ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.28. 16:02

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2015.03.09. 18:29 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Kozma Szilárd:

Illusztráció az Egyetemes Törvényekhez

A titok és a titkolózás piszkáról, illetve nyilvánosság gyógyító erejéről és a teljes átvilágítás szükségéről.
Tőkés László - Aki az egészséges szellemiségű romániai magyarság körében az erkölcsi (És csak ebből következően politikai!) gerincességnek és helytállásnak a példaképe, és a közösségi áttetszőség zászlóvivője, sőt: a szó legtisztább és legeredetibb (ősi, tehát nem alterált) értelmében véve, a közéleti tisztaság és titoktalanság szükségének a prófétája, nem alkalmazta a nyilvánosság tisztító erejét, az őt morálisan többszörösen eláruló, és őt a morális tisztaság ellenségeinek: a politikai álnokság pribékjeinek kiszolgáltató, felesége, Joó Edit rágalmazásai ellen.

Tőkés László, a fentiekkel ellentétben és számomra meglepően, azt az alapállást vette fel, hogy a családja (gyermekei) megkímélése érdekében, nem kívánja kommentálni a felesége rágalmazó állításait. Emiatt viszont, olyan hajdani harcostársból (bajtársból), áruló ellenséggé vált erkölcsi halottak számára szolgáltatott támadási lehetőséget, mint amilyen Szász Jenő, az Erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke és tönkretevője. - Ennek a sajátosan jellegzetes erdélyi jelenségnek (Lásd Hamvas Béla Öt géniuszában az ellentmondásos Erdélyi Szellemiség tökéletesen találó leírását!) a részleteit nincs szándékomban taglalni, de fontosnak találom azt, hogy ez a polgár-erkölcsi alapállás, ami szerint a csak a közéletre (Egyes, kettős, ötös, hatos és tízes horoszkópházak életkörei) vonatkoztatjuk az áttetszőség igényét és elvárását, de a magánéletünkre nem, vagyis, amennyiben egy Egyetemes Törvények szellemében megfogant erkölcsi elvet nem vallunk és gyakorlunk az egész életkörünkre, az nagyon veszélyes következményekkel járhat.
Tőkés László volt felesége, Joó Edit azzal vádolja a férjét, nem csak a bíróságon, hanem a nyilvánosság előtt is, hogy az állítólag megcsalta őt szexuálisan. Erre fel mindenki a "szegény ártatlan" asszonyka pártjára állt, és ahol csak lehetett ott kezdték pellengér elé állítani Tőkés Lászlót. Ez belőlem egyenesen hányingert és nem a „gyötretők” (hipokrita újságírók, perc-emberke politikusok és egyéb nyúl-gerincű moralisták) által elvárt, Tőkéssel szembeni tisztelet-megvonást és lehetőleg politikai-morális kétkedést váltott ki. Főként a román nacionalizmus okkult erőinek behódolt Szász Jenő Tőkéshez intézett felszólítása, aki nem átallotta, azt igényelni a nyilvánosság előtt Tőkéstől, hogy adjon számot az Istennek a "tetteiről"! – Gyakorló asztrológusként és magánemberként is ismervén azt, hogy a morális terhektől és családi felelősségektől menekülni kívánó értelmiségi és „kulturált” feleségek elképesztő hazudozásra képesek amikor a férjüket be kell vádolni, a gazdasági érdekük és a hamis erkölcsi imédzsük megőrzése érdekében, és ismerve a Joó Editnek a Tőkéssel kötött házassága előtti - Nem csak szexuális vonatkozású! - világias erkölcsiségét, teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy ebben az esetben, a „Tolvaj kiáltott tolvajt" elve érvényesült. Ha nem lennék asztrológus, megállna az eszem ekkora erkölcsi szemtelenségtől! - Mármint a Szász Jenő szemtelenségétől. És ugyancsak az asztrológusi tapasztalataim alapján, teljesen biztos vagyok abban is, hogy az átvilágítás, vagyis a nyilvánosság tisztító erejétől megkímélt volt püspöki feleségnek, Joó Editnek, ez a kíméletes bánásmód egyáltalán nem fog erkölcsi-spirituális értelemben jót tenni, mivel neki soha nem fog ilyen nyilvánosan megszólalni - Legalább is a gyakorlati jóvátételi szinten, egészen biztos, hogy nem. - a lelkiismerete, és nem fogja visszavonni évek múlva sem a hazug rágalmait!
Gondolkozzunk el azon, hogy nem véletlenül, hanem sok ezer éves metafizikai tudásra alapozva, hozták létre a székely őseink a nyilvános ítélethozást, és nem véletlenül mondja azt Jézus sem, hogy nem arra való a fény, hogy a véka alá rejtsék!
Maradjon hát tovább is számunkra, erdélyi magyar asztrológus- metafizikusok számára, vezető eszmének a titok és a titkolózás szutykos sötétjében zajló intrikát és ármánykodást semlegesíteni képes Nyilvánosságnak és átvilágításnak a szellem-gyógyító ereje!

Tőkés Edit erkölcsi alapjairól

Mivel (Nagybányai) főiskolás koromban lehetőségem volt a szó szoros értelmében is, egészen közelről megismerni Tőkés László volt-feleségét, Joó Editnek a párkapcsolati hűséggel kapcsolatos moralitását, szerintem teljesen világos, hogy az általa hangoztatott, férjével szembeni szégyentelen vádak egyáltalán nem igazak, mindamellett, hogy e vádaknak két igen erős logikai buktatója van az én, Edittel kapcsolatos személyes tapasztalataimra alapozott, pragmatikus látószögemben. Az egyik kétségkívül az, hogy az elképesztő számú és intenzitású politikai tevékenységek következtében a fáradságtól néha még a székelyföldi autonómia-konferenciákon is, az első sorban el-elszundikáló Tőkés Lászlónak ilyen „Clintonozásokra” gyakorlatilag egy perc sem áll a rendelkezésére, hogy a Fehérházbeli ovális szoba biztonságának a hiányáról ne is beszéljünk! A második logikai buktató kétség kívül az, hogy azokban az Edit által „csalásosnak” hazudott időkben, amikor ezek a csalások állítólag megtörténtek, mind a SRI, mind a nacionalista román sajtó, és mind a bulvársajtó is folyton a nyomában, sőt: nem csak a hivatali irodájában, amelynek az asztalán „megesett” Jó Edit szerint a szexuális csalás, de Tőkésnek még a hálószobájában is bent volt. Teljességgel ki van az zárva tehát, hogy ő kereshette volna fel titokban ezeket, az Edit hazudozásaiban szereplő, és a férjével való szerelmi légyottozásra hajló hölgyeket.
Ami a Tőkés László lelkészi hivatalának (vagy politikai irodájának?) az asztalán állítólag megtörtént, „félreérthetetlen pózban” való feleségi rajtakapást illeti, nos, nem csak hogy nem nézem én azt ki Lászlóból, hogy ide vetemedjék, de még az én - nem is olyan rég óta az otthoni biztonsághoz szelídült -, szexuális túlfűtöttségemmel sem gondoltam azt soha, hogy az ilyen szexuális közösülés akárcsak hozzám is, nem hogy a Tőkés Lászlóhoz méltó lenne, vagy, hogy az, egyáltalán még élvezetes is lehetne…
De, amint azt az eszmefuttatásom elején jeleztem, nem csak e logikai buktatók miatt, hanem éppen a Nagybányai főiskola kicsiny magyar közösségében megismert, majd az Főiskola kerítésén kívül, a város ugyancsak kicsiny magyar értelmiségi és művészi köreiben is folytatott barátkozásaink alkalmával, még inkább „megismert” Editnek az általános és a, mondjuk úgy, baráti - párkapcsolati morális alapállására is egészen jól emlékezve, egyáltalán nem rendítettek meg az ő vádjai abban a meggyőződésemben, hogy a az egészséges szellemiségű romániai magyarság körében Tőkés László az erkölcsi - És figyelem: csak ebből következően politikai! - gerincességnek és a magyar nemzetiségi jogokért való küzdelemnek és helytállásnak a példaképe!
És most, hogy Szász Jenőnek, az EMPP furcsa módon mindig talpra eső elnökének az a gyalázatos „biztatása” napvilágot látott, amivel éppen ő (!), arra bíztatja Tőkést, hogy vallja- és ismerje be és kérjen bocsánatot, az Edittel szemben elkövetett bűnei miatt Isten előtt, végtelenül sajnálom, hogy a közösségi nyilvánosság és áttetszőség eszmei szószólója, és a szó legtisztább (eredeti, tehát nem alterált) értelmében véve: annak a prófétája, nem alkalmazta a nyilvánosság (A Szent Fény) tisztító erejét az őt morálisan többszörösen is eláruló és a moralitás ellenségeinek, valamint a politikai gonoszság sátáni segédeinek kiszolgáltató, felesége, Joó Edit viselt dolgainak a leleplezése érdekében. Azt fájlalom tehát nagyon mélyen, hogy abból a liberális polgár-erkölcsi - és egyáltalán nem spirituális! - koncepcióból kiindulva, hogy ezzel, az Edit iránti diszkréciójával, kímélni akarja a gyermekeit, Tőkés László kiszolgáltatta magát a „gyengék pártfogói” szerepében acsarkodó és mocskolódó hipokritáknak, és ez által és emiatt, olyan politikai barátból és valamikori harcos társból (bajtársból) áruló ellenséggé vált személyek számára szolgáltatott támadási lehetőséget, mint amilyen Szász Jenő, az Erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke. - Ennek a sajátosan jellegzetes erdélyi szellemi jelenségnek (Lásd Hamvas Béla Öt géniuszában a szélsőségesen ellentmondásos Erdélyi Szellemiség tökéletesen találó leírását!) a részleteit nem akarom itt taglalni, de fontosnak találom leírni azt, hogy ez a részleges spirituális alapállás, ami szerint csak a közéletre (Egyes, kettős, ötös, hatos és tízes horoszkópházak életkörei) vonatkoztatjuk az áttetszőség igényét és elvárását, de a magánéletünkre nem, vagyis, amennyiben egy Egyetemes Törvények szellemében megfogant erkölcsi elvet nem vallunk és gyakorlunk az egész életkörünkre, az ilyen veszélyes és komoly politikai károkat is okozó következményekkel is járhat!
Sőt, adott helyzetben éppenséggel még jele is lehet a mi nem teljes értékű meggyőződésünknek. Annak a lelki résnek tehát, ahol az a bizonyos nem létező sátán, vagyis az árnyék énünk (a karmánk) veszi át a sorsunk irányítását, a nappali éber (erkölcsi…) tudatunk és meggyőződésünk helyett.
Tőkés László volt felesége, Joó Edit ugyanis, azzal vádolta meg a sötét román politikai nacionalizmus szolgái által lépten nyomon, minden lehetséges eszközzel amúgy is rágalmazott és sárral dobált férjét a nyilvánosság előtt, hogy az megcsalta őt szexuálisan és megalázta személyi méltóságában. Erre fel mindenki az általam diákkorából, illetve a közös egyetemista és személyi baráti körökből is jól ismert, tehát az egyetemista korában "viselt" dolgaival mélyen hallgató, "szegény ártatlan" asszonyka pártjára állt, és ahol csak lehetett ott kezdték pellengér elé állítani, sőt: aljas módon újra bemocskolni Tőkés Lászlót, az olvasóiktól Tőkéssel szembeni tisztelet-megvonást, illetve morális alapú politikai kétkedést elváró – De belőlem például egyenesen hányingert kiváltó! - hipokrita újságírók, perc-emberke politikusok és egyéb nyúl-gerincű „közéletiek”.
– Asztrológusként, de most már magánemberként is, jól ismervén azt, hogy a morális elvárásoktól és a szellemi felelősségektől menekülni kívánó feleségek milyen elképesztő, sőt: sátáni hazudozásra képesek az ügyvédeik tanácsára, amikor a velük szemben, általuk elviselhetetlennek érzett morális igényeket támasztó férjüket be kell vádolni - Mikor a gazdasági érdekük miatt, mikor az „ártatlan” imédzsük megmentése érdekében -, és ismerve a Joó Editnek a Tőkéssel kötött házassága előtti, nem csak szexuális vonatkozású, nagyvilági erkölcsiségét, teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy ebben az esetben határozottan és egyértelműen a tolvaj kiáltott "Tolvajt".
Annak érdekében tehát, hogy ilyesmi többé elő ne fordulhasson, mármint hogy a Szász Jenő félék, éppen Tőkést és a barátait, munkatársait tanítgassák erkölcsre és annak az Istennel való kapcsolata minőségére, leírom azt, amit, mind Editnek, mind rajta keresztül a Tőkés Lászlónak a hajdani barátjaként, már a botrány kirobbanása idején el kellett volna mondanom. Talán mentségül szolgál e késedelemre az, hogy sokáig nem tudtam az Edit válási keresetéről, illetve az abban foglalt, szerintem hazug vádakról semmit, és amikor a nyár közepén erről véletlenül tudomást szereztem, éppen a tíz hónapon át az anyja mellett és annak a családjában folyamatos csalánkiütésben szenvedő harmadik kislányunknak a bírósági úton történő, eredeti családjához való visszaítéltetésével voltam elfoglalva. Illetve, a szintén a „szegény ártatlan asszonykát” (A volt feleségemet) és nem a nyomorult helyzetéből a gyermeket menteni igyekvő hatóságok által, tehetetlenné téve. Persze, az is meggátolt ebben, hogy nem csak az újságírást hagytam abba, ami után a metafizikai (Nem – jósló!) asztrológiát komolyan tanulmányozni és művelni kezdtem, hanem mindenféle közéleti szereplést is és ezért, hirtelen azt sem tudtam, hogy kihez fordulhatnék annak érdekében, hogy a Joó Edit erkölcsi alapállására vonatkozó fiatalkori ismereteimet közzé tehessem.
Érdekes, hogy az elvonulásomnak az egyik okát éppen Tőkés Lászlónak írtam meg tizenöt évvel ezelőtt. (De aki kíváncsi rá, elolvashatja a Táltos Bolond című regényem 11. fejezetében is.)
Mielőtt azonban „kitálalnék” azt is el kell mondanom, hogy magánemberként, mostanában, egyáltalán „nem vagyok jóban” Tőkés Lászlóval, aki, akár a korábban említett fáradsága miatti figyelmetlenségében, akár más okból kifolyólag - És talán ő ezt nem is vette észre... - , de személyi önérzetemben megsértett három alkalommal is. Amennyiben tehát nem az írói, metafizikusi erkölcsi érzékem és ennek megfelelő öntudatom, hanem a magánszemélyi benyomásaim vezérelnének, a Tőkés László által megtestesített áttetszőségi eszméhez való viszonyulásomban, akkor most inkább a kielégült sértettségem kellene „kárörvendjen” és nem az, a nyíltan bevallott intenció, hogy, az ide s tova huszonegy évvel ezelőtti emlékeimnek a közreadásával, nem is annyira Tőkésnek, mint az általa képviselt és megtestesített közéleti „világosság és erkölcsi tisztaság” szellemiségének a segítségére keljek.
Ahhoz viszont, hogy senkinek ne adjak az Edithez és a Lászlóhoz való fiatalkori viszonyom jellegének a közre adásával, illetve e feltárásom indítékával kapcsolatosan semmiféle félreértésre, vagy gyanúsításra okot és alkalmat, illetve, hogy e várhatóan felmerülő rossz indulatú találgatásokból minél többet eleve eloszlathassak, egy kicsit még jobban vissza kell menjünk az időben, a velük való megismerkedés időszakáig. Huszonnyolcadik éves voltam, amikor több, a Kolozsvári, majd a Iasi-i egyetemek műépítészeti, majd filozófia szakára való többszörös, de sikertelen felvételi vizsgák után, a Nagybányai Főiskola építő-üzemmérnöki szakára bejutottam és lévén, hogy kevesen voltunk e kicsi főiskolán magyarok, az ottani biológia szak II. évfolyamán járó, a romániai magyar kultúrában eléggé tájékozott Edittel már az ottlétem első napjaiban megismerkedtem. Ugyanabban az időben jelent meg az első verseskötetem is (Szabadnap – Forrás sorozat, Kriterion kiadó), aminek az okán ő meghívott a családjához Désre, azzal a céllal, hogy bemutathasson a „barátjának”, vagyis, amint arra később rájöttem: a vőlegényének, Tőkés Lászlónak, aki akkor Désen szolgált református papként.
Nem akarom az akkori, fiatal nőkhöz és lányokhoz való általános erkölcsi viszonyulásom jellegét mentegetni, hanem inkább az események ok – okozati összefüggését szeretném illusztrálni azzal, hogy elmondom azt, hogy a szüleimtől (Vagyis, a tyúkeszűen hiszékeny és a hivatalos „nagyságokkal” mindig az ő „ártatlanságát és tehetetlenségét megértő”, protekciózás reményében minimum ismerősi relációba kerülni igyekvő édesanyámtól és a titokban Adolf Hitlert istenítő és gyakori részeg állapotaiban a német faj felsőbbrendűségéről „meggyőző” előadásokat tartó mostohaapámtól) nem csak, hogy a Lászlóéhoz hasonló morális nevelést NEM kaptam! De a mai szellemi ismereteim szerint, moralitás szempontjából olyan zagyva nézetekkel és reflexekkel indultam az életbe, hogy az összességét – közös eredőjét tekintve, az, maximum a nullával volt egyenértékű, ha nem is süppedt esetleg az erkölcsi mínusz értékek mocsarában. Talán nem csoda tehát, hogy mielőtt, a korábbi, „aki mer az nyer” alapú mentalitásomnak a következményei az életem első vészterhes magánéleti és lelki krízisét előidézték volna, afféle, „még egy meghódítandó” nőnek néztem Editet is, aki egyáltalán nem adta még az elején egyértelműen a tudtomra, hogy az ő szíve már határozottan bárki irányába lenne elkötelezve. Azon viszont, hogy e hódítási kísérlet miért nem járt sikerrel, nem sokat töprenghettem, mivel alig kezdtük meg az egyetemet, a korábbi hónapokban elkövetett felelőtlenkedéseim következményeként, az én szabadelvű fiatalságomnak befellegzett, olyannyira, hogy néhány hónap múlva, már az öngyilkosságra vonatkozó gondolatok poklát jártam. Ezért nem is egészen tiszta a számomra, hogy ezekben a lelki feszültségekkel terhelt, zavaros hetekben, a Lászlóval való megismerkedés előtt-e, vagy csak azt követően kerültem az Editnek a főiskola épülete melletti albérleti szobájának az ágyában – De csak ruhásan! - olyan „félreérthetetlen pozícióba”, amilyenben állítólag ő rajtakapta egy nővel - De még csak nem is ágyban, hanem egy hivatali asztalon! - a férjét. Mindenképpen a tény az, hogy ez a „félreérthetetlen póz” kettőnk között valamiért és valamiképpen akkor létre jött, annak ellenére, hogy a „véglegesítés” olyannyira nem történt meg, hogy még a ruháinkat sem vetettük le, nem, hogy a fehérneműinket.
Az is tény viszont, hogy visszagondolva, akkor ő már, Tőkés Lászlónak a „szerelmese” volt, és attól kezdve, hogy később erre konkrétan is rá jöhettem, illetve, attól kezdve, hogy Lászlóval másodszor és harmadszor is beszélhettem és a magas moralitása és széles körű műveltsége miatt egyre inkább tisztelni kezdtem - Ha lehet ilyet mondani: baráti érzelmekkel vegyes mély tiszteletet kezdtem érezni iránta! -, eszembe sem jutott, hogy Edittel még valaha is olyan „félreérthetetlen pózba” kerülhetnék, és attól arra felé, mindkettőjükhöz ténylegesen tisztázott alapállással, jó barátként viszonyultam. Ráadásul, nem tudom határozottan, hogy annak a gondolata-e, hogy egy ilyen, általam nagyszerűnek talált férfinak a szerelmeseként is, Edit képes volt korábban engem magához - Ha csak ruhásan is, de - közel engedni, vagy ehhez a történthez, hozzá járult az is, hogy volt a lényében – modorában, viselkedésében, beszéd-stílusában - valamiféle bizarr vonás.
Bocsánattal legyen tehát mondva, de idővel kissé visszataszítónak kezdtem találni őt és emiatt, a Nagybányai tartózkodásom második évében, már kimondottan csak olyankor kerültem vele egy társaságba, amikor László a Nagybányán tanárkodó és ott letelepült, gyermekkori barátjához, és osztálytársához, Vilmoshoz jött valamilyen ünnepi alkalomból vendégségbe és engem oda rendszerint, Edit által üzenve, meghívott.
De nem csak az általam bizarrnak talált természete és módóra miatt találkoztam Edittel kevesebbet másodévben, hanem amiatt is, hogy elköltőzött a főiskola melletti albérletéből Tőrős Ildikóhoz, akinek a hírneves (Tőrös Gábor) szobrász édesapja, vásárolt a lánya számára egy egész tömbház-lakást. Tőrös Ildikóhoz viszont, aki egy nagyszerű ember volt egyébként, azért nem jártam és nem jártunk vendégeskedni Kedves György barátommal, mivel Ildikó, „hatalmas – nagy” szerelembe esett egy, a Bukaresti egyetem Geológia szakán frissen diplomázott és Nagybányán el is helyezkedett (Akkoriban: kinevezett), rendkívülien erős magyar érzelmű, de még annál is jobb képű és mindezek fölött, a nőkre erős hatást gyakorló beszédkészséggel („jó dumával”) rendelkező, geológus mérnökkel. Végül is tehát, az a „tény” is, amit az Edit diákkori erkölcsi alapállásáról akarok mondani, ezzel a jóképű, akkoriban és Nagybányán még szintén a barátomnak tudott fiatalemberrel függ össze. Ez a fiatalember ugyanis, egy évvel később, amikor Edit már befejezte a főiskolát és haza költözött Désre, vagy ahova az állami kihelyezéses szólt, egy sok sörös és még több konyakos baráti társaságban, valamiért elmesélte nekem, hogy egyszer, amikor ő fel ment a Tőrős Ildikó lakására, Edit engedte be, akivel beszélgetni kezdtek. És miután számára kiderült, hogy Ildikó elutazott valamelyik környékbeli falúba, ő még „félreérthetetlenebb” pozícióba került Joó Edittel, mint Edit és én másfél évvel korábban, olyannyira, hogy nem csak a ruháikat, majd a fehérneműiket is levetették, de - Ernyei Józsi szerint legalább is - még egy jóisteneset szeretkeztek is.
És ebben áll az én Joó Edit erkölcsi alapjával szembeni kételkedésemnek a fő oka! Akkor ugyanis, és viszont, amikor ez a „véletlenszerű”, de Ernyei számára emlékezetes szeretkezés a Tőrös Ildikó lakásán megtörtént, Joó Edit már egyértelműen Tőkés Lászlónak az un. hivatalosan is eljegyzett, a kezén a vőlegényétől kapott aranygyűrűt hordó menyasszonya volt! Ha jól emlékszem, ezt hívták a régiek mátkaságnak, és ebbe már nem fért bele semmiféle régi szerelmektől való szexuális búcsúvétel, illetve lányságtól való búcsúzás számába menő, más fiúkkal – férfiakkal való liberális hancúrozás. Ez már nem nevezhető tehát, természetes és ezért ártatlan és „jogos” házasság előtti szabad-akaratával való jogos élésnek! (Hanem inkább a pap-vőlegénye bizalmával és a barátnője bizalmával való kemény visszaélésnek) Legalább is erkölcsi szempontból nem!
És azt, hogy nem én költöttem ki a két más – más személyek irányában morálisan elkötelezett - embernek a „balesetszerű” szeretkezésének a storyját, illetve, hogy nem is én értettem félre valamit, de nem is Ernyei Józsi hetvenkedett el a történettel, anélkül, hogy az valójában meg is esett volna, azért merem biztosan állítani, mert hat év múlva, amikor szájról szájra járt Erdélyben annak a – talán a titkon hallgatott szabadeurópa - rádió műsoraiból megtudott híre, hogy a Tőkés László nyíltan fel emelte a hangját a Ceausescu rendszer kegyetlenkedése és ember- és igazság-tiprása ellen, és ezért a Tőkés családot nyomorgatja a rendszer és zaklatja a szekuritáte, én, éppen a Nagybányai Kedves György nevű jó barátomnál töltvén az évi szabadságomat, találkoztam a végül is, valamiért nem Tőrös Ildikóval, de egy más nővel, frissen nősült Ernyei Jóskával. Miután megittunk egy - két sört a találkozás örömére, erősen üldözöttnek érzett erdélyi-magyar mivoltomban való lelki alkoholos meghatódásomban és magyar költői erkölcsi nekibuzdulásomban, szidni kezdtem őt, amiért öt évvel korábban, úgymond megcsalta szegény Tőkés Lászlót, az akkori menyasszonyával, későbbi feleségével. És az utóbbi, lám csak, most (Vagyis, akkor: 1988 őszén!) mennyire hűségesen kitart a férje mellett és vele együtt elszenvedi az embertelen kommunista rendszer retorzióit.
Világosan emlékszem, hogy a nálam akkor valamivel józanabb Ernyei Józsi, nem tagadta az akkori helyzetben – Tehát a rendszer retorzióit elszenvedő, meghurcolt Tőkésék helyeztében - az én akkori eszemben szégyenletesnek tűnő aktusnak a megtörténését. Hanem, azt hangoztatta, hogy ezzel az erkölcs-csőszködésemmel, nevetségesen pitiáner módon, sőt, egyenesen infantilisan viselkedek. Mert miért is lenne ő azért bűnös most (Tehát akkor: 1988-ben), amiért öt évvel korábban engedett az Edit bíztató jelzéseinek? És tényleg: miért is kellett volna „bűnösnek” éreznie magát akkor, vagy később, a jóképű és délceg Ernyei Jóska barátunk azért, hogy pusztán engedett egy tüzes szenvedélyeseket lobogtató szemű, erdélyi magyar lány „engedékenységének”? Ezért, nem is erősködtem akkor nagyon, a végül is, így utólagosan tényleg nevetségesen hangzó „felelősségre vonással”. Tehát, ez a beszélgetés, nem is maradt annyira emlékezetes a számomra, és bizonyára is felejtettem volna, ha Joó Edit nem áll elé ezzel a Tőkés Lászlóról szóló, irodai asztalon történt, képtelen házastársi csalásos mesével. Annak érdekében tehát, hogy jól emlékszem-e a vitás jelenetre, és nehogy valamiféle fantazmagóriámat adjam közre az átláthatóság elvének a megsértése következményeinek az illusztrálása érdekében, elmentem Kedves György barátomhoz, aki már nem Nagybányán lakik, hanem Maksán, és meg kérdeztem, hogy ő emlékszik-e? Igaz, jól emlékszik arra az 1988-as őszi vitára, persze.
További kommentárt nem tartok szükségesnek, azon a megjegyzésen kívül, hogy amennyiben én emlékszem, abban az időszakban (1983), amikor Ernyei József és Joó Edit között a szexuális aktus megtörtént, Edit már „hivatalosan eljegyzett” menyasszonya volt Tőkés Lászlónak (Az eljegyzésük bejelentését Nagybányán, a Tőkés László ott élő és tanárkodó barátjának a lakásán is megtették a szűk körű Nagybányai barátaik köre előtt is, amelyen én is részt vettem.), ha nem éppen a felesége... (Erre az akkoriban számomra egyáltalán nem fontos részletre, már nem emlékszem) Ez utóbbit azért gyanítom, mert akkoriban a Romániai egyetemeken és főiskolákon a munkahelyekre való kihelyezések rendszere működött (Engem pl. egy évvel később, a Duna melletti Braila nevű városba helyeztek pl. egy évvel később), és azok a szerelmes párok, akik amúgy is össze akarták kötni az életüket a jövőben, igyekeztek hivatalosan összeházasodni az egyetem, vagy a főiskola elvégzése előtt, annak érdekében, hogy a már dolgozó férj, vagy feleség lakhelyéhez legközelebb eső megfelelő intézménybe (Edit esetében, aki biológiai tanári diplomát szerzett: talán egy Dési iskolába) helyezzék a végzős főiskolást, vagy egyetemistát, illetve abba a városba, vagy faluba, ahol a már korábbról munkában levő férj, vagy feleség lakhelye állt.
De akár feleség volt már akkor, ha nem, Joó Edit, de az biztos, hogy nem csak általa és általunk tudottan volt – ezek szerint csak állítólag - Lászlónak elkötelezve, hanem a rokonsága és a szélesebb baráti- és ismerősi köre által is. És minderre ráadásként jön még az is, hogy az Ernyei Józsi barátunkkal történt alkalmi „szerelmeskedéssel”, nem csak a szerelmes vőlegényét csalta meg, hanem azt a barátnőjét is, aki befogadta őt a lakásába. Azt már nem tudom megmondani, hogy albérleti fejében-e vagy ingyen lakott-e akkor Joó Edit Tőrös Ildikónál, de azt igen, hogy ők ketten a külvilág számára úgymond nagyon jó barátnőkként jelentek meg akkoriban. Vagyis, Edit nem csak a pap vőlegényét (vagy szerelmes férjét) csalta meg és nem csak Tőkés Lászlót árulta el ezzel az erkölcsileg végül is elitélendő aktussal, hanem a barátnőjét is, aki akkoriban nagyon (Ha lehet azt mondani: betegesen) szerelmes volt Ernyeibe, attól teljesen függetlenül, hogy Tőrös Ildikó és Ernyei József évekkel később, - Nem csak arról nem értesültem, hogy miért, hanem arról sem, hogy mikor. – megszakították a párkapcsolatukat.
Nem metafizikai eszelősség, amit állítok, és aminek az illusztrálásaképpen leírtam a fenti erkölcsi példát, hanem azért mert fontosnak tartom megértetni a Logosz olvasóival, hogy még akkor sem szabad a házasság-bontási perek alkalmával, vagy bármiféle korábban számunkra fontos személyektől való elválás szempontjából, semmiféle, tehát gazdasági, vagy un. morális érdek érdekében bemocskolnunk annak az emberi méltóságát és öntudatát, azért, hogy mi „győztesként” kerülhessünk ki a játszmából. Nem tudom elképzelni, hogy Joó Editnek milyen érdekei (Erkölcsi, vagyon-elosztási?) fűződtek ahhoz, hogy egy ilyen sötét történettel előálljon (Még akkor is, ha netalán, tán, mégiscsak igaz lett volna!) amivel Tőkés Lászlót ennyire beszennyezte, és kiszolgáltatottá tette, nem csak a politikai ellenfelei számára, de mindenféle bal-liberális és bulvár-sztorikat egekig nagyítva kürtölő firkászok számára. Az is lehet, hogy a büszkeségét sértette az, hogy Tőkés akart elválni tőle és nem fordítva…, mert esetleg tényleg kihűlt a szerelem közöttük és a férj szükségét érezte, hogy az élete párja által is szeretve legyen, nem csak a régi családja és a barátai, politikai hívei által és, volt pap ás püspök létére is, tényleg „merészelt” szerelmes lenni valaki másba. Gőzöm nincs.
De abban biztos vagyok, hogy az egyetemes törvények szempontjából, és ebben az esetben, egészen konkrétan a Szeretet és a Nyílt-létezés törvénye, vagyis a szabad információhoz való jutás szempontjából, nem is annyira Joó Edit vétett annyira a sértett büszkesége által hajtottan, vagy egyenesen a bosszú-szomja által hajtottan vétett, vagy az azoknál is alacsonyrendű, vélt gazdasági érdekei miatt (Vagyonelosztás annak függvényében, hogy kinek a hibájából mondatik ki a válás) amikor az alpári szexuális csalásos történettel előállt (Mondom, még akkor is, ha netalán tán ez igaz is lett volna!), mind Tőkés László, aki hamisan értelmezett keresztényi könyörületből, ezzel szemben egyáltalán nem akarta megvédeni magát, ez által helyt adva az olyan értelmezési lehetőségeknek, hogy csakugyan elkövette volna azokat a „borzalmas” erkölcsi istentelenségeket, amikkel a volt felesége vádolta. Mondom, ez nem csak óriási politikai hiba, hogy ne mondjam ballépés volt, aminek a következtében, máig képtelen az általa kitűzött értékek színvonalának megfelelően megerősödni az Erdélyi Magyar Párt (Hiszen ettől kezdve a tulajdonképpeni alapító Tőkés Lászlót, a Magyarországiaknál sokkal erősebb Erdélyi magyar keresztény egyházak papságának és püspökségének – érsekségének minimum a fele elkezdte, hol nyíltan, hogy burkoltan magas szintű erkölcstelen magatartással vádolni, olyannyira, hogy egyes erős katolikus és református többségű székelyföldi falvak papjai egyenesen megtagadták azt, hogy a híveikkel bármilyen rendezvény keretében találkozhasson, akkor, amikor erre az éppen alakuló félben levő Erdélyi Magyar Nemzeti Pártnak nagy szüksége lett volna.), hanem a korábban hirdetett átláthatósági elvvel szembeni elemi következetlenség, vagyis spirituális-erkölcsi hiba is, amiért a Kiegyenlítődés (3) törvényét és ezen keresztül a Megváltás (10) Egyetemes Törvényét nem hagyta érvényesülni, azáltal, hogy azt a kölcsönösségi erkölcsi igazságot, ami a kettőjük házasságának az alapja volt, de legalább is, kellett volna, hogy legyen, és amit valójában nem ő tört meg, hanem a felesége, hagyta az alacsonyrendű érdekei, vagy érzelmei által manipulált öntudatú Joó Edit által, a válás-ügyvédei tanácsára létrehozott pocsolyába taposva megfulladni.
A fizikai dimenzióban, tehát az anyag világában és az emberi testekben – lelkekben való létezésünknek a rendeltetése ugyanis éppen az, hogy itt, a fizikai fényben, a magtartások lelepleződjenek és ez által a karmák feloldódjanak, illetve, megfelelő pozitív kiegyenlítődési – megváltódási képességekké változzanak. Nem tudom, hogy a Tőkés László megváltódási képességei mennyire erősödtek meg az által, hogy hagyta, hogy a kiegyenlítődés törvényének az elve károsodjon az ő érdekei rovására ebben az esetben, de, amint a fentiekben is írtam már, abban teljesen biztos vagyok, hogy a Joó Edit lelki ismerete (Tehát a megváltódásra való készsége) egyáltalán nem erősödött és nem tisztult meg, ezzel a volt férje rágalmazása és politikai – erkölcsi meghurcoltatása árán szerzett „bírósági győzelmével”. Ahogy mondani szokták: az uliszészi cselével, megnyerte a (Világi-erkölcsi!) a pillanatnyi és esetleg anyagi érdek-csatáját, de elvesztette a lelki üdvössége érdekében folyt láthatatlan háborút.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO