Hunor és Boróka szerelme nem új keletű, sőt, lehet, hogy az öröklétből jön és az öröklétbe tart...
Költő vagy politikus Kelemen Hunor? (helyszíni p. második menet)
Kissé megütközve olvastam a napihírt, ugyanis nem értettem, miért épp Gyergyóremetét választották a szervezők az esemény színhelyéül. Amint kiderült, a székely falu lakosai aktív irodalmi életet élnek: havonta rendeznek író-olvasó találkozót.
Székely irodalom
Február 28-án a Hargita megyei Gyergyóremetén került sor Kelemen Hunor: Szigetlakó és Márton László: Vízimalmok Erdélyben című könyvének a bemutatására. Kissé megütközve olvastam a napihírt (
http://www.ccenter.ro/modules.php?op=mo ... =0&thold=0), ugyanis nem értettem, miért épp Gyergyóremetét választották a szervezők az esemény színhelyéül. Amint kiderült, a székely falu lakosai aktív irodalmi életet élnek: havonta rendeznek író-olvasó találkozót. Ezúttal a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó (
http://www.artexpo.ro/en/db/pallas.htm) is besegített a szervezésbe. Így találkoztak február utolsó napján a helybéli érdeklődők, az említett két szerző, valamint a könyvkiadó szerkesztője, Parászka Boróka és Kolozsi Kilián színművész a falu központjában, a Fráter György Általános Iskola fizikumában egy kellemes hangulatú bemutatón. A hétköznapokon rideg, csupasz osztályterem e különleges alkalomra függönnyel, szőnyeggel abrosszal lett feldíszítve. Elmondásuk szerint a tanárokat is meglepte, mennyire otthonos hangulatot tud nyújtani az az osztályterem.
A bemutató forgatókönyve a lassan gyülekező érdeklődőkkel indul: valahol az utolsó sorok egyikében a 80 éves Dezső bácsi meséli az ismerősöknek, hogy felhívták a csíkiak: ide kell jönni. Azt nem mondták, miért, de ő itt van. Végre megérkeznek a főszereplők, elkezdődhet a bemutató. Zárójelben még megjegyezném, hogy Kelemen Hunor fiatal politikus-költő Szigetlakóját (
http://www.metszes.hu/kult/index.php) a Stockholm–Kolozsvár–Bukarest vonalon eddig szinte mindenhol bemutatták, ünnepi könyvheteken szerepelt, Pesten és Vásárhelyen stb. (A legutóbbi bemutató méltatását itt lehet olvasni:http://www.hhrf.org/rmsz/02okt/02101610.HTM)
A helyi iskola igazgatója üdvözli az egybegyűlteket, majd Parászka Boróka elmondja, hogy a Pallas-Akadémia több egy cégnél, de több egy egyszerű könyvkiadónál is. Ez egy olyan szellemi műhely, intézmény, amely összefogja az embereket. A Pallasra itthon és Nyugaton is figyelnek, jelentős nemzetközi vásárokra hívják meg. (Legutóbb Frankfurtban léptek fel:http://www.frankfurt.matav.hu/magyar/kiadok/189.htm) A kiadó célja, hogy a székely közösségi életben megtartsa, ápolja a helyi szellemi értékeket. (
http://www.erdelyiturizmus.hu/forrasok.php,
http://www.nextra.ro/librarius/) Ennek megfelelően állították össze a kiadói programot. És akkor mindent bele! következzen egy rövid bemelegítő-vers Kelemen Hunortól:
A kisfiú sétája a városban
Az istállóban autóbusz nyerít.
Lovak a benzinkútnál sorban állnak.
Háztetőn bicegő építődaruk.
Kazánfűtők talpig fondorlatban.
Fecskét zabálnak óriás szúnyogok.
Csipkerózsika ébred: milyen nap van?
Korcsolyázni indul a repülős század
(ránk fagy a veríték Ikrek havában).
Csilingelnek a templomok.
A villamosok harangoznak...
Szemét dörzsöli a kisfiú:
Né, apu, a gyógyszertárnak
sárkányfeje van!
Parászka Boróka, aki a mentor szerepét töltötte be ezen az estén, ezúttal két teljesen különböző jellegű könyvet mutatott be, ezzel is bizonyítva a Pallas-Akadémia sokoldalúságát. Felkéri Kolozsi Kiliánt, hogy hangulatteremtőként olvasson fel Kelemen Hunor verseiből. Elhangzik az első vers, a „Törvényhozók és bírák” című. Felmerült a kérdés, hogy Kelemen Hunor mint költő, vagy mint közéleti személyiség van-e jelen Remetén? (Jó tudni róla, hogy volt már Korunk-szerkesztő, államtitkár, jelenleg pedig parlamenti képviselő, az RMDSZ-en belül a Szövetségi Képviselők Tanácsának az elnöke.) A kérdezett szerint ezt a két szerepet nem lehet szétválasztani. A felolvasott vershez pedig hozzáfűzi, hogy 1995–1996 körül írta, amikor még nem szerepelt a politikai életben. Tehát amikor törvényhozókról vagy bírákról írt, azt minden konkrét utalás nélkül tette.
A moderátor következő kérdése: „Milyen évet zártál?” Kelemen Hunor az elmúlt évet vegyesnek nevezi (költőként is, politikusként is).
Megjelent egy kötete régebben írt versekből, azonban alkotóként elégedetlenség tölti el. „Miért?”
„Mert nincs idő arra, hogy írjak. Amikor 1997-ben váratlanul felkértek arra, hogy belépjek a politikai életbe, számoltam azzal, hogy politikusként képtelenség szépirodalmat létrehozni. Mivel az nem úgy működik, hogy egész nap törvényeket tanulmányozok, vagy lenyomó parlamenti vitákon veszek részt, aztán hazamegyek, leülök az íróasztal mellé, és írok egy verset.
A politika és a költészet művelése két különböző életformát jelent. Azonban arra feltétlenül szükség van, hogy a »politikában« töltött nap után verset olvassak vagy bármi szépirodalmat, esetleg zenét hallgassak.”
Leltár
Mennyi szép verset írtam
Mennyi semmit
Öleltem száz nőt vagy tán
Kétszer annyit
Sírtam s hallgattam sírást
Női faxnit
Megcsaltam icát annát
Katát pannit
Voltam léhűtő vendég
Bunkó tahó
Végvári vitézeknél
Trójai faló
Másztam fára hegyekre
Falra nőre
Égetett láz égett a
Pofám bőre
Néha fittyet hánytam a
Teremtőre
Tudtam mindent ezért
Tudatlan voltam
Magam soha mindenért
Mást okoltam
Kibírtam ezt-azt nincs ki
Összeírja
Bevallom jelentkeztem
Néhány díjra
Vadásztak rám vadásztam
Másra én is
Az élet egy szart ér bár
Mondják szép is
Egy barátom üzente
Harc az egész
Vághatnék s varrnék mint egy
Híres sebész
De már eldöntöttem nem
Szállok harcba
Nem vágyom győzelemre
Sem kudarcra
Néha még borra sörre
Női ölre
Egy helyben élek lassan
Megyek tönkre
Ha válaszolnom kell: mi
Lesz belőlem?
Legfennebb diákok vizs-
ga-tétele
Undorító férgek finom étele
Mert sok szép verset írtam
Sok szép semmit
Tán többet érdemelnék
Nem csak ennyit
A második felolvasott vers, a „Leltár” című a fiatal költő eddigi életét veszi számba (ezen vers bizonyos fordulatai utalnak arra, hogy Kelemen Hunor valamikor réges-rég közel állt OJD köréhez). A leltárkészítéssel kapcsolatban felmerül a kérdés, mitől hiteles a vers, mitől jó egy vers. Mindenekelőtt az igazság fogalmát kell tisztázni. Nem kell feltétlen igaznak lennie egy leírt szövegnek, ahhoz, hogy hiteles legyen. Kelemen Hunort soha nem foglalkoztatta a verseiben leírt dolgok valóságban való tükröződése. „Számomra akkor jó egy vers, ha engem megragad, ha nincs benne semmi ami pluszba van.”
Végül sorra kerül a „Kihűlt” című vers is. Parászka Boróka szerint egy-egy Kelemen Hunor-vers után nehezen, vagy csak későre lehet szóhoz jutni. Ezért a kérdés általában nem a verstől indul, de mindenképp oda tér vissza. Kérdése meglepő: „Mennyire fontos számodra, hogy képek éljenek benned? A beszédben hogyan alkalmazod a képeket?” És akkor jöhet az ars poetica (vagy ars politica?): „Amikor írsz, képekben gondolkodsz. Természetesen egy verset le is lehet építeni, hogy teljesen hiányozzanak belőle a képek. A politikában viszont nem ilyen egyszerű a dolog. Amikor emberekhez szólsz, akkor természetesen minél több képet használsz, annál jobb, így könnyebben érthető az, amit mondani akarsz. A parlamentben viszont szaknyelvet kell alkalmaznod, különben nem fognak megérteni, esetleg hibbantnak tekintenek. Természetesen vannak politikusok, akik nagy előszeretettel használnak képeket, eredményesen manipulálva az embereket. Nem ajánlatos összekavarni ezeket a dolgokat, mert milyen is lenne egy vers politikai terminusokban megírva?”
Pisztrángok nélkül
Ez a jósok földje. Jövőbe
látó emberek élnek ezen
a tájon. Ahány szem, annyi jö
vő. Felénk ez mérvadó mondás.
Gyilkolni már nem szégyen: szokás.
Itt első napszakunk az este.
A rossz fiúk olyankor jönnek.
Öreg jósoktól parancsot kap-
tak: jövőt formálnak, mindent a
bőkezű holnapokért tesznek.
Reggelek. Szomorú reggelek.
Nyomok az aszfalton, a házak
falán. Könnyet hullatni tilos,
feledni kell a múltat: muszáj.
A delek már lazábban telnek.
Kiosztják napi gyógyszerünket.
Ne érje őket meglépetés.
Jövőbe látó emberek; nem
mennek pucéron a télnek.
Már csak az agymezők maradnak.
Majd az agymezők sem, egyetlen
sejt, egyetlen véredény sem.
Nézzék kérem, az agymezőkön,
ahol vetni, aratni szoktak,
csata dúl éppen, párbajoznak.
Az agymezőkön patakokban.
A patakokban nincs több pisztráng.
Márton László: Vízimalmok Erdélyben című könyve kapcsán Parászka Boróka elmondja, hogy egy olyan műről van szó, amely filológiai műveltséggel rendelkező személy számára is élvezhető, bár nem hiányoznak belőle a technikai leírások. (Márton László vallomása – Miért lettem vállalkozó – a Korunk 1997/11-es számában olvasható 83-84.
http://hhrf.org/korunk/9711) Miért épp a vízimalmokat választotta a szerző? Márton László mindenekelőtt beismeri, hogy nem akar megrontója lenni a kialakult lírai hangulatnak, ezért a Kelemen Hunor számára feltett, az igazság fogalmára vonatkozó kérdéshez térne vissza. A technikában egyértelmű, hogy ami igaz, az igaz, de ne felejtsük el, hogy a fizikában is van relativitás elmélet – mondja. Ha pedig a tudományban is attól függően alakul valami, hogy honnan nézzük, akkor a valóságban még inkább így van.
Továbbá megtudjuk, hogy a szerző már összeállított egy kötetet az erdélyi harangokról. Mivel nagyon kedveli a technikát, arra vállalkozott, hogy erdélyi technikatörténetet állít össze, minél színesebb, olvasmányosabb formában. Véleménye szerint a technika története ugyanolyan izgalmas része a művelődéstörténetnek, mint például a zene. Az előző – a harangokról szóló – kötet anyagának 15 évig tartó gyűjtése közben sikerült összeállítani a nyersanyagot egy, a vízimalmokról szóló kötet kiadásához is.
Ezek után felkérték a jelen lévő Portik Dobos Dezsőt, aki a gyergyóremetei malom tulajdonosa, hogy mesélje el a malma történetét. Dezső bácsi zamatos székely kiejtéssel beszél, részletesen elmeséli, hogy még a nagyapjától örökölte a malmot. Sajnos, pár évi működés után államosították… Dezső bácsinak éveken át a mindig jelenlévő brigádosok irányítása alatt kellett működtetnie a vízimalmot. „Annyi okos vót ott, hogy mellettik inas se lehettem volna. De ha valami baj vót: Dezső bácsi most mi lesz?”
Dezső bácsi felettébb élvezetes beszámolója után a közönség kérdésekkel fordult a két szerzőhöz. A legérdekesebb kérdést Kelemen Hunorhoz intézte az egyik hallgató: Nem találja túl korainak a leltárkészítést, hiszen ő gyakorlatilag kezdő költőnek számít? Kelemen Hunor szerint leltárt (vagy számvetést) lehet és kell készíteni minden nap végén, tehát soha nem lehet túl korai. De a verset elmondása szerint nem kell komolyan venni, hiszen ez csak afféle játék volt, ami induló írói körökben szokásosnak számít. Magyarázatként említette továbbá a hiúságot: Szerinte minden alkotó hiú, már induláskor az, és ha sikereket ér el, akkor ez egyre fokozódik. Egy, az illusztrációkra vonatkozó kérdésre adott válaszból megtudhattuk, hogy Damokos Csaba, az illusztrációk készítője a költő régi barátja. Egyetemista koruktól tervezgetik egy közös kiadvány létrehozását. (Damokos lelkén számtalan szép kötet tervezése szárad, legutóbbi vezércsele: a Korunk
http://www.korunk.orgúj grafikai arculatának a kialakítása.)
– Örököse-e Kelemen Hunor az Előretolt Helyőrségnek, a csoportnak, melynek tagjaként kezdte költői pályafutását?
– Természetesen magaménak tartom a csoport szellemiségét. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy a folyóirat is megszűnt.
– Eldöntötte-e már, hogy költő, vagy politikus akar lenni? Az olvasóinak vagy pedig az általa politikailag képviselteknek akar örömöt szerezni?
– Az biztos, hogy írni szeretnék, és vissza fogok térni az íráshoz. De amíg politikusként tevékenykedem, természetesen utóbbiaknak akarok örömöt szerezni. Az íróasztal mellett pedig olvasóimnak.
– Nagyon sok értékes íróember elveszik a politika miatt. Melyik a fontosabb, a politika vagy a költészet?
– A politika gyakorlásában van egy olyan törvényszerűség, hogy aki nem alkalmas, az kiesik. Természetesen ennek ellenére vannak rossz politikusok. Akkor jó egy politikus, ha a politika mellett van egy szakmája. Akárcsak az újságíró. Ha már van egy szakmája, amikor újságírásba kezd, akkor tud szakosodni, az illető témára. De sajnos, ma a fiatalok az érettségi után egyből az újságíró-képzőbe jutnak, ami meg is látszik a sajtó színvonalán. De aki bekerül a politikába, annak nem könnyű kilépni. Én is azt gondoltam az első felkérésemkor, hogy amíg lejár ez a mandátum, addig itt maradok, utána visszatérek az íróasztal mellé. De engem is, mint mindenkit, akinek sikerei vannak, elkapott a „politikaláz”. Ki kell várni az időt, amikor újra eljön a költészet ideje.
Kelemen Hunor fejtegetése után Boróka azt kérdezi Márton Lászlótól: mégis, mit lehet a rideg technikatörténeti ágazaton kedvelni, mi az, ami megragadja az embert? A szerző megígéri, hogy egyszer elviszi „Kelemen urat” Dezső bácsi malmához, és amikor ott ül egy kövön legalább egy óra erejéig, s hallgatja a malom kellemes duruzsolását, a patak csörgedezését, akkor biztosan élete legszebb versét fogja megírni.
A találkozó jó szokás szerint borkóstolással végződött, abban a reményben, hogy a következő is ugyanilyen kiváló hangulatban, a hagyományos székely vendégmarasztalás jegyében fog lezajlani.
MELLÉKLET
Kelemen Hunor 1967 született a Hargita megyei Csíkkarcfalván. Mind versben, mind prózában túl van a kezdésen. 1989–1990-ben a Jelenlét című ifjúsági irodalmi lap alapítója és vezető szerkesztője, 1995-ben a Korunk belső munkatársa, 1996–2000-ben államtitkár a román Művelődésügyi Minisztériumban, azóta parlamenti képviselő, az RMDSZ egyik jelentős politikusa. Két verseskötete és kisregénye osztatlan sikert aratott. (Itt a részletes életrajz:http://www.hhrf.org/rmdsz/kepviselok/kelemenh.htm)
Borcsa János, a kortárs erdélyi irodalom új teljesítményeit éles szemmel nyomon követő, analizáló szemléletű esszéista, kritikus úgy mutatja be Kelemen Hunor verseit, mint olyan műveket, amelyek elmondják mindazt, amit a költő a világról tud, illetve tükrözik mindazt, amit a világ kivált a költő lelkében. Ennél pontosabban aligha lehet megragadni a Szigetlakó darabjainak lényegét. Talán még azt lehet hozzátenni, hogy a verseket körüllengi a teljesség igézete, a mindent versbe venni vágyás varázsa és ennek lehetetlensége. Úgy ahogyan a Titkaid és életem kezdő soraiban olvassuk: „Én minden titkodat megtudom, / Te lassan széthordod életem”. Kelemen Hunor versei a lét glóbuszának egészében láttatják a lírai szubjektumot; versei az egyén helyét jelölik ki az emberi univerzumban (A Látogató; A hátvédek hatalma; A hierarchia bosszantása; Légtornász az égi tornácon stb.).
Légtornász az égi tornácon
Csontok csöndje az éjszakában. A lélek villanása.
Jelek a bőrön, mély nyomok:
angyalok földi mása.
A kezdet, a vég és a semmi:
Isten a legnagyobb talány.
Amikor sehol sem vagytok,
feloldoz és magába zár
valami világűrnyi magány.
Csak az én marad, a légi tornász.
Pokol és menny közé feszített
láthatatlan égi tornác,
ahonnan messzire hord a szem.
A vágy, az őrült gondolat száll.
Valami reszeli torkomat,
sejtjeimben félelem kószál.
Amíg jön a hajnali krízis,
az emberben őrlődik a világ.
És az ember egy kicsit gríz is!
S talán egy kicsit Isten?!
Vagy mégis csak gonosz démon?
A tükör mindig mást mutat,
ölelem magam és mégis szétnyom
a trombitaszó. Távoli agymezőkre
hajít a gravitáció.
A szívben feleződik a holnap.
Ismeretlenül is megszólít:
most sem az, akire vártam.
Lusta eső kopogtat, s én
hallgatom sivataggá váltan.
Mozdulnék, elnyom egy golyónyi
álom. Szólítom a rejtőzködő Istent:
HÁT SEGÍTS FOSZFORESZKÁLNOM!!!!!!
Ez az univerzalizmus mégsem hat nyomasztóan az olvasóra, ebben az emberi teljességben mégsem vész el az egyéniség, mert a költő sokszor groteszk iróniával, sokszor baráti közvetlenséggel szól a tárgyáról, mintha csak jóízűen mesélne egy társaságban (A Keleti Misszió; A rokon látogatása; A kisfiú sétája a városban; A hírnök balladája; Önkéntelen felejtés stb.). Vagyis az emberi dimenzió teljességének ábrázolásában nincs semmi nagyképű komolyság, ellenkezőleg, hangját sokszor jellemzi játszi könnyedség, a fintoros szarkazmus, a csevegő stílus. Mintha csak mellékesen, szellemeskedőn világítana rá életünk dolgaira. Sokszor fügét mutatva szól komoly tárgyáról, máskor grimaszt vág lelki tükre előtt, miközben szinte észrevétlenül alkalmazza a poétika klasszikus műfajait, versalakzatait, szigorú formai kereteit. Tehát mívesség és frappánsság, nagy műveltség és mindennel viccelődő irónia egyszerre jellemzik ezt a költészetet.
A Keleti Misszió
Amikor Keletre jöttem,
tudtam: nem áll módomban
győzni itt, s bár egyformának
tűnik minden arc, én lassan
megismerem a város titkait.
Óvatos mozdulatokkal
kijelölöm a teret,
ahová megbízóim vadászni
küldtek. Készül a hely is, ahová
zsákmányommal békén megtérhetek.
Bennszülött szolgáim póker-
arca a csempészáru láttán
enyhén ellazul, és néha a
korbácshoz kell nyúlnom, hogy ne
feledjék: ki van felül és ki alul.
Ha követként megjelenek a vár
uránál: hírt viszek és hozok.
A hallgatag férfi iránt gyanúval
viseltetek, de előnyben
részesítem a féktelen álmodozót.
Szolgálatom ideje véges.
Megbízóim tudják: a siker
Keleten még nem győzelem.
Számunkra a titkos hátország
az egyetlen biztos védelem.
Végül egy személyes vallomás:
„Hallgattam Kelemen Hunort (…) a kellemes hangulatú, vendégszerető, a könyvesszalon nevet valóban megérdemlő Liteában és sűrű szemrehányásokat tetem magamnak, amiért bizony hézagosan olvastam az utóbbi időben az állatorvosnak tanult, majd rádiószerkesztővé lett, most filozófiát hallgató, Csíkkarcfalváról hozzánk, Kolozsvárra »elszármazott« ifjú szerzőt. Tíz éve érkezett ebbe a városba, írja Forrás-kötete hátlapján. Egyik versében »mínuszévekről« beszél, ám nem hiszem, hogy ebben az ítéletében igaza van; mármint hogy az ő életében »a mínuszévek egyre-másra gyűlnek«. Ezt még akkor is így vélem, ha például a sajnálatos gyorsan megszűnt kolozsvári ifjúsági irodalmi lapra, a kilencvenes évek eleji Jelenlétre gondolok (amelynek Kelemen Hunor is szerkesztője volt). Változnak nyilván az intézményes keretek, maguk az intézmények is (a Mínuszéveket még a Kriterion adta ki, 1996-tól viszont a marosvásárhelyi Mentor, a Látó kiadója gondozza a Forrás-köteteket), ez azonban még nem ok a letargiára. Az igazság az, hogy Kelemen Hunort – egyes versei elégikus hangvétele ellenére – nem ez jellemzi. Versbeli idegenvezetőjével mondja: »talán itt volt az utolsó konvert / talán itt állt az énekes / talán eddig tartott az út / talán innen új út indult / ............. talán?!« A pontok kitöltését az elkövetkező évek s a bennük (itthon) élők vállalják. A régmúlt, a jelen és a jövő viszonyát mindenesetre a Fordított tér utolsó két sora mutatja reálisan: »Akkor nem tudtam, hogy nincs örökre érvényes mondat, hogy a mondat sohasem fejezhető be...«” (Kántor Lajos, irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője)
KAPCSOLÓDÓ LINKEK
rövid ismertetők Kelemen Hunor köteteiről:
Mínuszévek
Kriterion Kiadó, 1995 (K-vár) elfogyott
http://www.oszk.hu/hungarika/1997/elemi/00ngja39.html A madárijesztők halála (regény)
Mentor Kiadó, 1998 (Vásárhely) megvásárolható, 980 Ft
Szigetlakó
Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2002 (Csíkszereda) megvásárolható, 1400 Ft
Itt lehet (on-line) vásárolni Pallas-könyveket
http://www.nextra.ro/librarius/letolt.htm Hargita Megyei Kulturális Központ
http://www.ccenter.ro/http://uj.terasz.hu/main.php?id=egyeb&p ... kk_id=3361