Soha, semmilyen körülmény között nem játszok a játék ellen. Vagyis nem szegülök a sorshelyzet által jelzett és mutatott isteni akarat ellen. Bármilyen negatív sorsjelzést is kapnék tehát, én csak mosolygok és hahotázok, és a szívem mindig olyan könnyű marad, mint egy tollpihe. Ez azért van így, mert tudom, hogy a külső és a belső boldogság egymással szemben egyoldalúan fordított: Ha növelem a külső boldogságot, attól még a belső boldogság nem növekszik, sőt: csökken, mert nem kezd érdekelni. De, hogyha ha a belső növelem, akkor a külső boldogság-körülmények és viszonyok (a szeretteim és általában az emberek pozitív viszonyulása) is előállnak.
_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/