Az a tény, hogy a nyugati típusú civilizációban élő (modern és posztmodern) ember egyre inkább képtelenné válik biológiailag is az önreprodukcióra, egyáltalán nem arra utal, hogy lényegében bármiféle szellemi színvonalra is eljutott volna, hanem azt, hogy mesterséges boldogságkeltési - bűnbeesési - vonatkozásban, vagyis: a természettudományosnak nevezett júdási rációban és a gátlástalan gazdasági ügyeskedésben meghaladta a föld többi népének a szintjét. De esetleg még az is lehetséges, hogy ez a technikai-gazdasági színvonal az egyéb ösz-emberi (humánus) értékekkel összeadva, spirituális szempontból kevesebbet nyom a latban, mint a nemzésképes és foganás-képes hindu vallásos fanatikusok állapota, akik naivan úgy képzelik, hogy tényleg megtisztulhatnak "belülről", amennyiben a mára életveszélyesen szennyezett Gangeszben rituálisan megfürödnek, vagy azok az Ausztráliai őslakosok, akik jól ismervén a civilizációs "előnyöket", és akik számára lehetséges lenne annak az átvétele, mégis, tudatosan megmaradnak a kőkorszaki életformájuknál, "primitív" életvitelüknél. Sőt, még ennél is tovább merészkednék, és megkockáztatom, hogy amennyiben még léteznek olyan, a "civilizált" környezetük által lenézett cigányok, akik nem zenélésből, kupeckedésből, vagy szociális segélyből, hanem esetleg paraszti, vagy más kézműves munkából élnek, de, az ősi hagyományaikhoz híven, a gyermekáldás ellen egyáltalán nem védekeznek. Amiként azt teszik még az egyes csángó falvak leányai és fiai Erdélyben. Nos, spirituális szempontból azok is magasabb színvonalon léteznek, mint a magas anyagi kényelemben élő amerikai, és Nyugat Európai, vagy éppen Magyarországi hölgyek és urak, akik kutyát, macskát, majmot, papagájt, kígyót és teknősbékát gondoznak és nevelnek gyermekek helyett. (Persze: hiszen az kevesebb felelősséggel jár, mint egy -- egy emberélet!)
Azt tehát, hogy a spirituális színvonal fokozat-mérője lenne az öncélú nyugati gazdasági civilizáció, illetve, hogy a negatív szellemi mérleg serpenyője a "fejlett" nyugati egoizmus, vagy a primitív vallásosság, vagy a még primitívebb tótemes miszticizmus oldalára dőlne-e el inkább, nem hiszem, hogy bárki közülünk meg tudná mondani, de az biztos, hogy egyik mindössze a másiknak a végletesen ellentétes megjelenési formája, és hogy magasan az arany középút fölött húzódó tényleges spirituális tudás segítségével (megváltás-tudattal) vezetett életút mindkét szélsőségtől elhatárolódik. És végül a gyermekek számáról, mivel a magzat- gyermek és családellenes programokkal rendelkező hölgyek és urak mikor a túlszaporodással, mikor a minőség számít a mennyiséggel szemben judási spekulációval próbálnak néha még engem is meggyőzni arról, hogy nekik miért lenne elég az egyetlen gyermek - csak már jönne! (- Közben azért nem jön, az a drága egyetlen, mert a teremtés törvénye ilyen képzetet, hogy egyetlen gyermek nem ismer, hanem csak a többes számú képzetet, vagyis azt, hogy azt, hogy gyermekek.) Asztrológusi tapasztalataimból kiindulva, és ama székely szólásmondás metafizikai valóságosságáról vagyok meggyőződve, miszerint egy gyermek nem gyermek, két gyermek is alig gyermek, a három gyermek, már kezd valóságos gyermek lenni. Merthogy én is csak akkor kezdtem igazából érezni, hogy most már tényleg édesapa vagyok, miután a negyedik kislányunk, Rékácska több hónapos lett. Arról nem is beszélve, hogy Emőke még egy kamasz lányka volt Etuska, a második gyermekünk után is, és Turula, a harmadik gyermek ébresztette fel benne az anyát ténylegesen, majd Réka részben kiteljesítette azt. Azért csak részben, mert még így sem sikerült megszabadulnia az ő édesanyjával szembeni misztikus alárendeltségi komplexusától és annak az ide vonatkozó évtizedes, szorgalmasan művelt aknamunkája következtében és annak a parancsára, elhagyta és szétrobbantotta a családot. Ezek spirituális magyarázatába, indoklásába most nem megyek bele, mert úgy érzem, hogy gyorsan el kell mondanom azt is, ami a 28 éves életkort meghaladó hölgyek fölösleges fogamzásgátló tabletta szedéséhez kapcsolódik, illetve ahhoz a tévképzethez, hogy amennyiben el kezd egy nő normálisan, tehát természetesen élni az élete párjával, szükségképpen szülőedénnyé, gyermekszülő automatává válik. NEM KELL A GYERMEKEK NAGY SZÁMÁBÓL KULTUSZT CSINÁLNI, mivel a szükséges elégséges gyermekszám mellett, a minőség is ugyanakkora és ugyanolyan fontos tényező. Végső soron tehát, három gyermek is elégséges az Istennel és a természettel szembeni becsület beteljesítéséhez, de ugyanakkor öt gyermek után már, nincs ahogy személyes legyen a gyermek-szülő kapcsolat. Hiszen hat gyermek esetén reggeltől estig csak értük és rájuk kell dolgozni, amivel talán még nem is lenne baj, de sem az ellátási szükségletek miatt, sem a nagy számuk miatt, nincs ahogy az ember felelősségteljesen és következetesen külön - külön, mindegyik gyermekre az individualitásának megfelelő módon rá tudjon figyelni, és a gyermek számára is érzékelhető és megnyugtató(!) módon, az adott gyermek személyére figyelő szeretettel tudjon viselkedni, minden egyes gyermekkel, amikor azoknak a száma meghaladja az ötöt. Ezt koránt sem receptként, erkölcsi ideológiaként írtam le, és nem is azért, hogy szándékomban állna megsérteni, megbántani bárkit is, aki képesnek érzi magát ötnél is több gyermek helyes ellátására és felelősségteljes, minőségi nevelésére. Hanem mindössze azért, hogy akinek esetleg efelől kétsége volt, véletlenül se képzeljen a nagy gyermekszám fanatikus őrültjének. Azért tehát, hogy megértessem: nálam, vagyis az én lét-látásomban, nem a nagy számok utáni bolondulásról, a mennyiség értékeléséről van szó még a gondozandó - nevelendő gyermekek számának a kérdésében sem. Nem a mennyiség értékéből indulok ki, amikor a magzat- gyermek- élet és családellenes romboló programoknak a létezéséről, természetéről, tragikus következményeiről és feloldási, meghaladási lehetőségeiről írok (beszélek). És nem a mennyiségi (nagy számok bűvölete) rögeszme manipulál, amikor azt ajánlom az ilyen karmikus programmal rendelkező személyeknek, hogy hagyják a gyermekszámi spekulációt és csak azt követően kezdjenek gondolkozni erről, miután a harmadik gyermek is egészségben megszületett, mivel ezekben az esetekben veszélyesebb a gyermekek "elégséges" számára vonatkozó júdási spekuláció mind más karmikus programok esetében. Ez az egyik ok. A másik ok, hogy elejét vegyem az olyan (Persze, ugyancsak a nyugati egoizmus- és áldozat-hozatali képtelenség, valamint a gyermekellenes programok, illetve a személyi horoszkópokban a Rákban álló Lilith, vagy Sárkányfarok által jelzett tulajdonságok által sugallt) megjegyzéseknek és véleményeknek, bocsánat: tudományos ellenérveknek, amelyek szerint, amennyiben mindenki úgy gondolkozna, mint én, a túlszaporodás veszedelmes bombája fenyegetné az emberiséget. (Egy darabig a Bombayi és általában az Indiai és a kínai túlszaporodási bombákról beszéltek. Lehet, hogy az Indiai bomba-fenyegetés megmarad, de hogy a gazdaságilag fellendülő félben levő Kína szaporodási bombája nemsokára elveszíti a hatóerejét, azt előre merem jósolni.) Nos, a családonkénti 3,5 (3 -- 4) gyermekszámmal semmiféle túlszaporodási bomba fenyegetés nincs, mivel rengeteg ember létezik, aki a remetei állapotból főállást és hivatást csinál (Minden rendű, vallású és felekezetű apácák, szerzetesek, cölibátusban élő katolikus és más rendi papok.), sőt olyan személyek is egyre nagyobb számban élnek a földön (nyugaton és újabban keleten is: pl. Japánban), akik tudatosan, de nem vallásos meggyőződésből, sem misztikus elképzelés következtében, hanem egyszerűen kényelemből, a szingli életmódot választják, anélkül, hogy homoszexuálisok, vagy leszbikusok lennének. És persze, léteznek egyre növekvő számban az utóbbiak is! De létezik a romboló programok hatása következtében egy bizonyos arányú, un. természetes elhullás is. És léteznek a klasszikus értelemben vett háborúk, háborús helyzetek és a természeti katasztrófák áldozatai (Irak, Afganisztán, Közel kelet) és ha ezek ki is múlnak majd idővel, helyüket és szerepüket átveszik a közutakon zajló, rejtett háborúk következményei, a végzetes közúti balesetek. Amikor a kilencvenes évek elején az emberiség száma meghaladta a 6 milliárdot, minden nagyokos a 7 milliárd meghaladásának a katasztrófájáról elméletezett, majd jött valaki még nagyobb fej és azt mondta, hogy a 1O a tízediken a veszélyes szám, addig nincs baj. Növekedett is az emberiség száma tovább, aztán egyszer csak megállt a nagy növekedés 6 és 7 milliárd között, sőt, néha még vissza is esett. Nem hogy a 1O milliárdot nem fogjuk elérni tehát (És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy még ezt a számot is meg lehetne nyugodtan haladni amennyiben az emberiség lemondana a húsevésről!), de még csak a 7 milliárdig sem fogunk eljutni, mivel erről gondoskodnak a gazdaságilag megerősödő régiókban a gazdasági prosperitással arányos mértékben elszaporodó magzat- és gyermek és családellenes karmikus programok. (Talány, hogy a magyarság ebben miért haladja meg a nála sokkal gazdagabb nyugat-európai nemzeteket és az USA nemzetközösségét?) A túlszaporodás érve tehát, semmiképpen nem lehet ellenérv az egészséges életforma folytatására, a normális családalkotás elutasítására, a normális és természetes családi modellel szembeni, végtére is, egyszerű és primitív fogyasztói egoizmusban gyökerező "tudományos" ellenérvek elfogadására, illetve, a gyermekáldás elleni, ellenséges rejtett, vagy nyílt magatartásra. Arra tehát bőven rá ér minden magyar gondolni, hogy mi lesz, ha igen sokan leszünk a föld9n, miután a minimálisan elégséges, két szülőre jutó három, vagy négy gyermekes családját megalapította, majd természetes számúra "felfejlesztette". Emberként indokolatlannak és butaságnak ítélem meg tehát, de a mágia és a kiegyenlítődés, valamint a hatás és a visszahatás, illetve az ok és az okozat törvényét ismerő metafizikus asztrológusként egyenesen sors-károsítónak látom a házastársi, élettársi viszonyban élő személyek un. védekezését a gyermekáldással szemben, amely arra a megfontolásra lapszik, hogy amennyiben egy fiatal házaspár nem akarja azt, hogy a nő fogamzásgátlót szedjen az egészséges utódnemzésre le alkalmasabb, termékeny periódusában és "ha ilyen korán elkezdik" akkor szerencsétlen asszony, mechanikus szülőedénnyé válik és vég nélkül szülheti majd a gyermekeket. A harmadik -- negyedik gyermek után tehát, rá ér aggódni a túl nagy családi létszámról, de ilyen fontolgatásokba bocsátkozni olyankor, amikor még egyetlen gyermek sincs, egyenesen az önámításnak, és a hipokrita júdási gondolkozásnak a jele.
Arról tehát, hogy mi lesz az emberiséggel, ha netalán tán az egyelőre szégyenletesen sorvadó magyar nép is túlszaporodásba kezdene, csak olyanokkal vagyok hajlandó vitatkozni, akinek van már minimum három gyermeke, akiket személyesen gondoz és nevel. Válás esetén, minimum kettő, akit Ő nevel és nem a párja. Szóval olyan gyermekekről beszélek, akiket személyesen nevelünk és akiknek a gondozásáért és neveléséért személyesen felelünk, nem tehát olyanokról, akiket az elvált férj, vagy az elvált feleség, vagy a szülők, vagy nagyszülők, vagy az anyósék, esetleg az állami, vagy magánintézmények gondoznak és nevelnek. Az eleve elválásban gondolkozó friss házasok perspektíva nélküli, steril életvíziójáról, illetve a másik félnek az esetleges (rejtett) válási szándékától való félelméről: Garantálom, hogy a külső (a legtöbb esetben anyai, vagy általában szülői) befolyás alatt álló gerinctelen személyeken kívül, elválásban csak az egykés, vagy a két-kés szülők gondolkoznak. Az a férfi, ki tudatosan és nem, úgymond véletlenül, vagyis az életterve, szándéka és akarata ellenére gondoz és nevel három gyermeket, nagyon ritkán gondolkozik elválásban, a négy gyermekes férfiaknak viszont, tapasztalatom szerint, már eszébe sem jut ilyesmi. (Az anyjuk vagy mások által befolyásolt nők viszont még igen.) A megoldás tehát újfent csak nem az egoizmus által diktált gyermek-sporlás és a szűkkeblűség oldaláról érkezik, hanem éppen a másik oldalról: aki a válást el akarja kerülni, eszébe ne jusson a gyermekei számában sporlósan spekulálni, mert garantálom, hogy nem fognak "kijönni a támításai" (Bikini együttes). Arról nem is beszélve, hogy a "támítások" soha nem képesek helyettesíteni a spirituális világosság által tisztított szeretetet és felelősségtudatot, és ezért nem is vezethetnek sem a boldogsághoz, sem az egészséghez. A tényleges boldogsághoz ugyanis a jól teljesített általános emberi életfeladatok és személyi életfeladatok beteljesítésének az érzete vezet, és az egészséghez az élet minél szélesebb körű, minél variáltabb és mélyebb átélése, amiben a gyermekek nem hogy meggátolnának, hanem amihez éppenséggel, hogy hozzá segítenek.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|