Az asztrológus válaszol.
Hozzászólás: Kedves Szilárd! Viszonylag gyakran hallom, hogy újszülöttek a nyakukra tekeredett köldökzsinórral látják meg a napvilágot. Van ennek valami jelentősége, esetleg az anya gyermek elleni tudattalan agresszióját mutatja?
Kedves Anikó! Kimondottan örvendek ennek a kérdésnek, mivel mind a jelenség spirituális oka, mind a kérdés helyes megválaszolása egybe vág nem csak a magzatfoganás és a magzatkihordás teherként, vagy áldásként való megélésének és átélésének a hátterében meghúzódó tudományos kordivat által meghatározott anyasági és szülői mentalitással. És nem csak a kismamáknak a várandóssági időszak alatti pszichikai és mentális – szellemi átéléseivel, hanem az egész életünk értelmével. A köldökzsinórnak a többnyire a babák utolsó magzatkori életfázisa idején történő nyakra tekeredése, bizony a halálos veszélyezettség lehetősége és szimbóluma marad, még akkor is, ha a mai szülész-nőgyógyászati technika és az orvosok és bábák szakértelme ezt a tragikus kimeneteli lehetőséget az esetek nagy – nagy többségében el tudja hárítani. Azért írtam tekervényesen kimeneteli lehetőséget, mert nem még ilyen helyzetben sem kötelező a babák születés közbeni halálos sérülése (fulladása), tehát nem csak az orvoslási technikák képesek egy – egy a várandóság ideje alatt spirituális megújhodási képességet bizonyító kismama esetében elhárítani, hanem, ezt a várandóság utolsó szakaszában megújhodott kismamák gyermekei is képesek mintegy maguktól elkerülni úgy, hogy a szó szoros és fizikai értelmében „burokban” születnek például. Ezt tette és így oldotta meg a helyzetet a mi otthon és orvosok nélkül született második kislányunk, Etelka is például. Pezsgős dugóként termett hirtelenül az édesanyja hasa alá reflexből betolt tenyerembe, „repülés közben” szakítva el a burkát és nekem csak annyi dolgot adván, hogy a bal hóna alatt a vállára és onnan a nyakára húzódó, és a tarkójába jól bevésődő, majd onnan a jobb hona alól még az édesanyja méhébe kötött köldökzsinórt levegyem. Nincs helye e válaszomban annak, hogy leírjam, ennek miért kellett így történnie, de tény az, hogy helyes feltételezésével ön is nagyon közel jár a valósághoz, de a jelenség egy kicsit összetettebb az anyának a magzattal szemben viselt önkéntelen, vagy tudatosan ellenséges, de persze, többnyire rejtett és a legtöbb esetben még önmagának sem bevallott, a méhén belüli negatív energiákat keltő magatartásánál. Sőt: nem is fontos, és a legtöbb esetben nem is konkrétan az illető magzat ellen irányulnak ezek a nagyon összetett és az esetek többségében nem is tudatosuló ellenséges érzetek és idea-képzetek, hanem általában a sorssal, vagyis a sorsot adó Istennel, ateisták esetében: természettel szemben (Kezdve már csak az állapotnak a tudományos megnevezésétől is: a „terhes” tudattól.), aki, vagy ami őt ilyen nehezen viselhető terhes állapotba hozta. Remélem, a spirituális segítői alapállásom szemszögéből eléggé bemutatkoztam már ahhoz, hogy ne kelljen a cinizmus, vagy a hím-sovinizmus vádjától tartanom, és mindenki aki a válaszaimat olvassa tisztában van azzal, hogy rendkívülien összetett asztrológiai, vagyis: spirituális, mentális és pszichikai jelenségeket és folyamatokat kell hétköznapi nyelvre (Az un. józan paraszti ész logikájára) lefordítva érzékeltetnem és megértetnem, és elkerülhetetlen, hogy ez egyesekben keltsen olyan látszatot, minthogyha szegény, a nehéz helyzetben levő (néha bizony élet-halál határvonalára sodródott) kismamák önkéntelen lelki reflexein élcelődnék, de mindenkit szeretettel kérek, hogy ezen oldalakról messze űzze el ezeket a látszatokat. Szóval, ez anyai Sors ellenes, illetve Isten, vagy, Isten és Természetre való neheztelésnek a tárgykörében bizony rengeteg alkalommal belé kerül a gyermek apja is, mint „elkövető”, vagyis mint a maszkulinitás ősszellemének (Mint a létvalóság másik felének) a megtestesítője általában, vagy mint konkrétan olyan „bugyuta”, vagy nemi meghatározottságától fogva „érzéketlen” személy, aki a 7 hónapos tényleges nehézségekkel járó várandósági bizony időszak alatt, bizony rengeteg esetben bizonyult, a párja nehéz, és „kiszolgáltatott” helyzetét meg nem értő, illetve azt figyelemre nem méltató „fatuskónak”. Nem tudom, ha érzékelhető-e a, végül is mindig a magzatnál kikötő, de eredetileg nem rá irányuló, nem őt megcélzó neheztelési – támadási folyamatok és rendszerek szövődménye? És akkor még nem is beszéltünk a kismamát a férjkezelésre vonatkozó jóindulatú tanácsokkal, illetve az általa szült és gondosan nevelt lánya nemes személyiségéhez méltatlan vejnek a „mamával” szembeni elfogadhatatlan viselkedését kifogásoló, anyósi panaszok és hát mögötti szidalmazások negatív erőteréről, amelynek az esszenciái, a kismama tudattalan érzés és képzeletvilágából mind átszüremlenek a magzatba. Ha lenne elég ideje ehhez az asztrológusnak, egy, kettő, sőt: három egész regényt írhatna, a spirituális tradícióitól elszakadt modern embernek ezekről, a mindennapi józan paraszti esze számára jelentéktelennek és mellőzhetetlennek tűnő, magzattal és kismamával, vagyis az élettel és a teremtéssel szembeni tiszteletlenségének az ezeregy arcáról és megnyilvánulási formájáról, ami természetesen nem csak a köldökzsinórt tekeri két balkezes párkaként a magzatok nyaka köré (Mielőtt valaki obskúrus miszticizmussal vádolna: Persze, jól tudjuk, hogy nem misztikus angyal, vagy ördög és más túlvilági lények tekerik azt, hanem maga a magzat forgolódik életveszélyesen egy irányba.), hanem más szülés előtti, vagy szülés közbeni életveszélyes állapotokat és szövődményeket is „hoznak létre” mind a kismama, mind a születendő gyermek számára. Amennyiben megszabadultunk tehát az anya általi célirányos mentális támadásnak a gondolatától (és balítéletekhez, igazságtalan ítélkezéshez, esetleg zavaros lelki ismeretfurdaláshoz vezető egyszerűsítéstől), tovább léphetünk a jelenség megértése és a megelőzés érdekében hozható konkrét segítés-nyújtás útján. És hogy e nagy kitérő után, mindjárt a dolog asztrológiai elevenjébe vágjak, minden vonatkozásban (Nem csak gyermekszülői vonatkozásban tehát!) „érdekelt fél” számára tudomásul hozom, hogy a köldökzsinórnak a fejlett magzatok nyaka, vagy más, a magzatot halálos veszélyezettségbe hozó, testrészre való rátekeredése, kimondottan és egyértelműen a SKORPIÓ hatáskörébe, vagyis a gyökeres személyi öntudati átalakulásnak, illetve és jobban mondva: az átalakulással (Újjá születéssel) szemben tanúsított a spirituális erőtér körébe tartozik.
Ezért írtam tehát a válaszom elején, hogy a jelenség egy sokkal általánosabb, az egész emberi rendeltetésünkkel, illetve e rendeltetésünknek a beváltásával, vagy nem-beváltásával köti össze, nem csak a kismamákat, hanem az egész környezetüket (családjukat). Hogy a jelenség magával az önmegváltódási képességek elérését előkészítő, első, pozitív belső átalakulásokhoz, átvalósuláshoz vezető, hiba-belátások és gyakorlati lépések megtételéről, illetve: nem-megtételéről szól, nem csak a köldökzsinórnak a nyakakra való tekerődése, hanem minden olyan jelenség, ami akár a várandóság időszaka alatt, akár a szülés alatt, akár a szülést követő időszakban (Pl. a babáknak a fejre ejtése, más, pl. veszélyes betegség általi halál közeli állapotba kerülése.), arra utalhat, hogy a gyermek, vagy az anya életveszélybe került, vagy ahhoz nagyon közel állt. Ezek a, szülés ideje alatt, vagy a szülést megelőző, illetve azt követően előálló életveszélyes helyzetek, mind - mind arra utalnak, hogy elsősorban a kismama, de annak a környezete is, igen erős, az átlagosnál tehát jóval erősebb, belső újjászületési, öntudat-átalakulási igényekkel szemben tanúsít ellenállást, ezekkel a személyi megváltódási (harmonizációs, kiegyenlítődési) képességek kifejlődését lehetővé tevő, un. sorsigényekkel szemben tanúsít ellenállást, azokat az áldott állapotával együtt járó, befelé – a lelki ismerete felé - figyelési lehetőségeket, valamint a hibabelátást utasítja el be, „csak azért is”.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|