|
Kedves Gabika!
Elmondom az asztrológusi és az egyéni tapasztalataimat:
1) Rengeteg olyan horoszkóppal találkozom, amelyben a IV. ház eléggé megpakolt, akár vegyesen, vagy többnyire negatívan fényszögelt bolygókkal, vagy karmikus ponttal, pontokkal. Amikor az ilyen személyek még idejében fordulnak hozzám segítségért, meg tudom menteni a katasztrófától és ilyenkor még idejében figyelmeztetni tudom az embereket, hogy nagyon vigyázzanak, mert amidőn a házasság keretin belül érzik, vagy fogják érzeni magukat, azonnal beindulnak a negatív sorsérzések és az lesz a "félreérthetetlen" benyomásuk, hogy nem az a család az ők igazi családjuk (persze, a főszereplővel: a férjjel, vagy a feleséggel az élen), nem az az otthon (ház, lakás, stb.) az ők igazi otthonuk, stb. Amikor későn kérik a segítséget, akkor csak megelőzni tudjuk azt, hogy a következő, új, otthon és családalapításnál ne történjen meg ugyanaz.
De a jelenség ismétlődik persze, a VII. ház esetében is, és amíg nincs a dolog intézményesítve, nincs baj, amidőn megjelenik a hivatalos keret, már a negyedik héten beindul a dili és az árnyék én, vagy a misztikus intuíció, vagy a józan paraszti ész azt sugallja nekik (De persze, mérleg karma esetében is), hogy nem az igazihoz mentek feleségül, nem azt vették el feleségül. Már már sírni, vagy örülten röhögni való az asztrológus számára, hogy mennyire biztosan mondhatja ki a diagnózist, tehát, hogy ez mennyire így van, minden esetben.
Akkor kérdem én, hogy ezekben az esetekben, mennyire jó a házassági cinkoslevél? Főként, ha az esetek többségében, és ezt már nem tudom követni, hogy mennyire karma, illetve konstelláció-függvényes, de az esetek 8O százalékában az anyósoknak nem tetszik az új vej, de főként a meny.
Na kérdem én, hogy mennyiben segít tehát a hivatalos okmány ilyenkor? Vagyis, ha csak ennek a két tényezőnek az összegét, az összhatását össze vetjük, máris minimum 4O százalékos csődnél, elkerülhetetlen kapcsolatromlásnál és pár-bomlásánál tartunk. És még ott van a kisebb százalékú, após-tatának a nem tetszése, a testvéreknek (egyre csökkentebb számban, de még itt - ott vannak azért...) a nem tetszése, a nagynéniknek, nagybácsiknak keresztmámiknak és kereszttátiknek a nem tetszése, és a barátok - barátnők nem tetszése. Sőt: a munkatérsak, főnökök nem tetszése. - Szóval van bőven aki a IV. házi, vagy a VII. házi negatív determinációkra rá erpősítsen, illetve egymás nem tetszését megerősítsék. És akkor , még nem is beszéltünk a rák karmáról, és mnem a tűz karmáról, ahol mindig a másik a hibás mindenért... - Gondolod, hogy ezt mind, mind képes feloldani egy hivatalos okirat, vagy egy húsevő papok előtt eljétszott egyházi hókusz-pókusz. Nem Gabika, ezeket mind de mind csak megerősítik, illetve kiprovokálják ezek a hivatalos okirattal járó polgári, vagy vallásos kiüresedett ceremóniák.
Persze, mert konkurencia, aki el veszi tőlük az édes kicsi játékszer fiacskájukat. Persze, nem metafizikailag megvilágosodott, tehát tudatos és asztrológiailag felvilágosított személyekről beszélünk, egyelőre...
Mert itt még az áll, hogy az állam és az egyház és mindenki óvja a házasságot. - Egy nagy fenéket! Amikor Emő elhagyott, a hivatalosak, mintha örvendtek volna, hogy bezzeg, még ezzel is megtörtént.., éppen, hogy nem mondták ki, hogy hálistennek. Aztán, attól függetlenül, hogy mindenki tudta, hogy Emő hagyta el a családját, tehát ő szarta el az egészet, nem hogy ebben meg próbáltak volna (szégyen szemre: az asztrológussal) vele beszélni és jobb belátásra bírni, még bíztatták, hogy micsoda nagy hős, le a kalappal, hogy ott hagyta a gyermekeit, azért (állítólag, mivel ő ezt a kártyát játszotta), hogy dolgozni tudjon. - Micsoda nagy dolog, mondta mittudomén milyen Zita, és ezzel együtt, teljesen ellentmondva és rá se szarva a román családi törvénykönyv legfőbb elvére, miszerint a gyermek és a gyermekek érdeke a legfőbb elv, oda sózta mind a négy gyermeket a realitásérzékét vesztett szerelmes bocinak, akinek az anyja kiadta a parancsot, hogy amennyiben meg jött az általa várva várt családon kívüli szerelem, akkor itt az ideje az általa előre látott válásnak. - Ennyit a modern házasság- és családóvásról, illetve a legfőbb elvnek a betartásáról.
Az egyéni tapasztalatom meg az, hogy Medárdát és a többieket mind megkereszteltem én magam (Az atyjuk), ami azt jelenti, hogy mágikusan rá álltam teljesen arra az eszmére, hogy megnőnek és egészséges édesanyák lesznek. Az egy kivételével, Emikővel, aki annyira szenzációsan jól született, hogy ezt az aktust elmulasztottuk elvégezni. Meg is halt szegény. De a többiek úgy élnek, hogy Meda és Etelka ebben az iskolai évben, végig és összesen, mindössze kétszer két napot hiányoztak és azt is mindössze hűlés-megelőzésképpen, miközben a hivatalosan megkeresztelt osztálytársaik 85 százaléka, ha nem több hetekig hiányzott (betegség miatt).
A kéát kicsi meg, ahhoz, képest, hogy az anyjuk mennyit támadja őket gondolatban, amiért nem tud "pasit fogni" (Lásd az ide vonatkozó kifakadását a Mester vagy csaló c. rovatunkban) miattuk, és mennyit hányattatja és hagyja magukra, mikor a nagyanyjuknál, mikor az őket teljesen elhanyagoló saját anyjánál (Amikor a legnagyobb kiütéseik voltak, amiről aztán fényképet is készí1tettem egy napos kezelés után), éppen tőle hozta fel hozzám, állig szutykos ruhába öltöztetve, szóval ahhoz képest, hogy milyen gondozásban és mennyi közvetlen - érezhető - anyai szeretetben részesülnek, NAGYON IS JÓL VANNAK.
REMÉLEM ÉRTHETŐ A PÉLDA?!
Emő mind arról handabandázik most, hogy amennyiben egyházi esküvőnk lett volna, nem csinálja (csinálják az anyjával) ugyanezt! - Dehogynem! Csak még titkosabban, és még zavartabban és még nyomorultabban, vagyis nem ennyire pofátlanul.
Konklúzió: ha valaki érti azt, hogy mit jelent a család szentsége és a házasság szentsége, és eltökélte magát, hogy ezt a kultuszt teljes odaadásával végig csinálja, és mind önmagát fenékbe rúgja, amikor kételkedik, mind a tanácsadóit el küldi minimum Afrikáig, vagyis az Éva-öreganyjáig melegebb éghajlatra, akkor teljesen mindegy, hogy van-e vallásos, vagy polgártársi hókusz pókusszal nyomatéskosított oklevél a dologról, vagy sem.
És ez volt a véleményem házasságkötés előtt is, és a polgári cinkos-levelet )házassági okmányt) csak azért tartpttam szükségesenek megszerezni,miután
hagytam magam meggyőzni, hogy Emő teljesen hozzám költözzön és ne mennyen vissza kolozsvárra az egyetemere, ahol már amúgy is vagy négy kurzusra egyáltalán nem járt és a félévi vizsgákra egyáltalán nem volt felkészülve, szóval, csak azért kellett a papír, hogy ezzel, a polgárilag törvényesített házassággal, megvédjem őt és a majd születendő gyermekünket (Még nem tudtam, hogy Medárda megfogant, mert be adott egy misztikus mesét, miszerint, keresték az ekográffal Kolozsváron az egyetemi klinikán a magzatot, de nem találtak semmit...) a szülői és a rokoni támadásoktól. - Hát kár volt őt megmenteni. Mármint Emőt! De Medárdáékat igen!
Ez tehát az én asztrológusi véleményem erről, amit kérdeztél Gabriella. Egy mondatban összefoglalva: ha mindkét fél nem tudatos metafizikailag és nincs eltökélve maximálisan - hülyeségnek tűnik, de hangsúlyoznom kell: - személyesen arra, hogy egy hajszálnyi rágalmazást vagy bírálatot sem tűr meg a rokonai és "szerettei" felől az élettársával szemben, mindamellett, hogy a házastársán kívül más ellentétes nemű személyekkel való szerelmi és szexuális örömszerzési lehetőségekről való képzelődést magának fővesztés terhe alatt megtiltsa - az ne is mennyen se a paphoz, se a polgári eskető terembe, mert az annyit fog érni, mintha vécére menne.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
