IV. Az első szülötti jog gyakorlási képessége és egyéb okok.
Amennyiben a lét eme két oszlopához tartozó viszonyok és viszonyulások szempontjából megértettük az anyagiak kérdését, feltétlenül meg kell említenünk és fel kell még térképeznünk, néhány, a keresztény vallás által is gyakran emlegetett un. misztikus elemet is. Ilyen pl. a teremtői azonosságtudathoz kapcsolódó un. első szülötti jogunk gyakorlási lehetősége (annak a belső erősödésből, vagy önárulásból következő megléte, vagy hiánya). És ilyen a szoláris princípiumhoz való helyes viszonyulást felülíró, illetve azt pozitív vagy negatív hatásaiban lényegesen felerősítő, vagy gyengítő és a legtöbb esetben teljesen semlegesítő helyes, vagy helytelen családanyai magatartásnak a hatásai. És ilyen a helytelen, vagy helyes (Ragadozói, vagy nem ragadozói.) táplálkozásnak a következménye, és ezen un. „misztikus” (tehát igen finom és majdhogynem követhetetlenül összetett) okoknak és más ide vonatkozó, vagyis az anyagi javak meglétére vagy hiányára (mágikusan) ható okoknak, az igen összetett és együttható problémaköre is. De ilyenek pl. a spirituális megtisztulást szolgáló (pszichológiai, vagy modern - ezoterikus kifejezéssekkel: a tudattalan legfinomabb rétegeit, vagyis az aura 5, 6 és 7 rétegeinek a megtisztítását szolgáló), mély bűnbánattal társuló, szellemi vezeklés elmaradása, illetve a személyi tudatunk és a kauzális énünk közötti gyors és pozitív kapcsolatot szolgáló hálaadás elmaradása is.
Kezdjük tehát az ismételten a Szoláris princípiumhoz tartozó, első szülötti joggal, amiből a többi motívum is következik. Ez nem más, mint az embernek abból a léthelyzetéből (Hamvas szerint: világhelyzetéből) eredő teremtői (mágikus) képessége, amit a Véda többszörösen és egyértelműen elmond és elmagyaráz, és amire a Bibliában is találunk egyértelmű utalásokat. (Amit viszont a régi farizeusi alapállás és a mai farizeusi keresztény dogma-értelmezés és júdási mentalitás elutasít. És, ami miatt a Sanhedrin – a zsidó főpapok gyülekezete – kimondta két ezer évvel korábban Jézusra a halál-ítéletét.) Ez pedig nem más, mint az, hogy minden egyes ép elméjű(!) felnőtt személynek, amíg csak él és vallásától és bőrszíntől, vagy születési helytől való különbözésétől függetlenül, létezik egy igen finom szellem-azonossága, nem csak a teremtővel (Istennel), hanem a teremtő-állapoton túli ősléttel és ősforrással: az abszolútummal. (Persze, ugyanúgy rendelkezik az abszolútumot megzavaró, azt, az abszolút biztonság- és nyugalom-állapotából kimozdító és összezavaró Lilith nevű, köztes negatív erővel is, de most éppen azt vizsgáljuk és azt próbáljuk be bizonyítani, hogy elsősorban nem ez a negatív kauzális kapcsolat jellemző ránk, nem általa vagyunk elsősorban vezérelve. Egészen pontosan azt, hogy a Lilith nem képes bennünk teljesen elnyomni a spirituális lényegünket: az abszolút-kapcsolatunkat és a teremtői lépességeinket, csak akkor, ha valamilyen, az embertársaink, vagy önmagunk ellen elkövetett vétek miatt, ez a kapcsolat erősen elgyengül és végül használhatatlanná válik.) Ezt az abszolút léttudattal való személyi azonosságot, a Sinai hegyen történt megvilágosodását követően, Mózes úgy fogalmazta meg, hogy az Úr (A legfőbb törvény!) megjelent előtte égő csipkebokor formájában és eként megnevezte önmagát: VAGYOK AZ ÉN VAGYOK. Vagyis: Mózes abszolút tudata az egyetemes léttudattal azonos. Máshol azt mondja, hogy az Isten megteremtette az embert az ő képére és hasonlatosságára. Vagyis: az ember, mint egyedüli lény, akiben a teremtői képességek (A mágikus imagináció) jelen vannak és „működnek”, az Istenhez hasonlatos. Ez a lényegi azonosság és az első szülötti jog törvénye. Ezt adta el Ezsau képletesen egy tál lencséért és ennek a létezési logikáját nem értette meg Jézus életében sem Júdás, sem a tanítványok. Pedig Jézus már több megjelölést (Definíciót) is ad erre a lét-tényre: „Én vagyok az út, az igazság, és az élet.” És: „Én az atyától jövök és az atya bennem van és én az atyában vagyok.” Annak érdekében, hogy a farizeusi gondolkozáshoz szokott embertársai és főként a főpapok ne botránkozzanak meg ettől, a számukra „meredeknek” számító gnosztikus tanítástól, vagyis ennek, az akkori zsidók számára rejtélyes titokként kezelt abszolút ténynek a felfedésétől (Ami pl. az indiai metafizikában való jártasok: beavatottak számára akkor is egyértelmű volt.) Isten fiának nevezte magát. De nem csak magát, hanem mindenkit, és a tanítványait erre az egyszerű tényre próbálta rávezetni, ráébreszteni, de hiába. A főpapok viszont ettől a titok-kiszolgáltatástól is begerjedtek, hiába idézte Jézus a Zsoltárokat, ahol ugyancsak meg van írva, hogy mindannyian az Isten (közvetlen!) fiai (és lányai: gyermekei!) vagyunk. Ebből következik tehát, mindaz a misztikus kinyilatkoztatás, amit a vallásos miszticizmus és szentimentális mitológia később elhomályosít és végül, a lényegi (gnosztikus) tartalmaitól megfosztva, üres és ócska, vallásos kellékké és szólammá hatástalanít: „Kérjetek és adatik….” Ne aggodalmaskodjatok, hogy mit esztek holnap, vagy holnapután …, mert a (Bennetek levő) ti Atyátok (A természetben páratlan intelligenciátokkal egybekapcsolt Isteni-mágikus képzelőerőtök.) nem lát-e el mindeneknél jobban titeket?” Az első szülötti jog tehát a az abszolútummal és a teremtővel való közvetlen kapcsolatunkból, a teremtői azonosság-tudatból következik. Vagyis abból, amit a Nagy Constantinus által kanonizáltatott, domgmatizáltatott és szekularizáltatott kereszténység elvett, amitől megfosztotta a híveit, az által, hogy Jézus –képzetét, a szenteket és a papokat az ember és a saját abszolút tudata közé ékelte mint közvetítőt és mint közbenjárót. (Ezért szélhámosság spirituális szempontból az ázsiai származású Sri Chimoy féle újvallás is, mert az új „spirituális mester” annyit tesz csupán, hogy misztikus kecskebukáival, Jézust leveszi a „közvetítői” polcról és saját magát beteszi közvetítőnek a tanítványai és az általa Supreme-nek nevezett abszolút-tudat közé.) Az első szülötti jogról való lemondás általános mozzanatát a Biblia az Ézsaú és a Jákob közötti versengés mitológiájában örökíti meg. Az első szülötti jog tudata és gyakorlása nélkül, az ember óhatatlanul a Júdási – fausti spekuláns logika szerint kénytelen élni és gondolkozni, bármilyen vallású is lenne, és pláne, ha ateista. Ez a szükségképpen fellépő ragadozói és Júdási és fausti gondolkozás jellemző ma a szekularizált kereszténység táptalanján létrejött nyugati civilizációban és ez vezet folytonosan a szükségképpen létrejövő politikai és szociális zavargásokhoz is. Ezzel homlokegyenest szemben áll a Krisztusi – első szülötti – öntudatnak megfelelő élet-logika, amely a kauzalitástól idegen, külső elvárásoktól és külső ellenség-képzetéről lemondva, derűs nyugalomban felvállalja az egyéni és az általános életfeladatokat és így folyatja az életet. Ezt az állapotot jelenti egyébként a Krisztus másodok eljövetele is, és semmiképpen nem a Názáreti Jézus reinkarnációját. Jézus tehát ezt, az elsőszülötti tudatukat szerette volna visszaadni az embereknek (Amit az Ézsau és a Júdás által megtestesített, spekuláló emberiség eladott egy tál lencséért.) és, amiként azt Hamvas Béla a Bizánc című esszéjében és Kereszténységről szóló tanulmányaiban részletesen leírta, az újfarizeusok, az egyház intézményesítését célzó bizánci és római teológusok, éppen ezt lopták ki az eredeti tanításokból.
Az elsőszülötti jogról szóló felismerésemet, vagyis annak a mély metafizikai értelmét, a Medárda lányunk születése után néhány nappal, a gyermek születése helyén: a Csíkszentkirály fölötti Bakó-Nyaka nevű Hargitai dombtetőn mondtam el 1989 július végén, de sajnos akkor nem tudtam mindazt, amit a következő évek keserves család-gazdasági tapasztalataim nyomán kellett kikövetkeztetnem. Nevezetesen azt, hogy a női tudattalan-világ mágikus ereje, a női, és főként a családanyai képzelet mágikus ereje ezerszeresen nagyobb a férfiakénál, vagyis a családapa mágikus képzeleténél. És mindemellett azt, hogy ezen mágikus erejű képzeleti képességük ellenére, az elsőszülötti jogot a nők kevésbé tudják realizálni mint a férfiak. És azt is csak abban az esetben, ha orvosi segítség nélkül, tehát önálló teremtőkként és nem a szülészorvosok által magatehetetlenné tett, az orvoknak és a szülész asszisztensek által szerencsétlen növényi állapotba süllyesztett, megalázott és fájdalomcsillapítókkal, zsibbasztókkal, altatókkal elkábított, vagy kikapcsolt tudattal szülik meg a gyermekeiket. Ennek az, egyelőre világ szinten is, többnyire negatívan működő mágikus hatású, és inkább női (családanyai) jellegű képzelő erőnek a létezése viszont, egyértelműen azt jelenti, hogy egy családon belül, a nők – az anyák! – tudatos, vagy tudattalan, de negatív képzeletvilága, teljesen felülírja és semlegesíti a férfi (családapa) azon spirituális törekvéseit, hogy tisztességesen legyen képes eltartani a családját. Vagyis úgy, hogy közben ne kelljen részt vennie sem a személyi struktúrájuktól idegen munkát végző kizsákmányolt-kizsákmányolók örömtelen és megváltás-ellenes tevékenységében, sem az előbbieket munkáltató, vezető, mozgató, aktiváló, motiváló, szórakoztató (a termelő – zsákmányoló kizsákmányoltak figyelmét és isteni öntudatát szétszóró, annak létrejöttét akadályozó) kizsákmányolók és politikusok tevékenységében. Jóval az Enikő lányunk halála után, az Etelka születését követő időszakban, amikor már az addig (3,5 éves koráig!) makkegészségesen fejlődő Medárda lányunk kezdett néha-néha erősen magas lázzal járó hűléseket „felszedni”, akkor figyeltem fel arra a jelenségre, hogy amikor – Később derült ki, hogy mindig az olyankor körülötte inkább legyeskedő édesanyja befolyására. - a feleségem szegénység-okozó tényezőkként gondolt a gyermekekre huzamosabb ideig, azok megbetegedtek (meghűltek) istenesen. És azt követően, a feleségem is meghűlt, majd a lábadozás idejében és néha azt követően is, rendszeresen beköszöntött hozzánk a szegénység. Az anyai, családanyai negatív tudattalan képzeletvilághoz köthető betegség-okok leírását és metafizikai indoklását – értelmezését (az egész jelenség kauzális értelmezését) részletesen leírtam a Tisztánlátás c. tanulmányomban, a feleségem befolyásolásával a gyermekeink egészségét károsító (És később, a Medárda és a Turula életét is veszélyeztető!) anyósomnak a lányának jót-akaró, de végül is, mindig boszorkányosan veszélyessé sikeredő tevékenysége gyökeres meggátlásának a történetével együtt. Tehát nincs amiért itt megismételnem magam. Tény az, hogy erre, az öntudatomat másodszorra is a romokba döntő jelenségre felfigyeltem. (Nehezen tudtam elfogadni ugyanis azt, hogy a rengeteg – sokszor estétől reggelig tartó – munkám ellenére, a pénzkeresetem elköltése annak van alárendelve, hogy a feleségem mennyre támadja vagy nem a családanyai mivoltát, illetve a néha a terhére levő gyermekeket.) Majd, a társaimmal együtt, mind a saját családjainkon belül, mind a hozzánk horoszkóp-értelmezésért forduló személyek sors-történetében megfigyelhettem. Tehát, a kezdeti gyanúmra és az erősödő feltételezésemre egyértelmű, asztrológusi visszaigazolásokat is nyertem. El egészen odáig, hogy ki merem jelenteni azt, hogy rengeteg olyan család, ahol a férj, vagy a férj és a feleség is tisztességes egyszerű munkából igyekszik a család anyagi szükségleteit fedezni, mindössze azért szenved anyagi szűkösségben, mert a családanya, öntudatlanul és önkéntelenül, család- és gyermekellenes képzeleti tevékenységet végez. Illetve azért, mert úgy érzi, hogy neki több munka és fáradozás jut osztályrészül a férjénél, hogy „elszívják” az energiáit a gyermekei, vagy a személyisége el van nyomva a férj által, vagy valami másért orról és neheztel arra, esetleg az egész sorsára és a sorsán keresztül persze, az Istenre. És persze, mindezt nem nyíltan, a férjjel – családapával – veszekedve, pörlekedve teszi, tehát az egész ellenséges mentalitás ott marad elrejtve a tudattalanjában: az anyai teremtőerővel rendelkező képzeletében! Ilyenkor a férj bármit hetet, mert nem lesz képes a család számára a mindennapi betevő falatnál és más elemi szükségletek kielégítésére elégséges javaknál többet előteremteni, ha megszakad akkor sem. Illetve, ha két műszakos munkavégzés árán mégis sikerül valamit pluszba előteremteni, azt előre nem beszámított, nem látott, körülmények és szükségletek kielégítése miatt (A család valamely tagjának betegsége, baleset, vagy nagy mértékű számlaemelés, stb.) úgy is ki kell fizetni. Mindaddig, amíg a családanya meg nem szabadul a fent leírt sötét képzeteitől és az apával szembeni egyéni – vezetői - ambícióitól, semmi remény nem marad a család anyagi helyezte javítására a nagy mértékű csaláson, lopáson, szélhámoskodáson, és kívül. Ilyenkor szoktak egyes családok az adósságok ördögi körébe bekeveredni, hiszen a környezeti pozitív példákat véve alapul, normális lenne, hogy a család anyagi jövedelmei növekedjenek. De amennyiben a családanya folytonos negatív szellemiségben maradva (indokolt, vagy indokolatlan, de mindenképpen értelmetlen duzzogás, pufogás, mosoly-szünet, haragszomrád-játékok és nyílt, vagy rejtett neheztelések, finom mérgelődések), mentális és asztrális blokkokat gyárt és erősít folyton – akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de – elűzi az anyagi javak áramlását: az áldást a háztól. Ilyenkor képzelik azt nagyon sokan, hogy el vannak átkozva és keresik a misztikus magyarázatot a gyanúsan ismétlődő és irracionális jelenségekre. Jó ha asztrológushoz fordulnak ilyenkor, aki ezeket a téves mentalitásokra utaló háttér-információkat a születési képlet alapján pontosan és részletesen kiderítheti és megnevezheti, a bolygók és a karmikus pontok házhelyzete és fényszögei szerint, életterületenként és részenként árnyalhatja, és személyesítheti. Rossz, ha egzotikus gurukhoz, ördöngösökhöz és vajákosokhoz, és gondolatolvasó, vagy „semmiből kitaláló” táltosokhoz és más, misztikus csodabogár-kozmetikus „tisztánlátókhoz” fordul, akik az ártó szellemeket, vagy más személyek átoktevési és más jellegű fekete-mágikus tevékenységét (Vagyis, ha misztikus módon is, de megint csak valamilyen külső ellenséget és nem a személy megigazodása és megváltódása – boldogulása érdekében munkálkodó felettes Énjét. – Lásd az Astrologosra is feltöltött Aranyregényem V. fejezetét.) teszik a jelenségért felelőssé. A harmadik „misztikus” magyarázat arra, hogy az anyagi javak és általában az anyagi energiák miért szóródnak szét a családban, a köztudatban az anyós-viccek által megtestesített „áldatlan állapotok”, amiért persze, nagy hiba lenne egyedül az anyósokat okolni. Hiszen az anyaságra, a megfelelő ünnepnapokon az egykéző anyák „hősies” helytállását és „rendkívüli szeretetét - gondoskodását is egekig magasztaló, az egy szem, vagy két szem gyermeküket „különös, önfeláldozó gonddal” nevelő anyák ferde-istennői szerepére vonatkozó, buta és szentimentális, és szellemtelen is Istentelen és megváltás-ellenes, irodalmi, politikai és főként média-hazugságok mind -mind a felnőtt gyermekeik mellett „szereptelenné” vált, tehát fölöslegességi-tudatú személlyé alacsonyodott, szerencsétlen nőket és férfiakat hozza téves anyai és rossz apai helyzetbe. Nem csak az anyagiak szempontjából, de semmilyen más szempontból nem lehet áldásos annak a családnak az élete, ahol a tényleges családanya (A fiatal, vagy középkorú: gyermekeket szülő és azokat közvetlenül gondozó, azok egészségéért és fejlődéséért közvetlenül felelős feleség!) nem áll a család központjában, ha nem ő a család szíve (A férj-családapa mellett, aki a család feje kellene, hogy legyen.), hanem az anyós, vagy a saját édesanyja (bármelyik félnek az édesanyja.). Az a „tapasztaltabb” nő, aki esetleg még a fiatal, vagy a középkorú családdal is lakik és, ahelyett, hogy az ő korának és polgári állapotának megfelelő szerepkört töltene be (Pl. 63 éves kora után, kizárólag csak spirituális élet különböző formáit gyakorolná, ilyen jellegű kérdésekkel foglalkozna.) nem csak, hogy bele merészel szólni – kotyogni – a család dolgaiba, hanem egyenesen vezetni, vezényelni is akarja azt. Arról a szerencsétlen helyzetről nem is beszélve, amikor egyenesen parancsolgat és a felnőtt menyét, vejét, lányát, fiát akarja nevelni mintha az még gyermek lenne. Ez rendszerint azokkal a férfiakkal és nőkkel történik meg, akiknek a Rákban, vagy a IV. házban több negatív bolygó, illetve, a Sárkányfarok, vagy/és (És pláne ha!) a Lilith található, illetve, akinek ezekkel együtt, vagy ezek nélkül is, erősen támadott a Holdja. De megtörténhet az Oroszlán, vagy a Nyilas karma esetében is, amikor a társadalmi – közösségi irányító – szerepköréből kiesett (Nyugdíjba ment, vagy leváltott) anya, az anyós, az apa, vagy az após más alárendelttel nem rendelkezvén, a felnőtt gyermekén – gyermekein, vagy menyén – menyein (leggyakrabban!), vején fölötti uralkodásban, vejein kísérli meg a hatalom édes ambróziáit szürcsölgetni. Nyilas karakterek (karmák) esetében, az uralkodás édes méze mellett, a saját személyéről alkotott pozitív képének a további élesítése is szerepet játszik általában: „Hogy milyen jó anya – anyós/após vagyok én, mennyi jót vagyok képes tenni még mindig a gyermekemmel – gyermekeimmel, menyemmel stb., és persze: unokáimmal, akikért még az életemet is képes vagyok feláldozni.” Ezek a tipikus „anyósi” élethelyzetek, mindig azt jelzik, hogy az illető házaspár felei, főként a fiatal feleségek, családanyák, vagy jövendő családanyák, képtelenek a saját képzeletükbe az ősanya spirituális képzetével kapcsolatot teremteni és azzal azonosulni. Azt tehát, hogy számukra még mindig az ő édesanyjuk képzete jeleníti meg a tudattalanuk mélyrétegeiben az anya képzetét, akkor is, ha ők akár már két, vagy három gyermeket is szültek a világra. Persze ez, a férfiakkal, fiatal férjekkel – jeleni, vagy jövőbeni családapákkal is így van ez, de a helyzet valamivel bonyolultabb: Egyrészt képtelenek az anya ősképét kivonni a saját édesanyjuk személyéből és áthelyezni a feleségükbe, létező, vagy jövendő gyermekeik édesanyja személyébe, másrészt, a saját felnőtti és az ennek megfelelő családapai szerepkörüket sem képesek felvállalni teljes mértékben. És ahhoz, hogy a saját anyjukat, vagy a feleségük édesanyját illessék az ősanyának megfelelő tisztelettel, még az sem kell, hogy az anyával, vagy az anyóssal egy födél alatt lakjanak. Jól ismertek azok a fonák, helyzetek, amikor a férj nem az élete legfontosabb szereplőjével(!), feleségével: gyermekei anyjával beszéli meg a legfontosabb dolgait, hanem az édesanyjával, sőt, némely esetben az anyósával! Azokról a groteszk esetekről nem is beszélve, amikor még ebédelni és esetleg vacsorázni is az ily módon szereptévesztésbe került anyukához jár vissza, aki természetesen a legnagyobb örömmel hozza meg a drága fiáért ezt az anyai áldozatot. (Az igazi áldozat persze az lenne, ha azonnal és maradéktalanul és fellebbezési lehetőség nélkül visszakergetné a feleségéhez és az igazi, a házasságkötés aktusával általa alapított családjához!) És főként, ha a drága kisfia etetése közben a konkurencia irányába: a menye irányába is elhelyezhet a fia lelkében egy-két negatívan ható aknát. Persze, a fiatal feleségeknek és családanyáknak a férjük elleni panaszát még nagyobb örömmel (Sőt: gyönyörrel) hallgatni kész lányos anyósoknak a jótékony célokkal végrehajtott, de végső eredményeiben mindig családrontó tevékenységéről is rengeteget lehetne írni, de a jelen tanulmánynak egyáltalán nem célja ez. Ámbátor azt sem árt itt megjegyezni, sőt, kiemelten felhívni a jelenségre a figyelmet, hogy a megtermékenyülési képtelenségek jó részénél is felmerül ez a lehetőség, mindamellett a néhány biológiai és rengeteg kauzális-spirituális ok mellett, amelyeket egyedül a személyi horoszkópokból lehet kiolvasni teljes pontossággal (és biztonsággal). És persze a legfőbb ok mellett, ti, hogy az illető személy (vagy személyek) karrier-építés, ház-építési, szülői szerepkörre való megérésre való várakozás (Nem tudom, a pszichológusok tanították-e meg erre a nagy szamárságra a mai nőket, de feleségem hallgatott olyan pszichológus nő által tartott előadást, ahol az illető azt állította, hogy a mai nők csak 26 – 28 éves korukban érnek meg az anyai szerepre.) és más szempontok miatti halasztgatás miatt, kifutottak – nem is annyira a biológiai időből, hanem az anyai állapot egészséges átélésének a spirituális határidejéből is. A 21 - 28 év: az érző lélek kialakulási periódusa ugyanis a Szaturnuszi fejlődési ciklusok szerint. Ez tehát a nők – anyák – számára a gyermekek megszülésének a legalkalmasabb periódusa, nem csak biológiailag tehát, hanem spirituálisan is! A férfiaknak a komoly családapai szerepkörre való megérésének az alkalmassági periódusa az mindenképpen az értelmi lélek (28 - 35 év) és főként a felelős lélek (35 - 42 év) kialakulása utánra tehető. E miatt, az időperiódusok eltolódása és felborulása miatt is, lehetséges az, hogy az anyósok és apósok a kellettnél fontosabb szerepet kapnak a ma még egyáltalán összeálló modern családokban, amennyiben a fiatal házasok, különböző indokkal és űrüggyel el nem menekülnek egy más földrajzi tájra e szerencsétlen perspektíva kialakulási lehetősége elől. Ugyancsak más témához kapcsolódik, de mivel azt is tudom, hogy a pénz és az anyagiak kérdésköre ma sokkal több embert izgat, mint amennyit kellene (Életünknek és az egész emberiségnek csak egy negyed részét kellene e témakör, vagyis a gazdasági tevékenységen keresztül elérhető spirituális fejlődési életfeladatok ellátása lefoglalja a horoszkópokból kiolvasható szerepkörök és gyakorlati – spirituális feladatok szerint.), hát azt is elmondom itt sebtében, hogy azért sem csoda, ha a többi égető lelki-szellemi és spirituális probléma mellett, a mai családokban a gyermekvállalás a természetellenes határokig ki van tolva, mert kb. 100 éve (Amióta a szülőanyákat a humánus szülészorvosok el kezdték megszabadítani az egészséges utódok –szülésének a feltételét jelentő szülési fájdalmaktól), senki, sehol, sem szülő, sem semmiféle intézmény nem nevelte, és nem neveli, nem oktatja, nem készíti a tegnapi, a tegnapelőtti és a mai gyermekeket a férji és a feleségi, illetve (és ami az előbbiektől elválaszthatatlan!) a családanyai és a családapai életfeladatokkal való megbirkózásra! Ezeknek a feladatoknak a minél helyesebb – egészségesebb betöltésére, elvégzésére. Holott, életünknek a legnagyobb periódusát betöltő, életünk legfontosabb feladat-köréről és legfontosabb spirituális fejlődési lehetőségéről van szó! A témánknál maradva: a lényeg az, hogy az imént leírt anyós-após szindróma is komoly szerepet játszhat a család anyagi helyzetének az ingadozásában, irracionális beszűkülésében. Az életenergiák és az anyagi energiák legfontosabb elszívó-okához, okaihoz jutottunk: a rendeltetési logikával, vagyis a szent szellem logikájával ellentétes magtartáshoz: a külső és a belső csalás, a más- és mások csalása és az öncsalás, az önámításhoz, az általános korrupció jelenségéhez. Mindaz, ami ide vonatkozik, a hétköznapi tapasztaltaknak látszatra ellentmond. Hiszen azt látjuk hétköznapi gyakorlatban, sőt: a reflektorfényben és a nyilvánosság színpadán működő közéletben és a politikában is, hogy aki csal, vagyis aki tudatosan ámít, a köztörvények ellentmondásosságát és gyengeségét, illetve az embertársai naivitását, vagy jóhiszeműségét kihasználva, azokat átveri, vagy szemtelenül megrövidíti, sőt: annak aki egyenesen sikkaszt vagy szemtelenül ellopja a közvagyont (bundázva privatizál), lehet luxusban élni, a becsületesnek meg nem. Azt, hogy a pragmatikus morál szempontjából, magát becsületesnek képzelő, a tisztességes munkából megélni, illetve családját fenntartani akaró személynek, aki nem ébredt rá a spirituális valóságra és nem ismeri a saját sorsprogramjából következő „kötelező” személyi magtartásokat, miért kevés a pénze, amikor logikus számítások szerint több kellene, hogy legyen, a korábbiakban letárgyaltuk. És azt is, hogy azok, akik sikkasztottak például, vagy más átverés, vagy „hivatalos csalás” segítségével alapozták meg a mesés gazdagságukat, nem lehetnek boldogok, még akkor sem, ha előre, illetve felfelé menekülnek a társadalom csúcsaira, mint pl. Magyarország miniszterelnöke, ahol nem lehet már őket elkapni és bezárni, mint a náluk kevesebb tehetséggel rendelkező szélhámosokat. Mivelhogy mindenütt, minden státuszban működnek az egyetemes törvények. Gyakorló asztrológusi tapasztalatból is mondom, nem csak metafizikai tisztánlátóként, hogy Gyurcsány Ferenc például, most sokkal nyugodtabb – tehát valójában boldogabb – lehetne, ha a tizenvalahány évvel korábban elkövetett közvagyon-csapolásaiért (sikkasztásaiért) börtönben pihenhetne. Sokkal inkább jobb lenne ott neki, mint itt kint, rettegve élni „szabadon”, amikor az elkövetett gazdasági vétkeire ráadásként, alantas hatalmi ambícióinak a foglyaként, a közutálat légkörében kénytelen a miniszterelnöki szerepét tovább játszani. Nem tudva, hogy mikor lázad fel akkora tömeg ellene, hogy a kormányát megdöntse, hogy mikor buktatja le végképpen valamelyik párt- és bűntársa, vagy a sors kezeként, mikor kapja célkeresztbe egy bomlott elméjű leszerelt távcsöves, vagy éppenséggel egy olyan érdekcsoport által bérelt gyíkos, amely érdekcsoportot eddig ő kiszolgált, de amelynek a sok lelepleződés után, már kellemetlen figurává vált. De ne menjünk Gyurcsány Ferencig. Ő, ha nem is egy kivételes (Hiszen nem ő az egyetlen Európában, aki közönséges sikkasztóból, szélhámosból, sőt: banditából államfővé lett!) de mindenképp szélsőséges eset. Jól termelő, patinás gyárát visszakapó régi gyártulajdonosnak a velem egy idős fiával is találkoztam, aki tehát semmiféle jogtalanságot nem követett el annak érdekében, hogy meggazdagodjon, de mivel kihagyta azokat a tapasztalatait, amelyek szellemileg őt képessé tették volna arra, hogy egy ekkora vagyon kezelése – működetése mellett felelősségteljes családapai szerepkörének is meg tudjon felelni, az ugyancsak úri családból származó bécsi felesége, úgy otthagyta az apjától átvet gyárával együtt, hogy a három közös gyermeküket is elvitte Ausztriába. Pedig a három gyermeket szülő feleség nagyon szerethette őt a kapcsolatuk elején (Mielőtt a férfi gyártulajdonossá vált volna!), ha képes volt érte Bécset ott hagyni és nem csak magyarul, hanem románul is megtanulni! Ismervén mindkettőjük horoszkópját - én idejében figyelmeztettem a férjet arra, hogy szánjon több időt a feleségére és a családjára, ha ezt a perspektívát el akarja kerülni. De hát a gyár irányítását nem lehetett egy habókos asztrológus tanácsára lazábban venni! És még sorolhatnám a példákat: Öt ügyvédbojtárral dolgozó menő, de elvált ügyvédnő, akinek az egy szem kamasz fia egy életre a tolószékéhez lett kötve, vagy az előbbi gyártulajdonosnál is gazdagabb gyárigazgató, akinek a nagyobb lánya visszahozhatatlan narkós, a három főiskolai és egyetemi diplomával, angol szuper-vőlegénnyel és szuper munkahellyel rendelkező kisebbik lánya hirtelenül menthetetlen-agydaganatos lett. – Az igazságnak háttal ülő, plátói barlang-fényben mozgó (élő) „pragmatikusok” világában mindössze anyagiak, vagyis látszólagosak a boldogsági – nyomorúsági különbségek. Lényegi és igazi és tényleges különbség ebben a világban, csak és csakis az álomkóros barlanglakók (Civilizáció – építő szegények, vagy gazdagok, mindegy…) és a ténylegesen éber személyek között létezik. Még csak azt kell még megértenünk tehát, hogy akik úgymond nem előre megfontolt szándékkal és következetes tudatossággal csalnak és ámítanak, hanem csak megszokásból, vagy azért mert „a vérük hajtja” (Vagyis a Lilithjük által jelzett valamely gyengeségük „a vétek édes élvezetének” a sóvárgási állapotában tartja.), vagy azért, mert a valamikor elkövetett első csalásukat, folyamatos újabb és újabb apró hazudozásokkal kell eltakarniuk, titokban tartaniuk, holott ezt a csalásokból szőtt sors- állapotot már egyáltalán nem szeretik, miért könyvelhetnek el egyre nagyobb anyagi veszteségeket, mint amennyit megengedhető lenne a bevételek arányában? És itt nem csak a családtagoknak és a házastársaknak az egymással szemben elkövetett kegyes hazugságokkal való átveréséről és nem csak a szerelmi-szexuális csalásokról, van szó, hanem általában a szellemi korrupciónak, és általában a hétköznapi korrupt magatartásnak (Az apró bocsánatos bűnöknek) a család anyagi jólétére, vagy az anyagiak vészes fluktuációjára való hatásáról és visszahatásáról. Az Elta-egyetemen, ahol gyakorlati metafizikát és asztrológiát tanultam, az volt az egyik főmondat, hogy a korrupció nem a közéletben kezdődik, hanem otthon, vagyis a hálószobában és a konyhában. A közéletben és a politikában mindössze nyilvánvalóan történik meg az, amit egy ország lakóinak a többsége, otthon a hálószobákban és a konyhában elkövet. Azt, hogy mi minden tartozik ide, nem szándékozom leírni, mivel duplájára növesztené a tanulmány anyagát. A témát, a korrupció és a csalás kauzális gyökereit is feltérképezve, részletesen kidolgoztam a Bevezetés a Misztikába című tanulmány VII. fejezetében. Tény az, hogy az a személy, aki az élete legfontosabb személyével: az élettársával (férjével, feleségével, vagyis az általa is gondozott gyermekei apjával, vagy anyjával) nem képes (Nem tud, vagy nem akar!) őszintén beszélni, vagyis akik nem képesek egymás legfontosabb személyi problémáit: a közös életük – a család élete – fő problémáit, a kauzális gyökerekig visszahatóan megtárgyalni, vagyis, aki okkal, vagy ok nélkül, bármit is huzamosan elhallgat - elrejt, vagy személyileg rejtőzködik az élettársa elől (Akár önféltésből, akár kényelemféltésből, akár kegyes hazugságból.), az ne csodálkozzon azon, ha az anyagi és a betegségi problémái sokasodnak. Mivel a jelen tanulmánnyal egyáltalán nem szándékoztam világgazdasági forradalmat indítani, hanem mindössze azok számára készítettem, akik spirituális igényeiknek megfelelő minőségi életet szeretnének folytatni, de úgy vélik, hogy ennek a megvalósításában az anyagi javaik szűkössége (pénz-kereseti lehetőségük) megakadályozza őket, a kép teljessége és a munkálkodás eredményessége érdekében, én sem rejthetem véka alá azt a jelenséget, amit engem szerencsésen megelőzve, a nálam őszintébb és kevésbé szemérmeskedő társaim már kifejtettek. Ti., hogy miközben a különféle jósoknál és különféle tradicionális, vagy modern ördöngösnél hagyott hatalmas összegek mellett, az értéktelenségek és értelmetlenségek panoptikumára képesek költeni a pénzüket sokan azok közül, akik szeretnének a miénkhez hasonlatos egészséget (Jelentős gyermekkori és fiatalkori, és a megvilágosító-beavatásom előtti érett-koromból származó, elmúlt betegségeimmel, kilenc hónappal ezelőtt szedtem utoljára gyógyszert– persze, potyára! -, amikor az orvos megpróbálta mesterséges úton elhajtani a 9 mm-es vesekövemet, amit végül csak nekem kellett meditáció segítségével „elintéznem”.) és tényleges (nem színpadi!) harmóniát elérni, az életük megmentésére – az egész sorsuk rendbetételére! - alkalmas munkánkra sajnálják kiadni a pénzt, vagy ha végül, nehezen ki is adják, akkor sokallják azt! Autólámpára, autógumira, a húszadik új ruhára és a tízedik új cipőre, házi szemfesték- és kozmetika-felszerelésre futja, konyharobotra, mosogatógépre, más, házimunka könnyítő gépre, a szuper-számítógépnek a kapacitását az egekig emelő pót-alkatrészre és új tévé-készülékre is futja. Sőt: gyógyfürdőre, kozmetikusra és fodrászatra, lombik-bébi program-pályázatra, házasságközvetítő - honoráriumra, 30-ik, 40-ik, 50-ik születésnapi bulira, üdülőtelepi, vagy misztikus terápiára futja, görögországi nyaralásra, vidéki karácsonyra, északi szilveszterre futja, horoszkópra is futná ugyan, de az várhat még. Előbb szerezzem meg azt a jó munkahelyet (Amit lehet, hogy nem is kell megszerezni.), előbb fejezzem be a lakásfelújítást (Amit lehet, hogy hiába újít fel, mert úgy is, továbbra is az öreg anyjával, öreg apjával, testvérével, vagy a nagynénjével, de mindenképpen sterilen, magára maradva él benne.). Előbb szerezzem meg azt a nőt, azt a férfit, azt az autót, azt a lakást, azt a lovat, a kutyát, a macskát, házat, az orvost, nyerjem meg a pert, aminek a segítségével mégis megnyerhetem az életemet és aztán majd meglátjuk a horoszkópot is. Hiszen, mi lehet abban a horoszkópban, ami hasznosabb lenne a számomra, mint hogy az autóm gyengébb lámpáit, tavalyelőtti kerekeit kicserélem? És mitől olyan drága az a nyavalyás horoszkóp? Még, ha legalább a fele igaz lenne…, de több mint fele hazugság. Nem szégyelli magát az asztrológus? Összehord egy csomó mindent, aminek jó, ha legalább a fele igaz …, na, jó, nem mondom, lehet benne valami lényeg…, mármint abban a részében, ami igaz, de hát ennyi pénzért? Hiszen ez kész rablás! És most nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy nem csak autólámpáknál, vagy a téli gumiknál ér többet a horoszkóp, hanem többet ér mint az egész autó, vagy akár egy egész ház is, annak, aki felfogja, hogy miféle életmentő, egészség és boldogság hozó kincs rejtőzik benne. És arról sem, hogy mi nem ingyen jutottunk e kincs-osztogató tudásunkhoz, hanem a kauzális asztrológiai jelenségeknek az éveken át történő megfigyelése által, és azoknak a tételenként történő, minél pontosabb leírása által, az analitikus horoszkóp esetében például. Vagy az egyedül a sebészi munkához hasonlítható, ezer és ezer egymást födő információ közül való szelektáló – szintetizáló munkával, a több órás koncentrált figyelemmel való, végső igazságok megkeresésével, a szintetikus értelmezés esetében. Nem akarok panaszkodni senkinek arról, hogy nem lehet velem a feleségemnek beszélni, és a kislányaim hiába szólnak hozzám evéskor, amikor ebéd, vagy vacsora-szünetet tartok horoszkópértelmezés közben, vagy még akár akkor is, ha éppen befejeztem az értelmezést, mert az agyam nem tudja abba hagyni, és önkéntelenül, tovább folytatom a következő rész értelmezését, vagy újra fogalmazom automatikusan az elvégzett darabot, és persze, fölöslegesen kutatok magamban az esetleg kihagyott apró részletek után még órával a munka befejezése után is. Sőt: van amikor eszembe jut, hogy el maradt valami lényeges részlet-motívum és hagyva csapot-papot (ebédet, feleséget és gyermeket) és folytatom az írott, vagy mondott értelmezést azért, hogy nehogy az evés közben kigondoltakat elfelejtsem. És arról sem akarok senkit meggyőzni, amit az egyik Magyarországi ügyfelem úgy fogalmazott meg, hogy amit teszek az emberekkel, az anyagiakban voltaképpen megfizethetetlen, hiszen mit ér akár egy szuper-autó is, például amellett, hogy házasságokat hozok helyre, szétomló félben levő családokat kapcsolok egybe, megmentve a gyermekek számára az édesapát és az édesanyát is. Az egymásra unt élettársakat, amennyiben karmikusan találnak a horoszkópjaik, rávezetem, hogy folytatható és nagyon jó lehet még a párjukkal szexuális élet, egyeseket a gyógyszervásárlástól szabadítok meg egy életre, másokat a depressziótól, vagy az öngyilkosságtól és így tovább. És még csak azt sem kívánom bizonygatni, hogy amennyiben érdemtelen munkáért kérnénk el az ugyancsak asztrológus feleségemmel, érdemtelenül sok pénzt, ha szuper-autónk nem is kellene legyen, de minimum egy négy szobás lakásunk, ahol mégis csak levegősebben élhetnénk a növekvő négy gyermekkel. Most csak arról az asztrológusi munka-értékével szemben érzett misztikus komplexusról akarok írni, amin, akkor amikor a saját horoszkópomat kértem, én is keresztülmentem. Jól lehet, hogy mára valahol a halál kapujában álltam magatehetetlenül, és ugyanakkor valahol sejtettem, hogy ha van valami még, ami megmenthet, akkor már egyedül ez, az egyedül a számomra szóló isteni információ lehet az, ami megmenthet, mégis féltem a városunkba heti rendszerességgel előadásokat tartani érkező bukaresti metafizika-oktatóktól horoszkópot megrendelni. Az egyik ostoba képzetem az volt, ami a Jézus kereszthalála óta kísérti a vallásos lelkeket: ha akkora misztikus tudással rendelkezett, miért nem mentette meg magát. Amennyiben tehát, a metafizikus- asztrológus is rendelkezik egy olyan fajta tudással, miért nem szerez pénzt, vagy energiát az ő misztikus forrásaiból, miért nem tartatja el magát a kozmikus energiákkal, miért kell neki az én pénzem? (Mellékesen: ők, akárcsak én a családommal a jelenben, nem szívtak olyan különbejáratu misztikus energiákat az Úristentől, ami lehetővé tette volna számukra, hogy nekünk ingyen készítgessenek horoszkópokat, ahogyan ma egyesek elvárnák tőlünk is, hanem a számomra akkor elképzelhetetlen és felfoghatatlan és később is nehezen átvett, természetes táplálkozási móddal kapcsolódó életvitelük tette lehetővé, akárcsak számunkra most azt, hogy mások számára felfoghatatlanul kevés jövedelemmel is egészségesebben és boldogabban éljenek – éljünk, mint a pragmatikus logikájuk által vezérelt emberiség.) Magyarul: az akkor számomra természetesnek tudott, tehát megbocsátható tudatlanságom és tájékozatlanságom következtében, „normálisan” fösvénykedtem a rovásukra – jótevőimnek és életem megmentőinek a rovására. Másrészt homályosan attól féltem, hogy amennyiben becsapnának, ezáltal magukat is becsapnák és akkor nekem szertefoszlana az élet értelmébe vetett utolsó reményem is, ami akkor csillant fel újra, amikor velük találkoztam. Nem azért féltem tehát, hogy egy esetleg értéktelen munkát készítenek a pénzemért, hanem azért, hogy amennyiben engem átvernek, saját magukkal szemben is bűnt követnek el, mivel értéktelen, vagy hamis információt adnak valakinek, aki ott áll az élet és a halál vonalán. Hogy honnan szedhettem ezeket a misztikus félelmeimet és fenntartásaimat, máig nem értem. De ez, a máig megválaszolhatatlanságában még inkább nevetséges szellemi irracionalizmusom fölötti pislogásom is eltörpül ama szégyenem mellett, hogy 1991 őszén féltem és haboztam kiadni 3000 lejt (Ma kb. 50 euronak megfelelő összeg) egy olyan munkáért, aminek köszönhetően tovább folytathattam az életemet és aminek köszönhetően ma az vagyok, aki vagyok: négy gyönyörű egészséges kislányból (És Medárda maholnap, már nem is kislány!) és az értelmes feleségemből álló családom tagja, aki e minősége mellett még négy könyvet is, kiadott és karate mesterré is lett azóta. Végezetül tehát, szeretném felhívni a figyelmét minden, az akkori énemhez hasonlóan, a horoszkópok anyagi értékével kapcsolatos aggályaik miatt és az asztrológusok tisztességével kapcsolatos kételyeik miatt az erkölcsi tudatukkal küszködő, és ezen aggályok miatt az asztrológusnak munkájáért pénzt adni kínosnak érző személyt, nem is afelől, hogy az aggályai feleslegesek és oly nevetségesek, mint az enyémek voltak annak idején. Hanem afelől, hogy mi, kauzális asztrológusok vagyunk az utolsók és az egyedüli személyek, az ügyfeleink életben, akikkel szemben – Akiknek a munkájával szemben! – érdemes lehet: jó, és egészséges lehet (kifizetődő lehet) az, ha ilyen jellegű aggályokat táplálnak magukban. Egészen biztos ugyanis, hogy ezek a velünk szemben felmerült erkölcsi aggályok, a Lilithjük és a Sárkányfarkuk által jelzett, meghaladandó szorongásokból és ambíciókból erednek és ezek az egyetemes létezés (A teremtés!) spirituális rendeltetésével, vagyis a kauzális teremtői őserőkkel és egyetemes törvényekkel szembeni – És főként a mágia, a kiegyenlítődés (az energia és az információ-csere) és a fejlődés, valamint a nyitottság és a szeretet törvényével szembeni! -, ellenérzéseiknek a megjelenési formái. Olyan negatív karmikus meghatározódásokból eredő ellen-érzések ezek tehát, amely ellenérzésektől ajánlatos leghamarabb meg szabadulniuk, éppen annak érdekében, hogy biztosítsák az anyagi és a más energiák szabad áramlását a sorsukban és az életükben. És mindezt, attól teljesen függetlenül, hogy az asztrológus ettől meggazdagodik-e majd, vagy derűsen tovább folytatja az életét az őt már rég óta nem zavaró anyagi szerénységben.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|