Szégyenlem egy kissé, hogy Linda szerencsésen megelőzött a hozzászólásban, még hogyha 'csak" ezzel az elgondolkoztató szöveg-idézettel is, de, hát Solykával szólva: én is csak emberből vagyok, és az utóbbi napokban négy gyermek gondját (A Rékáét is.) viseltem egyedül. Szóval ugyanaz a meglátásom, mint Enikőnek, de éppen ma kellett arra gondolnom, a piacról haza felé tartva málhás öszvérként megpakolva, hogy szégyen - nem szégyen, de ezentúl oda vagy autóval fogok menni, vagy Medárdéval. Violával egyelőre nem lehet, illetve, lehet, de hiába, mert karmikus ellenállások miatt lefájdultak és elgyengültek a lábai. szóval, ezzel is úgy vagyok egyelőre, mint a Sepsiszentgyörgyi tüntetéssel: korrupcióba keveredek, mivel hiába értek egyet maximálisan az otthon-tanítással, de a négy gyermekes családnak az asztrológusi jövedelemből való fenntartása minden időmet és energiámat felveszi, képtelen lennék, még a gyermekeket is tanítani. Talán Viola majd Ividőt....- Igaz, románra még őt sem tudná, amennyiben itt maradunk. - De ez már témán kívüli gondolat. Szóval, a gondolatok szintjén: folytonosan harcolok a tanítónőkkel és a tanárokkal, illetve, lehetőleg el csalom, az oktatás fölötti iskolai programokat, legyen elég, az az idő amit "tanulás" címen ott töltenek a szerencsétlenek, és sok ellenségeskedést kiváltva próbálom rá vezetni őket, hogy a család, illetve - sajnos, nem az édesanyjuk, hanem én...- , sokkal fontosabbak vagyunk a gyermekek számára, mint "ok", vagyis, a tanítónő, a tanárok és az iskola. Illetve, sajnos, csak morgok a sok házi feladat miatt, mert mit tehetnék egyebet, hiszen nem obstruálhatom folyton a tanítók "fontos és nemes" munkáját, amiről néha néha ők is be ismerik - legalább is a mi iskolánkban - hogy lehetséges, hogy nagy hasznát majd nem veszik a gyermekek. Ezzel nincs is tehát baj, hanem azzal, hogy ezt a felismerést követően, nem a családba igyekeznek vissza csatolni, kötni a gyermekeket, hanem a kötelező tantervteljesítés mellett, olyan külön iskolai, sőt: az Etelka esetében már Iskolán kívüli "közösségi integrációt" illetve, közösségi élményekhez jutási programokat is kieszeltek, amelyek még inkább csak azt szolgálták, hogy a gyermekek minél kevesebb időt tölthessenek a családban, a családdal, mint amennyi szükséges a házi feladatok elvégzéséhez. De törekszem, törekszem, a gyermekeim tudatában a családban levés értékének az eszményképét fenntartani, sőt, az "önismerkedésre" is, néha időt fordítani, ha már asztrológusok lennénk... Sőt: hiába, hogy "sokan vannak", de az egyedüllétekhez szükséges körülményeket is néha megteremtem, és elvárom az egyéni kezdeményezést is, meg persze, az egymás segítését, az egymás megértését. Szóval, ha nem is szánékszik valaki otthon tanítani "saját kezüleg" a gyermekeit, az itt felvetett gondolatokat, mindenkinek a figyelmébe ajánlom, mint a gyermekek egészséges nevelésénél feltétlenül szemmel tartandó és amennyire csak lehet, gyakorlatilag is alkalmazandó elveket. Az Enikő által felvetett és a sikeres tanár által is érintett gondolatot azonban messze kiemelnék: Azzal, hogy a fenyítést - akár a testi fenyítést is - a szakemberek (Pszichológusok!) tanácsára és hatására politikusok az oktatók és a pedagógusok kezéből ki vették, illetve, hogy ebből következően a szülőkkel is elhitették azt a rendeltetés-ellenes szamárságot, hogy az a jó szülő, aki "nem bántalmazza" még csak szigorú igényességével és elvárásával sem a gyermekét, tulajdonképpen vissza vezették a dzsungel törvényét az óvodákba és az iskolákba, ahol a tűz-és levegő-karmás, tehát a gátlástalan és testileg is esetleg a többinél erősebb gyermekek, természetszerűen, azt művelik a kisebb és gyengébb társaikkal, amit Etelkával műveltek a tavalyi négy bések, a Csíkszeredai Művészeti Iskolában. Sőt: mivel el vették a pedagógusoktól és a tanítóktól - tanároktól, bocsánat: mára már el hitették velük, hogy ez az egyedüli humánus és szeretetteljes, tehát helyes magatartás, ti., hogy megfosztották őket az élettapasztalatokon alapuló bölcs belátási képességgel még nem rendelkező gyermekeknek ettől, az elemi irányítási lehetőségétől, ezzel egyes pedagógusokat és tanárokat, akiknek idealista elképzelésekkel indultak a pályának, vagy kiábrándították és előbb kétségbe esésébe, majd a közömbösségbe hajtották, illetve olyan gyakorlati vaksággal rendelkező önámító és végól is a helyzeti kényszer miatt, önmagukon túl, a szülőknek is hazudozó, illetve a tanítványaikat i az idealista hazudozásra (tehát a szemforgatásra) szoktató idealistákká tették, mint amilyenné lett az Etelka volt tanítónője, illetve amilyen az iskola pszichológusa, aki arra kötelezte, az Etelkát, tiszta első osztályos butaságból, majd karma-pergetési, ártatlan gyermeki gonoszságból kiközösítő és a hecc folytatása képpen őt előbb le szúrni, majd agyon vágni akaró osztálytáraitól, hogy írjanak és mondjanak róla minél több pozitív tulajdonságot. - Persze, hogy ettől még jobban utálták a következőkben... Az emberiség tanügyi, illetve a nevelési reformját azzal kellene kezdeni, hogyha a pedagógusoknak nem is, de a szülőknek feltétlenül vissza adni a gyermekeik "törvényes" nevelési lehetőségét, amiből, már csak az emberi rendeltetés spirituális eszméje szerint sem hiányozhat a figyelemfelhívást és az erkölcsi információ-memorizálást szolgáló, enyhe testi "rávezetés" eszköze! Hiszen egyik szülőtől és gyermektől sem várható el, hogy bele egyezzen abba és közömbös jósággal eltűrje, hogy a másik szülő, ostobán nevelt, gátlástalan és elemi jó érzéssel nem rendelékező, sőt: sok esetben a kisebb és s gyengébb gyermekek kínzását és gyötrését igen is: élvező, gyermeke folyamatosan és kegyetlenül el bánjon azzal, aki vagy gyenge, vagy úgy van nevelve, hogy a többieknek ne ártson semmiképpen. Nekem senki ne mondja, hogy ez a helyes megoldás, illetve, ha a kemény tűz- és levegő karmás gyermekek morális magatartását és társaikkal szembeni viselkedését "pozitívra" lehet állítani nevetségesen naiv, idealista pszicho -pedagógiai trükkökkel, vagyis úgy, hogy csupa jóságos és szép és építő jellegű dolgokról beszélünk nekik, illetve, ha oda tesszük, hogy szépeket hazudjanak, az ők eszükkel (karmikus szemszögükkel) náluk gyengébbnek, vagy ügyetlenebbnek látszó társaikról. Arról nem is beszélve, amikor ugyanez a véleményük alakulhat ki - mármint, hogy gyengék és ezért kigúnyolandók - az őket még csak egy szidás erejéig i megfenyíteni nem merő, illetve "olyat elkövetni" nem is akaró pedagógusokról.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|