ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma
http://www.asztrologosz.hu/

Amiben egyet értek, avagy Gerle Éva erkölcsi pálfordulása?
http://www.asztrologosz.hu/amiben-egyet-ertek-avagy-gerle-eva-erkolcsi-palfordulasa-t897.html
Oldal: 1 / 1

Szerző:  Kozma Szilárd [ 2015.01.12. 15:26 ]
Hozzászólás témája:  Amiben egyet értek, avagy Gerle Éva erkölcsi pálfordulása?

Kedves Éva!

Hozzád hasonlóan, én sem vagyok Charlie!

Nem mondhatom, hogy közös jó-barátunktól - merthogy az egy évvel korábban ellenünk indított és azt kilenc hónapon át folytatott kicsinálásunkat célzó terrortámadásod miatt, mi ilyennel egyelőre nem rendelkezhetünk - de valakitől, aki mindkettőnk internetes tevékenységét figyeli, megkaptam az „Én nem vagyok Charlie” című., szerintem, a gereleévai irodalomban eszmei korszakváltónak, hogy ne mondjam: morális (spirituális!) paradigma- és programváltásnak számító és általam is, csakis helyeselhető és feltétlenül és kiemelten dicsérendő eszmefuttatásodat. Megvallom, három, vagy négy napja már, hogy én is egy azonos, de legalább is, nagyon hasonló címmel készülök egy újabb video-t készíteni és majdhogynem szóról szóra, ugyanezzel az „áldozathibáztatónak” nem nevezhető, de e felelősségteljes öncenzúra fontosságára a figyelmet felhívni szándékozó mondanivalóval. De, mivel azt követően, hogy szeptember 15-én, valamelyik internetes bűntársad társad letörülte (!  ) a szenny-blogjaidat, újból folyamatosan kapom a horoszkóp-rendeléseket, akárcsak azelőtt, hogy a tavalyelőtt decemberben meghirdetett fatvá-dat beteljesítetted volna azzal, hogy a személyeinket és gyermekeinket a végsőkig sértő és bántó sátáni gúny-balogjaidat elkészítetted volna, a bővelkedő asztrológusi munkám miatt, még nem kerülhetett erre sor. Persze, ennek semmi köze ahhoz, hogy miért éreztem fontosnak azt, hogy a tudomásodra hozzam: egyrészt, rendkívül örvendek annak, hogy ez, az írástudói felelősség mellett voksoló „erkölcsi kiáltványod” megszületett, másrészt, ha nem haragszol meg, figyelmeztetni szeretnélek, hogy ehhez a dicséretesen felelősségteljes alapállásodhoz, amit ebben kifejtettél, ettől kezdve, majdhogynem szóról szóra köteles vagy következetes lenni, és semmiképpen nem engedheted meg magadnak többé azt, hogy azokat, akik olyasmiről írnak, ami szerinted nem fér össze a te világnézeteddel, visszakézből „fehérköpenyesek” figyelmébe ajánlgasd, majd a gyermeke nevén gúnyolódj fölényesen. Sőt, hogy még ennél is tovább menny, és a családtagjaikról a leg felelőtlenebb módon el kezdj hazudozni, hogy is írod: „… unalomból, irigységből, oda sem figyelve…”?

Ha nem haragszol meg tehát, az olyan embernek a talán érthető akadékoskodása miatt, aki kilenc hónapon át volt a gyermekeivel együtt a te, remélhetőleg, hogy ettől kezdve, már csak a múlt időben emlegethető, tehát a „volt-terrorista ambícióidnak” (Rágalmazásaidnak, elképesztő hazudozásaidnak és manipulációidnak) a kiszolgáltatott áldozata, kiemelném a Je ne suis pas Cahrlie c. erkölcs pálfordulásod dokumentumából az általam legjelentősebbnek ítélt, és feltétel nélkül díjazott részeit:

Nem vagyunk jók. Leszarjuk és bántjuk a többieket, unalomból, irigységből, oda sem figyelve, és imádjuk azokat az alkalmakat, amikor jónak érezhetjük magunkat.


Utáltam magam, hogy az első gondolatom az volt a hír hallatán, hogy -….- nem kellene gúnyolódni, érzékenységet sérteni, nem ezt jelenti a szólásszabadság.

De miért nem lehet az erőszakmentes másságot békén hagyni, tolerálni…?

Nem tudom, mi volna a helyes, jogos: a béke és elfogadás, öncenzúra (ami azért lényegileg más, mint a cenzúra), avagy a szabadság és az európainak nevezett értékek deklarálása.

Szégyellem magam. Mert én írtam, hogy a nyilvános térben nem tartozunk embertársainknak mással, mint a jogszerűséggel (de azzal igen). És most azt is hozzáteszem, hogy amit a törvény nem tilt, az a másik oldalról nézve valakinek a joga, és nem várható el, hogy ne tegye.

Liberalizmus a másság tisztelete és liberalizmus a minden kigúnyolása. Lehet-e csak az erőszakot bírálni? Mi a különbség Mohamed próféta blaszfemikus ábrázolása és mondjuk a zsidó szenvedéstörténet kigúnyolása között?

Nekem örökké fehér, jóléti bűntudatom van, így készséggel érzem bűnösnek és önigazolónak mindig a fehér embert.


Biciklizem, vagy mosogatok, és közben gondolkodom. Fel tudom-e mindezt oldani magamban?

Mert ha az elvet egyes esetekben korlátozni lehet, ha az érték nem abszolút, akkor onnantól hivatkozhat mindenki a maga bajára, bekiabál és szabotál, és akkor bármit meg lehet tenni.
Aztán pofán csap minket ez-az.


Már nem hiszek úgy a szólásszabadságban, mint két éve.


Hát istenem, bírni kell, ezt jelenti a nyilvánosság, az internet. Ne olvasd, ha nem tetszik. Amíg csak betű, addig nem tud baj lenni? Akkor mi az, hogy gyűlöletbeszéd? És miért ott a legnagyobb az erőszak, ahol a szabadság is a legnagyobb? Nem a béke és a szolidaritás és nem is a művelt emberfő lett a szabadság és a technológiai fejlődés másik arca, hanem az elidegenedés, műveletlenség, felfuvalkodottság, bántás, pótcselekvés, tévhitek és megtévesztés.
Nem arról van szó, hogy egy cikk vagy ábrázolás rosszul esik annak, akit — vagy akinek az identitását, közösségét — bírálja. Legyen erős, viselje el, védje meg magát, válaszoljon. De a szó nem mindig marad csak szó. A szó veszélyes fegyver: gyűlöletkeltés, közösség elleni uszítás, holokauszttagadás, a mobbing, sérülékeny lények öngyilkosságba hajszolása, mások jogainak lábbal tiprása. Nem csak a fizikai erőszak az erőszak.


A Mein Kampf is betű. Leszivárog, szétterjed, mérgez. Én aztán nem akarom ezt eldönteni, mit lehessen, mit ne, és azt sem tudom, ki lehet cenzor, ki döntse el, mit lehet, mit nem — gondolom, tekintélyes liberális és jogelméleti szakirodalma van ennek –, de azért a gyerekeinket rá kell nevelnünk arra, hogy passzióból ne bántsák a társaikat, ne kapcsoljon be ennyiszer a gyűlölet szociálpszichológiája, a másságtól való idegenkedés, és hogy nem minden pofázás és humor akkora érték ám.


Mások kikészítésében, bántásában nem lehet gyönyörködni, mert ettől porrá omlik az eredeti érték. A tisztelet nem az, hogy nem szabad semmit mondani, hanem az, hogy nem rosszhiszeműen, más rovására él ki-ki a maga jogával.


Nem, nem viccelődünk akármivel. Nem, nem bírálható minden. Hogy az emberek egyenlőek, az emberi méltóság maga, az például nem. Nem, a szólásszabadság nem korlátlan és nem áll mindenek felett.

Döntsön a minőség, döntsön a bölcs és szeretetteli és ne az opportunista szerkesztő, döntsön az olvasó, akinek meg legyen jó érzése, ízlése, embersége, és utasítsa el, büntesse meg azt az orgánumot, amelyiknek nincs.

A terroristáknak ürügy kell, és félelemkeltés a céljuk, és kibékíthetetlen értékrendek és érdekek konfliktusáról van itt szó. De ne érezzük magunkat ennyire jó embereknek, amíg szerintünk nekünk, a szabadság gőgös, domináns kiötlőinek nem kell másokat tisztelnünk.

Szerző:  Kozma Szilárd [ 2015.01.13. 15:40 ]
Hozzászólás témája:  Re: Amiben egyet értek, avagy Gerle Éva erkölcsi pálfordulás

A magát igazság-bajnokként, illetve az elesett és gyenge nőket és gyermekeiket védelmező szerepekben tetszelgő, Gerle Évának és barátnőinek, mély sajnálattal:

A fenti, örvendő – dicséretemet követően, a magában szépírói és közírói ambíciókat tápláló Gerle Éva (Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert meggyőződésem szerint, erkölcsi gerinc nélkül, manapság nem lehet senkiből jelentős író. Nem, még annak ellenére sem, ha netalán a világ legnagyobb tehetségével lett volna megáldva és úgy tud brilirozni a szavakkal mint a mi blogerinánk, Maximum hírhedt, de azokról tudjuk, hogy a lényeg szerint, játékon kívüliek.) a következő kommentárokat jelentette meg a saját Facebok-oldalán, ahol az „Én nem vagyok Charlie” c. manifeszt jellegű írásából, az ő pozitív erkölcsi újjászületését, spirituális megtisztulását üdvözöltem:

„1. Kozma Szilárd lehajol, és megdicsér! Azt hiszem, életem legjelentősebb pillanata ez. Kedves Szilárd, nem, nem történt erkölcsi pálfordulás, és nem, nem vonom vissza a feljelentést és a keresetet sem.

2. Tök vicces, hogy megdicsér, és újra rágalmaz.

3. Kérlek, ne járjatok ide. 2015 januárja van, a mocskolódást, agyament rágalmak terjesztését 2013 decemberében kezdtétek. Mindenki éli az életét, dolgozik, hobbit űz, senki nem foglalkozik veletek az ügyészen kívül. Éva boldog, izmos, aktív. Nem gőg, hanem nívókülönbség, amelyet mindig kiéleztek.”

Vagyis Gerle Éva megint – számolni sem tudom, hányadára -, beleköpött a barátian felé nyújtott béke-jobbomba! Ilyen megátalkodott, sötét lelket, ekkora ünneprontást…Hiába, tehát, hogy a remény hal meg utoljára, mert kutyából sem lesz szalonna. És nem azért, mert a Kos Lilithje által jelzett beteges beképzeltségének megfelelően, startból azt írja, hogy „Kozma Szilárd meghajol…”, mert miért ne hajolnék meg az előtt, ha valaki hajlandó rá, és meg is teszi azokat a titáni erőfeszítéseket, amelyekkel a régi tévelygő önmagával szembefordulva, új, személy- személyiség- és öntudat sértést ellenző morális magatartási szükséget hirdet, amint tette ezt Gerle Éva az Én nem vagyok Charlie című manifesztációjában. - Ebben az esetben: minket és főként: gyermekeinket sátáni hazugságainak a tömkelegével rágalmazó, majd rólunk a Charlie-ban közölt gúnyrajzoknál ezerszer mocskosabb és aljasabb és sötétebb, vitriolos gúny-irataival, fényképeinkről kimásolt arcainknak (fejeinknek!) a, több rendben is, génmutált – degenerált állatok testére montírozott gúnyképeinek a közlésével tette ezt kilenc hónapon át Gerle Éva! Ehhez képest, hogy ne lenne az általam is idézett, mások személyiségének, jó hírhez való jogának, és vallási – vagy világnézetének a maximális tiszteletben tartása szükségéről szóló kiáltvány-szerű eszmefuttatása, pálfordulás? Miért ne örvendhetnék ennek? De hogy még azt is képzelje, hogy annyira háttér-gondolkozó lennék mint ő, és csak azért dicsértem meg, mert abban reménykedem, hogy ő ennek fejében, a tárgyi alap nélküli, nevetséges mondvacsináltságában ártalmatlan feljelentéseit visszavonná…, hát ezt már tényleg csak az ő közismert formulájával lehet minősíteni: „Szánalmas”.

De még ez sem lenne baj, ezt is lenyeltem volna zokszó nélkül. Sőt még azt is, hogy nem elégszik meg ezzel a szánalmas látszatőrző replikával sem (Amire most tényleg semmi szükség nem volt, hiszen nem támadtam, és még csak nem is dicsértem – támadva, ahogy ő ezt beállítja, hanem egyszerűen az örömömet fejeztem ki a szerintem tényleg hatalmas erkölcsi evolúciója miatt. Sőt, ezt mások által is követendő példának szándékoztam felállítani.)
hanem azt állítja, hogy én rágalmazom őt, amiért az ellenünk négy hónappal ezelőtt még teljes gőzzel folytatott, internetes terrorizmusát, vagyis a fenyegetés-báváltó akcióit felemlítettem összehasonlításképpen, annak érdekében, hogy a Charlie-írásában megfogalmazott morális igényessége fontosságát jobban kiemeljem. – Hiszen manapság, amikor – Akárcsak Gerle Éva is nemrég! - mindenki tárgyi valóságot hamisít és tehát szöveget csűr- és csavar a leg hajmeresztőbb módokon, rá lehet fogni, hogy ez nézőpont kérdése. Mármint, hogy valaki, aki ennyire érintett egy morális alapállási kérdés tisztázásában, a múltban elkövetett szörnyű (Ismét csak az ő kifejezésével: iszonyatos!) vétkeinek az összehasonlító-emlegetését rágalmazásnak érzékeli. Persze: mi tudjuk, hogy ezt azért írja, mert sajnos Gerle Éva még koránt sem biztos abban, hogy tényleg vállalnia lehet, és a gyakorlatban is és be tudja váltania mindazt az elemi erkölcsi elvárást – És persze, első sorban magával szemben! -, amit a Charlie-írásában leszögezett. Első sorban ezért nevezi tehát a múltban - Tárgyi bizonyítékokkal az ügyészség előtt is bizonyított, és azután is, bármikor és bárki előtt bizonyíthatóan! – velünk szemben elkövetett szörnyű vétkeinek (Amit egyébként a magam részéről kész lennék neki megbocsájtani, amennyiben a gőgős lelke megengedné neki, hogy azokért bocsánatot kérjen. És ezt ismét nem azért írom, mert félnék az ő ügyészségi feljelentéseitől, hiszen azóta számtalan jogász- és sajtópereken keresztül ment, volt újságíróból lett lapkiadó igazgató- és főszerkesztő barátomat megkérdeztem, és mind ártalmatlannak ítélte, a felemlítését „rágalomnak”.) a felemlegetését „rágalomnak”. A kettő között, tehát a felemlegetés és az elkövetés között, óriási a különbség.

Az, amiért tulajdonképpen szóvá teszem Gerle Évának ezeket a Fészbúkján megjelentetett ostoba replikáit, nem más, mint a mélységes csalódásom. És még csak nem is abban, hogy szívlágyító örömömhöz képest, ő ismételten báránybőrbe bújt farkasnak bizonyult. (Az Amerikai Indián asztrológiában egyébként az, az eszmeiség,a mit mi a Kos jegyéhez társítunk, a Farkas havában leírtakkal van szoros analogikus kapcsolatban! És nem, sőt: első sorban nem a Kos-Lilithje miatt voltam kénytelen egy évvel ezelőtt elnevezni kegyetlen terminátornak…) Hanem azért mert a harmadik, sajnos ismételten nagyképűen fölényes és betegesen önmagasztaló hozzászólásában, ugyanannak a schizofrén magtartásnak a tüneteit produkálta, amely pszichiátriai kezelésre szoruló betegségeinek a tünet-együttesét ő maga írta le 10 kerek pontban, a saját blogján két évvel korábban: „Éva boldog, izmos (nem kövér…), aktív (Vagyis: sem nem halott, sem nem ágyban fekvő).” – Az infantilisen nevetséges öndicséreten és a zárójelekbe tett vicces megjegyzéseken túl tehát, ebben a mondatban egy szomorú ténnyel kell szembesülnünk: Gerle Éva bizony nem tudja beváltani a hozzá fűzött és általa többszörösen meghirdetett nagy-írói reményeket és várakozásokat, immár rajta kívüli okoktól fogva. Hiszen ez az ember nem egyszerű pszichológiai szereptévesztésben szenved, hanem tényleges pszichiátriai betegségek tömkelegében, amelyek túl lépnek a saját maga által felállított diagnózisainak a határát. Ilyet még csak Nicolae Ceausescutól láttam „élőben” egy évvel a kilövése előtt, amikor a tévében közvetítették egy szónoklatát, amelyben a kommunista fényes jövőnkről való fantazmagóriákról való hadovázása közben, minden átmenet nélkül, fél mondat közben egyszer csak, derült égből villámcsapásként el kezdte, hogy.. Ca acest canal… (És az általa építtetett Duna-csatorna fontosságáról nyomta tovább a süketet.). – Szó, ami szó, Gerle Évától olvastam ugyan korábban is rengeteg ehhez hasonlító öndicséreteket, egyes szám harmadik személyben, de akkor ő ezt még szemérmesen álnév alól gyakorolta. Ti., az ellenünk folytatott terrorista akcióinak az egyik támpillérét képező petícióján, illetve az ő sátáni trükkjeinek a leleplezését szolgáló petíciónkon… Vagyis: mivel nem ő törülte le a rólunk szóló, sátáni gúny-balogjait, hanem nagy bosszúságára valamelyik bűntársa, ő, a Charlie-ban megfogalmazott erkölcsi alapelvek ellenére, még mindig az általa indított „petíciós fölényeskedési - háborúkban” képzeli magát.
Hát így lett szalonna a kutyából!
Ennyit tehát, az én, Gerle Éva erkölcsi megtéréséről szóló, spirituális reményeimről.
Igen Éva, igazad van, megértettem: Nálad tényleg nem volt és nincs is, mert már soha nem is lehetséges, semmiféle erkölcsi pálfordulás. Az ehhez szükséges szerveidet ugyanis kioperálta belőled valaki, vagy, amint több alkalommal is utaltál te magad erre: saját magadnak vágtad ki tudatosan ezt a szervedet annak érdekében, hogy ne kelljen szenvedned. És afelől sem lehet többé semmiféle kétségem ettől kezdve, hogy hova és kinek, vagy minek a kezébe került ez a bizonyos szerved, ami számunkra, általad lenézett szenvedő halandók számára, épen az üdvösségünk eléréséhez szükséges karma-oldási képességeinket tartalmazó, titkos kamrája.


Kozma Szilárd

Szerző:  Kozma Szilárd [ 2015.01.13. 21:26 ]
Hozzászólás témája:  Re: Amiben egyet értek, avagy Gerle Éva erkölcsi pálfordulás

Viola kommentárja Gerle Éva fészbukján:

"
Kedves Éva. Én sem érzem magam háborúban, és én nem is akarom folytatni azt. Örülök, hogy végre vége.
Viszont a kezdeti szkeptikusságom után be kell valljam, hogy egyetértek Szilárddal. Tényleg komoly moralitásról tanúskodik a Charlie-s írásod, és ezeket olvasván, a legegészségesebb magatartás örvendeni a reménynek is, a lehetőségnek is, hogy tartani fogod magad ezekhez a morális felismerésekhez.

"Leszarjuk és bántjuk a többieket, unalomból, irigységből, oda sem figyelve, és imádjuk azokat az alkalmakat, amikor jónak érezhetjük magunkat." - a tavaly sikerült úgy megismernem a te blogodat és közönségedet, hogy akár ez a tőled idézett mondat is lehetett volna a blog mottója... hihetetlennek tartom, hogy semmiféle belátásod ne legyen ezzel kapcsolatosan. Láthatod, hogy a tavalyi terrorista akcióitok a blogodat sem tette elismertebbé, nívósábbá, ennek megfelelően díjakat sem kapott, sőt, a goldenblog versenyen mérhetően el volt maradva az egyébként nagyon butuska blogok mögött... Biztos vagyok benne, hogy te, mint üzletasszony is sejted, hogy ha minket nem támadsz meg, és pláne, ha nem folytatod olyan kegyetlenül, és kitartóan, akkor a blogodnak is lehetett volna jobb sorsa. És még lehet is - ha újjá tudsz születni, és a felismert morális alapokhoz valóban következetesen és felelősségteljesen tudod is magad tartani. Akkor lehetne a csakazolvassa egy valóban értékes és különleges blog. Mi értelme a személyességnek a hitelesség, az elvhűség nélkül? Mi értelme a közírásnak felelősség nélkül? Még a humoristák is felelősséggel kell végezzék a munkájukat - az állandó gúnyolódás viszont gonoszság és romboló tevékenység. És a Charlie-s bejegyzésed már nem az első írásod, ami azt tükrözi, hogy ezzel te is tisztában vagy. Aki moralizál és társadalmi ügyeket hivatott képviselni annak még nagyobb a felelőssége. A sok tényferdítést, ellentmondást, üres szólamot és filozofálást nem lehet arra fogni, hogy csak irodalom, tehát fantázia és nem kell komolyan venni, és nincs érte felelősséged. Amíg nem vállalsz felelősségeket a szavaidért, nem tartod magad a saját magad által felismert igazságokhoz, addig a csakazolvassa blog igazából nem tud segíteni senkin, de főleg nem társadalmi ügyeken. Te is kell lásd a visszásságot aközött, amit tiszteletre méltóan bátran leírtál és aközött, a hajtóvadászat és uszítás között amit tavaly ellenünk folytattál. Azt írod: "Mások kikészítésében, bántásában nem lehet gyönyörködni, mert ettől porrá omlik az eredeti érték." - kijelented, mint egy alapigazságot. És közel is van ahhoz. De te csak akkor tudod ezt megvalósítani, ha elhatárolódsz, attól, amiket tavaly ellenünk vétettél. Ha megbánod azokat, legalább magadban, ha nem is nyilvánosan.

Az vagy-e, amit írsz, amit gondolsz, amit érzel? Mi alapján cselekszel? Hol van ezek között az összhang, a megfelelés? Ha nincs, attól is porrá omlik minden érték. Eléggé tisztán látsz-e mielőtt cselekszel, mielőtt ítéletet hirdetsz a saját életedben? Légy hű a Charlie-s írásodban megfogalmazott igazságokhoz, felismerésekhez. Ne vezesd félre az embereket, ne vezesd félre magadat, légy olyan közíró, aki nem még inkább hozzájárul a társadalmi romlottsághoz, hanem az, aki az igazság, az élet, és a valódi értékek felé mutatja az utat. Ha képes vagy felismerni az igazságot, akkor meg is kell valósítsd."

Oldal: 1 / 1 Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
https://www.phpbb.com/