ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.29. 07:51

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008.03.24. 20:02 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A szkeptikusok és a josoló asztromókusok hitelességéről

I. A jósolgató asztrológia "tudományos" tételeiként beállított, vagyis a jósolgató „neves asztrológusok” (az asztromókusok) által hangoztatott középkori babonáknak(!) a magyar Szilágyi András nevű, fogadatlan prókátor és szkeptikus úr által csokorba szedett statisztikai vizsgálódásokkal történő, „tudományos” cáfolatai elsősorban a hiábavalóságuk miatt nevetségesek. Ezek úgy néznek ki, mintha a középkori babonáknak a múlt század közepéig fennmaradt „életigazságait” cáfolgatnák a Newtoni mechanika segítségével. A napjegyek szerinti asztrológiai archetípusokra jellemző fő személyi tulajdonságoknak (személyi természetnek) az azonos napjegyben született különböző személyek esetében történő előfordulási számarányát vizsgáló statisztikai mérések teljesen értelmetlenek és ezért semmit nem bizonyítanak. Ezért tehát, nem is a cáfolat kedvéért, hanem inkább a játékos tájékozódásért (Csak és csakis a játék kedvéért tehát!) nézzük meg a Magyarországi fő-fő szkeptikus úr, a nagy opusza közzététele óta, bizonyára egészségesebbé vált és szerfölött boldog Szilágyi András válogatásában és kommentálásával közölt „tudományos megközelítések” (Sz. A.) néhány „komoly” tételét:
„1. Sok-sok emberből álló mintákon megvizsgálták, kimutatható-e bármiféle összefüggés az emberek születési horoszkópjának paraméterei és egyes tulajdonságaik, személyiségvonásaik között.”
Ebben az esetben a szkeptikusok figyelmen kívül hagyták, nem csak az esetek ötven százalékát képező azon lehetőségeket, amikor a vizsgált személyek asztrogrammjának a Napja egyedül tartózkodik a születési napjegyben - pl. az Oroszlán jegyében - és kevés fényszöget kap és ezek a fényszögek is többségükben negatívak, ami arra utaló jel, hogy az illető személyre a születési napjegyének mindössze kevés és azon belül is inkább a negatív tulajdonságai a jellemzőek. Az Oroszlán esetében pl., hogy az individuális érvényesülési késztetések egyértelműen gátlások alá kerülnek (főként, ha egy erős Szaturnusztól is negatív fényszöget kap a nap!) és az illető személyek inkább gyáva nyuszikként viselkednek mint törtető és mások törekvéseit-individualitását nem tűrő és elnyomó - lehengerlő oroszlánokként. De a szemellenzős szkeptikus kutatások figyelmen kívül hagyták azokat a nagy többségi eseteket is, amikor a Sárkányfarok, vagy a Lilith egyértelműen erősebb a Napnál (Amikor három, vagy több bolygó áll együtt a Sárkányfarokkal, vagy a Lilithel, esetleg az Ascendens is a Sárkányfarokkal, vagy a Lilithel áll együtt, miközben a Nap egyedül állván pl. az Oroszlán jegyében és mindössze néhány gyenge fényszöget kap). Az előbbi, fordított helyzetnek (a jegyben egyedül álló, gyengén és többségében negatívan fényszögelt Nap) az előfordulási lehetősége ötven százalék, az utóbbinak harminc. Amennyiben ideális tinktúrákról is lenne szó tehát, az esetek ötven százalékának a hetven százaléka maradna meg „tiszta” (pl. Oroszlán jellegű) tulajdonságokkal, vagyis mindössze 32,5 százalék! A szkeptikusok statisztikai vizsgálatai harminchárom(!) százalékot hoztak ki, vagyis az előbbiek ismeretében száz egész öt százalékos előfordulást(!), de mivel az általuk idézett kísérletek alapján, nekik halvány fogalmuk nincs a fényszögek és a Sárkányfarok és a Lilith befolyásáról, azt hitték hogy a harminchárom százalék mindössze valószínűség számítási „véletlen” szám és ez alapján kikiáltották az asztrológiát áltudománynak.
Természetes, hogy az asztrológiai axiómákat durván leegyszerűsítő népi babonák és szórakoztatóipari képzetek vizsgálata eredménye, nem hogy cáfolta volna, hanem nevetséges módon, MÉG „FELÜL IS MULTA A REALITÁST”! Miért is lett volna más? Hiszen a fent elmondottak értelmében látható, hogy ABBÓL, HOGY A NAP, vagy egy másik bolygó MELYIK KONSTELLÁCIÓBAN, milyen házban áll, önmagában még NEM KÖVETKEZIK AZ ÉGVILÁGON SEMMI, ami az illető személy spirituális strujtúrája szepontjából - és ezért pszichikai vagy fizikai alkata szempontjából - fontos és lényeges lenne! És abból aztán ugyanvalóst nem, hogy hol áll az Ascendens, mivel az Ascendens konstellációja által jelezett tulajdonságok csupán mint lehetőségek, spirituális potencialitások léteznek bennünk, olyan formában, hogy amennyiben pl. nekem Oroszlán az Ascendensem, az annak megfelelő pozitív tulajdonságokat – amennyiben ennek értelmét látom – könnyebben meg tudom szerezni, mint más konstellációra jellemzőket. Ellenben abból, hogy valakinek egy bizonyos konstellációban és házban (!) áll a Sárkányfarka, a Lilithje, a Napja és hogy ezek milyen fényszögeket alkotnak egymással, abból már igenis lehet némi, általánosan érvényesülő, öntudatlan és önkéntelen (ezért többnyire rejtett és csak szélsőséges helyzetekben a felszínre jutó) hajlamokra és késztetésekre következtetni. De ez a közös eredő mindössze egy igen finom és halvány kiindulási pont, szellemi háttér lehet mindössze és hozzá adódik ahhoz, amit az adott horoszkópban egy-egy bolygónak a ház- és jegyhelyzetéből és több féle fényszögeltségéből olvasunk ki, valamint abból, hogyha az illető bolygó együtt áll más bolygóval – bolygókkal és hogy negatív, vagy pozitív fényszöget alkot-e a Lilithel és/vagy a Sárkányfarokkal.
És csak ebből az összegeződésből – és föltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy ezt is csak akkor, ha a fényszögek egyértelműen negatívak, vagy pozitívak! – olvashatóak ki bizonyos mértékben és bizonyos határozottsággal egy-egy olyan tulajdonság, ami ezeket az azonosságokat tartalmazó személyi horoszkópokkal rendelkező több személy esetében is érvényes lehet. (Pl. az annyit említett Mars effektus esetében, ahol siralmasan nevetséges, hogy a fent leírtakhoz képest, a Marsnak mindössze bizonyos házakban elfoglalt pozíciójából, és ráadásul a fényszögek vizsgálata nélkül akarnak egyesek harcosi-sportolói képességekre következtetni. Ez nevetséges! Az én Marsom például teljesen le van támadva a legkedvezőtlenebbnek számító helyeken: a III. házban és a Mérlegben amiből az idézett primitív logika szerint az következne, hogy sportolói szempontból balkezesnek, ballábasnak és még rendes szuszogásra is képtelennek születtem. Ennek ellenére egyáltalán nem az előnytelen Mars helyzet által jelzett fizikai tulajdonságaim miatt nem lehettem jó sportoló, hanem egyszerűen azért mert az apámtól elvált anyám nem engedte, hogy sportoljak. A sorshelyzetre viszont, már kapunk az asztrológiai szimbolikával jelzett sors-meghatározódási magyarázatot a támadott Mars pozíciójából. Mindezek ellenére, harmincegy éves koromban kezdtem karatézni, miután tíz évig a hetvenes években felnőtté vált romániai magyar értelmiségiek „taoizmusa” szerint éltem: az egyik út az alkohol, a másik járhatatlan. Negyvenkilenc évesen lettem Karate mester és ötven évesen vettem részt az első hivatalos versenyen, ahol harmadik helyezést értem el, pontosan annak köszönhetően, hogy a személyi horoszkópom értelmezése következtében rájöttem, hogy nekem ez – mármint a Mars princípiumával való harmóniába kerülés – ugyanolyan fontos, mint az, hogy megbízható és felelősségteljes családapa legyek, amit ugyancsak kerültem az életem előző szakaszában. Az utóbbi negatív hajlamra ugyancsak egyértelműen utal Skorpió Napom által támadott Rák Sárkányfarok és a hét(!) negatív fényszöget kapó Hold a személyi horoszkópomban. Amennyiben a szkeptikus Szilágyi András szerint ez utóbbi is anekdota, arra kérem, nézzen utána, hogy családalapítási játszmákban mit össze nem kavartam a horoszkópom ismerete előtt és nézze meg a mostani családomat.)
Kérdés tehát, hogy hol és mikor végeztek a szkeptikusok a fenti igények összetettségének megfelelő, a személyi horoszkópjukban minimum tíz (hét plusz három) azonos asztrológiai jellel rendelkező személyeken, nagy számú kísérleteket? Ehhez legalább száz, ha nem is azonos időpontban, de két-három, légfennebb négy nap eltéréssel, de feltétlenül azonos órában és percben született személynek (lehetőleg ikreknek) kellene azonos időben és azonos körülmények között, az erősen szélsőséges és hirtelen előálló helyzetekben tanúsított reakcióit megfigyelni. És ez sem meghatározó mindig, hiszen ki tagadhatja le a pszichológiai, a szociológiai, a pedagógiai és más, a tudattalan lelki világunkat meghatározó tényezők érvényességét? Ám az is bizonyos, hogy a jól képzett és jó szintetizáló képességgel rendelkező asztrológus ez utóbbiakat is mind számításba tudja venni és a több ezer éven át bebizonyosodott asztrológiai axiómákat alapul véve, a közös eredőt meg tudja határozni.
A fentiekből talán az is érthető, hogy csak átmenő minősítéssel érettségizett, de hétvégi felkészítőkön asztrológussá avatott személyek: az "okleveles asztrológus" mivoltukkal hivalkodó asztromókusok, állítanak olyanokat, hogy a Napjegyek, vagy a személyi asztrogrammok felszínes összehasonlításából kiolvasható az, hogy egy házasság, csak úgy, a házastársak érzelmi és értelmi erőfeszítései nélkül, jól sülhet-e el. Vagy azt, hogy a IV. házban együttálló Mars és Szaturnusz jó családapai vonásokkal ruházza-e fel a férfit, avagy a felesége elnyomására, kínzására és a gyermekei meggyilkolására hajlamosítja. A szkeptikusok, a spirituális lényeg mellett, olyan alapvetően fontos tényezőket hagynak figyelmen kívül, mint azt például a fényszögeket. Vagyis azt, hogy a pozitív, vagy negatív fényszögek minőségéből, illetve azok érkezési irányából (a fenti példánkban, hogy melyik más bolygóval alkotódik pl. a Napnak a pozitív, vagy negatív fényszöge) arra lehet következtetni, hogy (ugyancsak a fenti estben például), családi dúvaddá válik-e, kedvezőtlen neveltetés és más negatív (környezeti befolyás: pl. hárpia anyós, anyagi helyzet, negatív baráti kapcsolatok) körülmények hatására egy személy, vagy akár hét gyermekes családot is összetartani képes, a békés erélyesség és igazságosság mintaképévé?
Gondolom, már érthető, hogy mit csináltak ezek a nagyokosok: a legfontosabb asztrológiai elemek egyikét, a fényszögek szerinti vizsgálatot hagyják ki tehát, az asztrológia lejáratása érdekében! Hogy az asztrogrammoknak a többi, ugyancsak fontos elemeinek a nagyvonalú kihagyásáról és e kihagyások által jellemzett munka pocsék minőségét annyit ne említsem…
Szomorú az, hogy a megfelelő információk hiányában, erdélyi magyarok nagy része készpénznek veszi e felszínen kifogástalannak látszó „tudományos” eredményeket és a hozzuk fűzött szkeptikus megállapításokat („Iskolás mérlegeken hogyan is lehetne lemérni a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger?” Nagy László: A feltámadás szomorúsága). És még szomorúbb az, hogy a jobb sorsra érdemesült erdélyi magyarok (akik nem juthatnak hozzá pl. az asztrológiát értő komoly pszichológusok, orvosok, genetikusok, biológusok és fizikusok által írt tanulmányokat közlő magyarországi asztrológiai és metafizikai kiadványokhoz), akárcsak a szkeptikusok, egy kalap alá veszik a felelősségtudattal gyakorolt asztrológiát a misztikus és/illetve a jósolgató asztromókusok asztrológiájával.
A jósolgató asztromókusok minden esetleges találata ellenére, nem azért megbízható és értékes az asztrológia, mert pl. a tizenhatodik századból Nostradamus eltalálta Hitler nevét egyetlen betűhibával és a Word Trade Center leomlását is megjósolta! Hanem azért, többek között, mert a személyi horoszkópok segítségével olyan, más tudományok által felkutathatatlan és megmagyarázhatatlan, személyközti (élettársi) kapcsolatok szempontjából életbevágóan fontos életfeladatok, illetve irracionális félelmek és késztetések (és ezek között az alaptalan féltékenységre való hajlam a legszelídebb) mutathatók ki, amelyek homályban maradása évekig tartó fölösleges konfliktusokat eredményeznek. Ezáltal mélyen rejtett, családtagok közötti konfliktusok igazíthatók ki, illetve beteges vonzódások értelmezhetőek és oldhatók fel és ezek a rejtett negatív erők változtathatók át sorsot és önkifejezést szolgáló kreatív energiákká. Krízisbe került házasságok menthetők meg az asztrológiai tudatosítás segítségével, amelyek a szellemi összeférhetőség törvénye szerint nem kellene, hogy csődbe jussanak. És, a feltárásai által, az irracionális kételyektől és misztikus félelmektől gyötört nőknek, egészen konkrétan segíthet abban, hogy önbizalommal telten, bátran vállaljanak gyermeket és így készülve fel a szülésre is, hozzanak a világra ép és egészséges utódokat. (Talán nem mellékes az, hogy főként erre a segítségre lenne most a legégetőbb szükség Erdélyben.)
A tudományosság, vagy a nem tudományosság kérdése tehát ott dől el, hogy az asztrológia mely tételeire és részeire alkalmazzuk a természettudományokkal szembeni elvárásokat. Mert a szellemtudományokra nem lehet alkalmazni a természettudományos kritériumokat. Ha a szkeptikusok statisztikai tesztjei szerint próbáljuk igazolni például a teológia tételeit, siralmas eredményeket kapunk. Egy ilyen, a fizikai megmérhetőségre szűkített, csőlátó gondolkozási rendszerben (statisztikai adatok szerint!) a legtöbb világvallás istene többnyire inkább cserbenhagyja a híveit, mintsem hogy kisegítené a bajból. Sőt: spirituális ismereteim – gyakorló asztrológusi tapasztalataim – birtokában biztosan merem állítani, hogy amennyiben megvizsgálnánk például, hogy azonos számú ateista és vallásos munkás közül, egy adott időszeletben hányan szenvednek súlyos balesetet, a mérleg nyelve a vallásosak számára mutatna kedvezőtlen eredményeket. A vallásnak a természettudományos tételekkel való felhígítása és összezavarása következtében, a kórházakban is sokkal több a vallásos betegek száma, mint az ateistáké.
Nem tudom elképzelni tehát, hogy magukat komolynak tartó emberek miként képzelik azt, hogy ilyen leegyszerűsített statisztikai vizsgálatokkal bebizonyítható az asztrológia „áltudomány” mivolta? Erre csak egyetlen magyarázat lehetséges: A szkeptikusok talán még mindig úgy képzelik, hogy a szervetlen anyag (illetve az a számunkra tömörnek látszó energetikai struktúra, amit mi anyagnak nevezünk) önmagától "csak úgy meglett" egyszeriből és a büdös nagy Semmiből (lásd a big-bang elméletet)! Aztán addig nyüzsgött össze-vissza, amíg létre nem hozta saját magából a szerves struktúrákat (szerves anyagot) és így önmagát tovább fejlesztve, hozta létre az élő sejteket, az idegeket, az emberi értelmet, a szellemet, a képzeletet és ez utóbbi, mármint a fantázia, szülte az isteneket és az Istent. Ahogyan ezt annak idején a magas színvonalú dialektikus materialista iskolarendszerben nekünk is tanították. Ezért szerintük még mindig a biológia, újabban a genetika által tanulmányozott anyag az egyedüli biztos támaszpont az emberi létezésben, és a tudományos beavatkozás: a biológiai szöveteknek és gén-struktúráknak „kedvező és előnyös” befolyásolása, módosítása hozza majd meg a boldogságot és a szenvedéstől való megszabadulást az ember számára.
A szkeptikusok tehát mindössze arról győznek meg, hogy az anyagnak, mint létalapnak az elvét még akkor is fenntarthatónak vélik, ha már a múlt századi fizikusok kiderítették, hogy olyan szilárd anyagi forma, mint aminek mi érzékeljük, nem létezik a valóságban és, hogy az, amit mi anyagnak érzékelünk és észlelünk, voltaképpen számunkra elképzelhetetlen méretű kicsiny távolságra fekvő centrumok körül, elképzelhetetlen gyorsasággal keringő energia csomagocskák (kvantumok) összessége.

De menjünk tovább. Idézek a szkeptikus-tudományos megközelítés 2. pontjából:
„2. Neves asztrológusok képességeit ellenőrizték oly módon, hogy az asztrológusoknak embereket mutattak be, és az asztrológusok feladata az volt, hogy a mellékelt néhány horoszkóp (pontosabban születési időpont) közül válasszák ki az illető személy horoszkópját.” – Az embernek sírhatnékja támad e „tudományos” komolytalanság láttán! Még a középkorban sem (pl. a Galilei per esetében) jutott eszébe senkinek a tudósok tudósi (pl. fizikusi) „képesség-vizsgálata” szerint eldönteni a tudomány-ág megbízhatóságát! Ezek alapján jogos a gyanú, hogy a szkeptikusokkal kollaboráló „neves asztrológusok” valójában misztikus táltosok, „tisztán látó” sámánok, ördöngösök és vajákosok voltak. Komoly asztrológus ilyen cirkuszi mutatvány számba menő infantilis kísérletezéssel nem foglalkozik.
A rezonancia törvénye alapján – ami az asztrológiai feltárások egyik alapelve! – nem véletlenül kerülünk konfliktusba, vagy kollaborációba bizonyos személyekkel és csoportokkal. Ebben az esetben is tehát, a misztikus tisztán látói (és ahogy a „szak társaknak” ezt a fajtáját ismerem: mindentudói ...) szerepkörben is tetszelgő asztrológusok, tökéletes tükrei a Szilágyi András által idézett, szerfölött megbízható, de legfőképpen tudományos(!) teszteket végző szkeptikusoknak. Ezek után valószínűnek tartom, hogy a szkeptikusokkal kollaboráló, jó nevű – és ezért megbízható! – asztrológusok közé tartozott Sylvester Stallone hollywoodi filmszínész asztrológus édesanyja is, aki a több ezer dollár ellenében elkészített, a szeretői és az anyai erényeiről, valamint pozitív uralkodói tulajdonságairól és anya-királynői jövőjéről szóló horoszkóp-jóslatával Diana hercegnőt egyenesen a párizsi aluljáróban történt, végzetes tragédiába küldte.
De maradjunk komolyak: ahogy a jobb tudósok ma végre elismerik, hogy sem a genetika, sem a fizika, sem a pszichológia, vagy az orvostan nem mindenható tudomány, úgy egy normális asztrológus sem állít mást a maga területéről, hanem azt, hogy a születési képletben található rengeteg elem összegeződéséből, tudományos egzaktsággal, személyi élettörténeti konkrétumok szintjén is ki lehet olvasni, nemcsak bizonyos hajlamokat, hanem a nehéz sorshelyzetek és állapotok rejtett (spirituális) okait, de mindezt a többi tudomány által közrebocsátott információk figyelembevételével. Ennek, a minél szélesebb körű tárgyi ismeret anyag birtokában történő metafizikai elmélyülésnek a következtében kialakuló szimbolikus értelmezési (szintetizálási) képességnek viszont semmi köze nincs a magukat és egymást különleges „tisztánlátói képességekkel” felruházó misztikus csodabogaraknak az ugyancsak „csodálatos” képességéhez. Az utóbbi ugyanis lehet ugyan a köznapi érzékelési képességtől eltérő, valós érzékelési képesség, de sok éves tapasztalatom szerint ez a médiumi képesség inkább zavaró és félrevezető tényező, ami a legtöbb esetben a fantázia és a misztikus fantazmagóriák világába vezeti az asztrológust, mintsem a helyes kauzális értelmezések irányába.
E szkeptikus naivitás láttán, nem tartom szükségesnek a harmadik megközelítés értelmezését, de az asztrológiával kapcsolatos rengeteg félreértés egy részének az eloszlatása reményében, nézzük meg a harmadik szkeptikus megközelítést és annak szellemében végzett "tudományos" vizsgálatok eredményeit is:
„3. Azt vizsgálták, hogy az emberek mennyire képesek kiválasztani a saját horoszkópjukat (pontosabban a horoszkóp alapján készült jellemzésüket) egy köteg horoszkóp közül, és azt is megkérdezték tőlük, mennyire érzik igaznak magukra nézve a horoszkópok állításait. Ennek a módszernek az az előnye, hogy nem támaszkodik speciális pszichológiai tesztekre (egyesek ugyanis a pszichológiai tesztek érvényességét kétségbe vonják), hanem a személy önismeretére támaszkodik. E vizsgálatok révén arra is magyarázatot kaphatunk, hogy vajon miért hiszi el szinte mindenki a horoszkópjában olvasható állításokat.” Nos az eredmények többnyire azt mutatták ki, hogy semmiféle kimutatható logika nincs aközött, hogy a vizsgált alanyok a maguk, vagy a más (idegen) személyek horoszkópjában leírt személyi tulajdonságokat utasítják el, vagy ismerik el a sajátjukénak. Amennyiben a „jó nevű” jósolgató misztikus asztrológusok, vagyis az asztromókusok által elkészített horoszkópokról van szó, amelyek többnyire a születési napjegy szerinti – és azok közül is inkább csak a pozitív – tulajdonságoknak a felsorolását tartalmazza, a negatív eredmény logikus. A baj csupán az, hogy – ismervén a jósolgató és/vagy a pénzt-hozó kliensek önérzetét és önbizalmát növelni hívatott (azok hiuságát simogató) és ezért inkább a lehetséges pozitívumokat felsorakozató nyugati horoszkóp-szövegeket (minden asztrológiai számítógép-program telis-teli van ilyen fogyasztói logika szerint írt szamárságokkal) – ez a statisztikai eredmény se tartható relevánsnak.
Az asztrológiával kapcsolatos népi (szórakoztató ipari) babona és a tényleges asztrológiai értelmezések közötti eltérés és e lényegi eltérésnek a nem-ismeretéből eredő félreértések tömkelege abból fakad, hogy a személyi horoszkóp nemcsak arra utaló jeleket (jel összességeket!) tartalmaz, hogy miféle kauzális és pszicho-mentális determinációkkal (önkéntelen hajlamokkal és öntudatlan késztetésekkel, rejtett és zavaros ambíciókkal, irracionális sóvárgásokkal, szorongásokkal és félelmekkel, stb.) születik egy adott személy. Az asztrogramm olyan potenciális képességekre utaló jeleket is tartalmaz, hogy ezeket a negatív determinációkat milyen jellegű (asztrológiai értelmezés: tudatosítás nélkül általában mindenki által elkerült, és ezért az egyén számára sem szimpatikus, vagy egyenesen gyűlölt) életterületekre jellemző cselekvéseknek és tapasztalási lehetőségeknek a felvállalásával tudja (tudná!) feloldani és meghaladni, és ezáltal, e negatív tulajdonságokra jellemző (ezekhez analogikusan kapcsolódó) betegség-hajlamaitól és szükségtelen konfliktusaitól megszabadulni. De főkéként tartalmaz arra vonatkozó információt, hogy miképpen tud olyan hibabelátási és személyi sors-probléma átlátási képességekre szert tenni, amelyek segítségével egészséges, harmonikus és kreatív (és ezek összegeződéseképp: boldog) életet folytathat a halála napjáig.
Az asztrológiai jóslási lehetőségek is éppen abban állnak, hogy a horoszkópból kiolvasható negatív tulajdonságoknak a következményeire úgymond mindig lehet számítani, vagyis könnyű azokra rosszat jósolni. Könnyű jósolni arra, hogy az egyedül az asztrogrammból kiolvasható életfeladatoknak a felvállalása nélkül (ama bizonyos személyi újjászületés nélkül, amiről nemcsak az Evangélium, hanem minden komoly beavatási rendszer tudósít), még az átlagosan nehéz determinációkkal született személyek is (ugyancsak az asztrológiai vizsgálatok által kimutatható „kedvezőtlen” spirituális időszakokban) olyan sors-helyzetekbe keverik magukat és olyan sors-játszmákba fognak, amelyek konkrét betegséggé alakítják az asztrogrammból kiolvasható betegség-hajlamaikat. Sőt: ezek a sors-helyzetek néha a végzetüket (korai halálukat) is előidézik. Ezért van önbeteljesítő erejük a negatív jóslatoknak, és ezért tartja minden komoly asztrológus, nemcsak károsnak, hanem egyenesen veszélyesnek a „szakszerű” (a nem hamis!) jóslásokat.
Az asztrogram segítségével feltárható spirituális élet-programnak a kauzális értelmezése viszont még abban az esetben is inkább pozitív eredményeket hoz, ha az illető személy nem hajlandó a mentalitás-változtatásra. (Hiányos és személyesen nem ellenőrzött információi birtokában, ezt nevezi a szkeptikus opusa végén Szilágyi András infantilis szórakozásnak.)
Gyógyulást, vagy szerencsét jósolgatni viszont lehet, de értelmetlen. Hiszen a radikális pozitív mentalitásváltoztatás (újjászületés) nélküli gyógyulás csak felszínes (jelenség szintű) és a felszíni tünetek eltüntetése után, mélyben (a spirituális struktúrában) máris készülődik a negatív (szellemi, érzelmi és/vagy fizikai) mentalitással analogikus kapcsolatban álló másik betegség. Szerencse, vagy „kedvező sorshelyzet” tehát, olyan értelemben ahogy a „létkorrupcióban élő modern ember” (Hamvas Béla) a kedvezőt és a jótékonyt érti (élvezetes, kényelmes és biztonságos!), a spirituális evolúció törvénye alapján nem létezik (a „kedvező” sorshelyzet és a „véletlen” mutáció ugyanis mindössze materialista fantazmagória.)

Egy igen józan fejű és a végletekig racionális személy (egy Erdélyben igen fontos és jelentős intézmény gazdasági gazgazója), aki – miután a két, Magyarországról ajándékba kapott kommersz-horoszkópját elolvasva majdhogynem szkeptikussá vált – engedett a kíváncsiságának és kipróbálta, hogy mire képes a beavatotti szinten gyakorolt asztrológia, illetve, hogy mit hozok ki én a születési adataiból A pozitív meglepetése után, elkészíttette a Magyarországon élő nővére horoszkópját is. Ezt elvállaltam, annak ellenére, hogy nem tudtuk a nővér születési óráját, aminek következtében – egy általam felfedezett és több éve gyakorolt módszerrel – én állítottam be az Ascendenst. A megrendelő személy bevallása szerint, az olvasottak tökéletesen megfeleltek annak a képnek, ahogyan ő a nővérét ismerte, miközben a születési időpont birtokában általam (!) elkészített saját horoszkópjában olvasott egyes, negatív jellegű jellemzéseket, kevésbé érezte a magáénak az elején. – És itt érhetjük tetten a statisztikus tudósok nagy baklövését! Mivel spirituális ismeretek hiányában, igen felszínesek és konjunkturális („életnyerő”: fogyasztói!) erkölcsi normákhoz igazítottak az önismereti mércéink, sokkal jobb természetűnek, okosabbnak, igazságosabbnak, stb. és kevesebb negatív vonásokkal rendelkező személyeknek képzeljük magunkat, mint ahogy az van a valóságban és hajlamosak vagyunk, inkább csak a számunkra kedvezőnek tűnő, a belénk nevelt konjunkturális erkölcs szűrőjén átjutó információkat elfogadni. Ezt mindaddig, amíg a bátorságunk megjön és az ismereteink is bővülnek ahhoz, hogy rejtett vonásainkkal – sorsunk mozgató rugóival – őszintén szembe merjünk nézni és azt is elfogadni, ami ránk nézve igencsak kedvezőtlen.
Pedig az utóbbiak ismerete és elfogadása a legfontosabb annak érdekében, hogy többé senki kívülálló ne jósolhasson meg számunkra semmit. Hogy ne legyünk a sóvárgásainknak, szorongásainknak és alantas ambícióinknak, illetve a horoszkópunk ismerete előtt még számunkra is rejtett (tudattalan és önkéntelen) negatív determinációink által irányított tévképzeteinknek – az életnyerési lehetőségek téveszméje szerinti materialista egyoldalúságunknak – kiszolgáltatva.
Én sem fogadtam el egyből a horoszkópomnak azt a részét például, amit egyébként az egész addigi sors-történetem és az anyám házastársi élet-sorsa is igazolt: hogy családalapításra képtelen személynek születtem. (Persze, hogy nem fogadtam el, hiszen egyértelmű volt számomra, hogy mindig a nők voltak a hibásak. Hát nem?) És nem fogadtam el azt sem, hogy az alamuszi gyávaság és az őrült vakmerőség között ingadozó személy vagyok. És azt sem, hogy magas fokú pedofiliára való hajlammal rendelkezem. Nemhogy nem fogadtam el ezeket, hanem egyenesen vissza akartam adni a horoszkópot a készítőnek és visszakérni a horoszkópom árát – csak ebből a gazdasági megfontolásból nem téptem el azonnal, az akkor jogosnak tűnő felháborodásomban. Szerencsére, a kézhez vétel után csak egy hónap múlva találkoztam az asztrológussal, ami idő alatt Baktay Ervin könyvéből és más forrásokból is meggyőződtem, hogy az illető nem a hasából írta, amit írt, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy miközben mindez történt, a leírtakhoz kapcsolódó és tudattalanom mély zugaiba elrejtett és oda lebetonozott emlékeim feltörtek éjszakánként és mire a „gyalázatos állítások” megfogalmazójával találkoztam, nem volt mit tennem mást, mint gratulálni a pontos munkához. És ennek, hogy idejében szembenézhettem pl. a pedofiliára való hajlamommal, köszönhetően lehetek ma rezzenéstelen szívű, bátor harcos, boldog családfő és zavartalan tekintetű apja gyönyörű kislányainknak.
Egy hírneves genetikus azt mondta a magyar TV 2 Záróra című műsorában, hogy az elképzelés, miszerint egy személy egészségi és más tulajdonságait-hajlamait pusztán genetikai szempontok szerint meg lehet állapítani és a betegségeit – családi és társadalmi viszonyainak a minőségét – megjósolni, egyenértékű azzal, hogy egy hokimeccs lefolyását és az eredményt a mechanika törvényeiből akarjuk levezetni és kikövetkeztetni. Nem ártana ezt az alapállást, amit ez a tudós e példával érzékeltetni akart, megfogadni, ahelyett, hogy a tudományosság álcája mögül az áltudomány-jelzővel bélyegezzenek meg egy olyan szellemtudományt, amelynek a jeleit és motívumait nem véletlenül találjuk meg mélyen bevésve minden magas szellemi kultúra motívumrendszerébe. Azt a szellemtudományt, amelynek a vonatkoztatási rendszere, ahonnan a következtetéseit levonja egy teljesen egzakt tudomány – az asztronómia – adja meg, ami azt jelenti, hogy ezek a következtetések nem lehetnek egyéni fantáziálások, hanem konkrétan is ellenőrizhető tények.
Végezetül, még egy bizonyíték arra, hogy a szkeptikusok mennyire komolytalan, állítólagos asztrológiai axiómákat cáfolgatnak. „...azt vizsgálták meg, hogy van-e összefüggés az emberek foglalkozása és a Nap állása szerinti állatövi jegyük között. Vizsgálataikat több mint 60 különböző foglalkozásra terjesztették ki. Mindhárom vizsgálat negatív eredményt hozott: semmiféle korrelációt nem tapasztaltak a foglalkozás és a Nap szerinti állatövi jegy között.” – Még abban az esetben is, ha nem vesszük figyelembe mindazt, amit a napjegy szerinti meghatározódásoknak a valós értékéről az első pontnál írtam (ti., hogy az esetek hatvanhét egész öt százalékában a napjegy önmagában még semmit nem határoz és a maradék harminckét egész öt százalékban is nagyon keveset), illetve, ha figyelmen kívül hagyjuk azt, ami az 1. pontnál leírtakból a Napjegynek megfelelő foglalkozásra való harminc százalékos „ráérzési” képességre vonatkozik (amennyiben ez lenne a fontos és nem az, hogy milyen jegy és milyen bolygó, vagy milyen asztrológiai pont található a X. házban, illetve az, hogy milyen jegyben áll az Ascendens és milyen bolygó található vele együttállásban!), akkoris fennmaradna még két egyáltalán el nem hanyagolható tény:
a) A természettudomány ideológiája gyanánt született, technikailag és gazdaságilag elérhető földi paradicsom utópiájának a következtében, ma az emberiségnek mindössze három százaléka gyakorolja választott szakmáját tényleges hivatástudattal, a többi (akár orvos, akár tanár, akár mérnök, művész, vagy politikus), ha nem beteg, vagy nyugdíjas, csak dolgozik és ezzel több-kevesebb pénzt keres, üzletel, vagy a túlélés érdekében mindennel foglalkozik.
b) A szülők kilencvenöt százaléka a fentiek szellemében íratja iskolába és taníttatja már tizennégy éves koruktól a gyermekeit minimum ötven éve.
Nem hiszem, hogy ezek után még újabb érvekre és ellenérvekre lenne szükség a komolynak látszó, de valójában a valóságnak egy igen szűk szeletére korlátozott, asztrológia-ellenes tesztek hibás mivoltára és a szkeptikusok szerfölött komolykodó bizonyításainak a légből kapott mivoltára.
A valóságot elkötelezett kíváncsisággal kutató, racionálisan gondolkozó ember számára óhatatlanul felmerül egy megkerülhetetlen kérdés: a szkeptikusok miért nem vesznek pozitív példát az általuk istenített Nobel díjas tudósoktól? Még mindig úgy képzelik, hogy az anyaginak látszó szubatomi világ szerkezetére vonatkozó objektív igazság akkor is kiderült volna, ha Heisenbergék mindig azt kérdezték volna az fényhullámtól, hogy úgy-e részecske vagy és nem hullám? Épp a kvantummechanika és a komplementaritás elvének a felfedező tudósai mutattak rá arra, hogy intellektuális szegénységi (szűkkeblűségi) bizonyítvány és defetista intellektuális magatartás az, ha mindig csak egyoldalúan akarjuk látni a világot és ennek megfelelően egyoldalúan is vizsgáljuk azt a valóságot amiben vagyunk. Nem értem, hogy miért nem tudják a szkeptikusok az asztrológiára vonatkozóan is elfogadni a komplementaritás elvét, amit gondolom, hogy a kvantummechanika tudósaitól mégiscsak elfogadtak. Ti. azt, hogy a fizikai fény annak függvényében viselkedik mikor részecskeként, mikor hullámként, hogy épp minek akarjuk látni, melyik természete szerint akarjuk vizsgálni? Miért nem kérdeznek rá pozitívan az asztrológiára? Talán félnek attól, hogy akárcsak a tudósok esetében, ne adj isten, az optimista kérdéseikre is pozitív válaszokat kapnának? Attól, hogy az esetleges pozitív válaszoknak a számukra bizonyára nagy lelki és mentális megrázkódtatásokkal járó elfogadása mellett, igen sok erőfeszítést igényelne a korábbi egyoldalú nézeteiknek a felülvizsgálata? – Hogy az éveken át általuk félrevezetett híveikkel való szembenézés erkölcsi nehézségeiről ne is beszéljünk! Pedig nem kellene egyebet tenniük, mind például nyitott elmével – minimum két irányba nyitott értelemmel – leülni egy jól képzett és metafizikailag is tájékozott asztrológus számítógépe elé egy fél órára beszélgetni vele, vagy elkészítetniük a szintetikus horoszkópjukat. Mert, amint a kvantummechanika esetében is kiderült, a valóság komplementer és az igazság megtapasztalása és megértése közvetlen, sőt: szubjektív(!) élményhez kötött. Az objektív Isten képzetét tanító vallások éppúgy félrevezették az emberiséget, mint az objektív világról beszélő tudósok, akiknek lám, még mindig nem volt elég lelki bátorsága végiggondolni a szilárd anyagi világ nem-létezésére vonatkozó felfedezéseknek a távlati következményeit, illetve e csodálatos, a röghöz kötött gondolkozás jármából felszabadító tudományos felfedezésnek a világképünkre vonatkozó biológiai, erkölcsi, teológiai, pszichológiai visszahatásának a következtetéseit. Vagyis azt, hogy az anyaginak látszó struktúrákat fizikai erőterek tartják ugyan egybe, de ezeket az erőtereket is a fizikainál finomabb és ugyanakkor erősebb természetfeletti (mentális, ideális és kauzális) erőterek és erőstruktúrák hozzák létre, tartják fenn, működtetik és szüntetik meg.
Mivel az egyetemes teremtés eredeti céljával és funkciójával (ősi logikájával) összhangban álló általános emberi sorsfeladatokról és az ennek megfelelő karmikus - spirituális determinációkról semmit nem tudnak, a magukat asztrológusnak nevező jósolgató csepűrágók és tudományoskodó huncutok: az asztromókusok, tapasztalván, hogy a Napjegy nem mindig fedi az illető személy valós struktúráját és az annak megfelelő sors-determinációkat. Hát neki fogtak az Ascendensre is jósolgatni annak érdekében, hogy tudományosabbnak (hitelesebbnek) tűnjenek. Sőt: olyan elméleteket is állítottak fel, miszerint az arckarakter inkább az Ascendens tipikus jegyeit tükrözi. Holott mindössze arról van szó (és az elmélet, bocsánat: feltételezés csak ebben az esetben bizonyosodik be), hogy a felnőtt, tudatos személyiségünk pszichikus és mentális színezetét meghatározó Ascendens jellegét meg szokták erősíteni az Ascendenssel azonos konstellációban, illetve az I. házban álló bolygók. Amennyiben viszont az Ascendens mellett és a vele azonos konstellációban nem álltak bolygók a születéskor, ez az arckarakterre vonatkozó elmélet (feltételezés!) egyáltalán nem igazolódik be. Hát persze, hogy ezek alapján, azonnal belé kötöttek az egész asztrológiába a szkeptikusok!

Ahogy a spirituális értelemmel is rendelkező tudósok ma végre elismerik, hogy sem a genetika, sem a fizika, sem a pszichológia, vagy az orvostan nem mindenható tudományok, úgy egy normális asztrológus sem állít mást a maga területéről. Azt viszont nyugodtan állíthatja, hogy a születési képletben található rengeteg elem összegeződéséből, tudományos egzaktsággal, személyi élettörténeti konkrétumok szintjén is ki lehet olvasni, nem csak bizonyos hajlamokat, hanem a nehéz sorshelyzetek és sors-állapotok, betegségek és balesetek rejtett (spirituális) okait, de mindezt a többi tudomány által közrebocsátott információk figyelembe vételével.
Arra a sok rögeszmére, amiket, és ahogyan a szkeptikusok bizonygatnak és ahogy minden velünk történő külső és belső eseményt végső soron a (szerintük a személyi karakterünket teljes mértékben meghatározó) génekre fognak, egy híres genetikusnak az értelmes-tudósi kinyilatkoztatását (ellenpéldáját) vélem a legjobb illusztrációnak, aki azt mondta, hogy az elképzelés, miszerint egy személy egészségi és más tulajdonságait - hajlamait pusztán a genetikai kódrendszere alapján meg lehet állapítani és a betegségeit - családi és társadalmi viszonyainak a minőségét - megjósolni, egyenértékű azzal, hogy egy hoki mérkőzés lefolyását és az eredményt a mechanika törvényeiből akarjuk levezetni és kikövetkeztetni. Nem ártana ezt az alapállást, amit az értelmes tudós e példa elmondásával érzékeltetni akart, megfogadni, ahelyett, hogy a tudományosság álcája mögül az áltudomány - jelzővel bélyegezzenek meg egy olyan szellemtudományt, amelynek a jeleit és motívumait nem véletlenül találjuk meg mélyen bevésve minden nagy kultúra és vallás motívumrendszerében. Azt a szellemtudományt ráadásul, amelynek az a vonatkoztatási rendszere, ahonnan a következtetéseit levonja egy teljesen egzakt (vagyis fizikailag ellenőrizhető eredményekkel dolgozó) tudomány: az asztrológiából kifejlett asztronómia adja meg és ez azt jelenti, hogy ezek a következtetések nem lehetnek egyéni fantáziálások hanem objektíven és konkrétan is ellenőrizhető tények.
Óhatatlanul felmerül egy megkerülhetetlen kérdés: a szkeptikusok miért nem vesznek pozitív példát az általuk istenített Nobel díjas tudósoktól? Még mindig úgy képzelik, hogy az anyaginak látszó szubatomi világ szerkezetére vonatkozó objektív igazság akkor is kiderült volna, ha Heisembergék mindig azt kérdezték volna az fényhullámtól, hogy úgy-e részecske vagy és nem hullám? - Épp a kvantummechanika és az egyetemes komplementaritás elvének (törvényének) a felfedező tudósai mutattak rá arra, hogy intellektuális szegénységi (szűkkeblűségi) bizonyítvány és öncélú defetista magatartás az, ha mindig csak egyoldalúan akarjuk látni a világot és ennek megfelelően egyoldalúan is vizsgáljuk azt a valóságot amiben vagyunk.

Jó darabig nem értettem , hogy a szkeptikusok miért csak az asztrológiára vonatkozó negatív "kutatási" eredményeket ismertetik állandóan? Talán attól félnek, hogy valami olyasmi derülhetne ki a horoszkópjukból, amiről sejtik, hogy ott van bennük, ott van a lényük (személyiségük) legrejtettebb részeiben de aminek a nyílt kimondásától és tudomásul vételétől félnek, és az asztrológiát "tudománytalanítva" próbálják a veszélyesnek képzelt tények hitelességét előre érvényteleníteni? Mert a rezonancia törvénye alapján, ha nagyon meg van gyűlve valakinek a baja valamivel, biztos, hogy az illető személyében jelentkezik az illető motívum, mint negatív És zavaró erő, ami felszínre szeretne kerülni és a világosságban megtisztulni.
Amikor azt kezdtem észlelni, hogy milyen nagy mértékben manipuláltak az emberek (a feltárási horoszkóppal nem rendelkező közvetlen ismerőseimtől elkezdve a Pápáig és a Nobel - díjas tudósokig elmenően) a Lilith és a Sárkányfarok pozíciója és fényszögei által jelzett mélytudattalan és irracionális meghatározódásaik (Karmájuk) által, rá jöttem a szkeptikusok elkeseredett ellenállásának az igazi az okára is. Arra, hogy azok a személyek, akik sűrűn írogatnak és idézgetnek az asztrológiát áltudományként megbélyegző, azt minden héten áltudománnyá kikiáltó (az asztrológia igazságait hitelteleníteni igyekvő) cikkeket és úgynevezett tanulmányokat, igazából tudat alatt nagyon félnek valamitől, ami az ő rejtett személyiségükkel kapcsolatos, és amiről, „misztikusan” szorongva sejtik, hogy a személyi horoszkópjuk leleplezhet. Általános gyakorló asztrológusi megfigyeléseim szerint, ezek az un. Ikrek, Szűz és Skorpió Karmával (Lilithel, és/vagy Sárkányfarokkal) rendelkező személyek, vagyis akiknek a horoszkópjában ez a motívum megjelenik valamilyen (esetleg rejtett) formában. Pl. a Lilith és/vagy a Sárkányfarok a III, a VI, vagy a VIII házban) de akad bőven eltérő eset is. (A korábbiakban fel hoztam már példaként a horoszkópomból kiolvasható, a pedofiliára való hajlamommal kapcsolatos tanulságos esetemet.)
Az ok tehát, amiért a szkeptikusok olyan nagy szorgalommal és önzetlen ügybuzgalommal munkálkodnak önkéntelenül az asztrológia tudománytalanítani és főképp hiteltelenítésén, azonos azzal, amiért én is lenéztem még tizenöt évvel ezelőtt mindazokat akik ilyen "primitív babonákban hisznek": Évekkel ezelőtt feltűnt számomra egy, a természettudományos szakirodalom népszerűsítésével foglakozó az asztrológiával évek óta háborúzó, egészen pontosan: az asztrológusokról, mint primitív szellemiséget képviselő, igen megbízhatatlan és alacsonyrendű perzónákról Értekező újságíró. E kimondottan a Hamvas Bélai „nagy szakállú tudomány” szellemiségét megtestesítő személynek ugyancsak feltűnt a egyoldalúan „bal oldali” - materialista gondolkozásmódja. Ez ahhoz a következtetéshez vezetett el, hogy az általa sűrűn idézett, magukat tudósoknak kiadó szkeptikus személyeknek a kimondottan tüneti gondolkozásmódjából eredő, „szabad szemmel” látható és érzékelhető felületessége, bizonyára az egyéni befolyásoltságukat, tudattalan szorongásaikat is tükrözi és ezért az asztrológia hiteltelenségét minden ekkora erőszakossággal, mondhatni: minden áron bebizonyítani akaró, szkeptikus tudományuk is TUDATOSAN, vagyis akarattal TÉVED.
Ennek a természettudományos képzettséggel rendelkező újságírónak például, aki ugyancsak nem véletlenül, hanem egyértelműen a rezonancia és a karma törvénye alapján szimpatizál olyan mélyen a szkeptikusokkal, történetesen ismertem a születési évét és évszakát, amiből könnyen ki tudtam következtetni a horoszkópja Sárkányfarkának És a Lilithjének a jegyeit. Előbbi a Bakban áll, utóbbi a Mérlegben. A Bak Sárkányfarok általában kauzális és spirituális (és persze lelki- asztrális) érzéketlenségre (ineptia mysti) is utalhat, de persze, önmagában ennyiből még nem lehet és nem is szabad spirituális érzéketlenségre következtetni senkinél! De, ebben az esetben, abból már igenis lehet, hogy ez egyik leglassabban mozgó, un. föld-bolygó: a Szaturnusz (A helyes szellemi határérzékelési képesség bolygója), ami ráadásul a Bak uralkodó bolygója, abban az évben, éppenséggel végig meredeken szemben állt az otthonában: a Bakban álló Sárkányfarokkal a román kommunista rendszert tudományosan kiszolgáló szkeptikus újságírónk születésének az időszakában.
Bármikor is születhetett az illető egy nyolc hónapos időzónán belül, a Szaturnusz szemben állt a Bak Sárkányfarkával! Ez viszont már egyértelmű hamis szellemi (spirituális) felelősségérzetre utaló jel, és ezzel együtt, kauzális és spirituális információ befogadási képtelenségre, a spirituális információknak a merev elhárítására - elutasítására, illetve ennek a szöges ellenétére: a zavaros, dogmatikus és irracionális miszticizmusra, a fékeveszetten irracionális gondolkozásmódra való önkéntelen és öntudatlan késztetésekre utaló jel. Mivel az illető személy mindkét végletes viszonyulási mód lehetőségét magában hordja (Amiként magában hordta és hordja ezt a hamis és irracionális felelősségtudatot a második világháború végén született személyek egész nemzedéke, akik pl. Kelet Európában egészen fiatalon lettek a különböző nemzeti kommunista pártok tagjai, de azután sem léptek ki a párt soraiból és azután is szorgalmasan párt gyűlésekre és kongresszusokra jártak és jóváhagyólag emelgették a kezüket és piros pártkönyvecskéiket a magasba, a náluk idősebb un. hívő kommunista vezérek felszólítására, miután már rég kiábrándultak a kommunizmusból és ugyanennek a hipokrita politikusi nemzedéknek a tartja fenn máig a kínai kommunista rendszert.), egy „jól szituált” tudományos gondolkozási módot, illetve egy jó egzisztenciális biztonságot nyújtó tudat-állapotot annál is nehezebb meghaladni, hogy az illető személy átlagon felüli (pl. őt tudományos munkára is alkalmassá tevő) intelligenciával született a világra. És itt, ez állítás megértése érdekében egy kis helyes értelmezést szolgáló kitérést kell tennünk. Biológiai tulajdonságokra és ilyen jellegű meghatározottságokra (képességekre) utaló jelek nem szerepelnek a horoszkópokban, hanem olyan információkat tartalmazó jelek, hogy spirituális minőség szempontjából miképpen használja valaki a létező adottságait, Így pl. az adott mennyiségű (sok vagy kevés) fizikai erejét, vagy intelligenciáját. Ezért az pl. ha egy horoszkópban támadott a Mars, vagy a Merkúr, nem azt jelenti, hogy kevés az illetőnek a fizikai ereje (életenergiája), vagy az intelligenciája, hanem azt, hogy spirituális szempontból (figyelem: nem természettudományos, nem termelői-fogyasztói polgár-erkölcsi és nem vallásos szempontból!) negatívan használja az adott fizikai erejét, vagy az adott (a kevés 65 IQ-s, vagy az éppenséggel 180 IQ-s) intelligenciáját. A legjobb példa erre Adolf Hitler, aki „zseniálisan intelligens” (Merkúr) és tömegeket magával ragadóan szenvedélyes (Mars) személy volt. Ezért bármilyen nagy lett légyen is a példánk "tudományos újságíró" alanyának az IQ szintje, az, hogy ő az erős rációját mire és hogyan használja fel, annak a függvénye, hogy a Merkúrja És az Uránusza hol áll És milyen fényszögeket kap a horoszkópjában, amiről viszont semmit nem tudok. Azt viszont asztrológusként tudom, hogy ez az intelligencia, mindaddig, amíg az illető személy (bárki is legyen az) spirituálisan fel nem ébred és szellemileg meg nem változik (újjá nem születik), a Sárkányfarok és a Lilith által jelzett (Karmikus) meghatározódásoknak: negatív tulajdonságoknak van alárendelve, a tudata azok által befolyásolt (manipulált) és azokat szolgálja.
Egyelőre azt tudom tehát, hogy a természettudomány népszerűsítő cikkeket író szkeptikus újságírónak a pragmatikus intelligenciája egyelőre az egyoldalú Bak természetét, az általánosan többnyire a Bak jegyében született személyeknek a valóság rész-megismerésére rész-befogadására való hajlamát és az ilyen jellegű spirituális érzéketlenségét - az általuk megszokott (általában a tradicionális és az un. akadémikus) információknak az elhárítási, kiküszöbölési késztetéseit szolgálja, már csak azért is (és annál inkább!), mert az arányosság és a határ-érzékelési képesség, vagyis az elhatárolódás bolygója, Szaturnusz az érzelmi és érzéki információ befogadási készség: az érzékenység és az megtermékenyülési - befogadói képesség asztrológiai erőterében (konstellációjában): a Rákban áll.
A Mérlegben álló Lilithről személyes hitelességgel is beszámolhatok, mivel az Én horoszkópomban is ott áll. De nem csak az egyéni tapasztalataim, hanem
rengeteg horoszkópnak a visszaigazolt értelmezésének a birtokában is nyugodtan állíthatom, hogy az illető személy a pedofiliára való hajlamai által okozott feszültségei mellett, hamis boldogságra És hamis (látszat szerinti: felszíni és művi) egyensúlyra törekszik öntudatlanul és önkéntelenül. De ebben az esetben történetesen arról is tudok, hogy az illető újságíró édesanyjával egy tragikusnak is mondható brutális cselekményt követtek el közvetlenül az Ő biológiai fogantatását megelőző időszakban, ami visszaigazolja azt is, hogy az ő Bak Sárkányfarkának megfelelően, a fogantatása előtt, az édesanyja - akár tudatosan, akár öntudatlanul - de rendkívüli módon igyekezett spirituális szempontból elzárkózni valami a közösséggel, társadalommal, néppel, népcsoporttal kapcsolatos eszmeiség, szokásrend mentalitás, erkölcs, stb. tudomásul vétele elől (- Negatív Bak szellemiség). Ugyanis a kauzális és spirituális sorsprogramunk akkor idézi be az életünkbe a tragédiákat, akkor részesülünk ilyen durva figyelmeztetésekbe (Pl. munka, vagy járműbaleset, rablótámadás, szexuális erőszak, stb.), amikor gondolatainkkal és viselkedésünkkel - mentalitásunkkal - huzamosan elbástyázzuk magunkat valami olyan információknak az életterünkbe és/vagy a tudatunkba, és a tudatunkon keresztül a lelkünkbe való behatolása elől és a befogadása elől, amely információkra (És amely mentalitás változtatásra) igen nagy szükségünk van a személyi spirituális fejlődésünk (saját sorsprogramunk feldolgozása) érdekében. Nem véletlen tehát, hogy egy ilyen jellegű karmával született ember akkor fogant, amikor az édesanyja egy igen brutális sors- figyelmeztetésben (vallásosan: isteni beavatkozásban) részesült. Az édesanyja, úgy látszik, minden korábbi sors-figyelmeztetések ellenére nem nagyon akart, vagy egyszerűen nem volt képes nézetet, vagy mentalitást változtatni valamely, a közösségi - társadalmi életre vonatkozó, vagy azzal valamilyen áttételes (analogikus) kapcsolatban álló kérdésben. Ahogy nem véletlen az sem, hogy az a társadalmi - közösségi létszférában(Bak) tevékenykedő személy, akinek az elzárkózás - elhatárolódás, valamint a brutális erőszakoskodás és a személyiség-tudat (önérzet) megsértésének motívumával kapcsolatban áll a kauzális múltja és gyökere, intellektuális képességeit (eszét) és az intézményesen (Bak) elismert és intézményesen anyagilag támogatott tudományok tekintélyét (Bak) és „kézzel fogható” eredményeit, vagyis ezek apparátusát, arra használja fel, hogy szellemi hadjáratokat folytasson a valóságnak olyan területeivel és olyan tudományokkal szemben, amelyek az ő kauzális és spirituális eredetével kapcsolatosan, számára kellemetlen információkkal (leleplezésekkel) szolgálhatnak. És még amúgy sem véletlen ez, az önkéntelen törekvés ha tudjuk azt, hogy az a tragikus aktus, amit a tudományos újságíró édesanyja az ő fogantatását megelőzően elszenvedett, annak a párkapcsolati - szerelmi boldogságról alkotott téves felfogásával, az élettársi kapcsolatokhoz való viszonyulásával és ilyen jellegű negatív (ellenséges), vagy zavaros érzelmeivel kapcsolatos (Mérleg És Lilith). - Az utóbbi állítás realitását, amint azt korábban már említettem, a saját horoszkópom eme jellegzetességének az én édesanyám és az anyai nagymamám „élettörténetében” (a „kézzel fogható” realitásban) való visszaigazolódásával is tanúsítatom.
Persze, a szkeptikusok egyetlen szócsövének a negatív karmikus meghatározódásai (spirituális információ befogadásának az elhárítása, plusz bűntudat miatti rejtőzködési késztetésekkel vegyülő szellemi felszínesség) még nem lehet bizonyíték a szkeptikusoknak a kauzális és spirituális (karmikus) meghatározódásaik általi asztrológia ellenes mentalitására, de kiinduló pontként szolgálhat a bosszantóan egyoldalú és rögeszmésen cáfoló, tagadó szkeptikus magatartás igazi és rejtett okainak a feltérképezéséhez.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 11 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO