ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.29. 07:43

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2014.03.11. 22:58 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Karma-öröklés

Kozma Szilárd, párkapcsolati, család- és karmaasztrológus:

A spirituális memória és az anyai ági örökletes (karmikus) programok

Az igazi - megvilágosodást, egészséget és boldogságot hozó - életutam akkor nyílt meg, amikor a Hamvas Béla műveinek a hatására, a Hamvas által összegezett metafizikai irányelvek szerint és a saját élet- tapasztalataim alapján (életem reális eredményeinek az alapján, a valóság által felmutatott reális tényeknek az alapján), az Elta egyes elméleteivel és mindenféle zavaros miszticizmussal szembeszegülve, egyre mélyebben kezdtem behatolni a létnek (metafizikának és az asztrológiának) azokra a területeire, amelyeken tudomásom szerint senki nem járt. Ezek az igazságkereső behatolások, elsősorban az újszülött csecsemők által a szüleiktől örökölt, különböző életfeladatokat tartalmazó (magukban rejtő-hordozó) spirituális programoknak a felfedezéséhez vezetett, amihez a reinkarnáció tévképzetétől való végeleges megszabadulás után és az első gyermekünknek a „vad” természetben (A Hargita hegység egyik, Csíkszentkirály fölötti erdejében), minden orvosi felügyeletet nélkülöző, csodálatos születését előkészítve, elősegítve és végig követve jutottam el. A feleségem bátor tette által előállt új élethelyzetünk (tudatosan és akarattal orvosi segítség nélkül és a természetben szült makk egészséges gyermek) és a szülők és a gyermek horoszkópjának a metafizikai értelmezése közben jutottam el arra a következtetésre, hogy azokat a negatív szellemi programokat, amelyeknek a nem (!) ismerete következtében elkövetjük az életünk nagy tévedéseit és amelyek következtében, nem csak hogy boldogtalanná válunk, de a krónikussá és végül halálossá váló betegségeinket is, a szó szoros értelmében „legyártjuk” éveken át, az anyai ági ős-szüleinktől (anyai üknagyanyáinktól és dédnagyanyáinktól) örököljük. Így jutottam el a generációk közti, a generációkon átívelő spirituális memória képzetéhez. Azért csak képzetéhez, mert csak évek múlva határoztam meg ezt a jelenséget fogalmilag ennyire pontosan. A generációkon átnyúló - nem tudatos: nem kulturális, nem írott krónikák és emlékek és nem szájhagyomány útján terjedő! - spirituális memória felfedezése azért fontos, mert a hatáskörébe tartozik az egész evolúció és az egész életünk és sorsunk. A biológiai - fiziológiai - genetikai örökségünk mindössze leképezi, megtestesíti ezt, a spirituális memória útján az utódokra háruló szellemi örökségnek.


A kezdeti sejtéseimet igazoló felfedezéseimre támaszkodó meggyőződésemben, mára teljesen megerősített a baráti körömben és a családomban megismétlődő, orvos nélküli egészséges gyermek szülések, majd a gyermekek egészséges és harmonikus növekedése - sőt: azok orvosi kezelést ritkán igénylő, szokványos (hűlések), de enyhe betegségeiknek az édesanyjuk tudattalan szellemi – lelki görcseihez visszavezethető szellemi okainak a megfigyelése, valamint a segítségért: asztrológusi tanácsért hozzám forduló személyek gyermekeinek az én gyermekeim aprócska hűléseinél sokkal nehezebb, súlyosabb és „furcsább” (pl. éjszakai ágyba vizelés) betegségek rejtett okainak a felfedezése és feltárása is.
A betegséghajlamot okozó, életellenes (romboló) szellemi programok úgy keletkeznek és akkor implantálódnak egy - egy gyermeki magzatot létrehívó kauzális szellemi struktúrába, hogy a foganás előtt és a foganás időszakában a jövendő gyermek édesanyja, valamilyen okból kifolyólag erősen megbánja azt, hogy a korábbi gyermekeit megszülte (többnyire az anyának a gyermek apjára, annak a szüleire, vagy a saját szüleire való fojtott haragvás, neheztelés, vagy egyszerűen az anyának a más jellegű, például az anyagi szűkösség miatt keletkező csendes, de huzamos sors-neheztelése miatt, de lehet ez a megbánási és neheztelési ok például a személyi vágyak és ambíciók kibontakozási lehetőségének az elvesztéséből következő sors-neheztelés is) és ha ezek a kívül érzékelhetetlen, de belül intenzíven és huzamosan (folyamatosan, vagy alkalomszerűen) átélt ellenséges érzések - gondolatok, negatív és ellenséges sors-képzetek behatolnak az anya finomabb szellemi struktúráiba. Ilyen romboló programok keletkeznek például a jövendő anyákban a felnőtt gyermek és az idős szülő között történő „nyilvános” kiátkozások alkalmával is, de az örökletes romboló szellemi programok akkor is létrejönnek, ha a keletkezésük oka a külvilág, vagy épp az azt létrehozó-elindító anya számára sem nyilvánvaló. Romboló programok keletkeznek az ismételt művi abortuszok esetében is, vagy akkor is, ha a rendszeres szexuális életet folytató jövendő anya sok éven át védekezik a gyermekáldás ellen, lehet a védekezési módszer akár a legszelídebb fajta is.

Amennyiben egy ilyen életellenes program kialakulása után fiú gyermek születik, mindössze neki kell elviselni a depresszióra, irracionális agresszivitásra és súlyosabb esetekben az öngyilkosságra való hajlamban, valamint a gyakori balesetezésre, illetve a gyomorbántalmakra és a prosztata bántalmakra való hajlamok következményeit. II. A szellemi sors-program viszont megszakad a fiú utóddal, mert az apa nem adhatja át ezeket a finom, spirituális programokat a gyermekeinek, mivel a spirituális memória csak a női - anyai ágon működik egyértelmű határozottsággal. Hiszen nem a férfiben fogan meg a magzat és nem ő érleli ki a magzatot kilenc hónapig a testében (és ezáltal a lelkében és szellemében), nem ő befolyásolja folyamatosan annak a finom struktúráit, rá gondolva és vele együtt érezve, intenzíven róla képzelegve még álmában is. És ugyanakkor az anyát is épp így befolyásolta magzat korában spirituálisan, szellemileg és lelkileg az édesanyja, vagyis a magzatnak a nagyanyja, mint a jelen magzatot az anyává váló valamikori lány gyermek. De amennyiben csupán a biológiai tényeket is vesszük alapul, kiderül, hogy az anyaméhben fejlődő lány utódokban a női petesejtek már az magzati lét első hónapjaiban kialakulnak a fejlődő magzat petefészkében és a lány babák már kész petesejt állománnyal születnek a világra úgy, hogy ez után több petesejtjük nem is jön létre, hanem ezekből inkább több elhal miközben a gyermek felnőtté válik. Vagyis, amennyiben az anyjában fejlődő, életre készülődő lány-magzatnak a jövendő utódaira gondolunk, kiderül, hogy ezeknek a lehetséges jövendő utódoknak az életadó petesejt-csiráihoz még a nagymama szervezete szállítja és szolgálja a kialakuláshoz szükséges alapsejteket és a sejtfejlődéshez szükséges anyagot - ami természetesen át van itatódva a saját spirituális struktúrájával. Magyarán: az a női petesejt-csira, amely az én biológiai lényem alapját képezi, már a nagymamámban magzatként érlelődő édesanyám petefészkében alakult ki és vívta meg a harcát a fennmaradásáért a többi, elhalásra ítélt petesejt-csirával szemben, amikor még talán a fiatal nagyanyámnak eszébe sem jutott, hogy neki valamikor unokái is lesznek. És így tovább: az én jövendő unokáim biológiai lét-alapját képező petesejt-csirák, öt és másfél évvel ezelőtt, már magzat korukban: Emőkében alakultak ki a most járni tanuló (Etelka), és az önállóan szaladgáló - mesét hallgató (Medárda) gyermekeink magzatkori petefészkében! Természetes tehát, hogy ezek az unokák inkább az Emőke anyai ági szellemisége által lesznek átszőve, az ő anyai ági vonalán örökölt spirituális programoknak lesznek a megtestesülései és hordozói, mint az általam örökölteknek, vagy a jövendő vejeim által örökölt spirituális fejlődési élet-programoknak. Hiszen a mi nyüzsgő, petesejt-termékenyítő hím ivarsejtjeink állandóan, minden mag- kilövellés után újra termelődnek és ezáltal kicserélődnek. Vagyis ha nem is a pillanatnyi, de mindenképp csak az időszaki lelki és spirituális állapotaink által és jóval kevesebb hatást gyakorló személyes szellemi erővel lehetnek meghatározódva (programozva), mint a nők petesejtjei. Sőt! A biológia már azt is kiderítette, hogy az X rendszerű kromoszómák túlsúlya (nagyobb száma és nagyobb ereje) miatt, inkább nőn nemű embriónak, mint androgyn lénynek indultunk mindannyian az anyánk méhfalán történő megkapaszkodás után, attól függetlenül, hogy az anyánk petesejtje X, vagy Y kromoszómát tartalmazó apai ivarsejtet fogadott be magába, egyelőre a misztikusok által is megfejtetlen isteni logika szerint, és csak nyolc hetes korunkban dől el, hogy a hím ivarszerveink fejlődnek-e tovább a női ivarszerv csiráink elsorvadásának az árán, vagy a női ivarszervek fejlődnek tovább. Genetikailag (a spirituális magyarázatot most elhalasztom, de valamikor majd ezt is ismertetem) ezért lehetséges, hogy olyan Y kromoszómával rendelkező nők is szülessenek, akik nemi hovatartozásuk szerint ugyan teljes lényükben nők, de mivel petefészkük és méhük nincs, magzatfoganásra és gyermekszülésre képtelenek. A nő intim földrajza című könyvében, Natali Aninger, saját bevallása szerint feminista biológus plasztikusan és mindenki számára érthető nyelven leírja azt a biológiai folyamatot, amelynek során az Y kromoszómával rendelkező magzatok férfi nemi jellege és ivarszervei kialakulásának egy bizonyos fázisában történő rendellenes blokációja miatt, a természet tovább végzi a dolgát és női lényt produkál a rendelkezésére álló, korábban kialakult női ivarszervcsirák tovább fejlesztése segítségével. Azt, hogy a szerző feminista, azért tartom fontosnak megjegyezni, hogy amennyiben valamely olvasómnak a kezébe kerül a könyv, amit én is csupán most, a jelen könyvem kinyomtatása előtt két héttel kaptam kézhez, nehogy csalódottan arra gondoljon, hogy hagytam magam befolyásolni egy feminista által és egy egész metafizikai elméletet építettem annak a bárki józan személy által érzékelhetően elfogult, a női egyenlőtlenség ellen a tudományos bizonyítékok segítségével lázadó és az ostoba férfi elsődlegesség primitív eszméivel szemben a semmivel sem felvilágosultabb női elsődlegesség eszméjét a modern és a psoztmodern civilizációba bevezetni és meghónosítani törekvő szerző eszmefuttatásaira. Erről szó sincs, de tény, hogy a nőnek és az anyának, illetve a női princípiumnak mint teremtési ősalapnak és ősmatricának a biológiai bizonyítékainak a felsorolása által, Natalie Anger, aki mit sem tud a spirituális memóriáról és az anyai ágon öröklött spirituális programokról, és aki a szintetikus biológiai ismeretei segítségével sem képes olyan egészséges életet folytatni mint én és a baráti köröm a szellemtudományi ismereteink alkalmazásával, a világranglistán vezető és számos nyelvre lefordított vaskos és tudományosan is helytálló következtetéseket közlő sikerkönyvével bebizonyította azt, amit én a spirituális dimenziók szintjén öt évvel korábban felfedeztem. Abból, amit az öröklés - öröklődés szemszögéből logikusan ki lehet következtetni tehát, teljes mértékben el tudom fogadni a Natalie Anger bizonyítékait és a nőre vagyis az anyára, mint elsődlegesen meghatározó tényezőre vonatkozó következtetéseit. Csupán azt hiányolom tőle, hogy a feminista elfogultsága miatt megelégszik az elsődlegesség tudományos bizonyításával - olyannyira, hogy még a Lilith (lásd a későbbiek során részletesen kifejtve) létezésének a tényét is a női princípium elsődlegessége bizonyítékának véli és elmulasztja levonni a, szerintem is világra szólóan fontos, felfedezésének a legfontosabb következtetését. Ti., a tudományosan valamelyest is felvilágosult nőknek - a jövendő anyáknak! - a felmérhetetlen és személyes(!) felelősségét az ép és egészséges, illetve az egészségtelen és a fogyatékos, vagy a torzszülött utódok foganásában, kihordásában és megszülésében, vagyis az utódoknak a harmonikusan strukturált spirituális élet-programokkal (anyai örökséggel) való ellátásban! Abban, hogy annak az okát és a felelősségét, hogy miért veszítik el ma a civilizált nők a magzatfoganási és gyermekszülési képességüket, nem a külső tényezőkben (pl. környezetszennyezés), hanem a tudományos okoskodás és szűklátókörűség által megzavart modern nők képzeletének a rejtetten természetellenes és gyermek-ellenes jellegében.
Persze, tagadhatatlan, hogy az apa is át tud adni ilyen programokat a (jó, vagy rossz, illetve következetes, vagy zavaros) neveléssel, a (pozitív, vagy negatív) egyéni példával, az általa instaurált, vagy a szüleitől átvett, hasonló családi szokásokkal, de ezek a (a személyi horoszkópokban meg sem jelenő!) nevelés és tanítás útján keletkező pszichikai és mentális szokások (programok) nem annyira mélyek, nem annyira rejtettek és nem megváltoztathatatlanok mint amennyire mélyen rejtettek és meghatározóak az egyén kauzális struktúráiba rejtett, anyai ági szellemi örökségek (- Hej, regő, regő rejtem!)
Amennyiben lánygyermek születik e programokkal a tudattalanjában, az életadó (reprodukciós - szaporodási) és tápláló jellegzetes női szervek betegséghajlamaival együtt, a fent leírt hajlamok - persze, a herebántalmak kivételével - ugyancsak öröklődnek, de a program nem oldódik fel, csak tudatos spirituális törekvések (tudatosan felvállalt és örömteli átélések közben kiteljesített családanyai életfeladatok átélése) segítségével. Amennyiben ez a feloldás nem történik meg - és a horoszkóp segítségével történő sorsfeltárás nélkül nem történhet meg! - akkor nem csak hogy a fent leírt betegség és balesethajlamok válnak reális betegségekké a rákos daganat képződésekig és az életveszélyes balesetek bekövetkezéséig elmenően, de amennyiben a programhordó felnőtté vált lánygyermekek további gyermekeket, illetve gyermeket (mert többnyire csak egykét!) vállalnak, azok is öröklik a nagyanya által létrehozott és az anya által fel nem oldott romboló programokat. Persze, nem csak romboló és negatív jellegű kauzális programokkal rendelkezünk, de az én kutatásaimnak és felfedezéseimnek a tárgyát nem a tehetségek, a zsenialitás és más különleges képességek kimutathatósága képezi, mert a saját példámból is kiindulva, meg vagyok arról győződve, hogy a tehetségeinkkel és rendkívüli képességeinkkel nem sokra megyünk, sőt: többnyire azok is csak a sorsunk elrontását szolgálják (és erre nem csak a világtörténelem számos elrontott sorsú, vagy korán elhunyt zsenije és tehetsége a példa, de számos példaértékű élet-történetet találunk a közvetlen környezetünkben is!) amennyiben a negatív programok és a zavaros, vagy obskúrus szellemi nevelés hatása erősebb azoknál és tehetségünkkel együtt, az egyik betegségtől a másik szerencsétlen sors-helyzetig támolyogva vagyunk kénytelenek élni.
Mivel nem az anyag hozza létre a szellemet, hanem a teremtő szellemi struktúrák hívják létre az anyagi formákat (pontosabban: az energiának azt az állapotát, amely számunkra a szilárd anyag benyomását kelti), ugyanezek a szellemi struktúrák képesek a zavart anyagi struktúrák helyrehozására is. Ez a szellemi - lelki gyógyulásokat követő fizikai gyógyulásnak az alapja, feltétele illetve magyarázata is. A genetika által felfedezett egyéni és családi génállományunk (az un. géntérképünk), kevésbé határozzák meg az életünket és a sorsunkat, mint a spirituális programok és mind faji sajátosságaiban, mind részleti árnyalataiban követik ezeket a kauzális és spirituális programokat és azokat is testesítik meg. De pontosan azért mert nem az anyag határozza meg a szellemet, hanem a szellem az anyagot, a genetikai programok (genetikai meghatározódások) általi természeti meghatározódások feloldhatók, meghaladhatók és megváltoztathatók az örökölt spirituális programok megváltoztatása által, persze anélkül, hogy például a faji sajátosságokat hordozó alapstruktúrákat megváltoztathatnánk. Erre a legegyszerűbb példát a feleségem szolgáltatta, orvosok és szövődmények nélkül, könnyedén szülte meg és a gyermekeit és szoptatatta azokat egy évig, annak ellenére, hogy az ő nagymamája sem szült könnyen és az édesanyja irtózatos kínok között hozta őt a világra, nem tudván szoptatni sem őt sem a testvéreit néhány hétnél tovább. Ráadásul a feleségem mindkét különböző apától született testvére testi málformációval született a világra. A feleségem kéz újperecei is aránytalanok és a mi gyermekeink is azokat az ujjaikat szopják rendületlenül és tévedhetetlenül, amely két újjal összenőve született a világra a velük egykorú „nagybácsi”. Gondolom, én erős betegség-hajlamaim és gyermekkori, fiatalkori betegségeimnek a meghaladásán kívül, ennél beszédesebb példa nem kell a genetikai meghatározódásoknak a szellemi feloldási és meghaladási lehetőségére.
Miután a negatív örökletes programok természetét és egyénenként változó jellegét részletesen feltárjuk a személyi horoszkópok segítségével, nem csak a várandós nők válnak képessé újra egészséges magzatokat foganni, a várandóssági állapotot egészségesen és szövődmények nélkül (áldásként: boldogan) végig élni és egy könnyű szüléssel a folyamatot lezárni és egy új fejezetet: egy új, egészségben növekvő személy életregényének az első fejezetét megnyitni, mint az én feleségem, hanem még az olyan, negyven éves korukat meghaladó és gyermekkoruk, majd az érett felnőtti életük felét végig betegeskedő személyek is mint én, nem az öregkori lassú sorvadás gondolatával kell megbarátkozniuk az ötvenedik évük betöltése után, hanem, amiként azt Jézus is mondja, elnyerhetik az egészségüket, életerejüket és kreatív rugalmasságukat. Én legalábbis, aki kimondottan beteges személynek születtem a világra, és a genetikai örökségem szerint is a lehető legrosszabb életprogramokat örököltem. Miután végig betegeskedtem a gyermekkoromat és a harminc és negyven éves korom közötti évtizedet, ezeknek a dédnagyanyámig (aki egy halott gyermeket szült a világra és akinek két gyermeke halt meg, mielőtt megszülte volna a nagyanyámat, aki viszont hatvan éves korában végbélrákban távozott az élők világából, hátra hagyván két, ugyancsak számtalan betegség által gyötört gyermeket) visszakövethető élet-ellenes programjaimnak a feltárása után, nem csak, hogy megszűntem a korházak és az orvosi kabinettek gyakori vendége lenni, hanem korábbi gyenge állapotaimat meghaladva (szellemileg és fizikailag teljesen feltámadva), 49 éves koromban, két aprógyermekes apaként, megszereztem a karate mesteri fokozatomat és egészségesebb és erősebb vagyok mint életem bármely periódusában.
Ezeknek, az ipari civilizáció társadalmaiban egyre erősödő, a szülő anyák által a gyermekeiknek átadott, majd a gyermekekből felnőtté - anyává váló lánygyermekek által tovább adott, anyasággal - gyermekvállalással kapcsolatos negatív szellemi programoknak (- Asztrológiailag a Hold által megtestesített természeti teremtői őserővel: az anyaság ősi motívumával szemben, egészen pontosan: a civilizált embernek a Hold által megtestesített teremtői - anyai! - őserővel szemben, felvett általános negatív magatartás következtében, a civilizációban állandósult élet- és gyermekellenes szellemi programoknak) az asztrológia segítségével történő kimutatási és pontos meghatározási lehetőségének a jelentősége egyelőre felmérhetetlen. Mivel ez a szellemi motívum a Rák csillagkép által megtestesített spirituális erőtérhez tartozik, nem csak a nők gyermekszülő - gyermektápláló szerveit támadják meg egyre sűrűbben és végzetesen a megfelelő betegségek, azon tudományosan felvilágosult hölgyek esetében, akik tovább súlyosbítják az ősanyáik szellemi tévedését és nyíltan szembeszegülnek a gyermekáldással, vagy, még önmaguknak sem bevallva az igazi okokat (rendszerint a gyermekáldástól való irracionális félelmet), mindenféle ürügyre (többnyire külső okokra: karrier alakítási, vagy jobb anyagi feltételek hiányára) hivatkozva, a végletekig kitolják a gyermekvállalást (és a rendszerint egyetlen gyermekük vállalását) az időben, hanem a Rákhoz tartozó más szerveket is mint például a gyomor, vagy a hasnyálmirigy. Ezek a betegségek akkor is jelentkezhetnek, ha a gyermekszülésnek megfelelő életkorban levő, házas, vagy elvált hölgyek, miután megszülik az első gyermeküket, elszállván a kedvük mind az anyaságtól, mind a családi élettől (persze, ugyancsak e programok hatásaképpen), különböző tudományos „családszabályozási” módszerek segítségével kikerülik a további megtermékenyülési lehetőséget és ezáltal az öröklött negatív programok feloldását. Mivel a Hold az anyaság mellett, illetve lényegileg azzal azonosan a más fajta természeti információknak a befogadásával és kiérlelésével - megemésztésével - újjászülésével kapcsolatos folyamatoknak az őselvét (pl. az érzékenység és a tükrözés ősprincípiumát) is megtestesíti, a gyomor problémák és általában az egész emésztőrendszernek a problémái is e programok hatására erősödnek fel, sőt: ide vezethető vissza minden megtermékenyülési folyamatot megtestesítő természeti megnyilvánulásnak az anyagi hordozóival (pollen, fűpor) szembeni allergiás reakciók is, aminek a közhiedelemmel és a hivatalos állásponttal szemben nem az illetékes anyagok az igazi kiváltói, hanem az illető személyeknek a megtermékenyüléssel szembeni öntudatlan és önkéntelen averziója. Ráadásul, mindez nem csak a termékenységgel kapcsolatos természeti jelenségekhez és természetes folyamatokhoz való negatív magatartási mintákhoz kötött! A Hold által megtestesített őserő minden anyagi szaporodásnak: az anyagi bőségnek (az áldásnak) a teremtési ősmintája és „misztikus” teremtő ereje. Ezért az anyagi javakhoz való viszonyulás (szellemi) minőségét is és a családanyák áldás-idéző képességét is negatívan befolyásolják ezek a romboló programok, aminek következtében az őket hordó nők és férfiak az anyagi javakért való aggodalmaskodás és a szegénységtől való rettegésnek az élő megtestesülései.
Az ide vonatkozó problémák összefonódnak az anyagi gazdaságnak a spirituális funkciójával. Pontosabban: a gazdaság szerepének az egyetemes tájékozódásban, az egyetemesen tájékozott emberi-személyi tudatnak a kifejlődésében. Ez minden antropológiai metafizika megkerülhetetlen próbaköve és minden világi, keleti, vagy nyugati vallás és a erkölcs-filozófia próbaköve és minden vallásos, vagy misztikus szekta által elhárított és kiátkozott motívuma: a gazdaság és a pénz. Pontosabban az ember termelői és a fogyasztói mentalitás által létrehozott morális és egzisztenciális kérdéseknek a megválaszolása. A demográfiai csökkenés ördögével küszködő gazdasági jóléti társadalmak politikusai, akik vagy tényleg nem értik vagy tudatos naivitással nem akarják érteni, hogy az ok, amiért a választóik nem akarnak szaporodni, éppen az, aminek a megvalósítására és a fenntartására minden választási kampány alkalmával szent fogadalmat tesznek: a gazdasági jólét. Ezért rendületlenül azt mondják a választóiknak (és önmaguknak?), hogy a polgárok gyermekvállalási kedvének a kiváltása érdekében, még nagyobb gazdasági növekedést kell elérni az általuk vezényelt társadalmi rendszerekben. Holott, ma mindössze a gyors gazdasági növekedést remélő és a kapitalista reformok útjára újonnan rátért keleteurópai népek számára nem derült ki egyértelműen, hogy a gazdasági növekedés, a tudományos családszabályozási eszközökkel rendelkező polgári társadalmak esetében, egyáltalán nem a demográfiai növekedést eredményezi hosszú távon, hanem épp fordítva: az individualizáció növekedését és ez által a demográfiai csökkenést.
Vannak akik a gazdaságot és a pénzt az ördög eszközének nevezi és olyan „spirituális” (misztikus!) könyvek is megjelentek már, amelyben a szerző a pénznek valamiféle misztikusan és mágikus erejű tulajdonságot tulajdonítottak. Tény, hogy a politikusok nyugodtan abba hagyhatják a (szégyenletes tájékozatlanságból eredő, vagy tudatos) zagyvaságaikat: az anyagi jövedelem ugyanis (eltekintve a kivételektől) a modern civilizációban nem előfeltétele a gyermekvállalási kedv növekedésének (a „nemzet-szaporulatnak”!), hanem épp hogy azzal ellentétesen hat a spirituálisan meg nem világosodott személyek esetében. Ezt ékesen bizonyítják a Nyugateurópai és különösen a Skandináv országok demográfiai sorvadása. A gazdagodó családok általában csak abban az esetben szaporodnak, ha az anyagi gazdagsággal egy időben szellemileg, illetve lelkileg is gazdagodnak: tágulnak. Márpedig a valós spirituális megvilágosodást (figyelem: nem a misztikus kábultak egyre szaporodó seregéről beszélek!) és az ezzel járó szellemi - lelki tágulást ma, az emberiségnek mindössze két - három százaléka ha eléri. Mindazonáltal a gazdaság és a pénz nem az ördög eszköze, hanem az individualizáció, az egyéni öntudat kialakulás eszköze. És ezáltal az egyéni felelősségtudat, majd az autonómia tudat kialakulásának a feltétele. És persze, mindemellett, a gazdaság ma a természettudományok fejlődését biztosító eszköz is, tehát: az egyetemes tájékozódási lehetőségek bővülésének és tökéletesedésének is az eszköze. Márpedig egészségesen fejlett spirituális tudat - aminek semmi köze nincs a mindössze látszat-egészséget és látszat boldogságot produkálni képes zavaros miszticizmushoz - csak és csakis jól meghatározott, egyetemes felelősség szerint élő és ebben semmiféle korrupció által meg nem ingatható egyéni tudatban fejlődhet ki, és csakis arra alapozódhat. A pénznek tehát, mint egyszerű csere-és munkaeszköznek, semmiféle pozitív, vagy negatív mágikus hatalma, vagy tulajdonsága sincs, épp úgy mint a számoknak (lásd az Aritmológiáról szóló tanulmányt), ahogy a kiemelkedő gazdaság sem tesz sem boldoggá, sem egészségessé, de szerencsétlenné sem önmagában. Ám vitathatatlan, hogy az általános gazdasági jólét, erősítvén az egyéni öntudatot és önbizalmat, az egyének tájékozódási lehetőségét és politikai tehetőséget, szétrombolja, leszereli és lehetetlenné teszi a kollektív (gazdasági és politikai) gyengeségre és gyávaságra alapuló diktatúrákat. És tagadhatatlan az is, hogy a gazdaság, azáltal, hogy annak a haszonélvezői nem kell reggeltől estig a táplálékszerzés gondjaival küzdeniük, lehetővé teszi az elmélyült spirituális életet, a tudományos és ezáltal a szellemi-spirituális tájékozódási és kísérletezési lehetőségeket.
Ahogy a bevezetőt követő - közöletlen, vagy a szerzői díjról való lemondás ellenében közölt - cikkekből azonnal ki fog derülni, nem élünk szemellenzővel és a fentiek mellett, jól látjuk az öncélúan gyakorolt tudomány és a gátlástalan (ugyancsak öncélú) nyerészkedés szolgálatába állított technika által véghez vitt természeti rombolást, az ökoszisztémák tönkretételét, azok helyrehozhatatlan megzavarását a természeti helyükről kiszorított állatok pusztulását. De az megint más metafizikai kérdés, hogy az egyetemes létezés rendeltetése szempontjából, az ember egyetemes tudatának a kifejlődését lehetővé tevő individualizációért (a gazdasági gyarapodásért) fizetett ár (a növényi és az állatfajok kipusztulása) törvényes-e vagy sem és, hogy ez mennyire vezet(het) végső katasztrófához, illetve a földi élet (teremtői - teremtési kísérlet) végső megszűnéséhez. Ennek a kérdésnek a metafizikai vizsgálata és esetleges megválaszolása nem tárgyköre a jelenlegi könyvnek, de szándékomban áll ezt a vizsgálatot a közeljövőben elvégezni egy szélesebb körű tanulmányban, amelynek A második bűnbeesése lesz a címe. Egyelőre maradjunk Hamvas Bélának ama megállapításánál, miszerint, még a kárhozat is az üdvösségért van és emlékezzünk arra, hogy a gazdaság kérdése, metafizikailag és asztrológiailag elsősorban a Hold által megtestesített „áldás” őselvével és másodsorban az individualizáció, vagyis a személyi tudat fejlődésével (illetve ferdeségeivel: személyi problémákkal, hamis személyiséggel), vagyis a Nap által megtestesített appolóni elvvel: a szoláris princípiummal áll összefüggésben. Ezért a boldogság kérdése is, amelynek az elérése érdekében egyesek az asztrológiához és az un. ezoterikus tanokhoz fordulnak reménykedve - és amelyet egyesek (nem véletlenül tehát, de a közhiedelemmel teljesen ellentétesen!) a gazdasággal is össze kapcsolódnak - nem azon múlik, hogy mennyire vagyunk, vagy leszünk gazdagok, hanem azon, hogy mennyire vagyunk képesek harmóniába kerülni a Hold és a Nap által megtestesített őserőkkel: a Ciklus és a Ritmus törvényének megfelelő időben történő tudatos és felelős gyermekvállalással és a bátor, vagyis az egyetemes tájékozottságra alapozott, és ezért megzavarhatatlan és megvesztegethetetlen személyi tudatunk kifejlődésével.
Természetesen, a második felfedezésem nem a pénznek és a gazdaságnak a boldogságban, illetve a boldogtalanságban játszott szerepéről és nem ezeknek a „nyers” és primitív politikai diktatúráktól való megszabadulásban játszott szerepéről szól, bár, amint a fentiekben utaltam rá, áttételen ahhoz is kapcsolódik. A második felfedezés a személyi - személyiségi problémáknak és a hozzuk tartozó, többnyire pszichés - vagy legalábbis a pszichológia, no meg az elmegyógyászat hatáskörébe utalt - betegségeknek az ugyancsak az ősanyák által létrehozott személyiség ellenes és férfiasság ellenes romboló programokról szól. E felfedezés szerint, a személyiségi és személy-tudati kirívóan mély (és a tudomány által máig megmagyarázhatatlan) devianciáknak, a már a korai gyermekkor idején jelentkező, „érthetetlen” agresszivitásnak az igazi okai, ősanyáknak a kimondottan a férfiakkal szemben (az utódok apjával, nagyapjával, dédapjával szemben) lélekbe rejtetten és képzeletbe fojtottan átélt haragjában, gyűlöletében, megvetésében, de főként a rejtett bosszú vágyában., vagy a maszkulin tulajdonságokkal (maszkulin jelleggel) felruházott, és nekik „nehéz sorsot adó” Istennel, vagy más, misztikus sors-erőkkel szemben érzett neheztelésében és kimondottan a szellemi dimenziókban: vallásos képtelődések szintjén, tehát nagyon mélyen és huzamosan átélt lázongásában, ellenséges (ateista!) mentalitásában gyökereznek. Ezeket, az utódok horoszkópjában többnyire a Nap, a Mars és az Uránusz sűrű negatív fényszögelése által jelzett örökletes programokat Fény ellenes programoknak neveztem el és a tanulmányokból részletesen is ki fog derülni hogy miért. (Jin= a Szeretet, a feminitás első princípiuma és a Jang = a Fény, illetve a maszkulinitás első teremtő princípiuma.) Persze, ez nem azt jelenti, hogy a a szegény, spirituálisan tájékozatlan és a férjeik, apósaik, vagy más (pl. munkaadó, munkafelügyelő) férfiak által elnyomott ősanyákat tesszük hibássá az utódok személyi devianciáiért, mert senkinek nem válik a hasznára, de ha tudatosítottuk az okokat, amelyeket az eddigi tapasztalatok szerint, mindig meg is találtuk az írott, vagy beszélt családi krónikákban, a program néhány év alatt feloldható és az egészség helyreállítható!
Ezek a tűz jegyekkel (Kos, Oroszlán, Nyilas) és azok uralkodó bolygójával kapcsolatos, mindenképp spirituális személyiség-alakítási karmát jelző, romboló programok, úgy jönnek létre tehát, hogy valamelyik ősanyának a személyi akaratát, egyéni meglátásait és ambícióit, a „program kezdő”, program-örökös” utód foganása előtt, teljes mértékben elnyomta az ősapa, annyira és olyan körülmények között, hogy az illető hölgynek a külső ellenállásra és lázadásra nem nyílt lehetősége. Ez a lelki zártságot és szellemi nyomást okozó negatív léthelyzet olyan belső (rejtett: többnyire még az illető hölgy által még önmagának sem bevallott) lázadást és lelki ellenállást váltott ki az ősanyából, amely haraggal, gyűlölettel, bosszúvággyal keveredő, a tudat legmélyebb rétegeibe lefojtott és ezáltal a tudattalan szellemi szférákba átpréselődött személy ellenes, vagy Isten-ellenes kauzális agressziót, lelki ellenerőket „termelt” az anya vagy valamelyik ősanya spirituális struktúrájában, amelyet az nem tudván nyíltan kiélni, megvalósítandó szellemi csomagként átadott az utódainak.
A lánygyermekek, akik már ezeknek a férfi -és személyiség ellenes romboló programoknak (is) a megtestesülései, az anya titkos bosszú-vágyainak valamely szélsőséges megjelenési formáját élik meg. Vagy szintén elnyomott, vagy zavart személyiséggel, de időnként esetleg már hisztériás rohamokban felszínre kitörő rejtett agresszivitással élik meg a házaséletüket, vagy a férfi ellenes és a személyiség ellenes mentalitást nyíltan felvállalva élik ki ezeket az amazoni késztetésekké erősödött tulajdonságaikat a férjeikkel szemben, valamint más erős és nyíltan manifesztált - vagy éppenséggel látványosan gyenge (gyáva, félénk) individualitással rendelkező személyekkel. szemben. Mivel a rezonancia és a karma törvénye alapján élettársukká vált férjeik (a nagyapák és az apák) nem tudhatják, hogy valójában miről is van szó, az ugyancsak az ősanyáiktól örökölt programjaik alapján két véglet szerint viszonyulnak a feleségeiknek ezekkel a férfi-személyük ellen nyíltan vagy rejtetten irányuló fenekedéseihez, uralási vágyaikhoz: vagy elfogadták a papucskorányt, vagy még nagyobb terrort alkalmaztak mint az após, vagy a feleség nagyapja és szórványosan, vagy rendszeresen kegyetlenül el verik a tűzről pattant feleségüket. Fiú örökösök esetében ez, a nagyapáknál is durvább, külső agresszivitásban, vagy a saját férfiasságuk és a más férfiak „durvasága” elleni külső, vagy belső lázadozásban, a papucshősi szerep felvállalásában és a családfői felelősség ellátásának a képtelenségében, durvább esetekben szexuális zavarokban és impotenciában nyilvánul meg Csak ritka esetekben, többnyire valami drámai esemény, tragikus baleset szokta megszüntetni és ezeket a generációról - generációra öröklődő programokat.
A fiú utódok esetében tehát egyszerű a képlet: rejtett, vagy nyílt személyi devianciáikkal az adott társadalom kulturális és morális tradícióinak a függvényében, többnyire a két véglet közül valamelyik szélsőséges szerepben kötnek ki. Vagy „vad motorosokká”: kommandó harcosokká, nyíltan, vagy rejtetten „dolgozó” terroristákká, vagy politikai, vállalati, esetleg egyszerű családi diktátorokká válnak, vagy, mivel a modernebb időkben inkább az anyák, vagy a szintén rejtett hatalmi ambíciókkal rendelkező, többnyire nő nemű pedagógusok nevelik őket, túlzottan szófogadó gyermekekké, fiatalon a felnőtt gondozó és felnőtt oktató anyukák szófogadó katonái, majd, jobb esetben, a rezonancia törvénye alapján kiválasztott és az anyuka-anyós által ennek megfelelően nevelt, kemény feleségük szófogadó katonáivá vállnak, rosszabb esetben a nőuralom elkerülése érdekében nőtlenek maradnak és a békésen sorvadó polgári rend nőtlen és családtalan katonái. A nő utódok jelleme és annak megfelelő sorsa ennél sokkal árnyaltabb és érdekesebb. Hamvas Béla szerint (l. az Androgünosz c. esszéjét) a tudomány, a modern hadseregek által őrzött látszat-béke (Valódi béke nincs sem a természeti, sem a spirituális világban, ezért a társadalmi béke is látszólagos. Ahogy dr. Thorwald Dethlefesen írja az Út a teljességhez című könyvében : a múlt századok csataterei áttevődtek a közutakra, a kórházakba és a klinikákra), a demokrácia, a pedagógia és a pszichológia, akárcsak a technikai háztartási berendezések, mind az életünk könnyítését és kellemesebbé tételét és ezzel együtt a modern és a poszt modern társadalmak feminizálását szolgálják. Ma már egészen jól látható, hogy az egész civilizációnk mennyire kellemesen nőies és csak azok beszélnek kegyetlen időkről, akik nem értik, hogy miről van szó. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a nők, vagy a férfiak élete ettől sokkal boldogabb. Ha így lenne, nem fogynának a mesterséges boldogság-keltő szerek: az alkohol, a kábítószer, a vibrátorok, a használat közben kéjes hangokat hallató szex-babák, a vérnyomáscsökkentők, az altatók a nyugtatók, a serkentők és a potencia-növelő „gyógyszerek”.
Nyugat-Magyarországi tartózkodásaim, illetve az ottani asztrológusi tevékenységem során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a sok, jó anyagi kondícióval rendelkező, egyedül élő, vonzóan szép és jó kondícióban levő (aerobik, fitness) középkorú hölgy, amikor a gyermektelen állapotuk megszüntetésének a szükségére hívom fel a figyelmét, egytől egyig el kezd panaszkodni, és „cáfolhatatlan” érveket felsorakoztatni arra, hogy ott Magyarországon, és pont most, amikor ők megtermékenyíthetők lennének, nincsenek ehhez megfelelő férfiak. Ilyenkor, horoszkóp nélkül is tudom, hogy az említett személy-ellenes program egy „ártatlan” áldozatával, a férfiak és a férfiasság rafináltan képzett leszerelő mesterével, a láthatatlan Amazónia polgárával van dolgom. Az asztrológiai feltárásig, mindannyiunkat a személyi horoszkópunkból kiolvasható sorsunk - karmánk manipulál. Az rángatja - tuszkolja végig az életen a Nobel díjas tudósokat, az államelnököket, az apácákat, a prostituáltakat, a betörőket, a munkásokat, a hivatalnokokat, a terroristákat és a főpapokat is. Nem létezik olyan, önmagától megvilágosodott okos ember (esetünkben okos nő!), akit ne a Sárkányfaroknak, a Lilithnek a horoszkópjában elfoglalt pozíciójából, valamint az örökletes programokra utaló jelekből kiolvasható rejtett tulajdonságai, ambíciói, félelmei, téveszméi irányítanának. Ezek a vonzóan szép, többnyire minimum főiskolai szinten képzett, művelt, a világ dolgaiban igen jól tájékozott, intelligens és nem utolsó sorban a szerelem terén is tapasztalt hölgyek. mindent tudnak a férfiakról ( - Ezért is tudják, hogy olyan, aki őket boldoggá tehetné és akiknek ők gyermeket szülnének, nincs!), csak azt nem tudják, hogy azok nem keljfeljancsik és nem járnak rugóra. Illetve tudják, de pont ezért elégedetlenek velük és ezért is nézik le őket. Már hogyne haragudnának, ha az ostoba és magatehetetlen férfiak becsapják és/vagy ott hagyják, vagy istenesen elbánnak velük, ahelyett, hogy szeretnék őket, miután azoknak bebizonyították értelmi és női felsőbbrendűségüket? A józanul gondolkozó ember számára érthetetlen, hogy ezek a magasan képzett és jól tájékozott hölgyek, a kiváló szépségük és nőiségük ellenére, miért maradnak család nélkül, boldogság nélkül, vagyis miért terméketlenek? - Azért az egyszerű tényért, mert e tájékozott hölgyek, nem tudják még, hogy férfi ideáljuk mellett: a lelki és szellemi férfiasságukról a „koedukáció” segítségével leszerelt, de ennek ellenére őket mégis boldoggá tenni képes férfiak mellett, vagyis a fiktív keljfeljancsik, mellett még inkább boldogtalanok lennének, mint ahogy minden, a család irányítását vaskezeiben tartó nő a lelke mélyén, még önmagának sem bevallottan boldogtalan. De a papucskormányzók sem annyira boldogtalanok, mint azok a nők, akik fiatal korukban, „jogos” civilizációs elvárásaik segítségével, tudatosan, vagy önkéntelenül, lelkileg, vagy szellemileg is, leszerelték az őket megtermékenyíteni akaró férfiakat, és az ősanyáktól örökölt férfi-ellenes programjukkal párosodó életellenes programjaik által vezérelve, nem hagyták magukat a férfiak által megtermékenyíteni akkor, amikor annak az ideje volt és most feladván a valójában saját női mivoltuk ellen folytatott értelmetlen harcot és elfogadtak végre egy, a leszerelés játszmájától megkímélt férfit állandó partnerként. Ők egyik nőgyógyásztól a másikig zarándokolnak ma annak érdekében, hogy az, a tablettái, injekciói és a műszerei segítségével termékenyítse meg őket. Egy, a nők mesterséges megtermékenyítéséről, illetve a mesterséges megtermékenyítés rögös útját választó (anyagilag tehetős, vagy alapítványi segélyekért „szerencsésen” pályázó) családoknak a lelki életéről szóló dokumentum film végén hangzott, jobban mondva íródott ki az a szomorú tény, hogy a Magyarországi családok tíz százaléka (figyelem: százból tíz család, illetve kétszáz ember esetében tíz) meddő. Ehhez hirtelen hozzá képzeltem azokat a gyarapodó számú „magányos” személyeket, akik eleve nem akarnak gyermeket, majd azokat a nőket, akik, ha nem is császármetszéssel, de az én anyámhoz és az Emőke édesanyjához hasonlóan, iszonyú fájdalmak között szültek, és ekkor nem csak a Magyar nemzet sorvadása, hanem az egész emberiség egyre jobban fokozódó, boldogság-szolgáló tudományos lázálma következményei miatt is megijedtem.
Persze, a többi egyetemes törvény mellett, a polaritás törvénye is beleszól e sorsprogramok alakulásába és ahogy az, ami az egyik ősanyánál elfojtott megnyilvánulási vágy és lázadás volt, az egyes utódok természetében vulkánként kitörő gátlástalan individuális érvényesülési - önérvényesítési késztetésként jelentkezik, ugyanúgy e jelenség fordítottjával is találkozunk. Ezért nem keresik a pszichológusok a betegségek okát elég mélyen és ez téveszti meg többek között a modern misztikusokat is. Mivel ha zavarosan is, de akárcsak a természettudósok ők is lineáris logikában és nem az analógiák rendszerében gondolkoznak, nem találván a logikus magyarázatot arra, hogy a béketűrő, humánus szülőknek miként lehet „haramia” gyermeke, minden jó nevelés és pozitív szülői, rokoni és környezeti példa és befolyás ellenére, illetve arra, hogy agresszív szülőknek miként lehet csendes, humánus, méltányosságra és tisztességre törekvő gyermeke, a negatív példák és környezeti hatások, valamint a genetikai örökléstan állításai ellenére, sőt: hogy miképpen lehet teljesen egészséges apának és aránylag egészséges anyának beteges, vagy nyomorék gyermeke, továbbra is a keleti vallásoknak a reinkarnációra vonatkozó dogmaként értelmezett metaforáival magyarázzák e jelenségeket. Egy teljesen új, értelmes és a természeti- fizikai valóság által is igazolt világ nyílt meg előttem, amikor több problémás sorsot tükröző horoszkópnak a tulajdonosokkal történő értelmezése és az egyetemes törvények tanulmányozása közben rájöttem, hogy az anyák és a nagyanyák sorsában, illetve azoknak az adott szociális és családi konjunktúrák (lehetőségek) és morális szokások (téveszmék, tévképzetek) szerinti viselkedésében pontosabb és konkrétabb magyarázatot találok a sorsképletek jellegére, mint a reinkarnációs fantazmagóriákban. Egyébként a fennebb vázolt Fény-ellenes romboló programok következményének az egyik legkirívóbb esete a Nap-fény allergia, az a betegség, amely arra ítéli az áldozatait, hogy egész életükben árnyékban éljenek. Nagyon tanulságosnak és (minden cinizmus, vagy káröröm nélkül!) mulatságosnak találom, hogy a Kohl kancellár felesége is ebben a betegségben szenved, hiszen a Bundestag volt kancellárjánál erősebb (és nagyobb!) Nap-személyiséget és egy ilyen betegségben szenvedő feleségnek megfelelőbb férjet, keresve sem lehet elképzelni.
Hogy mindez nem légből kapott állítás, hanem a klasszikus asztrológia állításainak a gyakorlat által visszaigazolt továbbgondolásából, illetve a gyakorlat által felvetett kérdéseknek az asztrológiai axiómák segítségével megválaszolásából született eredménye, bárki meggyőződhet a saját sorsa alakulása közben.

II.

Amikor a Hamvas Béla által összegezett metafizikai irányelvek szerint és gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján (életem reális eredményeinek az alapján, a valóság által felmutatott reális tényeknek az alapján), az Asztrológia misztikus elméleteivel és mindenféle zavaros miszticizmussal leszámoltam, egyre mélyebben kezdtem behatolni a létnek és a teremtésnek (metafizikának) azokra a területeire, amelyeken tudomásom szerint előttem senki nem járt. Ekkor egyértelműen kiderült, hogy amennyiben tényleg egészséges és boldog akarok lenni, mindent fordítva kell tennem, éreznem és gondolnom, mint addig, mivel a tényleges igazság homlokegyenest ellenkezik mindazzal, mint amire szüleim és a tanítóim oktattak, illetve, amit az igazságról a természettudósok és a teológusok hirdetnek.
Ezek az igazságkereső behatolások, elsősorban az újszülött csecsemők által a szüleiktől örökölt, különböző életfeladatokat tartalmazó (azokat magukban rejtő-hordozó) spirituális programoknak a felfedezéséhez vezetett, amihez a reinkarnáció tévképzetétől való végeleges megszabadulás után és az első gyermekünknek a „vad” természetben (a Hargita hegység egyik, Csíkszentkirály fölötti erdejében), minden orvosi felügyeletet nélkülöző, csodálatos születését előkészítve, elősegítve és végigkövetve jutottam el. A feleségem bátor tette által előállt új élethelyzetek metafizikai értelmezése közben jutottam el arra a következtetésre, hogy azokat a negatív szellemi programokat, amelyeknek a nem(!) ismerete következtében elkövetjük az életünk nagy tévedéseit és amelyek következtében, nem csak hogy boldogtalanná válunk, de a krónikussá és végül halálossá váló betegségeinket is, a szó szoros értelmében „legyártjuk” a magunk számára éveken át, az anyai ági ősszüleinktől (anyai üknagyanyáinktól és dédnagyanyáinktól) örököljük. A kezdeti sejtéseimet igazoló felfedezéseimre támaszkodó meggyőződésemben, mára megerősített a baráti körömben és a családomban megismétlődő, orvos nélküli egészséges gyermek szülések, majd a gyermekek egészséges és harmonikus növekedése – sőt, azok orvosi kezelést ritkán igénylő, szokványos (hűlések), de enyhe betegségek szellemi okainak a megfigyelése, valamint a segítségért: asztrológusi tanácsért hozzám forduló személyek gyermekeinek az én gyermekeim aprócska hűléseinél sokkal nehezebb, súlyosabb és „furcsább” (pl. éjszakai ágyba vizelés) betegségek rejtett okainak a felfedezése és feltárása is.
A betegséghajlamot okozó, életellenes (romboló) szellemi programok úgy keletkeznek és akkor implantálódnak egy-egy gyermeki magzatot létrehívó kauzális szellemi struktúrába, hogy a foganás előtt és a foganás időszakában a jövendő gyermek édesanyja, valamilyen okból kifolyólag erősen megbánja azt, hogy a korábbi gyermekeit megszülte (többnyire az anyának a gyermek apjára, annak a szüleire, vagy a saját szüleire való fojtott haragvás, neheztelés, vagy egyszerűen az anyának a más jellegű, például az anyagi szűkösség miatt keletkező csendes, de huzamos sors-neheztelése miatt, de lehet ez a megbánási és neheztelési ok például a személyi vágyak és ambíciók kibontakozási lehetőségének az elvesztéséből következő sors-neheztelés is) és ha ezek a kívül érzékelhetetlen, de belül intenzíven és huzamosan (folyamatosan, vagy alkalomszerűen) átélt ellenséges érzések-gondolatok, negatív és ellenséges sors-képzetek behatolnak az anya finomabb szellemi struktúráiba. Ilyen romboló programok keletkeznek például a jövendő anyákban a felnőtt gyermek és az idős szülő között történő „nyilvános” kiátkozások alkalmával is, de az örökletes romboló szellemi programok akkor is létrejönnek, ha a keletkezésük oka a külvilág, vagy épp az azt létrehozó-elindító anya számára sem nyilvánvaló. Romboló programok keletkeznek az ismételt művi abortuszok esetében is, vagy akkor is, ha a rendszeres szexuális életet folytató jövendő anya sok éven át védekezik a gyermekáldás ellen, lehet a védekezési módszer akár a legszelídebb fajta is.
Amennyiben egy ilyen életellenes program kialakulása után fiúgyermek születik, mindössze neki kell elviselni a depresszióra, irracionális agresszivitásra és súlyosabb esetekben az öngyilkosságra való hajlamban, valamint a gyakori balesetezésre, illetve a gyomorbántalmakra és here bántalmakra és fejfájásra, illetve a here- és fejsérülésre való hajlamok következményeit. A szellemi sors-program viszont megszakad a fiú utóddal, mert az apa nem adhatja át ezeket a finom, spirituális programokat a gyermekeinek, hiszen nem benne fogan meg a magzat és nem ő érleli ki a magzatot kilenc hónapig a testében (és ezáltal a lelkében), nem ő befolyásolja annak a finom struktúráit rá gondolva és vele együtt érezve, intenzíven róla képzelegve még álmában is. Persze, tagadhatatlan, hogy az apa is át tud adni ilyen programokat a neveléssel, egyéni példával, az általa instaurált, vagy a szüleitől átvett, hasonló családi szokásokkal, de ezek a (a személyi horoszkópokban meg sem jelenő!) nevelés és tanítás útján keletkező pszichikai és mentális szokások (programok) nem annyira rejtettek és nem megváltoztathatatlanok, mint amennyire mélyen rejtettek és meghatározóak az egyén kauzális struktúráiba rejtett, anyai ági szellemi örökségek. („Hej, regő, regő rejtem!”)
Amennyiben lánygyermek születik e programokkal a tudattalanjában, az életadó (reprodukciós-szaporodási) és tápláló jellegzetes női szervek betegséghajlamaival együtt, a fent leírt hajlamok – persze, a herebántalmak kivételével – ugyancsak öröklődnek, de a program nem oldódik fel, csak tudatos spirituális törekvések (tudatosan felvállalt és örömteli átélések közben kiteljesített családanyai életfeladatok átélése) segítségével. Amennyiben ez a feloldás nem történik meg – és a horoszkóp segítségével történő sorsfeltárás nélkül nem történhet meg! – akkor nem csak hogy a fent leírt betegség és balesethajlamok válnak reális betegségekké a rákos daganat képződésekig és az életveszélyes balesetek bekövetkezéséig elmenően, de amennyiben a programhordó felnőtté vált lánygyermekek további gyermekeket, illetve gyermeket (mert többnyire csak egykét!) vállalnak, azok is öröklik a nagyanya által létrehozott és az anya által fel nem oldott romboló programokat. Persze, nem csak romboló és negatív jellegű kauzális programokkal rendelkezünk, de az én kutatásaimnak és felfedezéseimnek a tárgyát nem a tehetségek, a zsenialitás és más különleges képességek kimutathatósága képezi, mert a saját példámból is kiindulva, meg vagyok arról győződve, hogy a tehetségeinkkel és rendkívüli képességeinkkel nem sokra megyünk, sőt: többnyire azok is csak a sorsunk elrontását szolgálják (és erre nem csak a világtörténelem számos elrontott sorsú, vagy korán elhunyt zsenije és tehetsége a példa, de számos példaértékű élet-történetet találunk a közvetlen környezetünkben is!) amennyiben a negatív programok és a zavaros, vagy obskúrus szellemi nevelés hatása erősebb azoknál és tehetségünkkel együtt, az egyik betegségtől a másik szerencsétlen sors-helyzetig támolyogva vagyunk kénytelenek élni.
Mivel nem az anyag hozza létre a szellemet, hanem a teremtői imagináció, vagyis a kauzális idea-struktúrák hívják létre az anyagi formákat (pontosabban: az energiának azt az állapotát, amely számunkra a szilárd anyag benyomását kelti), ugyanezek a szellemi struktúrák képesek a zavart anyagi struktúrák helyrehozására is. Ez a szellemi-lelki gyógyulásokat követő fizikai gyógyulásnak az alapja, feltétele illetve magyarázata is. A genetika által felfedezett egyéni és családi génállományunk (az ún. géntérképünk) kevésbé határozza meg az életünket és a sorsunkat, mint a spirituális programok és mind faji sajátosságaiban, mind egyéni és társadalmi árnyalataiban követik ezeket a kauzális és spirituális programokat és azokat is testesítik meg. De pontosan azért mert nem az anyag határozza meg a szellemet, hanem a szellem az anyagot, a genetikai programok (genetikai meghatározódások) általi természeti meghatározódások feloldhatók, meghaladhatók és megváltoztathatók az örökölt spirituális programok megváltoztatása által, persze anélkül, hogy például a faji sajátosságokat hordozó alapstruktúrákat megváltoztathatnánk. Erre a legegyszerűbb példát a feleségem szolgáltatta, aki orvosok és szövődmények nélkül, könnyedén szülte meg gyermekeit és szoptatta azokat egy évig, annak ellenére, hogy az ő nagymamája sem szült könnyen és az édesanyja irtózatos kínok között hozta őt a világra, nem tudván szoptatni sem őt, sem a testvéreit néhány hétnél tovább. Ráadásul a feleségem mindkét – különböző apától született – testvére testi malformációval született a világra. A feleségem kéz ujjperecei is aránytalanok és a mi gyermekeink is azokat az (ép és egészséges!) ujjaikat szopják rendületlenül és tévedhetetlenül, amely két ujjal összenőve született a világra a velük egykorú „nagybácsi”. Gondolom, az én erős betegség-hajlamaim és gyermekkori, fiatalkori betegségeimnek a meghaladásán kívül, ennél beszédesebb példa nem kell a genetikai meghatározódásoknak a szellemi feloldási és meghaladási lehetőségére.
Miután a negatív örökletes programok természetét és egyénenként változó jellegét részletesen feltárjuk a személyi horoszkópok segítségével, nem csak a várandós nők válnak képessé újra egészséges magzatokat foganni, a várandóssági állapotot egészségesen és szövődmények nélkül (áldásként: boldogan) végigélni, egy könnyű szüléssel a folyamatot lezárni és egy új fejezetet: egy új, egészségben növekvő személy életregényének az első fejezetét megnyitni, mint az én feleségem, hanem még az olyan, negyven éves korukat meghaladó és gyermekkoruk, majd az érett felnőtti életük felét végig betegeskedő személyek is mint én, nem az öregkori lassú sorvadás gondolatával kell megbarátkozzanak az ötvenedik évük betöltése után, hanem, amiként azt Jézus is mondja, elnyerhetik az egészségüket, életerejüket és kreatív rugalmasságukat. Én legalábbis, aki kimondottan beteges személynek születtem a világra, és a genetikai örökségem szerint is a lehető legrosszabb életprogramokat örököltem, miután végig betegeskedtem a gyermekkoromat és a harminc és negyven éves korom közötti évtizedet, ezeknek a dédnagyanyámig (aki egy halott gyermeket szült a világra és akinek két gyermeke halt meg, mielőtt megszülte volna a nagyanyámat, aki viszont hatvan éves korában végbélrákban távozott az élők világából, hátrahagyván két, ugyancsak számtalan betegség által gyötört gyermeket) visszakövethető életellenes programjaimnak a feltárása után, nem csak, hogy megszűntem a korházak és az orvosi kabinetek gyakori vendége lenni, hanem korábbi gyenge állapotaimat meghaladva (szellemileg és fizikailag teljesen feltámadva), 49 éves koromban, két aprógyermekes apaként, megszereztem a karate mesteri fokozatomat és egészségesebb és erősebb vagyok mint életem bármely periódusában.
Ezeknek, az ipari civilizáció társadalmaiban egyre erősödő, a szülőanyák által a gyermekeiknek átadott, majd a gyermekekből felnőtté-anyává váló lánygyermekek által tovább adott, anyasággal-gyermekvállalással kapcsolatos negatív szellemi programoknak (asztrológiailag a Hold által megtestesített természeti teremtői őserővel: az anyaság ősi motívumával szemben, egészen pontosan: a civilizált embernek a Hold által megtestesített teremtői – anyai! – őserővel szemben felvett általános negatív magatartás következtében, a civilizációban állandósult élet- és gyermekellenes szellemi programoknak) az asztrológia segítségével történő kimutatási és pontos meghatározási lehetőségének a jelentősége egyelőre felmérhetetlen. Mivel ez a szellemi motívum a Rák csillagkép által megtestesített spirituális erőtérhez tartozik, nem csak a nők gyermekszülő-gyermektápláló szerveit támadják meg egyre sűrűbben és végzetesen a megfelelő betegségek, azon tudományosan felvilágosult hölgyek esetében, akik tovább súlyosbítják az ősanyáik szellemi tévedését és nyíltan szembeszegülnek a gyermekáldással, vagy, még önmaguknak sem bevallva az igazi okokat (rendszerint a gyermekáldástól való irracionális félelmet), mindenféle ürügyre (többnyire külső okokra: karrier-alakítási, vagy jobb anyagi feltételek hiányára) hivatkozva, a végletekig kitolják a gyermekvállalást (és a rendszerint egyetlen gyermekük vállalását) az időben, hanem a Rákhoz tartozó más szerveket is, mint például a gyomor, vagy a hasnyálmirigy. Ezek a betegségek akkor is jelentkezhetnek, ha a gyermekszülésnek megfelelő életkorban levő, házas, vagy elvált hölgyek, miután megszülik az első gyermeküket, elszállván a kedvük mind az anyaságtól, mind a családi élettől (persze, ugyancsak e programok hatásaképpen), különböző tudományos „családszabályozási” módszerek segítségével kikerülik a további megtermékenyülési lehetőséget és ezáltal az öröklött negatív programok feloldását. Mivel a Hold az anyaság mellett, illetve lényegileg azzal azonosan, a más fajta természeti információknak a befogadásával és kiérlelésével – megemésztésével – újjászülésével kapcsolatos folyamatoknak az őselvét (pl. az érzékenység és a tükrözés ősprincípiumát) is megtestesíti, a gyomorproblémák és általában az egész emésztőrendszernek a problémái is e programok hatására erősödnek fel, sőt: ide vezethető vissza minden megtermékenyülési folyamatot megtestesítő természeti megnyilvánulásnak az anyagi hordozóival (pollen, fűpor) szembeni allergiás reakciók is, aminek a közhiedelemmel és a hivatalos állásponttal szemben nem az illetékes anyagok az igazi kiváltói, hanem az illető személyeknek a megtermékenyüléssel szembeni öntudatlan és önkéntelen averziója. Ráadásul, mindez nem csak a termékenységgel kapcsolatos természeti jelenségekhez és természetes folyamatokhoz való negatív magatartási mintákhoz kötött! A Hold által megtestesített őserő minden anyagi szaporodásnak: az anyagi bőségnek (az áldásnak) a teremtési ősmintája és „misztikus” teremtő ereje. Ezért az anyagi javakhoz való viszonyulás (szellemi) minőségét és a családanyák áldás-idéző képességét is negatívan befolyásolják ezek a romboló programok, aminek következtében az őket hordó nők és férfiak az anyagi javakért való aggodalmaskodásnak és a szegénységtől való rettegésnek az élő megtestesülései.
Az ide vonatkozó problémák összefonódnak az anyagi gazdaságnak a spirituális funkciójával. Pontosabban: a gazdaság szerepének az egyetemes tájékozódásban, az egyetemesen tájékozott emberi-személyi tudatnak a kifejlődésében. Ez minden antropológiai metafizika megkerülhetetlen próbaköve és minden világi, keleti, vagy nyugati vallás és az erkölcs-filozófia próbaköve és minden vallásos, vagy misztikus szekta által elhárított és kiátkozott motívuma: a gazdaság és a pénz. Pontosabban az ember termelői és fogyasztói mentalitása által létrehozott morális és egzisztenciális kérdéseknek a megválaszolása. A demográfiai csökkenés ördögével küszködő gazdasági jóléti társadalmak politikusai, akik vagy tényleg nem értik, vagy tudatos naivitással nem akarják érteni, hogy az ok, amiért a választóik nem akarnak szaporodni, éppen az, aminek a megvalósítására és a fenntartására minden választási kampány alkalmával szent fogadalmat tesznek: a gazdasági jólét. Ezért rendületlenül azt mondják a választóiknak (és önmaguknak?), hogy a polgárok gyermekvállalási kedvének a kiváltása érdekében még nagyobb gazdasági növekedést kell elérni az általuk vezényelt társadalmi rendszerekben. Holott, ma mindössze a gyors gazdasági növekedést remélő és a kapitalista reformok útjára újonnan rátért kelet-európai népek számára nem derült ki egyértelműen, hogy a gazdasági növekedés, a tudományos családszabályozási eszközökkel rendelkező polgári társadalmak esetében, egyáltalán nem a demográfiai növekedést eredményezi hosszú távon, hanem épp fordítva: az individualizáció növekedését és ez által a demográfiai csökkenést.
Vannak akik a gazdaságot és a pénzt az ördög eszközének nevezik és olyan „spirituális” (misztikus!) könyvek is megjelentek már, amelyben a szerző a pénznek valamiféle misztikus és mágikus erejű tulajdonságot tulajdonított. Tény, hogy a politikusok nyugodtan abbahagyhatják a (szégyenletes tájékozatlanságból eredő, vagy tudatos) zagyvaságaikat: az anyagi jövedelem ugyanis (eltekintve a kivételektől) a modern civilizációban nem előfeltétele a gyermekvállalási kedv növekedésének (a „nemzet-szaporulatnak”!), hanem épp hogy azzal ellentétesen hat a spirituálisan meg nem világosodott személyek esetében. Ezt ékesen bizonyítja a nyugat-európai és különösen a skandináv országok demográfiai sorvadása. A gazdagodó és a gazdag családok általában csak abban az esetben szaporodnak, ha az anyagi gazdagsággal egy időben szellemileg, illetve lelkileg is gazdagodnak: tágulnak. Márpedig a valós spirituális megvilágosodást (figyelem: nem a misztikus kábultak egyre szaporodó seregéről beszélek!) és az ezzel járó szellemi-lelki tágulást ma, az emberiségnek mindössze két-három százaléka ha eléri. Mindazonáltal a gazdaság és a pénz nem az ördög eszköze, hanem az individualizáció, az egyéni öntudat kialakulásának eszköze. És ezáltal az egyéni felelősségtudat, majd az autonómia-tudat kialakulásának a feltétele. És persze, mindemellett, a gazdaság ma a természettudományok fejlődését biztosító eszköz is, tehát: az egyetemes tájékozódási lehetőségek bővülésének és tökéletesedésének is az eszköze. Márpedig egészségesen fejlett spirituális tudat – aminek semmi köze nincs a mindössze látszat-egészséget és látszat boldogságot produkálni képes zavaros miszticizmushoz – csak és csakis jól meghatározott, egyetemes felelősség szerint élő és ebben semmiféle korrupció által meg nem ingatható egyéni tudatban fejlődhet ki, és csakis arra alapozódhat. A pénznek tehát, mint egyszerű csere- és munkaeszköznek, semmiféle pozitív, vagy negatív mágikus hatalma, vagy tulajdonsága sincs, épp úgy mint a számoknak (lásd az aritmológiáról szóló tanulmányt), ahogy a kiemelkedő gazdaság sem tesz sem boldoggá, sem egészségessé, de szerencsétlenné sem, önmagában. Ám vitathatatlan, hogy az általános gazdasági jólét, erősítvén az egyéni öntudatot és önbizalmat, az egyének tájékozódási lehetőségét és politikai tehetőséget, szétrombolja, leszereli és lehetetlenné teszi a kollektív (gazdasági és politikai) gyengeségre és gyávaságra alapuló diktatúrákat. És tagadhatatlan az is, hogy a gazdaság, azáltal, hogy annak haszonélvezői nem kell reggeltől estig a táplálékszerzés gondjaival küzdjenek, lehetővé teszi az elmélyült spirituális életet, a tudományos és ezáltal a szellemi-spirituális tájékozódási és kísérletezési lehetőségeket.
Ahogy a bevezetőt követő – közöletlen, vagy a szerzői díjról való lemondás ellenében közölt – cikkekből azonnal ki fog derülni, nem élünk szemellenzővel és a fentiek mellett, jól látjuk az öncélúan gyakorolt tudomány és a gátlástalan (ugyancsak öncélú) nyerészkedés szolgálatába állított technika által véghezvitt természeti rombolást, az ökoszisztémák tönkretételét, azok helyrehozhatatlan megzavarását, a természeti helyükről kiszorított állatok pusztulását. De az megint más metafizikai kérdés, hogy az egyetemes létezés rendeltetése szempontjából, az ember egyetemes tudatának a kifejlődését lehetővé tevő individualizációért (a gazdasági gyarapodásért) fizetett ár (a növény- és az állatfajok kipusztulása) törvényes-e vagy sem, és, hogy ez mennyire vezet(het) végső katasztrófához, illetve a földi élet (teremtői-teremtési kísérlet) végső megszűnéséhez. Ennek a kérdésnek a metafizikai vizsgálata és esetleges megválaszolása nem tárgyköre a jelenlegi könyvnek, de szándékomban áll ezt a vizsgálatot a közeljövőben elvégezni egy szélesebb körű tanulmányban, amelynek A második bűnbeesés lesz a címe. Egyelőre maradjunk Hamvas Bélának ama megállapításánál, miszerint, még a kárhozat is az üdvösségért van és emlékezzünk arra, hogy a gazdaság kérdése, metafizikailag és asztrológiailag elsősorban a Hold által megtestesített „áldás” őselvével és másodsorban az individualizáció, vagyis a személyi tudat fejlődésével (illetve ferdeségeivel: személyi problémákkal, hamis személyiséggel), vagyis a Nap által megtestesített appolói elvvel: a szoláris princípiummal áll összefüggésben. Ezért a boldogság kérdése is, amelynek az elérése érdekében egyesek az asztrológiához és az ún. ezoterikus tanokhoz fordulnak reménykedve – és amelyet egyesek (nem véletlenül tehát, de a közhiedelemmel teljesen ellentétesen!) a gazdasággal is összekapcsolnak – nem azon múlik, hogy mennyire vagyunk, vagy leszünk gazdagok, hanem azon, hogy mennyire vagyunk képesek harmóniába kerülni a Hold és a Nap által megtestesített őserőkkel: a Ciklus és a Ritmus törvényének megfelelő időben történő tudatos és felelős gyermekvállalással és a bátor, vagyis az egyetemes tájékozottságra alapozott, és ezért megzavarhatatlan és megvesztegethetetlen személyi tudatunk kifejlődésével.
Természetesen, a második felfedezésem nem a pénznek és a gazdaságnak a boldogságban, illetve a boldogtalanságban játszott szerepéről és nem ezeknek a „nyers” és primitív politikai diktatúráktól való megszabadulásban játszott szerepéről szól, bár, amint a fentiekben utaltam rá, áttételesen ahhoz is kapcsolódik. A második felfedezés a személyi-, személyiségi problémáknak és a hozzájuk tartozó, többnyire pszichés – vagy legalábbis a pszichológia, no meg az elmegyógyászat hatáskörébe utalt – betegségeknek az ugyancsak az ősanyák által létrehozott személyiségellenes és férfiasság ellenes romboló programokról szól. E felfedezés szerint, a személyiségi és személy-tudati, kirívóan mély (és a tudomány által máig megmagyarázhatatlan) devianciáknak, a már a korai gyermekkor idején jelentkező „érthetetlen” agresszivitásnak az igazi okai az ősanyáknak a kimondottan a férfiakkal szemben (az utódok apjával, nagyapjával, dédapjával szemben) lélekbe rejtetten és képzeletbe fojtottan átélt haragjában, gyűlöletében, megvetésében, de főként a rejtett bosszú vágyában, vagy a maszkulin tulajdonságokkal (maszkulin jelleggel) felruházott, és nekik „nehéz sorsot adó” Istennel, vagy más, misztikus sors-erőkkel szemben érzett neheztelésében és kimondottan a szellemi dimenziókban: vallásos képzelődések szintjén, tehát nagyon mélyen és huzamosan átélt lázongásában, ellenséges (ateista!) mentalitásában gyökereznek. Ezeket, az utódok horoszkópjában többnyire a Nap, a Mars és az Uránusz sűrű negatív fényszögelése által jelzett örökletes programokat Fény-ellenes programoknak neveztem el és a tanulmányokból részletesen is ki fog derülni hogy miért. (Jin = a Szeretet, a feminitás első princípiuma és a Jang = a Fény, illetve a maszkulinitás első teremtő princípiuma.) Persze, ez nem azt jelenti, hogy a szegény, spirituálisan tájékozatlan és a férjeik, apósaik, vagy más (pl. munkaadó, munkafelügyelő) férfiak által elnyomott ősanyákat tesszük hibássá az utódok személyi devianciáiért, mert senkinek nem válik a hasznára, de ha tudatosítottuk az okokat, amelyeket az eddigi tapasztalatok szerint, mindig meg is találtunk az írott, vagy beszélt családi krónikákban, a program néhány év alatt feloldható és az egészség helyreállítható!
Ezek a tűz jegyekkel (Kos, Oroszlán, Nyilas) és azok uralkodó bolygójával kapcsolatos, mindenképp spirituális személyiség-alakítási karmát jelző, romboló programok, úgy jönnek létre tehát, hogy valamelyik ősanyának a személyi akaratát, egyéni meglátásait és ambícióit, a „program kezdő”, „program-örökös” utód foganása előtt, teljes mértékben elnyomta az ősapa, annyira és olyan körülmények között, hogy az illető hölgynek a külső ellenállásra és lázadásra nem nyílt lehetősége. Ez a lelki zártságot és szellemi nyomást okozó negatív léthelyzet olyan belső (rejtett: többnyire az illető hölgy által még önmagának sem bevallott) lázadást és lelki ellenállást váltott ki az ősanyából, amely haraggal, gyűlölettel, bosszúvággyal keveredő, a tudat legmélyebb rétegeibe lefojtott és ezáltal a tudattalan szellemi szférákba átpréselődött személyellenes, vagy Isten-ellenes kauzális agressziót, lelki ellenerőket „termelt” az anya vagy valamelyik ősanya spirituális struktúrájában, amelyet az nem tudván nyíltan kiélni, megvalósítandó szellemi csomagként átadott az utódainak.
A lánygyermekek, akik már ezeknek a férfi- és személyiségellenes romboló programoknak (is) a megtestesülései, az anya titkos bosszúvágyainak valamely szélsőséges megjelenési formáját élik meg. Vagy szintén elnyomott, vagy zavart személyiséggel, de időnként esetleg már hisztériás rohamokban felszínretörő rejtett agresszivitással élik meg a házaséletüket, vagy a férfiellenes és a személyiségellenes mentalitást nyíltan felvállalva élik ki ezeket az amazoni késztetésekké erősödött tulajdonságaikat a férjeikkel, – valamint más erős és nyíltan manifesztált, vagy éppenséggel látványosan gyenge (gyáva, félénk) individualitással rendelkező személyekkel – szemben. Mivel a rezonancia és a karma törvénye alapján élettársukká vált férjeik (a nagyapák és az apák) nem tudhatják, hogy valójában miről is van szó, az ugyancsak az ősanyáiktól örökölt programjaik alapján két véglet szerint viszonyulnak a feleségeiknek ezekkel a férfi-személyük ellen nyíltan vagy rejtetten irányuló fenekedéseihez, uralási vágyaikhoz: vagy elfogadták a papucskormányt, vagy még nagyobb terrort alkalmaztak mint az após, vagy a feleség nagyapja és szórványosan, vagy rendszeresen kegyetlenül elverik a tűzrőlpattant feleségüket. Fiúörökösök esetében ez, a nagyapákénál is durvább, külső agresszivitásban, vagy a saját férfiasságuk és a más férfiak „durvasága” elleni külső, vagy belső lázadozásban, a papucshősi szerep felvállalásában és a családfői felelősség ellátásának a képtelenségében, durvább esetekben szexuális zavarokban és impotenciában nyilvánul meg. Csak ritka esetekben, többnyire valami drámai esemény, tragikus baleset szokta megszüntetni ezeket a generációról-generációra öröklődő programokat.
A fiú utódok esetében tehát egyszerű a képlet: rejtett, vagy nyílt személyi devianciáikkal az adott társadalom kulturális és morális tradícióinak a függvényében, többnyire a két véglet közül valamelyik szélsőséges szerepben kötnek ki. Vagy „vad motorosokká”: kommandó harcosokká, nyíltan, vagy rejtetten „dolgozó” terroristákká, illetve politikai, vállalati, esetleg egyszerű családi diktátorokká válnak, vagy, mivel a modernebb időkben inkább az anyák, vagy a szintén rejtett hatalmi ambíciókkal rendelkező, többnyire nő nemű pedagógusok nevelik őket, túlzottan szófogadó gyermekekké, fiatalon a felnőtt gondozó és felnőtt oktató anyukák szófogadó fiacskái, majd, jobb esetben, a rezonancia törvénye alapján kiválasztott és az anyuka-anyós által ennek megfelelően nevelt, kemény feleségük szófogadó szolgáivá vállnak, rosszabb esetben a nőuralom elkerülése érdekében nőtlenek maradnak és a békésen sorvadó polgári rend nőtlen és családtalan tagjai. A nő utódok jelleme és annak megfelelő sorsa ennél sokkal árnyaltabb és érdekesebb. Hamvas Béla szerint (l. az Androgünosz c. esszéjét) a tudomány, a modern hadseregek által őrzött látszat-béke (Valódi béke nincs sem a természeti, sem a spirituális világban, ezért a társadalmi béke is látszólagos. Ahogy dr. Thorwald Dethlefesen írja az Út a teljességhez című könyvében: a múlt századok csataterei áttevődtek a közutakra, a kórházakba és a klinikákra), a demokrácia, a pedagógia és a pszichológia, akárcsak a technikai háztartási berendezések, mind az életünk könnyítését és kellemesebbé tételét és ezzel együtt a modern és a posztmodern társadalmak feminizálását szolgálják. Ma már egészen jól látható, hogy az egész civilizációnk mennyire kellemesen nőies és csak azok beszélnek kegyetlen időkről, akik nem értik, hogy miről van szó. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a nők, vagy a férfiak élete ettől sokkal boldogabb. Ha így lenne, nem fogynának a mesterséges boldogságkeltő szerek: az alkohol, a kábítószer, a vibrátorok, a használat közben kéjes hangokat hallató szex-babák, a vérnyomáscsökkentők, az altatók, a nyugtatók, a serkentők és a potencia-növelő „gyógyszerek”.
Nyugat-Magyarországi tartózkodásaim, illetve az ottani asztrológusi tevékenységem során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a sok, jó anyagi kondícióval rendelkező, egyedül élő, vonzóan szép és jó kondícióban levő (aerobik, fitness) középkorú hölgy, amikor a gyermektelen állapotuk megszüntetésének a szükségére hívom fel a figyelmét, egytől-egyig elkezd panaszkodni, és „cáfolhatatlan” érveket felsorakoztatni arra, hogy ott Magyarországon, és pont most, amikor ők megtermékenyíthetők lennének, nincsenek ehhez megfelelő férfiak. Ilyenkor, horoszkóp nélkül is tudom, hogy a személy-ellenes program egy „ártatlan” áldozatával, a férfiak és a férfiasság rafináltan képzett leszerelő mesterével, a láthatatlan Amazónia polgárával van dolgom. Az asztrológiai feltárásig, mindannyiunkat a személyi horoszkópunkból kiolvasható sorsunk – karmánk manipulál. Az rángatja-tuszkolja végig az életen a Nobel-díjas tudósokat, az államelnököket, az apácákat, a prostituáltakat, a betörőket, a munkásokat, a hivatalnokokat, a terroristákat és a főpapokat is. Nem létezik olyan, önmagától megvilágosodott okos ember (esetünkben okos nő!), akit ne a Sárkányfaroknak, a Lilithnek a horoszkópjában elfoglalt pozíciójából, valamint az örökletes programokra utaló jelekből kiolvasható rejtett tulajdonságai, ambíciói, félelmei, téveszméi irányítanának. Ezek a vonzóan szép, többnyire minimum főiskolai szinten képzett, művelt, a világ dolgaiban igen jól tájékozott, intelligens és nem utolsó sorban a szerelem terén is tapasztalt hölgyek mindent tudnak a férfiakról (ezért is tudják, hogy olyan, aki őket boldoggá tehetné és akiknek ők gyermeket szülnének, nincs!), csak azt nem tudják, hogy a férfiak nem keljfeljancsik és nem járnak rugóra. Illetve tudják, de pont ezért elégedetlenek velük és ezért is nézik le őket. Már hogyne haragudnának, ha az ostoba és magatehetetlen férfiak becsapják és/vagy otthagyják, vagy istenesen elbánnak velük, ahelyett, hogy szeretnék őket, miután azoknak bebizonyították értelmi és női felsőbbrendűségüket? A józanul gondolkozó ember számára érthetetlen, hogy ezek a magasan képzett és jól tájékozott hölgyek, a kiváló szépségük és nőiségük ellenére, miért maradnak család nélkül, boldogság nélkül, vagyis miért terméketlenek? Azért az egyszerű tényért, mert e tájékozott hölgyek, nem tudják még, hogy férfi-ideáljuk mellett: a lelki és szellemi férfiasságukról a „koedukáció” segítségével leszerelt, de ennek ellenére őket mégis boldoggá tenni képes férfiak mellett, vagyis a fiktív keljfeljancsik mellett még inkább boldogtalanok lennének, mint ahogy minden, a család irányítását vaskezeiben tartó nő a lelke mélyén, még önmagának sem bevallottan, boldogtalan. De a papucskormányzók sem annyira boldogtalanok, mint azok a nők, akik fiatal korukban, „jogos” civilizációs elvárásaik segítségével, tudatosan, vagy önkéntelenül, lelkileg, vagy szellemileg is, leszerelték az őket megtermékenyíteni akaró férfiakat, és az ősanyáktól örökölt férfi-ellenes programjukkal párosodó életellenes programjaik által vezérelve, nem hagyták magukat a férfiak által megtermékenyíteni akkor, amikor annak az ideje volt és most feladván a valójában saját női mivoltuk ellen folytatott értelmetlen harcot és elfogadtak végre egy, a leszerelés játszmájától megkímélt férfit állandó partnerként. Ők egyik nőgyógyásztól a másikig zarándokolnak ma annak érdekében, hogy az, a tablettái, injekciói és a műszerei segítségével termékenyítse meg őket. Egy, a nők mesterséges megtermékenyítéséről, illetve a mesterséges megtermékenyítés rögös útját választó (anyagilag tehetős, vagy alapítványi segélyekért „szerencsésen” pályázó) családoknak a lelki életéről szóló dokumentumfilm végén hangzott el, jobban mondva íródott ki az a szomorú tény, hogy a magyarországi családok tíz százaléka (figyelem: százból tíz család, illetve kétszáz ember esetében tíz) meddő. Ehhez hirtelen hozzáképzeltem azokat a gyarapodó számú „magányos” személyeket, akik eleve nem akarnak gyermeket, majd azokat a nőket, akik, ha nem is császármetszéssel, de az én anyámhoz és az Emőke édesanyjához hasonlóan, iszonyú fájdalmak között szültek, és ekkor nemcsak a magyar nemzet sorvadása, hanem az egész emberiség egyre jobban fokozódó, boldogság-szolgáló tudományos lázálma következményei miatt is megijedtem.
Persze, a többi egyetemes törvény mellett, a polaritás törvénye is beleszól e sorsprogramok alakulásába és ahogy az, ami az egyik ősanyánál elfojtott megnyilvánulási vágy és lázadás volt, az egyes utódok természetében vulkánként kitörő gátlástalan individuális érvényesülési-önérvényesítési késztetésként jelentkezik. Ugyanúgy e jelenség fordítottjával is találkozunk. Ezért nem keresik a pszichológusok a betegségek okát elég mélyen és ez téveszti meg többek között a modern misztikusokat is. Mivel ha zavarosan is, de akárcsak a természettudósok ők is lineáris logikában és nem az analógiák rendszerében gondolkoznak, nem találván a logikus magyarázatot arra, hogy a béketűrő, humánus szülőknek miként lehet „haramia” gyermeke, minden jó nevelés és pozitív szülői, rokoni és környezeti példa és befolyás ellenére, illetve arra, hogy agresszív szülőknek miként lehet csendes, humánus, méltányosságra és tisztességre törekvő gyermeke, a negatív példák és környezeti hatások, valamint a genetikai örökléstan állításai ellenére. Sőt: hogy miképpen lehet teljesen egészséges apának és aránylag egészséges anyának beteges, vagy nyomorék gyermeke, továbbra is a keleti vallásoknak a reinkarnációra vonatkozó dogmaként értelmezett metaforáival magyarázzák e jelenségeket. Egy teljesen új, értelmes és a természeti-fizikai valóság által is igazolt világ nyílt meg előttem, amikor több, problémás sorsot tükröző horoszkópnak a tulajdonosokkal történő értelmezése és az egyetemes törvények tanulmányozása közben rájöttem, hogy az anyák és a nagyanyák sorsában, illetve azoknak az adott szociális és családi konjunktúrák (lehetőségek) és morális szokások (téveszmék, tévképzetek) szerinti viselkedésében pontosabb és konkrétabb magyarázatot találok a sorsképletek jellegére, mint a reinkarnációs fantazmagóriákban. Egyébként a fentebb vázolt Fény-ellenes romboló programok következményének az egyik legkirívóbb esete a napfény allergia. Az a betegség, amely arra ítéli az áldozatait, hogy egész életükben árnyékban éljenek. Nagyon tanulságosnak és (minden cinizmus, vagy káröröm nélkül!) mulatságosnak találom, hogy a Kohl kancellár felesége is ebben a betegségben szenved, hiszen a Bundestag volt kancellárjánál erősebb (és nagyobb!) Nap-személyiséget és egy ilyen betegségben szenvedő feleségnek megfelelőbb férjet, keresve sem lehet elképzelni.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 3 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO