Herczek Kyra a misztikus gondolkozó, festő, feleség és üzletasszony:
Egy kellemes nyár eleji estén otthonában fogadott, és beszélgetésbe kezdve rögtön mérföldes lépéssel egészen más világba csöppentünk, mint amit vártunk. Nem esett szó üzletrôl, piacról, sikerrôl és munkáról, sokkal inkább mûvészetrôl, filozófiáról, költészetrôl, a világ és az emberiség kicsi és nagy kérdéseirôl. Kyra mûvész ember. Fest, ír, kicsit távolinak tûnik mindez az üzlettôl, ám hihetetlen logikával teremti meg magában az anyagi és szellemi világ egységét. – Kétéltûnek kell lennünk – mondja. – A világ egy 3D-s virtuális játék, ebben az anyagi világnak meg vannak a játékszabályai. Ahhoz, hogy a szellemi, spirituális fejlôdésemre idôt tudjak fordítani szükséges az anyagi világ javainak megteremtése. A pénz önmagában nem minôsíthetô sem jónak, sem rossznak. Mai világunk ütôereiben az energiakeringést biztosítja. A pénz önmagában nem érték, csak közmegegyezéses alapon érték közvetítô. Mindenkinek más jelenti az értéket, a boldogságot. Ezért a pénz egy jó konverziós eszköz. Mindnyájan arra válthatjuk be, ami számunkra szükséges, jó. A pénz egy megkísértô mester, aki próbára tesz minket. Próbára teszi a fantáziánkat, kreativitásunkat, emberségünket, hiszen a pénz visszaélésekre is lehetôséget ad. Megmérettetünk általa, és bizony sokan elbuktak a környezetemben az elmúlt húsz év alatt. Pedig a trükk egyszerû. Úgy kell uralni a pénzt, hogy ne függjünk tôle. Ha van, nagyszerû, bôvül az opciós listánk, szélesebb spektrumát tudjuk megtapasztalni az életnek. Ha megcsappan, ne essünk kétségbe, mert abban a pillanatban a pénz kezd felettünk uralkodni, és ott elvesztettük a játszmát. – Milyen pályára készültél? – Festômûvésznek indultam, de édesapám, lévén közgazdász-ügyvéd egy könnyebb megélhetést biztosító pályát szánt nekem, szerette volna, ha orvos leszek, plasztikai sebész. Ettôl eléggé eltérô utat választottam. Édesapámtól örökölt realitásérzékem képessé tett az önmenedzselésre. Festômûvész vagyok, de reklámügynökségem is van, ahol alkalmazott grafikával foglalkozom. – Mi mindenre figyelsz még mostanság? – Imádok fotózni. Az életet folyamatként éljük meg, és mindenkivel elôfordult már, ha csak egy pillanatra is, meg szerette volna állítani az idôt. A fénykép ezt tudja. Kimerevíti a pillanatot a maga gyönyörû mivoltában az örökkévalóságnak. Közben könyvet írok a párkapcsolatokról, szingli létrôl, kicsit másként, mint ahogy avval manapság több írásban találkoztunk. Igényesebben, mélyebben, talán cinikusabban, kíméletlenebbül (mert hiszek a katarzis erejében) próbálom megmutatni a valóságot. – Hiszen, te nem vagy szingli… – Nem, de voltam sokáig, azért, mert azt választottam. A szingli, mint fogalom mára már mást fed, álarca alatt kétségbeesett társkeresés zajlik, holott a szingliség belsô lelki igény életünk egy bizonyos szakaszában. Én ezt spirituális fejlôdésre is fordítottam. Aztán én, a tudatos szingli is megtapasztaltam egy sorsszerû találkozással a változást, a férjemmel egy nagy egymásra találásban. Ugyanabban a valóságban élünk és ugyanazon közös szögbôl látjuk a világot, ilyen kapcsolatok ritkán adatnak meg az embernek. Édesanyámmal éltem hasonló egységben. – Szellemi emberként mi adta az inspirációt, hogy az emberi egészséggel foglalkozz, és táplálék-kiegészítôket forgalmazz? Mindig arra vágytam, hogy megsimogathassak egy delfint Nyilatkozik tévének, újságnak. Elôadást tart, logikus, átgondolt, határozott. Megalapozottan, ám, ellentmondást nem tûrôen érvel. Megnyilatkozásai alapján divatos szóhasználattal élve azt is mondhatnánk, Tihor-Herczeg Kyra „kemény üzletasszony”, sikerei rögtön alá is támasztják ezt a vélekedést és amikor interjúra kértük, a szokásos sztereotípiák kezdtek el munkálni bennünk. mood magazin 19 – Mindig rebellis voltam. Nem tudom elfogadni, hogy az emberi élet milyen rövid az önfelfedezés idôszakától a befejezéséig. Megszületünk, tanulunk, tudatunkra eszmélünk, társat találunk, gyermekeink lesznek, aztán eltelt 40-50 év hirtelen, és irány a temetô. Meggyôzôdésem, hogy tudatos életmóddal, táplálkozással, önmagunkra figyeléssel az emberi élet szakaszai kitolhatók, és nem kell feltétlenül egy 50 éves embernek aggastyánnak lennie, és nem kell szörnyû szenvedések után méltóságát elvesztve távoznia ebbôl a létbôl. Küldetéstudatomat követve próbálom azokat a hasznos és jó dolgokat propagálni, behozni az országba, amelyek külföldön már beváltak, és segítenek egy minôségi élet megélésében. – A festményeid monumentális alkotások, milyen stílusirányzathoz állsz a legközelebb? – A monumentalitást ötvözöm az impresszionizmussal. Akkor festek csak, ha van mondanivalóm. Ezoterikus szimbolikát használok, a tartalom spirituális rétegekben fogalmazódik meg, ezért a nézô szellemi fejlôdésének megfelelôen, mindig újat és egyre többet mesél. – Verseid? – A vers öncélú. Néhány éve írok, nem szívesen mutogatom, de lehet, egyszer kötetbe rendezem az illusztrációimmal kiegészítve… Kyrát fûztük kicsit, aztán nekünk mégiscsak megmutatott néhányat. Gondolati költemények. Több mint megérintôk, több mint valódiak, több mint igazak. Olyanok, amiket nem illik rejtegetni, hátha valakiknek éppen akkor, ott üzennek valamit, amitôl egy kicsit másabb, könnyebb és érthetôbb lesz a világ. Kyra avval fogadott minket ezen a forró délutánon, jó lenne csobbanni, egy delfinnel úszni. Gyerekkora óta arra vágyott, hogy megsimogathasson egy delfint. Egy pár évvel ezelôtt, amikor megtapasztalhatta az érzést, örökre beleívódott lelkébe az élmény. – Néztél te már delfin szemébe? – kérdi. – Huncut, játékos gyermeki naivitás párosul a szeretetteljes, elemzô megfigyeléssel. Lebilincselô, zavarba ejtô. Hirtelen úgy érzed pucér vagy elôtte lelkileg, és valahogy életedben elôször még sem bánt, hogy tökéletesen átlát rajtad valaki, mert körül ölel, megnyugtat szeretetteljes, gyógyító aurája, és magával sodor az egység érzésébe, ahol eltûnnek a lények közötti válaszfalak, és nem marad más, csak a feltétel nélküli szeretet. Gácsi Lilla Kyra: – Néztél te már delfi n szemébe? Menekülés El kellett mennem, hogy közel kerülhessek, Gondolat íveken, érzelem hídakon át A túloldalról néztem életem forgatagát. Sok fájó emlék, s muszáj évek rendjét Csörrenô megszokás láncok táncoltatták, Lelkemet örjöngésig fárasztották. Látomásom forgatagából kiestem, És minden gondolatom kietlen. Megváltozott ideák, Megváltozott struktúrák Új világát élem. Belsô énem kôbuddhaként mosolyog Ott, valahol legbelül a csendes mélyben. Még tûri az álom forgatagát a létben. Megértésbe dermedt látnok álmodozó, Alkotását szemlélô, hiú ábrándozó. Teremtô hatalmáról megfeledkezett, S egyéni világa oly élhetetlen lett. Álmában egy szép álomról álmodozott, S álmából felébredve álomra ébredt, De azt álmodta, hogy majd egyszer felébred. „Ahogy én érzem... Van úgy, hogy le kell lassítani, el kell utazni, eltávolodni önmagunktól ahhoz, hogy visszatekintve tisztán láthassunk. Érdekes játék. Olyan ez, mintha sikerülne otthon hagyni magunkból egy kópiát, egy energialenyomatot, amit távolról végre jobban szemügyre vehetünk, kielemezhetünk. Kell hozzá mély levegô, lelkierô és felelôsségérzet, most már végre önmagunk iránt is. Akkor megtörténik a csoda. Minden lelassul, minden kitisztul, minden fájóbb, de igazabb lesz, és csak ez fontos! Az ember túl gyarló, és majdnem mindig elbújik a saját mutatóujja mögé is, ha nincs más, kézen fek vôbb. Ennek egyszer véget kell vetni, mert különben saját életünkben rossz rendezôként mindig másnak adjuk át a fôszerepet, és statisztaként végezzük! A statiszták pedig nem kerülnek fel a stáblistára...
Mielôtt bárki is megijedne az egoizmusra való felbujtástól, tartozunk magunknak annyival, hogy kiderítsük mielőbb, mi is a keresnivalónk ezen a sárgolyón. Mert abban azért biztosak lehetünk, ha akár statisztaként lébecolunk valamelyik díszlet mögött, az élet ránk biztosan fôszerepet osztott!“ Herczeg Kyra
https://www.youtube.com/watch?v=evDi2t0spsghttps://www.youtube.com/watch?v=OGUDxHSUmbA