A betegségek lelki és szellemi okai asztrológiai megvilágításban.
Az embernek nem természetes állapota az állandósuló, a krónikussá váló betegség, vagyis a betegeskedés. Pontosabban: a betegség az embernek nem az a világegyetemmel való hasonlósági állapota, amelyre a Bibliának azon mondata utal, hogy "Az Isten megteremtette az Embert az ő képére és hasonlatosságára." Ennek a bibliai hasonlatnak, minden belemagyarázás nélkül, csak és csakis úgy kaphatjuk meg a racionális értelmét, ha elfogadjuk az asztrológiának azon alapigazságait, miszerint az ember különböző testrészei az egyetemes létezés különböző lételveit (ősprincípiumait) testesítik meg materiális formában (Például a Kos által jelképezett őselv, mint a Teremtő Szellemnek a közvetlen megjelenése a fizikai világban, természetes, hogy az ember fejéhez kapcsolódik egyértelműen.) és a biológiai szervezetének különböző szervei szítén egy-egy (az asztrológiában a bolygók által megtestesített) teremtői - teremtési őserővel állnak analogikus kapcsolatban. (Például a máj a Jupiterrel, vagyis az értéktudat, a spirituális ítélőképesség, a tudatos különválasztási képesség és a kritika, vagyis a hierarchikus megkülönböztetési képesség őselvével áll analogikus kapcsolatban) Ezért az ember betegségi állapotát nem szabad egy tőle, vagyis a szellemi-lelki tevékenységétől függetlenül létező, csupán a külső környezeti hatások következtében véletlenszerűen beálló, állapotnak tekintenünk, amiről ő személyesen nem tehet és amely állapot bekövetkezésében ő teljesen ártatlan. Mintha a betegség egy, az életünkkel járó, természetes, objektív és ezért szerencsétlen létezési állapot lenne, vagy mintha olyan járuléka lenne a betegségi állapot az emberi létezésnek mint például a szexuális ösztönök.
Ugyanakkor ellenségesen sem szabad a betegséghez viszonyulni és harcot indítani ellene mint azt ma az akadémista orvostudomány teszi, teljesen fölöslegesen és a felszíni látszatok ellenére, a betegségek szellemi hajszálgyökerei szintjén, végső soron eredménytelenül, mivel hiába gyógyítja meg az ember fizikai szervezetének egy részét, ha a betegség szellemi, vagyis eredeti forrásvidéke érintetlen marad. Ugyanis az orvostudomány és a gyógyszerészet elsősorban a fájdalom, vagyis a szenvedés mihamarabbi megszűntetésére, és ennek következtében a betegségtünetek mihamarabbi eltüntetésére helyezi a hangsúlyt, teljesen ignorálván azt az egyszerű tényt, hogy a fájdalom tulajdonképpen az ember legértékesebb információrendszeréhez tartozó közvetlen és figyelmen kívül nem hagyható primordiális jelzés, ami arra szolgál, hogy a maga kényszerítő erejével figyelmeztesse az embert arra, hogy az valamit kitartóan rosszul csinál (valamit erőltet, valamivel, vagy valakivel erőszakoskodik szellemi, lelki, vagy fizikai szinten), valamit hibásan értelmez és hibásan él át mind fizikailag, mind lelkileg, aminek a következtében diszharmonikus, romboló hatású, ellentmondó erőkkel és feszültségekkel telített spirituális erőteret hozott létre önmagában és önmaga körül és ezáltal, ezen keresztül romboló hatású lelki-tudati állapotba és végső soron (ön)romboló fizikai állapotba került.
Arra, hogy ez tényleg így van, nem szükséges semmiféle indoklás, bizonyítás, tudományos magyarázat: próbáljunk csak a hozzánk legközelebb álló falon áthatolni egy heves és határozott kézmozdulattal, vagy lábmozdulattal, vágjunk bele teljes ököllel a szemközti falba és mindjárt érzékelni fogjuk, hogy miképpen működik a fájdalom tökéletes jelzőrendszere. És hiába legyintünk erre, hogy ez egy gyermekes példa, hiszen a lelki fájdalomról is hallottak már nagyon sokan közülünk, még ha nem is volt alkalma azt átélni mindenkinek. Addig is, amíg a későbbi fejezetek elolvasásán is túl jut a kedves olvasó, és lesz alkalma elgondolkozni ezen állítások létjogosultságán, bocsánat: abszolút igazságán, kénytelen lesz becsület szóra elhinni nekem, hogy fájdalom mechanizmusa ugyanúgy, vagyis A hatás és a visszahatás egyetemes tőrvényének a mechanizmusa (lételve) szerint működik mind a fizikai, mind a lelki, mind szellemi szinteken.
A szenvedés-csomagot jelentő betegség-tünetek akkor jelentkeznek, ha több apróbb fájdalom-jelzést (Például a szorongás, a lelki ismeretfurdalás és a düh is lelki fájdalomjelzések) nem voltunk hajlandóak észlelni, ezen jelzésekből okulva, a szükséges mentalitásváltoztatást eltökélni és megvalósítani, vagyis a szükséges következtetéseket levonni. Ezért minden betegségi tünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamit nem teszünk helyesen a szellemi-lelki életünkben. A betegség ugyanis a fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyetemes létezés fennmaradását biztosító, szabályozó rendszer, amely a az egyetemes létezés folyamatos fennmaradását lehetővé teszi és szabályozza az egyén romboló asztrális (érzelmi) és mentális (gondolkozási) tevékenységével szemben. Vagyis az emberi individuum pszicho-mentális önkényeskedései ellen. Amennyiben nem létezne a betegség, és amennyiben nem létezne ez, az emberi energiát lecsökkentő és elszívó rendszer, az ambíciós ("forrófejű") és haragvó-gyűlölködő emberi individualitások képesek lennének tönkretenni romboló energia-kisugárzásaikkal nem csak az egész emberiséget, hanem magát a teremtést is.
Persze, itt azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor az "ártatlan" újszülöttek, az ártatlan csecsemők és a szintén "ártatlan" kiskorúak miért szenvednek különböző betegségekben? -E kérdés megválaszolása érdekében egyenesen bele kellene ugranunk a metafizika és az Asztrológia kellős közepébe, amennyiben nem fogadjuk el jelenlegi primitív formájában a keresztény egyházaknak elsősorban az egyházatyák által felületesen kezelt, az ember ősbűnösségéről szóló tanítását. És nem fogadjuk el, hiszen annak primitív determinizmusa semmivel nem jobb a mechanikus materialista világnézetek következtetéseinél. Ellenben, ha az egyetemes metafizikai törvényeket megismerjük, az európai kultúrában századokon keresztül lehazudott Ok és Okozat, vagyis a KARMA TÖRVÉNYE azt a választ adja, amit az Asztrológia alapképlete, vagyis a Személyi Horoszkóp behatóbb vizsgálata azonnal megerősít. Azt tudniillik, hogy az romantikusan szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, pont annyira nem használható semmire, mint az ősbűnösség zavaros tévképzete, mert minden csecsemő teste által (is) inkarnálodott lélek a maga, hiány-információkkal telített egyedi jellegzetességeit, vagyis az életére szóló spirituális fejlődési (megváltási) programját hordozza aurájában a születése pillanatától.
A fentiek szellemében viszont (lásd a betegséget mint szabályozó rendszert) az inkarnációs üdv-programhoz , annak nehézségi arányai szerint, mint esetleges rombolási tendenciák következménye, az ember betegség-hajlamai is hozzátartoznak. Ezek a potenciális betegséghajlamok az Asztrológiai alapképletből világosan kiolvashatók a diszharmonikus fényszögek, a Retrográd bolygók és a Sárkányfarok helyzete és fényszögelése alapján és azokat a létköröket és létprincípiumokat érintik, amelyek szellemével a szülöttnek keményebb és nehezebb tapasztalatok (fáradsággal, szellemi-lelki és fizikai erőkifejtéssel, valamint fájdalmakkal és amennyiben idejében észre nem veszi magát: szenvedéssel járó tapasztalatok) árán kell felvállalnia a harmóniába-kerülést.
Úgynevezett karmikus leckéket és megoldandó életfeladatokat jeleznek ezek az asztrológiai helyzet-jelek, amelyek megoldásába, vagyis amely karmikus feladatok természetének a fizikai test adta lehetőségeken keresztül történő megtapasztalásába, ha hisszük, ha nem, "az ártatlan" csecsemő egészen zsönge korában máris hozzá fog, annak ellenére, hogy a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak hála, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, annak érdekében, hogy megfosszuk csecsemőinket eme természetes tapasztalási lehetőségektől!
A folyamat veszélyes is lehet, mert azokat a tapasztalási lehetőségeket, amelyek fontosak lennének számára a fizikai világgal való ismerkedése és a harmóniába kerülése, valamint a spirituális fejlődése érdekében és amely -közvetlen- tapasztalási lehetőségektől mi megfosztottuk akkor, amikor tehetetlen volt és nem tudott tiltakozni az ellen, hogy ilyen botor módon beavatkoztunk az életébe, felnőtt korában sokkal drámaibb és nemegyszer tragikus kimenetelű fizikai és pszichikai események szintjén lesz kénytelen beszerezni magának. Pontosabban az aurájában, vagyis a tudattalanjában létező spirituális fejlődési program alapján kiáramoltatott gondolatformáinak és érzésformáinak segítségével, előbb utóbb olyan életkörülményeket fog beidézni magának felnőtt korában, amelyek immár sokkal durvább találkozást (tapasztalási és kapcsolatba kerülési lehetőséget) kell jelentsen a valamikori csecsemő számára, ahhoz, hogy a fizikai test szintjén megszerzett információ eljuthasson az auratestek legfinomabb rétegeibe és ott a szükséges módosulásokat elő is idézhessék.
A csecsemő és a gyermek fizikai teste még sokkal finomabb (puhább és így információ-érzékenyebb) mint a felnőtt teste és ezért a spirituális kommunikáció a fizikai test és az auratestek között (vagyis az információ áramoltatás és feldolgozás) csecsemőkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és közvetlenebb mint felnőttkorban. (Ezért is tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az "érett" felnőttek...)
Másrészt tudnunk kell azt is, hogy a csecsemő és a gyermek 14 éves koráig, mindaddig tehát, amíg az önálló asztrálteste is teljesen kialakul, közvetlen kapcsolatban áll, vagyis információs alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten és így fizikai szervezete szintjén is, az anya tudattalan szellemi-lelki folyamataival. Ezért pontosan úgy, ahogy a felnőtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit a felnőtt ember tudata elsüllyeszt, nem akarván tudomást szerezni az őt kényelmetlenül érintő problémákról, ugyanúgy a gyermek szervezete is, mivel sokkal inkább információ-érzékenyebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységére, mint az anya szervezete, leképezi betegségek formájában mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeknek a megoldásával az anya nem hajlandó tudatosan foglalkozni.
Tudom, hogy így első olvasásra mindez meredeken hangzik azok számára, akik az asztrológiában és a metafizikában egyáltalán nem jártasok, de metafizika- előadói, valamint gyakorló asztrológusi tapasztalatomból tudom, hogy az első ellenérv, amikor valakinek próbálom elmagyarázni, hogy betegségeiről csakis ő tehet, az mindig az "ártatlan gyermekek" betegségeire vonatkozik. Amint láthattuk, a gyermekek csakugyan ártatlanok amiért kénytelenek elviselni -látszatra- a szülők fölösleges aggodalmaskodásainak, óvatoskodásának, félelmeinek és babonás tudományoskodásainak, valamint a tudattalan szintjén lejátszódó, ellenőrizetlen és felelőtlen lelki tevékenységének következményeit. A gyermekek ártatlansága viszont nem ellenérv arra, hogy egy felnőtt nem egyedül felelős a saját betegségeiért!
De próbáljuk meg több türelemmel és egy kis lingvisztikai- metafizikai kitérővel otthonosabbá tenni a kérdést, tudván azt hogy a Filo- Logosz őseredeti jelentésében a Szeretet Logikáját, vagyis a Szeretet Értelmét jelentette és nem holmi öncélú és önkényes, személyidegen (absztrakt) nyelvészkedő elméleteket:
Minden nemzet nyelvében fennmaradtak ős, metafizikai igazságokat kifejező, az emberi személy és a világegyetem közötti egység -és azonosságtudatról hírt adó, erre visszautaló, kifejezések. A magyar nyelvben például ilyen a "képesnek lenni" kifejezés mellett, (ha valamire képes vagyok, annyit tesz, hogy képet alkotok magamnak arról, amit meg akarok valósítani, tehát azt materializálni tudom) az EGÉSZ- ség kifejezés is. Ez arra utal, hogy a beteg ember nem egészséges, vagyis nem EGÉSZ EMBER, elveszítette Egész- ségét, vagyis azon képességét, hogy önmaga szellemi-lelki és fizikai összetevőivel és azon keresztül a közvetlen környezetével harmóniában éljen. A beteg embernek megbomlik gondolat -és lelkivilágában az Egész- ség tudat vagyis az egységtudat, amiért nem érzi magát egésznek és nem érzi magát összhangban az EGÉSZ- szel.
A beteg ember elveszíti ambíciókkal terhelt életgyakorlata következtében azon képességét, hogy egységes EGÉSZ- ként legyen képes felfogni (egészben látni) önmagát és ezzel együtt szítén egységes létállapotként érzékelni környezetét (családját, munkatársait, rokonságát, népcsoportját, népét, stb.) és a Világegyetemet. Amikor személyiségében, vagyis tudatában külön válik az ő személye ez egységes egyetemes létezéstől és amikor csak egymástól különálló elemekként képes meglátni önmagát, a többi embert és a természeti környezetét és így, szétválasztva kezdi vizsgálni, részleteiben kutatni és egyes részek - részletek fontosságát a többi részlet rovására kiemelni, előbb-útóbb EGÉSZ- ségtelenné válik. ("Ne készíts magadnak faragott képeket.")
Amikor önmagát a nagy EGÉSZTÖL különállónak, elszakítottnak és szembenállónak kezdi érzékelni, így kettészakítva és különválva képzelve el önmagát és a "Világot", ellenségnek fogja azt érzékelni és ítélkezni kezd mások fölött. A másokat elitélő emberek EGÉSZ- ségtelen látásmódja, életérzékelése ez. Az epe és a máj betegségek például jellegzetesen ítélkező betegségek, és a Merkúr által uralt Szűz csillagképpel és a Jupiter által uralt Nyilassal kapcsolatosak. Lehet az epe-beteg, vagy máj-beteg ember, látszatra bármennyire "jó ember", lehet "önfeláldozó" és "könyörületes" szerepkörök első helyezettje, betegsége úgyis arra utal, hogy társadalmi szerepjátszása ( pl. jótékonykodása) mögött, bent valahol a lelke mélyén, megbomlott benne az EGÉSZ- ség tudat, önmagát kívül állóként jobbnak tartja mint a többieket, akikkel fizikai szinten jótékonykodva, segítve, hatalmat gyakorló egyrészt, és akik felett ítélkezik másrészt. És ítélkezik mindazok fölött akik például nem segítnek a rászorulóknak, mit ahogy azt ő, a jó-ember teszi. Az Egészség kifejezés mellett, szót érdemel itt a VISSZAÉLÉS kifejezésünk is, ami arra utal, hogy az a személy aki valakinek, vagy valakiknek a türelmével él vissza például öncélú és együgyű, másokat zavaró cselekedeteivel, tulajdonképpen az egyetemes evolúció irányával ellentétesen él, hiszen a másokra negatívan, diszharmonikusan, vagy destruktívan ható, öncélú tevékenységének előbb-utóbb jelentkezik majd a rá vissza háruló következménye is, az Ok és az Okozat törvényének alapján. Ezért tehát ő ténylegesen visszafelé fejlődve él: visszaél, mint ahogy vissza-él ma a szellemi tudásával az egész emberiség, ama nagy téveszméje következtében, hogy a materialista tudomány és a technika által létrehozott könnyítési és kényelmi eszközök segítségével megnyerheti az életet. Az EGÉSZSÉG SZAVUNK ARRA UTAL TEHÁT, HOGY A BETEG EMBER AZ, AKI AZ ISTENI (EGYETEMES) EGYSÉGES-EGÉSZBEN történő gondolkozását, világ és életérzékelését feladta és részekben gondolkozván, részeredményekért hajszolva magát beteggé, az öncélú hajszája eredményeinek túl nagy fontosságot tulajdonítván, csak rész-dolgokat, részjelenségeket fogad el A VALOSÁGNAK MEGFELELÖ IGAZSAGKÉNT. Ő csak részeket hajlandó befogadni erkölcsi rendjébe és annak megfelelő világképébe, és csak egyes, hozzá közelálló emberekhez közelítvén szeretettel, (egy, vagy maximum két-három személyre, esetleg kedvenc kutyájára, vagy macskájára polarizált szeretetével) EGÉSZ- ségtelenné teszi magát. Így, gondolkozásán keresztül, a közösség felé táplált szeretet-érzései is polarizáltak egyetlen vallási, népcsoporti, vagy nemzeti közösség irányában, amelyben a kollektív szentimentalizmus hatására, a többi népcsoportok, vallások és népek többnyire ellenséges képzetekként élnek tudatalatti (lelki) rétegeiben. Persze, ez nem ilyen egyszerű, hiszen senki közülünk önszántából nem szakította el magát az egységben történő gondolkozási és érzékelési folyamatoktól, a személyes egység-látási képességétől.
A rész-látásból és a rész-gondolkozásból eredő azonosság-ellentét logikára, vagyis az úgynevezett dialektikus szemléletmódra épül fel az egész (európai) keresztény fogantatású materialista civilizáció, annak minden életviteli részkérdésében. Ezt, az európai fogantatású kultúrában nevelkedett, tehát végül is az ellenséges külvilág koncepciójára épülő - objektívnek és ésszerűnek nevezett- gondolkozás sajátosságai szerint nevelt és oktatott embert mindenütt a földkerekségen, ahol az anyagelvű keresztény-nyugati civilizáció mint életforma elfogadott, az állami-szociális intézményektől való függősége és az általános hagyományok hozzászoktatták ahhoz a gondolathoz, hogy betegsége egy, az élettel mintegy természetesen ("objektíven") velejáró, az ő személyiségétől, vagyis gondolkozásától, érzelmeitől, cselekvéseitől, akaratától és általános mentalitásától függetlenül létező jelenség, amelynek csakis külső, materiális és ugyancsak külső (ellenséges) tényezők által kiváltott pszichológiai okai lehetnek.
A mai keresztény-materialista gondolkozású civilizált embert már hét éves korában hozzászoktatják a versenyszellem mellett a részekben való lineáris gondolkozásra, végső soron tehát az egészségtelen gondolkozásra, a részleteikben oly ésszerűen kidolgozott pedagógiai és más tudományos módszerek segítségével.
Ezt az egyoldalú világlátást (is) hivatottak korrigálni egyre bonyolultabb formákat öltő, újabbnál újabb betegségeink(Például az AIDSZ). Jobban mondva, erre az egyoldalúságra akarja felhívni figyelmünket a szervezetünk egy-egy, a betegség metafizikai okára könnyen visszavezethető tűnttel, amit mi nem vagyunk hajlandóak figyelmeztetésnek felfogni és amely tünet állandósulva, betegséggé fejleszti magát, pontosan annak következtében, hogy a gyógyszerekkel és különböző kezelésekkel, misztikus "természetgyógyász" módszerekkel, következetesen semlegesítjük ezen tünetek kellemetlen (figyelmeztető jellegű) hatásait. És itt fel kell hívnom e sorok olvasójának figyelmét arra, hogy azok a különböző "auratisztítási" és "csakra tisztítási" kezelések, kuruzslási praktikák és "energizálási" módszerek amelyeket a metafizikailag tudatlan és felelőtlenül gyogyászkodó misztikus mesterek, egzotikus guruk, vallásos jótevők, ügyeskedő természetgyógyászok és úgynevezett bioenergetikusok (akik igazából nincsenek tisztában a beteg karmája és a saját személyi karmájuk természetével és valós jelentésével, valamint az egyetemes létezés spirituális törvényszerűségeivel) alkalmaznak, sokkal károsabbak a gyógyszerekkel történő tünetelfojtásnál! Ugyanis a gyógyszeres kezelés csak a fizikai test szintjén teszi az embert alkalmatlanná és semlegessé a spirituális információk befogadására, a különböző, kívülről ható aura és a csakra tisztító eljárások, kezelések viszont a finomabb aura-testek, vagyis a magasabb rezgési frekvencián létező dimenziók szintjén (étertest, asztráltest, metáltest, stb.), a személy kozmikus információrendszerét zavarja össze helyrehozhatatlanul.
Jó, hogy legalább a kauzális testet érintetlenül kell hagyniuk, ugyanis azt, hogy ilyen szinten igazából beavatkozhassanak a személy fejlődésébe, megakadályozza az Egyetemes Szabadakart, vagyis a TEREMTÉS (A Mágia) Tőrvénye. Ennek ellenére viszont, az ilyen aura -és csakara - kezelt (állítólagosan megtisztított) személyek ugyanazokat a viselkedésbeli káros szokásokat veszik fel és ugyanazokat a másokat vádoló gondolkozásbeli (mentalitásbeli) minta-hibákat gyakorolják tovább mint azelőtt. Persze most már "misztikus" indoklásokkal és magyarázatokkal is alátámasztják a nemegyszer hisztériás kitörésekig elmenő eredményeit e divatosan misztikus, ám szerintük "működő" kuruzslási technikáknak. Amikor egy kezelhetetlennek és gyógyíthatatlannak minősített "beteg", akiről az orvosok úgymond lemondtak, vagy aki csalódott az orvoslási technikák hatékonyságában (és egyre gyakoribbak ezek az esetek, hiszen nem az orvos betegítette meg az embert, hanem ő saját maga és így az orvos csak a felszínes tüneteitől szabadíthatja meg, a destruktív mentális és lelki tevékenységeitől aligha) egy újabb orvos helyett, csodadoktorokhoz fordul, annak csodálatos varázserejére bízva egészségét, még távolabb kerül az igazi gyógyulástól mint ahol azelőtt állt. Az aki MÉG NEM egy metafizikailag letisztult, saját öncsalási technikáiról tudatosan lemondó és így lassan-lassan önmagával és a világegyetemmel harmóniába kerülő, tetteiért, szavaiért és gondolataiért személyes felelősséget vállaló, szellemi tanácsadóhoz (aki nem nevezi magát sem gyógyítónak sem mesternek) fordul segítségkérésével, az nem akar igazából meggyógyulni.
Az EGÉSZ- ségtelen ember, aki NEM olyan, a saját EGÉSZ- ségét is helyre állítani tudó, SZEMÉLYHEZ fordul tehát segítségért és tanácsért, aki már elég elfogulatlan, bátor és őszinte tud lenni önmagához és másokhoz is ahhoz, hogy az "egészségtelen" ember betegségokozó jellem -és mentális hibáira rávilágítson, hanem a karmájukkal öntudatlanul és felelőtlenül játszadozó, beavatási mesterekhez, naiv "jótevőkhöz", vagy racionálisan nyerészkedő -sok esetben már orvosi diplomával is rendelkező- "természetgyógyászokhoz", annak még nagyon sok lelki és szellemi tanulni -és tapasztalni valója van hátra. Az a "beteg" tehát aki az orvosságok helyett a csodadoktorok által elkövetett auratisztításoktól és csakra tisztításoktól, a gyógyteáktól vagy a "misztikus" terápiás kezelésektől várja a betegségeitől való megszabadulást, az őszítne hiba-belátási készség kialakulásának és a szellemi tisztánlátásnak az útjától még távolabb kerül egyelőre, mint az a meggyőződéses materialista, aki csökönyösen a külső körülményekben és a külső események mechanikus láncolatában véli felfedezni betegségeinek igazi okát. (Az utóbbiak egyébként sokkal hamarabb megértik a metafizikai igazságokat, -amelyek végső soron nagyon egyszerűek- mint a rosszul beavatott guruk, a természetgyógyászok és a misztikus tanításokkal kufárkodó jogmesterek által félrevezetett naiv emberek.) Jobb ha betegségeink jelentkezésekor, a lehető legpontosabban diagnosztizáltatjuk szakorvosokkal azok fizikai tüneteit, majd az előírt pihenési időszak alatt, az előírt gyógyszerek 7 óránkénti tudatos bevétele mellett, megpróbáljuk megérteni, többek között, a személyi horoszkópunk segítségével, hogy melyek azok a negatív viselkedési és gondolkozásbeli minták, amelyeket a leggyakrabban elkövetünk, és amelyeknek hatására a bennünk megbomlott EGÉSZSÉGNEK a negatív formája: betegség alakban jelentkezett. Az ember ugyanis nem kimondottan a betegség következtében gyengül le egyes szervei, vagy testrészei károsodásának hatására, hanem ennek az önmaga negatív mentalitása által kiprovokált gyengeségének köszönhetően kényszerül rá arra, hogy végre-valahára egyfajta mesterséges fizikai nyugalomban végiggondolja élete fontos kérdéseit és kibéküljön a valóságnak azzal a részével is, amelyet aktív (tevékeny) állapotában nem akar elfogadni. Fontos, hogy a betegségünket ne egy a személyünktől függetlenül létező külső (esetleg külső isteni:) jelenséget fogjuk fel és nem mint a spirituális személyiségfejlődésünk talán legfontosabb és legbiztosabb eszközét, ami ellen nem harcolnunk kell, hanem épp fordítva: aminek jelzéseire leginkább kell figyelnünk kellene. Amitől meg tanulhatjuk azt, hogy az egyetemes valóság ( a spirituális és kozmikus világegyetem) mely részével és mely ősprincípiumával nem vagyunk képesek harmóniába kerülni, vagy épp fordítva: az egyetemes valóságnak mely bennünk (is) létező, általunk (is) megnyilvánuló princípiumának érvényesülését hajszoljuk (pergetjük) öncélúan és természetellenesen az életünkben a többi princípium rovására, vagyis az utóbbiak érvényesülésének és kiteljesedési lehetőségének a kárára (elfojtására). Különben betegek fogunk maradni mind a tudományos szakorvosok, mind a misztikus csodadoktorok "szakértő" beavatkozásainak ellenére. A mai ember, tudományosan babonás vagy vallásosan naiv és misztikus neveltetésének következtében ezt teszi legszívesebben. Nem csak azért mert ez az eljárás hamari eredményeket ígér, amelyek az ő belső erőfeszítései nélkül és az ő öncsaló hiusága megcsorbítása nélkül is elérhetőek, hanem azért is mert mind a tudomány, mind a keresztény vallások az emberi létezés okát az emberi személyen (akaraton) kívüli körülményekből vezetik le és onnan magyarázzák. Ezért a mai ember, annak függvényében, hogy vallásos hivőnek, vagy felvilágosult ,racionális, "józan" embernek tudja magát, két féle, "nagyon értelmes", ésszerű és tudományos választ ad rengeteg betegségeinek mélyebb, mondjuk ontológiai okaira: 1) -Így akarta az Isten és: 2) -Ilyen az Élet. Ezek után aztán nagyon sok magyarázat található betegségünk látszat-okaira, a racionális elméleti fikcióktól és a költőien teologikus formuláktól a mágikus hatású latin kifejezésekkel teletűzdelt orvosi elméletekig és a mechanikus világképnek megfelelő biológiai - „funkcionális" magyarázatokig, csak éppen egy olyan, gombnyomásra működő, általánosan érvényes tudományos gyógyítási eljárást nem tud senki kitalálni, amilyenért sokan szívesen feláldoznák akár egész vagyonukat is, mivelhogy a betegségi okokat mindenki az "ártatlan" és "szegény beteg ember" személyiségén kívül, vagyis a tudatos, de egyoldalú (együgyű) szellemi-lelki tevékenységein (akaratán) kívüli világban keresi.
Így minél több a korház, minél jobb a tudományos orvoslási és a misztikus gyógyászati technika, minél elbűvölőbbek, minél izgatóbban misztikusok a szakorvosi kifejezések és titulusok és minél tökéletesebbek a gyógyászati berendezések, annál több a beteg ember. Már azt sem lehet tudni, hogy a korházak feltételezik-e a betegeket, vagy a betegek feltételezik a korházakat. A misztikus és "természetes" gyógyászok a betegeket, vagy a betegek a "beavatott" gyógyító mestereket, bioenergetikusokat?
De maradjunk tárgyunknál. A Bibliai idézetet véve alapul, ("Isten megteremtette az embert az ő képére és hasonlatosságára") elfogadhatjuk az Asztrológia azon axióma-rendszerét, ami szerint az ember fiziológiai és fizikai felépítettsége is tökéletesen visszatükrözi a világegyetem felépítettségét ("az ember kozmikus lény, ami nem csak azt jelenti, hogy az ember mikrokozmosz, hanem azt is hogy mikrotheosz" -Hamvas Béla) azon a fizikából jól ismert, egyszerű és ugyanakkor egyetemesen érvényes hologram-elv alapján, ami szerint a Részben megtalálható az Egész képe épp úgy, mint ahogy az egészből is ráláthatunk a részletekre. Ez az elv legújabb tudományos kutatások és közmegegyezések alapján, érvényesül a valóság minden szintjén. Ezt az elvet nem csak a fizikai és a matematikai elméletekben használják a mai tudósok, hanem a természetgyógyászok is, amikor különféle bolygókkal és konstellációkkal analogikus kapcsolatban álló gyógyfüvekből készült teákat ajánlanak különböző betegségek gyógyítására. Ugyanis ezek a gyógyfüvek mind kapcsolatban állnak egy- egy kozmikus lételvvel, ős- princípiummal (kezdettel) és őserővel, és ugyanakkor ezek a kozmikus létprincípiumok, amelyekkel sikerült, vagy nem harmóniába kerülnünk emberi tudatunk segítségével, megnyilvánulnak különböző testi, lelki és szellemi funkcióinkon keresztül, testrészeink és szervezetünk működésében, azok egészséges, vagy beteg megnyilvánulásában. Ezért állíthatja tehát az asztrológia, hogy összefüggés van egyes szerveink, testrészeink és a különböző kozmikus lételveket megtestesít bolygók és csillagképek természete között.
Ugyanis nem a bolygó és a testrész, valamint annak károsodása, vagy megbetegedése között létezik a közvetlen kapcsolat, hanem a bolygó által megtestesített lételv (őserő), amellyel nem akarunk, vagy nem vagyunk képesek harmóniába kerülni lelkileg vagy szellemileg és annak a bizonyos lételvnek alárendelt testrészünk, vagy biológiai szervünk között.
Ezért állíthatja az asztrológia, többek között, azt is, hogy ezek a csillagképek, ezek a bolygók befolyásolják, nem csak szellemi és lelki tevékenységeinket, hanem szervezetünk fiziológiai működését is. Hiszen a betegség nem fizikai szerveinkben kezdődik, csupán ott nyilvánul meg fizikailag is érzékelhetően és észlelhetően. A betegség Egész- ségtelen, tehát egy, a belső, zavaros gondolkozásunk és zaklatott, hamis ambícióktól fűtött érzésvilágunk, lelkivilágunk intenzíven átélt, negatív (diszharmonikus) működése következtében jön létre. A bolygók és a csillagképek befolyása tehát akkor jótékony (egészséges), amikor általános szellemi-lelki tevékenységünk összhangban áll az illető bolygó, vagy csillagkép által megtestesített létezési formákkal. És viszont: akkor káros, amikor általános mentalitásunk ezen lételvekkel (egyetemes princípiumokkal) szemben áll, szembe fordul, vagy diszharmonikusan azok összesített hatásmechanizmusának ellenáll. Vagyis e bolygók és csillagképek hatása szervezetünkre lehet "pozitív" abban az esetben, ha mentalitásunk összhangban van e bolygók és csillagképek által megtestesített létezési formákkal, természeti tendenciákkal és viszont: káros és destruktív, amikor képtelenek vagyunk (nem tudunk általános gondolkozásunkban képet alkotni erről) harmóniába kerülni ezekkel a létprincípiumokkal. Érzékelhető és észrevehető- összefüggés van a Hold és a női szervezet szexuális-genetikai felépítettsége (a teremtési aktusban való részvételi képessége), működése között. Összefüggés van a Nap tevékenysége és egyes agytevékenységeink, Én-tudatunk, önérvényesítési késztetéseink, ambícióink, vágyéletünk, vérkeringésünk, napjegyünk és vérmérsékletünk, vérkeringésünk valamint szívünk ritmusa, energetikai töltete és energetikai ellenálló képessége között. Összefüggés van a Rák csillagképében született emberek természete és azok gyomor, bél, máj és epebetegsége, a rákos megbetegedések, valamint a Rák csillagkép és ezen szervek funkcionális rendellenessége között. Ugyanakkor vitathatatlan kapcsolat áll fenn a Skorpióban született emberek életét kísérő mentális-pszichikai problémák és az ők életét végigkísérő párkapcsolati, szerelmi-szexuális bonyodalmak között. A Skorpió által megtestesített kiegyenlítődési, egységesülési és kauzális megismerési lételvekkel szembeni harmoniátlanságaink következtében károsodnak meg időnap előtt veséinktől elkezdve, a szerelmi életünkkel kapcsolatban álló más szerveink is mint a vese-és húgyvezetékeink, végbelünk (elengedési, megbocsátási és feloldódási-kiegyenlítődési képtelenség), húgyhólyagunk (ugyanaz: vagyis információ feldolgozási és elengedési képtelenség, haragból, gyűlöletből, féltékenységből és szorongásból eredő önmérgezés), nőknél a petefészkek és a méh, férfiaknál a prosztata-mirigy és a herék, el egészen a rákosodás folyamatok megjelenéséig.
Amennyiben a szerelmi érzelmeink közé nem keverednének uralkodási (fölénybe-kerülési) és birtoklási (kisajátítási-megtartási) vágyaink következtében féltékenykedési, önérzeteskedési és más ambíciókat létrehozó egoista érzelmek, amennyiben nem éreznénk sérelmet, vagy megalázást (esetleg dühöt, vagy bosszúvágyat) egy-egy rosszul sikerült és válással végződő szerelmi kapcsolat következtében, ezen szerveink nem betegedhetnének meg csak úgy, például nagyobb felfázások következtében.
A felfázások és más külső okok csak alárendelt, konjunkturális kiváltó részei az igazi (lelki) betegségek (fizikai) tüneteinek és az ember öntudatlanul megkeresi azt a körülményt, amely hozzásegíti őt a betegségnek a fizikai (biológiai) szinten történő megjelenésének aktív kiváltásában. Mert az igazi okokat belül, a lelkünk és a tudatunk mélyén kell megkeresni. Ezért van az, hogy "a lelki betegséget az orvos nem tudja meggyógyítani", pontosan úgy, ahogy a szerelmi bánatot sem lehet egy, vagy több orvosság lenyelésével elmulasztani. Ezért állítja az asztrológia, hogy a Skorpióval és a Mérleggel, így a Marssal, a Plútóval és a Vénusszal összefüggésben levő szervek betegségei jellegzetesen szerelmi betegségek, vagyis féltékenységből eredő, belső egyensúly-megbomlási betegségek. Akkor betegednek meg ezek a szerveink, amikor hosszú ideig féltékenykedünk, félelemben élünk, nehogy elhagyjon szerelmünk tárgya (alanya), vagy miután ez megtörtént, sokáig táplálunk magunkban egy sértettséget, melyet szerelmi, vagy szexuális-partneri kapcsolat szintjén szenvedtünk el. Ugyancsak megbetegednek ezek a szervek, amikor élet(házas)társunk, általa be nem vallott ellenállást tanúsít ugyancsak általunk be nem vallott uralkodási -és kisajátítási vágyainkkal és törekvéseinkkel szemben. Az asztrológiai gyógyítási koncepció szerint, minden betegségünk kapcsolatban áll egy-egy bolygó, vagy egy-egy csillagkép által megtestesített egyetemes létprincípiummal (mozgás, azonosulás, egybekapcsolódás, differenciálódás, elengedés, információ-szerzés, információ-feldolgozás, átalakítás, információ-áramoltatás, bázis-törekvés, stb.) és az azokat megtestesít, azokat a földi életformákkal egybekötő szellemi-lelki tendenciáinkkal, életfunkcióinkkal. Az emberi szervezet harmonikus (egészséges) vagy diszharmonikus (egészségtelen) működése, az egyes szerveink károsodása, és a bolygók-csillagképek közötti összefüggések az emberiséggel magával egyidős (belső) megfigyelések alapján jegyeztettek fel és az asztrológia ezekből az ősi, minden időben, minden korban és minden kultúrában (társadalomban) érvényesnek bizonyult megfigyelésekből következtet az egészségi problémák szellemi-lelki okaira.
Ugyanakkor a betegségeink természetéből is visszakövetkeztethetünk jellembeli hibáinkra, a bennünk diszharmonikus lelki szétszóródást, vagy éppenséggel csomósodást, információs-zárlatot (dugulást) okozó, többnyire rejtett ambícióinkra, amelyekkel uralkodni, magunkhoz kötni, vagy környezetünkből kiiktatni szeretnénk különböző embertársainkat, vagy más élőlényeket, jelenségeket. Betegségeinkből vissza lehet következtetni az egyetemes létezéshez és a többi élőlényhez, valamint a többi emberhez való, helytelenül polarizált viszonyulásainkra. (E témakör személyes, hasznos kibővítésére és kiaknázására nagyon melegen, azaz teljes szívemből ajánlom Kurt Tepperwein MIT ÁRÚL EL A BETEGSÉGED? cimű könyvét, amely magyar nyelven a budapesti HUNGA-PRINT Nyomda és Kiadó gondozásában jelent meg l992-ben, valamint Rüdiger Dahlke: A Lélek nyelve: a betegség című, monumentális művét, amely a budapesti Magyar Könyvklub könyvkiadónál jelent meg l996-ban.)
Például az "epés" betegségben szenvedő emberről tudhatjuk, hogy bármennyire is nyájasan, fegyelmezetten és akár szeretetteljes-érzelmesen is nyilvánul meg általában, lényegében visszanyeli állandó dühét és fojtott agresszivitását, igazából nem meri önmagát kifejezni és azt mondani, azt tenni, amit lelke mélyén szeretne. A prosztatával kapcsolatos megbetegedések, a női hűvel és a petefészek-problémák, a méhfertőzések, a nemi testrészek fertőzései általában, a visszafojtott, ki nem élt, vagy nem harmonikusan és folyamatosan megélt, esetleg a túlzásba vitt, de mindenképpen a természetellenesen kezelt nemi -és szexuális vágyéletünk következményei, a nemiségünkkel járó természetes érzelmek és megnyilvánulások elfojtásának következményei és általában szerelmi csalódással járó bánatra, nemi sértettségre, féltékenykedésre, önérzeteskedésre, vagy szexuális alkalmatlanságtól való félelemre (impotencia, frigiditás), esetleg nemi vonzerőnkkel való visszaélésekre vezethetők vissza. Az a tény, hogy ezek a betegségek gyakoriak, arra utal, hogy lényege szerint félreértjük nemiségünket nem csak élettani szempontból, hanem a bennünk és általunk megnyilvánuló Yin (Szeretet, Feminin) és Yang (Fény, Maszkulin) primordiális világprincípiumok kölcsönös áthatolási és kiegyenlítődési szükségszerűségeként is és valamely olyan, egyoldalú, az egységesülés-szellemétől idegen szempontokhoz kötjük ( gazdasági, politikai, kulturális, vallási, erkölcsi, stb.) életünk e legfontosabb részének őszítne megélési lehetőségét, amely szempontokhoz eredetileg és lényegileg, azoknak semmi köze nincs. A napjegyek szerint megvizsgált személyi betegségeinknek a szellemi okai rávilágítanak az egész emberiség nagy betegségére, a többi napjegy által megjelenített és megtestesített problémakörök felfokozásával. Mert mit teszünk mi most és még mindig ezekben az apokaliptikus években, amikor a vizeink a figyelmeztetési határon jóval felül mérgezettek és szennyezettek, a főd általános atmoszférája ipari gázokkal telített, és az ártalmas kozmikus sugárzásoktól védő ózonréteg lyukai egyre terjednek, a radioaktív szennyezések következtében létrejövő szervi károsodások növekednek és a régi klasszikus betegségek helyett új és új betegségek jelennek meg? -Egymásra, az emberiség többi részére hárítjuk és egymásnak átadjuk különféle vádaskodások, megbízatások, mandátumok és más önáltató trükkök segítségével a saját életünkért, az egészségünkért valamint a környezetünk életéért, annak szennyezettségéért való személyes felelősségeinket.
Mert infantilisak: orvosok, politikusok, papok és misztikus tanítómesterek által gyámolított gyermekek szeretnénk maradni egész életünkben, holott a személyes Karmánk már legkésőbb 21 éves korunkban lépik érvénybe egyértelműen és a maga teljességében. Nem az orvos betegít meg és mégis az orvoshoz megyünk és rá haragszunk ha nem gyógyít meg egészen. A Halak világkorszakát lezáró huszadik század embere az aki anyagi szemléletű kultúrája és rejtetten szemetelő technikai civilizációja és az azt működtető intézményei segítségével, személyes felelősségével együtt önmagáról is teljesen lemondott és megfeledkezett. Ő az aki csak kényelmesen fogyasztó-élvező, vagy a következményekkel nem számoló cselekvő (tehát Karmát gyűjtő) ember akar lenni a földi közösség életében,
vagyis a földi javak és saját életének ártatlan és gyámolított élvezője és fogyasztója. Ezért a fogyasztásért és "ártatlan" élvezetért viszont nem hajlandó vállalni semmiféle felelősséget és elvárja, hogy az öncélú cselekvésmániában, a vezetési és a szervezési mániában - vagyis az uralkodási mániában- valamint a munkamániában szenvedő embertársai, azok tehát akiknek a túlpergetett cselekvési szenvedélykiélése kielégülést okoz, döntsenek helyette közösségi ügyeiben. Ugyanígy az orvosok és a természetgyógyászok az ő egészségi ügyeiben.
Azt is tisztáznunk kell a betegségek szellemi és kauzális okait kutató eszmefuttatásunk végén, hogy a mi egészségünkért nem csak az orvosok és nem csak az aura -és csakra tisztító természetgyógyászok Rejkisek, és egyéb misztikus kuruzslók nem lehetnek felelősek és nem dönthetnek, a mi EGÉSZSÉG- ügyi kérdéseinkben (légfennebb még jobban összezavarnak, most már nem csak fizikai testünk és intellektuális gondolkozásunk szintjén hanem a magasabb rezgés auratestek, szellemi percepciós képességek szintjén is) de a magasabb vibrációs dimenziókban, a kauzális (mennyei) szinteken létező szellemi hatalmak, maguk a metafizikai (Isteni) erők és őselvek sem. Egyedül a Názáreti Jézusnak adatott meg az a jog és hatalom, hogy egyetemesen felelősségteljes ítélete alapján beavatkozhasson kauzális szinteken is bizonyos egyéni Karmák feloldásának a kérdéskörébe (Halott feltámasztás, fizikai látás visszaadása). Ugyanígy nem tudják a fizikai rezgési szinteken felüli erők helyreállítani az egyes ember helyett az ember tudatában és természeti környezetében az általa előidézett és létrehozott egyensúlybomlást és kivédeni azt az ökologikus katasztrófát, amelyet a személyes felelősségtudata és lelkiismerete elől misztikus, vallásos és materialista-tudományos káprázatokba menekülő ember előidézett boldogságvadászata és kényelemkeresése, valamint felelősség-elhárítási társasjátékai segítségével. És mindezt azért, mert az életét minden áron (technikával, társadalmi rendet biztosító-működtető szervezetekkel...) megnyerni akaró ember szembe fordult a lelkiismeretében és a felelősségtudatában lakozó Istennel, és azt képzeli, hogy becsaphatja azt is úgy, mint ahogy évezredek óta csalja saját magát okoskodva-ügyeskedve, nyerészkedve, termelgetve, technikázva, szennyezgetve, szörnyűködve, erkölcsösödve, ítélkezve, filozofálgatva, gazdagodva, szegényedve, betegedve, ájtatoskodva, művészkedve, spekulálva, részegeskedve, zabálgatva, szemforgatva, sopánkodva, szélhámoskodva, gyűlölködve, ellenségeskedve, gyilkolgatva, ártatlanodva, fontoskodva... és nem akarja észrevenni, hogy a szentséges szimpadi kulisszák, a mozivásznak, a közigazgatási hivatalok, a gyárfalak, a kaszárnyák és az áldozati oltárok mögött, ott növekszik a végpusztulás kísértete immár letagadhatatlanul, visszavonhatatlanul és végérvényesen.
Ennek a bizonyos értelemben "laza beavatásnak" szánt, metafizikai és asztrológiai eszmefuttatásnak nem kell és nem is lehet célja minden betegség mentális (szellemi) és mentalitásbeli (lelki) okainak a leírása, hiszen ha betegségeink igazi okait akarjuk megkeresni, egészen a bibliai "ősbűnig", vagyis az emberi szellemnek (az ember ősideájának: Ádám Kadmonnak) a fizikai világgal való egyértelmű összekapcsolódásának okáig kellene elmennünk. Sőt talán ama bizonyos, a fizikusok által elszeretettel ősrobbanásnak nevezett éteri tömörüléssel és vibrációcsökkenéssel járó, kozmikus események boncolgatásáig is eljuthatunk, vagy az emberi imagináció misztikus teremtőerejéig, amelynek köszönhetően az anyag állandóan keletkezik és nem csak mechanikus-robbanás szerűen. Ezen metafizikai igazságok kibontása és leírása, a jelen tematika szempontjából, most, nem tekinthetjük fontosnak, hiszen mind az előszóban, mind az Egyetemes Tőrvények tárgyalásánál és a Kereszténység asztrológiai értelmezésénél is esik majd szó róla bőven.
A legfontosabb következtetés, ahová el tudunk jutni az asztrológia vonatkoztatási rendszerének és sok ezer éve valóságosnak bizonyuló állításainak segítségével, nem más, mint az, hogy magunk vagyunk felelősek minden figyelmeztető jellegű sérülés és minden betegségtünet funkcionális zavarrá, akut testi zavarokká (gyulladások, sérülések, kisebb balesetek), krónikus, vagy gyógyíthatatlannak minősülő betegséggé és helyrehozhatatlan szervi elváltozássá történő elfajulásáért. Ezért jó ha megtanulunk önmagunkkal szembenézni a jelentéktelennek tűnő sérüléseink és betegségtüneteink segítségével, megkeresvén azoknak a személyiségünkre (destruktív jellegű negatív képzelgések, negatív viselkedésmód) és életvitelünkre (öncélú és együgyű tevékenységek) vonatkozó jelentéstartalmakat, amelyekkel nem akarunk szembenézni, mielőtt megjárnánk az orvosi rendelők és a gyógyszertárak egyáltalán nem a lelki megtisztulásunkhoz és nem a szellemi felemelkedésünkhöz vezető kálváriáját.
Ez nem azt jelenti, hogy orvostudomány kutatási eredményei és gyógyászati módszerei tévesek és alkalmatlanok lennének bizonyos fizikai károsodások helyrehozására. Sőt még ezen túl is: talán az orvostudomány a legalkalmasabb a materialista tudományok közül arra, hogy spirituális fejlődésünk szempontjából is hasznát vehessük. Miért? Mert annak, aki magát képessé teszi az őszinte belátásra -tehát a tisztánlátásra- a pontos és részletes orvosi diagnózis a lehető legpontosabb információkat szolgáltathatja a szellemi fejlődése bizonyos szakaszaiban szükségessé váló életpálya-és gondolkozásbeli módosításokhoz.
Tehát jobb ha a kialakult betegségeinkkel minden halogatás nélkül, azonnal orvoshoz fordulunk, de a betegség-tüneteinek lehetséges pszichikai okait is beszéljük meg vele, még akkor is, ha ma még a legtöbb orvos ettől ideges lesz, vagy legalábbis a türelmetlenség félreismerhetetlen jelei kezdnek mutatkozni viselkedésén, hanghordozásán. Ezután, az orvos által javallt kezelésnek magunkat megbékélten alávetve, kíséreljük meg felgöngyölíteni emlékezetünk (és ha van: személyi horoszkópunk) segítségével azokat a negatív viselkedési és gondolkozási mintáinkat, eljárásainkat (félelmeinket, ellenségeskedéseinket, ellenszegüléseinket, erőszakosságunkat, aggodalmaskodásainkat) amelyek szervezetünket a "betegséggyártásra" rákényszeríttették. E mozzanatnál (fejezetnél) nagyon fontos jól az emlékezetünkbe idézni azt a következtetést, ami a különböző napjegyekre jellemző betegséghajlamok tárgyalásából és ezek lelki-szellemi okainak megismeréséből egyértelműen levonható: nincsenek sem szégyellni való (titkolni való) sem erényes, személyi büszkeségre feljogosító betegségek. És ezt nem megfontolatlan gondolatvezetés következtében, vagy ötletszerű szószaporítás kedvéért írtam ide. Megfigyeltem ugyanis, hogy miközben a Skorpiónál tárgyalt nemi betegségeket, vagy a Skorpióra, de a Mérlegre, a Bikára és a Bakra is jellemző többnyire bagatell bőrfertőzéseket, gombásodásokat titkolni és szégyellnivaló betegségnek tartják egyesek (és pontosan azért kel találkozniuk e betegségekkel!), addig a Kosra az Oroszlánra jellemző erőszakoskodási és zsarnokoskodási hajlam következtében előállott szívbetegségükkel, vagy a rejtett agresszivitás következtében létrejövő epegyulladásaikkal, epekríziseikkel valósággal hivalkodnak és kérkednek egyesek.
Természetesen mindeztek mellett -és mindezek ellenére- a táplálkozási szokásainkat és a táplálkozásra használt ételek jellegét és minőségét kell felülvizsgálnunk elsősorban. Ugyanis a legtöbb "bűnt" önmagunk és a világ ellen a szó szoros értelmében vett fogyasztói- táplálkozói mentalitásunkkal, felelőtlen, öncélú étkezési szokásainkkal követjük el.
A napjegyek és a betegséghajlamok összefüggéseit tárgyaló iásom végén, annak érdekében, hogy igazi kulcsot adjak azok kezébe, akik hajlandóak felébredni és abbahagyni az eredménytelen és az ellenséges hadakozást saját betegségeikkel szemben, szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra a testi, lelki és szellemi rongáltság közötti különbségtételre, amire Hamvas Béla is a Hermes Triszmegistos TABULA SMARAGDINA- ja kapcsán írt MAGIA SUTRA című esszéjében nyomatékosan figyelmeztet: " A bűn sajátos területe a szellemvilág. Ez a felfogás a közhiedelemmel szemben áll. Általában, főként a félreértett keresztény dogma alapján, mindenki a bűnös testről beszél. Az ilyesmi teljesen hibás. A testnek bűnt elkövetni nincs módja, mert létezése nem morális, hanem élettani körben folyik le. A test rongáltságát betegségnek hívjuk. A bűn morális defektus. Elkövetésére csak a szellem képes." ... "Ugyanaz a megtörtség, ami a szellemvilágban a bűn, a lélek világában az örült. Az örült a lélek normális voltának megbomlása és megzavarodása. A lélek örülte, az értelem homálya. Aluszékonnyá válik, kába lesz, irányt és célt téveszt, tévelyeg, rögeszmék szállják meg, képzeleg, valóságérzéke elvész, a másik lélekkel való kapcsolata meglazul és meg is szakad. Ha a bűn a szellemvilág megzavarodását idézte, az örült a humánum világát bontja fel. Az örült nem tud közösségben élni." ... " Ugyanaz a rongáltság, ami a szellem világában a bűn, a lélek világában az örült, a testi világban a betegség." ... "De a három egy és e hármat egymástól elválasztani nem ajánlatos, akkor sem, ha a létezés rongáltságának hármas természetéről tudni lényegbevágó tudás. Miért? Mert a primordiális egésszé helyreállítása (reintegráció) is hármas, éspedig:
-esztétikai (testi)
-logikai (lelki)
-morális (szellemi)
feladat. E hármas párhuzamos tevékenység más szinten fedi az érzéki (testi), az érzelmi-értelmi (lelki), és az erkölcsi (szellemi) tevékenységet. SENKI NEM LEHET SZELLEMÉBEN BÜNTELEN, AKI LELKI VILAGABAN NEM ÉRTELMES ÉS TESTÉBEN NEM EGÉSZSÉGES. A szövevényen belül a létezés-szférák megkülönböztetésének csak azért van helye, nehogy a létezés hármas összetettségéről egy pillanatra is megfeledkezzünk. Határt vonni azonban, különösen oly értelemben, ahogy azt az európai filozófia (tudomány, vallás) alapján megszokták, nem lehet és nem is szabad, mert végül is a szellem világa a lélek és a test világát is átsugározza, a lélek a testet és a szellemet minősíti és formálja, a test viszont a lélek és a szellem világát is megalapozza."
Pont annyira hibás minden tanítás, amely figyelmen kiül hagyja a fizikai mozgásnak és a test ápolásának a fontosságát, mint amennyire hibás a pusztán a fizikai-biológiai egészség megvalósítására és fenntartására koncentráló európai egészség- kultúra, vagy az öncél, technikai tudományos megoldások hajszolása, az intellektualizmus. Azt is fontos itt tudni, hogy az öncélú értelmi képességek gyakorlása, vagy ugyancsak az öncélú, moráltalan (művész) tehetségek és a rendkívüli képességek kultusza, a zseni kultusz, semmivel sem értelmesebb a gazdasági eredmény-hajszolásnál, ami előbb-utóbb meg fogja fosztani EGÉSZSÉGÉTÖL (betegségek, balesetek, olyan más életterületeken való sikertelenségek mint például a családi élet és a szerelmi párkapcsolat) az eredmény és sikerorientált egyént. Az egészségünk visszaszerzésének egyik ára tehát, az öncélú élettevékenységeinknek és a saját lényünkre vonatkozó előítéleteknek a feladása, valamint a külvilág és a többi ember megváltoztatására irányuló vak törekvéseink (ambícióink) feladása. Ehhez a szellemi tisztánlátáshoz szükséges egyéni hibabelátási kézség kialakításához viszont a nem jóslásra, hanem az önismeretre, az emberismeretre és a világismeretre használt, kauzális asztrológiának az információrendszere igen nagy mértékben hozzájárulhat.
Kozma Szilárd:
http://www.kozmaszilard.tvn.hu/
Belépés
GyIK
Keresés
, az előadás végeztével tehát, elrohantam az egyik barátnőmhöz, mivel jól emlékeztem, hogy a könyvespolcán található egy Baktay Ervin: A csillagfejtés (Figyelem: nem jóslás!!!) könyve" c. asztrológiai könyv. Szerencsére otthon volt, be is engedett, pedig késő estére járt, én szó nélkül elvettem a polcról a Baktay-könyvet, kinyitottam a skorpiónál, és el kezdtem olvasni. - Mint hogyha valaki bele nyúlt volna a hasamba és rángatná a beleimet és az összes szerveimet. Igen: azt rólam írták! Én voltam az a sötét, sunyi gazember, és az a lehetséges (potenciális) mélyen gondolkozni képes, nyugtalan és szenvedélyes és jóindulatú, de kényelmetlenül tehetséges, de őrült féltékenységre és akár bosszú állásra is képes személy, akit leírt Baktay., - Tessék elolvasni. Én azokról nem kellett köz-megegyezzek senkivel kezét csókolom, mert azokat a sorokat rólam írta maga az Úristen! (Ma már nem vagyok az, termesztésen, hiszen a skorpió első és legfontosabb dolga a gyökeres megváltozás, a megújulás.)