ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2019.04.24. 16:54

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 36 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3, 4  Következő
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Naptári ünnepek
HozzászólásElküldve: 2008.04.01. 18:40 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.20. 20:31
Hozzászólások: 483
Tartózkodási hely: Kolozsvár
Napjegy: ikrek
Aszcendens: szüz
'Jönnek-mennek az ünnepek már évszázadok óta és mi még mindig eljátszodjuk minden alkalommal ugyanazt a komédiát. Nem létezik ,hogy ne jutna eszünkbe mindannyiszor ,hogy külső csinnadrattán : fenyőfa-és disznógyilkoláson és görcsökön ,aggódásokon kívűl alig marad idő belső elcsendesülésre. Sokaknak a templombajárás is csupán divatbemutató és külső erkölcsfitogtatás. Vagy csupán szokás. Észrevesszük ,persze ,hogy észrevesszük,attól viszont pontosan úgy csináljuk ahogy tavaly-tavalyelőtt és ahogy “más “ csinálja. Értékrendünkben ugyanis csak az valós és értelmes ,amit más is csinál. Vajon hányszor jut eszünkbe ,hogy amit sokan csinálnak egyformán ,az attól még inkább rossz ,mint jó.Lemérhetjük az egészségi állapoton és a természetromboláson. Apropó: jó és rossz. Kéz a kézben járnak .Egy állapotnak, érzésminőségnek a két véglete. Nem létezik olyan ,hogy valami csak jó ,vagy csak rossz. Mindkét véglet benne van. Mégis ,az ember állandóan abban munkálkodik ,hogy a rosszat lehetőleg minél mélyebbre nyomja magába. Addig, amíg az akkorára növi ki magát ,hogy kívűl is megjelenik. Akkor viszont rendszerint késő. Tehát általában kerüljük a belső és külső harcokat és mindannyiszor háborúba keveredünk pont emiatt. Mert naptári ünnepekkor is az történik ,hogy a “nem szeretem “ dolgokat jó mélyre lenyomjuk ,hogy még mi se lássuk. Ajándékozási, ételcsodák és ételhalmozási nyüzsgésünkben ,kedves mosolyt arcunkra felprojektálva áthazudjuk az ünnepeket kicsitől -nagyig. Ezt azért csináljuk kívűl ,mert ezt a fényt, azt a szeretetet amit kívűl művi úton igyekszünk teljessé tenni ,meg szeretnénk élni belül. De nem tudjuk egészen pontosan honnan kéne kezdjük ,sőt nem is nagyon hisszük ,hogy realizálható ,hiszen rég megszoktuk ,hogy minden kívűlről kapható meg. Nemrég láttam egy dokumentumfilmet ,amiben arról beszélnek különböző emberkék ,hogy addig ,amíg mi abban a görcsben élünk ,hogy a csupa béke és szeretet és jóságoskodás eszméjét fenntartsuk, sose fogjuk meglátni, megtapasztalni ezeket. Egyrészt mert ilyen önmagában nincs és ugyanakkor,ha görcs van ,nincs semmi esély a MINDEN , az EGÉSZ átlátásához. Ha viszont nem látjuk az EGÉSZET ,akkor a görcs forrását sem tudjuk sose felfedezni. FÉL-elemben élünk. S pont emiatt nem vagyunk képesek nyítni önmagunk fele. Nagyon jól tudja azt az ember ,amit valahol Hamvas Béla megfogalmaz: “ Az embernek a legszörnyűbb látványban akkor van része,amikor látni kezdi saját valóját “. Ezt senki se szereti látni. Viszont ennek a látványnak a megszeretése ,elfogadása jelentené az első lépést a szeretet felé. És az az igazi ünnep ,amikor az emberi személyen belül , az önmegismerés és a belső fény tágítás első lépései után kezd létrejönni az elfogadása ,felvállalása saját sötétségünknek. Amikor ez megtörténik, holtbiztos ,hogy nem kell semmi külső csillogás és semmi külső feltétel , sem formaságok: ajándék ,finom étel , amitől jól érezzük magunkat. S ami a legfontosabb: előbbi állapot hatására úgy ünnepelhetünk ,hogy megőrízzük egészségünket ,míg utóbbi tevékenységek hatására nem csak a szervezetünket ,hanem a lelkiismeretünket is beterheljük ( fapusztítás,állatpusztítás ,külső ünnepi ruhaköltekezés stb). S mi több, ilyen oldaláról szemlélve a dolgokat még naptár sem kell ahhoz ,hogy a belső fény és szeretet megjelenését önmagunkban megünnepeljük,hisz ez nem egy-két napos harc és realizáció, hanem életünk bármelyik napján létrejöhet bennünk a “krisztus megszületése “ állapot és bátor ,elszánt harccal önmagunk újabb elsötétedése ellen, ezt az egészséges, békés állapotot egész életünkben fenntarthatjuk. Ilyenformán változna a világ is körülöttünk- ha már bennünk megváltozott. Harc nélkül béke nincs, fény nélkül szeretet sincs, jó, rossz nélkül nincs.Le kell leplezni a rosszat, nem hinni kell benne. Ezzel csak esélyt és erőt adunk neki elsősorban önmagunk felett. .Nem szétválasztani kell és külön hinni benne. Egyszer az egészet észre kell venni, elfogadni ,felvállalni és leleplezni. Csak így tud erőt nyerni a fény és szeretet. Ha hagyjuk és segítünk magunkon.Csak így tudunk felülemelkedni önmagunkon. S hogy miért “működünk “ évezredek óta mind ugyanúgy?Talán mert nem tanítottak meg minket bátran harcolni és arra ,hogy a harc kell ,a rosszat felszínre hozni ,szembenézni kell vele,mert attól feloldódik és elveszti erejét. Vagyis mi nem tápláljuk azt magunkban többet energiával az elnyomás által. Saját tapasztalatból tudom ,hogy ok-okozati személyi horoszkóp nélkül ,nincs esély arra ,hogy az ember saját, mélyen ülő démonait felismerje. Éppen ezért egészsége sem teljes. Hiszen harcol az ember , nap mint nap. De nagyrészt vaktában. És kevés eredménnyel.',


Szilárd:

'Hogy mennyire fontos témát vetett fel Linda az idén és Berci és István a tavaly, a következők is bizonyítják: Már harmadik, vagy negyedik éve, hogy karácsony tájékán emésztési gondokkal és vastagbéltájéki gondokkal küzdök. A Réka születése előtti (2 évvel ezelőtti) karácsonyi időszakban rendesen megijedtem, hogy mi a csudát csinálok ha ez így van, hogyan nevelem fel az új jövevényt még 20 éven át, ha most ilyen értehetetlen bajom van, aminek nem tudom az elejét venni sem meditációval, sem diétás táplálkozással, hát még az egészségügy, kabinetek előtti várakozásokkal és laboratoriumi vizsgálatokkal terhelt, reménytelen labirintusát is el kezdtem járni, el egészen addig, hogy végső kétségbesesésemben, a magát komoly és leismert gasztroeneterológus szakorvossá képző fiatalkori barátomhoz is elmentem, hogy nézze meg szondával: nincs-e valamilyen rákos csiomó, vagy polip, vagy mit tudom én mi, a beleimben. Persze, nem talált semmi veszélyeset, a régről ismert aranyerecskéken kivül. Más vizsgálaton viszont megkapták azt a korábban soha nem fájó 9mm-es vesekövemet, amit végül magamnak kellett meditációval elhajtanom, mert a korházi ultrahangos kömállasztó felszerelés elromlott időközben. A kettőnek viszont, legalább is orvostanilag nem volt köze egymáshoz. És tényleg: Krácsony és szilveszter múltával az utolsó fájdalom-jelzés is megszünt. De hiába, mert a tavaly, immár vesekő nélkül is, ugyanabban a periodusban, még hogyha enyhébben is, de újból elővett az alhastájéki fájdalom. Felhívtam hát az orvos-barátomat telefonon, aki megmondta, hogy milyen gyógyszereket vásároljak sürgösen, és ha nem múlik, szilveszter után megint keresem meg a korházban. Megvettem a gyógyszereket, az emésztés helyreállt, a fájdalom is nagyot enyhült, de, mivel vastag-és végbéltájéki fájdalomról volt szó, ami nálam, a vérbeli Skorpiónál igencsak veszélyes lehet, újból megkértem, hogy vizsgáljon ki. Az eredmény újra csak az araynerek, amelyek állítólag nem múlnak el. És tényleg, január második hetében, az egész belső felfordulásnnak vége. Az idén már jobban figyeltem, és, a biztonság kedvéért, hogyha eseteg ezen múlna, a November 17-i Skorpió-bulin, amíg csak lehetett, sört ittam, csak a végén engedtem meg magamnak, két gyönyöerűségteljesen telitett pohár csinzánó elfogyasztását, és utánna szigorúan one alkohol. Diéta is, amennyire csak lehet, betartva. Hát nem ezen múlt! Az erős bökkedési ingerrel járó emésztési zavarok Mikulás tájékán jelentkeztek újból, és az egész “belső rendszer “ annyira felborult, hogy éppen csak a munkámat tuidtam végezni tisztességesen és heti két edzésre el tudtam járni és ott helytállni tisztességesen. De a tegnapi (Szombat), MO-i meghívott által tartott kardvívásos edzés második harmada után egyszer csak éreztem, hogy benyilal a köldökem alatti hastájék egésze. Mi az ördög? Próbáltam magamon uralkodni, de 10 perc múlva észrevettem, hogy abszolút nem tudok odafigyelni az oktatóra, mert minden energiámat és figyelmemet a beleim fájdalmán való uralkodási igyekezetem köti le. Feladtam a harcot, elnézést kértem a szimpatikus MO-i oktatótól és haza jöttem. Már az öltőzőben olyan erős bökkedési ingereim voltak, hogy attól féltem, megbotránkoztatom, mind a vendégelőadót, mind azokat a résztvevőket, akik nem ismernek közvetlenül. Itthon aztán leesett a tantusz! Evrika: Karácsony van. Nem csak az van tehát, hogy ebben a Nyilas-Bak időszakban nem szabad nyüzsögni, és “intézkedések “ helyett, minél többet kell meditálni, hanem annál sokkal fontposabb személyi probléma: Hosszú hosszú évek és évtizadek alatt, azt a, néha az iszonyatig elmenő szorongásos állapotot éltem meg ebben az időszakban, amiről a fentiekben szó esett, mind a Linda, mind a Berciék tanulmámányában. Talán azért is nem írtam erről a távoli múltbéli “rettenetes “ karácsonyi élményeimből kiindulva, egy ilyen tamulmányféleséget, vagy szabad eszmesfuttatást, mert úgy véltem egyrészt, hogy túl vagyok rajta, hiszen, már ami óta Etelka mászkálni tudott, vagyis 2002-től nálunk vidámak a karácsonyok, másrészt meg a korábbi élményeim annyira ellentétesek voltak mindazzal, amit ilyenkor illik elmendani, hogy azt képzeltem: ez már túlzás, ebből tényleg nem szabad általános következtetéseket levonni. Nevezetesen az, hogy a boldog-szeretet átélése helyett, amit igyekeztem a szokáshoz híven ilyenkor elérni, mindig a szorongáshoz érkeztem ehelyett. Úgy látszik tehát, hogy a Skorpióval analogikus kapcsolatban levő medencetájéki szerveimnek a sejtjei valamiféle messzi-tudattalan kapcsolatba kerültek a karácsonytájéki spirituális erő-áramlásokkal, és ennek a tudattalan emlékezésnek következtében, érzékelni kezdték azokat a fájdalmakat és leképzeték azokat a szorongásos feszültségek alatt végbemenő, zavaros információ-kiválasztési funkciókat, amelyek “normáliask “ voltak számukra azokban az évtizedekben, amikor a boldog karácsonyból menetrendszerűen szorongásos karácsony lett. Hiszen, az ellentéte történt addig mindannak, amit a külső körülények és levárásos tratdíciók szerint történnie kellett volna! A sejtálapitok, tehát a konstelláció hatására emlékeztek, arra, hogy ilyenkor leki iszonyat fogott el, mivel ahelyett, hogy csendben meditálhattam volna, ami az eygedüli értelmes “cselekedet “ ilyenkor, mindig boldog akartam lenni, az ünnepélyes és alkoholos téli hangulat-erőltetések hatására! A mélytudattalan képzeleti és érzelmi világ elváltozásaira és benyomásaira érzékeny bél és végbél sejtek emlékezteak tehát arra, hogy ilyenkor “fent az emeleten gáz van “ és ők már előre, úgymond önszorgalomból leképezték és produkáltásk is becsületesen a “gázas állapotot “! És tudjátok mit? Most, vasárnap délután, hogy mindezt felfedeztem és leírtam tehát, és most, hogy minzet átvilágítottam és elgondoltam, hogy milyen jót fogok meditálni, miután a főtéri cirkuszt a családi lufi parádéval semlegesítjük majd, már egyáltalán nem érzem, hogy gáz lenne, sem idefent a fejemben, sem középen a sztívemben, és odalent sem, a beleim tájékán! Éljen a lelki éberséget adó és az otthonokban igazi fényt hozni képes metafizika!',


Kata reagálása a Sz Sz e levelező fórumáról :

'Kata írta, miután azt mertem mondani előző levelére,hogy mintha megsértődőtt volna ,karc esett volna az önérzetén a “Naptári Ünnepek “ írásom elolvasása utáni reagalásában. Ugyanis ,Ő úgy képzeli,hogy a sok “ártatlan “ embert akit sért az én irományom, pártolnia kell. “Szia, figyelem a kommunikációdat és elég érdekes dolgokra jövök rá lassanként. Vagy nárcisztikus személyiségzavarod van vagy borderline vagy. Még nem tudom eldönteni, de nemsokára sikerülni fog. Fura nekem, hogy valahogy mindig mindent félreértessz és elkezdessz valamiről magyarázni, ami nem tartozik oda. Nem sértődtem meg. Az én szakmámban ez nem divat. Mindössze annyi zavart a leveledben, hogy exkatedra kijelentéseket teszel, amit nem látok megalapozva. Fogalmad sincs mivel foglalkozom és megint úgy bírálsz mást, hogy nulla információd van, de úgy látom téged ez egy cseppet sem zavar. Kicsit úgy tűnik nekem, hogy szajkózol valamit, de nem tudod miről beszélsz. Ezt nem akartam leírni, de ha te valamiért harcosnak tartod magad - pedig az élet nem küzdelem, ha már ennyire a spirituális területtel vagdalózól - hát harcolj. Kicsit betegesnek tartom ezt az egészet. Elsiklassz amellet, amit írtam, nem szentelsz annyi figyelmet a másiknak, hogy értelmezz, hanem támadsz, majd ugyanezt vágod az író fejéhez, hogy ő támad. Ezt hívják a kommunikációban manipulációnak... Miért fontos, hogy hány éves vagy? Azért mert fiatal korban az ember hajlamos arra, hogy felfedezze a kanálban a mélyedést. Te a támadás mellett ezt űződ, a nagy büdös igazságkeresés leplében. Erre gondoltam. Az önismeret nem személyes harc -szerintem, hanem bátorság. Az én önérzetemmel nincs semmi baj. érdekes, hogy itt sem zavar téged az infó hiány, csak megállapí¬tassz valamit amit vélelmezel. Azt gondolom lebeg előtted Maja fátyla. “ilyeneket merészelek írni “ - ezt ki mondta, miről beszélsz? Miért forgatod ki azt amit nem kéne? MIért gondolod, hogy “szenvedek “ vagy “önfelkarcolást “ végzek? Azt gondolom, hogy a karácsonyról sokkal többet tudok, mint te. Fogalmad sincs kivel levelezel. én azt gondolom, hogy az én levelem azt tartalmazza, hogy “tiszteld a másikat “, “tiszteld az életed “ “ne minősíts másokat, mert nincs hozzá jogod “. Viszont ha a te manipulatív kommunikációdat nézem, akkor mindenre betámadsz, ami nem a te olvasatod, abba a köntösbe takarva, hogy mindenki leírhat mindent, neked mi a bajod?! Akinek nem inge és így tovább... Fogod egyáltalán, hogy miket írsz? Nem hördültem fel. Tisztában vagy a szavak jelentésével? Szerintem neked kéne önvizsgálatod tartani, nem másokat felszólí¬tgatni erre, anélkül, hogy ismernéd az illetőt. Tehát tisztázzuk: nem sértődtem meg. tulajdonképp mindegy, hogy mit írsz, mert azt gondolom, ha itt tartassz az a te dolgod. “provokáció igazi mély értelemben véve, hozzásegít ahhoz, hogy ne ámítsuk magunkat “ Ezt honnan vetted? Mit tudsz az ember lelkének működéséről? érzelgősködés amit írtam? Nem gondolnám... Ha a szeretet megnyilvánulásáról irok pár sort az miért érzelgősség? Karácsonykor összegyűlik minden család és ünnepel. Melegség, szeretet, figyelem -ez lenne az érzelgősség? Nincs valami probléma a valóságérzékeléseddel? Úgy foglalkozol a belső éneddel, hogy fikázol másokat? Szóval a lényeg, tégy amit jónak tartassz, éld ki a grafomán hajlamod bátran. Gondolom most megint jön valami Isteni szikra, amire nekem kell rájönni, mert úgy tűnik téged valaki felhatalmazott a bí¬ráskodásra -a harc tükrével... Szerintem fogalmad nincs arról amit éppen teszel a te valóságodban, a te káprázatoddal. “képes legyek, mielőtt támadok, meggyőződni arról, mi az az alap, amiről beszélek “ - hát akkor rajta, gondolkodj el ezen. Gondolom ezt is magadnak írtad, mint a többit. Azért írtam le nyugodtan ezeket a sorokat, mert te már nem vagy sértődős és nem vagy érzelgős - velem szemben ugye... én tényleg látom mi folyik körülöttem. Szerintem arról, hogy kiben mennyi a felelősség nem kéne vitát nyitni... Na jó lövöldözést és további jó harcolást kívánok neked. Kata "


Marika:
'A kedves Katának írott levelem... Lehet kedves Kata, hogy a te ismerősi körödben mindenki spirituálisan, de legalábbis mértéktartóan ünnepel, viszont nem értem én sem, hogy ezek az emberek például, miért sértődnének meg az elmondottak hallatán. Én személy szerint például nem sértődtem meg és úgymond nem vettem magamra. Ráadásul te, aki maga nevében való beszédet ajánlod Lindának, te sem a magad nevében írsz, hanem azon családok nevében és védelmében, akik jól ünnepelnek. Vagyis éppen azt cáfolja a te magatartásod ez ügyben, amire a másikat éppen rá akarod venni, ha már a manipulációról beszélünk... Egyébként miért kell neked ezen családok nevében írnod, s nem a magadéban, mert ez így olyan mintha ezen családok egy kicsit gyermetegek lennének, akik védelemre szorulnak a Linda írásával szemben? Hiszen éppen arról, szólt ez az írás többek között, hogy mi az, amitől nem tudunk jól ünnepelni, még, ha kritikus formában is. Aki jól ünnepel, vagyis valódi és nem hamis szeretetben, hamis egységben az nem sértődik meg. Ugyanakkor bárki kikérheti magának itt is, hogy ő márpedig nem így ünnepel, s ne vegyék be az általánosba, ha úgy gondolja, hogy ez fontos. Sőt akár disznótorosan is lehet ünnepelni, nem erőszakos térítésről szólt az az írás. Az én véleményem kedves Kata, hogy építőbb lett volna részedről, mivelhogy többet megtudhatnunk volna a Karácsony és Ünnepek jelentéséről spirituális hátteréről, a te meglátásaidról, ha felteszel ide a karácsonyról szóló, amint írod Lindánál nagyobb tudásod egy részét legalább, a figyelem felhívások helyett. Barátsággal: Mária'


Szilard:

Én is éppen azt akartam mondani, hogy küldje el Linda az István Karácsonyi eszmefuttatását. Hátha mégsem válnak ámokfutókká tőle... DE az általam fepakolt regényrészletben is van a bevezető “misztikus “ részben, néhány olyan sor karácsonyról, amit nem árt tudomásul venni, még az erdélyi táltosoknak sem! És egyébként is, hogy oda ne rohanjak! Még hogy “van azért csok magyar család, aki számára felemelően érzelemdús ez az ünnep “. - Az lehet, csakhogy nem arra való! Ezért az egyik oldalon érzelemdús családi ünnep, a másik oldalon a máskoronta cinikusan fölényeskedő szingliknek az öngyilkosságát idézi be a karácsonyi hajasza melletti elvislehetetlen magány. Arról nem is beszélve, hogy karácsony másnapján egymást érik a szirénázó mentők, az éjféli mise és a karácsonyfa alatti ajándékok kibontását követő, pálinkával kenyőcsözött, töltőtt káposztázás, kolbászolás, disznófősajtozás, satöbbi disznólkodás következtében...


Marika:

'Rövid kezdet a táltosoknak az ünnepekről. Ide is felteszem. Sziasztok A továbbiakban leírom téma indítás kapcsán néhány meglátásom a Karácsonnyal és az Ünepekkel kapcsolatban. Nekem a Linda írása nagyon is tetszett. Még az exkatedra kijentések is, <!-- s:) --><img src=\"{SMILIES_PATH}/icon_e_smile.gif\" alt=\":)\" title=\"mosoly\" /><!-- s:) --> mint ahogyan tetszett a újságíróknak is akik bevették a cikket. Véleményem szerint nem hiába, sokan és sokat tanulhatnak belőle nem csupán a közemberi gondolkodásúak, hanem még a táltos körökben is, de legalábbis hozzásegít egy ki szemléletváltáshoz az Ünnepekkel és a Karácsonnyal kapcsolatosan, hiszen amint azt Emőke is megírta, sem a székelyföldön, sem a Magyarországon nem az üdvösségről, a normálisabb, örömtelibb helyzetbe kerülésről szólnak ezek. Különben nem lenne az a sok negatív következmény, ami ezeket a napokat, heteket követi. Az ember egészsége többek között, meg azért mértékadó ebben a témában, mert nagyon jól tudjuk \'ami fennt van az megfelel annak ami lent van\'. Vagyis amennyiben valaki belebetegedik egy ilyen ünnep sorozatba, az biztos, hogy nem jutott üdvözítőbb állapotba, még akkor sem, ha a “legszeretetteljesebb “ légkörben sikerült ünnepelnie jómaga és családja. Mert valójában mi van ma azon kívül, amit Linda szemléletesen megemlített a legtöbb családban: a nő már hetekkel azelőtt elkezd takarítani, szekrényt pakolni, ajándékokat vásárolni még a napi munkahelyi teendői mellett délutánonként. Ez pedig a megszokott terhelés mellett még egy jó adag plusz elfoglaltság, tevékenykedés, még annál is több, mint amit évközben végez a családja jóllétért, boldogságáért, s mire ott van a szent ünnep már egy a végletekig túlhajszolt, holt fáradt, kimerült, erőtlen nő az, aki a család szívét képezi, a szeretet tűzhelyét éberen kellene tartsa és vigyázza (Mert hát nincs mindenkinek pénze a házvezető nőre, az üzleti kalácsra és kajára, s nem is biztos, hogy azt akarja). De úgymond boldog nő, mert örömet tudott szerezni a családtagjainak, legalábbis nagyon szeretne boldog lenni, vagy nagyon szeretné elhinni azt, hogy valóban boldog. Itt van a félreértés az egész ünnep körül. A boldogság elképzelések azok, amelyek félrevezetnek. Egy dolgot nagyon fontos megértenünk az ünnepekkel kapcsolatosan, nem lehet a boldogságot létrehozni külsőleg. Az élvezetet s némi nyugalmat (karácsony másodnapján azt is), hiánypótló hangulatot igen, de a boldogságot nem. A boldogság egy igen összetett tényező, s nem utolsó sorban következménye, mint eredménye az ember életmódjának. Egyfajta visszajelzés, akárcsak a fájdalom, vagy a betegség, hogy jó úton haladunk-e, amit nem lehet ilyenkor az ünnep táján felcsiholni mesterségesen. Márpedig miként tud igazán boldog lenni az ember, aki e spirituális hónapokban, amikor a természet is magába fordul, (és jó esetben csendesen havazik,) nem tud magába fordulni, nagy boldogságkeltési és boldogság megvalósítási igyekezetében. Velem senki nem tudja elhitetni, hogy boldog az a nő, aki életének lényegbevágó kérdései helyett, a saját tengelyébe kerülési igyekezete helyett, az elcsendesedés, a párjával történő nyugodt, idillikus (nem utolsó sorban szerelmi) együttlétek helyett, inkább vásárol, vasal, szekrényt rendez, disznósültet, töltött káposztát készít, és nem utolsó sorban mákos, diós kalácsot süt jó sokat és karácsonyfát díszit. Szóval velem mindezt velem nem tudja elhitetni senki, azon egyszerű oknál fogva, mert volt részem benne. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehet takarítani, nem lehet meleg családi együttlétben karácsonyozni. A probléma ott van, hogy amennyiben a valós áldozatot a bennünk élő Istennel szemben megakarjuk hozni, akkor a hamis áldozatok java részét vissza kell szorítanunk, még akkor is, ha ezeket az emberiség jó része éppen fordítva teszi. Erről a lemondásról szól az Advent időszaka, s ezen lemondás nélkül nincs sem személyes boldogság, sem Ünnep. Ha az ember belül épp olyan összezavarodott, sőt még inkább, mind azelőtt, akkor kell a boldogságot, az örömet minél több külső eszközzel pótolnia, ezt a mai emberiség egyre \'profibb\' módon teszi.',

Szilard


'Hajaj... Nagyon könnyen felborzolódnak, és a másság befogadása elvének a jegyében, egzotikus misztikából még hamarabb kitanítnak, ezek a mások, “egó “ -ja után szorgalmasan szimatoló, illetve az általuk “leleplezett “ egókkal (Pl. az enyémmel...) hancurozni fölöttébb kedvelő, erdélyi meditátorok és buddhista táltosok... De azért van néhány közűlük, aki hajlik az értelmes és nyilt kommunikációra. Ha van időd, társalogjál velük, hátha némelyek észreveszik, hogy az öncélú és realizáció nélküli miszikuskodás semmivel nem ér többet a hagyományos vallásgyakorlásánal. - Esetleg annyit, hogy a húsevésről leszoknak és inkább figyelnek befelé, az intézményes kereszténykedőkkel szemben, akik a külső, szeszélyeskedő (Következetlenül és irracionálisan protekciózó: kegyelmeket osztogató és csodatételeket végrehajtó, vagy éppenséggel és ugyancsak szeszélyesen bűntető - “Miért versz Istenem, jaj, csak tudnám, hogy miért..? “) Istenükkel viaskodnak, illetve annál próbálnak protekciót nyerni, teljesen feleslegesen. Szóval, már csak annak is kell örvendenünk, hogy egy ilyen, józanságra valamelyest hajló személyeket is magába fogalaló, szellemi - spirituális csoportosulás Erdélyben is létrejött valahára, mert ezidáig itt, a Bivoláru féle, egzotikus szexuális Jogán kivül, csak az életnyerő magyar misztikus technikusok hódítottak (Kovács András féle gyógyászkodó táltoskodás és ezkkel a varázsvesszőzés, az ingázás, Agykontrol, úgyszintén gyógyászkodó Dianetika, Ajurvéda, különböző segítő anygalokkal való kapcsolatfelvételt egyengető tanfolyamok (sic!), és persze, a nagy misztikus Rejki, amelytől még senki nem gyógyult meg, de annál rejtélyesebbé lett. És szinte elfelejtettem megírni a Végső valóságról köbyvet író, kolozsvári Balog Béla barátunkat, aki a könyvében meg sem érinti ugyan a végső valóságot, de attól függetlenül, ugyancsak, reális belső önismeret nélkül is állítólag csodálatosan hatni képes, misztikus és mágikus életnyerési technikákat tartralmazó CD-t is csatolt a könyveihez. ), mindössze csak ahhoz kell türelem, amíg rá jönnek, hogy az Asztrológia nem egy újabb “misztikus út “ (Nem a mi “másságunk “ tehát), hanem a szellemtudományok matematikája, amely személyesítheti és pontosíthatja számukra, mindazt, amit a misztikus tanfolyamaikon megtanultak, és a misztikus könyvekből olvashattak. Jellemző arra, hogy ez a tény még nem derült ki számukra az pl., hogy a Lilithet azzal vélik elintézhetőnek és félresöpörhetőnek, hogy azt állítják: egyes Asztrológiai iskolák nem is veszik azt figyelembe, számításba. Itt ugyanis arról van szó, hogy a ők mindössze a tradícionális és a jóslásos asztrológiával találkoztak, amelyeknak az elméleti rendszere lefektetése idején a Lilith még nem volt felfedezve, illetve amelynek a rendszerében (Jóslási technikák alkalmazása) a Lilitth természetszerüleg zavart okozna, hiszen semmit nem értenek a kauzalitáshoz. Szóval, türelmeseknek kell lennünk egyelőre ezzel szemben a friss Erdélyi szellemi hajtással szemben, háthogyha mégiscsak ráébradnak, hogy a Lilithjük, Sárkányfarkuk jegy- és házhelyzetéből és a horoszkópjukban található, negatívan fényszögelt bolygóknak a jelentéséből nyerhető gyakorlati információk megismerésével többet érnek, mint a mások, vagy a saját egojukra való vadászattal, és a személyi realizációval (Pl. Egészséggel, igazi örömet adó gyermekáldás-fogadással.) is többet, mint öncélú misztikuskodással.'

Szilard:

'Hamvas irja valahol, hogy [b:2umxwe58]az embert az által le lehet mérni, hogy kinek mit lehet megmondani[/b:2umxwe58]. Ez a megállapitás nagyon tetszett, s azóta, hogy ezt olvastam, ilyen szempontból is figyelem a környezetemet. Sajnos a legtöbb, szellemi dolgokkal foglalkozó ember is, ha ezt a mércét alkalmazzuk, nem áll fennebb sem a vallásos, sem a tudományos - racionalista embertől. Sőt, [b:2umxwe58]legtöbbször ezek a misztikus - gyógyitók azok, akiknek szinte semmit sem lehet megmondani[/b:2umxwe58]. Asztrológia nélkül, ugyanakkor racionális gondolkodás nélkül lehetetlen vagy nagyon nehéz fejlődni.',



Linda:

Nem látom értelmét ügyet csinálni belőle. Kata nem akarta felvenni a harcot a továbbiakban, csupán kirobbantotta. Nem lehetőséget lát a harcban ,csupán lövöldözést. Így nem megyünk semmire. Még csak nem is egymás mellett beszéltünk el,hanem egymással szemben álltak a meglátások. És én nem lövőldöztem senkire. A pszihológiával kapcsolatosan vannak tapasztalataim. Ilyen szinten nem akarok dialógusokba bocsátkozni. Számomra nem adják meg a végső válaszokat. Ha pszihológia színtű és mértékű válaszokat keresnék és kimondottan azokon keresztül akarnám látni az élet dolgait, akkor nyílván nem választok szellemi alapokra irányuló fórumot. Logikus,nem? Tulajdonképpen ezen a fórumon egyedül Kata viszonyult agresszíven. Bálint viszonyulását viszont lehetne pszihoanalizálni...amúgy. De semmi esetre se az Ő beleegyezése nélkül. Barátsággal, Linda',

Marika:

] Részemről az ügy befejezve, lehet éppen túl komolyan vettem mind a pszichológiát, mind a Kata írását. <!-- s:-) --><img src=\"{SMILIES_PATH}/icon_e_smile.gif\" alt=\":-)\" title=\"mosoly\" /><!-- s:-) --> A tavaly télen éppen a neten láttam pár borderlinest, már azt kezdtem hinni, hogy a pszichologusoknál ez a trendi diagnozis, mivelhogy alig volt, aki mással állt volna elő, de nem ez lényeg. A lényeg, hogy az ők mentális képességei a Linda mentális frisseségének a negyedét sem mutatták egyrészt, másrészt kifejezetten elmebeteges kinézetelük volt, amit mondanom sem, kell, hogy Lindára egyáltalán nem jellemző, harmadrészt nagyon agresszivak voltak s mindenre felkapták a vizet, majdnem mindent sértésnek vettek, s állandóan támadtak. Amint Lindát ismerem ez sem áll. Bár lehet, hogy Kata Linda itteni megnyilvánulásait igy értelmezte, igy látta. De ha ez senkit sem érdekel,s Linda sem csinál ügyet belőle a továbbiakban én sem foglalkozom vele, s úgy veszem, hogy Kata a meglátásait akarta még nyomatékossabbá tenni ezzel. Úgyhogy kedves Kata elnézést kérek az esetleges akadékoskodásom miatt, biztosíthatlak nincs semmi bajom veled. További jó kutató munkát kívánok. Barátsággal: Mária


Marika:

Katának az előbbi levelemre, jött egy rövid válasza, hogy a karácsonyról már tett fel írást, meg hogy nincs megsértődve, de én ezt a magyarázatot valahogy nem tudtam lenyelni, arra az erőss kritikára amit Lindáról és Lindának írt, s ezért írtam a következő levelet.[/u:1vtuwvhg] [/i:1vtuwvhg] Jól van meg keresem, kiváncsi vagyok. Semmit, nem kell tenned, de számomra még mindig nem tiszta, hogy egy olyan nagy tudású pszichológus, hogy nem veszi észre, hogy éppen azt a hibát követi el, amelynek kijavítására nagytisztelettel rá akarja bírni másikat, ráadásul abban a pár sorban, amelybe beír. Ez nem más mint más szemében a szálkát s nem kevésbé magadéban a gerendát... Ha pszichológusi praxisodból nem is, de a gyermeknevelésből igazán tudhatod, hogy a tanításnak akkor van eredménye, ha jó példával jár elől a szülő. Miért kéred számon tőle a személyességet, az egyszemélyüséget ilyen rátartian, amikor te sem a magad nevében írsz, hanem hol a mások nevében és másokért aggodva, hol pedig pszichológusi köntösedbe, terminusaidnak személytelenségébe és fellegvárába bújva próbáltad lejáratni Lindát, s amikor Emőke finoman rákérdezett ezekre természetesen nem szolgáltattad ki azt. Talán esik a nimbusz, a szaktekintély és kevésbé lesz hatásos, ha kiderül, hogy mi is áll ezen misztikusan hangzó rejtjeles szavak mögött? Szerintem igen. Ugyanakkor az adataid sem adtad meg, amit Emőke kért, a konfliktus rendezés és a jóhiszemüség céljából, még azon csodálkozom, hogy annyi személyességet mertél vállalni, hogy van egy gyermeked és négy örökbefogadott. Különben gratulálok hozzájuk. Ugyanakkor csodálom védelmező anyai nagylelkűséged Bálinttal szemben, miközben Lindát a sárga földig lehordod, s mindenféle megalapozatlan, felületes alapon megalkotott diagnózissal traktálod, vagy inkább vádolod, elítéled. Lehet Linda nem sértődött meg a te írásod hatására, de nekem nagyon visszatetsző ez a magaslóról kezelés. Minden mondat egyébről sem szól csak arról, hogy micsoda nagyszerű szaktekintély vagy te, s micsoda tudatlan a másik, aki csak hallgasson a továbbiakban, mert ráadsul bizony grafomániás. Ez a finom pszichológusi manipuláció és nem, az amit Linda elkövetett. Ne haragudj meg, de Linda sem téged sem mást nem kezelt le így. Becsületes lezárásnak a részedről azt tartanám, ha beismernéd, hogy bizony felhördültél, de sok remény nem füzök hozzá. Inkább még ráraksz Lindára, vagy esetleg rám még vagy három lapáttal. Barátsággal: Mária

Linda:
'Erős katolikus, mézes-mázas, kegyes jóságoskodásokon és hamis szereteten alapuló neveltetésem , valamint tudományos és ezoterikus hiszékenységem és tévelygéseim ellen irányuló , elsősorban önmagammal szemben , sok éven át folytatott harcom eredményeképpen , amely harcot hol tudatosan, hol intuícióim szerint, az utolsó 3 évben a metafizika és horoszkópom fényének segítségével folytattam és folytatok elmondhatom , hogy: NEM HISZEM azt:
- hogy az élet az rossz és az ember annak kényszere alatt állna, kiszolgáltatottan
- hogy kegyesen jóságoskodni kell , amikor tiszta igazat és a valóságot kéne szólni
- hogy a külsőségeknek (szokásoknak, külső gazdagságnak,szép ruháknak, anyagi felhalmozásnak) több figyelmet kéne szentelni,mint amennyi azoknak szükségességére vonatkozik
- hogy fentieknek én kéne szolgája legyek és nem fordítva
- hogy az ölés vétke csupán emberi személyek életére vonatkozik
- hogy ha sajátkezüleg nem is gyilkolok ,attól az ölés aktusába nem vennék részt, ha bárhogyan is része vagyok annak ( pl evés)
- hogy hamis alapokon álló ideológiák elvezetnek az egészséghez
- hogy valami kintről befelé fertőzne,ha bentről kifelé tiszta az út
- hogy erőszakot kéne alkalmazni vagy hamis békeállapotokat fenn kéne tartani
- hogy az embernek elég az intellektuális művelés ,egészsége,kiegyenlítettsége fenntartásához
- hogy sietni, nyomulni, idegeskedni, aggódni kell ,mert lekésnénk valahonnan a világban
- hogy van értelme a tartós haragoknak,a rejtegetéseknek ,a titkolózásnak
- hogy templomba kéne rohangálni,annak érdekében ,hogy ott lakik az Úristen
- hogy ne a szó lenne a legélesebb fegyver és nem kéne az ember fegyelmezze magát,hogy mit szól ki a száján
- hogy ünnepek alkalmával extra zabálásra, ajándékhalmozásra, megjátszásokra és állatgyilkolászásra lenne szükség.
HISZEM!''
- hogy az anyaság nem teher,
-hogy nem szegénységet, megcsúnyúlást, kövérséget hoz, hanem örömöt, kiteljesedést, szépséget és a gyerekek nem terhek és magatehetetlen ,üres dobozokként jönnek a világra és nem kell őket elhalmozni, összezavarni fölösleges eszközökkel, anyagiakkal ahhoz,
-hogy egészségesek legyenek , hanem csak világra hozni és gondozni, figyelmet fordítani rájuk, elkísérni kell őket útjukon, hiszen ők is isteni töltettel rendelkező lények.
Így , az életet önmagáért fogják szeretni és nem keresnek pótszenvedélyekben megoldásokat. Egészséges ,stabilan önálló gyerekek világra hozatalával nemzetem is erősítem.
Hiszem, hogy azokon a szinteken ,ahol a horoszkópomból kiolvashatóan a Lilithem és Sárkányfarkam áll, meg kell előlegeznem magamnak a hitem, mert ott megy legnehezebben az átvilágítás, ott nem vagyok képes megmaradni az éberségben.
Hiszem, hogy a megtalált fényt másra is rá kell fordítani ,különben számomra is elhalványul. Hiszem ,hogy kialakul bennem a legmagasabb fokú szeretet képessége , ha figyelmesen , mindig átvilágítok mindent az értelem fényénél és nem hagyom magam áldozatul esni a bennem levő tudatlanságnak, sötétségnek, bizonytalanságnak.
Hiszek a gondolat, szó, tett egységében, a naplóírás elengedhetetlen fontosságában. Ennyit egyelőre.

Linda

_________________
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Naptári ünnepek
HozzászólásElküldve: 2008.12.19. 13:44 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4041
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Varga Csillától kaptam:


Unalmas a szeretet ünnepe? Egyél kínait!
2008.12.13. 16:10 - Win
Nagy vesztemre karácsony szent napját megelőző ezüstszombaton hirtelen
felindultságból kínai kajára vágytam. Nem sejtettem előre semmit,
csak, hogy csípős és édes húst kíván a gyomrom, a lakás békéjéből
pedig semmiféle balsejtelem nem vett hatalmába. Aztán amikor
megérkeztem a célhelyre (bevásárlóközpont), azt vettem észre, hogy
csak a térkép mellett, vagyis a közeli erdőben tudok megállni.
Feltúrtam az agyam hirtelen, de elhatároztam, hogy azért sem futamodok
meg, elvégre nem árt nekem sem egy kis ünnepi hangulatot magamba
szívnom, úgy sem járok bevásárolni ilyenkor. Nem sokkal később be
kellett, hogy lássam, hogy egy doboz pirított tészta, hagymás
csirkével baromi nagy ára annak, hogy szembesüljek a karácsony mai
arcával.

Komor képű, megrogyott emberek jöttek felém tömött sorokban, a
legtöbben a helyi buszmegállót becélozva, hátukon dobozokkal, amiben
valamilyen elektronikai eszközt csomagolt egy célszemély. A legtöbb
dobozt, vagy dobozokat cipelő éppen leüvöltötte a mellette álló
szerette fejét, vagy csak úgy bandukolt, s egy emberen sem láttam az
örömszerzés, meglepetés, készülődés boldogságát, vagy izgalmát az
arcán.

Kit érdekel ugyanis a karácsony?! Sőt, mi az a karácsony egyáltalán?
És ki az isten egyáltalán Jézus? Hogy jön ide a jászol, a bölcső meg a
három királyok?! Itt kérem menni, venni és enni kell, mert egyszer
valaki ezt mondta! És karácsonykor csokit kakáló rénszarvast kell
venni, meg villogó fényfüzért, zenélő télapóval, nem pedig mondjuk
éjféli misére menni. Slussz! Nem jó, de ezt kell szeretni!

A karácsony a szeretet ünnepe, kántálja már egy óvodás is
gombnyomásra, ugyanakkor a dobozokat cipelő barátaink mire hazaérnek,
legszívesebben az ajándékozott fejéhez csapná az egészet. Mert
elköltöttek egy kisebb minimálbért, s január első hetére annyi pénzük
sem lesz, mint a templom gyűjtőperselyében. Mert olyan emberekkel kell
majd együtt ünnepelnie, akit legszívesebben hat láb mélyen tartana a
föld alatt. Mert a nők nem szabadulnak majd legalább három napig a
konyhából, a férfiak meg már karácsony másnapján bevállalnák
legszívesebben a dupla műszakot is, csak eltűnhessenek otthonról.
Amiben mindenki egyetért, hogy enni, vagyis hívjuk inkább úgy, hogy
zabálni remek dolog, gyakorlatilag ez maradt az egyetlen, mindenki
által elfogadott értelme az ünnepeknek.

Kezemben egy zacskó kínai kajával levonom a konklúziót, hiába, engem
is csak a kaja hajt:
Velünk, azaz az emberekkel bármit megcsináltathatnak. Ha holnaptól
valaki azt mondja, hogy a meleg kaki evése a legjavasoltabb étel,
néhány száz év múlva már arra sem fogunk emlékezni, hogy volt
egyáltalán olyan idő, amikor a meleg kakit lehúztuk a vécén. Persze
néhányan azért fognak zúgolódni, hogy mekkora idiótaság a szart
megenni, de ők csak az elnyomott kisebbség lesz, csupán alternatív
különcök.

Szóval minek is van ez a karácsony? Mert megszoktuk, hogy van, és mert
kellenek az ünnepek, a fix pontok az életünkben? Vagy, mert az
emberiség egyik része abból él, hogy a másik rész vásárol, vásárol,
vásárol? Végül is teljesen mindegy, megváltozni soha nem fog semmi,
hacsak ki nem halunk

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Naptári ünnepek
HozzászólásElküldve: 2008.12.23. 20:16 
Offline

Csatlakozott: 2008.05.10. 16:41
Hozzászólások: 30
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Én azt furcsállom, hogy egyesek észre sem veszik, hogy a karácsonyt pocskondiázni éppen olyan "divat", mint hülyeségeket vásárolni. Mondhat akárki akármit, nekem a karácsony az egyik legszebb ünnep, együtt a család, ajándékot csomagolni, készíteni jó, eleve: adni jó. Persze csak akkor, ha biztosan tudjuk, hogy örömet okozunk vele. Azt felejtjük el, sajnos, hogy adni nem kötelező és nem csak a rokonoknak lehet. Adni lehet vadidegennek is, mondjuk egy kis figyelmességet, hogy nem vágjuk be az ajtót az orra előtt, az utcazenésznek néhány fityinget és egy "kellemes ünnepeket", vagy egy szaloncukrot. Apróságok, és egész évben jól jönnének. De annyi minden foglal el az év nagy részében, az ember hajlamos begubózni, bunkóskodni, rohanunk, figyelmetlenek, udvariatlanak és érzéketlenek vagyunk. Nekem ilyenkor, karácsonykor eszembe jut, mennyivel jobban indul egy nap, ha örömet szerezhetek valakinek. Tudom, hogy ez közhelyes, de az az igazság. Azzal sem értek egyet, hogy a karácsony szentestétől 26-áig tart. Nekem ez nem három nap, ez egy időszak, ami kezdődik a Mikulással és véget ér szilveszterrel. A tél a számadás ideje, én ilyenkor gondolom végig, hogy mit is tettem egész évben, szokás, nem kell senkinek követnie, de én így szeretem. Szeretem kitakarítani a házat szenteste előtt, kitakarítom magamat is gondolatban. Szeretem azt találgatni, hogy ki minek örülne a legjobban. Én évek óta készítem az ajándékokat. Persze, megtehetem, ráérős főiskolás vagyok:)Idén csak a nagymama kap festett agyagvázát, szerintem szép, gyakorlott vagyok már a dekorálásban:D Felnőtteknek jobban szeretek ajándékot készíteni, tudom, hogy mik a bogaraik, milyen ízlésük van. A gyerek kemény dió. Sokat vár a karácsonytól és nem mindig hálás. Unokahúgaim tavaly kiverték nálam a biztosítékot, kilesték hány ajándék van a fa alatt és égtelen bömbölésbe kezdtek, amiért a sok doboz közül csak kettő az övéké. Hiába, őket úgy nevelték, hogy minden csipp-csupp kis esemény ajándéközönnel jár, de csak nekik. A felnőttek évekkel ezelőtt megállapodtak, hogy gazdasági megfontolásból egymásnak nem adnak ajándékot, nem kell idegeskedni. De ez azzal jár, hogy minden pénzt a gyerekekre költenek és bizonyos rokonok versenyt csinálnak belőle, hogy ki tud nagyobb és idiótább (drágább!) ajándékot venni. Arra nem gondolva, hogy a gyerek az ilyesminek csak addig örül, amíg kibontja, mert akkor el van varázsolva, de tíz perc múlva a csomagolással játszik. A ruhát meg csak félredobják - köszi nagyi -, ez nem is ajándék, miért kéne különleges alkalomnak lenni ahhoz, hogy kabátot meg cipőt kapjon? Más gyerek meg soha nem jár új ruhába, mindig csak a használt jut neki és a rongyos. Nem azt mondom, hogyha az ember megteheti, ne vegyen szép és kényelmes holmikat a gyerekének, de az ajándékozás értelmét soha nem fogja felfogni az a gyerek, aki azt hiszi, a karácsony arról szól, hogy őt körülrajongják. Az pedig eszébe sem jut, hogy ő is adhatna valamit. Minek, a felnőtteknek nem jár semmi, csak a gyerekeknek, anyu is megmondta... Én amióta az eszemet tudom, mindig készítettem valamit, még ha ügyetlen kis gyerektákolmány is volt, mert nem volt divat nálunk gyereknapot csinálni a karácsonyból. Nem is értem, hogy jut valakinek eszébe így elkorcsosítani egy szent ünnepet! Ezért haragszom is. De ha nekik ez a karácsony, hát egészségükre. Mindenki olyan szemszögből nézi, ahogy neki kellemes:P

_________________
Niki


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Naptári ünnepek
HozzászólásElküldve: 2008.12.23. 22:39 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4041
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kedves Niki!

Szeretném, ha elmondanád, hogy szerinted mi köze van a benned pislákoló, személyes Megváltó Isten felismerésének (megszületésének), és a korrupció-mentes élet folytatásához szükséges spirituális értéktudat kiakalkulásának az ajándékozás pszichológiájával és "problematikájával" (hogy ne mondjam: szociológiai és pszichológiai szarturkálásával---) való "érdekesen" megható foglalkozáshoz, steril elmélkedéshez? Szeretném tehát, ha elmesélnéd, hogy miképpen jiuttatod hozza az unokaöcséidet és hugaidat ahhoz, a felismeréshez, hogy nem kell az élő fenyőfákat merrő öncélúságból kivágni, mert elég, ha hamis gazdasági szükségletekre hivatkozva
amúgy is kegyetlenül írtják őket, szóval, miképpen tudod esetleg úgy az igazságról (a fényről) való gondolkozásra "döbbenteni" a kis rokomnaidat, ha te is pénzt költesz (Egyébként: kinek a pénzét, és milyen áron megkeresett pénzt?) öncélú díszes csomagolásra gyártott papirok vásárlására?
Való igaz: a számadásé is ez az alkalom, amikor a nap majd három napig "a mélybe süllyed", majd karácsony este onnan kimozdul? Milyen számadás és milyen számontartás (Szaturnuszi aktus) végezhető tehát szerinted, miközben azt figyelgeted, hogy milyen örömet (vagyis öncélú és külső élvezet-izgalmat) okoztál "szeretteidnek" az ajándékaiddal? És egyáltalán: el tudnád-e mondani nekem, hogy milyen, a szretteidhez kapcsoló, velük közös belső érték-kételyeidet és bizonytalanságodat kell elrejtened magad előtt, illetve, kompenzálnod azzal, hogy a kivágott fákból készült papirokba csomagolt ajándékozás örömében részesitsd magad? Szerinted nem ugyanannyi-e a spirituális értelme ennek, mint annak, hogy egy finom csokit bevégy a szádba és hagyd, hogy az aromás édesség lágy és egzotikus ingre a mesterséges boldogság illuziójábban részseítsen néhány pillanatra, "Mert megérdemled"?

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Naptári ünnepek
HozzászólásElküldve: 2008.12.24. 00:14 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4041
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Ndem másért de a topicnak a Linda által megadott nyító-akkordjával én teljes mértékben egyet értek és minthogyha te. kedves Niki, éppenséggel, hogy ne mondjam: "csak azért is" rehabilitálni szeretnéd, de persze, egy kicsit másképp, amúgy értelmeségi-bensőségesen, azt, aminek ellenében Limdda a topic-ot elindította:

'Jönnek-mennek az ünnepek már évszázadok óta és mi még mindig eljátszodjuk minden alkalommal ugyanazt a komédiát. Nem létezik ,hogy ne jutna eszünkbe mindannyiszor ,hogy külső csinnadrattán : fenyőfa-és disznógyilkoláson és görcsökön ,aggódásokon kívűl alig marad idő belső elcsendesülésre. Sokaknak a templombajárás is csupán divatbemutató és külső erkölcsfitogtatás. Vagy csupán szokás. Észrevesszük ,persze ,hogy észrevesszük,attól viszont pontosan úgy csináljuk ahogy tavaly-tavalyelőtt és ahogy “más “ csinálja. Értékrendünkben ugyanis csak az valós és értelmes ,amit más is csinál. Vajon hányszor jut eszünkbe ,hogy amit sokan csinálnak egyformán ,az attól még inkább rossz ,mint jó.Lemérhetjük az egészségi állapoton és a természetromboláson. Apropó: jó és rossz. Kéz a kézben járnak .Egy állapotnak, érzésminőségnek a két véglete. Nem létezik olyan ,hogy valami csak jó ,vagy csak rossz. Mindkét véglet benne van. Mégis ,az ember állandóan abban munkálkodik ,hogy a rosszat lehetőleg minél mélyebbre nyomja magába. Addig, amíg az akkorára növi ki magát ,hogy kívűl is megjelenik. Akkor viszont rendszerint késő. Tehát általában kerüljük a belső és külső harcokat és mindannyiszor háborúba keveredünk pont emiatt. Mert naptári ünnepekkor is az történik ,hogy a “nem szeretem “ dolgokat jó mélyre lenyomjuk ,hogy még mi se lássuk."

És én még csak bele sem akaork menni ennek a további taglalásába, és még azt is megkérdezzem, hogy mi a csodát érnek pl. az elmondáésod szerint már amugy is alaosan elhülyített unaokahugaid és öcséid, ha tőled is ugyannnak a stupid és szó szerint: antikrisztusi tradíciónak a tovább verklizését látják és kapják, csak éppen egy kicsit Nikiesen módosítottan, és mit érsz te azzal, hogy ugyanazt csinálod, amivel őket faxnissá és szeszélyessé tették? És mit érsz azzal, ha az idősebb rokonaid faxniját megfigyelve, és ez éltal a szeszlyes személyességre törekedvén, ajándékaiddal az abnormtást vastagítod?
Szóval mesze nem érdekel engem az ajándék-taknyázás (Valahol megírtam, hogy az a spirituális kultusz, hogy valamikor szimbólikus tárgyakat adtak egymásnak ide: ilyen ego-rezgető izagaolm okozási szokásssá degradálódott, hoigy aszongya: ünzetlen ajándékozás, az állítólagos szeretet manifesztációja képpen.) az emberek, de minden erőmmel azon vagyok, hogy ebből a nagy pszicho-üzleti gazemberségben még a róla való vitatkozás szintjén sem akarok részt venni. Tessék engem kérem szépen ebből a nagy ön- és egymás hülyitési játékbólkihagyni, mert sokkal, de sokkal fontosabb dolgom és dolgaim vannak. Például az, hogy valamiképpen megőrízzem a gyermekeim lelki tisztaságát, annak érdekében, hogy annak tudjanak örvendeni: milyen nagyszerű, hogy "ilyen sokan vannak", hogy nem kell szomorkodniuk egykeként, vagy azt lesniük, hogy a kétke testvérük értékesebb, vagy tobb, vagy nagyobb ajándékot kapott-e mint ők, hanem "önzetlenül" örülhessenek az együttlét őröménak - és most attól függetlenül, hogy a nyáron külön voltak válaasztva egymástóól, és egy egy szülőtől, pontosan az által a nayanyjuk által, aki ilyenkor éppen úgy mint te az ömnzetken ajándékozás öröméban fürdik....- és miközben odakint a főtéren valóóságos háborús hangulatot teremtenek a Hargita alján álló hegyivadász székley-őrző helyőrsége tűzsszerészei a hülye oetárdáikkal, mi itt bent valamiképpen ne gerjedjünk be ettől.
De,
Még ennél is fontosabb dologomnak tekintem azt, hogy sem én sem a családom ne legyen aldozata ennek a szerencsétlen zajos hangulatnak, amit ti, az önzetlen örömgerjesztők okoztok, és ha már lehetetlen egész nap elcsendesedni és egy igazit, de egy olyat, hogy felülmúljon minden addigit: meditálni a lépcsőházi szomszédaim ajándékhazahordési és ajándékészítési nyüzsgése miatt, majd a főtéri színes háborús csatazaj miatt, megőrízni a nyugalmamat annak érdekében, hogy legalább, miután mindez elcsitult és az utolsó részeg is elénekelte kint a székely himnuszt, vagy az ébredj román-t, meditáljak egyet - olyat, amilyet ilyenkor és ilyen "megőrzött állapotban" még lehet! - annak érdekében, hogy a felébredő, pislákoló karácsonyi fényt, ha egy icurak picurkát is, de erősíthessem, most és mindörökké, ámen.

Tudod, ezt úgy sikerül néhány éve véghez vinni, hogy én is ajándékról álmodom, mint ama éhes disznó a makkról. Arról a nagy ajándékról, amit soha nem fogok megkapni, mivel az lenne eme csodálatos ajándék, ha az emberek végre azt tennék karácsonykor, amit kell: semmiféle izgalom és öröm adására, vagy kapására nem törekednének, hanem teljesen, de teljesen lecsendesednének, és lecsendesítenék a gyermekeiket is, hogy megtanítsák arra: mekkora nagy érték az, ha az ember meg tanul csendben és nyugalomban maradni és befelé: az igazi lelkiismerete, vagys a benne levő Isten irányába figyelni. Medárda már tudja, és nemsokára Etelkát is beavatom, de azt hiszem, hogy ő anélkül is sejti már mindezt. De azért bánt egy kicsit, hogy nem most, amikor annak az ideje lenne, tudom őket erre rávezetni, mivel olyan jól esik nektek a látványosabb és zajosabb és persze: szerfölött izgalmas ajándékozás.
De nem adom fel!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Naptári ünnepek
HozzászólásElküldve: 2008.12.24. 16:30 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.20. 20:31
Hozzászólások: 483
Tartózkodási hely: Kolozsvár
Napjegy: ikrek
Aszcendens: szüz
Amit és amiről írtam e topik beindításakor folyamatosan fenntartom és eszerint igyekszem a cselekedeteimet is véghezvinni.
Nem tudom, Niki milyen pocskondiázásról beszél, mert a legnagyobb pocskondiázása a z ünnepnek pontosan az , amit a mai modern ember véghezvisz.

Amikor az ember szemléletet változtat, akkor vagy az egészet megváltoztatja, vagy nem sokat ér vele, ha hagy kiskapukat a korrupciónak, a hálaelvárásnak és egyéb nem létező , csupán felállított elvárásoknak és müörömöknek , mert marad az irritáció és idegesség, a "nem sikerült" ünnepi hangulat , mivel nem lehet egyszerre két "urat szolgálni". Vagy marad az ember igaznak és igyekszik minden képzetét, gondolatát, szavát ,cselekedetét ehhez igazítani, vagy megalkuszik itt-ott a régi beidegződéseivel és még azt is megkísérli , hogy a két szemléletét egyeztesse. Nem lehet. Még nagyobb lesz a lelkiismeretében a zavar és a feszültség. Máris kusza ötletei, képzetei gondolatai, szavai képződnek.

Pl azt mondja anyám a fiamnak , hogy "ebben a házban nincs békesség, mert anyád csak rekcumoz engem, nem lehet vele normálisan beszélgetni".
Én erre csak azt mondhatom , nem is lehet az anyám által elképzelt normalitási normák szerint beszélgetnünk egymással, mert ez azt jelentené, hogy habár tudom, hogy hamis és veszélyes az egészségünkre nézve, tovább folytatnám - a "béke" kedvéért- azokat a dialogusokat , amik egyébből nem álltak, mint az anyám életszemléletének, magatartásának és felfogásának megfelelő panaszokból, felszínes kritikákból, pletykákból és tudatlanságból fakadó babonákból.
Ha egyszer én már nem úgy látom és nem úgy szemlélem , akkor nem is tartom fenn egyetlen mozzanatát sem ennek a régi fajta szemléletnek, legfőképpen pontosan nem az ilyen mübéke kedvéért.
Mert hol is nincs béke anyám szerint? Az ő saját lelkében. Amikor rettentően fájó térdével, naponta többször kifut vásárolni, fát venni, főz és nyüzsög, szőnyeget porol és szaloncukrokat vesz, hogy legyen ünnepje. Holott jobban tenné, ha kitísztitaná a szívét és nem gyülőlné a sógornőmet, nem haraguszna a testvéremre és a nővérére, ha nem olvasna ponyvaregényeket és az újságból nemcsak a hallottak apróhirdetéseit olvasná el, ha nem aggódna értem ,amikor sétálni lát , de magának bebeszéli, hogy rosszul vagyok és engem is ezzel fáraszt, ha azon változtatna , hogy ne akarjon engem is folyton rokkant öregasszonyként látni, abból kiindulva , hogy őt az élet tönkretette és nem élne a múltban . Mert kérdésemre , hogy minek nyüzsög annyit és aztán panaszkodik, azzal érvel, hogy így szokta meg még akkortól ,mikor gyerekei kicsik voltak, hogy minden legyen kész karácsony estéjére..bla...bla. Hogy miért csinálja most is ugyanúgy és kinek és mit ér vele, azon még csak el se gondolkodik. Hiszen nincs ideje, sose volt :gondolkodni.
És én folyton visszarángatom a valóságba , amikor kitátja a száját és ezért neki nincs békéje.
Nekem van. Végre egyre békésebb vagyok, mert határozottan figyelem magam és igyekszem leleplezni már a gondolatok szintjén, ha buta sóvárgás vagy nyüzsgés akar beindulni. Semmiféle mesterséges illuziószerü békét nem tartok fenn.

Még nem szabadultam meg mindentől, ami a külső körülményeket illeti, de jócskán leegyszerüsődőtt a rokonlátogatás is. Nem veszünk részt semmiféle disznóvágáson már több éve. Egy nap elmegyünk az anyóshoz, de semmiféle nagy ajándékot nem kap senki és én meg nem öltők fel semmiféle mümosolyt. Az ebédnél csak krumplit eszünk savanyú uborkával, bárki bármit mond. Sajnálom, ha érződik, hogy csupán kötelességszerüen adok egy-egy szappant és nem hazudom el, hogy inkább azért , mert annyira elvárják. De ennek is vége lesz, jővőre már kisbabám lesz és mással fogok foglalkozni.( Tavaly egyébként a Béke Evangéliumát nyomtattam és köttettem be anyósom számára karácsonyi ajándékként, de nem sokat értem vele, mert hiteltelennek tartja. Szintúgy anyám. Anyámnak idén egy fésüt vettem, mert csak így tudom rávezetni arra, hogy ne használja az én fésümet :D :D . Tehát ezeket ébresztő ajándéknak szántam, kérdés, mennyire ébredtek, ébrednek fel tőle)

Már rájöttem , hogy haladás és fejlődés csak akkor van, ha az ember kitart új szemlélete mellett, abban meg győződéssel helytáll, a visszahatás úgyis meglátszik az emberen, csak a vak nem látja.
Nem lehet korrupciós kiskapukat hagyni. Így sose lesz az ember sem igaz, sem hiteles.Sőt , még hülyébben fogja érezni magát, mert ha kitart, mosolyogva szereli le a támadásokat , iróniákat , cinikuskodásokat, cukormázba csomagolt agresszívitásokat, manipulatív erőszakokat, ám ha itt-ott enged , mint a lyukas balon , a végén már maga se tudja , hol tart.

Hála az égnek a fiammal már jókat szoktunk nevetni a fagyöngyöt szerencsének beállító árusokon és azokon akik ezeket vásárolják, az ideges sofőrőkőn és embereken , akik egymáson keresztültaposva igyekeznek mindent beszerezni, mintha éhínség következne és az arcokon levő elfojtott feszültségen, amit látni a piacon és üzletben az embereken. Csak egy szikra kéne és a külső csillogás külső robbanásá váltana át.

S akkor hol jöjjön létre a belső fény és béke? Milyen talajon ? Mit is táplálunk magunkban?

Linda

_________________
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Naptári ünnepek
HozzászólásElküldve: 2008.12.24. 19:18 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4041
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A Lilithet táplálják Linda, a Lilithet, vagyis a hamis boldogságot: a megváltás-ellenességet, vagyis az egészség és a tényleges harmónia-ellenességet, a derű és a nyugalom - ellenességet és persze: a megvilágosodás - ellenességet. Nem véletlenül használtam az anti-krisztus kifejezést. Mert hát végül is ez az egész nagy banzáj, az önzetlenkeedéssel és az annak megfelelő önzetlen elvárással az. Ez a szerfölött meghatóan hangzó önzetlenség is, olyan, metefizikailag nulla értékű kategória mint a remény és a többiek, amelyekről a nyári táborban Berci beszélt. Létezik itt ugyanis egy igen jól és határozottan kinyilatkoztatott Isteni érdek, a megváltás mindenek fölötti szüksége és érdeke. Minden ennek rendelődik alá a létezésben, és akkor kérdem én, hogy ebben az értékrendben, hol helyezkedik el az önzetlenség? - Remélem, hogy majd újjá tudok születni..., természetesen önzetlenül, nemde? .... :D
- Miért kell hát ez az értelmetlenül önzetlen ajándékozási ünnep? Mi jó van abban, ha egy rokonom irracionális szeszélyét (Vagyis: a személytelen ostobaságot!) meg tudom vastagítani a bogarát figyelembe vevő, sőt: lehetőleg azt jól lakató, direkt annak szóló, azt simogató, jól "eltalált" ajándékkal? Kinek és mit szolgál ez? Csakis a még erősebb és még nagyobb szeszély-növesztést!
- Micsoda óriási a különbség! Egy olyan szomjat időlegesen csitítani ami ettől később még a korábbinál is nagyobb és még
csillapíthatatlanabb szomjjá válik, vagy olyan vizet (Tudást) adni az embereknek, amitől többé nem szomjaznak meg! - Lásd Jézusnak az Arimáni asszonnyal való beszéde értelmét, az arimáni kútnál. És lásd ama kinyilatkoztatást, miszerint, "Aki nincs velem, az ellenem van." És hogy: "A te szavad ne legyen igen - nem, hanem a te szavad legyen Igen, igen, vagy Nem, nem."
Tévedés ne essék: távol áll tőlen a hipokrita magatartás, és nagyon is jól esett, amikor a nyáron Andreáék (Tamással) elhozták a gyermekeinknek a beteg, vagy egyke rokon-gyermekei által nem használt ruhákat és játékokat, mesés könyveket, vagy amikor Jutka vette a fáradságot és ahelyett, hogy el dobta volna a testvérével együtt kinőtt, de még jó gyermekkori és kamaszkori ruhákat és játékokat és könyveket, szépen dobozba gyűjtötte, el vitte a Pesti buszállomásra, oda adta a Csíki busz soförének és el küldte nekünk. Mert persze, hogy jól esik az embernek, hogy szeretettel gondolnak rá, még akkor is, ha a gyermekei esetleg már nem szorulnának rá azokra a ruhákra és játékokra, de igen is fontos a gesztus, a figyelmesség és a szeretet, vagy netalán a hála kifejezése! Ki lenne érzéketlen erre? És persze, hogy jól esett nekem is az általam ugyan már nem használt, de még nagyon jól működő és internetezést is bíró, régi számítógépemet (Amit Medárdának szántam ugyan, de ő majd az Emőke "Lezidonos" gépét fogja majd örökölni.) a gazdasági értelemben vetten, nagyon szegény, de maximálisan korrekt viselkedésre törekvő, karate-klubtársamnak ajándékozni, amikor az öltözőben elmondta, hogy mennyire szeretne egy ilyet!
De miért űzni abból kultuszt és miért koncentrálni mindezt éppen arra a napra - És miért tenni ezzel a népi mozgalommá avanzsált nyüzsgéssel görcössé és lihegőssé éppen ezt a ténylegesen szakrális napot!!!! - amely nem csak december 24-én, hanem minimum december 19-től a lenyugvásról, a lecsendesedésről és az elmélyülésről - nem utolsó sorban a hibabelátásról és a felismert vétkek miatti vezeklésről, azok további el nerm követésére vonatkozó belső fogadalmakról kellene, hogy szóljon?! - Hát megmondom én, hogy miért: éppen azért, hogy nehogy véletlenül a sok ünneplő ajándékozó és ajándékozott meghallhassa a saját lelkiismerete hangját! A Felettes énje és az allatta szerényen meghúzodó személyes krisztusa sugallatait! - A vétkek belátásán alaluló Istennel való személyes kapcsolata, bocsánat: azonosság-tudata hangját. Met attól biziny, rém idegessé és békétklenné kellene válnia mint Linda édesanyja. Vagy mint az enyém, ami előtt a hülyeséget neki fővesztés terhe alatt megtiltottam.... :D

De, ha Niki már volt oly kedves és kiskegyedi korrektséggel kitanított minket az igazi ajándékozás misztériumára, hadd említsem meg, hogy pontosan 17 évvel ezelőtt, amikor az Elta néhány - egyáltalán nem a karácsonyról szóló - előadását meghallgattam már, rájöttem és megírtam az ünnepélyes ajándékozás metafizikai értelmét és gyökerét - és ezt, egy fél év múlva, már a regényem első változatába is beépítettem! - ami az emberiség őskorában, költőien kifejezve: a bibliai időkben kezdődött. Erről az első önzetlen ajándékozásról, illetve a következményéről, egészen pontos leírást találunk a Genézisben:
Ti. a Lilith (Ama nő-fejű és hártyakezű Bibliai kígyó) azt tanácsolja Évának (A Szeretetnek!!!), hogy szakítson le egy almát a jó, vagyis a kellemesség, az élvezetesség, a kényelem és persze: a nehézségek és veszedelmek, vagyis a megváltási sorsprogram-elleni biztonságot adó (biztosító) eszközök megszerzési képességét (tehetség-esszenciáját) tartalmazó fáról és adja oda Ádámnak (A Fény megtestesülésének). És miért? Hát persze, hogy önzetlenül! vagyis azért, hogy attól kezdve Ádám (A fFény) ne mind törje magát abban, hogy őt vizsgálgassa, mustrálgassa, átvilágítsa és megtermékenyítse, hanem azzal foglalja el magát és azt a nagy fényes agyát, hogy miképpen tudná megszerezni a saját és az ő (Átvilágítatlan, de feltétlenül és önzetlenül szeretett teljes) boldogsága külső eszközeit. Ezt az ajándékozási aktust nevezik a keresztény teológiában bűnbeesésnek. Havas Béla kifejezésével: az első létrontásnak. Vagyis: minden létrontás elődének!

Hát ezért nem ajánljuk, kedves Niki, hogy tovább próbálkozz a két úr szolgálatával. De, amennyiben erről a gyermekkori szokásodról olyan nehéz lenne lemondani

(Hirtelen az jutott eszembe, hogy mi is lenne, ha olyan gyermekkori "közösségi" szokásaimat, mint pl. a cigarettázás, hogy csak a legbevallhatóbbat említsem, itt úgy tálalnám és ajánlanám, mint helyeseket... :D És erről viszont az jutott eszembe, kedves Niki, hogy amennyiben jól a lelkiismereted ls az igazi értelmed mélyére néznél, nem-e az lenne a legigazibb és leghasznosabb ajándék, mind a szüleid mind a gyermek-unokatestvéreid részére, ha ezútttal tényleg véglegesen lemondanál a cigarettázásról. A szüleid megnyugodnának, hogy jó úton jársz ezzel a "metamicsodával" és bizalmuk gerjedvén, esetleg még ki is pótolnák a horoszkópra gyűjtött kevéske pénzedet, az unokatestvéreid meg gondolkozni kezdenének azon, hogy amennyiben ez a jó fel "Niki-mámi" lemondott a cigiről, talán mégis csak érdemes azon elgondolkozni, hogy a szájunkba vegyük, amikor a haverek és a haverinák majd a fűvel megkínálnak... - És erről megint az jutott eszembe, hogy Hamvas szerint, az ember csak azt próbálja kívül elvégezni, amit belül nem hajlandó.... ),

legalább is arra kérlek fel most karácsonyian, hogy ne tégy fel a logoszra többé a Kiskegyedbe illő írásokat.
És, hogy ne legyen az, hogy szűkkeblűségből írtam mindezt, és mert "Akinek van, annak adatik", hát itt az én ajándékom is:

"Nagy László:

Ajándék *)

Nem igaz, hogy nem lehet bátor édes beszédre szám,
Ha miattad oly áhítat bársonya súrol,
Hogy sértetten az északi csillag,
Elfordul fejemtől csikorogva.
És íme: ha én vagyok Én. Ha vérem, ha leheletem,
Újra az enyém,
Ágbogas gímként, karácsonyian, elindul hozzád az ének.

Ajánlom lármátlan iramát kitárt kapuidnak.
Ajánlom a káprázatot,
mert a lehulló nap láz-bábjaival
telepillogóm ága-bogát.
Tört, sem revolvert nem kötök reá,
lerontottam régen dühüm címerét,
Csak jó emlékből koholt cicomát küldök,
Ajánlom nyaram inait,
Remek ölelésre a sugallatot,
Nagyfejű rózsán egy puli haját -

Ajánlom neked földrengéses arcom
egy megmenekült mosolyát."
----------------------------------------------
*) A verset emlékezetből írtam le, lehetséges, hogy kihagytam belőle valamit, vagy a tördelés nem követi hűen az eredetit. Majd utánna nézek.

És ezzel neked, és a többieknek (A sértetteknek és a nem sértetteknek is) is. lehetőleg kevésbé ünnepélyes de annál elmélyültebb és "eredményesebb" (lehetőleg, minimum megtisztító) karácsonyi meditációt kívánok!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Naptári ünnepek
HozzászólásElküldve: 2008.12.25. 01:54 
Offline

Csatlakozott: 2008.05.10. 16:41
Hozzászólások: 30
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kedves Mindenki!

Először is szeretném leszögezni, hogy nem állt szándékomban senkit kioktatni, még ha, belátom úgy is tűnt.
Ma megtörtént a nagy ajándékozási ceremónia, családom egy része megkapta a nekik kigondolt ajándékot és éppen, mielőtt átnyújthattam volna jutott az eszembe, hogy idén nem végeztem valami jó munkát ajándékozás terén, és alig néhány tárgy lesz az, aminek az ajándékozott valóban hasznát veszi. Ráadásul, mikor átadtam az ajándékot felnőtt rokonaimnak, jött a szokásos "jaj, nem kellett volna, te még gyerek vagy", amit kikérek magamnak, abból a szempontból, hogyha valaki nekem ad, annak én is adni akarok, mert csak a markomat tartani lenne igazán nagy gyerekség.

De mi is a valódi ajándék, és mikor jó tényleg adni. Ahogy a Szilárd példája is mutatják, nem kell ehhez semmiféle karácsony. és vásásrolni sem kell. Keresztanyám elkezdett eszperantót tanulni, de nincs szótára hozzá, én évekkel ezelőtt vettem egyet használtan, csak úgy érdekességképpen, és neki fogom ajándékozni. Ehhez nem kell karácsonynak lennie, van valamim, ami neki fontos és tényleg kell, nálam pedig csak porfogó tulajdonképpen.

Lindának is igaza van, próbálok magammal kiegyezni, hogy mi az, ami a régi szokásokból maradhat, és mi az, aminek mennie kell. De egyelőre úgy érzem, a karácsonyi ajándékozásról nem tudok lemondani, csak finomítani akarom, hogy tényleg igazi ajándékokat adjak. Valószínűleg az én fejemben egy más karácsonykép él, mint a tietekben, mert az én fejemben a karácsonyhoz a bőség is hozzátartozik. Úgy látszik ezen még dolgoznom kell. A szülinapos "elméleteimmel" sikerült leszámolnom, vagyis idén nem rendeztem önmagam tiszteletére semmiféle bulit, így nem is kellett megsértődnöm azokra, akik nem jöttek el :lol: Magamat meg megajándékoztam egy éves értékeléssel, egy bizonyítvánnyal, amiben a pozitív és negatív változásokat egyaránt leírtam tételszerűen és készítettem tervet a hogyan továbbra is. De ez a folyamat valójába csak ezzel kezdődött el, mert karácsonyra is sikerült kiegészítenem ezzel azzal. Az ajándékokat elnézve azon gondolkodtam, valyon valaki lesz e olyan figyelmes és megajándékoz e egy új határidő naplóval, ami egyesek szerint csak "alibi" ajándék, vagyis akkor veszik, ha jobb nem jut az eszükbe, számomra viszont fontos eszköze annak, hogy tervszerűen beosszam az időt, ami fontos tanulási folyamat egy hozzám hasonló folyton késő, mindig halogató számára. De ez csak eszköz, egy tárgyi szimbólum, önmérsékletet és az időpontokhoz (ígéretekhez) szükséges szigort nem adhatja senki vele együtt.

Így én is hiába vettem húgaimnak legendás könyvet, mert nem adhatok nekik felnőttet hozzá, aki abból minden este felolvas és segít értelmezni a tanulságokat. Lehetnék ez a felnőtt én, de messze lakunk egymástól. A dohányzásról való leszokás nem nekik ajándék, hanem nekem, bár tény, hogy a pozitív példamutatás is ajándék értékű, még ha ennek nincsenek is tudatában. Így valójában, nem adtam semmit egy köteg színes, teleírt papíron kívül, ami valószínűleg évekig fog porosodni a polcon, mielőtt valaki is kinyitná azt.

Egyébként én nem nyüzsögtem karácsony előtt, mert jóval korábban beszereztem és be is csomagoltam mindent. Így kimaradtam az ideges rohangászásból és a káromkodásból.

A pénz kérdéshez csak annyit, hogy bár azt a pénzt nem én kerestem meg, ahhoz, hogy a karácsonyra ki tudjam gazdálkodni belőle az ajándékra valót, be kellett osztanom és máshonnan kellett elvonom a pénzemet, mert nem csak úgy a semmire kapok én pénzt. Abból veszem a bérletemet, az ebédemet, az iskolai felszereléseket stb... Ezen felül én SEMMIRE nem kérek pénzt a szüleimtől, amit kapok, abból gazdálkodok, ha rosszul osztom be, az az én bajom. De saját pénzügyi helyzetemről nyilvánosan többet nem kívánok megosztani senkivel.

Most hirtelen ennyit tudtam reagálni, remélem nem lett "kiskegyedes". Ha igen, akkor lehet törölni :lol:

_________________
Niki


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Naptári ünnepek
HozzászólásElküldve: 2008.12.25. 11:54 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4041
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Lehet, hogy az én receptorommal van valami baj, de számomra ez a magyarázkodásod végére akasztott, szövegtörlésre való ajánlatod eléggé haragosnak és bosszúsnak hangzik. Megajándékozhatttál volna tehát azzal a karácsony nevében, hogy elhagyod.
Szó sem lehet tehát törlésről, kedves Niki! Mindössze a kikapcsolódás mellett, a szórakozás szavunk értelemezéséről. Ti. a szórakozás a szórásból, a figyelem szétszórásból jön. Szerintem tehát ez a karácsonyi külső ajándékosztás egyértelműen szórakozás, nem mondom meg milyen gyermekeknek, ammint fentebb írtam, abból a célból, hogy az emberek ez által elnyomhassák, vagy szétszórhassák a még megmaradt picinyke keresztényi lelkiimeretük hangját.
Lám, még a hat és fél éves Etelkát sem lehetett becsapni vele. Egyesek ugyanis nem elégednek meg a vásárolt fenyőfa méretével, esztétikai állapotával, és újabbakat, még jobbakat szerelnek, a korábban vásároltat meg eldobják. Hogy ne dobják el a felnőtt gyermekeik által korábban piac-vásárolt fennyőt, mivel ők egyenesen Vasláb erdejéből hoztak egyet, anyámnak adták. Nosza neki, Emőkével szövetkezett is gyorsan anyám, és annak az anyai szívére hatva, feláállíttatta vele a fenyőt az ő szobájába, a ruhás szekrények aljából előkotorták az én gyermekkoromból megmaradt, többnyire tört, vagy fakult díszeket, és mit ad Isten, még régi szaloncukor is kerül elő ugyanonnan. Emőke leszaladt a lakésunk alatti éjjel-nappali üzletben, és a kisgyertyák mellett, valamiket vásárolt az anyám ajándékai mellé, majd, miközben én a tegnapi hozzászólásomat, illetve a Nagy László - verset, írtam nagy figyelemmel, levitte a gyermekeket karácsonyi misztériumra. Amint a művemet befejeztem, Réka kivégta az ajtómatt és lelkesen elújságolta, hogy voltak a karácsonfán! Kidderült, hogy az egész fonákul sült el, mivel Etelka, már más fél hisztis erőőszakoskodáással, követelni kezdte, hogy neki állítsák elő azt a nénit, aki beöltözött angyalnak és ide hozta ezt a fenyőfát meg a rajzceruzákat. Ő ugyanis már részt vett egy Mikulás-járáson az iskolában, és ismerte a csíziót..., egyrészt, másrészt, mivel az a néni, aki beröltözött angyalnak a számukra, nem volt előkeríthető, csak elrontották a jó kedvét a gyermeknek, ami úgy, ahogy helyre állt, miután elmagyarztam, hogy az egész csak egy rosszúl sikerült tréfa volt anyuka és nagymama réészéről.
Szóval, kedves Niki, szerintem a cigarettáról való lemondás, ammiként azt te is írtad, a példaadáson keresztül, nem csak saját magadnak, hanem a szüleik által számukra biztoosított luxus élet által veszélyeztetett unokaöcséidnek és az unokahugaidnak is jobb ajándék lett volna bárminél. Arról nem is beszélve, hogy szerintem azt az aforizmánkat, miszerint egy kobór kutyán nem tudsz segíteni, mielőtt magadon nem segítettél volna, úgy is lehet bértelmezni, hogy lényegében senkit nem ajándékozhatod meg igazából, amíg magadat nem ejándékoztad meg igazából...
A fent idézett Nagy László Ajándék című verséből véve át a gondolatot tehát, azt ajánlom neked, hogy jövőre ajándékozd meg magad végre te is, egy igazi, nem ajándékozó-karácsonnyal, annak érdekében, hogy valamikor te is, olyan vizet ajándékozhass a szeretteid számára, amitől többé ők sem lesznek ajándék- és másszomjasak (Pl., akiknek közölűk ez lenne a problémája: cigaretta- és\vagy ajándékfüggőek...) - Appropó: Kár volt felsorolnod, hogy miből sporolod ki az ajándékpénzt, mert így, még annál is nagyobb szamárságként jelenik meg az egész buli, hiszen ezek szerint a szüleidnek az egészséges táplálkozásod céljából adott pénzéből sporolod ki az ajándékpénzt. Persze, a fölösleges eszperántó szótáron kivül... (Az eszperántó steril mesterkéltségéről és rég megbukkott, hamis - Nem organikus - egységkeltési céljairól (hamis metafizikájáról) ugyanis kár szót fecsérelni.) Ha ilyet tenne Medárda a te korodban, hogy ahelyett., hogy almával, körtével, paradicsommal, sárgarépával és karalábéval egészítse ki a vitamin hiányos menza-kosztját az én pénzemből, még abból is sporolgatni kezd ilyen kispolgári szórakozásokra, azonnal beszünetetném az agyetemi tanulmányai finanszírozását!
- Főként, hogy a cigarettapénzed is ugyanonnan kerül elő feltehetően, ahonnan az ajándékra valót kispórolod. - Szóval, valljuk be, hogy a te népi szokásoktól eltérő, korrekt és önzetlen ajándékozási szokásaid alól is éppen úgy kilóg ama bibliai lóláb, kedves Niki, mint az Éva alma-ajándékozása alól, és a tudattalan célja még akkor is az a mélyen rejtett remény és elvárás, hogy az ajándékozottak kevésbé firtassák a dolgaidat (Személytelen - tudományosan kifejezve: Ikrek - árnyék éned dolgait!) és hagyjanak neked békét, amikor a kis belső önátveréseidet végzed, szóval, a nappali éber tudatod elől rejtettt és öntudatlan cél még akkor is a látszat-béke fenntartása, hogyha már a kora gyermekkorodban sikeresen átvetted ezt a jó paijzsolási szokást a környezetedtől. (- Mert azért azért remélni merem, hogy nem állítod azt, hogy teljesen magadtól találtad ki az egészet?)
Egyébként, ebbben a rovatban, nem csak az ajándékozási, hanem akár a cigaretttáázási szokásaidról is írhatsz (A nyáron pl., valamikori cigisként, én is megkivántam Bercitől, hogy olyan jó ízüen szívja, és megelégelvén a dolgot, a végén kértem is tőle esténként egyet - egyet... - Majd, amikor teljesen vége lett a tábor, egy egész csomaggal vásároltam, hogy legyen elegem belőle legalább szilveszterig, amikor jól tudom, hogy velük együtt beszélgetve töltve el a petárdázó, csimm-bumm időt, én sem tudom megállni, hogy ne gyújtsak rá.) ha jónak látod, csak éppen ne akard azt velünk lenyeletni, hogy az pozitív is lehet, de legalább is, megengedhető együttléti és együtttérzési - együtt lélegzési - foramként tüntesd fel azt, vagyis metefizikailag helyes cselekedetnek, mint fentébb az ajándékozást. Ok?

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Naptári ünnepek
HozzászólásElküldve: 2008.12.25. 14:43 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2008.10.16. 11:56
Hozzászólások: 107
Napjegy: Mérleg
Aszcendens: Kos
Az Árnyékból megszületni készülő Fény Ünnepén
December 22.-e mint a Téli Nap-forduló, a csillagászati Tél kezdete. A december 19-22 napokon legrövidebbek a nappalok és leghoszabbak az éjszakák. A Nap belép a Bak spirituális erőterébe. A Satrurnusz, mint az Egyetemes felelősséget képviselő , az Egyetemes Törvényekkel kapcsolatban álló, saját életünkben is számonkérő , a személyi felelősségvállalásnak, az ok és okozati összefüggéseknek, a Karma törvényeinek, a "határállapotokat" számonkérő és számontartó, de egyben, mint Kronosz, az idő ura és tanitó mestere, bensőnk mélységein keresztül számonkér és elszámoltat. Ennek most van az ideje.
Sok emberben ezen napokon talán meg sem születik azon kérdések sokasága, hogy hol is tartok én most éppen az életemben. Pedig e kérdés felelete talán egy biztos út lehet az akár részleges, vagy akár teljes gyógyulás felé.

Elmélkedéseim közepette, elővettem néhány, gyerekkori fotóimat, melyen rengeteg olybéli dolgot véltem megpillantani, melyé létezésem útján eddig is észrevétlenek maradtak. Miközben néztem a fotóimat, történetek sokasága látott Nap-világot. Egy pillanat kilépése az időből, hogy a múltba legyek képes ellátogatni. Elmélkedésem, hogy ki is voltam, és kivé lettem ??
Katarzisok sorozatát élem meg, hisz e pillanatban találkozásra van lehetőség,, egykori énem találkozik a mostani, jelenlegivel, ami persze nem a végleges. Már teljesen másképpen, más módon nézek önön magam mélységeibe, de képes vagyok megtalálni, meglelni azt a határtalan Fényt, és szépséget, melyben e Fény segitségül kiséri lelkem állandóan újjászületéseit.
A múltban való időzéseim során létem és életem történetein keresztül képes vagyok folytonosan önön lényem megújulását megérteni.
A fotók melyeken keresztül életre hivóm régi önmagamat, mely időben is már saját bensőmben hordoztam azt az embert, akivé mára lettem. A múltam is egyfajta világ, egyfajta jelenlétem melyben képes vagyok megtalálni minden szépséget, nyitottságot és elevenséget, és ez ad egyfajta erőt ahhoz, hogy még nyitottabban, még inkább tudatosabban, őszintén, tisztán, szabadon - egóm kötelékeitől elvágva magam - szeretetben legyek képes élni az életemet.


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 36 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3, 4  Következő

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO