ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma
http://www.asztrologosz.hu/

A legfontosabb könyv, amit írtam és írtak a történelemben
http://www.asztrologosz.hu/a-legfontosabb-konyv-amit-irtam-es-irtak-a-tortenelemben-t1253.html
Oldal: 1 / 1

Szerző:  Kozma Szilárd [ 2018.06.09. 12:53 ]
Hozzászólás témája:  A legfontosabb könyv, amit írtam és írtak a történelemben

[u]A karma (A Lilith), Az ördög (Az árnyék- én) és ezek meghaladási lehetősége (A Tarot Bolondja és a Krisztus azonossága)
[/u]


Kozma Szilárd
2018
Publio Kiadó
http://www.publio.hu
Minden jog fenntartva!

A könyv fejezetei:

I. A figyelmeztető sorsjelek spirituális lényegének megfelelő alapállás
1) A Karma-oldás és a tudatos élet-irányítás szüksége
2) A karma-gyártó második Lilith és a Bolondság Bolondsága


II. A karma-gyártó Lilith I, és a Lilith II, avagy az ördögi fény-inverzió két leírása

III. Az árnyék-én ördöge

IV. A feloldás és meghaladás, vagyis a kereszténység mágikus alkímiája

V. Az egyetlen feloldási és meghaladási lehetőség: A Bolondság Bolondsága



I. A FIGYELMEZTETŐ SORSJELEK SPIRITUÁLIS LÉNYEGÉNEK MEGFELELŐ ALAPÁLLÁS

(Ezt az alapállást, a Tarot szakrális logikája alapján, a Bolond Bolondságának, röviden BB.-nak neveztem el. Ebben az üdvözítő – és ténylegesen gyógyító boldogító magatartásban, amit egyáltalán nem könnyű „megvalósítani”, nincs semmi rendkívüli titok, vagy vallásos – fanatikus szélsőségesség, hanem ez a legegyszerűbb természetesség és ún. normalitás. Ez az, amit szerintem, az életben egyedül érdemes mindenkinek „megvalósítani”.)

1. A sorsjelek szerinti Karma-oldás és a tudatos élet-irányítás szüksége

Az anyagi – pénzügyi gyengülés és a betegségek, valamint a balesetek is, egyaránt a sors-zavarnak, tehát a személyi spirituális eltájolódásnak, a találó népi közmondásunk szerint, a „rosszul járásnak” a jelei. Vagyis: az auránk (spirituális struktúránk) romlásának a komolyan veendő, sőt, bizonyos esetekben vészjelző, tehát komolyabb sorskezelést- és alapállás változtatást jelző sors-jelei.
A rendeltetésünk és az ahhoz kötött életfeladataink, de főként az ún. Föld-karmák kapcsán, több ide vonatkozó tapasztalat után, el kell mondanom egy régi, de most már véglegesen és száz-százalékosan beigazolódott megfigyelésemet. Ezt azért sikerült csak ilyen későre észlelnem, mert a sorsképletemből kiindulva, nekem látszólag nincsenek ilyen jellegű, tehát gazdasági vonatkozású személyi életfeladataim (Az ún. földjegyekben és földházakban sem tartózkodnak bolygók, vagy karma-pontok a horoszkópomban.) és talán ennek megfelelően is, soha nem érdekelt különösebben az, hogy ilyen vonatkozású tevékenységet folytassak, hogy a kelleténél, tehát az abszolút szükségesnél több pénzt keressek. Az viszont, hogy az asztrológusi munkámmal miképpen kereshetnék annyi pénzt, hogy a gyermekszámban egyre gyarapodó – bővülő családom számára ne csak megélhetést, de megfelelő életteret is tudjak biztosítani, bizony sokszor felmerült és egyre intenzívebbé vált a Turula (A harmadik gyermekünk) megfoganása időszakában. E kérdésen töprengve, azt észleltem, hogy hiába nőtt az asztrológusi hírnevem például, mert soha nem lett sokkal több pénzünk, hanem mindig csak egy kicsivel több mint azelőtt (De kevesebb sem), még a negyedik babánk, a kis Réka megszületése után is. És én ezt, valahogy, valamiért természetesnek is vettem.
És nem csak azért töprengtem el ezen a kérdésen, mert a gyermekek száma és így a család gazdasági igénye folyamatosan nőtt, majdhogynem az asztrológusi hírnevemmel egyenes arányban, hanem azért is, mert az erdélyiek és főként a székelyföldi magyarok csak abban az esetben rendelnek (legalábbis tőlem…) horoszkópot, miután jól szétnéznek a világban. Illetve, „valamiért” sajnos csak azok a székelyek és Erdélyiek rendelnek horoszkópot, akik külföldön élnek, vagy éltek és haza jöttek… Így hozzám inkább azok a Magyarországi személyeknek a rendelései érkeznek el, akik csalódtak az ottani asztrológusok munkájában, illetve, elégtelennek találják a Mo.-i kollégáim által végzett ún. klasszikus asztrológiai (Tehát a karma-pontok által jelzett negatív meghatározódások mély-, és széles körű értelmezését nem tartalmazó, egészen pontosan: azt hiányoló!) asztrológiai sors-feltárásokat.
Az utóbbi időben viszont – Egészen pontosan, a Gerle Éva által indított és kilenc hónapon át tartott gazdasági tönkretételemet célzó rágalom-háborúnak a csúcsosodása idején. – , kénytelen voltam az alant leírt spirituális jelenséget, vagyis a Szaturnuszi sorserőknek ezt a fajta működési mechanizmusát is megfigyelni. Hiszen egy adott ponton, már evidenssé vált, hogy nem csak, illetve nem teljesen csak a Gerle Éva rám vonatkozó, internet szerte terjesztett gúnyos mocskolódása az, ami miatt egyre kevesebb rendelést kapok. Hanem az is, hogy egy ide vonatkozó, bizonyos spirituális megvilágosodás megtörténéséig, az is hozzá járult ahhoz, hogy ténylegesen „leszegényedjünk”, hogy én is, és Viola (a feleségem) is elhittük, hogy amennyiben ez a több – És ráadásul a mi a nevünkben készített és működtetett! – blogon is folyó, sátánian gúnyolódó hadjárat nem fejeződik be, Gerle Éva és a feminista bűnszövetségesei csakugyan el tudják érni a kitűzött céljukat. Azt rég óta tudtam, hogy a negatív hitnek is van szegénységet és betegséget materializáló, mágikus ereje és hatása, de korábban nem volt alkalmam ezt ekkora mértékben megtapasztalni…
Ezen a, korábban is felmerült megfigyelésem szerint tehát, amikor hagyjuk magunkat szellemben is, provokálni az „ellenségeink” (A feltáratlanul és ezért oldatlanul maradt karmánkra a figyelmünket felhívni hívatott sorseszközeink!) által, a lelki – mentális egyensúlyunkból kibillenteni és így, ezáltal szellemi „éberség-vesztett” állapotba kerülünk. Ilyenkor, ha nincs egy jól bebiztosított anyagi jövedelem forrásunk (Pl. állami munkahelyünk, a megélhetést biztosító folyamatosan érkező szociális juttatások és segélyek.) anyagilag könnyen vesztesek lehetünk. Vagyis, amennyiben, akár tudatlanságból, akár kényelemből hagyjuk magunkat szellemileg-erkölcsileg megzavarni egy, vagy több ránk folyamatosan és szokatlan intenzitással ható személyes ellenségeskedés, negatív élet-esemény, vagy sors-jelenség által, illetve egy, lerázhatatlanul és elháríthatatlanul csökönyösen minket támadó (eszelős) személy által, a menthetetlenül bekövetkező (többnyire rejtett) spirituális zavarunknak az első jele, vagyis következménye az, hogy el kezdenek apadni az anyagi javaink. Hogy kezd gyengülni az anyagi helyzetünk.
Ennek különböző látszólagos felszíni – objektív: anyagi – okai lehetnek, annak a függvényében is, hogy miként, milyen munkával keressük meg az egyéni, vagy a családunk megélhetéséhez szükséges jövedelmeinket. Akik egyéni vállalkozók, hamarabb, mondhatni azonnal megkapják ezeket a belső, spirituális magtartási korrekciók szükségét jelző, negatív sorsjelzéseket. Azoktól, akik rendkívülien jól bejáratott jövedelem-szerzési lehetőségekkel rendelkeznek, például egy konjunkturálisan felkapott (divatos) szakmával, vagy intézményileg vannak, havi fix-keresettel a gazdasági ingadozások ellen bebiztosítva, más utakon szívja el a sors az anyagiakat, és megdönthetetlen biztosítottság esetén (Ti. esetleg egy egész nemzeti gazdasági rendszernek kell bedőlnie ahhoz, hogy egy különlegesen jól biztosított személy vagy család gazdaságilag teljes csődbe kerülhessen.), az ilyen jellegű sorsjelzések más sors-romlási formákban jelentkeznek. Megjegyzem, hogy a pályakorrekció szükségére való figyelmeztető sors-jelzés, az ellenséges „segítség” tehát, csak akkor tud érvényesülni, ha nem vagyunk havi fizetéssel biztosított állami, vagy cég-alkalmazottak, hanem magán-vállalkozó, egyéni gazdák. – Ezért is ragaszkodom például én, többek között annyira, az önálló – egyéni – vállalkozói státuszomhoz
Amennyiben ezt a jelt – ezeket jeleket – nem vagyunk képesek felismerni és a jeleket helyesen értelmezve a szellemvilágunkban (A mentalitásunkban) a szükséges korrekciókat elvégezni, akkor már nem csak a szegénység, az elszegényedés következik, hanem azoknak a szerveknek, vagy testrészeknek a megbetegedése, amelyek fizikai funkciója, analogikus kapcsolatban áll az illető probléma – jelenség – személy (a jellegzetesen negatív személyi tulajdonság!) által megtestesített spirituális őserővel, vagy az egész konstelláció (konstellációk) által megtestesített morfogenetikus erőterekkel.
Ha még ekkor sem tudunk észbe kapni és a megfelelő mentalitásbeli hibákat kijavítani, és ehelyett kizárólag csak az orvosoknál és a gyógyszerek által próbáljuk elérni a gyógyulásunkat, akkor számíthatunk arra, hogy a láthatatlan dimenziókban elkezdődik a sorsunk teljes körű, de csak hosszú távon (vagyis „már későn”) észlelhető megromlása, előbb csak így, tehát anyagi, majd lassan – lassan, egészségi, majd párkapcsolati, családi, társadalmi, stb. szinteken is.
A pénzünk érzékelhető fogyatkozása, illetve a más, gazdasági vonatkozású vesztességek – ilyen lehet pl. egy szerencsésnek mondott autóbaleset is, amelyet megúszunk különösebb egészségi, test-károsodási következmények nélkül, de amely okoz anyagi veszteséget még akkor is, ha a biztosítók mostanában „kártalanítanak”. – csak finom, szaturnuszi (sors-) figyelmeztetések tehát arra, hogy nagyon eltévelyedtünk és eltértünk a személyi karma-oldási és boldogulási – megváltódási (spirituális) utunktól, hogy tehát „rosszul járunk”.

Ezek tehát még finom, de egyértelmű jelzések arra vonatkozóan, hogy „rosszul járunk”, hogy nem a karmánk oldását (És így: nem a boldogulásunkat) szolgálta az azt megelőző, sok hetes, sőt: több hónapos életvezetésünk, hanem fordítva: a karmánknak a vastagítását, erősítését, végeztük és még hozza intenzíven, az egész sorsunkban – életünkben. Vagyis, az „egész-ségtelenné” válásunk érdekében „ügyködtünk”, szorgoskodtunk.

A váratlan és igazságtalan személyi bántalmak jelzései

Azt az ördöginek látszó, de valójában isteni eredetű sors-logikát, amit ezen írásomban ki van fejtve, nem én fedeztem fel, hanem előttem már öt, sőt, talán tíz ezer évvel is ismertek a beavatottak, és amit az alkímiai ismeretekkel is rendelkező Carl Gustav Jung német pszichológus úgy fogalmazott meg, hogy: „Az áldozat mindig kihívja maga ellen a gyilkost.”
Persze, ez nem jelenti azt, hogy az (Tisztességes, korrekt!) igazságszolgáltatás logikáját meg kellene fordítani, vagy azt relatívizálni lehetne, hiszen az áldozat „szükségletei” semmiképpen nem mentik fel a gyilkost a vétke alól.

Nem tudom, hogy az előzőekben kifejtettekben az olvasók mennyiben-, és ha igen: mekkora mértékben ismertek rá a saját életükben (is) előforduló kiemelkedő, pozitív, vagy negatív eseményekre (A meggazdagodási – elszegényedési, „egészségesedési” – megbetegedési) sors-történeteikre?
Az igazság az, hogy nagy misztérium és végeredményben, annak, aki nem rendelkezik asztrológiai – asztrológusi látás-móddal, igen nehéz, még csak fel is fogni, nem, hogy elfogadni azt, hogy a huzamosan fennmaradó és intenzíven átélt pozitív, vagy negatív, ún. belső élményeinknek, a szép és világos, vagy az agresszív és zavarosan ellentmondásos gondolatainkra és képzelgéseinkre a külvilágunk (És ebbe a külvilágba a testünk is bele tartozik!) azok természetének megfelelően, konkrét tárgyi szinten „válaszol”, azt megjeleníti. Aki ilyen irányban szeretné művelni és erősíteni a megértési és képzelgési erejét, szívből ajánlom a Solaris című film többszöri megnézését, illetve a film forgatókönyve alapjául szolgáló, azonos című kisregényt. Mindaz tehát, amit az előzőekben a figyelmeztető jelekről leírtam, annak a világaxiómának a tárgyi – valóság szintjén megjelenő részletes „tény-rendszerét” képezi, amely Tabula Smaragdina második pontjában van kinyilatkoztatva, a következőképpen: „Ami lent van ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van….”
Tegyünk meg még egy lépést előre a témában és vizsgáljuk meg ezt, az ún. tükrözési jelenséget, azon a területen is, amely a lelki és szellemi állapotunkat még jobban „megviseli”, mint az ún. objektív és száraz természet világa, ahol és ahonnan azokat a „hihetetlen”, de mégis egyértelmű sors-visszajelzéseket kapjuk, amelyekről ez idáig írtam. Figyelmünket fordítsuk tehát a személyes (szerelmi, családi, rokoni, ismerősi, baráti és munkatársi – üzlettársi, hivatalos – hivatalnoki) kapcsolat-rendszerek világára és ott vizsgáljuk meg ezt az isteni eredetű, de számunkra ördöginek látszó, sors-jelenséget.
Azon a területen tehát (szerelmi, élettársi, és családi viszonyok), ahol a legtöbb, akár halálosan is megbetegíteni képes sértést és sebet kapunk, amennyiben érzékenyek, illetve túl érzékenyek vagyunk, vagy, ahol mi osztogatjuk, akár öntudatlan ártatlanságunkban, akár céltudatosan ezeket a, néha akár végzetesnek is bizonyulható sebeket, az átélők számára egyes esetekben valósággal pokoli a helyzet, és, amint írtam, ha nem ismerjük a logikát, ez egyesek számára, az itt elszenvedett mentalitás-változtatási szükséget is jelző „igazságtalanság”, akár halálos kimenetelű is lehet. Vizsgáljuk meg tehát a vonatkozó hatásokat és vissza hatásokat…
Abban a spirituális sors-értelmezési életkörben, amelybe tudatosan beléptem 23 évvel ezelőtt, ma már szinte közhely számába megy mindaz, amit a korábbi fejezetben leírtam. Sőt: maga, az asztrológia tudománya is, tulajdonképpen azon a szellem-világ, illetve a spirituális erők és hatalmak (törvények) között és az anyagi – természeti világ között létező, egyetemes analógia – törvénye által diktált a kölcsönös megfelelési összefüggéseknek a létezésén alapul, amit, a fent említett Hermészi világ-axióma, tehát ez, az alkimista kinyilatkoztatás kifejez. Az asztrológiában és a metafizikában tehát, tudva levő, hogy az anyagi világ és az ún. szellem- világ, illetve a spirituális és a kauzális világ között egy olyan (A Ciklus és a ritmus, illetve az ok és az okozati hatás-mechanizmusok és az előfeltételek egyetemes törvénye miatt, az időben azért, persze, hogy jó-bőven eltolt! Tehát azt a meghatározást, hogy „Van” abszolút időben, tehát idő feletti állapotban kell érteni, hiszen az asztrális, majd az energetikai és végül az anyagi változások, csak egy bizonyos idő elmúltával követik és tükrözik a szellemi – mentális változásokat.) megjelenítési (tükröződési) jelenség létezik, vagyis egy olyan szimbolikus anyagi megjelenítési következmény-rendszer létezik, amely szerint, az anyagi létben megjelenik, az ami a szellemi világunkban már rég óta szellemi valóság ugyan, de az anyagi jelekre és jelzésekre beállított és szakosodott észlelésünk számára még nem felfedett.

A számunkra negatívnak számító külső (Tehát számunkra anyagi!) sorsjelzések, mindig egy olyan, bennünk létező, de még számunkra nem tudatosult, illetve be nem világított, negatív (karmikus) szellemi problémát jelenítenek meg tehát kívül és egyértelműen, amelyek még általunk nem átvilágítottak és nem tudatosítottak. De amelyek számunkra az adott időben és térben, nagyon fontos személyi megismerési (önmegismerési), ál mentalitásváltoztatási szükségletet jelentenek... Ez alapján tudomásul kell vennünk azt is, hogy minden belőlünk intenzív fájdalmat, (Akár testi, vagy akár lelki: érzelmi - mentális) vagyis szenvedést kiváltó, illetve: a belőlünk, huzamosabban tartó és intenzívebb zavart, vagy félelmet kiváltani képes „Sors-be – nyomások”, vagy, a számunkra nagyobb kárt okozó események, csak és csakis akkor történek meg, hogyha erre, (Az elszenvedett anyagi kár, vagy fájdalom, (fájdalmak) miatt figyelmen kívül semmiképpen nem hagyható eseményre – benyomásra, mint spirituális alapállás változtatási szükségre a figyelmünket felhívó eseményre), elkerülhetetlenül szükségünk van. Hiszen, ezen sors-figyelmeztetések nélkül, nem vennénk észre magunkat és nem változtatnánk az valóságnak, sok esetben nyakas-ostobán ellenálló, vagy a zavarodott magatartásunkon.
Amint fentebb jeleztem, párkapcsolati, vagy családi viszonyok szintjén tehát ezt a tudatosítási (karma-oldási) szükségletet látjuk megjelenni akkor, amikor például a szerelmünk, vagy a férjünk – feleségünk „megcsal” valakivel alattomban (És mi később megtudjuk), vagy ha anélkül is, de egyik napról a másikra „csak úgy” hátat fordít nekünk és elhagy. (Legrosszabb esetben: meghal.) Vagy, amikor valamely, különösebb gonddal nevelt gyermekünkről van szó, ez a kamasszá, fiatal – nagykorúvá, vagy felnőtté vált gyermekünk kiábrándító tettet hajt végre, és nem csak, hogy megszökik és elhagy bennünket a szerintünk hozza (Őszintén: hozzánk, a mi erkölcsi, gazdasági, vagy intellektuális rangunkhoz…) méltatlannak vélt szerelméért (Ami majdnem, természetes) és ezzel a mi szemünkben „tönkre teszi” azt a „szép jövőjét”, amelyet mi számára másként képzeltük el. Egyesek ebbe is bele tudnak sérülni lelkileg… De ez nem akkora „szerencsétlenség” mint az, ha a szeretett gyermekünk elkövet, valami olyan cselekményt (esetleg tényleges gaztettet), amely nem egyezik a mi erkölcsi rendünkkel, illetve, azzal az erkölcsi koncepcióval, amelyben felneveltük, vagy, hogyha ugyanaz egyenesen az ellenségünk pártját kezdi fogni, az ellenségünk oldalára áll és esetleg még támadni is kezd. (Vagy, ugyancsak, ha valamiért meg hal idejekorán.)
Anélkül tehát, hogy ez, amit mondok, „az elkövetőt” (amennyiben tényleg elkövető és nem ún. ártatlan áldozat maga is, egy hirtelen halál esetében pl.) egy pillanatig is felmentené és attól függetlenül, hogy, a hatás – visszahatás egyetemes törvényének az alapján, annak is le kell majd valamikor aratnia az árulása (A legtöbb esetben, első sorban az önárulása.) következményeit, tudomásul kell vennünk, hogy a rezonancia egyetemes törvénye alapján, igen is, a reflex-szerű, „természetes” lelki és szellemi ellenállásunk és ellenállásaink miatt számunkra rendkívül fájdalmas, sőt: lelki és esetleg még testi gyötrelmekkel is járó, „igazságtalan” esemény, igen is, számunkra is, egy belső, és esetleg külső mentalitás-változtatási szükségeket jelző, sőt: esetleg erőszakosan igénylő, új élethelyzetet – a régi élethelyzeteket megváltoztató sorsalakulást hoz létre, amely a részünkről is új (külső és belső, főként belső!) magatartási és viszonyulási formákat, esetleg új gondolkozási és valóság-ítélési formákat spirituális alapállást igényel.
Nem vagyok fasiszta élet-szemléletű személy, nem, hogy nem szeretem az erőszakot, hanem az egyenesen zavar ha olyan környezetben történik, amelyhez bármiféle közöm is van, annak ellenére, hogy „öreg” karate mester vagyok. Sőt, magam is szenvedtem el, nem csak korai (csecsemő) gyermek-halált, meg annak az anyja részéről később, elképesztően „pofátlan” megcsalásokat, meg elhagyást, sőt: cserbenhagyást, nem is egyszer. És megcsalásos – elhagyást nem is csak a volt feleségemtől, hanem korábban többször is. Igaz, az amit a volt feleségem művelt, jobban mellbe – és földhöz vágott, mivel ebben az esetben, egyenesen elképesztő volt a kegyetlen felelőtlenség is, amivel a közös gyermekeink sorsát kezelte. Sőt, rafinált „jobb- és szabadabb” élet-ígéretekkel, amelyeknek semmi, de semmi gyakorlati beváltási lehetősége nem volt, a nyáron az általam nevelt 18 éves lányunkat is magával rántotta a hazudozások labirintusába és a sötét titkolózások fertőjébe, úgy, hogy a gyermeket azonnal vétkessé is tette velem szemben, és ezzel a rafinált gonosztevői húzásával, ha nem is közvetlenül, de áttételesen ellenem és a velem maradt családtagok ellen fordította és egyben lehetetlenné is tette (egyből elzárta) számára visszatérést. De, a valóság úgy is az, hogy ez a veszteség rengeteg általános mentalitási és életgyakorlati változtatási szükségre nyitotta rá a szememet, ezt követően sokkal lazábbá, szabadelvűbbé válhattam olyan, a gyermekek „jogosnak” képzelt féltéséből adódó nevelési kérdésekben, amelyek igencsak szorítottak bizonyos értelemben, másrészt meg a korábbinál sokkal elmélyültebbé és határozottabbá válhattam bizonyos gyakorlati és spirituális jellegű gondolkozási és életvezetési kérdésekben. Így a sokadjára érhettem és tapasztalhattam meg azt most újra, amit a kinyilatkoztatás így fejez ki: „Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket.”
Magamat becsületes írástudónak szeretvén tudni, és nem tartózni semmiképpen a tudás-áruló írástudók közé, azt is el kell mondanom viszont, hogy a két évtizedes gyakorló asztrológusi (sors-figyelői, sors-értelmezői) megfigyeléseim szerint, ezeknek a sorsjelzéseknek az értéke fordítottan arányos a sokszor rendkívüli fájdalmat, sőt: egyes esetekben szűnni nem akaró szenvedést okozó „igazságtalan” mivoltával. Érthetőbben: ezeknek a sors-jelzéseknek a spirituális értéke (Amely tehát leleplezve és teljes mélységében megértve képes az igazi egészséghez és boldogsághoz – a megváltáshoz – minket elvezetni!) annál nagyobb, minél igazságtalanabbnak néz ki, pl. az esetleg általunk is elkövetett kihágás-értékéhez mérten, a „sors-büntetés”. Én nem vagyok egy gyorshajtó autóvezető pl., elég sokan, sőt, ha úgy vesszük, nagyon is sokan megelőznek ha autót vezetve igyekszem valahova, pedig a Zafira úgy gyorsul mint egy Ferrari. És még akkor is, ha én sietek kissé jobban a kelleténél valahova. Mégis, az utóbbi években elég gyakran kaptam gyors hajtásért büntetést, de mindig úgy, hogy a sebesség-mérő rendőrautó olyan helyen állt, ahol én helyiségen kívüli helyzetben tudtam magam és annak megfelelő (helyiségen kívüli) helyzetnek megfelelően egy – egy, szerintem igen lassan „cammogó” kisautót megelőztem, olyan szakaszon tehát, ahol már nem voltak házak. Pl. legutóbb Korondon, ahol a helyiség-határt jelző táblát elköltöztették az atyai eltérőig. Rögtön a legnagyobb büntetést szabta ki rám, a leintő rendőrnek az írnok-társa, és a könyvemet is letiltatta egy hónapra. Rögtön tudtam, hogy ez amiatt történt, mert túl türelmetlen voltam és a néhány napja az anyjához szökött lányom ügyét azonnal le akartam tudni, pro vagy kontra értelemben. Tehát, őszintén-röviden: vagy haza jön mihamarabb, vagy mehet tőlem a fenébe. Persze, hogy egyik sem történhetett meg olyan hamar, tehát még a könnyebbnek tűnő eleresztés – elbocsátás (Megbocsátás) sem. Rengeteg metafizikai és gyakorlati megérteni valóm volt még hátra, aminek csak és csakis így, ezzel a sors által rám kényszeríttet, magyarázat-kereső kérdések felvetésének az útján járhattam a végére.
Sőt, amikor ki akartam venni egy hónap múlva a Csíkszeredai rendőrségen a könyvemet, ki derült, hogy még egy hónapot kell rá várnom türelemmel, mivel januárban, Mo.-ról jövet is megbüntettek Kutyafalva és a következő falu között, egy majdnem azonos helyzetben, és a két kihágás között nem telt el több mint 6 hónap. Három nap volt mindössze az eltérés. Tehát ha négy nappal később járok autóval Korond határában, nem történhetett volna ez meg. Sőt, az ablakos rendőrtiszt azt is elmondta, hogy Korondon a határt azért tolták el 2,5 kilométerre, hogy azon a szakaszon emelkedjenek fel tízszeresére a telek-árak, és így a szegény telek-tulajdonosok is részesülhessenek a Korondiak keményen növekvő gazdagodásából. Én persze, nem haragudtam sem a lekenyerezett Korondi, vagy más polgármesterekre, sem a falú végén jóval túli domb aljánál lesben álló rendőrökre, hanem neki álltam még tüzetesebben megvizsgálni magamban azokat az okokat, amelyek kizárólag csak rám tartoztak az anyja által, primitív gazdasági érdekből tőrbe csalt lányom elszökésének az ügyében. És mondhatom eredménnyel. Pl. olyan, személyes étrendi változtatásokat is sikerült megvalósítanom, amire évek óta csak készültem, csak készültem és mindig csak halasztottam, halasztottam egy jövőben kedvezőbb évszakról évszakra és évről évre, és aminek a megvalósításának köszönhetően, most sokkal könnyebben érzem magam és kevésbé „leterheltnek” időben és a szó szoros értelmében is: térben. Tehát, nem csak az által figyelhetek jobban oda a nálam maradt gyermekek nevelésére, mert így egyel kevesebbre kell gondom legyen, hanem az által is, hogy nem kell a saját anyagcsere-szükségleteim kielégítésével annyi időt eltöltenem. Arról nem is beszélve, hogy általuk is, könnyen követhető, jó példával járhatok előre.
Záró, és remélhetőleg egész életre rögzítő ismétlésként tehát: a kellemetlen és fájó és sértő és kártokozó sors-élmények és élettapasztalatok nem másak, mint elmeredt, vagy még átvilágítatlanul maradt karma-részekre a figyelmünket felhívni hivatott „isteni származású, isteni akaratot közölni hivatott események” és annál fontosabb és mélyebb és sokrétűbb, de feltétlenül szükséges – megvilágosodást, életprogram átvilágítást, egyéni élet-rendeltetés megismerést (fel-ismerést és be-ismerést, vagyis belső megismerést) hivatottak szolgálni, a további öntudati fejlődésünket előidézni hivatott, belső és külső mentalitás-változtatásra kívánják felhívni a figyelmünket ezek a szélsőségesen fájó és bántó sorsesemények (A sorsjelek!), minél igazságtalanabbnak látszanak a hétköznapi logikánk és főként az önérzetünk, a felelősség-hárító, spekulatív (Júdási!) gondolkozásunk számára.

2. A kicsi - személyi tudat és a határtalan isteni léttudat egységéről


Avagy: ARRÓL, HOGY MICSODA IS, TULAJDONKÉPPEN A FENT LEÍRTAKNAK AZ ÉRTELME
„De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, és a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.”
„Boldogok a szellemi koldusok (A Tarot 22-es ikonján szereplő Bolondok!), mert övék a mennyek Országa.”
(Názáreti Jézus)
Mind Hamvas Béla, mind sokan mások, akik közé magam is sorolom, azt valljuk, hogy a kereszténység, mint spirituális tan, egyáltalán nem abból áll, hogy kérjünk Jézus nevében bármit is az atyától, mert azt meg fogjuk kapni, és akkor slussz – pász, már nem is kell gyakorlati életfeladatokat, tehát kockázatot, meg felelősséget (Keresztet) vállalni, nem kell igényes spirituális értéktudattal, az egyetemes törvényekkel összhangban élni, mert úgy is mindent megkapunk, ami csak kell Jézus-Krisztustól, illetve az Atyától, akit ő számunkra „képvisel” a vallásos dogmák szerint. E tévhit szerint tehát, az egész boldogságunk és egészségünk, csak azon múlik, hogy az „egy szülött Jézus-Krisztuson” keresztül kell mindazt kérni, amire szükségünk van és, ha jó fiuk és lányok vagyunk, meg is kapjuk mindazt amit kértünk. Pénzt, egészséget, tudást, hatalmat és minket szerető, minket boldoggá tevő, önmagát értünk mindig feláldozni kész, „jól szexelő” élettársat. – Ez a legpóriasabb vallások ismérve. Ti., hogy mindenféle, földi és túlvilági létünkre vonatkozó isteni protekcióban lesz részünk, amennyiben a vallásalapító – Akiről, ebben az esetben, azt is tudjuk, hogy még csak nem is akart vallást alapítani… – Szellemiségén, lelkén keresztül kérjük a szükségleteink és vágyaink kielégítését az Isten-atyától…Ez egyszerűen vicc!
A keresztény szellemiség fundamentuma éppen, hogy nem a misztikus koldulásról – üdvösségért, vagy jó életért való folytonos könyörgésről – szól, még akkor sem, ha csakugyan, esetleg, kérni is lehet azt, amit el szeretnénk érni, de úgy véljük, hogy az, a megszerzés, elérés, gyakorlati erő-készletünket meghaladó nehézségekbe ütközhet! Persze, hogy határozottan és bátran gondolkozni és képzelegni is kell az elérendő céljainkról és megszerzendő dolgainkról, mert máskülönben mi lenne az, ami a teremtés és a mágia törvényét mozgásba hozná a javunkra, ha nem a teremtő képzeletünk és gondolatunk ereje? Népiesen szólva, a sült galamb nem repül magától a szájunkba. Tenni is kell érte, mind a gyakorlati anyagi-tárgyi világ szintjén, mind a képzeleti és a mentális képzeleti – képzelgési képességeink szintjén. De másfelől az is bebizonyosodott a gyakorlatban, hogy: „Keressétek Isten országát és mindent, amire csak szükségetek van, meg fogjátok kapni ráadásul.” A mennyek országa viszont egy olyan fogalom, amelynek a megértése rengeteg pozitív és negatív személyes spirituális tapasztalatot igényel. Ennek az „ország-állapotnak” a keresése viszont nem alázatoskodó és tartalom nélküli vallásos szertartások végrehajtásából, valamint vallásos könyörgésekből áll, hanem szeretet-képesség és áldozat-képesség – növelésből, szellemi világosság és értelem-növelésből.
Az én spirituális sorsfigyelő, de gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint tehát, éppen hogy fordítva van a gyakorlatban, mint ahogyan az vallásosok képzelik azt. Vagyis, éppen úgy, ahogy Jézus tanította eredetileg: Nevezetesen, a „mennyekben” (Tehát ahol nem férnek hozza a rablók) való Boldogság-képesség (Világosság- Szeretet egysége) nevű, „kincs-létrehozás” következtében – Ott, a legmagasabb öntudatunk: az isteni Én-tudatunk szintjén tehát, vagyis a mennyben, ahol nem csak, hogy a rablók nem férnek hozza, de még a moly (Az árnyék-énünk) sem rágja szét... – jönnek létre, születnek meg a normális élethez szükséges anyagi javak idea-csírái, az életszükségleteinknek az ősideái, csakúgy mint az igazi élettársunkkal való találkozásunk lehetőségének is. Azzal tehát, akivel tényleg boldogok lehetünk. Vagyis abban áll az egyetemes boldogság-képességének az elérését jelentő, Bolond – Boldogságon és keresztény megvilágosodáson alapuló hit (Az a finoman szublimált kincses erő tudvalevőleg, amely Buddha szerint még a gyémántot is elvágja), hogy: „Akinek nincs attól elvétetik, és akinek van annak még adatik”.
És abban, hogy: „Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt, és aki feláldozza az életét, megnyeri azt.” Meg: „Az Én váramat (Vagyis: a „Vagyok aki Én vagyok” (Vagyok az É-tudat) – tudatot az ellenségeim, vagyis a negatív sorsjelzéseim építik, azért lesz az olyan jól felépítve. A karmánknak a tudattalanunk mélységesen sötét, titkos zugaiban rejlő, még feloldatlan részeire rávilágító, mivelhogy azokkal összhangban levő, bántó, és sértő, és megsebző, és kártevő sors-jelzéseink, építik tehát fel ezt az ellenség-képzetektől megtisztított, pozitív képzetekből álló Én-hit várat, ami ettől, az figyelmeztető ellenségek szeretetétől sziklaszilárd lesz!
Az emberi létünk és ez által az egyetemes rendeltetésünk fundamentális kérdéséről van itt szó, vagyis arról, hogy részt akarunk-e venni tudatosan, abban a legnagyobb ember- és Isten-árulásban, amit a keresztény valláson keresztül „intéz” a keresztény egyház a Kr.u. 365-ben elkövetett legnagyobb szélhámossággal, amelyben nem, hogy császári parancsra, de császári zsarolásra és fenyegetésre hajtottak végre a Nagy Konstantin által a lóverseny-stadionba zsúfolt ún. keresztény papok – püspökök és teológusok, akik éppen, hogy az ellenkezőjére fordították a Krisztusi beavatási tanítás lényegét és így kanonizáltak egy az isteni önmagunktól: az Én-magunktól minden hívet elidegeníteni képes, egységes vallást az eredeti és párját ritkítóan igaz krisztusi tanításokból. Így történt meg tehát, hogy a már Mózes által jelzett „Vagyok, aki Én vagyok” (A Magom, aki Én vagyok) tudatra alapozott beavatás, amelynek csak és csakis egyes szám első személyben van mágikus értelme (gnózisa), vagyis az Istennel való közvetlen – belső és bensőséges és meghitt és intim – kapcsolatnak a tana, át lett ferdítve ismét csak egy ócska vallássá, egy égi protekcióért primitíven könyörgő – kunyeráló nyomorék-vallássá. És éppen attól a személytől kunyerálnak a hívei, aki az egyetemes Léttudattal, vagyis az Én-tudattal, az egyéni öntudaton keresztül történő egyesülési és azonosulási lehetőségnek, sőt: az egységesülési kötelességnek – A valóságos és tényleges boldogulásnak: a megváltásnak – a beavatását (keresztelését) tanította.
Nem a protekcióért – kivételezettségért – való könyörgő imádkozást kell megtanulnunk, hanem azt, hogy miért és mitől van az, hogy: „Akinek van annak még adatik, és akinek nincs attól meg elvétetik. Az immanens szellemi és lelki gazdagságnak a magától értetődő mágikus erejében való hitnek a csakugyan: csodálatos következményéről van szó. Az azonosulási lehetőségbe vetett hitnek a bátorságáról és az azonosulás bátorságának a hitéről! Mert honnan másról és mitől mástól lenne az lehetséges egyébként, hogy „Még nagyobb csodákat is fogtok művelni, mint amit én cselekedtem, az Én nevemben.”? Vagyis az őrök egyetemes Isteni azonosság tudatnak: az Én-vagyok tudatunknak a mágikus erejével! Az örök és egyetemes Én tudat-által! És nem az alárendelt és harmadlagos és negyedleges én tudat által! A krisztusi első szülötti jogon, amely mindannyiunkat, és mindegyikünket akik ép elmével születtünk, megillet, amennyiben méltónak találjuk magunkat erre, és nem kételkedünk. Akik nem kételkednek, mert nem hagyják, hogy a molyok, vagyis az árnyék-énjük kételkedő gondolatai szétrágják ezeket a kincseket. Mert: ami ide vonatkozó kétely, tehát ami „az Igen – Igen, és a Nem – Nem…” igazságán túl van, „az, az ördögtől való”, vagyis a hitetlenségtől illetve a hitetlenkedéstől vagyis a kétségektől, a kétkedéstől való! És ebből a perspektívából az is teljesen világos, és logikus, hogy: „Aki nincs velem, az ellenem van.” – Aki nem az örök-énnel van, az logikus, hogy az örök Én ellen van!
És végül is, tulajdonképpen a kereszt szimbóluma is ezt a totális figyelmeztető jelzéseknek a „tiszta bolond” elfogadását jelenti, amit Jézus az emberi rációt messze meghaladó, de éppen azért cáfolhatatlan és félre értelmezhetetlen képi – szimbolikus aktusával tanított meg az emberiségnek, kár, hogy kénytelen volt ezt, nem valami szívmelengető, derűs állapotban elvégezni. Ezért kell megváltónak nevezni. Mi viszont örömteljes, bolond - boldogsággal gyakorolhatjuk ezt a pozitív mágikus következményekkel is járó elfogadási és befogadási-, sőt: azonosulási aktusokból álló megváltódási folyamatot.
Nincs tehát misztikus „egyszülöttséges” istenfiúi kivételezettség, amit a sátáni Nagy Constantinék eszeltek ki annak érdekében, hogy az „alávalóikat” szellemi gyávaságban és kizsákmányolható – irányítható rabszolgaságban tartsák. Hanem csakis az örök Én vagyok létezik, az, az van-, aki Én vagyok egyszeri és személyes igazsága! Akkor vagyok tehát én boldog, és ép és egészséges megváltott személy, hogyha az „Én vagyok” pozitív mágikus következményekkel járó öntudat-megnyilvánulásra bátran és nyíltan igennel válaszolok!
„Akinek van füle hallja.”

A fentieket személyesítő költői értelmezést találunk a buddhista megközelítésben:
A bölcsek köve, avagy az ezer szirmú lótusz virág kelyhének a közepén tündöklő drágakőnek, a Bolond krisztus-buddha tudatnak a ragyogása:
Mindennek az elején és mindennek a kezdet-kezdetén van a boldog belső tudat- ragyogásom örök fénye, az odaadó öntudatom határtalan boldogsága, az örök és határtalan éberségem mindenható álma. És Én ebben az ős- boldogságban ragyogok és én, az odaadó boldogság határtalan Én-tudatnak az örök ragyogása vagyok. E határtalan ragyogás boldogsága az én Mágikus Szeretet-magomban és a fénymag-tudatomban van: Ő, az Én, és Ő a külső és a belső nyugalom-edény, amiben az örök-szeretetem magát állandóan újjá és újjá szülve ragyog, és amiben én önmagam vagyok, mert én az isteni magomban a teremtést életre-szerető fény-nyugalmas rajongás vagyok. Ezért, a derűs Bolondságomban lakozó öröklét-tudatom az, az életforrás ami, örökkévalón és mindenhatóan az egyetemes egységben öngerjesztve, önmagát és az anyagot megteremtve, majd az anyagból anyagi lényeket fejlesztve, lüktetőn ragyog. Ez, a rajongva teremtő és teremtőn ragyogó, fényesen nyugalmas Én-tudat az örök Boldogságban van és ez a Boldogság a határtalan öröklét önmagát tápláló, önteremtő magomnak a magjában van. Én a teremtő-megváltó őserő magjában vagyok és a teremtő Én vagyok, mert mindig az első teremtésben él az, aki örökkévalón Én vagyok. Az örök boldogságban lakozó Én hozza létre folyamatosan a boldog öntudathoz szükséges életet és az áldott életkörülményeket.
A megváltás a boldogság-táplálásért van és a teremtés a megváltásért van. Minden anyagi és anyagtalan boldogság feltételt és boldogság kelléket tehát, én, és az abszolút ősi Boldogság, vagyis a Boldog Teremtői öntudatom hoz létre előbb én-bennem, majd én-velem. Ezért nincs semmi más a teremtésben, nem létezik semmi, és senki olyan, mint amitől, és akitől félnem kellene, olyan erő, hatalom, vagy lény, vagy másik Én, aki nem a boldogságban van, és amitől egy hajszálnyit is félnem kellene, és akire még annál is kevesebbet haragudni kellene. Sem kint, sem idebent. Haragudni magamra, a mag-nyugalomra, a ragyogva teremtő boldog önmagomra? Tehát a Szeretetre? Vagy a szeretetet Boldogsággá változtató a fényre? Az egyetlen valós értelemre? Az egyetlen szeretet magomra, aki Én vagyok az örök boldogságot szeretetté szelídítő határtalan fényben? Haragudni önmagomra? Nem lehet. Amit lehet, az, az arany-nyugalom ragyogásának és a ragyogó boldogságnak az örök és folytonos átélése, a boldogság-tudatom határtalan és folytonos megszülése és odaadó átélése, úgy kint, mint idebent.”


Végső következtetés, és a Mágikus Bolondság – sorsrendező állapotának, a gyakorlati megvalósítása:

Mindez érvénytelen az öntudat-változási törekvések nélkül. Vagyis az én-tudatnak az Én-tudattá változtatása nélkül, vagyis az isteni öntudattá változtatása nélkül. Ennek a szükségre hívják fel a figyelmet a sorsjelzések, tehát az erre az öntudati változás szükségérre vonatkozó figyelmeztetések éppe4n, hogy testi és lelki fájdalmat is kiváltanak. Tehát a sokszor fájdalommal és szenvedéssel, esetleg lelki bánattal, sőt, lelki sérüléssel is járó, negatív karma-oldási sorsjelzéseknek is, szívből örvendeni képes Bolond-alapállás nélkül nem érhetjük el a célunkat, akárcsak a konkrét kamraoldást szolgáló, gyakorlati életfeladatok és azokkal járó személyi felelősségek vállalása nélkül. Például, minimum az önfenntartás vállalása, meg az utódokról való gondoskodás érdekében történő munkálkodás nélkül, amennyiben nincs ennek egészségi, vagy erőnléti akadálya, vagy (Ha nincs ennek ún. objektív akadálya, mint pl. meddőséggel és – vagy nemzési képtelenséggel, együtt járó magas fokú szegénység.), tehát ún. család- és gyermekvállalás nélkül. – Akik ezt megtették,mind meghaltak idejekorán, és csak a véres – tragikus történelmet olajozó ideológiának való, tanításaik maradtak fent, mint pl. az ún. keresztény-vallás is, ami a Jézus személyének a velünk szembeni Istenné tételével, amellyel még jobban megerősíti a, tőlünk teljesen különvált, az ember öntudatától független isteni – egyetemes – léttudatnak a képzetét, vagyis egyszerűen: a külső isten képzetet, nem más, mind a sorsjelzések értelmezésének az elvetése és a tényleges megváltás elérésének, vagyis a személyi öntudatnak az isteni – egyetemes – léttudatba való beolvadásának a legfőbb és legnagyobb akadálya.
A legújabb felfedezéseim és megvilágosodásom szerint, oda kell eljutni, hogy az anyagból és általában a külvilágból érkező fájdalmas és sértő sorsjelzéseknek örvendeni kell, mert ennek az egyértelműen és határozottan pozitív és optimista – És nem utolsó sorban: bizalommal teljes! – magatartásnak, ennek az „őrületes bolondságnak”, határozottan pozitív visszahatása van, nem csak a fizikai egészségünkre és erőnléti állapotunkra, hanem az egész sorsunkra.
Ezt, az abszolút, nem vallásos, de ugyanakkor csakis keresztényinek nevezhető magatartást elneveztem a „Bolond Bolondsága” – magatartásnak, röviden tehát: BB – alapállásnak. 24 éves gyakorló, tudományos sorsfirtatói - sorsfigyelői tapasztalatokkal a hátam mögött, Ennek a BB nevű alapállásnak a felvételét ajánlom mindenkinek, minél hamarabb és minél teljesebben!

II – A rész:
A titkok titka: A LILITH-inverzió nevű jelenség első értelmezése


Az isteni zavartalanságot biztosító Lilith-jelenség hozza létre a spirituális őskáoszt. Ezért ő a viszály, a perverziók és az örök ellentétek ős-oka is. Ez a legveszélyesebb része a személyünknek és a legsötétebb jele a horoszkópunknak is.

Mottó: „Azért jöttem, hogy megmutassam azt, ami a teremtés óta rejtve van.” – Názáreti Jézus

Figyelmeztetés 1.: Ezt a munkámat főként azoknak a férfiakra haragvó, tehát férjükre és apjukra neheztelő nőknek a figyelmébe ajánlom, akiknek az asztrológiai sorsképletében a Kosban, vagy az Oroszlánban, vagy a Nyilasban áll valamelyik Karma-pontja. Tehát: a Lilithje, vagy a Sárkányfarka, illetve, akik a kínai asztrológia szerint a Tigris, a Kutya, vagy a Ló évében születtek, mivel ők szenvednek ettől a legtöbbet, ők válnak képtelenné a szexuális együttlétek élvezetére, egészen pontosan a hüvelyi orgazmusra, és ők is válnak ettől első sorban olyan betegségek áldozatává, amelyeket általában ideggyógyászati és pszichiátriai klinikákon és intézetekben próbálnak gyógyítani. Természetesen: HIÁBA! És, ha türelmesen és alaposan elolvassák ezt a tanulmányt, az is ki fog derülni, hogy miért.
Figyelmeztetés 2.: A téma szempontjából kiemelten jelentős, Mágia szutra című metafizikai művében, Hamvas Béla világosan kifejti hogy, függetlenül attól, hogy egyénileg miképpen, milyen szellemi és spirituális öröklődés útján, hogy milyen gyermekkori és felnőttkori hatások által alakul ki, és, hogy mi befolyásolja a jelenben, az ember szellemi képzelete – Az egyéni életképzeletünk! – befolyásolja és irányítja a lelkünket, vagyis a gondolkozásunkat és az érzelmeinket. És ez, az idea-alapú szellemi befolyásolási – irányítási folyamat nem áll meg: Az úgynevezett pszichoszomatikus befolyásuk által, népiesen: idegalapon, a gondolataink és az érzelmeink modellálják (általában és egyelőre sajnos, inkább rongálják, károsítják) a testet, vagyis a biológiai szervezetünket. Sőt: a szellemi és a materiális kölcsönhatások szövődményében, az életkörülményeinket is a pozitív, vagy negatív, a világos és tiszta, vagy a zavaros: az alacsonyrendű és önellentmondó képzeletvilágunk alakítja és irányítja (Figyelem: a valóságtól elszakadt idealisztikus fantazmagóriáknak maximum káros hatása lehet, még akkor is, ha misztikus, vagy vallásos fantazmagóriákról van szó!), annak ellenére, hogy a természettudományos világlátás perspektívájában ez fordítva látszik.

Rengeteg személyi horoszkóp-értelmezés és az egyre szélesedő baráti és ismerősi köreinkben elért pozitív eredményeink bizonyítják és visszaigazolják, hogy azok a genetikai térkép által kimutatható biológiai örökségek, amelyek NEM okoznak VÉGZETES (gyógyíthatatlan!) betegségeket és nem eredményeznek testi nyomorúságot, a spirituális képzelet által átváltoztathatóak (kijavíthatóak!), egészséges biológiai tulajdonságokká és képességekké. Ezt nevezzük karma-oldásnak, pozitív átalakulásnak, életrendeltetés – beváltásnak, sors-beteljesítésnek.
Jó példa erre az átalakulásra a volt feleségem, Emőke. Őt az édesanyja nagyon nehezen szülte meg, és kevés, majd semmi teje nem lévén, sem az első szülött lányát, sem a két később született fiát nem tudta szoptatni. Ráadásul a feleségem két testvére apró – plasztikai műtétek útján utólag helyrehozott – testi rendellenességekkel jöttek a világra. Ezzel szemben ő, akárcsak a barátnőink, orvos- és hivatalos egészségügyi asszisztencia nélkül, könnyen szülte meg előbb a természetben, majd otthon az ép és egészséges gyermekeinket, és több mint egy évig (viccesen: az unalomig) szoptatta őket. És ezt annak köszönhetően, hogy amikor a horoszkópját értelmeztem, nem jósolgattam, hanem feltártam az anyasággal is kapcsolatos negatív karmikus meghatározódásait, amelyeket ő igyekezett feloldani, meghaladni.
De az én esetemet is érdemes megjegyezni. Az üknagyanyám teljesen vak volt, a déd- és a nagyanyám rövid életük végén, már alig láttak, az anyám is már csak fény-árnyakat látott helyettünk a halála előtti években, és kb. 30 éven át kellett hordozzam a különböző szemorvosokhoz, kórházakba, szemműtétekre. A tudományos - genetikai örökléstan szerinti jóslás tehát, rám nézve is „kilátástalan” volt. Ám, attól kezdve, hogy találkoztam az asztrológiával és emiatt a lényege szerint megértettem az élet fundamentális törvényeit, az élet célját, ami nem más, mint a teljes karmaoldás, hát mindennel „kegyetlenül” szembe néztem. Persze, legfőképpen a saját gyengeségeimmel, félelmeimmel, szorongásaimmal, negatív fantáziámmal, és alantas ambícióimmal, zavarosságommal. Nos, az én szemeimmel semmi baj, 65 évesen is majdnem tökéletesek az enyhe távolba-látáson kívül. Pedig már 25 éves korom környékén született diagnózis az elgyengülésükre. A gyermekeimnek is mind szemüveget rendeltek. Az első esetben, Zalárd fiamtól elvettem, miután azt magamhoz vettem és bár ő is közelít már a negyven évhez, szó sincs arról, hogy netalán szemüvegre lenne szüksége. A később született testvéreinek, már meg sem engedtem, hogy a fent említett feleségem elkészíttesse. Nos, ma is, mindegyiknek „jól működik” a szeme. És csak azért, mert lehetőleg soha nem hazudtam nekik és, nekik sem engedtem, hogy fabuláljanak, hogy ferdítsék a valóságot és – vagy hogy, hamisan beszéljenek. Akár csak magamat, mindennel szembesítettem őket, soha nem áltattam kegyes hazugságokkal és nem hagytam, hogy magukat, minket vagy egymást ilyenekkel áltassák.
Nem a nappali éber tudatunk és akaratunk és értelmünk befolyásolja tehát a sorsunkat, hanem a tudattalan képzeletvilágunk mélyén rejlő mágikus erejű karmikus képzeletünk! Ez, az idea-alapú szellemi befolyásolási - irányítási folyamat ugyanis, nem áll meg az ideavilág szintjén: Az úgynevezett pszichoszomatikus befolyásuk által, népiesen és naiv-viccesen: idegalapon, a gondolataink és az érzelmeink modellálják (általában és egyelőre sajnos, inkább rongálják, károsítják) a testet, vagyis a biológiai szervezetünket. Sőt: a szellemi, lelki és a materiális szintű, akaratilag és tudatosan irányított, vagy a tudattalan mágikus kölcsönhatások szövődményében, az életkörülményeinket is a pozitív, vagy negatív, a világos és tiszta, vagy a zavaros: a magasztos, vagy az alacsonyrendű és önellentmondó képzeletvilágunk alakítja és irányítja háttérből, tehát mágikus úton (Figyelem: a valóságtól elszakadt idealisztikus fantazmagóriák fenntartásának káros sors-hatása van, még akkor is, ha misztikus, vagy vallásos fantazmagóriákról van szó!), és ezt annak ellenére is, hogy a természettudományos világlátás perspektívájában ez fordítva látszik.
Vagyis úgy, hogy a lelki és szellemi állapotainkat a külső sors- és élet események, tehát a sorozatos sikerek és – vagy a kudarcok alakítanák. (Részletesebb tájékoztatást e „tudománytalan” témában, az Egyetemes törvényekhez írt Bevezetőben és az Egyetemes Törvényekről szóló tanulmányom I. fejezetében lehet találni.)
A Vízöntő és a Halak konstellációk által megtestesített mágikus erejű kauzális és spirituális erőterek személyiség-változtató tulajdonsága és természete jelzi, hogy az állatokkal ellentétben, az embert nem béníthatja le, és nem határozza meg egy életre, sem a genetikai, sem a spirituális öröksége (karmája). Sőt azt is jelzi, hogy a mágikus változtatási – változási képességre még a túlvilágon is szükségünk lesz, de itt, a fizikai létben kell begyakorolnunk ezt az önváltoztatási képességet. És ezzel egyben a karma-oldási képességünket is fejlesztjük. Az embernek tehát, a spirituális értelme és képzelete (mágikus) ereje által, veleszületetten lehetősége van az öröklött szellemi és biológiai (genetikai) programjainak a javítására, módosítására. Informatikai kifejezéssel: „a programjainak az átírására”, vagyis akár azok teljes kicserélésére.
A genetikai kódrendszerünk ugyanis nem véletlen anyagi módosulásoknak és szükségszerű örökösödéseknek az egyedül és kizárólagosan a génsebészet által módosítható bázis-struktúrája, hanem mindössze következménye és leképeződése a spirituális és kauzális kódrendszerünknek, az isteni eredetünknek és a karmikus örökségünknek, karma-oldási rendeltetésünknek. Ezt viszont befolyásolni: irányítani és változtatni tudjuk a képzeletünk erejével. Főként a magzatot a méhükben hordó anyák és általában a családanyák képesek erre, akik a legerősebb a mágikus képzelő erővel rendelkeznek, amennyiben nem hiszik azt, hogy a várandóssági időszak alatt „terhesnek”, hanem: áldott állapotban levő teremtői személyeknek tudják magukat. És ez a képességük megmarad, ha ezt az áldott állapotban elérhető teremtői tudatukat megőrzik a szülés után is. Ez, az áldott állapoti mágikus képzelet, nem csak a magzat alakulására - fejlődésére, képes pozitívan hatni (illetve "terhes"-ségi koncepció esetén: rombolóan és károsan hatni) anélkül például, hogy fejlődési hiba-jelző orvosi diagnózisok esetén, génsebészeti beavatkozásokra lenne szükség. Sőt: talán hihetetlen, de ez, a mágikus erejű, tudatos, vagy önkéntelen (pozitív, vagy negatív) családanyai képzelgés, az egész család jólétére is rendkívülien erős befolyást gyakorol, és ezt olyannyira, hogy huzamosan fenntartott és intenzíven átélt negatív családanyai imagináció esetén például, a férfi (az apa) teljességgel tehetetlen és bárhogy is igyekezne, nem képes a család anyagi és egészségi helyzetét pozitív irányba terelni.
A probléma az, hogy a személyi horoszkóp-értelmezés segítségével történő spirituális és kauzális fejlődési sorsprogramunk feltárása nélkül, vagyis a negatív karmikus meghatározódások megismerése és tudatos feloldása nélkül, képzeletünket és gondolatainkat, de érzelmeinket és tetteinket is, a tudattalan szellemvilágunk legmélyebb rétegeiben rejlő, a horoszkópban a Lilith és a Sárkányfarok által jelzett sóvárgásaink, irracionális vágyaink, szorongásaink és félelmeink, a tudattalan és önkéntelen negatív késztetéseink: életellenes (pl. magzat-és gyermekellenes), személyiség-ellenes, vagy sors-ellenes (Isten-ellenes) ambícióink befolyásolják - manipulálják. Hiába képzeli magát az ember tudatos lénynek, képességeinek és tehetségeinek a kiélési a vágya, ezek érvényesítésének a vágya és az általános emberi alapösztönök kiélési vágya, valamint a jellegzetesen emberi, szellemi - kulturális és anyagi - technikai megvalósítások iránti vágya és igénye mellett, a képzeletvilágát és így egész sorsát is, háttérből az anyai ági őseitől öröklött negatív szellemi - spirituális determinációk határozzák meg, befolyásolják és irányítják. És ezt anélkül, hogy az egyén erről tudna. Az anya ugyanis a lét-alap, de a folytonosság alapmátrixa is, és nem csak biológiailag, hanem spirituálisan is. Ezt abból az egyszerű tényből is kikövetkeztethetünk, hogy miközben az egyediséget, az egyedi jellegzetességeket adó férfiivarsejtek folyamatosan kicserélődnek, azok a női petesejtek, amelyek a biológiai eredetünket adják és az alap-genetikai struktúránkat meghatározzák, amellett, hogy százszor olyan nagyok és összetettek, mint a változó felépítésű ivarsejtek, már azelőtt kialakulnak és véglegesen készen állnak az édesanyáink petefészkében (nagyanyáink méhében), mielőtt ők megszületnének. Magyarán: nem csak, hogy az anyáink szervezetében és aurájában (spirituális struktúrájában), nem csak, hogy az anyánk érzelem, gondolat és képzelet-világa által közvetlenül befolyásoltan alakultunk ki kilenc hónapon át embrió-magból megszületni képes emberkévé. Hanem minderre ráadásként, ahhoz a női őssejthez, amely az anyánk petefészkében várt a megtermékenyítésre anyánknak a megszületése óta, és amit az apánknak az éppen „aktuális” ivarsejtje később megtermékenyít, a nagyanyánk szervezete szállította az alapanyagot. Vagyis: ez, a létünk alapját képező petesejt az anyai nagyanyánk aurájának – spirituális struktúrájának: tudattalan érzelmeinek, gondolatainak és képzelgéseinek a kauzális bélyegét viseli magán.
Ez előtt a cáfolhatatlan és letagadhatatlan, materiális tény előtt nem lehet mást tenni, mint a férfiúi és apai hiúságunkat visszafogva, fejet hajtani és belőle a megfelelő metafizikai következtetéseket levonni („Ami fent van, ugyanaz mint ami lent van és ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.”).
Mindemellett és ezekkel együtt, azt is kell tudni, hogy nem csak képességeket és tehetségeket öröklünk a szüleinktől (És amint láttuk, kb. 75 - 80 százalékban az anyai ági ős-szüleinktől, hanem az emberi mivoltunkkal járó, jellegzetes ember-életi rendeltetési feladatokat, ún. kauzális örökségeket is, amelyek viszont az általános jellegük mellett, magukban hordozzák azokat a sajátos bélyegeket is, amelyek az anyai ági ősanyáink személyi karakterére és sors-jellegére (egyéni és családi sorsára) voltak jellemzőek.
Azt, hogy ez mit is jelent valójában, illetve hogy miképpen jönnek létre ezek a sajátos szellemi csomagok, és miképpen történik az utódokra való (önkéntelen és öntudatlan) átörökítésük, részletesen kifejtettem a Spirituális memória c. tanulmányomban. Ezen a helyen azt kell megértenünk, hogy ezen a szülői - anyai örökségen keresztül végül is, kapcsolatban állunk az egyetemes teremtés ős-okával, funkciójával és rendeltetésével.
Annak érdekében tehát, hogy megértsük az anyai ági ősöktől öröklött, rejtett (Karmikus) spirituális programok jellegét, előbb meg kell értenünk a teremtés ős-okából eredő, igazi és általános emberi rendeltetésünk jellegét, vagyis az életünk kauzális okát és funkcióját, amely ok és funkció azonos az egyetemes teremtés okával és funkciójával: rendeltetésével. Az embernek tehát elsősorban azt kell tudomásul vennie, hogy bármilyen érdekes és izgalmas csodalény is lenne ő mint személy, hogy bármilyen rendkívüli elgondolásai lennének és saját személyével és az élete értelmével kapcsolatosan, hogy bármilyen, csak egyedül rá jellemző, rendkívüli individuális képességekkel és tehetségekkel is rendelkezne, – a megfelelő arányok szintjén persze, de – az ő létének és életének is ugyanaz az alapvető lényegi lét-rendeltetése és funkciója, mint az egész létnek (a Teremtésnek) és mint a legegyszerűbb lénynek: a minél tökéletesebb kiegyenlítődés, vagyis a benne és általa (is) megnyilvánuló léterőknek, az egymással kiegyenlített harmonikus egységének a megvalósítása és ez által, a környezetével való harmonikus egység megvalósítása. Ez az egyetemes megváltás. Ezt szolgálja az egész teremtés a teremtői ősideáktól, a fizikai létformákig és a legegyszerűbb szerves létformáktól az emberig.
Azt, hogy miért van ez így, vagyis ahhoz, hogy megérthessük az életünk értelmét, okát és célját is megadó egyetemes létezés logikáját, elsősorban a teremtés ős-okát kell megértenünk és ezt nem csak elvont teremtéstani elméletek elsajátítása útján érhetjük el, hanem az által is, hogy a teremtés hajszálereinél álló negatív őserőnek, a Lilith-nek a szédítő hatásait a személyi életünkben is felfedjük.
Talán visszatetsző és bizarr, de az egyetemes lét-teremtésnek is ugyanaz az oka, mint a szerelmi-szexuális kapcsolatok zavarának, a szerelmi válságoknak és a házastársi - élettársi hűtlenkedésnek, a válásoknak, vagy éppenséggel az elme-zavaroknak és általában, mindenféle zavarnak. Attól függetlenül pl., hogy a kívülállók, vagy az érintett partnerek milyen érzelmi, környezeti - társadalmi, vagy éppenséggel anyagi okokkal indokolják és magyarázzák, hogy ők miben vélik felfedezni a párkapcsolati válság, illetve a váláshoz vezető krízises helyzet (a konfliktusok) okát, úgy is az igazi végső ok, az Isteni létállapot zavartalansága megőrzését biztosító, Lilith nevű védekezési (zavar-mentesítési) szellemi folyamatban – spirituális jelenségben – található. Hiába, hogy egy szerelmi - párkapcsolati a válságnak, vagy válásnak pl. az oka egy, az adott kapcsolatot megbontani képes, harmadik személyhez fűződő, „ellenállhatatlan” szerelem a számunkra „nyilvánvalónak” tetsző (látszó…) oka, mert az igazi tulajdonképpeni ős-ok, nem más mint, az asztrológiából és a keresztény misztikából is, Lilit-ként ismert, isteni zavartalanságot biztosítani hivatott, szellemi jelenségben kell keresnünk. És ugyanebben kell keresnünk, mindenféle, emberi lelki és szellemi egység-bomlásnak az okát. Ebben a példában tehát: a szerelmi válságok és a párkapcsolati válások igazi okát.
A Lilith tehát az abszolút ős-teremtést (Az Isten-teremtést) követő, második (Isteni) teremtés előtti szellemi jelenség: Az első (Abszolút) teremtésnek, ami állandóan és folyamatosan történik (folyik), az ős-oka nem más, mint az Abszolút Létboldogságnak a sóvárgása egy, az abszolút létállapottól különböző, attól eltérő, úgymond teremtési – teremtői állapotra. Egy ős-sóvárgás valamilyen más állapotban levésre, mind amilyen az abszolút (határtalan) ősi boldogság-állapot. Sóvárgás az abszolút boldogságtól eltérő, más (Teremtői) élményre - élményekre, mint amilyen a statikus (Mozdulatlan, nem teremtő, nem dinamikus) abszolút állapotban, ab ovo, öröktől fogva és határtalanul adott. A Lilith tehát, a nem aktív - statikus Abszolútum ősvágya az abszolút állapoton kívüli, az abszolúttól eltérő dinamikus Teremtői állapotra: Ő a sejtelemes, nem indokolt de nem is indokolatlan, ősi sóvárgás valami határozatlan és homályos „más-állapotra”, mint ami az abszolút állapot, vagyis, a mi esetünkben: mindig valami másra, mint ami van.
Ezért a Lilith a mindenkiben létező, mindig valami másra, az adottól eltérő állapotra, élményre és helyzetre való vágyakozás is, mindamellett, hogy az emberi tudattalan képzeletvilágban létezik három, vagy négy, és egyes esetekben öt, a mi asztrológusi megnevezésünkben, ún. „konstelláció” szerinti, határozottabb és konkrétabb karaktere, egyéni jellegzetessége, színezete is! (A konstelláció fogalom alatt nem csillagképeket értünk, hanem az ún. „Isteni kauzális idearendszerben” létező, egymással organikus együttműködési kapcsolatban levő és egymással mindig – tehát folyamatosan - kiegyenlítődő, jellegzetes spirituális – információs erőtereket.) – De soha nem kell elfelejtenünk, hogy őseredetileg, a Lilith a másállapotra, más helyzetre, az új és más élményre való örök és öncélú sóvár szomjazás. A Lilit tehát az első és soha el nem múló vágy, az első csillapíthatatlan abszolút kívánság olyan élményre és tapasztalatra, ami nem adott. A Lilith tehát eredetileg az Abszolútumban állandóan jelenlevő, soha ki nem elégülő és ki nem egyenlítődő, mindig az adottól eltérő élményre – élményekre való sóvárgás, mindig és állandóan valami mást kívánó, mást kereső, önkéntelen és öntudatlan, Isteni és Egyetemes őssóvárgás, vagyis, végső soron, a Lilith egy negatív (mivel, hogy abszolút állapotot elhagyni vágyó) teremtői őserő. Ám ugyanakkor nem a Lilith-nek ez, az első formája az, ami a Teremtő Isteni állapotban, zavart és feszültséget (káoszt) keltene és eredményezne, amennyiben nem jönne létre, előzőleg az Abszolútumból kiáramló teremtői ősideákból létrejött Istenben a (többek között) az Isteni Zavartalanságot (A tökéletességet) biztosító Fokozódás és Polaritás Egyetemes Törvénye.
A Lilith által, a Lilith miatt kénytelen az Abszolútum magában - magából létrehozni és vibráció-csökkenéssel kiáramoltatni a mágikus – teremtő erejű teremtő ősképzeletet, illetve a teremtő ősképzelet által létrehozott mágikus idea-rendszereket és ezáltal dinamikussá: Teremtővé válik. Az első dinamikus mozzanat az Ős-Lilith sóvárgásnak az elfojtása, vagyis a másságra való sóvárgás visszaszorítása, ami viszont kudarcba fullad, mivel a Lilith abszolút belső erő, tehát a lényege szerint abszolút. Az ELFOJTÁS, A MEGSZÜNTETÉSRE VALÓ TÖREKVÉS eredménye tehát nem csak, hogy kudarc, hanem az abszolút haragot is kiváltja. Erről, a teremtés legalján levő, a teremtés előtti létállapotról, amely egyes, az árnyék-énjük (a karmikus egoizmusuk) által vezérelt személyek gyakran átélnek, a keresztény misztika tud és Isten Haragja nevű állapotnak, illetve „A Lélek sötét éjszakájának” nevezi. (Keresztes Szent János, Jakob Böhme és Hamvas Béla. Lásd utóbbinak a Titkos jegyzőkönyv és Egy csepp a kárhozatból, Patmosz III, és Az ősök nagy csarnoka c. műveit.) Ennek, a MEGSZÜNTETHETETLEN(!), rettentő ősállapotoknak: a kauzális káosznak, amely terjedő, negatív őserejével veszélyezteti az abszolút létet, valamint az Abszolútumnak a saját maga (A Lilith-sóvárgása) ellen irányuló ősharagnak az ellensúlyozására és kiegyenlítése érdekében is: megszületik és így jön létre a mágikus – teremtő erejű Egyetemes Isteni Képzelet. Ez válik aztán Tudatos Teremtő Istenné, az által, hogy megértvén a Lilith belső, abszolút okát, átvilágítja önmagát és az elfojtás átváltozik abszolút Világossággá. A rettenetes harag viszont, átváltozik áldozattá: odaadássá, Szeretetté.
Így menti meg először a Létet az Abszolútum, azáltal, hogy Teremtővé: Fényt áramoltató kauzális Világossággá és Egységet őrző, egységet fenn tartó Szeretetté, éber kiáradássá, odaadássá, termékeny melegséggé változik. És így, e kettősségben a teremtésben egyszerre megosztja és megsokszorozza, majd újra egyesülvén, kiegyenlíti önmagát. A teremtésben ugyanis lehetővé válik a Lilith által keltett feszültségek és egymás ellen irányuló abszolút (teremtőivé változtatott) erők kiegyenlítése és így, az őshagyomány által, Ős- Lilith-nek nevezett sóvárgás által megbontott egység helyreállítása, az Abszolútumból kiáramló, de az Istenbe integrálódni képtelen teremtő ősideák egy részének megmentése, megváltása, - megváltódása.
A Lilith tehát nem a teremtés oka, mivel a teremtés oka, célja és rendeltetése a megváltás, vagyis a Lilith által megzavart és megszakított abszolút egységnek a helyreállítása. A Lilith tehát nem a teremtés igazi oka, hanem a Lilith által kiprovokált őskáosznak a részbeni semlegesítése, illetve a káoszba kerülő, teremtő erejű (mágikus) abszolút ősideák egy részének a visszaszerzése és tudatos re-integrációja (megváltása) és ez által a folyamatos megváltódás megvalósítása a cél. Vagyis a rend és a nyugalom, illetve az egység helyreállítása a teremtés eredeti oka, célja és rendeltetése, de, mivel eredetileg ő, a Lilith-jelenség bontja meg az egységet, nevezhető a Lilith a megváltást szükségessé tevő, azt kiprovokáló - kiváltó ős-oknak, és így, ezáltal, ő a teremtést 'kiprovokáló", örök és változatlan negatív teremtési és megváltási ős-ok is egyben.
Végső soron, az ősi másságra való sóvárgás (Feminin), illetve a tökéletességre való törekvés (Maszkulin) jelensége, nem ad kielégítő választ arra, hogy amennyiben jól meg van magában, vagyis a maga boldogságában az Isten, miért teremtette ezt a szenvedés-teli világot? MIÉRT KÉNYSZERÜLT ERRE? – Mert rá kényszerült, mert pl. másképp miért jött volna létre belőle a káosz? Nos, a magyarázat abban van, hogy az ősi Brahmanból (az abszolútumból - Boldogságból) folyamatosan tovább kiáramló teremtő ősidea-egységek némelyike, tehát közülük csak egyesek, nem tudnak beékelődni, és ezért zavart okoznak a már létező Istennek a korábban már egységbe rendeződött, organikus testébe („Szívébe- elméjébe - veséjébe”, stb. :) ). Vagyis: abba amit mi maszkulin és feminin princípiumoknak nevezünk, vagy azokba, amit az alkímia a négy ősi alapelemnek nevez (levegő, tűz, víz és föld), vagy abba – oda, amit az asztrológia a tíz teremtő őserőnek nevez és hozza rendeli – Nem véletlenül! – a naprendszer bolygóihoz. A kunszt tehát, hogy az Isten - Brahma, hogyan oldja meg ezt a számára részleges, de számunkra univerzális jelentőségű, nem megfelelési kérdést. – A magyarázatot megtaláltam a Fokozás és a Polaritás törvényében, amely az egységes és organikus Isteni struktúrába beilleszkedni képtelen, de az abszolút létből keletkező és onnan folyamatosan kiáramló újabb és újabb mágikus ideákat, fel fokozza és át alakítja a saját ellentétükké, annak érdekében, hogy ez által véglegesen képtelenekké váljanak a be illeszkedésre, tehát azért, hogy Istenbe ne kerüljön ne semmi, ami akárcsak egy keveset is, zavaró elem lehet, és zavaró helyzeteket hozhatna létre.
A Lilith tehát ki kényszeríti Istenből a megváltás folyamatának a szükségét, mivel, az Isteni zavartalanság védelmében és fenntartásában – őrzésében, folyamatosan létrehozza, gazdagítja és növeli az őskáoszt. Ez a Lilith-jelenség már a Teremtő Istenben, vagyis a Tudatos Teremtő imaginációs folyamatokban megy végben, amint fentebb írtam: az Isteni Lét zavartalanságának (Hibásan megnevezve: tökéletességnek) a megtartása- és fenntartása érdekében történik. Az abszolútumból ugyanis, folyamatosan és végeérhetetlenül – állandóan! – eredő, mágikus - teremtői képzetek, teremtői idea-struktúrák közül némelyek ugyanis, nem egyeznek a már korábban kiáramlott és időközben az Isteni idea-rendszernek az egymással organikus együttműködési és kiegyenlítődési viszonyban álló és ezért az. ún. Istennek a szerves létállapottá vált, egységes struktúrájával. Ezért, ezek a teremtői mágikus erővel rendelkező, de a szerves egységgé vált Isten misztikus testének az egységes tulajdonságaival nem egyező ész be ékelődni képtelen új (abszolút!) ősideák, képtelenek teljesen (tökéletesen…) beilleszkedni a korábban már organikus egységgé szervesült isteni képzelet- és intelligencia struktúrákba. Ezért, annak érdekében, hogy ezek az Istenbe-illeszkedésre, azzal szerves egységesülésre képtelen, abszolút idea-egységek ne okozhassanak még csak egy picinyke zavart sem az Isteni létben, az abszolútumban létező egyetemes (Isteni) törvények közül, a Fokozás és a Polaritás törvénye, félre ismerhetetlenné teszi őket. Teszi ezt úgy, hogy felerősíti – fel fokozza – ezeknek az abszolútumból ki áramló, új mágikus idea-egységeknek a hatóerejét és átváltoztatja őket lényegük szerint, a saját ellentétükké.
Ezáltal viszont teljesen és véglegesen lehetetlenné válik az Isten Idea Testébe való integrációjuk, és önmaguk felerősödött ellentéteként alacsonyabb (teremtésre és együttműködésre – integrációra képtelen) vibrációs állapotba kerülve, az Őskáoszba kerülnek, az Őskáoszt „gazdagítják” és növelik.
Az őskáosz létrejöttének és a káosz-csökkentés szükségének (A megváltásnak) a biztos megértése érdekében, ismételjük meg röviden a fentieket: A Lilith tehát az a számunkra negatívan ható, de az Isteni lét zavartalansága megőrzése miatt szükséges ősjelenség, amely folytonosan kiveti Isten misztikus testéből az abba beilleszkedni képtelen abszolút teremtő ősideákat. Azokat az új, abszolút teremtő ideákat, amelyek az Isteni lét egységét megbontanák. Ezeket az isteni egységet veszélyeztető, abszolút teremtői képzet- részeket a Fokozás és a polaritás egyetemes törvénye arra készteti, hogy alacsonyabb fokú rezgési állapotba kerüljenek és önmaguknak a felfokozott ellentétévé válva, kaotikus állapotba kerüljenek, káosszá változzanak. A káosz viszont egyre nagyobbá válik és ez a káosz-okozó Lilith őserő, amely az Isteni zavarhatatlanság szüksége hoz létre, nem megszüntethető, hiszen abszolút szükségszerű. De a spirituális (ideális) káosz növekvése – mivel hogy a káosz, az abszolút létből eredő, teremtő erejű, mágikus ősideákat tartalmaz – azzal fenyegeti az Isteni létet, hogy annak bizonyos részeit, ugyancsak káosszá alakítsa a hatás-visszahatás egyetemes törvénye alapján. Az Isteni létet tehát, folyamatosan az a veszély fenyegeti emiatt hogy a sóvár kábulat idea világ, ez a homályos feszültség és zűrzavar, pörgő szédület, sötét örvénylés vele együtt, „megrontsa” és elnyelje az egész egyetemes létet.
Annak érdekében tehát, hogy az Isten ebből az őskáoszból visszaszerezzen a Lilith ősjelensége által a saját ellentétükké vált és a Káoszba taszított értékes ősideákat, vibráció-csökkentéssel létre hozza az alacsonyabb szintű létállapotokat (létszférákat, ún. dimenziókat) el egészen az energia-állapotig, majd az abból keletkező, ún. anyagi világig, a fizikai létig. Az anyagi világ tehát nem a létezésnek a „csúcsa”, amely létre hozza a szellemi világot és az emberi intelligenciát, hanem éppen fordítva: az anyagi világ a szellemi létnek egy végső állapota – stádiuma – amelynél nem létezik alacsonyabb frekvenciájú létállapot. Az ún. pokoli lét tehát nem „valahol” az anyagi világ alatt, vagy az anyagban létezik, ahogy a misztikusok és a vallások állítják, hanem jóval fölötte, éspedig éppen, az Őskáoszt képező, spirituális ideavilágban!
Az anyagi létre éppen, hogy azért van szükség, mert az anyagi állapot két igen fontos – SZAKRÁLIS! – tulajdonsággal rendelkezik: 1) a szellemi világból eredő információk rögzítésének - raktározásának –, tehát a memória tulajdonságával (képességével). Erre alapul nem csak az informatika tudománya, de maga az emberi értelem is, mivel memória nélkül, az nem is létezhetne, nem, hogy még működhessen is. Valamint: 2) Nem csak az anyagi formának, de mindenféle anyagi – fizikai jelenségnek a segítségével való konkrét és határozott információ-közlési és közvetítési lehetőségével. Az anyagnak ez a két tulajdonsága – képessége, nem található meg a többi dimenzióban, amely létállapotok úgymond képlékenyek, tehát instabilak és, ahol minden folyamatosan átváltozik és átalakul egyik állapot és jelenség a másikba. És az anyagnak ez a két szakrális tulajdonságára a Karma-oldás, illetve az Őskáoszból való mágikus teremtő – ideák egy részének a visszaszerzésére van szükség! Ez a visszaszerzési folyamat éppen, hogy az emberen keresztül és általa – tehát mi-rajtunk és általunk – történik meg és megy végbe! Mi vagyunk a megváltás szolgái, ügynökei, segédei és megtestesítői! Hogyan? Úgy, hogy Isten ún. isteni magokat, vagy ismertebb misztikus – vallásos néven: isteni szikrákat, spirituális emberi struktúrákat bocsát ki magából, amelyek kinyúlván (figyelem: nem kiszakadván!) belőle és behatolnak a Káosz világába, ahol az isteni hiány-logika szerint, magukhoz vonzanak és magukba olvasztanak bizonyos kaotikus ősideákat. Majd ezek segítségével csökkentve a vibrációs állapotukat, ezek a karmával terhelt magok (magunk…), tovább nyúlnak és leereszkednek a mentális (gondolati – fogalmi - értelmi) létbe, onnan az asztrális (érzelmi) létbe és onnan az energia (éteri) létbe. Ezek az emberi kauzális struktúrákat is tartalmazó isteni nyúlványok, az éteri energiákat úgy irányítják, hogy a már létező, és fogamzásgátlót nem használó, szeretkező – kiegyenlítődő emberpárok női petesejt és férfi ivarsejt párjai egységesülése által megtestesülhessenek a korábban létrejött sejtosztódás biológiai jelensége által, embernek fejlődni képes, magzatok formájában. Ezek a magzatok tehát, isteni – kauzális alapjukban és több dimenziós szellemi struktúrájuk által magukban tartalmazzák az őket létrehozó és fenntartó isteni magjuk mellett, azokat a spirituális káoszban (pokolban) magukhoz vonzott és magukba ékelt zavaros ősideákat is, amelyekkel a rezonancia törvénye alapján találkoztak a Káoszban. Ezek a Káoszban belénk ékelődött szellemi részeink képezik tehát az ún. karmánkat, vagyis azokat a negatív (zavaros, egymásnak ellentmondó és egymással ellentétes) spirituális részünket (részeinket), amelyet (amelyeket) az anyagi tükröződés, tehát: szembesülés – szembesítés segítségével, illetve a gondolkozásunk: értelmünk és észlelésünk segítségével, fel kell és be kell ismernünk, majd a karmánknak megfelelő negatív tulajdonságainknak megfelelő pozitív képességek megszerzése segítségével fel kell oldanunk. Vagyis az ily módon „velünk született” negatív tulajdonságoknak a pozitív tulajdonságokká és képességekké alakítása segítségével a teljes szellemi struktúránkat is, átalakítjuk önmagunkon belül, egyre harmonikusabb, tehát kiegyenlítettebb spirituális egységekké, az Istenbe reintegrálódni képes, és az eredeti magunknál gazdagabb, mivel a káoszból magára szedett és azokat egymással kiegyenlített, egymással együttműködővé tett spirituális ideákkal kibővített, „meggazdagodott” új magokká! Ezt az istenbe reintegrálódni képes, és az átalakított ősideákkal kibővült, tehát „meggazdagodott” új szellemi állapotunkat nevezzük megváltásnak, és az így megváltott magunkat megváltott személyeknek. Mint Istennek a megváltásra vonatkozó első Ideája (- Ádám Kadmon) megtestesülése, az ember, születésétől fogva, alaptermészetében, elsődleges tulajdonságként magában hordja a Lilit gyűjtőnéven ismert ősjelenséget. Ez a bennünk is jelenlevő őssóvárgás az elsődleges és rejtett oka minden szerelmi, illetve párkapcsolati krízisnek. „Létezik itt valami mindennél erősebb szomjúság, amit soha senki nem itatott meg.” (Pilinszky János)
Mózes azt írja a Teremtés Könyvében, hogy mielőtt az Úr Ádámnak megteremtette volna Évát, Ádám a Lilith - tel élt (él!) a paradicsomban. Ezt úgy kell értenünk, hogy a Paradicsomi állapotban (-a paradicsomról tudjuk, hogy a Teremtőnek a Teremtés előtti állapota és nem egy földrajzi hely!), Isten első ideája: Adam Kadmon már egy másfajta megnyilatkozásra, egy más állapotnak a megteremtésére (az egység szétválásához és a létezés megsokszorozódáshoz vezető) sóvárgást hordoz magában. Ezt, az Isten első ideáját létrehívó ős-sóvárgást az asztrológiában is Lilith-nek nevezzük, de van neki egy másik elnevezése is: a Fekete Hold, ami arra utal, hogy a Lilith a Holdnak (A teremtő őserőnek) a terméketlen, foganás, illetve megtermékenyülés és teremtés nélküli, steril mása, és ez éppen a Lilith által létrehozott negatív ős állapotnak az örökösen megmaradó („újraszülető”), kielégülés és kiegyenlítődés előtti (és kiegyenlítődés és kielégülés nélküli) tulajdonságát fejezi ki.
Ez, a Lilith által megtestesített ősi hiány-állapot (hiány-információ), a teremtés aktusát kikényszerítő (kiprovokáló), de azt nem véghez vivő, soha be nem teljesítő, öncélú és szüntelen másra és másságra való vágyakozás, az öncélú egyetemes sóvárgás negatív ősereje. A Lilith tehát az az indokolatlan, forma és cél nélküli negatív őserő, ami az Abszolútum egységét megbontja és a megbontott egység részeinek egy hányadát arra készteti, hogy kilépjen önmagából és káosszá változzék. A káosz viszont egyre nagyobbá válik és ez a káosz-okozó Lilith őserő, ami kiirthatatlan, hiszen abszolút erő, azzal fenyegeti az abszolút létet, hogy az egészet káosszá alakítja, hogy ez a sóvár kábulat, ez a homályos feszültség és zűrzavar, a pörgő szédület, a sötét örvénylés elnyeli az egész létet.
(A Lilith fizikai - kozmikus megfelelője az a jelenség, amit az asztronómiában fekete lyuknak neveztek el.) Ezért és ez által, annak érdekében, hogy ne változzon káosszá a lét-mindenség, szükségessé válik egy olyan folyamat, amely mindezt ellensúlyozza, a kaotikussá vált erőket különválasztja, meghatározza, és egymással újra kiegyenlíti és ez a folyamat a TEREMTÉS. Úgy is mondhatni tehát, hogy a Lilith az a negatív őserő, amely abszolútumból kikényszeríti Megváltást lehetővé tevő Teremtést. Mindaz tehát ami a teremtésben és a teremtés által történik, ami a Lilith által ki kényszerített létállapotokban: a teremtési folyamatokban, valamint a Teremtő és a Teremtés közötti kiegyenlítődésben – keletkezik, az a Lilith által megbontott egységet (harmóniát) hivatott helyreállítani. A Lilith provokálja ki tehát az Ádám Kádmont, az Abszolútum első ősideáját: a Teremtést kiváltó egyetemes és első szellemi ős-okot.
A Teremtés, ami által az Abszolútum Teremtővé válik és a Lét, Teremtőre és Teremtésre bomlik, valójában azért történik, hogy ellensúlyozza az abszolútumban a Lilith által okozott vibrációkat és később a vibráció-csökkenést, az abszolút zavart (a káoszt) és abszolút feszültséget (a kauzális ősrobbanást). Mondhatni tehát, hogy az egész teremtés, az összes dimenzióival és létezési formáival, el egészen a Teremtés határállapotában létrejött anyagi - fizikai állapotig és természeti és létdimenzióig, a Lilith által okozott zavaroknak és feszültségeknek a kiegyenlítése - kiegyenlítődése érdekében jön létre.
És amit ennél a résznél igen fontos megjegyezni: a fizikai állapot idea-megvalósulási formái között, ahol az őserők közötti konfrontációk egyértelműek és határozottak, ott tehát, ahol az összetévesztési lehetőségek a legkisebbek, a kiegyenlítődési lehetőségek a legnagyobbak. Azért mondják a misztikusok, hogy a földi élet a karma-törlesztési lehetőségek legjobb helye. Ezért szent a föld, ezért nem kellene az embernek az öncélú Lilith-játszmákat tovább folyatva és azokat felfokozva, a nagyobb élvezeti lehetőségek mesterséges létrehozása és az öncélú élvezet-okozó anyagok és termékek gyártási hajszája közben, a föld élővilágát és a természeti ökoszisztémákat összezavarni: beszennyezni olyan anyagokkal, amelyek nem természetes módon alakultak ki, nem természetes folyamatok következményeként jöttek létre. Minél inkább elvakulunk a természetellenes eszközök használata, táplálékok fogyasztása és létformák gyakorlása miatt, annál kevesebb a lehetőségünk a belső és külső kiegyenlítettségi állapot: a megváltódás, az egyetemes egybe- integrálódás elérésére.
Mert minden misztikus és vallásos Isten- és embertan, minden teológiai, teozófiai, antropozófiai és erkölcsfilozófiai elmélet ellenére – az ember életének nincs végső soron más (metafizikailag követhető és értelmezhető) célja és értelme, mind az, hogy a szabad akarata, vagyis a személyi önállósága elnyerése után (a személyi tudatosodása után), az életfeladatai beteljesítése közben megszerezhető kiegyenlítődési képességei által, mentesítse önmagát (és környezetét) a Lilith által okozott zavart szellemi, lelki és testi állapotoktól. Vagyis az, hogy a saját személyében és környezetével kiegyenlítse az ő személye létesülését is szükségessé tevő, és így a személyében is hordozott Lilith jelegű késztetések által okozott lét-feszültségeket. Azt, hogy milyen életfeladatok felvállalása révén, milyen tudatosan vállalt személyi tapasztalatok árán jut el ahhoz a belátási készséghez – arany öntudathoz: bölcsességhez – amely segítségével önmagában (és környezetében) a Lilith okozta tudati és érzékelési - érzési zavarokat megszüntetheti és a belső feszültségeit kiegyenlítheti (és ezáltal a Lilith által ugyancsak állandóan zavart és felkavart külvilághoz való viszonyát, amennyiben ez rajta múlik: harmonizálhatja), részben kiolvashatjuk mindenkinek a személyi horoszkópja (asztrogrammja) által megjelenített spirituális fejlődési sors-programból. Persze, csak amennyiben nem jóslásokra (könnyítési lehetőségekkel való áltatásra és ijesztgetésre) használjuk az asztrológia őstudományát. Minden horoszkópban van egy Lilith ugyanis, amelynek az asztrológiai helyzetéből és a bolygókkal alkotott fényszögeiből ki lehet olvasni azt, hogy az illető személyben hol van a kábulatra, az önámításra való hajlam elrejtve, vagyis az, hogy ki milyen jellegű és milyen színezetű koncepciók (eszmék és rögeszmék) szerint szédíti magát és vezeti félre a környezetét, anélkül, hogy azt ő, spirituális tudatosítás nélkül észrevenné. Szélsőségesen durva fényszögelés esetén, hogy milyen jellegű (színezetű) kauzális szédület, kábulat és esetleg feloldhatatlannak tűnő örvénylések forgatagában és fogságában vergődik a lelke, milyen, az anyai ági ősöktől öröklött mentális, érzelmi, vagy szexuális devianciák szerint álmodik és képzeleg önkéntelenül és öntudatlanul, vagy éppenséggel tudatosan.
Az ember személyében a Lilith (a „személyes” Lilith tehát) az ős teremtés által elindított feszültség-oldási és kiegyenlítődési („fejlődési”) folyamatokkal ellentétes, önkéntelen és öntudatlan „bűnbeesésre” serkentő, negatív („ördögi”) erőként jelentkezik. Ez az izgatóan érdekes és mindig új, pikáns, vagy finom izgalmakat biztosító élményekre, a rafináltan finom és „édes, vagy a durva feszültségek” és kábulatok élményére és állapotára (pl. a csalás, az átverés állapotának a bódító izgalmára, vagy éppenséggel a megalázás lehetőségének -élményének a lelki izgalmára) serkentő önkéntelen és öntudatlan sóvárgás „ellenállhatatlanul kísértő” őserőnek a jelentkezése ez bennünk. Ez, az adottól eltérő más-élményre és másállapotra való sóvárgás megszámlálhatatlanul különböző formákban – különféle vágyakban – jelentkezik, a személyi struktúránk, illetve az anyai ági ősszülőktől örökölt személyi karmánk (megismerendő, kibontandó, feloldandó és meghaladandó negatív spirituális programok) függvényében. A személyi horoszkópban a Lilith arra utal, hogy az illető személy üknagyanyáig visszamenő anyai ági ősei milyen feszültség okozó, személyes (többnyire szexuális) sóvárgásokat szorítottak és rejtettek mélyen a tudatuk alá.
Ezeknek a személyi tudattalan szférának (aurának) a mélyrétegeibe rejtett sóvárgásoknak és negatív (általában mélyen rejtetten agresszív) érzéseknek az indító oka többnyire szexuális jellegű, mivel az „édes izgalmat” jelentő másállapotot többnyire az ismert állapotoktól eltérő, az adott lehetőségeken kívüli, a szokásostól eltérő szexuális aktusok (élmények) közben éljük meg. A „más”, az érdekes, a „megrázó” és/vagy/ az „új” élményre - érzésre - állapotra való önkéntelen és öntudatlan (egyesek számára: csillapíthatatlan) sóvárgás elsődleges jelentkezési formája tehát a szexuális élményekhez kötődik, hiszen a más nemű személyekkel való (szexuális) egyesülés élménye az ami a természetes másságot jelentheti a számunkra. A vadul fényszögelt Lilith esetében fordul vissza ez a másra-való sóvárgás az azonos neműekkel való közösülésre való sóvárgásra, de ez már bonyolultabb és ritka helyzet. Egyesek nem annyira karmikus és genetikai beállítódásból, mint inkább lelki kényelemből, vagy anyagi érdekből választják ezt, az azonos nemhez való visszafordulás másságot, amit a liberális propaganda, politikai okokból kifolyólag természetesnek nevez. Jó, hogy ez is a Lilith-hez tartozik, de amennyiben ebbe bele bonyolódunk, elveszítjük a lényeg fonalát... A Lilith tehát a leginkább a szexuális aktus során létrejövő és átélhető „rendkívüli” szellemi, lelki és fizikai állapotok lehetőségeihez kapcsolódik (és mint ilyen, a szexuális perverzióknak ő az igazi ős-oka is), de ez nem azt jelenti, hogy a Lilith okozta sóvárgások csupán szexuális jellegűek. Ugyanezt a rendkívüli állapotot szomjazzák az agresszív személyek is, amikor provokatív viselkedésükkel, durva szavaikkal, igazi ok nélkül, de láthatóan „készakarva”, veszekedést, civakodást, verekedést, vagy lázadást provokálnak, vagy váltanak ki finom pszichológiai trükkök alkalmazásával a környezetükből. És persze, az alkohol, a nikotin vagy a kábítószerek által okozott rendkívüli (természet-ellenes) „másállapotok”-ra való sóvárgást is a Lilith okozza bennünk.
Az antropológiának és a genetikának a XX. század végéig és a XXI. század elejéig közzé egyértelművé vált és az egész világon közzétett, illetve bárki érdeklődő számára elérhetővé vált felfedezései után, sem a kereszténység, sem az iszlám, vagy a zsidó teológia dogmatikus kreacionista állításaival, sem az antropozófusoknak az ember ún. misztikus létesülésére vonatkozó fantáziadús elméleteivel, nincs amit kezdeni. A genetika tudományos-technikai műszereivel vizsgált és ellenőrzött antropológiai eredményei által is alátámasztott természettudományos fejlődéstan eredményeit és az etológia következtetéseit reálisaknak kell elfogadni. Ezt viszont, azzal a kitétellel és logikus fenntartással, hogy az egyetemes törvények természetének és működési mechanizmusának a beható megismerése – és személyes megtapasztalása után! –, a véletlenszerű genetikai mutációkban nem hiszünk, ahogy nem hiszünk azoknak a kozmikus (üstökös becsapódás), geológiai és klimatikus eseményeknek és környezeti változásoknak a véletlenszerűségében sem, amelyek a földi élőlények fejlődését kiváltó mutációkat eredményezik.
Persze, misztikus ezoterikus körökben manapság közhely, hogy nem létezik véletlen. De hát akkor mi az, ami a természettudomány által véletlenszerűnek ítélt eseményeket (katasztrófákat, geológiai és klimatikus változásokat) kiváltja?
Nos, ezek, a földi lényekben (növényekben és állatokban) genetikai és az emberben lelki és szellemi mutációkat okozó fizikai - természeti események, nem egy külső, objektív Istennek az ily módon történő (akarati) beavatkozása folytán jönnek létre, hanem az egyetemes törvények (ebben az esetben a fejlődés, a kiegyenlítődés, a ritmus és a ciklus, valamint a hatás és visszahatás törvénye), összhatásának a következménye. Ha ezt megértettük, azt sem nehéz elképzelni, hogy az egyetemes törvényeken, illetve azok fizikai, vegytani és később, a biológiai megnyilvánulásain és változásain (hatásain és visszahatásain) keresztül az Abszolút Ősszellem (teológusi kifejezéssel: az Isten) volt az, aki ezeket a geológiai és klimatikus változásokat eredményező eseményeket előidézve, lehetővé tette előbb az élet kialakulását, majd a az alacsonyrendű, primitív életformáknak az egyre összetettebb (felsőbbrendű) strukturálódását majd e struktúráknak a reprodukcióját. Később, e struktúráknak az egymástól való elkülönülését és individualizálódását, majd a különálló struktúrák szaporodási képessége kialakulását, saját egyéni struktúrájuk reprodukálási képességének a kialakulását. Így fejlesztette ki tehát az Abszolút Szellem lépésről lépésre évmilliárdok és évmilliók során át, kívülről a megfelelő körülményeket hozva létre, belülről az egyetemes mágia (a képzelőerő) erejével, majd az individuális tudat mágikus erejével és primitív, de hatékony intelligenciájával hatva, azokat a bonyolult biológiai szervezettel rendelkező állatokat, amelyekből végül is az a „teológiai” képességekkel rendelkező (mágikus képzelőerő és az elején primitív, de egyre összetettebbé váló misztikus intelligenciával rendelkező) lény, aki egyre inkább felölthette „az ő képét és hasonlatosságát”. Arról, hogy ez, az utóbbi metafizikai metafora mit is jelent a valóságban, részletesen írtam a betegségek szellemi okáról és az asztrológiai meghatározódásainkról, jellemzőinkről és a személyi horoszkópunkból kiolvasgató spirituális fejlődési programokról szóló tanulmányaimban.
Ebben a kontextusban tehát, számomra legalábbis, logikus és racionálisan értelmezett az etológia azon következtetése is, miszerint az állatok viselkedésében, ösztönös késztetéseiben fellelhető az ember belső – spirituális! – természete bizonyos vonatkozásainak az okai és így, a magyarázatai is. Így pl. az egyesek által kiirtandó emberi tulajdonságnak ítélt féltékenység is. Ezért például, a harcos szemléletű misztikusokkal és pszichológusokkal ellentétben, a féltékenység jelenségét én nagyon is értelmes, hasznos tulajdonságnak és főképpen, spirituális szempontból nagyon is indokolt lelki képességnek (!) találom. A féltékenység ugyanis, amint azt a neki megfelelő magyar kifejezésünk szótöve is jelzi, olyan félelmet jelez, ami valami, az egyén számára igen fontosnak az elvesztését lenne hivatott megelőzni. Az ember esetében, ennek a félelemnek, addig, amíg ez az érzés egészséges és indokolt az egyetemes spirituális evolúció és kiegyenlítődés (megváltódás) szempontjából, két különböző oka van, annak függvényében, hogy nő nemű-e, vagy hím nemű-e a személy, aki a féltékenységet átéli.
A nők esetében a dolog egyszerű és humanista – intellektuális logikával is könnyen megérthető: a nő mindig a család egységét és épségét és a családi fészket, az otthont, illetve az otthon területét, és persze a családja: utódai megélhetési lehetőségét félti jogosan, amikor a reális, vagy vélt vetélytárs megjelenik. A másik vonatkozása, illetve oka a féltékenységnek az, amikor az illető nő, vagy férfi, találkozik azzal az ellentétes nemű és a spirituális fejlődés útján elindult személlyel, aki által, akin keresztül neki megnyílik a lehetőség a páros és ezáltal a családos egységalkotásra, a közös egység és a kölcsönös áthatolás megvalósítására, vagyis az egymás fejlesztése és megváltása megvalósítására. De ezt a fontos lehetőséget, azt a karmikus provokáción alapuló életfeladat-megvalósítói perspektívát, egy másik, konkurenciának érzett, vagy képzelt ellentétes nemű személy veszélyezteti. Ebben a két esetben, tehát az egyetemes törvények és nem csak a konzervatív emberi erkölcsök szerint jogos és természetes a féltékenység. Más esetben nem, mivel mindössze az élvezet-féltésről, az öncélú boldogság-élményről való lemaradás lehetősége miatti félelemről, még szélsőségesebb és primitívebb megnyilvánulási formájában: egyszerű élvezeti irigységről (egoizmusról) lehet szó.
A férfi szenvedélyessége (féltékenysége) és annak a metafizikai alapjának a megértése kissé összetettebb és a teljesség érdekében ajánlatosnak tartom „A nyolcadik törvény, avagy az evolúció törvénye” c. tanulmányom elolvasását is, amit az Utódok, szülők és szeretők az asztrológia tükrében című könyvemben lehet elolvasni, és a http://kozmaszilard.hu honlapomon a Megváltás törvényei címre kattintva lehet letölteni. A férfiak féltékenysége metafizikai alapjainak a megértése érdekében, előbb az általuk megtestesíteni hivatott Fény princípiumnak a teremtésben és az egyetemes kiegyenlítődésben betöltött funkcióját és az ebből eredő metafizikai funkcióját kell megértenünk, amely teljesen eltér és különbözik a másik nagy ősprincípium, a nők által megtestesített Szeretet funkciójától és természetétől.
Miközben az Abszolútumból kiváló Feminin teremtési ősprincípium, a Szeretet egy az egyben, feltételek és rendszerezés nélkül, úgymond nyersen létrehívja és létre hozza az egyetemes ősszubsztanciát (az anyag spirituális elődjét) és azzal együtt az Abszolútumból kiárasztja az Abszolútum (mágikus – teremtő) energiáit, de ugyanakkor azt – éppen a szeretet erejével: az egység törvénye erejével! – vissza is kapcsolja folytonosan a teremtést (és a teremtményeket) az Abszolútumhoz, addig az Abszolútum másik első teremtői megnyilvánulása: a Maszkulin ősprincípium, a Fény, nem tesz mást, mint átvilágítja és ez által, folytonosan provokálja a Szeretetet a teremtésre, értelmezi tehát a szeretetet és ez által fejlődésre serkenti a teremtést (annak folyamatait és jelenségeit), illetve a teremtményeket.
Ezért például, attól függetlenül, hogy nő teszi-e azt, vagy férfi, a számolás mellett ( az aritmetikai, matematikai és aritmológiai műveletek végzése mellett) az írás is jellegzetesen Fény-művelet (attól függetlenül, hogy értelmes-e, vagy értelmetlen, zavaros írásról van-e szó?), mivel elsősorban információ-áramoltató, információ közvetítő és értelmező célja van. És a Szeretethez mindössze annyi köze van, hogy az adott írás, a tisztázó, avagy zavaró - homályosító jellegével, hosszú távon és lényegében segíti-e az Egység, vagyis a Szeretet megvalósulását, vagy zavarosságával, ellenséges, hárító szellemiségével inkább hátráltatja, megakadályozza annak a létrejöttét, illetve - a félrevezető, hamis információ áramoltatás esetében: az ámítás, áltatás és félrevezetés esetében, hamis egység megvalósítást eredményezi. Így válhat az emberi Szeretetből, a hamis fénnyel való átvilágítás következtében, a hamis fény közreműködésével gyűlölet és harag. És ez mindössze a hamis információ, a hamis fény, vagyis a hamis, vagy zavaros átvilágítások: értelmezések (alapműveletek) hatására! Ezért, amiként az alkímia mondja, nem szabad, illetve nem ajánlatos az alapelemeket összekeverni egymással. („Az elemek csak egymástól jól elkülönítve és a maguk individuális jellegében jól meghatározva és megnevezve egyesíthetők.” – Lásd: Hamvas Béla Tabula Smaragdina c. könyvének az alkímiáról szóló kis-esszéjében: A separatio művelete leírását.)
Az ősi (metafizikai) Szeretet tehát a minőségi feltételek és a rendezés, az elemzés, az értelmezés nélküli, feltartóztathatatlan (mágikus erejű) kiáradás és visszakapcsolás ősereje bennünk és az egész teremtésben (a létben) és egyben az egész teremtést létrehívó és egyben - egységen tartó ősszubsztancia is. Eközben a maszkulin ősprincípium: a Fény, a Szeretet ősszubsztanciáját provokáló - megtermékenyítő és azt határolt és egymástól különböző létegységekben - ideastruktúrákban, különválasztó, a szeretetet különálló lét-struktúrákba differenciáló (megkülönböztető, elkülönítő), „diverzifikáló” (sokszerűsítő és ezáltal újabb és újabb létformák létrejöttét serkentő) megtermékenyítő ős-erő. Ő a teremtést és a teremtmények sokszerűségét és egyre összetettebb (magasabb rendű) struktúrákba való rendeződését, valamint azoknak az egyre felsőbb rendű létegységekbe való rendeződését biztosítja. Mondhatni tehát, hogy a Fény ereje által változik a Szeretet entropikus ősi állapota többszerű és többértelmű, de jól és egyre jobban rendezett (strukturált) negentropikus állapotokká.

A Szeretet tehát a teremtés és a fejlődés szubsztanciális alapja (ősi kiáradó - kiárasztó ereje és ősszubsztanciája). Eközben a Fény viszont a teremtés és a fejlődés “motorja”: kiváltója, mozgatója és értelmezője. Az előbbi a Szeretet-bölcsesség (Szophia), a megtermékenyülés őshatalma, a második a Tapasztalati Ismeret, a megtermékenyítő őshatalom. Kell vigyázni, mert e nélkül, a lét gyökerében történő teremtési jelenségek és folyamatok megkülönböztetése és meghatározása nélkül, mindig nagy a zavarok keletkeznek a szellemtudományok területén és végső soron minden más zavar ehhez, az első megkülönböztetés hiányához vezethető vissza. Ezért, a valódi egység helyett folytonosan a hamis egység valósul meg az életünkben (sorsunkban) és a végül személyiségünkben is, aminek következtében a civilizációban ma semmi és senki nincs a rendeltetés szerinti helyén. És akkor csodálkozunk, hogy értelmi és érdemi kommunikáció helyett miért van annyi drámai konfliktus és magány, hogy az igazi szeretet helyett miért van pragmatizmussal vegyített érzelgősség, és végső soron a sima ügyintézést szolgáló udvariasság és társadalmi etika mögött, a mai ember tudattalanjának a legmélyebb rétegeibe rejtett nagy mennyiségű gyűlölet? (Az ugyanis, hogy a mai orvostudomány fejlettségi szintje mellett miért van még mindig annyi – sőt: egyre több! – beteg ember, nem csupán annak köszönhető, hogy rosszul táplálkozunk, illetve hogy táplálékainkból egyre inkább kivesznek az egészségfenntartásához szükséges természetes – természeti – alapanyagok, hanem annak is, hogy a civilizált ember tudattalanjában ott vannak ezek a társadalmi - közösségi etikai szabályok betartási mechanizmusa – feltételes reflexrendszere – alá jól lepréselt, csendes neheztelések és finom gyűlölködések halmazából keletkező negatív energiák.)
Bár azáltal, hogy a Szeretetet átvilágítja, a Fény a legalapvetőbb rendeltetését és funkcióját látja el, mégis, a természetben a Fénynek a Szeretetre gyakorolt hatása: benyomása, benyomulása felborítja, felzaklatja Szeretet nyugalmát. Az átvilágításhoz ugyanis szükséges a Fény minél teljesebb behatolása a Szeretetbe, a lassú, finom áramlásként növekvő spirituális, mentális, pszichikus és anyagi ősszubsztanciájába, ami nem minden esetben és nem mindig kellemes. Sőt: a természetben bőven is van rá példa, hogy majdhogynem szenvedést okozóan (pszichés szenvedést mindenképpen) fájdalmas a Maszkulin princípiumnak a feminin princípiumba való behatolása, benyomulása: a szeretet-egységek átvilágítása, értelmezése, megtermékenyítése. Erre a legjobb példa a szüzesség természetes úton történő, kissé fájdalmas és kellemetlen elvétele - elvesztése. De a bármennyire is fájdalmas lett légyen egy fénybehatolással (néha a megállapodott szeretet-helyzeteket, állapotokat feltörő, felkavaró kellemetlen behatolással) járó átvilágítás, ha szükséges a megtermékenyítés (Lásd: a harmadik egyetemes törvényt, a szükség és a bőség, illetve e kiegyenlítődés törvényét.), a fény-behatolásnak, illetve a benyomásnak - benyomulásnak meg kell történnie.
„... És ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.”, szoktuk idézni gyakran, csak az a baj, hogy a Jin jellegű misztikus fantazmagóriák és a Jang jellegű absztrakt spekulációk: az öncélú és elvont (talaj nélküli) gondolati, filozófiai rendszerek, nem azonosak a metafizikai realitással! Az ember által meg nem zavart állatfajoknál ezek a fájdalmat, illetve ellenállást, elhárítást keltő fénybehatolási folyamatok és az ellenállási reakciók, a maszkulin princípium képviselői által végül is legyőzött behatolás-elhárítási kísérletek, még egyértelműek. Ezért, ha a szellemi törvények síkján rendet akarunk teremteni az életünkben, sokkal célravezetőbb hinni az antropológiának, mint a kreacionista elveket valló vallásos teológiáknak, vagy az ember létrejöttét misztikus ködökbe burkoló, Rudolf Steiner-i antropozófiának. A genetika és az antropológiai genetika eddigi felfedezéseinek a tükrében ma már igen nagy fokú naivitás szükséges ahhoz, hogy ezeket a misztikus elméleteket elhiggyük, és ne lássuk be azt, hogy az ember igenis közös ősökre tekint vissza a majmokkal. De persze, nem véletlenszerű események és ez eseményeket követő genetikai mutációk közben vált a rokonainál intelligensebbé, mint ahogy azok az események se voltak véletlenszerűek, amelyek a többi faj kifejlődéséhez vezettek, hanem mindez az egyetemes törvények és főként a spirituális fejlődés törvényének a következménye. Saját természetünkből (ún. ösztöni késztetéseinkből) sokat megérthetünk, ha megvizsgáljuk azt, hogy miként működik a féltékenység őscsírája, azoknál a fajoknál, amelyek az emberi spirituális és genetikai struktúra kialakulásának az előzményeit az élet-ösztöneikben hordozzák.
A más fajoktól jól differenciált, azonos fajon belüli, legintelligensebb és legerősebb hímek, vagyis a legmagasabb rendű spirituális struktúrával rendelkező hímek – a legerősebbek, legjobb kondícióban levőek, a legerősebb szexuális ösztönökkel és a legjobb ösztönös megkülönböztetési képességekkel bíró hím egyedek – termékenyítik meg általában a Szeretetnek a fajon belüli megtestesítőit: a nőstényeket. Minél erősebb és sokszerűbb – minél felsőbbrendű – a spirituális struktúrának megfelelő egészsége és ereje van egy hímnek, annál több nősténynek és azok kicsinyeinek viseli a gondját (vezeti a csapatot) és annál több nőstényt termékenyít meg. Persze, vannak ettől eltérő „szokások” is az állatvilágban, mint pl. a monogámia, vagy a nőstény állatok által vezetett csapatok, ahol a vezér nőstények által „rendezett és gondozott” csapattól függetlenül élő szabadon csatangoló (szabad tapasztalatokat szerző) hím, vagy különböző hímek mindössze a párzás – a megtermékenyítés – időszakában jelennek meg, illetve csak ezt az időszakot töltik a csapat – falka – „társadalmában”. Minket viszont most a nagy általános természeti rend érdekel, az általános természeti modell, mivel a természeti folyamatok és törvények egy – az egyben leképezik és a fizikai – természeti világ határállapotában megtestesítik a spirituális teremtési folyamatokat és az egyetemes törvényeket.
Ugyanakkor a nagy általános természeti modell mellett, amelyben a hím arra törekszik, hogy minél több nőstényt megtermékenyítsen, vagyis, hogy a többi hímmel szemben erősebb spirituális struktúráját, az annak megfelelő genetikai kódrendszerrel minél több utódnak átadja, létezik a hímek eme egyedi megtermékenyítési (és kisajátítási!) törekvésével szembeni ellentétes törekvés is! A nőstény állatokban, akárcsak a nőkben, az ösztönök szintjén, éppen olyan erős az a késztetés, hogy minél többféle spirituális modellt megtestesítő genetikai kódrendszert magába fogadva, biztosítsák a lét és a teremtés sokszerűségét. De minket most, a megváltási logikát, ha leszűkítetten is, de jobban tükröző, monogámiában (párban) élő állatok érdekelnek, mivel az ember, spirituális rendeltetése szerint, monogám lény. És ez még akkor is igaz, ha éppen a fejlődés - a differenciálódás (különböződés) és a diverzifikáció (sokszerűség) fenntartása érdekében, a bigámiára és a poligámiára is igen hajlamos. Spirituális fejlődés szempontjából ugyanis, egy bizonyos öntudati állapot (színvonal) elérése után, mindenképp a monogámia kell, hogy jellemző legyen ránk, mivel páros egységet alkotni a lét összes dimenziója szintjén, csak egyetlen ellentétes nemű személlyel vagyunk képesek, hiszen egyszerre nem harmonizálódhatunk (képtelenek vagyunk egyszerre harmonizálódni) az összes dimenziók szintjén több, ellentétes nemű személlyel, mivel a kiegyenlítődés személyes aktus! Ezért a fejlett öntudattal (egyetemes én-tudattal) rendelkező személy számára már lelki és szellemi zavart okozó bonyodalmakat, és harmónia-gátló tényezőket, hordoz magában a bigámia, vagy a poligámia, annak ellenére, hogy éppen a Lilith hatására, tudatos-titokban, vagy öntudatlanul erre sóvárog mindenki, de persze egyoldalúan, vagyis úgy, hogy egyedül ő éljen poligámiában, vagy legalább egy kis bigámiában, de a kiválasztott párja semmiképpen nem.
Hiszen éppen a kiegyenlítődési képességeinek a kifejlődését akadályozza az emberben rejlő szexuális másságra sóvárgások kielégítése, vagyis azt, aminek az elérése és megvalósítása érdekében született, ami az ő élete célja és rendeltetése. Sajnos, ebben a törekvésében a tudósok egyáltalán nem segítik, mivel nem tudván a Lilithről, azt állítják és hirdetik, hogy a másságra valós sóvárgás, a mindig más ellentétes nemű partnerrel való szexuális közösülésre való vágyakozás jogos és természetes, nem más, mint az állati létből hozott poligámiára való természetes hajlam következménye. És ezt akkor, amikor a tudomány mutatta ki éppen, hogy nem minden állatfajra jellemző a poligámia! Az ember viszont igen rég óta kinőtte magát az állati létből és éppen azért, hogy személyesen, vagyis egyetlen egy más nemű személlyel valósítsa meg az egységes egészet: a Jin és a Jang egységét, a tökéletes kiegyenlítettséget tehát. Az ő esetében az adottól eltérő élményekre - állapotokra való sóvárgás legközelebbi tárgya a rajta kívüli, más nemű élőlényekkel, illetve személyekkel való „közösülésnek” a titokzatos élményére való vágyakozás öncélú és az egyén spirituális fejlődése irányával ellentétes. És még az sem lenne annyira zavaró, hogy erről a harmonikus állapotba kerülésnek (az egészségnek és a boldogságnak) az élményéről lemond időnként, mivel ez által még jót is tehet a természeti sokszerűség fenntartásának, amennyiben ez az alkalmankénti szexuális közösülés „más” nemű személyekkel történik, ezért olykor néha még bizonyos kiegyenlítődési és harmónia-állapot is létrejöhet a „közös és titokzatos” élmények közben, vagyis a feszültségek feloldódása közben. De, pontosan azért mert a Lilith az öncélú másságra való sóvárgások ősereje, az ember „nem elégszik meg” a természetes kiegyenlítődéssel és az így elért időszakos természeti harmónia-élménnyel, és bele sodródik a másságra-sóvárgás örvényébe, és a Lilith ereje máris tovább hajtja az újabb és „rend-kívüli” (szexuális - szerelmi) élmények szerzése irányába. A Lilith okozta vég nélküli sóvárgások kiélésének a lehetetlensége, illetve a csillapíthatatlan szomjúság okának tudatosítása (azoknak a szellemi „dekonspirálása”) által létrehozható feloldások elmaradása miatt, és a tisztázatlan párkapcsolati viszonyok és zavaros pszichikai körülmények melegágyában jelennek meg a perverziók csirái is. Mert a tudatossággal végrehajtott, természeti kiegyenlítődés helyébe lépő elfojtott szexuális vágyak, csillapíthatatlan és elfojthatatlan vágyak formájában jelentkeznek majd az utódokban! Minél erkölcsösebb életet akar folytatni és minél szemérmesebb magatartást tanúsít egy szenvedélyes és „teljesíthetetlen” vágyaktól hajtott, szenvedélyes lelkű és gazdag szexuális fantáziával rendelkező jövendő kismama a magzat foganást megelőző időszakban, annál biztosabb, hogy a biológiailag még meg sem fogant, de a megfoganni kész gyermeke, felnőtt korában jobb esetben csapongó, szexuális kalandor életet fog (azt lesz kénytelen!) folytatni a karmikus anyai öröksége folytán. Rosszabb esetben, a rendkívüli szexuális élményekre való sóvárgása szexuális perverziókra való hajlamokban is testet ölthet.
Ezért a személyi horoszkópban például, a Lilith általában az anya, vagy az ősanyák által elfojtott természeti szexuális kiegyenlítődési vágyakkal ellentétes törekvéseket, önkéntelen ambíciókat jelöl. A legtöbb esetben a természeti Vénuszi vágyakkal ellentétes és zavaros sóvárgásokat, illetve azokkal ellentétes komplexusokat: önmutogatási komplexus (exhibicionizmus), öncélú, kielégíthetetlen csábítási komplexus, szemérmeskedési - erényességi komplexus, a partner fölötti szexuális hatalom-gyakorlási mánia (vagy éppenséggel az egyszerű hatalmi mánia), a különböző impotenciához és frigiditáshoz vezető, illetve az orgazmus-készség elmaradását előidéző pszichés blokációkat. Ilyenek még a hideg, érzelmek nélküli kéjelgési vágyak, a megtermékenyüléstől való irracionális félelem. A Lilith által okozott csillapíthatatlan szexuális étvágy, aminek a kielégítésével ideig – óráig egy – egy különösebb szexuális képességekkel és vonzerővel rendelkező partner magához tud kötni egy-egy a Lilith rendkívüli befolyása alá került személyt, nem kell összetévesztenünk a szerelmi érzésekkel. E miatt az összetévesztés miatt, utólag nagyon sokan csalódnak, akik úgy képzelik, hogy a szexuális partnerük „rendkívüli” szenvedélyességét és az általuk okozott orgazmus miatti öröm-megnyilvánulásait, mind az odaadó szerelem jeleit könyvelhetik el. A Lilith mindig a Vénusz által megtestesített határozott, egészséges (egész-ségre, egészségülésre, kiegyenlítődésre törekvő) természetes szexuális vágyak megnyilvánulása alatt megbúvó zavaros vágyakozást, illetve vonzóan-taszító érzést jelöl valami új és ismeretlen szexuális élménnyel szemben. Olyan ismeretlen rendkívüli élményekkel szembeni borzongást, ami megváltoztathat, illetve összezavarhat az ember természetében és az ember életében – sorsában minden pozitív értelmet, egészséget és általános harmónia-törekvést.
Ez az őserő, végső soron a már kis gyermekkorunkban jelentkezhet, és egyesek számára már a kamaszkor során észveszejtően felerősödő, ködös és homályos (irracionális), kéjesen borzongató szexuális fantazmagóriák és az öntudatlan szexuális vágy-állapotok utáni izgatott sóvárgások ősi oka bennünk. Ez „az édes izgalomra”, az ismeretlen kéjre való sóvár vágyakozás. Ez, a „minden jónak (stabilnak, világos és egyértelmű érzésnek, állapotnak, helyzetnek) az elrontó” oka. A Lilith által létrehozott, általában csak a bizsergető másállapotba kerülés izgalmáért való zavaros és határozatlan szexuális sóvárgást nem kell összetévesztenünk a Vénuszi őserő által megtestesített, a konkrét személyekhez kapcsolódó, egészséges szexuális – szerelmi harmónia-törekvésekkel és a Lilith által okozott „hasadt állapot” helyreállítására irányuló, szintén önkéntelen, a szerelmi és szexuális kiegyenlítődésen keresztül elérhető, természetes harmónia-vággyal. A kettő nem csak hogy nem ugyanaz, hanem ellentétes is egymással, ezért pontosan az egészséges párkapcsolat zavartalansága és az általános lelki-szellemi zavartalanság megértése és megőrzése miatt döntő fontossággal bír a két különböző irányba ható, de látszatra azonos érzéseket keltő erő belső és tudatos megkülönböztetése.
Igazából e két ellentétes „ösztönös” késztetés összetévesztése az igazi oka, nem csak minden „szerelmi csalódásnak”, párkapcsolati krízisnek és az általános szerelmi – szexuális kielégületlenségnek, a szerelmi „boldogtalanságnak”, hanem ez az összetévesztés az igazi spirituális oka, a nemi betegségeknek is, egészen az AIDS-ig elmenően. A Vénusz a Lilith által kiprovokált abszolút teremtési aktus során keletkező négy ősi alapelem harmonikus kiegyenlítődésre való törekvésének az őserejét testesíti meg és azáltal válik a (harmonikus) szerelem és a szexualitás erejévé, hogy a négy őselem közül kettő maszkulin jellegű (a tűz és a levegő) és kettő feminin jellegű (a víz és a föld elemek). A Vénuszi szexualitás, illetve a Vénuszi szexuális törekvések tehát az őselemek harmonikus egyesülésére való törekvésének a következménye, miközben a Lilith ereje az egység állapot (abszolútum) megbontására és a hamis kiegyenlítődés irányába hat. Ezért például teljesen hibás a nemi betegségeknek a “Venerikus” betegségek gyűjtő nevén való szerepeltetése, mert nem a Vénusz hatása következtében jönnek létre, hanem a Lilith erős hatásának, illetve a Lilith hatása alatt túlzásba vitt, pusztán testi (ezért hamis és öncélú) kiegyenlítődési hajszának, a harmónia-ellenes és nyugalom helyett mindössze újabb izgalmat okozó, élvezethajhászás következtében.
Azok a személyek, akiknek a horoszkópjában a Lilith valamelyik tűz- vagy vízjegybe esik, vagy ha az I. és a X. házba, de akkor is, ha együtt áll a Nappal, a Vénusszal, vagy a Marssal, a szokásostól eltérő szexuális vonzerőt gyakorolnak a másik nem tagjaira. Amennyiben ezt korán észreveszik, öncélúan visszaélnek ezzel a rendkívüli szexuális vonzerejükkel és azoknak a hozzuk hasonlatos karmával rendelkező, ellentétes nemű személyek manipulálására, a csábításra: szexuális uralásra és kihasználására fordítják akiket ez a negatív misztikus csáberő erősen vonz. De ez által, a „vissza-élés” által, nagyon könnyen ők is egy életre a rabjává (szex-mániássá) válnak az öncélú másságra való vágyakozásaiknak, ahelyett hogy megszabadulnának azoktól. Vagyis ahelyett, hogy az illető konstelláció által megtestesített spirituális erőtérrel, vagy a Lilithjükkel együtt álló bolygó által megtestesített őserővel való harmóniába kerülési képességekké változtatnák a zavaros és együgyű szenvedélyüket.
Például az I. házban álló Lilith szerelmi-szexuális bűbájos magnetikus vonzerőt, öntudatlanul és önkéntelenül, a személy tudatán és akaratán kívül és sokszor annak ellenére ható csáberőt ad, de ez a külvilágra gyakorolt vonzás negatív gyökerű, ami akkor veszélyes a „tulajdonosra” nézve, ha nincsenek igazi emberi – spirituális értékei, illetve ha nincs tisztába azokkal és a saját személye (emberi – spirituális!) értékeivel. A szülött számára korai kamasz korától idősebb koráig a legnehezebb probléma az önkéntelen és rejtett sóvárgások formájában jelentkező szexualitás lesz, mivel ezzel a számára is rejtett, rendkívüli szexuális vonzerőben, önkéntelen csábító erőben) jelentkező tulajdonságával ha akaratlanul is, de folytonosan .provokálja a külvilágot, különösen az ellentétes nemű személyeket. A Lilithnek ez a pozíciója arra utal, hogy a szülött a rejtett személyiségtudatát kell kifejlesztenie és tudattalan lelki tartalmait kell a felszínre hozva megismernie. Fel kell oldania belső ellentmondásait a rejtett, gátlások alá szorított, vagy egyesek számára – akik szintén ilyen jellegű problémákkal – küszködnek, botrányosnak ítélt szexualitásának a nyílt, tudatos és spirituálisan ellenőrzött megélése által.
Élete első felében, fél és szorong saját szexuális vágyaitól, ösztöneitől, ilyen jellegű képzelgéseitől, valamint saját erotikus késztetéseitől, reflexeitől, elfojtván azokat, vagy menekül az olyan „romantikus” és nyílt helyzetektől, ahol ezek a vágyak felszínre törhetnének, esetleg szabadon megnyilvánulhatnának. De ugyanúgy lehetséges, hogy önkéntelenül állandóan csak ezzel foglalkozik, vagyis, többnyire ilyen jellegű gondolatok és képzelgések foglalkoztatják, innen indul ki és ide tér vissza minden életkérdésben. Ez részben a fentiekben leírtak miatt van és részben azért, mert az olyan ellentétes nemű személyek, akik abban a jegyben (azonos) születtek, vagy akik ellentétes jegyben születtek, mint ahol neki a Lilithje áll, valamint azok is, akik az ő Ascendensével azonos, vagy ellentétes jegyben születtek, vagy az ő Ascendensével (és Lilithjével) ellentétes jegyben álló Sárkányfarokkal, vagy Ascendenssel rendelkező személyek, ellenállhatatlanul vonzódnak hozzá és a legtöbb esetben ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolnak reá és ugyanakkor azok is önkéntelenül sóvárognak arra, hogy azonnali szexuális kapcsolatba kerüljenek vele, esetleg még annak ellenére is, hogy a szülött emberi, vagy spirituális szempontból nem értékeli őket és nem tekinti azokat potenciális partnerének (lehetséges méltó társnak).
Másik vetülete a Lilith e provokáló házhelyzetének az, hogy a személy önkéntelenül, vagy tudatosan, de állandóan csábítja az ellentétes nemű személyeket és minden cselekedete, gesztusa, esetleg még szavai is alá vannak vetve ennek az öncélú csábítási (szereplési, figyelem felvonási) késztetésnek. Ezt egyes személyek „készpénznek” veszik és szélsőséges esetekben a botrányig, vagy a nemi erőszakoskodásig is elmenő kellemetlen helyzetekbe hozhatják a szülöttet.
Az I. házban álló Lilith szerelmi-szexuális bűbájos magnetikus vonzerőt, öntudatlanul és önkéntelenül, a személy tudatán és akaratán kívül és sokszor annak ellenére ható csáberőt ad, de ez a külvilágra gyakorolt vonzás negatív gyökerű, ami akkor veszélyes a „tulajdonosra” nézve, ha nincsenek igazi emberi- spirituális értékei, illetve ha nincs tisztába azokkal és a saját személye (emberi - spirituális!) értékeivel. Ez a külvilágra gyakorolt vonzerő ugyanis olyan érdemtelen szerelmi-szexuális sikerekhez juttatja a „tulajdonost”, amelyek azt a benyomást, azt a látszatot keltik számára, minthogyha ő ténylegesen annyira különösen értékes személy, „jó ember”, lenne, amiért hozzá annyian vonzódnak, őt "annyian szeretik". Holott mindössze csak irracionálisan - minden racionális, vagy érzelmi indíték nélkül, szexuális kapcsolatba akarnak kerülni vele, a szerelem és a szexuális kaland örvényében szeretnének vele együtt szédülni, kábulni, szórakozni - szétszóródni, saját magukról – felelősségeikről és kötődéseikről – megfeledkezni.
De mindez csak a jele annak, hogy a Lilith az I. házban van és „a hatása működik”. Az igazi probléma az - habár az előbbi hatásának is nagyon sokan lépre mennek és becsapódnak (huzamosan ámítják magukat az ő „különleges” lényük értékes mivoltának tévképzetével, ami nehezíti és gátolja az újjászületésre való hajlandóság létrejöttét és felszínre kerülését) -, hogy az illető személynek a külvilággal való kapcsolata folyamatosan zavart - zavaros, homályos, félreértett (személyét, alaptermészetét és szándékait félre értik) és félre értékelt olyan értelemben, hogy mikor alulértékelt, mikor felülértékelt, vagyis, hogy sem a külvilág nem igazodik el ab ovo helyesen az illető személyen, sem a személy nem képes helyesen eligazodni a külvilágban és ezáltal saját magában. Ugyanis, a hatás - visszahatás törvénye alapján, a külvilág "elemei" (a modern ember esetében pl. az utcai járókelők, a bolti eladók, a hivatalnokok, a vonatkalauzok, más körülmények között vele szembekerülő személyek, de a távolabbi ismerősök is, stb.) minduntalanul hamis információkat tükröznek vissza számára, hamisan tükrözik őt.
És mindez azért van, mert az illető személy spirituális struktúrája (A Magja, az Isteni szikrája) a Teremtőnek olyan zónájából érkezett a földi világba, amelyben egy hiány-információ, vagy egy jellegzetes zavar keletkezett. A látszat persze, az, hogy az anyai ági ősök, főként a nagymama, vagy az üknagyanya, de lehetséges, hogy az anya is, valamiféle kábulatban - önértékelési zavarban (saját személyükre vonatkozóan hamis benyomásban) éltek és most az illető személynek - és ez a legfontosabb! - az az első rendű feladata, hogy a (saját személyére vonatkozó) éberségét maximálisra növelje - művelje, illetve az, hogy megtanuljon helyesen olvasni (és saját személyét imigyen felmérni - megismerni) a külvilág szimbolikus jelzéseiből. Ez utóbbi helyett választják sajnos az érzékenyebb személyek, olyankor, amikor a sok hamis tükröződésből elegük van, jobb híján, az alkoholt, vagy a kábítószert mivel nincs olyan megbízható és használható információs-rendszer (pl. az asztrológia) a birtokukban, amely segíthetne a külvilág jelzéseinek a helyes értelmezésében.
Amennyiben tudatosítja ezt a problémáját és megérti azt, hogy (azon túl, hogy mindez az ő édesanyjának a szülött fogantatása előtti szellemi tevékenységéből, rejtett vágyakozásából származott az ő természetébe, ösztönös tulajdonságaiba), e problémás alaphelyzet által, neki, a szülöttnek kell megismernie valamit, ami a szexualitás rejtett motivációival kapcsolatos, feloldhatja és meghaladhatja ezt, a sok esetben szorongásos félelmeket, kellemetlen, vagy drámai élethelyzeteket, vagy saját emberi természetének az elutasítását megvetését is okozó mentális (karmikus) programot. Életfeladata, hogy a tudatosítás és a nyílt felvállalás segítségével gazdagabbá tegye személyiségét és probléma okozó hatásait feloldja, anélkül hogy a környezetét (vagy esetleg az édesanyját) okolja a személyes, Lilith nevű abszolút erő által okozott konfliktusai, kényelmetlen helyzetei miatt.
Sokan, nem akarnak a saját Lilithjük természetéről tudomást szerezni és nem akarják elfogadni azt a tényt, hogy az életük párjában is pont olyan mértékben és épp annyira természetesen, tehát a teremtés ősi okától fogva, jogosan van jelen ez a más személyekkel való szexuális kapcsolatra való vágyakozásban jelentkező ős-sóvárgás mint őbennük. Félünk egymásnak ettől a sötét, mindig homályban maradó, kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen lényétől és vagy ignoráljuk, vagy megpróbáljuk eltaposni. A legtöbb férfi, ezt a problémát úgy véli elintézni, hogy miközben olyan nőt szeretne élettársul kapni, akiben nincsenek efféle “szajha - hajlamok”, nem csak hogy felmenti magát, de természetesnek is veszi, hogy neki nagyon sokszor “máson jár az esze és a keze”.
Sem a Lilith hatásától való ösztönös félelem, sem a Lilith-nek a dogmatikus erkölcsi uralása, de az ignorálása sem vezethet párkapcsolati harmóniához, mert minden uralási, ellenőrzési - vagy elfojtási kísérlet, csakúgy mint a nem számolás a Lilith-nek a társunk személyében való jelenlétével, féltékenységhez, a meghittség és a derű elvesztéséhez, majd a kapcsolat lelki-szellemi felmorzsolódásához vezet. E probléma feloldásában nem segít csak a teljes nyitottság és a teljes őszinteség, valamint annak az elfogadása, hogy a párunknak is normálisan a természetéhez tartozik a más, ellentétes nemű személyekkel való, önkéntelen szexuális közösülési vágya. Hiszen nem létezik Lilith nélküli horoszkóp! Ha ezt sikerült elfogadni és az adott feszültségeket néven nevezni, vagyis a különféle rejtett, titkolt és szégyellt szexuális vágyak természetét a személyi képletben álló Lilith helyzetének a vizsgálatával megnevezni, már csak az marad hátra, hogy eldöntsük: a folytonos zavartságot, a személyi szétszóródást, a határozatlan sokszerűséget és az ezzel járó kábult életet válasszuk-e, vagy a választott párunkkal történő egységesülést és kiegyenlítődést?
Ez, az önmagunknak és az egymásnak feltett kérdésre adandó őszinte válaszunk fogja meghatározni a kapcsolatunk természetét, minőségét és kimenetelét. Ajánlatos nem sietni ezzel az életbe vágó válasszal annak érdekében, hogy az minél őszintébb és határozottabb lehessen. A kérdésnek az elköteleződés szerinti megválaszolása esetében is, hosszú évekig tart, amíg egy különösen aktív Lilith esetében, a kivédhetetlen és elfojthatatlan sóvárgás nem zavarja már a lelki világunkat és az élettársi (házastársi) szexuális viszonyunkat.
A pszichológia figyelmeztet arra, hogy a zavaros: homályos és tisztázatlan (vigyázat: nem a tisztátalan!) vágyaim és a zaklatott lelki állapotaim (ambícióim miatt is feszült és félelmeim miatt is szorongásos) által befolyásolt, akaratomtól függetlenül működő képzeletemmel olyan eseményeket és helyzeteket is beidézek az életembe, amelyeket nem szívesen viselek! Ezért arra kell törekednem, hogy a személyi horoszkópom segítségével jól megnevezve és meghatározva a bennem levő, önkéntelen hamis információ-áramoltatási késztetéseket, azokat leleplezve semlegesítsem (feloldjam és megelőzzem negatív hatásaikat). Hihetetlenül nagy ereje van ennek a természeti világot és a mi képzeletünket is működtető egyetemes sóvárgásnak. Ezt az ősi hiány- információ állapotot, az ős-szomjúságot, egyes nyugati gondolkozók és keleti misztikusok összetévesztik magával az Ősi létforrással: az abszolútummal és azt állítják, hogy Isten az abszolút Semmi. Azt, hogy Isten maga a Meghatározhatatlan Semmi, annyira komolyan vették még Pascal idején, hogy amikor a tudósok a légüres tér létrehozásával kezdtek foglalkozni és azzal kísérleteket végezni, a Klérus tiltakozott e szentségtörő eljárások ellen, azt állítván, hogy ez magának az Istennek a megbecstelenítése. Nem tudták ugyanis, hogy a légmentesített tér még nem egyenlő állapot a semmi állapotával, ami egyébként sem létezik sem a fizikai valóságban, sem a metafizikai realitásban.
Annak függvényében, hogy a Lilith milyen napjegyben és milyen horoszkópházban van és hogy milyen fényszögeket kap a bolygóktól, olyan, egyesek által a tudattalan mélyére süllyesztett, mások által „botrányosan” felvállalt, szexuális tulajdonságokra és öncélú és homályos élvezet-vágyakra következtethetünk, amelyek bizonyos esetekben jóval meghaladják a normális és a természetesség határait. De ez a legkevesebb információ, amivel egy asztrológus a Lilith vizsgálatával segítséget nyújthat pl. egy fiatal házaspárnak, hiszen a szélsőséges és a rendkívüli esetek csak a jéghegynek a csúcsát képezik. Az ilyen csapongó természetű személyek, akiket „a vérük hajt” bele mindenfajta furcsa élethelyzetbe és szélsőséges élményszerzési lehetőségbe, nem is fordulnak asztrológushoz, mivel a tudatosság nélkül megélt, zavaros és riasztó tapasztalataik, illetve a természettudomány által normálisnak nevezett deviáns természetük észlelésekor, az a tévképzetük erősödik inkább, hogy ők képtelenek a pozitív szexuális mentalitás- változtatásra, sőt: a liberális homoszexuális ideológia szerint nem is kell a szélsőséges Lilith-karmájuk által befolyásolt természetüket megváltoztatni. De, amint említettem már, az ilyen személyek nem is keresik a spirituális kiegyenlítődési lehetőségeket és inkább a jósolgató asztrológusokat keresik fel mint a kauzális asztrológia művelőit.
A gyakorlatban tehát, ritkán találkozunk kirívóan szélsőséges esetekkel és a legtöbb esetben olyan tudattalan szexuális vágyak és problémák kerülnek felszínre és kapják meg igazi nevüket, amelyeknek a fel nem fedése és nem tudatosítása menthetetlenül a párkapcsolat megromlásához és a megfelelő szexuális - pszichikai problémák elvastagodásához, megkérgesedéséhez vezetnek, minden gyógyszeres terápia ellenére. Az én esetemben, például egy kívülálló sem sejtené, hogy a szép és fiatal feleségem mellett, akivel az én igényeimet teljes mértékben kielégítő szexuális viszonyt folytatok, minden meglátott szép és vonzó nőt (és e tekintetben nálam a skála igen széles!), azonnal és igen intenzíven megkívánok. És tényleg, én Horoszkópomban a Lilith, a Mérlegben és a közvetlen tapasztalatszerzési lehetőségek életterületén (horoszkópházban) áll. Ráadásul mindezt tetőzi egy, a Lilith-Mars együttállásból kiolvasható Janisági komplexusnak nevezett késztetés, ami miatt régebb minden nőnek, akivel csak dolgom akadt, önkéntelenül be akartam bizonyítani, vagy legalább sugallni kívántam, hogy „minden ellentmondó látszat ellenére”, én vagyok a világ legértékesebb férfi példánya.
El lehet képzelni, hogy egy nő esetében, micsoda rejtett, de néha elszabaduló és a polgári erkölcs alapján „elítélendő” szexuális viselkedési formákat – és persze egyetlen férfi partner által többnyire kielégíthetetlen szexuális igényeket is – eredményez egy olyan Lilith pozíció, mint amilyen az én születési képletemben áll. Az ilyen horoszkóppal rendelkező nők esetében, a kellő asztrológiai felvilágosítás és a megfelelő szellemi alapállás nélkül, már csak azért is lehetetlen minden párkapcsolati harmónia megvalósítása, mert soha nem fogja merni kitárni őszintén a lelkét és kifejezni bátran az igényeit annak a férfinak, akibe szerelmes lesz, mert azt kell tapasztalja, hogy a házasságot vállaló „felvilágosult” férfiak is, mind csak földre szállt angyalként szeretnék megismerni a jövendő feleségüket. Nem marad számára más lehetőség mint az örökös kielégülés nélküli nyomasztó állapotok „természetes” elfogadása, vagy a férfifaló nő merészen vállalt szerepe, ha módja és bátorsága is van ennek a felvállalására.
És ez a tertio non datur sorshelyzet, a Víz jegyekben (Halak, Rák, Skorpió), vagy a megfelelő horoszkóp házakban álló, asztrológiai Lilith (által jelzett) problémákkal szemben, még csak nem is tragikus! Mert azon túl, hogy mind a három csillagjegyben álló Lilith enyhe pedofíliára és más, szexuális perverziókra való hajlamot jelez, akárcsak a Mérlegben álló Lilith esetében, Rákban álló Lilith-tel rendelkező nők esetében egy önkéntelen megtermékenyülési vágyat, illetve a teherbeeséstől való irracionális félelmeket is jelez, minden különösebb (esztétikai, intellektuális, szexuális vonzerő, stb.) igények nélkül. A Rák - Lilith-tel rendelkező férfiak minden meglátott nőt meg szeretnének termékenyíteni öntudatlanul, illetve irracionálisan rettegnek attól, hogy minden nő azonnal „lebubázik” és nem kért felelősséget akar varrni a nyakukba ha szeretkeznének. A Skorpióban álló Lilith - el rendelkező személyek félnek „elfogadni” minden komolyabb párkapcsolati kihívást (szerelmet), mert a tisztító drámai katarzis lehetőségét sejtik benne és azt sem bánják, ha a környezetük szajhaként ítéli meg őket, csak hogy a szerelmet ne kelljen komolyan venniük. Persze, azért néha mégis kénytelenek komolyan venni és akkor még nagyobb a baj, mert a drámai átéléstől való félelmük miatt nem képesek odafigyelni az őszinte szerelem tisztító erejére. A Halakban álló Lilith esetében, férfiak és nők egyaránt, ártatlan áldozatok szeretnének lenni önkéntelenül (lelki és fizikai mazochizmus) és egyben félnek is ettől. Ők azok, akiket a más nemű személyek unos-untalanul meggyaláznak és “eltaposnak”. Ha ez valamiért nem történhet meg (fizikai alkat, társadalmi pozíció, stb.), akkor a szado - mazochista szolgáltatásokat veszik igénybe. Mivel az áldozattá válástól félnek is titokban és nem merik őszintén odaadni magukat a szerelemnek, a legtöbb esetben kábítószerezés, de legalábbis alkoholizmus lesz a probléma következménye. Ez utóbbira a szeretet- szomjuk (egységélmény) kielégítésére van szükségük, pontosabban a szeretet - hiány „betömésére.” Nem értik meg, hogy amennyiben ők nem mernek teljes odaadással szeretni, őket sem szeretheti senki igazán. Az öncélú szexualitást gyakorló és az anyagi értékrendet követő civilizációban a Lilith áldozatainak a száma rohamosan növekedik.
Amennyiben ezt, a bennünk mindent összezavaró, állandóan a más személyre – állapotra és ezáltal még az igazi párjukat megtaláló személyeknek a szexuális képzeletét is állandóan kísértő és zaklató Lilith-nek a hatását képzeletben hozzáadjuk az asztrológiai képletünkből kiolvasható egyes negatív tulajdonságainkkal: az önkéntelen félrevezetésre: hazudozásra, árulásra, csalásra és öncsalásra való hajlamainkkal, az öncélú kalandra, vagy a kényelemre való törekvéseinkkel, vágyakozásainkkal, a röghöz kötött és „ésszerű” spekulálásra való hajlamainkkal, a hamis egységesülésre (részleges, alacsony szintű és zavaros: érzelmes), lelki kábulatra, misztikus és irracionális káprázatra, homályos fantáziálásra és támolygásra való késztetéseinkkel, a hamis felelősség- érzetünkkel ( gátlásosság, aggodalmaskodás, sajnálkozás, stb.) és a minden változást elutasító biztonság- vágyunkkal, nem kell csodálkozzunk azon, hogy annyi szerencsétlenséget és nyomorúságot előidéző tettet hajtunk végre nap mint nap egy párkapcsolatban. Ne gondoljunk másra, csak arra, hogy egy olyan személy aki még nem alakított ki a maga számára egy jól működő hibabelátási készséget és önleleplezési képességet, mennyit hazudik napjában magának arról, hogy ő miért kell ezt és azt megtegye, miközben a Lilith által megtestesített másra való sóvárgás, a más nemű személyekkel való, öncélú szexuális egyesülési - egységesülési vágy mozgatja őt majd minden tettében és gondolatában.
A Lilith által jelölt szexuális perverziókra való hajlamokat, hiába fojtjuk el magunkban és hiába ítéljük másoknál el és hiába büntetjük meg egymást a szörnyű tettek elkövetése után. Ezeket a hajlamokat nem büntetni és lefojtani kell, hanem a tudatosítás segítségével dekonspirálni, és feloldani. És persze, a veszélyes helyzetek” tudatos elkerülésével elkerülni e hajlamok felerősödését. Nagyon megharagudtam az első horoszkópom elkészítőjére, amiért a pedofíliára való hajlamom felől tájékoztatott és hetekig nem akartam elfogadni ennek még csak a gondolatát sem. Szerencsére néhány hónap múlva, amikor felfedeztem az asztrológia kauzális értelmezési lehetőségeit és gyakorolni kezdtem annak segítségével a saját magammal szembeni őszinteséget, tényként fogadtam el, hogy igenis létezik ilyen. Ma, e két mondatos figyelmeztetésnek köszönhetem, hogy „tiszta szívű” apja tudok lenni másfél éves kislányomnak, mert tudom, hogy mindaz a „tisztátalan ötlet”, ami ködös fantáziámban még mindig felüti a fejét néha, a valóságban soha nem fog megtörténni. Hogy mennyire valóságos az ide vonatkozó „asztrológiai prognózis”, akkor döbbentem rá, amikor észre vettem, hogy mosdatáskor nem merek a magatehetetlen újszülöttnek, szégyenérzet nélkül a “pici lyukába” nézni. Ma a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha éppen én foglalkozom vele, bilizés után, tiszta vízzel jól kimosom a feneke minden zugát és bepelenkázom. De másfél évvel ezelőtt még számomra nem volt ilyen egyértelműen kezelhető a helyzet és biztos vagyok benne, hogy amennyiben nem kapom meg korábban a figyelmeztetést és több előadás alkalmával nem beszélek nyíltan e lappangó hajlamomról és e hajlamnak vallásos kábulatban élő nagyanyám irracionális szexuális viselkedéséig visszavezethető okáról annak illusztrálásaként, hogy milyen részletes információt képes adni asztrológia, ma sem lenne az.
Amennyiben tehát tudomásul vettük és elfogadtuk azt a tényt, hogy életünk párjában épp annyira jogosan fejti ki kísértő hatását a Lilith, mint bennünk és ennek tudatában pozitívan válaszoljuk meg azt a kérdést, hogy meg akarunk-e tenni minden szükséges erőfeszítést annak érdekében, hogy együtt maradjunk és ketten, együtt (tehát nem másokkal külön - külön) megkíséreljük az egységesülés misztériumát megvalósítani, ennek a határozott válasznak nem lehet más eredménye, mint a páros kapcsolatunk egységének az összes dimenziók szintjén történő megszilárdulása. Azáltal, hogy a két ember ezt az összehangoltságot eléri (vagyis a közös öröm-élmény érdekében történő nagyobb egymásra-figyelést és segítségnyújtást tudatosan és becsvágy mentesen gyakorolja), az a szeretet-áramlás is létrejön gyakorlatilag, amelyben és amely által spirituális szinten is tudatosodik mindkét félben az, hogy az élettársa, az ő szabad akaratból választott szellemi társa. Az, hogy akárcsak ő, a társa is a test-lélek-szellem egységét megtestesítő spirituális és kauzális lény – még akkor is, ha az övéhez hasonló, vagy az övénél erősebb, önkéntelen “szajháskodási” késztetésekkel rendelkezik! – és nem csak egy „hús-vér ember”, akiknek a testével való szexuális kapcsolat gyönyört szerez az ő teste számára.
A párkapcsolati (szerelmi - szexuális) zavarokat okozó vetületén túl és azzal együtt, elsősorban spirituális rendeltetési szempontból jelentős a Lilit által okozott problémák (karmikus életfeladatok) természetének az ismerete. Ugyanis a legtöbb vallás és spirituális iskola-mozgalom, a Teremtőtől: az „Istentől” idegen erőnek (a legtöbb esetben: Sátánnak) tulajdonítja a Lilith által okozott természeti, személyi és társadalmi zavarokat és feszültségeket. Különböző fegyelmezési – aszketikus – gyakorlatokkal és (veszélyes) misztikus - mágikus praktikákkal le akarja azokat győzni, ki szeretné iktatni a Lilith hatását, ahelyett hogy beismerve és megismerve a személy szerinti működési mechanizmusokat, feloldani, kreatív kiegyenlítődési - megváltódási képességgé alakítani. Ezért nevetséges minden olyan jellegű kijelentés például, amit a Jóga gyakorlói szoktak hangoztatni, és ami szerint „Nekem már nincs szükségem a horoszkópom megismerésére, mert a spirituális útra való lépésemmel meghaladtam a horoszkópomból kiolvasható összes meghatározottságaimat és „ELÉGETTEM A KARMÁMAT.” Ennél már csak az a, materialista oldalról jövő magabiztos kijelentés nevetségesebb, hogy „Nekem nincs is aurám és nincsenek csakráim sem.” Persze, betegségei azért még vannak…
A fenti magatartásnál tehát sokkal egészségesebb a Lilithnek a horoszkóp-pozícióját (a Lilith jegy- és házhelyzetét) megismerni és azt az életterületet, amelyre az a horoszkópház utal, ahol a személyes Lilithünk áll, nagyon óvatosan, maximálisan éberen figyelni és kezelni. Annak minden belső és külső negatív megjelenési formájától óvakodni, nem hagyni magunknak, hogy az ennek az életterületnek a jellegzetes problémáiba különösebben beleéljük magunkat, mert ezeken a területeken nincs ahogy tisztán lássuk, nem vagyunk képesek józanul megítélni azt, hogy hol és kinél van az igazság. Sőt általában pontosan az ellenkezőjét látjuk mindannak, ami spirituális és kauzális szempontból értékes, értelmes és valóságos (tény). Asztrológiai zsargonra egyszerűsítve, úgy is mondatjuk, hogy a személyi horoszkópban a Lilith teljesen átalakítja annak a jegynek és annak a háznak az erőterét, amelyben található, annak a legzavarosabb és legkárosabb negatív megnyilvánulási formáira, vagy éppenséggel a szöges (negatív!) ellentétére. Nem csak mások által vagyunk félelmetesen könnyen becsaphatók és félrevezethetőek azokban az életkörökben és azoknak az ősideáknak az eszme rendszerei szintjén, ahol a Lilith jelentkezik a horoszkópunkban (személyiségünkben), hanem elsősorban önmagunkat vezetjük félre a legmagasabb tudatossági szinteken és a legnaivabb módon. Mindaddig, amíg elsősorban a saját Lilith-hez kötődő téveszméinket és rögeszméinket, a saját önfélrevezetési késztetéseinket és e késztetéseknek megfelelő gondolkozási képleteket fel nem ismerjük és folytonosan leleplezve fel nem oszlatjuk, az illető eszmerendszerekre és gyakorlati életkörökre jellemző betegségeket, és zavaros sorshelyzeteket is folyamatosan létrehozzuk.
A Lilith Teremtés-provokáló, Teremtés-kényszerítő őserő abszolút létének (Abszolút mivoltának) a megértése után, jobban meg lehet érteni a Lilith által megzavart Abszolútumból eredő, az abszolút-rend helyreállításának a szükségében gyökerező, és az Abszolútumból kiváló - abból megszülető Teremtő létrejöttét, és így a Teremtés igazi, „rend-helyreállítási” - okát és funkcióját: a rendeltetését és a teremtés ún. „működési mechanizmusát”. Ez által felfedhető minden pozitívan, vagy negatívan, de mindenképpen a sorsunkra és az egészségünkre (mágikusan!) ható és visszaható (Vallásos és nem-vallásos!) HITNEK A RACIONÁLIS ÉS LOGIKUS ALAPJA ÉS OKA. Az tehát, hogy a teremtés és az életünk eredeti oka és funkciója egyetemesen pozitív, csak mi látjuk azt néha negatívnak, mikor azért mert zavaros és kilátástalan helyzetbe kerültünk a saját Lilithünk és a Világ Lilithjének a közös hatása következtében, mikor éppen amiatt, hogy nem tudjuk kielégíteni azokat a Lilit-sóvárgásainkat, amelyeket nem, hogy nem is kell kielégítenünk, hanem át kell változtatnunk a Lilith- sóvárgással ellentétes, pozitív tulajdonságokká.
A Lilith megértése és leírása által, az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság tagjaival együtt, felfedeztem tehát a hosszú évezredeken keresztül a „beavatott” bölcsek, misztikus próféták és vallásalapító szentek által MINDÖSSZE RÉSZBEN SEJTETT, de teljességében soha senki által meg nem talált – legalábbis eddig még fel nem fedett – METAFIZIKAI KIINDULÓPONTOT ÉS LÉT-ALAPOT: AZ EGYETEMES TEREMTÉS ŐSI SZÜKSÉGÉT és FUNKCIÓJÁT! Vagyis, a LÉTNEK ÉS AZ ÉLETNEK AZ EREDETI RENDELTETÉSÉT (értelmét) és CÉLJÁT. Azt, a hétköznapi életünkre és egészségünkre és sorsunkra pozitívan visszaható „MÁGIKUS” ősigazságot, amelynek a tudatában és birtokában például, orvosok és bábák nélkül, rövid időben, könnyen és igen kevés fájdalommal szülte meg a gyermekeinket a volt-feleségem.
A Lilith megértésének a legfontosabb eredménye viszont az emberi léleknek (spirituális és kauzális struktúrának) a mélyrétegeiben rejlő, családi vonalon az anyai ágon öröklődő, vagyis anyáról leányra és fiúra szálló (az unokáknak anyai ágon átadott) spirituális tévképzeteknek az egyéni karakteri tulajdonságokként, vagyis jellegzetes negatív meghatározódásként átadott szellemi örökség-csomagjainak: az anyai ági családi életfeladat-öröklődésnek a felfedezése és a személyi horoszkópok kauzális értelmezése által történő kimutatási lehetőségének a felfedezése. Vagyis az egyéni KARMA igazi, gyakorlatilag is kimutatható eredetének, valamint az asztrológiai (horoszkóp szintű) kideríthetőségének és kimutathatóságának a felfedezése. Ezek a születésünkkor már az auránkban rejlő, negatív szellemi program-rendszerek lehetnek például irracionális félelmek, vagy természetellenes ambíciók, személy- és személyiség-ellenes, vagy gyermek- magzat és életellenes késztetések, irracionális rombolási és önrombolási, büntetési és önbüntetési, öncsonkítási és öngyilkossági késztetések (önkéntelen és öntudatlan rejtett agresszivitásnak a), vagy szexuális devianciáknak is szellemi okai. Ezernyi személyi horoszkóp elkészítése és megbeszélése (visszaigazolódása) után bebizonyosodott például, hogy azon személyeknek, akiknek a horoszkópjában a Nap, a Hold, a Mars, a Szaturnusz és a Plútó közül minimum három bolygó diszharmonikus fényszögben kapcsolódik egymáshoz, az anyai ági ősei, intenzíven átélt életellenes mentális (érzelmi és gondolati) folyamaton mentek keresztül tudatosan, vagy önkéntelenül, éveken át, huzamos neheztelés és szorongás, rejtett (elfojtott) vagy nyílt gyűlölködés, bosszú vágy, vagy nyilt életre-törés (gyilkosság, öngyilkosság, vagy több abortusz) és felelőtlen átkozódás (kiátkozás) formájában.
Ezek, a csecsemő korban is az aurában (tudattalan szellemi lényünkben) lappangó rombolási hajlamok, tizennégy éves korunk után már aktiválódnak és a kamasz kor időszakában érzékelhetően jelentkeznek erős depresszió, türelmetlenség, agresszivitás, irracionális félelmek és öngyilkossági késztetések, vagy a felnőtti léttel és az általános emberi életfeladatokkal szembeni averzió (pl. otthon- és családalapítás, gyermekvállalás és gondozás), az ilyen jellegű általános felelősségeknek az önkéntelen és öntudatlan elutasítása, kikerülésére való öntudatlan törekvések formájában. A racionális logikánk számára érzékelhetetlen (manipulatív) hatásukat azonban leginkább, a felnőtt korban fejtik ki, amikor civilizált önfegyelmünkkel magunkba fojtjuk ezeknek az imaginációnkat befolyásoló mentális programoknak a külső megnyilvánulási formáit. Annak ellenére ugyanis, hogy ez a civilizált „önfegyelmező” eljárásunk látszólag mindannyiunk megnyugtatására szolgál, az elfojtás a lehető legveszélyesebb eljárás (mentalitás) mind önmagunkra, mind környezetünkre nézve. Ezek, a mély tudattalanunkba vésett, életellenes spirituális gócok, minél ésszerűbb és civilizáltabb gátlások alá helyeződnek, annál rejtettebben és veszélyesebben: követhetetlenül fejtik ki romboló hatásukat a láthatatlan és érzékelhetetlen szellemi-lelki folyamatainkon keresztül.
Mindannyian manipulálva vagyunk ezek által az anyáktól, vagyis az anyai ági női őseinktől örökölt, azok által a tudattalan képzeleti és gondolati és érzésvilágunk mélyrétegeibe lefojtott és így a generációk közötti tudattalan szellemi öröklődést biztosító spirituális memória révén az utódoknak átadott szellemi csomagok által, vagyis az auránkba kódolt, negatív (pl. sors- és Istenellenes, gyűlölködési - rombolási, vagy éppenséggel önámítási) szellemi programjaink által, miközben úgy képzeljük, hogy az értelem által vezetett szabad akaratunkat gyakorolva, pozitív vágyaink és ésszerű erkölcsi világképünk szerint gondolkozunk, érzünk és cselekszünk. Nem tudjuk, hogy ezek miatt, az anyai ágon öröklött negatív személyi programok rejtett, személyi hatásai miatt, illetve az általuk sugallt negatív, szellemi és lelki mentalitások önkéntelen átélése miatt, betegedünk meg látszólag indokolatlanul és miattuk sodródunk olyan konfliktusokba, nehéz és nem egyszer olyan tragikus kimenetelű helyzetekbe, amelyekbe nem csak hogy nem akartunk, hanem amelyekre még csak soha nem is gondoltunk.
Ezeknek az örökletes (szellemi) romboló programoknak a felfedezésének és a személyi horoszkópok segítségével történő kimutathatóságának a jelentősége nem is annyira a betegség- és konfliktus okozó szellemi gócoknak a tudatosítás segítségével történő megszüntethetőségében - feloldási lehetőségében áll, hanem a kismamák várandósági időszaka, valamint a születés aktusa közben fellépő veszélyes és sokszor tragikus következményeket okozó szövődmények megelőzési és kiküszöbölési lehetőségében. Mert ugyanúgy, ahogy a horoszkópban észlelt rombolási programok jellegének és hatáskörének az értelmezésével, azoknak az életterületeknek a megnevezésével, ahol ezek megnyilvánulnak, meg lehet előzni a betegségek kialakulását, ugyanúgy a várandóság és a szülés közben fellépő, a nőgyógyászok által a „Soha nem lehet tudni” jellegű, felettébb értelmes indokkal illetett szövődményeket is meg lehet előzni. És, végül is ez a lehetőség a teremtés ős-oka és az egész létünk és életünk rendeltetéséből következő létlogika felfedezésének és megértésének a legnagyobb és a legfőbb gyakorlati jelentősége.
De e tudásnak a gyakorlati haszna mellett, feltétlenül tudnunk kell azt is, hogy a Lilith erejénél csak a Megváltás, vagyis a spirituális boldogsági-állapot ereje nagyobb. Az egyetemes megváltást nem akadályozhatja meg ugyan senki és semmi, de ugyanakkor az emberiség és az egész földi élet (az ember által felelőtlenül összezavart és beszennyezett természet világa) éppen az emberben uralkodó Lilithnek a befolyása alatt álló, természet-ellenes ideológiák, a hamis boldogság-koncepciók, vagyis az embernek megváltással ellentétes alapállása és tevékenysége miatt szenved. És ebben a (fölösleges!) globális szenvedésben a legszomorúbb éppen az, hogy mindössze azért áll fenn, amiért egyetlen olyan megvilágosodott tudós, pap, vagy politikus, akinek a szava a XXI. század elején számítana például, nem ismeri még a Lilith metafizikai és gyakorlati jelentését. És ezért van, hogy ezek, az egyébként jó szándékú és értelmes személyek, a tudatos megváltás helyett, annak az ellenkezőjét, a Lilithet szolgálják, és szolgáltatják: a tudomány-követőkkel, a vallásos hívekkel és választópolgárokkal egyaránt. Persze, teljesen fölöslegesen.
Márpedig igen elszántnak kell lenni ahhoz, hogy a Karmánknak a Lilith jellegű részétől, leegyszerűsítve: a belső, személyes Lilith negatív hatásait feloldjuk és meghaladjuk (Mivel eredendően negatív erő, pozitív hatásai nincsenek. Ezért furcsa például az is, hogy egy-egy számítógépes horoszkópkészítő program bejelöli a Lilith pozitív fényszögeit is. Talán már a Lilith hatásaira is jósolgatnak a Lilith lényegét nem ismerő, és ezért annak a hatása alatt álló asztrológusok? Hát lehet-e csodálkozni a politikusokon és lehet-e haragudni rájuk ezek után?), amikor a környező világ, sőt a családi környezetünk tagjai is a kauzális és spirituális önámítási: kábulási - szédülési, illetve mások kábítási és szédítési lehetőségeinek logikája szerint, Hamvas Béla szavaival: a létrontás logikája szerint, vagyis a Megváltás logikájával ellentétesen gondolkozik. És, amint azt a fentiekben láthattuk, ebben a Megváltással szembeni logikában, az öncélú böjtölés, vagy más formái az aszkézisnek és az öngyötrésnek (pl. öngyalázás, önbüntetés, stb.) éppen úgy bele tartoznak, mint a legvadabb kapitalista, vagy szocialista világiság, a radikális kegyetlenség és a liberális dekadencia összes formái. Annak tehát, akinek elege volt ezekből a kórházak intenzív, vagy öreg-elfektető osztályain végződő, szédelgési létformákból, nagyon éberré kell válnia, amennyiben nem akarja a Lilith egyik hatását és személyes megnyilvánulási formáját, annak mindössze az ugyanannyit érő, ellentétében megélni és folytatni. És az éberség itt az a kulcsszó, amely a megváltáshoz vezet, ami azt lehetővé teszi. Az éberség a Megváltás eszköze és a teljes és legfőbb éberség elérése, a Megváltás célja is ugyanakkor! Ahogy Hamvas Béla írja: az éberség a Véda, és a Véda tudása az Atman tudása.
A Lilith megismerése tehát a Lilith-állapotnak az ellentétéhez: az éberség megszerzéséhez és fokozásához kell, hogy vezessen, mivel csakis spirituálisan éber állapotban vagyunk képesek a tényleges és a teljes kiegyenlítődésre, a bennünk levő teremtési őserők egységének a megvalósítására, a Jin és a Jang külső és belső egységére és életfeladatainknak az egészségben és boldogságban történő beteljesítése: az abszolút létnek a földi átélése után, a abszolútummal való egységesülésre, az abszolútumba való visszaolvadásra. Ahhoz viszont, hogy mindez realizált realitás legyen és ne misztikus fantazmagória, elszántan kell akarni éberré válni, ébernek lenni és éber maradni, vagyis normálisnak és természetesnek lenni, tudván azt, hogy az absztinencia, a böjt, az aszkézis és a szüzességi fogadalom, mindössze erőszakolt józansághoz vezethet, de spirituális éberséghez semmiképpen. Mert minél inkább el akarok fojtani valamilyen belső késztetést, és nem számolok az elfojtásnak a visszaható hatásával és a befolyásával, annál biztosabb, hogy nem a megváltással egy irányban, hanem azzal ellentétesen haladok: vissza- élek, rosszul- járok, ahogy a magyar nyelv logikája is mondja.
Hamvas Béla szavaival: Amennyiben egy kis férget fedezek fel a lelkemben (vágyaimban, visszatérő képzeletvilágomban), nem az a helyes tett, ha visszanyomom a sötét lyukba, ahonnan előjött, mert ott, a sötétség erőit magába szívva hétfejű sárkánnyá változik, kitör és elnyel engem. Amennyiben viszont felemelem, és a fénybe tartom, akkor vagy elég a fény erejétől, vagy megtisztul és a barátommá – segítő társammá (pozitív képességemé) változik.
Emlékezzünk arra, hogy a teremtés előtti állapotában az Abszolútum is megpróbálja elnyomni a Lilithet, de az eredmény még rosszabb és ahelyett, hogy a rossz-létet okozó kaotikus örvénylés megszűnne, a bőszült abszolút haraggal, az Isten haragja állapota megjelenésével tetőződik. A megoldás tehát nem az elfojtás, hanem a fénnyel (értelemmel) átvilágított és feltöltött kiengedés (a materializáció) és a kiegyenlítődési próbatételekben (a tűzpróbában: a gyakorlatban és a harcban) való megmérettetés, megtisztítás és integrálás. Mindennek helye van a teremtésben de ez a hely a megváltás - kiegyenlítődés logikája szerint alakul és rendelődik ki minden, és mindenki számára, de vigyázat: nem a hamis kiegyenlítődés logikája szerint! Asztrológusi és a létfolyamatok logikáját éberen figyelő magánemberi tapasztalatom az, hogy a tragikus és váratlan sors-visszahatások nem az általános agresszivitás mellett, esetleg a kegyetlenség ódiumát is felvállaló személyeket érik, hanem azokat a személyeket, akik a képzeleti agresszivitás mellett, a hamis kiegyenlítődési formáknak (pl. a „megható” szentimentális magatartásnak) a kiemelt megtestesülései, mint amilyen például az angol Diana hercegnő volt.
A legveszélyesebb magatartás tehát, amikor az ember, elsősorban magát ámítva, intenzíven és nem lelki, hanem szellemi agresszivitás szintjén éli át azt, hogy neki van igaza a világi logika szerint, holott, a megváltás-logika szerint nincs igaza, és minderre ráadásként, hamis boldogsági (feldobottá) állapotba ringatja magát, egyszerű lelki önámítás, vagy valamilyen mesterséges boldogsági állapotot (kábulatot) okozó anyag (táplálék), vagy ital elfogyasztása által. – A tudatos kábítási eljárások különböző formáira, a cigarettától a vérbe fecskendezett kábítószerekig – bár szintén a Lilith-tel, különösen annak a Halakban és/vagy a XII. házban elfoglalt pozíciójával, illetve a Jupiterrel, a Neptunusszal és a Plútóval alkotott negatív fényszögeivel -, nincs amiért kitérni, mivel ezek már a tudatos környezet- és önszennyezés, valamint önrombolás szférájához tartoznak, és azok a személyek, akik a kiegyenlítődésnek ezt a hamis formáját gyakorolják, már nem is akarnak spirituálisan felébredni és éberré válni.
Sőt: a szélsőséges példák is (Pl. Diana hercegnő, aki óriási összegeket költött a jósolgató asztrológusoknak, azok ámítási szolgáltatásaiért, Vagy Gerle Éva, aki csak azért lett szélsőséges feminista, mert a Kosban álló Lilithje jelentése szerint, zsigerből de ugyanakkor tudattalanul utálja a férfiakat, illetve mindent ami a férfiassággal kapcsolatos.), csak arra jók, hogy a jelenségre egyértelmű példát kapjunk. Igazából se szeri se száma azoknak a, hétköznapi szinten normálisnak képzelt és ítélt kábulási lehetőségeknek, amelyek fölött nap, mint nap behunyjuk a szemünket, illetve, amiről soha ne is gondoltuk volna, hogy fizikai, érzelmi, gondolati, vagy spirituális kábító hatása van a szervezetünkre, a lelkünkre, vagy a szellemünkre. A legnagyobb szellemi kaland talán éppen ez, és a legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy felfedezzük és elengedve, megszabaduljunk azoktól a kábulat - okozó táplálékoknak és italoknak a fogyasztási vágyától és azoktól a belénk nevelt létrontási szokásoktól, életnyerési - sors-kicselezési trükkök használatának a reflexitől, és azoktól a képzeletünket szennyező ideológiáktól és eszméktől (Például az izmusok eszmerendszereitől), amelyek lehetetlenné teszik, azt, hogy tényleg egészségessé és boldoggá váljunk. És anélkül persze, hogy a fanatizmusnak és a dogmatizmusnak, a „hétköznapi” kis kábulatoknál is veszélyesebb túlzásaiba esnénk, mivel az megint csak a Lilith állapotba való visszaszédülést eredményezi.
Ez a sok külső sikerrel és még több belső kiábrándulással járó önmegfigyelés, ez a kalandos belső utazás (ez személyes odisszea) viszont mindenki számára egyéni színezetű és elsősorban a horoszkópjában feltérképezett Lilithjének a jegy- és házhelyzetétől, valamint a fényszögeitől függ össze. Azzal tehát, hogy a személyes önámításra való hajlamunk és testi, lelki, vagy szellemi, sőt: a spirituális kábulatra való vágyakozásunk, az élet és a szellem milyen jellegzetes területeivel áll kapcsolatban, és a legnagyobb (vallásos kábulathoz visszasüllyesztő) badarság lenne ehhez a kalandhoz, és erre az egyéni „kábulat-okozó, gyengeség-vadászatra” recepteket adni. De segíthet talán egy-két személyes példa. És nem is azzal kapcsolatosan, hogy a Lilith legdurvább és ezért az asztrológus, és sokszor a családtagok, az élettárs, vagy a munkatársak számára is egyértelműen jelentkező megnyilvánulásai és a jellemben jelentkező együgyűségei, mint például a súlyos rögeszmék, vagy a kiskorúak megrontásán keresztül érvényesülő szexuális devianciák mennyi zavart, mekkora bajt és főképp: mennyi és milyen nagy betegségeket okozhatnak! Ezekről van asztrológiai, pszichológiai, pszichiátriai és szociológiai, vagy éppenséggel művészi leírás épp elég. De ki gondolná például, hogy bizonyos, mások számára egészségesnek számító tápláléknak a nagyobb mennyiségű elfogyasztása, mint amilyen vöröshagyma, az én esetemben pl. egészség-károsító, kábulat-okozó sóvárgásnak és szokásnak bizonyult? Évekig - a jelenség észlelése után, hét évig! - kínlódtam az orvosilag elmúltnak (gyógyultnak) nyilvánított bélbetegségeim után maradt bél-érzékenységemmel, mivel, nem értettem, hogy az, az „egészséges” növény, amelyet minden orvosi és természetgyógyászati szakkönyv gyógyhatásúnak ír le, nekem azon kívül is rosszat tehet, hogy erősen csípi a meggyógyult, de érzékeny végbelemet. Úgy képzeltem ugyanis, hogy az nem a hagymával, hanem csak az én beleimmel van a baj, aminek egy idő múlva, a tökéletes gyógyulás bekövetkezésekor, el kell múlnia, és időnként újra és újra, jól bezabáltam a családom által fogyasztott és számukra nagyon is javallt, ínycsiklandozó hagymából. Persze, az azonnali hatás mindig jó volt, a hosszú távú és hosszan tartó következmények viszont, még fájdalmasak is!
Szerencsémre a feleségem is metafizikus – asztrológus, ő is megfigyeli mind az általános külső jelenségeket, mind önmagát, sőt: a gyermekeinket is, olvas, összevet, következtet és szintetizál, mint én. És Ő nő, vagyis családanya lévén, táplálkozás szempontjából részletesebben tájékozódik. Közös – részemről már kétségbeesett – beszélgetéseink egyikén jöttem rá, hogy nem csak azért kívánom a hagymát akkora mennyiségben és úgy fogyasztani, mint az almát, mert az illata kívánatos és mind a "Skorpiói" szájínyemnek, mind a gyomromnak rendkívülien jól esik az íze és a csípése, hanem azért is, mert ekkora mennyiségben fogyasztva (másfél-két fej), számomra legalábbis, akinek a keményen fényszögelt Lilithje, a Marssal együtt áll, már egyfajta kábulatot is okoz. Sőt: másnap majdhogynem olyan rossz közérzetet, mint amilyeneket annak idején éreztem, amikor alkalmanként, egy-egy családi ünnep, vagy baráti mulatság ürügyén, jól a pohár fenekére néztem. És csakugyan: nem véletlenül nevezi a magyar nyelv a rosszul-létet hagymázas állapotnak! Ezután a felismerés után, már nem volt nehéz a hagyma fogyasztásról - legalábbis hosszú - hosszú ideig lemondanom, hiszen, rég óta világos számomra, hogy a végbélhurut és a végbélrák a legmagasabb szintű önámításnak és a huzamos kábulatnak a betegsége (is), hiszen ha valamit nem dolgoztunk fel helyesen (nem értettünk meg jól, a jelenség kauzális mélységei szintjén), akkor el sem szabad azt engednünk. – Csak azt szabad elengednünk, amit előzőleg jól megfogtunk: jól felfogtunk. És viszont: ha úgy engedünk el valamit, hogy nem értettük azt meg, törvénytelen tettet hajtunk végre spirituális és kauzális (kiegyenlítődési: megváltódási szempontból) és a következménye ennek az elengedő szervünknek: a végbelünknek a megbetegedése. És ha másért esetleg ne, de ezért nagyon is igen: a törekvésem az hogy, ahogy részeg állapotban nem, úgy hagymázas állapotban sem, akarom érezni és tudni magam a hátra maradt életem végéig, amennyiben ez csak rajtam múlik! Hiszen mindaddig, amíg a Marsnak analogikusan megfelelő táplálékot fogyasztottam a természetesnél nagyobb arányokban öncélúan, végeredményben a horoszkópomban a Marssal együtt álló Lilith, ártatlannak, sőt: egészségesnek látszó kísértésének (hívásának!) tettem öntudatlanul eleget.
Gondolom, ez eléggé érzékletes példa ahhoz, hogy az egészségesen és boldogan élni szándékozó olvasó rájöhessen, mennyi lehetősége van arra, hogy spirituális fejlődési irányával szembe: „visszaéljen” és önmagát a személyes Lilith-kábulatában tartsa, és éppen akkor, amikor úgy véli, hogy éberebb az éjfélkor vadászni induló bagolynál is.
És íme egy levél a Lilithről:
„Kedves Szilárd!
Muszáj egy-két gondolatot írnom a saját Lilithemmel való tapasztalataimról.
Ennek a tudásnak a fényében, amit Tőletek kaptam, már világos minden.
Megpróbálok egyszerű lenni, és nyilván tudod, hogy miről lesz szó, de a felismeréseim akkor is döbbenetesek.
Na, akkor most jön, amit szeretnék mondani:
- Ez a Lilith valami borzalom (!). Most állt össze bennem teljesen a kép. Sokat gondolkoztam azokon is, amiket a hang anyagokban mondasz: a Lilith célja a káosz, a nihil. Valamint, hogy az Abszolútum-ban, ahogy megjelenik a Lilith, és akkor nem bírja az abszolútum magában sem elviselni a Lilith-jét, és tehetetlen, mert nem tudja megsemmisíteni...és akkor (remélem jól írom), végre kimozdul, és teremteni kezd, és fölfelé - felfelé...megy, és fölé megy, és úgy haladja meg.
Hát - Az én Lilith-em, az valami borzalom! A szűzben, a 10- es házzal, és szemben áll a halak sárkányfarokkal, ami a IV-es házban van.
Mostanra raktam össze, hogy ez a számomra mit jelent.
Eddig nem tudtam, mi ez a szörnyű sóvárgás, mindig a másra, esetleg valaki másra, aki éppen elérhetetlen. Így képes lenne a Lilith velem a véget nem érő játékát játszani. Mint te is már láttad, azért vagyok különösen borzasztó helyzetben, mert, amikor jön - illetve, eddigi életem során rendre jött a Lilith csábítása, - akkor sajnos a Halak sárkányfarkam miatt, annyira bele tudom magam élni, bele tudtam magam élni, hogy mindig éppen az az elérhetetlen másik az igazi párom (ezek még akkor is, ha csak mentális síkon történtek mind meg), társam, hogy ha jól számolom már 3 komoly kapcsolatom erre ment rá.
És ez egyáltalán nem játék...(!)
Egy 4 éves kapcsolatom, 25 éves koromban ment tönkre a Lilith "miatt" - aki megtestesült egy harmadik személyben (ez is csak mentális síkon történt meg, de éppen elég volt). Ez meghiúsította, hogy az a kapcsolat, az együttélésünk ott gyermekáldássá, vagyis teremtéssé realizálódjon.
Ez után még 2 komoly és egy rövid kapcsolatomat hiúsította meg.
Sajnos teljesen bele éltem magam, és bele tudtam magam élni, hogy mindig az a valaki, - új, aki éppen elérhetetlen, az lenne az igazi, és nem az, akivel vagyok. Ezek után kivétel nélkül mindig egy menekülés következett. Sajnos erre anyám mindig rásegített, kívülről is, és a bennem lévő gyermekellenes programmal is. Természetesen, mert ugye, ha elhagytam az éppen "akkori" párom, akkor a gyermekáldás sem tudott bekövetkezni, így a gyermekellenes program is remekül működött.
Mindig azt képzeltem, és számomra, még az eszem racionális részét és igazolni képesen, a halak sárkányfarok úgy megtévesztett, hogy mindig azt hittem, eddig, hogy amit a Lilith diktál az a valós.
Csak jó pár héttel a „képzelgés után”, amikor már ott volt a baj, mert szakítottam, esett le mindig a tantusz.
Már többször is ezért hatalmas pofonokat kaptam, és valósággal az őrületbe kergetett majdnem ez a Lilith-játék. Mert mindig teljesen valóságosnak éreztem, amit súg, a sárkányfarok miatt, és utána jött a pofára esés. Ezt 4-szer megismételtem...
Viszont most már onnan tudom, hogy a Lilith az, hogy ha ellenállok neki, akkor néhány nap, vagy1-2 hét alatt eltűnik, elmúlik, és esetleg néha újból támad, valaki más személy formájában (átvált a sóvárgás valaki másra, persze mindig szellemi síkon, mert erős bennem az önkontroll). Na, akkor innen tudom, hogy megint a Lilith játszott velem.
Ez tönkreteszi egy ember életét. Tehát valósággal valamiféle titkos és borzalmas konspirációt játszott a Lilithem és a Halak sárkányfarkam együtt ellenem. Mert ok, rendben, hogy a halak sárkányfarok miatt bármibe bele tudom magam élni, de nem mindegy, ugye, hogy mibe.
Ha esz hasznos dolog, a 10 egyetemes törvénynek megfelelő, akkor rendben, de ha nem, akkor bizony nagy a baj.
El sem tudom képzelni, hogy ezt hogy lehetett volna kauzális asztrológia, és a Ti tudásotok nélkül feloldani. Úgy érzem, hogy valóban megmentettétek az életem.
A mostani párommal 2 éve vagyunk együtt, és már 2-3-szor előjött a Lilith - is már vele is. Viszont itt, az előző sormintákon okulva, és abból, hogy hányszor pofára ejtett az élet, a legutóbbi tavaly tavasszal történt sóvárgást már le tudtam győzni, és együtt maradtunk a párommal, és most már nagyon komolyan, és a nagyon közeli jelenbe tervezzük a gyermekvállalást. Mindketten úgy érezzük, hogy most már itt az ideje.
Viszont ez a Lilith valóban nagyon makacs. Mindig elő akar jönni. Valószínűleg, akkor is, amikor lesz már gyermekem, ugye jól sejtem? Akkor meg annak a képében, hogy miért nem mástól szültem, és akkor most odakötöttem magam máshoz (mert az Uránuszom miatt, ugye mindig hatalmas szabadságvágy is van bennem), valamint ha még felüti a fejét néha a gyermekellenes és férfiellenes programom is (amit anyám még kívülről mindig akarna erősíteni, – őt már jó párszor leszereltem), akkor ismét úgy össze tudnának játszani ellenem, hogy ihaj!?
Ugye, Szilárd, most már, ezeket tudatosítva, egyre jobban fel tudom majd oldani? Viszont teljesen nem fognak eltűnni igaz?
Értem már, hogy miért írtad, hogy a Lilithem meghaladását, a sárkányfarok szinte teljesen lehetetlenné teszi. Ez azért van, mert szemben állnak egymással?
Valamint az agresszióról még azt szerettem volna írni, hogyha láttad a képletemet, akkor láthatod hogy bennem is mennyi (rejtett) agresszió van - sajnos öröklötten, anyai ágról.
Elkezdtem alkalmazni minden módszert, hogy a neheztelést és agressziót átváltoztassam magamban. 2 hete, mint mondtam, abbahagytam a húsevést is.
Említetted, hogy a te horoszkópodban akkora az agresszivitás, hogy ennél rosszabbat még nem nagyon láttál. Hát, szerintem anyámnak sajnos a létező legrosszabb horoszkópja van, amit el lehet képzelni. Már megnéztem jó pár ismerősömet – de ennyi szembeállást, és negatív erőt, rossz programot, még sehol sem láttam. És ha beszéltél a szemben villogó skorpió gyűlöletről, hát az anyám úgy tud gyűlölni, hogy még a Föld is megmozdul. Ő valósággal olyan, mint egy férfi. Vagy ez valami nagy eltorzulás nála, de teljesen férfias erőkkel és mérhetetlen agresszivitással, és manipulációs készséggel bír. Csak mondom, hogyha szerinted a te horoszkópodnál (az agresszivitást illetően) nincsen rosszabb, szerintem van.
Az a baj, hogy szerintem neki tisztánlátása is erősen korlátozott. Nem tudom, hogy hogyan lett neki ennyire rossz, mert a nagymamámnak még nem volt ilyen rossz horoszkópja. Bár már nála is ott van a gyermekellenes program. Lehet, hogy tévedek, de a nagymamám Marsa szemben áll a holddal, ami a vízöntőben van, a 4. házban.
Remélem az én tisztánlátásom valódi, és spirituális értelemben helyes.
Barátsággal és tisztelettel: Szilvia”
Epilógus: Szilviának sikerült több gyermekes családot alapítani és a férjével és a gyermekeivel együtt több évvel ezelőtt, visszaköltözni Magyarországra.
--------------------------------------------------------------------------------------------
LILITH TABLAZAT
HALAK - 1940 JUNI 10
1940 JUNIUS 12 - KOS - 1941 MAR 07
1941 MÁRCIUS 08 - BIKA - 1941 DEC 01
1941 DECEMBER 02 - IKREK - 1942 AUG 27
1942 AUGUSZT 28 - RÁK - 1943 MÁJ 24
1943 MÁJUS 25 - OROSZL - 1944 FEB 18
1944 FEBRUAR 19 - SZŰZ - 1944 NOV 14
1944 NOVEMBER 15 - MÉRLEG - 1945 AUG 09
1945 AUG 10 - SKORPIO - 1946 MAJ 05
1946 MÁJUS 06 - NYILAS - 1947 JAN 30
1947 JANUÁR 31 - BAK - 1947 OKT 27
1947 OKTÓBER 28 - VIZÖNTŐ - 1948 JUL 21
1948 JULIUS 22 - HALAK - 1949 ÁPR 16
1949 ÁPRILIS 17 - KOS - 1950 JAN 13
1950 JAN 14 - BIKA - 1950 OKT 08
1950 OKT 09 - IKREK - 1951 JULI 09
1951 JULI 10 - RÁK - 1952 MAR 28
1952 MAR 29 - OROSZ - 1952 DEC 24
1952 DEC 25 - SZŰZ - 1953 SZEP 19
1953 SZEP 20 - MÉRL - 1954 JUNI 14
1954 JUNI 15 - SKORP - 1955 MAR 10
1955 MAR 10 - NYIL - 1955 DEC 06
1955 DEC 07 - BAK - 1956 AUG 30
1956 SZEP 01 - VIZÖN - 1957 MÁJ 26
1957 MÁJUS 27 - HALAK - 1958 FEBR 19
1958 FEBRUÁR 20 - KOS - 1958 SZEP 17
1958 SZEPTEMB 18 - BIKA - 1959 AUG 14
1959 AUGUSZTUS 15 - IKREK - 1960 MÁJ 08
1960 MÁJUS 09 - RÁK - 1961 JANU 31
1961 FEBRUÁR 01 - OROSZLAN - 1961 OKT 29
1961 OKTÓBER 30 - SZŰZ - 1962 JÚLI 27
1962 JÚLIUS 28 - MÉRLEG - 1963 ÁPR 20
1963 ÁPRILIS 21 - SKORPIO - 1964 JAN 13
1964 JANUÁR 14 - NYILAS - 1964 OKT 10
1964 OKTÓBER 11 - BAK - 1965 JULI 07

1965 JÚLIUS 08 - VÍZÖNTŐ - 1966 ÁPR 01

1966 ÁPRILIS 02 - HALAK - 1966 DEC 25
1966 DECEMBER 26 - KOS - 1967 SZEP 22
1967 SZEPTEMB 23 - BIKA - 1968 JUNI 18
1968 JUNIUS 19 - IKREK - 1969 MAR 14
1969 DECEMBER 08 -OROSZLÁN - 1970 SZEP 04
1969 MÁRCIUS 15 - RAK - 1969 DEC 07
1970 SZEPTEMB 05 - SZŰZ - 1971 MÁJ 31
1971 JUNIUS 01 - MÉRLEG - 1972 FEB 23
1972 FEBRUÁR 24 - SKORPIO - 1972 NOV 17
1972 NOVEMBER 18 - NYILAS - 1973 AUG 14
1973 AUGUSZTUS 15 - BAK - 1974 MÁJ 12
1974 MÁJUS 12 - VÍZÖNTŐ - 1975 FEBR 05
1975 FEBRUÁR 06 - HALAK - 1975 OKT 31
1975 NOVEMBER 01 - KOS - 1976 JULI 27
1976 JÚLIUS 28 - BIKA - 1977 ÁPR 23
1977 ÁPRILIS 24 - IKREK - 1978 JAN 17
1978 JANUÁR 18 - RÁK - 1978 OKT 12
1978 OKTÓBER 12 - OROSZLÁN - 1979 JULI 09
1979 JULIUS 10 - SZŰZ - 1980 ÁPR 05
1980 ÁPRILIS 06 - MÉRLEG - 1980 DEC 30
1980 DECEMBER 31 - SKORPIO - 1981 SZEP 23
1981 SZEPTEMB 24 - NYILAS - 1982 JUN 22
1982 JUNIUS 23 - BAK - 1983 MAR 18
1983 DECEMBER 13 - HALAK - 1984 SZEP 05
1983 MARCIUS 19 - VÍZÖNTŐ - 1983 DEC 12
1984 SZEPTEMB 06 - KOS - 1985 JUN 01
1985 JUNIUS 02 - BIKA - 1986 FEB 27
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2 - B. A Lilith másféle – második leírása

AZ ELSŐ LILITH: AZ ŐSOK

„Hej, regő – rejtem!’”

I. Bevezető
Amikor megjelent a Kolozsvári Költő-filozófus: Bréda Ferenc forrás-kötete, az egyik helybéli filozófiatanár azzal a szellemi nyafogással állt elő, hogy ez a kötet a tudatlanság és a tájékozatlanság bizonyítéka, illetve hogy merő szemtelenség Bréda Feri részéről az, hogy első könyves szerzőként, egyáltalán ontológiai kérdésekről merészel írni, holott komoly filozófusok is óvakodnak ettől a témától. Nos, nekem is, a minap, éppen az egyik volt barátom (Sőt: Brédával közös barátunk!) vetette a szememre ugyanezt, ti., hogy honnan vettem a bátorságot 12 évvel ezelőtt (tehát 46 évesen!) ezt, a minden eddig megírt filozófiai ontológia és szanszkrit kozmogónia állításától teljesen eltérő (Szerintem ezen egyéni és kollektív művek részleges és bizonytalan tapogatózásait egyesítő, és a gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint, a gyakorlati valóságnak teljesen megfelelő) ontológiát (A Lilithet) megírni? – Válaszom: ugyanúgy, ahogy az akkor még csak 23 – 24 éves, és gyakorlati metafizikát egyáltalán nem ismerő, Bréda Ferenc A létezéstől a lehetőségig c. kötetében található, és máig helytálló filozófiai esszéit megírta (Kriterion könyvkiadó, Forrás-sorozat, Bukarest, 1980.)

Az embernek, mint abszolút (Isteni) lényeggel és mágikus erejű képzelőerővel rendelkező lénynek, a sorsidéző és sors-változtató spirituális értelme és képzelete (mágikus) ereje által is, lehetősége van az öröklött szellemi és biológiai (genetikai) programjainak a javítására, módosítására. Informatikai kifejezéssel: "a programjainak az átírására", vagyis akár azok teljes kicserélésére. A genetikai kódrendszerünk ugyanis nem véletlen anyagi módosulásoknak és szükségszerű örökösödéseknek az egyedül és kizárólagosan a génsebészet által módosítható bázis-struktúrája, amiként a genetikusok azt állítják, hanem mindössze következménye és leképeződése a spirituális és kauzális struktúránkban található szellemi kódrendszerünknek. Ezt viszont befolyásolni: irányítani és változtatni tudjuk a tudatosan használt képzeletünk erejével. Főként a magzatot a méhükben hordó anyák és általában a családanyák képesek erre, akik a legerősebb mágikus képzelő erővel rendelkeznek, amennyiben a várandóssági időszak alatt nem terhesnek, hanem áldott állapotban levő teremtői személyeknek tudják magukat, és ez a képességük megmarad, ha ezt az áldott állapotban elérhető teremtői tudatukat megőrzik a szülés után is. Ez, az áldott állapoti mágikus képzelet, nem csak a magzat alakulására – fejlődésére, képes pozitívan hatni (illetve "terhes"-ségi koncepció esetén: rombolóan és károsan hatni) anélkül például, hogy fejlődési hiba-jelző orvosi diagnózisok esetén, génsebészeti beavatkozásokra lenne szükség. Sőt: talán hihetetlen, de ez, a mágikus erejű, tudatos, vagy önkéntelen (pozitív, vagy negatív) családanyai képzelgés, az egész család jólétére is rendkívülien erős befolyást gyakorol, és ezt olyannyira, hogy huzamosan fenntartott és intenzíven átélt negatív családanyai imagináció esetén például, a férfi (az apa) teljességgel tehetetlen és bárhogy is igyekezne, nem képes a család anyagi és egészségi helyzetét pozitív irányba terelni.
A probléma az, hogy a személyi horoszkóp-értelmezés segítségével történő spirituális és kauzális fejlődési sorsprogramunk feltárása nélkül, vagyis a negatív karmikus meghatározódások megismerése és tudatos feloldása nélkül, képzeletünket és gondolatainkat, de érzelmeinket és tetteinket is, a tudattalan szellemvilágunk legmélyebb rétegeiben rejlő, a horoszkópban a Lilith és a Sárkányfarok által jelzett, velünk született karmikus sóvárgásaink, irracionális vágyaink, szorongásaink és félelmeink, a tudattalan és önkéntelen negatív késztetéseink: életellenes (pl. magzat-és gyermekellenes), személyiség-ellenes, vagy sors-ellenes (Isten-ellenes) ambícióink befolyásolják – manipulálják. Hiába képzeli magát az ember tudatos lénynek, képességeinek és tehetségeinek a kiélési a vágya, ezek érvényesítésének a vágya és az általános emberi alapösztönök kiélési vágya, valamint a jellegzetesen emberi, szellemi – kulturális és anyagi – technikai megvalósítások iránti vágya és igénye mellett, a képzeletvilágát és így egész sorsát is, háttérből az anyai ági őseitől öröklött negatív szellemi - spirituális determinációk határozzák meg, befolyásolják és irányítják. És ezt anélkül, hogy az egyén erről tudna.
Az anya ugyanis a lét-alap, de a létfolytonosság alapmintája, alapmatrixa is, és nem csak biológiailag, hanem (főként) spirituálisan is. Ezt abból az egyszerű tényből is kikövetkeztethetünk, hogy miközben az egyediséget, az egyedi jellegzetességeket adó férfiivarsejtek folyamatosan kicserélődnek, azok a női petesejtek, amelyek a biológiai eredetünket adják és az alap-genetikai struktúránkat meghatározzák, amellett, hogy százszor olyan nagyok és összetettek, mint a változó felépítésű ivarsejtek, már azelőtt kialakulnak és véglegesen készen állnak az édesanyáink petefészkében (nagyanyáink méhében), mielőtt ők megszületnének. Magyarán: nem csak, hogy az anyáink szervezetében és aurájában (spirituális struktúrájában), nem csak, hogy az anyánk érzelem, gondolat és képzelet-világa által közvetlenül befolyásoltan alakultunk ki kilenc hónapon át embrió-magból megszületni képes emberkévé. Hanem minderre ráadásként, ahhoz a női őssejthez, amely az anyánk petefészkében várt a megtermékenyítésre anyánknak a megszületése óta, és amit az apánknak az éppen "aktuálisan" rendelkezésre álló, tehát az aktus előtt maximum néhány hete létrejöhetett ivarsejtje később megtermékenyít, a nagyanyánk szervezete szállította az alapanyagot. Vagyis: ez, a létünk alapját képező petesejt az anyai nagyanyánk aurájának - spirituális struktúrájának: tudattalan érzelmeinek, gondolatainak és képzelgéseinek a kauzális bélyegét viseli magán, ezt a szellemi programot öröklik az unokák.
Ez előtt a cáfolhatatlan és letagadhatatlan, materiális tény előtt nem lehet mást tenni, mint a férfiúi és apai hiúságunkat visszafogva, fejet hajtani és belőle a megfelelő metafizikai következtetéseket levonni ("Ami fent van, ugyanaz mint ami lent van és ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van."), és a nőknek (Az anyáknak!) a kamaszkor előtti gyermekeink testi épségéért és egészségéért való teljes spirituális felelősséget a pedagógusok az orvosok és a pszichológusok kezéből elvenni és a törvényes helyébe: az anyai érzés- és képzeletvilágba, vagyis az anyai spirituális felelősségbe vissza helyezni!

Mindemellett és ezekkel együtt, azt is kell tudni, hogy nem csak képességeket és tehetségeket öröklünk a szüleinktől (És amint láttuk, kb. 75-80 százalékban az anyai ági ős-szüleinktől), hanem az emberi mivoltunknak megfelelő, jellegzetes ember-életi (kulturális – antropológiai) rendeltetési feladatokat, vagyis ún. kauzális örökségeket is, amelyek viszont az általános jellegük mellett, magukban hordozzák azokat a sajátos bélyegeket is, amelyek az anyai ági ősanyáink személyi karakterére és sors-probléma jellegére (egyéni és családi sorsára) voltak jellemzőek. Azt, hogy ez mit is jelent valójában, illetve hogy miképpen jönnek létre ezek a sajátos szellemi csomagok, és miképpen történik az utódokra való (önkéntelen és öntudatlan) átörökítésük, részletesen kifejtettem a Spirituális memória c. tanulmányomban.
Ezen a helyen azt kell megértenünk, hogy ezen a szülői – anyai örökségen keresztül végül is, kapcsolatban állunk az egyetemes teremtés ős-okával, funkciójával és rendeltetésével.

Annak érdekében tehát, hogy megértsük az anyai ági ősöktől öröklött, rejtett (Karmikus) spirituális programok jellegét, előbb meg kell értenünk a teremtés ős-okából és rendeltetéséből eredő, abból logikusan következő, igazi és általános emberi rendeltetésünk jellegét, vagyis az életünk kauzális okát és funkcióját, amely ok és funkció nem lehet nem azonos az egyetemes teremtés okával, funkciójával és rendeltetésével: a megváltással. Az embernek tehát elsősorban azt kell tudomásul vennie, hogy bármilyen érdekes és izgalmas csodalény is lenne ő mint egyedi személy, hogy bármilyen rendkívüli elgondolásai lennének és saját személyével és az élete értelmével kapcsolatosan, hogy bármilyen, csak egyedül rá jellemző, rendkívüli individuális képességekkel és tehetségekkel is rendelkezne, – a megfelelő arányok szintjén persze, de – az ő létének és életének is ugyanaz az alapvető lényegi lét-rendeltetése és funkciója, mint az egész létnek (a Teremtésnek) és mint a legegyszerűbb lénynek: a minél nagyobb mértékű kiegyenlítődés elérése, vagyis a benne és általa (is) megnyilvánuló léterőknek, az egymással kiegyenlített harmonikus egységének a megvalósítása és ez által, a környezetével való harmonikus egység megvalósítása. Ez az egyetemes megváltás. Ezt szolgálja az egész teremtés a teremtői ősideáktól, a fizikai létformákig és a legegyszerűbb szerves létformáktól az emberig.
Azt, hogy miért van ez így, vagyis ahhoz, hogy megérthessük az életünk értelmét, okát és célját is megadó egyetemes létezés logikáját, elsősorban a teremtés ős-okát kell megértenünk és ezt nem csak elvont teremtéstani elméletek elsajátítása útján érhetjük el, hanem az által is, hogy a teremtés hajszálereinél álló negatív őserőnek, a Lilithnek a sors-rontó hatásait a személyi életünkben is felfedjük, felfedezzük. Talán visszatetsző és bizarr, de az egyetemes lét-teremtésnek is ugyanaz az kényszerű oka, mint pl. a szerelmi-szexuális kapcsolatok zavarának, a szerelmi válságoknak és a házastársi – élettársi hűtlenkedésnek, a válásoknak. Attól függetlenül, hogy a kívülállók, vagy az érintett személyek (partnerek) milyen érzelmi, környezeti – társadalmi, vagy éppenséggel anyagi okokkal indokolják és magyarázzák, hogy ők miben vélik felfedezni a párkapcsolati válság, illetve a váláshoz vezető krízises helyzet (a konfliktusok) okát, a tapasztalt kauzális asztrológus, biztos szemmel látja azokat a rejtett negatív karaktervonásokat, amelyek a személyi karma feloldatlanságából erednek, és amelyeknek a jellegét, egyéni színezetét a személyi horoszkópban található egyik karma-szimbólum: a Lilith jelöli és magyarázza meg. Amennyiben ennek a válságnak, vagy válásnak az oka egy, az adott kapcsolatnál erősebb, harmadik személy által kiváltott és ahhoz fűződő, „ellenállhatatlan” szerelem, akkor is az asztrológiából és a keresztény misztikából is, Lilit-ként ismert jelenségben kell keresnünk a válságok és a válás igazi okát, mert éppen, hogy a Lilith hatására keletkezik a harmadik személybe való ellenállhatatlan, és mikor fatálisnak, mikor felemelőnek képzelt szerelem is. Mivel a karmikus Lilit-erők éppen , hogy az észveszejtő szerelmi vonzódásokért is felelősek! De ennek a bizonyítása és az ide vonatkozó következtetések és tanulságok levonása, már a Szerelem és a Szexualitás c. tanulmányom tárgya.)
A Lilith tehát az első, teremtés előtti szellemi ősjelenség: az abszolút lét, az Ős-Abszolútumnak a határtalan és időtlen fennmaradását biztosító belső programja, úgy is mondhatjuk, hogy sóvárgása, a még jobb és tökéletesebb abszolút-állapotok elérésére, a még tökéletesebb kauzális létstruktúrák létrehozására. Informatikai nyelven szólva, a Lilith egy ún. kauzális „motor” program, amely az Abszolútum szüntelen belső fejlődését, és tágulását, öntökéletesítő spirituális strukturálódását, újszerűségét és a régi struktúrák csiszolását, finomítását: tökéletesítését hivatott biztosítani az öröklétben. Vagyis, az adott abszolút létállapottól különböző, annál mindig jobb és tökéletesebb, de mindenképpen attól eltérő állapotot hivatott a Lilith nevű spirituális „motor-program” generálni. Ez a folytonos fennmaradást biztosító biztonsági – fejlődési abszolút alapprogram tehát, úgy is jellemezhető, mint egy őssóvárgás, mindig az adottnál egy jobb, attól eltérő és felsőbb szinteken strukturált, de mindenképpen valamilyen más állapotra való tudattalan vágyakozás, mind az éppen adott abszolút állapot. Vagyis: a Lilith a mindig más, abszolút-élményre, más és új élményekre is való őssóvárgás, mint amilyen az ősi statikus (Mozdulatlan, nem teremtő, nem dinamikus) abszolút állapotokban adott.
A Lilith tehát a nem aktív, abszolút ősbékében levő Abszolútum ősvágya egy, az adott abszolúttól eltérő, az adott állapoton kívüli, mindig jobbnak sejtett dinamikus állapotra.
Mivel az egyetemes holisztikus elv szerint, illetve az analógia alapján, az ember teljes: kauzális, spirituális, mentális, asztrális, energetikai és fizikai meghatározottságokból álló személye, összhatásában leképezi az egyetemes létet, mind rendeltetésében, tehát lét-funkciójában, mind az ún. „működési mechanizmusában”, az ős Lilit hatásai éppen úgy érvényesülnek benne, mint az, az abszolútummal való ún. intim – belső (személyes) kapcsolata is, amit isteni szikrának neveznek a misztikusok. Az asztrológiai sorsképletekben tehát, éppen azért kell jelentkeznie ennek a sajátos Lilith-pontnak, mivel az ősi Lilith-hatás bennünk is érvényesül az ún. személyi (egyéni) karmikus-csomagunk egy bizonyos, jellegzetes részeként. Az Ős-Lilith lenyomata tehát ott van bennünk is, egy ún. személyes Lilith-hatás formájában, ami egy homályosan sejtelemes, racionálisan nem indokolt de valahol, a sejtelem szintjén, még sem indokolatlan, ősi sóvárgás és vonzódás valami mágikus erejű, határozatlan és homályos “más-állapot” elérésére, mint amiben éppen vagyunk.
Tudnunk kell azt is, hogy ez az ősi Lilith program, vagy jelenség, ez a mindig valami jobbra, valami másra, másságra, tökéletesebbre, „boldogságosabbra” valós abszolút (a képzeletünknél is finomabb) sóvárgási program, nem lineáris hatással „működik”, hanem ún. fluktuáció-szerűen, hullámzás-szerűen, löket-szerűen, tudományos kifejezéssel: kvantum-szerűen. És amikor egy-egy fluktuációja intenzitásban meghalad egy bizonyos mértéket, akkor a Lilith-hatás át csap az ellentétében (Úgymond túl lő az eredeti célján) és megbontja az abszolút egységet, megbontja az abszolút létet és abból egy – egy részt kiszakítva, azt az abszolút harmónia- és egységállapot ellentétébe fordítja, az abszolút ellentétévé: káosszá változtatja. Vagyis azzá a spirituális őskáosszá, amelyről minden spirituális őskultúra kozmogóniája tudósít.
A Lilith tehát az, az abszolút létben is eleve létező és adott őssóvárgás, ami megbontja az abszolút létet, tehát az abszolút egységet, és majdhogynem az eredeti abszolút törvényes állapotot is, és olyan rész-állapotokat, vagyis belső réseket (sebeket) hoz létre benne, ahol az abszolút lét-képzelet, az isteni imagináció zavarosan, illetve kaotikusan örvényleni kezd, és amely részekben az abszolút-állapotból kizökkent és kiszakadt rész-egységek, a kaotikus örvénylésbe került ős-elemek, nem engedelmeskednek az ősi egység-vonzásnak (a Szeretetnek), hanem antagonisztikus létállapotok erőivé válva, egymással ellentétesek lesznek és nagy részük még egymással is szembe kerülve, az egymás megsemmisítésére is törekszik.
Több ilyen abszolút - Lilith-fluktuáció, Lilit hullámzás után viszont, a kauzális káosz – részek (rések...) egyre erősebbé és elterjedtebbé vállnak, és ezeknek az abszolútumból kivált rész-káoszoknak a minőségi növekedése, de a mennyiségi növekedése is, egy bizonyos határ után, már az abszolút őslétet is veszélyezteti, illetve amennyiben nem születik valamilyen megoldás a Lilith-hatások semlegesítésére, vagyis a kaotikus részek újra rendeződésére és magukban valamint egymással való kiegyenlítődésére, a helyzet azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a káosz erősebbé és nagyobbá válik az abszolút létnél. A megoldás erre a kauzális krízis állapotra, nyilván, hogy nem a Lilith jelenséget létrehozó és az abszolút lét fennmaradását biztosító ősi fejlődési program megszüntetése (Noha egyes misztikusok szerint ilyen jellegű képzetek is megjelennek az abszolút létben, és ezeket nevezik a misztikusok Isten Haragja nevű állapotnak, lásd Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv c. esszéjét.), hanem a Lilith által kaotikussá (örvénylővé, rombolóvá, pusztítóvá) tett abszolút-részeknek az önmagukon belül való káosz-mentesítése, majd, az ily módon, az egyesülés lehetősége iránt nyitottá és együttműködővé tett részeknek, az egymással való kiegyenlítése és az abszolút egységbe való reintegrálása (Megváltása.)

Ezt a célt (Az egyetemes reintegrációt: a megváltódást) szolgálja tehát az egyetemes törvények által irányított és szabályozott, egyetemes teremtés, amely viszont nem az anyagi világ teremtésével kezdődik, hanem előbb a spirituális dimenziók létrehozásával és törvényes strukturálásával - rendezésével. A fizikai dimenzió és az abban létrejövő sűrűbb lét-szubsztancia, amit mi anyagnak nevezünk, szakrális következménye és megfordulási, tükröződési (szakrális) lehetősége, de ugyanakkor megszűnési határállapota is az egyetemes létfolyamatoknak. Az anyagi világot (is!) létre hozó egyetemes teremtésnek tehát azért kell megtörténnie, hogy az anyagnak a határozott szellemi információ-tükröző és információ-raktározó tulajdonságai segítségével, a Lilith által okozott ősromlásban (robbanásban, szétmállásban, örvénylésben) antagonisztikussá vált abszolút léterők határozott formát kapva, egymással kiegyenlítődhessenek és újra egységesülhessenek, ez által meg mentve magukat és az egyetemes Létet is, a teljes pusztulástól – felbomlástól. És persze, így reintegrálódva az abszolút ős-létbe, egyúttal, létre is hoznak új, és új abszolút létállapotokat is.

Ezért a Lilith a mindenkiben létező, mindig valami sejtelem szerűen jobb és újabb, de főképpen „élvezetesebb”, kényelmesebb és kellemesebb állapotra, sőt: tökéletesebb és ezért megfoghatatlan állapotra való szomjazás jelensége. Tehát a mindig valami másra, az adottól eltérő, jobbnak remélt állapotra, élményre és helyzetre való rejtett vágyakozás csábító ereje. Ezt az öncélú sóvárgást viszont, csak és csakis a tudatos megváltódásra való törekvés ereje képes meghaladni. A Lilith a másállapotra, más helyzetre, az új és más élményre való örök és öncélú sóvár szomjazás tehát. Ő tehát az első és soha el nem múló vágy, Ő az első csillapíthatatlan abszolút kívánság egy olyan új és jobbnak képzelt „más” életállapotra, élményre és tapasztalatra, ami egy adott helyzetben még nincs meg és amit közülünk egyesek az öncélú másságra való sóvárgásban, és mások például a tökéletes hajszolásában, a tökéletesség-mániában, a maximalizmusban élnek meg. A Lilith tehát az Abszolútumban állandóan jelenlevő, soha ki nem elégülő és ki nem egyenlítődő, mindig az adottól eltérő élményre - élményekre és állapotokra való sóvárgás, mindig és állandóan valami mást kívánó, mást kereső, valami jobbat remélő, önkéntelen és öntudatlan, Isteni és Egyetemes őssóvárgás, vagyis az a negatív (abszolút állapot-ellenes) első őserő, ami az Abszolútumban folyamatosan zavart és feszültséget (káoszt) kelt és eredményez.
A Lilith által keltett zavaros abszolút, tehát kaotikus létállapotok miatt, és egyáltalán, az abszolút állapotot túlfeszítő és megbontó Lilith-erők és hatások miatt, kénytelen az Abszolútum egy része elhagyni az abszolút nyugalmi állapotát, tehát a statikus - nem cselekvő állapotát, és dinamikussá válni. Az Abszolútum első dinamikus mozzanata a Lilith elfojtására, a sóvárgás visszaszorítására tett kísérlet. Ez viszont kudarcba fullad, mivel a Lilith ős-oka, maga a lét fennmaradását biztosító az abszolút belső (immanens) tágulási – fejlődési program, tehát a Lilith eredő lényege szerint, maga is abszolút. Az ELFOJTÁS, A MEGSZÜNTETÉSRE VALÓ TÖREKVÉS eredménye tehát nem csak, hogy kudarc, hanem az abszolút létharagot is kiváltja. Azt a teremtés legalján levő, teremtés előtti létállapotot, amit a keresztény misztika Isten Haragja nevű állapotnak, illetve "A lélek sötét éjszakája" nevű szellemi állapotnak nevez. (Keresztes Szent János, Jakob Böhme és Hamvas Béla. - Lásd utóbbinak a Titkos jegyzőkönyv és Egy csepp a kárhozatból, Patmosz III, és Az ősök nagy csarnoka c. műveit.)
Ezeknek, a MEGSZÜNTETHETETLEN(!), rettentő ősállapotoknak: a Káosznak, amely terjedő, negatív őserejével veszélyezteti az abszolút létet, valamint az Abszolútumnak a saját maga (A Lilith-sóvárgása) ellen irányuló ősharagnak az ellensúlyozására és kiegyenlítésére válik tehát az Abszolútum Teremtővé, az által, hogy értvén a Lilith felszámolhatatlan belső, abszolút okát, átvilágítja önmagát és ennek eredményeképpen, az elfojtás átváltozik kiáradássá, abszolút Fénnyé: Isteni értelemmé. A rettenetes harag viszont átváltozik áldozattá: odaadássá, Szeretetté, megtermékenyülésre való képességgé.

Így menti meg a Létet az Abszolútum azáltal, hogy Teremtővé: Fénnyé és Szeretetté, Isteni öntudattá, átvilágító és megtermékenyítő egyetemes világossággá, termékenyítő éber kiáradássá, odaadássá, melegséggé változik és a teremtésben egyszerre megosztja és megsokszorozza magát. A teremtésben ugyanis, de főképpen az anyagi létezésben, lehetővé válik a Lilith által keltett feszültségek feloldása, megszüntetése és lehetővé válik az egymás ellen irányuló abszolút (teremtőivé változtatott) erők kiegyenlítődése és így, az őshagyomány által Lilith-nek nevezett sóvárgás által megbontott egység helyreállítása, az Abszolútumból kiszakadt, kaotikusan örvénylő lét-egységek megmentése, megváltása – megváltódása.

A Lilith tehát, nem a teremtés oka, mivel a teremtés oka, célja és rendeltetése a megváltás, vagyis a Lilith által megzavart és megszakított abszolút egységnek a helyreállítása, de ő teszi szükségessé a megváltást, a megváltás pedig a teremtést! A Lilith által okozott káosz tehát nem a teremtés igazi oka! Hanem a megváltás elérése, a rend és a nyugalom, illetve az egység helyreállítása a teremtés oka, célja és rendeltetése. De, mivel eredetileg ő bontja meg az egységet, a Lilith a megváltást szükségessé tevő ősi ok és így, ezáltal, ő a megváltódást és ez által teremtést szükségessé tevő kiprovokáló, örök és változatlan negatív ősok is.

Mint olyan lény, akinek a személyi tudatában – az öntudatában – megjelenik az Egyetemes Léttudat, vagyis az Abszolút léttudat is, tehát, mint Istennek a teremésre vonatkozó első Ideája (- Ádám Kadmon): az ember, születésétől fogva, alaptermészetében, elsődleges tulajdonságként magában hordja a Lilit gyűjtőnéven ismert ősjelenséget is! Ez a bennünk is jelenlevő őssóvárgás az elsődleges és rejtett oka minden sors- és élt-krízisnek, de főképpen a szerelmi, illetve párkapcsolati kríziseknek. “Létezik itt valami, mindennél erősebb szomjúság, amit soha senki nem itatott meg.” (Pilinszky János)

Mózes azt írja a Teremtés Könyvében, hogy mielőtt az Úr Ádámnak megteremtette volna Évát, Ádám a Lilith - tel élt (él!) a paradicsomban. Ezt úgy kell értenünk, hogy a Paradicsomi állapotban (-a paradicsomról tudjuk, hogy a Teremtőnek a Teremtés előtti ős-állapota és nem egy földrajzi hely!), Isten első ideája: Adam Kadmon, már egy másfajta megnyilatkozásra, egy más állapotnak a megteremtésére (az egység szétválásához és a létezés megsokszorozódáshoz vezető) vonatkozó tudatos teremtési-tervnek az ősideája. Ezt, az Isten első megoldási-ideáját szükségessé tevő, azt létrehívó ős-sóvárgást az asztrológiában is Lilith-nek nevezzük, de van neki egy másik elnevezése is: a Fekete Hold, ami arra utal, hogy a Lilith a Holdnak (A teremtő őserőnek) az elromlott változata, ő az ősi fejlődési programnak a terméketlen, az öncélúvá és rombolóvá sikeredett formája: a foganás, illetve megtermékenyülés és teremtés nélküli, steril mása. És ez éppen a Lilith által létrehozott negatív ős állapotnak az örökösen megmaradó (“újraszülető”), kielégülés és kiegyenlítődés előtti (és kiegyenlítődés és kielégülés nélküli) tulajdonságát fejezi ki.

Ez, a Lilit által megtestesített ősi hiány-állapot (hiány-információ) tehát, a teremtés aktusát kikényszerítő (kiprovokáló), de azt nem véghez vivő, soha be nem teljesítő, öncélú és szüntelen másra és másságra való vágyakozás, az öncélú egyetemes sóvárgás negatív ősereje. A Lilith tehát az, az indokolatlan, cél nélküli negatív őserő, ami az Abszolútum egységét megbontja és a megbontott egység részeinek egy hányadát arra készteti, hogy kilépjen önmagából és káosszá változzék. A káosz viszont egyre nagyobbá válik és ez a káosz-okozó Lilith őserő, ami kiirthatatlan, hiszen abszolút erő, azzal fenyegeti az abszolút létet, hogy az egészet káosszá alakítja, hogy ez a sóvár kábulat, ez a homályos feszültség és zűrzavar, a pörgő – örvénylő szédület, a sötét örvénylés elnyeli az egész létet. (A Lilit fizikai - kozmikus megfelelője az a jelenség, amit az asztronómiában fekete lyuknak neveztek el.) Ezért és ez által, annak érdekében, hogy ne változzon káosszá a lét-mindenség, szükségessé válik egy olyan folyamat, amely mindezt ellensúlyozza, a kaotikussá vált erőket különválasztja, meghatározza, és egymással újra kiegyenlíti és ez a folyamat a TEREMTÉS.
Úgy is mondhatni tehát, hogy a Lilith az a negatív őserő, amely abszolútumból kikényszeríti Megváltást lehetővé tevő Teremtést. Mindaz tehát ami a teremtésben és a teremtés által történik, ami a Lilith által ki kényszerített létállapotokban: a teremtési folyamatokban, valamint a Teremtő és a Teremtés közötti kiegyenlítődésben keletkezik, az a Lilith által megbontott egységet (harmóniát) hivatott helyreállítani. A Lilith provokálja ki tehát az Ádám Kádmont, az Abszolútum első ősideáját: az abszolút létet megmenteni hivatott, a Teremtést kiváltó egyetemes és első szellemi ős-okot.

A Teremtés, ami által az Abszolútum Teremtővé válik és a Lét, Teremtőre és Teremtésre bomlik, valójában azért történik, hogy ellensúlyozza az abszolútumban a Lilith által okozott vibrációkat és később a vibráció-csökkenést, az abszolút zavart (a káoszt) és abszolút feszültséget (a kauzális ősrobbanást) kiegyenlítse. Mondhatni tehát, hogy az egész teremtés, az összes dimenzióival és létezési formáival, el egészen a Teremtés határállapotában létrejött anyagi – fizikai állapotig és természeti és létdimenzióig, a Lilith által okozott zavaroknak és feszültségeknek a kiegyenlítése – kiegyenlítődése érdekében jön létre. És amit ennél a résznél igen fontos megjegyezni: a fizikai állapot idea-megvalósulási formái között, ahol az őserők közötti konfrontációk egyértelműek és határozottak, ott tehát, ahol az összetévesztési lehetőségek a legkisebbek, a kiegyenlítődési lehetőségek a legnagyobbak. Azért mondják a misztikusok, hogy a földi élet a karma-törlesztési lehetőségek legjobb helye. Ezért szent a föld, ezért nem kellene az embernek az öncélú Lilith-játszmákat tovább folyatva és azokat felfokozva, a nagyobb élvezeti lehetőségek mesterséges létrehozása és az öncélú élvezet-okozó anyagok és termékek gyártási hajszája közben, a föld élővilágát és a természeti ökoszisztémákat összezavarni: beszennyezni olyan anyagokkal, amelyek nem természetes módon alakultak ki, nem természetes folyamatok következményeként jöttek létre. Minél inkább elvakulunk a természetellenes eszközök használata, táplálékok fogyasztása és létformák gyakorlása miatt, annál kevesebb a lehetőségünk a belső és külső kiegyenlítettségi állapot: a megváltódás, az egyetemes egybe- integrálódás elérésére.

Mert minden misztikus és vallásos Isten- és embertan, minden teológiai, teozófiai, antropozófiai és erkölcsfilozófiai elmélet ellenére az ember életének nincs végső soron más (metafizikailag követhető és értelmezhető) célja és értelme, mind az, hogy a szabad akarata, vagyis a személyi önállósága elnyerése után (a személyi tudatosodása után), az életfeladatai beteljesítése közben megszerezhető kiegyenlítődési képességei által, mentesítse önmagát (és környezetét) a Lilith által okozott fordított látástól, a zavart szellemi, lelki és testi állapotoktól (Hogy meg szabaduljon az egyéni karmájától, majd az általános zavartól is). Vagyis az, hogy a saját személyében és környezetével kiegyenlítse az ő személye létesülését is szükségessé tevő, és így a személyében is hordozott Lilith jelegű késztetések által okozott lét-feszültségeket. Azt, hogy milyen életfeladatok felvállalása révén, milyen tudatosan vállalt személyi tapasztalatok árán jut el ahhoz a belátási készséghez – arany öntudathoz: bölcsességhez – amely segítségével önmagában (és környezetében) a Lilith okozta tudati és érzékelési - érzési zavarokat megszüntetheti és a belső feszültségeit kiegyenlítheti (és ezáltal a Lilith által ugyancsak állandóan zavart és felkavart külvilághoz való viszonyát, amennyiben ez rajta múlik: harmonizálhatja), részben kiolvashatjuk mindenkinek a személyi horoszkópja (asztrogramja) által megjelenített spirituális fejlődési sors-programból. Persze, csak amennyiben nem jóslásokra (könnyítési lehetőségekkel való áltatásra és ijesztgetésre) használjuk az asztrológia őstudományát.
Minden horoszkópban van egy Lilith ugyanis, amelynek az asztrológiai helyzetéből és a bolygókkal alkotott fényszögeiből ki lehet olvasni azt, hogy az illető személyben hol van a kábulatra, az önámításra való hajlam elrejtve, vagyis az, hogy ki milyen jellegű és milyen színezetű koncepciók (eszmék és rögeszmék) szerint szédíti magát és vezeti félre a környezetét, anélkül hogy azt ő, spirituális tudatosítás nélkül észrevenné. Szélsőségesen durva fényszögelés esetén, hogy milyen jellegű (színezetű) kauzális szédület, kábulat és esetleg feloldhatatlannak tűnő örvénylések forgatagában és fogságában vergődik a lelke, milyen, az anyai ági ősöktől öröklött mentális, érzelmi, vagy szexuális devianciák szerint álmodik és képzeleg önkéntelenül és öntudatlanul, vagy éppenséggel tudatosan.

Az ember személyében a Lilith (a „személyes” Lilith tehát) az ős teremtés által elindított feszültség-oldási és kiegyenlítődési („fejlődési”) folyamatokkal ellentétes, önkéntelen és öntudatlan „bűnbeesésre” serkentő, negatív („ördögi”) erőként jelentkezik. Ez, a mindig új és egzotikusan érdekes és lehetőleg mindig pikáns, vagy finom izgalmakat biztosító élményekre, a rafináltan finom és „édes”, vagy a durva tapasztalatokra, az „adrenalin-növelő” feszültségek és kábulatok izgalmas élményének az elérésére szomjazó (pl. a csalás, az átverés állapotának a bódító izgalmára, vagy éppenséggel a megalázási, vagy megalázottsági lehetőségének – élményének a lelki izgalmára) önkéntelen és öntudatlan sóvárgás, ellenállhatatlanul kísért. Ez a Lilith – őserőnek a hatása bennünk, ami ugyanakkor mindenkinél egyéni és egyedi, aminek mindenkinél más és más a színezete! Ez, az adottól eltérő más-élményre és másállapotra való sóvárgás, megszámlálhatatlanul különböző formákban – különféle vágyakban – jelentkezik, még akkor is, ha léteznek a konstellációk szerinti azonosságok és hasonlóságok. Ez tehát mindig más és minimum az árnyalataiban különbözik minden más karmától, a személyi struktúránk, illetve az anyai ági ősszülőktől örökölt személyi karmánk (megismerendő, kibontandó, feloldandó és meghaladandó negatív spirituális programok) függvényében. Létezik ugyanis egy analogikus kapcsolat és összefüggés aközött, hogy az anyai ági női őseink mit éltek át lelkileg és szellemileg a lehető leghibásabban (kiegyenlítődés ellenesen) a karma-feloldás, és a megváltódás elérési lehetősége szempontjából és aközött, hogy az Egyetemes Ős-Lilith által megbontott Abszolút létnek milyen össze zavarodott zónájából lépünk át a tudatos Isteni teremtésbe.
A személyi horoszkópban tehát, a Lilith jegy- és házhelyzete és a bolygókkal alkotott fényszögei, egyrészt arra utalnak, hogy az illető személynek az szép- és üknagyanyáig vissza ívelő anyai ági ősei milyen feszültség okozó, személyes (többnyire szexuális) sóvárgásokat szorítottak és rejtettek mélyen a tudatuk alá. Másrészt arra, hogy az Ős Lilith által megbontott abszolút létezésnek milyen fajta zavarát (meghibásodott abszolút-darabját) hordja magában, annak érdekében és abból a célból, hogy ezt a zavart (karmát) a földi tapasztalatai és tudása segítségével felismerje, feloldja és meghaladva, annak megfelelő, pozitív személyi képességekké és tulajdonságokká átváltoztassa.

Ezeknek a személyes tudattalan szférának (aurának) a mélyrétegeibe rejtett, sugallat-szerű félelmeknek, reflex szerű ambícióknak és sejtelem szerű sóvárgásoknak és általában mélyen rejtett szimpátia- vagy antipátia jellegű érzéseknek az indító oka általában szexuális jelleggel is bír, vagy egyértelműen szexuális, mivel az “édes izgalmat” jelentő másállapotot, többnyire az ismert állapotoktól eltérő, az adott lehetőségeken kívüli, a szokásostól eltérő szexuális aktusok (élmények) közben éljük meg leginkább. A “más”, az érdekes, a “megrázó” és/vagy/ az “új” élményre - érzésre - állapotra való önkéntelen és öntudatlan (egyesek számára: csillapíthatatlan) sóvárgás elsődleges jelentkezési formája tehát a szexuális élményekhez kötődik, hiszen a más nemű személyekkel való (szexuális) egyesülés élménye az, ami nagyjából mindig a természetes másságot jelentheti a számunkra. Csak az igen vadul fényszögelt Lilith esetében fordul vissza ez a másra-való sóvárgás az azonos neműekkel való közösülésre való sóvárgásra, de ez már bonyolultabb és ritka helyzet. Sokan nem is annyira karmikus beállítódásból, mint inkább kényelemből, vagy anyagi érdekből választják ezt, az azonos nemű személyekkel való közösülésnek nevezett degenerálódási „másságot”, amit a liberális propaganda, politikai okokból kifolyólag természetesnek nevez. Igaz ugyan, hogy ez is a Lilith-hez tartozik, de amennyiben ebbe bele bonyolódunk, elveszítjük a lényeg fonalát...
A Lilith tehát a leginkább a szexuális aktus során létrejövő és átélhető “rendkívüli” szellemi, lelki és fizikai állapotok lehetőségeihez kapcsolódik (és mint ilyen, a szexuális perverzióknak ő az igazi ős-oka is), de figyelem: ez koránt sem azt jelenti, hogy a Lilith okozta sóvárgások csupán szexuális jellegűek.
Ugyanezt a rendkívüli állapotot szomjazzák az agresszív, vagy az ún. adrenalin-szomjazó személyek is, amikor provokatív viselkedésükkel, durva szavaikkal, igazi ok nélkül, de láthatóan “készakarva”, veszekedést, civakodást, verekedést, vagy lázadást és forradalmat provokálnak, vagy ilyen heves és szenvedélyes reakciókat váltanak ki, félig – meddig tudatosan, akár finom pszichológiai trükkök alkalmazásával is, a környezetükből. Ugyanez vonatkozik tehát az extrém – sportok művelőire, illetve az életkockáztatásig is elmenő kalandok keresőire. És persze: az alkohol, a nikotin vagy a „direkt” kábítószerek által okozott rendkívüli (természet-ellenes) “másállapotok”-ra való sóvárgást is, a Lilith –karma okozza a kábulni, sőt: a magukat egyenesen „kiütni” vágyó személyek lelkében.

És ez még akkor is igaz, ha éppen a fejlődés - a differenciálódás (különböződés) és a diverzifikáció (sokszerűség) fenntartása érdekében, a bigámiára és a poligámiára is igen hajlamos. Spirituális fejlődés szempontjából ugyanis, egy bizonyos öntudati állapot (színvonal) elérése után, mindenképp a monogámia kell, hogy jellemző legyen ránk, mivel páros egységet alkotni a lét összes dimenziója szintjén, csak egyetlen ellentétes nemű személlyel vagyunk képesek, hiszen egyszerre nem harmonizálódhatunk (képtelenek vagyunk egyszerre harmonizálódni) az összes dimenziók szintjén (fizikai – testi kielégülés, valamint érzelmi – asztrális, mentális-gondolkozási, és főként idea világunk síkjain is több, ellentétes nemű személlyel. A kiegyenlítődés ugyanis, nálunk személyes aktus! (Rengeteg szerelmes, vagy házaspár szenved attól, hogy a négy dimenziók egyikén, vagy két dimenzióban is képesek a kiegyenlítődésre, de már három dimenzióban nem, és az, hogy mind a négy síkban kiegyenlítettek legyenek, ritka mint a fehér holló. Konkrétan, például: van úgy, hogy két különböző gondolkozásmódú és más társadalmi réteghez tartozó, személy, aki esetleg még különböző vallást is gyakorol, olyan helyzetbe kerül, hogy szeretkeznek nem is egyszer, és ki derül, hogy szexuálisan majdhogynem tökéletesen találnak, nagyon szeretik együtt átélni ezt a nagyszerű élményt. Ám ugyanakkor az „ágyon kívüli életben” egyszerűen nincs amit kezdjenek egymással, mert még az érzelmeik sem képesek harmonizálódni, nem, hogy a gondolkozásuk, vagy az idea-világuk: az életképzeletük, annyira különbözik, hogy fel sem képesek fogni, de legalábbis az egyik fél fel sem képes fogni, a másik gondolatait, annak szándékai és akarata, törekvései logikáját. Vagy fordítva: az idea- és a gondolati világa talál két ellentétes személynek és ez alapján nagy a vonzás közöttük, sőt, meg is szeretik egymást és együtt akarnak élni, de a szexuális temperamentumuk és vágyaik, kielégülési készségeik összehangolhatatlannak bizonyulnak. Nos, ahhoz, hogy ilyen esetekben mind a négy síkon, de legalább három síkon elérhető legyen a két, ellentétes személy kiegyenlítődése, már nagy fokú tudatosság és egymásra való figyelési képesség kell, illetve, egymás karmájának és életfeladatainak az ismerete, ez alapján egymás segítőkészsége, amit csakis a személyi horoszkópok beható ismerete képes biztosítani.
Érthető, tehát, hogy miért nem lehet a párkapcsolatok harmonizálódási – kiegyenlítődési vágy problémáit az ún. ösztönösség színvonalán rendezni, hogy miért nem elég az pl. amire mindenki vágyik elsősorban, hogy „legalább” szexuálisan találjanak. Hogy miért van az, hogy a fejlett öntudattal (egyetemes én-tudattal) rendelkező személyek számára, lelki és szellemi zavart okozó bonyodalmakat, és harmónia-gátló tényezőket, hordoz magában a bigámia, vagy a poligámia! És ezt annak ellenére is, hogy éppen a Lilith hatására, hogy tudatosan, féltudatosan, vagy önmaga előtt is titokban, a több személlyel való szexuális kapcsolati lehetőségre sóvárog mindenki, de persze egyoldalúan, vagyis úgy, hogy egyedül ő éljen poligámiában, vagy legalább egy kis bigámiában, de a kiválasztott párja, aztán semmiképpen nem! Őszintén: magunknak mind megengednénk, és megbocsátanánk a „félrelépést”, de a párunknak aztán, semmiképpen. És egyáltalán: hogy is merészel ő, még csak arra is gondolni?! Nem szégyelli magát? Fojtsa el magában! Meg ne merészelje!
Jaj, hogy én…, Hát az más tészta, nekem szabad mert én tudok uralkodni magamon. Ő viszont nem. Arról nem is beszélve, hogy mennyire sérti az önérzetemet, ha ő mással való szeretkezéseken fantáziál! Neki viszont nincs amiért megsértődnie, mert úgy sem csalom meg…- És így tovább, a végtelenig folyik a magunk felmentésének, és a másik – a mások – elítélésének, a mások javítási vágyának a monológja (Meg látni más szemében a szálkát…)
Látható tehát, hogy éppen a minél szélesebb körű kiegyenlítődési (megváltódási) képességének a kifejlődését akadályozza az emberben rejlő szexuális másságra, a más élményekre való sóvárgások kielégítési vágya. Vagyis, hogy éppen azt a megváltódási lehetőségét adja fel, és azt árulja el magában az ember a karmája hatására, aminek az elérése és megvalósítása érdekében született, ami az ő élete célja és rendeltetése lenne. Sajnos, ebben a törekvésében a tudósok egyáltalán nem segítik, mivel nem tudván a Lilithről, azt állítják és hirdetik, hogy a másságra valós sóvárgás, a mindig más ellentétes nemű partnerrel való szexuális közösülésre való vágyakozás jogos és természetes, mivel ez a vágyunk nem más, mint az állati létből hozott poligámiára való természetes hajlam következménye. És ezt akkor, amikor a tudomány mutatta ki éppen, hogy nem minden állatfajra jellemző a poligámia! Az ember viszont igen rég óta kinőtte magát az állati létből és éppen azért, hogy személyi tudata és akarata segítségével elérhesse a négy dimenziós kiegyenlítődést, vagyis, hogy időben egyetlen egy más nemű személy tulajdonságaira és szükségleteire figyelve, meg tudja valósítani a több dimenziós kiegyenlítődést, a kiegészülést: a Jin és a Jang egységét, a lehetőleg minél teljesebb kiegyenlítettséget tehát.
Az ember esetében tehát, az adottól eltérő élményekre - állapotokra való sóvárgás, tehát az időben adott párján kívüli, más nemű személyekkel való “közösülésnek” a titokzatos élményére való vágyakozás, öncélú és a spirituális fejlődési (az „egészségesülési”) irányával ellentétes. És még az sem lenne annyira zavaró, hogy erről a harmonikus állapotba való kerülésnek (az egészségnek és a boldogságnak) az lehetőségéről lemond időnként, mivel a tudósok szerint, ez által még jót is tehet a természeti sokszerűség fenntartásának, amennyiben ez, az alkalmankénti szexuális közösülés “más” nemű személyekkel történik. Ezért néha még bizonyos kiegyenlítődési és harmónia-állapot is létrejöhet a “titokzatos” testi kiegyenlítődési élmények hatására, vagyis a civilizációban szükségképpen felgyülemlő szexuális feszültségek feloldódása közben.
De, pontosan azért mert a Lilith az öncélú tökéletességre való vágyaknak (A Jang: tehát a maszkulin jellegű manifesztációja), és ugyanakkor és ezzel együtt az öncélú másságra való sóvárgások ősereje (A Jin: tehát a feminin jellegű manifesztáció), illetve azért, mert a Lilith hatása – lévén maga is egy abszolút, fennmaradási létprogram következménye, szükségképpen a teremtésben is benne marad. Következésképpen, a hatása alatt álló ember sem „elégszik meg” a természetes kiegyenlítődéssel. Nem elégszik meg a természeti harmónia-élménnyel, és bele sodródik, vagy a tökéletesség-mániának, vagy a másságra-való sóvárgásnak a kábult örvényébe. És a Lilith sodró ereje máris tovább hajtja az újabb és “rend-kívüli” tettek végrehajtásának (Bábel-tornyok építésének), vagy az újabb és „másabb” (főként szexuális – szerelmi) élményekben való részesülési lehetőségek kihasználása irányába.
Ugyanakkor, a Lilith okozta vég nélküli sóvárgások kiélésének a lehetetlensége, illetve a csillapíthatatlan szomjúság okának tudatosítása (azoknak a szellemi “dekonspirálása”) által létrehozható feloldások elmaradása miatt, és a tisztázatlan párkapcsolati viszonyok és zavaros pszichikai körülmények melegágyában jelennek meg a perverziók és az agresszió csirái is. Mert a tudatossággal végrehajtott, természeti kiegyenlítődés helyébe lépő elfojtott szexuális vágyak, csillapíthatatlan és elfojthatatlan vágyak formájában jelentkeznek majd az utódokban! Pl., minél erkölcsösebb életet akar folytatni és minél szemérmesebb magatartást tanúsít egy szenvedélyes és “teljesíthetetlen” vágyaktól hajtott, és gazdag szexuális fantáziával rendelkező jövendő kismama a magzata foganást megelőző időszakban, annál biztosabb, hogy a biológiailag esetleg még meg sem fogant, de már megfoganni kész, jövendő gyermek, ennek az elfojtott szexuális karmának megfelelő – tehát: karma oldó - nevelés hiányában, felnőtt korában jobb esetben csapongó, szexuális kalandor életet fog (azt lesz kénytelen!) folytatni a karmikus anyai öröksége folytán. Rosszabb esetben, a rendkívüli szexuális élményekre való sóvárgása szexuális perverziókra való hajlamokban is testet ölthet.

Ezért a személyi horoszkópban például, a Lilith az anya által, az anyai nagyanya által és általában az anyai ági ősanyák által elfojtott természeti szexuális kiegyenlítődési vágyakkal ellentétes törekvéseket, ide vonatkozó és más jellegű önkéntelen és öntudatlan, tehát rejtett ambíciók (főként az apákkal szembeni ambíciók!) jellegét is jelöli. A legtöbb esetben a természeti, tehát a Vénuszi vágyakkal kapcsolatos, zavaros sóvárgásokat, illetve a harmonikus Vénuszi erőkkel ellentétes szexuális komplexusokat és elferdüléseket. Pl. önmutogatási komplexus (exhibicionizmus), öncélú, kielégíthetetlen csábítási komplexus, és ezek szöges ellentéte: a szemérmeskedési – erényességi komplexus, a partner fölötti szexuális hatalom-gyakorlási mánia (vagy éppenséggel az egyszerű hatalmi mánia), a különböző impotenciához és frigiditáshoz vezető, illetve az orgazmus-készség elmaradását előidéző pszichés blokációkat. Ilyenek még pl., a hideg, érzelmek nélküli kéjelgési vágyak, a megtermékenyüléstől való irracionális félelem is. A Lilith által okozott csillapíthatatlan szexuális étvágy, aminek a kielégítésével ideig - óráig egy - egy különösebb szexuális képességekkel és vonzerővel rendelkező partner magához tud kötni egy - egy a saját Lilithje által jelzett, szexuálisan rendkívüli befolyásolható személyt, nem kell összetévesztenünk a szerelmi érzésekkel. E miatt az összetévesztés miatt, utólag nagyon sokan csalódnak, akik úgy képzelik, hogy a szexuális partnerük “rendkívüli” vonzerejét, szenvedélyességét és az általuk okozott orgazmus miatti öröm - megnyilvánulásait, mind az odaadó és elkötelezett szerelem jeleit akarják értelmezni.
A Lilith mindig a bolygók által megtestesített határozott, egészséges (Tehát: egész-séget, egységesülést, kiegyenlítődést szolgáló!) természetes vágyak, spontán késztetések és ambíciók megnyilvánulása alatt, azok hátterében sugallat- vagy sejtelemszerűen megbúvó, zavaros vágyakozást, illetve vonzóan-taszító érzést, vagy öncélú megszerzési – elérési vágyat, vagy valami rendkívüli dolog megvalósítási vágyát jelöli valami új és ismeretlen szexuális élménnyel szemben. Olyan ismeretlen élményekkel szembeni vonzó borzongást, vagy megszerzési – megvalósítási vágyat, ami megváltoztathat, illetve összezavarhat az ember természetében és az ember életében – sorsában minden pozitív értelmet, egészséget és általános harmónia-törekvést.

Ennek, a kaotikus élvezetre-vágyakozásnak a hatásait megfigyelhetjük a csecsemőkben is. Ennek a hatására válnak zsarnokian követelőzőkké, amikor nem éhség- és szomjúság csillapítás céljából akarják órákig és lehetőleg napokig az anyjuk mellét a szájukban tartani és ez által is (egyszerre) az anya-testét a maguké mellett tartani, azt birtokolni. A Lilith - hatása természetesen azt követően is jelentkezik, hogy a babák megtanulják azt, hogy az anya személye és annak a melle, nem lehet az ők élvezeti tárgya. A szülőknek erősen kellene vigyázni, mert a Lilith-hatás, már zsönge gyermekkorban is jelentkezik, és annak függvényében, hogy milyen konstellációban jelenik meg, egyesek számára már a kamaszkor során is, észveszejtően felerősödő, ködös és homályos (irracionális), kéjesen borzongató szexuális fantazmagóriák és az öntudatlan szexuális vágy-állapotok utáni izgatott sóvárgások formáját ölti. Ez már “az édes testi kéjre, vagy lelki izgalomra”, az ismeretlenségével fokozottan ható, öncélú kéj-élményekre való sóvár vágyakozás, vagy a Lilit férfiasabb formájában: tudatlanságból, de főképpen a karmikus önismeret hiányából eredő, világmegváltó és bábel-torony építő ambíciók jelentkezésében ölt testet. Ez, a “minden jónak (természetes harmóniának, spirituálisan törvényes, tehát, világos és egyértelmű érzésnek, állapotnak, helyzetnek) az elrontó” oka.

A Lilith által létrehozott, általában a bizsergető másállapot izgalmáért való zavaros és határozatlan szexuális, vagy más vágy-sóvárgást nem kell összetévesztenünk a Vénuszi őserő által megtestesített, a konkrét személyekhez kapcsolódó, egészséges szexuális - szerelmi harmónia - törekvésekkel és a Lilith által okozott “hasadt állapot” helyreállítására irányuló – szintén önkéntelen! –, a szerelmi és szexuális kiegyenlítődésen keresztül elérhető, természetes harmónia- vággyal. A kettő, nem csak hogy nem ugyanaz, hanem ellentétes is egymással, ezért pontosan az egészséges párkapcsolat zavartalansága és az általános lelki-szellemi zavartalanság megértése és megőrzése miatt, döntő fontossággal bír a Lilith hatásainak a minél szélesebb körű és minél nagyobb mélységű megismerése, valamint a Vénuszéval ellentétes irányba ható, de látszatra hasonló érzéseket keltő őserőnek a belső és tudatos megkülönböztetése.

Igazából e két ellentétes “ösztönös” késztetés összetévesztése az igazi oka, nem csak minden “szerelmi csalódásnak”, szexuális, vagy párkapcsolati és családi zavarnak, szerelmi krízisnek és az általános szerelmi - szexuális kielégületlenségnek: az ún. szerelmi “boldogtalanságnak”. Hanem ez az összetévesztés az igazi – spirituális! – oka, a nemi betegségeknek is, egészen az AIDS-ig elmenően. A Vénusz a Lilith által kiprovokált abszolút teremtési aktus során keletkező négy ősi alapelem (tűz, víz, föld, levegő) harmonikus kiegyenlítődésre való törekvésének az őserejét testesíti meg és azáltal válik a (harmonikus) szerelem és a szexualitás erejévé, hogy a négy őselem közül kettő maszkulin jellegű (a tűz és a levegő) és kettő feminin jellegű (a víz és a föld elemek). A Vénuszi szexualitás, illetve a Vénuszi szexuális törekvések tehát, az őselemek harmonikus egyesülésére való törekvésének a következménye, miközben a Lilith ereje az egység állapot (abszolútum) megbontására és a káosz (viszály, zavar, szédülés) létrehozására, valamint a hamis kiegyenlítődések és hamis egységek létrehozásának az irányába hat. Ezért, például teljesen hibás a nemi betegségeknek a “Venerikus” betegségek gyűjtő nevén való szerepeltetése, mert nem a Vénusz hatása következtében jönnek létre, hanem a Lilith erős hatásának, illetve a Lilith hatása alatt túlzásba vitt, pusztán testi szintű (ezért hamis és öncélú) szexuális kielégülési hajszának, tehát a valós harmónia-ellenes és nyugalom helyett mindössze újabb izgalmat okozó, élvezethajhászás következtében.



A Lilith az asztrológiában, illetve a sorsképletekben

Azok a személyek, akiknek a sorsképletében (horoszkópjában) a Lilith valamelyik tűz- vagy vízjegybe esik, vagy ha az I., az V., a VIII., vagy a X. horoszkópházba esik, de akkor is, ha együtt áll a Nappal, a Vénusszal, a Marssal, vagy az Uránusszal, a szokásostól eltérő, „szubtilisan-erős” szexuális vonzerőt gyakorolnak a másik nem tagjainak a többségére. Amennyiben ezt korán észreveszik, öncélúan visszaélnek ezzel a rendkívüli szexuális vonzerejükkel és azoknak a hozzuk hasonlatos karmával rendelkező, ellentétes nemű személyek manipulálására, a csábításra: szexuális uralásra és kihasználására fordítják, akiket ez a misztikus csáberő erősen vonz. De ez által, a "vissza-élés" által, ők is, egy életre a rabjává (szex-mániássá) válnak az öncélú másságra való vágyakozásaiknak, vagy a könnyű megélhetésnek, ahelyett, hogy megszabadulnának azoktól. Vagyis, ahelyett, hogy az illető konstelláció által megtestesített spirituális erőtérrel, vagy a Lilith-jükkel együtt álló bolygó által megtestesített őserővel való, harmonikus kapcsolattá, harmóniába kerülési képességgé változtatnák, a zavaros és együgyű Casanovai szenvedélyüket.

Például az I. házban álló Lilith kimondottan szerelmi-szexuális jellegű bűbájos magnetikus vonzerőt, öntudatlanul és önkéntelenül, a személy tudatán és akaratán kívül és sokszor annak ellenére ható csáberőt ad, még akkor is, ha ezt, az illető személy nem veszi észre és azt képzeli, hogy a népszerűsége, illetve a karrieri sikerei pl. az ő pozitív képességeinek és „jóságának”, pozitív mentalitásának köszönhetőek. Nem tudhatja, hogy ez a külvilágra gyakorolt vonzerő negatív gyökerű, ami a félrevezető mivolta miatt, akár veszélyes is lehet a “tulajdonosra” nézve, ha nincsenek igazi emberi - spirituális értékei, illetve, ha nincs tisztába azokkal és a saját személye (emberi - spirituális!) értékeivel. A szülött számára, korai kamasz korától idősebb koráig a legnehezebb probléma, vagy az önkéntelen és rejtett sóvárgások formájában jelentkező szexuális sóvárgás lesz, vagy a külvilág meghódítási és legyőzési vágya. És mivel ezzel a számára is rejtett, rendkívüli szexuális vonzerőben, önkéntelen csábító erőben) jelentkező tulajdonságával, ha akaratlanul is, de folytonosan provokálja a külvilágot, különösen az ellentétes nemű személyeket, ezek a problémák akkor is jelentkezni fognak, ha a neveltetése következtében képes az önfegyelemre és az önuralomra.
A Lilithnek ez a pozíciója arra utal, hogy a szülött az Ős-lilith által megbontott abszolút létnek egy olyan zónájából érkezett, illetve azzal van karmikus összeköttetésben, amelyen az isteni manifesztációt: az egyetemes teremtői akaratot érte a sérülés. Ezért neki, a rejtett személyiségtudatát kell kifejlesztenie és tudattalan lelki tartalmait kell a felszínre hozva, saját spirituális struktúráját megismernie. Fel kell oldania az öntudati és személyiségi ellentmondásait a rejtett, gátlások alá szorított, vagy az egyesek számára - akik szintén ilyen jellegű problémákkal küszködnek - botrányosnak ítélt szexualitásának a nyílt, tudatos és spirituálisan ellenőrzött megélése által.
Élete első felében, fél és szorong saját szexuális vágyainak és ösztöneinek az ismeretlen következményeitől. Az ilyen jellegű képzelgéseit lefojtja, erotikus késztetéseit, reflexeit elnyomja, vagy csak menekül az olyan "romantikus" és nyílt helyzetektől, ahol ezek a vágyak felszínre törhetnének, és a titkos félelmeit beteljesítve, megnyilvánulnának. De ugyanúgy lehetséges, hogy önkéntelenül is, állandóan csak ezek a képzetek foglalkoztatják a képzeletét, vagyis, többnyire ilyen jellegű gondolatok és képzelgések töltik meg az ideavilágát, innen indul ki és ide tér vissza minden életkérdésben. Ez részben a fentiekben leírtak miatt van, és részben azért, mert az olyan ellentétes nemű személyek, akik abban a jegyben (azonos) születtek, vagy akik ellentétes jegyben születtek, mint ahol neki a Lilithje áll, valamint azok is, akik az ő Ascendensével azonos, vagy ellentétes jegyben születtek, vagy az ő Ascendensével (és Lilithjével) ellentétes vagy azonos jegyben álló Sárkányfarokkal, rendelkező személyek, ellenállhatatlanul vonzódnak hozzá és ugyanakkor, a legtöbb esetben, ők is ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolnak reá. Önkéntelenül sóvárognak tehát arra, hogy azonnali szexuális kapcsolatba kerüljenek vele, esetleg még annak ellenére is, hogy a szülött sem esztétikai szempontból, sem emberi értékek szempontjából nem rendelkezik pozitív vonásokkal, minőségi tulajdonságokkal, és spirituális szempontból nem értékeli őket, és nem tekinti azokat potenciális partnerének (lehetséges méltó társának).

Másik vetülete a Lilith e provokáló házhelyzetének az, hogy a személy önkéntelenül, vagy tudatosan, de állandóan csábítja az ellentétes nemű személyeket és minden cselekedete, gesztusa, esetleg még szavai is alá vannak vetve ennek az öncélú csábítási (figyelem felvonási) késztetéseknek. Ezt egyes személyek "készpénznek" veszik és szélsőséges esetekben a botrányig, vagy a nemi erőszakoskodásig is elmenő kellemetlen helyzetekbe hozhatják a szülöttet.

De mindez csak a jele annak, hogy a Lilith az I. házban van és "működik". Az igazi probléma az – habár az előbbi hatásának is nagyon sokan lépre mennek és becsapódnak (huzamosan ámítják magukat az ő "különleges" lényük értékes mivoltának tévképzetével, ami nehezíti és gátolja az újjászületésre való hajlandóság létrejöttét és felszínre kerülését) –, hogy az illető személynek a külvilággal való kapcsolata folyamatosan zavart – zavaros, homályos, félreértett (személyét, alaptermészetét és szándékait félre értik) és félre értékelt olyan értelemben, hogy mikor alulértékelt, mikor igen felülértékelt, vagyis, hogy sem a külvilág nem igazodik el ab ovo helyesen az illető személyen, sem a személy nem képes helyesen eligazodni a külvilágban, annak a visszajelzéseiben és ezáltal saját magában sem. Ugyanis, a hatás- és visszahatás törvénye alapján, a külvilág „elemei” (a modern ember esetében pl. az utcai járókelők, a bolti eladók, a hivatalnokok, a vonatkalauzok, más körülmények között vele szembekerülő személyek, de a távolabbi ismerősök is, stb.) folyamatosan hamis információkat tükröznek vissza számára, hamisan tükrözik őt.

(És ennél a helyzet-leírásnál feltétlenül meg kell említenem azt a misztikus téveszmét, hogy az ún. vonzás egyetemes törvénye alapján, a külvilág provokációi, illetve az életünk külső eseményei, illetve azok a személyek, akik valamiféle kárt okoznak nekünk, vagy, akik testi, vagy akárcsak morális – eszmei szinten is megtámadnak, azok egy az egyben velünk egy lényegűek lennének és, hogy mi, ezzel a rejtett, de „lényegi” közös vonásunkkal, tulajdonságunkkal vonzanánk be a negatív eseményeket. Hogy tehát, az áldozat egy lényegű lenne a gyilkosával! Ez a bődületes metafizikai szamárság a Titok című nagy sikerű misztikus filmek a hatására került be a köztudatba, és mindenki, aki a filmet megnézte, metafizikailag máris megvilágosodottnak képzelvén magát, ezzel az elmélettel hozakodik elő, és ezt dörgöli még az asztrológus orra alá is pl., amikor az, a tűz-karmája feloldása érdekében, bizonyos polgári igazság-szerzés ürügyén, tudatosan, nyílt harci tevékenységbe kezd. Nekem pl. a sorsképletemben, a teljesen negatív Marsom együtt áll a Lilithemmel a 3. házban, és ráadásnak az Oroszlánban álló Plútóm is az I. házban található. Nekem tehát, kimondottan szükségem van a sorsprovokációk elfogadására és ezek ürügyén, bizonyos harci tettek elkövetésére, úgymond tüzes élményekre, vagyis harci tapasztalatok szerzésére, amelyhez nem elég a karate gyakorlása, mivel annak az etikája tiltja az agresszió bármely formájának a gyakorlását, és nem verekedést, az utcai harci provokációk elfogadását, hanem még a közösségi veszekedést is. Azt kellett tapasztalnom viszont, hogy ezt az – általában az ügyfelek rovására mindig betegesen felületesen és felelőtlenül viselkedő – hivatalnokokkal való tudatos civakodásaimat, vagy a misztikus témákban indított internet-fórumokon, magukat éppen a fenti elméletekhez hasonló „megható” szamárságok hangoztatásával, magukat mindentudóknak képzelő naivakkal való vitázásaimat és csetepatézásaimat az asztrológiai szakismereteim hiányával magyarázzák a kívülállók. És ezt annyira, hogy mostanában egzisztenciális problémákat idézek a családomra, ha egy-egy nyilvános helyen ki merem nyilvánítani és a „könyörtelennek” látszó kritikámmal fenn is merem tartani a közbutaságtól merőben eltérő, illetve az azzal ellentétes – mivelhogy a Lilith-szellemiséggel ellenkező – meglátásaimat. Persze, szó sincs arról, hogy nem létezne és működne a rezonancia és a vonzás törvénye, de első sorban az nem létezik önmagában és nem képes hatni egyedül, hanem csakis együttesen a többi kilenc egyetemes törvénnyel, nagyon sok esetben vele ellentétesen hatnak. És ugyanúgy, ez a törvény, nem vonatkozhat mindig és teljesen az egész személyiségünkre, annak minden árnyalatára, mélységére és magasságára. Személyi tudatunk, akárcsak a törekvéseink folytonosan alakulnak, sokszor egymásnak ellentmondva is, és életünk egy bizonyos szakaszában is, ezerféle problémát dolgoz fel az agyunk, vagyis a nappali éber tudatunk és a tudattalanunk. Egy külső esemény, illetve egy személy nem tükrözheti tehát teljes egészében annak a rendkívülien összetett tudatos és tudattalan spirituális csomagnak a lényegét, amit egy emberi lény magában hordoz, hanem annak csak egy nagyon szűk szeletét. Ha ez, az „egy az egyben” tükrözési elmélet valós lenne, kizárólag az ikertestvéreinkkel szabadna csak konfliktusba kerüljünk. Persze, ha lennének…)

És mindez azért történik, mert az anyai ági ősök, főként a nagymama, a dédnagymama vagy az üknagyanya, de lehetséges, hogy az anya is, valamiféle kábulatban - önértékelési zavarban (saját személyükre vonatkozóan hamis benyomásban) éltek és most az illető személynek – és ez a legfontosabb! – az, az első rendű feladata, hogy a (saját személyére vonatkozó) éberségét maximálisra növelje - művelje, illetve az, hogy megtanuljon helyesen olvasni (és saját személyét imigyen felmérni - megismerni) a külvilág provokációiból, szimbolikus jelzéseiből. Ez utóbbi helyett választják sajnos az érzékenyebb személyek, olyankor, amikor a sok hamis tükröződésből elegük van, jobb híján, az alkoholt, vagy a kábítószert mivel nincs olyan megbízható és használható információs-rendszer (pl. az asztrológia) a birtokukban, amely segíthetne a külvilág és a sors jelzéseinek a helyes értelmezéséhez.

Amennyiben a személy tudatosítja ezt a problémáját és megérti azt, hogy (azon túl, hogy mindez az ő édesanyjának az ő fogantatása előtti szellemi tevékenységéből, rejtett vágyakozásából származott az ő természetébe, ösztönös tulajdonságaiba), e problémás alaphelyzet által, neki kell megismernie valamit, ami a szexualitás rejtett motivációival kapcsolatos, és amivel feloldhatja és meghaladhatja ezt, a sok esetben szorongásos félelmeket, kellemetlen, vagy drámai élethelyzeteket, vagy saját emberi természetének az elutasítását, megvetését is okozó mentális (karmikus) programot. Életfeladata, hogy a tudatosítás és a nyílt felvállalás segítségével gazdagabbá tegye személyiségét és probléma okozó hatásait feloldja, anélkül hogy a környezetét (vagy esetleg az édesanyját) okolja a személyes, Lilith nevű abszolút erő által okozott konfliktusai, kényelmetlen helyzetei miatt.

Sokan, nem akarnak a saját Lilithjük természetéről tudomást szerezni és nem akarják elfogadni azt a tényt, hogy az életük párjában is pont olyan mértékben és épp annyira természetesen, tehát a teremtés provokált, ősi okától fogva, jogosan van jelen ez a más személyekkel való szexuális kapcsolatra való vágyakozásban jelentkező ős-sóvárgás mint őbennük. Félünk egymásnak ettől a sötét, mindig homályban maradó, kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen lényétől és vagy ignoráljuk, vagy megpróbáljuk eltaposni. A legtöbb férfi, ezt a problémát úgy véli elintézni, hogy miközben olyan nőt szeretne élettársul kapni, akiben nincsenek efféle “szajha - hajlamok”, nem csak hogy felmenti magát, de természetesnek is veszi, hogy neki nagyon sokszor “máson jár az esze és a keze”.

Sem a Lilith hatásától való ösztönös félelem, sem a Lilith-nek a dogmatikus erkölcsi uralása, de az ignorálása sem vezethet párkapcsolati harmóniához, de még csak egyedüllétben elérhető harmóniát sem (Hiszen ez, már csak a Nemek törvénye szerint is nonszensz, nem, hogy a Megváltás törvénye szerint.) mert minden uralási, ellenőrzési - vagy elfojtási kísérlet, csakúgy mint a a Lilith-nek a társunk személyében való jelenlétével való nem-számolás, féltékenységhez, a meghittség és a derű elvesztéséhez, majd a kapcsolat lelki-szellemi felmorzsolódásához vezet. E probléma feloldásában nem segít csak a teljes nyitottság és a teljes őszinteség, valamint annak az elfogadása, hogy a párunknak is normálisan a természetéhez tartozik a más, ellentétes nemű személyekkel való, önkéntelen szexuális közösülési vágya. Hiszen nem létezik Lilith nélküli horoszkóp! Ha ezt sikerült elfogadni és az adott feszültségeket néven nevezni, vagyis a különféle rejtett, titkolt és szégyellt szexuális vágyak természetét a személyi képletben álló Lilith helyzetének a vizsgálatával megnevezni, már csak az marad hátra, hogy eldöntsük: a folytonos zavartságot, a személyi szétszóródást, a határozatlan sokszerűséget és az ezzel járó kábult életet válasszuk-e, vagy a választott párunkkal történő egységesülést és kiegyenlítődést? - Ez, az önmagunknak és az egymásnak feltett kérdésre adandó őszinte válaszunk fogja meghatározni a kapcsolatunk természetét, minőségét és kimenetelét. Ajánlatos nem sietni ezzel az életbe vágó válasszal annak érdekében, hogy az minél őszintébb és határozottabb lehessen. A kérdésnek az elköteleződés szerinti megválaszolása esetében is, hosszú évekig tart, amíg egy különösen aktív Lilith esetében, a kivédhetetlen és elfojthatatlan sóvárgás nem zavarja már a lelki világunkat és az élettársi (házastársi) szexuális viszonyunkat.

A pszichológia figyelmeztet arra, hogy a zavaros: homályos és tisztázatlan (vigyázat: nem a tisztátalan!) vágyaim és a zaklatott lelki állapotaim (ambícióim miatt is feszült és félelmeim miatt is szorongásos) által befolyásolt, akaratomtól függetlenül működő képzeletemmel olyan eseményeket és helyzeteket is beidézek az életembe, amelyeket nem szívesen viselek! Ezért arra kell törekednem, hogy a személyi horoszkópom segítségével jól megnevezve és meghatározva a bennem levő, önkéntelen hamis információ-áramoltatási késztetéseket, azokat leleplezve semlegesítsem (feloldjam és megelőzzem negatív hatásaikat). Hihetetlenül nagy ereje van ennek a képzeletünket is működtető egyetemes sóvárgásnak. Ezt az ősi hiány- információ állapotot, az ős-szomjúságot, egyes nyugati gondolkozók és keleti misztikusok összetévesztik magával az Ősi létforrással: az abszolútummal és azt állítják, hogy Isten az abszolút Semmi. Azt, hogy Isten maga a Meghatározhatatlan Semmi, annyira komolyan vették még Pascal idején, hogy amikor a tudósok a légüres tér létrehozásával kezdtek foglalkozni és azzal kísérleteket végezni, a Klérus tiltakozott e szentségtörő eljárások ellen, azt állítván, hogy ez magának az Istennek a megbecstelenítése. Nem tudták ugyanis, hogy a légmentesített tér még nem egyenlő állapot a semmi állapotával, ami egyébként sem létezik sem a fizikai valóságban, sem a metafizikai realitásban.

Annak függvényében, hogy a Lilith milyen napjegyben és milyen horoszkópházban van és hogy milyen fényszögeket kap a bolygóktól, olyan, egyesek által a tudattalan mélyére süllyesztett, mások által “botrányosan” felvállalt, személyi tulajdonságokra („karakterre”) és öncélú és homályos élvezet-vágyakra következtethetünk, amelyek bizonyos esetekben jóval meghaladják a normalitás és a természetesség határait. De ezen hajlamoknak a feltárása a legkevesebb segítő-információ, amivel egy asztrológus a Lilith vizsgálatával segítséget nyújthat a harmonizálódási törekvésben pl. egy fiatal házaspárnak, hiszen a szélsőséges és a rendkívüli esetek csak a jéghegynek a csúcsát képezik. Az olyan csapongó természetű személyek, akiket a népnyelv szerint “a vérük hajt” bele mindenfajta furcsa és szélsőséges élethelyzetbe, illetve, szélsőséges élményszerzési lehetőségbe, nem is fordulnak asztrológushoz. Hiszen a tudatosság nélkül megélt, zavaros és riasztó tapasztalataik, illetve a természettudomány által normálisnak nevezett deviáns természetük észlelésekor, az a tévképzetük erősödik inkább, hogy ők képtelenek a pozitív szexuális mentalitás- változtatásra. Sőt: a liberális homoszexuális ideológia szerint nem is kell a szélsőséges Lilith-karmájuk által befolyásolt természetüket megváltoztatni, hanem azt úgy kell hagyni, ahogy van! De, amint említettem már, az ilyen személyek nem is keresik a spirituális kiegyenlítődési lehetőségeket és a szexológusok mellett, a jósolgató asztrológusokat keresik.

A gyakorlatban tehát, ritkán találkozunk már meg is valósult, kirívóan szélsőséges esettel és a legtöbb esetben olyan tudattalan szexuális vágyak és problémák kerülnek felszínre és kapják meg igazi nevüket, amelyeknek a fel nem fedése és nem tudatosítása menthetetlenül a párkapcsolat megromlásához, illetve a megfelelő szexuális - pszichikai problémák elvastagodásához, megkérgesedéséhez vezetnek, minden gyógyszeres terápia ellenére. A Rákban álló Lilith-tel rendelkező nők esetében, ritkán, de a hétköznapitól eltérően erős és önkéntelen megtermékenyülési vágyat jelez, ami szexuális vágyakban is jelentkezhet, vagy ál-terhességi állapotok produkálásában. De manapság inkább annak szöges ellentétét: az ún. teherbeeséstől való – néha iszonyatig menő - irracionális félelmeket jelez. És ezt minden különösebb (esztétikai, intellektuális, szexuális vonzerő, stb.) külső körülménytől (Pl. a férfi esztétikai állapotától, vagy szexuális vonzerejétől) függetlenül.
De főképpen jelzi még az otthon- és családalapítástól való irracionális félelmeket is, vagyis a magzatfoganástól, a várandóságtól és a szüléstől, valamint a gyermek-gondozástól való irracionális félelmeket, azok tudattalanul spontán elutasítását, és sokszor kétségbeesett elhárítási vágyát, vagy, amennyiben az illető személy még kora ifjúságában anyává vált és családot alapított, akkor a gyermektől, gyermekektől és férjtől, vagyis az egész családtól való titkos megszabadulási vágyakat, illetve a családtagokkal szembeni, és főként az őt megtermékenyítő férjjel szembeni, rejtett gyűlölködési- és neheztelési hajlamokat, ilyen jellegű pszichés zavarokat, otthon- és családelhagyási késztetéseket. Sőt: a Jupiterrel, vagy a Neptunusszal együtt állva, illetve azoktól támadva, jelzi a családdal szembeni bűnözési, de legalább is a családtagok megcsalására, becsapására és az egész család átverésére, szétverésére, szétzüllesztésére, vagy más családok szétbontására irányuló rejtett vágyakat, de mindenképpen családi immoralitásra vonatkozó ösztönös késztetéseket. A Rákban álló Lilith-tel rendelkező férfinak, olyan tudattalan késztetései – öntudatlan vágyai – vannak, hogy minden megtetsző nőt megszeretne termékenyíteni önkéntelenül is, illetve, ennek szöges ellentéteként, irracionálisan retteg attól, hogy minden nő azonnal “lebubázik” neki, és nem kért felelősséget akar varrni a nyakába, ha szeretkeznének.
A Skorpióban álló Lilith-tel rendelkező személyek félnek “elfogadni” a komolyabb párkapcsolati kihívásokat (az igazi szerelmi vonzást), mert a tisztító drámai katarzis lehetőségét, a megújhodási kényszert sejtik benne, és azt sem bánják, ha a környezetük szívtelen kalandorként, vagy érzéktelen szajhaként ítéli meg őket, csak hogy a szerelmet ne kelljen komolyan venniük. Persze, azért néha mégis kénytelenek komolyan venni és akkor még nagyobb a baj, mert a drámai átéléstől való félelmük miatt, nem képesek magukat át adni, illetve odafigyelni az őszinte szerelem tisztító hatására.
A Halakban álló Lilith esetében, férfiak és nők egyaránt, ártatlan áldozatok szeretnének lenni önkéntelenül (lelki és fizikai mazochizmus) és egyben, vagy másfelől rettegnek is ettől a lehetőségtől, annak függvényében, hogy a sorsképletük többi része milyen alkatra utal. Ők azok, akiket a más nemű személyek unos- untalanul meggyaláznak és vagy szellemileg, vagy érzelmileg, sőt, akár testileg is, “eltaposnak”. Ha ez valamiért nem történhet meg (fizikai alkat, társadalmi pozíció, stb.), akkor eme szükségletüket úgy elégítik ki, hogy időnként a modern szado-mazochista szolgáltatásokat veszik igénybe. Mivel az áldozattá válástól félnek is titokban és nem merik őszintén odaadni magukat a szerelemnek, a legtöbb esetben kábítószerezés, de legalábbis alkoholizmus lesz ennek az intenzív más-állapotra vágyakozásnak a következménye. E kábulatra a hamis egység-élményre való sóvárgásuk, az érzelmi szeretet- szomjuk (egységélmény) kielégítésére van szükségük, pontosabban a szeretet - hiány “betömésére.” Nem értik meg, hogy amennyiben ők nem mernek teljes odaadással szeretni, őket sem szeretheti senki igazán.

Az öncélú szexualitást gyakorló és az anyagi értékrendet követő civilizációban a Lilith áldozatainak a száma rohamosan növekedik. Amennyiben ezt, a bennünk mindent összezavaró, állandóan a más személyre - állapotra és ezáltal még az igazi párjukat megtaláló személyeknek a szexuális képzeletét is állandóan kísértő és zaklató Lilith-nek a hatását képzeletben hozzáadjuk az asztrológiai képletünkből kiolvasható egyes negatív tulajdonságainkkal: az önkéntelen félrevezetésre: hazudozásra, árulásra, csalásra és öncsalásra való hajlamainkkal (Többnyire negatívan fényszögelt Jupiter, vagy Neptunusz), az öncélú kalandra (Nap, Mars, Uránusz), vagy a kényelemre és biztosítottságra való törekvéseinkkel, vágyakozásainkkal (Negatív Vénusz és Szaturnusz), a röghöz kötött és “ésszerű” spekulálásra való hajlamainkkal (Merkúr), a hamis egységesülésre (részleges, alacsony szintű és zavaros: érzelmes), lelki kábulatra, misztikus és irracionális káprázatra, homályos fantáziálásra és támolygásra való késztetéseinkkel (Neptunusz, Plútó), a hamis felelősség- érzetünkkel (Szaturnusz: gátlásosság, aggodalmaskodás, sajnálkozás, stb.), a gyávaságunkkal, vagy az agresszív győzelmi ambícióinkkal és beavatkozási, irányítási mániánkkal (Mars), nem kell csodálkozzunk azon, hogy annyi szerencsétlenséget és betegséget előidéző lelkiállapotokat élünk át intenzíven nap, mint nap.
Ne gondoljunk másra, csak arra, hogy egy olyan személy aki nem rendelkezik jól működő hibabelátási készséggel és önleleplezési képességgel, mennyit hazudik napjában magának arról, hogy ő miért kell ezt és azt a gonoszságot, vagy csalást elkövesse, miközben a Lilith által megtestesített tökéletességi ambíció, vagy a másságra való sóvárgás, a más nemű személyekkel való, öncélú szexuális egyesülési - egységesülési vágy mozgatja őt majd minden tettében és gondolatában.

A Lilith által jelölt szexuális perverziókra való hajlamokat, hiába fojtjuk el magunkban és hiába ítéljük másoknál el és hiába büntetjük meg egymást a szörnyű tettek elkövetése után. Ezeket a hajlamokat nem büntetni és lefojtani kell, hanem a tudatosítás segítségével dekonspirálni, és feloldani. És persze, a veszélyes helyzetek” tudatos elkerülésével elkerülni e hajlamok felerősödését. Én is megharagudtam az első horoszkópom elkészítőjére azért amit a Lilithemről írt. Ma, ennek a kis figyelmeztetésnek köszönhetem, hogy “tiszta szívű” személy tudok lenni, mert tudom, hogy mindaz a “tisztátalan ötlet”, ami ködös fantáziámban néha felüti a fejét néha, a tudatosításnak köszönhetően, a valóságban soha nem fog megtörténni.
Amennyiben tehát tudomásul vettük és elfogadtuk azt a tényt, hogy életünk párjában épp annyira jogosan fejti ki kísértő hatását a Lilith, mint bennünk és ennek tudatában pozitívan válaszoljuk meg azt a kérdést, hogy meg akarunk-e tenni minden szükséges erőfeszítést annak érdekében, hogy együtt maradjunk és ketten, együtt (tehát nem másokkal külön - külön) megkíséreljük az egységesülés misztériumát megvalósítani, ennek a határozott válasznak nem lehet más eredménye, mint a páros kapcsolatunk egységének az összes dimenziók szintjén történő megszilárdulása. Azáltal, hogy a két ember ezt az összehangoltságot eléri (vagyis a közös öröm-élmény érdekében történő nagyobb egymásra-figyelést és segítségnyújtást tudatosan és becsvágy mentesen gyakorolja), az a szeretet-áramlás is létrejön gyakorlatilag, amelyben és amely által spirituális szinten is tudatosodik mindkét félben az, hogy az élettársa, az ő szabad akaratból választott szellemi társa. Az, hogy akárcsak ő, a társa is a test-lélek-szellem egységét megtestesítő spirituális és kauzális lény - Még akkor is, ha az övéhez hasonló, vagy az övénél erősebb, önkéntelen “szajháskodási” késztetésekkel rendelkezik! - és nem csak egy "hús-vér ember", akiknek a testével való szexuális kapcsolat gyönyört szerez az ő teste számára.

A párkapcsolati (szerelmi - szexuális) zavarokat okozó vetületén túl és azzal együtt, elsősorban spirituális rendeltetési szempontból jelentős a Lilit által okozott problémák (karmikus életfeladatok) természetének az ismerete. Ugyanis a legtöbb vallás és spirituális iskola - mozgalom, a Teremtőtől: az “Istentől” idegen erőnek (a legtöbb esetben: Sátánnak) tulajdonítja a Lilith által okozott természeti, személyi és társadalmi zavarokat és feszültségeket. Különböző fegyelmezési - aszketikus - gyakorlatokkal és (veszélyes) misztikus - mágikus praktikákkal le akarja azokat győzni, ki szeretné iktatni a Lilith hatását, ahelyett, hogy beismerve és megismerve a személy szerinti működési mechanizmusokat, feloldani, kreatív kiegyenlítődési - megváltódási képességgé alakítani. Ezért nevetséges minden olyan jellegű kijelentés például, amit a Jóga gyakorlói szoktak hangoztatni, és ami szerint “Nekem már nincs szükségem a horoszkópom megismerésére, mert a spirituális útra való lépésemmel meghaladtam a horoszkópomból kiolvasható összes meghatározottságaimat és “ELÉGETTEM A KARMÁMAT.” Ennél már csak az a, materialista oldalról jövő magabiztos kijelentés nevetségesebb, hogy "Nekem nincs is karmám, vagy aurám és nincsenek csakráim sem." Persze, betegségei azért még vannak… .
A fenti magatartásnál tehát sokkal egészségesebb a Lilithnek a horoszkóp-pozícióját (a Lilith jegy- és házhelyzetét) megismerni és azt az életterületet, amelyre az a horoszkópház utal, ahol a személyes Lilithünk áll, nagyon óvatosan, maximálisan éberen figyelni és kezelni. Annak minden belső és külső negatív megjelenési formájától óvakodni, nem hagyni magunknak, hogy az ennek az életterületnek a jellegzetes problémáiba különösebben beleéljük magunkat, mert ezeken a területeken nincs ahogy tisztán lássuk, nem vagyunk képesek józanul megítélni azt, hogy hol és kinél van az igazság. Sőt általában pontosan az ellenkezőjét látjuk mindannak, ami spirituális és kauzális szempontból értékes, értelmes és valóságos (tény). Asztrológiai zsargonra egyszerűsítve, úgy is mondatjuk, hogy a személyi horoszkópban a Lilith teljesen átalakítja annak a jegynek és annak a háznak az erőterét, amelyben található, annak a legzavarosabb és legkárosabb negatív megnyilvánulási formáira, vagy éppenséggel a szöges (negatív!) ellentétére.
Nem csak mások által vagyunk félelmetesen könnyen becsaphatók és félrevezethetőek azokban az életkörökben és azoknak az ősideáknak az eszme rendszerei szintjén, ahol a Lilith jelentkezik a horoszkópunkban (személyiségünkben), hanem elsősorban önmagunkat vezetjük félre a legmagasabb tudatossági szinteken és a legnaivabb módon. Mindaddig, amíg elsősorban a saját Lilith-hez kötődő téveszméinket és rögeszméinket, a saját önfélrevezetési késztetéseinket és e késztetéseknek megfelelő gondolkozási képleteket fel nem ismerjük és folytonosan leleplezve fel nem oszlatjuk, az illető eszmerendszerekre és gyakorlati életkörökre jellemző betegségeket, és zavaros sorshelyzeteket is folyamatosan létrehozzuk.

A Lilith Teremtés-provokáló, Teremtés-kényszerítő őserő abszolút létének (Abszolút mivoltának) a megértése után, jobban meg lehet érteni a Lilith által megzavart Abszolútumból eredő, az abszolút-rend helyreállításának a szükségében gyökerező, és az Abszolútumból kiváló - abból megszülető Teremtő létrejöttét, és így a Teremtés igazi, "rend-helyreállítási" - okát és funkcióját: a rendeltetését és a teremtés ún. "működési mechanizmusát". Ez által felfedhető minden pozitívan, vagy negatívan, de mindenképpen a sorsunkra és az egészségünkre (mágikusan!) ható és visszaható (Vallásos és nem-vallásos!) HITNEK A RACIONÁLIS ÉS LOGIKUS ALAPJA ÉS OKA. Az tehát, hogy a teremtés és az életünk eredeti oka és funkciója egyetemesen pozitív, csak mi látjuk azt néha negatívnak, mikor azért mert zavaros és kilátástalan helyzetbe kerültünk a saját Lilithünk és a Világ Lilithjének a közös hatása következtében, mikor éppen amiatt, hogy nem tudjuk kielégíteni azokat a Lilit-sóvárgásainkat, amelyeket nem, hogy nem is kell kielégítenünk, hanem át kell változtatnunk a Lilith-sóvárgással ellentétes, pozitív tulajdonságokká.

A Lilith megértése és leírása által, az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság tagjaival együtt, felfedeztem tehát a hosszú évezredeken keresztül a "beavatott" bölcsek, misztikus próféták és vallásalapító szentek által CSAK RÉSZBEN SEJTETT, de teljességében soha senki által meg nem talált - legalábbis eddig még fel nem fedett - METAFIZIKAI KIINDULÓPONTOT ÉS LÉT-ALAPOT: AZ EGYETEMES TEREMTÉS ŐSI SZÜKSÉGÉT és FUNKCIÓJÁT! Vagyis, a LÉTNEK ÉS AZ ÉLETNEK A EREDETI RENDELTETÉSÉT (értelmét) és CÉLJÁT. Azt, a hétköznapi életünkre és egészségünkre és sorsunkra pozitívan visszaható "MÁGIKUS" ősigazságot, amelynek a tudatában és birtokában például, orvosok és bábák nélkül, rövid időben, könnyen és igen kevés fájdalommal szülte meg gyermekeinket a feleségem és több barátnőm, vagy horoszkóp-rendelőm.

A Lilith megértésének a legfontosabb eredménye viszont az emberi léleknek (spirituális és kauzális struktúrának) a mélyrétegeiben rejlő, családi vonalon az anyai ágon öröklődő, vagyis anyáról leányra és fiúra szálló (az unokáknak anyai ágon átadott) spirituális tévképzeteknek az egyéni karakteri tulajdonságokként, vagyis jellegzetes negatív meghatározódásként átadott szellemi örökség-csomagjainak: az anyai ági családi életfeladat-öröklődésnek a felfedezése és a személyi horoszkópok kauzális értelmezése által történő kimutatási lehetőségének a felfedezése. Vagyis az egyéni KARMA igazi, gyakorlatilag is kimutatható eredetének, valamint az asztrológiai (horoszkóp szintű) kideríthetőségének és kimutathatóságának a felfedezése. Ezek a születésünkkor már az auránkban rejlő, negatív szellemi program-rendszerek lehetnek például irracionális félelmek, vagy természetellenes ambíciók, személy- és személyiség-ellenes, vagy gyermek- magzat és életellenes késztetések, irracionális rombolási és önrombolási, büntetési és önbüntetési, öncsonkítási és öngyilkossági késztetések (önkéntelen és öntudatlan rejtett agresszivitásnak a), vagy szexuális devianciáknak is szellemi okai. Ezernyi személyi horoszkóp elkészítése és megbeszélése (visszaigazolódása) után bebizonyosodott például, hogy azon személyeknek, akiknek a horoszkópjában a Nap, a Hold, a Mars, a Szaturnusz és a Plútó közül minimum három bolygó diszharmonikus fényszögben kapcsolódik egymáshoz, az anyai ági ősei, intenzíven átélt életellenes mentális (érzelmi és gondolati) folyamaton mentek keresztül tudatosan, vagy önkéntelenül, éveken át, huzamos neheztelés és szorongás, rejtett (elfojtott) vagy nyílt gyűlölködés, bosszú vágy, vagy nyilt életre-törés (gyilkosság, öngyilkosság, vagy több abortusz) és felelőtlen átkozódás (kiátkozás) formájában. Ezek, a csecsemő korban is az aurában (tudattalan szellemi lényünkben) lappangó rombolási hajlamok, tizennégy éves korunk után már aktiválódnak és a kamasz kor időszakában érzékelhetően jelentkeznek erős depresszió, türelmetlenség, agresszivitás, irracionális félelmek és öngyilkossági késztetések, vagy a felnőtti léttel és az általános emberi életfeladatokkal szembeni averzió (pl. otthon- és családalapítás, gyermekvállalás és gondozás), az ilyen jellegű általános felelősségeknek az önkéntelen és öntudatlan elutasítása, kikerülésére való öntudatlan törekvések formájában.
A racionális logikánk számára érzékelhetetlen (manipulatív) hatásukat azonban leginkább, a felnőtt korban fejtik ki, amikor civilizált önfegyelmünkkel magunkba fojtjuk ezeknek az imaginációnkat befolyásoló mentális programoknak a külső megnyilvánulási formáit. Annak ellenére ugyanis, hogy ez a civilizált "önfegyelmező" eljárásunk látszólag mindannyiunk megnyugtatására szolgál, az elfojtás a lehető legveszélyesebb eljárás (mentalitás) mind önmagunkra, mind környezetünkre nézve. Ezek, a mély-tudattalanunkba vésett, életellenes spirituális gócok, minél ésszerűbb és civilizáltabb gátlások alá helyeződnek, annál rejtettebben és veszélyesebben: követhetetlenül fejtik ki romboló hatásukat a láthatatlan és érzékelhetetlen szellemi-lelki folyamatainkon keresztül.

Mindannyian manipulálva vagyunk ezek által az anyáktól, vagyis az anyai ági női őseinktől örökölt, azok által a tudattalan képzeleti és gondolati és érzésvilágunk mélyrétegeibe lefojtott és így a generációk közötti tudattalan szellemi öröklődést biztosító spirituális memória révén az utódoknak átadott szellemi csomagok által, vagyis az auránkba kódolt, negatív (pl. sors- és Istenellenes, gyűlölködési – rombolási, vagy éppenséggel önámítási) szellemi programjaink által, miközben úgy képzeljük, hogy az értelem által vezetett szabad akaratunkat gyakorolva, pozitív vágyaink és ésszerű erkölcsi világképünk szerint gondolkozunk, érzünk és cselekszünk. Nem tudjuk, hogy ezek miatt, az anyai ágon öröklött negatív személyi programok rejtett, személyi hatásai miatt, illetve az általuk sugallt negatív, szellemi és lelki mentalitások önkéntelen átélése miatt, betegedünk meg látszólag indokolatlanul és miattuk sodródunk olyan konfliktusokba, nehéz és nem egyszer olyan tragikus kimenetelű helyzetekbe, amelyekbe nem csak hogy nem akartunk, hanem amelyekre még csak soha nem is gondoltunk.

Ezeknek az örökletes (szellemi) romboló programoknak a felfedezésének és a személyi horoszkópok segítségével történő kimutathatóságának a jelentősége nem is annyira a betegség- és konfliktus okozó szellemi gócoknak a tudatosítás segítségével történő megszüntethetőségében - feloldási lehetőségében áll, hanem a kismamák várandósági időszaka, valamint a születés aktusa közben fellépő veszélyes és sokszor tragikus következményeket okozó szövődmények megelőzési és kiküszöbölési lehetőségében. Mert ugyanúgy, ahogy a horoszkópban észlelt rombolási programok jellegének és hatáskörének az értelmezésével, azoknak az életterületeknek a megnevezésével, ahol ezek megnyilvánulnak, meg lehet előzni a betegségek kialakulását, ugyanúgy a várandóság és a szülés közben fellépő, a nőgyógyászok által a "Soha nem lehet tudni" jellegű, felettébb értelmes indokkal illetett szövődményeket is meg lehet előzni. És, végülis ez a lehetőség a teremtés ős-oka és az egész létünk és életünk rendeltetéséből következő létlogika felfedezésének és megértésének a legnagyobb és a legfőbb gyakorlati jelentősége.

De e tudásnak a gyakorlati haszna mellett, feltétlenül tudnunk kell azt is, hogy a Lilith erejénél csak a Megváltás, vagyis a spirituális boldogsági-állapot ereje nagyobb. Az egyetemes megváltást nem akadályozhatja meg ugyan senki és semmi, de ugyanakkor az emberiség és az egész földi élet (az ember által felelőtlenül összezavart és beszennyezett természet világa) éppen az emberben uralkodó Lilithnek a befolyása alatt álló, természet-ellenes ideológiák, a hamis boldogság-koncepciók, vagyis az embernek megváltással ellentétes alapállása és tevékenysége miatt szenved. És ebben a (fölösleges!) globális szenvedésben a legszomorúbb éppen az, hogy mindössze azért áll fenn, amiért egyetlen olyan megvilágosodott tudós, pap, vagy politikus, akinek a szava a XXI század elején számítana például, nem ismeri még a Lilith metafizikai és gyakorlati jelentését. És ezért van, hogy ezek, az egyébként jó szándékú és értelmes személyek, a tudatos megváltás helyett, annak az ellenkezőjét, a Lilithet szolgálják, és szolgáltatják: a tudomány-követőkkel, a vallásos hívekkel és választópolgárokkal egyaránt. Persze, teljesen fölöslegesen.

Márpedig igen elszántnak kell lenni ahhoz, hogy a Karmánknak a Lilith jellegű részétől, leegyszerűsítve: a belső, személyes Lilith negatív hatásait feloldjuk és meghaladjuk (Mivel eredendően negatív erő, pozitív hatásai nincsenek. Ezért furcsa például az is, hogy egy - egy számítógépes horoszkópkészítő program bejelöli a Lilith pozitív fényszögeit is. Talán már a Lilith hatásaira is jósolgatnak a Lilith lényegét nem ismerő, és ezért annak a hatása alatt álló asztrológusok? Hát lehet-e csodálkozni a politikusokon és lehet-e haragudni rájuk ezek után?), amikor a környező világ, sőt a családi környezetünk tagjai is a kauzális és spirituális önámítási: kábulási - szédülési, illetve mások kábítási és szédítési lehetőségeinek logikája szerint, Hamvas Béla szavaival: a létrontás logikája szerint, vagyis a Megváltás logikájával ellentétesen gondolkozik. És, amint azt a fentiekben láthattuk, ebben a Megváltással szembeni logikában, az öncélú böjtölés, vagy más formái az aszkézisnek és az öngyötrésnek (pl. öngyalázás, önbüntetés, stb.) éppen úgy bele tartoznak, mint a legvadabb kapitalista, vagy szocialista világiság, a radikális kegyetlenség és a liberális dekadencia összes formái. Annak tehát, akinek elege volt ezekből a kórházak intenzív, vagy öreg-elfektető osztályain végződő, szédelgési létformákból, nagyon éberré kell válnia, amennyiben nem akarja a Lilith egyik hatását és személyes megnyilvánulási formáját, annak mindössze az ugyanannyit érő, ellentétében megélni és folytatni. És az éberség itt az a kulcsszó, amely a megváltáshoz vezet, ami azt lehetővé teszi. Az éberség a Megváltás eszköze és a teljes és legfőbb éberség elérése, a Megváltás célja is ugyanakkor! Ahogy Hamvas Béla írja: az éberség a Véda, és a Véda tudása az Atman tudása.

A Lilith megismerése tehát a Lilith-állapotnak az ellentétéhez: az éberség megszerzéséhez és fokozásához kell, hogy vezessen, mivel csakis spirituálisan éber állapotban vagyunk képesek a tényleges és a teljes kiegyenlítődésre, a bennünk levő teremtési őserők egységének a megvalósítására, a Jin és a Jang külső és belső egységére és életfeladatainknak az egészségben és boldogságban történő beteljesítése: az abszolút létnek a földi átélése után, a abszolútummal való egységesülésre, az abszolútumba való visszaolvadásra. Ahhoz viszont, hogy mindez realizált realitás legyen és ne misztikus fantazmagória, elszántan kell akarni éberré válni, ébernek lenni és éber maradni, vagyis normálisnak és természetesnek lenni, tudván azt, hogy az absztinencia, a böjt, az aszkézis és a szüzességi fogadalom, mindössze erőszakolt józansághoz vezethet, de spirituális éberséghez semmiképpen. Mert minél inkább el akarok fojtani valamilyen belső késztetést, és nem számolok az elfojtásnak a visszaható hatásával és a befolyásával, annál biztosabb, hogy nem a megváltással egy irányban, hanem azzal ellentétesen haladok: vissza- élek, rosszul - járok, ahogy a magyar nyelv logikája is mondja.

Hamvas szavaival: Amennyiben egy kis férget fedezek fel a lelkemben (vágyaimban, visszatérő képzeletvilágomban), nem az a helyes tett, ha visszanyomom a sötét lyukba, ahonnan előjött, mert ott, a sötétség erőit magába szívva hétfejű sárkánnyá változik, kitör és elnyel engem. Amennyiben viszont felemelem, és a fénybe tartom, akkor vagy elég a fény erejétől, vagy megtisztul és a barátommá – segítő társammá (pozitív képességemé) változik.

Emlékezzünk arra, hogy a teremtés előtti állapotában az Abszolútum is megpróbálja elnyomni a Lilithet, de az eredmény még rosszabb és ahelyett, hogy a rossz-létet okozó kaotikus örvénylés megszűnne, a bőszült abszolút haraggal, az Isten haragja állapota megjelenésével tetőződik. A megoldás tehát nem az elfojtás, hanem a fénnyel (értelemmel) átvilágított és feltöltött kiengedés (a materializáció) és a kiegyenlítődési próbatételekben (a tűzpróbában: a gyakorlatban és a harcban) való megmérettetés, megtisztítás és integrálás. Mindennek helye van a teremtésben de ez a hely a megváltás - kiegyenlítődés logikája szerint alakul és rendelődik ki minden, és mindenki számára, de vigyázat: nem a hamis kiegyenlítődés logikája szerint! Asztrológusi és a létfolyamatok logikáját éberen figyelő magánemberi tapasztalatom az, hogy a tragikus és váratlan sors-visszahatások nem az általános agresszivitás mellett, esetleg a kegyetlenség ódiumát is felvállaló személyeket érik, hanem azokat a személyeket, akik a képzeleti agresszivitás mellett, a hamis kiegyenlítődési formáknak (pl. a "megható" szentimentális magatartásnak) a kiemelt megtestesülései, mint amilyen például az angol Diana hercegnő volt.
A legveszélyesebb magatartás tehát, amikor az ember, elsősorban magát ámítva, intenzíven és nem lelki, hanem szellemi agresszivitás szintjén éli át azt, hogy neki van igaza a világi logika szerint, holott, a megváltás-logika szerint nincs igaza, és minderre ráadásként, hamis boldogsági (feldobottá) állapotba ringatja magát, egyszerű lelki önámítás, vagy valamilyen mesterséges boldogsági állapotot (kábulatot) okozó anyag (táplálék), vagy ital elfogyasztása által. – A tudatos kábítási eljárások különböző formáira, a cigarettától a vérbe fecskendezett kábítószerekig – bár szintén a Lilith-tel, különösen annak a Halakban és/vagy a XII. házban elfoglalt pozíciójával, illetve a Jupiterrel, a Neptunusszal és a Plútóval alkotott negatív fényszögeivel –, nincs amiért kitérni, mivel ezek már a tudatos környezet- és önszennyezés, valamint önrombolás szférájához tartoznak, és azok a személyek, akik a kiegyenlítődésnek ezt a hamis formáját gyakorolják, már nem is akarnak spirituálisan felébredni és éberré válni.

Sőt: a szélsőséges példák is (Pl. Diana hercegnő, aki óriási összegeket költött a jósolgató asztrológusoknak, azok ámítási szolgáltatásaiért), csak arra jók, hogy a jelenségre egyértelmű példát kapjunk, mivel igazából se szeri se száma azoknak a, hétköznapi szinten normálisnak képzelt és ítélt kábulási lehetőségeknek, amelyek fölött nap, mint nap behunyjuk a szemünket, illetve, amiről soha ne is gondoltuk volna, hogy fizikai, érzelmi, gondolati, vagy spirituális kábító hatása van a szervezetünkre, a lelkünkre, vagy a szellemünkre. A legnagyobb szellemi kaland talán éppen ez, és a legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy felfedezzük és elengedve, megszabaduljunk azoktól a kábulat - okozó táplálékoknak és italoknak a fogyasztási vágyától és azoktól a belénk nevelt létrontási szokásoktól, életnyerési - sors-kicselezési trükkök használatának a reflexitől, és azoktól a képzeletünket szennyező ideológiáktól és eszméktől (Például az izmusok eszmerendszereitől), amelyek lehetetlenné teszik, azt, hogy tényleg egészségessé és boldoggá váljunk. És anélkül persze, hogy a fanatizmusnak és a dogmatizmusnak, a "hétköznapi" kis kábulatoknál is veszélyesebb túlzásaiba esnénk, mivel az megint csak a Lilith állapotba való visszaszédülést eredményezi.

Ez a sok külső sikerrel és még több belső kiábrándulással járó önmegfigyelés, ez a kalandos belső utazás (ez személyes odisszea) viszont mindenki számára egyéni színezetű és elsősorban a horoszkópjában feltérképezett Lilithjének a jegy- és házhelyzetétől, valamint a fényszögeitől függ össze. Azzal tehát, hogy a személyes önámításra való hajlamunk és testi, lelki, vagy szellemi, sőt: a spirituális kábulatra való vágyakozásunk, az élet és a szellem milyen jellegzetes területeivel áll kapcsolatban, és a legnagyobb (vallásos kábulathoz visszasüllyesztő) badarság lenne ehhez a kalandhoz, és erre az egyéni "kábulat-okozó, gyengeség-vadászatra" recepteket adni. De segíthet talán egy-két személyes példa. És nem is azzal kapcsolatosan, hogy a Lilith legdurvább és ezért az asztrológus, és sokszor a családtagok, az élettárs, vagy a munkatársak számára is egyértelműen jelentkező megnyilvánulásai és a jellemben jelentkező együgyűségei, mint például a súlyos rögeszmék, vagy a kiskorúak megrontásán keresztül érvényesülő szexuális devianciák mennyi zavart, mekkora bajt és főképp: mennyi és milyen nagy betegségeket okozhatnak! Ezekről van asztrológiai, pszichológiai, pszichiátriai és szociológiai, vagy éppenséggel művészi leírás épp elég. De ki gondolná például, hogy bizonyos, mások számára egészségesnek számító tápláléknak a nagyobb mennyiségű elfogyasztása, mint amilyen vöröshagyma, az én esetemben pl. egészség-károsító, kábulat-okozó sóvárgásnak és szokásnak bizonyult? Évekig – a jelenség észlelése után, hét évig! – kínlódtam az orvosilag elmúltnak (gyógyultnak) nyilvánított bélbetegségeim után maradt bél-érzékenységemmel, mivel, nem értettem, hogy az, az "egészséges" növény, amelyet minden orvosi és természetgyógyászati szakkönyv gyógyhatásúnak ír le, nekem azon kívül is rosszat tehet, hogy erősen csípi a meggyógyult, de érzékeny végbelemet. Úgy képzeltem ugyanis, hogy az nem a hagymával, hanem csak az én beleimmel van a baj, aminek egy idő múlva, a tökéletes gyógyulás bekövetkezésekor, el kell múlnia, és időnként újra és újra, jól bezabáltam a családom által fogyasztott és számukra nagyon is javallt, ínycsiklandozó hagymából. Persze, az azonnali hatás mindig jó volt, a hosszú távú és hosszan tartó következmények viszont, még fájdalmasak is!

Szerencsémre a feleségem is metafizikus – asztrológus, ő is megfigyeli mind az általános külső jelenségeket, mind önmagát, sőt: a gyermekeinket is, olvas, összevet, következtet és szintetizál, mint én. És nő, vagyis családanya lévén, táplálkozás szempontjából részletesebben tájékozódik. Közös – részemről már kétségbeesett – beszélgetéseink egyikén jöttem rá, hogy nem csak azért kívánom a hagymát akkora mennyiségben és úgy fogyasztani, mint az almát, mert az illata kívánatos és mind a "Skorpiói" szájínyemnek, mind a gyomromnak rendkívülien jól esik az íze és a csípése, hanem azért is, mert ekkora mennyiségben fogyasztva (másfél - két fej), számomra legalábbis, akinek a keményen fényszögelt Lilithje, a Marssal együtt áll, már egyfajta kábulatot is okoz. Sőt: másnap majdhogynem olyan rossz közérzetet, mint amilyeneket annak idején éreztem, amikor alkalmanként, egy - egy családi ünnep, vagy baráti mulatság ürügyén, jól a pohár fenekére néztem. És csakugyan: nem véletlenül nevezi a magyar nyelv a rosszul-létet hagymázas állapotnak! Ezután a felismerés után, már nem volt nehéz a hagyma fogyasztásról – legalábbis hosszú-hosszú ideig – lemondanom, hiszen, rég óta világos számomra, hogy a végbélhurut és a végbélrák a legmagasabb szintű önámításnak és a huzamos kábulatnak a betegsége (is), hiszen ha valamit nem dolgoztunk fel helyesen (nem értettünk meg jól, a jelenség kauzális mélységei szintjén), akkor el sem szabad azt engednünk. – Csak azt szabad elengednünk, amit előzőleg jól megfogtunk: jól felfogtunk. És viszont: ha úgy engedünk el valamit, hogy nem értettük azt meg, törvénytelen tettet hajtunk végre spirituális és kauzális (kiegyenlítődési: megváltódási szempontból) és a következménye ennek az elengedő szervünknek: a végbelünknek a megbetegedése. És ha másért esetleg ne, de ezért nagyon is igen: a törekvésem az hogy, ahogy részeg állapotban nem, úgy hagymázas állapotban sem, akarom érezni és tudni magam a hátra maradt életem végéig, amennyiben ez csak rajtam múlik! Hiszen mindaddig, amíg a Marsnak analogikusan megfelelő táplálékot fogyasztottam a természetesnél nagyobb arányokban öncélúan, végeredményben a horoszkópomban a Marssal együtt álló Lilith, ártatlannak, sőt: egészségesnek látszó kísértésének (hívásának!) tettem öntudatlanul eleget

Gondolom, ez eléggé érzékletes példa ahhoz, hogy az egészségesen és boldogan élni szándékozó olvasó rájöhessen, mennyi lehetősége van arra, hogy spirituális fejlődési irányával szembe: "visszaéljen" és önmagát a személyes Lilith-kábulatában tartsa, , éppen akkor, amikor úgy véli, hogy éberebb az éjfélkor vadászni induló bagolynál is, akárcsak a nagy spirituális blogger, Nagy Attila Puli, az egyik volt államvédelmis besúgóm, aki a II. horoszkópházában található Sárkányfarka által jelzett karmáját verklizi az által, hogy nem akar még csak a saját önfenntartása érdekében sem dolgozni (És a nagyokos még keleti misztikával kevert filozófiát is gyártott a munkakerülése indoklására!), és így, metafizikai szempontból eleve törvénytelenül él. Valamint a X. Házban álló Lilithje által jelzett közösségi-élet szerinti karmáját is csak erősíti, a székelyföld anarchista prófétája: Nagy Attila Puli az által, hogy a közvetlen szomszédaival, és az egész falú közösségével megutáltatta magát és az interneten boldogot és boldogtalant egyaránt támad öncélú és igazságtalan, de meg kell adni: zagyvaságukban is fantasztikusan érdekfeszítő internetes „esszéivel” és kritikáival.



3, Az árnyék-én ördöge (A bennünk levő sátán),

avagy: a Lilith és a karma végzetes megnyilvánulásai



(Az árnyék-én természete és sors- és egészségromboló mivolta, avagy a bibliai bűnbeesés motívumaként ismert jelenségnek a gyakorlati értelmezése)


Az időrabló köztünk jár, kezében az egész világ.
Érezzük a tekintetét, de senki sem látta még.” (Omega együttes)



Én ugyan törekszem az emberekben levő Istent megszólítani és azzal beszélni, azzal kommunikálni (írásban, vagy videón), ahogy azt a misztika ajánlja. De a legtöbb esetben, ez az őszinte és egyedül értelmes kommunikáció, még az emberek nappali éber tudatával (személyiségükkel) is lehetetlen, nem, hogy a felettes-énjükkel! Azért lehetetlen az emberek isteni tudatával való kommunikáció, mert azt majdnem minden esetben, eltakarja azoknak a felvállalatlan és ezért oldatlan karmája. Vagyis az árnyék-énje.


(Arról, hogy miért hazudik folyamatosan a legtöbb politikus még akkor is, amikor sem nekik, sem a pártjuknak, semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy másokat megtévesszenek. De persze, a mások szükségtelen hazudozásának, csalásának és titkolózásának az igazi okairól is írok. Vagyis arról, hogy miért van-, és hova nyúlik a hajszálgyökere annak a jelenségnek, hogy nem a lelkiismeretünk és az annak megfelelő nappali éber tudatunk szerint cselekszünk, kommunikálunk és… képzelgünk? Illetve arról, hogy miért nyomjuk el a lelkiismeretünk és a felelősségünk hangját és hazudunk –első sorban! - magunknak és miért vezetjük félre önkéntelenül magunkat folytonosan, és miért döntünk az isteni öntudatunk ellenére, helytelenül majdnem folytonosan, a legfontosabb sorskérdéseinkben is?)

Az időnkkel együtt, az egészségüket és a boldogságunkat is elraboló árnyék-én jelenségről, a pszichológia és a pszichiátria rég óta és igen sokat tud ugyan, de, egyeseknek (A többségnek) tudatának a működési mechanizmusában betöltött kiemelt szerepéhez képest, illetve, ettől fogva, a sorsunk alakításában és az egész emberiség sorsának az alakításában betöltött szerepéhez képeset, sem az elmekórtan sem a lélektan messzemenően nem tud eleget. Illetve, pontosan csak annyit tudnak, amennyivel az árnyék-én szélsőségesen erős mivolta esetén keletkező betegségeket valamennyire kiismerni, majd címkézni és diagnosztizálni tudják. És, hogy a mentális, vagy pszichésnek is mondott betegségek formájában is jelentkező, jellegzetesen a dupla öntudathoz kapcsolódó betegségek esetén (Pl. Schizofrénia, borderline- kór, vagy bipoláris depresszió esetén), ezt, az általában rendkívülien intelligens (Tulajdonképpen zseniális!), de annál több sorsproblémát és betegséget okozó, háttér- és árnyék-tudatunkat, ha nem is megszüntetni – „kigyógyítani”, de időlegesen lebénítani, vagy lebutítani és így, időlegesen a személyiség-vezérlő központunkból félreállítani – semlegesíteni (ártalmatlanítani) tudják...

De marad a kérdés, hogy milyen szerepet tölt be ez, a, majdnem mindenkinek (Az emberiség nagy többségének) a tudat-küszöbe alatt ármánykodó furmányos árnyék-énje a többségünkben? Vagyis azokban a nem szélsőséges esetekben, amikor nem okoz különösebb mentális (pszichológiai és pszichiátriai) problémákat? A tudomány ugyanis a mentális betegségeket nem okozó árnyék-én jelenségével egyáltalán nem foglalkozik. Ezért, amikor a hétköznapokban az árnyék én tevékenységét észleljük, azt egyszerű „hülyeségként” könyveljük el. És ezért, azzal, hogy az árnyék-énnek az általában „normálisnak” vett, átlagnál csak egy kicsit felüli szintű létezése, milyen méretű élet- és sorsrombolást képes kívül, a sorsunkban, és belül az egészségünkben is, egyaránt véghez vinni, azzal már senki, vagyis egyetlen ún. humanista tudomány-ág sem foglalkozik…

A mások, vagy a saját „hülyeségünk” észlelésekor, nem is gondolunk arra, hogy hosszú távon, miféle más, diagnosztizálhatatlan betegségekhez (Pl. az orvostudomány által felfedezhetetlen okokból eredő bénulások, vagy éppen a „derült égből villámcsapásként” érkező guta-ütések tömkelege.), vagy pszichésnek is nevezett betegségekhez vezet az árnyék-énnek a tudatunkon belüli, lassú elhatalmasodása és erősödése, mielőtt szélsőséges „klinikai esetként”, vagyis mentális betegségként jelentkezhetne. Illetve azt, hogy micsoda, az egyéni, vagy családi tragédiákig is elmenő sorsrontásokat eredményez, az árnyék-én szerinti gondolkozás, kommunikáció és cselekvés általában. És hogy, az emberiség 55 – 70 százaléka az általa okozott, de a tudomány által diagnosztizálhatatlan, vagyis a „normális” határokon és körökön belülinek mondott ok-okozati összefüggés-rendszerek következményeként megjelenő, emberi és nemzeti drámák és tragédiák mind ennek az egyéni árnyék-ének szerinti, furmányos júdási gondolkozásnak, kommunikációnak és cselekvésnek köszönhetők!
A politikai ideológusok, illetve a szociológusok, meg a szociográfusok által felszínesen tanulmányozott, ún. „velejáró” általános károkozó magatartást okozó, mentális – erkölcsi jelenségeknek, amelyekkel pl. a rendőrség, az ügyészség és a bíróság foglalkozik, illetve amivel az ún. nép-egészségügy foglalkozik, vagyis, a fél-hivatalosan mégis csak számon tartott, de ugyanakkor nem különösebben veszélyesnek számító emberi „hülyeségnek”, valójában spirituális oka, ok – okozati összefüggésrendszere van! És végeredményben az egész emberiség az árnyék-ének összessége által okozott, és teljesen feleslegesen fenntartott Janus-arc jellegű, általánosan demoralizáló jellegű következményeitől, vagyis ennek az emberiség szintű morális nyomorúságnak a következményeitől szenved!

Nagy hiba viszont az árnyék-ént a természeti – gyermekkori önvédelmi, önérvényesülési nyers egoista reflexeink tömkelegével, az ún. infantilis, nyers egoizmusunkkal összetéveszteni és emiatt azt azonnal kiirtandónak nyilvánítva, elnyomni és eltüntetni való hibás természetnek tartani. De ugyanolyan nagy hiba az a misztikus irányzat is, amely az árnyék én-befolyást az ún. emberi elmének egy objektív negatív tulajdonságaként állítja be, és azt tanulja, hogy meg kell szabadulni a racionális gondolkozás börtönéből. Egy naiv misztikus (Tarnóczy Vilmos) még egy science fiction-féle regényszerűséget is írt erről a fantazmagórikus –és persze hibás spirituális képzeteken alapuló, tehát nonszensz alkímiai műveletről – „Szökés az elme börtönéből” címmel, miközben már csak az Ikrekben álló Sárkányfarka által jelzett dupla-tudatú meghatározódása, valamint az a tény is, hogy egyszerre két csepeli autószerviznek a jó-módú tulajdonosa volt, szembeszökő jele volt annak, hogy a születési képletében a Bak jegyben álló Lilithje által jelzett mély-tudattalanjába rejtett kevélysége, teljesen alkalmatlanná teszik egyelőre arra, hogy akárcsak önmagát is megszöktesse a saját elméjének képzelt árnyék-énje fogságából.

Az egónk tehát, az az egészséges nyers, természetes - természeti önérvényesítési képességünk, ami nélkül fel sem tudnánk nőni. Tessék megfigyelni ez egy azon fészekben élő madárfiókák, hogy igyekeznek egymást túl licitálva olyan, minél hangosabb és minél érdekesebb - izgatóbb, figyelemfelhívóbb, hangokat kiadni a nekik táplálékot hordó szüleiknek, hogy neki, csakis neki, egyedül csak neki a szájába tegye be a most hozott finom gilisztát, férget, bogarat, vagy egyebet, mert ő a legcsodálatosabb fiókája, de egyben a legéhesebb is. (Miközben esetleg a másik szülő, aki épp most repült el, mert kiürítette a terhét a fiókái szájába, neki, a kiválasztottnak adta elsőkén és a legnagyobb, legtáplálóbb falatokat.) Van, hogy emiatt, amiért az egyik fióka ebből a szempontból hangosabb és "érdekesebb" mint a másik, a három, vagy négy közül az egyik nem kap elég táplálékot és megdöglik, de a többi, ennek köszönhetően esetleg még erősebb és életrevalóbb lesz. Ez a túlélési és jól-élési, és nyerési - versengési ösztön, közülünk sokakban, a legtöbbünkben, is ott van, de legalább is, ott volt gyermek és fiatal-korunkban. Ez az ego, amire nagy - nagy szükségünk van tehát a túléléshez és az egészséges felnövekedéshez, mind a gyermekkorunkban, mind a fiatalkorunkban. Ezzel nincs semmi baj, ha meg van, amíg idősebbek leszünk. Ennek, normális embereknél, főként a szülőknél, el kellene sorvadnia 30, de legkésőbb 35 éves korunkban, és átadnia a helyét a felettes-énünknek, a krisztusi felelősség-tudatunknak.

Ez a természetes - egészséges túlélési és megélési ösztön, akkor válik egoizmussá, önzéssé, amikor még 35 éves korunk után is vezérel. Ez általában a tűzkarmásoknál szokott megtörténni. Főként, ha az asztrológus nem hívja fel erre a lehetőségre a figyelmüket. Persze, hogy egoizmussal nem lehet megváltódni, tehát ténylegesen boldoggá és egészséges lenni hossztávon! Hiszen ez a túltengő és már természet-ellenes egoizmusra sarkalló ikrek, vagy szűz jellegű karma, az emberek lelkében egyenesen az Úristen helyét foglalja el, és ezért az ilyen ember képtelen a minimális – őszinte hibabelátásra is, nem, hogy az oldódásra, az odaadásra, az áldozatra (Az egoista reflexeinek a feláldozására!) és így, a kiegyenlítődésre.
Az árnyék én viszont teljesen más indíttatású és fogantatású ugyancsak ösztön, de karmikus, és semmit nem szolgál, hanem csak az igazi boldogságunk elérésében akadályoz. Ez a Merkúr által uralt Ikrek és Szűz - karmák esetében inkább túltengő spekulatív - júdási, és nem utolsó sorban intellektuális - tudományos gondolkozásunk, ami csakugyan képes tovább éltetni a természetes egonkat, azon életkoron, amikor arra még szükség volt, és ebbe is, de mellette még az egész karma-rendszerünkbe bele bújik valósággal, és azt szolgálja. Jó mi? A csodálatos és ennyit csodált és mindenhatónak és szupernek kikiáltott racionális értelmünk, a karmának és az egonak a hizlalását és növekedését szolgálja a karma-oldás és a megváltás, tehát az igazi boldogulás helyett!

Általában az Ikrek és a Szűz- karmával rendelkező személyeknek van egy ( a legtöbb esetben még maguk elől is) elrejtett, eltitkolt énjük (megváltásellenes gondolatokat gyártó és sugalló hamis öntudati központjuk), amelyik a tudattalan mélységeiből manipulálja, irányítja őket. Az árnyék-én, valósággal terelgeti és vezeti az orránál fogva a „gazdáját” úgy, hogy annak fogalma sincs arról, hogy „belülről”, vagyis a számára logikusnak és jogosnak tűnő irracionális félelmei, vagy nevetségesen infantilis ambíciói által irányítva van. Az általában az Ikrek, vagy Szűz jellegű karmával született személyek (És ide tartoznak azok is, akik a Kínai asztrológia alapján, a patkány, valamint a nyúl évében születtek is!), a kívülálló személyek számára esetleg nevetséges ambíciói és félelmei (fóbiái), obstrukciós sugallatai által vannak irányítva. Vagyis, a „gazdának” az irracionális szorongásai, és homályos iszonyatai, amelyek gondolatok formában jelennek meg a fejében, és őt így, gondolat-sugallatok formájában, tehát az ún. lelki-hátteréből (Tulajdonképpen tudattalanul és önkéntelenül) irányítják vezetik a gondolkozásában – ötleteiben és a misztikusok által sokat hangoztatott és fennen dicsért „intuíciójában”, és ez által a cselekvéseiben, a másokkal folytatott – beszéd – kommunikációjában is.

Ezek a rejtett gondolatok tehát, igazából nem is az övéi, nem a nappali éber tudata szerinti mentális késztetések, nem az ő éber, felelős és erkölcsi gondolkozása által létrehozott egyéni ráció szerinti gondolatok ezek, hanem az ún. karmából erednek. Hogy. Vagyis ezek az árnyék-én által sugallt gondolatok, egy, a morális gondolkozásától idegen, az ő javát – A tényleges boldogulását, egészségét, és ezáltal a megváltását! - semmiképpen nem szolgáló, a személyi asztrológiai sorsképletében a Lilith és a Sárkányfarok nevű karma-pontok konstellációs és ház-házhelyzeti pozíciója által jelzett fő-karmájának az esszenciáját képezik. Ezen negatív szellemi sugallatok hatására fogadja be a „gazda” azokat a nem őszinte, egoista spekulációkat az éber, morális gondolatai közé úgy, mintha azok ténylegesen is, az ő öntudatához tartoznának!

Ezt a tudattalanunkból érkező és a felszíni tudatunkban is ott rejtőzködő szellemi ikertestvért leleplezni igen nehéz. Nagyon ébernek kell lenni, hiszen ez a második gondolati – mentális tudat- és öntudat- központunk, amely néha huzamosan is az elsőnek a helyére lép, és a karmikus, negatív meghatározódásokat éppen a tudattalanunkban levő sugallat szerű negatív karmikus késztetéseket ki- és felhasználva tudja irányítani a gazdát. Ezért a „gazdának” így, nagyon nehéz, sőt: sok esetben csaknem lehetetlen a józan eszére, a nappali tudatos énjére hallgatni (még akkor is, ha amúgy akarna, szeretne).

A pozitív belső átalakulási munkának csak nagyon sokára látszik meg az eredménye, és az árnyék-én az azonnali eredmények elmaradásakor, azonnal “lobbizni” kezd a személyi tudaton belül, hogy jobb, ha a gazda nem is törekszik a változásra, mert úgy sem lehet azt elérni, vagy úgysincs annak semmi komoly értelme. Nagy éberségre van szükség ahhoz, hogy ezt a hangot felismerje, és tudatosítsa, hogy ez valójában nem ő, nem tartozik hozzá, bármennyire is ezt a látszatot próbálja kelteni a folyton duruzsoló árnyék-én.

Az árnyék-énje hatásra, mindenkinek elképesztő önbecsapásokra, ill. a tárgyi tények szerinti valóság önmaga elől való eltitkolására kell számítania, amelyeket az asztrológiai sors-képletében a bolygó-együttállások és a bolygóknak a karma-pontokkal való együttállása,m ritka (de annál veszélyesebb!) esetben a két karma-pontnak az együttállása, vagy az azonos jegyben, vagy horoszkópházban való jelentkezése jelez.

Mi is az árnyék-én? Természetes folyamatként, nagyon sok várandósság (terhesség) iker-foganással indul, de néhány hétre rá az egyik magzat elhal, amit a várandós kismamák (jövendő anyák) nagyon ritka esetben vesznek észre, hiszen ebben a fázisban a legtöbbje még azt sem észlelhette, hogy várandó lett („terhes maradt”). Ezért tehát tudni kell, az embernek (Az emberiség 65 – 70 százalékának) a fogantatása utáni időszakban, az anyaméhben meghal az ikertestvére. Az édesanya várandóságának korai szakaszában észrevétlenül elhalt ikertestvérnek az aurája megmarad az élve maradt testvér aurájába fonódva, azzal eggyé válva, és aztán, a megszületett utódban olyan dupla, rejtetten kettős öntudati – valóságértelmezési , öntudati központot képez, mely a „gazda”egész életének és sorsának, sorshelyzetének az erkölcsi rombolásra rendezéséből nyeri az erejét úgy, hogy a halott testvér fizikai megvalósulási- inkarnálódási - kudarc-élménye „átöröklődik”, át származik, megmarad és rögzítődik a megszületett testvérben.
És és az élő testvér az elhalt magzat kudarc-tudatával kénytelen élni, minthogyha az az ő kudarca és élet-sikertelenségi öntudata lenne!

Azaz a megszületés sikertelensége miatt a megszületett egyént gyötri felnőtten is, folyton az irracionális és indokolatlan – tárgyi valóság alap nélküli! - szomorúság, a hiábavalósági érzés, a szintén irracionális kudarc-élmény, az általános bizonytalanság és alkalmatlanság érzése, ami a legtöbb esetben, manapság korai depresszióhoz is vezet… (Ez is az egyik oka a manapság oly divatossá vált szellemi betegségnek), Illetve az önbizalom, az öntudati, önértékelési-, tehát a a személyi bizonytalanság is folyamatosan jelen van.
Mindez folyton kétségeket és félelmeket támaszt benne a saját megvalósításainak és az egész személyének az emberi – szellemi értékével szemben. Ezért, az élet- vállalás és a karma-oldás helyett, az ellenkező irányba, a „lebeszélés” és a lemondás és önfeladás irányába,illetve az életben elért sikereinek a valós értékével szembeni kételkedő gondolatok gyártásának az irányába. És így, mindig a pozitív megvalósításaival ellentétes célok és megvalósítások irányába tereli a „gazda” figyelmét és a képzeletét.

Amíg a „gazda” nem ébred rá a valódi öntudatára, addig ezek a visszahúzó, romboló és hátráltató késztetések, a finoman zavart, vagy gátlásos, bizonytalan viselkedés, mindössze a környezetében élő emberekben tűnnek fel és lehet, hogy önmagában észre sem veszi. Az árnyék-énje önt a karmája fenntartására, negatív meghatározottságainak a megőrzésére – mint például erős indulatoskodás, haragvás, egoizmus, önérzeteskedés, téves morális elvárások támasztása és téves ítéletalkotások, mások lenézése vagy mások háta mögötti áskálódás és felettük való öncélú uralkodási törekvések (manipuláció) , az élettársi kapcsolatokban a közös karma-verklizés és káprázatvilág megőrzésére - és dagasztására, növesztésére veszi rá. Mindeközben lehazudja ennek a kettős – háttéri, negatívan manipuláló, második tudatnak a puszta létezését is (mármint az árnyék-énje). Sőt felhasználja a személynek az összes negatív meghatározottságát arra, hogy azokban elrejtőzve még nagyobbra duzzadjon.

Ezért a „gazda – személy” minden olyan, a horoszkópja szerinti pozitív megvalósítást letagad, és azokat értéktelennek beállító, a saját igazi értékeit elméletileg lekicsinylő és valósággal leromboló életképzeteknek a logikája szerint él, és a valós életfeladatoktól őt elterelő lehetőséget ragadott meg. Sőt, a legtöbb esetben téves módon és hibás célok mentén választott élettársat is, nem ismerve a tudattalan meghatározottságait és ezt az árnyék-énje által sugallt hibás, életnyerési gondolkozását, fonák, de a számára természetesnek tűnő logikáját. Ezáltal, a „gazda” önkéntelenül és öntudatlanul elkerüli a tényleges boldoguláshoz: a megváltódáshoz vezető életfeladatait és felületes problémamegoldással, miközben nagyon meg van elégedve magával és azt képzeli, hogy a világon a leghelyesebb módon járt el. Eközben saját magát vezette félre, miközben technikai tudományos trükkök alkalmazásával és babonás téveszmék kergetésével elkerülte azokat a szükséges, hosszú távú gyakorlati élet-feladatokat, melyek a valódi változást és boldogságot jelentették volna. Az árnyék-énje viszont, ezeket a kudarcait is felhasználja, hogy még alattomosabban és még mélyebbre süllyessze az önsajnálatba, a lemondásba és a kétségbeesésbe.

Ahhoz, hogy ezt a nihilista gondolati reflexekből létrejövő, másodlagos, de annál gonoszabb árnyék- lényt – Ezt a fonák, nihilista rációt! - kiűzze a tudatából, mindig le kell lepleznie annak a tévútra vezető sugallatait, azokat ki kell hoznia a napfényre és szó szerint is, le kell gyilkolnia. Le kell győznie a pesszimista, vagy a júdási (Önámító), spekulatív gondolatvezetési ösztönét, a rossz, negatív, vagy rombolási késztetéseit és lemondó, önelveszejtő hangulatokat, a hangulatoskodást – érzelgősséget – , és a hiábavalósági érzéseket ébresztő kétségeket és fokozott esetben: az ezekkel járó kétségbeesést, a korábbi kudarcok ok – okozati összefüggéseinek a metafizikai szintű feldolgozásával, lelkiismeret-furdaláson keresztüli hibabelátás megélésével, a kudarcokból való kilábalással, az elmélet és a tapasztalat egybevetésével és a hosszú-távú következmények megfigyelésével.

Meg kell tanítsa saját magát levonni a helyes következtetéseket és a megváltás logikája szerinti értékítéletet használni, tehát a spirituális életszemlélet, józan és igazságos egyéni hibabelátó filozófiát kialakítva. A legtöbb esetben igen fontos lehet és jó eredményekkel kecsegtet az, hogy vonuljon el és kreatív magányban – a sorsképlete ismeretében és az Egyetemes Törvények tükrében - elemezze a mind a párkapcsolati, mind a munkatársi, valamint a barátkozási tapasztalatait, mert a boldogulás és a megváltás felé vezető utat mindenkinek magának kell végigjárnia, a gyakorlati tapasztalatait megfigyelnie és megjegyeznie, majd a belőlük levont következtetései által saját sorsát a megfelelő irányba terelnie.

Ezekre, a környezetük által „meg nem értett zseniálisnak” kinevezett az ikrek karmával és a szűz karmával született személyekre a leginkább jellemző árnyék-énes karma-program általában, ami úgy is kifejtheti a megvezető hatását, hogy a gazda – személy, a felszínen naiv, jóindulatú és erényes, miközben a lélek legtitkosabb belső rejtekében, akár öntudatlanul is, de kevély és beképzelt, gőgös és titokban sóvárogva szomjazza az elismerést. Ez a külső és belső valóság közötti eltérés frusztrációs érzéseket, nyugtalanságot, irigységet és féltékenységet okoz, aminek a hatására a beszélgetéseiben és gondolataiban egyaránt, igazságtalanul ítélkezik, kritizál, vádaskodik és neheztel alaptalanul. Ítéletalkotásaiban kettős mércét használ: akinek értékeit elismeri, azzal szemben a végsőkig elfogult, az ellenségei vétkeit azonban ördögivé nagyítja.

Ahhoz, hogy ne kelljen szembesülnie hiúságával, rossz lelkiismeretével és az árnyék-énje miatti, rejtett alattomosságával, még ha önkéntelenül is, de folyamatosan elferdíti, letagadja a spirituális lényét és az, az arra rakódott karmával működteti. Egészen pontosan: a nappali éber tudata, elveti a spiritualitást és ahelyett, hogy a felettes – képzeletileg is felelősségteljes – öntudatával működne együtt, inkább mindig a karmikus késztetéseit részesíti előnyben. A tárgyi valóságot szépíti, kiszínezi vagy ellenkezőleg, ködösíti, összekeveri a szezont a fazonnal, és a tárgyszerűséget, valamint az idősorrendiséget figyelmen kívül hagyva, vagy megfordítja, akárcsak az ok – okozati összefüggések sorrendjét, mindent össze–vissza beszél és gondol, vagyis bemocskolja a valóságot minden szinten, attól függően, hogy épp szimpatizáns vagy ellenséges személyekről van-e benne szó. Ennek megfelelően fizikai szinten is ínyencségekkel, édességekkel, alkohollal, kávéval, igyekszik elfogadhatóvá tenni azokat az élethazugságokat, melyek józanul elfogadhatatlanok.
Ennek a programnak a hatására esetleg igyekszik a környezetében élőknek letörni illetve semlegesíteni, vagy lehetetlenné tenni az akaratát, akarat és igazság-érvényesítési törekvéseit, vagy ami jellemzőbb lehet, képtelen érvényesíteni másokkal szemben az akaratát, de pontosan az előbbiek miatt, hiszen ön sem biztos a végén már saját magában, vagyis a saját igazi, őszinte szándékaiban sem. Ezért öntudatlanul és önkéntelenül is, de a sugallatok és sejtelmek szintjén irritálódik minden olyan személy jelenlététől, akiről úgy képzeli, hogy könnyebben érvényesül és személyi akaratát, személyi szabadságát az ön által jónak tartottnál erősebben és esetleg önnel szemben is érvényesíti.
Így függőségi és alárendeltségi viszonyokba is keveredhet, mert elveszi mások önállóságát, vagy – és inkább ez érvényesül gyakrabban: - nagyobb valószínűséggel az akaratérvényesítés hiányából és alárendelődési vágyból fakadóan másokkal szemben kiszolgáltatottá válik.

Következésképpen, aki ténylegesen boldog akar lenni, annak, minden áron (A kauzális horoszkóp leleplezéseinek a segítségével…) meg kell az árnyék énjétől szabadulni, mert kizárólag csak azok érhetik el a tényleges megváltást, akik minden kettősségtől, a kettős gondolkozástó, a kettős vágyakozástól, de főként a kettős – tehát a két irányú képzelődéstől, a két fajta és rendszerint egymással szögesen ellentétes, jövőre vonatkozó képzetalkotástól. Láthatjuk ugyanis, hogy a manapság uralkodó materialista, kizárólag a felszíni anyagi világot egyedüli valóságnak és kizárólagosan létezőnek tekintő és abból minél nagyobb hasznot húzni akaró, élvező-fogyasztó mentalitás által sugallt célok és értékek éppen, hogy az árnyék-én erősödését szolgálják. Nem véletlenül indult ki ez a liberális-zsákmányolási élet-koncepció, az „amerikai álom” a spirituális hovatartozási besorolása szerint, Ikrek színezetű Amerikából. Nem véletlenül kételkednek egyre többen abban, hogy a spirituális-erkölcsi lényegük és kauzális esszenciájuk alapján, ők is isteni származékok, vagyis istenfiúk és lányok lennének, nemcsak a Pál apostol által, majd a későbbi evangélisták, tehát a spirituális mesterek által több személyből összerakott és így ideálisan megalkotott „felsőbbrendű” személy, a Megváltónak kinevezett Jézus. Szélsőséges esetben az erős árnyék-énnel született személyek sátánista szektákat alapítanak vagy a legelképesztőbb bűncselekményeket követik el nemcsak az Egyetemes Törvények, de az általános szabályok és normák ellenében is. De ne menjünk ilyen messzire, hiszen az sem véletlen, hogy olyan sokan csak úgy falják a sztárokat felvonultató sikerfilmeket, ill. , azoknak a magánéletéről szóló híreket és képzelnek maguknál feljebbvalónak bizonyos tehetséggel és hatalommal megáldott embereket, a sikert és a meggazdagodást helyezve a létképzeletük középpontjába ahelyett, hogy Jézus tanítása szerint „felvennék a keresztjüket” és egyéni életfeladataik felvételével boldogulásukon fáradoznának


Azóta, hogy a kínai asztrológia szerint, a patkány évében született feleségem: Joó Viola segítségével, kb. nyolc évvel korábban az árnyék-énre vonatkozó korábbi felfedezéseimet és megfigyeléseimet megerősíthettem, az azt követő időszakban hozzám érkezett horoszkóp-rendelések honorálása közben, és persze, azoknak köszönhetően, számtalan alkalmam volt meglátni, és így a jelenség spirituális tanulmányozásának és ismertetésének a rendkívüli fontosságáról meggyőződni:
De a gyakorlati tények által eleve biztosított hitelesség kedvéért, ne szökjünk fejest a témába, hanem kezdjük egy illusztratív levélváltással:

"Kedves Szilárd!

A feltárás után, a naplóírás abban segített, hogy összegezve a dolgokat, azt kell mondjam, döbbenetes, hogy CSÍRÁJÁBAN tudom életképtelenné tenni a pozitív változtatásra irányuló terveimet. Sikerült felmérnem, hogy miként bánok magammal, és azok fényében, már nem csoda a számomra, hogy a jóhiszeműen indított kísérleteim bámulatosan sikertelenek.
Próbálom "leszoktatni" magam erről a folyamatos kételyeim által generált háttéri gondolkozásról és most már kezdem konkrétan is érteni, hogy mit értettél te, a
tökéletes metafizikátlan gondolkodás alatt. Sajnos nekem ez, a teremtési logika szerinti pozitív irányban nem igazán megy, mivel folyamatosan bele ütközöm a kételyek miatti hitetlenkedésbe, majd a megfelelő félelmekbe. Mire látszik valami pozitívum, már el is vetélt. Nem igazán értem még, hogy miért van ez velem én csak azt látom, hogy igazad van. És a legnehezebb, hogy magamra szeretettel gondoljak függetlenül attól, hogy közben tapasztalom az elvetélt "eredményeimet".
Üdvözlettel,
Erzsike.

Kedves Erzsók!

A szellemi jelenség leírása szerint, és a képleted ismeretében, csakis az árnyék-én „munkálkodásáról” lehet szó. Egyszerűen az van tehát, hogy amennyiben már az anyaméhben - bizonyára nem ok nélkül! – úgymond „el kellett tenned láb alól” az ikertestvéredet (Édesanyád kettős arcának - szereplésének a spirituális és fizikai következményét), akkor már csak az maradt hátra, hogy az aurádból (mély-tudattalan érzés-és képzetvilágodból) is seperd ki a halott hasonmásod idea- maradványait, a kizárólag a kételkedés és a pesszimizmus programját, vagyis a kudarc-tudatot tartalmazó, mentális információt, misztikusan szólva, az aurád mentális részének az agysejtjeit.
Magyarán: küldd el a seholba magadban a kételkedő – kétségekben gondolkodó én-edet, valahányszor megszólal és mondd meg neki, hogy "Te lüke, tűnj el már belőlem a fenébe, mert nem is kellett megszülessél, hogyha meghaltál négy hetes korodban, és tehát valójában nem is létezel." Ha így sem megy, képzelj el egy szellemi légy-csapót, és azzal fenyegesd meg albániai légelhárítási stílusban (Ti. az albán légelhárító katonák különleges kiképzésben részesülnek arról, hogy miként kell az ökleiket rázniuk a légterüket sértegető ellenséges repülők és általában az ég felé: az anyátok...) valahányszor észre veszed, hogy megint a kétkedés és a hitetlenség áriáját közvetíti neked. :-D
Csatoltan küldöm a jelenségről a tavasszal írt tanulmányomat.
Barátsággal: Szilárd/


/> Kedves Szilárd!

Tejóisten! Ez nagyon durva volt. Most újra elolvastam a cikket, amit
küldtél. Úr Isten! Nem értettem mi van, már hónapok óta ikrek szimbólumokat látok. És közben ez a tökéletes halálborzadály. Mintha én lennék az anti-isten vagy az ki és aki csak halált teremt.... jaj de borzasztó, már nem tudtam mi bajom van. Beugrottunk tesómmal az állatkertbe anyukámnak örökbe fogadni egy elefántot, ami csak támogatói dolog nem igazából. Már minden állat elvonult vacsorázni, a tengerimalac falut akartam volna gyorsan megnézni zárás előtt, erre nem voltak már kinn, de mellette megnézhettem az élet-halál házát. Bementem, dögszag volt indításnak mert dögből keletkezik az élet és ez volt végigvezetve tematikailag. Én olyan rosszul lettem, hogy idejövök egy kicsit örülni a tengerimalacfalunak erre ott a dögszagban tántorogtam. És ezt még sorolhatnám mibe fordultak az élet apró örömeinek keresési törekvései, hát most nem kezdek bele, de ez mindenből ordított már.

Nagyon köszönöm, már csak bőgni tudtam mindenen. Mintha leuralt volna
valami, mintha skizofrén lennék, hogy egyszer csak minden meghalt de már halott is volt, mire egyáltalán megjelent volna valami. De szó szerint visszaadja a szöveged -" Hiszen neki az egyetlen valóság-élménye a pusztulás-élmény, a halál élmény, az esélytelenség élménye! És ezért, kétségbeesésében, és azért, hogy a nihilista igazát bebizonyítsa saját maga előtt és előttünk, vagyis a "gazda" személy előtt a nihilista szemlélete jogosságát, és azt (A gazdát - minket) a boldogságról és ezzel az Egységbe- lépésről lebeszélje, illetve, hogy arról azt végképp eltérítse."
Tökéletes megfogalmazás! Ja és hogy a realitás talaját is megerősítsem, anyukám kb. négy hónapos terhesen a hirtelen fékező busz kapaszkodójának esett, ami kellemetlen volt neki majd vérzése is volt, amivel a nőgyógyászhoz ment. Ennyi. Aztán én 5 hónap múlva megszülettem. DE addig gondolom volt egy kis létharc odabenn...
Szeretném megköszönni a segítségedet és támogatom hogy ezt a
levelezést nyilvánossá tedd mások okulására. Mindenképpen jelentkezem, ha leküzdöttem ezt a dolgot és közöm lesz az élethez.

minden jót kívánva, Erzsók"


Kozma Szilárd: Nem vagyok demagóg, tehát nem tagadom azt sem, hogy karate-edzéstől fáradtan haza érve, kikapcsolódásként néha-néha megnézek egy-egy bóvli filmet is a tévében. De tévét kimondottan azért szeretek nézni, mert az „Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van...” egyetemes analógiai lételv szellemében, az Animal Planet, a National Geographic, meg a különböző Discovery, valamint a Viasat csatornák által közvetített egyes műsorokban közölt tudomány-népszerűsítő műsorok témáit, de főként az azokban feltárt ún.”valóság-tényeket”, tovább tudom metafizikailag gondolni, és tehát az ott látott tárgyi valóság szerinti, azokat rögzítő természeti élet-képek, a velük kapcsolatban a műsor-készítők által feltárt tudományos tényekkel együtt, mindig mélyebb metafizikai jellegű összefüggés-kereső töprengésekre késztetnek.

Sőt: ezen tények metafizikai értelmezése segítségével (is) választ kapok igen sok, egyébként homályban maradó metafizikai problémára.

Legutóbb az a történet ragadta meg a figyelmemet és az gondolkoztatott, hogy egy kazahsztáni falucskában született és élő, amúgy egészséges hét éves fiúcskának a feltűnően nagy pocakját felnyitották az orvosok annak érdekében, hogy vegyék ki belőle a rákos tumornak gondolt "valamit", de tumor helyett, egy méhlepény-féle tokban levő, agy nélküli, de csökevényes végtagokkal és rengeteg hajjal rendelkező, - és ami fontos! - a fiúcska hasában élő magzati "szörnyecskét" találtak. Ennek az élő, de agy és emberi forma nélküli „valaminek” (Még csak nem is elhalt testvér-maradványnak!) a csökevényes köldökzsinórja a megműtött „gazda”- gyermek vérereihez kötődtek. Így kapott ez a „valami” az életben maradáshoz szükséges vért és azon keresztül táplálékot, így „élt” tovább ez a furcsa emberi maradvány, ez a magzat-csomó, az amúgy egészséges fiúcska szervezete, szíve és vére által táplálva. A kazahsztáni orvosok azt állapították meg, hogy ez az élősdi daganatszerű magzat-maradék, a gyermeknek az édesanya méhében a fejlődésben valamiért megállt Iker-testvér maradványa, amelyet a ma is élő gyermek növekvő szervezete kénytelen volt a helyszűke, illetve más okok miatt, bekebelezni és azzal együtt tovább élni.

A tudományos kommentár szerint, bár nagyon ritka, a jelenséget mégis ismeri mind a biológia, mind az orvostudomány, sőt: neve is van neki: "Fetus in fetu", vagy "fitus in fitu", és, ha a soha sehol – Tehát a műszaki szakközép-iskolában. - nem szerzett latin-ismeretem nem csal, azt jelenti, hogy magzat a magzatban. A műsorban mutattak is egy hasonló angliai esetet is, ahol a szülés előtt álló kismamának a méhében levő egyik, különálló iker-magzat szervezete, amelyből szintén hiányzott a szív és az agy, hasonló módon rákapcsolódott a köldökzsinóron keresztül a normálisan fejlett magzat érrendszerére és az orvosok attól tartván, hogy a normálisan fejlődő magzat szíve nem fogja bírni a két szervezet ellátását, annak érdekében, hogy az épen maradt magzatnak az életét megmentsék, ultramodern sebészi eszközökkel, lézeres beavatkozással, le metszették az egyéni életről lemondani kényszerült, élősködő magzatnak a köldökzsinór-csökevényét a fejlődő testvére érrendszeréről.

Aztán a riport egy Amerikában élő, család nélküli, híres patológus orvosnő bemutatásával folytatódott, akit tudós-diplomáciai úton, meghívtak Kazahsztánba, hogy vizsgálná meg a fent említett, hét éves fiúcska hasából kioperált „valamit” annak érdekében, hogy állapítsa meg, csakugyan csökevényes magzatról van-e szó, vagy egy ahhoz hasonlatos gangrénás daganatról? Ezt azért, mert az utóbbi esetben az a veszély állna fenn, hogy a rákos sejtek a kisfiú szervezetébe is bejutottak, és ott tovább szaporodván, valamikor újabb rákos daganatokat alakíthatnak ki. Az Ikrek - jelenségre rég rá harapott metafizikus asztrológusként megjegyezném, hogy az amerikai patológus-nőnek a "családja", saját bevallása szerint is, két egyszínű, és egymáshoz tojásszerűen hasonlító, vizslaszerű kutyából állt... Nos, a patológus-nő elutazott Kazahsztánba és mielőtt, de miután is, megvizsgálta a gyanús-csomót, beszélt a műtét utáni állapotában is lefilmezett, és láthatóan jó egészségnek örvendő fiúcskának az édesanyjával, valamint a muzulmán vallás eszkatológiai dogmái és misztikus elképzelései szerint élő, fiatalasszonynak a családjával. Az ő tudósi tekintélyének a latba vetésére, vagyis a semleges tudósi tekintélyére azért volt szükség, hogy a gyermeke hasában létező csomóért magát vádoló vallásos anyát, de főként az ügyet vallásos gyanakvással „figyelő” férjet és annak a vallásos családját meggyőzze arról, hogy a jelenség "mindössze a vak természetnek egy véletlen szerű tévedése volt". Tehát, hogy az asszonyka egy és egyáltalán nem hibás a dologért, és ezért és emiatt a filmen mindvégig méltóságteljes iszlám-tartózkodással viselkedő férjnek nem kell elválnia tőle.

A jelenséget, ami szerint a vizsgálatot végző biológus-nőnek a kulcsfontosságú, objektív tudományos- méltósága arra is szolgát ebben az esetben, hogy a metafizikailag, ha csökevényesen és ferdén is, de az igazságot még valamennyire sejtő tradicionális gondolkozású közösségeknek a tudományos felvilágosodás által nyújtott teljes elbutulási (elsötétedési) és lebutulási lehetőséget megadja, most nem akarok részletesen kitérni, mert nem ez a témája a jelen írásomnak, de a doktornő „családi helyzetének” a szimbolikáját, feltétlenül meg kell említenem. Mert a tudományosan tisztának (sterilnek) és világosnak nevezett körülmények között fogant, magzati fejlődésében ún. monitorizált és ugyanilyen biztonságos, de természetellenes körülmények között felnőtt, abszolút jóindulattal és humánusan viselkedő tudós-asszony, nyilván steril volt, ha két annyira egyforma (talán klónozott...?) kutya képezte a „családját”. Az analogikus és a kauzális gondolkozáshoz hozza szokott asztrológusként ugyanis, nem tartom azt véletlennek, hogy nyilvánvalóan két darab iker-testvér kutyából állt a tudós-nő családja és … belőle. Mert szakmai tapasztalatból is tudom, hogy nem véletlenül történnek meg és nem véletlenül vannak a dolgok elrendezve az életben (A fizikai dimenzióban és a biológiai - pszichológiai életben.). Nekem tehát, azonnal feltűnik az is, hogy egy, az aurájában az Ikrek motívumát, ha esetleg csak nagyon csökevényes módon is, de hordó, meddő (A sterilitás az Ikrek és a Szűz negatív megjelenési formainak ez egyik velejárója!) amerikai tudós-nőt hívnak meg patológiai vizsgálódás céljából Kazahsztánba. Egy, a semlegességében és pártatlanságában megbízható tudóst, aki majd meg vigasztalhatja, sőt: meggyőzheti az egyetlen gyermekes fiatal mohamedán anyát arról, hogy mindent ami az életünkben és a sorsunkban fontos és lényeges a vak biológiai természetünk végez… J És, hogy ebben a tisztán biológiai élet-folyamban, a mi lelkünk és szellemünk, mindössze semleges és magatehetetlen megfigyelőként vesz részt.

A Kazahsztáni Ikrek-története, illetve az, amit ugyancsak a tudós asszony mondott el, ti., hogy emberiség-szintű átlagban mérten, minden nyolcadik magzatfoganás Ikrek-foganás - Ami óriási nagy arány! - , de ennek csak egy alacsony hányada marad meg, illetve fejlődik ki rendesen és születik meg egészséges Iker-párként, metafizikailag jóval túl mutat önmagán. El egészen addig, ahol a személyi horoszkópokban nyilvánvaló és egyértelmű, vagy rejtett Ikrek-motívumok (Minimum három együttállás) jelennek meg, mint a feleségem és azon barátaim esetében is, akik a Patkány évében születtek (A kínai - ázsiai asztrológia Patkány éve analogikusan megfelel az európai Ikrek havának, mint a Kígyó éve a Skorpiónak, a Ló éve a Nyilasnak, a Kecske éve a baknak, a Majom éve a Vízöntőnek, a Kutya éve a Kosnak, és a Nyúl éves a Szűznek, és ez a magyarázat arra, hogy a Patkány évében, valamint a Nyúl évében született személyek sorsképletében mind megtalálható az Ikrek motívum is.). vagy mint nálam és a volt feleségemnél, akik nem a Patkány, vagy a Nyúl évében születtünk ugyan, de nálam pl. a 3 házban álló Lilith, Emőnél viszont a sok együttállás, egyértelműen jelzik a rejtett Ikrek-karma motívumot, illetve az árnyék-én jelenlétét.

Azért hatottak tehát revelációként számomra az amerikai patológus orvos-asszonynak az Ikrek jelenség gyakoriságára vonatkozó közlései, vagyis az, hogy jóval több fogamzás indul Ikreknek, mind ahány Iker pár megszületik valójában, mert az "ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van" egyetemes létjelenség szellemében, materiális választ és magyarázatot adott arra a régi feltevésemre, hogy miért kell, sőt szükséges a kauzális asztrológusnak minden egyes sorsképletet külön felülvizsgálni az Ikrek motívumok szempontjából és, ha talál ilyet, akkor az egész horoszkópot az árnyék-én romboló és Anti-krisztusi (Vagyis, Karma-oldás ellenes!) „tevékenysége” szempontjából is értelmezze, tehát az olyan horoszkópok esetében is, ahol az Ikrek motívum mások számára nem nyilvánvaló.


Amikor a 4 gyermekes családunkat felrobbantotta a volt-feleségem, a http://www.asztrologosz.hu nevű portálomnak az egyik rovatában, úgymond élő adásban fedeztem fel és fejtettem ki, a volt-feleségemnek az irracionális, mert fikción alapuló, szerelmes-misztikus kizökkenése alkalmával hirtelen lelepleződött kettős személyiségének, az ő asztrológiai sorsképletéből is kiolvasható spirituális jeleit és kauzális okait. (Az Ikrekben álló Sárkányfarokkal rendelkező értelmiségi édesanyja is jellegzetesen dupla személyiségű. Velem szemben is, sokáig a jó barát szerepét játszotta, miközben a hátam mögött rágalmazott a lánya előtt és titokban uszította azt ellenem.) Ekkortól kezdtem ugyanis asztrológusként határozottan komolyan venni ennek, a személyi horoszkópokból is kimutatható árnyék-én nevű jelenségnek a, nem csak a tragikus következményei miatt, hanem a rendkívülien fontos, metafizikai és asztrológiai jelentése miatt is, nagyon - nagyon fontos értelmezését. Addig ugyanis, mindössze a humoros – vicces oldalát láttam a kettőződés jelenségének, akárcsak Hamvas Béla, aki azt írja a Karneválban, hogy amikor az Ikrek átverik a naiv embereket, "az öreg mester" (Úristen) jókedvében hahotázik. Mai tapasztalataimból nézve, Hamvas is a saját árnyék-énje lett és annak az áldozataként is halt meg, jellegzetes Ikrek-betegségben: tüdőgyulladásban. És csakugyan: a sorsképletében halomban állnak az együttállások és mindennek a tetejében a Bika – Vénusza együtt áll a Lilithjével! Az isteni hahotának tehát keserves visszhangja lett az életében és főként az élete végén, amikor kocsmába kellett mennie, ahhoz, hogy ne az otthoni fűtetlen szobájában kelljen írnia. Későn vette csak észre, és a Darabos Pál által írt monográfia szerint, a tanítványainak mondta is, hogy hiányzik az életéből (vagy belőle?) a realizáció. Ebből kiindulva figyeltem meg én is, hogy a negatív (karmikus) az Ikrek motívum jelenléte a horoszkópban, vagyis az árnyék-én jelensége, tulajdonképpen erős és csaknem leküzdhetetlen realizáció-ellenességet, tehát realizáció ellenes mentalitást eredményező karmát takar és következésképpen önkéntelen és öntudatlan anti-krisztusi, tehát megváltás-ellenes belső irritációt, de még inkább a megváltás ellenes mentalitást spirituális elméletgyártással is elleplezni képes, zseniális misztikus képességeket is jelez. Ezért nevezhető Anti-krisztusinak.

Az említett tudománynépszerűsítő tévé-adásban, azt mondta az Ikrek-kutyáival együtt élő patológus asszony, hogy nagyon sok olyan magzati szinten folyó és az egyik Iker-magzatnak az elhalásával és az elhalt magzatnak a felszívódásával, vagy kipucolódásával végződő testvéri dráma folyik az egyes anyaméhekben, amiről soha senki nem szerezhet tudomást, és "Sokan közülünk egy - egy ilyen, nem nyilvános testvéri harcnak a nyerteseiként élünk", anélkül, hogy erről bárki is tudhatna. Mindazon túl tehát, hogy ez az ex-katedra jellegű tudósi kijelentés igazolja a személyi horoszkópokban észlelhető Iker motívumok gyakoriságát, materiális magyarázatot ad az árnyék én jelenségére is. A tanítványaimmal és feleségemmel együtt, Kauzális asztrológiával foglalkozó asztrológusokként és lelkes olvasókként (vagy éppenséggel jövendő asztrológusokként...) jól tudjuk ugyanis azt, amit a riportban szereplő Kazahsztáni anyuka és főként annak az anyósa(!), még sejtett a tudós-asszony humánus "helyzettisztázása" előtt. Ti, hogy az Ikrek jelenség, akár konkrétan fogant magzat és megszült gyermek formájában, akár "csak" mint sorsképletben észlelhető mentális (mentalitásbeli) motívum (Azon túl is tehát, hogy valakinek Ikrek a napjegye), annak köszönhető, hogy a fogantatás előtti két három hónapban és persze a foganás ideje alatt is, az anya lelki és szellemi világa kettős állapotban volt, "két helyen volt", két irányba figyelt.
Tehát, ha nagyon titokban is, és esetleg még önmaga előtt is letagadva, de erősen két irányban érzett és gondolkozott, képzelgett, vagy vágyódott, hogy tehát, amint a magyar népdal is regél a helyzetről: „fáj a szívem, de nem érted, titkon más is van melletted, aj-aj-jaj, de ajaj jaj!”. Vagyis: egy irányban gondolkozott pragmatikus racionalitásával, és azzal ellentétesen, de legalább is nagyon "másan", "másképpen": más - képekkel, képzetekkel képzelgett és érzett valami másról (helyzetről, vagy éppen valaki másról… Persze, nem, nem mindíg kell két különböző személy iránti szerelmi - szeretői érzelmi irányultságra, titkos szerelmi és szexuális vágyakra gondolni. Noha lássuk be, hogy ez is nagyon gyakori eset (Asztrológusként számtalan bizalmas "levél-gyónási" bizonyítékom van erre...). Hanem például az is elég a duplázódó lelki jelenségből spirituálissá és kauzálissá váló Ikrek - jelenség létrejöttéhez és annak a felkeltéséhez és konkrét anyagi - biológiai létrehozásához, hogy egy nem teljesen elkötelezett élettárs, tehát egy magzat foganási helyzetbe került, jövendő kismama erősen visszavágyódik a szüleihez, illetve az ő régi otthonába és a kedves és meghitt kamasz éveit őrző gyermekszobájába, sőt a gyermekkori „ártatlanságba” miközben ugyanakkora intenzitással ott is akar maradni a férje mellett, az új családban. Vagy, ha csak elvágyódik egy másik helyiségbe, faluba, vagy városba, sőt: még az is elég, ha intenzíven egy másik munkahelyre vágyik, amikor a magzat megfogan. A volt feleségem nagymamáját például az édesanyja gyermektelen, de gazdag húgának a családjába adták örökre, de nem csecsemő-korában, hanem miután eszmélni kezdett és megszokta már a több gyermekes családi fészek melegét és még most is azt meséli, hogy mennyire vigasztalhatatlanul és kiengesztelhetetlenül visszavágyott a jövendő családjába. Persze, hogy ettől a lányának, vagyis az én volt-anyósomnak az Ikrekbe került a Sárkányfarka, és aztán arra, hogy az felnőve, milyen duplázódásokat művelt a lánya, vagyis a volt-feleségem foganása és születése körül is, nem is akarok itt most kitérni, mert rengeteg helyen leírtam.

Hogy arról a kétségről ne is beszélyek, amikor egy nő, úgymond váratlanul és nem kívántan, „terhes” marad egy olyan férfitől, akivel semmiképpen nem akarja az életét össze kötni, de ez későn derül ki és a gyermeket meg kell szülnie, amitől az anyának erős kétségei támadnak afelől, hogy meg kell-e szülnie a gyermeket vagy sem. Jobban mondva: kétségbe esik attól, hogy "teherként" hordania kell és meg kell szülnie, "egy ilyen magzatot". Nos, az ilyen gyermekeknek még nem biztos, hogy határozottan bekerül az Ikrek motívum a sorsképletébe. De amennyiben lány-magzatról van szó, és az anyuka életében a kettősségek időközben nem szűnnek meg és így, a gyermekének az auráját önkéntelenül és öntudatlanul feltölti ún., szerzett ikrek-karmával, egészen biztos, hogy az Ikrek-motívum határozottan bekerül az unokák és a dédunokák spirituális struktúrájába, aurájába – és emiatt az asztrológiai sorsképletébe is.
És, ha e jelenséget megértettük, akkor ezzel együtt, tetten érhetjük, azt az antropológiai állapotot is, amelyben az Ikrek motívum határozott biológiai formában is megjelent az emberség körében. Az emberszabású majmok ugyanis, akik közül kifejlődtünk - "kiugrottunk", nem szülnek iker-kölyköket! Az „emberi” nők tehát, a pragmatikus intelligencia és az ahhoz fűződő mentális ambíció, tehát az „öntudati” - személyi akarat egy bizonyos fejlettségi szintjétől erre felé kezdtek csak Ikreket szülni! Tehát, csak attól kezdve jelentek meg az emberi Ikrek, amikortól az ember női megtestesülései számára, megszűnt közömbös lenni nem csak az, hogy melyik férfitől szülnek vagy nem szülnek gyermeket, hanem el kezdtek "pragmatikusan” előnyösebb helyzetbe kerülési lehetőségi logika szerint gondolkozni" is. Pl. azon is el kezdtek intenzívebben spekulálni, hogy milyen következményekkel számolhatnak akkor, ha ettől, vagy attól a férfitől szülnek gyereket, illetve azon, hogy milyen lehetőségeik vannak arra, hogy ne szüljék meg, illetve, hogy ne tartsák meg a magzataikat (tudatosan vetéljék el azt, vagy azokat). Jól ismertek a népi kuruzslásnak (gyógyászatnak) mind a gyakorlati, mind a mágikus - babonás, ún. angyalcsinálási módszerei, amelyeket bizonyára, hogy nem a középkorban eszeltek ki, hanem jóval korábban.
Ezért már rég nem is csodálkozom azon, hogy az Ikrek-karmás sors-képletek többségében, megjelenik a Skorpió motívum is, illetve fordítva: majdnem lehetetlen, hogy a jellegzetesen Skorpió-karmás (boszorkányos) sorsképletekben, ne jelenjen meg, ha csak áttételesen is az Ikrek-motívum! Sőt, jól ismertek az úgymond politikai célzatú magzatfoganási és gyermekszülési törekvések és szülések is, amelyek közül a leghíresebb talán az utolsó egyiptomi fáraó-nőnek a Cézártól született fia, Cezarion, aki egészen biztos, hogy nem a "szerelem az első látásra" nevű romantikus jelenség eredményeként fogant. Egészen biztos, hogy ő egy ún. mentális foganásnak a megtestesülése és amennyiben szabadon élhetett volna felnőttként, nagyon valószínű, hogy a vonzás és a hangoltság (Rezgési szint) törvénye alapján Ikrek-karmás feleséget választott volna magának. De a történelemben már jóval a Cezárion megszületése előtt, talán az egész földkerekség szintjén elterjedtek a az ún. politikai (Hatalmi pozícióba kerülési, hatalom megtartási), meg a gazdasági célzatú gyermek-utáni vágy, sőt, az ilyen jellegű, ilyen célú mágikus elképzelések szerinti praktikák, tehát volt bőven, amiért az ikrek- és a szűz karmán is jóval túl tevő árnyék-én jelenség a többi konstelláció szerinti karmák súlyosságán messze felül emelkedjen. Hiszen, ha bele gondolunk, abból ered minden konspirációs elmélet, illetve reálisan is létező konspiratív szövetség is, mint pl. a világ leggazdagabb embereinek a bűnszövetsége.

Amúgy, még számtalan gyakorlati, szellemi és lelki okát lehetne felsorolni az Ikrek motívum megjelenésére való szellemi magyarázataképpen, de az értelmezési lehetőségek padóra-szelencéje ezzel ki van nyitva, ettől kezdve ez már könnyű, mindenki tovább gondolhatja. Most máshova akarok elérkezni.

Éspedig a pszichológia által is elismert, sőt: jól ismert, "árnyék-én" létezésének és természetének a kegyetlenül valós és vaskos, és immáron ezekkel a materiális példákkal is részben – de csak részben! - kimutatott természetének a leírásához. Mert az, hogy foganási szinten a kettősség megjelenik, az azt jelenti a hermészi axióma szerint, és az Ikrek-szellemiség keletkezésére vonatkozó példák szerint is, hogy egy adott személy esetében (Vagyis az emberiség 60 – 70 százalékának) eredetileg is két személyre való spirituális struktúra jelent meg és fejlődött ki a jövendő anya tudattalan szellemvilágában, az ún. spirituális méhében. Vagyis, két jövendő emberi személyiség-tudatra való spirituális magzat-csira. De az egyik valamiért időközben el gyengült, elhalványult az édesanya tudattalan lelki és szellemi világában, vagyis, annak a spirituális struktúrájában (Pl. szerelmes lett a férjébe és elfelejtette azt „a rongyos régit”…), és ez a spirituális magyarázat arra, hogy miért marad meg egyetlen biológiai magzat, illetve miért fejlődik csak az egyik magzat, miközben a másik meghal, illetve nem fejlődik tovább...
Szóval, hiába, hogy az egyik magzat meghal, vagy csökevény marad, mert ez még egyáltalán nem annak a jele, hogy "az eredeti második" személyiség-csira spirituális struktúrája is teljesen kimúlt volna. Sőt, az éppen, hogy megmarad a megszületendő (Esetleg "győztes") egyetlen gyermeknek a kettős tudatú, spirituális struktúrájában, egészen pontosan: annak a személyi tudata csirájában, vagyis, a jövendő felnőtt öntudat-magjában!

Hát ez, a mindörökre a mély-tudattalan világunknak a sötétjében maradó második énünknek a metafizikai magyarázata, és ezért kell azt roppantul komolyan venni, mert ez sok esetben, valóban a biológiailag ugyan elhalt, de az aura finomabb szintjein tovább élő testvérnek az élő testvér testéhez ragadó spirituális öntudata. Vagyis, egy másik személynek a mi agyunkhoz kapcsolt mentális-teste! Például, én is egészen biztos vagyok abban, hogy egy egészen más tudat által "működtetett" személlyel beszélgettem a volt feleségemnek a misztikus - szerelmi kiakadásainak az idején, mint akit egyébként korábbról ismertem. És nem a valódi Emőke, hanem egy egészen más (módosult...) tudatú személyiség látott engem patás és szarvas és nagy fülű ördögnek és akart engem hátulról leszúrni késsel, aki ott lakozott (És az is lehetséges, hogy még mindig ott lakozik) az akkori - egykori feleségem aurájában.

Az árnyék én tehát a karmikus-tudatunknak az - az anyánknak a foganásunk előtti kettős spirituális vágy-élményeiből származó, ránk örökített és mélyen belénk vésődött (de többnyire rejtett!) - öntudati része, "aki" biológiailag már meg sem fogant, vagy el halt biológiailag még magzat korunkban, amikor az auráink még nem váltak el egymástól, és „aki” ezzel nem kapott esélyt a megváltódásra - a kiegyenlítődésre. És mivel ennek a plusz-tudatnak, amely testileg nem létezik ugyan, de spirituális tudat-csökevényként ott van még az auránkban - Amíg ezt határozottan nem tudatosítjuk és tudatos, karma-oldó törekvések útján fel nem számoljuk, valósággal is, „ki nem űzzük” magunkból - és így, külön-test nélkül, gyakorlatilag már nincs esélye a megváltásra, hanem csak a puszta és steril mentális megnyilvánulásra, hát automatikusan nihilista képzeteket sugall a számunkra is. Bajból és rosszkedvből, az is elég, hogyha az árnyék énünk, a fent leírt helyzetéből kifolyólag, pesszimista, kételkedő gondolatokat serkentve, azt sugallja a lelkünknek (Nappali éber értelmünknek), hogy nem is létezik számunkra igazi boldogság, nem, hogy a lelkünk számára üdvösség és megváltás, vagy, hogy nem is igaz az, hogy mások (Főként a szerelmünk, élet- vagy házastársunk!) szerethetnek „valamiért” is bennünket és ezért nem is érdemes nekünk sem azt szeretni, annak érdekében, hogy ne csalódjunk. És persze, azt sem érdemes, hogy valamit elkezdjünk komolyan, mert úgy sem sikerül, vagy, ha sikerül is, úgy sem éri meg..., és azt, hogy nem is létezik jóság, emberség, Isten., megváltás, szerelem, boldogság, ki-és beteljesülés. Sőt, ha ezek ellenére is, képesek vagyunk még jóságosak és tehát szeretetteljesek lenni (Pl. a földjegyű és vízjegyű konstellációban született személyek) és a barátaink és a szeretteink kimondottan ragaszkodnak hozzánk és nyíltan is kifejezik irántunk a szeretetüket, az Árnyék-Én, képes még ezzel a „ténnyel” szemben is képes kételyt és hitetlenséget ébreszteni és fenntartani! És persze, képes letagadtatni velünk a pozitív élményeinknek az értékét és értelmét is, tehát annak a konkrét realizációnak az értékét is, amit a múltban, vagy a jelenben elértünk.

* - Hiszen neki az egyetlen valóság-élménye a pusztulás- illetve a hiábavalóság és a sikertelenség élménye, a halál élmény, az esélytelenség élménye! És kétségbe esésében, tehát azért, hogy a nihilista igazát bebizonyítsa saját maga előtt és előttünk, vagyis a „gazda” személy előtt, és azt (A gazdát, vagyis minket) a boldogulási lehetősége felé vezető útjáról valamiképpen letérítse, és végső soron, az Egységbe – lépését lehetetlenné tegye, még akár bűntények elkövetésének a sugalmazására is képes! – Mint ahogy a volt feleségemnek, az utóbbi időkben szabályos bipoláris depressziós jellegű viselkedést tanúsító, tehát időnként erkölcsileg teljesen gátlástalanná váló Emőkének, a nyilvánvalóan család-ellenes és megváltás-ellenes, rejtett tudata is, képes volt őt rávenni arra, hogy nem csak velem szemben, de a gyermekeivel szemben is, vérlázító vétkeket kövessen el. -

A jelenség tehát, nem is olyan vicces, mint ahogyan azt Hamvas Karneválbeli "Hangjának" a szájába adja. Mert mi történik akkor, ha az árnyék énünk hozza megszokja a nappali éber tudatunkat a sorozatosan elkövethető, de e törvény szigorával nem sújtott „bocsánatos vétkek” elkövetési lehetőségének az élvezetéhez? Majd, egy idő után, ezzel nem elégedve meg, ügyesen álcázva, látszat-őrizve, a súlyosabb vétkek elkövetési lehetőségére is rá vezet? Hogyha például, ahogy mondani szokták, élvezni kezdi a vér szagát - vagyis a nyílt gonoszkodás és a kétszínűsködés lelki állapotát – és ettől lassan - lassan, tényleges (megváltás-akadályozó) bűnözővé válik és azzá változtatja a gazdát? Mind például az a Magyarországi hajdani teológiai egyetemi hallgató, majd jog- és pszichológia - tan hallgató, aki a gyilkossággal végződő Móri bankrablást megszervezte? Mi lett volna pl., ha Emőkének az amerikai hippi, Joe Ledzion iránt érzett „angyali” szerelme által (vagy az anyja által?) felébresztett második énje rejtett tudatának a sugallatára, csakugyan belém vágja a hátulról a kést? Ha nem a tavalyelőtt télen, akkor a tavaly ősszel, amikor az újabb szerelmei hatására (Vagy az Ikrek-karmás anyja újabb felvilágosító munkája hatására? - Nem tudom, mikor lesz hajlandó velem tisztázni ezt?) megbánta azt, hogy a családhoz vissza jöhetett? Utánam megölte volna a gyermekeket is, mint az a képzelt-beteg Magyarországi mérnők, aki a felesége után a két kislányát is megölte, majd láncfűrésszel elvágta a saját torkát is? És vajon életveszélyben vannak-e most mellette, a hozza ítélt gyermekeink is? Vagy mind az egészen fenyegetve vagyunk még mindig tőle? Hiszen, sokáig barátságban volt, sőt: szoros lelki közösségben élt Emőke azzal, a csíki újfasisztáktól már az én fejem (Tehát az Emőke gyermekei apjának a fejének!) a levágását is megrendelni kész (legalább is, imélben ezzel többször is fenyegetőző…), Rák- és Nyilas karmás, az idegenlégiós szolgálatát becsületesen befejező, újfasiszta férfivel, akinek a hatására, de legalább is annak a bátorításával, bele kezdett azokba az "önmegvalósító" joga-gyakorlatokba, amelyek a nyár-végén bekapcsolták az árnyék-énjét másodszorra is!

A pszichiátria jól ismeri az ÁÉ - jelenséget, de annak az igazi (karmikus) gyök-eredetéről és okáról, vagyis arról, hogy a jelenség miképpen jön létre és duzzad nagyra az anyai ági női felmenőknél (valamelyik anyai ági női ősünk tudatában), és hogy ez a karmikus spirituális program a spirituális memória és az örökletes programok révén miként adódik át az utódoknak, arról semmit nem tud. De hogyanis tudhatna, hogyha mindössze a biológiai öröklődést - és abban is, csak az ún. 50 százalékos genetikai öröklődési logikát ismeri? Ezért feloldani sem tudja, hanem csak elfojtani, maximum az agyi (materiális) szinten a "veszélyes" mentális gócot blokkolni, vagy kiirtani (Elektrosokkal, erős gyógyszerekkel) azokat az agysejteket, amelyek az aurának az öntudati információkat tartalmazó részéhez kötődnek.

Amerikai pszicho-krimikben elég gyakran találkozunk a bűnöző árnyék-én jelensége "művészi" ábrázolásával. És ne legyünk igazságtalanok Hamvas Bélával szemben, még akkor sem, ha végül ő is az áldozata lett a saját árnyék-énjének, hiszen a kettős tudatú személyiség jelenségét nagyon is plasztikusan ábrázolja a Karneválban. És persze, nem csak mint spirituális szintről induló, "vicces" jelenségként írja le, és nem csak a Bajnád Edelénynek a napra pontos, dátum szerinti Turcsika Szelenárrá való átalakulásában ábrázolja, hanem odáig is elmegy a jelenség regényes ábrázolásában, hogy magát a főhőst is, ketté választja egy bizonyos, fejlődésinek mondott, időszakra. A beavatási regény 5 fejezetének mindjárt az elején a főhős ketté válik, és Bormester Mihálynak az úgymond komolyabb és nehezebb- tehát a földesebb része, keleten találja magát az első világháború után egy szibériai fogolytáborában és onnan Ázsiába jutva, gyötri magát a magas spiritualitás megszerzése érdekében, a másik, légiesen és harciasan könnyű és kalandor rész-személye meg délnyugatra – Olaszországba szökik és a világ-kalandor Máliusszal találkozva, Afrikába hajózik, majd Dél-Amerikába és onnan, az óceánon keresztül Ázsiába - Indiába – halad kalandról kalandra, ún. sors-irányítottan találkozni és egyesülni a másik részével (Vagyis, a személyiségének az úgymond, nőiesen vallásos és ezért keleti misztikumra is vágyó, felével).

A Hamvas Béla által is regényesen ábrázolt szellemi jelenség minket viszont, nem regényes oldala miatt érdekel. De nem is csak az árnyék énnek, mint karmikus problémának a (Csakis!) a horoszkóp értelmezés lehetőségével, vagyis a matematikai pontosságú leleplezése és körülírása (Megnevezés) segítségével történő feloldási lehetősége miatt érdekel. Az Ikrek és az árnyék-én jelenség ugyanis, mint spirituális és mint ontológiai probléma, jóval túl mutat önmagán és fel- és vissza nyúlik az emberi bűnbeesettség ősi mozzanatáig és a mai, materialista, vagy ún. ezoterikus hitehagyottság állapotáig. Az árnyék ént ugyanis, nem csak azért kell dekonspirálni és ily módon, békésen feloszlatni, hogy a "gazda" tudatát és személyét szabadítsuk meg a kettősségnek a sokszor szó szerint véve is, ördögi állapotától. Hanem azért mert a jósok lejáratták az asztrológiát mit tudományt, és azt egyelőre nagyon kevesen veszik olyan komolyan, mint ahogy a valóság-leíró és leleplező kapacitása és potencialitása szerint kellene! A legtöbb esetben maguk az asztrológusok sem… Ebben, a gazember jósok által megszégyenített és tehát tehetetlen és a tudományosság hitelességi szintjén legalább is, hatástalan helyzetében tehát, az asztrológia – Mint annak az ellentéte, ami kellene, hogy legyen az összes tudományoknak a tudományaként –, egyelőre nem oldhat meg semmit. Hanem csak annyit tehet, hogy az iránta érdeklődők számára feltárhatja az árnyék-énnek a fent leírt, sok ezer éves hit és hitetlenség problémáját. És ezzel az indokolatlan és irracionális személyi félelmeknek és a szorongásoknak (A ma annyira divatos depresszió!) problémáját is. Sőt: még ha csak „belterjesen is” de megmagyarázza és megmutatja az emberiséget teljes kipusztulással fenyegető és az egész földi életet fenyegető – de az ember által beindított! – globális ökológiai katasztrófa problémájának a kulcsát is. (Lásd a http://www.asztrologosz.hu/> portálomon a Világ világossága c. rovatomban feltártakat.)

Az árnyék-én, az életnek a pragmatikus intelligencia segítségével: az ész segítségével hat az egész emberiség szintjén és fenntartja azt a tévhitet, ami ellen a Názáreti Jézus két ezer éve szót emelt. Az éle megnyerési lehetőségébe vetett (tév)hitet! Az árnyék-én az ész által kieszelt és állítólag a humanizmus-szolgáló technika és tudomány segítségével történő élet-megnyerési lehetőségbe vetett tévhitnek a zseniális (És ezért luciferi!) "szerve". Ő nem a bűnbe-esésnek, mert a bűnbeesésé csak egy tévedés, amit könnyen be lehetne ismerni, ha nem létezne ÁÉ, de az, a tudatos bűnben-maradásnak az ember gondolkozási mechanizmusába rejtett szerve. A Létrontásnak a szerve! Az emberi intelligenciában megjelenő isteni intelligenciának a Lilith – jelenség által létrehozott csillogó – villogó sötétsége! Ezért mikor sugalmazza, hogy a vallásban elérhető a boldogság a vallásos embernek automatikusan kijáró égi protekció segítségével. Mikor azt, hogy a technikai eszközök és a gazdasági törekvések és (banki, pénzügyi) trükkök segítségével a boldogság elérhető, illetve az élet megnyerhető. Máskor azt sugallja pl., hogy az ember "küzdve küzdjön", a baktériumok és a vírusok legyőzése érdekében, és általában a betegségek orvostudományos legyőzése érdekében, ahelyett, hogy a gondolkozását és a viselkedését változtassa meg és irányítsa - változtassa át törvényes mentalitássá a megváltási-logikának megfelelően. Azt sugalmazza, hogy az ő mások elől elrejtett és öncélú személyi ambíciói jogosak, hogy valamiért kivételesen az ő kevélysége, az ő beavatkozási és irányítási mániája jogos, hogy neki kivételesen valamitől joga van a kapzsiságát, a kényelem- és kéjvágyát, valamint az egoizmusát, a nárcizmusát, a stupid rendkívüliségekre és a misztikus káprázatokra való sóvárgásait kielégíteni és ha ebben a törekvésében valaki akarattal, vagy akaratán kívül az útjában áll, azt joga van hazudozás, rágalmazás, intrika, vagy fizikai kicsinálás útján eltávolítani,megbuktatni, eltüntetni. Azt, hogy neki valamiért szükséges hogy esze-ment hangya-vak munkával, csalással, vagy rablással, mindegy, de készítse el, építse meg, szerezze meg, azokat az eszközöket, amelyek által ezeket az öncélú vágyait kielégítheti, hogy állítólag akkor majd boldog és egészséges tud majd lenni. – Majd. Mindig majd, soha nem a jelenben, persze!

Továbbá, az asztrológiai konstellációkkal könnyen leleplezhető karma-jellegének megfelelően, amelyre rá száll a pragmatikus rációnk, és amibe bele fészkeli magát, azt is sugallja az árnyék én például, hogy „ a gazda” nem lehet elégedett azzal, amije van a jelenben. Hogy annál sokkal több kell az ő boldogságához: kényelem-biztosító és egészség-biztosító és baleset-biztosító és persze, rendkívüli élvezet- és kéj okozó eszközök és berendezések, illetve, pénz, sok-sok pénz, amivel mindezt megveheti. A pénzért viszont, mivel a munka értékének a nagy részét, a tőke tulajdonosok, illetve a munkaadók és a munkavállalók és a munka-lehetőség közvetítők lenyúlják, még mindig 8 órás rabszolgamunkában, sokszor kutyául meg kell dolgozni, de annyira, hogy az élete közepére már tönkre is megy bele az odaadón és rendszeresen dolgozó ember. Főleg, ha munka-alkoholista. Vagy hogy mindazt, amire vágyik, csalva – lopva, meg kell szerezni! – És innen már mindenki jól ismeri a játszmát, karmikus mókuskerék az egész. Mert közben az így öncélú kényszerré vált munka által termelt rendkívüli pénzmennyiségekből állami és világszervezeti apparátusokat és közösségi rendfenntartó erőket kell működtetni, és ehhez viszont a nyers munka értékére kemény adókat kell kivetni és a dolgozó embert arra kényszeríteni, hogy az alapszükségleteinek, illetve a családja szükségleteinek a tízszeresét megtermelje.
És honnan termeli meg, miből termeli ki? Hét persze, hogy az agyon nyomorított és a létfontosságú ökológiai rendszereit már csak alig működtetni képes alapanyag bázisból: a természetből. Hogy az onnan kivont és kiszipolyozott természeti életfenntartó mikro-organizmusok helyébe (Élőből holttá: táplálékká tett állatok, növények) és a természeti helyéről kiforgatott és kivont anyag helyébe vissza ömlesztett szennynek és mocsoknak a hatásairól, ami éppen, hogy az ökológiai katasztrófát előidézi, már ne beszéljünk, mert az nem tárgyköre a jelen írásnak, de kell tudni a jelenségről és kell számolni vele az árnyék-én rejtett, de valós és veszélyes természete tanulmányozásánál. Hiszen minden tévképzetbe és minden félreértésbe belebújik. De mindenbe!

Tehát, nagyon leszűkítve és végső soron el lehet mondani, hogy, az Ikrek és a Szűz konstellációk által megtestesített karma, tehát a negatív Ikrek jelenség megértésén és az így szerzett ismeretek segítségével történő árnyék-én leleplezéssel és feloldással lehetne megmenteni az emberiséget és a természetet is. De mi ne legyünk se idealisták, se ilyen nagyra vágyók, hogy egyenesen ezzel a világ-méretű ember- és természetmentési céllal fedjük fel az árnyék-én vészterhes rafinériáját. Ismerve az árnyék-én rafinériáját ugyanis, az is könnyen megtörténhet, hogy esetleg ez is csak az egyéni karmánknak az öncélú dagasztásává és verklizésévé alakulna. Hanem csak annyit tegyünk, hogy a hitetlenségünket és a félelmeinket (rejtett agresszivitásunkat) és így a betegség-okozó árnyék énünket minél hamarabb leleplezzük, annak az asztrológia segítségével könnyen leleplezhető és megismerhető jellegzetes egyéni karakterét és színezetét megnevezzük és felszámoljuk, annak érdekében, hogy végre tőle szabadok lehessünk, hogy tehát tényleges (működő, tehát pozitív mágikus erejű) hittel rendelkező egészséges és boldog személyek lehessünk.


IV. A legfelsőbb értelem, vagyis a hit kérdése és az árnyék-én sátáni hitetlensége

Azt sem rejthetjük véka alá, hogy az ikrek-karma motívum problematika, magában hordja a hit kérdését is, ezért elkerülhetetlen az, hogy ezt ne firtassuk meg valamelyest. De azzal már csak nem is viccelünk, hogy a vallásosság semmiképpen nem tévesztendő össze a hitel. Nem erről van szó! Hanem arról, hogy mi is az, tulajdonképpen, amiben hiszünk, vagyis, mi is az a "valami", amiben hinni kell? Illetve az, amiben tényleg jó lenne hinni, és aminek azért mégiscsak kell lennie logikája és gyakorlati realitása? Mert hát a sors-mechanizmusokat hosszú éveken át figyelő, tehát metafizikailag gondolkozni képes asztrológus számára, az nem kérdés, hanem evidencia, hogy annak a földi ésszel felfoghatatlanul magas rendű teremtő – vezérlő - és megváltó intelligencia-erőnek a létezésben, amit vallásosan Istennek neveznek hinni, lehet és kell. Hiszen az evidens, e létalap nélkül, nem, hogy biológiai élet, tehát ember, de még csak szervetlen anyag sem, tehát semmi nem létezne… De mondom, hogy a teremtő – működtető – kiegyenlítő – visszafordító és magába visszavonzó Isten létezésének a kérdése még csak fel sem merülhet, mivel az prímér tény, „megfogható” evidencia a magát értelmesnek merészelő sorsfigyelő asztrológus számára.

De azon innen, vagyis az egyszerű élet-sorsán belül, miben is lenne jó, miben is kellene hinnie az értelmes embernek? Az én egyszerű funkcionális - És nem esztétikai! – hitemnek a kérdése az volt, hogy hiszek-e abban, hogy a teremtés eredeti értelme pozitív, tehát, hogy az abszolút boldogság (Ami a Világosság és a Szeretet organikus egysége) növekedése, finomodása megváltásért van a teremtés, és hogy ez úgy van előkészítve, hogy vajon, ebbe az eredeti egyetemes teremtési kiegyenlítődési – megváltási – megváltódási trendbe, a karmám feloldásának a függvényében, vagyis a rendeltetésem becsületes végzésének a mértékében és függvényében, és az ide vágó belső ambícióim nagysága kontra külső ambíciók erősségének függvényében, én bele tudok-e kapcsolódni? Hogy tehát, ebbe az egyetemes (Tehát nem csak kozmikus: nem csak anyagi!) kiegyenlítődési folyamatba – bármilyen külső fizikai körülmények között is ! – valamelyest integrálódni tudok-e, hogy tehát ez az integrálódás akadályozott-e, illetve, számomra lehetséges-e? Hogy tehát, amennyiben én, ebben a tőlem függetlenül is létező alkímiai megváltódási folyamatban (Ne higgyünk a misztikusoknak: igen is, létezik metafizikai – spirituális objektivitás, tehát a teremtés – megváltás ősi trendje, attól függetlenül is létezik és folyamatosan beteljesedik, hogy mi részt akarunk-e abban venni, hajlandók vagyunk-e ebbe az isteni - alkímiai folyamatba pozitívan integrálódva élni, vagy sem! Az más kérdés, hogy amennyiben tudatlanságból úgy élünk és viselkedünk, hogy ennek az egyetemes erő-iránnyal szembe megyünk, illetve ha tudatosan nem akarunk vele együtt működni és tudatosan ellene szegülünk, idővel betegek és egyre betegebbek leszünk, illetve baleseteket szenvedünk, majd ideje korán meghalunk.) részt venni igyekszem, akkor ebben az igyekezetemben, próbálkozásomban, törekvésemben, bármi is meggátolhat-e engem? Hogy törvény szerint, nekem személyesen, adott-e az esélyem és a lehetőségem erre. És a sors-mechanizmusokat hosszú éveken át figyelő és a gyakorlati tényeknek megfelelő logikus következtetéseket levonni képes, értelmes asztrológusnak csakis az lehet a válasza minderre, hogy igen, mindez nem csak, hogy lehetséges, hanem egyenesen törvényes (Lásd a karma egyetemes törvényét, meg persze, a megváltás egyetemes törvényét és annak a személyre vonatkozó következményeit!), hanem, hogy nem létezik sehol a világon, de nem létezik sehol, de sehol az egyetemes létezésben egyetlen olyan erő, vagy hatalom, vagy törvény, amely az én törvényes, tehát szeretetteljes és értelmes egyéni boldogulásomban, boldoggá válásomban – Tehát: a megváltásomban! – megakadályozhatna! Nincs tehát, nem lehetséges sehol a létezésben, sem az isteni, vagy a spirituális – szellemi szférákban, sem az asztrális, vagy energetikai és a fizikai – anyagi ( földi) életben olyan erő, törvény, vagy hatalom, amely azt hivatott volna elérni, hogy az igazi, törvényes boldogulásomban megakadályozzon, hogy ennek a megakadályozásnak az érdekében kibabráljon velem, nekem keresztbe tegyen! Ez tehát az én hit kérdésemre kapott válaszom a rengeteg személyi horoszkópnak az elkészítése után, vagyis, ami kialakult a 24 éves gyakorló asztrológusi sorsmegfigyelésem során.
Az ami viszont, ezzel a gyakorlati tényeken alapuló hit-logikának ellentmondó sugallatokat az általam vizsgált horoszkópok gazdáinak az agyába és a lelkébe (hitébe!) sulykolta, az, mindig, általában a Skorpióhoz és 8-as házhoz, valamint a halakhoz és a 12-házhoz kapcsolódó, újjá születési és istenhez való kapcsolódási karmával rendelkező személyeknek az asztrológiai sorsképletében a Szűz és az Ikrek erős motívumai által jelzett árnyék-énje volt!

III.

„A hitet”, aminek a lényegét fentebb leírtam, sokan felfogják az eszükkel, de mivel nem teszik az életük vezérelvévé, illetve nem helyezik a lényük és a sors- és az életképzeletük középpontjába, gyakran van úgy, hogy – És nem csak: néha-néha, bizonyos, különös mentális koncepciót igénylő, szélsőséges sorshelyzetekben! –, hanem akár hetekig, vagy hónapokig is, megfeledkeznek róla. És akkor hiába a sok korábbi megvilágosodás, mert észrevétlenül, de újra alárendelik magukat az árnyék-énüknek. Mindezt addig, amíg egy súlyos betegség, vagy egy megrázó életesemény (Baleset, egy nagyon közeli személy hirtelen elvesztése, munkahely-megszűnése, stb.), rá nem döbbenti őket, hogy újból és újból „fordított irányba haladtak”. Vagyis: vissza (felé) – éltek, ahogy Hamvas Béla írja, az árnyék-énjétől való megszabadulásának a vélt történetében. Azért írtam, hogy vélt, mert ő maga vallotta be az élete végén, hogy az Ikrek karmától való megszabadulás legfontosabb követelményét: a „belső realizációt”, vagyis a Nyilas által megtestesített Feltámadás állapotát nem sikerült elérnie.
A hit időszakos, vagy teljes elvesztésének a legnagyobb veszélye az Ikrek, a Szűz és a Halak karmának a legfőbb jellemvonásainak a különböző, más konstellációkra jellemző negatív vonásokkal keveredő, kombinációjában, e negatív értelmi – szellemi kombinációk felerősödésében találhatjuk meg. És ez nem más, mint a filozófiai, vagy a technikai spekulációval elegyedő folytonos kétkedés és kétkedés, valamint a halasztás vétke. Ezek egyesített hatása alatt a gazda észrevétlenül azon kezd spekulálni, hogy vajon mekkora az adott élethelyzetben az esélye és lehetősége a boldogságra, amennyiben ő még – egyelőre... – nem tud elköteleződni, mivel ezt és ezt még meg kell tennie, ezt és ezt a külső megvalósítást még el kell érnie, stb.. És hogy ezen, a számára kívülről adott, vagy csak a jövőben elérhető külső körülmény által állítólag biztosított kedvező lehetőségen belül, képes-e most boldog lenni, vagy "majd csak később"? Majd akkor…, „ha meggyógyultam, vagy ha sikerül ezt és ezt az állapotot, vagy körülményt elérni, meg amazt a sértést, vagy csalódást annyira elfelejteni, hogy ne fájjon, vagy ha el intéztem ezzel és ezzel ezt és azt, és majd ha kipihentem magam, ha elvégeztem ezt és ezt az iskolát, vagy egyetemet… Ha a lakást megvettem, vagy a házat felépítettem, ha ennyi és ennyi pénzt kerestem és félretettem, vagy ha meg találtam a páromat, ha feleségül vettem, vagy férjhez mentem, ha megfogantam, ha megszültem, ha gyermekemet felneveltem, ha ebből és ebből kigyógyultam és vissza nyertem az erőmet, ha megerősödtem, ha vissza nyertem a nyugalmamat, az odafigyelési és az odaadási képességemet, ha megtanultam autót vezetni, vagy magam fegyelmezni és nem idegesedek fel, ha a gyermekeimre, illetve azok után főzni mosni, mosogatni, takarítani nem kell többet, ha nem kell fát vágni, vizet hozni, csapot szerelni, regényt írni, házat tervezni, stb." – Majd akkor, majd máskor, mindig a jövőben és soha sem most, soha sem a jelenben.
Nos kérem, ez a mindig a jövőben élés, ez a jelennek a fiktív jövőért való elárulása nem más mint maga a vastag hitetlenség, illetve az éberség-vesztés és hitehagyás jellegzetes magatartása, az árnyék-énnek való behódolás, az ördögnek való „önkéntes” alárendelődésnek az emberiség-szintű jelensége.

A mágia szakértők (Pl. az agykontrollosok) azt mondják, hogy a boldogság nem más, mint a mágiában való hit és a megfelelő technikákkal végrehajtott tárgyi képzelgés következménye. Mert például, minél nagyobb mértékben elhiszed azt, hogy már meg is kaptad azt, amire vágyakozol és amiről magadnak határozott képzeteket alkotsz, annál biztosabb, hogy meg is kapod. És csakugyan, ezt is és azt is el lehet érni, nem csak szorgalmas kétkezi munkával, vagy gazdasági csalással és szélhámoskodással, ügyeskedéssel, hanem a mágikus erejű képzeletünkkel való "munkálkodás" segítségével is. Arról viszont nem szólnak az agykontroll-sikerek, hogy az agykontroll-sikert hozó mentális (mágikus) gyógyszereknek, milyen sorsrontó „mellékhatásai” is lehetnek, illetve, hogy mágiázással, nem lehet elérni semmit, ami a horoszkópunkból kiolvasható megváltódási – karma-oldási – életprogramunkban, az isteni élettervünkben nincs benne! Sőt… Ráadásul, ezzel az agykontrollos – mágiában való (Reális!) hittel, az ún. ezoterikus önámításoknak a lényegéhez is elérkeztünk, amit ugyancsak az árnyék-én hatására követnek el az ún. hívek, mivel az, hogy ezt el tudjuk hinni, hogy a mágia jelensége létezik és úgymond működik, csak látszatra hit kérdése! Valójában ez, tehát az igazi ún. természetes mágia létezésének a megtapasztalása, annak a magas rendű értelemnek, amit hitnek is lehet nevezni, csak egy kisebbik része. Egyrészt.

Másrészt, azt is bárki beláthatja, hogy azok alapján, amit a hitről leírtam a második fejezet végén, egyáltalán nem hit kérdése az, hogy egészséges férfi tud kalapálni és ásni és csákányolni és lapátolni, ha erre szükség adódik. Vagy az, hogy érettségizett személy minimum a négy aritmetikai alapműveletet tudja és bizonyos dolgokat ki tud számolni ezek segítségével. Szóval nagyon kényesen kell bánni a hit kérdésével is, mert a hibás tájékozódás következménye esetén, végül mindig kiderülhet az, hogy nincs hitünk, vagy az, hogy mindössze naivitásunk következtében hittünk el dolgokat, illetve várjuk el magunktól, vagy a társunktól, a társainktól a hitet, miközben nekünk is csak vakhitünk van és misztikus, vagy vallásos fantazmagóriákban, vagyis szellemi bábel-tornyokban hiszünk.

Még egyszer leírom tehát, hogy a hit nem más, mint annak a magasrendű értelemnek a személyes elsajátítása, hogy a teremtés eredeti célja és rendeltetése pozitív, hiszen ő maga is az abszolút boldogságból jött létre, vagyis abból a magasrendű intelligenciát is tartalmazó szellemi – spirituális és kauzális állapotból, amit Isteni, vagy abszolút létnek nevezünk. És amely megértési állapotban képesekké válunk kizárólag pozitívan és kreatívan gondolkozni, érezni és főként: képzelegni. Ami viszont nem jelenti ugyanazt, amit az agykontrollosok tesznek, hogy bármiről, amiről azt képzelik, hogy őket boldoggá tehetné „ha meg volna” (vagy, „ha nem volna”. – Pl. a férjüknek vagy a feleségüknek vagy a gyermeküknek, vagy a vejüknek J egy általuk képzelt rossz szokása…), akkor boldogak lenének… A hit tehát nem előfeltételek létének, vagy nem létének a kérdése, hanem a lényünk és a törekvéseink törvényességének (moralitásának), és e pozitív képzetrendszer pozitív következményeinek a beteljesülési lehetőségében való „hitnek” kérdése!

Az árnyék-én viszont éppen arról ismerhető fel, hogy ebben első rendűen kételkedik, tehát, hogy mindezzel szemben folyamatosan kételyeket, illetve felesleges és teljesíthetetlen előfeltételek és kitételek képzet-rengetegét hozza létre!

A valós hit - Tehát az a hit, amelyiknek van kétségtelen, de a lineáris – tudományos logikával nem mindig követhető és kiszámítható, néha azonnal és materialista logikával megmagyarázhatatlan és kiszámíthatatlan, pozitív, „mágikus” következménye. -, felveti tehát a naivitás és az önámítás kérdését, illetve elkerülhetetlenné teszi naivitásból eredő téveszmék és tévképzetek, illetve a rögeszme-gyártás és realitás-vesztés jelenségének a megemlítését is. Hiszen ezek az árnyék-éneknek a legkedveltebb búvóhelyei, gazda-irányító vezérpultjai! Az eddigi tapasztalataim alapján például, nem hiszem azt, amit az ezoterikában realitásként kezelnek. Ti., hogy édesapaként, a gyermekeim sorsára nagyobb befolyással lehetek, közvetlen mágikus úton, mint az édesanyjuk, akiről ezer-egy alkalommal kiderült a számomra, hogy igen is, akaratán és öntudatán kívül is befolyásolja azoknak az életét közvetlenül. Hiszen mindig akkor lettek a gyermekeink betegek, vagy akkor érte őket valamilyen kisebb, vagy nagyobb baleset, amikor (És ez mindig kiderült utólag.) ő nagyon intenzíven küzdött valamilyen elfojtott és elrejtett lelki problémájával. Ezért, bármekkora hitem is lenne, addig nem lehetek teljesen nyugodt huzamos időszakban, amíg azt nem látom, hogy valamelyest felébredt és némi hibabelátással bír afelől, hogy miket tett velünk, tehát, amíg nem érdekli az, hogy az erkölcsi önámításainak negatív hatása van a gyermekeink hogylétére közvetlenül is. (Például az éjszaka Etelka megint visítozott álmában mint a nyáron a sátor-táborban, amikor az édesanyja betegesen szerelmes lett abba a barátomba, aki miatt aztán másodszor is szétszabdalta a családot.).


Ugyanakkor azt elhiszem, mert gyakorlatilag is folyton megtapasztalom azt, hogy az egoizmusomat kiaknázni igyekvő, illetve az egoista késztetéseim jogosságát igazoló árnyék-énemnek, hosszú távon soha nincs igaza. És abban is hiszek, hogy bárhogy is adódik, az életet maximális felelősséggel kell végig élnem, még akkor is, ha az Emőke misztikus nyakassága és esetleges további felelőtlenkedései miatt, egyelőre még jó sokáig be lehetek rezelve attól, hogy hirtelen igen nagy adag negatív energiát pumpál át a gyermekei aurájába, vagy valami olyat tesz, ami azokat végzetes következményekkel járó tényleges veszélybe hozza. (Utólagos megjegyzés: ez a 8 évvel korábbi félelmem, be is igazolódott, amikor annak érdekében, hogy a törvényes gyermek-tartási díja fizetési kötelességétől megszabaduljon, a 18 évét éppen, hogy betöltött, legnagyobb lányunkra valósággal rá uszított egy annál 9 évvel idősebb, de teljesen hibásan nevelt pszichopata fiatalembert, hogy azt szédítse el és szöktesse el a családjától.) Pl. külföldre akar menni velük és ott asztrológiai előadást tartani, amikor világos, hogy egyelőre örvendhet, ha az ősszel elkövetett vétkeinek a következményeit kibírja majd. – Nagyon óvatosnak kell lennünk tehát a hit kérdésével, amelyet nem szabad összetéveszteni sem a vallásossággal, sem a mágia minden karmikus feltétel ellenére működő, korlátlan lehetőségeibe vetett, fantáziadús vakhittel.

Kiemelkedő, tanulságos esetek


A hangoltság- és vonzás, valamint a fejlődés törvénye alapján, néhány nappal, a fenti tanulmány megírása után egy olyan személytől kaptam horoszkóprendelést, akinek mind a szellemi-lelki állapota, mind az élethelyzete jellegzetes mintája volt az alig leírt Ikrek- és árnyék-én jelenségnek. Természetesen, a diszkréció szellemében, mind a neveket, mind az idő-vonatkozásokat átírtam.


” Kedves Szilárd!

Egypetéjű ikerpár tagjaként születtem, az ikerpárom két héttel a születésünk előtt meghalt.

Férjem sajnos nincsen, de van egy zavarosan kusza élettársi viszonyom. Az első kapcsolatom öt éve kezdődött Árpáddal. Ez a kapcsolat valójában még mindig nem zárult le, s ez a fő-fő problémám, amiért megkerestelek. S bármennyire szégyellem, de, mialatt ez a kapcsolat tartott és tart, nekem volt több más szexuális kapcsolatom párhuzamosan. Aki ezek közül igazán lényeges, Zsombi, aki 1977. május 2O-án, született.
Jelenleg együtt élek Árpáddal, de nem akarok. Az én lakásomba fogadtam
őt, mert érzelmileg képtelen voltam elengedni és ez azóta is így van.

Megismerkedésünk utáni két éven át nagyon szerelmesek voltunk egymásba, de távkapcsolatban éltünk és én egyetemre jártam, ő nem, és talán logikus, talán nem, de tény az, hogy a kollégiumban ért sok kísértés között, én eltávolodtam tőle érzelmileg, miközben, egyúttal ma is úgy érzem, hogy mégis csak hozzá kötődöm érzelmileg legjobban minden ember közül. De ez a kötődés amilyen mély, nekem ugyanakkor éppen olyan terhes. Jenőbe szerettem belé először Árpád után- és mellett, pár hónapig tartott a kapcsolat, visszament Erdélybe, valószínűleg az volt s megszakadás igazi oka, hogy nem tudtam érte elhagyni Árpádot. Azután volt egy Loránd nevű fiú, akibe sosem voltam szerelmes, de sokáig próbált meghódítani, várni rám. Azután találkoztam Zsombival, akibe máig szerelmes vagyok, másfél évig voltunk együtt, úgy, hogy neki is volt párhuzamosan egy távkapcsolata, sajnos. Aztán Angliába ment tanulni és onnan szakított velem, gondolta, így könnyebb lesz. Azért szakított velem, mert Árpádot ide engedtem költözni, a lakásomba. Fel sem fogtam, hogy ettől ő elborzad majd és, hogy szakít velem. Kint az egyik csoporttársa a barátnője lett, azóta is vele van, nem boldog, hízik és epebántalmai vannak. Nagyon szeretem és nagyon szeretnék vele lenni, de nem lehet. Mártonnal másfél hónapig jártam Zsombi után, csak hittem, hogy szerelmes vagyok belé, tőle megtanultam azt, hogy egy fiú akkor is reagálhat higgadtan és szeretettel, ha elhagyom őt. S hogy nem kell félnem. Ő volt talán eddig a legspirituálisabban élő ember, aki nap mint nap az egyetemes törvényeket betartva él, úgy, hogy nem igen érdekli a spiritualitás, csak éppen ő maga tele van vele, annak a racionális tudta nélkül.
Szégyellem a fenti listát.
Amikor összejöttem Zsombival, nem sokkal utána csúnya térdszalag-szakadása lett. Ezt megelőzően felborultunk egy kisbusszal, barátokkal együtt, de senki nem sérült meg, holott akár meg is halhattunk volna.
Árpád előtt mindent megpróbálva titkoltam az egyéb dolgokat, de persze a legfontosabbra, Zsombira rájött. Annál inkább ragaszkodik hozzám sajnos.

Betegségeimet illetően, miután elhagyott Jenő, tüdőgyulladást kaptam.
Én jelenleg, illetve már vagy 5 éve azon gondolkodom éjjel-nappal, hogy szakítsak-e Árpáddal és ha igen, hogyan mondjam meg neki és képtelen vagyok rá. Sokszor elhatározom, s amikor meg kéne mondanom, bele se tudok kezdeni, inkább másról beszélek.
Vasárnap is elterveztem egy ilyen beszélgetést, de végül csak kerülni bírtam őt. Míg végül késő este szeretkezni kezdtünk és véletlenül belém jutott némi sperma. Ezért tegnap és ma dolgozni sem mentem, esemény utáni tablettáért mentem az orvoshoz, amit bevettem és borzasztóan szomorú lettem, mert úgy éreztem, ha egyesült már bennem egy hímivarsejt a petesejttel, akkor én most gyerekgyilkos, életgyilkos vagyok. De Árpád kijelentette, hogy nem akar még gyereket, ez is fájt, de nem csodálom, és én sem tőle.
Zsombival szombaton beszéltem, aki azt mondta, hogy ha lezárta a kapcsolatát a jelenlegi barátnőjével nem tartja elképzelhetetlennek, hogy újra együtt legyünk, bár jelenleg minden érzése tompa vagy kihűlt, mert eltávolodott tőlem, amikor Árpád ide költözött hozzám.
Azt hallani, hogy azt mondja, hogy jelenleg nem úgy érzi, hogy szerelmes belém, szörnyű volt.
Tudom, gyönyörű egy történetem van...ezért kérek segítséget.

Barátsággal,
Aranka/”


/Kedves Aranka!

Csatoltan küldöm a legutóbb írt tanulmányomat is az Ikrek-karmáról, mivel a tied tipikusan erről, az árnyék-én problémáról szól. Amennyiben ugyanis, megnézed a képletet láthatod, hogy a Merkúrod együtt áll a Vénusszal (8. házban), a Szaturnuszod a Plútóval (9. ház, tehát amúgy is szükséged lesz a személyes metafizikai ismeretszerzésre is), a Jupitered az Uránusszal (11 ház) és a Sárkányfarkad a Neptunusszal. Hát mi ez, ha nem tipikusan, rejtett Ikrek-karmával terhelt képlet?! - Nincs tehát amit csodálkozni a jelen helyzeteden! Küldöm az ide vonatkozó tanulmányt. Esetleg, ha a tanulmány olvasása után, írnál még valamit mindezekkel kapcsolatban - bármi, amiről úgy érzed, hogy értékes és fényhozó gyakorlati tény lehet, szívesen veszem.
Ugyanakkor, nagyon fontos, hogy mindezektől mihamarabb megszabadulj a téged elveszejteni törekvő és ezért mindenféle új, szerelmi boldogsági lehetőségeket sugalló árnyék-énedtől az asztrológiai karma- feltárások és a megfelelő tanácsadás segítségével, mivel a sorsképleted alapján, de korodtól fogva is, minél hamarabb édesanyává kell válnod (Persze, nem ebben az árnyék-énnel terhelt állapotban!), mivel a Holdad az V. Házban, az önkifejezés és önmegvalósítás életkörében, valamint az érett öntudat kifejlődését megtestesítő horoszkópházban áll!
- Itt majd rengeteg mondanivalóm lesz, arról, hogy miként viselkednek infantilisen veled szemben a szerelmeid, illetve te velük szemben. - Esetleg erről is írhatnál...

Barátsággal: Szilárd/


/Kedves Szilárd!

köszönöm a gyors választ, rendkívül örültem neki, a csatolmányoknak is.
Amikor azt írtad, hogy nincs amin csodálkozni a helyzetemen, nekiálltam sírni. Régóta szenvedek és érzem a felelősségemet és mégsem oldom meg a helyzetemet.

Egyébként már ismertem a tanulmányodat az iker-karmáról, végiglapoztam a tanulmányaidat és amihez a cím alapján közöm lehet (persze bizonyára végső soron valamennyihez...) azokat el is olvastam. De most elolvastam ezt még egyszer, és leírom, ami eszembe jut. Hogy édesanyám hogy érezhette magát, amikor fogantam, nem tudom, meg kell kérdeznem, hátha kiderül valami, mert igyekszik őszinte lenni, azt hiszem, mióta látja a borzasztó életvezetésemet; én tudom a családból egyedül az abortuszát is...és most úgy érzem, hogy sajnos, beálltam mögé a sorba.
Szóval az édes-anyám az egy kérdés, azt el tudom képzelni, hogy világ életében ambivalens érzelmei voltak apa iránt, mindig nagyon szerelmes volt belé, közben meg talán az első hónapoktól egyúttal gyűlölte is, mert teljesen más volt, mint ő, apa egy lelki terrorista.
Ami viszont engem illet, az árnyék-én leírást nagyon találónak érzem. Mostanában (pár éve) a tükörbe is alig bírok belenézni, hacsak nem hogy elsminkeljem a hirtelen feldúsult pattanásaimat munkába menet, de a saját szemembe nem bírok sokáig belenézni. Azt érzem ugyanis, hogy egy gonosz, keserű valaki néz vissza, akiről igenis azt éreztem, mielőtt erről olvastam is volna, hogy halott. (Az aurámban maradt, de pár hetes magzatkorában elhalt ikertestvérem tudniillik.) Egy szenvedő szörny, akit sajnálok. De félek is tőle. Azért nem tudom sokáig nézni, mert borzongok tőle, félek tőle. Azelőtt ha a tükörbe néztem, szimpatikusnak találtam az arcomat, tudtam, hogy az enyém és mindig magamra mosolyogtam. Most már mosolyról szó nincsen. Olyan, mintha nem én lennék. És általában is ezt érzem, mintha nem is lennék itt, mintha nem is az én testem volna ez a test, mintha valaki más élné az életemet. A bűntudat, az az enyém, egyedül azt érzem magaménak.
És konkrét eseményhez tudom kötni ezt a bekattanását valami negatív programnak, az árnyék-énem teljes jelentkezésének. Amikor először megpróbáltam szakítani Árpáddal, 2005-ben, és láttam az ő mérhetetlen fájdalmat, és magam is sokkoló, brutális fájdalmat éreztem. Illetve akkor még csak sokkoltan felutaztam Árpádhoz Budapestre, ő szavakkal azt mondta, amit elvártam tőle, hogy akkor ő elmegy, ha így döntöttem, s akkor hagyjam is őt békén. De másnap, mire én már Budapesten beszédelegtem még mindig sokkhatás alatt az egyetemre, ő már tíz sms-t írt, hogy menjek vissza hozzá, és én, az akaratom ellenére, visszafogadtam őt...és tessék, azóta is együtt vagyunk és keserítjük egymás életét. Onnantól fogva, kisebb fény-bevillanásokkal, lehetőségekkel, amiket mind elszalasztottam, folyamatosan csak romlik az életem. Régen mindig volt az arcomon egy levakarhatatlan mosoly, és bolond optimista voltam, mások fürödtek a könnyedségemben. Mostanra egy állandóan szorongó, félős, gyakran agresszív, rosszkedvű ember vagyok.

A szerelmeimmel kapcsolatban amit írtál az infantilizmusról..., nem nagyon tudom, pontosan mire gondolsz. Vagy csak nem akarom tudni…, nem tudom. Hogy gyerekesek vagyunk egymással, hát biztosan, de akkor én nem tudom, hogyan kell felnőttesen, vagy ha megpróbálom, az érzéseim eltérítenek, vagy haragszom vagy nem tudok dolgokat elfogadni. De nem tudok mit írni. Árpáddal régen imádtuk egymást, és valóban, most már össze se lehet azzal hasonlítani a kapcsolatunkat. Nem is tudunk igazán beszélgetni, mert az igazat nem mondjuk el egymásnak... Zsombival tudom, mindig is abszurd volt a kapcsolatunk, mégis úgy vágyom rá, hogy ő legyen életem legfontosabb része és én az övének, miközben Árpáddal élek és gőzöm nincs arról, hogy ezt az állapotot miképpen szüntethetném meg.

Hálával
Aranka
.................................................../

/Kedves Szilárd!

Amint elküldtem az e-mailemet, eszembe jutott még valami az ikrek-karmával kapcsolatban.
Egyszer az történt, hogy megkezdődött az egyetemen a nyári szünet, Árpád otthon volt Zalaegerszegen, akkor már egy éve nagyon szerettük egymást. Felhívtam ide hozzám a lakásomba, hogy zavartalanul eltölthessünk pár napot itt Budapesten, nagy szerelmünkben. Akkor először le is feküdtünk egymással, persze esetlen történet volt az egész, de közöttünk már olyan bizalom volt, hogy szégyenkezni egymás előtt nem kellett. Még aznap utaztunk hazafelé a szülői házakba és a vonatjegy-vásárláskor nagyon becsaptak bennünket. Árpád szegény volt, nekem apukám mindig jól keresett és a vonaton a kalauz büntetését teljes egészében én fizettem ki. Árpádnál annyi pénz összesen nem is volt. Én ezt még úgy próbáltam lerendezni magamban, bár őszintén szólva zavart, mert én voltam a lány, és hirtelen úgy éreztem magam, mint egy anya, aki a kisfiának fizet.
Persze ez ütközött az elveimmel, ez az érzés, mert sosem szerettem jómódúnak lenni, mert kirekesztve éreztem magam a gyerektársadalomból, és soha de soha nem néztem én le akármilyen szegény embert. Megtanítottak rá, hogy vannak szegény és gazdagabb emberek és ez attól teljesen független, hogy valaki jó vagy rossz ember. De mondom mégis rossz érzés volt, hogy én fizettem ki mindent, és ezt Árpád meg valahol tudattalanul meg is érezhette és olyan idegen módon agresszív lett a kalauzzal. Én utána rettenetesen szégyelltem magam. De ezt alig mertem bevallani magamnak. Amikor éppen nagyon boldognak kellett volna lennem, mert először töltöttünk sok időt csak ketten, az első szeretkezésünk után voltunk. Ehelyett rémesen éreztem magam. És otthon este olyan történt, ami még sosem.
Számomra teljesen irracionálisan sírni kezdtem és végtelen kétségbeesésbe zuhantam és szorongtam, féltem, valamitől, nem tudom, mitől és életembe először keresni kezdtem az ikertestvéremet, hogy lehet és azt is gondoltam, hogy talán nem is volt igaz, amit a szüleim mondanak, vagy ha igen, lehet, hogy mégis él, és úgy zokogtam és viselkedtem, mint egy őrült. Másnapra elfojtottam magamban az egészet és éltem tovább az életemet és folytattam az Árpáddal való kapcsolatomat, nem beszélve a vonatos aggályaimról, de már talán akkortól fogva semmi nem volt az igazi.

Az általad feltett kérdések közben is gondolkoztam, Igazad lehet, valahol infantilisen viselkedünk egymással, ha jobban belegondolok. Hiszen Árpáddal is, és Zsombival is egyfajta gyerekhangon szoktunk kommunikálni, kicsit úgy eljátsszuk a gyereket vagy nem is tudom. /

Hát még ezt szerettem volna.
Köszönettel: Aranka"/

Arankának elkészítettem a horoszkópját, és természetesen a legelső asztrológusi tanácsom az volt, hogy a két szerelme közül, valamelyiket, és lehetőleg a nála jóval fiatalabb, az apai öntudattól és felelősségvállalástól iszonyodó, és magát Arankával eltartató Árpádot azonnal seprűzze ki a lelkéből és a lakásából. Nem tudom, mennyire fogadta meg a tanácsomat, illetve, ha meg is fogadta mennyire sikerült életének ettől a szemtelenül vastag kettősségétől megszabadulni, hiszen a kettősség mindig a határozatlansággal jár együtt és a mind a szerelmi érzések, mind a gyávaság, még ha kettős tudathoz kapcsolódnak is, nem szűnnek meg automatikusan attól, hogy a külső kettős állapotot megszüntettük. Az viszont biztos, hogy az élete tragédiáját okozó fő problémát, illetve annak a karmikus gyökereit és annak a szövődményeit, a többi karmikus problémájával együtt, tudatosítottam és ez a tudatosság mindenképpen elvezeti majd a sorsa rákfenéjének és az élete fő gondjának a feloldásához, női sorsa megoldásához és beteljesítéséhez, el egészen az Ikrek-karmára és az árnyék-én sugallataira jellemző infantilizmus (Tudattalan személyes felelősség-hárítási kényszer) megszüntetéséig. Persze, sem az Arankával folytatott elő-levelezés, de még a tanulmány sem tudja elég érzékletesen vissza adni azt, hogy mi is történik tulajdonképpen az árnyék-énnel terhelt személyek lelkében, tudatában. Ezt hivatott pótolni a lelki társamnak, Joó Viola asztrológusnak az ide vonatkozó, komoly asztrológusi és metafizikusi értelmezésekkel ellátott tanulmánya.

Amint az a fentiekből sejthető, az árnyék-én az általa gyártott megtévesztő tévképzet-gyártásával, nem csak az öngyilkosságokat képes előidézni, de tulajdonképpen ő áll az ún. tiszta és kölcsönös szerelmi kapcsolatok szétzüllésének az alapjánál is, tehát nem csak a testvér- barát- és élettárs-árulások hátterében, és nem csak a különböző háttér-érdekek miatt létrejövő élettársi és házastársi kapcsolatok és más érdekszövetségek „logikus” felbomlásának az alapjainál is.
.......................................................................................................................................


Az asztrológiai jegyekről, amelyek által megtestesített karakter-karmák az árnyék-én jelenségének az alapjánál állnak.

Az utóbbi években folytatott gyakorló asztrológusi munkám, meg a családban és a baráti – ismerősi körömben zajlott megfigyeléseim alapján, bátran leírhatom, hogy, hiába, hogy a keletkezése és a „működése” az Ikrek-jelenséghez köthető első sorban, de, az árynék-én erőssége és veszélyessége (Tehát annak alattomossága, furmányos – furfangossága, rettenetesen nehéz leleplezése és feloldása.) a leginkább a Szűz – Halak tengelyhez kapcsolódik. És, hogy akkor válik nem csak a „gazdára”, hanem a környezetére (Nők esetében első sorban azok gyermekeikre.) nézve is veszélyessé, amennyiben az Ikrek karma, és a Szűz, vagy – és a Halak-karma, valamelyik tűz jegy szerinti (Kos, Oroszlán, Nyilas) karmával, vagy a Skorpió, vagy a Bak - jellegű karmával társul. (Ha az utóbbiak közül mind a kettő jelen van egy sorsképletben, az árnyék-énre utaló jelekkel együtt, akkor az illető személy minimum a közbűnözésre hajlamos és örvendhet, hogy asztrológushoz fordult, mielőtt bekerült volna abba a sors-örvénybe, amely csakis végzetes betegséggel – vagy balesettel, súlyosabb esetben: börtönbe zárással, vagy még súlyosabb esetben: az ideje korán bekövetkező halálával végződhetne.

A Szűz karma, lévén, hogy akkor alakul ki, ha az anyai ági női felmenők egyike, vagy netalán egyenesen az édesanya, valamitől arra kényszerülvén, hogy erősen „oda kelljen tegye” az eszét az élete, illetve a családjuk életének a gyakorlati – hétköznapi problémáinak a megoldása érdekében (Átlagosnál butább, ostobább, közönyösebb, iszákosabb, vagy betegesebb, vagy más okokból való „haszna-vehetetlenebb” férjek esetében például. Esetleg azok elhalása, súlyos megrokkanása, vagy más okokból való hiánya esetében.) tehát ilyen szempontból úgymond, erősen mentális – racionális alkatú személyekké váltak (vált), a lány-utódja megfoganása előtt, tehát akiknek – akinek, igen erősen, vagy kizárólagosan pragmatikussá alakult, nem csak a gondolkozása, hanem az egész élet-víziója, mielőtt megfoganta volna azt a női utódját, akitől a vizsgált személy származik. Tehát az, az ősanya, aki, azt a lány-utódját megszülte, akitől aztán az a lány-gyermekek leszármazó generációján át, az, az ük, vagy dédunoka született, akinek az asztrológiai képletét vizsgáljuk. Tehát, hogyha a személy akinek a képletét vizsgáljuk, a gyermeke, vagy az unokája, egy ilyen ősanyának (édesanyának) aki ebben a szélsőségesen pragmatikus lelki - mentális állapotában kellett élnie, amikor azt a lánygyermekét megfoganta, akitől a vizsgált személy leszármazott. Azok születnek tehát ilyen karmával, akiknek az édesanyját már szélsőségesen az ún. józan paraszti, vagy a nagyokos értelmiségi - tudósi esze vezérli, tehát, akiknek az édesanyja olyan, tipikus értelmiségi szellemiséggel rendelkező nő volt, aki majdnem, vagy egészen vallásos módon hitt abban, hogy az életben minden, de legalább is, majdnem minden megoldható a józan ráció és logika, illetve a megfelelő tudományos tájékozottság és az annak megfelelő technikák alkalmazása – felhasználása segítségével.
Ez a karma csak szélsőséges estekben szokott különösebb bajt és problémát okozni, mert ennek a karmának, de még csak a puszta „szűzi képességeknek” is, köszönhetően, az illető személyek erős pragmatizmusa és általános tudományos – technikai jellegű, logikus észjárása, általában „jól jön” mindenféle ún. technikai munkaterületen, üzemi – gyári technológiák „mérnöki” megoldás kieszelésében és alkalmazásában, az otthonul szolgáló lakás, vagy ház és személyi autó-, meg háztartási gépek üzemeltetésében, nők esetében a háztartási munkák elvégzésében és üzemeltetésében, a rend és a tisztaság fenntartásában, amikor nem éppen mindennek az ellenkező megnyilvánulásában és mindezzel homlokegyenest ellentétes mentalitásában jelentkezik a szűz-karma. (Ritkább esetben, ez már a mentális betegségek és a szutykosságig elmenő, rendetlenség és piszkosság eltűrésének a karmája. Ez az utóbbi mentalitás általában széles körben elkerüli a spirituális élet-vezérlés igényének még a lehetőségéről szóló gondolatát is. Tehát erről nem csak hogy nincs elég információnk, de ezekkel az esetekkel, amelyek gazdáit nem érdekli sem a metafizika, sem a leleplező asztrológia, tehát az esetükkel érdektelen is foglalkozni.)

Ezeknek a szűz-karmásoknak tehát az a nehézsége, illetve, mind a velük együtt – élő szeretteiknek, mind az asztrológusaiknak, azért gyűlik meg velük a baja mindig módfelett, mert ők kérem, mindenkinél okosabbak! És nem csak a családtagjaiknál, vagy munkatársaiknál, sőt, egy idő után már az asztrológusaiknál is, hanem még saját maguknál (A nappali éber eszüknél – tudatuknál) is! Illetve, és pontosabban, az utóbbi esetben, ezeknek az árnyék-énje, sokkal, de sokkal intelligensebb és látszólag okosabb (De legalább is, ők belülről úgy érzékelik ezt, hogy…) nem csak azoknál a személyeknél, akikkel nap mint nap dolguk akad, vagy az asztrológusnál akivel persze, mint bennfentesek sokáig barátságot igyekeznek ápolni, hanem a leginkább a saját lelki-ismeretüknél, a lelkiismeretük szerinti morális érzéküknél és rációjuknál is. Vagyis, a spirituális és kauzális intelligenciát - Tehát az igazi moralitást! - tartalmazó felettes-énjüknél is okosabb a szűz-karmás személyek az árnyék-énje.

Minthogyha csakugyan az ördög bújna belé ezeknek a személyeknek az agyafúrt eszébe - Akárcsak a Madács Imre által írt, Az Ember Tragédiája c. drámának a Mefisztó nevű szereplőjébe -, annyira racionálisan kételkedő és kétkedő logikájuk. Vagyis, a kontrázási, a kifogás- és „lehetetlenség”- keresési leleményességük egyenesen kétségbe-ejtő. Ezeknek a ún. dialektikus mefisztói – luciferi luciditása, ördögi leleményességgel, mindig megtalálja az őket közelről ismerő családtagon, vagy az őket belülről átvilágítani képes asztrológuson a fogást (Amivel azokat „lefülelheti” és leültetheti...), és „legyőzi”. És persze, a karmájuktól való szabadulást jelentő sorsbeváltással szembeni kifogást is, illetve a magyarázatot arra, hogy mit miért kell nem felvállaljanak, illetve elvégezzenek, és ezért, vagy másért – miért(?) kell „szükségképpen” vétkezzenek, akkor, amikor jól tudják, hogy vétkeznek, illetve azt, hogy miért nem lehet (még!), vagy nem kell, valamit megtegyenek ahhoz, hogy az által a karmájukat feloldhassák, és azt követően egészségesek és esetleg még boldogok is lehessenek.
Ezt a folyton kontrázó „okos-tojás” jellegű és mindig a mellékes hiba-okokat és tennivalókat és kifogásokat kereső (És találó…), na meg persze: magyarázkodó, „a tehénből a borjút is kibeszélni” képes, jellegzetesen Ikrek és – vagy Szűz-karmás mentalitást mindenki jól ismeri! Sőt, maguk a Szűz-karmások is ismerik általában, de úgymond ők maguk is, tehetetlenek vele szemben… És ez önmagában még nem is lenne akkora baj, amennyiben egy azonos személyen belül, ez nem társul (De a megfigyeléseink szerint, legtöbb esetben, igen is társul!) a Jupiter és a Neptunusz által vezérelt Halak, vagy Nyilas jellegű karmával.



Talán a Halak típusú személyről tud a legtöbbet az asztrológiai szakirodalom, na meg a Skorpió, és a Rák típusú személyekről, és talán azért mert ezek víz-jegyűek és mint víz-jegyű konstellációk által meghatározott és befolyásolt személyek, nem csak, hogy annyira érzékenyek és ennek megfelelően érzelgősek, hogy a velük való együttélés különös odafigyelést igényel. De, mivel más jegyek szerinti karmával is vegyül egy – egy személynek a jelleme (Minimum három, maximum öt konstelláció szerint, vagyis: minimum négy konstelláció szerinti karmák hordozói vagyunk, de ez eljuthat és ugyanakkor nem haladhatja meg a 6 konstelláció szerinti karmikus meghatározottságot.), azoknak megfelelően magnetikusak a halak- és általában a víz-karmás személyek. Tehát: kinek és kinek nem, de vonzó, vagy taszító is, de igen változó és magnetikus, tehát soha nem lehet semleges és szürke a személyiségük. Ezért még ha akarnának sem tudnak, sehol észrevétlenül megjelenni, vagy megmaradni. Persze, ez utóbbi, a Nyilas karmásoknak, vagy a bőségesen fényszögelt Nyilas nappal rendelkező személyeknek is lehetetlen, de már teljesen más okok miatt.
Nos, az anyai ági női felmenőktől öröklött, nyers jellem és karmikus meghatározódásuk szerint, a kiemelten Halak-karmás személyek ősanyái valamiféle konkrét, de mégis megfoghatatlan (A legtöbb esetben bizonyíthatatlan, illetve a mai polgári törvények által nem bűnként kezelt.) isten- ellenes vétekbe keveredtek (De legalább is, úgy képzelték és ezt a valós, vagy képzelt vétküket igen mélyen és intenzíven, meg huzamosan átélték.), akár vallásos tudattal és öntudattal, akár misztikus képzelgések és képzetek szintjén. Tehát, amellett, amit általában a legsúlyosabb, de legalább is, a legszégyenletesebb-, és ezért, amennyiben nem lepleződött le: a leginkább titkolni való vétkeknek szoktunk megnevezni és elképzelni, és amely istentelenségek felsorolásával most nem akarom itt a helyet és az időt tölteni (A legegyszerűbb és legenyhébb ezek közül a manapság elhatalmasodott pragmatista életszemlélet miatt, „természetessé” vált, művi magzatgyilkolás.), az is megtörténhetett például, hogy ez az anyai ági női ős, valamilyen, a szüzességi fogadalmát értük megszegő papnak – szerzetesnek volt huzamosan a titkos szeretője, akitől ráadásul magzata is fogant, amit vagy megtartott és megszült de az apa kilétét a tudattalan világa legsötétebb és legtitkosabb rejtekébe száműzte, vagy népi módszerek segítségével „angyalt csinált” belőle még magzat korában, vagy később gyilkolta meg.

Ezek, a sejtelmek és sugallatok szintjén is, csak nagyon homályosan és zavarosan érzékelhető és utolérhető vétkek és bűnök, annál sokkal finomabbak és éteriebbek, mint ahogyan azt a konkrét példákkal lehet érzékeltetni. Tehát arra kérek minden hősies Halak-karmás személyt (Csakis hősiesnek nevezhetők manapság ugyanis azok, akik ennek a tanulmánynak az olvasásában idáig eljutottak. :) ), vagy azokat, akiknek kapcsolata van ilyen személlyel – személyekkel, hogy nehogy azonnal arra gondoljon, hogy neki, vagy a barátjának - barátnőjének, rokonának, vagy ismerősének, férjének – feleségének a szép- vagy üknagyanya, esetleg a nagyanyja például, titkos méregkeverőnő volt, vagy annak a sötét lelkű kliense, mint a Zug-Tisza térséghez tartozó nagyrévi asszonyok (http://anyumegmondja.cafeblog.hu/2014/0 ... asszonyok/).
Merthogy konkrétumok szintjén ilyen tragikus, drámai vagy romantikus történetekre lehet vissza vezetni és lebontani a Halak-karma kialakulását, és a gyakorló asztrológusi munkám során, nem is egy és nem is két olyan esettel is találkoztam, ahol ez a „nagyanyai mese” konkrétumok szintjén is bebizonyosodott. És nem csak a papi szeretőkig vissza mutatóan, hanem a vallásos áhítat mellett is, a láb alól eltett tehetetlen férjekig, vagy a nem kívánt magzat-foganásokból eredő magzatoknak, vagy újszülötteknek az angyalokká „változtatásáig” is visszamenően. Gondolom, az előbbi, amivel én gyakrabban találkoztam, a székelyföldön azért gyakori, mert itt a legtöbb falúban és városban a katolikus vallás volt a domináns.

Tehát, természetes dolog az, hogy az olyan robbanó és mindent elsöprő szexuális vágy-töltettel, tehát: erős Mérleg és- vagy Skorpió karmával rendelkező fiatal, vagy fiatalos papok, mint amilyen én is voltam fiatal koromban – Nem papként, hanem szexuális kielégülési szükségletektől gyötört Mérleg és Skorpió-karmás civilként. -, nem elégedtek meg a házvezetőnők által nyújtott, „mellékesen - hivatalos” szexuális szolgáltatásokkal és a félhivatalos szex partik mellett, belehabarodtak a legszebb mise-hallgató lányokba és asszonyokba. És mivel a női hívek között is akadt ugyancsak Halak- Rák- Mérleg- és Skorpió karmával rendelkező személy bőven, nem létezett az a szülői- férji-, vagy presbiteri erkölcscsőszi gondoskodás és szigorú tiltás, amely ezt – ezeket az ellenállhatatlan vonzerőket kordában tudta volna tartani. Aztán teljesen mindegy, hogy a karmájuk hatására így elcsábult lányoknak, vagy szépasszonyoknak, a paptól – szerzetestől, vagy a „hites férjtől” fogant-e meg az a lány gyermekük, amelytől a Halak-karmás személyek ük-, déd-, vagy nagyanyja született, mert a következmény ugyancsak az a halak-karma volt, amelyet aztán azok átörökítettek akaratlanul és öntudatlanul, mikor erősebb, mikor gyengébb (Hatástalanabb) formában a gyermekeibe. És azok tovább, a ma élő utódokig.
Nem székelyföldi történet, hanem Ausztráliában, de a híres Tövismadarak c. regényt egy ilyen, jellegzetesen Halak-karma jellegű sorstörténet inspirálta. De az a történet is erről szól, amely a „Fábián Bálint találkozása az Istennel” c. magyar filmnek a forgatókönyvéül szolgált alapul. És ide sorolható a Német László Iszony c. regényének az alapjául szolgáló történet is, illetve a Kárász Nelli-féle lelki struktúrával rendelkező „hősök és hősnők” karmája kialakulásának az anyai ági spirituális háttere is.
A Halak karma esetében viszont, ezeknek a konkrét történéseknek az alapul vétele igencsak leszűkítő lehet. Ebben az esetben ugyanis, a Halak karma kialakulásához vezető anyai ági női ős-nőknek a konkrét élettörténeténél, sokkal finomabb, mélyebb és messze-hatóbb az ok – okozati összefüggések (Igencsak szövődményes) szellemi – spirituális és lelki összefüggésrendszere. Mert hát a Halak – típusú személyeknek még csak nincs is szüksége ilyen konkrét tragikus történetekre a családi krónikában ahhoz, hogy a képzelet határáig és az, az azon is túl-világi, ködös ősforrásokig: a sokszor irracionális módon is, tehát teljesen ok és összefüggés-hiányosan is megjelenő, látomások és víziók világáig eljussanak. Illetve, hogy „valamiért” ilyen jellegű élményekre – átélésekre vágyódjanak betegesen (Például, hogy horror filmeket nézzenek.) és ilyen misztikusan látomásos földön túli, vagy földön kívüli – testen kívüli „állapotokra” és élményekre szomjazzanak, akárcsak az alkoholisták a Tokay aszúra, vagy a drogosok az extasy-tablettákra és újabban a krokodil nevű drog hatásaira. – Ezek mind, de mind a Halak karmának a misztikus szféráját gazdagítják és oda tartoznak, a szexuális perverziókra való hajlamokkal együtt, akár találunk az illető személynek a sorsképletében konkrét Halak-karmára utaló jelt, vagy sem. (De elég pl. már az is, hogy a Halak uralkodó bolygói: a Jupiter és a Neptunusz, vagy a Halak analogikus bolygó-megfelelője: a Plútó, valamilyen negatív karma-alakzatban, annak résztvevőjeként, szerepeljen a képletben. Pl. az ún. T-kvadrát, a sátortető, vagy a Lándzsahegy nevű alakzatok.)

Nem hiába tartozik ehhez a „túlvilággal kapcsolatban álló, vagy legalább is, ilyen kapcsolatokra vágyó lelkülethez és szellemiséghez az idealista, „istenes verseket” szülő költészet ugyanúgy, mint annak az ellentéte! Vagyis: a Maldoror Énekei, a Sade Márki iratai (Lásd a szadizmust. De a mazochizmus is ide tartozik, mint az előbbinek az azzal egy lényegű az ellentéte!), Charles Baudelaire-nek a Romlás Virágai, vagy az Arthur Rimbaud Egy Évad a Pokolban c. kötete által fémjelzett „irodalomig” minden kétértelmű „felemelő” és ugyanakkor elveszejtő eszme-produktum! És nem hiába tartozik ugyancsak ide az üdvözülés és a minden áron való mennybe-jutási vágyak és azoknak a szöges ellentéte: a sors-tévelygés, az önszennyezés és az önelveszejtés vágya, és a más-elveszejtés minden formája, a kemény-drogoktól az ún. metál zenéig és a kéjgyilkosságig elmenően és a szadizmustól a mazochizmusig elmenően. És az a legkevesebb, hogy az ilyen karma „gyermekei” ma már nem is pornót, hanem egyenesen horrort vágynak nézni, és ha nem lehet, mert a szülők, vagy mások nem engedik, illetve szigorúan tiltják és ellenőrzik azt, hogy mit „néznek”, akkor tudat-módosító gyógyszerekkel kezelendő depressziósokká válnak az ilyen élményekre való, majdhogynem csillapíthatatlan élményekre való vágyaik miatt.

Hát hogyne rejtegetné féltőn és óvón, az ilyen veszedelmes karmát, illetve az annak megfelelő színes vágyakat és sóvárgásokat, és féltve őrzött titkokat, a zseniális árnyék-én! Hogyne féltené és óvná és rejtené a gazdának ezeket a titkait a napfénytől, illetve a lelepleződéstől, épen az ős-eredetileg éppen a leleplezést és az átvilágítást szolgáló, tudományos ráció és logika segítségével! És hogyne rejtené el a legelképesztőbb lelki és szellemi helyekre, igen is: még a vallásba is, és még a művészi tehetségbe is, a pragmatikus, vagy a filozofikus luciferi ráció. Az olyan penge-éles agy tehát, mint amilyennel az Ikrek- vagy a Szűz-karmák is ellátják az ember-fiait és az ember lányait! Sokáig gondolkoztam, hogy Hollywoodban például, minek és kinek – kiknek gyártják azt a számomra értelmetlen hülyeségnek tűnő, rengeteg „művész filmet”, vagyis, a jövőben és a múltban játszódó rengeteg misztikus fantazmagóriát és az ún. science fictionokat? Hát ezeknek!

Ugyanazok a „fogyasztók” veszik meg ezeket a filmeket, illetve mennek el a vetítésükre, akik a pornó filmeket és a vámpíros, vagy más fajta horrorokat is „szeretettel” nézegetik. Jövedelmező üzlet a Halak-jellegű vágyaknak a filmipari kielégítése a befektetőknek, színészeknek, forgatókönyvíróknak, rendezőknek, díszlettervezőknek, a sminkeseknek a díszlet-ácsoknak és az egész stábnak általában. Meg a pszichológusoknak és a pszichiátereknek is, a bor- likőr- és pálinka-kereskedőkről, a drog-kereskedőkről és az ügyes dilerekről nem is beszélve.

Mert nem minden Mérleg-, Halak- Nyilas- és Skorpió- karma esetében elégséges a művészet általi szembesítés az így történő „kisüléshez” (fantáziák és fantazmagóriák szintjén megélhető kielégüléshez) és a feloldáshoz, tehát nem mindenki elégszik meg a képernyőkön és a mozivásznon „megelevenedett” fantázia-képek által biztosított kábulattal és szédülettel. Hanem elég nagy arányban létezik az emberiségben, és főként a nyugati típusú civilizációban olyan tömeg (Sőt: a pszichológia kélés-elméletének és a homoszexualitás és a leszbikusság tudományos legalizálásának köszönhetően tömeg…) amelynek az a határozott képzete és víziója, sőt: határozott véleménye az, hogy az egyéni karmák által vezérelt személyeknek „joga” és szüksége van még a perverziók kiélésére – kielégítésére is. És ezt ma már, a tömeges árnyék-én által vezérelt pszichológia tudománya jogszerűnek hirdeti és követeli, és rengeteg nyugati államban már instaurálta is, a perverz vágyak (vagyis a liberalizmus által hatalmasra növesztett funkcionális zavarok által okozott sóvárgások kiélési lehetőségének) törvényesítését!
Azt hirdeti tehát a pszichológia „tudományának” az egyes ága és elmélet-rendszere, hogy az ilyen Halak és általában víz-karma által sújtott személyekben jelentkező sóvárgás és szomjúság kielégítése elemi szükségszerűség. Tehát, hogy természetes és jogos, és „a megnyugvásukhoz” szükségük és „joguk” van a karmikus kábulat-vágynak (A perverziónak) a konkrét testi állapotát, élvezet-vágy kielégítés formájában is megélni. Illetve azt, hogy a testi – tudati és érzékszervi szédületnek és kábulatnak (zavarodottságnak) a konkrét kábulat-állapota, a konkrét testi élménye számukra elengedhetetlen, bármilyen árat kellene is fizetniük érte, és bármi és bárkit is kellene feláldozniuk e kiélésekhez – kielégülésekhez való jutásuk érdekében.

Mindenkinek, aki szembe szeretne nézni a saját árnyék-énjével, illetve a gyermekei, vagy az élettársa halak – skorpió és Mérleg jellegű, perverziókat szülő árnynék-énjével, szívből és szeretettel ajánlom s következő beavatási filmet: https://videa.hu/videok/film-animacio/a ... w4j0lVEycH Természetesen az itt látottakat és hallottakat „bátran” tovább lehet, sőt: kell gondolni és az itt olvasottak tükrében, a megfelelő következtetéseket levonni!

Mi sem jobb ennek a kábulat- és szédület-vágynak a természetes „emberi”, vagy éppen személyi szükségletként való beállításához és megmagyarázásához, mint egy – egy jó-, sőt: zseniális szűzies és ikrek jellegű észjárás, zseniális ráció, illetve, az azt kiszolgáló és azon alapuló tudomány, amely „tudomány” politikai okok miatt nem csak „természetesnek” és megengedhetőnek tünteti fel a homoszexualitást, de egyenesen megvédendő „másságnak” is, miközben annak az egy petéjű és egy lényegű és egy gyökerű ikertestvérét: a pedofiliát azért még hálistennek – legalább is, hivatalosan… - még elítélendőnek tartja! És még csak nem is kell, hogy az ilyen fonák és schizofrén tudományos „meglátások” és elméletek Halak Mérleg és Skorpió- karmából fakadjanak. Elég oda a jó dúsan fényszögelt Ikrek és – vagy Szűz nap által, vagy egy teljesen jól fényszögelt Merkúr által jelzett rendkívüli intelligencia is, amely szükségképpen át csap a saját ellentétébe, vagyis az irracionalitás gyártásba. Az árnyék-én, azonnal a Karma szolgálatába tud bármit állítani, és hétpróbás skorpió-asztrológus legyen a talpán az a „segítő”, aki egy ilyen jól ellátott képességű személyt a Halak karma mocsarából ki tud ráncigálni!

A fenti okok miatt, a pszichológusok még annyira sem képesek erre. Sőt, a tapasztalataim alapján bátran állíthatom, hogy azok inkább visszanyomják az embert (főként a kamaszokat és a fiatalokat) a karma mocsarába, illetve, meg- és kitanítják azoknak az árnyék-énjét a még áthatolhatalanabb mentális védekezési rendszerek építésére. Észre is vették már rég a lélek-kurkászók ezt a tehetetlenségüket és az árnyék-ének által uralt felnőtt „pácienseik” világát otthagyva, beásták magukat a pszicho-pedagógiába, amely sokkal, de sokkal biztonságosabb, mert nem igényel annyi személyes felelősséget.

Ki hallott arról, hogy pszichológusokat vontak volna akár a legenyhébb módon is, azért, mert az áldatlan tevékenységük nyomán, a nyugati típusú civilizációban, annyi lett a depressziós kamasz, hogy az szinte már „természetes”? (Persze, mert, miután kiderült hogy a szülői fegyelmezés kiirtása után még nagyobbak lettek a gyermekek és a szülők bajai, akkor kérem szépen, szerintük most már a hibás szülői mint az oka a modern és posztmodern nevelés sikertelenségének! Na, meg az internet és a fészbuk a hibás. És nem az általuk bevezetett liberális – demokratikus egyenlősdi, meg a több ezer éven át bevált hagyományos – kontrázó és tiltó - módszerek helyett a megvezetős: a figyelemelterelő „irányítás” a nevelésben!) Arról nem is beszélve, hogy egy – egy iskola pszichológusi munkahely, vagy egy logopédia – kabinet, a maga értelmes J tesztjeivel, mennyire komoly dolog… Mert hát a drog- és alkohol- elvonásnak és, az azt követő rehabilitációk poklát végigjárni jelentkező személyekkel szemben gyakorlandó kegyetlen alapállásnak, nincs is humanista körökben vállalható „tudományos” (pszichológiai) módszertana! Kész múlt századi kaszárnya-szadizmus a velük való foglalkozás és a felügyeletük, amit inkább a volt drogosokra – és a volt alkoholistákra bíznak. Azokra tehát, akik végig járták ezt a poklot és akiknek az eltökéltsége, hogy vissza ne forduljanak a Halak szférájához tartozó vágy-kielégítések útjára, majdnem 100 százalékos. Azok tudnak csak kegyetlenül szigorúak lenni a kitisztulás előtt levő sorstársaikhoz, mert ők tudják egyedül, hogy milyen pokoli és tragikus ára és következménye van a pszichológiai engedékenységnek. Hát ez semmiképpen nem humanista orvoshoz vagy liberális pszichológusokhoz méltó foglalkozás. Esetleg pszichiáterhez…

De hogyan szabaduljunk meg, a pszichiátriában használt öntudat-hirigelő gyógyszerező butítások (Az ún. szedálások), vagy, isten őrizz, elektro-sokk kezelések nélkül, attól az árnyék-éntől, amely a Szűz - Halak tengely mentén vigyázza és felvigyázza szigorúan azt, hogy a „gazda” meg ne szabaduljon tőle, holmi asztrológiai leleplezések következtében? A tudatmódosító szerek segítségével lebutított árnyék én egyáltalán nem tűnik el, hanem csak konzerválódik a butítás idejére, és azok, akiket így kezelnek a „karmájuk ellen”, mint például Puzsér Róbert krtikust, kultúr-teoretikust is, nem hogy nem „gyógyulnak meg” egyáltalán, hanem ráadásként függőségi viszonyban maradnak, amíg a „gyógyszerezés” tart, és ha netalán abba kívánnák hagyni, kezdhetik előröl a karmájuk miatti konfliktusaik, és lelki –szellemi nyomorúságuk következményeinek a feldolgozását. De nem csak a külső – anyagi – biológiai okokat, tehát a tüneteket kezelő, és a perverziókat természetesnek nevező pszichológiai és pszichiátriai gondolkozással van a baj, hanem az egész ganajtúró tudományos gondolkozással, mert „A krízisekből nincs kiút, hanem csak be-út” és ezt valamikor majd a távoli jövőben észre kell, hogy vegyék.

De mi maradjunk a jelenben. A fent leírtak tükrében tehát belátható, hogy nem kevésre vállalkozik az asztrológus. Úgy-e? Ide már rendkívülien kiképzett, tehát az ún. Bolondság rejtelmeibe is beavatott, minden önámítástól mentes, mind a szakmájukat, mind a saját üdvösségük kérdését komolyan vevő, felelősségteljes asztrológusok kellenek! Főként, hogy amit eddig leírtam, még csak akkor is, három konstelláció szerinti karma, hogyha magának az árnyék-énnek a létezését is, ab óvó az Ikrek karma jelenléteként könyveljük el, mint ahogy az általában lenni is szokott!
Tehát: már csak az Ikrek, a Szűz és a Halak jellegű karmák együttese is ilyen vészes belső és külső (Tehát: mind az egyéneket, mind az egész emberiséget veszélyeztetni, illetve lebetegíteni, megnyomorítani képes) következményeket képes hozni magával. A 24 éves gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint viszont, minden egyes ember a földön minimum 4 konstelláció szerinti karmával rendelkezik (És maximum 6-al. Az utóbbiak viszont már elég közel kerülhetnek az őrülethez, a börtönbe záráshoz, vagy a korai halálhoz és tehát ezeknek már az eszükbe sem jut asztrológushoz fordulni.

De nem is nagyon van amit kezdjen ezekkel egy asztrológusnak, azt is tanácsolom tehát a kollégáknak, hogy amennyiben netalán ilyennel találkoznának – Nem véletlenül tehát… :) - , tegyék félre mind a szakmai gőgjüket, mind a pénz-vágyukat és kerüljék ki óvatosan a helyzetet, mert mi nem vagyunk sem test- és elmegyógyászok, sem ítélőbírók, sem csoda-guruk, vagy igazából semmit nem érő bioenergiával kufárkodó megváltó próféták. )



Nézzünk utána annak is, hogy mi történik akkor, hogyha a fenti felállásba a Tűz-karma is bekerül, mint a szegény Geréb Ágnes, vagy a talán még nála is rosszabbul járt másik orvos: Domján László esetében (Mindkettőnek Oroszlánban van a Lilithje és mindkettőnek rengeteg az együttállás a sorsképleteikben.)

A vonatkozó elképzelések és hiedelmek ellenére, a tűz-karmában, nem is az a fontos és a lényeges, hogy szélsőséges esetekben, teljesen ártatlanul, tehát mindössze a szenvedélyessége miatt, akár a gyilkosságig, vagy az öngyilkosságig menő, végzetes kimenetelű agresszivitást (elvakult és „észbontó” „észtakaró” szenvedélyességet) is képes létrehozni és okozni, hanem sokkal inkább az a baj velük, hogy rengeteg vesződést eredményez, az a szintén veszélyes-, de mindenképpen fárasztó és feszélyező agresszív viselkedés ami jellemzi őket általában. Vagy az a rengeteg, ritkábban nyílt és nevetséges-, és gyakrabban rejtett személyi-öntudati, ön-érzeti, önérzékelési probléma-rengeteg, amivel általában járni szokott a tűz-karma következménye.

A tűz-karmás személyeknek ugyanis (De emellett még az Ikrek – a Bak és a Halak jellegű karmával rendelkező személyeknek is…), veleszületetten hiányos, vagy sérült, vagy zavart a szellemi - morális öntudata, egészen pontosan: az Isteni öntudathoz való visszakapcsolódási képessége. Ezeknek a személyeknek tehát, anélkül hogy ők akaratilag ezért hibásak lennének, vagyis, ugyanolyan értelemben mint a homoszexuális, a leszbikus, meg a pedofil személyek „természeti mássága” és a szexuális „ártatlansága” esetében, a velük született és az esetenként idejében ki nem nevelt beképzeltsége, gőgje, nagyképűsége, nárcizmusa, kevélysége, stb., egyszóval: a felsőbbrendűségi komplexusa, elképesztően nehézzé- És egyes esetekben lehetetlenné is! - teszi a velük való szoros együttlétet. Ők egyszerűen képtelenek átélni az alázatot és az együttműködést a még a saját lelkiismeretükkel is, vagyis: a spirituális - morális - öntudatukkal, az ún. „felettes-énjükkel”. Annyira reflex-szerűen, tehát ösztönösen és természetesen egoisták, hogy az már ártatlannak is mondható…J Annyira természetesen jön tehát nekik, hogy mások és általában mindenki érdeke elé helyezzék a saját problémáikat és a (vélt) egoista érdekeiket, hogy a leges legtöbb esetben észre sem veszik, és maguk is csodálkoznak azon, hogy mi a baj? Szerintük ugyanis, „joggal” méltatlankodnak és háborognak, illetve megsértődnek és megbántódnak (És a legtöbb esetben persze, azonnal „vissza” támadnak. J ) ha netalán erre valaki felhívja a figyelmüket, illetve keményebben „bekontráz” nekik emiatt.

Mivel minden negatív megnyilvánulásnak létezik a kevésbé gyakran előforduló, de igen is, létező, szöges ellentéte is, ugyancsak a tűz-karma esetében, ritkábban bár, de találkozunk a szélsőséges formájában, a „normális” személyeket ugyancsak „rémesen” idegesíteni képes kirívó gyávasággal is. Vagyis, a személyi akaratukat és jogaikat érvényesíteni és képviselni képtelen „lelki bénákkal”, a légynek sem ártani képes, vagy akaró, hamis szelídekkel, a betegesen kussolókkal, az ún. karakter-nélküli- és gerinc nélküli szolgalelkekkel és személyiség- függőkkel, az „erőszak-gyűlölő” elfogadókkal és toleránsnak mondott konfliktuskerülőkkel, a papucs-férjekkel, vagy a kapcarongy-nőkkel és feleségekkel (Csernus Imre kedvenceivel). stb.. Noha, ez utóbbiaknak a magatartása általában kényelmesnek tűnik azok számára, akik nem kényszerülnek arra, hogy ezekkel érdek- és család- közösségben kelljen éljenek – Ez utóbbiak számára ugyanis valóságos katasztrófa, vagy isten-csapás egy ilyen családapa, vagy a családapát folyton vissza fogó gyáva feleség például! -, ez a veleszületett – ösztönös viselkedés semmivel nem jobb, vagy értékesebb az előbbinél. Bizonyára nem kell részletesen leírnom, hogy miért, de ennek a mentalitásnak az egyik aspektusa viszont egyenesen az árnyék-én fő jellemzője és a szemforgató mivoltát a legjobban álcázni képes „erénye”.

A tárgyi valóság által világosan jelzett igazságnak az elhazudása, elcsalása és elrejtése elleni harc elutasítása (Az igazságtalanság elleni tiltakozás fordított reflexe) ugyanis, semmivel nem pozitívabb magatartás spirituális (karma-oldási!) szempontból, mint az igazság letagadása, elcsalása, vagy annak a zsarnoki kisajátítása. Sőt, azzal épen, hogy egyenértékű! Mert hiába, hogy látszólag békés megoldásokhoz vezet (Pl. elnézni azt, hogy az üzleti sorban – sorokban, mindig akad egy – két gátlástalan személy, aki elénk furakodik.), mert ez a „Nem szól szám, nem fáj fejem”-féle magatartás, valójában lehetővé teszi az egoizmus és a zsarnoki ösztönök terjedését és erősödését. Vagyis, az öntudat és az egészséges igazság-érvényesítési reflexnek a hiánya és ezzel az egészséges önérvényesítés lehetőség elutasítása, semmi mást nem tesz, mint fenntartja a hamis-, vagy sérült öntudaton alapuló gátlástalanság fennmaradását, a hamis öntudat igazságtalan és törvénytelen érvényesülési, zsarnokoskodási lehetőségét! Hiszen mi emberek nem állatok vagyunk, hogy az ösztöneink vezéreljenek, vagy a gátlástalan embertársaink vezéreljenek, hanem olyan lények, akiket a közösségi felelősség-érzet és az isteni felelősség-tudat kellene, hogy vezéreljen.

Éppen ezért, a „gyávasági” reflexből eredő gerinctelen mentalitás is éppen olyan agressziót rejt magában, és ugyanolyan agressziónak megfelelő negatív szellemi energiát termel, mind az illető személyben, mind általában a világban, akárcsak az ismertebb és zavaróbb – bántóbb és sértőbb ellentéte: a mások feletti zsarnoki uralkodási ösztön és a mások kárára – hátrányára történő önérvényesítés ösztöne. Amiért tehát nem annyira látható és látványos a kisülése, mint az utóbbinak, az nem azt jelenti, hogy ténylegesen békésebb és egészségesebb és jobb a gyáva és konfliktuskerülő mentalitás, hanem egyszerűen csak azt, hogy az agresszivitásnak ez a formája rejtettebb. Sőt! Éppen azért, mert rejtettebb, az agresszivitásnak ez a rejtett és ezért kivédhetetlen, de ugyanakkora (Pl. egészségi) károkat okozni képes formája, bizonyos esetekben, a másiknál még veszélyesebb is.

És a tűzkarmának ez, az agresszivitással és öntudati zavarral kapcsolatos jellege még csak nem is idéz annyi bajt, mint a többi megnyilvánulási formája. Mert pl., ide tartozik az ún. függőségi betegségek nagyon nagy része is, mint pl. a személyi függőség, a kábulat-függőség, a játék-függőség, vagy a rendkívüli szex-függőség is. És ezek nem kis erőgyakorlati és élvezeti lehetőséget nyújtó munkát adnak az árnyék-én azon ösztönös, tehát automatikus működésének (késztetésének), amelyeket az Ikrek-karmánál, valamint a Szűz – Halak tengely karmáinál több – kevesebb részletességgel megemlítettem és leírtam. Az viszont tény, hogy az árnyék-én veszélyessége a tűz-karmák esetében mutatkozik meg a leginkább érzékelhetően, láthatóan és könnyen érthetően, holott a többi három alkímiai őselemnek megfelelő karmák is éppen annyira veszélyesek. De azoknál a legtöbb esetben csak a vészes végeredményt észleljük: a tragikus baleseteket, a végzetes betegségeket (A Halaknál leírt perverziók és a kábulat-vágyak intenzív és huzamos kiélése nem csak az alkoholizmus kialakulását, vagy a kábszer túladagolás veszélyét növeli, vagy a máj- cirózis veszélyét, és nem csak a szifiliszhez, vagy az AIDS-hez vezethet, hanem a rák, vagy más halálos betegség kialakulásához is!), vagy az idejekorán bekövetkező halált. A többi alkímiai elemnek megfelelő karmáknak a leírását viszont, itt most nem végzem el újból, mert ez nem témája a jelen tanulmánynak és nagyon hosszúra is nyújtaná, hanem arra kérem az olvasót, hogy keresse meg a jellegzetes karma-leírásokat az alkímiai elemek szerint, vagy a konstellációk szerint.

De a legtöbb „globális” bajt, mindenképpen az Ikrek – Nyilas tengelyhez és a Szűz – Halak tengelyhez tartozó, hamis moralitás okozza! Vagyis: a szemforgatás, vagy a strucc-viselkedés, illetve azoknak a mentális következménye: A hamis morált védő és a rózsaszín-mázolást és a hivatalos „marketinget”(reklámot), vagyis megvezetés, a megtévesztés és a figyelemelterelés „hivatalos” jogosságát és „természetességét” igazoló és védelmező-, sőt: annak a kikerülhetetlenségét is igazoló – Az önigazoló, magyarázkodó! - fedőelmélet-gyártások reflexe okozza! Az árnyék-én ugyanis, itt válik igazán veszélyessé, mind az egyénre, mind a társadalomra, mind az egész emberiségre nézve. Ott, ahol az általa uralt öntudatunk („alsó”) része lakozik, vagyis, ahol a karmánk által az eszünknek sugallt, karma-őrző, „helyzet-megoldási” gondolataink keletkeznek és székelnek. Vagyis ott, ahol, az önámítási és a győzelmi – uralkodási vágyak, valamint az előbbieknek megfelelő kudarcoktól való szorongások vannak. Ott, ahol a rombolási vágyak és félelmek külső és belső-, élet- és sors-játszmák elméleti – mentális képzetei honolnak. Ott ahol ezeknek az igazán veszélyes játszmáknak a még veszélyesebb, látható, vagy láthatatlan, észlelhető, vagy észlelhetetlen szövődményeiben és a közvetlen, vagy áttételes (ugyancsak szövődményes), képzetei, vágyakból akarattá és cselekvési szándékokká alakulnak.

Anélkül tehát, hogy megfeledkeznénk arról, hogy az árnyék-énnek, vagyis a kettős öntudatnak az ősforrása ugyanaz, mint az egyetemes karma ősforrása, hiszen az alap-kettősségek már akkor megjelennek a létben, amikor a Polaritás-törvénye a hibásan született ős-ideákat a saját ellentétükké változtatja (A visszájára fordítja), és arról, hogy ez a kettősség az ún. mentális konstellációkban: az Ikrek és a Szűz által megtestesített szellemi erőterekben (Az ilyen karmát hordozó személyek aurájában és agyában) erősödhetnek meg és válhatnak végzetessé, feltétlenül ki kell emelnem még két konstellációt, amelyek esetében az árnyék én jelenléte éppen azért jelent rendkívüli veszélyt, mert az ilyen karmák gazdájának a szellemiségében az árnyé-én jelenléte alig érzékelhető. Az egyik, természetesen a Skorpió-karma, amely már önmagában is, és alapjában is, közismerten a rejtőzködés és a mesteri álcázás, illetve a manipulálás karmája, a Halak mellett, de más okból, mint az utóbbi. A negatív Skorpió ugyanis (És talán feleslegesnek tűnik, de a szakemberi tapasztalataim alapján, mégis emlékeztetnem kell, hogy a karma csakis negatív lehet!) elve iszonyodik minden féle átalakulástól, átváltozástól – idomulástól, alkalmazkodástól, és ezért zsigerből ellenségesen reagál minden olyan helyzetre, amely tőle mentalitás változást igényel. És ha, a felszínen ez nem is érzékelhető, de ellenségnek lát minden olyan személyt, aki tőle nyíltan, vagy burkoltan, nézeti és viselkedési változtatást kér.
Ezt az elutasítási-, elhárítási reflexét viszont neki folyton el kell rejteni a túlélés és az érvényesülés érdekében, és felnőtté válás közben, ezt az elrejtést mesterien meg is tanulja, amennyiben a figyelmes és hozzáértő nevelés ezt nem előzi és gátolja meg. (Nagyon fontos lenne tehát a skorpió-karmával született gyermekeket már piciny gyermek-korukban ránevelni mind a folytonos változás szükségére, mind a, minél nagyobb mértékű őszinteségre, fedetlenségre, nyíltságra, azoknak az időnként életveszélyessé is válni képes, jellegzetes karmikus viselkedésének - mentalitásának a „szerető elfogadása” helyett. Illetve arra nevelni, hogy a karmikus reflexeikkel és elképzeléseikkel ellentétben, ezek a megszerzendő, pozitív átalakulási – átváltozási tulajdonságok és képességek, az előnyükre szolgálnak hosszú távon és nem a hátrányukra.) A Skorpió karmás ember árnyék-énje tehát azért duplán veszélyes, mert benne duplázódik a rejtőzködési és a titkolózási reflex. (Az első házasságom, a volt-feleségemnek emiatt a beteges titkolózási reflexe miatt ment tönkre. És, a tőle született és tehát a karmát tőle öröklő első három lányommal valóságos sziszifuszi küzdelmet folytattam, ezen titkolózási – rejtőzködési reflexeiknek a felszámolása – feloldása érdekében. De ezt, csak azt követően érhettem el, hogy az anyjuk, éppen erre a titkolózási karma-reflexükre alapozva, olyan sorscsapdába ugratta be a legnagyobb testvért, aminek a lényegére és veszélyére az, csak akkor ébredt rá, amikor már 4,5 hónapos várandós lett a jelenleg ugyan jó egészségnek örvendő, de kissé ideje korán megszületett unokámmal. Ezt követően viszont, mind a három, sőt, mind a négy nagyobb lányom felhagyott a beteges titkolózással.)
De a titkolózás, csak a Skorpiói karma reflex-szerű veszélyességnek az egyik aspektusa. Mert igazából a Skorpió-karmának a beteges rombolásra és önrombolásra (öngyilkosságra) hajlamosító természete a veszélyes, illetve az, ami igazán veszélyesé teszi a Skorpió-karmának az árnyék-énnel való társulását. Amennyiben tehát mindazt számba vesszük, amit az árnyék-én eredetéről és természetéről a korábbiakban leírtam, és egybe vetjük a skorpió karmás személyeknek az újjászületés helyett, az újjászületését igénylő helyzeteknek és személyeknek az ellenségként való kezelési késztetésével, illetve azoknak az útjukból és az életükből való eltüntetési – vágyával is számolunk, könnyű elképzelni, hogy bizonyos szélsőséges sorshelyzetekben, illetve, elkeseredett és kétségbeesett állapotban, miért válhatnak ezek a személyek oly könnyen cinikus és hideg-vérű gyilkosokká. Háborús bűnösökké, a mások, otthonát és családját tönkre tenni képes „állatokká”. Illetve, amennyiben valamilyen egészséges gátlás, vagy beteges gyávaság miatt képtelenek a külső rombolásra, akkor öngyilkosokká, vagy éppen a saját családjuk és gyermekeik ellen is elképesztő bűnöket elkövetni képes, pszichopatákká.

Az én gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint tehát, az árnyék-énnek a legveszélyesebb formája az, amikor az annak a létrejövéséhez szükséges alap-konstellációk által jelzett karmikus meghatározódások mellett (Ikrek, vagy sok bolygó-együttállás, ami ebből a szempontból ugyanazt a személyiségi kettőződést jelzi, plusz a Szűz - Halak tengely és plusz valamelyik tűz-jegy szerinti karma.), a Skorpió motívum is megjelenik, ugyancsak egyértelmű karmikus vonatkozásban.
(Itt fontos azt is megemlíteni még, hogy árnyék-én létének a kimutatásához, nem szükséges, hogy a sorsképletben ezek a karma-motívumok konstellációkként jelentkezzenek, hanem az is elég, ha a karma-pontok valamelyike a felsorolt konstellációknak megfelelő horoszkópházában található.)

A nagy végzetes kivétel: A Bak-jegyű karma (Talán e „misztikus” ősi megfigyelés alapján, illetve az asztrológia mitológiája miatt, ábrázolják az ördögöt patával és nagy fülekkel?)

Furcsa, sőt, a kezdetben teljesen hihetetlen volt a számomra, és az asztrológusi pályám egyik legdöbbenetesebb felfedezését képezte az, hogy a Bak-karmás személyiségek sok esetben a sokkal agresszívebbek, és mint olyan, sokkal, de sokkal veszélyesebbnek és „kibírhatatlanabbaknak” bizonyultak az Oroszlán-karmásoknál is, és általában a tűz-karmásoknál. Majd ezt évek múlva követte az, az ugyancsak hihetetlen felfedezés is, hogy az árnyék-énnek a jelenléte, de főként annak a majdhogynem kivédhetetlen veszélyessége, egészen biztosra vehető, amennyiben Bak-jegyben, vagy 10-es házban található valamelyik karma-pont, vagy az illető személy a Kecske évében született. Mindkét esetben sokat kellett töprengenem, amíg megtaláltam a magyaráztatókat, hogy miért? Először azért, mert a Bak az Ég Közepe nevű ponttól, vagyis a Zenit és a Nadír tengely felső részétől balra, a Halak felé kezdődik, tehát a Bak típusú személy mindig a magaslatokon érzi magát jól, akárcsak a zergék és a más, magashegységi kecske-félék, a hiúzok, meg a hó-párducok és persze, a havasi (pl. a kárpáti, vagy a grizli- ) medvék is. A Bak szellemisége – géniusza - ugyanis az egyetemes létet irányító, tehát a mindenek felett létező, és a mindeneket szabályozó egyetemes törvényeknek, a lét minden szférájában és zugában való érvényesülési kötelezőségének az elvét (törvényét) testesíti meg.
Nem véletlenül a Baknak megfelelő 10-es ház, a társadalmi – közösségi érdekszférák életköreit megtestesítő grafikai erőtér, tehát nem véletlenül az állam- kormányok, illetve a politikusok a magas rangú állami hivatalnokok, a hadvezérek és az intézmény- igazgatók és mindenféle vezérek gyakorlati életköre, tehát a karrier és a hivatás életköre! Ez a jellegzetesen felelősségteljes vezéri eszmekör (géniusz) természetszerűen rányomja a bélyegét a Bak-szülötteire és a Bak-karmásokra, de az utóbbira negatívan. Ez a Bak jellegű bélyeg és pecsét pedig karmában, nem más mint a, sokszor még a tűz-karmás személyek kevélységét, arroganciáját és gőgjét és beképzeltségét – nagyképűségét -, nárcizmusát, de főként: önzését és kegyetlenségét is meghaladó, eleve sértő és bántó magatartás. Illetve, fordított és ellentétes esetekben, ez a bélyeg a, mindennek az ellentéteként jelentkező, személyiség-zavarát, tehát a kisebbségi komplexusát, valamint az öntudati, önérzeti, önérzékelési és önértékelési- képtelenségét és magalázkodását, egyszóval tehát: a személyiségi nyomorát jelentő, sötét ösztön és spontán késztetés-halmaz.

Ez, a sokszor a vadságig és a vétekig is elmenő önérvényesítési és öntörvényű ambíció-, illetve, az azzal ellentétes szorongás és félelem, és gyávaság és alamusziság és alázat és gyalázat… De legfőképpen: a nem jogi értelemben vett, tehát: szellemi – spirituális törvény-szegére, törvénytelenkedésre való erős hajlam, illetve a törvényesség szükségének az érzékelési képtelensége, a törvény-betartási képtelenség, illetve a törvény-szegés vágya! Az tehát, hogy a Bak karmásokról, óhatatlanul mindig kiderül (Pl. horoszkóp értelmezés közben), hogy – Persze: nem az érvényben levő politikai és nem jogi és még csak nem is gazdasági szabályok és törvények szerint, hanem az olyan magas moralitásnak a törvény- kódexe szerint, mint amilyen pl. a tízparancsolat, vagy a hermetikus egyetemes törvények (Pl. a nemek törvénye, vagy a fejlődés törvénye, stb.). – valahol mindig, ha titokban, vagy ha nyíltan, de „szükségképpen” vétkeznek! Illetve, ha nem is vétkeznek ők direkt módon és személyesen, de szemet hunynak, vagy helyt adnak valamilyen törvénytelen állapotnak, vagy eljárásnak, illetve elfogadják, vagy könnyelműen és nagyvonalún megtűrik azt és azokat (A korrupciót) huzamosan az életükben, vagy a szeretteik – az élettársaik mentalitásában és életgyakorlatában.

El lehet tehát képezni, hogy milyen nehéz rávezetni az ilyen törvénytelenséggel egybe kötött egoista karmát védelmező, árnyék-én által vezérelt személyt arra, hogy az egyetlen lehetősége a boldogulásra nem más, mint éppen az, hogy azokat a nagyokos bástya-gondolatokat és tudományos, vagy vallásos elméleteket, amelyek mindezeknek a vétkeknek és gyengeségeknek az álcázását és védelmét hivatott szolgálni, fel kell adnia és el kell vetnie, mert különben semmi értelme nincs az egész karma-feltárásnak és horoszkóp-értelmezésnek. De az semmi, mert abban az esetben lényegében semmi, de semmi értelme nem marad az ő életének sem. És ezzel a törvényesség-állapot vissza szerzési és helyreállítási állapotnak a feladásával a Bak-karmás személy, feladja azt a lehetőséget is, hogy a hátra levő életében, nem, hogy boldog, de egyáltalán egészséges lehessen.

Summa summarum, amennyiben egy vizsgált horoszkóp, illetve a megfelelő sorskrízis, vagy élethelyzet arra utaló szimbolikus jeleket mutat, hogy abban – azokban lehetséges lenne bármiféle kettősség létezése is, addig NINCS ÉRTELME az asztrológiai értelmezések folytatásának, amíg az árnyék ént és annak a személyes jellegét (jellegeit) fel nem göngyölítettük. Mert ha ezt nem végezzük el és ez által, további helyet – lehetőséget adunk arra, hogy a vizsgált személy árnyék énje tovább végezze a hiteltelenítő, kétely-ébresztő és kétely-fenntartó akna-munkáját, az, éppen ez által, a tudományban és a közösségi életben is folyamatosan használt, úgymond racionális és logikus érvrendszeren alapuló, de ezzel együtt ugyanakkor, karma-konzerváló gondolkozási automatizmusunk által, feleslegessé és nulla értékűvé teszi a legjobb ébresztési – átvilágítási és a karma-mocsarából való „kisegítési - kimentési” törekvésünket is.




IV. fejezet: A Lilith hatásaitól és az árnyék-éntől való (Egyedüli…) megszabadulási lehetőség.

(A valós keresztény beavatás, aminek semmi köze nincs a valláshoz)


A Lilith-inverziót (A Karmát) egyedül leleplezni és feloldani képes, illetve ez által, a megváltást igazából lehetővé tenni képes két beavatás


Mottó: Nem a kedvező bolygóállást kell lesni és nem misztikus energiákat
kell vadászni, hanem felelősségbe ágyazott éberséget kell szerezni.

„Azért Jöttem, hogy rámutassak arra ami a teremtés óta rejtve van.”
„Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket.”
(Jézus, Lukács Evangéliuma)


„Amikor Jézus lényének isteni mivoltáról és eszenciájáról beszélt, a zsidók jajveszékelni kezdtek. Jézus pedig a zsoltárokból idézett (Zsolt: 82,6) és azt mondta: Nincs-e megírva törvényetekben, hogy istenek vagytok (elohim, atem) mindannyian a legfelsőbb fiai?”
(Hamvas Béla: Scientia Sacra / A kereszténység / II. Az Evangélium és a levelek)



Annak a megértéséhez, amit e tanulmányban szándékozom kifejteni - elengedhetetlen feltételként - fontosnak tartom mindannak az előzetes olvasását, amit Hamvas Béla a Scientia Sacra III. kötetében megírt az európai történeti (intézményesedett) keresztény egyházak és felekezetek spirituális dogmáiról, valamint az egyházi intézmények fennmaradását szolgáló farizeusi magatartás (személyen kívüli, objektív istenben gondolkozó mentalitás) következményéről. És azt, amit az ember központúvá tett (humanizált, tehát a személyi felelősség alóli felmentést: könnyítést ígérő, s így alapjában korrupt) keresztényi tudományos eszme-rendszereknek a Názáreti Jézus tanításaival homlokegyenest szemben álló természetéről kifejtett.
Elengedhetetlennek találom annak a ténynek a minden árnyalatában történő megértését, hogy a személy akaratától és a személyi éberség-törekvésektől független (kívülről jövő) megváltás dogmája homlokegyenest ellenkezik mind a gyakorlati tapasztalattal, mind a józan racionális logikával, de főként ellenkezik a Jézus által a megváltás feltételéül állított keresztényi elvárásokkal: a lelki és szellemi korrupciótól (meghasonlástól, ön- és más-áltatástól, vagyis hazugságtól, felelőtlenkedéstől, hanyagságtól, rögeszméktől, stb.) mentes élet-vezetéssel és lét-látomással. És azt, hogy a külön utas “személyre szóló” kegyelemben (isteni protekcióban) való részesülés képzetének fenntartásával, minden monoteista vallásos és misztikus eszmerendszer voltaképpen egy konkrétan meg nem fogalmazott és ki nem mondott könnyítési és felelősség alóli kibúvási lehetőséget lebegtet a hívei képzelete előtt.


1. A Lilith – inverzió mint sors-titok és a keresztény beavatás megváltó (mágikus!) misztériuma

Amennyiben beszélhetnénk egyáltalán valamiféle kauzális (isteni) kegyelemről, illetve keresztény-vallásos személyek esetében „működő” kegyelemről (Tisztában lévén azzal, hogy minden vallás ezzel a spirituális szempontból infantilis elképzeléssel „működik”, hogy az ő hívei valamitől protekciósabbak a többi vallás híveinél.), maximum arról lehet szó, hogy az Evangéliumok elterjedésével (Azért írom többes számban, mert ez esetben nem lehet szó csak az Új szövetség néven ismert, és Nagy Konstantin püspökei által kanonizált négy evangéliumról, hanem az ún. gnosztikus Evangéliumok tartalmának az ismerete és összehasonlítása, szintetizálása is igen fontos: A Pistis Sophia, a Tamás, a Béke, és a Júdás- evangéliumának a tartalma is!), minden ép ésszel rendelkező, tehát agykárosodás nélküli ember számára megadatott az a lehetőség, hogy szembenézve, a gyakorlati valóság által tükrözött sors-logikával, vagyis a tetteinek és a magtartásainak a következményeit őszintén és objektív módon megfigyelve, felfedezze a sorsnak a lineáris-gyakorlati logikával ellentétesen működő (Figyelem: Nem irracionális,, hanem csak annak látszó, de egy egészen más fajta ráció szerint működő) logikáját. Erre a mi pragmatikus és lineáris (tudományos) logikánkkal sokszor majdhogynem homlokegyenest ellentétesen működő, általam Lilith-inverziónak elnevezett sors-logikára hívja fel a figyelmet Jézus számtalan ún. szakrális kinyilatkoztatásában, figyelmeztetésében, tanácsában és példabeszédében.
Pl. „Aki meg akarja nyerni az életét elveszti azt, és aki feláldozza az életét, megnyeri azt. Vagy: Az elsőkből lesznek utolsók, az utolsókból elsők.”, és: „Akinek nincs attól elvétetik, akinek van, annak adatik.” . Aki felmagasztalja magát megaláztatik és aki megalázza magát felmagasztaltatik. „Keressétek Isten országát és a többit megkapjátok ráadásként”, És persze, a Hegyi beszéd sokszor egyenesen bizarrnak, és botrányosnak tűnő kinyilatkoztatásai, mint az első is, amit a fordító-ferdítők meg próbáltak ugyan finoman eufemizálni (Boldogok a Bolondok mert övék a mennyek országa.), de hiába maszatolták el jó-kispolgárira a Tarot beavatási rendszerének Bolond nevű ikonja jelentését, lelki szegényekre, mert a Bolon az a leginkább beavatott személy, aki ismeri a „Lilith inverzió” jelenségét és éppen azért cselekszik és viselkedik másként, mint a többi ember, aki nem képes lemondani a sem a földhöz ragadt lineáris logikáról, sem a meghatóan misztikus, tehát irracionálisan mitologikus gondolkozásról. Az Evangéliumokban található kinyilatkoztatások alapján tehát, mindenkinek meg van a lehetősége arra, hogy spirituálisan felébredjen, és e megvilágosodási folyamatokkal járó felébredés alapján újjá szülessen és boldoggá és egészségessé válhasson, vagyis, hogy megváltódjon.
Ehhez a keresztény újjászületéshez, egy és egyáltalán nem kell klinikailag meghalni, pokolra szállni és étertestben visszajönni, ahogy az allegorikus vallásos mitológia tartja Jézusról, mivel ezt a jézusi legendát sem kell szó szerint (lineárisan) értelmezni, hanem pontosan úgy, ahogy ő tanítja az apostoloknak a gyökeres morális és ez által a spirituális újjászületés fontosságát és szükségét. („Kétszer születik az ember: egyszer anyától, másodszor Szentlélektől.” És: „Aki előbb jól meghalt, másodszor már nem kell meghalnia.”)
Lehetősége van tehát minden, a sors-következményekre normálisan odafigyelni, azokat értelmezni és gondolkozni képes és önmagával szemben morális igényeket támasztó kereszténynek arra, hogy ezt a régi )Tehát a Kvantum-fizika előtti!) ún. tudományos gondolkozással szemben megfordított sors-logikát megfigyelni és a szellemi felébredés (A rejtett igazságra való ráébredés, rácsodálkozás) nyomán, valamint az azt követően kialakuló tisztánlátási képessége segítségével meghaladni a Biblia által bűnbeesettnek nevezett karmikus (Vagyis, a valósághoz képest megfordított, a lábáról a fejére állított.) sors- és életszemléletet. (Hamvas Béla meghatározása szerint: a világi élet korrupt logikáját!) Vagyis, az egyoldalúan rögeszmés, (Pl. merkantilista – pragmatikus, vagy tárgyi és gyakorlati valóság-ellenes, tehát misztikus idealista.) gondolkozását. És tehát lehetősége van arra, hogy ezt követően, vagyis ennek az új életszemléletnek a segítségével, ennek az alapján (Mint a „Bolond”) elinduljon az életben és az élet által lehetővé tett Boldog életnek a megvalósítása irányába: a harmonikus sorsrendezéssel járó egészség- és jó erőnlét, valamint a beteljesülési és biztonság-tudatot hozó, kreatív élet-állapot megvalósítása irányába.


A keresztény egyházak viszont, éppen úgy mint a régiek, semmibe veszik a Jézusi kinyilatkoztatások által leleplezett karmikus (irracionális) logikával szembehelyezkedő Jézusi tanításoknak az ős-eredeti, gnosztikus (Mágikus hatású) értelmezését, és ahelyett, hogy a spirituális éberség-fejlesztő általános emberi életfeladatok megismerésének és azok tudatos felvállalásának a szükségére való figyelmeztetéseként értelmeznék Jézusnak azt a tanítását, hogy “Mindenki hordozza a maga keresztjét”(*), még mindig a kora-középkori intézményépítés és fenntartás céljából kieszelt, misztifikált Jézus-meséket terjesztenek. Ezekben az infantilis mítoszokban, Jézus csodatetteiről és az ő különleges és kiváltságos („Isteni”) lényéről szóló dogma-tételek képezik az alap axióma-rendszert a Jézus által tanított személyes életfeladat-vállalási szükség és személyes felelősség szükség (Az emberi sorsvállalásnak – kereszt hordozásnak) és ez által, a személyes éberség megszerzése szükségességének a tanítása helyett! Így jutottunk oda, hogy a kereszténység szellemi táptalaján létrejött nyugati civilizáció emberének a gazdasági - tudományos életképzelete, illetve vallásos - misztikus alapállása, teljesen ellentmond a Jézus által megfogalmazott boldog-élethez vezető magatartás-logikának.
Utóbbi szerint ugyanis: „Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt.” Ennek következtében, ma el lehet mondani, hogy az egész keresztény világ egyed-rendszere )a hívek tehát!) egyebet sem tesz, minthogy reggeltől estig meg akar szabadulni mind az általános emberi-, mind a személyes felelősségeitől és minden áron, minél hamarabb és minél olcsóbban, tehát minél kevesebb erőfeszítés árán, élvezkedni akar, és élvezeteket halmozva boldog lenni, és minden áron meg akarja nyerni az életet és ezáltal voltaképpen az evangéliumok szellemével szemben élni, azokkal homlok-egyenesen ellentétesen viselkedni és gondolkozni.
_________________________________________________________________________
*) Asztrológusi – sorsfeltárói tapasztalatom birtokában hozzá tenném még azt is, hogy „És mindenki hagyja, hogy mások (Főként a gyermekeik!) is felvehessék és viselhessék az élet-koruknak arányosan megfelelő keresztjüket”. Mert pontosan a magukat kereszténynek valló személyek között észlelhető a legtöbb fölösleges és ostoba (nyílt, vagy fojtott) konfliktus amiatt, hogy egyik a másik keresztjét: tapasztalnivalóját akarja átvenni, ha kell erőszakkal is, ezáltal nemcsak megfosztva azt, az életbe vágóan fontos egyéni tapasztalási lehetőségektől, de tehetetlenné és kiszolgáltatottá is téve azt (azokat), olyan elemi dolgokban szolgálva ki, amely dolgok semmiképpen nem képezik a szülők „keresztjét”.

Az a kvantumfizika előtti, tudományos gondolkozásnak mondott (képzelt) lineáris gondolkozás, amely nem veszi számításba a Lilith inverziót, amiről Jézus minden kinyilatkoztatása beszél, tulajdonképpen a kereszténynek mondott, mitologikus - vallásos gondolkozás táptalaján, annak az ellentéteként jött létre. Ez a vallásos – dogmásan képzeletszennyező hamis szellemi (erkölcsi) logika, ami szerint Jézus egy olyan kivételes mitologikus Isten-fiú hős volt, aki „a szent vérével” előre megváltott minden erkölcstelen gazembert, gátlástalan hazudozó – szélhámost és rablógyilkost, létre hozta a nyugati civilizációban meghonosodott természetszennyezést és természetrombolást idéző ( - tehát természetellenes) kizárólag gazdasági célú életkoncepciót is. Ez az antikrisztusi gondolkozás, tulajdonképpen az ember éber képzelete által automatikusan működtetett mágikus erejű személyi imagináció „gondviselő” hatalmának a megtagadásából ered. A „Ne aggodalmaskodjatok afelől, hogy mit esztek holnap és holnapután, mert (...) a ti atyátok ellát titeket...” tanítással homlokegyenest ellenkező pszeudo-keresztény mentalitásból: az egzisztenciális félelemből, tehát végül is az „istentelen aggodalmaskodásból”, vagyis a hitetlenségből ered, onnan a létért való küzdelem nevű, tudományos gondolkozásból veszi a „természetes” létjogosultságát. Hogy ennek az oka miért van a Nagy Constantin teológusai által történelmi (birodalmi) ideológiává előléptetett szekularizált vallásban: a hívek vallásos magatartásáért cserében könnyítéseket ígérő kereszténységben, azt Hamvas Béla részletesen kifejti a Bizánc című esszéjében és a Scientia Sacranak a kereszténységről szóló könyvében.
De nem csak a kereszténység, hanem minden újkori, illetve az újkori polgári eszmékhez idomított filozófiai, vallásos és misztikus tan, illetve metafizikának nevezett misztika ( misztikus erkölcsi világképe mellett csodatevő mágikus praktikák gyakorlását is oktató) sem ismeri az embernek az eredeti rendeltetését, ami nem más mint a Lilith-inverziónak, a saját magán belüli, vagyis saját gondolkozásán és életképzeletén belül megfordítása, és ez által az anti-krisztusi logikától való megszabadulása. Senki, sem a római pápák, sem a Nobel díjas tudósok, sem a hatalmas egyetemi tanári fizetéseket felmarkoló filozófusok nem ismerik és nem értik, az ember eredeti, metafizikai rendeltetését. Ezért, logikus, hogy nem értik azt a Bolond-logikát, amivel a betegségeket, a baleseteket és a boldogtalanságot okozó Lilith-inverzió felszámolható lenne az életükben, mivel senki nem akar tudni, arról a metafizikai jelenségről (A Lilith inverzióról), amelyből szükségképpen következik az, hogy az isteni lét színvonalán, de a mi életünkben is megjelenő, figyelem: eredeti ideatikus (Isteni) látásmódnak (Teo-ria = Isteni látás!) a Lilith-inverzió megszüntetésével történő, helyreállítási szükségszerűsége, és amely szükségszerűség az ember lényének (Az emberi magoknak – a magam-oknak!), a létrehozását és az ember életének a spirituális funkcióját (A megváltást) az isteni dimenzióban – A teremtői – megváltói képzeletvilágban szükségessé tette.


2. A Lilith jelenség feltétlenül szükséges ismétlő ismertetése

( A keresztény alapállás felvétele, mint a tényleges boldogság és a spirituális integráció – religio megvalósításának az egyedüli lehetősége.)

A meg nem nyilvánult abszolút létnek a megnyilvánulásából - kiáramlásából - eredő Lilith-zavarnak az emberi lét szintjén is megjelenő leképeződése nem más, mint az, a mindenkiben létező, mindig valami másra, tehát mindig az adottól eltérő állapotra, élményre és helyzetre való vágyakozás is. De a mágikus erejű és ezért sorsteremtő tudattalan képzeletvilágunkban létezik egy ennél sokkal veszélyesebb „Lilith-zavar” is, az ún. Lilith-inverzió, aminek három, vagy négy, és egyes esetekben akár öt, az asztrológusi megnevezésben, ún. „konstelláció” szerinti, határozott és konkrét karaktere is van. Egyéni jellegzetessége, színezete. (A konstelláció fogalom alatt tehát, metafizikailag nem csillagképeket értünk, hanem az ún. „Isteni kauzális idearendszerben” létező, egymással organikus együttműködési kapcsolatban levő és egymással mindig – tehát folyamatosan - kiegyenlítődő, jellegzetes spirituális – információs erőtereket.) Nem kell elfelejtenünk tehát, hogy őseredetileg, a Lilith a másállapotra, más helyzetre, az új és más élményre való örök és öncélú általánosan emberi sóvár szomjazás. A Lilit tehát az első és soha el nem múló vágy, az első csillapíthatatlan abszolút kívánság olyan élményre és tapasztalatra, ami nem adott. A Lilith tehát eredetileg az Abszolútumban állandóan jelenlevő, soha ki nem elégülő és ki nem egyenlítődő, mindig az adottól eltérő élményre - élményekre való sóvárgás, mindig és állandóan valami mást kívánó, mást kereső, önkéntelen és öntudatlan, Isteni és Egyetemes őssóvárgás, vagyis, végső soron, a Lilith egy negatív (mivel, hogy abszolút állapotot elhagyni vágyó) teremtői őserő.
Az első Ős-Lilith jelenség miatt kénytelen tehát az Abszolútum magában - magából létrehozni és vibráció-csökkenéssel kiáramoltatni a mágikus – teremtő erejű teremtő ősképzeletet, illetve a teremtő ősképzelet által létrehozott mágikus idea-rendszereket és ezáltal dinamikussá: Teremtővé válik. Az első dinamikus mozzanat az Ős- Lilith sóvárgásnak az elfojtása, vagyis a másságra való sóvárgás visszaszorítása, ami viszont kudarcba fullad, mivel a Lilith abszolút belső erő, tehát a lényege szerint abszolút. Az ELFOJTÁS, A MEGSZÜNTETÉSRE VALÓ TÖREKVÉS eredménye tehát nem csak, hogy kudarc, hanem az abszolút (Isteni) haragot is kiváltja. Erről, a teremtés legalján levő, a teremtés előtti létállapotról, amely egyes, az árnyék-énjük (a karmikus egoizmusuk) által vezérelt személyek gyakran átélnek, a keresztény misztika tud és Isten Haragja nevű állapotnak, illetve „A Lélek sötét éjszakájának” nevezi. (Keresztes Szent János, Jakob Böhme és Hamvas Béla. Lásd utóbbinak a Titkos jegyzőkönyv és Egy csepp a kárhozatból, Patmosz III, és Az ősök nagy csarnoka c. műveit.) Ennek, a MEGSZÜNTETHETETLEN(!), rettentő ősállapotoknak: a kauzális káosznak, amely terjedő, negatív őserejével veszélyezteti az abszolút létet, valamint az Abszolútumnak a saját maga (A Lilith-sóvárgása) ellen irányuló ősharagnak az ellensúlyozására és kiegyenlítése érdekében is, megszületil és így jön létre a mágikus – teremtő erejű Egyetemes Isteni Képzelet. Ez válik aztán Tudatos Teremtő Istenné, az által, hogy megértvén a Lilith belső, abszolút okát, átvilágítja önmagát és az elfojtás átváltozik abszolút Világossággá. A rettenetes harag viszont, átváltozik áldozattá: odaadássá, Szeretetté.
Így menti meg először a Létet az Abszolútum, azáltal, hogy Teremtővé: Fényt áramoltató kauzális Világossággá és Egységet őrző, egységet fenntartó Szeretetté, éber kiáradássá, odaadássá, termékeny melegséggé változik. És így, e kettősségben a teremtésben egyszerre megosztja és megsokszorozza, majd újra egyesülvén, kiegyenlíti önmagát. A teremtésben ugyanis lehetővé válik a Lilith által keltett feszültségek és egymás ellen irányuló abszolút (teremtőivé változtatott) erők kiegyenlítése és így, az őshagyomány által, Ős- Lilith-nek nevezett sóvárgás által megbontott egység helyreállítása.
A Lilith tehát nem a teremtés oka, mivel a teremtés oka, célja és rendeltetése a megváltás, vagyis éppen a Lilith jelenség által megzavart és megszakított abszolút egységnek a helyreállítása. A Lilith tehát nem a teremtés igazi oka, hanem a Lilith által kiprovokált őskáosznak a részbeni semlegesítése, illetve a káoszba kerülő, teremtő erejű (mágikus) abszolút ősideák egy részének a visszaszerzése és tudatos re-integrációja (megváltása) és ez által a folyamatos megváltódás megvalósítása a cél. Vagyis a rend és a nyugalom, illetve az egység helyreállítása a teremtés eredeti oka, célja és rendeltetése, de, mivel eredetileg ő, a Lilith-jelenség bontja meg az egységet, nevezhető a Lilith a megváltást szükségessé tevő, azt kiprovokáló - kiváltó ős-oknak, és így, ezáltal, ő a teremtést 'kiprovokáló", örök és változatlan negatív teremtési és megváltási ős-ok is egyben.
Végső soron, az ősi másságra való sóvárgás (Feminin), illetve a tökéletességre való törekvés (Maszkulin) jelensége, nem ad kielégítő választ arra, hogy amennyiben jól meg van magában, vagyis a maga boldogságában az Isten, miért teremtette ezt a szenvedés-teli világot? MIÉRT KÉNYSZERÜLT ERRE? - Mert rá kényszerült, mert pl. másképp miért jött volna létre belőle a káosz? A Lilithnek nem csak az első formája az, ami minket érdekel, hanem az is, amely lehetetlenné teszi, és tulajdonképpen kivédi azt, hogy az Isteni létezés szintjén bármiféle zavar is keletkezhessen. Ugyanis, az abszolút létből folyamatosan kiáramló ősideáknak az a része, amely annyira új és ismeretlen, hogy nem integrálható azonnal és zavarmentesen az Isteni létezésben, zavart és feszültséget (káoszt) keltenének és okozna, amennyiben nem léteznének az egyetemes lét-folyamatokat szabályozó törvények, és ezek között az Isteni Zavartalanságot (A tökéletesség látszatát) biztosító, A Fokozódás és Polaritás Egyetemes Törvénye. Ez a folyamat nem más mint az Abszolútumból kiáramló, de az Istenbe integrálódni képtelen teremtő ősideák egy részének megmentése, megváltása, - megváltódása.

A magyarázat az, hogy az ősi Brahmanból (Az abszolútumból - Boldogságból) folyamatosan - tovább kiáramló teremtő ősidea-egységek némelyike, tehát közülük csak egyesek, nem tudnak beékelődni, és ezért zavart okoznának a már létező Istennek a korábban már egységbe rendeződött, organikus létében (Isten misztikus testében). Vagyis: abban az egységben, amit mi maszkulin és feminin princípiumoknak nevezünk. Vagy azokban a még szintén Isteni (alkímiai) állapotokban, amit az alkímia a négy ősi alapelemnek nevez (levegő, tűz, víz és föld). Vagy azokban az Isteni teremtő – megváltó morfogenetikus terekben, amit az asztrológia a tizenkét konstellációnak, egészen pontosan, azok spirituális tulajdonságainak (archetipusainak) feleltet meg. A kunszt tehát, hogy az Isten - Brahma, hogyan oldja meg ezt a számára részleges, de számunkra életbevágó, jelenséget? - A magyarázatot tehát megtaláljuk a Fokozás és a Polaritás törvényében, amely az egységes és organikus Isteni struktúrába beilleszkedni képtelen, de az abszolút létből keletkező és onnan folyamatosan kiáramló újabb és újabb mágikus ideákat, fel fokozza és át alakítja a saját ellentétükké, annak érdekében, hogy ez által véglegesen képtelenekké váljanak a be illeszkedésre, tehát azért, hogy Istenbe ne kerüljön ne semmi, ami akárcsak egy keveset is, zavaró elem lehet, és zavaró helyzeteket hozhatna létre.
A Lilith tehát ki kényszeríti Istenből a megváltás folyamatának a szükségét, mivel, az Isteni zavartalanság védelmében és fenntartásában – őrzésében -, folyamatosan létrehozza, gazdagítja és növeli az Ideavilág őskáoszát. Ez a Lilith-jelenség már a Teremtő Istenben, vagyis a Tudatos Teremtő imaginációs folyamatokban megy végben, amint fentebb írtam: az Isteni Lét zavartalanságának (Hibásan megnevezve: tökéletességnek) a megtartása- és fenntartása érdekében, de a negatív eredménye és következménye, egy dimenzióval alább jelenik meg: az ún. platóni Ideák Világában. Az abszolútumból ugyanis, folyamatosan és végeérhetetlenül – állandóan! – eredő, mágikus - teremtői képzetek, teremtői idea-struktúrák közül némelyek ugyanis, nem egyeznek a már korábban kiáramlott és időközben az Isteni idea-rendszernek az egymással organikus együttműködési és kiegyenlítődési viszonyban álló és ezért az. ún. Istennek a szerves létállapottá vált, egységes struktúrájával. Ezért, ezek a teremtői mágikus erővel rendelkező, de a szerves egységgé vált Isten misztikus testének az egységes tulajdonságaival nem egyező ész be ékelődni képtelen új (abszolút!) ősideák, képtelenek teljesen (tökéletesen…) beilleszkedni a korábban már organikus egységgé szervesült isteni képzelet- és intelligencia struktúrákba. Ezért, annak érdekében, hogy ezek az Istenbe-illeszkedésre, azzal szerves egységesülésre képtelen, abszolút idea-egységek ne okozhassanak még csak egy picinyke zavart sem az Isteni létben, az abszolútumban létező egyetemes (Isteni) törvények közül, a Fokozás és a Polaritás törvénye, félre ismerhetetlenné teszi őket. Teszi ezt úgy, hogy felerősíti – fel fokozza – ezeknek az abszolútumból ki áramló, új mágikus idea-egységeknek a hatóerejét és átváltoztatja őket lényegük szerint, a saját ellentétükké.
Ezáltal viszont teljesen és véglegesen lehetetlenné válik az Isten Idea Testébe való integrációjuk, és önmaguk felerősödött ellentéteként alacsonyabb (teremtésre és együttműködésre – integrációra képtelen) vibrációs állapotba kerülve, az Őskáoszba kerülnek, az Őskáoszt „gazdagítják” és növelik.
Az őskáosz létrejöttének és a káosz-csökkentés szükségének (A megváltásnak) a biztos megértése érdekében, ismételjük meg röviden a fentieket: A Lilith tehát az a számunkra negatívan ható, de az Isteni lét zavartalansága megőrzése miatt szükséges ősjelenség, amely folytonosan kiveti Isten misztikus testéből az abba beilleszkedni képtelen abszolút teremtő ősideákat. Azokat az új, abszolút teremtő ideákat, amelyek az Isteni lét egységét megbontanák. Ezeket az isteni egységet veszélyeztető, abszolút teremtői képzet- részeket a Fokozás és a polaritás egyetemes törvénye arra készteti, hogy alacsonyabb fokú rezgési állapotba kerüljenek és önmaguknak a felfokozott ellentétévé válva, kaotikus állapotba kerüljenek, káosszá változzanak. A káosz viszont egyre nagyobbá válik és ez a káosz-okozó Lilith őserő, amely az Isteni zavarhatatlanság szüksége hoz létre, nem megszüntethető, hiszen abszolút szükségszerű. De a spirituális (ideális) káosz növekvése – mivel hogy a káosz, az abszolút létből eredő, teremtő erejű, mágikus ősideákat tartalmaz – azzal fenyegeti az Isteni létet, hogy annak bizonyos részeit, ugyancsak káosszá alakítsa a hatás-visszahatás egyetemes törvénye alapján. Az Isteni létet tehát, folyamatosan az a veszély fenyegeti emiatt hogy a sóvár kábulat idea világ, ez a homályos feszültség és zűrzavar, pörgő szédület, sötét örvénylés vele együtt, „megrontsa” és elnyelje az egész egyetemes létet.
Annak érdekében tehát, hogy az Isten ebből az őskáoszból visszaszerezzen a Lilith ősjelensége által a saját ellentétükké vált és a Káoszba taszított értékes ősideákat, vibráció-csökkentéssel létre hozza az alacsonyabb szintű létállapotokat (létszférákat, ún. dimenziókat) el egészen az energia-állapotig, majd az abból keletkező, ún. anyagi világig, a fizikai létig. Az anyagi világ tehát nem a létezésnek a „csúcsa”, amely létre hozza a szellemi világot és az emberi intelligenciát, hanem éppen fordítva: az anyagi világ a szellemi létnek egy végső állapota – stádiuma – amelynél nem létezik alacsonyabb frekvenciájú létállapot. Az ún. pokoli lét tehát nem „valahol” az anyagi világ alatt, vagy az anyagban létezik, ahogy a misztikusok és a vallások állítják, hanem jóval fölötte, éspedig éppen, az Őskáoszt képező, spirituális ideavilágban!
Az anyagi létre éppen, hogy azért van szükség, mert az anyagi állapot két igen fontos – SZAKRÁLIS! – tulajdonsággal rendelkezik: 1) a szellemi világból eredő információk rögzítésének – raktározásának -, tehát a memória tulajdonságával (képességével). Erre alapul nem csak az informatika tudománya, de maga az emberi értelem is, mivel memória nélkül, az nem is létezhetne, nem, hogy még működhessen is. Valamint: 2) Nem csak az anyagi formának, de mindenféle anyagi – fizikai jelenségnek a segítségével való konkrét és határozott információ-közlési és közvetítési lehetőségével. Az anyagnak ez a két tulajdonsága – képessége, nem található meg a többi dimenzióban, amely létállapotok úgymond képlékenyek, tehát instabilak és, ahol minden folyamatosan átváltozik és átalakul egyik állapot és jelenség a másikba. És az anyagnak ez a két szakrális tulajdonságára a Karma-oldás, illetve az Őskáoszból való mágikus teremtő – ideák egy részének a visszaszerzésére van szükség! Ez a visszaszerzési folyamat éppen, hogy az emberen keresztül és általa – tehát mi-rajtunk és általunk – történik meg és megy végbe! Mi vagyunk a megváltás szolgái, ügynökei, segédei és megtestesítői! Hogyan? Úgy, hogy Isten ún. isteni magokat, vagy ismertebb misztikus – vallásos néven: isteni szikrákat, spirituális emberi struktúrákat bocsát ki magából, amelyek kinyúlván (figyelem: nem kiszakadván!) belőle és behatolnak a Káosz világába, ahol az isteni hiány-logika szerint, magukhoz vonzanak és magukba olvasztanak bizonyos kaotikus ősideákat. Majd ezek segítségével csökkentve a vibrációs állapotukat, ezek a karmával terhelt magok (magunk…), tovább nyúlnak és leereszkednek a mentális (gondolati – fogalmi - értelmi) létbe, onnan az asztrális (érzelmi) létbe és onnan az energia (éteri) létbe. Ezek az emberi kauzális struktúrákat is tartalmazó isteni nyúlványok, az éteri energiákat úgy irányítják, hogy a már létező, és fogamzásgátlót nem használó, szeretkező – kiegyenlítődő emberpárok női petesejt és férfi ivarsejt párjai egységesülése által megtestesülhessenek a korábban létrejött sejtosztódás biológiai jelensége által, embernek fejlődni képes, magzatok formájában. Ezek a magzatok tehát, isteni – kauzális – alapjukban és több dimenziós szellemi struktúrájuk által magukban tartalmazzák az őket létrehozó és fenntartó isteni magjuk mellett, azokat a spirituális káoszban (pokolban) magukhoz vonzott és magukba ékelt zavaros ősideákat is, amelyekkel a rezonancia törvénye alapján találkoztak a Káoszban. Ezek a Káoszban belénk ékelődött szellemi részeink képezik tehát az ún. karmánkat, vagyis azokat a negatív (zavaros, egymásnak ellentmondó és egymással ellentétes) spirituális részünket (részeinket), amelyet (amelyeket) az anyagi tükröződés, tehát: szembesülés – szembesítés segítségével, illetve a gondolkozásunk: értelmünk és észlelésünk segítségével, fel kell és be kell ismernünk, majd a karmánknak megfelelő negatív tulajdonságainknak megfelelő pozitív képességek megszerzése segítségével fel kell oldanunk. Vagyis az ily módon „velünk született” negatív tulajdonságoknak a pozitív tulajdonságokká és képességekké alakítása segítségével a teljes szellemi struktúránkat is, átalakítjuk önmagunkon belül, egyre harmonikusabb, tehát kiegyenlítettebb spirituális egységekké, az Istenbe reintegrálódni képes, és az eredeti magunknál gazdagabb, mivel a káoszból magára szedett és azokat egymással kiegyenlített, egymással együttműködővé tett spirituális ideákkal kibővített, „meggazdagodott” új magokká! Ezt az istenbe reintegrálódni képes, és az átalakított ősideákkal kibővült, tehát „meggazdagodott” új szellemi állapotunkat nevezzük megváltásnak, és az így megváltott magunkat megváltott személyeknek.


3. A bűnbeesés, avagy a fájdalom funkciója és a kereszt értelme

A humánussá (polgárivá) szelídített és ezáltal a civilizált (keresztény…) embert egyetemesen felelőtlenné, mert természet-kizsákmányolóvá tevő (Nem csak a külső természetet zsákmányolja ki, hanem a saját erőforrásait – „munkaerejét” is!), globális vallás és a nyugati –keresztény- tudomány abból a rejtett szellemi koncepcióból indul ki, hogy boldogsága (élvezete és kényelme) érdekében az embernek a természet jelenségeivel és folyamataival szemben védekezni kell (sőt: amint látni fogjuk, végső soron a vallás és a tudomány volt annak a szellemi koncepciónak a melegágya, hogy boldogsága, kényelme megszerzése és ezek védelme érdekében, az embernek a természetet ki kell zsákmányolnia). És, hogy ezen szempontok szerint az embernek a természetből kivont, kibányászott elemek (anyagok) segítségével, valamint az anyag átalakításával létrehozott munkaeszközök segítségével a természettől hermetikusan elkülönülve (civilizáltan) kell élnie. És ez még mind semmi ahhoz a hallgatólagos barbár közmegegyezéshez képest, hogy az élvezet-biztosító civilizáció létrehozása és fenntartása érdekében az embernek jogában van a természetből kivont eszközök segítségével kifosztani, legyőzni és összezavarni (genetikai alapjában is szennyezni), a természetet. Ennek az alapkoncepciónak csak rész-következménye az állatoknak a természeti életterükből való kiszorítása, az élettér beszennyezése, az állatok fölösleges gyilkolása (ma már bizonyított tény, hogy hús nélkül is pontosan úgy, sőt: még egészségesebben lehet élni, mint hússal táplálkozva), azok üzemi „gyártása”: szaporítása, keltetése, növesztése és “fogyasztásra való feldolgozása”, valamint/és az erdők kipusztítása.
A keresztény papok rendszeresen elmulasztják felemlegetni ama kellemetlen (élvező- védekező civilizáció-ellenes) bibliabeli figyelmeztetést, hogy “Az én utam nem a te utad, mondja a seregek ura.” (Lásd: az egyetemes törvények útja nem a sors-könnyítések és az élvezetek-növesztésének, valamint ezeknek a biztosításának a humanista útja), valamint Jézusnak azt a figyelmeztetését, hogy “Hamarabb át megy a teve a tű fokán, mint hogy a gazdag bejusson a mennyek országába” (... mint hogy a vagyonát féltő személy elérje a legfőbb spirituális éberség fokát) és: azt, hogy “Nem lehetsz egyszerre két úrnak szolgája, nem szolgálhatod egyszerre az Istent és a Mammont.” (A lét-rendeltetés szerinti életet szabályozó egyetemes törvényeket és/vagy az öncélú élvezeti- és biztosítási koncepciók szerinti életvezetés ideológiáját.) Ezek, a (zárójelben felvillantott) eredeti metafizikai értelmüktől elszakítva megható-patetikusan hangzó mondatok nagyon hasznosnak bizonyultak, amikor az egyház autonóm személyi tudat nélküli hívek tömegeire építette létét és hatalmát. A mai piackutató „menedzseri” társadalmakban viszont nem csak ízléstelen tett, de a hívek számának a sorvadását okozó taktikai hiba is lenne ezeknek, a metafizikailag tájékozatlan papok által a lényegük szerint meg sem értett, személyi és egyetemes létkorrupció ellenes, keresztényi magatartást jelölő mondatoknak a felidézése. Persze Jézus jól tudta azt is, hogy az egyetemes törvényekkel összhangban álló, értelmes emberi tevékenység következtében felgyülemlő gazdagság önmagában még nem negatív léterő, hanem az anyagnak mindössze egy új állapota és formája és ez az új állapot kauzális szempontból semleges megnyilvánulási forma, ami végső soron az emberi kreatív leleményességnek a következménye és ami, bizonyos esetekben a szellemi - spirituális fejlődést szolgálhatja. Ez az új anyagi állapot önmagában se nem bűnös se nem bűntelen és csak akkor árt ha öncélúan halmozom - növesztem a más életfeladataim felvállalása és elvégzése rovására és ha egyedül magamnak akarom (minden áron!) megtartani.
Nem a termelt gazdasággal van tehát baj, hanem az öncélú - és ezért szűkkeblűen hitetlen, képzelet-ellenes: „Atya-ellenes”, illetve áldás ellenes - gazdasági-szükséglet gondolkozással aminek a hátterében mindig ott lappang a spirituális fejlődést gátló, fölösleges „termék” szaporítás. A baj az öncélú termék és vagyon halmozással és az ugyancsak öncélú birtokszerzéssel, az egyéni, vagy családi szükségleteken jóval túlméretezett gazdasági tevékenységgel egyoldalúan elfoglalt és azt folytonosan és öncélúan tovább növeszteni vágyó, pénzét kuporgató, vagy azt befektető - „forgató”, a vagyon elvesztésének a gondolatától félő, az elvesztéssel szemben védekező (gazda-tudatában automatikusan ellenségképekkel élő: mentálisan támadó) tulajdonosnak az életképzeletével van: a rejtett agresszivitást és a spirituális zavartságot kiváltó gazdasági aggodalommal. A hatás visszahatás törvénye miatt ugyanis az, aki valami ellen, vagy valaki ellen védekezik, kikerülhetetlenül támadni fog valakit (a vagyonát károsító képzeletbeli rablót, tolvajt, szélhámos bankárt, figyelmetlen hivatalnokot, stb.) mentálisan és képzeletben. Aki viszont a képzeletben és a gondolatban (tehát ideális szinten és rejtve) támad, a rezonancia törvénye miatt , előbb utóbb megtámadják a természetben is és aki fél, hogy valamit elveszít, az ha nem is veszíti el pontosan azt, aminek az elvesztésétől fél, a veszteségtől való félelme: tudattalan szorongása közben elveszít valamit, ami számára a hamis biztonság-érzetet adó vagyonánál sokkal fontosabb és lényegesebb (pl. a nyugalmát és ezzel együtt az egészségét, szerelmét, vagy épp a gyermekét.). Carl Gustav Jung mindössze a rezonancia (magyarán: zsák megtalálja a foltját), a kiegyenlítődés és a hatás - visszahatás törvényének az összhatását fogalmazta meg abban a híressé vált tételében, miszerint az áldozat mindig kihívja maga ellen a gyilkost. Azok a tizenhét éves Philadelphiai fiatalok, akik katonásdit játszva, fegyveresen és tetőtől talpig elmaszkírozva magukat becserkésztek egy amerikai buddhista missziót, de amikor megijedve attól, hogy a szerzetesek valamelyike felismerheti és feljelentheti őket, lelőtték mind a kilenc szerzetest, mindössze eszközök voltak egy olyan spirituális sors-játszmában, amelyet valójában a Buddha szobrocskák belsejében a misszió anyagi bázisa erősítése érdekében ópiumot csempésző és azt aranyért értékesítő, „jót akaró” szerzetesek indítottak el. Az agresszív képzelettel rendelkező és felelősség-tudat nélküli kiskorú fiúkat ártatlan játékosokból hirtelen tömeggyilkosokká tevő szerzetesek mindössze a buddhizmus terjedése érdekében és a templom pompájának az emelése érdekében vágtak bele az ópium csempészetbe, amivel azt érték el, hogy egyre magasabb (vallásos) szinten kezdtek el rettegni a „jó úgy érdekében elkövetett bocsánatos bűnnek” képzelt eljárásuk lelepleződésétől, amit a rendőrség valamiért elmulasztott végrehajtani.
Aki gazdaságilag akarja biztosítottnak tudni az életét, az lényegileg spirituális szempontból - a lehető legbizonytalanabbá teszi. Lásd Jézusnak a homokra és a sziklára építkező emberről szóló példázatát. Jézus nem a gazdaságot tekinti ab ovo negatív természetűnek és egyáltalán nem a gazdag embereket jellemzi gonosznak és erkölcstelennek, hanem ismervén a mágia (teremtés) törvénye mellett, a polaritás és a kiegyenlítődés törvényét is, a gazdaság-központú (szűk keblű, áldás - ellenes) gondolkozásnak az egyoldalú, illetve a zavart jellegére és annak a következményeire: a zavart képzeletre és a negatív és zavart képzetek (ellenség képek és veszteség képzetek) által működtetett egyéni képzelet által beidézett lehetséges betegségekre és más szerencsétlenségekre figyelmeztet: “Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt.” - Aki be akarja biztosítani magának a tehetsége és a leleményessége (tudománya, tehetsége, stb.) segítségével megszerezhető élvezetes és a kényelmes (a természet megnyilvánulásaitól elszakadt, erőfeszítés-mentes) életet, elveszti azt, és aki ezt a törekvést feladja annak érdekében, hogy az életét sokkal mélyebb és reálisabb értékek szerint folytassa, eléri azt, hogy az ébersége segítségével élete minden részletét és vetületét a maga teljességében (egészében: egészségében - egészségesen) átélhesse. A keresztény papok és teológusok, ahelyett hogy rendesen végeznék a dolgukat és az Evangélium metafizikai értelmezésével (“Azért jöttem, hogy felfedjem azt, ami a teremtés óta rejtve van”) a képzelet zavarnak (a bűnbe esésnek: az éberség elvesztésének) a gazdaságivá fejlődött eredeti okára rámutatnának és ezáltal feloldanák az általuk ápolt közösségekben az őskorrupció következményét: az öncélú élvezetkereséssel egybekapcsolt kényelem-keresésből és ezek biztosításából eredő zavart személyi képzeletek által létrehozott valóságnak a következményeit, “arctalan” és “kegyetlen időkről” sopánkodnak és misztikus, vagy humanista ködökbe süllyesztik a tudományos (akadémiai!) rangra emelt létrontás tényét, holott Jézus ezzel a mentalitással nyíltan szembefordult: “Jaj nektek írástudók, jaj nektek törvénytudók és jaj nektek farizeusok. Nem mertek belépni a mennyek országába és bűnös képmutatásotokkal lehetetlenné teszitek a belépést azoknak akik be akarnak lépni.” De a keresztény farizeusok nem jajgatnak, hanem az ókori zsidó elődeikhez hasonlatosan, vállukat vonogatják és az égre mutogatnak az üzemileg gyártott csirkék és disznók elfogyasztása után: “Mindannyian az ő kezében vagyunk.” Az így felvilágosított - lelkiismeret furdalásaitól felmentett: felelősségtudatától megfosztott - hívő pedig tovább hiszi, hogy joga van a saját személye és a családja, valamint a közössége boldogsága és biztonsága, illetve az öncélú kényelme és élvezete (haszna) érdekében kizsákmányolni, összezavarni és eltiporni a természeti környezetét és végső soron összezavarni saját biológiai természetét. Mindezt “jó keresztényként” megteheti, csak éppen a vallásos eszmerendszer által meghirdetett erkölcsi rendszabályok és az adott eszmerendszer hirdetői, alapítói vagy fővezérei által körülírt, megnevezett és meghatározott külső (személyen kívüli, objektív) Isten, vagy eszmekör ellen ne kövessen el úgynevezett vétkeket.
Egyetlen misztikus iskola, vallásos, vagy polgár-filozófiai eszmerendszer sem fejti ki érthetően, hogy az anyagi (fizikai) világ és ezen belül a természet, illetve a biológiai élet, nem más mint a Teremtés határállapota, határléte és az embernek mint “Isten Első Ideájának” (Adam Kadmon), illetve mint Isten földi megtestesülésének, az a dolga, hogy saját lényén (személyén) keresztül, saját természeti testével (idegzetével, érzékelési képességével), az által, közvetlenül megtapasztalja a teremtés különböző természeti megnyilvánulásait, hogy megértse (belássa) és a benne levő: az ő személyi tudata által szellemileg is megnyilvánult Teremtővel: az általa érzékelt és észlelt természeti létformákat és jelenségeket regisztráló - ellenőrző Teremtővel összekösse, mindazt amit érzékel, érez és észlel. Az ember ősprincípiumának és ezáltal minden egyes ember személyének elemi, de ugyanakkor szellemi összekötő - értelmező rendeltetése van létezésben, ami azt jelenti, hogy személyén át minden egyes ember, akár önkéntelenül és öntudatlanul is, de összeköti a Teremtés ősforrását (az Abszolútumot) a Teremtés határállapotával (természettel). Nincs ettől az elsődleges és egyetemes funkciótól különválasztható szerepe és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem!
Ennek, a személyi tudatunkon keresztül történő spirituális egybekapcsolásnak az elemi és elsődleges feltétele a fizikai létnek a fizikai benyomások (impressziók) által történő közvetlen és folytonos megtapasztalása. Ezzel szemben a mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettől a közvetlen tapasztalástól megfossza magát és gyermekeit és hogy ezekkel a kellemetlen, erőfeszítést és figyelmet igénylő és néha fájdalmakat okozó tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát és szeretteit (gyermekeit). A bűnbeesésnek és az őskorrupciónak csak annyi köze van mondjuk a szexuális erkölcstelenkedés néven ismert jelenséghez, vagy a szociális korrupcióhoz, illetve a szexuális erkölcstelenkedésnek és a politikai - gazdasági korrupciónak annyi köze van a bűnbeeséshez, hogy végső soron mindkettő az öncélú élvezetkeresés, illetve a mesterséges boldogsági (kiegyenlítettség) állapot elérését szolgáló cselekvés-rendszer. A természetet tragikus katasztrófába és nyomorba sodró önkényeskedés és a kába agresszivitás is csak a bűnbeesés, illetve a létkorrupció logikája szerinti primitíven civilizált életrendnek egy- egy parányi része és következménye. Az immunrendszernek a magas fokú megbomlását előidéző gyógyszerhasználathoz, valamint a rákkeltő ipari szenny mértéktelen előállításához: a szellemi tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető bűnbeesést elsősorban a természetből kivonható anyagokból minél nagyobb mennyiség ű élvezeti eszközök gyártására és a természeti jelenségekkel szembeni védekezésre irányuló „keresztény” törekvéseink idézték elő és azok idézik elő ma is.
Az immunrendszeri betegségek elszaporodásához vezető létrontást (Hamvas) elsősorban a személy elemi jelzőrendszerének: a fájdalomnak a lebénítására (kikapcsolására), illetve a fájdalom megszüntetésére, a fájdalmat okozó lehetőségek kiiktatására és a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek (nehézségek) elhárítására való “humanista” (gyógyítói) törekvések, vagyis a természetes tapasztalatokkal szembeni védekező törekvéseink halmazai képezik és nem a metafizikailag többnyire tájékozatlan papok által felállított bűnlajstromok elleni vétkek.
A Teremtésnek és az életnek nincs sem vallásos (érzelgős-misztikus) sem materialista - tudományos (pragmatikus) koncepciók szerint meghatározható célja és ezáltal nincs ilyen jellegű célja az emberi életnek sem, de amint láttuk, metafizikai célja és rendeltetése van mind a teremtésnek, mind az individuális emberi életnek. A Teremtés személytelen ős-oka, az abszolútumnak a másságra, más állapotra való ős-sóvárgása, az abszolút létezésen kívüli állapotra: más-állapotra való őssóvárgás (Lilith jelenség), ami arra készteti az Abszolútumot, hogy kilépve önmagából, az így keletkező káosszal együtt önmagából „megszülje” a teremtő képzeletet. A Lilith jelenség tehát az első abszolút őserő, amely egyrészt teremtő képzeletté, másrészt örvénylő káosszá változtatja az abszolútumot és arra készteti, hogy magából kiáradván, Fénnyé és Szeretetté alakuljon és egyre csökkenő (alacsonyabb és alacsonyabb frekvenciájú) rezgési állapotokban (kauzális, ideális, szellemi, gondolati, érzelmi, éteri és végül anyagi létformákban) megnyilvánuljon. A más létre, a más állapotra, az újdonságra való sóvárgás következtében megnyilvánult létnek: a Teremtőnek és a Teremtésnek a határhelyzete és határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező anyagi lét. Ennek, az anyagi állapotnak (alacsony rezgési állapotba került energetikai struktúráknak) a teremtési ősminták alapján történő, határozott szervesülésével jöttek létre a világűrben a primitív sejtalakzatok, amelyek egy része (nem véletlenül!) a földre kerülvén, tovább szerveződött és létrehozta a földi természetet, előbb a primitív létformákkal, majd a növényekkel és az állatokkal, amelyek egyre bonyolultabb szervezete addig fejlődött, amíg egy olyan lény ki nem válhatott belőlük, amely az individuális képességeiben magában hordozta nem csak az egyetemes teremtő erők mintáit, hanem a teremtő képzelet és az abszolút léttudat kialakulásának a lehetőségét is. Így az ember közvetlenül, a természet viszont az ember öntudatán keresztül (az ember által közvetítetten) vissza kapcsolódhatott - és folyamatosan visszakapcsolódik - az Abszolút Teremtőhöz. (“Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És: “Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok.”)
A bűnbeesés második motívuma tehát, hogy a hibás kapcsolatoknak az érzékelési lehetőségét biztosító fájdalom jelzéseket - amely kellemetlen jelzések észlelése tehát az „összekötői”- észlelői funkciónk betöltésének és a teremtői képességeink gyakorlásának az előfeltétele, mivel a rossz kötődés-kapcsolás és a teremtést veszélyeztető (rombolást okozó) képzetek, gondolatok, érzések és cselekedetek felől tájékoztatják az embert - semmibe véve, vagy a fájdalmat különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védő öltözetek) a személyi spirituális struktúránkban rejlő öncélú élvezetre és más állapotra (kábulatra) való elemi sóvárgás hatására tovább hajhásszuk a kalandokat, a kábult állapotokat, illetve az öncélú élvezeteket és építjük azoknak a biztosítási - védelmi rendszerét, miközben egyre nagyobb anyagi alapokat kell biztosítani a kábítószerezés rohamos elterjedésének a visszaszorítása érdekében. Csak azt nem vesszük észre, hogy azok az eszközök és anyagi alapok, amelyek a kábítószerezés elleni küzdelmet lehetővé teszi, az alapkábulat: a természetszennyezést is előidéző fölösleges termelés révén lehet előállítani, ami végülis nem működne az alapkábulat üzemeltetését szolgáló szesz- vagy a dohányipar nélkül.



4. Az asztrológia az éber személyi tudat kialakításának az eszköze.


Abban, hogy a fájdalomnak, mint az embernek a legfontosabb hiba- és veszélyjelző eszközének a mesterséges megszüntetése következményének az egyre jobban szélesedő nyomorúság-körébe bele lássunk – És ezzel, az egyetemes rendeltetésünk megtagadásának a tragikus sorsokat eredményező (Tragédiákat „rendező”.) következményébe: a bűnbeesés ördögi körébe – jobban beleláthassunk, a beavatási célokat szolgáló (Tehát nem jóslásokra, tehát nem a sors-kijátszási technikákkal kufárkodó, tehát nem a spirituális kiegyenlítődési életfeladatok elkerülésére-kicselezésére használt.) asztrológia eszköztára, ősi szimbólumrendszere és következtetései, maximálisan a segítségünkre állnak.
A föld asztrológiai szimbóluma egy körbe rajzolt kereszt. A kör metafizikai értelme a teljesség, a kerekség, az EGÉSZ-ség, valamint az egyetemes egység. A kereszt ősi értelme viszont a tapasztalás és tudatosítás. A kereszt függőleges tengelye egyrészt a spirituális és a pszicho-mentális őserőket, másrészt az Isteni (metafizikai) dimenziókat és hatalmakat (ősi léterőket, lételveket) szimbolizálja. A kereszt vízszintes tengelye az anyagi világot, a természetet, valamint a nyersen, durván és számunkra azonnal érzékelhetően-felismerhetően megnyilvánuló energiákat, a természet erőit és végül magát a fizikai tér-idő világot jelképezi.
Ezek alapján elmondható, hogy az asztrológia szempontjából, az anyagi világban, a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élőlény által, a szellemi teremtőerők, a teremtő ősprincípiumok úgy öltenek határozott anyagi alakot, hogy ezek a teremtő-megváltó (isteni) erők bizonyos tudattalan (És a megvilágosult személyeknél tudatos.) szellemi kapcsolatrendszereket alkotnak. Tehát a teremtett lények (főként az emberek), éppen a szubtilis szellemi teremtő-megváltó erőkön keresztül, amiket bizonyos összetételekben (arányokban) megtestesítenek, mindig és folytonosan kapcsolatban maradnak a teremtés ősforrásával: az abszolútummal, illetve a teremtő-megváltó Istennel.
Ezek az ősi (Isteni, spirituális és kauzális) teremtőerők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül, a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában. Az asztrológiában a kereszt ennek a szubtilis kapcsolati és sors-befolyásolási (mágikus) rendszernek a megtapasztalását, illetve az érzékelését és az észlelését jelképezi. Vagyis ennek a kapcsolatrendszernek a jelzőrendszerét, tehát a fájdalmat és a fájdalom feloldással járó kiegyenlítődési =megváltódási) képességnek a megszerzési lehetőségét és szükségét jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem esztétikai kategóriaként szerepel ott, nem valami heroikus tett végrehajtási és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan megvilágosító információszerzési lehetőség, szűkség, amely a személyes tudat- tágulást és a végén: megváltódást hivatott szolgálni. Ebben - Az asztrológiai, metafizikai - értelemben tehát, a fájdalom a spirituális (örökléti) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtő és a Teremtés (természet) közötti kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.
Hamis az európai eredetű koncepció, miszerint az ember az által tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál bizonyos ismereteket, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal. Ahhoz, hogy valami lényegeset megtanuljunk, egészen közeli kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel, nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk által is. Márpedig a bizonyos, a szokottól eltérő esetekben, és már csak a természeti elemekkel is, a közeli (közvetlen, illetve a személyes) kapcsolatlétesítés, a legtöbb esetben kényelmetlen tapasztalatokkal és szélsőséges esetekben: szenvedéssel jár. (Hát akkor a hozzánk hasonlóan összetett öntudatú, de magukat velünk ellenkező törekvésekbe beleélő emberi személyekkel?) Belátható, hogy nem minden esetben lehet kényelmes és élvezetes (harmonikus) ez a közvetlen találkozás, mert a határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információ-csere nem minden esetben történik anyag-bomlás, illetve információ-átadási – befogadási nehézségek nélkül és zavarmentesen.

Erre mondja Jézus, minden szentimentális poetizálás nélkül, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét, vagyis, hogy ismerje meg és vállalja fel mindenki (“Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket”) a saját sorsfeladatát (tudattágítási, éberség-szerzési, szellem-fejlődési és spirituális kiegyenlítődési életprogramját), még akkor is, ha fájdalommal és az öncélú élvezetekről való lemondásokkal jár. Az is igaz viszont, hogy ezt nem Jézus parancsára, vagyis nem azért, hogy az ő kedvében járjon, kellene a keresztény embernek megtennie, hanem ez a keresztfelvételi szükség, tehát az egyéni tapasztalási-kényszer az egyetemes létezés ős-okából következik. A Názáreti Jézus mindössze megfogalmazott egy mindig (örökké), mindenhol és bármilyen körülmény között érvényes alapigazságot, miszerint a lényegi tudatosodás, a spirituális információszerzés erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink fájdalommal , vagyis lemondásra kényszerítő negatív jelzésekkel járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzíven megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus.
A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés, az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve mentális (mentalitás béli) irányt kell változtatnunk a harmonizáció, vagyis a lételvek (ősprincípiumok) harmonikus (zavarmentes és folyamatos) összekapcsolása érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különböző eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni őt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelző rendszere segítségével.
E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek, tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a "kezelésnek" és az elkenésnek természetesen még több betegség- tünet, vagy balesetnek nevezett, az előbbinél durvább fizikai jellegű, fájdalmas "találkozás", vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különböző tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak lenni) mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.
A legszomorúbb az egészben az, hogy a kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már inkább szellemi tájékozatlanságból, sőt: ignoranciából eredő jóindulattal – a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp elkábultan – félrevezetik híveiket. Mivelhogy nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: "Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges", vagyis azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyű és végső soron a legtöbb örömet és gyönyört okoz. Ez -és csakis ez a feladat teljesítés- okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés ős-oka és értelme.
Ezért tehát, a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából miről is van szó e kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgő és drámai (esztétikai) pateizmussal, ráfogják - rákenik - a megváltás aktusát Jézus különleges és rendkívüli személyére. (Holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében.). Ennek a következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, valósággal rejtőzködik és rohangál a néha fájdalommal (is) járó személyi életfeladatai elől egész életében. Ezért persze, hosszú távon még annál is többet kell szenvednie, mintha nyugton maradna és vállalná a keresztjét (A kényelmetlen konfliktus-helyzeteket.). E jelenségről, vagyis a mai kereszténységen belül meghúzódó legveszélyesebb létkorrupcióról még lesz szó a következőkben. Most térjünk vissza a föld asztrológiai szimbólumának értelmezéséhez.
Az egyetemes lényi tudatosodás, a tudatos individuális meghatározódáson keresztül tud csak megtörténni. A vallások által tanított vissza-kötés, tehát a religio, vagyis az unio-mystica megvalósításához szükséges a univerzális lét-tudat, a mindinkább egyetemesé táguló személyi tudat segítségével valósulhat csak meg, mivel a felelősség az az individuális karakterhez kötött, tehát személyes. Ezért vagyunk egymástól és a környezetünktől a bőrünk határainál elzárva, mert a felelősség individuális és nem megosztható. Ez a szimultán tudat-meghatározódási és tudat-tágulási folyamat, illetve ez az egybeesés a sorsképletben és a nap szimbólumában, tehát kör szimbólumában a kereszt középpontja által fejeződik ki. Ebben a középpontban egy, a két dimenziós síkban (a papírlap síkjában pl.) nem ábrázolható, de a kereszt síkját merőlegesen átmetsző, harmadik (mélységi) tengely fut keresztül. Ez a tengely az isteni teremtői – megváltói léttudatnak a szimbóluma. Vagyis, egy olyan szimbólum tengely, ami a személyes, meghatározatlan, anyagi – gyakorlati mérésekre alkalmas mércékkel ellenőrizhetetlen, de maximális felelősség-tudattal terhelt (áldott) személyi léttudatot jelöl – vagyis a felettes ént –, amely a földi lehetőségeket vizsgáló és szabad akarattal egybekötött individuális felelősségtudatot, tehát az egyéni lelkiismeretet láthatatlanul összekapcsolja az egyetemes (Isteni) felelősségtudattal. És ez által az egyetemes fejlődés és kiegyenlítődés törvényével.

Amikor kezdő asztrológusként, a saját bőrömön, azaz saját élet-sorsom addigi alakulásán, de főként a betegségi-egészségi állapotaim által is - tehát közvetlenül személyesen is! -, meggyőződtem a klasszikus asztrológia axióma-rendszerének az alapigazságáról és ennek következtében behatóan kezdtem foglalkozni a betegségi és baleseti okok tanulmányozásával, az egész, betegségekben és szerencsétlen sorshelyzetekben és sorsfordulatokban bővelkedő "életsztorim" elmesélésével csitítgattam a szkeptikus értelmiségi ismerőseimet, akik úgy vélték, hogy tévúton járok. És persze, mindazokat akik, vissza akartak téríteni – Mármint a szegény megtévedt lelkemet… - az "objektív" (vagyis a materialista) tudományosság helyes útjára és jelezték, hogy a józanság kérdésében semmiféle kompromisszumot nem hajlandók velem kötni.
Ma viszont, nem a születési napjegyét kérdem meg az asztrológiától való ódzkodásukat a tudományos nézeteikkel magyarázó, szkeptikus embereknek - Hiszen már olyan személlyel is találkoztam, aki ezt nyíltan megtagadta, mondván hogy nem akarja, hogy beskatulyázzam és ezáltal nem az ő "igazi és vegytiszta" öntudata alapján ítéljem meg a rejtett karakterét. -, hanem, a születési évszámából kiindulva, a Kínai asztrológia, valamint a Lilithje és a Sárkányfarka konstellációs pozíciója által is, jelzett karmájának a színezete alapján. – egyszerűen el kezdem sorolni a betegség- és baleseti hajlamait, valamint a jellembeli hibáit okozó rejtett félelmeinek és ambícióinak a jellegét, valamint a magánéleti problémáit, párkapcsolati nehézségeit és szerelmi kríziseinek azokat az okait, amelyekre ő nem is gondolt addig, de amelyeket ő mindig is sejtett. Általában mindenki azonnal érintve érzi magát ezektől az úgymond lassan mozduló – haladó, karma-pontoknak a konstellációkban való elhelyeződése alapján, kapásból megtehető jellemzésektől, tehát, a nem is olyan mély és részletes ok - okozati összefüggéseknek az elevenjébe vágó felsorolásától (ezek valóságosságától!). Sokan még azon is csodálkoznak, hogy miért is nem gondoltak eddig erre? – „Hiszen ez annyira természetes…” (Mondják.).
Ha sikerül túllépni a sajtóban olvasható, szélhámos horoszkópozás alacsony színvonalán, egy ilyen nyílt szellemű személlyel folytatott beszélgetésben, aki számára tehát, pusztán a születési napja ismeretében, már az esetleges betegségeinek, baleseteinek, vagy nagyobb kudarcélményeinek és életkríziseinek a szellemi okait is felfedhetem, általában a hálás csodálkozását fejezi ki. De, ha ennél is tovább megyek és már a betegségeit (esetleg a baleseteit), vagy a krízis-helyzetét okozó karmájának a származási gyökerét is kezdem kifejteni, ritkán van, aki tovább kérdez, és a többség inkább feszengeni kezd és zavart- védekezőn, tudományosan szolid - műszavakat használva, jellegzetesen „Ikrek –szerűen”, vagyis, látható módon az árnyék-énjétől manipuláltan, viccelődni, vagy fölényeskedni kezd. És igyekszik minél hamarabb lezárni az egész beszélgetést, amelyről úgy érzi, hogy, ha tovább megyünk valami misztikus átverést tartogat a számára.
Nos, ez az a bizonyos határ-pont, amitől ösztönösen megijednek az emberek, amely nem más mint az akhilleuszi sarok, az a spirituális forduló-pont, ahol a nagyokos és a ravasz árnyék-énünk – Vagyis: a természeti intelligenciánk, amely gyermekkorunkban és fiatal korunkban túlélésünket biztosította, illetve előbb a kíváncsiság-kielégítéssel együtt az önérvényesítésre és az életben maradásra, vagyis a sikeraratásra és győzedelmeskedésre késztető ösztöneinket hivatott kiszolgálni, nem engedi tovább lépni a spirituális fejlődési irányba az embereket. A felnőtté válásunkat, illetve a túlélésünket és a megerősödésünket szolgáló természeti önzésünk és siker-vágyunk, a győzni- vágyási reflexeinkkel karöltve, a fiatalságunk csúcsán külön öntudattá válik és megerősödve, a természeti túlélési – fejlődési szükségleteink mellett, a karmikus ösztöneinket kezdi kiszolgálni, annak köszönhetően, hogy a nyugati típusú fogyasztói civilizációban ez az úzus, ez az életvezetési ideológia. Ezt a külső ellenség feletti „győzelmi” siker-logikát éltetik a tévéműsorokban, de ez folyik ki az internetes hírforrásokból és „érdekes” tudósításokból is. Ezt a győzedelmeskedési – sikeraratási – zsákmányolási mentalitást és általános szellemi alapállást, nevezte régebb a keresztény vallás „bűnbeesettségnek”.
Ez a magyarázat tehát arra, hogy ahelyett, hogy a természeti megélést – túlélést és felnövést szolgáló egészséges önzésünk helyébe a megfelelő karma-oldási tulajdonságok kialakításának a szükségét felismerné az eszünk, és azt szolgálná -, tulajdonképpen szabályosan átver majdnem mindenkit! Innen a sok elme-ellenes misztikus elmélet mind a keleti (Lásd: Pátándzsáli műveit), mind a nyugati misztikában (Pl. Echart Tolle). Tehát ez, az egoista gondolkozás által jelzett határ, itt van általában az a határ-sorompó, amely nekem azt jelzi, hogy a beszélgető partnerem „gyenge még a szerelemre”, mint a népdalhősnő, mivel a korábbi életszakaszában, nem érte még olyan megrázó életesemény, olyan sorsfordulat, amitől sikerült volna az élete igazi értelme felől megvilágosodnia, és belső magatartást – mentalitást változtatnia.
Itt, az idealista – humanista én-képzetünk csődöt mond és a helyét át veszi az önvédelmi reflex. A közösségi és az idealista gondolkozásunk kibékíthetetlenül szembe kerül az addig elé rejteni és szégyellni valónak gondolt karmikus gyengeségeinkkel, az un. negatív (karmikus) szellemi – spirituális meghatározódásainkkal. A mély-tudattalanunk szintjén ugyanis, sejtjük, hogy ezek a „szégyellni való” tulajdonságaink mielőbbi felvállalást és megfelelő pozitív tulajdonságokká való átváltoztatást, átalakítást igényelnének, vagyis, hogy nagyon is szükségünk lenne a karmánk oldására, illetve a megfelelő pozitív képességek kialakítására. És, hogy ezek a belső változási- jellem-átalakítási szükségleteink az egész jellemünk, vagyis az egész élet-képzeletünk és magatartásunk pozitív átalakítását igénylik. És azt is, hogy a spirituális életrendeltetésünknek megfelelő életfeladat-tudatosítás nem halasztható már tovább, hogy az értelmi - szellemi képességeinknek a rendeltetésünk beteljesítésének a szolgálatába állítása elkerülhetetlen és annak végzetesen elérkezett már az ideje.
Ezeket a belső mentalitás-változtatási és morális irány-változtatási , szükségeket jelző lényegi – kauzális! – sejtelmeket, amelyeket a személyi sorsképleteinkből a kauzális asztrológia logikája szerint kiolvashatunk, az un. felettes énünk, a szellemi öntudatunk, sejtelmek szerint tartalmazza, és ez az egyelőre csak sejtelmesen derengő belső, un. misztikus tudásunk a változás, a mentalitás-változtatás szükségéről, a tisztábbik öntudatunk sugallataival, az isteni énünk által sugallt derengő átváltozási vágyunkkal: a lelkiismeretünkkel és a felelősségérzetünkkel is egybevág.
Azok, akik a fentiekre valamiért korábban ráébredtek, tehát a nyitottá vált bátor szellemű személyek és a kíváncsiak e "gyenge" pont meghaladása után feladják az előítéleteiket, és tovább kérdeznek. A kudarctól való félelem által irányított siker-orientált személyek, a piacgazdasági magabiztosságot "elegánsan gyakorló" élet-nyerészek viszont, ha fel is adják a kezdeti fölényeskedő alapállásukat, határozott udvariassággal lezárják a beszélgetést és tovább rohannak a rájuk váró újabb illuzórikus siker- és győzelem-élményeik, valamit a valós – valódi kudarcélményeik, valamint a kórházi kezelésekkel és az időnap előtti nyugdíjaztatással (a lelki- majd a fizikai impotenciával és a frigiditással, vagyis a "leszázalékoltatással") kipárnázott ígéretes jövőjük felé. Azok az új, vagy régi ismerőseim, akiket a hitetlenkedő viszonyulásuk elvetésére és újabb kérdések feltevésére késztet az a szellemi információ, amit a sors - helyzetük alakulásának az asztrológiai értelmezésével felfedek előttük, ha nem is rendülnek meg az előítéleteikből keményített keresztény(kedő) liberális- materialista világnézetükben, mindenesetre rugalmasabban folytatják az eszmecserét és kezdik reálisabban és objektívebben látni magukat és az eddigi életüket. Tehát, képesekké válnak belátni azt, hogy az életük kríziseit, sorsuk kellemetlen fordulatait és általában az életük "nagy problémáit", a karmikus meghatározottságaik szerinti viselkedésmódjuk és mágikus erejű képzelet-világuk idézte be.
Ez viszont még nem sokat jelent egyelőre. Mert hiába, hogy kénytelenek belátni a fentieket, tehát azt, hogy "van benne valami" - mármint az asztrológiában és sorsproblémáik, sorsfordulataik asztrológiai értelmezésében - , úgyis megmaradnak az érdekesség és „izgalmas” misztikum szintjén (Lásd a vonatkozó misztikus tévé-műsorokat), függőben hagyva, illetve feleslegesnek, vagy egyenesen zavarónak tartva a végső ok – okozati összefüggéseket feltáró magyarázataim tulajdonképpeni megértését. Illetve azt, hogy a rájuk, illetve, a további életükre vonatkozó következtetéseket levonják. És ezzel együtt persze, anélkül, hogy feltennék maguknak a kérdést: mi is tulajdonképpen bennük az a finomabb értelem, aminek az érzékelésére – tudomásul vételére rávezettem. Vagy, ha úgy tetszik, mi az a misztikus összefüggés-rendszer, ami megnyilatkozik az asztrológiának az analogikus logikáján, és fizikailag is ellenőrizhető (materiális) vonatkoztatási rendszerén alapuló, sorsbeli és jellembeli ténymegállapításaiban?
A testi fájdalom által is érzékelt anyagi világ működési mechanizmusainak törvényszerűségeire, illetve a fizikai fájdalom és szenvedés gyors és persze, csak felszíni – tüneti megszüntetésére alapozó orvosi (és így a szó szoros értelmében röghöz, vagyis sebészi szikéhez és orvosságokhoz kötött) gondolkozás által elsötétített és le butított öntudattal rendelkező modern és posztmodern ember, nem akar az orránál tovább látni, vagyis a fogyasztói élvezetét, és, az élvezeti lehetőségek megszerzéséhez szükséges napi munkát követő, nyüzsgés - rohanás utáni kényelmét biztosító-, tehát a hamis boldogságát biztosító, gyárak-, farmok és üzemek, irodák, bankok és üzletek bejáratánál. Valamint a hamis egészségét biztosító orvosi rendelő-bejáratoknál, a patika- bejáratok, valamint a műtőasztalok és persze a modern cirkusz reflektorfényeinél, vagyis, a tévékamerák reflektor-fényénél ls a műsorvezetők világnézeténél. Ezért, alig akarja elhinni, hogy minden elhárítási törekvése ellenére, szoros összefüggés létezik az ő személyét a többi személyével negatívan összekötő diszharmonikus (Ellenséges, mivel túlélésre és siker elérésre irányuló) lelki élete (Vagyis az olyan diszharmonikus érzelmei, vágyai és törekvései, mint például az élvvágy, a kapzsiság, az öncélú vagyon-halmozás, és nyerészkedés, a sikeraratatási ambíció, az önös – önző érdekhajhászás, és az ezeket szolgáló agresszió, illetve a vélt érdekből való hazudozás, ámítás és titkolózás, a megvezetés, vagyis a mások lóvá tétele, és minden nemű hamisítás, a sikkasztás és szélhámosság, és ezek természetes következményei, mint, gyűlölet, a harag, a bosszúvágy, a neheztelés, a félelem, az önzése, az irigység, a gőg, a hiúságból és önérzeteskedésből eredő sértettség, féltékenység, hatalmi és birtokvágy, stb. erős, nyílt, vagy fojtott átélése.) és az egyes szervei és testrészei megromlása, azok heveny vagy akut és krónikus megbetegedése és végleges károsodása, vagy balesetszerű megrongálódása között. Hogy analogikus összefüggés létezik az ellenséges, vagy a depresszív mentalitása, leki állapota és az idegei, vagyis az egész idegrendszere, egyes hormonjai vagy a hormonrendszere „megomlása” között.

Hallani sem akar tehát arról, hogy ugyancsak létezik egy szoros összefüggés a sokáig és intenzíven magában táplált negatív (ellenséges) érzelmei ( "sötét") gondolatai, képzelgései és az egyes testrészeinek a sérülése, "baleset"-szerű károsodása, megsebződése, vagy éppen csak figyelmeztető jellegű megütése, felszíni megsebződése között.
Sajnos, ma már csak a babonásan gondolkozó személyek hisznek valamit az utóbbiakból, de azt is tévesen és hamisan, és ráadásul ezeket a negatív következményeket naiv természetességgel és tetszőlegesen valamely, az ő személyükön kívül működő, külső erőnek tulajdonítják. Istennek, vak véletlenek, vagy vak sorsnak, negatív elrendelődésnek, vagy éppenséggel az ördögnek. – Mindenki annak tulajdonítja a "szerencsétlenséget", ami a karmikus képzelete sugallatára „beakad” a gyakorlati értelmébe (Pragmatikus gondolkozásába), illetve, amitől jobban fél, vagy ami jobban tetszik a karmája jellege alapján, és hallani sem akarnak arról, hogy az őbennük, vagyis, hogy a lelkiismeretükön keresztül megnyilvánuló szellemükben székelne az a magasabb rendű intelligencia-forrás, amely éppen, hogy előbb a múló, majd a kitartó és sokáig maradó fájdalmakon, majd betegségeken és a "baleseteken" keresztül jelzi a számukra, hogy többé kevésbé „rossz úton” járnak”. Hogy éppen az ők felettes én-je (krisztusa) az, ami, a rezonancia-és a karma egyetemes törvényei alapján működteti ezt a kívülről rájuk fájdalmas benyomásokat keltő, "fékező" és tiltó és elzáró szabályozórendszert, vagyis, hogy bennük van az az idegesítő „valami”, ami őket fájdalmas helyzetekkel és testi – lelki állapotokkal látja el, és ami az őket hátráltató személyes sorsukat is működteti. És ezt annak érdekében, hogy ők lelkileg és szellemileg és spirituálisan, sőt: kauzálisan is, tehát, hogy teljesen fel ne bomoljanak! Szó, ami szó, ezt az európai – nyugati típusú civilizáció iskoláiban és egyetemein tanultak alapján nehéz is elhinni!
De maradjunk az érdekességek (A televíziós műsorvezetők érdekesség-centrikus misztikus gondolkozása) színvonalát mesze meghaladó kauzális asztrológiánál. Mi is az a kívülállók által "mágikusnak" gondolt grafikai kép (sorsképlet), amit a megszerzett elméleti tudását, vagyis a logikus és racionális gondolkozását a tapasztalatával együtt latba vető kauzális asztrológus kiolvas egy személyi horoszkóprajzból, vagyis egy személy sorsképletéből? Nos, ez egy olyan analógiás gondolkozással (őskép-értelmezéssel, vagyis szimbólum-látással) megfejthető térkép ("sorsképlet"), amely az illető személy - a további szóhasználatban: szülött! – élete legfontosabb rendeltetésének, tehát a karma-oldásnak és az un „boldogulásának” (megváltódásának) az egyedi jellegére, a személyes szellemi fejlődési feladat-rendszerére utal, azt jelzi a behatóbb asztrológiai ismeretekkel rendelkező személyek számára. Annak a sajátos, személyre szabott, karma-oldási és szellemi kiegyenlítődési programnak a vázát látom a sorsképletben, amely az illető személy tudattalanjába (aurájába!) vésődik be még a biológiai születése, sőt: még a fizikai fogantatása előtt.
Ez a karma-oldási és szellemi – lelki önérzeti és önérzékelési – öntudati kiegyenlítődési program, ha nagyon keveset is, de a nevelés és általában a közvetlen, pozitív, vagy negatív környezeti hatások (Pl. tanulmányok) befolyására, valamelyest módosul, de, mivel a gyerekkori és a fiatalkori (családi) környezet, az ott átélt élmények és benyomások általában összhangban vannak ezzel az un. eredeti égi programmal, a leginkább megdagadnak és megkövesednek a karmikus meghatározódások (És előre jelzem, hogy még nagyon sokszor jelezni és pontosítani fogom, hogy ebben az esetben nem fizikai, intellektuális, filozofikus, vagy művészi értelemben vett fejlődésről, hanem spirituális módosulásról van szó!), addig az időpontig, amíg a szülött ennek az anyai ágon örökölt komplex szellemi élet-programnak a megfejtése érdekében jelentkezik az asztrológusnál.
Tudatában vagyok annak, hogy amennyiben a szélesebb körű olvasóréteghez is eljutnak e soraim, nagyon sok misztikus, vagy intellektuális hiúságot, tehát metafizikailag nem tisztázott élet-képzetet és én-képet sértek meg, az előbbi és a tovább állításaimmal még inkább. De szakmai tapasztalati tény az, hogy nagyon kevés esettől eltekintve, majdnem minden ember stagnál egész életében metafizikai (spirituális) fejlődési szempontból, még akkor is ha esetleg püspöki, pápai, írói, művészi, Nobel-díjas tudósi vagy államelnöki címek, rangok, diplomák és más hivatalos elismervények tulajdonosa. Metafizikai fejlődés, vagyis a spirituális kiegyenlítődési képesség elérése szempontból a diplomák, rangok és címek semlegesek. Sőt: amennyiben tűz-karmával rendelkezik egy többször díjazott, vagy diplomázott, esetleg hirtelen meggazdagodott, vagy magas politikai, vagy katonai rangot elért személy, még rosszabb, mert az erősíti a tűz-karmáját, ahelyett, hogy oldaná, tehát megerősíti a hamis öntudatában. A címek és rangok semmiképpen nem alkalmasak arra, hogy a finom szellemi képesség ellenőrizhető legyen általa. De a fizikai erőnlét sem. Az úgynevezett egészségi - és ami gyakoribb: a betegségi- állapot, a harmonikus, vagy rombolt és diszharmonikus viselkedés, vagy az elkötelezett szerelmi-szexuális párkapcsolat(ok) harmóniája, vagy diszharmóniája, a családi élet minősége igenis le lehet arra utaló jel, hogy valakinek mennyire sikerült oldani a karmáját, illetve ezeken nagyjából le lehet ellenőrizni azt, hogy felébredt-e valakiben ez a fejlődési szándék és kiegyenlítődési képesség egyáltalán. Mert ha nem ébredt fel, csakis stagnálásról, vagy éppenséggel visszafejlődésről beszélhetünk. Ez az, amit a jóslásra használt asztrológia figyelmen kívül szokott hagyni, és ezért van, hogy különböző személyek esetében melléfog a jóslataival. Tudniillik, az, hogy mennyire ismerte fel és mennyiben fogott belé a horoszkóptulajdonos a horoszkópházakból kiolvasható egyéni életfeladatok felvállalásába, csak annyira befolyásolja a számára történő jóslások beigazolódási lehetőségét (Százalékát), hogy amennyiben felébredt és határozottan elindult a karma-oldás útján, tehát ha úgymond a kezébe vette a sorsát, akkor a jóslási logika már nem érvényes rá, hiszen az ő esetében már nem a képletéből kiolvasható karmikus tudattalan képzeletvilága automatikus működése vezérli – idézi számára a sorseseményeket, hanem a részben már tudatosan irányított képzeleti tevékenysége. Azt viszont már az ő szabad-akarata határozza meg, hogy milyen ennek a képzeletnek a színezete, hogy tehát a karmikus képzetei mekkora százalékban képesek azt még befolyásolni?
A nyugati civilizáció tagjainak nagy többsége attól szenved és azért küszködik minden tökéletesnek gondolt védelmi és biztosítási technikai apparátusa ellenére egy számára ellenséges világkép kimérájával és azért gyűlölködik és harcol és háborúzik annyit - A legtöbbször persze, fölöslegesen - önmagában a karmikus késztetései által gyártott ellenség-képzeteivel, mert teljesen más célok elérését tekinti életfeladatának és teljesen más életcélok megvalósítását erőlteti, mint amely célok az ő karmája feloldása szempontjából helyesek, de legalább is, megfelelőek lennének. Az árnyék-énje által vezérelt és a horoszkópját nem ismerő személy, mindent kitalál és mindent elkövet, csakhogy a spirituális fejlődését igazából szolgálni képes életfeladatait fel ne kelljen vállalnia, vagyis hogy azokat a cselekvési életterületeket, ahol ezekkel a létfeladatokkal találkozhatna, a lehető legszélesebb ívben elkerülje.
A legtöbb horoszkópelemzés közben kiderül például, hogy a horoszkóp tulajdonosa minduntalanul a társadalmi élet színterein hajszolja az élményeket és a sikereket, miközben rég családot kellett volna alapítania, vagy a meglévő családját kellett volna (még egy gyermekkel…) bővítenie és a harmonikus családi élet körülményeinek megteremtése érdekében kellene tevékenykednie, esetleg jobban odafigyelnie a szeretetét és otthoni jelenlétét hiányoló és igénylő családtagjaira. Vagy épp fordítva: az otthon nyugalmas légkörét és langymelegét feladni nem képes családapának és mintaférjnek éppenséggel a közösségi élet színterein kellene kamatoztatnia és kifejlesztenie a szülei rá hagyott vagyona és a szorgalmas felesége által létrehozott kényelmes családi légkörben csak szunyókáló képességeit. Más esetben viszont, az szokott kiderülni, hogy annak a pedagógusnak, aki másokat nevelget és tudományos könyveket ír a modern és a poszt-modern kor követelményei által szükségessé tett új (liberális!) pedagógiai módszerekről, inkább önmagát kellene megnevelnie, vagyis tudatos erőfeszítések árán lelki fegyelemre kellene szoktatnia magát annak érdekében, hogy ne vezesse félre és ne terelje el a felelőtlen pszichológiai módszereivel a naiv fiatalok (És a saját gyermekei!) figyelmét az élet lényegi kérdéseiről. És viszont: az a szabadság-mániás szülött, aki saját zsenialitását hajszolja és hallani sem akar arról, hogy holmi nebulókkal fáradozzon, akkor tudná kiteljesíteni, kibontakoztatni saját személyiségét igazán és akkor találná meg igazi helyét az életben, ha képes lenne feladni, de legalább is féken tartani a fantasztikusnál fantasztikusabb ötletgyártó mániáját és magát fegyelmezve, képessé tenné magát arra, hogy emberiség-boldogító meglátásait az ötödikesek színvonalán is ki tudja fejteni türelmesen.
És ezek a legbanálisabb példák. Mert a vallásos szekták vezéreiről, apostolairól és a misztikus gurukról ki szokott derülni, hogy igazából építőipari telepeken és építkezéseknél kellene szert tenniük egy kis gyakorlati felelősségtudatra és realitásérzékre, vagy a materialista tudományok kutatási területén, esetleg nagybani kereskedelmi tevékenységet kellene folytatniuk annak érdekében, hogy a racionális gondolkozásukat fejleszthessék. Nem csoda, hogy az olyan, igazából számottevő megvilágosodott szellemek, mint például Hamvas Béla, hosszú éveken át képesek voltak kitartani a civilizációtól távol eső munka-telepeken és helytállni ipari munkásként, szellemi világosságot és szeretetet áramoltatva maguk körül nem csak az írásaikon - műveiken keresztül, de a közvetlen emberi helyállásukkal, személyes példaadásukkal is. Másrészt, a szerzetesek és az apácák személyi horoszkópjának tüzetesebb vizsgálatánál rendszerint ki szokott derülni, hogy éppenséggel a komoly szexuális-szerelmi kapcsolatok pszichikai nehézségei elől menekülnek a különféle szerzetek biztonságot, vagyis nemtelenséget biztosító "rendesített" életformák árnyékába. Holott, jó férjként – feleségként és a házastársi életük harmonikus megélése mellett, minimum gyakorló párkapcsolati terapeutaként kellene minél teljesebben megvilágosodniuk a feminin és a maszkulin őserők kiegyenlítődési szüksége és lehetőségei felől. Az egykéző anyákról viszont -és általában a mellcsomókkal és méhdaganatokkal küszködő nőkről- ki szokott derülni, hogy minimum három, de lehetőleg négy gyermeket kellene (vagy kellett volna...) szülniük és maximális felelősséggel – odaadással nevelniük ahhoz, hogy az anyaság átéléséhez kötött nőiségüket teljes egészében kiismerjék és azzal harmóniába kerülhessenek.
Az aggodalmaskodó, anyai szerepükről még nyolcvan évesen is lemondani képtelen, az egy szem gyermekükre, azok 40 éves koráig rászálló hölgyekről viszont az derül ki, hogy emiatt kihagytak legalább még három fontos szerepkört (funkciót), illetve az azoknak megfelelő komoly életfeladatot az életük folyamán, amelynek a betöltése az igazi boldogsághoz, az idős korban is fenntartható életerőhöz és nem a beteges vénasszonyi állapothoz vezethette volna őket. Az anyagi gyarapodás és a gazdasági- vagy karrieri - társadalmi sikerek elérése érdekében magukat impotenssé hajszoló férfiakról viszont rendszeresen ki szokott derülni, hogy az önmagukkal való szembenézés, vagyis lelkiismeretük és a felelősség-érzetük hangja elől menekülnek újabb és újabb nehéz vállalkozásokba, mint ahogy a magányosokról, az érzelgősen színészkedő emberekről és az alkoholos-kábítószeres káprázatba-menekülőkről, hogy tulajdonképpen a helyes értékítéletre alapozott szeretetadás és az életről való gyakorlati gondoskodás őszinte megnyilvánulási formáitól óvakodnak. És fordítva: a vallásos, vagy misztikus szekta-alapító fiatalok, valamint a gigolo – cassanovák meg, a helytállást és kitartást igénylő komoly munka és a család-alapítási, családeltartási feladataik elől menekülnek. Egyetlen tőmondatban megfogalmazva: annak köszönhetően, hogy az felelőtlen jóslataikkal, illetve, azzal, ami manapság még annál is divatosabb: a sorsképletek elemeinek a pszichológiai értelmezésével (Az „izgalmas” ezó- pzsicho-misztikuskodással) egyesek még mindig hiteltelenítik az asztrológiát, ma senki sem tartózkodik a saját élet-feladata szellemi tengelyében, tehát senki nem jár jól, hanem mindenki „rosszul jár”, még akkor is, ha ma már, ezt a „rosszul járást is”, jól el lehet adni a kereskedelmi televíziós műsorokban, amennyiben találnak hozza egy, az asztrológia nemes tudományát apró pénzre váltani és persze: szemtelenül elferdíteni nem szégyellő, horoszkóp-értelmező szélhámost (Ezoterikus luxus-kurva jkszolgálót.)
Csoda-e, hogy az orvostudomány csodálatos vívmányainak az ellenére is, sokkal betegebb az emberiség mint egy évszázaddal ezelőtt? E költői kérdést nagyon sokan feltették már, de nagyon kevésnek jutott eszébe az, az egyszerű tény, hogy a gyógyítást elsősorban saját maga kijózanításával, vagyis az egészséges - egyetemes erkölcsi alapállás felvételével: saját tengelybe-állításával kellene elkezdje. Sőt: a legtöbb ember már nem is tud, sőt nem is akar tudni erről a, pozitív élet-eredményekhez és tartós egészséghez vezető spirituális – erkölcsi élet-tengelyről, hiszen az őszinteség és az egyenes gerinc ma pénzben egyáltalán semmit nem jövedelmez és ami nem jövedelmező, arra kár is időt áldozni. Ma, amikor éppen a keresztény egyházak szentesítik keresztény-ellenes liberális- humanista alapállást, az önmagát mindegyre gazdasági és politikai, valamint a Nobel-díjas (külső...) sikerekkel áltató civilizált embernek mindenhez van kedve, csak a belső meggyőződésből eredő, erkölcsi alapállást felvenni nem. .
És arra aztán végképp nem gondolhat m már senki, hogy a sajtó "érdekes-izgalmas" rovataiban szereplő, primitíven gügye napi és heti horoszkópozással kocsma -szintre aljasított asztrológia, az ily módon hozza ragasztott sötét hazudozás nélkül, tehát becsülettel és elmélyülten gyakorolva, a legpontosabb információkat tudná szolgáltatni nem csak azon „fanatikus” igazság- és szellem-szomjazók számára, akik annak ellenére, hogy az otthagyott kereszténység után, semmi kedvük Jehova, Buddha vagy Krisna-követővé válni, végre ki szeretnének józanodni és kiszállni e sehova se vezető, vásárian obszcén, és gazdaságosan (nyerészkedőn) stupid, káprázatos „gazdaság-politikai” élet-rohanásból, hanem igen is, azok számára is, akik joggal vetik meg a bulvárlapok és a divat-magazinok színvonalát is lejjebb nyomó, úgynevezett ezo- kultúrát!
Több ízben kifejtettem már, hogy az asztrológia legnagyobb hátránya pontosan az, hogy minden felelőtlen személy, aki egy kicsit is jártassá teszi magát e tudomány területén, az asztrológia adatrendszere segítségével félelmetesen könnyen tud, gyakran beteljesülő jósolásokat is adni olyan emberek számára akik, amellett, hogy átlagon felüli pszichikai érzékenységgel rendelkeznek, nem urai saját akaratuknak. Az asztrológia rákfenéje tehát nem az, hogy azok a valóságos (Vagyis nem elhazudott, nem behízelgő és nem nyerészkedési szándékkal tett.) asztrológiai jóslások, amelyeket a fennebb leírt, gyengébb jellemű - És az asztrológiai meghatározottságaiknak kiszolgáltatott. - embertársaink fejéhez vághatnak a jósok, nem válnának be! Sőt, az emberiség pillanatnyi erkölcsi alapállását ismerve, bizonyos szociális események bekövetkezése igen könnyen kiszámítható a mundán asztrológia segítségével. Ehhez nem kell semmiféle jóstehetség és un. misztikus intuíció még annyi sem.
Az asztrológia állandó lezüllesztése pontosan azoktól a (még…) jósolgató asztrológusoktól indul ki és oda tér vissza, akik a pozitív jóslataikkal hízelegnek a klienseiknek, vagy, ha nagyobb közönség előtt fitogtatják a tudásukat, akkor általában hozzávesznek még egy jó adag borzalmat egy-egy, a jövőben megjelenő "katasztrófa-konstelláció" értelmezése közben, csak azért, hogy meghökkentsék azáltal a közönségüket. Az utóbbi őrültből ma már kevesebb van, de annál több a hízelgő kókler. Ezek, a tudományos szempontból teljesen alaptalan jóslataikban, úgymond protekcióznak egy kicsit a jóslási horoszkópokért keményen fizető klienseiknek, nagylelkűen átmázolván rózsaszínűre azok horoszkópjait. És még csak nem is az a baj, hogy ezáltal félrevezetnek egy pár jóhiszemű embert.
A jós-asztrológusok, a jóslásaikkal akkor is ártnak, ha ragaszkodnak az úgynevezett tudományos objektivitáshoz, ami mindössze az asztrológiának egy spekulatív elhajlása és tehát ennek a jóslási technikának az eredményessége, semmivel sem „reálisabb”, mint a valószínűség-számítási eredmények. Hogy mégis miért lehet ártani vele? - Pontosan azért, mert az asztrológia olyan, kimondottan a személy szubjektív világképéhez szóló kauzális információrendszerrel dolgozik, hogy lehetetlen a tudattalan képzelet világnak a befolyásolási mágiáján (vagyis a placebo-hatásán) felülemelkedni az olyan embereknek, akik nem rendelkeznek behatóbb metafizikai ismeretekkel! Az ilyen ember, ha jósoltat, menthetetlenül a jóslás befolyása alá kerül, még akkor is, ha nem akar hinni és kézzel-lábbal tiltakozik a megjósolt esemény, vagy a megjósolt sorsfordulat megvalósulása ellen.
Mivel tehát, a jóslás alapjául szolgáló információk "elevenbe vágóan" személyhez szólnak, a jóslás elhangzása után csak két lehetőség marad a "szenvedő alany" számára: 1) a karmikus meghatározódásainak és nyers tulajdonjegyeinek köszönhetően, még jobban belemered az asztrológiai meghatározottságaiba, tehát oldás helyett felerősíti azokat öntudatlanul, és önkéntelenül beváltja a jóslást. Vagy minden racionális tudásával és tárgyi logikát szolgáló „józan” agysejtjével azon lesz, hogy elkerülje a megjósolt eseményt és minden létező szellemi potencialitásával annak a bekövetkezése ellen fog dolgozni. Az utóbbi esetben megtörténhet ugyan, hogy sikerül elég mentális ellenállást kifejtenie ahhoz, "kicselezi a jósolt sorsát". De mind a két esetben meg lesz gátolva, vagy meg lesz zavarva szabad akaratának a természetes érvényesítésében. Ez viszont már durva beavatkozás egy ember szellemi fejlődésében, mint azon pszichológusoké, akik elaltatván különféle tablettákkal és terápiás technikákkal (kezelésekkel) a klienseik lelkiismeretét, időlegesen elhitetik vele, hogy mindaz, amit ő tesz és ami a lelkében történik, "természetes". És, hogy mindössze az a gond, hogy ő, születésétől fogva, vagy az elrontott neveltetésének köszönhetően, érzékenyebb a kelleténél a "normális" embertársaihoz viszonyítva. (Lásd Hamvas Béla ide vonatkozó megállapításait a "Korszenvedélyek utólagos igazolása" című esszéjében. Patmosz I., Hamvas Béla művei sorozat, Életünk Kiadó, Szombathely, 1992).
De szóvá kell tennem az asztrológia gyakorlásának a pszichológia fent leírt eljárásaihoz hasonlatos, klasszikus változatát is. Azt a gyakorlatot, amikor az asztrológus ahelyett, hogy még nagyobb őszinteségre és a hibabelátási készség kialakítására, valamint a karma-oldást lehetővé tevő, gyakorlati életfeladatoknak a felvállalására serkentené a horoszkóptulajdonost, annak az asztrológiai sorsképletében látható sors-motívumok segítségével, inkább a szülött "jobb" és a "pozitívabb" tulajdonjegyeit hangsúlyozza, azokat emeli ki. Mondván, hogy azokra támaszkodhat. Sőt: hogy azokat „kell felszabadítania”, ezzel még inkább vissza nyomva és tovább is sötétben tartva, azokat a negatív késztetéseket, amelyek a sorsát rontják a negatív mágikus hatásaikkal. DE, ami ennél sokkal rosszabb, ezek a luxus-kúrva asztrológusok, kitanítja a klienseiket arra, hogy miképpen óvakodjanak azoktól az életterületektől, ahol a felvállalandó, nehézségekkel és kemény próbatételekkel járó személyes életfeladatai, problémás élethelyzetei mutatkoznak. Azokat az életmentő életfeladatokat tehát, amelyeket a könnyítéseket kereső mai ember, amúgy is elkerül. – Persze, hogy a siker- és élvezetvadász és a probléma-kerülő- és kényelem-preferáló mai ember, ezeket a „kényelmesnek” tűnő asztrológiai feltárásokat preferálja a karma-szembesítés, és a karma-oldáshoz szükséges, a leg több esetben nem is annyira nehéz, de a karmikus szemszögből az illető személy számára nem kívánatosnak érzékelt életfeladatokra és felvállalandó nehézségekre való figyelmeztetések helyett!
Pedig a jóslásra használt asztrológia akkor lehetne igazán sikeres, ha ezeknek a születési horoszkópból kiolvasható "problémás" karma-pont pozícióknak és karmikus alakzatokat képező bolygóállásoknak a negatív befolyásoltságát (fényszögeltségét) vizsgálná egy – egy jövőbeni időpontban bekövetkező bolygóállásnak (konstellációnak) az un. „aktiválása - felerősítése” által. Akkor csupa telitalálatai lennének ugyanis, mivel, az emberiség 90 – 95 százalékát a karmájára rá szállt, azt konzerválós, sőt, azt erősítő árnyék-énje (Tehát az élet megnyerési lehetőségben bízó pragmatikus, életnyerési logikája) vezérli. - Ennek a gyakorló asztrológusi tapasztalataimra alapuló bizonyítását, egy hosszú és alapos metafizikai tanulmányomban kifejtettem, kérem szépen elolvasni. A címe: Az árynék-én ördöge.
Hát persze, hogy nem a karma-pontok és a negatív bolygóalakzatok jövőbeni „befolyásoltsága” alapján jósolgatnak a felelőtlen és a szélhámos asztrológusok, hanem a pozitívan fényszögelt bolygók jövőbeni befolyásoltsága alapján, ami tízszer kevesebb alkalommal és erősséggel történhet meg mint a minimum négy konstelláció szerinti karmájuk felerősödése következtében előállható külső és főként: belső (negatív!) események! Így, a jósok kliensei mindössze a külső reményeikkel maradnak meg, miközben a belső realitás érleli és fokozza bennük a még láthatatlan (esetleg: halálos) betegséget és a korai impotenciájukat (menopáuzájukat), gyakran a korai halálukat. Nőknél a gyermekfoganási – természetes gyermek-szülési képtelenségüket, vagy, mint a Szinetár Dóra színésznő esetében például, a dauwn-kórós magzat foganási lehetőségét. Azért emeltem ki ezt az esetet, mert a művésznő éppen a foganás előtti időszakban szerepelt egy olyan tévé-műsorban, ahol a meghívott asztrológus az erős „igazság-érzetét” dicsérgette és arra okította, hogy tanuljon meg nem-et mondani. Vagyis: okosan táplálta a színésznőnek az amúgy sem kis ego-ját, nárcizmusát. Lehetségesnek találom tehát, hogy a művésznő éppen a dilettáns „sztár-asztrológus” tanácséra mondott nem-az általa nem kívánt időben történt magzat-foganásra… Ez csak feltételezés, de az, hogy a színésznőnek a horoszkópja szerinti dicsérgetésével, a luxus-asztrológus nem tett jót a spirituális öntudatának és a karma-oldás helyett, annak a dagasztására ösztökélte, ami aztán a dawn kóros gyermek megfoganásának a szükségéhez vezetett, az bíztos!
Mind a dilettáns, mind a tisztességtelen – nyerész asztrológus gátlástalanul a megélhetését biztosító tudományt aljasítja le, és teszi az eredeti funkciójával ellentétessé, amikor a nyugati civilizáció emberének az izgalom-kereső és a sors-kicselezési lehetőségekben naivul reménykedő, egoizmusát, spekuláló, anti-krisztusi (megváltás ellenes) késztetéseit és hajlamait szolgálja ki, amikor "szerencse-pontokat" és sors-kikerülési lehetőségeket keres egy horoszkópban, ahelyett hogy a felvállalandó sorsfeladatokra és a fel nem vállalások lehetséges negatív következményeire (pl. betegségek, balesetek, feloldatlan családi és szociális konfliktusok) mutatna rá részletesen.
Az asztrológia spirituális lényegéből ered az paradox helyzete, hogy pontosan az teszi hiteltelenné és használhatatlanná az emberiség legősibb és talán az egyetlen spirituális értékű egzakt tudományát, hogy ugyanúgy és ugyanarra akarjuk felhasználni, mint amire használjuk a természettudományokat és azoknak "humanista" kinövéseit (csökevényeit), a technológiát: Az élet megnyerésére. "Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt..." - tanította Názáreti Jézus. Bizarr dolog, hogy a kereszténység, vagyis az emberiségnek pontosan az a része, amely állítólag az ő tanításait fogadta el vallásos hitrendszernek, feledkezett meg erről az egyszerű, de egyetemesen – tehát mindenkor és mindenkire - érvényes metafizikai igazságról.
Mivel az asztrológia végül is, az általa megfigyelt materiális jel-analógiákból össze rakott, egyéni sorsképleteknek, az emberiség fundamentális rendeltetésével összhangban álló, egyetemesen érvényes spirituális tény-rendszer logikája szerint értelmező tudomány, nagyon hamar ki deríti önmagáról, hogy az általa szállított személyes információk, alkalmatlanok az élet megnyerésére, vagyis az életfeladatok kicselezésére. (Nem úgy, mint az életfeladatok könnyítését szolgáló technikai eszközök előállításában és a társadalmi berendezkedések megszervezésében konkretizálódó modern tudományok, amelynek az eredményeiről senki nem meri kimondani, hogy anti-krisztusi a jellegűk, a vallásos fanatikusokon kívül.). Hamvas Béla szavaival, az asztrológia nem alkalmas arra, hogy általa megnyerjük az életünket az anyagi világ kábaságába szédült modern és "posztmodern" ember nyerészkedési koncepciói szerint. De arra igenis alkalmas, hogy annak beavatási jellege segítségével megvalósíthassa azt a bizonyos szellemi tengelybe-kerülést, amely a rafinált "modern" (AIDS) betegségekhez és a kiábránduláshoz vezető élet-hajszánál sokkal többet ér.
Végül is, csak a fent leírt asztrológiai beavatási alapállás által értelmezhetjük vallásos, misztikus, szentimentális, hipokrita és fanatikus felhang nélkül Jézus további állítását: "...és aki feláldozza életét, megnyeri azt." Az a szellemi célokat szolgáló asztrológia, amely képes egyértelműen rámutatni a személyben létező (betegséghajlamokban, lelki és lelkiismereti krízisekben, balesetekben is jelentkező) sötét pontokra, nem az élet megnyerésére, hanem az élete értelmessé tételére, illetve az eredeti rendeltetése beteljesítésére taníthatja meg a mai emberiséget. És ez a rendeltetés nem más, mint a megváltás, bármennyire is kapálózzon ez ellen a liberális árnyék-énünk. Az utóbbinak az egyik oldalát (színezetét) jelzi az asztrológiai sorsképletben a Sárkányfarok, az egyik, karmikus meghatározódásaink szerinti tulajdonságainkat jelölő pont. Vele szemben áll a Sárkányfej, vagyis azt az állapotot jelölő grafikai hely, amit a keresztény hagyomány az élet célja beteljesedéseként, mennyek országának nevez, de ez nem egy hely, hanem egy, még az életünk során elérhető, tényleges boldogsági állapot. Az ideális szellemi éberség elérési állapotát, vagyis az életünk célját és rendeltetés-beteljesülési lehetőségét (És szükségét!) jelölő, tehát a megváltási – megváltódási lehetőséget jelölő grafikai pont a sorsképletünkben. A Képletesen mondva, a Sárkányfarok nevű karmapont és a Sárkányfej nevű életfeladat-beteljesítési (boldogulási) pont közötti vonal jelzi és jelképezi az életünk tengelyét.

Az asztrológiai születési sors-képletekben (az asztrogrammban) tehát, a Zodiákus körét (A napjegyek - az állatöv - körét), vízszintesen átszeli az Ascendens-Descendens tengely és arra általában merőlegesen az Ég Alja (I.C.) és az Ég Közepe (M.C.) nevű pontok által meghatározott sarkalatos tengely. Ez a tengely tökéletesen merőleges az egyenlő házak rendszerével készített asztrogramm, de nem mindig merőleges, hanem a merőlegestől néhány fokra eltér amennyiben a sorsképletet az egyenlőtlen házak módszerével készítjük és vizsgáljuk. De van az asztrogrammnak egy harmadik, változó irányú és irányítású tengelye is, aminek a klasszikus asztrológiában eddig csak a behatároló pontjait szokták ábrázolni. Nevezetesen a Leszálló Holdcsomópont (Sárkányfej) és a Felszálló Holdcsomópont (Sárkányfarok) által meghatározott tengely, ami a vizsgált személynek a szellemi ébersége fejlődési irányát jeleníti meg. Vagyis azt a spirituális fejlődési utat, amelyet a személy, a negatív karmikus meghatározottságainak a felismerését és beismerését követő karma-feloldását célzó életfeladatok minél teljesebb mértékű felvállalásától a teljes éberség megszerzésével járó megváltódásáig, vagyis az igazi boldogsági állapot eléréséig tesz meg. Egyre több asztrológus érti meg az utóbbi időben azt, hogy ennek a vonalnak a spirituális fejlődési tengelyként (Karma-megismeréstől és karma-felvállalástól, a teljes karma meghaladásának a jelképes szellemi tengelyeként) való bejelölése az asztrogrammban föltétlenül szükséges, amennyiben a személyi horoszkópot nem jóslásra, hanem spirituális tudatosodási és kiegyenlítődési boldogság-elérési életprogram helyes feltárására és értelmezésére akarjuk használni.

A két holdcsomópont (Sárkányfarok - Sárkányfej) által meghatározott tengely tehát, a horoszkóp tulajdonosának a spirituális fejlődésvonalát jeleníti meg (spirituális fejlődési élet-programját), a megvilágosodástól - felébredéstől a teljes karma-oldással járó végleges éberség megszerzéséig. Ez jelzi tehát az illető személy életútjának a majdhogynem absztraktnak is mondható, kauzális – spirituális mibenlétét, gyakorlatilag nem is követhető szellemi színezetét. Vagyis azt, hogy honnan, milyen konstelláció és horoszkópház által megtestesített spirituális teremtési ősmintáknak megfelelő gyakorlati tévképzetek szerint él, hogy milyen negatív félelmek és ambíciók működtetik - irányítják, manipuláljak az életképzeletét és, hogy milyen életterülettel nem képes a leginkább harmóniába kerülni születésétől fogva a horoszkópja értelmezésével járó karma- feltárásig. És azt is, hogy mindezt meghaladva, milyen jegy és milyen ház helyzet által jelölt teremtési ősmintákat követve juthat el a minél nagyobb mértékű éberség és kiegyenlítődési képesség megszerzéséig. Hogy milyen jellegű, előbb – utóbb (minimum 42 éves korig!) bekövetkező karmikus, tehát negatív jellegű sors-kumulációra, testi, vagy lelki fájdalmak, vagy anyagi veszteségek és lelki csődök, esetleg egész életre kiható sors-krízisek átélési szükségére utal a Sárkányfarok jegy- és házhelyzete (a Kiegyenlítődés Törvénye alapján: milyen hiány-információ sűrűsödésből- indul az életbe). És, hogy milyen jellegű, milyen színezetű szellemi beteljesülést kellene a spirituális Én- tudatának elérnie a fizikai élete során, a fizikai és pszichikai tapasztalatoknak és ezeknek a szellemi - metafizikai értelmezése segítségével.
Ez a személyi ( Én- tudati ) fejlődésvonal tehát a személyi horoszkópban annak a virtuális tengelynek a megfelelője, amely az asztrogramm (a spirituális fejlődési program szimbolikus ábrája) középpontján halad át ugyan, de (Az asztrogramm síkjában a körbe rajzolt kereszt középpontján áthaladó merőleges tengely), de csak látszólag tartozik a sorsképlet síkjához, mert tulajdonképpen (eszmeileg) merőleges annak a síkjára és a középpontban átmetszi (Térgeometria szerint: egyszerre merőleges az Asc.-Desc. tengelyre és az IC – MC tengelyre is.) Azt is mondhatnánk, hogy ez az a virtuális tengely, a meghatározhatatlan személyiségtudat (Hamvas Béla szerint: infinitezimális szubjektum) és a még annyira sem meghatározható egyetemes világszellem között húzódik és tulajdonképpen ennek a két Én-tudat (Az én-tudatnak és a spirituális öntudatnak) közvetlen és analogikus kapcsolatának a megjelenítője. Ez a mindenkiben létező abszolút tengely nem egy asztrológiai absztrakció, hanem a mindannyiunkban létező, mindannyiunk létalapját képező szellemi valóság (a Tao), az egyetemes létezés ősi létforrása (Abszolútum) és az őrök emberi szellemnek (Adam Kadmonnak) a rendeltetése között húzódó spirituális tengely, amelyhez a magunk spirituális színezete (Karmája) szerint kapcsolódunk személyenként, külön - külön, ha akarjuk ezt, ha nem. Tehát akkor is létezik ez a kapcsolat és ez a funkció, ha tudomást szerzünk erről az egyetemes emberi küldetésről (A személyi megváltódás megvalósítása) és a személyünknek a hozzá viszonyított és annak megfelelő egyéni rendeltetéséről (Karma-oldási létfeladatáról), ha nem.

5. Az asztrológia legnagyobb kincse: a Lilithről szóló ősi tudás, és az általa biztosított maximális karma-oldási lehetőség

Az asztrológiai sorsképletekben viszont, szerepel egy másik (második), a sárkányfarok által megtestesített negatív tulajdonságoknál is mélyebb és rejtettebb és ezért veszélyesebb negatív tulajdonságokat jelző karma-pont is: a Lilith. A Lilith minden ember horoszkópjában megtalálható, és a születési képletben elfoglalt házhelyzete és konstellációja szerint az élete legfontosabb karmikus pontját képezi. Azt is lehet mondani, hogy az, amit az Lilith általános Lilith nevű metafizikai jelenségnek a személyesen ránk vonatkozó része, és addig amíg meg nem ismerjük annak a jelentését, addig az életünk nagy rejtélye, az ugyanakkor és egyúttal a sorsunk jóra fordításának a kulcspontja is. Képletesen szólva, úgy is mondhatnánk, hogy minden embernek ez a „háta közepe”, vagyis, a mély-tudattalanja és a lelke mélyén rejtőző fekete foltja (Hej, regő rejtem!). Ennek, a negatív spirituális tulajdonságainkat tartalmazó sors-pontunk által jelzett mély-karmának a feloldása és meghaladása, minden embernél más-más, jellegzetes élet-feladatok felvállalását teszi szükségessé. Vagyis, az egészséget és a boldogulást tönkretevő Lilith által jelzett, személyes negatív meghatározódások feloldása csakis bizonyos, az asztrológiai sorsképletekben horoszkópházaknak nevezett grafikai házak által megjelenített (szimbolizált), jellegzetes gyakorlati feladatok elvégzését lehetővé tevő életterületeknek a felvállalása által lehetséges.

Ez, az öntudatunkban, az űrbéli fekete lyukakhoz hasonlóan működő negatív szellemi – spirituális (És kauzális!) energia-góc például, minden párkapcsolati krízis, észveszejtő szenvedély, kísértés – és kísértésnek engedés -, a csalás kísértése és a csalás miatti válás és családi bomlás, vagy a csalás és a csalás eltűrése miatti szenvedés és minden elképesztő és humánus logikával igazságtalannak tűnő, a józan eszünk számára elképzelhetetlen módon előálló, furcsa és zavaros sorshelyzet, hosszantartó, vagy végleges betegség, mint pl. az elmezavar is, és általában minden zavarnak az igazi oka.

a) Az első Lilith-jelenség:

Az Abszolút Létboldogság, vagyis, az abszolútum, öröktől fogva létezik. Ez egy statikusan nyugalmas, nem teremtő, nem dinamikus, öröktől fogva adott és határtalan létállapot. Van azonban az abszolútumnak egy mindenek feletti és mindenek előtti, elképzelhetetlenül (sejtelem és sugallat szerűen) finom ősvágya is, amely szintén örök időtől fogva létezik, ez a finom ősvágy pedig, folyamatosan elindítja az ősteremtést, és ez által elsődlegesen az abszolút boldogság minőségi növekedést biztosító és tehát az abszolútum fennmaradásához szükséges fejlődést biztosító Isten-teremtést is. Ez az a sejtelmes, racionálisan nem indokolt, mindenekelőtti és mindenekfeletti, abszolút ős-vágy a „más-állapotra”, valami másra, mint ami van, tehát olyanra, ami nincs, és ami nem adott az ami a fejlődéshez – minőségi táguláshoz – szükséges kíváncsiságot is megszüli, de ugyanakkor ez a meghatározhatatlan célú vágyakozás és sóvárgás az, ami az emberekben sorsrontó kísértésként is megjelenik. Ezt az ős-sóvárgást nevezzük Lilithnek.

Mivel ez az őssóvárgás a másságra, más-állapotban levésre, más állapot és élmény megtapasztalására (Ez a kísértés) megzavarja az abszolút boldogság nyugalmi ősállapotát, az első reflex-szerű válasz-reakció nem más, mint az elfojtás, az elnyomás megkisérlése. Ennek a soha ki nem elégülő és ki nem egyenlítődő, mindig az adottól eltérő élményre, élményekre való sóvárgásnak, a mindig és állandóan valami mást kívánó, mást kereső, önkéntelen és öntudatlan, Isteni és Egyetemes másságra való őssóvárgásnak az elfojtása, elnyomása, visszaszorítása – Tehát a tökéletes harmónia és folyamatos kiegyensúlyozottság megmaradása, annak a megtartása érdekében! – szükségképpen kudarcba fullad, mivel ez a sóvárgás megszüntethetetlen. A másságra való vágy megszüntetésére és elfojtására tett kísérlet kudarca kiváltja az abszolút lét-haragot is az abszolút létben eleve létező hatás- visszahatás egyetemes törvénye alapján, tehát nem ok nélkül és nem véletlenül alakul ki az abszolút lét-harag. Az Abszolútum tehát, a saját maga ellen irányuló haragjának az ellensúlyozására válik Tudatos Teremtő Istenné. Ezért hozza létre és áramoltatja ki magából vibráció-csökkenéssel a mágikus-teremtő erejű ősképzeletével, a teremtő erejű mágikus idearendszereket. Mivel az elfojtási reflexből megérti az őssóvárgásának, azaz a Lilithnek, az abszolút belső okát, ezzel a fénnyel az abszolútum át is világítja önmagát és így az elfojtás átváltozik Fényt áramoltató kauzális Világossággá, a rettenetes – abszolút - ősharag pedig átváltozik termékeny odaadássá, melegséggé, kiáramlássá, kiáradássá, és, ugyanakkor az eredeti – abszolút - egységhez való tartozásnak az ősi tudásává egységhez való szubtilis kötődésnek, visszacsatolásnak és az ahhoz való visszatérésnek, visszakapcsolódásnak a kényszerévé: Szeretetté.

Az Abszolútum így, e kiáradás, kiáramlás, teremtés, létrehozás – és: kötődés-megtartás és az egységbe való visszatérés vágyának, sőt: kényszerének, vagyis a szeretetnek az ősprincípiumában, vagyis ebben az egységesen kettős létfolyamatban: , a teremtésben és a megváltásban, megosztja és megsokszorozza, majd kiegyenlítődvén, újra egyesíti önmagát. Így lehetővé válik a Lilith által keltett feszültségek és az egymás ellen irányuló abszolút teremtői erőknek és hatásoknak – ellenhatásoknak a kiegyenlítése és a Lilith sóvárgás által megbontott egység folyamatos helyreállítása (Megváltódása).

Az is fontos viszont a mi számunkra, hogy: az Abszolút Egyetemes Ősképzeletből a megnyilvánult – a létünk alapjait képező, tehát szellemi, nem anyagi – létbe kiáramló, teremtő ősideák egy kis része megsérül az első Lilith jelenség által okozott első teremtés, a megnyilvánult – még mindig nem fizikai, hanem még a fehér zaj feletti – vibrációs állapotban levő ős-létbe való kiserkenés folyamán, az un. teremtési traumában. És ezek, az abszolút létből hibásan (funkcionálisan zavarodottan, vagy hiányosan) kiserkenő, és az egész teremtéshez képest kevés, de még sem jelentéktelen számú hibás ősideák, képtelenek az Isteni létben, a létező isteni struktúrákba integrálódni, azokkal szervesen együttműködni. Ezért a polaritás törvénye automatikusan átállítja őket a saját ellentétükre: a viszályukra. Ezt a jelenséget, ezt a negatív ősidea-transzformációt, nevezzük MÁSODIK LILITH – JELENSÉGNEK.

A Isteni létezés, ezeket, a Polaritás Törvénye által a saját ellentétükké változtatott, hibás ősideákat, az immár nem csak hibás, de a visszájukra is fordítás miatt is újból és lényegileg is megzavarodott ősideákat, automatikusan kiveti – ki nyomja magából, leszorítja alacsonyabb rezgés-állapotú dimenziókba (Idea, mentális és asztrális szintekre), így megőrizve az isteni zavartalanságát, a zavarhatatlanságát. Mert különben ezek a teremtés közben megsérült ősideák, majd azoknak a visszájára fordított állapotaiból keletkező zavaros struktúrák, sötéten és kiszámíthatatlanul őrülten- kavargó idea-örvénylések által létrehozott káosz (A pokol…) részek, egyre csak nőnének, növekednének és akkor tényleg, akár két pólusú, megnyilvánult (Isteni és ördögi) lét is létezhetne. De ez nincs így, részben azért, mert az abszolút lét egy és egységes, tehát az ő első (Isteni) megnyilvánulása is egy és egységes. Másrészt, az Isteni létnek is szüksége van minden egyes olyan ősideára, ami az abszolútumból belé kiárad, mivel teljesen ú, a fejlődéséhez (minőségi növekedéséhez) szükséges információkat tartalmaznak. Tehát, azokat a megsérült ősideákat, amelyeket a polarítás törvénye az isteni zavartalanság érdekében a visszájukra állít (Ezt a visszájára állítást nevezzük a második Lilith jelenségnek), megmenti, és kijavítja. És hogyan? Hát éppen az ember, illetve az emberiség, az Adam Kadmon segítségével. Például viszályok formájában jelentkező ellentétekben és konfliktusokban kényszerül rá és ismerheti fel a tudatos ember azt, hogy a szélsőséges és hibás, ellentétes végletek milyen képpen és milyen formájú egészséges minőségű gondolatokba és képzetekbe, vagyis milyen jellegű pozitív és kreatív személyi mentalitásban összegeződve változtathatók át és javíthatók ki. (Ezt a tudatos és pozitív mentalitás-váltást, hívjuk karma-oldásnak)
Az egyes ember tehát – Adam Kadmon – nem más, mint ezeknek, az ő aurájába és így a tudattalan szellem-világába került, sérült és a visszájukra állított ősideáknak az önkéntelen hibajavító, személyes, mivel emberi személyekben létező „műhelye”.
b) A második Lilith-jelenség:

A Tudatos Teremtő Isten azért hozott létre magából minket, vagyis azért alkotja meg folyamatosan azokat a spirituális struktúrákat - Az auránikat – amelyek a lézetésünknek és az életünknek a spirituális-energetikai hátterét és alapját képezik, tehát, mi emberek azért születünk a földre, hogy általunk az abszolút boldogságba való visszajutási törekvéseink közben és annak a hatására, tudatosan, vagy öntudatlanul, de kijavítsuk a bennünk karmaként létező, az isteni létbe már eleve sérülten érkező ősideákat, amelyeket a Polaritás törvénye a visszájára állít. Ezért kerülünk újra és újra konfliktusba egymással és a természet jelenségeivel, sőt, sok esetben még önmagunkkal is, és ezért van annyi – humanista logikával szemlélve igazságtalanul - sok, isteni logikával vizsgálva szükséges – vita. Ezért kell használnunk vagy megszereznünk – kifejlesztenünk a szellemi – minőségi megkülönböztetési képességünket, vagyis a pozitív, mágikus sors-körülményeket is előidézni képes kiegyenlítődési – boldogulási képességeink kifejlődését lehetővé tevő, önkritikát és kritikát gyakorolni. És ezért kell törekednünk a rendeltetésünk betöltésére az érzéki örömökben és az anyagi világ által okozott kábulatokban való tobzódás helyett. Az történik tehát a mély-tudattalan spirituális struktúráinkban (az auránkban) az életünk során, hogy a testünket alkotó, és a környezetünket alkotó fizikai valóságban tükröződve – amennyiben éberek vagyunk – felismerjük az abszolút Lilith-sóvárgások után bekövetkező ősidea-kiáramlás közben létrejött, az abszolútumból folyamatosan kiserkenő és a rezonancia egyetemes törvénye alapján a mi auránkba kerülő és oda beágyazódó isteni-ideáknak a sérült mivoltát, és az auránkba – tudattalanunkba - vésődött sérült (Abszolút lényegükben nem, hanem csak a funkciójuk felszíni manifesztációjában sérült!) ősideák ős-jellegét, színezetét. Ebben a felismerésben van segítségünkre az asztrológia tudománya. A kauzális asztrológiáé…

Így, az Abszolút Létből kiserkent ősideáknak azon határtalan halmazából és tömegéből, amelyek megsérülnek az első teremtés közben, vagyis az abszolútumból az isteni létezésbe való kiáramlás közben, magunkban hordozzuk azoknak egy részét. Ezért egy-egy időintervallumban született egyének, ugyanazon konstelláció szerinti Lilith-el és Sárkányfarok-kal születnek, mert úgymond abban az időszakban ott és azokban az isteni idea-struktúrákban jelent meg az isteni létben, a sérülés miatti hiány, amelyekből ezen embereknek a szellemi szerkezete – Az aurájuknak az isteni és a krisztusi alapja - is felépült. És mivel a teremtő ideakiáramlás folyamatos, ezért egy-egy időintervallum véget ér, a következő időszakban már más konstelláció szerinti Lilith (És Sárkányfarok) jellegű zavarokkal születnek az újszülöttek. De ugyanakkor magunkban hordozzuk az isteni eszenciánk teremtő képességét is, és a Tudatos Teremtő Istennel való összeköttetést, népszerűbb nevén: az isteni magot, ugyanúgy, ahogyan, ugyanakkor és az előbbivel egyszerre, magunkban hordozzuk egész életünkön át az asztrológiai feltárás által lehetővé váló, a Lilith és a Sárkányfarok elnevezésű karmapontok jelezte negatív, zavaros, karmikus meghatározottságokat is, noha, ezek a meghatározottságok, a sorsukat a saját kezükbe venni képes személyeknél, átalakulnak a megfelelő konstellációs erőterek szerinti, pozitív tulajdonságokká és képességekké.

Ezért, a fentiekben leírt jelenség következtében, már a fogantatásunkkor az auránkkal eggyé válik a Zigóta nevű magzat-csíra, amit a női petesejtbe befurakodott férfi ivarsejt alkot és az auránk – Tehát mind az isteni képességeinket, mind a karmikus csomagunkat tartalmazó spirituális struktúránk! – ezt, az általa bekeblezett és keresztül – kasul átszőtt, tehát a biológiai apánk spermája által megtermékenyített petesejtet aktiválja. Ettől válik az magzattá és ekkor kezdődik el benne a sejtosztódás-sejtaszaporodás, vagyis a biológiai fejlődés-növekedés. Vagyis már a születésünk előtt, sőt, már a fogantatásunk előtt is, a láthatatlan szellemi szférákon és az Abszolútum által kivetett, sérült ideák forgatagából álló őskáoszon áthatolva, az isteni MAG-unkra rárakódik bizonyos jellegzetes – az anyánk, édesanyánk és anyai ági női felmenőink képzeletével, sorsával szorosan összefüggő – Karmikus jellegű spirituális zavar. Az első Lilith jelenség által létrehozott teremtésben megsérült és a második Lilith jelenség által visszájára fordított ősideákból alkotódó, személyes –egyéni hibás valóságértelmezési reflex, hibás spirituális értelmezési látás-mód. Ez a személyes-pokoli káoszt idéző karmikus jellegű, fordított (mert visszájára fordított) valóság-és világlátás, jelenségértelmezés és igazság-tudat fogja részben jellemezni és irányítani a gondolkozásunkat.
Az éberségünk megszerzésével, és tudatos teremtő képességünk megváltási logika szerinti gyakorlásával, valamint a kauzális asztrológia által biztosított, matematikai pontosságú(!) személyes karmánk részletes és pontos megismerésével, tehát a személyes karmánk minél mélyebb és szélesebb feltárásával, leplezhetjük le ezeket karmikus poklainkat, amiket azonban megszüntetni, eltüntetni, megsemmisíteni nem lehet, hanem folyamatosan átalakítani a megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká, ugyanúgy, ahogyan a rezonancia törvénye hatására hozzánk jutó sérült ideák érkezését sem gátolhatjuk meg. Az a zavarodott spirituális létállapot, amelyet a Lilith jelenség által a visszájára állított, sérült ősideákból alkotódik, és amelyen a születésünk, sőt: már a FOGANTATÁSUNK előtt keresztülhaladva átjutunk, majd a születésünkkor, az anyánk aurájától már részben különváltan (Majd fokozatosan különválunk, a tudatosságunk mértékével arányosan) megérkezünk a földi életbe, az anyagi dimenzióba. Vagyis, a csecsemői tudatunk által még kibonthatatlan teremtő-képzeletünkben raktározódott, általános isteni-emberi (teremtői…) képességek mellet, e személyes karma-csomaggal is érkezünk be és lépünk ki az anyánk testéből és aurájából a földi életbe.

Az anyagi létre éppen azért van szükség, mert az anyagi állapot két igen fontos – SZAKRÁLIS! – tulajdonsággal rendelkezik: 1) a szellemi világból eredő információ rögzítésének – raktározásának tulajdonságával, tehát memóriával, és: 2) az anyagi – fizikai jelenségek rendelkeznek konkrét és határozott információ-közlési és közvetítési természetével, tulajdonságával - lehetőségével. Az anyagi világ ugyanis, nem a létezésnek a „csúcsa”, hanem éppen fordítva: a szellemi létnek egy végső állapota, ennél alacsonyabb frekvenciájú létállapot nem létezik. Ebben az állapotban, tehát az anyagi formákban, rögzülnek a legfontosabb spirituális és kauzális információk, és éppen ezért, ugyanitt, ugyanebben az állapotban alakíthatók át az emberi tudat, vagyis a gondolkozás által, Az un. pokoli lét tehát nem „valahol” az anyagi világ alatt, vagy az anyagban létezik, hanem jóval fölötte van, a spirituális ideavilág szféráiban létező Őskáoszban, ami a spirituális világ (negatív, zavarodott) részeként létezik. Az anyag ugyanis nem hordoz magában zavart, az anyag Lilith-mentes.

Az anyag információ-rögzítési és információ-megjelenítési (szimbólikus felmutatási – rámutatási) képességén alapuló, kauzális asztrológia, képes kimutatni és jelezni minden egyes ember esetében, hogy a második megnyilvánulásában a Lilithnek a (ellentétes, kétpólusú) hatása milyen jellegű, mivel az, mindig egy adott – az egyén horoszkópjában a Lilithet és a Sárkányfarkat tartalmazó földház – konstellációjának a szellemiségéhez (Géniuszához) kötött. Ennek megfelelően, tehát az asztrológiában egy – egy konstelláció géniusza és egy, vagy több bolygó ősereje által megjelenített szimbólumok által jelzetten, jelentkezik az adott egyénnél a fordított valóságlátás. Annak a konstellációnak a szellemisége zavarodik meg tehát, és az jelenik meg negatívan az adott személyiség valóság-látásában, az egyik vagy másik végletes és zavaros személyi tulajdonság formájában, amely tulajdonság egy – egy konstelláció és földház által jelzett gyakorlati életkörben találhatók a karma-pontok, tehát amely konstellációban a Lilith, és a Sárkányfarok (A kevésbé rejtett Lilith – tulajdonságokat jelző karmapont) megjelenik a személy születési sorsképletében. Ez a személyes Lilith és Sárkányfarok által jelzett – karma, az ős-teremtés által elindított feszültség-oldási és kiegyenlítődési, azaz fejlődési folyamatokkal ellentétes, önkéntelen és öntudatlan “bűnbeesésre” serkentő, negatív, ördögi erőként – kábulatra, önámításra való hajlamként, eszmék és rögeszmék formájában – jelenik meg.

Az emberi élet értelme tehát nem más, mint hogy beteljesítsük az általános emberi és a személyes egyéni rendeltetésünket, életfeladatainkat. Életfeladatokról beszélünk azért, mert olyan jellegzetes életkörökben található, felvállalandó gyakorlati teendőkről és sorshelyzetekről van szó, mint pl. az egyértelműen és határozottan elkötelezett párkapcsolat hivatalos felvállalása, vagy a családalapítás, vagy a munka és a kultuszgyakorlás életterülete, az anyagi javak megszerzési és felhasználási módja (vagyis a pénzszerzés és pénz-használat módja, pénzköltés iránya és célja.), a meditáció és a kontempláció életköre, stb. Vagyis, a 7 éves Szaturnuszi ciklusok szerinti fejlődésünkben több ciklusra is nyúlik az egy-egy nehezebb karmikus meghatározottság felismerése, beismerése és annak az oldását – pozitív képességgé való átalakítását szolgáló és a mentalitás- átalakítást, a személyes átalakulást lehetővé tevő megfelelő életfeladat felvállalás segítségével történő feloldása, illetve a megfelelő pozitív képességekké való átalakítása, azaz, az isteni önmagunknak, illetve az Egyetemes Létnek (Az Istennek) való átmunkálása, használhatóvá tétele.

Az ember számára, már a fogantatása előtti időben létrejött és már a nagymamája és a többi anyagi ági női ősök által „betájolt”, de konkrétan a születése pillanatától, tehát az anyától való különválásától számított, és a Teremtő Értelem, valamint az Egyetemes Törvények logikája szerint kijelölt egyéni és egyedi – tehát másra át nem ruházható és más által nem teljesíthető – életút bejárása és e bejárás közben végrehajtandó karma-oldás a cél. Ez az ember valódi rendeltetése. Az egyes embernek így lehetősége nyílik az igazi boldogságba való visszajutásra, annak az elérésére, ha ezt az egyetlen alap- célt felismeri és az Isteni Lét zavartalanságának megőrzése érdekében keletkezett karmáját az anyagi világ tükrében, azaz, a környezete tükrében leleplezi és feloldja. Amikor a karmáját tudatosan és kitartóan átváltoztatja, annak a jellegének megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká, az életfeladatait a Boldog-Bolondság jellegű, felhőtlen felvállalásával és beteljesítésével, a benne levő, illetve egyszerre benne jelenlevő Teremtő és a Teremtmény közötti kiegyenlítődésnek a szüksége és lehetősége szerint.

Amikor tehát, az ember felvállalja ezeket az egyéni karma-oldását lehetővé tevő, jellegzetes életfeladatokat, akkor az azt jelenti, hogy felveszi a keresztjét, amely szakrális tett és megvalósítás a vallásosok szemében kizárólag Jézusnak volt lehetséges maradéktalanul és teljesen. Ez a keresztvállalás a legtöbb ember és főképp a próbatétel előtt álló emberek számára, nehéz próbatételeket és kudarcsorozatokat jelenthet, amennyiben az illető személy nem eléggé eltökélt ennek a szakrális tettének a felvállalásában és, képletesen mondva: csak az ujja begyét dugja bele a karmája mocsarába. Azonban tudni kell azt is, hogy kizárólag ezeknek a próbatételeknek a felvállalásának van értelme, míg a karma verklizése értelmetlen és mindössze vissza felé fejlődést, vagyis vissza-élést eredményez, és a karmánk tovább dagasztása, verklizése következtében csak veszteségekhez és hiábavaló kudarcokhoz, a szükségesnél sokszorosan nagyobb fájdalmakhoz vezet. Lásd a bibliai Jónás történetét, aki gyáván megfutamodott az Istentől kapott feladata elől és „véletlenül” az ellenkező irányba tartó hajóra szállt, majd egy cethal (A karma szerinti sorsa) bekebelezte.
A kauzális asztrológia tehát, mindenek előtt közvetlenül a személyre alkalmazható - és alkalmazandó- szellem-tudomány, amely éppen olyan egyetemesen érvényes morális értelmezési logikával rendelkezik mint a filozófia, és a teológia, azon felül, hogy az egyes személyeknek a karmája egyedi jellegét és a karmája feloldási lehetőségét biztosító életfeladatoknak az ugyancsak egyedi jellegét jelző, sok ezer éves megfigyelés alapján felállított elemek pozíciója, materiálisan rögzített, tehát ellenőrizhető. Vagyis: nem értelmezhető önkényesen és nem módosítható óhajok és vágyak szerint. A spirituális asztrológiában mindig a konkrét ember személye, személyisége a fontos és nem a tudomány elméleti axiómarendszerének az önkényes, sablonszerű alkalmazása. Itt az emberi személyiség egyedisége kibontható és megismerhető bárki által a vonatkozó materialista tudományok (fizika, asztronómia) konkrét adatainak segítségével.
Ezeknek a fizikai (asztronómiai) adatoknak alapján elkészített több dimenziós alapképlet (asztrogramm) több ezer éves megfigyelések alapján készül el és általánosan és egyetemesen érvényes kozmikus folyamatokat és meghatározottságokat, rendel, ugyancsak tudományosan megfigyelt és rögzített spirituális jelenségekhez (Archetipusokhoz – szellemi minták szerint differenciálódó magatartásokhoz.). Vagyis egy emberi sorsképlet, olyan a világegyetemben az adott időszeletben érvényesülő lételveket jelez, amely lételvekkel az egyes emberi személy, mint több dimenziós (spirituális) lény, tudatosan, vagy öntudatlanul, az élete folyamán szoros kapcsolatban áll. Ezek az erők az ő személyi alapindíttatásaiban (ösztönösség, különböző potencialitások, mentális és pszichikus irányultságok, ezeknek megfelelő képességek, vagy ösztönös késztetések a felszínen is követhetők. Vagy, éppenséggel a tudattalanjába rejtett, más tudományok által csak homályosan kimutatható és értékelhetetlen belső feszültségek, ellentmondások: vágyak, gátlások, ősfélelmek, harmónia-törekvések és nem egyszer rombolási, vagy önrombolási - tehát életellenes- alapkésztetések) jutnak kifejezésre az élete különböző mozzanatai alkalmával.

A kauzális asztrológia tehát, egy olyan, a fizikai (asztronómiai) realitások vonatkoztatási rendszereihez kapcsolódó, abba a fizikai valóságba konkrétan beágyazott (és így pontosan ellenőrizhető adatokkal dolgozó) személy-centrikus szellem-tudomány, amelynek segítségével bárki választ kaphat a saját élete azon döntő kérdéseire, hogy élete harmonizációja érdekében mit és hogyan kell változtatnia általános mentalitásán, személyi (lelki-szellemi) struktúrájától idegen, vagy azokkal ellenkező elképzelésein, ambícióin, az érvényben levő, divatos társadalmi modellek hatására átvett ferde koncepcióin és káros beidegződésein, amelyek nem állnak összhangban (sőt: a legtöbbször ellenkeznek) saját lelki struktúrájának, azaz szellemi fejlődését szolgáló sorsfeladatainak beteljesítésével.
Ez az asztrológia tehát olyan kauzális információkat képes adni az egyes ember számára, amelyek által fölöslegessé vállnak az egyén további élettörténetében azok a tragikus események, azok a drámai jellegű személyközti konfliktusok - és nem utolsósorban azok a betegségek- (vagyis biológiai szervezetének és fizikai - társadalmi környezetének azok a durva visszajelzései), amelyek mind csak arra hivatottak felhívni a figyelmét, hogy nem az ő szellemi-lelki fejlődésének, emberi tudata kiteljesítésének az útját járja. A személyi asztrogram tehát azonnal rámutat, hogy a horoszkóp tulajdonosa mikor igazodik az ő valós személyiségétől, vagyis szellemi életprogramjától (életfeladataitól) idegen, azokkal többnyire ellentétes elvárásokhoz, idegen koncepciók kielégítéséhez, vagyis mikor és miért "kezeli" rosszul saját élettényeit, adottságait és személyiségtudata kiteljesítését szolgáló életfeladatait.
A kauzális asztrológia segítségével (a személyi horoszkóp segítségével) megtudható, hogy ki, hol vétheti el az élete tényleges célját (hol vétkezhet) az ember, hogy hol vétkezik önmagával és másokkal szemben. És azt is , hogy ezen céltévesztéseinek (vétkeinek) élete milyen területein és melyik szerveinek károsodásában kell viselnie a betegségformákban, drámai konfliktusokban és balesteknek tűnő, tragikus események formájában jelentkező (többnyire fájdalommal és szenvedéssel járó és éppenséggel nem is olcsó) következményeit.
Én például, az asztrológiával való találkozásomnak köszönhetem, hogy hatvanöt évesen is, ép és egészséges embernek tudhatom magam, aki aktív karatézóként szellemileg és fizikailag is egyaránt teljes értékű életet élhet, miután minden lehetséges betegségen átestem, életem korábbi szakaszaiban. A gyomromtól az aranyeremig az egész emésztőrendszerem el volt fekélyesedve. Az epém és a veséim köveket gyártottak, a prosztatamirigyem és a húgyhólyagom mélyen be voltak fertőzve és hosszú – hosszú évekig krónikus gyulladásban voltak. Ezen kívül, máj - és epeproblémákkal, alacsony - és ingadozó vérnyomással, vércukor és hasnyálmirigy-problémákkal, sőt: legutóbb II. fokú cukor-betegséggel voltam diagnosztizálva. Ezek a betegségek már nincsenek a szervezetemben.
Gyerekkoromben a gyermekkorház fehér olajfestékkel lekent ablakú kortermeiben feküdtem sokat és fiatal férfi koromban háromévenkénti "szabályos kezeltje" és "lakója" voltam a csíkszeredai megyei kórháznak, a pszichiátriai és más ideg-terápiás kezelésekről nem is beszélve! Mai egészségi állapotom csak részben köszönhető a gyógyszeres kezeléseknek, és egyáltalán nem az úgynevezett természet-gyógyászati, vagy más, mágikus és misztikus (kézrátételes bioenergiás kezelés, dianetika, rejki, agykontroll, stb.) kuruzslási technikák alkalmazásának. Már a csecsemő koromban tönkretett egészségemet a kauzális asztrológia segítségével, vagyis, a személyi horoszkópom elmélyült tanulmányozásának, karmikus késztetéseim: belső diszharmóniáim és negatív tulajdonságaim felismerésének, azok őszinte beismerésével történő tudatosításának és hosszas, figyelmes felszínre hozásával történő feloldásának köszönhetem. De még ennél is fontosabb az, hogy az öt kislányom is e tudománynak köszönhetően „panaszkodhat” egyedül a tél-végén tavasz elején jelentkező hűléses betegségére, azon felül mind egészségesek és a kórháznak maximum a sürgősségi ambulanciájára kényszerülünk bemenni, mikor azért, mert engem még az ilyen alkalmakkor előálló 39 fokos lázuk is „odáig” nyugtalanít, mikor azért, mert a terhelten skorpió- és ikrek karmás Turula lányom időnként megsérül és én fontosnak tartom azt, hogy ilyen helyzetben is át legyen világítva a „bajnak” minden fizikai vonatkozása, mivel: „Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van ugyanaz, mint ami lent van.” És, mert ennek az értelme a mi esetünkben az, hogy: Ami kint (A testben) van, az ugyanaz, mint, ami fent (A szellemi – képzeleti) világban van, és viszont…


6. A személyi tudat és az egyetemes léttudat összefüggése. (Az integráció krisztusi mantrájának „Én vagyok az Őt, az Igazság és az élet”, az értelmezése)


És, ha már ennél, az asztrológiai sorsképletekben ugyan behúzott, de voltaképpen virtuális középtengelynél vagyunk, akkor e túlzottan elméletivé sikerült bevezető után, a címben megadott témának a közepébe is bekerültünk. Nevezetesen a kereszt, a kereszténység, és a Názáreti Jézus személyének és tanításainak cseppet sem elméleti, hanem konkrétan is a Lilth-inverziónak a visszafordítási szükségére tanító, tehát szellemi korrupció-ellenes (Öncélú boldogsági állapot-hajszolása, illetve öncélú élvezetszerzésre törekvés, ezek halmozása, könnyítés, természeti elemekkel, nehézséggel és fájdalommal szembeni védekezés és az élvezeti lehetőségek és a kényelem hosszú távú fenntartására és biztosítására való törekvések által okozott általános kábulat ellenes.) magatartás szükségére figyelmeztető, keresztény alapállásnak az erőterébe. Ahhoz viszont, hogy az itt első sorban fontos, nagyon sokszor idézett, de teljesen ellentétesen értelmezett mantráját, tehát, az "ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET" - kinyilatkoztatását értelmezzem az asztrológia segítségével, fontosnak tartok még két idevágó történelmi tényt felemlíteni. Hamvas Béla írja a Scientia Sacraban, hogy a Jézus által tanított metafizikai (egyetemes) kinyilatkoztatások semmiképpen nem érthetők meg hátulról, illetve a nyugati típusú civilizáció pragmatikusan technikai-tudományos (győzni, ellenőrizni és könnyíteni akaró) filozófiai életszemléletéből. Vagyis a morális korrupciót, tehát a bűn logikáját mint objektív életszükségletek által kötelező élet-gyakorlattá tett, kikerülhetetlen bázis-logikának feltüntető valóság-szemléletből. Hanem csakis előröl: az idő másik irányából, a metafizikai (fizika fölötti, fizika előtti) őshagyományok által őrzött metafizikai tudás (Védák, Upaniszádok, Tibeti és Egyiptomi halottak könyve, Joga-rendszerek, alkímia, aritmológia, Pitagorász és Orfeusz tanításai, stb.) irányából. Ezzel egybevág, hogy azok az ókori gnosztikus szellemi iskolák és mozgalmak, amelyeknek egyikében Jézus is tanult fiatal korában (az esszénusok iskolája), a szent iratok misztikus szövegeinek az értelmezése mellett, illetve a helyes (metafizikai) értelmezés érdekében, gnosztikus (személyesen átélhető, megtapasztalható, tehát: mágikus) beavatási eszközként (mai szegényes és szürke szóhasználatunkban: tantárgyként), primitív aritmológiai és az alkímiai ismeretek elsajátítása mellett, főképpen az asztrológiát használták.
Mivel a személyi horoszkóp a személyre szóló spirituális életfeladatok megfejtésének az eszköze, nem véletlen, hogy a személyi horoszkópok kauzális értelmezésénél találkozunk a fent idézet Jézusi mantra metafizikai értelmével, ami asztrológiailag a következőképpen értendő:


1) Én vagyok... – Tehát egyszerre és egyben az egyetemes létezés-tudatba, a „Vagyok, az Én vagyok”- öntudatba ágyazott, de itt és most, a Kozma Szilárdi személyemben megnyilvánuló, tehát az szerint jellegzetesen érzékelt és észlelt külső benyomásokat és megnyilvánulásokat a Kozma Szilárd nevet viselő személyben öntudatlanul, vagy tudatosan regisztráló, így testet öltött ős-szellemi megtestesülés. Amely tehát egyelőre, Kozma Szilárd szerűen lát és érzékel itt és most, amíg így, eben a létformának megfelelő egyéni öntudat által vezérelt földi életben vagyok, miközben tudom, hogy a valódi, finomabb öntudatomban hallhatatlan vagyok, és ez a halhatatlan öntudatom, itt és most éppen ebben a (sajátosan kozmaszilárdi) öntudatban és életkörülményekben észleli, hogy létezik, hogy létezem. De nem csak ebből áll ez a természeti-szubjektív, és a fizikai benyomásokra érzékeny testemen keresztül a természetbe ágyazott, tehát a természeti törvényeknek is alárendelt lét-tudat. Hanem: vele együtt és vele egyben, az ezen a Kozma Szilárd jellegű én-tudaton keresztül megnyilvánuló, ez által a személyes én-tudat által (is) létező és észlelő univerzális emberi én - tudatból, valamint az Egyetemes Én tudatból (az Abszolút Lét- tudatból) is összetevődik.
Én vagyok tehát, az, a tudattal is rendelkező egyén, aki a többi emberrel együtt itt él, érzékel, észlel, képzel és különböző célokat el akar érni ebben a téridőben, de ugyanakkor tudattalanul (Ön-reflexió nélkül) is tud az Egész Létezésről. Én vagyok, akinek, mint természeti lénynek ugyan személyi (partikuláris) sorsa is van, mert a személyes sorsa (Karmája) szerint és az által is, szüntelenül elképzeli és teremtő képzeletével létrehozza nem csak a saját maga sorsát. Hanem aki – néha döntően – hozzájárul a mások sorsa alakulásához is. És nem csak a tetteivel, hanem a gondolataival, sőt, még a mágikus erejű képzeletével is. Sőt, mindez tovább gyűrűzik és könnyen végig lehet gondolni, hogy a tetteim és gondolataim mellett, a mágikus képzeletem minőségével és intenzitásával, nem csak a saját sorsomat – életem alakulását – befolyásolom, hanem az egész egyetemes létezését is.
De, amíg a fentiekben leírtakra rá nem ébredünk, ez az egyéni és az általános rendeltetésünkre vonatkozó információkat magában rejtő, karma-burokkal (az egyéni karaktert adó aurával) körülvett, abba, majdhogynem bele-zárt isteni ön-tudatunk (A magunk) a karmikus karakterünk által háttérből irányított személyi tudatunk által vezérelten él és minden ide vonatkozó pozitív elképzelésünkkel ellenére, mindössze tévelyeg a világban. Tehát, amíg az előbbiekben leírt „Én vagyok” felismerés nem születik meg, az egyéni öntudatunkat a következő három, konstellációk és bolygók által megjelenített, spirituális archetípusoknak megfelelő, megnyilvánulási formában létezve határozhatjuk meg (Tehát, pontosan addig, amíg a sorsképletünk segítségével feltárt karmánk tudomásul vételével felismert és beismert karmikus ösztöneinknek a pozitív tulajdonságokká változtatásához - és ezzel a karma feloldásához - hathatósan hozza nem fogunk):

A. - Általában és elég nagymértékben, a napjegyünk által jelölt, de a születésünk idején a bolygóknak a különböző jegyekben elfoglalt helyzetével és egymással alkotott fényszögeivel jelölt, nyers természeti – biológiai (individuális) ösztöneink és lépességeink, valamint az azok által meghatározott egyéni öntudatunk. (Amennyiben a 2 pontban leírt karmikus meghatározódások nem erősebbek és sokrétűbbek az átlagnál, ez a személyiségünk 40 százalékát is képezheti, de amennyiben a karma erősebb, leszállhat 25 százalékra is. – Ezért is képtelenség a jóslás, amely kizárólag ezeknek az asztrológiai ismeretére alapoz!)
B. - A Sárkányfarok és a Lilith napjegye és házhelyzete által, valamint a kínai asztrológia szerinti napjegy által is jelzett, az auránkba kódolt, tudat-alatti és a megvilágosodás időszakáig negatívan megnyilvánuló (Irracionálisan, vagyis fordítottan. Lásd a Lilith-inverziót.) önkéntelen és öntudatlan, de mágikus erejű, ösztönös sugallatok, ambíciók, sóvárgások és félelmek, valamint a kilétünkre és rendeltetésünkre vonatkozó tévképzetek által befolyásolt, irányított, sőt: „manipulált” személyiségünk. E karmikus karakter-vonások tömkelege viszont, egyénenként növekedhet és növekszik is az esetek kb. 60 – 70 százalékában. És ezt a karma-bővülést jelezheti a Napnak a négynél több és kimondottan csak negatív fényszögelése, de az is, ha valamelyik karma-pont, vagy egy erősen negatívan fényszögelt bolygó, kerül a 4. ház csúcsára, vagyis az Ég alja nevű pontra (Tehát azzal együttáll.). Valamint, ha a karma pontok ugyan nem kerülnek az Ikrekbe, de más jelek szerint (Pl. sok együttállás a képletben, stb.), erős az Ikrek- motívum a képletben.
(A klasszikus asztrológia elképzeléseivel ellentétben, az általa vizsgált és az egyes pontban leírt ún. nyers természeti meghatározódásoknál ez, a – Természeti szinten érzékelhetetlen karmikus – meghatározódás a fontosabb és ez adja meg a sorsunkat meghatározó tulajdonképpeni „karakterünk” törzsét és magját, és a személyi létünk egészének a 40 százaléktól kezdődik a „hozama”. És ez akár 55-60 százalékig is megnőhet. A felső határt, természetesen a megveszekedett közbűnözők, illetve az Adolf Hitler-féle egész népeket vétkezésbe vinni és tartani képes „hivatalos” zsarnokok, vagy az őrültek esetei képezi, akinek a sorsképletével viszont az asztrológusoknak nincs ahogy és amiért találkozni a napi munkájuk során. Ezek ugyanis azt a vékony kivétel-réteget képezik, amelyek erősítik az általános szabályt.)
C. - Az Ascendens által jelölt, felnőtti, racionális - intellektuális, tehát tudatosan felelős, hosszú távú következményekben is gondolkozni képes, valamint e következmények szerint, sorsfontosságú kérdésekben, mérlegelni, dönteni és határozni képes személyi tudatunk. És ezért: a természet-feletti öntudatunk. (Ennek az arány 10 és 20 százaléka a felnőttkori teljes személyiségünknek és az szerint növekszik, vagy csökken, hogy az első kettő összege milyen arányt képez.) A Sárkányfej által jelzett „ideális” képességek, és az annak megfelelő egyetemes felelősségen alapuló öntudat, csakis az Ascendensnek megfelelő öntudatunknak a maximális növekedése, maximálissá növesztése, illetve a karmikus meghatározódásainknak a megfelelő pozitív képességekké és új tulajdonságokká változtatása által, tehát tudatos törekvések által megszerezhető. Ez tehát semmiféle jelentőséggel és súllyal nem bír a horoszkóp-feltárás és a belőle szerzett információk maximális elsajátítása, és azok gyakorlati beváltása előtt.


Az Út, a Tao, nem csupán a nyers, biográfiai történetek szerinti (felszíni) életutat jelöli, hanem az egyén rendeltetése: a teremtésben való részt-vevő, megismerő, kiegyenlítődő és a kiegyenlítődésben újjászülető meghatározódása és sorsfeladata szerinti spirituális fejlődési életutat a rendeltetésének – Az ős-funkciója beteljesítésének - a tükrében. A felébredt, spirituálisan érett ember Én- tudatához ugyanis (Én vagyok), szorosan hozzá kapcsolódik a rendeltetés-beteljesítési vágy és akarat, és tehát annak az öntudata úgy is meghatározódik, mint az életút, de úgy is, mint a tudatosodáshoz szükséges tapasztalási út. Úgy mint az “Az Út”, amit ő megtesz az ébersége és/illetve a tudatos kiegyenlítődési képessége megszerzése érdekében és az közben, a születésétől az úgynevezett haláláig (a végső kiegyenlítődéséig). De úgy is mint a felébredést követő spirituális fejlődési útvonal, amit a spirituálisan felébredt (valósan keresztény) személy az élete során és annak segítségével megtesz az egyetemes kiegyenlítődés tudatos megtétele irányába...
Ezt a szellemfejlődési utat viszont, amint fentebb írtam, az asztrogrammban a holdcsomópontok által jelölt tengely testesíti meg és azokat a személyben létező sóvárgásokat, képességeket, hajlamokat és késztetéseket (leszálló holdcsomópont), valamint azokat a hiányzó képességeket, hiány-információként (negatív tulajdonságokként) jelentkező és ezért megszerezésre váró (spirituális) tulajdonságokat (tudást) és képességeket (felszálló holdcsomópont) jelöli, amelyek segítségével az adott személynek éberen integrálnia kell magát az egyetemes létezés (abszolút) Én-tudatába.

3) Az Igazság... Mint az egyetemes (Isteni) lét és az emberi élet azonos rendeltetési értelmének: a megváltásban való részvétel szükségének az igazsága. Mint az életemmel, vagyis a rendeltetésemmel, tehát az életutammal szorosan összefüggő kicsi (földi, családtagi, nemzet-tagi, stb.) öntudatom és a nagy (egyetemes) Én-tudatom egységének a teremtő- megváltó (mágikus) erejű igazsága. Az én karmától szabaduló, partikuláris (szubjektív) magváltódási életutammal együtt járó egyedi sorsomnak az igazsága, amely sorsomat közvetlenül is befolyásolja a megváltódásom érdekében felvállalandó és elvégzendő általános és egyéni – egyedi életfeladatok szerinti rendeltetés-tudatom, vagyis az előbbiek megvalósítását befolyásoló, serkentő – segítő halhatatlanság- tudatom, az Isteni öntudatom.

Az isteni öntudatnak, vagyis a spirituális felelősségnek – a felelősségteljes imaginációnak, a megjelenéséig, az Igazságnak azzal a szubjektív karmikus képzetek által manipulált és neveléssel és taníttatással valamennyire befolyásolt személyi tudatával élünk, gondolkozunk és cselekszünk, amelyet a fent leírt egyéni karaktergyűjtemény eredményez és jellemez. Ezt az általános emberi „igazságot” tehát, az a több (hét) milliárd karmák (fordított látásmódok) által sugallt, élet - és világkoncepcióval, tehát tévhittel, sanda reménnyel, félelemmel (bizalmatlanság, kételkedés, kétkedés) teli szellemi – lelki massza képezi, amelyből, mindenki a nyers személyi meghatározódása ls a karmája szerint válogat önkéntelenül és azt használja személyi igazságként. Ennek az objektívnek látszó szubjektív ’igazságnak” a segítségével kapcsolódik a személy a környezetéhez és a történelmi helyzetéhez és azon túl az egész létezéshez, vagyis a vallásos (babonás), vagy materialista alapú isten-képzetéhez, tudatosan vagy öntudatlanul, ha tud e kapcsolat létezéséről, ha nem.
Amennyiben ez, az önkéntelenül – tudattalanul – is kialakuló személyi igazság (életfilozófia) és a saját szubjektív sorsáról (helyzetéről és vágyairól - terveiről) és tulajdonságairól alkotott természeti- és karmikus képzetei arányosan fedik egymást, a személy, ennek, az ő valódi szellemiségének, tehát a karmikus (szubjektív) igazságának (auratesteibe kódolt spirituális kiegyenlítődési programjának) megfelelően tudja megélni és értelmezni a sorsát és az emberiség sorsát.

Ezt az Igazságot, a nevelés és a taníttatás is befolyásolja, de sokkal kisebb mértékben, mint ahogy azt képzeljük tudományos önhittségünkben. És azt, hogy ez így van, a nyugati politikusok és a magukat szabadságharcosoknak nevező, egymás kiirtására felesküdött közép-keleti terrorszervezetek partizánjai és katonái által 2015-ben elindított Európai migráció jelensége ékesen bizonyítja. Tudomásul kell vennünk tehát, hogy az életünket és a sorsunkat, az asztrogrammban a Sárkányfarok, a Lilith és a Napjegy által jelzett nyers tulajdonságok és képességek mellett, azok hátterében, de azoknál nagyobb mértékben, a karmikus spirituális meghatározódásaink befolyásolják elsődlegesen.
Az a Napjegy (a csillagkép) viszont, amelyben az Ascendens áll, a szülött számára azt a morfogenetikus spirituális erőteret jelenti, amelyben nem csak a karmája által manipulált természeti individuumként, hanem szellemi, sőt spirituális felelősségre alapozott tudatosan észlelő, értelmező és képzelgő szellemi lényként is megélheti az életét és a személyéről és saját szerepéről alkotott nyers – természeti (spontán) és karmikus koncepcióit, átalakíthatja egyetemes felelősségtudatra alapozott spirituális öntudattá. Az intellektuális információ szerzési - értelmezési és spirituális programokká (jövő tervekké) alakuló képzelgési – tervezési képesség, át kellene alakuljon, egy bizonyos mennyiségű élettapasztalat által kiváltott szellemi érettség után, nem csak közösségi együttélési és érdek-egyeztetési erkölccsé (megélhetési morállá), hanem annál is egyetemesebb érvénnyel bíró igazság- és felelősségtudattá: éberséggé. De ezt a mai emberiségnek mindössze az 1 százaléka ha eléri. – Lásd a felelőtlen természet -és atmoszféra rombolást, a kényelmi és élvezeti szempontok elsődleges érvényesülését a valóságos, vagyis az egyetemes törvényekkel összhangban álló életfeladatok felvállalása helyett. Lásd a az azonos nemű személyek közötti házasságot engedélyeztető nyugati típusú "civilizációban" élő embernek eme perverz, de szerinte tudományos (És egyes szekták szerint vallásosan is érvényes) IGAZSÁGÁT. Ez a spirituális tudatosság nélküli., tehát az egyetemes felelősséget hiányoló degeneráló tudományos igazság, amely saját létképzeletével egyetemben, mindent összezavart és beszennyezett szentimentális jót – akarásával, illetve az ésszerű boldogság-receptjeivel.
És lásd a különböző misztikus-, gyógyító- és szexuális-energiaszerzési lehetőségek receptjeivel és energia-adó köveivel, elixírjével kufárkodó guruk, gyógyító-mesterek és más szekta-vezetők által bolondított hívek szélesedő tömegeinek az Igazságát. Lásd tehát annak az embernek - emberiségnek az igazságát, amely technikája és tudománya segítségével eszét vesztve termeli és vásárolja majd eldobja az élvezet-okozó tárgyakat és műszereket és a biztonságosnál biztonságosabb védekezési berendezések segítségével, vagy vallásos és misztikus fantazmagóriák segítségével zárkózik el egyre jobban a szellemi éberség elől. Lásd ezt az Európai embert, amely éppen azzal a materialista – objektív – tudománnyal zavarja össze-vissza önmagát, amire a leginkább büszke. Amely tudomány segítségével oly sikeresen bujkál az olyan elemi – természeti – létfeladatai elől, mind pl. a gyermekáldás fogadása és a gyermekek gondozása, nevelése. Így, roppant meggyőző tudományos magyarázatok és önigazolások segítségével zárkózik tehát el a civilizált nyugati ember a keresztje elől. Például, a gazdasági potenciállal rendelkező nyugati államok polgárai a család-alapítás elől, vagy ha mégis alapítanak családot, akkor a két gyermek születése „engedélyezése” elől, vagy a kettőnél nagyobb számú gyermekek megszületési lehetősége elől) miközben mindenféle egzotikus és mágikus praktikákkal és testápolási módszerek halmazával próbálja egészségessé és boldoggá lakkozni-pofozni magát és környezetét. És annak ellenére, hogy a gyakorlati valóság az ellenkezőjét bizonyítja a számára, lépten-nyomon, ő abszolút meg van arról győződve, hogy az övé az egyetlen normális alapállás a földön.
Ez az ostoba emberi igazság tehát, vagyis a kicsi én-ek igazsága, átíródik a keresztény tudatosságban a nagy Én-nek, a kauzális (Isteni) öntudatnak, vagyis a nagy Én-nek az igazságává. Ezt viszont lehetetlen megvalósítani teljes érékű karma-oldás nélkül. A karma-oldáshoz viszont karma-átvilágító, sőt: karma-meghatározó asztrológiai sorsképlet vizsgálat és ilyen mélységű sorfeltárás szükséges.

4) A jézusi mantra negyedik eleme a krisztusnak nevezett, spirituális állapot eléréséhez szükséges negyedik szó: a nagybetűvel írt Élet. Ez viszont nem a világias (gazdasági, politikai, ceremoniális és esztétikai) életet jelenti (“Örvendjetek, én legyőztem a Világot”) vagy az anyagcserével járó biológiai folyamatok összességének a megjelölését, hanem magát az élet és a lét forrását. Azt a földön túli és egeken túli boldogságos - abszolút - életet, amiből a Teremtő – Magváltó Isten is létrejön és kiáramlik a megnyilvánult (Isteni) létbe. És persze, ezzel együtt, ezen az Univerzális életen innen, megint csak ott van minden egyes ember személyes élete, az összes törekvésével, örömével és szenvedésével együtt. Az a szellemi- lelki élet, amely kívülről a másik ember helyzetéből nem látható és nem érthető, de még annál is kevésbé meghatározható. A személyi asztrogrammban ezt a negyedik (az első ugyanis maga az „Én vagyok”) elemet, vagyis a személyiség-tudat harmadik összetevőjét, a IV. ház (az otthon, a család és a szülök háza) csúcsát, vagyis az Ég Alját (I.C.) a X. ház csúcsával (az Ég Közepe pontjával) összekötő tengely jeleníti meg. Pontosabban a X. és a IV. ház szellemi erőterei együttesen.
A X. ház azt a közösségi életterületet képviseli az asztrogrammban, amelyben a szülött közösségi élettevékenységét gyakorolva, olyan tapasztalatokhoz és olyan ismeretekhez juthat, amelyek hozzájárulnak a közösségi öntudata kifejlődéséhez. Vagyis azt a közösségi tevékenységgel járó információ- szerzési lehetőséget, amely által olyan élményekre tehet szert és olyan dolgokra figyelhet fel a társadalmi környezete visszahatásaként, amelyek ebben az értelemben segítik őt saját lénye és ezáltal az egyetemes létezés törvényeinek a mélyebb megismerésében, a saját sorsa beteljesítésében, vagyis a spirituális életprogramja megvalósításában a közösségi élet különböző színterein.

Az “Én vagyok az út, az igazság és az élet” mantrában tehát, akárcsak az egyéni megváltási kiegyenlítődési sorsprogramokat ábrázoló személyi asztrogrammban, benne foglaltaik a családi és a közösségi életnek az egyetemes törvények szerinti gyakorlása, ezeknek az életterületeknek felvállalási szükségességére való figyelemfelhívás is. Az, hogy csakis az élettárs, a családtagok és a tágabb közösséget alkotó személyekkel való kölcsönhatásban, azokkal való konfliktusokban és tükröződésekben: „a közösség segítségével” lehetséges az egyetemes Én- tudat kialakítása. Mert, amint az asztrológiai értelmezésnél láttuk, az Én vagyok..., az Élet, az emberiség közösségét is jelenti, ami szűkebben a szociális és a természeti környezet formájában jelentkezik. A rezonancia törvénye szellemében, csak olyan környezettel és közösséggel kerülhetek közvetlen kapcsolatba, csak olyan környezetben és közösségben tükröződhetek, amely lényegi (spirituális - metafizikai) szempontból ugyanolyan problémákat testesít meg, mint amilyen princípiumokkal nekem is harmóniába kell kerülni, illetve, amennyiben szélsőséges helyzetbe kerülök, azokkal meredeken ellentéteset a Polaritás Törvénye miatt.
Ez tehát az a bizonyos közösségi karma-kereszt, amit el kell fogadnom mind a gyakorlat, mind a képzelet szintjén, mert amennyiben nem vagyok valamilyen közösséggel kapcsolatban (akár ellentét – ellenkezés formájában is), a sors majd rám küld valamilyen ellenséges közösség „képviselőt” annak érdekében, hogy az akár a tragédia okozásáig is elmenően provokáljon a karmám felismerése és feloldása érdekében. Vagy, ha nem , akkor a látszólag vak események és nyűgös szükségletek elűznek, vagy elsodornak, egy másik, az én lényegi karmikus problémáimmal – Még ha ellentétesen is, de. – inkább összhangban levő közösségbe. A négyes háztól (a családi és az otthoni élet területétől), tehát a mikroközösségtől - a társadalmi-közösségi cselekvések színterét képviselő tízes házig ível az asztrogrammban az Élet Tengelye. Ezért mondta Jézus azt, hogy ahol ketten összejöttök az Én nevemben, ott vagyok. Vagyis, ahol ketten egymás személyisége elnyomása nélkül: arányosan és az egyetemes törvényekkel összhangban egyeztetik az elképzeléseiket és gondolataikat, illetve úgy tanácskoznak, hogy az a közösségi életformák összességének a harmóniát eredményezze, azoknak az embereknek a személyében működni kezd és esetleg életre is kel a Krisztusi őserő, az egyetemes „Én Vagyok…” szelleme. - Az sem véletlen, hogy az ide vonatkozó információkat a négyes és a tízes, valamint az egyes és a hetes házak életterületén, vagyis az asztrogramm keresztjének a legalsó (Ég Alja) és a legfelső (Ég közepe) csúcsától, valamint a horizontális ágait képező csúcsától (Ascendens-Descendens) jobbra fekvő földházak jellegéből, vagyis a házakban található napjegyek által megjelenített spirituális erőterek jellegéből és a bolygók ún. „természetéből” olvashatjuk ki.
A keresztény éberség egy olyan, természeti tapasztalatokkal és közvetlen átéléssel (az ősprincípiumokat megtestesítő természeti elemekkel való kapcsolatba kerüléshez szükséges erőfeszítésekkel, a kapcsolatfelvétellel járó fájdalommal és a kapcsolatfelvételt követő harmóniába kerülés következtében bekövetkező boldogság- állapottal, örömérzéssel) egybekötött tudatos lelki-szellemi fejlődést jelent, vagyis egy olyan az Isteni léthez való, bensőségesen személyes visszacsatolódással egybekötött élet-utat jelent, ami a szabad és felelős emberi öntudaton alapuló univerzális lét- és felelősségtudat kialakításához és ezzel együtt a mágikus, pozitív életesemény-idéző képességek kifejlődéséhez is vezet. Ezt, a természeti körben-forgás ismétlődését (a saját farkába harapó kígyó együgyűségét) meghaladó univerzális tudatállapotot nevezzük krisztusi éberségnek. Ennek az elérése után az ember (a nő és a férfi együtt) olyan pszicho-mentális szellemi erők és a teremtő- hatalmakkal való kollaborációs készség birtokába kerül, amelyek segítségével beteljesítheti a megváltódási sorsprogramját.
De ez már minimum az Ascendensnek megfelelő, vagyis az ascendens konstellációjának az asztrológiai színezetében történő tudatos életvezetést és képzeletirányítást igényel,
Ezután és ez által, saját maga irányíthatja élete eseményeit és sorsának az irányíthatója lehet. (Ezentúl előled minden sötétség kitér.), de persze, nem szeszélyes vágyak szerint é és önkényes módon, hanem a horoszkópjából kiolvasható fejlődési - megváltási programjának megfelelően.
A megváltottság tehát egy állandósult kreatív állapot, amelyben az emberi személy olyan egyetemes léterőkkel bíró lénnyé alakul, amely harmonikusan (kiegyenlítetten) áramoltatja ezeket a benne és általa is megnyilvánuló léterőket a fizikai, pszichikai és a szellemi környezetébe. Így saját fizikai személyével együtt, közvetlen környezetét is (mindenféle stratégiázás és mágikus gyakorlat nélkül, a korábban is működő, de ezúttal már megtisztított állapotban levő, felelősen irányított mágikus imaginációján keresztül) harmonizálja, vagyis hozzáköti az egyetemes létezéshez: megszenteli azt. („Megszenteli a helyet ahol él”). A Jézus által tanított morális (keresztény) életforma tehát nem egy külsőséges, esztétikai és szentimentális vallásgyakorlat színpadiasan végrehajtott szimbolikus ceremónia-rendszer, hanem az a pozitív eredményeket és következményeket szülni képes tudatosságon nyugvó (Nem esztétikai, hanem funkcionális) létezési forma, amelynek segítségével minden ember képessé válhat az egészségi és boldogsági állapot elérésére. A kereszténység tehát, egy olyan önbeavatási útján elérhető univerzális tudat-érzékelés, amelynek a hatásaképpen egy ember-pár élete minden egyes mozzanatát az univerzális törvényekkel és az ősi lételvekkel összhangba hozhatja, és ezzel a személyi létezését boldoggá teheti a határozottan a krisztusi öntudatára való koncentrálás segítségével. Az ön-megváltói állapotából eredő teremtői képességeinek az eredményei és következményei és e következményeknek a visszahatásai segítségével.
Názáreti Jézus, aki más, az emberiség számára „megváltástant” adó személyekhez képest igen korán elérte a megváltottság: az újjá születést követő feltámadás és a feltámadást követő kiegyenlített (boldogság) állapotát és ezzel a egyetemes léttudatot jelentő krisztusi állapotot is elérte, azt nyilatkozta ki és az tanította az apostoloknak, hogy miképpen lehet a bennünk levő személyes Lilith-inverziót, a fejéről a talpára vissza állítani. Nem volt sem őrült mysztész, sem egocentrikus autokrata király vagy római császár, hadseregparancsnok, főpap: vallási intézményvezető, aki önhittségében és diadalmámorában kihirdeti magáról, hogy egyedül ő az Út, az Igazság és az Élet, miközben mások nem. Világosan megfogalmazta, nem csak azt, a krisztusi „status absolutus” ( alapállás - H.B.) megvalósításához szükséges erkölcsi feltételt, hogy ”aki a legkiválóbb közületek, az legyen a legszerényebb”, hanem azt a metafizikai igazságot is, hogy „Én az atyától jövök és az atya bennem van és én az atyában vagyok.”
Vagyis: az emberi individuum megtestesülése abban az információs - energetikai mezőben történik, amit ma auratest(ek)nek nevezünk, úgy, hogy a legfinomabb és ezért a legkevésbé érzékelhető auratestünk maga az Isten, vagy a Mennyek Országa, amely egyben az alapja és éltető forrása minden (spirituális és anyagi - természeti) létformának. Ezért a személyi-tudatunk egyaránt kapcsolódik a fizikai testünkhöz, de ugyanakkor az auránkhoz is és az aurán keresztül az Istenhez, tehát az egyetemes „Vagyok”-tudathoz is.
Továbbá: "Én bennetek vagyok és ti bennem vagytok”, mondja Jézus, amiből még a Teremtő Istent a személyen kívüli létezésbe absztraháló teológiának az antagonisztikus történelmi logikájával is csak az következtethető ki, hogy minden ember az ő Én-tudatán keresztül (is) megnyilvánuló Atyától (Az abszolút idea-szellemtől) jön és az Atya, az élet fundamentuma: a lét-képzelet által a Létet megteremtő Isten ugyanakkor minden egyes emberi Én-tudatban benne van. Ezért Jézus tanítása alapján és a keresztény teológiával ellentétben, az Atya, vagyis az abszolút képzelet az individuális személyiségtudatunkban (is) lakozik. Tehát a teremtő Isten (az egyetemes képzelőerő) nem csak közöttünk, hanem első sorban bennünk “lakozik” és általunk nyilvánul meg. A legfinomabb aura-testünkön, az abszolútumon keresztül mindannyiunk személyi-tudata egybeolvad, összekapcsolódik abban, amit ő, az ókori patriarchális társadalom tagjaként, Atyának (És nem pl. Isten-anyának, de nem is Jehovának) nevezett. Ezért, az éltető szent szellem: az ige, vagyis az egyetemes teremtőerőket tartalmazó spirituális értelem (fény) nem csak közöttünk, hanem elsősorban bennünk, a vallásos képzelet és misztikus intuíció formájában megnyilvánuló isteni öntudattal rendelkező személyekben „lakozik”. Ott van minden igazából is felébredt személyben, külön egyedi színezetben. Vagyis, a személyi horoszkóp segítségével is kimutatható egyedi meghatározódásokban, az egyéni Ascendensek erőspektrumában, de ez a sokféle erőspektrum is, kauzális szinten egybekötődik és egyre inkább egybeolvad a legfinomabb szellemi síkokon, vagyis a legmagasabb öntudatunknak megfelelő spirituális állapotunkban, amit a sorsképletekben a Sárkányfej jelöl. “Ti bennem vagytok, és én bennetek vagyok.”
Magyarán: az Abszolút létben megszülető mágikus isteni képzelet következményeinek: a feltartóztathatatlanul kiáramlani (teremteni), tágulni, változni - fejlődni, megismerni és kiegyenlítődve Tudatos Istenné egyesülni akaró Idea-szükségnek a krisztusi szellemet, az isteni magot magunkban hordozó földi megtestesülések vagyunk mindannyian az emberi minőségünk következtében, ha tudomásul vesszük ezt, ha nem és ha akarjuk, ha nem. És aki nem akarja tudomásul venni ezt a tényt, mert kényelmesebb egy külső, az Én-tudattól független Isten személyében (objektív teremtő hatalomban) és annak a sors-intéző segédeiben (angyalokban és a segítő - vigyázó, vagy vezető szellemekben, túlvilági lelkekben) hinni, akitől kegyelem gyakorlást (protekciózást) várhat, vagy akire rákenheti saját felelőtlen tetteinek, vágyainak, gondolatainak és képzelgéseinek a következményeit, az maga szenvedi kárát a spirituális kábulatának és a szellemi káprázatának, betegségek, balesetek, szegénységet és tragikus konfliktusok formájában. Ez csak azok számára nem logikus és nem természetes, akik megfeledkeznek a fájdalom út-jelző funkciójáról, illetve a fájdalom metafizikai értelméről, amely nem más, mint a lelkünkben és a természeti környezetünkben (általunk) létrehozott diszharmonikus állapotokat jelző információs eszköz. Amiként az állandósuló fájdalmak összessége: a szenvedés és a korai halál, nem más, mint az egyetemes létnek az a védekezési mechanizmusa, amely azt hivatott szolgálni, hogy a zavaros és agresszív képzelettel rendelkező személyek spirituálisan erőtlenekké váljanak, hogy a rombolói tevékenységük a minimális legyen. A baj csak az, hogy a zavaros és spirituálisan agresszív képzelettel rendelkező, de erős és (még…) egészséges fizikummal rendelkező anyáknak előbb a gyermekeik szenvednek balesetet, vagy lesznek betegek és ők csak az után, hogy spirituálisan is érzékennyé válnak a rájuk is vissza ható negatív információkra, annak következtében, hogy sokáig szenvedni, vagy/és előttük meghalni látják a gyermekeiket. – De ez, az utóbbi jelenség, már egy teljesen más témakörhöz, az anyáktól, vagyis az anyai teremtő-képzeletből öröklött, illetve az anyákon keresztül, az anyai ági női ősöktől, azoknak az inverzált – karmikus – képzeletéből (is) öröklött karmának a témaköréhez.

7. A teremtő képzelet és a krisztusi állapot: a fény és a szeretet megtestesülése.

Minden Jézusi kinyilatkoztatás, illetve minden általa tanított, a lelkünkre elemien ható bázis-igazság, tulajdonképpen az emberi öntudatnak a Lilith-inverziótól (A karmától) való megtisztítását szolgálómantra: ”Amíg a világon vagyok, a világ világossága vagyok" alapján is, lehetőségünk van a belső megvilágosodásra, az önfelébresztésre, vagyis arra, hogy az egyetemes törvényeket természeti Én-tudatunkba integráljuk, és azokkal egész lényünkben azonosulva, egyetemes tudattal rendelkező lényekké váljunk. ”Legyetek tökéletesek, amiként a ti Atyátok is tökéletes.” (Azonosítsátok és egyesítsétek a gondolkozásotokat és a képzeleteteket, valamint az érzéseiteket is, az egyetemes törvények szellemével – logikájával. Azonosuljatok a Logosszal, a Szent szellemmel.), mert: „Aki az atyát (A Teremtőt) bántja, annak megbocsáttatik, aki a fiút (A teremtést – a megnyilvánulási módot) bántja, annak is megbocsáttatik, de aki a Lelket (A Logoszt, a szent szellemet, minden kiegyenlítődésének a logikáját.) bántja, annak nem bocsáttatik meg.”
Jézus gnosztikus megfontolásból használta az egyes szám első személyt, amikor ezeket az egyetemes igazságokat kinyilatkoztatta (- Aki megnyitja lelkét és szellemét az egyetemes információ áramai, illetve a fény és a szeretet előtt, az képessé teszi magát az egyetemes igazságok kinyilatkoztatására.) mert az egyéni tudatot tisztítani és így az egyetemes Én- tudatot ki- és felszabadítani hivatott mantráknak nincs funkcionális értelme többes számban kimondani. Hiszen kauzális lényeg szerint, az individuális tudat és az egyetemes – isteni - léttudat is egy és azonos. Ezért a Krisztusi állapotot lehetetlen tömegesen, vagy csoportosan, de még akár baráti társaságokban is „együttműködve” megvalósítani! Mert ahogy az egyéni felelősség keresztjét nem lehet át adni, úgy ezt a belső azonosulást sem lehet mától – egymástól átvenni, vagy annak a realizálását (megértésből fakadó megvalósítását) másra átruházni! A megváltón-mágikus krisztusi tudat-állapotot csak és csakis személyes, tehát individuális belső erőfeszítések által elérhető éberséggel: a bűnbeesés logikája által létrehozott szellemi kábulattól való megszabadulás útján, lehet elérni. Csakis és csakis a tudatos éberségre törekvés, illetve az éberség fokozását szolgálni hivatott életformák általi létállapotban lehet elérni. Ennek a kábulatmentes életformának a megélési lehetőségét kellene lehetővé tegye a keresztényi életforma és a keresztény morál. Azt, amennyiben semmiféle absztrakt tudományos, vagy humánus politikai elmélet (Pl. humanizmus és az annak a kegyes hazugság-rendszerét alapul vevő, másokat a kegyes hazugságokkal a mi boldogság-képzeteinkbe beugratni hivatott, pszichológia.) vagy vallásos ideológia nem zavarhatja meg. Utóbbi esetben a hívek imaginációját és mágikus öntudatát a megható jellegű (szentimentális) vallási gyakorlatok (szertartások) esztétikai hatása által. Előbbi esetben, a kereszt (közvetlen tapasztalat és a felelősség)- elhárításra, az élvezetek halmozására játszó polgári morál és a természet-kizsákmányolására alapozó, élvezet-halmozási és biztosítási koncepciók által.

A különböző dimenziók kötött, tehát a vertikálisan is ható hatás – visszahatás törvénye miatt, a Lilith – inverzió által létrehozott őskáosz, a kauzális kiegyenlítődés megvalósulást, tehát az isteni megváltódás beteljesülését is veszélyezteti egyrészt. Ez, az emberi élet szükségét kiváltó kauzális káosz: a miatta folyamatosan megbomló szellemi rend helyreállítását és a káoszban antagonisztikussá vált rendkívülien újfajta ősideák kaotikus feszültségének a se legesítését, majd a többi – az ember által is megtestesített ideával való kiegyenlítését a teremtett – anyagi - világban folyó emberi megváltásért (boldogulásért) folyó sors-küzdelem következménye hivatott szolgálni. Az emberi létezést kiprovokáló káosz (kábult) állapotnak a meghaladását (a felborult ősi rend helyreállítását és a rendetlenség által létrehívott abszolút feszültségek kiegyenlítését) hivatott szolgálni az anyag-teremtés és ezen belül az Istennek a teremtésre (A kábulat által okozott, abszolút lét-fenyegető rendetlenség és feszültség megszüntetésére) vonatkozó első Idea is: Ádám Kadmon, vagyis az ember Ős-ideája. Az ember viszont (és főként a magát kereszténynek hívó ember) a veleszületett kábulatnak és a káprázatnak a megszüntetése helyett, annak a növelését szolgálja egyelőre.
Iskolás korában, az idealista-materializmusnak a tudomány és a technika által lehetővé tett élet-nyerési lehetőségekről szóló ostoba ideológiával, vagy iskola után, a különböző misztikus fantazmagóriákkal (vallásokkal) és hazugságrendszerekkel (élvezeti cikkeket termelő és az élvezeti cikkeknek védelmét szolgáló polgári moráljával) megmételyezett képzeletével, „tovább fejleszti” mind a belső (lelki - szellemi), mind a külső (társadalmi - természeti) világában a lelki kábulatot és a szellemi káprázatot, miközben ugyanakkor, intézményes szinteken, küzd az alkoholizmus és a kábítószer-fogyasztás ellen.
Nem lehetséges a kívülről jövő (a személy akaratától és öntudatától független, a személyen kívüli állapotokból jövő) magváltás (A kegyelemből jövő boldogság) és ezért nem lehetséges a tömeges, vagy a csoportos megváltás sem. Csak és csakis az egyéni felelősség-érzeten, a tényleges, gyakorlati és spirituális (képzeleti) felelősségen alapuló spirituális öntudat kialakulásának a mágikus következménye vezethet el az igazság szelleme szerinti (megváltott) boldogsághoz. Semmi nem lehet tehát boldogítóbb a hosszú távú következmények szintjén, a lilith-inverzió által okozott kábulattal szembeni éberség megszerzéséhez szükséges személyes felelősség felvételénél. Rajtam kívül senki nem ébresztheti fel bennem máról hónapra az éberség eléréséhez szükséges felelősséget és nem szabadíthatja fel bennem a karma-oldást szolgáló sorsfeladataimhoz kötött teremtő képzeletet, a (mágikus) mentális képességeket. Lehetetlen a boldogságot hozó mágikus képességek felébresztése és felerősítése úgy, hogy én ne tegyek belső erőfeszítéseket a szeretet áramoltatásával és értelmem működtetésével, a felelősség kapuján belül rám váró Krisztusi öntudattal való találkozásom érdekében. („Én vagyok a kapu, amelyen keresztül az atyához el lehet jutni.” „Széles az út, de keskeny a kapu – A felelősség kapuja keskeny, mivel csak egy személyes! -… – amin keresztül a mennyek országába lehet jutni.”)
Mindenki saját maga és a saját hús-vér tapasztalatain keresztül (Egyéni erőfeszítéseket követelő és sokszor fájdalommal, sőt: szenvedéssel is járó belső ráébredéseken keresztül) és a saját képzelettisztító sors- és törvényértelmezésein keresztül (kontempláción és meditáción keresztül) kell eljusson az egyetemes léttudat (Mágikus – teremtő - erejű egyetemes Öntudat-érzet) kifejlődését jelentő megváltott állapothoz. A beavató mesterek (papok…) által végzett spirituális Én-tudat felébresztésnek a kora már az ókorban lejárt és tulajdonképpen megszűnt Jézusnak a történelemben való fellépésével, illetve az apokrif (gnosztikus) evangéliumok megjelenésével. Az, az egyházi baromság, hogy Jézus helyettem is szenvedhetett volna a kereszten és ezáltal eleve felmentett volna a karmámnak a pozitív képességekké való változtatásának a feladata alól - Felmentés, amit az ő nevében fellépő egyház papjai számomra megadhatnak - , a legnagyobb metafizikai képtelenség (Cinikus hazugság és szélhámosság), amit csak el lehet képzelni. Ez, egy olyan, az emberek többségében létező kényelem-szereteten alapuló, tehát judási spekuláción alapuló metafizikai tény-hamisítás, ami nem csak hogy eltéríti az embert az eredeti rendeltetésének a betöltésétől, (a keresztényi magatartásától): a személyes valóságtapasztalattól és a személyes felelősségvállalástól. Hanem a kívülről jövő kegyelem és a rajta kívül létező (személytelen) Isten misztikus illúziójára is rájátszik.
Ez tulajdonképpen az anti-krisztusi szélhámosság, mivel a Jézus által tanított keresztényi alapállásnak az értelmével merőben szemben álló magatartást: a személyességnek, az egyéni felelősségnek a feladására buzdító: a más személy általi megváltottságot ígérő fantazmagória. Ez a vallás, nem más, mint a Jézussal soha nem találkozó Tarzuszi Pálnak: a magát egy új vallási tisztségbe átmentő farizeusi kaszt első képviselőjének a találmánya, ami viszont a Nagy Konstantin papjai által birodalmi ideológiává alakított szekularizált kereszténységnek az alapját képezi.

Ennek a felelősség-fosztó és szellemi ignoranciát szülő vallásos ideológiának az elfogadása, éppen annyira veszélyes, mint a képzelet összpontosítása által működésbe hozható („gyógyító”-nak mondott) mágiának a karma-oldás nélküli, tehát a megfelelő (negatív és pozitív) testi és lelki tapasztalatok nélküli és ezek metafizikai értelmezése nélkül: a gyakorlati következmények nélkül történő gyakorlása. Mint a mágiának az egyetemes szeretet képesség és az értelmi világosság elérése nélkül történő gyakorlása. Az utóbbi nem más, mind az önzésen és a szellemi hatalom gyakorlásának az illúzióján alapuló alapállás szerinti mágia-gyakorlás, ami a természetet romboló technika alkalmazásával történő természet kizsákmányoló tevékenységgel egyenértékű, és amely vétkesebbé teszi a, különböző egzotikus diplomákat osztogató guruk és „mesterek” tevékenységét, a liberális tőkések és az irányítási-mániában szenvedő kommunisták tevékenységével. Ezek a guruk és prédikáló misztikus „mesterek”, nem rendelkezvén megfelelő spirituális (erkölcsi!) letisztultsággal: keresztény tudatossággal, különböző gyógyítói és más mágikus képességek felélesztésére és kifejlesztésére oktatják a tájékozatlan és felkészületlen hallgatóikat, aminek segítségével azok egy darabig sikeresen kikerülhetik a karmaoldási képességek automatikus kifejlődését lehetővé tevő (karma-oldási) életfeladataik felvállalását és az éberség (szellemi megtisztulás) érdekében szükséges lelki és fizikai erőfeszítéseket.
Jézus, miközben az utolsó és legfontosabb – mert legbeszédesebb – jelkép- cselekedeteit megtette: 1) a kufárok kiűzését a templomból, ami a személyi életképzelet állandó tisztításának a szükségét jelképezi, 2) a tanítványok lábának a megmosását, ami a gőg feladásának szükségességét hivatott az emlékezetükbe idézni és végül 3) a kereszt vállalását: a keresztre feszíttetést felvállalta, azt mondta a tanítványainak, hogy ne csodálkozzanak, mert nála nagyobb csodákat fognak tenni, figyelem: nem az ő nevében, hanem az egyetemes Én-tudat nevében! Itt ismételten nem személytelenül: áttételesen működő (kölcsön vehető) csodatevői képességek elnyerését helyezte kilátásába, hanem az ők saját, egyetemes felelősségtudatába beágyazott Én- tudatuk és a szabad akaratuk működtetése által elérhető éber képzelőerő mágikus következményét: a bennük rejlő élethelyzet-idéző erő, a mágikus teremtő képességük felébredését jelezte előre. De ebben az előrejelzésben sem a csodatevő képesség elérése a fontos, hanem az, hogy az arányos személyi tudatra alapozott spirituális éberség elérésével, az ember (Az egyéni felelősségén keresztül az Isteni szellemmel töltekező egyén) megszabadulhat a végzetes sors kényszerektől (determinációtól), mivel az éberség megszerzésével kiárad belőlünk a teremtői képzelőerő (az idéző erő) és: „...Az Én atyám ellát titeket”. – Az egyetemes felelősségtudatba ágyazott egyéni-univerzális képzelet teremtő képességén keresztül spirituális kommunikációba kerülünk a környezetünk szellemi erőivel, amely biztosítja számukra mindazt, ami ténylegesen (és nem fölöslegesen!) létszükséglet a számunkra és a családunk számára.
A Jézus távozása után a tanítványok által átélt pünkösdi megvilágosodással járó, nem tudni miért „nyelveken való beszédként” megnevezett szellemi képességnek a megjelenése is pontosan azt a momentumot jelzi, amikor a belső körhöz tartozó (ezoterikus!) tanítványok, számtalan botlásaik, kételyeik, csalódásaik és sikertelenségeik után – tehát egy hosszas tapasztaláson keresztül vezető (keresztény) tudatosodási folyamat után – egy közös meditáció alatt, állítólag egyszerre érték el az egyetemes Én-tudat teljességét. Attól kezdve tehát ők is éberekké: tisztánlátókká váltak (A próféta nem misztikus jövő látó, jósolgató embert, hanem tisztánlátó, felébredett személyt jelent) és sikerült hatalmat nyerniük a bennük lakozó, de addig zavarosan és ellentmondásosan viselkedő diszharmonikus ősprincípiumok, a teremtő erők fölött. Ezek segítségével aztán gyógyítottak és különböző csodákat tettek, amiként erre Jézus előre figyelmeztetett. Ehhez viszont el kellett telnie egy bizonyos – tanulási, tapasztalási, időszaknak, vagyis a megfelelő, személyes következtetések levonásához szükséges – időnek, a Jézussal való személyes találkozás után, ami alatt a tanítványok személyes tapasztalataik segítségével és a gnosztikus keresztény tanítás értelmét személyi- tudatukba integrálhatták. Azaz saját magukat beavathatták az egyetemes lét-tudat misztériumába.


8. Az igazi (keresztény) beavatás nem nélkülözheti a kauzális (karmikus) asztrológiát

A nyugati - keresztény civilizációban élő hívő, vallásos, vagy vallástalan személyek számára ma egzotikus keleti misztikumnak hat, vagy mágikus (hipnotikus) hatalomgyakorlási lehetőségeket ígérő képzetekhez kapcsolódik a beavatás kifejezés. Számukra ez izgalmasabbnak és pragmatikusabbnak, tehát ígéretesebbnek hangzik a megváltásnál, pedig ugyanarról a metafizikai realizációról van szó mindkét esetben. És ez így van még akkor is, ha a keleti vallások a beavatást egy, a krisztusi értelemben vett megváltásnál alacsonyabb szellemi színvonal elérési lehetőségére (a szenvedésektől való megszabadulás, a nirvána elérésére, stb.) értik. A nyugati típusú társadalomban élő keresztények viszont, pontosan a Jézusi tanításokat elferdítő, de a misztikus hiedelem-keltés és egyház építés érdekében az értelmes sors-rendezés erejéből a szelet kifogó esztétikai (szertartásos) magtartás pozitív következményeként képzelik el a megváltásukat. Az újfarizeus Tarzuszi Pál által bevezetett beavatási „korrekció” (lásd a feltámadás „tételét”) következtében a keresztény ember ma a megváltást nem a korrupció mentes életforma felvétele és gyakorlása által elérhető éberség mágikus erejű pozitív következményének érti, hanem egy, az ő akaratától és erőfeszítéseitől független, rá nem vonatkoztatható, absztrakt és felette és rajta kívüli isteni hatalomtól eredő, tőle tehát függetlenül megtörténő aktusként (Mindössze a belegyezését kell adnia.), amit valaki (Jézus) korábban „elintézett” az ő számára. Amit a "Jézus Krisztus" nevű egyén, valamikor "elkövetett" és ezért a becsületes vallásos embernek illendő tisztelni öt és égi protekcióért is lehet, sőt, ildomos imádkozni hozzá.
A megváltást lehetővé tevő beavatás: a keresztény magatartás (alapállás), nem jöhet a személyünktől külön álló erőtől, vagy más (történeti) embertől (istennek egy másik „gyermekétől”) ránk szálló, tehát kívülről ható, mágikus aktusa, vagy ránk azonnal pozitívan visszaható vallásos szertartás-sorozat elvégzésének következménye. A spirituális beavatás olyan, valamikor a távoli jövőnkben megvalósuló önérzékelési képességet és belső Isteni-látásmódot (Teo-riát) eredményez, egy olyan kauzális értelmezői és mentalitás-képesség kialakítását szolgáló tanítás-sorozat, amely képes azt elérni, hogy a beavatandó személy tudatát kiemelje a hétköznapi (látszati: a jelenségek értelmezése szintjén megragadó) gondolkozás logikájából úgy, hogy az képessé váljon az anyagi létet csak és csakis szellem-semleges karma-tükörnek látni és semmi többnek.
Ezt viszont nem infantilisen vallásos és misztikus történetek meséjével teszi, hanem racionálisan érthető spirituális-valóság értelmezéssel. Így képessé teszi a beavatott személyt az általa látható (érzékelhető) jelenségeknek (pl. a természeti környezete, vagy a rokoni - társadalmi közössége, vagy a saját egyéni sorsát) az egyetemes törvények ok-okozati összefüggés-rendszerének logikája szerint megítélni és értelmezni. A beavató mesternek mindig a tanítvány személyi felelősségéhez kapcsolódó legmegfelelőbb metafizikai információkat és példákat – értelmezéseket szolgáltathatja. Azokat az információkat, melyek segítségével a tanítványok, az egyéni sorsfeladataik tudatos felvállalásával és a feladatok végrehajtása segítségével történő megvilágosodásával, a lelküket (érzelmeiket és rációjukat), valamint a szellemüket (képzeletüket, látásmódjukat) szeretetben és értelemben fejleszthetik, megtisztíthatják és krisztusivá tágíthatják az öntudatukat.
Minden, az Idő és a Fejlődés törvényeinek a figyelmen kívül hagyásával történő és tehát külső hatásgyakorlással – misztifikációval, vagy erőszakos rávezetéssel- történő ún. beavatás, nem más mint illetéktelen és törvénytelen (szentségtelen) beavatkozás a személynek a fejlődés törvénye szerinti folyamatokba, a karmaoldási szabad-akaratába. A történelembe és a természetben állítólag beavatkozó (csodatevő), illetve az érzelmi alapon a hívei számára protekciózó, isten-képzetekkel vehikuláló és tehát a megváltásért való felelősség-átadási lehetőségen alapuló és persze: így hipokrita ájtatoskodást eredményez. Ez a következményeiben épp olyan tévelygés, mint a különböző mágikus képességek felélesztését ígérő, misztikus praktikákkal fűszerezett egzotikus („titkos”) beavatás lehetőségéről aló hazudozás, hiszen így az is távol áll a valós beavatástól, aki állítólag a másikat beavatja. („Vak vezet világtalant.” – Jézus) Mindkét misztikus tevékenység felelőtlen vétek az egyetemes törvények logikája és a teremtés egyetlen céljának: a megváltásnak a megvalósulása ellen. Ezért az eredeti tanításokhoz hűséges kereszténységnek nincs köze sem az éberség- zavaró vallásos misztifikációkhoz, sem a mágikus képesség-fejlesztéshez.
A keresztényi életrend az a belső szellemi és lelki életgyakorlat, az a tisztánlátást és hitet (éberséget) létrehozó kötetlen és egymásra szabadon kölcsönható tanulási és tapasztalási lehetőség, az, az egyéni, csoportos és univerzális beavatási élet-út, amely a földkerekségén bárhol, bárki által, mindenféle külsőségek és mágikus praktikák, misztikus szertartások nélkül végigjárható.
Ez tehát a Jézus által hirdetett metafizikai tanításnak az értelme, hogy mindenkinek fel kell vennie a maga keresztjét, vagyis hogy mindenkinek tudatosan kell vállalnia az asztrológiai sorsképletében a karma-pontok ház- és jegyhelyzete által jelzett gyakorlati életfeladatait, azok felvállalását és beteljesítését. Tehát az asztrológiai házak gyakorlati életkör-szimbólumainak a segítségével kimutatható konkrét élet-feladatait, ahhoz, hogy beavatást (Búcsút – lásd a búcsú-járás eredeti értelmét) nyerjen. Vagyis ahhoz, hogy a lelke és a szelleme harmonizálódása után, a teste is feltámadjon (Egészségessé váljon, megerősödjön.) és a hátra levő életében jól szolgálja őt. Hogy a fizikai dimenzióból való végső távozásáig erős, rugalmas és egészséges legyen és így: egészségesen, az utolsó pillanatban is éber tudjon maradni és helyesen értelmezett élettapasztalataival: teljesen egyetemes-tudattá változott személyi tudattal (hasznos hajórakománnyal) léphesse át a biológiai élet és a túlvilági létnek a küszöbét.
Hogy, akár ágyban és párnák közt, akár a természetben szemlélődve-meditálva, de éberen és nyugodtan (kiegyenlítetten) vihesse magával – a magjával - a túlvilágra azt a karmája-rabságából kiszabadított rendkívüli ideát, illetve egy olyan új idea-rendszert, amelynek az energetikai (éteri), asztrális, mentális és ideális elemei organikus és harmonikus együttműködésben vannak egymással, és amelynek az idea-elemei, azzal a rendkívülien új ideával együtt, amelynek a megmentése – visszaszerzése érdekében inkarnálódott a magja, maradéktalanul be- és vissza tudjon kapcsolódni az isteni létezésbe (Religio). Ezt nevezzük megváltódásnak, és ennek a teljes megvalósításához szükséges mind a 12 konstelláció szerinti, sajátos hét éves szaturnuszi ciklus végig-élése, megtapasztalása. Vagyis, csak és csakis a minimum 84 éves életkor elérése után lehetséges a teljes megváltódás!
Az a rettenetes halál, amiben az életüket oroszlánok és más vadállatok torkában végző, minden felelősségüket Jézusnak átadó, mert Pál által hibásan beavatott, extatikusan bódult őskeresztények részesültek, mindennek lehet nevezni, csak a beteljesített életfeladatok következtében kiegyenlített élet eredményének, tehát megváltott éber átkelésnek nem. Az a tény, hogy a legtöbbjükkel Oroszlánok, Farkasok és más, a tűzjegyek valamelyikét megtestesítő ragadozók végeztek a Colosseum porondján (a birodalmi cirkusz színpadán), a legbeszédesebben mutat rá arra, hogy ezek a személyek nem tudták feloldani a tűz-karmájukat, tehát nem érték el a megváltást, nem teljesítették be e rendeltetésüket. Hogy elvétették el az életük célját: az asztrológiában a három tűzjegy közül az Oroszlán (keleti kultúrkörben a tigris) jegye kiemelten az individualitás, a személyi tudat átfinomításának (A rejtett tudattartalmak és személyiségi jegyek felszínre hozásának és kiművelésének – megnemesítésének, át-szellemesítésének) a morfogenetikus erőterét testesíti meg. De a Kos (Farkas) és a Nyilas is (A vadász - az idea-állapotból az állati létbe süllyedt ember, mint legfőbb ragadozó) a személyi tudatalakításnak a napjegyei.
Azokról, akik a Via Apia mentén keresztre feszítetten végezték be életüket, tudjuk már, hogy Jézustól eltérően, mindössze a Néró és a többi zsarnok, őrült gonoszságának az áldozataiként, a mérhetetlen kíntól ordítva és jajveszékelve és nem az elkerülhetetlen végzet tudatos kiprovokálóiként: hóhérainak megbocsátva és megnyugodva („Atyám, a te kezedbe adom a lelkemet”) végezték az életüket, mint az eszményképük.
A csodatettekkel átszőtt bibliai történetek misztikumába burkolt, kanonizált keresztény beavatási szertartás, amely a szekularizált kereszténység központi eleme, az utolsó vacsora misztériuma, amely tökéletesen szemben áll az Evangéliumokból kiáradó spirituális éberség elérésének a szükségéről szóló tanítással. Vajon miért szólította volna fel, napokig tartó spirituális kábulatot (éberség vesztést) és zavart öntudatot okozó rendszeres alkoholfogyasztásra (bor ívásra) tanítványait valaki, aki a maximális éberség és a kábulat fokozódásával egyenes arányban kikapcsolódó felelősségtudat fontosságára hívta fel a tanítványok figyelmét? Aki, a tanítások során folyamatosan a maximális személyi felelősségtudatot biztosító éberség fontosságára figyelmeztetett („Szorítsátok meg a deréköveteket, gyújtsatok mécsest és virrasszatok, mert nem tudhatjátok, hogy mikor jön el a ti uratok, hogy számon kérje tetteiteket.”)? – Érdekes, hogy a virrasztó lámpába kevés olajat öntő balga szüzekről szóló példázatot és általában az éberség fontosságát kiemelni hivatott példázatok idézését, éppen annyira kerülik liturgiai olvasmányként használni mostanában a papok, mint a gazdagságnak a mennybe való bejutást akadályozó természetéről szólókat. Azt, hogy a „Keressétek az Isten országát és a többi az öletekbe hull ráadásként.” metafizikai ismeretszerzésre – gnózis gyakorlásra – való felszólításként kell értelmezni, már nem is merem említeni.
És a beavatás fejezeténél elkerülhetetlen, hogy a Jézusi tanítások talán legnagyobb motívumáról, az újjászületésről beszéljünk. A „Ne aggodalmaskodjatok” és az éberségre való felszólítás motívumai mellett, az evangéliumoknak a leggyakrabban visszatérő motívuma az újjászületés szükségességének a felemlítése, illetve az újjászületésre való felszólítás. „Újjá kell születnetek.” Az értetlenkedő Péter ki is fakad egy alkalommal, mondván, hogy „De hát az anyámba a nem bújhatok vissza.” És a válasz: „Kétszer születik meg az ember. Egyszer anyától és másodszor a Szent Lélektől.” Az utóbbi a fontosabb. Vagyis, a megváltódás útján való elindulás, és az azon való kitartás, fontosabb élet-aktus, még annál is, hogy megszülettünk. Mert rengetegen megszületnek és csak nagyon kevesen születnek újjá és válnak megváltottakká: „Sok a meghívott, kevés a kiválasztott.” És: Tágas az út a mennyországba, de szűk a kapu, amelyen be lehet oda lépni.” A „bejutási” titok viszont éppen az, hogy nem létezik egy felsőbb erő, vagy hatalom, amely valamiféle égi mérce, misztikus szimpátián alapuló személyi protekció, vagy véletlenszerűen működő szeszélyes döntés alapján felülről „kiválaszt”, noha a kanonizált evangéliumban ilyen képtelen utalásokat is találunk. (Akinek a neve benne van, vagy nincs az Élet Nagy Könyvében..). Hanem, aki kiválasztottá válik, annak erős akarata és ambíciója keletkezik arra, hogy kiválassza önmagát (Skorpió).
De mindez nem elég, hanem ki is kell tartani a megváltás útján, ami a hamis kiegyenlítődéseket eredményező, öncélú élvezethalmozásnak és általában a hedonista életvitelnek a megtagadásával is jár („Csak az lehet az én tanítványom, aki meg tagadja az apját és az anyját, és aztán meg tagadja önmagát is.”) és még sok mindennek a megtagadásával, ami a káprázatot, illetve a Lilit-inverzió logikáját bennünk fenntartja. Pl., a gazdag ifjúnak, aki követni akarja Jézust egy szabadban történt tömeg-tanításától meghatottan, el kellene adnia mindenét és szétosztania a szegények között, mivel a nagy vagyon bonyolult és időigényes adminisztrálása, lehetetlenné teszi a tisztánlátást és kiegyenlítődéshez szükséges megnyugvást. „Hamarabb át megy a teve a tű fokán, mint hogy a gazdag…”stb. „Mert széles az út, de keskeny a kapu, amelyen át be lehet jutni a mennyek országába.” Ez mind azért van, mert a buta kapzsiság és az őrült hatalom-vágy által vezérelt világi – társadalmi játszmák elvonják a figyelmet a befelé – Az Isten felé, amely a karma-oldáson át, azzal „munkálkodva” mutatkozik meg a számunkra – való figyelemtől.
A csodatételek is káprázat-keltő cselekedetek, de azok az emberek, akik meg akarnak váltódni, le kell szokjanak csalásra való karmikus vágyakozásukról (Negatív Jupiter, vagy Neptunusz, illetve erősen negatívan fényszögelt két-három bolygó, vagy karma-pont a Nyilasban, vagy a Halakban.). Ezért Jézus, a negyven napos sivatagi böjt után, azt még elutasította (A Salamon templomáról való sértetlen leugrást). Amennyiben tehát igaz is lenne az, hogy csodatételeket produkált, azt esetleg azért tehette tehát, hogy a tanítványok hétköznapi és földhözragadt (pragmatikus) gondolkozását megváltoztassa. És annak érdekében, hogy képessé váljanak a nagyobb távlatú (egyetemes törvények szerinti) gondolkozásra, arra a bizonyos belső „látásra”. Ő is, csak utólag értette meg tehát, hogy ezzel a „szelíd” beavatási módszerrel mennyire célt tévesztett a rendkívüli tetteket és eseményeket messze elkerülő „Bolond”- beavatási tanítása (A „Boldogok a Bolondok, mert övék a mennyek országa.” kinyilatkoztatást, utólag tették szalonképessé a lelki szegények kifejezéssel.) mind a tanítványok, mind a zsidók széles tömegei körében, és ezért „ment neki” a kereszthalálnak (Ezért provokálta ki azt.).

Az archaikus beavatási rendszerekben ugyanis, a beavatandó tanítványok élet (és világ) szemléletét gyökeresen megváltoztatni hivatott szellemi újjászületést, a tanítványoknak a beavató mesterek által keltett, sokszor sokkoló hatású, látszólag életveszélyes helyzetbe: halál közeli állapotba hozása szolgálta, amely során a tanítvány lába alól a szó szoros és átvitt értelmében is, kihúzták a talajt. Ezek voltak a próba-tételek ( a hét próba), aminek a közhiedelemmel ellentétben, elsősorban nem az volt a célja, hogy a tanítvány ellenálló és túlélő képességét, a lelki és szellemi helytállását – gyenge, vagy erős karakterét próbára téve, „megvizsgálja”, illetve megerősítse. Hanem az, hogy a megrendülés által, a tanítvány, az így szabaddá tett gondolat és képzelet világában (szellemi és lelki más állapotában) alkalmassá váljon a hétköznapi érdekharcokhoz kötött logikája teljes feladására és egy gyökeresen új élet-vízió és létszemlélet kialakítására. A magasrendű spirituális logika kialakítására és e logika a szellemi tanok befogadására. (Aki dudás akar lenni, annak a pokolra kell szállni.)
A személyi horoszkópokban ez, a sajátos „ébresztői”, a karma-kábulatból felrázó életmozzanatokat tartalmazó (megtestesítő) életterületet a Skorpiói életköre, tehát a nyolcas horoszkópház, a halál és az újjászületés háza: a megrázó eseményeknek és élményeknek: a megrázó veszteségeknek, valamint a felemelő, illetve tragikus szerelmeknek a háza. Egyszóval, mindenféle a tudat-tisztító jellegű, az elengedés, a fölösleges kötődések felszámolásának a képességét feléleszteni és megerősíteni hivatott spontán életeseményeknek az életterülete a Skorpióé. Ez azt is jelenti, hogy akinek a születési képletében, a VIII. házban bolygó áll, illetve bolygók, vagy más asztrológiai jelek állnak, az illető bolygó által megtestesített őserő jellegének megfelelő módon kell átalakítania az élet és világszemléletét. És, amennyiben kellő információ nélkül (beavatás nélkül) képtelen erre, vagy nem hajlandó erre a belső életvízió-változtatásra, addig kapja az élettől (sorsától) az egyre durvább és mind nagyobb és nagyobb károsodásokkal járó figyelmeztetéseket, amíg „megpuhul” és hajlandó lesz változtatni a mentalitásán. Ha erre nem hajlandó, vagy nem képes, egyszer csak a szó szoros értelmében a túlvilágon találja magát idejekorán.
A Skorpió jegyében született személyek tehát, illetve, akiknek a horoszkópjában több, a Skorpióban álló bolygó található negatívan fényszögelve, illetve azok a személyek akiknek karmikus asztrológiai jelek (Lilith, vagy Sárkányfarok) találhatók a Skorpióban, vagy a születési horoszkópjuk nyolcas házában, fel lehetnek készülve arra, hogy őket előszeretettel részesíti a sors ilyen újjászületésre szólító végletes figyelmeztetésekben.
Még a kanonizált és dogmatizált kereszténység is megőrizte, de nagyon sápadtan és a beavatás eredeti funkciója betöltésére teljesen képtelenül, ezeket a gyökeres újjászületést előidézni hivatott beavatási mozzanatokat a hét kenet (szentség) formájában. A tékozló fiú parabolájának a disznók szintjére süllyedéstét követő megfordulási mozzanatában Jézus szintén erről a Skorpiói motívumról beszél, amikor a spirituális kábulat és züllöttség végső határát elért ember feleszmél arra, hogy rossz úton jár és ahelyett, hogy kétségbe esne, kijózanodik, majd felvállalván a tetteiért való felelősségek mellett a megtisztulás érdekében tett egyéni erőfeszítéseket, visszafordul „az atya irányába”, tehát a kiegyenlített lét boldog állapotának az elérése irányába. Ezt az egyetemes tudat kialakításához (az atyához) vezető utat viszont semmiképpen nem lehet kábultan: feladott személyi tudattal, illetve a Jézusra hárított felelősségtudattal megjárni, mert akárcsak az őskeresztények esetében, a feladott személyi tudat és elhárított személyi felelősség útja a sors képviselőihez: a vadállatokhoz, illetve a civilizált háborúkhoz, vagy a cseppet sem véletlen belesetekhez és a „vad természetet” (Pl, az erdőben található sorsjelző természeti elemekként jelen levő, vadállatok.) a civilizációban tökéletesen helyettesítő személytelen intézmények végzetes tévedéseihez (További karma-oldási feladatokat jelző negatív „ügykezeléséhez”) vezet.
A keresztény beavatásnak tehát semmiképp nem lehet célja a beavatandó személyt a személyiségétől, az egyéni tudatától és a felelősségétől megfosztani és az éberségét misztikus - vallásos kábulattal helyettesíteni, hanem az egyéni tudatnak a minőségét változtatta meg és tette alkalmassá az egyetemes tudattá tágulásra. Ez, a vallásos kábulat, tehát hívek személyi tudatának a történeti Jézus személyének való alárendelése, a polaritás törvénye miatt, a liberális szellemiség ateizmusát és mérhetetlen egoizmusát - az elidegenedését - váltotta ki a felvilágosodás után létrejövő polgári társadalmakban. És később, a liberális öntudatnak a becsontosodásig menő megerősödését eredményezte a nyugati társadalmakban úgy, hogy azt a bármit, minőségi és morális igények nélkül „elfogadó és befogadó humanista szeretet” álcájába rejtette maga elől a nyugati típusú civilizációban élő ember. Gondoljunk csak belé: ma egyre több a keresztény-nyugati civilizáció befolyási övezetében élő, stabil anyagi helyzettel - legalábbis a gyermekes anyáknak biztonságot nyújtó szociális törvényekkel - és rendezett családi háttérrel rendelkező nő utasítja el a gyermekszülést. Az állítólagos szűznemzéssel foganó és ezért zavaros” helyzetbe került Máriával ellentétben, akit a keresztény misztika az isteni akarat elfogadásának: a teremtésben való minden feltétel nélküli közvetlen részvételnek a mintaképéül állít.
Ezt a személyi tudat elleni vétket nem csak a kereszténységen belül követték el, hanem az indiai és a kínai vallásos hagyományokban is. Nem is lehet ma egyetlen olyan keletről importált beavatásos - misztikus játékkal (ún. szellemi iskolával, szektával) találkozni, amely ne a tagok - hívek személyi tudat (az „ego”) és a józan egyéni ítélő képességet szolgáló racionális gondolkozás felszámolását ne tűzné ki célul. Az eredmény persze, akárcsak a kereszténységben, a híveknek - tagoknak, tanulóknak a teljes spirituális éberség-vesztése, az egyéni akaratuk feladása és a guruk – tanítók misztikus fantazmagóriáinak az egyetemesen érvényes kinyilatkoztatásként való elfogadása és szajkózása. És ez még akkor is így van, ha a szemmel látható és a kézzel fogható fizikai valóság: a gyakorlati megvalósítás – a Hamvas Béla által sokat emlegetett realizáció – merőben az ellentétét bizonyítja mindannak, amit a személyiségüktől fosztott hívek és a duzzadt kapzsiságukat hipokrita módon a „felemelő misztikum” alá rejtő guruk (tanítók) állítanak. Ez az, amit hamis beavatásnak, illetve rossz beavatásnak nevezünk. Vagyis az, amit a híveket szemforgató vallásos-misztikus magatartásra kényszerítő és az így elferdült személyiségtudatot józan belátásra képtelenné és végső soron kegyetlenné növesztő keresztény vallásosság ad, ugyanolyan hamis beavatás, de szervezettségénél fogva, mind a természeti környezetre, mind a személyi egészségre nézve, veszélyesebb mint a személyiséget és a racionális gondolkozást agyoncsapni, vagy a mindenkiben szunnyadó mágikus és „misztikus” képességeket mesterségesen fejlesztő, egzotikusan léha keleti-, vagy a puritán Észak-amerikai szektáké.


9 A krisztusi öntudat állapot, éber törvényessége és mágikus következménye




A kereszt metafizikai (asztrológiai) értelmének ismerete lehetővé teszi számunkra a kereszténység helyes értelmezését, és a Jézusi tanítás hibátlan elsajátítását, aminek a négy alapköve: 1. A Lilith- inverzió megszüntetésére való törekvés (És erről szól a Jézusi kinyilatkoztatások legnagyobb része.), 2. A minimálisan szükséges, általános – természetes emberi feladatok vállalásával járó élet-vállalás (Pl. az önfenntartás, majd a gyermek-gondozás és nevelés, illetve a családért való munkálkodás. Mivel hogy akkoriban az, az anti-krisztusi kifejezés, hogy „gyermekvállalás” nem létezett.), 3. A személyi horoszkópokból kiolvasható, jellegzetesen egyéni karma-oldást szolgáló életfeladatok vállalása és gyakorlása, és 4. A spirituális fejlődés és tanítás - fejlesztés. Ennek a krisztusi éberségnek a fényében viszont bukik az összes babona, amit keresztény hit címen hirdetnek a “hivatalos” egyházak, valamint a magukat új kereszténynek nevező misztikus csoportosulások és szekták. Mert az Én - tudaton keresztül megnyilvánuló egyetemes lét-tudat átéléséből következő mágikus erőnek a tudomásul vételi lehetőségét, az a teológiailag képzett, de metafizikailag rosszul beavatott (Pl. a fizikai dimenzióból lefejezés következtében távozó), tanítás-értelmező Pál semlegesítette. És ezzel a vallásos értelmezéssel, hiábavalóvá a Jézus kereszt áldozatát is. Pál, aki Tora rejtelmeibe beavatott farizeusként, a Jézus által felfedett, korrupció-mentes magatartásra alapuló (megváltott) életről szóló tanítás terjesztésének a szolgálatába állt – ő ijedt meg a legjobban a spirituális felelősség-tudatra alapozott szellemi éberség által kibocsátani képes isteni erőtől.
Azon ijedségében, hogy a hívek nehogy ártsanak egymásnak ezzel az erővel, a Jézus kivételezett csodatevői személyét még kivételezettebbé tette (E rendkívülien kivételes képességekkel rendelkező próféta egyedül az isten fia!) a híres formulájával, miszerint „Ha Jézus nem támadt fel, semmit nem ér a hitünk!” Ezzel Pál gyökerében elferdítette mindazt, amire Jézus tanította a többi tanítványt. Ezzel a teológiai huszárvágással a Jézus tanításait és kereszthalálát az érzelgősség színvonalára süllyesztette. Az újszerűségével (Szeretet-tanításaival) szellemi bódulattá: valóság-ellenes vallássá „léptette elő” az eredetileg az éberség ( a káprázat mentes tisztánlátás) megszerzésére irányuló beavatási tanításokat. Ő, a teológiailag alaposan felkészült új-farizeus vetette meg az új vallás alapjait, elcsalván az eredeti beavatási tanításnak az értelmét a bűntudat alóli feloldás misztikusan magható vallásos meséjével. A „Jézus nevében” (A csuka parancsára, és az én akaratomra.”) elérhető mágikus sors-könnyítésekről: a protekciós alapon kimért kegyelemről szóló érzelgős mesével. Ennek, csakis az lehetett a gyakorlati következménye, hogy az ember szellemi értelme teljesen és végképp elhomályosodott és megidézte a sötét középkort. Talán, éppen ez volt szükséges ahhoz, hogy az a bizonyos Kali Yuga, a sötét Vaskor, amiről az archaikus kor előtti kinyilatkoztatott szent könyvek beszélnek, bekövetkezzen.
Amiként a test feltámadásának a lehetősége, a felébredést követő újjászületés által elérhető egészségi állapotot és fizikai erőnlétet jelent és egyáltalán nem a fizikai halál utáni testi feléledést, úgy a Krisztusnak a második eljövetele is – A reinkarnációs misztikából táplálkozó babonákkal ellentétben –, nem azt jelenti, hogy a történelmi Názáreti Jézus újra reinkarnálódik.
Hanem azt, hogy az apokalipszis idején, egyre több lélek ébred fel az anyagba- zuhanás kábulatából, az összetévesztések rengetegéből és az ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET mantrának az alkalmazásával, realizálja azt a szellemi öntudat mágikus valóságába visszakötött öntudatot, amely által az ember számára az Egyetemes Léttudat, vagyis a Krisztusi állapot elérhető. Így jön el tehát másodszor és véglegesen el az apokalipszis idején, egyre több felébredt személyben megvalósulva a Krisztus, hogy visszaadja az egészséges élet, a szellemi uralom, a teljes kiegyenlítettség, a megszabadulás és az örök élet (vagyis az örökkévalóságba beágyazott tudat szerinti élet) lehetőségét a felébredni és felelőssé válni hajlandó személyek számára. Ez, a bennünk kinyíló és kitáguló egyetemes léttudat, nyilvánvalóvá teszi a számunkra, hogy nem létezik csak a mindannyiunkban élő és általunk megnyilvánuló tudatos Teremtő - Megváltó, a mindannyiunk Atyja-Anyja, vagyis az a világteremtő képzelet, az a kauzális lét-forrás, amelyből mindannyiunk spirituális struktúrája (aurája) ered, és amelyhez közvetlenül hozzá vagyunk kötve az aura- testeinken keresztül és azok által.
Így arra is rá kell jönnünk, hogy ez az Atya, sohasem büntet szeszélyesen senkit, hanem mi vagyunk azok, akik megbüntetjük saját magunkat és a karma (hatás és visszahatás), valamint a rezonancia (a ráhangolódás és a tükör-kapcsolatok) törvénye alapján. És, hogy a személyes karmánk (a kunda-bufferünk) hatására, önkéntelenül büntetgetjük egymást, szembeszegülvén önkényesen azokkal a bennünk és általunk megnyilvánuló egyetemes törvényekkel, amelyek alapján létezik és teremtődik a megnyilvánult létezés, és végső soron az anyagi és a pszichikai világ minden részlete és árnyalata.
A keresztény alapállás felvételét nem csak az nehezíti meg a számunkra, hogy a természeti erőforrások kizsákmányolására (lásd a pragmatikus nyers energia-forrás kutatást és a misztikus energia-nyerési törekvéseket) és az élvezet-források kisajtolására, az élvezeti eszközök és azok megőrzését szolgáló biztonsági berendezések előállítására és megvédésére, valamint a kényelem növelésére és végül: a természeti elemekkel és erőkkel szembeni, „humánus” védekezési igények és elvárások kielégítésére (újból a biztonságra és a kényelemre) irányítva működik az egész társadalom – Tehát mindenkinek a – logikája.
Az, hogy ennek a civilizált – védekező gondolkozásnak az alapjául szolgáló szentimentális humanista „jó-akarásnak” szemszögéből, amelyből az egész társadalom nézi a világot, lehetetlen az igazi (megváltó) kereszténység szellemét még csak megérteni is, nem, hogy gyakorolni. És ez az állapot, nem csak az nehezíti a lényeg megértést, hogy - amint Hamvas írja az Antikrisztus című esszéjében - a szellemi megismerést (a történelmi beavatási rendszereket), a gnózist, illetve a Fény-tant, Nagy Konstantin óta, az Inkvizíció utolsó haditetteiig eretnekség üldözés címen tudatosan irtották ki a keresztény gondolkozásból. Hanem az is, hogy az Evangéliumi tanítások közé szúrt, Istenfiúi csodatettekről szóló történetek egyesek számára elhomályosítják, mások számára meg komolytalanná (hiteltelenné) teszik a korrupció-ellenes alapállásról (magatartásról) szóló tanítást. Így, Szellemi Világosság nélkül, a Szeretetünk korrupcióvá silányul, amiként az egyetemes alapú felelősségbe ágyazott szeretet nélkül a fényt is tökéletesen félre értjük és hamisan: magunkat és egymást becsapva éljük meg.

Hiába, hogy a pusztában töltött negyven napos meditáció során az Egyiptomban tanult Tarot nevű beavatásnak az elemeit, valamint a kabbalista mesterektől és az esszénusoktól tanult szentírás-értelmezéseket újra értelmező és a karmáját is teljes mértékben átvilágító Jézus a harmadik kísértést is: „az ördögnek” (lásd: saját hiúságából eredő gyengeségének), a csodatételekre vonatkozó felszólítását is elutasítja. Mert a kánai menyegző során elkövetett csodatétel után nem képes megállni az újabb és újabb csodatevési kísértéseknek. Nem a szombat napi gyógyítás, vagy a templomi papokkal és a farizeusokkal való szembeszállás volt az elsődleges oka annak, hogy Jézusnak el kellett vesznie még mielőtt a tanítványok rendesen megértették volna őt és a magukévá tették volna a tanításait, hanem a természet rendjét megsértő és az emberek tudatát megzavaró csodatettek. Az egyetemes törvények által szabályozott földi rendet megtestesítő természeti törvényeknek és a természeti rendnek az olyan megsértése, mint amilyen a halaknak a Péter hálójába való terelése, a vízen járás, a vihar lecsitítása, és végül a négy napja halott Lázárnak a feltámasztása. (Az életét valamiért a kelletnél hamarabb bevégezni kénytelen Lázárt nem véletlenül tudják meggyilkolni – a túlvilágra visszaküldeni – a papok bérencei kevés idővel a törvénytelen feltámasztás után.) nem maradhatott visszahatás nélkül és Jézus tudta ezt. E misztikus és fölösleges csodatételek bármelyike elég okot szolgáltat a híveknek ahhoz, hogy ne boncolgassa a Hegyi beszéd mondatainak a metafizikai értelmét és még több okot arra, hogy a keresztényi - megváltói alapállást ne tekintse a maga számára kötelezőnek.
Amikor Jézus, a körülötte egyre jobban fokozódó ellenséges hangulat észlelése során rájön e természeti rendet bontó (az egyetemes törvényeket sértő, illetve a mágikus képességeivel vissza élő) tetteinek az éberség-veszejtő következményeire, már nem marad más lehetősége mint az, hogy a tetteinek az előbb-utóbb megjelenő végzetes következményének elébe menjen és a visszahatás tudatos kiprovokálásával dicsőséggé (megdicsőüléssé) változtassa az őt előbb-utóbb utolérő bajokkal járó halálos vereséget. A racionálisan gondolkozó Pilátus, aki a jelentések alapján egyáltalán nincs meggyőződve a bűnösségéről és mindössze a számára bonyolultan gondolkozó és erkölcstelenül viselkedő papok ármánykodásának véli az egész bűnlajstromot, amit a vén huncutok összetákoltak, a sorsdöntő kihallgatás során több alkalommal valóságos „mentőöv” kérdést intéz Jézushoz, aminek a segítségével, egyetlen Jézustól jövő, jóindulatú válasz alapján is felmenthetné. De Jézus az egyetemes törvényeket a beavatottság szintjén ismerő személyek logikája szerint fogalmaz és azt válaszolja neki, hogy semmiféle hatalma nem lenne fölötte, amennyiben ez felsőbb dimenziók szintjén (a hatás - visszahatás törvénye révén) már nem határozódott volna el. Persze: ha valaki, akkor ő volt az, aki a legjobban tudta, hogy az egyetemes törvények szellemében csak olyan személy fölött lehet végzetes büntetést végre hajtani, aki előzőleg kellő mértékben és huzamosan vétett a törvények ellen.
Pedig a Getszemáni kertben még ő is reménykedett: „Ha lehet, múljon el tőlem e keserű pohár...” Az események viszont arra utaltak, hogy a (szaturnuszi) büntető programok visszavonhatatlanul megjelentek a sorsában – különösen, hogy az ide vonatkozó próféciáival ő is hozzájárult ezek visszavonhatatlan beidézéséhez – és a tanítások lényegének a veszélyeztetése (a tanítványok kiábrándítása) nélkül neki a sorsát kikerülni már lehetetlen. Nem adja meg tehát a lehetőséget Pilátus számára, hogy őt felmenthesse. Érdekes, hogy az egyszerű állam-hivatalnoki logikával rendelkező Pilátus, Jézusnak még e „faragatlan” és sértő válaszai után sem haragszik meg rá (Jézust talán kétségbeesettségében zavarodottnak, vagy megszállottságtól vezérelt futóbolondnak nézi?) és még azután is, újra ad neki még egy sors-esélyt és a népre bízza, hogy válasszon a Jézus és a Barnabás élete között. A nép választásában eddig mindenki a nép rosszindulatát látta és senki nem kapcsolta egybe a személyi tudatukat vesztett individuumokból álló tömegnek a tömeg szellem általi uraltságát az egyetemes törvények befolyásával. (A tömegszellem által vezérelt ember-masszák viselkedési logikáját lásd, Hamvas Bélának a Vízöntő című esszéjében a Láthatatlan történet című kötetében.)

A kanonizált keresztényi eszmerendszer táptalaján létrejött nyugati civilizáció a földi életet a végső katasztrófa felé sodró: a világéter és a világóceán befertőzése mellett a természetes úton (egyetemes törvények szerint) történő gyermekfoganást és a természetes szülést a programozott (mesterséges) megtermékenyítéssel és az irányított (orvosok által vezetett) szüléssel, majd a császármetszéssel felváltó „fejlett” kultúránk csodás eredményeinek a fényében felmerül az a kérdés, hogy nem-e tette volna jobban Jézus, ha egy jelképében kevésbé beszédes és ezért talán nem is annyira tragikus végkicsengést választ a végzetes sorsa beteljesülésének? Ha a tanításainak az érvényességét nem támasztja alá a legbeszédesebb gesztusával (Amit a csodatetteit kieszelő és azokat a tanítások fölé emelő, vallásgyártó értelmezők – beleértve nem csak a gyermeket és családot nem-vállaló katolikus papokat, hanem a szerzeteseket is – amúgy is az igazi értelmével homlokegyenest ellenkezőleg értelmeztek)? Mármint hogy Jézus a kereszthalállal minden követőjét – Tehát, hogy a beavató tanítását hamisan értelmező papok híveit – előre és ingyen – megváltotta. Lehet-e elég érv a tagadó válaszhoz az egyéni (szubjektív) hála, amit én érezek például Jézus iránt azért, mert pontosan e heroikus (önfeláldozó) aktussal tette lehetővé számomra azt, hogy a Szaturnusz által megtestesített egyetemes felelősségtudatba ágyazott egyéni felelősségem jelentőségére (mágikus erejére) és kikerülhetetlen fontosságára (a megváltás előfeltételére) felhívta a figyelmemet?
Mert hányan vagyunk ma, legalább ha csak a táplálkozásunk révén is, az állatok fölösleges legyilkolásában részt nem vevő és általában a természet rendjébe romboló és gyilkos módon „be nem avatkozó” és minden más beavatkozó tettünkért a személyi felelősséget vállaló, éber keresztények?
Az a „modern” Nietzschei értelmezés, amely szerint az önmagát kivételesen az isten fiának nevező és ezáltal önmagát az Istennel azonosnak képzelő, és végül ebben az isten-azonosság tudatában magát feláldozó Jézus „mitikus” tette a görög Dionüszoszi motívumban: az Isten-halála és feltámadása misztériumában gyökerezik, teljesen téves. A politeista görögök kábult Dionüszosza koránt sem azonos a monoteista zsidók és a keresztények Istenével. De még a Tarot Bolondjával sem. Sőt: az isteneik alatt, a teremtő őserőket tisztelő és beavatási kultuszaik által ezekkel az egyetemes őserőkkel kapcsolatba és harmóniába kerülni igyekvő görögöknél Dionüszosz még csak nem is főistenség! Lehet, hogy Nietzsche az istenazonosság-tudat problémáját pontosan azért volt képtelen megoldani minden zsenialitása ellenére, mert ezt az egyszerű tényt szem elől tévesztve nem vette észre, hogy a krisztusi állapot elérésének a feltétele, vagyis az egyetemes éberség elérésének a feltétele pontosan a Dionüszosz által megtestesített felelőtlenséget okozó kábulatnak, a teljes megszűnése (halála).
Jézus kereszt-halála tehát nem holmi kábult Istenségnek a fölösleges szenvedésekben és halálban való „objektív” részvételét - részesülését jelenti. Jézus nem egy tragikus görög misztérium-játékot hajtott végre a kereszten, hanem józan áldozatával, józanságra intve, arra figyelmeztetett, hogy az egyetemes és az egyéni rendeltetésünket - életünk értelmét és célját - csak és csakis úgy teljesíthetjük be, ha a könnyítések nélküli (korrupció nélküli) életfeladat- (sors) - vállalásunk által, egyre éberebbé (megvilágosodottabbá és figyelő- értelmező képesebbé) válva, első sorban a saját személyünkben lakozó Istennel, majd a szintén általa teremtett, külső természeti elemekkel is, kiegyenlítődünk.


X. A teremtő megváltás mágiája az evangélium: a keresztény beavatás következménye


A spirituális keresztényi beavatás megértése és a megváltott – kiegyenlített – állapot elérése merő illúzió a természettől elszakított (élvezeti és kényelmi célokat szolgáló berendezésekkel és technikai eszközökkel körül bástyázott), civilizációs körülmények között, vagyis a technikai káprázatban élő ember számára. Hiszen, miközben a külső természettel szemben védekezik, illetve, miközben azt szipolyozza – zsákmányolja a minél nagyobb és minél több élvezeti lehetőséget adó eszközök legyártása érdekében, e hamis boldogságot hozó „termékek” gyártási t6udománya szerint gondolkozva, érezve és képzelegve folyton, a belső természetét teszi tönkre. De illúzió a megváltás elérése a spirituális személyi program leírását tartalmazó és a megjelölő személyi horoszkópból kiolvasható konkrét életfeladatok tudomásul vétele, helyes értelmezése és felvállalása nélkül, akár a vallásos szertartásosság rendszeres gyakorlásával és vallási-mitologikus képzelgésekkel, vagy az egzotikusan misztikus keleti-nyugati beavatások” heroikusan poétikus „úton járások” segítségével is. És ez akkor is így van, ha alapállás szempontjából a Taoizmus (Az Út Tana) áll az igazi kereszténységhez a legközelebb.

Hogy a keresztény megválást mennyire képtelenség elérni a szekularizált keresztény egyházak által „gondozott” hívek seregében, a modern kor keresztény ünnepei bizonyítják leginkább, amelyek során minden megtörténik a hívek lelkében és életében, csak éppen az nem amit az ünnepi áhítat és az azt követő csendes elmélkedés hivatott lenne létrehozni és felébreszteni a vallásgyakorlók lelkében. Hiszen el mennek „búcsújárásra” és még azt sem tudják, hogy eredetileg ez azt jelentette, hogy ezeken a zarándoklatokon, a régi énjüktől kellene elbúcsúzniuk gyökeresen és véglegesen a hívő keresztényeknek. Az ünnepek alatt elfogyasztott alkohol viszont, ami a gyomrukban keveredik az ünnepi lakoma érdekében legyilkolt számtalan állat húsával, mindent szolgál csak a szellemi belátási (tisztánlátási - éberségi) készség kialakulását nem. Hogy a meditációhoz és kontemplációhoz szükséges lecsitulással és megnyugvással merőben ellenkező új keresztény szokásnak: a lázas nyüzsgésbe torkolló karácsonyi ajándék-vásárlásnak (és ugyancsak karácsonykor: a fenyőfa-irtásnak!) a felelősség-tudatra (a lelkiismeretre) gyakorolt negatív hatásáról ne is beszéljünk.
És mégis…, ezek ellenére, a Pál által és a későbbi kanonizálók által elferdített és végül az eredetinek az ellenkezőjévé változtatott (a „szeresd felebarátodat mint magadat” szellemével merőben ellentétes magatartást kiváltó) tanítás pontosan azt eredményezte, amit még a birodalmi vallásfaragó császárok és az egyházépítő klérus is, meg akartak akadályozni. A keresztény kultúra táptalaján létrejött, de nem az áldozat-kész, keresztény eszmékre, hanem a materiális meggazdagodás elvére épített, civilizált – liberális nyugati egoizmus akkorára nőtt, hogy normális ember mást sem tehet, mind örökre kiábrándulni belőle. A vallásos dogmatizmus által kiváltott ellentétnek: a zabolátlan szabadelvűségnek nem csak az lett az eredménye, nem csak hogy lehetetlenné vált a diktatúrák létrejötte, de a szabadelvű személyi méltóság-érzet is megerősödött (lásd az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát), és ezzel a kiábrándultak tömegei váltak alkalmassá és képessé arra, hogy spirituálisan felébredjenek, és egy kis szellemi erőfeszítéssel és a szeretetre való nyitottsággal: áldozatkészséggel, elérhessék az éberségnek és a kiegyenlítettségnek azt a fokát, amit Jézus megváltásnak nevezett.
És ezekből az éber személyekből egyre több lesz világszerte, ahogy az 1970, de főként az 1979 után született generációk önállóan gondolkozni képes felnőtté válnak. Ugyanis, a pénz és a gazdagság nem csak és főként: nem mindig csak az egoizmust éleszti és növeszti az emberekben, hanem a kiábrándultakban, azt a helyes értékítélettel keveredő személyi öntudatot és önérzetet is, amely alkalmas az egyetemes és a személyi felelősségre alapozott egyetemes-léttudat (Az Isteni Én) befogadására. – Érdekes módon azt, hogy a pénz, ami a külső eszközökkel elérhető élvezetek halmazának a megszerzését biztosítja, nem boldogít, leghamarabb a közgazdászok veszik észre. Ezért a legtöbb horoszkóprendelő közgazdász, majd informatikus” és csak ezt követően jönnek még az „egyszerű”, tehát a mindössze érettségivel rendelkező személyek is.
Ezért is történhetett meg, hogy az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának a kezdeményezői nem a szegény és nem a vallásos ideológiák által uralt társadalmak polgárai voltak, hanem a keresztény kultúra táptalaján létrejött, gazdaságilag fejlett kapitalista-demokratikus civilizáció polgárai.
A birodalmi ideológiaként létrehozott (Annak "kitalált") szekularizált kereszténység paradoxona tehát az, hogy épp a keresztény mentalitás táptalaján jött létre a személyi tudatnak az a felszabadulása, aminek a megakadályozása és visszafojtása érdekében a jézusi tanításokat elferdítették. – Az „Én (az tehát, aki ezt kimondom, aki tehát mondja és gondolja, hogy Én!) vagyok, az út, az igazság és az élet” teremtői azonosság-tudatot jelző mantra helyett, a császári vallás-gyártó papok és püspökök kieszelték, hogy: csak egyedül ő, Jézus az istennek a fia, egyedül ő lehet az út az igazság és az élet.
Talán erre, a jövőben lezajló tanítás-hamisításra is gondolt Jézus, amikor ezt nyilatkozta ki:„Az Én országomat (a krisztusi tudatot elérni képes én-tudat szellemi és társadalmi alapját) az ellenségeim építik fel, azért lesz az jól felépítve.” – Tehát: az Én-tudat országát mindig, annak az ellenségei építik, azért tud az rendkívülien erőssé épülni. És főként, hogy nem az Én-királysága, nem is ebből a világból való!

„A kereszténységben mindennek meg kell jelennie, amit az ember belőle letagadott, és a kereszténységből mindennek el kell vesznie, amit az ember hozzá hazudott.” mondja Hamvas Béla a Scientia Sacra /Harmadik könyv: A kereszténység, / Az evangélium és a levelek c. esszéjében. A Márk evangéliumának a Példázatok Isten országáról című fejezetének a végén azt olvashatjuk, hogy „És sok ilyen példázatban hirdeti vala nekik az igét (Mármint Jézus a tömegnek), úgy a mint megérthetik vala. // Példázat nélkül pedig nem szól vala nekik. (Tehát az ad hoc egybegyűlt tömeghez és a „külső” hallgatókhoz, az exoterikusokhoz - K. Sz. megj.) Maguk közt azonban, a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.” És nem csak itt, hanem máshol is utalnak arra az evangéliumi szövegek, hogy, akárcsak Pitagorász az ezoterikus (udvaron belüli) tanítványainak, Jézus is jóval több , mélyebb és részletesebb, valamint a szellemi megismerésben sokkal messzebb menő, ún. gnosztikus tanítással és értelmezéssel látta el az apostolokat, mint amit az általa „meghívott” sokaságnak: a népnek példázatok és kinyilatkoztatások formájában elmondott. De nem csak a fent idézett szöveg az egyetlen utalás arra, hogy az apostolok beavatása nem az csak utcán, a mezőn, a tengerparton, vagy a templomban történő beszédek és cselekedetek alkalmával történt. Noha, főképp az utóbbi beszédes aktusoknak (gesztusoknak) is jelentős szerepe volt a krisztusi állapot eléréshez szükséges - keresztény - alapállás felvételében. És azt is számításba kell venni, hogy az, ami a négy kanonizált Evangélium szövegben ma található, igen csekély mértékben hiteles.
A komoly vallástörténeti és szellemtörténeti kutatásokat is folytató Hamvas Béla írja az Evangélium és a Levelek című esszéjében: „Az Evangélium tanítása nem vallás, a kereszténység mégis már elég korán vallássá lett. De ha már vallás, nem világhatalmi elv, mégis azzá lett. Vajon a vallásnak szükség-e volt-e arra, hogy utólag becsempészett részekkel és az eredeti elferdítésével önmaga létét igazolja? Igen. De a világhatalmi elvnek (a bizánci birodalmi ideológiájának - K.Sz. megj.) még inkább szüksége volt arra, hogy hatalmát a vallással igazolja. Kétezer év óta alig volt nemzedék, amely valamilyen alakban - akár mint szekta, vagy filozófia, vagy szerzet, ez ellen ne tiltakozott volna. (...) A kereszténység első idejében tudatosan és rosszhiszeműen, világi érdekből, egészen biztos a hatalomért, a hamisítások egész sorát követték el. Az Evangélium szövegét igen sok helyen meghamisították, sokat elhagytak, még többet hozzátettek. Éppen ezért azok a modern, körülbelül kétszáz éve folyó íráskritikák, amelyek az Evangéliumban oly otrombán garázdálkodnak, a kisebb vétket követik el. A nagyobbat azok követték el, akik az első századokban, bizonyos hatalmi csoportok számára a veszedelmes részeket(!) kihagyták, és ugyanazok érdekében kellemes mondatokat toldottak be, hogy legyen mire hivatkozni.” (Ugyancsak e témakörben lásd a Hamvas Béla Bizánc című esszéjét, ugyancsak a Kereszténység-sorozatban.)

A kereszténység tehát, egyáltalán nem abból áll, hogy kérjünk az ő nevében bármit is az atyától, mert azt meg fogjuk kapni, és akkor slussz – pász, már nem is kell kockázatot, meg felelősséget vállalni, nem kell igényes spirituális értéktudattal élni, mert úgy is mindent megkapunk, ami csak kell. Mivel az egész csak azon múlik, hogy az „egy szülött” Krisztuson keresztül kell azt kérni, ami, a legpóriasabb vallás ismérve. Ti., hogy mindenféle, földi és túlvilági létünkre vonatkozó isteni protekcióban lesz részünk, amennyiben a vallásalapító – Aki ebben az esetben még csak nem is akart vallást alapítani… – Szellemiségén, lelkén keresztül kérjük az atyától.
A kereszténység fundamentuma éppen, hogy nem a misztikus koldulásról – üdvösségért, vagy jó életért való könyörgésről – szól, az én spirituális sorsfigyelő, de gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint, hanem éppen hogy fordítva: Nevezetesen, a Világosság- Szeretet nevű kincs-halmozásból, ott, tehát a mennyben, ahol a rablók nem férnek hozza. Vagyis abban áll a keresztény hit (A kincs tudvalevőleg, amely Buddha szerint még a gyémántot is elvágja), hogy: „Akinek nincs attól elvétetik, és akinek van annak még adatik”. És : „Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt, és aki feláldozza az életét, megnyeri azt.” Meg: „Az Én váramat (Vagyis: a ”Vagyok aki Én vagyok” (Vagyok az É-tudat) az ellenségeim építik, azért lesz olyan jól felépítve.
Az emberi létünk és ez által az egyetemes rendeltetésünk fundamentális kérdéséről van itt szó, Vagyis arról, hogy részt akarunk-e venni tudatosan, abban a legnagyobb ember- és Isten-árulásban, amit a keresztény vallás visz végbe sok – sok száz éve már. A keresztény egyház a Kr.u. 365-ben elkövetett legnagyobb szélhámossággal, amelyben nem, hogy császári parancsra, de császári zsarolásra és fenyegetésre hajtottak végre a Nagy Konstantin által a lóverseny-stadionba zsúfolt papok – püspökök és teológusok, akik éppen, hogy az ellenkezőjére fordították a Krisztusi beavatási rendszerének a lényegét és így kanonizáltak egy egységes vallást az eredeti és párját ritkítóan helytálló krisztusi tanításokból.
Így történt meg tehát, hogy a már Mózes által jelzett “Vagyok” (A Magom, aki Én vagyok) tudatra alapozott beavatás, amelynek csak és csakis egyes szám első személyben van mágikus értelme (gnózisa), vagyis az Istennel való közvetlen – belső és bensőséges és meghitt és intim – kapcsolatnak a tana, át lett ferdítve ismét csak egy ócska vallássá, egy égi protekcióért primitíven könyörgő – kunyeráló nyomorék vallássá, éppen attól a személytől, aki az egyetemes Léttudattal, vagyis az Én-tudattal, az egyéni öntudaton keresztül történő egyesülési és azonosulási lehetőségnek, sőt: kötelességnek – A valóságos és tényleges boldogulásnak – a beavatását (keresztelését) tanította.
Nem a protekcióért – kivételezettségért – való könyörgő imádkozást kell megtanulnunk, hanem azt, hogy miért és mitől van az, hogy „Akinek van annak még adatik, és akinek nincs attól meg elvétetik.” – Az immanens szellemi és lelki gazdagságnak a magától értetődő mágikus erejében való hitnek a csakugyan: csodálatos következményéről van szó. A hit bátorságáról és a bátorság hitéről! Mert honnan másról, és mitől mástól lenne az lehetséges egyébként, hogy „Még nagyobb csodákat is fogtok művelni, mint amit én cselekedtem, az Én nevemben.”, ha nem attól, hogy az apostolok fel fedezik majd a világi én-tudatuk és az árnyék-énjük által a mester életében még teljesen eltakart isteni Ön-tudatukat? Vagyis, hogy az őrök egyetemes Isteni Én- vagyok tudat nevében fognak nagyobb csodákat tenni! Az örök én tudat-által tehát, és nem a Jézus nevében, mind a népszerű gyermekmesében, ahol a „Csuka parancsára és az én akaratomra” varázsolt a mesehős? Nem tehát a másnak (Pl. Jézusnak) alárendelt és harmadlagos és negyedleges én tudat által!
Az első szülötti jogon, amely mindannyiunkat és mindegyikünket megillet, amennyiben méltónak találjuk magunkat erre, és nem kételkedünk. Mert ami ide vonatkozó kétely az Igen – Igen-en, és a Nem – Nem-en túl van, az Jézus szerint, az ördögtől, vagyis a hitetlenségtől való. És ebből a perspektívából az is teljesen világos, és logikus az is, hogy: „Aki nincs velem, az ellenem van.” – Aki nem az örök-énnel van, még a formai logika szerint is, és természetszerűen is, az örök Én ellen van. Nincs tehát „egyszülöttségi” kivételezettség, amit Constantinék eszeltek ki annak érdekében, hogy az “alávalóikat” szellemi gyávaságban és kizsákmányolható – irányítható rabszolgaságban tartsák. Hanem csakis az Én vagyok, aki Én vagyok pozitív mágikus következményekkel járó bátorságára! – “Akinek van füle hallja.”

Azt, hogy a fentiekben leírtak igazak, nem csak a személyes tapasztalat igazolja mindenki számára, aki meri vállalni az igazi önmagát (Az Én-magját), ékesen bizonyítják az apokrif Evangéliumok is. És ezek közül is kiemelten a Béke Evangéliuma, amely nem csak azért jelentős, mert annak a szövegében megtalálható mindaz a kifejezés, ami a kanonizált Evangéliumok szövegében, utólag dogmatikus formulákká vált gyűjtő fogalomként szerepel, az ókor metafizikai látásmódjának megfelelő kifejezések formájában, hanem elsősorban azért mert egyértelmű és határozott tanítást és világos metafizikai értelmezést tartalmaz a beavatandó keresztények (hús, alkohol és más kábulat-okozó táplálék, vagy mesterséges szer mentes!) táplálkozására és étrendjére vonatkozóan is, amely nélkül lehetetlen a megváltáshoz elengedhetetlen szellemi éberség elérése, vagyis az egészséges és zavartalan lelki-szellemi élet.
Aki viszont a Béke Evangéliumát elolvassa, valószínű, hogy azonnal felteszi magában a kérdést: amennyiben Jézus az emberi élet minden aspektusára ilyen részletes alapossággal kitért, vajon nem-e létezik, vagy létezett-e(!), egy olyan Evangélium is (Mondjuk egy a Mérleg, vagy a Skorpió jegyében született szerzőtől – tanítványtól.), amely a beavatandó személyek (utólag: jövendő keresztények) házasságának, illetve a szerelmi és szexuális életének a problémáinak és nehézségeinek a feloldására – spirituális megoldására vonatkozott? A szerelem és a szexualitás, illetve az egész párkapcsolatnak a spirituális és kauzális alapjainak és a megváltódási folyamatban betöltött (Szerintem legfontosabb!) funkciójának a tisztázása és ennek az ősi kiegyenlítődési törekvésnek a megfelelő hétköznapi – kultikus megélése nélkül, nem lehetséges a Lilith-től, a sors-determinációktól való megszabadulás (a megváltás) és az „Atyával” való azonosulás: az „unio mystica” megvalósítása.
Szomorú, hogy ennek, a kereszténység minden részéből az égre kiáltó (és nem utolsósorban veszélyes!) hiánynak a következtében, ma, amikor mint soha máskor, égető szükség lenne az eredeti keresztény alapállás felvételére, egyre nagyobb tömegek és egész néprétegek fordítanak hátat a kereszténységnek és válnak valamely, a szexualitás spirituális és kauzális alapjait is ismertető gnosztikus vallás híveivé. Rosszabb esetben valamely, a szexuális gyönyörcsikarás misztikus és kevésbé misztikus fogásaira és módszereire (pl. káma szutra) alapozott egzotikus vallás-töredék (pl. tantra joga), vagy más „szexuális energia-nyerő” misztikus szekta tagjaivá. Ebben a vonatkozásban még az előbbi problémánál is több zavart okoz az egyházi rend és/illetve a hatalmi intézményi fegyelem fenntartása érdekében kieszelt, a Jézus állítólagos nőtlenségéről szóló dogma. Holott már csak abból is kiderül, pl. hogy a sokat vitatott szerepű (egyesek szerint Jézus-feleség) Mária Magdolna szellemben közelebb állt Jézus ideális szellemiségéhez, mint a férfi-apostolok (Amiként az igazi spirituális életet folytató személyekhez sokkal közelebb áll az élettársuk: a saját személyükkel együtt, a nagy emberi egészet alkotó másik részük, akivel „egy testet és egy lelket” képeznek - mint a barátok, vagy a tanítványok). Mert ő, Mária Magdolna és nem az apostolok, vagy Jézus anyja, Mária „látta”(!) meg először a feltámadt Jézust. Értsd ez alatt, hogy Mária Magdolna fogta fel a Jézus által szellemileg megvilágosított szellemi látó-erejével elsőként a tanítások lényegét.
Nem véletlenül festette Leonardo da Vinci Jézus jobbjára Mária Magdolnát az Utolsó Vacsora című festményén és nem véletlenül írja azt János az Evangéliumában, hogy Jézus az utolsó vacsoránál annak a személynek mondta el, hogy ki fogja őt elárulni, aki Jézusnak a jobbjánál ült és akit Jézus a tanítványok közül a leginkább szeretett!
Több mint valószínű, hogy az a spirituális felelősség éberségén alapuló, mgváltoi mágikus állapot, amit a Lilith-inverziót feloldani (kibogozni) és megszüntetni hivatott Krisztusi kinyilatkoztatások szolgáltak, és ami a Jézust hallgató ad hoc összesereglett tömeg (a sokaság) számára ígéret volt, az, az apostolok számára egyes vonatkozásaiban már a Jézus idejében megélhető volt. Ez, az isteni magnak (Az ön-magomnak, az Én-tudatnak) a felszabadításával, majd vezér-tudatnak való megtételével, egyre inkább erősödő és valamikor a jövőben minél teljesebben megvalósítható, tisztult szellemi állapot, a spirituális és kauzális tisztánlátást és bizonyos természetfeletti (mágikus: öngyógyítói, vagy pozitív életkörülmény-idézői) képességek kialakulását jelentette. Ezt, a félelem és szorongás nélküli létállapotot, az apostolok egyéni sors-elemeit (karmáját) már a Jézus életében feloldó és így, azokból a nyers személyi tulajdonságaikat meghaladó képességeket kiváltó gyógyító erőt és Logosz- erőt: szellemi tisztánlátást és e rendkívüli (természet feletti) tudással párosuló szellemi-erőnléti állapotot nevezte Jézus boldogságnak, az Isten országának, majd a mennyek országának máshol pedig a királyságnak. De tévedés ne essen: ez nem olyan állapot és nem is olyan spirituális hely, amit a beavatott tanítvány a „Mester” jóvoltából és saját szorgalmának köszönhetően el tud érni, vagy amit a „keresztény ember” a túlvilágon tud elérni. Ez, az elképzelhetetlenül finom (könnyű) természetfeletti és a természet előtti örök élet-forrással való közvetlenül intim és bensőséges (meghitt!) kapcsolatban megérezhető, határtalan és mindenható boldogsági állapot (a Sinto, a Tao, a Nirvána) öröktől fogva létezik. Nem keletkezik és nem múlik el az időben mert, maga az örök megváltásban - kiegyenlítettségben – élő, „nyugalmas” abszolútum. Az, az ősállapot ahonnan (és amiből) minden lény származik és ahova csak a kibogozhatatlanul zavaros képzeletű (a bűnbeesés: az életnyerési és protekciós üdv-nyerési lehetőség tévképzete miatt éberségét vesztett), és a „vissza-hívásnak” (A szeretetnek) megveszekedetten „ellenálló” bűnözőknek a sötét lélek-szelleme (Magja!) nem kerülhet vissza. (Ezek a hibás öntudatukról lemondani képtelen személyek kerülnek még az életük során, vagy a haláluk után, a hibás tévképzetektől való megszabadulási lehetőséget jelentő és, az elengedést kiváltó fizikai, vagy éter-testi fájdalom-állapotba, vagy a szenvedés-teli, de a megszabadulás vágyával és reményével „fűtött” purgatóriumba. A szeretetet- és a világosságot (Az isteni értelmet: Az Én-tudatot) elutasító reménytelenek spirituális struktúrája viszont, a megsemmisülés – szétbomlás után, vissza kerülnek az Ős-Lilith által létrehozott kaotikus idea-világba: a pokolba.
Azok, a Béke Evangéliuma szellemének megfelelően áldozatkész, tehát az életvezetést a felelősségteljesen értelmes (Világos!) Én-üknek átadó, tehát mindig a „szeretőn” boldog (spirituális!) tudatuk által vezérelt, tehát az egyéni sorsukkal (karmájukkal) egyenesbe (harmóniába) került személyek (A tényleges személyi sorsfeladataikat felvállaló és az által szellemben és lélekben lassanként megnyugodó és megvilágosodó, valamint az egyetemes teremtés-rendeltetésén fekvő igazságot bátran barmikor bárki előtt felvállaló és bárki számára kimondó és annak az érvényesítéséért akár a harcot is felvállaló - Lásd a Hegyi beszéd „kegyetlenül kemény” nyolc boldogságát! - személyek.) és harmonikus párkapcsolati - szexuális életet folytató (a teremtéssel nem ellenkező), és nem utolsó sorban „tisztán” táplálkozó eljutnak már az életük során a mennyei állapotba., Ők semmilyen szempontból nem élnek kábulatban, mert több éve már, hogy éberekké váltak. Ők azok, akik ismerik azt a belső, rendkívülien – sejtelmesen! - finom, de határtalan biztonságérzetet adó boldogság-állapotot, aminek semmi köze nincs az érzéki - érzelmi örömökhöz, a vallásos kábulathoz és a misztikus extázishoz.
Ez az, a hétköznapi ember által természetfelettinek képzelt és így nevezett „erőt” serkentő logoszban való élés. Ez az, a Logosszal való - azonosság élmény, amelyben a személy egyértelműen és egyszerre tudja és érzi, hogy az ő személyi létezésének (életének) az oka és célja azonos a teremtés okával és céljával. És ebben az idővel megrendíthetetlenné váló meggyőződésében: a hitében, nem csak hogy félelem nélkül, misztikus biztonságtudatban éli a hétköznapi életét, hanem folytonos örömben, boldogságban és egészségben. Illetve, az ennek a tudat-állapotnak (Lásd azt a bizonyos módosult tudat-állapotot, amit az őskeresztények állítólag a vízbe mártózással tudtak elérni, de persze, ez csak egy jelképes kultikus gesztus volt arra, hogy érzelmileg és képzeletileg is, nem csak tudatilag egybe kapcsolódtak a „Nagy-Én”-nel.) megfelelő köznapi kreatív - teremtő tevékenységben. Amely „módosult” tudatállapot, egy és azonos és az abszolút boldogság létben megszülető, ősi teremtés okával, a Szeretettel. A „módosult” keresztény tudat-állapot tehát, a teremtés ősi és első funkciójával való teljes azonosulásának a következménye, miközben eredetileg is abból ered. Ez tehát nem más, mint az Ős-Lilith által megzavart ősi, öntudati állapotnak az emberi személyben való helyreállítása.
Hiába olvassák fel tehát, a fent leírt módosult tudatállapottal nem rendelkező, aranyozott palástokba bujt keresztény papok millió alkalommal, hogy „ne aggodalmaskodjatok azért, hogy mit esztek holnap és holnapután, mert épp az általuk a Lilith- öntudatban tartott, „hivatalos” (vallásos) keresztények azok, akik a leginkább aggodalmaskodnak azért, hogy mit fognak enni holnap és holnapután. (Lásd a degenerált a homoszexuálisok állítólagos házasságát törvényesnek képzelő tudatállapotokat kitermelő, magukat valamikor kereszténynek nevező, nyugat-európai államokat.) És ha nem magukért aggódnak, akkor azért az egy szem, vagy maximum két gyermekükért, akiknél azért nem vállalnak többet, hogy nehogy a „több száj etetése” és óvodába, iskolába járatása, az öncélú (korrupt) jóléti - keresztény boldogságtól megfossza őket!
Csakis azok, akik ezt, a maximális éberség útján megszerezhető elixírt, ezt az öntudat-azonosulásból eredő kifogyhatatlan (immanens) boldogságot a sokadik meditációban megkóstolják és újabb és újabb meditációk során megtapasztalják, majd azután a mindennapi életében is megidézik és begyakorolják, csak azok a személyek nem aggodalmaskodnak, és nem sajnálkoznak. Ők, ebben a lényük gyökeréből eredő, immanensen áradó örök boldogságban élve, az egész lényükkel tudják azt, hogy a teremtés célja és értelme éppen ez a „módosult” megváltott tudatállapotnak az elérése, az abban való létezés és az, az szerint való élet. Ők tudják azt, hogy ebben a pozitív létezési állapotban ők nem az élet mellékszereplői, akik nem képesek érvényesíteni a képzelet-világuknak megfelelő akaratukat. Hogy ők nem olyan mellékszereplői az életnek, akiknek a „vak természet” törvényeivel szemben védekezni kell, hanem a teremtő-akarat érvényesítési lehetőségekkel rendelkező személyek, akik az egyetemes teremtőerőkkel és az egyetemes törvényekkel való, belső – intim (szubjektív) és külső (objektív) együttműködés által, krisztusi szinten, harmonikus kapcsolatban állnak, mind a természeti és szociális környezetükkel mind az egyetemes (Isteni) létezéssel.
Ez a sors-félelmektől és sors-ellenes ambícióktól való megszabadulást és a fejlődési - teremtői képességek szabad gyakorlását lehetővé tevő, egyéni szabadságot, lelkierőt és testi egészséget (is!) adó mágikus állapot. Ez a Vízöntő által megtestesített spirituális erőtér és az annak megfelelő XI. ház által megtestesített egyetemes teremtőerőkkel és az egyetemes törvényekkel való együttműködési képesség kialakulásának az életköre. Ez a megszabadulás elsősorban és mindenek előtt, csak és csakis, úgy érhető el, ha az ember a teremtés két, egymást kölcsönösen feltételező és átható első őselvvel, az Isteni Fénnyel (a megváltói értelemmel) és szeretettel kapcsolatba és harmóniába kerül. Addig, amíg ezekkel teljes kapcsolatban és harmóniába nem kerül, gyakorlatilag nem tehet szabadon semmit sem. Az első teremtőerő, amivel teljes kapcsolatba és minél nagyobb harmóniába kell kerülnie, a teremtésben való feltétel nélküli személyes részvétellel: a Hold által megtestesített gyermekáldással, illetve a gyermekáldás minden előfeltétel nélküli elfogadásának az elvével.
A második az elsőnél is sokkal mélyebb és nehezebb problémákat felvető – mert egyetemes tájékozódás nélkül: tehát kimerítő és alapos metafizikai ismeretek nélkül, megvalósíthatatlan! – arányos személyiség és személyi akarat érvényesítési késztetéseivel való harmóniába kerülés. Ez akkor valósul meg, ha valaki a Plútó által megtestesített első szellemi tudat őselvéhez (amely alapján élete minden mozzanatában az egyetemes törvényekkel összhangban, azok szerint kell érvényesítenie a személyi akaratát) igazítja céljait, akaratát és egyéni döntéseit.
Miután ezen, az emberi létet fenntartó két oszlop által szegélyezett kapun: az arányos személyi tudat (Az öntudat) elérésén és annak a harmonikus érvényesítési képességének (Amit Marcus Aurelius, a mysztész császár úgy fogalmaz meg imájában, hogy „Istenem adj erőt, hogy megváltoztathassam azt, amit meg kell változtatnom de ahhoz, hogy ne akarjam megváltoztatni azt, amit nem kell megváltoztatnom.”) az oszlopán álló és a teremtésben való személyes részvállalás (a gyermeknemzés és a gyermekáldás feltétlen elfogadása, valamint a gyermekek felelősségteljes gondozása és nevelése) élet-oszlopon álló "kapun" valaki átjut, az a személy eléri azt, amit a Tabula Smaragdina így fejez ki, hogy: „… előled minden sötétség kitér.”
Ezért mondja Jézus, hogy a mennyek országa olyan, mint egy mérhetetlen értékű kincs amit ha egy ember a mezőn megtalál, azt nem viszi haza, hanem a kincset a lelőhelyre vissza teszi és haza megy és még keményebben dolgozik tovább, majd miután elég pénzt keresett, eladja mindenét és csak azután, hogy azt a földet, ahol a kincset megtalálta, teljesen megvásárolta, csak akkor ássa ki és hasznosítja. Akkor tehát, amikor nem csak a kincset, hanem annak az egész környezetét a magáénak tudja. Akkor élhető át folytonosan a mennyek országát jelentő boldogsági állapot szorongás és félelem nélkül. Akkor lesz boldog, egészséges és kreatív az életünk, ha képessé váltunk teljes odaadással részt venni a teremtésben (az utódok megszülésében és gondozásában - nevelésében) és arra, ha képessé váltunk a mások fejlődési programján alapuló (létező!) személyiségét maximálisan tiszteletben tartva maradéktalanul felvállalni és kinyilvánítani az egyetemes törvényekkel összhangba hozott személyi elképzeléseinket és érvényesíteni a személyi akaratunkat.
Azért, hogy ne csak a tanítványok, hanem az emberiség is értse meg, hogy el kell fogadnia azt a tényt, hogy a teremtés – megváltás spirituális törvényei és a természet törvényei - elemei, folyamatai és jelenségei nem az ember és a személy ellenségei. És azt, hogy éppen ezért, az embernek feltétel és ravasz huncutkodás nélkül el kell fogadnia az egyetemes törvények morálja szerinti életet, ahelyett hogy elhárítaná és elzárná magát a közvetlen kapcsolattól és bebiztosítaná magát a természet jelenségeivel szemben, Jézus a Lilith által átalakított szélsőségesen új spirituális ősideák isteni integrációját biztosító karma-oldáshoz vezető alapállás felvételének a lehetőségét (Jó hír) tanította és nem egy új vallást tanított. És azért, hogy ennek a tanításnak a lényegét és fontosságát elfelejthetetlenül kifejezze, tehát azért, hogy az egyéni és ez által az egyetemes kiegyenlítődés megvalósulását szolgáló karma-feldolgozás érdekében történő sors-elfogadás szimbólumaként felfeszítette magát a szaturnuszi szellemiséget jelképező természet-keresztre! – Ez a Jézus által tanított kiegyenlítődési – megváltási életprogramnak (a keresztnek: a spirituális fejlődést kiváltó egyéni erőfeszítéseket igénylő nehézségeknek) és az egyetemes törvényeknek a feltétel nélküli, odaadó elfogadása, Jézusnak a földkerekség minden vallásalapító tanítójának, prófétájának és szentjének a tanítását messze felülmúló (örökkön érvényes!) beavatási leckéje. Minden elmélet, vagy gyakorlat, ami ezt meg akarja kerülni csak misztikus fantazmagória és különböző vallásideológiákat szolgáló legenda.
A mennyek országa viszont, aminek az elérését (az oda való belépési - bejutási lehetőséget) Jézus kilátásba helyezett azok számára, akik a megváltást - megváltódást a sorsfeladataik (személyi keresztjük) vállalásán keresztül megvalósítják, nem más, mint az, a minden szempontból kreatívnak nevezhető földi létállapot, amelyben az ember számára, a spirituális - mágikus képességeinek a gyakorlási (használási) lehetőségével együtt, és az által, minden lehetőség is megadatik ahhoz, hogy boldog és elégedett (derűs) életet folytathasson.
Mágikus (Gyógyító és életrendező) hatása ugyanis, nem csak a szerelemnek, a bátorságnak, a helyes értéktudatnak, a szülői felelősségnek, a szellemi értelemnek, az érzelgősségtől megtisztított szeretetnek van, hanem első sorban a teremtő-megváltó egyetemes léttudattal való azonosulási képességnek: a mindenkiben ott szunnyadó Krisztusi öntudatnak van. Annak az öntudatnak, amely a szédült karma-dagasztástól és a sorssal szembeni ellenséges magatartási formáktól, illetve a sors-kicselezési reflexektől, valamint a misztikus káprázattól és vallásos kábulattól mentessé tud válni.
Ez a mágikus erőtér – amit egy megváltott személy megvalósít és megtestesít – jelenti tehát azt a bizonyos mennyek országába (Királyságba, Boldogságba) való bejutási, belépési (megvilágosodási és azonosulási) lehetőséget (képességet) amiről Jézus beszélt, és amihez csak és csakis a természeti élettel járó sorsnehézségek maradéktalan vállalása segítségével, azok által lehet megvalósítani.




V. Fejezet A Bolondság Bolondsága

A Tarot Bolondja „bolondságának a bolondsága”, és az Om Mani Padme Hum,
valamint a Tabula Smaragdina thelesmája közötti spirituális és kauzális összefüggések felfedése. A legmagasabb beavatás, ami a földön lehetséges


Motto: „Ez minden erőben, az erőnek az ereje.” (Tabula Smaragdina)


A Hamvas Béla által az Arleqin című esszéjében leírt Bolond teljesen félelemtelem. Nem fél sem az ellenségeitől, sem a Királytól meg a főuraktól, sem a sorstól, sem az Ördögtől, sem a Haláltól! De félelemtelen a Mátyás Király mesebeli bolondja is, akit, miután a hátsó felét mutatja a királynak, még az igazságos király is fel akar akasztani és ki is adja erre a parancsot az alabárdosainak. A király későbbi bolondja viszont, aki, a mese szerint, úgy került e szorult helyzetbe, hogy a király szolgálatába állás érdekében jelentkezett felvételi próbára, kikérte magának az utolsó kívánság jogát, amit a király meg is adott. Mátyás jövendőbeli kedvenc – A király által a későbbiekben nagyon megszeretett! - bolondja tehát azt kérte a mese szerint, hogy maga választhassa ki a fát, amire majd felakasztják, és ezt az utolsó kívánságát az általa még nem ismeret bolondnak, az ülep mutogatás miatt felmérgelődött fiatal király be is akarta teljesíteni: meg adta neki a lehetőséget, hogy maga válassza ki a felakasztása fáját.
A bolond viszont, „rengeteg keresgélés után” egy apró cserjét választott ki magának, amire képtelenség volt felakasztani. Hát így nyert tehát felvételt a királyi bolond funkcióra, és szolgálta is hűségesen a szeretett királyát (valamelyikük…) haláláig, merészen szemtelenkedve is azzal, hogyha ezt szükségesnek találta, vagyis amikor a király esze nem forgott az ő észjárásának megfelelő gyorsasággal, bizony „megmondta annak a frankót”.
Könnyű tehát a királyi bolondoknak, hiszen egyedül csak magát: önmagát kell-, Egészen pontosan: egyedül önmagát nem kell féltenie. -Mondogattam magamnak miután rájöttem, hogy a volt feleségem, ha akarja, ha nem, de az önkéntelenül is működő, negatív mágikus képzeletével, mindig lebetegíti a gyermekeinket. Amikor rá jöttem arra tehát, hogy a teljesen pozitív Nyilas-Neptunusszal rendelkező, de teljesen negatív skorpió-Uránusszal is rendelkező, volt-feleségemnek a gyermekeink egészségét és testi épségét - Még hogyha öntudatlanul és önkéntelenül is -, de a automatikusan működő és ható mágikus képzeletével negatívan befolyásolja. Miután a nőknek és főként az „édesanyáknak” a „tudattalan karmikus képzeletének” az erejét, és az által, a gyermekeink számára különböző betegségeket és baleseteket beidézni képes, félelmetes „képességét” megtapasztaltam. Különösen akkor, amikor ő maga ismerte fel és ismerte be - Anélkül, hogy ezt kértem volna tőle. -, azt, hogy a második kislányunkat, aki annak ellenére, hogy makk-egészséges kisbaba volt, de két és fél hónapos korában, hirtelenül meghalt, „ő ölte meg”, persze, átvitt értelemben, akaratlanul az intenzív nehézség-elhárítási vágyaival.
Vagyis, miután láttam a gyermekeink édesanyját azoknak a gyermekeink életét és halálát önkéntelenül is, de az un. „lelki kezében” tartani és ez által veszélyeztetni, és miután, az Enikő halálát követően, ez többszörösen beigazolódott, láttam a volt feleségemet a fel nem oldott karmikus szelleme által többszörösen megcsavartan, önkéntelenül és öntudatlanul mágiázni! (Pl., amikor a családunkat vele szétverető, és fiatal korában tudatosan fekete-mágiázó gonosz „édesanyja” hatása alá került végleg azon a tavaszon, amikor én kétszer is hiányoztam egy – egy hónapig otthonról, és nem akarta abba hagyni az anyja által bele sulykolt velem szembeni ellenséges képzelődést, illetve az anyja által bátorított titkos internetes szerelmi kapcsolatát az őt ugyancsak finoman ellenem uszító Solyka nevű plátói szerelmével, akkor, az elsőszülött lányunk, Medárda, akinek ugyancsak negatívan áll az Uránusza a sorsképletében, neki hajtott egy betonfalnak a kis montenbájk kerékpárjával, és más baja nem esett, de felszakadt a bokáján a bőr. De nem is ez a kis baleset jelezte, hogy az anyja valamilyen sötét titkot rejt a képzeletében és nem képes azt elengedni, illetve, hogy nem képes a belső pálfordulást elvégezni - Holott, akkor már a 8 hónap múlva megszületendő, a pálfordulások szellemiségét is magában hordozó Vízöntő lányunk, Réka meg volt foganva a méhében. Hanem az, hogy e jelentéktelen kis seb, amit be sem kellett varrni a sürgősségen szolgálatos orvosok és nővérek szerint, a következő hetekben, sehogy nem akart begyógyulni, és levezett még egy hónap múlva is. Ezt mindaddig, amíg Emőke, vagyis a Medárda édesanyja, el nem határolta magát – Akkor legalább is még, tehát ideiglenesen… – az anyjának a családunk szétbontására irányuló tanításaitól és igényétől.
Amikor viszont két év múlva, Emőke eldöntötte, hogy az anyjához költőzik „egyelőre”, annak érdekében, hogy a másik internetes szerelmével, a New Yorki Joe Lizidonnal, zavartalanul társaloghasson az interneten éjszakánként, a kicsi Réka neki vágódott homlokával az ágy sarkának, és úgy megütötte azt, hogy az teljesen bekékült - meglilult és megsárgult, és egy hónap múlva is látszott az ütés nyoma a homlok- csakrájánál! De ezek „csak” az anyai mágia jelenségére utaló, kiemelkedő események voltak” Mert valahányszor a lányaink meghűltek – És ezt mindig „zsinórban” csinálták! – utólag mindig kiderült, hogy az anyjuk kavart valamilyen irracionális félelmet, vagy negatív képzetet a mély-tudattalanjában: És ez nem is kellett mindig a gyermekekkel, vagy a családdal kapcsolatban legyen!
Miután tehát ilyen veszélyesnek kellett megismernem a gyermekeim édesanyjának az ellenőrizetlen mágikus „képességeit”, és asztrológusként is, az édesanyák tudattalan képzeletvilágának a kiskorú gyermekeik életére gyakorolt hatását megismerve - És persze: miután gyakorló asztrológusként az anyai önkéntelen és tudattalan félelem-agresszióval találkoztam, MÁR GEYÁLTALÁN NEM HITTEM ÉS NEM BÍZTAM A HAMVAS BÉLA ARLEQINJE félelem nélküli boldogságának a POZITÍV ÉRTÉKÉBEN. Azaz, felmerült bennem a gyanú, hogy az összes spirituális beavatási példa és példaértékű személyes történet, csakis a család nélküli, egészen pontosan: a gyermekek nélküli, úgymond szélsőséges státuszokban élő személyek számára követhető és használható. De emiatt, hogy nem lehet védekezni az anyáknak az önkéntelen negatív mágikus képzeleti tevékenységének a gyermekekre gyakorolt negatív hatásai ellen, az olyan személyek számára, akik egyszerű, normális emberi életet akarnak folytatni, mint én is, úgymond „természetes családdal”, tehát több gyermekkel, azok számára nem érvényesek sem az család nélküli Krisna, sem a szingli Buddha, és végül, még a mi szeretett, ugyancsak gyermektelen „Jézus Urunk”  mágikus tanai sem. Tehát a családosok, vagyis a nem szingli személyek számára, nem érvényes pl. a keresztény jó hír: az evangélium sem, ami szerint tényleges boldogságban élhet az, aki a keresztény hit tételei, vagyis a Jézus kinyilatkoztatásai szerint vezeti az életét, pedig azoknak a „bolondos” mivolta nagyon elnyerték korábban a tetszésemet.

Például: „ Akinek van annak még adatik és akinek nincs, attól, még elvétetik.” - Azon túl, hogy Jézusnak e „bolond” kinyilatkoztatásának a mágikus értelmét már nagyon korán, ha jól emlékszem, éppen a Hamvas Harleqinjének az olvasásakor megértettem, mivel, ha nem is a mágia kapcsán, de a jó-kedv, a derű és a jó kedély, valamint a szeretet elfogyhatatlan és önmagát generálni lépes, tehát magából újra és újra termelődő természetének és isteni tulajdonságának a kifejtésekor ezt ott, a Harleqin c. tanulmányában, Hamvas Béla számomra logikusan elmagyarázta. Később azt tapasztaltam, hogy ez ugyanígy áll az értelmi világosság és a fény esetében is, és, a környezetemben szétnézve is láthattam, hogy a gondolkozni rest és a tovább világosodni lusta, babonás és szűklátókörű személyek hogyan butulnak el, és hogyha ráadásul, még a szeretet is „fogyó anyagnak” képzelik és el kezdenek azzal spórolni, illetve az igazi, diszkrét szeretetet helyett érzelgősködnek, egyre egoistábbak, rögeszmésebbek és betegebbek lesznek, szóval, azon túl, hogy ennek a kinyilatkoztatásnak mágus energia- vonatkozását is megértettem, az egésznek tetszett a hétköznapi logikával meredeken szemben álló „bolondsága”, vagyis a tudományos rációval meredeken szemben álló, de még történelem által is bebizonyított, cáfolhatatlan igazsága!
E „rettenetes” Jézusi bolondságnak az igazságát megfejtvén, a tudtam már tehát azt, hogy a Bolond azért messze-okosabb a király tanácsosainál és tudósainál, és minden látszat ellenére, azért „hatalmasabb és erősebb” a királynál is, mert az ő tudása abszolút ismereteken alapul. De mondom: azon túl, hogy a hatalmas királyokkal és népvezérekkel is történtek a történelem folyamán elképesztő (őrült!) „sors-balesetek” (Szinte csámcsogva néztem végig az eleinte „joggal” gyűlölt, majd egyre inkább csak szánalmasnak talált Ceausescu páros szétlövését.), de ez még semmi, hanem a hatalmas királyoknak és politikusoknak, de még a nagy – nagy tudósoknak és főpapoknak is, szörnyű betegségeket kaptak el és meghaltak idejekorán a gyermekei. És felébredt bennem a gyanú, hogy ez ugyanilyen könnyen megtörténhetett volna Krisnával, és Buddhával és Jézussal, és Ramana Maharishivel és Ráma Krisnával is, amennyiben lettek volna gyermekeik. Márpedig azt követően, hogy gyakorló asztrológusként és több gyermekes édesapaként (Ividő is volt egyébként halál-veszélyben és nem is egyszer és mindig ki derült utólag, hogy a mostani és remélem utolsó, vagyis végleges feleségem hirtelen feltörő karmikus sors-és isten-ellenes, sőt: férfi és férjellenes haragvási indulatainak a következményeként!), nekem már ezek a jézusi szakrális bolondságok sem voltak elegendőek, amelyeket az evangélium „szentírásai” csak úgy öntenek magukból (Pl. aki meg akarja nyerni az életét, elveszti azt, és aki feláldozza életét, megnyeri azt.), hanem én olyat akartam, hogy – Ha már a teljes félelem nélküliség elérése is szükséges a megváltáshoz, mivel világos, hogy félelemben az ember mágikusan csakis rombolni képes, akkor… - ne kelljen hát én féljek azért, hogy a gyermekeim végzetesen betegek lesznek, vagy elüti őket egy autó, amelynek a fiatal, esetleg részeg vezetőjének a normál érzékelése kikapcsolt és rálépett a gázpedálra amikor jönnek, vagy mennek az iskolába.
Persze, hogy az Enikő halála is ott kísértett a lelki szemeim előtt mindig, valahányszor az Emőkétől született gyermekeim valamelyike lebetegedett. (Később azt is megfigyeltem, hogy mindig az betegedett meg, amelyiknek a karmikus motívum-rendszere közelebb állt ahhoz a sors-motívumokhoz, amelyeket a volt feleségem nem tudott lenyelni, amelyekkel nem tudott kibékülni. Hiszen utólag mindig beszélhettem vele, amikor nem éppen azzal foglalkozott, hogy Rékát elzárja előlem és ezzel önmagát is megszólíthatatlanná (Telefonon felhívhatatlanná) tette. És abból, amiről ilyenkor utólag kiderült az élete folyásából, a vele történt dolgokból és a problémáiból amelyekkel korábban, vagy éppen küzdött, mindig vissza lehetett következtetni arra a közeli múltban átélt, negatív szellemi és lelki állapotára, amiért előbb mind a három közös gyermekünk, majd csak Etelka és Turula beteg lett. (Érdekes módon Medárda, aki kint a természetben született, az elején nem került az un. anyai asztrális befolyás alá és egyáltalán nem lett beteg az Etelka születéséig, vagyis három és fél éves koráig. De utána nagyon! Majd, amikor Medárda valamelyest önálló gondolkozással is rendelkező nagy-kamasszá vált, tehát 17 éves korától, egyáltalán nem lett beteg. Két szaturnuszi: őrlő-fogát viszont, a megfelelő mennyiségű szenvedések után, nagy-lányként, vagyis késő-kamasz korában elveszítette. Azt még nem fejtettem meg, hogy az anyja asztrális hatása volt-e ez is, vagy annak a következménye, hogy, annak ellenére, hogy az egész nevelése majdnem kizárólag csak erről szólt, soha, semmilyen nagy tévedéséért, pl. családot is érintő hibázásáért, nem volt hajlandó azonnal és spontán módon vállalni a személyes felelősséget, hanem csak racionális rávezetésekkel? Az utóbbi „tulajdonsága” máig felfoghatatlan a számomra, mivel a sorsképletében nem teljesen negatív a Szaturnusza…).
Ividőt, annak ellenére, hogy vele többször is fel kellett „rohanni” a korház sürgősségi osztályára, a hirtelen beköszöntő magas lázai miatt, soha nem féltettem igazán, olyan tragikus történetektől és állapotoktól mint Turulát például, aki elől néha teljesen elfogyott a levegő, csak hörgött szegény és nézett rám kétségbeesetten, amíg a sürgősségen meg nem kapta a megfelelő injekciót. (Lilith az 5.-ös horoszkópházban, két bolygóval együttállva!) Máskor meg kullancs akadt a vállába (Skorpió Sárkányfarok), amit későre fedeztünk fel és nem tudtam csápostól kiszedni, azok benne maradtak a bőrében, holott egy nappal azelőtt, Etelkának a végbele mellé a jobb farpofája belső felébe befurakodott kullancsot is felfedeztem, és az interneten ajánlott és leírt fordított irányba csavarós módszerrel kiszedtem!
És nem csak azért nem féltettem Ividőt, akibe pl. soha nem kapaszkodott kullancs úgy hogy azonnal fel ne fedezzük - Akár csak belém sem -, mert az első negatív jelzés után, Viola mindig azonnal belátta, hogy hol hibázott és igyekezett összeszedni magát spirituálisan. Illetve, lévén, hogy mellettem volt, vele midig meg tudtuk beszélni az Ividő betegségeinek (Rendszerint csak magasabb lázzal járó hűléseinek.) és apróbb baleseteinek az okát, és miután ez megtörtént, már másnapra erősödött is fel és újból a mi mindig mosolygósan derűs, az egész családot vidámítani képes kis bolondunkká vált vissza. Hanem mert éreztem, hogy Viola sokkal erősebb karakter spirituálisan is mint Emőke, hiszen, még neki is voltak az élettársi viszonyunk elején, olyan karmikus sors-ellenállásai, mint Emőkének, de egyrészt soha nem hagyta magát befolyásolni mások által, hanem inkább elfogadta a tőlem kapott asztrológusi – metafizikai értelmezéseket a vele, vagy a gyermekekkel történtekre (Tehát az Ividővel történtekre is). Másrészt, ha a Nyilas Sárkányfarkával együtt álló Uránusza által jelzett menekülési, kihátrálási karma-ösztönei hatására, jutott is néha az eszébe a mi családunkból való megfutamodás még az „összeállásunk” elején (Hiszen öt évvel fiatalabb volt még Emőkénél is, és a nálam nevelődő és itt gondozott négyből, három gyermeket nem is ő hozott a világra!), ezt már másnap mindig elvetette, miközben Emő, attól kezdve, hogy az anyja két hónapon át „hozza matathatott”, mindig csak erre sóvárgott és két év múlva el is hagyott a házasságon kívüli szerelmi-boldogsági vágyainak a beteljesítése érdekében, minden további nélkül. Sőt, kétszer is elhagyott, mert éppen a hivatalos válásunk kihirdetésének az idején vissza könyörögtem a családba, a nála levő gyermekek miatt, és csak amikor másodjára is szerelmes lett mint az ágyú, akkor robbantotta fel végleg a négy gyermekes családját.

Tehát, asztrológusként, de spirituális megfigyelő édesapaként is, rengeteg alkalmam nyílt, mind a negatív személyi ambícióval, mind az irraconális karma-félelemmel telt női képzeletvilágnak a negatív - mágikus következményeivel találkozni, és annak a mi gyermekeinkre gyakorolt hatásait közvetlenül is megfigyelni és sajnos: megtapasztalni.! De főképpen a két és fél hónapos Enikő lányunk halálakor volt alkalmam attól egyenesen megrettenni! Ezért az én szememben a Hamvas által ábrázolt Harleqin, egyáltalán nem volt „a királyoknál és még a halálnál is erősebb”, hiszen a Havas által ábrázolt bolondok, nem csak, hogy szinglik voltak egytől egyig, de saját gyermekeket sem gondoztak és neveltek. Nem voltak általam is lemintázható, hiteles boldog - Bolondok, akik semmitől –A haláltól sem! - félnek. Egyikük sem volt egy felelősségteljes szülő és ezért, az én szememben nem is voltak minta-értékű, tehát a legfőbb tudás birtokában levő személyek. Nekik nem kell félteniük a gyermekeiket a másik szülőnek (Az anyjuknak) a gyermekekbe becsapódó és azoknak az egészségét és az életét veszélyeztető, vészes képzeleti csapongásainak a következményeitől. Nem kell félnie, az általuk (is) gondozott és nevelt gyermekeknek a másik - Igen is: a nő nemű! - szülőtől érkező lebetegedéstől, rossz esetben: a vészes beleseti-, sőt, szélsőséges esetekben, egyenesen a halálos veszélyeztetettségtől! (Lásd Enikő halálának az igazi, spirituális okát, amelyek még az édesanyja számára is, teljesen világos és úgymond beismert volt akkor legalább is, hogy teljesen képzeleti indíttatásúak, vagyis mágikus természetűek volt!)

(Nem elhanyagolható motívum ebben a megvilágosodási folyamatban az sem, hogy, időközben, az ugyan addig is ismert, de nem eléggé komolyan vett, árnyék-énnek a felmérhetetlen karma-gyártó és karma-őrző, valamint szerzett karma-dagasztó és ezzel együtt MEGVÁLTÁS-AKASZTÓ, a megváltást lehetetlenné tevő természetét és negatív sorsot vezérlő, mágikus hatalmát is felfedeztük Violával ketten. Violának ugyanis, az addig fél-békésen szunyókáló árnyék-énje, keményen rá zendített a negatív jövőkép-gyártásokra, közvetlenül az Ividő születését megelőző periódusban, és azt egyre intenzívebben folytatta. Ezt mindaddig, amíg az Ividő születését követő nyár végére - ősz elejére (Tehát kb. két és fél évvel a találkozásunk után), sikerült közösen lelepleznünk e szintén mágikus erejű, és a vallás szerint: bűnbe esett, korcs személyi tudatnak (Az emberek karmájába valósággal belebújó és azt a gyakorlati intelligenciájával erősítő árnyék-énjének.) a "harcos-kaméleoni" természetét, valamint a hatásmechanizmusának a 8O – 85 százalékát. Ő ugyanis az Ikreknek megfelelő Patkány évében született. És persze, a felismerések nem álltak itt meg. Mert hát nekem is van két – három együttállás is, a sorsképletemben, tehát nekem is volt karma-bujtató és karma-rejtő, a nappali éber énemet a karmikus meghatározottságaimat pozitív tulajdonságoknak feltüntető sugallatokkal manipuláló árnyék-énem! És hát akkor Emőkének, akinek a horoszkópjának minden eleme együtt ál egy másik horoszkóp-elemmel.
Nem sorolom fel az Emőke sorsképletében található, összes együttállást, de a legvészesebb nem is az, hogy a Napja együtt áll a Holdjával, hanem az, amelyben éppen a Rákban és a 8. házban található Lilithje ragadt össze a Jupiterével! Vagyis: azóta, hogy tőlem másodszor is elment, az árnyék-énje fogságában és irányításában, az én volt feleségem a legnagyobb székelyföldi misztikus szélhámosok és szarkeverők egyike lett. – Mondom, hogy a családos Bolondok kénytelenek egyenesen beszélni, mert különben a családjuk, konkrétan a gyermekeik kerülnek veszélybe. Így például, emiatt a feleség-kímélő udvarias beszéd miatt halt meg az Enikő lányunk is, amiért nem kérdeztem rá idejében az akkor még tiszta lelkű édesanyjára, hogy miért van letámadva a gyermeknek a sorsképletében, öt bolygó és a Lilithje által is, a Plútója, az Isteni igazság bolygója, ami egyébként is, a sorsképlet legveszélyesebb pozíciójában: a 4. ház csúcsán van? Mert hogy a Plútó, így, ebben a pozícióban és fényszögelésben, nyilván, hogy sátánian negatív-, élet- és Isten ellenes erőkre utaló asztrológiai jelként jelentkezett a gyermek sorsképletében, még az akkori tudásom és asztrológiai ismereteim szerint is?! Mert amit akkor még nem tudtam: a Bármely a 4. ház csúcsára kerülő bolygó átalakul harmadik karma-ponttá! Ideje tehát leszoknom az anyám által belém nevelt humanista kegyes hazugságokról, még akkor is, ha ez nem tesz szimpatikussá egyes potenciális horoszkóp-rendelők szemében. Nem másért, de az Emőke árnyék-énjének a tevékenysége következtében, most a legnagyobb leányunk: Medárda került halálos veszélybe. És ez még akkor is így van, ha ennek a veszélynek senki nincs a tudatába egyelőre rajtam és Violán kívül.

A Solyka nevű, plátói szerelme után, a misztikus amerikai szerelmétől, John Lezidontól is, hirtelen, de ezúttal végzetesen megzavarodott volt-feleségemnek az első ámokfutása után tehát, elhalványodott bennem a Spirituális Bolond képzete, mivel, a gyermekeimet évekig nem tudhattam az anyjuknak az ide – oda csapongó, és mágikusan rájuk (is) ható, nagy erejű haragvásai, és gyűlölködései miatt biztonságban. (Nem csak az Enikő halála okán, de a hétköznapi gyakorlati megfigyeléseim és főként az asztrológusi foglalkozásom által is, biztosított sors-értelmezői tapasztalataimnak és értelmezéseimnek köszönhetően ugyanis, nem lehettem az a naiv személy, aki azt képzeli, hogy az orvostudomány valamiféle végleges pozitív megoldást, vagy legalább veszély-semlegesítő védelmet, netalán garanciát is jelenthet ebből a szempontból. Hiszen Enikő is, egy orvosi jóakaratból jövő, tudományosan „lelkes”, de naiv védőoltási halmozás következtében halt meg gyakorlatilag. A katasztrófa spirituális okait éppen a Bolondról szóló regényen második könyve végén írtam le (Amit a megfelelő anyagi alap nélkül nem tudok megjelentetni. Bizonyára éppen azért, mert az Emőtöl született gyermekek miatti félelmemet nem tudtam teljesen megszűnteti ) Vagyis, mert nem tudhattam őket soha semennyire védettnek az anyjuk tudattalan érzés-és képzeleti világa vészes kilengéseinek az asztrális hatásaitól.
És mi tagadás: az Emő második ámokfutása és végleges családrombolása után, azért is elakadt hirtelen a Bolonddá válásom folyamata, mert ennek, a gyermekeim anyjától jövő, nem csak ellenem, hanem velem együtt, általában is, az ő volt-családja ellen, vagyis, ha áttételesen is, de a gyermekei ellen is irányuló tudatos, vagy tudattalan gyűlölködésből fakadó „asztrális hatásoknak", nem csak a gyermekek időnkénti halálos veszélybe kerülési sorozata lett az egyik eredménye.

Hanem, a családnak - És főként a Turulának az eredeti családhoz való bírósági vissza-ítélését követő, és a Turula számára és az anya rovására történő, kis összegű gyermek-tartás megítélése után jelentkező! - gazdasági legyengülése is! Az elején nem jött, hogy elhiggyem, de az utólagos történések fényében, teljesen világos, hogy ezt a gazdasági szűkösséget, a családját robbantó és annak a nálam maradt részére is, folyton haraggal gondoló, „anyának” boszorkányi ereje hozta ránk, az által, hogy megsajnálta tőlünk azt a kevés pénzt, amit a bíróság Turulával együtt nekem ítélt az ő rovására. (Talán természetes tehát, hogy amikor a következő nyáron elrejtette Rékát előlem 3 hónapra, akkor a láthatási jogommal együtt, ezt az egy éven át nem fizetett kötelezettségét is kezdtem követelni tőle. Tudtam, ugyanis, hogy csak addig tart a negatív befolyása, amíg kénytelen lesz gyakorlatilag is ide adni nekünk azt a pénzt, amit annyira nem akart ide adni, amíg törvényesen nem követeltem és tehát, miután a rendőrök meg fenyegették, hogy amennyiben nem adja meg a tartozását, kénytelenek lesznek bűnügyi eljárást indítani ellene. Ekkor azt a megoldást választotta, hogy az akkori udvarlójához hirtelen férjhez ment és ennek fejében pénzt is kapott attól, hogy a számunkra akkor mesésnek tűnő összeget a postán, ha két részletben is, de nekem elküldhesse.) Persze, ettől nem lettünk gazdagok, hiszen a pénzügyi – gazdasági szűkség, amelybe az a szerencsétlen állapot, hogy „a családanya” utálni kezdte a családjának azt, a nagyobbik részét, amely nálam maradt, illetve, utólag hozzám vissza került, arra szorított, hogy jól elmaradtunk a közköltségek (Hogy a magyarországiak is megérthessék: a REZSI.  ) kifizetésével.
Természetes tehát, hogy ezen felismerések után, egyre távolodni kezdett bennem, mind a vallásos Isteni Gondviselésnek, mind Hamvas által ábrázolt és a Tarot fegfőbb ikonjaként szereplő Bolond nevű szellemi állapotnak a megváltói képzete. Azon kezdtem gondolkozni, meg spirituális - képzeleti szinten "munkálkodni", hogy miként érjem el azt valamiképpen, hogy a gyermekek, legalább asztrális szinten, leváltódjanak az, azt elhagyó anyának és volt-feleségnek az önkéntelen negatív spirituális kapcsolatrendszeréről, tehát annak a tudatos, vagy tudattalan negatív imaginációja által generált asztrális (Mágikus!) hatásairól. Arra, hogy ez által, a leválás által, megszabaduljunk az Emőke tudattalan képzeletvilágának a negatív hatásaitól, káros befolyásától? Az anya – volt feleség! -, tudatos, vagy önkéntelen „vissza-haragvó” képzeletének az időnként végletesen vészessé fajuló állapotainak a káros hatásától. Azt észlelhettem ugyanis a húgainál több évvel idősebb Medárdán, hogy a válási időszak után két - három év múlva (kb. 14 – 15 éves korától), egyre kevesebbet kerül vészhelyzetekbe a válási időszakhoz képest, még akkor is, ha egy - egy, az anyjuknál tett látogatásuk után, teljes pszichológiai kábulatba esett és a figyelői képessége szempontjából un. teljesen dezorientált lett. (A gyermeknek ezek a lelki – tudati kábulatai olyannyira erősek voltak, hogy ilyenkor képes volt ismételten, elképesztő elemi hibákért rossz jegyeket kapni az iskolában, holott általában jó tanuló. Majd ezt követően, általában hűléses tünetei is jelentkeztek, akkor is, ha gyakorlatilag egyáltalán nem volt, amitől meghűljön. Ezek viszont már nem váltak olyan magas lázzal járó betegséggé, mint kisgyermek korában.)
Medárda nagykamasszá válása után, megnyugodtam tehát valamelyest, hogy - amint ezt sejtettem is korábban … - a rémes helyzet nem fog tartani örökké, és reménykedtem, hogy a Medárda kishúgai, nála hamarabb érik el ezt az anyai képzeleti és gondolati emanációnak a káros (és néha veszélyes!) asztrális befolyásától mentes állapotot. Sőt, belső sugallatra, én is igyekeztem újabb erőfeszítéseket tenni a, figyelem: „automatikusan – mágikus” erejű, tehát külön mágikus praktikákat nem gyakorló, és még csak agykontroll technikákat sem gyakorló, Bolondnak „magas rezgésűnek” képzelt, tudati és képzeleti állapota elérése érdekében. De hát csoda-e, ha ekkora, illetve ilyen erős SORS-ZAVARÓ hatásokkal szemben, tehát: még a gyermekeknek a tudati lelki állapotát is zavarni képes, anyai asztrális ellenszélben, ez nagyon nehezen ment? Főként, ha mindehhez hozza tesszük még a munkakerülő, és deklarált - felvállaltan gonosz ("székely vallásos-anarchista"!) Kökös község szélében székelő prófétának, Nagy Attila Pulinak, majd, a számára unszimpatikus apákra vadászgató, azokat ugyancsak a sátáni rágalmaival gazdaságilag tönkre tenni igyekvő, budapesti feminista bloggernek: Gerle Évának is, az interneten, ellenem széles körben kifejtett szakmai hitelrontási hadjáratait… Mivel, a gyermekeim féltése nem csak egészségi természetű volt, hanem egzisztenciális jellegű is, főként ami után azt kellett észlelnem, hogy a Turula hozzánk ítélésével és, a vele együtt annak a végzetes 150 lejes gyermektartásnak a bírósági megítélésével, automatikusan beindult velünk szemben az anyának a spirituális fösvénységi mágiája, magamra vonzottam e két sátáni figura könnyű internetes harccal (Aljas Rágalmakkal.) megszerezhetőnek látszó, dicsőség szerzési vágyát.
Azt olvastam az egyik mágiáról szóló kézikönyvben, de Karl Gustav Jung alkímiával foglalkozó, híres pszichológusnál is, hogy, amikor az ember fél, magához vonzza a megfelelő negatív energiákat, illetve a negatív sors-helyzeteket számára létrehozó személyeket is. Nagy Attila Puli és Gerle Éva Domina tehát, ennek megfelelően, a rezonancia egyetemes törvénye alapján, indított ellenem gazdasági ellehetetlenítési célzatú rágalmazási háborút. Az, hogy ezekbe, végül is ők buktak bele és nem mi, csak annak volt köszönhető, hogy folyamatosan igyekeztem megfejteni az események spirituális jelentését, a mágikus hatások és visszahatások színvonalán is. Puli teljesen le szállt rólam, majd eltűnt az internetről is. Gerle Évának a nagy-sikerű és többszörösen díjazott bolgja, a „Cask az olvassa”, vagyis az olvasó-tábora siralmasan beszűkült a velem való „siker-kecsegtető” csatározásai következtében. De hiába, mert háttéri veszély-forrásként, amely által nem személyesen - Ahogy a székely földön is ma mondják, a román nyelvből átvetten: nem direktben - voltam veszélyeztetve, hanem a gyermekeim által, még mindig meg- és fennmaradt a volt feleségemnek az önkéntelenül is, de ellenünk (is) dolgozó, ártalmas és kártékony képzeleti tevékenysége. (A Skorpió – Ascendensét támadó Lilithje a Rákban, Sárkányfarka a Rák gyakorlati életkörében: a 4.-es horoszkópházban! A teljesen negatív Skorpió-Uránusza a magány életkörében, én meg Skorpió szülött vagyok és a Kínai asztrológia szerint az annak megfelelő Kígyó évében születtem!) Főként, amiért soha nem tudtam abba a gondolatba bele nyugodni, hogy a válás után nála maradt kicsi Rékánkat is, magához hasonló, felelőtlen érzelmi szélhámosnak, pontosabban: kurvának neveli. (Ez egy, a legmagasabb rendű spirituális állapotnak: a mágikus „bolondságnak” a gyakorlati megvalósítási lehetőségeiről szóló esszé-beszámoló, és tudvalevő, hogy a bolondnak mindig nyersen és közvetve, vagyis erdélyiesen: direktben kell kimondania azt, amit gondol.) Vagyis: róka fogta csuka – csuka fogta róka helyzetben voltam és ezen mit sem változtatott az a tény, hogy ráadásul még tudtam is róla. Az a szülő vesse rám az első követ, aki spirituális magatartást – alapállást! – akar járni, és nem érdekli az, hogy a volt házastársánál maradt, amúgy is hányattatott sorsú gyermekét tudatosan felelősség-ellenesen nevelik!

Mihelyt tehát, azt észleltem, hogy Rékát hónapokig elrejti előlem – És egyszer ez hét hónapon át sikerült is! – mindig feljelentettem ez ügyészségre, de nem csak a gyermeknek a tőlem és a testvéreitől való hermetikus elszigetelése miatt, hanem amiatt is, hogy nem fizeti a gyermektartást. A romániai ügyészség, de más hivatalos hatóságok is, az elsőre rá se tojnak, mindig elbundázzák és eltaknyolják, azért soha, semmilyen körülmények között, nem indítanak büntetőjogi eljárást, hanem csak a második miatt, amit egy súlyos jogin kifejezéssel is ihletnek, ahhoz képest, hogy milyen a bíróságok jelentéktelen összegeket ítélnek meg gyermektartásként. Ezért, a romániai közgondolkozásnak, e számomra máig furcsa, Bikás szellemisége miatt, a gyermektartási kötelességeinek az elmulasztása miatti feljelentésekkel tudtam csak arra rászorítani Emőkét, hogy ne rejtegesse előlem tovább Rékát valahányszor el ment hülyébe és ezt csinálta. És, ha nagyon áttételesen is, de ez a sajátosan romániai erkölcsi fonákság vezetett később a félelemtől való megszabaduláshoz és a Bolondságnak a végső, és minden félelem és más fajta lelki, vagy anyagi nyomorúság alól felszabadítani képes mágiájának, a teljes megfejtéséhez.

Lehet, hogy tévedek, de lehetséges, hogy időközben én is "fejlődtem" egy keveset úgymond (Azért úgymond, mivel ennek a fejlődésnek nincs sok köze a darwini evolúciót a spirituális területeken is erőltető antropológusok és a magukat mesternek, gurunak, tanítónak, stb. Kinevező misztikusok elképzeléseihez.). Legalább is úgy vélem, hogy, bizonyos személyes élmények és események (un. "spontán sors-beavatások") hatására, sikerült az árnyék-énem ezer-egy arcának nem csak az azonnal felismerhető, nagy részét leleplezni és felszámolni, de az addig fennmaradt maradékát is, tehát az árnyék-én rejtett összhatásának a kb. a 98 - 99 százalékát is sikerült leleplezni és a „be-látásuk(!)” után, a megfelelő misztikus módszerekkel megszüntetni. Pl. már nem csapom be magam azzal, hogy ami óta szülő lettem, de legalább is, miután két gyermekes apa lettem, soha nem az én öncélú misztikus "tisztulásom" és "szellemi fejlődésem", a fontos a számomra, hanem a gyermekeink és, a családnak a minél nagyobb mértékű veszély-mentesítése. Ma már tudom, hogy ez már csak azért sem lehet így, mert az idő telésével, egyre komplexebb feladatok és metafizikai kérdések elé vagyok állítva mind a gyermek-nevelés terén, mind a párkapcsolatban, az asztrológiai sorsképletek kauzális feltárásai során felmerülő szakmai kérdésekről és problémákról nem is beszélve. Ami az Emőtöl született gyermekeinknek az anyjuk negatív asztrális befolyásától való mentesítését illeti, tehát a magát az őrület-szerű megzavarodásba vissza süllyesztő anyjuknak az önkéntelen, vagy tudatosan ártalmas befolyásától való mentesítését illeti, soha nem adtam fel a reményt, hogy ez sikerülhet, és ehhez is spirituális éberség, vagyis, az elképzeléseim szerint, a magasabb tudatossággal és szeretet-képességgel járó, szellemi-lelki állapot volt szükséges. Amint alant látni fogjuk, sajnos még sem váltam elég hamar, ehhez az igényhez elég „fejlett” öntudattal és úgymond spirituális képességekkel rendelkező személy. Pedig, amint láttuk a fentiekben, nem csak egzisztenciális biztonságra törekedtem, ahogy ma, az újabb Bika- ajonban ezt legalább elvárják még a családapáktól.
Sőt, első sorban nem is arra! Miután több ide vonatkozó törekvésem, kísérletezésem és erőfeszítésem kudarcba fulladása után, rájöttem, hogy asztrális befolyásolás szempontjából nem léphetek az Emőke helyébe (Vagyis az anya helyébe!) és tehát, hogy soha nem tudnak az én mágikus képességeim vetekedni az övével, csakis abban reménykedhettem, hogy minél erősebb személyi tudatra (felelősségteljes öntudatra...) tesznek szert a gyermekek, annál kevésbé lesznek, bárki által is, asztrálisan befolyásolhatók. - Persze, hogy engem, akinek már meghalt váratlanul egy makk-egészséges gyermeke, legfőképpen a gyermekeknek az Emőnek a rájuk gyakorolt asztrális befolyásának a megszüntetése érdekelt. Hiszen rettenetesen kényelmetlen és kellemetlen már az én számomra is, az, hogy mihelyt valami un. baleseten, vagy vészesebb baleseti helyzeten hirtelen keresztül mentek, a még annál is vészesebb helyzetek újbóli előállása érdekében, mindig fel kellett hívjam telefonon, a már újból férjhez is ment édesanyát és "vész-helyzetjelentést" téve könyörögjek neki, hogy hozza rendbe a lelki világát, mert a gyermekeink bajban vannak. (És akár hihető ez, akár nem, de az is kényelmetlen volt már nekem, hogy a spirituális semlegesítés érdekében az asztrologoszra mindig ki írogassam ezeket a vészhelyzeteket.) Főként azon a nyáron nem tudtam ezt elkerülni, amikor Turula többször is megütötte a kis fitos-orrát (Plútó- és tehát Skorpió-szerv), és ráadásul még egy, a barakk alatt lakozó, barna hátú viperával is találkozott kétszer. És Etelkától sem várhattam el, hogy legalább (minimum) egy tizenöt (15) éves gyermek öntudatára tegyen szert, mivel a lányaink egyáltalán nem un. koraérő típusúak, nem, hogy a hozzám való visszakerülése idején alig múlt hét éves Turulától…
Hát kísérletképpen elkezdtem őket "Bolondoztatni". Vagyis még többet viccelni velük mint korábban, és a bolond-rajzolás segítségével a képzeletüket általában egy Salvator Dali féle, felszabadult szellemiség irányába terelni. És csakugyan, így el is tudtam érni azt, hogy olyan időszakokat is megértünk, amikor kilenc – tíz hónapon át sem voltak betegek, tehát még csak komolyabban meghűlve sem, vagy más komolyabb betegség által érintve. (Medárda 15 – 16 éves korától egyáltalán nem.), azon kívül, hogy a nyár végén, amikor Viola újból erősen megharagudott hirtelen az Úristenre és "szegény helyzetünkre", egyszerre és zsinórban hánytak, vagyis "gyomor-mentek" és erősen belázasodtak, persze, Ividőnek a hasonló tünetekkel járó megbetegedése után! (Az Emőtől született nagyobb lányok hamar kigyógyultak ugyan, de Ividő és főként sokáig még Viola hosszan folytatták az elengedés alkímiai műveletét. Utóbbi addig, amíg elképesztőn lesoványodott, tehát testileg legalább is, teljesen újjá született. És ezt olyannyira, hogy a visszerei is, amelyek az Uránuszhoz, tehát az irányváltás szelleméhez kapcsolódnak, félig elmúltak. A lényeg tehát, hogy egy idő óta, a káros asztrális befolyás ellenében, egyfelől az életkoruknak megfelelő, maximálisan elvárható felelősséget és komolyságot várok el a lányoktól az iskolában és a családban való viselkedést illetően, másfelől, ugyanolyan szigorúan megkövetelem, hogy "bolondkodjanak". Tehát, hogy bolondos rigmusokat gyártsanak és saját elgondolásaik szerinti, színes bolondokat rajzoljanak és általában, Dali szerűen, vidáman szellemeskedjenek, hogy vidám szellemi társítások szerinti meséket mondjanak nekem és főként egymásnak. Turulának egészen jó költészeti alkotása is született a témában, amely kiegészíti azt a gyermekkorban megtanult áprilisi verset, aminek - szégyen, nem szégyen -, de a logikai nyitjára én csak az idén áprilisban jöttem rá:
"Áprilisnak Bolondja fel mászott a toronyba.
Meg kérdezte hány óra?
Fél tizenkettő. Bolond mind a kettő."
(Mire is kellett nekem az idén tavasszal rá jönnöm e versikét mondogatva? Hát a versikének - Szerintem ez a legjobb magyar Haiku. – a lényegére! Ti, hogy a toronyba fel mászó Bolond, tulajdonképpen azért Bolond, mert megkérdezi fent a toronyban "valakitől", aki nem lehet más, mint saját maga, hogy "hány óra?" (Ti., azt kérdi a Bolond saját magától, hogy "Mi a helyzet?") Azt értettem meg tehát, hogy: vagy a Bolond az aki válaszol magának, vagy „tényleg” válaszol neki „valaki bentről", hogy féltizenkettő. - Hát ezért van az, hogy Bolond mind a kettő, mert "ketten vannak" a Bolondban is és a Toronyban is (Az elefántcsonttoronyban, tehát a beképzeltségben). A Bolond, és az árnyék énje.
Nos, ezt elmagyaráztam a családomnak is, és mint jó – Bolond, nagyon sokat derültem, a rejtély értelmén.
De még többet nevettem a Turulának a zseniális kiegészítésén (A vers folytatásán), amely így szól:
"Ha Bolond a kettő,
miért nem tizenkettő?" (Tehát: miért csak fél tizenkettő? – És így tovább…)
Majd később kiegészítettük arra, hogy:
„Mert ha tizenkettő,
Nem Bolond a kettő!”
És ezzel együtt azt is meg értettem, hogy hol tévedett Hamvas Béla az ő Harleqin-jében. Ott első sorban, hogy a Bolondot, vele-születetten Bolondnak ábrázolja, mint a hívek szentimentalizmusára utazó vallás Jézust: kizárólag őt egyedülien az Isten Fiának! (Holott Jézus maga figyelmeztetett arra, hogy a zsoltárok szerint is mindannyian Isten fiai és lányai vagyunk. Tehát nem csak ő maga az kivételesen!) Amint Jézus sem lehetett annyira fiatal, mint ahogyan a vallásos tanok azt beállítják – Egyes források szerint nem 33 évesen feszítették keresztre és „távozott a mennybe”, hanem 65 évesen! Gondoljunk csak bele: 32 évvel később, vagyis, neki is kellett rendelkeznie némi felnőttkori élettapasztalattal, mielőtt a világra szóló, egyetemes értékű beavatási meggyőződéseit elkezdte volna tanítani és az Evangéliumból ismert kinyilatkoztatásait meg tette volna: Egy amerikai kereszténység-kutató történész szerint viszont családos férfinak kellett lennie, mindenképpen, mert különben még a zsinagógába sem eresztették volna be 30 éves kora után, nem, hogy a Tóra szent tekercsét a kezébe adják, hogy azt értelmezze a szülő-városában, ahol ismerték és tudták jól, hogy hány éves! – úgy, a Tarot Bolondja sem született „szent hülyének” és nem is lett azzá valamilyen fej-, illetve agysérülés következtében!
Sőt: a Bolondság egy olyan mélyen beavatott öntudati állapot, egy olyan – És minden szentséggyalázás nélkül: - krisztusi, spirituális állapot (Tulajdonképpen ő a megtestesült krisztus, csak Bolondnak kell neveznünk, a vallásos ostobaságok miatt, nehogy az egyházak tudás-áruló papjai és püspökei bepereljenek, vagy ránk uszítsák a tömegeket.), amit az egész Tarot-rendszer kálváriáján tudatosan végigjárt és ez által megvilágosodott és főként: nagy fokú hibabelátási és felelősségvállalási képességet szerzett nő és férfi nemű személyek, el tudnak érni az életükben. Hogy miért jegyeztem meg külön, hogy női és férfi nemű személyek?
Nos éppen azért, mert a Hamvas Béla által leírt bolondok, egytől egyig férfiak! Akárcsak Krisna, Buddha és Jézus és a többi közvetlen isten-gyermekek. (A vallás szerint ugyanis, mi, a többiek, csak közvetve vagyunk azok!) A Magdalai Szűz Máriából össze kutyultak ugyan egy minden női szent felett lebegő, legfőbb női szentet, de a Jin princípiumnak megfelelő Isten-felséget azért nem sikerült (Sőt: nem is akartak!), hanem inkább csak egy isten-fiút szülni képes, emberi szentedény féleséget. Vannak olyan misztikus – vallásos szekták is, akiknek a női vezérei Mária Magdolnából törekszenek egy „Jézus-Krisztusnak” megfelelő magasrendű misztikus lényt faragni, de ennek a törekvés, valamiért éppen a nők tömegeiben nem képes különösebb gyökeret ereszteni. Sokkal könnyebb lenne és szerintem igen is: nagy népszerűségnek örvendene és különösebb ellenállásba sem ütközne az, ha a Tarot Bolondját el kezdenék nőnek is ábrázolni. Mert szerintem
persze, hogy a nők – Tehát a felelősségteljes és hibabelátásra képes és a férfiakat nem gyűlölő, több gyermekes családanyák – is, elérhetik a spirituális beavatottságnak ezt a legmagasabb fokozatát! Miért ne? Hiszen ez, ennek a senki és ami által nem korrumpálható, minden illúziótól való mentes, boldog és egészséges spirituális állapotnak az elérése a célja minden a horoszkópfejtésnek, attól függetlenül, hogy nő-, vagy férfi nemű-e az a személy, akinek a sorsképletét értelmezzük! Sőt: a sorsképletből még csak ki sem lehet olvasni azt, hogy az illető személy férfi-, vagy nő nemű-e. Nem véletlenül…
Mit nem adnék most, ha Benkő Emőke, vagyis a négy nagyobb gyermekemnek az édesanyja, tőlem, aki állítólag nem tette őt boldoggá, autonóm személyiségként, tehát felelősségteljesen és határozottan elindult volna a Bolonddá válás útján és akkor most ő lenne a spirituálisan legmagasabban beavatott női személy a romániai magyarság körében! Illetve, ha folytatta volna azt, amit velem és mellettem már 10 évvel korábban elkezdett, és tanítaná a nők ezrei számára azt, amit ő tökéletesen csinált valamikor és amely szülő-anyai tudás és képesség hiányában, egy az orvosoknak és a bábaasszonyok önkényének kiszolgáltatott szerencsétlen gyermekké válik minden nő, amint a szülési fájdalmai elkezdődnek! Istenem, mit ne3m adnék, ha ezzel foglalkozna, és nem azzal, hogy – Miközben alig keres néhány száz lejt a fordítói tevékenységével, hogy amellett mikor a férjétől, mikor a nagyanyjától kell a nála levő gyermekeink eltartása és iskolai ellátása érdekében koldulnia -, a nálam maradt gyermekeit a mikor érzelgősen infantilis dumájával, mikor a gyermekek számára tetszetős liberális felelőtlenségével, hülyítgesse! Mennyivel könnyebb lenne az én dolgom és mennyivel boldogabb személy lennék, hogyha a tőle született gyermekeimnek, nem, hogy egy a Tarot Bolondjának megfelelő spirituális tudatossággal rendelkező, autonóm szellemiségű, de akár csak egy kispolgári szintű felelősséggel rendelkező édesanyja lenne! De nem, ő sem nem spirituális Bolond, akinek a környezete nem érti, hogy miért teszi amit tesz, sem nem egy kispolgári édesanya legalább. Ő egy ultra liberálisan lökött, misztikus csodabogár, aki nem képes eltartani még önmagát sem, de attól, még volt képe, a tőle öröklött sunyi kevélységétől fogva megvezetni a 18 éve4sen még valójában éretlen saját lányát, azt hazudván neki, hogy amennyiben az hozza, illetve a milicista férje halálával az ölébe hullt luxus-nyugdíjából, magán kívül még két személyt is, tehát Medárdát is, eltartani képes, beteg, tehát erőtlen nagyanyához szökik, attól máris, tehát az édesapja befejezetlen nevelése nélkül is (Vagyis annak a felelős felügyelete és irányítása nélkül), máris szabad és autonóm felnőtti öntudattal és képességekkel is rendelkező személlyé válik.

II.
A Mi Atyánk c, mágikus ima kérése, ami szerint: "...legyen meg a te akaratod, amiként a mennyben (A tudatban, a képzeletben), azonképpen itt a földön is (Az életünkben is).", azt az ideális szellemi – spirituális állapotot kívánja beidézni, aminek lassan – lassan elérkezik a 21 században ideje. Tehát, amikor a felelősségteljes anya és apa – szülői párok (Az általános emberi rendeltetésüket beteljesítő élettársak) többsége válik Bolonddá, vagyis kívül – belül kiegyenlített lénnyé: Androgünoszá.
A Hamvas egyik nagy tévedése tehát a Bolonddal kapcsolatban az, hogy a kiegyenlítődést össze téveszti a paradoxonnal (Ezt a paradoxont, az Aleqin c. esszéjében, mint axiomatikus alapot, le is írja!) és azt képzeli, hogy, „paradox (természetellenes) módon”, a bolondok egyenesen magas rendű szellemi tudattal rendelkező Bolondnak születtek. Tehát karma nélküli személyeknek (Tehát: nem pietista keresztény vallásos értelemben vett, szenteknek, hanem valamiféle, Buddha – szellemmel és tudattal rendelkező, végy- és hiuság és ambíció nélküli személyeknek) születnek. (A keresztény vallás is azt állítja Jézusról, de azt még megfejeli egy hatalmas adag pietizmussal is!) És tehát, hogy ebben a kiváltságos - „szűziesen” Bolond-helyzetben élő misztikusok, különösebb karma-oldási erőfeszítések és életfeladat-vállalások nélkül is, Boldogokká válhatnak. A Hamvas második nagy tévedése viszont ugyanaz, mint a vallásoké, amelyek azt képzelik, hogy a gyermektelen papok, apácák és szerzetesek is, tényleges Boldogokká (Bolondokká!) válhatnak. Holott világos, hogy nem válhatnak azokká, mivel ők, kiegészítő ellentétes nemű párok nélkül („szüzességi fogadalomban”) élve, eleve folytonos testi kiegyenlítetlen állapotban élnek! Hamvasnak a kissé korai halálát ismerve, illetve a „nyomorult” halálának a drámai jellegéből tudhatjuk, hogy Hamvasnak nem sikerült teljesen Bolonddá válni. Eközben a vele egy idős, de sajnálatos módon, nála kevésbé ismert és felkapott spirituális írótársának, az igazi Bolond - Szentkuthy Miklósnak viszont, aki élete végéig, szó szerint is és folytonosan "Bolondkodott", nagy a gyanúm, hogy igen: 81 évesen, de makk egészségesen, álmában lépett át a túlvilágra!
De a Bolonddal kapcsolatos legnagyobb spirituális tévedését Hamvasnak abban találhatjuk meg, hogy szerinte a Bolondnak a számunkra ismeretlen mágikus ereje és titka abban található meg, hogy folytonosan a melankóliából táplálkozik, hogy abból szívja úgymond a titkos és rendkívüli életerejét, bátorságát, félelem nélküliségét, stb.
Óriási tévedés! Ezek szerint tehát, Hamvas nem jött rá, nem ismerte fel a melankóliának a romboló (negatív) energiákat szülő természetét. Mind költőként, mind a 12. horoszkópházban álló Sárkányfarokkal rendelkező, több bolygós Skorpió – szülöttként, egészen közelről, nagyon is jól ismerem a melankóliát, a szomorúságot és a nosztalgiát, amelyektől már csak egy lépés választ el az öngyilkossági vágyakig, amiket szintén volt alkalmam mélyen átélni fiatal koromban! Sőt: talán még a „világos” öngyilkossági vágyak sem annyira veszélyesek a negatív asztrális energiák keltésének és szaporításának – növesztésének a szempontjából, mint a melankólia. Mint ez, a „jogos” szomorúságtól megrészegült lelket szurokként bevonó és a romlás mélységeibe húzó kábult állapot, ami éppen a Hamvas által oly sokat emlegetett és értelmezett megváltói éberségnek az ellentéte! Nincs semmi, ami a végzetes kaméleoni önáltatásnak és a mélyen rejtett kevélységnek, ezt az andalítón édes magas színvonalát el tudná érni. Mint egy finoman illatozó, láthatatlanul kellemes pókháló, szövődik ennek az édesen elveszejtő, vészterhes vonzáskörébe kábulló lélek-madár teste köré, amely kábult lélek, miközben azt érzi hogy ez által szabadon repül, igazából és tehát gyakorlatilag, a pokol kapuja felé szédeleg „öröm- és szeretetteljesen”.
Hogy is lehetne ebből a végzet felé utazási „édes” állapotból a Bolond éberségének az állapotába és varázslatos életerejébe kerülni? Hogy lehetne ezzel úrrá lenni nem csak a „félelmen, börtönön, éhségen és szegénységen, de még a halálon” (Lásd Hamvas Béla Harleqin c. esszéjét.) is? – Sehogy! Hiszen, ha nincs ami a lelket ebből az édes pokolból felébressze, pontosan az éberség és az életerő és a megváltódási állapotnak az ellentétébe: a végső romlásba lehet a melankólián keresztül kerülni. A melankólia – kór, nem véletlenül tartozik általában a Víz-jegyek szellemi körébe az asztrológiában, vagyis a teremtés és az utódgondozást és nevelést megtestesítő Rák életkörébe, meg a Halál és Újjászületés létmotívumait megtestesítő Skorpiónak a szellemi körébe, de főként és különösképpen a megváltást megtestesítő Halak életkörébe, ahova a Bolond is kapcsolódik analogikusan! De korántsem, mint újjászületés és megváltódási képességek elérésére való törekvés, hanem mint az igazi boldogság elérését lehetetlenné tevő, hátráltató karma, tehát, éppen mint az azokról való lemondás! Mint az újjászületéshez szükséges rendkívüli belső erőfeszítések megtételéről való lemondási késztetés! – Ez pedig nem lehet a Bolond „szellemi – spirituális” alapja, alapállása! Sőt! A BOLOND, az életerőt elszívó MELANKÓLIÁNAK (És a nosztalgiának, és a szomorúságnak) A TELJES ÉS VÉGLEGES MEGHALADÁSÁNAK A MEGVALÓSÍTÁSA. A minél teljesebb karma-oldást és karma- meghaladást követő, kauzális megtisztulásé, amely a nagy-komoly, de steril tudományos okoskodást éppen úgy szembe neveti, mint a vallásos – érzelgős meghatódást. De szembe neveti a szintén steril művészi öncélúságot és az írástudói édes- árulást is, az esztétikai korrupciót is.
A Bolond, ezért varázslatosan szabad és tiszta és ezért oly egyedülien morális. Mert egyedül az isteni igazság moralitásában bízik és hisz, ami valljuk be őszintén, hogy a mi emberi igazság-mércénkkel mérve és nézve, és abból megítélve (Jupiter) néha nagyon elfogadhatatlan számunkra.
Ezért írhatja Hamvas Béla is, érdekes módon azt a Mágia Sutra végén, hogy „a legfőbb morál a szabadság”, miközben ebben az alkímiai tanulmányban azt bizonyítja be, hogy a megváltódás elérése szempontjából, az isteni igazság (az egység!) szellemének az érvényesülése fontosabb, mint a jóságé. Szerintem tehát, Hamvas itt téves kifejezést használt, hiszen az egész esszében tulajdonképpen arról van szó, hogy az igazságnak, az igazság szellemének, vagyis, az igaz embernek van (lesz) hosszú távon pozitív mágiája, és nem a jóságosnak (Az un. jó – tehát a jóságosan, vagyis: karitatívan viselkedő és gondolkozó,) embernek. Az esszé-záró (Bolond!) mondat tehát, szerintem, úgy hangzik, az egész esszének a logikus gondolatvezetéséből következően, hogy: „A legfőbb morál az Igazság.” Amik egyben a boldogság záloga is, mert szeretet nélküli környezetben is lehet belül, önmagában az ember boldog, de az igazságtalanságban, tehát ott ahol folyamatos módon kell igazságtalanságot látnia és elszenvednie, abba előbb utóbb bele rokkan, felrobban a szíve az elfojtott nehezteléstől és haragtól, vagy megbomlik az elméje.

Hamvas Béla kétszer is járt háborúban, mind a két világháborúban részt vett. Az első világháborúban fiatal : Nagyon fiatal! - tiszt kadétként front-vonalba is került, ahol aztán megsebesült, egészen pontosan, hirtelen jött ágyú-lövedék robbanás következtében, a szervezete számára kivédhetetlen és elviselhetetlen légnyomás hatás alá került, amivel sokáig korházi ápolásra szorult, majd harcképtelenné nyilvánították, de nem szerelték le, és nem harcoló állományba sorolták, majd hosszas huzavona után mégis leszerelték. Arról sehol nem írt, hogy amikor frontvonalba került, kellett-e lőnie az ellenségre, tehát, hogy kellett-e ember ölnie, hanem csak arról, hogy mennyire elviselhetetlen volt számára ott, abban az össze zártságban együtt élnie az ott, a züllésen kívül másra képtelen fiatal kadéttel. A második világháborúba, mint tartalékos őrnagyot hívták be tiszti szolgálatba, ahonnan később megszökött állítólag, de arról, hogy esetleg ekkor is tűzvonalba került volna, tehát hogy élet – halál harcolnia kellett volna, nincs tudomásunk. Egy biztos, hogy azokban a háborúkban harcoló katonáknak és tiszteknek már messze más fogalom- és képzetrendszere volt a harcról, mind a középkori lovagoknak, akik mindig valamilyen eszme nevében álltak neki életre - halálra megküzdeni az ellenséggel, illetve az ellenségnek vélt személyeket meggyilkolni, vagy magukat meggyilkoltatni azokkal, de igazából soha nem gyűlölték az ellenséget és nem is féltek attól, vagy a haláltól. És azt az egész „vérben fürdést” nem találták értelmetlennek, hanem úgymond, isteni rendeltetésnek. A huszadik századra már nem ez volt a helyzet. A fiatal Hamvas Béla is még lelkesen jelentkezik kadétnek, hogy aztán majd harcolhasson a hazájáért és a vallásáért, de amit a fronton tapasztal, azt egyrészt megutálja, másrészt attól megretten.
Ezt követően és ennek hatására jelenti ki később, Nietzche nyomán, azt, hogy olyan mint kereszténység nincs, soha nem is volt, nem is létezett. Hogy a civilizáció nem más mint egy halom szemétdomb és benne az emberi faj, egy, az állati fajnál egy sokkal alacsonyabb szinten élő horda. De azt is tudja, vagyis gondolja…, hogy ez nem mindig volt így, tehát volt egy olyan idő, legalább is az emberiség legendás arany-korában, amikor az ember még nem volt ennyire aljas, és az általa folytatott egyetemi tanulmányok, majd a magán kutatások folytatásával elindult megkeresni az időben és a kultúrák és különböző civilizációk kultúrájában visszafelé, az emberiség történetében megkeresni azt a romlás-pontot, az a szellemi-lelki eredetű szörnyűség, az az elaljasodás, amit ő a háborúkban észlelt, hol és mikor kezdődött. Kielemezte a kortárs és a klasszikus európai civilizációt és kultúrát (Filozófiát és teológiát), majd a középkoron át vissza hatolt a görögökig és a zsidókig, de ezt az általa sötétnek nevezett váltási pontot nem találta. Ekkor az ázsiai kultúrákat kezdte tanulmányozni az amerikai bennszülött (Hibás gyűjtőnéven: indián) kultúrával együtt, szintén az időben vissza haladva. Miután megtanult kínai nyelven írni és olvasni, meg szanszkrit hindu nyelven is, annak az érdekében, hogy ne másod kézből kelljen megismernie e civilizációk és kultúrák irodalmát – szellemi spirituális jelentéseit, azoknak az európaitól merőben eltérő szemléletmódjának a hatásra, arra ébredt rá, hogy egész végig, „Jellegzetes Európai hibát követtem el: Azt a bizonyos fekete pontot, a saját személyemen kívüli világban kerestem.” Korábban is írt és közölt irodalmi és filozófiai jellegű cikkeket, sőt. Köbvyeket is írt és jelentetett meg, de az igazi Hamvasi életmű, az tehát, ami azt a hagyatékát képezi tulajdonképpen, amit az életében nem is sikerült a kommunista ideológiai terror alatt közölnie, ezt követően jött létre.
Érdekes, hogy Hamvas Béla, a kutatásai során, az asztrológiával is egészen közelről megismerkedett, olyannyira, hogy jó néhány személyi horoszkópot is elkészített és értelmezett, de az általa (is) felfedezett „fekete pontban”, amiben igen is helyesen, a minden „belső” emberi tévképzetnek és eszmei-lelki zavarodottságnak az okozóját felfedezte, és amely minden külső nyomorúságnak és szenvedésnek az okozója is tulajdonképpen, nem volt képes meglátni és megérteni azt a virtuális asztrológiai pontot, amit a modern kori személyi sors-képletekben Lilithnek neveznek. Ír külön az asztrológiáról számtalan helyen, és Baktay Ervinhez hasonlóan, még a bolygóknak és a konstellációknak a spirituális – analogikus jelentését is leírja, de e Lilithet valamiért figyeklmen kívül hagyja és nem azonosítja az általa fekete pontnak nevezett, sátáni váltóponttal, holott még a váltópont elnevezése is találó, hiszen a Lilith maga is egy olyan, az isteni dimenzióban végbemenő metafizika jelenségnek a személyi horoszkópokban is nyilvánvalóan és szükségszerűen megjelenő megfelelője, amelynek során, a Polaritás és a fokozás egyetemes törvénye, a „külső” isteni dimenzióba az abszolútumból kiáramló sérült ideakvantumokat átváltozatja, átalakítja saját ellentétükké. Ez a karma-állapotok létrehozásának a jelensége. Az Ádám Kadmonnak viszont, tehát istennek a megváltásra, vagyis ezeknek a sérült ős-idea kvantumoknak a vissza szerzési – megmentési lehetőségére vonatkozó ember-géniuszának, éppen az a rendeltetése, hogy ezeket a Lilith-jelensége által a saját ellentétükké változtatott ősideákat magába szívva, magához és magába vonzva és vonva, azokkal együtt a kemény fizikai állapotot és ugyancsak kemény visszajelzési lehetőségeket biztosító, fájdalom-képes, és tehát érezni és gondolkozni – észlelni és megkülönböztetni képes, fizikai testtel (is) rendelkező emberi lényekbe inkarnálódjon. És éppen azért, mert így, ebben az állapotban, az isteni létbe való visszajutási ösztönnel, vagyis a boldogság-vággyal különálló és külön nemű személyekbe inkarnálódva, kénytelenné válik a fájdalom-jelzésekre hallgatva, valamennyit a benne levő, de a Lilith nevű objektív jelenség által a visszájára fordított ős idea-kvantumokból (képzeteiből, gondolataiból, érzéseiből) az eredeti pozitív állapotba, de már épre és egészségesre vissza- állítani.
A többi részletet, illetve a megváltási – megváltódási folyamatokra vonatkozó magyarázatokat és értelmezéseket, ami ide vonatkozik, le írtam már korábban, a számtalan általam ezt megelőzően elkészített metafizika és asztrológiai tanulmányban. Most csak azt kívánom leírni végkövetkeztésként, hogy Hamvas Béla nem abban tévedett, hogy az általa írt, végül is: Tarot – Bolond értelmezésben, a Bolondokat eleve magváltottnak született személyekként ismerteti, hanem azt, hogy ez a tévedése, ami miatt én mostanig elégedetlen voltam az ő Bolond-értelmezésével, abból származott, hogy nem sikerült felfedeznie az általa (is!) felfedezett fekete-pont jelenségének az azonosságát, az asztrológiában, illetve a személyi sorsképletekben, ha jól tudom, akkoriban már használatos Lilith-el, vagyis azzal, a Lilithnek nevezendő metafizikai jelenséggel, amelynek az észlelésekor, a zseniális magyar Hiperion azt írta le a számok aritmológiai vizsgálatakor - Az én valamikori nagy döbbenetemre és hitetlenkedésemre  - , hogy két teremtés van, és hogy az első a tökéletes, a második, amit Hamvas nem értett, hogy miért jött létre, hogy miért volt szükség rá, „el van rontva”, tökéletlen. Persze, ő az első Lilith által: az abszolút őssóvárgás általi, hierarchia szempontjából, csakugyan elsőként – folytonosan végbemenő teremtésre gondolhatott, vagyis az örök isteni létezésnek az örök – abszolút létből aló folyamatos megteremtődésére. És a második teremtésre, amelyben a fizikai világegyetem mellett és abban benne, már az ember is létre jön és megjelenik, még hogyha az elején csak hiányos idea-rendszerek formájában: az állatok elő-képeiben is, majd határozottabban is, az állatok utódjaként. Itt most csak annyi kitérőt szeretnék tenni, hogy tudatosítsam: a Darwinizmussal nincs is akkora baj, mint amekkorának feltüntetik, tehát, hogy képtelenség az, hogy ugyebár „véletlenszerűen” alakult volna ki az ember az állatokból (az ember és a majom közös elődjéből). Darwin Károly tudós úr csak azt nem vette észre, és azt nem gondolta volna, hogy az állatok „megjelenése” és kifejlődése, sőt: az azt megelőzően, az anyagcserével működő és a hely- és helyzetváltoztatásra (un, szabad mozgásra képes lények kifejlődésére, létrejövésére alkalmas) őssejtek megjelenése is, is az ember kifejlődést szolgálták. Sőt: a naprendszer és a föld létrejötte is, sőt, még a tejútrendszer kialakulása is, azt szolgálta, hogy ezon belül egy éppen ilyen bolygó megjelenhessen, amelyben a szerves élet megjelenése, illetve, amennyiben máshol jelent meg (Az újabb asztronómiai és biológiai kutatások és feltevések szerint!), akkor itt fejlődhettek ki tehát az anyagcserével működő lények (mikróbák), amelyekből később az állatok, majd a különféle emberek is létre jöhettek. És amelyek ma már, tudatosan is részt vehetnek az egyetemes megváltás nagy műveletében: a bennük levő, és az első: az isteni teremtés folyamán megsérült és megsérülő és a Lilith által az isteni lét zavartalansága megtartása – biztosítása érdekében, a visszájukra változtatott ősideáknak a saját személyükön belüli helyreállításának a nagyon fontos - Egy személyes! - műveletében.
Nos, hadd fejtsem ki már végre itt is, na Hamvas féle, nem egészen teljes és nem egészen reális Arleqinjének a kritikai vizsgálata kapcsán, és annak a következményeként megszületett, végső mondanivalómat, amelyet egyébként, már egy másik tanulmányomnak a végén is kifejtettem. Ti., hogy,amint az a fentebb leírtakból is kitetszik talán, a fájdalom, egy olyan, az (Nem vallásos képzetek szerinti!) Úristen által belénk épített, az épségben való felnövekvésünket - tanulásunkat, majd felnőtt korunk után, a megváltásunkat szolgáló kódrendszer (Élet-Kresz), amely nélkül, nem csak hogy nem lennénk képes a saját megváltásunkat, tehát a külső –természeti környezetünkhöz való idomulásunkat, az azzal, annak a törvényeivel való harmonizációnkat jól – rosszul és valamennyire elérni és beteljesíteni, de
még csak felnőni sem lennénk képesek, mivel gyermekként nem érdekelne az, hogy az ujjaink, vagy a kezünk, vagy a lábunk, vagy a fejünk leszakad. Egyrészt. Másrészt, abból, hogy az Úristen – Az ő nagy bölcsességében…  - hogy a Bolond- eszmefuttatásom végére, egy Bodó Attila féle, szemforgatóan kenetteljes „bolondságot” is írjak, jó példával való elöljárásként végre! – kieszelte és belénk építette a testi fájdalmat, de még az olyan külső benyomásokat is fájdalmassá tette lelkileg, sőt, még szellemileg is a számunkra, amelyek minket az önérzetünkben, illetve a boldogsághoz való eljutási igyekezetünkben sértenek meg, csak és csakis azt lehet kikövetkeztetni, hogy a legértelmesebb emberi alapállás, az amely a kívülről (Tehát fentiekben leírtakat meg nem értők, illetve az arra nem kíváncsiak számára) a legnagyobb őrültségnek fog számítani mindig is: FELNŐTTKÉNT ÖRVENDENI ANNAK, HOGY HA FÁJDALMAS KÜLSŐ BENYOMÁS ÉRI A TESTÜNKET, VALEMYLY TESTRÉSZÜNKET ÉS SZERVÜNKET, de még annak is örvendeni, ha valaki önérzetünkben megbánt, megsért, vagy másképp okoz lelki bánatot nekünk, Sőt, még akkor is, ha anyagi kárt okoz. – Itt és csakis itt, vagyis, hogy erre képesek vagyunk-e, kezdődik a, ma minden misztikus szélhámos által unalomig hangoztatott (Élükön a hitről állítólag nálam sokkal többet tudó Gyergyószentmiklósi Bodó Attilával). „ősbizalomnak”, vagyis ama bizonyos „Istenben való hitnek” a létrejövése. Azt is mondhatnám, hogy elég szomorú az, hogy csak 63 évesen juthattam el ehhez a pofon- egyszerű, de egyesek által, éppen e pofonegyszerűsége miatt elfogadhatatlan és felfoghatatlan, minden élet-elixírnél értékesebb, „drága kincsnek” a felfedezéshez. Azért ilyen későn, mert ezt a pofon-egyszerű dolgot nem képes közölni ma velünk - Mivel, hogy nem volt képes felfedezni! - egyetlen Nobel-díjas materiális tudomány, isteni teológia, misztika- vagy/és mágia-tan és persze, még kevésbé a szuper-okos filozófia sem. De nyilván, nem ezt mondom, mert ha még most is meg engedném magamnak a szomorúság luxusát, ami a Bolondságnak az ránk nézve, istenileg „kötelező” (Liberálisak, lázadjatok! ) vidám optimizmusával szembe helyezkedne. Magyarul: magam alatt vágnám el a fát, amit már nem a bolondság, hanem a hülyeség szellemében követnék el. – Azt, hogy mi a különbség a hülyeség és a bolondság között, nos, azt „Majd máskor mondom el.” (- Hogy a magát magyar Mefisztónak nevező, sátáni költőt se felejtsük ki a Bolond ellenségeinek a panoptikumából.)

V. Végkövetkeztetés és a Hamvas Arlqinjének a kiegészítése:

Abból az elégedetlenségemből indultam ki, hogy a Hamvas Arleqinjét nem csak azért tartottam fikciónak, mert, hogy létezhetetlen az, hogy valaki ekkora, tudósokat és metafizikusokat, filozófusokat – és nem utolsó sorban asztrológusokat megszégyenítő bölcsességgel rendelkezzen már úgymond veleszületetten, amely neki akkora mágikus erőt ad, hogy attól helyből (Ab ovo) erősebb „mint a király, mint a főpap, mint a hadvezér, vagy a halál ás a sors (Lásd a Tarot 10 sz. Ikonja), hanem egy sokkal póriasabb dolog miatt, éspedig azért is, mert a Hamvas bolondjainak, amelyek egytől egyig férfiak ráadásul (Vagyis: nő nem juthat el ezek szerint a bolond megváltotti „erejéig” – Az „erőnek az erejét” itt, a Tabula Smaragdina theleszmája értelmében vetten!) nincs családja, tehát nincsenek gyermekei, és nem kell azokat féltenie a felesége, vagy az esetemben: a volt felesége negatív asztrális – mágikus befolyásaitól.

Nos, az édesanyák mély-tudattalan lelki és szellemi világa zavarának és feszültségeinek alárendelt és kiszolgáltatott gyermekek betegségeire, baleseteire, szélsőséges esetekben azoknak a halálára vonatkozó, problémára is éppen ez és egyedül ez, a „Bolondság Bolondsága” adja meg a pozitív választ és megoldást is! Ez ugyanis az egyetlen és egyedüli megoldás, amely az előbbieket megelőzni képes! Ez a pozitív mágikus erő, ami a Bolondság - bolondságának a gyakorlásából következik. Illetve amire, éppen hogy ez az egyetlen egy és pótolhatatlan és helyettesíthetetlen végső és "mindenható" mágikus megoldás. Tudni illik, hogy nem csak az un. Gyakorló édesanyák, de már a jövendő kismamák is, akik ehhez a minden kincsnél értékesebb spirituális információhoz hozza jutnak, ha van már horoszkópjuk, ha nincsen még, de legalább ezt a „bolond” (Mondom: hülyének, őrültnek tűnő!) lelki alapállást vegyék fel, és ahogy Jézus mondja: „Ővék lesz a mennyek Országa”. Ez egészen biztos, ezt garantálom. A részleteket ée miérteket és ok – okozati összefüggéseket, ebben a videóban magyarázom el:

https://www.youtube.com/watch?v=SAlQtFR ... load_owner

De figyelem, nagy figyelem:

A TÁRGYI – ANYAGI VALÓSÁG ÁLTAL JELZETT ÉS TÜKRÖZÖTT UN, OBJEKTÍV IGAZSÁGNAK (Tehát, még nagyobb figyelem: nem a karmáink, a karmikus tévképzetein és a természeti egoizmusunk által sugallt szubjektív igazságnak!) A FELFEDÉSÉÉRT, LELEPLEZÉSÉÉRT, FELMUTATÁSÁÉRT ÉS ÉRVÉNYESÍTÉSÉÉRT VALÓ HARCNAK A SZÜKSÉGÉT NEM SEMLEGESÍTHETI, ILLETVE NEM PÓTOLHATJA az amit a fentiekben leírtam. Sőt azt, vagyis az isteni igazságnak a minél teljesebb megtapasztalását és megértését, igen is, szükségessé teszi! Nem lehet azt senkitől elvárni és nem is lehet gyakorlatilag a Bolondság Bolondsága szerinti spirituális alapállást megvalósítani csak úgy vaktában, anélkül, hogy az ember bízhatna abban, hogy a sorsfigyelmezetéseknek lézetik egy felsőbb rendű értelme és ennek az értelemnek a felfogása és hitté válása után pozitív sors-következménye, ami abban áll ésd abban ölt testet szükségpépen, hogy minél jobban megértjük és elfogadjuk – a magunkévá tesszük ezt az isteni igazságot, ezek a durva és fájdalommal is járó figyelmeztetések nem ismétlődnek öncélúan és vaktában, vagyis, mind a számuk, mind az erejük csökkenni fog! Hiszen persze, hogy nem lehet boldog ember az, aki folyamatosan és állandóan csak fájdalmas sors-figyelmeztetésekben és anyagi károkban részesül. Másrészt, ez a magasrendű hit, aminek a következtében, az ember végül is megnyugodhat, mert az élete nem folyamatos krízisből és sorsdrámákból, na meg, szélsőséges esetekben: tragédiákból áll, éppen, hogy az igazságért való harcnak is „az örömében”, az igazságért való harcban való részvételi lehetősége miatt érzett boldogságban „találkozik” a benne levő Isteni szellemmel: A világosság és a szeretet egységével.

Nem létezik, hogy azok, akik a többi tanulmányainkat olvasták, és akik a többi, youtube-re is feltöltött videóinkat látták, ne tudnának ebben sikeresek lenni! Ami viszont a Hamvas Harleqinje kapcsán felmerült elégedetlenségemet illeti, annak a megoldásban még tovább kellett lépnem a végső felfedezésekben, de Bolondság Bolondsága nélkül, ez nem sikerülhetett volna. Ez pedig nem más, mint az a felismerés, hogy a családtalan - A SZINGLI - Bolondnál sokkal többet tud az a bolond édesapa, aki tudja, hogy amennyiben az apai felelősség-tudatának a mágikus kisugárzásával úgymond feltölti a gyermekeit (Azok auráját - tudattalanját...) a szaturnuszi szellemiséggel, nem kell azokat az égvilágon semmitől sem féltenie, tehát sem végzetes betegségtől, vagy balesettől, haláltól, vagy egész életükre kiható, és a szellemüket károsító traumáktól, de nem kell még a saját anyjuknak a negatív mágikus hatásaitól sem féltenie, mert az anya lunáris mágiája, látványosabb és erősebb rövid távon ugyan, de hosszú távon úgy is a pozitív apai mágikus erő és hatalom, vagyis a Fény fog érvényesülni. Ez tehát a kulcsa és magyarázata az őrangyal - mitológiának: ti., hogy az őrangyalok igen is, léteznek, de csak és csakis abban az esetben, ha az édesapa "Szervezi" őket a gyermekei köré a saját Szaturnuszi erőket létrehozó felelősségtudatával.

És ez, az ugyancsak szingli életmódot folytató, és ezért, emiatt (Mármint a gyermektelen mivolta miatt) a Szakrális Bolondságnak erre a lényegesen fontos „részletkérdésére” a figyelmét kiterjeszteni képtelen, Názáreti Jézus beavatási rendszerének és az abból keletkezett keresztény tanítások nagy hiányossága is!

Én viszont több gyermekes édesapa lévén, rengeteg, a gyermekek spirituális – mágikus sebezhetősége és tönkre tehetősége miatti félelem és szenvedés után, ezt a hiányosságot észre tudtam venni, és az Isteni intelligenciának sőt: a Szaturnuszi Gondoskodásnak ezt az elképesztő megoldását – kihatását fel tudtam fedezni és ezzel az egész emberiség számára megnyitottam a Bolondság teljes megvalósíthatósági lehetőségét megnyitni. Vagyis, megnyitottam a megváltódási (Az árnyék – éntől való megszabadulási-) lehetőséget a gyermeket vállaló, hétköznapi, un. normális emberek számára is, ami eddig elé hiányzott a kereszténység-, de a buddhizmus és a hinduizmus megváltás-tanából is. Az utánam jövő, beavatott - bolondok tehát egészen nyugodtan lehetnek édesapák és édesanyák, mert a bolondság boldogságával el lehet hallgattatni, meg lehet szűntatni az árnyék-ének hangját – sugallatait, a kárhozatba vezető luciferi rációját !

Sikert barátaim: Szilárd


Vége 


A könyv Fülszövege:


Életem során írt, kiadott és a jövőben kiadandó könyvek közül is, a legfontosabbat tartja kezében az olvasó. Még az egyetemes létet, a földi - emberi életet és az individuális személyiségünk egészét is létrehozó, fenntartó és vezérlő, tíz egyetemes törvény leírásánál – ismertetésénél is fontosabb ez, a sok esetben tragikus kimenetelű sors-nehézségeink (gyilkos és öngyilkos hajlamok és tettek), betegségeink és baleseteink igazi, de mélyen rejtett ős-okát, leleplező, tehát a héber misztikában és a Bibliában Lilith néven említett jelenséget, valamint annak az ok – okozat-összefüggésrendszere szerinti következményeit, és a tőle való szabadulási lehetőséget (Az egyetlen igazi beavatást) is, leleplező tanulmányokat tartalmazó könyv. A Názáreti Jézus azt nyilatkozta erről az univerzális negatív jelenség kapcsán, hogy Ő azért jött, „hogy leleplezze azt, ami a teremtés óta rejtve van.” Ám ennek a krisztusi leleplezésnek a leírása eltűnt. Talán az evangélium-szerzők nem értették meg az elképesztő fontosságát és megható, meg elborzasztó apokaliptikus fantazmagóriákat írtak a leleplezés helyett, mint János. És annak ellenére, hogy számtalan Lilith-mitosz élt és él, és újabban komoly pszichológusok is írnak könyveket róla, de sajnos, ezek a jelentős értelmezések is bele fulladnak a ködös esztétikai - érzelmi misztifikációba…

Szerző:  Kozma Szilárd [ 2018.10.27. 17:49 ]
Hozzászólás témája:  Re: A sorsjeleknek és azok elferdítőjének: a Lilithnek a kön

Két igen fontos, kimondottan asztrológiai jellegű felfedezés az árnyék-énnel kapcsolatosan, amit a sorsképletek vizsgálatakor (Horoszkópok értelmezésekor) figyelembe kell venni:

1) A teljesen negatív Nappal született személyek, teljes mértékben ki vannak szolgáltatva az árnyék énjüknek, és lehetnek bármennyire is okosak - intelligensek, illetve, tudhatnak bármennyi metafizikát, vagy éppenséggel asztrológiát is (És most, ahogy ezt leírtam, éppen szegény Csüdöm Linda jut eszembe, akinek éppen az Ikrek napja teljesen negatív, de nem az ő képletét vizsgálva jöttem rá erre. Sajnos...), mert úgy is az árnyék-énjük fogja vezérelni általában, és az életük legfontosabb (megváltási súlyú!) kérdéseiben, sorskereszteződési pontjában, meghozni helyettük az életfontossági döntéseket. Erre tehát nagyon fel kell hívni a rendelőink figyelmét és akinek ilyen Napja van, fel kell készíteni az árnyék-énjükkel szembeni legádázabb harcokra, az azzal szembeni "kíméletlen - könyörtelenségre" :D

2) Az erősebb árnyék-ének általában képesek teljesen, de teljesen kikapcsolni a felelősségtudatot, és ez által még a felettes (krisztusi) öntudat helyét és funkcióját is elvenni! - Nos, ez szerintem már, egyenesen katasztrófa - állapot, itt már vagy gátlástalan bűnözőkkel és akár tömeg-szenvedés okozókkal is találkozhatunk, mint amilyen kis léptékben Gyurcsány Ferenc és nagy léptékben Soros György.

3) Az erősebb árnyék én érdekesebbé és fontosabbá teszi még az asztrológiát jól ismerő személyek számára is, a mások karmájával való foglalkozást, annak a megismerését és leleplezését, amint amilyen a saját maguké. Mondhatnánk, hogy ez aztán a magas rangú - spirituális - demagógia és hipokrita magatartás - alapállás, amit Mo.-n máris oly megértően szelíd..., csak nem semleges - tudományossággal neveznek meg: "kettős mérce". Mintha csak azt mondanák: Siemens kohászati technológia... :) ;)

Oldal: 1 / 1 Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
https://www.phpbb.com/