ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.28. 11:22

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2020.05.30. 19:39 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
AZ ASZTROLÓGIÁNAK AZ ÁLTUDOMÁNNYÁ NYÍLVÁNÍÁSÁNAK A KÖVETKEZMÉNYEI.

I. A Rák szellemi okai

A betegségeknek az aurában-, vagyis a mélytudattalan képzeleti világunkban rejtőző, igazi – metafizikai! - oka igazából a hamis információ-áramoltatáshoz: a karmikus önáltatási késztetésekhez kötődnek. Vagyis: a kaméleon - programokhoz kötődnek. És ez még akkor is így van, ha első látásra, inkább a rejtett (lefojtott, tehát uraltnak képzelt) irányítási és beavatkozási késztetéseknek, vagyis az irracionális személy-közti és személyek feletti ambícióknak, a rombolási és önrombolási programok igen erős és intenzív átélésének.
Bármilyen betegség eredeti oka, még az orvosilag néha felismerhetetlennek mondott betegségeké is (lásd az egyes szerveknek a konkrét fizikai okokra nem vissza vezethető, lemerevedéshez rongálódásához, vagy az egyes szerveknek a más esetekben a szülőktől örökölt funkcionális zavarához egyértelműen nem köthető betegségeknek a létezését. Vagy, az egyes végzetes betegségeknek és elgyengüléseknek az orvostudomány által diagnosztizálhatatlan létezését.) végső soron egy, vagy több – Az asztrológiai bolygók un. spirituális „karaktere” által is megtestesített. -, szellemi teremtőerővel (Géniusszal) való huzamos és intenzív, önkéntelen és öntudatlan, ellenséges, vagy félreértett: zavaros és érzelgős, esetleg misztikus és vallásos kapcsolatnak, ellenséges viszonyulási módnak a következménye. Ez az általában jogosnak képzelt, huzamosan fenntartott és intenzíven átélt negatív szellemi – lelki állapot, végül zavart okoz a hormon-kiválasztási és hormon-adagolási rendszerben.
Az illető személyt karmikus okból kifolyólag, tudattalanul irritálódik az illető bolygó által megtestesített őserőt megtestesítő jelenség, létállapot és személyekkel szemben és az a testrésze, vagy szerve betegedik meg, amely analogikus kapcsolatban áll az őserő által megtestesített szellemiséggel.
A természettudomány mellett, egy-két mágikus - misztikus praktika és módszer is, segíthet a testi tünetek elmulasztásában az olyan betegség, vagy betegség komplexum feloldásában, amelynek a materialista orvostudomány nem találta meg az adekvát, biológiai, vagy pszichológiai szintű gyógymódját, de ezek a gyógyulások az egészség visszanyerése szempontjából semmivel nem jelentenek jobb eredményt a puszta biológiai (sebészi, orvosság - terápiai) beavatkozás következtében elérhető tüneti eredményeknél. Ez azért van, mert az igazi, tényleges gyógyulás egyik esetben sem a pozitív mentalitás-változtatásnak, vagyis az ősi szellemi erőkkel való tudatos harmóniába kerülésnek, egészen pontosan: a karma-oldásnak az eredménye. A „mágikus” gyógyulás ezekben az esetekben a külső - biológiai vagy pszichológiai ráhatásoknak, vagy legjobb esetben a betegségokozó lelki feszültségeknek és szellemi zavaroknak az időleges felfüggesztésének és felületi eloszlatásának (mert csak egy bizonyos helyzetre - állapotra vonatkozó) a kérész életű eredménye.
Az ilyen misztikus gyógymódokkal eltüntetett (Bioenergia-adás, rejki kezelés, hang- vagy szín-terápia, stb.) betegség-tünetek, ha nem is ugyanúgy és ugyanott, hanem teljesen más testrészben vagy más szervben, vagy szervekben, tehát más színezetben és más helyen, de az elősző beteg testrészhez, vagy szervez analogikusan kötődő területen és betegség-formában, ugyanúgy jelentkezni fognak később. Hiszen a „meggyógyult” személy ugyanazokat a negatív személyi-szellemi programjával (Vagyis egyedül és kizárólag csak a személyi horoszkópja házhelyzeteinek a vizsgálata segítségével megállapítható karma-feloldási életfeladatával) nem egyező dolgokat akarja erőltetve elkövetni mint azelőtt, mint amikor a misztikus terápiát és a betegség fizikai kezelését megelőző léthelyzetbe került, vagy ahhoz hasonló ingereket és problémákat hordozó körülmények közé kerül.

Ahhoz, hogy a volt-beteg ne folytasson a szellemi létfeladataival ellenkező gyakorlati tevékenységet és érzelmileg ne lovalja belé magát a személyi-szellemi kiegyenlítődési programjával ellentétes lelki folyamatokba (érzelmi ambíciókba), az szükséges, hogy tudomásul vegye ezeket, a horoszkópjából kiolvasható (és csakis onnan, sehonnan máshelyről nem!) konkrét életfeladatokat. Ilyenek pl. a tudatos, de sok esetben nehéz és kellemetlen konfliktus- felvállalásokon keresztül elérhető, személyi környezetével való harmóniába kerülés. Az anyagi javak és eszközök helyes értékelése és azok helyes használata, a közvetlen fizikai tapasztalatokból, kellemetlen benyomásokból való szellemi információ-szerzési képesség kialakítása. Az otthon és családalapítás, valamint ami ehhez szükséges: lakásszerzés vagy házépítés, az intim párkapcsolatokon keresztül történő individuális tudatnak és kreativitásnak a felszabadítása - kiteljesítése, a nemesítés, vagyis a szellemnek az anyagi-természeti világba való bevezetése és viszont: az anyagi természetnek és persze saját természetének a szellemi világ tőrvényeihez való visszakapcsolása, stb.
És mindez külön-külön konkrétan és kiemelten árnyalódva minden egyes személy esetében. Ha tudomásul vette, arra kell törekedjen hogy ezeknek a konkrét életterületeken végrehajtandó gyakorlati és személyes feladatainak, amelyeket az anyai ági ősei diszharmonikusan vittek véghez, eleget kell tegyen és ne törekedjen olyan életfeladatokat végrehajtani (azokat erőltetni), amelyek valamiért tetszetősek és kedvesek ugyan a számára, de nem tartoznak az ő konkrét (gyakorlati) életfeladatai körébe. Egyébként, az emberiség több mint fele az utóbbit csinálja, és akkor még csodálkozik, hogy mitől beteg?
Az kellene történjen tehát, hogy mindenki a karma-oldásnak megfelelő munkát, végezze, vagy hivatását gyakorolja, de mivel az asztrológia tudományát évezredeken át hiteltelenítették azáltal, hogy jósolgatásra használták, az egész emberiség szintjén, majdnem sehol, vagy ha igen, akkor elenyészően kevés személy esetében történik meg. És az ebben a legfurcsább, hogy sokan a karmájuk oldására legalkalmasabb életpályákat kezdik el, olyan szakmát tanulnak, de, amikor gyakorlatra kerül a sor, akkor elhagyják azt! Az asztrológiai félrevezetettségünk következménye tehát nem más, mint a „rafinált” betegséghalmozódás, a jellegzetes munka-betegségekben és nem természetes végelgyengülésben való nagyszámú korai elhalálozás és a „balestek” következtében történő átköltözés a túlvilágra. A balesetek és még inkább a betegség ugyanis olyan kauzális (isteni) eszközök, amelyek az embert teljesen, vagy részlegesen eltérítik, vagy meggátolják abban, hogy tovább folytassa azoknak a romboló és zavaró - szennyező mentális programoknak az erősítését, amelyet a szülei és az anyai ősszülei kiegyenlítődés végett (és nem öncélú gyakorlás végett!) akaratlanul ráhagytak.
A betegség és a baleset az Isten nyila (Zeusz nyila), amely lerombolja, az egyénileg és a csoportosan épített Bábel-tornyokat kór-okozó mikrobák és fertőző vírusok: járványok, vagy technikai balestek és tömeges áldozatot követelő természeti katasztrófák formájában. És ez akkor is így van, ha ez, első hallásra (olvasásra) abszurdnak tűnik, mivel a kiskorú gyermekek például nem építhetnek erkölcsi – szellemi Bábel tornyokat és nem is annyira kitartóak a negatív ambícióikban mint a felnőttek (Mint a szüleik például.).
A gyermekek hét éves korukig az édesanyjuknak, vagy más, az őket közvetlenül gondozó, hozzuk érzelmileg ragaszkodó személyeknek a tudattalan lelki folyamataimnak vannak teljes mértékben alárendelve és betegségeikkel, baleseteikkel (és halálukkal), sokkal inkább leképezik az anya lelki - szellemi harmóniába kerülési problémáit, mint az anya, vagy a gyermeknek a „gondját viselő” személy biológiai szervezete.
Amint említettem, a nehezen diagnosztizálható és a nehezen gyógyítható betegségeket inkább a hamis információ-áramoltatási és az információ- blokálási programok intenzív átélése váltja ki, mint a külső tényezők, vagy az ugyancsak destruktív programokat kiváltó környezettel való viaskodás „idegtépő” átélése. Más szóval, az önámítási kaméleon-programok veszélyesebbek bármilyen más karma-programnál. És kaméleon-csoporton belül is nem az a huzamosan és intenzíven átélt hamis információáramoltatási magatartás végződik betegséggel, amely gyakorlásával a környezetünket vezetjük félre, hanem azok amelyekkel saját magunkat vezetjük félre. Akkor leszünk leginkább betegek, illetve akkor válunk a leginkább fertőzöttekké, ha önmagunkat, lelkiismeretünket akarjuk becsapni, ha nem akarjuk önmagunk számára beismerni azt, amiről a lelkünk mélyén tudjuk, hogy másképp van, mint ahogy bemagyarázzuk magunknak. Ha nem akarjuk meglátni azt, amiről tudjuk, hogy ott van és létezik a fizikai létben, vagy a szellemi-lelki valóságunkban.
Akkor leszünk betegek, ha a átejtjük a bennünk lakozó Istent (a lelkiismeretünkben: az isteni felelősségérzetünkben és az egyetemes értéktudatunkban: a szellemi-lelki igényességünkben), a bennünk levő abszolútum csirát, ha tehát az élet forrását képező isteni öntudatunkat sikerül félrevezetni. És ez természetes, hiszen, ha a bennem levő Istent becsaptam,akkor a hatás - visszahatás törvénye alapján, ugyancsak hamis információt: életrontó energiát kapok az ősforrástól, a szabad-akarat és a teremtés egyetemes törvénye alapján. Ha tehát saját magamban összezavarom: bemocskolom az ősforrást amiből táplálkozom. Ha megzavarom a lényem legmélyén létező abszolút erőt, azáltal, hogy állandóan igyekszem félrevezetni és elaltatni a saját lelkiismeretemet.
A befelé is ható kaméleon – mentalitással kapcsolatos karmikus késztetések következményei a hamis értéktudathoz, vagyis a negatív Jupiteri princípiumhoz kapcsolódó betegségek általában a rejtett szomorúság-, vagyis a boldogtalanság betegségei: a májproblémák, a cukorbaj, a szemproblémák, és általában az egészséges, vagy az egészségtelen öntudathoz kapcsolódó vérbetegségek.
Amikor viszont, a huzamos önáltatás és környezetáltatás, gyávaságból és félelemből: szorongásból eredő (rejtett) gondolati agresszivitással (mentális támadással: elfojtott belső háborúzással: képzeleti veszekedéssel és viaskodással) párosul, akkor keletkeznek a szervezet immunrendszerének a különböző betegségei. És szélsőséges esetekben az autoimmunbetegségek, tehát, azok amelyekben az immunrendszer a megtámadja a gazdáját: az illető személy valamely szerveit. É persze, mindenféle rák-betegség, illetve annak a különböző súlyosabb fajtái, mint a leukémia, a szarkoma, a különböző agydaganatok. Ezek annak függvényében jelennek meg a szervezetben, vagy a testrészekben, hogy az élet mely területére és a személyközti kapcsolatok mely formái felé irányulnak a huzamosan fenntartott, belső (rejtett) intenzitással átélt, félrevezető és romboló érzelmi-gondolati magatartások.
Ezek, általában, a házastársi viszonyoknak, a szülő-gyermek, vagy a gyermek-szülő viszonyoknak és általában a családi viszonyoknak a több rétű, intenzív és huzamosan fenntartott, önámító és ámító (érzelgős) átélésének a következménye. Ez a „szeretett” családtag részéről egy bizonyos életterületen vagy szellemi tárgykörben tapasztalt véleménykülönbség miatti, gyökeresen eltérő és ellenkező életszemlélet miatti nyílt szembeszegülés esetében átcsap, lefojtott, rejtett haragba és gyűlölködésbe, majd átminősül csendes nehezteléssé, ami a boldogtalan lelki állapotoknak megfelelő hormonális zavarokat idéz elő. Ez elsősorban a nők számára jelent egyenes utat az emlő daganatok képződéséhez és a méhnyaknak, vagy az egész méhnek az rákosodásához. De ( ritkábban!) a férfiak melleiben is eredményezhet hipertrófiás csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat a családdal kapcsolatos kérdésekben.
A gyomorbetegségek és általában az emésztőrendszeri betegségek is oda vezetődnek vissza, hogy a családtagi viszony úgy megromlik, hogy a személy semmit nem hajlandó elfogadni és tudatába - lelkébe befogadni, ami a másik családtagtól jön, miközben azzal áltatja magát, hogy ő mindenek fölött és mindenek ellenére szereti azt a családtagot és megbocsát neki. Holott megbocsátásról szó sem lehet mindaddig, amíg a finom és csendes neheztelési érzések tovább lappanganak a tudattalanban. Amennyiben a fent leírt kaméleon mentalitáshoz erős, aggódásba rejtett uralkodási - ellenőrzési és cenzúrázási vágy is kapcsolódik, a betegség formájában jelentkező következmény nem marad meg a gyomortájék és az mellek szintjén, hanem nőknél a petefészkekben és a hüvelyben, a férfiaknál a prosztatában is jelentkezik, a kezdetben alig érzékelhető rendellenesség formájában. Majd, végzetes betegséggé fokozódik (a destruktív és félrevezető mentalitás teljes megállításához vezető) rákos sejtburjánzás formájában.
Amennyiben a felnőtt családtagok között, egymás fölötti uralkodási és irányítási vágy miatt, és – vagy azok folytonos ellenállása miatt fojtott harag ( a méreg ) lépik fel, annak ugyancsak rákos daganat-képzés lehet a következménye. Amennyiben viszont ez, teljesen erkölcsi gátlások és érzelmi megfontolások alá záródik, vagy az illető családtag - esetleg alkohol hatása alatt - nyíltan, de ezért még intenzívebben és még többször átéli a mérges - gyűlölködő állapotát, egyenesen a csontvelő-állománya zavarodik össze és betegedik meg. Persze, ez a megfelelő idegrendszeri zavarok mellett, illetve azokkal együtt. Enyhébb formában, ez a fajta családapai, vagy a „féltően” szerető-aggódó családanyai diktátorkodás, szívbetegséghez és végül szívinfarktushoz vezet.
Persze, a betegségek keletkezése és fejlődése nem ilyen egyszerű és a táplálkozás, az ivóvíz, a szennyezett levegő, a szedentáris élet, a más jellegű „rossz szokások és káros szenvedélyek” hatása, valamint az egyéni alkat kérdése árnyalja a betegségek jellegét. De az alkati tényezők, vagyis a hajlamok és a sorshelyzetek is a horoszkópból kiolvasható anyai ági felmenőktől eredő, családi szellemi (kauzális) örökségek következménye. Ezen örökletes karma-programoknak a befolyása - hatása alatt állnak az utódok és ezek hatására kerülve folytatják a drámai kibontakozáshoz és a tragikus fejleményekhez vezető „fejlődésüket”. Ezt mindaddig, amíg nem tudatosítottuk őket az asztrológiai sorsfeltárás és szellemi programértelmezés segítségével. A betegségek és a családi drámák sorozata csak akkor ér véget egy személy életében, amikor meghal, vagy. ha az asztrológiai sorsfeltáró program-értelmezést az életfeladatok felvállalásával történő tudatos harmóniába kerülési és kiegyenlítődési törekvések követi.

„Mindenkinek a maga keresztjét” kell felvennie és nem a másét, vagy a másokét! Senki nem tapasztalhat meg semmit a „szeretett” felnőtt családtagjai helyett és a családtagok sem végezhetik el helyette azt, amit neki kell, mind önmagával és önmagában, mind kívül elvégeznie. Csak egy egyszerű példa a végzetes személyi válságokhoz vezető jóságos tévedésekre: sok szülő nem csak hogy egyetem elvégzésére erőlteti a gyermekét, mert neki nem teljesülhetett ez vágya, hanem olyan tanulmányok folytatására és olyan szakma elsajátítására szorítja rá gyermekét, ami nem áll összhangban annak a személyi karma-oldási életfeladataival és amely gyakorlati életterület megismerése nem tartozik a „gyermek” személyi feladatai közé. Ez azt jelenti, hogy a felnőtté vált gyermek majd olyan tevékenységet fog gyakorolni, ami lehet, hogy könnyen meg majd neki, de, amivel semmit nem fog élni a boldogsága elérése szempontjából, és, amitől emiatt le is fog betegedni. Ez éppen elég a halálig tartó szülő - gyermek közötti boldogság nélküli viszonyhoz, vagyis a fentebb említett betegségek valamelyikének kifejlődéséhez. hogy a saját életfeladatától eltérített utód lelki-szellemi zűrzavara és erkölcsi csődje az „élettani” következményeiről ne is beszéljek.
És ez még elenyésző baj ahhoz a létzavarhoz képest, amely az anyáknak, ritkább esetben az apáknak a gyermekeik szerelmi-szexuális párkapcsolatába és családi életébe való féltékeny és ostoba beavatkozása által keletkezik. Persze, mindez jóakarattal és jóindulattal, az aggódóan „féltő és óvó” gondoskodás, vagyis alattomos intrikálás, majd nyílt lelki és anyagi zsarolások és állandó szemrehányások formájában. Ha nincs a felnőtté vált gyermeknek elég esze és lelki ereje az aggódó szívű édesanyát, vagy a féltékeny apát kirekeszteni a saját szexuális szerelmi életszférájából és nem tudja a saját természetes vágyai és egyéni igényei szerint, vagyis, lelki és szellemi alkatának megfelelően (lelki szükségletei szerint) megélni,
Járkálhat az orvosokhoz és szedheti párosával a gyógyszereket, mert úgy is beteg marad.
Az ilyen szülőkkel együtt folytatott „szerelmi háromszögnek”, vagy négyszögnek, előbb – utóbb, vesebaj, húgyhólyag-gyulladás, vagy húgyúti vezeték romlás, valamint deréktájéki gerinc- és izom fájdalmak, esetleg konkrét károsodások (diszkosz-sérv), férfiaknál heregyulladás, vagy prosztatabántalom, nőknél menstruációs gondok, a méh- és a petefészkek megbetegedése lesz a következménye. De ugyanez a következménye az élet- és házastársak személyiségi (kevélységi, büszkeségi, gőgösségi, stb.) okok miatt való egymás gyötrése miatt is. Meg persze, a huzamos boldogtalansági lelki állapot miatt bekövetkező cukorbetegség. Persze, a sok személyi konfliktussal járó szexuális - párkapcsolati élet feszültségei és diszharmóniái, összetettségük és elsődlegesen szellemi kiegyenlítődési jellegük miatt (a szeretet és a fény kiegyenlítődése bennünk), végzetesebb következményekhez vezetnek, mint a szülői és a gyermeki viszonyok zavartsága.
Több asztrológiai-metafizikai tanulmányban követtem és számtalan alkalommal kitértem és elemeztem a szerelmi-szexuális viszonyok zavart és diszharmonikus volta következtében létrejövő betegségeket. Ezúttal, amikor az örökölt romboló mentális programok működését vizsgálom, nem térek ki részletesen egy-egy ide vonatkozó betegség szellemi okára. Például a huzamos féltékenységnek az intenzív átélése következében fellépő betegségekre, a partnernek az irányítási kísérletének és a személyiségébe való beavatkozásnak, tehát a partner fölötti hatalom megszerzésére irányuló törekvések betegségeire. A partner manipulálásnak, vagy a partnerrel szembeni huzamos neheztelés, az iránta való bármilyen ellenérzések intenzív átélésének a következményének a részletezésére (Például: a férfiaknál a here- és a prosztatagyulladás, nőknél a petefészek-gyulladás).
Hanem most, a civilizáció által általánossá tett szexuális és másfajta imaginációs fertőződések – zavartságok! - következtében felerősödőt mentális programok hatásmechanizmusát szándékozom a kauzális gyökerekig vissza göngyölíteni. Ezt annak az érdekében, hogy ezáltal konkrét támpontokat adjak azok számára, akik szellemi úton akarnak meggyógyulni és harmonikus életet folytatni.
Már csak az olyan „normálisnak” képzelt szexuális-szerelmi szorongásaink is, mint amilyen például a tudattalanul nyomasztó megfelelési kényszerek, a párkapcsolati hiány, vagy a fontosnak érzett párkapcsolat elvesztése miatti félelem és szorongás, és persze az erőszaktól, vagy éppenséggel a kielégületlenségtől való huzamos félelem is húgyhólyag - és vese problémákhoz, valamint cukorbetegséghez vezethet, ami gyakori éjszakai vizelési kényszerek esetén igencsak megnyomoríthatja az életünket. Pedig ez a legkevesebb, ami a párkapcsolati problémák esetében veszélyezteti a boldogságunkat és az egészségünket. De ezekek belátására, az AIDZ valós szellemi – spirituális okainak a megértéséhez lesz szükségünk. Most maradjunk a rákos megbetegedések igazi okainak a felgöngyölítésénél, mert annak a megértése egyszerűbb, mint az, hogy miért kerül valaki az AIDSZ csapdájába.

A Rák jegyében született és a Rák Sárkányfarokkal rendelkező és általában az anyasági, a megtermékenyülési (magzatfoganási - teherkihordási), gyermek-szülési, gyermekgondozási, a családalapítási és családfenntartási sors-problémákkal (örökölt diszharmonikus családi programmal) született személyek, önkéntelenül a magukévá akarják tenni és magukhoz akarják kötni minden áron a környezetükben élőket azáltal, hogy szüntelenül gondoskodni akarnak azokról, illetve, hogy azok gondoskodjanak róluk lehetőleg mindenben. Ennek köszönhetően ők a rák-betegségekig is elmenő, mélyen elnyomott tragikus élet-drámák hősei és áldozatai is.
Az ilyen hiper-érzékeny személy, a sértődékeny én-tudatát (egoját) körülveszi egy fájdalom benyomás - hárító védő rendszerrel, a mentális rákpáncéllal és felszínes kedélyeskedéssel (nem igazi jó-kedéllyel!) , vagy ártatlan jóságossággal, ha kell, hja nem működtetett segítőkészséggel próbálja fedezni magát, palástolni félelmeit, belső szorongásait és feszültségeit. Igaz, az is megtörténik néha, egy-egy Rák programmal rendelkező férfi esetében, hogy belefáradván sebezhetőségébe, „a legjobb védekezés a támadás” - alapon, agresszív, sőt: néha egyenesen kegyetlenkedő magatartási formákhoz szoktatja magát. Mivel a testünk és a szervezetünk, egy az egyben leképezi azt, amit a szellemben és lélekben művelünk (Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van…), a testünk is el kezdi ugyan ezt a játékot folytatni. Ez, az elején kényelmesnek tűnő magatartás fogja okozni a vesztét is, mert ezzel a pszichológiai páncélzattal elzárván és valósággal eltorlaszolván tudatát a további kényelmetlen benyomásokkal szemben és a sértő információ-behatolásokkal szemben, menthetetlenül a rákos sejtek természetellenes elszaporodását idézi elő hosszú távon a szervezetében.

Mindenkiben létezik egy bizonyos mennyiségű rákos sejt, ami, sebesedés esetén a sérült testrészek bőrfelületének az újjáépítését szolgálják, és amelyeknek a fölös elszaporodását az immunrendszerünk akadályozza meg. Ezeknek a felesleges elszaporodása, tehát, a sejttobzódás jelensége tulajdonképpen nem más, mint az egyetemes egységes létezés információáramlásával szembeni, félrevezető sunyi (alattomos) magatartás segítségével történő, elzárkózási késztetésnek a következménye a rákos sejtek elburjánzása, A rákosodás jelensége, nem más, mint a karmikus önámítási reflexből eredő, környezet - félrevezetésnek a fizikai sejtek szintjén történő megismétlődése. De nem az agresszív és elutasító elhárítással idézik ezt elé a rákos betegek, hanem a kedvességgel leplezett, csendes neheztelő magatartással is képesek a Rák szülöttekhez hasonló érzékenységgel rendelkező emberek pszichológiai páncélt, védő burkot vonni maguk köré. És ennek a következménye a Rák nevével fémjelzett betegség, vagyis az emberi szervezetben egyébként természetes módon és normális arányban létező, rák-sejtek túlságos elszaporodása és a burjánzási folyamat hatványozódása.
Ezt a karmikus - szellemi indíttatásból eredő lelki öngyilkosságot leképező védő-burkot a legtöbb esetben a látszólagos önfeladásig menő alkalmazkodással, vagyis a közvetlen környezetnek a tökéletes félrevezetésével: a hamis információáramoltatás segítségével történő opportunista (kiegyezési) mentalitás személyi tulajdonsággá alakításával szokták létrehozni a Rák szülöttek és a Rákokhoz hasonló érzékenységben „szenvedő” személyek. Rudriger Dhalke szavával: ezek a normophánok. Ők a külsőséges társadalmi normák és konvenciók tökéletes betartói, felszíni megítélés szempontjából, ők a legetikusabban viselkedő emberek. A tökéletes „jó ember” szerep segítségével akadályozzák meg a többi embertársuk esetleges agresszív fellépését, támadó viszonyulását az ő személyükkel szemben. Ezért az idejekorán elhunyt „rákos” személyt igen megsiratja a környezete, melegszívű, jóságos emberként emlékezvén reá és a „Vak Sors” gonosz abszurditásának tudja be azoknak a korai „elvesztését", nem sejtvén hogy a jóságos személyt csupán azért tekinti jónak a környezte, mert soha nem mondott ellent, mert soha nem mert ellenkezni nyíltan egyetlen erőszakosan és felelőtlenül a mások személyi integritásába gázoló embertársával sem.
Mert látszólagos jóságában, a végtelenségig tűrt, hallgatott és szenvedett, miközben a lelke mélyén, folyamatos és hallgatag neheztelések formájában mentálisan igenis támadta a környezetében élő, „szeretett” családtagokat és munkatársakat, (akik miatt „ő annyit szenvedett méltatlanul és ártatlanul"), ahelyett, hogy életében legalább egyszer meg merte volna mondani őszintén és becsületesen azt, amit gondol a környezetében élőkről valójában.
Ezek az emberek állandóan kegyes hazugságok látszólagos védőfala mögött, de valójában egy, az életük kegyetlen végét előkészítő hazugság-rendszer labirintusában élnek, miközben igenis támadják a gondolataik szintjén, végtelen belső neheztelések formájában, az egész környezetüket, amelynek „érzéketlen és kíméletlen” viselkedése következtében ők ártatlanul és méltatlanul olyan sokat kénytelenek szenvedni... A sors iróniája (pontosabban a hatás-visszahatás törvényének a következménye), hogy életük utolsó heteiben, napjaiban ugyanazt a megtévesztést kapják vissza a környezetüktől, amivel „etették” azt egész életükben: Az orvosok és családtagok elhazudják előlük azt a tényt, hogy napjaik megszámláltattak s a védekezés érdekében létrehozott szellemi hazugságburkot a végzetes életkedvvel szaporodó, a szervezet immun-rendszerét a hamis információáramoltatással megtévesztő rákos sejtek szétfeszítették és testüket kiszipolyozták.
A Rák-sejtek ugyanazt a kaméleon-játékot folytatják tehát, ugyanazt a megtévesztő információ-áramoltatást végzik a sejt-társadalom szintjén mint amit a személy folytatott a közösségi életben és a családjában: becsapják a szervezet immunrendszerét azáltal, hogy olyan információkat sugároznak az immunitást biztosító sejtek irányába, miszerint ők ártatlanok, ők nem bántják a szervezetet és így biztosítják a maguk számára a túlélést és a szaporodást.

Az élet ellentéteinek a kiegyenlítődési aktusát az ellentétek kijátszásával folytonosan elkerülő, a kellemetlen szembesüléseket és a nyílt konfrontációkat fel nem vállaló, gyávaságát a jóságosság álarca alá rejtő és az etika eszközeivel kicselezni - megkerülni próbáló embernek még az a lehetősége sem marad meg, hogy az élete utolsó napjaiban legalább őszintén szembenézhessen a halálával. Az a lehetősége sem marad meg, hogy felkészülhessen végre és nyíltan fogadhassa azt, amitől egész életében félt: a reális és kicselezhetetlen halál tényével való szembesülést, hogy ezáltal, az utolsó kiegyenlítődési aktus szemszögéből végre megítélhesse a megtévesztő magatartása hiábavalóságát. Hogy beláthassa saját élettapasztalatai nyomán az élet legfontosabb igazságát miszerint „Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt.", vagyis: Aki kényelmetlen környezeti benyomások és szembesülések nélkül akarja folytatni életét, annak testében kell megélnie az élet drámai konfliktusát.
Mert az élet kiegyenlítődési drámáját őszintén és nyíltan vállalni kell még a Rák-sorsfeladattal rendelkező, rendkívüli érzékenységgel „megátkozott” embereknek is. Ennek, a konfliktusfelvállalással kezdődő kiegyenlítődési folyamatnak az elutasítása, a társadalmi hazugság-rendszerek feltétel nélküli elfogadásával és betartásával történő kicselezése épp annyira életellenes magatartás, mint a fölösleges és öncélú dramatizálás, a tragikus állapotok előidézéséig menő érzelmi szenvedélyesedések, amely állapotok felfokozott átélésére a negatív Rák - programmal rendelkező személyek hajlamosak.
De a családi problémákhoz kötött betegségek nem kimondottan és kizárólagosan a Rák szülöttekre jellemzőek. Humorosan fogalmazva: nem a Rák szülöttek előjoga ilyen betegségekben szenvedni. Pontosabban: ilyen jellegű mentalitás-hajlamból rák - betegséget gyártani. Ezt „elkövethetik", mint ahogy sajnos egyre gyakrabban el is követik a más konstellációk szülöttei is. Azok tehát, akiknek az édesanyjuk diszharmonikus szellemi kapcsolatban van, vagy volt időlegesen az ők fizikai fogantatásukat megelőző időszakban a Rák konstelláció által megtestesített princípiumokkal. Ilyenek például az asztrológiai Víz-háromszög másik két napjegyének, a Skorpiónak és a Halaknak a szülöttei, vagy azok, akiknek több támadott (diszharmonikusan fényszögelt) bolygója áll a Rákban és általában a víz jegyekben.
Női horoszkópokban az is Rák-problémákat idéz elő többnyire, ha a Rák uralkodó bolygója, a bőség, a termékenység, a tudattalan lelki és szellemi folyamatok, az információ-befogadás és a visszaadás, az átadás, a visszatükröződés princípiumát megtestesítő támadott Hold, vagy éppenséggel a Lilit, vagy a Sárkányfarok áll a Rákban, más Víz jegyekben, esetleg a négyes vagy a nyolcas, de főként a tizenkettes horoszkóp-házban. Ezek a hölgyek mindent elkövetnek, és minden követ megmozdítnak és addig meg nem nyugodnak, amíg a család mindegyik tagját az általuk elképzelt boldogságba: biztonságba és jó életkörülmények közé nem helyezik. De ha ez az ideális helyzet elő is áll és tényleg nem marad semmi amiért aggodalmaskodni lehet, akkor elvágyódnak a kényelmes és nyugodt körülmények langymelegéből valami egzotikusan személytelen szexuális kalandba, amit persze ritkán képesek megfogalmazni és bevallani saját maguknak határozottan.
Csak az ok nélküli nyugtalansága és misztikus elégedetlensége jelzi azt, hogy az ilyen gondos anyák számára akkor nincs éppen rendben valami, ha végre minden a legnagyobb rendben van a családban. de ugyanezt a mentalitást gyakorolják a munkahelyükön él a hivatásukban is. Ezek a személyek, egy az egyben elutasítják azt, hogy családapák, vagy családanyák legyenek, vagy, ahogy az szokásos a karmák esetében: ennek a szöges ellentéteként: nehezen tudnak azonosulni más szerepkörökkel. A szülői felelősség- hárító gyámkodó szerepköreik fontosságának túlhangsúlyozása miatt, a felnőtté vált, de még mindig gyámolított gyermekek által fárasztónak és terhesnek ítélt és ezért sokszor kegyetlenül visszautasított, „szeretet-nyilvánítási” kényszerűk és gyámkodó-jóakarásuk következtében mindenkinek akad bőven szenvednivaló a környezetükben.
A legtöbbet persze ők szenvednek, akik kifosztottnak, haszontalanoknak és megalázottnak érzik magukat amiért a húszon-valahány harminc és negyven éves gyermekeiket nem nevelhetik tovább és nem irányíthatják azok lépteit az általuk elképzelt egyetlen jó irányba, vagyis a szülői boldogság felé. Ilyen sérelmükben nagyon sok esetben „beidéznek” maguknak valamilyen rák-betegséget, hogy legalább ezáltal tölthessenek fontos szerepkört a szeretett gyermekeik, családtagjaik életében. És ha elvesztett családi helyzetüket és gyámi tekintélyüket a „veszélyes” betegségükkel sem nyerhetik vissza, az önemésztés útján egészen a halálig is elmennek, hiszen számukra a szülői-gyámkodói, családirányítói szerepkör elvesztésével értelmét veszíti az élet.
A Rák jellegű családi szellemi programmal rendelkező személyeknek nem az lenne a dolguk, hogy anyai ági őseiktől örökölt spirituális determinációjuknak megfelelően végig zongorázzák felnőtt korukban a fent leírt diszharmonikus viselkedési mintákat és azok intenzív átélésével felfokozzák - elmélyítsék ezeket a romboló programokat és nem az, hogy az ilyen programmal született lány-anyák tovább közvetítsék ezt a negatív szellemi örökséget az utódaiknak. De mivel ezeket az örökletes szellemi programokat nem kutatja a tudomány és az akadémikus embertan, amely lecövekelt a géneken keresztűi örökösödés, vagyis a génváltozások és génváltozatok kutatásánál, a szellemi fény helyett a tudományos és vallásos babonákban hívő emberiség tragédiája tovább folytatódik a kétszáz hatvan ezer éves útján. Holott a tragédia részbeni leállításához például annyi is elég lenne, ha a menstruációs zavarokkal rendelkező lányok, a meddősségben szenvedő fiatal nők szervezetét nem kezelnék hormontablettákkal az anyai ágon örökölt diszharmonikus családi program feltérképezése és tudatosítása helyett.
A fiatal személyek, vagyis a rugalmas és hamar regenerálódó aurával és biológiai szervezettel rendelkező személyek esetében a program-kiigazításhoz és végül a gyógyuláshoz már az is elég, ha a horoszkóp, valamint a családi krónika fellapozása segítségével pontosan tudatosítjuk ezeknek a programoknak a minőségét és visszakérdezve meghatározzuk a családban is tapasztalható negatív gondolkozásbeli és szokásbeli mintákat.
A romboló programok közvetlen és negatív pszichikai hatásának az azonnali feloldásához ez is elég. A teljes fizikai gyógyuláshoz vezető mentális és kauzális programok megszűntetéshez, jobban mondva: azoknak a pozitív kiegyenlítéséhez viszont, mind a probléma-kerülő, mind a dramatizáló magatartási formákkal való gyökeres szakítás szükséges és természetesen a Rák és négyes ház jellegű életfeladatoknak a tudatos gyakorlati felvállalása. Esetenként a felvállalásokra való mentális felkészülés. Ez viszont nem holmi elodázható jövőben történő eseményekről és állapotokról való meghatóan szép fantáziálást, hanem a várható konkrét feladatokkal és nehézségekkel szembeni bátor szembenézést jelent.

A gyakorlatban viszont mindezt megbuktathatja a Rák - paradoxon, vagyis a Szeretet paradoxonja, ha nem tudjuk feloldani, mert nem tudunk róla és nem vesszük figyelembe. Az érzés, vagy az érzések, a pozitív, vagy negatív viszonyulások még nem egyenértékűek a Szeretettel. Csak a gyermek, vagy az infantilis felnőtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (egész-séges), teljes és határtalan. A családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretet részleges és korlátolt kifejeződési formái. Erről Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejeződési formája. Amiről viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel, vagy valamivel együtt érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg is elköteleződtem mellette. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy egyet is kell értenem azzal. A Rák - sorssal küszködő személyeknek tehát meg kell tanulniuk feltételek nélkül szeretni azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értenek egyet.

II. Az AIDS szellemi okai

Az ősközösség szellemi hagyományait felváltó technikai civilizációban élő ember latens tragédiáinak szellemi okát és alapját vizsgáló írásaimnak célja nem az ítélkezés, hanem az olvasóimnak kiegyenlítődési képesség visszaszerzésének és helyreállításának elősegítése. Nem kisebb ambícióm van ebben, mint az, hogy segítsek az embertársaimnak megszerezni a lehető legmagasabb rendű kapcsolatot és a harmonikus egyensúlyt megszerezni közöttük és a természet elemi között, valamint az emberek és az isteni létezés (A saját egyetemes felelősségtudatuk) között. Ez az egyensúly tehát, helyreállítható a személy által, a személyen keresztül megnyilvánuló egyetemes tőrvények működési mechanizmusának a megértése és e szellem-törvények tudatos megélése, gyakorlása segítségével.

Célom tehát nem a tragédiába jutott személyek fölötti ítélkezés, hanem a tragédiákhoz vezető lelki-szellemi okoknak és érzelmi folyamatoknak a megkeresése, megnevezése és meghatározása. Emberi létünknek és személyi életünknek a célja ugyanis a teremtés-tágítást szolgáló, szellem-tapasztalati (teljes) megismerés mellett, a minél harmonikusabb kapcsolat fenntartása az abszolútum és a teremtés határhelyzetében levő anyagi világ legdurvább megjelenési formái között. Ezt a kapcsolatot a Teremtő és a Teremtés végletes formavilága között a Fényhez kapcsolódó megismerési képességünkkel, valamint a Szeretethez kapcsolódó bölcsességünkkel: az egység-tudat teljes átélésével (a szeretettel) kellene megvalósítanunk. Betegségeink, tragikus baleseteink, személyi boldogtalanságunk annak a következménye, hogy egyéni életnyerési ambícióinkban - istentelen voluntarizmusunkban- a megismerési képességünket (tudásunkat, tudományunkat) az egységtudat lerombolására és az egység - élményt (szeretetet) biztosító ősforrástól való elszakadásra használjuk civilizált zavarodottságunk következtében.
Ezért tartom szükségesnek a rák után megvizsgálni korunk legfőbb szexuális rákfenéjének az AIDS megjelenésének és hódításának a kauzális (karmikus) és a szellemi okait. E vizsgálat következtében remélem, hogy az olvasóim rá fognak jönni arra, hogy nem a kórokozókat legyőzni hivatott ellenszérumokat - kereső tudománnyal, nem a föld ökoszisztémáját is fenyegető rákdaganattá fejlődött gyógyszer-iparral, vagyis nem a természeti elemek behatolásával szembeni védekező és a természeti folyamatokat támadó eljárásokkal kell megoldani az emberi nemnek elsősorban a szellemében (szemléletében és mentalitásában) és csak másod -és harmadsorban a testében lakozó problémáit.
Mivel az AIDS vírus különböző fajtái által okozott halálos kimenetelű és fertőzés útján terjedő betegségről van szó, előre kell bocsátanom, hogy ugyanazokban a kaméleon- mentalitásból eredő szellemi zavarokban kell keresnünk az egyesek által szexuális - ráknak nevezett betegség kauzális okát mint a Rák esetében. Annyi különbséggel, hogy ebben az esetben a rák betegség kauzális okánál egy mélyebb, spirituális öntudat-zavarból keletkező, a szó szoros értelmében vett Isten-félrevezetési okot fogunk találni és meghatározni. Ez abból is következik, hogy miközben a „klasszikus-rák” esetén csak a biológiai sejtrendszer szintjén maradó hamis információ-áramoltatás történik, addig az AIDS esetében a nemi jelleggel járó meghatározottsághoz és a személyi eredethez, tehát a metafizikai teremtési - kiegyenlítődési aktusokhoz közelebb álló biológiai mezőben, egészen a gén rendszerek mélységével analogikus szellemi szinteken történik a személyi öntudat és az egyetemes (isteni) léttudat áltatása és félrevezetése.
A teremtés egy nemi osztódással keletkező (Tehát, a Jin - Jang: a Szeretet - Fény ősprincípiumok keletkezésével járó) spirituális jelenség. A megváltás viszont, a két isteni ős-princípiumnak az egymásba hatolásával történő, új minőségű egységgel és kiegyenlítődési állapota létrehozásával járó, spirituális folyamat. De, ez az újra egységesülés csak és csakis, a két ős-princípiumot alkotó elemeknek a teljesen zavartalan állapotában jöhet létre. Ebben az isteni újra-egyesülésben nem lehet helye semmiféle hamisságnak. Ennek az isteni alapú újra-egyesülési szükségnek csak következménye minden fizikai-biológiai egyesülési és kiegyenlítődési szexuális aktus. Teljesen logikus tehát, hogy az AIDS vírus annak a spirituális és biológiai tévedésnek a véget-vetési, leállítási - megakadályozási eszköze és következménye, amely az azonos nemű lények egymás közt folytatott szexuális kapcsolatának: biológiai és szellemi kiegyenlítődési „tévképzetének” (pl. az állati világban is jelentkező azonos nemű egyedek párkapcsolati zavarodottságnak) szab határt. Amely e szexuális zavarodottságnak az egész faj fennmaradását veszélyeztető katasztrofális elburjánzását hivatott megakadályozni.

Tudományosan kimutatott tény ugyanis, hogy az AIDS vírus különösebb (katasztrofális – tömeges) kirobbanási veszélyek nélkül terjed. És, hogy úgymond békésen és természetesen lappangó állapotban létezik a különböző állatfajoknál és túlnyomó többségben az emberével majdnem azonos intenzitású szexuális késztetéssel rendelkező majmok bizonyos fajainál. Tudósok megfigyelték azt is, hogy különböző „hűséges fajta", monogám madárfajok (pl. sirályok) is élnek un. steril „homoszexuális” párkapcsolatban.
Nos, ami az állatvilágban egy-egy egyedi szinten megrekedő részleges kisiklása (Genetikai hibája) és elfajulása lehet a természeti „tévedésnek", a hasonló jelenség megismétlődése és elburjánzása az emberi individuum szintjén, a racionális következtetésekre képes, emberi tudatnak az isteni Léttudattal (a személy fölötti éber krisztusi képességgel: a felettes énnel) való közvetlen és őszinte kapcsolatának (A közvetlen és zavartalan információ-áramlási lehetőségnek) az összezavarodását feltételezi az összes dimenziók (létállapotok) szintjén.
Jól tudom, hogy nem csak homoszexuális kapcsolatok útján történik az AIDS vírus- fertőzés és pl. „ártatlan” kiskorúak is megfertőződnek néha és akár „steril” korházi kezelések, egészségi beavatkozások alkalmával is. Nem vagyok orvos, sem biológus. Ezért nem is akarom az AIDS kérdést annak a következményeiben és tüneti szintjén vizsgálni. A vírusfertőzött csecsemők és kiskorú gyermekek pontosan annyira ártatlanok, mint a náci tisztek vagy az iszlám állam „katonái”, vagy más, elborult tudatú, erkölcsi gátlások nélküli, elfajzott személyek által meggyilkolt: legéppuskázott, falhoz vert, eltaposott és krematóriumokba küldött asszonyok csecsemői. - Az olyan, a vallásos - humanista (szentimentális) gondolkozásból eredő absztrakt és fiktív (a valóságban nem létező) fogalmak használatával, mint amilyenek az ártatlanság, a tökéletesség, a béke, vagy a kegyelem, csak leragadunk a magható vallásos fantazmagóriák és az ősz-emberiség szintjén és, végső soron, a sehova sem vezető orvostudomány ördögi körének a vég nélküli és spirituális szempontból céltalan körforgását folytatjuk.
Szó volt már arról többször is, hogy a Rezonancia Egyetemes Törvénye (A hasonló hasonlót vonzz törvénye) miatt, úgy látszik, minthogyha az anyák átadnák az utódaiknak karma formájában, azokat a negatív spirituális, mentális és asztrális – érzelmi állapotaikat, amelyben vannak az előtt néhány hónappal és abban az időszakban, amikor a gyermekek megfogannak. Tudjuk tehát, hogy ez az átadás és ez az „öröklődés” csak látszat, mert valójában mindenki az Istenből érkezik úgymond és olyan karma-programokat hordoz magában, amilyen hiány-információ fölösleg, vagyis: szükséglet keletkezik éppen az Isteni dimenzióban a Lilith- jelenség hatására, akkor, amikor az ő spirituális struktúrája (aurája) létrejön – kialakul az isteni létezésben. De, a kifejezés világossága és a kifejtés egyszerűsége és érthetősége érdekében, úgy kezeljük a Rezonancia Törvényének és a többi vonatkozó egyetemes törvények ezt a hatását, minthogyha az egy egyszerű, lineáris öröklődés lenne.
Tehát: az öröklött romboló- és a kaméleon családi programok, nem csak hogy átadódnak az utódoknak. Hanem pontosan e programokon keresztül és ezek által az ártatlan csecsemők és kiskorú gyermekek az édesanyák (eredeti programjaik által irányított) zavaros és agresszív, tudattalan lelkivilágának a befolyása alatt állnak. Vagyis: nem csak, hogy ezek a romboló és félrevezető mentális programok már a csecsemők aurájában is ott találhatóak (Például, mint ahogy az én aurámban is ott volt már csecsemő koromban a nagyanyámtól anyámon keresztül örökölt, és nagyanyám esetében végbélrák-halálhoz vezető, karma, ami az anyám esetében számtalan aranyér-műtéthez vezetett. És, ami nálam az aranyér problémák mellett, korai végbélhuruthoz vezetett.), hanem a gyermekek a megszületésük után, az édesanyáknak a mély-tudattalan képzeleti világának a láthatatlan és lineárisan érzékelhetetlen befolyása alatt maradnak a mentális önállósodásával járó életkorúkig. Vagyis a kamaszkornak a közepe tájáig, ami 14 éves korban kezdődik és 17 – 18 éves korig tart. Vagyis, a gyermekek több mint két szaturnuszi cikluson át (2X7=14) teljesen az édesanyák negatív, vagy ritkábban: pozitív, önkéntelen spirituális feszültségeinek és zavarainak a kiszolgáltatott „megtestesülései”. Ez azt jelenti, higy ők a bete4gségeiken és a baleseteiken keresztül, megtestesítik és megjelenítik mind azt a zavart és szélsőséges feszültséget, ami az anya testében és szervezetében már nem jelenhet meg amiatt, hogy az vagy beteg már, vagy már meg van annyira erősödve (keményedve), hogy nem képes már az ilyen finom jelzések megtestesítésére.

Az ártatlan csecsemők és a kiskorú gyermekek tehát, ily módon finomabban és ezért sokkal sebezhetőbben állnak rezonanciában olyan fizikai és természeti jelenségekkel, amelyek analogikusak az anyák tudattalan szellemi-lelki világában zajló, romboló és zavarodott (Hamis információ hatása alatt álló) szellemi folyamatokkal. Ilyen módon, a hatás - visszahatás törvénye alapján a zavarodottság (pl. szexuális zavart, kielégületlenséget), vagy az agresszivitásból eredő negatív szellemi program természeti következménye hamarább éri az ártatlan csecsemőt, mint az anyát. A mi harmadiknak született és akkoriban egy éves kislányunk (Turula) esetében például, hamarább állt elő a székletszorulás jelensége, mint a volt-feleségemnél, amikor az utóbbi huzamosan nem volt képes valami korábbi, vélt vagy valós sérelmét megbocsátani, vagy amikor huzamosan nem képes egy szellemi problémagócot megérteni, az a maga teljességében átvilágítani és tovább engedni.
Úgyszintén, ha az igen támadott és a Rákban álló Lilit-el rendelkező volt-feleségemnek a családi életforma kerete között (hűség...?) feloldhatatlannak bizonyuló, tudattalan, vagy tudatos szexuális vágyakozási problémái voltak, a kislány nemi szervének a bőre hamarabb kicsattogott, mint ahogy a feleségem érzékeny húgyhólyagja és fizikailag „homokos” veséje jelezte, hogy baj van „odafent" (A házasságon kívüli szexuális vágyakkal telt lelkében.). Vagyis, hogy szellemi zárlat és zavar keletkezett a feleségem tudattalan lelki világában az időközben kielégítetlen vágyakozássá alakuló, de észre nem vett, önkéntelen szexuális képzelgések következtében.

Nem lehet törekvésem és nincs is a szándékomban művészi parabolákban és irodalmi allegóriákban célozgatva jelezni az ide vonatkozó, a mai orvostani és pszichológiai elképzelések számára is szokatlanul meredek és veszélyes gondolataimat. Nem csak azért, mert most nem irodalmi „művet” írok, hanem azért is, mert tudatában vagyok annak, hogy mennyire fontos végre egyenesen és minden kertelés nélkül szembenéznünk a szellemi folyamatok és jelenségek tőrvényeivel. A törekvésem nem az ítéletalkotás, hanem a jelenségek kauzális okainak a feltárása. Tehát:
Az ártatlanul meggyilkolt - mostani példánkban épp a második világháború időszakában élő zsidó - gyermekek, de lehetnének azok bármelyik faji gyűlölködésnek áldozatul esett ártatlan gyermekek, akárcsak az AIDS vírussal befertőzött csecsemők is, vagy a pedofíliás szexuális kapcsolatra kényszerítettek, nem csak a kegyetlen, agresszív és perverz hajlamú felnőtteknek (férfiaknak...) az áldozatai! Hanem a saját édesanyjuk intenzíven átélt, a huzamos veszélyezettség állapotában akkumulált félelmek következtében rejtetten agresszív, szellemi - lelki állapotának is az áldozatai is.
Mielőtt a szex-rák (A AIDS) és a pedofília közös áldozatainak a problémakörére (Vagyis, ennek a tragikus problémakört működtető anyai tudattalan lelki- és szellemi folyamatoknak az ok és okozati mechanizmusának a leírására) teljesen rátérnék, maradjunk a náci táborokban és e halál-táborokon kívül meggyilkolt zsidó gyermekek esetének metafizikai elemzésénél. Ma már közhely, hogy semmi a világon sem történik véletlenül és minden szellemi - lelki és fizikai - természeti jelenség az egyetemes tőrvények alapján megy végbe a maga ok - okozati összefüggésrendszerében. Nagyon fontos, hogy ne elégedjünk meg az ártatlan zsidó gyermekeknek az elborult elméjű és elvadult természetű fasiszta katonák és tisztek általi sátáni legyilkolása fölötti kétségbeesés állapotában. A kifejezhetetlen sajnálatunk, dühünk és megrökönyödésünk állapotában.
És, ha sikerül a tragikus élmények mögötti spirituális és kauzális mélységekbe nézünk, az öröklődési és az anyai karma- befolyásoltság jelenséget ismerve, meg fogjuk érteni, hogy a krematóriumokon belüli és kívüli csecsemő- és gyermekgyilkosságokhoz nem lett volna elég az elfajzott fasiszta tisztek és katonák erkölcsi őrülete. Azt tehát, hogy, a tragikus gyilkosságok előtti időszakban a magukat évezredek óta „az Isten egyedűi kiválasztott népének” tudó és ezt az irracionális „felsőbbrendűségi” komplexushoz vezető csoportszellem-képzetet intenzíven átélő zsidók egy része (ne felejtsük el, hogy pontosan a rezonancia és a karma tőrvénye következtében, nem minden zsidót gyilkoltak le Németországban a fasiszták és a Szovjetunióban a kommunisták) gőgösen lenézte és magánál ostobábbnak, sőt: egyenesen alacsonyabb rendűeknek bélyegezte az általuk „goj”-nak nevezett, más nemzetek tagjait.

Hogy az akkor magukat felsőbbrendűnek képzelő zsidók pontosan egy másik, náluk magát „még kiválasztottabbnak képzelő népnek az betegesen agresszív beképzeltségével kerültek szembe és egy – egy magát „kiválasztottnak” képzelő népfaj (germán és szláv) agresszív és gyűlölködő küldetéstudatával került egy „hullámhosszra”. a rezonancia egyetemes tőrvénye alapján. Ezért a zsidó nők is (A náci lágerekben meggyilkolt gyermekek anyái), önkéntelenül, vagy tudatosan, rejtetten, vagy nyíltan, személyek szerint, azokra vonatkoztatva, vagy csak általánosan, de pontosan olyan intenzíven gyűlölték, ha csak „ártatlan” félelmükben is, a fasiszta németeket és a nacionalista oroszokat. Persze, mint ez utóbbiak, a zsidókat és a zsidó nőket a Németországban és az Orosz országban élő zsidó tömegekkel egyetemben.

Tetszik - nem tetszik, ha szörnyű, ha nem, de tudomásul kell vennünk, hogy az egész létezés minden mentális vonatkozásában működnek és hatásukat menthetetlenül gyakorolják az egyetemes tőrvények. Így a teremtés (képzelet), a rezonancia és a polaritás tőrvénye is. Nem létezik isteni kivételezettség, vagyis nem létezik égi protekció, sem „kiváló” személyek sem „kiválasztott” nemzetek számára. És nincs isteni meghatódás (kegyelem), mint ahogy nincs ok nélküli, vagy véletlen sors-üldözöttség sem. De léteznek és igen is: könyörtelenül hatnak az emberi szellemiség szintjén az örökletes programok, mind a képzelet törvényének, mind a kiegyenlítődés tőrvényének következtében. A fizikai-biológiai életben a végső (utolsó) határhelyzethez: végső lehetőségéhez eljutott teremtés, humanista szempontok szerint vizsgálva - ítélve, könyörtelen.
Nem a szerencse, vagy az isteni kegyelem hagy el bennünket, a határhelyzetbe került, fájdalmas és tragikus létállapotunkban, hanem visszafordíthatatlan, fizikailag és pszichikailag „elviselhetetlen” vég- helyzetekbe sodródik a fizikai személyünk az anyai ősöknél elindult romboló szellemi „örökségeink” következtében. Ezt, amennyiben nem vagyunk képesek azoknak a belátására és a megfelelő szellemi - lelki reagálásra, átalakulásra. Akkor amikor nem tudjuk kiegyenlíteni önmagunkon belül: saját lelki - szellemi állapotunkon belül az auránkba (vagyis az én-tudatunkba) személyünkbe „csomagolt” zavaros ős- sóvárgást és a romboló ellentétes szellemi erőket.

Amennyiben megértettük és magunkévá tettük a fenti példából könnyen levonható következtetéseket, vagyis ha megtanultuk helyesen értékelni és értelmezni az ártatlanság fogalmát és megszabadítottuk gondolkozásunkat az ártatlanság idealista és irreális (tév-)képzetétől, kezdjük el az AIDS szellemi okának vizsgálatát onnan, ahonnan a „fizikai betegség” elburjánzása és tömegjelenséggé válása elindult: A szexuális határtalanság és határolatlanság, vagyis a szexuális zavarodottság (homoszexualitás, biszexualitás) majdnem tömeges jelenséggé válásától. Onnan, ahol egyes már - már a tömegek szintjét is érintő csoportok nem csak, hogy természetes nemi (és szellemi! ) állapotként kezdték a homoszexualitást tárgyalni és tőrvényesíteni, hanem „művészetet és filozófiát", sőt: vallást és ideológiát is „alkottak” belőle.

Metafizikailag a dolog egyértelmű: Jin nem egyenlítődhet ki Jinnel, hanem csakis Janggal. És ugyanúgy és ugyanazért: Szeretet nem termékenyíthet meg szeretetet és nem egyenlítődhet ki szeretettel, hanem csak Fénnyel, Világossággal, a törvényesség Szellemével. Csakis Fénnyel! Spirituális szinten a Jin nem termékenyítheti meg a Jint és Jang sem termékenyítheti meg a Jangot, ugyanúgy, mint ahogy természeti - biológiai szinten sem. És ami még ennél is fontosabb: A Gyűlölet nem a Szeretet kiegyenlítődő szellemi ellentéte: nem az Isteni egységet helyreállítani képes komplementer ősprincípiuma a Szeretetnek, hanem annak a szétbomlott, darabokra szaggatott, szilánkokra tört és zavarosan összevegyült, az egység megvalósulását megakadályozó (szennyes) állapota: maga a zuhanás őrülten kavargó és rothadó - bomlasztó őrvénye. Szeretetből és gyűlöletből nem jöhet létre egység, mint ahogy a Fényből és a Sötétségből sem. Hiszen a sötétség nem más, mint a fény és a világosság poláris ellentéte és nem annak a spirituális kiegészítője. A Fény hiánya, vagyis a szellem teljes hiánya a sötétség. A sötétség és a gyűlölet pontosan a fény-hiány, vagyis a szellem-zavar következménye: az egység (a másik nemmel való egységbekerülés és kiegyenlítődés ) elutasításának, vagy annak a „finom” elkerülésének a következménye.
Nem célja továbbá a jelen írásomnak, azt vizsgálni, hogy mennyiben tehet vagy nem tehet, mennyiben hibás, vagy nem hibás, vagyis hogy mennyiben felelős a homoszexualitás, vagy a pedofilia zavaros és zavarodott szellemi, lelki és fizikai állapotába került személy a saját természetellenes természetéért. (Egyesek állítólag bele születtek és valamikor még gén-hibának is megpróbálták beállítani, mások meg jóval a felnőtt kor küszöbe átlépése után, úgymond, jó dolgukban, extra élvezet-vágyaiknak engedve zavarodtak bele.) Tény, hogy a szexuális vonzás-vonzódás és taszítás – félelem, utálkozás, stb. érzéseitől és lehetőségeitől terhelt, ellentétes nemű felnőtt (kiforrott személyi tudattal rendelkező) személyekkel való hosszas együttélés a maga ellentétes összetettségében mindig nehezebb, problémásabb és ezért különös erőfeszítéseket igényel, mint az azonos nemű személyekkel való barátság.
Az ellentétes nemű személyek közötti kapcsolat fenntartása mindig különösebb odafigyelést, a gyökeresen különböző természeteken, az ebből eredő különböző igényeken és elvárásokon állandóan felmerülő másság összeegyeztetését feltételezi állandóan. A másnemű élettársi kapcsolat állandóan feltételezi a partnerrel szembeni felelősséget: a sokkal nehezebben megvalósítható nyíltságot és sokszor mindkét fél számára kényelmetlen hibabelátást igénylő őszinteséget. Ilyen szempontból a homoszexuális kapcsolat sokkal kényelmesebb, mert a természeti (nemi) másság megértésére irányuló erőfeszítést nem kell felvállalni a kapcsolatban. Ennek ellenére pontosan ebben a nemek közti spirituális kiegyenlítődés érdekében tett erőfeszítés-ellenes (langyos: nem „meleg"!) állapotban a homoszexuális és a pedofil személynek a különböző nyakatekert tudományos (pszichológiai) elméletek és önigazolások segítségével a tudattalan mélyére süllyesztett permanens bűntudata már csak e szellemi vétek-tudat miatt is személyiség-zavart okoz. De ez lenne a legkevesebb. Ennél sokkal, de sokkal többet kell megértenünk, amennyiben az AIDS megjelenésének a szükségét ki akarjuk deríteni:
Nem csak a tudományos (modern)- racionális és a misztifikáló vallásos irracionális (babonás) tudatunk vezérel bennünket, hanem a szellemünk legmélyén rejtőző, „fifikás” karmánk is. Meg persze, ott van „valahol az aurákban” az isteni lelkiismeretünk és (egyetemes) felelősségérzetünk is, aminek finom jelzéseit semmiféle vallásos kábulat és semmiféle tudományos módszer nem tud teljes mértékben és örökre elnyomni. Ezért, a homoszexuális személy, a homoszexualitás „természetes másságát” igazoló legszilárdabb elméletek és polgári törvények védelmében is, ab ovo bűntudatot érez a lelke és szelleme legmélyén. És ez még akkor is így van, ha „mérhetetlen szelídségről és szeretetről tanúskodó, elbűvölő és csodálatos” (szentimentális) „művészi alkotásokkal” próbálja ezt kompenzálni. Vagyis elaltatni saját éberségének és a közösségének a figyelmét (Pl. Elton John, Fredy Mercury). A rejtett és elfojtott bűntudat, pontosan az egyetemes szellemtörvények alapján minden esetben és természetesen rejtett (tehát veszélyesebb) agresszivitást eredményez.
A rejtett és összezavart, vagyis a nem beismert és feloldani - jóvátenni, kiegyenlíteni vágyott bűntudattal és agresszivitással élő ember, akarva - akaratlanul (és rosszabb, ha saját magával szemben is vallásos hipokritizmussal, mint az én nagyanyám) támadja azt a személyt, vagy azokat a személyeket, akikről tudja, vagy azt képzeli, hogy nyíltan, vagy a háta mögött lenézik, elutasítják, megvetik őt. A homoszexuális személy esetében ez az ellenség, akit akarva - akaratlanul gyűlöl, vagyis, akit támad a tudata legfinomabb szintjén, az nem más, mint a „túloldalon álló", nem homoszexuális emberiség többsége. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy finoman palástolt és hősiesen viselt másságának a keserű és kétségbeesett pillanataiban a „többieket” képező emberiség mellett, saját sorsát, sőt: a homoszexuálisan is vallásos (és miért ne lenne?), magát a kívülálló és mindent ilyen zavarosan intéző Úristent, végső soron tehát a saját ősforrását is jelentő „Törvényhozót”, vagyis: a saját élet-forrását támadja (átkozza).
Gondolom, hogy a fentiekből és mindabból, amit a korábbiakban leírtam érthető, hogy az AIDS miért hódít elsősorban a homoszexuálisok körében és miért tekintem a szex-rákot a személyiségtudat spirituális rétegeiben megélt, anyai-családi zavartság romboló és kaméleon - programok természetes következményének. Röviden: az AIDS elsősorban az abszolútum: a személyi lelkiismeret irányába áramoltatott, állandó hamis információ-táplálásnak és az egyéni sors-képzetnek a támadásán keresztül az Isten irányába forduló gondolati-érzelmi támadásoknak a (a hatás és visszahatás tőrvénye alapján létrejövő) következménye.
Azon túl, hogy miközben az egyik betegség drámája a sejtek szintjén, a másiké mélyebben: az egyéni eredet meghatározottságaihoz közelebb álló gének szintjén történik, mind szellemi mind spirituális szempontból, még létezik egy lényeges különbség a rák és az AIDS betegség között. Ez az, hogy miközben a rák-burjánzást a személy szervezete: a belső működési dereglációja hozza létre, addig a hamis információkat tartalmazó AIDS-vírus elsősorban személyek közötti fizikai kontaktus révén történő fertőződés, vagyis hamis információ átadás - átvevés és (az anyai programok átadásával együtt természetesen:) öröklődés útján terjed.
A rákot kiváltó normophan magatartásnak ugyanis nem létezik a köztudatot különösebben érintő, azt felkavaró és állásfoglalásra provokáló ideológiája, miközben a homoszexualitás vallásos és tudományos alapú ideologizálása és ezen ideológiának az érvényben levő morális - vallásos nézetekkel történő konfrontációja évtizedekkel az AIDS tömeges betegségként való megjelenése előtt elindult. Persze, nem véletlenül, az AIDS esetében egy másik, tömeges fertőződési lehetőség is fellépik: a kábítószer-injekció útján történő fertőződés. A huzamosan és többnyire kábult tudat-állapotban levő személy egyértelműen hamis szellemi információt áramoltat minden irányban, aminek következménye végül az „adóállomás” megszűntetése: a személy halála.
A fertőzés és a fertőződés szellemi értelméről és metafizikai okáról a magyar nyelv is világosan beszél: nem csak olyankor mondjuk, hogy megfertőztek valakit, ha fertőzött ételt eszik, vagy, ha hozza ér egy fertőzött felülethez és utána a szájába, vagy az orrába nyúl. Vagy ha egy légtérbe kerül egy fertőzöttel és belélegzi annak a bacilusat, vagy vírusait, H szexuális aktus során, vagy egy sterilizálatlan fecskendő „segítségével” jutott hozzá a fertőző kórokozóhoz. Hanem akkor is azt mondjuk, hogy egy gyenge akarattal, vagy zavaros tudattal rendelkező fiatalt pl. megfertőztek, ha az egy vallásos szektába, vagy valamilyen szélsőséges eszméket valló pártba, tömegmozgalomba hirtelenül beáll. Nem véletlenül illeti a nyelv ugyanazzal a fogalommal a két különböző eseményt. Nyelvünk őrzi még a metafizikai gondolkozás kifejezési formáit. Metafizikai közhely, hogy csak annak a személynek fertőződik be a fizikai teste, aki személyi tudatában már fertőzött.
A fertőzhető ember szellemileg nem „egész-séges” gondolkozással rendelkező személy, mivel a fertőző és fertőzhető emberek nem egészséges világképpel élő személyek. Ők valamiért nem látják, vagy nem akarják látni az egész létezést a maga ellentétes, de egységes összetettségében, hanem csak a részeket és a töredékeket. Ezt a szélsőségesen sarkított rész -látást nevezzük tudati, ideológiai (morális életszemléleti) imagináció-fertőződési jelenéségnek.
Az egészet egyszerre és egyben látó ember nem beteg. Nem, még akkor sem, ha addig, amíg ehhez a nem hamis egységlátáshoz eljutott, az oda vezetőúton szerzett betegségeiben, vagy a baleseteiben, vissza-fordíthatatlanul megkárosodtak bizonyos szervei. Legalább is szellemi szinten nem beteg már. És ha az egész-séges létszemléletét, valamint személyi tudata integritását megtartja, akkor jól működnek a mirigyei, sőt: az egész mirigy-rendszer, aminek a következtében, vagy nem találkozik többé veszélyes kórokozókkal, vagy a kórokozók nem állapodhatnak meg és nem szaporodhatnak el az ő szervezetében. Mert a „kór"- okozók, vagyis a betegségek nem ellenségek, hanem a figyelmeztető jelzésrendszer részei. És, a személyi vagy a csoportos kiválasztódással azokban a szervezetekben üti fel a fejét egy – egy romboló baktérium, vagy zavaró – megtévesztő programjait terjesztő vírus-raj, amelyeknek gazdái zavaros és agresszív mentalitásukon keresztül, generációkra visszamenőleg veszélyeztetik az egész egységes létezés egyensúlyát.
A betegség, vagyis a kór nem ellenség tehát, hanem a mágia (teremtés: imagináció) tőrvényének a (spirituális) szabályozó mechanizmusának a végrehajtó része. A betegség az egységes egész létnek az immunitás-rendszere, egy olyan támadó-védekező spirituális mechanizmus, amely a határhelyzetben került teremtési folyamatokban azt biztosítja, hogy az imagináció képességével (mágikus erővel) rendelkező teremtett formák individuumai és csoportjai ne legyenek képesek olyan deviáns és romboló szellemi programokat létrehozni, amely az egész létezést (teremtett és teremtődő életet) veszélyeztetné.

A Szaturnusz által megtestesített szabályozó erő, tehát: korlátozó, fékező – gátoló, megállító, megszüntető és törvény-betartató őserő, a maszkulin ősprincípiumhoz tartozik. Mivel drámákat, sőt: tragédiákat okozóan a határhelyzetekbe került folyamatoknál és jelenségeknél lép fel mint az összes dimenziókban ható, de a leginkább a fizikai létben hatni képes élet-és létvédelmi rendszerek épségét megőrizni hivatott erő, az ember öntudata szintjén az egyetemes (- és nem a spekuláló-aggodalmaskodó) felelősségtudathoz, tehát a legfelsőbb morálhoz kapcsolódik. Ez a kapcsolat lehet pozitív, vagy negatív. Funkcionális, vagy nem-funkcionális. Ezt annak a függvényében, hogy az illető személynek van-e, vagy nincs Bak-, vagy Vízöntő-karmája, illetve, hogy a Szaturnusz negatív, vagy pozitív a sorsképletében? És persze, annak a függvényében is, hogy felelősség-tudatra és önirányításra, önszabályozásra, önkorlátozásra volt-e nevelnem, vagy sem?
Anélkül tehát, hogy az ítélkező fanatizmus örvényeibe sodródnék (Annak a tudatában tehát, hogy a szubjektív szempontok bármennyire eltérnének az egyetemes tőrvények kérlelhetetlen természetétől, valahol mégiscsak jogos az a törekvés, amely minden gyógyítási lehetőséget bedobna a betegségek ellen. Főként, ha az ember gyermekéről van szó. De azt is tudom, hogy a lét-romboló és teremtés-zavaró negatív egyéni spirituális magatartásokat és ellenséges lelkiállapotokat leképező betegség jelensége, figyelem: természetes úton nem állítható meg! Hogy azok a betegségeink, amelyek egy – egy bolygó által megtestesített őserővel való huzamos viszonyunkat jelzik, csak és csakis mesterségesen állíthatóak meg. És csak és csakis testi – testrészi, vagy szervi szinteken, de nem az egész személyiségben. Következésképpen: sem a népi természetgyógyászat, sem az akadémikus gyógyítás nem jó semmi másra, a diagnózis felállításon és a határ-helyzetet jelző, végső állapotokban való sürgősségi ellátáson kívül. Hiszen ezek képtelenek behatolni a porul járt személy (Lásd: a porba zuhant öntudatú személy) tudattalan képzeleti és érzelmi világba! És persze, a negatív spirituális mentalitások, amelyek a betegségeket kiváltják, nem is fordíthatóak vissza a test gyógyításával. Tehát, ha valahol mesterséges úton gyógyítanak, a betegség egy másik testrészben, vagy szervben, esetleg a vérben, vagy a nyirokrendszerben fog megjelenni. De az is megtörténhet, hogy az idegzet, vagy az agy szintjén jelenik meg a mély-tudattalan szellemi és lelki világban megbomlott egészségnek a betegség-jelzése.
És azzal is tisztában vagyok, hogy mennyire szeretném például én is a gyermekkori szexuális képzeleti fertőződésem következtében, már a késő-serdülő korom és korai ifjúságom időszakában tönkrement húgyhólyagomnak és húgy-vezetékemnek az alvási nehézségeket is okozó hiperérzékenységét megszüntetni. Hogy az eleresztési képtelenség következtében idültté vált végbélhurut által kimart végbél-érzékenységtől való megszabadulási vágyamról ne is beszéljek! Merem állítani, hogy az orvostudomány ugyanannyi rosszat tesz, mint amennyi jót mindaddig, amíg a pontos diagnosztizálás, valamint a betegségek szellemi okainak a felderítése és tudatosítása helyett, a vegyszer-anyagokkal való testi gyógyításra és a szintén csak a test gyógyulását célzó terápiákra fekteti a hangsúlyt. Pontosabban: mindaddig, amíg az orvosok a gyógyítás terén a testi szintű sikerek elérésével („a halállal és a szenvedéssel szembeni versengéssel") vannak elfoglalva, addig, tulajdonképpen semmit nem ér a gyógyítói munkájuk. Mondtam: a diagnosztizálást és a sürgősségi ellátásokat kivéve. Sőt: ezzel ők, egyetemes (globális) egészséges létezés szelleme ellen (Vagyis a Szent Szellem ellen) ellen munkálkodnak ("küzdenek") az egész testi egészség-helyreállító törekvéseikkel és protokolljaikkal, a szó szoros értelmében vett „beteges” propagandájukkal, és a megfelelő technikai tudományos apparátusukkal és intézményeikkel együtt.
Gondolom a fertőzés és az egészség kérdését (tudván azt is, hogy e témából külön egy, a jelen tanulmánnyal vetekedő méretű metafizikai - asztrológiai tanulmányt lehet készíteni az AIDS fertőzés és a homoszexuális deviancia szellemi okainak megértése szempontjából szükséges mértékben felvázoltam a fentiekben. Tehát, nem szükséges már a betegségeket okozó táplálékok fogyasztását és más, betegségokozó fizikai körülményeket (például „rák keltő anyagok” fogyasztása, belélegzése, az atomerőművek meghibásodása és felrobbanása következtében létrejövő veszélyes sugárzásba kerülés, stb.) én is elismételjem. Hiszen azokat, szellemi szempontból, vagyis az egyetemes törvények összhatása szempontjából nem kell megvizsgálni.
Azt most sokkal fontosabb tudatosítanunk, hogy emberi individuum egy az egyben megtestesíti, gyakorolja, de ugyanakkor el is szenvedi ezeknek a „világkormányzó” ős szellemi erőknek a működési formáit. Mivel nem akarom a szomorú, szellemtudományos igazságnak a kimondását (leírását) további előkészítő körülményeskedéssel tovább halasztani, a következő sorokban feltárom az AIDS-el való fertőződés közvetlen asztrológiai vonatkozásait és tehát: a kauzális okait.
A homoszexualitásnak és a leszbikusságnak, mint a másik nemhez tartozó személyekkel való szexuális viszonynak a lelki és testi elutasítási „reflexnek” a jelenségét azért nem kerülhetem meg e tárgykörben, mert bizonyított tény, hogy az AIDS, az ilyen személyek között terjed és hódít, a leginkább. Ez tehát, mindenképpen Mérleg jellegű karmára utal első sorban (Mérleg jellegű kauzális – karmikus – diszfunkcióra.) Másodsorban a Skorpióhoz, amelynek a pozitív testi és lelki alapja ugyancsak a harmonikus – természetes szerelemi viszonyok és szexualitás élettana, de most nem kívánom azt külön leírni, hogy miért, mert erről rengeteget írtam más tanulmányaimban. Mint kauzális zavar, vagyis, mint hamis információ befogadási és áramoltatási készség és ideális – képzeleti szintű zavar és zavarodottság viszont, a Nyilashoz és a Halakhoz tartozik. Úgy is írhatnám, hogy az AIDS, az egyetemes egységesülési –kiegyenlítődési szűkségekhez és kiegyenlítődési törekvésekhez kapcsolódó elemi ösztönöknek a teljes zavarodottságát jeleníti meg a kauzális létalapok szintjén. Ez a betegség a spirituális éberséghez a legközelebb álló, elsősorban ideális és kauzális (A képzeletet sugallatok, sejtelmek és sóvárgások szintjén befolyásoló) ösztönök szintjén érvényesülő hamis információ áramoltatási folyamatoknak (aktusoknak) a fizikai – biológiai leképeződése.
Ezért az AIDS elsősorban a Halkhoz és a Nyilashoz kapcsolódik, de mint a Szeretet és a Fény kölcsönös egymáson való áthatolásának és kölcsönös megtermékenyítésének és megtermékenyülésének és végső kiegyenlítődésének az elferdült, steril és örvény-állapotába került személyi alaphelyzete. Ezért a Mérleg és a Skorpió által megtestesített kauzális morfogenetikus erőterek negatív arculatához is kapcsolódik. A Skorpió viszont, mint a gyökeres átváltozási - megfordulási –lényeg szerinti átalakulási határhelyzetbe került spirituális állapotok leképeződése, negatív állapotában fölösleges romboló és önromboló (öngyilkossági) programokkal tartalmaz (halálos mérgeket). Uralkodó bolygója, a Plútó révén, egyetemes igazság-felismerési képességgel, vagyis: a végső kiegyenlítődési - megváltódási képességgel is rendelkezik. Ezért a szélsőséges létállapotba kerülő Skorpió jellegű karmát magában hordozó személy nem ismeri a középutat, ő vagy teljesen és maradéktalanul boldog akar lenni (Ösztönösen el akarja érni a szerelmi - párkapcsolat általi beteljesült boldogságot: a megváltást), vagy, ha azt nem lehet, akkor mindent –még az életet is lerombolná.
Tehát, a skorpió-karmás ember a rendkívüli üdvözülési szenvedélyében (mániájában), akarva vagy akaratlanul (tudatosan, vagy öntudatlanul) hamarabb átküldi magát a túlvilágra mintsem, hogy bele tudna nyugodni egy szürke, hétköznapi életkörülmények között zajló házastársi kapcsolatba. Neki mindig a rendkívüli, a normálistól és a tőrvényestől gyökeresen eltérő élmény kell, a normális, természeti lehetőség helyett.
Az igaz egység-állapot eléréséhez szükséges szellemi – spirituális éberség helyett a humanista szentimentalizmus hamis erkölcsi alapállást eredményező, ál-egységek alkotását választó, Halak- karmás ember viszont sodródik az árral és ontológiai zavarodottságát résztudományos elméletekkel indokolva, folytatja a tévelygését. Holott sok esetben nagyon is tisztában van azzal, hogy mennyire vétkezik, és elvéti az élete igazi célját a hamis célok követésével. A Halak által megtestesített spirituális erőtér problémaköre például, a teljes Egyetemes és Egységes Szeretet megvalósítási állapotát képviseli (Igényelné).
Az isteni lényeg-azonosság tudatától különválasztott (külső Isten-képzettel élő) és tudományos világlátásával a saját lényegétől: az Ön-tudatától elszakított ember, csak hamis: pszeudo- szeretetben képes élni, csak rész-szeretet, szeretet-darabkákat képes átélni a személyében. A különböző rész-egységekhez, személyekhez, csoportokhoz, állatokhoz és vagyon-tárgyakhoz és ingatlanokhoz, esetleg helyekhez, vagy vallásos – filozófiai képzetekhez való egoista ragaszkodását összetéveszti a szeretettel. Holott, ha jól megnézzük, az egyetemes – isteni szeretet, még az emberszeretet is (ami az egész emberiség minden egyedére vonatkozó, egységes krisztusi szeret- érzésének a mély átélésének a képességét jelenti. Vagyis, egyszerre az egész emberiségnek, a rablógyilkosokkal és zsarnok diktátorokkal, az őrültekkel és a mindenféle nyavalyásokkal stb., együtt. Ezt egyfajta, fordítottan pozitív „nyulat bokrostól” elv szerint. Vagy az Isten-szeretet is, idealisztikusan különválasztva pl. a kór-okozó baktériumok és az AIDSZ vírus szeretetétől, csak pártos-rész szeretet, ami nem lehet igazi, mivel nem vonatkozik az egészre. Ezért van az, hogy a gyógyítás eszméjétől mára teljesen megzavarodott mai ember az orvostudomány és a biológiai tudománya segítségével az ellen védekezik és azt akarja elhárítani, amit tulajdonképpen az Isten küld rá (Romboló –agresszív baktériumok, vírusok) a rezonancia egyetemes törvénye szellemében, annak az érdekében, hogy az egyetemes kiegyenlítődés és egyensúly megtörténhessen. Tehát: a gyógyítás által az ember nem tesz mást, mint ellenkezik az Istennel.
Hiszen a kezdetben, az embernek a tudományos őrületbe való bele süllyedése előtt, az élettani funkciók működését segítő-, vagy azokat gátló, vagy többé – kevésbé veszélyesen megzavaró baktériumokat és vírusokat is az Úristen hozta létre. De sajnos ez ma nem így van. A hamis (sátáni) tudománnyal rendelkező ember, feltalálta az un. védő-oltásokat, amivel azt képzelte, hogy meg tudja előzni,el tudja hárítani előzni azt, hogy a gyermekei, az intenzív karmájuknak megfelelő betegségeken keresztülmenjenek. Erre fel, annak a sok beoltott, felnőtté vált és váló személynek, teljesen leromlott az immunrendszere, aminek a következtében más közismert, vagy egészen új és még újabb, un. civilizációs betegségektől kezdett lebetegedni. De az semmi ahhoz képest, hogy még a legsikeresebbek egy jelentős része is, depressziós lett, vagy öngyilkossági gondolatokkal küzd, és ami a legfontosabb eredménye az isteni akarat elleni spekulatív gyógyszerezésnek: vagy legyilkoltatják művi vetélések útján az utódaikat, vagy a fogamzásgátlás nyakló nélküli használatával elutasítják a közvetlen utódok nemzését és világra hozását.
A szeretetnek az rész- formában történő megélése ugyanolyan létkorrupció tehát, mint bármely hamis információ- áramoltatásra alapozódó szélhámoskodás. Az igazi szeretet-állapot és a szeretet élmény nem tűr meg semmiféle ellenségképzetet. Ez az egyetemes egységállapot-tudat, a boldogító és egészség-fenntartó – vagy vissza-adó – univerzális szeretet-élmény csak az anyagi létezésben érvényesülni képes Szaturnuszi erőknek a megértésével és tiszteletben tartásával jöhet létre. Ahhoz, hogy ezt a törvényesség-tudatot, vagyis, az isteni fényt átélhessük a lelkünkben és a szellemünkben, bátran fel kell vállalnunk a fizikai állapotunkból adódó határozott állapotunknak megfelelő tudatos határozottságot, mivel a Szeretet - állapot inkább igényli a kábulat és a zavarodottság- a szédület elleni harcot mint a hosszú távon betegségeket, vagy korai halált okozó, korrupt és tévelygő életvezetést, a zavaros sors-helyzetek és élet-állapotok felvállalását.
Együtt érezhetek minden szenvedő emberrel ( Az AIDSZ vírussal fertőzött homoszexuálisokkal, vagy a zavaros és törvénytelen szexuális vágyakkal – pl. pedofilokkal - rendelkező emberekkel is), miközben egyáltalán nem kell azokkal egy követ fújva, egyet – értenem.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 4 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO