ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Jóslás és terápia?

„Mihaela // Jós és ezoterapeuta” - olvasom egy könyvbolt pultján hagyott névjegykártyán. Számomra, aki tizenöt éve elkötelezett hivatástudattal foglalkozom szellemtudományokkal, és aki tizenkét éve, hogy gyakorló asztrológusként, de nem jósként, hanem a személyi horoszkópokból kiolvasható egyéni spirituális struktúráknak megfelelő sorsfeladatokat feltáró és értelmező asztrológusként, keresem a kenyeremet, nem is annyira a középkori kuruzslás képzetét idéző, misztikumában is kacifántos ezoeterapeuta kifejezés tűnik fel, hanem a jós.
Az, hogy miután a századfordulói világvégéről és apokaliptikus katasztrófákról szóló fantáziadús jóslatok is mind megbuktak az angol trónörökös volt feleségének: Diana hercegnőnek a fényes uralkodói jövőjéről szóló, fél millió dolláros horoszkópjában leírt hazudozásokkal együtt, valaki még lehet annyira tájékozatlan szellemileg és spirituálisan naiv, hogy a jóslást jelölje meg hivatalos szakmájaként, mesterségeként.
1) Nem az a baj a jóslással, hogy jósolgató személyek mindig sikamlós alakok, hanem az, hogy a gyakorló asztrológus számára teljesen világos, hogy nem annyira kívülről (Pl. a konstellációk által), hanem belülről vagyunk meghatározottak és a születéskori konstellációk és bolygók állása mindössze egy kauzális térkép a belső meghatározódásokról. Mivel még csak nem is annyira a gén struktúráink jellege jelenti ezt a belső meghatározódást, hanem a tudattalan spirituális struktúránk jellege, az un. lelkünk és a szellemünk színezete. 2000 éve, már hogy Jézus figyelmeztetet arra az egyszerű, de egyetemesen érvényes tényre, hogy nem azért van az ember, hogy megnyerje az életét és nyári vakációként élje azt le, de nem is az a rendeltetése, hogy ő valamitől is külső erőknek: a sorsnak, a csillagoknak és a bolygóknak, vagy az Istennek a protekciós kegyeltje, vagy az ártatlan üldözöttje legyen. Ezért szamárság, sőt egyenesen vétek a "csillagjósokra hallgatni" Jézus szerint, és szerintem is.
2 - Az ezoteria - Figyelem: nem ezotérika! - kifejezés belső kört, illetve magas beavatottságot jelent, és Pithagorasz nevezte ezoterikusoknak a hozzá legközelebb álló, kiválóan szorgalmas, erkölcsös és értelmes tanítványait, akiket a többiekkel ellentétben, a saját lakásában, illetve az udvarán tanított. Ez a tanítás viszont egyáltalán nem misztikus gyógyításokról (nem a természetes, pl: gyógynövényes, vagy a misztikus terápiák alkalmazásáról szólt.).
Hogy miért találom furcsának és ízléstelennek azt, hogy valaki úgy tűnteti fel a jósi foglalkozására és mesterségére és utaló címét mint más a mérnökit, a doktorit, vagy például az autószerelő, fuvarozó, gázszerelő, stb. szakmai megnevezést használja? Elsősorban azért, mert azok a személyek, akik az utóbbi megnevezéseket jelölik meg kenyérkereső mesterségükként és foglalkozásukként, ezzel együtt garanciát és személyes felelősséget is vállalnak arra, hogy aki a szolgáltatásukat és munkájukat igénybe veszi, ezt a munkát és ezt a szolgáltatást ellenőrizhetően használhatja is valamire konkrétan. A munka nyomán, az igénylő - rendelő a pénzéért cserében hozzá jut valamihez, esetleg valami kézzel fogható, pozitív változás történik a szervezetében, a személyében, vagy a környezetében. A szolgáltatásának és a munkájának amit gyakorol van valamilyen kézzel fogható, vagy másképp érzékelhető és észlelhető eredménye és van valóságos következménye!
Amennyiben egy épülettervező mérnök rosszul számít ki egy gerendát, vagy egy szerkezetet és emiatt anyagi kár, vagy baleset származik, a mérnöktől azt számon kérhetik, beperelhetik és az okozott kár, vagy a baleset nagyságának és minőségének megfelelően el is ítélhetik. Ha bebizonyosodik, hogy egy orvos rosszul végzett el egy műtétet, azért ő - nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is - törvényesen számon kérhető, beperelhető és megbüntethető. Az újságírónak számolnia kell a következményekkel, amennyiben hamis híreket közöl, vagy alaptalanul állit valamit. A szobafestővel, az áccsal, a gázszerelővel szintén ez a helyzet: felelősséget vállal a szolgáltatásaiért, ami azt jelenti, hogy felelősségre vonható ha felbecsülhetően és kimutathatóan rossz minőségű munkát végez és ha emiatt kimutatható anyagi, vagy erkölcsi kára származik valakinek. Arról viszont már csak a történelem könyvekben és régészeti okmányokban olvashatunk, hogy egy - egy híres jóst kivégzett, száműzött, vagy börtönbe vetet valamelyik uralkodó a téves jóslatai miatt! Azokat, a jóslást hivatásként és mesterségként, meggyőződéssel és felelősségtudattal gyakorló jósokat tehát, akik rosszul végezték a munkájukat a kornak megfelelő eszközökkel megbüntették a munkaadójuk amiért őt a téves jóslatokkal félrevezették. De ma ki hallott arról, hogy valakit akárcsak pénzzel is megbüntettek a téves, tehát félrevezető jóslata miatt?
Furcsa módon, amikor a racionálisan rendezett, felvilágosult és pragmatikus világunkban egy-egy, az átlagon felüli pszichológiai érzékkel rendelkező jós, a valószínűség számítási eredményeket semmivel meg nem haladó, tehát „a vak tyúk is talál szemet” filozófia alapján hozott 33 százalékos találati jóslataival sokkal több pénzt keres mint egy - egy egész nap rendelő fogorvos, senkinek nem jut eszébe, hogy őt a hibás jóslataiért - a rosszul végzett munkákért! - elszámoltassa. Ne tekintsük ezt a fonák a helyzet jellegtelenül banálisnak, és ne térjünk hamar napirendre fölötte azzal, hogy „Aki jósokhoz jár, meg is érdemli a sorsát.”, mert a jelenség messze túl mutat önmagán. A jóslásnak egyre erősebb üzletágként való feltörése arra figyelmeztet, hogy miközben csak a kézzelfogható tényekben, az érezhető és kívülről is látható boldogságban hittünk jó ideig, elveszítettük a valóság iránti érzékünket és oda jutunk hogy, ha rejtetten is, de majdnem mindenki babonás lett. Mivel e felvilágosodott és pragmatista civilizációnkban a jóslói és az igen sokat mondó, de még annál is többet sejtető „ezoterapeuta” szerű fantáziadús foglalkozások gomba módra szaporodnak, nem árt, ha a jóslás jelenségét annak a legérzékenyebb és egyben a leggyengébb pontjánál fogva: a személyi felelősségtudat szempontjából, a felelősségre vonhatóság szempontjából megvizsgáljuk.
Majd másfél évtizedes asztrológusi tapasztalatomból tudom, hogy azok a személyek lesik a jövőt, a napi horoszkópokat, várják a jóslást, keresik a jósokat és szeretnének velem is (néha a szó szoros értelmében is:) "minden áron" jósoltatni, akik nem szeretik az erőfeszítést, akik nem akarnak a gondolataikért és a tetteikért és ezáltal a sorsukért és a jövőjükért felelősséget vállalni. Azok akik el szeretnék el hárítani az emberi sorsunkból adódó, türelmünket és az áldozat-készségünket próbára tevő, figyelmet, erőfeszítést és kitartást igénylő nehézségeket, illetve a nehézség elhárítás érdekében hozott döntésekkel járó személyi felelősségeket. A jósláshoz, illetve a jósokhoz való fordulás pszichológiája nem annyira a könnyen elérhető boldogságba, „szerencsés véletlenbe”, vagy szerencsés találkozásba vetett remény, és nem a szerencsétlenségtől való félelem, de még csak nem is a kíváncsiságban gyökerezik, hanem a felelősség- elhárítási késztetésekben, illetve az abban való reménykedésben, hogy az illető személy (személyek) nem kell különösebb erőfeszítést tennie az egészsége és a boldogsága megszerzése érdekében. Hogy nem kell a belső és külső gyengeségeit legyőznie, nem kell erőt vennie magán a lustasága, az irracionális félelmei, szorongásai, a figyelmetlensége, a szétszórtsága, a tudatlansága miatt, nem kell szembenéznie és felszámolnia a tévképzeteit és előítéleteit, nem kell belső és külső erőfeszítéseket tennie a szeretetre, az odaadásra és az áldozat hozásra való képtelensége legyőzése érdekében, vagy reflex-szerű agresszív mentalitása, illetve a megbocsátási, elengedési képtelensége, a gyűlölete, vagy a sors-neheztelése legyőzése érdekében.
A jóslás, amennyiben nem komoly metafizikai ismeretekre alapozzák és nem komolyan végzik, merő szélhámosság. Ám a fekete mágia fogalmát kimerítő, személyi akarat- és szabadcselekvés bénító, a személyi-tudat (az autonóm öntudat) szabadsága ellen elkövetett bűn, amennyiben igazi beavatott (jó szakember) végzi. Kezdő asztrológusként puszta kíváncsiságból még engedtem az ilyen igényeknek, gondolván, hogy a jóslás ürügyén elvégzett sors-értelmezésekkel és asztrológiai ok - okozati feltárásokkal rá tudom vezetni a jóslat igénylőket arra, hogy jobban járnak, ha a horoszkópjukból kiolvasott gyengeségeiket beismerve, azokat feloldják és az újonnan feltárt önismereti elemekre alapozott pozitív alapállásból próbálják meg elérni az áhított céljukat. E humánus kísérletezgetéseim alkalmával viszont azt kellett tapasztalnom, hogy a jóslásra vágyókat igazából nem is érdekli az, hogy mit olvasok ki a születési képletükből és, hogy abból milyen, a jelen helyzetüket és a jövőjüket is befolyásoló következtetéseket vonok le, hanem csak az, hogy „megjósoljam”, illetve, hogy asztrológusként azt mondjam, amit ők szeretnének hallani a jövőjükkel, a szerelmükkel, a szerencséjükkel, stb. kapcsolatosan.
A naiv, tájékozatlan és türelmetlen, illetve a lelkileg kényelmes és szellemileg lusta ember tehát azért megy a jóshoz, mert ő (jogosan!) kételkedik a saját rózsaszínű jövőjében és a jósra, a jóslásra ruházza a felelősséget azért, hogy ez a rózsaszínű jövője beteljesedik-e, vagy nem. A jósi foglalkozást gyakorló „beavatott” pedig, a pénzzel együtt, átveszi a gyenge akaratú, naiv, olcsó boldogságban és egészségben reménykedő személytől a annak a sorsa iránti kevés felelősségét is és a „kedvező vagy kedvezőtlen” jóslatával nem hogy semmi értékeset nem ad cserében, de a felelősség látszólagos átvállalásával együtt, pszichológiailag megfosztja a hozzá fordulót annak a legdrágább kincsétől: a szabad akaratától, vagyis az emberi öntudatától. Amint a fentiekben említettem, az alaptalan jóslat ártalmatlan ugyan, de végül is becstelen tett, a személyi sorselemekre alapozott jóslatnak viszont pszichikai beteljesítő természete, illetve mágikus ereje, un. placebó hatása van. Ez lebénítja a jóslást fogadó - elfogadó személy szabad akaratát és az önkéntelen cselekvések útján elindítja őt a negatív jóslatok beteljesítésének az irányába. A pozitív jóslatokat ugyanis nem lehet személyi felelősségvállalás nélkül, akaraterő összpontosítás nélkül, vagyis gyengeséggel, kábulattal és zavartsággal beteljesíteni. Hát ezért nevezik a szó eredeti értelme szerinti ezoterikus körben: a szellemi (egyetemes) törvények természetét (mindig és minden körülmény között ható) ismerői a tényleges sorsismereti elemekre alapozott jóslás műveletét fekete mágiának.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/