Bővített (hosszú lére eresztett) tartalomleírás.
Hamvas Béla azon tételének a beváltását várom el mind önmagamtól, mind az író társaimtól, már az 1995-ben megjelent vereses kötetemben is kifejtve, hogy a mű hitelességének („realizálási lehetőségnek”) az érdekében, a szerzőnek is hitelesnek kell lennie és ezért az író személye (egészsége, erkölcsi és magánélete, családja) a műtől elválaszthatatlan. Ha bárki is beleolvas a regénybe, azonnal rájöhet, hogy az általam ábrázolt éber bolondok a természet és az élet törvényeit tisztelő alapállásukkal, erkölcsi törekvéseikkel érvénytelenítik mindazt, amit a globális gazdaságot és a magántőkét kézben tartó politikusok és az oligarcha - technokraták, valamint a velük szemben lázadó, azokkal háborúzó ellenséges személyek (anarchisták, terroristák) és tömegek tesznek. Mindazonáltal a Táltos Bolond nem misztikus, vagy tudományos fikció, nem naplószerű kordokumentum, nem érzelgős és/vagy kegyetlen széplelkek magyarázkodása, szórakoztató pszichológiával dúsított detektívtörténet, vagy posztmodern („elgondolkoztató”) esztétikai tornagyakorlat. Mind a fikció (vagy az un. virtuális valóság) értelmét, mind a misztikus és vallásos fantazmagóriák jótékony következményeit tagadó, a metafizikai valóságról hírt adó "Táltos Bolond " ugyanis, annak ellenére, hogy egy egyszerű sorstörténeten alapul, konkrét metafizikai beavatást, vagyis szellemi felébredést és az abszurd sors-tragédiákból való kilépési lehetőséget ír le (tár fel), de mindamellett olvasmányos szépirodalmi mű. Vagyis, mellőzi a misztikus és az un. ezoterikus irodalom által előszeretettel használt tudományos és un. művészi-fikciót, valamint a mitikus, vagy a vallásos fantázia elemeit. Nem tesz egyebet, mint leírja az események hátterében és a hősök tudattalanjában megbúvó, az eseményeket és a hősök képzeletét, gondolatát, érzéseit és tetteit irányító „valós-realitást”: az egyetemes törvények és szellemi sors-erők hatásmechanizmusát. Az erdélyi sorstörténetre, a mikor drámai, mikor tragikus és tragikomikus eseményekre, sorsfordulatokra és jellegzetes erdélyi párbeszédekre alapozott, egészen pontosan: abba csomagolt, abból kibontott és magától is tovább bomló események, a jellemek, az azokat mozgató mögöttes indokok, valamint a spontán és az átgondolt viselkedések - tettek, nem lévén mások, mint a metafizikai realitásnak, a folyamatos változásban levő ősidea-kombinációknak a pszichikai és fizikai következményei. A Táltos Bolond tehát, arról a természeti (fizikai és pszichikai) világ előtti (fölötti: metafizikai) alaprealitásnak a hétköznapi (gyakorlati) megnyilvánulásáról és a könnyen felismerhető - megismerhető erőiről és törvényeiről tudósít az irodalom sajátos kifejezési formáival, amelyről nem vesz tudomást, sem az un. természet-tudomány, sem a politika, sem a gazdaság, sőt: a modern filozófia és pszichológia sem, és amiről a különböző vallások is többnyire csak ünnepélyesen felnagyított mágikus elemeket, és így a misztikus fikciók és fantazmagóriák világában maradó információkat közölnek. A Táltos Bolond az éberségről szól. Arról az éberségről, amiről Jézus állandóan tanított, mikor a deréköv-kötéssel, mikor az olajmécsessel (balga szüzekkel) példálózva. Arról szól, hogy minél több és pontosabb információd van a szellem világ törvényeiről, valamint az egyetemes létezés (teremtés) funkciójáról, céljáról (alaplogikájáról: a megváltásról), annál inkább vigyáznod kell, hogy minél kevesebb korrupcióba (zavart, hamis helyzetbe - állapotba) kerülj, mivel a hamis kiegyenlítődés (hamis boldogság) az alaplogika szempontjából még rosszabb, mint a találomra folyatott élet, a kiegyenlítetlenség miatti sors-irritáció. József Attilának a tisztességről írt zseniális két sora a tisztességről figyelmeztet arra, hogy azt még nehezebb lenyelni és magunkkal szemben keresztülvinni, hogy elhárítván a korrupciós játékokat (az életnek a fájdalom, erőfeszítés, kockázat, veszteség, stb. nélkül történő megnyerési lehetőségének a téveszméjén alapuló infantilis felnőtti játékokat) és kísértéseket, az embert azt látja, hogy lemarad egy csomó lehetőségről (látszólagos előnyökről, könnyítési trükkök és eszközök megszerzési és használati lehetőségéről), amelyek által mások látszólag boldogak, de legalábbis úgy tűnik, hogy nála jobban boldogulnak. Ez viszont önkéntelenül kiváltja a mentális agressziót akárcsak finom neheztelés, vagy szomorúság formájában is. Az éberség fenntartása emiatt sokkal nehezebben megvalósítható, de ugyanakkor sokkal fontosabb is, a korrupció elkerülésénél: Hamvas Béla úgy hívja, hogy a reszentiment (ellenérzés) nélküli áldozathozási képesség. Itt jelentkezik a három féle un. keresztény magatartás: 1. a világias, hipokrita - ünnepélyes, amely valójában semmiféle áldozatot nem hoz és azt hazudja, hogy minden rendben van, neki semmit nem kell tennie, mivel Jézus a megváltást ab ovo mindnyájunknak elintézte. 2. A fanatikus áldozathozó aszkéta, az inkvizíciót feltaláló és működtető „alázatos szent”, aki az elsőnél veszélyesebb, mivel telve van a világ és a világiasság iránti rejtett gyűlölettel és ezáltal a teremtés elleni rejtett, öntudatlan gyűlölettel. És 3. A bolond alapállású keresztény, aki igyekszik normális lenni és így végezni a dolgát, ott maradva a világban. De nem hazudja azt, hogy a világban minden jól van, hogy a tudomány, a gazdaság és a politika kiegyezése az élet megnyerése és a természet legyőzése és kifosztása érdekében, valójában „a keresztény világ” érdekeit szolgálja és nem tagadja azt, hogy ezért, ő is, a rendszer önkéntelen működtetése által, személy szerint hibás lenne (nem hisz a külső ellenségben, ahogy a rajta kívül álló Úristenben sem). És amennyire képes rá, nem vesz részt a létrontásban és ezért a világi sikerekről lemarad, de ugyanakkor igyekszik elkerülni azt is, hogy a képzeletét, gondolatait, érzéseit és cselekedeteit a világiassággal szembeni ellenérzés, gyűlölet és harag működtesse. A bolondnak a titka tehát, hogy nem szédíti magát sem hazugsággal, sem fanatikus (vallásos) fantazmagóriákkal, külső boldogsági lehetőségek és külső ellenségek képzeteivel. Habár a korrupt ügyeskedő világi tudás az övénél látszólag józanabb, sőt: azzal szemben ő teljesen hülye, élhetetlen félkegyelmű, igazából ő a legjózanabb. A józansága segítségével kerül ki minden korrumpálódási lehetőséget (létrontásban való személyes részvételi lehetőséget) és ezután még nevetni is tud saját rejtett ellenérzésein, amelyek úgy jönnek létre, hogy néha őt is bántja az, hogy egy-két „jó dologról” és esetleg épp az agresszív beavatkozás és a korrupció reális elkerülési lehetőségéről szóló bolond-eszmék érvényesítési lehetőségéről (a személyes siker-élményről) állandóan lemarad az éberség alkalmazásával. Szóval az a bolond aki nevetni tud azon, hogy az ébersége alkalmazásával lemarad a jó dolgokról, mivel a bolondságnak látszó igazságot nem csak alkalmazza, hanem ki is mondja és ezért lemarad a jó üzletekről, de közben igyekszik vigyázni arra, hogy senkire és semmire - még a világra, vagy a sorsra sem! - haragudjék a sikertelensége miatt.
A cselekmény regényesen világos, nagy része Erdély sajátos kis- és nagy városaiban és szintén sajátos (kisebbségi) lelkeiben játszódik. A tulajdonképpeni cselekményt a hatvanas éveknek a civilizáló, sajátosan „jó-román” kommunista diktatúra által még lebontatlan székelyföldi kisvárosok egyikében indítja el a főhős édesanyja, aki annak ellenére, hogy nagyon gyatra a román nyelvismerete, „praktikus” megfontolások alapján, román iskolába íratja a románul egy mukkot sem tudó, hét éves, jövendő főhőst. A klasszikus értelemben vett cselekmény szerint a regény egyfajta művész életrajzként indul, amit néha a cselekménnyel majdhogynem egybefonódó narráció, máskor viszont a cselekménytől félig, vagy teljesen különváltan, a történteket mintegy kívülről megítélő és kommentáló, metafizikai értelmezés ellenpontoz. A cselekményhez tehát, a regény főhősének, az édesanyja által mindjárt az első iskolakezdő napjától román tannyelvű osztályba íratott, zavart személyi tudatú Balog Ádámnak, a román iskolai évek, a román hadseregben szerzett közösségi tapasztalatai és később a Ceausescu diktatúra elnyomó hatalmi apparátussal való találkozásai szolgáltatják az eredeti és sajátos élményeket. Ezek az élmények, valamint a magánélete sorozatos kudarcai és végül az öngyilkossági kísérletig fajuló szerelmi tragédiája juttatják Ádámot olyan helyzetbe, hogy kénytelen majdnem teljesen elfogadni a minden társadalmi és gondolkozási konvenciót felrúgó Géza barátja minden humanista etikát és racionális gondolkozást elutasító szempontjait. Ádámnak ez a hamis "feleszmélése" (téves kijózanodása) és a beinduló „életértelem-keresése” következtében, a főhősnek bizonyos tragikus veszteségek: a talajt a lába alól több rendben is kihúzó élményei után, a regény átalakul szellemi fejlődésregénnyé. Ezért, a cselekményt leíró és a történteket sajátosan értelmező narrátor a tízedik fejezetben egyé válik a főhőssel, miután a kilencedik fejezet egy majdnem teljesen lerombolt, majd a „jó-román” szocializmus stílusában felépített Erdélyi panel-város különböző kocsmáiban a főhős és annak a furcsa, Géza nevű barátja között lezajlik egy századokon átívelő, jelentőségteljes dialógus. Ez, a XIII és a XIV. fejezetekben és a főhős szülővárosában, egyre újabb és újabb „lélegzet-elállító” fordulatokat vesz és, amelynek a főhős meghiúsult öngyilkossági kísérlete az indító oka. Ebben a halál utáni perspektívában, a regény közepétől, még a diktatúrában elszenvedett "hazafias kihallgatások" is metafizikai távlatokat (szellemi "értelmeket") kapnak. De nem csak Balog Ádámnak a fiatalkori "munkás évei", a szerelmi-szexuális krízisei, a diploma-szerző egyetemi kínlódásai és hatósági labirintus-járásai, valamint a magánéleti - családi szférában és a társadalomban átélt csődjei-konfliktusai szolgáltatnak alapot a furcsa barátjával (a főhős ellentétével), a luciferi luciditás szellemét képviselő Gézával folytatott dialógusokhoz. Időközben Ádám is kezd ”tisztán látni” és a Gézával folytatott szenvedélyes és szellemes, ám néha a trágárságig is elmenő, személyiség-sértő és személyiség-tudati (erkölcsi) problémákat is felvető dialógusok Ádámot a Géza szabadnak képzelt, de valójában csak anarchista látásmódját meghaladó metafizikai felismerésekig vezetik. Ezért a harmadik krízisét Ádám már Géza nélkül, és sokkal tudatosabban éli meg, ami annak is köszönhető, hogy a megsejtett „túlvilági” igazság-keresései közben találkozik a metafizikai információt Gézánál jóval hitelesebben és elfogadhatóbban közvetítő személyekkel. A harmadik rész a diktatúra utáni években történik - értelmeződik. Itt a regény a demokráciával kísérletezgető román és "székely - magyar" társadalmi-szellemi korrupció értelmezéséhez valamint a diktatúra nyomasztó légkörének elmúlta után is többszörösen kudarcba fulladt magánélete értelmessé tételéhez már bizonyos (az élettapasztalatok hatására egyre inkább csiszolódó, körvonalozódó és személyes igazsággá váló) metafizikai szempontokat is használó, érett Balog Ádámot kíséri további, "szabaddá vált" életútján. Ebben a részben a teljes lelepleződésig tovább bonyolódnak a bizánci- fanarióta mintára működő román társadalmi intézmények, illetve a mindenkori „élet-nyerő” állami apparátusok mélyén élő világ-organizációnak, a sors-malomként működő, személytelen dzsungel-voltát leleplező konfliktusok. És nem hiányoznak a főhős újabb szerelmeivel-élettársaival való konfliktusai és Géza barátjával való, "a dialektika csapdáival leszámoló" dialógusai, amelyeket egy adott ponton (a regény valós szellemi fordulópontján) felváltanak a narrátori szerepkört elfoglaló Balog Ádám belső (tudattalan) világát, kicsinyességét, zavarát, félelmeit és korrupcióját leleplező, azokat az időközben megszerzett metafizikai tudatossággal átvilágított lelkiismereti monológjai - spirituális felfedezései. Az utolsó három fejezet Magyarországon történik-kommentálódik. Ide Balog Ádám a Gézának korábban kifejtett korábbi helyben-maradási dogmáit feladva, a furcsa foglalkozása és még furcsább sorsa által kényszerítve, mégiscsak átköltözik családostól, jobb és több megszólalási lehetőséget keresve a szorgalmas munkával és személyi tapasztalataival megszerzett metafizikai tudásának és előadói képességeinek a hasznosításához. Itt találkozik végül az élete legnagyobb beavatási élményével: második gyermekének, a három hónapos Eduának a rá villámcsapásként lesújtó, látszólag abszurd halálával. A tragédia-élmény leírását követő eszmélések, a halállal való mély szembenézés, valamint az embert a természet tönkretételére kényszerítő világapparátus működési elvét, de a halált és az apparátust egyaránt legyőzni képes spirituális („bolond”) alapállást leíró két utolsó fejezet adja meg a regény mondanivalójának a súlyát és ugyanakkor ez biztosítja a főhős számára a hazatérés pozitív következményébe vetett hitének metafizikai-erkölcsi alapját. Ebben a regényben tehát, élvezetes olvasmányélményeket nyújtó fejezetekbe csomagoltan, tovább gondolhatóan és nem utolsó sorban a valóságban is tovább élhetően, un. regényes formában írtam le mindazt a szellemi tudást, aminek a java részét a metafizikai - asztrológiai tanulmányköteteimben, sikerült közreadni, egy pillanatig sem felejtve azt el viszont, hogy elsősorban szépirodalmi alkotást készítek. Azt is mondhatnám, hogy a regény az asztrológusi tapasztalataimnak, illetve metafizikai tanulmányaimnak és felfedezéseimnek a gyakorlati illusztrációja, holott a valóság az, hogy a megismerésére és leírására tett két fajta kísérlet egymást serkentette és építette tizenhét éven keresztül. A regény huszonkét, vagyis háromszor hét (huszonegy), plusz egy (huszonkettő) fejezetre tagolódik a hermetikus beavatási rendszereknek megfelelően. Noha nem követi sem tartalomban, sem fejezetcímek szerint az Életfa szimbólumait, vagy a Tarot ikonjainak elnevezését és jelentését, a Balog Ádám sorsát jelölő sors-mozzanatok, vagyis a jellegzetes események és a narrátori értelmezések, regényes formában és alig érzékelhetően követik és értelmezik az egyetemes emberiségnek, az általam felfedezett - az Utódok szülők és szeretők az asztrológia tükrében című könyvemben is kifejtett -, az ősanyáktól öröklődő spirituális memórián és a huszonkettes aritmológiákon alapuló mítoszrendszerét. Ennek a, bizonyára sok, családalapítás és (több!) gyermekvállalás előtt álló erdélyi magyar fiatal számára és sok magyarországi személy számára sorsfordítónak (remény-adónak!) szánt mű megjelenése hírének a keltéséhez kérem tehát a lehetősége és jóindulata szerinti anyagi, illetve információ-közlési, továbbítási, kapcsolatteremtői segítségét: áldozatát és fáradságát (segítségedet, áldozatodat és fáradságodat) előre is hálásan köszönve.
Kozma Szilard
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|