Kedves Melinda!
A kérdésedre a választ már 2000 évvel ezelőtt kinyilatkoztatták, de nem azzal kezdem, annak érdekében, hogy nehogy bárki is azt hihesse, hogy személytelenül és nagyokosan oda vágtam egy közismert formulát, anélkül, hogy személyes élményem - tapasztalatom lenne a dologgal kapcsolatosan. Itt tehát több szempont is érvényesül, és elsősorban azok a karmikus vonások - programok a legyőzendők, amiket én az anyai ági öröklődésű karma-programok új és végleges elrendezésű (Mert kiegészítéseket lehet, hogy írok még hozzuk, de a végre megtalált, aritmológiai - asztrológiai és az egyetemes törvények logikai sorrendjének megfelelő lényegi sorrenden már biztos, hogy nem változtatok.) leírásánál a 7 és a 8 pontok szerinti karma-program felismeréséről és beismeréséről, valamint a be-ismerés (a magunkra vétel segítségével történő befelé való megismerés!) segítségével történő, nehéz, de elvégezhető - elérhető, beteljesíthető feloldási alkímiai "művelet" elvégzéséről van szó. Ha hiszed, ha ne, de Violával már beszéltünk arról, hogy nagyszerűek az elméleteid, de valószínű, hogy a gyakorlatban ez az elhárítási magatartás jellemez, amit éppen fent a tőled megszokott plaszticitással és őszinteséggel leírtál. És ami engem, aki ugyancsak rák-karmás vagyok, mint te, a 22 évvel és 20 évvel ezelőtti önmagam problémájára emlékeztetett, hiszen akkor én is egy ilyen óvatoskodó, a valós elköteleződést messze elkerülő lelki - tudati állapotba kerültem egyrészt, a korábbi szerelmi-párkapcsolati és hamis-házassági tapasztalataimnak köszönhetően, amiket a Táltos Bolond c. regényem első könyvében leírtam, és amiknek az "eredményeit", a regény első könyvének az utolsó fejezetében összegeztem is. Ugyanakkor, miután el kezdtem horoszkópokat értelmezni, lassan - lassan, de egyre világosabban körvonalazódott előttem az, amit a horoszkópomat elkészítő Bukaresti asztrológusok vagy szakértelem hiányból, vagy az Eltának a ki nem mondott, titkos családellenes ideológiájából fakadóan nem fedtek fel. Ti, hogy lehetek én bármekkora misztikus csodabogár-kozmetikus előadó és esetleg még jó elméleti asztrológus is valamikor, mert a Rák karmámat nem fogom tudni feloldani, csakis hogyha megint elkötelezem magam (Amitől a sok kudarc után, nyilván rettenetesen féltem, ha nem is annyira tudatosan, de tudattalanul annál inkább.) és családot és gyermekeket vállalok. (És ugyancsak az Elta, mai megítélésem szerint ferde spirituális alap-ideológiájából fakadóan adódott az is, hogy végső soron csakis az ugyancsak felvállalandó, apai felelősségvállalással oldható negatív Szaturnuszi determinációmról még csak szó sem esett az első horoszkópomban.) Szóval, már nem emlékszem, hogy egészen pontosan mennyi idő telt el a felismerésig, és még az is lehetséges, hogy ehhez még szükség volt egy olyan párkapcsolati kudarc is, amelyben szívvel - lélekkel szerettem volna már akár elkötelezett férj és családapa is, lenni, de éppen a kezdeti habozásom miatt és a habozásomban is gyökerező, azzal is okolható dráma miatt amit okoztam az élettársamnak azzal, hogy gyáván, hagytam azt, a rendkívülien ambíciós és ennem megfelelően erőszakos édesanyja által az abortusz sötét poklába vezérelni, utólag, már nem kívánt velem házastársi viszonyba kerülni és főként nem édesanyává válni. Két évet még vergődtem mellette lázadozva, tőle haza és hozza vissza költözve, de végül bele fáradtam a kilátástalanságba és az ő megértő segítségével is, de fájó szívvel végleg haza költőztem. Nem tudom tehát. hogy már az elválás drámai hónapjaiban, azoknak a végén, vagy csak utólag fogalmazódott meg bennem, hogy a következő nőt akibe szerelmes leszek, el veszem feleségül, és amennyiben annak a méhében is magzat fogan, mindent megteszek annak érdekében, első sorban persze spirituálisan, de gyakorlatilag is, hogy az megmaradhasson és ép-egészségesen megszülethessen. És így és ezért vettem el feleségül Emőkét, annak érdekében, hogy a drága Medárdámat megmenthessem. Nekem ugyanis, az imént leírt sorsdöntő elhatározásaim közben, még álmomban sem képzeltem, hogy egy annyira fiatal és emiatt még a korábbi élettársamnál is inkább az anyja és a családja (Főként a nagyszülei!) befolyása alatt álló nőbe leszek szerelmes, mint Emőke. De nehogy azt képzelje valaki, hogy Emőkének a 10 év múlva történt családrombolása miatt (Mindkettőnk rák-karmájának, de főként az ő 8. házban álló Rák-lilithje által jelzett, az enyémnél sokkal mélyebb és ezért négy gyermekünk ellenére is oldatlanul maradt családi karmája, meg az akkoriban megtudhatatlan és felfedhetetlen "szerzett", tehát a horoszkópjából kimutathatatlan szerelmi-szexuális karmájának a következménye), ezt a döntésemet egy pillanatig is megbántam volna! Sőt, máig állítom, hogy ez volt az a döntés, ami nem csak az én üdvösségemet, de az Emőke életét is megmentette, még akkor is, hogyha ő ezt ma esetleg nem így gondolja. Hiszen, hogyha akkor nem így döntök és nem köteleződök el amellett a nő mellett, aki mégis csak négy gyermekemnek az édesanyja lett, és akivel ha boldog naivitáson is alapuló, számomra jó házasságban éltem 10 éven át, ma nem lennének ilyen nagyszerű gyermekeim és az is lehetséges, hogy Violával sem találkozom, illetve, nem "érkezhetünk volna" ebbe a szerintem párját ritkítón és spirituális értelemben, de gyakorlatilag is, idillikus élettársi viszonyba. Tehát nem csak a szakemberi válaszom az a kérdésedre kedves Melinda, hogy "Aki feláldozza életét, megnyeri azt.", hanem ezt a Jézusi - keresztényi igazságot a saját sorsában - életében megtapasztalt magánemberi válaszom is. Egészen pontosan, hogy a barátnőddel és a barátnőiddel együtt, ne akarjátok "megnyerni az életeteket" az óvatoskodással, elköteleződéstől való hárításokkal, mert éppen a fordítottja lesz az eredménye, és pedig az, amit asztrológusként kell tapasztalnom rengeteg a negyven éves korához közeledő nő esetében, akik az utolsó órákban szeretnék már "feláldozni" a hamis autonómiájukat, vagyis a téves szabadság-képzeteiket és tehát a függetlenségüket és így, feleségekké, vagyis végre édesanyákká válni, amikor tehát már az utóbbit eléggé nehezen lehet... Vagy, hogy a Jézusi kinyilatkoztatásnál (sors-axiómánál) is tovább lépjünk: Hamvas azt írja többször is, az Arleqin c. esszéjében, hogy csak akkor kezdődik igazán az élet, amikor nem tudjuk, hogy mi következik. Még keményebben: evezők nélkül, csónakban a nyílt óceánon. - Hát ez az a mágikus pont kedves Melinda, amiről kérdeztél.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|