ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.11.17. 11:25

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


Csak jóhiszemű és jóindulatú és főként a kérdező személyére (konkrét sorsproblémájára) vonatkozó kérdésekre válaszolok, illetve ezeket hagyom meg a fórumon.



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2016.02.17. 19:02 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2015.03.21. 16:42
Hozzászólások: 57
Napjegy: Ikrek
Aszcendens: Skorpió
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Mérlegben


A Mérleg konstelláció spirituális erőtere a mentális, asztrális és fizikai dimenzió szintjén történő harmóniára törekvésnek az egyetemes őselvét testesíti meg, ugyanúgy, mint az uralkodó bolygója, a Vénusz, amelyik a négy világalkotó őselem: tűz, föld, levegő és víz harmonizációjának a vágyát megtestesítő őserő. Ebben a harmonikus egységre törekvésben tulajdonképpen a feminin és maszkulin erők: a jin és a jang közötti áthatolás és kiegyenlítettség megvalósításának a vágya nyilvánul meg – a négy őselem közül a tűz és a levegő a maszkulin, a föld és a víz a feminin princípiumnak az elemei. Számunkra ez itt, a földi világban, a kiegészülésre és kiegyenlítődésre való törekvést, a feminin és maszkulin princípiumok folytonos kiegyenlítettségének a vágyát testesíti meg, amelyik a szerelmi és szexuális kielégülés, kiegyenlítettség elérésére való törekvésünkben, a harmonikus párkapcsolat megteremtésének az ösztönös vágyában és a tudatos igényében, az arra való törekvésekben nyilvánul meg.

A szexualitás célja az embernél nem csak a szaporodás, hanem az is, hogy a két nemet újraegyesítse, ahogyan azt a nemek törvénye is kimondja, és ezért játszik minden egyes ember életében olyan fontos szerepet a szerelem, ezért van olyan hatalmas ereje a szexualitásnak az emberek fölött. Ennek az alapvető, elsődleges tudásnak az elhomályosulásával együtt az emberek a történelem során egyre inkább félreértelmezték a szexualitás, a szerelem, a párkapcsolat szerepét, a szexuális vágyat pusztán állati ösztönnek, a fajfenntartás eszközének vagy egyszerűen csak élvezeti forrásnak tekintve. Ez szolgál a devianciák elterjedésének a liberális elméleti és ideológiai táptalajául, amikor már fogalmunk sincs arról, hogy a szexualitás szerepe az kellene legyen, hogy ha csak nagyon rövid időre is, de visszaállítsa a két nem szétszakadása előtti androgünoszi egységállapotot, illetve, hogy ennek a harmonikus egységállapotnak az elérési vágyát és igényét felébressze bennünk. Ezért van szükség a szexuális élet folytonosságára, hogy lehetőségünk lehessen arra, hogy a maszkulin és feminin erők időről időre kiegyenlítődhessenek egymással, lelki és testi szinten is. Ezért nem elhanyagolható terület egy ember életében sem a párkapcsolat, mert a szexuális élet nélkül a teljes kiegyenlítettségi állapot nem jöhet létre, s ennek hiányában a megváltódás, az emberi élet legfőbb célja, is ellehetetlenedik.

A Vénusz által uralt Mérleg jegyében tehát a vénuszi egységre, harmóniára, egyensúlyi állapot elérésére való törekvések kerülnek az előtérbe: a párkapcsolatban, a szexualitáson keresztül elérhető kiegyenlítettség, valamint az emberi viszonyok, lelki jelenségek harmonizációjának a vágya: a lelki és szellemi jin és jang potencialitások közötti egyensúlyi állapot elérése és a létrehozott harmónia fenntartásához szükséges éberség is.

Míg a Mérleg szellemiségét pozitívan megélő személyek a harmónia és az egyensúly fogalmát, valódi jelentését értik, és gyakorolni is tudják a tárgyi valóságban, addig a Mérleg-karmás személyek számára nagyon nehéz ennek az egyensúlynak a megvalósítása és fenntartása. Ez minden kapcsolatát összezavarhatja, de főként párkapcsolati nehézségekhez vezethet. A Mérleg szellemiségéhez való diszharmonikus viszony két szélsőséges megnyilvánulása lehetséges: vagy erőszakosan létrehozott steril, tökéletes egyensúlyi állapot létrehozására törekszenek, és kerül, amibe kerül, azt minden körülmények között fenn akarják tartani – vagy pedig folytonos kibillentségben, lelki, szellemi és testi egyoldalúságban (félszegségben), beteges feszültségben, nyugtalanságban élnek, azáltal, hogy vagy ők maguk követnek el valamit, vagy bevonzanak olyan sorskörülményeket, amelyek lehetetlenné teszik a kiegyenlítettség elérését számukra.

A negatívan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter a Mérleg jegyében azt mutatja, hogy az illető személy számára igen jelentős mértékben a vénuszi harmónia és kiegyenlítettség állapota az, ami meghatározza önértékelését, öntudatát, gondolkodását és értékrendjét. Élete során folyton ezzel a problémával szembesül, vagy úgy, hogy nehezen vagy egyáltalán nem tudja azt megvalósítani, ezért önértékelési zavarokkal, öntudati problémákkal küzd, s ez megkeseríti a társas kapcsolatait, főként a párkapcsolatait, vagy pedig olyan módon, hogy jupiteri értéktudata egyik legkiemelkedőbb pillére az egyensúlyi állapot bármilyen áron történő fenntartása. A tökéletes, ideális egyensúlyi állapot eléréséért ez a személy hajlandó szinte akármilyen áldozatot meghozni, és lehazudja magának azt, ha mégsem sikerül. Számára elviselhetetlen a külső és a belső feszültség, amelyet az egymásnak ellentmondó erők hoznak létre, ezért ő ezekben a helyzetekben nem arra törekszik, hogy átvilágítsa azokat, és a legszélsőségesebb elemeket kiszűrje, a többit pedig megpróbálja kibékíteni, harmóniába hozni, hanem letagadja és elnyomja ezeket az ellentmondásokat, a problémát a szőnyeg alá söpri, hogy minél gyorsabban visszaállhasson a (látszólagos) béke. Ő egy ideális, abszolút egyensúlyi állapot létrehozására törekszik, az ő életvíziójában ez a legfőbb érték, és ebben az értékrendben semminek nincs helye, ami akár csak időlegesen is megbontaná a (hamis) harmóniát, az egyetértést. Mereven elutasít minden olyan újító elemet, ami szerinte egyensúlyeltolódáshoz vezethetne. A hosszútávú és valódi egyensúlyi állapot feltétele ugyan ez lenne, ha hagyná, hogy újító, friss erők megtermékenyítőleg hathassanak erre az állapotra, de számára annyira elviselhetetlen minden ellentmondás, minden feszültség, hogy a harmónia legkisebb megbomlását is személyes kudarcként, veszteségként éli meg, és siet megoldani (elkenni) azt, elnyomva akár saját igényeit, elvárásait, érdekeit, nem véve tudomást arról a hatalmas feszültségről, amit ezzel az elfojtással teremt magában. A Mérleg kettős levegő jegy, akárcsak az Ikrek, de a mindenáron harmóniára törekvő személy erről nem hajlandó tudomást venni. Ő csakis a vénuszi, nőies, egységteremtő, puha, alkalmazkodó, kényelmes, „szelíden agresszív” oldalát akarja elfogadni, férfias, aktív, harcias részét pedig nem csak működtetni nem akarja, de tudomást sem vesz róla, elfojtja.

A tisztázatlan helyzetek, kezelt, de nem megoldott konfliktusok, elkent problémák nem vezetnek sem igazi – tényleges – kiegyenlítődéshez lelki és szellemi szinteken, és így igazi békéhez sem. Megelégedettséghez, kiegyenlítettséghez pedig semmiképpen sem, hiszen csak egy látszólagos, kierőszakolt, „taknyos” béke valósul meg, rengeteg, a mélyben elfojtott és lehazudott, rejtett indulattal és feszültséggel, amelyek csak ideig-óráig titkolhatók, leplezhetők. A rövid távú békétlenség helyett, amelyik a felvállalt konfliktusokkal, a megfelelően működtetett férfias erők felvállalásával járt volna, hirtelen kirobbanó és minden addigi eredményt elsöprő hurrikánt provokálhat ki az, aki hamis békét hoz létre és tart fenn azzal, hogy agresszívan elnyomja személyiségének egy részét az egyensúly látszatának a fenntartásáért.

Ezt elsősorban párkapcsolatai sínylik meg, ő maga pedig nem érti, hogy a kezdeti sikerek, tehát a „végre-rátalálási” élményekkel járó boldogság-érzések után miért él meg újabb és újabb kudarcokat a szerelmi életében. Úgy érzi, hogy ő igazán mindig mindent megtesz azért, hogy a kapcsolat jól működhessen, hogy mindketten jól érezzék magukat azáltal, hiszen mindig gyorsan elsimítják a problémákat, nem időznek el azoknál, hanem minél előbb kibékülnek, és gyorsan elfelejtenek mindent. (A béke érdekében esetleg olyankor is bocsánatot kér, amikor úgy érzi, neki van igaza, csak hogy megszabaduljon a nyomasztó feszültségtől, hiszen az ő elve az, hogy „okos enged”. Szerinte egy civilizált ember nem harcol, még a nyilvánvaló igazáért sem.)

A Mérleg-karmás személy számára nehéz megérteni azt, hogy éppen a tökéletességre való törekvés, a konfliktuskerülés, a felszínes és hamis boldogságban élés az, ami lehetetlenné teszi azt, hogy tartós és valóban harmonikus párkapcsolatot tarthasson fenn. Ő veleszületetten, öntudatlanul negatívan viszonyul a vénuszi harmonizációs törekvésekhez, a negatív Szűzhöz hasonlóan egy erőltetetten fenntartott, steril rendszert akar létrehozni, csak ő ezt főként a párkapcsolatában akarja megvalósítani: egy olyan merev, stabil egyensúlyi állapotot, amelyik soha nem billenhet ki, a harmónia magától fennmarad örökre, azáltal, hogy nem vesznek tudomást semmiről, ami azt megbonthatná. Ez az okoskodás elméletben nagyon szép, és ezt akarja a valóságban is létrehozni, de ha sikerül is, csak ideig-óráig fenntartható. Nem érti, hogy mi a baj, amikor újból és újból ennek az ideálnak a megvalósításának nekirugaszkodva kudarcok kísérik a próbálkozásait. Kudarcainak a hátterében a harmóniának és az egyensúlyi állapotnak a félreértelmezése áll, amelyből adódóan nem csak erőltetett egységeket hoz létre, amelyek hosszútávon működésképtelenek, hanem akaratlanul és önkéntelenül, de lelkileg és szellemileg saját magát is „megcsonkítja”, és csak a nőies, vénuszi oldalát fogadja el – éntudatában nem tudja egységbe fogni az egymásnak ellentmondó, egymásnak feszülő erőket. Értékrendje hamis elméletekre épül, amelyek a valóságban nem állják meg a helyüket, nem működhetnek, mert ezek erőszakosan kizárják a harmóniát veszélyeztető, abba bele nem férő szélsőséges elemeket, ezért életellenesek, ellentmondanak mind a fejlődés, mind a teremtés törvényének.

Negatív jupiteri meghatározódásai megerősíthetik abban a törekvésében, hogy túlzottan csak a kényelemre összpontosítson, s ezért elvessen mindent, ami megzavarhatná ezt a békének hitt langymeleg pocsolyát, amiben soha nem kell megerőltetnie magát azzal, hogy szembenéz az igazsággal, és mindkét fél számára kellemetlen és kényelmetlen igazságokat mond ki. Szerinte amiről nem beszélnek, az nincs, és ugyan minek beszélni olyasmiről, amin úgysem változtathatunk? Ezért hát szerinte a problémákat sem kell kimondani, és akkor nincs harag, nincs veszekedés, nem kell azzal bíbelődni, hogy önvizsgálatot tartson mindkét fél, és felfedezhessék azt a hibás szemléletmódot vagy hibás értékrendet, amelyik a hazug, hamis, örökké rózsaszínű és problémamentes, cukros látszatvilágban tartja őket, de amelyiknek szükségszerűen fel kell bomolnia. Ennek a fundamentálisan hibás szemléletmódnak lehetne a mottója az, hogy „szeressük egymást gyerekek, mert minden percért kár”, hiszen valóban minden percet, amelyet a problémamegoldás kényelmetlenségének szentelne, elvesztegetett időnek érez.

Annak érdekében, hogy kikerüljön az ördögi körből, a vénuszi szellemiség megértésére kellene törekednie, hogy harmonizálódhasson ezzel az őserővel. Így elméleti szinten is korrigálhatná addigi hibás elképzeléseit az egyensúlyi állapotról, az egységállapotról, és ez értékrendjét is át tudná alakítani. Megérthetné azt, hogy elsősorban önmagát kell átvilágítania, megismernie, és a saját belső egységét létrehoznia, azáltal, hogy nem tagadja le és – akár férfi, akár nő, de… – nem fojtja el a személyisége lelki és szellemi maszkulin - jang vonásait, hanem mint természeti kiegyenlítődési adottságokat, tudatosan felvállalja, és a funkciójuknak megfelelően működteti azokat.

A gyakorlati élet szintjén ez azt is jelenti, hogy konfliktusok esetén (amelyek az élet velejárójaként szükségszerűen adódnak) nem fejvesztve menekülni kell, vagy mindent feladva gyorsan elkenni a problémákat, homokba dugni a fejünket, hanem szembenézni velük, átvilágítani őket, megérteni a szerepüket, még akkor is, ha ez rövid távon békétlenséggel, kényelmetlenséggel jár. A hosszútávú egyensúly másképpen nem valósítható meg, és csak így lehetséges az, hogy ne maradjanak be nem vallott indulatok, elnyomott sérelmek, feszültségek, amelyek a mélyben lassan bomlasztják a kapcsolatot, mérgezik a hangulatot. És a szélsőséges kibillenések is így kerülhetők el, még akkor is, ha kezdetben nem tud bánni férfias részével, és ezért eleinte az addig ignorált, letagadott erők kerülhetnek túlsúlyba. Ezek az egyensúlyeltolódások szükségesek ahhoz, hogy végül meg tudja találni a középpontot, az egyensúlyi állapotot, és ezek után már egyik irányba se billenjen ki túlzottan, ne váljék sem a kompromisszumos hamis alapú kiegyezések mocsarának az ellehetetlenülő áldozatává, sem maga körül mindent elpusztító, még a szerelmét is tönkrezúzó, tűzokádó Sárkánnyá.

A másik végletet megélő Mérleg-karmás, amelyik az örökös kibillentség, nyugtalanság, beteges feszültség megtestesítőjeként saját magával sem képes kiegyezni, zavaros öntudata folytán a környezetével állandóan konfliktusban él. Párkapcsolatban is általában akkor tud élni, ha olyan partnerre talál, aki a kapcsolat fenntartása érdekében mindent elvisel, eltűr és lenyel, esetleg próbálja „megmenteni” a párját azzal, hogy elsimítja a konfliktusait, felvállalja a békeközvetítő és a „villámhárító” szerepét. Ezzel a viselkedésével azonban nem csak nem menti meg a társát és a szerelmüket – házasságukat, élettársi viszonyukat, hanem megerősíti őt a karmikus tévképzeteiben, zavarodottságában, amitől még agresszívebb és veszélyesebb lehet, mint egy szélsőséges Kos, és így egyik félnek sem adódik alkalma arra, hogy szellemileg fejlődhessen a párkapcsolatban.

Ellenkező esetben, ha a rezonancia törvénye szerint hasonlóan zavart öntudatú társra lel, a kapcsolat valószínűleg nem tart sokáig, mert egyszerűen szétégetik, vagy szétmarcangolják egymást lelkileg, annyira viharos és elviselhetetlen mindkét fél számára – főként, ha személyiségproblémáikból adódóan mindkét fél a másikat hibáztatja azzal, hogy „egy ilyen emberrel” képtelenség békében élni, de önvizsgálatra egyikük sem hajlandó, hogy megnézzék, nekik milyen téves elképzeléseik vannak, amelyek a boldogság elérésének az útjában állnak. Negatív Napja által jelzett öntudati- és személyiségproblémáit úgy tudná megoldani, meghaladni, ha a hibabelátás képességének a kifejlesztésével megfigyelné a negatív fényszögek által jelzett reflex-szerű mentalitásbeli zavarait, hibázásait, tévedéseit, és tudatosan törekedjen arra, hogy legyőzze, meghaladja ezeket a késztetéseket, illetve a nekik megfelelő pozitív tulajdonságokra – képességekre cserélje azokat.

Negatív Napja és Merkúrja által jelzett éntudati és mentalitásbeli zavarainak a meghaladását megnehezítik nyilasi meghatározódásai: nem csak az értékrendjének a hamissága, hanem az is, hogy nagyon nehéz számára szembenézni a saját hibáival, nehéz meglátnia az igazságot, és a hibabelátás képességének a kifejlesztésével új irányba nyitni. Hajlamos ugyanis azonosulni addigi hibás értékrendjével, és valósággal megsemmisülni, összeomlani, amikor kiderül, hogy használhatatlan, illetve a valóságban nem hoz pozitív eredményt, akkor tehát, ha az hamisnak bizonyul. – Ezért is védekezik az igazság meglátása, meghallása ellen, inkább sértődözik, dühöng, háborog és önérzeteskedik, csak a valósággal ne kelljen szembenéznie, hogy ki ne derülhessenek a hibái, illetve a téves gondolkozása.

Ez a személy nem fojtja el a férfias részét, de nem is éli meg rendesen, nem működteti azt az alapfunkciójának megfelelően. A konfliktusokat nem tudatosan vállalja fel, hanem általában öncélúan gerjeszti azokat, vagy önérzeti okokból dühöng és lázong, de nem tanul belőlük, nem ért meg általuk semmit, nem járulnak hozzá az öntudat tisztításhoz, ellenkezőleg, inkább még zavarosabbá teszik amúgy is zavaros én-tudatát. Számára a folytonos belső nyugtalanság, feszültség okozta intenzív boldogtalanságérzés szolgálhat ösztönzőül arra, hogy felismerje azt, hogy változtatásra van szükség, és tegyen is ennek az érdekében. Neki is elsősorban saját maga kettős természetét kell megértenie, és arra törekedni, hogy mind a feminin, mind a maszkulin erőket megfelelően működtesse, és egységbe fogja őket személyén belül.

A vénuszi őserővel harmóniára törekedve mind jobban tudná integrálni magában az addig elhanyagolt jin jellegű oldalát, illetve jobban megérteni a jang erők szerepét és működését. Ez lehetne a feltétele annak, hogy elkerülje a saját vagy a szerelmi – szexuális partnere, vagy partnerei, az élettársa szélsőséges megnyilvánulásait, és a kialakuló belső harmónia következtében a környezetében levő emberekkel is harmonikusabb és békésebb legyen a viszonya.

Ha nem sikerül a Mérleg szellemiségével illetve a vénuszi őserővel harmóniába kerülnie, deréktáji betegségei, sérülései jelzik, hogy végezze el ezt az életfeladatát (deréktáji gerincsérv, prockopás, a derékizom gyengülése, sérülései, a vesék, a húgyhólyag és a húgyutak megbetegedései), valamint a nemi szervek enyhébb betegségei, sérülései vagy – szélsőségesebb esetben – akár konkrét nemi betegségek is előfordulhatnak (szélsőséges esetben akár az AIDS is), illetve a szexuális képességei gyengülhetnek, elveszítheti szexuális étvágyát. A merkúri őserővel való harmonizálódás elmaradása a karok, vállak, tüdők, a torok és általában a légutak megbetegedéseit vonja maga után, az értékrendjének a hamissága, értékítéletének a hiánya, és az, hogy fél szembenézni az igazsággal, egyaránt megnyilvánulhat a szemek, ill. a máj, epe, hasnyálmirigy megbetegedéseiben (súlyosabb esetben cukorbetegségben), az új irányba történő nyitás hiánya csípő- és combsérülések forrása lehet.


Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a 7. házban


A Mérleg szellemiségével analógiában álló hetes ház azt a gyakorlati életterületet jelöli a horoszkópban, amelyik a vénuszi kiegészülési és kiegyenlítődési vágyakat megtestesítő őserővel való harmonizációnak, a hosszútávú, személyiségformáló párkapcsolati, élettársi viszonyokkal kapcsolatos konkrét életfeladatok felvállalásának a szükségét mutatja. A hangsúlyos hetes ház egy horoszkópban (tehát ha egy vagy több negatívan fényszögelt bolygó vagy karmapont található itt) azt mutatja, hogy az illető személy esetében a párkapcsolat területén vár rá a legtöbb megoldandó életfeladat, amelyek által biztosított tapasztalatok segítségével a kiigazítást igénylő tévképzeteit összhangba hozhatja az egyetemes törvények szellemével, a megváltás és a megváltódás logikájával. Ez az a terület az, ahol nagyon erős szexuális és lelki kiegészülési - kiegyenlítődésivágya ellenére a legtöbb sorsprovokáció, tehát személyi kihívás és valószínűleg sok metafizikailag feldolgozni, értelmezni való kudarc vár rá, mindaddig, amíg a szerelmi – párkapcsolati életkörrel kapcsolatos negatív képzeteit meg nem haladva, a karmaoldáshoz szükséges pozitív képességeket, tulajdonságokat megszerzi, a Mérleg konstelláció és a vénuszi őserő szellemiségével harmóniába kerül.

A hetes házban álló negatív Nap, Merkúr és Jupiter bolygók azt mutatják, hogy a szülött zavart, többértelmű éntudata, hibás, megváltásellenes gondolkodása, hamis alapokon (tehát nem az egyetemes törvények szellemiségén) nyugvó értékrendszere, belső hierarchiája a szülött életében leginkább a párkapcsolataiban okoz zavarokat, olyan problémákat, amelyek miatt nem tud nyugodt és boldog életet élni, mert sem magával, sem másokkal nem tud békében, igazi harmóniában élni. Ugyanakkor ennek a háznak az életfeladatait felvállalva kerülhet harmóniába a fenti őserőkkel, a párkapcsolaton belüli konfliktusokba belemenve olyan tisztító tűzpróbákat tapasztalhat meg és élhet át, amelyek személyiségformáló hatással bírnak, mert ezek során felismerheti és meghaladhatja személyiségproblémáit, veleszületetten hamis elképzeléseit a párkapcsolatról. Így lassan-lassan, ezen tapasztalatok megélése által valós önismeretre szert téve, az egyetemes törvények szellemében megreformálva a gondolkodásmódját és a belső hierarchiáját, megismerheti a párkapcsolat metafizikáját és ezáltal megtanulhat harmonikus és boldog párkapcsolatot fenntartani. Nagyjából ez a fő tanulnivalója ennek a háznak és a megfelelő életkörök területére lépve, ennek az életfeladatnak a felvállalása és elvégzése az, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a karmáját feloldva elérhesse a megváltott állapotot.

Jellemzően két szélsőséges viselkedésmódban nyilvánulhat meg a hetes ház hangsúlyos volta. Az egyik az, amikor túlságosan fél az itt rá váró esetleges kudarcoktól, fájdalmaktól, ezért valamilyen hihető elméletet, kifogást gyárt, aminek az ürügyén messzire elkerülheti ezt a területet, esetleg olyan hivatást választ, amelyik lehetetlenné teszi számára a párkapcsolatban élést, esetleg inkább más életterület feladatait végzi túlnyomórészt, és ezek a túlzásba vitt vagy egyenesen öncélú tevékenységek nem hagynak számára időt, energiát, vagyis ürügyként szolgálnak arra, hogy miért nem lehet neki a szerelemmel, párkapcsolattal is foglalkoznia. Jupiteri hierarchiájában a társ, a kapcsolatban élés a háttérbe szorul, értékrendszere nem az egyetemes törvényeken alapszik. Ezeket nem ismeri, így nem tudja azt sem, hogy a megváltás elérése a legfőbb cél, és azt még kevésbé, hogy a párkapcsolatnak mi a szerepe a karmaoldásban. Ez minden ember számára fontos és megkerülhetetlen feladat, de akinek hangsúlyos a hetes háza, annak a személynek különösen fontos az egészsége megtartásához, a derűs, boldog élet eléréséhez a harmonikus párkapcsolatban élés.

Az ő esetében ez az önkéntelen és öntudatlan elutasítás, mélyről jövő iszonyodás, félelem formájában jelentkezik. Tudattalanul is retteg az itt rá váró nehézségektől, esetleg fájdalommal, szenvedéssel járó tapasztalatoktól, s negatív Merkúrja által jelzett árnyék-énje ezeket a veleszületett félelmeit „lovagolja meg”, ezeket az érzéseket teljesen normálisnak és helyénvalónak tüntetve fel. A mai liberális szemléletmód ráerősít arra, hogy „éljük meg szabadon, akik vagyunk” – azaz engedjünk a karmikus vágyainknak és isten ments, hogy akárcsak megpróbáljuk legyőzni azokat! Hiszen a mai szeretetteljes, elfogadó szemlélet szerint nincs olyan, hogy „normális”, senkinek nincs joga megmondani egy másik embernek azt, hogy mi a normális és mi nem az, sőt, ha magunkban kételyek is támadnának, ne hallgassunk erre (a lelkiismeretünk, a Felettes Énünk sugallataira), hanem csakis „a szívünkre”, a „belső hangunkra” (vagyis a karmikus késztetéseinkre és ösztöneinkre, amelyik persze mindig az erőfeszítésmentes, könnyebb út felé terelget). Az árnyék-énnek nincs is nehéz dolga, miután ilyen szépen kitaposták számára az utat, s ő aztán belső hangként szépen el is igazítja a rá hallgató, a “szabadon szárnyalni” vágyó személyt – egyre mélyebbre kalauzolja a karmikus útvesztőben, ahol mind távolabb kerül a megváltást lehetővé tevő megvilágosodástól, és ezzel a együtt a boldogságtól, az egészségtől is. Ha a Mérleg-karmás személy a vénuszi őserővel való kapcsolatteremtést elutasítja, a párkapcsolatoktól való veleszületett, zsigeri félelmei, iszonyata miatt elmenekül ennek az életfeladatának az elvégzése elől, nem hajlandó felvenni a keresztjét, akkor ennek következtében sorshátráltatásokat, betegségeket kell átélnie. A szaturnuszi őserő ezekkel a nehézségekkel a megváltás felé vezető útra próbálja terelni őt, tehát hogy végre belépjen a hetes ház által jelzett életterületre, s ott megtanulja a rá váró leckéket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egészséges és boldog, elégedett életet élhessen.

A másik szélsőséges viselkedés az, amikor az illető személy nagyon erős kiegészülési vágya („szerelmetes természete”… )folytán megszállottan csak a párkapcsolataival akar foglalkozni, viszont veleszületetten negatív, hamis elképzelései meggátolják őt abban, hogy elérje azt a szerelmi boldogságot, amelyre áhítozik. Az életében a partnerkapcsolat, a szerelem a legfontosabb, esetleg már gyermekkorától a tündérmesékbe illő idilli, boldog szerelemről, házasságról álmodik. Számára a boldogság azonban olyan idealizált, irreális állapot, amelyet a földi életben, a fizikai realitásban lehetetlen megvalósítani – egy örökkön fennálló, mozdulatlan, zavar- és problémamentes szerelmi és szellemi állapot, ahol a harmóniát semmi nem bonthatja meg, a szerelmesek egymás életének az értelmei és egymás boldogságának a zálogai, természettől és Istentől adottan, eleve.

A szerelmi kapcsolatokkal szembeni irreális elvárásai miatt szükségszerűen nagyon sok fájdalmas tapasztalatban kell része legyen, ő azonban ellenáll annak, hogy ezek a tapasztalatok formálják őt, hogy ezekhez igazítsa az elvárásait, és az álomképeit a realitáshoz közelítse. Karmikus tévképzetei miatt, azok sugallatára csökönyösen ragaszkodik ahhoz, hogy a szerelem mindenre gyógyír, hogy minden eddigi negatív tapasztalata csakis annak köszönhető, hogy még nem találta meg „az igazit”, a tökéletes társat, akinek a puszta jelenléte is eloszlatja majd a homályt, aki majd maradéktalanul boldoggá teszi őt, mert mindenben meg fognak egyezni, közöttük nem lesz konfliktus, nem hangzik el hangos szó, mindig teljesen egy hullámhosszon lesznek, s mindent együtt csinálnak majd. Azt, hogy a valóságnak nem felel meg ez az ábrándkép, nem akarja tudomásul venni, esetleg meg sem fordul a fejében, hogy ezek irreális elvárások, és hogy a boldogsághoz neki magának is hozzá kell járulnia, úgy, hogy előbb saját személyiségi problémáit próbálja megoldani, nem pedig a társ általi kiegészüléstől várja el azt, hogy „minden a helyére kerül”, és ő végre teljes és harmonikus személy lehet a társa mellett. Ő saját magát egyedül csonkának érzi, az ideális társ, az ideális kapcsolat nélkül értéktelennek érzi az életét. Ezért is hajlamos ragaszkodni a leglehetetlenebb és legboldogtalanabb helyzetekben is a partneréhez, a kapcsolatához, amely nem nyújt semmi örömöt a számára, és hazudja magának azt, hogy nincsen semmi baj. Ugyanis, ha a kapcsolat megszűnik, akkor hajlamos úgy érezni, hogy ő is megsemmisül.

Negatív jupiteri meghatározódásai is hozzájárulnak ahhoz, hogy nem hajlandó a valósággal szembenézni, hajlamos a végsőkig lehazudni magának a nyilvánvaló igazságot is, meghamisítani a valóság elemeit úgz, hogy azok az ő elképzeléseihez igazodjanak. A tényeket, az eseményeket pedig addig rendezgeti gondolatban, amíg azok azt a képet nem adják, amit ő látni szeretne: a bele nem illő darabokat elveti vagy kimagyarázza, kikozmetikázza, a többit pedig önkényesen rakosgatja. Így építi szerelmes álom-fantazmagóriákból azt a kártyavárat, amely előbb – utóbb összeomolván valamikor őt is könnyen maga alá temetheti.

Ha éppen nincs kapcsolata, (ami számára súlyos önértékelési zavarok forrása) öntudati zavaraiból eredő problémáit is hajlandó annak a kontójára írni, hogy még nem találta meg a nagy Őt, aki ha betoppan az életébe, majd akkor egy csapásra megoldódik minden baja, és soha nem lesz szomorú, elkeseredett vagy haragos. Ha pedig az épp aktuális nagy Ő mellett él (ami elég rövid ideig szokott tartani), akkor teljesen elképed, ha a problémái mégsem szűnnek meg, és neheztelni kezd a párjára, amiért az nem teszi őt boldoggá, ahogyan ígérte (pontosabban ahogy azt ő elvárta volna tőle). Ezt a neheztelést általában vagy elfojtja, vagy vesszőparipájává, mindig előkapható szemrehányások alapjává teszi. Mikor nem akar erről sem tudomást venni, hiszen semmilyen negatív, diszharmonikus elem nem fér bele a szerelemről alkotott elképzelésébe, inkább minden erejével a látszatboldogság fenntartásán fáradozik, mikor erre keni rá és ezt teszi meg okául az ő egész balul sikeredett életének.

Persze ez a fajta személy általában nem utasítja el azt, hogy foglalkozzon a hetes ház életkörébe tartozó feladattal, éppen ellenkezőleg: szereti úgymond elméletileg és pszichológiailag is boncolgatni a boldogsága „rejtett” lelki okait, de mégsem jár közelebb a vénuszi-mérlegi szellemiséggel való harmonizációhoz, mint a vele ellentétes végletet megélő Mérleg-karmás. Újra és újra futja ugyanazokat a köröket mindig újabb párkapcsolatban (és minden egyes alkalommal, amikor új szerelem van a látóhatáron, meg van róla győződve, hogy ezúttal tényleg a herceg jött el a fehér lovon, és sajnos ez a típus akkor is ezt teszi, ha már többgyermekes házasságban, illetve már a második, a harmadik, sőt: a negyedik házastársi viszonyban él) vagy pedig évek óta él rossz kapcsolatban, anélkül, hogy egyszer is szembenézne azzal az egyszerű gyakorlati valósággal, amit a konkrét tárgyi tények mutatnak neki, illetve anélkül, hogy szembenézne a saját hibáival, téves elképzeléseivel, hogy megláthassa az összefüggést a kudarcai és a hamis, irreális elvárásai között. (Néha annak a belátása sem sikerül, hogy ő valójában boldogtalan.)

A Halak-karmáshoz hasonlóan ő is átrakja a felelősséget a másikra, a társára, vagy „az adott, objektív körülményekre” abból a szempontból, hogy tőle várja el, hogy majd őt boldoggá tegye, illetve várja, hogy a dolgok maguktól megoldódjanak, nem akar tenni a saját boldogságáért. Illetve hajlamos arra, hogy hamis áldozatot hozzon a párjáért, kettőjükért, amikor a saját, de főként a család érdekeit is a háttérbe szorítja, mindent eltűr, lenyel, csak hogy veszekedés ne legyen, a konfliktusok elől elbújik, és a párja számára is sokszor ellehetetleníti azt, amikor az tisztázni szeretne bizonyos dolgokat a kapcsolatukon belül: inkább bólogat és egyetért, csak csorba ne essék a tökéletes kapcsolaton, csak hogy büszkén elmondhassa azt, hogy ők még sohasem veszekedtek!

Negatív jupiteri meghatározódásai folytán hamis mennyországot próbál megcélozni és elérni, amikor a számára tökéletes párját vadássza, amelyről azt hiszi, hogy az csak úgy, a semmiből az ölébe hullik majd, és azontúl boldogan él, amíg meg nem hal. Nem hajlandó észrevenni azt, hogy a létező, reális kapcsolatában, a kudarcokért nem másokat (a párját) kellene felelőssé tennie, hanem saját zavaros öntudatát, önérzékelését és a tárggyal kapcsolatos fantazmagóriáit kellene elsősorban megtisztítania. Ehhez pedig számára a legtökéletesebb eszköz a párkapcsolatban élés – de csak akkor, ha feladja addigi struccpolitikáját, és nem a homokba dugja a fejét, amikor valamilyen probléma adódik, hanem felvállalja a konfliktust, hogy ezáltal a felszínre kerülhessenek olyan, addig rejtve maradt mentalitásbeli zavarai, és személyi hibái, amelyek így tudatosítva kijavíthatók, megtisztíthatók. Negatív Napja által jelzett személyiségproblémáinak a felfedezése, beismerése, és a meghaladásukra, megoldásukra való törekvés az első lépései annak, hogy harmonikusabb szerelmi kapcsolatot alakíthasson ki. Ehhez értékrendjében is rendet kell raknia, hogy rájöhessen arra, hogy a szerelmi viszony nem önmagáért létezik, nem öncélú és steril, örökkön, magától fennálló egyensúlyi állapot, hanem személyiségformáló hatása révén a karmaoldáshoz szükséges képességek, tulajdonságok megszerzésének az egyik eszköze, és amelyik egy dinamikus és organikus egység, amelynek a fenntartásáért mindkét félnek tennie kell. (Ugyanakkor természetesen a párkapcsolatban a szexualitás a megváltódáshoz szükséges többdimenziós kiegyenlítődést eszközli a két ellentétes nemű személy egységbe kerülése, tehát a maszkulin és feminin princípiumok egymáson áthatolása által.)

Az a párkapcsolati boldogságról alkotott kép, az az elvárás tehát, hogy a párom hozzám – azaz az én karmikus késztetéseimhez, igényeimhez – alkalmazkodjon, azokat szolgálja ki, és így engem boldoggá tegyen, nem csak hamis és torz, hanem megváltásellenes is. A párkapcsolat célja ugyanis nem az kell legyen, hogy a két ellentétes nemű személy egymás mellett minél szabadabban kiélhesse a karmikus vágyait, hanem hogy a felek minél közelebb kerülhessenek a megváltott állapothoz, és egymást is segítsék a karmaoldásban. Ez pedig nem valósulhat meg úgy, hogy szemet hunyunk minden fölött, ami számunkra kényelmetlen, akár a mi belső mentalitásunkban, akár a párunk (külső) viselkedésében, csak azért, hogy a felszínen békét tartsunk fenn. Ez a kegyes hazugságok által létrejött taknyos béke nem szolgálja a spirituális fejlődést, mert csak egy helyben toporognak mindketten, félnek szembenézni saját zavaraikkal, hogy kijavíthassák azt, félnek a másikat átvilágítani, mert ez fájdalmas és rájuk nézve visszahatással fenyeget..

Ugyanakkor ez a látszatharmónia nem tartható fenn örökké, hiszen a mélyben egyre erősebben munkálnak azok az elfojtott indulatok, ki nem mondott sérelmek, amelyeknek aztán szükségszerűen a felszínre kell kerülniük, de ekkor már nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezek termékeny vagy hasznos konfliktusok lehessenek, amelyek segítségével a felek saját maguk jobb megismeréséhez járulnak hozzá. Ilyenkor sokkal valószínűbb az, hogy minden borul, s az addigi szelíd, konfliktuskerülő Mérleg-karmás „bárány” most tűzokádó sárkányként rombol szét mindent maga körül, a tisztítótűz helyett mindent felemésztő tűzvésszel kell számolniuk. Később maga sem érti, hogyan is fordulhatott ez elő éppen vele, aki addig mindig annyira békés volt és mindent hajlandó volt feláldozni a nyugodt, csendes légkörért. Nehéz észrevenni a felületesen gondolkodó vagy szemlélő személynek azt, hogy ez a két szélsőséges véglet egymáshoz tartozik, s minél inkább erőlteti az egyiket, annál nagyobb a veszélye a hirtelen átbillenésnek a másik irányba. Ha tehát egy Mérleg-karmásnak, legnagyobb megdöbbenésére, meg kell tapasztalnia ezt az addig nem ismert oldalát is, akkor a legjobb, amit tehet, az nem az, hogy igyekszik minél hamarabb elfelejteni ezt a nyomasztó emléket, negatív gondolkodásával kifogásokat gyártani, és a másik felet hibáztatni a történtekért, hanem megpróbálni elgondolkodni azon, hogy mi található e két véglet között, hol van a középpont, tehát a közös spirituális – karmaoldási! – érdek, ahol ez a két véglet kiegyensúlyozódhat? És ennek a közös érdeknek a minél teljesebb megvalósulására, a mindkét fél részéről történő elérésére törekedni, még akkor is, ha kezdetben gyakran billen át egyik szélsőségből a másikba. Ha valódi egyensúlyra és harmóniára vágyik, akkor ehhez (bármilyen ellentmondásosnak is tűnik ez a számára) a konfliktusokba is bele kell mennie, meg kell ismernie a Mérleggel szembenálló jegynek, a Kosnak a pozitív tulajdonságait, és arra kell törekednie, hogy elsajátítsa ezeket a pozitív képességeket, tulajdonságokat: a céltudatosságot, a határozottságot, a bátorságot, az erélyességet, a tettrekészséget, spontaneitást. Ez segíti őt hozzá ahhoz, hogy megtisztíthassa zavaros öntudatát, meghatározza, megismerje önmagát, biztos spirituális alapokra helyezze éntudatát. Csak ha ez sikerült, akkor tud majd valódi egységet alkotni egy másik, hasonlóan tiszta öntudatú személlyel, hiszen, ahogyan azt Hamvas Béla írja az alkímiai separatio műveletről „Az elemek csak egymástól jól elkülönítve és a maguk individuális jellegében jól meghatározva és megnevezve egyesíthetők.”

Az arany öntudat kialakításához a jupiteri és a merkúri őserőkkel is szükséges harmóniába kerülnie, amihez a horoszkópjának az ismerete és metafizikai ismeretek szerzése is különösen fontos. Így tisztázódhatna előtte, hogy az életének mely területein kell rendet raknia, illetve az egyetemes törvényeket megismerve világossá válhatna számára az, hogy a legfőbb érték a megváltott állapot elérése, és hogy az életében mindennek – így a párkapcsolatának is – ennek a célnak az elérését kell szolgálnia. Tudatos erőfeszítésekre van szüksége ahhoz, hogy reflexszerű negatív (megváltásellenes) gondolkodását átalakítsa, és türelmes, hosszantartó munkával kikerüljön az árnyék-én sugallatainak a hatása alól, illetve hogy az árnyék-énjét egyre kevésbé engedje szóhoz jutni. Negatív jupiteri meghatározódásai megnehezítik számára az igazsággal való szembenézést, a hibabelátás képességének az elnyerését, az új irányba nyitást. Hiszen ő reflexszerűen mindig a kényelmesebb utat választotta addig, és kerülte a konfliktusokat, a nyílt szembenézést bármilyen problémával. Ezentúl pedig tudatosan és bátran bele kell mennie a konfliktusokba, hogy azok tisztítótűzként szolgálhassanak, és felszínre hozzák, kiégessék az addig rejtetten maradt, öntudatlan hibás képzeteit, reflex-szerű mentalitásbeli zavarait.

Bármelyik szélsőséges végletét éli meg egy személy a Mérleg-karmának, a karmaoldás útjának ennek kell lennie, harmonizálódni a vénuszi őserővel, a horoszkóp jelezte életterület feladatait felvállalni és elvégezni, harmóniába kerülni a negatívan fényszögelt bolygók által jelzett őserőkkel. Így érheti el azt, hogy az egészségét visszanyerje (vagy ha fiatal még, és az egészségi károsodás szintjén még nem jelentkezett a spirituális gyökerű probléma, akkor megtartsa), illetve hogy harmonikus párkapcsolatban élhessen, és ezáltal a megváltott állapot eléréséhez is közelebb kerüljön. Ameddig ez nem sikerül, vagy amíg sejtelme sincs a problémáinak a mélyben megbújó okairól, addig mind a Nap által elfoglalt konstellációra jellemző, illetve a Mérleggel/Vénusszal analógiában álló testrészek és szervek megbetegedései, balesetei gyakoriak lesznek (deréktáji betegségek: gerincsérv, a derékizmok meggyengülése, sérülése, a vesék és a húgyhólyag, húgyutak betegségei, a nemi szervek megbetegedései, szexuális zavarok – frigiditás/impotencia –, nemi betegségek, szélsőséges esetekben AIDS). A tüdők, a felső légutak, a karok, a vállak betegségei a merkúri őserővel való diszharmonikus viszonyt jelzik, míg a comb, a csípő, a szemek, a máj, az epe, a hasnyálmirigy betegségei a jupiteri őserővel való harmonizáció szükségességére figyelmeztetnek. Az igazság huzamosabb ideig tartó agresszív lehazudása akár cukorbetegséget is eredményezhet.

_________________
"Jobb a világra egyáltalában meg se születni, mint benne alacsonyrendű, vak, ostoba, értelmetlen, zavaros életet élni, s a nagy igazságok tudásában nem részesülni."


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO