|
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Rákban
A Rák konstelláció erőterében az uralkodó bolygója, a Hold által megtestesített erőnek megfelelően, a tenyészet illetve a bőség és az áldás, vagyis a szaporodás, a tágulás, a növekedés, az önkéntelen információbefogadás, a közvetlen kötődések általi szellemi megismerés ősprincípiumai érvényesülnek. Ennek a jegynek a szülöttei ezért a testi, lelki, érzelmi kapcsolatok mély átélése általi azonosulási képességük által a teremtés, a termékenység, a szaporodás, a teremtésről való gondoskodás őselvének a megtestesítői.
A Rák jegyében található negatívan fényszögelt bolygók, karmapontok azt mutatják, hogy az illető személy spirituális struktúrája mélyén mindannak az ellentétét hordozza, amit a Rák pozitív szellemisége megjelenít, azaz a teremtés és az arról való gondoskodás őselve zavarodottan működik, nyilvánul meg a személyében. Önértékelése, individuális éntudata zavarodott, a Rák konstelláció hamis, eltorzult szellemiségével átitatott. Saját magát ennek a tükrében látja és érzékeli. Fokozott, vagy túlzón csökkent, hiányos, illetve zavarodott információbefogadási képessége folytán túlzottan érzékeny, sebezhető, ezért minden módon ellen akar állni az őt sértőnek érzett megtermékenyítő információ behatolásának. Ez a túlzott érzékenység arra készteti, hogy folyamatosan védekezzen valamilyen formában a külvilág újabb és újabb, számára kényelmetlen benyomásai ellen, de nem a világ számára látható, egyértelmű, direkt módon, hanem cselekhez, kikerülő praktikákhoz folyamodva, érzelmileg manipulálva a környezetét, mivel a nyílt konfrontációt elviselhetetlennek érzi. A nyíltan ki nem mondott véleménye, rejtett (és dédelgetett) sérelmei spirituális szinten egyre agresszívabbá teszik őt, belül folyton háborog és méltatlankodik, a külvilág elől azonban ezt mindenképpen el akarja rejteni – nem csak a nyílt konfrontációtól fél, hanem attól is, hogy mi lesz, ha nem fogják őt szeretni, értékelni, mi lesz, ha valaki negatív kritikával illeti, megszólja a viselkedése miatt.
Instabil öntudata, önértékelése miatt számára nagyon fontos a külvilág véleménye, szeretne minél tökéletesebb színben feltűnni, és ezért sok áldozatot meg is hoz. Ez az áldozathozatal azonban hamis, egyrészt, mert csak félelemből, meghunyászkodásból teszi, és a lelke mélyén lázadozik ez ellen, másrészt, mert ezzel az áldozattal ugyanakkor a környezetét korrumpálja, lekenyerezi, és később majd ezekre az „önzetlen” tettekre hivatkozva próbálja manipulálni, irányítgatni őket. A külvilág előtt szelídnek, ártatlannak, esendőnek, védtelennek és jószívűnek, áldozatkésznek tűnő személy valójában nagyon is önző, bár ezt valószínűleg saját magának sem ismerné be soha. Zavaros éntudatának és ingatag önbizalmának köszönhetően nincs egy biztos belső alapja, amire építkezhet, amihez viszonyíthat, és jupiteri értéktudata is hasonlóan zavaros, esetleges lévén ehhez sem tudja igazítani elvárásait, önismeretéhez, önértékeléséhez ez sem szolgáltat egy stabil értékrendszert, ezért újból és újból a külvilág visszajelzéseihez igazodik. Az elvárásoknak azért akar megfelelni, hogy visszaigazolást kapjon arról, hogy milyen jó ember, illetve azért, mert ahhoz túlságosan gyáva, hogy kiálljon a saját érdekeiért. Ezt sok esetben kihasználják, s ilyenkor ő hajlamos viselkedését azzal indokolni, hogy csupa szívjóságból, szeretetből engedte meg, hogy kihasználják. (Gondolkodása nagyrészt azt szolgálja, hogy önigazoló elméleteket gyártva felmenthesse magát, hogy elhitesse magával, ez az egyetlen helyes viselkedésmód.) Ugyanakkor az áldozat szerepében is tetszeleghet – emiatt hol önsajnálatba és depressziós állapotba merül, hol vádaskodik, másokat téve felelőssé az őt érő igazságtalanságok miatt. A „jó ember” szerep egyre több és több hazugságra kényszeríti, mindenkinek az elvárásához igazodni akarva folyton meghasonlik önmagával, és individuális éntudata még zavarosabbá válik, egyre többet hazudva saját magának, olyan hamis tanításokkal mentegetve magát, hogy „aki megüti az egyik arcodat, annak tartsd oda a másikat is” (ami látszólag felmenti őt a gyáva viselkedése miatti vádak alól). A mind csak halmozódó, visszafojtani próbált sérelmek egyre dühödtebbé és keserűbbé teszik, önzetlensége álcája mőgé bújva minduntalan saját sebeit nyalogatja, sajnálja magát, és ki nem mondva, szóvá nem téve, de gondolatban folyton vádaskodik az őt ért sérelmek és állítólagos igazságtalanságok miatt.
Jupiteri értéktudata, belső hierarchiája is a zavarodottan megnyilvánuló Rák szellemiség szerint alakul, vagyis ő a legfőbb jónak azt tekinti, ha minél inkább elkerülheti a kényelmetlen helyzeteket, ha minél védettebb az őt érő sértő információkkal szemben. Ezért arra törekszik, hogy minél kényelmesebben, erőfeszítésmentesebben élhessen. Ez látszólag ellentmond az elvárásoknak való megfelelésnek, hiszen az nagyon is sok erőfeszítésébe kerül. Számára azonban ez egy olyan módszer, amivel elkerülheti a számára sokkal kényelmetlenebb, sőt elviselhetetlen szembesülést, őszinte véleménynyilvánítást, a saját érdekeiért való kiállást, és azoknak a sérelmeknek a kimondását, amelyeket sokszor évek óta, mantraszerűen sorolva raktározva dédelget magában. Ennek (a nyílt konfrontációnak) a gondolatától is iszonyodik, ezért választja a könnyebbnek tűnő hazug és fájdalommentes kerülőutakat, amelyek a valóságban sokkal bonyolultabbak (és még több fájdalmas tapasztalatot szerez általuk), sokkal több idejét és energiáját emésztik fel, mintha végre egyszer összeszedné a bátorságát, és „egy életem, egy halálom”, kimondaná azt, ami bántja vagy zavarja.
Kényelemszeretetéhez szorosan hozzákapcsolódik a családhoz való viszonya is, hiszen a Rák konstelláció a teremtéssel, az utódgondozással, a családdal áll kapcsolatban. A Rák karmás ember számára a családalapítás, a „gyermekvállalás” elképzelhetetlenül nagy áldozatnak tűnik, nem csak azért, mert ehhez elsősorban valamelyest függetlenednie kellene a családtól, amelyből származik, leválnia a szülőkről, felhagynia az infantilis viselkedés- és gondolkodásmóddal, és felnőttként tekintve magára felelősséget vállalnia a saját életéért, de azért is, mert akkor fel kellene adnia a kényelmét, vállalnia kellene a házassággal vagy az élettársi kapcsolattal járó felelősséget, gondoznia kellene a gyermekeit, közvetlen felelősséget kellene vállalnia értük. Ez valóságos iszonyattal tölti el, és ezt az érzését még inkább felerősíti a jelenlegi társadalom értékrendje, gondolkodásmódja, amelyik a fiatalságot, a (rosszul értelmezett) szabadságot állítja a középpontba, és fél a felelősségvállalástól, az érettségtől, a korlátoktól (tehát a szaturnuszi őserőt mindenképpen ki akarja zárni, nem akar erről tudomást venni). (A Rákkal szembenálló jegy a Bak, amelynek a Szaturnusz az uralkodó bolygója – e konstelláció tulajdonságainak a megismerése, a szaturnuszi a őserővel való harmonizáció valóban szükséges a Rák karma feloldásához, meghaladásához.)
Szülővé válva pedig mindenképpen szembesülni kell(ene) ezekkel az elvekkel, a korlátozás, a felnőtté válás pedig olyan kényelmetlenséget jelent a számára, amelyet minél jobban el akar kerülni vagy legalábbis minél messzebbre kitolni az időben. A gyermekvállalás nem csak nem kívánt felelősséget rak a vállára, és az addigi illuzórikus szabadságától fosztja meg, de úgy érzi, hogy egyben meg is öregíti őt, pontosabban már nem ringathatja magát abba az illúzióba, hogy ő csak egy nagy gyermek, aki kibújhat az életfeladatai elvégzésének a kötelessége alól, aki nem tehet semmiről, aki helyett majd más elintézi a kényelmetlen és nem kívánatos, nehéz feladatokat.
Negatív Rák Merkúrja, pragmatikus gondolkodása ezt a kényelemszerető, felelősségkerülő értékrendet követi és támogatja, ennek adja meg az alapját azzal, hogy igazolja a cselekedeteit, a viselkedését különböző elméletekkel. Pragmatikus gondolkodását tehát arra használja, hogy minél ügyesebben kibújhasson a felelősség alól, hogy kitalálja, más mit szeretne vajon tőle, hogy ezekhez az elvárásokhoz igazítsa a mondandóját, viselkedését, hogy józan és logikus érvekkel alátámassza, miért nem költözhet el a szülői házból, miért nem jó az, ha családot alapít, stb. Tehát karmikus késztetéseinek az igazolására, legitimizálására használja – elsősorban saját maga előtt. Leginkább saját magát csapja be, nem csak a környezetét vezeti félre a hamis információ áramoltatásával.
A negatív Merkúr illetve Jupiter által jelzett önámításával zavaros éntudatát átláthatatlanul kuszává, többértelművé teszi. Nem csak a külvilággal való összeütközést akarja mindenáron elkerülni, de azt is (és elsősorban azt), hogy önmagával szembenézzen, és szembesüljön mindazzal a sok kényelmetlen vagy fájdalmas információval, ami egy ilyen feltárulkozással járna. Ehelyett inkább mindent még mélyebbre temet, s fel-feltörő rossz érzéseit, lelkiismeret-furdalását evés-ivásba fojtja, minél cukrosabb, édesebb ételekkel vagy éppenséggel alkohollal kábítja magát, „az életbe belehazudik egy kis harmóniát”, a boldogság helyett egy kis pillanatnyi, gyorsan megkapható örömöt keres. Ha fel is ismeri ezt a játszmát, gyakran gyengének érzi magát ahhoz, hogy változtasson, beletörődően arra a következtetésre jut, hogy ő ilyen, ezen nem lehet változtatni, ilyen emberek is kell legyenek a világon, stb. Önértékelése ettől még rosszabb lesz, önutálatot érezhet a gyengesége, gyávasága miatt, és ezt megint csak falánksággal vagy alkoholizálással „gyógyítja”, passzívan és beletörődően, esetleg undorodva figyelve saját magát, ahogy egyre csak hízik és egyre boldogtalanabb a sok boldogságpótló szertől, amelyekkel vigasztalja magát, egyfajta ördögi körbe kerülve.
Ha elemi félelmei és iszonyodása ellenére mégis családot alapít, szülővé válik (gyakran akarata ellenére – ami egy újabb indok számára, hogy neheztelést érezzen a párjával vagy a sorssal szemben, hogy sajnálja magát) gyakran áteshet a ló túlsó oldalára, és a gyermekét, gyermekeit majdnem megfojtja a gondoskodásával, örökös aggodalmaskodásával. Ez a viselkedés is valójában hazug, hiszen a szülői funkció (szerep) valószínűleg továbbra is terhes a számára (hacsak nem törekszik arra, tudatosítva magában ezeket az érzéseket, hogy feloldja ezeket a negatív meghatározódásait), és képzeletben sokszor eljátszik azzal az ártatlannak tűnő képpel, gondolattal, hogy mi lenne, ha szabad lenne, nem kötné sem gyermek, sem házastárs, ki tudja, milyen csodás szerelmi (vagy másfajta) kalandokban, felemelő érzésekben lehetne része, nem kellene a prózai valósággal foglalkoznia, mindennapi utálatos, kényelmetlen, értelmetlennek tűnő feladatokkal bíbelődnie (mint amilyen például a házimunka vagy a gyermekekkel való foglalkozás). Ezek a gondolatok, képzelődések főleg akkor veszélyesek, ha az illető személy nő, hiszen mágikus, teremtő képzelete által ez a képzeleti tevékenység önmagában is betegség- és balesetforrássá válik a család számára. Ugyanakkor ezeket a képzelgéseket kompenzálandó, saját magának is meg akarja mutatni, hogy ő ettől függetlenül mennyire gondos és szerető szülő, ezért folyton nyüzsög a családja körül.
Mivel számára a kényelem a legfontosabb, ezt a saját maga által jónak képzelt kényelmet akarja másokra is rátuszkolni, erőszakosan kiszolgálja, körülugrálja őket (közben belül dühöng és berzenkedik, amiért bezzeg az ő kényelmével senki nem törődik!). Ez a túlzott gondoskodás a család számára inkább terhes és kényelmetlen, de nemet nem lehet, nem szabad rá mondani, hiszen ő az „áldozati bárány”, akinek az érzékenységét nem szabad azzal megsérteni, hogy elmondják neki a valós önállósági, önrendelkezési igényeiket, elvárásaikat, érzéseiket, ő az, aki „feláldozza magát a családjáért”, „a lelkét is kiteszi a másikért”. (Ezzel a környezetét is hazugságra kényszeríti, az igazat nem lehet szóvá tenni, nehogy „baj legyen”, ezért inkább „alkalmazkodnak” egymáshoz – azaz mindig azt hazudják, amit a másik hallani akar, hogy konfliktus ne alakuljon ki.
Egy ki nem mondott egyezmény alapján működik a családi élet: a felszínen valószínűleg minden idillien csendes és békés, míg a felszín alatt elfojtott neheztelések rejtőznek, amelyek idővel akár gyűlölködéssé is fajulhatnak, s ez a légkör, ez az erőtér mérgezi éveken át a családtagokat.) Saját kényelmét feláldozva túlterheli magát, és ez egyik fél számára sem hoz sem örömet, sem megelégedést. Ő maga, bármennyire is önzetlen szeretetként csomagolja a viselkedését, mégiscsak nagyon is neheztel a lelke mélyén, amiért ilyen áldozatot kénytelen hozni, és ezért az áldozatért cserébe azt várja, hogy az ő elképzelései szerint alakuljon minden, minden helyzetben ő irányíthasson (persze soha ki nem mondva ezt, s mindig a mögé a kifogás mögé bújva, hogy „De hiszen én csak nektek akarok jót”).
Éntudatában zavaros kép él saját magáról mint a szülei gyermekéről, illetve mint szülőről, ezért a családi viszonyokat teljesen összezavarja, szüleiről felnőttként sem tud leválni, s vagy infantilis gyermekként viselkedik vagy folyton csak a szülei életével akar foglalkozni, ezért vagy nem is alapít családot vagy ha igen, akkor azt elhanyagolja. Nem csak megengedi, de természetesnek is tekinti azt, ha a szülők beleszólhatnak az életébe, beszámol nekik mindenről, mintha még mindig gyermek volna, velük beszéli meg az élete kisebb-nagyobb gondjait, nem pedig a házastársával. Ezt a viselkedést folytatja a saját gyermekeivel is, és gondoskodás meg szeretet címén azokat nem hagyja, hogy éljék a maguk életét felnőttként. Féltékenyen tekint a vejére vagy a menyére, és arra hivatkozva, hogy csak segíteni akar, megkönnyíteni az életüket, a háttérből ő akar irányítani mindent, ő rendezi be a lakást, ha a felnőtt gyermeke és annak az élet- vagy házastársa gyenge karakter és ezt elnézi, vagy megengedi neki, ő szabja meg, hogy mit egyenek, hogyan neveljék a gyerekeket, stb. Ezt a viselkedést leleplezni nagyon nehéz, hiszen segítség címén annyira belemászik az életükbe, hogy valóban sok energiába kerülne átszervezni a mindennapokat, hogy nélküle is boldoguljanak.
