ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.28. 11:50

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2021.08.17. 21:49 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A karmával terhelt személyi tudat és a határtalan isteni léttudat kapcsolatáról.

„De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, és a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.” (Názáreti Jézus)


Mind Hamvas Béla, mind sokan más metafizikai gondolkozok, akik közé szerénységemet is sorolnám, azt valljuk, hogy az eredeti Jézusi tanítások összessége - amelyeket csak évszázadokkal az elhangzásuk után változtattak vallássá és ez által általánosabban un. kereszténységgé -, mint spirituális tanítás, a legmagasabb rendű beavatás-tan. És az apokrif Evangéliumok alapján azt is el lehet mondani, hogy ős-eredeti mivoltában, vagyis, mint beavatás, a kereszténységnek a tana, egyáltalán nem abból állt, hogy miként kell mágiázni, tehát miként kell bármit is az atyától kérni a Jézus (Krisztus) nevében, mert azt idővel meg fogjuk kapni. És, hogy akkor, ha minden sors-problémát ilyen szépen elintézhetünk a sors-jobbítás érdekében elmondott imádságainkkal, már nem is kell az öntudatunk megszelídítése érdekében, belső hiba- és vétek-belátást gyakorolni és minden hibánkért és vétkünkért a személyes felelősséget felvállalni, és nem kell a személyi öntudat-jobbítás és finomítás érdekében, megfelelő gyakorlati életfeladatokat vállalni, tehát önfegyelmet, öntudat-átalakítást, mentalitás-változtatással járó erőfeszítéseket tenni.
Vagyis, hogy nem kell személyes felelősséget (Keresztet) vállalni, nem kell morálisan igényes spirituális értéktudattal összhangban álló, életet folytatni, vagyis, nem kell a spirituális törvényességen gondolkozni és az szerint cselekedni, hogy nem kell az egyetemes törvényekkel összhangban élni, mert úgy is mindent megkapunk, ami csak kell Jézus-Krisztustól, illetve az Atyától, akit Jézus „képvisel” a földön a vallásos dogmák szerint. E vallásos nézet szerint tehát, az egész boldogulásunk és egészségünk, csak azon múlik, hogy az “egyszülött Jézus-Krisztuson” keresztül kell mindazt kérni, amire szükségünk van és, ha jó lányok és fiuk vagyunk, meg is kapjuk mindazt, amit kértünk. Pénzt, egészséget, tudást, hatalmat és főként minket szerető, minket boldoggá tevő, önmagát értünk mindig feláldozni kész, és lehetőleg még jól is "szexelő” élettársat.
Persze, kissé sarkítottan - primitíven írtam le a keresztény vallás jellemzőjét, de végül is, ez a vallás legpóriasabb ismérve. Ti., hogy mindenféle, földi és túlvilági létünkre vonatkozó isteni protekcióban lesz részünk, amennyiben a vallásalapító – akiről, ebben az esetben, tehát a kereszténység az esetében, azt is jól tudjuk, hogy még csak nem is akart vallást alapítani… – szellemiségén, annak a személyén, illetve lelkén keresztül kérjük a szükségleteink és vágyaink kielégítését az Isten-atyától,akivel ő minket megismertetett…Tudom, hogy ez egy igen a durva egyszerűsítése a lényegnek és esetleg még gúnyosan is hangzik, de ahhoz, hogy megértsük a lényeges tévedéseket, mindig is kénytelenek leszünk egyszerűsíteni.

Ezzel a vallásos alapállással szemben a keresztény szellemiség fundamentuma éppen, hogy nem a misztikus koldulásról – üdvösségért, vagy jó életért való folytonos könyörgésről – szól, még akkor sem, ha csakugyan, esetleg, kérni-, vagyis elképzelni is lehet azt, amit el szeretnénk érni, de úgy véljük, hogy annak a megszerzése, elérése, a gyakorlati képességeinket és erő-készletünket meghaladó tárgyi nehézségekbe ütközhet! Persze, hogy határozottan és bátran gondolkozni és képzelegni is kell az elérendő céljainkról és megszerzendő dolgainkról, a mágia és a teremtés egyetemes törvénye szellemében, mert máskülönben mi lenne az, ami a teremtés és a mágia törvényét mozgásba hozná a javunkra, ha nem a teremtő képzeletünk és gondolatunk ereje? Népiesen szólva, a sült galamb nem repül magától a szájunkba. Hinni is kell benne, vagyis, tenni is kell érte, mind a gyakorlati anyagi-tárgyi világ szintjén, mind a képzeleti és a mentális képzeleti – képzelgési képességeink szintjén ("Képesnek lenni"). De másfelől az is bebizonyosodott a gyakorlatban, hogy, nem is annyira az egyénileg vágyott sors-állapot, vagy helyzet képzeleti megjelenítése a fontos, hanem az hogy: „Keressétek Isten országát és mindent, amire szükségetek van, meg fogjátok kapni ráadásul.”
A mennyek országa viszont egy olyan metafizikai fogalom, amelynek a teljes mélységű megértése rengeteg pozitív értelmi erőfeszítés mellett, negatív személyes spirituális tapasztalatot igényel afelől, hogy mennyi emberi érzés,gondolat, képzet és törekvés, nem vezet a mennyiek országába. Ennek a spirituális, belső „ország-állapotnak” a keresése, illetve az ide vezető belső útnak a megtalálása, nem a tartalom nélküli vallásos szertartások végrehajtásából, valamint vallásos könyörgésekből áll, de nem is az állítólag a mágikus erővel bíró tudattalan képzetvilágot erre vonatkozóan pozitívan befolyásolni képes, misztikus praktikák végrehajtásából. Hanem az önzetlen szeretet-képesség és az ugyancsak önzetlen áldozathozatali képesség megszerzésből, gyakorlásából és növelésből, és ugyanakkor a magas rendű öntudati szerveződést eredményezni képes szellemi világosság és értelem- növelésből, a törvényesség-tudat növeléséből (Tehát a fény növelésből.), az ide vonatkozó határozott külső és belső mentalitás - javításból, amorális öntudat finomításából (Lásd az alkímia finomítás nevű műveletét.)
Az én gyakorló sorsfigyelői - asztrológusi tapasztalataim szerint tehát, éppen hogy fordítva van a gyakorlatban, mint ahogyan a vallásosok képzelik azt. Vagyis, éppen úgy van, ahogy Jézus tanította eredetileg. Nevezetesen, hogy a „mennyekben”, vagyis, a meditációban elérhető spirituális és a kauzális (krisztusi - buddhikus) öntudatunknál is finomabb egyetemes - isteni lét-tudatunkban (Tehát ott, ahol ugyancsak Jézus szerint, "nem férnek hozza a rablók") létező, mindenek feletti abszolút boldogság-tudatban. (A spirituális - képzeleti felelősségvállalás és a minél teljesebb és mélyebb hibabelátás gyakorlás segítségével megvalósított Világosság- Szeretet egységes tudat-állapotnak), aminek az érzékelését (személyes megvalósítását) folyamatossá kell(ene) tennünk, ahhoz, hogy "a többit (Amire úgy érezzük, hogy szükségünk van tehát.) megkapjuk "ráadásul". Ennek ugyanis, bizonyítottan pozitív sorsváltoztató és megtartó ereje is van. Ugyanis, ennek a mágikus boldogsági állapotnak a hatása következtében, létre jönnek olyan "boldogító" külső életkörülmények is, amelyek vissza-hatásaképpen úgymond kívülről is, boldogok lehetünk.
A legmagasabb öntudatunk szintjén, tehát az isteni Én-tudatunk szintjén, vagyis "a mennyben", ahol nem csak, hogy a rablók nem férnek a határtalan boldogság-átélési képesség nevű kincsünkhöz, de még a moly (A júdási - spekuláns árnyék-énünk) sem rághatja azt szét... – jöhetnek létre, születhetnek meg a normális, harmonikus és boldog élethez szükséges, külső anyagi javak idea-csírái is (Ahogy mostanában divatosan mondják: a kvantum-térben, holott ez az egyetemes öntudati spirituális létállapot, messze felette áll a fizikai erőtereknek, ahol az anyag benyomását keltő, energia- kvantumok léteznek.), vagyis, az anyagi életszükségleteinknek az ősideái. És ahol létrejöhetnek a pozitív sors-beteljesítési lehetőségeinket, vagyis a megváltódási lehetőségeinket magával hozó élettársunkkal való, energetikai találkozási lehetőségek is. Ahol létrejöhetnek azzal az ellentétes személlyel való találkozási lehetőségnek a mágikus csirái, akivel kreatívan egyeztetvén a megváltásról szóló elképzeléseinket, együtt haladhatunk a karma-oldással magalapozott megváltódásunk útjain, és ebben a személyi autonómiánkat tiszteletben tartani képes együtt-haladásban, ténylegesen boldogok lehetünk, amennyiben nem köteleződtünk el morálisan és más szempontok szerint is, korábban a gyermekeink másik nemű szülőjének.
Vagyis, azt is mondhatjuk, hogy hit ereje és funkciója (Az a finoman szublimált egyéni spirituális erő tudvalevőleg, amely Buddha szerint még a gyémántot is elvágja). amit Jézus úgy fejez ki, hogy "a többit meg kapjátok ráadásként, az egyetemes boldogság-képességének az elérését is jelentő, keresztény megvilágosodáson alapul. És, hogy ennek mindössze a tartozéka - következménye - az egyéni pozitív sorskörülmény idézési képességünk is: “Akinek van annak még adatik, és akinek nincs, attól elvétetik.”. Ugyanakkor abban az axiómában is kinyilatkoztatja Jézus ennek a szubtilis, szent szellem szerű hitnek a rendkívüli erejét, hogy: “... Aki feláldozza az életét, megnyeri azt.” Meg abban a furcsa módban, ahogyan szerinte felépül ez a hit: “Az Én váramat (Vagyis: a “Vagyok aki Én vagyok” várát...) – az ellenségeim építik, (Vagyis a negatív és tehát fájó sorsjelzéseim építik.), azért lesz az olyan jól felépítve".

A karmánknak a tudattalanunk mélységesen sötét, titkos zugaiban rejlő, még feloldatlan részeire rávilágító - Mivelhogy azokkal összhangban levő, bántó, és sértő, és megsebző, és kártevő - sorsjelzéseink építik tehát fel ezt a karmikus reflexek által folyamatosan létrehozott ellenség-képzetektől megtisztított, pozitív képzetekből álló Én-hit várat, ami éppen, hogy ettől, a személyeskarma-oldási szükségeinkre minket folyamatosan figyelmeztető "ellenségeknek" is, a feltétlen szeretetétől és a nekik való (Pragmatikus ésszel nézve: bolondos...) hálálkodástól válik bennünk szilárddá!

Nem csak a kereszténységnek, a többi vallástól és metafizikai elmélettől gyökeresen eltérő életcél magyarázatáról van itt szó, hanem az emberi létünk és ez által az egyetemes rendeltetésünk fundamentális kérdéséről. Vagyis arról, hogy be akarjuk-e csapni magunkat azzal a spirituális szélhámossággal, amelyet nem, hogy császári parancsra, de császári zsarolásra és fenyegetésre hoztak létre a Kr.U. 365-ben a Nagy Konstantin által a lóverseny-stadionba zsúfolt un. keresztény főpapok – püspökök és teológusok? Ezek ugyanis, éppen, hogy az ellenkezőjére fordították az isteni öntudattal való azonosulási szükségről és lehetőségről szóló Krisztusi (beavatási) tanítás lényegét és a Jézus által megtestesített, határtalan és feltétlen szeretetre alapozott Krisztusi öntudatot a kivételes Isteni eredethez (egyedi rendkívüliséghez) kötve, elérhetetlenné és megvalósíthatatlanná tették minden más emberi személy számára. Így kanonizáltak és dogmásítottak tehát egy, az isteni önmagunktól: az Én-magunktól minden hívet elidegeníteni képes, egységes vallást, az eredeti és párját ritkítóan igaz krisztusi beavatással szemben. Az isteni öntudat realizálási lehetőségéről ugyanis tanítanak a keleti metafizikák, vallások és maga a Joga is, de ennek a megvalósításnak a teljes karma-oldástól való függőségéről és kikerülhetetlen feltételéről, tehát az egyéni sorsvállalás szükségéről, még akkor sem tudósítanak részletesen, hogyha maga a karma-fogalma (a Magyar "sors" fogalomnál pl. sokkal beszédesebb és tágasabb és mélyebb, mert személyesebb, megnevezése) is keletről származik,

Így történt meg tehát, hogy a már Mózes által is tanított, de a farizeusok által utólag elferdített - meghamisított - “Vagyok, aki Én vagyok” (A Magom, aki Én vagyok) tudatra alapozott beavatást (Amely kijelentésnek csak és csakis egyes szám első személyben van mágikus értelme, vagyis gnózisa.), az ókor végén és a középkor elején újból elferdítették. Vagyis, az Isteni - A legfelsőbb rendűen szervezett és a "megváltói" egyetemes felelősség elvére alapozott morális öntudatunkkal való közvetlen – Tehát belső és bensőséges és meghitt és intim – hit-tudatnak (Az egyetemes törvények logikája szerinti megváltói moralitás közvetlen hit-erejében való hitnek!) a rendkívüli tana, Konstantinápolyban, időszámításunk után 365-ben, át lett ferdítve végzetesen és az eredeti funkciójával majdnem 180 fokkal ellentétessé téve. Egy külső reménység-vallássá lett alakítva tehát, egy külső égi protekcióért primitíven könyörgő szellemi nyomorúságot okozó vallássá. Ebben a vallásban, éppen attól a személytől kunyerálnak jobb életet a hívei, aki az egyetemes Léttudattal, vagyis az Én-tudattal, a karma-oldás által megtisztult egyéni öntudaton keresztül történő egyesülési és azonosulási lehetőségnek és szükségét, sőt: a morális egységesülési kötelességét tanította – Tehát éppen attól, aki azt tanította, hogy nincs, nem lehetséges a közvetítés a személy és az ősforrás között, vagyis "az abszolút atya-anya" és ennek az öntudatára - a saját isteni eredetére, származására és lényegi küldetésére ébredt személy öntudata között.

Nem a bennünk élő teremtő istentől, vagyis az isten-anyától való protekcióért – kivételezettségért – való könyörgő imádkozást kell megtanulnunk, hanem azt, hogy miért és mitől van az, hogy: „Akinek van (törvényes, megváltói moralitáson alapuló hite, vagyis karma-oldási morális öntudata) annak még adatik, és akinek nincs attól meg elvétetik.”? A kereszténységben a hosszú évekig tartó, de végül megvalósítható, minél teljesebb karma-oldással elérhető, szellemi és lelki-, vagyis: morálisan tiszta öntudatnak az immanens (mágikus) erejében való hitnek a kívül maradt személyek által "csodálatosnak" hitt logikus következményéről van szó. Az isteni magunkkal – A mag-tudatunkkal: az „önmagunkkal”- való, maximális karma-oldáson (maximális képzeleti felelősség-vállaláson: kereszt-vállaláson) keresztül történő boldogulási lehetőségbe vetett hitnek a bátorságáról és az azonosulás bátorságának a hitéről van szó a beavatási kereszténységben. A boldogság imádatáról és az imádat boldogságáról. Mert honnan másról és mitől mástól lenne az lehetséges egyébként, hogy “Annál nagyobb csodákat is fogtok művelni az Én nevemben, mint amiket én cselekedtem.”? Vagyis, ki - ki, az isteni öntudatának: az Én-tudatának a nevében, az őrök egyetemes lét-tudattal való azonosulásnak a következtében. Az Én- vagyok (jellegű) öntudatunknak az úgymond, automatikusan működő teremtő erejével! Tehát, a "kereszt felvevő" személyeknek az egyéni karmától megtisztult örök és egyetemes Én tudatnak a teremtő ereje által! Nem az alárendelt és harmadlagos és negyedleges én tudat által! Nem a Ferrari- tulajdonosi tudatunk által, és nem is a dérés (dr.), vagy a prof-os címek, vagy az ezredesi – kapitányi, meg a püspöki és az érseki rang-tudatok által. Hanem, a rendeltetés-beteljesítés (a karma-oldás) nyomán keletkező közvetlen kapcsolatnak a tudatosítása (tudati érzékelése) által, amely mindannyiunkat, és mindegyikünk számára lehetséges (És mindannyiunk számára un. "égi-elvárás" szerinti, folytonos szükségszerűség!), akik ép elmével születtünk a világra.
Persze, ez csakis annyiban lehetséges, amennyiben az életfeladatainkat maradéktalanul felvállalva, és azoknak a beteljesítése közben és azáltal morálisan megtisztulva, méltónak találjuk magunkat erre, és nem kételkedünk már, a karmától megtisztult krisztusi öntudatunknak boldogság- és egészség-idézési képességében. Azok tehát, akik nem hagyják, hogy a molyok, vagyis az árnyék-énjüknek a kételkedő gondolatai szétrágják ezt a boldogság-kincses öntudatot, amit Jézus is, Boldogságnak nevezett. Mert ugyancsak ő figyelmeztet arra is, hogy erre, az isteni (egyetemes) öntudatra vonatkozó kételynél nincs veszélyesebb ellenségünk. Arra tehát, hogy ami „az Igen – Igenen, és a Nem – Nem…” igazságán túl van, „az, az ördögtől való”. Vagyis az odaadó, feltétlen szeretet és a fény (a magasan szervezett törvényesség - tudat) pozitív (teremtő) erejében való kételkedés a hitetlenségből való.
És, annak ellenére is, hogy amikor és hogyha szeretetről beszélünk, akkor a negatív ellenség-képzeteknek a jelenléte ki van zárva, mert a fent leírt a perspektívából látva, az is teljesen világos, és logikus, hogy miért figyelmeztet arra is, hogy: “Aki nincs velem, az ellenem van.” – Ugyanis, akit gélre vezet még az árnyék-énje és az öntudatát "bevarrja" valamilyen világi tudatba (Nem kell az nagy gazdag, vagy tábornok. vagy államelnök, trösztigazgató, vagy déré professzori tudat legyen, elég ehhez a túlzó szülői öntudat is.) nem fogott hozza a karmája oldásához és ezért nem tud az örök-énnel, az Én-tudat boldogságával azonosulni az, akár a materialista kételyei hatására, akár a szellemi, vagy gazdasági tévhitének a hatására, csakis boldogulás ellenesen tud létezni és képzelegni!
A kereszt szimbóluma is, az elsődleges rendeltetés maradéktalan felvállalásának a szükségére, tehát a karma-oldási szükségekre figyelmeztető, szimbolikus sors-jelzéseknek, tehát az isteni sors-irányításnak ezt, a „tiszta bolond” jellegű, totális elfogadását jelenti. Annak az isteni élet-sors irányításnak az elfogadási szükségét, amit Jézus, a pragmatikus rációt messze meghaladó, de éppen azért örök és cáfolhatatlan és félre értelmezhetetlen képi – szimbolikus aktusával tanított meg az emberiségnek. a karma-oldás kikerülhetetlen és kicselezhetetlen, mindenki számára eleve (ab ovo) adott szükségszerű elfogadásának és az azzal együtt járó isteni törvények általi sors-irányítás elfogadása szükségének a tanítását. Ezt a legmagasabb rendű beavatási (krisztusi) tant véste a szívünkbe a Názáreti Jézus a kereszt-halál legfőbb áldozat-vállalása által a Názáreti Jézus. Szomorú, hogy az emberek szellemi - spirituális szűklátókörűsége miatt, ezt az örök-érvényű szimbolikus tanítást, kénytelen volt számukra, ebben a nem-szívmelengető, fizikai halálhoz vezető állapotban megadni, a saját életének a tragikus feláldozásával.
Ezért is kell őt örök megváltónak nevezni, annak ellenére, hogy ez által az isteni aktus által, nem váltott Ő meg előre senkit, hanem annál sokkal, de sokkal nagyobbat tett: megmutatta és megnyitotta a számunkra az igazi - tényleges és örök egészséghez és boldogsághoz való jutási lehetőséget. És persze, egyben ennek, a megváltódási állapotra való törekedésnek a kikerülhetetlen szükségére is rá mutatott, amely egyénekre szabott, "isteni" sors-szükséget hiába és teljesen feleslegesen próbálja az emberiség nagy része, két ezer év eltelte után is elkerülni, kijátszani, kicselezni és semlegesíteni mágikus praktikákkal, vagy még annál is szentségtelenebb tudományos beavatkozásokkal. Például, az oltások által kiküszöbölt betegségek helyet öt más, majdnem ugyanolyan súlyos betegséget beidéző "tudományos" beavatkozásokkal.
De hagyjuk az egyelőre öröknek látszó emberi (pragmatikus - tudományos) ostobaságot! Örvendjünk annak, hogy mi ennek az elképesztő, legfelső áldozatnak köszönhetően, örömteljes, bolond - boldogsággal gyakorolhatjuk ezt a földi életünkben is, pozitív következményekkel járni képes, isteni sors-irányításnak az elfogadásával és befogadásával és irányításával való azonosulási aktusaiból álló, boldog megváltódási magatartást. Ezt, a lelki és szellemi (odaadó, átengedő) együttműködési (keresztény!) alapálláson nyugvó életet. És ehhez mindössze, csak annyit kell tudnunk, hogy nem létezik misztikus „egyszülöttséges” isten-gyermeki kivételezettség. Hanem igen is, lehetséges és, ha tetszik, ha nem, de igen is kötelező számunkra a krisztusi morális megtisztultságnak a boldog lelki és szellemi állapota. Az az öntudati állapot, amely, ha tényleg megvalósul, akkor annak pozitív mágikus következményei lehetnek mind a fizikai egészségünkre (A lelki és a szellemi egészségről nem is beszélve), mind az életkörülményeikre.
A személyi kivételezettséget, tehát az egyetlen ember által élvezhető, különleges képességekkel járó égi - atyai protekciót, a sátáni Nagy Constatntineék eszeltek ki annak érdekében, hogy az “alávalóikat” szellemi gyávaságban és ez által általuk irányítható és kizsákmányolható öntudati kábulatban, szellemi és pszichikai rabszolgaságban tarthassák. Csakis a maximális karma-oldás által lehetővé tett, örök "Én vagyok"- nak a pozitív mágikus kisugárzásokkal és visszahatásokkal járó, magasrendű tudatállapota létezik elsődlegesen, vagyis az, "Az van örökké, aki Én vagyok" egyszeri és egy személyes igazsága, tehát a rajtunk kívül senkinek át nem adható és senki más által át nem vehető és át nem élhető és meg nem oldható sors-kereszt ! Akkor vagyok tehát én boldog, és ép és egészséges megváltott személy, hogyha az „Én vagyok” pozitív mágikus (boldog...) következményekkel járó hívására bátran és nyíltan válaszolok!

– “Akinek van füle hallja.”

Ugyanakkor arra is kell figyelmeztetnem ismételten, hogy az evangélium, vagyis a boldogulásra vonatkozó "jó hír", érvénytelen, a teljes körű és lehetőleg maradéktalan, tehát a személy teljes morális öntudatára vonatkozó, karma-oldási igyekezet nélkül. Hogy az igazi öntudat-változás lehetetlen mélységesen mély és minél szélesebb körű morális megigazulás nélkül, amely az élet minden vonatkozására érvényes, de egyik vonatkozására sem érvényes annyira, mint a párkapcsolatra, amely a maximális őszinteség és átláthatóság mellett, a minden problémás ügynek a párbeszéd útján való rendezését feltételezi. (A legmagasabb rendű szerveződésre való törekedést, ennek a maximális megvalósítási lehetőségének az elérésére való törekedést.) Az emberi öntudat ugyanis három részből áll egészséges állapotában. Egy zavartalan állapotú, de a másik kettő által egyesek számára egész életükre eltakart közvetlen isteni öntudatból, egy nappali éber természeti öntudatból és egy, a karmikus ösztönök és késztetések által irányított öntudatból, amely az öntudatunk legnagyobb részét alkotja a fiatal éveinkben. A "kezdeti" felnőtti öntudatunknak tehát, több mint a fél részét képezi, a karmával telt un. természeti én-tudatunk. Ennek, az eredeti isteni Én-tudathoz való vissza-vezetése (A megtisztulásra képes nappali éber én-tudatnak a figyelmét az isteni öntudat-részét látni képessé alakítása.) több évtizedet is magába foglaló életfeladat-sor. A karmikus öntudatunknak az isteni öntudattá változtatásának a szükségre (A tulajdonképpeni életfeladatunkra: a rendeltetésünk beteljesítésének a szükségére) figyelmeztető, tehát az erős ellenállás esetén, testi, lelki és szellemi fájdalommal és szenvedéssel is járó, negatívnak érzékelt karma-oldási sorsjelzések folyamatosan érik a felnőtt személyeket, ha tudnak ezeknek az értelméről és céljáról, ha nem. Ezért van az, hogy az emberiség nagy részének majdnem folyamatos sors-drámák és egészségi károsodások között (egyik betegségtől a másikig) zajlik az élete.
Sőt, e sorsdrámák néha tragédiákba is képesek átváltani, mint a tömeges vírus-járványok esetében. Erre most nincs hely és idő és körülmény és erről a témáról rengeteget írtam és beszéltem más helyeken. De a vírusok is életfeltételeink tartozékai és mindössze a szeretet-képességünkkel egybe olvadó tudati állapotunkon múlik az, hogy ártanak-e nekünk, vagy békén hagynak, annak ellenére, hogy mindenképpen belénk hatolnak, sőt:eleve már bennünk léteznek, ha tetszik ez nekünk ha nem. És ha védekezünk a "behatolásuk" ellen ostoba szájmaszkokkal, ha nem. A személyiség-zavaros, egoista öntudatú személyekben vagy a nagy mennyiségben a szervezet működését megzavaró, vagy teljesen lebénító vírusok szaporodnak el, vagy a rákos sejtek, teljesen mindegy. Sőt, akinek az öntudata éveken át harcol a külvilággal és azt hazudja neki, hogy ő jó ember, csak a környezete gonosz, annak sem rákos sejtekre, sem vírusokra, vagy baktériumokra nincs szüksége, mert elviszi a szív-baj, vagy a cukorbetegség valamilyen következménye.
A karma-oldási szükségekre figyelmeztető, folyamatos sors-jelzés áradatot, sokszor nem is lehet egészségesen végig élni és spirituális tudás-éberséggel folyamatosan értelmezve semlegesíteni, a boldogságos sorskörülményeknek előre örvendeni képes boldog - bolond alapállás nélkül. Vagyis, a személyi horoszkópoknak a földházaiban található bolygók és karma-pontok által jelzett, gyakorlati életfeladatok és azokkal járó személyi felelősségek, minden pragmatikusságtól mentes, "bolond" felvállalása nélkül. Például, minimum az önfenntartás vállalása nélkül, meg az utódokról való gondoskodás érdekében történő munkálkodás nélkül, amennyiben ezeknek nincs komoly egészségi, vagy erőnléti akadálya. (Ha nincs ennek un. objektív akadálya, mint pl. meddőséggel és – vagy nemzési képtelenséggel, együtt járó magas fokú szegénység.) A véres – tragikus történelmet olajozó ideológiák, mint amilyenné lett a középkorban pl. az un. keresztény-vallás is, majd a humanista kommunizmus és a liberalizmus, ezzel, az általam fentebb ismertetett beavatási kereszténységgel, vagyis a tényleges sors-vállaló (Isteni irányítás-vállaló és karma-oldási sors-feladat vállaló!) kereszténységgel, tehát az egyetemesen - és ezért ténylegesen - boldog bolond-öntudattal, merőben ellentétesek.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO