|
Íme egy, a "Fénybe, vagy napba öltözött" rovatból megmentett, másfél éves bizonyítéka annak, hogy a gyermekeim édesanyja, milyen nagy fokú akarattal és talán nem is kevés éberség-vággyal próbált meg ezelőtt másfél évvel a karmáját folyamatosan oldva, azoknak a gyermekeinek a szerető és gondos édesanyja lenni, akik ma félnek tőle (Turuláék), vagy haragszanak rá (Medárdáék), amiért ismét elveszítette az éberségét és mentálisan újból kiakasztotta magát, vagyis csődöt mondott és ezzel minket elszakított egymástól. Vajon kicsoda és micsoda akadályozta meg őt e szent törekvésében?
A számukra feldolgozhatatlan, mert váratlanságában irracionális baleset következtében meghalt, vagy az életük normális pályájáról kisiklott sorsú, túlvilágra került (meghalt) lelkekből lesznek azok a kísértetek, amelyeket mind csak egyetlen helyszín körül látnak - észlelnek bolyongani az utódaik, vagy az utódaiktól a házukat - telküket, udvarukat, kastélyukat néhány embergenerációval később megvásárló, új tulajdonosok. Ezek a lelkek nem tudják feldolgozni a számukra abszurd és érthetetlen és főként váratlan negatív sorsváltozást (Pl. egy nagy család alapítására vágyó, fiatal nő kísértetét, aki egy olyan lépcsőn törte el a lábát - úgy, hogy élete végéig sánta maradt -, amelynek az egyik foka egyetlen centivel volt magasabb a többinél, és emiatt nem tudott férjhez menni, folyamatosan azon a számára teljes sorskisiklást jelentő lépcsőn észlelik.), és ezért képtelenek a föld vonzásköréből tovább menni, illetve, az étertestüket levetve, az asztrál-síkra, majd a mentális és az ideális síkra emelkedni, hogy onnan az abszolút lét-egységbe integrálódhassanak.
Én is így vagyok kénytelen ugyanazt a számomra még mindig nem teljesen felfedett lelki és szellemi eseménysort megkísérelni minél teljesebben átvilágítani, mindaddig, amíg legalább az Emőkéhez ítélt ártatlan kisgyermekeinket biztonságban nem tudhatom. Ezért, ha a teljes "Vétekbe... öltözött" topicot nem is tudom vissza állítani, de a számítógépemben meg találván annak az anyagát onnan, ahol Emőke másodjára elhagyta a családját, addig fogom értelmezni és minél mélyebben átvilágítani a családi katasztrófánkhoz vezető, spirituális és gyakorlati ok - okozati összefüggéseket, amíg ezt a szerencsétlenséget annyira át nem tudom világítani, hogy:
1) Vagy megvilágosodik teljesen Kozma Emőke és végre be látja már, hogy mindaddig, amíg az anyja stílusában és annak az erkölcsi alapállását követve, hazudozik, titkolózik, csúsztat, inszinuál, és ellenem és a két kicsi ellen intrikál az őt csődbe rántó - mivelhogy az én megcsalásomra és elhagyásomra biztató - anyjával, képtelen lesz az életét rendezni, és a Júlia Naplója szerű hazudozó - csúsztató, felelősségelhárító erkölcsi alapállás folyatása helyett, fel kell vállalja mindazt, amit a Lindának írt leveleiben, ide vonatkozóan "kinyilatkoztatott", és onnan, azokból a "metafizikai" tartalmakból kiindulva kell mind önmagának, mind a minket ismerőknek megmagyaráznia és értelmeznie a tetteit.
Ekkor ugyanis van még esély arra, hogy normálisan gondolkozó és cselekvő ember - sőt: esetleg valamikor még kauzális asztrológus is! - váljék belőle, és így a hozza ítélt gyermekeknek az őket tisztességgel gondozó és nevelő édesanya, aki nem passzolja át a gyermekgondozás feladatait mikor az öreg és beteges nagyanyjára, mikor az ignoráns anyjára, és főként: nem tartatja el magát és a gyermekeit ezekkel. - Ez lenne mindannyiunk számára a legüdvösebb megoldás.
2) Vagy valamilyen más, esetleg brutálisabb negatív sors-esemény hatására, elveszíti azokat a fizikai, vagy mentális képességeit és ez által az ide vonatkozó törvényes jogait, amivel a gyermekeket továbbra is ez alatt a látszat-gyámsága alatt (Azért látszat-gyámság, mert a neki való gazdasági és erkölcsi kiszolgáltatottságában, valójában az anyja gyakorolja ezt a jogot!), és ez által az anyja irányítása alatt tarthatja.
3) Harmadik kiutat nem látok egyelőre. Ha csak nem egy csodaszerűen bekövetkező, ténylegesen igazságos és a tradicionális szokásjog sablonos gondolkozása és ítélkezési módja helyett, a fejlődésben levő gyermekek tényleges érdekeit figyelembe vevő bírósági ítéletet. Ez viszont, ahogy az apparátus mozgását és az anyja által újból teljes bedobással irányítgatott Emőke sumák taktikázásait - Pl. "bátor" gyermekrejtegetéseit, előlem és a testvéreik elől való elzárását - látom, egyelőre teljességgel kétséges.
Szóval, a régi Kozma Emőke:
"Szexualitás, szerelem, párkapcsolat
Tökéletes megfelelés van aközött, hogy milyen spirituális-kauzális sorsfeladat-csomaggal születik valaki és hogy milyen lelki-szellemi struktúrával, milyen neveltetéssel, milyen gyermekkorral, milyen életkörülményekkel rendelkezik az illető szülött. Mivel a személyes életpéldákkal nem kellőképpen alátámasztott elméletek, vagy a rossz összefüggésekkel és erőltetetten társított általánosításokkal illusztrált, de a kauzális-asztrológia lényegi összefüggései nélkül, könnyen sikamlós, szirupos melodrámába csúszhatna át ez, a családi élet szempontjából talán egyik legfontosabb téma, ezért ismét visszatérnék a saját személyi horoszkópomból kiolvasható sorsprogramom, annak fizikai vetületei, vagyis a származásom, a gyermekkorom, a neveltetésem, természeti- karmikus alap-meghatározottságaim és a hozzájuk kapcsolódó verbális-fizikai megnyilvánulásaim, szokásaim, morális-szellemi alapállásom, érzés- és gondolatvilágom közötti megfelelésekre. Annak érdekében próbálom felvállalni ezt a nagyon is fájdalmas élveboncolást, hogy találjak magamban és az életemben valamit, amiért érdemes tovább küzdeni, önuralmat, hibabelátást gyakorolni a bennem lévő sátáni erőkkel, a teremtés és a megváltás ellen munkálkodó negatív életképzeletemmel, az általam megtestesített destruktív, megváltás-ellenes szellemmel. Valamit, amitől értelmessé válhatna az életem és gyermekeim, mindenekelőtt a gondozásomban lévő két kislányom egészségét, jólétét, boldogságát visszaadhatnám, megőrizhetném.
Azért akartam épp a szerelem, szexualitás, párkapcsolat témakörének szempontjából újraértelmezni a személyi horoszkópomat és a belőle kiolvasható életfeladaimat, mert a hozzám hasonló sorsprogrammal rendelkező nők számára, mert tudom, hogy egy életfogytiglan tartó, skorpiói jellegű belső kutatómunka szükséges a tisztába-kerüléshez, hogy szellemi mélyfúrás-sorozat nélkül sem boldog szexuális-szerelmi-párkapcsolati életről, sem pedig egy egészséges, termékeny gyermekáldásról, családalapításról és család-fenntartásról nem lehet szó! Meggyőződésem az, hogy, bár egy nagyon is szélsőséges esetnek tartom magamat, ami a családanyai-szeretői morált, vágy- és életképzeletet, akaratvilágot illeti, nagyon sok nőnél előfordulhatnak az én mentalitásomhoz hasonló férfi- és fény-ellenes, párkapcsolati-családi elköteleződés-ellenes tudattalan, irracionális képzetek, átélések, ambíciók, és azok negatív következményei ugyanúgy rombolnak az ők életükben is, ahogy az enyémben teszik.
Igazad van, Szilárd: anélkül, hogy tudatosan tenném, szépíteni, csínosítani, pozitív „aurában”, dicsfényben szeretném feltüntetni a származásomat, romantikus szerelmi drámának feldíszítve a fiatal, akkori tudásokkal és az élethez való hozzáállásukban a családalapításra képtelen szüleim szerelmét és annak gyümölcsét, egy olasz-román vegyesházasságból származó geológus és egy csángó-magyar tanítónő gyermekét. Anyám legújabb verziója szerint a nagyszülők voltak teljesen olaszok és ők vándoroltak be és telepedtek le Romániába, anyám pedig Balánbányán ismerkedett meg a frissiben kihelyezett geológus-mérnökkel. Ezek a részletkérdések látszólag nagyon is mellékesek ahhoz viszonyítva, hogy most milyen ember vagyok és hol tartok az életemmel. És mégis, kellő metafizikai tudatossággal nagyon is világos összefüggés teremthető a személyi sorsprogramommal összekapcsolódó lelki-szellemi struktúrám, személyi alapkésztetéseim, érzelmi-mentális teevékenységem és azon élethelyzet között, amelyet a személyiségemben testesítek meg, mint megoldandó életfeladat-csomagot, épp a szerelem és szexualitás-családalapítás kérdésével kapcsolatosan. Abban látom a kauzális összefüggést a fogantatásom körülményei és a saját anyává válásom körülményei között, hogy épp oly éretlenül váltam én is anyává és főként spirituális, de érzelmi-fizikai szempontból is, épp annyira felkészületlenül ért engem is a gyermekáldás, mint annak idején anyámat, és mindezt nem mentegetőzés végett írom, sőt, ez metafizikai tény, amelynek nagyon fontos következményei vannak úgy édesanyám, mint saját magam, mint gyermekeim életében. Hiába kellett volna, a Medárda fogantatásakor már közel másfél éve magamba szívott metafizikai információ hatására kicsit felelősségteljesebben, nagyobb éberséggel és önfegyelemmel hozzáállnom a házasság és családi élet kérdéséhez, nem voltam képes ennek az éber családanyai morálnak a megszilárdítására és nem volt mit kezdjek Szilárd segítségével, szellemi támaszával, hosszútávon nem volt elég a családom egybentartásához. „Szegény édesanyám” számára elsősorban a függetlensége elvesztése, az élvezeti lehetőségekről való lemondás, a családi elköteleződés jelentett óriási terhet, ami miatt (bizony, rosszul esik ezt még saját magának beismerni legalább, ezért sohasem fogom tőle megtudni, hogy mennyire nagyon!) támadta a sorsát, támadta a magzatot a méhében és támadta a férfit akitől fogant, támadta a régi családját és egyik hazugságból a másikba kényszerült. Amikor az első lányom foggant, fiatal egyetemistaként éltem a világomat és semmit nem tudtam az életről, csak amit a rokonaimtól, régi családtagjaimtól megtanultam.
Az a szellem, ami a leendő férjemtől áramlott felém teljesen ellentmondott a nagyszüleimtől, szüleimtől átvett életfelfogásnak, és épp azért mert új volt és szokatlan, megragadta a figyelmemet, magamévá szerettem volna tenni, odaadni neki magamat. Azt, hogy ez a hamvas bélai-krisztusi szellemiség mekkora erkölcsi tartást, mekkora szigorúságot, gerincességet követel részemről, nagyon későn vettem észre, amikor már benne voltam a családi élet megpróbáltatásaiban, második gyermekemmel voltam várandós és maximális függőségbe hoztam magam a férjemtől, teljesen kiszolgáltatott helyzetben voltam.
Mivel nagyon sok anyagi és egyéb érdek társult a Szilárddal kötendő házasságomhoz, beleértve az egyetem megszakítása utáni hazaköltözéstől való ódzkodásomat, félelmeimet, és mivel akkoriban több olyan kiéletlen, viszonzatlan, reménytelen szerelmi vonzalmamat is el kellett engednem, fel kellett dolgoznom, mielőtt házasságra lépek, amire szintén nem voltam elég érett és tudatos, a házasságomban létrejött egység már kezdettől fogva hamis volt, annál is inkább, hogy anélkül, hogy ezt említettem volna valaha is Szilárdnak, vévig bűntudatot éreztem magamban azért, amiért a szüleim áldása nélkül, az ők háta mögött, nyilvános lakodalom és egyházi eskűtétel nélkül jött létre a házasságom.
Nem pótolhatta ugyanis, még a közös barátokkal megrendezett szilveszteri buli sem annak a csángó lakodalmi szertartásokban mindmáig betűről betűre megőrzött (persze moder időkben korrupt züllési alkalommá alacsonyított) un. „mennyasszony-kikérésnek” az erkölcsi súlyát és következményeit, amelyeket annak érdekében hoztak létre és iktattak be a kiházasítás rítus-rendjébe, hogy a fiatalok egészséges, ép testű, ép lelkű és szellemű családalapítását lehetővé tegyék, megalapozzák. Nagyon szigorú és fájdalmas, megrázó szertartásról van szó, egyszer volt alkalmam 18 éves koromban végignézni egy ilyen hagyományos csángó lakodalmat és majd megfagyott a vér az ereimben, annyira megdöbbentett, amit láttam. Csak egy jelenetet említenék a közel két órás ceremóniából, amelynek kulcsjelenete a mennyasszonynak a szüleitől való búcsúja volt. Ebben a jelenetben a leány édesanyja úgy vett búcsút az újdonsült mennyaszonytól, mintha az meghalt volna és olyan hosszú szöveget mondott el, hangos jajgatásokkal, ordítozásokkal tűzdelve, mintha számára meghalt volna a leánya, mintha élve el kellett volna temetnie. Olyan megrázó volt végighallgatni, végignézni azt a jelenetet, mintha egy temetésen lettem volna, mélyen leszorítottam a tudattalanomba, feloldottam a következő viccesebb, mókásabb jelenetekkel és az éjszakai lagzi emlékképeivel, és csak most jött hirtelen a felszínre, ahogy ennek a szerelemről, szexualitásról, párkapcsolatról szóló résznek az írásába belekezdtem.
Mostani eszemmel és élettapasztalatommal azt kell mondanom, bárcsak engem is úgy megsíratott volna az édesanyám, mint azt a fiatal mennyasszonnyt, aki számára sajnos nem sokat ért az egész lakodalom, hiszen csak üres, elkorcsosult csökevénye volt annak az egykori, archaikus kori szokásrendnek, beavatásnak, amelynek során a fiatal párt valóban egy testté és egy lélekké, egy szellemmé olvasztották össze. Az iffjú várandós ara, akinek a lakodalmán részt vettem Csángóföldön, végül megszökött a hamisságot belőle hasztalan kidöngölni igyekvő férjétől, visszament az édesanyjához, majd onnan is megszökött és elment bárcás kurvának, hátrahagyva az édesapjának a gyermekét, akit végül a nagyanyja nevelt fel. Attól a perctől kezdve ugyanis, ahogy ez az asztrális köldökzsínór-elvágás lezajlott, az édesanyának semmi beleszólása nem volt a leánya életébe, végleg kiléptek egymás életéből, sorsaik különváltak. Az más kérdés, hogy adott esetben, tapasztalat híjján, főként az első gyereknél segítségett nyújthatott a fiatal párnak a nagymama a gyermekágy időszakában a szülésnél, az újszülött-ellátásnál, de morális-érzelmi elvárásai, pretenciói, ambíciói nem lehettek a fiatal szülőkkel szemben, nem szólhatott bele a pár magánéletébe, csak a baba ellátásában, a kismama táplálásában, stb. segédkezhetett.
Mivel a mi életünkben soha nem történt meg egy ilyen nyilvános sors-forduló, nem sikerült elválnunk egymástól, anya és leánya életképzelete továbbra is egy maradt, így sorsaik, életeik is összefonódtak, rengeteg visszás helyzetet, rengeteg szenvedést és tragédát szülve ezáltal. Ilyen tragédia volt például Enikő lányom halála. Visszaemlékezve a szülés előtti és utáni lelkiállapotaimra, átéléseimre, magam is csodálkozom, hogy bírtam ki anyám nélkül, hiszen nagyon hiányzott, csak a férjemtől való félelmemben nem mertem még említeni sem neki a telefonba, hogy jöjöjn ki és segítsen nekem valamit (magam sem tudom, miben reménykedtem, hogy miben segithetne rajtam) amikor Bősárkányban felhívott néhány héttel a baba születése előtt, ha jól emlékszem.
A szerelemről, szexualitásról, intim párkapcsolatról nagyon kevés tapasztalatom volt a férjhezmenetelem előtt ahhoz, hogy az oroszláni személyiségproblémáimat megismerhessem, azokkal szembesülhessek és a férfihoz, mint a gyermekeim leendő apjához való helyes viszonyulást megtanuljam. A szerelmet összetévesztettem a fantáziavilágomban egy elérhetetlen ideállal, amelynek földi mása nem is létezik a fizikai dimenzióban, az érzelmi-testi vonzalmat egy megalázó függőségnek, szabadságvesztésnek, a testiség biológiai következményeit, a női termékenységemet pedig egyszerűen igazságtalanságnak tekintettem, a kiszolgáltatottság és a megaláztatások forrásának. A gyermekáldás következtében olyan anyagi függőségbe kerültem a férjemtől, amelynek következtében akarva akaratlanul egy pénzcsináló gépnek kezdtem őt tekinteni, annyira rettegtem az elszegényedéstől. A Vétekbe öltözött c. topikban Szilárd már nagyon sok motivumot felvázolt a horoszkópomból ezzel a negatív boldogság-ellenes, egység-ellenes, megváltás-ellenes mentalitásból. A legfontosabb motivumként a Lilith-et és annak jegy- és ház-helyzetét kell itt sokadjára megemlítenem, amely horoszkópelemnek a Skorpió életterületén, a VIII. Horoszkópházban és a Rák konstellációjában, a Jupiterrel szorosan együttálló pozíciója nagyon sok mindent elárul a kauzális asztrológus számára. Olyan rejtett személyiség-vonásokat tár fel, amelyekről semmit sem tudtam, amelyek ismeretében soha nem vállaltam volna még csak egy kötetlen szerelmi viszonyt sem, nemhogy házasságot, családot alapítsak azzal a morális-szellemi alapállással, amit ez a konstelláció megtestesít.
Arról, hogy mennyire félek a boldogságtól, főként a szerelmi beteljesüléstől, semmit sem sejtettem, magam sem értve, miért válok házasságom első hónapjaitól, éveitől kezdődően, egyre életuntabbá, egyre egykedvűbbé. Nem értettem, honnan tör elé a lelkem mélyéről az a feneketlen szomorúság és életuntság, fáradtság és levertség, amelynek hatására sokszor még az ágyból sem volt kedvem felkelni reggelente, nem tudtam bekapcsolódni, feloldódni a gyermekeim nevetésében, örömében, boldogságában, de a házaséletem testi-lelki együttléteiben sem voltam jelen 100 %/ban , a szó metafizikai értelmében, ahogyan pl. Hamvas Béla tekintette a házasságot: az igazságviszony helyében. Most már szembesültem annyira az általam beidézett negatív sors-helyzetekben a lelkem mélyén lapuló, áldozatra leső álszent bestiával, hogy nincs más lehetőségem, mint hálát adjak a sorsnak azért, hogy legalább tíz év házasságban lehetett részem, több gyermeket szülhettem, gondozhattam, nevelhetettem nem is akármilyen körülmények között, és így van egy kis fogalmam arról, hogy mi lenne a dolgom családanyaként, ha még egyszer esélyt adna az élet, hogy egy férfival és többé-kevésbé közös gyerekeinkkel ismét együttélhessek.
Mostani tudásommal a Vénusznak a X. Házban a Szűz konstellációjában, a Sárkányfejemmel és a Marssal való együttállása egészen kézzelfogható, értelmes magyarázatot nyer: a fogantatásom időszakában édesanyám épp a szerelemnek, szexualitásnak a valódi rendeltetését, annak kultikus, szakrális jellegét nem akarta elfogadni, meglátni, helyette inkább egy élvezet-centrikus, felelőtlen csábítgatásnak, romantikus, öncélú szenvelgésnek képzelte el a férfi-nő kapcsolatot, és a szerelmi boldogságnak a nyílt, törvényes megélési lehetőségéről, annak a morális előfeltételeiről nem akart tudni, semmilyen erőfeszítésre nem volt képes spirituális értelemben azért, hogy jó szeretővé válhasson: vagyis a Szeretet, az egységet megbontó és az egységbe visszakapcsoló Yin lételv megtestesülésévé. A családi boldogságot és a szerelmi beteljesülést valahol egymásnak ellentmondó dolognak, egymást kizáró létállapotnak képzelte el a tudattalanjában és akarva akaratlanul ezt a mentalitást örökítette tovább az első gyermekének, vagyis nekem a fogantatásom időszakában. Ezen család-ellenes program hatására kerestem a házasságomban, a családi életemben a bajaim okát, mint kákán a csomót, hogy racionális magyarázatot találjak arra, hogy miért nem vagyok boldog, mi hiányzik, mitől szenvedek a családi életemben. Elégedetlen voltam a sorsommal, miközben mikor a férjem viselkedését láttam szélsőségesen negatívnak, elnyomónak, stb., mikor a gyerekeim gondozása, a családi teendők tűntek szélsőségesen kimerítőnek, mikor pedig az anyagi helyzetünket láttam szélsőségesen negatívnak, mikor pedig a rokonaim utáni sóvárgásomban láttam a boldogtalanságom okát.
A valódi ok azonban magában abban a szemlétetmódban volt, ahogyan az egész sorsomat, az egész életememet néztem: az ego, jobban mondva a negatív szellemi meghatározottságaim, spirituális romboló (megtévesztő-összezavaró) programjaim által manipulált engem is, mint sok más, fiatal anyát és feleséget, a kicsi énem szemüvegén keresztül. Ezen a prizmán keresztül még a legtisztább isteni fény is megtört, elsatnyult és elvesztette ragyogását, az élet a derűjét, örömét, ízét, ahogyan elvesztette a sors-rendeltetése ellenében gondolkozó és képzelgő ember a sót, amiről Jézus beszélt –. Elízetlenedtem, belekeseredtem az életbe, mielőtt valóban éltem volna. Ne tegyétek, ne hagyjátok, hogy ízetlenné váljon az élet. Ízesítsétek meg a valódi keresztáldozat sójával: az éber áldozathozatallal. Ha van a földön bármi, amiért érdemes felvállalni tudatosan a fájdalmat, a megpróbáltatást, a kockázatot, a kudarcok, a bukások lehetőségét, a sorozatos újrakezdések fáradalmait, az a metafizikai alapokon álló szerelmi-szexuális viszony két ellentétes nemű lény között és annak gyümölcsei, a teremtés folytonosságát, a lét felemeléséről, átszellemítéséről szóló, tudatos, éber utód-nemzéssel és neveléssel gondoskodó családot.
II.
Asztrológusi szempontból a szerelem, szexualitás, párkapcsolat témaköre elsősorban a Vénusz-Mars együttálásom két fényszögkapcsolatához, az Uránusz-Mars-Vénusz-Nap-Hold negatív pajzshoz, illetve a Vénusz-Jupiter szextilhez kapcsolódik. Figyelembe kell vennünk azonban a Vénusznak és a Marsnak a Sárkányfarokkal alkotott szembenállását, amely szembenállás a teljesen negatív Uránusznak és Szaturnusznak a Sárkányfarokkal való szembenállásával párosulva adja ki azt a IV. házas család- és otthon-ellenes szellemiséget, amelytől mindezidáig nem sikerült megszabadulnom, csak egyre inkább belesülyedtem, belesüppedtem a Halak Sárkányfarok által megtestesített negatív meghatározottságaim ingoványába. Vegyük sorra tehát, hogy mit kellene jelentsen számomra a címben említett kérdéskör, milyen életfeladat-csomag társul hozzá és mennyit valósítottam meg reálisan belőle, hol tartok jelenleg ezekkel a Vénuszhoz, Marshoz kapcsolódó léterőkkel, milyen a velük való kapcsolatom, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a Sárkányfarok-Sárkányfej tengelyem a Halak-Szűz konstellációk 29, 14-ik fokán áll, gyakorlatilag tehát a következő konstelláció páros, a Kos és a Mérleg is meghatározó szerepet játszik a legrejtettebb személyi meghatározottságaimat és a hozzájuk kapcsolódó életfeladataimat illetően. Ez azt jelenti, hogy nemcsak egy negatív Halak szellemiség, hanem egy szintén negatív Kos szellemiség is meghatározza a legelemibb, legtudattalanabb érzés-világomat, képzelet-világomat és ezek a meghatározottságok összekapcsolódva a Mars, Vénusz, Nap, Hold, Szaturnusz, Uránusz és persze a Jupiter negatív fényszögeléseivel adják ki végül összhatásként, mihelyt abbahagyom, feladom az éber asztrológusi alapállásomat, hogy nem vagyok képes ellátni a szeretői-feleségi-családanyai szerepkörömet, nem tudom teljesíteni az ezen életterületekkel együttjáró életfeladatokat.
Nemcsak a negatív jupiteri-neptunuszi szellemet megtestesítő Halak érzelgősségétől, szétfolyó, ködös, misztikus létérzékelésétől és csalási-félrevezetési hajlamától, áldozathozatali képtelenségétől kellene megszabadulom, ahhoz hogy jó szerető és jó anya lehessek, hanem a negatív vénuszi-marsi boldogságféltéstől, agresszivitástól is, amely negatív meghatározottságok hatására gyakorlatilag egyetlen ellentétes nemű lényt sem tudnék hosszú távon a páromnak elképzelni, egyetlen férfiba sem tudnék olyannyira szerelmes lenni, hogy ezeket a negatív viszonyulási formákat fel tudnám oldani a kapcsolatom segítségével – egyszerűbben fogalmazva: nem létezik jelenleg egyetlen olyan férfi, sem gyakorlatban, sem képzeletben, akit ideig óráig ne próbálnék meg átverni, levezetni, kihasználni, főként anyagilag, de érzelmileg, szexuálisan is, ne élnék vissza a bizalmával, a jóindulatával, nem akarnám megcsalni, ne sóvárognék mellette más szerelmi-szexuális kalandok után, nem támadnék képzeletben, gondolatban, ne félnék tőle és nem neheztelnék rá, amiért nem tesz olyan boldoggá engem, ahogyan szeretném (anélkül persze, hogy tudnám, mitől lennék boldog valójában, anélkül, hogy áldozatokat hoznék ezért a félve-sóvárgott boldogságért).
Arra a magamnak feltett kérdésre, hogy lenne-e olyan férfi, akit el tudnék képzelni a páromnak, és akivel szemben metafizikai-spirituális szempontból, a mózesi tízparancsolat szellemében úgymond „rendes, becsületes, tisztességes, jóakaratú, odaadó” szerető és feleség tudnék lenni, sorra véve azokat a férfiakat, akik iránt legalább egy minimális vonzalmat, érdeklődést éreztem a múltban, vagy jelenleg is, beleértve a gyermekeim apját is, a válasz minden esetben NEM volt. Mindenkit átvernék, félrevezetnék, becsapnék legalább egyszer, mindenkinek jutna a duzzogásomból, zsémbelésemből, az erőszakos uralkodási késztetéseimből és boldogság-féltésemből, mindenkire ráerőszakolnám legalább egyszer a létrontás logikáját: az életnyeréshez szükséges megalkuvó, korrupt magatartást.
Hogy miért nem tudom magamat szerelmes nőként elképzelni, ez a negatív Lilith-Jupiteri szellemiséghez társuló boldogság-képtelenségemhez, kiegyenlítődési és megváltódási képtelenségemhez kapcsolódik. Nehéz megérteni azt, hogy hogy félhet egy nő a valódi szerelmi beteljesüléstől, boldogságtól, ha ugyanakkor a Szűz-Mérleg színezetű Sárkányfejem közelében ugyan, de már nem a X.-es, hanem a XI.-es ház életterületén, a Mérlegben álló Plútót is meg nem vizsgáljuk. Ez a XI-es házas Mérleg Plútó ugyanis, a három pozitív szextil-kapcsolata mellett (Plútó-Hold, Plútó-Nap, Plútó-Neptun) egy negatív félkvadrátot alkot a Szűzben és a IX-es házban álló Merkur-Szaturnusz bolygópárossal, amely két utóbbi bolygó ráadásul még a Halak Sárkányfarokra is negatív fényszöget vet. Pedig így van sajnos, ezzel a karmikus determinációval, amennyiben valami csoda folytán át nem bucskázom a fejemen és meg nem erőszakolom magamat, nemcsak hogy valódi, őszinte érzelmek, valódi, spontán szerelmi vonzalom sem alakulhat ki az életemben egy ellentétes nemű lény iránt, hanem az együttlétünk gyümölcseiért, a gyermekeinkért sem tudnék valós, a gondozásukhoz, jólétükhöz, nevelésükhöz szükséges áldozatot hozni, azok rendszeres, mindennapi eltartásában, a velük való foglalkozásban, tanításukban, az életre való felkészítésükben kreatívan, teljes odaadással, szeretettel részt venni.
Ezen negatív személyi meghatározások, romboló-megtévesztő programok hatására ugyanis folyamatosan azt kell hazudnom, azt kell szugerálnom magamban, hogy nem a megfelelő élettárssal vagyok, nem a megfelelő lakás- és otthonkörülmények közepette, nem a megfelelő anyagi körülmények között, tehát semmi okom sincs a boldogságnak, semmi értelme az egésznek, nem jön ki semmi jó az egészből, stb. És folyamatosan keresem azokat a (és ha nem találok, akkor - lásd a negatív uránuszi-plútói szellem romboló erejét - a negatív boszorkányi idézőképességemmel megteremtem!) konkrét negatív életszituációkat, sorsnehézségeket, amelyek visszaigazolják a félelmeimet, azt, hogy tényleg nem potyára aggódtam a boldogságom elvesztése miatt, mert lám, valóban nincs sehol! Egy olyan mértékű apátia és életuntság, egykedvűség ez, egy olyan negatív szorongásos-depresszív lelki alkat ez, amelyről sajnos a férjemnek annak idején, milhelyt láttam, hogy mennyire irracionálisan működik még többgyermekes, nagyon is harmonikus szülési körülmények között anyává vált érzésvilágom, amelynek romboló hatásai egyrészt a gyermekeim sorozatos fertőzéses-vírusos megbetegedéseiben, másrészt pedig a saját egészségem, erőnlétem, teherbírási képességem és nyers energiakészletem, lelki-mentális kiegyensúlyozottságom megromlásában, megzavarodásában jeletkeztek. Anyámnak, sajnos, az ébertelenségem következtében nagy szerepe van abban, hogy hogyan teremtem meg azokat az élethelyzeteket az életemben, amelyektől aztán valóban szenvedhetek, a hozzám tartozó szeretteimmel együtt, azáltal, hogy a vele való kapcsolatomat felhasználom önkéntelenül arra, hogy ezt a negatív boldogság-ellenes képzelet-világot és a szenvedés okát a férfiban kereső megváltás-ellenességet a spontán szuggesztióival, sötét jövőjóslataival, félig elejtett célzásaival, stb. aktiválja és fenntartsa. Ezeket a gondolatokat fontosnak láttam hozzátenni a szerelem, szexualitás, párkapcsolat kérdéséhez, mert ami nem személyes, az nem is lehet egyetemes.
III.
A párkapcsolati-szerelmi és egyáltalán, az együttélést lehetővé tevő valamennyi társas viszony alapja a bizalom. A párkapcsolati-családi viszonyrendszereket ideális esetben bizalmi viszonyoknak is nevezhetjük, mert olyan bizalmi-, egység-állapotot tesznek lehetővé a társas kapcsolat, a családi(szülőtársi) kötelékek révén, amelyek az egymás iránti odaadáson, elköteleződésen alapulnak. A negatív Rák, IV.-es ház és Hold karma esetén a szülött olyan családi körülmények között nőnek fel, amelyeket ezeknek az elemi (testközeli) szülő-gyermek kapcsolatoknak a sérült, zavaros, destruktív jellege határoz megy, nyomot hagyva a szülött lelki-szellemi fejlődésében, eltorzítva annak a jellembeli-személyi öntudati fejlődését, érlelődését. Rendszerint nagyon kitartó, tudatos pszichikai-mentális, sőt, ideális esetben, kauzális (metafizikai-spirituális) erőfeszítésbe kerül meghaladni, továbbvinni a megrekedt személyiség-fejlődést és tágítani, finomítani a sablonossá, végletessé, destruktívvá, kishitűen pesszimistává merevedett valóságlátást és a párkapcsolati-családi viszonyrendszerekre vonatkozó, rengeteg kétséggel, szorongással, ellenség-képzettel teli képzeleti-mentális érzés- és gondolat-világot, vágy-életet.
Metafizikai tudatosság nélkül csak nagyon kevés embernek sikerül túljutni azokon a szélsőséges krízis-állapotokon, amelyek az illető személy a saját belső tudattalan család- és szülői szerepkör-, otthon-ellenes mintáinak, ezen rejtett destruktív, romboló képzet- és érzés-csíráknak a vágy- és gondolat-világ mágikus, teremtő jellegéből adódóan, hétköznapi realitássá szilárdult, kiprojektálódott, materializálódott negatív sorshelyzeteinek köszönhet. Még akkor is így áll a helyzet, amikor valamelyik szülő, gyermek, élet- vagy házastárs, szerelmi partner viselkedik számunkra „elfogadhatatlan” módon, megkeserítve, pokollá téve az életünket. A külső ellenség, aki gyötör és kínoz, valójában nem létezik, akkor sem, ha valaki, akinek a karmája az enyémhez hasonlít, végletes helyzetben, látszólag teljesen „ártatlanul” szenved a szülei, testvérei, szeretői, házastársa(i) mentalitása, viselkedése, életstílusa, stb. miatt. A társ, aki miatt és aki által szenvedek, lényegében csak leképeződése annak az (a minden jónak az elrontója, a Lilith hatására megromlott, negatívvá, torzzá, hamissá vált és spirituális ébertelenségünk, kauzális önismeretünk hiányában folyamatosan azzá váló!) elsődleges, primér szintű, társasviszonynak, ami a kis ego és a nagy isteni Én között örök idők óta fennáll. Erről a viszonyról mindenkinek saját magának kell a leckét megtanulnia: amikor a tükörbe nézve szembenéz velem a lét ősforrása, a VAGYOK, az örök, halhatatlan isteni szikra lobban a szememben, a nagy isteni lélek magára eszmél és, ami még furcsább, még érthetetlenebb és megfoghatatlanabb, magára eszmél a társban, a szeretett lényben, akinek létével a sajátját megosztotta. Minden társas viszony lényege ugyanaz, mint az önmagunkkal eltöltött idő szerepe és rendeltetése: az Is-Ten-i, vagyis ősi (isteni) Ön-Mag-unkra való ráeszmélés.
Spirituális tudatosság nélkül, persze mindez teljesen lehetetetlen. A Lilith, vagyis az abszolut lényünket folyamatosan megzavaró, abszolut létállapotából a teremtés-megismerés-kiegyenlítődés irányába újra és újra kimozdító, megnyitó un. másság utáni sóvárgás hatására valamennyien egy elemi tudathasadásban és spirituális komolytalanságban szenvedünk: nem tudjuk, hogy kik vagyunk. Ezért, az én-tudatunkkal újra és újra hamis projekciókban, kivetítődésekben rekedünk, ragadunk bele. Az Ikrek karma egyik legfontosabb sors-csomagja, életfeladat-csomagja ebből a racionális eszünk segítségével történő én-szétszórásból, én- szórakozásból, én-megosztásból eljutni egy céltudatos, integrált ön-azonossághoz, egy olyan Én-be visszajutni, amelynek nincs szüksége önigazolásokra, anyagi-fizikai és egyéb kapaszkodódra. Erről az Énről mondta Mózes, hogy Vagyok, aki Vagyok. (Más fordításban? Az vagyok aki az Én vagyok.) Ez az abszolút lét-szellem megnyilatkozásának, az isteni kinyilatkoztatásnak a síkja, amelyről Hamvas Béla írásaiban is olvashatunk.
A lényegi funkcióját, rendeltetését illetően teljesen félretájékozott racionális elme saját maga alatt vágja el, jelképesen mondva a fát: minél többet gondolkozik, annál távolabb kerül a céltól: minden olyan gondolattal, amely gyökében, vagyis az Egy-hez való viszonyában hamis, távolabb kerülök az egyetemes Rend-től a gondolati tevékenységem által, egyre meghasonlottabbá, egyre szétszórtabbá, egyre ellentmondásosabbá, kétségesebbé, kétszínűbbé válik a személyi mentalitásom és ezáltal egész lényem, tetteim, szavaim hatására pedig egész életem. Az az árnyék-én, amelyről az Ikrek karma kapcsán olyan sokszor szó esik, lényegében nem más, mint a személyiségnek az a része, amelyet a racionális elme, mivel nem tudja lényének azt a részét az értelem segítségével az egységes egészbe integrálni, sötétségben, átvilágítatlanul hagy, és kiprojektál a külvilágba. Ide tartoznak azok a negatív tulajdonságjegyek, amelyeket rendszerint másokban azonnal észreveszünk, de magunkban soha.
Azért tartottam fontosnak kitérni az Ikrek karmára néhány gondolat erejéig, mielőtt, kissé személyesebbé téve ezt a családi-párkapcsolati problémáknak szánt eszmefuttatást, mert az édesanyám, aki olyan fontos szerepet tölt be az életemben Ikrek Sárkányfarokkal született és a negatív Ikrek szellemiségre jellemző mentalitást akarva-akaratlanul a neveltetésem során egy az egyben átvettem és családi-párkapcsolati életem róvására, a későbbi, felnőtt életemben is alkalmazta. Sokáig nem értettem, hogy kerülhetett gyermekeim horoszkópjába annyi jellegzetesen Ikrek motívum: bolygó-együttállások, III-házas, Ikrek bolygók, sőt, Turula lányomnál egyenesen Ikrek Lilith az V.-ik, intim párkapcsolatok és tudatos önnevelés, személyiség-alakítás életterületén. Ezt a személyi integritás-építés, ön-azonosság-tudat (lényegében Isten-azonosság-tudat!) – megvalósítás jellegű sorsfeladatot nekem is épp úgy tudatossá kell tennem és felvállalnom magamban, mintha Ikrek nappal vagy Ikrek Aszcendenssel rendelkező szülött lennék, kiismerve, megtapasztalva annak minden buktatóját, rejtett aknáját, veszélyét, nem nyugodva addig, amíg meg nem találom az „ellenszert” a saját racionális elmém negatív irányú, szétszóródó, kétirányú (sőt, a negatív Uránusz hatására többirányúan szétpörgő!) mozgására. Egy olyan ellenszert, ami a Kettőt Eggyé teszi, ahogy Jézus tanítja.
Az Ikrek karma legfontosabb buktatója az, hogy nagyon fájdalmas, közvetlen tapasztalatok árán tanulja meg az illető szülött azt, hogy miért vagyunk itt, a fizikai dimenzióban, mit is kezdhetünk testi-anyagi valóságában a létezéssel, hogyan is működik, mi a rendeltetése az anyagnak – miképpen és mi célból lehet és kellene tükröződni benne – vagyis nem a kis egónknak lényegében (ezek az önigazolást szolgáló Bábel-tornyok), hanem a bennünk lévő abszolut isteni szellemnek! Az Ikrek szeret eljátszadozni a gondolat-világban, mentálisan, az eszmék, ideák szintjén, újra és újra felépíti, majd pillanatok alatt lebontja, szétbontja a valóságot, különösképpen ha Nyilas- és Halak jellegű, jupiteri színezetet is kap a gondolati-érzésvilága. Ez a „mi lenne ha” és az „igen, de” valósága, egy önmaga ellentétébe újra és újra átcsapó valóság. Gondolat-hullámok, amelyek úgy törnek meg egymáson, hogy kiegyenlítődés hellyett egy végtelen lét-örvény keletkezik, mely mindent elnyel, ami belekerül. Elméletek, amelyek soha nincsenek gyakorlatba ültetve és gyakorlat, amelyből, a megfelelő, spirituális jellegű értelmezések hiányába soha nem állhat össze egy egységes ideavilág, valóság-látás.
Mielőtt még tovább mélyíteném a fenti probléma-felvetést, azt szeretném a félreértések elkerülése végett tisztázni, hogy a fórum által biztosított nyilvánosság lehetőségével nem kívánok visszaéni és azt akár a volt férjem további befeketítésére, akár önigazolásra, önsajnálatra felhasználni és nagyon sajnálom, ha korábbi hozzászólásaim egy ilyen jellegű szándékot, hozzáállást tükröznek a részemről.
Ami miatt nagyon nehéz számomra (ismétlem: nem a Szilárd, hanem saját magam mentalitása miatt!) felvállalni és harmonikusan megélni a családi életemet, az éppen ez a kettős jellegű, egyszerre anyagias és kispolgári kishitűségem, másrészt pedig szellemileg nagyon is igényes, magasrendű szellemi éberséget és tudatosságot igénylő tudás-rendszerem, az asztrológusi alapállásom. Hogy hogyan férhet meg ez a két Emőke bennem, hogyan nem tudja a jobbik (tudatosabb, éberebb) énem átvenni az irányítást a sorsom (sorsdöntéseim) felett, az csak annak furcsa és érthetetlen, aki az asztrológiának ezt a tudatos önnevelésre, öntudat-tisztításra, arany-készítésre való használatát nem vitte el a végsőkig és akinek az élettörténetében (életképzeletében) nem voltak hasonló jellegű kudarcai, megpróbáltatásai az önmegvalósítás, öntudat-formálás terén. Anyám az, aki folyamatosan kétségeket ébreszt bennem és rádöbbent arra, hogy un. „(szikla-) Szilárd dolgok” mennyire bizonytalanul, rendezetlenül hevernek a lelkemben, gondolat-világomban, mennyire tele vagyok ellentmondásokkal, kétségekkel saját magamat mennyire félreismertem, félreértettem és félreérthetővé tettem és teszem az emberi kapcsolataimban. A személyiség-alakítási programmal született, elsősorban, az Oroszlán színezetű karmával rendelkező szülötteknek szinte hétköznapi leckét ad fel a sors az „Igen legyen Igen, a Nem pedig Nem” alapállásról, annak szükségességéről. Semmi nem fog menni az életükben az ilyen struktúrával, életfeladat-csomaggal született egyéneknek, amíg akarati énükben egységessé, integrálttá, koncentrálttá nem válnak, a külvilág számára, ahogyan elsősorban önmaguk számára is nyilvánvaló módon is azzá nem válnak, akik valójában. Ezek az emberek, akik rendszerint nagymértékű kreatív energiát terelnek hamis zsákutcákba a személyi életvitelüknek, életrendjüknek, életvezetésüknek köszönhetően, és akiknél soha nem lehet tudni, hogy hány óra van, mert tele vannak még önmaguk számára kellemes vagy nagyon is kellemetlen meglepetésekkel. A negatív Nyilas karmával párosuló személyiség-problémáknál pedig az illető szülött még akarva-akaratlanul igyekszik hamis színben feltűntetni önmagát vagy környezetét, életkörülményeit, emberi kapcsolatait, stb. annak érdekében, hogy kreatív teremtő emnergiáit ilyen torz formájában ugyan, de kiélhesse. Az Oroszlán-Nyilas ember a sajátosan alkotó karmájú ember, akiben a tüzes teremtő szellemnek, ha torz, romboló formában is, de meg kell nyilvánulnia, a Kos szülött nem egyszer vicces, máskor, sajnos nagyon is tragikus harcias ellenállásáról, sportszerű küzdőszelleméről nem is beszélve. Mindhárom Tűz-jegynél, más más szinten ugyan, de ugyanaz a megismerő szellem munkálkodik, amely átformál, átalakít azáltal hogy kitör, irányít, irányt ad, dominál akár fizikai-pszichikai, akár ideatikus-szellemi síkon, a fizikai bátorság vagy a lelki-erkölcsi alapállás területén. Ez a három konstelláció a harcosok kasztjának alap-hármasa: harcolok a külvilággal, harcolok önmagammal és harcolok a léttel magával, a bennem lévő Istennel, amíg a világ, az énem és az Isten eggyé nem válik abban az élet-bölcsességben, amit az alkímisták aranyának neveznek. A Nap műveleteiben.
A korábbi hozzászólásomban a Nap-Hold együttállásomról kezdtem írni, de úgy tűnik, szükség volt a legutolsó (el)írásomra, mellé-szólásomra, hogy számomra és az olvasók számára is érthetőbbé válhasson a bolygó-együttállásokban is jelenlevő Ikrek kettősség sikamlós, Janus-arcú szellemisége, és hogy éberebben figyelhessenek ezáltal a környezetükben, vagy épp saját magukban felbukkanó hasonló jellegű, un. „júdási” gondolat-fűzérekre, mint amilyenből a korábbi hozzászólásomban én is kiindultam.
Metafizikai tudatosság nélkül, spirituális életvezetési stratégia nélkül, a nemdolgozó anyák sorsa (amennyiben nincsenek tisztában a családi élet valódi funkciójával és emiatt neheztelnek, lázadnak a sorsuk ellen) valóban kiszolgáltatott, nem anyagilag, hanem erkölcsileg-szellemileg az. Kiszolgáltatott, mert sebezhetővé teszi őket egy olyan civilizációs jelenséggel szemben amit korai megvénülésnek neveznék, mert jobb szavat nem találtam rá. 3O éves kor tájékán kezdődik el a civilizált ember életében egy olyan un. "megkomolyodás”, amikor elkezdi bebiztosítani magát az ember és kapaszkodókat keres un. „nehezebb” időkre, betegségre, balesetre, anyagi nehézségekre, stb. Elkezdi racionálisan „megtervezni” az életét és szemellenzős módon kizárja belőle a zavaró tényezőket, gyakori esetbe mindazt, ami sérülékennyé, bizonytalanná tenné őt, beleértve az emberi kapcsolatokat, főként az érzelmi implikációval, elköteleződéssel járó, vagy spiriuális-erkölcsi erőfeszítést igénylő baráti-szerelmi kapcsolatokat, a gyermekáldás veszélyéről nem is beszélve. Vannak olyan szinglik, akik nem nyíltan, hanem burkoltan azok, és éppen ezért sokkal nyomorultabbak és sokkal veszélyesebbek a környezetükre. Ezek az un. családos magányosak, akik számára vagy a sorozatos válások kálváriája, vagy csak a látszat szintjén, de annak igazi mélységében soha meg nem élt családi szerepkör jut. Hogy miért? Azért, mert ezek az emberek akik önmagukba, saját egojukba zárták be magukat a társas kapcsolatok változtató, átalakító jellege elől. Ezek azok az emberek, akik vágynak a társas létre, de sem önmagukat (önmaguk sérülékeny, emberi gyarlósággal teli mivoltát) odaadni, sem a másik ember (szintén sérülékeny, emberi gyarlósággal teli) lényét befogadni, elfogadni, abban tükröződni nem képesek.
Az ilyen emberek életében a Társ fogalma (akár hogy ő legyen valaki társa, akár, hogy őneki lehessen valaki a társa) mint olyan nem létezik. Vagy ha létezik, még rosszabb, mert olyan tévképzetek, hamis asszociációk társulnak hozzá, hogy, népiesen fogalmazva, „Isten őrizz.” Ilyen asszociáció például a társas lét egyenlő anyagi-testi kiszolgáltatottság, érzelmi-mentális függőség létállapotával, akkor is, ha a valóság (a tényleges partner, akivel élek) nem olyan, mint amilyennek azt a negatív életképzeletem mutatja. Visszatérve a kauzális asztrológia nyelvére, ezek az emberek azok, akiknek szellemben nincs családja, otthona, gyermeke, férje, felesége, és ezért fizikailag sem lehet: a negatív, feloldatlan Rák karma szülöttjei és áldozatai.
Áldozatokról kell beszélnünk itt mindaddig, amíg az illető ember hisz az áldozati szerepkörben, vagy, ami még rosszabb, abban, hogy ő soha nem kell áldozatot hozzon az életben semmiért. A túlérzékenysége és az esetleges Halak jellegű motívummal is megáldott lelki-szellemi struktúrája miatt nagyon is szeretet-éhes (és rendszerint mély érzésvilággal, kreatív művészi-alkotói képzelettel is megáldott), de sérülékenysége miatt, a szerelmi csalódásoktól (saját, környezetére kivetített öncsalási hajlamától!) szorongó ember épp hogy kiprovokálja azokat a sorshelyzeteket, amelyek visszaigazolják annak a félelemnek a valódiságát, jogosultságát, ami miatt azok a kudarc-helyzetek, amelyektől rettegett, bekövetkeztek – ugy-e megmondtam! – módon az életében. Hogy hogyan társítom a családi életet épp az otthontalanság állapotával, ez sajnos épp annyira tragikus, mint amennyire nevetséges, és sem sírni, sem nevetni nem tudok, nem merek rajta, mert nemcsak négy gyermek egészsége, jóléte függ attól, hogy hogyan vágom ketté ezt az abszurd gordiuszi csomót, hanem azoké a nőké is, akiket a családalapítás, a többgyermekes élet szépségétől, boldogságától az irracionális hőbörgéseimmel, kapkodásaimmal, ha közvetve is – azáltal, hogy nem számíthatnak többé a pozitív példámra, amiből erőt, tudást, hitet meríthettek valamikor – megfosztottam.
Azon negatív beidegződés, amihez fizikailag talán csak annyi társult hozzá, hogy nagymamámnak tényleg nem lehetett saját otthona gyermekkorában, mert örökbe adták vagyon-örökösödési megfontolásokból, pokollá változtatja most az életemet, mert a családanyai állapot a negatív családanyai képzeletemben a „soha nem lesz saját otthonom” görccsel, félelemmel párosul. Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan kerülhetett a szekér a ló elé, hogyan képzelhettem tudattalanul annyira falcsul és hamisan az egészet, hogy az hogy fizikailag, a saját nevemre íratott lakásom legyen, az fontosabb, mint a férjem (élettársam) lakásában ugyan, de mégis, közös háztartásban, együtt neveljük a gyerekeket, idővel kisebb-nagyobb anyagi javakat is megszerezve, közös erőfeszítések, közös csapatmunka, kollaboráció alapján, ahogyan azt nagyon sokan teszik. Nem tudom, végső soron mi állhat annak a félelemnek a hátterében, hogy akár egyedül, akár a gyerekeimmel az utcára kerülök, hajléktalanná válok, de az biztos, hogy nem a Szilárd viselkedése, mentalitása az oka ennek a félelemnek, nem adott ő alapot nekem erre, nem az ő családhoz való hozzáállása táplálja.
Sokkal súlyosabb önértékelési zavarokról van szó nálam, amelyek a VIII. Házas Rák Lilith-Jupiteremhez, illetve a dh. Nap-Hold-Uránusz, dh. Merkur-Plútó fényszögkapcsolatokhoz kapcsolódnak, egyszóval a szélsőségesen destruktív családi-párkapcsolati életképzeletemhez. Ráadásul a Halak színezetű IV. házas Sárkányfarok még azt is „sugallja” a tudattalanom mélyén, hogy arra való a családanyai-termékeny mivoltom, hogy szenvedjek tőle és szenvedést okozzak vele másoknak is, hogy nem léteznek olyan sorskörülmények, amelyek lehetővé tennék a családi boldogságot a számomra, és hogy soha nem lehetek egy test és egy lélek a gyermekeim apjával, nem valósulhat meg a családi egység az életemben. Olyan képzetek élnek bennem a családtagok közötti szeretetről, egységről, amelyek teljesen irracionálisak, azt nevezem függőségnek, kiszolgáltatottságnak, szenvedés-forrásnak, ami épp a szépségét, romantikáját adná az egésznek: a szerelmi-szexuális, sőt, spirituális vonzalmat és azt az anyagi társközösséget, amelynek következtében csak egymásra támaszkodva (egymásban bízva) gyarapodhatunk anyagiakban, szellemben egyaránt.
Sokáig gondolkoztam azon, közjegyzői gyakorlatszerzésem kapcsán azon, hogy miért nem bonyolíthatnak le adás-vételi szerződéseket házastársak egymás tudta és beleegyezése nélkül. Szembesülnöm kell a válás után többek között azzal a ténnyel, hogy jogilag nullával egyenlő az értéke az élettársi-házastársi viszonynak a közös otthon fölötti tulajdonjogot illetően, amennyiben nem közös szerzemény, tehát házasság előtti, magántulajdont képez. Azzal a ténnyel kell szembesülnöm, mindaddig, amíg családi együttlétben gondolkozom, hogy a családi otthon, amelyben élek, élni fogok esetleg újból valamikor, csak egy élettér, amelyet eszközként használok a gyerekeim felneveléséhez, de amely soha nem lesz az enyém. A gyerekeimé lesz, és valamiért ez így kell legyen, bármennyire is nehéz ezt elfogadni. Sem 1O év házasság, sem egy további élettársi együttélés nem jelent megoldást arra, hogy nincs saját lakásom. Nem oldottam meg semmit e téren és ezután sem fogok a társas kapcsolataim révén semmilyen anyagi előnyökhöz, főként nem egy saját otthonhoz jutni. Bármennyire is süketül hangzik mindez, de azzal a Szűz Sárkányfejjel együttálló Vénusszal és Marssal elengedhetetlenül fontos valamennyi, a szerelmi-szexuális együttéléshez társuló problémakörrel tisztába kerülni.
Mondjuk ki bátran, mert én nem szégyellem, le merem írni: a kitartottság kérdéséről van szó, amely a Vénuszi színezetű karma kapcsán mindig felmerül, mint megoldandó életfeladat. A szeretői viszony és az anyagiak szétválaszthatatlan összekeveredése. Akkor történik ez meg, amikor alap-rendeltetésében értelmezzük tévesen, hamisan a szeretői-szerelmi viszonyt, egyrészt, másrészt pedig az anyagi dimenzió, a pénz, az anyagi eszköztár funkcióját, szerepét az emberi létben. Az, hogy egy szerelmi-bizalmi egység van köztem és a társam között nem jelenti azt, hogy anyagilag be vagyok biztosítva, biztonságban vagyok, oltalmat és védelmet élvezek a sors megpróbáltatásai ellen. Azok jönnek úgy is, mint megoldandó életfeladatok, anyagi téren, jupiteri-vénuszi karma esetén a bőség és a személyi mentalitás közötti összefüggésnek, avagy az anyagi javak érték-centrikus:teremtés-centrikus felhasználásának az arányában. Ha még a Holdat is figyelembe vesszük, a termékeny, odaadó szeretőnek nincs amiért anyagi szükségtől félnie, hiszen a női funkcióját maradéktalanul teljesítette: Teremtővé vált, anyagot és, nehéz elhinni, de anyagi bőséget is teremtett a teremtői-szülői lényén keresztül, teremtő életképzeletén keresztül, családanyai képzeletén keresztül.
A negatív Rák karmánál viszont épp fordítva működik az életképzelet: egymást kizáró tényezőnek tekinti a családanyai állapotot és az anyagi gyarapodást, jólétet. Irracionális magyarázatokat keres a spekulatív elme, hogy hangot adjon ezeknek a belső félelmeknek, szorongásoknak, de bármire is fogná az illető nő, még a leggazdagabb családi sorskörülmények között is az lenne az érzése, hogy a család, a gyerekek miatt nem valósíthat meg ezt vagy azt, egy nagyobb lakást, egy jobb autót, stb. , különösképpen, ha ez a Hold egy erős Oroszlán-Nappal áll szoros együttállásban, az amúgy is (negatív megnyilvánulásaiban) nagyravágyó Nyilas szellemiség házában, a IX. életterületen, mint az én esetemben.
Sajnálom, hogy félreértésekre adtam okot a korábbi hozzászólásomban. Szilárddal, az utóbbi hétvégék harmonikus jellege miatt, ami nemcsak a gyerekek szempontjából, hanem az én szempontomból is jó volt (nemcsak az intim együttlét lehetősége, hanem a baráti-emberi közeledés és kiegyenlítődés lehetősége miatt is) valóban szóba hoztuk a családegyesítés lehetőségét, de konkrét akarat és elhatározás, legalábbis az én részemről nem társult hozzá. Sokkal inkább félek attól, hogy saját magamban kell csalódnom, mint attól, hogy Szilárdban, és ez előbbi félelemnek csak egyetlen ellenszere létezik: a kauzális önismeret. Nem tudom, mire lennék képes egy újrakezdett családi életben, amíg nem tudom, hogy ki vagyok. Lényegem szerint, emberi rendeltetésem, ősvalóságom szerint ki vagyok, mert e kérdés megválaszolásából ered minden egyéb válasz, a családi életem miértjét és mikéntjét is beleértve.
2008 Skorpió havában megtaláltam végre a választ arra a kérdésemre, hogy ki vagyok, így megszülethetett és gyakorlatilag is megvalósulhatott abbéli elhatározásom, hogy a családi egységet helyreállítsam a Kozma családban. November 1-től ismét a Kozma lakásban tartózkodom a két kisebbik lányunkkal, Rékával és Turulával együtt és onnan járok ki dolgozni hétközben a lakásunktól alig két percre található közjegyzői irodába. A válasz, amit azon létfontosságú kérdésre találtam, hogy „Ki vagyok?”, magában hordozta a választ: az az ember, aki eljut odáig, hogy keresni kezdi létének valódi, spirituális gyökereit, annak meg is vannak ezek a mély, a lét kauzális ősforrásában rejlő gyökerei és minden segítséget megkap attól a benne rejlő, abszolut Ősforrástól, hogy ezeket a gyökereket fel tudja ismerni és meg tudja erősíteni magában. Mert a lét legfontosabb kulcsszava az éberség. Ez az a titkos kód, amellyel a sors szövete felfedhető és újraszőhető. Hamvas Béla életműve arról az emberről szól, aki „ismerte a saját neveit” (Pert em Heru – Halottak Könyve, Egyiptom), vagyis aki a lét ezen titkos kódját ismerte és annak ismeretében élt és alkotott. Annak a szellemi örökségnek a nyomában, amit korunk legnagyobb magyar metafizikus írója hátrahagyott, indult el annak idején, a kilencvenes években az egykori építőüzemmérnök, újságíró, költő Kozma Szilárd és vált asztrológussá. Ez az út járhatónak bizonyult nemcsak Szilárd, hanem tanítványai, hallgatói, horoszkóp-rendelői számára is, mert ez az út az éberek egységes egy világába vezeti el az embert, nem szélhámos szemfényvesztés, nem egy ezoterikus-misztikus zsákutca .
A kauzális asztrológia koncepciójában, a nem jóslás, hanem az életfeladatok vállalásának a szempontjából értelmezett személyi horoszkóp visszaadja ugyanis, amennyiben az illető ember kész felvállalni a kauzális tudással, önismerettel együtt járó felelősséget, az ember alkotói-teremtői szabadságát. A szabadságot persze nem szabad összetéveszteni a függetlenséggel. Az egyetemes létben, ahol „ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van”, nem létezik függetlenség, csak felelős szabadság, amely a lét-lehetőségekkel elég éberen élni és nem visszaélni(!) tud. Akinek az éberségi szintje elegendő, a lét magasabb körébe juthat, akárcsak a hegycsúcsokat kellő kitartással és elszántsággal meghódító hegymászó, aki a Látványért még élete kockáztatására is képes. Ilyen „Látvány”-t képes nyújtani a létezésünk céljáról, személyi rendeltetésünkről az örökletes programjainkat feltérképező személyi horoszkóp. A lét magasabb köreibe jutni, nem jelent a terhektől való megszabadulást, nem jelenti azt, hogy életünket gondtalanul, megpróbáltatások nélkül, egy laza Kanári szigeti nyaralásként élhetjük végig. Sőt. A felébredett ember nem keresi már a sorsának öncélú könnyítési lehetőségeit, nem akar elmenekülni. Magára veszi az Egészet. Magára veszi a Keresztet. A megnyilvánult abszolut Lét keresztjét, az Itt és Most-ot. Az abszolut lét vertikális örökkévalósága metszve a fizikai lét lineáris tér-idő vízszintjével, középen, a metszőpontban az alkotó-teremtő Emberrel, a Teremtés Koronájával. Adam Kadmonnal. A kauzális asztrológus nem azért nem jósol, mert nem lenne amit. Sajnos, negatív értelemben véve, lenne amit. Tragédiákat, baleseteket, betegségeket. De nem teszi, mert nem ez a dolga.
Ahogy a saskeselyű lecsap egy magasból megpillantott, beteg, gyenge vagy már elhullott állatra, mert az ő funkciója a természeti lét megtisztítása és a megsemmisülőfélben lévő, elpusztult áldozatok eltakarítása, a kauzális asztrológus a spirituális-kauzális létsíkon végzi el ugyanezt a léttisztítói-létmegújítói munkát a tanítói-alkotói munkásságán keresztül. A létet őrző, a létet tisztító-rendező embert spirituális lénynek nevezhetjük, joggal, mert a szellem alapvető, primordiális tulajdonsága a szüntelen megújulás. Ilyen éber, öntudatos embert formál belőlünk a kauzális, a lét eredeti értelméről és rendeltetéséről szóló tudás.
Nem önkényes spekulációkról, elméletekről van szó. Kauzális, vagyis az okok világába bebocsájtó, beavató tudásról van szó. Az okok világa a Teremtés világa, a teremtő isteni imagináció világa. A kauzális asztrológus nem tesz mást, mint leolvas egy adott aurába, lelki-szellemi struktúrába, tudatalattiba – anyai ágon át, több generáción keresztül - bevésődött adattárt, „arhivumot”, ami az illető családnak a Lilith által összezavart valóság-értelmezéséről, valóság-látásáról és mindenekelőtt, valóság-teremtéséről szól. A lét tisztasága, szépsége, nyugalma, harmóniája minden egyes anyai ági női rokonnal, előddel visszamenőleg, akik nem teljesítették a személyi és egyetemes földi rendeltetésüket, generációról generációra egyre inkább megromlik, összezavarodik, megtörik.
Minden egyes női leszármazottal, akiknek nem sikerül a lét egységének, harmóniájának, szépségének helyreállításához szükséges képességeket megszerezni az életük során, a felvállalt életfeladataik segítségével, az illető család, a teljes elsorvadásig, kihalásig elmenően, elpusztul, kihal, degradálódik és utódnemzésre-magzatfoganásra képtelenné válik. Ez történik ma a nyugati civilizációban. Kozma Szilárd alkotói munkássága arról szól, hogyan lehet ezt a degradációs-sorvadási folyamatot leállítani, megfordítani és olyan utódokat hozni a világra, olyan generációkat nevelni fel, akik az ember mindenkori egyetemes rendeltetését, a teremtő-alkotó, a lét tisztaságát, szépségét, harmóniáját őrző Istenemberek és nem a természeti-szellemi lét megrablói, kizsákmányolói.
Visszatértem a gyökereimhez, vagyis az igazi, általam alapított családomhoz, miután létem kauzális gyökereit az utóbbi három hónap hétvégéinek nyugalmában, csendjében megtaláltam. Megtaláltam a családanyai lényemet teremtő, lét-teremtő abszolut ősforrást és nem félek többé. Sem haláltól, sem nyomortól, sem betegségtől, semmiféle, életemet, sorsomat, családomat megzavaró, megsemmisítő veszélytől, ellenségtől. Egész vagyok, mert Egy vagyok, az Abszolutum helyett a Lilith-el azonosuló Fél-Elem-lényembe nem ragadok bele többé. Mert látom földi-világi lényem, Lilith-től megzavarodó, megkísértett esendőségét, tökéletlenségét, de tudom, asztrológusi tudásomnak köszönhetően, a Lilith szüntelen meghaladását, a lét egységének, tisztaságának, szépségének, harmóniájának a helyreállításán munkálkodó teremtő-megismerő-kiegyenlítődő Abszolutumot. Tudom és hiszem, hiszem és tudom. Érzem és látom. Látom és érzem. A Látvány, amiért életünket érdemes egy hegycsúcsra induló hegymászó éberségével, elszántságával, kitartásával élni, nem más, mint a Megváltott Lét gyönyörűsége, boldogsága. A Mennyek Országa. Csak akkor pillanthatjuk meg, ha hiszünk benne. Ha tudjuk és látjuk önmagunkban. Ha megértjük és elfogadjuk azt, hogy azt a szűrőt, ami az abszolut lét-állapotából a Lilith hatására kilépett, Teremtővé vált isteni szellem fényét megtöri, megzavarja, bemocskolja bennünk, azáltal tisztíthatjuk meg, ha kezünkbe vesszük és kitakarítjuk: megismerjük azt az életfeladat-csomagot, amelynek szinezetét a fogantatásunk időszakában az édesanyánk átéléseinek, érzelmi-mentális állapotainak, belső feszültségeinek, ambícióinak, stb. jellege, irányultsága örökített át a lelkünkbe, szellemünkbe, magunkra vesszük, ahogy Krisztus magára vette a keresztáldozat terhét, tudatosan, önként, szabadon, a sorsa elől el nem menekülve.
Ezen felismerések birtokában tértem vissza a IV. házas Halak Sárkányfarkam és a VIII. Házban, a Jupiterrel együtt álló Rák Lilithem által jelzett családanyai életfeladataimhoz, egy egészen más életvezetési-létalapítási-létfenntartási koncepció szellemében: a lét tisztaságát, szépségét, harmóniáját őrző éber Skorpió-Sas szellem teremtő erejében élve, alkotva, annak finomításán, erősítésén munkálkodva fáradhatatlanul, nem öncélú önkényeskedéssel, hanem, az anyukám szoknyája alá menekülő, Oroszláni gőgömön, büszkeségemen felülkerekedve, a gyermekeim apjával, mint szülő-társsal, élet-társsal, munka-társsal kollaborálva, együttműködve. Biztos vagyok benne, hogy itt, a családom körében van az igazi otthonom. Itt vagyok Itt-hon, mert itt vagyok Egész, vagyis Egy. Jelenleg, életem ezen szakaszában, mindenekelőtt családanyaként lehetek ugyanis, ezzel a sajátosan Halak-Rák színezetű karmával része az egyetemes egységes létnek, és nemcsak része, hanem annak teremtője, fenntartója, megújítója. Hálával tartozom és nem nehezteléssel a sorsnak azért, hogy négy kiskorú 3-1O éves gyermek édesanyjaként napról napra követhetem a fejlődésüket, érlelődésüket. Ezeket az éveket soha nem fogom tudni bepótolni. Nekik most a gondozó-szerető és nem az aprópénzért, önkényeskedő-szeszélyeskedő munkáltatóknak megalázkodó, robotoló munkásnőre van szükségük. Biztos vagyok benne, hogy a többi többgyermekes szülőhöz hasonlóan, akiknek a szülői szerepkör anyagi hátterét kell biztosítaniuk, (de asztrológusi tudásomnak köszönhetően messzemenően jobb esélyekkel a megélhetésre, bőségre, anyagi gyarapodásra!) megkapom hamarosan a sorstól a törvényes lehetőséget ahhoz, hogy családom körében, gyermekeim mellett, olyan munkával egészíthessem ki a családi jövedelmet, amely családanyai egészségemet, jólétemet a legnagyobb mértékben elősegíti.
Azok az emberek ugyanis, akik a lét teremtését, fenntartását, továbbadását igényelő, szülői-életadói szerepkört (minőségi: éber, értékes utódokat nemző-nevelő!) kapják központi életfeladatként, a bennük levő Teremtő-Megváltó Abszolutum számára, százszorosan, ezerszeresen fontosabbak és értékesebbek, mint a többi ember. Mindaddig érzik, a megoldandó életfeladattal, a karmájukkal együtt öröklött negatív, hátráltató sorskörülményeik rabjainak, áldozatainak magukat, amíg „kívülről”, a létbe vetett kicsi énjük, egojuk, a spekulatív eszük segítségével technikai-gyakorlati eszközöket, mesterséges könnyítési lehetőségeket keresgélnek naphosszat, lélekpusztító hajtásban, robotolásban. Azért, hogy egyéni rész-érdekeiket a nagy egyetemes egész, az önmagát általunk, teremtő életképzeletünkön keresztül megújító lét egyetlen igaz, nagy érdekével, a Teremtés-Megismerés-Kiegyenlítődés örök létciklusával szemben keresztülvigyék. Azért, hogy az árral szemben úszva, a játék ellen játszodva, megmaradjanak azokkal a képességekkel, amelyeket kisebb-nagyobb mértékben mindannyian magunkkal hoztunk, de amelyeket azért kaptunk, hogy lelkünk-szellemünk azon aspektusait, azokat a jellembeli-mentalitásbeli hiányosságokat, személyi gyengeségeket, amelyek éppen az előző generáció, az anyai ági felmenőink tévképzeteinek, téves ambícióinak negatív átéléseinek, magatartás- és viszonyulás-mintáinak hatására, azok átöröklése miatt hoztunk magunkkal, meghaladjuk és újabbakra tegyünk szert, akárcsak az az evangéliumi fiú, aki nem elásta az apjától kapott tálentumait, hanem megsokszorozta azokat.
Hamvas Béla szerint a lényeg a Lét-alapítás. Ezzel kell kezdeni. De nincs egy előre megírt forgatókönyv, amit végig kell csinálni. Olyan ez, mint a felnőttkor küszöbén álló sasfióka kirepülése a fészekből. Tehetünk ifjú, gyermeki fejjel, úgy 18-21 éves korunkig elmenően, néhány kört a magas szirtek fölött a szülők kíséretében, de előbb-utóbb eljön az idő, amikor ki kell repülni a gyermekkorból és fel kell nőni. A lét-alapítás mozzanatai személyes, egyáltalán nem elvont információk. Ezek a mi személyes életfeladataink, amelyek a születési képleteinkből kiolvashatóak. Mihelyt, a személyi horoszkópunkból leolvasva, feltérképezve ezt a sors-rendeltetés-beteljesítési programot, elszántan nekilátunk, előbb képzeletben, majd a gyakorlati lehetőségekkel játszadozva-kísérletezve annak megvalósításához, a bennünk lévő egyetemes Isteni Elmével kollaborálva, az életfeladataink felvállalásának a szándékával, az éber, isteni teremtő Lét-akarat által olyan sorskörülményeket idézünk be az életünkben, amelyek személyi rendeltetésünk beteljesítését (így azon képességek kialakulását, amely személyi megváltódásunkhoz, megújulásunkhoz szükségesek) lehetővé teszik.
Nincs tehát amitől félnünk, nics amitől tartanunk. A megpróbáltatások vannak, igen, mert a királykisasszony csak a megpróbált vándorlegényé lehet, ahogy a néphagyomány meséiben meg van írva. Mert a régi öregek, akiknek a gyermek áldást és nem terhet jelentett még át tudták adni a lét folytonosságáról szóló tudást az utódaiknak. Mesékben, táncban, dalban, munkában. Létet alapítani családalapítás nélkül nem lehetséges. De családot csak egy megtisztított életrendre lehet alapítani. Amely az egyetemes, isteni törvényekkel megegyezik. Amely a lét tisztaságát, rendjét, szépségét, harmóniáját szolgálja.
Elkerülhetetlen volt, személyi horoszkópom utólagos, az utóbbi fél év tanulságainak tükrében való vizsgálatában, az, hogy csődöt mondjak családanyaként, majd ezt a csődöt, gyáva Oroszláni gőgösségemben a társamra vessem, hogy Őmiatta, a társam miatt volt, hogy Ővele nem lehet megcsinálni. Az asztrológusi tudásom nem volt elegendő, hogy tudjam, mivel játszom. Hogy tudjam, azáltal, hogy édesanyám segítségével és nem a férjemmel kollaborálva próbálom a gyermekgondozás-nevelés hétköznapi, apró-cseprő dolgait fölösleges vesződésnek, tehernek, rabságnak érző anyai szívem (gyermek-ellenes képzeletem) szenvedéseit, kínjait enyhíteni, személyi üdvösségem, megváltásom ellen dolgozom elsősorban. Amellett, hogy családtagjaim egészségét, jólétét és boldogságát is veszélyeztetem. Tényleg nem fogtam fel, hogy mekkora a tét. De most már tudom: anyaként vagyok igazán értékes ember. A Szilárddal folytatott beszélgetéseim során megértettem azt, hogy nem azzal van a baj, hogy nem vagyok képes rá. A baj az, ha elmenekülök azon képesség-próbák elől, amelyek során mindazt megtanulhatnám, ami most még nem megy. Azt, hogy jól érezzem magam a gyermekeim társaságában, hogy szeressek minél több időt velük tölteni. Inkább az Oroszlán öncélú világ-meghódításait, kalandorkodásait választom helyette, mert az könnyebb, mint szeretni, mnit odaadni magamat. Mert ez az, ami nehéz számomra ezzel az egység-ellenes Halak karmával. Egységet teremteni, egységbe tartozni, egységben létezni. Azért választottam önként, senki által nem kényszerítve, hogy családanyai életfeladataimat, a gyermekeim apjával együtt ismételten felvállalom, hogy mindazt a tökéletlenséget, amit negatív személyi meghatározottságaim, a téves, család-ellenes neveltetésem által megerősített félelmeim, komplexusaim, előítéleteim formájában magamban hordok, színarany szoláris öntudattá változtassam. Hálát adok a sorsnak azért, hogy Szilárd személyében ehhez a Nagy Arkánum-készítéshez egy megértő, segítőkész, nyitott, bölcs és tapasztalt társra találtam. Akinek az asztrológusi tanácsaira, élettapasztalatára mindig számíthatok."
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
... Az újjászületési folyamat a lélek azon erőfeszítéseinek köszönhető, hogy felszínre hozzuk és megmutassuk magunknak és a világnak, ami "a világ kezdete óta rejtve van", ahogy az Írások tanítják. Az emberi lény az egyedüli létezési forma a megnyilvánult természeti létben, amelyben a nappali éber tudat tevékenységén keresztül az abszolut szellem magára ismerhet. Az emberben azonosulhat egyedül a legteljesebben a természetalatti, a racionális és a Felettes, isteni Én. Megváltottsági szintünk a beavatottsági szintünk függvénye.
