ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.09.21. 20:13

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


Csak jóhiszemű és jóindulatú és főként a kérdező személyére (konkrét sorsproblémájára) vonatkozó kérdésekre válaszolok, illetve ezeket hagyom meg a fórumon.



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 8 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2015.07.15. 16:23 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2015.03.21. 16:42
Hozzászólások: 52
Napjegy: Ikrek
Aszcendens: Skorpió
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Kosban


A Nap az individuális öntudatnak, a tiszta, egyedi éntudatnak, az önérzékelésnek és az önértékelésnek a bolygója, a világosság, az értelem, a fény szimbóluma. Egy horoszkópban a Nap helyzete mutatja azt az individuális tudatot, azokat a jellegzetes személyi nyers tulajdonságokat, amelyek azonnal érzékelhetőek, egyértelműen megnyilvánulnak mind a szülött, mind annak a környezete számára.
A negatívan fényszögelt Nap azt jelzi, hogy a szülött öntudata zavaros és többértelmű, az adott konstelláció pozitív tulajdonságai nem tudnak megnyilvánulni. A szülött éntudati, önértékelési, önérzékelési problémákkal küzd, nem érti saját magát, nem tudja, ki ő, s mivel mindent e zavaros öntudatán keresztül érzékel, a külvilág eseményeit, az őt körülvevő embereket sem érti helyesen, vagyis azok indittatásának a spirituális – karmikus ok-okozati összefüggéseinek megfelelően, tehát szükségképpen, helytelenül értelmezi azok cselekedeteit, reakcióit, folytonosan támadva érezve magát, hiszen nincsen egy biztos kiindulási pontja, ahonnan önmagát és a környező világát értelmezni tudná.
Negatív Kos-Nap esetében a szülött nem tudja megélni a Kos jegyének a pozitív tulajdonságait: a céltudatosságot, erélyességet, spontán reagálást konfliktushelyzetekben, nyílt, becsületes harci modort, egyenességet, önérvényesítési képességet. A tűz elemmel való viszonya zavaros (a tűz mint az értelem tiszta lángja, a tisztítótűz: az igazságért való harc tüzében való megtisztulás), ezért azt vagy egyik vagy másik végletes megnyilvánulásában éli meg. Tehát vagy túlexponáltan jelentkezik, amikor a tűz mindent feléget, ő az, aki fejjel rohan a falnak és keresi a bajt, vagy pedig túl gyengén működik benne, fél a tűztől, magába fojtja azt (aminek az az eredménye, hogy időnként, a legváratlanabb helyzetekben kitör, és kontrollálhatatlanul, tombolva pusztít). Az utóbbi esetben a szülöttre gyáva, konfliktuskerülő magatartás jellemző, aki kibújik minden olyan helyzetből, amikor nyílt összeütközés során színt kellene vallania, s ha nem tud kibújni, akkor elkeni a konfliktust, taknyos békére törekszik, s a horoszkóp többi elemétől függően, vagy túlracionalizálja a helyzetet, lehazudja, gondolati síkra tolja a benne feltoluló indulatokat, vagy pedig „elérzelmeskedi” a helyzetet, a szeretet erejére hivatkozva nem vállalja fel a konfliktust, vagy önmagát sajnáltatva, szegény, ártatlan lénynek tünteti fel magát, így védekezve a támadás ellen.
Ezeknek a negatív meghatározódásoknak a megváltoztatásához, meghaladásához először arra lenne szükség, hogy a szülött felismerje a problémáját, belássa azt, hogy nem helyes ez a magatartás, így elkezdhet(ne) dolgozni a változtatáson. A negatív Jupiter és Merkúr azonban ezt az őszinte önvizsgálatra való igényt, vágyat, a hibabelátás képességének a kifejlődését általában teljesen meggátolja.
A Merkúr a lineáris, logikus gondolkodási képesség jelölője a születési képletben, s abban az esetben, ha csak negatív fényszögeket kap, nem egyértelműen (sőt: egyáltalán nem. Attól még lehet zseni is az illető!) azt jelenti, hogy a szülött gyenge értelmi képességekkel rendelkezik. Sokkal inkább azt, hogy ez a pragmatikus, logikus gondolkodásmód nem a szülött valódi, hosszútávú – karmaoldási, megváltódási, boldogulási) érdekeit szolgálja (tehát nem a harmonikus életet, boldogságot és egészséget, a karmikus tulajdonságoktól való megváltódást segíti), hanem öncélúan működik, spekulál, és az élet megnyerésére, vagy a személyi becsvágyak és a hiúsága, illetve az élevezeti sovárgása kielégítésére „játszik”. A folytonos gondolkodás, töprengés eredménye még nagyobb zavarodottság és káosz lesz, a szülött eltéved az alantas vágyai, ambíciói és törekvései kielégítésének a szolgálatába állt elméje által gyártott labirintusokban. Mivel az árnyék-én, a mindannyiunkban ott lakó „kisördög” (akinek a célja épp a karma meghaladásának a megakadályozása) az Ikrek jegyéhez kapcsolható, a negatív Merkúr az erős árnyék-én meglétére utal. A gondolkodás tehát, legyen a szülött bármennyire is okos, értelmes, művelt, sőt, esetleg zseniális gondolkozó (filozófus, író, stb.) nem a boldogság, a megváltódás elérését szolgálja, hanem mind beljebb vezeti a szülöttet a mentális labirintusában és folyton életnyerő és élvezethez jutási praktikák, elméletek gyártására készteti. A racionális gondolkodás nem segíti a szülöttet az öntudatának a kitisztításában, a benne levő isteni mag kitágításában, az arany öntudat elérésében, hanem még zavarosabbá teszi azt a kétségek, a kettősségek, a fonák helyzetek teremtésével és az azokban való bennetartásával, bábel-tornyok építtetésével, labirintus-járásával.
A Kos morfogenetikai erőterében megnyilvánulva, a negatív merkúri őserő a bátor gondolkodásmód, az erélyes, nyílt beszédmodor helyett két szélsőséges formában nyilvánulhat meg: vagy hevesen, agresszíven kommunikál a szülött, mindenkin átgázolva, senkit meg nem hallgatva, leordítva másokat, vagy pedig ennek az ellentéteként sunyi, szövevényes gondolkodásmód jellemzi, nem meri nyíltan felvállalni a véleményét, inkább egyetértően bólogat, de ha elég biztonságosnak ítéli meg a helyzetét, akkor sunyin, fondorlatos módon hátba-támad. Zavaros öntudatából eredően gondolkodásmódja is ellentétes, bizonytalan, mikor ezt, mikor azt vallja, a helyzettől függően. Ha ezzel szembesíteni próbálják, akkor azt letagadja, mivel hibabelátási készsége fejletlen – s szerinte, ha elég hangosan mond valamit, akkor csakis neki lehet igaza.
A Jupiter mint a helyes értékítélet, értéktudat, igazságosság bolygója kiemelkedően fontos szerepet foglal el egy születési képletben, ő határozza meg, hogyan viszonyulunk a többi bolygó által megtestesített őserőhöz, ő adja meg tehát azok megnyilvánulásának a minőségét. A Jupiterhez tartozó értéktudatunk az, amelyik megszabja, hogy milyen életet élünk: melyek azok az értékek, amelyek mentén szervezzük az életünket, milyen belső hierarchiát alakítunk ki és követünk. Ha számunkra nem a megváltódás elérése a legfőbb érték, amelyhez igazítjuk imaginációnkat, gondolkodásunkat, cselekedeteinket, akkor nem élhetünk a fejlődés szellemének megfelalő, kreatív, boldog, harmonikus életet.
A negatívan működő Jupiter tehát hamis értékítéletet és erkölcsöket, öncsalásra (önámításra) és csalásra, moralizálásra, ítélkezésre, önbecsapásra, hazugságra való hajlamot jelez– főleg a negatív Merkúr „támogatásával”: a logikus gondolkodás, az észbeli képességek mind ezt a hamisságot érvényesítik, legitimizálják és magyarázzák – indokolják a szülött számára. Önérzeti problémákkal küzd, ezért folyton a külvilághoz hasonlítgatja magát, annak akar megfelelni, onnan vár folyton visszaigazolást arra, hogy ő jó, és amit tesz, az is helyes. Az önmegtévesztésre, öncsalásra való hajlam miatt nagyon nehézzé válik a szülött számára az, hogy önmagával tisztába jöjjön, hogy kitisztítsa zavaros, többértelmű öntudatát. Ördögi körbe kerül, hiszen az arany öntudat eléréséhez kíméletlen belső őszinteségre lenne szüksége, legalábbis, minimum annak a vágyára, hogy felismerje és felszámolja az őt körülvevő (de végül is, általa létrehozott) hazugsághálót. Az okos esze, a folyton résen levő árnyékénje azonban meggyőzi őt arról, hogy helyesen gondolkodik, jó irányba halad, nem kell változtatnia, nem ő a hibás, ha gondjai vannak, hanem mások. S a negatívan működő Jupiter is ugyanerről győzi meg (sőt az általa jelzett hamis alapállás manipulálja a gondolkozást az elvesződés irányába!), és nehézzé vagy majdnem lehetetlenné válik a szülött számára az önkritika, a helyes ítélet meghozatala, a valódi boldogsághoz vezető út megtalálása. (Emiatt gyakran menekül boldogságpótló szerekhez, hogy legalább jól érezze magát egy kis időre, ezért gyakran hajszolja a kalandokat, az élvezeteket.) Nem csak emiatt válik szinte képtelenné arra, hogy meghaladhassa negatív meghatározódásait, de azért is, mert makacsul ragaszkodik hamis énképéhez, hamis értékrendjéhez, sőt ezzel a hibás értékrenddel, az életképzelete (lét-víziója) szintjén még azonosítja is önmagát (Az öntudatát). Saját tulajdonságait nem képes felmérni, nem tudja helyesen megítélni azt, hogy melyek a pozitív és melyek a negatív tulajdonságai, amelyeknek az átalakítására, meghaladására kellene törekednie, s mivel nem tudja, valójában ki is ő, a környezetét is folyamatosan becsapja (önkéntelenül is) saját személyét, kilétét és tulajdonképpeni céljait, intencióit, illetően. (Ezért, a rezonancia törvényének megfelelően ő is folytonosan olyan helyzetekbe kerül, és olyan emberekkel társul, ahol és akik becsapják, hazudnak neki.)
A Kos-karmásokra jellemző viselkedést, a konfliktuskerülést a negatív Kos-Jupiter által jelzett determináció hatására a szülött egyfajta erkölcsi felsőbbrendűségként éli meg, azt hazudja magának, hogy ő nem gyáva, hanem egyszerűen nem süllyed le erre a szintre, amelyen a másik ember van, ezért nem foglalkozik vele, ezért felesleges „egy ilyen alakkal” szemben kiállnia önmagáért. A rossz érzést, amit a gyáva meghátrálása, meghunyászkodása okoz, azzal kompenzálja, hogy gondolatban elítéli, becsmérli a másikat, esetleg gondolatban még erkölcsi prédikációt is tart neki, ahelyett, hogy nyíltan kiállna vele, és szembenézne a konfliktussal, hogy megtudja, milyen tanulságokkal szolgál az a számára, milyen információhoz juthat, amelyik a fejlődése szempontjából fontos lenne.
A konfliktuskerülés másik módja a negatív jupiteri meghatározódásai szerint az, hogy az elszenvedett sérelmeit nagyvonalúan elnézi az embereknek (legalábbis ezt hazudja magának). Ez újra csak erkölcsi fölénnyel tölti el őt, úgy érzi, hogy sokkal különb másoknál, amiért ilyen „keresztényi” módon viselkedik, amikor odatartja a másik arcát is. Elfojtott sérelmei azonban egyre csak halmozódnak benne, ahogy telik az idő, és egyre több problémát (és betegséget!) okoznak neki: állandóan önérzeteskedik, környezetével éreztetve sértett felsőbbrendűségét, és mindent hibás önérzete szerint él meg. Nagyvonalú elnézése szemproblémákhoz vezet, helytelen kritikai érzéke máj- és epebetegségeket vált ki.
A másik végletet megélve az is előfordulhat, hogy heves vagy éppen agresszív kritikával illeti a környezetét, türelmetlenül hangoztatva magasrendű ideáit, lenézve másokat, hogy önámítva, saját magát annál magasabbra helyezhesse, amire hibás és ingatag önképéből kifolyólag van szüksége, önigazolásképpen. Azonban nincsen tisztában az egyetemes törvényekkel, és az élet céljával és rendeltetésével, ésezért nem tud helyes értékrendet felállítani, az igazság, amit hirdet és amiért harcol, valójában hamisság és szemforgatás, ezt azonban a helyes kritikai érzék (a hibabelátási képesség) híján nem képes meg- és belátni. Ő a kritikát nem befelé, önmagára irányítja, hogy megláthassa és így felszámolhassa gyengeségeit, hanem kifelé: másokat kritizál és ítél el. Azonosulva hibás értékrendjével képtelen feltárni, tudatosítani a benne levő hazugságokat, korrupciót, s ez nem csak szembetegségekhez vezet, de az új irányba nyitásra való képtelensége csípő- és combsérülések forrása is lehet, vagy máj-és epe-problémáké, szélsőséges esetekben cukor-betegségé. Ugyanakkor a Kossal analóg testrész, a fej sérülései is gyakoriak lehetnek, valamint a lázas, hűléses megbetegedések.
A negatív jupiteri meghatározódások a merkúri őserővel való diszharmonikus viszonyt is megerősítik, az egyetemes törvények szerint felállított belső hierarchia hiánya még inkább összezavarja az amúgy is hibás gondolkodási módját, helytelen irányt, célt adva az életszemléletének, értéktudatának és ítéletének.
A Merkúr vízszintesen, lineárisan differenciál, a hétköznapi pragmatikus gondolkodás által segít eligazodni a mindennapi életünkben, a Jupiter pedig hierarchiák szintjén tesz különbséget, a dolgokat a spirituális fontossági sorrendjük szerint ítéli meg, tehát hogy mennyiben igazodnak az egyetemes törvényekhez és mekkora az értékük a megváltás elérésében. Mindkét bolygó diszharmonikusan megnyilvánulva a szülött hamis, hazug viselkedését eredményezi: nem igazodhat el a mindennapok világában, mert értékrendje nem az egyetemes törvényekhez van szabva. Spekulatív, sunyi gondolkodásmódjával akarja megnyerni az életét, mind a logikus eszét, mind a kritikai és igazságérzetét arra használva, hogy minél inkább elkerülhesse a tűz elemmel való harmonizációt, fondorlatosan kibújva minden olyan helyzet alól, amikor nyíltan, egyenesen konfrontálódhatna. Az ilyen esetekben rengeteg logikus érvet tud felhozni, hogy miért jó és hasznos ez a viselkedésmód, sőt, egyenesen erkölcsösebb és magasztosabb is. Mind a negatív Napja, mind a negatív Jupitere azt jelzik, hogy olyan negatív karmikus determinációkkal rendelkezik, amelyek őt önérzeteskedővé, zavaros értéktudatú és hamis énképű személlyé teszik. Agresszív önbecsapása, a hibabelátási készségének a hiánya, a valódi, építő önkritikára való képtelensége a Nap által megtestesített tiszta, egyéni éntudatnak és önérzetnek az elérését nehezíti meg (vagy éppenséggel ellehetetleníti), az egyetemes léttudat elérésének az esélyét csökkenti.
A tűz elemhez való diszharmonikus viszonya, amely miatt nem, vagy csak nehezen tudja Kos Napjának a pozitív tulajdonságait megszerezni, gyakori fejsérüléseket, lázas megbetegedéseket, szemproblémákat, arc- és homloküreggyulladást okoz(hat), szembetegségeket, a hüvelykujj sérüléseit, a negatívan megélt merkúri őserő által jelzett negatív, illetve megváltás-ellenes gondolkozásból eredő hibás életkezelés a karok és vállak, a tüdők, a légutak megbetegedéseinek válik a forrásává. Ezért a szülöttnek az egészsége visszaszerzése érdekében a születési napjegye pozitív tulajdonságainak a megszerzésére, a személyi öntudata megtisztítására kell törekednie valamint a Merkúr és a Jupiter által megtestesített őserőkkel való harmonizációra (a spekulatív, nyerészkedő gondolkodásmód, az ezáltal teremtett kettős és kétes helyzetek, viszonyok felszámolására és egyértelművé tételére, valamint az egyetemes törvények megismerésére és egy, a megváltódás (az igazi kiegyenlítődési képesség) logikájához (ahhoz) igazodó új értékrend kialakítására, a hibabelátás képességének a megszerzésére és az önmagával szembeni őszinteségre).



Negatív Nap, Merkúr és Jupiter az I. házban


Az I. ház a Kos jegyével analóg, és a fizikai dimenzióban történő elsődleges személyi megjelenésnek és megnyilvánulásoknak a háza, az illető személy és a környezete spontán kapcsolatrendszerének a háza. Az első ház csúcsa megegyezik az Ascendenssel, a képlet felkelő jegyével, de ennek a jegynek a spirituális jellege csak akkor erősen meghatározó és nyilvánvalóan érzékelhető mind a személy, mind a környezete számára, ha itt egy vagy több bolygó vagy karmapont található. Az Ascendens egy magasabb szellemi színvonalat mutat, mint a születési napjegy: az Ascendens jegye jelzi a Krisztusi Énünket, amelynek az elérésére tudatosan kell törekednünk, azaz a felkelő jegynek megfelelő, arra jellemző általános, pozitív személyi tulajdonságainak az elérésére, a személyünkbe való integrálására kell törekednünk, hogy ezáltal is közelebb kerülhessünk a Sárkányfej által jelzett megváltott állapothoz.
Ez a ház tehát az elsődleges önnevelési, önátalakítási képességekhez, törekvésekhez is kapcsolódik. Az itt található negatívan fényszögelt bolygók azt jelzik, hogy a szülött életében különös fontossággal bír az egészsége és a boldogsága elérésének az érdekében az, hogy az itt álló bolygók által megtestesített őserőkkel tudatosan harmonizációra törekedjen, hogy a negatív fényszögek által jelzett karmikus determinációkkal, negatív késztetésekkel, félelmekkel, hamis ambíciókkal, vágyakkal szembenézzen, felismerje a változtatás, belső, átalakulás (esetleg újjászületés) szükségét, és tudatos erőfeszítéseket tegyen a változás érdekében. Az élete első felében (vagy amíg az őt érő negatív események, sorsnehézségek, betegségek, stb meg nem érlelik benne a változtatás vágyát) a szülött életének az eseményeit ezek a negatív, önkéntelen, karmikus determinációk alakítják, s ezeknek a karmikus sóvárgásoknak engedve, a negatív ambícióit kiszolgálva, élete egyre átláthatatlanabb és mind nehezebb lesz. A Kosra és az itt található konstellációra jellemző sorsnehézségek, betegségek jelzik annak a szükségét, hogy harmóniába kellene kerülnie a benne negatívan működő őserőkkel. Amíg az életet megnyerni vágyva arra törekszik, hogy elkerülje azokat a helyzeteket, eseményeket, amikor kapcsolatba kerülhetne és ezáltal megpróbálhatna harmonizálódni ezekkel az őserőkkel, addig csak időleges, apró sikerei lesznek, a megoldatlan problémái újra és újra visszatérnek majd más és más formában (betegség, baleset, párkapcsolati vagy munkahelyi gondok, stb) egészen addig, amíg a szülött rá nem kényszerül arra, hogy megkeresse ezen nehézségek valódi okait, és tudatos erőfeszítéseket tegyen arra, hogy az őt addig irányító karmikus determinációkat, vagyis a negatív, önkéntelen és spontán késztetéseket pozitív képességekké, tulajdonságokká alakítsa.
Ha a negatívan fényszögelt Nap az első házban található, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a születési napjegy és az Ascendens jegye megegyezik, és ennek a jegynek nem a pozitív, hanem a negatív tulajdonságai lesznek jellemzőek a szülöttre. (Ezért kétszeresen is fontos ezen negatív determinációk meghaladása, hiszen egyrészt az arany öntudat kifejlesztéséhez, kiformálásához szükséges, másrészt ennek a jegynek a pozitív tulajdonságainak, képességeinek a személyiségbe való építésével érhető el a Krisztusi Én, amelyet az Ascendens jelöl.)
A szülött öntudata önérzékelése és önértékelése, valamint helyzet-felismerése zavaros és többértelmű, hajlamos öntudati, önértékelési problémákra, önérzeteskedésre, és arra, hogy magát a külvilág reakciói által érezze meghatározva. Természetesen ezek a visszajelzések nem egyformák, állandóan változnak, s ezért az önértékelése is folyamatosan billeg, a többi ember megítélésétöl függően. Magát hol alul-, hol pedig fölülértékeli, de nincs egy egységes, biztos képe saját magáról. Ebből kifolyólag a külvilággal is folyamatosan konfliktusai adódhatnak, mert nem érti sem a többi embert, sem az eseményeket, azok igazi természetét és mozgatórugóit. Ezeket a konfliktusokat hajlamos kikerülni, pedig épp ezek szolgálnak a szülött számára fontos információval a személyét illetően, ezeknek az összeütközéseknek, harcoknak a tüze sok rejtett, karmikus „szemetet” a felszínre hozhat, amelyekkel így, a felszínre kerülve szembe lehetne nézni, és lehetőség nyílhatna azok megvizsgálására, meghaladására, ezáltal az öntudat tisztítására is. Zavaros öntudatából adódóan a másik végletet is megélheti, amikor nem kerüli, hanem maga gerjeszti, öncélúan ezeket a harcokat. Tanulni belőlük azonban vagy nem akar, vagy nem tud, mert túl erősen, agresszívan támad, nem hajlandó az önvizsgálatra, ehelyett inkább kifelé mutogat, a többi embert, a körülményeket, stb, vádolja, ingatag önérzetét próbálja erősíteni a „legjobb védekezés a támadás” stratégiájával.
Önérzeti, öntudati problémái miatt valószínűleg erősen befolyásolható, irányítható is lesz, egy erősebb, magabiztosabb ember által, aki egy látszat-biztonságot tud nyújtani számára a megnyugtató, pozitív visszajelzései által – a szülött valósággal függővé is válhat ezektől a megerősítésektől, és ezek hiányában önbizalma semmivé válhat. A szülöttnek egyik fontos életfeladata megismerni önmagát, a hibabelátási készségét kifejleszteni, hogy észrevehesse, milyen negatív késztetések, ambíciók azok, amelyek a fejlődésben meggátolják, és problémákat, betegségeket okoznak. Ugyanakkor a születési napjegyének a pozitív tulajdonságait kell megismernie, és azoknak a magáévá tételére tudatosan törekednie, illetve nem térni ki a külvilágból érkező sokszor fájdalmas vagy dühítő provokációk elől, amelyek válaszadásra késztetik – ezekből olyan fontos információk nyerhetők, amelyek segíthetik az önmegismerés és az önnevelés folyamatát.
A negatív Nap mellett található, szintén diszharmonikusan fényszögelt Merkúr és Jupiter nagyban megnehezítik ezt az önmegismerést, hiszen az önáltatásra, önbecsapásra, hazudozásra, helytelen értékítélet hozatalára való hajlamot jelzik, valamint a hibabelátási készségének a fejletlenségét vagy a teljes hiányát is. A Jupiter adja meg a többi bolygó által megtestesített őserők megnyilvánulásának a spirituális minőségét, ő határozza meg azt, hogy a szülött hogyan viszonyul ezekhez az őserőkhöz, ezért nagyon fontos szerepe van a képletben. Az értékítélet, értéktudat, a hit, az igazságosság bolygójaként egész életünk minőségét jelzi, hiszen a belső hierarchia, fontossági sorrend, az értékrendszerünk az, ami megszabja, hogy hogyan gondolkodunk, cselekszünk, milyen jövőt építünk az imagináció és a tudatos gondolkodás és cselekvés szintjén is. A jupiteri hierarchiatudat annak a tudását jelenti, hogy az életben mindennek, amit teszünk, gondolunk, mondunk, vagy képzelünk, a legfőbb célt: a megváltódási képességek kifejlődését, a karmikus zavaroktól való megtisztulást, tehát végül a megváltás elérését kell szolgálnia. A diszharmonikusan fényszögelt Jupiter azt jelzi, hogy ez az értéktudat és hierarchia elferdült, és a szülött nem az igazi mennyországot célozza meg, hanem tévutakon jár, hazugságokra, önámításra (és mások becsapására is), látszatértékekre alapozza az életét. Ezen az úton járva azonban nem juthat sem egészséghez, sem igazi boldogsághoz, hanem csak azoknak a látszatához. Az igazi boldogságot az élet apró kis örömeivel helyettesíti, mesterségesen édesítve az életét finom ételekkel és italokkal, vagy mások fölött aratott külső – talmi…- győzelmekkel, ezekkel ön-áltatva, vagy kényeztetve magát vagy kiszolgálva élvezet- és kalandvágyát, alkohollal bódítva magát, hogy ne kelljen szembenéznie azzal a kijózanító igazsággal, hogy hazugságokon alapszik az egész élete.
A Merkúr mint a lineáris, pragmatikus gondolkodás őserejét megtestesítő bolygó, ebben az esetben, a negatív Nap és Jupiter mellett maga is negatívan megnyilvánulva az erős árnyék-énre utal, olyan gondolkodásmódra, amelyik ravasz és fondorlatos, látszatra nagyon jól segíti a szülöttet a mindennapokban, valójában azonban ezek is csak kis látszatsikerek, amelyek a szülöttet mind távolabb viszik a megváltott állapot elérésétől, és mind bennebb és bennebb csalják a hazug, életnyerő vagy öncélú gondolat- és elméletlabirintusokba. A gondolkodás tehát ennek a jupiteri hamis értéktudatnak a kiszolgálója lesz ebben az esetben, nem pedig annak a leleplezője. A kiegyenlített, megváltott állapot elérésének az érdekében a szülöttnek egyik fontos feladata az életben az, hogy a gondolkodásmódját megváltoztassa, hogy lásson túl az általánosan megszokott, és az önös, pillanatnyi sikereket adó,, világias érdekeken, amelyeket addig kiszolgált, és szembe kell, hogy szálljon az árnyék-énjével, leleplezze annak a látszólagosan racionális és hasznos, egoista, tehát önmegóvó, önmegorző - nyerészkedőármánykodásait, hazugságait, s ugyanígy a jupiteri őserővel való harmonizációra is törekedjék. Ez azért nehéz feladat, mert a negatív merkúri és jupiteri őserők kölcsönösen támogatják egymás negatív megnyilvánulásait, a merkúri gondolkodás megerősítve, megmagyarázza és legitimizálva a jupiteri helytelen értékítéletet, és fordítva, a hamis értéktudat igazolja a ravaszkodó gondolatmenet helyes és jó voltát.
A szülött számára a külvilágból érkező provokációk, a folytonos konfliktusok jelzésként szolgálhatnának arra, hogy helytelenül ítéli meg a helyzeteket, a környezetében levő emberek jellemét és viselkedését, ha pragmatikus, logikus esze nem beszélné őt le arról, hogy ilyen „badarságokkal” foglalkozzék, és ne csak a materiális jólétre, a sorsnehézségek kicselezésére koncentráljon. Ugyanilyen figyelmeztető szerepük van a betegségeknek is, amelyek az őserők zavaros működéséről adhatnak hírt annak a számára, aki hajlandó feladni a pragmatikus, materialista szemléletmódját, és nem csak lineárisan, logikusan, hanem analogikusan, tehát a megváltás erkölcslogikája szerint is megpróbál gondolkodni és viselkedni a hétköznapokban is (Nem csak ünnepnapokon.)
A szülött spontán megnyilvánulásának a jellegét tehát ennek a három bolygónak az együttes, egymással összefonódó negatív tulajdonságai mutatják: az eleve zavaros öntudat, énkép, amelyet még inkább összezavar a helytelen értékszemlélet és az ítélőképesség hiánya vagy annak hibás működése. A szülöttnek ezt a hibás életszemléletét, többértelmű, veszélyes formájú öntudatát, kettős természetét erősíti meg és támogatja a negatív merkúri őserő által megtestesített önzőn pragmatikus és racionális gondolkodási képesség, amelyik nem a megváltás perspektívájából vizsgálja a megoldandó problémákat, nem ebből a szemszögből próbál megoldást találni a naponta felmerülő problémákra, hanem csak a túlélésre játszik, ügyesen lavírozik a problémák között, kikerüli azokat, és becsapja magát azzal, hogy milyen okos és ravasz ő, akin senki nem foghat ki. Valójában ez nagyszerű módja annak, hogy az ember éveken át fenntartson olyan helyzeteket, amelyek csak a fejlődést gátolják, és még több és több probléma gócpontjai legyenek. Az így felmerülő, ezekből adódó újabb és újabb problémákat aztán újból csak a logikus eszével akarja az ember megoldani, csodaszerekben bízva, kicselezve a természetet, szembemenve az egyetemes törvényekkel.
Ebből a 22-es csapdája-szerű ördögi körből való kitörést talán éppen a merkúri őselvvel való harmonizációra való törekvéssel lehetne elérni: megismerni az árnyék-én természetét és „áldásos” tevékenységét, és felvenni vele a harcot, kegyetlenül leszámolni vele, nem menni bele a zavaros és kettős helyzetekbe, a hazugságokba, a kis simlisségekbe. Ilyen módon a negatív Nap által jelzett zavaros öntudatot is meg lehet tisztítani, és a hazugságokkal szembenézve felismerni az addigi értékrendszer tarthatatlanságát és azt véglegesen felszámolni. Az egyetemes törvényekkel megismerkedve, a szülött a jupiteri értéktudatát átalakíthatja, és pályakorrekciót végezhet, hogy ezúttal valóban a boldogságot vegye célba, nem pedig az azt helyettesítő kellemességeket, apró kis mindennapi örömöket.
Ellenkező esetben a szülött azoknak a testrészeinek, szerveinek a betegségeitől fog szenvedni, amelyek analogikusan a Merkúrhoz ill. Ikrekhez és a Jupiterhez ill. Nyilashoz tartoznak (karok, vállak, tüdők, légutak – comb, csípő, máj, epe, hasnyálmirigy, illetve a szemek problémái és cukorbetegség is jelentkezhet), valamint az ahhoz a jegyhez tartozó szervek betegségei, amelyben a szülött Napja áll.


Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Bikában

A Bika konstelláció számunkra, emberek számára (mint az anyagba inkarnálódott és egymástól különvált spirituális struktúrák számára) azt a létfolyamatot testesíti meg, amely során a szellem – az anyag „átszellemülése” által – birtokba veszi az anyagi világ egymástól elkülönült egységeit. A Bika jegye tehát szorosan az embernek a fizikai világban, fizikai testben való elemi létezéséhez kötődik, és ennek a létezésnek a megmaradásához és a fenntartásához szükséges elemi feltételekkel szembesíti az embert.
Akinek a születési képletében ez a jegy hangsúlyosan jelenik meg, elsődlegesen a földi élet elemi szükségleteinek a kielégítésére, illetve az ehhez szükséges feltételek megteremtésére és működtetésére kell figyelnie. Ezek a szükségletek a következők: az élet fenntartásához szükséges táplálék megszerzése (ill. az azok megvásárlására szükséges anyagi javak előteremtése), a biztonságot és nyugalmat, a külvilágtól való félrehúzódást lehetővé tevő otthon, hajlék megléte, ahol szeretteivel intim módon, háborítatlanul együtt lehet, valamint a szerelmi kiegyenlítődést és szexuális kielégülést biztosító nemi élet rendszeressége.
A negatívan fényszögelt Bika-Nap karmapontként is értelmezhető, hiszen a Bika konstelláció által megtestesített tartalmakhoz való önkéntelen, tudattalan (karmikus) negatív viszonyulást jelez. Az ilyen ember számára nagyon nehéz harmonikusan működtetni a Bika által megjelenített programot, úgy, hogy viszonya az anyagi javakkal és a szexualitással pozitív és harmonikus legyen. A Bika uralkodó bolygója a Vénusz, annak az őselvnek a megtestesítője, amelyik a négy alkímiai őselem (föld, víz, levegő, tűz) harmonikus egységre való törekvését jeleníti meg. A pozitív, harmonikus Bika szülött az életében könnyen meg tudja valósítani ennek a négy őselemnek az egyensúlyát, úgy, hogy egyik sem nyilvánul meg a másik kárára, egyik sem nyomja el a másikat a túlzott, domináns meglétével. A Bika-karmás személy számára azonban a négy őselem közül a legfontosabb a föld elem (az anyag, a test, a munka, az állandóság, a következetesség, az alap, stb.), és ez a másik hármat háttérbe szorítja. Ez az eltolódott, felbomlott vagy meg sem valósult egyensúly a forrása az életében jelentkező gondoknak, betegségeknek, nehézségeknek, megpróbáltatásoknak.
A Nap mint a nyers, egyedi éntudatnak, az önérzékelésnek és önértékelésnek a bolygója, azokat a jellegzetes spontán, személyi tulajdonságokat mutatja egy születési képletben, amelyek azonnal érzékelhetőek és egyértelműen megnyilvánulnak mind a szülött, mind a környezete számára.
Negatívan fényszögelt Bika Napja azt jelzi, hogy a szülött individuális öntudata zavaros, többértelmű, önértékelési, önérzékelési problémákkal küzd, s mivel a Bika jegy pozitív tulajdonságai nem, vagy csak nehezen tudnak megnyilvánulni, az e konstelláció által megtestesített tartalmakhoz szélsőségesen viszonyul, egyik vagy másik szélsőséges formájában élve meg azt: vagy teljesen elutasítja az anyagi világgal való foglalkozást, vonakodik megteremteni az életéhez szükséges anyagi feltételeket, és Halak karmáshoz hasonlóan nem hajlandó két lábbal a földön járni, vagy pedig, és ez gyakrabban megesik, figyelmét csakis a föld elemre összpontosítva egyébbel sem akar foglalkozni, csakis az anyagi világban való minél sikeresebb boldogulással.
Ez utóbbi esetben a Bika a szülött hajlamos arra, hogy nem csak saját magát, de a többi embert is aszerint értékeljen, hogy mit birtokol, mekkora vagyona van, milyen élvezeteket tud magának biztosítani, vagy hogy milyen a külseje, ruházata, stb. Ezért élete a vagyonszerzés körül forog, legfőbb törekvése az, hogy ezeket a feltételeket biztosítani tudja magának, annak érdekében, hogy saját magát „valakinek” érezze, sőt, hogy minél többet és többet felhalmozzon az anyagi javakból.
A Bika jegyéhez az alapvető életfeltételeket biztosító anyagi háttér előteremtése kapcsolódik, a Bika karmás szülött azonban legtöbb esetben az anyagi javak megszerzését öncélúan folytatja, megszállottan, számára ez a legfontosabb, jóval többet termel és gyűjt, mint amennyire szüksége van, a többi szükségletéről megfeledkezve vagy azokat az anyagiak mögé rendelve figyelmét az anyagra, a materiális jólétre és annak minden kellékének a megszerzésére fordítja, akkor is, ha ez már sokszor meghaladja az erejét. Ingatlanokat, autókat vásárol, külsejére nagy gondot fordítva elhalmozza magát minél finomabb ételekkel-italokkal, luxuscikkekkel, drága, márkás ruhákkal, ékszerekkel (ez fontos számára, hiszen így mindenki láthatja, hogy ő milyen sikeres és boldog, és mások irigykedő pillantása fontos ahhoz, hogy értékesnek érezze magát). Többi életfeladatát elhanyagolja a munka és a vagyongyűjtés rovására, a többi elemhez tartozó tevékenységekre nem jut ideje és nem is sokra értékeli azokat (tűz – az igazságért vívott harc, víz – pl. a szeretteivel töltött idő, érzelmi kapcsolatok ápolása, levegő – szellemiekkel való foglalkozás). Szeretteivel a maga anyagias módján foglalkozik: ellátja őket pénzzel, értéktárgyakkal, egyszóval biztosítja az anyagi jólétüket, tehát rájuk tuszkolja azt, ami számára a legfőbb érték, s el sem tudja képzelni, hogy ennél többet tehetne vagy hogy egészen másra (is) vágyik a társa, gyermeke, barátja.

Anyagias szemléletét nagyban megszilárdítja az is, hogy nem csak a Nap, de a Merkúr és a Jupiter is a Bikában áll, negatívan fényszögelve. A Jupiter az értéktudat, értékítélet őselvét megtestesítő bolygóként meghatározza a képlet többi bolygójának a minőségét is, vagyis azt, hogy a szülöttben milyen módon érvényesülnek a bolygók által megtestesített őserők. A szülött értékrendszerének, belső hierarchiájának a meghatározójaként tehát a negatív Bika-Jupiter azt jelzi, hogy a szülött hierarchiájának a csúcsán nem a megváltás felé való törekvés áll, nem az, hogy felfedezze, leleplezze és meghaladja karmikus tévképzeteit, hanem mindenekfelett az anyagi jólét, a materiális világban való boldogulás, a minél nagyobb vagy éppen fényűzőbb kényelem biztosítása, az élvezetvágyának a kielégítése áll, és minden rendelkezésére álló eszközt ennek az elérésére használ fel. Negatív Bika-Merkúrja az ehhez az értékrendszerhez igazodó, azt kiszolgáló és megmagyarázó materialista, pragmatikus észjárást, anyagias gondolkodást jelez. Észbeli képességeit arra használja, hogy mindenféle fortély, csúsztatás, csalás, simlisség útján vagyonhoz és élvezetekhez jusson, így szolgálva ki a zavaros öntudat igényeit, az önértékeléséhez szükséges anyagi biztonság megszerzését. Anyagias értékrendjét különböző elméletekkel (vagy csak közhelyek szajkózásával) támasztja alá arról, hogy a mai világ megköveteli azt, hogy az ember (csak) az anyagiakkal foglalkozzék, hiszen „ilyen a mai világ” és „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” stb stb.
Nem csak a Napja által jelzett zavaros öntudata, ingatag önbizalma, de negatív Bika-Jupiterje is azt mutatja, hogy telve van felsőbbrendűségi érzésekkel vagy kisebbrendűségi komplexusokkal – az anyagi világban elért realizációitól függően – és folyton másokhoz hasonlítgatja magát, méricskéli magát a külvilághoz, s ezért bizonyítási kényszert is érez. Ezért nem sajnálja az fáradságot és az időt, hogy előteremtse azt a pénzt, amivel neki is olyan vagy még jobb autója, háza stb legyen, mint pl. a szomszédjának vagy más ismerősének, hogy kérkedhessen a külföldi útjaival, kalandjaival, az elfogyasztott különleges ételekkel, italokkal, közösségi oldalakon mutogatva a fényképeit, amelyekkel igazolja, milyen boldog ember ő, amiért ilyeneket megengedhet magának (s nem utolsósorban pedig azért teszi ezt, hogy hadd irigykedjenek azok, akiknek ez nem elérhető – számára ez hatalmas elégtételként szolgál, és azt igazolásja, hogy ő értékes, sőt, értékesebb, mint más).
Az élvezetek halmozásához természetesen a szexualitás által nyújtott örömökben való tobzódás is hozzátartozik, sőt, a minél szebb és mutatósabb partnerekkel való kérkedés is (őket is egyfajta vagyontárgyakként kezelve). A szexualitást rosszul értelmezve hajlamos azt is pénzért megszerezhető értéknek tekinteni, s összekeverni ezt a területet az anyagi javak megszerzésével. Ez többféleképpen is megmutatkozhat: vagy a pénzén vásárol alkalmi partnereket magának vagy „kitart” valakit anyagilag, s a luxusvilláért, autóért, ékszerekért cserébe „szerelmet” kap (ha ezt annak lehet nevezni), vagy pedig ő maga válik kitartottá, így váltva anyagiakra, jó megélhetésre előnyös külsejét, kitüntető vagy kizárólagos figyelemmel ápolt testét. Az sem elképzelhetetlen, hogy ezek a területek úgy fonódnak össze az életében, hogy prostitúcióval foglalkozva teremti elő az anyagiakat: vagy saját testét bocsátja áruba, vagy ha férfi, akkor másokat futtat.
Mivel hierarchiája csúcsán az anyagiak megszerzése, felhalmozása áll, nem érez lelkiismeret-furdalást vagy szégyent az életvitele miatt. Számára a cél szentesíti az eszközt, hiszen, ahogy a népszerű énekesnő, Madonna is énekelte egy közismert dalában: „Mi egy anyagias világban élünk, és én egy anyagias lány vagyok.” Nem csak nem szégyelli vagy nem tartja megvetendőnek az életmódját, de büszke is rá, és ezt a hamis értékrendet anyagias, nyerészkedő gondolkodásmódja is támogatja. Mindkét bolygó – a Jupiter és a Merkúr is – diszharmonikusan fényszögelve azt mutatják, hogy a szülött ezekkel a hazugságokkal, önámításokkal még inkább összezavarja énképét, önmagát mint birtoklót értékelve. Ez a hamis alapokra épített énkép, hamis forrásból táplálkozó önbizalom azért is veszélyes, mert ha a szaturnuszi erő közbeléptével válságba kerül: súlyosan megbetegszik vagy az élete felborul, a túlzásba vitt gyűjtögetésének, harácsolásának az eredményeképpen addig fennálló anyagi biztonsága meginog vagy teljesen összeomlik, akkor saját magába vetett hite is összetörik, önmagát és az életét értéktelennek érezheti.
Szélsőségesen anyagias szemléletéből adódóan számára különösen nehéz egy megpróbáltatást nem a materiális világ értékszemlélete és gondolkodásmódja szerint megközelíteni, és nem a hárításra, a tünetek felületi elkenésére törekedni, hanem megpróbálni megvizsgálni, hogy valójában milyen okok húzódnak meg a háttérben, amelyek az adott problémához vezettek. Ha anyagias világa összeomlása vagy az egészsége elvesztése képes felrázni őt, akkor egy ilyen szaturnuszi figyelmeztetés megmentheti őt. Ekkor lehetősége nyílhat arra, hogy átértékelje addigi cselekedeteit, és megpróbáljon végre őszintének lenni magához, feltenni azt a kérdést, hogy kicsoda is ő, ha nem birtokol szinte semmit, ha nem tud lakomázni, utazgatni, márkás ruhákban parádézni? Mi marad, ha megszűnik ez a díszlet körülötte? Ezekre a kérdésekre őszintén keresve a választ megindulhat zavaros öntudatának a kitisztítása felé, egy új hierarchia és egy teljesen más gondolkodásmód kialakítása felé. Nagy bátorságra és kegyetlen őszinteségre van szüksége ahhoz, hogy ebben az állapotában ne akarja újra felépíteni elveszített csillogó-villogó világát, vagy pedig önértékelési zavarai, kisebbségi, értéktelenségi érzései által hajszolva ne keresse a jupiteri hamis örömökben, alkoholizmusban a vigasztalást és a felejtést, ne engedjen az árnyékén nihilista, önpusztító gondolatainak, sugallatainak.
A másik szélsőséges végletét megélve a Bika karmának, a szülött nem harácsolásra és dőzsölésre, öncélú testi élvezetek halmozására hajlamos, hanem ebben az esetben a negatív Bika meghatározódások közül leginkább a lustaság lesz jellemző rá: lusta lesz a puszta megélhetését is biztosítani, ezért élősködőként tengetheti az életét, negatív Merkúrja által jelzett önámító magatartása pedig meghatóan színes és hatásvadász elméletek gyártására ösztönzi őt, ezekkel támasztva alá életmódjának a helyességét és jogosságát. Az anyagi világot elutasítva szívesen menekül ezekhez az elméletekhez, elhanyagolva nem csak azt, hogy eltartsa magát, de külseje és környezete sem érdekli igazából, elhanyagolja azokat, igénytelen vagy ízléstelen lesz, a negatív vénuszi meghatározódások által vezérelve. Ebben az esetben is eltolódik a négy őselem egyensúlya, itt a föld elem alig-alig kap valami szerepet, helyette inkább az intellektusával vagy a szellemi szférával szeret foglalkozni. Azonban a levegő elemet sem éli meg helyesen, hiszen hazugságokra építi az életét, eszét, intellektusát arra használja, hogy az életfeladatai elkerülését igazolja elméleteivel, elsősorban önmaga számára. A jupiteri őserőhöz való diszharmonikus viszonya azt is jelzi, hogy életvitele miatt erkölcsi fölényt is érezhet, szegénységét, igénytelenségét azzal magyarázva, hogy ő túllépett az anyagi világgal való foglalkozás szükségességén, ezt azokra a felvilágosulatlan emberekre bízza, akik tevékenységükkel továbbra is tönkreteszik a bolygót.
Hazug elméletei szerint ő feláldozza magát, hogy annál is kevésbé legyen a Föld kizsigerelve, és szellemi energiái révén emeli fel az emberiséget. Ebben az esetben Bika karmásként táplálási kényszere nem úgy nyilvánul meg, mint az előző esetben, hogy anyagiakkal „eteti” környezetét, hanem szellemi szinten, hamis ideáival, elméleteivel táplálja korlátlanul a körülötte élő embereket.
Lelke legmélyén valószínűleg irigykedik azokra, akiknek jól megy az életük, de ezzel valószínűleg nem akar szembenézni, inkább annál ájtatosabb szerepet vesz fel. Ez belső, spirituális agressziót vált ki belőle, és különböző betegségek formájában nyilvánul meg testi szinten a jupiteri, merkúri ill. vénuszi őserőkhöz való diszharmonikus viszonya. Az igazsággal való szembenézést elkerülve szembetegségek alakulhatnak ki, valamint az analogikusan szintén a Jupiterhez és Nyilashoz rendelhető csípők és combok sérülései is gyakoriak lehetnek, ill. a máj-, epe- és hasnyálmirigy betegségek, súlyosabb esetben a cukorbetegség is. Ezek mellett a vállak, felkarok valamint a tüdő- és légúti betegségek is jellemzőek mindkét szélsőséges végletet megélő szülött esetében, csakúgy, mint a Bikához tartozó nyak betegségei (pajzsmirigy problémák, nyelési nehézségek – a szülött nehezen vagy egyáltalán nem képes „lenyelni” bizonyos információkat –, nyaki tájéki gerincproblémák, nyakizmok sérülései). A fenti betegségek gyakran előfordulnak, ha a szülött bármelyik szélsőséges végletbe esve verklizi a karmáját, és nem hajlandó meghaladni diszharmonikus Bika-Napja által jelzett negatív meghatározódásait, illetve nem hajlandó harmonizálódni a Nap, a Merkúr és a Jupiter által megtestesített őserőkkel.


Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a 2. házban

A II. ház a Bika szellemiségének a gyakorlati megvalósulási életköre, tehát a Bika konstellációnak a földi megvalósulási életterülete. Az itt található karmapontok, negatívan fényszögelt bolygók azt jelzik, hogy az illető személynek az életében kiemelten fontos szerepet játszik a Bika szellemiségével való harmonizáció. Tehát neki a boldogulása, egészségének a megőrzése vagy visszaszerzése érdekében olyan gyakorlati életfeladatokat kell felvállalnia, amelyek során a szerzett tapasztalatok és képességek segítségével megismerkedhet a Bika pozitív vonásaival, ezeket beépítheti személyiségébe, és így feloldhatja a karmáját. Ezek a „föld-közeli” személyes tapasztalatok elsősorban a földi egzisztenciához, vagyis az élethez szükséges elemi anyagi - gazdasági javak megszerzési és felhasználási módjához kötöttek.
Mivel a Bika jegye szorosan az embernek a fizikai világban, fizikai testben való elemi létezéséhez kötődik, ezért a vele analóg második földház olyan életfeladatokat jelöl, amelyek során a fizikai létezéshez, az élet fenntartásához szükséges elemi, elsődleges feltételek megteremtésére és működtetésére, valamint az általa birtokolt tárgyak, vagy gazdasági javak használati, felhasználási és hasznosítási módjára kell a figyelmét fordítania. A karmapontok, negatív bolygók jelenléte ezen a területen azt jelzi, hogy a szülöttnek ezen a téren hiányosságai, negatív meghatározódásai, téves elképzelései és ambíciói vannak, amelyeket úgy haladhat meg ill. alakíthat pozitív képességekké, hogy felismerve hibás viszonyulását a Bika szellemiségéhez, tudatosan foglalkozni kezd ezzel a területettel, arra törekedve, hogy ne essen egyik végletbe sem ezen a téren. Ugyanis a Bika szellemisége diszharmonikusan működve egy személyben két végletes, egymással ellentétes viselkedési formában mutatkozhat meg: vagy messzire elkerüli ezt a területet, érezve, hogy itt hiányosságai vannak, tehát ilyen jellegű nehézségek, konkrét életfeladatok várnak rá, és ezért nem akar foglalkozni vele, hiszen az kudarcélményekkel, rossz érzésekkel járt együtt eddig a számára, vagy pedig egyenesen iszonyodik mindattól, amivel itt foglalkoznia kellene. A másik végletet megélve a szülött túl nagy hangsúlyt fektet erre a területre, olyannyira, hogy a többi életfeladatait elhanyagolja, és öncélúan műveli az anyagi feltételek megteremtését, ami így már harácsolássá vagy öncélú birtokszerzési mániából eredő munkamániává alakul, vagy a fizikai –testi élvezetekben tobzódik, ezt tekintve a legfontosabbnak az életben.
Ha ebben a házban található a Nap, a Merkúr és a Jupiter, diszharmonikusan fényszögelve, az azt jelzi, hogy a szülött életében nagyon hangsúlyos szerepet játszik a Bikával analóg életterület, az életfeltételek megteremtését és fenntartását szolgáló anyagi javak megszerzése, mégpedig úgy, hogy zavaros öntudata, önértékelése (negatív Nap) az anyagiakra támaszkodik, tehát az anyagi világban elért sikereinek a függvényében érzi magát értékesnek vagy fontosnak (vagy értéktelennek), gondolkodásának, hétköznapi logikus értelmének a középpontjában ez áll, a gazdasági jólét, biztonság megszerzése, biztosítása, tehát észbeli képességeit erre használja, valamint arra, hogy önigazoló elméleteket gyártson (negatív Merkúr), és ami a legfontosabb és legmeghatározóbb, az a szülött belső hierarchiáját, értékrendjét megszabó értékítélete, értéktudata lesz, hiszen erre épül az egész élete, egész személyisége, ezt az értékrendet szolgálja a többi képessége, tulajdonsága. Ennek az értékrendnek (Jupiter) a középpontjában szintén a fizikai világban való minél jobb és kényelmesebb megélhetést biztosító eszközök megszerzése, a fizikai test igényeinek a maradéktalan kiszolgálása állnak.
Előfordulhat az is, hogy az anyagnak (a föld elemnek) ez a központi szerepe hárításként jelentkezik a szülött életében, tehát mindent megtesz, hogy elkerülje ezt a területet, nem akar foglalkozni azzal az elemi igénnyel, elvárással sem, hogy tartsa el önmagát, foglalkozzon a testével és a testi szükségleteivel, a környezetével. Ennek a végletesen szélsőséges viszonyulásnak az esetében a merkúri gondolkodás nem szűnik meg gyártani a legnagyszerűbb kifogásokat, hogy miért is kell ennek így lennie, miért szükséges és hasznos a szülött számára (sőt, követendő példaként is szolgál más számára) az, hogyha munkakerülő életet folytat vagy éppenséggel élősködik máson, eltartatja magát. Az árnyék-énje biztosítja az elméleti alapját annak, hogy hogyan és miért kerülje el a karmaoldáshoz vezető tevékenységek, cselekedetek felvállalását, elvégzését. Ezek az elméletek azért is jönnek jól a szülöttnek, mert nem csak kényelmesebb számára úgy élni, hogy nem erőlteti meg magát számára megterhelő feladatokkal, hanem mert a félelmei, ellenérzései vagy egyenesen iszony-érzései irányítják őt, azaz annyira iszonyodhat attól, hogy erre a területre belépjen, kipróbálja itt magát, tapasztalatokat szerezzen, hogy nagyon sok mentális energiát fektet a kicselező-elméletek gyártásába, amelyekkel aztán megnyugtathatja a lelkiismeretét. Igazából fél azzal szembesülni, hogy mi várna rá, ha a saját lábára kellene állnia, és érvényesítenie kellene az akaratát, fel kellene vállalnia azokat az esetleges konfliktusokat is, amelyekkel pl. egy munkahelyen vagy egy vállalkozásban találkozhatna. Ezek a helyzetek hozzásegítenék őt ahhoz, hogy megismerje önmagát, és az önbizalma megerősödhetne látva azt, hogy nem roppan össze a feladat alatt, amit az önfenntartás ró rá, sőt, kényelmetlenségek árán ugyan, de fejlődne is, érettebbé, tapasztaltabbá tájékozottabbá is válna. Nem csak önbizalma erősödhetne meg és alakíthatna ki magáról egy másik, stabilabb énképet, de a jupiteri értékrendje is átrendeződhetne, látva azt, hogy egyrészt képes elvégezni ezt a feladatot, másrészt pedig azt, hogy mennyivel másabb minőségű életet élhetne így. Arra is rájöhetne, hogy a kényelmetlenebb út vezethet a nagyobb megelégedéshez, ezért nincs szükség arra, hogy kifogásokat gyártson azért, hogy elkerüljön a fejlődéséhez szükséges helyzeteket. Így nem csak az öntudata lehetne tisztább, hanem a merkúri gondolkodásmódja is egyszerűbbé válhatna, ami gyengítené az árnyék-én hatalmát fölötte. A labirintusgyártás ugyanis az egyik leghatékonyabb módszere az árnyék-énnek arra, hogy összezavarja és sötétben tartsa a „gazdát”, s minél fejlettebb valakinek az intellektusa, annál hajlamosabb ezeken a kerülőutakon való bolyongásra, ami azt eredményezi, hogy végül eltéved, és elfelejtkezik arról az egyszerű, közhelyszerű igazságról, hogy a legrövidebb út mindig az egyenes út.
Gyakrabban előfordul az a másik szélsőséges viszonyulási forma, amikor a szülött semmi mást nem akar tenni, csak ezekkel a feladatokkal foglalkozni. Az ő esetében nem lehet azt mondani, hogy az élethez szükséges alapvető feltételek megteremtésén fáradozik, mert ő ezt az egyszerű szükségletét hatalmasra duzzasztja, és nem bírja abbahagyni a gyűjtögetést, a munkát, megszállottan csak még többet és még többet akar gyűjteni, halmozni, (dolgozni), tevékenykedni, üzletelni, (termelni), nem tud és nem is akar kiszállni a mókuskerékből. A gyűjtögetés, az értékek felhalmozásának az öncélú öröme mellett ő hajlamos az aggodalmaskodásra is, arra, hogy bár semmi oka nincs rá, s mégis attól féljen, hogy mit hoz a holnap, lesz-e mit ennie, lesz-e hol laknia. Anyagias szemléletmódjából kifolyólag nem érti azt, nem hiszi el, hogy a világ elsődlegesen szellemi természetű, hogy nem az anyag az elsődleges, hiszen az élet forrása a szellem. Erre csak legyinthet, mondván, hogy ebből nem tud vásárolni a boltban, az a biztos, amit meg lehet fogni, az az övé, amit meg tud enni, el tud raktározni. Az egyetemes törvényekkel nincs tisztában, hierarchiáját nem is ezekre alapozza, hanem a materialista eszmékre. Pragmatikus merkúri gondolkodásmódja által vezérelten nem is tulajdonítana jelentőséget ezeknek a törvényeknek akkor sem, ha azok a látóterébe kerülnének, inkább kigúnyolná azt, aki ezeket a „badarságokat” komolyan veszi, hiszen hogyan is hihet ilyesmiben egy felvilágosult ember a XXI. században. Egyenesen szánakozhat azokon a „naivakon”, akik nem osztoznak az ő materiális értékrendjén és gondolkodásmódján. Boldog és derűs, elégedett nem tud lenni, mert az anyagi világ törvényeit sem érti igazából (hiszen azok is az egyetemes törvényeken alapszanak), ezért örökös szorongásban él, féltve anyagi biztonságát, egészségét, testének szépségét, fiatalságát. Ezért számára is a fiatalság-fiatalosság válik az egyik legfőbb értékké, pénzéből sokat áldoz csodaszerekre, kényeztető, fiatalító kúrákra. Ennek a hátterében az öregségtől és a haláltól való félelme áll, hiszen számára az élet az a fizikai testben élt életet jelenti. Ez a szorongása is táplálja életszomját, az ezt alátámasztó hedonista életszemléletét, hogy tegyünk meg mindent, amit csak tehetünk, ki ne maradjunk semmilyen élvezetből, hiszen egyszer élünk, egyszer vagyunk fiatalok: ne fosszuk meg magunkat a finom ételektől-italoktól, erotikus élvezetektől stb.
Gyűjtés-mániás, gyűjtögető életmódja azonban még ebben is meggátolja sok esetben, hiszen először az anyagi hátteret akarja magának ehhez az életmódhoz biztosítani, hogy aztán nyugodtan hátradőlve élvezhesse az életet. Számára ez a „később” szinte soha nem jön el, hiszen önszántából nem tud megállni. Folyton becsapja magát, hogy csak még egy kicsit tesz félre, csak még ezt az üzletet üti nyélbe, csak még azt a vállalkozást indítja el, stb. Számára pedig ez kellene legyen az az erőfeszítés, amit tudatosan meg kellene tennie, végre kivonnia magát erről az életterületről, és a figyelmét az életének azokra a szeleteire irányítania, amelyekkel eddig nem jutott ideje foglalkozni, azt hazudva magának, hogy a pénzszerzés a legfontosabb, a többi jöhet utána. (Nőként pl. a gyermekszülést is addig halogathatja a karrierépítésre és az egzisztencia megteremtésére hivatkozva, hogy végül már nem is lehet gyermeke. Ekkor egy logikai bukfenccel arra a következtetésre juthat, hogy neki más a dolga az életben, illetve legalább gazdasági téren alkosson, ha már családja nincs – egy újabb önigazoló elméletet gyártva arra, hogy miért jó, ha folytatja az addigi életvitelét.)
Ehhez a házhoz tartozik a szexualitás egészséges, harmonikus megélése is, és az anyagi világot az előtérbe helyező szülött e téren is hajlamos túlzásokba esni. Ha nem ismeri a nemek törvényét, nincs tisztában azzal, hogy valójában miért játszik olyan fontos szerepet a felnőtt ember életében a nemiség, ezért az anyagi oldalról megközelítve csakis az élvezetre összpontosít, amelyet ilyenkor átél. Nem csak arra hajlamos, hogy a szexualitást is öncélúan, élvezkedés miatt művelje, hanem arra is, hogy a pénzzel is összekapcsolja. Anyagias szemléletéből, értékrendjéből adódóan számára ez a két terület nem határolódik el, és hajlamos arra, hogy azokat összekavarja: a szexualitást pénzszerzésre használja (vagy úgy, hogy ő maga adja el a testét, vagy másokat futtat, vagy valamilyen más formában részt vesz a szexiparban), esetleg vonzerejét kihasználva eltartatja magát, és ez nem okoz számára erkölcsi dilemmát, hiszen hamis értékrendjébe ez nagyon jól beleillik. Ha szóvá teszik vagy kérdőre vonják, rengeteg érvet tud felsorakoztatni arra vonatkozóan, hogy miért helyes így élni. Ennek a fordítottja is megeshet, amikor ő vásárol magának alkalmi szeretőt vagy élettársat, s ilyenkor nem érzi azt, hogy csorbulna az önértékelése, amiért nem őt, hanem a pénzét szeretik, hiszen éntudatához a birtokolt javai szorosan, szinte elválaszthatatlanul hozzátartoznak. Ilyen esetekben a szülött számára nagyon fontos megérteni azt, hogy mi a szexualitás valódi szerepe, mit jelent a vénuszi harmóniára törekvés, és hogy a szexualitás fontos része a fizikailag átélt élvezet, de nem ez a legfontosabb, hanem az ezáltal megtapasztalt magasabbfokú kiegyenlítettség (ami azonos neműek között nem jöhet létre, hiszen ez a feminin és a maszkulin princípiumok közötti harmonizációs egységesülés eredménye).
Míg az előző esetben a negatív meghatározódásait úgy tudja legyőzni, ha erőfeszítéseket téve ráveszi magát arra, hogy megtanulja előteremteni a megélhetéshez szükséges anyagi javakat, és ne azon járjon az esze, hogyan tudná ezt az életfeladatát minél jobban elkerülni, kicselezni a sorsot, ebben az esetben a szülöttnek vissza kellene fognia magát, és az életében megvalósítania a négy ősi alapelem egyensúlyát az életében. Azaz nem csak a föld elemre fordítania a figyelmét, ahogy addig tette, hanem felismernie azt, hogy az érzelmekkel való foglalkozás, a szeretteivel töltött idő, a szellemiekkel való foglalkozás, az igazságért való harc épp annyira fontos, mint az anyaggal és a fizikai testtel való foglalatoskodás. Tehát az addigi anyagias szemlélete, materialista értékrendje az, amit felül kell vizsgálnia, ez vezet nem csak a jupiteri őserővel való harmonizációhoz, de a negatív Nap által jelölt zavaros öntudat, instabil énkép kitisztításához, megszilárdításához, az arany öntudat kiformálásához, ill. a negatív Merkúr által jelölt megváltásellenes, júdási gondolkodásmód megváltoztatásához is. Erre azért is kell nagy hangsúlyt fektetnie, mert az árnyék-én az okos eszén keresztül tudja a leginkább manipulálni, így ad olyan sugallatokat, amelyek csak látszatra szolgálják a szülött boldogulását, valójában azonban, hosszú távon ez a gondolkodásmód, viselkedésmód sorsnehézségekhez, betegségekhez, balesetekhez vezethet. A Nap által elfoglalt konstellációra jellemző betegségek, valamint a Merkúrral és Jupiterrel analógiában álló szervek, testrészek betegségei jelzik azt, hogy a szülöttnek az elmaradt életfeladatait fel kell vállalnia a kiteljesedése, valós – spirituális – boldogulása érdekében. (A vállak, felkarok, tüdők, légutak a Merkúrhoz ill. az általa uralt Ikrekhez tartoznak, ezeknek a sérülései, betegségei a gondolkodásmód hibás voltát jelzik, a csípő, comb, a szemek, a máj, az epe és a hasnyálmirigy betegségei pedig a Jupiterhez ill. az általa uralt Nyilashoz tartoznak analogikusan, ezért ezeknek a betegségei – a cukorbetegséggel együtt, amely súlyos esetekben jelentkezhet – a jupiteri erővel való harmonizáció szükségességét jelzik, azaz az addig helyesnek tartott irány megvizsgálását és megváltoztatását – a „mennyek országába”, a megváltott állapotba való elérés megcélzását, a nyitást új irányba, a szemléletmód megváltoztatását, a hibabelátási képesség megszerzését.)


Negatív Nap, Merkúr és Jupiter az Ikrekben

Az Ikrek konstellációja azt a morfogenetikus erőteret jeleníti meg számunkra, amelyben először merül fel az abszolútumból kiáramlott világnak az önreflexiója, a Bikában megtörtént birtokbavétel után tudatosul az önbirtoklás, az egyetemes törvények szellemében. Az Ikrekben történik tehát az egyetemes törvények és a megnyilvánult isteni lét tudatosodásának az első mozzanata. Számunkra, a fizikai testben létező emberek számára, akik viszont közvetlen belső kapcsolatban vagyunk az egyetemes – isteni – léttudattal, ez a tükröződés problematikájaként jelentkezik. Az egyetemes törvények tudatosodásaként az Ikrekben a szellemi és a fizikai világ közötti kapcsolat megvizsgálása áll a középpontban, vagyis hogy az elképzelések, tervek, elméletek és a megvalósult gyakorlat között van-e kapcsolat, megfeleltetés. Tehát az, hogy elsősorban létezik-e egyáltalán kapcsolat a kettő között, illetve hogy ez a kapcsolat mennyiben tükröződik a fizikai világ eseményeiben, történéseiben, van-e kommunikáció, létezik-e megfelelés a szellem és az általa a tükrözés és az ellenőrzés céljából (is) létrehozott anyag között. Az anyagi világban szilárd, egyértelmű formát öltött szellemi folyamatok, szellemi tevékenységek tehát ellenőrizhetőek, amennyiben sikerült a tükröződés. A Hermész Triszmegisztosz által megfogalmazott világelv alapján ugyanis, az anyag vizsgálatából, az őt létrehozó szellemre vonatkozó helyes információkhoz lehet jutni. A Lilith-hatástól, a káoszt okozó inverziótól ez által az anyagon keresztül történő spirituális vizsgálat által lehet (sikerülhet) megszabadulni, és ezáltal a megváltás irányába elindulni vagy továbblépni.
A szellemi és a fizikai valóság közötti kapcsolat vizsgálatakor, összevetésekor szembesülünk a kettősség problémájával, ami az Ikrek konstelláció alapvető problémája: valóban iker-e a két világ, szoros, harmonikus kapcsolatban és összefonódásban állva, vagy pedig ellenfelekként vagy éppenséggel egymást megtagadva állnak-e szemben egymással? Az Ikrek konstelláció szellemiségének az árnyoldalaként, vagyis, negatív megnyilvánulásaként, ez a szembenállás, tagadás nevezhető meg, amikor a merkúri intelligencia, éles, pragmatikus értelem nem azt az eredeti, isteni célt szolgálja, amiért megadatott, hanem a szülött isteni mivolta és lényege ellen (önmaga felé) fordítja azt veszedelmes fegyverként: nem a két világ harmonizációját, egymás felé közelítését, egyeztetését segíti, hanem széthúzó erőként a különállást, a szellemi és a fizikai szféra elszakadását hangsúlyozza, segíti. Pontosabban nem az egység hangsúlyozására, nem az isteni, megváltott állapot felé terelgeti a szülöttet a gondolkodása, hanem egy másik szellemi valósággal: a pokoli zónával, a megosztás (diabolosz) a káosz világával kapcsolja össze önkéntelenül, a szülött a „racionális” különállásra vonatkozó sugallatait innen nyeri. Az ilyen karmával rendelkező személynek merkúri esze lévén a legnagyobb segítője, „barátja”, (néha ura is), a legnehezebb feladat e szülött számára az, hogy egyáltalán észrevegye, belássa azt, hogy ez az ész öncélúan működik, és csak látszatra szolgálja a „gazdáját”. A sikerek, amelyeket ígér (és megad), azok pillanatnyi sikerek, örömök, amelyek hosszútávon a kettősségek, a kétségek – tehát a „kétségbe-esés” (és a kétségben maradás), valamint a kétszínűség, a Janus arcúság – felé terelik a szülöttet, amely labirintus-járás, a leleplezéstől való félelem végül felőrli, testileg-lelkileg felemészti, szerencsétlenné teszi őt. Ha sikerül is rajtakapnia saját eszét ezen az áruláson, ez még csak a „harc” kezdete, ami után még kemény és hosszan tartó, kitartást és türelmet igénylő munka várja az illető személyt, amíg valóban sikerül a merkúri esze által szolgált árnyék-énjét legyőzni, annak a hatalmát megszüntetni, kikerülni a „zseniális” sugallatai hatása alól. A kitartás és a türelem nem tartoznak az Ikrek pozitív tulajdonságai közé, ez is megnehezíti az árnyék-énnel való küzdelmet. Az azonnali pozitív eredmény hiányában hajlamos feladni az árnyék - én csábítón „ésszerű” sugallatai elleni küzdelmet, s természetesnek tekinteni állapotát, hiszen soha nem volt alkalma megtapasztalni mást, s a racionális esze könnyen meg is tudja győzni őt arról, hogy nem kell ezt olyan komolyan venni, nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek lefestik, s különben is, egyáltalán nincs is semmilyen ördög, semmilyen árnyék-én.
A látszatra könnyed és súlytalan Ikrek valójában az egyik legnagyobb éberséget kívánó konstelláció, tehát az Ikrek karma feloldása sok olyan tulajdonságot kíván, amellyel ennek a konstellációnak a szülöttei sok esetben nem, vagy csak kevésbé rendelkeznek (kitartás, elkötelezettség, türelem, szívósság, stb) – de amely hiányosságot a horoszkóp többi eleme ellensúlyozhat, tehát mutathat olyan pozitív képességeket, amelyek az ikreki türelmetlenséget, határozatlanságot tompítják, és lehetővé teszik a főként a föld elemhez tartozó pozitív tulajdonságok, képességek megszerzését, kifejlesztését. A merkúri észnek ugyan ezt a célt kellene szolgálnia, de gyakran a gondolkodásmód hamisságát, zseniális trükkjeit felismerni az egyik legnagyobb és legnehezebb feladat.
Annak a szülöttnek az esetében tehát, akinek negatív ikreki meghatározódásait nem csak a Nap negatív fényszögelése jelzi, hanem az Ikreket uraló Merkúr is teljesen diszharmonikusan áll az Ikrekben, illetve az értékítélet, hierarchiatudat, erkölcsösség bolygója: a Jupiter is ugyanitt áll, szintén negatívan fényszögelve, a negatív ikreki meghatározódások halmozott meglétére lehet következtetni, aki fölött az árnyék-én hatalma szinte korlátlan is lehet, olyannyira, hogy saját igazi személyiségét nem is ismeri. Mivel az Ikrek jegye önmagában is a kettősségek problematikájával szembesít, a negatív Ikrek Nap majdnem kibogozhatatlanul összezavarodott, veszélyesen többértelmű individuális öntudatot jelöl. A szülött számára minden relatív, az éremnek mindig két oldala van, amivel ő mindig számol, ezért semmi és senki mellett nem tud elköteleződni, és így soha semmiről nem tud egyértelműen meggyőződni. De a számára legalapvetőbb kérdésekre sem tud egyértelmű választ adni, nevezetesen arra, hogy ki vagyok én, mi vagyok én, illetve mi NEM vagyok? Az önmeghatározás lenne az alap, amire építhetné az életét, ami (a jupiteri értékítélettel együtt) megszabná életvízióját, hiszen ennek alapján, saját magához viszonyítva képes bárki automatikusan megközelíteni bármilyen problémát, jelenséget, megismerni egy folyamatot vagy egy másik embert. Ennek eredményeképpen nem csak kapkod, s éppen aktuális elképzelései vagy megfontolásai szerint kiáll valami mellett, majd hirtelen elfordul tőle, és a másik véglettel azonosul, de az, hogy önmagát nem tudja meghatározni, azt is jelenti, hogy szétforgácsolódik, és sehol nem talál biztos alapot a belső világában, s ezért a külső környezetében sem talál legalább egy biztos pontot. Számára ez egyfajta szabadságot is jelent, s emiatt általában nem is hajlandó szembenézni ezzel a problémával, vagy hajlamos lehet azt elbagatellizálni, hiszen így bárki és bármi lehet, bármikor bármit megtehet, csak éppen azzal a mellékes körülménnyel nem számol, hogy így nem lehet igazából senki és semmi sem. Ha sikerül is szembesülnie ezzel a problémával, gyakran csak az elméleti felismerésig jut el, de tenni nem akar, vagy nem tud semmit ellene. Ez öngyűlöletet ébreszthet benne (amire amúgy is hajlamos, az árnyék-én sugallatai által folytonosan „bombázva”), hiszen alapvetően szeret bekategorizálni mindent és mindenkit, ez az elméleti rendszerezés egyfajta biztonságot nyújtva számára – saját magát azonban sehogy nem tudja sehová sem besorolni.
Ezt a kívülállást a jupiteri értéktudat, értékrendszer zavarossága, relativitása is megerősíti, hiszen itt sincs egy biztos alap, nincs egy stabil értékrend, amihez igazodni tudna, ami megszabná azt, hogy számára mi elfogadható, mi nem, hol vannak az erkölcsi világképében a határok. Ezek a határok, ha egyáltalán vannak, nagyon rugalmasak, köszönhetően a relativizáló merkúri júdási gondolkodásnak is, amelyik szinte mindenről és ugyanakkor, mindennek az ellenkezőjéről is meg tudja győzni a szülöttet, ezért az Ikrek karmás veleszületett „lazasága” ellenére sokszor nagyon is szélsőséges tud lenni – csak éppen gyakran esik egyik szélsőségből a másikba, bármelyik oldal nézeteivel azonosulni tudva (egy rövid ideig). Cselekedetei alapján tehát szinte lehetetlen megítélni őt, a jellemét vagy a gondolkodásmódját, hiszen a tegnap vallott eszmék ma már vagy hidegen hagyják vagy éppenséggel felbőszítik, s ilyenkor magának is szépen megmagyarázza, hogy ő tulajdonképpen mindig is ebben hitt, csak... És itt logikus és precíz érvek ezrei jönnek, amelyekkel jobban tudja kábítani magát (és másokat is, hiszen szellemessége, intelligenciája, humora kedvelt figurává teszi őt), mint a víz-karmások, de különösen a Halak bármilyen fizikai anyaggal, szerrel.
A negatív jupiteri és merkúri tulajdonságok egymást támogatva nem csak hazudozóvá tehetik őt, de olyan hazudozóvá, akinek erről nincs tudomása, hiszen saját magát ámítja a legjobban. Éppen ezért nagyon jellemző rá a kettős mérce: saját magát mindig teljesen másként ítéli meg, az ő helyzete mindig más. Negatív jupiteri meghatározódásainál fogva nagyon is erkölcscsősz lehet, aki másokat folyamatosan elítél, másoknak a hibáit észreveszi, és ostorozza, saját magát azonban annál kevésbé illeti kritikával, és kiváló beszédkészségével, szépen felépített, logikus érvrendszereivel, elméleteivel erről az állítólagos hibátlanságról, következetes moralitásról másokat is meg tud győzni. Hullámzó értékítéleténél fogva azonban mikor ezt, mikor azt tartja helyesnek, s ezért senki nem lehet biztos abban, hogy ha ma a védelmezője, támogatója, barátja volt a szülött, holnap nem fog ellen fordulni, ha éppen erről sikerült őt meggyőzni. Ezek a „csalódásai” őt magát is egyre kiábrándultabbá tehetik, s mivel semmi nem biztos, ezért bárkiről és bármiről képes bármit feltételezni. Látva az élet fonák helyzeteit, kettősségeit, könnyen cinikussá, kiábrándulttá, ember- és világgyűlölővé válhat. Ilyenkor a korábbi erkölcscsősz magatartás is a múlté lehet, de nem azért, mert rájött arra, hogy a hibabelátási képességét kifejlesztve és az alázatot megtanulva először a saját portáján, tehát saját magában kellene rendet raknia, s elsősorban a saját hazugságait kellene felszámolnia , és nem kívülre mutogatni. Hanem saját magát leleplezni, mivel egy idő után, az árnyék-én nihilista gondolatai teljesen eluralkodva a gondolati és a képzeleti világán, az embereket és ezt az egész világot alapvetően gonosznak, visszataszítónak, szánalmasnak találja, és az életet céltalannak. Ilyenkor szívesen hangoztathatja, hogy neki nincsenek illúziói, ő jól ismeri a világot, s őt nem lehet meggyőzni arról, hogy vannak értékek, van fejlődés és léteznek egyetemes törvények, amelyek az egész világ működését szabályozzák. Az árnyék-énje által teljesen a hatalmában tartott szülöttre hideg, gonosz kívülállás lesz idővel jellemző, aki a saját életét is kívülállóként figyeli, és akinek kietlen, sivár és terméketlen, tehát hiábavaló a hátralevő élete.
Számára az ikreki kapcsolattartás és tükröződés a szellemi és anyagi világ között a pokoli zóna kaotikus világának a fizikai leképeződéseként mutatkozik meg: azaz a megváltással ellentétes irányba érkezve, a kaotikus, önpusztító, minden értékeset és értelmeset az ellentétébe fordító vagy kiparodizáló és relativizáló Ikrek-Lilith hatását lehet rajta megvizsgálni, ezt tükrözi, ezt képezi le, ezt rögzíti az anyagban, a fizikai valóságban. Ez az egyik legszélsőségesebb negatív megnyilvánulása az árnyék-énnek, annak, amikor a szülöttet, a saját júdási értelme árulja el, öntudatát még zavarosabbá teszi, s a jupiteri hierarchia meg sem közelíti az egyetemes törvényeket, hanem mindennek az igazi jelentését meghamisítva, „szemfüles” moralitásával igazából romokban heverve a szülött világlátását a lehető legsötétebbé teszi. Ez a szellemi állapot akkor igazán veszélyes, ha a szülött nem csak önmagát teszi tönkre, hanem morálisan destruálja a környezetében élőket is. Az Ikrek jegy hangsúlyos jelenléte eredményezheti azt, hogy intelligenciája az átlagosnál jóval fejlettebb, s ez magasra emelheti őt a világi szférákban, a társadalomban, okossága folytán megbecsült tudós, kutató is lehet, s ekkor, ebben a helyzetben alkalma nyílhat arra, hogy mérgező, nihilista ideológiáit széles körben megossza, s nagy tömegeket mérgezzen meg nagyszerűen, logikusan, megcáfolhatatlanul felépített nihilista, életellenes és istentagadó teóriáival. Ilyenkor valóban sátáni figurává válik, aki luciferi luciditásával nem a fény, a világosság művelője, hanem éppenséggel az ellen dolgozik, és a szeretetet kizárva magából és életéből, a sötétséget terjeszti a világban.
Ez a „megfoghatatlanul intelligens” magatartás, ez a látszat szellemi „magaslat” lehet az, a világi logika és gondolkodásmód által akár irigyeltnek és sikeresnek is ítélhető állapot, helyzet, ahová az a személyi állapot és hamis helyzettudat vezethet, ha valaki a negatív ikreki meghatározódásaival nem hajlandó szembenézni, és bátran felvenni velük a harcot. Nagyon fontos tehát metafizikai tudásra szert tenni – ami az Ikrek kíváncsiságát fel is keltheti, és tudásszomját ezzel oltva a jupiteri értéktudatát is fejleszteni tudja, és, ha képes az őszinteségre, az egyetemes törvények és a megváltás logikájához tudja azt igazítani. Ez a tudás szolgálhat alapul számára, hogy „fülön csípje” a relativizáló merkúri észjárását, amikor az az árnyék-én sugallataival mérgezi őt. Felismerve az életét uraló kettősségek veszélyességét, tudatosan arra törekedhet, hogy azokat minél inkább csökkentse, felszámolja, ez pedig a zavaros öntudatát egyre inkább kitisztíthatja, segíti őt abban, hogy önmagát pontosan meghatározza, ezáltal ez a megismerés az arany öntudat, a benne is ott lapuló isteni mag kitágulását és meghonosodását eredményezi. Mindehhez nagyfokú éberség szükséges, hiszen az árnyék-ént legyőzni nem lehet azonnal (mint ahogyan azt az Ikrek karmás szeretné), s ez a júdási észjárás újra és újra felbukkanhat, belophatja magát észrevétlenül is a szülött tudatába, ezért nagyon fontos azt folyamatosan leleplezni, s főleg nem ijedni meg a fenyegető „előre megmondtam” jellegű veszély-vetítéseitől, nem hátrálni meg előle.
Amíg ez nem sikerül, a szülött folyamatosan számíthat az Ikrekkel analóg testrészek, szervek betegségeire, baleseteire: a vállak, felkarok, a tüdők, légutak mind ide tartoznak, s ha ezek valamelyike megsérül, megbetegszik, a szülöttnek alaposan utána kell járnia annak, hogy mi az, amit helytelenül gondol, milyen hibás elméletek, gondolatok, negatív ambíciók vezérlik őt, amelyeket a megváltás érdekében meg kell változtatnia, meg kell tisztítania. A Jupiterhez tartozó combok, csípő, máj, epe, hasnyálmirigy betegségei is jelentkezhetnek a negatív jupiteri meghatározódásai következtében (helytelen értékítélet, a hamis mennyország-képzet, a megváltás hibás megcélzása, rossz irányba nyitás, ill. az új irányba való nyitásra való képtelenség). A szemek, mint a Nyilashoz és Jupiterhez is tartozó szervek, a hibás értékrenddel való szembenézésre, a hibák meglátására is szolgálnak, ezért azok betegségei is hasonló, jupiteri negatív meghatározódásokra figyelmeztetnek. Az önmagának és másoknak a huzamosabb ideig tartó ámítása, a szelektálásra való képtelenség nemcsak máj-, epe- és hasnyálmirigybetegségeket, hanem súlyosabb esetben cukorbetegséget is eredményezhet.


Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a 3. házban

A hármas ház az Ikrek szellemiségének a gyakorlati megvalósulási életköre, az Ikrek konstellációnak a földi megvalósulási életterülete. Az itt található negatívan fényszögelt bolygók vagy karmapontok azt mutatják, hogy a szülött életében nagyon fontos szerepe van annak, hogy az Ikrek konstelláció pozitív tulajdonságait megszerezze, harmonizálódjon ezzel a szellemiséggel, mert csak így oldhatja fel a karmáját.
Az Ikrek a tükröződés problematikájával szembesít, vagyis a szellemi és a fizikai világ kapcsolata áll itt a középpontban, az, hogy a konkrét fizikai valóságban mennyire tükröződik az őt létrehozó szellemi szféra, mennyire tudunk információt nyerni erről a világról, ha a fizikai síkot tanulmányozzuk. Ez a gyakorlatban, a hétköznapi életben azt jelenti, hogy a mindennapi események, konkrét testi-lelki tapasztalatok, amelyekkel a szülött találkozik, amelyeket megél, mennyiben szolgálnak a számára a karmafeloldása szempontjából fontos információkkal, mennyire érti és értékeli ezeket az információkat, mennyire nyílik meg a szellemi befogadó-készsége, illetve mennyire erősödik meg a pozitív mentalitás-változtatási készsége ezek hatására. Tehát létre tudja-e hozni és fent tudja-e tartani a két világ közötti kapcsolat a mindennapi élete folyamán, vagy pedig élesen elkülönül a kettő, olyan módon, hogy a szellemi világgal való foglalkozás kimerül az elmélet- gyártásában, az elképzelései hangoztatásában.
A gyakorlat, illetve a tapasztalat azonban (azonban) az, hogy, vagy nem tud megvalósítani (szinte) semmit ezekből, vagy nem is érzi fontosnak sem a megvalósítást (A mentalitás változtatást) , sem azt, hogy az elméletben szerzett tudást letesztelje a valóságban is. – Megelégszik az öncélú tudással, az információhalmozással, amelynek így végső soron semmi haszna nincs, és a gondolat nem más, mint üres póz és az értelmének a csillogtatása.
Ha az öntudatot, önérzékelést megtestesítő Nap, és a lineáris, pragmatikus gondolkodás bolygója: a Merkúr, valamint az értékítélet, értéktudat bolygója: a Jupiter itt, a közvetlen tapasztalatok általi érlelődés házában, az Ikrek szellemiségének megfelelően nyilvánul meg, ez a három őserő az anyagi és a szellemi világ közötti információáramlást kellene segítse, hogy a szülött az őt érő közvetlen tapasztalatokból tudjon szellemi és gyakorlati értékű morális információt nyerni és feldolgozni, helyesen értelmezni az eseményeket, megérteni azok spirituális és kauzális jelentéseit. A szülöttnek tehát az egyik nagyon fontos életfeladata megtanulni a közvetlen tapasztalatait helyesen értelmezni, az ikreki tükröződés problematikáját megérteni, önreflexiót gyakorolni, az élete eseményeit elemezve megtalálni (és fenntartani) a fizikai világ és az azt létrehozó szellemi világ közötti kapcsolatot, a kettőt egymás felé közelíteni oly módon, hogy ami fent van, valóban ugyanaz legyen, mint ami lent van, és ami lent van, ugyanaz legyen, mint ami fent van.
Az Ikrek szellemiségével analóg 3. házban a diszharmonikusan fényszögelt bolygók, karmapontok éppen azt mutatják, hogy a szülött életében ez az, ami központi problémaként jelentkezik, sem a fizikai valóság és a szellemi valóság közötti kapcsolat, és ennek követekeztében a külvilágban való tükröződés sem jön létre, az elméletek és a gyakorlati megvalósítás nem fedik egymást, gyakran teljesen eltérőek egymástól. A szülött hajlamos arra, hogy megmaradjon az elméleteknél, nem valósítva meg az életében szinte semmit azokból, és az életének az eseményeit sem tudja helyesen értelmezni, úgy, hogy abból a sorsrendezés szempontjából, vagyis, a karmaoldás szempontjából fontos információkat nyerhessen.
A Nap, Merkúr és Jupiter által megtestesített őserőkhöz való önkéntelen, karmikusan diszharmonikus viszonyulása úgy nyilvánul meg, hogy individuális öntudata, pragmatikus, lineáris gondolkodása, valamint értéktudata, értékítélete zavaros, nem egyértelmű, ingatag, életfeladatai egyike pedig az, hogy harmonizálódjon ezekkel az őserőkkel. Az Ikrekkel analóg házban megnyilvánulva, ezek az őserők magukon viselik a negatív ikreki tulajdonságokat: a határozatlanságot, a többértelműséget, a szélsőséges végletek megélését, az elköteleződésre, egyértelműségre való képtelenséget. A szülött önérzete, önérzékelése és önértékelése zavaros, nehezen tudja magát meghatározni, bizonytalan önmagát illetően, ezért gyakran él át olyan konfliktusokat a környezetével, amelyek éppen az öntudat fejlesztését szolgálnák, ha a szülött helyesen tudná értelmezni az élete eseményeit.
A szülött reflex-szerű mentalitásbeli zavarai, az ikreki kettősségek, a kettős irányú megoldásokra, a kétségekre és ezzel együtt a helytelen értéktudat miatti önbecsapásra való hajlam megnehezítik, vagy ellehetetlenítik a személyi hibázások és tévedések észlelését, megfigyelését, főleg azért, mert ehhez az őszinteség megszerzése mellett, szilárd erkölcsi alapokra, biztos értékítéletre, valamint a gondolkodás egyértelműségére, precízségére is szükség volna szűkség, amivel a szülött nem rendelkezik, mivel mind a merkúri, mind a jupiteri őserőhöz diszharmonikusan viszonyul, ha mindkettő egyformán hullámzó és esetleges.
Az Ikrekhez tartozik az árnyék-én jelensége is, a személy tudatának a kettőssége, amelyik, mint a neve is mutatja, a mély tudattalan érzelmi és képzeleti világban munkálkodik, a szülött számára egyáltalán nem egyértelmű és megfogható, észrevehető módon irányítja, befolyásolja a „gazdát” a pokoli zónából érkező sugallatokkal, homályos vágyakkal, jó megoldásoknak látszó, irracionális élet-helyzet megoldási gondolatokkal. Ebből fakad az Ikrek-karmás emberek kettőssége, kétarcúsága, innen a szélsőséges hangulatingadozásai, pesszimista, vagy akár nihilista, életellenes és istentagadó gondolatai, megnyilvánulásai.
Az ikreki intelligencia éppen ennek a nehezen megfogható és leleplezhető jelenségnek a felfedésére, felszámolására adatott meg a szülött számára, azonban a negatívan fényszögelt Merkúr, az Ikrek (és a 3-as ház) uralkodó bolygója azt jelzi, hogy ez az értelem a rendeltetésével ellentétesen működik, tehát a karmaoldással, a megváltással ellentétesen, és a szülöttet egyre beljebb és beljebb viszi a mentális labirintusában, sokszor az elviselhetetlenségig fokozva az önmagának való ellentmondásait, és az ebből következő sikertelenségek miatti kétségbeesését, a tehetetlenségérzését.
A szülött belső hierarchiáját, értékrendjét meghatározó értékítélete, a jupiteri őserő szintén negatívan működik ugyanebben a házban, a Nap és a Merkúr mellett, ezért az amúgy is zavaros öntudatát és a gondolkodásmódját is az ingadozó moralitása, értéktudata még bizonytalanabbá teszi. A jupiteri őserő meghatározó szerepe egy horoszkópban abból fakad, hogy egy ember egész személyisége, az életvíziója erre az értékrendre épül, ehhez igazodik a többi bolygó által megtestesített őserő is, ezért ha ez az értékrend nincs harmóniában az egyetemes törvények szellemiségével, akkor a szülött nem lehet tisztában azzal, hogy az emberi életnek mi a legfőbb célja: a karma feloldása. Ha ezt nem tudja, illetve nem érti, akkor hamis célokat állít maga elé, hamis (tudományosan kispekulált) boldog-jövőt, vagyis materialista mennyországot céloz meg, ami csakis kudarcokhoz, boldogtalansághoz, betegségekhez, sorsnehézségekhez vezethet. Ezért ez az a pont, ahonnan „átállítható” az irány, az út, amelyen haladunk, tehát a jupiteri erővel, a megváltás – megváltódás logikája szerinti értékítélettel, ennek megfelelő életvízióval és életcélokkal való harmonizálódás lehet a feltétele annak, hogy kiszabaduljunk a karmikus vágyak, késztetések börtönéből, hogy ne ezekkel a karmikus, tehát eleve negatív és hazug vágyakkal, ambíciókkal azonosítsuk magunkat, ne ezek kiszolgálása révén akarjunk boldogok lenni, mert ez - bár ez a könnyebb és kellemesebbnek tűnő, erőfeszítésmentes út - egészen biztosan a teljes és kikerülhetetlen csőd felé visz.
Ebben az esetben, a 3-as házban található negatív Jupiter azt mutatja, hogy a szülött értékrendje is ingatag és többértelmű, az árnyék-én sugallatai által vezérelt, júdásian spekulált, pára váljon hosszú távon is. Ilyen alapokra építve az életét, a szülött a gyakorlati életben nagyon sikeres is lehet, hiszen éles esze, hullámzó értékítélete folytán ügyesen lavírozik a mindennapok feladatai, kihívásai között, a világi sikerekre, nyerészkedésre, a karmikus vágyak kiszolgálására törekedve, és azokat valószínűleg többnyire el is érve. Ezért nem tűnhet problémának számára az, hogy milyen életmódot él, sőt, követendőnek is ítéli azt.
A negatív jupiteri és merkúri őserők egymás negatív hatását megerősítve nagyszerű önámítóvá és valóság-hamisítóvá, igazságferdítővé, nehezen rajtakapható finom csúsztatóvá, vagy durva demagóggá és hipokritává teszik a szülöttet, aki nem akar szembenézni a valósággal (aminek aztán később szembetegségek is lehetnek a következményei), és magával együtt másokat is ámít, akár tudatosan, akár akaratlanul teszi ezt. A hazugságok, kettősségek, hamisítások, ellentmondásos helyzetek még több zavarosságot és fonák helyzetet szülnek, amibe aztán annyira belebonyolódhat, hogy amúgy is zavaros öntudata a végletekig összezavarodhat, akár tudathasadásos tüneteket is létrehozhatva. A kiút ebből a helyzetből az lehetne, ha felismerné azt, hogy a hazugság egyáltalán nem az élet elkerülhetetlen velejárója, ezért egyáltalán nem természetes velejárója az életnek a hazudozás, az ámítás, a hamisítás, az igazságtalankodás, hanem nagyon is természetellenes viselkedés, amelyik nem segít, még ha pillanatnyilag úgy is tűnik, hanem végső soron szétzülleszti a személyiséget, tönkreteszi az életet. Ez azonban csak akkor tűnhet fel a szülöttnek, vagyis csak akkor kezdi problémának érzékelni, amikor már olyan mélyen jár ebben az útvesztőben, hogy nem csak a többi emberrel való kapcsolata lehetetlenül el, hanem az egészsége is megromlik a sok hamis információ áramoltatásától. (Cukorbetegség, máj, epe, stb….)
Az Ikrekhez és a Merkúrhoz tartozó testrészei és szervei érzékenyek (vállak, felkarok, tüdők, felső légutak), és ezek megbetegedései, sérülései jelzik azt, hogy diszharmonikusan éli meg az ikreki szellemiséget, hogy az árnyék-énnek kiszolgáltatottan gondolkodik és cselekszik. Az egészsége visszanyerése érdekében nagyon fontos számára az, hogy megismerje és a személyiségébe beépítse az Ikrek pozitív tulajdonságait, hogy a merkúri intelligenciáját ne bábeltornyok építésére, valóságtól elrugaszkodott elméletek gyártására használja. Az árnyék-én jelenséget megismerve, és a saját árnyék-énje sajátosságait megismerve, elindulhat azon az úton, amelyik a tőle való megszabaduláshoz vezet, ehhez azonban hibabelátási készségre és szigorú őszinteségre is szükség van, hogy felismerje azt, amikor a pesszimista vagy nyerészkedő, ravaszkodó gondolatok, ötletek felütik a fejüket – ezekre ilyenkor határozott nemet kell mondania, és nem engedni, sem a külső, sem a belső „haszonelvű” logika a csábításának.
Az árnyék-én ravaszságait felismerni nem könnyű, hiszen eddig ő vezette a szülöttet, s ezért ő hajlamos ezt természetesnek és jónak, és biztos útnak hinni, sőt, jó barátjának tekinteni, aki mindig kihúzza a csávából (ahová rendszerint a spekuláns sugallatok hatására kerül) vagy aki amolyan „rosszfiú” módjára mégiscsak sok élvezetes kalandban részesíti. Ez azonban csak látszat, s ha metafizikai ismeretkhez juthat a szülött, akkor felismerheti azt, hogy hamis célokért küzdött eddig, pillanatnyi örömökért, valamint a talmi hírnévért és publikus, vagy anyagi sikerekért adta el a lelkét. A jupiteri őserővel harmonizációra törekedve az eddigi hibás elképzeléseit fölülvizsgálhatja, és megismerve az egyetemes törvényeket, értékrendjét azokhoz tudja igazítani. Ilyen módon könnyebbé válik számára leleplezni az árnyék-énjét, önmagát folyamatosan figyelve észrevenni azt, hogy mi történik vele hosszabb távon, ha ezekre a karmikus sugallataira hallgat, illetve, hogy milyen is az, amikor erőfeszítéseket tesz, és az addigi életvitelével ellentétesen kezd gondolkodni és cselekedni.
Ennek az új mentalitásnak a nehézsége az, hogy, hogy nem hoz azonnal bezsebelhető látszat-sikereket, sőt, ez a tisztességes mentalitás nem is megy egyik napról a másikra, és ezt az árnyék-én ki is használja, olyanokat sugallva, hogy „Megmondtam, hogy nem fog menni”, „Ebben a világban nem érdemes őszintének lenni, mindenki csak hülyének néz érte”, „Igazi boldogság nincs, ez csak mese, jobb, ha inkább, ha kicsiben is, de azonnal élvezheted az életed, amíg nem késő”, stb. S ha az Ikrek kitartásáról nem is túl híres, humoráról annál inkább – ilyenkor pedig nagy hasznát veheti ennek a pozitív tulajdonságának – ha kineveti saját magát, és nem veszi komolyan ezeket a sugallatokat, kikerülhet az árnyék-én hatása alól.
Nagyfokú éberség szükséges azonban ahhoz, hogy időben felismerje ezeket a kísértéseket, hiszen észrevételnül is beleeshet ebbe a csapdába, ha a jól megszokott merkúri okoskodásba, sehová nem vezető elmélkedésbe belemerül. Nehéz egy Ikrek-karmásnak valóban beismernie azt saját magának, hogy az a brilliáns esze, amire olyan büszke, mégsem a legjobb barátja, és hogy nem ez a legfontosabb és mindenek felett álló erő az életben, hogy nagyon is veszélyes abszolutizálni a merkúri intelligenciát, mert a többi őserőt elnyomva igenis megnyomoríthatja őt, nem tudja kárpótolni a kiszorított értékeket.
Mindegyik őserőnek megvan a maga jól meghatározott szerepe egy ember életében, s ha az egyiket a többi kárára túlzott előnyben részesíti, annak a következményeivel a fizikai valóságban is hamar szembesülnie kell – a szaturnuszi őserő, amelyik felügyeli azt, hogy ne billenjen ki az egyensúly, közbelép mikor betegségek, mikor balesetek, mikor nehéz helyzetek formájában, ha valaki önszántából nem hajlandó korlátozni magát, és szélsőségekbe esik, ezzel önmagát és esetleg a környezetét is veszélyeztetve.
A merkúri őserővel harmonizációra törekedni tehát azt jelenti, hogy az eszünket, a logikánkat a megfelelő helyen és módon alkalmazzuk, ne akarjuk azt se elnyomni, mondván, hogy csak az érzéseinket akarjuk követni, se pedig a többi erő fölé emelve csakis ezt duzzasztani hatalmasra. A jupiteri értéktudat átformálása, az egyetemes törvények szerinti belső hierarchia felállítása nagy segítség a merkúri erővel való harmonizációban, csakúgy, mint a Nap által megtestesített öntudat kitisztításában, megszilárdításában.
Amíg a szülött el nem indul a karmaoldás útján, és nem kezdi el beépíteni a személyiségébe az Ikrek pozitív tulajdonságait, valamint amíg a Nap és Jupiter által megtestesített teremtőerőkkel való harmonizációra nem törekszik, addig nem csak a fent felsorolt ikreki betegségek, balesetek fordulhatnak elő, jelezve hibás gondolkodásmódját és életszemléletét, hanem a Nap által elfoglalt konstellációra jellemző betegségek is gyakoriak lehetnek. A Jupiterrel és az általa uralt Nyilassal analógiában álló szervek, testrészek is gyakran megsérülhetnek, megbetegedhetnek (a szemek, a combok és a csípő, a máj, hasnyálmirigy, epe megbetegedései, a huzamos önámítás következményeként súlyosabb esetben cukorbetegség is jelentkezhet).


_________________
"Jobb a világra egyáltalában meg se születni, mint benne alacsonyrendű, vak, ostoba, értelmetlen, zavaros életet élni, s a nagy igazságok tudásában nem részesülni."


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Negatív Nap, Merkúr és Jupiter
HozzászólásElküldve: 2015.07.15. 16:40 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2015.03.21. 16:42
Hozzászólások: 52
Napjegy: Ikrek
Aszcendens: Skorpió
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Rákban

A Rák konstelláció erőterében az uralkodó bolygója, a Hold által megtestesített erőnek megfelelően, a tenyészet illetve a bőség és az áldás, vagyis a szaporodás, a tágulás, a növekedés, az önkéntelen információbefogadás, a közvetlen kötődések általi szellemi megismerés ősprincípiumai érvényesülnek. Ennek a jegynek a szülöttei ezért a testi, lelki, érzelmi kapcsolatok mély átélése általi azonosulási képességük által a teremtés, a termékenység, a szaporodás, a teremtésről való gondoskodás őselvének a megtestesítői.
A Rák jegyében található negatívan fényszögelt bolygók, karmapontok azt mutatják, hogy az illető személy spirituális struktúrája mélyén mindannak az ellentétét hordozza, amit a Rák pozitív szellemisége megjelenít, azaz a teremtés és az arról való gondoskodás őselve zavarodottan működik, nyilvánul meg a személyében. Önértékelése, individuális éntudata zavarodott, a Rák konstelláció hamis, eltorzult szellemiségével átitatott. Saját magát ennek a tükrében látja és érzékeli. Fokozott, vagy túlzón csökkent, hiányos, illetve zavarodott információbefogadási képessége folytán túlzottan érzékeny, sebezhető, ezért minden módon ellen akar állni az őt sértőnek érzett megtermékenyítő információ behatolásának. Ez a túlzott érzékenység arra készteti, hogy folyamatosan védekezzen valamilyen formában a külvilág újabb és újabb, számára kényelmetlen benyomásai ellen, de nem a világ számára látható, egyértelmű, direkt módon, hanem cselekhez, kikerülő praktikákhoz folyamodva, érzelmileg manipulálva a környezetét, mivel a nyílt konfrontációt elviselhetetlennek érzi. A nyíltan ki nem mondott véleménye, rejtett (és dédelgetett) sérelmei spirituális szinten egyre agresszívabbá teszik őt, belül folyton háborog és méltatlankodik, a külvilág elől azonban ezt mindenképpen el akarja rejteni – nem csak a nyílt konfrontációtól fél, hanem attól is, hogy mi lesz, ha nem fogják őt szeretni, értékelni, mi lesz, ha valaki negatív kritikával illeti, megszólja a viselkedése miatt.

Instabil öntudata, önértékelése miatt számára nagyon fontos a külvilág véleménye, szeretne minél tökéletesebb színben feltűnni, és ezért sok áldozatot meg is hoz. Ez az áldozathozatal azonban hamis, egyrészt, mert csak félelemből, meghunyászkodásból teszi, és a lelke mélyén lázadozik ez ellen, másrészt, mert ezzel az áldozattal ugyanakkor a környezetét korrumpálja, lekenyerezi, és később majd ezekre az „önzetlen” tettekre hivatkozva próbálja manipulálni, irányítgatni őket. A külvilág előtt szelídnek, ártatlannak, esendőnek, védtelennek és jószívűnek, áldozatkésznek tűnő személy valójában nagyon is önző, bár ezt valószínűleg saját magának sem ismerné be soha. Zavaros éntudatának és ingatag önbizalmának köszönhetően nincs egy biztos belső alapja, amire építkezhet, amihez viszonyíthat, és jupiteri értéktudata is hasonlóan zavaros, esetleges lévén ehhez sem tudja igazítani elvárásait, önismeretéhez, önértékeléséhez ez sem szolgáltat egy stabil értékrendszert, ezért újból és újból a külvilág visszajelzéseihez igazodik. Az elvárásoknak azért akar megfelelni, hogy visszaigazolást kapjon arról, hogy milyen jó ember, illetve azért, mert ahhoz túlságosan gyáva, hogy kiálljon a saját érdekeiért. Ezt sok esetben kihasználják, s ilyenkor ő hajlamos viselkedését azzal indokolni, hogy csupa szívjóságból, szeretetből engedte meg, hogy kihasználják. (Gondolkodása nagyrészt azt szolgálja, hogy önigazoló elméleteket gyártva felmenthesse magát, hogy elhitesse magával, ez az egyetlen helyes viselkedésmód.) Ugyanakkor az áldozat szerepében is tetszeleghet – emiatt hol önsajnálatba és depressziós állapotba merül, hol vádaskodik, másokat téve felelőssé az őt érő igazságtalanságok miatt. A „jó ember” szerep egyre több és több hazugságra kényszeríti, mindenkinek az elvárásához igazodni akarva folyton meghasonlik önmagával, és individuális éntudata még zavarosabbá válik, egyre többet hazudva saját magának, olyan hamis tanításokkal mentegetve magát, hogy „aki megüti az egyik arcodat, annak tartsd oda a másikat is” (ami látszólag felmenti őt a gyáva viselkedése miatti vádak alól). A mind csak halmozódó, visszafojtani próbált sérelmek egyre dühödtebbé és keserűbbé teszik, önzetlensége álcája mőgé bújva minduntalan saját sebeit nyalogatja, sajnálja magát, és ki nem mondva, szóvá nem téve, de gondolatban folyton vádaskodik az őt ért sérelmek és állítólagos igazságtalanságok miatt.
Jupiteri értéktudata, belső hierarchiája is a zavarodottan megnyilvánuló Rák szellemiség szerint alakul, vagyis ő a legfőbb jónak azt tekinti, ha minél inkább elkerülheti a kényelmetlen helyzeteket, ha minél védettebb az őt érő sértő információkkal szemben. Ezért arra törekszik, hogy minél kényelmesebben, erőfeszítésmentesebben élhessen. Ez látszólag ellentmond az elvárásoknak való megfelelésnek, hiszen az nagyon is sok erőfeszítésébe kerül. Számára azonban ez egy olyan módszer, amivel elkerülheti a számára sokkal kényelmetlenebb, sőt elviselhetetlen szembesülést, őszinte véleménynyilvánítást, a saját érdekeiért való kiállást, és azoknak a sérelmeknek a kimondását, amelyeket sokszor évek óta, mantraszerűen sorolva raktározva dédelget magában. Ennek (a nyílt konfrontációnak) a gondolatától is iszonyodik, ezért választja a könnyebbnek tűnő hazug és fájdalommentes kerülőutakat, amelyek a valóságban sokkal bonyolultabbak (és még több fájdalmas tapasztalatot szerez általuk), sokkal több idejét és energiáját emésztik fel, mintha végre egyszer összeszedné a bátorságát, és „egy életem, egy halálom”, kimondaná azt, ami bántja vagy zavarja.

Kényelemszeretetéhez szorosan hozzákapcsolódik a családhoz való viszonya is, hiszen a Rák konstelláció a teremtéssel, az utódgondozással, a családdal áll kapcsolatban. A Rák karmás ember számára a családalapítás, a „gyermekvállalás” elképzelhetetlenül nagy áldozatnak tűnik, nem csak azért, mert ehhez elsősorban valamelyest függetlenednie kellene a családtól, amelyből származik, leválnia a szülőkről, felhagynia az infantilis viselkedés- és gondolkodásmóddal, és felnőttként tekintve magára felelősséget vállalnia a saját életéért, de azért is, mert akkor fel kellene adnia a kényelmét, vállalnia kellene a házassággal vagy az élettársi kapcsolattal járó felelősséget, gondoznia kellene a gyermekeit, közvetlen felelősséget kellene vállalnia értük. Ez valóságos iszonyattal tölti el, és ezt az érzését még inkább felerősíti a jelenlegi társadalom értékrendje, gondolkodásmódja, amelyik a fiatalságot, a (rosszul értelmezett) szabadságot állítja a középpontba, és fél a felelősségvállalástól, az érettségtől, a korlátoktól (tehát a szaturnuszi őserőt mindenképpen ki akarja zárni, nem akar erről tudomást venni). (A Rákkal szembenálló jegy a Bak, amelynek a Szaturnusz az uralkodó bolygója – e konstelláció tulajdonságainak a megismerése, a szaturnuszi a őserővel való harmonizáció valóban szükséges a Rák karma feloldásához, meghaladásához.)

Szülővé válva pedig mindenképpen szembesülni kell(ene) ezekkel az elvekkel, a korlátozás, a felnőtté válás pedig olyan kényelmetlenséget jelent a számára, amelyet minél jobban el akar kerülni vagy legalábbis minél messzebbre kitolni az időben. A gyermekvállalás nem csak nem kívánt felelősséget rak a vállára, és az addigi illuzórikus szabadságától fosztja meg, de úgy érzi, hogy egyben meg is öregíti őt, pontosabban már nem ringathatja magát abba az illúzióba, hogy ő csak egy nagy gyermek, aki kibújhat az életfeladatai elvégzésének a kötelessége alól, aki nem tehet semmiről, aki helyett majd más elintézi a kényelmetlen és nem kívánatos, nehéz feladatokat.

Negatív Rák Merkúrja, pragmatikus gondolkodása ezt a kényelemszerető, felelősségkerülő értékrendet követi és támogatja, ennek adja meg az alapját azzal, hogy igazolja a cselekedeteit, a viselkedését különböző elméletekkel. Pragmatikus gondolkodását tehát arra használja, hogy minél ügyesebben kibújhasson a felelősség alól, hogy kitalálja, más mit szeretne vajon tőle, hogy ezekhez az elvárásokhoz igazítsa a mondandóját, viselkedését, hogy józan és logikus érvekkel alátámassza, miért nem költözhet el a szülői házból, miért nem jó az, ha családot alapít, stb. Tehát karmikus késztetéseinek az igazolására, legitimizálására használja – elsősorban saját maga előtt. Leginkább saját magát csapja be, nem csak a környezetét vezeti félre a hamis információ áramoltatásával.

A negatív Merkúr illetve Jupiter által jelzett önámításával zavaros éntudatát átláthatatlanul kuszává, többértelművé teszi. Nem csak a külvilággal való összeütközést akarja mindenáron elkerülni, de azt is (és elsősorban azt), hogy önmagával szembenézzen, és szembesüljön mindazzal a sok kényelmetlen vagy fájdalmas információval, ami egy ilyen feltárulkozással járna. Ehelyett inkább mindent még mélyebbre temet, s fel-feltörő rossz érzéseit, lelkiismeret-furdalását evés-ivásba fojtja, minél cukrosabb, édesebb ételekkel vagy éppenséggel alkohollal kábítja magát, „az életbe belehazudik egy kis harmóniát”, a boldogság helyett egy kis pillanatnyi, gyorsan megkapható örömöt keres. Ha fel is ismeri ezt a játszmát, gyakran gyengének érzi magát ahhoz, hogy változtasson, beletörődően arra a következtetésre jut, hogy ő ilyen, ezen nem lehet változtatni, ilyen emberek is kell legyenek a világon, stb. Önértékelése ettől még rosszabb lesz, önutálatot érezhet a gyengesége, gyávasága miatt, és ezt megint csak falánksággal vagy alkoholizálással „gyógyítja”, passzívan és beletörődően, esetleg undorodva figyelve saját magát, ahogy egyre csak hízik és egyre boldogtalanabb a sok boldogságpótló szertől, amelyekkel vigasztalja magát, egyfajta ördögi körbe kerülve.

Ha elemi félelmei és iszonyodása ellenére mégis családot alapít, szülővé válik (gyakran akarata ellenére – ami egy újabb indok számára, hogy neheztelést érezzen a párjával vagy a sorssal szemben, hogy sajnálja magát) gyakran áteshet a ló túlsó oldalára, és a gyermekét, gyermekeit majdnem megfojtja a gondoskodásával, örökös aggodalmaskodásával. Ez a viselkedés is valójában hazug, hiszen a szülői funkció (szerep) valószínűleg továbbra is terhes a számára (hacsak nem törekszik arra, tudatosítva magában ezeket az érzéseket, hogy feloldja ezeket a negatív meghatározódásait), és képzeletben sokszor eljátszik azzal az ártatlannak tűnő képpel, gondolattal, hogy mi lenne, ha szabad lenne, nem kötné sem gyermek, sem házastárs, ki tudja, milyen csodás szerelmi (vagy másfajta) kalandokban, felemelő érzésekben lehetne része, nem kellene a prózai valósággal foglalkoznia, mindennapi utálatos, kényelmetlen, értelmetlennek tűnő feladatokkal bíbelődnie (mint amilyen például a házimunka vagy a gyermekekkel való foglalkozás). Ezek a gondolatok, képzelődések főleg akkor veszélyesek, ha az illető személy nő, hiszen mágikus, teremtő képzelete által ez a képzeleti tevékenység önmagában is betegség- és balesetforrássá válik a család számára. Ugyanakkor ezeket a képzelgéseket kompenzálandó, saját magának is meg akarja mutatni, hogy ő ettől függetlenül mennyire gondos és szerető szülő, ezért folyton nyüzsög a családja körül.

Mivel számára a kényelem a legfontosabb, ezt a saját maga által jónak képzelt kényelmet akarja másokra is rátuszkolni, erőszakosan kiszolgálja, körülugrálja őket (közben belül dühöng és berzenkedik, amiért bezzeg az ő kényelmével senki nem törődik!). Ez a túlzott gondoskodás a család számára inkább terhes és kényelmetlen, de nemet nem lehet, nem szabad rá mondani, hiszen ő az „áldozati bárány”, akinek az érzékenységét nem szabad azzal megsérteni, hogy elmondják neki a valós önállósági, önrendelkezési igényeiket, elvárásaikat, érzéseiket, ő az, aki „feláldozza magát a családjáért”, „a lelkét is kiteszi a másikért”. (Ezzel a környezetét is hazugságra kényszeríti, az igazat nem lehet szóvá tenni, nehogy „baj legyen”, ezért inkább „alkalmazkodnak” egymáshoz – azaz mindig azt hazudják, amit a másik hallani akar, hogy konfliktus ne alakuljon ki.

Egy ki nem mondott egyezmény alapján működik a családi élet: a felszínen valószínűleg minden idillien csendes és békés, míg a felszín alatt elfojtott neheztelések rejtőznek, amelyek idővel akár gyűlölködéssé is fajulhatnak, s ez a légkör, ez az erőtér mérgezi éveken át a családtagokat.) Saját kényelmét feláldozva túlterheli magát, és ez egyik fél számára sem hoz sem örömet, sem megelégedést. Ő maga, bármennyire is önzetlen szeretetként csomagolja a viselkedését, mégiscsak nagyon is neheztel a lelke mélyén, amiért ilyen áldozatot kénytelen hozni, és ezért az áldozatért cserébe azt várja, hogy az ő elképzelései szerint alakuljon minden, minden helyzetben ő irányíthasson (persze soha ki nem mondva ezt, s mindig a mögé a kifogás mögé bújva, hogy „De hiszen én csak nektek akarok jót”).

Éntudatában zavaros kép él saját magáról mint a szülei gyermekéről, illetve mint szülőről, ezért a családi viszonyokat teljesen összezavarja, szüleiről felnőttként sem tud leválni, s vagy infantilis gyermekként viselkedik vagy folyton csak a szülei életével akar foglalkozni, ezért vagy nem is alapít családot vagy ha igen, akkor azt elhanyagolja. Nem csak megengedi, de természetesnek is tekinti azt, ha a szülők beleszólhatnak az életébe, beszámol nekik mindenről, mintha még mindig gyermek volna, velük beszéli meg az élete kisebb-nagyobb gondjait, nem pedig a házastársával. Ezt a viselkedést folytatja a saját gyermekeivel is, és gondoskodás meg szeretet címén azokat nem hagyja, hogy éljék a maguk életét felnőttként. Féltékenyen tekint a vejére vagy a menyére, és arra hivatkozva, hogy csak segíteni akar, megkönnyíteni az életüket, a háttérből ő akar irányítani mindent, ő rendezi be a lakást, ha a felnőtt gyermeke és annak az élet- vagy házastársa gyenge karakter és ezt elnézi, vagy megengedi neki, ő szabja meg, hogy mit egyenek, hogyan neveljék a gyerekeket, stb. Ezt a viselkedést leleplezni nagyon nehéz, hiszen segítség címén annyira belemászik az életükbe, hogy valóban sok energiába kerülne átszervezni a mindennapokat, hogy nélküle is boldoguljanak.

Nagyon fontos a Rák karmás számára megismerni a család szerepét az ember életében, valamint a családi hierarchiát: azt, hogy a házastársak azok, akik vezetik, irányítják a családot, nem a gyerekek, és nem a nagyszülők, hogy a házastársi, élettársi kötelék a legfontosabb a megváltási képesség kialakulása. Vagyis a spirituális jerarchia szempontjából, s ebbe nincsen, nem lehet beleszólása a volt családnak (a szülőknek, a testvéreknek). A gyermekek helye is meghatározandó ezen a hierarchián belül: nem a szülőkkel egyenrangú felekként kell rájuk tekinteni és főként őket, tehát az élettapasztalattal egyáltalán nem rendelkező kis személyeket kezelni, hiszen az egyenrangúság, bármilyen modernül és jól hangzik, senkinek sem tesz jót, a gyermekeknek egyáltalán nem, de a szülőknek sem. A jupiteri hierarchiatudatot tehát ezen a területen, a családban nagyon fontos felállítani – természetesen mindenkinek, nem csak a Rák karmásnak, de ő veleszületetten, önkéntelenül is hajlamos arra, hogy a családdal kapcsolatban zavaros és természet-ellenes elképzelései legyenek. Ez a terület az, ami megmérgezi az egész életét, a többi életterületet is, egészen addig, amíg fel nem ismeri a karmájából, vagy a bolygók fényszögei által jelzett negatív természetéből következő hibás gondolkodásmódját, a hibás értékrendjét. És, amennyiben tudatos erőfeszítéseket nem tesz annak érdekében, hogy megváltoztassa addigi negatív meghatározódásait, hogy pozitívakra cserélje a családi élettel kapcsolatos negatív képeit, tönkreteheti nem csak a saját életét és sorsát, de a családjáét, tehát a gyermekeiét és az élettársáét is.

A gondolkodásmód és az értékrendszer tudatos pozitív megváltoztatása, egész életminőségét képes megváltoztatni. Az őszinteségre való törekvése ugyan sok galibát okoz kezdetben, amikor az addigi hazugságokat, rejtve hagyott, ki nem mondott sérelmeket feltárja nem csak saját maga, hanem a családja számára is. Emiatt talán kivitelezhetetlennek is érzi azt, hogy rendet rakjon maga körül, vagyis az életében (családjában) , kitisztázza a családi viszonyokat, hiszen itt sok sérelem éri őt, és sok fájdalmat kénytelen okozni ő is másoknak az őszinteségével, ettől pedig retteg és iszonyodik. Nem csak a kényelemszeretete miatt érzi ezt borzasztónak, hanem azért is, mert attól fél, hogy így majd egyedül marad, nem fogják szeretni, rosszat mondanak róla, elítélik, elveszíti az emberek megbecsülését. Valójában mégis ez az egyetlen módja nem csak annak, hogy végre boldog legyen, megkönnyebbüljön az évek óta hordozott nehezteléseitől, sérelmeitől való megszabadulása által, de annak is, hogy egészséges lehessen, hogy ne haljon bele abba a sok hazugságba, amivel körülfonta magát hosszú évek óta. Ugyanis a hamis információáramoltatás eredményeképpen végül a testében is hamis információkat tároló és a szervezete immunrendszere irányába ugyancsak hamis információkat áramoltató ráksejtek kezdenek el burjánzani, ha nem képes arra, hogy a rejtett agresszivitását magának bevallja és minimum saját maga előtt felvállalja, és hogy időben felszámolja az őt körülvevő hazugságszövevényt.
A Rák konstellációhoz és a Holdhoz a gyomor és a nyirokrendszer tartozik, ezek betegségei gyakoriak a Rák szellemiségét negatívan megélő személyek esetében. A Jupiterhez/Nyilashoz tartozó szervek, testrészek (a máj, az epe, a hasnyálmirigy, a szemek, a csípő és a combok) betegségei is előfordulhatnak, amíg a jupiteri őserővel harmóniába nem kerül, illetve a merkúri őserővel való harmonizáció szükségére figyelmeztetnek a tüdők, felső légutak, felkarok, vállak betegségei, sérülései.


Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a IV. házban

A IV. ház a Rák konstellációnak megfelelő gyakorlati életteret jelöli a horoszkópban, a Rák megvalósulási életterületeként tölt be fontos szerepet. Azok az életterületek tartoznak tehát hozzá, amelyek a Rák és az uralkodó bolygója, a Hold által megtestesített növekedéssel, bőséggel, tágulással, szaporodással, táplálással, gondoskodással, tudattalan lelki tevékenységekkel és asztrális érzékenységgel, azaz a megtermékenyítő információk befogadási készségével állnak kapcsolatban. Ez az otthon, a család, az eredet háza is (azé a családé is, amelyikből származik a szülött, de főként az általa alapított családot jelöli), bővebb értelemben a szülőföld, a szokások a hagyományok is ide tartoznak.

A IV. ház csúcsa egybeesik az ég aljának (Imum Coeli, IC) nevezett sarkalatos ponttal, amely a szülött tudattalanjának, képzeleti és érzelmi világának a legalacsonyabb zónáját jelzi, ahol a tudattalan lelki tevékenységek folytán a közös (kollektív) tudattalanhoz kapcsolódik. Ezért az itt megjelenő negatívan fényszögelt bolygók karmikus pontként értelmezendők. Az itt található karmapontok olyan életfeladatokat láttatnak, amelyek szoros kapcsolatban állnak az otthonteremtéssel, a családalapítással, a családért vállalt felelősséggel, az áldozatkészséggel és a helytállással a partner és az utódok felé. Akinél ez a ház hangsúlyos szerepet kap, az a személy ugyanis öntudatlanul negatívan fog viszonyulni mindezekhez a feladatokhoz, s amíg nem tudatosul benne, hogy mit kell tennie, addig tudattalanul és önkéntelenül mindent el fog követni, hogy elkerülje a családalapítást, a szülőkről (vagy a gyermekeiről) való érzelmi leválást, a szülői ház elhagyását.

Ritkábban az is előfordulhat, hogy ezt a szerepet túljátssza, és semmi mással nem akar foglalkozni, a többi életfeladatát elhanyagolja, „a családjáért él”. Eltúlzott gondoskodásával fojtogatja és önállótlanná teszi a családtagjait, gyermekeit felnőtt korukban sem akarja (érzelmileg, de gyakran fizikailag sem) elengedni, és akár érzelmi, akár gazdasági zsarolással, vagy más, kevésbé érzékelhető pszichológiai trükkökkel, megnehezíti azok számára, hogy felelősségteljes, teljes értékű felnőtt emberekké váljanak. Ha valahogyan mégis sikerül nekik függetlenedni, akkor a szülött az életét értelmetlennek érzi, magát kifosztottnak érzékelvén, hiszen rá már nincs szükség, és nem tudja, hogyan folytassa az életét, mit csináljon, hiszen évtizedek óta csakis ezt a szerepet játszotta, és a többi, szintén fontos életfeladatát, szerepét elutasította.

Ha ebben a házban található a negatívan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter, az azt jelzi, hogy amellett, hogy a szülött életében a Rák konstelláció szellemisége kiemelten fontos szerepet játszik, ezek a bolygók által megtestesített spirituális tartalmak határozzák meg az individuális én-tudatát, gondolkodásmódját, belső hierarchiáját, általános személyi értékrendjét. A karmája feloldása, a megváltott állapot elérése érdekében fel kell vállalnia azokat az életfeladatokat, amelyek ehhez a házhoz kapcsolódnak. (Vagy, a másik végletes viselkedésmód esetében, fel kell ismernie azt, hogy a szülői szerepnek nem szabad kiszorítania a többi életfeladatát, mert ennek a feladatnak a túljátszása ugyanolyan hiba, mintha mereven elutasítaná.) Életében tehát a családnak, a felnőtté válásnak, a felelősségvállalásnak, elköteleződésnek, a gyermeknevelésnek és a gyermek-gondozásnak hangsúlyos szerepe van. Ezeknek a feladatoknak a felvállalása, a harmonikus – nem elutasító és nem is túlzó – megélése, elvégzése vezeti őt az elégedett, egészséges és boldog élethez.
Amíg az itt jelzett feladatokat megfelelő módon nem vállalja fel teljes felelősséggel és nem integrálja az életébe, addig az élete más területein, főleg az élettársi viszonyokat illetően (VII. ház), valamint a közösségi-társadalmi életterületeken (amelyeket a X. és XI. házak jelölnek) sem lehet beteljesült és kiegyenlített, sikeres és elégedett.

A negatív Nap által jelzett individuális éntudata, önértékelése zavarodott és többértelmű, saját magát mint individuumot csakis a családi viszonyaihoz, kötődéseihez képest tudja vagy hajlandó meghatározni. Ez negatív és pozitív tapasztalatokhoz egyaránt kötődhet, a lényeg, hogy a család, a miliő, ahonnan ered, mindenképpen nagyon meghatározó a számára: vagy azért, mert gyermekkori traumáit továbbcipelve hagyja, hogy ezek a feldolgozatlan sérelmek alakítsák a további életét is, vagy azért, mert családjával való kapcsolata pozitív volt, s a kötődése hozzájuk, és a régi család és a gyermekkor iránti nosztalgia annyira erős marad a gyermekkor elmúltával is, hogy ezt a „lelki köldökzsinórt” felnőttkorában nem tudja, vagy nem is akarja elvágni! Vagy a vonatkozó próbálkozásai ellenére sem tud függetlenedni, vagy nem is érzi ennek a szükségét, nem gondolja azt, hogy a felelősségteljes felnőtté váláshoz el kellene távolodnia a gyermekkori gondolkodásmódjától, értékrendszerétől, amelyek gyermeki énjét formálták, és meghatároznia magát mint szuverén, felnőtt, önmagáért felelősséget vállaló személyt.

A IV. ház által jelzett tartalmakhoz két szélsőséges formában viszonyulhat. Vagy elutasítóan, el akarva kerülni a családalapítással járó felelősségvállalást, amennyiben nő lenne, akkor iszonyodva a gyermekszüléstől is, és általában a -neveléstől, -gondozástól, esetleg a komoly párkapcsolat gondolatától is (hiszen ez nem csak a társ melletti elköteleződéssel – azaz a további szerelmi kalandok, élvezetek feladásával – jár, hanem családalapításhoz is vezet). Számára ezek a boldog, elégedett élet meghiúsulását jelentik, hiszen ő minél több öncélú élvezetre vágyik, az oly terhes felelősség elkerülésére, a rosszul értelmezett szabadság megélésére és ami a családot, gyermekeket illeti, inkább kompenzálna, vagy a testvérének - testvéreinek és rokonainak a gyermekeivel, vagy az által, hogy pedagógusi életpályát választ, és azt állítja, hogy az óvodában, vagy az iskolában gondjaira bízott mások gyermekei az ő családját képezik . Feldühödik a személyes gyermekvállalásnak a gondolatára is, hiszen az azt jelentené, hogy áldozatot kellene hoznia másokért, lemondania a kalandokról, élvezetekről.

Ennek a szöges ellentéteként előfordulhat azonban az is, hogy minduntalan csak a családdal foglalkozik, semmi másról nem is akar tudni, és családtagjait szinte megfojtja gondoskodásával, aggodalmaskodásával, elveszi azok önállóságát, kiszolgáltatottjaivá téve őket és megsérti az önállósághoz való spirituális jogukat. Mindkét szélsőséges megnyilvánulás esetében nagyon gyakori az, hogy nem tud érzelmileg leválni volt családjáról. Előfordulhat, hogy még elköltözni sem hajlandó, gyakran az anyagiakra hivatkozva, és a szülők nyakán élősködik, esetleg az ellentétes nemű szülővel alakul ki egészségtelen, természetellenes lelki kapcsolata, mintha házastársak lennének, ez lehetetlenné téve azt, hogy bármilyen párkapcsolatot ki tudjon alakítani, a családalapításról nem is beszélve. Kevésbé szélsőséges esetben ha családot alapít is, akkor sem tud teljes mértékben elköteleződni, mert tudattalanul visszavágyik a volt családjába, gondolatait a velük való foglalkozás, a miattuk való aggodalmaskodás foglalja le. Az elvágyódás úgy is megnyilvánulhat, hogy egy másik, tökéletes családról, másik társról ábrándozik, ami-aki nem létezik máshol, csak az ő képzeletvilágában, amit karmikus késztetéseinek engedve építget, ahová a valóság elől minduntalan elmenekül.

A családdal és a családtagok funkciójával, az azokhoz való viszonyulási módjával kapcsolatos rendkívül zavaros öntudatából kifolyólag azt is nehéz tudatosítania magában, hogy ő már nem gyermek, hanem felnőtt. Számára a felnőttség, a szülői szerep távoli és hihetetlen, még akkor is, ha gyermekei vannak; nehezen tud azonosulni ezekkel a szerepekkel, saját magára önkéntelenül is gyermekként tekint, ez pedig megnehezíti számára azt, hogy saját gyermekeivel megfelelő módon bánjon, hogy felelősségteljesen nevelje őket. Ebből fakad az is, hogy egyenlősdit kezd játszani a gyermekeivel. (A normális szülő-gyermek viszony felborulásával nem csak egyenlő felekké válhatnak kiskorú gyermekével, de az is előfordulhat, hogy a felelősséget a gyermekre hárítja, tőle vár érzelmi támogatást, vele beszéli meg a problémáit, amíg végül a gyermek kerül a szülői szerepbe és fordítva – ami káros rá nézve is, de a gyermek számára még rombolóbb hatású ráadásul.)

Ebben a hibás attitűdjében megerősíti őt a mai liberális, „szeretetteljes” gyermeknevelési trend, amelyikben a szülőnek nem nevelnie kell a gyermekét, hanem állítólag hagynia kell őt „szárnyalni és magától kibontakozni”, sőt, a misztikus idióták szerint, a szülőnek kell alázatosan meghajolnia az indigó vagy kristálygyermeke magasrendű spirituális „tudása” előtt, és tanítómesterének tekintenie az állítólag ártatlan (tehát karma nélküli), a világ által még be nem mocskolt magasrendű gyermeki lelket. Ebben a feje tetejére állított viszonyrendszerben, hamis hierarchiában a szülött öntudatának nincs lehetősége tisztulni, inkább még torzabb lesz, elveszítve a gyermeknevelés során szerzett tapasztalatok általi fejlődés, a felelősségteljes felnőtté, szülővé válás lehetőségét. (A gyermekét pedig megfosztja mindattól a tudástól, amit szülőként, a fizikai világban tapasztalt felnőttként át kellene neki adnia – a gyermek az itt elmaradt tapasztalatokat, tudást talán soha nem tudja majd pótolni, és felnőttként zavarodott és szerencsétlen lesz, felnőttként majd nem tudva kiigazodni a világban.) Ennek a zavarnak az alapjául leginkább a belső értékrend eltorzulása szolgál, a jupiteri hierarchia ugyanis, nála, tehát ebben ez esetben, nem az egyetemes törvényekre épül, a szülött nincs tisztában a család szerepével, a családon belüli helyes hierarchia felállításának a fontosságával.

Ezért könnyű őt becsapni, jól és kellemesen hangzó, megható szövegekkel és elméletekkel elkábítani, főként a jól hangzó liberális eszmékkel, a megható, mindent megengedő szeretetteljes gyermek”nevelési elvek” tanításaival, s az így keletkezett zűrzavaros családi helyzetben a szülő az egyre zsarnokibbá váló, elkényeztetett, karmikus késztetéseinek kiszolgáltatott, neveletlen gyermek lelki rabszolgájává és kiszolgálójává válik, aki a „gyermekének él”, és aki a saját hazugságaiba belemerülve azt sem hajlandó bevallani magának, mennyire elege van ebből a helyzetből, mennyire utál szülő lenni. (Ezért is ábrándozik arról titokban, hogy valamilyen misztikus csoda folytán megszabadul a gyermeknevelés és a háztartás nyűgjétől, és szabadon kalandozhat, élhet át felemelő érzéseket, megható vagy megrázó szerelmi kalandokat.)

Ezek az elnyomott, lefojtott érzések gyermekellenes gondolkodásban és viselkedésben nyilvánulnak meg – amíg az elkényeztetett csemetéjét (csemetéit) körülugrálja, tudattalanul iszonyodik attól a gondolattól, hogy még több gyermeke szülessen, a haja is égnek áll (érthető módon). Ezért minden módon védekezik a gyermekáldással szemben (ami számára egyáltalán nem áldás, inkább hatalmas teher, amit muszáj cipelnie, elviselnie – és ami miatt mártírnak érzi magát), és egyetért a népszaporulatot visszafogó, csökkentő szabályozó intézkedésekkel. Felnőtt gyermekeit le akarja beszélni a szülővé válásról, sopánkodik, jajveszékel, ha megtudja, hogy lánya (menye) „terhes”, és megpróbálja rábeszélni az abortuszra, mondván, „Ebben a k. mai világban nem szabad gyermeket vállalni.” Maga számára sem ismeri be és fogalmazza meg nyíltan az ellenérzéseinek az igazi okait, ehelyett inkább a logikus(nak tűnő) elméleteket szajkózza, miszerint túlszaporodtunk mi emberek a földön, és felelőtlenség annyi gyeremeket szülni, inkább vetessék el a szülők, mint hogy később majd szűkölködjenek. Vagy, hogy állítólag azért nem akar több gyermeket, mert a meglevő gyermekét annyira szereti, hogy mindent meg akar adni a számára, stb.

Az ő értékrendjében az utódok, a család nem jelentenek értéket, inkább azt képzeli, hogy csak megakadályozzák a boldog és felhőtlen életet, megfosztanak az élvezetektől, elrabolják a „legszebb éveket”, és fejcsóválva, rosszalva vagy éppenséggel felháborodva nézi azokat a párokat, akik (szerinte) túl fiatalon (a húszas éveikben) adják a fejüket a családalapításra, ne adj Isten, nagy családot szeretnének. Az ilyen családokra ki is mondja az ítéletet, hogy ne csodálkozzanak, ha szűkölködnek, úgy kell nekik, ha ilyen felelőtlenek voltak és „nem vigyáztak”!

Ez a család- és gyermekellenes szemlélet és ez a fajta gondolkodásmód azért is nehezen meghaladható, mert nem csak az egyes emberekre jellemző, hanem manapság aki ezt másképpen gondolja, aki nem „terhes lesz”, hanem „áldott állapotba kerül”, aki számára a gyermek valóban áldás, az nagyon ritka (és bolondnak is nézik miatta). A társadalom szintjén hatalmas a képmutatás: amíg a gyermekekre még csúnyán sem szabad nézni, nemhogy szigorúan bánni velük és erkölcsileg elvárásokkal és, következetesen nevelni őket, sőt: a liberálisan, tehát kényelmes–felelőtlen módon történő, szeretetteljes, humanista gyermeknevelésről megható elméleteket zengenek, addig az abortusz legális és mindennapi dolog, a feminista aktivisták tüntetnek a nőknek e joga mellett, harcolnak azért, hogy legyen lehetőségük szabályozni ezt, hogy lehessen önrendelkezésük és tehát uralmuk a testük fölött. Nagy-Britanniában az abortuszt a várandósság 25. hetéig végrehajtják, sőt, ha a legkisebb testi rendellenességet fedezik fel a magzaton, a szülőknek később is joguk van „megszabadulni” tőle, arra hivatkozva, hogy nekik nem kell sérült gyermek, akinek a gondozása túl kényelmetlen lenne számukra. Nem túlzás ezt csecsemőgyilkosságnak nevezni, amit ezrével hajtanak végre rutinszerűen és lelkiismeret-furdalás nélkül – viszont ha egy szülő a gyermekét megpofozza, számíthat rá, hogy a gyámügy elválaszthatja őket. Ennél nagyobb szemforgató magatartást az életnek ezen a területén egyetlen civilizáció sem eszelt ki még és nem élt meg a történelemben.

A Rák-karmás szülött tehát gyermek- és családellenes értékrendjében és gondolkodásmódjában semmi kivetnivalót talál, hiszen az egyezik a modern világlátással, s aki ez ellen felemeli a szavát, azt maradinak bélyegzik, aki felelőtlenségével nem csak saját magát teszi tönkre anyagilag, hanem egyenesen az emberi faj jövőjét veszélyezteti.

Ennek a tudatában nem kell csodálkoznunk azon, hogy egyre több áldozatot szed a rákbetegség, különösen a mell-, petefészek- és méhnyakrák, amire megelőzésképpen azt a „nagyszerű” módszert találták ki, hogy azoknak a nőknek, akiket ezekre a betegségekre hajlamosnak találnak, műtétileg eltávolítják a melleiket vagy/és a belső nemi szerveiket, hogy azok később ne rákosodhassanak el. Ez a csonkítás azonban védelmet nem nyújt egyáltalán, hanem még inkább eltávolítja az illető személyt attól, hogy harmóniába kerülhessen a Rák szellemiségével: a teremtés, érlelés, táplálás, utódgondozás, nevelés elveivel. (És az eltávolított szaporítószervek helyett pl. a nyirokrendszer rákos megbetegedése fordulhat elő.)

A IV. házban található negatívan fényszögelt bolygók ennek a szükségére hívják fel a figyelmet: szembenézni a családhoz, az eredethez és az utódokhoz kapcsolódó negatív meghatározódásokkal, tudatosítani őket, és erőfeszítéseket tenni ezek meghaladására, ezeknek a megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká változtatására. Ez konkrét tettek szintjén azt jelenti, hogy venni a bátorságot ahhoz, hogy – lelki és fizikai értelemben egyaránt függetlenedve volt családjától – házastárssá és szülővé válhasson, vállalni a számára kényelmetlennek tűnő feladatokat, amelyek a gyermekek gondozásával, az értük való közvetlen felelősség felvállalásával járnak. Paradoxonnak tűnik, mégis ezeknek a feladatoknak az önkéntes felvállalása vezethet oda, hogy kiegyensúlyozott és boldog lehessen az élete, hogy sikeres lehessen az élete többi területén is, hogy a gyermekáldás elfogadásával anyagi áldásban is részesülhessen. A mai bűnbeesett logika szerint a kettő – az anyagi bőség és a gyermekvállalás – kizárják egymást, pedig ennek az ellenkezője igaz, és ennek a tudásnak az emléke megmaradt a „gyermekáldás” kifejezésünkben is.

A Rák-karmás ember gondolkodásmódjának és értékrendjének a megváltoztatásához, ezeknek az egyetemes törvényekhez való igazításához azért is kell bátorság, mert ezzel a viselkedésével szembefordul a mai nyugati típusú civilizációban általánosan elfogadott nézetekkel, és könnyen bolondnak nézik, kinevetik, vagy rosszabb esetben támadások célpontjává válhat. Metafizikai tudásra szert téve azonban ráébredhet arra, hogy éppenséggel a Bolond, a társadalom hazug normáit el nem fogadó személy az, aki a legmagasabb értékeket képviseli, aki nem akar mindenkinek megfelelni, nem akar kitérni a konfliktusok elől különböző hazugságokkal kábítva és mérgezve saját magát és a környezetét is. A Rák-karmás ember egészsége és boldogsága szempontjából ennek a „bolondos” gondolkodásmódnak, életvitelnek az elsajátítása nagyon fontos: merni vállalni a meggyőződését akkor is, ha emiatt kevésbé lesz népszerű, ha nem lesz az a „béketűrőn jó” ember, aki azt is megengedi másoknak, hogy a hátán fát vágjanak.

A Rák-karma másik végletét megélve valószínű, hogy a szülött nem hajlandó figyelembe venni, hogy egyrészt más területen is vannak végrehajtandó feladatai, amelyeknek az elmulasztása szintén nehézségekhez és sorshátráltatásokhoz vezet, másrészt pedig, hogy minden életszakasznak megvan a maga minősége, szellemisége, amelyet meg kell(ene) értenie és integrálnia kell(ene) az életébe. Tehát, hogy a gyermekek felnőtté válása után nem a „nagyszülői” funkció betöltése következik, vagyis ugyanaz, csak más, kevésbé felelős felállásban. Ő ugyanis egész életében csakis a IV. házhoz tartozó feladatokról venne tudomást, ha lehet, és ha végképp nincs alkalma másképp megtenni ezt, akkor játékbabákat dédelget, mintha azok igazi gyerekek lennének, vagy a felnőtt gyermekeit nyaggatja, hogy „szüljenek NEKI” unokákat. Ami ha megtörténik, akkor „lecsap” rájuk, és ha a szülők nem elég erősek és határozottak, akkor ki is szorítja őket a szülői szerepből. Arra hivatkozva teszi ezt, hogy csak segíteni akar a „gyerekeknek” – azt sem hajlandó megérteni, hogy 21 éves kora után spirituálisan függetlenné válik, legalábbis kellene váljon, a gyereke, ezért nincs, nem lehet beleszólásuk egymás életébe. Amit ő segítségnek nevez, az hosszútávon a legdurvább hátráltatás mindkettőjük számára, és törvénytelen viszonyok, helyzetek kialakulását segíti elő – aminek megvannak a maga negatív következményei, ismerve a szaturnuszi erő szerepét a sorsunkban.

A Rák szellemiségéhez való zavaros viszonya idővel a vele analóg szervek és testrészek megbetegedéseiben nyilvánul meg (gyomorfekély, savtúltengés vagy savhiány, epebetegségek, hasnyálmirigy problémák, nők esetében a mellek és a nemi szervek betegségei, súlyosabb esetben ezeknek a szerveknek a rákos megbetegedései). A Nap által elfoglalt konstellációval analóg szervek és testrészek megbetegedései a zavaros öntudat megtisztításának a szükségére figyelmeztetik a szülöttet, a Merkúrral/Ikrekkel és a Jupiterrel/Nyilassal analógiában álló szervek-testrészek megbetegedései pedig a negatív, gyermekellenes gondolkodásmód, a bűnbeesett világi logika megváltoztatására, ill. a belső hierarchiának, értékrendszernek az egyetemes törvényekhez való igazításának a szükségére hívják fel a figyelmet (felkarok, felső légutak, tüdők, ill. a csípő, a comb, a szemek, a máj, az epe, a hasnyálmirigy megbetegedései, súlyosabb esetben a cukorbetegség is).

Mivel a IV. házhoz tartozik tágabb értelemben a szülőföld is, jó tudnunk arról, hogy azok a személyek, akiknek a horoszkópjukban a IV. ház hangsúlyos szerepet kap, az életfeladataikat a szülőföldjüktől távol, végül is, nem tudják teljes értékűen teljesíteni, ezért nekik nem ajánlatos huzamosabb ideig távol lenniük a hazájuktól, bármennyire is nehéznek, visszahúzónak, ellenségesnek tűnnek az ottani viszonyok.


Negatív Nap, Merkúr és Jupiter az Oroszlánban

Az Oroszlán konstellációja azt a morfogenetikus erőteret testesíti meg, amelyben az Ikrekben még csak sejtelem és sugallat és általános szellemi reflexió szintjén megjelenő egyetemes léttudat, koncentrált kauzális isteni öntudattá válik. Számunkra, emberek számára ez azt a létmozzanatot testesíti meg, amelyben az isteni öntudat megjelenik az individuális emberi tudatban.
Az Oroszlán erőterében az egyetemes létnek a konkrét tudatosítása az emberek számára annak a tudását jelenti, hogy az isteni mag minden emberben megtalálható, ez az a mag, az a belső isteni szikra, amelyből az önnevelés, önnemesítés által a tiszta individuális öntudatnak, önértékelésnek a megszerzésére törekedve, az alkimisták aranya, az arany öntudat kifejleszthető.

Az Oroszlán eredeti, pozitív jelentését megtestesítő, a harmonikus tulajdonságokkal bíró Oroszlán-szülöttek a fény, a világosság, a tiszta, egyéni éntudat hordozói, akik, veleszületetten tisztában lévén saját egyéni értékeikkel, tudják, hogy szellemileg mennyit is érnek, ugyanakkor a hibáik fölött sem hunynak nagyvonalúan szemet, mert megtanulták, hogy az önmaguk fölött való uralkodás a leghasznosabb, de a legnehezebb képesség is egyben, ami viszont hosszú távon a legértékesebb gyümölcsöket termi. Tisztában vannak az önnevelés fontosságával, ezért tudnak gyermekeket is hathatósan nevelni, s uralkodni is azért tudnak a velük kapcsolatba kerülő, náluk gyengébb jellemű embertársaik fölött, mert mindenekelőtt maguk fölött tudnak uralkodni. Saját öntudati zavaraiktól megtisztulva immunissá tudnak válni az őket érő támadások ellen, nem lehet őket önérzeti és hiúsági problémákkal „megfogni”: az őket megtámadók öntudati zavarosságának, ravasz önkényeskedési cselezéseinek nem engednek, ahogyan az ellenségeskedésnek és a csalásnak sem. Az ő gerinces viselkedésük miatt a sunyi, zavart éntudatú támadók nem találnak rajtuk támadási felületet, ezért előlük: „előled minden sötétség kitér” (Tabula Smaragdina).

Az Oroszlánban álló negatívan fényszögelt bolygók azt mutatják, hogy az illető személy az élete első szakaszában még nem rendelkezik ezekkel a pozitív oroszláni tulajdonságokkal, mert ő a szellemi éntudatában eleve sérülten született, individuális öntudata zavart, ezért élete nagy feladata az, hogy az önnevelés, önnemesítés nehéz útját járva, és nem másokon, a fölöttük való gyözelem érdekében fogást keresve – kutatva, meghaladja a negatív oroszláni meghatározódásait, és kifejlessze magában az arany öntudatot.

A Nap az Oroszlán uralkodó bolygójaként ugyanezekkel a tartalmakkal hozható összefüggésbe, tehát a fény, az értelem, a világosság szimbólumaként a horoszkópban az individuális öntudatot, a jellegzetes személyi nyers tulajdonságokat mutatja, amelyek azonnal érzékelhetőek nem csak a szülött, hanem annak a környezete számára is. A negatívan fényszögelt Oroszlán Nap azt mutatja, hogy az illető személy éntudata, önérzékelése és önértékelése veleszületetten, karmikusan zavaros, és ezért folyamatosan vagy felül, vagy alul értékeli önmagát, és szüntelen szereptévesztésben van, mivel benne a pozitív Oroszlánra jellemző pozitív tulajdonságok nem tudnak érvényesülni, nincs stabil önértékelése, ezért folyamatosan külső megerősítésre van szüksége, vagyis, hogy az általa erkölcsileg legyőzöttnek képzelt személyekhez hasonlítván magát, önbizalmat nyerhessen. Önértékelése valamelyik szélsőséges véglet felé tolódik: vagy szélsőségesen felülértékeli magát, tehát beképzelt lesz, öntelt, magát tökéletesnek akarja feltüntetni öntudatlanul és önkéntelenül, s minden alkalmat megragad arra, hogy mások csodálatát, hódolatát megszerezze, saját maga helyett másokon akar uralkodni, hogy ezzel is bebizonyítsa felsőbbrendűségét. Ez a viszonyulás önmagához nagyon megnehezíti a hibabelátási készség kifejlesztését, ami elengedhetetlenül fontos volna ahhoz, hogy kijavíthassa negatív mentalitásbeli zavarait, és belátva az önnevelés és a saját természetén való uralkodás fontosságát, megszerezze a realitás-érzékét és ezzel együtt a pozitív oroszláni képességeket, tulajdonságokat.

Az önértékelési zavar másik szélsőséges véglete az, amikor alulértékeli magát. Ugyanúgy nincsen tisztában a saját értékeivel, mint a másik végletet megélő Oroszlán-karmás, csak ő nem túl-, hanem alulbecsüli saját képességeit. Mindkét esetben folyamatosan konfliktusokban lesz részük a szülötteknek, amelyeket tudatosan megélve, és amelyekbe tudatosan belemenve, sérült éntudatukat tudnák helyrehozni, illetve megtanulhatnának a tűz elemhez helyesen viszonyulni, helyesen megélni azt (nem is elnyomva, de nem is túljátszva azt, mindent felégetve maguk körül). Az ilyen konfliktusokat önérzeti kérdésként kezelve, a magát túlértékelni igyekvő ember, önkéntelenül és öntudatlanul is, vagy éppenséggel tudatosan, le akarja tiporni a másikat, maga alá gyűrve uralkodni akar fölötte, s amíg ezt a gyengébb emberek megengedik nekik, az Oroszlán-karmás úgy érzi, minden rendben van, hiszen ez a dolgok normális menete, hogy ő van felül, más alul, és csodálják, istenítik őt, hiszen ez természetesen kijár neki. (Ez azonban végzetesen vastagítja a karmáját, még jobban megerősítve őt negatív képzeteiben.)

A gond számára csak akkor adódik, amikor egy hasonlóan erős (bár ő maga csak látszatra erős, a valóságban nagyon is sérülékeny és kiszolgáltatott a külvilág pozitív visszajelzéseinek) vagy sokkal erősebb emberrel kerül szembe, aki átlát a nyílt, vagy esetleg még maga elől is elrejtett hatalom-szerzési reflexein és azokat ugyancsak oroszláni nyersességgel visszaverve, gátat szab a hatalmi, uralkodási mániája kiélésének. Ilyenkor akár fenevaddá is válhat, gátlástalan, gerinctelen törtetővé, aki minden módszert felhasznál, hogy eltaposhassa a másikat, s ha ez mégsem sikerül neki, abba fizikailag is belebetegedhet, szív- és keringési problémái alakulhatnak ki, gerincpanaszai vagy súlyos szembetegsége, annak következtében, hogy semmiképp nem hajlandó szembenézni a valósággal, önmagával, és belátni a saját hibáit is, nem csak, még az ártatlannak látszó kérdésein keresztül is, erkölcsileg másokra mutogatni, és titokban – tudattalanul, gyűlölködni (ami a szívpanaszainak a forrása).

A magát alulértékelő Oroszlán-karmás személy életében sem csökken a konfliktusok száma, de ő egészen másképpen akarja azokat „kezelni”: először is ki próbál bújni, ki akarja kerülni (hogy ne kelljen szembesülnie saját gyávaságával, tehetetlenségével), vagy ha ez nem lehetséges, akkor pedig megalkuvó, gerinctelen módon behódol. Mélyen elfojtja hatalmi vágyát, és hagyja magát vezetni és megtéveszteni, csak hogy ne kelljen szembenéznie önmaga mélyen rejtett, karmikus, negatív meghatározódásaival. Emiatt titokban gyűlölködik, nem tud megbocsátani annak, akinek be kellett hódolnia, ez pedig oda vezet, hogy ha alkalma adódik hátba támadni a másikat, akkor akár nyílt gátlástalansággal, akár a legsunyibb módon is, de meg is teszi azt (persze csak ha magát biztonságban érzi, tehát ha nem kell a másikkal nyíltan szembenéznie, őszintén bevallani neki azt, hogy miért haragszik rá). Ugyanakkor fondorlatos, manipulatív módon is megpróbálja azt, hogy mégiscsak ő irányítson (amit körmeszakadtáig tagad, ha valaki megpróbálja szembesíteni ezzel a viselkedésével), mivel folyamatosan attól szorong tudat alatt, hogy más, a másik, a partner, a barát, stb. irányítsa őt. Ez a magatartás is a fent felsorolt betegségekhez vezet, csak más úton, mint abban az esetben.
Nem csak a negatív oroszláni meghatározódások: hanem a negatív Jupiter miatt a Nyilasi meghatározódás miatt, tehát az önhittség, a hamis önérzetesség miatt nehéz a szülött számára az igazsággal való szembenézés, tehát a mentalitásbeli zavarok észlelése. De a negatív Merkúr és Jupiter által jelzett önámításra való hajlam is ellehetetleníti az őszinteségre való törekvést, a hibabelátási készség megszerzésének a vágyát. Pragmatikus, hétköznapi esze, gondolkodásmódja ugyanis támogatja, megerősíti a negatív oroszláni önreflexiót. Nem engedi meg az objektivitást, hogy saját magát kívülállóként megpróbálja ugyanolyan embernek elképzelni, mint mást, és felfedezni azt, hogy alkalomadtán helytelenül viselkedett, rosszul gondolkodott bizonyos dolgokról, és ez vált a konfliktus forrásává. Ha ez sikerülne neki, akkor ráébredhetne arra, hogy mely tulajdonságai azok, amelyeket át kellene alakítania, és hogy milyen képességeket kellene megszereznie ahhoz, hogy valóban elégedett lehessen, és ne csak hazudja ezt magának. Ha abbahagyná azt, hogy önigazoló elméleteket gyártson arra vonatkozólag, hogy miért felsőbbrendű ő, miért jó az, nem csak neki, hanem másnak is, ha ő uralkodik, és ha neki van mindig mindenben igaza, akkor nem lenne szüksége a mások csodálatára. Ez a csodálat, a mások behódolása valóságos kábítószer a számára, ami nélkül mesterségesen felépített énképe, egója szétesne darabjaira. Természetesen ez a szétesés lenne az első lépés afelé, hogy végre leszámolhasson a hazugságaival, de a negatív Merkúr által jelzett árnyék-énje tíz körömmel kapaszkodik ebbe a mesterségesen felduzzasztott egóba, és elhiteti a szülöttel, hogy ez ő, csakis ez, és semmi más, és ha ez megszűnik, akkor tovább nincs élet.

Ez valamilyen szinten igaz is, csakhogy éppenséggel az árnyék-én megszűnésének lenne ez a kezdete, a szülött valódi énje csak ekkor bukkanhatna fel, ekkor lenne a szülöttnek alkalma arra, hogy megismerhesse önmagát, azt a valóját, amelyet az árnyék-énje addig eltakart, elnyomott, nem engedett érvényesülni.
Jupiteri értékrendszerét is sérült individuális éntudata alakítja. Az egyetemes törvényeket nem ismerve nem tudja, hogy a legfőbb érték a megváltás, amit a karmánk feloldásával, meghaladásával (tehát önmagunk nevelésével, jobbá tételével, a karmájának megfelelő pozitív képességek és tulajdonságok megszerzésével) tudunk elérni. Számára ez igazából nem is mondana semmit, még ha hallana is róla, hiszen ő arról meg van győződve, hogy rossz tulajdonságai csak másoknak vannak, megváltozni mindig csak másoknak kell, ez rá nem vonatkozik, hiszen ő így tökéletes, ahogy van.

Paradox módon ezt a magát alulértékelő személy is így érzi, hiszen ő is belül meg van győződve arról, hogy neki van igaza, még akkor is, ha gyáva kiállni és megharcolni érte. Számára ebben a fondorlatos, manipulatív viselkedésben nincsen semmi kivetnivaló, semmi javítani- vagy megváltoztatni való, hiszen így is eléri, amit akar, és így még azt is hazudhatja magának, hogy ő civilizált, emberbarát, vagy éppenséggel tapintatos (megmondaná ő az igazat, de sajnálja a másikat, ezért meg akarja kímélni), esetleg emberbaráti érzés, felebaráti szeretet vezeti őt abban, hogy kitérjen a nyílt konfrontáció elől, hogy látszatra behódoljon, szeretetből és kíméletből hazudik, stb. Ez, az árnyék-énjének a fondorlatos belső észjárása igazolja számára az értékrendje helyességét, amelynek a csúcsán önmaga áll, minden ekörül forog, és elvárja, hogy más is ugyanígy gondolkodjon (vagy meg sem fordul a fejében az, hogy más nem őt helyezi a fontossági sorrend elejére).

Ebben az értékrendszerben nem sok hely van a szülői szerepnek sem, hiszen ez azt jelentené, hogy a figyelmét másra kell fordítania, és azt is, hogy osztozkodnia kellene a párja figyelmén egy „betolakodóval”. (Ezt is szépen meg tudja magyarázni azzal, hogy olyan szerelmes, hogy nincs a szívében hely másnak.) Nők esetében ez még nehezebb, hiszen be kell engednie a testébe ezt a „betolakodót”, kilenc hónapig a testét alá kell rendelnie a magzatnak, és számára ezek a kényelmetlenségek kibírhatatlannak, „jogtalannak” és igazságtalannak  tűnnek, és ez ellen az áldozathozatal ellen, vagy nyíltan vagy csak rejtetten, de lázadozik. (Arról nem is beszélve, hogy a külsejére nagyon hiú, és ilyenkor a szépségét is fenyegetve érzi.) Ezek a szülött számára nagyon sokszor nem is tudatosuló, csak rejtett, a mélyben megbújó negatív meghatározódásai magzatfoganási problémákat is okozhatnak, amelyeknek nem érti az okát, hiszen lehet, hogy a nappali, tudatos énjével nagyon szeretne gyermeket. Ha sikerül megfogannia, ugyanezen okok miatt, magzatkihordási nehézségei is lehetnek, valóban „terhes” lesz, aki alig várja, hogy túl legyen ezen az időszakon, és visszakaphassa a testét. A szoptatást is elutasíthatja éppen emiatt, iszonyodást érezhet amiatt, hogy a testén meg kell osztoznia valakivel, emellett a mellei szépségét is félti.

Ilyenkor tűzkarmájából eredő férfigyűlölete is fellángolhat, dühöt érezhet a sors és az isten iránt, amiért ő nőnek kellett szülessen, és kénytelen ezeket a kínokat kiállnia – bezzeg amíg ő „szenved”, addig a férfiak építhetik nyugodtan a karrierjüket, sportolhatnak, illetve meccsekre járhatnak, kocsmázhatnak, bulizhatnak, ő pedig mindebből ki kell maradjon!Ezt a mentalitást nagyban támogatja a mai fogyasztói társadalom által hangoztatott feminista propaganda is, amelyik a gyermeknevelést, családanyai szerepet undorral félrelöki, a legjobb esetben is csak lesajnálóan megmosolyogja azokat a „maradi”, „elnyomott” nőket, akik vannak olyan „buta libák” (az emancipált nőtársaikkal ellentétben), hogy a kényelmükről, a szórakozásról és mindenféle különleges élvezetről lemondjanak egy (netán több) gyermek kedvéért.
A feminizmus, amelynek az eredeti, pozitív célja a női értékek védelmezése, azoknak a megfelelő, a férfias értékekkel egyenrangú helyre való emelése lett volna, teljesen félrecsúszott azzal, hogy egyrészt férfigyűlöletet ébresztett a nőkben (vagy az amúgy is meglevő gyűlöletet még jobban felszította, jogos érzéssé léptette elő), és megindította a két nem közötti háborút (aminek láthatóan csak vesztesei vannak), másrészt pedig a valós női értékeket undorodva félredobta, és úgy akar(t) a nőkből a férfiakkal egyenrangú egyedeket kreálni, hogy elférfiasította őket (lelkileg – amit aztán a külsőnek a szinte már parodisztikusan eltúlzott nőiesítésével – hatalmasra plasztikázott mellekkel, ajkakkal, kihívó sminkkel, stb. – igyekeznek ellensúlyozni). Ennek a propagandának köszönhetően mindenki veszített, de a legtöbbet talán mégis a tűzkarmás nők, akik eleve zavart éntudattal, férfias lélekkel születtek, és akiknek a feladata az lenne, hogy felfedezzék és megerősítsék önmaguk női oldalát, megtanuljanak áldozatot hozni, helytállva kiteljesedni és „önmegvalósulni” a senki és semmi által nem pótolható anya- és a feleségszerepben, harmonikus párkapcsolatot kialakítani, ahol nem érzik magukat fenyegetve a párjuk által, nem éreznek kényszert arra, hogy a másikat „biztonság-érzethez való jutás érdekében” legyőzzék.

A feminista és liberális propagandának való bedőlés azonban még inkább megerősíti őket negatív meghatározódásaikban, hatalmasra duzzasztja és legitimizálja azokat, és tengernyi szenvedést okoz mindkét nemnek. Az életet élvezni, habzsolni akaró nők azonban azzal kell szembesüljenek, hogy az odaadástól való félelmük miatt képtelenek átélni a hüvelyi orgazmust, ami miatt tulajdonképpen teljesen boldogtalanok, még akkor is, ha ezt nem ismerik be. Ez megint csak a gyűlöletet és irigységet fokozza a „hülye férfiak” iránt, akik nem küszködnek ilyen problémákkal, ők bezzeg magától értetődően tudják élvezni a szexet. Ez odáig is vezethet, hogy teljesen elfordulnak a férfiaktól, mondván, nincsen rájuk szükség, gyermeket nem akarnak, vagy ha mégis igen, akkor az orvostudomány és a spermabankok segítségével mesterségesen megtermékenyíttetik magukat, orgazmust pedig egy másik nő vagy egy vibrátor is tud okozni nekik. Ezzel a kör bezárul, és a tűzkarmás nőnek innen nagyon kicsi az esélye arra, hogy felébredjen, észrevegye, milyen hazug eszméknek dőlt be, észrevegye azt, hogy a férfiakról kreált ellenségképhez való ragaszkodás, a gyűlölködés milyen rombolást vitt véghez az életében.

A negatívan fényszögelt Merkúr azt jelzi, hogy a szülött árnyék-énje nagyon erős, és olyan gondolatokat sugall neki, amelyekkel megerősíti, igazolja maga számára önzőségét, áldozatvállalási képtelenségét, énközpontú (a saját élvezeteit, kényelmét, stb értékelő) értékrendjét. Számára egy stabil párkapcsolat fenntartása is túl megterhelő, hiszen akkor más igényeit is figyelembe kellene vennie, kompromisszumokat kellene kötnie. Ezért vagy olyan társat választ, aki teljesen aláveti magát az igényeinek, vagy rövidtávú kapcsolatai vannak, amelyekből azonnal kilép, amint bármilyen nehézség adódik. A gyermekvállalásnak pedig még a gondolata is felháborodást vált ki belőle: hogy is várhatja el bárki tőle, hogy az idejét, a testét feláldozza, hogy ezáltal kikerüljön a figyelem középpontjából?!

Az árnyék-én gyermekellenes sugallataira kitűnő példa az alábbi idézet egy blogbejegyzésből (11 érv a gyermekvállalás ellen):

“Megszűnsz létezni.
Egy szereppé válsz – és soha többé nem tudod levetni. Főleg, ha nő vagy.
És mivel a szerep mindig egy másik egyed életében betöltött funkció, elmondhatjuk, hogy egyénből valaki más kiszolgálójává válsz. És az a valaki más az nem csak a gyerek. A társadalomnak is vannak elvárásai egy szülőre nézve. Őket is ki kell elégítened.
Ha a terhesség felkészülés bármire, akkor az az, hogyan válsz láthatatlanná, és hogyan kell beérned egy derivatív szerepkörrel. Mostantól mindörökre.”
“Az apa/anyaszerep és a partnerszerep egyformán intenzív és személyes – és egyszerre kéne mind a kettőben lenned.
Otthon. Amikor elvileg relaxálnod kéne, te a legdurvább szerepzavarral, többes funkcióval és legalább két irányba való megfeleléssel töltöd az idődet.”


Ha mégis rászánja magát a gyermekvállalásra, számára a gyermekével eltöltött idő nem számít igazából értékesnek, unalmas, megterhelő feladat – kivéve persze, ha ott van valaki, akinek eljátszhatja a tökéletes szülő szerepét, és ezáltal újra csak a figyelem középpontjába kerülhet. A gyermeke egyik legfőbb értéke, hogy jó (sőt, kiemelkedő, különleges) tulajdonságaival az ő fényét emeli. Az ő gyermekének mindig különbnek kell lennie, mint a másénak, okosabbnak, szebbnek, ügyesebbnek, s ilyenkor elégedetten konstatálja, hogy „Nemhiába az ÉN gyermekem!” (Pl. még iskolás kora előtt megtanítja írni-olvasni a gyermeket, hogy ezzel is kitűnjön a többi közül, az nem baj, ha ezzel egyrészt idő előtt megerőlteti, kényszeríti, másrészt meg az iskolapadban majd borzasztóan fog unatkozni.)

Ennek az Oroszlán-karmás szülöttnek nagyon fontos megszereznie a pozitív oroszláni képességeket, tulajdonságokat, elsősorban a hibabelátási készséget kifejlesztve meg- és beismerni karmikus, negatív meghatározódásait, majd nem nagyvonalúan szemet hunyni fölöttük vagy egyenesen azokat jogosnak és helyesnek nevezve büszkén hirdetni az önigazoló elméleteit, hanem szigorúan nevelve önmagát, megtanulni uralkodni saját maga, gyengeségei fölött. Ugyanakkor saját valós értékeit megismerve ki tud alakítani egy egészséges, az egyetemes törvényekre épülő belső hierarchiát, amelynek a középpontjában nem az ő nagyszerű személye és annak a kiszolgálása áll, hanem helyet kapnak benne olyan emberi értékek is, mint az értelmes (nem az ostoba, a kompenzáló…) áldozatképesség, az önzetlenség. Ilyen módon párkapcsolata is harmonikusabbá válhat, illetve képessé válhat arra, hogy áldozatokat hozzon a párjáért, a kapcsolatért, és ezzel nem hogy nem veszít, hanem nyer: harmóniát, elégedettséget, szeretetet. A szülővé válással rájöhet arra, hogy sokkal nagyobb örömben lehet része, ha nem mindig csak önmagára gondol, hanem másoknak (pl. a gyermekeinek) az igényeit, szükségleteinek a kielégítését helyezi a fontossági listája élére.

Ilyen módon elkerülheti a tipikus oroszláni betegségeket (vagy kigyógyulhat belőlük): a szív- és keringési zavarokat, szembetegségeket, gerinc-, hát- és mellkasi problémákat. A csípő, comb, a máj, epe és hasnyálmirigy betegségei a jupiteri őserővel való harmóniába kerülésre hívják fel a figyelmet, a karok, vállak, légutak betegségei az árnyék-énnel való szembenézés (és leszámolás) szükségére, a júdási, hamis gondolkodásmód megváltoztatására figyelmeztetik a szülöttet.

Az Oroszlán-karma másik végletét megélő személy önértékelési zavarokkal küzdve magát értéktelennek vagy nem elég értékesnek érzi, emellett gyáva is, hogy a saját igényeit, érdekeit nyiltan és bátran érvényesítse, ezért nem ő uralkodik, hanem hagyja, hogy fölötte uralkodjanak. Ilyenkor papucsférj válik belőle vagy olyan feleség, aki a férjének hűséges szolgája és alárendeltje (ami egyre nagyobbra duzzasztja benne a belső agressziót – ezzel az elfojtott, be nem vallott érzéssel a külvilágban szembesülhet, pl. úgy, hogy családon belüli erőszak áldozatává válik.) Az is előfordulhat, hogy (az általában egy szem) gyermekét is elkényezteti, körülugrálja, ugyanúgy, mint a párját, és hagyja, hogy a gyermeke hatalmaskodjon fölötte, beleszóljon az életébe, irányítgassa őt. Megeshet az is, hogy felnőttként is valamelyik szülője még mindig gyermekként kezeli, ő pedig hagyja, hogy más véleménye irányítsa, vezesse őt. Az egyenesség, a bátor szembenézés hiánya az életét egyre jobban összekuszálja, egyre zavarosabb és nehezen tisztázható helyzetbe kerül konfliktuskerülése, megalkuvó, gerinctelen viselkedésének köszönhetően. Saját magával mer a legkevésbé őszintének lenni, azzal áltatja magát, hogy minden rendben van, hogy a viselkedésével és a gondolkodásmódjával nincsen semmi baj. Elégedetlensége, elfojtott indulatai időnként sunyi, váratlan hátbatámadásokban nyilvánulnak meg, amelyeket bátor tetteknek könyvel el magában, megnyugtatva magát, hogy ő egyáltalán nem gyáva.
Az alázatossága, engedelmessége mögött mélyen elfojtott gőg, hiúság, beképzeltség lapul, indulatai, titkos haragvásai és gyűlölködései szívbetegségekhez és keringési zavarokhoz vezetnek hosszú távon. Gerinctelen viselkedése hátfájást, gerincproblémákat eredményezhet (sérv, gerincferdülés). Emellett a fent felsorolt betegségek is előfordulhatnak, amelyekből a gyógyulás csakis azon az úton vezet, hogy összeszedi a bátorságát, és őszintén szembenéz saját magával, majd tudatosan a pozitív oroszláni képességek, tulajdonságok megszerzésére törekszik, amelyek segítségével kialakulhat a tiszta, individuális éntudata, az arany öntudata. Ez hosszú és egyáltalán nem könnyű út, amely során nagyon sok kényelmetlenséggel és nehézséggel fog szembenézni, de ez – a karma-oldás – az egyetlen módja annak, hogy elégedett, boldog és egészséges életet élhessen, hogy megváltódhasson.


Negatív Nap, Merkúr és Jupiter az 5. házban

Az 5. ház az Oroszlán konstelláció által megtestesített szellemiség gyakorlati megvalósulásának a konkrét életfeladatait tartalmazó életköre, életterülete. Az uralkodó bolygója a Nap, akárcsak az Oroszlánnak, és olyan életfeladatok elvégzése tartozik hozzá, amelyek az arany öntudatot hivatottak kifejleszteni. Azok a személyek, akiknek ebben a házban található egy vagy több negatívan fényszögelt bolygójuk vagy-és karmapontjuk, azoknak karmikus, veleszületett éntudati problémáik vannak, és az egyik fontos életfeladatuk a tiszta spirituális öntudat és önérzékelés-önértékelés kialakítása az önmegismerés, önmeghatározás, önnevelés által.
Ez az egyik legösszetettebb ház, hiszen az önmegismeréshez és az öntudatfejlesztéshez nagyon sok, látszólag egymással össze sem függő tevékenység, életfeladat elvégzése járul hozzá: a neveléstől és az önneveléstől kezdve a kreatív vágyaink, önmegvalósító elképzeléseink és törekvéseink megvalósításán át az esetleges művészi tehetségeink és ambícióink kibontakoztatása is, csakúgy, mint az elkötelezetlen, szabadon megélt szerelmi-szexuális kapcsolatok is.

Az 5. házban található, negatívan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter azt jelzi, hogy egyrészt az illető személynek diszharmonikus a viszonya az ezen bolygók által megtestesített őserőkkel. Tehát az individuális éntudata, önértékelése zavart és hibás, a hétköznapi, pragmatikus gondolkodását rosszul, öncélúan használja, nem pedig annak az eredeti rendeltetése szerint, jupiteri értéktudata, értékítélete szintén hamis, életét hamis értékek szolgálatába állítja, rossz mennyországot céloz meg, és ez szükségszerűen nehézségekhez, hátráltatásokhoz, betegséghez, boldogtalansághoz vezet. Másrészt viszont, mivel az 5. házban találhatók ezek a bolygók, az általuk megtestesített őserőkkel ez a személy úgy tud harmóniába kerülni, hogy belép arra az életterületre, amit ez a ház jelöl, és tudatosan felvállalja az ennek megfelelő életfeladatok elvégzését, és így harmóniába kerülhet az 5. ház és az Oroszlán konstelláció szellemiségével is.

Az ötös ház hangsúlyos volta két szélsőséges, végletes viselkedésben, viszonyulásban nyilvánulhat meg: az illető személy vagy ösztönös, mélyről jövő (karmikus) ellenérzést táplál minden olyan tevékenység iránt, ami ide tartozik, és mindent elkövet, hogy elkerülje a kapcsolatot ezekkel a tartalmakkal, vagy, ennek az ellentéteként, szenvedélyesen – elköteleződve, csakis ezekkel a tevékenységekkel tud foglalkozni, maga sem érti, miért, olyannyira, hogy ez majdnem minden más területet kiszorít az életéből. Mivel nem tudatosan végzi ezeket a cselekedeteket, és nincsen tisztában azzal, hogy ezeknek mi a jelentőségük, mit kellene általuk megismernie, megtanulnia, ezért, még ha szenvedélyesen is, de öncélúan végzi azokat, anélkül, hogy azoknak bármilyen jótékony visszahatása lehetne a személyére, tehát nem tud spirituálisan fejlődni és karmát meghaladni általuk.

Az első esetben a szülött negatív viszonya az Oroszlán szellemiségével abban nyilvánul meg, hogy visszahúzódó, félénk, szégyellős emberként nagyon fél az ötös házhoz kapcsolódó feladatoktól, ezek ugyanis azt jelentik, hogy ezáltal a figyelem középpontjába kerül. Ő leginkább ki szeretné vonni magát minden nyilvános tevékenységből, mert fél a kudarctól, attól, hogy „leég”, hogy mások kinevetik, negatív kritikával illetik, nem fog tetszeni, stb. Negatív Jupitere által jelzett nyilasi meghatározódásai is megerősítik ezt az önértékelési problémáját, s azzal, hogy folyton másokhoz hasonlítja magát, még félénkebbé válik, mert úgy tűnik számára, hogy másokhoz képest ő mindig ügyetlen, buta, nevetséges, stb. Mélyen belül vágyik ezekre az erényekre és a megfelelő tapasztalatokra, de jellemzően, amikor nagy nehezen megpróbálkozik velük, annyira izgul, annyira lámpalázas, hogy a kudarctól való félelmei beigazolódnak, és általában még jobban megerősödnek. Ekkor megszégyenülten elkullog, magában sokáig nyalogatva a hiúságán és az önérzetén esett sebeket, hogy aztán nagy ívben elkerüljön minden hasonló megmérettetést a jövőben.

Negatív Napja által jelzett önismereti, éntudati problémái miatt nem tudja pozitívan megélni a Napja által elfoglalt konstelláció pozitív tulajdonságait, képességeit, és csak sodródik az életben, nem tudva, ki ő és mit akar, nem tud maga elé hosszútávú célokat sem kitűzni. A horoszkópjának az ismeretében megtudhatná, hogy feladata nem az, hogy elfogadja magát gyávának és megalkuvónak, hogy elkönyvelje magában, hogy ő ilyennek született, és ezen nem lehet változtatni, hanem tudatosan megtegye azokat a dolgokat, amelyekhez olyan ambivalens a viszonya: vágyik is rájuk, de rettenetesen fél is tőlük. Az öntudatának a fejlődéséhez nagyon alkalmas mindenféle sport (minél magasabb szintű) gyakorlása, de főként a keleti harcművészeteknek azok az ágai, amelyek beavatási rendszerekből alakultak ki és nem védőfelszereléssel művelik(!), amely során megerősödhet az önmagába vetett hite, megismerheti saját képességeit és határait. A sportok közül is leginkább a harcművészetek gyakorlása bír számára öntudatfejlesztő hatással, de a hadászat professzionális gyakorlása is hasonlóan jó. Ugyanakkor a kreativitását fejlesztő tevékenységek, mint a pszicho- drámajátszás, a Hellinger féle családállítás és más, művészi, kreativitást igénylő feladatok is, mint a képzőművészeti vagy írói képességek fejlesztése is ide tartoznak. A tanári, pedagógusi, a színészi, rendezői, az edzői vagy éppenséggel a politikusi pálya is nagyon megfelelő a számára, ugyanis ezek a szerepek mind a nyílt színen felvállalt, a közösség figyelmének a középpontjában elvégzett tevékenységek, amelyek során vezetői szerepet vállalhat, és a konfliktusok tüzében megedződhet az öntudata, megerősödhet az önértékelése.
Önismereti és önértékelési problémáiból adódóan sok kudarccal szembesül szerelmi életében is, és ezek még jobban megerősítik abban a hitében, hogy ő értéktelen. A problémájának az oka az, hogy nem ismeri saját magát sem, a másik nemet pedig még kevésbé, ezért folyamatosan félreértések, esetleg szereptévesztések adódnak a párkapcsolataiban. Nem tudja, mit várhat el a partnerétől, de még azt sem, hogy valójában ő maga mire vágyik. Hajlamos arra, hogy elméleteket gyártson arról, hogy valójában ő milyen ember, és ezekhez az elméletekhez akarja igazítani saját viselkedését, meg akar felelni ezeknek a magára erőltetett szerepeknek. Ennek szükségszerűen kudarc lesz a vége, akár véget ér emiatt a kapcsolat, akár nem. Végül teljesen összezavarodik a sok egymásnak ellentmondó szerep miatt, és sokszor egyenesen bizarr kalandokban lehet része, ha egy-egy szélsőséges szerepben tetszeleg éppen. De az is könnyen előfordulhat, hogy egy-két kudarc után tudatosan távol tartja magát a másik nemtől, mondván, hogy nem akarja megégetni magát, és az űrt, amit a párkapcsolat hiánya okoz, pótcselekvésekkel fedi el, vagy pedig, negatív gondolkodásának hála, különféle elméleteket gyárt, amivel megmagyarázza, hogy miért kell magát távol tartania a szerelemtől és bármiféle elkötelezett párkapcsolattól. Ilyenkor az erőltetett ártatlankodás, prűdség is csak egy szerep, amelyet magára erőszakol. Nyilasi – Jupiteri meghatározódásai is megerősítik ebben a szemforgató, ájtatoskodó magatartásban, és abban, hogy nem hajlandó szembenézni a hazugságokkal, amelyekkel hitegeti magát is, másokat is.

Erre a problémájára a megoldást azt jelentené, ha először is megismerné a horoszkópját, és ekkor megtudhatná azt, hogy nem átok ül rajta és nem is értéktelen, hanem az Oroszlán szellemiségéhez való diszharmonikus viszonya, zavart éntudata, hiányos önismerete miatt kell ismételten megélnie ezeket a fájdalmas tapasztalatokat. A megoldást pedig az jelentené, ha azontúl tudatosan venne részt ezekben a hosszabb-rövidebb, elkötelezetlen szerelmi-szexuális kapcsolatokban – nem az élvezethalmozás vagy a siker- és trófeavadászat, az un. skalpvadászat céljából, hanem hogy mélyebb önismeretre tegyen szert, illetve partnerei viselkedését megfigyelve a más nemű személyeknek a természeti motivációit is megérthesse, megismerhesse. Azért is nagyon fontos ezekben a kapcsolatokban önismeretre szert tennie, illetve a másik nemet is megismerni, mert enélkül nem tud igazából harmonikus hosszútávú párkapcsolatot fenntartani, mert minduntalan a múlt szerelmein mereng, vagy eljövendő, képzeletbeli kalandokról ábrándozik, még akkor is, ha szerelmes a partnerébe, és nem akarja elhagyni. Tudatosan megélt tapasztalatok híján könnyen előfordulhat az, hogy házasságban élve, gyermekeket nevelve egyszer csak hirtelen-váratlan beleszeret másba, és szétrombolja a családját vagy a házasságban maradva boldogtalan lesz és szenved. És ezt pontosan azért, mert akkor, amikor annak az ideje lett volna, nem szerezte meg a megfelelő tapasztalatokat, és ennek a következtében az öntudatában – önképzetében, önérzékelésében sem jöttek létre azok a módosulások, amelyekre nagy – nagy szüksége lenne ahhoz, hogy normális és egészséges életet élhessen.

Értékrendszerében „rendet rakva” megtanulhatja, hogy a legfőbb érték az életben a karma feloldása, meghaladása által megvalósuló megváltódás elérése. Ezért nagyon fontosak számára ezek a kapcsolatok, és nem kell azok gyakorlati felvállalása miatt erkölcstelennek vagy romlottnak éreznie magát, hiszen a magára erőltetett szüzesség éppen olyan káros, mint a hedonista élvezethajhászás. Az ő szempontjából pedig különösen fontos, hogy kellő mennyiségű és minőségű gyakorlati és közvetlen tapasztalatokat szerezzen a párkapcsolatok terén, azért, hogy később harmonikus és elégedett lehessen a szerelmi élete, a házassága. Ez ugyanis, egyébként is, általában minden ember számára elengedhetetlen a boldogság megéléséhez, hiába is találnak ki sokan bármilyen okos vagy megható elméletet arról, hogy szűzen, vagy nem szűzen, de „szingliben”, a szerelmi élet beteljesülése nélkül is elérhető az ember boldogsága.

Az Oroszlán-karma másik végletét megélve az ötös házhoz tartozó életfeladatokat nem elkerüli, hanem öncélúvá duzzasztva, csakis azokkal akar foglalkozni. Nem önnevelés, öntudattisztítás és önmegismerés céljából, persze, hanem pusztán szórakozás- és élvezetvágyból, vagy hogy megalomániáját kiélve megmutathassa, hogy ő milyen nagy lábon él és milyen bőkezűen szórja a pénzt, élvezi az életet. Ő lehet a tipikus playboy (playgirl) vagy rocksztár, filmcsillag sikeres, vagy kevésbé sikeres, de úgy is hódításra beállt iker-mása, aki számon sem tudja tartani a szerelmi kalandjait, minden ujjára tíz szerető jut, ha nem ellenállhatatlan külseje és kisugárzása miatt, akkor a pénze, hírneve vagy nagystílű életmódja miatt, vagy azért, mert befolyásos barátai vannak, és ezen összeköttetései miatt érzi magát fontosnak és ellenállhatatlannak. De nem csak sztárokra és hírességekre, illetve azok másoló-„majmolóira” jellemző ez a viselkedés, lehet bárki, aki nem akar mást tenni, csak élvezni az életet és örök fiatalnak (és felelőtlennek) maradni. A munkája valószínűleg nem igazán érdekli, azért jár dolgozni, hogy legyen pénze, amit elverhet. A hétvégéket várja, amikor a fizetését elszórakozza, majd a következő héten a hétvégi bulik emlékéből él, illetve abból, hogy várja a következő hétvégét.

Hatalmas élet- és élvezetvágya miatt semmiből nem akar kimaradni, folytonosan szórakozásra vágyva, bármilyen féle fajta játékszenvedély rabja is lehet – vagy pénznyerő automaták nyelik el a pénzét (és az idejét), vagy a számítógépes játékok világa „szippantja be” (vagy mindkettőt műveli). Ezen a játékok során élvezettel tölti el a őt a fegyverropogás és a képernyőn szétfröccsenő vér látványa. Számára üdvös lenne a hadászattal való foglalkozás, a katonai pálya, ezt pótolja nagyon alacsony, karmikus szinten ezekkel a „hülyegyerek-játékokkal”, amelyekkel nem csak az idejét rabolja és az imaginációját mérgezi, de a karmáját is vastagítja. (Árnyék-énje azonban megnyugtatja őt afelől, hogy ez valójában nem egyszerű szórakozás, hanem komoly stratégiai játék, mint a sakk, amellyel a logikáját és szellemi erejét fejleszti és erősíti.)

Nyilasi meghatározódásai miatt is szükségét érzi annak, hogy bebizonyítsa azt, hogy ő különb másnál, önértékelési problémái miatt csak akkor érzi igazán a „csúcson” magát, amikor pozitív visszajelzéseket kap arról, hogy milyen vonzó és kiemelkedő személyiség, milyen merész, vagány és belevaló, ezért a szerencsejátékok mellett a közösségi oldalak függője is lehet, ahol egyre-másra megosztja a vad kalandjait dokumentáló képeit, és aztán elégedetten számolgatja a tetszésnyilvánításokat. Ilyenkor megnyugszik, hogy ha ennyi embernek tetszik és az mind irigykedik az életvitelére, akkor abban mégiscsak van valami, hogy ő „tud valamit”, hogy különb másoknál! Ugyanakkor lenézően sajnálkozik azokon, akikkel valaha együtt bulizott, de az évek során „megzabolázta” őket a párjuk, neadj isten még gyerekük is van, és már mást tartanak fontosnak, nem érdekli őket a tivornyázás és a többi fékevesztett szórakozás. Ilyenkor megfogadja, hogy ő nem fogja hagyni, hogy ezt tegyék vele, ő nem fog „megöregedni”, „begyepesedni”, „elpuhulni”. Számára a családalapítás gondolata egyenlő a halállal, amikor vége mindennek, aminek az életben csak értelme van.

Jupiteri értékrendszerének a csúcsán az áll, hogy minél inkább kiélvezhesse az életet, kiélhesse kaland- siker és hódítási -zsákmányolási vágyát, minél több szórakozásban lehessen része, ne maradjon ki semmiből, bulizzon, koncertezzen, játsszon, a szórakoztatóipar nyújtotta élvezetekből minél jobban részesülhessen, szexuális étvágyát minél több kalanddal szolgálhassa ki. Ő az, aki két végén égeti a gyertyát, és hallani sem akar arról, ha valaki azt tanácsolja neki, hogy vegyen lennebb a lendületből, hogy korlátozza magát, és „komolyodjon meg”, vállaljon felelősségeket. Negatív Merkúrja által jelzett árnyék-énje arra sarkallja, hogy ne hallgasson az ilyen „papolásra”, hanem élvezze az életet, hozzon ki belőle mindent, legyen ő a „partikirály”, a legmenőbb, legnépszerűbb, leggazdagabb. Amíg ez így van, addig az árnyék-én nyugodt lehet afelől, hogy az Oroszlán-karmás szülött nem hogy hozzá sem kezd a karmája oldásához, hanem még jobban vastagítja azt, és csak idő kérdése, hogy féktelen, esztelen életmódja, a fogyasztói társadalom értékeit, nézeteit osztó értékrendszere és gondolkodásmódja miatt mikor jelentkeznek testi tünetei is annak, hogy a végletekig túlzásba vitte ezt a felelőtlen viselkedést. A szív- és keringési zavarok mellett mellkasi problémák, a tüdőhártya-gyulladásig és a borda-törésekig, vagy sorvadásig elmenően, a gerincferdülés, arcüreggyulladás is előfordulhat, valamint a Nap által elfoglalt konstellációra jellemző betegségek. A jupiteri őserőhőz való diszharmonikus viszonya a comb és a csípő betegségeit, sérüléseit, valamint máj-, epe- és hasnyálmirigy betegségeket okozhat. A hibák nagyvonalú elnézése szembetegségeket és az igazság agresszív lehazudása, elkenése súlyos esetben cukorbetegséget válthat ki. Ugyanakkor az árnyék-én által félrevezetett személyben az Ikrekkel/Merkúrral analóg testrészek és szervek is megbetegedhetnek: a felkarok, vállak, légutak és a tüdő betegségei jelentkezhetnek. (Ezek a betegségek a másik véglet esetében is megjelennek, ha elmulasztja összeszedni a bátorságát, és tudatosan felvállalni, elvégezni az 5. ház szellemiségének megfelelő életfeladatokat.)

A „tomboló” végletet megélve beigazolódik az a népi bölcsesség, amely azt mondja, hogy „Aki sokat markol, az keveset fog.” Ugyanis abbéli igyekezetében, hogy semmilyen kalandból és izgalomból ki ne maradjon, amit az élet kínálni tud, éppen hogy a lényegről marad le, az élet tényleges értelméről: a megváltódás megszerzéséről, és anélkül, hogy ebbe az igazi, idillikus boldogságba akárcsak bele is szagolhatna, elsiklik mellette az igazi élet. Skalpvadászata közben lemarad az igazi, harmonikus szerelmi kapcsolat megéléséről, amelyik nem csak pillanatnyi élvezetet, hanem valódi boldogságot is hozhatna a számára (ha hajlandó lenne ezért áldozatot hozni). Felpörgetett életvitele nem engedi meg számára az elcsöndesedést, amikor kapcsolatot tudna teremteni saját lényegi önmagával, amikor önmaga belső, tényleges szükségleteire figyelve és a saját viselkedését kielemezve megismerhetné a lelki és főként a spirituális „saját magát”, az igazi Énjét, és ez biztos szellemi alapot nyújthatna számára, amire építkezhetne. Akkor valóban tudna szelektálni, hogy melyik az az élmény (kapcsolat, tevékenység, stb), ami számára minőségi élményt jelent, amire szüksége van, azért, mert általa fejlődni tud, s melyik az, amelyik öncélúságával visszahúzza őt, ami miatt stagnál és évek óta ugyanazokat a köröket futja. Ennek a belátására nagyfokú hibabelátási képességre, és őszinteségre volna szüksége, ami a jupiteri és merkúri erők együttes negatív működése miatt nagyon nehéz a szülött számára, valamint folytonos éberség, éber jelenlét az életében, ami szintén nem valósítható meg addig, amíg a folytonos pörgéssel kábítja és hajszolja magát.

Úgy érzi, hogy saját maga kábítására annyira szüksége van, mint a levegőre, ezért olyankor sincs egy pillanatig sem csendben, amikor egyedül van – muszáj szólnia a zenének vagy a rádiónak vagy a tévének, másképp úgy érzi, megőrül – persze: a lelkiismerete hangjától, amit ilyenkor nem tud elfojtani, csak elnyomni külső zajjal és steril élményekkel. Ő nem ismeri a termékeny magányt, saját maga társaságát nem bírja elviselni, mert akkor szembe kellene néznie az igazi magával. Az életfeladata pedig éppen ez lenne, önismeretre szert tenni, és megvalósítania önmagát, kamatoztatni kreatív és vezetői képességeit, szigorúan nevelni önmagát, bátran szembenézni a hibáival és a hazugságaival, és tudatos, szigorú munkával meghaladni negatív meghatározódásait illetve a megfelelő pozitív képességek, tulajdonságok kialakítására törekedni. Ezen a módon tud harmonizálódni az oroszláni – arany (megváltott) öntudati – szellemiséggel, kialakítani az arany öntudatot, ami az aszcendens által jelzett krisztusi, és a Sárkányfej által jelzett megváltott énjének a feltétele.


Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Szűzben

A Szűz mint spirituális morfogenetikus erőtér az egyetemes létezés fejlődési-kiegyenlítődési rendeltetésének az idearendszereit, spirituális programjait, az egyetemes lét erőinek a megváltási irány szerinti rendeződési elveit tartalmazza. A földi életben, az emberek számára a Szűz konstellációja az emberi élet rendeltetésének a kérdését testesíti meg: a teremtés és az élet okának és céljának az értelmét megtalálni, azt működtetni és szolgálni.
A teremtés célja a megváltódás elérése, az isteni karma oldása, és ehhez járul hozzá minden egyes ember, akinek sikerül elérnie a megváltott állapotot. Az egyetemes rendeltetés megértésén túl az emberek számára főként annak a megértéséről van szó, hogy az egyes emberre személy szerint mi hárul ebből az egyetemes rendeltetésből, vagyis hogy az ő életének mi a célja és a rendeltetése. Az emberi élet során legfőbb érték és a legfőbb cél, a megváltódás elérése – az egyes ember azáltal járul hozzá az egyetemes megváltódáshoz, hogy megérti, pontosan milyen életfeladatok felvállalása és elvégzése segíti őt hozzá a karmája feloldásához, meghaladásához, azaz az egyéni rendeltetését az életével hogyan teljesítheti be ezen a földön. Ezzel járul(hat) hozzá minden egyes ember a Lilith által létrehozott isteni karma folyamatos oldásához, az ős-Lilith által gerjesztett zavarnak a folyamatos lecsökkentéséhez, illetve e zavar növekedésének a megakadályozásához.

A karma feloldása, meghaladása, vagyis a karmikus meghatározódások szerinti negatív tulajdonságoknak a megfelelő pozitív képességek és tulajdonságok megszerzése, az egyénnek a veleszületett zavaros (karmikus) képzetrendszereinek a kiderítése, leleplezése által történő imaginációtisztítás tehát nem csak valamiféle opcionális tevékenység, amit ha valaki akar, elvégez, ha nincs kedve hozzá, akkor pedig nem – ez ugyanis az élet rendeltetése, ez az, ami miatt ide születtünk a földre, ezt kötelességünk elvégezni, máskülönben egy bizonyos idő, illetve életszakasz elteltével üzembe helyeződnek a sors-erők, az un. szaturnuszi hatalmak, és vagy anyagi, vagy másfajta hátráltatással, vagy megfelelő betegségekkel, vagy megfelelően súlyos balesetekkel, nehéz és lehetetlen (abszurdnak tűnő) élethelyzetekkel, megkísérelnek rávenni a karmaoldásra. A rendeltetésének a beteljesítése nélkül egy ember létezése ezen a földön értelmetlen volt, akkor is, ha hatalmas világi sikereket ért el, hírnevet és vagyont szerzett magának, és a neve évszázadokon át fennmarad a következő generációk emlékezetében. Az élet céljának a megismerése és a szolgálat felvállalása, elvégzése (tehát a horoszkópjából kiolvasható, rá vontkozó életfeladatok felvállalása és elvégzése) vezet minden egyént az egészséges és elégedett, boldog élethez, s ezzel a boldogsággal egyben az un. Istent is, vagyis az egyetemes létezés megváltódási céljait is szolgáljuk: az isteni karma feloldásában is részt veszünk azzal, ha életfeladataink elől nem elmenekülünk, hanem elvégezzük azokat.

A Szűz konstelláció tehát az emberi élet céljának és rendeltetésének a megértéséről szól, a szolgálat elvégzésének a kötelességéről, ennek a fontosságáról, elengedhetetlen voltáról. Akinek karmikus pontjai, negatívan fényszögelt bolygói találhatók a Szűz jegyében, annak a személynek a számára ennek a megértése, elfogadása nehézséget okoz, hiszen az imaginációjában zavaros képzetek élnek erről – félreérti, rosszul értelmezi, elutasítja azt, vagy az anyagba belemerülve egyáltalán tudomást sem akar venni ilyesmiről.

Ha a Nap, a Merkúr és a Jupiter is itt található, negatívan fényszögelve, az azt mutatja, hogy az illető személy életében a rendeltetés megértése, helyes értelmezése különlegesen fontos szerepet játszik. A Nap mint a nyers, egyedi éntudatnak, a helyzet- és az önérzékelésnek és önértékelésnek a bolygója, azokat a jellegzetes spontán, személyi tulajdonságokat mutatja egy születési képletben, amelyek azonnal érzékelhetőek és egyértelműen megnyilvánulnak mind a szülött, mind a környezete számára. Negatívan fényszögelt Szűz Napja azt jelzi, hogy a szülött individuális öntudata zavaros, többértelmű, önértékelési, önérzékelési problémákkal küzd, s mivel a Szűz jegy pozitív tulajdonságai nem, vagy csak nehezen tudnak megnyilvánulni, az e konstelláció által megtestesített tartalmakhoz szélsőségesen viszonyul, egyik vagy másik szélsőséges formájában élve meg azt:

Vagy túlzottan ésszerű, racionális, pragmatikus gondolkodású, mereven elutasítva mindent, ami a hétköznapi, merkúri logikája szerint nem igazolható és nem hasznos (gazdasági szempontból). Vagy pedig, a másik végletet megélve, teljesen elveti az ésszerűséget, és irracionális, misztikus, babonás képzetek között élve elszakad a realitástól, elutasítja azt, hogy a fizikai valóságban is leellenőrizze azoknak az elméleteknek a helyességét, amelyeket valóságként elfogad. A fizikai valóságban kábultan tévelyeg, merkúri logikus gondolkodásmódját arra használja fel, hogy saját maga számára hihető alapot teremtsen a szellemi, vagy az anyagi valóságtól elrugaszkodott, haszonelvű, de steril spekulációihoz, misztikus fantazmagóriáihoz.

Egyik véglet sem jobb, mint a másik, bár az elsőt, a pragmatikusnak képzeltet, hajlamosak vagyunk teljesen normálisnak tekinteni, annyira megegyezik a mai civilizált nyugati társadalom gondolkodásmódjával, amelyik mindent a hasznossági elv alapján értékel, és mindent csakis az ész erejével akar megoldani. Azt, hogy ez a szellemi – erkölcsi alapállás sem kevésbé aberrált gondolkodásmód, mint a misztikus tévelygőé, jól mutatja Földünk jelenlegi állapota, amelyet már majdnem sikerült is tönkretenni ezzel az erőszakosan “hasznos” jót-akarással, amellyel az ember évszázadok óta “javítgatja” az isteni teremtés “hibáit”, sőt, már le is akarván körözni a Teremtő Isteni Őserőket, most már nem csak a környezetünket alakítva át (pusztítva el) drasztikusan (és egyre kevésbé élhetővé téve azt), hanem már a növényi, az állati és az emberi génállományba is “belejavít”, áldatlanul mocskos kézzel. Mágikus teremtő képességéről nem tud (és nem is akar tudni), az anyagi világban az okos eszével és az ügyes kezével akar teremteni és istent játszani, és így boldog és egészséges lenni. (Az eszével és a kezével akarja megnyerni az életet.)

A túlracionalizált végletet megélő, azt megtestesítő Szűz-karmás szülött szemlélete földhözragadt, materiális, aki csakis a tudományban hisz, és így akarja megváltani magát és az egész emberiséget (ha akarja ezt az emberiség többi része, ha nem). Mindent apró darabokra szed, szétcincál, és ott, a részletekben akarja megkeresni és megérteni a mélyen rejtett értelmet, mintha egy hullát boncolva keresné az élet forrását és a lelket. A részletekre koncentrálva szem elől téveszti a lényeget, a darabjaira szedett anyagot vizsgálva nem tud szintézist teremteni, az anyagi világ működését kutatva elfelejtkezik a lényegről, arról, hogy mi az, ami az anyagot élteti, mi az, ami az életet fenntartja, és hogy lényegében miért is élteti és tartja fenn?

Elutasít mindent, ami nem anyagi természetű, ezért nem jöhet rá arra, hogy az élet forrása a szellem, a szellemi világ hozza létre az anyagot, és ezért az anyagi világot vizsgálva információt szerezhetünk az őt létrehozó szellemről, egy magasabb rendről, hiszen “ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, és ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van”.
Az ősi tanítások azonban nem érdeklik, régen élt, primitív emberek babonás, buta kotyogásának tartja azokat, mert ő szentül hiszi, hogy az emberi civilizáció lineárisan fejlődik, tehát a mostani a legfejlettebb, legokosabb, legbölcsebb, amelyik a tudományos fejlettségnek ezen a fokán kiigazíthatja a régen élt bölcsek tévedéseit, mert sokkal jobban ismeri az univerzum működését. Az asztrológiát, alkímiát hasonló primitív zagyvaságnak tartja, amelyben az emberek azért hihettek, mert nem rendelkeztek olyan magas fokú tudományos ismeretekkel, mint a mai, modern civilizáció tagjai, akik asztronómiát és kémiát tanulnak. Le is nézi a régi tudás-rendszereket, bölcseket, akik persze nem tehettek arról, hogy nem rendelkeztek a mai tudományos részlet-tudással, és ezért szerinte, “babonákban” hittek. A kortársait azonban, akik nem osztják materialista, tudományos nézeteit, nem csak lenézi, hanem menthetetlen gyengeelméjűeknek tartja, és haragszik is rájuk, amiért képesek a 21. században ilyen primitíven gondolkodni. Nem is szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy ne viccelődjön vagy gúnyolódjon azokon, akik ezt másképp hiszik, tudják. Logikus érvekkel bizonygatja ilyenkor az igazát, hogy a másik beláthassa, milyen tévesen és logikátlanul gondolkozik. Az érvei rendkívül logikusak és helytállóak, mégis, darabjaira szedve a világ, az élet problémáit, nem tud szintézist teremteni.
Látva az élet működésének a mechanizmusát az az érzés merülhet fel benne is és másokban is, akiket sikerült meggyőznie, hogy az életnek valójában nincs és nem is lehet értelme, nincs egy rendezőelv, amelyik irányítja azt. Szerinte minden véletlenszerűen működik: véletlenül jött létre az univerzum és az élet is a Földön, és bármikor bármi történhet vele, s mi, emberek, ebben az irracionális világban kell értelmes életet élnünk: bármelyik pillanatban belénk csapódhat egy meteor, ami elpusztíthatja a bolygót, bármikor megtámadhat bárkit egy halálos vírus, bármikor szörnyű baleset áldozatává válhatunk, és ez ellen semmit nem tehetünk. Ezért próbál a Szűz-karmás ember folyamatosan egy lépéssel előbb járni, és megelőzni minden lehetséges bajt, bebiztosítani magát és a többi embert is az összes lehetséges probléma ellen. Védőoltások százait találja ki, gyógyszereket, vitaminokat gyárt, beteg-, baleset-, élet- és még ezerféle biztosítást köt, a legtöbb esetben olyan pénzből persze, ami olyan munkából származik, amivel a természetet szennyezik planetáris szinten, és ez által az emberiséget is szennyezi és betegíti. Folyamatosan ellenségképeket gyárt, mindenhonnan veszélyt sejtve állandóan védekezik. Egészségét is szinte hisztérikusan félti és védi, folyton betegséget sejtve hipochonderré válhat, aki folyton kezet mos, takarít, fertőtlenít, mindenhol őt megtámadni, megbetegíteni akaró vírusokat és baktériumokat sejt, és úgy érzi, csak egy steril, élettelen világban érezheti magát biztonságban.
Ellenségképeibe mind jobban beleélve magát a mentális agressziója egyre csak nagyobb és nagyobb lesz, s a polaritás törvénye szerint elkerülhetetlenül kapcsolatba kerül azzal, ami ellen olyan erőszakosan védekezett. Ilyenkor még jobban megerősödik az ellenségképe és az a hite, hogy még jobban be kell biztosítania magát, hiszen lám, még ez sem volt elég, még így is elérte a baj őt is, aki olyan elővigyázatos mindig. Pragmatikus eszével nem tud a megváltás logikája szerint gondolkodni, nem tud fölülemelkedni, csak lineárisan gondolkodva akar kikerülni az általa teremtett mentális labirintus csapdájából, de csak egyre jobban eltéved benne, és egyre inkább elkeseredik, egyre reménytelenebbnek és céltalanabbnak érzi az életet.

A másik végletet megélő, tehát az irracionálisan misztikus Szűz-karmás személy, a realitástól, az anyagtól teljesen elrugaszkodik, a logikus gondolkodását, ami szerinte őt a szellemi fejlődéstől visszatartja, a sutba dobja, és a Halak-karmáshoz hasonlóan csak lebegni akar, és már a földi életében szellemi lénnyé lényegülni. Hétköznapi problémáiról nem akar tudomást venni, homokba dugja a fejét, és esze ágában sincs semmilyen gyakorlati feladatot magára vállalni. (Ez odáig is elfajulhat, hogy nem akar dolgozni, másokon élősködik, hogy legyen ideje a “szellemi fejlődésre”. Ugyanígy a külsejével és a környezetével sem foglalkozik, trehány, lusta, rendetlen, amit ő nem ismer be magának, inkább olyanokkal hízeleg magának, hogy a zseni átlátja a káoszt vagy más, okosnak tűnő kifogást talál önigazolásképpen.) Nem akar tudomást venni arról, hogy a földi életben nem véletlenül születünk anyagi testbe, hogy ennek nagyon mély értelme és célja van: itt, a fizikai realitásban kell helytállnunk, minél jobban megismernünk az anyagot, és erre alapozva szerezni szellemi információkat. Ő ezt a lépést elhanyagolhatónak tartja, és a legképtelenebb misztikus fantazmagóriákat is képes elhinni, és ezekhez alkalmazkodva élni az életét.
Ilyenkor ő is ugyanolyan mesterségesen, erőszakosan létrehozott rendet, sémát próbál magára erőltetni, mint a földhözragadt materialista személy. Mindkettő egyaránt élhetetlen és steril rend, akár a szellemet, akár az anyagot utasítja el. Emberként nem feledkezhetünk meg egyikről sem, sem az anyagi, sem a szellemi világról és törvényekről, egyiket sem zárhatjuk ki az életünkből anélkül, hogy annak előbb vagy utóbb súlyos következményei ne lennének. (Betegségek, balesetek érik ilyenkor az embert, a Szűz-karmás személynek elsősorban a keze, a szeme, a vékonybele, lépe vagy az agya sérülhet vagy betegedhet meg, amelyek mind a Szűz szellemiségével való harmonizációra, ennek a szükségére figyelmeztetik őt.)

A negatív Szűz-Merkúr azt mutatja, hogy a szülöttnek nagyon erős az árnyék-énje, negatív sugallatokkal bombázva őt: misztikus tévelygőként a babonás, buta hiszékenységet erősítve benne, a negatív Szűzre jellemző kritikátlanságot, az egyszerű, logikus gondolkodásmód (az ún. józan paraszti ész) hiányát. Megeshet az is, hogy ezt a misztikus tévelygést nagyon is logikusnak és tudományosnak tünteti fel, még maga előtt is, úgy mint pl. a szcientológia egyház “tudományos vallása” esetében.
Az árnyék-én mindenképpen meg akarja gátolni a “gazdáját” abban, hogy felismerhesse és meghaladhassa a negatív, karmikus képzeteit, és ebben az esetben a negatív Szűz tulajdonságaiba “bújik bele”, azokat erősíti. Ugyanakkor a negatív jupiteri erő is megerősítheti a realitástól elszakadó Szűz-karmás személyt vallásos tévelygésében vagy más misztikus fantazmagóriákba való elmerülésében. A nyilasi meghatározódásai folytán nem csak szédülten, kritika nélkül bolyong irracionális világában, hanem erkölcscsősz magatartást is felvesz, erőszakosan jótékonykodni akar másokkal – azaz meg akarja győzni őket arról, hogy kövessék őt ezen az úton, mert csakis ez vezethet az üdvözüléshez. Igazának biztos tudatában felsőbbrendűnek érzi magát, aki már megtalálta a bölcsek kövét, s kötelességének érzi, hogy másokat is megtérítsen – ha akarják ezt, ha nem. Ha ellenállnak vagy ellentmondanak neki, méltatlankodni kezd és erőszakosan moralizálni, prédikálni és számon kérni mások erkölcseit.
Ha mégsem sikerül ráerőszakolnia másokra a saját világképét, akkor agresszív lesz, ami vagy dühödt prédikálások és bosszú-fenyegetőzések formájában nyilatkozik meg (arra vonatkozóan, hogy mi fog történni a jövőben az ilyen engedetlen emberekkel), vagy a dühét elnyomja, mert az nem fér össze ájtatoskodó viselkedésével, és csak a mentális síkon éli meg azt, dühödt vitákat folytatva és kizárólag a belső, elzártgondolataiban aratva erkölcsi győzelmet ellenfelei fölött.

Egyik végletes esetet megélő személy sem tudja megtalálni, felismerni a teremtés és az élet okát és célját, nem csak a Szűzre jellemző negatív mentalitás miatt, hanem a Jupiteri meghatározódásainak köszönhetően sem tudja a rendeltetés kérdését helyesen meglátni, megítélni. Negatív Merkúrjára jellemző vég nélküli, öncélú okoskodása, elmélet- és labirintusgyártása nem engedi meg számára a metafizikai gondolkodás elsajátítását, hiszen az számára egyáltalán nem logikus, nem illik bele a haszonelvű, gazdasági-logikus rend szerint felépített világképébe. Helyzetértékelése, értékítélete téves lévén nem tud az élethelyzeteiben egy szellemi sorrendet megállapítani és fenntartani, azaz a mindennapi helyzeteket, eseményeket a megváltás logikája szerint megkülönböztetni. Nem tud kritikailag szembenézni az élethelyzetekkel, a sorsproblémákkal, és egy szellemi sorrendet, hierarchiát felállítani. Rosszul ítélve meg az élet rendeltetését nem tudja, hogy neki személy szerint milyen képességek, tulajdonságok megszerzésére, milyen életfeladatok elvégzésére van szüksége a megváltódása eléréséhez.

Az anyagias szemléletű személy számára fel sem merül, vagy magát a gondolatot is nevetségesnek találja, hogy az ember a saját sorsának valóban a kovácsa, hogy nincsenek véletlenek, mert minden egyes élethelyzetet mi magunk hozunk létre képzeleti tevékenységünkkel, ahogyan azt a mágia törvénye leírja. Ezért számára a megváltódás nem létezik, nincs helye ennek a fogalomnak az életében, ezért belső hierarchiáját sem tudja ehhez a legmagasabb célhoz igazítani. Ő a túlélésre játszik, hogy ha már meg kellett születnie (ki tudja, miért), akkor valahogyan megússza ezt az életet, aminek amúgy sincs értelme, hogy legalább saját maga számára alakítson ki egy olyan rendet, ami őt némiképpen megnyugtatja ebben az irracionálisan, logikátlanul, számára érthetetlenül működő világban. Ez a rend, amivel a rendeltetést összetéveszti, steril, mesterséges rend, amit az erőszakosan létrehozott rendszerekből hoz létre, amelyek fenntartását az árnyék-énje anyagias, luciferi okoskodása ugyanúgy támogatja, mint a jupiteri hamis ítéletek, meglátások.

Materiális világában fenyegetve érzi magát, halálfélelem és a hiábavalóság érzése gyötri (amelyek az árnyék-én sugallatain alapszanak), és úgy érzi, meg kell találnia azt a formulát, amelyik elhozza a valódi megkönnyebbülést a számára, amelyik kimenekíti őt ebből az egyre bonyolultabbá váló mentális labirintusából. Hiába érzi úgy, hogy már nem kell sokat kutatnia, és megtalálja, amit keres, mert ahhoz, hogy ráleljen a kiútra, az árnyék-én gerjesztette félelmektől és gondolatoktól kellene megszabadulnia, és felülemelkednie az addigi szemléletén, egy szellemi értelemben vett (spirituális alapú) magasabb perspektíva megszerzésén fáradoznia. Mégpedig nem az addig megszokott módon, az agyát túlpörgetve, az újabb és újabb elméleteit gyártva, hanem éppenséggel arra törekedve, hogy megtörje a ráció egyeduralmát, és apéldául a meditáció, vagy legalább a kontempláció segítségével elcsendesedjen, és ne nyüzsögjön, ne akarjon folyton valami “hasznosat” tenni. Ha rájön arra, hogy nem csak az agyunkkal és a kezünkkel lehet munkálkodni, hanem létezik az anyagi javak termelésénél jóval hasznosabb belső munka is, amely során megtanuljuk a szellemi erőkkel való képzeleti együttműködést, akkor elsajátíthat egy újfajta,szellemi alapú gondolkodásmódot, felállíthat egy, az azelőttitől merőben különböző értékrendet.

Nem könnyű feladat ez senkinek sem, de egy Szűz-karmás ember számára, aki hajlamos mindent a hasznossági elv szerint értékelni, és kritikai érzékét rosszul használva szétcincálni mindent, egyenesen abszurdnak tűnhet, ami ellen sokáig berzenkedik, még akkor is, ha az árnyék-énjét sikerül is valamennyire megzaboláznia. A metafizikai tudás, gondolkodásmód elsajátítása közben gyakran érezheti úgy, hogy lehet, hogy most bolondult meg teljesen, hiszen lehetetlen, hogy mindaz, amit addig hitt és tudott, az ne legyen igaz, de a kitartás meghozza majd az igazi boldogság-gyümölcsét. Ahogy Jézus mondja: “Az én terhem könnyű, és az én igám gyönyörűséges.”
Valójában éppen ez a “bolondság”, - amit Jézus tanított, mint beavatási rendszert, de amit a vallás kisajátított és értelmes emberek számára nevetségessé tett -, a megoldás a túl merev Szűz-karmás számára, az, hogy engedje meg magának, hogy adott esetben ne legyen annyira okos és logikus, és ha valamire nem találja a magyarázatot, ne kezdjen el újabb labirintust gyártani, hanem nevesse ki, és fordítson hátat neki. A Tarot 22. lapja által ábrázolt Bolond alakja az, amelyik példaként állhat mindannyiunk előtt, de a Szűz meghatározódásokkal terhelt személy előtt még inkább. A Bolond az, aki egyformán otthonosan mozog mind a szellemi, mind az anyagi világban, tisztában van mindkettő fontosságával és jelentőségével, de nem ragad bele egyikbe sem, és nem is utasítja el egyiket sem, hanem arra használja az egyiket, hogy annak a segítségével, jobben megismerhesse a másikat és mindezt maximális felelősséggel. Ennek a tudásának a birtokában, és ennek a révén, számára az anyagi világ nem jelenti számára öncélú törekvések halmazát, mint világi logikát gyakorló személyek számára, nem jelentenek semmit, nem szédíti el sem a vagyon, sem a hírnév, sem a hatalom, sem a siker, ő szembe meri kacagni ezeket, és mer az egyetemes törvények szerinti életet folytatni, vagyis sokszor a karmáját verkliző ember számára logikátlannak tűnő módon viselkedni.

Ha elmulasztja az őserőkkel való harmonizációt, és hagyja az árnyék-énjét egyre inkább megerősödni, elhatalmasodni, akkor a benne lakó kettősség vagy inkább “sokaság” is egyre erősebb lesz, ez pedig a szkizofrénia betegségének a megjelenését vonhatja maga után. Akár a túlzott pragmatizmusba, akár a túlzott vallásosságba menekül, mindkettő végletes megélése az elméjének a megbomlásához vezet, a benne lakó, egymással gondolati – mentális - szinten csatározó személyiségrészek külön “életre kelnek”. Ezért lenne nagyon fontos a Szűz-karmás személy számára még idejében megzaboláznia örökkön örlő, mindenre pragmatikus magyarázatot és megoldást kereső elméjét, és megtanulni elcsendesedni, kapcsolatot teremteni a szellemi világgal. Ez a tapasztalat meggyőzheti őt arról, hogy a szellemi világ ugyanolyan valóság, mint a fizikai létezés, még akkor is, ha ezt “tudományos módszerekkel” nem sikerült még bebizonyítani.

A Szűzhöz tartozik az agy, a kéz, a vékonybél, a lép, az epe valamint a kéz, az alkar is, a vékonybél, az epe és a lép mellett, és ezek megbetegedései, balesetei figyelmeztetnek arra, hogy a Szűz szellemiségét huzmosan és intenzíven helytelenül élte me meg az illető személy. Az árnyék-én okoskodásának bedőlve, a júdási logikát követve a vállak, a felkarok, a légutak is megbetegedhetnek, a jupiteri őserővel való harmonizáció szükségére hívják fel a figyelmet a csípő, a comb, a szemek, a máj, a hasnyálmirigy betegségei, súlyosabb esetben cukorbetegség is kialakulhat, ha a nyilasi meghatározódásai folytán semmiképp nem hajlandó szembenézni az igazsággal, és agresszíven ámítja magát az illető személy éveken át.


Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a 6. házban

A 6. ház a Szűz jegye által megtestesített spirituális erőtérnek a földi, gyakorlati megvalósulási életterülete. A Szűz konstelláció az emberi élet rendeltetésének a kérdését jeleníti meg, a teremtés okának és céljának a megtalálását, ennek a működtetését és szolgálatát testesíti meg. A hatos ház a kultusz, a kultikus életrend megvalósításának a háza. Azaz a mindennapi életben szolgálni a megváltás elérését, azáltal, hogy minden egyes személy elvégzi azt a feladatot, ami az egyetemes rendeltetésből személy szerint rá vonatkozik, a saját megváltódásával hozzájárulva az egyetemes megváltódáshoz, kiegyenlítődéshez.
A rendeltetéstudat elhomályosulásával az idők során a szolgálatból munka lett, kötelesség, robot, aminek az értelmét az ember már nem érti, hiszen számára már nem világos a kapcsolat az anyagi természet és a szellemi valóság között. A metafizikai tudás elhomályosulásával, elveszítésével maga az élet értelme tűnt el a szellemi világgal való kapcsolatát elveszítő ember számára. A kultikus munkából, amellyel eredetileg az ember a szellem és az anyag között teremtett és tartott fenn kapcsolatot, öncélú, értelmetlen, robot-munka vált, a szellemi természetünk megtagadásával a szolgálatból szolgaság, robot, folytonos nyugtalan nyüzsgés lett, amellyel az anyagi világban az anyag abszolutizálásával, a szellem kizárásával akarunk – már nem is boldogak lenni, hanem csak úgy-ahogy megélni, túlélni. Így lett a kultusz házából a munka, a szolgálat, a kötelezettségek, a munkabalesetek, betegségek háza.
A hatos házban található negatívan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter azt mutatják, hogy az illető személynek nagyon fontos, a boldogulásához elengedhetetlen életfeladata az, hogy harmonizálódjék a Szűz által megtestesített szellemiséggel, tehát hogy megértse az élet rendeltetését, felismerje a megváltódás fontosságát, ezt tűzze ki elérendő célként maga elé, és hátat fordítva az addigi anyagias, „civilizált”, azaz minden kellemetlen és kényelmetlen élet-benyomás ellen magát bebiztosítani akaró szemléletmódjának, júdási, nyereségszerző gondolkodásmódjának, elköteleződjék az egyetemes megváltódáshoz való hozzájárulás mellett, vagyis vállalja fel és végezze el azokat a gyakorlati, hétköznapi életfeladatokat, amelyek a karmája feloldásához szükségesek. Ez azt is jelenti, hogy megtalálja az egyensúlyt a külső és a belső munka között, ugyanis ezek a személyek, csakúgy, mint a többi Szűz-karmás, két végletes viselkedésre hajlamosak.

Leggyakrabban az egyensúly a külső munka felé tolódik el, és a Szűz-karmás szülött valóságos munka-alkoholistaként, hangyaszorgalommal dolgozik, termel és nyüzsög, bár ennek az értelmét igazából nem látja, csak belső kényszerei (a karmikus meghatározódásai) nem hagyják őt nyugodni, úgy érzi, neki mindig hasznosnak kell lennie, és hasznos tevékenységet kell végeznie. Mivel a szellemi világtól eltávolodott vagy teljesen el is szakadt, ez a haszon számára, mindig csak és csakis anyagi, gazdasági hasznot jelent. A belső munka és a személyi-tudati tisztítást fontosságát nem látja, ez nem is érdekli őt, ő mindent az okos eszével és az ügyes kezével akar megoldani, s ami nem logikus (a hétköznapi, pragmatikus szempontok szerint), annak nincs haszna, és ezért nincs létjogosultsága sem. A szellemmel való foglalkozást, a szabad, görcs nélküli képzelődést, amellyel kapcsolatot tud teremteni a létet fenntartó szellemi erőkkel, nem ismeri (és nem is érdekli, hiszen ezt tudományosan nem lehet bebizonyítani, amit pedig a tudósok nem tudnak bizonyítani, az szerinte nem létezik). A rendeltetést és a rendet a külső renddel és a mesterségesen létrehozott, steril, élettelen renddel, rendszerekkel téveszti össze, és mindent, amivel találkozik, ilyen rendszerekbe akar beleerőltetni, hogy a számára ijesztően kaotikusnak és rendszerezetlennek látszó világot beskatulyázhassa, és így az értelmet nyerhessen a számára.

A másik véglet ritkább, amikor nem az örökös nyüzsgés, rend- és tisztaságmánia jellemző rá, hanem ehelyett a Szűz-karmás szülött tunya, rendetlen, lusta, élősködő, igénytelen ember lesz. A külső munkát elveti, a Bika-karmáshoz hasonlóan lustaságát olyan elméletekkel magyarázza, igazolja, mely szerint az anyagi világ elvetendő, durva egy olyan szellemi lény számára, mint az ember, vagy pedig környezetvédelmi okokra hivatkozik, mondván, hogy ő tudatosan marad távol a nyüzsgéstől és a bolygó kizsigerlésétől (és negatív Jupiterjére jellemzően emiatt még felsőbbrendűnek és okosabbnak is hiszi magát). Ez nagyon szépen és meghatóan, humánusan hangzik, de az igazságtól távol áll, és csak karmikus késztetéseinek a megélését igazolja vele saját maga és a környezete számára is. A mindennapi életfeladatok elvégzése (mint amilyen önmagunk és családunk anyagi fenntartása, az alapvető szükségleteink kielégítése, az emberhez méltó külső körülmények megteremtése, a testünk ápolása, az otthonunk rendben tartása, stb) még nem jelenti, nem vonja maga után a Föld elpusztítását vagy kizsigerelését. Ő a külső munkát veti el, és helyette a (rosszul értelmezett) belső munkára koncentrál, de evvel éppen úgy elveti a sulykot, mintha a másik végletet élné meg, hiszen ő is ugyanúgy elutasítja emberi természetének egy fontos részét, és így semmiképpen nem élhet kiteljesedett életet. Tudvalevőleg az antropológusok szerint, az eszközhasználat és -készítés, tehát végül is a munka emelte ki az állati sorból az emberiséget. De persze, nem akármilyen munka, és nem csak az!

Az ember, bár alapvetően szellemi lény, fizikai testben él a fizikai világban, és ezt hiába próbálja bárki akármilyen misztikus vagy tudományos elmélettel megcáfolni, vagy ennek a jelentőségét elbagatellizálni, illúziónak nevezni az anyagi világot, mert ezzel a hazugsággal saját magát fosztja meg az emberhez méltó, normális és boldog élettől. A Szűz konstelláció az eredeti, pozitív értelmében az emberi természet e kettősségének, szellemi és anyagi természetének a megértéséről szól, arról, hogy merkúri, prgmatikus eszét megfelelően használva az anyagi világot össze tudja kötni a szellemivel, kapcsolatot tud teremteni a kettő között, felfedezi az anyagban az őt létrehozó szellem sajátosságait. Ezért ő az anyag vizsgálatát nem öncélúan végzi (a Szűz-karmával született személyekkel ellentétben), hanem azért, hogy a szellemi világról szerezzen információt, hiszen „ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van”.

Ennek a valódi értelmét ismeri a Szűz szellemiségével harmóniában létező személy, mert tisztában van az anyag tükröző és információtároló tulajdonságaival. Így meg tudja találni és fenn tudja tartani az egyensúlyt a két világ között és a külső és belső munka között is: nem is veti el az anyagi világ megismerését, de nem is isteníti az anyagot, és nem hisz az anyag mindenhatóságában, felsőbbrendűségében vagy éppenséggel egyedülvalóságában sem.

A Jupiter, az értékítélet, hierarchia, morál elveit megtestesítő bolygó horoszkópbeli helyzete mutatja meg, hogy az illető személy milyen irányba halad, milyen cél az, amit el akar érni, hol, miben látja az elérendő legmagasabb jót, a Mennyországot. Ha ez a cél téves, akkor az egész élete kisiklik, azaz visszafelé él. A jupiteri értéktudat, értékítélet meghatározza a képlet többi bolygójának a minőségét is, vagyis azt, hogy a szülöttben milyen módon érvényesülnek a bolygók által megtestesített őserők – a hamis értékek köré épített életvíziója így rossz irányt ad – zavartságot, zavart megjelenési formát - a többi őserőnek is.
A hatos házban elhelyezkedő negatív Jupiter azt mutatja, hogy az illető személy nincs tisztában azzal (vagy éppenséggel fogalma sincs róla), hogy a legnagyobb érték a megváltás, és ennek az elérésére kell törekednünk, erre kell felhasználnunk azokat a pozitív képességeinket, amelyeknek a birtokában vagyunk, illetve ezért kell a karmaoldásra (a negatív meghatározódásaink meghaladására, a karmikus, negatív tulajdonságainknak, képzeteinknek a pozitív képességekre, tulajdonságokra való lecserélésére) törekednünk. Nem tudja ezt, mert túl bonyolítván a gondolkozását és ezzel az életét, nem érti az élet értelmét, nem tudja, hogy mit jelent a kultikus élet, amely során a hétköznapi életben megtett cselekedetekkel, elvégzett feladatokkal a szellemi világgal teremtünk és tartunk fenn kapcsolatot.
Zavarodott jupiteri értéktudata a fent leírt két szélsőséges viselkedés valamelyikéhez vezet, amikor vagy szélsőségesen materialista meggyőződése miatt az életet igazából értelmetlennek és ijesztőnek látja, vagy pedig nem a szellemet, hanem az anyagot akarja megtagadni, és a fizikai realitástól való elszakadást tekinti értékesnek, ezért a meglevő pozitív képességeit is ennek a hamis célnak az elérésére használja. Külső, kézzelfogható “valósághoz” ragaszkodó, zavarodott öntudata, önérzékelése folytán örökös belső bizonytalanságban él, sodródik, szorong, és ezt a szorongását oldandó az árnyék-énje által sugallt elméletekkel nyugtatja magát, hogy a látszólagos tárgyi helyzetek és tények alapján minden rendben van, és neki van igaza, amikor mindenben direkt logikát keres, és az összes jelenségre, amivel az élete során találkozik, logikus magyarázatot akar találni – azt gondolja, hogy ez egyedül így helyes, ezt másképp nem lehet, és “nem is szabad” csinálni. Ebben a világképben csak akkor van létjogosultsága valaminek, ha az megfelel a szigorú merkúri, pragmatikus (és nem utolsó sorban: öncélú) logikának. A világ jelenségeit ilyen erőltetetten létrehozott sémákba kényszeríti, s ami azokból kimarad, azt elveti, mint haszontalan kacatot. Előfordulhat, hogy megszállottan kutatja az élet értelmét, de rosszul közelíti meg a kérdést, mert csakis vízszintesen, a merkúri logika szerint vizsgálódik, és nem hajlandó más szemléletmódot felvenni, és függőlegesen, analogikusan gondolkodva a jelenségek mélyére hatolni (vagy legalábbis megpróbálni ezt). Ezek a kutatásai eleve kudarcra ítéltettek, és végül keserűen állapíthatja meg: ugye, hogy neki volt igaza, ugye, hogy bebizonyosodott az, hogy az élet abszurd és értelmetlen.
Árnyék-énje destruktív vagy egyenesen nihilista sugallatainak teljesen kiszolgáltatva pengeéles eszét, logikáját arra használja fel, hogy ezeket a sötét gondolatokat minél pontosabb és átfogóbb elméletekké csiszolja, amelyekkel az emberiség egyetemes tudását “gazdagítja”, ha magasabb, megbecsültebb társadalmi helyzetben van (tudós, filozófus, politikus, stb). Ezzel nem csak a saját spirituális fejlődését és megváltódását lehetetleníti el, egyre távolabb kerülve a Szűz által megtestesített tartalmak megértésétől, az azokkal való harmonizációtól, de sok más embertársa lelkét is megmérgezi azáltal, hogy gondolkodásukat rossz irányba tereli, segít megerősíteni a szinte mindenkiben ott levő árnyék-én uralmát, és a jupiteri értéktudatukat is elferdíti a meggyőzőnek tűnő elméletrendszereivel.

Ezeknek az elméletrendszereknek a komolysága, nyomasztó súlya azonban jelentősen elvész, mihelyt valaki hajlandó arra, hogy a vízszintes mellett a függőleges tengely mentén is kutakodjon, és így addig rejtve maradt, meg nem látott összefüggéseket is felfedezhet, amelyek örökre rejtve maradnak a lineáris ráció egyeduralmában hívő, árnyék-énjük által legyőzött emberek számára. Az analogikus összefüggéseket meglátva, magasabb perspektívák felé nyitva, ki lehet kerülni a materialista szemléletmód fojtogató reménytelenségéből (csak arra kell vigyázni, hogy ilyenkor “el ne szálljunk” teljesen, és nehogy a másik végletet megélve habókos felhőkön járók közé kerüljünk). A Tarot 22. lapja által ábrázolt Bolond alakjához válhat hasonlóvá az, aki úgy tud nyelvet ölteni a “fenemód komoly” tudósi fejtegetéseknek, hogy közben nem szakad el az anyagi világtól, hanem úgy él benne, ahogyan érdemes volna és ahogyan kellene mindannyiunknak.
Azaz szabadon megéli emberi természetének mind az anyagi, mind a szellemi oldalát, egyszerű emberként a hétköznapi életében a másnak értelmetlennek és terhesnek érzett feladatokat derűsen végzi, mert látja bennük a szellemi világgal való kapcsolatot – kultikus életet él.

Ha sikerül magasabb perspektívából szemlélni az élet, a sors problémáit, az értéktudat, az értékrendszer is átrendeződhet, az anyagias szemléletmód egyoldalúságát megértve, megérezve rá lehet jönni arra, hogy mi az, ami értelmet ad a fizikai világban való létezésünknek, mi az a cél, ami miatt ide születtünk. Ez a cél nem az, hogy túléljük az életet, hogy halmozzuk a fizikai, a lelki, érzelmi és mentális élvezeteket, hogy hárítsuk a problémákat és bebiztosítsuk magunkat minden nehézség és kényelmetlenség ellen, hanem éppen ellenkezőleg, vállaljuk fel azokat az életfeladatokat, amelyek elvégzésével feloldhatjuk a karmánkat, és elérhetjük a megváltást. A jupiteri őserővel való harmonizáció során korrigálni lehet az addig rosszul betájolt célt, s mivel a megváltozott értékítélet, értéktudat a képlet többi bolygójának a minőségét is meghatározza, az egyre biztosabban használt kritikai érzék, helyzetmegítélő képesség a zavaros öntudat megtisztulásához is hozzájárul. Így az addig célt tévesztett és bizonytalansága miatt szorongó, esetleg még a halálfélelemmel is küzdő (és ezért különböző kényszeres cselekvésekbe menekülő) személy egyre biztosabb szellemi alapokra tudja építeni az életét, és ez segít neki eligazodni az ellentmondásos, megtévesztő életeseményei között is.

Ha sikerül az, hogy az árnyék-én újra és újra felbukkanó rögeszmés sugallatait figyelmen kívül hagyja, és ezáltal meggyengítse azt (az árnyék-ént), feloldódik az a mentális görcs, amely addig nem engedte őt szabadon, hogy a belső világa felé fordulva kapcsolatot teremthessen a szellemi erőkkel, és arra kényszerítette, hogy kiútkeresés címén egyre mélyebbre és mélyebbre tévedjen a mentális labirintusában.

A Szűz-karma feloldása ezen a ponton áll vagy bukik, hogy hajlandó-e, képes-e ez a személy felülemelkedni, felülről tekinteni és onnan megvizsgálni a labirintusát, ahol éveken át bolyong reménytelenül, hogy le tudja-e fogni “a hülye eszét”, illetve, hogy meg tudja-e a merkúri vízszintes, pragmatikus eszének a mindenhatóságát nyirbálni, és nem engedni, hogy a többi őserőt továbbra is elnyomja, leszorítsa. Az árnyék-én ugyanis mindig és folyton ebbe a praktikus és okoskodó gondolkodásába “bújik bele”, megtévesztve őt azzal, hogy elhiteti: ő a legjobb barátja, jótevője, mindig rá kell hallgatnia, ha jót akar.

Hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz, azt jól mutatja nem csak az évek teltével egyre erősödő szorongás, amely hipochonderré, tisztaságmániássá (vagy munkamániássá) teszi őt, de az árnyék-énnek való behódolás “jótékony” hatását mutatják az egyre gyakrabban előforduló és egyre súlyosbodó betegségek is (amelyek megerősítik hipochondriáját, és fanatikus kórházlátogatóvá, gyógyszerfogyasztóvá teszik őt, aki a tudomány és a technika fejlődésében bízik, hogy az majd megmenti, megváltja őt a szenvedéseitől).

A júdási gondolkodásmód, az egyre nagyobb teret hódító (és a többi őserőt elnyomó) harmonizálatlan merkúri erő a vállak, a felkarok, a légutak betegségeihez (légcsőhurut, tüdőgyulladás, tüdővész) vezet, valamint a Szűzhöz tartozó testrészek, szervek betegségei is gyakoriak lehetnek: a kezek, a lép, az agy, a vékonybél, az epe megbetegedései. Legsúlyosabb esetben szkizofrénia is jelentkezhet, amikor a Szűzre jellemző pragmatikus-racionális megoldási mánia és a Halak irányába húzó egységbe kerülési vágy valósággal szétszakítja az illető személy tudatát: az árnyék-ént megerősíti a vallásosságba vagy a túlzott pragmatizmusba való merülés, amely során az Istennel vagy egymással folytatnak vitát az egyre inkább szétszakadó személyiségrészek. A jupiteri őserővel való harmonizálódás ezt megelőzheti, és ennek a szükségére figyelmeztetnek a combot és csípőt érő balesetek, sérülések, valamint a máj, epe, hasnyálmirigy, a szemek betegségei.


_________________
"Jobb a világra egyáltalában meg se születni, mint benne alacsonyrendű, vak, ostoba, értelmetlen, zavaros életet élni, s a nagy igazságok tudásában nem részesülni."


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2015.08.24. 01:36 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2015.03.21. 16:42
Hozzászólások: 52
Napjegy: Ikrek
Aszcendens: Skorpió
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Mérlegben

A Mérleg konstelláció spirituális erőtere a mentális, asztrális és fizikai dimenzió szintjén történő harmóniára törekvésnek az egyetemes őselvét testesíti meg, ugyanúgy, mint az uralkodó bolygója, a Vénusz, amelyik a négy világalkotó őselem: tűz, föld, levegő és víz harmonizációjának a vágyát megtestesítő őserő. Ebben a harmonikus egységre törekvésben tulajdonképpen a feminin és maszkulin erők: a jin és a jang közötti áthatolás és kiegyenlítettség megvalósításának a vágya nyilvánul meg – a négy őselem közül a tűz és a levegő a maszkulin, a föld és a víz a feminin princípiumnak az elemei. Számunkra ez itt, a földi világban, a kiegészülésre és kiegyenlítődésre való törekvést, a feminin és maszkulin princípiumok folytonos kiegyenlítettségének a vágyát testesíti meg, amelyik a szerelmi és szexuális kielégülés, kiegyenlítettség elérésére való törekvésünkben, a harmonikus párkapcsolat megteremtésének az ösztönös vágyában és a tudatos igényében, az arra való törekvésekben nyilvánul meg.

A szexualitás célja az embernél nem csak a szaporodás, hanem az is, hogy a két nemet újraegyesítse, ahogyan azt a nemek törvénye is kimondja, és ezért játszik minden egyes ember életében olyan fontos szerepet a szerelem, ezért van olyan hatalmas ereje a szexualitásnak az emberek fölött. Ennek az alapvető, elsődleges tudásnak az elhomályosulásával együtt az emberek a történelem során egyre inkább félreértelmezték a szexualitás, a szerelem, a párkapcsolat szerepét, a szexuális vágyat pusztán állati ösztönnek, a fajfenntartás eszközének vagy egyszerűen csak élvezeti forrásnak tekintve. Ez szolgál a devianciák elterjedésének a liberális elméleti és ideológiai táptalajául, amikor már fogalmunk sincs arról, hogy a szexualitás szerepe az kellene legyen, hogy ha csak nagyon rövid időre is, de visszaállítsa a két nem szétszakadása előtti androgünoszi egységállapotot, illetve, hogy ennek a harmonikus egységállapotnak az elérési vágyát és igényét felébressze bennünk. Ezért van szükség a szexuális élet folytonosságára, hogy lehetőségünk lehessen arra, hogy a maszkulin és feminin erők időről időre kiegyenlítődhessenek egymással, lelki és testi szinten is. Ezért nem elhanyagolható terület egy ember életében sem a párkapcsolat, mert a szexuális élet nélkül a teljes kiegyenlítettségi állapot nem jöhet létre, s ennek hiányában a megváltódás, az emberi élet legfőbb célja, is ellehetetlenedik.

A Vénusz által uralt Mérleg jegyében tehát a vénuszi egységre, harmóniára, egyensúlyi állapot elérésére való törekvések kerülnek az előtérbe: a párkapcsolatban, a szexualitáson keresztül elérhető kiegyenlítettség, valamint az emberi viszonyok, lelki jelenségek harmonizációjának a vágya: a lelki és szellemi jin és jang potencialitások közötti egyensúlyi állapot elérése és a létrehozott harmónia fenntartásához szükséges éberség is.

Míg a Mérleg szellemiségét pozitívan megélő személyek a harmónia és az egyensúly fogalmát, valódi jelentését értik, és gyakorolni is tudják a tárgyi valóságban, addig a Mérleg-karmás személyek számára nagyon nehéz ennek az egyensúlynak a megvalósítása és fenntartása. Ez minden kapcsolatát összezavarhatja, de főként párkapcsolati nehézségekhez vezethet. A Mérleg szellemiségéhez való diszharmonikus viszony két szélsőséges megnyilvánulása lehetséges: vagy erőszakosan létrehozott steril, tökéletes egyensúlyi állapot létrehozására törekszenek, és kerül, amibe kerül, azt minden körülmények között fenn akarják tartani – vagy pedig folytonos kibillentségben, lelki, szellemi és testi egyoldalúságban (félszegségben), beteges feszültségben, nyugtalanságban élnek, azáltal, hogy vagy ők maguk követnek el valamit, vagy bevonzanak olyan sorskörülményeket, amelyek lehetetlenné teszik a kiegyenlítettség elérését számukra.

A negatívan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter a Mérleg jegyében azt mutatja, hogy az illető személy számára igen jelentős mértékben a vénuszi harmónia és kiegyenlítettség állapota az, ami meghatározza önértékelését, öntudatát, gondolkodását és értékrendjét. Élete során folyton ezzel a problémával szembesül, vagy úgy, hogy nehezen vagy egyáltalán nem tudja azt megvalósítani, ezért önértékelési zavarokkal, öntudati problémákkal küzd, s ez megkeseríti a társas kapcsolatait, főként a párkapcsolatait, vagy pedig olyan módon, hogy jupiteri értéktudata egyik legkiemelkedőbb pillére az egyensúlyi állapot bármilyen áron történő fenntartása. A tökéletes, ideális egyensúlyi állapot eléréséért ez a személy hajlandó szinte akármilyen áldozatot meghozni, és lehazudja magának azt, ha mégsem sikerül. Számára elviselhetetlen a külső és a belső feszültség, amelyet az egymásnak ellentmondó erők hoznak létre, ezért ő ezekben a helyzetekben nem arra törekszik, hogy átvilágítsa azokat, és a legszélsőségesebb elemeket kiszűrje, a többit pedig megpróbálja kibékíteni, harmóniába hozni, hanem letagadja és elnyomja ezeket az ellentmondásokat, a problémát a szőnyeg alá söpri, hogy minél gyorsabban visszaállhasson a (látszólagos) béke. Ő egy ideális, abszolút egyensúlyi állapot létrehozására törekszik, az ő életvíziójában ez a legfőbb érték, és ebben az értékrendben semminek nincs helye, ami akár csak időlegesen is megbontaná a (hamis) harmóniát, az egyetértést. Mereven elutasít minden olyan újító elemet, ami szerinte egyensúlyeltolódáshoz vezethetne. A hosszútávú és valódi egyensúlyi állapot feltétele ugyan ez lenne, ha hagyná, hogy újító, friss erők megtermékenyítőleg hathassanak erre az állapotra, de számára annyira elviselhetetlen minden ellentmondás, minden feszültség, hogy a harmónia legkisebb megbomlását is személyes kudarcként, veszteségként éli meg, és siet megoldani (elkenni) azt, elnyomva akár saját igényeit, elvárásait, érdekeit, nem véve tudomást arról a hatalmas feszültségről, amit ezzel az elfojtással teremt magában. A Mérleg kettős levegő jegy, akárcsak az Ikrek, de a mindenáron harmóniára törekvő személy erről nem hajlandó tudomást venni. Ő csakis a vénuszi, nőies, egységteremtő, puha, alkalmazkodó, kényelmes, „szelíden agresszív” oldalát akarja elfogadni, férfias, aktív, harcias részét pedig nem csak működtetni nem akarja, de tudomást sem vesz róla, elfojtja.

A tisztázatlan helyzetek, kezelt, de nem megoldott konfliktusok, elkent problémák nem vezetnek sem igazi – tényleges – kiegyenlítődéshez lelki és szellemi szinteken, és így igazi békéhez sem. Megelégedettséghez, kiegyenlítettséghez pedig semmiképpen sem, hiszen csak egy látszólagos, kierőszakolt, „taknyos” béke valósul meg, rengeteg, a mélyben elfojtott és lehazudott, rejtett indulattal és feszültséggel, amelyek csak ideig-óráig titkolhatók, leplezhetők. A rövid távú békétlenség helyett, amelyik a felvállalt konfliktusokkal, a megfelelően működtetett férfias erők felvállalásával járt volna, hirtelen kirobbanó és minden addigi eredményt elsöprő hurrikánt provokálhat ki az, aki hamis békét hoz létre és tart fenn azzal, hogy agresszívan elnyomja személyiségének egy részét az egyensúly látszatának a fenntartásáért.

Ezt elsősorban párkapcsolatai sínylik meg, ő maga pedig nem érti, hogy a kezdeti sikerek, tehát a „végre-rátalálási” élményekkel járó boldogság-érzések után miért él meg újabb és újabb kudarcokat a szerelmi életében. Úgy érzi, hogy ő igazán mindig mindent megtesz azért, hogy a kapcsolat jól működhessen, hogy mindketten jól érezzék magukat azáltal, hiszen mindig gyorsan elsimítják a problémákat, nem időznek el azoknál, hanem minél előbb kibékülnek, és gyorsan elfelejtenek mindent. (A béke érdekében esetleg olyankor is bocsánatot kér, amikor úgy érzi, neki van igaza, csak hogy megszabaduljon a nyomasztó feszültségtől, hiszen az ő elve az, hogy „okos enged”. Szerinte egy civilizált ember nem harcol, még a nyilvánvaló igazáért sem.)

A Mérleg-karmás személy számára nehéz megérteni azt, hogy éppen a tökéletességre való törekvés, a konfliktuskerülés, a felszínes és hamis boldogságban élés az, ami lehetetlenné teszi azt, hogy tartós és valóban harmonikus párkapcsolatot tarthasson fenn. Ő veleszületetten, öntudatlanul negatívan viszonyul a vénuszi harmonizációs törekvésekhez, a negatív Szűzhöz hasonlóan egy erőltetetten fenntartott, steril rendszert akar létrehozni, csak ő ezt főként a párkapcsolatában akarja megvalósítani: egy olyan merev, stabil egyensúlyi állapotot, amelyik soha nem billenhet ki, a harmónia magától fennmarad örökre, azáltal, hogy nem vesznek tudomást semmiről, ami azt megbonthatná. Ez az okoskodás elméletben nagyon szép, és ezt akarja a valóságban is létrehozni, de ha sikerül is, csak ideig-óráig fenntartható. Nem érti, hogy mi a baj, amikor újból és újból ennek az ideálnak a megvalósításának nekirugaszkodva kudarcok kísérik a próbálkozásait. Kudarcainak a hátterében a harmóniának és az egyensúlyi állapotnak a félreértelmezése áll, amelyből adódóan nem csak erőltetett egységeket hoz létre, amelyek hosszútávon működésképtelenek, hanem akaratlanul és önkéntelenül, de lelkileg és szellemileg saját magát is „megcsonkítja”, és csak a nőies, vénuszi oldalát fogadja el – éntudatában nem tudja egységbe fogni az egymásnak ellentmondó, egymásnak feszülő erőket. Értékrendje hamis elméletekre épül, amelyek a valóságban nem állják meg a helyüket, nem működhetnek, mert ezek erőszakosan kizárják a harmóniát veszélyeztető, abba bele nem férő szélsőséges elemeket, ezért életellenesek, ellentmondanak mind a fejlődés, mind a teremtés törvényének.

Negatív jupiteri meghatározódásai megerősíthetik abban a törekvésében, hogy túlzottan csak a kényelemre összpontosítson, s ezért elvessen mindent, ami megzavarhatná ezt a békének hitt langymeleg pocsolyát, amiben soha nem kell megerőltetnie magát azzal, hogy szembenéz az igazsággal, és mindkét fél számára kellemetlen és kényelmetlen igazságokat mond ki. Szerinte amiről nem beszélnek, az nincs, és ugyan minek beszélni olyasmiről, amin úgysem változtathatunk? Ezért hát szerinte a problémákat sem kell kimondani, és akkor nincs harag, nincs veszekedés, nem kell azzal bíbelődni, hogy önvizsgálatot tartson mindkét fél, és felfedezhessék azt a hibás szemléletmódot vagy hibás értékrendet, amelyik a hazug, hamis, örökké rózsaszínű és problémamentes, cukros látszatvilágban tartja őket, de amelyiknek szükségszerűen fel kell bomolnia. Ennek a fundamentálisan hibás szemléletmódnak lehetne a mottója az, hogy „szeressük egymást gyerekek, mert minden percért kár”, hiszen valóban minden percet, amelyet a problémamegoldás kényelmetlenségének szentelne, elvesztegetett időnek érez.

Annak érdekében, hogy kikerüljön az ördögi körből, a vénuszi szellemiség megértésére kellene törekednie, hogy harmonizálódhasson ezzel az őserővel. Így elméleti szinten is korrigálhatná addigi hibás elképzeléseit az egyensúlyi állapotról, az egységállapotról, és ez értékrendjét is át tudná alakítani. Megérthetné azt, hogy elsősorban önmagát kell átvilágítania, megismernie, és a saját belső egységét létrehoznia, azáltal, hogy nem tagadja le és – akár férfi, akár nő, de… – nem fojtja el a személyisége lelki és szellemi maszkulin - jang vonásait, hanem mint természeti kiegyenlítődési adottságokat, tudatosan felvállalja, és a funkciójuknak megfelelően működteti azokat.

A gyakorlati élet szintjén ez azt is jelenti, hogy konfliktusok esetén (amelyek az élet velejárójaként szükségszerűen adódnak) nem fejvesztve menekülni kell, vagy mindent feladva gyorsan elkenni a problémákat, homokba dugni a fejünket, hanem szembenézni velük, átvilágítani őket, megérteni a szerepüket, még akkor is, ha ez rövid távon békétlenséggel, kényelmetlenséggel jár. A hosszútávú egyensúly másképpen nem valósítható meg, és csak így lehetséges az, hogy ne maradjanak be nem vallott indulatok, elnyomott sérelmek, feszültségek, amelyek a mélyben lassan bomlasztják a kapcsolatot, mérgezik a hangulatot. És a szélsőséges kibillenések is így kerülhetők el, még akkor is, ha kezdetben nem tud bánni férfias részével, és ezért eleinte az addig ignorált, letagadott erők kerülhetnek túlsúlyba. Ezek az egyensúlyeltolódások szükségesek ahhoz, hogy végül meg tudja találni a középpontot, az egyensúlyi állapotot, és ezek után már egyik irányba se billenjen ki túlzottan, ne váljék sem a kompromisszumos hamis alapú kiegyezések mocsarának az ellehetetlenülő áldozatává, sem maga körül mindent elpusztító, még a szerelmét is tönkrezúzó, tűzokádó Sárkánnyá.

A másik végletet megélő Mérleg-karmás, amelyik az örökös kibillentség, nyugtalanság, beteges feszültség megtestesítőjeként saját magával sem képes kiegyezni, zavaros öntudata folytán a környezetével állandóan konfliktusban él. Párkapcsolatban is általában akkor tud élni, ha olyan partnerre talál, aki a kapcsolat fenntartása érdekében mindent elvisel, eltűr és lenyel, esetleg próbálja „megmenteni” a párját azzal, hogy elsimítja a konfliktusait, felvállalja a békeközvetítő és a „villámhárító” szerepét. Ezzel a viselkedésével azonban nem csak nem menti meg a társát és a szerelmüket – házasságukat, élettársi viszonyukat, hanem megerősíti őt a karmikus tévképzeteiben, zavarodottságában, amitől még agresszívebb és veszélyesebb lehet, mint egy szélsőséges Kos, és így egyik félnek sem adódik alkalma arra, hogy szellemileg fejlődhessen a párkapcsolatban.

Ellenkező esetben, ha a rezonancia törvénye szerint hasonlóan zavart öntudatú társra lel, a kapcsolat valószínűleg nem tart sokáig, mert egyszerűen szétégetik, vagy szétmarcangolják egymást lelkileg, annyira viharos és elviselhetetlen mindkét fél számára – főként, ha személyiségproblémáikból adódóan mindkét fél a másikat hibáztatja azzal, hogy „egy ilyen emberrel” képtelenség békében élni, de önvizsgálatra egyikük sem hajlandó, hogy megnézzék, nekik milyen téves elképzeléseik vannak, amelyek a boldogság elérésének az útjában állnak. Negatív Napja által jelzett öntudati- és személyiségproblémáit úgy tudná megoldani, meghaladni, ha a hibabelátás képességének a kifejlesztésével megfigyelné a negatív fényszögek által jelzett reflex-szerű mentalitásbeli zavarait, hibázásait, tévedéseit, és tudatosan törekedjen arra, hogy legyőzze, meghaladja ezeket a késztetéseket, illetve a nekik megfelelő pozitív tulajdonságokra – képességekre cserélje azokat.

Negatív Napja és Merkúrja által jelzett éntudati és mentalitásbeli zavarainak a meghaladását megnehezítik nyilasi meghatározódásai: nem csak az értékrendjének a hamissága, hanem az is, hogy nagyon nehéz számára szembenézni a saját hibáival, nehéz meglátnia az igazságot, és a hibabelátás képességének a kifejlesztésével új irányba nyitni. Hajlamos ugyanis azonosulni addigi hibás értékrendjével, és valósággal megsemmisülni, összeomlani, amikor kiderül, hogy használhatatlan, illetve a valóságban nem hoz pozitív eredményt, akkor tehát, ha az hamisnak bizonyul. – Ezért is védekezik az igazság meglátása, meghallása ellen, inkább sértődözik, dühöng, háborog és önérzeteskedik, csak a valósággal ne kelljen szembenéznie, hogy ki ne derülhessenek a hibái, illetve a téves gondolkozása.

Ez a személy nem fojtja el a férfias részét, de nem is éli meg rendesen, nem működteti azt az alapfunkciójának megfelelően. A konfliktusokat nem tudatosan vállalja fel, hanem általában öncélúan gerjeszti azokat, vagy önérzeti okokból dühöng és lázong, de nem tanul belőlük, nem ért meg általuk semmit, nem járulnak hozzá az öntudat tisztításhoz, ellenkezőleg, inkább még zavarosabbá teszik amúgy is zavaros én-tudatát. Számára a folytonos belső nyugtalanság, feszültség okozta intenzív boldogtalanságérzés szolgálhat ösztönzőül arra, hogy felismerje azt, hogy változtatásra van szükség, és tegyen is ennek az érdekében. Neki is elsősorban saját maga kettős természetét kell megértenie, és arra törekedni, hogy mind a feminin, mind a maszkulin erőket megfelelően működtesse, és egységbe fogja őket személyén belül.

A vénuszi őserővel harmóniára törekedve mind jobban tudná integrálni magában az addig elhanyagolt jin jellegű oldalát, illetve jobban megérteni a jang erők szerepét és működését. Ez lehetne a feltétele annak, hogy elkerülje a saját vagy a szerelmi – szexuális partnere, vagy partnerei, az élettársa szélsőséges megnyilvánulásait, és a kialakuló belső harmónia következtében a környezetében levő emberekkel is harmonikusabb és békésebb legyen a viszonya.

Ha nem sikerül a Mérleg szellemiségével illetve a vénuszi őserővel harmóniába kerülnie, deréktáji betegségei, sérülései jelzik, hogy végezze el ezt az életfeladatát (deréktáji gerincsérv, prockopás, a derékizom gyengülése, sérülései, a vesék, a húgyhólyag és a húgyutak megbetegedései), valamint a nemi szervek enyhébb betegségei, sérülései vagy – szélsőségesebb esetben – akár konkrét nemi betegségek is előfordulhatnak (szélsőséges esetben akár az AIDS is), illetve a szexuális képességei gyengülhetnek, elveszítheti szexuális étvágyát. A merkúri őserővel való harmonizálódás elmaradása a karok, vállak, tüdők, a torok és általában a légutak megbetegedéseit vonja maga után, az értékrendjének a hamissága, értékítéletének a hiánya, és az, hogy fél szembenézni az igazsággal, egyaránt megnyilvánulhat a szemek, ill. a máj, epe, hasnyálmirigy megbetegedéseiben (súlyosabb esetben cukorbetegségben), az új irányba történő nyitás hiánya csípő- és combsérülések forrása lehet.



Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a 7. házban

A Mérleg szellemiségével analógiában álló hetes ház azt a gyakorlati életterületet jelöli a horoszkópban, amelyik a vénuszi kiegészülési és kiegyenlítődési vágyakat megtestesítő őserővel való harmonizációnak, a hosszútávú, személyiségformáló párkapcsolati, élettársi viszonyokkal kapcsolatos konkrét életfeladatok felvállalásának a szükségét mutatja. A hangsúlyos hetes ház egy horoszkópban (tehát ha egy vagy több negatívan fényszögelt bolygó vagy karmapont található itt) azt mutatja, hogy az illető személy esetében a párkapcsolat területén vár rá a legtöbb megoldandó életfeladat, amelyek által biztosított tapasztalatok segítségével a kiigazítást igénylő tévképzeteit összhangba hozhatja az egyetemes törvények szellemével, a megváltás és a megváltódás logikájával. Ez az a terület az, ahol nagyon erős szexuális és lelki kiegészülési - kiegyenlítődésivágya ellenére a legtöbb sorsprovokáció, tehát személyi kihívás és valószínűleg sok metafizikailag feldolgozni, értelmezni való kudarc vár rá, mindaddig, amíg a szerelmi – párkapcsolati életkörrel kapcsolatos negatív képzeteit meg nem haladva, a karmaoldáshoz szükséges pozitív képességeket, tulajdonságokat megszerzi, a Mérleg konstelláció és a vénuszi őserő szellemiségével harmóniába kerül.

A hetes házban álló negatív Nap, Merkúr és Jupiter bolygók azt mutatják, hogy a szülött zavart, többértelmű éntudata, hibás, megváltásellenes gondolkodása, hamis alapokon (tehát nem az egyetemes törvények szellemiségén) nyugvó értékrendszere, belső hierarchiája a szülött életében leginkább a párkapcsolataiban okoz zavarokat, olyan problémákat, amelyek miatt nem tud nyugodt és boldog életet élni, mert sem magával, sem másokkal nem tud békében, igazi harmóniában élni. Ugyanakkor ennek a háznak az életfeladatait felvállalva kerülhet harmóniába a fenti őserőkkel, a párkapcsolaton belüli konfliktusokba belemenve olyan tisztító tűzpróbákat tapasztalhat meg és élhet át, amelyek személyiségformáló hatással bírnak, mert ezek során felismerheti és meghaladhatja személyiségproblémáit, veleszületetten hamis elképzeléseit a párkapcsolatról. Így lassan-lassan, ezen tapasztalatok megélése által valós önismeretre szert téve, az egyetemes törvények szellemében megreformálva a gondolkodásmódját és a belső hierarchiáját, megismerheti a párkapcsolat metafizikáját és ezáltal megtanulhat harmonikus és boldog párkapcsolatot fenntartani. Nagyjából ez a fő tanulnivalója ennek a háznak és a megfelelő életkörök területére lépve, ennek az életfeladatnak a felvállalása és elvégzése az, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a karmáját feloldva elérhesse a megváltott állapotot.

Jellemzően két szélsőséges viselkedésmódban nyilvánulhat meg a hetes ház hangsúlyos volta. Az egyik az, amikor túlságosan fél az itt rá váró esetleges kudarcoktól, fájdalmaktól, ezért valamilyen hihető elméletet, kifogást gyárt, aminek az ürügyén messzire elkerülheti ezt a területet, esetleg olyan hivatást választ, amelyik lehetetlenné teszi számára a párkapcsolatban élést, esetleg inkább más életterület feladatait végzi túlnyomórészt, és ezek a túlzásba vitt vagy egyenesen öncélú tevékenységek nem hagynak számára időt, energiát, vagyis ürügyként szolgálnak arra, hogy miért nem lehet neki a szerelemmel, párkapcsolattal is foglalkoznia. Jupiteri hierarchiájában a társ, a kapcsolatban élés a háttérbe szorul, értékrendszere nem az egyetemes törvényeken alapszik. Ezeket nem ismeri, így nem tudja azt sem, hogy a megváltás elérése a legfőbb cél, és azt még kevésbé, hogy a párkapcsolatnak mi a szerepe a karmaoldásban. Ez minden ember számára fontos és megkerülhetetlen feladat, de akinek hangsúlyos a hetes háza, annak a személynek különösen fontos az egészsége megtartásához, a derűs, boldog élet eléréséhez a harmonikus párkapcsolatban élés.

Az ő esetében ez az önkéntelen és öntudatlan elutasítás, mélyről jövő iszonyodás, félelem formájában jelentkezik. Tudattalanul is retteg az itt rá váró nehézségektől, esetleg fájdalommal, szenvedéssel járó tapasztalatoktól, s negatív Merkúrja által jelzett árnyék-énje ezeket a veleszületett félelmeit „lovagolja meg”, ezeket az érzéseket teljesen normálisnak és helyénvalónak tüntetve fel. A mai liberális szemléletmód ráerősít arra, hogy „éljük meg szabadon, akik vagyunk” – azaz engedjünk a karmikus vágyainknak és isten ments, hogy akárcsak megpróbáljuk legyőzni azokat! Hiszen a mai szeretetteljes, elfogadó szemlélet szerint nincs olyan, hogy „normális”, senkinek nincs joga megmondani egy másik embernek azt, hogy mi a normális és mi nem az, sőt, ha magunkban kételyek is támadnának, ne hallgassunk erre (a lelkiismeretünk, a Felettes Énünk sugallataira), hanem csakis „a szívünkre”, a „belső hangunkra” (vagyis a karmikus késztetéseinkre és ösztöneinkre, amelyik persze mindig az erőfeszítésmentes, könnyebb út felé terelget). Az árnyék-énnek nincs is nehéz dolga, miután ilyen szépen kitaposták számára az utat, s ő aztán belső hangként szépen el is igazítja a rá hallgató, a “szabadon szárnyalni” vágyó személyt – egyre mélyebbre kalauzolja a karmikus útvesztőben, ahol mind távolabb kerül a megváltást lehetővé tevő megvilágosodástól, és ezzel a együtt a boldogságtól, az egészségtől is. Ha a Mérleg-karmás személy a vénuszi őserővel való kapcsolatteremtést elutasítja, a párkapcsolatoktól való veleszületett, zsigeri félelmei, iszonyata miatt elmenekül ennek az életfeladatának az elvégzése elől, nem hajlandó felvenni a keresztjét, akkor ennek következtében sorshátráltatásokat, betegségeket kell átélnie. A szaturnuszi őserő ezekkel a nehézségekkel a megváltás felé vezető útra próbálja terelni őt, tehát hogy végre belépjen a hetes ház által jelzett életterületre, s ott megtanulja a rá váró leckéket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egészséges és boldog, elégedett életet élhessen.

A másik szélsőséges viselkedés az, amikor az illető személy nagyon erős kiegészülési vágya („szerelmetes természete”… )folytán megszállottan csak a párkapcsolataival akar foglalkozni, viszont veleszületetten negatív, hamis elképzelései meggátolják őt abban, hogy elérje azt a szerelmi boldogságot, amelyre áhítozik. Az életében a partnerkapcsolat, a szerelem a legfontosabb, esetleg már gyermekkorától a tündérmesékbe illő idilli, boldog szerelemről, házasságról álmodik. Számára a boldogság azonban olyan idealizált, irreális állapot, amelyet a földi életben, a fizikai realitásban lehetetlen megvalósítani – egy örökkön fennálló, mozdulatlan, zavar- és problémamentes szerelmi és szellemi állapot, ahol a harmóniát semmi nem bonthatja meg, a szerelmesek egymás életének az értelmei és egymás boldogságának a zálogai, természettől és Istentől adottan, eleve.

A szerelmi kapcsolatokkal szembeni irreális elvárásai miatt szükségszerűen nagyon sok fájdalmas tapasztalatban kell része legyen, ő azonban ellenáll annak, hogy ezek a tapasztalatok formálják őt, hogy ezekhez igazítsa az elvárásait, és az álomképeit a realitáshoz közelítse. Karmikus tévképzetei miatt, azok sugallatára csökönyösen ragaszkodik ahhoz, hogy a szerelem mindenre gyógyír, hogy minden eddigi negatív tapasztalata csakis annak köszönhető, hogy még nem találta meg „az igazit”, a tökéletes társat, akinek a puszta jelenléte is eloszlatja majd a homályt, aki majd maradéktalanul boldoggá teszi őt, mert mindenben meg fognak egyezni, közöttük nem lesz konfliktus, nem hangzik el hangos szó, mindig teljesen egy hullámhosszon lesznek, s mindent együtt csinálnak majd. Azt, hogy a valóságnak nem felel meg ez az ábrándkép, nem akarja tudomásul venni, esetleg meg sem fordul a fejében, hogy ezek irreális elvárások, és hogy a boldogsághoz neki magának is hozzá kell járulnia, úgy, hogy előbb saját személyiségi problémáit próbálja megoldani, nem pedig a társ általi kiegészüléstől várja el azt, hogy „minden a helyére kerül”, és ő végre teljes és harmonikus személy lehet a társa mellett. Ő saját magát egyedül csonkának érzi, az ideális társ, az ideális kapcsolat nélkül értéktelennek érzi az életét. Ezért is hajlamos ragaszkodni a leglehetetlenebb és legboldogtalanabb helyzetekben is a partneréhez, a kapcsolatához, amely nem nyújt semmi örömöt a számára, és hazudja magának azt, hogy nincsen semmi baj. Ugyanis, ha a kapcsolat megszűnik, akkor hajlamos úgy érezni, hogy ő is megsemmisül.
Negatív jupiteri meghatározódásai is hozzájárulnak ahhoz, hogy nem hajlandó a valósággal szembenézni, hajlamos a végsőkig lehazudni magának a nyilvánvaló igazságot is, meghamisítani a valóság elemeit úgz, hogy azok az ő elképzeléseihez igazodjanak. A tényeket, az eseményeket pedig addig rendezgeti gondolatban, amíg azok azt a képet nem adják, amit ő látni szeretne: a bele nem illő darabokat elveti vagy kimagyarázza, kikozmetikázza, a többit pedig önkényesen rakosgatja. Így építi szerelmes álom-fantazmagóriákból azt a kártyavárat, amely előbb – utóbb összeomolván valamikor őt is könnyen maga alá temetheti.

Ha éppen nincs kapcsolata, (ami számára súlyos önértékelési zavarok forrása) öntudati zavaraiból eredő problémáit is hajlandó annak a kontójára írni, hogy még nem találta meg a nagy Őt, aki ha betoppan az életébe, majd akkor egy csapásra megoldódik minden baja, és soha nem lesz szomorú, elkeseredett vagy haragos. Ha pedig az épp aktuális nagy Ő mellett él (ami elég rövid ideig szokott tartani), akkor teljesen elképed, ha a problémái mégsem szűnnek meg, és neheztelni kezd a párjára, amiért az nem teszi őt boldoggá, ahogyan ígérte (pontosabban ahogy azt ő elvárta volna tőle). Ezt a neheztelést általában vagy elfojtja, vagy vesszőparipájává, mindig előkapható szemrehányások alapjává teszi. Mikor nem akar erről sem tudomást venni, hiszen semmilyen negatív, diszharmonikus elem nem fér bele a szerelemről alkotott elképzelésébe, inkább minden erejével a látszatboldogság fenntartásán fáradozik, mikor erre keni rá és ezt teszi meg okául az ő egész balul sikeredett életének.

Persze ez a fajta személy általában nem utasítja el azt, hogy foglalkozzon a hetes ház életkörébe tartozó feladattal, éppen ellenkezőleg: szereti úgymond elméletileg és pszichológiailag is boncolgatni a boldogsága „rejtett” lelki okait, de mégsem jár közelebb a vénuszi-mérlegi szellemiséggel való harmonizációhoz, mint a vele ellentétes végletet megélő Mérleg-karmás. Újra és újra futja ugyanazokat a köröket mindig újabb párkapcsolatban (és minden egyes alkalommal, amikor új szerelem van a látóhatáron, meg van róla győződve, hogy ezúttal tényleg a herceg jött el a fehér lovon, és sajnos ez a típus akkor is ezt teszi, ha már többgyermekes házasságban, illetve már a második, a harmadik, sőt: a negyedik házastársi viszonyban él) vagy pedig évek óta él rossz kapcsolatban, anélkül, hogy egyszer is szembenézne azzal az egyszerű gyakorlati valósággal, amit a konkrét tárgyi tények mutatnak neki, illetve anélkül, hogy szembenézne a saját hibáival, téves elképzeléseivel, hogy megláthassa az összefüggést a kudarcai és a hamis, irreális elvárásai között. (Néha annak a belátása sem sikerül, hogy ő valójában boldogtalan.)

A Halak-karmáshoz hasonlóan ő is átrakja a felelősséget a másikra, a társára, vagy „az adott, objektív körülményekre” abból a szempontból, hogy tőle várja el, hogy majd őt boldoggá tegye, illetve várja, hogy a dolgok maguktól megoldódjanak, nem akar tenni a saját boldogságáért. Illetve hajlamos arra, hogy hamis áldozatot hozzon a párjáért, kettőjükért, amikor a saját, de főként a család érdekeit is a háttérbe szorítja, mindent eltűr, lenyel, csak hogy veszekedés ne legyen, a konfliktusok elől elbújik, és a párja számára is sokszor ellehetetleníti azt, amikor az tisztázni szeretne bizonyos dolgokat a kapcsolatukon belül: inkább bólogat és egyetért, csak csorba ne essék a tökéletes kapcsolaton, csak hogy büszkén elmondhassa azt, hogy ők még sohasem veszekedtek!
Negatív jupiteri meghatározódásai folytán hamis mennyországot próbál megcélozni és elérni, amikor a számára tökéletes párját vadássza, amelyről azt hiszi, hogy az csak úgy, a semmiből az ölébe hullik majd, és azontúl boldogan él, amíg meg nem hal. Nem hajlandó észrevenni azt, hogy a létező, reális kapcsolatában, a kudarcokért nem másokat (a párját) kellene felelőssé tennie, hanem saját zavaros öntudatát, önérzékelését és a tárggyal kapcsolatos fantazmagóriáit kellene elsősorban megtisztítania. Ehhez pedig számára a legtökéletesebb eszköz a párkapcsolatban élés – de csak akkor, ha feladja addigi struccpolitikáját, és nem a homokba dugja a fejét, amikor valamilyen probléma adódik, hanem felvállalja a konfliktust, hogy ezáltal a felszínre kerülhessenek olyan, addig rejtve maradt mentalitásbeli zavarai, és személyi hibái, amelyek így tudatosítva kijavíthatók, megtisztíthatók. Negatív Napja által jelzett személyiségproblémáinak a felfedezése, beismerése, és a meghaladásukra, megoldásukra való törekvés az első lépései annak, hogy harmonikusabb szerelmi kapcsolatot alakíthasson ki. Ehhez értékrendjében is rendet kell raknia, hogy rájöhessen arra, hogy a szerelmi viszony nem önmagáért létezik, nem öncélú és steril, örökkön, magától fennálló egyensúlyi állapot, hanem személyiségformáló hatása révén a karmaoldáshoz szükséges képességek, tulajdonságok megszerzésének az egyik eszköze, és amelyik egy dinamikus és organikus egység, amelynek a fenntartásáért mindkét félnek tennie kell. (Ugyanakkor természetesen a párkapcsolatban a szexualitás a megváltódáshoz szükséges többdimenziós kiegyenlítődést eszközli a két ellentétes nemű személy egységbe kerülése, tehát a maszkulin és feminin princípiumok egymáson áthatolása által.)

Az a párkapcsolati boldogságról alkotott kép, az az elvárás tehát, hogy a párom hozzám – azaz az én karmikus késztetéseimhez, igényeimhez – alkalmazkodjon, azokat szolgálja ki, és így engem boldoggá tegyen, nem csak hamis és torz, hanem megváltásellenes is. A párkapcsolat célja ugyanis nem az kell legyen, hogy a két ellentétes nemű személy egymás mellett minél szabadabban kiélhesse a karmikus vágyait, hanem hogy a felek minél közelebb kerülhessenek a megváltott állapothoz, és egymást is segítsék a karmaoldásban. Ez pedig nem valósulhat meg úgy, hogy szemet hunyunk minden fölött, ami számunkra kényelmetlen, akár a mi belső mentalitásunkban, akár a párunk (külső) viselkedésében, csak azért, hogy a felszínen békét tartsunk fenn. Ez a kegyes hazugságok által létrejött taknyos béke nem szolgálja a spirituális fejlődést, mert csak egy helyben toporognak mindketten, félnek szembenézni saját zavaraikkal, hogy kijavíthassák azt, félnek a másikat átvilágítani, mert ez fájdalmas és rájuk nézve visszahatással fenyeget..

Ugyanakkor ez a látszatharmónia nem tartható fenn örökké, hiszen a mélyben egyre erősebben munkálnak azok az elfojtott indulatok, ki nem mondott sérelmek, amelyeknek aztán szükségszerűen a felszínre kell kerülniük, de ekkor már nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezek termékeny vagy hasznos konfliktusok lehessenek, amelyek segítségével a felek saját maguk jobb megismeréséhez járulnak hozzá. Ilyenkor sokkal valószínűbb az, hogy minden borul, s az addigi szelíd, konfliktuskerülő Mérleg-karmás „bárány” most tűzokádó sárkányként rombol szét mindent maga körül, a tisztítótűz helyett mindent felemésztő tűzvésszel kell számolniuk. Később maga sem érti, hogyan is fordulhatott ez elő éppen vele, aki addig mindig annyira békés volt és mindent hajlandó volt feláldozni a nyugodt, csendes légkörért. Nehéz észrevenni a felületesen gondolkodó vagy szemlélő személynek azt, hogy ez a két szélsőséges véglet egymáshoz tartozik, s minél inkább erőlteti az egyiket, annál nagyobb a veszélye a hirtelen átbillenésnek a másik irányba. Ha tehát egy Mérleg-karmásnak, legnagyobb megdöbbenésére, meg kell tapasztalnia ezt az addig nem ismert oldalát is, akkor a legjobb, amit tehet, az nem az, hogy igyekszik minél hamarabb elfelejteni ezt a nyomasztó emléket, negatív gondolkodásával kifogásokat gyártani, és a másik felet hibáztatni a történtekért, hanem megpróbálni elgondolkodni azon, hogy mi található e két véglet között, hol van a középpont, tehát a közös spirituális – karmaoldási! – érdek, ahol ez a két véglet kiegyensúlyozódhat? És ennek a közös érdeknek a minél teljesebb megvalósulására, a mindkét fél részéről történő elérésére törekedni, még akkor is, ha kezdetben gyakran billen át egyik szélsőségből a másikba. Ha valódi egyensúlyra és harmóniára vágyik, akkor ehhez (bármilyen ellentmondásosnak is tűnik ez a számára) a konfliktusokba is bele kell mennie, meg kell ismernie a Mérleggel szembenálló jegynek, a Kosnak a pozitív tulajdonságait, és arra kell törekednie, hogy elsajátítsa ezeket a pozitív képességeket, tulajdonságokat: a céltudatosságot, a határozottságot, a bátorságot, az erélyességet, a tettrekészséget, spontaneitást. Ez segíti őt hozzá ahhoz, hogy megtisztíthassa zavaros öntudatát, meghatározza, megismerje önmagát, biztos spirituális alapokra helyezze éntudatát. Csak ha ez sikerült, akkor tud majd valódi egységet alkotni egy másik, hasonlóan tiszta öntudatú személlyel, hiszen, ahogyan azt Hamvas Béla írja az alkímiai separatio műveletről „Az elemek csak egymástól jól elkülönítve és a maguk individuális jellegében jól meghatározva és megnevezve egyesíthetők.”

Az arany öntudat kialakításához a jupiteri és a merkúri őserőkkel is szükséges harmóniába kerülnie, amihez a horoszkópjának az ismerete és metafizikai ismeretek szerzése is különösen fontos. Így tisztázódhatna előtte, hogy az életének mely területein kell rendet raknia, illetve az egyetemes törvényeket megismerve világossá válhatna számára az, hogy a legfőbb érték a megváltott állapot elérése, és hogy az életében mindennek – így a párkapcsolatának is – ennek a célnak az elérését kell szolgálnia. Tudatos erőfeszítésekre van szüksége ahhoz, hogy reflexszerű negatív (megváltásellenes) gondolkodását átalakítsa, és türelmes, hosszantartó munkával kikerüljön az árnyék-én sugallatainak a hatása alól, illetve hogy az árnyék-énjét egyre kevésbé engedje szóhoz jutni. Negatív jupiteri meghatározódásai megnehezítik számára az igazsággal való szembenézést, a hibabelátás képességének az elnyerését, az új irányba nyitást. Hiszen ő reflexszerűen mindig a kényelmesebb utat választotta addig, és kerülte a konfliktusokat, a nyílt szembenézést bármilyen problémával. Ezentúl pedig tudatosan és bátran bele kell mennie a konfliktusokba, hogy azok tisztítótűzként szolgálhassanak, és felszínre hozzák, kiégessék az addig rejtetten maradt, öntudatlan hibás képzeteit, reflex-szerű mentalitásbeli zavarait.

Bármelyik szélsőséges végletét éli meg egy személy a Mérleg-karmának, a karmaoldás útjának ennek kell lennie, harmonizálódni a vénuszi őserővel, a horoszkóp jelezte életterület feladatait felvállalni és elvégezni, harmóniába kerülni a negatívan fényszögelt bolygók által jelzett őserőkkel. Így érheti el azt, hogy az egészségét visszanyerje (vagy ha fiatal még, és az egészségi károsodás szintjén még nem jelentkezett a spirituális gyökerű probléma, akkor megtartsa), illetve hogy harmonikus párkapcsolatban élhessen, és ezáltal a megváltott állapot eléréséhez is közelebb kerüljön. Ameddig ez nem sikerül, vagy amíg sejtelme sincs a problémáinak a mélyben megbújó okairól, addig mind a Nap által elfoglalt konstellációra jellemző, illetve a Mérleggel/Vénusszal analógiában álló testrészek és szervek megbetegedései, balesetei gyakoriak lesznek (deréktáji betegségek: gerincsérv, a derékizmok meggyengülése, sérülése, a vesék és a húgyhólyag, húgyutak betegségei, a nemi szervek megbetegedései, szexuális zavarok – frigiditás/impotencia –, nemi betegségek, szélsőséges esetekben AIDS). A tüdők, a felső légutak, a karok, a vállak betegségei a merkúri őserővel való diszharmonikus viszonyt jelzik, míg a comb, a csípő, a szemek, a máj, az epe, a hasnyálmirigy betegségei a jupiteri őserővel való harmonizáció szükségességére figyelmeztetnek. Az igazság huzamosabb ideig tartó agresszív lehazudása akár cukorbetegséget is eredményezhet.



Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Skorpióban


A Skorpió konstelláció azt az egyetemes létmozzanatot testesíti meg, amelyben az anyagi létben megjelent szellemben, a karmikus kábulatában a nullpontra jutva, megfogalmazódik a megtisztulás, megvilágosodás, gyökeres átváltozás, az öntudati, tehát a szellemi – spirituális és a lelki – mentális újjászületés iránti vágy. Ugyanakkor a teremtés misztériumának, a teremtett világ és az általános – emberi, valamint a személyi karma eredetének a megismerésére irányuló vágyak, késztetések azok, amelyek a Skorpió motívumrendszeréhez kapcsolódnak. Akinek a spirituális struktúrájában hangsúlyos ez a skorpiói motívumrendszer, annak a személynek az egyik életfeladata az, hogy saját szellemi eredetét és a sorsát vezérlő karmáját megértse, felfedezze, s ezáltal újjászülessen, hogy gyökeresen megújuljon: megváltozzon az élet értelméről alkotott elképzelése és képzetrendszere, tehát az un. életvíziója és ezáltal a személyisége is, és képessé váljon a jellemváltoztatásra.

A Skorpió karmával született személyek ezekhez a tartalmakhoz, amelyeket a Skorpió konstelláció megtestesít, önkéntelenül és tudattalanul bár, de spontán módon negatívan, vagyis elutasítóan – elhárítóan, sőt egyenesen irritáltan és ellenségesen viszonyulnak, holott és ezzel szemben: az életfeladatuk az, hogy harmóniába kerüljenek a Skorpió átváltozói – újjászületői szellemiségével. Ehhez a harmonizációhoz sokévnyi belső és külső küzdelem vezet, nehezen születő eredményeket hozó, kitartó munka szükséges hozzá, hiszen a Skorpió karmás szülöttnek a változtatással szemben érzett spontán és önkéntelen irritációt, a sorssal vagy az Istennel szemben érzett haragot eredményezi a nehéz élete miatt, és ezt a lázadó – haragvó, sok esetben gyűlölködő, bosszúszomjas életérzését nagyon nehéz leküzdenie, meghaladnia, és a Skorpióra jellemző pozitív tulajdonságokra, képességekre változtatnia, fel-cserélnie.

A Skorpió karmás szülöttek negatív meghatározódásaik következtében irritációt éreznek önmaguk megváltoztatásának a gondolatára is, és felbőszülnek, ha bárki figyelmeztetni meri őket erre, kikérik maguknak, és azt hangoztatják, hogy őket az Isten is így fogadja el, ahogy teremtette, és másoknak is ilyennek kell elfogadniuk őt. Saját magukat nem, másokat azonban annál jobban szeretnének megváltoztatni, hogy azok az általuk elképzelt boldogságeszmény szerint éljenek; másokon kérik számon azt a belső metamorfózist, amit nekik maguknak kellene végrehajtaniuk, saját magukon. A negatív Skorpió Nappal, Merkúrral és Jupiterrel rendelkező személynek nem csak a zavaros öntudata, önérzékelése van átitatva az újjászületés elleni lázadozással, és emiatt az egész világra, de főként a sorsra, az Istenre való haragvással, hanem gondolkodásmódja is nyíltan megváltásellenes, a Jupiter által megtestesített szellemiség értékrendszerében a régi (a karmája által vezérelt) szokásokhoz, gondolkodásmódhoz való csökönyös ragaszkodás számukra a legfőbb érték. A Skorpió szellemiségét negatívan, diszharmonikusan élve meg, nem akar a saját mélységeibe leereszkedni, hogy ott felfedje az egoizmusából, önféltéséből és önsajnálatából, a változni nem akarásából, illetve a Skorpió karma által jelzett, mélyen rejtett „mocskos kis titkait”, amelyek miatt nem csak lelkileg szenved, hanem testileg is, mikor vészes balesetek, mikor súlyos betegségek formájában, mikor szélsőséges, veszélyes élethelyzetekbe is gyakran kerülhet.

Negatív skorpiói meghatározódásainak köszönhetően nem hajlandó a rejtett összefüggések felkutatására, arra, hogy beszagoljon a lelke mélységeibe, hiszen ez az önleleplezés egyrészt nagyfokú hibabelátási képességet feltételez (amivel ő nagyon hadilábon áll, a hibát inkább mindig másban és máshol akarja megtalálni, nem önmagában), másrészt a felismerések nyomán egyértelművé válna a megtisztulás, a változtatás szüksége is, és ő ezzel nem akar szembesülni. Ezért az orr sérülései, betegségei (orrvérzés, orrdugulás, polip, orrsövényferdülés, stb), valamint az alsó medencetájék szervei és testrésze (pl. a medencecsont, vagy a gerinc faroknyúlványi része, és főként a herék) sérülései gyakoriak, és ezek a betegségek vagy sérülések, tulajdonképpen a félelemmel való szembenézés és leszámolás, az önvizsgálat, öntisztítás, valamint az ehhez való belső és külső bátorság megszerzésének a szükségére hívják fel a figyelmet.

Az élet titkait kutatva azért is fél a problémáinak a gyökerét megkeresni, hiszen intuiciós szintjén tudja azt, csak mélyen eltemeti magába, hogy az élete, a sorsa pozitív megváltozásához neki magának kellene gyökeresen újjászületnie, megszabadulnia tévképzeteitől, elengednie bosszúvágyát, haragját, külső ellenségképeit. A régi (pusztító és önpusztító) ábrándképekhez, haragvó gondolatokhoz, a bosszúvágyhoz, a megszokott rosszhoz való csökönyös, karmikus ragaszkodása miatt számára a megfordulás, a változás az, amiről úgy véli, hogy soha nem neki kell végrehajtania, hanem a környező világnak, legfőképpen pedig az élettársának. Ez a változás persze általában elmarad, és emiatt iszonyú indulat, harag forr benne, mert úgy érzi, mások miatt kell neki ennyire szenvednie, mások állnak a boldogsága elérésének az útjába.

Intenzív haragvásait negatív Merkúrja által jelzett árnyék-énje legitimizálja is számára, érthető és logikus magyarázatokat gyártva, hogy miért szükséges másoknak, általában és leghamarabb az ő élettársának, illetve a szeretteinek, akikkel napi kapcsolatban és szoros életviszonyban áll, átváltozni, és miért nem lehetséges ezt neki megtennie, s ennek a racionalizálásnak az eredménye az is, hogy indulatai, szenvedélyes gyűlölete mentális síkra is áttolódik, innen is rombolva a szervezetét. A környezete iránt érzett haragja szélsőségesen a másik eltüntetésére, elpusztítására is irányulhat, teljes valójával átélve ezeket az érzéseket, vágyakat, amelyek során hormonális mérgek termelődnek a szervezetében, amelyek a Skorpióval analógiában álló szerveit támadják meg (végbél, férfiaknál prosztata/ nőknél petefészkek, méh, mellékvese, húgyhólyag, húgyvezetékek, férfiaknál herék.).

A Skorpió uralkodó bolygója (a Mars mellett) a Plútó, amelyik egyszerre tartozik mind a négy őselemhez, mivel a végső kiegyenlítődés, az isteni igazság bolygójaként az elemek közötti harmonikus kiegyenlítődésnek, a teljes boldogságnak az ősereje. A teljes kiegyenlítődés vágya hajtja tehát a Skorpió karmás embert a szenvedélyes, intenzív, csapongó érzelmek átélésére. És annak érdekében kell ezeket a szélsőséges élethelyzeteket átélnie, hogy a szerelmi kapcsolatok, a szexualitás minél mélyebb, katarktikus átélése által megérthesse a nemek misztériumát, hogy elérhesse a spirituális kiegyenlítődést. Ezért jelent a szerelem a Skorpió karmás személy számára sokkal többet, mint párkapcsolati harmóniát: ő a szerelem, a szexualitás mélységeibe alászállva a végső igazságokat, az egységet, a metafizikai kiegészülést kutatja, akaratlanul és öntudatlanul is. Nem kíméli sem magát, sem társát, számára a katarktikus szerelmi érzések, a minél mélyebb tapasztalatok szükségesek ahhoz, hogy amikor eléri a legmélyét az anyagi tapasztalatoknak, akkor meg tudjon fordulni, meg tudjon tisztulni, és így szellemileg megújhodhasson.

Amíg az a személy, akinek sikerült megvalósítania a plútói őserővel való harmonizációt, meg tudja valósítani azt, hogy személyében harmonikusan kiegyenlítődjön a négy őselem, és a szerelmi boldogság állapotát realizálni tudja, addig a fel nem ébredt Skorpió számára legtöbbször a szerelem a legnagyobb boldogtalanság és gyötrelem forrása. Amíg nem tudja meghaladni karmikus késztetéseit, vágyait: hatalom- és birtoklási vágyát (amivel a kedvese fölött is uralkodni akar, hogy kisajátítsa őt saját magának), az ebből eredő irtózatos féltékenységét, a csalás utáni titkolt vágyát (képzeletben minden, számára vonzó személyről erotikus fantáziákat enged meg magának, vagy tettek szintjén is megcsalja párját), titkolózásait, kegyetlenkedéseit, addig a szerelem nem is adhatja meg számára még a felszínes harmóniát sem, nemhogy a teljes kiegyenlítődést, a megváltódást. Szerelmi élete ezért általában viharos, és ez az a terület az életében, amelyik a legtöbb kudarcot és fájdalmas tapasztalatot tartogatja a számára, olyannyira, hogy az érzelmek intenzitása elől, a tettei következményei elől, illetve a határtalannak és kilátástalannak érzett boldogtalanságában akár az öngyilkosságba is menekülhet.

Nem csak párkapcsolatai viharosak – zavaros énképéből, öntudatából eredően a környezetében élőkkel (munkatársaival, barátaival, ismerőseivel, stb.) is folyamatosan konfliktusai vannak, és nem érti, hogy miért, hogy mi az oka ezeknek. Ha nem hajlandó megkeresni a mélyebb összefüggéseket, azt, hogy milyen mentalitásbeli hibáira, reflex-szerű negatív reakcióira hivatottak felhívni – ezek a nem egyszer drámai események – a figyelmét (azaz a változtatást, az őnátalakítást sürgetik), hajlamos újra csak főleg a másik emberre, a partnerre, a külvilágra hárítani a hibát. Az önvizsgálatot esetleg felületesen gyakorolja, mondván „Lehet, hogy én is hibás vagyok, de a másik...” – és itt jönnek az okok, az érvek, hogy tulajdonképpen ő miért is ártatlan és miért tiszta neki a lelkiismerete, s miért undok, szemét a másik fél, aki szándékosan babrál ki vele, szórakozik vele. Bosszúvágya és haragvásai miatt akár évekig sem képes magát túltenni ezeken a konfliktusokon és a hozzájuk kapcsolódó, intenzíven átélt negatív érzelmein – ezeken rágódik hosszan (és általában be nem vallott élvezettel), bosszút forralva, gondolatban csatázva, kikészítve, elpusztítva a másikat, vagy a képzeletében lekicsinyelve az „ellenséget” és így aratva a saját belső, illuzórikus élet-színpadán, képzeleti - fantazmagórikus erkölcsi győzelmet fölötte.

Számára a megbocsájtás a legnehezebb feladat, s az még mindig a jobbik eset, amikor magának is bevallja azt, hogy nem tud vagy nem is akar a sérelmei fölött napirendre térni. Ugyanis ájtatoskodó, szelíd és szeretetteljesnek hazudott „keresztény” viselkedést is erőltethet magára, és azt hazudja ekkor (főként magának), hogy megbocsátott a felebarátjának (nyilasi-jupiteri meghatározódásai nagyon is hajlamossá teszik a szemforgató ájtatosságra, a látszatszeretetre, látszat-megbocsájtásra, elengedésre.). A valóságban azonban ugyanolyan harag vagy gyűlölet él benne, csak azt nagyon mélyre elfojtja, és az így még rombolóbb hatást tud kiváltani – saját egészségét emészti fel azzal, hogy nem tudja elengedni negatív érzéseit. Erre csak akkor lenne képes, ha valóban megértené azt, hogy miért kellett neki ezzel az emberrel, jelenséggel vagy helyzettel találkoznia, miért kellett azt a sérelmet elszenvednie, azaz milyen negatív, karmikus tévképzetét volt hivatott az adott esemény a felszínre hozni, hogy ezzel megkönnyítse számára az önvizsgálatot, az öntisztítást, a pozitív változást. Ez az egyetlen módja annak, hogy megbocsásson, és ha nem érti meg a valódi okot, hiába erőlködik és vágyik arra tudatosan, hogy végre elengedhesse a haragját, mert az idő elteltével sem csökken benne az elszenvedett sérelmek okozta harag vagy neheztelés intenzitása.

Negatív Jupitere azt mutatja, hogy nincs tisztában az egyetemes törvények szerinti értékekkel, nem érti, hogy az emberi életben a legnagyobb érték a vétkeinktől (azaz a karmikus tévképzeteinktől) való megváltódás. A harmonizálatlan skorpiói-plútói szellemiség a legsötétebb érzésekkel, képzetekkel, gondolati mintákkal kerül kapcsolatba, és a negatív jupiteri meghatározódásai (rossz irányba való nyitás, rossz ítélőképesség, a hibás értékrendszerével való azonosulás, a hibázásaival szembeni „vakság”) következtében a szülött nagy eséllyel kapcsolatban is marad ezekkel a sötét mágikus erőkkel. Életvízióját ezek a sötét képzetek, gondolatok határozzák meg, ezek adják az irányát, ezért az ilyen személy azt képzeli, hogy számára az a legnagyobb érték, ha minél jobban ki tudja élni a negatív plútói ambícióit, hatalmi, uralkodási vágyát. Árnyék-énje (amelyik a logikus, okos, de júdási, áruló ésszel látszólag a „gazdát” támogatja, ám a valóságban a megváltástól tereli őt minél messzebb) megerősíti őt abban a boldogságképzetében, hogy csak akkor lehet elégedett, ha megfizet mindenkinek, aki neki a legapróbb sérelmet is okozta, sőt ennek elébe menve lehetetlenné teszi azt, hogy ezt bárki újra megtehesse vele, ezért majd ő lesz az, aki (megelőzésképpen) elnyomja a többi embert, uralkodik felettük, kontrollálja őket. Ez a hatalomvágy vezeti őt, és nincsenek gátlásai, ha el akarja érni a céljait, a fekete mágiától sem riad vissza, ha úgy ítéli meg, céljaihoz ez vezeti közelebb. (De öntudatlanul is fekete mágiázhat, harmonizálatlan plútói természete folytán akarata ellenére is eszközévé válhat ezeknek az erőknek.)

A bosszút megízlelve kegyetlenkedésre való hajlama is megerősödhet, s így a karmikus sötétség mind csak fokozódik benne, ami a biztos bukás, életcsőd felé viszi őt, bármekkora világi hatalmat is ad neki rövidebb vagy hosszabb időre a sötét erőkkel való szövetkezés. A Skorpióhoz tartozó, medencetájéki szervei betegszenek meg, ha nem tud, vagy nem is akar a skorpiói-plútói szellemiséggel harmonizálódni, és zsigerből elutasítja a pozitív átalakulást. A nemi szervek betegségei, szélsőséges esetekben ezek elrákosodása, a szexuális képességeinek a csökkenése vagy éppen a teljes impotencia ill. frigiditás annak következtében alakul ki, hogy nem csak spirituálisan nem képes a kiegyenlítődésre, de – éppen amiatt - fizikai szinten sem. A végbél betegségei elengedésre való képtelensége miatt alakulnak ki, az orr betegségei szintén jellemzőek, azt mutatva, hogy a Skorpió-karmás szülött nem hajlandó az igazság kiszimatolására.

A Skorpió karma jellegzetes megnyilvánulása az is, amikor az illető személy az éles eszét mások becsapására, félrevezetésére, csapdába csalására használja, ráadásul úgy, hogy olyan ügyesen (sunyin) csalja tőrbe az áldozatát, hogy végül még őt tünteti fel az elkövetőnek, és saját magát az áldozatnak. Gyakran nem is derül ki az igazság, olyan mesterien meg tudja téveszteni a környezetét, ő lehet a tökéletes bűntény kiagyalója és elkövetője. Azzal azonban nem számol, hogy tettével nem csak, és főként nem a fizikai világban kell elszámolnia, hanem következményei lesznek nem csak a tetteinek, hanem a gondolatainak és az ábrándképeinek is. (Ezek a negatív következmények betegségek, sorsnehézségek, vagy éppen teljes életcsőd formájában is jelentkezhetnek, ami az üdvösség – a megváltás elveszítését is jelentheti.) Az embertársait becsaphatja, de az egyetemes törvényeket nem tudja kijátszani, még akkor sem, ha a tetteinek a következményei csak jóval később érik őt utol. Ez ugyanúgy igaz mind a jó, mind a gonosz, az egyetemes törvényeket megszegő cselekedetekre (gondolatmintákra, stb.), s mivel ezeknek az eredménye nem azonnal látszik, a legtöbb ember hajlamos azt hinni, hogy bármit meg lehet tenni büntetés nélkül – vagy hogy a karmaoldásnak sincsen semmilyen pozitív hatása. De nagyon téved!

A fel nem ébredt és az önvizsgálatra, a hibabelátásra is teljesen képtelen Skorpió-karmás személy számára szélsőségesen nehéz sors vár, ha a fenti úton haladva nem hogy nem kezdi oldani a karmáját, de még vastagítja is azt a negatív tulajdonságainak, késztetéseinek a korlátlan, gátlástalan kiélésével. Ha sorskrízisei, s főként tragikusan mélyen megélt szerelmi érzései folytán szenvedései arra késztetik őt, hogy a mélyben levő okokat keresse, ezek a katarktikus érzések elindíthatják őt az önátalakítás, a jellemformálás útján. Könnyen előfordulhat, hogy pokoljárásai után, bár fontos tapasztalatokat szerez, és új emberként áll talpra olyan helyzetekben, amelyek másokat összeroppantottak volna, mégsem tudja végrehajtani a szükséges gyökeres átváltozást, és az újnak hitt életét ugyanott folytatja, ahol azelőtt abbahagyta.

Bár nem fél már szembenézni a benne levő sötétséggel, mégis valamiképpen öncélú, mazochista élvezetforrássá válnak a pokoljárásai – nem tanul belőlük, hanem csak újból és újból ugyanazokat a köröket rója, ugyanazok a fel nem oldott, karmikus késztetései, vágyai, tévképzetei vezetik őt, a sok átélt szenvedés szinte semmit nem farag le belőlük. Negatív önérzékelése, öntudata számára egyfajta megerősítéssé válik az, hogy ő milyen erős, milyen kemény, hiszen embert próbáló helyzetekben nem roppant össze, nem lett öngyilkos, nem kallódott el, mint ahogy más tette volna.

Negatív jupiteri-nyilasi meghatározódásainak a következtében magát gyakran hasonlítgatja össze másokkal, s ha ebből az összehasonlításból ő kerül ki „győztesen”, az büszkeséggel tölti el, ingatag önérzete számára pótolhatatlan doppinggá válik az, hogy ő különb, lelkileg erősebb-edzettebb, stb. Szelektáló képessége nem elég jó ahhoz, hogy különbséget tegyen: mely helyzetek segítik őt a megváltásban, s melyek tartják egy helyben vagy éppenséggel hátráltatják, és azt sem érti, melyek azok az értékek, amelyeknek az elérésére törekednie kellene. Negatív Merkúrja által jelzett árnyék-énje sugallataira hallgatva nem merül elég mélyre, mélyrehatónak tűnő kutakodásai ellenére mégis felszínes marad, s a sorsrendezése szempontjából a legfontosabb információkat nem szerzi meg, illetve nem tartja azokat eléggé fontosnak, nem helyez hangsúlyt rájuk, és ezért a legfontosabb következtetéseket nem vonja le. Hát ezért igazából megfordulni sem tud, nem tud újjászületni, hiszen a régi, feloldásra váró, csak félig átvilágított és megoldott - feloldott tévképzeteit minduntalan továbbhurcolja magával. Tapasztalatai megmaradnak fájó, de édes, és az önérzete számára dicsőséges emlékeknek, amelyeket újra és újra felelevenít magában, újra átélve az akkori érzéseket, gyötrelmeket, s vámpírként ebből merít erőt az értelmetlen túléléshez, ez a misztikus borzongás az, amit mindennél jobban élvez. Arról fogalma sincs, hogy ezek a tapasztalatok nem arra kellett volna szolgáljanak, hogy az emlékekkel, a nosztalgiázással kábítsa magát továbbra is, miután túl van egy-egy krízishelyzeten, hanem éppenséggel ennek a szokásának is búcsút kellett volna intenie, véglegesen (és az igazi és a teljes megújhodásra kellett volna – kellene törekedjen), csakúgy, mint a többi önromboló és öncélú szokásának, mivel minden pozitív látszat ellenére lent a mélyben, tehát a mélytudattalan képzeleti – teremtői világa mélységeiben, de ennek következtében, hosszú távú következmények szintjén a felszínen is, fizikailag és lelkileg is pusztítja és mérgezi magát.

A tudatosodás egy bizonyos fokára eljutva a Skorpió karmás szülött megértheti a hibabelátási készség kifejlesztésének a szükségét, amely segítségével a hibázásait, mulasztásait felismerheti és beláthatja. Így aztán valamelyest mégis hajlandó változtatni. Azonban a teljes, gyökeres átváltozásra és a megfordulásra mégsem lesz még képes. Erről azonban általában fogalma sincsen, nem veszi észre azt, hogy rosszul, nem megfelelően végzi a karmaoldást. Nem hajlandó a metafizikai ismereteit a mindennapjaiban alkalmazni, és az így, realizáció nélkül, mindössze steril tudás marad, semmilyen gyakorlati haszna nem lesz, az életében semmilyen problémát nem old meg vele. Sőt, inkább megsokszorozza a nehézségeit azzal, hogy ámítja magát afelől, hogy spirituális tudatossággal rendelkezik, a valóságban azonban nem hajlandó feltárni az apró kis titkait, hiszen az úgysem számít, gondolja.

Nem hajlandó felhagyni a sumákolásával, vagy fülön csípni a hazudozásra, csalásra való hajlamait, és nemet mondani ezekre a látszatkeltési késztetésekre. Sőt, nem csak a Skorpió karmája feloldásával szemben él benne ellenállás, de ez egyúttal azt is jelenti, száz százalékosan, hogy a többi karmapontjai által mutatott negatív késztetései, tulajdonságai meghaladása, pozitívakká cserélése érdekében sem hajlandó – és nem tud – gyakorlatilag is tenni valamit. Azaz, elméleti szinten foglalkozik ugyan velük, csak a gyakorlatban ne kelljen semmit tennie, és erről az intellektuális sumákolásról azt hazudja magának, hogy az karmaoldás, s ezzel részéről a változás „le van tudva”.

Negatív merkúri-ikreki meghatározódásai késztetik arra, hogy a változást csak az elméletek szintjén tegye meg, nem pedig a mindennapi élete, és főként a belső mentalitása, belső alapállása szinte minden apró vonatkozásában, a személyisége, személyi tudata, legfinomabb, legsejtelmesebb spirituális rétegeiben. Személyiségét és a gondolkodásmódját, intellektusát néha összemosva, a kettőt egymással összetévesztve hajlamos azt hinni, hogy elég elméleti szinten foglalkoznia a változtatással, és bizonyos régi, kényelmes, megszokott viselkedésminták még beleférnek, hiszen nincs is azokkal olyan nagy baj, nem olyan veszélyesek azok, mint amilyennek látszanak, vagy ahogy mások állítják (mondja magának, vigasztalólag.). Ezek az árnyék-én megváltásellenes, karmaoldás-ellenes ráció-játszmái, amikor a felszínen „megadja magát”, hogy a mélyben annál erősebbé válva hárítson, hogy elhitesse a gazdájával, hogy ő tényleg mindent megtett, és nyugodtan hátradőlhet most már.

Hogy ez mégsincs így, azt az életében folyamatosan jelentkező, pontosabban megszűnni nem akaró sérülések, betegségek, megpróbáltatások, párkapcsolati nehézségek egyértelműen jelzik, s ilyenkor a Skorpió karmás személyben újra csak feltámad az irritáció vagy a lázongás, hogy mégis mit kellene még tennie? Hiszen megtett minden tőle telhetőt, megváltozott, jobb lett, s még mindig nem elég, hát mit követel még tőle a Sors, az Isten, az élet?! Megfékezetlen dühöngő indulatai saját maga ellen is fordulhatnak, a sors elleni haragvás mellett öngyűlöletbe is hajszolhatja magát, látva, hogy nem tud mégsem megváltozni, hogy az addigi erőfeszítéseinél sokkal nagyobbakra lenne szükség.

Negatív merkúri (júdási) észjárása következtében ilyenkor fel is adhatja a további küzdelmet, megváltásellenes gondolkodásmódja fölülkerekedvén az addigi elhatározásán, azt sugallva neki, hogy ez a változás lehetetlen, és hogy nem is olyan fontos az egész, ő ilyen, és kész, és ő így érzi jól magát. Negatív jupiteri meghatározódásainak köszönhetően könnyen tudja áltatni magát, azt hazudni, hogy ő aztán tényleg mindent megtett, ami tőle telt, és többre már nem lenne képes. Kényelemvágya is felülkerekedhet, ha úgy érzi, ő már belefáradt ebbe, nem neki való ez.

Ilyenkor gyakran menekül pótcselekvésekbe, csak hogy a valósággal ne kelljen szembenéznie, nagyevéssel-ivással, szexuális élvezetek hajszolásával vagy éppenséggel kicsapongással vigasztalhatja magát. Ugyanakkor negatív skorpiói meghatározódásai miatt is belemerülhet az alkoholizálásba, a cigarettázásba vagy más önpusztító, önmérgező szokásba, hogy megbüntesse magát a gyengeségéért, hogy bosszút álljon saját magán ezeknek a szokásoknak az intenzív gyakorlásával. Ha a lejtőn lefelé csúszva elég mélyre érkezik ahhoz, hogy az átélt szenvedései felrázzák őt, akkor talpra állhat ebből a vesztes(nek tűnő) helyzetből. A gödör legaljára érve végre végérvényesen rájöhet arra, hogy elég volt már a gyűlölködésből, az önutálatból és az önsajnálatból, a lelkiismeret-furdalás, a vezeklés által valóban, teljes szívéből vágyódva fordulva a megtisztulás irányába, azt szomjazva és egyedül csak azt elfogadva életcélnak, életigazságnak, élet-értelemnek. Számára nagyon fontos, hogy az addig önmaga előtt is takargatott legmocskosabb kis titkait is ne csak a felszínre, hanem egyenesen a nyilvánosságra is hozza, a hibabelátást ilyen módon gyakorolva szabjon gátat és fordítson hátat az addigi skorpiói titkolózásának, negatív jupiteri önámításainak.

Ugyanakkor az árnyék-énjével is csak és csakis így számolhat le, ha nem elégszik meg az addigi mélynek tűnő, de valójában felszínes magyarázatokkal, hanem az elméletek szintjéről áttér a tettekre, és csakis a realizációinak hisz: tehát az elméleteit a valóságban is kipróbálja, és kitartó munkával felfedi az addig zavart és szenvedést okozó karmikus tévképzeteit, majd pozitív képességekre, tulajdonságokra cseréli azokat.

Ebben az önismereti munkában az árnyék-énje mindenképpen meg akarja akadályozni, hiszen a karmaoldás annak a megsemmisüléséhez is vezet. Ezért nagyon ébernek és nagyon elszántnak kell lennie egy Skorpió-karmásnak, ha az árnyék-énjét le akarja leplezni. Hiszen itt a skorpiói megváltásellenesség, az árnyék-én megtévesztő játszmái és az önámító, új felé nyitni nem akaró, a hibákkal való szembenézésre nem hajlandó negatív jupiteri-nyilasi meghatározódások összeadódva, együttesen a legeltökéltebb elhatározást is, a legnagyobb elszántságot is könnyen meghiúsíthatják, illetve próbára teszik újra meg újra. Az, hogy a Skorpió karma feloldásához rengeteg idő kell, hogy a legnagyobb erőfeszítések is csak lassan térülnek meg, és a pozitív eredmények sokáig váratnak magukra, az árnyék-én számára egyfajta, az ingujjban rejtőző, és bármikor simán előhúzható és asztalra csapható adu-ász, amit az árnyék-én mindig ki is játszik azért, hogy megingassa az amúgy is megváltásellenességgel küzdő Skorpió karmás személyt.

Amíg az árnyék-énje mesterkedéseit nem leplezi le és annak a fölötte gyakorolt hatalmát nem sikerül megtörnie, vagyis, amíg nem sikerült az árnyék-énjét úgymond teljesen megölnie, addig, a fentebb felsorolt jellegzetes skorpiói betegségek és sérülések mellett, gyakran megsérülhetnek a vállai, karjai, a tüdő- és felső légúti betegségek is ugyanolyan gyakran előfordulhatnak. Negatív jupiteri-nyilasi meghatározódásait jelzik a combok, a csípő, a szemek, a mutatóujjak sérülései, betegségei, valamint a máj, az epe, a hasnyálmirigy zavarai, betegségei, súlyosabb esetben, ha nem hajlandó felhagyni az önámítással, cukorbetegség is jelentkezhet.



Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a 8. házban


Ez a horoszkópház a Skorpió konstellációnak felel meg, azzal áll analógiában, és olyan konkrét, földi, gyakorlati életfeladatokat tartalmaz, amelyek ennek a konstellációnak a spirituális erőterével állnak analógiában. Akinek ez a ház hangsúlyos a horoszkópjában, tehát egy vagy több karmapontja vagy negatívan fényszögelt bolygója található itt, annak a személynek a megfordulás, a gyökeres átváltozás, a lelki és mentális újjászületés szükségességét életbevágóan fontos felismernie, és maradéktalanul végre is hajtania, realizálnia a mindennapi életében.

A halál háza is a nyolcas horoszkópház, abban az értelemben is, hogy a régi énünk, vagyis a régi (karmikus), tehát egoista, önféltő, önsajnáló és önáltató élet- és létszemléletünk, az életvíziónk, az értéktudatunk és a régi – hamis – lelkiismeretünk, a régi, szintén hamis felelősségérzetünk (ha volt egyáltalán…) halála a feltétele az újjászületésünknek. De konkrét értelemben is, olyan módon, hogy az ilyen személy képzeletét már fiatalon, esetleg gyermekként is nagyon foglalkoztatja a halál, az elmúlás gondolata, nagy valószínűséggel már korán kapcsolatba is kerül vele: vagy úgy, hogy elveszít valakit, aki a számára nagyon fontos és kedves volt, vagy saját magának vannak halálközeli élményei. Bárhogyan is történik, a szülött mindenképpen – tehát negatív értelemben is – nagyon fogékony a transzcendens élményekre, sokat töpreng az elmúláson, próbálja megérteni és megragadni annak a mibenlétét, és felfedezni ezáltal az élet értelmét, kifürkészni a teremtés és a teremtett világ misztériumait.

A nyolcas házban található negatív Nap, Merkúr és Jupiter azt jelzik, hogy az illető személynek a fenti bolygók által elfoglalt konstelláció tulajdonságai, képességei segítségével kell az életében felfedeznie és megértenie, majd a magáévá tennie, a skorpiói életfeladatokat (a hibabelátás segítségével felismert tévképzetek elengedését, a vétkektől való megszabadulás általi gyökeres átalakulást, az állandó önvizsgálatot és öntisztítást, az állandó kíváncsiságot és spirituális – metafizikai rejtélyfejtést, az újjászületést) végrehajtania, illetve ezeknek az életfeladatoknak az elvégzése segíti őt hozzá ahhoz, hogy megszerezhesse ennek a konstellációnak a pozitív tulajdonságait, képességeit. A Nap mint a nyers személyi tulajdonságok, késztetések, spontán reflexek, az öntudat, az önérzékelés bolygója ebben a házban, diszharmonikusan fényszögelve azt jelzi, hogy ennek a személynek a gyökeres személyi átváltozás megvalósítása, a reflex-szerű mentalitásbeli zavarainak a megfigyelése és kijavítása, pozitívakra történő cserélése, az öntudati zavarok kitisztítása során elérhető újjászületés, spiritualizálódás, aminek az előfeltétele a széleskörű és mély metafizikai ismeretek, valamint saját karmájának az alapos, mély megismerése, az egyik fontos, elvégzendő életfeladata. Az ugyanitt található és szintén negatívan fényszögelt Merkúr és Jupiter azt jelzik, hogy ehhez az öntudati újjászületéshez, spiritualizálódáshoz elengedhetetlenül hozzátartozik a merkúri és a jupiteri őserőkkel való harmonizáció is. A szülöttben ugyanis veleszületetten, önkéntelenül és tudattalanul negatívan működnek ezek az őserők, így mind a gondolkodása, mind az értéktudata, belső hierarchiája hibás, karmaoldás- és megváltásellenes, az élet értelméről alkotott életképzelete tehát meg kell változzon ahhoz, hogy valóban meg tudjon fordulni és a jelleme, a személyisége pozitívan megváltozhassék.

Ez a változás elsősorban azt jelenti, hogy el kell engednie azokat a valós (belső) boldogsága elérését gátló, negatív skorpiói tulajdonságait, késztetéseit, amelyek a spirituális fejlődését is ellehetetlenítik: az uralkodási mániáját, a szinte beteges féltékenységét, az irigységét, a bosszúállási vágyát, amellyel az ellenségnek képzelt személyek tönkretételét, eltüntetését, elpusztítását kívánja, akaratlanul is ezekről képzeleg intenzív átéléssel. Ezeknek a spontánul, reflex-szerűen megjelenő gondolatoknak, képeknek a teljes felszámolására kell törekednie, és szigorúan meg kell tiltania magának az ilyen jellegű fantáziálásokat.

A Skorpióval analóg nyolcas ház egyben a drámaian vagy éppenséggel tragikusan megrázó, felkavaró szerelmeknek a háza is, amelyek szerepe végül is az, hogy a skorpiói végleteket megélve ez a személy egyrészt önmaga mélységeit megismerje, másrészt hogy az addig „megbízhatónak vélt” tudományos – materialista, vagy éppenséggel isteni protekciót ígérő vallásos képzeteivel és világképével szemben kételkedővé tegyék, és ezzel, ez által felrázzák, felébresszék őt, és a katarktikus élményei hatására leszámoljon az addigi szűklátókörű materialista vagy vallásos tévképzeteivel, és hogy ezáltal, a szellemi – spirituális erők és hatalmak és törvények felé megnyíljon, ebbe az irányba megforduljon, majd újjászülethessen. A halál és újjászületés házában tehát a szerelem és a szexualitás is katarktikus, transzformáló erővel bír, amely során a személy mélyebb és valóságosabb önismeretre és létismeretre, létszemléletre tehet szert. A szerelem az ő számára sötét, mély és megrázó tapasztalat, és a megváltozás ennek a személynek azt is jelenti, hogy szexuális vágyait, ösztöneit, képzelgéseit is meg kell tanulnia megzabolázni, és tudatosan a kielégülési-kiegyenlítődési képességeinek az elnyerésére kell törekednie, nem szabad öncélú élvezet- és izgalomforrásként használnia a szerelmet és a szexualitást. Szenvedélyessége ugyanis annyira erős, érzékisége és képzeletvilága is annyira vad és heves, hogy ha nem tanulja meg ezeket féken tartani és uralkodni rajtuk, akkor azok fognak uralkodni rajta, esetleg még végzetes tettek elkövetésére is elragadtatva, és felőrlik, agresszívvá, zavarodottá és elkeseredetté teszik őt. Ellenben ha ezt a pozitív változást véghez tudja vinni, személye sokkal harmonikusabbá válhat, feloldódhat gondolkodásbeli és érzelmi zavara is, s ezzel a megváltódás, tehát az igazi boldogság és egészség felé nagy lépést tesz.

Ez a megváltozás azonban nem csak a negatív skorpiói meghatározódások: a rejtett vagy nyílt megváltásellenesség, a mindennemű változással szemben érzett spontán irritáció, a számára kellemetlenségeket okozó külvilággal és az „őt állandóan támadó” természet iránti düh miatt annyira nehezen megvalósítható feladat. A negatív jupiteri meghatározódásai megnehezítik számára azt is, hogy egyáltalán a megfordulás, a változás szükségére ráébredjen, mivel az azt jelenti, hogy mélyen zavaros a spirituális erkölcsi érzéke és folytonosan a külvilágot hibáztatja, ami még nem is lenne akkora baj, de képtelen észrevenni, hogy a külvilágnak a számára kényelmetlen és kellemetlen, kártékony és ártalmas „benyomásai” mind csak arra hivatottak felhívni a figyelmét, hogy ugyanazt a dolgot, amivel neki a külső elemek kényelmetlenséget, kárt, személyi sértést, stb, okoznak, ő is hibásan csinálja, és ha nem is a gyakorlatban, akkor gondolatban vagy képzeletben. Egyrészt azért, mert a Jupiter, mint az értéktudat, ítélőképesség, belső hierarchia őserejét megtestesítő, azzal analógiában levő bolygó (a spirituális minőségi és hierarchikus tartalmakat megtestesítő őserőt képviselő bolygó), vagyis az embernek az ide vonatkozó, vele született zavaros és/vagy hibás képzetrendszere, központi szerepet játszik abban, hogy egy személynek milyen az életképzelete, életvíziója, és ezáltal az egész életének a minőségét mutatja meg. Az tehát, hogy mit tart fontosnak, milyen – általában hibás – célok azok, amelyeknek az elérésére törekszik, s amelyeknek az elérése érdekében az összes képességét felhasználja. A hibásan működő értékítélet, értéktudat miatt azonban nincs tisztában azzal sem, hogy az emberi életben a legnagyobb érték a megváltás, tehát a karmaoldás, és hogy ennek az elérését kellene szolgálnia minden tettünknek és gondolatunknak. Ezért nem tudja felismerni azt, hogy számára a legfontosabb feladat az önromboló és önpusztító skorpiói képzelődések megszüntetése, és a pozitív skorpiói tulajdonságok (önismeretet szolgáló spirituális titok-fejtés és titok-leleplezés, igazságkutatás és igazság-érvényesítés) elnyerése. De azt sem tudja megítélni, hogy mi az, ami őt a céljai elérésében segíthetné, vagyis melyek azok a helyzetek, személyek, és tudomány- vagy tudásrendszerek, amelyek valamilyen módon az ő fejlődését előremozdíthatják, segíthetik a kiegyenlítődési képességeinek az elnyerésében (és ezzel együtt természetesen azt sem tudja felmérni, hogy milyen helyzeteket, viselkedés- és gondolkodásmódot kell kerülnie, ha valóban boldog és kiegyensúlyozott szeretne lenni. Ezért, bármennyire is törekszik kívül a harmónia elérésére, belül folytatja az agresszív képzelgést, az ellenségképek gyártását, úgy, hogy fogalma sincs azoknak a destruktív hatásáról).

A negatívan működő jupiteri őserő tehát ilyen értelemben is negatívvá változtathatja az amúgy pozitív tulajdonságokat, képességeket, hiszen ha eleve rosszul céloz, rossz helyen keresi a boldogságot (pl. ha azt hiszi, hogy a bosszúvágya kiélése vagy a kedvesének a testi-lelki birtoklása, a rajta való uralkodás teszi őt majd boldoggá), akkor a jó tulajdonságait ezeknek a rosszul megválasztott, hamis üdvöt, hamis boldogságot adó céloknak az elérésére használja fel, nem pedig arra, amire azok megadattak neki, nevezetesen a karma felismerésére és megismerésére, majd a karmaoldás elvégzésére, ezáltal pedig a megváltott állapot elérésére.

A negatívan működő jupiteri őserő ugyanakkor olyan értelemben is negatív tendenciákat jelöl, hogy a rossz ítéletalkotási képesség, a rossz felé nyitás mellett önámításra való hajlamot is mutat. A hibabelátási képessége tehát nagyon fejletlen, pedig ez nagyon fontos lenne ahhoz, hogy szembesüljön azzal, hogy eddig rossz úton jár, és meg kell fordulnia, más irányba kell nyitnia. Negatív jupiteri meghatározódásainak a következtében az ilyen személyek nem hajlandóak szembenézni a saját hibáikkal, gyengeségeikkel, nem hajlandóak őszinte önvizsgálatot tartani. Mások szemében azonban a szálkát is észreveszik, és indulatosan szóvá is teszik, ítélkeznek, külsőleg moralizálnak, prédikálnak, és másoktól várják el azt a jellembeli és mentalitásbeli változást, amit nekik kellene megtenniük. Ez a felsőbbrendűségi érzése és a negatív skorpiói uralkodási, irányítási-manipulálási mániája együtt jól megférnek, és erősítik is egymást. (Ha őszintén szembenézne ezzel az irányítási-manipulálási vágyával, rájöhetne arra, hogy ilyenkor csak azt pótolja a külvilágban, amit magában elmulasztott elvégezni: azt, hogy megtanuljon uralkodni saját szélsőséges érzésein, viharos indulatain, zaklatott képzeletvilágán, vagyis megtanulni azt, azokat irányítani.)

Az ilyen életfeladattal született személyek gyakran hasonlítgatják össze magukat másokkal, de az önámító hajlamaik miatt ebből semmi nem származik, ami számukra hasznos lenne, hiszen legtöbbször kettős mércével mérnek, és amit ők tesznek vagy gondolnak, az mindig más megítélés alá esik, arra mindig van kifogásuk, mentségük. Vagy, ennek az ellentéteként, magukat gyarló, szerencsétlen alaknak találják, kisebbségi komplexusaik folytán nem tudják magukat reálisan megítélni: miben jók, miben rosszak, melyek azok a tulajdonságaik, amelyeket meg kellene változtatniuk, és melyek, amelyekre nyugodtan büszkék lehetnének, és amelyeket felhasználhatnának a karmaoldásra. Ezek a diszharmonikus jupiteri – értéktudati, értékítéleti vonások ugyanakkor összeadódnak a negatív Nap által jelzett önértékelési, öntudati zavarokkal is, és még bonyolultabbá teszik a képet, nagyon megnehezítve a személy számára azt, hogy a nyolcas ház által jelzett feladatokat elvégezhesse.

A skorpiói tapasztalatok megéléséhez vagy ezeknek az átélt, mélyrehatoló tapasztalatoknak a valódi, reális felhasználásához nagyon fontos lenne az, hogy könyörtenül őszinte legyen magához ez a személy, és hajlandó legyen szembenézni a hibáival, őszintén bevallani azokat saját magának. Anélkül, hogy nyíltan beismerné legalább saját magának, hogy eddig hazugságban élt, hamis világban, rossz úton járt, a megváltozás nem valósítható meg. Gyökeres átváltozás csak akkor lehetséges, ha hajlandó kimondani azt, hogy „Az alapvető sorskérdésekben és a sorsomat befolyásoló személyekhez való viszonyomban nem volt igazam eddig. Mindaz, amiben eddig hittem, hamis és irreális volt”. A negatív jupiteri és merkúri és a negatív Nap által jelzett önérzeti-öntudati meghatározódások folytán éppen az őszinte szembenézés az, amit nagyon nehéz megtennie. Hajlamos a hamis értékrendszerével is azonosulni, és ezért benne egy világ omlik össze, ha ezt tudatosítania kellene magában. (Arra fél gondolni is, hogy éppen ez az összeomlás vezetné őt a megvilágosodás, a helyes alapállás felvétele és ezzel a tényleges fejlődés irányába.) Így aztán sokáig agresszívan védekezik a valóság meglátása ellen. (Ezért is nagyon gyakoriak a szembetegségek, valamint a szívproblémák, az epe és a vékonybél problémái, sőt, a huzamos önámítás eredményeképpen cukorbetegség is kialakulhat. A comb és csípő sérülései, betegségei is előfordulhatnak, ha nem hajlandó semmiképpen arra, hogy új irányba nyisson.)

A nyolcas házban álló negatív Jupiter azonban éppen azt az életfeladatot jelzi a szülött számára, hogy az értékrendszerét is teljesen meg kell változtatnia, az addigi hamis értéktudatát az egyetemes törvényekhez, és a megváltás logikájához kell hangolnia. Amíg erre nem hajlandó, addig nagyon sok szélsőséges tapasztalatot kell megélnie (betegséget, balesetet, sorscsapást), amelyek mind azt hivatottak szolgálni, hogy az átélt szenvedések megrázó – felrázó, és ezzel transzformáló ereje folytán, valóban megváltozzon az életszemlélete. (A fent felsorolt betegségek mellett a jupiteri őserővel való harmonizáció híján a máj-, epe- és hasnyálmirigybetegségek is gyakoriak lehetnek. Ugyanakkor a nyolcas házhoz és a Skorpióhoz tartozó szervek, testrészek betegségei is, mint a nemző- és a teremtő-szaporítószervek, valamint az ürítőszervek betegségei vagy balesetei, a megvilágosodáshoz és a feltámadáshoz vezető, azokat kiváltani hivatott elmaradt életfeladatok elvégzésének a szükségességére hívják fel a figyelmet – az orr, a nemi szervek, a végbél betegségei, szexuális zavarok, és szélsőséges esetekben a sorsrombolás és a teljes életcsőd vár arra, aki semmiképp nem hajlandó megszerezni azt a külső és belső bátorságot, amelyik szükséges ahhoz, hogy ezeket az életfeladatokat fel tudja vállalni és képes is legyen elvégezni azokat.)

Az a csapda is fennáll itt, hogy a (fanatikus) vallásosságot is felhasználhatja a további önámításra. A hangsúlyos nyolcas házzal rendelkező személyek nagy részét a spiritualitás nagyon vonzza, s ehhez hozzáadódik a negatív Jupiterje által mutatott hajlama a vakbuzgóságra, az ájtatoskodásra, a szemforgató vallásosságra, moralizálásra. Így, az ájtatoskodásai mögé bújva, az önvizsgálatot, a valódi, skorpiói „pokoljárást”, vagyis a karmaoldást még inkább kerüli, mégpedig úgy, hogy durván becsapja saját magát, elhiteti magával, hogy ő mélyen spirituális és őszinte ember. Ilyenkor a felelősséget a negatív – rossz – sorsáért az Istenre hárítja. Ha csak vallásos, azt képzeli, és úgy is hiszi, ő majd elintézi neki, hogy boldog legyen, Jézus vagy Mohamed majd megváltja őt a bűneitől, neki nem kell megváltania magát, nem kell dolgoznia magán, azon, hogy feloldja a boldogságra való képtelenségi karmáját. A problémáit úgy akarja megoldani (elkenni), hogy (a felszínen) Istennek tetsző életet él, és ezért cserébe várja a jól megérdemelt jutalmat. Az viszont elmarad, és a sorsnehézségei egyre csak fokozódnak annak következtében, hogy nem hajlandó sem az önvizsgálatra és az őszinteségre, sem arra, hogy mélyreható tapasztalatokat szerezzen, beszagoljon a lelke mélységeibe, s ott feltárja azokat az undorító tulajdonságokat, amelyekről addig saját magában nagyvonalúan nem akart tudomást venni (vagy éppenséggel csak a külvilágban üldözte azokat).

A sorscsapások során aztán kiderül, mennyire őszinte és szilárd az istenhite – hiszen ilyenkor mélységes harag és méltatlankodás támad benne, mert ő úgy képzeli, hogy nagyon jó ember, és ezt az Istennek illene látnia és értékelnie. Mivel azonban a helyzete egyre csak rosszabb lesz, a neheztelése és haragja az Istenre, a sorsra egyre csak fokozódik, bár ezt valószínűleg igyekszik letagadni maga előtt is, és mélyen elfojtani, s annál buzgóbban imádkozik és jótékonykodik, mintha ezekkel a külsőségekkel le tudná kenyerezni a sorsot és az Istent, és mintha azok megvesztegethetőek lennének.
A neheztelését nem tudja elnyomni magában, de annak a gondolatát, hogy a körülményei változtatása érdekében ő maga kezdjen el változtatni saját magán, felháborodottan elutasítja. Annál inkább szeretne megváltoztatni másokat, és irányítani azokat, amit az ájtatoskodó jótakarással is leplezhet.

A nyolcas ház az okkult képességek háza is, és tudatosan vagy tudattalanul, de ezeket a mágikus képességeit is felhasználhatja ahhoz, hogy ne saját képzeletét, hanem mások életét irányíthassa. Ezekkel a képességeivel arra is rásegíthet (ha már a sors „elfeledkezik” róla), hogy végre jobbá forduljon az élete – a sorstól így akarja erőszakosan kicsikarni azt, amit ő – hibásan – jónak képzel el. Mivel nem tudja megítélni, hogy milyen eszközök és tulajdonságok hasznosak vagy éppen károsak, s mivel gondolkodásmódja is a hamis értékrendhez igazodik, azt hiszi, kicselezheti a sorsot, és az Istent is manipulálhatja, illetve, azt is irányithatja olyannyira, hogy elkerülheti az életfeladatait, és ezáltal megnyerheti az életét.

Negatív Merkúrja azt mutatja, hogy pragmatikus, vízszintes logikáját nem a megfelelő módon használja, hanem eszerint a világi, bűnbeesett logika szerint akar boldoggá lenni, és ezt mániákusan, elvakultan erőlteti. A kudarcai után nem kezd el azon töprengeni, hogy vajon mi oka lehet annak, ha valamit ennyire nem akar megadni számára a sors, hanem újra és újra nekifeszül, és erőlteti, hogy elérje a kitűzött célt, megszállottságában lepereg róla minden jótanács, minden figyelmeztetés. (Ennek a viselkedésnek természetesen csakis teljes kudarc és összeomlás lehet a vége, de ilyenkor, szinte már elviselhetetlen lelki szenvedései következtében megadatik számára a megfordulás, az újjászületés lehetősége.)

A merkúri erővel való harmonizáció azt is jelenti a számára, hogy a gondolkodásmódját az egyetemes törvényekhez kell, hogy igazítsa, és így ráébredhet arra, hogy a sors logikája teljesen más, mint ahogyan azt a földhözragadt, lineáris és főként bűnbeesett eszünkkel gondoljuk. Ezért is hiábavaló minden trükk, amivel a sorsát ki akarja cselezni, ezt kell megértenie, hogy így nem nyerhető meg az élet: sem öncélú mágiázással (ami fekete mágiává válik akkor, ha ezzel a pozitív belső változást akarjuk elkerülni, és csakis a külső körülményeinket akarjuk a magunk esze szerint jobbá alakítani), sem másfajta dőre életcélok, vagyis képletesen: bábeltornyok és kacifántos gondolati labirintusokban való bolyongással. A logikus eszét ott kellene használnia, ahol annak a helye van, tehát mind a gyakorlati feladatok elé állító hétköznapokban, mind a vallási és tudományos dogmáktól mentes – azoktól megszabadult – az egyéni felelősséget előtérbe helyező, szabadgondolkozásban, pl. a hiszékenysége legyőzésére (a pragmatikus eszével kellene ellenőriznie, hogy reális-e az, amit hisz vagy csak fantazmagória, önámítás, aminek a tárgyi valóságban nincsen alapja).

Ugyanakkor a gondolkodás segítségével mindannyian képesek vagyunk átalakítani mind az érzelmeinket, mind a képzeletünket, tehát a gondolkodásmód transzformációjával egyben és egyúttal, automatikusan az életvíziónkat, a jupiteri értékrendszerünket is képesek vagyunk törvényessé és ezzel megváltóvá változtatni. A nyolcas házban álló Merkúr ilyen életfeladatot mutat: azaz a gondolkodásmód teljes átalakításának a szükségét, hogy ennek segítségével mind a belső hierarchia megváltozhasson, mind a személyi átváltozás, öntudati újjászületés, spiritualizálódás megtörténhessen.

Ehhez a transzformációhoz elengedhetetlenül szükséges a helyes, metafizikai ismeretek szerzése, az egyetemes törvények megismerése, de nem csak elméleti szinten, hanem főként az elméletek gyakorlati alkalmazása által. (Pontosabban csakis így lehetséges.) A metafizikai magatartás személyes érintettséget is jelent, azt, hogy a megszerzett ismereteket a gyakorlati életben is alkalmazni tudja, vagyis ennek a tudásnak a segítségével végzi a karmaoldást.

A sorsképletben a negatív Merkúr, amelyik nem csak hibás gondolkodásmódot jelez, hanem ezzel együtt nagyon erős árnyék-ént is, a 8-as házban éppen ez ellen a személyes implikáció ellen fog lázadozni, és a személy gondolkozását ily módon irányítva, „elméletileg” mindent elkövetni, hogy a változás csak elméletben történhessen meg, s a gyakorlatban lehetőleg semmilyen erőfeszítést ne kelljen tenni, semmilyen konkrét változást ne kelljen megvalósítani.

A nyolcas ház ugyanis, mint a Skorpióval analóg életterület, újjászületési motívumokat jelez, ugyanakkor állandó, szűnni nem akaró irritációt a legcsekélyebb változással szemben is. Ez a helyzet afféle 22-es csapdája, hiszen a szülöttnek a nyolcas házban álló negatív Napjával, Merkúrjával és Jupiterjével az életfeladata éppen az, hogy újjászülessen az egész személyisége, öntudata, a gondolkodása és az addigi hamis értékek szerint működő életvíziója, ugyanakkor öntudatlan és önkéntelen irritációt is érez a változással szemben. Ezt az akaratlan és saját maga számára sokáig nem is tudatosuló elutasítást megerősítik a negatív bolygók által jelzett meghatározódásai: az igazsághamisítás, az önámítás iránti vágya, a hazug elméleteket gyártó, sunyi árnyék-én sugallatai, az ingatag öntudata, amelyik nagyon befolyásolhatóvá is teszi őt.

Sőt, a 8-as ház annyira veszélyes, illetve a Skorpió szelleme negatívan annyira csökönyös, hogy a személy, önkéntelen és tudattalan irritációja miatt az újjászületés ellen akkor is lázadozik, ha a nappali, tudatos énjével belátja ennek a szükségét, és látszólag ennek a változásnak az elérésén fáradozik. Ritkább esetben nyíltan szembeszegül ezzel a feladattal, materialista eszméket hirdetve kinevet mindent, ami „tudománytalan”, és inkább a felszínen, a materialista hazugságok között, és az irracionalitásig vitt látszólagos és rész-racionális eszmefuttatások között maradva szeretné (de hiába…) élvezni a civilizáció langyos védelmét. Legtöbbször azonban a hangsúlyos nyolcas házzal rendelkező személyt vonzza a spiritualitással való foglalkozás, illetve az ilyen dolgokban hívő személyek, csakhogy a legnagyobb buktatója ennek az, hogy nagyon könnyen ingoványos talajra juthat. A misztikus fantazmagóriákat hirdető sarlatánoknak ugyanis se szeri, se száma, és hiszékenységének köszönhetően könnyen el lehet őt kábítani ezoterikusnak nevezett „felszabadító”, de valójában csak liberális hazugságokkal vagy féligazságokkal. De nem csak a hiszékenysége miatt válhat könnyű prédává, hanem a saját árnyék-énje sugallatainak köszönhetően is, amelyik mindig a könnyebb, erőfeszítésmentesebb utat ajánlja. Ugyanakkor az árnyék-én a tudatos énnél sokkal hamarabb felismeri, melyik az az út, amelyik sehová nem vezet, vagyis éppen az, amelyik egyre csak távolabb viszi a „gazdát” a karmaoldástól, és minden trükköt, minden logikus magyarázatot vagy éppen irracionális félelemkeltést bevet, hogy elterelje őt a megváltás felé vezető útról.

S mivel a nyolcas ház által jelzett életfeladatok a legnehezebbek közül valók, és rengeteg áldozatot, kitartást, türelmet igényel a végrehajtásuk, hiszen az eredmény nagyon sokáig várat magára, az árnyék-énnek nincsen túl nehéz dolga, amikor le kell beszélnie a gazdáját a valódi boldogsághoz vezető fáradságos út járásáról. Ehelyett racionálisnak és jó megoldásnak látszó pragmatikus hazugságokba menekül a szülött, és azzal ámítja magát, hogy ő már birtokában van a nagy igazságoknak, és már „megérkezett”. A bajt csak tetézi az, hogy hazugságaival másokat is könnyen meg tud fertőzni, hiszen általában erős kisugárzással rendelkezik, s ez megtévesztő hatással van a spirituális útkeresőkre. Skorpiói megváltásellenessége azonban hamar előbukkanhat, ha valódi metafizikai információkkal találkozik. Ezek, maga sem érti igazán, hogy miért, mérhetetlenül felbőszítik őt, s ha nem jár a végére, nem kutatja fel a lelke sötét zugait, hogy mi ennek az oka, akkor a negatív skorpiói meghatározódásai folytán az engesztelhetetlen harag, a gyűlölet, a pusztításvágy uralkodhat el rajta. Ha ez így történik, akkor pedig valószínűleg mindent megtesz, hogy (leginkább sunyi módon) tönkretegye azt, aki ezekkel az információkkal szembesítette őt.

De a kevésbé önámító, a hibabelátásra törekvő személyeknek is nagyon – maximálisan – ébernek kell lenniük, hiszen a tudattalan irritáció akkor is dolgozik bennük, ha ők valóban szeretnének megfordulni, megváltozni. Az árnyék-én az éberséget könnyen elaltathatja azzal, hogy látszólag megadja magát, s így a szülött azt hiszi, már nem kell vele harcolnia, pedig az igazi küzdelem csak ekkor kezdődik. Az amúgy is meglevő, változással szembeni vonakodására rájátszva a metafizikai ismeretszerzést puszta elméleti tevékenység szintjén tarthatja, elhitetve a gazdájával azt, hogy ez az a változás, amit meg kellett tennie, nincsen már más dolga. Személyes implikáció, a lénye, az öntudata mélységes mélységeit ténylegesen átalakító, pozitívvá – együttműködővé változtató belső átalakulási törekvések nélkül azonban a metafizikai - spirituális ismeretei csak steril ismeretek maradnak, és egyáltalán nem segítik a szülöttet a karmaoldásban, aki így, és emiatt, akár évekig is egy helyben topoghat, úgy, hogy erről tudomása sincsen. Az ilyenkor jelentkező, főként skorpiói betegségek (az orr sérülései, a nemi szervek és a medencetájéki szervek, a végbél betegségei, súlyos esetben elrákosodása, a szexuális képességek csökkenése, vagy a napjegy szerinti betegségek) mind azt jelzik ennek a személynek a számára, hogy a nyolcas házhoz tartozó életfeladatait nem, vagy csak nagyon felületesen végezte el, vagy éppenséggel még bele sem kezdett ezekbe. Ha ezeket a jeleket képes helyesen értelmezni, újból nekirugaszkodhat, hogy ezúttal sokkal éberebben és figyelmesebben, kitartóbban végezze az önvizsgálatot, és ne legyen elnéző saját hibáival szemben, illetve ne dőljön be gyenge pillanataiban sem az árnyék-én „jóindulatú” sugallatainak, hogy „ugyan már, ennyi belefér még”, „de hiszen ennyi neked is jár”, stb, stb. Amíg az árnyék-énjével nem sikerül végleg leszámolnia, addig a karmáját sem tudja feloldani, s az Ikrekkel/Merkúrral analógiában álló szervei és testrészei is (a karok, a vállak, a tüdők és felső légutak) nagyon gyakran megbetegedhetnek, megsérülhetnek.




_________________
"Jobb a világra egyáltalában meg se születni, mint benne alacsonyrendű, vak, ostoba, értelmetlen, zavaros életet élni, s a nagy igazságok tudásában nem részesülni."


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2015.12.02. 02:05 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2015.03.21. 16:42
Hozzászólások: 52
Napjegy: Ikrek
Aszcendens: Skorpió
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Vízöntőben


A Vízöntő a Halak (isteni) morfogenetikus erőterében abszolút módon kiteljesedő egyetemes kiegyenlítődés (Isteni megváltódás) megvalósításához szükséges, szabad információ-áramlás, információ áramoltatás és befogadás ős-szellemének a működési lehetőségeit és feltételeit az egyetemes törvények szerint, azok szellemében, generáló és biztosító morfogenetikus erőtérnek az asztrológiai szimbolikus- tere. A Vízöntő géniusza biztosítja a konstellációk által megtestesített információs-energetikai erőterek és a bolygók által megtestesített egyetemes teremtői őserők egymással való együttműködését és kölcsönhatásának a megvalósulását és örök fennmaradását. Az ember számára a Vízöntő az egyetemes léterőkkel és törvényekkel, valamint az isteni intelligenciával, és természetesen a többi emberrel és a természeti erőkkel való együttműködési képességeknek a konstellációja.

A Vízöntő konstellációt együttesen uralja az Uránusz és a Szaturnusz, s bár az utóbbit gyakran mellékesnek tüntetik fel, és csak az uránuszi őserőt hangsúlyozzák a Vízöntő morfogenetikus erőterének a leírásakor, mégis a szaturnuszi őserő harmonikus megnyilvánulása teszi egyedül lehetővé a Vízöntő konstelláció által jelzett tulajdonságok, képességek pozitív megélését, illetve azok kialakulását. Az Uránusz a szellemi információáramoltatási és -befogadási készségnek, a szellemi struktúrák együttműködésének, az együttműködés során egymással kölcsönhatásban levő és egymást megtermékenyítő szellemi – spirituális létstruktúrák egymás közötti kiegyenlítődésének az ősereje lévén a Vízöntő konstellációja az emberek számára a szellemi struktúrákkal, a szellemi világgal, az isteni intelligenciával való együttműködést jelenti. Ugyanakkor a szellemi intuíció kialakulása révén az egyetemes személyiségű, azaz egyetemes felelősségérzettel rendelkező és autonóm, szabad gondolkodású és cselekvésű emberi öntudat kialakulásának a lehetőségét, sőt, ennek a szükségességét, kényszerét is jelenti. Ehhez azonban elengedhetetlen a szaturnuszi őserővel való harmonizáció, az azzal való kollaboráció is, vagyis az a felelősségérzet, amelyik az egyetemes törvények megismerése során az emberben kialakul. Ez a felelősségérzet annak a tudásából fakad, hogy az életben a legfontosabb a karmaoldás, a megváltás elérése, s ezért a pozitív vízöntői szellemiség szerint élő, képzelődő, gondolkodó és cselekvő személy korlátozza magát az egyetemes törvények szellemében, azok logikája szerint. Paradox módon ez a korlátozás az, ami megadja neki a legnagyobb szellemi szabadságot, lehetővé teszi számára a kollaborálást a bolygók által megtestesített szellemi-spirituális őserőkkel, ezáltal tudja gyakorolni a helyes információáramoltatást és -befogadást. Az uránuszi őserő által megjelenített tartalmak tehát csakis akkor élhetőek meg harmonikusan, csakis akkor használhatók fel az általa adott különleges mentális képességek pozitívan és építő jelleggel, ha ugyanolyan hangsúlyt fektet a Vízöntő karmás személy a szaturnuszi őserővel való harmonizációra is, azaz tudatosan felelősséget vállal az egyetemes törvények szellemében, és törvényességre, következetességre, helytállásra, elvhűségre, mértéktartásra, önfegyelemre és önkorlátozásra törekszik, illetve meg is valósítja azt a mindennapi életében. Az a Vízöntő-szülött vagy Vízöntő karmával született személy tehát, akinek sikerül ezt az egyensúlyt létrehoznia e két őserő között, valóban e konstelláció géniuszának a megtestesítője lehet, aki harmonikus uránuszi és szaturnuszi lénye által a mentális képességei segítségével megsejtett szellemi tudását (amelyet a gyakorlati élet próbájának is alávetett, hogy helyességéről meggyőződhessen) megfelelően tudja felhasználni a fizikai-természeti világban és a közvetlen környezetében vagy a tágabb emberi közösségekben egyaránt.

A Vízöntő karmával született személyek, akik veleszületetten, öntudatlanul is negatívan, diszharmonikusan élik meg ennek a konstellációnak a szellemiségét, elhatárolják magukat a szaturnuszi elvektől, és csak az uránuszi őserő által megtestesített tartalmakkal akarnak azonosulni. A szaturnuszi őserővel történő harmonizáció nélkül azonban esélyük sem lehet arra, hogy az Uránusszal (az általa megtestesített őserővel) való viszonyuk valaha is harmonikus és termékeny lehessen, hogy ezáltal boldogok és egészségesek lehessenek. Ők ösztönös, zsigeri irtózatot éreznek minden iránt, ami a Szaturnuszhoz köthető, ezért minden zseniális uránuszi, mentális képességük ellenére képtelenek azt a számukra legfontosabb információt befogadni, hogy a boldogságuk alapfeltétele mégis ennek az irtózatnak a legyőzése, az, hogy lassan megbarátkozzanak a szaturnuszi tartalmakkal, hogy idővel harmonizálódhassanak vele. Minden szellemi nyitottságuk és irányváltoztatási képességük ellenére ez a pálfordulás a legnehezebb számukra, ami ellen bőszülten tiltakoznak. Ők szabadok és függetlenek akarnak lenni, de a spirituális struktúrájukban zavaros kép él a szabadságról. Mértéktartás és bizonyos fokú önkorlátozás nélkül az általuk hirdetett szabadság csupán káosz és anarchia lesz, a szellemi információáramoltatás pedig zavaros, összevissza, egymásnak ellentmondó információk halmaza, amely nem csak a fejlődést nem szolgálja (zavarossága folytán nincsen ahogy szolgálja), hanem egyenesen lehúzó, visszahúzó erővel bír. (Ennek a zavaros uránuszi információkavalkádnak a hirtelen zárlata okozhatja a Vízöntőhöz tartozó agy működésének a hasonló zárlatát, azaz az agyvérzést, amely éppen ezért nagyon fiatal korban is bekövetkezhet.)

Az uránuszi őserővel való diszharmonikus viszonyuk következtében (téves szabadság-képzeteik miatt) úgy érzik, hogy senkinek és semminek nem lehet joga őket korlátozni, a szabadságukat megnyirbálni, és amint azt érzik, hogy egy személy vagy egy helyzet a legcsekélyebb mértékben is a felelős magatartást és a következetességet igényli tőlük, vagy erre kötelezi őket, akkor hanyatt-homlok menekülnek, úgy, hogy vissza sem néznek, vagy hárítani és hazudozni, majd burkoltan, vagy nyíltan ellenségeskedni kezdenek. Így válnak saját függetlenség-mániájuknak a foglyaivá, egészen addig, amíg meg nem értik, hogy mit is jelent valójában a szabadság. Ez ugyanis egyszerre jelent (uránuszi) lehetőséget, de (szaturnuszi) felelősséget is.

Az uránuszi végtelen lehetőségekből ugyanis szabadon lehet választani, de azután a választásunk mellett ki is kell tartani, és felelősséget is kell érte vállalni, a Szaturnusz szellemében. Ennek az elköteleződésnek a híján az uránuszi őserővel semmiképpen nem lesz képes harmonizálódni, s ezért ez a személy idővel szétforgácsolódik, felörlődik, semmit nem képes megvalósítani a ragyogó ötleteiből, mert nem hajlandó odaadni magát semminek és senkinek, és nem hajlandó az elméletek síkjáról a gyakorlati, fizikai valóságba is belépni, és gyakorlatilag ott is tevékenykedni.

Az a személy, akinek a negatívan fényszögelt Napja, Merkúrja és a Jupiterje is a Vízöntőben áll, nagyon erős negatív vízöntői meghatározódásokkal született, amelyek megnyilatkoznak mind abban, ahogyan saját magát érzékeli és értékeli, mind a gondolkodásmódjában, mind pedig értékrendjében. A jupiteri belső hierarchia, belső értékrendszer az, amelyik megszabja az illető személy életvízióját és ezáltal az élete minőségét, s egyben a többi bolygó által képviselt őserő irányát is megadja. Ez a személy a Levegő karmásokra jellemzően hadilábon áll a kitartással, elköteleződéssel, helytállással, s ennek folytán a gyakorlati életben nehezen boldogul, illetve a fizikai valóságot magát másodlagosnak véli az elméleti síkkal szemben. Ő itt érzi magát igazából otthon, és nehezére esik kilépnie ebből a komfortzónából, ezért gyakran – kényelemvágyának engedve – nem is tesz túlzott erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a gyakorlati életben is megszerezze a jártasságot, hogy konkrét cselekedetek által bármit is megvalósítson abból, amiről fantáziál.

A Halak-karmásokhoz hasonlóan ő is a képzeletvilágában éli az élete nagy részét, csak az ő fantáziavilága egészen más jellegű. Ugyanis amíg a Halak uralkodó bolygója, a Neptunusz (amelyik ún. női bolygó) a feminin teremtő képzelet, a szeretet bolygója, addig a Vízöntőt uraló Uránusz maszkulin jellegű őserőnek a megtestesítője: ő a szeretet átvilágító, direkcionált fény, az isteni intelligencia, azaz a szellemi értelem, a szellemi fantázia, intuíció bolygója. Vízöntő karma esetében ennek a szellemi fantáziának, intuíciónak a működése öncélú képzelgések, elméletgyártások, soha meg nem valósuló, fantasztikus elképzelések, találmányok kieszeléseként nyilvánul meg, nem az eredeti célt szolgálja, azaz nem a szeretetet átvilágító értelemként, az emberi közösségeket szolgáló kreativitásként működik. Konkrét tárgyi – anyagi realizáció híján féktelenül szárnyaló fantáziája nem eredményez semmilyen kreatív, újító tevékenységet. A pozitív Vízöntő személy ezzel ellentétben ötletei egy részét meg is tudja valósítani, s ezekkel a sokszor forradalmi újításaival képes arra, hogy egy szűkebb vagy tágabb emberi közösséget szolgáljon. A Vízöntő karmás személy hierarchiájának a csúcsán az ő rosszul értelmezett szabadságeszménye áll, és minden mást ennek a szolgálatába állít. Számára már az is korlátozást jelentene, ha az elméletek síkjáról a „csupasz” fizikai valóságba kellene leereszkednie, hogy a lehetőségei, a brilliáns ötletei közül választhasson, és aztán amellett elköteleződve fáradozzon is annak a megvalósításán.

Diszharmonikusan fényszögelt Merkúrja erős árnyék-ént jelez, s ennek az árnyék-énnek a legfőbb célja az, hogy a gazdája karmikus zavarodottságát minél inkább megerősítse, s erre leginkább az intellektusát használja eszközként. Levegő-karmásként amúgy is túl nagy hangsúlyt fektet ez a személy az intellektusára, az elméleteire, ezzel az egyoldalúságával kiszorítva a többi elem által képviselt tevékenységeket, ezért könnyen magáévá tudja tenni az árnyék-én által sugallt megváltásellenes, karmaoldás-ellenes gondolatokat, elméleteket. A zsigeri, karmikus iszonyatainak (pl. elköteleződéstől, a kötődéstől, a felelősségvállalástól, valamint a mély érzelmektől, az odaadástól való félelem, a görcsös szabadságféltés) racionalizálásával igazoltnak, jogosnak érzi ezeket, amelyekről tévesen azt képzeli, hogy hozzá tartoznak, az „egyénisége” részei, ezért ezt másnak is tudomásul kell vennie, és el kell fogadnia, ha vele akar együttműködni bármiben is, vagy ha vele akar együtt lenni, együtt élni.
Így aztán megmagyarázza magának azt is, hogy a fenti egyoldalúsággal, vagyis a Levegő elem negatív formájának a túl hangsúlyos megélésével, valójában nincsen semmi gond, hiszen mindenkinek azt kell tennie, amihez ért, s mivel ő az elvont elméletek és zseniális, de személytelen ötletek síkján mozog a legotthonosabban, ehhez ért a legjobban, nem az ő feladata az, hogy fizikailag is realizáljon bármit – azt majd tegye meg az, aki ahhoz ért. A szaturnuszi őserővel való diszharmonikus viszonya következtében nincs benne igényesség saját magával szemben, ezért arról, hogy spirituális fejlődése érdekében korlátozza, fegyelmezze, csiszolja önmagát, hallani sem akar. Ennél sokkal jobban tetszenek neki a liberális, minden törvényes elvárás, minőségi szelekció nélküli, zabolátlanul mindent elfogadó eszmék, az, hogy egy embert úgy és olyannak kell elfogadni, amilyen, nem szabad a függetlenségében korlátozni semmilyen elvárással, kell hagyni, hogy a személyiségét szabadon megélje. (A személyi szabadságra és az autonómiára való hivatkozás az egyik leghatékonyabb fegyvere az árnyék-énnek, hogy az emberekben eleve meglevő lelki, testi és spirituális restséget növelje, legitimizálja, s ezáltal minél mélyebbre süllyessze a gazdát a karmikus vágyai, meghatározódásai mocsarába.) Ezek az eszmék nagyon jól jönnek a Vízöntő-karmás személynek, aki úgy érzi, hogy neki jogában áll olyannak lenni, amilyennek neki tetszik, és úgy viselkedni, ahogyan neki jólesik, és senkinek nincs jogában tőle mást elvárni, s főleg nem szóvá tenni vagy valamilyen formában elvárásokat támasztani vele szemben. Még akkor is így tesz, ha elköteleződéstől való félelmei ellenére mégis sikerül családot alapítania – a párjának kell hozzá alkalmazkodnia, illetve a szabadság- és függetlenségi mániájának a következményeit eltűrnie, akár úgy is, hogy azt következmények és tehát szemrehányó szavak eltűrése nélkül, megcsalhassa, és az áldozatnak „meg kell értenie”, hogy ő ilyen, és soha nem is lesz hajlandó megváltozni.

Ha szülővé is válik, ebben a szerepkörben is elutasítja a szaturnuszi elvek szerinti következetes és szigorú gyermeknevelést (amely elsősorban a gyermek érdekeit szolgálná). Ehelyett a liberális, hamis szabadságot hirdető gyermeknevelési elvek lelkes hirdetője. A gyermeke szabadságára hivatkozva nem akar beavatkozni a személyisége fejlődésébe, s ugyanúgy, mint ahogyan saját magát nem, a gyermekét (gyermekeit) sem akarja semmilyen formában korlátozni, azért, hogy az szabadon szárnyalhasson, s megélhessen, kipróbálhasson minden határtalan lehetőséget. Ezzel a felelőtlen gyermek- nem-neveléssel aztán akaratlanul mégiscsak korlátozza magát, hiszen a végeredmény az lesz, hogy a gyakran csodás mentális képességűnek képzelt, érzékeny (indigó vagy kristály)gyermek szeszélyes kis zsarnokká válik, aki megkeseríti a környezetében levők életét hisztériázásaival, akaratosságával, szemtelenségével. Ezzel az annyira megható liberális neveléssel a szülő valójában megnyomorítja nem csak saját magát, hanem a gyermekét is, aki – ha a spirituális öröklődés által nem is örökölte volna a Vízöntő-karmát – a felelőtlen szülei mellett mindenképpen megszerzi azt.

Negatív vizöntői meghatározódásai – hamis szabadságvágya – folytán lényegi és minőségi kollaborációra sem képes. A szaturnuszi őserővel való diszharmonikus viszonya következtében, az egyetemes törvényeket elvetve számára lehetetlen az, hogy az uránuszi isteni intelligenciával kollaborálni tudjon, hogy intuíciója helyes szellemi információkhoz juttathassa őt. S ahogyan a szellemi és spirituális erőkkel képtelen az együttműködésre negatív meghatározódásai folytán, ugyanígy a szűkebb és tágabb környezetében lévőkkel sem tud kollaborálni. Így válhat magányos lázadóvá, aki épp az ellen (az egyetemes törvények ellen) lázad, aminek az elfogadása megadná számára a szabadságot, és teljessé, kiegyensúlyozottá, egészségessé és boldoggá tehetné őt.

Öntörvényűsége, makacssága, önfejűsége és önzősége miatt nem csak engedményekre, kompromisszumokra nem hajlandó, hanem a szeszélyeit sem hajlandó a legkisebb mértékben sem korlátozni. Hirtelen jött ötleteihez a külvilágnak kell alkalmazkodnia, anélkül, hogy neki megfordulna az a fejében, hogy másokra is tekintettel legyen. A vele szembenálló jegy (az Oroszlán) szülötteihez, pontosabban a negatív oroszláni meghatározódásokkal rendelkező emberekhez hasonlóan hajlamos magát mindenki fölé helyezni, különlegesnek, kiemelkedőnek hinni, akinek szabad olyan dolgokat is megengednie magának, amelyeket más nem merészelne. Saját köreiben valóságos “kisistenként” is viselkedhet, hiszen a környezetében csakis azok az emberek képesek megmaradni, akik ezt a viselkedését eltűrik, akik megengedik, hogy zsarnokoskodjon fölöttük. (Azokkal, akik nem hajlandóak szó nélkül tűrni a szeszélyes hangulatingadozásai által vezérelt magatartását, hamar különválnak az útjaik: vagy csak fagyos, ellenséges hangulat alakul ki köztük, vagy botrányos veszekedéssel ér véget a kapcsolatuk – a legtöbb esetben szeszélyes, hisztériára hajlamos természetét sem hajlandó megfékezni, s szabad utat enged az indulatainak, “utánam a vízözön” felkiáltással.)

Azt legtöbbször észre sem veszi, mennyi bosszúságot okoz a munkatársainak, esetleges barátainak, családtagjainak és ismerőseinek, vagy ha állami hivatalnok, akkor a hivatal ügyfeleinek, de ha észre is venné, akkor is csak a vállát vonná meg, hiszen ezt nem tekintené a saját problémájának. Emiatt a tulajdonságai miatt nem képes sokáig megmaradni egy munkahelyen sem, legalábbis olyan helyeken nem, ahol együtt kellene működnie a kollégáival. Az, hogy nem is akar közösségben dolgozni, úgy, hogy annak a közösségnek a javára legyen, még jobban elmélyítik a szaturnuszi őserővel fennálló amúgy is diszharmonikus viszonyát. Alkalmazkodásra való képtelensége és szabadságmániája anarchikussá teszik a lényét, s ezt az anarchiát kiterjeszti a környezetére is – vagy felforgató eszmék terjesztésével, vagy egyszerűen csak úgy, hogy folyton „zűrt” és nyugtalanságot kelt, pl. a munkahelyek sorozatos otthagyásával anyagilag nem képes (nem hajlandó) eltartani magát, s ekkor vagy a családtagjai nyakán él (s érdekes módon ezt nem érzi a szabadsága megnyirbálásának) vagy pedig csavargóként, majd hajléktalanként tengődik, gondtalanul és felelőtlenül, „szabadon”.

Gyakran lehet belőle a restség és a tétlenség tetszetős elméletét, ideológiáit, illetve a tudomány és a technika (technológia) csodálatos vívmányainak a megváltó elméleteit szajkózó filozófus, önjelölt próféta, hiszen elképzelései általában nem csak saját magára vonatkoznak, hanem a nagyobb közösségeket, a társadalmat akarja megreformálni, „megváltani”. Az árnyék-énje által vezérelve veszélyes, megváltásellenes, illetve megváltást kompenzáló, a megváltás eszméjét eltakaró „ordas” (József Attila) eszmék hirdetőjévé válhat. Vagy anarchista politikussá (pl. Gyurcsány Ferenc), aki a felelősségkerülő gondolkodásmódjával nagyobb tömegeket is képes megfertőzni szellemi szinten, megerősítve és legitimizálva a mindenkiben ott lapuló karmikus, zavaros vágyakat, megerősítve azokat a tévképzeteket, miszerint a boldogsághoz vezető út az, ha felvállaljuk és kiteljesítjük „önmagunkat”, azaz minél önzőbben és felelőtlenebbül élünk, ha korlátlan szabadságra törekedve figyelmen kívül hagyunk másokat, kikerüljük a nehéz és áldozatot, lemondást igénylő életfeladatainkat.

Mivel a Vízöntő-karmás személy eszessége, intelligenciája lehengerlő, sok embert el tud így szédíteni, hiszen egyenesen az árnyék-énjüket szólítja meg, s a tetszetős, hangzatos elméleteket hallgatva legtöbbször eszébe sem jut senkinek (vagy csak nagyon keveseknek), hogy megnézze, az illető szónoknak, „prófétának” milyen az élete, és boldog-e a családja, hogy mit realizált, hogy egyáltalán ő maga boldog, elégedett, egészséges-e? Azaz figyelmen kívül hagyják azt a jézusi figyelmeztetést, miszerint gyümölcséről ismerszik meg a fa. (Természetesen neki magának jut eszébe a legkevésbé az, hogy önvizsgálatot tartson, hiszen negatív nyilasi meghatározódásai folytán túlontúl nagyvonalú saját magával szemben, s arról a „csekélységről” megfeledkezik, elhanyagolhatónak tartja, hogy megnézze, megvizsgálja: elméleteinek van-e bármilyen pozitív hozadéka az életében, erkölcsös és törvényes-e az, ahogyan él, gondolkodik és képzelődik?)

Amilyen hirtelen-váratlan fordulatokra képes, ha szeszélyes kedve éppen úgy diktálja, olyan csökönyös és merev, hajthatatlan tud lenni olyankor, ha arról van szó, hogy próbáljon meg változtatni negatív (karmikus) karakterén, jellemvonásain, amelyekkel gyakran majdnem az őrületbe kergeti a környezetében élőket. Ezt a merevségét megerősítik negatív jupiteri meghatározódásai is, egyrészt a nyitásra, az új értékrend kialakítására való képtelensége, másrészt az önmagával, a hibáival szemben tanúsított nagyvonalú elnézés is. Hibabelátási készsége alacsony vagy teljesen hiányzik is, önkritikára ezért nem képes, nem tudja megkülönböztetni, mi az, ami őt szellemi szinten tágabbá, nyitottabbá, s mi az, ami zártabbá, kaotikusabbá, irányvesztetté teszi. Emiatt nem is hajlandó megérteni, mások miről beszélnek, ha az ő rossz tulajdonságait hozzák szóba, és nem hajlandó belátni azt, hogy talán igazuk is lehet egyben-másban. Az őt ért kritika viszont mélyen sérti, s ezt a sérelmet, bár gyakran nem mutatja ki, mégis elraktározza magában, hogy majd valamikor teljesen váratlanul és hirtelen bosszút álljon – nem olyan módon, mint a Skorpió, hanem hirtelen jött s látszólag magyarázat nélküli cserbenhagyások, faképnél hagyások formájában. Ő nem gyönyörködik a bosszújában, az általa okozott káosz nem is érdekli, s főként észre sem veszi, mert az ilyen 180 fokos fordulatai után eszébe sem jut hátranézni.
Őt a belső (karmikus) kényszerei hajtják, hogy őrizze meg függetlenségét – azt nem is sejti, hogy ilyenkor valójában a karmikus késztetései, meghatározódásai bábjaként mozog, az árnyék-énje által teljesen „megvezetve” engedelmeskedik azoknak, s ez az, amit ő szabadságnak hisz. Pedig a valódi szabadságot akkor ismerné meg, ha felfedné, megismerné a karmáját, és attól egyre nagyobb mértékben megszabadulva fény derülne arra is, hogy milyen a valódi személyisége, amelyről eddig még neki sem volt tudomása. Ehhez a szabadsághoz paradox módon éppen önmaga korlátozása vezetne, azaz hogy ha megtanulna harmonizálódni a szaturnuszi őserővel. Ekkor megérthetné azt, hogy a legnagyobb felelősséget a karmától való megváltódás jelenti, s ennek a felvállalása, majd a karmaoldásra tett igyekezetei vezethetnék el őt a valódi szabadság megéléséhez és az annyira áhított személyi autonómia elnyeréséhez.

A hangsúlyosan uránuszi szülöttek intuitív lényük, technikai képzeletük által folyamatosan kapcsolatban állnak a teremtő, alkotó szellemi világgal. A negatív vízöntői meghatározódások folytán azonban nem tud felelősségteljesen bánni mentális képességeivel, s ezeket szélsőségesen, az egyetemes törvényeket megsértő módon alkalmazza, pl. jövendőmondóként, „tisztánlátóként” zavarja össze a hozzá fordulókat, és nehezíti meg számukra a megváltás elérését, ugyanakkor a saját karmáját is vastagítja azáltal, hogy nem hajlandó megtisztítani zavaros képzetrendszereit, hamis ideavilágát. Negatív jupiteri meghatározódásai is megerősítik ezt az erkölcstelen, az egyetemes törvényeket semmibe vevő életvitelt, s természetesen a negatív Merkúr által jelzett árnyék-én is ebbe az irányba tereli a gazdáját, tudva, hogy így egyre jobban eltéved karmikus labirintusában.

A tudományos-technikai képzeletének a működése egy másik szélsőséges formában úgy is megnyilvánulhat, hogy életképzeletével, célkitűzéseivel beleragad az anyagba, akárcsak a Szűz-karmás személy, és csökönyösen ragaszkodik ahhoz, hogy mindent, ami számára értékes, vagy fontos, csakis a fizikai valóság irányából, tehát a materialista tudomány szemszögéből közelítsen és ítéljen meg. Az is előfordulhat ugyanakkor, hogy uránuszi intuícióját (materialista nézeteinél fogva) öncélú technologizálásra használja: a technikának, a „kütyüknek”, a tudományos felfedezéseknek tulajdonít elsődleges szerepet, ezekkel akarja az életét megnyerni (fiatalságot, életerőt, boldogságot remélve az új találmányoktól, úgy, hogy neki ne kelljen semmilyen erőfeszítést tennie). (Olyan valóságtól elrugaszkodott, futurisztikus elméletei is lehetnek, amelyek hatására pl. rendelkezik arról, hogy halála után fagyasszák le a holttestét, hogy ha majd a – közeli – jövőben feltalálják az örök élet elixírjét, akkor majd a testét kiolvasztják, és így tényleg korlátlanul élhet.) Korlátolt, technologizáló gondolkodásmódja meggátolja őt abban, hogy ráébredjen, mentális képességei nem azt a célt szolgálják, hogy általuk minél felelőtlenebb, kényelmesebb életet éljen, hogy az életét minél gépiesebbé és élettelenebbé tegye, elmenekülve egy illuzorikus, virtuális világba.

A szaturnuszi őserővel való harmonizációra törekedve, az egyetemes törvényeket megismerve és azok szellemében gondolkodva és képzelődve megérthetné, mekkora felelősséggel járnak különleges mentális képességei. Hiszen azokat nem azért kapta, hogy magát másoknál különbnek érezve szeszélyes zsarnokká váljon vagy hogy minél könnyebben “megússza” az életet (kikerülje az életfeladatait, kicselezze a sorsot). A talentumokról szóló jézusi példabeszéd nagyszerűen mutatja azt, hogy a különleges képességekkel, tehetséggel megáldott személyekkel szemben magasabb is az “égi elvárás”, s nem mindegy, hogyan gazdálkodnak a kapott javaikkal, mire fordítják, mire használják azokat: arra-e, hogy minél éberebbé váljanak, a megváltás elérésén fáradozzanak, majd ha arra képesekké válnak, akkor másokat is segítsenek ebben. A szaturnuszi őserővel harmóniába került személyek már képesek felelősségteljesen viselkedni, és sorskérdésekben (is) az egyetemes törvények szellemében dönteni, nem kapkodnak és herdálják el felelőtlenül a tehetségeiket.

„Kütyüimádatának” köszönhetően azonban gyakran a számítógépek, az internet által gerjesztett virtuális életben él, elhanyagolva a fizikai világot. Így emberi kapcsolatait is elhanyagolja, legtöbb baráti kapcsolata sem valódi, csak olyan, amelyet a virtuális térben tart fenn. A társkapcsolat is legtöbbször túl megerőltető a számára, hiszen ehhez egyrészt el kellene köteleződnie, másrészt egy ilyen kapcsolatnak az ápolására időt kellene szánnia, s ő szívesebben játszik számítógépes játékokat vagy néz filmet, mint hogy együtt legyen a kedvesével. Érzelmi távolságtartásra való hajlama miatt az egyedüllét lelkileg nem is viseli meg túlzottan, s az időnként mégis feltámadó fizikai, szexuális igényeit is a virtuális tér adta lehetőségek által elégíti ki, hiszen ez ilyen módon nem igényel sem felelősségvállalást, sem időbefektetést. Hamis szabadságeszméjének hódolva egyre irányvesztettebbé, kaotikusabbá és zavartabbá válik, ami idővel fizikai panaszok formájában is jelentkezik. Mivel a Vízöntőhöz tartoznak az agy bizonyos részei is, a virtuális viágokban való bolyongásnak az eredményeképpen különböző, az agyát érintő betegségei lehetnek, amelyek vagy a tudatát bontják meg, vagy a fizikai világban való részvételtől fosztják meg (pl. agyvérzés következtében bekövetkező bénulás, beszédképtelenség, stb). Szintén a Vízöntőhöz tartozik a boka és az alsó lábszár is, ezeknek a betegségei és sérülései is az uránuszi őserővel való diszharmonikus viszonyra hivatottak felhívni a figyelmet. A felelősségkerülő, anarchista életmód, tehát a szaturnuszi őserővel való szembehelyezkedés a Szaturnuszhoz tartozó szervek, testrészek megbetegedéseit eredményezi (a bőr, a haj, a fogak, csontok, fülek betegségei). A negatív jupiteri meghatározódásait a máj, epe, hasnyálmirigy, szemek betegségei, sérülései mutatják (szélsőségesen önámító magatartás esetében cukorbetegség is jelentkezhet), a felső légutak, tüdők, karok, vállak betegségei, balesetei pedig az árnyék-énnek való behódolást, megváltásellenes gondolkodásmódot jeleznek.

A szaturnuszi őserőhöz való diszharmonikus viszony egy másik, a fentiekben leírtakkal teljesen ellentétes és ritkább megnyilvánulási formája Vízöntő karma esetén, hogy az illető személy nem elutasítja a szaturnuszi elveket, hanem végletesen éli meg, túlzásokba esve merevebb, korlátoltabb, aggodalmaskodóbb lesz, mint egy Bak-karmás, és ebben az esetben negatív meghatározódásai következtében az uránuszi őserőhöz tartozó tartalmakkal nem tud kapcsolatba kerülni. Ösztönös, mélyről fakadó félelem él benne minden spontán, hirtelen vagy újszerű dologtól, ezért képtelen az irányváltoztatásra, a vízöntői pálfordulásra, amellyel új irányt szabhatna életének. A szabadság, ami a másik szélsőséges végletet megélő személy számára az éltető levegőhöz hasonlóan elemi szükségletként jelentkezik, az ezt a végletet megélő ember esetében ijesztő, határtalan űrnek tűnik, amelyiktől rémülten meghátrál, mintha egy repülő biztonságot adó belsejéből kellene ejtőernyővel a semmibe kiugrania. Számára az akármilyen szűkre is szabott, de megszokott, és ezért biztonságot nyújtó, jól ismert terület elhagyása valóságos őrültségnek, öngyilkos merényletnek tűnik, és makacsul ragaszkodik a megszokotthoz, még akkor is, ha már nagyon szenved ezeknek a korlátoknak a szorításától, és még akkor is, ha esetleg a tudatos eszével be is látja, hogy irányt kellene változtatnia, mert csak stagnál, és nem fejlődik semmilyen szempontból. Karmikus, zsigeri félelmei azonban gúzsba kötve tartják, mindaz, ami új, ami nem megszokott és ismerős, az aggodalommal tölti el, és ha egyáltalán fel is meri vetni a változtatás lehetőségét gondolatban, akkor a lehetséges veszélyek tucatjai jelennek meg képzeletvilágában, szorongás tölti el attól a tudattól, hogy ezen az ismeretlen terepen ki kell engednie a gyeplőt a kezéből, nem irányíthat, nem haladhat egy előre pontosan eltervezett úton, nem érezheti azt, hogy tökéletesen ura a helyzetnek. Akárcsak a Bak karmás személyt, őt is arra késztetik a sorstól való irracionális félelmei, hogy minden lehetséges veszély vagy felmerülő probléma ellen bebiztosítsa magát, mindig legyen „B terv”, vészkijárat, hogy soha ne kelljen spontánul viselkednie. A szaturnuszi őserőhöz való szélsőségesen negatív viszonya megakadályozza nem csak azt, hogy az uránuszi szellemmel harmonizálódjon, hanem még azt is, hogy egyáltalán megismerhesse azt, hogy kapcsolatba kerülhessen vele. Az ő képzeletében mindaz, amit az uránuszi őserő képvisel, a legnyomasztóbb, legriasztóbb fantáziaképekként él, amelyek elől, ha spontán módon felbukkannak, elmenekül, és elfojtja, elnyomja őket, mert még ilyen szinten is rémületes a velük való találkozás. Azokat a személyeket pedig, akik a tomboló uránuszi szélsőséget képviselik, mélyen megvetik, felháborítónak találják a viselkedésüket, s mélyen felzaklatja őket a velük való bármilyen formájú találkozás, maguk sem értve, hogy miért. Árnyék-énjük által irányított eszükkel végtelen számú érvet tudnak felhozni amellett, hogy az ilyen emberek viselkedése elfogadhatatlan, és közveszélyes bűnözőkként eliminálni kellene őket, akármilyen módon.

Arról sejtelmük sincs sem nekik, sem másoknak, hogy ez a két szélsőséges magatartás ugyanannak az erőnek a két, végletes megnyilvánulása, és egyik sem jobb, mint a másik. Bár ez a látszatok szintjén nem így van, hiszen az uránuszi őserőt magától teljesen elutasító személy úgy tűnik, hogy senkinek sem árt (saját magán kívül), sőt, hasznos tagja a társadalomnak, hiszen megbízható munkaerő, komoly, nem szélhámoskodik, és igazából az a típus, aki „nem sok vizet zavar”: olyan, mint egy tökéletesen illeszkedő csavar, amelyik bár létfontosságú, de szinte észrevehetetlen a gépezetben. Nem úgy a másik véglet, amelyik folyton csak bajt okoz, és ahova csak belép, mindent felforgat és mindennek a működését megakasztja. Ez a nonkonformista viszonyulás csak azt erősíti meg a túl merev és aggodalmaskodó személyben, hogy az ő viselkedése a helyes, s minden bajkeverő példát vehetne róla. Értékrendje annyira merev, hogy abban semmi újnak nem jut hely, s gondolkodása is hasonlóan merev, korlátolt lévén az sem merül fel benne, hogy neki is lenne némi tanulnivalója még (ráadásul éppenséggel az ilyen bajkeverőktől is), vagy hogy ez az általa elutasított magatartásforma is hordozhat olyan értékeket, amelyek megismerése az ő számára is hasznos lehetne.

A szaturnuszi őserőhöz való diszharmonikus viszonyuk miatt közös bennük az, hogy egyik végletet megélő személy sem vállal felelősséget az életéért: az egyikük számára ez a szabadságának a megnyirbálása lenne, s ezért nem hajlandó rá, a másikuk annyira aggodalmaskodik minden miatt, s annyira fél a sors irracionalitásától, kiszámíthatatlanságától, hogy minden eshetőség ellen be akarja biztosítani magát, a saját elképzeléseit erőlteti, és ő is ugyanúgy semmibe veszi az egyetemes törvényeket (vagy nem is akar a létezésükről tudomást venni), mint bármelyik másik Vízöntő karmás személy. A sorserőkkel ezért képtelen együttműködni, és ezért nem is tud valóban felnőtt és tudatos emberré válni, olyanná, aki tisztában van azzal, hogy az életének nagy tétje van, amelyért felelősséget kell(ene) vállalnia. Ez túl ijesztő és túl ismeretlen, kiszámíthatatlan a számára, hiszen ez azt követelné tőle, hogy felismerje, hogy független és autonóm személyként felelősséget kellene vállalni olyan eseményekért, tettekért is, amelyeknek az eredményében nem lehet teljesen, százszázalékosan biztos. Még akkor is, ha nagyon vallásosnak és istenfélőnek képzeli magát (negatív jupiteri meghatározódásainál fogva hajlamos is az ájtatoskodásra, a szenteskedésre), valójában nem hisz Istenben, egy magasabb intelligenciában, amelyikre rábízhatja magát, amelyet bölcsebbnek tart, mint saját magát. Ezért aztán hiába hallgatja a vasárnapi prédikációban azt, hogy bízza magát a gondviselésre, azért ő még a gondviselés mellett saját maga is gondoskodni akar arról, hogy minden rendben legyen az életében (s negatív szaturnuszi meghatározódásainál fogva ő mindig hajlamos törvénytelenül képzelődni és gondolkodni, így számára a saját – árnyék-énje által diktált, életnyerésre „kihegyezett” – logikája az igaz és a jó, az egyetemes törvények – az Isten akarata – pedig azok, amelyeket ki kell cselezni mindenáron). Aggodalmaskodásaival és az örökös biztosítási mániájával nem csak magát köti gúzsba, hanem családját is, gyermekeibe is belenevelve a jövőtől való rettegést, hiszen számára minden félelmetes és elkerülendő, ami új és ismeretlen. Így, ha másképp nem is, de a nevelés során a szaturnuszi erővel való viszonyuk nekik is diszharmonikus lesz, ami megnehezíti azt, hogy felelősségteljes és független személyekké váljanak, hogy bátrak és bizakodóak lehessenek, ne szorongjanak a jövőjük miatt. Ez a szorongás arra késztetheti őket, hogy úgy érezzék, mindig valaki másnak a támogatására is szükségük van, mert egyedül nem képesek ennyi veszéllyel szembenézni, ugyanakkor pedig bizalmatlanok is mindenkivel szemben, ezért nem tudnak igazából elköteleződni a társuk mellett sem, és nem tudnak hinni sem, bízni sem az Istenben. Bevallva vagy bevallatlanul, de az ilyen karmával rendelkező emberek materialista, röghöz kötött szemléletmóddal bírnak, még akkor is, ha vallásosnak tartják magukat. Ez a mélyről fakadó bizalmatlanság meggátolja őket abban, hogy kollaborálni tudjanak a spirituális és szellemi erőkkel, s ezért hiába kapják a figyelmeztető jelzéseket betegségek vagy balesetek formájában, nem képesek vagy nem hajlandók megfejteni ezeket az üzeneteket, hogy hagyják maguk mögött tévképzeteiket, korlátokkal védett, biztonságosnak hitt életüket, és forduljanak meg, amíg még nem késő. Ha önszántukból, saját, tudatos erőfeszítéseik által nem hajlandók harmóniára törekedni az uránuszi őserővel, és folyton csak ki akarják azt cselezni, végül épp a szaturnuszi őserő kényszerítő ereje által kell mégis kapcsolatba kerülniük vele, és az életükben bekövetkező hirtelen-váratlan, fájdalmas vagy éppenséggel tragikus fordulat során kell szembenézniük a változással, amelyet mindig is el akartak kerülni. Ha mégis érzik, akár csak zsigeri szinten is azt, hogy változtatniuk kellene gondolkodásmódjukon, értékrendjükön, akkor sem hajlandók önszántukból megtenni a döntő lépést, az ugrást az ismeretlenbe – amely így is nehéz feladat lenne, de korántsem járna olyan súlyos vagy akár végzetes következményekkel, mint a sorssal való huzamos szembehelyezkedés. A pálfordulást végrehajtani nem akaró Vízöntő karmások makacsul ragaszkodnak a megszokott rosszhoz, még ha ez a makacsságuk az életükbe kerül, akkor is. A “zuhanó gépből” karmikus iszonyataik, irtózataik miatt nem képesek kiugrani a semmibe, mert még mindig biztonságosabbnak érzik azt, hogy bent maradjanak, és inkább azzal együtt pusztulnak el.

_________________
"Jobb a világra egyáltalában meg se születni, mint benne alacsonyrendű, vak, ostoba, értelmetlen, zavaros életet élni, s a nagy igazságok tudásában nem részesülni."


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2015.12.31. 02:56 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2015.03.21. 16:42
Hozzászólások: 52
Napjegy: Ikrek
Aszcendens: Skorpió
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Halakban

A Halak által megjelenített morfogenetikus erőtér az egyetemes megváltás és az abszolút boldogság realizálási törekvését, a folytonos megváltási kényszert testesíti meg, valamint, emberi élet szintjén a teljeskiegyenlítődést biztosító éberség elérésére való törekvést, amelyik szükséges a rendeltetés-beteljesítéshez, a sorsbeváltáshoz, az embernek (Az egyénnek) az egyetemes megváltódás megvalósításához való hozzájárulásához, amely hozzájárulás egyben az embernek a megváltás útján történő az abszolút állapotba való visszakerülési lehetőségét is tartalmazza. Az ember számára a fizikai világban ez az isteni léttel való egységérzetet, egységképzeletet és egységtudatot jeleníti meg, az egyetemes szeretet és boldogság átélését, tehát ennek a megvalósítása, az abszolút azonosságtudat elérésének a lehetőségét és képességét is feltételezi.

A Halak morfogenetikus erőterében valósul meg annak a személyes és egyben egyetemes megváltódási (boldogulási) szükségnek a belső realizációja, amelynek a felismerése a Halakkal szembenálló Szűz jegyében történik meg. A Szűzben azonban, még csak elméleti szintű ez a felismerés, miután ráébred az emberi élet rendeltetésére (a karmaoldás által elérhető kiegyenlítődési képességek megszerzése, a megváltódás elérése). Itt még nem beszélhetünk belső realizációról, mint majd a Halak esetében, csak intellektuális és külső cselekményekről.

A Halak konstellációja ugyanakkor feltételezi az előtte levő konstellációkat, és összegzi az ott megszerzett felismeréseket és belső személyi megvalósításokat – A konstellációknak megfelelő, jellegzetes színezetű és magas rezgésű állapot-eléréseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ember beteljesítse a rendeltetését ezen a földön: folyamatosan kapcsolatot teremtsen és tartson fenn a benne élő istennel, intenzív belső munka árán kikeltse az igazi, spirituálisan fejlett énjét, és végrehajtsa a karma-oldást. Az előző konstellációk erőterei által megtestesített sorshelyzetek, tapasztalatok tanulságainak a spirituális szintre emelt megélése, a felismerések tudatosítása által a Halak szellemiségét pozitívan megélő személy úgy éli az életét, hogy egyben kívülről és felülről is látja azt. Nem merül és nem ragad bele abba az alacsony rezgés-szintű, ellenség-képzetekkel telt és azoknak megfelelő állapotok karmikus mocsarába, amelyben a legtöbb ember – Az emberiség hatalmas többsége! – éli az életét. Ezért is köthető a Halakhoz a Tarot Bolondjának a lelki, szellemi és tudatállapota, akinek a boldogság eléréséhez már nem szükséges újból és újból, a többi konstellációra jellemző cselekvésekben és törekvésekben részt vennie, legalábbis nem úgy, ahogyan azt a legtöbben teszik. Hanem csak játék szintjén, anélkül, hogy bármilyen nehézséget okozna számára az, amikor be kell azokba szállni, és amikor ki kell azokból szállni, abba kell hagyni, hogy más irányba indulhasson. Ez a „belső – kívülállás” azonban teljesen más, mint a Vízöntő érzelemmentessége, semlegessége, amellyel felül tud emelkedni a mindennapi történéseken, eseményeken s főleg az érzelmeken.

A Halakban összegződő tapasztalatok által ugyanis valódi egységérzet tud kialakulni a személyben, nem csak az Istennel, hanem a többi embertársával szemben is, akiknek a szenvedéseit spirituális szinten megérti és át is érzi, s akiknek a törekvéseit, ambícióit, karmikus zavarait megérti, bár ez az együttérzés és szeretet semmilyen látványos módon nem nyilvánul meg. Sem nagyszabású tettekben, sem hangzatos szavakban. A Halak által megtestesített szeretetállapot és szeretet-áramoltatás láthatatlan, mentes mindenféle külsőségtől, színpadias megnyilvánulástól, szenvelgéstől, érzelgősségtől, s éppen ezért nagyon erős, nagyon intenzív, vagyis hatásos.

A Halak tehát maga az abszolút lét megtestesülése, a szeretet és a fény harmonikus és folytonos egysége, a Halak karma pedig mindennek az ellentéte: szeretetlenség és az elzárkózás, az elhatárolódás, vagy éppenséggel a gyűlölet, a harag, az elutasítás, tehát az öncélú, vagy szeretet nélküli luciferi értelem, valamint a széthúzás, vagy ezek alacsony szintű ellentéte: a hamis egység-állapotok teremtése, egységérzet létrehozása, kábulat és hamisítás, hazugság által, a fény nélküli, bárgyúvá vált majomszeretetben, az egoista titkolózás, a rosszindulatú képzelgés, a haszonleső gondolkozás és végül: a szélhámosság vagy a tudatos gonosz cselekvés.Vagyis az Abszolút Lét ellentéteként a Halak karma magának az ős-Lilithnek a megnyilvánulási erőtere, amely sötétséget, kétkedést, káoszt, kábulatot teremt.

A Halak karma feloldása éppen ezért az egyik legnehezebb feladat, hiszen ebben a kaotikus, kábult állapotba kell fényt hozni, éberséget gyakorolni, az önzőség, áldozatképtelenség feladásával, teljes felszámolásával- feloldásával megtanulni valóban szeretni.

A születési képletükben negatívan fényszögelt Nappal, Merkúrral és Jupiterrel rendelkező személyek hasonlóan fordítottan, ferdén élik meg a Halak szellemiségét, mint a Halak Lilithtel vagy Sárkányfarokkal rendelkezők, és életüknek egyik fontos, elengedhetetlen feladata az, hogy megismerjék és megvalósítsák magukban a pozitív Halak szellemiséget. A Nap mint a tiszta, egyedi éntudatnak, az önérzékelésnek és az önértékelésnek a bolygója, diszharmonikusan fényszögelve éntudati, önérzékelési, öntudati problémákat jelez, a negatív Jupiter miatt, a tűz-karmásokra jellemző önérzeti, önértékelési zavarokat. Mivel ez a negatív Nap a Halakban áll, ezek az öntudati problémák legfőképpen abból fakadnak, hogy az illető személy a Halak konstelláció eredeti, pozitív szellemiségét nem ismeri, nem tudja megélni, s ez folytonos belső és külső konfliktusok forrásává válik, ugyanakkor önértékelési problémákkal küszködve hol túl-, hol alábecsüli saját magát, s mivel minduntalan a külvilág, de főként a családtagjai, a barátai visszajelzéseit vadássza, hogy valamelyest megnyugodhasson, kiszolgáltatott és bizonytalan, személyi függőségben, és ezáltal mindenféle más függőségben is szenvedő, labilis személy válik belőle.

Az egységre vágyó, de azt megélni nem tudó személy amúgy is nagyon sebezhető és befolyásolható, és ingatag önértékelése még befolyásolhatóbbá és kaotikusabbá teszi őt, aki tulajdonképpen azt sem tudja, hogy mire van szüksége, hiszen azt sem tudja, ki ő. Gyengének érezve magát nem akar – képtelen! – egyedül maradni, támaszra vágyik, ezért könnyen korrumpálhatóvá válik, gondolkodás és kritikus felülvizsgálat nélkül megy bele kapcsolatokba, csak azért, hogy ne maradjon egyedül. Az így létrejött egységek hamisságáról (mert nem igazi szereteten alapszanak, hanem valamilyen érdeken) nem akar tudomást venni, hanem hazudik és kábítja magát (és a környezetét is), még akkor is, amikor már mindenki számára nyilvánvaló ezeknek a kapcsolatoknak a hamissága, belső öntudatot, öntudati biztonságot pótolni hivatott, kompenzáló mivolta (legyen akár baráti, üzleti vagy társkapcsolatról szó).

A Halak uralkodó bolygója a Neptunusz mellett a Jupiter, az értéktudat, a helyes ítélőképesség, a kritikai érzék bolygója, s ennek ebben a képletben többszörösen is kiemelt fontossága van. Egyrészt azért, mertminden ember születési képletében különös fontossággal bír az értéktudat, az értékrend-érzet ősereje. Hiszen ez alakítja az életvíziót, amelyhez igazodik az ember életvitele, sorsa, s ugyanakkor a többi bolygó által képviselt őserő irányát is megszabja. Másrészt ennek a személynek az esetében azért is fontos a Jupiter, mert éppen az általa (is) uralt Halak konstellációjában áll, és diszharmonikusan fényszögelve többszörösen is megnehezíti ennek a karmának a feloldását. (Pontosabban olyan késztetéseket, negatív meghatározódásokat jelöl, amelyek az illető személy számára nehézzé teszik a tisztánlátást, a helyes értéktudat és kritikai érzék kialakulását, a valós (a helyes), az igazi mennyország megcélzását, az éberségre való törekvést, s ez mérhetetlenül megnehezíti a karmával való őszinte szembenézést és annak a feloldására való törekvést.)

A Nyilas karmához hasonlóan önáltató hajlamok meglétét mutatja ez a bolygóállás, ugyanakkor a bódulatra, zavarosságra, spirituális tévelygésre való erős hajlamot, mérhetetlen sóvárgást a kábaságra, a jóleső bódulatra, amelynek a segítségével el akar rejtőzni a számára durvának és sértőnek tűnő realitás elől. Ezt a sóvárgást annak a gyakorlati megvalósulásában fülön csípni, illetve annak okát megfejteni volna szükség az értelem fényére, az éberségre való törekvésre, ezt azonban az önámításra és a felületesen (negatívan) nagyvonalú elnézésre való hajlamok is megnehezítik. Valamint a kényelmesség, passzivitás iránti vágy is. (Elmenekülni az ijesztőnek tűnő vagy fájdalmas valóság elől, homokba dugni a fejét, és várni, hogy valaki majd csak megoldja a helyzetet – csak ne neki kell lennie annak, aki ezt megteszi.) Zavaros öntudata és negatív Jupitere által jelzett értéktudati zavara miatt nem érti, mi a célja az életének, hogy ki ő és mire kellene törekednie, mi jelenti az igazi értéket, illetve spirituálisan, de emberileg is, teljesen értéktelen célokat választ, mint pl. a legfurcsább vagy a legelképesztőbb életkörökben elérhető, öncélú rekord-döntési kísérletek. Negatív neptunuszi meghatározódásai miatt homályosan és kaotikusan élhet benne az istenazonosságtudat, de tudatos nappali énjével csak azt érzi, hogy nem találja a helyét, hogy elvágyódik valahová, egy ismeretlen világba, és emiatt gyakran egymással ellentétes érzelmek öntik el, amelyek örvényszerűen lehúzzák, ő pedig tehetetlenül engedi át magát érzelmi hullámzásainak.

Maga sem érti, hogy miért, de időnként megmagyarázhatatlan szorongás, kínzó boldogtalanság érzések öntik el, és nem tudja, hogyan elégítse ki ezeket a megfoghatatlan, homályos vágyait, illetve, hogy miként küzdje le. Negatív jupiteri és merkúri meghatározódásai miatt is nehezére esik az önmagával való szembenézés, az önelemzés, hogy megvizsálja, mi játszódik le benne ilyenkor, hogy kielemezze, végiggondolja, hogy mi az, amire igazán vágyik. Homályosan csak azt érzi, hogy valami hiányzik neki, hogy elvágyódik máshová, egy szebb, békésebb világba. Emiatt vagy boldogságpótló szerekhez nyúl, és evés-ivásba fojtja a rossz érzéseit, vagy misztikus jellegű fantázia-könyvek, filmek „szippantják be”, esetleg a saját fantáziavilága, amelyben képes nem csak órákig, de napokig is elmerülni, és alig-alig tartani a kapcsolatot a külvilággal. Ha kontroll nélkül átadja magát ezeknek a képzeletbeli világoknak, és hagyja, hogy a külvilág egyre inkább elveszítse a realitását, idővel könnyen megbomolhat az elméje ebben a kettős világban való létezéstől.

Gyakran dohányzással, alkohol- vagy drogfogyasztással (is) kábítja magát, és keresi azt a jobb, igazabb világot, amire önkéntelenül sóvárog. De ugyanez a vágy sarkallja a misztikával, a zagyva ezotériával való foglalkozásra is. A spiritualitáshoz való viszonya azonban karmikus meghatározódásai miatt eleve ferde, hamis, nem érti, hogy miért és hogyan kellene ezzel foglalkoznia, ő kritika nélkül mindent be- és elfogad, elhisz. (Ezért azzal sincs tisztában, hogy nem minden pozitív, ami a szellemvilághoz kapcsolódik, hogy ezzel a dimenzóval kapcsolatot teremteni igencsak veszélyes, főleg ha egy olyan személy teszi ezt, aki nem ismeri a karmikus meghatározódásait, és aki csak úgy vaktában, éles értelem és kritikai érzék nélkül „belepiszkál” egy számára ismeretlen világba.) Számára a meditáció, a szellemvilággal való kapcsolat a kábulatot okozó ételekhez, italokhoz, szerekhez hasonlóan menekülést jelent a realitás elől, egyfajta kellemes, tompító zsongást, amellyel elfordulhat a valóságtól és annak minden megoldásra váró problémájától, s főként a felelősségvállalástól.

Nem akar felnőni, felelősséget vállalni az életéért, nehezére esik és nem is akar foglalkozni a mindennapok nyűgével, az élet megannyi feladatával, ami rá várna. Ezt inkább átpasszolja valaki másra, hogy ő nyugodtan tévelyeghessen kábán, szédülten, s erről a kábaságról hiszi azt, hogy ez a szeretet, a teremtővel való egybeolvadás, a földi nirvána, egy magasabb szellemi szinten való létezés.

Negatív Merkúrja által jelzett árnyék-énje még inkább rásegít arra, hogy benne is maradjon ebben a misztikus, vallásos (vagy valódi, fizikai) részegségben, olyanokat sugallva neki, hogy a racionális ész csak teher, ami akadályoz a szárnyalásban, ami a sárba húz, ezért nem szabad hallgatni rá, hanem csak a „belső hangra” meg az intuícióra (nem sejtve, hogy az uránuszi intuícióhoz, a szellemi világgal való kollaboráláshoz elengedhetetlen a logikus észjárás fejlesztése, a merkúri őserőhöz való pragmatikus és céltudatos viszonyulás harmonizálása is). Az olyan misztikus valóság-magyarázatokat, filozófiákat és sugallatokat is könnyen elfogadja, hiszen nagyon kényelmes ebben hinnie, hogy az anyagi világ valójában csak illúzió, hogy ez nem az igazi otthonunk, hanem csak egyfajta büntetés részeként vagyunk itt, és semmi dolgunk nincs itt azon kívül, hogy felkészüljünk, várjunk arra, amíg újra hazaérünk. Ez a teória felmenti őt minden szellemi és gyakorlati felelősség alól, hiszen ha ennyire mellékes ez a fizikai dimenzió, akkor teljesen mindegy, mit csinálunk vagy éppenséggel nem csinálunk, hogyan élünk, hiszen szerinte minden, amivel találkozunk, csak afféle megtapasztalás, akár jó, akár rossz az, ami történik.

Az árnyék-én által uralt észjárásával hajlamos mindent a végletekig relativizálni, és elmenni odáig, hogy nincsen norma, nincsen jó vagy rossz cselekedet, s így még olyan tetteknek sincsen súlyuk valójában, mint pl. a gyilkosság. Ez a valóságidegen, absztrakt spekuláció azért is nagyon veszélyes az ilyen személyek számára, mert a szeretetet teljesen fordítottan értelmezve hajlamossá válik mind az önfeladásra, mind arra, hogy a teljes önfeladást, odaadást elvárja a szerelmi partnerétől. Így csúszhat bele nem csak mazochista vagy szadista hajlamainak a kiélésébe, de odáig is elragadtathatja magát, hogy a közös rituális öngyilkosságot vagy kéjgyilkosságot vélje a legmagasabb létezési formával, „az istenséggel” való egységesülési lehetőségnek, amely ugyanakkor utat nyit mindkettőjüknek az „igazi hazájukba”. (Vagy még rosszabb esetben vallási szekta vezetőjeként sokkal több embert is az életük kioltására késztethet, az öngyilkosságot mint az életük kiteljesedését, az Istennel való egyesülést vagy a neki szánt áldozatot magyarázhat és tehet vonzóvá a többi, hasonlóan tévelygő szektatag számára.)

Erre e tévképzetre manapság még a reinkarnációnak a nyugati civilizációban is elterjedt elmélete is rásegít, hiszen olyan mindegy, mit csinálunk „ebben” az életünkben – hiszen olyan sokszor születik ugyanaz a lélek újjá, hogy teljesen mindegy, mit teszünk az éppen aktuális életünkben. Ezzel a szemléletmóddal azonban gyakran nem csak saját magát teszi tönkre, hanem azokat is, akikkel jótékonyan megosztja ezeket a „tanításokat”. Aki pedig nem fertőzhető meg ilyen nézetekkel, azt az embert gyakran lenézi, bár ezt jólelkű elnézésnek csomagolja be maga számára is – tévelygő szerencsétleneknek tartva őket, akik még mindig az anyagba ragadva élnek, és jelentőséget tulajdonítanak a fizikai világ eseményeinek, mert még nincsenek olyan spirituális fejlettségi szinten, mint ő, aki már az efféle triviális dolgok fölé emelkedett, és egy magasabb dimenzióval tartja a kapcsolatot. Az anyagi világ lekicsinylése ellenére azért mégiscsak szeret vagy szeretne kényelmesen élni és részesülni az élvezetekben, és ezért, ha „tanító”, akkor a tudását nem szívesen osztogatja ingyen vagy olcsón. Vagy ha végképp elveszti a talajt a lába alól, és nem képes pénzt keresni (amit leginkább misztikus-mágikus pénzbevonzó trükkökkel akar elérni, nem valós erőfeszítéseket téve a mindennapi életében), akkor valaki mással tartatja el magát követelőző gyerekként, és tehetetlenül irigykedik másokra, akiknek jól megy, de ugyanakkor le is nézi őket.

Az is megeshet, hogy szeretetvágya gyűlöletbe csap át, és másokat hibáztat az őt kínzó boldogtalanságért: a közvetlen szociális környezetét, vagy a tágabb társadalmat, a népet, vagy az országot, amelyben él, a párját, a gyermekeit, a barátait, akik nem értik meg őt és nem szeretik eléggé. Az eredeti, pozitív Halakra jellemző istenazonosságtudat, egységtudat az ellentétébe fordulhat át Halak karma esetében, és ez gyűlölködést, ellenségkép-gyártást, hamis egységek létrehozását eredményezi. Nem csak szűkebb környezetét hibáztathatja a boldogtalanságáért, hanem pl. egész népcsoportokat is kikiálthat ellenségnek, akiket utálni és üldözni kell, míg más, hozzá hasonlónak érzett személyekkel („elvtársakkal”) a közösen érzett gyűlölet képezi az összekötő erőt, ez a közös ellenségkép az alapja a közösségnek, ez az összetartó erő, ez az, amit ő szeretetnek hisz. Nagyon könnyen válik ilyen szélsőséges csoportok tagjává, könnyen fertőződik meg lelki és spirituális szinten, s ez azt is eredményezi, hogy fizikai szinten is könnyen fertőzhetővé válik, gyakran betegedhet meg különböző ragályos betegségekben.

Ezen meghatározódásai miatt szélsőséges vallási szekták tagjává is válhat, ahol szintén ezt a nyájszellemet véli szeretetnek.

A jupiteri erőhöz való diszharmonikus viszonya miatt a vallásosságot összetéveszti az ájtatossággal, a szemforgatással, s mivel belül nem képes megélni a szeretetet, az istenazonosságtudatot, ezért külső cselekvésekkel pótolja azt, ami belül hiányzik. A Nyilas-karmásokhoz hasonlóan egy rajta kívül létező és őt büntető istenképet „farag” magának, akitől félni kell, de aki a külső jótéteményekkel megvesztegethető, ezért aztán mindent elkövet, hogy megnyerje a jóindulatát, és vallásos, istenfélő életvitelével egy kis égi protekciót szerezzen magának, hogy ezzel biztosítsa magát az élet veszélyei ellen.

Arról nem tud, hogy ennek a viselkedésnek semmi köze az igazi istenélményhez, hiszen annak az átéléséhez nincsen szükség semmilyen külső szertartásra, a külvilág felé mutatott ájtatosságra, kenetteljes, joviális leereszkedésre a többi bűnös ember felé. Szeretetélménye is hasonlóan csak külsőségek gyakorlásából áll, jótékonykodásból, vagy színpadias, fojtogató és sokszor megalázó majomszeretetből, aminek a belső tartalma vajmi kevés. Ahogyan a szeretetet nem képes átélni, úgy nem érti sem az imádság, sem a meditáció mibenlétét, szerepét, fontosságát. Csakúgy, mint a tűz-karmások nagy része, szerepelni akar, s a vallással, erkölcsökkel vagy misztikával való foglalkozás nagyszerű lehetőség pózolni, eljátszani a szentet vagy a mártírt vagy éppenséggel a gurut. Ez ugyanakkor azért is fontos számára, mert a külvilág pozitív visszajelzéseire van szüksége, hogy megerősítsék őt abban a hitében, hogy ő valóban jó ember, hogy istenfélő, emberszerető, stb. Mindeközben éppen a lényeg az, ami elsikkad: nem tud a belső munka fontosságáról, arról, hogy belső erőfeszítéseket kell(ene) tennie, és ezeknek a tevékenységekhez semmi köze a nagyközönségnek. Az istennel való kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás magánügy, és nagyon távol áll ettől bármilyen teátrális megnyilvánulás vagy érzelgősködés.

Belső bizonytalanságát, azt, hogy valójában nem tud hinni egy magasabb intelligencia, rendezőelv létezésében, azzal is palástolhatja (leginkább maga elől), hogy fanatikusan, nagy hévvel védelmezi hitrendszerét, dogmáit, és másra is rá akarja tukmálni azt, amit ő jónak vél. A vallással, erkölccsel, spiritualitással foglalkozva, saját magát magasabbrendűnek tartja a többi embernél, olyannak, akinek nem csak joga, hanem kötelessége is a többiek szemét felnyitni, illetve erkölcscsőszködni fölöttük. Kritikai érzék híján legtöbbször önkritikával sem rendelkezik, ezért aztán amíg más szemében a szálkát is észreveszi, addig a sajátjában a gerendát sem. S ha valaki ezzel szembesíteni próbálja, akkor vagy megsértődik, vagy túlérzékenységét tartja pajzsként maga elé, s nagy jelenetet rendezve veri vissza a támadást, de önvizsgálatot nem akar tartani. Mereven ragaszkodik addigi értékrendjéhez, és az esze logikus képességeit is erre használja, hogy önigazoló elméleteket gyártson önmaga megnyugtatására. Szellemi nyitásra való képtelensége hosszú távon fizikai szinten csípő- és combsérülésekhez, betegségekhez vezethet, míg az igazság előli menekülés valamint az, hogy önmagával, a hibáival nem képes szembenézni, szembetegségek forrásává válik. A huzamosan gyakorolt önámítás pedig végül cukorbetegségetvagy különféle máj-betegségeket eredményezhet.

A vallásos fanatikussággal teljesen ellenkező, szűk-materialista képzetek szerinti gondolkozás véglete is jellemző ennek a bolygóállásnak az esetében, amikor a személy szűklátókörű materialista szemlélet rabjaként él, s ugyanolyan merev, rugalmatlan, fanatikus és dogmatikus, mint a másik végletet megélő személy. Csak ebben az esetben a materialista tudomány dogmáihoz ragaszkodik körmeszakadtáig, és dühödten elhárítja, megbélyegzi és elítéli, sőt, öncélú ostoba kritikáival még üldözi is azokat, akik nyitottak egy kicsit is a spiritualitás irányába. Kötelességének érzi azt, hogy mindenkit felvilágosítson az ő igazáról, és a mások fejükbe verje az anyag mindenhatóságát, és hogy csakis a szigorú tárgyi tények szerinti lineáris logikához ragaszkodva eltüntessen minden más nézetet. Ezért magából kikelve vagy maró gúnnyal támadja az asztrológiát, a metafizikát, alkímiát, homeopátiát, stb, és küldetésének érzi lerántani a leplet az ilyen jelenségekről, bebizonyítani, hogy aki ilyesmivel foglalkozik, az mind szemfényvesztő és az emberiség ellensége.

Tudományos álláspontját meghazudtolja az, hogy az általa lenézett jelenségeket, területeket valóban tudományos igényességgel nem hajlandó megvizsgálni, hogy az igazság után kutasson. Ehhez bizonyos fokú analogikus gondolkozás szerinti holisztikus látásmódra, szellemi nyitottságra is szüksége lenne, hogy az előítéleteit félretéve kezdjen el vizsgálódni, és különválassza az ocsút a búzától. Ő azonban nem hajlandó valódi kritikai szemléletre, csak szűklátókörüen és rosszmájúan kritizálni másokat, akik szerinte ostobák, mert nem képesek belátni, hogy neki van igaza. Ezek a negatív jupiteri meghatározódásai a fent leírt betegségekhez vezetnek, valamint epe-, máj- és hasnyálmirigy-betegségekhez, amelyekből úgy gyógyulhat ki, ha megtanul a jupiteri őserővel harmonizálódni. Vagyis ha megpróbál nem ragaszkodni a már kialakult értékrendjéhez, ha szellemi nyitottságra törekszik, és arra, hogy megadja a lehetőséget magának arra, hogy megismerjen más nézőpontokat, hitrendszereket, s ezeket valóban tudományos objektivitással vizsgálja meg. Továbbá, hogy fejlessze és használja szelekciós és kritikai képességét – s mindenekelőtt ezt önmagával szemben gyakorolja, vagyis hibabelátási képességének a fejlesztésére törekedve éberen figyelje önmagát, leplezze le önámításra, csalásra, hazudozásra való késztetéseit.
Mivel mind a neptunuszi, mind a jupiteri őserőhöz való viszonya diszharmonikus, nagyon nehéz feladat számára az éberség gyakorlása, de még annak a rossz tulajdonságának az őszinte belátása is, hogy hajlamos áltatni magát (és másokat is), hogy gyakran „ködösít”. A hazudozásra való hajlamát a negatív Merkúrja által jelzett árnyék-énje is megerősíti, és mindent elkövet, hogy a gazdát a hazugságok által teremtett összevisszaságban, kuszaságban teljesen elveszejtse. Az ilyen személynek ragaszkodnia kell ahhoz, hogy megismerje az anyagi valóságot, azért, hogy biztos talaj lehessen a lába alatt, hogy ne szálljon el olyan könnyen, hogy a józan esze ne hagyja el olyankor sem, amikor rátör az elvágyódás, az idegenség-érzés, a kínzó boldogtalanság. (Ugyanakkor pedig ne essen át a ló túloldalára sem, azaz ne váljon materialistává sem.)

A Tarot Bolondjához hasonlóan meg kell tanulnia egyensúlyoznia a két világ (az anyagi és a szellemi) közötte. Ehhez metafizikai ismeretszerzésre is szüksége van, egyrészt éppen az anyagi világ jobb megismerése céljából: azért tehát, hogy ne vesse meg, ne higgye elhanyagolhatónak a földi életet, és ne gondolja azt, hogy teljesen mindegy, mit csinál, hogyan él. Másrészt azért is, hogy ne állítsa ezt a két dimenziót élesen szembe, hiszen szerves kapcsolatban állnak egymással, ezért bármelyiket veti el, csak megnyomorítja saját magát. Az anyag, mint a szellem végső megnyilvánulása tehát nem lehet ellentéte a spirituális, szellemi világnak.

Ha ráébred azoknak a tanításoknak a hamisságára, amelyek azt hirdetik, hogy a mindennapi életünk feladatainak az elvégzése (munka, a társadalomban való részvétel, családdal való foglalkozás, stb) hátráltatja vagy egyenesen ellehetetleníti a spirituális „felemelkedést”, akkor jó úton halad, hogy felhagyjon az önámítással, önkábítással, és elkezdje kitisztítani zavaros öntudatát. (És ehhez nem csak belső munkára van szüksége, hanem arra is, hogy megtanuljon a fizikai világban boldogulni, és felvállalja a horoszkópjából kiolvasható gyakorlati életfeladatait.) A Halak-karma feloldásához szükséges belső munka hosszadalmas, és nem jár sem azonnali, sem látványos, elkápráztató eredményekkel (mint amilyen az auralátás, a levitáció vagy a tűzön járás, stb.).

Ugyanakkor nagy a kísértés arra, hogy visszatérjen a régi, jól megszokott (karma által vezérelt) útra. Erre különösen negatív jupiteri meghatározódások esetében kell nagyon odafigyelni, megőrizni az éberséget, hiszen nem csak rossz mennyország megcélzására hajlamos, hanem arra is, hogy elcsábuljon, és a hosszadalmas munkát igénylő és nehezen elérhető boldogság helyett inkább az azonnali kis örömöket, élvezeteket részesítse előnyben.

Amíg a karmaoldásba bele nem kezd, gyakoriak lesznek nem csak a fent leírt betegségek, de a Halakhoz tartozó lábfejek, talpak betegségei, sérülései, súlyosabb esetekben a nyirokrendszer és a hormonháztartás zavarai, az immunrendszer zavarai (autoimmun betegségek), az önmérgezés, valamint az un. pszichés betegségek, és az olyan ”furcsa” betegségek is, amelyek diagnosztizálhatatlanok és gyógyíthatatlanok a mai orvostudomány számára, s amelyek arra kényszerítik a beteget, hogy kivonja magát a hétköznapok nyüzsgéséből, azért, hogy csendben s nyugalomban léve kapcsolatot teremthessen a benne élő istennel, hogy megtalálja a benne élő isteni magot, és kitisztítsa, kitágítsa azt.
A merkúri őserővel való viszony diszharmóniájára, az árnyék-én romboló hatású eluralkodására figyelmeztetnek a felkarok, vállak, a kisujj, a tüdők, a felső légutak betegségei, balesetei.

A megváltottság állapotát megcélozva a Halak-karma feloldása az egyik legnehezebb feladat: a folytonos fizikai vagy spirituális bódultság, a szeretetlenség, széthúzás, gyűlölködés állapotából felébredni, képessé válni a neptunuszi feltétel nélküli szeretetáramoltatásra, és hosszadalmas, nagy erőfeszítést igénylő munkával fenntartani az éberséget, megtanulni a földön járni azáltal, hogy a Halak-karmás személy megérti az anyag szakralitását, s ezáltal feltárul előtte a fizikai és szellemi világ közötti szoros kapcsolat. Így az az addigi tévképzete is eloszolhat, hogy választania kell vagy az egyiket, vagy a másikat, hiszen a kettő látszólag és felszínesen ítélve, kizárja egymást.

A Halak-karma feloldásához az is hozzátartozik, hogy úgy kell megtanulnia a fizikai világban boldogulni, hogy közben folyamatosan kapcsolatot tart fenn a szellemi szférával is, így megszenteli az anyagot is, a hétköznapi életében folyamatosan jelen lesz Isten. A szellem elsőbbrendűségének tudatában léve így nem csak megérti, de folyamatosan át is éli az Istennel való egységet. A negatív Nap által jelzett öntudati, éntudati zavar kitisztítására törekedve, belső erőfeszítéseket téve mind jobban képessé válik a benne is és a többi emberben is meglevő isteni szikra, a belső isteni mag meglátására, és egyre inkább arra törekszik, hogy azt minél inkább kitágítsa. Ez a belső mag az, amiben egyek vagyunk mi emberek, ez az alapja az egységnek, s ha ezt képes valaki meglátni, akkor valóban tudja szeretni azt is, aki ellenségesen viselkedik vele: ez az egyetemes szeretet alapja, az isteni szeretet egybetartó ereje ebben a feltétel nélküli szeretetáramoltatásban rejlik. Ezt megtapasztalva a megváltásra magát kiválasztó ember már nem hoz létre olyan hamis egységeket, mint azelőtt, amelyek érzelgősségen, a kritika nélküli mindent elfogadáson alapultak (azaz a karmikus tulajdonságok elfogadását téve meg a szeretet alapjának).

Ugyanakkor az anyagi világ szakralitásának a megértése úgy is segíthet neki a szeretetképesség elnyerésében, hogy ezáltal rájöhet arra, hogy a hétköznapi életében vállalt áldozatok, lemondások, a mások szolgálata is szükséges és elengedhetetlen ahhoz, hogy megismerje a benne élő Istent. Az addigi mélyen rejtett, de annál erősebb önzőségének, áldozatképtelenségének a felszámolásához nem csak belső munkára és önfegyelemre van szüksége, hanem a hétköznapi életben vállat gyakorlati feladatok elvégzésére is. Ilyen például a gyermekeivel való foglalkozás vagy a párja igényeire való odafigyelés, stb, tehát mindazon “prózai” dolgok megtétele, amelyek azelőtt irritálták őt, amelyekről úgy érezte, hogy csak fölöslegesen rabolják az ő drága idejét, s amelyek elől azelőtt pl. meditációba menekült, hiszen azt sokkal fennköltebbnek érezte, mint pl. ebédet készíteni vagy mesét olvasni a gyerekeinek.

“Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”

Jézusnak ezek a szavai a megváltott állapot eléréséhez vezető karmaoldás nehézségére figyelmeztetnek: a karmikus terheinktől való megváltódás sok lemondással jár – az addigi tévképzeteink által jónak, élvezetesnek tartott dolgokról, tevékenységekről való lemondással, amelyek pillanatnyilag kielégítenek ugyan, de végül veszedelembe visznek (betegségekbe, szenvedésbe, boldogtalanságba).

Az oly terhesnek és irritálónak érzett életfeladatok felvállalása, elvégzése pedig az élet, a karmikus vágyaktól és meghatározódásoktól megváltott állapot felé visznek, Illetve a karmikus meghatározódásainkkel ellentétes tulajdonságok és képességek megszerzéséhez.

Ezt pontosan tudja a Bolond, akinek a figuráját a Tarot 22. lapja ábrázolja. Ő az a személy, aki a beavatottság, megváltottság legmagasabb szintjét elérte azáltal, hogy kiválasztotta magát erre, és hosszadalmas belső munkával sikerült teljesen vagy majdnem teljesen feloldania a karmáját, vagyis átváltoztatni, megváltoztatni – megváltani önmagát. Ő az, “aki elől a sötétség kitér”, ahogy azt a Tabula Smaragdina írja, aki a belső békéjét és nyugalmát, játékos derűjét kiterjeszti a környezetére is, és ezzel megszenteli, hangulatilag legalábbis felemeli azt.



Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a 12. házban


Az utolsó horoszkópház, amely a Halakkal áll analógiában, s hozzá hasonlóan feltételezi is és összegzi is az előtte levő földházak jelezte életfeladatok, sorshelyzetek során megszerzett felismeréseket és belső személyi megvalósításokat, az egyetemes szeretet-áramlásnak megfelelő, egyéni – személyi szeretet-áramoltatási képesség megszerzésének és növelésének, az abszolút létbe való integrációs képesség megszerzésének, a teljes feloldódási képesség megszerzésének a háza. A Halak konstelláció földi, gyakorlati megvalósulási életterülete ez, és az ember által a fizikai létezésben megvalósítható spirituális áldozatkészségen keresztül elérhető egységélmény megtapasztalásának a feltételeit mutatja meg személy szerint, annak a függvényében, hogy milyen bolygók, vagy karmapontok kerülnek bele.
Az elzáródások és az elzártságok házának is nevezik, illetve a remeteség (remetéskedés) házának, mivel, amennyiben asztrológiai jel található benne, az illető személynek, időlegesen, el kell zárja magát tudatosan a külvilágtól, és egy kreatív magányban átvilágítania, megismernie és felszámolnia a lelki mélységeiben a jóságosság, az odaadás, az érzelgősség és a szelídség álarcai alatt megbúvó negatív (karmikus) késztetéseit, ambícióit és ösztöneit.

Annak a személynek, akinek a képletében a 12-es ház hangsúlyos szerepet kap, mert karmapontja(i) vagy erősen negatívan fényszögelt bolygói találhatók itt, a karmaoldás érdekében fel kell vállalnia a Halak szellemiségének megfelelő gyakorlati feladatokat, mint a meditáció megtanulása, az önbeavatási spirituális napló írása, kontempláció gyakorlása (ezek azok a tevékenységek, amelyek lehetővé teszik az isteni azonosságtudat elérését, a kozmikus egységérzés, az isteni szeretetképesség megszerzését). Ezeknek az életfeladatoknak a végrehajtásához, rendszeres gyakorlásához azonban meg kell teremtenie a külső feltételeket is, azaz legyen lehetősége arra rendszeresen, hogy kivonhassa magát a mindennapi élet külső ingerektől duzzadó nyüzsgéséből, félrevonulhasson, elszakadhasson a hétköznapi élet ingereitől és provokációitól, ezáltal létrejöhessen a belső elcsendesülés, nyugalmi állapot, amely lehetővé teszi a lelkiismeretnek az intenzív és szabad munkáját, az önleleplezést és a bűnbánatot, a vezeklést. Ezért is nevezik a 12. házat remetéskedés, elzártság és a kreatív magány életkörének.

A mai modern, nyugati kultúrában ez az életkör nem örvend túl nagy népszerűségnek, csakúgy, mint a Plútó – és valóban analógiában áll ezzel az őserővel a Halak szellemisége, hiszen mindketten az abszolút létbe való teljes integrációt, a benne való létet testesítik meg. A materialista szemlélettel, gondolkodásmóddal rendelkező emberek számára azonban a kozmikus egységérzés átélése, az istenazonosság-tudat kialakítása azért is nagyon nehéz, mert a vallás vagy a spiritualitás puszta külsőséggé, kiüresedett ceremóniákká vagy babonás hókuszpókusszá változott és így meg is merevedett ebben az anyagelvű társadalomban. Ezért akinek a horoszkópjában hangsúlyos a 12. ház (vagy a Halakban áll/nak karmapontja/i, erősen negatívan fényszögelt bolygói, esetleg a Neptunusz, a Halak uralkodó bolygója támadott, diszharmonikusan fényszögelt), annak nehéz megértenie az egységérzés iránti szomját, az abszolút létben való létezés iránti vágyát, és könnyen félre is értelmezi azt, ha a földhözragadt materiális gondolkodásmód által megszabott környezetben élve nincsen semmilyen közvetlen tapasztalata a szellemi világról, a spiritualitásról. Ilyen esetben magának kell(ene) megszereznie ezeket az ismereteket, és törekednie arra, hogy az általánosan elfogadott életmóddal és értékrendszerrel szemben egy újfajta életvíziót alakítson ki. Akkor sincs sokkal könnyebb dolga, ha vallásos családból származik, de ez a vallásosság a külsőségek betartására, a rítusok lelketlen, vagyis spirituális funkció-nélküli gyakorlatára szorítkozik, de nem nyújt valódi istenélményt, nem segíti a lecsendesülési és megnyugvási, a lelkiismeret-vizsgálati és bűnbánati, illetve a szeretet-áramoltatási és az áldozathozási képességet.

A 12. házban található negatívan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter azt mutatja, hogy ennek a személynek az életében hangsúlyos szerepet kapnak a fent leírt életfeladatok, mert ezek megtanulásával, helyes gyakorlásával járulhat hozzá ahhoz, hogy kitisztítsa negatív Napja által jelzett zavart, sérült éntudatát, önérzékelését, valamint helyes (az egyetemes törvények szellemével harmóniában levő) értékrendet alakítson ki, azaz harmonizálódjon a jupiteri őserővel, és az árnyék-énje sunyi, nyerészkedő, félrevezető sugallatait legyőzve, szert tegyen a szélsőségektől mentes (sem túlzottan anyagias, sem misztikuskodó, kábult) hétköznapi, pragmatikus gondolkodásmódra, azaz harmóniába kerüljön a merkúri őserővel is. Mindaddig azonban, amíg erőfeszítéseket nem tesz, hogy a 12. ház által jelzett életfeladatait felvállalja és rendszeresen (valamint helyesen) végezze, addig hajlamos lesz túlzásokba esni az életnek ezen a területén, és szélsőségesen viselkedni: vagy úgy, hogy elutasítja ezeket a feladatokat, és rengeteg energiát fektet abba, hogy messze elkerülje őket, vagy pedig semmi mással nem akar foglalkozni, csak öncélúan ezzel, rendszerint ezzel elzárkózva más életfeladatától, mintegy e misztikuskodással, vagy „szentségeskedéssel” kompenzálva magát a más életkörökben fel nem vállalt életfeladatainak az elhanyagolása – elkerülése, sőt, tudatos kicselezése miatt.

Az első esetben negatív Jupitere által jelzett, eltorzult (az egyetemes törvényekkel szemben álló) értékrendje miatt nem csak haszontalannak, hanem nevetségesnek vagy károsnak is tartja a spiritualitással való foglalkozást, túlzottan pragmatikus, materialitsa-tudományos szemlélettel „megáldva” az anyag mindenhatóságában hisz, és elutasítja a szellemi világnak nem csak az anyagival szembeni elsőbbrendűségét, hanem a puszta létezését is. Számára mindez csak nevetséges maszlag, hiszen semmilyen tudományosan bizonyított alapja nincs, de még ha lenne is esetleg, akkor sem látja annak semmilyen gyakorlati hasznát sem. (Az is előfordulhat, hogy nem ennyire merev és elutasító a nem anyagi természetű jelenségekkel szemben, de a „józan esze” – az árnyék-énje által manipulált gondolkodásmódja – nem engedi meg számára azt, hogy az anyagon túl, afölött létező világ több lehessen számára illúziónál, szép vágyálomnál. Ez ugyan fájdalommal is eltöltheti, de a materialista tudomány magyarázatai számára mégis többet nyomnak a latba, és kizárják a szellemi világ létezését.) Így tökéletesen ellehetetleníti saját maga számára, hogy harmonizálódhasson a Halak eredeti, pozitív szellemiségével, s ezáltal az egyik legfontosabb életfeladatát elvégezze.

Gyakran rátörő szorongásait, elvágyódását, boldogtalanság-érzését nem érti, nem tudja megfejteni az okát, és ilyenkor pótcselekvésekkel igyekszik elnyomni megmagyarázhatatlannak tűnő érzéseit: olvasással vagy tévézéssel, dohányzással, alkoholfogyasztással, szüntelen nassolással (súlyosabb esetben kábítószerezéssel) kompenzálja. Ilyenkor a minél nagyobb éberségre való tudatos törekedés helyett, ami a 12. ház szerinti sajátosan gyakorlati életfeladata lenne, kábítja magát, a realitás elől elmenekül, egy szebb, harmonikusabb, érdekesebb világba. A finom ételek és italok fogyasztását negatív jupiteri meghatározódásai is támogatják, az evéstől, ivástól azt remélve, hogy a látszólag ok nélkül rátörő boldogtalanság, céltalanság, üresség-érzését a testi örömökkel el lehet űzni, kompenzálni lehet, az istenélményre, az egység megélésére való intenzív szomját valódi, testi szomjnak és éhségnek hiszi, azzal azokkal összetéveszti. (Materialista értékrendje és gondolkodásmódja szerint nem képes másképpen értelmezni, nincsen elég metafizikai tudása ahhoz, hogy megértse: ilyenkor el nem végzett életfeladatai, a spirituális fejlődés elmaradása idézi elő ezt a szomjat, így ezt csak a karmaoldáson való munkálkodás, a tudatos belső erőfeszítések vállalása enyhítheti, és idővel meg is szüntetheti.)

Azt, hogy ő ennél többre és teljesen másra vágyik, érzi, de nem meri bevallani magának sem, túlságosan irracionálisnak tűnik a számára, ezért lenyomja tudattalanjába, és tudományos, (vagy tudományoskodó) elméletekkel ámítja magát, orvosi kutatásokra hivatkozik, amelyek az érzelmi és hangulati hullámzást a hormonok játékának tulajdonítják. (És valóban, a hormonháztartás a Halakhoz tartozik, de erre a mélyebb összefüggésre a tudomány nem tud rávilágítani, az asztrológiával pedig „komoly” ember nem foglalkozhat, nem teheti magát nevetségessé ilyen babonákkal).

A 12 házban álló negatív Merkúrja azt mutatja, hogy erős az árnyék-énje, s emiatt gondolkodásmódja megváltásellenes – bármilyen eszes és intelligens is legyen, ezeket az észbeli képességeit nem tudja úgy felhasználni, hogy azok valóban a javát szolgálják (és ne a rendkívüli élvezkedési sóvárgásait vagy a kicsinyes, nyerészkedő, spekuláns vágyai kielégítésére használja őket – árnyék-énje által uraltan ugyanis ezeknek a vágyaknak a teljesítésében látja az élete célját, ettől várja a boldogságot). Értékrendje hasonlóan karmaoldás-ellenes, nem tudja, hogy az életben a legfőbb érték a karmikus meghatározódásaink feloldása, a negatív tulajdonságok pozitívakra cserélése, az asztrogramunk által mutatott életfeladatok felvállalása és elvégzése. Ha ezt nem tudja, csakis olyan célokat képes maga elé tűzni, amelyek elérése csak rövid távon okoz elégedettséget, örömöt, de az elérésük után legtöbbször kiábrándultságot, kielégületlenséget, csömört vagy kiégettséget, hiábavalóságot érez. Ezért aztán újabb és újabb hasonló cél eléréséért küzd, majd egyre csalódottabb vagy megkeseredettebb lesz, látva, hogy semmi nem hozza el a várt eredményt: a megnyugvást, elégedettséget, boldog életet. Árnyék-énje, amelyik folyton negatív sugallatokkal bombázza őt, megerősíti benne ezt az egyre növekvő céltalanság- és kilátástalanság-érzést.

Mivel negatív jupiteri meghatározódásai miatt minduntalan rossz mennyországot céloz meg, rossz helyen keresi a boldogságot, az évek múltával egyre megkeseredettebbé válik, öntudata egyre zavartabb és kaotikusabb lesz, egyre távolabb kerül a belső, isteni magjától, s erősödnek benne az olyan gondolatok, hogy semmi értelme ennek a földi életnek, megszületünk, majd néhány évtizedünk van, hogy élvezzük az életet, aztán úgyis vége mindennek – mi értelme van megszületni akkor? Mi értelme van gyerekeket szülni ebbe a nyomorúságos világba, milyen értelmetlen körforgás ez, amely hosszú évezredek óta folyik szüntelenül? A jupiteri és neptunuszi őserőkhöz való diszharmonikus viszonya miatt ezek a kérdések nem hagyják nyugodni, de megnyugtató válaszokra nem találhat, amíg árnyék-énje nihilista sugallataira hallgat, hanem csak egyre mélyebbre süllyed a sötét gondolatokba, érzésekbe.

Ugyanakkor élvezet- és kényelemvágya miatt úgy érzi, hogy ha már úgysem ér semmit ez az élet, legalább addig legyen egy kis öröme, amíg él, és nagyokat eszik-iszik, hódol a test örömeinek, élvezve az ínyencfalatokat, a különleges borokat, cigarettákat, szivarokat vagy süteménykülönlegességeket. Hajlamos erre is külön teóriákat gyártani, amelyekkel igazolja szokásai jogosságát, kulturális tényezőként említve pl. az alkoholfogyasztást vagy a dohányzást (példálózva híres emberek szokásaival) vagy éppenséggel a húsevést, amelyik szerinte olyan, az emberiséggel egyidős szokás, hogy anélkül nem is ember az ember, s a vegetáriánusok vagy a vegánok (akiket a legjobb esetben is különcködőknek, rosszabb esetben elmebetegeknek tart) őnsanyargató idióták, mivel a legtermészetesebb igényeiket és szükségletüket nem elégítik ki, meggyőződései szerint.

Ezeknek a táplálékoknak vagy élvezeti cikkeknek azonban nem csak az élvezetvágya, mohósága miatt válik a rabjává, hanem Halak-karmájából adódóan is. Ezek ugyanis mind hamis információt juttatnak a szervezetébe, s a kábulatra, szédületre, hazugságra, önámításra való vágya miatt is van olyan nagy szüksége arra, hogy ezeket nap mint nap nem csak szellemi vagy lelki szinten (ami a szociális – kulturális környezetünknek köszönhetően úgyis adott), hanem testi szinten is fogyaszthassa.

Ezért nagyon fontos lenne számára, hogy mind fizikai, mind spirituális szinten megszabaduljon minden olyan szertől, tevékenységtől, szokástól, amellyel kábítja magát.

Ehelyett a maximális éberségre kellene törekednie, hogy szembenézhessen önmagával, azokkal a tulajdonságaival, röpke érzéseivel, futó gondolataival, bizarr álomképeivel, amelyeket nem hogy másnak nem vallana be, de saját maga előtt is kénytelen lehazudni, másképp összeomlana az önmagáról felépített (így is elég ingatag) pozitív erkölcsi kép. Ezeknek az árulkodó nyomoknak a mentén, ezeknek az eredete után kutatva ismerhetné meg lelkének azokat a rejtett mozgatórugóit, amelyek valójában irányítják az életét – hiába hiszi azt, hogy tudományosan képzett intelligenciája, műveltsége, a nappali éber tudata az, amivel a sorsát alakítja. A negatív meghatározódásai (a karmája) fel- és beismerését, az őszinte önvizsgálatot képtelenség kábultan, az árnyék-én földhözragadt és nihilista sugallatai által korlátozva és irányítva elvégezni, ezért először a gondolkodásmódját kellene megreformálnia, szabadabbá, befogadóbbá tennie a valódi metafizikai információk felé (s ezáltal megismerni az árnyék-ént, amelyet eddig legjobb barátjának hitt, s folyamatosan a leleplezésére törekedni). Ezt nem csak zavart, hamis öntudata miatti bizonytalansága nehezíti meg, hanem az is, hogy negatív jupiteri meghatározódásai folytán ösztönösen ámítja és csalja magát, és számára a nyitás egy új értékrendszer, új belső hierarchia irányába való nyitás nagyon nehéz.

Hajlamos magát régi, megszokott értékrendjével azonosítani, főleg, mert én-tudata, önérzékelése is bizonytalan, nehezen tudja meghatározni magát, a vágyait, az elképzeléseit, az elvárásait. Ezért a megszokott világnézet és értékek számára nagyon fontos kapaszkodóként szolgálnak az önazonosságtudat kialakításában és fenntartásában, nélküle kicsúszik a talaj a lába alól, s hajlamos a személyi függőségre, vagy ezt a talajvesztettséget, ami voltaképpen az emberi szellemi funkciója-betöltési hiányából, illetve a megváltódási rendeltetése beteljesületlen állapotából, beteljesülési hiányából ered, megsemmisülésként érzékelni, valóságos halálfélelmet érezve, ha valami fenyegetni látszik régi, jól megszokott érték- és hitrendszerét. Ezért kell megszabadulnia minden látszólagosságtól, külsőségtől, hamis boldogságtól és hamis egység-érzéstől.

A másik szélsőséges végletet megélő 12-es házas karmával rendelkező személy nem ezt, a Halak szellemiségének megfelelő életterületet kerüli el. Hanem fordítva: ezen az egy életkörön kívül minden mást ki szeretne zárni az életéből, hogy semmi mással ne kelljen foglalkoznia, csak az általa rosszul értelmezett spiritualitással, ezotériával. Őt nagyon vonzza a szellemi világ, de a misztikus hiszékenysége, kritikai érzékének a hiánya miatt válogatás nélkül, az életútja elején minden vallással, spirituálisnak vagy ezoterikusnak nevezett zagyvaságot befogad. Hasonlóan azokhoz a személyekhez, akiknek a 9-es házuk hangsúlyos, ez a szelektálás nélkül behabzsolt vallásos és misztikus informácóözön nem vezet semmilyen felébredéshez vagy tisztánlátáshoz, inkább csak még nagyobb zavarodottsághoz és homályhoz, spirituális tévelygéshez, kábulathoz. Ezt csak tetézi az önámításra való hajlama, ami miatt nem hajlandó beismerni magának azt, hogy rossz úton jár, inkább mindenféle misztikusnak nevezett maszlaggal bolondítja magát és környezetét az ő magasrendű spiritualitásáról és kifinomult, érzékeny, angyalokkal, Jézus Krisztussal és Szűz Máriával meg a szentekkel társalgó lelkéről. Jobb esetben csak önmagát ámítja, rosszabb esetben másoknak is megnehezíti a karmaoldást azzal, hogy vak vezet világtalant módjára tévútra tereli őket is.

A hiszékeny embertársait nem csak ártatlan tudatlanságában, jóhiszeműen vezetheti félre, hanem az is megtörténhet, hogy nagyon is tudatában van a saját sarlatánságának, de vagy eleve nem érdekli, hogyan, csak könnyű munkával jó sok pénzhez juthasson, vagy pedig időközben túl messzire elment, hogy irányt tudjon változtatni, ezért nem képes már és nem is akarja leleplezni magát, és bevallani ország-világ előtt, hogy eddig tévedett, ezért inkább tovább folytatja az emberek félrevezetését. A 12. házban álló negatív Merkúrja és Jupiterje a csalásra, hazudozásra, félrevezetésre való gátlástalan hajlamát mutatja, s negatív Napja is ugyanilyen jellemtelenséget, gerinctelenséget jelez. Így ő ahelyett, hogy a karmáját oldaná a 12. ház által jelzett életfeladatok felvállalásával, még inkább tetézi karmikus terheit, árnyék-énje által vezetve nem csak magát taszítva olyan mélyre, hogy onnan már nincsen visszaút a megváltódás felé, hanem tömegeket mérgezve meg tudatosan hamis tanításaival, nevetséges vallásos vagy misztikus fantazmagóriáival. Arra azonban, hogy milyen veszélyes játékot űz, túl későn ébred rá, hiszen zavaros képzetei miatt fogalma sincsen a szellemvilág törvényeiről, azoknak a működéséről, ezért sokáig nem hiszi, hogy bármi baja eshet szélhámossága miatt. Hiszen az egyetemes törvényekkel szembemenve, azokat semmibe véve nem kap senki azonnal hasonló pofonokat, durva figyelmeztetéseket, mint a fizikai törvények megsértésekor. Ilyenkor az az illúziója támad, hogy büntetlenül megtehet mindent, ha azáltal ő „jól jár”. Erre sóvárog ő, hogy anyagilag járjon jól, és közben ne kelljen erőfeszítéseket tennie, hogy minél kényelmesebben élhessen, minél jobban kicselezhesse a sorsát (azaz ne kelljen dolgoznia, eltartania magát, családot alapítania és eltartania őket, s az azzal járó sok-sok nyűggel, gyakorlati problémák megoldásával bajlódnia). Így aztán negatív nyilasi meghatározódásainak megfelelően eljátssza a tekintélyes, nagy tudású, de jóindulatú és kegyes tanítót vagy prédikátort, aki éjjel-nappal azon fáradozik nagy szeretettel, hogy az emberek életét jobbá tegye. (S akinek persze csakis az ezzel járó munka miatt nem jut ideje a magánéletre, családalapításra. Illetve ő az ilyen prózai feladatokkal nem aprózza el az erejét, az energiáit, amelyet a szellemi megvilágosodásra, spirituális felemelkedésre kell fordítson. Ezzel is nagyon megvezeti az embereket, főleg azok kapnak ezen az elméleten, akik eleve gyermek- és családellenes karmával születtek, s irtóznak a családdal, gyermekekkel való foglalkozástól. S íme, itt egy csodálatos, lélekemelő felmentés még az esetleges lelkiismeret-furdalás alól is: hiszen a „mesterhez” hasonlóan neki is csak a saját lelkével kell foglalkoznia, nem pazarolni az idejét „alantas” dolgokra, s szeretet-meditációk végzésével az egész emberiséget szeretheti. Persze, az emberiséget sokkal könnyebb is szeretni, hiszen az nem zaklat mindenféle elvárással, nem kéri az időnket, nem kell semmilyen gyakorlati áldozatot hozni érte.)

Nagystílű hazudozó lehet az ilyen „mester”, olyan, aki néha még saját maga is elhiszi a hazugságait, amíg kimondja őket, úgy, hogy ő maga is megrendül a saját nagyszerűségétől, hogy azután majd megvetően kinevesse az őt áhítattal követő híveket. Számára végül is az anyagi haszon a legfontosabb, bár attól is „hízik a mája”, hogy mindeközben mennyivel magasabbrendű, mint a többi ember (s ez valóban eredményezhet is máj- és hasnyálmirigy- vagy epebetegségeket, illetve cukorbetegséget és szemproblémákat is, ha nem hajlandó szembenézni magával, hogy kritikával szemlélje önmagát, és elszégyellje, megbánja, amit tett, illetve hogy vezekeljen mindezekért).

Gyakran a Halak-karmás személyek közül kerül ki tehát a misztikus guru figurája is, aki ontja magából a bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat, egymás után adja ki könyveit a szeretetről, az egységről, amely minden embert összeköt, s ezért szerinte minden emberi megnyilvánulást kritika és ítélkezés nélkül kell a szeretet nevében elfogadni, hiszen ha mindannyian egyek vagyunk, akkor nem létezik olyan, hogy normalitás.

Ennek a személynek a merkúri és a jupiteri őserőhöz való zavaros viszonya nem a túlzottan pragmatikus, földhözragadt gondolkodást eredményezi, mint a másik végletet megélő személy esetében, hanem ennek a szöges ellentétét, mégpedig azt, hogy nem hajlandó logikusan és ésszerűen végiggondolni semmit, elemezni és osztályozni az információkat, amelyekkel találkozik. Az anyagi világot túl prózainak és durvának véli, és nem hajlandó foglalkozni vele, a racionális gondolkodást pedig az ellenségének tekinti, amelyik fölöslegesen megzavarja intuitív képességeit, megakadályozza őt a szellemi világgal való kommunikációban, ezért igyekszik is minél inkább kiszorítani és megszabadulni tőle. Ez a negatív jupiteri meghatározódásaival együtt azt eredményezi, hogy minden, a szellemi világról szóló tudást intellektuális szinten magáévá tesz, anélkül, hogy végiggondolná maga is azokat, hogy töprengene az olvasottakon-hallottakon, és megválogatná, hogy mi az, ami hihető, hiteles vagy hasznos a számára. Így aztán elképesztően ostoba fantazmagóriáknak is boldogan a hívévé tud válni, gyakran több, egymással teljesen ellentmondó elméletért is lelkesedhet, amelyekről mind meg van győződve, hogy a világot megváltják és a végső megvilágosodást elhozzák majd az emberiség számára.

Ő is ugyanúgy kirekeszti a valóság egyik részét a tudatából, az életéből, mint a másik szélsőséges végletet megélő személy, ezért ő is ugyanolyan távol áll a karmaoldás elvégzésétől, mint a másik, hiába meditál vagy imádkozik órák hosszat naponta. A fizikai valóságot illúziónak nyilvánítva nem ismerheti meg a szellemi valóságot sem, hiszen nincsenek meg az alapjai, amelyekre építkezhetne. A két világot egymással szembe állítva, egymástól elválasztva nem ismerheti meg egyiket sem. Ahhoz, hogy helyes metafizikai információk birtokába juthasson, először az anyagi világban kell megtanulnia boldogulni, nem pedig elhárítani a hétköznapi élet gondjait, megoldásra váró problémáit, azt mondani róluk, hogy nem léteznek, s elvonulni meditálni, hogy addig se kelljen semmilyen kellemetlen, zavaró dologgal foglalkoznia. A helyesen elvégzett 12-es házhoz tartozó életfeladatok nem azt a célt szolgálják, hogy az illető személynek kifogása legyen kivonulni a társadalomból, elhárítani minden felelősséget és ignorálni még a fizikai teste igényeit is.

Éppen ellenkezőleg, a mély önismeret, az istenazonosság-tudat kialakulása ahhoz segítené hozzá, hogy a hétköznapi életében könnyebben boldoguljon, hogy maximális felelősséget vállalva, tökéletes éberségre törekedve elvégezhesse a rá váró gyakorlati feladatokat, amelyekkel feloldhatja a karmáját, és mindeközben normális, hétköznapi életet éljen. Nem kell sem szentnek, sem gurunak, sem remetének lennie ahhoz, hogy a Halak szellemiségének megfelelő életkörben betölthesse a szerepét. Ugyanúgy várnak rá is az olyan „prózai” feladatok, mint a családalapítás, pénzkeresés, a társadalmi életben felvállalt felelősségek, csak neki nagyobb szüksége van arra, mint másnak, hogy alkalma legyen rendszeresen ebből a nyüzsgésből félrevonulni, meditálni, naplót írni, kapcsolatot teremteni a benne élő isteni – egyetemes – törvényekkel és erőkkel: kitisztítani az öntudatát, megtalálni a benne élő isteni magot és egyre nagyobbá növelni azt.

Ezt a feladatát érti félre karmikus meghatározódásai miatt, azok által félrevezetetten, és ezért történik az, hogy nagyon gyakran semmilyen tapasztalatra nem tesz szert, amellyel a gyakorlati világban boldogulni tudna. S mivel nagyon nehezére esik ilyen közönséges, hétköznapi dolgokkal bajlódni, ezért inkább hajlamos azt a kényelmes megoldást választani, hogy minél nagyobb mértékben elkerüli a fizikai valósággal való érintkezést, annál jobb, mert ez azt jelenti, hogy máris üdvözült. Ennek az igazolására rengeteg misztikus elméletet tud felhozni, amelyekkel kábítja magát – és gyakran fizikai szinten is ugyanezt teszi: az evés, az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a kábítószerek és a szex is mind segédeszközként szolgálnak ahhoz, hogy kiszakadjon a kézzelfogható realitás világából, és szárnyaljon (egészen pontosan: kábuljon – szédüljön), mindegy, hogy hol, hová, csak a valóságban ne legyen jelen. Ezek tapasztalatok nem csak az elméjét zavarják meg egyre jobban, hanem lelkileg is kiszolgáltatottá és függővé is teszik őt.

Fizikailag is függővé, szenvedélybeteggé válhat, ugyanakkor személyi függőségbe is kerülhet, hiszen valakinek vállalnia kell helyette azt a terhet, hogy a valósággal is foglalkozva pénzt, lakást, ruhát, ételt, cigarettát, alkoholt, stb. biztosítson a számára. Ilyenkor tetszeleghet az őt eltartó „szolgájának” a spirituális vezetőjének, vagy éppenséggel annak a kiszolgáltatott áldozata szerepében is, aminek a megélésére hajlamos Halak-karmájából eredően. Ez az áldozat-szerep odáig is fajulhat, hogy különféle szexuális perverziók elszenvedőjévé (vagy elkövetőjévé) válhat, pl. szadista-mazochista kapcsolatokban. A hamisan értelmezett egységélmény iránti vágyában, misztikus, szerelmi kábulatában kéjgyilkosság elkövetőjévé vagy áldozatává is válhat.

A vallásos fanatikus, az elvakultan dogmatikus prédikátor is jellemzően az ilyen karmikus meghatározódásokkal rendelkező személyekből válik – negatív jupiteri és merkúri meghatározódásai azonban nem csak önámító hajlamokat mutatnak, hanem a csalásra, hazugságra, szélhámoskodásra való önkéntelen sóvárgást is, valamint azt a vágyát, hogy könnyen, gyorsan, kevés erőbefektetéssel, pusztán intellektuális fölényét kihasználva (negatív ikreki módon) jusson pénzhez. Így válhat belőle misztikus képességeit aprópénzre váltó szélhámos, aki a kellemest a hasznossal összekötve megél az emberek vallásos kábulatának, hiszékenységének a megcsapolásából. Szeret vallásos és erkölcsi kérdésekkel foglalkozni, de úgy, hogy ezt eszébe sem jut elsősorban önmagán alkalmazni, környezetétől annál inkább elvárja, sőt meg is követeli. A környezetében lévő embereket valósággal rabul ejti lendületes, tüzes, karizmatikus személye, lehengerlő intellektuális fölénye, misztikus képességei, s az elbűvölt, szinte meghipnotizált híveknek eszükbe sem jut megvizsgálni, hogy milyen ember ő, milyen életkörülményeket teremtett magának, azaz hogy megegyezik-e a hirdetett elmélet a realizált élettel, a gyakorlattal.

Gyakran a nyájas, joviális, emberszerető mester alakjában pózol, aki csak a rózsaszín mennyországról, a szeretetteljes egységről, Krisztus urunk minket megváltó áldozatáról tud beszélni, azt hirdetve, hogy nekünk, embereknek csak jó bárányoknak kell lennünk, hogy részesüljünk ebből a megváltásból. Megbabonázott hívei pedig isszák a szavait, és eszükbe sem jut megkérdőjelezni azokat. De az utolsó ítélettel fenyegetőző prédikátor szerepében is megtalálhatjuk, aki apokaliptikus vízióival, folyamatos erkölcsi prédikációival, dogmatikus nézeteinek az erőltetésével megbénítja, terrorizálja a környezetét. Valójában sem az egyik, sem a másik “mesternek” nincsen semmilyen belső kapcsolata Istennel, az ő isten-képzetük, illetve az önazonosság-tudatuk is ugyanolyan, mint a materialistáé: semmilyen, illetve csak elméletben, dogmák vagy zavaros fantazmagóriák szintjén meglevő. Istent rajta kívül létező, büntető hatalomként képzeli el, akit semmilyen félelme ellenére nem képes szeretni, nem hogy egynek érezni vele magát. Emiatt gyakran szorong, fél a büntetéstől, fél, hogy kiderül hitetlensége az emberek és Isten előtt is, ezért ennek az elfedésére még vaskalaposabb vallásos vagy még szeretetteljesebb (érzelgősebb) és kenetteljesebb viselkedést ölt magára.

Szépen hangzó gondolatai ellenére (amelyekkel nem mellesleg jól „megkopasztja” hiszékeny híveit) az élete mégsincs rendben, nem tudja a gyakorlatba is átültetni a tanításait, hogy ő maga boldogabbá, elégedettebbé és egészségesebbé válhasson, sőt, gyakran családi, párkapcsolati és egészségi problémák egész sora gyötri. (Ez azonban cseppet sem zavarja a benne hívők tömegét, ugyanis a rezonancia törvénye alapján ő is olyan személyekkel kerül kapcsolatba, akik hozzá hasonlóan híján vannak mind a gyakorlati érzéknek és a józan észnek, mind a kritikai és szelekciós képességnek.) Ezért az ilyen személyek gyakran idő előtt halnak meg, a feloldatlan karmájukból eredő betegségekben.

Mindkét szélsőséges véglet megélése esetén máj-, epe- és hasnyálmirigybetegségeket eredményezhet a szelekcióra való képtelenség és a kritikai érzék hiánya, illetve annak a hibás mivolta, míg a huzamos önámítás és az, hogy nem hajlandó szembenézni magával, a hibáival, cukorbetegséghez és szembetegségekhez vezethet. Szintén a jupiteri őserőhöz való zavaros viszonya miatt hajlamos a comb- és csípősérülésekre (a rossz irányba való haladás eredményeképpen és a nyitásra való képtelensége miatt).

A Nap konstellációjára (a napjegyre) jellemző egészségi problémák is gyakoriak lehetnek, valamint a 12-es házzal és a Halakkal analóg betegségek: a lábfejek, talpak sérülései, a hormonháztartás zavarai, önmérgezéses tünetek, autoimmun betegségek, s minden olyan megmagyarázhatatlannak tűnő, a jelenlegi orvostudomány számára diagnosztizálhatatlan panasz, amelyik kivonja őt a hétköznapok nyüzsgéséből vagy másképpen teszi lehetetlenné az addigi mindennapi életét, és arra készteti, arra ad lehetőséget, hogy eltöprengjen az életén, és végiggondolja, milyen erőfeszítéséket kell tennie, miben kell változtatnia ahhoz, hogy a gyógyulás útjára léphessen.

A felkarok, vállak, a kisujj, a felső légutak, tüdők, a vékonybél, az epe, a lép vagy a kézfejek panaszai, sérülései, ízületi gyulladásai, elcsontosodásai pedig az Ikrek és a Szűz erőtereit uraló merkúri őserővel való diszharmonikus viszonyra, az árnyék-én romboló jelenlétére hivatottak felhívni a figyelmet.




_________________
"Jobb a világra egyáltalában meg se születni, mint benne alacsonyrendű, vak, ostoba, értelmetlen, zavaros életet élni, s a nagy igazságok tudásában nem részesülni."


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2015.12.31. 03:22 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2015.03.21. 16:42
Hozzászólások: 52
Napjegy: Ikrek
Aszcendens: Skorpió
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Nyilasban


A Nyilas azt az egyetemes létmozzanatot testesíti meg, amelyben a Skorpióban az anyagi világ kábulatából felébredt szellem megfordul, gyökeresen átváltozik, majd újjászületik, és elindul a megváltódás irányába. A mennyország megcélzása azonban önmagában nem vezet a megváltódás eléréséhez, ehhez helyes értékítéletre is szükség van, hogy helyesen meg lehessen határozni a célt, tehát a haladási irányt (egyénileg…), hogy ki lehessen dolgozni a haladási tervet, stb., hogy meg lehessen ítélni az egyes helyzeteket, hogy azok mennyire igazodnak az egyetemes törvényekhez, a megváltódás logikájához. A helyes mennyország megcélzása után az éberség folytonos fenntartása szükséges, hogy a megjelölt úton, a megszabott irányban lehessen maradni, illetve ha arról mégis letér, akkor pályakorrekciókat lehessen végezni. A Nyilas uralkodó bolygója a Jupiter, a helyes értékítélet, az értéktudat, az igazságosság, a törvényesség, az erkölcsösség bolygója. A jupiteri értékítélet nem csak a helyes úton maradáshoz szükséges, illetve az útirány folyamatos kiigazításához (az egyetemes törvényekhez való alkalmazkodáshoz), hanem azért is döntően fontos, mert a többi őserő minőségét, irányát egy horoszkópon belül ő adja meg. A jupiteri moralitás tehát nem csak elméleti tevékenység, hanem egyben magatartásforma is: ez szabja meg a cselekedeteket, az egész életvíziónak megfelelő alapállást, tehát az élet minőségét is ez az állásfoglalás határozza meg, ez a belső hierarchia.

A helyesen, harmonikusan működő jupiteri őserő egy személynek biztos, szilárd értékítéletet ad, a szellemi – tehát: „zsigeri” törvénytisztelet a lehető legerkölcsösebb, vagyis, a lehető legjobban idomul az egyetemes törvények logikájához, tehát a legőszintébb viszonyulást eredményezi, illetve annak a képességét, hogy be tudja látni azt, ha tévedett, és a gyakorlatban eltért az elveitől, így korrigálni is könnyebben lehetséges a hibákat. A Nyilas-karmás személy esetében a nyilasi-jupiteri tartalmak zavarodottak, önmaguk ellentétébe fordultan nyilvánulnak meg, és az ilyen szülöttek életfeladata az, hogy újra harmóniába kerüljenek ezzel a szellemiséggel, hogy visszaállítsák ezt a feje tetejére állított, teljesen összezavarodott értékrendet.

A Nyilasban álló diszharmonikusan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter azt jelzik, hogy az illető személy nagyon erős negatív nyilasi meghatározódásokkal rendelkezik – a Jupiter mint a Nyilas uralkodó bolygója, támadottan a saját konstellációjában veszélyes önámításra és misztikus fanatizmusra, dogmatizmusra való hajlamot jelez, aminek a meghaladása legtöbbször nagyon nehéz egy Nyilas-karmás személy számára, hiszen a hibabelátási készsége nagyon fejletlen vagy akár teljesen hiányozhat is. Ez a hazug alapállás határozza meg a szülött egész gondolkodás- és viselkedésmódját, és a benne pozitívan megnyilvánuló őserőket is rossz cél szolgálatába állítja, rossz mennyország elérésére használja őket.

A Nap mint az önérzet, a folyamatos helyzetértékelési képesség, az önérzékelés, önértékelés, az éntudat bolygója negatívan fényszögelve öntudati problémákat, önértékelési zavarokat jelez. Ezt tovább erősíti az is, hogy ez a Nap a Nyilasban található, hiszen ez, tűz jegy lévén, eleve öntudati, éntudati problémákkal kapcsolatos: a tűz elemet diszharmonikusan megélő személyek (a tűz-karmások) eleve öntudati problémákkal születnek, vagyis, hiányzik az isteni öntudatuk – a mag-tudatuk – és az életfeladatuk éppen ennek a karmának a feloldása, az isteni származás tudatának a helyreállítása. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulniuk helyesen értékelni, érzékelni magukat – az isteni magukat! – megszerezni az igazi, arany öntudatot, vagyis tudatosan arra kell törekedniük, hogy a negatív késztetéseiket, meghatározódásaikat leleplezzék, felfedezzék a reflex-szerű mentalitásbeli zavaraikat, tévedéseiket, és az illető konstelláció (Kos, Oroszlán vagy Nyilas) pozitív tulajdonságait, képességeit megszerezzék.

A negatív Nap által jelzett zavaros öntudat és az önámítói hajlamok együttesen azt eredményezik, hogy az illető személy agresszívan menekül az igazsággal való szembenézés elől, és azt sem hajlandó bevallani magának, hogy öntudata sérült. A külvilágban folyamatosan konfliktusokkal kell szembesülnie, amelyek során szembenézhetne önérzeti problémáival, és a felszínre került hibák kijavításán fáradozhatna, ő azonban visszautasítja azt a feltevést, hogy bármiben is hibás lehet. Tűzkarmájából eredő hamis énképének köszönhetően saját magát nem tudja helyesen érzékelni, és felsőbbrendűnek, hibátlannak hiszi magát, akár bevallja ezt saját magának, akár lehazudja ezt is még maga előtt is. Ezért az őt ért támadások méltatlankodást váltanak ki belőle, igazságtalannak és sértőnek érzi azt, ha őt bárki akár csak kritizálni is meri, még ha azt viccből is teszi, akkor is.

Hamis az önmagáról alkotott képe, és ezt a sérülékeny, hamis öntudatot igyekszik mindenáron fenntartani, ezért van szüksége arra, hogy kívülről kompenzáljon, folyamatosan meg kell erősítenie magát ebben a hazugságban, hogy ő hibátlan, és mindentudó, abszolút tehetséges, stb.. Ezért önkéntelenül is másokhoz hasonlítgatja magát, bár szereti azt hirdetni, hogy őt senki véleménye nem érdekli. Valójában azonban ugyanolyan szüksége van a külvilág csodálatára, mint az Oroszlán-karmásnak, csak ő ezt sokkal rafináltabban teszi, mert még magának sem meri bevallani ezt. (A nagyképűséget, hiúságot általában visszataszítónak találja, ezért ezt az önkéntelen érzését maga előtt is titkolja, szégyelli, és gyakran álszerénységgel fedi el.) Felsőbbrendűsége tudatában úgy tesz, mintha egyáltalán nem foglalkozna azzal, ki hogyan viszonyul hozzá (hiszen úgysem érhet fel hozzá senki), de azért titokban, a szeme sarkából minduntalan azt lesi, hogy ki mennyire értékeli őt. Ha elégedett az eredménnyel, és hódolókat talál maga körül, akkor az orrát még magasabban hordja, mintha más nem is létezne, mintha észre sem venné a csodálatot. Ha azonban úgy találja, hogy nem veszik őt észre, nem értékelik kellőképpen vagy éppenséggel negatív kritikával illetik, akkor menten elbizonytalanodik, összezavarodik, összeomlik, semminek érzi magát, s ilyenkor hajlamos arra, hogy valamilyen boldogságpótló szerhez nyúljék, hogy valamennyire kibírja a „csapást”, illetve hogy fizikailag is elkábítsa magát. Ugyanakkor tűzkarmájából eredő rejtett agresszivitása, ellenségképe is folyton működik tudattalanul, és önkéntelenül, és dühöngve bizonygatja magának, hogy neki van igaza, és hogy képzelik az ilyen senkiházik, hogy ŐT sértegessék és rágalmazzák, vagy ami annál is rosszabb, éppen semmibe vegyék, őt, aki magasan felettük áll. Épp ez a sértődékenysége mutatja azt, hogy mennyire nem biztos saját magában, mennyire másoktól függ a saját magáról alkotott képe, mennyire kiszolgáltatott másoknak.

Gyakran előfordul, hogy hibás önértékeléséből eredően, vagy túl nagyra becsüli vagy alulértékeli saját magát, és eközött a két véglet között ingadozik, nem tud megállni középen, és önmagáról reális képet alkotni. Mindkét esetben hajlamos a legszélsőségesebben megítélni magát, és ilyenkor az is előfordul, hogy saját magát alázza meg, hamis moralitása és igazságérzéke arra késztetik őt, hogy megbüntesse magát a nagyképűségéért, felsőbbrendűségi érzéséért. Legtöbbször ez nem tudatosul benne, csak ösztönszerűen keresi azokat a helyzeteket, ahol lealacsonyíthatja magát, s ez a hamis megalázkodás fennköltté teszi őt, a középkori szentekhez hasonlóan ezáltal akar megdicsőülni, tehát újra csak bebizonyítani azt, hogy ő nem hétköznapi, még megalázkodni is jobban – igazabban tud, mint más közönséges földi halandó. Nem csak saját magát és a többi embert akarja becsapni ezzel a viselkedéssel, hanem az Istent is meg akarja vesztegetni vele. Buzgón ájtatoskodva és látszólag lealacsonyítva magát az ég felé pislog, azt gondolván, hogy az Úristennek ezt az önmegtagadó életvitelt értékelnie kell, és meg kell jutalmaznia őt, sőt, azt hiszi, hogy ezzel a büntetést vagy a csapásokat is elháríthatja magáról, hiszen az Isten nem akarhat még inkább lesújtani arra, aki önként szenved, hanem annál bővebben jutalmazza majd meg, és emeli a többi ember fölé. Helytelenül működő jupiteri értékítélete, erkölcsi érzéke, rosszul értelmezett vallásossága folytán azt hiszi, hogy a sorsot is ugyanúgy le lehet kenyerezni, mint az embertársait, és csellel, ravaszsággal, pózoló, színpadias, de annál kevésbé átérzett istenimádattal kicsikarhatja a mennyországba való jutást.

Nem csak negatív jupiteri meghatározódásai, hanem a merkúri őserővel való diszharmonikus viszonya is megerősítik azt, hogy erkölcsössége kimerüljön abban, hogy sokszor és fennhangon hirdeti a morális életvitel elveit, az azonban meg sem fordul a fejében, hogy ezt neki magának is gyakorlatba kellene ültetnie, nem csak másoktól elvárni és lenézni őket, erkölcsi fölényben érezve saját magát. Egyfajta gyermeki naivitás is van abban a hitében, hogy ő milyen nagyszerű és jóravaló ember és abban az őszinte felháborodásában, ha valaki ezt kétségbe meri vonni vagy esetleg számon meri kérni rajta a hirdetett elvek szerint élt életet. Ezek a szembesítés miatti felháborodások legtöbb esetben nem vezetnek őszinte önvizsgálathoz, sértettségét pajzsként használja, hogy ezzel is elkerülhesse az igazsággal való szembenézést. Negatív Merkúrja erős árnyék-ént is jelez, aki megváltás-ellenességével gyorsan eltereli a szülöttnek a gondolatait erről a zavaró témáról, pl. úgy, hogy az őt kritizálni merőt kezdi támadni, azzal veszekszik (leginkább csak gondolatban, a tűzkarmásokra jellemző módon, ugyanis valamilyen jól hangzó, az önérzetét kímélő kifogással gyáván kitér a nyílt konfliktusoktól, és csak gondolatban és képzeletben háborog, csatázik, és ezáltal akar erkölcsi fölénybe kerülni).

Negatív Merkúrja azt jelzi, hogy gondolkodásmódja karmaoldás-ellenes, és ez két szélsőséges megnyilvánulási formát ölthet: vagy materialista eszméket hirdet, vagy pedig vakbuzgó vallásos fanatikus vagy misztikusan kábult ködevő lesz.

Az előbbi kineveti a spiritualitással való foglalkozást, és annak a lehetőségét is, hogy az élet több, mint amennyit ebben a világban a fizikai érzékszerveinkkel felfoghatunk. A boldogságot sunyi spekulációkkal látja elérhetőnek, úgy, ha az eszét minél inkább kicsiszolja, és azt mások becsapására használja. Így akar előnyösebb helyzetbe, társadalmi pozícióba kerülni, így akar maga számára minél több biztonságot, vagyont, élvezetet szerezni, zsákmányolni. Negatív jupiteri meghatározódásainál fogva nem tudja megítélni, mi az, ami egy embert igazán boldoggá tesz, ezért minduntalan a külső kellékeket keresi és halmozza, főként mert ezek, ha boldogságot nem is, de legalább azonnali örömet okoznak.

Türelmetlensége miatt nem is akar bajlódni semmivel, ami bizonytalan és nem kecsegtet azonnali sikerrel, s buzgón hallgat az árnyék-énjére, ami azt sugallja neki, hogy újabb és újabb eszközöket, tárgyakat, élvezeteket szerezzen meg magának, mert ettől lesz majd boldog. Nem veszi észre, hogy ő, aki azonnali, instant örömöket keres, az igazi (megváltotti) boldogságot folyton csak elodázza, és mindig a soha meg nem valósuló jövőben él, ezért nincs egy percnyi nyugta sem. Emiatt is szükségesnek érzi azt, hogy „kikapcsoljon” egy kicsit, azaz hogy fizikai szinten is elbódítsa magát (nagyevéssel, alkoholizálással, dohányzással, kábítószerekkel vagy szexszel), és ezzel legalább rövid ideig lecsillapodjon örökké zakatoló agya, különleges élményekre és élvezetekre való (öncélú) sóvárgását pillanatnyilag kielégíthesse, nem számolva azzal, hogy ettől és ezzel még szomjasabb lesz, a mindig kielégíthetetlen sóvárgását növeli.

Karmaoldás-ellenes viselkedése miatt öntudata is egyre csak zavarosabbá válik, s mind fontosabbak lesznek számára a külső világban elérhető sikerek, elismerések, különleges kalandok, stb, ezekkel akarja kompenzálni azt a belső zavart, azt az ürességet, amelyikkel semmiképp nem akar szembenézni, mert azt hiszi, amiről nem tud, amit nem vall be magának, az nincs. Emiatt is ragaszkodik görcsösen a hazugságaihoz, és azért is, mert nem hajlandó szembenézni azzal, hogy az értékrendje hibás, és felülvizsgálva eddigi életét új irányba kellene nyitnia. Sikertelenségét nem csak az egyre gyakrabban jelentkező céltalanság és hiábavalóság-érzései bizonyítják (ilyen esetekben azzal nyugtatja magát, hogy felsorolja mindazt a sok külső sikert, amit elért, és ezzel tovább hitegeti magát, hogy jó úton jár, csak fáradt, nincs nagy baj, csak egy kis pihenésre van szüksége, mert kiégett a sok munkától, stb), hanem az egészsége romlása is arra figyelmezteti, hogy rossz helyen keresi a boldogságot. Önámításának az eredményeképpen szembetegségek vagy akár cukorbetegség is kialakulhat, de a máj, az epe, a hasnyálmirigy betegségei, a combok és a csípők sérülései, megbetegedései szintén a jupiteri őserővel való diszharmonikus viszonyt jelzik. A vállak, karok, tüdök, légutak betegségei pedig a gondolkodásmódjának a sürgős megváltoztatására, az árnyék-énnel való leszámolás szükségére hívják fel a figyelmet.

Megváltásellenes gondolkodásmódja, önérzeteskedő lelki sérülései, Nyilas-karmájából eredő hamis erkölcsössége, hibás értékrendje, a szelektálóképesség hiánya a materialista viselkedéssel teljesen szembenálló magatartásban is megnyilvánulhat, amikor is misztikus és vallásos hiszékenysége folytán teljesen elrugaszkodhat a valóságtól, és idealista illúziókban ringatja magát. (Az a veszély is fennáll, hogy a materialista nézeteket valló végletből átesik ebbe a másik szélsőségbe, azonban ez sem vezet semmi jóra, bármilyen fennkölt látszatot is kelt.) Negatív merkúri meghatározódásainál fogva itt a hétköznapi, logikus értelmet teljesen sutba dobhatja, mint őt a spirituális szárnyalásban meggátoló koloncot, és szelektálóképesség (és racionális gondolkodás) híján bármekkora, jól hangzó, spirituálisnak tűnő fantazmagóriát, vagyis, hazugságot el lehet hitetni vele. Lehet akármilyen vallás, szekta tagja, vagy ezoterikusnak nevezett tan buzgó hirdetője, az eszét semmiképpen nem akarja használni, hogy megvizsgálja, mennyiben egyeznek a realitással ezek a hőn hirdetett, humánusan megható, nemes eszmék. Ezt nem csak fontosnak nem tartja, hanem egyenesen károsnak ítéli meg, és arra törekszik, hogy a logikus ész diktálta józanságot, a fizikai világ szükségleteit minél inkább a háttérbe szorítsa. Míg a materialista eszméket valló személy azokat nézi le és teszi nevetségessé, akik az anyag mindenhatóságát kétségbe vonják, addig ez a spirituálisan kábult személy azért érzi magát felsőbbrendűnek mindenki másnál, mert úgy hiszi, hogy a végső igazság birtokában van, s aki nem ugyanazt vallja, mint ő, az bűnös és őrült, és előbb vagy utóbb, de majd megbűnhődik.

Zavarodott éntudata miatt is szükségét érzi, hogy egy olyan közösségbe tartozzon, ahol újra és újra megerősítik abban, hogy ő különleges, és ahol együtt kábíthatják magukat azzal, hogy megvilágosodhatnak anélkül, hogy ezért a fizikai világban erőfeszítést tennének. Kényelemszeretetének ez nagyon megfelel, és buzgón kutatja, hogyan tudná megtalálni azt a technikát, amellyel megnyerheti az életét, és kikerülheti a konkrét, gyakorlati életfeladatait, s persze azonnal a mennyországba juthat.

Ez az út sem vezet több jóra, mint a vele ellentétes véglet megélése, ugyanazokat a betegségeket eredményezi, ha nem hagy fel időben a hazugságaival. Akármelyik végletet is éli meg, a legfontosabb feladata az, hogy felhagyjon az önámítással, és szembenézzen a valósággal. A hibabelátási képesség elnyerésére kell törekednie, bár a Nyilas-karmája és negatív Napja által mutatott sérült öntudata, önérzeteskedése, sértődékenysége miatt ez nagyon nehéz számára. Ha megalapozatlan, igazságtartalommal nem bíró, spirituálisnak tűnő álismeretek helyett valódi metafizikai ismeretek birtokába jut, akkor képessé válhat arra, hogy gondolkodásmódját is megváltoztathassa, ami a személyi öntudatát is, az értékrendjét is meg tudná változtatni. A megváltás logikája szerinti gondolkodásmód és létszemlélet, vagyis az egyetemes törvényekhez igazított értékrend ugyanis képes arra, hogy új irányt adjon a többi őserőnek is, és hogy a pozitív képességeket, tulajdonságokat, arra irányítsa, hogy az egyén alapkarmáját oldja, hogy egyre több negatív késztetését, reflex-szerű viselkedését leleplezze, és a nekik megfelelő pozitív tulajdonságokkal, képességekkel helyettesítse azokat a személy.

Nem csak az árnyék-énnel való leszámolás, hanem a tűzkarma feloldása is hosszadalmas és nehéz feladat, hiszen a tűz elemhez való diszharmonikus viszony gyávaságot is eredményezhet, azt, hogy nem mer harcolni, amikor kellene, majd ezt kompenzálandó, olyankor bonyolódik (feleslegesen) összetűzésekbe, amikor nem kellene.

Az igazi boldogsághoz (megváltáshoz) vezető arany öntudat elérésére törekedve őszintén szembe kell néznie magával, és a hibái felvállalása mellett a jó tulajdonságait is meg kell ismernie, meg kell értenie, hogy az önmaga értékelése nem nagyképűség, beképzeltség, hanem egészséges és természetes dolog. Ilyen módon nem csak az énképe válik egyre reálisabbá és stabilabbá, de ezzel együtt az ellenségképzeteitől is gyorsabban meg tud szabadulni, mert nem kell azt éreznie, hogy őt ártatlanul megtámadták, megsértették. A helyes szelektáló, kritikai érzék kifejlesztése igen fontos ugyan, de ez még nem jelenti egyben az önkritika képességének a megszerzését is. Erre, az önmagával szembeni őszinteségnek, az önleleplezési képességnek a megszerzésére külön egyéni módszereket kell kidolgoznia, amihez elengedhetetlen a személyi horoszkópjában található negatív fényszögek jelentésének a tanulmányozása. Ha humorérzékét arra is használja, hogy saját magán nagyokat nevessen, az sokat segít, hogy önértékelési zavaraiból kigyógyulhasson, és az öntudata egyre tisztábbá válhasson.



Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a 9. házban


A kilences ház a Nyilas konstelláció által megtestesített spirituális erőtérnek a földi, gyakorlati megvalósulási életterülete. Annak a személynek, akinek ebben a horoszkópházban karmapontjai és/vagy negatívan fényszögelt bolygói találhatók, a nyilasi szellemiség, a jupiteri elvek nagyon fontos szerepet játszanak az életében, és a karmája feloldása szempontjából elkerülhetetlen, hogy erre az életterületre belépjen, ott megfelelő tapasztalatokat szerezve harmóniába kerüljön a nyilasi szellemiséggel. A 9-es ház a metafizikai megismerések háza, tehát akinek ez a ház hangsúlyos a horoszkópjában, annak arra kell törekednie, hogy rendszeres tanulás útján magasrendű – vagyis valóságos, tehát a tárgyi realitásnak megfelelő – metafizikai ismeretek és analogikus logikai gondolkozáson alapuló metafizikai látásmód birtokába jusson.

Ezeknek az ismereteknek azonban nem (lenne) szabad megrekedniük pusztán elméleti szinten, hanem személyesen átélt, ez által leellenőrzött tudássá kell válniuk, amelyek lassan megváltoztatják az illető személy addigi életvízióját, értékrendjét, és ezáltal az egész életét. A metafizikai tudás ugyanis mindenkor személyes implikációt jelent, vagyis a szellemi és a fizikai világ közötti kapcsolat, tükröződés (amit a Nyilassal szemközti Ikrek konstelláció erőtere testesít meg) személyes megtapasztalását, ennek a viszonynak a fenntartását az egyetemes törvények szerint.

Ehhez a feladathoz nagyon fontos egyrészt a széles körű nyitás, a látásmód kiszélesítése, másrészt pedig a megfelelő hibabelátási, önkritikai, valamint eszme-kritikai érzék, a szűrés, szelektálás képessége, amihez pontosan és helyesen működő (az egyetemes törvényekhez hangolt) ítélőképességre van szükség. Az információáradatból ugyanis ki kell tudni szűrni az önámítást szolgáló misztikus salakot, de megfelelő értékítélet nélkül lehetetlen eldönteni azt, mi hasznos a karmaoldás, megváltás szempontjából, és mi káros. A 9-es házhoz, mint a Nyilassal analóg életkörhöz, tartozik a helyes mennyország megcélzása (annak a felismerésnek a nyomán, hogy a legfőbb érték az emberi életben a megváltódás elérése, és mindennek az életünkben ezt a célt kell szolgálnia), a helyes irány megtartása, és az esetleges pályakorrekció, ha rossz felé nyitva vagy az éberségét elveszítve mégis letért volna erről az útról. Ehhez nagyfokú hibabelátási képességre és rugalmasságra van szükség, hogy szembe tudjon nézni a hibás döntéseivel, felelősséget vállaljon értük, majd új irányba nyisson.

Azok a személyek, akiknek a spirituális struktúrájukban zavarodottan működik a nyilasi szellemiség, a jupiteri őserőhöz való viszonyuk diszharmonikus, azok számára nagyon nehéz a fent leírt helyes viszonyulás, és az életfeladatuk éppen az, hogy a 9-es ház gyakorlati életfeladatai elfogadva, vagyis annak a területére belépve, megfelelő tapasztalatokat szerezve harmonizálódni tudjanak a fenti tartalmakkal. Azaz kifejlesszék magukban a hibabelátás képességét, a helyes értékítéletet, tudjanak megfelelően a szelektálni és szükség esetén új irányba nyitni. Ezek híján a szülött személye, jobb esetben eszmeileg ellentmondásos, vagy, rosszabb esetben teljesen kaotikus lesz, vallásos vagy misztikus hiszékenysége folytán nem lesz képes megkülönböztetni a valódi metafizikai ismereteket a zavaros fantazmagóriáktól, vagy egyáltalán nem lesz nyitott a spirituális információk felé. Ezeknek mindenképpen az lesz a következménye, hogy rózsaszínű és cukros, meg kényelmes, vagyis teljesen rossz mennyországot céloz meg, rossz helyen keresi a boldogságot, de hibabelátásra való képtelensége miatt ezt nem hajlandó beismerni magának sem. Boldogtalanságát így apró érzéki és földi – anyagi örömök szerzésével kompenzálja, és folyamatos önámításban élve sokszor még a boldogtalanságát is letagadja önmaga előtt is.

A kilences házban található, negatívan fényszögelt Jupiter nagyon erős negatív nyilasi meghatározódásokat jelöl, s a Jupiternek a horoszkópban elfoglalt meghatározó szerepének köszönhetően ez a Nyilas karma nehezen meghaladható. A Jupiter ugyanis mint az értékítélet, az egyetemes törvényekhez igazodó hierarchia bolygója a többi (a horoszkópban a bolygók által képviselt) őserő irányát meghatározza. A helytelen kritikai érzék, szelektáló képesség, a nem megfelelően működő értékítélet nyomán a személy életét meghatározó értékrendszer hibás lesz, ez pedig még a pozitívan működő erőket is ennek a téves, zavarodott életvíziónak a szolgálatába állítja. A negatív merkúri őserő által megtestesített pragmatikus gondolkodási képesség ezt a hamis értékrendszert fogja szolgálni, és a problémát még inkább elmélyíti az, hogy a negatív Merkúr által jelzett árnyék-én hangja nagyon erős lesz, és meggyőző – tudományos – módon a helytelen úton való maradás mellett érvel, megnehezítve vagy ellehetetlenítve a szülött számára azt, hogy rájöjjön az értékrendje hibás voltára. (Vagyis negatív merkúri meghatározódásai folytán júdási, bűnbeesett gondolkodásmód lesz jellemző rá, ennek eredményeképpen pedig téves meglátásai lesznek, hibás következtetésekre jut, életét a pragmatikus, életnyerő, spekuláns logika irányítja. Ez azt is eredményezi, hogy mind a vele történteket, a helyzeteket, mind saját magát, mind az őt körülvevő embereket tévesen - rosszul ítéli meg, hiszen belső hierarchiája sem az egyetemes törvények logikájához és szelleméhez igazodik, gondolkodásmódja sem metafizikai, hanem az árnyék-én félrevezető, megtévesztő sugallatai formálják és uralkodnak fölötte.)

A szülött negatív Napja öntudati, önérzékelési, önértékelési zavarokat jelez, amelyeket a szintén kilences házban álló negatív Jupiter által jelzett tűzkarma is megerősít. A tűz elemhez való hibás, zavaros – óvatoskodó, konfliktuskerülő, konfliktushárító és tudományos „konfliktus-kezelő” viszony, a tűzkarma ugyanis, szintén a minden személyben jelenlévő isteni öntudat hibás mivoltát, rosszabb esetben, annak a hiányosságát mutatja, ezért zavarodott, hamis az ilyen személy öntudata. A negatív Nap és a negatív Jupiter (a Nyilas karma) együttesen nem csak hamis öntudatot jeleznek, hanem egyben olyan személyt is, aki nagyfokú önámításra való hajlama miatt folyton hazudozik magának, önmagáról egy hazug, ideális (és irreálisan tökéletes) képet festve saját magának saját magáról, amelyet, mikor nőies-finom önámítással, mikor bőszült férfiassággal, tehát: dühödten védelmez. Ez a hamis öntudat éppen a hamissága miatt nagyon sérülékeny, ezért érzi ez a személy folyton támadva magát, ami nők esetében gyakori, mély önsajnálattal járó sírási késztetéseket eredményez. Mivel azonban a negatív tulajdonságokat magában semmiképpen nem akarja felismerni, beismerni, ezért a külvilágba vetíti azokat, ellenségképeket gyártva, s azokat támadva, ahelyett, hogy őszintén szembenézne magával, és beismerné, hogy mennyire hamis az a természetellenesen nagyra nőtt természeti egó, amit egyre nagyobbra dagaszt a karmikus késztetéseinek engedve, azokat kiélve.

Az egyik életfeladata az kellene legyen, hogy felismerve ezt a hamis önismeretre alapuló hibás öntudatot, minél hamarabb és minél mélyebben, az igazi, spirituális éntudatának a megszerzésén kezdjen dolgozni, hogy megszabaduljon azoktól a negatív, reflex-szerűen működő pozitivista önámítási meghatározódásoktól, mentalitástól, amelyeket a Napja negatív fényszögei jeleznek, vagyis rájöjjön, hogy melyek ezeknek az igazi, a ténylegesen és reálisan is pozitív megfelelői, és önmagát éberen figyelve, arra törekedjék, hogy ezekkel a pozitív önkritikai és kritikai képességekkel, tulajdonságokkal helyettesítse a benne veleszületetten, önkéntelenül működő önáltató és önámító meghatározódásokat. Ez nem csak azért nehéz feladat, mert a negatív nyílasi reflexei annyira automatikusan működnek, annyira a személyisége részeivé váltak már, hogy nehéz őket fülön csípni, hanem azért is, mert a Nyilas karmásoknak (mint a többi tűzkarmás személynek is) a hibabelátási készsége általában alacsony, vagy rosszabb esetben teljesen hiányozhat is, és önámító hajlamai miatt lehazudja magának azt, hogy neki kellene változnia, nem pedig másokat hibáztatnia és önérzeteskednie meg folytonosan megbántódnia és sértődnie. Ezt a hibás viselkedést támogatja a negatív Merkúr által jelzett gondolkodása is, aminek az eredményeképpen a hazudozást akár mesteri fokra is képes fejleszteni, olyan frappáns és logikus, megdönthetetlennek látszó érveket tud felhozni igazának a bizonyítására, saját „védelmére” (azaz a fejlődésnek, a karmaoldásnak az elkerülésére – vagyis önmaga tönkretételére; ez az árnyékén zseniális trükkjeinek az egyike, amivel a „gazdát” meggátolhatja abban, hogy a megváltás elérésén munkálkodjék, fáradozzék), hogy nagyon éles ésszel és abszolút biztos metafizikai tudással kell rendelkeznie annak, aki őt a valódi igazság felől meg akarja győzni, arra rá akarja ébreszteni.

A 9-es ház által jelzett életfeladatok is ennek a szellemi éntudatnak a kifejlődéséhez járulnak hozzá. Ezeknek az életfeladatoknak az elvégzését azonban vagy messziről elkerülik, vagy pedig rosszul értelmezve azokat, hamis mennyországot céloznak meg, és annak az elérésén fáradoznak. Negatív jupiteri meghatározódásaik miatt vagy képtelenek nyitni a szellemi világ felé, ezért röghöz kötött, vagy idealista, de a gyakorlati igazság által nem igazolt materiális nézeteket vallanak, és ilyen világképpel élnek, vagy pedig a helytelenül működő ítéletalkotási és szelekciós képességeik folytán nem tudnak különbséget tenni a hamis és a valódi spirituális, metafizikai ismeretek között, s a szerzett információk áradatában nem tudva rendet tenni, a belső hierarchiájuk is ingatag és zavaros. Akármelyik végletet éli is meg egy személy, a megváltott állapothoz nem tud közelebb kerülni, és iránytévesztése, káprázatvilágban való élésének az eredményei boldogtalanság és krónikussá váló betegségek formájában mutatkoznak meg.

A szűklátókörű, vagy idealista materialista nézeteket valló szülött nem csak egyszerűen ateista, aki nem létezőnek képzeli a szellemi világot, hanem ezen nézetei miatt felsőbbrendűnek is képzeli magát, észbeli képességeit nagyra tartva folyton szükségét érzi annak, hogy nevetségessé tegye, lejárassa azokat, akiknek a világképe eltér az övétől. Egyenesen feladatának érzi, hogy ezeket az embereket jobb belátásra bírja, és ezért mindent elkövet, hogy logikusnak látszó érvek sokaságával bebizonyítsa, hogy egyedül az ő világképe a helyes és ez az egyetlen járható út, és hogy mindenki jobban teszi, ha rá hallgat, és őt követi. (Persze, ha valaki az ő értékrendjének a hibás voltára hívja fel a figyelmét, akkor azon mélységesen felháborodik, és kikéri magának, hogy bárki is beleszóljon az életébe.)

Éles, logikus eszét tartva a legértékesebb tulajdonságának, azt képzeli, hogy a logikus, pragmatikus esze segítségével tud majd érvényesülni és boldog lenni. Érvényesülni valószínűleg tud is majd, de csakis a világi logika és a bűnbeesett értékrendszer szerint, boldog és egészséges viszont, egészen biztos, hogy nem lesz. Negatív jupiteri meghatározódásai miatt rossz helyen és rossz módon keresi a boldogságot: materialista meggyőződései miatt arra a téves következtetésre jut, hogy itt, az anyagi világban kell minél inkább boldogulni, minél magasabb és tekintélyesebb pozícióba jutni, minél kényelmesebben és erőfeszítésmentesebben élni, halmozni az élvezeteket, minél izgalmasabb kalandokban részt venni, minél világlátottabbnak lenni, stb. Ezek a kalandos tevékenységek és felvilágosultság látszatát keltő elméletek valóban sok örömben részesítik, de csak pillanatnyilag, és amikor szétoszlik az időleges mámor, amit okoztak, akkor újabbakat és újabbakat keres, azt gondolva, hogy minél jobban halmozza ezeket, annál nagyobb boldogságban lesz része. Ez azonban ördögi körré válik, mert a szomjúsága nem hogy csökkenne, hanem csak még jobban fokozódik, s a benne levő üresség egyre nagyobbá és nagyobbá válik. Nagyon hajlamos arra, hogy örömpótló szerekhez is nyúljon, ismét csak az anyagban (a testi élvezetekben) keresve a boldogságot. Ezek az örömpótló szerek (alkohol, édességek, finom ételek, kábítószerek, öncélú szexuális élmények halmozása, stb) egyúttal a karmikus önámítás iránti vágyát is kielégítik, hiszen elbódítják őt, és egy hamis mennyország ígéretét nyújtják neki, ahová elmenekülhet a valóság elől (ugyanúgy, mint a Halak karmás – a Halaknak az egyik uralkodó bolygója szintén a Jupiter).

A realitással ugyanis nem hajlandó szembenézni (aminek az eredményeképpen előbb-utóbb szembetegségei lesznek), bár nagyon is reálisan és józanul gondolkodó embernek hiszi magát. Míg elítéli, megveti és kineveti a hiszékeny, ábrándvilágban élő embereket (neki egyébként mindenki annak számít, aki nem materialista nézeteket vall), nem veszi észre, hogy ő is ugyanolyan káprázatvilágban él, és ugyanúgy menekül attól, hogy az igazsággal szembenézzen, és kiderítse, mi okozza a határtalan belső szomját, amit ezekkel a cselekvésekkel pótol. Tényleges – tehát nem misztikus – metafizikai ismeretekre és látásmódra lenne szüksége, hogy megértse, mi az emberi élet legfőbb értéke (a karmikus tévedéseinktől, hibáinktól – bűneinktől – való megváltódás), és ennek az elérésén kellene fáradoznia, ez okozna neki megelégedést és belső nyugalmat, s ekkor már nem lenne szükség arra, hogy boldogságpótló szerekhez folyamodjon. Ehelyett azonban árnyék-énje sugallataira hallgatva, folyton a spekulatív gondolkodásmódja által sugallt cselekedetek révén akar boldog lenni, és azt képzeli, hogy majd az esze minél élesebbre csiszolásával megtalálhatja azt a formulát, amivel elérheti a boldogságot. Ez azonban csak oda vezet, hogy a merkúri őserőt fejleszti túl, a többi bolygó által képviselt őserő rovására, úgy, hogy közben a merkúri őserővel való viszonya is egyre zavarosabbá és diszharmonikusabbá válik. (A mai anyagelvű társadalom normái is hasonló viselkedésre ösztönöznek, az emberek nagy része éveken át iskolába jár, több egyetemi vagy főiskolai diplomát is megszerez, s azt hiszi, hogy ez már egyben belépőt is jelent számára a mennyországba. Arról mindenki megfeledkezni látszik, hogy más képességeinket is fejleszteni kellene, pl. az igazságérzetünket és az igazságért történő harcra való készségünket, a morális érzékünket, az információ befogadásának a képességét, az áldozathozatali képességünket, a felelősségérzetünket, stb. Mindezeket azonban a háttérbe szorítja a logikus, pragmatikus, és a minél spekulatívabb, ravaszabb, életnyerésre beállított gondolkodás kiművelése, s ez az óriásira duzzasztott negatív merkúri erő nagy pusztítást tud végezni.)

Az ezzel ellentétes végletet megélő személy elfordul az anyagi világtól, és vallásos vagy misztikus hiszékenysége miatt egy idealista káprázatvilágban él. Dogmatizmusra való hajlama miatt elvakultan vallásos vagy fanatikus misztikus is lehet, de az is megeshet, hogy nem ennyire szűklátókörű, hanem „csak” az anyagi világ jelentőségét bagatellizálja el, ezért nem is érzi fontosnak, hogy bármit is realizáljon az életében. A merkúri őserőhöz való diszharmonikus viszonya ebben az esetben abban nyilvánul meg, hogy az eszét nem arra használja, hogy a fizikai világban boldoguljon, hanem arra, hogy a legképtelenebb fantazmagóriákat is elhitesse magával. Az ő megváltási – megváltódási rendeltetésével és szükségével ellentétes érdekű árnyék-énje szándékával megegyezik az, hogy a konkrét életfeladatait ne valósítsa meg, hanem csak egy absztrakt, irreális világban bolyongjon, s azt tekintse az élete fő céljának és feladatának, hogy minél jobban eltávolodjon a „durva” realitástól, és egyre inkább a (szerinte) transzcendens világban (vagyis a ködképei között) éljen.

Amíg ez a viselkedése nem válik szembetűnően szélsőségessé, a felületes szemlélő számára úgy tűnhet, mintha ez a személy tényleg felvállalná a 9-es házhoz tartozó életfeladatokat, és a karmája oldásán dolgozna, hiszen nagyon is nyitott a szellemi világ felé, és – látszólag – a szellemi éntudatának a kifejlesztésén fáradozik. (A saját maga számára természetesen mindvégig úgy tűnik, hogy a legjobb úton halad, önámításra, önbecsapásra való hajlamai, az önkritikai érzék, az önmagával való őszinte szembenézés vágyának a hiánya, az értékrendszerének a józan felülbírálására való képtelensége miatt), miközben igazából dogmatizálja, vagy ennek szöges ellentéteként a sterilitásig menően relativizálja az igazsághoz való viszonyát (szélhámosi mentalitás és alapállás esetében).

Számára az egyik nagy buktató a kritikai érzék és az ítélőképesség hiánya, vagy ezek jelentőségének a lekicsinylése, ennek a bagatellizálása, hiszen a rázúduló szellemi információhalmazból nem tudja kiválogatni, mi hasznos a számára, és mi nem az. Hiszékenysége, vagy erkölcsi elköteleződés-hiánya folytán bármilyen misztikus vagy vallásos fantazmagóriát el tud fogadni, nem törekszik arra, hogy megvizsgálja azt, hogy egy adott elmélet mennyire állja ki a gyakorlat próbáját, hanem kritika nélkül elfogadja azt. Sőt, kényelemszeretetének köszönhetően (és annak is, hogy hibabelátási képessége igen alacsony) valószínűleg előnyben is részesíti azokat a technikákat, elméleteket, amelyek azt hirdetik, hogy nem kell felelősséget vállalni az életünkért, nem kell morálisan viselkednünk, nem kell a fizikai világban is tevékenykednünk és fáradoznunk tisztességesen azért, hogy spirituálisan is fejlődhessünk. A fizikai világról egyébként is szeret megfeledkezni, és minél jelentéktelenebbnek feltüntetni azt – ő a materialista szemléletű személy ellentéteként csakis a szellemi világgal szeretne foglalkozni.

A valós életfeladatok elvégzése alól ez úgy mentesíti őt, hogy még felsőbbrendűnek is érezheti magát miatta, olyan lénynek, aki számára a fizikai test, a fizikai világ már nem bír jelentőséggel, hiszen sokkal magasabbrendű dolgokkal foglalkozik, úgy képzeli, ő már fölülemelkedett az ilyen kisszerű világi problémákon. Vagy azért, hogy ő, a hitetlenségével és gátlástalanságával, át tudja verni a többi, az ő szemében buta – mivel hogy naívan hiszékeny – normális embert. Erőfeszítéseket nem akar tenni, ahhoz túlságosan kényelmes és lusta, ehelyett inkább angyalokkal (vagy Jézussal, Szűz Máriával, stb) esetleg más szellemlényekkel társalog, és az ő segítségüktől várja az élete jobbra fordulását, vagy éppen a mások naivitását és hiszékenységét kihasználni tudó, erkölcs-relativizmusa által biztosított szélhámosi leleményességét. S bár szereti azt hangoztatni, hogy számára a fizikai világ nem fontos, mégis be akarja biztosítani magát, hogy még itt, a földi életben, és lehetőleg azonnal boldog legyen. Nem csak hamis és tartalmatlan spiritualitással kábítja magát, hanem fizikai bódulatra is vágyik, s a Halak karmáshoz hasonlóan a meditációt is öncélúan használja, csak hogy ne kelljen a realitásban élnie, de főleg a boldogságpótló szereket hívja segítségül, hogy kielégítse öncélú élvezetvágyát.

A materialistához hasonlóan ő is azt a trükköt keresi, azt a formulát, amivel azonnal és erőfeszítésmentesen a mennyországba juthat, csak ő úgy hiszi, hogy ezeket a trükköket a vallás vagy a spiritualitás, az ezotéria világában találja meg. Mindeközben pedig meg van róla győződve, hogy a legjobb úton halad, hogy ő megtalálta a titkot, amivel az élet minden problémája legyőzhető (vagy inkább kikerülhető, kicselezhető). És mivel, ha nem szélhámos – relativista, akkor minduntalan jótékonykodni szeretne, a környezetében élőkre is rá akarja erőltetni a nagyszerűnek érzett életnyerési trükkjeit. Kéretlen jótékonykodásáért – akár bevallja ezt magának, akár nem – a lelke mélyén elismerést vár el, azt, hogy elismerjék az ő felsőbbrendűségét, nagyszerűségét, tekintélyes és tiszteletreméltó személy akar lenni, akit csodálnak és ünnepelnek. Erős tűzkarmája miatti sérült öntudatát így akarja helyreállítani, de így csak az egóját növeli mind nagyobbra. Ezért is tud annyira megsértődni, ezért érzi magát támadva, bántva, ha valaki akár jóindulatú kritikával is illeti vagy csak viccel vele (arról nem is beszélve, ha megpróbálják rávezetni arra, hogy illúziók között él). Ő is, az Oroszlán-karmáshoz hasonlóan, szeretne szerepelni, csak ezt nem meri bevallani magának (ezért is leplezi ezt álszerénységgel), de az ezoterikusnak nevezett hókuszpókuszai, jótékonykodása vagy akár önjelölt prófétasága is mind ezt a szereplési vágyát elégítik ki, amikor úgy érzi, végre fürödhet az elismerésben, a tiszteletben. Nem tudja saját magát sem helyesen megítélni, ugyanúgy, ahogyan másokat sem, s ezért nem veszi azt észre, hogy bármit is követett el, belül nem volt képes megváltozni, javulni, fejlődni, sőt még azt sem volt hajlandó feltérképezni, hogy miben kellene változnia. Ő nagyvonalúan elsiklik, elnéz a hibái fölött, és a nehéz belső munkát elutasítva a szellemi világgal való foglalkozást külsőségekben, a külvilág előtti pózolásban, ájtatoskodásban, szemforgatásban éli meg. Így talán még mélyebb gödörbe jut, mint az, aki a szellemi világot teljesen elutasítja, s ráadásul önjelölt prófétaként másokat is meg tud fertőzni a fantazmagóriáival, és azok számára is megnehezíti az útkeresést.

Mindkét végletet megélő személy számára a merkúri őserővel való harmonizáció lehetne az egyike az első lépéseknek, amelyekkel a karmája feloldását elkezdhetné. A materialista szemléletű személy arra kellene törekedjen, hogy a sorsa jobbra fordulását, a boldogsága elérését ne a pragmatikus, lineáris gondolkodásmódja szerint akarja elérni, hiszen a merkúri logika a sorskérdésekben nem tud segíteni, nem ez a funkciója. Ugyanakkor arra is kellene törekednie, hogy képes legyen jobban nyitni, új szemléletmód felé, hogy szélesebb körű valóság-látási látókörre tehessen szert (a szelekciót tudatosan és éberen végezve, hogy helyes irányba történjen ez a nyitás). Ilyen módon alkalma nyílna mélyebb önismeretet – karma-leleplezést szolgáló metafizikai információk szerzésére, amelyek segítségével gondolkodásmódját a megváltás logikájához igazíthatná, értékrendszerét az egyetemes törvényekhez szabhatná. A metafizikai ismereteinek a gyakorlatba ültetésével megtapasztalhatná azt, hogy az élete minősége lassan ugyan, de fokozatosan javulna, egyre kevésbé lenne szüksége a boldogságpótló szerek okozta kábulatra, s amint a jupiteri őserővel egyre harmonikusabb viszonyba kerülne, az a belső szomjúsága, amely újabb és újabb pótcselekvésre sarkallta addig, egyre inkább csökkenne. (És az addigi, helytelen szemléletmódjából és életviteléből eredő betegségei is egyre ritkábban fordulnának elő.)

A valóságtól elrugaszkodott személyt a merkúri erővel való harmonizáció hozzásegíthetné ahhoz, hogy a felhők közül leérkezzen a földre, és észrevegye azt, hogy – bár valóban elsősorban szellemi lények vagyunk – a fizikai valóság mégsem elhanyagolható, mint ahogy azt addig ő hitte. A fanatikus misztikus vagy vallásos kábulatból lassan-lassan felébredve megérthetné az anyag karma-tükrözési – változtatásra való figyelmeztetői szakralitását, és így annak a fontosságát is, hogy a reális, konkrét életfeladatait felvállalja, s megtanuljon a fizikai világban is eligazodni. A jupiteri őserővel harmóniára törekedve elsősorban a kritikai, de még inkább az önkritikai érzékét és az értékszelekcióra való képességét kellene fejlesztenie, hogy ki tudja szűrni a fantazmagóriákat a valóban hasznos ismeretek közül, és meggyőződjön arról, hogy mi az, ami számára fontos, és a karma-feloldásában és a boldogság elérési törekvéseiben működőképes, és ezért hasznos is a számára, és mi az, amivel csak kábítja és szédíti magát. Így felismerheti a valódi metafizikai ismereteket, és ennek a metafizikai tudásnak a gyakorlatba ültetése pozitív változásokat idézhet elő, a belső természetében és öntudatában, és ennek következtében az életében is.

Mindkét esetben nagyon fontos a kritikai érzékét arra is felhasználni, hogy az önkritikát minél őszintébben gyakorolhassa, hogy hajlandó legyen beismerni azt, ha téved és hibázik. Ehhez az önkritika és a kíméletlen őszinteség mellett állandó éberségre is szüksége van, hiszen minden Nyilas-karmás számára nagy a kísértés arra, hogy a nehéz erőfeszítések helyett újra csak örömpótló szerekkel vigasztalgassa magát, hogy letérjen a megtalált helyes útról, mert a régi megszokásokat könnyebb követni, és azért is, mert meg akar felelni a környezete elvárásainak, félve az elmarasztaló kritikáktól. A Napja diszharmonikus fényszögei által jelzett negatív késztetéseinek, reflex-szerű mentalitásbeli tévedéseinek a megfigyelésével, leleplezésével és azoknak a kreatívvá alakítására való törekvéssel egyre inkább megszabadulhat önérzeti problémáitól, önértékelési zavaraitól. A jupiteri őserővel való harmonizáció során is hasonlóképpen megtanulhatja helyesen értékelni magát is, ezért az addig öntudatlanul és önkéntelenül működtetett ellenségképeit is könnyebben, sikeresebben fel tudja számolni.
Az ébersége folyamatos fenntartása ahhoz is nagyon szükséges, hogy az árnyék-énje sugallatait, spekulációit idejében és gyökeresen le tudja leplezni, és ezután dekonspirálni, elhallgattatni, vagyis megszüntetni, megsemmisíteni, mert amíg erre nem képes, addig ezek a sugallatok arra sarkallják majd őt, hogy hagyjon fel a karmaoldásán való fáradozásaival (és ennek az elérésére az árnyék-én eszköztára nagyon széles: a logikus érvektől az irracionális félelem- vagy iszonyatkeltésig bármit felhasznál arra, hogy a gazdát eltántorítsa a megváltáshoz vezető útról, hiszen a megváltotti állapot egyúttal az ő – azaz az árnyék-én – halálát is jelenti).

Amíg az árnyék-énjét nem tudja legyőzni, a Merkúrhoz ill. az Ikrekhez tartozó szervei, testrészei (vállak, karok, tüdők, légutak) betegségei vagy sérülései gyakran előfordulnak. A jupiteri őserővel való diszharmóniára utalnak a csípő, a combok, a máj, az epe, a hasnyálmirigy, a szemek betegségei és sérülései, csakúgy, mint a cukorbetegség (ezt a több évig tartó önámítás eredményezi). A Nap által elfoglalt konstellációra jellemző betegségek és sérülések is gyakoriak addig, amíg nem sikerül az éntudatát, önérzetét megtisztítva egyre közelebb kerülni az éber arany öntudat állapotához.



Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Bakban


A Bak konstelláció erőtere az egyetemes felelősségtudat (a megváltás szükségének a tudatából eredő felelősségvállalás az életért), a törvényesség (a törvénytisztelet és -szeretet) őselveit jeleníti meg. Az ember a Bak képviselte szellemi – spirituális tartalmakkal való találkozást és a velük való megismerkedést – harmonizálódást leginkább a közösségi-társadalmi élet területén élheti meg, a hivatalos intézményekben, a politikai és más közösségi-képviseleti és közösségi érdekérvényesítési szférában való tevékenykedés során. A Bak szellemiségével analóg X. horoszkópház is ezzel az életterülettel (és az itt elvégzett gyakorlati feladatokkal, tapasztalatszerzéssel) kapcsolható össze. Mind a Baknak, mind a X. háznak az uralkodó bolygója a Szaturnusz, a mérték, a szám, a számontartás, az arányosság és a határok – vagyis az állandóság, az ismétlés és a korlátozás –, a felősségtudat, a tapasztalás és a következetesség princípiumát megtestesítő bolygó.

A Bak létmozzanatában a Nyilasban a még csak távoli célként megfogalmazódott mennyországnak az elérésére irányuló konkrét cselekvés vágya fogalmazódik meg, azaz az idea itt válik láthatóvá cselekvés szintjén is a fizikai világban. Tehát a Nyilasban a szellem megcélozza a mennyek országát, felismerve, hogy az életben a legnagyobb érték a megváltás elérése, ezért az egyetemes törvényekhez igazítja az értékrendjét, létét a megváltás logikájához igazítja. A Bakban történik meg ennek a célnak a gyakorlati megvalósítása, a kereszt felvételének a szükségessége itt fogalmazódik meg, és megszilárdul annak a tudása, hogy a teremtett világ létezésének a célja a megváltás. Ez a megszilárdult tudás felelősségteljes magatartást, gondolkodásmódot eredményez, és ez az egyetemes felelősségtudat az, ami biztosítja és szabályozza az egyetemes törvények működését, és ezáltal a kiegyenlítődési, megváltódási folyamatok megvalósulását. Tehát míg a Nyilasban az egyetemes törvények működése a személyek közti viszonyokban, és az egyéni öntudati, képzeleti szinteken működik, addig a Bak esetében az egyetemes törvények érvényesülési lehetőségének a sokkal szélesebb, kiterjedtebb szintű életszférákban, tehát az egyetemes törvények érvényesítési – érvényesülési lehetőségének kisebb és nagyobb emberi közösségek érdekeinek (pl. a nemzeteknek) az egymáshoz való viszonyulásában, az egymással szembeni érdekérvényesítésében, vagy érdek-egyeztetési lehetőségében és akaratában, ilyen jellegű törekvéseiben (pl. diplomáciában) nyilvánulhatnak meg.

A megnyilvánult fizikai világban számunkra, emberek számára, a Bak szellemisége a legegyértelműbben a közösségi-társadalmi élet területein jelentkezik, a társadalomban felvállalandó gyakorlati feladatokban, a hivatalos intézmények működésében, a közösségi életet irányító politikai szervezetek, érdekcsoportok tevékenységeiben. Az itt felvállalt gyakorlati feladatok elvégzése az egyént közösségi öntudatának a kifejlődésében segíti, ezzel járulva hozzá a kiegyenlítődési képességeinek az elnyeréséhez, kialakításához.

A Bak-karmás személyek, tehát akiknek a születési képletükben a Bakban találhatók karmapont(ok) vagy negatívan fényszögelt bolygó(k), azok a spirituális struktúrájukban a Bak és a Szaturnusz által megtestesített törvényesség és felelősségtudat őselvével kapcsolatban hordoznak negatív meghatározódásokat, és az életfeladatuk az, hogy a közösségi-társadalmi életben felvállalt és elvégzett tevékenységek által harmonizálódjanak a Bak és a Szaturnusz szellemiségével.

A Bakban álló negatív Nap azt mutatja, hogy ennek a személynek az individuális öntudata, az önérzékelése zavarodott, többértelmű, a Bakra jellemző pozitív tulajdonságokat nem tudja megélni (a határozottságot, a következetességet, az igényességet, és ha ez szükséges: a szigort is, Valamint: az önfegyelmet, a törvényességet, felelősségteljes gondolkodást és viselkedést, stb). Ehelyett vagy egyik, vagy másik szélsőséges végletet testesíti meg: vagy túl merev, zárkózott, korlátolt, rideg, szigorú, érzelemmentes, anyagias, kimért, távolságtartó viselkedést ölt magára, vagy pedig ennek az ellentéteként akaratgyenge, erélytelen, puha, mimóza, az anyagi világban nehezen boldoguló, önmagát korlátozni képtelen emberré válik. Mivel a Bak szellemisége leginkább a közösségi-társadami szférában nyilvánul meg, a Bak-karmás szülött a legtöbb konfliktust itt éli meg, ez az a terület, ahol leginkább fejlődni tudna, amelyik a leginkább alkalmas lenne számára arra, hogy a karmája feloldásán dolgozhasson. A Bak szellemiségét pozitívan megélve egy személy képes az egyetemes törvényeket alkalmazni csoportos, a társadalmi, közösségi rendszerekben, s a Nyilashoz hasonlóan a törvényességet, az igazságosságot szolgálni (azzal a különbséggel, hogy a Nyilas esetében az egyetemes törvények alkalmazása a személyek közötti szférában történik, a Baknál pedig szélesebb, általánosabb szinten, az emberek által létrehozott és működtetett kisebb vagy nagyobb közösségekben).

A Bak-karmás személyek spirituális struktúrájában a szaturnuszi szellemiség diszharmonikusan működik, ezért ők önkéntelenül és tudattalanul is negatívan élik meg a Szaturnuszhoz-Bakhoz kapcsolható tartalmakat, azaz nem tudnak sem törvényesen élni (az egyetemes törvények szerint), sem felelősséget vállalni, félnek attól, elhárítják, hamis felelősséget vállalnak vagy pedig ennek az elkendőzésére, saját maguk előtti elhazudására is aggodalmaskodni kezdenek, és be akarják biztosítani magukat minden ellen (tehát a sors ellen, ki akarják cselezni vagy meg akarják kerülni az egyetemes törvényeket, és ezzel mind zavarosabbá válik a szaturnuszi őserővel való amúgy is diszharmonikus viszonyuk).

Ők tehát valamilyen módon, spirituális szempontból törvénytelenül élnek, de nem feltétlenül az emberi társadalom törvényeit szegik meg (bár az is előfordulhat), hanem spirituális szinten (például a karrierépítés háttérbe szorít minden más életterületet, nem jut idejük párkapcsolatra, családalapításra, illetve a család tagjaival való megfelelő és nyugodt időtöltésre.). A kollektív felelősség szellemében való munkálkodás, tehát a kollektív szándék- és akarat-képviselet ugyanis, látszatra az általuk képviseltek fölé emeli őket, közösségi hatalmat kölcsönözve nekik, illetve a különböző kollektív célok megvalósítása érdekében összegyűlő, vagy összegyűjtött közpénzek kezelése és használata is kísértéssel jár. Ezért, amilyen közösségi színterű magasságokba felemeli őket egy-egy ilyen sikeres képviseleti törekvés, annál nagyobb és mélyebb lehet az esetleges bukást követő lesüllyedés.

A sorserőktől való irracionális, öntudatlan félelmeik, illetve a sorserőkkel való kivételezett (protekciós) „szerencsés” jóban levés tévképzetei, nem csak aggodalmaskodókká teszik őket, akik minden eshetőség ellen be akarják biztosítani magukat, hanem vakmerőkké és ignoránsakká, belátásra és együttérzésre való képtelenekké is. Ezért, csak akkor érzik magukat (valamelyest) biztonságban, ha úgy látják, hogy az ő kezükben van az irányítás. Így aztán környezetüket, illetve az érdekcsoportjukat is irányítani akarják, úgy, hogy ott minden csakis úgy történhessen, ahogy azt ők jónak vélik, de még magukat a sorserőket, az egyetemes törvényeket, az Istent is irányítani, de legalább is befolyásolni – manipulálni, és végül is: kontrollálni akarják, úgy hogy az, az életüket egészen biztosan úgy alakítsa, ahogyan azt ők akarják. Ők mindig biztosra akarnak menni, és soha nem bízzák magukat a „véletlenre”, azaz egy pillanatig sem bíznak abban, hogy a fölöttük álló intelligencia „másképp gondolkozik”, más logika szerint működik, mint ahogy ők – és pontosan a Bak karmájuk hatására – azt önkényesen elvárják. Nem is értik tulajdonképpen, hogy miért is léteznek az ők önös és önkényes számításait végül is mindig keresztülhúzó egyetemes törvények, amelyek a kiegyenlítődés és a megváltás irányába terelik a földi eseményeket. Ezért ők nem képesek (nem hajlandóak) az őket ért csapásokból, betegségekből tanulni, ilyen esetekben még inkább megerősödik bennük a gőggel vegyes rejtett félelem, és annak tudják be ezeket az eseményeket, hogy nem tudtak elég hathatósan védekezni a sors szeszélyeivel szemben. Ezért ezután még aggódóbban figyelik azt, hogy legközelebb hogyan tudnák még ügyesebben kicselezni a sorsot, és a kezükbe venni az irányítást. Ez az erőszakoskodásuk azt eredményezi, hogy a viszonyuk a szaturnuszi őserővel még diszharmonikusabb lesz, és ezért egyre keményebb figyelmeztetésekre van szükségük ahhoz, hogy belássák, milyen helytelenül, törvénytelenül képzelődnek, gondolkodnak és élnek.

Ez a folytonos görcsös figyelem koravénné, merevvé teszi őket már fiatalon, és idő előtt megöregszenek, megkeserednek, ha nem hajlandóak változtatni szemléletmódjukon.

A társadalomban betöltött szerep, a közösségi felelősségvállalás nagyon fontos a Bak-karmás személy számára, s ezt hajlamos túljátszani, öncélúan végezni, a ranglétrán minél feljebb jutni, felelősségteljes pozícióba kerülni, de nem azért, hogy ott a szaturnuszi szellemiségnek megfelelően felelősséget vállaljon, az egyetemes törvényeket működtesse, hanem csak hogy kiélhesse öntudatlan és önkéntelen uralkodási és irányítási mániáját, hatalomvágyát, hogy a társadalmi pozíciójával az egóját, a hamis öntudatát növelje. A hatalomvágyának a minél korlátlanabb kiélése, az anyagi világban elért magas pozíciójával való teljes azonosulás, a felsőbbrendűségi érzése még jobban eltorzítja az énképét, még jobban eltávolodik attól a feladatától, hogy a személyiségét spiritualizálva kifejlessze az arany öntudatot.

A tűzkarmásokhoz hasonlóan ezt a hatalmasra dagasztott egóját védi, és ez okozza sérülékenységét, és azt is, hogy szükségszerűen bukás vár rá, ha sokáig az egyetemes törvények ellenében él és ez a törvényellenesség határozza meg az életvízióját, belső hierarchia tudatát is.

Ennek a másik szélsőséges megélése az, ha egy Bak-karmás szülött elmenekül ettől a szférától, tudattalan és önkéntelen iszonyatot érezve minden közösségi feladatvégzéstől, vagy szerepléstől és a háttérbe húzódik, és nem hajlandó itt tevékenykedni. Ebben az esetben ezt a karmikus félelmét kellene legyőznie, és tudatosan belépnie erre a területre, hogy konkrét, gyakorlati feladatok vállalásával és elvégzésével olyan tapasztalatok birtokába juthasson, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megszerezhesse a Bakra jellemző pozitív tulajdonságokat (pl. bölcsesség, közösségi érdekeknek és az egyetemes törvényeknek az összehangolási képessége, ezek erényes, de erélyes képviselete, stb.) , és ezáltal az öntudata egyre tisztább, az önértékelése egyre szilárdabb lehessen.

Ehhez nem csak félelmeit, zsigeri iszonyatait kellene tudatosan meghaladnia, legyőznie, hanem akaratgyengeségén, közömbösségén is fölül kellene kerekednie. A szaturnuszi őserőhöz való negatív viszonyulás az irányítási mánia ellentéteként ugyanis ilyen szélsőséges formában is megnyilatkozik, amikor a szülött nem akar tudomást venni arról a felelősségről sem, amivel saját élete alakulásával szemben tartozik. Ezért tehát hagyja magát sodorni az árral. Hiszen „sose volt úgy, hogy ne legyen valahogy” - alapon, közömbös a sorsát illetően, mert úgy gondolja, úgysem tud tenni semmit, akkor meg minek fáradozzon. Ez a gyengesége egyfajta védekezés is a számára, amivel a sorsfeladatát kikerülheti, hiszen hogyan is tudna ő egy közösségért felelősséget vállalni, amikor a saját életét sem tudja (nem akarja) irányítani. Ezzel együtt, a Bakkal szembenálló jegynek, a Rák konstelláció pozitív képességeit, tulajdonságait sem tudja elsajátítani, hiszen az ide tartozó családalapítás, gyermekgondozás és -nevelés is nagy felelősséget igényel, amit ő nem hajlandó felvállalni. Így vagy be sem lép erre a területre, vagy elhanyagolja a családi kötelességeit, és erélytelen szülő lesz, aki egyenlősdit játszik a gyerekkel, mert könnyebbnek találja ezt, mint a szigorúságot, és ezzel egyúttal a gyermekre passzolja a felelősséget, amit neki szülőként magára kellene vállalnia. (Pedig a szülői szerep pozitív megélése nagyban hozzájárulhatna a zavaros öntudata kitisztításához, és előfeltétele lenne a közösségi öntudata pozitív megélésének is, azaz a Bak-karmája feloldásának is.)

A Bakban álló negatív Jupiter azt mutatja, hogy a személy értéktudata eltorzult, az egyetemes törvények szellemével akár homlokegyenest is ellenkezhet, hiszen ennek az embernek a belső hierarchiának a csúcsán a fizikai világban való egoista boldogulás áll (és ennek a legkézenfekvőbb módja számára az leginkább a sors kicselezési lehetőségében való hit-képzet.). Mivel értékrendjében az anyag mindenhatósága dominál, ezért nincsen benne hely semminek, ami nem anyagi természetű. Akármelyik végletét éli meg a Bak-karmának (vagyis csak a ranglétrán való feljebb jutásra, a karrierépítésre, az anyagi javak és élvezetek szerzésére koncentrál, vagy pedig ennek a szöges ellentétét megélve nem hajlandó a társadalmi életben még a minimális tevékenységet sem kifejteni, felelősséget vállalni, hogy ezáltal kialakíthassa közösségi énjét), nem csak a szellemi világ elsőbbségéről nincsen, nem lehet tudomása emiatt a karmikus tévképzetei miatt, hanem gyakran a szellemi világ létét is megtagadja, kineveti, s ezért lenézi, képzeletében félresöpri azokat, akik mást mondanak, akik a szellemi világ törvényeit kívánják követni. Túlontúl anyagias szemléletébe nem fér bele semmi, ami nem a földi élettel, az abban elérhető sikerekkel, célokkal, törekvésekkel kapcsolatos.

Ő azt vallja: „Egyszer élünk”, és ennek megfelelően is él, életvízióját ez a szemlélet határozza meg. Ha az itt elért siker a legfontosabb, akkor nem számítanak számára az eszközök sem, minden más szempont mellékes vagy nem létező a számára. Így az emberi kapcsolatait is hajlamos elhanyagolni, nem tekinti őket fontosnak, ha azok valamilyen módon nincsenek kapcsolatban a munkával, a társadalmi előmenetellel, pénzszerzéssel, a meggazdagodással. Az életében felborul a négy elem egyensúlya, mert ő a Bika-karmáshoz hasonlóan csakis a Föld elemmel hajlandó foglalkozni, eltúlozva annak a jelentőségét, és torzultan, diszharmonikusan élve meg azt, elhanyagolhatónak, alacsonyabbrendűnek tekintve a többit, főként az érzelmeit (Víz elem) és a szellemi életét (Levegő elem). Nem hagy magának időt arra, hogy elgondolkodhasson az igazán fontos kérdéseken, azon, hogy ki ő és mi az életének a célja, nem teremt alkalmat arra, hogy lecsendesedve kapcsolatot létesíthessen a felsőbb énjével. (Ez végül különböző fülbetegségeket eredményez, amelyeket a gyógyszeres kezelés nem tud elmulasztani, egyedül az segítene, ha végre hajlandó lenne a szellemi életével is foglalkozni.)

A Tűz elemhez való viszonya is zavaros, mert bár harcolni tud az önös céljaiért és a saját érdekeiért (pontosabban erőszakoskodik akár a környezetével, akár a sorssal, hogy ezeket elérje), de hamis értékrendjéből és szemléletmódjából eredően, az igazságért mégsem tudhat harcolni, hiszen nem ismeri az egyetemes törvényeket. Így az igazság helyett legfeljebb a saját rövidlátó céljaiért harcolhat – vagy pedig egy gyáva és megalkuvó Tűz-karmásnál is jobban megalázkodik, és nyel, tűr, hallgat, ha az érdekei úgy kívánják meg. Ő, materialista szemszögből nézve, tudja, mit akar elérni, és a kitűzött céljai eléréséért semmilyen ár nem túl drága, így a megalázkodás vagy éppenséggel a talpnyalás, az opportunista viselkedés sem. Ez hozhat ugyan rövid távú sikereket, és csillogó felszíni eredményeket, de hosszú távon is megmaradó, következményeket semmiképpen. Sőt: hosszú távon a kálcium-hiányt vagy túltengést, és ezzel együtt a bőr- és csontbetegségeket, majd az érelmeszesedést és a becsontosodást, a megbutulást hozza.

Negatív Bak Merkúrja hasonlóan anyagias gondolkodásmódot mutat, ami megerősíti a materialista értékrendjét, igazolja számára nyerészkedő viselkedését, normálisnak és kívánatosnak tüntetve fel azt. (Vagy éppenséggel olyan elméleteket gyárt, amelyekkel gyengeségét, közömbösségét igazolja: csak porszemek vagyunk a világban, akiknek a sors szeszélyeinek kiszolgáltatottan kell élniük, stb, stb.) A negatív Merkúr egy horoszkópban erős árnyék-énre utal, vagyis a szülött gondolkodásmódja nem a megváltás elérését szolgálja, hanem éppen ellenkezőleg, csakis a rövid távú és gyorsan elnyerhető, megszerezhető értékeket, élvezeteket keresi, a felszínen maradva nem kutat az élet igazi értelme után, hanem arra játszik, hogy minél inkább kicselezhesse a sorsot, és megnyerhesse az életet (és minél inkább kikerülhesse a számára kényelmetlennek tűnő életfeladatai felvállalását, amelyekkel pedig a megváltás eléréséhez kerülhetne közelebb).

Az árnyék-énje megerősíti negatív Bak meghatározódásait, s a sors kicselezéséhez számtalan praktikus és agyafúrt ötletet szolgáltat, így hitegetvén a „gazdát”, hogy majd ez hozza el számára a boldog és főként kényelmes, élvezetes, és főként felelőtlen életet. Addig is, amíg ezt a „paradicsomi” állapotot eléri, aggodalmaskodik vagy hamis felelősségeket vállal, csak az életéért nem akarja felvállalni a felelősséget. Nem hajlandó tudomást venni a szellem elsőbbségéről az anyaggal szemben, és hogy az emberi élet célja a megváltás elérése, minden cselekedetünknek, gondolatunknak, vágyunknak ezt a célt kellene szolgálnia. Ez a legnagyobb felelősség, ami az emberre hárul, akár tudatában van ennek, akár nincs, és ez alól kibújva a legsúlyosabb következményeket kell elviselnie mindenkinek, de egy Bak-karmásnak különösképpen: anyagi veszteségeket, munkahelyi problémákat, egyre nehezebb élethelyzeteket, sorscsapásokat, betegségeket. (A szaturnuszi erővel való harmonizáció szükségére figyelmeztetnek a fogak, a csontok hosszantartó és fájdalmas betegségei, a makacs bőrbetegségek, fülpanaszok, hajhullás.)

Ezeknek a betegségeknek, nehéz élethelyzeteknek a hatására feltámadhat benne a vágy, hogy megértse az okokat, és ekkor alkalma nyílhat arra, hogy szembenézhessen karmikus tévképzeteivel, és kitisztítsa tőlük szellemi struktúráját, hogy hosszú munka és erőfeszítések árán mind többet elnyerhessen a Bakra jellemző pozitív tulajdonságokból. Így válhat felelősségteljes és emiatt kiválóan értelmes emberré, aki nem csak a polgári törvényeket tartja szem előtt, hanem főként a szellemi világ törvényei szerint él és gondolkodik.

Ha nem hajlandó erre a radikális mentalitásváltoztatásra, betegségei, anyagi veszteségei miatt még mélyebbre is süllyedhet, még inkább elvesződhet a karmikus tévképzetei útvesztőjében, s ekkor, még jobban eltávolodva a pozitív szaturnuszi szellemiségtől, egyre kevésbé hajlandó felelősséget vállalni az életéért és a vele történő eseményekért. Ilyenkor embert és Istent is hibáztat a szerencsétlenségéért (mindenki hibás és felelős az ő elrontott életéért, csak ő nem), merevvé, elhatárolttá, emberkerülővé válik, aki gyűlöl minden sikeres embert (főként a gazdagokat), és ha valaki hajlandó elviselni a társaságát, arra rázúdítja pesszimista, gyűlölködő, dühödt panaszáradatát, vádaskodását.

A spirituális struktúránkban megbúvó és minket, a gazdájukat, titokban a spekuláns eszünkön keresztülirányító (manipulálva irányító) árnyék-én célja éppen ez: a „gazdát” letéríteni a megváltás útjáról, s valamilyen módon kisiklatni az életét. A szülött negatív Bak Merkúrja által jelzett túl erős pragmatikus esze az, amelyik beleszól a sorsa rendezésébe (holott a gyakorlati - logikus eszünk feladata távolról sem ez, és természeténél fogva nem is képes eligazítani minket a fontos élethelyzetekben, sorskérdésekben). Az erős árnyék-én igyekszik racionálisan és ésszerűen meggyőzni a „gazdát” arról, hogy az életnek igazából semmi értelme nincsen, ezért jobb, ha mindenki a saját érdekeit nézi, és arra törekszik, minél többet markoljon az élet kínálta lehetőségekből, eszébe sem jusson lemondani semmilyen élvezetről, előnyről, könnyítésről. A negatív Bak Merkúrja által jelzett árnyék-én a földi javak és dicsőségek birtoklása által kínálja a szülöttnek a „boldogságot”: a mások fölötti hatalombiztonság-illúzióját. Azok irányítgatási lehetősége, a pénz birtoklása már önmagában is örömöt igér, ez áll a Jupiter által jelzett hierarchiája csúcsán is, és ez nem csak élvezetes, de racionális és teljesen természetes dolog is a számára, olyannyira, hogy számára ez a „normális” gondolkodásmód, nem is feltételezi, hogy van olyan ember, aki másképpen gondolkodik és mást szeretne elérni az életében. Ha mégis találkozik ilyen személyekkel, akkor azokat hibbantaknak tartja, és csak lenézni, mélyen sajnálni és elítélni tudja őket, illetve, ha közvetlen dolga akad velük, akkor ostobáknak nézve, primitív stratégiákkal és demagógiával igyekszik lerázni azokat, vagy túljárni az eszükön, illetve mások előtt megszégyeníteni azokat hiszen, az ilyen ködevő és felhőjáró ostobák szerinte nem számítanak, félre lehet söpörni, el lehet taposni őket.

Az anyagi sikerek számára azért is nagyon fontosak, mert negatív Napja által jelzett sérült öntudatának, önérzékelésének erre a kézzel fogható, folytonos visszaigazolásra is nagy szüksége van ahhoz, hogy értékesnek érezze magát. Ezért, ha nem sikerül a számára legfontosabb cél, az, hogy politikai hatalmat nyerhessen és gyakorolhasson (meggazdagodjon) és tehát stabil társadalmi pozícióba juthasson, akkor sikertelennek és értéktelennek érzi az életét, és a legmélyebb depresszióba zuhan, megkeseredett, cinikus, embergyűlölő személlyé válhat kudarcélményei miatt. Az erős árnyék-énje „ármánykodásai”, gyűlölködő sugallatai még inkább megerősítik a szaturnuszi őserőhöz való diszharmonikus viszonyát, és ez, a korai megöregedéshez, kiégéshez, valamint a megmerevedés mellett a fent leírt betegségekhez, nehéz sorshelyzetekhez vezet, vagy ha sokáig huzamosan szembeszáll a sorssal, akkor hirtelen halálhoz. (Ezért is nevezik a Szaturnuszt a Halál Angyalának és a Karma Mesterének is.)

A Szaturnuszt ezért is tartja a klasszikus asztrológia Infortuna Maiornak, Nagy Szerencsétlenségnek, mert a társadalmi-közösségi életszférának a “magasságából” iszonyú mélyre tud zuhanni valaki, ha ellenszegül ennek az egyetemes felelősségi őserőnek (és ezt sajnos gyakrabban látjuk), de olyan magasra is tud emelkedni az, aki megtanul harmonizálódni az általa képviselt szellemiséggel, amilyenről esetleg még nem is álmodott. Hiszen ha valaki az egyetemes törvények szellemében él és gondolkodik, ha eszerint alakítja életvízióját, tehát ha nem szegül ellene a sorsának, akkor a legmagasabb pozícióba emelkedhet, a legsikeresebb, legharmonikusabb, legkiegyensúlyozottabb életnek a megérdemelt gyümölcsei várhatnak rá. Mivel a szaturnuszi őserővel harmóniában élő ember már kellően tapasztalt és bölcs, számára ez a magasság már nem cél, ezért alázattal elfogadja annak, ami: a sors ajándékának, s ugyanakkor felelősségteljes feladatnak, ahol helyt kell állnia. Ezért nem is él vissza a különleges helyzetével, hanem a felelősséget tudatosan felvállalva munkálkodik kisebb vagy nagyobb közösségek javára. Ezeket a szélsőséges vagy egymással szöges ellentétben álló emberi sorsok és életek igazi érdekeit figyelembe véve, könnyen megérthető, miért sorolja a klasszikus asztrológia a Bak uralma alá a szédületes magasságokat (mind konkrét, mind pedig átvitt értelemben) valamint az ennek megfelelő mélységet és alantas állapotokat, foglalkozásokat, helyeket és helyzeteket (pl. a börtön rabságon belül is a sötétzárkát). Ezért sorolja a Bakhoz mindazon foglalkozásokat is, amelyek valamilyen formában a mélységekhez és a magasságokhoz, vagy a múlthoz, az elmúláshoz kapcsolhatók: bányászmérnök, archeológus, történész, temetkezési vállalkozó, építész, alpinista, bankigazgató, menedzser, politikus, rendőr, rabőr, temetőőr, erdőőr, erdőkerülő, gátőr, vagy határőr.



Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a X. házban



A tízes ház a Bak jegye által megtestesített spirituális erőtérnek a földi, gyakorlati megvalósulási életterülete, s ugyanúgy a Szaturnusz az uralkodó bolygója, mint a Baknak. Mivel a Bak szellemisége a közösségi-társadalmi élet gyakorlati területein, azoknak az intézményeiben, a politika területén nyilvánul meg a legjellemzőbben, a tízes ház is olyan konkrét életfeladatokat jelöl, amelyek során a szülöttnek be kell lépnie ezekre a területekre, ott gyakorlati tapasztalatokat kell szereznie, hogy megtanulhassa a Szaturnusz által megtestesített felelősségtudatot, illetve annak a gyakorlati megvalósulási feltételeit és következményeit: az alaposságot, a törvényességet, és a határozottságot, valamint a hosszú távú következményekben való gondolkozási képességét kialakíthassa és azt gyakorolhassa. Ez a ház nem csak azok számára kiemelten fontos, akiknek itt karmapont(ok) vagy negatívan fényszögelt bolygók találhatók a képletében, hanem mindannyiunk számára elengedhetetlen a Szaturnusz szellemisége szerint felelősséget vállalni nem csak a cselekedeteinkért, hanem a gondolatainkért is, és a tízes ház által jelzett személyes küldetésünk beteljesítésével (a keresztünk felvételével) elkezdeni feloldani, meghaladni a karmánkat.

Annak a személynek, akinek itt találhatók karmapontjai vagy negatívan fényszögelt bolygói, még fontosabb szerep jut ennek az életterületnek, mint más emberek esetében, és mivel konkrét, gyakorlati életfeladatok várnak itt rá, ezért a karmáját csak úgy oldhatja fel, ha a tízes házban található konstellációnak, egészen pontosan: annak a szellemiségének megfelelő hivatást választva, ezen a területen elvégzi a rá váró konkrét, társadalmi – közösségi gyakorlati feladatokat, vagyis, ha a X. házban található konstelláció szellemiségének és részben az abban található bolygónak – bolygóknak is megfelelő hivatást választ (helyzetbe hozza magát) úgy, hogy azokat nem viszi túlzásba sem, tehát nem öncélúan végzi őket, és nem azért, hogy más, fontos életfeladatai elől elmeneküljön.

A Bak erőterében található negatív előjelű bolygók által jelzett diszharmonikus viszony a Bak és a Szaturnusz szellemiségéhez két szélsőséges formában nyilvánulhat meg. Vagy önkéntelen, öntudatlan iszonyodásai miatt messzire kerüli azokat az életfeladatokat, amelyeket el kellene végeznie, hogy harmonizálódhasson a Bak és a Szaturnusz szellemiségével. Vagy pedig ennek az ellentéteként, az életében aránytalanul nagy, vagy éppenséggel kizárólagos szerep jut ennek a horoszkópháznak (ennek az életterületnek), és emiatt háttérbe szorulnak más, szintén fontos életfeladatai. Akármelyik végletét is éli meg egy személy a Bak-karmának, a megváltódás elérése érdekében, ezen a területen, maximális tudatosságra és így egyensúlyra kell törekednie, a veleszületett szélsőséges, ellenséges – elutasító, vagy egyoldalúan öncélú viszonyulási reflexeinek a feloldása és kreatívvá, harmonikussá tételére.

A tízes házban található, negatívan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter azt mutatja, hogy az illető személynek a személyi öntudata, énképe torzult, gondolkodása és belső hierarchiája az egyetemes törvények szellemiségétől messze áll. Túlzottan anyagias szemlélete és értékrendszere merevvé és hajthatatlanná teszi őt annak az igazságnak a befogadására, hogy a szellemi világ hozta és hozza létre az anyagi világot, ezért, minden ellenkező látszat ellenére, a szellem, vagyis az imagináció, mindig elsődleges az anyaggal szemben. A makacsul csak az anyagi világra koncentráló Bak-karmás személy nem csak ezt, hanem a szellemi világ puszta létezését sem akarja elfogadni, ezért bármennyire is ragaszkodik a törvényekhez és a szabályokhoz, végülis valamilyen formában mindig törvénytelen életet él, mert ha a földi, polgári törvényeket nem is szegi meg (bár gyakran azokat is), de a létet szabályozó egyetemes törvényeket mindenképpen. A szaturnuszi őserővel való diszharmonikus viszonya folytán nem csak a törvényességet nem érti, hanem a felelősségtudatot sem, ezért hamis felelősségeket vállal, vagy igyekszik kibújni minden komolyabb személyi felelősség alól, illetve komolyabb felelősséget igénylő feladat alól, annak az egyszerű igazságnak a felismerése helyett, hogy a földi élet célja a karmánktól való megváltódás, illetve a karmikus ösztöneinknek a megfelelő pozitív tulajdonságokkal való felcserélése, és ez a legnagyobb felelősség, amivel tartozunk saját magunknak és az Istennek is.

Ennek a gyakorlati – tárgyi – következményekkel számoló felelősségtudatnak kellene irányítania, megszabnia nem csak a cselekedeteinket, hanem a gondolatainkat és a képzeletünk működését is, ennek a felelősségtudatnak kellene megnyilvánulnia, amikor hivatást választunk, és részt veszünk a közösségi életben, és ezáltal embertársaink életére is hatással vagyunk.

A Bak és a Szaturnusz szellemiségét negatívan megélő személy számára azonban a közösségi életben való szerepvállalás nem ezt a célt szolgálja, hanem az Oroszlánéhoz hasonló magasra törő (karmikus) vágyainak a kiélését teszi lehetővé. A hatalmat ugyanis mindennél többre tartja, és számára az anyagi világban elért sikerek, az anyagi javak, a magas társadalmi pozíció mind azt szolgálják, hogy korlátlan úrnak képzelhesse magát, nem csak a saját, hanem mások életében is. (Ezzel egyúttal az egyetemes törvények alól is ki akarja vonni magát, mert magát az életet irányító erőket, a sorsot is rá akarja kényszeríteni arra, hogy az történjék, amit ő jónak vél. Ezt a viselkedését makacsul folytatja gyakran még akkor is, amikor már egyértelmű jeleket – betegségek, anyagi, vagy más jellegű élet-nehézségek – kap arra vonatkozólag, hogy nem mehet abba az irányba, amit önkényesen választott. Mintha szemellenzőt viselne, nem hajlandó felülvizsgálni hiedelmeit, vágyait, sóvárgásait, céljait, csak erőlteti változatlanul tovább az elképzelései valóra válását. Ennek természetesen csak kudarc lehet a végkifejlete, amiből gyakran makacssága, merevsége miatt nem képes kilépni, nem hajlandó a hibáiból tanulni, nem tudja a megfelelő következtetéseket levonni, hanem csak összeszorítja a fogát, és még dühödtebben szembeszegül a sorsával, vagy ”előre menekül” folyton csak újabb és újabb felszíni megoldásokat improvizálva. A szaturnuszi őserővel való huzamos szembehelyezkedés, a törvényességgel szembeni harc azonban a kezdeti sorsnehézségek, betegségek figyelmeztető jelzései után – a Bakkal analógiában álló szervek, testrészek sérülnek, betegszenek meg: az örlőfogak, fül, bőr, haj, csontok, térd sérül le, vagy betegedik meg, esetleg az izomtokoknak nevezett hártyarészek gyulladnak be, vagy majd osztroporózis következik, és szélsőséges esetekben csontrák, – amelyek lassú és igen fájdalmas halált is eredményezhetnek, ha már annyira túlzásba vitte az illető személy a karmája verklizését, hogy onnan már nem lehetséges visszafordulni, s elindulni a kiegyenlítődés, megváltás irányába.

A határok, korlátok ismerete és az annak megfelelő határozottság képességének a megszerzése ismét a szaturnuszi őserőhöz tartozik, s ez pozitív értelemben elsősorban önkorlátozást, önfegyelmet jelent, a karmánk diktálta vágyaink, sóvárgásaink megfékezését, hiszen másképpen lehetetlen helyes, az egyetemes törvények szellemiségéhez igazodó döntéseket hozni. Ő viszont korlátozni és kontrollálni másokat akar, hogy ezáltal is megerősíthesse hatalmi pozícióját. Erre pedig ingatag önérzetéből, hamis önképéből eredően (negatív Nap) nagy szüksége van – nem tudja, valójában ki is ő lényegileg,, és milyen valós értékekkel rendelkezik. Hogy mely tulajdonságait kellene fejlesztenie ahhoz, hogy valóban tiszteletre méltó és tekintélyes személy lehessen. Ha a szigorúságot, következetességet, és a fegyelmet saját magán alkalmazná, egyre jobban ki tudná tisztítani zavaros öntudatát, és a Bakra jellemző pozitív tulajdonságokból mind többet tudna megszerezni. Zavarodott jupiteri értékrendjéből fakadóan azonban hamisan ítéli meg az élethelyzeteket, s negatív Merkúrja által jelzett, ferde, sunyi gondolkodásmódja is megerősíti abban, hogy az életben a hatalmat, a másokon való uralkodást, az anyagi javak megszerzését, az öncélú élvezeteket tartsa a legkívánatosabbnak. Így, a tízes ház feladatkörét is tévesen értelmezi, s itt nem a közösségért fáradozik, s nem is azért, hogy az itt szerzett tapasztalatait a kiegyenlítődési képességei fejlesztésére használja. A hivatásbeli, közéleti, politikai szerepléseinek a célja az ő számára elsősorban az, hogy saját fontosságát hangsúlyozza, hogy másokat irányíthasson és ellenőrizhessen. Társadalmi pozícióját, munkahelyi státuszát gyakran arra is felhasználja, hogy megkerülje a törvényeket – hiszen szerinte azok rá nem, vagy másképpen vonatkoznak, mint másokra – s így jusson előnyökhöz (pénzhez, befolyáshoz, hírnévhez, összeköttetésekhez, szeretőkhöz vagy öncélú élvezeti lehetőségekhez). A szigorúság, a törvényesség és a tekintélyes megjelenés mögött gyakran korrupt, velejéig romlott, a törvényeknek fittyet hányó személy bújik meg, aki csak a látszatokra ad, hogy megmaradhasson a pozíciójában, s minél több előnyre tehessen szert.

Mivel az arányossághoz sincsen érzéke, és negatív jupiteri meghatározódásainál fogva ítélőképessége sem működik megfelelően, hogy az élethelyzeteit és saját magát, a tetteit és azoknak a következményeit is helyesen ítélje meg, nem veszi észre, mikor lépi át azt a pontot, ahol megindul a lejtőn, és ilyen esetekben amilyen magasan volt azelőtt, olyan mélyre zuhanhat. Negatív Merkúrja által jelzett árnyék-énje is megerősítheti abban a tévképzetében (amely szintén a szaturnuszi őserőhöz való diszharmonikus viszonyából ered), hogy neki nem eshet bántódása, mert ő a sors, az élet kegyeltje, s rá más törvények, más szabályok vonatkoznak. A jupiteri őserőhöz való diszharmonikus viszonya abban okoz nehézséget vagy azt lehetetleníti el, hogy szembe tudjon nézni hibás képzeteivel, hibás, irreális világképével, hamis értékrendjével – amellyel hajlamos azonosulni, és ezért is nehéz vagy lehetetlen számára az, hogy ezeket fölülvizsgálja, és kiszelektálja mindazt, ami hamisnak vagy már meghaladottnak bizonyult. Hiába hiszi magát egyfajta kiválasztottnak, mert a veleszületett karmájának a feloldását, illetve az annak megfelelő pozitív képességeket és tulajdonságokat lehetővé tevő, életfeladatok felvállalásának a szüksége alól, illetve az egyetemes törvények összhatása alól ő sem tud kitérni, és épp a szaturnuszi erő az, amelyik közbelép, ha valaki a sorozatos és egyre erősödő figyelmeztetések ellenére sem hajlandó változtatni téves gondolkodásmódján és életvitelén.

Ugyanez a bolygóállás egy, a fentivel teljesen ellentétes viszonyulást is mutathat a Bak és a Szaturnusz által megjelenített szellemiséghez, amikor az illető személy tudatosan vagy tudattalanul, de kikerüli a tízes házhoz tartozó életfeladatainak az elvégzését. Az itt rá váró feladatok túl megerőltetőnek vagy ijesztőnek is tűnhetnek a számára, mert a negatív Napja által jelzett sérült öntudata miatt nincs kellő magabiztossága. Ingatag, vagy erősen merev énképe, önbizalomhiánya miatt elborzad annak a lehetőségétől, hogy nyílt színen, közösségi feladatokat hajtson végre, ahol hibái, gyengeségei jól láthatók lehetnek mindenki számára, s így könnyebben is bántható miattuk, mintha e lehetőség elől elrejtőzne, mint ahogy addig csinálta. A felelősség súlyától is menekül még gondolatban is, mondván, hogy ez nem neki való, ő erre nem képes, neki ehhez nincsen tehetsége, ez túl nagy kihívás a számára. Bár a lelke mélyén valószínűleg vonzalmat is érez e terület iránt, de félelmei, szorongásai túl nagyok ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vehesse annak a lehetőségét, hogy mi lenne, ha mégis belemenne egy ilyen embert próbáló helyzetbe.

Negatív szaturnuszi meghatározódásai miatt nem tudja pozitívan megélni mindazt, amit a szaturnuszi őserő megjelenít: a szilárdságot, erélyt, törvényességet, szigorúságot, (önmagával szembeni) igényességet, alaposságot és állhatatosságot, helytállást, amely szükséges a pozitív vagy negatív következmények megfigyeléséhez és a következtetések levonásához, a megfelelő megfigyeléséhez elvégzéséhez. Vezető beosztásba kerülve ezeket a tulajdonságait kellene használnia, legalábbis belépve a Bakhoz tartozó életterületre, alkalma nyílhatna arra, hogy mind többet magáévá tehessen ezen tulajdonságok, képességek közül. (És ez vezethetne a karmája felodása, a megváltottság elérése felé is.) Az itt szerzett jártasság nagyobb önbizalmat és elégedettséget hozna neki, mint a gyáva meglapulás, a felelősség- és feladathárítás, és a visszakozás, amelyben karmikus félelmei miatt él. Ez végül az önmagával szembeni folytonos és lényegi elégedetlenséghez vezethet, és a saját maga megvetése, az önutálat is bekövetkezhet , amelyet valószínűleg tudatosan nem mer bevallani saját magának sem. Ez rezignálttá vagy egyenesen megkeseredetté, tehát közösségileg használhatatlanná teszi őt, aki jellemgyengesége, erélytelensége miatt megadóan kiegyezik a sorsával, mondván, neki ilyen élet jutott, ez van, ezt kell szeretni, az élet nem habostorta, stb. Ő a kontroll-mániással ellentétben még csak a saját kezébe sem meri, nem akarja venni az élete irányítását, hanem hagyja, hogy sodródjon az árral, és majd csak történik valami vele is. (Ha meg semmi nem történik, annál jobb, legalább semmi nem zavarja meg a nyugalmát, a – hamis – biztonságérzetét.)

Negatív Merkúrja által jelzett árnyék-énje mindent el is követ, hogy a gazdát sötétben és bizonytalanságban tartsa, és hogy veleszületett felelősség-iszonyatait, húzódozásait, a spirituális fejlődést elősegítő lehetőségek kikerülését logikus érvekkel, az egyetemes törvényeknek megfelelő egyéni elméletekkel még jobban felerősítse, támogassa. Negatív jupiteri értékrendje nem az egyetemes törvényekhez alkalmazkodik, hanem, szerinte az önző kényelem elérése/megtartása, a megerőltető életfeladatok kikerülése, végül is a sors kicselezése az a legfőbb jó, amit karmikus meghatározódásai szerint gondolkodva és képzelődve el szeretne érni, és hogy ha nem is boldog, de legalábbis nyugodt élete legyen.

Ő csak arra vágyik, hogy őt mindenki hagyja békén, és ne kérjenek tőle „lehetetlent”, azaz ne varrjanak a nyakába felelősségeket, mert „elég neki a maga baja, nem hogy még a másokét is magára vegye”. Az, hogy a saját magával – pl. az elemi megélhetésével, egészségével – szembeni felelősségei mellett, éppen bizonyos számú saját gyermekekért is közvetlen felelősséget kellene vállalnia, amellett, hogy a saját életéért, boldogságáért, a megváltás elérésén való munkálkodásért is tudatosan felelősséget vállalna –hát a felettes énjének ezt a sugallatát nem is akarja meghallani, ami végül makacs és gyakran fájdalmas fülpanaszokban nyilvánul meg a fizikai szinten.

Világszemlélete, gondolkodásmódja azonban túlontúl anyagias és „tudományos” ahhoz, hogy a betegségei, sorsnehézségei mögött ne csak külső, fizikai okokat keressen vagy az élet szeszélyének tudja be őket. Ez egyben a felelősséghárításnak egy másik formája is, hiszen ha elfogadná, hogy a betegségeink nem csak úgy véletlenül alakulnak ki, ahogyan azt a mindenre logikus magyarázatot kereső tudomány állítja, hanem igenis a mi hibás képzeteinkkel, karmánk által vezérelt életvitelünkkel, gondolkodásmódunkkal hozzuk létre és éljük át intenzíven azokat a negatív szellemi-lelki állapotokat, amelyekben azok létrejönnek, akkor lehetetlenné válna továbbra is elhárítani a személyes felelősséget, és hibáztatni a hideget, a huzatot vagy a kórokozókat a betegségek kialakulásáért. No meg az orvosokat és a gyógyszeripart, amiért nem tudnak, vagy nem akarnak meggyógyítani minket, vagy mert „eltitkolnak” az emberiség elől egy újabb csodaszert, ami pedig minden bajunkra (azonnali) gyógyír lenne.

Új gondolkodásmód és ezzel új világkép, más életvízió és annak megfelelő szokásrend kialakítása felé nyitni nem csak Bak-karmájából eredő hajthatatlansága miatt nehéz számára, hanem a jupiteri őserőhöz való diszharmonikus viszonya is megmutatkozik abban, hogy nem hajlandó nyitni más irányba, nem akar szembenézni a hibáival, mert számára ez túlontúl fájdalmas és félelmetesnek tűnő önfeladás lenne. A hamis értékrenddel és hibás életrenddel való azonosulás egyfajta önazonosságtudatot is ad számára, ami a hamis, ingatag önképe miatt is nagyon fontos a számára. Ezért inkább ragaszkodik a megszokott rosszhoz, mint hogy megkockáztassa azt, hogy az addigi eszméi, addigi értékrendje feladásával életformát és viszonyulási módot változtasson, mert azt képzeli, hogy ehhez az szükséges, hogy ő maga is semmivé kellene váljon, feloldódjon, s eltűnjön az a hamis énkép – az egója – ami, ha rossz is volt, de addig legalább egy biztos pont volt.

A Bak-karmásokra jellemző (fentebb felsorolt) betegségek mellett gyakran sérülhet meg a combja, a csípője, szenvedhet máj- , hasnyálmirigy és epebántalmak miatt, amelyek a jupiteri őserővel való harmonizáció szükségére hívják (hívnák) fel a figyelmét. A szemek betegségei szintén a negatív jupiteri meghatározódások miatt alakulnak ki, a túlontúl gyakori nagyvonalú elnézések miatt, ahogy a saját hibáit, tévedéseit kezeli, illetve, ahogyan nem akar szembenézni a saját gyengeségeivel, és az azok felszámolását igénylő szellemi és fizikai valósággal. A huzamos ideig folytatott önámítás eredményeképpen cukorbetegség is kialakulhat a fent említett csontbetegségek mellett, illetve azokkal együtt. A Nap által elfoglalt konstellációra jellemző betegségek mellett az árnyék-én ártó jelenlétét, befolyását mutatják az Ikrekkel és a Merkúrral analógiában álló testrészek és szervek (a felkarok, vállak, tüdők felső légutak) balesetei, megbetegedései.


_________________
"Jobb a világra egyáltalában meg se születni, mint benne alacsonyrendű, vak, ostoba, értelmetlen, zavaros életet élni, s a nagy igazságok tudásában nem részesülni."


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2016.01.08. 12:25 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3865
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Nagyszerű, kedves Annamária! Csak így tovább!

De miért nem töltöd felk ezeket külön külön, különböző - a témáknak, illetve konstellációknak és házaknak, megfelelő címekkel?

Úgy ugyanis átláthatóbb az egész., ti., hogy mi is olvashatók az asztrológiai dolgozataidban konkrétan.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2016.01.09. 04:09 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2015.03.21. 16:42
Hozzászólások: 52
Napjegy: Ikrek
Aszcendens: Skorpió
Köszönöm, kedves Szilárd! Az én kreativitással kapcsolatos örökös bajlódásomat ismerve néha hihetetlennek tűnik, hogy ezeket a dolgozatokat meg tudtam írni :) Emlékszem, egyetemista koromban milyen kínszenvedés volt egy-egy irodalmi dolgozat megírása. (Nem mintha a fentieket a kisujjamból ráztam volna ki :D Hiszen sokszor elakadtam, és úgy éreztem, nem fog menni, meghaladja az erőmet az írás.)

Jó ötlet, hogy külön-külön töltsem fel őket, ez így egyben elég hosszú, s a végén össze is kavarodott a sorrend
.

_________________
"Jobb a világra egyáltalában meg se születni, mint benne alacsonyrendű, vak, ostoba, értelmetlen, zavaros életet élni, s a nagy igazságok tudásában nem részesülni."


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 8 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO