Szegény Medárdám! Istenem, hogy mit csinált belőle az a két k. mint kedves... fehérnép. Na, meg a családjától való elszökésére, ha esetleg nem is biztató, de abban neki segédkező, udvarlója az én, három hete még, erős és egészséges lányomból? Három hét alatt egy össze - vissza hazudozó, melankolikusan hiszterizáló és hisztériásan melankolikus, éppen, hogy nem dadogó "merengőt", vagyis fél-zombit sikerült belőle fabrikálni! És miért, kérdem én miért? Csak azért, hogy így, akár ezen az áron is, "igazuk" legyen! Csak, hogy bosszút álljanak, azért, mert Rékát arra biztattam, hogy amennyiben az erősen beteges és erősen öreg déd-nagymamája, meg hal és ő észre veszi, vagy meg neszeli azt, hogy őt nem Régenbe akarják vinni az édesanyjához, hanem a nagyanyjához Csíkszentgyörgyi kis házikójukba, a nagyanyjának a fél tüdősen is cigarettázó és alkoholizáló férje mellé, azonnal hívjon engem telefonon. És ha nem tud felhívni, akkor szökjön hozzánk. Valószínű, hogy ezt a megijedt kislány elmondta Emőkének és az megijedt, attól, hogy akkor viszont már nálam négy gyermek lesz kereken és nála egy sem. És akkor, Isten-őrizz, hogy mennyi gyermektartást kell majd fizetnie... Hát fogta magát, és inkább három hónapon át képes volt a szeretett és hőn kívánt férjétől, meg az annál hagyott kislányától: Edinától, csak hogy a nálam levő gyermekek közül legalább még egyet magához csábítson. És a tervét éppen Medárdával tudta végrehajtani, aki éppen szerelmes lett, és ez neki kapóra is jött, hiszen, neki, mint a Sapientia Egyetemen képzett és keményen élet-tapasztalt tanárnőnek, az már gyermekjáték volt, a hiszékeny és őt, valamilyen formába mindig is, vissza kapni vágyó lányával elhitetni, hogy én egyáltalán nem fogom megengedni, hogy Tamással "szabadon" együtt járjanak. Én meg kereken három napot engedélyeztem számukra, hogy "végre" együtt legyenek, miután Emő öt hónap alatt egyszer sem kereste meg a Csíkszeredában élő gyermekeit. Bizonyára, Tamással is ekkor és ezért, tehát az anyja biztatására vette fel a kapcsolatot újból, hiszen azelőtt nem észleltük, hogy azzal akárcsak internetes kapcsolata is lenne. Sokszor kimutattam már itt, azt a Gerle Éva féle és Ferenc Magdolna féle, szarkavaró, intrikálási, bocsánat: dialektikusnak és az óvatlanoknak még logikusnak látszó érvelési módszert, amit a valamikori Kozma Emőke, aki ma Benkő Emőke is használt ellenem, egy Szerbiai újfasiszta magyar Warez-oldalán: Egy, az adott eseménynél később megtörtént, általában látszatra igaz "esetet" felhozni érvként arra, hogy azt a cselekményt, ami ahhoz a vitatott eseményhez vezetett, miért volt szükségszerű elkövetni. Vagyis: a jövőben (Jelenben) megtörtént okozatot, megtenni a multban megtörtént eseménynek az okaként. Történt, hogy Etelka szedett valamilyen, egy barátnőnk által elültetett, tehát garantált gombát, és azt megsütötte és melléje még rizst is főzött. DE valamiért félre tette és csak két vagy három nap múlva került elé, amikor is Viola megtalálta és az asztalra tette. Turulával megették, hiszen ők szedték a gombát és ők készítették az egészet. De állítólag Etelka utólag, enyhe rosszulléttel, enyhén gyomormenéses is lett tőle. Ezt Etelka - Általam még nem tisztázott okokból, azonnal megmondta Medárdának, amikor találkoztak, miközben én a Teri mama ágyánál a Medárda jövőjére vonatkozó garanciákat kértem, illetve meg kérdeztem, hogy ő is bele3 egyezik-e abba, hogy a dédunokája, az utcán csókolózzon a Tamáskájával, jelezvén, hogy akkora köztük a szerelem, hogy amennyiben nem szerelik fel gyorsan a leányzót fogamzásgátlóval, abból érettségi előtti kisbaba - unoka - is lehet. Gondolom, hogy Ártatlanka Szent Magdolna penderíthette be gyorsan a betegszobába, tisztázni Teri mama előtt is velem, hogy ő nem azért szökött hozzuk, hogy onnan sokkal szabadabb módon járhasson Tamással mint az apai felügyelet által esetleg kiszabandó keretek között. Kérdem tehát újfent tőle, hogy akkor hát miért Medárda, mert a korábbi beszélgetésünk alatt egyetlen épkézláb érvet sem tudott felhozni. Mit gondoltok, mi jött be az addig biztonságos és vidámsággal - szeretettel teli családi fészekből való elszökés érveként? Az, hogy romlott ételt adtunk "nekik" enni, mert ne mit mondott az imént Etelka, "most is romlott ételt adtatok nekik." Én persze, ettől kaptam a levegőt, mert az esetről semmit nem tudtam, de rákérdeztem: És te mikor ettél nálunk romlott ételt, amit rád erőszakoltunk? Hát azt nem, de romlott paradicsomot igen. Mikor? Azon a reggelen, amikor este tőletek eljöttem." Milyen romlott paradicsomot, gyere ki innen, ne fárasszuk ezzel a vitával szegény Teri mamát." És ki mentünk és miközben az ad-hoc nagylányosnak kinevezett picinyke (3 négyzetméter ha van) szobába beértünk, sikerült tisztázni, hogy az a paradicsom, ha harmadnapos is volt, egyáltalán nem volt romlott, mert én ettem belőle a legtöbbet (Hármat is), de a többiek is bőven és senkinek semmi baja nem lett. Történetesen neki sem. A paradicsommal viszont az volt a baj, hogy amikor oda tettem, hogy szedje elő az ételt, és adjon enni a testvéreinek is, ne egyedül egyen, mert nem neveltem egoistának, ő egyenesen az előző nap általam meghozott paradicsomot akarta kiszedni, amiért rá szóltam, hogy ezeregyszer el mondtam már, hogy nem mindig a kézügybe eső, friss zöldséget és gyümölcsöt esszük meg, hanem azzal várunk, amíg a korábban vásároltnak az utolsó darabjai is elfogynak. Igen de hol a korábbi, tehát a tegnapelőtt vásárolt. Nem kapja, és nem kapja és nem kapja. Oda küldöm a sas-szemű Turulát, hogy nézze meg ő is, az meg be nyúl egyenesen Medának az orra elé, a szó szoros értelmében is, és onnan kiveszi a tegnapelőtti négy darab paradicsomot. Persze, hogy nem álltam meg szó nélkül, hogy a többinél jóval idősebb nagy lányom megint leégett a kistestvérei előtt. És nem csak abban, hogy ő a legegoistább, hanem a legügyetlenebb is közülük. Ez volt az a rettenetes reggeli szidás, amiből neki, egy békében eltöltött teljes nap után és egy karate edzés után, amíg végig dicsértem, állítólag "elege lett". - Kicsinyesen és fárasztóan pitiáner ügyek ezek, de tessék megnézni, hogy egy kis anyai és nagyanyai segédlettel (De minek, de minek de minek, ez a k. segítség, ami nélkül fel tudott nőni szép-erős egészségesre? Hogy aztán három hét múlva már úgy viselkedjen nekem, mint egy pszichopata?) mekkora - nagy hazugság-lovat lehet építeni egy kis szürke-légyből?! Ugyanis a paradicsommal, ami általa utólagosan jellemezve romlott volt, nem is az volt a baj, hogy romlott volt, hanem az, hogy az orra előtt állt, de szerelmes lévén, meg anyuka és nagymama által megkavart és szökésre felbiztatva lévén, nem vette észre. És ebből máris korábban mi általunk rá - rájuk kényszerített "ROMLOTT" étel lett, és így, ebben a romlottságában azonnal társult is az ő állítólagosan általunk megbántott lelkében az alapján, amiről éppen akkor hallott a 14 éves Etelkától, amit szintén nem kényszerített, sem rá, sem Turulára senki! Etelka utólag bevallotta becsületesen, hogy azt ő tényleg úgy adta elő Medának, hogy abból tényleg azt is ki lehetett következtetni, némi rossz indulatú fantáziával, hogy mi adtuk oda nekik, hogy azt egyék, ne egyebet. - Hát igen, mocskos ügy ez kérem és messze bűzlik, minél tovább magyarázzuk. Hát ezért vagyok én finnyás és nem szeretek közösködni senkivel, aki nem hétszeresen kipróbált, olyan közeli barát, akinek lehetőleg a horoszkópját is értelmeztem már jó régen lehetőleg. Mert utálom az ilyen fél igazságokból, és félre értelmezett, vagy tényleg félre értelmezhető csúsztatásokból épített kavarást. Mert igen is: az élet szép és gyönyörű, csak az a része mocskos nagyon, amit ilyen hülye idióták, mint ez a valamikor Filtermesternek is nevezett milicista által alapított családnak a női utódai is kutyulnak folyton, és persze, anélkül, hogy ettől egy hajszálnyit is boldogabbak és egészségesebbek lennének! Na, Szilárd, akkor most mit kezdesz ezzel, a számodra hirtelen teljesen idegenné, sőt: egyenesen utálatossá tett gyermekeddel? Mikor tudok még egyszer is az életben én, ezzel, a kavaráshoz szükséges finom csúsztatásokra máris rá kaptatott "nagy lánnyal"egyáltalán értelmesen beszélgetni? Mert ha most, ez a két ká., mint kedves asszony oda rakott, hogy kezdjen el nem csak neked, de másnak is hazudozzon, akkor, éppen a velem szembeni bűntudata fogja a jövőben megakadályozni abban, hogy legalább önmaga számára azt a vastag hazugságot be- ismerje, hogy én lettem volna a generátora annak, hogy tőlem "meg kellett" szöknie. Mert ha nekem ennyire rafináltan, átláthatóan, tehát ilyen, azonnal átlátható lapos-ostobán hazudik, akkor elképzelhetem, hogy másoknak micsoda regéket adhat le az én zsarnoki természetemről, amely mellett nem lehetett tovább bírni az életet ugyebár. És ezt csak azért, hogy az őt, a Tamáskával az utcákon enyelegni engedő k., mint kedves anyák tőle elvárják ezt és őt is, arra az össze - vissza való hazudozási és rágalmazási művészetre okítják, amit ők oly mesteri szinten művelnek. (Lásd az én rettenetes, sok gyermekcsinálási tervemet, annak érdekében, hogy a tőlük, meg a román államtól kapott gyermektartásokból éljek.) Mert hogy milyen könnyű lenne zokszó nélkül ott hagyni, a hazugság-mákonyban, amelyben láthatóan, máris olyan jól feltalálja magát...- De nem lehet, mert bennem van még apai és spirituális - erkölcsi felelősségérzet, ami a saját gyermekeiket is megrontani képes kedves anyukáknak abszolút nincs. És van még lelki ismeretem. Na, ezen én még egy kicsit eltöprengek, de mielőtt ehhez a töprengéshez visszavonulnék, hadd nézzünk meg még egy, a zseniális szarkeverésnek egy másik kiemelkedő poliszémikus eredményét. (Poliszémikus: a művészetben - esztétikában használt alkotói módszernek megfelelő kifejezés: sok - nagyon sok értelmű.) A beszámoló elején szóltam arról, hogy Medárda állítólag Tamáskának abszalájte pontosan és részletesen leírta a lakásunkat, annak, minden zegét-zugát, amitől a polgárilag művelt és igényes fiú, állítólag felháborodott, és a többi, hasonló, Medárdától rólam hallott szörnyű tulajdonságom alapján levonta azt a logikus következtetést állítólag - Medárda szerint legalább is, - hogy nem vagyok egy normális ember. Naná, hogy én szuper normális, vagyis Bolond vagyok, mint a Tartot legmagasabb szintű spirituális mestere, tehát a nem rég még öngyilkosságot elkövetni szándékozó Tamás féle fiatalemberek számára még egyelőre felfoghatatlan logikával működő személy vagyok, ami az ő zöldfülű szemében még egyelőre, ezzel az egyetlen a bizonyossággal jár. - Mert ha nem jött, hogy bemutatkozzon a szerelme édesapjának, és azt a dolgok felől meg kérdezze! Hát minek is azt, amikor az édesanya annyira szimpatikus és engedékeny? Nem? Amennyiben így van... Merthogy nincs így teljesen. Az a mondat ugyanis, hogy a fürdőszobát ki kell csempézni, ami amúgy is rémisztően nevetséges érv egy a családtól való elköltözési "szükséget" alátámasztani hivatott érvrendszerben, egy és egyáltalán nem Tamáskától származik! - Ugyan már, miért is foglalkozna egy a szülei által eltartott 26 éves, digitális elektronikai műszerész, vagy mifene azzal, hogy a szerelme szavakkal történő leírásaiból , nem csak, hogy rá jöjjön, hogy a fürdőszoba nincs kicsempézve, és ezen nem csak fennakadjon, de még ráadásul eszelősen is ismételgesse is, mint Medárda, a dédnagyanyja tömbháza előtt, ti., hogy márpedig azt, mindenképpen ki kel, csempézni!?! Dehogy kérem! - Ez nem a Tamáska "szerzeménye", hanem azt én régi anyósomnak az adú-ásza: a kedves őméltósága, Szent Magdolnáé! Egészen pontosan egy másik személyé: a Kézdivásárherlyi Agaghe Dionisie-é, akitől Szent Magdolna ezt a vétkes "kihagyásomat" csak átvette, de ebbe most ne mennyünk bele... hogy miképpen is került néhány évvel korábban a képbe, a Kézdivásárhely főterén az 1989-es forradalom idején halálosan meglincselt szekus őrnagynak a fia, és miért... A lényeg itt újfent az én drága Medárdám csavaros hazugsága, amely révén a volt anyósom által beékelt kétségbeejtően komolytalan "szökési ok", valamiképpen, tehát erősen megcsavarva, de egyenesen a dologban teljesen ártatlan Szente Tamás szájába került. Hogy fogom én ebből az anyja és a nagyanyja által a dédnagyanyja pénzén fabrikált hazugság-mákonyos szar-tortából épített labirintusból kiszedni a kislányomat? Hogy lesz ebből még normális ember? Hiszen ezt, ha így folytatja most már tényleg és végleg kiröhögik és kiközösítik az osztálytársai... - Holnap sürgősen beszélnem kell az osztályfőnökével, aki lépcsőházi szomszédom. Már csak azért is, mert két évvel korábban még arról szólt a fáma, hogy akkor, ez az új oszija végképpen semlegesítette a sok éves mobingolási ügyet, de most, a szökését követő első találkozásunk utáni telefonbeszélgetésünkkel, meg azzal állt elé, hogy az osztálytársai azért utálják őt a jelenben (Mondom: erre én aggódva többször is rá kérdeztem az utóbbi két évben és a válasz mindig egyértelműen az volt, hogy teljesen normalizálódott a viszony közte és az osztálytársai között.), mert én annak idején, tehát három évvel ezelőtt, bárdolatlanul beavatkoztam. Figyeljük meg a pedagógus anyja és a nagyanyja által épített hazugság-labirintusban való tévelygés következményeit: most már oda jutott, hogy az általam is igen kedvelt és tisztelt és... elismert tanárnőnek is, a szerintem is, tökéletes munkájának a pozitív eredményét is letagadja, amikor azzal áll elé, hogy az osztálytársai "miattam" nem szeretik és továbbra is kiközösítik. És én szóltam, neki, már a szökése utáni első találkozásunk után, hogy nagyon vigyázzon, mert, ha tovább halad ebben, az anyja által épített hazugság-labirintusba, amelyben csak egyre mélyebbre lehet süllyedni, de ahonnan kitalálni már soha, menthetetlenül velem, az ő nevelőjével és élet-mesterével is szembe fog kerülni és azzal együtt önmagával is végzetesen szembe kerül. És ennek az eredménye máris jelentkezett: azelőtt sosem voltak menstruációs görcsei és hőemelkedése. Etelkától ma tudtam meg, hogy az utóbbi menstruációjakor ezek, az általam mostanig kivédett, de a Rák karmára a nőknél általában jellemző tünetek, máris jelentkeztek. És eközben "anyuka", akinek sikerült az utóbbi három hónapos csíkszeredai áldozatos akna-munkájával mindezt elérnie, visszautazott a majdani jövedelmüket biztosító verseit kiadni, az ő igazi családjához - Amely szerelmes családi körbe viszont, valamiért sehogy nem fér bele még a Réka jelenléte sem, nem, hogy a Medárdáé! - Szászrégenbe! Hogy a kiadandó verseskötetből miként lesz majd a Csíkszeredában hagyott gyermekeinek a gazdasági eltartását biztosító jövedelem (Sehogy!), azt egyelőre csak a fantaszta Emőke és az egyelőre kizárólag őt és Szent Magdolna-nagyanyját szajkózni képes Medárda tudja. Mivelhogy nekem, aki mégis csak egy mérnöki realitás-érzékkel rendelkezek és akinek sikerült három verses kötetet kiadni, amíg lehetett, majd három tanulmány-kötetet és a regény-trilógiám első könyvét is, kiadni, egyelőre nem. (Ahogy én, a Magyar Írószövetség tagja és írói - költői minőségemben, elég sok lexikon szereplője, erről (Ti, hogy miként lehet ma a romániai magyar kultúrkörben egy verseskötet - jövedelméből három személynek megélni, halvány lila dunsztom nincsen. DE igen nagy a gyanúm, hogy sehogyan, vagyis, hogy ez ismét csak egy Emőke féle idióta fantazmagória, amit bizonyára, még ő sem vesz be, de az általa - általuk, bizonyára pszichiátriai gyógyszerek segítségével, negyedik osztályos értelmi és kritikai színvonalra lebutított Medárda lányunk, sajnos igen!)
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|