Nagyon fontos a Rák karmás számára megismerni a család szerepét az ember életében, valamint a családi hierarchiát: azt, hogy a házastársak azok, akik vezetik, irányítják a családot, nem a gyerekek, és nem a nagyszülők, hogy a házastársi, élettársi kötelék a legfontosabb a megváltási képesség kialakulása. Vagyis a spirituális jerarchia szempontjából, s ebbe nincsen, nem lehet beleszólása a volt családnak (a szülőknek, a testvéreknek). A gyermekek helye is meghatározandó ezen a hierarchián belül: nem a szülőkkel egyenrangú felekként kell rájuk tekinteni és főként őket, tehát az élettapasztalattal egyáltalán nem rendelkező kis személyeket kezelni, hiszen az egyenrangúság, bármilyen modernül és jól hangzik, senkinek sem tesz jót, a gyermekeknek egyáltalán nem, de a szülőknek sem. A jupiteri hierarchiatudatot tehát ezen a területen, a családban nagyon fontos felállítani – természetesen mindenkinek, nem csak a Rák karmásnak, de ő veleszületetten, önkéntelenül is hajlamos arra, hogy a családdal kapcsolatban zavaros és természet-ellenes elképzelései legyenek. Ez a terület az, ami megmérgezi az egész életét, a többi életterületet is, egészen addig, amíg fel nem ismeri a karmájából, vagy a bolygók fényszögei által jelzett negatív természetéből következő hibás gondolkodásmódját, a hibás értékrendjét. És, amennyiben tudatos erőfeszítéseket nem tesz annak érdekében, hogy megváltoztassa addigi negatív meghatározódásait, hogy pozitívakra cserélje a családi élettel kapcsolatos negatív képeit, tönkreteheti nem csak a saját életét és sorsát, de a családjáét, tehát a gyermekeiét és az élettársáét is.
A gondolkodásmód és az értékrendszer tudatos pozitív megváltoztatása, egész életminőségét képes megváltoztatni. Az őszinteségre való törekvése ugyan sok galibát okoz kezdetben, amikor az addigi hazugságokat, rejtve hagyott, ki nem mondott sérelmeket feltárja nem csak saját maga, hanem a családja számára is. Emiatt talán kivitelezhetetlennek is érzi azt, hogy rendet rakjon maga körül, vagyis az életében (családjában) , kitisztázza a családi viszonyokat, hiszen itt sok sérelem éri őt, és sok fájdalmat kénytelen okozni ő is másoknak az őszinteségével, ettől pedig retteg és iszonyodik. Nem csak a kényelemszeretete miatt érzi ezt borzasztónak, hanem azért is, mert attól fél, hogy így majd egyedül marad, nem fogják szeretni, rosszat mondanak róla, elítélik, elveszíti az emberek megbecsülését. Valójában mégis ez az egyetlen módja nem csak annak, hogy végre boldog legyen, megkönnyebbüljön az évek óta hordozott nehezteléseitől, sérelmeitől való megszabadulása által, de annak is, hogy egészséges lehessen, hogy ne haljon bele abba a sok hazugságba, amivel körülfonta magát hosszú évek óta. Ugyanis a hamis információáramoltatás eredményeképpen végül a testében is hamis információkat tároló és a szervezete immunrendszere irányába ugyancsak hamis információkat áramoltató ráksejtek kezdenek el burjánzani, ha nem képes arra, hogy a rejtett agresszivitását magának bevallja és minimum saját maga előtt felvállalja, és hogy időben felszámolja az őt körülvevő hazugságszövevényt.
A Rák konstellációhoz és a Holdhoz a gyomor és a nyirokrendszer tartozik, ezek betegségei gyakoriak a Rák szellemiségét negatívan megélő személyek esetében. A Jupiterhez/Nyilashoz tartozó szervek, testrészek (a máj, az epe, a hasnyálmirigy, a szemek, a csípő és a combok) betegségei is előfordulhatnak, amíg a jupiteri őserővel harmóniába nem kerül, illetve a merkúri őserővel való harmonizáció szükségére figyelmeztetnek a tüdők, felső légutak, felkarok, vállak betegségei, sérülései.
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a IV. házban
A IV. ház a Rák konstellációnak megfelelő gyakorlati életteret jelöli a horoszkópban, a Rák megvalósulási életterületeként tölt be fontos szerepet. Azok az életterületek tartoznak tehát hozzá, amelyek a Rák és az uralkodó bolygója, a Hold által megtestesített növekedéssel, bőséggel, tágulással, szaporodással, táplálással, gondoskodással, tudattalan lelki tevékenységekkel és asztrális érzékenységgel, azaz a megtermékenyítő információk befogadási készségével állnak kapcsolatban. Ez az otthon, a család, az eredet háza is (azé a családé is, amelyikből származik a szülött, de főként az általa alapított családot jelöli), bővebb értelemben a szülőföld, a szokások a hagyományok is ide tartoznak.
A IV. ház csúcsa egybeesik az ég aljának (Imum Coeli, IC) nevezett sarkalatos ponttal, amely a szülött tudattalanjának, képzeleti és érzelmi világának a legalacsonyabb zónáját jelzi, ahol a tudattalan lelki tevékenységek folytán a közös (kollektív) tudattalanhoz kapcsolódik. Ezért az itt megjelenő negatívan fényszögelt bolygók karmikus pontként értelmezendők. Az itt található karmapontok olyan életfeladatokat láttatnak, amelyek szoros kapcsolatban állnak az otthonteremtéssel, a családalapítással, a családért vállalt felelősséggel, az áldozatkészséggel és a helytállással a partner és az utódok felé. Akinél ez a ház hangsúlyos szerepet kap, az a személy ugyanis öntudatlanul negatívan fog viszonyulni mindezekhez a feladatokhoz, s amíg nem tudatosul benne, hogy mit kell tennie, addig tudattalanul és önkéntelenül mindent el fog követni, hogy elkerülje a családalapítást, a szülőkről (vagy a gyermekeiről) való érzelmi leválást, a szülői ház elhagyását.
Ritkábban az is előfordulhat, hogy ezt a szerepet túljátssza, és semmi mással nem akar foglalkozni, a többi életfeladatát elhanyagolja, „a családjáért él”. Eltúlzott gondoskodásával fojtogatja és önállótlanná teszi a családtagjait, gyermekeit felnőtt korukban sem akarja (érzelmileg, de gyakran fizikailag sem) elengedni, és akár érzelmi, akár gazdasági zsarolással, vagy más, kevésbé érzékelhető pszichológiai trükkökkel, megnehezíti azok számára, hogy felelősségteljes, teljes értékű felnőtt emberekké váljanak. Ha valahogyan mégis sikerül nekik függetlenedni, akkor a szülött az életét értelmetlennek érzi, magát kifosztottnak érzékelvén, hiszen rá már nincs szükség, és nem tudja, hogyan folytassa az életét, mit csináljon, hiszen évtizedek óta csakis ezt a szerepet játszotta, és a többi, szintén fontos életfeladatát, szerepét elutasította.
Ha ebben a házban található a negatívan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter, az azt jelzi, hogy amellett, hogy a szülött életében a Rák konstelláció szellemisége kiemelten fontos szerepet játszik, ezek a bolygók által megtestesített spirituális tartalmak határozzák meg az individuális én-tudatát, gondolkodásmódját, belső hierarchiáját, általános személyi értékrendjét. A karmája feloldása, a megváltott állapot elérése érdekében fel kell vállalnia azokat az életfeladatokat, amelyek ehhez a házhoz kapcsolódnak. (Vagy, a másik végletes viselkedésmód esetében, fel kell ismernie azt, hogy a szülői szerepnek nem szabad kiszorítania a többi életfeladatát, mert ennek a feladatnak a túljátszása ugyanolyan hiba, mintha mereven elutasítaná.) Életében tehát a családnak, a felnőtté válásnak, a felelősségvállalásnak, elköteleződésnek, a gyermeknevelésnek és a gyermek-gondozásnak hangsúlyos szerepe van. Ezeknek a feladatoknak a felvállalása, a harmonikus – nem elutasító és nem is túlzó – megélése, elvégzése vezeti őt az elégedett, egészséges és boldog élethez.
Amíg az itt jelzett feladatokat megfelelő módon nem vállalja fel teljes felelősséggel és nem integrálja az életébe, addig az élete más területein, főleg az élettársi viszonyokat illetően (VII. ház), valamint a közösségi-társadalmi életterületeken (amelyeket a X. és XI. házak jelölnek) sem lehet beteljesült és kiegyenlített, sikeres és elégedett.
A negatív Nap által jelzett individuális éntudata, önértékelése zavarodott és többértelmű, saját magát mint individuumot csakis a családi viszonyaihoz, kötődéseihez képest tudja vagy hajlandó meghatározni. Ez negatív és pozitív tapasztalatokhoz egyaránt kötődhet, a lényeg, hogy a család, a miliő, ahonnan ered, mindenképpen nagyon meghatározó a számára: vagy azért, mert gyermekkori traumáit továbbcipelve hagyja, hogy ezek a feldolgozatlan sérelmek alakítsák a további életét is, vagy azért, mert családjával való kapcsolata pozitív volt, s a kötődése hozzájuk, és a régi család és a gyermekkor iránti nosztalgia annyira erős marad a gyermekkor elmúltával is, hogy ezt a „lelki köldökzsinórt” felnőttkorában nem tudja, vagy nem is akarja elvágni! Vagy a vonatkozó próbálkozásai ellenére sem tud függetlenedni, vagy nem is érzi ennek a szükségét, nem gondolja azt, hogy a felelősségteljes felnőtté váláshoz el kellene távolodnia a gyermekkori gondolkodásmódjától, értékrendszerétől, amelyek gyermeki énjét formálták, és meghatároznia magát mint szuverén, felnőtt, önmagáért felelősséget vállaló személyt.
A IV. ház által jelzett tartalmakhoz két szélsőséges formában viszonyulhat. Vagy elutasítóan, el akarva kerülni a családalapítással járó felelősségvállalást, amennyiben nő lenne, akkor iszonyodva a gyermekszüléstől is, és általában a -neveléstől, -gondozástól, esetleg a komoly párkapcsolat gondolatától is (hiszen ez nem csak a társ melletti elköteleződéssel – azaz a további szerelmi kalandok, élvezetek feladásával – jár, hanem családalapításhoz is vezet). Számára ezek a boldog, elégedett élet meghiúsulását jelentik, hiszen ő minél több öncélú élvezetre vágyik, az oly terhes felelősség elkerülésére, a rosszul értelmezett szabadság megélésére és ami a családot, gyermekeket illeti, inkább kompenzálna, vagy a testvérének - testvéreinek és rokonainak a gyermekeivel, vagy az által, hogy pedagógusi életpályát választ, és azt állítja, hogy az óvodában, vagy az iskolában gondjaira bízott mások gyermekei az ő családját képezik . Feldühödik a személyes gyermekvállalásnak a gondolatára is, hiszen az azt jelentené, hogy áldozatot kellene hoznia másokért, lemondania a kalandokról, élvezetekről.
Ennek a szöges ellentéteként előfordulhat azonban az is, hogy minduntalan csak a családdal foglalkozik, semmi másról nem is akar tudni, és családtagjait szinte megfojtja gondoskodásával, aggodalmaskodásával, elveszi azok önállóságát, kiszolgáltatottjaivá téve őket és megsérti az önállósághoz való spirituális jogukat. Mindkét szélsőséges megnyilvánulás esetében nagyon gyakori az, hogy nem tud érzelmileg leválni volt családjáról. Előfordulhat, hogy még elköltözni sem hajlandó, gyakran az anyagiakra hivatkozva, és a szülők nyakán élősködik, esetleg az ellentétes nemű szülővel alakul ki egészségtelen, természetellenes lelki kapcsolata, mintha házastársak lennének, ez lehetetlenné téve azt, hogy bármilyen párkapcsolatot ki tudjon alakítani, a családalapításról nem is beszélve. Kevésbé szélsőséges esetben ha családot alapít is, akkor sem tud teljes mértékben elköteleződni, mert tudattalanul visszavágyik a volt családjába, gondolatait a velük való foglalkozás, a miattuk való aggodalmaskodás foglalja le. Az elvágyódás úgy is megnyilvánulhat, hogy egy másik, tökéletes családról, másik társról ábrándozik, ami-aki nem létezik máshol, csak az ő képzeletvilágában, amit karmikus késztetéseinek engedve építget, ahová a valóság elől minduntalan elmenekül.
A családdal és a családtagok funkciójával, az azokhoz való viszonyulási módjával kapcsolatos rendkívül zavaros öntudatából kifolyólag azt is nehéz tudatosítania magában, hogy ő már nem gyermek, hanem felnőtt. Számára a felnőttség, a szülői szerep távoli és hihetetlen, még akkor is, ha gyermekei vannak; nehezen tud azonosulni ezekkel a szerepekkel, saját magára önkéntelenül is gyermekként tekint, ez pedig megnehezíti számára azt, hogy saját gyermekeivel megfelelő módon bánjon, hogy felelősségteljesen nevelje őket. Ebből fakad az is, hogy egyenlősdit kezd játszani a gyermekeivel. (A normális szülő-gyermek viszony felborulásával nem csak egyenlő felekké válhatnak kiskorú gyermekével, de az is előfordulhat, hogy a felelősséget a gyermekre hárítja, tőle vár érzelmi támogatást, vele beszéli meg a problémáit, amíg végül a gyermek kerül a szülői szerepbe és fordítva – ami káros rá nézve is, de a gyermek számára még rombolóbb hatású ráadásul.)
Ebben a hibás attitűdjében megerősíti őt a mai liberális, „szeretetteljes” gyermeknevelési trend, amelyikben a szülőnek nem nevelnie kell a gyermekét, hanem állítólag hagynia kell őt „szárnyalni és magától kibontakozni”, sőt, a misztikus idióták szerint, a szülőnek kell alázatosan meghajolnia az indigó vagy kristálygyermeke magasrendű spirituális „tudása” előtt, és tanítómesterének tekintenie az állítólag ártatlan (tehát karma nélküli), a világ által még be nem mocskolt magasrendű gyermeki lelket. Ebben a feje tetejére állított viszonyrendszerben, hamis hierarchiában a szülött öntudatának nincs lehetősége tisztulni, inkább még torzabb lesz, elveszítve a gyermeknevelés során szerzett tapasztalatok általi fejlődés, a felelősségteljes felnőtté, szülővé válás lehetőségét. (A gyermekét pedig megfosztja mindattól a tudástól, amit szülőként, a fizikai világban tapasztalt felnőttként át kellene neki adnia – a gyermek az itt elmaradt tapasztalatokat, tudást talán soha nem tudja majd pótolni, és felnőttként zavarodott és szerencsétlen lesz, felnőttként majd nem tudva kiigazodni a világban.) Ennek a zavarnak az alapjául leginkább a belső értékrend eltorzulása szolgál, a jupiteri hierarchia ugyanis, nála, tehát ebben ez esetben, nem az egyetemes törvényekre épül, a szülött nincs tisztában a család szerepével, a családon belüli helyes hierarchia felállításának a fontosságával.
Ezért könnyű őt becsapni, jól és kellemesen hangzó, megható szövegekkel és elméletekkel elkábítani, főként a jól hangzó liberális eszmékkel, a megható, mindent megengedő szeretetteljes gyermek”nevelési elvek” tanításaival, s az így keletkezett zűrzavaros családi helyzetben a szülő az egyre zsarnokibbá váló, elkényeztetett, karmikus késztetéseinek kiszolgáltatott, neveletlen gyermek lelki rabszolgájává és kiszolgálójává válik, aki a „gyermekének él”, és aki a saját hazugságaiba belemerülve azt sem hajlandó bevallani magának, mennyire elege van ebből a helyzetből, mennyire utál szülő lenni. (Ezért is ábrándozik arról titokban, hogy valamilyen misztikus csoda folytán megszabadul a gyermeknevelés és a háztartás nyűgjétől, és szabadon kalandozhat, élhet át felemelő érzéseket, megható vagy megrázó szerelmi kalandokat.)
Ezek az elnyomott, lefojtott érzések gyermekellenes gondolkodásban és viselkedésben nyilvánulnak meg – amíg az elkényeztetett csemetéjét (csemetéit) körülugrálja, tudattalanul iszonyodik attól a gondolattól, hogy még több gyermeke szülessen, a haja is égnek áll (érthető módon). Ezért minden módon védekezik a gyermekáldással szemben (ami számára egyáltalán nem áldás, inkább hatalmas teher, amit muszáj cipelnie, elviselnie – és ami miatt mártírnak érzi magát), és egyetért a népszaporulatot visszafogó, csökkentő szabályozó intézkedésekkel. Felnőtt gyermekeit le akarja beszélni a szülővé válásról, sopánkodik, jajveszékel, ha megtudja, hogy lánya (menye) „terhes”, és megpróbálja rábeszélni az abortuszra, mondván, „Ebben a k. mai világban nem szabad gyermeket vállalni.” Maga számára sem ismeri be és fogalmazza meg nyíltan az ellenérzéseinek az igazi okait, ehelyett inkább a logikus(nak tűnő) elméleteket szajkózza, miszerint túlszaporodtunk mi emberek a földön, és felelőtlenség annyi gyeremeket szülni, inkább vetessék el a szülők, mint hogy később majd szűkölködjenek. Vagy, hogy állítólag azért nem akar több gyermeket, mert a meglevő gyermekét annyira szereti, hogy mindent meg akar adni a számára, stb.
Az ő értékrendjében az utódok, a család nem jelentenek értéket, inkább azt képzeli, hogy csak megakadályozzák a boldog és felhőtlen életet, megfosztanak az élvezetektől, elrabolják a „legszebb éveket”, és fejcsóválva, rosszalva vagy éppenséggel felháborodva nézi azokat a párokat, akik (szerinte) túl fiatalon (a húszas éveikben) adják a fejüket a családalapításra, ne adj Isten, nagy családot szeretnének. Az ilyen családokra ki is mondja az ítéletet, hogy ne csodálkozzanak, ha szűkölködnek, úgy kell nekik, ha ilyen felelőtlenek voltak és „nem vigyáztak”!
Ez a család- és gyermekellenes szemlélet és ez a fajta gondolkodásmód azért is nehezen meghaladható, mert nem csak az egyes emberekre jellemző, hanem manapság aki ezt másképpen gondolja, aki nem „terhes lesz”, hanem „áldott állapotba kerül”, aki számára a gyermek valóban áldás, az nagyon ritka (és bolondnak is nézik miatta). A társadalom szintjén hatalmas a képmutatás: amíg a gyermekekre még csúnyán sem szabad nézni, nemhogy szigorúan bánni velük és erkölcsileg elvárásokkal és, következetesen nevelni őket, sőt: a liberálisan, tehát kényelmes–felelőtlen módon történő, szeretetteljes, humanista gyermeknevelésről megható elméleteket zengenek, addig az abortusz legális és mindennapi dolog, a feminista aktivisták tüntetnek a nőknek e joga mellett, harcolnak azért, hogy legyen lehetőségük szabályozni ezt, hogy lehessen önrendelkezésük és tehát uralmuk a testük fölött. Nagy-Britanniában az abortuszt a várandósság 25. hetéig végrehajtják, sőt, ha a legkisebb testi rendellenességet fedezik fel a magzaton, a szülőknek később is joguk van „megszabadulni” tőle, arra hivatkozva, hogy nekik nem kell sérült gyermek, akinek a gondozása túl kényelmetlen lenne számukra. Nem túlzás ezt csecsemőgyilkosságnak nevezni, amit ezrével hajtanak végre rutinszerűen és lelkiismeret-furdalás nélkül – viszont ha egy szülő a gyermekét megpofozza, számíthat rá, hogy a gyámügy elválaszthatja őket. Ennél nagyobb szemforgató magatartást az életnek ezen a területén egyetlen civilizáció sem eszelt ki még és nem élt meg a történelemben.
A Rák-karmás szülött tehát gyermek- és családellenes értékrendjében és gondolkodásmódjában semmi kivetnivalót talál, hiszen az egyezik a modern világlátással, s aki ez ellen felemeli a szavát, azt maradinak bélyegzik, aki felelőtlenségével nem csak saját magát teszi tönkre anyagilag, hanem egyenesen az emberi faj jövőjét veszélyezteti.
Ennek a tudatában nem kell csodálkoznunk azon, hogy egyre több áldozatot szed a rákbetegség, különösen a mell-, petefészek- és méhnyakrák, amire megelőzésképpen azt a „nagyszerű” módszert találták ki, hogy azoknak a nőknek, akiket ezekre a betegségekre hajlamosnak találnak, műtétileg eltávolítják a melleiket vagy/és a belső nemi szerveiket, hogy azok később ne rákosodhassanak el. Ez a csonkítás azonban védelmet nem nyújt egyáltalán, hanem még inkább eltávolítja az illető személyt attól, hogy harmóniába kerülhessen a Rák szellemiségével: a teremtés, érlelés, táplálás, utódgondozás, nevelés elveivel. (És az eltávolított szaporítószervek helyett pl. a nyirokrendszer rákos megbetegedése fordulhat elő.)
A IV. házban található negatívan fényszögelt bolygók ennek a szükségére hívják fel a figyelmet: szembenézni a családhoz, az eredethez és az utódokhoz kapcsolódó negatív meghatározódásokkal, tudatosítani őket, és erőfeszítéseket tenni ezek meghaladására, ezeknek a megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká változtatására. Ez konkrét tettek szintjén azt jelenti, hogy venni a bátorságot ahhoz, hogy – lelki és fizikai értelemben egyaránt függetlenedve volt családjától – házastárssá és szülővé válhasson, vállalni a számára kényelmetlennek tűnő feladatokat, amelyek a gyermekek gondozásával, az értük való közvetlen felelősség felvállalásával járnak. Paradoxonnak tűnik, mégis ezeknek a feladatoknak az önkéntes felvállalása vezethet oda, hogy kiegyensúlyozott és boldog lehessen az élete, hogy sikeres lehessen az élete többi területén is, hogy a gyermekáldás elfogadásával anyagi áldásban is részesülhessen. A mai bűnbeesett logika szerint a kettő – az anyagi bőség és a gyermekvállalás – kizárják egymást, pedig ennek az ellenkezője igaz, és ennek a tudásnak az emléke megmaradt a „gyermekáldás” kifejezésünkben is.
A Rák-karmás ember gondolkodásmódjának és értékrendjének a megváltoztatásához, ezeknek az egyetemes törvényekhez való igazításához azért is kell bátorság, mert ezzel a viselkedésével szembefordul a mai nyugati típusú civilizációban általánosan elfogadott nézetekkel, és könnyen bolondnak nézik, kinevetik, vagy rosszabb esetben támadások célpontjává válhat. Metafizikai tudásra szert téve azonban ráébredhet arra, hogy éppenséggel a Bolond, a társadalom hazug normáit el nem fogadó személy az, aki a legmagasabb értékeket képviseli, aki nem akar mindenkinek megfelelni, nem akar kitérni a konfliktusok elől különböző hazugságokkal kábítva és mérgezve saját magát és a környezetét is. A Rák-karmás ember egészsége és boldogsága szempontjából ennek a „bolondos” gondolkodásmódnak, életvitelnek az elsajátítása nagyon fontos: merni vállalni a meggyőződését akkor is, ha emiatt kevésbé lesz népszerű, ha nem lesz az a „béketűrőn jó” ember, aki azt is megengedi másoknak, hogy a hátán fát vágjanak.
A Rák-karma másik végletét megélve valószínű, hogy a szülött nem hajlandó figyelembe venni, hogy egyrészt más területen is vannak végrehajtandó feladatai, amelyeknek az elmulasztása szintén nehézségekhez és sorshátráltatásokhoz vezet, másrészt pedig, hogy minden életszakasznak megvan a maga minősége, szellemisége, amelyet meg kell(ene) értenie és integrálnia kell(ene) az életébe. Tehát, hogy a gyermekek felnőtté válása után nem a „nagyszülői” funkció betöltése következik, vagyis ugyanaz, csak más, kevésbé felelős felállásban. Ő ugyanis egész életében csakis a IV. házhoz tartozó feladatokról venne tudomást, ha lehet, és ha végképp nincs alkalma másképp megtenni ezt, akkor játékbabákat dédelget, mintha azok igazi gyerekek lennének, vagy a felnőtt gyermekeit nyaggatja, hogy „szüljenek NEKI” unokákat. Ami ha megtörténik, akkor „lecsap” rájuk, és ha a szülők nem elég erősek és határozottak, akkor ki is szorítja őket a szülői szerepből. Arra hivatkozva teszi ezt, hogy csak segíteni akar a „gyerekeknek” – azt sem hajlandó megérteni, hogy 21 éves kora után spirituálisan függetlenné válik, legalábbis kellene váljon, a gyereke, ezért nincs, nem lehet beleszólásuk egymás életébe. Amit ő segítségnek nevez, az hosszútávon a legdurvább hátráltatás mindkettőjük számára, és törvénytelen viszonyok, helyzetek kialakulását segíti elő – aminek megvannak a maga negatív következményei, ismerve a szaturnuszi erő szerepét a sorsunkban.
A Rák szellemiségéhez való zavaros viszonya idővel a vele analóg szervek és testrészek megbetegedéseiben nyilvánul meg (gyomorfekély, savtúltengés vagy savhiány, epebetegségek, hasnyálmirigy problémák, nők esetében a mellek és a nemi szervek betegségei, súlyosabb esetben ezeknek a szerveknek a rákos megbetegedései). A Nap által elfoglalt konstellációval analóg szervek és testrészek megbetegedései a zavaros öntudat megtisztításának a szükségére figyelmeztetik a szülöttet, a Merkúrral/Ikrekkel és a Jupiterrel/Nyilassal analógiában álló szervek-testrészek megbetegedései pedig a negatív, gyermekellenes gondolkodásmód, a bűnbeesett világi logika megváltoztatására, ill. a belső hierarchiának, értékrendszernek az egyetemes törvényekhez való igazításának a szükségére hívják fel a figyelmet (felkarok, felső légutak, tüdők, ill. a csípő, a comb, a szemek, a máj, az epe, a hasnyálmirigy megbetegedései, súlyosabb esetben a cukorbetegség is).
Mivel a IV. házhoz tartozik tágabb értelemben a szülőföld is, jó tudnunk arról, hogy azok a személyek, akiknek a horoszkópjukban a IV. ház hangsúlyos szerepet kap, az életfeladataikat a szülőföldjüktől távol, végül is, nem tudják teljes értékűen teljesíteni, ezért nekik nem ajánlatos huzamosabb ideig távol lenniük a hazájuktól, bármennyire is nehéznek, visszahúzónak, ellenségesnek tűnnek az ottani viszonyok.
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter az Oroszlánban
Az Oroszlán konstellációja azt a morfogenetikus erőteret testesíti meg, amelyben az Ikrekben még csak sejtelem és sugallat és általános szellemi reflexió szintjén megjelenő egyetemes léttudat, koncentrált kauzális isteni öntudattá válik. Számunkra, emberek számára ez azt a létmozzanatot testesíti meg, amelyben az isteni öntudat megjelenik az individuális emberi tudatban.
Az Oroszlán erőterében az egyetemes létnek a konkrét tudatosítása az emberek számára annak a tudását jelenti, hogy az isteni mag minden emberben megtalálható, ez az a mag, az a belső isteni szikra, amelyből az önnevelés, önnemesítés által a tiszta individuális öntudatnak, önértékelésnek a megszerzésére törekedve, az alkimisták aranya, az arany öntudat kifejleszthető.
Az Oroszlán eredeti, pozitív jelentését megtestesítő, a harmonikus tulajdonságokkal bíró Oroszlán-szülöttek a fény, a világosság, a tiszta, egyéni éntudat hordozói, akik, veleszületetten tisztában lévén saját egyéni értékeikkel, tudják, hogy szellemileg mennyit is érnek, ugyanakkor a hibáik fölött sem hunynak nagyvonalúan szemet, mert megtanulták, hogy az önmaguk fölött való uralkodás a leghasznosabb, de a legnehezebb képesség is egyben, ami viszont hosszú távon a legértékesebb gyümölcsöket termi. Tisztában vannak az önnevelés fontosságával, ezért tudnak gyermekeket is hathatósan nevelni, s uralkodni is azért tudnak a velük kapcsolatba kerülő, náluk gyengébb jellemű embertársaik fölött, mert mindenekelőtt maguk fölött tudnak uralkodni. Saját öntudati zavaraiktól megtisztulva immunissá tudnak válni az őket érő támadások ellen, nem lehet őket önérzeti és hiúsági problémákkal „megfogni”: az őket megtámadók öntudati zavarosságának, ravasz önkényeskedési cselezéseinek nem engednek, ahogyan az ellenségeskedésnek és a csalásnak sem. Az ő gerinces viselkedésük miatt a sunyi, zavart éntudatú támadók nem találnak rajtuk támadási felületet, ezért előlük: „előled minden sötétség kitér” (Tabula Smaragdina).
Az Oroszlánban álló negatívan fényszögelt bolygók azt mutatják, hogy az illető személy az élete első szakaszában még nem rendelkezik ezekkel a pozitív oroszláni tulajdonságokkal, mert ő a szellemi éntudatában eleve sérülten született, individuális öntudata zavart, ezért élete nagy feladata az, hogy az önnevelés, önnemesítés nehéz útját járva, és nem másokon, a fölöttük való gyözelem érdekében fogást keresve – kutatva, meghaladja a negatív oroszláni meghatározódásait, és kifejlessze magában az arany öntudatot.
A Nap az Oroszlán uralkodó bolygójaként ugyanezekkel a tartalmakkal hozható összefüggésbe, tehát a fény, az értelem, a világosság szimbólumaként a horoszkópban az individuális öntudatot, a jellegzetes személyi nyers tulajdonságokat mutatja, amelyek azonnal érzékelhetőek nem csak a szülött, hanem annak a környezete számára is. A negatívan fényszögelt Oroszlán Nap azt mutatja, hogy az illető személy éntudata, önérzékelése és önértékelése veleszületetten, karmikusan zavaros, és ezért folyamatosan vagy felül, vagy alul értékeli önmagát, és szüntelen szereptévesztésben van, mivel benne a pozitív Oroszlánra jellemző pozitív tulajdonságok nem tudnak érvényesülni, nincs stabil önértékelése, ezért folyamatosan külső megerősítésre van szüksége, vagyis, hogy az általa erkölcsileg legyőzöttnek képzelt személyekhez hasonlítván magát, önbizalmat nyerhessen. Önértékelése valamelyik szélsőséges véglet felé tolódik: vagy szélsőségesen felülértékeli magát, tehát beképzelt lesz, öntelt, magát tökéletesnek akarja feltüntetni öntudatlanul és önkéntelenül, s minden alkalmat megragad arra, hogy mások csodálatát, hódolatát megszerezze, saját maga helyett másokon akar uralkodni, hogy ezzel is bebizonyítsa felsőbbrendűségét. Ez a viszonyulás önmagához nagyon megnehezíti a hibabelátási készség kifejlesztését, ami elengedhetetlenül fontos volna ahhoz, hogy kijavíthassa negatív mentalitásbeli zavarait, és belátva az önnevelés és a saját természetén való uralkodás fontosságát, megszerezze a realitás-érzékét és ezzel együtt a pozitív oroszláni képességeket, tulajdonságokat.
Az önértékelési zavar másik szélsőséges véglete az, amikor alulértékeli magát. Ugyanúgy nincsen tisztában a saját értékeivel, mint a másik végletet megélő Oroszlán-karmás, csak ő nem túl-, hanem alulbecsüli saját képességeit. Mindkét esetben folyamatosan konfliktusokban lesz részük a szülötteknek, amelyeket tudatosan megélve, és amelyekbe tudatosan belemenve, sérült éntudatukat tudnák helyrehozni, illetve megtanulhatnának a tűz elemhez helyesen viszonyulni, helyesen megélni azt (nem is elnyomva, de nem is túljátszva azt, mindent felégetve maguk körül). Az ilyen konfliktusokat önérzeti kérdésként kezelve, a magát túlértékelni igyekvő ember, önkéntelenül és öntudatlanul is, vagy éppenséggel tudatosan, le akarja tiporni a másikat, maga alá gyűrve uralkodni akar fölötte, s amíg ezt a gyengébb emberek megengedik nekik, az Oroszlán-karmás úgy érzi, minden rendben van, hiszen ez a dolgok normális menete, hogy ő van felül, más alul, és csodálják, istenítik őt, hiszen ez természetesen kijár neki. (Ez azonban végzetesen vastagítja a karmáját, még jobban megerősítve őt negatív képzeteiben.)
A gond számára csak akkor adódik, amikor egy hasonlóan erős (bár ő maga csak látszatra erős, a valóságban nagyon is sérülékeny és kiszolgáltatott a külvilág pozitív visszajelzéseinek) vagy sokkal erősebb emberrel kerül szembe, aki átlát a nyílt, vagy esetleg még maga elől is elrejtett hatalom-szerzési reflexein és azokat ugyancsak oroszláni nyersességgel visszaverve, gátat szab a hatalmi, uralkodási mániája kiélésének. Ilyenkor akár fenevaddá is válhat, gátlástalan, gerinctelen törtetővé, aki minden módszert felhasznál, hogy eltaposhassa a másikat, s ha ez mégsem sikerül neki, abba fizikailag is belebetegedhet, szív- és keringési problémái alakulhatnak ki, gerincpanaszai vagy súlyos szembetegsége, annak következtében, hogy semmiképp nem hajlandó szembenézni a valósággal, önmagával, és belátni a saját hibáit is, nem csak, még az ártatlannak látszó kérdésein keresztül is, erkölcsileg másokra mutogatni, és titokban – tudattalanul, gyűlölködni (ami a szívpanaszainak a forrása).
A magát alulértékelő Oroszlán-karmás személy életében sem csökken a konfliktusok száma, de ő egészen másképpen akarja azokat „kezelni”: először is ki próbál bújni, ki akarja kerülni (hogy ne kelljen szembesülnie saját gyávaságával, tehetetlenségével), vagy ha ez nem lehetséges, akkor pedig megalkuvó, gerinctelen módon behódol. Mélyen elfojtja hatalmi vágyát, és hagyja magát vezetni és megtéveszteni, csak hogy ne kelljen szembenéznie önmaga mélyen rejtett, karmikus, negatív meghatározódásaival. Emiatt titokban gyűlölködik, nem tud megbocsátani annak, akinek be kellett hódolnia, ez pedig oda vezet, hogy ha alkalma adódik hátba támadni a másikat, akkor akár nyílt gátlástalansággal, akár a legsunyibb módon is, de meg is teszi azt (persze csak ha magát biztonságban érzi, tehát ha nem kell a másikkal nyíltan szembenéznie, őszintén bevallani neki azt, hogy miért haragszik rá). Ugyanakkor fondorlatos, manipulatív módon is megpróbálja azt, hogy mégiscsak ő irányítson (amit körmeszakadtáig tagad, ha valaki megpróbálja szembesíteni ezzel a viselkedésével), mivel folyamatosan attól szorong tudat alatt, hogy más, a másik, a partner, a barát, stb. irányítsa őt. Ez a magatartás is a fent felsorolt betegségekhez vezet, csak más úton, mint abban az esetben.
Nem csak a negatív oroszláni meghatározódások: hanem a negatív Jupiter miatt a Nyilasi meghatározódás miatt, tehát az önhittség, a hamis önérzetesség miatt nehéz a szülött számára az igazsággal való szembenézés, tehát a mentalitásbeli zavarok észlelése. De a negatív Merkúr és Jupiter által jelzett önámításra való hajlam is ellehetetleníti az őszinteségre való törekvést, a hibabelátási készség megszerzésének a vágyát. Pragmatikus, hétköznapi esze, gondolkodásmódja ugyanis támogatja, megerősíti a negatív oroszláni önreflexiót. Nem engedi meg az objektivitást, hogy saját magát kívülállóként megpróbálja ugyanolyan embernek elképzelni, mint mást, és felfedezni azt, hogy alkalomadtán helytelenül viselkedett, rosszul gondolkodott bizonyos dolgokról, és ez vált a konfliktus forrásává. Ha ez sikerülne neki, akkor ráébredhetne arra, hogy mely tulajdonságai azok, amelyeket át kellene alakítania, és hogy milyen képességeket kellene megszereznie ahhoz, hogy valóban elégedett lehessen, és ne csak hazudja ezt magának. Ha abbahagyná azt, hogy önigazoló elméleteket gyártson arra vonatkozólag, hogy miért felsőbbrendű ő, miért jó az, nem csak neki, hanem másnak is, ha ő uralkodik, és ha neki van mindig mindenben igaza, akkor nem lenne szüksége a mások csodálatára. Ez a csodálat, a mások behódolása valóságos kábítószer a számára, ami nélkül mesterségesen felépített énképe, egója szétesne darabjaira. Természetesen ez a szétesés lenne az első lépés afelé, hogy végre leszámolhasson a hazugságaival, de a negatív Merkúr által jelzett árnyék-énje tíz körömmel kapaszkodik ebbe a mesterségesen felduzzasztott egóba, és elhiteti a szülöttel, hogy ez ő, csakis ez, és semmi más, és ha ez megszűnik, akkor tovább nincs élet.
Ez valamilyen szinten igaz is, csakhogy éppenséggel az árnyék-én megszűnésének lenne ez a kezdete, a szülött valódi énje csak ekkor bukkanhatna fel, ekkor lenne a szülöttnek alkalma arra, hogy megismerhesse önmagát, azt a valóját, amelyet az árnyék-énje addig eltakart, elnyomott, nem engedett érvényesülni.
Jupiteri értékrendszerét is sérült individuális éntudata alakítja. Az egyetemes törvényeket nem ismerve nem tudja, hogy a legfőbb érték a megváltás, amit a karmánk feloldásával, meghaladásával (tehát önmagunk nevelésével, jobbá tételével, a karmájának megfelelő pozitív képességek és tulajdonságok megszerzésével) tudunk elérni. Számára ez igazából nem is mondana semmit, még ha hallana is róla, hiszen ő arról meg van győződve, hogy rossz tulajdonságai csak másoknak vannak, megváltozni mindig csak másoknak kell, ez rá nem vonatkozik, hiszen ő így tökéletes, ahogy van.
Paradox módon ezt a magát alulértékelő személy is így érzi, hiszen ő is belül meg van győződve arról, hogy neki van igaza, még akkor is, ha gyáva kiállni és megharcolni érte. Számára ebben a fondorlatos, manipulatív viselkedésben nincsen semmi kivetnivaló, semmi javítani- vagy megváltoztatni való, hiszen így is eléri, amit akar, és így még azt is hazudhatja magának, hogy ő civilizált, emberbarát, vagy éppenséggel tapintatos (megmondaná ő az igazat, de sajnálja a másikat, ezért meg akarja kímélni), esetleg emberbaráti érzés, felebaráti szeretet vezeti őt abban, hogy kitérjen a nyílt konfrontáció elől, hogy látszatra behódoljon, szeretetből és kíméletből hazudik, stb. Ez, az árnyék-énjének a fondorlatos belső észjárása igazolja számára az értékrendje helyességét, amelynek a csúcsán önmaga áll, minden ekörül forog, és elvárja, hogy más is ugyanígy gondolkodjon (vagy meg sem fordul a fejében az, hogy más nem őt helyezi a fontossági sorrend elejére).
Ebben az értékrendszerben nem sok hely van a szülői szerepnek sem, hiszen ez azt jelentené, hogy a figyelmét másra kell fordítania, és azt is, hogy osztozkodnia kellene a párja figyelmén egy „betolakodóval”. (Ezt is szépen meg tudja magyarázni azzal, hogy olyan szerelmes, hogy nincs a szívében hely másnak.) Nők esetében ez még nehezebb, hiszen be kell engednie a testébe ezt a „betolakodót”, kilenc hónapig a testét alá kell rendelnie a magzatnak, és számára ezek a kényelmetlenségek kibírhatatlannak, „jogtalannak” és igazságtalannak tűnnek, és ez ellen az áldozathozatal ellen, vagy nyíltan vagy csak rejtetten, de lázadozik. (Arról nem is beszélve, hogy a külsejére nagyon hiú, és ilyenkor a szépségét is fenyegetve érzi.) Ezek a szülött számára nagyon sokszor nem is tudatosuló, csak rejtett, a mélyben megbújó negatív meghatározódásai magzatfoganási problémákat is okozhatnak, amelyeknek nem érti az okát, hiszen lehet, hogy a nappali, tudatos énjével nagyon szeretne gyermeket. Ha sikerül megfogannia, ugyanezen okok miatt, magzatkihordási nehézségei is lehetnek, valóban „terhes” lesz, aki alig várja, hogy túl legyen ezen az időszakon, és visszakaphassa a testét. A szoptatást is elutasíthatja éppen emiatt, iszonyodást érezhet amiatt, hogy a testén meg kell osztoznia valakivel, emellett a mellei szépségét is félti.
Ilyenkor tűzkarmájából eredő férfigyűlölete is fellángolhat, dühöt érezhet a sors és az isten iránt, amiért ő nőnek kellett szülessen, és kénytelen ezeket a kínokat kiállnia – bezzeg amíg ő „szenved”, addig a férfiak építhetik nyugodtan a karrierjüket, sportolhatnak, illetve meccsekre járhatnak, kocsmázhatnak, bulizhatnak, ő pedig mindebből ki kell maradjon!Ezt a mentalitást nagyban támogatja a mai fogyasztói társadalom által hangoztatott feminista propaganda is, amelyik a gyermeknevelést, családanyai szerepet undorral félrelöki, a legjobb esetben is csak lesajnálóan megmosolyogja azokat a „maradi”, „elnyomott” nőket, akik vannak olyan „buta libák” (az emancipált nőtársaikkal ellentétben), hogy a kényelmükről, a szórakozásról és mindenféle különleges élvezetről lemondjanak egy (netán több) gyermek kedvéért.
A feminizmus, amelynek az eredeti, pozitív célja a női értékek védelmezése, azoknak a megfelelő, a férfias értékekkel egyenrangú helyre való emelése lett volna, teljesen félrecsúszott azzal, hogy egyrészt férfigyűlöletet ébresztett a nőkben (vagy az amúgy is meglevő gyűlöletet még jobban felszította, jogos érzéssé léptette elő), és megindította a két nem közötti háborút (aminek láthatóan csak vesztesei vannak), másrészt pedig a valós női értékeket undorodva félredobta, és úgy akar(t) a nőkből a férfiakkal egyenrangú egyedeket kreálni, hogy elférfiasította őket (lelkileg – amit aztán a külsőnek a szinte már parodisztikusan eltúlzott nőiesítésével – hatalmasra plasztikázott mellekkel, ajkakkal, kihívó sminkkel, stb. – igyekeznek ellensúlyozni). Ennek a propagandának köszönhetően mindenki veszített, de a legtöbbet talán mégis a tűzkarmás nők, akik eleve zavart éntudattal, férfias lélekkel születtek, és akiknek a feladata az lenne, hogy felfedezzék és megerősítsék önmaguk női oldalát, megtanuljanak áldozatot hozni, helytállva kiteljesedni és „önmegvalósulni” a senki és semmi által nem pótolható anya- és a feleségszerepben, harmonikus párkapcsolatot kialakítani, ahol nem érzik magukat fenyegetve a párjuk által, nem éreznek kényszert arra, hogy a másikat „biztonság-érzethez való jutás érdekében” legyőzzék.
A feminista és liberális propagandának való bedőlés azonban még inkább megerősíti őket negatív meghatározódásaikban, hatalmasra duzzasztja és legitimizálja azokat, és tengernyi szenvedést okoz mindkét nemnek. Az életet élvezni, habzsolni akaró nők azonban azzal kell szembesüljenek, hogy az odaadástól való félelmük miatt képtelenek átélni a hüvelyi orgazmust, ami miatt tulajdonképpen teljesen boldogtalanok, még akkor is, ha ezt nem ismerik be. Ez megint csak a gyűlöletet és irigységet fokozza a „hülye férfiak” iránt, akik nem küszködnek ilyen problémákkal, ők bezzeg magától értetődően tudják élvezni a szexet. Ez odáig is vezethet, hogy teljesen elfordulnak a férfiaktól, mondván, nincsen rájuk szükség, gyermeket nem akarnak, vagy ha mégis igen, akkor az orvostudomány és a spermabankok segítségével mesterségesen megtermékenyíttetik magukat, orgazmust pedig egy másik nő vagy egy vibrátor is tud okozni nekik. Ezzel a kör bezárul, és a tűzkarmás nőnek innen nagyon kicsi az esélye arra, hogy felébredjen, észrevegye, milyen hazug eszméknek dőlt be, észrevegye azt, hogy a férfiakról kreált ellenségképhez való ragaszkodás, a gyűlölködés milyen rombolást vitt véghez az életében.
A negatívan fényszögelt Merkúr azt jelzi, hogy a szülött árnyék-énje nagyon erős, és olyan gondolatokat sugall neki, amelyekkel megerősíti, igazolja maga számára önzőségét, áldozatvállalási képtelenségét, énközpontú (a saját élvezeteit, kényelmét, stb értékelő) értékrendjét. Számára egy stabil párkapcsolat fenntartása is túl megterhelő, hiszen akkor más igényeit is figyelembe kellene vennie, kompromisszumokat kellene kötnie. Ezért vagy olyan társat választ, aki teljesen aláveti magát az igényeinek, vagy rövidtávú kapcsolatai vannak, amelyekből azonnal kilép, amint bármilyen nehézség adódik. A gyermekvállalásnak pedig még a gondolata is felháborodást vált ki belőle: hogy is várhatja el bárki tőle, hogy az idejét, a testét feláldozza, hogy ezáltal kikerüljön a figyelem középpontjából?!
Az árnyék-én gyermekellenes sugallataira kitűnő példa az alábbi idézet egy blogbejegyzésből (11 érv a gyermekvállalás ellen):
“Megszűnsz létezni.
Egy szereppé válsz – és soha többé nem tudod levetni. Főleg, ha nő vagy.
És mivel a szerep mindig egy másik egyed életében betöltött funkció, elmondhatjuk, hogy egyénből valaki más kiszolgálójává válsz. És az a valaki más az nem csak a gyerek. A társadalomnak is vannak elvárásai egy szülőre nézve. Őket is ki kell elégítened.
Ha a terhesség felkészülés bármire, akkor az az, hogyan válsz láthatatlanná, és hogyan kell beérned egy derivatív szerepkörrel. Mostantól mindörökre.”
“Az apa/anyaszerep és a partnerszerep egyformán intenzív és személyes – és egyszerre kéne mind a kettőben lenned.
Otthon. Amikor elvileg relaxálnod kéne, te a legdurvább szerepzavarral, többes funkcióval és legalább két irányba való megfeleléssel töltöd az idődet.”
Ha mégis rászánja magát a gyermekvállalásra, számára a gyermekével eltöltött idő nem számít igazából értékesnek, unalmas, megterhelő feladat – kivéve persze, ha ott van valaki, akinek eljátszhatja a tökéletes szülő szerepét, és ezáltal újra csak a figyelem középpontjába kerülhet. A gyermeke egyik legfőbb értéke, hogy jó (sőt, kiemelkedő, különleges) tulajdonságaival az ő fényét emeli. Az ő gyermekének mindig különbnek kell lennie, mint a másénak, okosabbnak, szebbnek, ügyesebbnek, s ilyenkor elégedetten konstatálja, hogy „Nemhiába az ÉN gyermekem!” (Pl. még iskolás kora előtt megtanítja írni-olvasni a gyermeket, hogy ezzel is kitűnjön a többi közül, az nem baj, ha ezzel egyrészt idő előtt megerőlteti, kényszeríti, másrészt meg az iskolapadban majd borzasztóan fog unatkozni.)
Ennek az Oroszlán-karmás szülöttnek nagyon fontos megszereznie a pozitív oroszláni képességeket, tulajdonságokat, elsősorban a hibabelátási készséget kifejlesztve meg- és beismerni karmikus, negatív meghatározódásait, majd nem nagyvonalúan szemet hunyni fölöttük vagy egyenesen azokat jogosnak és helyesnek nevezve büszkén hirdetni az önigazoló elméleteit, hanem szigorúan nevelve önmagát, megtanulni uralkodni saját maga, gyengeségei fölött. Ugyanakkor saját valós értékeit megismerve ki tud alakítani egy egészséges, az egyetemes törvényekre épülő belső hierarchiát, amelynek a középpontjában nem az ő nagyszerű személye és annak a kiszolgálása áll, hanem helyet kapnak benne olyan emberi értékek is, mint az értelmes (nem az ostoba, a kompenzáló…) áldozatképesség, az önzetlenség. Ilyen módon párkapcsolata is harmonikusabbá válhat, illetve képessé válhat arra, hogy áldozatokat hozzon a párjáért, a kapcsolatért, és ezzel nem hogy nem veszít, hanem nyer: harmóniát, elégedettséget, szeretetet. A szülővé válással rájöhet arra, hogy sokkal nagyobb örömben lehet része, ha nem mindig csak önmagára gondol, hanem másoknak (pl. a gyermekeinek) az igényeit, szükségleteinek a kielégítését helyezi a fontossági listája élére.
Ilyen módon elkerülheti a tipikus oroszláni betegségeket (vagy kigyógyulhat belőlük): a szív- és keringési zavarokat, szembetegségeket, gerinc-, hát- és mellkasi problémákat. A csípő, comb, a máj, epe és hasnyálmirigy betegségei a jupiteri őserővel való harmóniába kerülésre hívják fel a figyelmet, a karok, vállak, légutak betegségei az árnyék-énnel való szembenézés (és leszámolás) szükségére, a júdási, hamis gondolkodásmód megváltoztatására figyelmeztetik a szülöttet.
Az Oroszlán-karma másik végletét megélő személy önértékelési zavarokkal küzdve magát értéktelennek vagy nem elég értékesnek érzi, emellett gyáva is, hogy a saját igényeit, érdekeit nyiltan és bátran érvényesítse, ezért nem ő uralkodik, hanem hagyja, hogy fölötte uralkodjanak. Ilyenkor papucsférj válik belőle vagy olyan feleség, aki a férjének hűséges szolgája és alárendeltje (ami egyre nagyobbra duzzasztja benne a belső agressziót – ezzel az elfojtott, be nem vallott érzéssel a külvilágban szembesülhet, pl. úgy, hogy családon belüli erőszak áldozatává válik.) Az is előfordulhat, hogy (az általában egy szem) gyermekét is elkényezteti, körülugrálja, ugyanúgy, mint a párját, és hagyja, hogy a gyermeke hatalmaskodjon fölötte, beleszóljon az életébe, irányítgassa őt. Megeshet az is, hogy felnőttként is valamelyik szülője még mindig gyermekként kezeli, ő pedig hagyja, hogy más véleménye irányítsa, vezesse őt. Az egyenesség, a bátor szembenézés hiánya az életét egyre jobban összekuszálja, egyre zavarosabb és nehezen tisztázható helyzetbe kerül konfliktuskerülése, megalkuvó, gerinctelen viselkedésének köszönhetően. Saját magával mer a legkevésbé őszintének lenni, azzal áltatja magát, hogy minden rendben van, hogy a viselkedésével és a gondolkodásmódjával nincsen semmi baj. Elégedetlensége, elfojtott indulatai időnként sunyi, váratlan hátbatámadásokban nyilvánulnak meg, amelyeket bátor tetteknek könyvel el magában, megnyugtatva magát, hogy ő egyáltalán nem gyáva.
Az alázatossága, engedelmessége mögött mélyen elfojtott gőg, hiúság, beképzeltség lapul, indulatai, titkos haragvásai és gyűlölködései szívbetegségekhez és keringési zavarokhoz vezetnek hosszú távon. Gerinctelen viselkedése hátfájást, gerincproblémákat eredményezhet (sérv, gerincferdülés). Emellett a fent felsorolt betegségek is előfordulhatnak, amelyekből a gyógyulás csakis azon az úton vezet, hogy összeszedi a bátorságát, és őszintén szembenéz saját magával, majd tudatosan a pozitív oroszláni képességek, tulajdonságok megszerzésére törekszik, amelyek segítségével kialakulhat a tiszta, individuális éntudata, az arany öntudata. Ez hosszú és egyáltalán nem könnyű út, amely során nagyon sok kényelmetlenséggel és nehézséggel fog szembenézni, de ez – a karma-oldás – az egyetlen módja annak, hogy elégedett, boldog és egészséges életet élhessen, hogy megváltódhasson.
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter az 5. házban
Az 5. ház az Oroszlán konstelláció által megtestesített szellemiség gyakorlati megvalósulásának a konkrét életfeladatait tartalmazó életköre, életterülete. Az uralkodó bolygója a Nap, akárcsak az Oroszlánnak, és olyan életfeladatok elvégzése tartozik hozzá, amelyek az arany öntudatot hivatottak kifejleszteni. Azok a személyek, akiknek ebben a házban található egy vagy több negatívan fényszögelt bolygójuk vagy-és karmapontjuk, azoknak karmikus, veleszületett éntudati problémáik vannak, és az egyik fontos életfeladatuk a tiszta spirituális öntudat és önérzékelés-önértékelés kialakítása az önmegismerés, önmeghatározás, önnevelés által.
Ez az egyik legösszetettebb ház, hiszen az önmegismeréshez és az öntudatfejlesztéshez nagyon sok, látszólag egymással össze sem függő tevékenység, életfeladat elvégzése járul hozzá: a neveléstől és az önneveléstől kezdve a kreatív vágyaink, önmegvalósító elképzeléseink és törekvéseink megvalósításán át az esetleges művészi tehetségeink és ambícióink kibontakoztatása is, csakúgy, mint az elkötelezetlen, szabadon megélt szerelmi-szexuális kapcsolatok is.
Az 5. házban található, negatívan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter azt jelzi, hogy egyrészt az illető személynek diszharmonikus a viszonya az ezen bolygók által megtestesített őserőkkel. Tehát az individuális éntudata, önértékelése zavart és hibás, a hétköznapi, pragmatikus gondolkodását rosszul, öncélúan használja, nem pedig annak az eredeti rendeltetése szerint, jupiteri értéktudata, értékítélete szintén hamis, életét hamis értékek szolgálatába állítja, rossz mennyországot céloz meg, és ez szükségszerűen nehézségekhez, hátráltatásokhoz, betegséghez, boldogtalansághoz vezet. Másrészt viszont, mivel az 5. házban találhatók ezek a bolygók, az általuk megtestesített őserőkkel ez a személy úgy tud harmóniába kerülni, hogy belép arra az életterületre, amit ez a ház jelöl, és tudatosan felvállalja az ennek megfelelő életfeladatok elvégzését, és így harmóniába kerülhet az 5. ház és az Oroszlán konstelláció szellemiségével is.
Az ötös ház hangsúlyos volta két szélsőséges, végletes viselkedésben, viszonyulásban nyilvánulhat meg: az illető személy vagy ösztönös, mélyről jövő (karmikus) ellenérzést táplál minden olyan tevékenység iránt, ami ide tartozik, és mindent elkövet, hogy elkerülje a kapcsolatot ezekkel a tartalmakkal, vagy, ennek az ellentéteként, szenvedélyesen – elköteleződve, csakis ezekkel a tevékenységekkel tud foglalkozni, maga sem érti, miért, olyannyira, hogy ez majdnem minden más területet kiszorít az életéből. Mivel nem tudatosan végzi ezeket a cselekedeteket, és nincsen tisztában azzal, hogy ezeknek mi a jelentőségük, mit kellene általuk megismernie, megtanulnia, ezért, még ha szenvedélyesen is, de öncélúan végzi azokat, anélkül, hogy azoknak bármilyen jótékony visszahatása lehetne a személyére, tehát nem tud spirituálisan fejlődni és karmát meghaladni általuk.
Az első esetben a szülött negatív viszonya az Oroszlán szellemiségével abban nyilvánul meg, hogy visszahúzódó, félénk, szégyellős emberként nagyon fél az ötös házhoz kapcsolódó feladatoktól, ezek ugyanis azt jelentik, hogy ezáltal a figyelem középpontjába kerül. Ő leginkább ki szeretné vonni magát minden nyilvános tevékenységből, mert fél a kudarctól, attól, hogy „leég”, hogy mások kinevetik, negatív kritikával illetik, nem fog tetszeni, stb. Negatív Jupitere által jelzett nyilasi meghatározódásai is megerősítik ezt az önértékelési problémáját, s azzal, hogy folyton másokhoz hasonlítja magát, még félénkebbé válik, mert úgy tűnik számára, hogy másokhoz képest ő mindig ügyetlen, buta, nevetséges, stb. Mélyen belül vágyik ezekre az erényekre és a megfelelő tapasztalatokra, de jellemzően, amikor nagy nehezen megpróbálkozik velük, annyira izgul, annyira lámpalázas, hogy a kudarctól való félelmei beigazolódnak, és általában még jobban megerősödnek. Ekkor megszégyenülten elkullog, magában sokáig nyalogatva a hiúságán és az önérzetén esett sebeket, hogy aztán nagy ívben elkerüljön minden hasonló megmérettetést a jövőben.
Negatív Napja által jelzett önismereti, éntudati problémái miatt nem tudja pozitívan megélni a Napja által elfoglalt konstelláció pozitív tulajdonságait, képességeit, és csak sodródik az életben, nem tudva, ki ő és mit akar, nem tud maga elé hosszútávú célokat sem kitűzni. A horoszkópjának az ismeretében megtudhatná, hogy feladata nem az, hogy elfogadja magát gyávának és megalkuvónak, hogy elkönyvelje magában, hogy ő ilyennek született, és ezen nem lehet változtatni, hanem tudatosan megtegye azokat a dolgokat, amelyekhez olyan ambivalens a viszonya: vágyik is rájuk, de rettenetesen fél is tőlük. Az öntudatának a fejlődéséhez nagyon alkalmas mindenféle sport (minél magasabb szintű) gyakorlása, de főként a keleti harcművészeteknek azok az ágai, amelyek beavatási rendszerekből alakultak ki és nem védőfelszereléssel művelik(!), amely során megerősödhet az önmagába vetett hite, megismerheti saját képességeit és határait. A sportok közül is leginkább a harcművészetek gyakorlása bír számára öntudatfejlesztő hatással, de a hadászat professzionális gyakorlása is hasonlóan jó. Ugyanakkor a kreativitását fejlesztő tevékenységek, mint a pszicho- drámajátszás, a Hellinger féle családállítás és más, művészi, kreativitást igénylő feladatok is, mint a képzőművészeti vagy írói képességek fejlesztése is ide tartoznak. A tanári, pedagógusi, a színészi, rendezői, az edzői vagy éppenséggel a politikusi pálya is nagyon megfelelő a számára, ugyanis ezek a szerepek mind a nyílt színen felvállalt, a közösség figyelmének a középpontjában elvégzett tevékenységek, amelyek során vezetői szerepet vállalhat, és a konfliktusok tüzében megedződhet az öntudata, megerősödhet az önértékelése.
Önismereti és önértékelési problémáiból adódóan sok kudarccal szembesül szerelmi életében is, és ezek még jobban megerősítik abban a hitében, hogy ő értéktelen. A problémájának az oka az, hogy nem ismeri saját magát sem, a másik nemet pedig még kevésbé, ezért folyamatosan félreértések, esetleg szereptévesztések adódnak a párkapcsolataiban. Nem tudja, mit várhat el a partnerétől, de még azt sem, hogy valójában ő maga mire vágyik. Hajlamos arra, hogy elméleteket gyártson arról, hogy valójában ő milyen ember, és ezekhez az elméletekhez akarja igazítani saját viselkedését, meg akar felelni ezeknek a magára erőltetett szerepeknek. Ennek szükségszerűen kudarc lesz a vége, akár véget ér emiatt a kapcsolat, akár nem. Végül teljesen összezavarodik a sok egymásnak ellentmondó szerep miatt, és sokszor egyenesen bizarr kalandokban lehet része, ha egy-egy szélsőséges szerepben tetszeleg éppen. De az is könnyen előfordulhat, hogy egy-két kudarc után tudatosan távol tartja magát a másik nemtől, mondván, hogy nem akarja megégetni magát, és az űrt, amit a párkapcsolat hiánya okoz, pótcselekvésekkel fedi el, vagy pedig, negatív gondolkodásának hála, különféle elméleteket gyárt, amivel megmagyarázza, hogy miért kell magát távol tartania a szerelemtől és bármiféle elkötelezett párkapcsolattól. Ilyenkor az erőltetett ártatlankodás, prűdség is csak egy szerep, amelyet magára erőszakol. Nyilasi – Jupiteri meghatározódásai is megerősítik ebben a szemforgató, ájtatoskodó magatartásban, és abban, hogy nem hajlandó szembenézni a hazugságokkal, amelyekkel hitegeti magát is, másokat is.
Erre a problémájára a megoldást azt jelentené, ha először is megismerné a horoszkópját, és ekkor megtudhatná azt, hogy nem átok ül rajta és nem is értéktelen, hanem az Oroszlán szellemiségéhez való diszharmonikus viszonya, zavart éntudata, hiányos önismerete miatt kell ismételten megélnie ezeket a fájdalmas tapasztalatokat. A megoldást pedig az jelentené, ha azontúl tudatosan venne részt ezekben a hosszabb-rövidebb, elkötelezetlen szerelmi-szexuális kapcsolatokban – nem az élvezethalmozás vagy a siker- és trófeavadászat, az un. skalpvadászat céljából, hanem hogy mélyebb önismeretre tegyen szert, illetve partnerei viselkedését megfigyelve a más nemű személyeknek a természeti motivációit is megérthesse, megismerhesse. Azért is nagyon fontos ezekben a kapcsolatokban önismeretre szert tennie, illetve a másik nemet is megismerni, mert enélkül nem tud igazából harmonikus hosszútávú párkapcsolatot fenntartani, mert minduntalan a múlt szerelmein mereng, vagy eljövendő, képzeletbeli kalandokról ábrándozik, még akkor is, ha szerelmes a partnerébe, és nem akarja elhagyni. Tudatosan megélt tapasztalatok híján könnyen előfordulhat az, hogy házasságban élve, gyermekeket nevelve egyszer csak hirtelen-váratlan beleszeret másba, és szétrombolja a családját vagy a házasságban maradva boldogtalan lesz és szenved. És ezt pontosan azért, mert akkor, amikor annak az ideje lett volna, nem szerezte meg a megfelelő tapasztalatokat, és ennek a következtében az öntudatában – önképzetében, önérzékelésében sem jöttek létre azok a módosulások, amelyekre nagy – nagy szüksége lenne ahhoz, hogy normális és egészséges életet élhessen.
Értékrendszerében „rendet rakva” megtanulhatja, hogy a legfőbb érték az életben a karma feloldása, meghaladása által megvalósuló megváltódás elérése. Ezért nagyon fontosak számára ezek a kapcsolatok, és nem kell azok gyakorlati felvállalása miatt erkölcstelennek vagy romlottnak éreznie magát, hiszen a magára erőltetett szüzesség éppen olyan káros, mint a hedonista élvezethajhászás. Az ő szempontjából pedig különösen fontos, hogy kellő mennyiségű és minőségű gyakorlati és közvetlen tapasztalatokat szerezzen a párkapcsolatok terén, azért, hogy később harmonikus és elégedett lehessen a szerelmi élete, a házassága. Ez ugyanis, egyébként is, általában minden ember számára elengedhetetlen a boldogság megéléséhez, hiába is találnak ki sokan bármilyen okos vagy megható elméletet arról, hogy szűzen, vagy nem szűzen, de „szingliben”, a szerelmi élet beteljesülése nélkül is elérhető az ember boldogsága.
Az Oroszlán-karma másik végletét megélve az ötös házhoz tartozó életfeladatokat nem elkerüli, hanem öncélúvá duzzasztva, csakis azokkal akar foglalkozni. Nem önnevelés, öntudattisztítás és önmegismerés céljából, persze, hanem pusztán szórakozás- és élvezetvágyból, vagy hogy megalomániáját kiélve megmutathassa, hogy ő milyen nagy lábon él és milyen bőkezűen szórja a pénzt, élvezi az életet. Ő lehet a tipikus playboy (playgirl) vagy rocksztár, filmcsillag sikeres, vagy kevésbé sikeres, de úgy is hódításra beállt iker-mása, aki számon sem tudja tartani a szerelmi kalandjait, minden ujjára tíz szerető jut, ha nem ellenállhatatlan külseje és kisugárzása miatt, akkor a pénze, hírneve vagy nagystílű életmódja miatt, vagy azért, mert befolyásos barátai vannak, és ezen összeköttetései miatt érzi magát fontosnak és ellenállhatatlannak. De nem csak sztárokra és hírességekre, illetve azok másoló-„majmolóira” jellemző ez a viselkedés, lehet bárki, aki nem akar mást tenni, csak élvezni az életet és örök fiatalnak (és felelőtlennek) maradni. A munkája valószínűleg nem igazán érdekli, azért jár dolgozni, hogy legyen pénze, amit elverhet. A hétvégéket várja, amikor a fizetését elszórakozza, majd a következő héten a hétvégi bulik emlékéből él, illetve abból, hogy várja a következő hétvégét.
Hatalmas élet- és élvezetvágya miatt semmiből nem akar kimaradni, folytonosan szórakozásra vágyva, bármilyen féle fajta játékszenvedély rabja is lehet – vagy pénznyerő automaták nyelik el a pénzét (és az idejét), vagy a számítógépes játékok világa „szippantja be” (vagy mindkettőt műveli). Ezen a játékok során élvezettel tölti el a őt a fegyverropogás és a képernyőn szétfröccsenő vér látványa. Számára üdvös lenne a hadászattal való foglalkozás, a katonai pálya, ezt pótolja nagyon alacsony, karmikus szinten ezekkel a „hülyegyerek-játékokkal”, amelyekkel nem csak az idejét rabolja és az imaginációját mérgezi, de a karmáját is vastagítja. (Árnyék-énje azonban megnyugtatja őt afelől, hogy ez valójában nem egyszerű szórakozás, hanem komoly stratégiai játék, mint a sakk, amellyel a logikáját és szellemi erejét fejleszti és erősíti.)
Nyilasi meghatározódásai miatt is szükségét érzi annak, hogy bebizonyítsa azt, hogy ő különb másnál, önértékelési problémái miatt csak akkor érzi igazán a „csúcson” magát, amikor pozitív visszajelzéseket kap arról, hogy milyen vonzó és kiemelkedő személyiség, milyen merész, vagány és belevaló, ezért a szerencsejátékok mellett a közösségi oldalak függője is lehet, ahol egyre-másra megosztja a vad kalandjait dokumentáló képeit, és aztán elégedetten számolgatja a tetszésnyilvánításokat. Ilyenkor megnyugszik, hogy ha ennyi embernek tetszik és az mind irigykedik az életvitelére, akkor abban mégiscsak van valami, hogy ő „tud valamit”, hogy különb másoknál! Ugyanakkor lenézően sajnálkozik azokon, akikkel valaha együtt bulizott, de az évek során „megzabolázta” őket a párjuk, neadj isten még gyerekük is van, és már mást tartanak fontosnak, nem érdekli őket a tivornyázás és a többi fékevesztett szórakozás. Ilyenkor megfogadja, hogy ő nem fogja hagyni, hogy ezt tegyék vele, ő nem fog „megöregedni”, „begyepesedni”, „elpuhulni”. Számára a családalapítás gondolata egyenlő a halállal, amikor vége mindennek, aminek az életben csak értelme van.
Jupiteri értékrendszerének a csúcsán az áll, hogy minél inkább kiélvezhesse az életet, kiélhesse kaland- siker és hódítási -zsákmányolási vágyát, minél több szórakozásban lehessen része, ne maradjon ki semmiből, bulizzon, koncertezzen, játsszon, a szórakoztatóipar nyújtotta élvezetekből minél jobban részesülhessen, szexuális étvágyát minél több kalanddal szolgálhassa ki. Ő az, aki két végén égeti a gyertyát, és hallani sem akar arról, ha valaki azt tanácsolja neki, hogy vegyen lennebb a lendületből, hogy korlátozza magát, és „komolyodjon meg”, vállaljon felelősségeket. Negatív Merkúrja által jelzett árnyék-énje arra sarkallja, hogy ne hallgasson az ilyen „papolásra”, hanem élvezze az életet, hozzon ki belőle mindent, legyen ő a „partikirály”, a legmenőbb, legnépszerűbb, leggazdagabb. Amíg ez így van, addig az árnyék-én nyugodt lehet afelől, hogy az Oroszlán-karmás szülött nem hogy hozzá sem kezd a karmája oldásához, hanem még jobban vastagítja azt, és csak idő kérdése, hogy féktelen, esztelen életmódja, a fogyasztói társadalom értékeit, nézeteit osztó értékrendszere és gondolkodásmódja miatt mikor jelentkeznek testi tünetei is annak, hogy a végletekig túlzásba vitte ezt a felelőtlen viselkedést. A szív- és keringési zavarok mellett mellkasi problémák, a tüdőhártya-gyulladásig és a borda-törésekig, vagy sorvadásig elmenően, a gerincferdülés, arcüreggyulladás is előfordulhat, valamint a Nap által elfoglalt konstellációra jellemző betegségek. A jupiteri őserőhőz való diszharmonikus viszonya a comb és a csípő betegségeit, sérüléseit, valamint máj-, epe- és hasnyálmirigy betegségeket okozhat. A hibák nagyvonalú elnézése szembetegségeket és az igazság agresszív lehazudása, elkenése súlyos esetben cukorbetegséget válthat ki. Ugyanakkor az árnyék-én által félrevezetett személyben az Ikrekkel/Merkúrral analóg testrészek és szervek is megbetegedhetnek: a felkarok, vállak, légutak és a tüdő betegségei jelentkezhetnek. (Ezek a betegségek a másik véglet esetében is megjelennek, ha elmulasztja összeszedni a bátorságát, és tudatosan felvállalni, elvégezni az 5. ház szellemiségének megfelelő életfeladatokat.)
A „tomboló” végletet megélve beigazolódik az a népi bölcsesség, amely azt mondja, hogy „Aki sokat markol, az keveset fog.” Ugyanis abbéli igyekezetében, hogy semmilyen kalandból és izgalomból ki ne maradjon, amit az élet kínálni tud, éppen hogy a lényegről marad le, az élet tényleges értelméről: a megváltódás megszerzéséről, és anélkül, hogy ebbe az igazi, idillikus boldogságba akárcsak bele is szagolhatna, elsiklik mellette az igazi élet. Skalpvadászata közben lemarad az igazi, harmonikus szerelmi kapcsolat megéléséről, amelyik nem csak pillanatnyi élvezetet, hanem valódi boldogságot is hozhatna a számára (ha hajlandó lenne ezért áldozatot hozni). Felpörgetett életvitele nem engedi meg számára az elcsöndesedést, amikor kapcsolatot tudna teremteni saját lényegi önmagával, amikor önmaga belső, tényleges szükségleteire figyelve és a saját viselkedését kielemezve megismerhetné a lelki és főként a spirituális „saját magát”, az igazi Énjét, és ez biztos szellemi alapot nyújthatna számára, amire építkezhetne. Akkor valóban tudna szelektálni, hogy melyik az az élmény (kapcsolat, tevékenység, stb), ami számára minőségi élményt jelent, amire szüksége van, azért, mert általa fejlődni tud, s melyik az, amelyik öncélúságával visszahúzza őt, ami miatt stagnál és évek óta ugyanazokat a köröket futja. Ennek a belátására nagyfokú hibabelátási képességre, és őszinteségre volna szüksége, ami a jupiteri és merkúri erők együttes negatív működése miatt nagyon nehéz a szülött számára, valamint folytonos éberség, éber jelenlét az életében, ami szintén nem valósítható meg addig, amíg a folytonos pörgéssel kábítja és hajszolja magát.
Úgy érzi, hogy saját maga kábítására annyira szüksége van, mint a levegőre, ezért olyankor sincs egy pillanatig sem csendben, amikor egyedül van – muszáj szólnia a zenének vagy a rádiónak vagy a tévének, másképp úgy érzi, megőrül – persze: a lelkiismerete hangjától, amit ilyenkor nem tud elfojtani, csak elnyomni külső zajjal és steril élményekkel. Ő nem ismeri a termékeny magányt, saját maga társaságát nem bírja elviselni, mert akkor szembe kellene néznie az igazi magával. Az életfeladata pedig éppen ez lenne, önismeretre szert tenni, és megvalósítania önmagát, kamatoztatni kreatív és vezetői képességeit, szigorúan nevelni önmagát, bátran szembenézni a hibáival és a hazugságaival, és tudatos, szigorú munkával meghaladni negatív meghatározódásait illetve a megfelelő pozitív képességek, tulajdonságok kialakítására törekedni. Ezen a módon tud harmonizálódni az oroszláni – arany (megváltott) öntudati – szellemiséggel, kialakítani az arany öntudatot, ami az aszcendens által jelzett krisztusi, és a Sárkányfej által jelzett megváltott énjének a feltétele.
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a Szűzben
A Szűz mint spirituális morfogenetikus erőtér az egyetemes létezés fejlődési-kiegyenlítődési rendeltetésének az idearendszereit, spirituális programjait, az egyetemes lét erőinek a megváltási irány szerinti rendeződési elveit tartalmazza. A földi életben, az emberek számára a Szűz konstellációja az emberi élet rendeltetésének a kérdését testesíti meg: a teremtés és az élet okának és céljának az értelmét megtalálni, azt működtetni és szolgálni.
A teremtés célja a megváltódás elérése, az isteni karma oldása, és ehhez járul hozzá minden egyes ember, akinek sikerül elérnie a megváltott állapotot. Az egyetemes rendeltetés megértésén túl az emberek számára főként annak a megértéséről van szó, hogy az egyes emberre személy szerint mi hárul ebből az egyetemes rendeltetésből, vagyis hogy az ő életének mi a célja és a rendeltetése. Az emberi élet során legfőbb érték és a legfőbb cél, a megváltódás elérése – az egyes ember azáltal járul hozzá az egyetemes megváltódáshoz, hogy megérti, pontosan milyen életfeladatok felvállalása és elvégzése segíti őt hozzá a karmája feloldásához, meghaladásához, azaz az egyéni rendeltetését az életével hogyan teljesítheti be ezen a földön. Ezzel járul(hat) hozzá minden egyes ember a Lilith által létrehozott isteni karma folyamatos oldásához, az ős-Lilith által gerjesztett zavarnak a folyamatos lecsökkentéséhez, illetve e zavar növekedésének a megakadályozásához.
A karma feloldása, meghaladása, vagyis a karmikus meghatározódások szerinti negatív tulajdonságoknak a megfelelő pozitív képességek és tulajdonságok megszerzése, az egyénnek a veleszületett zavaros (karmikus) képzetrendszereinek a kiderítése, leleplezése által történő imaginációtisztítás tehát nem csak valamiféle opcionális tevékenység, amit ha valaki akar, elvégez, ha nincs kedve hozzá, akkor pedig nem – ez ugyanis az élet rendeltetése, ez az, ami miatt ide születtünk a földre, ezt kötelességünk elvégezni, máskülönben egy bizonyos idő, illetve életszakasz elteltével üzembe helyeződnek a sors-erők, az un. szaturnuszi hatalmak, és vagy anyagi, vagy másfajta hátráltatással, vagy megfelelő betegségekkel, vagy megfelelően súlyos balesetekkel, nehéz és lehetetlen (abszurdnak tűnő) élethelyzetekkel, megkísérelnek rávenni a karmaoldásra. A rendeltetésének a beteljesítése nélkül egy ember létezése ezen a földön értelmetlen volt, akkor is, ha hatalmas világi sikereket ért el, hírnevet és vagyont szerzett magának, és a neve évszázadokon át fennmarad a következő generációk emlékezetében. Az élet céljának a megismerése és a szolgálat felvállalása, elvégzése (tehát a horoszkópjából kiolvasható, rá vontkozó életfeladatok felvállalása és elvégzése) vezet minden egyént az egészséges és elégedett, boldog élethez, s ezzel a boldogsággal egyben az un. Istent is, vagyis az egyetemes létezés megváltódási céljait is szolgáljuk: az isteni karma feloldásában is részt veszünk azzal, ha életfeladataink elől nem elmenekülünk, hanem elvégezzük azokat.
A Szűz konstelláció tehát az emberi élet céljának és rendeltetésének a megértéséről szól, a szolgálat elvégzésének a kötelességéről, ennek a fontosságáról, elengedhetetlen voltáról. Akinek karmikus pontjai, negatívan fényszögelt bolygói találhatók a Szűz jegyében, annak a személynek a számára ennek a megértése, elfogadása nehézséget okoz, hiszen az imaginációjában zavaros képzetek élnek erről – félreérti, rosszul értelmezi, elutasítja azt, vagy az anyagba belemerülve egyáltalán tudomást sem akar venni ilyesmiről.
Ha a Nap, a Merkúr és a Jupiter is itt található, negatívan fényszögelve, az azt mutatja, hogy az illető személy életében a rendeltetés megértése, helyes értelmezése különlegesen fontos szerepet játszik. A Nap mint a nyers, egyedi éntudatnak, a helyzet- és az önérzékelésnek és önértékelésnek a bolygója, azokat a jellegzetes spontán, személyi tulajdonságokat mutatja egy születési képletben, amelyek azonnal érzékelhetőek és egyértelműen megnyilvánulnak mind a szülött, mind a környezete számára. Negatívan fényszögelt Szűz Napja azt jelzi, hogy a szülött individuális öntudata zavaros, többértelmű, önértékelési, önérzékelési problémákkal küzd, s mivel a Szűz jegy pozitív tulajdonságai nem, vagy csak nehezen tudnak megnyilvánulni, az e konstelláció által megtestesített tartalmakhoz szélsőségesen viszonyul, egyik vagy másik szélsőséges formájában élve meg azt:
Vagy túlzottan ésszerű, racionális, pragmatikus gondolkodású, mereven elutasítva mindent, ami a hétköznapi, merkúri logikája szerint nem igazolható és nem hasznos (gazdasági szempontból). Vagy pedig, a másik végletet megélve, teljesen elveti az ésszerűséget, és irracionális, misztikus, babonás képzetek között élve elszakad a realitástól, elutasítja azt, hogy a fizikai valóságban is leellenőrizze azoknak az elméleteknek a helyességét, amelyeket valóságként elfogad. A fizikai valóságban kábultan tévelyeg, merkúri logikus gondolkodásmódját arra használja fel, hogy saját maga számára hihető alapot teremtsen a szellemi, vagy az anyagi valóságtól elrugaszkodott, haszonelvű, de steril spekulációihoz, misztikus fantazmagóriáihoz.
Egyik véglet sem jobb, mint a másik, bár az elsőt, a pragmatikusnak képzeltet, hajlamosak vagyunk teljesen normálisnak tekinteni, annyira megegyezik a mai civilizált nyugati társadalom gondolkodásmódjával, amelyik mindent a hasznossági elv alapján értékel, és mindent csakis az ész erejével akar megoldani. Azt, hogy ez a szellemi – erkölcsi alapállás sem kevésbé aberrált gondolkodásmód, mint a misztikus tévelygőé, jól mutatja Földünk jelenlegi állapota, amelyet már majdnem sikerült is tönkretenni ezzel az erőszakosan “hasznos” jót-akarással, amellyel az ember évszázadok óta “javítgatja” az isteni teremtés “hibáit”, sőt, már le is akarván körözni a Teremtő Isteni Őserőket, most már nem csak a környezetünket alakítva át (pusztítva el) drasztikusan (és egyre kevésbé élhetővé téve azt), hanem már a növényi, az állati és az emberi génállományba is “belejavít”, áldatlanul mocskos kézzel. Mágikus teremtő képességéről nem tud (és nem is akar tudni), az anyagi világban az okos eszével és az ügyes kezével akar teremteni és istent játszani, és így boldog és egészséges lenni. (Az eszével és a kezével akarja megnyerni az életet.)
A túlracionalizált végletet megélő, azt megtestesítő Szűz-karmás szülött szemlélete földhözragadt, materiális, aki csakis a tudományban hisz, és így akarja megváltani magát és az egész emberiséget (ha akarja ezt az emberiség többi része, ha nem). Mindent apró darabokra szed, szétcincál, és ott, a részletekben akarja megkeresni és megérteni a mélyen rejtett értelmet, mintha egy hullát boncolva keresné az élet forrását és a lelket. A részletekre koncentrálva szem elől téveszti a lényeget, a darabjaira szedett anyagot vizsgálva nem tud szintézist teremteni, az anyagi világ működését kutatva elfelejtkezik a lényegről, arról, hogy mi az, ami az anyagot élteti, mi az, ami az életet fenntartja, és hogy lényegében miért is élteti és tartja fenn?
Elutasít mindent, ami nem anyagi természetű, ezért nem jöhet rá arra, hogy az élet forrása a szellem, a szellemi világ hozza létre az anyagot, és ezért az anyagi világot vizsgálva információt szerezhetünk az őt létrehozó szellemről, egy magasabb rendről, hiszen “ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, és ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van”.
Az ősi tanítások azonban nem érdeklik, régen élt, primitív emberek babonás, buta kotyogásának tartja azokat, mert ő szentül hiszi, hogy az emberi civilizáció lineárisan fejlődik, tehát a mostani a legfejlettebb, legokosabb, legbölcsebb, amelyik a tudományos fejlettségnek ezen a fokán kiigazíthatja a régen élt bölcsek tévedéseit, mert sokkal jobban ismeri az univerzum működését. Az asztrológiát, alkímiát hasonló primitív zagyvaságnak tartja, amelyben az emberek azért hihettek, mert nem rendelkeztek olyan magas fokú tudományos ismeretekkel, mint a mai, modern civilizáció tagjai, akik asztronómiát és kémiát tanulnak. Le is nézi a régi tudás-rendszereket, bölcseket, akik persze nem tehettek arról, hogy nem rendelkeztek a mai tudományos részlet-tudással, és ezért szerinte, “babonákban” hittek. A kortársait azonban, akik nem osztják materialista, tudományos nézeteit, nem csak lenézi, hanem menthetetlen gyengeelméjűeknek tartja, és haragszik is rájuk, amiért képesek a 21. században ilyen primitíven gondolkodni. Nem is szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy ne viccelődjön vagy gúnyolódjon azokon, akik ezt másképp hiszik, tudják. Logikus érvekkel bizonygatja ilyenkor az igazát, hogy a másik beláthassa, milyen tévesen és logikátlanul gondolkozik. Az érvei rendkívül logikusak és helytállóak, mégis, darabjaira szedve a világ, az élet problémáit, nem tud szintézist teremteni.
Látva az élet működésének a mechanizmusát az az érzés merülhet fel benne is és másokban is, akiket sikerült meggyőznie, hogy az életnek valójában nincs és nem is lehet értelme, nincs egy rendezőelv, amelyik irányítja azt. Szerinte minden véletlenszerűen működik: véletlenül jött létre az univerzum és az élet is a Földön, és bármikor bármi történhet vele, s mi, emberek, ebben az irracionális világban kell értelmes életet élnünk: bármelyik pillanatban belénk csapódhat egy meteor, ami elpusztíthatja a bolygót, bármikor megtámadhat bárkit egy halálos vírus, bármikor szörnyű baleset áldozatává válhatunk, és ez ellen semmit nem tehetünk. Ezért próbál a Szűz-karmás ember folyamatosan egy lépéssel előbb járni, és megelőzni minden lehetséges bajt, bebiztosítani magát és a többi embert is az összes lehetséges probléma ellen. Védőoltások százait találja ki, gyógyszereket, vitaminokat gyárt, beteg-, baleset-, élet- és még ezerféle biztosítást köt, a legtöbb esetben olyan pénzből persze, ami olyan munkából származik, amivel a természetet szennyezik planetáris szinten, és ez által az emberiséget is szennyezi és betegíti. Folyamatosan ellenségképeket gyárt, mindenhonnan veszélyt sejtve állandóan védekezik. Egészségét is szinte hisztérikusan félti és védi, folyton betegséget sejtve hipochonderré válhat, aki folyton kezet mos, takarít, fertőtlenít, mindenhol őt megtámadni, megbetegíteni akaró vírusokat és baktériumokat sejt, és úgy érzi, csak egy steril, élettelen világban érezheti magát biztonságban.
Ellenségképeibe mind jobban beleélve magát a mentális agressziója egyre csak nagyobb és nagyobb lesz, s a polaritás törvénye szerint elkerülhetetlenül kapcsolatba kerül azzal, ami ellen olyan erőszakosan védekezett. Ilyenkor még jobban megerősödik az ellenségképe és az a hite, hogy még jobban be kell biztosítania magát, hiszen lám, még ez sem volt elég, még így is elérte a baj őt is, aki olyan elővigyázatos mindig. Pragmatikus eszével nem tud a megváltás logikája szerint gondolkodni, nem tud fölülemelkedni, csak lineárisan gondolkodva akar kikerülni az általa teremtett mentális labirintus csapdájából, de csak egyre jobban eltéved benne, és egyre inkább elkeseredik, egyre reménytelenebbnek és céltalanabbnak érzi az életet.
A másik végletet megélő, tehát az irracionálisan misztikus Szűz-karmás személy, a realitástól, az anyagtól teljesen elrugaszkodik, a logikus gondolkodását, ami szerinte őt a szellemi fejlődéstől visszatartja, a sutba dobja, és a Halak-karmáshoz hasonlóan csak lebegni akar, és már a földi életében szellemi lénnyé lényegülni. Hétköznapi problémáiról nem akar tudomást venni, homokba dugja a fejét, és esze ágában sincs semmilyen gyakorlati feladatot magára vállalni. (Ez odáig is elfajulhat, hogy nem akar dolgozni, másokon élősködik, hogy legyen ideje a “szellemi fejlődésre”. Ugyanígy a külsejével és a környezetével sem foglalkozik, trehány, lusta, rendetlen, amit ő nem ismer be magának, inkább olyanokkal hízeleg magának, hogy a zseni átlátja a káoszt vagy más, okosnak tűnő kifogást talál önigazolásképpen.) Nem akar tudomást venni arról, hogy a földi életben nem véletlenül születünk anyagi testbe, hogy ennek nagyon mély értelme és célja van: itt, a fizikai realitásban kell helytállnunk, minél jobban megismernünk az anyagot, és erre alapozva szerezni szellemi információkat. Ő ezt a lépést elhanyagolhatónak tartja, és a legképtelenebb misztikus fantazmagóriákat is képes elhinni, és ezekhez alkalmazkodva élni az életét.
Ilyenkor ő is ugyanolyan mesterségesen, erőszakosan létrehozott rendet, sémát próbál magára erőltetni, mint a földhözragadt materialista személy. Mindkettő egyaránt élhetetlen és steril rend, akár a szellemet, akár az anyagot utasítja el. Emberként nem feledkezhetünk meg egyikről sem, sem az anyagi, sem a szellemi világról és törvényekről, egyiket sem zárhatjuk ki az életünkből anélkül, hogy annak előbb vagy utóbb súlyos következményei ne lennének. (Betegségek, balesetek érik ilyenkor az embert, a Szűz-karmás személynek elsősorban a keze, a szeme, a vékonybele, lépe vagy az agya sérülhet vagy betegedhet meg, amelyek mind a Szűz szellemiségével való harmonizációra, ennek a szükségére figyelmeztetik őt.)
A negatív Szűz-Merkúr azt mutatja, hogy a szülöttnek nagyon erős az árnyék-énje, negatív sugallatokkal bombázva őt: misztikus tévelygőként a babonás, buta hiszékenységet erősítve benne, a negatív Szűzre jellemző kritikátlanságot, az egyszerű, logikus gondolkodásmód (az ún. józan paraszti ész) hiányát. Megeshet az is, hogy ezt a misztikus tévelygést nagyon is logikusnak és tudományosnak tünteti fel, még maga előtt is, úgy mint pl. a szcientológia egyház “tudományos vallása” esetében.
Az árnyék-én mindenképpen meg akarja gátolni a “gazdáját” abban, hogy felismerhesse és meghaladhassa a negatív, karmikus képzeteit, és ebben az esetben a negatív Szűz tulajdonságaiba “bújik bele”, azokat erősíti. Ugyanakkor a negatív jupiteri erő is megerősítheti a realitástól elszakadó Szűz-karmás személyt vallásos tévelygésében vagy más misztikus fantazmagóriákba való elmerülésében. A nyilasi meghatározódásai folytán nem csak szédülten, kritika nélkül bolyong irracionális világában, hanem erkölcscsősz magatartást is felvesz, erőszakosan jótékonykodni akar másokkal – azaz meg akarja győzni őket arról, hogy kövessék őt ezen az úton, mert csakis ez vezethet az üdvözüléshez. Igazának biztos tudatában felsőbbrendűnek érzi magát, aki már megtalálta a bölcsek kövét, s kötelességének érzi, hogy másokat is megtérítsen – ha akarják ezt, ha nem. Ha ellenállnak vagy ellentmondanak neki, méltatlankodni kezd és erőszakosan moralizálni, prédikálni és számon kérni mások erkölcseit.
Ha mégsem sikerül ráerőszakolnia másokra a saját világképét, akkor agresszív lesz, ami vagy dühödt prédikálások és bosszú-fenyegetőzések formájában nyilatkozik meg (arra vonatkozóan, hogy mi fog történni a jövőben az ilyen engedetlen emberekkel), vagy a dühét elnyomja, mert az nem fér össze ájtatoskodó viselkedésével, és csak a mentális síkon éli meg azt, dühödt vitákat folytatva és kizárólag a belső, elzártgondolataiban aratva erkölcsi győzelmet ellenfelei fölött.
Egyik végletes esetet megélő személy sem tudja megtalálni, felismerni a teremtés és az élet okát és célját, nem csak a Szűzre jellemző negatív mentalitás miatt, hanem a Jupiteri meghatározódásainak köszönhetően sem tudja a rendeltetés kérdését helyesen meglátni, megítélni. Negatív Merkúrjára jellemző vég nélküli, öncélú okoskodása, elmélet- és labirintusgyártása nem engedi meg számára a metafizikai gondolkodás elsajátítását, hiszen az számára egyáltalán nem logikus, nem illik bele a haszonelvű, gazdasági-logikus rend szerint felépített világképébe. Helyzetértékelése, értékítélete téves lévén nem tud az élethelyzeteiben egy szellemi sorrendet megállapítani és fenntartani, azaz a mindennapi helyzeteket, eseményeket a megváltás logikája szerint megkülönböztetni. Nem tud kritikailag szembenézni az élethelyzetekkel, a sorsproblémákkal, és egy szellemi sorrendet, hierarchiát felállítani. Rosszul ítélve meg az élet rendeltetését nem tudja, hogy neki személy szerint milyen képességek, tulajdonságok megszerzésére, milyen életfeladatok elvégzésére van szüksége a megváltódása eléréséhez.
Az anyagias szemléletű személy számára fel sem merül, vagy magát a gondolatot is nevetségesnek találja, hogy az ember a saját sorsának valóban a kovácsa, hogy nincsenek véletlenek, mert minden egyes élethelyzetet mi magunk hozunk létre képzeleti tevékenységünkkel, ahogyan azt a mágia törvénye leírja. Ezért számára a megváltódás nem létezik, nincs helye ennek a fogalomnak az életében, ezért belső hierarchiáját sem tudja ehhez a legmagasabb célhoz igazítani. Ő a túlélésre játszik, hogy ha már meg kellett születnie (ki tudja, miért), akkor valahogyan megússza ezt az életet, aminek amúgy sincs értelme, hogy legalább saját maga számára alakítson ki egy olyan rendet, ami őt némiképpen megnyugtatja ebben az irracionálisan, logikátlanul, számára érthetetlenül működő világban. Ez a rend, amivel a rendeltetést összetéveszti, steril, mesterséges rend, amit az erőszakosan létrehozott rendszerekből hoz létre, amelyek fenntartását az árnyék-énje anyagias, luciferi okoskodása ugyanúgy támogatja, mint a jupiteri hamis ítéletek, meglátások.
Materiális világában fenyegetve érzi magát, halálfélelem és a hiábavalóság érzése gyötri (amelyek az árnyék-én sugallatain alapszanak), és úgy érzi, meg kell találnia azt a formulát, amelyik elhozza a valódi megkönnyebbülést a számára, amelyik kimenekíti őt ebből az egyre bonyolultabbá váló mentális labirintusából. Hiába érzi úgy, hogy már nem kell sokat kutatnia, és megtalálja, amit keres, mert ahhoz, hogy ráleljen a kiútra, az árnyék-én gerjesztette félelmektől és gondolatoktól kellene megszabadulnia, és felülemelkednie az addigi szemléletén, egy szellemi értelemben vett (spirituális alapú) magasabb perspektíva megszerzésén fáradoznia. Mégpedig nem az addig megszokott módon, az agyát túlpörgetve, az újabb és újabb elméleteit gyártva, hanem éppenséggel arra törekedve, hogy megtörje a ráció egyeduralmát, és apéldául a meditáció, vagy legalább a kontempláció segítségével elcsendesedjen, és ne nyüzsögjön, ne akarjon folyton valami “hasznosat” tenni. Ha rájön arra, hogy nem csak az agyunkkal és a kezünkkel lehet munkálkodni, hanem létezik az anyagi javak termelésénél jóval hasznosabb belső munka is, amely során megtanuljuk a szellemi erőkkel való képzeleti együttműködést, akkor elsajátíthat egy újfajta,szellemi alapú gondolkodásmódot, felállíthat egy, az azelőttitől merőben különböző értékrendet.
Nem könnyű feladat ez senkinek sem, de egy Szűz-karmás ember számára, aki hajlamos mindent a hasznossági elv szerint értékelni, és kritikai érzékét rosszul használva szétcincálni mindent, egyenesen abszurdnak tűnhet, ami ellen sokáig berzenkedik, még akkor is, ha az árnyék-énjét sikerül is valamennyire megzaboláznia. A metafizikai tudás, gondolkodásmód elsajátítása közben gyakran érezheti úgy, hogy lehet, hogy most bolondult meg teljesen, hiszen lehetetlen, hogy mindaz, amit addig hitt és tudott, az ne legyen igaz, de a kitartás meghozza majd az igazi boldogság-gyümölcsét. Ahogy Jézus mondja: “Az én terhem könnyű, és az én igám gyönyörűséges.”
Valójában éppen ez a “bolondság”, - amit Jézus tanított, mint beavatási rendszert, de amit a vallás kisajátított és értelmes emberek számára nevetségessé tett -, a megoldás a túl merev Szűz-karmás számára, az, hogy engedje meg magának, hogy adott esetben ne legyen annyira okos és logikus, és ha valamire nem találja a magyarázatot, ne kezdjen el újabb labirintust gyártani, hanem nevesse ki, és fordítson hátat neki. A Tarot 22. lapja által ábrázolt Bolond alakja az, amelyik példaként állhat mindannyiunk előtt, de a Szűz meghatározódásokkal terhelt személy előtt még inkább. A Bolond az, aki egyformán otthonosan mozog mind a szellemi, mind az anyagi világban, tisztában van mindkettő fontosságával és jelentőségével, de nem ragad bele egyikbe sem, és nem is utasítja el egyiket sem, hanem arra használja az egyiket, hogy annak a segítségével, jobben megismerhesse a másikat és mindezt maximális felelősséggel. Ennek a tudásának a birtokában, és ennek a révén, számára az anyagi világ nem jelenti számára öncélú törekvések halmazát, mint világi logikát gyakorló személyek számára, nem jelentenek semmit, nem szédíti el sem a vagyon, sem a hírnév, sem a hatalom, sem a siker, ő szembe meri kacagni ezeket, és mer az egyetemes törvények szerinti életet folytatni, vagyis sokszor a karmáját verkliző ember számára logikátlannak tűnő módon viselkedni.
Ha elmulasztja az őserőkkel való harmonizációt, és hagyja az árnyék-énjét egyre inkább megerősödni, elhatalmasodni, akkor a benne lakó kettősség vagy inkább “sokaság” is egyre erősebb lesz, ez pedig a szkizofrénia betegségének a megjelenését vonhatja maga után. Akár a túlzott pragmatizmusba, akár a túlzott vallásosságba menekül, mindkettő végletes megélése az elméjének a megbomlásához vezet, a benne lakó, egymással gondolati – mentális - szinten csatározó személyiségrészek külön “életre kelnek”. Ezért lenne nagyon fontos a Szűz-karmás személy számára még idejében megzaboláznia örökkön örlő, mindenre pragmatikus magyarázatot és megoldást kereső elméjét, és megtanulni elcsendesedni, kapcsolatot teremteni a szellemi világgal. Ez a tapasztalat meggyőzheti őt arról, hogy a szellemi világ ugyanolyan valóság, mint a fizikai létezés, még akkor is, ha ezt “tudományos módszerekkel” nem sikerült még bebizonyítani.
A Szűzhöz tartozik az agy, a kéz, a vékonybél, a lép, az epe valamint a kéz, az alkar is, a vékonybél, az epe és a lép mellett, és ezek megbetegedései, balesetei figyelmeztetnek arra, hogy a Szűz szellemiségét huzmosan és intenzíven helytelenül élte me meg az illető személy. Az árnyék-én okoskodásának bedőlve, a júdási logikát követve a vállak, a felkarok, a légutak is megbetegedhetnek, a jupiteri őserővel való harmonizáció szükségére hívják fel a figyelmet a csípő, a comb, a szemek, a máj, a hasnyálmirigy betegségei, súlyosabb esetben cukorbetegség is kialakulhat, ha a nyilasi meghatározódásai folytán semmiképp nem hajlandó szembenézni az igazsággal, és agresszíven ámítja magát az illető személy éveken át.
Negatív Nap, Merkúr és Jupiter a 6. házban
A 6. ház a Szűz jegye által megtestesített spirituális erőtérnek a földi, gyakorlati megvalósulási életterülete. A Szűz konstelláció az emberi élet rendeltetésének a kérdését jeleníti meg, a teremtés okának és céljának a megtalálását, ennek a működtetését és szolgálatát testesíti meg. A hatos ház a kultusz, a kultikus életrend megvalósításának a háza. Azaz a mindennapi életben szolgálni a megváltás elérését, azáltal, hogy minden egyes személy elvégzi azt a feladatot, ami az egyetemes rendeltetésből személy szerint rá vonatkozik, a saját megváltódásával hozzájárulva az egyetemes megváltódáshoz, kiegyenlítődéshez.
A rendeltetéstudat elhomályosulásával az idők során a szolgálatból munka lett, kötelesség, robot, aminek az értelmét az ember már nem érti, hiszen számára már nem világos a kapcsolat az anyagi természet és a szellemi valóság között. A metafizikai tudás elhomályosulásával, elveszítésével maga az élet értelme tűnt el a szellemi világgal való kapcsolatát elveszítő ember számára. A kultikus munkából, amellyel eredetileg az ember a szellem és az anyag között teremtett és tartott fenn kapcsolatot, öncélú, értelmetlen, robot-munka vált, a szellemi természetünk megtagadásával a szolgálatból szolgaság, robot, folytonos nyugtalan nyüzsgés lett, amellyel az anyagi világban az anyag abszolutizálásával, a szellem kizárásával akarunk – már nem is boldogak lenni, hanem csak úgy-ahogy megélni, túlélni. Így lett a kultusz házából a munka, a szolgálat, a kötelezettségek, a munkabalesetek, betegségek háza.
A hatos házban található negatívan fényszögelt Nap, Merkúr és Jupiter azt mutatják, hogy az illető személynek nagyon fontos, a boldogulásához elengedhetetlen életfeladata az, hogy harmonizálódjék a Szűz által megtestesített szellemiséggel, tehát hogy megértse az élet rendeltetését, felismerje a megváltódás fontosságát, ezt tűzze ki elérendő célként maga elé, és hátat fordítva az addigi anyagias, „civilizált”, azaz minden kellemetlen és kényelmetlen élet-benyomás ellen magát bebiztosítani akaró szemléletmódjának, júdási, nyereségszerző gondolkodásmódjának, elköteleződjék az egyetemes megváltódáshoz való hozzájárulás mellett, vagyis vállalja fel és végezze el azokat a gyakorlati, hétköznapi életfeladatokat, amelyek a karmája feloldásához szükségesek. Ez azt is jelenti, hogy megtalálja az egyensúlyt a külső és a belső munka között, ugyanis ezek a személyek, csakúgy, mint a többi Szűz-karmás, két végletes viselkedésre hajlamosak.
Leggyakrabban az egyensúly a külső munka felé tolódik el, és a Szűz-karmás szülött valóságos munka-alkoholistaként, hangyaszorgalommal dolgozik, termel és nyüzsög, bár ennek az értelmét igazából nem látja, csak belső kényszerei (a karmikus meghatározódásai) nem hagyják őt nyugodni, úgy érzi, neki mindig hasznosnak kell lennie, és hasznos tevékenységet kell végeznie. Mivel a szellemi világtól eltávolodott vagy teljesen el is szakadt, ez a haszon számára, mindig csak és csakis anyagi, gazdasági hasznot jelent. A belső munka és a személyi-tudati tisztítást fontosságát nem látja, ez nem is érdekli őt, ő mindent az okos eszével és az ügyes kezével akar megoldani, s ami nem logikus (a hétköznapi, pragmatikus szempontok szerint), annak nincs haszna, és ezért nincs létjogosultsága sem. A szellemmel való foglalkozást, a szabad, görcs nélküli képzelődést, amellyel kapcsolatot tud teremteni a létet fenntartó szellemi erőkkel, nem ismeri (és nem is érdekli, hiszen ezt tudományosan nem lehet bebizonyítani, amit pedig a tudósok nem tudnak bizonyítani, az szerinte nem létezik). A rendeltetést és a rendet a külső renddel és a mesterségesen létrehozott, steril, élettelen renddel, rendszerekkel téveszti össze, és mindent, amivel találkozik, ilyen rendszerekbe akar beleerőltetni, hogy a számára ijesztően kaotikusnak és rendszerezetlennek látszó világot beskatulyázhassa, és így az értelmet nyerhessen a számára.
A másik véglet ritkább, amikor nem az örökös nyüzsgés, rend- és tisztaságmánia jellemző rá, hanem ehelyett a Szűz-karmás szülött tunya, rendetlen, lusta, élősködő, igénytelen ember lesz. A külső munkát elveti, a Bika-karmáshoz hasonlóan lustaságát olyan elméletekkel magyarázza, igazolja, mely szerint az anyagi világ elvetendő, durva egy olyan szellemi lény számára, mint az ember, vagy pedig környezetvédelmi okokra hivatkozik, mondván, hogy ő tudatosan marad távol a nyüzsgéstől és a bolygó kizsigerlésétől (és negatív Jupiterjére jellemzően emiatt még felsőbbrendűnek és okosabbnak is hiszi magát). Ez nagyon szépen és meghatóan, humánusan hangzik, de az igazságtól távol áll, és csak karmikus késztetéseinek a megélését igazolja vele saját maga és a környezete számára is. A mindennapi életfeladatok elvégzése (mint amilyen önmagunk és családunk anyagi fenntartása, az alapvető szükségleteink kielégítése, az emberhez méltó külső körülmények megteremtése, a testünk ápolása, az otthonunk rendben tartása, stb) még nem jelenti, nem vonja maga után a Föld elpusztítását vagy kizsigerelését. Ő a külső munkát veti el, és helyette a (rosszul értelmezett) belső munkára koncentrál, de evvel éppen úgy elveti a sulykot, mintha a másik végletet élné meg, hiszen ő is ugyanúgy elutasítja emberi természetének egy fontos részét, és így semmiképpen nem élhet kiteljesedett életet. Tudvalevőleg az antropológusok szerint, az eszközhasználat és -készítés, tehát végül is a munka emelte ki az állati sorból az emberiséget. De persze, nem akármilyen munka, és nem csak az!
Az ember, bár alapvetően szellemi lény, fizikai testben él a fizikai világban, és ezt hiába próbálja bárki akármilyen misztikus vagy tudományos elmélettel megcáfolni, vagy ennek a jelentőségét elbagatellizálni, illúziónak nevezni az anyagi világot, mert ezzel a hazugsággal saját magát fosztja meg az emberhez méltó, normális és boldog élettől. A Szűz konstelláció az eredeti, pozitív értelmében az emberi természet e kettősségének, szellemi és anyagi természetének a megértéséről szól, arról, hogy merkúri, prgmatikus eszét megfelelően használva az anyagi világot össze tudja kötni a szellemivel, kapcsolatot tud teremteni a kettő között, felfedezi az anyagban az őt létrehozó szellem sajátosságait. Ezért ő az anyag vizsgálatát nem öncélúan végzi (a Szűz-karmával született személyekkel ellentétben), hanem azért, hogy a szellemi világról szerezzen információt, hiszen „ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van”.
Ennek a valódi értelmét ismeri a Szűz szellemiségével harmóniában létező személy, mert tisztában van az anyag tükröző és információtároló tulajdonságaival. Így meg tudja találni és fenn tudja tartani az egyensúlyt a két világ között és a külső és belső munka között is: nem is veti el az anyagi világ megismerését, de nem is isteníti az anyagot, és nem hisz az anyag mindenhatóságában, felsőbbrendűségében vagy éppenséggel egyedülvalóságában sem.
A Jupiter, az értékítélet, hierarchia, morál elveit megtestesítő bolygó horoszkópbeli helyzete mutatja meg, hogy az illető személy milyen irányba halad, milyen cél az, amit el akar érni, hol, miben látja az elérendő legmagasabb jót, a Mennyországot. Ha ez a cél téves, akkor az egész élete kisiklik, azaz visszafelé él. A jupiteri értéktudat, értékítélet meghatározza a képlet többi bolygójának a minőségét is, vagyis azt, hogy a szülöttben milyen módon érvényesülnek a bolygók által megtestesített őserők – a hamis értékek köré épített életvíziója így rossz irányt ad – zavartságot, zavart megjelenési formát - a többi őserőnek is.
A hatos házban elhelyezkedő negatív Jupiter azt mutatja, hogy az illető személy nincs tisztában azzal (vagy éppenséggel fogalma sincs róla), hogy a legnagyobb érték a megváltás, és ennek az elérésére kell törekednünk, erre kell felhasználnunk azokat a pozitív képességeinket, amelyeknek a birtokában vagyunk, illetve ezért kell a karmaoldásra (a negatív meghatározódásaink meghaladására, a karmikus, negatív tulajdonságainknak, képzeteinknek a pozitív képességekre, tulajdonságokra való lecserélésére) törekednünk. Nem tudja ezt, mert túl bonyolítván a gondolkozását és ezzel az életét, nem érti az élet értelmét, nem tudja, hogy mit jelent a kultikus élet, amely során a hétköznapi életben megtett cselekedetekkel, elvégzett feladatokkal a szellemi világgal teremtünk és tartunk fenn kapcsolatot.
Zavarodott jupiteri értéktudata a fent leírt két szélsőséges viselkedés valamelyikéhez vezet, amikor vagy szélsőségesen materialista meggyőződése miatt az életet igazából értelmetlennek és ijesztőnek látja, vagy pedig nem a szellemet, hanem az anyagot akarja megtagadni, és a fizikai realitástól való elszakadást tekinti értékesnek, ezért a meglevő pozitív képességeit is ennek a hamis célnak az elérésére használja. Külső, kézzelfogható “valósághoz” ragaszkodó, zavarodott öntudata, önérzékelése folytán örökös belső bizonytalanságban él, sodródik, szorong, és ezt a szorongását oldandó az árnyék-énje által sugallt elméletekkel nyugtatja magát, hogy a látszólagos tárgyi helyzetek és tények alapján minden rendben van, és neki van igaza, amikor mindenben direkt logikát keres, és az összes jelenségre, amivel az élete során találkozik, logikus magyarázatot akar találni – azt gondolja, hogy ez egyedül így helyes, ezt másképp nem lehet, és “nem is szabad” csinálni. Ebben a világképben csak akkor van létjogosultsága valaminek, ha az megfelel a szigorú merkúri, pragmatikus (és nem utolsó sorban: öncélú) logikának. A világ jelenségeit ilyen erőltetetten létrehozott sémákba kényszeríti, s ami azokból kimarad, azt elveti, mint haszontalan kacatot. Előfordulhat, hogy megszállottan kutatja az élet értelmét, de rosszul közelíti meg a kérdést, mert csakis vízszintesen, a merkúri logika szerint vizsgálódik, és nem hajlandó más szemléletmódot felvenni, és függőlegesen, analogikusan gondolkodva a jelenségek mélyére hatolni (vagy legalábbis megpróbálni ezt). Ezek a kutatásai eleve kudarcra ítéltettek, és végül keserűen állapíthatja meg: ugye, hogy neki volt igaza, ugye, hogy bebizonyosodott az, hogy az élet abszurd és értelmetlen.
Árnyék-énje destruktív vagy egyenesen nihilista sugallatainak teljesen kiszolgáltatva pengeéles eszét, logikáját arra használja fel, hogy ezeket a sötét gondolatokat minél pontosabb és átfogóbb elméletekké csiszolja, amelyekkel az emberiség egyetemes tudását “gazdagítja”, ha magasabb, megbecsültebb társadalmi helyzetben van (tudós, filozófus, politikus, stb). Ezzel nem csak a saját spirituális fejlődését és megváltódását lehetetleníti el, egyre távolabb kerülve a Szűz által megtestesített tartalmak megértésétől, az azokkal való harmonizációtól, de sok más embertársa lelkét is megmérgezi azáltal, hogy gondolkodásukat rossz irányba tereli, segít megerősíteni a szinte mindenkiben ott levő árnyék-én uralmát, és a jupiteri értéktudatukat is elferdíti a meggyőzőnek tűnő elméletrendszereivel.
Ezeknek az elméletrendszereknek a komolysága, nyomasztó súlya azonban jelentősen elvész, mihelyt valaki hajlandó arra, hogy a vízszintes mellett a függőleges tengely mentén is kutakodjon, és így addig rejtve maradt, meg nem látott összefüggéseket is felfedezhet, amelyek örökre rejtve maradnak a lineáris ráció egyeduralmában hívő, árnyék-énjük által legyőzött emberek számára. Az analogikus összefüggéseket meglátva, magasabb perspektívák felé nyitva, ki lehet kerülni a materialista szemléletmód fojtogató reménytelenségéből (csak arra kell vigyázni, hogy ilyenkor “el ne szálljunk” teljesen, és nehogy a másik végletet megélve habókos felhőkön járók közé kerüljünk). A Tarot 22. lapja által ábrázolt Bolond alakjához válhat hasonlóvá az, aki úgy tud nyelvet ölteni a “fenemód komoly” tudósi fejtegetéseknek, hogy közben nem szakad el az anyagi világtól, hanem úgy él benne, ahogyan érdemes volna és ahogyan kellene mindannyiunknak.
Azaz szabadon megéli emberi természetének mind az anyagi, mind a szellemi oldalát, egyszerű emberként a hétköznapi életében a másnak értelmetlennek és terhesnek érzett feladatokat derűsen végzi, mert látja bennük a szellemi világgal való kapcsolatot – kultikus életet él.
Ha sikerül magasabb perspektívából szemlélni az élet, a sors problémáit, az értéktudat, az értékrendszer is átrendeződhet, az anyagias szemléletmód egyoldalúságát megértve, megérezve rá lehet jönni arra, hogy mi az, ami értelmet ad a fizikai világban való létezésünknek, mi az a cél, ami miatt ide születtünk. Ez a cél nem az, hogy túléljük az életet, hogy halmozzuk a fizikai, a lelki, érzelmi és mentális élvezeteket, hogy hárítsuk a problémákat és bebiztosítsuk magunkat minden nehézség és kényelmetlenség ellen, hanem éppen ellenkezőleg, vállaljuk fel azokat az életfeladatokat, amelyek elvégzésével feloldhatjuk a karmánkat, és elérhetjük a megváltást. A jupiteri őserővel való harmonizáció során korrigálni lehet az addig rosszul betájolt célt, s mivel a megváltozott értékítélet, értéktudat a képlet többi bolygójának a minőségét is meghatározza, az egyre biztosabban használt kritikai érzék, helyzetmegítélő képesség a zavaros öntudat megtisztulásához is hozzájárul. Így az addig célt tévesztett és bizonytalansága miatt szorongó, esetleg még a halálfélelemmel is küzdő (és ezért különböző kényszeres cselekvésekbe menekülő) személy egyre biztosabb szellemi alapokra tudja építeni az életét, és ez segít neki eligazodni az ellentmondásos, megtévesztő életeseményei között is.
Ha sikerül az, hogy az árnyék-én újra és újra felbukkanó rögeszmés sugallatait figyelmen kívül hagyja, és ezáltal meggyengítse azt (az árnyék-ént), feloldódik az a mentális görcs, amely addig nem engedte őt szabadon, hogy a belső világa felé fordulva kapcsolatot teremthessen a szellemi erőkkel, és arra kényszerítette, hogy kiútkeresés címén egyre mélyebbre és mélyebbre tévedjen a mentális labirintusában.
A Szűz-karma feloldása ezen a ponton áll vagy bukik, hogy hajlandó-e, képes-e ez a személy felülemelkedni, felülről tekinteni és onnan megvizsgálni a labirintusát, ahol éveken át bolyong reménytelenül, hogy le tudja-e fogni “a hülye eszét”, illetve, hogy meg tudja-e a merkúri vízszintes, pragmatikus eszének a mindenhatóságát nyirbálni, és nem engedni, hogy a többi őserőt továbbra is elnyomja, leszorítsa. Az árnyék-én ugyanis mindig és folyton ebbe a praktikus és okoskodó gondolkodásába “bújik bele”, megtévesztve őt azzal, hogy elhiteti: ő a legjobb barátja, jótevője, mindig rá kell hallgatnia, ha jót akar.
Hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz, azt jól mutatja nem csak az évek teltével egyre erősödő szorongás, amely hipochonderré, tisztaságmániássá (vagy munkamániássá) teszi őt, de az árnyék-énnek való behódolás “jótékony” hatását mutatják az egyre gyakrabban előforduló és egyre súlyosbodó betegségek is (amelyek megerősítik hipochondriáját, és fanatikus kórházlátogatóvá, gyógyszerfogyasztóvá teszik őt, aki a tudomány és a technika fejlődésében bízik, hogy az majd megmenti, megváltja őt a szenvedéseitől).
A júdási gondolkodásmód, az egyre nagyobb teret hódító (és a többi őserőt elnyomó) harmonizálatlan merkúri erő a vállak, a felkarok, a légutak betegségeihez (légcsőhurut, tüdőgyulladás, tüdővész) vezet, valamint a Szűzhöz tartozó testrészek, szervek betegségei is gyakoriak lehetnek: a kezek, a lép, az agy, a vékonybél, az epe megbetegedései. Legsúlyosabb esetben szkizofrénia is jelentkezhet, amikor a Szűzre jellemző pragmatikus-racionális megoldási mánia és a Halak irányába húzó egységbe kerülési vágy valósággal szétszakítja az illető személy tudatát: az árnyék-ént megerősíti a vallásosságba vagy a túlzott pragmatizmusba való merülés, amely során az Istennel vagy egymással folytatnak vitát az egyre inkább szétszakadó személyiségrészek. A jupiteri őserővel való harmonizálódás ezt megelőzheti, és ennek a szükségére figyelmeztetnek a combot és csípőt érő balesetek, sérülések, valamint a máj, epe, hasnyálmirigy, a szemek betegségei.
_________________
"Jobb a világra egyáltalában meg se születni, mint benne alacsonyrendű, vak, ostoba, értelmetlen, zavaros életet élni, s a nagy igazságok tudásában nem részesülni."
|
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
Emlékszem, egyetemista koromban milyen kínszenvedés volt egy-egy irodalmi dolgozat megírása. (Nem mintha a fentieket a kisujjamból ráztam volna ki 
Hiszen sokszor elakadtam, és úgy éreztem, nem fog menni, meghaladja az erőmet az írás.)