ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Előszó helyett.

Ezt a fejezetet az olyan személyek számára nyitottam, akik nem elégszenek meg a személyi horoszkópjukban leírtak, vagy elmondottak tudomásulvételével, hanem a teljes az igazság teljes megértésére és ez által a megszabadulásra – megváltásra vágynak. Illetve azok számára, akik hiába, hogy az addigi problémáik legrejtettebb okait és ok – okozat összefüggését feltáró horoszkópjuk (fejlődési sorsprogramjuk) ismerete és tudomásul vétele ellenére sem képesek az előrelépésre, az őket „üldöző” negatív sorselemektől – krízishelyetektől – való megszabadulásra. Az utóbbiak esetében ugyanis a megismerések és a felismerések (A beismerések: a be felé és a fel felé történő megismerések) mellett, szükség van még egy olyan „misztikusnak” nevezhető tudat kialakítására, egy olyam misztikus életgyakorlatokkal tűzdelt folytonos kultuszban-élésre, amely hozzá segíti őket a horoszkópjukban leírt, vagy elmondott sorselemeknek a személyesítéséhez, illetve a krízisfeloldásokhoz szükséges, megfelelő (személyes) gyakorlati életfeladatok irányába vezető úton való elinduláshoz, az ehhez szükséges lelki megerősödéshez. Ilyenek például, a vallásos érzelmektől (félrevezető szentimentális motívumoktól) mentes, vezeklés és a hálaadás gyakorlása, amely által egy a korábbinál sokkal tisztább öntudathoz és megértési képességhez juthatunk. De ilyen a táplálkozás átalakítása is, vagy az élettársi viszonynak a metafizikai alapokra való helyezése, a gyermekáldás kérdéséhez való spirituális (morális) viszonylás átalakítása, amelyeknek az elmaradása, mind, mind gátjai lehetnek a sorskrízisektől való megszabadulásnak, anélkül, hogy ezek a kérdések felvetődnének a horoszkópban. Annak ellenére ugyanis, hogy a horoszkóp tartalmazza a legtöbb életbevágóan fontos sorselemnek a leírását (A lekicsinylő és lekezelő tudományos és misztikus állításokkal ellentétben, nem létezik az, a tudományos, vagy misztikus önmegismerési módszer, amely ennél többet és pontosabbat lenne képes feltárni), az asztrológus nem médium, vagyis nem kitaláló táltos tehát. (És mindenkit, aki a spirituális és kauzális megismerésben médiumi képességeit akarja felhasználni az asztrológia által biztosított ellenőrizhető materiális rendszer helyett, eltanácsolnék ettől, azzal a megjegyzéssel, hogy az illető, könnyű utat választó személynek fogalma sincs arról, hogy egy ilyen, a tanulás erőfeszítésétől őt felmenteni látszó, könnyebbnek ígérkező igazság-kutatási módszer használatával mennyire veszélyezteti nem csak azokat, akiknek ily módon téves igazságokat szolgáltat, vagy jobb esetben féligazságokat, hanem elsősorban saját személyét!) Ezért nem is tudhat azokról a spirituális szempontból téves és káros, személyes magatartásokról, életgyakorlatokról, amiket a horoszkóp-tulajdonos „normálisként” gyakorol a hétköznapokban.
Ahhoz tehát, hogy a horoszkóp és a metafizikai megismerés segítségével meghaladhassuk azokat a téves mentalitásokat, amelyek a sors-krízisben benne tartanak, illetve oda minduntalanúl visszalöknek, mindenek előtt, kell tudni a legfőbb közös élet-cél értelméről, az általános emberi rendeltetés értelméről, aminek alá van rendelve minden egyes emberi sors (személy), és ami elől nem lehetséges csak az időleges és a látszat-kitérés.
A vallásos fanatizmus és a misztikus ködösítés elkerülése érdekében, ami a megváltás és az üdvösség fogalmak körül lengedezik ősidők óta, neveztem el ezt a közös emberi rendeltetést a Bolond létállapotának, a Hamvas Béla Harlequin c. esszéjének a mondanivalójához igazodva, illetve a Hamvas által is felhasznált Tarot bevatási rendszerének a 22 ikonja által megtestesített, személyi (megváltotti) lét- és sorsállapotnak a metafizikai értelmezéséhez igazodva.

XXII. A Bolond.

A Teremtés eredeti és a végső rendeltetési céljával egybevágó, tudatos sorsalakítás és az ennek megfelelő „sorsba-jutás” ikonja: „A Boldogságba” (Názáreti Jézus) jutásnak az ikonja. Az égi és a földi út egyesülése (és egysége): a kínai Tao ikonja, az egyetemes teremtési folyamatoknak és az egyéni sorsnak a kiegyenlített egybefonódásának a jelképe. A személyi életprogram szerinti személyes életútnak az ikonja. A Megváltás és a Szent Szellem, illetve az össz-teremtési ciklus-zárásoknak és új a cikluskezdéseknek az ikonja, az új teremtési lehetőségek beindításához szükséges (rejtett) spirituális energiák ikonja. A földi életben elérhető legkiegyenlítettebb, zavartalan spirituális állapotnak az ikonja. Az ember által megtestesített Teremtés (teremtmény: individuum) és a Teremtő (a személy által átélt tökéletes léttudat) tökéletes kiegyenlítődése, illetve a személynek a Teremtővel való azonosulási képességének az elérése még az individuális személy életében. Az abszolút léttudat, a tökéletes egészség és kauzális kreativitás: a tudatos teremtési állapotnak a személyen belüli megvalósulása és kiegyenlítettsége - a Fény és a Szeretet kiegyenlítettsége - az Androgünos állapotának az elérési lehetőségét jelképező ikon.
Az ok és okozat nélküli „Bolond - boldogságnak”, az önmagában - önmagából való boldogsági állapotnak, a lét-boldogsági érzetnek az ikonja.

A kelta kereszt módszerével történő Sorselemzéskor abban az esetben tesszük ki egyes kártyának, amikor a fent leírtakhoz hasonló igény támad valakinek (önmagunknak) saját személyével, illetve életével - sorsával szemben, vagy amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi az a szükséges mentalitás, az a tett, vagy az a sorsdöntő lépés, amely ebből a magas perspektívából nézve, megfelel saját életutunknak, szellemi sorsfeladatainknak, szellemi rendeltetésünk beteljesítésének.

Kettős pozícióban arra utal, hogy teljesen más (egyértelműen elhibázott!) életutat követünk, téves hivatást gyakorlunk, vagy a két személy spirituális fejlődési sorsprogramja szerint téves (ugyancsak elhibázott) élettársi viszonyt folyatunk (tudatosan korrupt, vagy öntudatlanul eltévesztett házasságban élünk), mint amilyet az általános emberi életfeladatok és az egyéni spirituális fejlődési életprogramunk szerint kellene, és ez a huzamos ideje tartó "rosszul járás", hibás életcélkövetés és tévelygés az aktuális sorsproblémánknak az igazi, de rejtett oka. Persze, a Bolond esetében, mint a legfőbb Ikon esetében, a téves út mindennél, és mindezzel együtt is sokkal többet jelent, mint ahogy azt felszínesen gondolnánk. Itt arról van szó ugyanis, hogy akinek a Bolond a 2 pozícióban megjelenik, az egyéni és a családi Karmájából adódóan, ez az egyéni életprogramja és az ennek megfelelő életfeladatai általában merőben különböznek a polgárilag megszokott, a konvencionális (bevett) életutaktól, hivatásoktól és szakmáktól, ami azt jelenti, hogy ez az életprogram elsősorban a teljes személyi tudat-átalakítást, a spirituális felébredést, újjászületést és feltámadást, a teljes kiegyenlítettség elérését kell szolgálja. Nos, a 2 pozícióban a Bolond, arra utal, hogy ettől a feltámadási és megváltódási lehetőségtől igen távolkerült, hogy ettől (veszélyes módon!) egyre távolabb jár.

Amennyiben ötös pozícióban jelenik meg, egyértelműen arra utal, hogy gyökeres és nagyon sürgős spirituális mentalitás váltásra - váltóztatásra, illetve életút kiigazításra van szükség, mivel az a személy akinek a számára a sorselemzést végezzük, képzeleti és gondolati szinteken az ő spirituális életprogramjával ellenkező szellemi mentalitást gyakorol, szinten több ideje és igen intenzíven, vagy azt, hogy az általa járt gyakorlati életút (hivatás, karrier, életforma, stb.) több ideje és lényegesen eltér azoktól az életterületektől, amelyek olyan tapasztalatokhoz juttathatnák, amely élet-tapasztalatok segítségével feloldhatná la karmikus meghatározódásait. Persze, amennyiben a második pozícióban jelenik meg a Bolond, akkor is ezt jelenti nagyjából, azzal a különbséggel, hogy abban a pozícióban még nem utal arra, hogy a változtatás annyira életbevágóan szükséges lenne, illetve nem utal arra, hogy annak a problémának, aminek a kauzális okainak a megértése és feloldása érdekében a Tarot segítségét igényeljük, a Bolond által jelzett spirituális kiegyenlítődési mentalitás indítaná el a feloldását. Párkapcsolati probléma esetében azt is jelentheti, hogy a sorsprogram szerint téves az illető személlyel szembeni magatartás, vagy már eleve téves a párválasztás is.

Hatos pozícióban arra utal, hogy az ötös pozícióba került ikon értelme szerinti sors-tettünk, vagy sors-lépésünk után, a teljes út- és céltévesztés érzése, a kietlenségi és hiábavalósági érzések és esetleg a teljes reménytelenség is hatalmukba keríthetnek bennünket. Az egyes pozícióba választott ikon által jelzett életprobléma függvényében ez az élet-út tévesztési érzés lehet elmehet akár a teljes kétségbeesésig is, el egészen az önrombolási, önpusztítási hajlamok felébredéséig és megerősödésig. Nem kell azonban ezeknek az érzéseknek a hatása alá kerülnünk, mivel a kiuttalanság látszata éppen az a jel, amely arra utal, hogy a sorserők éppen a hetes pozícióba került ikon szimbolikus rendszere szerinti megoldást készítik elő és hozzák létre a számunkra.

Hetes pozícióban a Bolond ikonja azt jelzi, hogy amennyiben az a személy, akinek egy bizonyos élet- és tárgykörrel kapcsolatban elemezzük a sorsvonalait, teljes eltökéltséggel igyekszik az ötös pozícióban megjelenő ikon által jelzett cselekvést elvégezni és/vagy a megfelelő (külső és belső) mentalitást gyakorolni és amennyiben nem esik kétségbe a hatos pozícióban megjelenő ikon által jelzett helyzet és/vagy életkörülmény miatt, illetve az új benyomásai és képzetei miatt, egyértelműen ráhelyeződik az ő eredeti életterve szerinti megváltási sorsvonalára, az üdvössége felé vezető törvényes (egészséges) életútjára fog kerülni, vagy vissza állni, amennyiben korábban már ott volt.






A tudattalan legmélyebb rétegeiben véghez vitt megbocsátás és a megbocsátás előtt elkövetett vétkekért való feloldáskérés: a spirituális és kauzális bűnbánat (a be-látás) a legelső és legfontosabb feltétele a személyi fejlődésnek, a kiegyenlítődési - újjászületési képesség és az igazság szerinti képzetalkotási képesség elnyerésének. A bűnbánaton: a vétek belátásán és bocsánaton: a kauzális teremtés legfőbb igazságával és mindenek fölötti értelmével, a teremtés logikája szerinti sors-rendezéssel szembeni ellenszegülés megszüntetésén alapszik a szeretet, illetve a boldog és egészséges élet. De csak és csakis azután bocsáthatok meg magamnak bármit is, amit elkövettem, és ami az ellenszegülési késztetést kiváltotta, miután a hozzá kapcsolódó jelenségek ok-okozati rendszerét teljesen megértettem. Az Edua halála nélkül, nem kényszerültem volna az isteni igazságnak a majdhogynem fanatikus keresésére, csillapíthatatlan szomjazására és megismerésére. Másrészt már ideje is volt annak, hogy az intézményes rémálomból az apokaliptikus világháborúból - amelyben mindenki mindenki-ellen harcol - kiléphessek, mivel bizonyossá vált, hogy Laura méhében a haza jövetelem után megfogant az újabb magzat, amelynek az elfogadására Laurát előzetes veszekedések és fenyegetőzések árán rávettem és amelynek az egészséges megszületése Laurának a spirituális elbizonytalanodását és ellenállását kellett megszüntetnie és az egészséges anyai önbizalmát helyreállítania. Amint később kiderült, még ez sem volt elég az anyai démonok: az egoista boldogságféltési képzetek megszüntetésére. Én viszont, bármennyire is kegyetlennek látszik mindez, az Edua halála után, és éppen az által, egy óriási lépést tettem abba az irányba, amit a Verácska születésekor az életem céljául magamnak kitűztem: a Bolonddá válás, a menyek országa nevű, harmonikus szellemi állapot elérésének az irányába.
Megértettem, hogy a Bolond, egészen másképp józan mind a pragmatista, illetve a vallásosan és a tudományosan élő ember. Ő egyszerre befelé és kifelé néz és ezáltal mindent egybelátva egy lényegűnek tudja saját lényét és saját teremtő és kiegyenlítődő képzeletét a Lilith által az abszolút állapotából kimozdított Atya-anya teremtő akaratával. Ezért a Bolond semmire és senkire nem néz le, és senkire és semmire nem néz fel, semminek és senkinek nem hódol, semmit nem tisztel és semmit nem romból, semmiért nem aggódik, semmit nem bán meg és semmin sem sajnálkozik, hanem huncutul önmagára kacsintgatva, még saját éberségén is jóízűeket nevet. Ő az, akiben az abszolútum világ-szűlő mágikus szeretet-ereje végérvényesen kinyílt. Ő az akiben a Szeretet által megváltódott, mindenféle káprázattól és kábulattól mentes - még a kivétel, vagy a szentség kábulatától is mentes - isteni igazság szelleme végérvényesen tanyát vert. Ha akar, részt vehet ugyan a földi élet-játszmákban, de a beavatás alatt átélt időzuhanásban ő végképp érinthetetlenné érlelődött az őssóvárgás és a becsvágy befolyásával szemben. Ő az, aki tudja, hogy a Lilith általi befolyásolhatatlanságba jutás, fontosabb a mennyországba való bejutásnál, mivel a mennyország-állapot elérése mindössze az egyik következménye annak, amit a Lilith-mentes állapotával, a görcs- mentes éberségével elérhet. A Bolond az egyedüli lény, aki folytonosan nevet a saját tévedésein és félelmein, mert tudja, hogy miért boldogok a lelki szegények, és miért van az, hogy az övék a mennyek országa, éppen annak ellenére, hogy nincs szükségük reá.

Az ugyancsak ide vonatkozó, legfőbb és legmagasabb szintű meditációs gyakorlatról még nem volt időm tanulmányt írni, de létezik egy kimerítő információkat tartalmazó hangfelvételem a MEDITÁCIÓRÓL, a következő honlapomon:

http://www.kozmaszilard.hu/

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

A Bolond ellentéte: A több diplomás, "komoly" természettudós, aki azt sem tudja, hogy hús nélkül is lehet élni, és, hogy hús "termelés" és fogyasztás nélkül, teljesen másképp értelmeződik mindaz, amit ő kiszámít:

A FELÉLT JÖVŐ
(A Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport - FFEK - helyzetértékelője)
Ebben az írásban megvizsgálunk egy olyan jövőképet, melyet ellenségünknek sem kívántunk volna, mégis ránk vár. Ilyen jövő ismerete súlyos terheket ró az írástudóra. Milyen felelősségünk van, és mit tehetünk? A kutató tényeket tár fel. Nincs döntéshelyzetben, szavát azonban fölemeli.
1. A jövő - amely tulajdonképpen nincs is
Nehéz felfogni a mai ember számára, hogy milyen válságos helyzetben vagyunk, milyen nehézségekbe sodortuk magunkat saját életformánk következtében és annak folytathatóságának érdekében. Nemzedékünk meg fogja érni a körülöttünk lévő mesterséges világ fokozatosan gyorsuló, hatványozott ütemű összeomlását. Ha az olvasó 1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járványok vagy éhínség végezzen vele.1 Állításom rendkívül merésznek, ugyanakkor félelmetesnek tűnik. Mégis, ha végigjárjuk ennek az írásnak a gondolatmenetét, nyilvánvaló lesz, hogy változás és változtatás nélkül élve a mai társadalom és annak minden jelenlegi tudása, képessége és vívmánya jórészt semmivé lesz, lakóival együtt.
Meglepő gondolataim alátámasztására a teljesség igénye nélkül felidézek néhány olyan nehézséget, vagy ha tetszik kihívást, melyek előttünk tornyosulva egyelőre lehetetlenné teszik egy olyan jövő képét, melyet talán elképzeltünk magunknak. Az első ilyen nehézség a bolygó éghajlatának nyilvánvaló változása. Önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy aggodalommal szemléljük jövőnket, még inkább gyermekeink jövőjét, de további, és még megoldhatatlanabb gond az a jelenlegi ésszel fel is alig fogható, és agyonhallgatott erőforrásválság. Ez olyan komoly, hogy tíz éven belül egyre élesebben kirajzolódva rendezetlenségbe taszíthatja társadalmunkat. A világhatalmi sakkjátszma és az ember genetikai öröksége pedig mintegy megkoronázza az egész jelenségkört. Írásomban röviden ezekre a tényezőkre térek ki.
Alaptétel: A növekvő népesség és gazdaság növekvő erőforrás-felhasználást kíván, mely gerjeszti a népességnövekedést. Ebben a visszacsatolásban áll a lényeg. A felhasználás és a népesség is nő, ugyanakkor a bolygó véges, ráadásul két súlyos nehézség (ebből következően) most egyszerre lép fel. Érdemes megfontolni egy történetet, a Szent Máté-sziget rénszarvasainak esetét. Egy faj, ha olyan környezetbe kerül, ahol nagy bőségben talál táplálékot, akkor komolyabb szaporodásnak indul. A szaporodásnak a táplálék elfogyása vagy a természetes ellenség vet véget. A faj a környezetében olyan változásokat is okozhat, amelyek kipusztulásához vezetnek. A szigetet, amíg nem élt rajta rénszarvas, tíz centiméter vastag rénszarvaszuzmó borította.
1944-ben egy 29 állatból álló rénszarvascsordát telepítettek a szigetre. A csorda szaporodása, mivel bőségesen volt táplálék, exponenciális függvényt követhetett. Az exponenciális függvény szerinti szaporodás azt jelenti, hogy a szaporulat mindig az éppen meglévő létszámmal arányos. 1957-ben már 1350 egyed élt ott, 1963-ban pedig 6000. Addigra lelegelték a zuzmót és 1963-1964 kemény tele végzett a csordával. A tavaszt csak 41 tehén és egy terméketlen bika élte meg.
Ez a kipusztulás törvényszerű volt, mivel a rénszarvasok felszabadultak a létszámukat szabályzó hatások alól. Egyrészt nem ritkították őket a ragadozók. Másrészt nem vándorolhattak máshová, ezért a zuzmó nem újulhatott meg. Ha már állatok, akkor La Fontaine, aki meséinek végén mindig egy kérdést tesz fel: moralitè? Azaz: mi a tanulság? Hogy van-e tanulság, remélem, kiderül.
2. Éghajlati- és erőforrásválság
2.1. Időjáráscsinálók
A cím arra utal, hogy régen az isteneket értették az időjárás irányítóin. Manapság már senki sem hiszi, hogy külön istene lenne az esőnek, vagy a Napnak, helyette azt gondolják, hogy az időjárás alakulásáért a légkört leíró állapotjelzők (nyomás, sűrűség, hőmérséklet, moláris összetétel, stb.), a besugárzás, a felszín tulajdonságai, a légkör átlátszósága, stb. a felelősek. Nagyon kevesen gondolnak bele abba, hogy az időjárás nagyléptékű alakítói a múlt század ötvenes évei óta mi magunk vagyunk.
A világméretű éghajlatváltozás tény, és most már nem lehet sokáig semmibe venni; ezt valamennyire jelzi Al Gore Nobel-díja is.2 Az emberi tevékenység következtében a Föld átlaghőmérséklete 0.6 C°-ot. emelkedett az ipari tevékenység előtti időhöz képest.3 A légköri CO2 mennyiséget pedig az emberiség jelentősen megemelte; az ipari termelés előtti 280 ppm-hez képest most 380 ppm4 (IPCC, 2007). (1.ábra)

A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.


(1. ábra) Bal oldal: A légköri CO2 mennyiségének változása 1960 és 2000 között, ppm egységekben. A növekedés oka kétségtelenül a polgárosult (civilizált) életforma és ipari termelés. Az éves ingadozások (fűrészfog-alakzat) az északi félteke lombhullató erdőinek évszakos változásaival függnek össze. Vegyük észre, hogy 1970 után a növekedés mértéke a 10 ppm / évtizedről 15-18 ppm /évtizedre változott, jelenleg pedig 30 ppm/évtizednél tartunk (ez nincs az ábrán). Jobb oldal: A szén-dioxid szint (felül) és a hőmérséklet változása (alul), az elmúlt 400 ezer év során, a Déli-sarkon vett jégminták alapján. A két görbe együttfutása nyilvánvaló, tehát a CO2-szint változását a hőmérséklet változása követi.
Kétségbeejtő, hogy napjainkban az emberi tevékenység miatt a szén-dioxid szintje elérte a 370 ppm értéket, ezt nyíl jelzi a jobb felső sarokban. A hőmérséklet kb. 4 fokot emelkedik majd, ha követi a CO2 görbét.
Köztudomású, hogy a CO2 üvegházgáz, azaz csekély mennyisége ellenére rendkívül hatásosan megköti az éjszakai hőkisugárzást a Föld felszínéről a világűr felé. A légkörmodellek szerint a Földnek ekkora mennyiségű szén-dioxid hatására 2-3 C°-al kellett volna fölmelegednie, de a valóság ennek harmada (Stainforth et al., 2005). Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez annak köszönhető, hogy az ősmaradványi erőforrások elégetése rengeteg permetet (aeroszolt) és koromból meg porból álló részecskéket juttat a felsőlégkörbe, mely csökkenti a bejutó napsugárzás erősségét.5 Sajnos azonban még a por jelenlétében is növekszik a Föld átlaghőmérséklete. Előrejelzések szerint, ha a jelenlegi ütemű CO2- kibocsátás folytatódik (és növekszik), akkor 2050-re a Föld átlaghőmérséklete 2-5 C°-al növekedhet meg.
2.2. Az éghajlatváltozás következményei
Jelenleg sokan egyszerűen nem érzékelik a veszélyt, amely az éghajlat változásából keletkezett. Csak röviden térek ki a legfontosabbakra.
A jelenleg a Földön élő fajok mintegy 1/3-a kipusztul ha még 2 C°-al növekszik a hőmérséklet. Ez elképzelhetetlen csapással járna bolygónk élő rendszerére (ökoszisztémájára). Az ember fennmaradása egy ilyen környezetben alig biztosítható, ennek egyszerűen az az oka, hogy az ember a tápláléklánc végén foglal helyet, ezért csúcsragadozóként fogható fel. Az emberiség túléléséhez 23 nagyrendszer működése szükséges, ezekből 15 jelentősen sérült, többségük visszavonhatatlanul (Millenium Ecosystem Assesment, 2007).
Az átlaghőmérséklet növekedésével négy egymástól független csapás is fenyegeti az élővilágot:
1. A hőmérséklet növekedésével biztosan elolvad az Északi-sark jege. Ennek következtében a Golfáramlat előterében felhígul a só sűrűsége, ez pedig magával hozza az áramlat lelassulását, hiszen azt a só sűrűségkülönbsége (gradiense) hajtja. Egész Európa átlaghőmérséklete 4-5 C°-al fog csökkenni, a legrosszabb következmények a világtengerek mentén fekvő országokra várnak (az atlanti éghajlat szinte eltűnik és a helyét a belső, kemény szárazföldi éghajlat veszi át6. A grönlandi jég elolvadása megemeli a tengerszintet néhány méterrel.
2. A hőmérséklet növekedésével a világtenger is melegszik, és CO2-megkötő képessége ezzel csökken, tovább gyorsítva a felmelegedést.
3. Továbbá a melegedés miatt összeomlik az Amazonas-medence őserdei élővilága, tovább emelve a CO2-szintet, mintegy 150-200 ppm-el, ami akkor szintén gyorsítani fogja a felmelegedést.
4. Ha 5 C°-ot sikerül emelni a bolygó hőmérsékletén, akkor felolvad az összefüggő jégtakaró a föld alatt Szibériában.7 Az ott található jég 10%-ban metánt tartalmaz; a vízmolekulák csapdába zárják a metánmolekulákat (klatrát-szerkezet) (Sloan, 2003). Ha mindez felszabadul (a jelenség Nyugat- Szibériában már zajlik), akkor összesen 450 milliárd tonna metán jut a légkörbe, ami rövid távon annak felel meg, mintha 23-szor annyi CO2 jutna ki. Amikor ez megtörténik a légköri viszonyok annak felelnek majd meg, mintha a CO2 sűrűsége 3900 ppm lenne; azaz a jelenlegi mintegy tízszerese. Ennek következtében több tíz fokos hőmérséklet-növekedés várható.
A nagyvárosok egy részének vízhálózatára csapást jelent a fölmelegedés. Sidney víztartaléka 2 évre elegendő, mert a vízgyűjtőben a szokásos csapadék csupán 45%-a hullik már évek óta.(Australian, 2004). A folyamatos aszályok következtében a Föld gabonatartalékai az 1986-os 100 napról mára 40-50 napra zsugorodtak, a 2004-es kiugró termés ellenére is (a mezőgazdaságra más nehézségek is várnak, ld. később).8
2.3. Erőforrás-válság
Egy ideje egyre többen ismerték fel, hogy az ősmaradványi erőforrásokra épülő mesterséges társadalom nem tartható fenn sokáig, mert nem lesz többé olcsó erőforrás (olaj). Óriási teljesítményeink egyszerűen annak köszönhetőek, hogy rendkívül olcsón tudunk erőforrásokat rendszerbe állítani azért, hogy bármit gyártsunk, mozgassunk, vagy hogy kényelmesebben éljünk. Az USA éves fogyasztása erőforrásokból 3-szor több, mint amit a területén élő növényzet összesen megköt.
Az 1980-as évektől kezdve mind több kutató foglalkozott a készletek kimerülésének gondolatával, ezt nevezik olajhozam-csúcs elméletnek (peak oil theory). A dolog lényege a következő. A Földön a lélekszám növekszik, és legalább ezért növekedni kell az energiatermelésnek is. Egyébként már az is igaz, hogy egy ember is többet fogyaszt, mint korábban, így állandó népesség mellett is egyre több erőforrást használunk. Ezek a folyamatok hatványozódó (exponenciális) erőforrás-felhasználást eredményeznek, ám a készletek végesek. Ezért szükségképpen elérünk egy csúcsot, amin túl az olajkitermelés a véges készletek miatt már nem növelhető. Ez az olajcsúcs (2. ábra).

A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.
2. ábra. A Föld olajtermelése 2050-ig, egy 2004-es, több független szakértői csoport EWG, BP, Exxon Mobil, ASPO) által megerősített előrejelzés alapján. A geofizikusok egybehangzó becslése alapján könnyen (=1 hordó erőforrás ráfordításával 5- 8 kitermelt hordó) olajból már nincs több a Földön; illetve annak esélye, hogy nagy mezők (mint pl. a szaúdi Ghawar, mely a világtermelés tizedét adja) már nincsenek feltáratlanul, 95%. Ezt az is alátámasztja, hogy 2001-ben 8 nagy mezőt fedeztek fel, 2002-ben 3-at, 2003-ban, és azóta egyet sem. Lehetséges a nehezen kitermelhető mezők felhasználása (olajpala és olajhomok lelőhelyek), de ez távolról sem olcsó (1 hordónak megfelelő erőforrás befektetése 2-3 hordó olajat eredményez).
A visszaesés kezdetét a legtöbb szakértői csoport 2005 és 2012 közé tette; de túl vagyunk már rajta. A nyersolajkészletek tetőzése 2005 nyarán volt, ha pedig mindent beleszámolunk az olajba (ún. összes folyékony készlet), akkor 2006 májusában. Egyelőre a visszaesés nem szembetűnő, mert az évi 1-1.5%-os visszaesés nem a nyugati társadalmat sújtja. Viszont 2015-re a várt növekedés és a valódi készletek különbsége 35.2% lesz, és ez egy derűlátó becslés.
A fenti ábrához rendkívül hasonló az egy főre eső erőforrások görbéje is (3. ábra). Az olajcsúcs számos következménnyel jár rögtön a bekövetkezése után. A kitermelés csökkenése az első években 2-3% lehet, míg a világ igénye ugyanennyivel növekszik évente. Ez az olajcsúcs utáni évben már 4% hiányt jelent, amely 5 éven beül 15-20%-os be nem tömhető réshez vezet. Ebből olyan válság következik, amelyet nehezen tudunk elképzelni manapság.
Az olaj adja a villamos áram termelés 40, illetve a közlekedés erőforrásainak 90%-át. Ebből látható, hogy olaj hiányában súlyos ellátási zavarok várhatóak.9 Ellátási zavarok miatt akár 2009-ben előállhat egy vészhelyzet ugyanis a kereslet és a kínálat között 5% rés lehet 2008 végén, ami 2009 közepére 8% lehet (közepesen derűlátó becslés).
Emlékeztetünk arra, hogy az 1979-es olajválságot, amikor Nagy- Britanniában 3 napos munkahét volt, az Egyesült Államokban pedig üres autópályák és benzinhiány, valamint áramkimaradások; 9%-os hiány idézte elő. Akkor az OPEC nem volt hajlandó adni olajat, most pedig képtelen lesz majd - ez a válság nem oldódik meg "magától", mert nem növelhető a kitermelés.
Végül is a helyzet még bonyolultabb és komolyabb, mint ami az eddigiekből látszik. A közgazdászok döntő többsége nincs tisztában a fent ismertetett helyzettel, ezért a gazdasági nehézségekre a folytonos gazdasági növekedés hamis képét ajánlják - sőt erőltetik - megoldásként. Csakhogy a mindenáron növekvő gazdaság veszélye kettős. Az erőforrás- és nyersanyagigény hatványozottan (exponenciálisan) növekszik. A társadalom nyersanyag-felhasználása már így is megegyezik a teljes élővilág nyersanyagforgalmával, a fénymegkötéssel (fotoszintézis) felhalmozott növényi erőforrások felét az ember hasznosítja.
Az erőltetett gazdasági növekedés biztosan a végpusztulásba juttatja a bolygót, akár azzal, hogy megkétszerezi az üvegházgázokat a légkörben és ezzel az élővilág összeomlik, akár (de inkább ezzel együtt) úgy, hogy feléli az összes elérhető olcsó ősmaradványi erőforrást, és az olcsó erőforrásokra épült társadalom összeomlik.10


A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.
3. ábra. Az olajcsúcs jelentősége az egy főre jutó erőforrás-termelésben mutatkozik meg. A világ egy főre jutó erőforrás előállítása 1979-ig növekedett. Lényegében az első olajválság (1973) idejében torpant meg, majd állt le véglegesen, de ennek nem a fogyás volt az oka, hanem az, hogy az OPEC szándékosan visszafogta a termelést. Az ábra értelmében azonban 2008 és 2012 között visszafordíthatatlan folyamatok indulnak meg a világban. 2008-ban a Föld eléri az olajcsúcsot, azaz a legtöbb egy évben kitermelt olajmennyiséget. 2012-ig fokozatosan csökken a kitermelés, az igények azonban növekednének. Ez egyre nagyobb gazdasági és társadalmi feszültségek forrása lesz,. 2012-ben lényegében az 1970-es szint elé esik vissza az erőforrás-termelés, és az addigra felhalmozott feszültség miatt összeomlik a rendszer. Látható, hogy a hatványozott növekedést megtorpanás, majd ugyanilyen esés követi. 2030-ra véget ér az ipari társadalom, és az 1930-as szintre áll vissza az erőforrás-termelés, ha ugyan megáll akkor a csökkenés.
A legújabb, egyelőre még csak kevesek által ismert adatok alapján a Föld termelésének harmadát adó négy nagy szaúdi olajmező termelése 2006 januárja óta csökken.11 Márpedig, amint a 2. ábra is mutatja, 2004 után már csak a közel-keleti kitermelés állt saját csúcsa előtt; azaz, ha a közel-keleti olajkitermelés tetőzik (márpedig ez most bekövetkezett), akkor a bolygó elérte az olajcsúcsot.
Ugyan van még némi szenünk és földgázuk, azonban ezekből is egyre több fogy, ráadásul bányászatuk és szállításuk olajat igényel. Szénből az export csúcsa (azaz a piacon mozgó összes szén mennyiségi csúcsa) az idén, 2008-ban várható, a tényleges kitermelési csúcs 2012-ben. Gázra ugyanezek az adatok 2012 és 2014. A részletek kifejtése nélkül vizsgáljunk meg néhány következményt.
Az ősmaradványi erőforrások adják a villamos áramtermelés 66%-át (az olaj 7%-a, a földgáz 44%-a, a kőszén 88%-a, a víz- és atomerő 100%-a ide fordítódik). Az ősmaradványi erőforrások kiesése fokozatos áramkorlátozást, illetve teljes kimaradást okoz 5, illetve 10 éven belül. Áram nélkül a mai társadalom nem képes fennmaradni, a városi életforma megoldhatatlan nehézségekbe ütközik. Ha nincs szállítás, az élelmiszer nem jut el a városokba (a szállítás 90%-a olaj alapú); áram nélkül megszűnik a vízellátás, a tájékoztatás és a hírközlés. Mivel a fejlett világ a kapcsolattartásra egyre jobban a világhálót és a hordozható telefon-rendszert használja, ezért ez a terület is komoly visszaesést fog elszenvedni. (Duncan, 2006) 2015-re a jelenlegi kitermelés egyharmadával visszaesik. Ez az áramtermelésben 500 ezer MW villamos teljesítmény kiesését jelenti.
Olaj hiányában a műanyaggyártás (mely az élet egyre több területén kizárólagos, és az anyagforgalom jó részét teszi ki) visszaesik.
Ősmaradványi erőforrások nélkül nem lehet műtrágyákat és vegyszereket előállítani.12 A gépek is leállnak, mindez együtt a zöld forradalom utáni mezőgazdaság végét jelenti. A termésátlagok a harmadukra-ötödükre esnek vissza.
A növekvő erőforrás-árak miatt pénzromlás lép fel, mely többé nem áll meg. A folyamatot gazdasági válság és munkanélküliség követi, mely a fogyasztói társadalom bukásához vezet; ezzel megszűnik az anyagfölötti vágyak elnyomása, és a társadalom szűk érdekcsoportok általi kihasználása és tudati befolyásolása.
A Marshall-görbén az árindex fölfelé, a termék-kibocsátás balra (csökkenően) mozdul el, a következmény: árszínvonal-növekedés, fogyasztáscsökkenés, tartós világválság.
Az összeomlás sorrendje: az erőforrás-kínálat csökken, a gazdaság zsugorodik, a közegészségügy, mint a legdrágább és legkifinomultabb ágazat, összeomlik, ezt követik a zavargások, járványok és éhínségek. A fejlődő világban a zöld forradalom utáni mezőgazdálkodás megnövekedett termésátlagai a népesség növekedését is maguk után vonták. Amikor ezekben az országokban az erőforráshiány miatt visszaesnek a termésátlagok, továbbá összeomlik a gazdaság, a valószínűségre hagyatkozva egy embernek 1/5=20% esélye lesz élelemhez jutni, és 50-60% esélye lesz túlélni a járványokat és zavargásokat, azaz összesen 85-90% eséllyel nem maradhat életben. Az egész harmadik világ népességére nézve ez mintegy 4-4.5 milliárd ember halálát jelenti majd, körülbelül 2040-ig bezárólag.13
A nyugati világ szerencsésebb, mert a megnőtt termésátlagokat nem követte a népesség megugrása, a termelt többletet a haszonállat-állomány eszi meg, ezért van mindennap hús a nyugatiak asztalán. Ezt a közbeeső láncszemet eltüntetve a táplálékláncból, a nyugati világ élelmezése megoldható. Azonban az igények jó részéről le kell mondani, hogy a túlélés biztos legyen. Ez, és az erőforráshiány óhatatlan zavargásokkal jár majd, így nyugaton is számítani kell 50% emberveszteségre, ez mintegy 700 millió fő.14
A következmények súlyosságát tekintve ez az eddigi legnagyobb csapás, ami ránk vár. Most nézzük, hogy mi az, amit nem érdemes, vagy lehetetlen megoldani, és miben felesleges hinni.
2.4. Ami nem megoldható
Sokak válasza az a fenti nehézségekre (amiket ők inkább "kihívásnak" mondanak), hogy a gazdaság a kényszer hatására majd megkeresi azt az utat, ami járható. Ráadásul egy közkeletű válasz szerint majd kitalál valami megoldást a tudóstársadalom. Többen a megújuló erőforrásokban látják a jövőt.
Úgy tűnik, hogy szinte minden vezető államférfi és közgazdász a fenti tévedések valamelyikének rabja; ezeken keresztül, illetve ezek következtében pedig egy mit sem sejtő népesség él a világon. A tudománynak sokan természetfölötti hatalmat tulajdonítanak, pedig eredményei mögött a fizika törvényei állnak - és nem utolsósorban erőforrás-felhasználás. "Üzemanyag" nélkül a tudomány sem működik; s mivel a tudomány rendkívül kifinomult vívmányokat használ, ezért működése roppant erőforrás-igényes. Továbbá egyes tudománytörténészek szerint a tudomány jelenleg nincs "felfedező kedvében", a felfedezések arányában csak az 1600-as évek szintjén áll, és messze van attól a csúcstól, mely az 1870-es éveket jellemezte (Huebner, 2005). Ezen összetett okok miatt úgy tűnik, hogy nincs sok esély egy átütő tudományos felfedezésre. A piac pedig, amely kikényszeríthetné a változást, már régen nem befolyásolható, nem téríthető ki a növekedés pusztító folyamatából.
Ami a további olajlelőhelyeket illeti, erről már írtam, annak esélye, hogy még vannak könnyen kitermelhető, olcsó olajat adó nagy mezők a Földön, 5%. A felfedezések egyre csökkennek, az igény nő, kinyílt az olló, és napról napra nyílik.
A megújuló és zöld erőforrások esete sem bíztató. Ezek a termelés 1-2%-át teszik ki, ami egyszerűen túl kevés bármihez. Annyi fejlesztésre és építésre, illetve gyártásra már nincs sem idő, sem pedig hagyományos ősmaradványi erőforrás, amennyi akár a jelenlegi termelés 1/10-ét adná később! Egy példa. Németországnak van a legnagyobb szélerőmű-rendszere az Európai Közösségen belül. Azonban ebben az országban a fogyasztás növekedésével sem tud lépést tartani a szélerőművek létesítésének üteme, nemhogy a villamos áramtermelésből egyre többet teljesítene.
Összességében is igaz, hogy bármelyik zöld erőforrást 40-szeresére kellene felskálázni ahhoz, hogy lépést tartsunk az ősmaradványi források fogyásával. Számszerűen: 2015 decemberéig naponta 400 MW új erőforrást kellene rendszerbe állítani az összeomlás elkerülésére. Összehasonlításul: Paks egy blokkja 440 MW villamos teljesítményű.
Az egyik varázsszó a területen a hidrogén. Azt állítják egyes szakértők, hogy a hidrogén lehet a jövő olaja. Ez persze két okból sem működik. Egyrészt ha a hidrogént üzemanyagként szeretnénk használni, akkor elő kell állítani, ez pedig hagyományos erőforrásokat köt le, ráadásul a hidrogén nehezen szállítható, folyékonnyá pedig csak -235 C°-on válik, és könnyen elillan, továbbá sokkal robbanásveszélyesebb, mint a benzin. Előállítása, és szállítása hagyományos erőforrást igényel, tehát azt kiváltani nem képes. Ráadásul, ha hagyományos erőforrásokkal (pl. földgázzal) állítják elő, több CO2 keletkezik, mintha azt a hagyományos erőforrást közvetlenül használtuk volna fel; ugyanakkor a folyamat teljes mérlege elég rossz ahhoz, hogy ne lehessen varázsszernek felfogni.
Az atomenergia veszélyes, ez szinte közhely, mégsem riadnánk vissza tőle, ha segíthetne. De erre nem képes. Az urán is véges készletekkel van jelen a Földön, kitermelése a jelenlegi erőműpark működtetésével 2030 környékén tetőzik, de ha az ősmaradványi készletek fogyása miatt növeljük az atomenergia részarányát, akkor ez hamarabb beköszönt.
A fúziós erőművek első, valóban működő példánya 2040-re várható. Látható a fentiekből, hogy akkor már késő. A fúziós erőművek pillanatnyilag szinte csak megoldandó nehézségekkel küzdenek technológiai szinten.15
Abban sem nagyon bízhatunk, hogy az emberiség képes lesz nagy léptékeken összefogni. A piaci társadalom nagyon erősen kiélezte fogyasztói ösztöneinket, amelyek természetes genetikai örökségünk legmélyebb rétegeiben vannak; ezért olyan rendkívül hatékony a fogyasztásra és felhalmozásra felhívó reklám. Az ember genetikailag a rövid távú előnyökre van hangolva, és ha nem mérlegel józanul, akkor azokat is választja (Hanson, 2007).
3. Ami megoldható
3.1. Itthon is
Mivel az erőforrásválság és az ellátási nehézségek elsősorban a városokat érintik16, ezért célszerű falura költözni, (első lépés) hiszen a vidéki környezet még ma sem áll messze az önellátástól (pl. Erdélyben). Arra a tudásra, amit a vidék parasztsága évszázadokon át felhalmozott újra nagy szükség lesz, hiszen a földeket megint kézzel és állati igával kell művelni, vegyszerek és műtrágya nélkül. Ebben a munkában ismét foglalkoztatottá válik a falun élő lakosság 80-85%-a, megszűnik a munkanélküliség vidéken, aminek elsődleges kiváltó oka a mezőgazdaság szerkezetváltása volt az 1960-as években. Továbbá valószínű, hogy a legszükségesebb iparcikkek kivételével (lábasok, tányérok, üveg, stb.) minden helyben fog készülni. Újra előbukkannak a rég eltűntnek hitt szakmák, a kovács, a szíjártó, a takács, a molnár, a fazekas, a tímár, a bognár és így tovább. Második feladatunk tehát a földművelés hagyományos módszereiről és kézműves mesterségről szóló még meglévő tudás ápolása és bővítése. A vidéki házakat (és az egyéb fenntartani kívánt épületeket) szereljük fel a következő létfontosságú berendezésekkel: napelem, fúrt kút17, melyből kézzel is húzható víz, művelésre alkalmas földterület, pince, és lehetőleg fa tüzelésére alkalmas kazán, de még jobb a kályha.
Harmadik feladatunk tehát az alapvető ellátás megszervezése (erőforrás és víz). Azután, még ha egyelőre csak szórakozás szintjén is, tanuljunk meg egy hasznos szakmát, vagy több ilyent. A földművelés, kézművesség, ezermesterség nagyon kifizetődő tudás lesz az elkövetkező időkben. A társadalom jelenlegi állapotához szorosan kötődő, és/vagy rendkívül magas fejlettségű berendezésekhez kapcsolódó szakmák nem lesznek hasznosíthatók (az elsőre a manager és a könyvelő, a másodikra az űrhajós és a maroktelefon-tervező jó példa).
Negyedszer tehát tegyünk szert olyan hasznos ismeretre, mely egyrészt segítheti túlélésünket, másrészt nagyobb értékkel ruház fel minket élve, mint holtan. Mivel a magasan gépesített és rendkívül kifinomult egészségügy fog először akadozni, törődjünk sokat egészségünkkel, és lehetőleg váljunk függetlenné az egészségügyi rendszertől, például azzal, hogy megtanuljuk, melyik fűben-fában milyen orvosság van.
Ötödször, ismerjük meg a gyógynövényeket és vigyázzunk az egészségünkre. Rendkívüli csapások fogják érni az emberiséget, ez pedig mindig könnyebben kivédhető, illetve feldolgozható egy szorosan egymásra utalt közösség kereteiben. A közösség tagjai éppen úgy megoszthatják a munkát egymás között, mint ahogy azt a jelenlegi rendkívül bonyolult társadalom is megteszi - csak az ipari korszak alkonyának közösségei lényegesen kevesebb taggal is működőképesek, hiszen a rendkívül szakosított foglalkozások eltűnnek. Egy hagyományos falunak megfelelő méretű közösség, minden szükséges foglalkozást űző taggal, és lehetőleg falun, már nagyjából 500-1000 fő esetén is fenntartható lehet.
Hatodszor keressük hasonló emberek barátságát, és lehetőleg együtt telepedjünk le, egy városoktól távolabb fekvő faluban.18
A társadalomban már most vannak olyan magasan képzett szakemberek, akik a fent leírt válságtünetekkel (vagy egy részükkel) tisztában vannak. Az emberiség felhalmozott tudását nem szabad veszni hagyni. Minden tájegységnek szükséges lenne kiépíteni egy tudás-és tároló központot, ahol van áramszolgáltatás, számítógép-központ, legalább vezetékes távbeszélő-összeköttetés vagy rádiókapcsolat a világ többi ilyen központjával; illetve az emberiség tudásának egy fontos ága nagy mértékben, és általános tudás tekintetében pedig kisebb, de átfogó részben képviselve/tárolva van.
Hetedszer, halmozzunk fel minél több tudást a fejünkben, és ha tehetjük könyvek formájában is, mert azok hozzáférhetők villamos eszközök nélkül is. Keressünk hasonlóan képzett embereket, hogy együtt gondolkodhassunk. Ha van napelemünk, akkor egy hordozható számítógép jó befektetés lehet - főleg kutatók számára.
3.2. Közösségi csoportok, az Egyház szerepe
Mint azt fentebb már említettem, a közösségek szerepe óriási. Megtartó erőt, támaszt és védelmet jelentenek az elesetteknek, ugyanakkor alapvető tájékozódási pontul szolgálnak saját tagjaik számára. A jövő ezeké a közösségeké. A falura települt, legtöbb feladatukat maguk ellátó közösségek válhatnak jellemzővé, melyek a tudásközpontokkal állnak kapcsolatban, ahonnan beszerzik azt, amelyet csak ezek a régi városmagokra épült központok állítanak elő - persze csak akkor, ha sikerül a békés átmenetet biztosítani.
Jelenleg Magyarországon az egyetlen nagyjából világos jövőképpel rendelkező, a teljes országot lefedő szervezet a katolikus Egyház, és a történelmi felekezetek. Mivel azt nehéz megjósolni, hogy milyen hatalmi változások várhatók a magyar állami életben, ezért úgy kell készülni, mintha nem várhatnánk külső segítségre. A teendők világosak. álltak, amikor még nem volt ennyire jelentős az olajfelhasználás. Budapest esetében a fent említettek a lakosság felének kényszerű elvándorlásával, vagy célirányos kiköltöztetésével oldhatók meg.
1. A KÉSZ (Keresztény Értelmiség Szövetsége) segítségével fel kell kutatni azokat az értelmiségieket, akik elfogadják a fentieket, és hajlandók tenni valamit az ügy érdekében.
A feladat a következő: magasan képzett szakembercsoport vizsgálja meg a lehetséges utakat, illetve a legjobb megoldás kidolgozása után készítse elő a híveket és a papságot a teendőkre. Az ismeretek átadása, illetve a megoldások felvázolása fontos lehet akár egy plébánia felújításakor, de az egyházmegyei tudásközpontok létrehozásakor is.
2. A meglévő egyházi közösségeket fel kell készíteni, hogy sokkal nagyobb nyomást is kibírjanak, mint amilyen ma nehezedik rájuk, ugyanis ez csak lélektani, míg akkor fizikai lesz.
A közösségi tudat, és a társadalmi/személyes kapcsolatok erősítése képessé tehet egy közösséget azonosságtudat és túlélőkészség kifejlesztésére egy olyan világban, ahol a polgárok egy része rendezetlenségbe fullad. Az alapvető közösségek, közösségi magok nem árt, ha egybeesnek a jövendő fenntartható faluközösségekkel, de legalább részét képezik annak.
3. Minden egyházmegyében ki kell jelölni 5-10 fontos plébániát, melyeket fenntartható módon fel kell szerelni, és amelyekből szükség esetén ellátható akár az egész egyházmegye.
A papság és a hívek részaránya ezekben a zűrzavaros időkben növekedni fog, hiszen a társadalmi összeomlás folyamatában az egyetlen szilárd pont maradhat, mely világos értékrendet képvisel. A pásztori feladatok ellátása azonban legjobb esetben is az 1930-as évek színvonalán képzelhető el19; a szerző becslése szerint a hanyatlás közepesen derűs előrejelzés szerint itt állítható meg.
3.3. Lehetséges jövő
Elképzelem a jövőt, kétfélét is. A rosszabbikkal kezdem, hogy a jót lehessen értékelni majd.
3.3.1. Bukás
A világgazdasági rendszer tehetetlenségénél fogva mindenképpen igyekszik fenntartani arculatát. Az AEÁ erőforrásainak java része a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában folyó tartós háborúskodásban emésztődik fel. Az iszlám és a nyugati életfelfogás közötti szakadék mélyül, a két világ közötti súrlódások, összecsapások ereje egyre hevesebb. A szélsőséges iszlám erők elérik céljaikat, bizonytalanná teszi a fejlett világ olajellátását. Az egyetemesítés (globalizáció) nemkívánatos mellékhatásai felerősödik, ugrásszerűen növekszik a nemzetközi bűnözés szerepe, amely a világgazdaságba és az államéletbe beépülve annak meghatározó tényezőjévé válik.
A fogyasztói társadalom ragaszkodik a lényegéhez, a folytonos gazdasági növekedéshez. A hirdetések eszközei fokozatosan még erőszakosabbakká válnak, emiatt a még jobban hajszolt emberek élete évről évre reménytelenebbé lesz. A globalizáció egységesítő hatása egyre erősödik. Az azonossá gyúrt emberek társadalma hallatlan veszélyek hordozójává válik. Az ugyanolyanná válás, ugyanúgy gondolkodás épp azt jelenti, hogy az emberek az állatokhoz hasonlóan kezdenek viselkedni. Ebben az ember számára természetellenes helyzetben kiszámíthatatlan, hogy változások esetén mi fog történni. Az emberekből kilúgozták az emberre jellemző erkölcsi gondolkodást, a személyes felelősség érzetét. A belőlük válsághelyzetben összeverődött tömegek bármire képesek.
A környezeti válság fenyegetéseire tekintet nélkül, minél többet kicsikarva kiaknázzák a bolygó olaj, földgáz, szén, lignit, olajpala és olajhomok készleteit. Az energiaárak ugrásszerű emelkedése így sem kerülhető el. A pazarló rendszer azonban fennmarad, még jobban pusztítva az embert éltető természetes környezetet. A szegények és a gazdagok közötti ellentét még kirívóbb lesz, a csökkenő népességű gazdag országokba való bevándorlás ellenőrizhetetlenné válik. A természeti csapások egyre nagyobb pusztításokat okoznak, amelyek feltartóztathatatlan népvándorlásokhoz vezetnek.
Az erőforráshiány elsősorban a szegényebb, nagy népsűrűségű országokat sújtja. A kőolaj és földgáz hiánya miatt a mezőgazdasági termelés csökken és a ma Észak-Koreában tapasztalható éhínség általánossá válik. Mivel számos ilyen helyzetbe kerülő ország atomfegyverrel is rendelkezik, világszerte elképzelhetetlenül súlyos összeütközések alakulnak ki.
A természet fokozódó szennyezettsége, a természetes környezet romlása újabb és egyre pusztítóbb betegségek sokaságának megjelenéséhez vezet. Az emberi immunrendszer nem tud alkalmazkodni a mérgezett környezet okozta végzetes változásokhoz. Az orvostudomány képtelen kezelni az újabb fertőző kórokat, az immunrendszer újabb és újabb betegségeit. Az egészségügy rendszere összeomlik.
A kaotikus folyamatok kezelhetetlensége nyilvánvalóvá lesz. Az egyenként még talán megoldható kérdések hatalmas mértékben felerősítik egymás káros hatásait. A pénzügyi és gazdasági világrendszer szétesik, a világrend összeroppan és a végítélethez hasonlító viszonyok alakulnak ki. A válságba zuhanó fogyasztói társadalmak tömegei az ugyanolyanná gyúrt gondolkodásuk miatt képtelenek alkalmazkodni. Csupán az autóvezetésre, különféle távirányítók, mobiltelefonok kezelésére kiképzett, csak a szűk szakmájához értő emberek társadalma bénulttá válik. A rájuk zúdult balsors miatt a felbőszült emberek bűnbakokat keresnek. A tömegek azokra a hirtelen kiemelkedő hangadókra hallgatnak, akik leginkább megérzik az akaratlanul is állatias viselkedésre beállított emberek lelke mélyén kavargó torz indulatokat.
A tömegek azok ellen fordulnak, akik vezették őket és amint a 20. században is annyiszor, utólag felfoghatatlan és értelmezhetetlen borzalmakat követnek el. A legsúlyosabb zavargások a fejlettnek nevezett országokat sújtják.
3.3.2. Megállunk a lejtőn
Most jöjjön a sikeres forgatókönyv.20
A politikai-gazdasági hatalmat birtokló gazdag országok polgáraiban tudatosodik a fenyegető világméretű válság veszélye. Felismerve a fenyegetettséget, az emberek takarékoskodni kezdenek és gondolnak nemcsak maguk, hanem gyermekeik jövőjére is. Rájönnek arra, hogy a gátlástalan fogyasztás, az igazából szükségtelen javak halmozása nemcsak az életterünket pusztító tevékenység, a természetes környezet, így a jövőnk elleni vétek, hanem az ő életük minőségét is rontja. Tudatosabban tervezik vásárlásaikat, csupán azzal, hogy elhalasztják például a kocsi cseréket, mert takarékosabb kocsikra várnak, elérik a kulcsiparágnak számító járműipar gyökeres átalakulását. Mivel a katonai jellegű megoldások sorra kudarcot vallanak, a hadipar és a nemzetközi fegyverkereskedelem veszít súlyából. A szélerőművek egyre jobban elterjednek. Az olajárak ugyan jelentősen emelkednek, de csak fokozatosan, mert a gyorsan terjedő többfeladatos termelési rendszerek21 egyre kevesebb erőforrást használnak fel. A mezőgazdaság, ipar, kereskedelem olyan rendszerekbe szerveződik, amelyek a helyi adottságokhoz alkalmazkodva lehetőleg kevés erőforrással tartják fenn magukat. Az emberek fehérjeszükségletüket elsősorban növényi fehérje fogyasztásával fedezik.
Az olajár emelkedése miatt számos, csupán cuccnak nevezhető árucikk ára annyira felszökik, hogy eltűnik a piacról. A tudatosabb vásárlások részarányának növekedése magával vonja a hirdetések visszaszorulását. Eltűnnek a hirdetésből élő kereskedelmi hang- és képcsatornák és ponyvasajtó nagyobbik része. Ezzel megszűnik az emberek idegeinek naponta több órán át történő borzolása, feszítése, a tájékoztatási szemét termelése és terjesztése. Kezdetben ez a nagy többség számára szokatlan lesz, nem tudnak majd mit tenni a rengeteg sok szabad idővel, erővel, de fokozatosan rájönnek arra, mit kezdjenek magukkal. Sokkal több idejük lesz egymásra, olvasásra, sétálásra, a gyermekekre, a tudományra, művészetekre, mozgásra. Fel fogják fedezni, mennyivel tartalmasabb így az életük. Megszabadulva a pazarló fogyasztás kényszerétől az emberek oldottabbak lesznek. Természetüknek megfelelően egyre többet foglalkoznak a szellemi értékeik gyarapításával. Visszatér az emberek életkedve, a társadalmak gyermekbaráttá válnak, a népesség elöregedésének folyamata megszakad, a bolygó népessége egy adott szinten állandósul.
A mezőgazdaság gyorsított ütembe tér át a szerves módszerek használatára. A megtermelt élelmiszer mennyisége nem csökken annyira gyorsan, hogy nagyméretű éhínségek alakuljanak ki. A népesség növekedése a szegényebb országokban is megáll és a túlnépesedett országok lélekszáma nagyobb megrázkódtatások nélkül csökken arra a szintre, amit a térség magától, külső erőforrások bevonása nélkül is el tud tartani.
Sikerül megállítani az erdőterületek csökkenését, sőt világszerte hatalmas területeket adhatnak vissza a természetnek. Nem csökken tovább a fajok száma, a természetes környezet növekvő aránya csökkenti az éghajlatváltozások okozta csapások erejét. A 20. század során felhalmozott mérgező, pusztító anyagokat lassan feldolgozzák, ártalmatlanítják és ezzel fokozatosan csökkentik a természet szennyeződését. Ezzel az emberiség egészségi állapota is fokozatosan javul, az egészségügy fő feladatává az egészség megőrzése, a megelőzés válik.
Az egyetemesítés ezredvégi rendszere lassan átalakul. Vívmányaiból elsősorban a világot behálózó informatikai rendszer válik maradandóvá. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy az emberek az őket érdeklő ismeretekhez gyorsan hozzájussanak, a legfontosabb egyetemes ágazattá a szellemi javak terjesztése válik. A látványosan kibontakozó tudományos-műszaki forradalom mindenkinek teret nyit arra, hogy képességeinek megfelelő módon tevékenykedjen. A rendkívüli helyzet kivételes alkalmat kínál az emberek szellemi megújulásához, a fogyasztói társadalom lelkileg megalázott és megnyomorított polgárai emberibb módon kezdenek élni. Gyermekeik már igazi személyiségekké válhatnak. A felszabaduló hatalmas emberi erőforrások akkora lendületet adnak az átalakulási folyamatnak, hogy száz-kétszáz éven belül az emberiség életrendjét fenntartható pályára sikerül állítanunk.
3.3.3. Még ez is álomnak tűnhet, ez a közepesen sikeres forgatókönyv
Van egy közepesen sikeres forgatókönyv is, ami tudásközpontokkal, és az 1930-as évek szintjén élő vidéki lakossággal, gőzvontatású vonatközlekedéssel, repülők nélkül, jelentős hiányok nélkül, talán még vidéken is korlátozott áramhasználattal, elképzelhető, és esélye 30-40% lehet. Itt szélkerekek adják az áramot, és biomasszás erőművek. Az éjszakai áram hidrogént bont, amivel mennek a buszok, és az alapvető feladatot ellátó személykocsik. Nagyobb áramhiány nincs, a fogyasztás a fénykorbelinek fele. Van korlátozott számítógép hálózat,
vezetékes telefon, tömegközlekedés, bio-üzemanyaggal magát ellátó mezőgazdaság, szervezett ellátás.
Itt is igaz, hogy csökken a károsanyag-kibocsátás, átértékelődik a valódi munka szerepe, megnő a szabadidő, a közösségi élet ideje; eltűnik a lélekölő munka és reklám, az előbbi forgatókönyv vívmányai jórészt itt is igazak. Ha csak ez sikerül, már elégedettek leszünk.
4. Erkölcsi felelősségünk
4.1. Az ember szerepének újfajta értelmezéséről a teremtésben. Hogyan jutottunk idáig?
Hagyományosan a Teremtés Könyvében található teremtéstörténet értelmezése a következő. A világ teremtésekor Isten mindenről kijelentette, hogy "jó". Az emberrel koronázta meg művét, akit saját képére és hasonlóságára teremtett (Ter 1,26). A teremtés során az ember minden hatalmat megkapott a Földön, hogy "uralkodjon rajta" (Ter 1,26), és hogy nevezze el22 az állatokat és növényeket (Ter 2,19). Mindezek arról a felfogásról tanúskodnak, miszerint az Isten egyértelműen azért teremtette az embert, hogy leigázza a Földet. A bűnbeesés ezen ugyan nehezített, de mint cél, megmaradt. Arról, hogy mennyit ártott az élővilágnak a Teremtés Könyvének ez a (félre)értelmezése mások már írtak, sok elképzelés szerint ez adta azt a téves magatartásformát, melynek következménye a mostani erőforrás- és környezeti válság.23
Az ember istenképűsége olyan viselkedést eredményez, melynek jellemzője a távlatiság. Az istenképű ember térben és időben kierjedten él és gondolkodik. Istenképűségének következtében az idő és a tér távlatait egyaránt megérti és felfogja, és ez befolyásolja viselkedését. A tér távlatai azt jelentik, hogy nemcsak arra a helyre korlátozódik a felelőssége, melyen él, hanem tekintetbe veszi annak tágabb vonatkozásait is. Az időbeliséget pedig az utódok felé mutatott magatartáson, az ő jövőjük megőrzésén keresztül érthetjük meg. Ha valaki úgy él, hogy életének nyoma (azaz az ökolábnyoma) elég teret hagy leszármazottainak (időbeli távlat), valamint másoknak (térbeli távlat) akkor a teremtett világot tágabban szemléli. Ezek a viselkedésminták kevéssé köthetők az értő és elemző gondolkodáshoz (okos, azaz okokat ismerő és felderítő gondolkodás), hanem sokkal inkább a bölcsesség eredményei.
Okos az, aki az okok láncolatát végigköveti, és helyesen ismeri fel a következményeket. Ha átlátható a helyzet, az okos gondolkodás célravezető. Ellentéte a buta, aki nem képes átlátni az ok-okozati hálót. A bölcs az élete során szerzett sok tapasztalatot hasznosítja egy olyan helyzetben, amikor nem látni az okok rendszerét. Hasonlóságot fedez föl, élete tapasztalatai segítik ebben. Ellentéte a bolond, aki nem képes megérteni, hogy egy helyzet mennyire bonyolult és nem leegyszerűsíthető.
Úgy tűnik, a bölcs gondolkodás a mindennapokban nem térül meg, s nincs is rá szükség. Valóban, a bölcs döntések hatása hosszabb távon mutatkozik meg, rövid távon az okos részesül előnyben. Napjainkban a természetet leigázó tudomány képviselőjét az okost ünnepeljük, aki hozzásegítette a társadalmat a jóléthez.
Nem ártott volna azonban bölcsként, istenképűként hozzáfogni a természet birtokbavételéhez. Az istenképűség elvesztésével azonban az ember okosan, azaz beszűkült tér- és időbeliséggel látott hozzá a természet birtokbavétele helyett, annak leigázásához. Ennek következtében sérült az a parancs, mely a dekalógust megelőzve a teremtés alapvető parancsa lenne: az ember "művelje és őrizze" a világot (Ter 2,15). A művelés úgy értendő, hogy közben marad elég lehetőség arra, hogy a természet megmaradjon (térbeliség), és elég idő arra, hogy megőrződjön (időbeliség).
A ma tán legfőbb, és mégis alig hallatott parancs tehát ez: őrizd és műveld! Aki szereti Istent, az szereti azt is, amit Isten alkotott. A szeretet teológiáján keresztül pedig bekapcsolható az Újszövetség világa is ide. Menetközben a mai világ már elfelejti, hogy az ember istenképű, és hogy ezt az istenképűséget felvillantja a keresztség, amikor megtöri az eredendő bűn láncolatát, a világ mai fia elfelejti saját megváltását.
A mai világ Isten mellett nem társ-teremtőként és munkatársként szemléli az embert, hanem kisistenként, aki azt tesz, amit akar. Nem képe másnak, mint magának, nem hasonlít senkire, csak magára, nem felelős senkinek, csak magának.
A szeretet hiánycikk. Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket, mondta Jézus apostolainak az utolsó vacsorán. Fordítsuk ezt a gondolatot meg! Úgy szeretjük Istent, ahogy egymást. Ez azt jelenti, hogy Istent már talán nem is. Hiszen kiveszett az emberek közti szeretet is. Szociál-darwinizmus hódít, a töretlen fejlődés vakhitté vált.
A kijózanodás a küszöbön áll, de nem elég a válság anyagi oldalát meglátni, mert akkor arról fogunk töprengeni, hogy pazarló és anyagelvű világunk életét milyen (esetleg borzalmas) áron hosszabbíthatnánk meg, akár csak évekkel is. Ha nem értjük meg, hogy a szemlélet hibás, hogy messze vagyunk attól, amit Isten szánt nekünk tervében, hogy okosak vagyunk de bolondok; akkor elveszünk. És még tanulni sincs idő hibáinkból.
4.2. Az egyén
Közhely, hogy társadalmunk csoportjai egyre nagyobb nyomásnak vannak kitéve, a közösségek feldarabolódnak. Napjainkban az elüzletesedett fogyasztói világrend a család, mint utolsó akadály ellen indított támadást. Az egyénekre szakadt társadalomban sokkal nehezebb védekezni. Mit tehet egyetlen ember?
Hagyjon magának időt. A nagy döntéseket nem lehet mérlegelés nélkül megúszni. A mai világ azonban gyors döntések sorozatát kívánja meg, és nem hagy arra időt, hogy az ember elképzelje: másképp is élhetne. Nincs lehetősége arra, hogy túlterhelt agya lélegzethez jusson, és kitörjön ebből a fogyasztói társadalomnak nevezett mókuskerékből. Dolgozik, hogy növelje az előállított vacakok mennyiségét, és pénzéből, amihez egyre nehezebben jut hozzá, vásárol, hogy fenntartsa a vacakokat gyártót.
A lengyel munkások sztrájkja az 1980-as évek elején a rendszer összeomlásához vezetett. Azonban a durva kizsákmányolás helyett, melyben az alapvető látszat sincs meg (azaz nincs kirakat) és nincsenek jogok, Lengyelország kapott egy kirakat rendszert, melyben a látszat szép, de a munkások négyszer dolgoznak többet, kétszer annyi pénzért - azaz kétszer jobban ki vannak zsákmányolva. Művilágunk kirakatai elfedik az igazságot: a lét roncsolása zajlik köröttünk. Alapvető létfeltételeink szűnnek meg azzal, hogy egyre növeljük a termelést, duzzasztjuk az új rendet, de egyre reménytelenebbek és boldogtalanabbak vagyunk.
Mert nincs időnk megállni és végiggondolni egy kizsákmányolás nélküli, bölcsen igazgatott javakra épülő világ lehetőségét. A rendszer nem ad rá időt. Azt sem tudjuk megtenni, hogy felmérjük tetteink következményeit, hiszen életünk folytatásához egy csomó apró, de gyors döntést kell hoznunk, a következmények meg ráérnek.
A szerző alapvető tapasztalata, hogy az emberek fejében általában 2-3 naptól 1 hónapig terjedő időszakra léteznek egyáltalán feladatok és tervek, ráadásul rangsorolva. Így teljesen nyilvánvaló, hogy az átfogott időszak határain túl jelentkező válságok (éghajlatváltozás és erőforrás-válság), nem épülhetnek bele ebbe a rendszerbe. Az idő, mint korlát belép. Ugyanígy elgondolható, hogy a képcsatornákon keresztül megérkező képek a válság első jeleiről kívül esnek a tucatember tapasztalásának területén, úgyhogy itt feltűnik a térbeli korlát.
Ha az egyén nem tanul meg időben és térben újra Isten tervei szerint istenképűként élni, akkor a következő vár rá. A válság előbb-utóbb (2012-ig bizonyosan) belép tér- és időbeli látókörébe, de akkor már elmúlik a kegyelemteli idő. Az már a vizsga lesz.
Külön csoportot képez az egyének között az írástudó. Az akinek feladata lenne átlátni az egészet, és bölcsként irányt adni a dolgok folyásának, rámutatni a jóra, és a rosszra, segíteni a tér- és időkorlátok megszüntetését. Erre csak a megfelelő világképű ember képes, az aki hiszi, hogy az ember istenképű, és meg van váltva. Humanizmusból legföljebb az emberekért rajonghat valaki, a teremtett világért már kevésbé. Sajnos napjaink írástudói nem értik a bajt, mert vagy nem részei a keresztény gondolkodók táborának, vagy ha azok is, már nagyon sújtja őket evilág gondolkodása: nem látnak annyira előre, amennyire kellene. Azon kivételes kevesek, akik látják a bajt, köznevetség tárgyai.
Pedig azt, hogy baj van, a felelős írástudók már érzik. Akik Istent hisznek, azoknak nyilvánvaló, milyen messze áll a világ egy keresztény társadalomtól. Sokszor mégsem a saját maguk bölcsességéhez fordulnak, hanem a világéhoz. Ám ez a bölcsesség legföljebb humanista lehet, semmiképpen sem teista, pedig csak egy ilyen bölcselet képes láttatni a teremtett világ egyedülállóságát.
4.3. Kereszténység és közösség
Az összeomlást csak olyan közösségek képesek túlélni, melyek rendelkeznek azokkal az ismeretekkel, melyek a fenntartható élethez szükségesek, továbbá ismerik azt a hibás utat, melyet elődeik jártak be.
Helyes és az ember számára üdvösséget adó jövőképpel rendelkeznek a történelmi keresztény gyülekezetek, főképp pedig a Katolikus Egyház. Országos hálózatuk biztosan szerephez jut a jövendő összeomlás utáni értékmentésben. Ráadásul itt még fellelhetőek a gondolkodás korrumpálódása előttről való bölcseleti elemek, amelyek mentén felismerhető a szerző által is leírt elcsúszás az istenképűségtől az emberiség történelme során. Ha pedig megvan a hiba, talán még egyszer nem sétálunk bele.
Az élő közösségek képesek elviselni azt a lelki és fizikai nyomást, melyet a mai rend szétesése eredményez majd, és képesek lesznek hálót alkotni ahhoz, hogy létrejöhessen egy új társadalom. Az Egyház szerepe óriási. Vezetői itthon még nem mindig látják tisztán a teendőket, néha még a válságot sem - de itt minden lehetőség adott a felismerésekhez, és a társadalom továbbéléséhez. Hiszen a Isten Egyházát a Szentlélek vezeti.
5. Összefoglalás
Ha nem teszünk semmit, hazánk, a nyugati világ részeként 2015-ig bezárólag belesodródik a polgárosult világ végét jelentő erőforrásválságba, mely porba dönti a tudományos és ipari vívmányok mellett a ma megszokott egész életünket. Ehhez semmit sem kell tenni, csak folytatni eddigi életvitelünket
A Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoportról:
A csoport alapítói több, mint 5 éve foglalkoznak a mai fogyasztás és túlnépesedés okozta válsággal. 2007 őszén hivatalosan is megalakították az FFEK-t, mely a tájékoztatás és figyelemfelkeltés mellett szeretné ellátni hiteles adatokkal a nemzetért felelős döntéshozókat is. A kutatók megjósolták a jelenlegi olajválságot, 1999-ben annak kezdetét 2010-re, 2005-ben pedig 2008-ra tették. Az olaj átlagára két éve előrejelzéseik szerint alakul. Jóslataik az olaj- és gáztermelésről, a gabonaárakról, az éhínségről, a bio üzemanyagokról és a döntéshozók felkészületlenségéről sorra helyesnek bizonyultak. Részletes számításaik és programjaik, valamint kész javaslataik vannak az ország átállására.
Oldaluk: http://astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK.html
Hivatkozások
Australian Journal, 2004, July 2.
Duncan, S. 2006: Social Contract, 2005-2006 winter issue
Flannery, T. 2006: Időjárás-csinálók, Bp. 2006. Akkord
Hansen, J. et al. 2005: Science, 308, 1341.
Hansosn, J. 2007: Social Contract 2006 January
Huebner, 2001: Technological Forecasting and Social Change, Vol. 72, Issue 8. October 1. 2005 IPCC, 2007: http://www.unis.unvienna.org/unis/hu/th ... _ipcc.html
Korten, D. C. Tőkés társaságok világuralma, Bp. 1996. Kapu
Millenium Ecosystem Assesment, 2007: www.maweb.org/en/index.aspx
Sloan, E. D. 2003: Nature, 426, 353.
Stainforth, D. A. et al. 2005: Nature, 433, 403.
Végh László - Hetesi Zsolt: Fenntartható élet. Jegyzet, ELTE TTK, 2006.
(Írta: Hetesi Zsolt fizikus, tudományos kutató ELTE Fizika Tsz.csoport)
A témával kapcsolatos filmek:

1.
Az utolsó óra (DVD)- Kapható a videó-boltokban, Bp.
2.
(http://nagykuzdelem.extra.hu/Utolsoidok.htm) A végidők jelei
3.
http://video.google.com/videoplay?docid ... 7336473908 A világ pénzhatalmai.
4.
http://de.youtube.com/watch?v=t4l1yoiKp ... re=related Elpusztítjuk a földet
5.
http://de.youtube.com/watch?v=kt4A6CwZ3 ... re=related Klímaváltozás 1-8.
6.
Kellemetlen igazság (DVD) Al Gore filmje.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

A fájdalom metafizikai értelme és funkciója, és a vétek (elvéteni a célt...) igazi jelentése!

-Avagy mi is a természeti katasztrofa felé "rakétázgatásunk" kauzális oka, vagyis az emberi véteknek a nobel-díjas professzorok műszerei elől rejtett és a "mindenttudó" szürkeállományuk által, számomra érthetetlen módon fel nem fogott, igazi okai?

Motto:
"A spirituális bűnbeesettség tudománytalan fogalom, és a létrontásról keresztény-teológiai illetlenség beszlni."

"A keresztény egyházi intézmények ma már többnyire ártatlanul félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézus idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: „Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges".



A múlt századi tudományos felfedezések szerint az anyagi világ is olyan atomi részecskékből tevődik össze, amelyek 99,9 százaléka anyag nélküli térből áll, amelyben az atommag körül mérhetetlen nagy sebességgel forgó energianyalábok képezik az atom „anyagát”. Ezek az un. szubatomi anyagi részecskék valójában alacsony rezgésű energianyalábok, amelyek információt, illetve egyedi kódokat tartalmaznak.

Az egymástól függetlenül, állandóan mozgó energianyalábok pontosan strukturált atommagok körül pergő „seregei” képezik azt a számunkra szilárdnak tűnő létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk. Ebből a szilárd anyag látszatát képező, a teremtés határállapotba került információs - energetikai nyalábok rendezett struktúráiból kialakult természeti életforma illetve az organikus biológiai élet, nem más, mint a Teremtés rendezett határállapota, a Teremtő határ-tudata. Az embernek, mint „Isten Első Ideájának” (Adam Kadmon), illetve mint Isten határállapotába került első ősideájának az a rendeltetése, hogy saját szellemi-lelki és fizikai lényén keresztül saját természeti részével és az által, közvetlenül megtapasztalja, megértse és a benne levő, általa tudatosan a fizikai létben (is) megnyilvánuló Teremtővel összekösse a tudattalan lét határállapotait.

Védekezés a Polaritás Törvénye ellen

Az ember ősideájának tehát minden egyes ember személyének összekötő, a Teremtés ősforrását a Teremtés határállapotával egybekapcsoló szerepe van a létezésben. Nincs ettől az egyetemes funkciótól különválasztható rendeltetése és célja egyetlen emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek az eredeti rendeltetésnek való megfelelés, illetve a spirituális összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos működtetése a fizikai lét közvetlen megtapasztalásától függ. Annak következtében viszont, hogy a Polaritás törvénye miatt ez a közvetlen tapasztalás nem jár mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció kényelmetlen, a mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettől a közvetlen tapasztalástól megkímélje és, hogy a közvetlen tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát.
Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, politikai és gazdasági ambíció, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás, jelentéktelen ehhez a természet- ellenes általános törekvésünkhöz képest. Az egészségünk megbomlását előidéző lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető téves alapállást elsősorban a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták létre és ennek a téves alapállásból eredő tudományos - politikai törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása sodorja ma a katasztrófa felé az emberiséget. A mai civilizációs katasztrófa-helyzetnek az első és legfontosabb okát nem a gazdasági kapzsiság és nem a hatalmi törekvések képezik. A katasztrófahelyzetet a fájdalom megszűntetésére, a természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes lehetőségeknek a kiiktatására való tudományos - technikai törekvéseknek (a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek, nehézségek elhárítására való „humanista” törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekező törekvéseknek) az együttese hozta létre.

A Teremtés ős-oka, a Lilith gyűjtő néven ismert ős-sóvárgás, ami arra készteti az Abszolútumot, hogy megnyilvánuljon, hogy Teremtővé és Teremtéssé váljon, hogy fényként és szeretetként megnyilvánuljon. A más állapotra, a más létre való sóvárgás következtében megnyilvánult Teremtés és a Teremtő határhelyzete, illetve határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező anyagi világ. Ennek része a természet és az ember. Az ember és a természet viszont közvetlenül, illetve közvetve visszakötődik a Teremtőbe.
„Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És „Ti bennem vagytok, és Én bennetek vagyok.”

A bűnbeesés első motívuma az, hogy a fájdalom jelzéseit semmibe véve, vagy azt különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, kábító és zsibbasztó-szerek, védő öltözetek) a személyi struktúránk legmélyebb rétegeiben rejtőző őssóvárgás hatására öncélú élvezeteket, kalandokat és kábult állapotokat hajhászunk.
A határállapotba került Teremtésben, illetve az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élőlény által, a szellemi teremtő erők, a teremtő ősprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban maradnak a teremtés ősforrásával: az abszolútummal. Ezek a spirituális teremtő erők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai - biológiai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában. Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítő érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetőség, amely a személyes tudat- tágulást hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom a spirituális (örök) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtő és a Teremtés közötti kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.

Hamis az európai eredetű, keresztény-ellenes koncepció, miszerint az ember azáltal tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál valamit, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal. Ahhoz, hogy valamit lényegeset megtanuljunk, egészen közeli kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel, nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk által, hanem a lelkünk és fizikai testünk által is. A közeli kapcsolat-létesítés, a legtöbb esetben szenvedéssel jár, hiszen nem minden esetben lehet harmonikus a találkozás, mert a határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információ-csere nem minden esetben történik anyag-bomlás, illetve nehézségek nélkül és zavarmentesen.

Mindenkinek megvan a maga keresztje…

A teremtői tudatosodás, a spirituális információszerzés erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink fájdalommal (kényszerit-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzíven megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus. A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve mentális irányt kell változtatnunk az őserőkkel való kapcsolataink helyreállítása és harmonikus folytatás érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különböző eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni öt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelző rendszere segítségével.

E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek még több betegség-tünet, vagy balesetnek nevezett, sokkal durvább fizikai jellegű, fájdalmas „találkozás", vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különbözö tudományos módszerek (pl. gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi őt szabadnak (boldognak lenni) mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.

Egyszerű igazság

A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már többnyire ártatlanul és tájékozatlanságból eredő jóindulattal - a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp megzavarodottan - félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint:
„Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges".
Már ők sem értik azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyű és végső soron a legtöbb örömet és gyönyört okoz. Ez - és csakis ez a feladat teljesítés - okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés ős-oka és értelme. Mivel a keresztény papok sem értik, hogy igazából miről is van szó e kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgő és drámai pateizmussal ráfogják a megváltás aktusát Jézus különleges és rendkívüli személyére, (holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében), aminek következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, valósággal rejtőzködik személyi életfeladatai elől egész életében. Ezért persze, még többet szenved, mintha nyugton maradna, és a szemellenzős boldogság nyerési mániájától indíttatva, nem zaklatná betegre sem önmagát, sem a tehetetlen természetet.

KOzma Szilárd (http://www.astronet.hu - Családasztrológus)

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

I. A kauzális és szellemi tisztulás, avagy a hibabelátás, a bűnbánat és a vezeklés szabadság-adó, sorsjavító értelme.
(A spirituális tisztulás nélküli megismerési tevékenység sterilitása
és a hiba-rejtő és bűn-kendőző szeretet - valamint a lelki tisztulás nélküli,
un. pozitív gondolkozás - hosszú távú eredménytelensége.)

II. A Hálaadás metafizikai értelme és sorsjavító értéke


I. A spirituális (és kauzális!) eredetétől meg nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az eredeti (az el nem világiasított és meg nem reformált!) kereszténységnek és minden nagy világvallásnak a lényeges motívuma - a hivő ember megváltásának a feltétele! - a hibabelátást követő vezeklés.
Vezeklés nélkül, vagyis az őszinte hibabelátáson alapuló, a hiba-belátás által megszerzett információknak (“a tudásnak”) a személyiség legmélyebb rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése - bevésése nélkül ugyanis, nincs, nem létezik pozitív következménye, enélkül lehetetlen az újjászületés, megújhodás, a lényegi pozitív átalakulás és a karma (sors) feloldás. Ezért van eleve kudarcra ítélve minden hibabeismerést és belső változási elszántságot mellőző un. pozitív gondolkozás. És ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes (a magunk, vagy velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb. kauzális okainak a megértése nélküli) megbocsátáson alapuló, érzelmes szeretet (az un. lelki elengedésen, az „elnézésen” alapuló szeretet), vagy az un. fehér mágia, aminek a hosszú távú eredményei épp olyan károsak, mint a fekete mágiáé, amennyiben nem előzi meg az élet-képzelettisztítás. Ugyanis csak azt engedhetem el, csak azt bocsáthatom el, amit jól meg fogtam, amit jól felfogtam: annak a spirituális és kauzális okát egy életre szólóan megértettem.
A spirituális tudatossággal végzett - átélt! - bűnbánatnak, amennyiben tudatos aktusról és nem melankóliáról, nem öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó, pótolhatatlan szerepe van a személyi és az egyetemes megváltás - kiegyenlítődés - és az annak közvetlenül alárendelt, annak az érdekében történő személyi megváltódás véghezvitelében (processzusában). Ez a kultikusan végrehajtott kreatív információ-rögzítés teszi ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a megújhodás és a megváltás (a kiegyenlítődési képesség elérése) szolgálatába a korábban átélt testi és a lelki szenvedéseinket. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!) kultuszok egyike, amely a lélek és a szellem nemesítését célozza meg, vagyis, annak a személyi spirituális struktúrának a pozitív átalakítását, amelyet az anyai ági ősszüleinktől örököltünk.
Amennyiben a hibabelátáson (a hibának a befelé, a szellem és a képzelet irányába: a gyök irányába történő felismerésén) alapuló bűnbánat és vezeklés nem történik meg, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy, az ugyan felismert, de a bűnbánat által be nem látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt) tévedést újból és ismételten elkövetjük. De ha nem is követjük el, a mágikus erejű (teremtő) imaginációnk (életképzeletünk), ezt a vezeklés által a mélytudattalan képzelet- és érzésvilágunkból ki nem tisztított képzetünket pozitív elemként használja továbbra is és annak megfelelő nehéz sorshelyzeteket idéz be újra és újra az életünkben, Ezért jelenik meg (cserélődik fel) a szülők elhagyása szükségének a motívuma például, valamelyik Evangéliumban - Talán épp az újjá született (megváltott) Skorpió szimbólumával, a fehér sas szimbólumával jelölt Jánosnál? - együttesen a gyűlölettel: “Csak az, aki meggyűlöli önmagát és aki meggyűlöli az anyját és az apját, az lehet az Én tanítványom.” ( - Értsd alatta: csak az képes magában kialakítani a megtisztult személyi tudatra alapozott az univerzális felelősségtudatot, aki soha többé nem akarja elkövetni - megismételni a saját bűneit és az ősök vétkeit. De vigyázat: az igazságtalansággal szembeni közömbösség, illetve a gyávaság, vagy a korrupció és a rombolás elfogadása is éppen olyan rossz sorsot idéző magatartásnak bizonyul hosszú távon, mint az öncélú ambíció, a kegyetlenség, vagy a feje-vesztett, szenvedélyes lázadás!)
A természetellenes alapállású (a természet kizsákmányolásának az ideológiáján alapuló) újkori tudománnyal: az un. természet-tudománnyal és a vezeklés-szenvedés nélküli boldogság és egészség elérési lehetőségének az ideológiáját valló közgazdász-politikával kiegyező modern kereszténységnek, illetve e magát kereszténynek nevező, természet-szennyező és természet-pusztító kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy bűne az értelmes vezeklés és a bűnbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása. Annak a hetedleges fontosságúvá züllesztése, illetve annak a konjunkturális erkölcsű társadalmi - világi büntetéssel (az intézményes elkülönítéssel és társadalmi bosszúval) való helyettesítése. Sőt, már ott tartunk, hogy vita tárgyát képezi és törvényesítésért küzd a teremtés elleni vétek: a sterilizálás, és a civilizációban javában dühöng a teremtésnek a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formája, a magzatfoganás elleni “védekezés” és az ennek következtében létrejött, jellegzetesen civilizációs jelenség (spirituális betegség!) a fogamzási képtelenség: a természetesnek képzelt sterilitás. És persze dühöng ezeknek a közvetlen következménye is: a rák, a meddőség és a magtalanság, a pollen-allergia és a fűpor-allergia, valamint a többi, „civilizációs” jelzőjével oka-rejtett betegség.

Aki nem akart vezekelni, azt, és annak utódait, előbb utóbb vezekelteti - szenvedésbe sodorja! - a saját spirituális fejlődési és kiegyenlítődési (megváltódási) programja (sorsa). A vezeklés segítségével ugyanis, az ember ugyanazt a képzelet-tisztítást végezheti el, mint ami a betegség és a fájdalom és az erővesztés által lehetővé válna számára, amennyiben nem gyógyszerekkel próbálná helyettesíteni a megvilágosodást, a természetességet (természetes életet) és a szeretetáramoltatást. Metafizikai információ-rendszer befogadására tehetjük magunkat alkalmassá általa, amint a sors is ezt próbálja elérni a betegségek és a balesetek következtében fellépő fájdalom-érzetekkel (Lásd a fájdalom metafizikai értelme című tanulmányomat az Utódok szülők és szeretők c. könyvemben). Mindez az analógiák segítségével nagyon egyszerűen értelmezhető. Vagyis az, hogy a fájdalom, mint metafizikai figyelmeztetőrendszer, a Fejlődés törvényének a fő mozgatórugója és feltétele. Ezért hamis állítás spirituális fejlődésről beszélni a vezeklési (ördögűzési) folyamatok nélkül, illetve a megvilágosodás és az egészséges és harmonikus élet elérése a vezeklésnek a személyes elutasításával, elhárításával. És, a baj nem is az lenne - ha ebben a kérdésben semlegesek (érzéketlenek) tudnánk lenni - hogy az egyes hibabelátás nélküli és a vezeklést - bűnbánatot elutasító (sőt: a modern ember esetében ennek még csak a gondolatától is idegessé és agresszívvé váló) személyek végülis, ha nem testileg, akkor lelkileg, de nagyon szenvednek (pl. a magánytól és egyedülléttől, a depressziótól, a melankólia-kórtól, a pánik-betegségtől, stb.), hanem az, hogy az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövendő anya, egy kismama, vagy kiskorú gyermekeit gondozó - nevelő családanya, annál többet kell szenvedni a jövendő, illetve a már létező gyermekeknek és nem csak gyermekkorukban, hanem felnőttként is, mindaddig, amíg azok meg nem értik a vezeklés metafizikai értelmét és szükségét, és el nem fogadják azt. A vezeklés ugyanis jól meghatározott teremtési szükségszerűség, ami nem öncélú, hanem az egyetemes kiegyenlítődést (az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) szolgálja és ezért nem csak a magunk fejlődése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon a tisztító tűz nevű állapotban szenvedő őseinknek a mi szabadulásunktól függő, lelkeinek a szabadulása érdekében és a gyermekeinknek a miénknél jobb sorsa érdekében is.


II. A hálaadás metafizikája.


A hálaadás metafizikai értelme nem más, mint a tudatos visszajelzés az Abszolút (Krisztusi) tudatunknak, az un. Felettes Énünknek afelől, hogy kapcsolatunk a legfőbb hatalommal és az egyetemes törvényekkel folyamatos. A hálaadás azért szükséges, hogy a hála gondolatával egybekapcsolt mély érzelmi átélésen keresztül, tudatosan visszajelezzünk az abszolútumnak, illetve a felettes énünknek, hogy megértettük azt, ami szerint korábbi igényünk és elképzeléseink alapján, a mágia törvénye által, általunk is helyesen vélten alakultak a dolgaink, rendeződött az élethelyzetünk. Ezért van az, hogy minél több a hála, annál több a pozitív megvalósítás, mivel a hála, egyfajta spirituális éberség-keltő tevékenység is, aminek alapján (aminek hála) a kommunikáció a felettes én és a személyi öntudat között egyre világosabbá és tisztábbá válik. Ez egyébként az egyik jó lehetőség (mármint a hálaadás, mint módszeresen végzet tevékenység), hogy a Lilith hatásait feloldjuk. Hálát adhatunk azért is, hogy élünk és ez által lehetőségünk van a megváltás egyetemes művében részt venni. De, persze minden olyan sikerért is, ami nem az egonk növekedését szolgálja, hanem a kiegyenlítődési képességünket, illetve a kiegyenlítődési (boldogulási, meggyógyulási) képességünket lehetővé tevő sors-körülményeink pozitív alakulását. A hálaadás a vezeklésnek a pozitív kiegészítője, hiszen ugyanaz a folyamat történik: gondolatokat kapcsolunk pozitív, vagy negatív érzelmekhez, persze különböző célokkal, de a végeredmény nagyjából ugyanaz. Hiszen minél inkább tisztulunk a vezeklés által, annál világosabban látjuk, hogy mi az amire tényleg szükségünk van és mi az, amire nincs, és ennek folytán annál több a pozitív igény és kérelem, illetve a pozitív megvalósítás, amiért érdemes az Isteni Gondviselésnek is nevezett Krisztusi öntudatunknak hálát adni (Visszajelezni!). De hálát adni érdemes a megvilágosodásért is. Főként azért. – Például, hogy megértettük és elfogadtuk az addig elé nevetségesnek, sőt: utálatosnak képzelt vezeklés értelmét.
Minden mágiatan első figyelmeztetése, csaknem törvénye, hogy jó az egyéni megvalósítások érdekében elmondott imádságokat (mágikus mantrákat) úgy végezni, sőt: úgy kezdeni, hogy hálát mondunk azért, hogy amit kérünk, máris megkaptuk. Ez a módszer biztos és energikus fenntartást és energia- táplálást, vagyis szubtilis energiával való feltöltődést biztosít annak az általunk alkotott (képzeletünk és akaratunk által alkotott) spirituális képzetnek, ami a misztikus képzetét képezi annak, amit el akarunk érni.
Nem véletlenül vezették be az Amerikai Egyesült Államokban nemzeti ünnepként a Hálaadás Napját. – És nem véletlenül oly erős az amerikai nemzet. Legalább is, amíg képes lesz a népessége nagyobb többségével hálát adni mindazért, amit a fentiekben leírtam. És nem véletlenül oly gyenge és sorvad és gyengül egyre jobban az időben a magyar nemzet, aki másfél évszázada folyamatosan védő kart esdekel maga fölé a külső Istenétől az önsajnálattal telt („Balsora, akit régen űz”), tehát negatív képzetrendszereket idéző és ezért tényleges negatív sorserőket idéző nemzeti himnuszában.
De hol állunk attól, hogy a fent leírt, egyesek számára bizonyára absztrakt fikciónak tűnő sorserőkhöz pozitív érzésekkel és gondolatokkal (hálával) forduljunk, amikor képtelenek vagyunk hálát érezni a sorsunknak legalább azért, hogy végre tényleges tudás birtokában levő, tisztességes asztrológussal találkozhattunk, aki nem misztikus fantazmagóriákkal traktált, hanem reális információkkal látván el a saját sorsmotívumaink és a megváltódáshoz vezető életfeladataink felől pontos felvilágosítást nyújtott és ez által olyan sorsrendezési – sorsfeloldási lehetőséget biztosító információ-rendszer birtokába juttatott, ami voltaképpen megfizethetetlen? (Már csak, ha arra a rengeteg gyógyszerre és orvosi kezelésre is gondolunk, amit a kauzális horoszkóp nélkül a hátra levő életünkben meg kellett volna fizetnünk.) Arról nem is beszélve, hogy esetleg az asztrológus iránt is hálát érezhetnénk, ha mással nem, hát azzal, hogy ismerőseinknek, barátainknak a figyelmébe ajánljuk az áldozatos munkáját. Sőt: egyesek inkább szégyenlik másoknak azt mondani, vagy egyáltalán el mondani, hogy a személyi horoszkópjuk indította el azon az úton, amelyen bizonyos sorsbeteljesülések érhették (egészség visszaszerzése, pozitív eredményű családalapítás, vagy a család szétbomlásának elejét vevése, évek óta már nem is remélt gyermekáldáshoz való jutás), mondván, vagy írván magában, hogy azt ő is úgy gondolta, és úgy akarta csinálni, és az asztrológus csak megerősítette a korábbi elképzelésében. És ezt sem azért írom le, mert az ilyen személyek által valamiben is megrövidítve érezném magam pl., hiszen nekem is meg lehetnek azok a negatív meghatározódásaim, amelyeket esetleg még nem fedeztem fel és ami az egyedüli oka lehet, az esetleges belső, vagy külső kiegyenlítődési sikertelenségeimnek. Hanem azért, mert ismervén a szellemi törvények hatásmechanizmusát, jól tudom, hogy ez a szégyen, a sors-igazságnak ez a hiuságból jövő letagadása, előbb utóbb, öntudatlan és önkéntelen rossz lelkiismeretet gerjeszt a hálaadás fontosságát nem értő ügyfeleimben, és majd csodálkozhatnak, hogy a kezdeti sikereik után miért képtelenek a tovább lépésre, az életüknek a teljesen harmonikus és egészséges megélésére.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Örvend, mint Bolond a... Nagykönyvnek.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Kozma Szilárd:

A médiumitás és az ördöngösség, az anyag funkciója és a rendeltetésünk.

I. Médiumitás és ördöngösség.


Látnokok és sugallat-hallgatók szellemi és erkölcsi magasrendűsége, avagy a realitásérzék elvesztésének az okai és következményei

(Adalék a Spirituális Tisztánlátás c. interjú-tanulmányomhoz)


Nem csak magánemberi, de gyakorló asztrológusi tapasztalatom is az, hogy azok a személyek, akik az átlagnál érzékenyebbek mind a külső benyomásokra, mind a saját szellemi – lelki jelenségeiknek a jelzéseire és reakcióira - azok tehát, akiknek időnként, un. látomásaik vannak -, ahelyett, hogy minél pontosabb és gyakorlatilag is értelmezhető és megvalósítható jelentéstartalmakat keressenek ezekre a szimbolikus figyelmeztetésekre, inkább megtoldják azokat egy-egy kisebb, nagyobb fantázia-adalékkal az általuk „látottakat”. Ahelyett tehát, hogy arra vigyáznának, hogy lehetőleg minél hitelesebb legyen a „közvetítésük”, illetve, minél nagyobb tényleges haszna legyen e képességüknek, ha nem másoknak, akkor legalább saját maguknak. Egyszóval azt tapasztaltam, hogy a rendkívüli érzékenységgel bíró személyek, egyúttal rendkívülien hajlamosak arra, és idő teltével egyre jobban kezdenek érteni ahhoz is, hogy mind önmagukat, mind a környezetüket mesterien ámítsák és becsapják a látomásaikról szóló "tudósításaikkal".
Másfelől, asztrológusként azt is megfigyeltem és megtapasztaltam(!), hogy az ilyen túlvilági információ- befogására érzékeny személyek, általában nehezebb és terheltebb karmikus meghatározottsággal rendelkeznek az átlagnál, és azok a sugallatok, amelyeket ők a „túlvilágról” kapnak, sőt: azok a bizonyos misztikus hangok, amelyeket „belülről” hallanak - A patetikusan megható, pozitív bibliai példákkal ellentétben, amikor a Bibliai hősök ezen hangok hatására nagyszerű tetteket hajtanak végre, illetve korukat meghaladó magas erkölcsi magatartásról tesznek tanúságot (Loth, Noé, József, stb.) - nem mások, mint e „misztikus” személyek horoszkópjából kiolvasható, negatív karmikus programjaiknak – negatív karmikus meghatározódásaiknak – az un. „kihangosításai”.

Ezek a, többnyire valamely vallási személyiségnek (un. „szentenk”) a közléseként „lehallgatott" túlvilági üzenetek (Keresztényeknél: Szűz Mária, Jézus, valamely Angyal, vagy arkangyal, valamely népszerűbb Szent, stb.) általában olyan irracionális tettekre sarkalják a kútfőiket (a „tulajdonosaikat”), amelyek megfelelnek annak a spirituális szempontból téves, vagy hibás mentalitásnak, amely a horoszkópjuk karmikus vizsgálatából is kiolvasható.

Több esetben is találkoztam olyan hangokat halló és misztikus dolgokat látó személyekkel (És nagy figyelem, és még nagyobb vigyázat: gyermekekkel!), akinek ez a misztikus belső hang, vagy az általuk érzékelt külső szellem azt mondta, hogy romboljon szét valamit, ami számára, vagy a családtagjai számára nagyon kedves, vagy nagyon fontos, vagy éppenséggel azt, hogy legyen öngyilkos (Szökjön ki az ablakon, vagy akassza fel magát, stb.), vagy ölje meg a szüleit, vagy a testvéreit. (Nagyon közel álló, metafizikával foglalkozó, komoly barátaim esetében is megtörtént, de a mi, erősebb médiumitással és lelki érzékenységgel rendelkező, nagyobbik lányunkkal is!) Az utóbbi esetben, természetesen a Skorpióban, a Rákban, vagy a Halakban vagy minimum a IV., a VIII., vagy a XII. házak valamelyikében álló Lilith is megjelent a horoszkópokban. Még a mi, mindenféle misztifikáció kizárása szempontjából is figyelmesen nevelt, 1O éves Medárdánkkal is elbeszélgetett néhanapján két ideje korán (fiatal korban) elhalt, és magukat a nagy szobánk balkon felőli sarkában befészkelő, „ártatlan” személynek a lelke. És ezzel nem is volt semmi baj addig, amíg a feleségem 2OO8-as évi családrombolási ámokfutása közepén, a Szilárd és Anna (Így hívták állítólag a kis ártatlanokat) nevű szellemek, arra nem kezdték buzdítani a XII. horoszkópházban álló Mérleggel és a Halakban álló Sárkányfarokkal rendelkező Medárdánkat, akinek a teljesen negatív Marsa, együtt áll az édesanyja Marsával, és akinek négy bolygója áll a Rákban, vagyis, ugyanott, ahol a családromboló édesanyának a VIII. házi Lilithje áll, hogy, szó szerint: „nyírja ki a testvéreit”!

Ilyen „pozitív” megnyilvánulása volt tehát az erős médiumi képességekkel rendelkező Medárdának, aki ugyanabban az időben, amikor Emőke mind a négy gyermeket az öreg és beteges nagyanyjához akarta az otthonukból hurcolni és az érzelmi és mentális tévelygéseinek megfelelő későbbi hányattatása útjára ragadni, derült égből villámcsapásként, Medárda egy iskolai tornaórán is elájult és estében keményen a padlóba vágta a fejét (Ugyanabban a Segítő Máriának nevezett iskolának a tornateremben egyébként, amelyben délutánonként a karate – edzésekre jár velem együtt, minden erővesztés és más egészségi, vagy energetikai problémák nélkül, rendszeresen!), és ráadásul egy, a karate - technikáknál jóval kevesebb erőfeszítést igénylő, egyszerű kis-tornagyakorlat közben tört rá az erővesztés és vágta fejét a földbe akkora erővel, hogy néhány másodpercre eszméletét vesztette! Teljesen világos tehát, hogy a sorsképlete szerint az anyja spirituális struktúrájához leginkább közel álló, vagyis az anyjával csaknem azonos motívumú spirituális struktúrával rendelkező gyermek, öntudatlanul átvette Emőkétől az anyai tudattalan érzés- és képzeletvilágból a gyermekek felé áramló negatív energiákat és impulzusokat, és azokat ilyen gyilkos sugallatok és ilyen halál-közeli élmények formájában „nyilvánította ki”.
Azóta én is tudom, hogy semmilyen, a föld vonzásköréből elmenni (abból felemelkedni) képtelen halott személy lelkének nem szabad helyt adni a lakásunkban, illetve, azt, hogy amennyiben megtelepednek, az feltétlenül azt is jelenti, hogy valamelyik felnőtt családtag, képtelen a karmikus démonait (öröklött negatív szellemi tulajdonságait feloldani) és addig nem szabad az életben egy lépést sem tenni, amíg ez a karmikus felismeréssel és beismeréssel járó feloldás (belső démonoktól való megszabadulás) meg nem történt.

Akkoriban ugyanis, amikor Medárdával ezek megtörténtek, Emőke teljesen irreális fantazmagóriák szerint cselekedett és mindenütt az ő fényes jövőbeni nagy realizációról beszélt (Több helyen leírta és a gyámhatóságnál és külön nekem is elmondta, hogy ő micsoda fantasztikus lehetőségeket és sose látott körülményeket fog teremteni a négy gyermekünknek az egyedül általa elvégezhető gondozásához és neveléséhez, amelyek messze túlszárnyalják azokat a körülményeket, amelyeket én akkoriban biztosítani tudtam a gyermekek számára. Kétségbeejtő, hogy a polgármesteri hivatal szociális iroda-hősei el is hitték ezt neki, és a bíróságnak írt "felelősségteljes" javaslatukban azt is ajánlották, hogy mind a négy gyermeket ítéljék az anyának!), holott az akkor érvényben levő tárgyi realitás szerinti helyzet éppen az volt, hogy ő, az én havi keresetemnek csak az egy harmadát kereste meg havonta, és azt is úgy, hogy reggeltől késő délutánig - Majdnem estig! - hiányzott otthonról, miközben én otthon dolgozom és az asztrológusi munkám közben elláthattam – elláthatom - a gyermekeket is. Vagyis, akkoriban a volt-feleségem örvendhetett, ha azzal a pénzzel, amit ő megkeresett, fent tudta tartani önmagát, és a legkisebb lányunk, Réka ellátásában nem csak a napi gondozás szintjén szorult a nagyanyjára, hanem anyagilag is keményen rá szorult a milicista-özvegyi –luxus! - nyugdíjat kapó nagyanyjára.).
Persze az ugyancsak erős médiumitással (Dupla víz-karmával!) rendelkező volt feleségemnek azokat az akkoriban kitalált misztikus dumáit, amelyeknek az elődeivel (előzményeivel), én nem találkoztam azelőtt, csak egy-egy ritka nagyotmondásában (Pl. hogy a fantasztikus képességeivel, egyedül ő „mágiázta be” számunkra régi Ladát, amit én egy barátomtól kaptam) össze kell adni, azokkal a hazudozásaival, amiket rólam és a velem maradt gyermekek "alultápláltságáról" leírt a bírósági beadványában, és mindazzal, amit magáról és rendkívüli képességeiről napokon – bocsánat: éjszakákon – keresztül hadovázott korábban egy (Jáki Szilvia nevű) barátnőnknek, beleértve mind a Szűz Máriával való beszélgetéseit, mind az ő nagyszerű jövőben anyagi megvalósításairól és egyéni (Tehát nélkülem realizálandó!) jövőjéről szóló látomásait, és teljesen érthető lesz, hogy mi történt 2OO7 karácsonyától, 2OO8 január végéig, a korábbi években lezajlott Szűz Máriával történt, megható és felemelő beszélgetései hatására, Emőnek az angyali szívében és az elméjében!

És hogy a négy oszlopon álló csarnok, ne maradjon tetődísz nélkül (A torta habcsók nélkül), még az is felötlik az apa-asztrológus fejében, hogy bizony, a szerencsétlen Emőkének ez, a számára túlzottan is igazság-kereső és titok-leleplező Skorpió-férjtől való megszabadulás jelentette (Emőnek a teljesen negatív Uránusza éppen a Skorpióban és a XII. házban áll!) jelentette az ölébe hullt fantasztikus lehetőségnek az elbliccelését, vagyis a Rák és a IV.-házi Karmája által igényelt több gyermekes családanyai életfeladataitól való végső "megszabadulást" is! És ezt, annak ellenére, hogy ismerte ő jól mind a saját sorsképlete motívumrendszerét, mind a Bika-nagyanyám történetét, aki addig neheztelt csendesen a nagyapámra, vagyis addig támadta a férjét tudattalanul, amíg meg nem halt idejekorán végbélrákban. - Tudott Emőke metafizikát jó bőven, csak éppen hogy annak a szkeptikusan érzelgős és nagyokosan ostoba édesanyja által is gerjesztett, exponenciálisan ható karmikus vágyának nem tudott ellenállni, hogy rajtam kívül, más férfiakkal is a szexuális élvezetek gyönyörében részesülhessen és, hogy amiatt, hogy ez a vágya nem teljesüljön, rám, az őt a családdal fogva tartó, férfi-szörnyetegre nehezteljen rejtetten, de folytonosan. És persze, hogy szabad utat vághasson a hazudozási kényszerének és a fantazmagória-gyártási késztetéseinek, amelyeket nem csak, hogy nem élhetett ki mellettem, de még csak nem is kacérkodhatott azokkal. Hogy a mellettem szintén elfojtani kényszerült, de tényleges feloldásra és meghaladásra a családban nem kerülhetett, gyermekekkel szembeni bűnözői hajlamainak és az Oroszláni nagyképűségének és arroganciájának a felszabadítási vágyáról, ami számomra is csak most került teljesen a felszínre, mert azelőtt mindössze kamaszos vadhajtásként találkoztam vele, ne is beszéljek.

Szóval - akárcsak más látnokok és sugallat-hallgatók – azt az „isteni engedélyt”, hogy mindazt a sok őrültséget és aljasságot, amit velünk a végső "szabadulásáig", két éven át elkövetett, szégyen, nem szégyen, de a boldogsága érdekében meg kell tennie, Emő a 2OO7 nyarán, majd a 2OO7 utolsó és 2OO8 első hónapjában, Szűz Máriával történt szentségesen misztikus beszélgetéseiből következtette ki. És persze, azt már a Szűznél valamivel gyakorlatiasabb édesanyjával való titkos szövetkezései közben beszélte meg, a VIII. házban álló Rák Lilithel, és Halak Sárkányfarokkal, valamint Skorpió Ascendenssel (Mind vízjegyek!) rendelkező, volt-feleségem, hogy a Sri Matadzsi szellemével való egyesülésének a hatására, vagyis a Szahadzsa-joga meditációk megvilágosodásai eredményeként létrejött újabb szabadulási vágyát, úgy tudja megvalósítani, ha ellopja az éppen újabb iskola-évet kezdő gyermekeitől, vagyis, a gyermekeit gondozó apjuktól azoknak az Iskola-alapítványon keresztül kapott Magyar Állami ösztöndíját, és a 1O hónapon át felgyűlt állami gyermeksegélyét.
Talán nem lep meg senkit, ha ezek miatt is, a teljes metafizikus tudásommal azon leszek, hogy a Halas Sárkányfarokkal, a XII. Házban és a Mérlegben álló Lilithel (Ugyancsak rendkívülien érzékeny!), a három Rák-bolygója által erősített Rák nappal, és a Skorpióban álló Ascendenssel rendelkező Medárda, nem csak, hogy ne hazudjon lehetőleg soha senkinek, és főként önmagának nem, de sem belső hang, sem „látomás” útján érkező sugallatokra ne hallgasson soha, hanem mindig is, a tárgyi valóságot mindig figyelembe vevő és azt tiszteletben tartó, józan eszére!


II.

Az anyag spirituális funkciója
. Jézus kiprovokálta a kereszthalált, jelezvén ezzel és valamelyest meg is tanítván az emberiségnek a legfontosabb megváltási leckéjét, ami szerint, a szellemi jelenségeket és folyamatokat tükröző, illetve a szellemi információt magába befogadni, őrizni és vissza adni képes anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseiből kell és lehet a sors-következtetéseket levonni, vagyis a szellem által létre hozott és az által is működtetett anyagi világnak a szimbolikus jelzéseiből kell tanulni, és nem a mágikus – misztikus fantazmagóriákból.
Az, amit minden, de minden életnyerési lehetőségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek képzelő pap, vallásos vezető és minden asztromókus, misztikus szent és csoda-guru, égi geometrikus, csodabogár–kozmetikus elsődlegesen nem ért, nem más mint az, hogy az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkező tárgyi valóságnak és a tárgyi valóságból levonható vissza-következtetési lehetőségeknek, fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van mind az egyéni, mind az egyetemes megváltás megvalósításában, létrehozásában. A volt feleségemnek az amerikai csoda-kurzusnak és a joga-tanfolyamnak a misztikus tanaitól való meghatódása és a szó szoros értelmében vett észveszejtése, azért vágott annyira mellbe (És amitől egyből tudtam, hogy amennyiben tényleg csodákra adta a fejét, a házasságunknak befellegzett, de utolsó percig reménykedtem, hogy felébred.) - mert korábban ezerszer elmagyaráztam neki is ezt a spirituális és élettani tényt. És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik. – Egyetlen más, létezési forma sem képes ugyanis arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy a hozza és belé érkező információt 1) egy- az egyben vissza tükrözze. Vagy 2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy 3) határozottan tovább irányítsa, vagy 4) befogván az információt, magán keresztül tovább vezesse. Illetve, hogy 5) a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá. És, ha hosszabb, vagy rövidebb időre is, ebben az új formában megmaradjon (rögzüljön). Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik köd szerűen, de persze, annál jóval gyorsabban, akkor is, ha lényege szerint változatlan marad és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyag információ-tükrözési és az információ-tárolói tulajdonsága miatt lehetséges számunkra, anyagi testtel és szervekkel bíró lények számára az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de új és új felhasználása, a sokszorosítás tehát.
Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos? - Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítő és vezető tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith-effektus által okozott torzulásait, önromboló hatásait, az örvénylést. Azért válik ugyanis teremtővé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül az anyagot, és azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált az anyagnak a szellemet magába engedő, és a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrákká – lényekké - alakulása, hogy azoknak és annak (Az embernek) a segítségével, a Lilith által okozott torzulásoktól, zavarodottságtól és kábulattól megszabaduljon. Mert ami lent az anyagban van, ugyanaz van fent a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire egyedülálló az anyag és a természeti lét, mert képes visszatükrözni, és információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésben és visszavezetésben.
Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és a boldogságra (kiegyenlítődésre) való törekvése. Ezért szakrális a kereszt, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának a szimbóluma. Ebből, a szakrális szaturnuszi - És ezért majdhogynem csalhatatlan! - szellem – anyag relációrendszerből nyeri az asztrológia azokat a személyi sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minőségére (egyéni megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekből akár még bizonyos jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani, és amely szellemi folyamatokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani.
És ezért megváltás ellenes, és Isten ellenes, és ember ellenes minden hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért a lehető legfőbb vétek az információferdítés, vagy információ-titkolás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elferdítése, megmásítása, a hamisítás. De éppen ennyire szakralitás ellenes, és megváltás ellenes az önámítás és az önkábítás is. És ezért jelenik meg idejekorán, előbb, vagy utóbb a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és helyben tartás a valósághamisítók sorsában. Ezért jelennek meg a teljes visszafordítás - visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserői. - Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is.), azoknál, akik túl sokáig és a megváltás megvalósulása lehetőségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erősen ferdítették elsősorban önmagukon belül, az ő személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élő abszolút tudat számára, a tárgyi valóság által tükrözött és tárolt, vagy közvetített információt. Vagyis, a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmező –megváltó tényeket: a fényt. Ezért kell megszűnnie minden olyan életnek, vagy kapcsolatnak, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, és a Szaturnusz szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az életet, vagy a kapcsolatrendszert megszünteti.
Az_anyag2
Az anyagi létállapot és a természeti (fizikai és pszichikai) élet tükör mivoltának és funkciójának a kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát a keleti metafizika (Véda, Buddhista tanok, stb.) egyáltalán nem érti, de legalább is ignorálja. Ezért képtelen levonni az anyag visszajelzéseiből a megfelelő magatartások kialakításához vezető logikus következtetéseket, megelégedvén az egyetemes megváltás magvalósítása feltételeit jelző és az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formaváltások jelzéseinek, de főként az emberi test fájdalom- és örömjelzéseinek, az illúzióként való kezelésével. Magyarán, a keleti misztika megelégszik a metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások elméleti (spekulatív filozófiai) értelmezésével, miközben az anyagnak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekből és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja.
Valójában, nem is lehet eldönteni, hogy ez utóbbi-e a nagyobb vétek, vagy az európai és a nyugati materializmus, amely a természeti világot és a természeti életet, megélhetési alapnak és élvezet-csikarási (boldogságszerzési) lehetőségnek, vagyis, végső soron, határtalanul kizsákmányolható és kizsákmányolandó „külső” lehetőségként kezeli. El egészen a liberálisan „felvilágosult” embernek a saját testének és szervezetének az eladható „értékként” (munkaerőként, vagy éppenséggel eladható szervgyűjteményként) való kezeléséig. Sőt, a termelő-fogyasztó spirituális ignorancia még ennél is tovább elmegy: kimondottan csak élvezeti lehetőségek (lelki és testi izgalmak) kicsikarására alkalmas állapotnak tartja a természeti léten belül az emberi testet, ami fölött a személy önkényesen – a liberális olvasatban: szabadon - szabadon rendelkezhet (Feminista nők pl. a méhük fölött. Szegények az eladhatónak vélt veséjük fölött).
Egyik véglet sem jobb a másiknál: a hindu fizikai illúzió-elmélet és a szintén az anyag és a test jelzéseivel szembeni ignoranciához vezető, buddhista nirvána-tan, végső eredményeiben, semmivel sem jobb a materiális-nyugati koncepcióknak a tudomány segítségével elérhető életnyerési lehetőségekbe vetett ostoba és majdhogynem állatian alacsonyrendű hitnél. Egyedül a természeti sorsvállalást és az abból kiolvasható – kikövetkeztethető szellemi magatatást hirdető, eredeti (Nem szekularizált!) keresztény alapállásnak van értelme, mivel egyedül ez egyezik meg a teremtés eredeti rendeltetésének és céljának a logikájával, az egyetemes megváltás logikájával. Ezért mondja Jézus, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét és azt, hogy: „Aki a fiút (A megnyilvánulást: a hinduk és a buddhisták) bántja, annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja (Istenkáromlók) annak is megbocsáttatik. De aki a Lelket (Szent Szellemet) bántja, annak nem bocsáttatik meg.” Vagyis, aki a teremtés és a megváltás alaplogikája ellen dolgozik, aki a Szaturnusz szelleme (megváltás irányába terelgető egyetemes felelősség) és a Plútó szelleme (A teljes kölcsönös egymásba hatolás és egymáson áthatolás szelleme: a kiegyenlítődés szelleme: az egészség, vagyis a megváltás megvalósulása) ellen dolgozik, annak nem bocsáttatik meg. Azt is kell tudni viszont, hogy nem egy külső és tőlünk független (objektív) mindenható erő (Szakállas Isten) az aki nem bocsát meg, hanem a bennünk levő megváltási ősprogram, misztikus kifejezéssel: a felettes én-ünk. Máshol meg azt mondja Jézus, hogy (Létezik egy olyan törvény: az abszolútum törvénye, ami szerint: ) attól a személytől, aki sejti, vagy tudja, hogy mit jelent a megváltás (Aki ismeri a törvényt és a logikát: a teremtés rendeltetése logikáját), sokkal több igényeltetik (Vele szemben nagyobbak a felettes énjén keresztüli un. égi elvárások ), mint attól, aki tudatlan, tehát úgymond ártatlan és még nem tudja, hogy tulajdonképpen miért is jó neki ezt vagy azt tennie, illetve nem tennie?
Metafizikai szempontból, tehát a Megváltás nevű, isteni igazság (Plútó) logikája szempontjából két fajta, jellegzetesen negatív (Szaturnuszi) viszonyulás létezik a megváltás (Az atya-anyához való visszatérés: az új abszolút állapot) elérési lehetőségének a zálogát képező anyagi világhoz:
1. A jellegzetesen hindu misztika viszonyulása, amely illúziónak tekinti a fizikai létet, vagyis a misztikus közömbösség magatartása, amire talán a legjellemzőbb, hogy egy arra vetődött, erőtlennek látszó, törékeny albán asszonynak kellett Kalalkuttában kikötni a Káli Istennő temploma tövében ahhoz, hogy a cselekvő szeretet jelentésére: az emberrel való személyes és közvetlen törődés fontosságára a vallásos őrületükben lelki fakírokká váló hindu tömegek figyelmét felhívja. Ez tehát a tipikus misztikus lét- és életszemlélet, amely vallásos és önkényes (A valóságban nem ellenőrzött) metafizikai értelmezések alapján, kizárólag a szellemi világ tulajdonságaival foglalkozik az anyagi – tapasztalati világnak a majdhogynem teljes ignorálásával, illetve a személyes benyomások és történések, bizonyos általános megfigyelések alapján történő misztikus és mitologikus értelmezésével.
2. A materiálisan „felvilágosult”, tipikusan aggodalmaskodó, és persze, szerfölött tudományos európai és a nyugati mentalitás, amely minden egyéni, vagy emberiség szintű sorskérdést és sorsproblémát az anyag tulajdonságainak és általában a természet tulajdonságainak a figyelembe vételével és tanulmányozásával, illetve e tulajdonságok és törvények kijátszásával akar elérni. Vagyis, az a tudományosnak képzelt viszonyulás, amely az emberi szenvedés és boldogság kérdését az anyagban és az anyag által akarja megoldani. Az utóbbi, a tipikusan Ezsaui, Judási és Fauszti magatartás, amely az anyagba való kábulás következtében, mágikus, vagy a materiális tudománya segítségével, „meg akarja nyerni az életét” és ezért eladja az elsőszülötti jogát: a tudatos sors-irányító szellemi éberségét, egy tál lencséért, vagyis a hamar megvalósítható és kézzel fogható – végül is öncélú: - anyagi haszonért. A művelői által természet-tudományosnak nevezett termelői- fogyasztói (nyugati) vallás, legyen az bármennyire humanista és szabadelvű, teljesen ostobává és így az anyag foglyává teszi az embert. A természet-kizsákmányoló és természetzavaró, természetromboló ideológia segítségével tartható fenn tehát, az a globális kényelem- és élvezet-fokozási alapállás (Negatív Merkúr, Vénusz, Mars, és Jupiter), valamint az a kényelembiztosítási és élvezetbiztosítási (Negatív Szaturnusz) erkölcsi-szellemi magatartás, amelyben a családapa kizárólag zsákmányszerző (létfenntartás és élvezetbiztosító) és társadalom nevű Bábeltorony- építő funkciókat tölthet be. Ez az, az okosnak képzelt civilizációs (védekező!) ideológia, amelyben, a természeti törvényeket nem azért tanítják az iskolában, hogy abból sorsjavító és sorsbeváltási lehetőségekről szóló – spirituális – ismereteket szerezzenek és ilyen jellegű komoly következtetéseket vonjanak le, hanem azért, hogy ezen „objektív” tudásból álló tudomány segítségével, a tömegek egyedei minél jobban kizsákmányolhassák a természetet és saját képességeiket, és ez által megnyerhessék az életüket.
Hát nem a sors iróniája, hogy ez a kizárólagosan „tudományos” magatartás éppen a kereszténység táptalaján (Európában) jött létre? Hogy éppen annak a világméretű, csalásnak a következtében alakultak ki ez az objektív és az egész földi élő világot a katasztrófába döntő természettudományokra alapozott, „objektív” tanítási koncepció, miszerint a Názáreti Jézus nem a megváltódás eléréséhez szükséges természeti sorselfogadás (Szaturnuszi) szükségének leckéjét tanította volna meg az által, hogy tudatosan felfeszíttette magát a keresztre? – Mert lássuk be végre: annak a világvallás szintű, metafizikai hazugságnak a következtében alakulhatott ki ez a természetrabló materialista ideológia, hogy a Jézus kereszthalála által, a kivételes Istenfiú mindannyiunkat mintegy előlegezetten megváltott, amennyiben az általa tanított vallásnak a hű követőivé válunk, illetve maradunk. Vagyis annak, hogy őt kinevezték összesített ókori mitológiai hősnek: az Isten egyedüli, megváltó fiának, aki e metafizikailag teljességgel szélhámosi szerepkörével, amellyel minket újból és újból megfosztanak az azonosságtudatunktól, megtestesíti azt a rettenetes vallásos különválasztást, amiről Hamvas Béla oly plasztikusan és találóan (Egzakt módon) ír az Androgünosz 86. pontjában:
„Ahol az embernek és minden létező lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebből az ijedelemből és megrettenésből keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsőbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és VÉLEMÉNYEK (Kiemelés K. Sz.) és arcszínek szerint.”
Az anyagi világ szimbolikus jeleiből tehát sokkal több és értékesebb és a sorsunkra vonatkoztatva lényegesebb szellemi, spirituális és metafizikai információt lehet kapni mint a vallásos szövegekből.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Ha mindez igaz, amiket Linda állít itt Enikőről, akkor Enikő az asztrológusi tevékenységével sokakat tesz tönkre.
És sajnos van okom, hogy hajoljak arra, hogy Lindának elhiggyem, amiket ír, mert a Facebook-on nekem is beszúrt egy nagy butaságot Erős Zsolttal kapcsolatosan, mégpedig azt a rózsaszínű korrupt közmondást, hogy "halottról jót vagy semmit".

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Pontos (azonos) másolat (idézet) Tövisi Enikőtől a Logoszról, egészen pontosan: a jelen témának (alrovatnak) a második oldaláról (Miért a Bolond és miért nem a misztikus magas színvonal?):
Tehát ezt írta Violának válaszul Tövisi Enikő:

"Enikő
Hozzászólás témája: Re: Miért a Bolond, és nem a misztikus magas szinvonal?
HozzászólásElküldve: Tegnap, 14:43
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2009.01.28. 09:06
Hozzászólások: 180
Napjegy: Rák
Aszcendens: Oroszlán
[b]Tudod mit Viola? Bocsánatot kérek. Sőt tudod mit? Helyetted is bocsánatot kérek "[/b]

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Nos, kedves Enikő, én, mint a Logosznak a tulajdonos-főadminisztrátora, tehát mint Kozma Szilárd asztrológus, nem kérek bocsánatot senkitől és ezért a luciferien lucid, tehát az aljasnál is aljasabb, mert ráadásul élvezkedő, gonoszságodért. Én egyszerűen ki tiltalak a Logoszról és ettől kezdve én is a becsületesen bevallott esküdte ellenséged leszek, és minden misztikus zagyvaságodat és ködösítő, finom csúsztatásodat le leplezem és azonnali kritikával illetem.
Egyúttal bocsánatot kérek a Logosz-olvasóktól, amiért a családfenntartói és szakmai elfoglaltságaim miatt nem néztem meg komolyan, hogy miket művelsz itt és rá bíztam Violára a vita irányítását, nem tudván, hogy te ilyen sötét gonoszságokra is képes vagy amellett, hogy a nyilvánosság előtt szemtelenül gorombán, sőt: egyszerűen infantilisen betegesen hazudozol. Ennyire infantilisen tehát: "Most tudtam meg, hogy a tudtom nélkül (Értsd a hátam mögött!) tárgyaltok rólam..." stb. Szóval nem fogom magam általad az idegbajba kergetni, mint szegény Viola, aki tisztességes próbálván lenni egy ilyen luciferi perzonával, végül nem volt mit tennie, miközben én nem voltam itthon (A Szépízi gyűjtő gát alá költöztettem éppen a családom többi tagját, hogy utána őket is kivigyem Ividővel) és nem tudtam meg mondani neki, hogy hülyékkel és gonoszokkal egyszerűen nem tárgyalunk. Szóval nem állok neki végig menni minden, a fentihez hasonló, mondatodon, amelynek már az intonációja is, egy otrombán pofátlan hazugság, hiszen a Logosz anyagait, akkor is olvasni szoktad,, amikor nem írsz éppen semmit ide. Ez egy mindenki által bármikor megnyitható oldal, amelybe te is gyakran írtál korábban is, és mondom, a kijelzőn többször is konstatáltam, hogy rajta vagy, akkor is, ha nem szólsz hozza semmit. Szó sem lehet arról tehát, hogy amolyan, a hátad mögötti pletykálkodás folyt volna itt rólad. és így tovább: Imigyen elindulva, hazudsz és hazudsz véges végtelenig, inszinuálsz és alattomosan célozgatsz. mint a szekusok hajdanán, hogy az embernek kinyílik a bicska a zsebében, illetve cidriznek az idegei a sok pofátlan hamisítástól. Szóval nem megyek bele, hogy ezt a sok kis simlizést, amelyek között, az is evidens, hogy rám gondolva céloztál aljasul ugyancsak Violának, amikor azt írtad, hogy nem tudsz senkiről, aki mindent tudna, lett légyen az akár asztrológus, akár metafizikus, stb., és nem jövök méregbe attól, hogy pofátlanul le tagadod az Erős Zsolt ügyben való valamelyik hadakozásomba való surmó - közhelyes bele köpésedet, ti., hogy halottakról jót, vagy semmit" mert nekem nincs amit veled szemben, aki még az egyedül az abszolútumban létező metafizikai egység-állapotról, mint valamiféle entitásról (Istenről?) szajkózod a laposan misztikus közhelyeket, be bizonyítanom. Mindössze csak egy jelzést akartam adni a Logosz-olvasóknak, hogy nem a rám esetleg bénítóan ható Viola szépsége, vagy esetleg házi sárkányi terrorja miatt zárlak ki, hanem azért, mert akkor is azonnal ki zártalak volna, amint ezt a kegyetlen hidegséggel le írt aljas gonoszságodat meg látom:

"Enikő:
Tudod mit Viola? Bocsánatot kérek. Sőt tudod mit? Helyetted is bocsánatot kérek "

Hát nem fogsz te itt többet, ilyen szurok-sötéten fénylő, tehát a Szécsi Emőke féle (Rák Lilithes!) kéjelgő cinizmust is meghaladó, hideg-aljassággal, bocsánatot kérni senki helyett sem, barátom!

Tudom, hogy már nem szükséges, de a mihez tartás véget: legyen világos mindenki számára, hogy ahogyan a Logosz, nem a nagyképű hőzöngéseknek a helye, úgy semmiképpen sem a helye az Emőke-féle és az Enikő-féle Rák-Lilithes gonoszkodásoknak.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Tudom, hogy nem etikus eljárás, valakiről, akit ki tiltottam ugyanazon a fórumon írni. Így hát nem is Enikőről akarok most írni, hanem arra a veszélyes lehetőségre és az egyetemes törvények logikája szerint szükség képpen beálló helyzetre akarok figyelmeztetni mindenkit, aki logosz.olvasó arra, amit most éppen Tövisi Enikő számunkra megszemélyesített hirtelen. (Különben is, informatikus a szakmája, egészen biztos vagyok, hogy hamar megtalálja ő a módját annak, hogy tovább olvashassa a Logoszt.)
Nos: [b]Nem lehet kérem szépen "magas szintű" metafizikai dolgokba magad "beártani" tömény családi húsevéssel és az öntisztító naplóírás teljes mellőzésével![/b] Példaértékűnek kell tehát tekinteni, azt a sok metafizikai igényű, hamis spirituális közhelyekben is alapuló misztikus zagyvaságot, amit Enikő a nyilvánosság előtt halomban összehordott. De főként példa értékű az az elemi gonoszság, ahogyan Lindát és Violát a konfrontációik alatt, végig folytonosan misztikus- nagyképűen lekezelte, ahelyett, hogy oda figyelne arra, hogy mire is figyelmeztetik tulajdonképpen! Miért történhetett meg ez? Azért, mert Enikő is, aki még két évvel azelőtt, azzal támadott, hogy nem nézheti meg a piaci kofák sorsképletét és az szerint viszonyuljon hozzuk, végig ugyanazt gondolta - képzelte a "húsevői eszével", amit mások is, akik tojtak rá az ide vonatkozó figyelmeztetéseimre! Ti., hogy "Szilárd sem tudhat mindent", neki is van karmája, ő is tévedhet. (Hát persze: főként abban, amitől a karmájuk szerint ennyire nehéz megválnia egyeseknek!) Hát tessék nézni és jól megfigyelni, a Zseniális Árnyék-ének által sugallt "tévedéseim" következményét!
Így jár mindenki, aki öntisztítási és önbeavatási naplóírás nélkül, és persze, húsevéssel, vagy éppenséggel laza alkohol- és kávéfogyasztással, stb. arra vetemedik, hogy "magas" metafizikai jelenségekről írjon és ráadásul kinyilatkoztatás szerűen a nagy nyilvánosság előtt!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/