ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.28. 11:12

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 7 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2015.11.20. 13:07 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Kozma Szilárd karma- és családasztrológus:


A Lilith-inverziót (A Karmát) egyedül leleplezni és feloldani képes, illetve ez által, a megváltást igazából lehetővé tenni képes két beavatás


Mottó: Nem a kedvező bolygóállást kell lesni és nem misztikus energiákat
kell vadászni, hanem felelősségbe ágyazott éberséget kell szerezni.

„Azért Jöttem, hogy rámutassak arra ami a teremtés óta rejtve van.”
„Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket.”
(Jézus, Lukács Evangéliuma)


“Amikor Jézus lényének isteni mivoltáról és eszenciájáról beszélt, a zsidók jajveszékelni kezdtek. Jézus pedig a zsoltárokból idézett (Zsolt: 82,6) és azt mondta: Nincs-e megírva törvényetekben, hogy istenek vagytok (elohim, atem) mindannyian a legfelsőbb fiai?”
(Hamvas Béla: Scientia Sacra / A kereszténység / II. Az Evangélium és a levelek)



Annak a megértéséhez, amit e tanulmányban szándékozom kifejteni - elengedhetetlen feltételként - fontosnak tartom mindannak az előzetes olvasását, amit Hamvas Béla a Scientia Sacra III. kötetében megírt az európai történeti (intézményesedett) keresztény egyházak és felekezetek spirituális dogmáiról, valamint az egyházi intézmények fennmaradását szolgáló farizeusi magatartás (személyen kívüli, objektív istenben gondolkozó mentalitás) következményéről. És azt, amit az ember központúvá tett (humanizált, tehát a személyi felelősség alóli felmentést: könnyítést ígérő, s így alapjában korrupt) keresztényi tudományos eszme-rendszereknek a Názáreti Jézus tanításaival homlokegyenest szembenálló természetéről kifejtett.
Elengedhetetlennek találom annak a ténynek a minden árnyalatában történő megértését, hogy a személy akaratától és a személyi éberség-törekvésektől független (kívülről jövő) megváltás dogmája homlokegyenest ellenkezik mind a gyakorlati tapasztalattal, mind a józan racionális logikával, de főként ellenkezik a Jézus által a megváltás feltételéül állított keresztényi elvárásokkal: a lelki és szellemi korrupciótól (meghasonlástól, ön- és más-áltatástól, vagyis hazugságtól, felelőtlenkedéstől, hanyagságtól, rögeszméktől, stb.) mentes élet-vezetéssel és lét-látomással. És azt, hogy a külön utas “személyre szóló” kegyelemben (isteni protekcióban) való részesülés képzetének fenntartásával, minden monoteista vallásos és misztikus eszmerendszer voltaképpen egy konkrétan meg nem fogalmazott és ki nem mondott könnyítési és felelősség alóli kibúvási lehetőséget lebegtet a hívei képzelete előtt.


I. Rész

A Lilith – inverzió mint sors-titok és a keresztény beavatás megváltó (mágikus!) misztériuma

Amennyiben beszélhetnénk egyáltalán valamiféle kauzális (isteni) kegyelemről, illetve keresztény-vallásos személyek esetében „működő” kegyelemről (Tisztában lévén azzal, hogy minden vallás ezzel a spirituális szempontból infantilis elképzeléssel „működik”, hogy az ő hívei valamitől protekciósabbak a többi vallás híveinél.), maximum arról lehet szó, hogy az Evangéliumok elterjedésével (Azért írom többes számban, mert ez esetben nem lehet szó csak az Új szövetség néven ismert, és Nagy Konstantin püspökei által kanonizált négy evangéliumról, hanem az un. gnosztikus Evangéliumok tartalmának az ismerete és összehasonlítása, szintetizálása is igen fontos: A Pistis Sophia, a Tamás, a Béke, és a Júdás- evangéliumának a tartalma is!), minden ép ésszel rendelkező, tehát agykárosodás nélküli ember számára megadatott az a lehetőség, hogy szembenézve, a gyakorlati valóság által tükrözött sors-logikával, vagyis a tetteinek és a magtartásainak a következményeit őszintén és objektív módon megfigyelve, felfedezze a sorsnak a lineáris-gyakorlati logikával ellentétesen működő (Figyelem: Nem irracionális,, hanem csak annak látszó, de egy egészen más fajta ráció szerint működő) logikáját. Erre a mi pragmatikus és lineáris (tudományos) logikánkkal sokszor majdhogynem homlokegyenest ellentétesen működő, általam Lilith-inverziónak elnevezett sors-logikára hívja fel a figyelmet Jézus számtalan un. szakrális kinyilatkoztatásában, figyelmeztetésében, tanácsában és példabeszédében.
Pl. „Aki meg akarja nyerni az életét elveszti azt, és aki feláldozza az életét, megnyeri azt. Vagy: Az elsőkből lesznek utolsók, az utolsókból elsők.”, és: „Akinek nincs attól elvétetik, akinek van, annak adatik.” . Aki felmagasztalja magát megaláztatik és aki megalázza magát felmagasztaltatik. „Keressétek Isten országát és a többit megkapjátok ráadásként”, És persze, a Hegyi beszéd sokszor egyenesen bizarrnak, és botrányosnak tűnő kinyilatkoztatásai, mint az első is, amit a fordító-ferdítők meg próbáltak ugyan finoman eufemizálni (Boldogok a Bolondok mert ővék a mennyek országa.), de hiába maszatolták el jó-kispolgárira a Tarot beavatási rendszerének Bolond nevű ikonja jelentését, lelki szegényekre, mert a Bolon az a leginkább beavatott személy, aki ismeri a „Lilith inverzió” jelenségét és éppen azért cselekszik és viselkedik másként, mint a többi ember, aki nem képes lemondani a sem a földhöz ragadt lineáris logikáról, sem a meghatóan misztikus, tehát irracionálisan mitologikus gondolkozásról. Az Evangéliumokban található kinyilatkoztatások alapján tehát, mindenkinek meg van a lehetősége arra, hogy spirituálisan felébredjen, és e megvilágosodási folyamatokkal járó felébredés alapján újjá szülessen és boldoggá és egészségessé válhasson, vagyis, hogy megváltódjon.
Ehhez a keresztény újjászületéshez, egy és egyáltalán nem kell klinikailag meghalni, pokolra szállni és étertestben visszajönni, ahogy az allegorikus vallásos mitológia tartja Jézusról, mivel ezt a jézusi legendát sem kell szó szerint (lineárisan) értelmezni, hanem pontosan úgy, ahogy ő tanítja az apostoloknak a gyökeres morális és ez által a spirituális újjászületés fontosságát és szükségét. („Kétszer születik az ember: egyszer anyától, másodszor Szentlélektől.” És: „Aki előbb jól meghalt, másodszor már nem kell meghalnia.”)
Lehetősége van tehát minden, a sors-következményekre normálisan odafigyelni, azokat értelmezni és gondolkozni képes és önmagával szemben morális igényeket támasztó kereszténynek arra, hogy ezt a régi )Tehát a Kvantum-fizika előtti!) un. tudományos gondolkozással szemben megfordított sors-logikát megfigyelni és a szellemi felébredés (A rejtett igazságra való ráébredés, rácsodálkozás) nyomán, valamint az azt követően kialakuló tisztánlátási képessége segítségével meghaladni a Biblia által bűnbeesettnek nevezett karmikus (Vagyis, a valósághoz képest megfordított, a lábáról a fejére állított.) sors- és életszemléletet. (Hamvas Béla meghatározása szerint: a világi élet korrupt logikáját!) Vagyis, az egyoldalúan rögeszmés, (Pl. merkantilista – pragmatikus, vagy tárgyi és gyakorlati valóság-ellenes, tehát misztikus idealista.) gondolkozását. És tehát lehetősége van arra, hogy ezt követően, vagyis ennek az új életszemléletnek a segítségével, ennek az alapján (Mint a „Bolond”) elinduljon az életben és az élet által lehetővé tett Boldog életnek a megvalósítása irányába: a harmonikus sorsrendezéssel járó egészség- és jó erőnlét, valamint a beteljesülési és biztonság-tudatot hozó, kreatív élet-állapot megvalósítása irányába.


A keresztény egyházak viszont, éppen úgy mint a régiek, semmibe veszik a Jézusi kinyilatkoztatások által leleplezett karmikus (irracionális) logikával szembehelyezkedő Jézusi tanításoknak az ős-eredeti, gnosztikus (Mágikus hatású) értelmezését, és ahelyett, hogy a spirituális éberség-fejlesztő általános emberi életfeladatok megismerésének és azok tudatos felvállalásának a szükségére való figyelmeztetéseként értelmeznék Jézusnak azt a tanítását, hogy “Mindenki hordozza a maga keresztjét”(*), még mindig a kora-középkori intézményépítés és fenntartás céljából kieszelt, misztifikált Jézus-meséket terjesztenek. Ezekben az infantilis mítoszokban, Jézus csodatetteiről és az ő különleges és kiváltságos („Isteni”) lényéről szóló dogma-tételek képezik az alap axióma-rendszert a Jézus által tanított személyes életfeladat-vállalási szükség és személyes felelősség szükség (Az emberi sorsvállalásnak – kereszt hordozásnak) és ez által, a személyes éberség megszerzése szükségességének a tanítása helyett! Így jutottunk oda, hogy a kereszténység szellemi táptalaján létrejött nyugati civilizáció emberének a gazdasági - tudományos életképzelete, illetve vallásos - misztikus alapállása, teljesen ellentmond a Jézus által megfogalmazott boldog-élethez vezető magatartás-logikának.
Utóbbi szerint ugyanis: "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt." Ennek következtében, ma el lehet mondani, hogy az egész keresztény világ egyed-rendszere )a hívek tehát!) egyebet sem tesz, minthogy reggeltől estig meg akar szabadulni mind az általános emberi-, mind a személyes felelősségeitől és minden áron, minél hamarabb és minél olcsóbban, tehát minél kevesebb erőfeszítés árán, élvezkedni akar, és élvezeteket halmozva boldog lenni, és minden áron meg akarja nyerni az életet és ezáltal voltaképpen az evangéliumok szellemével szemben élni, azokkal homlok-egyenesen ellentétesen viselkedni és gondolkozni.
_________________________________________________________________________
*) Asztrológusi - sorsfeltárói tapasztalatom birtokában hozzá tenném még azt is, hogy „És mindenki hagyja, hogy mások (Főként a gyermekeik!) is felvehessék és viselhessék az élet-koruknak arányosan megfelelő keresztjüket ”. Mert pontosan a magukat kereszténynek valló személyek között észlelhető a legtöbb fölösleges és ostoba (nyílt, vagy fojtott) konfliktus amiatt, hogy egyik a másik keresztjét: tapasztalnivalóját akarja átvenni, ha kell erőszakkal is, ezáltal nemcsak megfosztva azt, az életbe vágóan fontos egyéni tapasztalási lehetőségektől, de tehetetlenné és kiszolgáltatottá is téve azt (azokat), olyan elemi dolgokban szolgálva ki, amely dolgok semmiképpen nem képezik a szülők „keresztjét”. _________________

Az a kvantumfizika előtti, tudományos gondolkozásnak mondott (képzelt) lineársi gondolkozás, amely nem veszi számításba a Lilith inverziót, amiről Jézus minden kinyilatkoztatása beszél, tulajdonképpen a kereszténynek mondott, mitologikus - vallásos gondolkozás táptalaján, annak az ellentéteként jött létre. Ez a vallásos – dogmásan képzeletszennyező hamis szellemi (erkölcsi) logika, ami szerint Jézus egy olyan kivételes mitologikus Isten-fiú hős volt, aki „a szent vérével” előre megváltott minden erkölcstelen gazembert, gátlástalan hazudozó - szélhámost és rablógyilkost, létre hozta a nyugati civilizációban meghonosodott természetszennyezést és természetrombolást idéző ( - tehát természetellenes) kizárólag gazdasági célú életkoncepciót is. Ez az antikrisztusi gondolkozás, tulajdonképpen az ember éber képzelete által automatikusan működtetett mágikus erejű személyi imagináció „gondviselő” hatalmának a megtagadásából ered. A “Ne aggodalmaskodjatok afelől, hogy mit esztek holnap és holnapután, mert (...) a ti atyátok ellát titeket...” tanítással homlokegyenest ellenkező pszeudo- keresztény mentalitásból: az egzisztenciális félelemből, tehát végül is az „istentelen aggodalmaskodásból”, vagyis a hitetlenségből ered, onnan a létért való küzdelem nevű, tudományos gondolkozásból veszi a „természetes” létjogosultságát. Hogy ennek az oka miért van a Nagy Constantin teológusai által történelmi (birodalmi) ideológiává előléptetett szekularizált vallásban: a hívek vallásos magatartásáért cserében könnyítéseket ígérő kereszténységben, azt Hamvas Béla részletesen kifejti a Bizánc című esszéjében és a Scientia Sacranak a kereszténységről szóló könyvében.
De nem csak a kereszténység, hanem minden újkori, illetve az újkori polgári eszmékhez idomított filozófiai, vallásos és misztikus tan, illetve metafizikának nevezett misztika ( misztikus erkölcsi világképe mellett csodatevő mágikus praktikák gyakorlását is oktató) sem ismeri az embernek az eredeti rendeltetését, ami nem más mint a Lilith-inverziónak, a saját magán belüli, vagyis saját gondolkozásán és életképzeletén belül megfordítása, és ez által az anti-krisztusi logikától való megszabadulása. Senki, sem a római pápák, sem a Nobel díjas tudósok, sem a hatalmas egyetemi tanári fizetéseket felmarkoló filozófusok nem ismerik és nem értik, az ember eredeti, metafizikai rendeltetését. Ezért, logikus, hogy nem értik azt a Bolond-logikát, amivel a betegségeket, a baleseteket és a boldogtalanságot okozó Lilith-inverzió felszámolható lenne az életükben, mivel senki nem akar tudni, arról a metafizikai jelenségről (A Lilith inverzióról), amelyből szükségképpen következik az, hogy az isteni lét színvonalán, de a mi életünkben is megjelenő, figyelem: eredeti ideatikus (Isteni) látásmódnak (Teo-ria = Isteni látás!) a Lilith-inverzió megszüntetésével történő, helyreállítási szükségszerűsége, és amely szükségszerűség az ember lényének (Az emberi magoknak – a magam-oknak!), a létrehozását és az ember életének a spirituális funkcióját (A megváltást) az isteni dimenzióban – A teremtői – megváltói képzeletvilágban szükségessé tette.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2015.11.20. 13:09 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Kozma Szilárd asztrológus:

A Lilith – inverzió mint sors-titok és a keresztény beavatás megváltó (mágikus!) misztériuma


II rész:

a) A Lilith jelenség ismertetése
b) A keresztény alapállás felvétele, mint a tényleges boldogság megszerzésének az egyedüli lehetősége.

A meg nem nyilvánult abszolút létnek a megnyilvánulásából - kiáramlásából - eredő Lilith-zavarnak az emberi lét szintjén is megjelenő leképeződése nem más, mint az, a mindenkiben létező, mindig valami másra, tehát mindig az adottól eltérő állapotra, élményre és helyzetre való vágyakozás is. De a mágikus erejű és ezért sorsteremtő tudattalan képzeletvilágunkban létezik egy ennél sokkal veszélyesebb „Lilith-zavar” is, az un. Lilith-inverzió, aminek három, vagy négy, és egyes esetekben akár öt, az asztrológusi megnevezésben, un. „konstelláció” szerinti, határozott és konkrét karaktere is van. Egyéni jellegzetessége, színezete. (A konstelláció fogalom alatt tehát, metafizikailag nem csillagképeket értünk, hanem az un. „Isteni kauzális idearendszerben” létező, egymással organikus együttműködési kapcsolatban levő és egymással mindig – tehát folyamatosan - kiegyenlítődő, jellegzetes spirituális – információs erőtereket.) Nem kell elfelejtenünk tehát, hogy őseredetileg, a Lilith a másállapotra, más helyzetre, az új és más élményre való örök és öncélú általánosan emberi sóvár szomjazás. A Lilit tehát az első és soha el nem múló vágy, az első csillapíthatatlan abszolút kívánság olyan élményre és tapasztalatra, ami nem adott. A Lilith tehát eredetileg az Abszolútumban állandóan jelenlevő, soha ki nem elégülő és ki nem egyenlítődő, mindig az adottól eltérő élményre - élményekre való sóvárgás, mindig és állandóan valami mást kívánó, mást kereső, önkéntelen és öntudatlan, Isteni és Egyetemes őssóvárgás, vagyis, végső soron, a Lilith egy negatív (mivel, hogy abszolút állapotot elhagyni vágyó) teremtői őserő.
Az első Ős-Lilith jelenség miatt kénytelen tehát az Abszolútum magában - magából létrehozni és vibráció-csökkenéssel kiáramoltatni a mágikus – teremtő erejű teremtő ősképzeletet, illetve a teremtő ősképzelet által létrehozott mágikus idea-rendszereket és ezáltal dinamikussá: Teremtővé válik. Az első dinamikus mozzanat az Ős- Lilith sóvárgásnak az elfojtása, vagyis a másságra való sóvárgás visszaszorítása, ami viszont kudarcba fullad, mivel a Lilith abszolút belső erő, tehát a lényege szerint abszolút. Az ELFOJTÁS, A MEGSZÜNTETÉSRE VALÓ TÖREKVÉS eredménye tehát nem csak, hogy kudarc, hanem az abszolút (Isteni) haragot is kiváltja. Erről, a teremtés legalján levő, a teremtés előtti létállapotról, amely egyes, az árnyék-énjük (a karmikus egoizmusuk) által vezérelt személyek gyakran átélnek, a keresztény misztika tud és Isten Haragja nevű állapotnak, illetve "A Lélek sötét éjszakájának” nevezi. (Keresztes Szent János, Jakob Böhme és Hamvas Béla. Lásd utóbbinak a Titkos jegyzőkönyv és Egy csepp a kárhozatból, Patmosz III, és Az ősök nagy csarnoka c. műveit.) Ennek, a MEGSZÜNTETHETETLEN(!), rettentő ősállapotoknak: a kauzális káosznak, amely terjedő, negatív őserejével veszélyezteti az abszolút létet, valamint az Abszolútumnak a saját maga (A Lilith-sóvárgása) ellen irányuló ősharagnak az ellensúlyozására és kiegyenlítése érdekében is, megszületi és így jön létre a mágikus – teremtő erejű Egyetemes Isteni Képzelet. Ez válik aztán Tudatos Teremtő Istenné, az által, hogy megértvén a Lilith belső, abszolút okát, átvilágítja önmagát és az elfojtás átváltozik abszolút Világossággá. A rettenetes harag viszont, átváltozik áldozattá: odaadássá, Szeretetté.
Így menti meg először a Létet az Abszolútum, azáltal, hogy Teremtővé: Fényt áramoltató kauzális Világossággá és Egységet őrző, egységet fenntartó Szeretetté, éber kiáradássá, odaadássá, termékeny melegséggé változik. És így, e kettősségben a teremtésben egyszerre megosztja és megsokszorozza, majd újra egyesülvén, kiegyenlíti önmagát. A teremtésben ugyanis lehetővé válik a Lilith által keltett feszültségek és egymás ellen irányuló abszolút (teremtőivé változtatott) erők kiegyenlítése és így, az őshagyomány által, Ős- Lilith-nek nevezett sóvárgás által megbontott egység helyreállítása.
A Lilith tehát nem a teremtés oka, mivel a teremtés oka, célja és rendeltetése a megváltás, vagyis éppen a Lilith jelenség által megzavart és megszakított abszolút egységnek a helyreállítása. A Lilith tehát nem a teremtés igazi oka, hanem a Lilith által kiprovokált őskáosznak a részbeni semlegesítése, illetve a káoszba kerülő, teremtő erejű (mágikus) abszolút ősideák egy részének a visszaszerzése és tudatos re-integrációja (megváltása) és ez által a folyamatos megváltódás megvalósítása a cél. Vagyis a rend és a nyugalom, illetve az egység helyreállítása a teremtés eredeti oka, célja és rendeltetése, de, mivel eredetileg ő, a Lilith-jelenség bontja meg az egységet, nevezhető a Lilith a megváltást szükségessé tevő, azt kiprovokáló - kiváltó ős-oknak, és így, ezáltal, ő a teremtést 'kiprovokáló", örök és változatlan negatív teremtési és megváltási ős-ok is egyben.
Végső soron, az ősi másságra való sóvárgás (Feminin), illetve a tökéletességre való törekvés (Maszkulin) jelensége, nem ad kielégítő választ arra, hogy amennyiben jól meg van magában, vagyis a maga boldogságában az Isten, miért teremtette ezt a szenvedés-teli világot? MIÉRT KÉNYSZERÜLT ERRE? - Mert rá kényszerült, mert pl. másképp miért jött volna létre belőle a káosz? A Lilithnek nem csak az első formája az, ami minket érdekel, hanem az is, amely lehetetlenné teszi, és tulajdonképpen kivédi azt, hogy az Isteni létezés szintjén bármiféle zavar is keletkezhessen. Ugyanis, az abszolút létből folyamatosan kiáramló ősideáknak az a része, amely annyira új és ismeretlen, hogy nem integrálható azonnal és zavarmentesen az Isteni létezésben, zavart és feszültséget (káoszt) keltenéne és okozna, amennyiben nem léteznének az egyetemes lét-folyamatokat szabályozó törvények, és ezek között az Isteni Zavartalanságot (A tökéletesség látszatát) biztosító, A Fokozódás és Polaritás Egyetemes Törvénye. Ez a folyamat nem más mint az Abszolútumból kiáramló, de az Istenbe integrálódni képtelen teremtő ősideák egy részének megmentése, megváltása, - megváltódása.
A magyarázat az, hogy az ősi Brahmanból (Az abszolútumból - Boldogságból) folyamatosan - tovább kiáramló teremtő ősidea-egységek némelyike, tehát közülük csak egyesek, nem tudnak beékelődni, és ezért zavart okoznának a már létező Istennek a korábban már egységbe rendeződött, organikus létében (Isten misztikus testében). Vagyis: abban az egységben, amit mi maszkulin és feminin princípiumoknak nevezünk. Vagy azokban a még szintén Isteni (alkímiai) állapotokban, amit az alkímia a négy ősi alapelemnek nevez (levegő, tűz, víz és föld). Vagy azokban az Isteni teremtő – megváltó morfogenetikus terekben, amit az asztrológia a tizenkét konstellációnak, egészen pontosan, azok spirituális tulajdonságainak (archetipusainak) feleltet meg. A kunszt tehát, hogy az Isten - Brahma, hogyan oldja meg ezt a számára részleges, de számunkra életbevágó, jelenséget? - A magyarázatot tehát megtaláljuk a Fokozás és a Polaritás törvényében, amely az egységes és organikus Isteni struktúrába beilleszkedni képtelen, de az abszolút létből keletkező és onnan folyamatosan kiáramló újabb és újabb mágikus ideákat, fel fokozza és át alakítja a saját ellentétűkké, annak érdekében, hogy ez által véglegesen képtelenekké váljanak a be illeszkedésre, tehát azért, hogy Istenbe ne kerüljön ne semmi, ami akárcsak egy keveset is, zavaró elem lehet, és zavaró helyzeteket hozhatna létre.
A Lilith tehát ki kényszeríti Istenből a megváltás folyamatának a szükségét, mivel, az Isteni zavartalanság védelmében és fenntartásában – őrzésében -, folyamatosan létrehozza, gazdagítja és növeli az Ideavilág őskáoszát. Ez a Lilith-jelenség már a Teremtő Istenben, vagyis a Tudatos Teremtő imaginációs folyamatokban megy végben, amint fentebb írtam: az Isteni Lét zavartalanságának (Hibásan megnevezve: tökéletességnek) a megtartása- és fenntartása érdekében, de a negatív eredménye és következménye, egy dimenzióval alább jelenik meg: az un. platóni Ideák Világában. Az abszolútumból ugyanis, folyamatosan és végeérhetetlenül – állandóan! – eredő, mágikus - teremtői képzetek, teremtői idea-struktúrák közül némelyek ugyanis, nem egyeznek a már korábban kiáramlott és időközben az Isteni idea-rendszernek az egymással organikus együttműködési és kiegyenlítődési viszonyban álló és ezért az. Un. Istennek a szerves létállapottá vált, egységes struktúrájával. Ezért, ezek a teremtői mágikus erővel rendelkező, de a szerves egységgé vált Isten misztikus testének az egységes tulajdonságaival nem egyező ész be ékelődni képtelen új (abszolút!) ősideák, képtelenek teljesen (tökéletesen…) beilleszkedni a korábban már organikus egységgé szervesült isteni képzelet- és intelligencia struktúrákba. Ezért, annak érdekében, hogy ezek az Istenbe-illeszkedésre, azzal szerves egységesülésre képtelen, abszolút idea-egységek ne okozhassanak még csak egy picinyke zavart sem az Isteni létben, az abszolútumban létező egyetemes (Isteni) törvények közül, a Fokozás és a Polaritás törvénye, félre ismerhetetlenné teszi őket. Teszi ezt úgy, hogy felerősíti – fel fokozza – ezeknek az abszolútumból ki áramló, új mágikus idea-egységeknek a hatóerejét és átváltoztatja őket lényegük szerint, a saját ellentétükké.
Ezáltal viszont teljesen és véglegesen lehetetlenné válik az Isten Idea Testébe való integrációjuk, és önmaguk felerősödött ellentéteként alacsonyabb (teremtésre és együttműködésre – integrációra képtelen) vibrációs állapotba kerülve, az Őskáoszba kerülnek, az Őskáoszt „gazdagítják” és növelik.
Az őskáosz létrejöttének és a káosz-csökkentés szükségének (A megváltásnak) a biztos megértése érdekében, ismételjük meg röviden a fentieket: A Lilith tehát az a számunkra negatívan ható, de az Isteni lét zavartalansága megőrzése miatt szükséges ősjelenség, amely folytonosan kiveti Istem misztikus testéből az abba beilleszkedni képtelen abszolút teremtő ősideákat. Azokat az új, abszolút teremtő ideákat, amelyek az Isteni lét egységét megbontanák. Ezeket az isteni egységet veszélyeztető, abszolút teremtői képzet- részeket a Fokozás és a polaritás egyetemes törvénye arra készteti, hogy alacsonyabb fokú rezgési állapotba kerüljenek és önmaguknak a felfokozott ellentétévé válva, kaotikus állapotba kerüljenek, káosszá változzanak. A káosz viszont egyre nagyobbá válik és ez a káosz-okozó Lilith őserő, amely az Isteni zavarhatatlanság szüksége hoz létre, nem megszüntethető, hiszen abszolút szükségszerű. De a spirituális (ideális) káosz növekvése - mivel hogy a káosz, az abszolút létből eredő, teremtő erejű, mágikus ősideákat tartalmaz - azzal fenyegeti az Isteni létet, hogy annak bizonyos részeit, ugyancsak káosszá alakítsa a hatás-visszahatás egyetemes törvénye alapján. Az Isteni létet tehát, folyamatosan az a veszély fenyegeti emiatt hogy a sóvár kábulat idea világ, ez a homályos feszültség és zűrzavar, pörgő szédület, sötét örvénylés vele együtt, „megrontsa” és elnyelje az egész egyetemes létet.
Annak érdekében tehát, hogy az Isten ebből az őskáoszból visszaszerezzen a Lilith ősjelensége által a saját ellentétükké vált és a Káoszba taszított értékes ősideákat, vibráció-csökkentéssel létre hozza az alacsonyabb szintű létállapotokat (létszférákat, un. dimenziókat) el egészen az energia-állapotig, majd az abból keletkező, un. anyagi világig, a fizikai létig. Az anyagi világ tehát nem a létezésnek a „csúcsa”, amely létre hozza a szellemi világot és az emberi intelligenciát, hanem éppen fordítva: az anyagi világ a szellemi létnek egy végső állapota – stádiuma – amelynél nem létezik alacsonyabb frekvenciájú létállapot. Az un. pokoli lét tehát nem „valahol” az anyagi világ alatt, vagy az anyagban létezik, ahogy a misztikusok és a vallások állítják, hanem jóval fölötte, éspedig éppen, az Őskáoszt képező, spirituális ideavilágban!
Az anyagi létre éppen, hogy azért van szükség, mert az anyagi állapot két igen fontos – SZAKRÁLIS! – tulajdonsággal rendelkezik: 1) a szellemi világból eredő információk rögzítésének – raktározásának -, tehát a memória tulajdonságával (képességével). Erre alapul nem csak az informatika tudománya, de maga az emberi értelem is, mivel memória nélkül, az nem is létezhetne, nem, hogy még működhessen is. Valamint: 2) Nem csak az anyagi formának, de mindenféle anyagi – fizikai jelenségnek a segítségével való konkrét és határozott információ-közlési és közvetítési lehetőségével. Az anyagnak ez a két tulajdonsága – képessége, nem található meg a többi dimenzióban, amely létállapotok úgymond képlékenyek, tehát instabilak és, ahol minden folyamatosan átváltozik és átalakul egyik állapot és jelenség a másikba. És az anyagnak ez a két szakrális tulajdonságára a Karma-oldás, illetve az Őskáoszból való mágikus teremtő – ideák egy részének a visszaszerzésére van szükség! Ez a visszaszerzési folyamat éppen, hogy az emberen keresztül és általa – tehát mi-rajtunk és általunk – történik meg és megy végbe! Mi vagyunk a megváltás szolgái, ügynökei, segédei és megtestesítői! Hogyan? Úgy, hogy Isten un. isteni magokat, vagy ismertebb misztikus – vallásos néven: isteni szikrákat, spirituális emberi struktúrákat bocsát ki magából, amelyek kinyúlván (figyelem: nem kiszakadván!) belőle és behatolnak a Káosz világába, ahol az isteni hiány-logika szerint, magukhoz vonzanak és magukba olvasztanak bizonyos kaotikus ősideákat. Majd ezek segítségével csökkentve a vibrációs állapotukat, ezek a karmával terhelt magok (magunk…), tovább nyúlnak és leereszkednek a mentális (gondolati – fogalmi - értelmi) létbe, onnan az asztrális (érzelmi) létbe és onnan az energia (éteri) létbe. Ezek az emberi kauzális strukturákat is tartalmazó isteni nyúlványok, az éteri energiákat úgy irányítják, hogy a már létező, és fogamzásgátlót nem használó, szeretkező – kiegyenlítődő emberpárok női petesejt és férfi ivarsejt párjai egységesülése által megtestesülhessenek a korábban létrejött sejtosztódás biológiai jelensége által, embernek fejlődni képes, magzatok formájában. Ezek a magzatok tehát, isteni - kauzális alapjukban és több dimenziós szellemi struktúrájuk által magukban tartalmazzák az őket létrehozó és fenntartó isteni magjuk mellett, azokat a spirituális káoszban (pokolban) magukhoz vonzott és magukba ékelt zavaros ősideákat is, amelyekkel a rezonancia törvénye alapján találkoztak a Káoszban. Ezek a Káoszban belénk ékelődött szellemi részeink képezik tehát az un. karmánkat, vagyis azokat a negatív (zavaros, egymásnak ellentmondó és egymással ellentétes) spirituális részünket (részeinket), amelyet (amelyeket) az anyagi tükröződés, tehát: szembesülés – szembesítés segítségével, illetve a gondolkozásunk: értelmünk és észlelésünk segítségével, fel kell és be kell ismernünk, majd a karmánknak megfelelő negatív tulajdonságainknak megfelelő pozitív képességek megszerzése segítségével fel kell oldanunk. Vagyis az ily módon „velünk született” negatív tulajdonságoknak a pozitív tulajdonságokká és képességekké alakítása segítségével a teljes szellemi struktúránkat is, átalakítjuk önmagunkon belül, egyre harmonikusabb, tehát kiegyenlítettebb spirituális egységekké, az Istenbe reintegrálódni képes, és az eredeti magunknál gazdagabb, mivel a káoszból magára szedett és azokat egymással kiegyenlített, egymással együttműködővé tett spirituális ideákkal kibővített, „meggazdagodott” új magokká! Ezt az istenbe reintegrálódni képes, és az átalakított ősideákkal kibővült, tehát „meggazdagodott” új szellemi állapotunkat nevezzük megváltásnak, és az így megváltott magunkat megváltott személyeknek.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2015.11.20. 13:11 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A Lilith (inverzió) és a keresztény beavatás III-ik rész


III. A bűnbeesés, avagy a fájdalom funkciója és a kereszt értelme

A humánussá (polgárivá) szelídített és ezáltal a civilizált (keresztény…) embert egyetemesen felelőtlenné, mert természet-kizsákmányolóvá tevő (Nem csak a küső természetet zsákmányolja ki, hanem a saját erőforrásait – „munkaerejét” – I!), globális vallás és a nyugati –keresztény- tudomány abból a rejtett szellemi koncepcióból indul ki, hogy boldogsága (élvezete és kényelme) érdekében az embernek a természet jelenségeivel és folyamataival szemben védekezni kell (sőt: amint látni fogjuk, végső soron a vallás és a tudomány volt annak a szellemi koncepciónak a melegágya, hogy boldogsága, kényelme megszerzése és ezek védelme érdekében, az embernek a természetet ki kell zsákmányolnia). És, hogy ezen szempontok szerint az embernek a természetből kivont, kibányászott elemek (anyagok) segítségével, valamint az anyag átalakításával létrehozott munkaeszközök segítségével a természettől hermetikusan elkülönülve (civilizáltan) kell élnie. És ez még mind semmi ahhoz a hallgatólagos barbár közmegegyezéshez képest, hogy az élvezet-biztosító civilizáció létrehozása és fenntartása érdekében az embernek jogában van a természetből kivont eszközök segítségével kifosztani, legyőzni és összezavarni (genetikai alapjában is szennyezni), a természetet. Ennek az alapkoncepciónak csak rész-következménye az állatoknak a természeti életterükből való kiszorítása, az élettér beszennyezése, az állatok fölösleges gyilkolása (ma már bizonyított tény, hogy hús nélkül is pontosan úgy, sőt: még egészségesebben lehet élni, mint hússal táplálkozva), azok üzemi „gyártása”: szaporítása, keltetése, növesztése és “fogyasztásra való feldolgozása”, valamint/és az erdők kipusztítása.
A keresztény papok rendszeresen elmulasztják felemlegetni ama kellemetlen (élvező- védekező civilizáció-ellenes) bibliabeli figyelmeztetést, hogy “Az én utam nem a te utad, mondja a seregek ura.” (Lásd: az egyetemes törvények útja nem a sors-könnyítések és az élvezetek-növesztésének, valamint ezeknek a biztosításának a humanista útja), valamint Jézusnak azt a figyelmeztetését, hogy “Hamarabb át megy a teve a tű fokán, mint hogy a gazdag bejusson a mennyek országába” (... mint hogy a vagyonát féltő személy elérje a legfőbb spirituális éberség fokát) és: azt, hogy “Nem lehetsz egyszerre két úrnak szolgája, nem szolgálhatod egyszerre az Istent és a Mammont.” (A lét-rendeltetés szerinti életet szabályozó egyetemes törvényeket és/vagy az öncélú élvezeti- és biztosítási koncepciók szerinti életvezetés ideológiáját.) Ezek, a (zárójelben felvillantott) eredeti metafizikai értelmüktől elszakítva megható-patetikusan hangzó mondatok nagyon hasznosnak bizonyultak, amikor az egyház autonóm személyi tudat nélküli hívek tömegeire építette létét és hatalmát. A mai piackutató „menedzseri” társadalmakban viszont nem csak ízléstelen tett, de a hívek számának a sorvadását okozó taktikai hiba is lenne ezeknek, a metafizikailag tájékozatlan papok által a lényegük szerint meg sem értett, személyi és egyetemes létkorrupció ellenes, keresztényi magatartást jelölő mondatoknak a felidézése. Persze Jézus jól tudta azt is, hogy az egyetemes törvényekkel összhangban álló, értelmes emberi tevékenység következtében felgyülemlő gazdagság önmagában még nem negatív léterő, hanem az anyagnak mindössze egy új állapota és formája és ez az új állapot kauzális szempontból semleges megnyilvánulási forma, ami végső soron az emberi kreatív leleményességnek a következménye és ami, bizonyos esetekben a szellemi - spirituális fejlődést szolgálhatja. Ez az új anyagi állapot önmagában se nem bűnös se nem bűntelen és csak akkor árt ha öncélúan halmozom - növesztem a más életfeladataim felvállalása és elvégzése rovására és ha egyedül magamnak akarom (minden áron!) megtartani.
Nem a termelt gazdasággal van tehát baj, hanem az öncélú - és ezért szűkkeblűen hitetlen, képzelet-ellenes: „Atya-ellenes”, illetve áldás ellenes - gazdasági-szükséglet gondolkozással aminek a hátterében mindig ott lappang a spirituális fejlődést gátló, fölösleges „termék” szaporítás. A baj az öncélú termék és vagyon halmozással és az ugyancsak öncélú birtokszerzéssel, az egyéni, vagy családi szükségleteken jóval túlméretezett gazdasági tevékenységgel egyoldalúan elfoglalt és azt folytonosan és öncélúan tovább növeszteni vágyó, pénzét kuporgató, vagy azt befektető - „forgató”, a vagyon elvesztésének a gondolatától félő, az elvesztéssel szemben védekező (gazda-tudatában automatikusan ellenségképekkel élő: mentálisan támadó) tulajdonosnak az életképzeletével van: a rejtett agresszivitást és a spirituális zavartságot kiváltó gazdasági aggodalommal. A hatás visszahatás törvénye miatt ugyanis az, aki valami ellen, vagy valaki ellen védekezik, kikerülhetetlenül támadni fog valakit (a vagyonát károsító képzeletbeli rablót, tolvajt, szélhámos bankárt, figyelmetlen hivatalnokot, stb.) mentálisan és képzeletben. Aki viszont a képzeletben és a gondolatban (tehát ideális szinten és rejtve) támad, a rezonancia törvénye miatt , előbb utóbb megtámadják a természetben is és aki fél, hogy valamit elveszít, az ha nem is veszíti el pontosan azt, aminek az elvesztésétől fél, a veszteségtől való félelme: tudattalan szorongása közben elveszít valamit, ami számára a hamis biztonság-érzetet adó vagyonánál sokkal fontosabb és lényegesebb (pl. a nyugalmát és ezzel együtt az egészségét, szerelmét, vagy épp a gyermekét.). Carl Gustav Jung mindössze a rezonancia (magyarán: zsák megtalálja a foltját), a kiegyenlítődés és a hatás - visszahatás törvényének az összhatását fogalmazta meg abban a híressé vált tételében, miszerint az áldozat mindig kihívja maga ellen a gyilkost. Azok a tizenhét éves Philadelphiai fiatalok, akik katonásdit játszva, fegyveresen és tetőtől talpig elmaszkírozva magukat becserkésztek egy amerikai buddhista missziót, de amikor megijedve attól, hogy a szerzetesek valamelyike felismerheti és feljelentheti őket, lelőtték mind a kilenc szerzetest, mindössze eszközök voltak egy olyan spirituális sors-játszmában, amelyet valójában a Buddha szobrocskák belsejében a misszió anyagi bázisa erősítése érdekében ópiumot csempésző és azt aranyért értékesítő, „jót akaró” szerzetesek indítottak el. Az agresszív képzelettel rendelkező és felelősség-tudat nélküli kiskorú fiúkat ártatlan játékosokból hirtelen tömeggyilkosokká tevő szerzetesek mindössze a buddhizmus terjedése érdekében és a templom pompájának az emelése érdekében vágtak bele az ópium csempészetbe, amivel azt érték el, hogy egyre magasabb (vallásos) szinten kezdtek el rettegni a „jó úgy érdekében elkövetett bocsánatos bűnnek” képzelt eljárásuk lelepleződésétől, amit a rendőrség valamiért elmulasztott végrehajtani.
Aki gazdaságilag akarja biztosítottnak tudni az életét, az lényegileg spirituális szempontból - a lehető legbizonytalanabbá teszi. Lásd Jézusnak a homokra és a sziklára építkező emberről szóló példázatát. Jézus nem a gazdaságot tekinti ab ovo negatív természetűnek és egyáltalán nem a gazdag embereket jellemzi gonosznak és erkölcstelennek, hanem ismervén a mágia (teremtés) törvénye mellett, a polaritás és a kiegyenlítődés törvényét is, a gazdaság-központú (szűk keblű, áldás - ellenes) gondolkozásnak az egyoldalú, illetve a zavart jellegére és annak a következményeire: a zavart képzeletre és a negatív és zavart képzetek (ellenség képek és veszteség képzetek) által működtetett egyéni képzelet által beidézett lehetséges betegségekre és más szerencsétlenségekre figyelmeztet: “Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt.” - Aki be akarja biztosítani magának a tehetsége és a leleményessége (tudománya, tehetsége, stb.) segítségével megszerezhető élvezetes és a kényelmes (a természet megnyilvánulásaitól elszakadt, erőfeszítés-mentes) életet, elveszti azt, és aki ezt a törekvést feladja annak érdekében, hogy az életét sokkal mélyebb és reálisabb értékek szerint folytassa, eléri azt, hogy az ébersége segítségével élete minden részletét és vetületét a maga teljességében (egészében: egészségében - egészségesen) átélhesse. A keresztény papok és teológusok, ahelyett hogy rendesen végeznék a dolgukat és az Evangélium metafizikai értelmezésével (“Azért jöttem, hogy felfedjem azt, ami a teremtés óta rejtve van”) a képzelet zavarnak (a bűnbe esésnek: az éberség elvesztésének) a gazdaságivá fejlődött eredeti okára rámutatnának és ezáltal feloldanák az általuk ápolt közösségekben az őskorrupció következményét: az öncélú élvezetkereséssel egybekapcsolt kényelem-keresésből és ezek biztosításából eredő zavart személyi képzeletek által létrehozott valóságnak a következményeit, “arctalan” és “kegyetlen időkről” sopánkodnak és misztikus, vagy humanista ködökbe süllyesztik a tudományos (akadémiai!) rangra emelt létrontás tényét, holott Jézus ezzel a mentalitással nyíltan szembefordult: “Jaj nektek írástudók, jaj nektek törvénytudók és jaj nektek farizeusok. Nem mertek belépni a mennyek országába és bűnös képmutatásotokkal lehetetlenné teszitek a belépést azoknak akik be akarnak lépni.” De a keresztény farizeusok nem jajgatnak, hanem az ókori zsidó elődeikhez hasonlatosan, vállukat vonogatják és az égre mutogatnak az üzemileg gyártott csirkék és disznók elfogyasztása után: “Mindannyian az ő kezében vagyunk.” Az így felvilágosított - lelkiismeret furdalásaitól felmentett: felelősségtudatától megfosztott - hívő pedig tovább hiszi, hogy joga van a saját személye és a családja, valamint a közössége boldogsága és biztonsága, illetve az öncélú kényelme és élvezete (haszna) érdekében kizsákmányolni, összezavarni és eltiporni a természeti környezetét és végső soron összezavarni saját biológiai természetét. Mindezt “jó keresztényként” megteheti, csak éppen a vallásos eszmerendszer által meghirdetett erkölcsi rendszabályok és az adott eszmerendszer hirdetői, alapítói vagy fővezérei által körülírt, megnevezett és meghatározott külső (személyen kívüli, objektív) Isten, vagy eszmekör ellen ne kövessen el úgynevezett vétkeket.
Egyetlen misztikus iskola, vallásos, vagy polgár-filozófiai eszmerendszer sem fejti ki érthetően, hogy az anyagi (fizikai) világ és ezen belül a természet, illetve a biológiai élet, nem más mint a Teremtés határállapota, határléte és az embernek mint “Isten Első Ideájának” (Adam Kadmon), illetve mint Isten földi megtestesülésének, az a dolga, hogy saját lényén (személyén) keresztül, saját természeti testével (idegzetével, érzékelési képességével), az által, közvetlenül megtapasztalja a teremtés különböző természeti megnyilvánulásait, hogy megértse (belássa) és a benne levő: az ő személyi tudata által szellemileg is megnyilvánult Teremtővel: az általa érzékelt és észlelt természeti létformákat és jelenségeket regisztráló - ellenőrző Teremtővel összekösse, mindazt amit érzékel, érez és észlel. Az ember ősprincípiumának és ezáltal minden egyes ember személyének elemi, de ugyanakkor szellemi összekötő - értelmező rendeltetése van létezésben, ami azt jelenti, hogy személyén át minden egyes ember, akár önkéntelenül és öntudatlanul is, de összeköti a Teremtés ősforrását (az Abszolútumot) a Teremtés határállapotával (természettel). Nincs ettől az elsődleges és egyetemes funkciótól különválasztható szerepe és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem!
Ennek, a személyi tudatunkon keresztül történő spirituális egybekapcsolásnak az elemi és elsődleges feltétele a fizikai létnek a fizikai benyomások (impressziók) által történő közvetlen és folytonos megtapasztalása. Ezzel szemben a mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettől a közvetlen tapasztalástól megfossza magát és gyermekeit és hogy ezekkel a kellemetlen, erőfeszítést és figyelmet igénylő és néha fájdalmakat okozó tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát és szeretteit (gyermekeit). A bűnbeesésnek és az őskorrupciónak csak annyi köze van mondjuk a szexuális erkölcstelenkedés néven ismert jelenséghez, vagy a szociális korrupcióhoz, illetve a szexuális erkölcstelenkedésnek és a politikai - gazdasági korrupciónak annyi köze van a bűnbeeséshez, hogy végső soron mindkettő az öncélú élvezetkeresés, illetve a mesterséges boldogsági (kiegyenlítettség) állapot elérését szolgáló cselekvés-rendszer. A természetet tragikus katasztrófába és nyomorba sodró önkényeskedés és a kába agresszivitás is csak a bűnbeesés, illetve a létkorrupció logikája szerinti primitíven civilizált életrendnek egy- egy parányi része és következménye. Az immunrendszernek a magas fokú megbomlását előidéző gyógyszerhasználathoz, valamint a rákkeltő ipari szenny mértéktelen előállításához: a szellemi tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető bűnbeesést elsősorban a természetből kivonható anyagokból minél nagyobb mennyiség ű élvezeti eszközök gyártására és a természeti jelenségekkel szembeni védekezésre irányuló „keresztény” törekvéseink idézték elő és azok idézik elő ma is.
Az immunrendszeri betegségek elszaporodásához vezető létrontást (Hamvas) elsősorban a személy elemi jelzőrendszerének: a fájdalomnak a lebénítására (kikapcsolására), illetve a fájdalom megszűntetésére, a fájdalmat okozó lehetőségek kiiktatására és a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek (nehézségek) elhárítására való “humanista” (gyógyítói) törekvések, vagyis a természetes tapasztalatokkal szembeni védekező törekvéseink halmazai képezik és nem a metafizikailag többnyire tájékozatlan papok által felállított bűnlajstromok elleni vétkek.
A Teremtésnek és az életnek nincs sem vallásos (érzelgős-misztikus) sem materialista - tudományos (pragmatikus) koncepciók szerint meghatározható célja és ezáltal nincs ilyen jellegű célja az emberi életnek sem, de amint láttuk, metafizikai célja és rendeltetése van mind a teremtésnek, mind az individuális emberi életnek. A Teremtés személytelen ős-oka, az abszolútumnak a másságra, más állapotra való ős-sóvárgása, az abszolút létezésen kívüli állapotra: más-állapotra való őssóvárgás (Lilith jelenség), ami arra készteti az Abszolútumot, hogy kilépve önmagából, az így keletkező káosszal együtt önmagából „megszülje” a teremtő képzeletet. A Lilith jelenség tehát az első abszolút őserő, amely egyrészt teremtő képzeletté, másrészt örvénylő káosszá változtatja az abszolútumot és arra készteti, hogy magából kiáradván, Fénnyé és Szeretetté alakuljon és egyre csökkenő (alacsonyabb és alacsonyabb frekvenciájú) rezgési állapotokban (kauzális, ideális, szellemi, gondolati, érzelmi, éteri és végül anyagi létformákban) megnyilvánuljon. A más létre, a más állapotra, az újdonságra való sóvárgás következtében megnyilvánult létnek: a Teremtőnek és a Teremtésnek a határhelyzete és határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező anyagi lét. Ennek, az anyagi állapotnak (alacsony rezgési állapotba került energetikai struktúráknak) a teremtési ősminták alapján történő, határozott szervesülésével jöttek létre a világűrben a primitív sejtalakzatok, amelyek egy része (nem véletlenül!) a földre kerülvén, tovább szerveződött és létrehozta a földi természetet, előbb a primitív létformákkal, majd a növényekkel és az állatokkal, amelyek egyre bonyolultabb szervezete addig fejlődött, amíg egy olyan lény ki nem válhatott belőlük, amely az individuális képességeiben magában hordozta nem csak az egyetemes teremtő erők mintáit, hanem a teremtő képzelet és az abszolút léttudat kialakulásának a lehetőségét is. Így az ember közvetlenül, a természet viszont az ember öntudatán keresztül (az ember által közvetítetten) vissza kapcsolódhatott - és folyamatosan visszakapcsolódik - az Abszolút Teremtőhöz. (“Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És: “Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok.”)
A bűnbeesés második motívuma tehát, hogy a hibás kapcsolatoknak az érzékelési lehetőségét biztosító fájdalom jelzéseket - amely kellemetlen jelzések észlelése tehát az „összekötői”- észlelői funkciónk betöltésének és a teremtői képességeink gyakorlásának az előfeltétele, mivel a rossz kötődés-kapcsolás és a teremtést veszélyeztető (rombolást okozó) képzetek, gondolatok, érzések és cselekedetek felől tájékoztatják az embert - semmibe véve, vagy a fájdalmat különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védő öltözetek) a személyi spirituális struktúránkban rejlő öncélú élvezetre és más állapotra (kábulatra) való elemi sóvárgás hatására tovább hajhásszuk a kalandokat, a kábult állapotokat, illetve az öncélú élvezeteket és építjük azoknak a biztosítási - védelmi rendszerét, miközben egyre nagyobb anyagi alapokat kell biztosítani a kábítószerezés rohamos elterjedésének a visszaszorítása érdekében. Csak azt nem vesszük észre, hogy azok az eszközök és anyagi alapok, amelyek a kábítószerezés elleni küzdelmet lehetővé teszi, az alapkábulat: a természetszennyezést is előidéző fölösleges termelés révén lehet előállítani, ami végülis nem működne az alapkábulat üzemeltetését szolgáló szesz- vagy a dohányipar nélkül.

(Folytatása következik)

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2015.12.04. 21:08 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A Lilith (inverzió) és a keresztény beavatás IV-ik rész



IV. Az asztrológia az éber személyi tudat kialakításának az eszköze.

Abban, hogy a fájdalomnak, mint az embernek a legfontosabb hiba- és veszélyjelző eszközének a mesterséges megszüntetése következményének az egyre jobban szélesedő nyomorúság-körébe - És ezzel az egyetemes rendeltetésünk megtagadásának a tragikus sorsokat eredményező (Tragédiákat „rendező”.) következményébe: a bűnbeesés ördögi körébe. - jobban beleláthassunk, a beavatási célokat szolgáló (Tehát nem jóslásokra, tehát nem a sors-kijátszási technikákkal kufárkodó, tehát nem a spirituális kiegyenlítődési életfeladatok elkerülésére-kicselezésére használt.) asztrológia eszköztára, ősi szimbólumrendszere és következtetései, maximálisan a segítségünkre állnak.
A föld asztrológiai szimbóluma egy körbe rajzolt kereszt. A kör metafizikai értelme a teljesség, a kerekség, az EGÉSZ- ség, valamint az egyetemes egység. A kereszt ősi értelme viszont a tapasztalás és tudatosítás. A kereszt függőleges tengelye egyrészt a spirituális és a pszicho- mentális őserőket, másrészt az Isteni (metafizikai) dimenziókat és hatalmakat (ősi léterőket, lételveket) szimbolizálja. A kereszt vízszintes tengelye az anyagi világot, a természetet, valamint a nyersen, durván és számunkra azonnal érzékelhetően-felismerhetően megnyilvánuló energiákat, a természet erőit és végül magát a fizikai tér-idő világot jelképezi.
Ezek alapján elmondható, hogy az asztrológia szempontjából, az anyagi világban, a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élőlény által, a szellemi teremtőerők, a teremtő ősprincípiumok úgy öltenek határozott anyagi alakot, hogy ezek a teremtő-megváltó (isteni) erők bizonyos tudattalan (És a megvilágosult személyeknél tudatos.) szellemi kapcsolatrendszereket alkotnak. Tehát a teremtett lények (főként az emberek), éppen a szubtilis szellemi teremtő-megváltó erőkön keresztül, amiket bizonyos összetételekben (arányokban) megtestesítenek, mindig és folytonosan kapcsolatban maradnak a teremtés ősforrásával: az abszolútummal, illetve a teremtő-megváltó Istennel.
Ezek az ősi (Isteni, spirituális és kauzális) teremtőerők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül, a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában. Az asztrológiában a kereszt ennek a szubtilis kapcsolati és sors-befolyásolási (mágikus) rendszernek a megtapasztalását, illetve az érzékelését és az észlelését jelképezi. Vagyis ennek a kapcsolatrendszernek a jelzőrendszerét, tehát a fájdalmat és a fájdalom feloldással járó kiegyenlítődési =megváltódási) képességnek a megszerzési lehetőségét és szükségét jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem esztétikai kategóriaként szerepel ott, nem valami heroikus tett végrehajtási és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan megvilágosító információszerzési lehetőség, szűkség, amely a személyes tudat- tágulást és a végén: megváltódást hivatott szolgálni. Ebben - Az asztrológiai, metafizikai - értelemben tehát, a fájdalom a spirituális (örökléti) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtő és a Teremtés (természet) közötti kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.
Hamis az európai eredetű koncepció, miszerint az ember az által tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál bizonyos ismereteket, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal. Ahhoz, hogy valami lényegeset megtanuljunk, egészen közeli kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel, nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk által is. Márpedig a bizonyos, a szokottól eltérő esetekben, és már csak a természeti elemekkel is, a közeli (közvetlen, illetve a személyes) kapcsolatlétesítés, a legtöbb esetben kényelmetlen tapasztalatokkal és szélsőséges esetekben: szenvedéssel jár. (Hát akkor a hozzánk hasonlóan összetett öntudatú, de magukat velünk ellenkező törekvésekbe beleélő emberi személyekkel?) Belátható, hogy nem minden esetben lehet kényelmes és élvezetes (harmonikus) ez a közvetlen találkozás, mert a határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információ-csere nem minden esetben történik anyag-bomlás, illetve információ-átadási – befogadási nehézségek nélkül és zavarmentesen.

Erre mondja Jézus, minden szentimentális poetizálás nélkül, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét, vagyis, hogy ismerje meg és vállalja fel mindenki (“Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket”) a saját sorsfeladatát (tudattágítási, éberség-szerzési, szellem-fejlődési és spirituális kiegyenlítődési életprogramját), még akkor is, ha fájdalommal és az öncélú élvezetekről való lemondásokkal jár. Az is igaz viszont, hogy ezt nem Jézus parancsára, vagyis nem azért, hogy az ő kedvében járjon, kellene a keresztény embernek megtennie, hanem ez a keresztfelvételi szükség, tehát az egyéni tapasztalási-kényszer az egyetemes létezés ős-okából következik. A Názáreti Jézus mindössze megfogalmazott egy mindig (örökké), mindenhol és bármilyen körülmény között érvényes alapigazságot, miszerint a lényegi tudatosodás, a spirituális információszerzés erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink fájdalommal , vagyis lemondásra kényszerítő negatív jelzésekkel járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzíven megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus.
A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés, az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve mentális (mentalitás béli) irányt kell változtatnunk a harmonizáció, vagyis a lételvek (ősprincípiumok) harmonikus (zavarmentes és folyamatos) összekapcsolása érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különböző eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni őt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelző rendszere segítségével.
E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek, tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a "kezelésnek" és az elkenésnek természetesen még több betegség- tünet, vagy balesetnek nevezett, az előbbinél durvább fizikai jellegű, fájdalmas "találkozás", vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különböző tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak lenni) mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.
A legszomorúbb az egészben az, hogy a kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már inkább szellemi tájékozatlanságból, sőt: ignoranciából eredő jóindulattal - a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp elkábultan- félrevezetik híveiket. Mivelhogy nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: "Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges", vagyis azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyű és végső soron a legtöbb örömet és gyönyört okoz. Ez -és csakis ez a feladat teljesítés- okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés ős-oka és értelme.
Ezért tehát, a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából miről is van szó e kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgő és drámai (esztétikai) pateizmussal, ráfogják - rákenik - a megváltás aktusát Jézus különleges és rendkívüli személyére. (Holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében.). Ennek a következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, valósággal rejtőzködik és rohangál a néha fájdalommal (is) járó személyi életfeladatai elől egész életében. Ezért persze, hosszú távon még annál is többet kell szenvednie, mintha nyugton maradna és vállalná a keresztjét (A kényelmetlen konfliktus-helyzeteket.). E jelenségről, vagyis a mai kereszténységen belül meghúzódó legveszélyesebb létkorrupcióról még lesz szó a következőkben. Most térjünk vissza a föld asztrológiai szimbólumának értelmezéséhez.
Az egyetemes lényi tudatosodás, a tudatos individuális meghatározódáson keresztül tud csak megtörténni. A vallások által tanított vissza-kötés, tehát a religio, vagyis az unio-mystica megvalósításához szükséges a univerzális lét-tudat, a mindinkább egyetemesé táguló személyi tudat segítségével valósulhat csak meg, mivel a felelősség az az individuális karakterhez kötött, tehát személyes. Ezért vagyunk egymástól és a környezetünktől a bőrünk határainál elzárva, mert a felelősség individuális és nem megosztható. Ez a szimultán tudat-meghatározódási és tudat-tágulási folyamat, illetve ez az egybeesés a sorsképletben és a nap szimbólumában, tehát kör szimbólumában a kereszt középpontja által fejeződik ki. Ebben a középpontban egy, a két dimenziós síkban (a papírlap síkjában pl.) nem ábrázolható, de a kereszt síkját merőlegesen átmetsző, harmadik (mélységi) tengely fut keresztül. Ez a tengely az isteni teremtői – megváltói léttudatnak a szimbóluma. Vagyis, egy olyan szimbólum tengely, ami a személyes, meghatározatlan, anyagi - gyakorlati mérésekre alkalmas mércékkel ellenőrizhetetlen, de maximális felelősség-tudattal terhelt (áldott) személyi léttudatot jelöl – Vagyis a felettes ént -, amely a földi lehetőségeket vizsgáló és szabad akarattal egybekötött individuális felelősségtudatot, tehát az egyéni lelkiismeretet láthatatlanul összekapcsolja az egyetemes (Isteni) felelősségtudattal. És ez által az egyetemes fejlődés és kiegyenlítődés törvényével.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2015.12.04. 21:10 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A Lilith (inverzió) és a keresztény beavatás V-ik rész



V. A Sárkányfarok (Karmikus meghatározódások szerinti tulajdonságokat jelölő pont) - Sárkányfej (Abszolút éberségi, illetve Megváltási pont) közötti tengely.


Az asztrológiai születési sors-képletben (az asztrogrammban), a Zodiákus körét (A napjegyek - az állatöv körét), vízszintesen átszeli az Ascendens- Descendens tengely és arra általában merőlegesen az Ég Alja (I.C.) és az Ég Közepe (M.C.) nevű pontok által meghatározott sarkalatos tengely. Ez a tengely tökéletesen merőleges az egyenlő házak rendszerével készített asztrogramm, de nem mindig merőleges, hanem a merőlegestől néhány fokra eltér amennyiben a sorsképletet az egyenlőtlen házak módszerével készítjük és vizsgáljuk. De van az asztrogrammnak egy harmadik, változó irányú és irányítású tengelye is, aminek a klasszikus asztrológiában eddig csak a behatároló pontjait szokták ábrázolni. Nevezetesen a Leszálló Holdcsomópont (Sárkányfej) és a Felszálló Holdcsomópont (Sárkányfarok) által meghatározott tengely, ami a vizsgált személynek a szellemi ébersége fejlődési irányát jeleníti meg. Vagyis azt a spirituális fejlődési utat, amelyet a személy, a negatív karmikus meghatározottságainak a felismerését és beismerését követő karma-feloldását célzó életfeladatok minél teljesebb mértékű felvállalásától a teljes éberség megszerzésével járó megváltódásáig, vagyis az igazi boldogsági állapot eléréséig tesz meg. Egyre több asztrológus érti meg az utóbbi időben azt, hogy nnek a vonalnak a spirituális fejlődési tengelyként (Karma-megismeréstől és karma-felvállalástól, a teljes karma meghaladásának a jelképes szellemi tengelyeként) való bejelölése az asztrogrammban föltétlenül szükséges, amennyiben a személyi horoszkópot nem jóslásra, hanem spirituális tudatosodási és kiegyenlítődési boldogság-elérési életprogram helyes feltárására és értelmezésére akarjuk használni.

A két holdcsomópont (Sárkányfarok - Sárkányfej) által meghatározott tengely tehát, a horoszkóp tulajdonosának a spirituális fejlődésvonalát jeleníti meg (spirituális fejlődési élet-programját), a megvilágosodástól - felébredéstől a teljes karma-oldással járó végleges éberség megszerzéséig. Ez jelzi tehát az illető személy életútjának a majdhogynem absztraktnak is mondható, kauzális – spirituális mibenlétét, gyakorlatilag nem is követhető szellemi színezetét. Vagyis azt, hogy honnan, milyen konstelláció és horoszkópház által megtestesített spirituális teremtési ősmintáknak megfelelő gyakorlati tévképzetek szerint él, hogy milyen negatív félelmek és ambíciók működtetik - irányítják, manipuláljak az életképzeletét és, hogy milyen életterülettel nem képes a leginkább harmóniába kerülni születésétől fogva a horoszkópja értelmezésével járó karma- feltárásig. És azt is, hogy mindezt meghaladva, milyen jegy és milyen ház helyzet által jelölt teremtési ősmintákat követve juthat el a minél nagyobb mértékű éberség és kiegyenlítődési képesség megszerzéséig. Hogy milyen jellegű, előbb – utóbb (minimum 42 éves korig!) bekövetkező karmikus, tehát negatív jellegű sors-kumulációra, testi, vagy lelki fájdalmak, vagy anyagi veszteségek és lelki csődök, esetleg egész életre kiható sors-krízisek átélési szükségére utal a Sárkányfarok jegy- és házhelyzete (a Kiegyenlítődés Törvénye alapján: milyen hiány-információ sűrűsödésből- indul az életbe). És, hogy milyen jellegű, milyen színezetű szellemi beteljesülést kellene a spirituális Én- tudatának elérnie a fizikai élete során, a fizikai és pszichikai tapasztalatoknak és ezeknek a szellemi - metafizikai értelmezése segítségével.
Ez a személyi ( Én- tudati ) fejlődésvonal tehát a személyi horoszkópban annak a virtuális tengelynek a megfelelője, amely az asztrogramm (a spirituális fejlődési program szimbolikus ábrája) középpontján halad át ugyan, de (Az asztrogramm síkjában a körbe rajzolt kereszt középpontján áthaladó merőleges tengely), de csak látszólag tartozik a sorsképlet síkjához, mert tulajdonképpen (eszmeileg) merőleges annak a síkjára és a középpontban átmetszi (Térgeometria szerint: egyszerre merőleges az Asc. – Desc tengelyre és az IC – MC tengelyre is.) Azt is mondhatnánk, hogy ez az a virtuális tengely, a meghatározhatatlan személyiségtudat (Hamvas Béla szerint: infinitezimális szubjektum) és a még annyira sem meghatározható egyetemes világszellem között húzódik és tulajdonképpen ennek a két Én-tudat (Az én-tudatnak és a spirituális öntudatnak) közvetlen és analogikus kapcsolatának a megjelenítője. Ez a mindenkiben létező abszolút tengely nem egy asztrológiai absztrakció, hanem a mindannyiunkban létező, mindannyiunk létalapját képező szellemi valóság (a Tao), az egyetemes létezés ősi létforrása (Abszolútum) és az őrök emberi szellemnek (Adam Kadmonnak) a rendeltetése között húzódó spirituális tengely, amelyhez a magunk spirituális színezete (Karmája) szerint kapcsolódunk személyenként, külön - külön, ha akarjuk ezt, ha nem. Tehát akkor is létezik ez a kapcsolat és ez a funkció, ha tudomást szerzünk erről az egyetemes emberi küldetésről (A személyi megváltódás megvalósítása) és a személyünknek a hozzá viszonyított és annak megfelelő egyéni rendeltetéséről (Karma-oldási létfeladatáról), ha nem.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2015.12.04. 21:11 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A Lilith (inverzió) és a keresztény beavatás VI-ik rész



VI. A személyi tudat és az egyetemes léttudat összefüggése.

És, ha már ennél, az asztrológiai sorsképletekben ugyan még azoknak a sík-felületén, behúzott, de voltaképpen, ezt a lap-síkot a kör középpontjában merőlegesen át szelő, virtuális középtengelyként ábrázolt (Sárkányfarok - Sárkányfej) sorstengelynél vagyunk, akkor e túlzottan elméletivé sikerült bevezető után, a címben megadott témának a közepébe is bekerültünk. Nevezetesen a kereszt, a kereszténység, és a Názáreti Jézus személyének és tanításainak cseppet sem elméleti, hanem konkrétan is a Lilth-inverziónak a visszafordítási szükségére tanító beavatásának a középtengelyébe. Vagyis, a szellemi korrupció-ellenes magatartással (Öncélú boldogsági állapot-hajszolása, illetve öncélú élvezetszerzésre törekvés, ezek halmazása, könnyítés, természeti elemekkel, nehézséggel és fájdalommal szembeni védekezés és az élvezeti lehetőségek és a kényelem hosszú távú fenntartására és biztosítására való törekvések által okozott általános kábulat ellenes magatartással) életveszély és erkölcsi-halál-veszély nélkül végig járható életút feltétel-rendszereinek a tengelyébe. A keresztény alapállásnak a tengelyébe.

Ahhoz viszont, hogy az itt Jézusnak az első sorban fontos, nagyon sokszor idézett, de teljesen ellentétesen értelmezett mantráját, tehát, az "ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET" - kinyilatkoztatását értelmezzem az asztrológia segítségével, fontosnak tartok még két idevágó történelmi tényt felemlíteni. Hamvas Béla írja a Scientia Sacraban, hogy a Jézus által tanított metafizikai (egyetemes) kinyilatkoztatások semmiképpen nem érthetők meg hátulról, illetve a nyugati típusú civilizáció pragmatikusan technikai-tudományos szemszögből, (Tehát rejtetten, vagy nyíltan, de a természetet legyőzni, azt ellenőrizni és ezzel az életen - sorson könnyíteni, a természetből - A saját testük-lelkük természetéből is! - minél több, öncélú élvezeti élményeket kicsikarni akaró, e lehetőségre alapozó...) filozófiai életszemléletéből. Vagyis a természettel szembeni morális korrupciót, tehát a bűn logikáját mint objektív életszükségletek által kötelező élet-gyakorlattá tett, kikerülhetetlen bázis-logikának feltüntető valóság-szemléletből. Hanem csakis előröl: az idő másik irányából, a metafizikai (fizika fölötti, fizika előtti) őshagyományok által őrzött metafizikai tudás (Védák, Upaniszádok, Tibeti és Egyiptomi halottak könyve, Joga-rendszerek, alkímia, aritmológia, Pitagorász és Orfeusz tanításai, stb.) irányából. Ezzel egybevág, hogy azok az ókori gnosztikus szellemi iskolák és mozgalmak, amelyeknek egyikében Jézus is tanult fiatal korában (az eszénusok iskolája), a szent iratok misztikus szövegeinek az értelmezése mellett, illetve a helyes (metafizikai) értelmezés érdekében, gnosztikus (Tehát, személyesen átélhető, megtapasztalható, tehát: mágikus.) beavatási eszközként (mai szegényes és szürke szóhasználatunkban: tantárgyként), primitív aritmológiai és az alkímiai ismeretek elsajátítása mellett, főképpen az asztrológiát használták.

Mivel a személyi horoszkóp a személyre szóló spirituális életfeladatok megfejtésének az eszköze, nem véletlen, hogy a személyi horoszkópok kauzális értelmezésénél találkozunk a fent idézet Jézusi mantra metafizikai értelmével, ami asztrológiailag a következőképpen értendő:

1) Én vagyok... - Tehát egyszerre és egyben az egyetemes létezés-tudatba, a „Vagyok, az Én vagyok”- öntudatba ágyazott, de itt és most, a Kozma Szilárdi személyemben megnyilvánuló, tehát az szerint jellegeztesen érzékelt és észlelt külső benyomásokat és megnyilvánulásokat a Kozma Szilárd nevet viselő személyben öntudatlanul, vagy tudatosan regisztráló, így testet öltött ős-szellemi megtestesülés. Amely tehát egyelőre, Kozma Szilárd szerűen lát és érzékel itt és most, amíg így, eben a létformának megfelelő egyéni öntudat által vezérelt földi életben vagyok, miközben tudom, hogy a valódi, finomabb öntudatomban hallhatatlan vagyok, és ez a halhatatlan öntudatom, itt és most éppen ebben a (sajátosan kozmaszilárdi) öntudatban és életkörülményekben észleli, hogy létezik, hogy létezem. De nem csak ebből áll ez a természeti-szubjektív, és a fizikai benyomásokra érzékeny testemen keresztül a természetbe ágyazott, tehát a természeti törvényeknek is alárendelt lét-tudat. Hanem: vele együtt és vele egyben, az ezen a Kozma Szilárd jellegű én- tudaton keresztül megnyilvánuló, ez által a személyes én-tudat által (is) létező és észlelő univerzális emberi én - tudatból, valamint az Egyetemes Én tudatból (az Abszolút Lét- tudatból) is összetevődik.
Én vagyok tehát, az, a tudattal is rendelkező egyén, aki a többi emberrel együtt itt él, érzékel, észlel, képzel és különböző célokat el akar érni ebben a téridőben, de ugyanakkor tudattalanul (Ön-reflexió nélkül) is tud az Egész Létezésről. Én vagyok, akinek, mint természeti lénynek ugyan személyi (partikuláris) sorsa is van, mert a személyes sorsa (Karmája) szerint és az által is, szüntelenül elképzeli és teremtő képzeletével létrehozza nem csak a saját maga sorsát. Hanem aki – néha döntően – hozzájárul a mások sorsa alakulásához is. És nem csak a tetteivel, hanem a gondolataival, sőt, még a mágikus erejű képzeletével is. Sőt, mindez tovább gyűrűzik és könnyen végig lehet gondolni, hogy a tetteim és gondolataim mellett, a mágikus képzeletem minőségével és intenzitásával, nem csak a saját sorsomat –életem alakulását - befolyásolom, hanem az egész egyetemes létezését is.
De, amíg a fentiekben leírtakra rá nem ébredünk, ez az egyéni és az általános rendeltetésünkre vonatkozó információkat magában rejtő, karma-burokkal (az egyéni karaktert adó aurával) körülvett, abba, majdhogynem bele-zárt isteni ön-tudatunk (A magunk) a karmikus karakterünk által háttérből irányított személyi tudatunk által vezérelten él és minden ide vonatkozó pozitív elképzelésünkkel ellenére, mindössze tévelyeg a világban. Tehát, amíg az előbbiekben leírt „Én vagyok” felismerés nem születik meg, az egyéni öntudatunkat a következő három, konstellációk és bolygók által megjelenített, spirituális archetípusoknak megfelelő, megnyilvánulási formában létezve határozhatjuk meg (Tehát, pontosan addig, amíg a sorsképletünk segítségével feltárt karmánk tudomásul vételével felismert és beismert karmikus ösztöneinknek a pozitív tulajdonságokká változtatásához - és ezzel a karma feloldásához - hathatósan hozza nem fogunk):

A. – Általában és elég nagymértékben, a napjegyünk által jelölt, de a születésünk idején a bolygóknak a különböző jegyekben elfoglalt helyzetével és egymással alkotott fényszögeivel jelölt, nyers természeti – biológiai (individuális) ösztöneink és lépességeink, valamint az azok által meghatározott egyéni öntudatunk. (Amennyiben a 2 pontban leírt karmikus meghatározódások nem erősebbek és sokrétűbbek az átlagnál, ez a személyiségünk 40 százalékát is képezheti, de amennyiben a karma erősebb, leszállhat 25 százalékra is. – Ezért is képtelenség a jóslás, amely kizárólag ezeknek az asztrológiai ismeretére alapoz!)
B. A Sárkányfarok és a Lilih napjegye és házhelyzete által, valamint a kínai asztrológia szerinti napjegy által is jelzett, az auránkba kódolt, tudat-alatti és a megvilágosodás időszakáig negatívan megnyilvánuló (Irracionálisan, vagyis fordítottan. Lásd a Lilith-inverziót.) önkéntelen és öntudatlan, de mágikus erejű, ösztönös sugallatok, ambíciók, sóvárgások és félelmek, valamint a kilétünkre és rendeltetésünkre vonatkozó tévképzetek által befolyásolt, irányított, sőt: „manipulált” személyiségünk. E karmikus karakter-vonások tömkelege viszont, egyénenként növekedhet és növekszik is az esetek kb. 60 – 70 százalékában. És ezt a karma-bővülést jelezheti a Napnak a négynél több és kimondottan csak negatív fényszögelése, de az is, ha valamelyik karma-pont, vagy egy erősen negatívan fényszögelt bolygó, kerül a 4. ház csúcsára, vagyis az Ég alja nevű pontra (Tehát azzal együttáll.). Valamint, ha a karma pontok ugyan nem kerülnek az Ikrekbe, de más jelek szerint (Pl. sok együttállás a képletben, stb.), erős az Ikrek- motívum a képletben.
(A klasszikus asztrológia elképzeléseivel ellentétben, az általa vizsgált és az egyes pontban leírt un. nyers természeti meghatározódásoknál ez, a – Természeti szinten érzékelhetetlen karmikus – meghatározódás a fontosabb és ez adja meg a sorsunkat meghatározó tulajdonképpeni „karakterünk” törzsét és magját, és a személyi létünk egészének a 40 százaléktól kezdődik a „hozama”. És ez akár 55 – 60 százalékig is megnőhet. A felsőhatárt , természetesen a megveszekedett közbűnözök, illetve az Adolf Hitler féle egész népeket vétkezésbe vinni és tartani képes „hivatalos” zsarnokok, vagy az őrültek esetei képezi, akinek a sorsképletével viszont az asztrológusoknak nincs ahogy és amiért találkozni a napi munkájuk során. Ezek ugyanis azt a vékony kivétel-réteget képezik, amelyek erősítik az általános szabályt.)
C. - Az Ascendens által jelölt, felnőtti, racionális - intellektuális, tehát tudatosan felelős, hosszú távú következményekben is gondolkozni képes, valamint e következmények szerint, sorsfontosságú kérdésekben, mérlegelni, dönteni és határozni képes személyi tudatunk. És ezért: a természet-feletti öntudatunk. (Ennek az arány 10 és 20 százaléka a felnőttkori teljes személyiségünknek és az szerint növekszik, vagy csökken, hogy az első kettő összege milyen arányt képez.) A Sárkányfej által jelzett „ideális” képességek, és az annak megfelelő egyetemes felelősségen alapuló öntudat, csakis az Ascendensnek megfelelő öntudatunknak a maximális növekedése, maximálissá növesztése, illetve a karmikus meghatározódásainknak a megfelelő pozitív képességekké és új tulajdonságokká változtatása által, tehát tudatos törekvések által megszerezhető. Ez tehát semmiféle jelentőséggel és súllyal nem bír a horoszkóp-feltárás és a belőle szerzett információk maximális elsajátítása, és azok gyakorlati beváltása előtt.


2) Az Út, nem csupán a nyers, biográfiai történetek szerinti (felszíni) életutat jelöli, hanem az egyén rendeltetése: a teremtésben való részt-vevő, megismerő, kiegyenlítődő és a kiegyenlítődésben újjászülető meghatározódása és sorsfeladata szerinti spirituális fejlődési életutat a rendeltetésének – Az ős-funkciója beteljesítésének - a tükrében. A felébredt, spirituálisan érett ember Én- tudatához ugyanis (Én vagyok), szorosan hozzá kapcsolódik a rendeltetés-beteljesítési vágy és akarat, és tehát annak az öntudata úgy is meghatározódik, mint az életút, de úgy is, mint a tudatosodáshoz szükséges tapasztalási út. Úgy mint az “Az Út”, amit ő megtesz az ébersége és/illetve a tudatos kiegyenlítődési képessége megszerzése érdekében és az közben, a születésétől az úgynevezett haláláig (a végső kiegyenlítődéséig). De úgy is mint a felébredést követő spirituális fejlődési útvonal, amit a spirituálisan felébredt (valósan keresztény) személy az élete során és annak segítségével megtesz az egyetemes kiegyenlítődés tudatos megtétele irányába...
Ezt a szellemfejlődési utat viszont, amint fennebb írtam, az asztrogrammban a holdcsomópontok által jelölt tengely testesíti meg és azokat a személyben létező sóvárgásokat, képességeket, hajlamokat és késztetéseket (leszálló holdcsomópont), valamint azokat a hiányzó képességeket, hiány-információként (negatív tulajdonságokként) jelentkező és ezért megszerezésre váró (spirituális) tulajdonságokat (tudást) és képességeket (felszálló holdcsomópont) jelöli, amelyek segítségével az adott személynek éberen integrálnia kell magát az egyetemes létezés (abszolút) Én-tudatába.

3) Az Igazság... Mint az egyetemes (Isteni) lét és az emberi élet azonos rendeltetési értelmének: a megváltásban való részvétel szükségének az igazsága. Mint az életemmel, vagyis a rendeltetésemmel, tehát az életutammal szorosan összefüggő kicsi (földi, családtagi, nemzet-tagi, stb.) öntudatom és a nagy (egyetemes) Én-tudatom egységének a teremtő- megváltó (mágikus) erejű igazsága. Az én karmától szabaduló, partikuláris (szubjektív) magváltódási életutammal együtt járó egyedi sorsomnak az igazsága, amely sorsomat közvetlenül is befolyásolja a megváltódásom érdekében felvállalandó és elvégzendő általános és egyéni – egyedi életfeladatok szerinti rendeltetés-tudatom, vagyis az előbbiek megvalósítását befolyásoló, serkentő – segítő halhatatlanság- tudatom, az Isteni öntudatom.

Az isteni öntudatnak, vagyis a spirituális felelősségnek – a felelősségteljes imaginációnak, a megjelenéséig, az Igazságnak azzal a szubjektív karmikus képzetek által manipulált és neveléssel és tanítatással valamennyire befolyásolt személyi tudatával élünk, gondolkozunk és cselekszünk, amelyet a fent leírt egyéni karaktergyűjtemény eredményez és jellemez. Ezt az általános emberi „igazságot” tehát, az a több (hét) milliárd karmák (fordított látásmódok) által sugallt, élet - és világkoncepcióval, tehát tévhittel, sanda reménnyel, félelemmel (bizalmatlanság, kételkedés, kétkedés) teli szellemi – lelki massza képezi, amelyből, mindenki a nyers személyi meghatározódása ls a karmája szerint válogat önkéntelenül és azt használja személyi igazságként. Ennek az objektívnek látszó szubjektív ’igazságnak” a segítségével kapcsolódik a személy a környezetéhez és a történelmi helyzetéhez és azon túl az egész létezéshez, vagyis a vallásos (babonás), vagy materialista alapú isten-képzetéhez, tudatosan vagy öntudatlanul, ha tud e kapcsolat létezéséről, ha nem.
Amennyiben ez, az önkéntelenül – tudattalanul – is kialakuló személyi igazság (életfilozófia) és a saját szubjektív sorsáról (helyzetéről és vágyairól - terveiről) és tulajdonságairól alkotott természeti- és karmikus képzetei arányosan fedik egymást, a személy, ennek, az ő valódi szellemiségének, tehát a karmikus (szubjektív) igazságának (auratesteibe kódolt spirituális kiegyenlítődési programjának) megfelelően tudja megélni és értelmezni a sorsát és az emberiség sorsát.

Ezt az Igazságot, a nevelés és a taníttatás is befolyásolja, de sokkal kisebb mértékben, mint ahogy azt képzeljük tudományos önhittségünkben. És azt, hogy ez így van, a nyugati politikusok és a magukat szabadságharcosoknak nevező, egymás kiirtására felesküdött közép-keleti terrorszervezetek partizánjai és katonái által 2015-ben elindított Európai migráció jelensége ékesen bizonyítja. Tudomásul kell vennünk tehát, hogy az életünket és a sorsunkat, az asztrogrammban a Sárkányfarok, a Lilith és a Napjegy által jelzett nyers tulajdonságok és képességek mellett, azok hátterében, de azoknál nagyobb mértékben, a karmikus spirituális meghatározódásaink befolyásolják elsődlegesen.
Az a Napjegy (a csillagkép) viszont, amelyben az Ascendens áll, a szülött számára azt a morfogenetikus spirituális erőteret jelenti, amelyben nem csak a karmája által manipulált természeti individuumként, hanem szellemi, sőt spirituális felelősségre alapozott tudatosan észlelő, értelmező és képzelgő szellemi lényként is megélheti az életét és a személyéről és saját szerepéről alkotott nyers – természeti (spontán) és karmikus koncepcióit, átalakíthatja egyetemes felelősségtudatra alapozott spirituális öntudattá. Az intellektuális információ szerzési - értelmezési és spirituális programokká (jövő tervekké) alakuló képzelgési – tervezési képesség, át kellene alakuljon, egy bizonyos mennyiségű élettapasztalat által kiváltott szellemi érettség után, nem csak közösségi együttélési és érdek-egyeztetési erkölccsé (megélhetési morállá), hanem annál is egyetemesebb érvénnyel bíró igazság- és felelősségtudattá: éberséggé. De ezt a mai emberiségnek mindössze az 1 százaléka ha eléri. - Lásd a felelőtlen természet -és atmoszféra rombolást, a kényelmi és élvezeti szempontok elsődleges érvényesülését a valóságos, vagyis az egyetemes törvényekkel összhangban álló életfeladatok felvállalása helyett. Lásd a az azonos nemű személyek közötti házasságot engedélyeztető nyugati típusú "civilizációban" élő embernek eme perverz, de szerinte tudományos (És egyes szekták szerint vallásosan is érvényes) IGAZSÁGÁT. Ez a spirituális tudatosság nélküli., tehát az egyetemes felelősséget hiányoló degeneráló tudományos igazság, amely saját létképzeletével egyetemben, mindent összezavart és beszennyezett szentimentális jót - akarásával, illetve az ésszerű boldogság-receptjeivel.
És lásd a különböző misztikus - gyógyító- és szexuális energiaszerzési lehetőségek receptjeivel és energia-adó köveivel - elixirjével kufárkodó guruk, gyógyító-mesterek és más szekta-vezetők által bolondított hívek szélesedő tömegeinek az Igazságát. Lásd tehát annak az embernek - emberiségnek az igazságát, amely technikája és tudománya segítségével eszét vesztve termeli és vásárolja majd eldobja az élvezet-okozó tárgyakat és műszereket és a biztonságosnál biztonságosabb védekezési berendezések segítségével, vagy vallásos és misztikus fantazmagóriák segítségével zárkózik el egyre jobban a szellemi éberség elől. Lásd ezt az Európai embert, amely éppen azzal a materialista – objektív - tudománnyal zavarja össze-vissza önmagát, amire a leginkább büszke. Amely tudomány segítségével oly sikeresen bujkál az olyan elemi – természeti – létfeladatai elől, mind pl. a gyermekáldás fogadása és a gyermekek gondozása, nevelése. Így, roppant meggyőző tudományos magyarázatok és önigazolások segítségével zárkózik tehát el a civilizált nyugati ember a keresztje elől. Például, a gazdasági potenciállal rendelkező nyugati államok polgárai a család-alapítás elől, vagy ha mégis alapítanak családot, akkor a két gyermek születése „engedélyezése” elől, vagy a kettőnél nagyobb számú gyermekek megszületési lehetősége elől) miközben mindenféle egzotikus és mágikus praktikákkal és testápolási módszerek halmazával próbálja egészségessé és boldoggá lakkozni-pofozni magát és környezetét. És annak ellenére, hogy a gyakorlati valóság az ellenkezőjét bizonyítja a számára, lépten – nyomon, ő abszolút meg van arról győződve, hogy az övé az egyetlen normális alapállás a földön.
Ez az ostoba emberi igazság tehát, vagyis a kicsi én-ek igazsága, átíródik a keresztény tudatosságban a nagy Én-nek, a kauzális (Isteni) öntudatnak, vagyis a nagy Én-nek az igazságává. Ezt viszont lehetetlen megvalósítani teljes érékű karma-oldás nélkül. A karma-oldáshoz viszont karma-átvilágító, sőt: karma-meghatározó asztrológiai sorsképlet vizsgálat és ilyen mélységű sorfeltárás szükséges.

4) A Jézus által tanított krisztusi mantra negyedik eleme éppen, ennek a Krisztusnak nevezett, spirituális állapotnak az eléréséhez szükséges negyedik szó:
a nagybetűvel írt Élet.
Ez viszont nem a világias (gazdasági, politikai, ceremoniális és esztétikai) életet jelenti (“Örvendjetek, én legyőztem a Világot”) vagy az anyagcserével járó biológiai folyamatok összességének a megjelölését, hanem magát az élet és a lét forrását. Azt a földön túli és egeken túli boldogságos - abszolút - életet, amiből a Teremtő – Magváltó Isten is létrejön és kiáramlik a megnyilvánult (Isteni) létbe. És persze, ezzel együtt, ezen az Univerzális életen innen, megint csak ott van minden egyes ember személyes élete, az összes törekvésével, örömével és szenvedésével együtt. Az a szellemi- lelki élet, amely kívülről a másik ember helyzetéből nem látható és nem érthető, de még annál is kevésbé meghatározható. A személyi asztrogrammban ezt a negyedik (az első ugyanis maga az “Én vagyok”) elemet, vagyis a személyiség-tudat harmadik összetevőjét, a IV. ház (az otthon, a család és a szülök háza) csúcsát, vagyis az Ég Alját (I.C.) a X. ház csúcsával (az Ég Közepe pontjával) összekötő tengely jeleníti meg. Pontosabban a X. és a IV. ház szellemi erőterei együttesen.
A X. ház azt a közösségi életterületet képviseli az asztrogrammban, amelyben a szülött közösségi élettevékenységét gyakorolva, olyan tapasztalatokhoz és olyan ismeretekhez juthat, amelyek hozzájárulnak a közösségi öntudata kifejlődéséhez. Vagyis azt a közösségi tevékenységgel járó információ- szerzési lehetőséget, amely által olyan élményekre tehet szert és olyan dolgokra figyelhet fel a társadalmi környezete visszahatásaként, amelyek ebben az értelemben segítik őt saját lénye és ezáltal az egyetemes létezés törvényeinek a mélyebb megismerésében, a saját sorsa beteljesítésében, vagyis a spirituális életprogramja megvalósításában a közösségi élet különböző színterein.


Az “Én vagyok az út, az igazság és az élet” mantrában tehát, akárcsak az egyéni megváltási kiegyenlítődési sorsprogramokat ábrázoló személyi asztrogrammban, benne foglaltaik a családi és a közösségi életnek az egyetemes törvények szerinti gyakorlása, ezeknek az életterületeknek felvállalási szükségességére való figyelemfelhívás is. Az, hogy csakis az élettárs, a családtagok és a tágabb közösséget alkotó személlyekkel való kölcsönhatásban, azokkal való konfliktusokban és tükröződésekben: „a közösség segítségével” lehetséges az egyetemes Én- tudat kialakítása. Mert, amint az asztrológiai értelmezésnél láttuk, az Én vagyok..., az Élet, az emberiség közösségét is jelenti, ami szűkebben a szociális és a természeti környezet formájában jelentkezik. A rezonancia törvénye szellemében, csak olyan környezettel és közösséggel kerülhetek közvetlen kapcsolatba, csak olyan környezetben és közösségben tükröződhetek, amely lényegi (spirituális - metafizikai) szempontból ugyanolyan problémákat testesít meg, mint amilyen princípiumokkal nekem is harmóniába kell kerülni, illetve, amennyiben szélsőséges helyzetbe kerülök, azokkal meredeken ellentéteset a Polaritás Törvénye miatt.
Ez tehát az a bizonyos közösségi karma-kereszt, amit el kell fogadnom mind a gyakorlat, mind a képzelet szintjén, mert amennyiben nem vagyok valamilyen közösséggel kapcsolatban (akár ellentét - ellenkezés formájában is), a sors majd rám küld valamilyen ellenséges közösség „képviselőt” annak érdekében, hogy az akár a tragédia okozásáig is elmenően provokáljon a karmám felismerése és feloldása érdekében. Vagy, ha nem , akkor a látszólag vak események és nyűgös szükségletek elűznek, vagy elsodornak, egy másik, az én lényegi karmikus problémáimmal - Még ha ellentétesen is, de. - inkább összhangban levő közösségbe. A négyes háztól (a családi és az otthoni élet területétől), tehát a mikroközösségtől - a társadalmi-közösségi cselekvések színterét képviselő tízes házig ível az asztrogrammban az Élet Tengelye. Ezért mondta Jézus azt, hogy ahol ketten összejösztök az Én nevemben, ott vagyok. Vagyis, ahol ketten egymás személyisége elnyomása nélkül: arányosan és az egyetemes tőrvényekkel összhangban egyeztetik az elképzeléseiket és gondolataikat, illetve úgy tanácskoznak, hogy az a közösségi életformák összességének a harmóniát eredményezze, azoknak az embereknek a személyében működni kezd és esetleg életre is kel a Krisztusi őserő, az egyetemes „Én Vagyok…” szelleme. - Az sem véletlen, hogy az ide vonatkozó információkat a négyes és a tízes, valamint az egyes és a hetes házak életterületén, vagyis az asztrogramm keresztjének a legalsó (Ég Alja) és a legfelső (Ég közepe) csúcsától, valamint a horizontális ágait képező csúcsától (Ascendens - Descendens) jobbra fekvő földházak jellegéből, vagyis a házakban található napjegyek által megjelenített spirituális erőterek jellegéből és a bolygók un. „természetéből” olvashatjuk ki.
A keresztény éberség egy olyan, természeti tapasztalatokkal és közvetlen átéléssel (az ősprincípiumokat megtestesítő természeti elemekkel való kapcsolatba kerüléshez szükséges erőfeszítésekkel, a kapcsolatfelvétellel járó fájdalommal és a kapcsolatfelvételt követő harmóniába kerülés következtében bekövetkező boldogság- állapottal, örömérzéssel) egybekötött tudatos lelki-szellemi fejlődést jelent, vagyis egy olyan az Isteni léthez való, bensőségesen személyes visszacsatolódással egybekötött élet-utat jelent, ami a szabad és felelős emberi öntudaton alapuló univerzális lét- és felelősségtudat kialakításához és ezzel együtt a mágikus, pozitív életesemény-idéző képességek kifejlődéséhez is vezet. Ezt, a természeti körben-forgás ismétlődését (a saját farkába harapó kígyó együgyűségét) meghaladó univerzális tudatállapotot nevezzük krisztusi éberségnek. Ennek az elérése után az ember (a nő és a férfi együtt) olyan pszicho-mentális szellemi erők és a teremtő- hatalmakkal való kollaborációs készség birtokába kerül, amelyek segítségével beteljesítheti a megváltódási sorsprogramját.
De ez már minimum az Ascendensnek megfelelő, vagyis az ascendens konstellációjának az asztrológiai színezetében történő tudatos életvezetést és képzeletirányítást igényel,
Ezután és ez által, saját maga irányíthatja élete eseményeit és sorsának az irányíthatója lehet. (Ezentúl előled minden sötétség kitér.), de persze, nem szeszélyes vágyak szerint é és önkényes módon, hanem a horoszkópjából kiolvasható fejlődési - megváltási programjának megfelelően.
A megváltottság tehát egy állandósult kreatív állapot, amelyben az emberi személy olyan egyetemes léterőkkel bíró lénnyé alakul, amely harmonikusan (kiegyenlítetten) áramoltatja ezeket a benne és általa is megnyilvánuló léterőket a fizikai, pszichikai és a szellemi környezetébe. Így saját fizikai személyével együtt, közvetlen környezetét is (mindenféle stratégiázás és mágikus gyakorlat nélkül, a korábban is működő, de ezúttal már megtisztított állapotban levő, felelősen irányított mágikus imaginációján keresztül) harmonizálja, vagyis hozzáköti az egyetemes létezéshez: megszenteli azt. (“Megszenteli a helyet ahol él”). A Jézus által tanított morális (keresztény) életforma tehát nem egy külsőséges, esztétikai és szentimentális vallásgyakorlat színpadiasan végrehajtott szimbolikus ceremónia-rendszer, hanem az a pozitív eredményeket és következményeket szülni képes tudatosságon nyugvó (Nem esztétikai, hanem funkcionális) létezési forma, amelynek segítségével minden ember képessé válhat az egészségi és boldogsági állapot elérésére. A kereszténység tehát, egy olyan önbeavatási útján elérhető univerzális tudat-érzékelés, amelynek a hatásaképpen egy ember-pár élete minden egyes mozzanatát az univerzális törvényekkel és az ősi lételvekkel összhangba hozhatja, és ezzel a személyi létezését boldoggá teheti a határozottan a krisztusi öntudatára való koncentrálás segítségével. Az ön-megváltói állapotából eredő teremtői képességeinek az eredményei és következményei és e következményeknek a visszahatásai segítségével.
Názáreti Jézus, aki más, az emberiség számára „megváltástant” adó személyekhez képest igen korán elérte a megváltottság: az újjá születést követő feltámadás és a feltámadást követő kiegyenlített (boldogság) állapotát és ezzel a egyetemes léttudatot jelentő krisztusi állapotot is elérte, azt nyilatkozta ki és az tanította az apostoloknak, hogy miképpen lehet a bennünk levő személyes Lilith-inverziót, a fejéről a talpára vissza állítani. Nem volt sem őrült mysztész, sem egocentrikus autokrata király vagy római császár, hadseregparancsnok, főpap: vallási intézményvezető, aki önhittségében és diadalmámorában kihirdeti magáról, hogy egyedül ő az Út, az Igazság és az Élet, miközben mások nem. Világosan megfogalmazta, nem csak azt, a krisztusi "status absolutus" ( alapállás - H.B.) megvalósításához szükséges erkölcsi feltételt, hogy ”aki a legkiválóbb közületek, az legyen a legszerényebb”, hanem azt a metafizikai igazságot is, hogy ”Én az atyától jövök és az atya bennem van és én az atyában vagyok."
Vagyis: az emberi individuum megtestesülése abban az információs - energetikai mezőben történik, amit ma auratest(ek)nek nevezünk, úgy, hogy a legfinomabb és ezért a legkevésbé érzékelhető auratestünk maga az Isten, vagy a Mennyek Országa, amely egyben az alapja és éltető forrása minden (spirituális és anyagi - természeti) létformának. Ezért a személyi-tudatunk egyaránt kapcsolódik a fizikai testünkhöz, de ugyanakkor az auránkhoz is és az aurán keresztül az Istenhez, tehát az egyetemes „Vagyok”-tudathoz is.
Továbbá: "Én bennetek vagyok és ti bennem vagytok”, mondja Jézus, amiből még a Teremtő Istent a személyen kívüli létezésbe absztraháló teológiának az antagonisztikus történelmi logikájával is csak az következtethető ki, hogy minden ember az ő Én-tudatán keresztül (is) megnyilvánuló Atyától (Az abszolút idea-szellemtől) jön és az Atya, az élet fundamentuma: a lét-képzelet által a Létet megteremtő Isten ugyanakkor minden egyes emberi Én-tudatban benne van. Ezért Jézus tanítása alapján és a keresztény teológiával ellentétben, az Atya, vagyis az abszolút képzelet az individuális személyiségtudatunkban (is) lakozik. Tehát a teremtő Isten (az egyetemes képzelőerő) nem csak közöttünk, hanem első sorban bennünk “lakozik” és általunk nyilvánul meg. A legfinomabb aura-testünkön, az abszolútumon keresztül mindannyiunk személyi-tudata egybeolvad, összekapcsolódik abban, amit ő, az ókori patriarchális társadalom tagjaként, Atyának (És nem pl. Isten-anyának, de nem is Jehovának) nevezett. Ezért, az éltető szent szellem: az ige, vagyis az egyetemes teremtőerőket tartalmazó spirituális értelem (fény) nem csak közöttünk, hanem elsősorban bennünk, a vallásos képzelet és misztikus intuíció formájában megnyilvánuló isteni öntudattal rendelkező személyekben „lakozik”. Ott van minden igazából is felébredt személyben, külön egyedi színezetben. Vagyis, a személyi horoszkóp segítségével is kimutatható egyedi meghatározódásokban, az egyéni Ascendensek erőspektrumában, de ez a sokféle erőspektrum is, kauzális szinten egybekötődik és egyre inkább egybeolvad a legfinomabb szellemi síkokon, vagyis a legmagasabb öntudatunknak megfelelő spirituális állapotunkban, amit a sorsképletekben a Sárkányfej jelöl. “Ti bennem vagytok, és én bennetek vagyok.”
Magyarán: az Abszolút létben megszülető mágikus isteni képzelet következményeinek: a feltartóztathatatlanul kiáramlani (teremteni), tágulni, változni - fejlődni, megismerni és kiegyenlítődve Tudatos Istenné egyesülni akaró Idea-szükségnek a krisztusi szellemet, az isteni magot magunkban hordozó földi megtestesülések vagyunk mindannyian az emberi minőségünk következtében, ha tudomásul vesszük ezt, ha nem és ha akarjuk, ha nem. És aki nem akarja tudomásul venni ezt a tényt, mert kényelmesebb egy külső, az Én-tudattól független Isten személyében (objektív teremtő hatalomban) és annak a sors-intéző segédeiben (angyalokban és a segítő - vigyázó, vagy vezető szellemekben, túlvilági lelkekben) hinni, akitől kegyelem gyakorlást (protekciózást) várhat, vagy akire rákenheti saját felelőtlen tetteinek, vágyainak, gondolatainak és képzelgéseinek a következményeit, az maga szenvedi kárát a spirituális kábulatának és a szellemi káprázatának, betegségek, balesetek, szegénységet és tragikus konfliktusok formájában. Ez csak azok számára nem logikus és nem természetes, akik megfeledkeznek a fájdalom út-jelző funkciójáról, illetve a fájdalom metafizikai értelméről, amely nem más, mint a lelkünkben és a természeti környezetünkben (általunk) létrehozott diszharmonikus állapotokat jelző információs eszköz. Amiként az állandósuló fájdalmak összessége: a szenvedés és a korai halál, nem más, mint az egyetemes létnek az a védekezési mechanizmusa, amely azt hivatott szolgálni, hogy a zavaros és agresszív képzelettel rendelkező személyek spirituálisan erőtlenekké váljanak, hogy a rombolói tevékenységük a minimális legyen. A baj csak az, hogy a zavaros és spirituálisan agresszív képzelettel rendelkező, de erős és (még…) egészséges fizikummal rendelkező anyáknak előbb a gyermekeik szenvednek balesetet, vagy lesznek betegek és ők csak az után, hogy spirituálisan is érzékennyé válnak a rájuk is vissza ható negatív információkra, annak következtében, hogy sokáig szenvedni, vagy/és előttük meghalni látják a gyermekeiket. – De ez, az utóbbi jelenség, már egy teljesen más témakörhöz, az anyáktól, vagyis az anyai teremtő-képzeletből öröklőtt, illetve az anyákon keresztül, az anyai ági női ősöktől, azoknak az inverzált – karmikus - képzeletéből (is) öröklött karmának a témaköréhez.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2015.12.05. 14:30 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
https://www.youtube.com/watch?v=sT9o7_p ... tion=share

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 7 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO