ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

A Tarot beavatási rendszerének a Bolond -ikonja által megtestesített szellemiséggel kapcsolatos legnagyobb spirituális tévedését Hamvas Bélának abban a megállapításában találhatjuk meg, hogy szerinte a Bolondnak a számunkra ismeretlen mágikus ereje és titka abban rejlik (áll), hogy folytonosan a melankóliából táplálkozik, hogy abból szívja úgymond a titkos és rendkívüli életerejét, bátorságát, félelem nélküliségét, stb.

Óriási tévedés! Ezek szerint, Hamvas nem jött rá, nem ismerte fel a melankóliának a romboló (negatív) energiákat szülő természetét. Mind költőként, mind a 12. horoszkópházban álló Sárkányfarokkal rendelkező, több bolygós Skorpió – szülöttként, egészen közelről, nagyon is jól ismerem a melankóliát és a nosztalgiát, amelyektől már csak egy lépés választ el az öngyilkossági vágyakig, amiket szintén volt alkalmam mélyen átélni fiatal koromban! Sőt: talán még a „világos” öngyilkossági vágyak sem annyira veszélyesek a negatív asztrális energiák keltésének és szaporításának – növesztésének a szempontjából, mint a nosztalgia. Mint ez, a „jogos” szomorúságtól megrészegült lelket szurokként bevonó és a romlás mélységeibe húzó kábult állapot, ami éppen a Hamvas által oly sokat emlegetett és értelmezett megváltói éberségnek az ellentéte! Nincs semmi, ami a végzetes kaméleoni önáltatásnak ezt az andalítón édes magas színvonalát el tudná érni. Mint egy finoman illatozó, láthatatlanul kellemes pókháló szövődik a vonzáskörébe került lélek-madár teste köré, amely azt érzi hogy ez által szabadon repül képzeletben, miközben gyakorlatilag a pokol kapuja felé szédeleg kábultan.

Hogy lehetne ebből a végzet felé utazási „édes” állapotból a Bolond éberségének az állapotába és varázslatos életerejébe kerülni? Hogy lehetne ezzel úrrá lenni nem csak a „félelmen, börtönön, éhségen és szegénységen, de még a halálon” (Lásd Hamvas Béla Harleqin c. esszéjét.) is? – Sehogy! Hiszen, ha nincs ami a lelket ebből az édes pokolból felébressze, pontosan az éberség és az életerő és a megváltódási állapotnak az ellentétébe: a végső romlásba lehet a melankólián keresztül kerülni. A melankólia – kór, nem véletlenül tartozik általában a Víz-jegyek szellemi körébe az asztrológiában, de különösképpen a Halál és Újjászületés létmotívumait megtestesítő Skorpiónak a szellemi körébe! De korántsem, mint újjászületés, hanem éppen mint arról való lemondás! Mint az újjászületéshez szükséges rendkívüli belső erőfeszítések megtételéről való lemondási késztetés! – Ez pedig nem lehet a Bolond „szellemi – spirituális” alapja, alapállása! Sőt! A BOLOND, többek között, A MELANKÓLIÁNAK (És a nosztalgiának) A TELJES ÉS VÉGLEGES MEGHALADÁSÁNAK A MEGTESTESÜLÉSE is. A teljes kauzális megtisztulásé, amely a nagy-komoly, de steril tudományos okoskodást éppen úgy szembe neveti, mint a vallásosat. De szembe neveti a szintén steril művészi öncélúságot és az írástudói édes- árulást is, az esztétikai korrupciót. Ezért varázslatosan szabad és tiszta és ezért oly egyedülien morális.

Ezért írhatja Hamvas Béla is, érdekes módon azt a Mágia Sutra végén, hogy a legfőbb morál a szabadság, miközben ebben az alkímiai tanulmányban azt bizonyítja be, hogy a megváltódás elérése szempontjából, az isteni igazság (az egység!) szellemének az érvényesülése fontosabb, mint a jóságé.
És ami számunkra, Bolond-jelöltek számára még nagyon fontos lehet: A Bolond fokozatot az éri el, akinél nem csak, hogy a vissza-élés, de a vissza-esés is, már teljességgel ki van zárva. Akit tehát már csak meg sem kísért a sors-neheztelés, a szorongás, a szomorúság, a melankólia, vagy a nosztalgia, tehát a hitetlenség és ez által a félelem, vagyis a rejtett harag ördöge. Ehhez viszont a pozitív szaturnuszi szellemnek a gyermekeinkben is érvényesülő, azokat óvni és megvédeni képes, tőlünk, öntudatos szülőktől rájuk átszármazó mágikus erejéről kell tudnunk és meggyőződnünk. Mert könnyű a magányos – egyedül élő személynek úgymond semmitől sem félni, de nagyon nehéz a több gyermekért is közvetlen személyes – tehát szülői – első gyámi – felelősséget vállaló személyeknek „semmitől” nem félteni a gyermekeket, akikért felelősséget vállaltak Isten és ember előtt! Ezen a szinten megszűnik a misztikus hősködés, és Jézusnak az un. keresztáldozata, és minden, a személy és az Isten közvetlen kapcsolatára vonatkozó misztikus tanítása sem lehet elég a gyermekeink ösztönös és „jogos” féltésétől-, illetve a gyermekeinknek tudatosan, vagy csak az ostobaságukban-, esetleg a figyelmetlenségükkel, vagy a közömbösségükkel (felelőtlenkedésükkel) ártani képes személyekre való haragvástól való megszabaduláshoz. – Ebben a kérdésben sajnos, a föld minden misztikus tanítása (Tanítója) „híjával találtatik”. Bizony, nem ad erre a kérdésre semmiféle választ, az egész biblia is, a kanonizált és a nem kanonizált (apokrif) Evangéliumokkal együtt! Az egyetlen ide vonatkozó Bibliai válasz mélyen erkölcstelen és Istentelen és az élet és a megváltás törvényei ellen való! És az nem más, mint az Ábrahám és az Izsák példázata, vagyis az állítólagos Isteni hangnak és kérésnek engedelmeskedni kész zavarodott emberé, a gyermek-gyilkosságra kész "édesapáé", amit minden, az Isten törvényeit és az élet természeti és isteni rendeltetésének a célját (Ti., ez a cél a megváltás elérése) ismerő személynek, vagyis a teremtést, mint a megváltás előzményét és előfeltételét (Szükségé) megérteni képes személynek (Egy ténylegesen megvilágosodottnak) azonnal el kell utasítania! (Több börtönre- és halálra is, ítélt gyermek-gyilkos szülőről szólnak a krónikák, akik azt vallották utólag, hogy bizonyos belülről jövő hangnak az utasítására követték el a tetteiket.)

Sokáig azt gyanítottam, hogy az evangéliumokat az ókortól a középkorig kanonizáló és dogmatizáló Zsinatoló papok, püspökök, bíborosok, pápák és teológusok, illetve az őket eme dicstelen vallásos – ideológia gyártásra rá kényszerítő un. keresztény császárok (Nagy Konstantintól, Nagy Károlyig) valamelyikének, vagy mindegyikének a hatalmas csalása az, hogy Jézus nem volt családos, tehát, nem voltak gyermekei. Az viszont, hogy mind a kanonizált, mind az apokrif, mind az utólag megtalált és restaurált, illetve lefordított és megfejtett „szent iratokból” (Lásd a kumráni tekercseket is pl.), meredeken, sőt: bántóan (ordítóan!) hiányzik az a tanítás, hogy miért is nem kell félteni a gyermekeket, azoknak, akik követik a szent iratok és tanításoknak a gyakorlatilag is megfigyelhető, pozitív mágikus következményekkel járó erkölcsi tanításait, meggyőzött arról, hogy tényleg gyermektelen volt, ugyanis erről a „bajunkról”, erről a spirituális problémáról gőze nem volt, mert erre vonatkozóan semmi értelmeset és hasznosat nem mondott, még csak allegorikus példázatainak az egyikében sem szerepel az, hogy miért is nem kell aggódni a gyermekeinkért? Ezt is, mint sok más metafizikai tényt, sajnos, csak nekem sikerült megfejteni a történelem folyamán, vagyis a szellem-történelemben elsőnek, miután szinte beleheltem abba, hogy az édesanyja és az anyai nagyanyja által elhülyített, de általam nevelt és gondozott 18 éves lányomat féltettem „joggal”, addig amíg az meg nem világosodott és meg nem térült.
Még egyszer tehát: Azért, mert a sokáig és folyamatosan felelősségteljesen, vagyis a megváltás logikája szerint élő – viselkedő, gondolkozó, érző és képzelgő szülőknek (apának és anyának, de legalább ezek valamelyikének) a gyermekeit egy – egy un. szaturnuszi aura, vallásos misztikusan egy szülői spirituális képzetrendszerből köréje épülő un. védő-angyal óvja attól, hogy olyan végzetes hibákat elkövethessen, amelyek az életébe, illetve a testi, vagy a lelki épségét veszélyeztetnék. Így és ezért menekült meg Medárda lányom is, aki az anyja tanácsára és hatására 6 hónapig „felvilágosult” apa-ellenes és ezzel metafizika- és Isten-ellenes, „szabad” tinédzseré vált.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/