ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.07.19. 16:23

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


Csak jóhiszemű és jóindulatú és főként a kérdező személyére (konkrét sorsproblémájára) vonatkozó kérdésekre válaszolok, illetve ezeket hagyom meg a fórumon.



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2016.01.13. 23:33 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2015.03.21. 16:42
Hozzászólások: 52
Napjegy: Ikrek
Aszcendens: Skorpió
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Rákban

A Rák konstelláció erőterében az uralkodó bolygója, a Hold által megtestesített erőnek megfelelően, a tenyészet illetve a bőség és az áldás, vagyis a szaporodás, a tágulás, a növekedés, az önkéntelen információbefogadás, a közvetlen kötődések általi szellemi megismerés ősprincípiumai érvényesülnek. Ennek a jegynek a szülöttei ezért a testi, lelki, érzelmi kapcsolatok mély átélése általi azonosulási képességük által a teremtés, a termékenység, a szaporodás, a teremtésről való gondoskodás őselvének a megtestesítői.

A Rák jegyében található negatívan fényszögelt bolygók, karmapontok azt mutatják, hogy az illető személy spirituális struktúrája mélyén mindannak az ellentétét hordozza, amit a Rák pozitív szellemisége megjelenít, azaz a teremtés és az arról való gondoskodás őselve zavarodottan működik, nyilvánul meg a személyében. Önértékelése, individuális éntudata zavarodott, a Rák konstelláció hamis, eltorzult szellemiségével átitatott. Saját magát ennek a tükrében látja és érzékeli. Fokozott, vagy túlzón csökkent, hiányos, illetve zavarodott információbefogadási képessége folytán túlzottan érzékeny, sebezhető, ezért minden módon ellen akar állni az őt sértőnek érzett megtermékenyítő információ behatolásának. Ez a túlzott érzékenység arra készteti, hogy folyamatosan védekezzen valamilyen formában a külvilág újabb és újabb, számára kényelmetlen benyomásai ellen, de nem a világ számára látható, egyértelmű, direkt módon, hanem cselekhez, kikerülő praktikákhoz folyamodva, érzelmileg manipulálva a környezetét, mivel a nyílt konfrontációt elviselhetetlennek érzi. A nyíltan ki nem mondott véleménye, rejtett (és dédelgetett) sérelmei spirituális szinten egyre agresszívabbá teszik őt, belül folyton háborog és méltatlankodik, a külvilág elől azonban ezt mindenképpen el akarja rejteni – nem csak a nyílt konfrontációtól fél, hanem attól is, hogy mi lesz, ha nem fogják őt szeretni, értékelni, mi lesz, ha valaki negatív kritikával illeti, megszólja a viselkedése miatt.

Instabil öntudata, önértékelése miatt számára nagyon fontos a külvilág véleménye, szeretne minél tökéletesebb színben feltűnni, és ezért sok áldozatot meg is hoz. Ez az áldozathozatal azonban hamis, egyrészt, mert csak félelemből, meghunyászkodásból teszi, és a lelke mélyén lázadozik ez ellen, másrészt, mert ezzel az áldozattal ugyanakkor a környezetét korrumpálja, lekenyerezi, és később majd ezekre az „önzetlen” tettekre hivatkozva próbálja manipulálni, irányítgatni őket. A külvilág előtt szelídnek, ártatlannak, esendőnek, védtelennek és jószívűnek, áldozatkésznek tűnő személy valójában nagyon is önző, bár ezt valószínűleg saját magának sem ismerné be soha. Zavaros éntudatának és ingatag önbizalmának köszönhetően nincs egy biztos belső alapja, amire építkezhet, amihez viszonyíthat, és jupiteri értéktudata is hasonlóan zavaros, esetleges lévén ehhez sem tudja igazítani elvárásait, önismeretéhez, önértékeléséhez ez sem szolgáltat egy stabil értékrendszert, ezért újból és újból a külvilág visszajelzéseihez igazodik. Az elvárásoknak azért akar megfelelni, hogy visszaigazolást kapjon arról, hogy milyen jó ember, illetve azért, mert ahhoz túlságosan gyáva, hogy kiálljon a saját érdekeiért. Ezt sok esetben kihasználják, s ilyenkor ő hajlamos viselkedését azzal indokolni, hogy csupa szívjóságból, szeretetből engedte meg, hogy kihasználják. (Gondolkodása nagyrészt azt szolgálja, hogy önigazoló elméleteket gyártva felmenthesse magát, hogy elhitesse magával, ez az egyetlen helyes viselkedésmód.) Ugyanakkor az áldozat szerepében is tetszeleghet – emiatt hol önsajnálatba és depressziós állapotba merül, hol vádaskodik, másokat téve felelőssé az őt érő igazságtalanságok miatt. A „jó ember” szerep egyre több és több hazugságra kényszeríti, mindenkinek az elvárásához igazodni akarva folyton meghasonlik önmagával, és individuális éntudata még zavarosabbá válik, egyre többet hazudva saját magának, olyan hamis tanításokkal mentegetve magát, hogy „aki megüti az egyik arcodat, annak tartsd oda a másikat is” (ami látszólag felmenti őt a gyáva viselkedése miatti vádak alól). A mind csak halmozódó, visszafojtani próbált sérelmek egyre dühödtebbé és keserűbbé teszik, önzetlensége álcája mőgé bújva minduntalan saját sebeit nyalogatja, sajnálja magát, és ki nem mondva, szóvá nem téve, de gondolatban folyton vádaskodik az őt ért sérelmek és állítólagos igazságtalanságok miatt.

Jupiteri értéktudata, belső hierarchiája is a zavarodottan megnyilvánuló Rák szellemiség szerint alakul, vagyis ő a legfőbb jónak azt tekinti, ha minél inkább elkerülheti a kényelmetlen helyzeteket, ha minél védettebb az őt érő sértő információkkal szemben. Ezért arra törekszik, hogy minél kényelmesebben, erőfeszítésmentesebben élhessen. Ez látszólag ellentmond az elvárásoknak való megfelelésnek, hiszen az nagyon is sok erőfeszítésébe kerül. Számára azonban ez egy olyan módszer, amivel elkerülheti a számára sokkal kényelmetlenebb, sőt elviselhetetlen szembesülést, őszinte véleménynyilvánítást, a saját érdekeiért való kiállást, és azoknak a sérelmeknek a kimondását, amelyeket sokszor évek óta, mantraszerűen sorolva raktározva dédelget magában. Ennek (a nyílt konfrontációnak) a gondolatától is iszonyodik, ezért választja a könnyebbnek tűnő hazug és fájdalommentes kerülőutakat, amelyek a valóságban sokkal bonyolultabbak (és még több fájdalmas tapasztalatot szerez általuk), sokkal több idejét és energiáját emésztik fel, mintha végre egyszer összeszedné a bátorságát, és „egy életem, egy halálom”, kimondaná azt, ami bántja vagy zavarja.

Kényelemszeretetéhez szorosan hozzákapcsolódik a családhoz való viszonya is, hiszen a Rák konstelláció a teremtéssel, az utódgondozással, a családdal áll kapcsolatban. A Rák karmás ember számára a családalapítás, a „gyermekvállalás” elképzelhetetlenül nagy áldozatnak tűnik, nem csak azért, mert ehhez elsősorban valamelyest függetlenednie kellene a családtól, amelyből származik, leválnia a szülőkről, felhagynia az infantilis viselkedés- és gondolkodásmóddal, és felnőttként tekintve magára felelősséget vállalnia a saját életéért, de azért is, mert akkor fel kellene adnia a kényelmét, vállalnia kellene a házassággal vagy az élettársi kapcsolattal járó felelősséget, gondoznia kellene a gyermekeit, közvetlen felelősséget kellene vállalnia értük. Ez valóságos iszonyattal tölti el, és ezt az érzését még inkább felerősíti a jelenlegi társadalom értékrendje, gondolkodásmódja, amelyik a fiatalságot, a (rosszul értelmezett) szabadságot állítja a középpontba, és fél a felelősségvállalástól, az érettségtől, a korlátoktól (tehát a szaturnuszi őserőt mindenképpen ki akarja zárni, nem akar erről tudomást venni). (A Rákkal szembenálló jegy a Bak, amelynek a Szaturnusz az uralkodó bolygója – e konstelláció tulajdonságainak a megismerése, a szaturnuszi a őserővel való harmonizáció valóban szükséges a Rák karma feloldásához, meghaladásához.)

Szülővé válva pedig mindenképpen szembesülni kell(ene) ezekkel az elvekkel, a korlátozás, a felnőtté válás pedig olyan kényelmetlenséget jelent a számára, amelyet minél jobban el akar kerülni vagy legalábbis minél messzebbre kitolni az időben. A gyermekvállalás nem csak nem kívánt felelősséget rak a vállára, és az addigi illuzórikus szabadságától fosztja meg, de úgy érzi, hogy egyben meg is öregíti őt, pontosabban már nem ringathatja magát abba az illúzióba, hogy ő csak egy nagy gyermek, aki kibújhat az életfeladatai elvégzésének a kötelessége alól, aki nem tehet semmiről, aki helyett majd más elintézi a kényelmetlen és nem kívánatos, nehéz feladatokat.

Negatív Rák Merkúrja, pragmatikus gondolkodása ezt a kényelemszerető, felelősségkerülő értékrendet követi és támogatja, ennek adja meg az alapját azzal, hogy igazolja a cselekedeteit, a viselkedését különböző elméletekkel. Pragmatikus gondolkodását tehát arra használja, hogy minél ügyesebben kibújhasson a felelősség alól, hogy kitalálja, más mit szeretne vajon tőle, hogy ezekhez az elvárásokhoz igazítsa a mondandóját, viselkedését, hogy józan és logikus érvekkel alátámassza, miért nem költözhet el a szülői házból, miért nem jó az, ha családot alapít, stb. Tehát karmikus késztetéseinek az igazolására, legitimizálására használja – elsősorban saját maga előtt. Leginkább saját magát csapja be, nem csak a környezetét vezeti félre a hamis információ áramoltatásával.

A negatív Merkúr illetve Jupiter által jelzett önámításával zavaros éntudatát átláthatatlanul kuszává, többértelművé teszi. Nem csak a külvilággal való összeütközést akarja mindenáron elkerülni, de azt is (és elsősorban azt), hogy önmagával szembenézzen, és szembesüljön mindazzal a sok kényelmetlen vagy fájdalmas információval, ami egy ilyen feltárulkozással járna. Ehelyett inkább mindent még mélyebbre temet, s fel-feltörő rossz érzéseit, lelkiismeret-furdalását evés-ivásba fojtja, minél cukrosabb, édesebb ételekkel vagy éppenséggel alkohollal kábítja magát, „az életbe belehazudik egy kis harmóniát”, a boldogság helyett egy kis pillanatnyi, gyorsan megkapható örömöt keres. Ha fel is ismeri ezt a játszmát, gyakran gyengének érzi magát ahhoz, hogy változtasson, beletörődően arra a következtetésre jut, hogy ő ilyen, ezen nem lehet változtatni, ilyen emberek is kell legyenek a világon, stb. Önértékelése ettől még rosszabb lesz, önutálatot érezhet a gyengesége, gyávasága miatt, és ezt megint csak falánksággal vagy alkoholizálással „gyógyítja”, passzívan és beletörődően, esetleg undorodva figyelve saját magát, ahogy egyre csak hízik és egyre boldogtalanabb a sok boldogságpótló szertől, amelyekkel vigasztalja magát, egyfajta ördögi körbe kerülve.

Ha elemi félelmei és iszonyodása ellenére mégis családot alapít, szülővé válik (gyakran akarata ellenére – ami egy újabb indok számára, hogy neheztelést érezzen a párjával vagy a sorssal szemben, hogy sajnálja magát) gyakran áteshet a ló túlsó oldalára, és a gyermekét, gyermekeit majdnem megfojtja a gondoskodásával, örökös aggodalmaskodásával. Ez a viselkedés is valójában hazug, hiszen a szülői funkció (szerep) valószínűleg továbbra is terhes a számára (hacsak nem törekszik arra, tudatosítva magában ezeket az érzéseket, hogy feloldja ezeket a negatív meghatározódásait), és képzeletben sokszor eljátszik azzal az ártatlannak tűnő képpel, gondolattal, hogy mi lenne, ha szabad lenne, nem kötné sem gyermek, sem házastárs, ki tudja, milyen csodás szerelmi (vagy másfajta) kalandokban, felemelő érzésekben lehetne része, nem kellene a prózai valósággal foglalkoznia, mindennapi utálatos, kényelmetlen, értelmetlennek tűnő feladatokkal bíbelődnie (mint amilyen például a házimunka vagy a gyermekekkel való foglalkozás). Ezek a gondolatok, képzelődések főleg akkor veszélyesek, ha az illető személy nő, hiszen mágikus, teremtő képzelete által ez a képzeleti tevékenység önmagában is betegség- és balesetforrássá válik a család számára. Ugyanakkor ezeket a képzelgéseket kompenzálandó, saját magának is meg akarja mutatni, hogy ő ettől függetlenül mennyire gondos és szerető szülő, ezért folyton nyüzsög a családja körül.

Mivel számára a kényelem a legfontosabb, ezt a saját maga által jónak képzelt kényelmet akarja másokra is rátuszkolni, erőszakosan kiszolgálja, körülugrálja őket (közben belül dühöng és berzenkedik, amiért bezzeg az ő kényelmével senki nem törődik!). Ez a túlzott gondoskodás a család számára inkább terhes és kényelmetlen, de nemet nem lehet, nem szabad rá mondani, hiszen ő az „áldozati bárány”, akinek az érzékenységét nem szabad azzal megsérteni, hogy elmondják neki a valós önállósági, önrendelkezési igényeiket, elvárásaikat, érzéseiket, ő az, aki „feláldozza magát a családjáért”, „a lelkét is kiteszi a másikért”. (Ezzel a környezetét is hazugságra kényszeríti, az igazat nem lehet szóvá tenni, nehogy „baj legyen”, ezért inkább „alkalmazkodnak” egymáshoz – azaz mindig azt hazudják, amit a másik hallani akar, hogy konfliktus ne alakuljon ki.Egy ki nem mondott egyezmény alapján működik a családi élet: a felszínen valószínűleg minden idillien csendes és békés, míg a felszín alatt elfojtott neheztelések rejtőznek, amelyek idővel akár gyűlölködéssé is fajulhatnak, s ez a légkör, ez az erőtér mérgezi éveken át a családtagokat.) Saját kényelmét feláldozva túlterheli magát, és ez egyik fél számára sem hoz sem örömet, sem megelégedést. Ő maga, bármennyire is önzetlen szeretetként csomagolja a viselkedését, mégiscsak nagyon is neheztel a lelke mélyén, amiért ilyen áldozatot kénytelen hozni, és ezért az áldozatért cserébe azt várja, hogy az ő elképzelései szerint alakuljon minden, minden helyzetben ő irányíthasson (persze soha ki nem mondva ezt, s mindig a mögé a kifogás mögé bújva, hogy „De hiszen én csak nektek akarok jót”).

Éntudatában zavaros kép él saját magáról mint a szülei gyermekéről, illetve mint szülőről, ezért a családi viszonyokat teljesen összezavarja, szüleiről felnőttként sem tud leválni, s vagy infantilis gyermekként viselkedik vagy folyton csak a szülei életével akar foglalkozni, ezért vagy nem is alapít családot vagy ha igen, akkor azt elhanyagolja. Nem csak megengedi, de természetesnek is tekinti azt, ha a szülők beleszólhatnak az életébe, beszámol nekik mindenről, mintha még mindig gyermek volna, velük beszéli meg az élete kisebb-nagyobb gondjait, nem pedig a házastársával. Ezt a viselkedést folytatja a saját gyermekeivel is, és gondoskodás meg szeretet címén azokat nem hagyja, hogy éljék a maguk életét felnőttként. Féltékenyen tekint a vejére vagy a menyére, és arra hivatkozva, hogy csak segíteni akar, megkönnyíteni az életüket, a háttérből ő akar irányítani mindent, ő rendezi be a lakást, ha a felnőtt gyermeke és annak az élet- vagy házastársa gyenge karakter és ezt elnézi, vagy megengedi neki, ő szabja meg, hogy mit egyenek, hogyan neveljék a gyerekeket, stb. Ezt a viselkedést leleplezni nagyon nehéz, hiszen segítség címén annyira belemászik az életükbe, hogy valóban sok energiába kerülne átszervezni a mindennapokat, hogy nélküle is boldoguljanak.

Nagyon fontos a Rák karmás számára megismerni a család szerepét az ember életében, valamint a családi hierarchiát: azt, hogy a házastársak azok, akik vezetik, irányítják a családot, nem a gyerekek és nem a nagyszülők, és hogy a házastársi, élettársi kötelék a legfontosabb a megváltási képesség kialakulása, vagyis a spirituális hierarchia szempontjából, s ebbe nincsen, nem lehet beleszólása a volt családnak (a szülőknek, a testvéreknek). A gyermekek helye is meghatározandó ezen a hierarchián belül: nem a szülőkkel egyenrangú felekként kell rájuk tekinteni és őket, az élettapasztalattal egyáltalán nem rendelkező kis személyeket, kezelni. Ez az egyenrangúság ugyanis, bármilyen modernül és jól hangzik, senkinek sem tesz jót, a gyermekeknek egyáltalán nem, de a szülőknek sem. A jupiteri hierarchiatudatot tehát ezen a területen, a családban nagyon fontos felállítani – természetesen mindenkinek, nem csak a Rák karmásnak, de ő veleszületetten, önkéntelenül is hajlamos arra, hogy a családdal kapcsolatban zavaros és természetellenes elképzelései legyenek. Ez a terület az, ami megmérgezi az egész életét, a többi életterületet is, egészen addig, amíg fel nem ismeri a karmájából, vagy a bolygók fényszögei által jelzett negatív természetéből következő hibás gondolkodásmódját, a hibás értékrendjét. És, amennyiben tudatos erőfeszítéseket nem tesz annak érdekében, hogy megváltoztassa addigi negatív meghatározódásait, hogy pozitívakra cserélje a családi élettel kapcsolatos negatív képeit, tönkreteheti nem csak a saját életét és sorsát, de a családjáét, tehát a gyermekeiét és az élettársáét is.

A gondolkodásmód és az értékrendszer tudatos pozitív megváltoztatása az egész életminőségét képes megváltoztatni. Az őszinteségre való törekvése ugyan sok galibát okoz kezdetben, amikor az addigi hazugságokat, rejtve hagyott, ki nem mondott sérelmeket feltárja nem csak saját maga, hanem a családja számára is. Emiatt talán kivitelezhetetlennek is érzi azt, hogy rendet rakjon maga körül, vagyis az életében (családjában) , kitisztázza a családi viszonyokat, hiszen itt sok sérelem éri őt, és sok fájdalmat kénytelen okozni ő is másoknak az őszinteségével, ettől pedig retteg és iszonyodik. Nem csak a kényelemszeretete miatt érzi ezt borzasztónak, hanem azért is, mert attól fél, hogy így majd egyedül marad, nem fogják szeretni, rosszat mondanak róla, elítélik, elveszíti az emberek megbecsülését. Valójában mégis ez az egyetlen módja nem csak annak, hogy végre boldog legyen, megkönnyebbüljön az évek óta hordozott nehezteléseitől, sérelmeitől való megszabadulása által, de annak is, hogy egészséges lehessen, hogy ne haljon bele abba a sok hazugságba, amivel körülfonta magát hosszú évek óta. Ugyanis a hamis információáramoltatás eredményeképpen végül a testében is hamis információkat tároló és az immunrendszere irányába ugyancsak hamis információkat áramoltató ráksejtek kezdenek el burjánzani, ha nem képes arra, hogy a rejtett agresszivitását magának bevallja és minimum saját maga előtt felvállalja, és hogy időben felszámolja az őt körülvevő hazugságszövevényt.

A Rák konstellációhoz és a Holdhoz a gyomor és a nyirokrendszer tartozik, ezek betegségei gyakoriak a Rák szellemiségét negatívan megélő személyek esetében. A Jupiterhez/Nyilashoz tartozó szervek, testrészek (a máj, az epe, a hasnyálmirigy, a szemek, a csípő és a combok) betegségei is előfordulhatnak, amíg a jupiteri őserővel harmóniába nem kerül, illetve a merkúri őserővel való harmonizáció szükségére figyelmeztetnek a tüdők, felső légutak, felkarok, vállak betegségei, sérülései.


Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a IV. házban


A IV. ház a Rák konstellációnak megfelelő gyakorlati életteret jelöli a horoszkópban, a Rák megvalósulási életterületeként tölt be fontos szerepet. Azok az életterületek tartoznak tehát hozzá, amelyek a Rák és az uralkodó bolygója, a Hold által megtestesített növekedéssel, bőséggel, tágulással, szaporodással, táplálással, gondoskodással, tudattalan lelki tevékenységekkel és asztrális érzékenységgel, azaz a megtermékenyítő információk befogadási készségével állnak kapcsolatban. Ez az otthon, a család, az eredet háza is (azé a családé is, amelyikből származik a szülött, de főként az általa alapított családot jelöli), bővebb értelemben a szülőföld, a szokások a hagyományok is ide tartoznak.

A IV. ház csúcsa egybeesik az ég aljának (Imum Coeli, IC) nevezett sarkalatos ponttal, amely a szülött tudattalanjának, képzeleti és érzelmi világának a legalacsonyabb zónáját jelzi, ahol a tudattalan lelki tevékenységek folytán a közös (kollektív) tudattalanhoz kapcsolódik. Ezért az itt megjelenő negatívan fényszögelt bolygók karmikus pontként értelmezendők. Az itt található karmapontok olyan életfeladatokat láttatnak, amelyek szoros kapcsolatban állnak az otthonteremtéssel, a családalapítással, a családért vállalt felelősséggel, az áldozatkészséggel és a helytállással a partner és az utódok felé. Akinél ez a ház hangsúlyos szerepet kap, az a személy ugyanis öntudatlanul negatívan fog viszonyulni mindezekhez a feladatokhoz, s amíg nem tudatosul benne, hogy mit kell tennie, addig tudattalanul és önkéntelenül mindent el fog követni, hogy elkerülje a családalapítást, a szülőkről (vagy a gyermekeiről) való érzelmi leválást, a szülői ház elhagyását.

Ritkábban az is előfordulhat, hogy ezt a szerepet túljátssza, és semmi mással nem akar foglalkozni, a többi életfeladatát elhanyagolja, „a családjáért él”. Eltúlzott gondoskodásával fojtogatja és önállótlanná teszi a családtagjait, gyermekeit felnőtt korukban sem akarja (érzelmileg, de gyakran fizikailag sem) elengedni, és akár érzelmi, akár gazdasági zsarolással, vagy más, kevésbé érzékelhető pszichológiai trükkökkel, megnehezíti azok számára, hogy felelősségteljes, teljes értékű felnőtt emberekké váljanak. Ha valahogyan mégis sikerül nekik függetlenedni, akkor a szülött az életét értelmetlennek érzi, magát kifosztottnak érzékelvén, hiszen rá már nincs szükség, és nem tudja, hogyan folytassa az életét, mit csináljon, hiszen évtizedek óta csakis ezt a szerepet játszotta, és a többi, szintén fontos életfeladatát, szerepét elutasította.

Ha ebben a házban található a negatívan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter, az azt jelzi, hogy amellett, hogy a szülött életében a Rák konstelláció szellemisége kiemelten fontos szerepet játszik, ezek a bolygók által megtestesített spirituális tartalmak határozzák meg az individuális én-tudatát, gondolkodásmódját, belső hierarchiáját, általános személyi értékrendjét. A karmája feloldása, a megváltott állapot elérése érdekében fel kell vállalnia azokat az életfeladatokat, amelyek ehhez a házhoz kapcsolódnak. (Vagy, a másik végletes viselkedésmód esetében, fel kell ismernie azt, hogy a szülői szerepnek nem szabad kiszorítania a többi életfeladatát, mert ennek a feladatnak a túljátszása ugyanolyan hiba, mintha mereven elutasítaná.) Életében tehát a családnak, a felnőtté válásnak, a felelősségvállalásnak, elköteleződésnek, a gyermeknevelésnek és a gyermek-gondozásnak hangsúlyos szerepe van. Ezeknek a feladatoknak a felvállalása, a harmonikus – nem elutasító és nem is túlzó – megélése, elvégzése vezeti őt az elégedett, egészséges és boldog élethez.

Amíg az itt jelzett feladatokat megfelelő módon nem vállalja fel teljes felelősséggel és nem integrálja az életébe, addig az élete más területein, főleg az élettársi viszonyokat illetően (VII. ház), valamint a közösségi-társadalmi életterületeken (amelyeket a X. és XI. házak jelölnek) sem lehet beteljesült és kiegyenlített, sikeres és elégedett.

A negatív Nap által jelzett individuális éntudata, önértékelése zavarodott és többértelmű, saját magát mint individuumot csakis a családi viszonyaihoz, kötődéseihez képest tudja vagy hajlandó meghatározni. Ez negatív és pozitív tapasztalatokhoz egyaránt kötődhet, a lényeg, hogy a család, a miliő, ahonnan ered, mindenképpen nagyon meghatározó a számára: vagy azért, mert gyermekkori traumáit továbbcipelve hagyja, hogy ezek a feldolgozatlan sérelmek alakítsák a további életét is, vagy azért, mert családjával való kapcsolata pozitív volt, s a kötődése hozzájuk, és a régi család és a gyermekkor iránti nosztalgia annyira erős marad a gyermekkor elmúltával is, hogy ezt a „lelki köldökzsinórt” felnőttkorában nem tudja, vagy nem is akarja elvágni! Vagy a vonatkozó próbálkozásai ellenére sem tud függetlenedni, vagy nem is érzi ennek a szükségét, nem gondolja azt, hogy a felelősségteljes felnőtté váláshoz el kellene távolodnia a gyermekkori gondolkodásmódjától, értékrendszerétől, amelyek gyermeki énjét formálták, és meghatároznia magát mint szuverén, felnőtt, önmagáért felelősséget vállaló személyt.

A IV. ház által jelzett tartalmakhoz két szélsőséges formában viszonyulhat. Vagy elutasítóan, el akarva kerülni a családalapítással járó felelősségvállalást, amennyiben nő lenne, akkor iszonyodva a gyermekszüléstől is, és általában a -neveléstől, -gondozástól, esetleg a komoly párkapcsolat gondolatától is (hiszen ez nem csak a társ melletti elköteleződéssel – azaz a további szerelmi kalandok, élvezetek feladásával – jár, hanem családalapításhoz is vezet). Számára ezek a boldog, elégedett élet meghiúsulását jelentik, hiszen ő minél több öncélú élvezetre vágyik, az oly terhes felelősség elkerülésére, a rosszul értelmezett szabadság megélésére és ami a családot, gyermekeket illeti, inkább kompenzálna, vagy a testvérének - testvéreinek és rokonainak a gyermekeivel, vagy az által, hogy pedagógusi életpályát választ, és azt állítja, hogy az óvodában, vagy az iskolában gondjaira bízott mások gyermekei az ő családját képezik . Feldühödik a személyes gyermekvállalásnak a gondolatára is, hiszen az azt jelentené, hogy áldozatot kellene hoznia másokért, lemondania a kalandokról, élvezetekről.

Ennek a szöges ellentéteként előfordulhat azonban az is, hogy minduntalan csak a családdal foglalkozik, semmi másról nem is akar tudni, és családtagjait szinte megfojtja gondoskodásával, aggodalmaskodásával, elveszi azok önállóságát, kiszolgáltatottjaivá téve őket és megsérti az önállósághoz való spirituális jogukat. Mindkét szélsőséges megnyilvánulás esetében nagyon gyakori az, hogy nem tud érzelmileg leválni volt családjáról. Előfordulhat, hogy még elköltözni sem hajlandó, gyakran az anyagiakra hivatkozva, és a szülők nyakán élősködik, esetleg az ellentétes nemű szülővel alakul ki egészségtelen, természetellenes lelki kapcsolata, mintha házastársak lennének, ez lehetetlenné téve azt, hogy bármilyen párkapcsolatot ki tudjon alakítani, a családalapításról nem is beszélve. Kevésbé szélsőséges esetben ha családot alapít is, akkor sem tud teljes mértékben elköteleződni, mert tudattalanul visszavágyik a volt családjába, gondolatait a velük való foglalkozás, a miattuk való aggodalmaskodás foglalja le. Az elvágyódás úgy is megnyilvánulhat, hogy egy másik, tökéletes családról, másik társról ábrándozik, ami-aki nem létezik máshol, csak az ő képzeletvilágában, amit karmikus késztetéseinek engedve építget, ahová a valóság elől minduntalan elmenekül.

A családdal és a családtagok funkciójával, az azokhoz való viszonyulási módjával kapcsolatos rendkívül zavaros öntudatából kifolyólag azt is nehéz tudatosítania magában, hogy ő már nem gyermek, hanem felnőtt. Számára a felnőttség, a szülői szerep távoli és hihetetlen, még akkor is, ha gyermekei vannak; nehezen tud azonosulni ezekkel a szerepekkel, saját magára önkéntelenül is gyermekként tekint, ez pedig megnehezíti számára azt, hogy saját gyermekeivel megfelelő módon bánjon, hogy felelősségteljesen nevelje őket. Ebből fakad az is, hogy egyenlősdit kezd játszani a gyermekeivel. (A normális szülő-gyermek viszony felborulásával nem csak egyenlő felekké válhatnak kiskorú gyermekével, de az is előfordulhat, hogy a felelősséget a gyermekre hárítja, tőle vár érzelmi támogatást, vele beszéli meg a problémáit, amíg végül a gyermek kerül a szülői szerepbe és fordítva – ami káros rá nézve is, de a gyermek számára még rombolóbb hatású ráadásul.)

Ebben a hibás attitűdjében megerősíti őt a mai liberális, „szeretetteljes” gyermeknevelési trend, amelyikben a szülőnek nem nevelnie kell a gyermekét, hanem állítólag hagynia kell őt „szárnyalni és magától kibontakozni”, sőt, a misztikus idióták szerint, a szülőnek kell alázatosan meghajolnia az indigó vagy kristálygyermeke magasrendű spirituális „tudása” előtt, és tanítómesterének tekintenie az állítólag ártatlan (tehát karma nélküli), a világ által még be nem mocskolt magasrendű gyermeki lelket. Ebben a feje tetejére állított viszonyrendszerben, hamis hierarchiában a szülött öntudatának nincs lehetősége tisztulni, inkább még torzabb lesz, elveszítve a gyermeknevelés során szerzett tapasztalatok általi fejlődés, a felelősségteljes felnőtté, szülővé válás lehetőségét. (A gyermekét pedig megfosztja mindattól a tudástól, amit szülőként, a fizikai világban tapasztalt felnőttként át kellene neki adnia – a gyermek az itt elmaradt tapasztalatokat, tudást talán soha nem tudja majd pótolni, és felnőttként zavarodott és szerencsétlen lesz, nem tudva majd kiigazodni a világban.) Ennek a zavarnak az alapjául leginkább a belső értékrend eltorzulása szolgál, a jupiteri hierarchia ugyanis, nála, tehát ebben ez esetben, nem az egyetemes törvényekre épül, a szülött nincs tisztában a család szerepével, a családon belüli helyes hierarchia felállításának a fontosságával.

Ezért könnyű őt becsapni, jól és kellemesen hangzó, megható szövegekkel és elméletekkel elkábítani, főként a jól hangzó liberális eszmékkel, a megható, mindent megengedő szeretetteljes gyermek”nevelési elvek” tanításaival, s az így keletkezett zűrzavaros családi helyzetben a szülő az egyre zsarnokibbá váló, elkényeztetett, karmikus késztetéseinek kiszolgáltatott, neveletlen gyermek lelki rabszolgájává és kiszolgálójává válik, aki a „gyermekének él”, és aki a saját hazugságaiba belemerülve azt sem hajlandó bevallani magának, mennyire elege van ebből a helyzetből, mennyire utál szülő lenni. (Ezért is ábrándozik arról titokban, hogy valamilyen misztikus csoda folytán megszabadul a gyermeknevelés és a háztartás nyűgjétől, és szabadon kalandozhat, élhet át felemelő érzéseket, megható vagy megrázó szerelmi kalandokat.)

Ezek az elnyomott, lefojtott érzések gyermekellenes gondolkodásban és viselkedésben nyilvánulnak meg – amíg az elkényeztetett csemetéjét (csemetéit) körülugrálja, tudattalanul iszonyodik attól a gondolattól, hogy még több gyermeke szülessen, a haja is égnek áll tőle (érthető módon). Ezért minden módon védekezik a gyermekáldással szemben (ami számára egyáltalán nem áldás, inkább hatalmas teher, amit muszáj cipelnie, elviselnie – és ami miatt mártírnak érzi magát), és egyetért a népszaporulatot visszafogó, csökkentő szabályozó intézkedésekkel. Felnőtt gyermekeit le akarja beszélni a szülővé válásról, sopánkodik, jajveszékel, ha megtudja, hogy lánya (menye) „terhes”, és megpróbálja rábeszélni az abortuszra, mondván, „Ebben a k. mai világban nem szabad gyermeket vállalni.” Maga számára sem ismeri be és fogalmazza meg nyíltan az ellenérzéseinek az igazi okait, ehelyett inkább a logikus(nak tűnő) elméleteket szajkózza, miszerint túlszaporodtunk mi emberek a földön, és felelőtlenség annyi gyermeket szülni, inkább vetessék el a szülők, mint hogy később majd szűkölködjenek. Vagy, hogy állítólag azért nem akar több gyermeket, mert a meglevő gyermekét annyira szereti, hogy mindent meg akar adni a számára, stb.

Az ő értékrendjében az utódok, a család nem jelentenek értéket, inkább azt képzeli, hogy csak megakadályozzák a boldog és felhőtlen életet, megfosztanak az élvezetektől, elrabolják a „legszebb éveket”, és fejcsóválva, rosszalva vagy éppenséggel felháborodva nézi azokat a párokat, akik (szerinte) túl fiatalon (a húszas éveikben) adják a fejüket a családalapításra, ne adj Isten, nagy családot szeretnének. Az ilyen családokra ki is mondja az ítéletet, hogy ne csodálkozzanak, ha szűkölködnek, úgy kell nekik, ha ilyen felelőtlenek voltak és „nem vigyáztak”!

Ez a család- és gyermekellenes szemlélet és ez a fajta gondolkodásmód azért is nehezen meghaladható, mert nem csak az egyes emberekre jellemző, hanem manapság aki ezt másképpen gondolja, aki nem „terhes lesz”, hanem „áldott állapotba kerül”, aki számára a gyermek valóban áldás, az nagyon ritka (és bolondnak is nézik miatta). A társadalom szintjén hatalmas a képmutatás: amíg a gyermekekre még csúnyán sem szabad nézni, nemhogy szigorúan bánni velük és erkölcsileg elvárásokkal és következetesen nevelni őket, sőt: a liberálisan, tehát kényelmes–felelőtlen módon történő, szeretetteljes, humanista gyermeknevelésről megható elméleteket zengenek, addig az abortusz legális és mindennapi dolog, a feminista aktivisták tüntetnek a nőknek e joga mellett, harcolnak azért, hogy legyen lehetőségük szabályozni ezt, hogy lehessen önrendelkezésük, tehát uralmuk a testük fölött. Nagy-Britanniában az abortuszt a várandósság 25. hetéig végrehajtják, sőt, ha a legkisebb testi rendellenességet fedezik fel a magzaton, a szülőknek később is joguk van „megszabadulni” tőle, arra hivatkozva, hogy nekik nem kell sérült gyermek, akinek a gondozása túl kényelmetlen lenne számukra. Nem túlzás ezt csecsemőgyilkosságnak nevezni, amit ezrével hajtanak végre rutinszerűen és lelkiismeret-furdalás nélkül – viszont ha egy szülő a gyermekét megpofozza, számíthat rá, hogy a gyámügy elválaszthatja őket. Ennél nagyobb szemforgató magatartást az életnek ezen a területén egyetlen civilizáció sem eszelt ki még és nem élt meg a történelemben.

A Rák karmás szülött tehát gyermek- és családellenes értékrendjében és gondolkodásmódjában semmi kivetnivalót talál, hiszen az egyezik a modern világlátással, s aki ez ellen felemeli a szavát, azt maradinak bélyegzik, aki felelőtlenségével nem csak saját magát teszi tönkre anyagilag, hanem egyenesen az emberi faj jövőjét veszélyezteti.

Ennek a tudatában nem kell csodálkoznunk azon, hogy egyre több áldozatot szed a rákbetegség, különösen a mell-, petefészek- és méhnyakrák, amire megelőzésképpen azt a „nagyszerű” módszert találták ki, hogy azoknak a nőknek, akiket ezekre a betegségekre hajlamosnak találnak, műtétileg eltávolítják a melleiket vagy/és a belső nemi szerveiket, hogy azok később ne rákosodhassanak el. Ez a csonkítás azonban védelmet nem nyújt egyáltalán, hanem még inkább eltávolítja az illető személyt attól, hogy harmóniába kerülhessen a Rák szellemiségével: a teremtés, érlelés, táplálás, utódgondozás, nevelés elveivel. (És az eltávolított szaporítószervek helyett pl. a nyirokrendszer rákos megbetegedése fordulhat elő.)

A IV. házban található negatívan fényszögelt bolygók ennek a szükségére hívják fel a figyelmet: szembenézni a családhoz, az eredethez és az utódokhoz kapcsolódó negatív meghatározódásokkal, tudatosítani őket, és erőfeszítéseket tenni ezek meghaladására, ezeknek a megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká változtatására. Ez konkrét tettek szintjén azt jelenti, hogy venni a bátorságot ahhoz, hogy – lelki és fizikai értelemben egyaránt függetlenedve volt családjától – házastárssá és szülővé válhasson, vállalni a számára kényelmetlennek tűnő feladatokat, amelyek a gyermekek gondozásával, az értük való közvetlen felelősség felvállalásával járnak. Paradoxonnak tűnik, mégis ezeknek a feladatoknak az önkéntes felvállalása vezethet oda, hogy kiegyensúlyozott és boldog lehessen az élete, hogy sikeres lehessen az élete többi területén is, hogy a gyermekáldás elfogadásával anyagi áldásban is részesülhessen. A mai bűnbeesett logika szerint a kettő – az anyagi bőség és a gyermekvállalás – kizárják egymást, pedig ennek az ellenkezője igaz, és ennek a tudásnak az emléke megmaradt a „gyermekáldás” kifejezésünkben is.

A Rák karmás ember gondolkodásmódjának és értékrendjének a megváltoztatásához, ezeknek az egyetemes törvényekhez való igazításához azért is kell bátorság, mert ezzel a viselkedésével szembefordul a mai nyugati típusú civilizációban általánosan elfogadott nézetekkel, és könnyen bolondnak nézik, kinevetik, vagy rosszabb esetben támadások célpontjává válhat. Metafizikai tudásra szert téve azonban ráébredhet arra, hogy éppenséggel a Bolond, a társadalom hazug normáit el nem fogadó személy az, aki a legmagasabb értékeket képviseli, aki nem akar mindenkinek megfelelni, nem akar kitérni a konfliktusok elől különböző hazugságokkal kábítva és mérgezve saját magát és a környezetét is. A Rák karmás ember egészsége és boldogsága szempontjából ennek a „bolondos” gondolkodásmódnak, életvitelnek az elsajátítása nagyon fontos: merni vállalni a meggyőződését akkor is, ha emiatt kevésbé lesz népszerű, ha nem lesz az a „béketűrőn jó” ember, aki azt is megengedi másoknak, hogy a hátán fát vágjanak.

A Rák karma másik végletét megélve valószínű, hogy a szülött nem hajlandó figyelembe venni, hogy egyrészt más területen is vannak végrehajtandó feladatai, amelyeknek az elmulasztása szintén nehézségekhez és sorshátráltatásokhoz vezet, másrészt pedig, hogy minden életszakasznak megvan a maga minősége, szellemisége, amelyet meg kell(ene) értenie és integrálnia kell(ene) az életébe. Tehát, hogy a gyermekek felnőtté válása után nem a „nagyszülői” funkció betöltése következik, vagyis ugyanaz, csak más, kevésbé felelős felállásban. Ő ugyanis egész életében csakis a IV. házhoz tartozó feladatokról venne tudomást, ha lehet, és ha végképp nincs alkalma másképp megtenni ezt, akkor játékbabákat dédelget, mintha azok igazi gyerekek lennének, vagy a felnőtt gyermekeit nyaggatja, hogy „szüljenek NEKI” unokákat. Ami ha megtörténik, akkor „lecsap” rájuk, és ha a szülők nem elég erősek és határozottak, akkor ki is szorítja őket a szülői szerepből. Arra hivatkozva teszi ezt, hogy csak segíteni akar a „gyerekeknek” – azt sem hajlandó megérteni, hogy 21 éves kora után spirituálisan függetlenné válik, legalábbis kellene váljon, a gyereke, ezért nincs, nem lehet beleszólásuk egymás életébe. Amit ő segítségnek nevez, az hosszútávon a legdurvább hátráltatás mindkettőjük számára, és törvénytelen viszonyok, helyzetek kialakulását segíti elő – aminek megvannak a maga negatív következményei, ismerve a szaturnuszi erő szerepét a sorsunkban.

A Rák szellemiségéhez való zavaros viszonya idővel a vele analóg szervek és testrészek megbetegedéseiben nyilvánul meg (gyomorfekély, savtúltengés vagy savhiány, epebetegségek, hasnyálmirigy problémák, nők esetében a mellek és a nemi szervek betegségei, súlyosabb esetben ezeknek a szerveknek a rákos megbetegedései). A Nap által elfoglalt konstellációval analóg szervek és testrészek megbetegedései a zavaros öntudat megtisztításának a szükségére figyelmeztetik a szülöttet, a Merkúrral/Ikrekkel és a Jupiterrel/Nyilassal analógiában álló szervek-testrészek megbetegedései pedig a negatív, gyermekellenes gondolkodásmód, a bűnbeesett világi logika megváltoztatására, ill. a belső hierarchiának, értékrendszernek az egyetemes törvényekhez való igazításának a szükségére hívják fel a figyelmet (felkarok, felső légutak, tüdők, ill. a csípő, a comb, a szemek, a máj, az epe, a hasnyálmirigy megbetegedései, súlyosabb esetben a cukorbetegség is).

Mivel a IV. házhoz tartozik tágabb értelemben a szülőföld is, jó tudnunk arról, hogy azok a személyek, akiknek a horoszkópjukban a IV. ház hangsúlyos szerepet kap, az életfeladataikat a szülőföldjüktől távol, végül is, nem tudják teljes értékűen teljesíteni, ezért nekik nem ajánlatos huzamosabb ideig távol lenniük a hazájuktól, bármennyire is nehéznek, visszahúzónak, ellenségesnek tűnnek az ottani viszonyok.

_________________
"Jobb a világra egyáltalában meg se születni, mint benne alacsonyrendű, vak, ostoba, értelmetlen, zavaros életet élni, s a nagy igazságok tudásában nem részesülni."


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO