Verstörténés – MAKKAI ÁDÁM: Két jégkorszak között Mányoki Endre, szo, 11/12/2011 - 12:49
* <> * Verstörténés
megosztás Robannod kell! Jöjjön a kozmikus kiegyenlítés! Zord vagy komikus, akasztófák vagy Vegas-i víg asztal: szégyenünkben görnyedjünk végre hét-rét, jó földanyánknak kiszívtuk a vérét.
MAKKAI ÁDÁM
KÉT JÉGKORSZAK KÖZÖTT
avagy
AKAMU1 PRÓFÉTA LEVELEI A HAWAIIAKHOZ
Akamu próféta első levele a hawaiiakhoz
Figyelmezzetek prófétátok szavaira: Két jégkorszak között él az egész emberiség, rövidke tízezer éves történelmünkkel a hátunk mögött. Még tízezer év, és óhatatlanul jön a második jégkorszak! Az Északi Félteke gleccserek megfagyott martalékává leend. Csak igen kevesen maradnak életben. Nincs tehát okunk az egymással történő bakalódásra, különbségeink ecsetelgetésére. Bizony, bizony mondom tinéktek: Egyazon Noé Bárkájában evezünk. Messzinek tűnik még kivárni azt az újabb tízezer esztendőt, de újjászületnek olyanok, akik már ma is éltek a Földön és akik emlékezni fognak a „régi szép időkre” amikor fajták és kultúrák összecsapásait láttuk mindenben.
Szeretett híveim, Ti malihini haole-nak azaz „lehelet nélküli bolondnak” tituláljátok az „idegent”, amíg egyszer csak meg nem tűritek magatok között ha már elég hosszú ideje itt él, hozzátok népiesedett zakót nyakkendőt zoknit hosszú ujjú inget és több rend bőrt levedlett. Közben a fehér törvény a ti vallásotokról is levette a kapu azaz a ‘tabu’ mindaddig jogerős fogalmát, minek következtében a ti kahuna vallásotok egyféle reneszánszot élhetett meg.
Nézzétek: Ua mau ke ea o ka‘āina i ka pono,2 vagyis, „a föld életét az igazságosság őrzi meg”, : mint azt a ti nagy nemzeti jelszavatok hirdeti.
De sajnos ti is benzinzabáló kocsikat vezettek, mobiltelefonokat hordoztok magatokkal, kedves jó hawaiiak, sőt, teherautókat és hatalmas kerekűre feltupírozott pick-up truck-okat, amik csak úgy okádják a kormos olajfüstöt. Mi fogja megmenteni nem csak ezt a darab földet, hanem A FÖLDET, GAIA-t, mindnyájunk szülőanyját? Fiataljaitok nem is emlékezhetnek már a háborúra, mely Amerika számára itt tört ki 1941. december 7-én, mikoris a japánok lebombázták Pearl Harbort. Zseniálisan kitalált és végrehajtott volt ez a légi orvtámadás! Ma sem biztos benne senki, hogy tudtak-e róla előre az amerikaiak. BANZAI!!! TORA—TORA—TORA adesu!!!
Aki manapság egy jobbféle fényképezőgépet, az valamelyik japán társaság gyártmányát választja, Toshiba, Minolta, Sony, egyre megy, a japán kocsikról most nem is beszélve. Két nyamvadt kis szigetet veszített Japán az egész második világháború során, ezeket az oroszok nem hajlandóak visszaadni. Zsákmányolt föld, föld, föld... Azé a föld, aki megműveli? Így volna helyes, de előtte úgy látszik, el kell foglalni. Jaj nekünk, Árpád Apánk! Bárcsak Spanyolországig nyargaltál volna nagy honfoglalási indulatodban! Független Hawaii létezett a múltban, bár az is földelfoglalással kezdődött, mikoron első királyotok, Első avagy Nagy Kamehameha, harci hajókból kiugráló katonáival legyőzte az önálló szigetek törzsfőit. Dinasztiája alig kétszáz évig tartott, majd átalakult köztársasággá, közben pedig a beszivárgott amerikaiak államcsínnyel elfoglaltak benneteket. Zászlótok sarkában mind máinapiglan ott virít az angol Union Jack, a brit birodalom zászlaja, mert hogy Viktória alatt szó vala arrról is, hogy csatlakoznátok az ő nagy brit világbirodalmához. „Ösztövér kútágas hórihorgas gémmel, Mélyen néz a kútba s benne vizet kémlel: Óriás szunyognak nézhetné valaki, Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.”
Így írt Arany János a 19. század delelőjén a Toldiban. Az „öreg föld vérének a kiszívása” az, amiről eszembe jut, hogy jóllehet a Toldiban csak vízről van szó, a XX. és XXI. századi olajipar töményebb és drágább vért szippant ki az öreg földből, méghozzá olyan vért, mely füstöt, kormot és általános környezeti elszennyesedést okoz. Megolvad a jég a Föld sarkain, megemelkednek a tengerszintek, elöntik a parti földeket, egész városok tűnhetnek el ily módon.
Ua mau ke ea o ka ‘āina i ka pono!
De hová lett az igazságosság, a méltányosság, és a becsület? Mindent elnyelt a profitéhség, Az olajtőkések vadul ellenállnak a legésszerűbb újításoknak is, hiszen kiderülne, hogy nem kell ma már „az öreg föld vérét” kiszívni. De hadd mondom így: . Te szerencsétlen, agyonrondított megtépázott, aláaknázott Föld! Robbanj fel végre! Üvöltve közöld, hogy vége, vége! Nem elég, hogy itt-ott még akad egy-egy tiszta vízű tó, vagy hogy a Marsra küldtünk űrrakétát — vagy hogy a Hubble, noha hűl, ma még lát, s hogy új bolygónkról színes vízió vagy sci-fi mozi meséje vigasztal... Robbannod kell! Jöjjön a kozmikus kiegyenlítés! Zord vagy komikus, akasztófák vagy vegasi víg asztal: szégyenünkben görnyedjünk végre hétrét, jó földanyánknak kiszívtuk a vérét.
Avagy kicsit másképp:
Bár földanyánknak kiszívjuk a vérét, még van belőle – olajos homok van – s így Kanada sem fuldoklik romokban hát... egyelőre... Nagyipartól részvét?
Már jó rég lehet napenergiából villanyt kicsalva fűteni a házad, ez ellen csak az olajipar lázad, mert haszonéhes mániákat ápol.
Ha mindenki a fenekén maradna, megszűnne a sok értelmetlen nyüzsgés: tovább élhetnél, kínzott földanyánk!
Mint rozsda marta s életlenre nyűtt kés vicsorítsd fel ez érzeményt a Napra, mert fagyot terem s kígyót költ a fánk. Megint kicsit másképp: Mert fagyot terem s kígyót költ a fánk, Lucifer szárnya jégcsapokban lóg-leng, míg Ahrimán biztatja: „mard, s fogózz meg!” — s lilára hűlve vért fröcsög a szánk. Minél több földet foglal el az ember annál több lesz a hódító erőszak: szadista kéjjel támad és előcsap, nincs ki ezt vágyná bárgyú szerelemmel. Ha kéjtől fetreng egy-egy Mona Lisa jól nézd meg, arcán mi van odaírva: rejtelem-szégyen és haláltudat. Földrabló minden politikus kalmár, ki Káin vétkét felejtetni hal már, ha antik földön túrva ás, kutat.
Akamu próféta második levele a hawaiiakhoz
Bizony bizony mondom én tinéktek szeretett atyámfiai, hogy nagyon sok emberetek túl zabál a célon valamint túl sokat közösül, s ezért népességetek jelentős része elhízott, lusta emberekké válik. Miközben majdnem kivesztetek az élők sorából, más szempontból túl könnyű volt az életetek. Mert mire van igazán szüksége az embernek? Először is lélegzeni kell, másodszor: víz és élelmiszer kell, S valami hajlék sem árt, ha van éppen a fejed fölött, mert néha még itt is elég hidegen fúj a szél és elered az eső. Ruha? Ugyan minek az... Éljen a meztelen igazság! És a szigetek persze mindent megadtak tinéktek.
Ám ki is tört a nagy botrány, mikoron a Boston környékéről ideküldött puritán protestáns misszionáriusok meglátták egykori embereitek házasodási szokásait. Nos, az pedig imígyen vala: a házasulandó nők anyaszült meztelenül kiültek az eladó leányok sorába házasságon kívül szült kisbabáikkal ölükben.
A hajdani nejkereső férfinép színes tollú harci sisakokban elsősorban a már meglevő kisbabák izomzatát vizsgálgatta, majd a mamák karizmait próbálgatta-tapogatta nagy harcos tenyerekkel.
„Jó munkásanyag lesz ez a nő? És milyen gyerekeket fog ez nekem szülni?” – ez volt a fő gondjuk.
Meglátván őseitek ezen természetes és igen elmés szokását, a hittérítők őrjöngve fakadtak, hogy benneteket bizony elvisz az ördög az örök kárhozatba, és rátok kényszerítették a földig érő mother Hubbard nevű hálóingszerű zsákruhákat, amikből a mai muumuu keletkezett, majd a kierőszakolt testi hőkülönbség okozta ellenállás-csökkenéssel rátok ragasztották a kanyaró betegségét, mely ellen semmi ellenállásotok nem volt. Bizony, bizony mondom néktek szeretett atyámfiai, nem így kell két kultúrát egymásba oltani és „hitet téríteni”!
„SzeretKEZve mind a vérpadig” – valami ilyesmi lehetne egyik nagy nemzeti jelszavatok, ó hőn szeretett szapora híveim, ti oly sokan elhízott, furor tropicus coeundi-ban szenvedő jó emberek. Sehol nem látni annyi terhes nőt, mint itt. Korban ezek a 12-13-14 évesekkel is kezdődhetnek, és mire lebabáznak, akkora lesz a hátsó fertályuk, hogy az ember elképedve csodálkozik a férfinép ügyességén, amivel eltalálja a kritikus bejáratot...
El sem tudom képzelni, hogyan mívelitek a mívelendőket akár elölről, akár hátulról, lovagolva-nyögdicsélve vagy valamiféle elképesztően széles terpeszülésben?
Namármost, hogy ezt meddig lehet kibírni, főleg azért bonyolítja tovább a kérdést, mert egyes női egyedeitek elérik a másfél mázsánál nagyobb súlyt is. Persze egy nőn legyen mit fogni, de ez a lehengerlő hájtömeg még az én nem is egészen ártatlan európai magyar fantáziámat is túlhaladja. Aztán egyszer csak megvilágosodott betokosodott szegény kis elmém, és megértettem, hogy nálatok, hőn szeretett jólelkű híveimnél, a nemi aktus a fölmíveléssel függ össze. Vagyis amikor egy hawaii férfiú ötven kiló színpecsenyébe belefejesel, akrobata mutatványát nem a dekadens nyugati hímek kéjhajhászó szenvedélye fűti, hanem az anyaföld kiolthatatlan szeretete és tisztelő imádata. Vagyis némi kitérővel vissza is értünk kiindulási pontunkhoz, a földhöz. Ha már az álnok amerikai kereskedők és katonák elrabolták a földeteket és az USA ötvenedik államává fejlesztették (és züllesztették), ti megpróbáljátok visszahonosítani magatokat a sétáló-botladozó anyaföldbe nőitek révén. Tudni kell még azt is, hogy az utóbbi időben elözönlöttek benneteket a Számoából érkezett rokonaitok, akiknek a szépség-ideálja megegyezik a szinte hihetetlen kövérség fogalmával. Minél nagyobb darab a nő, annál kelendőbb. Talán így érthetőbb lesz:
Hogy a hájtömegben látszik-é a pixis, vagy eltakarják vastag combnyi hájak, csak azok tudják, kevesek és bátrak, kik körbejárták bévülről is, kint is. Ezek közé tartozni nem kívánván, lemaradok egy sós tapasztalatról, mit fantázia semmiképp se’ pótol: álom? Nem érne ily „szépség” díványán. Ha arról volna szó, hogy kiveszőben levő fajtámnak kéne gyermekáldás, azt mondanám: „Neeeeem, most kievezőben vagyunk mi már a Styx s a Léthe mentén. Örüljünk hát Napunk végső lementén, hisz’ túltömött hasnál csak jobb — egy hányás...”
Akamu próféta harmadik levele a hawaiiakhoz
Vagyis az volna „független”, akinek földje van? Vagy inkább fordítva: a földtulajdon, mely munkát, odafigyelést, szorgalmat kíván, bizonyos értelemben függővé tenné az embert? Mi itt aránylag „elszigetelve” élünk ezen a gyönyörű szigeten, ám hála a televízió és a drótposta itt is elérhető szolgáltatásainak, elég gyakran megnézem a „Science channel” nevű tudományos csatorna adásait.
Sok szó esik mostanság a Világ Végéről, a 2012-es Maya proféciáról, a Kozmosz eredetét jelentő és a Big Bang-nek nevezett Ősrobbanásról. Vagyis arról is, hogy még tízezer év, és óhatatlanul jön az Új Jégkorszak, s ezzel kapcsolatban a Hold újra látogatásáról, ahol az amerikaiak „holdbázisról” álmodoznak. Ha ez sikerül, onnan könnyebb lenne a Marsra embert küldeni.
Valamikor a Hawaii-szigetek is lakatlanok valának, mikoron is bátor eleitek pár lélekvesztő outrigger-en, pár hordó édesvízzel, pár fürt banánnal, pár disznóval, de minden iránytű nélkül és csakis a csillagok állását figyelve elindultak Tahitiról, fel egyenesen északnak. Persze okosak voltak ők, hoztak nőket is magukkal! Két-három hónapig is eltartott ez a hihetetlenül merész utazás belé a teljes messzi ismeretlenbe – csak csillagnéző táltos kahunáitok tudták, vagy inkább csak sejtették, hogy valamerre új szárazföldnek kell lennie.
De mit is akar a mai ember a Marson? Valamiféle anyagi hasznot remél. Mivel retteg a Föld halálától, melyet végül is önnön túlhajtott civilizációja okozott, most földszerűvé óhajtaná varázsolni a roppant kietlen Marsot, ahol gyilkos szelek hajtanak iszonyú homokfelhőket, s ahol a halálos hidegben és oxigéntelen levegőben minden földi halandó rögvest felfordulna borzalmas űrruhája nélkül.
Van nektek egy szigetetek, ahol csak Keveretlen vérű színtiszta hawaiiak lakhatnak. Namármost nem kívánnék a „prófétai túlzás” látszatába esni, de van valami távoli hasonlóság Niihau-szigete és a Mars között. Mert nézzük így:
Először is: mindkét hely létezik. (a) Niihau elérhető csónakkal. (b) A Mars elérhető űrszondával. (c) Niihaura roppant nehéz eljutni. (d) A Marsra is nehéz, azaz még nehezebb eljutni. (e) Egyik sem a miénk, de mindkettőt ki akarjuk sajátítani. De inkább így folytatnám:
Akár borzas vagy jól lenyírt hajú légy jó barátom, túl messzi a Mars, s ha mégis vájkálni épp ott akarsz, jusson eszedbe: itt van Niihau,
hol ugyanolyan földrabló leszel, ha okkal mégy is, bármily röviden: akárhogy lépsz, te léssz az idegen, akár banánt vagy konzervet eszel.
Ha földre vágyol, hívd fantáziádat segítségül – képzelve égszín öblöt, s örülj, ha űrszondád reccsen s bedöglött, s bölcs döntésed jövődnek máris átad. A megoldás: ne légy „felfedező”. Várd meg a Szent UFO-t, s felfedez ő.
Mivel hogy mindannyiunkat egészen biztosan elpusztít a legközelebbi Jégkorszak, szeretnék a jelen próféciáim végéhez közelítve szólani a „honvágy” sokat emlegetett, ám gyakorta erősen félreértett fogalmáról.
Kiváló regényírónk, Zilahy Lajos, azt akarta megírni A lélek kialszik című regényében, hogy egy Hawaiiba sodródott Pekry György nevű magyar, aki az Első Világháború utáni nyomorból „kitántorog Amerikába”, hogyan jut el a Hawaii-szigetekre, ahol amerikai felesége távollétében magyar nyelvű naplót vezet, melyben megírja elhontalanodása történetét.
Bármennyire szeretem és tisztelem is a szerzőt, akivel személyesen is megismerkedtem New York-i lakásán, elmémben máris az Új Jégkorszak felé tántorogva azt próféciálom én tinéktek, szeretett híveimnek, hogy nem kell a lélek kialvásától félnetek. Az enyém képtelen kialudni, s ezért, mivel végső soron egyformák vagyunk, a tiétek sem fog. De hadd folytassam így:
lusta szemétláda lelkem zsúfolva van honi szókkal epedéssel-apadással kifacsart odaadással szemétláda lusta lelkem képtelen a feledésre öntudatlan szendergésre nyugalomra elalvásra körömszakadtig elvásva álmok formájában kísért felpofozom azt aki sért mármint akkor réges-régen
ő meg bátran visszabokszol gurulok is a bokortól fel egy magas pálmafára pálmafának tört az ága leszakad a súlyom alatt torkomon akadt egy falat itt még sosem fogtam halat fagyott múlt egy helyben maradt balaton az óceán is hawaii a vén cigány is, ala wai csatorna duna hawaii szó magyar duma kapu tilos ki is írják tahitin ez volt a „tabu” csakhogy minden t-ből k lett sok-sok keiki3 is csak ká lett volnánk tán még vagy kétszázan honolulu térségében magyar-hamvas szivarvégek ki-ki alszik félig ébren vannak gyíkok és teknőcök sok trópusi tarka virág spárga-aszparágusz-csirág szép importált szőlőfürtök itt gyártják a villanyt benzint több száz repülő naponta amerika szennyét ontja nem olvas itt senki semmit hasonulni lehetetlen rövid nadrág krisztus saru sok elhízott középkorú élő halott temetetlen kajtatom a világhálót new yorkból jönnek a hírek végre nem lőnek az írek bruxelles sem nyújt rég kilátót szemét lusta magyar lelkem csak nem akar kialudni ékezet a komputeren nemzetközi tömegholmi mindegy milyen nyelven írnék nejem is csak alig érti ha tehetném olykor bíznék mi bajod van féltve kérdi magyar vagyok hawaiiban ím a tömény rövid válasz s hogy ezt tudom mégsem támasz bárhogy bízom szavaiban
kilógunk szörnyen a sorból hát maguk meg hunnét gyüttek maradunk tökkel ütöttek gyúratván másféle porból otthon rosszabb hallom folyton áremelés kihasználnak volt kommunisták kaszálnak sok szép hírt magamba fojtom lusta disznó magyar lelkem aludj el már hunyj ki végre verem magam zöldre kékre ezt könyörgöm fel az égre
Szeretett híveim! Ezen utolsó részt tekintsétek valamiféle vallomásnak. Célja nem más csak annyi, hogy lássátok: nem hazudik ez a gyanús Akamu próféta, inkább őszintén bevallja, hogy ő is ugyanolyan, mint bárki más. Ám azt nagyon határozottan megismétlem, hogy így két jégkorszak közé préselve élünk mindahányan, és nem ismerek olyan tudóst vagy jövőbe látó sámánt, aki meg tudná mondani, feketék, fehérek, barnák, sárgák avagy rézbőrűek lesznek azok, akik még tízezer év múlva is kiülnek a tengerpartra egy közönséges, régimódi horgászbottal, mint ahogy azt sem tudják, hogy egyáltalán lesznek-e még halak. Bízzunk benne, hogy talán még lesznek. Amene4
1. Az Ádám név hawaii változata az „Akamu”. 2. Hawaii állam hivatalos jelmondata. Szavanként: már, megőrizve, az élet, nak-nek, a föld, által, az, igazságosság. 3. Keiki annyi mint ‘kisgyerek’. 4. Ez az „ámen” szó hawaii nyelven.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|