A Lilithet táplálják Linda, a Lilithet, vagyis a hamis boldogságot: a megváltás-ellenességet, vagyis az egészség és a tényleges harmónia-ellenességet, a derű és a nyugalom - ellenességet és persze: a megvilágosodás - ellenességet. Nem véletlenül használtam az anti-krisztus kifejezést. Mert hát végül is ez az egész nagy banzáj, az önzetlenkeedéssel és az annak megfelelő önzetlen elvárással az. Ez a szerfölött meghatóan hangzó önzetlenség is, olyan, metefizikailag nulla értékű kategória mint a remény és a többiek, amelyekről a nyári táborban Berci beszélt. Létezik itt ugyanis egy igen jól és határozottan kinyilatkoztatott Isteni érdek, a megváltás mindenek fölötti szüksége és érdeke. Minden ennek rendelődik alá a létezésben, és akkor kérdem én, hogy ebben az értékrendben, hol helyezkedik el az önzetlenség? - Remélem, hogy majd újjá tudok születni..., természetesen önzetlenül, nemde? ....
- Miért kell hát ez az értelmetlenül önzetlen ajándékozási ünnep? Mi jó van abban, ha egy rokonom irracionális szeszélyét (Vagyis: a személytelen ostobaságot!) meg tudom vastagítani a bogarát figyelembe vevő, sőt: lehetőleg azt jól lakató, direkt annak szóló, azt simogató, jól "eltalált" ajándékkal? Kinek és mit szolgál ez? Csakis a még erősebb és még nagyobb szeszély-növesztést!
- Micsoda óriási a különbség! Egy olyan szomjat időlegesen csitítani ami ettől később még a korábbinál is nagyobb és még
csillapíthatatlanabb szomjjá válik, vagy olyan vizet (Tudást) adni az embereknek, amitől többé nem szomjaznak meg! - Lásd Jézusnak az Arimáni asszonnyal való beszéde értelmét, az arimáni kútnál. És lásd ama kinyilatkoztatást, miszerint, "Aki nincs velem, az ellenem van." És hogy: "A te szavad ne legyen igen - nem, hanem a te szavad legyen Igen, igen, vagy Nem, nem."
Tévedés ne essék: távol áll tőlen a hipokrita magatartás, és nagyon is jól esett, amikor a nyáron Andreáék (Tamással) elhozták a gyermekeinknek a beteg, vagy egyke rokon-gyermekei által nem használt ruhákat és játékokat, mesés könyveket, vagy amikor Jutka vette a fáradságot és ahelyett, hogy el dobta volna a testvérével együtt kinőtt, de még jó gyermekkori és kamaszkori ruhákat és játékokat és könyveket, szépen dobozba gyűjtötte, el vitte a Pesti buszállomásra, oda adta a Csíki busz soförének és el küldte nekünk. Mert persze, hogy jól esik az embernek, hogy szeretettel gondolnak rá, még akkor is, ha a gyermekei esetleg már nem szorulnának rá azokra a ruhákra és játékokra, de igen is fontos a gesztus, a figyelmesség és a szeretet, vagy netalán a hála kifejezése! Ki lenne érzéketlen erre? És persze, hogy jól esett nekem is az általam ugyan már nem használt, de még nagyon jól működő és internetezést is bíró, régi számítógépemet (Amit Medárdának szántam ugyan, de ő majd az Emőke "Lezidonos" gépét fogja majd örökölni.) a gazdasági értelemben vetten, nagyon szegény, de maximálisan korrekt viselkedésre törekvő, karate-klubtársamnak ajándékozni, amikor az öltözőben elmondta, hogy mennyire szeretne egy ilyet!
De miért űzni abból kultuszt és miért koncentrálni mindezt éppen arra a napra - És miért tenni ezzel a népi mozgalommá avanzsált nyüzsgéssel görcössé és lihegőssé éppen ezt a ténylegesen szakrális napot!!!! - amely nem csak december 24-én, hanem minimum december 19-től a lenyugvásról, a lecsendesedésről és az elmélyülésről - nem utolsó sorban a hibabelátásról és a felismert vétkek miatti vezeklésről, azok további el nerm követésére vonatkozó belső fogadalmakról kellene, hogy szóljon?! - Hát megmondom én, hogy miért: éppen azért, hogy nehogy véletlenül a sok ünneplő ajándékozó és ajándékozott meghallhassa a saját lelkiismerete hangját! A Felettes énje és az allatta szerényen meghúzodó személyes krisztusa sugallatait! - A vétkek belátásán alaluló Istennel való személyes kapcsolata, bocsánat: azonosság-tudata hangját. Met attól biziny, rém idegessé és békétklenné kellene válnia mint Linda édesanyja. Vagy mint az enyém, ami előtt a hülyeséget neki fővesztés terhe alatt megtiltottam....
De, ha Niki már volt oly kedves és kiskegyedi korrektséggel kitanított minket az igazi ajándékozás misztériumára, hadd említsem meg, hogy pontosan 17 évvel ezelőtt, amikor az Elta néhány - egyáltalán nem a karácsonyról szóló - előadását meghallgattam már, rájöttem és megírtam az ünnepélyes ajándékozás metafizikai értelmét és gyökerét - és ezt, egy fél év múlva, már a regényem első változatába is beépítettem! - ami az emberiség őskorában, költőien kifejezve: a bibliai időkben kezdődött. Erről az első önzetlen ajándékozásról, illetve a következményéről, egészen pontos leírást találunk a Genézisben:
Ti. a Lilith (Ama nő-fejű és hártyakezű Bibliai kígyó) azt tanácsolja Évának (A Szeretetnek!!!), hogy szakítson le egy almát a jó, vagyis a kellemesség, az élvezetesség, a kényelem és persze: a nehézségek és veszedelmek, vagyis a megváltási sorsprogram-elleni biztonságot adó (biztosító) eszközök megszerzési képességét (tehetség-esszenciáját) tartalmazó fáról és adja oda Ádámnak (A Fény megtestesülésének). És miért? Hát persze, hogy önzetlenül! vagyis azért, hogy attól kezdve Ádám (A fFény) ne mind törje magát abban, hogy őt vizsgálgassa, mustrálgassa, átvilágítsa és megtermékenyítse, hanem azzal foglalja el magát és azt a nagy fényes agyát, hogy miképpen tudná megszerezni a saját és az ő (Átvilágítatlan, de feltétlenül és önzetlenül szeretett teljes) boldogsága külső eszközeit. Ezt az ajándékozási aktust nevezik a keresztény teológiában bűnbeesésnek. Havas Béla kifejezésével: az első létrontásnak. Vagyis: minden létrontás elődének!
Hát ezért nem ajánljuk, kedves Niki, hogy tovább próbálkozz a két úr szolgálatával. De, amennyiben erről a gyermekkori szokásodról olyan nehéz lenne lemondani
(Hirtelen az jutott eszembe, hogy mi is lenne, ha olyan gyermekkori "közösségi" szokásaimat, mint pl. a cigarettázás, hogy csak a legbevallhatóbbat említsem, itt úgy tálalnám és ajánlanám, mint helyeseket...
És erről viszont az jutott eszembe, kedves Niki, hogy amennyiben jól a lelkiismereted ls az igazi értelmed mélyére néznél, nem-e az lenne a legigazibb és leghasznosabb ajándék, mind a szüleid mind a gyermek-unokatestvéreid részére, ha ezútttal tényleg véglegesen lemondanál a cigarettázásról. A szüleid megnyugodnának, hogy jó úton jársz ezzel a "metamicsodával" és bizalmuk gerjedvén, esetleg még ki is pótolnák a horoszkópra gyűjtött kevéske pénzedet, az unokatestvéreid meg gondolkozni kezdenének azon, hogy amennyiben ez a jó fel "Niki-mámi" lemondott a cigiről, talán mégis csak érdemes azon elgondolkozni, hogy a szájunkba vegyük, amikor a haverek és a haverinák majd a fűvel megkínálnak... - És erről megint az jutott eszembe, hogy Hamvas szerint, az ember csak azt próbálja kívül elvégezni, amit belül nem hajlandó.... ),
legalább is arra kérlek fel most karácsonyian, hogy ne tégy fel a logoszra többé a Kiskegyedbe illő írásokat.
És, hogy ne legyen az, hogy szűkkeblűségből írtam mindezt, és mert "Akinek van, annak adatik", hát itt az én ajándékom is:
"Nagy László:
Ajándék *)
Nem igaz, hogy nem lehet bátor édes beszédre szám,
Ha miattad oly áhítat bársonya súrol,
Hogy sértetten az északi csillag,
Elfordul fejemtől csikorogva.
És íme: ha én vagyok Én. Ha vérem, ha leheletem,
Újra az enyém,
Ágbogas gímként, karácsonyian, elindul hozzád az ének.
Ajánlom lármátlan iramát kitárt kapuidnak.
Ajánlom a káprázatot,
mert a lehulló nap láz-bábjaival
telepillogóm ága-bogát.
Tört, sem revolvert nem kötök reá,
lerontottam régen dühüm címerét,
Csak jó emlékből koholt cicomát küldök,
Ajánlom nyaram inait,
Remek ölelésre a sugallatot,
Nagyfejű rózsán egy puli haját -
Ajánlom neked földrengéses arcom
egy megmenekült mosolyát."
----------------------------------------------
*) A verset emlékezetből írtam le, lehetséges, hogy kihagytam belőle valamit, vagy a tördelés nem követi hűen az eredetit. Majd utánna nézek.
És ezzel neked, és a többieknek (A sértetteknek és a nem sértetteknek is) is. lehetőleg kevésbé ünnepélyes de annál elmélyültebb és "eredményesebb" (lehetőleg, minimum megtisztító) karácsonyi meditációt kívánok!