti beszélgetést szerettem volna hallgatni, és azt láttam, hogy a vendégek is, bizony már feszélyezik magukat, nem csak attól, hogy anyám az állandó kínálgatásával megszakítja őket a társalgásban, a mondanivalójuk kifejtésében, hanem azért is, mert már ők sem voltak hozza szokva, az ilyen mértékű úri kiszolgáláshoz. És akkor azt kell látnom, hogy a felvilágosult Kassay-nál, szóról szóra ugyanaz folyik, ráadásul hatványozottan! Ráadásul nem egy házasszony leste az „ura” és a vendégek felmerülő szükségeinek az azonnali kielégítését, hanem három „fehér-nép”.
Nos, kedves Gabika, bármennyire is lenne ez a férfi- és vendég kiszolgálás egy „Bika természetű” személy számára helyes, én nem engednék meg senkinek ilyen idegesítő (voltaképpen engem megaláz!) alázatoskodást, miközben én a barátaimmal beszélgetek. És nem csak azért, mert rém idegesít, amikor beszélgetek és akár a legnagyobb diszkrécióval is, de elvonják a figyelmemet a folyó témától, de, az én számomra már rég óta, egyáltalán nem azt jelenti a "háziasszonykodás", és a háziasság, hogy nők ilyen, a számukra megalázó módon kiszolgálják a „náluk, bizonyára sokkal fontosabb témákról cseverésző” férfiakat. A mi baráti körünkben ilyesmi nem csak azért nincs, mert zavarná a társalgást az ilyen kiszolgálás (Pl., a félig kiivott poharak újratöltése.), hanem ezért, mert nálunk a társalgásban a nőknek – feleségeknek – szeretőknek, „kötelező” módon részt kell venni. Ők számunkra ugyanis, az élet dolgaiban és a metafizikai kérdésekben velünk arányosan tájékozódott partnereink, és egyáltalán nem a szolgálóink. Olyan élettársak és olyan nő nemű barátok, akiknek a véleménye éppen annyira fontos, mind a férfi-barátainké! (És bizonyos témákban, persze, még annál is fontosabb!)
El sem tudom képzelni azt, sőt, felháborítónak tartom már a gondolatot is, hogy én beszélgessek Bercivel, vagy Istvánnal pl., miközben Marikához vagy Kingához, meg Violához nem intézhetek kérdést és nem hallgathatom meg, illetve, ő, és ők nem kérdezhetnek bármit tőlem, vagy tőlünk, és mi nem éppen olyan kimerítően válaszolnánk, mint ők nekünk, azért, mert ők azt kell lessék, hogy fogyott-e ki a bor vagy a sör a poharunkból, mint az általam fentebb inkriminált Kassai féle vendégfogadáson.
Ez a középkori szokásrend - betartás, nem, hogy röhejes azon a spirituális – evolúciós szinten, ahol mi élünk, hanem egyenesen iszonyatos!A másik két példa, amit felhoztál Kassaival, illetve Kassay-néval kapcsolatosan, az hogy maga választja ki a levágandó állatokat és ő is vágja el a torkukat, és persze, ő főzi – süti meg azokat. Talán nem kell mondjam, hogy mennyire kiábrándító volt a számomra, az, amikor e videó keletkezése előtt sokkal korábban, egy vele készített interjúban, Kassay elmondta, hogy ők megölik és megeszik azt a sok állatot, amelyeknek a gondos és szeretetteljes gondozásáról és „tartásáról” Kassay olyan meggyőzően beszélt.
És ráadásul az, hogy még a felesége, tehát az életadás és a szeretet megtestesítője kell csinálja ezt…, és az mennyire helyes lenne metafizikailag…. Nos, kedves Gabika és kedves olvasók: E helyen be kell vallanom, ahhoz, hogy megszabadulhassak a kenyérevéstől, amire azért volt szükség, mert a kenyér rá tapadt a vastagbelemre és nagyon megnehezítette a székelést, ami sokszor elrontotta az éjszakai pihenéseimet, és ami azért volt nehéz, valamikor régen gyomorfekélyem volt, és annak nyomaként, ha nem nyomta meg az étel a gyomromat, folyton éhségérzettel kellett küzdenem, én is vásároltam az elmúlt hetekben három ízben is, kolbászt, meg olcsón kapható csirkecombot a boltból. Az utóbbival együtt főztük meg az én számomra külön a sűrű zöldséglevest, hogy a hús nyomhassa a gyomromat a kenyér helyett. Ezt azért írom, mert szeretem, ha nálam minden fel van tárva, és nem lehet szó demagógiáról. De mondom, csak három alkalommal, és nagyon remélem, hogy többé erre sem lesz szűkség, mert az utóhatások (És fürdőszobai szagok...
) nagyon kellemetlenek.
Ennek ellenére viszont, mindazt, amit e portálnak a táplálkozás-rovatában leírtam és Viola is leírt, továbbra is fenntartom, kiegészítve, a következőben leírt, soha el nem felejthető élményeimmel: Én ugyanis, sokszor kellet csirkét és tyúkot és kakast vágjak gyermekkoromban és fiatal férfi koromban is, amíg tömbházba nem kényszerítettek, mert az anyám soha nem tudta megtenni.
Nos, azoknak az állatoknak a kezeim közt lefolyó haláltusája, a kezem közti halál-vergődése, az életben maradásért való vergődése örökre az emlékezetemben marad. Nem kívánok senkinek egy ilyen élményt, a legkevésbé a gyermekeim anyjának nem! Ady Endre írta valahol, hogy „Nekem a más költő példák némák! Nos, nekem az ilyen Kassay féle példák nem csak elvetendőek, hanem egyenesen megvetendőek. Mert, számomra az teljesen normális, ha a szomszéd húst eszik és akár csirkét is vág, vagy kiszolgáltatja magát a feleségével és a lányával. (Noha az utóbbit kötve hiszem!) Ez van majdnem az egész emberiség szintjén, a civilizációnak ezen a fokán, ezen én nem tudok változtatni. De azt, hogy el tudjak fogadni és személyes példaként használni bármilyen spirituális vonatkozású „bölcsességet” is az ilyen személyektől…, azt ne kérje tőlem senki sem.
Ami Violának a dolgait illeti, ő nem csak nekem és Ividőnek viseli családanyaként ettől kezve a teljes gondját, hanem Turulának is, mivel ő is velünk egy lakásban van, és amint mondtam már: a heti három román óra mellett, amit az itteni magyar gyermekek pluszban tanulnak, a mieink még plusz hat órát tartózkodnak az iskolában, szakórákon, és persze, néha itthon is rajzolniuk, festeniük kell. Tehát gyakorlatilag nincs ahogy az önállóságra való képességüket, amelyre tanítottuk, és amelyet gyakorolnak is vakációkban, ilyenkor hasznosítani tudják, mivel a heti 9 órával pluszban, tanulásra is, alig marad idejük. Ráadásul neki telefonálnak, hogy mikor és hova jönnek – mennek, annak érdekében, hogy én lehetőleg ne kelljen még azzal is foglalkozzak, azt számon tartsam és így állandóan megszakítsam a munkamenetemet. De a ruha – cípő és egyéb gyermeknek és lányoknak szükséges holmi bevásárlását is vele intézi az egész, és a lelki és az egészségi gondok is, csak akkor kerülnek hozzám, hogyha ő ás ők azt együtt nem tudják elintézni.
Abban viszont, igazad van, hogy a maradék idejében ő is nyugodtan folytathatja még az asztrológusi tevékenységét. Sőt, azt éppen azért szükséges, mert nekem szellemi partnerem is, és a legjobb barátom is kell legyen a feleségem és nem a kiszolgálóm, ahogy ez Kassaiéknál van a vonatkozó Videó szerint. Erre nekem szükségem van, ebből nem engedek. Inkább vissza követelem tőle, a mosogatásba és a takarításba való részvételi lehetőségemet!
Ezek alapján, úgy gondolom, hogy azt is újból lehet gondolni, hogy ez, ami nálunk most éppen, és ily hirtelenséggel felmerült, és megoldást nyert, mennyire csak réteg-probléma? Hiszen a mai, már cseppség – koruktól a káros liberális – demokratikus szellemben nevelt lányok és nők, egyenesen utálják a házi-munkát és ki kérik maguknak, hogy őket bárki is vissza küldje a fakanálhoz. Szerintem tehát, az egyik véglet ez, a másik véglet a Kassay féle példa. És a magoldás középen van, és a „felek” tisztességes megegyezésében.
A lényeg az, hogy a nőknek erősödnie kell, a pozitív mágikus (családanyai) képessége, a képzeletvilágának az önkéntelen mágikus ereje, ha a gondoskodó – tápláló feladatkörből sokkal többet tartanak meg maguknak, mint ahogyan az, az utóbbi 30 - 50 évben szokássá vált, és nem pl. számítógépezéssel, internetezéssel és "okos-telefonálással"
töltik az idejüket majd családanyákként, mint ahogy azt a gyermekeim osztálytársai képzelik, a denaturált nevelésük hatására.
És még valami, ami miatt Kassayt nem tartom sem a magam számára , sem a ti számomra egy jó példának (Maximum a farmerek és a paraszt-gazdák, és persze, a fanatikus és együgyű sport-emberek számára.). „Egy gyermek, nem gyermek, két gyermek is alig gyermek…”
(És ez alapján, tehát,. Ti., hogy a nagy íjaszás és sok rekord-döntés közben, csak egyetlen gyermeket volt képes gondozni és nevelni – De a látottak alapján meg kockáztatom, hogy ő azzal aztán tényleg nem bajlódott egyáltalán, hanem teljesen a feleségére hagyta…, - én Kassy-t, az Orbán kormány vonatkozó erőfeszítései ellenére is, számbelileg még mindig sorvadozó magyarság számára sem tartom követendő, tehát: jó példával elöljáró személyiségnek. Ahogy Hamvas állítja Csuang – Ce nyomán: a szentek egyenlő értékűek a rablógyilkosokkal, mert olyan rendkívülien kivételes életet folytatnak, ami a normális – köznapi ember szárára nem csak, higy nem való, de követhetetlen!)