ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.29. 09:46

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008.03.16. 08:41 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Az anyagi nehézségek spirituális okairól és asztrológiai feloldásáról.


Metafizikai közhely, hogy az ember - Az egyetemes teremtés ősi okának és az eredeti lét-rendeltetésnek megfelelően! - a lét legmagasabban strukturált kiegyenlítődési (megváltódási) lehetőségnek a földi megtestesüléseként (Adamként) - Egy jól követhető kauzális (metafizikai) fejlődési szükségszerűség alapján. -, az állatvilágból fejlődött ki. De éppen amiatt, hogy e szükségszerűség alapján fejlődött odáig, hogy az ő személyében az egyetemes léttudat (az Isteni tudat) is megjelenhetett, olyan, az állatvilágban ismeretlen intelligenciával, és semmilyen más lényben nem létező, teremtő erejű (mágikus) személyi képzelettel rendelkezik, hogy, amennyiben az eredeti lét-rendeltetése szerint élne (általános és egyéni fejlődési és kiegyenlítődési sorsprogramja szerint gondolkozna, cselekedne és képzelegne) semmiféle megélhetési gondja nem kellene, hogy legyen.
A megélhetési gondok mindig abból származnak, hogy valaki, nem az általános emberi rendeltetésnek és a horoszkópjából kiolvasható személyi (egyedül rá érvényes!) rendeltetésének megfelelő lét-logika szerint használja az eszét és a teremtő erejű (mágikus hatású és így sorshelyzet-idéző erejű) képzeletét. Abból tehát, hogy téveszmék szerint él és gondolkozik, hogy az általános és a személyi rendeltetésétől téves célokat követ (rosszul jár az élete útján), téves eszmék szerint igazodik és téves mágikus erejű lét-képzeteket tart a személyi képzeletében.
De, ahelyett, hogy személytelen spekulációkba, vagy útszélien okkult és ködösen misztikus, esetleg steril és valóság-ellenesen intellektuális értelmezésekbe bocsátkoznánk, vizsgáljuk meg az anyagi javak megszerzésének és azokkal való gazdálkodásnak (Azokkal való élésnek és nem utolsó sorban: a „vissza-élésnek” – a vissza fejlődésnek.) a kérdését szellemtudományok matematikája szemszögéből, vagyis az asztrológia szemszögéből, egészen pontosan: a személyi horoszkópokból kiolvasható egyéni életfeladatok szemszögéből.
Azoknak a személyeknek, akiknek a II, vagy házában bolygó, bolygók, vagy karmikus pontok (Lilith, Sárkányfarok) találhatók, (esetleg bolygó, vagy bolygók is és karmikus pont, vagy pontok is), elsősorban azt kell megnézni, hogy milyen konstellációban található – találhatók - a II. házban tartózkodó bolygók és karmikus pontok, hogy milyen karmikus erőket, illetve teremtői őserőket testesítenek meg ezek? Vagyis azt, hogy megfelel-e az, az anyagi javak gyarapításának (pénzkeresetnek) a módja és a formája, amit az illető személy folytat, a konstelláció és a bolygók által jelzett spirituális erőterek és erők jellegének?
Amennyiben esetleg az illető bolygó, vagy bolygók csak kizárólag pozitív fényszöget kapnának és nem található karmikus pont a II. házban, és ennek következtében a személy ráérzett, hogy neki milyen anyagi gyarapodási forma lenne testhez álló és így pénzkereseti forma is talál a bolygók és a konstelláció spirituális jellegével (Mivelhogy ez egy ritka, mondhatni, ideális eset, és a legtöbb esetben a bolygók nem csak pozitívan fényszögeltek és ezért a pénzkereseti forma sem talál!), de mégis anyagi problémák lennének, akkor azt kell megnézni, hogy az illető személy mit tesz (gondol, képzel és érez) tévesen (rosszul, hibásan) az alant található 3. és 4. pontok szerint.
Amennyiben a bolygók negatív fényszögeket (is, vagy kizárólag!) kapnak, meg kell ismerni és meg kell haladni – fel kell oldani: abba kell hagyni! - azokat a negatív magatartási, viszonyulási, viselkedési és gondolkozási formákat, amelyek az illető negatív fényszögekre jellemzőek! Ha ez maradéktalanul megtörténik, az anyagi gondok szükségképpen meg kell szűnjenek, amennyiben a személy nem követ el olyan spirituális, mentális, vagy érzelmi blokációkat, amelyek a 3 és a 4 pontokban írok le. Illetve, amennyiben a személy a horoszkóp karmikus pontjai által, vagy a X. házban található asztrológiai jelek (bolygók, karmikus pontok) által jelölt fejlődési – megvilágosodási és kiegyenlítődési életútját követi. (Mondanom sem kell talán, hogy a legtöbb esetben nem ez történik, vagyis az illető személy rossz – téves – életúton jár, rossz, a horoszkópjából kiolvasható életfeladatoktól erősen eltérő szakmát gyakorol, vagy tanul hosszú időn át, rossz hivatást – karriert – űz (Pl. amikor a szülők választják ki azt számára, vagy amikor puszta anyagi szempontok szerint választja), karmikusan nem indokolt (kényelmes) házastárssal él együtt, stb. Egy ilyen helyzetben, ilyen téves életút-járással, és ennek következtében, teljesen logikus, hogy anyagilag is folytonosan „rosszul jár”. Vagyis Kevesebb „anyagi jövedelmek” kerülnek hozza, illetve a családjába, mint amennyivel „tisztességesen” meg tudna élni. Ez a tisztességesség viszont nem jelent sem luxust, sem kényelmes életet, hanem olyan minőségi élet folytatására való lehetőséget, hogy a normális emberi életfeladatok ellátása mellett, és a horoszkópból kiolvasható, jellegzetes személyi életfeladatok végzése, beváltása és a megfelelő szerepkörök betöltése mellett, lehetősége (Vagyis elegendő ideje és anyagi lehetősége is!) legyen a spirituális igényei kielégítésére.
A legfontosabb viszont az anyagiak kérdésében, az a horoszkóp-helyzet, amikor valakinek a II. házában öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseket és magatartásokat jelző karmikus pont, vagyis Lilith, vagy Sárkányfarok áll, sőt: az, amikor a kettő egymással együtt áll a II. házban. De ennek sem kellene annyira vészesnek lennie, (mint ahogy az szokott lenni) amennyiben az illető személy a horoszkópból kiolvasható életútját járná. Van nekem egy nagyon jó barátnőm ezzel a horoszkóp helyzettel, aki miután a reggelétől estig tartó, 25 éven át folytatott szorgalmas munka gyümölcseként, egy eléggé számottevő, csinos vagyonra tett szert, majdhogynem mindenét elveszítette, mert addig, amíg a vagyona tartott, illetve az üzletei jövedelmezőek voltak, nem hitte el, hogy gyökeresen életszemléletet és életutat, életformát kell változtatnia. A sorstengely által jelzett szellemi életúttól eltérő tevékenységből eredő veszteség tézise, még akkor is érvényes marad, ha a teljes vagyon-veszteség sorozat külső okaként egyértelműen az a tény nevezhető meg, hogy a Fidesz elveszítette a választásokat és a Szocialista párt lépésről lépésre, lefullasztotta a Széchenyi –tervet, miközben a barátnőm egész vagyona egy olyan nagyszabású projektbe volt befektetve, amelynek a nagyobb részét a Széchenyi pályázaton korábban elnyert állami segítséggel kellett volna kivitelezni.
A II. ház ugyanis éppen megélhetéshez és az egyéni spirituális fejlődéshez a szükséges-elégséges anyagiak előállításának és azoknak a megélhetés és a spirituális fejlődés érdekében való felhasználása megtanulásának az életköre. Barátnőm tehát hiába halmozott fel egy, számottevő és általam legalábbis, irigylésre méltó vagyont, mert amíg arra szert tett, nem fejlődhetett spirituális szempontból akkora mértékben, vagyis olyan ütemezett ritmusban és mértékben, mint ahogy az ő képességei szerint egyébként ez számára lehetséges (és kötelező…) lett volna. Másrészt, a korábbiaknál is nagyobb szabású és horderejű projekt megvalósítása még több időt vont volna el az életéből, ami még inkább hátráltatta volna a fejlődésében, mint a korábbi, majdhogynem robot-munka. És ez az ok, ugyancsak akkor is így fenn áll, ha ezzel a megvalósítással, a barátnőm – Akivel nem véletlenül barátkoztunk össze! – éppenséggel a természetes, sőt: bizonyos szempontból a pszichikai és a mentális gyógymódok és gyógykezelések területén szeretett volna előrehaladni és egy olyan centrumot létrehozni, ahol például én is dolgozhattam volna asztrológusként.
Az egyetemes léttudatnak a természeti magvát a személyi tudatunkban hordó individuumokként ugyanis, mi emberek, nem a külső realizációink által állunk folyamatos és közvetlen kapcsolatban a szellemi világgal, hanem a belső (pszichikai, mentális és ideális: képzeleti), átéléseink által. Erősen leegyszerűsítve, és szélsőségesen vallásos kifejezésekkel, vallásos képzetekkel: az Úristent egyáltalán nem érdeklik a külső megvalósításaink (Talán nem is látja azokat…), hanem csak és csakis a belső átéléseink – spirituális élményeink – hatolnak el hozza és „hatnak reá” vagyis az, hogy ezek a kiegyenlített, vagy kiegyenlítetlen állapotokban történő belső élmények léteznek-e, és mennyiben állnak összhangban a spirituális fejlődési vonalunkkal.
A megoldás tehát: annak a szellemiségnek a minél teljesebb pozitív átélése, amelyben a II. házban tartózkodó karmikus pont - pontok – tartózkodik és nem annak az ellenséges kikerülése, vagy az öncélú és egyoldalú megélése –gyakorlása, hajszolása, amiként a fenti példában szereplő barátnőm tette.

2)

Az anyagiak akkor is elapadhatnak, illetve be sem indulhat az élet normális fenntartásához és a sors feldolgozáshoz (beváltáshoz) és a karma feloldásához szükséges fejlődést lehetővé tevő anyagi áldásnak a normális áramlása, amikor a Szűzben, illetve a Szűz gyakorlati életkörében, esetleg ezekben megosztva találhatók negatívan fényszögelt bolygók, vagy az egyik karma-pont, esetleg mind a két karmikus pont. Pontosabban, amikor valaki olyan zavaros, öncélú és/vagy ellentmondásos, illetve ellenséges viszonyba kerül bizonyos munkafolyamatokkal, vagy munka-jellegekkel, munkaformákkal, amilyenek kiolvashatóak abból, hogy a VI. házban vagy a Szűzben található konstelláció és a benne álló bolygók milyen lét-szellemiséget testesítenek meg. Nem csak az öncélú vagyonhalmozásban állítja meg mostanában (Amikor a földi spirituális vibrációs szint, a fel nem ébredtek által érzékelhetetlenül - finoman bár, de egyre emelkedik.) a saját sors-programjuk azokat, akiknek más és fontosabb fejlődési - életfeladataik lennének, hanem az öncélú munkamánia életfogytiglani gyakorlásában is, a technologizálás monomániás hajszolásában is. Például végzetes munkabalesetek, vagy munkabetegségek által, vagy egyszerűen magánéleti („külső”) balesetek és/vagy betegségek által. És ezt éppen úgy, mint ahogyan, azokat a munkaképes lustákat, azokat munkakerülőket is (Figyelem: nem mindegyiket!), akiknek éppen a szabadon vállalt, folyamatos és rendszeres (szorgalmas) munkával kellene valami pozitív képességet kifejleszteniük, valami lényegeset megtanulniuk, akár életfogytiglani robotolásra – a sors által diktált kényszermunkára - is kényszerítheti a saját sorsprogramjuk, és az egyetemes törvények, mert különben az elemi létszükségleteiket sem tudják létrehozni.
Minket viszont nem ezek a szélsőséges esetek érdekelnek.
Amennyiben tehát a Szűzben és a VI. házban negatívan fényszögelt bolygók, vagy/és karmikus pont, vagy pontok találhatók, egyértelműen a bolygókat tartalmazó konstelláció által megtestesített spirituális erőtér szellemiségével, valamint a bolygók által megtestesített teremtői őserők spirituális és kauzális formáival, szellemiségével kell, mindenképpen kapcsolatba és harmóniába kerülnünk, illetve a karmikus pontok által jelzett negatív tulajdonságainkat kell valamiképpen feloldanunk, azoktól kell megszabadulnunk. Az illető élet- és létjelenséggel szembeni spontán és önkéntelen ellenérzéseinket és utálkozásunkat, belső ellenállásainak (esetleg iszonyatunkat, félelmeinket, szorongásainkat, spontán és önkéntelen gyűlölködésünket) kell feloldanunk és felhagynunk.
Amiként az I. pontban is említettem már, lehetséges még a X. házhoz és a Bakhoz tartozó, tévesen megítélt és folytatott társadalmi-közösségi tevékenység (rossz és hibás hivatás, mai szóval: karrier) erőltetéséből származó anyagi hátráltatás is, amit a fentiekben leírt módon kell korrigálni, megvizsgálni azt, az által, hogy megvizsgáljuk, az illető személy horoszkópjában, a X. házban, vagy a Bakban milyen bolygók, illetve a karmikus pontok találhatók. Amiként lehetséges például, a Mérleghez és a VI. házhoz tartozó élettársi feladatok hibás betöltéséből (Kényelem- szempontú, vagy anyagi szempontú párválasztás alapján indított, rossz élettársi viszonyban való makacs kitartás), vagy kezeléséből (házastársi csalásból, illetve a csalás elnézéséből, „megértő” megtűréséből) származó, anyagi jellegű sors-hátráltatás is.

3)

Más, az általános emberi életfeladatokkal szembeni téves és hibás magatartásokból, ellenállásokból eredő anyagi veszteségek, illetve az anyagi szűkösség, vagy a szegénység feloldásának a képtelensége.

Ezen téves és hibás magatartások közül, természetesen, az a kettő emelkedik ki, amely két magatartás az emberi létezés két alapvető (fundamentális) princípiumához való viszonyulásunkkal kapcsolatos. Az egyik a Nap által megtestesített egyéni, személyi tudathoz és egyetemes léttudathoz, a másik a Hold által megtestesített szülői öntudathoz és mágikus teremtői képzeletünkhöz kapcsolódik. Nevezzük ezeket férfi, vagyis A és női B típusú tudatoknak és személyazonosságoknak, a lét és az emberi élet két, egymást kiegészítő, de egymástól az alapmintájukban különböző főoszlopának, amiként azt a székely kapuk szimbólumrendszerében is, a főhelyen találjuk ábrázolva a Nap és a Hold formájában, és amiket, ugyanakkor a Tarotnak a 2 számú ikonján: a Papnő, illetve a Sorskönyv, a sors-értelmezési, sorsfeladat- olvasási képességét megjelenítő ikonjának a hátterében is felismerhetünk. –
Hogy mi köze ezeknek a létfenntartást és a mentális fejlődést (és annak primitív formájának: az intellektuális fejlődést), majd (ezen keresztül, erre támaszkodva) a spirituális fejlődést biztosító anyagi javakhoz? A könnyebb érthetőség kedvéért kezdjük a másodikkal, a B- oszloppal, vagyis a teremtés első aktusával analogikus kapcsolatban álló, női – főként anyai! - mágikus teremtői képzelethez való negatív viszonyulásunkkal.
A) Nem csak az ősmagyarok (És azok spirituális vezetői: a táltosok) számára jelentett az áldás képzete és fogalma egyszerre anyagi és gyermekáldást is, hanem a földkerekség összes régi népe számára is. Amennyiben egy 2000 évvel ezelőtt élt írástudó és írásértelmező személy számára azt kezdenénk fejtegetni, hogy azért kell kevés gyermeket nemzeni (magzatokat nem hagyni megszületni), hogy a szülők ez által kevesebb gondban és persze, kényelmesebben, tehát boldogabban és gazdagabban élhessenek, mint hogyha több gyermekük lenne, egyszerűen nem lenne képes a fejtegetés logikáját az értelmével felfogni. Számukra ugyanis az eredeti logika szerinti gondolkozás volt a normális, vagyis az, amit az élet minden mozzanatában láthattak érvényesülni: ahol, és amely családnál gyermekáldás van, ott a gyermekek számával arányos anyagi gyarapodás is van, ahol viszont nincs gyermekáldás, ott előbb utóbb az anyagi források is kezdnek lassan elapadni. Itt nagyon fontos, hogy jól megértsük egymást. Ezzel nem azt állítom, hogy minél több a gyermek egy családban, ennek megfelelően az anyagi javak léte is exponenciálisan növekedik, és a negyedik gyermeknél már kacsalábon forgó palotát kap az ember az égtől ajándékba, anélkül, hogy a kezét is mozdítaná érte. Hanem mindössze azt, hogy az őseink számára egyértelmű volt az a lét-tény, ami szerint az utódok számának az arányos (3 – 4 gyermek egy családnál) növekedése és fennállása egy családnál, egyáltalán nem a szegénységhez, hanem inkább az arányos anyagi gyarapodáshoz vezet.
Ezért nem is jutott volna eszükbe a papjaiknak – táltosaiknak például, hogy az új házasokra külön kérjenek anyagi áldást és külön gyermekáldást, esetleg, hogy az utóbbit „a kliens igényére” kihagyják, vagy „véletlenül” elhanyagolják a biztonság kedvéért. Eszébe nem jutott volna tehát a régieknek az anyagi és a gyermek áldást külön képzetként és fogalomként kezelni, és az aztán végképp nem jutott volna eszükbe, hogy a kettőt egymással szembe állítva, a gyermekáldást az anyagi áldást kizáró elemként kezeljék.
Ezzel szemben a mai ember, azzal kezdi a házas életet, hogy esetleg egy, maximum, két gyermekre „rendezkedik be”, és csodálkozik, ha 20 - 22 év múlva, amikor az egy szem, vagy két szem gyermeke felnőtté válik és van annyi öntudata, hogy elhagyja a családi fészket, „nincs akiért többé éljen, dolgozzon, és hajtson” üresnek és értelmetlennek találja az életét. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben nő az illető, milyen kietlenségi és hiábavalósági érzések kapják el, ha gyermek nélkül találja magát, vagy ha az egykéje valami okból kifolyólag teljesen eltűnik az életéből (esetleg meg hal pl.). És mindezt annak ellenére, hogy esetleg(!) „megcsinálja a szerencséjét” és úgy mozog és addig ügyeskedik, amíg másokhoz képest irigylésre méltóan (vagyis fölöslegesen!) meggazdagodik.
És azt sem állítom, hogy amennyiben ez régebben a mai modellel ellentétes volt, vagy, ha így lenne ma is, minden a legnagyobb rendben ment (és menne) az áldás, illetve az anyagiak területén. Hiszen éppen arról van szó, hogy az első (A) princípiummal való harmóniában levés éppen annyira fontos előfeltétele „az áldás arányosságának”, mint a második princípiummal való harmónia. Vagyis az anyagiak arányos létezése, határozottan függ a személyi öntudat tisztaságától, illetve annak a minél nagyobb fokú zavar-mentességétől is, nem csak a létezés első (egyetemes) törvényével való kapcsolatunk minőségétől: a mágikus teremtői képzelet törvényével való harmonikus belső kapcsolatunk harmonikus, vagy diszharmonikus mivoltától.
Ám mielőtt a Nap és az Uránusz által megtestesített egyéni és egyetemes személyiségtudat és az anyagi javak pozitív áramlása – vagy apadása, szűkössége közötti összefüggések feltérképezésébe belefognánk, még tisztáznunk kell két dolgot, a Hold és a Neptunusz által megtestesített teremtői öntudatunkkal kapcsolatosan. Nevezetesen azt, hogy a minimálisan elégséges számú 3 gyermeknek a megléte egy családban, még koránt sem jelenti azt, hogy a teremtői erőkkel való harmóniába kerülésünk egyszer s mindenkorra el van intézve és a továbbiakban nincs is, amit ezzel foglakoznunk. Amiként, hiába nemzünk és szülünk, illetve gondozunk és nevelünk akár öt gyermeket is (Ezen a számon felül a gyermekekkel való reláció már személytelenné és ez által az erkölcsi – spirituális gondozás és nevelés relatívvá, vagyis minőségtelenné válik.), mert ennek az életfeladatnak a puszta számszerűség szerinti beteljesítésével, a bennünk levő teremtői erőkkel való harmonikus kapcsolatunk egyáltalán nincs elintézve! Sőt! A teremtés őserejéhez, illetve a teremtői őstudathoz való pozitív viszonyulásnak az élet összes területén meg kell mutatkoznia. Itt találkozunk a tényleges hit kérdésével. Vagyis azzal, hogy megértjük-e igazából azt, hogy a teremtés eredeti rendeltetése és célja pozitív és mi, egész életünkkel és sorsunkkal, ennek a pozitív rendeltetésnek a megtestesülései és képviselői vagyunk, és ebbe a pozitív „létszellembe” teljes személyiségünkkel és sorsunkkal bekapcsolódhatunk és vele együtt működve haladhatunk előre az életünkben minden fajta görcs, feszültség és a fejlődésünket szolgáló akadályokkal szembeni ellenségesség – ellenség-képzetek nélkül? Ez a hit jelenti azt az állapotot, amit Jézus úgy hirdet meg, hogy „Amíg nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem léphettek be a mennyek országába.

B) A másik fontos (és téves!) alapállás-probléma a gyermekáldás szellemiségéhez, illetve a gyermekekhez és ez által a saját szülői minőségünkhöz való viszonyulással kapcsolatosan az, hogy megbánjuk-e (hogy nem bánjuk-e meg?) az életünk különböző nehéz szakaszaiban, különböző okok miatt (Pl. azok édesanyja, vagy édesapja házastársi hűtlenkedése, vagy a teljes család-elhagyása miatt, vagy a váratlanul „teherbe esett” lány-anyának az életre szóló „terhével” való magára maradása miatt.), akár azok kicsi korában, vagy nagyobbacska korukban, és főként a nehéz korszakukban: a kamasz-korban, vagy a tőlünk való természetes elválásuk idején: felnőtt korukban a gyermekeink világra jöttét? Azt, hogy annyit „kínlódtunk” velük és „most tessék: ez a hála.” Mert, amennyiben ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok bujkálnak a tudattalan gondolat- és képzeletvilágunk mélyrétegeiben – És garantálom, hogy akinek a személyi horoszkópjában a Rákban, vagy a IV. házban áll a Lilithje, vagy/és a Sárkányfarka, illetve, akinek a Holdja több (sok!) negatív fényszöggel támadott, az, akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de menthetetlenül forgat a fejében gyermekáldás elleni gondolatikat is - nincs ahogy „ne hajtsuk el” a család erőteréből, illetve az életünkből az anyagi áldást (Misztikus kifejezéssel: az anyagi energiákat.).
Nem a jelen témához tartozik, ezért inkább csak a helyzet nyomatékos illusztrációjaként említem meg, hogy ezek miatt, a az emberi lélek mély tudattalan alvilágában keletkező lelki jelenségek, ott zajló folyamatok miatt találkozunk az olyan esetekkel is például, hogy egyes családanyáknak rák-gyanús csomó keletkezik a mellében, vagy a méhében, annak ellenére is, hogy három, vagy négy gyermeket is szült akár.
Ezek után, talán azt is könnyebb megérteni és elképzelni, hogy a saját személyiségünkkel és a mások személyiségével kapcsolatos, bármilyen fajta nagyobb aránytalanság (személyi képességeinkkel és öntudatunkkal kapcsolatos bármiféle negatív magatartás, vagy ezeknek a mások rovására történő intenzíven és hosszasan véghezvitt gyakorlása), azzal szembeni huzamos és intenzív ellenséges viszonyulás (harag, gyűlölet és neheztelés) is lehet az anyagi áldás elmaradásának, illtetve annak beszűkülésének és elapadásának az igazi, rejtett oka.
A Lét másik (A) tartó-oszlopát képező, Szoláris princípiumhoz kapcsolódó személyiség-tudatunk, az asztrológiában mindig a Napjegyünk által jelzett nyers, individuális személyiségünkhöz (annak tisztázott, vagy tisztázatlan: zavaros voltához) és az Ascendensünk által megtestesített, felnőtt, tudatos és életstratégiákban gondolkozni képes emberi tudatunkhoz kapcsolódik. Annak az ugyancsak tisztázott, avagy tisztázatlan voltához, az ide vonatkozó önképhez, saját nyers és felelősen gondolkozó személyiségünkre vonatkozó, pozitív, vagy negatív képzetekhez kapcsolódik. Persze, a Lilith és a Sárkányfej által megtestesített rejtett és tudattalan személyiségvonásokhoz is kapcsolódik, abban az értelemben, hogy ezek a tudattalan és önkéntelen késztetéseket motiváló, rejtett (és negatív) személyiség-jegyek, mennyire erősek, vagy sem, tehát, hogy mennyire képesek megzavarni – A természeti és emberi, civilizációs közegben cselekvő és gondolkozó, nagyobb szabású életterveket készítő öntudatunkat.
Nagyon lesarkítva a dolgokat – És ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy erősen leegyszerűsítve. -, azt is mondhatnánk, hogy az anyagi energiák (javak) arányos áramlása az életünkben – sorsunkban, annak is függvénye, hogy mennyire vagyunk tisztában saját magunkkal, egyéni értékeinkkel és nem utolsó sorban azzal, hogy lényegileg mit várunk el önmagunktól és a környezetünktől. Illetve, hogy ez az elvárás megfelel-e a kiegyenlítődés, a polaritás és a fejlődés törvényeinek, hogy létezik-e arányosság az un. belvilágunkhoz és a külvilághoz való viszonyrendszerünk között. A rejtett (karmikus) tulajdonságai (sóvárgásai, aránytalanul erős, és önérvényesítő személyi és személyiség-ellenes ambíciói, vagyis az egoizmusa, valamint a félelmei – szorongásai, frusztrációi) által vezérelt, ferde (belső) öntudattal rendelkező és az ennek megfelelő, téves külső elvárásokkal rendelkező személynek ugyanis, okvetlenül csalnia kell! Másokat át kell vernie, hazudnia, lopnia és hamisítania (sikkasztania, mások vagyonát, illetve a közvagyont látszólagosan törvényesen csapolnia) kell ahhoz, hogy civilizációs és esetleges luxus-elvárásai szerint élhessen, illetve, ahhoz, hogy ilyen nívón lássa el a családját. Különben, az úgymond becsületes munkája után kapott jövedelemből egyszerűen képtelen lenne élni.
Persze, nem mindenki rendelkezik azokkal a képességekkel és tulajdonságokkal, amelyek segítségével egy ilyen mentalitást sokáig eredményesen „működtetni” lehet, és az ilyen személyek többsége, ha nem is az egészen szegények, de az inkább a szűkösen élő, külső természet (eladható árú előállításához a természetből fölösen elvont nyers-anyag) kizsákmányolók és belső természet (egyéni munkaerő) kizsákmányoló-kizsákmányoltak között találhatók. – Azért használom a kizsákmányoló-kizsákmányolt kifejezést, mert, amiként a Bevezetés a misztikába c. tanulmányomban részletesen is kifejtem ezt, a Marx Károlynak a kizsákmányolás jelenségére vonatkozó tétele, annyiban megállja a valóság-próbáját, amennyiben nem adunk osztályjelleget neki. Magyarul: a személyi szükségleteitől és egyéni lelki-szellemi struktúrájától (vágyaitól, képességeitől) idegen, öncélú sorozat-termelésben részt vevő ipari, vagy mezőgazdasági munkás is éppen úgy kizsákmányolja a külső természetnek és a saját belső természetének: a képességeinek, mint őt a munkaadója.
Persze, az is igaz, hogy mindaz, amit itt erősen sarkítottan leírok, nem fedheti minden árnyalatában a teljes valóságot, hiszen nem csak közvetlen árutermelés útján lehet manapság anyagi javakhoz, illetve az anyagi javak megvásárlását lehetővé tevő pénzhez jutni. De most nem az emberiség globális gazdasági problémáit értelmezem metafizikailag, hanem kulcsot akarok adni azok kezébe, akik spirituális igényű életet szeretnének folytatni, de az anyagi javak hiánya, azok szűkössége, vagy szeszélyes fluktuációja miatti megélhetési gondoktól való félelmükben, nem képesek az őket „a sárba, vagyis az önelárulás és a személyi korrupció világába visszahúzó” régi életformáiktól megszabadulni.
A kizsákmányolt és kizsákmányoló tudattal rendelkező személyek tehát ugyanazoknak az lételveknek a negatív megtestesítői. Lényegileg azonos princípiumok és lételvek szerint élnek, és ugyanazoknak a spirituális léterők és erőterek (Kos – Mars, Oroszlán – Nap, Nyilas- Jupiter) a negatív formáit testesítik meg, attól függetlenül, hogy a többséget képező, szegény póluson létező személyek számára az élet alig-alig élvezhető, a rengeteg szűkösség, a mindennapi gondok és az állandó egzisztenciális problémák miatt. És ez akkor is igaz (Tehát, hogy azonos léterők és lételvek két ellentétes állapotát testesítik meg.), ha a lényegesen kisebb számban levő, gazdag - pólus képviselőinek minthogyha sokkal jobban menne látszólag (És anyagilag tényleg jobban is megy, de a sors-problémáik szempontjából nem!). De nyugodtak lehetünk, hogy ennek a pólusnak a képviselői is, az egyes esetekben a kegyetlen cinizmusig is elmenő közömbösség álarca alatt, igencsak nagy feszültségeket kénytelenek átélni az akarva-akaratlanul felmerülő erkölcsi problémák, illetve a folytonos lebukási veszélyeztetettségben levés idegőrlő állapota miatt. (A jó mélyre lenyomott, de onnan fel-fel törő és így szűnni nem tudó lelkiismeret-furdalás, illetve az őket leleplezéssel és lebuktatással fenyegető, ellenségektől, ellenséges sorshelyzetektől való szorongás miatt).
A teljes nyomorban élők, és az un. megélhetési tolvajok, betörők és az azoknál valamivel intelligensebb csalók, piti sikkasztók, illetve azok ellentétei: az emitt, amott a különböző nemzetgazdasági ágazatokkal vagy nemzetközi gazdasági szisztémákkal, és még a politikával is összefonódó, luxusban élő maffia-vezérek nem esnek a tárgykörünkbe, de tudni kell, hogy ők is, az asztrológiában az Oroszlán és a Nyilas által, illetve e konstellációknak a gyakorlati életterületei: az V. és a IX. házak erőterei által megtestesített személyi öntudat- és egyetemes léttudat kialakulásával kapcsolatos karmikus sors-programoknak a képviselői (megtestesítői). - Akárcsak a fentebb leírt gazdaság-aktiváló, fenntartó és mozgató közösségi csoportokhoz tarozó személyek. (Az ide vonatkozó tipikus mentalitásokról, különböző sorshelyzetekről és életfeladatokról részletesen lehet tájékozódni a Konstellációkról, a házakról, illetve az anyai ági – örökletes - karmikus programokról szóló tanulmányaimban.)
Mindez viszont, nem jelenti azt, hogy az anyagi javaknak az életükben való arányos létének (áramlásának) az elérése érdekében elégséges megvizsgálni, hogy a születési Napjegyünk által megtestesített és az Ascendensünk által jelzett Konstelláció által megtestesített spirituális motívumokkal (morfogenetikus erőterekkel) rendben van-e minden, illetve, hogy az Oroszlán és a Nyilas által, valamint a nekik megfelelő IV és IX házak által megtestesített spirituális és gyakorlati életkörökkel minden rendben van-e a lelkünkben és a képzeletünkben? Hanem azt jelenti, hogy a Napjegyünknek megfelelő ház erőterét és peresze, az Ascendens által jelölt I. ház erőterét (az azokban található bolygók és/vagy karmikus pontok által megtestesített őserőket és karmikus hatásokat) is éppen úgy meg kell vizsgálnunk, és az általuk képviselt szellemi erőkkel is éppen úgy kapcsolatba és harmóniába kell kerülnünk, mint az (1)-es pontban leírt, „teremtői-gazdasági” horoszkóp-elemek által képviselt élettényekkel, sors-elemekkel. Amennyiben ez nem történik meg, menthetetlenül a kizsákmányolók, vagy a kizsákmányoltak illetve a megélhetési csalók, vagy a szociálisan eltartottak valamely kategóriájának a képviselői maradunk. Ez esetben viszont, szó sem lehet a derűs, egészséges és boldog életről, és a megváltotti állapot eléréséről amit Jézus a mennyek országába (mennyei királyságba) való bejutásként jellemzett.
Nem elhanyagolható un. asztrológiai oka az anyagi javak megfelelő (elvárt) arányú elmaradásnak az is, hogyha a házastársak közül valamelyik, de főként a családanya, olyan spirituális életprogrammal rendelkezik, amire a személyi horoszkópjában a háromnál több bolygónak vagy (és) valamelyik Karmikus (Lilith, vagy Sárkányfarok) pontnak a jelentkezése utal. Ez a sűrűn megpakolt horoszkópház-állapot ugyanis, azt jelenti, hogy az illető személynek (házastársnak) egy bizonyos életterületen kiemelten sok tapasztalni valója, illetve tanulni valója és „ráébredni” valója van. Magyarán: nem fejlődhet a személyisége arányosan, addig amíg az illető horoszkópház által megtestesített gyakorlati életkörre jellemző összes életfeladatot nem vállalja fel és ezen gyakorlati életfeladatok elvégzése, beváltása közben nem szerzi meg azokat a konkrét (személyes) tapasztalás által kialakuló és létrejövő szellemi-lelki és spirituális tulajdonságokat, amelyek semmilyen más életkörben való munkálkodás és tapasztalás által nem szerezhetőek meg.
Mindaddig tehát, amíg az illető személy, nem hatolt be, úgymond teljes mellszélességgel arra a gyakorlati életterületre, amelyet az illető horoszkópház pontosan megjelöl, és amelyet rendszerint mindenki, akinek ilyen hatványozottan fontos lenne ez, inkább el szeretne valamiképpen kerülni reflexszerűen, a benne létező sorsprogramok meggátolják az anyagi gyarapodásban, nem csak azért, hogy ezáltal valamiképpen rászorítsák arra, hogy kényszerhelyzetében hatoljon be az illető életkörbe, hanem azért is, hogy ne fejlődhessenek ki más tulajdonságai és képességei, mint amelyek az ő tényleges személyi integritásához, életereje, rugalmassága, egységes és harmonikus fejlődési és együttműködési készségéhez, és végül kiegyenlítődési – megváltódási készségéhez elvezethetik. Persze, a gyakorlati intelligenciája és az ezzel, az életnek a megnyerési lehetőségébe vetett (tév-)hite által vezetett ember, a legtöbb esetben képtelen az életében ezt az irányultságot érzékelni és észlelni, és olyan életterületeken törekszik az előrejutásra, ahol valójában semmi keresnivalója nem lenne, és lehetőleg minél nagyobb ívben igyekszik elkerülni azt az életterületet, amelyben a beteljesülés, az egészség és a megelégedés, a pozitív élet-körülmények várnának rá, persze, némi áldozat és kitartás után.
Egy közeli barátommal jártuk meg például, hogy évekig nem jöttünk rá az életében időről időre teljesen irracionálisan felmerülő anyagi jellegű válságok és a néha egészen durva módon jelentkező, ilyen jellegű sorsjelzések okára. A barátom ugyanis, maximálisan igyekezett az egyetemes törvényekkel összhangban élni, és az általános életfeladatait is rég óta felvállalta és azok beteljesítésében szorgoskodott. Mégis, időről – időre, erős anyagi gondokkal kapcsolatos válságok álltak be az életébe, holott egyáltalán nem utasította el azt, hogy neki dolgoznia kell mind önmagáért, mind a családjáért, és ugyanakkor a horoszkópjából sem lehetett különösebben nagy, gazdasági javak megszerzésével és azok arányos és spirituális érték szerinti felhasználásával kapcsolatos életfeladatokat kiolvasni. Hiszen mindössze egyetlen, igaz, hogy teljesen támadott, bolygója áll a II. házban. Abból jöttem rá, hogy mi a baj, hogy a gyermekeivel eléggé a modern pedagógiai szempontok szerint bánva, vagyis a kellettnél engedékenyebben, azok egyre követelőzőbbé, szeszélyesebbé és hangosabbá - zajosabbá váltak, és én azon kezdtem gondolkozni, hogy mire fog jutni a barátom, ha megérkezik életébe a harmadik gyermek is, akinek a születése egyre inkább közeledett. És akkor jöttem rá, hogy ezt a folyamatot le kell állítani drasztikusan, különben a barátom családi életére és sorsára nagy veszélyek leselkednek, hiszen neki 4 bolygója van a XII. házban, vagyis a maximális és minél hosszasabb nyugalom, a csend, a csendes elmélyülések, a külső ingerektől mentes, kreatív magány életkörében. Ezt a nyugalmi és csend-állapotot, viszont még egy félórára sem lehet elérni, három, túlságosan szabadjára engedett, egymással folytonosan civakodó, szüleikkel követelőzőn, durcásan, szeszélyesen, és néha még hisztériásan is viselkedő gyermekkel.
És akkor jöttem rá, hogy, hát persze, az időről időre jelentkező anyagi válságok azért állnak elő ebben a családban, mert a barátomnak egyszerűen nincs ahogy „megtalálja magát” e zajos és zaklatott családi körülmények között, nincs ahogy az ő mágikus erejű életképzelete, az ő spirituális programja szerint, pozitívan működjön, és ahelyett, hogy pozitív sorskörülményeket idézzen be a saját életébe és ez által a családja életébe, e számára belső zaklatottságot okozó családi körülmények között össze – vissza csapong és, olyan külső körülményeket hoz létre, amelyek egy alkalommal még a családi fészek integritását: a lakásuk meglétét is veszélyeztették. Azonnal szóltam nekik, hogy amennyiben azt akarják, hogy több, egészen a fenyegetettségi állapotig elmenő anyagi krízist nem akarnak maguknak beidézni, elsősorban dobják el nagyon messzire a modern gyermekpszichológiai elveket és a hagyományos gyermeknevelési módszerekkel, akár a testi fenyítés alkalmazásával is, csendesítsék le és szoktassák emberi viselkedéshez a gyermekeiket, majd, ezzel együtt és némi lakásberendezés módosítással, ügyeskedjenek úgy, hogy a barátom számára biztosítsanak napi két – három órás, belső figyelem elvonó ingerektől mentes, nyugalmi és csend-állapothoz való jutási lehetőséget. A pozitív eredmények, ha nem is azonnal, de egy kis idő elteltével megjelentek, annak ellenére, hogy a család egy új „zajkeltő forrással”: az egészséges újszülöttel növekedett.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.03.16. 08:42 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
IV. Az első szülötti jog gyakorlási képessége és egyéb okok.

Amennyiben a lét eme két oszlopához tartozó viszonyok és viszonyulások szempontjából megértettük az anyagiak kérdését, feltétlenül meg kell említenünk és fel kell még térképeznünk, néhány, a keresztény vallás által is gyakran emlegetett un. misztikus elemet is. Ilyen pl. a teremtői azonosságtudathoz kapcsolódó un. első szülötti jogunk gyakorlási lehetősége (annak a belső erősödésből, vagy önárulásból következő megléte, vagy hiánya). És ilyen a szoláris princípiumhoz való helyes viszonyulást felülíró, illetve azt pozitív vagy negatív hatásaiban lényegesen felerősítő, vagy gyengítő és a legtöbb esetben teljesen semlegesítő helyes, vagy helytelen családanyai magatartásnak a hatásai. És ilyen a helytelen, vagy helyes (Ragadozói, vagy nem ragadozói.) táplálkozásnak a következménye, és ezen un. „misztikus” (tehát igen finom és majdhogynem követhetetlenül összetett) okoknak és más ide vonatkozó, vagyis az anyagi javak meglétére vagy hiányára (mágikusan) ható okoknak, az igen összetett és együttható problémaköre is.
De ilyenek pl. a spirituális megtisztulást szolgáló (pszichológiai, vagy modern - ezoterikus kifejezéssekkel: a tudattalan legfinomabb rétegeit, vagyis az aura 5, 6 és 7 rétegeinek a megtisztítását szolgáló), mély bűnbánattal társuló, szellemi vezeklés elmaradása, illetve a személyi tudatunk és a kauzális énünk közötti gyors és pozitív kapcsolatot szolgáló hálaadás elmaradása is.

Kezdjük tehát az ismételten a Szoláris princípiumhoz tartozó, első szülötti joggal, amiből a többi motívum is következik. Ez nem más, mint az embernek abból a léthelyzetéből (Hamvas szerint: világhelyzetéből) eredő teremtői (mágikus) képessége, amit a Véda többszörösen és egyértelműen elmond és elmagyaráz, és amire a Bibliában is találunk egyértelmű utalásokat. (Amit viszont a régi farizeusi alapállás és a mai farizeusi keresztény dogma-értelmezés és júdási mentalitás elutasít. És, ami miatt a Sanhedrin – a zsidó főpapok gyülekezete – kimondta két ezer évvel korábban Jézusra a halál-ítéletét.) Ez pedig nem más, mint az, hogy minden egyes ép elméjű(!) felnőtt személynek, amíg csak él és vallásától és bőrszíntől, vagy születési helytől való különbözésétől függetlenül, létezik egy igen finom szellem-azonossága, nem csak a teremtővel (Istennel), hanem a teremtő-állapoton túli ősléttel és ősforrással: az abszolútummal. (Persze, ugyanúgy rendelkezik az abszolútumot megzavaró, azt, az abszolút biztonság- és nyugalom-állapotából kimozdító és összezavaró Lilith nevű, köztes negatív erővel is, de most éppen azt vizsgáljuk és azt próbáljuk be bizonyítani, hogy elsősorban nem ez a negatív kauzális kapcsolat jellemző ránk, nem általa vagyunk elsősorban vezérelve. Egészen pontosan azt, hogy a Lilith nem képes bennünk teljesen elnyomni a spirituális lényegünket: az abszolút-kapcsolatunkat és a teremtői lépességeinket, csak akkor, ha valamilyen, az embertársaink, vagy önmagunk ellen elkövetett vétek miatt, ez a kapcsolat erősen elgyengül és végül használhatatlanná válik.)
Ezt az abszolút léttudattal való személyi azonosságot, a Sinai hegyen történt megvilágosodását követően, Mózes úgy fogalmazta meg, hogy az Úr (A legfőbb törvény!) megjelent előtte égő csipkebokor formájában és eként megnevezte önmagát: VAGYOK AZ ÉN VAGYOK. Vagyis: Mózes abszolút tudata az egyetemes léttudattal azonos. Máshol azt mondja, hogy az Isten megteremtette az embert az ő képére és hasonlatosságára. Vagyis: az ember, mint egyedüli lény, akiben a teremtői képességek (A mágikus imagináció) jelen vannak és „működnek”, az Istenhez hasonlatos. Ez a lényegi azonosság és az első szülötti jog törvénye. Ezt adta el Ezsau képletesen egy tál lencséért és ennek a létezési logikáját nem értette meg Jézus életében sem Júdás, sem a tanítványok. Pedig Jézus már több megjelölést (Definíciót) is ad erre a lét-tényre:
„Én vagyok az út, az igazság, és az élet.” És: „Én az atyától jövök és az atya bennem van és én az atyában vagyok.” Annak érdekében, hogy a farizeusi gondolkozáshoz szokott embertársai és főként a főpapok ne botránkozzanak meg ettől, a számukra „meredeknek” számító gnosztikus tanítástól, vagyis ennek, az akkori zsidók számára rejtélyes titokként kezelt abszolút ténynek a felfedésétől (Ami pl. az indiai metafizikában való jártasok: beavatottak számára akkor is egyértelmű volt.) Isten fiának nevezte magát. De nem csak magát, hanem mindenkit, és a tanítványait erre az egyszerű tényre próbálta rávezetni, ráébreszteni, de hiába. A főpapok viszont ettől a titok-kiszolgáltatástól is begerjedtek, hiába idézte Jézus a Zsoltárokat, ahol ugyancsak meg van írva, hogy mindannyian az Isten (közvetlen!) fiai (és lányai: gyermekei!) vagyunk.
Ebből következik tehát, mindaz a misztikus kinyilatkoztatás, amit a vallásos miszticizmus és szentimentális mitológia később elhomályosít és végül, a lényegi (gnosztikus) tartalmaitól megfosztva, üres és ócska, vallásos kellékké és szólammá hatástalanít: „Kérjetek és adatik….” Ne aggodalmaskodjatok, hogy mit esztek holnap, vagy holnapután …, mert a (Bennetek levő) ti Atyátok (A természetben páratlan intelligenciátokkal egybekapcsolt Isteni-mágikus képzelőerőtök.) nem lát-e el mindeneknél jobban titeket?”
Az első szülötti jog tehát a az abszolútummal és a teremtővel való közvetlen kapcsolatunkból, a teremtői azonosság-tudatból következik. Vagyis abból, amit a Nagy Constantinus által kanonizáltatott, domgmatizáltatott és szekularizáltatott kereszténység elvett, amitől megfosztotta a híveit, az által, hogy Jézus –képzetét, a szenteket és a papokat az ember és a saját abszolút tudata közé ékelte mint közvetítőt és mint közbenjárót. (Ezért szélhámosság spirituális szempontból az ázsiai származású Sri Chimoy féle újvallás is, mert az új „spirituális mester” annyit tesz csupán, hogy misztikus kecskebukáival, Jézust leveszi a „közvetítői” polcról és saját magát beteszi közvetítőnek a tanítványai és az általa Supreme-nek nevezett abszolút-tudat közé.)
Az első szülötti jogról való lemondás általános mozzanatát a Biblia az Ézsaú és a Jákob közötti versengés mitológiájában örökíti meg. Az első szülötti jog tudata és gyakorlása nélkül, az ember óhatatlanul a Júdási – fausti spekuláns logika szerint kénytelen élni és gondolkozni, bármilyen vallású is lenne, és pláne, ha ateista. Ez a szükségképpen fellépő ragadozói és Júdási és fausti gondolkozás jellemző ma a szekularizált kereszténység táptalanján létrejött nyugati civilizációban és ez vezet folytonosan a szükségképpen létrejövő politikai és szociális zavargásokhoz is. Ezzel homlokegyenest szemben áll a Krisztusi – első szülötti – öntudatnak megfelelő élet-logika, amely a kauzalitástól idegen, külső elvárásoktól és külső ellenség-képzetéről lemondva, derűs nyugalomban felvállalja az egyéni és az általános életfeladatokat és így folyatja az életet. Ezt az állapotot jelenti egyébként a Krisztus másodok eljövetele is, és semmiképpen nem a Názáreti Jézus reinkarnációját. Jézus tehát ezt, az elsőszülötti tudatukat szerette volna visszaadni az embereknek (Amit az Ézsau és a Júdás által megtestesített, spekuláló emberiség eladott egy tál lencséért.) és, amiként azt Hamvas Béla a Bizánc című esszéjében és Kereszténységről szóló tanulmányaiban részletesen leírta, az újfarizeusok, az egyház intézményesítését célzó bizánci és római teológusok, éppen ezt lopták ki az eredeti tanításokból.

Az elsőszülötti jogról szóló felismerésemet, vagyis annak a mély metafizikai értelmét, a Medárda lányunk születése után néhány nappal, a gyermek születése helyén: a Csíkszentkirály fölötti Bakó-Nyaka nevű Hargitai dombtetőn mondtam el 1989 július végén, de sajnos akkor nem tudtam mindazt, amit a következő évek keserves család-gazdasági tapasztalataim nyomán kellett kikövetkeztetnem. Nevezetesen azt, hogy a női tudattalan-világ mágikus ereje, a női, és főként a családanyai képzelet mágikus ereje ezerszeresen nagyobb a férfiakénál, vagyis a családapa mágikus képzeleténél. És mindemellett azt, hogy ezen mágikus erejű képzeleti képességük ellenére, az elsőszülötti jogot a nők kevésbé tudják realizálni mint a férfiak. És azt is csak abban az esetben, ha orvosi segítség nélkül, tehát önálló teremtőkként és nem a szülészorvosok által magatehetetlenné tett, az orvoknak és a szülész asszisztensek által szerencsétlen növényi állapotba süllyesztett, megalázott és fájdalomcsillapítókkal, zsibbasztókkal, altatókkal elkábított, vagy kikapcsolt tudattal szülik meg a gyermekeiket. Ennek az, egyelőre világ szinten is, többnyire negatívan működő mágikus hatású, és inkább női (családanyai) jellegű képzelő erőnek a létezése viszont, egyértelműen azt jelenti, hogy egy családon belül, a nők – az anyák! – tudatos, vagy tudattalan, de negatív képzeletvilága, teljesen felülírja és semlegesíti a férfi (családapa) azon spirituális törekvéseit, hogy tisztességesen legyen képes eltartani a családját. Vagyis úgy, hogy közben ne kelljen részt vennie sem a személyi struktúrájuktól idegen munkát végző kizsákmányolt-kizsákmányolók örömtelen és megváltás-ellenes tevékenységében, sem az előbbieket munkáltató, vezető, mozgató, aktiváló, motiváló, szórakoztató (a termelő – zsákmányoló kizsákmányoltak figyelmét és isteni öntudatát szétszóró, annak létrejöttét akadályozó) kizsákmányolók és politikusok tevékenységében.
Jóval az Enikő lányunk halála után, az Etelka születését követő időszakban, amikor már az addig (3,5 éves koráig!) makkegészségesen fejlődő Medárda lányunk kezdett néha-néha erősen magas lázzal járó hűléseket „felszedni”, akkor figyeltem fel arra a jelenségre, hogy amikor – Később derült ki, hogy mindig az olyankor körülötte inkább legyeskedő édesanyja befolyására. - a feleségem szegénység-okozó tényezőkként gondolt a gyermekekre huzamosabb ideig, azok megbetegedtek (meghűltek) istenesen. És azt követően, a feleségem is meghűlt, majd a lábadozás idejében és néha azt követően is, rendszeresen beköszöntött hozzánk a szegénység. Az anyai, családanyai negatív tudattalan képzeletvilághoz köthető betegség-okok leírását és metafizikai indoklását – értelmezését (az egész jelenség kauzális értelmezését) részletesen leírtam a Tisztánlátás c. tanulmányomban, a feleségem befolyásolásával a gyermekeink egészségét károsító (És később, a Medárda és a Turula életét is veszélyeztető!) anyósomnak a lányának jót-akaró, de végül is, mindig boszorkányosan veszélyessé sikeredő tevékenysége gyökeres meggátlásának a történetével együtt. Tehát nincs amiért itt megismételnem magam.
Tény az, hogy erre, az öntudatomat másodszorra is a romokba döntő jelenségre felfigyeltem. (Nehezen tudtam elfogadni ugyanis azt, hogy a rengeteg – sokszor estétől reggelig tartó – munkám ellenére, a pénzkeresetem elköltése annak van alárendelve, hogy a feleségem mennyre támadja vagy nem a családanyai mivoltát, illetve a néha a terhére levő gyermekeket.) Majd, a társaimmal együtt, mind a saját családjainkon belül, mind a hozzánk horoszkóp-értelmezésért forduló személyek sors-történetében megfigyelhettem. Tehát, a kezdeti gyanúmra és az erősödő feltételezésemre egyértelmű, asztrológusi visszaigazolásokat is nyertem. El egészen odáig, hogy ki merem jelenteni azt, hogy rengeteg olyan család, ahol a férj, vagy a férj és a feleség is tisztességes egyszerű munkából igyekszik a család anyagi szükségleteit fedezni, mindössze azért szenved anyagi szűkösségben, mert a családanya, öntudatlanul és önkéntelenül, család- és gyermekellenes képzeleti tevékenységet végez. Illetve azért, mert úgy érzi, hogy neki több munka és fáradozás jut osztályrészül a férjénél, hogy „elszívják” az energiáit a gyermekei, vagy a személyisége el van nyomva a férj által, vagy valami másért orról és neheztel arra, esetleg az egész sorsára és a sorsán keresztül persze, az Istenre. És persze, mindezt nem nyíltan, a férjjel – családapával – veszekedve, pörlekedve teszi, tehát az egész ellenséges mentalitás ott marad elrejtve a tudattalanjában: az anyai teremtőerővel rendelkező képzeletében!
Ilyenkor a férj bármit hetet, mert nem lesz képes a család számára a mindennapi betevő falatnál és más elemi szükségletek kielégítésére elégséges javaknál többet előteremteni, ha megszakad akkor sem. Illetve, ha két műszakos munkavégzés árán mégis sikerül valamit pluszba előteremteni, azt előre nem beszámított, nem látott, körülmények és szükségletek kielégítése miatt (A család valamely tagjának betegsége, baleset, vagy nagy mértékű számlaemelés, stb.) úgy is ki kell fizetni. Mindaddig, amíg a családanya meg nem szabadul a fent leírt sötét képzeteitől és az apával szembeni egyéni – vezetői - ambícióitól, semmi remény nem marad a család anyagi helyezte javítására a nagy mértékű csaláson, lopáson, szélhámoskodáson, és kívül. Ilyenkor szoktak egyes családok az adósságok ördögi körébe bekeveredni, hiszen a környezeti pozitív példákat véve alapul, normális lenne, hogy a család anyagi jövedelmei növekedjenek. De amennyiben a családanya folytonos negatív szellemiségben maradva (indokolt, vagy indokolatlan, de mindenképpen értelmetlen duzzogás, pufogás, mosoly-szünet, haragszomrád-játékok és nyílt, vagy rejtett neheztelések, finom mérgelődések), mentális és asztrális blokkokat gyárt és erősít folyton – akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de – elűzi az anyagi javak áramlását: az áldást a háztól.
Ilyenkor képzelik azt nagyon sokan, hogy el vannak átkozva és keresik a misztikus magyarázatot a gyanúsan ismétlődő és irracionális jelenségekre. Jó ha asztrológushoz fordulnak ilyenkor, aki ezeket a téves mentalitásokra utaló háttér-információkat a születési képlet alapján pontosan és részletesen kiderítheti és megnevezheti, a bolygók és a karmikus pontok házhelyzete és fényszögei szerint, életterületenként és részenként árnyalhatja, és személyesítheti. Rossz, ha egzotikus gurukhoz, ördöngösökhöz és vajákosokhoz, és gondolatolvasó, vagy „semmiből kitaláló” táltosokhoz és más, misztikus csodabogár-kozmetikus „tisztánlátókhoz” fordul, akik az ártó szellemeket, vagy más személyek átoktevési és más jellegű fekete-mágikus tevékenységét (Vagyis, ha misztikus módon is, de megint csak valamilyen külső ellenséget és nem a személy megigazodása és megváltódása – boldogulása érdekében munkálkodó felettes Énjét. – Lásd az Astrologosra is feltöltött Aranyregényem V. fejezetét.) teszik a jelenségért felelőssé.

A harmadik „misztikus” magyarázat arra, hogy az anyagi javak és általában az anyagi energiák miért szóródnak szét a családban, a köztudatban az anyós-viccek által megtestesített „áldatlan állapotok”, amiért persze, nagy hiba lenne egyedül az anyósokat okolni. Hiszen az anyaságra, a megfelelő ünnepnapokon az egykéző anyák „hősies” helytállását és „rendkívüli szeretetét - gondoskodását is egekig magasztaló, az egy szem, vagy két szem gyermeküket „különös, önfeláldozó gonddal” nevelő anyák ferde-istennői szerepére vonatkozó, buta és szentimentális, és szellemtelen is Istentelen és megváltás-ellenes, irodalmi, politikai és főként média-hazugságok mind -mind a felnőtt gyermekeik mellett „szereptelenné” vált, tehát fölöslegességi-tudatú személlyé alacsonyodott, szerencsétlen nőket és férfiakat hozza téves anyai és rossz apai helyzetbe. Nem csak az anyagiak szempontjából, de semmilyen más szempontból nem lehet áldásos annak a családnak az élete, ahol a tényleges családanya (A fiatal, vagy középkorú: gyermekeket szülő és azokat közvetlenül gondozó, azok egészségéért és fejlődéséért közvetlenül felelős feleség!) nem áll a család központjában, ha nem ő a család szíve (A férj-családapa mellett, aki a család feje kellene, hogy legyen.), hanem az anyós, vagy a saját édesanyja (bármelyik félnek az édesanyja.). Az a „tapasztaltabb” nő, aki esetleg még a fiatal, vagy a középkorú családdal is lakik és, ahelyett, hogy az ő korának és polgári állapotának megfelelő szerepkört töltene be (Pl. 63 éves kora után, kizárólag csak spirituális élet különböző formáit gyakorolná, ilyen jellegű kérdésekkel foglalkozna.) nem csak, hogy bele merészel szólni – kotyogni – a család dolgaiba, hanem egyenesen vezetni, vezényelni is akarja azt. Arról a szerencsétlen helyzetről nem is beszélve, amikor egyenesen parancsolgat és a felnőtt menyét, vejét, lányát, fiát akarja nevelni mintha az még gyermek lenne.
Ez rendszerint azokkal a férfiakkal és nőkkel történik meg, akiknek a Rákban, vagy a IV. házban több negatív bolygó, illetve, a Sárkányfarok, vagy/és (És pláne ha!) a Lilith található, illetve, akinek ezekkel együtt, vagy ezek nélkül is, erősen támadott a Holdja. De megtörténhet az Oroszlán, vagy a Nyilas karma esetében is, amikor a társadalmi – közösségi irányító – szerepköréből kiesett (Nyugdíjba ment, vagy leváltott) anya, az anyós, az apa, vagy az após más alárendelttel nem rendelkezvén, a felnőtt gyermekén – gyermekein, vagy menyén – menyein (leggyakrabban!), vején fölötti uralkodásban, vejein kísérli meg a hatalom édes ambróziáit szürcsölgetni. Nyilas karakterek (karmák) esetében, az uralkodás édes méze mellett, a saját személyéről alkotott pozitív képének a további élesítése is szerepet játszik általában: „Hogy milyen jó anya – anyós/após vagyok én, mennyi jót vagyok képes tenni még mindig a gyermekemmel – gyermekeimmel, menyemmel stb., és persze: unokáimmal, akikért még az életemet is képes vagyok feláldozni.” Ezek a tipikus „anyósi” élethelyzetek, mindig azt jelzik, hogy az illető házaspár felei, főként a fiatal feleségek, családanyák, vagy jövendő családanyák, képtelenek a saját képzeletükbe az ősanya spirituális képzetével kapcsolatot teremteni és azzal azonosulni. Azt tehát, hogy számukra még mindig az ő édesanyjuk képzete jeleníti meg a tudattalanuk mélyrétegeiben az anya képzetét, akkor is, ha ők akár már két, vagy három gyermeket is szültek a világra.
Persze ez, a férfiakkal, fiatal férjekkel – jeleni, vagy jövőbeni családapákkal is így van ez, de a helyzet valamivel bonyolultabb: Egyrészt képtelenek az anya ősképét kivonni a saját édesanyjuk személyéből és áthelyezni a feleségükbe, létező, vagy jövendő gyermekeik édesanyja személyébe, másrészt, a saját felnőtti és az ennek megfelelő családapai szerepkörüket sem képesek felvállalni teljes mértékben. És ahhoz, hogy a saját anyjukat, vagy a feleségük édesanyját illessék az ősanyának megfelelő tisztelettel, még az sem kell, hogy az anyával, vagy az anyóssal egy födél alatt lakjanak. Jól ismertek azok a fonák, helyzetek, amikor a férj nem az élete legfontosabb szereplőjével(!), feleségével: gyermekei anyjával beszéli meg a legfontosabb dolgait, hanem az édesanyjával, sőt, némely esetben az anyósával! Azokról a groteszk esetekről nem is beszélve, amikor még ebédelni és esetleg vacsorázni is az ily módon szereptévesztésbe került anyukához jár vissza, aki természetesen a legnagyobb örömmel hozza meg a drága fiáért ezt az anyai áldozatot. (Az igazi áldozat persze az lenne, ha azonnal és maradéktalanul és fellebbezési lehetőség nélkül visszakergetné a feleségéhez és az igazi, a házasságkötés aktusával általa alapított családjához!) És főként, ha a drága kisfia etetése közben a konkurencia irányába: a menye irányába is elhelyezhet a fia lelkében egy-két negatívan ható aknát.
Persze, a fiatal feleségeknek és családanyáknak a férjük elleni panaszát még nagyobb örömmel (Sőt: gyönyörrel) hallgatni kész lányos anyósoknak a jótékony célokkal végrehajtott, de végső eredményeiben mindig családrontó tevékenységéről is rengeteget lehetne írni, de a jelen tanulmánynak egyáltalán nem célja ez. Ámbátor azt sem árt itt megjegyezni, sőt, kiemelten felhívni a jelenségre a figyelmet, hogy a megtermékenyülési képtelenségek jó részénél is felmerül ez a lehetőség, mindamellett a néhány biológiai és rengeteg kauzális-spirituális ok mellett, amelyeket egyedül a személyi horoszkópokból lehet kiolvasni teljes pontossággal (és biztonsággal). És persze a legfőbb ok mellett, ti, hogy az illető személy (vagy személyek) karrier-építés, ház-építési, szülői szerepkörre való megérésre való várakozás (Nem tudom, a pszichológusok tanították-e meg erre a nagy szamárságra a mai nőket, de feleségem hallgatott olyan pszichológus nő által tartott előadást, ahol az illető azt állította, hogy a mai nők csak 26 – 28 éves korukban érnek meg az anyai szerepre.) és más szempontok miatti halasztgatás miatt, kifutottak – nem is annyira a biológiai időből, hanem az anyai állapot egészséges átélésének a spirituális határidejéből is.
A 21 - 28 év: az érző lélek kialakulási periódusa ugyanis a Szaturnuszi fejlődési ciklusok szerint. Ez tehát a nők – anyák – számára a gyermekek megszülésének a legalkalmasabb periódusa, nem csak biológiailag tehát, hanem spirituálisan is! A férfiaknak a komoly családapai szerepkörre való megérésének az alkalmassági periódusa az mindenképpen az értelmi lélek (28 - 35 év) és főként a felelős lélek (35 - 42 év) kialakulása utánra tehető. E miatt, az időperiódusok eltolódása és felborulása miatt is, lehetséges az, hogy az anyósok és apósok a kellettnél fontosabb szerepet kapnak a ma még egyáltalán összeálló modern családokban, amennyiben a fiatal házasok, különböző indokkal és űrüggyel el nem menekülnek egy más földrajzi tájra e szerencsétlen perspektíva kialakulási lehetősége elől.
Ugyancsak más témához kapcsolódik, de mivel azt is tudom, hogy a pénz és az anyagiak kérdésköre ma sokkal több embert izgat, mint amennyit kellene (Életünknek és az egész emberiségnek csak egy negyed részét kellene e témakör, vagyis a gazdasági tevékenységen keresztül elérhető spirituális fejlődési életfeladatok ellátása lefoglalja a horoszkópokból kiolvasható szerepkörök és gyakorlati – spirituális feladatok szerint.), hát azt is elmondom itt sebtében, hogy azért sem csoda, ha a többi égető lelki-szellemi és spirituális probléma mellett, a mai családokban a gyermekvállalás a természetellenes határokig ki van tolva, mert kb. 100 éve (Amióta a szülőanyákat a humánus szülészorvosok el kezdték megszabadítani az egészséges utódok –szülésének a feltételét jelentő szülési fájdalmaktól), senki, sehol, sem szülő, sem semmiféle intézmény nem nevelte, és nem neveli, nem oktatja, nem készíti a tegnapi, a tegnapelőtti és a mai gyermekeket a férji és a feleségi, illetve (és ami az előbbiektől elválaszthatatlan!) a családanyai és a családapai életfeladatokkal való megbirkózásra! Ezeknek a feladatoknak a minél helyesebb – egészségesebb betöltésére, elvégzésére. Holott, életünknek a legnagyobb periódusát betöltő, életünk legfontosabb feladat-köréről és legfontosabb spirituális fejlődési lehetőségéről van szó!
A témánknál maradva: a lényeg az, hogy az imént leírt anyós-após szindróma is komoly szerepet játszhat a család anyagi helyzetének az ingadozásában, irracionális beszűkülésében.

Az életenergiák és az anyagi energiák legfontosabb elszívó-okához, okaihoz jutottunk: a rendeltetési logikával, vagyis a szent szellem logikájával ellentétes magtartáshoz: a külső és a belső csalás, a más- és mások csalása és az öncsalás, az önámításhoz, az általános korrupció jelenségéhez. Mindaz, ami ide vonatkozik, a hétköznapi tapasztaltaknak látszatra ellentmond. Hiszen azt látjuk hétköznapi gyakorlatban, sőt: a reflektorfényben és a nyilvánosság színpadán működő közéletben és a politikában is, hogy aki csal, vagyis aki tudatosan ámít, a köztörvények ellentmondásosságát és gyengeségét, illetve az embertársai naivitását, vagy jóhiszeműségét kihasználva, azokat átveri, vagy szemtelenül megrövidíti, sőt: annak aki egyenesen sikkaszt vagy szemtelenül ellopja a közvagyont (bundázva privatizál), lehet luxusban élni, a becsületesnek meg nem. Azt, hogy a pragmatikus morál szempontjából, magát becsületesnek képzelő, a tisztességes munkából megélni, illetve családját fenntartani akaró személynek, aki nem ébredt rá a spirituális valóságra és nem ismeri a saját sorsprogramjából következő „kötelező” személyi magtartásokat, miért kevés a pénze, amikor logikus számítások szerint több kellene, hogy legyen, a korábbiakban letárgyaltuk. És azt is, hogy azok, akik sikkasztottak például, vagy más átverés, vagy „hivatalos csalás” segítségével alapozták meg a mesés gazdagságukat, nem lehetnek boldogok, még akkor sem, ha előre, illetve felfelé menekülnek a társadalom csúcsaira, mint pl. Magyarország miniszterelnöke, ahol nem lehet már őket elkapni és bezárni, mint a náluk kevesebb tehetséggel rendelkező szélhámosokat. Mivelhogy mindenütt, minden státuszban működnek az egyetemes törvények. Gyakorló asztrológusi tapasztalatból is mondom, nem csak metafizikai tisztánlátóként, hogy Gyurcsány Ferenc például, most sokkal nyugodtabb – tehát valójában boldogabb – lehetne, ha a tizenvalahány évvel korábban elkövetett közvagyon-csapolásaiért (sikkasztásaiért) börtönben pihenhetne. Sokkal inkább jobb lenne ott neki, mint itt kint, rettegve élni „szabadon”, amikor az elkövetett gazdasági vétkeire ráadásként, alantas hatalmi ambícióinak a foglyaként, a közutálat légkörében kénytelen a miniszterelnöki szerepét tovább játszani. Nem tudva, hogy mikor lázad fel akkora tömeg ellene, hogy a kormányát megdöntse, hogy mikor buktatja le végképpen valamelyik párt- és bűntársa, vagy a sors kezeként, mikor kapja célkeresztbe egy bomlott elméjű leszerelt távcsöves, vagy éppenséggel egy olyan érdekcsoport által bérelt gyíkos, amely érdekcsoportot eddig ő kiszolgált, de amelynek a sok lelepleződés után, már kellemetlen figurává vált.
De ne menjünk Gyurcsány Ferencig. Ő, ha nem is egy kivételes (Hiszen nem ő az egyetlen Európában, aki közönséges sikkasztóból, szélhámosból, sőt: banditából államfővé lett!) de mindenképp szélsőséges eset. Jól termelő, patinás gyárát visszakapó régi gyártulajdonosnak a velem egy idős fiával is találkoztam, aki tehát semmiféle jogtalanságot nem követett el annak érdekében, hogy meggazdagodjon, de mivel kihagyta azokat a tapasztalatait, amelyek szellemileg őt képessé tették volna arra, hogy egy ekkora vagyon kezelése – működetése mellett felelősségteljes családapai szerepkörének is meg tudjon felelni, az ugyancsak úri családból származó bécsi felesége, úgy otthagyta az apjától átvet gyárával együtt, hogy a három közös gyermeküket is elvitte Ausztriába. Pedig a három gyermeket szülő feleség nagyon szerethette őt a kapcsolatuk elején (Mielőtt a férfi gyártulajdonossá vált volna!), ha képes volt érte Bécset ott hagyni és nem csak magyarul, hanem románul is megtanulni! Ismervén mindkettőjük horoszkópját - én idejében figyelmeztettem a férjet arra, hogy szánjon több időt a feleségére és a családjára, ha ezt a perspektívát el akarja kerülni. De hát a gyár irányítását nem lehetett egy habókos asztrológus tanácsára lazábban venni! És még sorolhatnám a példákat: Öt ügyvédbojtárral dolgozó menő, de elvált ügyvédnő, akinek az egy szem kamasz fia egy életre a tolószékéhez lett kötve, vagy az előbbi gyártulajdonosnál is gazdagabb gyárigazgató, akinek a nagyobb lánya visszahozhatatlan narkós, a három főiskolai és egyetemi diplomával, angol szuper-vőlegénnyel és szuper munkahellyel rendelkező kisebbik lánya hirtelenül menthetetlen-agydaganatos lett. – Az igazságnak háttal ülő, plátói barlang-fényben mozgó (élő) „pragmatikusok” világában mindössze anyagiak, vagyis látszólagosak a boldogsági – nyomorúsági különbségek. Lényegi és igazi és tényleges különbség ebben a világban, csak és csakis az álomkóros barlanglakók (Civilizáció – építő szegények, vagy gazdagok, mindegy…) és a ténylegesen éber személyek között létezik.
Még csak azt kell még megértenünk tehát, hogy akik úgymond nem előre megfontolt szándékkal és következetes tudatossággal csalnak és ámítanak, hanem csak megszokásból, vagy azért mert „a vérük hajtja” (Vagyis a Lilithjük által jelzett valamely gyengeségük „a vétek édes élvezetének” a sóvárgási állapotában tartja.), vagy azért, mert a valamikor elkövetett első csalásukat, folyamatos újabb és újabb apró hazudozásokkal kell eltakarniuk, titokban tartaniuk, holott ezt a csalásokból szőtt sors- állapotot már egyáltalán nem szeretik, miért könyvelhetnek el egyre nagyobb anyagi veszteségeket, mint amennyit megengedhető lenne a bevételek arányában? És itt nem csak a családtagoknak és a házastársaknak az egymással szemben elkövetett kegyes hazugságokkal való átveréséről és nem csak a szerelmi-szexuális csalásokról, van szó, hanem általában a szellemi korrupciónak, és általában a hétköznapi korrupt magatartásnak (Az apró bocsánatos bűnöknek) a család anyagi jólétére, vagy az anyagiak vészes fluktuációjára való hatásáról és visszahatásáról.
Az Elta-egyetemen, ahol gyakorlati metafizikát és asztrológiát tanultam, az volt az egyik főmondat, hogy a korrupció nem a közéletben kezdődik, hanem otthon, vagyis a hálószobában és a konyhában. A közéletben és a politikában mindössze nyilvánvalóan történik meg az, amit egy ország lakóinak a többsége, otthon a hálószobákban és a konyhában elkövet. Azt, hogy mi minden tartozik ide, nem szándékozom leírni, mivel duplájára növesztené a tanulmány anyagát. A témát, a korrupció és a csalás kauzális gyökereit is feltérképezve, részletesen kidolgoztam a Bevezetés a Misztikába című tanulmány VII. fejezetében. Tény az, hogy az a személy, aki az élete legfontosabb személyével: az élettársával (férjével, feleségével, vagyis az általa is gondozott gyermekei apjával, vagy anyjával) nem képes (Nem tud, vagy nem akar!) őszintén beszélni, vagyis akik nem képesek egymás legfontosabb személyi problémáit: a közös életük – a család élete – fő problémáit, a kauzális gyökerekig visszahatóan megtárgyalni, vagyis, aki okkal, vagy ok nélkül, bármit is huzamosan elhallgat - elrejt, vagy személyileg rejtőzködik az élettársa elől (Akár önféltésből, akár kényelemféltésből, akár kegyes hazugságból.), az ne csodálkozzon azon, ha az anyagi és a betegségi problémái sokasodnak.
Mivel a jelen tanulmánnyal egyáltalán nem szándékoztam világgazdasági forradalmat indítani, hanem mindössze azok számára készítettem, akik spirituális igényeiknek megfelelő minőségi életet szeretnének folytatni, de úgy vélik, hogy ennek a megvalósításában az anyagi javaik szűkössége (pénz-kereseti lehetőségük) megakadályozza őket, a kép teljessége és a munkálkodás eredményessége érdekében, én sem rejthetem véka alá azt a jelenséget, amit engem szerencsésen megelőzve, a nálam őszintébb és kevésbé szemérmeskedő társaim már kifejtettek. Ti., hogy miközben a különféle jósoknál és különféle tradicionális, vagy modern ördöngösnél hagyott hatalmas összegek mellett, az értéktelenségek és értelmetlenségek panoptikumára képesek költeni a pénzüket sokan azok közül, akik szeretnének a miénkhez hasonlatos egészséget (Jelentős gyermekkori és fiatalkori, és a megvilágosító-beavatásom előtti érett-koromból származó, elmúlt betegségeimmel, kilenc hónappal ezelőtt szedtem utoljára gyógyszert– persze, potyára! -, amikor az orvos megpróbálta mesterséges úton elhajtani a 9 mm-es vesekövemet, amit végül csak nekem kellett meditáció segítségével „elintéznem”.) és tényleges (nem színpadi!) harmóniát elérni, az életük megmentésére – az egész sorsuk rendbetételére! - alkalmas munkánkra sajnálják kiadni a pénzt, vagy ha végül, nehezen ki is adják, akkor sokallják azt!
Autólámpára, autógumira, a húszadik új ruhára és a tízedik új cipőre, házi szemfesték- és kozmetika-felszerelésre futja, konyharobotra, mosogatógépre, más, házimunka könnyítő gépre, a szuper-számítógépnek a kapacitását az egekig emelő pót-alkatrészre és új tévé-készülékre is futja. Sőt: gyógyfürdőre, kozmetikusra és fodrászatra, lombik-bébi program-pályázatra, házasságközvetítő - honoráriumra, 30-ik, 40-ik, 50-ik születésnapi bulira, üdülőtelepi, vagy misztikus terápiára futja, görögországi nyaralásra, vidéki karácsonyra, északi szilveszterre futja, horoszkópra is futná ugyan, de az várhat még. Előbb szerezzem meg azt a jó munkahelyet (Amit lehet, hogy nem is kell megszerezni.), előbb fejezzem be a lakásfelújítást (Amit lehet, hogy hiába újít fel, mert úgy is, továbbra is az öreg anyjával, öreg apjával, testvérével, vagy a nagynénjével, de mindenképpen sterilen, magára maradva él benne.). Előbb szerezzem meg azt a nőt, azt a férfit, azt az autót, azt a lakást, azt a lovat, a kutyát, a macskát, házat, az orvost, nyerjem meg a pert, aminek a segítségével mégis megnyerhetem az életemet és aztán majd meglátjuk a horoszkópot is. Hiszen, mi lehet abban a horoszkópban, ami hasznosabb lenne a számomra, mint hogy az autóm gyengébb lámpáit, tavalyelőtti kerekeit kicserélem? És mitől olyan drága az a nyavalyás horoszkóp? Még, ha legalább a fele igaz lenne…, de több mint fele hazugság. Nem szégyelli magát az asztrológus? Összehord egy csomó mindent, aminek jó, ha legalább a fele igaz …, na, jó, nem mondom, lehet benne valami lényeg…, mármint abban a részében, ami igaz, de hát ennyi pénzért? Hiszen ez kész rablás!
És most nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy nem csak autólámpáknál, vagy a téli gumiknál ér többet a horoszkóp, hanem többet ér mint az egész autó, vagy akár egy egész ház is, annak, aki felfogja, hogy miféle életmentő, egészség és boldogság hozó kincs rejtőzik benne. És arról sem, hogy mi nem ingyen jutottunk e kincs-osztogató tudásunkhoz, hanem a kauzális asztrológiai jelenségeknek az éveken át történő megfigyelése által, és azoknak a tételenként történő, minél pontosabb leírása által, az analitikus horoszkóp esetében például. Vagy az egyedül a sebészi munkához hasonlítható, ezer és ezer egymást födő információ közül való szelektáló – szintetizáló munkával, a több órás koncentrált figyelemmel való, végső igazságok megkeresésével, a szintetikus értelmezés esetében. Nem akarok panaszkodni senkinek arról, hogy nem lehet velem a feleségemnek beszélni, és a kislányaim hiába szólnak hozzám evéskor, amikor ebéd, vagy vacsora-szünetet tartok horoszkópértelmezés közben, vagy még akár akkor is, ha éppen befejeztem az értelmezést, mert az agyam nem tudja abba hagyni, és önkéntelenül, tovább folytatom a következő rész értelmezését, vagy újra fogalmazom automatikusan az elvégzett darabot, és persze, fölöslegesen kutatok magamban az esetleg kihagyott apró részletek után még órával a munka befejezése után is. Sőt: van amikor eszembe jut, hogy el maradt valami lényeges részlet-motívum és hagyva csapot-papot (ebédet, feleséget és gyermeket) és folytatom az írott, vagy mondott értelmezést azért, hogy nehogy az evés közben kigondoltakat elfelejtsem.
És arról sem akarok senkit meggyőzni, amit az egyik Magyarországi ügyfelem úgy fogalmazott meg, hogy amit teszek az emberekkel, az anyagiakban voltaképpen megfizethetetlen, hiszen mit ér akár egy szuper-autó is, például amellett, hogy házasságokat hozok helyre, szétomló félben levő családokat kapcsolok egybe, megmentve a gyermekek számára az édesapát és az édesanyát is. Az egymásra unt élettársakat, amennyiben karmikusan találnak a horoszkópjaik, rávezetem, hogy folytatható és nagyon jó lehet még a párjukkal szexuális élet, egyeseket a gyógyszervásárlástól szabadítok meg egy életre, másokat a depressziótól, vagy az öngyilkosságtól és így tovább. És még csak azt sem kívánom bizonygatni, hogy amennyiben érdemtelen munkáért kérnénk el az ugyancsak asztrológus feleségemmel, érdemtelenül sok pénzt, ha szuper-autónk nem is kellene legyen, de minimum egy négy szobás lakásunk, ahol mégis csak levegősebben élhetnénk a növekvő négy gyermekkel.
Most csak arról az asztrológusi munka-értékével szemben érzett misztikus komplexusról akarok írni, amin, akkor amikor a saját horoszkópomat kértem, én is keresztülmentem. Jól lehet, hogy mára valahol a halál kapujában álltam magatehetetlenül, és ugyanakkor valahol sejtettem, hogy ha van valami még, ami megmenthet, akkor már egyedül ez, az egyedül a számomra szóló isteni információ lehet az, ami megmenthet, mégis féltem a városunkba heti rendszerességgel előadásokat tartani érkező bukaresti metafizika-oktatóktól horoszkópot megrendelni. Az egyik ostoba képzetem az volt, ami a Jézus kereszthalála óta kísérti a vallásos lelkeket: ha akkora misztikus tudással rendelkezett, miért nem mentette meg magát. Amennyiben tehát, a metafizikus- asztrológus is rendelkezik egy olyan fajta tudással, miért nem szerez pénzt, vagy energiát az ő misztikus forrásaiból, miért nem tartatja el magát a kozmikus energiákkal, miért kell neki az én pénzem? (Mellékesen: ők, akárcsak én a családommal a jelenben, nem szívtak olyan különbejáratu misztikus energiákat az Úristentől, ami lehetővé tette volna számukra, hogy nekünk ingyen készítgessenek horoszkópokat, ahogyan ma egyesek elvárnák tőlünk is, hanem a számomra akkor elképzelhetetlen és felfoghatatlan és később is nehezen átvett, természetes táplálkozási móddal kapcsolódó életvitelük tette lehetővé, akárcsak számunkra most azt, hogy mások számára felfoghatatlanul kevés jövedelemmel is egészségesebben és boldogabban éljenek – éljünk, mint a pragmatikus logikájuk által vezérelt emberiség.) Magyarul: az akkor számomra természetesnek tudott, tehát megbocsátható tudatlanságom és tájékozatlanságom következtében, „normálisan” fösvénykedtem a rovásukra – jótevőimnek és életem megmentőinek a rovására.
Másrészt homályosan attól féltem, hogy amennyiben becsapnának, ezáltal magukat is becsapnák és akkor nekem szertefoszlana az élet értelmébe vetett utolsó reményem is, ami akkor csillant fel újra, amikor velük találkoztam. Nem azért féltem tehát, hogy egy esetleg értéktelen munkát készítenek a pénzemért, hanem azért, hogy amennyiben engem átvernek, saját magukkal szemben is bűnt követnek el, mivel értéktelen, vagy hamis információt adnak valakinek, aki ott áll az élet és a halál vonalán. Hogy honnan szedhettem ezeket a misztikus félelmeimet és fenntartásaimat, máig nem értem. De ez, a máig megválaszolhatatlanságában még inkább nevetséges szellemi irracionalizmusom fölötti pislogásom is eltörpül ama szégyenem mellett, hogy 1991 őszén féltem és haboztam kiadni 3000 lejt (Ma kb. 50 euronak megfelelő összeg) egy olyan munkáért, aminek köszönhetően tovább folytathattam az életemet és aminek köszönhetően ma az vagyok, aki vagyok: négy gyönyörű egészséges kislányból (És Medárda maholnap, már nem is kislány!) és az értelmes feleségemből álló családom tagja, aki e minősége mellett még négy könyvet is, kiadott és karate mesterré is lett azóta.
Végezetül tehát, szeretném felhívni a figyelmét minden, az akkori énemhez hasonlóan, a horoszkópok anyagi értékével kapcsolatos aggályaik miatt és az asztrológusok tisztességével kapcsolatos kételyeik miatt az erkölcsi tudatukkal küszködő, és ezen aggályok miatt az asztrológusnak munkájáért pénzt adni kínosnak érző személyt, nem is afelől, hogy az aggályai feleslegesek és oly nevetségesek, mint az enyémek voltak annak idején. Hanem afelől, hogy mi, kauzális asztrológusok vagyunk az utolsók és az egyedüli személyek, az ügyfeleink életben, akikkel szemben – Akiknek a munkájával szemben! – érdemes lehet: jó, és egészséges lehet (kifizetődő lehet) az, ha ilyen jellegű aggályokat táplálnak magukban. Egészen biztos ugyanis, hogy ezek a velünk szemben felmerült erkölcsi aggályok, a Lilithjük és a Sárkányfarkuk által jelzett, meghaladandó szorongásokból és ambíciókból erednek és ezek az egyetemes létezés (A teremtés!) spirituális rendeltetésével, vagyis a kauzális teremtői őserőkkel és egyetemes törvényekkel szembeni – És főként a mágia, a kiegyenlítődés (az energia és az információ-csere) és a fejlődés, valamint a nyitottság és a szeretet törvényével szembeni! -, ellenérzéseiknek a megjelenési formái. Olyan negatív karmikus meghatározódásokból eredő ellen-érzések ezek tehát, amely ellenérzésektől ajánlatos leghamarabb meg szabadulniuk, éppen annak érdekében, hogy biztosítsák az anyagi és a más energiák szabad áramlását a sorsukban és az életükben. És mindezt, attól teljesen függetlenül, hogy az asztrológus ettől meggazdagodik-e majd, vagy derűsen tovább folytatja az életét az őt már rég óta nem zavaró anyagi szerénységben.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO