ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.28. 11:48

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2018.08.28. 18:05 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A FÉLTÉKENYSÉG ÉS A CIVILIZÁLT TERMÉKETLENSÉG JELENSÉGÉNEK A VIZSGÁLATA

(Rész a fejlődés törvényének a javított leírásából)


3.


Mielőtt tovább haladnánk a szerves anyag és az ember létrejövése és fejlődése elsődleges és sarkalatos metafizikai kérdésének a megfejtésében, kiegészítő – segítő gondolat-vezetésként, pihenjünk meg egy kicsit egy olyan érdekes, sőt: izgalmas lelki jelenségnek a megfigyelésénél és értelmezésénél, mint amilyen a féltékenység.


Ezt annál is inkább, mivel ennek a pszichológia által teljesen félre magyarázott jelenségnek (Ti., hogy az mindössze uralkodási és birtoklási ösztön következménye lenne.) a metafizika eredetét vizsgálva, a férfiak és a nők, oly sok problémát okozó, egymástól gyökeresen és alapvetően eltérő (Fény – és Szeretet ősprincípiumok szerinti) funkcióját és rendeltetési problémáját is megérthetjük. A fenti a kontextusban tehát, számomra logikus és racionálisan értelmezett az etológiából levonható azon következtetés is, miszerint a különféle állatfajok bizonyos viselkedésében, ösztönös késztetéseiben, fellelhető az ember belső - spirituális! - természete bizonyos vonatkozásainak az olyan ős-oka és a magyarázata is, mint például a féltékenység. A harcos szemléletű, dogmatikus misztikusokkal és pszichológusokkal ellentétben, a féltékenység jelenségét én nagyon is értelmes, hasznos és főképpen, spirituális szempontból nagyon is jól indokolt emberi tulajdonságnak – Sőt: lelki képességnek! – tartom.

A féltékenység ugyanis, amint azt a neki megfelelő magyar kifejezésünk szótöve is jelzi, olyan félelmet jelez, ami az egyén számára igen fontos valaminek az elvesztését lenne hivatott megelőzni. Az ember esetében, ez a társ-vesztéstől való „irracionális” félelem, igen is, egészséges és nagyon is indokolt az egyetemes evolúció és a kiegyenlítődés (megváltódás) szempontjából. Ám ezen belül is, jellemzően különböző okai vannak, annak függvényében, hogy nő nemű-e, vagy hím nemű-e a személy, aki a féltékenységet éppen átéli.
A nők esetében a helyzet egyszerű és humanista - intellektuális logikával is könnyen megérthető: a nő mindig a család egységét és épségét és a családi fészket, az otthont, illetve az otthon területét, és persze a családja: utódai megélhetési lehetőségét félti jogosan, ezért lesz féltékeny, amikor a reális, vagy vélt szexuális – szerelmi vetélytárs megjelenik. A másik vonatkozása, illetve oka a féltékenységnek az, amikor az illető nő, vagy férfi, találkozik azzal az ellentétes nemű és a számára karma-oldási és spirituális fejlődési szempontból tehát, a a szó szoros értelemben is provokálóan fontos személlyel, aki által, és akin keresztül neki megnyílna a lehetőség a páros és ez által a családos egységalkotásra. Vagyis, a hím-nő páros egység alkotására és a kölcsönös áthatolás és a részleges kiegyenlítődés megvalósítására (A megváltódási képességek kialakulására). De egy adott helyzetben és pillanatban ez a személy úgy látja, vagy érzi, hogy ezt a fontos lehetőséget, azt a karmikus provokáción alapuló életfeladat-megvalósítói perspektívát, aminek a megvalósításába a párjával belefogott, egy másik, általa konkurenciának érzett, vagy képzelt, vele azonos nemű személy veszélyezteti.
Ebben a két esetben, tehát az egyetemes törvények és nem csak a konzervatív emberi erkölcsök szerint jogos és természetes a féltékenység. Más esetben nem, mivel olyankor mindössze egoizmusról, az öncélú élvezet-féltésről, az öncélú boldogság-élményről való lemaradás lehetősége miatti félelemről, még szélsőségesebb és primitívebb megnyilvánulási formájában: egyszerű élvezeti irigységről lehet szó.

A férfiak féltékenysége metafizikai alapjainak a megértése érdekében, előbb az általuk megtestesíteni hivatott Fény princípiumnak a teremtésben és a személyes, valamint az egyetemes kiegyenlítődésben betöltött funkcióját és az ebből eredő metafizikai funkcióját kell megértenünk, amely teljesen eltér és különbözik a másik nagy ősprincípium, a nők által megtestesített Szeretet princípium funkciójától és természetétől. Miközben a Szeretet egy az egyben, feltételek és rendszerezés nélkül, úgymond nyersen létrehívja és létre hozza az egyetemes ősszubsztanciát (az anyag spirituális elődjét) és azzal együtt az Abszolútumból kiárasztja az Abszolútum (mágikus - teremtő) energiáit, de ugyanakkor azt – És épen a szeretet erejével: az egység-törvénye erejével! - vissza is kapcsolja folytonosan a teremtés eredményeit: a teremtményeket az isteni létbe, addig a másik ős-megnyilvánulás: a maszkulin ősprincípium, vagyis a Világosság, folytonosan megtermékenyíti és provokálja a Szeretetet kiegyenlítődésre és a teremtésre. Vagyis, átvilágítja értelmezi és fejlődésre serkenti a teremtő Szeretetet (annak folyamatait és jelenségeit), illetve a Szeretet megnyilvánult teremtményeit.

Ezért például, attól függetlenül, hogy éppen nő teszi-e azt, vagy férfi, a számolás mellett ( az aritmetikai, matematikai és aritmológiai műveletek végzése mellett) az írás is, jellegzetesen Fény-művelet (attól függetlenül, hogy értelmes-e, vagy értelmetlen, tehát, hogy milyen írásról van szó?), mivel elsősorban információ-áramoltató, információ közvetítő és információ-értelmező célja van. És a Szeretethez mindössze annyi köze van, hogy az adott írás, a tisztázó, avagy zavaró - homályosító jellegével, hosszú távon és lényegében segíti-e az Egység, vagyis a Szeretet céljának: az egységesülésnek a megvalósulását, vagy, a zavaros voltával, ellenséges, hárító szellemiségével inkább hátráltatja, megakadályozza a Szeretet megnyilvánulását é célja megvalósítását? A félrevezető, hamis információ áramoltatás esetében ugyanis: az ámítás, az áltatás és félrevezetés esetében, hamis egység megvalósítást eredményezi. Így válhat és válik, az utóbbi estben, a hamis fény hatása miatt, illetve annak a helyzet és a cél hamis értelmezésével a szeretetből gyűlölet és harag. És mindez mindössze a hamis információ, a hamis fénynek a hatására, vagyis a hamis, vagy zavaros átvilágítások: értelmezések (Hibásan végzett alapműveletek) hatására. Ezért, amiként az alkímia mondja, nem szabad, illetve nem ajánlatos az alapelemeket összekeverni egymással. („Az elemek csak egymástól jól elkülönítve és a maguk eredeti funkciója szerint, vagyis a maguk individuális jellegében jól meghatározva és megnevezve és az alap funkciójuk szerint kezelve, egyesíthetők.” - Lásd: Hamvas Bél Tabula Smaragdina c. könyvének az alkímiáról szóló kisesszéjében: A separatio művelete leírását.)

Az ősi (metafizikai) Szeretet tehát a minőségi feltételek és rendezés, elemzés, értelmezés nélküli, feltartóztathatatlan (mágikus erejű) kiáradás és visszakapcsolás ősereje bennünk és az egész teremtésben (a létben). És ugyanakkor és egyúttal a Szeretet az egész teremtést létrehívó és egyben - egységen - tartó ősszubsztancia is. Eközben a maszkulin ősprincípium: a Világosság, nem más, mint olyan, a Szeretet ősszubsztanciáját megnyilvánulásra, vagyis teremtésre provokáló (Nemző) – azt megtermékenyítő és azt különböző létegységekbe, egységes ideastruktúrákba rendszerező és irányító őserő, amely nélkül az abszolút szeretet nem tudna megnyilvánulni sem, tehát nem tudna Istenné válni, de a teremtés abszolút funkcióját a megváltást megvalósítani sem. A Jang ősprincípium tehát, nem csak a nemző és az utat megvilágító, tehát az irányt mutató őserő, hanem ő a különválasztó, tehát a szeretet erőit, különálló és jellegzetes lét- és ideastruktúrákba differenciáló (megkülönböztető, elkülönítő), azokat egyre inkább „diverzifikáló” (okszerűsítő és ezáltal újabb és újabb létformák létrejöttét serkentő), és folyamatosan kiegyenlítő - megváltó ős-erő. Igen, jól értette kedves olvasóm: A Szeretet princípiuma a Teremtő Isteni rész, a Fény és a Világosság princípiuma: a megváltó Isteni rész. A nemző – világító – iránymutató maszkulin princípium az, amely a teremtés és a teremtmények sokszerűségét és egyre összetettebb (magasabb rendű) struktúrákba való rendeződését, valamint azoknak az egyre felsőbb rendű kiegyenlítődési képességekkel rendelkező létegységekbe való rendezését „intézi”.

Mondhatni tehát, hogy a Fényben található információknak a mágikus – változtató és szelektáló – rendező ereje által, változik a Szeretet entropikus ősi állapota többszerű és többértelmű, de jól rendezett (strukturált) és határozott negentropikus állapotokká, un. értelmes, megváltási struktúrákká (Lásd a kozmikus világegyetemet, vagy a növényi és állati sejtrendszereket.)

A Szeretet tehát a teremtés, a fejlődés és a megváltás szubsztanciális („anyagi”) alapja (Az abszolút imaginációnak, a mágikus erejű teremtés-ideának a kiáradó - kiárasztó ereje és egyben ősszubsztanciája is.). A Világosság viszont a teremtésnek az anyagi megvalósulás felé majd az anyag megjelenítő képessége, jelenség-értelmező képessége segítségével, a létnek a szellemi – kauzális értelmezés és az értelmeződésből a kiegyenlítődés felé irányt adó „motorja”: kiváltója, mozgatója, rendezője és értelmezője. Az előbbi a Szeretet-bölcsesség (Szophia), a megtermékenyülés őshatalma, a második a Tapasztalati Ismeretből szerezhető Fény, a megtermékenyítő és megváltó őshatalom. Kell vigyázni, mert e nélkül, a lét gyökerében történő, egymástól különvált, lényeges és fontos funkció szerinti lényegi sajátosságnak a figyelembe vétele nélkül, vagyis, a a teremtési – megváltási folyamatoknak a megkülönböztetése és meghatározása nélkül, mindig nagy a zavarok keletkeznek a szellemtudományok területén! Sőt: végső soron, minden más zavar ehhez, az első megkülönböztetésnek a hiányához vezethető vissza! Ezért a valódi egység helyett folytonosan hamis egységekből indul ki mindenki (Főként a nők!) és emiatt mindig hamis egységeket valósítanak meg az életükben (sorsukban), és akkor csodálkoznak, hogy boldogtalanok. Sőt, e káprázat miatt, még a saját személyiségükön, az öntudatukon belül is hamisan játszanak és nem vállalják saját a neműkkel járó nehézségeket, azt képzelvén, hogy a más nemű személyeknek könnyebb. E tévképzet következtében, a nyugati típusú civilizációban pl., ma semmi és senki nincs a rendeltetés szerinti helyén, és az emberiség annyira össze zavarodott, hogy lényegében, a nők nagy része férfi és a férfiak nagy része nő akar lenni, és még az eredeti funkciójuk szerinti rendeltetésüket sem akarják beteljesíteni, nem, hogy a megváltáshoz szükséges kiegyenlítődési képességüket megszerezni.

És akkor csodálkozunk, hogy értelmi és érdemi információ csere és helyes magatartás és helyes (megváltási) alapállás helyett, miért van annyi érzelmi és gondolati zavar, drámai konfliktus és magány. Csodálkozunk azon, hogy az igazi szeretet helyett miért van steril érzelgősség, és végső soron a sima ügyintézést szolgáló udvariasság és társadalmi etika mögött, miért lappang az ember tudattalanjának a legmélyebb rétegeibe rétrejtetten olyan nagy mennyiségű sértődés, harag és gyűlölet? (Az ugyanis, hogy a mai orvostudomány fejlettségi szintje mellett miért van még mindig annyi - sőt: egyre több! - beteg ember, nem csupán annak köszönhető, hogy a széles spektrumú kínálat mellett, rosszul táplálkozunk, illetve, hogy az élelmiszeripar és a kereskedelem a táplálékaink alapanyagából egyre inkább kiveszi az egészség fenntartásához szükséges természetes - természeti - alapanyagokat, ás cukrot és más, betegség-keltő ízesítőkkel „szaporítja” az ételnek nevezett vegyszerezett masszákat. Hanem annak is, hogy a civilizált ember tudattalanjában ott vannak ezek, a szeretetet pótolni hivatott, civilizált, társadalmi - közösségi etikai szabályok betartási mechanizmusa - feltételes reflexrendszere - alá jól lepréselt, csendes neheztelések és finom gyűlölködések halmazából keletkező negatív energiák.
Azáltal, hogy a Világosság megtestesítője: a férfi, igyekszik át- és megvilágítani - értelmezni, megtermékenyíteni, rendezni, tehát irányítva vezetni a megváltás irányába a Szeretet megtestesítőit, a legalapvetőbb, ősi és lét-logikai rendeltetését és funkcióját látja el. Ezért a legnagyobb és legalapvetőbb hiba a Világosság megtestesítőit: a férfiakat hibáztatni, és azokra emiatt neheztelni, sőt: azoktól elvárni, hogy másképpen („Nem agresszíven”, hanem kíméletesen és mindig finoman, soha nem sértően, a nők rendkívül érzékenységére tekintettel léve…) viselkedjenek! Mégis, még a nyers természetben is, a Fénynek a Szeretetre gyakorolt hatása: a benyomása, a benyomulása felborítja, felzaklatja és irritálja a Szeretet nyugalomra, megállapodottságra törekvő ösztönét, kedélyét. És az emberek esetében is, ez a törekvés és irritáció, a leginkább érvényes. Az átvilágításhoz, megtermékenyítéshez rendezéshez és megváltáshoz ugyanis, szükséges a Fénynek a minél teljesebb behatolása a Szeretetbe, a lassú, finom áramlásként létező és lassan, óvatosan növekvő spirituális, mentális, pszichikus és anyagi ősszubsztanciába, ami annak a megtestesítői számára, nem minden esetben és nem mindig kellemes. Sőt: a természetben bőven is van rá példa, hogy majdhogynem szenvedést okozóan (pszichés szenvedést mindenképpen) fájdalmas a Maszkulin princípiumnak a feminin princípiumba való behatolása, benyomulása: majd az általa különválasztott szeretet-egységek átvilágítása, értelmezése, megtermékenyítése.

Erre a legjobb példa a szüzességnek a természetes úton történő, egyeseknél kissé fájdalmas és kellemetlen elvétele – elvesztése, amely bármennyire is kellemetlen, de meg kell történjen, ahhoz, hogy a Világosság megtestesülése, a férfi a hímvesszőjével, tehát még ha csak fizikailag is, és részben is, de behatolhasson a Szeretetet megtestesítő nőbe. De a bármennyire is fájdalmas lett légyen egy fénybehatolással (néha a rég megállapodottnak hitt szeretet-helyzeteket, állapotokat feltörő, felrobbantó, felkavaró kellemetlen behatolással) járó átvilágítás, ha szükséges a megtermékenyítésnek (Lásd: a harmadik egyetemes törvényt, a szükség és a bőség, illetve e kiegyenlítődés törvényét.), a fény-behatolásnak, illetve a benyomásnak - benyomulásnak meg kell történnie! És nem csak azért, mert máskülönben nem történhet meg természetes úton, a magzatfoganás, és az ember elemi szinten sem képes beteljesíteni a rendeltetését, de a nő e nélkül, a kiegyenlítődési képességhez sem képes eljutni.

„Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van. És ami lent van, ugyanaz mint ami fent van.” szoktuk idézni gyakran az egyetemes holisztikus világhelyzetet meghatározó Hermészi mondatot. De vigyázat, mert sem a karma hatására készülő fantáziánk képzetei, sem az ész önkényesen „racionális” (materialista alapú) elméletei nem azonosak a szellemi realitással! És éppen erről szól ez az egyetemes világigazság: csak az reális a szellemi világban, ami relizálhatónak és maradandónak bizonyul az anyagi világban hosszú távon! Tehát a Jin jellegű misztikus és vallásos fantazmagóriák, akárcsak a Jang jellegű, életidegen, mert: absztrakt és anorganikus gondolati konstrukciók, vagyis steril spekulációk, vagyis az életnek a szellem (Egyetemes törvények) által irányított organikus valóságától és éppen, hogy:
A tényleges szellemi valóságtól (Az egyetemes szellemi törvényeknek a megváltás logikája szerint irányuló „kérlelhetetlen” összhatásától) elrugaszkodott, az utóbbiakat figyelmen kívül hagyó, gondolati, filozófiai konstrukciók, nem azonosak a metafizikai realitással! Ezek az önkényes fantázia- vagy gondolati képzetek tehát, egyáltalán nem a „Fent”-et jelentik, hanem a Nagy Semmit és vészterhes törekvés ezeket az élet valóságára rá erőltetni!

Rengeteg politikai és vallási ideológia, sőt: ideológiai rendszer (Az izmusok!), valamint politikai, vallási, vagy spirituális és filozófiai vezér és iskola, misztikus áramlat, valamint ünnepelt filozófus – gondolkozó, és egyetemi katedrákon hirdetett (És jól megfizetett!) filozófia bukott már ebbe bele. Azokról a tetszetős és megható, de a gyakorlatban csupán egyéni és tömeg-tragédiákat kiváltani képes ideológiákról (kommunizmus, szocializmus, liberalizmus), amelyeket a politikusok kíséreltek meg ráerőszakolni a valóságra, nem is beszélve! A fizikai fájdalom és szenvedés tehát, elég valóságos mérce – rendszer annak a vizsgálatára, hogy az, az elmélet, vagy elképzelés, amit mi „Fenti” létezőnek gondolunk, vagy képzelünk, és meg kíséreljük a fizikai, vagy a pszichikai valóságra rá erőltetni, valójában létezik-e a metafizikai valóságban? Az ember által meg nem zavart állatfajoknál ezek a fájdalmat, illetve ellenállást, elhárítást keltő fénybehatolási folyamatok és az un. feminin ellenállási reakciók, a maszkulin princípium képviselői által végül is legyőzött behatolás-elhárítási kísérletek, még egyértelműek. Ezért, ha a szellemi törvények síkján rendet akarunk teremteni az életünkben, „Az ami fent van ugyanaz, mint ami lent van... – elv alapján, sokkal célravezetőbb hinni az antropológiának, mint a kreacionista elveket valló vallásos fantazmagóriákból és elvont spekulációkból álló teológiáknak, vagy az ember létrejöttét misztikus ködökbe burkoló, Rudolf Steineri antropozófiának.
A genetika és az antropológiai genetika eddigi felfedezéseinek a tükrében ma már igen nagy fokú naivitás szükséges ahhoz, hogy ezeket a misztikus elméleteket elhiggyük és ne lássuk be azt, hogy az ember igenis közös ősre tekint vissza a majmokkal. (Az más kérdés, hogy az ember milliószor intelligensebbé vált bármilyen majom fajtánál, és, hogy a majmok individuális tudatában, ha egyáltalán rendelkeznek ilyesmivel, nem jelenik meg az egyetemes – isteni…- léttudat, miközben, az ember tudatában igen!) De amint fentebb rámutattam, nem véletlenszerű események és ez eseményeket követő genetikai mutációk közben vált az ember az állat-rokonainál intelligensebbé! Mint ahogy azok az események se voltak véletlenszerűek, amelyek az összes faj kifejlődéséhez vezettek, hanem az egyetemes törvények és főként a spirituális fejlődés törvényének a következményei. Merthogy az intellektuális fejlődés (Amiért úgy oda s vissza vannak a materialisták!) mindössze a spirituális fejlődésnek az előfeltétele, materiális alapja és előhírnöke.
Nézzük meg tehát, hogy miként működik a féltékenység őscsirája, azoknál a fajoknál, amelyek az emberi spirituális és genetikai struktúra kialakulásának az előzményeit az élet-ösztöneikben hordozzák és meg fogjuk érteni az értelmi és a spirituális fejlődés közötti különbséget és azt is, hogy a Fejlődés egyetemes törvénye, elsősorban és alapjában és megváltási rendeltetésében, nem az értelmi – intellektuális fejlődésről szól, hanem a spirituális fejlődésről, ami egy és egyáltalán nem ugyanaz!
Azt természetesnek vesszük, hogy egy állatfajon belül, a más fajoktól jól differenciált, azonos fajon belüli, legintelligensebb és legerősebb hímek, vagyis a legmagasabb szintű (leg összetettebb) spirituális struktúrával rendelkező hímek – Tehát a legerősebbek, a legjobb kondícióban levőek, a legerősebb szexuális ösztönökkel és a legjobb ösztönös megkülönböztetési képességekkel, valamint a legtöbb fizikai erő-kifejtési képességgel bíró hím egyedek. - termékenyítik meg általában egy fajon belül a Teremtő Szeretet Ősszellemnek a megtestesítőit: a nőstény egyedeket. Minél erősebb és sokszerűbb - minél „győzelem-képesebb”, minél felsőrendűbb tehát - a spirituális struktúrájának megfelelő egészsége és ereje egy – egy emlős és ragadozó állatfaj falkájának az élén álló hímnek annál több nőstényt termékenyít meg. Persze, vannak ettől eltérő „szokások” is az állatvilágban, mint pl. a monogámia, vagy a nőstény állatok által vezetett csapatok, ahol a vezér nőstények által „rendezett és gondozott” csapattól függetlenül élő, szabadon csatangoló (Közösségi felelősséghez nem kötött, szabad tapasztalatokat szerző) hím, vagy különböző hímek csapatai mindössze a párzás - a megtermékenyítés - időszakában jelennek meg a nőstények életében. Illetve, vannak olyan fajok, ahol a hímek csak ezt az időszakot töltik a csapat - falka - „társadalmában”. Minket viszont most a nagy általános természeti rend érdekel, az általános természeti modell, mivel ezek az általános természeti folyamatok és törvények egy - az egyben leképezik és a fizikai - természeti világ határállapotában megtestesítik a spirituális teremtési folyamatokat és az egyetemes törvényeket.

A nagy általános természeti modell mellett, amelyben a hím arra törekszik, hogy minél több nőstényt megtermékenyítsen, vagyis, hogy a többi hímnek a struktúrájával szemben az ő erősebb spirituális struktúráját és az annak megfelelő genetikai kódrendszerét minél több utódnak átadja (És a biológusok azt is kimutatták, hogy ugyanúgy: a nőstény állatokban, akárcsak a nőkben is, elemi ösztönök szintjén, létezik egy, a hímek eme konkurencia-kizáró törekvésével szembeni ellentétes törekvés, ti., hogy lehetőleg minél több hímtől megtermékenyüljenek. Tehát az, hogy minél többféle spirituális kifejezési lehetőséget megtestesítő genetikai kódrendszert magába fogadva, biztosítsák a lét és a teremtés sokszerűségét.), minket, a kiválasztott jelen téma szempontjából, most csak a monogámiában (párban) élő állatok érdekelnek. Ugyanis, az ember, spirituális szüksége, lehetősége és rendeltetése szerint, monogám lény. (Egy időintervallumon belül ugyanis egyetlen ellentétes személlyel vagyunk képesek az egység minél magasabb fokú megvalósítására, a minél teljesebb mértékű kiegyenlítődésre.) És ez még akkor is igaz, ha éppen a fejlődés - a differenciálódás (különböződés) és a biológiai diverszifikáció (sokszerűség) fenntartása érdekében, az ember a szexuális bigámiára és a poligámiára is igen hajlamos. Spirituális fejlődésünk szempontjából viszont, egy bizonyos öntudati állapot (színvonal) elérése után, mindenképp a monogámia kell, hogy jellemző legyen ránk, mivel páros egységet alkotni az emberi kommunikáció és a lét összes dimenziója szintjén csak egyetlen személlyel lehet.

Csak egyetlen ellentétes nemű személlyel vagyunk képesek tehát minél több lét-dimenzió szintjén, kiegyenlítődve - egységbe kerülni, egy időegységen belül (Egy bizonyos, az egymás előzetes, több dimenziós, „jó” megismerését lehetővé tevő, időintervallumban)! Ezért a fejlett öntudattal (egyetemes lét- és én-tudattal) rendelkező személy számára, már akár lelki és szellemi zavarokat is okozó bonyodalmakat hordoz magában a bigámia, sőt: a poligámia állapota még inkább. Csak és csakis két ellentétes nemű személy képezhet egy idő-intervallumon belül, egy teljes értékű és ugyanakkor minél nagyobb mértékben zavartalan univerzális egységet.


4. Visszakanyarodva a féltékenységhez: éppen itt, ebben az ősi, látszólag ellentmondásos determinációban érhetjük utol az emberi lét és a fejlett ember szellemi érzékenysége és földi tudat-állapota nagy paradoxonát, ami a féltékenységnek is az alapja és ősoka. Mert a nő inkább az utódok megélését és biztonságát akarja biztosítani és az otthon és a család (a fészek) zavartalanságát és egységét félti a „betolakodó” harmadik (normálisan: női) személytől, aki tehát a férfi-élettársat (a férjet), tehát a Fény megtestesülését képviselő személyt akár karmikusan, akár a külsőségek mágikus összhatásaként magához tudván vonzani, elviheti (elcsábíthatja). És akkor elveszíti azt, mind a család védelmezőjét és anyagi gondviselőjét, mind az ő stabil kiegyenlítődési (megváltódási) partnerét. Holott, mondom: a különböződés és a sokszerűség elve érvényesülési kényszere hatására, a nő talán még jobban vágyik tudattalanul arra, hogy más férfi által is megtermékenyülhessen, mint a férfi arra, hogy több nőt megtermékenyíthessen. - Ezt komoly biológusok bizonyították már a peteérések és a nő biológiai rendszerek működésének a megfigyelésével. Ti., hogy amikor a férj távol van a családtól, a női dudatattalan lelki-szellemi szféra olyan információkat kezd kibocsátani a hormonrendszer irányában, amelynek a következtében a nő szervezete azonnal megtermékenyíthető állapotba hozza magát, és a szexuális fantáziálás is ebben az irányba mozdul el önkéntelenül. Gyakorlatilag tehát lehetőség nyílik az újszerűség létrehozására, az új információknak: a férj génjeitől eltérő, új fajta géneknek a családba való bejuttatására.)

Ezzel szemben viszont, a férfi féltékenységének egészen más az alapja és funkciója. És ez a szellemi-spirituális „védekező-program” az állatok hímjeinek az egyeduralomra való törekvésében érhető tetten. Mielőtt viszont, a férfi-féltékenység spirituális értelmezésébe belékezdenék, szükségesnek találom tisztázni, hogy gyakorló asztrológusként nem engedhetem meg magamnak az önkényes elméletgyártás luxusát és két lábbal járok a világban (nem vagyok ködevő). Én jól látom tehát, hogy a liberalizmus hatására az, az ideális párkapcsolati (élettársi - házastársi) állapot, és az, az ideális családi modell, amit alapul véve, igyekszem a féltékenység példájára alapozni spirituális fejlődés rejtett mozgató rugóit, és ok - okozati összefüggését felgöngyölíteni és leírni, ma már nagyon ritka. Magam is, egy, az első férjétől elvált nőnek vagyok az egyke fia, akit szó szerint is, egy fasiszta elveket valló, nevelőapa igyekezett „a maga jóhiszeműségével a férfi-viselkedésre és a férfiasság illemtanára” megtanítani, aminek majdnem, hogy az ellentétét érte el. Én is, kakukk tojásnak éreztem magam az anyámmal második házasságban élő férfi mellett, akinek a spirituális fejlődési életprogramja, eléggé eltért az én spirituális struktúrámnak a jellegétől. (Mindaz mellett, hogy, a rezonancia törvénye alapján, volt egy közös asztrológiai jellemzőnk: Ő az Oroszlán jegyében született, nekem meg Oroszlán az Ascendensem), olyan gyermek tehát, akinek a Skorpiói természetével nem nagyon tudott mit kezdeni az engem bár egy kevés férfiasságra tanítani igyekvő, szegény nevelőapám. Hiszen az én „élhetetlen” szellemi – lelki természetem, amivel ennek a még valamelyest az egészséges hagyományok szerint élni kívánó, dinamikus „férfi embernek” szembesülnie kellett, teljes mértékben eltért attól a gyermek-modelltől, amit ő megismert a korábbi házasságából született gyermekeiben,
Akikben nem hogy vitalitást kellett indukálnia, hanem éppen fordítva: a karma-dagasztást is élvezettel gyakorló egészséges életerejüket kellett vissza fognia bennük, miközben belőlem éppen, hogy az hiányzott a leginkább, amit amazoknál vissza kellett fognia, sőt: szorítania.

Jól tudom tehát, hogy még azok a (magyar!) szülők nagy része sem neveli csak a sajátjának nevezhető gyermekeiket, akik a családalapítás klasszikus modellje szerint igyekeztek rendezni életüket a felnőtt koruk elején, hanem a velük második házasságukat élő, az elsőből valamiért kivált férjük, vagy a feleségüknek (többé - kevésbé a sajátjuknak érzett) gyermekekkel. Ez a, második, vagy harmadik generációs, váltott anyás – váltott apás helyzet tehát, a „gyermekállomány” származása szempontjából „kevert” családi modell viszont (hogy az örökbefogadott árvák és/vagy a szüleik által elhagyott, sőt: egyenesen eladott, gyermekek, illetve az őket gondozó szülők helyzetét is megemlítsük), még egyelőre nem változtatta meg az emberi tudattalannak azokat, az érzés- ösztönvilág ősi programjait, amiben a féltékenység gyökerezik.

A nővel ellentétben tehát, a féltékeny férfi, nem a feleség-anya (nők estében tehát: a gyermekeinek az apja) elvesztésétől fél annyira (mint a féltékeny nő!). Hanem a férfi (apa) az ő egyéni spirituális struktúrájától eltérő szellemi - spirituális és a genetikai információnak, az általa nem ismert és ezért általa nem könnyen – nem természetesen... - érthető és nem irányítható, az övétől néha teljesen eltérő szellemi kódrendszernek (spirituális – genetikai programoknak) a családba való bekerülésétől szorong tudatosan, vagy öntudatlanul. A féltékeny férfi esetében tehát részben az is történik, mint az erősebb és intelligensebb hím állatoknál, hogy a fejlődés egyetemes törvénye hatására arra kell, hogy törekedjenek (mivelhogy ennek a törekvésnek az ösztöne beléjük van építve genetikailag), hogy a többi hímmel megharcolva és azokat sorra legyőzve erősödjenek és végül a „legerősebbé”, tehát a leg egészségesebbé válva, a többieket elűzve, az ők erős és egészséges spirituális struktúrájuknak megfelelő géneket örökítsenek át a nőstények révén az utódokba, akiket majd gondozniuk és „tanítaniuk” is kell. Másrészt viszont, éppen az előbbiek miatt, a hím öntudatlanul és önkéntelenül (tehát a párzó férfi: tudattalanul) fél attól, hogy a családba kerül az általa kevésbé irányítható –nevelhető (érthető!) utód. Hogy a nőnek az ugyancsak az önkéntelen biológiai sokszerűség megvalósulására való törekvésében gyökerező, „nyitott” szexuális magatartása (A férfi által „árulásnak” - csalásnak érzet és gondolt magatartása) folytán, az általa gondozandó és nevelendő: átvilágítandó(!) családba, esetleg bekerülhetnek olyan számára „idegen”, nem csak genetikai információk, hanem olyan szellemi és lelki kódrendszerek is, amelyeket ő esetleg nem képes felismerni (dekodifikálni, értelmezni). És, hogy emiatt nem lesz képes az utódokat - gyermekeket szellemi-spirituális szempontból helyesen irányítani: gondozni és nevelni. Az ember esetében ugyanis, nem annyira az utódoknak átadott biológiai kód a fontos, mint amennyire fontos a nevelés – irányítás, rávezetés, tanítás - által átadandó spirituális (morális!) információs-alap, ami ahhoz szükséges, hogy a felnőtté váló gyermekeknek boldogulhassanak (Meg váltódhassanak) majd az egyéni-, és az általuk alapítandó családi életükben.

A féltékenyég révén tehát a férfi nem is az elhagyástól fél annyira, mint amennyire fél tudattalanul a nem általa nemzett utódban megjelenhető, és általa nem ismerhető – nem irányítható, mert tőle idegen kódrendszerektől! De a féltékeny férfi fél még a nőnek (a párjának) a lelki zavarától is, ami a nőknél „csalás” tudata miatt, általában menthetetlenül fellépik. És fél még a nőnek a másik férfi iránt érzett (megmaradó) szerelmi - szexuális vonzalmától is, tehát újfent a párjában esetlegesen megjelenő lelki és szellemi zavartságtól is. Láthatjuk, hogy a tudomány még a génekkel van elfoglalva, és azokra akar kenni mindent, és olyan szamárságokon töpreng, és olyan szamárságokkal csalja az embereket, hogy ő minden életproblémát megold. Pl., hogy a génmanipuláció segítségével kiküszöbölhet bizonyos, az ősöktől öröklött spirituális zavaroknak megfelelő betegségeket!
És meg is teszi és ezzel még jobban tönkre teszi majd a civilizált ember immunrendszerét! És eközben, nem beszél, mert nem is akar egyelőre arról tudni, hogy a gyermekek fizikai és lelki egészsége is, azok 14 éves koráig, elsősorban a gyermekeket gondozó, azokat nevelő, azoknak a személyére teljes női - anyai érzékenységével befolyást gyakorló édesanyjuk sértett önérzetének, a tudattalan érzés- és képzeletvilága zavarainak, feszültségeinek, stb., a következménye. Illetve, hogy: az anya egészséges és elégséges, vagy egészségtelen és elégtelen öntudatának, tudattalan világa zavartalanságának - harmóniájának, oldottságának a függvénye. Ez alapján, tehát a férfi is, ebből szempontból is, jogosan fél tudattalanul a vetélytársnak a párjára gyakorolt lelki- szellemi hatásától. A féltékeny férfi tehát nem csak a „kakukktojástól és a kakukkfiókától” fél miközben féltékeny, aminek a spirituális gondozásához, a „fióka” megfelelő spirituális programja szerinti irányításához, neveléséhez nem rendelkezik az un. ösztönös-kódokkal, mivelhogy az erősen különbözhet az övétől! Mer ez még csak nem is ez lene akkora nagy baj, hiszen azért ő a Világosság megtestesítője, hogy ezeket a kódokat megfejtse. Hanem inkább attól fél öntudatlanul és önkéntelenül a férfi, hogy a másik férfiba szerelmessé váló párja, illetve a más férfival szexuális egységet létesítő felesége (Aki az ő gyermekeinek az anyja!) összezavarodik képzeletileg (ideálisan), mentálisan és pszichikailag egyaránt és ez már az általa (is) gondozott és nevelt gyermekeknek az egészségét is veszélyezteti…
A gyermekek szellemi és testi állapota tehát, sokkal inkább függ az anya tudattalan lelki és képzeleti - ideatikus tevékenységétől, mint a férfi tudományos ügyeskedéseitől. A spirituálisan érzékenyebb férfi viszont a felettes énjén keresztül sejti (de csak sejti, és egyáltalán nem tudja!), hogy a párja (gyermekei anyja) lelki zavartsága következményeként, könnyen lebetegedhetnek, vagy szellemileg egyenesen elferdülhetnek. az általa is gondozott, sőt: esetleg nevelt, tehát tanított gyermekei. Azt, hogy esetleg könnyebben és gyakrabban és súlyosabban megsérülhetnek, mint ahogy az, a természetes tapasztalatszerzések közben normális lenne. Hiszen a gyermekek individuális személyi öntudat nélküli (mentális test nélküli) személye, és ezáltal a biológiai szervezete is, elsősorban a női - anyai tudattalan képzelet- és érzésvilágnak van alárendelve, azt tükrözi!

Konkrétan: a zavart képzeleti és érzésvilággal rendelkező anya – Persze, önkéntelenül és öntudatlanul, de… - valósággal „meghívja” a betegség okozó szellemiséget a családba. Egészen konkrétan: a bacilusokat és a vírusokat (sérüléseket, baleseteket) a gyermekeik szervezetébe, testébe és beidézi azok sérüléseit, baleseteit. A zseniális a metafizikai töltete a magyar nyelvnek újból felszínre tört tehát: féltékenység. Vagyis félek valamilyen homályos és veszélyes erőtől, amit (Ha férfi vagyok:) a párom zavartsága, vagy (Ha nő vagyok) az ő személyének az elvesztése, tehát a jövőbeni hiánya (A férfinak a családból való hiánya) fog okozni! Félek a hiánytól, az érzelmi és anyagi nélkülözéstől amit az „én férfimnek” a más nőhöz, más családhoz való elszegődése okozhat, nem csak nekem, de a gyermekeknek is. És nem csak ebből áll a féltékenység. Mert, ha a nő, vagy a férfi, a családanya, vagy a családapa esetleg megcsalja a férjét és ennek következtében a lelkiismerete, és ezáltal az ő mágikus képzelet-világa nem tiszta, és ráadásul, kénytelennek érzi magát a csalás titkosítására, vagyis annak az újabb és újabb hazugságok: csalások és pszichikai - mentális manőverezések általi elfödésére, elrejtésére, elbástyázására, annak bizony negatív mágikus következményei lesznek hosszú távon, nem csak a látható, de a láthatatlan világban is! És végül is, addig ferdíti és rejti a valóság-információt, addig csal, amíg a saját önátvilágító képessége romlik meg ezáltal. És ez viszont, azzal a következménnyel jár, hogy, amennyiben férfi követte el a csalásokat, az nem lesz képes a nő átvilágítására ugyanúgy, ahogy a saját személye átvilágítására sem képes. Amennyiben viszont a nő követi el a csalást és emiatt egyre terheltebb és zavarosabb lesz a lelki világa, annak már sokkal durvább és közvetlenebb következménye lesz az utódok egészségére, testi épségére, sőt, esetleg az életére nézve is.

A más férfit, vagy férfiakat megkívánó és azokkal un. flörtölő viszonyba kerülő nő, a mágikus teremtői képzeletét a család egységétől elfordító (A csaló, vagy a csalódott) nő viszont, egyre irritáltabban reagál a férfinak miden nemű helyzettisztázási, illetve átvilágítási törekvésére, egyre inkább szembe fordul azzal, elzárkózik (nem szeret többé) és ellenáll az átvilágításnak. Ilyenkor keres és talál elképesztően irracionális ürügyeket a nő a veszekedésre, a férfi leszerelésére, annak ébersége gyengítésére, ha lehet a férfi megszégyenítésére, elbutítására, megbuktatására, teljes tönkretételére. Ilyenkor reagálja le hisztériásan, beteges irritációval a nő a férfinek az olyan mondatait, hogy gyere, beszéljük meg ezt az egészet őszintén egymással. A családi szellemiség egysége fenntartása fontosságának az ős-eszméjéről, de még a család és a családanya átvilágításának a szükségéről mit sem tudó, illetve az arról lemondó (csaló) férfi viszont ilyenkor látszólag zavartalanul, de végül is, épp oly romboló-irritáltan kitér, elutasítja az egységbe való visszakapcsolódási – visszakapcsolási törekvést, egy másik, (egy újabb hamis) egység létrehozási lehetőség reményében! – Ezek alapján viszont, egyértelműen kimondhatjuk, hogy ahol a családi egység, illetve a család szellemének a zavartalansága forog kockán, a féltékenység - amennyiben tehát nem primitív önzésből és önféltésből ered -, nagyon is indokolt és ősi és ez, egy igen is: jogos lelki funkciónk és tulajdonságunk! Egy olyan e4gészséges állati ösztönökben gyökerező, spirituális alapú emberi tulajdonság ami éppen, hogy a megváltást hivatott szolgálni! És egyáltalán nem egy olyan „pszichés betegség”, amit „kezelni és gyógyítani” kell!


5.

És ha mindezt megértettük, rátérhetünk az örökletes programok és a spirituális memória ismeretében, annak a szemszöge szerint felvetődő karma-örökösödési problémákra is. Egészen pontosan, a férfiaknak - mint apáknak - nevelőknek a szerepére. És nem csak úgy mint az utódokat az élet nehézségének a leküzdéséhez szoktató „beavató mesteri” szerepére, hanem mint a nők által az utódokra átörökített karmának a nevelés által történő feloldásához és meghaladásához – pozitív képességekké változtatásához vezető, abba az irányba irányító (Persze, a nyugati típusú civilizációban, a pszichológia és a liberális – feminista életlátás által valósággal kiirtott!) spirituális tanítói funkciójára is. Vagyis, a férfi – apáknak, az utódoknak az öröklött negatív spirituális determinációik (karmájuk) feloldásában és a karma feloldásnak – átalakításnak, tehát a karmának a megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká való átalakításában betöltendő szerepére is.

Annak a ténynek a bizonyítása ugyanis, hogy az utódokban 90 - 95 százalékban inkább az anyai ági karmikus - spirituális késztetések érvényesülnek öröklődésben (Az anyák által létrehozott és az utódoknak átadott, örökletes programokban.) egy igen részletes - biológiai és spirituális-kauzális érvek tömkelegének a felhasználásával történő - bizonyításokat tartalmazó korábbi tanulmánynak a tárgyát képezi. Ezt én, az „Utódok, szülők és szeretők, az asztrológia tükrében” c. könyvemben, és a http://www.kozmaszilard.hu c. honlapomon, meg a http://www.asztrologosz.hu c. portálomon is közöltem. Ezeken, a jelen tanulmányt olvasó személyek számára, a Spirituális Memória és az anyai ági örökletes programok c. tanulmány elolvasását vélem célszerűnek. Mert, többek között ebben is erősen különbözik az maszkulin princípiumnak az emberi megtestesítője – képviselője: a férfi, az állati megtestesítőtől. Ti, hogy miközben az állat csak a géneket örökíti tovább és az ösztönei arra sarkallják, hogy a harcok útján „felerősített” génjei által is leképezett, faji és egyedi tapasztalataiból eredő szellemiség érvényesüljön a családban (fészekben, alomban, csapatban, barlangban, stb.), addig a férfi a közös, majd a kimondottan csak a nő által hordozott és az utódoknak tovább adott negatív anyagi ági örökletes programokat kell megismerje (elsősorban saját magában persze). Majd, azokat szellemileg megértve, az utódokban pozitív képességekké és tulajdonságokká átalakítania a következetes és éber nevelése által.

- És épp ennek az érdekében:
Első sorban a majdan felnőtté váló utódok egészsége érdekében tehát, vagyis, a spirituálisan ténylegesen fejlődni képes utódoknak az időben történő (Általában: kamaszkorban, de az apai irányításhoz szoktatás, jóval korábban megkezdődik.) megfelelő nevelése - alakítása érdekében, az apának ismernie kell(ene!) a családban – Tehát az ő és a felesége családjában - érvényesülő negatív örökletes szellemi programokat! És azok meghaladására törekedvén, ennek a meghaladásában segítenie kell(ene) az élettársát (gyermekei édesanyját) és a gyermekeiben a neveléssel ki kell(ene) érlelni a megfelelő - a negatív családi programokat ellensúlyozni képes - és figyelem: nem az azokat megerősítő! - tulajdonságokat és képességeket!

Ez, a család egészsége és folyamatos fejlődése fenntartásának és biztosításának ez egyetlen útja. (Ti., ami egy úttal a romlás és a degeneráció megelőzése is!) Ez (lenne!) a családapa igazi szerepe, FUNKCIÓJA és felelőssége. Ennek a spirituális apai „munkának”, szerepnek és felelősségnek az elvetésétől, elhanyagolásától, eldobásától fél a még egyelőre az egészséges ösztönökkel, illetve a helyes, ősi erkölcsi alapállás - emlékekkel rendelkező családanya önkéntelenül. Illetve emiatt, a férfi által fel nem vállalt felelősség és éberség hiánya miatt, gyötri a férjet – gyermekei apát mindenféle oda nem illő szamársággal az anya – feleség. Hiszen maga sem tudja világosan és konkrétan, hogy a férjének valójában mit kellene tennie, ahhoz, hogy beteljesítse a családapai funkcióját és rendeltetését betöltse, azon kívül, hogy őt „boldoggá kellene tegye” és őt szeresse . – Vagyis, az utóbbi esetben: hogy vele együtt szenvedjen ha a rosszul nevelt gyermekei elszomorítják, bosszantják, vagy kétségbe ejtik. Mert arról ma már szó sem lehet úgy-e, hogy az anya megengedje az apának, hogy az a maga férfias - szigorúbb és igényesebb, elváróbb-következetesebb - elképzelései szerint nevelje, és isten őrizz, hogy irányítsa a gyermekeket!

Ma ugyanis az eredeti apai funkció nem csak, hogy elgyengült, és jelentőségét veszítette, az által, hogy átadódott az anyának, a dadának, a tanítónőknek, a pedagógusoknak, vagyis, megint csak a pedagógusnőknek, a pszichológusoknak és az internetnek – a facebooknak - , hanem teljességgel fel is borult. Sőt: a nemek közti szerepek is felborultak és a természet-ellenes feminista – genderista eszméknek köszönhetően, ma már sok esetben a nő szeretné megtermékenyíteni és irányítani szellemileg és spirituálisan is, az ettől elzárkózó, reggeltől estig a pénze után futkározó robot-férfit. Majd csodálkozik, hogy a férfi-szellemiségtől általa teljesen leszerelt és ügyes női elvárás-taktikával elnyomott papucs-férje, miért nem képes őt már biológiailag sem megtermékenyíteni? Sőt: a civilizált – komputerizált - öntudattal, tehát hamis öntudattal rendelkező nő (Amely ma már korántsem az odaadás, az áldozatkészség, az egységbe foglalás - az egységbe kötés ős princípiumának, a Szeretetnek a megtestesítője! - Sem a családban sem a közösségben!) eleve fél és szorong, sőt: egyenesen irritálttá válik az igazi át- és bevilágítástól. Irritálttá válik első sorban attól az igazságtól, hogy nem neki kell átvilágítani és megtermékenyíteni a férfit, hanem éppen fordítva. Hogy nem a férfi dolga (lenne…) az, hogy a szeretet erejével őt az egységbe vigye és boldoggá tegye, hanem éppen fordítva. De a férfi dolga viszont, igen is az lenne, hogy az erre képtelen – Mivel, hogy több személyiséggel rendelkező - nőt átvilágítsa és ezzel annak az önmegváltódását lehetővé tegye. Ezért, mert épen attól fél, ami őt igazából boldoggá tenné, a nő ma irritált minden fajta keményebb igazságtól. Mert amennyiben tényleg igazság az, ami őt megérinti, akkor az igazság tőle olyan, többek között áldozat-kézséggel is járó, belső, személyi mentalitás-változást igényel, amire ő, a civilizáció által belé nevelt elemi és mindenünnen visszaigazolt „JOGOS” önzésével, már nem érzi magát képesnek. Ezt még akkor sem, ha a forma és az anyai-élmények (örömök) kedvéért, egy-két gyermeket csak szül még ő is, a világra.

VI

A teremtés törvényével és a spirituális evolúció törvényével való – tudományos! - szembeszegülés káros hatásaival és ennek az egész földi létezésre vissza ható tragikus következményeivel mindenütt találkozunk. Például, hogy a mágia jelensége és törvénye semmibe vételem miatt (Ti. hogy nem akar arról az emberiség legerősebb életvezetési ideológiája: tudomány tudomást szerezni) az ember, egy olyan irracionális és főként: élet- Isten- és természetellenes gazdasági és egészség-védelmi hajszában tartja magát teljesen feleslegesen, aminek a követeztében az állat- és növényfajok egyre nagyobb iramban pusztulnak ki a föld ökoszisztémájából. De ott találkozhatunk a leginkább e szembeszegülés elképesztő következményével, ahol a törvénnyel való pozitív együttműködési képesség kialakítása az ember jövője és az egész bolygó jövője szempontjából a legfontosabb és a legjelentősebb lenne: az utódnemzés (a gyermekáldás), a magzat kihordás és gyermekszülés, illetve a szerelem és a szexualitás szellemi és biológiai életkörében. Nem véletlenül jutott odáig, rengeteg természetinek látszó, de valójában kauzális alapú és spirituális hátterű Isteni kísérlet és próbálkozás után az emberi faj, hogy az un. nyugati eszmekör szerint civilizálódót része, amely a tudományos-technikai és gazdasági fejlődés nagyobb részének a birtokosa, képtelen az önreprodukcióra. Miközben, a hatalmasra nőtt önzésével, közömbössé is vált ezzel szemben és képtelen meglátni, hogy az egész életrendjét és a gyermek-kérdésre vonatkozó gondolkozását a fogamzásgátlási technikák által lehetővé tett, isteni áldással való irracionális spórolás irányítja. Gondoljunk csak bele: Az állati fajból a belső, spirituális fejlődés útján kiválasztódott emberi faj (Amely magában hordja az állatöv tizenkét szimbólumát képező lényekkel analogikus kapcsolatban álló összes természeti és allegorikus szellemi képességét és tulajdonságát. (Például: kígyó - skorpió, oroszlán-tigris, kos-farkas, gyík - lepke, sólyom - sas, bika - disznó, „sárkány”-szellem, stb.), és amely a legerősebb és egyben a legkreatívabb alkotói erőket és képességeket képes megmozgatni a szerelmi vágyai hatására (Ami a legmagasabb rendű spirituális kiegyenlítődési vágynak és lehetőségnek is a kifejeződése. – Pl. az embernek a szexuális gyönyör érzete is sokkal intenzívebb, bármely állati faj tagjainak a gyönyörérzeténél.), egyszerűen képtelenné vált nem csak lelkileg, de már biológiailag is, az individuális szintű önreprodukcióra! Ezt az „eredményt” lehet-e evolúciónak nevezni? Nem!

Oda jutottunk tehát, hogy ennek, a magát civilizáltnak – Tehát védekezőnek: a sorselemekkel és erőkkel szemben, az élvezeti lehetőségeit és kényelmét féltőn védelmezőnek! - nevező embernek a számára, épp ez jelenti a legnagyobb gondot, ami valamikor az evolúciót eredményezte: az utód-gondozás! Tehát, a legnagyobb élvezetet nyújtó „normális” szexuális aktusok következtében megfoganó magzatok és gyermekek gondozása és nevelése. Vagyis: az új, magát szerfelett felvilágosultnak és fejlettnek képzelő ember számára: a gondozással neveléssel járó gondok miatti lemaradás-félelem, a civilizáció által nyújtott öncélú élvezetekről! Csak azt nem tudja ez a szerfelett felvilágosult új ember, hogy annak, ami az evolúciót lehetővé tette, az, elhárítása az attól való elzárkózás, megtölti őt mély-tudattalan kellemetlen lelkiismeret furdalással. Hiszen a gyermekgondozás és nevelés magas fokú szellemi – spirituális felelősségérzet – erősödéssel, tehát az immunrendszer erősödésével is jár! Ennek az új embernek tehát, máig nincs megfelelően mély és komoly információja ahhoz, hogy rájöjjön: az egészséges spermiumnak az egészséges női petesejtbe való bejutása, nem csak egy egyszerű és mechanikus biológiai aktus! És ezért nem is véletlenszerű, (nem csak mechanikusan – természetesen - érvényesülő biológiai törvényeknek a következménye).
Az Isteni – természetes törvények kicselezése (A fogamzásgátlás életlogikája) szerint, tehát a primitív júdási spekuláció - A bűnbeesés (kauzális és spirituális szintű boldogság-vadászat) logikája szerint, vagyis a még mindig a klasszikus mechanika logikája szerint – (Figyelem: nem a kvantum-fizika logikája szerint!) gondolkozó ember, még mindig, inkább a könnyítések kieszelésére, a sorsprogramok és életfeladatok kikerülésére, kicselezésére használja az intellektuális képességeit (az eszét), a tudományát. Hát ez mindem, csak nem szellemi evolúció!

Tehát az új ember, a mosó- porszívó és mosogató- gépek és a robotok mellett, kitalálta a fogamzásgátlási (újabb sors-könnyítési) lehetőséget is, amivel úgy képzeli, hogy véglegesen a kezébe vehette a sorsát. Kieszelte azt a sors-könnyítési trükköt, a természettel és Istennel való kibabrálási trükköt és tudományt, ami által úgy képzeli, hogy véglegesen becsaphatja a természetet és az Istent is egyszerre. A fogamzásgátlás ugyanis, amiről úgy képzeli, hogy határtalan öncélú szexuális élvezetet biztosít számára kevesebb, és ha kell: nulla felelősséget kívánó, nulla következménnyel (gyermek nélkül) jár. És a nagyokosunk, mint mindig a tudomány történetében, úgy képzelte, hogy ezzel a trükkel valami nagyszerű lehetőséget (boldogságot!) nyert. Pedig igazából veszített, csak még nem vette észre, hogy milyen (egyénileg tragikus és csoportosan - tömegesen katasztrofális!) következményekkel jár az, ha huzamosan átveri a teremtés és a mágia egyetemes törvényét mechanikus (technikai), vagy (tudományos) genetikai „védekezési” módszerei segítségével, vagy az ovulációs időszak-számításokon alapuló trükkjei segítségével. (Pl. a virágpor- és a fűpor-allergia is, ennek a hibás, teremtés-ellenes mentalitásnak a következménye, a rengeteg női nemzőszerv kioperálását szükségessé tevő rákosodás egyre növekvő számáról nem is beszélve.).

Figyelem: E tanulmánynak a végleges újraírása, akkor történik, amikor az iszlám ha nem is, az iszlám hitűek számában, de e primitív politikai-vallásosság átvétele és elfogadása szintjén, meghódította és térdre kényszeritette az európai civilizáció egyharmadát és eszmeileg lerombolta, illetve semmissé tette annak a kultúrájának (Keresztény gyökerűnek nevezett, spekulatív filozófiájának) minimum egy negyedét. És miért? Azért mert az iszlám erős kézzel bünteti a fogamzásgátlást, sőt: kitüntetett helyet biztosít a gyermekáldás elfogadásának. A törvény tehát törvény (Ebben az esetben a kiegyenlítődés és a fejlődés törvények összhatása), és az elemi gyakorlat szintjén érvényesíti a hatalmát, és hiába próbálnak annak ellenállni, a fogamzásgátlás „magas rendű” logikájára alapuló „igazság” és jogosság tudatával az európai civilizációt létrehozó ősöknek a nemző- és fogamzó – foganó képességeik szerint legalább is: elsatnyult és degenerált utódai!

Az, hogy e civilizált (a szó etimológiai jelentése egyébként: védekező) trükköket huzamosan használó egyének és tömegek utódai nem csak a nemzési és a foganási képességüket és nők esetében a szülői képességüket veszítik el, csak az egyik következménye az öncélú boldogságszerzési hajszának. - Nem véletlen, hogy még a nagy romantikus szerelmekre alapozott, de a magzatfoganást, gyermeknemzést évekig e tudományos trükkök és technikák segítségével akadályozó házastársak is elválnak, és mindössze kiábrándultságot és keserű – ellenséges érzéseket táplálnak egymás iránt, még az éveken át, átélt „egeket rázó” szexuális élmények - orgazmusok ellenére is. - Mert nem csak a nemzési és foganási képességüket veszítik el egyre nagyobb számban a teremtés- és lét, vagyis az élet- és a természet- első tőrvénye (A Teremtés törvénye) ellen védekező nagyszülőknek az egyke - „kétke” utódai. Hanem az immunrendszerük erejét és egyensúlyát is. Nem véletlenül Kínából, a tömeges fogamzásgátlás kontinensnyi hazájából indult el hódító útjára az immunrendszer legkisebb gyengeségét is kihasználni képes A - típusú tüdőgyulladást okozó fertőzések hulláma. Ha az újkori kínai fogamzásgátlási kultúrának nem demográfiai szükségesség, hanem olyan öncélú szexuális élvezetkeresési mentalitás állt volna az alapjánál mint nyugaton, biztos, hogy ott az AIDS is a mutáns gén-vírushoz hasonlóan: robbanás szerűen terjedt volna. De amúgy is, a rendkívüli élvezetek kínai fellegvárából és a határtalan kábítószer-üzletkötési lehetőségek világ-fővárosából: Honkongból indult el a termelő-fogyasztó világot fenyegető halálos tüdőgyulladást is okozni képes fertőzéses-veszély.
A több mint egy évszázados gyermekáldással szembeni tudományos védekezés (a „tudományos családszabályozás”) és a rengeteg abortusz, mára a nyugati civilizáció női egyedeinek a tudattalanjában, generációról - generációra elképesztő mélységekbe bevésett magzat- gyermek- és életellenes, illetve az őket mélytudattalan szinten megtermékenyítéssel „fenyegető” nemző-férfi ellenes agresszivitássá fejlődött. Ezért, a civilizált körülmények között élő húszon-valahány éves nők körében egyre magasabb százalékban növekszik a magzatfoganási és ráadásként a magzatkihordási képtelenség mellett a virágpor és fű-por allergia is. A volt-feleségem pl., még azután sem volt képes legyőzni és feloldani a tudattalanja legmélyebb rétegeibe vésett gyermekellenes agresszivitását, hogy minden orvosi segítség nélkül hozott a világra négy egészséges gyermeket. Igaz, ezek közül a második, egy, az A-típusos tüdőgyulladás szimptómáival megegyező ismeretlen vírusfertőzés következtében meghalt, miután a volt-feleségem kezdte gondolatban támadni amiatt, hogy úgy érezte, ennyi anyai teherrel a vállán semmi örömet és boldogságot nem fog hozni számára az élet. Amikor végre észrevette, hogy annak ellenére, hogy ezt a félelmét gyakorlatilag és racionálisan immár semmi nem indokolja és mégis támadja gondolatban a méhében esetlegesen megfoganó magzat képzetét a havi menstruációk érkezése előtt, rá jött arra is, hogy ez az önkéntelen magzat- és gyermekellenes irritáció, abból is adódhat, hogy az ő édesanyja teljes veszteségélményként, legyőzöttségi élményként élte meg az ő huszonöt évvel korábbi megfoganását. És, a tudomásul vétel után, két hónapon át igyekezett tőle megszabadulni, majd még három hónapon át a „terhességet” titokban tartani. Ezért ő - mármint a volt-feleségem – végül rájött, hogy Ő, személy szerint és többek között ennek, az anyja által az ő foganása és magzati fejlődése idején, intenzíven átélt isteni rendeltetés- és a teremtés-, valamint a megváltás törvénye elleni dacnak és lázadásnak is a spirituális, lelki és biológiai megtestesülése is. (Sajnos, ezzel a felismeréssel sokat nem értünk, mert, az anyja tanácsára, addig álmodozott a gyermek-nélküli, családon kívüli szerelmi boldogságokról, amíg csakugyan szerelmes lett egy kábítószeres fiatalemberbe, és arra kényszerült, hogy elhagyja – szétrombolja - a négy gyermekes családját.)

Amikor megértette, hogy elsősorban az ő spirituális fejlődése érdekében, de a természet rendje szerint is, még föltétlenül szükségünk van egy harmadik gyermekre, annyira jutott az önmegfigyelésben, hogy rajta is az irracionális veszteség-érzéssel szembeni düh és menekülési késztetés vesz erőt, valahányszor azt képzeli, hogy egyszer csak megint nagy hasú nőként kell találkozzon a nagy hasú nőket zsigerből utáló édesanyjával, a nagyanyjával, a rokonokkal és a családi ismerősökkel. Azt ajánlottam neki, hogy pockolja fel a hasát egy tömött kispárnával és a várandós ruhái közül valamelyiket felöltve, menjen ki a főtérre sétálni, majd a gyermek-játszótérre a nagyobbik lányunkkal. Már amikor a tudattalan ellenállás miatti lelki görcseit feloldani hivatott játékot tervezgettük, arról számolt be, hogy rettenetesen kezdtek fájni a térdei (az isteni törvények elfogadásának a belső elutasítására utaló jel), majd a méhe és az egész medencéje. Miután mindezek ellenére, felvette a szekrényben őrzött kismama ruháját, és egy kispárnával a hasán kisétált a városba és kimúlatta magát „nagy hassal” a nagyobbik, majd a kisebbik lánnyal is, több ismerőst is átverve a hirtelen előállt állapotával, az így szerzett pszichés élményei hatásaképpen, esetére úgy nézett ki mint egy részeg ember, majd valami sötét vörös váladék jött ki a méhéből. De azt mondta, hogy ennek ellenére is, nagyon jól múlatott és fontos szellemi megfigyeléseket tett. Ez utóbbiak közül a legfontosabb az, hogy a vele egyidős és a nála tíz - tizenöt évvel idősebb hölgyek is enyhén elsápadnak, vagy más, olyan belső kellemetlenségi érzésről tanúskodó, önkéntelen gesztusokat tesznek az általa nyújtott „terhes” látvány hatására. A harminc éven felüli nők finoman megrezzentek és enyhén elpirultak. A fiatalok nyíltan utálkozva elfordították a fejüket, a „büszke-terhes” látványtól. Ezeket a gesztusokat ő – Túlzottan is implikált lévén - nem észlelt akkoriban, amikor még valódi nagy hassal közlekedett. Gondolom, azért, mert az akkori természetes nagy hassal végzett sétáinak nem volt egy olyan célja, hogy másokkal büszkén és bátran - sőt: kihívóan - szembenézve, szemlélődjön és ilyen büszke kismamaként, provokálva járjon „a világ szeme láttára”.
Az akkori tapasztalatainkból levont következtetéseinkből még csak annyit írok le ide, hogy eldöntöttük: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az ilyen jellegű tapasztalatainkat és élményeinket átadjuk másoknak, természetesen a megfelelő értelmezések kíséretében. A család elhagyásával és az önmaga és az Isten elárulásával együtt a volt feleségem ezeket az információ-közléseket abba hagyta, a spirituális fejlődésével együtt, aminek a következtében a lelke gonosszá vált és az arca elnyúlt-keserű kifejezést öltve, éppen, hogy kimondottan csúnyává nem vált, a törzse megvastagodott, pockossá lett. Én viszont majdnem semmit nem változtam a Turula megfoganása óta eltelt 14 év alatt, és folytattam a felfedezéseim közlését, első sorban magamat nem kímélve, rejtett, karmikus alantasságaimat, a volt feleségemnek a gyermekeinkkel szemben elkövetett vétkeivel együtt.
Kaptam is a fejemre a „család szennyesének a nyilvánosság előtt való kiteregetése” miatt. De nem érdekelt, mert amíg a titkolózás párti karma-verkliző és karma-dagasztó széptevők a volt feleségemmel együtt, egyre inkább az öregedés irányába tartanak, aközben én a rengeteg általa és az anyja által, a gyermekeinkkel szemben elkövetett gazemberség miatti gond és aggodalom ellenére is, köszönöm szépen, jól megvagyok. Újra nősültem és újból és megint - folytonosan négy gyermekből álló harmonikus családban élek, kreatívan és harmonikusan, a karmámat oldva és spirituális tudatosodás szempontjából egyre magasabb szinteket elérve.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 4 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO