ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.08.16. 07:11

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


Csak általam feltett, vagy általam látott és a fórumra feltöltendőnek talált versek és poetikai szövegek (prózaversek), esszék és kritikai értelmezések jelenhetnek meg. Szabadon tetszésnyilvánítás, illetve ennek ellenkezője is megjelenhet, de egy mondatban.



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 12 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Kozma Szilárd versei
HozzászólásElküldve: 2011.11.21. 12:28 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A költő szent személye


Most már minden rendben. Így látom ezt:
A költő igent mond a nemre, de nem mond nemet az igenre.
A költő nem légiós és nem idegen, hanem az Istenember örök ébresztő - őrzője.
A költő: Harangzúhogás önmagában mindenek előtt:
Ő az ős-ok megtestesülése.
Ő a legfőbb mysztész,
Illetve az Isten Teremtő Igéje.
Teste az áhítattól menekített kegytárgyak szentélye,
teste az örök Logosz - mécses délkelet-ruhája.
A költő a névtelen szenteknek a halálosan bolond szentje.
Ő a gyalázott Királyok Királya, amikor a szót érinti.
Ő az egyedüli, aki már születése által beavatva jön a világra, mert Ő a teremtést vigyázó Isten-kétely rejtett célú megtestesülése.
Ezt a jegyet viselik homlokukon a kuplerájban is a költők,
ezért szenvednek titokban a boldogságtól
és ezért végzik életüket a lövészárkok húgytavában is oly megdicsőült-szégyenletesen. Ezért hagynak mindig egy-két pipogya gyermeket, haszontalan verset, használt jegyzettömböt, üres ágyat, üres tájat, üres sorsot és üres szobrot maguk után.

Az élet vége nem a kórházi kezelések hivatalos befejezése.
Az élet vége, a szent árulások vége: az ember mindig visszafordul oda, ahol a teremtésben az első árulását elkövette és van, hogy a tragikus látványba halálosan belesápad.
És van, amikor nem.
Ezt, a kiúttalan körben-forgást követő szakrális visszatérést viszont, csak a költő képes vállalni a saját romlottsága nevében.
Ezt, az élet meggyötrése révén elérhető Isten-látás utáni szenvedést nem vállalja más, hozzá hasonlóan megvilágosodott lélek.
Ezért imádkozik másképpen költő, mint a hivatalos szent:
kegyetlen önmagával és kegyetlen az isteni hasonmás-mindennel:
kegyetlen a káprázat-imádattal szemben.
A költő nem teljesen Bolond, de nem teljesen áruló sem.
Ő a krisztusi szenvedély veszélyes értelme és ő az elvetemült brahmani hős:
Ő az Első Istenember utolsó káprázata és ő az utolsó lélek megváltásának a letéteményese. Mivel több mint művész, soha nem lehet igazából bohém, bár nagyon vágyik erre, mint ahogy hűségesen a poklok katakombáit bejárva, kanonizált szent sem lehet.
De rabolni sem képes semmi lényegeset, mert ahhoz nem eléggé elvetemült.
Hát mit tehet az ilyen szenvedélyes ige-test hordozó lélek?
- Akárcsak más nyugtalan éjszakázó, látomásaival gyönyörteljes ellenség-álmokat romból miközben önmagának: Istennek üzenget palack- postával a golgotai térben.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Kozma Szilárd versei
HozzászólásElküldve: 2011.11.21. 12:30 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
ÉS ELJÖNNEK.

És eljönnek értem majd a nagy-vizek,
Az okok nehezékét eloldozó elemek,
Hogy múlttal s jövővel elvegyülve cinkosan
Végezhessék dolgukat a sejtek újra biztosan,
Ingerek és tévképzetek körtáncából szabadulva,
A célom sem lesz többé dőre,
Verssel s Szerelemmel összebújva,
Csak úszunk tempósan előre,
A Fény felé a Jázmin Hegy taván
Vagy át a túlsó partra,
Megpihenve Kháron csónakján,
És ahonnan nem lesnek ránk vadorzók:
A szirének sziklái felé, ahonnan hívnak,
A tenger hullámain hömpölygő
játékos akkordok.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Kozma Szilárd versei
HozzászólásElküldve: 2011.11.21. 12:33 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd* :

Hazatérés

1) Történelmen innen és pártokon is túl,
vagyok, aki Én Vagyok: a tengely értelme,
fényből szövődő lélek és rendtartó megértés,
a bölcsesség szerelmen megtörő fegyelme vagyok,
a szabadság-szomjazó felelős kiválás örvénye
és öntudatos elkülönülés.

2) ÉN VAGYOK a legnagyobb tét
és a legszebb, komoly játszma ---
Én vagyok a teremtés határába vésett
Örök egység misztikus aránya,
Vagyok, a kötés és az oldás mértéke és álma,
a tízezer bőrű tűz gyermekét faggató
őshatalom virágporos tükre, ami azért van,
hogy benne feltámadj örökre.

3) Én vagyok az üdv, a veszély és a vakság.
Én vagyok az esély, a földi fények fénye
és a világtalan rabság.
Én vagyok az első oszlás hatványozódó száma,
a célba rejtett hit: a lépték és a mérce,
a Teremtő teremtmény turulmadara vagyok én,
amely a halálból születik újjá örök-élővé,
hogy az élet mértékével egyesülhess örökre.

4) A Határtalan Szeretet gondolattengere vagyok:
Az öntudat, amely felel a szólításra,
a hajnali keresztfák halvány derengése vagyok:
az ezer szirmú virágvágyban tündöklő
arany szeretet bűntelen varázsa.

5) Vagyok, hogy utánam kutatva,
magadba semmit be ne zárhass,
vagyok, hogy miattam vétkezve,
magadba nézhess és ezáltal
az örök nyitányba beláthass.
Vagyok, hogy létemet megsejtve,
sorsodba léphess, és vagyok hogy megértsd:
a boldogság már pirkadatban közösségbe vésett.

6) Igen, vagyok, hogy kereslek
és mindig meg is talállak téged,
- micsoda nagyszerű hetes találat! -
mihelyt megérted, hogy a Magodban
csak egyedül TE LEHETSZ:
„Az út, az igazság és az Élet.”

7) Én vagyok a Levegő s a Föld egysége:
a nép, amely faragott képű reklámoknak rabja,
Én vagyok az igazságért gyújtott lárma-tűz
túllelkesült habja,
(Ami rejtetten az érdek, a méreg, a testvér és a vétek.)
és én vagyok az első szám és az első személy
mögött rejlő áldozati imádság,
amivel a szellem mindezt meghaladja.

8) Bejöhetsz hozzám, ha fáradt vagy
és megnyugvásra éhes, hiszen mindig megtalálsz
mert egyedül vagyok ki ráér meghallgatni téged.
És nem vezetlek sehová, mert tudom, hogy itthon vagy
és ezzel a te számodat élem, átveszem és veled együtt
lapozom és szánakozva nézem a kereszt jelű Földet:
A Helyet. Az Alapot. A Tengelyt és az Oldást.
A Forrást, ami veled összekötheti a Mindent:
a Nyugalmat s az Isten adta szülőföldi vonzást.

9) VAGYOK TEHÁT, AKI VAGYOK:
Elsőként az, aki te lehetsz az örök jelben,
önzések és remények álom szövő-széke
én vagyok A TÖRHETETLEN HIT-CSODA,
amellyel a merészség s az Igazság,
Istent és földet máris egybekötne.

10) Vagyok mindaz, ami általam Én és Te lehet,
ami fény-valóság és ős-hivő, sokadalmas mese,
Én vagyok a gyermeksírás közben megszülető Gondolat,
ami segít, hogy magadat a magodban megtaláld,
ÉS TUDATOD FÉNYÉBE BELÉPHESS ÖRÖKRE.

-----------------------------------------------------------------------
*) Ezért hívnak engem egyetlen egyszer Kozma Szilárdnak,
mert amit a hazatalálás műveleteiről mondtam, befejeztem.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Kozma Szilárd versei
HozzászólásElküldve: 2011.11.21. 13:29 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd:

Ulisszesz

Hazatérek: már semmi nem köt a fontoskodás oltárához.
A szabadság nem káprázat és nem eszme-harc a nagy seholnak torlaszain,
hanem októberi tudás-szeretet. Isten anyaöle és anyahüvelye: szabad örvény,
szabad szakadék, amelyben minden kockázatot magamra vállalva,
egyedül és tudatosan hatolok előre. Mindent magamra vállalok tehát.
Az ellenség itt én vagyok: Én, az anyag-anyaölbe szédült káprázatok régi foglya,
akinek folyton "egyedül kell kiinnia a keserűség méregpoharát".
Magamra vállalom e nagyarányú szeretet-örvénylő felelősség-drámát.
Ezen kívül nem létezik semmiféle kijózanodás. Magamra vállalom a bűnt,
a mérgeket, a kegyetlenség vétkét, a nyüzsgés savát, a gonosz gondolatok
és a fontolatlan tettek hazatérő árnyát, mert e nélkül nem érhet bőrömhöz
a fény-meleg, az enyhülés, a derű, a nyugalom, a szeretet almája
és igazából nem érhet az értelmemhez semmiféle ébredés.
Nem bántom, de az aurámból kizárom a reményfosztó szédülteket.
Nem bántom a gerinctörést a személytelen hatalmakra kenő költő.fantomokat,
ahogy nem bántom a hamiskártyás politikus nagybácsikat sem.
A túlvilágon felébredhetnek. És nem bántom az Isten első akarata ellen fogamzásgátlókkal védekezve-imádkozó nőket és nem a templom - panaszfalra buzgón jegyzetelő, nyugdíj-nagymamákat. Ők is megkapják majd mindazt, amire vágynak: megpihennek, vagy tovább örvénylenek a nyugdíj osztó, önkényes Istenük húsfaló-ágyának túlvilági káprázatában.
Az én vezérem befelé vezérel.
Nem érdekel semmiféle pénz-háború,
ahogy nem érdekel semmiféle liberális templom, vagy külső siker sem.
De befelé vonz az isteni ködökön túlról hívó, szabad értelem.
Értem a vízválasztó szó hatalmát, értem a vonzás és a taszítás törvényét
és értem mindazt ami a színes hangulat-ködökhöz kötve létet lékel.
Szerelmes szobámba az éberség áldása véres motorzajjal,
de a fényhullámok piheszárnyán is érkezett. Én vagyok már szülőlelkemben
a nagy hatású kitartás békéje, amelyben lágyan dúdolom és hallgatom az éneket.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Kozma Szilárd versei
HozzászólásElküldve: 2011.11.21. 13:37 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd:

Keresetlen sorok elmaradt feltámadásra

A Golgota látképéhez kötöttem
pihés tarkódon az úri szenvedést.
Az egész látomásban semmi veszély nincs már,
pedig én akkor vállaltam a vádakat s a kivetést:
kiért és miért van, hogy van a létem,
ha arcod egy kirakatba tévedt kísértet marad,
amelyben az érdek-lélek megint csak az örök
körben-forgás hamis képzetébe szédül belé újra
és az őszi szexuális forradalmaidnak múltán,
hátsó bejáratokon a bomló családodhoz visszatérve,
"minden rendben" és: „a helyzet ellenőrizve”
- jeligékkel néz beléd a steril iszonyat.
Hogyan értenéd hát, a könnyítési trükkök
labirintusában tévelyegve, hogy érted van
itt kívül mindaz, amit belül éveken át elképzeltem
tizenkétezer esztendő kudarcát véve alapnak?
Fáj, hogy te sem tudtál felébredni Penelopém,
de kegyetlen a törvény s el kell hagynom téged
azért, hogy megtaláljam végre önmagam.
Szakítás a láva-gyöngyös széptevések ára:
Sződd hát tovább kirakat-békédet te szegény,
gyáva álmaidban ringó, Hold-menyasszonyom.

Nem mondhatom, megzavartál Te is engem:
ma nem tudom, hogy bennem maradhat-e mindaz,
ami meg nem történt, s hogy mindaz, ami történt
lehet-e még bennem - benned a hiány-jövőinkre vigasz?
Szövődik-e föléd valamikor újra tündérilonai burok,
És a meg nem történt áthatolás csipkerózsa-álma
lehet-e még bennem emlékedet körbenyaló szurok?
Mondd hát spekuláló fájdalom-királyném, tudod-e,
hogy milyen baljós hiedelem által vagyunk itt
mindannyian egymás felé lépni képtelenné téve
és egymástól miféle látszat-toronyok által vannak
a külön-bejáratú Istenek az égboltunkra vésve?
Benned milyen tudományos dogmák viaduktján
imbolyog éjszakánként a korcsolyázó álom?
Kicsoda és micsoda hinti a port szemeinkbe
az anya-komplexusba soványodott erzsébeti bálon?

Én lennék a gonosz hérosz és te a nemes Bálvány,
akinek a ledöntését már többé nem halaszthatom
a korrupt séta-tereken?
Hogy kegyetlen hozzád a versem?
Tudsz-e álmodni te halálosan szép szavakat,
amelyekkel betörhetem
a hamis-tudás által öntött üvegkoporsód falát?
Faltörő és koporsótörő bátorság és illem?
- Ez a három együtt, soha meg sem libben!

Versemet a Golgotai koponyaköröknek
gond-tüzével kezdtem. Emlékszel? Az izmaim
finom remegéseitől izgalomba jöttél és a hajam
láthatatlan hullámait szeretted volna álmaidba simítani,
de a keresztre-feszülés örömétől megriadtál szentem!
Félelmedben csak azt a kényes selyemkendőt ejtetted
a lábam elé, amelyről jól tudtad, hogy nem maradhat
soha benne az én arcomnak lenyomata. Hát ezután,
még jobban fogsz fázni a mosoly-magányodban ,
te szegény, lelőtt oroszlánok vesző szemfényébe
takarózó, végzetesen-vétkes Veronikám.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Kozma Szilárd versei
HozzászólásElküldve: 2011.11.21. 13:50 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd:

A középhely

Abban a veszélyes, de egyedül nyugtató látványban
ahogy magamat Istenben keresve,
sorsomat szenvedő teremtőként viselem,
mint teremtett lény,
aki a teremtésben részes
és vétkes ---

Ahogy próbálom elérni, hogy én legyek az Énem,
ez a megszokhatatlan, anyagból, lélekből és szellemből
szövődött ismerős ismeretlen,
ez a fekete fényből világra robbant,
félelemmel és kételyekkel hullámzó tudattenger,
akiben az öröklét árama vibrál ---

Ahogy próbálom elhinni, hogy én vagyok ez az ingatag,
de látni és hatolni akaró, kocsihajtói szilárdság,
ez a tömegek számára baljós sejtelem,
akiben a sárkány toporzékolva hátrál---

Ahogy próbálom elhinni mégis, hogy Én vagyok
a személy, akiben hajszálon izzik a végzet s az élet,
hogy én vagyok a gyávaság forrása: a Judási ráció,
a homály, a távlat és a hit: a pusztába kiáltott ének---

Mert tudom, hogy én vagyok a gyönyör s a csömör
közös szövedéke: az elárult barátok hátába hatoló végzetes penge,
a disznóperzselő szalmafüst, a gyökér, a lombkorona és a cserje,
a legyőzött kéjvágy, a becsvágy, a viszály, a nyüzsgés és a kéve,
ahogy én vagyok minden titkos gázkamra-emlék naszád,
s a boldogságot ígérő reklámok ostoba oka és szenvedélye:

Én vagyok a Lao-Ce sorait olvasó bombázópilóták
tudatát bénító kém-radarok célkeresztje.

Abban a látványban tehát, ahogy magamat kívülről
befelé és belülről kifelé: a középről figyelem
- akár egy csodatevő-ikon, aki előtt a katonák
egy szobatükröt letesznek és abban az arcát meglátva,
hamisnak és gonosznak találja magát -
egyszerre nyitom és várom a kételyt,
ahogy e vizeken és eszméken túli látványban
magamat hosszasan Istennek szemébe ékelem,
hogy világnagy szívébe a szívemmel egyszer igazán beérjek
és ölébe olvasszam végre megszokhatatlan lelkemet
és ne kelljen félnem, hogy az ő lelkén kívülre:
a harag őrvényébe rekedek, amiért még mindig a vérembe szivárog
a méreg, ha szemétbe ürítve tonnányi gyümölcs-halmokat látok,
amiket eldobnak a magas árakért imádkozó piaci szirének.

Így tehát, amint e veszélyes, de egyedüli
nyugalmat okozó látványban: a megváltó Istenben
tanulom szeretni a zavaros szívemre épülő személyem,
aki néha még mindig a tömeggel összhangban vétkezik,
fényesőbe álmodom sorsomat, amely megtisztulhat szeretve,
miközben Istennek ölébe fúrná be nyugtalan tudatát,
amelyet néha még, démoni képzetek szétszedik.

Szóval, ahogy a jelent megszülő anyagban figyelem
és a jelenben kimúló teremtés határán keresem magamban
a teremtés ősokát: az Atyát és az Anyát kihívó sóvárgást,
mert e veszélyes sóvárgás tudata maradt számomra
az egyetlen ismerős ismeretlen
aminek fényében megértem a gyermekkori,
az ifjúkori,
és felnőttkori
összes szenvedésem, betegségem és űzöttségem,
mivel a sóvárgás terheit, belátva magamra vettem ---
(Ahogy partomat elérve, magamra vettem a részeg hajómnak
orrában rothadó fővitorlát, meg a hínáros köteléket
és ezekkel együtt, a létben előre léptem.)

Hát itt járok a sóvárgó sorsomból a felelős sorsomba
áttérve, de valójában Istenben élek.

- Úgy élek, hogy izgalom nélkül akarom látni mindazt,
ami az időben történik a gazdagokkal, a szegényekkel,
az erősekkel, a vakmerőkkel, a gyávákkal, a szerényekkel,
a hősökkel, a koldusokkal, a rangosokkal, a részegekkel,
az okosokkal, a szemfülesekkel, a komolyakkal, a szakértőkkel,
a tudósokkal, a gurukkal, a pápákkal, az elnökökkel, a zsenikkel,
a főnökökkel, a tagokkal, a népekkel, a sztárokkal, a nyerészekkel,
a mesterekkel, a kiképzőkkel, a fontosakkal és a jelesekkel,
a rongyosokkal, a hívekkel, a csalókkal, a győztesekkel,
a keményekkel, a biztosakkal, a tétovákkal, a szédelgőkkel,
az éhesekkel, az eladókkal, a zsarnokokkal, a vénekkel,
a fiatalokkal, a fertőzőkkel, a kábítókkal és a kábulókkal,
a megszállókkal és a megszállottakkal, a megúszókkal,
az áldozókkal és az áldoztatókkal, a hősökkel, a kurvákkal,
a szentekkel, a lázadókkal, a huncutokkal, a bombázókkal,
a robbantókkal és a robbanókkal, a szurkolókkal, a szurkosokkal,
a túszokkal, a vezérekkel és a viccesekkel, az izgulókkal,
a védőkkel, az aggódókkal, a sajnálókkal és a szennyezőkkel,
a fölényesekkel, a kárhozókkal, a kárvédőkkel, a panaszkodókkal,
a tiltakozókkal, a neheztelőkkel, a fenyegetőkkel, a rablókkal,
a szónokokkal, a bokszolókkal, a bírókkal, a felkentekkel,
a kikentekkel, az alkoholistává lett aranyérmesekkel,
az ünneplőkkel, a vezérekkel, a szervezőkkel, a rendezőkkel,
az üdvözlőkkel, az űzöttekkel, az üldözőkkel, a bajnokokkal,
a besúgókkal, a marókkal, a gyomirtókkal, a lövészekkel,
valamint a világgépet fenntartó hívekkel és hitetlenekkel.

Mert az én utam nem keresztezi senkinek útját,
mivel nem akarom megnyerni az életemet.
De nem lehetek drámahős sem,
ahogy nem lehetek más nevében beszélő képviselő,
aki fél attól, hogy szavazókat veszít, hogy beteg lesz,
vagy a részeg sofőrök elütik ---,
vagyis nem lehetek alanya és tárgya
semmiféle szociológiai felmérésnek,
és ahogy nem vagyok sikerember,
hanem olyan személy, aki ráébredt
hogy ő, a látványban lakozó hatalmak
hordozója, a földön és a mennyben.

Úgy élek én immár az apai sorsommal derékig törvényben járva,
mint a rögeszmék szakadékai közt a célját bántatlanul közelítő
király-bolond, aki csillag-útján rendíthetetlenül halad előre,
mert a fájdalom-források okát: az agresszív vétkeimnek
összes nevét szenvedélyes szorgalommal feljegyeztem,
és a vétek-forrásaim dallamának andalító
morajlását a lelkemben elcsendesítve megérhettem,
hogy a sóvárgások andalító remény-tana nélkül immár,
az én terhem is könnyűvé vált
és az én igám is gyönyörűségessé lett mindörökre.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Kozma Szilárd versei
HozzászólásElküldve: 2011.11.21. 13:56 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Bolond szakrális hatalma


A Bolond a százkarú szeretet Királya.
A Bolond életútja csillagporos fény.
A Bolondnak mindig sikerül az ábra:
Sorsát szőni, éjszakánként Istenéhez tér.

Álmát kerüli a gyűlölet s a neheztelés réme,
Asszonyától is csak vidámságot kér ebédre.
Képzelete egyensúlyát semmi fel nem dúlja,
Füttyös jó kedélye a hegyek ormát fújja.

A Bolond az utcán is a mennyország kapuját látja,
Ezért Ő az ördögtől sem fél.
A Bolondnak boldog a családja,
Lelkével az örök igazságban él.

Bolond-fároszából kiapadt a kapzsiság olaja,
A szellem-óceán mélysége titkos emlékében ég.
A Bolondnak nincsen ellenséges agyalási-malma,
Sóvárgó haragján kacagva, mindig partot ér.

A Bolond, hogyha verseng is csak játszik,
Bábel Tornyokat sem épít soha, senkivel.
A hiúság-bazárban is csak derűseket ásít,
S az aggódó nagynénik álmában vígan táncol Jettivel.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Kozma Szilárd versei
HozzászólásElküldve: 2011.11.21. 21:30 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd:

Rózsaillat

Hetek óta nincs pénz a családban még kenyérre sem.
Hiába találtam meg álmomban a Predeáli kaszárnyában
huszonnyolc éve elveszített rózsát, és hiába csúszkáltam
önfeledten Medárdával a tegnap délután a Somlyó-patak jegén,
mert a kényszer-böjtök hatására, a szellem dolgaiban zavart lettem,
és nem csak pesszimista, hanem tragikus álmokra is ébredtem az éjjel.
Rózsa helyett, géppuskatároló szekrény nyílt a szívemben, ahonnan
a nevemen szereplő géppisztolyt kivettem és elindultam az aggódó
anyám által a születésem előtt elveszített boldogság keresésére.
Több szuronyos lány állta az utamat a műanyag-erődfalnál,
akikbe gyűlölet-golyókat eresztettem, majd a félelemtől
felébredtem és eloszlattam szorongató érzéseimet.

A derűt hozó sors-oldódás nem kábaság, hanem helycsere kérdése.
Időnként félreáll az önzés és átadja helyét szemünkben az Istennek.
Szerencsém van: Medárdával önfeledten játszhatok a természetben,
mivel az ő kedélyét nem zavarja meg a hetek óta tartó családi ínség.
Nem szokott az önámító jóléthez: nem kér csokoládét, tejszínkrémet.
Örömmel fogadja az almát, akárcsak a főtt krumplit, nap mint nap,
reggelre, délre és estére. Medárda mindig boldog és elégedett azóta,
hogy három és fél évvel ezelőtt, csendesen a világra siklott Emőkéből
egy napsütött tisztáson, a Szentkirály fölötti Bakónyaka-erdőben.
Medárda nem türelmetlen sem táplálkozási, sem megvilágosodási
ügyekben. Nem tesz fel olyan kérdéseket, hogy azért nincs-e pénz
a családban, mert négy héttel ezelőtt nem fogadtam el a felkínált
összeget a szellem-munkámat honorálni szándékozó ismerőstől,
vagy azért-e, mert mostanában rossz fényszögeket kap a Jupiter?
Fontos, hogy megtaláltam a fegyver-szekrénybe záródott rózsát,
mert a második gyermekünk a napokban kell az életbe érkezzen.
Jön az áldás, amely a nyár elején fogant meg az Emőke méhében.
Az, akitől, a modern szokásoktól eltérően, a sorsunk javulását várjuk.
A testvér-várás kérdésében viszont, különböző nézeteket vallunk
Medárdával, mert ebben ő a türelmetlenebb: “Anyuka gyere,
guggolj le a földre és engedjük ki a hasadból testvérkémet.”
A felszakadó nevetésben eltűnik a gond, hogy hetek óta
kenyérre sincs pénz a családban, és a szívembe állított rózsa
illatában várjuk az új örömhozót: második gyermekünket.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Kozma Szilárd versei
HozzászólásElküldve: 2011.11.21. 21:45 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A labirintus kijárata

Csecsemő mivolta ellenére, máris teljes jogú családtaggá nőtte ki magát a hét hónapos második eposzunk: a dédnagyapám által faragott szobaszekrény előtt a magzat burkát az utolsó pillanatig magán tartó, majd azt egy életerős nyomulással szétpattintva, rakétaként a tenyeremben landoló Etelka. A Csíkszentkirály fölötti Bakó Nyaka nevű erdő tisztásán született, négy éves nővére: Medárda által kommentált egyetemes jelentésű gőgicséléseit a „fontos” író-mondataim pötyögtetése közben fél füllel hallgatva, elszégyellem magam, amiért ahelyett, hogy Etelka ősi hangjait figyelve, fejteném meg a lét mélyhangú értelmét, és ahelyett, hogy az iskolai évek alatt belém tömött és a felnőtti harminc évem alatt is kísértő, az élet csődjét hirdető modern költők, írók és önmagukat bölcsnek tudó filozófusok - lásd a híres nyolcvan éves Bohumil Harbalnak a szállodaszobája ablakából végre hajtott öngyilkos ugrását, amit én hét évvel korábban tisztán megálmodtam! - steril gondolatait vallatnám. Jól tudom, hogy én is, a véremben ezekkel a civilizált írói vírusokkal fertőzötten élek, de Hamvastól már megtanultam, hogy az életnek - akár az irodalomnak - nincs esztétikai értelme: mindkettő azért van, hogy azokat valaminek, ami náluk sokkal többet jelent, meg tanuljam feláldozni.
Nem csak a két gyermekem miatt, hanem az élet értelmének az általam tovább fejlesztett gondolata - egyetemes rendeltetése - miatt is, természetes számomra, hogy az ágyban és párnák közt történő távozásom utolsó percéig, ez éber megismerési - kiegyenlítődési törekvések közben, ennek, az életnél és az irodalomnál magasabb cél megvalósítása érdekében, nem csak jól hangzó mondatokban, hanem ténylegesen is őrizzem meg a végre egészségessé vált - az egész lét befogadását célzó - életemet.
Hiába hirdették meg az esőerdők, a növény és az állat faj pusztulásához
vezető globális lehetőségek paradicsomát a múlt századi liberálisok - hogy most, a mélyebb talajrétegekben élő mikroorganizmusok évről évre történő kiveszése által felvillantott apokaliptikus képzetek sorolásától eltekintsek - és hiába álmodott polgárjogot és jobb létet a dolgos kezű termelő-fogyasztó munkások számára a Duna hullámait nézve a rakodóparton merengő József Attila, mert az Uránuszi szellem által manipulált nyugtalan költőink tragikus halált szenvedtek mielőtt Csontváry Cédrusához elzarándokolhattak volna, és az öngyilkossá vált József Attila is, a poklok démonait szabadította saját magára és a csalódott szerelmesekre a Nagyon fáj című versével. Miféle példával szolgál ma a számában egyre jobban sorvadó nemzetnek, Az élet él és élni akar című verset költő, de büszke Nyilasi mellkasát szörnyű betegségek otthonává dagasztó, majd csendben kimúlt Ady Endre példája? Jobb lenne, ha többé eszembe sem jutna - de mégis mindig eszembe jut, mert az Ady vírus nekem is itt bujkál a magyar írói véremben, akárcsak az agyamban a hízelgőit dicsérgető, biszexuális Faludy György és a többi, általam követni egyáltalán nem óhajtott „néma, költő-példa” képe. Akárcsak az újabb, és egyre kevesebb számú és még kevesebb gyermeket nemző és még több magzatot már az anyák méhében kiirtó, kora kamasz korban öngyilkosságot fontolgató, depressziós nemzeti ifjúságnak a kötelező magyar irodalom- tananyaga.
Hogy miért jut eszembe az öngyilkos költőink és az anyagi jólét felé - ahogy a kábultak nevezik: az európai egészséges létbiztonság felé - iparkodó, örök elégedetlen magyar nemzetnek a sorvadása, az Etelka egyetemes gőgicséléseit és az életörömével mindenkit legyőző Medárdának a „szakértői” kommentárjait fél füllel hallgatva, egyelőre én sem értem. De tudom azt, hogy nem tudnék a tegnapihoz és a tegnap előttihez hasonló idillikus délutánnál biztonságosabb létet elképzelni, amitől máris a semmivé lesz az ifjú korom verses emlékei közül a lelkem felszínére törő depressziós hangulat. Hiszen miközben a játék babáit a mellére szorító és már most, a hozzá és a kishúgához hasonló egészséges gyermekeket világra hozni készülő Medárda lányunk kommentárjait és az Etelka gőgicséléseit hallgatom írás közben, tudom, hogy ha befejeztem ezeket az esztéták orra alá tört borsónak szánt, kijárati mondatokat, nem kocsmába és nem kávéházba megyek az opus születését néhány sörrel és vodkával megünnepelni, ahogy tettem azt számtalanszor régen, hanem kávé illat nélküli karate edzésre, ahol a melankólia, a szomorú költészet, az öngyilkosság, és a többi izgalmas irodalmi-téma, a klubtársaim közül, senkit nem érdekel.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Kozma Szilárd versei
HozzászólásElküldve: 2011.11.21. 21:51 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3841
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A FORRÁS


A Nagysomlyónak oldalában, a lepkeszárnyú angyalok völgyében,
ahol nem él becsvágy, hírnév és nyerészkedő önérzet,
ahol a magány-szülő pénzhajszának benzinfüstös motor-zaját
és beteg nyúlványait egyre nehezebben, de még elnyeli a természet,
a fogyasztói őrülettel* leszámoló jó barátok táborában,
ahol szakértői szövegével elsápadna huncut politikus, gyógyász,
húsfaló pap és valamennyi kelet-nyugatról jött, beavató mester,
álltunk meztelenül Emővel az egymás kezét fogva
és elbűvölten néztük, ahogy a sziklatömbök között
buggyan fel a kristályvizű forrás.

- Tudod Kedves, ez a forrás Te vagyok: mi ketten egyben,
ahogy folyton újjászülöm veled önmagunkat s egymás
örök szomjúságát csillapítom benned minden pillanattal csendben.
- szólt a kedves énbelőlem miközben meztelenül állt a sziklakövön
és figyelte a folyó-varázslatot, ahogy a mélyből felfakad az élet vize
hogy betöltse a Mindent.


Hát igen: erdei forrás a Nagysomlyó déli oldalában, aminek a vize tiszta (még
egyelőre...), meztelen imádság és a szívemből beszélő kedves, aki szeretetbe ágyazott igékkel állandóan újjá teremt engem. Nagyon mélyen létezik bennünk e forrás igazi vidéke, de ahhoz, hogy annak vizét megkóstolja, előbb minden okos elméletet hátrahagyva és minden betegséget hordó ellenség-képzetet és öncélú kéjvágyat szívében felszámolva, csendben s nyugalomban, újjá kell szülje önmagát az ember.



.............................................................................................................................
*)Abihmana - őrületszerű megzavarodás, szellemi elsötétedés szanszkrit nyelven.

(Hosszúaszó, l997 augusztus 5)

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 12 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO