|
Szerelem és szexualitás
A Duna-televízió egyik korareggeli magazin műsorából értesültem arról, hogy a szervátültetési piacon általában a beültetésre alkalmas vesék képezik a legnagyobb hiánycikket és egyben a legnagyobb üzleti forgalom tárgyát is. A bejelentésen nem azért nem lepődtem meg, mert, legalábbis a stúdióba invitált szakember szerint, az új vesék- beültetésével, a sebészek nem annyira az élet-halál kérdéseket oldják meg, hanem az új vese egy jobb, normálisabb életvitelt, egy jobb életminőséget tesz lehetővé a "szerencsés" vese-betegek számára. Hanem azért, mert asztrológusként, és személyes tapasztalatok szintjén is, nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is rég óta tudom, hogy a vesék jó vagy rossz működése, akárcsak a többi központi deréktájéki szerveknek és az egész közép-derék testrésznek az egészségi állapota is (deréktájéki izmok és gerinccsigolyák pl.) a szerelmi-szexuális viszonyaink harmonikus, vagy diszharmonikus minőségétől függ. Egészen pontosan: ezeknek az ép, vagy káros állapota (nem örökletes betegségek, született testi hibák, vagy károsodások esetén), a szerelmi - szexuális partnereinkkel (élettársainkkal) szemben intenzíven átélt pozitív, vagy negatív érzelmeinknek a függvénye. Azt, hogy milyen analogikus kapcsolat létezik a naprendszer bolygói által megtestesített teremtői őserők, a tizenkét napjegy által megtestesített spirituális erőterek, valamint az emberi szervek és a különböző testrészeink között, az egészségi asztrológiáról szóló tanulmányomban terjedelmesen és részletesen okfejtve, elmagyaráztam. A vesék és általában a testünk középtájéka, a Mérleg jegy által megtestesített spirituális erőtérhez és a személyi horoszkópokban az annak megfelelő gyakorlati életkört jelző VII. ház által megtestesített (az elkötelezett élettársi viszonyok horoszkópháza) lelki élményekhez, belső átélésekhez, e viszonyrendszerek igen összetett problémaköréhez tartozik. Tudván tehát, hogy mekkora számarányban (Az általánosan ismert családi és családalapítási - esetenként magzatfoganási, illetve nemzési problémák mellett, második nagyságrendű arányban!), vagyis, hogy milyen nagy gyakorisággal találkozom az élettársi viszony és félreértéséből és az két - három házastársi viszonyban "kiérlelődött" nő és férfinemű élettársakhoz való, intenzíven átélt negatív viszonyulásokból (az élettársara való haragból, csendes neheztelésből, annak akaratával, hibáival, egész személyiségével szembeni öntudatlan, vagy tudatos, de elfojtott lázongásból) származó "kegyetlen" sorsproblémákkal és az azoknak megfelelő vese, húgyhólyag deréksérv, stb., betegségekkel, a Tv-stúdióba invitált szakemberek által közölt statisztikai tények egyáltalán nem leptek meg.
Gyakorló kauzális-asztrológusi tapasztalatom szerint ugyanis, a legtöbb betegség, a legtöbb családi és személyi konfliktus, a sok elrontott életsors, valamint a legtöbb lelki és fizikai nyomor, valamint a legtöbb társadalmi zavar abból származik, hogy nem ismerjük a szerelem és a harmonikus élettársi viszonyon belül megélt folyamatos szexuális viszonyoknak az életerőt adó, életalkotó: képzelet irányító és képzelet finomító-nemesítő jelentőségét (illetve a zavarosan megélt, az elfojtott, vagy a "magyarázhatatlanul" hiányzó szexualitás romoló hatását) és ennek következtében a saját lét-teremtő, életadó szellemi lényünket sem. Az általános zavar abból származik, hogy az emberi lényünk lényegét képező ősalappal: a vallás által Istennek (vagy akár Taonak, Jahvenak, Nirvánának, vagy Allahnak) nevezett Teremtővel való viszonyunkat tudatlanságból összezavarjuk, és ennek a zavarnak a tovább gyűrűzése, a szerelemben és a párkapcsolatban végzetesek lehetnek a következményei. Miközben a boldogságot, egyéni temperamentumként és égtájanként-földrészekként összetévesztjük a válogatott szexuális kéjelgések és más, széles körű élvezetei lehetőségek elérésével, valamint egyesek számára a teljes kényelemmel és biztonsággal, illetve a folyamatos semmittevéssel, megint mások számára a korlátlan nyüzsgési, beavatkozási, befolyásolási és hatalomgyakorlási lehetőségek halmazával, aközben az Istent is összetévesztjük egy minket az előbbi elképzeléstől teljesen eltérő, számunkra felfoghatatlan és elérhetetlen (égi és steril) erkölcs és boldogság irányába terelő, kényszerítő, vagy szelíden manipuláló és a botlásainkat megértően szemlélő és megbocsátó (modern kori kereszténység), vagy azokat kegyetlenül büntető (iszlám), Nobel-díjas tudóssal, és/vagy a személyes titkainkat és bűneinket leső, fürkésző és megint csak szelíden leleplező, vagy kegyetlenül büntető ítélőbíróval. E téves boldogság- céljaink elérése és vallott, vagy tagadott istenképeink között szédelegve, tévelyegve és imbolyogva válunk megmagyarázhatatlanul és kétségbeesetten boldogtalan, feszült, és elégedetlen, de az évek és elnyűtt házasságok számával fordítottan arányosan reménykedő, illetve lemondó, kiábrándult, elfásult és közönyös házastársakká. A tertio igen kevés, és az is inkább megjátssza mások (leginkább a gyermekei), az Isten és végül önmaga előtt a boldogot.
A testi tüneteket kezelő orvostudomány egyelőre mást mond, de a kauzális gondolkozás megbízhatóságáról meggyőződött asztrológus számára világos, hogy a számtalan nemi eredetű vérbetegségek és az un. női betegségek, a méhdaganat, a méhrák, a petefészek-gyulladások, méhen kívüli terhességek, a frigiditás, a szexuális kielégülési képtelenség, a különböző fertőzések, férfiaknál a korai magömlés, a (korai) impotencia, a prosztatagyulladás és a prosztata-rák, a heregyulladás, a hererák, mindkét nemnél a húgyhólyag és a veseproblémák, a különböző nemi fertőzések és az AIDS, mind oda vezethetőek vissza, hogy igazából nem tudjuk, hogy élvezetszerzésen (kéjes kielégülésen) és (egyre kevésbé!) gyermeknemzésen kívül, mihez is kezdjünk a szerelemmel és a szexualitással, hogyan rendezzük úgy a másik nemű személyekkel, illetve az élettársunkkal való viszonyunkat, hogy ne kelljen drámai és sokszor tragikus kimenetelű probléma- és konfliktuskörként megélnünk, mindazt ami ezzel az "elképesztően más"-tudatú személyekkel folytatott viszonnyal jár?
Nincs amit csodálkozni azon, ha a könyvstandokról napok alatt elfogy a szexuális ponyvairodalomnak minden fantázia-dús, misztikus egzotikumokkal színezett, különböző mágikus praktikák leírását tartalmazó és azonnali csodákat ígérő, "szex-beavatási kézikönyve", amelyekben hemzsegnek az olyan megemészthetetlen keleti varázsigék és a különböző mantrák, amelyeknek az elolvasásától és személytelen, szeretet nélkül való ismételgetésétől még senkinek nem sikerült egészségessé válni, megmenteni és harmonizálni a szakadó félben levő házasságát, vagy más jellegű párkapcsolatát. De normálisabb és boldogabb sem lett senki e mantrák értelem nélküli szajkózásától és még vagyok győződve, hogy az üdvösségét" sem nyerte el. Az üdvösségre nagyon sokat hivatkoznak e megváltó mantráknak a nemi erőt növelő varázshatalmát dicsőítő és persze, más egzotikus szex- trükkökkel és módszerekkel is kufárkodó, misztikus mesterek. E "misztikus tanítások" semmivel sem üdvösebbek a modern szexológusok által ajánlott öncélú, szellemidegen, lelketlen és életidegen szexuális tornagyakorlatoknál. Annál a kínai és szanszkrit kifejezésekkel cifrázott, és a születési képletből kiolvasható örökletes szellemi programokat figyelmen kívül hagyó "taoista elméletnél", amely szerint a férfi önuralmával teljesen és örökre meg kell szüntesse és el kell fojtsa mag-kilövellési ingerét a nagyobb szexuális gyönyör, illetve a nagyobb egészség és az örök üdvösség elérése érdekében, már csak egy budapesti "szex-kultúrát" ígérő bulvárlap által közölt olvasói levél szórakoztatóbb, amelyben egy fiatal hölgy leírja, hogy valósággal szerelmes lett a vibrátorába és amióta azt megvette, már nem képes a férfiak közeledését elfogadni, ugyanis ez a finom kis nyugati találmány intenzívebb gyönyörökben részesíti őt, mint az általa Budapesten fellelt összes keleti és nyugati szex-mester együttvéve.
Ahhoz, hogy a szerelmet és a szexualitást, mint harmónia és egészség-forrást meg tudjuk élni és így tartós értékké-értelemmé tenni, az abszolútumnak a teremtett természeti Világgal, (a Teremtménnyel) szembeni elsődlegességének a tényét kell elfogadnunk és ebből is kell kiindulnunk. Ennek az elsődlegességnek az alapján viszont mindannak, amit önmagunk személyéről és a többi ember személyéről, a szellemi és a természeti mivoltunkról tudunk, az eddigiekhez képest fordított a jelentése. Ebből a perspektívából például a szerelemről kiderül, hogy nem egy szeszélyesen, vagy véletlenszerűen megnyilvánuló, “bűvös” vonzerő, hanem egy olyan elfojthatatlan tudati - és érzelmi állapot, amely a spirituális fejlődésünkhöz - finomodásunkhoz szükséges életfeladatainkkal való találkozást hivatott biztosítani. Ezért a szerelem pontosan annyira fontos képesség mint az életösztön, vagy a halálfélelem. A szerelmi vonzó-erő tehát az egyéni Sorsunknak az eszköze, egy olyan sors provokáció, amely rákényszerít minket a rendeltetésünk beteljesítését lehetővé tevő lelki és szellemi tapasztaltok intenzív átélésére. Amennyiben természetes körülmények között élnénk és természetesen is éreznénk, a szerelemnek kellene biztosítani a sorsfeladatainkkal összhangban álló érzelmi-tudati tapasztalatok átélését és lehetetlenné tenni azoknak a kikerülését. Ezért történik az, hogy amikor gazdasági, "erkölcsi", vagy más okok miatt, vagy egyszerűen gyávaságból: a felelőtlenséggel összetévesztett szabadságunk elvesztése miatti félelmünkből, elutasítjuk, elfojtjuk vagy a szeretett lénnyel való találkozást és azt kerülve “hagyjuk lassan kihűlni” a szerelmi érzéseinket, vagyis akkor, ha tudatosan megtagadjuk és meggátoljuk a szerelmi érzések kibontakozását, valósággal rosszul vagyunk" (-Persze, ha rosszul járunk - ha tévesen járunk el!) és "belébetegedünk" az elfojtás következményeibe és idővel el kezd fájni a szívünk, a torkunk, a gerincoszlopunk deréktáji része, a vesénk, a nemi szervünk, a húgyhólyagunk.
II. Valahányszor szombaton, vagy vasárnap éktelen dudálást hallok a tömbházunk előtt, tudom, hogy modern lakodalmas menet vonul el a csíkszeredai Virágok útján. Ilyenkor nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy vajon az önmagukról és élettársukról, illetve az egyéni és élettársi sors-feladataikról mit sem sejtő és a boldogságukat a jövendő házastársuktól, vagyis "a másik jóságától": megértésétől, figyelmességétől és szerelmi hűségétől remélő házaspár - tíz, öt, három, vagy mindössze egyetlen év múlva fog-e elválni? Kétezernyi személyi horoszkóp értelmező megbeszélésének a során számomra kiderült, hogy nem véletlen az, hogy a házastársak képtelenek boldoggá válni, önmagukat és élettársukat igazából boldoggá tenni. Sőt: bizonyos idő elteltével az élettársak és a házastársak úgy vélik és egyesek meg is vannak győződve róla, hogy élettársuk inkább a boldogságuknak az akadályozóivá, egészségüknek a megrontójává változott. És ez természetes is, hiszen, aki nem tud semmi lényegeset saját magáról és nem képes önmagától boldog lenni, hiába várja, hogy mások, vagy más: a szerelme, a szex-partnere, a házastársa őt boldoggá tegye. Persze, ezért a hetven százalékos élettársi, házastársi kudarcért nem az a magát boldognak képzelő, de spirituális tájékozatlansága miatt valójában szerencsétlen menyasszony és vőlegény a hibás, aki a város központjában álló tömbházsorok lakóinak a hétvégi nyugalmát felverő, tülkölő, dudáló, sípoló és riadó-szirénázó autóinak egyikében ülve képzeli, hogy a másik segítségével megnyerte az életet egyáltalán nem hibás! A hibás az egész nyugati civilizációnak az élet megnyeréséi lehetőségének a tévképzetén alapuló szellemi alapállása, amely mind az alapjaiban elhibázott termelői - fogyasztói erkölcsével, valamint a különböző állami, vagy felekezeti iskoláiban, főiskoláin és egyetemein oktatott úgynevezett humán és reál tanaival, a személytelen étlenyerési technikák temérdek rendszereit tanította és tanítja a fiataloknak, csak éppen azt nem, hogy a boldogsághoz és az egészség megőrzéséhez nem külső (természettudomány) és nem más-ismeretre: nem anyag-ismeretre, nem biológiai ismeretre és nem tömeg- és individuum- ismeretre van szüksége (pszichológia, szociológia), hanem kauzális (A teremtés ősi okához, a teremtés céljához és rendeltetéséhez) kötött, a teremtés kauzalitására és logikájára alapozott önismeretre. Pontosabban: általános rendeltetés-ismeretre és egyéni sors-program ismeretre. Az általános rendeltetés ismeretet a metafizika és a spirituális szellemtudományok adják meg, az egyénit a kauzális asztrológia, illetve a személyi horoszkóp.
Nézzük meg hát a párkapcsolat, illetve a szerelem és a szexualitás asztrológiáját és metafizikáját:
A hétvégi kurzusokon beavatott tudatlanok, valamint a huncut szélhámosok által művelt és a közönséges fekete-mágiával rokon jósolgató asztrológiával ellentétben, a kauzális asztrológiában nem a kényelmes, problémamentes alaphelyzetet tekintjük harmonikus élettársi viszonyt ígérő kilátásnak. Ellenkezőleg: a kihívó alaphelyzetet, a „provokált” lelki állapotot jelző asztrológiai sajátosságokat tekintjük a hosszú távon is tényleges boldogsághoz vezető, illetve kreatív élettársi viszonyhoz vezető alaphelyzetnek. Azt a provokált helyzetet tehát, amely biztosítja a rejtett személyi tulajdonságok és képességek, valamint az egyéni kreatív energiák felszínre törését, azok kibontakozását és kiegyenlítődését két ellentétes nemű személy között. Hibás tehát az olyan asztrológiai törekvés, amely - akárcsak a szerencsevadászat, illetve a jóslások esetében, ahol a pozitívnak képzelt asztrológiai hatásokat, illetve a pozitív bolygó-befolyásokat keresgéli és ezeket az egoizmust szolgáló, realitás nélküli okoskodásokat veszi figyelembe - a harmonikus párkapcsolat lehetőségének jelenként kizárólag a házastársak (élettársak) személyi horoszkópja közötti harmonikus fényszögeket veszi alapul. A szerelmi kapcsolatokban, de főképp az élettársi viszonyokban az olyan kapcsolat tartós és egészséges, amelyben az egyik félnek az Ascendensével, Napjegyével, vagy/és a Sárkányfarkával szembe fekvő, vagy együtt álló Ascendenssel, vagy konstellációval (Napjeggyel) rendelkező személyre esik a választás. Ennek, a párkapcsolatnak kreatív dinamikát adó, a gyakorlatban hosszú távon állóképes viszonyrendszert biztosító, asztrológiai helyzetnek az alapján érthető az is, hogy miért kell vigyázni arra, hogy, aminként az anyóstól, vagy apóstól nem, úgy a két élettárs egymás részéről se fogadjon el olyan törekvéseket, amelynek során a házastársak egyike a másik (zsarnok) irányítójává, kéretlen nevelőjévé és személyi vonásainak, öntudatának a hívatlan átalakítójává válhat. Egészséges személyi tudattal rendelkező, szellemileg fejlődni képes személyek esetében ugyanis, a külsőleg irányított nevelhetőség megszűnik a 21-ik életév után, és csak az un. infantilis személyi tudattal rendelkező felnőttek esetében marad fenn az alakíthatóság, akiknek az egészséges személyi tudatának a kifejlődését a szülők, vagy a nevelők, tudatosan, vagy önkéntelenül megakadályozták vagy az által, hogy gyermekkorában kényeztették, a nehézségektől megkímélték és szeszélyeit, kívánságait feltételek nélkül teljesítették, vagy az által, hogy zsarnoki módon elnyomták az önállóságra való törekvéseit.
Eleve kudarcra ítélt tehát az a házasság és az a család, amit nem két önálló, autonóm, személyi tudattal és akarattal rendelkező, szavaiért és cselekedeteiért (és adott helyzetekben, a tudatos hallgatásáért és a nem-cselekvéseiért is!), de még a gondolataiért és a képzelgéseiért is(!), felelősséget vállalni képes személynek az egységesülési, kiegyenlítődési és kiegészítődési vágyára és szándékára alapozódik elsősorban. Másodsorban azt is tudnia kell mind a szerelmes pároknak, mind a házastársaknak, hogy eredetileg maga az ősteremtés is (a kauzális és spirituális teremtés tehát, nem a fizikusok "véletlen", vagyis ok nélküli Nagy Bummja!), az abszolútum újjáteremtődése érdekében jön létre. Ebből viszont egyenesen következik az, hogy a szerelem és a szexualitás, valamint az élettársi viszony, nem önmagáért van, nem a benne rejlő élvezeti lehetőségek elérése annak a célja és alapja, hanem mindhárom alá van rendelve a lét ősokának: a teremtés szükséges létrejöttének, illetve az új kiegyenlítődési lehetőségeket magában hordó új élet megvalósulásának. Mert a magzatfoganás esetében, nem szaporodási kényszerről van szó, ahogyan azt a biológusok állítják, hanem az új kiegyenlítődési lehetőségeknek a kényszeréről: a teremtési-kényszerről!
Következésképen, nem a biológiai szaporodás, de nem is az azt szolgáló fennkölt szerelem és a szexuális élvezet- vágy volt és van előbb, hanem az egyetemes teremtésnek- és újrateremtődésnek az ugyancsak egyetemes szüksége, amit az ember magában hord, ha tud erről, ha nem, és ha akarja ezt, ha nem. (Az új és új lét- és életformák létrehozásának a szükségét). Annak a jelenségnek a költői, drámai és prózai irodalma, hogy az elején nagyszerű, un. tiszta szerelemre alapozott élettársi viszonyok és házasságok, valamilyen megmagyarázhatatlan, misztikus okból kifolyólag tönkre mennek. Senkinek nem jutna eszébe, hogy "az ideális házastársak" pusztán azért kényszerülnek elválni, és azért válnak egymás ellenségeivé, válogatott pszichológiai és néha testi gyötrelmekben részesítvén egymást és válogatatlan vese- és húgyhólyag betegséget, deréktájéki csigolya-meszesedést és csigolyakopást szerezve be közben, mert mindkettőnek, vagy csak az egyik félnek az akaratából, éveken át, ellenálltak a teremtés szükségére vonatkozó egyetemes (Isteni) törvénnyel. Hogy visszaéltek a biológia és az orvostudomány által lehetővé tett magzatfoganás elleni védekezés valamelyik módszerével.
De nem csak azért haszontalan minden misztikus vagy materialista koncepciók szerint megírt szex bedekker és öncélú szexuális élvezeteket ígérő szexológiai, vagy misztikus tudomány, mert a sikerorientált szerzők a különleges élvezetek kicsikarási lehetőségeire, valamint a csábítóan izgalmas és zagyva, "misztikus szex-átélési" technikák sikerére alapozzák az eget-rengető orgazmusokat eredményezni képes csodás tanaik értékét. Hanem azért is, mert nem adnak választ arra az alapvető kérdésre, hogy mi lesz az utódnemzés problémájával egy olyan párkapcsolat esetében, amelyben a nő - vagy fiatal lány- még nem akar gyermeket szülni, de, vallásos, vagy spirituális meggyőződése következtében, fogamzásgátló tablettával, vagy más technikai eszközzel sem akar "védekezni" a "teherbe esés" ellen? Annál a - többek között a hírhedt Gregorian Bivolaru "Guru Úr" (Domnul Guru) által alapított és vezetett Romániai jóga-iskolában (MISA) is vallott! - sajátosan nyugati joga-elméletnél, amely a férfi magömlése teljes visszafojtásának, visszaszorításának a technikája véli egy kalap alatt elintézettnek az orgazmus-produkálás és a magzat-foganási lehetőség kizárásának a problémáját, csak a középkori bájitalos kuruzslási eljárások nevetségesebbek. És nem csak azért, mert pontosan a misztikusok, akik minden olyan kérdést, amire valójában nem tudják az igazi választ, a Karma tőrvényével magyaráznak, vétenek többek között, pontosan a Karma tőrvénye ellen is, amikor ezzel az ósdi mechanikai módszerrel a "teherbe-esés" elleni "védekezésre" buzdítják, vagyis a Sors-tőrvénye beteljesedésével való szembefordulásra buzdítják a híveiket. Nem csak azért tehát, mert metafizikai tudatlanságukban ki akarják cselezni a sors-teremtés és a Sors-törvényét, hanem azért is, mert a szexuális inger alatt álló merev, vagy félmerev férfi hímvesszőből kiszüremlő folikulin is tartalmaz bőségesen olyan férfi ivarsejteket, amelyek minden ügyeskedés ellenére, képesek a méhbe jutásra és a női petesejt megtermékenyítésére.
Nem hiába tettem idézőjelbe a védekezés és a teherbe-esés kifejezéseket. Ugyanis az, aki védekezik a TEREMTÉS és a KARMA TÖRVÉNYE ellen, annak nincs valós spirituális tájékozottságból eredő hite. Az nem rendelkezik teljes személyi-tudattal, és nem tudja, hogy amennyiben valakinek a tudata és a képzelete nem zavaros, vagyis aki nem szédül és kábul sem testi, sem lelki, sem szellemi szinten, és a személyis integritása megőrzéséhez szükséges harci és reakció készség arányos gyakorlásán kívül, huzamosan nem erőszakoskodik sem tettben, sem szóban, de főképpen gondolatban és képzeletben senkivel és semmivel, azzal a személlyel szemben az egyetemes törvények szellemében nem erőszakoskodik még maga az Abszolútum (az Isten) sem! Amiért tehát a keleti és a nyugati “szex-tanításokat” egyaránt kárhoztatni lehet, az a magzat-foganás elleni védekezés koncepciója. Az a személy ugyanis, aki akár mechanikus módszerekkel, akár farmokologiai eszközökkel, akár a szexuális aktus megszakításával, vagy az ejakuláció elfojtással, illetve a szexualitás teljes megtagadásával, és akár egy-két gyermek szülőjeként is, de még "védekezik" a magzatfoganás ellen, vagyis a lét és az egyetemes teremtés első tőrvénye ellen és ezáltal szembe fordul a Teremtővel, az lehet buzgó keresztény, vagy misztikus Joga mester, még nagyon távol áll attól az igazi hittől, ami a természeti törvényekkel való harmonikus együttlétet és az egyetemes törvényekkel való együtthatást jelenti. Az ilyen személy tudhat bármilyen misztikus praktikát és idézheti kívülről a szentírást, vagy Buddha beszédeit, nem rendelkezik még egyetemes felelősségtudattal. Nem tudja, hogy amennyiben ő nem kábul és erőszakoskodik sem tettben, sem szóban, de legfőképpen gondolatban és képzeletben, azzal szemben, az egyetemes törvények szellemében, nem erőszakoskodhat sem a természet, sem más ember, de még maga az Abszolútum (az Isten) sem. Metafizikailag lehetetlen az, hogy egy lelkileg, szellemileg és spirituálisan is éber, egészséges személyi tudattal rendelkező, a teremtés pozitív értelmében hívő személy (nő) úgymond ártatlanul "teherbe essen" az ő személyes, határozottan fenntartott és zavartalan szabad akarata (hit-képzete) ellenére! Amennyiben nem akar még gyermeket nemzeni (és hozni) a világra valaki, mert a ciklus és a ritmus törvénye figyelembevételével (is!) úgy véli, hogy nem jött el annak a szubjektív ideje, nem kell félnie a "teherbe"-eséstől mert az egyetlen ok ami miatt ő "teherbe eshet" az pontosan az ő egyéni zavarából és az egoizmusából táplálkozó, teremtés ellenes magatartása, az önféltéséből eredő szellemi-lelki ellenállása és e mentális ellenállás által létrehozott szorongások és feszültségek. A személyiség tudattalan szférájában gyökerező negatív késztetések és negatív képzetek által manipulált (serkentett) képzeletnek a teremtői erejével (mágikus hatásával) tisztában levő lány, illetve az egyetemes lét- és felelősségtudattal összhangba hozott személyi felelősségtudatával, önmagáról és a saját élete rendeltetéséről (szellemi céljáról) határozott képzeteket kialakítani képes és tiszta akaraterővel rendelkező nő, nem lehet áldozata a saját tudattalan képzeletében, vagy a partnere tudattalanjában tenyésző gyermek-ősképzeteknek.
A tudattalan és a tudatos képzeletével folyamatos kapcsolatban álló természeti és asztrális léterők nem használhatják fel az akarata érvényesítésével másokat nem támadó és nem hátráltató nőt egyszerű "szülő edénynek", de a határozott személyiségtudattal és szellemi akaraterővel rendelkező szeretkező férfit sem, egyszerű (fizikai) megtermékenyítő eszköznek, önkéntelen "donornak". A különbség a teherbeesés és az áldott állapotba kerülés között tehát, a kollaboráció, az együttműködés fogalmával határozható meg. Az a személy, aki tudatos szellemi és szerelmi életet folytatva, felelősségteljes szeretettel gyakorolva természetes vágyait, létrehív az élettársa és a saját lelkében, vagyis az ő tudattalanjában (is) létező szellemi teremtőerők révén egy új emberi struktúrát: az ők jövendő gyermekét, annak a nőnek, vagy férfinak szerelmi aktus természetes következménye, vagyis a gyermek materializálódása, nem teher, hanem áldás.
Ugyanakkor annak, aki az önkényes boldogság-ambíciója és az annak megfelelő élvezet-vágyai által hajtva szédeleg, és a saját személyére és emberi rendeltetésére vonatkozó egyetemes tájékozódás nélkül és ennek megfelelő éber életvitel nélkül, öntudatlanul, vagy tudatosan erőszakoskodik a spirituális (képzeleti) és a szellemi (gondolati) szférákban az ugyancsak öncélú élvezet-szerzés és öncélú élvezetet szolgáló gazdasági, vagy politikai haszonszerzés érdekében, (tehát felelősségtudat nélkül éli meg életének a szerelemmel és a szexualitással kapcsolatos részét), még rendezett életkörülmények között is, teherként fog jelentkezni és "viselkedni" egy esetleges gyermekfogamzás. És az öncélú élvezeteket szolgáló, minél nagyobb gazdasági haszonszerzésre beállított civilizációban tehernek is nevezik és teherként is, kezelik ma azt az állapotot, amit a régi magyarok még áldásnak neveztek és aként is kezeltek. Metafizikailag lehetetlen tehát: vallásos kifejezéssel: nincs megadva a lehetőség semmiféle külső isteni, természeti, vagy démonikus erőnek, hogy az ember úgymond ártatlanul "teherbe essen" az ő személyes, határozottan fenntartott és szilárd szabad akarata és képzelete ellenére. Amennyiben nem akar még gyermeket nemzeni (és hozni) a világra valaki, mert úgy érzi, hogy ez megzavarná őt a további fejlődésében, és egyetemes személyiségtudata kiteljesedésében, nem kell félnie a teherbeeséstől, mert az egyetlen ok ami miatt ő még "teherbe eshet" az nem más mint az ő élet-kábulata, a fény- és szeretet-hiányból eredő valós odaadási képtelensége, illetve az anyagi lemondások képzetétől és ezzel a nagyobb élvezetek elvesztésnek a félelme, a kényelem- és szabadságvesztéstől való öntudatlan szorongása. Az egyetemes felelősségtudatára alapozott odaadási képessége segítségével erős személyiség-tudatot kialakító és így tiszta akaraterővel rendelkező nő már nem lehet áldozata a saját, vagy a partnere tudattalan képzeletében tenyésző negatív ("Jaj, nehogy megtörténjen"!) gyermek-ősképzeteknek. Az ilyen nő már szeretkezhet bátran és szeretet-teljesen és teljes odaadással, és nem csak menstruáció idején, vagy negatív holdfázisok alkalmával, mert ő soha nem esik teherbe, hanem spirituális áldottként, természetileg is áldottá válik, amikor és valahányszor az egyetemes törvényekkel összhangban úgy érzi, hogy a természeti erőkkel kollaborálva (És nem azoknak áldozataként!) természeti szinten is áldottá, vagyis teremtővé kell válnia.
Ez a különbség a teherbeesés és az áldott állapotba kerülés között. Ugyanis az a női személy aki tudatosan, felelősségteljes szeretettel éli ki természetes vágyait, létrehoz magában, vagyis a tudattalanjában működő teremtőerők révén egy új emberi lelket, az ő jövendő gyermekét, annak a szeretkezés következménye, vagyis a gyermek materializálódása és az ő spirituális megismerési lehetőségeit meghatványozó várandós állapota: áldás és ezért a szülés nem egy tragédia, hanem teremtés és egyben újjászületés. Miközben annak, aki a hamis boldogsági (élvezeti, kényelmi) képzetei és egy felette és rajta kívül álló, öt irányító, öt manipuláló, vagy büntető "Objektív" Istennek a képzete között támolyogva, szédelegve, tévelyegve, találomra, egyetemes tájékozódási- és odaadási készség és átlátszó életvitel nélkül, egyéni felelősségtudat nélkül éli meg tehát az életének ezt a legfontosabb részét, annak tudatában természetes, hogy teherként jelentkezik egy esetleges magzatfoganás és annak megfelelő lesz a "terhessége" és az állítólagos szülése is. Azért illettem az állítólagos jelzéssel az ilyen terhes-szülést, a mert az egyáltalán nem nevezhető egyéni és személyes szülésnek, amikor a gyermeket, mint egy daganatot kioperálják (császár-metszés), vagy kipréselik, kiszivattyúzzák valakiből az orvosok! Hogy mi a helyzet a második generációs császármetszett gyermekekkel, illetve azokkal a (főként nő nemű!) gyermekekkel és felnőttekkel, akiknek nem csak az édesanyja, hanem a nagymamája is császármetszéssel "szült", el kell olvasni azokat a pszichológiai megfigyeléseket, amelyeknek a hivatalos szakirodalomban egyelőre meg nem szabad megjelenni (Alagút kísérlet, illetve természetellenes klausztrofóbia, indokolatlan pánik-hajlamok és "veszélyesen hiperaktív", egészen pontosan: természetellenesen agresszív viselkedés.) (A jelen témához nem kötődik, de a mesterségesen - "lombikban" - fogant és embrióként utólag az naya méhébe beültetett második generációs utódok pszichikai és pszichiátriai helyzetéről szóló megfigyeléseket is csak un. szakmai szamiszdat irodalom formában lehet elolvasni, de érdemes.)
A probléma abban áll, hogy a Teremtés első törvényét: a Mágia törvényét figyelmen kívül hagyó természettudomány által félrevezetett ember (nő), már el sem tudja képzelni, hogy, akárcsak a nők tudatában gyermek- és kamaszkorban természetesen és "szabadon tenyésző" egészséges gyermek-képzetek, pontosan a félelemben elfojtott és az erőszakosan elhárítani akaró racionális gondolkozása közben létrejött negatív, és elhárítónak képzelt negatív gyermek- és terhességképzetek (gondolatképek) is mind, de mind behatolnak ("lesüllyednek") a mágikus teremtő erővel rendelkező tudattalan képzeletvilágába. Ez a mágikus teremtőerővel, sőt: mágikus idéző-erővel is, rendelkező képzeletvilág viszont, nem ismeri sem a NEM - fogalmát, sem más elhárító, vagy tagadó fogalmi formulákat, hanem csak az intenzív félelem-érzelmek inger-hatásait érzékeli (még ha diszharmonikusak is azok!). És akárcsak a pozitív "baba- és anyaképzetek", pontosan ezeknek az intenzív ellen-érzelmeknek, ellen-képeknek, vagyis a magzat-ellenes és anyaság-ellenes félelem-képzeteknek a hatására (a tudattalan képzelt-világában rejlő asztrális léterők által, amelyek kapcsolatban állnak az egyetemes hiány-információt tartalmazó kauzális lét-központtal), akárcsak a szerelem-érzéseknek, illetve a kiegyenlített érzelmi és szexuális vágyaknak a hatására, a nő mágikus erejű (tudattalan) képzeltvilág létrehoz egy olyan spirituális struktúrát: "egy olyan lelket", amely összhangban áll a nő időleges (a biológiai fogantatást megelőző időszakra jellemző!) pszicho- mentális és spirituális állapotával és színezetével. És tulajdonképpen így fogan meg és így indul el a biológiainál magasabb létszínvonalakon egy nem várt gyermekfogamzás, amely során a férfi millió ivarsejtjei közül egynek a női petesejtbe történő behatolása csak a biológiai megvalósulási lehetőséget biztosítja.
A fogamzás tehát nem materiális, hanem kauzális szintekről indul el minden esetben, és ahhoz, hogy igazából megtörténhessen, az ember akarva- akaratlanul, akár azaz ellen- akaratban létezve is, de személyesen is részt vesz ebben a lélek-teremtésben. Ezért, valójában nem is lehetséges az ártatlanul, vagyis az ő akaratától (ellen-akaratától) függetlenül teherbe eső ember (nő) létezése (Mint ahogy statisztikai adatok szerint, furcsán, csaknem „természet-ellenesen” kevés azon nők száma, akik szexuális erőszak következtében „teherbe” is essenek. Az, hogy magzatfoganás jön-e létre, vagy nem, egy - egy erőszakos nemi behatolás esetén, annak a függvénye, hogy különböző, gyakorlatilag indokoltnak vélt okokból, a gyermekáldás elleni védekezést vélte az illető nő úgy megoldani, hogy még a szexuális aktust is elkerülte, holott éppen az ő esetében nagyobb karmikus szükséglet az anyává válás, mint a mások esetében, vagy mindössze azért mert az anyai ági ősszüleitől férfi-ellenes karmikus programot, magyarul: önkéntelen férfi gyűlöletre való hajlamot örökölt, és ezt, a tudattalan idea-világába, személyisége titkos zugaiba rejtett, férfiellenes mentális és képzeleti agresszivitást, a szokásosnál intenzívebben élte át az erőszakot megelőző időszakban.)
Hiába a sok fogamzásgátló reklám, mert nem miden szerelmi - szexuális partner, vagy élettárs nélküli nő van felkészülve és "technikailag bebiztosítva" a nem szívesen fogadott, de "biológiailag bármikor lehetséges" fogamzás ellen. Olyan állapotban viszont, amelyben fél, vagy esetleg úgy véli, hogy nem fél, de természetszerűleg öntudatlanul mégis szorong a teherbeeséstől. Az viszont, hogy találkozik egy olyan férfival, aki iránt ellenállhatatlan lelki és testi vonzalmat érez, aki tehát elemien hat az ő érzés- és vágyvilágára és ezeket az érzelmeket és vágyakat viszonozza is (Sőt: mivel a Fény megtestesülése a férfi dolga, hogy hódítson és átvilágítva-megtermékenyítsen, ha nem is olyan intenzív és ellenállhatatlan ez az vágy, akkor is isten- és természet adta kötelessége azt a nőt, akiben az elemi kiegyenlítődésre való vágyat megérzi, "táncba hívni", amennyiben erre helyzet is alkalom adódik.) nem tudja (mivel hogy a teremtés logikája szerint nem is kell!) kikerülni és elhárítani. De mivel valójában nem is tudja, hogy mi történik, amikor enged "a természet parancsának" és "egy pillanatra elveszti a józan eszét" és mindamellett, hogy többé-kevésbé "jó", szexuális élmény, vagy a zavaros helyzet természetes következményeként, mindössze egy szükséges rossz élmény marad számára az aktus, az eleve "teremtésre ítélt" tudattalan képzeletvilága által létrehozott spirituális struktúra egy emberi magzatban materializálódik. És hiába, hogy a férfi is csak egyet "élvezett" (Hogy más ilyen események jellemzésére használatos, klasszikus és felettébb felemelő kifejezéseket itt ne említsek), mert a következmény ugyanaz: biológiailag hozzá járult a nőnek a teljesen fölöslegesen negatív előjelű (Ja, nehogy megtörténjen!) képzeletvilága által már korábban létrehozott - és folyamatosan alakítgatott, árnyalt spirituális struktúrának a materiális megvalósulásához.
Metafizikai megvalósítás szempontjából tehát - amennyiben a hitet egy olyan átélt és gyakorolt tudásrendszernek, vagyis használható metafizikai értéknek és szellemi ténynek (és használata alapján: eszköznek) tekintjük, aminek semmi köze a naiv hiszékenységhez, (vagyis a vallásos szentimentalizmushoz) -, bármilyen védekezési forma, vagy akárcsak a gondolkozási ügyeskedés is, ami a "teherbeesés" lehetőségét hivatott megakadályozni, érvénytelenné teszi az egész hitünket. És így az egész metafizikánk, szószátyárkodó filozófiává és fölöslegesen ködösítő miszticizmussá, esetleg középkori dilettáns varázslók nevetséges okkultizmusává alacsonyodik. A megoldás persze nem az, hogy e sorok olvasása után, mindenkinek, aki a metafizikai alapállás ébersége szerint akarja folytatni az életét, azonnal félbe kell szakítson mindenféle (európai-keresztény szokássá vált) védekezési praktikát, hanem az, hogy tudnunk kell azt, hogy egyszer, valamikor a spirituális letisztulásunk megfelelő színvonalán, elérjük majd azt az állapotot, amelyben a hitünk, azaz lényegünkké vált tudásunk felszabadít minket mindenfajta védekezési mechanizmus gyakorlásától, feloldván azt a szakadék szerű nagy ellentmondást, vagyis azt az alapvető és semmivel sem ellensúlyozható, feloldhatatlan korrupciót, ami a szellemi meggyőződésünk és a szexuális életgyakorlatunk között tátong.
Amint fennebb említettem - mivel az egyetemes teremtést és a magzatfoganást sem a természettudomány, sem a vallás nem képes analogikusan egybekapcsolni -, a fogamzásgátló szereket és tablettákat gyártó cégek reklámival vetélkedő misztikus szex-mesterek, Tantra-Joga és a Taoizmus szexuális vonatkozású tanaival a "civilizált nyugaton" üzérkedő szex-guruk olyan misztikus zagyvaságokat fogadtatnak el a gazdasági hajszában metafizikailag nullává vált nyugati polgárokkal (Lásd a Svédországban politikai menedékjogot kapott család- és gyermek nélküli, hírhedt bukaresti joga mester, Gregorian Bivolaru tanait), amelyek szerint a misztikus életenergiák elnyerése érdekében kötelező a férfiaknak az ejakuláció teljes és örökérvényű megszüntetése. Ezeket a metafizikai realitásnak és a teremti törvényeknek teljesen ellentmondó szamárságokat azok, az egyéni sors-programjuk (Karmájuk) következtében gyenge (kevés) szexuális energiával - szexuális potenciállal - rendelkező guruk állítják, akiknek a Nap, a Mars, a Vénusz vagy a Plútó által diszharmonikusan fényszögelt Szaturnuszuk a VIII., a VII. vagy az I. házban áll, és mindemellett nem ismerik, vagy nem értik azokat az egyetemes törvényeket, amelyek az egész létünket és életünket szabályozzák. Amely törvények az emberi személyen keresztül is, és így az ő személyükön keresztül (is) érvényesülnek. A misztikus szex-guruk tehát nem ismerik a Lét első törvényét: a Teremtés törvényét, sem a teremtő és a teremtés közötti KIEGYENLITŐDÉS (a Szükség és a Bőség) Törvényét, valamint a Polaritás Törvényét, a Ciklus Törvényét, de ha jól belegondolunk, nem ismerik a Ritmus Törvényét és az Abszolútum törvényét sem. Vagy ha ismerik, akkor egytől egyig szélhámosok, mivel ezzel a teremtés-ellenes eljárással tudatosan vétkeznek ellene.
A szükség-és a bőség törvénye szempontjából ugyanis, semmiféle „élet-energia” takarékoskodásra nincs szükségünk. Mindenki épp elég és fölös energiával rendelkezik, ahhoz, hogy a saját egyéni életfeladatait és az általános emberi feladatait beteljesítve boldog és egészséges életet éljen! És ugyanúgy nincs szükségünk a fékeveszett, természetellenes és természet-veszélyeztető, mindössze az öncélú élvezetek számát és intenzitását, valamint azok védelmét (őrzését) szolgáló javak termelésére és a pazarláshoz vezető gazdasági hajszára sem! A teremtés és az ember rendeltetése, illetve a rendeltetés megtörténésének első feltétele szempontjából, amely alapján a teremtésnek első sorban meg kell történnie - létre kell jönnie, az egészséges és mindkét fél részéről odaadással átélt szexuális aktust követő sperma kiömlésének visszafogása egyenértékű annak a „földre szórásával”, az Onán vétkével. Ha tényleg üdvözítő lenne a sperma kilövellés elfojtása, ahogy a keleti szex-guruk állítják, akkor olyan fizikai alkattal és velünk született automatikus képességekkel rendelkeznénk, amely számára a sperma teljes és végleges visszafogása természetes lenne.
De, mint minden esetben, az igazság most is valahol a középen található és amennyire nem egészséges -sőt egyes konstellációk esetében (a Skorpió, a Halak, és a Rák szülötteire) és bizonyos erősebb szexuális vonatkozású karmával rendelkező egyénekre nézve egészségtelen és egyenesen veszélyes az ilyen misztifikált tanítások betartása- éppen annyira igaz az is, hogy az a mód, ahogyan nyugaton a szexualitásunkat megéljük, az a technologizált barbarizmusnak a legsötétebb kicsapódása. Lényegében miről is van szó? - A férfiak által képviselt Jang (fény, tapasztalati ismeret, határozott, maszkulin) princípium eleve ritmust, szakadást és szakaszosságot, rövidebb és ismételtebb időszakosságot, változást, változatosságot, időbeliséget is jelent. A nők által képviselt feminin (Jin, szeretet, egységhez való visszacsatolódás, határtalan, feminin) princípium állandóságot, folyamatosságot, mély elmerülést, átadást, odaadást, felolvadást, időtlenséget (legalábbis annak teljesebb átélését) jelenti. Ebből az egyetemesen (tehát MINDIG ÉS MINDENÜTT) érvényesülő, egymástól merőben eltérő alaphelyzetből adódik a szexuális élmények és a szexuális információs-energetikai áramlások két féle természete. Vagyis tudnunk kell azt és számon kell tartanunk, hogy a fény és a tapasztalati ismeret, a megtermékenyítés és az individuális sokszerűség princípiumát megtestesítő férfi természete: a célratörő, megtermékenyítő, rövid, szakaszos, töredezett, többszörösen ismétlődő, önmegőrző, félig éber és ugyanakkor felszínes természet. Ezzel szemben a szeretet és a központi bölcsesség, az állandóság és a folytonosság, valamint a folytonos egységhez kötődés, az egységbe olvadás princípiumát megtestesítő nők szexualitása mély, lassú, nehezebben oldódó, megtermékenyülő, álmatag, önátadó és ugyanakkor állandóság felé hajló - törekvő. És ez akkor is így van, ha gyakran adódnak ezzel ellentétes példák, kivételek és eltérő esetek. Ahhoz tehát, hogy teljesen összehangolódjanak és a puszta szexuális gyönyörön túl, az egybeolvadás a fizikai gyönyörén túl, a kiegyenlítődés spirituális szinten is megvalósulhasson, azaz ahhoz, hogy az isteni egységtudatot fizikai testük szintjén is megvalósíthassák, a férfinak meg kell tanulnia ellenőrzés alá venni a robbanás szerű, hirtelen kisülésre beállított ejakuláció- készségét és azt lehetőleg minél több ideig visszatartva, a teljes egybeolvadást-egyesülést (egységesülést) nem csak érzéki-érzelmi (asztrális) szinten, de fizikai és ezáltal spirituális síkon is megvalósítani. Pontosabban: mint kezdeményezőnek (A megtermékenyítő hatalom képviselőjének) neki kell a kezdetben biztosítania a teljes egyesülési lehetőség megvalósulásához szükséges körülményeket a férfias tudatossága és önfegyelme megőrzése által.
Ebben a tudatos és felelősségteljes törekvésében viszont a férfi a nőben egy megértő és odafigyelő partnerre kell találjon, aki őt a partneri kapcsolatuk elején, ebben a törekvésében türelemmel segíti és bátorítja. A spirituális energetikai központok (a csakrák) harmonikus működésének és a testünk energetikai feltöltődése szempontjából ez azt (is) jelenti, hogy a szexuális aktus által nem csak az egymás szeméremcsonti - szexuális csakráinak a működését élénkíti fel a két ember, hanem azokon felül is, több spirituális energia központot tudnak aktiválni és ezeknek a spirituális-energetikai központoknak, amelyek a fizikai testünk és a spirituális dimenziók közötti közvetlen kapcsolatot és energia-áramlást biztosítják, a működését felerősíteni a szexuális aktus spirituális szintre való emelése segítségével, el egészen a fejtetőn lehelyezkedő korona- csakráig, ami a spirituális egység-érzékelési képesség elérését és kifejlesztését lehetővé teszi. A szerelem hatására ugyanis a két ellentétes nemű személy spirituális energia központjai (csakrái) egymáshoz kapcsolódik. Az auratesteik egymásba hatolnak és valósággal eggyé válnak, nem ismervén el és nem lévén tekintettel faji, gazdasági és más (családi, politikai, vallásos, kulturális, stb.) jellegű, általunk értelmesnek képzelt, előítéletekre, vagy megfontolásokra. A pánikbetegségek nagy része kimondottan oda vezethető vissza, hogy az illető személyek gyakorlati - racionális megfontolásból, illetve az együttélés nehézségei miatt, elváltak attól a személytől, akivel az együttélési nehézségek ellenére együtt kellett volna maradni és a szellemi-lelki megújhodást a személyiség építés szolgálatába állítva, a kiegyenlítődést megvalósítani.
Az ember és a teremtés spirituális rendeltetése szempontjából, a szexuális vágy elsődlegesen nem egy “ösztönösen” működő szaporodási kényszer, hanem olyan egyetemes vonzóerő megtestesülése, aminek a szexuális gyönyör a mindössze a biológiai kiegyenlítődést visszajelző következménye, ami az egyetemes egységérzést, az isteni kiegészülést, valamint a kiegyenlítődés legközvetlenebb elérési és átélési lehetőségét szolgálja biológiai szinten. Bár a testünkkel érezzük, a szexuális gyönyör nem fizikai, hanem mentális élmény, akár a fájdalom. A szerelmi-szexuális gyönyör- érzés tulajdonképpen az egyetemes lét-alkotási folyamatban való közvetlen és személyes részvételi érzésnek a testi szinten is megnyilvánuló szellemi élménye. Azt a lelki-szellemi állapotot és azt az ellenállhatatlan vonzerőt, amit általában a szerelem kifejezéssel illetünk, sors kapcsolatnak és sors harmonizációs lehetőségként kell kezelni. Annak következtében viszont, hogy az emberek nem tudják, hogy mit jelent a Sors és mit jelent metafizikailag az, ha bizonyos emberpár két része ellenállhatatlan vonzalmat érez egyik a másik iránt, tragédiaként éljük át ezt az állapotot. Joggal állíthatjuk, hogy itt valami nincs rendben. A testi, lelki, szellemi, idea és kauzális dimenziók szintjén is kiegyenlítődő szerelmet, amit a művészek megsejtenek, de türelmetlenségük következtében és spirituális ismereteik hiányossága, vagy zavaros volta miatt, valójában soha át nem élnek, csak úgy akaratból és elszántságból, vagy netalán "szerencséből megvalósítani lehetetlen. Hiszen a felek nem ismerik sem a saját, sem a másik (a személyi horoszkópjukban a Lilith által jelzett) rejtett szexuális sóvárgásaik és zavaraik természetét. Ezen ismereteknek a teljes hiányában, ha két, a külvilággal szembeni elvárásaikra hagyatkozó egyén e sorsszerű vonzódást érezve, próbálkozik a harmonikus párkapcsolat megvalósításával, annak a következménye csakis az egymás szellemi-lelki és végül fizikai (egészségi) meggyötrése lesz. A biológiailag és lelkileg kielégítő, de szellemileg nem egyeztetetett kapcsolatok esetében ez, a szellemi harmónia-hiány miatti gyötrés - gyötrődés annál intenzívebb, mivel csupán egymás egoizmusát, érzelmi és érzéki (természetes) kielégülését képesek egymás számára biztosítani. Bár másképp érzékelik ezt, a válás idején a korábban élvezetet nyújtó, testi-lelki kötődések végső megszűnése jobban fáj mint a spirituális kapcsolatok korábban végbement elhalása.
A szerelem felemelő élményére alapuló és hosszas együttéléseket követő válások esetében, mindig az a partner - élettárs ragaszkodik jobban a másik személyéhez, aki tulajdonképpen elrontotta a kapcsolatot a spirituális mélyrétegekben, illetve amelyik megakadályozta annak spirituális dimenziókban történő kiegyenlítődését, mivel a Lilith által jelzett tulajdonságai miatt, ő még nem érett meg az összes dimenziók teljességben átélhető kapcsolatra. Neki még tapasztalatokat kell szereznie egy, vagy több új, és másféle kapcsolatból is, és ezért egy, vagy több, más és új, ellentétes nemű személlyel kell mindazt, ami addig történt más helyzetekben, más tapasztalási (és fejlődési) lehetőségekkel átélnie. Ezért nem tud a válásba belenyugodni és foggal - körömmel ragaszkodik a bomlófélben levő kapcsolatának a “vissza-szervezéséhez” és helyre-állításához, mivel fél újabb, számára ismeretlen területekre bemenni, újabb, az egoizmusát feloldani hivatott tapasztatokban részt venni, és öntudatlanul azt szeretné, ha a másik fél, aki a válást kéri, vagy legalábbis kezdeményezi, átvenné az ő Sorsát, hogy az megtanulja ő helyette mindazt, amit neki kell személyesen, újabb tudatos erőfeszítések és (spirituális tisztulást, tisztánlátást igénylő) lemondások árán megtanulnia.
A válás kérdése viszont még ennél is árnyaltabb metafizikai szempontból. Azért írtam az imént kényszerű megszüntetést, mert egyetlen olyan elválás sem igazi, amely a további együttélés képtelenségéből, az együttlét egyre fokozódó tragikus mivoltából ered és nem mintegy magától adódóan és természetesen jön létre. Ilyenkor a változni és fejlődve tovább lépni képtelen személy számára, az oldódni képtelen egoizmusa (amely, pl. “nem engedi”, hogy gyermeket, vagy egy újabb gyermeket hozzon a világra) egy időre bezárul az egyetemes egységbe lépés kapuja, amíg egy újabb sors (szerelmi, vagy szellemi) provokáció meg nem nyitja újra. Ezért az olyan elválás, amely haraggal, sértettséggel, gyűlölettel, bosszúvággyal, az egyik, vagy mindkét fél önérzetének és önbecslésének megsértésével, megalázásával történik, nem igazi elválás és hiába szentesítik a bíróságon a válást, egy válóper esetében, a két ember az aurák, vagyis a magasabb létdimenziók szintjén nem lesz elválva egyik a másiktól. Ők a következő párkapcsolataikban is ugyanolyan, az együttélési - harmonizálódási nehézségekkel kell szembenézzenek, egy csupán a külsőleg különböző, de lényegileg ugyanolyan problémákkal rendelkező személlyel, mint amelytől elváltak.
Az időben erősödő és gazdagodó vonzalmak és kötődések következtében létrejövő szerelmek tartós boldogságot hozó beteljesedése csak az olyan személyek között lehetséges, akik elemi egoizmusukat: gőgjüket, hiúságukat, önérzetüket, félelmeiket (gyávaságukat és egészségetlen vakmerőségüket), felületességüket, felelőtlenségüket, közönyüket, az ellenségképekben való gondolkozásukat és a többi emberrel és a természeti léttel szembeni egyoldalú elvárásaikat magukban felszámolták annak érdekében, hogy a társukat (és általában minden embert) a világegyetem szellemi bázisával (az istennel) folyamatos kapcsolatban álló, velük egyenértékű szellemi lényként: az övéktől eltérő, de spirituális lényegében velük azonos személyként elfogadhassák. Olyan személyek között lehetséges a boldog egyesülés, akik a minden lénnyel történő összehangolódási képességre törekedve, folyamatosan leleplezik az önkéntelen negatív késztetéseikből eredő gyengeségeiket és ezáltal létrehozzák a harmonizálódási lehetőségek feltételeit: minden irányba nyitottá tett tudatukkal, tájékozottságukkal, a metafizikai ismereteik személyes átélésén keresztül elért hitükkel, a személyes felelősség vállaláson alapuló szabad akaratukkal.
Mindez kivételesen ritka esetekben történik meg. Kevés az esélye annak, hogy a korábbiakban felvázolt sorsvonalak kereszteződése folytán két olyan ember legyen szerelmes egymásba az első látásra, akik spirituális tudatossággal, vagy e tudatosság megszerzését célzó akarattal rendelkeznek. Az elején az ilyen “sorsszerűségen” felemelkedni, illetve a kezdeti vonzást tudatosan feldolgozva és magasabb szintekre emelni képes találkozások is csak a kiegyenlítődő személyes sors-programok részei. Ritkán találkoznak emberek az igazi szerelmi megvalósulás azonnali lehetőségével. A kreatív spirituális egyesülés a szerelem által nem más, mint egy folytonos előrelépés a belső személyi összhangba kerülés folyamatában, hiszen más karmikus feladataink is vannak, amelyeket fel kell vállalnunk és be kell teljesítenünk. Ezért többnyire az történik, hogy ha két ellentétes nemű, hasonló, vagy ellentétes sors-programmal rendelkező személy, szellemi-lelki letisztulás nélkül találkozik, az egymás iránti lelki affinitásuknak köszönhetően jobban felsebzik és tönkreteszik egymást mintha csak egy kalandban vennének részt. A politikai (gazdasági-kulturális) érdekek szerint irányított társadalmi koncepciók által létrehozott zűrzavaros körülmények, lelki hatások, "vonzások és taszítások" hatás-mechanizmusában, egy bizonyos (esetenként változó) időszak elteltével, a két ember (vagy az egyik) türelmetlenné és kíméletlenné válik az összehangolódási vágy, minden körülmény ellenére érvényesülni akaró nyomására, és végül a szerelem már csak arra lesz jó, hogy degradálja mindkettőnek a személyiségét. Ilyenkor a materialista társadalmi körülmények között tényleg csak a válás lehet az egyetlen kiút, különben a két lélek, egymással szembeni ambíciójában véglegesen felégetné és szétbontaná egyik a mást.
A jézusi tanok metafizikai tartalmával és ezáltal azok egyetemes érvényességével szembefordult kereszténység csak leplezi materialista civilizáció konvenciórendjében élő nők eme teljes zavarodottságát, akiknek szerepe a páros kapcsolatokban még az ostoba emancipáció és a hivatalosan legalizált prostitúció keretében is a vadászott nőstényé, akit az erős férfi ügyeskedve, fortélyoskodva, pszichologizálva, spekulálva, stratégiázva, udvarolva (tehát alakoskodva, szépelegve), nyers erejével, pénzével, vagy társadalmi helyzetével visszaélve, megvásárol, meghódít, bekerít és elejt, így téve azt a "magáévá": birtoktárgyává, gyermekei anyjává, feleségévé, szexuális tárgyává. Ez a szeretet nélküli udvarlás és flörtölés (egészen fiatal nőismerősömtől hallottam a “légyfogás” kifejezést...) jelenben a keresztény Európa talaján létrejött nyugati kapcsolatteremtési úzus, ez a morális közmegegyezés, ez az általánosan elfogadott játékrend és “forgalmi szabály”, még akkor is ha a nyugati játékrendben egyre gyakoribb a kivétel, amikor is a szerepek felcserélődnek a bekerítendő vadat és a hódítási irányt illetően. E helyzet szellemi oka az, hogy a biztonságra és az öncélú élvezetszerzésre, valamint a kényelmi szempontok szerint, a látványos (mennyiségi) produkciók hajszolására, a hódításra és a védelemre, a párt (rész) és vallásos ideológiákra, a tudományos (pszichológiai) rejtőzködésre-alakoskodásra és azoknak megfelelő hazugság-szisztémáira alapozott civilizációnkban, a nő még mindig úgy indul a párkapcsolatban, hogy tudatalattijában ott bujkál, a "hogyan lesz az aktus után" és a kellemetlen nehézségeket okozó "teherbe maradás" kérdése. Kivételt ez alól a modell alól csak a közönyösek, az öngyilkos-jelöltek, az alkoholtól és más kábítószerek fogyasztásától permanens felelőtlenségben élő nők képeznek, akik épp úgy nem jöhetnek számításban egy tartós és boldog párkapcsolat megvalósításában mint a testükkel kereskedő örömlányok, vagy a test-lélek-rendeltetésüket teljesen félreértő és ezáltal az életüket egészen elhibázó apácák.
Az, hogy a nő egyenrangú félnek, vagyis a szabad akaratával rendelkező szellemi lénynek tudja magát, azért fontos, mert a párkapcsolatban és a szexualitásban a hierarchia nem más mint a személyesség maximális megvalósulási lehetősége és képessége. Vagyis az, hogy annak a személynek, akivel párkapcsolatot élek, az én életemben az első helyet kell tudnia elfoglalni mindig és minden körülmény között, mindaddig amíg spirituális tudatossággal és felelősségvállalással vele együtt élek. Ez viszont nem valósítható meg elintézetlen sorsszerű adósságokkal, vagyis anélkül, hogy elsődlegesen én valósítsam meg minden társadalmi, szociális és családi álkötelezettséggel szemben ennek az együttélésnek a karmikus kibontakoztatásához szükséges egyéni szabadságomat, azaz a gyakorlati és a lelki feltételeimet. Mert nem lehet teljes párkapcsolat az, amelyben az én életemben, vagy a másik fél életébe (életvitelébe, életstílusába, életprogramjába) bárkinek is lehet beleszólása. Mert csak két ember, két polaritás egységesülhet az isteni hármasban: Én - Te és Mi ketten Együtt az Egységben. Ennek a hármas egységnek az egyedüli elemei ők ketten - a nő és a férfi- és az olyan új minőségű szellem, ami a kettőjük egyesüléséből, egymás tökéletes áthatásából, mint magas vibrációs szellemi erőtér jön létre. Ezért nem teljes értékű szerelmi egyesülés az, amelybe még beleszólhat az anya, az apa, a testvér, a nagybácsi, a gyermek, a rokonság, a pártvezér, a pap, vagy a vallási, a nemzeti, a közösségi, esetleg a népi és a gazdasági érdek. Metafizikai és karmikus értelemben mindig és mindenkor kell érvényesülnie a személy szabad választási lehetőségének, amely egy valamelyest is felébredt emberpár esetében egyértelműen egy és egyetlen ellentétes nemű ember felé kell irányuljon, ahhoz, hogy az általuk képviselt és megtestesített világalkotó, maszkulin és feminin létprincípiumok a spirituális Én-tudatok szinteken is egyesülhessenek és átmossák egymást. Más szóval csak és csakis egy jól tisztázott (elhatárolt, megnevezett és meghatározott) anya- apa- testvér- barát-gyermek-, stb., viszonyrendszerben lehetséges a harmonikus páros élet és így természetesen a páros szexuális élet. Ahogy a szexuális aktus közben igazából csak egyetlen emberrel egységesülhetek, ugyanúgy a mindennapi életben is, a szellemi és a lelki élet teljességében is - bármennyire is képesnek kell tennem magamat megosztani és megsokszorozni mások iránt és mások felé-, egységesülni és egyesülni csak és csakis az én egyetlen, igazi partneremmel vagyok képes mindenkor és mindenben.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
