ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.29. 08:00

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2013.11.07. 19:44 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Néhány mondat annak a következményéről, hogy senki nem a spirituális struktúrájának megfelelő életkörben él és széles ívben elkerüli a karma-oldó életfeladatait. Aztán meg haragszik az életre, az Istenre, a sorsra, a szomszédra és persze: a mindenkori Orbán Viktorra! :lol: :lol: :lol: Holott, annak, hogy az emberiség 97 százaléka nem ott keresi a személyes boldogságát, ahol azt kellene, sem Orbán Viktorhoz, sem az Eu-hoz, és általában a politikusokhoz, vagy a politikához semmi köze nincs! Ezeknek a személyeknek és a politikai jelenségnek, legfennebb a politikusok boldogulási lehetőségéhez lenne köze, amennyiben azokra nem lenne érvényes, amit a fentiekben írtam. DE ház azok is éppen úgy máshol keresik a boldogságukat, mint a többi "halandó", tehát ők is, éppen annyira tévelyegnek. Erre a helyzetre mondta Jézus, hogy vak vezet világtalant.



Miután a saját bőrömön, azaz saját betegségi-egészségi állapotaim által, személyesen

is meggyőződtem a klasszikus asztrológia állításainak alapigazságáról és ennek

következtében behatóan kezdtem foglalkozni azok tanulmányozásával, jó ideig

az egész "életsztorim" elmesélésével voltam kénytelen lecsitítani mindazokat

akik, ha nem is akarnak visszatéríteni - szegény megtévedt lelket - az "objektív"

(vagyis a materialista) tudományosság helyes útjára, de jelezni akarták, hogy

ebben a kérdésben semmiféle kompromisszumot nem hajlandók velem kötni.




Ma már, ha szükségét érzem ennek, nem is a születési napjegyét kérdem meg az efféle, tudományosan elhatárolódó komoly embereknek - hiszen már olyan személlyel is találkoztam aki ezt nyíltan megtagadta, mondván hogy nem akarja, hogy beskatulyázzam és ezáltal nem az ő "igazi és tiszta" személyisége alapján ítéljem meg a lehetséges jellemét -, hanem a születési évszámából kiindulva, a Lilithje és a Sárkányfarka konstellációs pozícioja által jelzett karnája jellege (színezete) alapján kezdem sorolni a jellembeli hibáit okozó rejtett félelmeit és ambícióit és magánéleti problémáit, a betegség-hajlamait, párkapcsolati nehézségeit és szerelmi kríziseinek azokat az okait, amelyekre ő nem is gondolt addig, de amelyeket mindig is sejtett. Általában amint meghallja ezeket, bárki azonnal érintve érzi magát a kapásból tett, és mindössze felszíni ok - okozati összefüggések elevenbe vágó valóságosságától és ő csodálkozik leginkább azon, hogy miért is nem gondolt eddig erre?

Ha a beszélgetéssel tovább megyünk és az esetleges baleseteinek, nagyobb kudarcélményeinek és életkríziseinek a szellemi okait kezdem felfedni előtte, döbbenten áll, majd, vagy tovább kérdez, vagy feszengeni kezd és zavartívédekezőn, tudományosan szolid - értelmiségi műszavakat használva, viccelődni, vagy fölényeskedni kezd, és igyekszik minél hamarabb lezárni az egész beszélgetést, mely igencsak kényelmetlenné vált számára egy adott pontban.[/b]

Nos, ez a pont az akhilleuszi sarok, ahol a nagyokos és huncut árnyék-énünk, a sikeraratásra és győzedelmeskedésre beállított életképzeletünk kibékíthetetlenül szembe kerül a "gyengének", rejteni és szégyellni valónak gondolt szellemi meghatározódásainkkal. Alkalmasint a tisztábbik énünkkel: lelkiismeretünkkel.

A nyitott szellemű bátrak és a kíváncsiak e "gyenge" pontután feladják az előítéleteiket és tovább kérdeznek. A kudarctól való félelem által irányított siker-orientált személyek, a piacgazdasági magabiztosságot "elegánsan viselő" élet-nyerészek viszont, ha fel is adják a kezdeti fölényeskedő alapállásukat, határozott udvariassággal lezárják a beszélgetést és tovább rohannak a rájuk váró újabb kudarc -és sikerélményeik valamint a kórházi kezelések és az időnap előtti nyugdíjaztatás (az impotencia és a frigiditás, a "leszázalékoltatás") ígéretes jövőjébe. Azok az új, vagy régi ismerőseim, akiket a főlényes, vagy a hitetlenkedő viszonyulásuk elvetésére és újabb kérdések feltevésére késztet az a szellemi információ, amit a sors - helyzetüknek és annak eddigi alakulásának asztrológiai értelmezésével felfedek előttük, ha nem is rendülnek meg az előítéleteikből csontossá keményített keresztény(kedő) liberális- -materialista világnézetükben, mindenesetre rugalmasabban kezdik látni életük kríziseit, sorsuk kellemetlen fordulatait és általában az életük "nagy problémáit", mint [/b]azelőtt.

Ez viszont még nem sokat jelent, mert hiába kénytelenek belátni, hogy "van benne valami" -mármint az asztrológiában és sorsproblémáik, sorsfordulataik asztrológiai értelmezésében- , úgyis megmaradnak az érdekes misztikum szintjén, függőben hagyva a dolgot anélkül, hogy feltennék maguknak a kérdést: mi is tulajdonképpen az a finomabb értelem, vagy ha úgy tetszik az a misztikus összefüggés-rendszer, ami megnyilatkozik az asztrológia analogikus logikán és fizikailag is ellenőrizhető (materiális) vonatkoztatási rendszerén alapuló sorsbeli és jellembeli ténymegállapításaiban?

A testi fájdalom álta érzékelt anyagi világ működési mechanizmusainak törvényszerűségeire, illetve a fizikai fájdalom és szenvedés felszíni megszüntetésére alapozó orvosi (és így a szó szoros értelmében röghöz, vagyis sebészi szikéhez és orvosságokhoz kötött) gondolkozás által elsötétített tudatú modern ember nem akar az orránál, vagyis a patika- bejáratok, a műtőasztalok és a tévékamerák reflektor-fényénél tovább látni. És alig akarja elhinni, hogy szoros összefüggés létezik az ő személyét a többi személytől elválasztó diszharmonikus lelki élete (vagyis az olyan diszharmonikus érzelmei, mint például a gyűlölet, harag, bosszúvágy, a neheztels, a félelem, az irigység, a gőg, a hiúságból és önérzeteskedésből eredő sértettség, féltékenység, hatalmi és birtokvágy, stb. erős, nyílt, vagy fojtott átélése) és az egyes szervei heveny vagy akut megbetegedése között. Hallani sem akar arról, hogy ugyancsak létezik egy szoros összefüggés a sokáig magában táplált negatív ( "sötét") gondolatai, képzelgései és az egyes testrészeinek a sérülése, "baleset"-szerű károsodása, megsebződése, vagy éppen csak figyelmeztető jellegű megütése között.

Sajnos, csak a babonásan gondolkozó személyek hisznek valamit mindezekből, de a negatív következményeket egyfajta naiv természetességgel és tetszőlegesen valamely, az ő személyükön kívül működő külső erőnek, Istennek, vak véletlenek, vagy vak sorsnak, vagy éppenséggel az ördögnek - kinek ami jobban tetszik - tulajdonítják a "szerencsétlenséget" és hallani sem akarnak arról, hogy őbennük, vagyis a lelkiismeretükön keresztül megnyilvánuló szellemükben székelne az a magasabb rendű intelligencia-forrás, amely a betegségeken és a "baleseteken" keresztül megnyilvánuló, "fékező" szabályozórendszert, vagyis "a személyes sorsot" működteti annak érdekében, hogy ők lelkileg és szellemileg teljesen fel ne bomoljanak.

De maradjunk az asztrológiánál. Mi is az a "mágikus" kép, amit a logikus és racionális gondolkozását a misztikus intuíciójával együtt használó asztrológus kiolvas egy személyi horoszkóprajzból, vagyis egy személy asztrogrammjából? Ez nem más mint egy olyan analógiás gondolkozással (ősképértelmezéssel, vagyis szimbólum-látással) megfejthető térkép ("sorsképlet"), amely az illető személy -a további szóhasználatban: szülött!- szellemi fejlődési feladat-rendszerét tartalmazza. Pontosabban annak a sajátos, személyre szabott, szellemi kiegyenlítődési programnak a vázát látom, amely az illető személy tudattalanjába vésődik be még a biológiai születése előtt és amely kiegyenlítődési program nagyon keveset módosul a szellemi finomodás irányába (És előre jelzem, hogy még nagyon sokszor jelezni és pontosítani fogom, hogy ebben az esetben nem fizikai, intellektuális, filozofikus, vagy művészi értelemben vett fejlődésről, hanem spirituális módosulásról van szó!) addig az időpontig, amíg a szülött ennek az anyai ágon örökölt szellemi programnak a megfejtése érdekében jelentkezik az asztrológusnál. Tudatában vagyok annak, hogy amennyiben a szélesebb körű olvasóréteghez is eljutnak e soraim, nagyon sok egyéni hiúságot, vagyis nem metafizikailag értelmezett én-képet sértek meg az előbbi és a tovább állításokkal, de tény az, hogy nagyon kevés esettől eltekintve, majdnem minden ember stagnál egész életében metafizikai (spirituális) fejlődési szempontból, még akkor is ha esetleg püspöki, pápai, írói, művészi, Nobel-díjas tudósi vagy államelnöki címek, rangok, diplomák és más hivatalos elismervények tulajdonosa. Metafizikai fejlődés, vagyis a spirituális kiegyenlítődési képesség elérése szempontból a diplomák, rangok és címek semlegesek. A címek és rangok által nem lehet leellenőrizni ezt a megszerzett, finom szellemi képességet, de a fizikai, vagyis az úgynevezett egészségi -és persze: a betegségi- állapotokon, a harmonikus, vagy rombolt és diszharmonikus szerelmi-szexuális párkapcsolaton, a családi élet minőségén igenis le lehet ellenőrizni, hogy felébredt-e valakiben ez a képesség egyáltalán. Mert ha nem ébredt fel, csakis stagnálásról, vagy éppenséggel visszafejlődésről beszélhetünk. Ez az, amit a jóslásra használt asztrológia figyelmen kívül szokott hagyni és amiért különböző személyek esetében melléfog a jóslataival, tudniillik, hogy mennyire ismerte fel és mennyiben fogott belé a horoszkóptulajdonos a horoszkópházakból kiolvasható egyéni életfeladatok felvállalásába?

Ez utóbbi a legfontosabb része a modern horoszkópiának. A nyugati civilizáció tagjainak nagy többsége attól szenved és azért küszködik minden tökéletesnek gondolt védelmi és biztosítási technikai apparátusa ellenére egy számára ellenséges világkép kimérájával és azért gyűlölködik és harcol annyit és a legtöbbször fölöslegesen, mert teljesen más célok elérését tekinti életfeladatának és teljesen más életcélok megvalósítását erőlteti, mint amely célok az ő személyének megfelelőek lennének. Mindent kitalál és mindent elkövet, csakhogy a saját spirituális fejlődését igazából szolgálni képes életfeladatait fel ne kelljen vállalnia, vagyis hogy azokat a cselekvési életterületeket, ahol ezekkel a létfeladatokkal találkozhatna, a lehető legszélesebb ívben elkerülje.

A legtöbb horoszkópelemzés közben kiderül például, hogy a tulajdonosa minduntalanul a társadalmi élet színterein hajszolja az élményeket és a sikereket miközben rég családot kellett volna alapítania, vagy a meglévő családját bővítenie és a harmonikus családi élet körülményeinek megteremtése érdekében kellene tevékenykedni, esetleg jobban odafigyelni a szeretetét és otthoni jelenlétét hiányoló és igénylő családtagjaira. Vagy épp fordítva: az otthon nyugalmas légkörét és langymelegét feladni nem képes családapának és mintaférjnek éppenséggel a közösségi élet színterein kellene kamatoztatnia és kifejlesztenie a szülei és a felesége által létrehozott kényelmes családi légkörben csak szunyókáló képességeit. És ki szokott derülni az is, hogy annak a pedagógusnak, aki másokat nevelget és tudományos könyveket ír a modern pedagógiáról, elsősorban önmagát kellene megnevelnie, vagyis tudatos erőfeszítések árán lelki fegyelemre szoktatnia magát annak érdekében, hogy ne vezesse félre és ne terelje el a felelőtlen pszichológiai módszereivel a naiv fiatalok figyelmét az élet lényegi kérdéeiről és viszont: az a szülött, aki saját zsenialitását hajszolja és hallani sem akar arról, hogy holmi nebulókkal fáradozzon, akkor tudná kiteljesíteni, kibontakoztatni saját személyiségét igazán és akkor találná meg igazi helyét az életben, ha képes lenne feladni fantasztikusnál fantasztikusabb ötletgyártó mániáját és magát fegyelmezve, képessé tenné magát arra, hogy emberiség-boldogító meglátásait az ötödikesek színvonalán is ki tudja fejteni türelmesen.

És ezek a legbanálisabb példák. Mert a vallásos szekták vezéreiről, apostolairól és a misztikus gurukról ki szokott derülni, hogy igazából építőipari telepeken és építkezéseknél kellene szert tenniük egy kis gyakorlati felelősségtudatra és realitásérzékre, vagy éppenséggel a materialista tudományok kutatási területén, esetleg nagybani kereskedelmi tevékenységet kellene folytatniuk annak érdekében, hogy a racionális gondolkozásukat fejleszthessék. Nem csoda, hogy az olyan, igazából számottevő megvilágosodott szellemek, mint például Hamvas Béla, hosszú éveken át képesek voltak kitartani a civilizációtól távol eső munka-telepeken és helytállni ipari munkásként, szellemi világosságot és szeretetet áramoltatva maguk körül nem csak írásaikon - műveiken keresztül, de közvetlen emberi helyállásukkal, személyes példaadásukkal is. Másrészt a szerzetesek és az apácák személyi horoszkópjának tüzetesebb vizsgálatánál rendszerint ki szokott derülni, hogy éppenséggel a komoly szexuális-szerelmi kapcsolatok pszichikai nehézségei elől menekülnek a különféle szerzetek nemi biztonságot, vagyis nemtelenséget biztosító "rendesített" életformák árnyékába, az egykéző anyákról viszont -és általában a mellcsomókkal és méhdaganatokkal küszködő nőkről- ki szokott derülni, hogy minimum három gyermeket kellene (vagy kellett volna...) szülniük és nevelniük ahhoz, hogy az anyaság átéléséhez kötött nőiségüket teljes egészében kiismerjék és azzal harmóniába kerülhessenek. Az aggodalmaskodó, anyai szerepükről még nyolcvan évesen is lemondani képtelen hölgyekről viszont az, hogy emiatt kihagytak legalább még öt szerepkört és életfeladatot az életük folyamán, amelynek a betöltése az igazi boldogsághoz, az idős korban is fenntartható életerőhöz és nem a beteges vénasszonyi állapothoz vezethette volna őket. Az anyagi gyarapodás és a gazdasági- vagy karrieri - társadalmi sikerek elérése érdekében magukat impotenssé hajszoló férfiakról viszont rendszeresen ki szokott derülni, hogy az önmagukkal való szembenézés, vagyis lelkiismeretük hangja elől menekülnek újabb és újabb nehéz vállalkozásokba, mint ahogy a magányosokról, az érzelgősen színészkedő emberekről és az alkoholos-kábítószeres káprázatba-menekülőkről, hogy tulajdonképpen a helyes értékítéletre alapozott szeretetadás és az életről való gyakorlati gondoskodás őszinte megnyilvánulási formáitól óvakodnak. Egyetlen tőmondatban megfogalmazva: annak köszönhetően, hogy az felelőtlen jóslataikkal egyesek még mindig hiteltelenítik az asztrológiát, ma senki sem áll a saját életének szellemi tengelyében.

Csoda-e, hogy beteg ez az emberiség? E költői kérdést nagyon sokan feltették már, de nagyon kevésnek jutott eszébe az az egyszerű tény, hogy a gyógyítást elsősorban saját maga kijózanításával, vagyis az egészséges - egyetemes erkölcsi alapállás felvételével: saját tengelybe-állításával kellene elkezdje. Sőt: a legtöbb ember már nem is tud, sőt nem is akar tudni e tengelyről, hiszen az pénzben egyáltalán semmit nem jövedelmez és ami nem jövedelmező, arra kár is időt áldozni a keresztény egyházak által szentesített keresztény-ellenes alapállású, önmagát mindegyre gazdasági és politikai, valamint a Nobel-díjas (külső...) sikerekkel áltató civilizált embernek. Arra aztán végképp nem gondolhat senki, hogy a sajtó "érdekes-izgalmas" rovataiban szereplő, primitíven gügye napi és heti horoszkópozással kocsma -szintre degradált asztrológia a legpontosabb információkat tudná szolgáltatni azon igazság- és szellem szomjazók számára, akik annak ellenére, hogy az otthagyott kereszténység után, semmi kedvük Jehova, Buddha vagy Krisna-követővé válni, végre ki szeretnének józanodni e sehova se vezető századvégi, vásárian obszcén, gazdaságosan stupid (politikus) kavalkádból?

Több ízben kifejtettem már, hogy az asztrológia legnagyobb hátránya pontosan az, hogy minden felelőtlen személy, aki egy kicsit is jártassá teszi magát e tudomány területén, az asztrológia adatrendszere segítségével félelmetesen könnyen tud beteljesülő jósolásokat adni olyan emberek számára akik, amellett, hogy átlagon felüli pszichikai érzékenységgel rendelkeznek, nem urai saját akaratuknak. Mert az asztrológia rákfenéje nem az, hogy azok a valóságos (vagyis nem elhazudott, nem behízelgő és nem ártó szándékkal értelmezett) asztrológiai jóslások, amelyeket a fennebb leírt, gyengébb jellemű -és ezáltal az asztrológiai meghatározottságaiknak kiszolgáltatott- embertársaink fejéhez vághatunk, nem válnának be! Sőt, az emberiség pillanatnyi erkölcsi alapállását ismerve, bizonyos szociális események bekövetkezése igen könnyen kiszámítható a mundán asztrológia segítségével. Ehhez nem kell semmiféle jóstehetség és misztikus intuíció még annyi sem. Az asztrológia állandó lezüllesztése pontosan azoktól a jósolgató asztrológusoktól indul ki és oda tér vissza, akik hozzávesznek még egy jó adag borzalmat egy-egy, a jövőben megjelenő "katasztrófa-konstelláció" értelmezésére, hogy meghökkentsék azáltal a közönségüket. Vagy fordítva: jóslataikban protekcióznak egy kicsit a jóslási horoszkópokért keményen fizető klienseiknek, nagylelkűen átmázolván rózsaszínűre azok horoszkópjait. És még csak nem is az a baj, hogy ezáltal félrevezetnek egy pár jóhiszemű embert. A jóslással akkor is ártnak, ha ragaszkodnak az úgynevezett tudományos objektivitáshoz. Hogy miért? - Pontosan azért, mert az asztrológia olyan, kimondottan a személy szubjektív világképéhez szóló kauzális információrendszerrel dolgozik, hogy lehetetlen azon felülemelkedni az olyan embernek, aki nem rendelkezik behatóbb metafizikai ismeretekkel! Ezért menthetetlenül a jóslás befolyása alá kerül, még akkor is, ha nem akar hinni az egésznek és kézzel-lábbal tiltakozik a megjósolt esemény, vagy a megjósolt sorsfordulat megvalósulása ellen. Mivel a jóslás alapjául szolgáló információk "elevenbe vágóan" személyhez szólnak, a jóslás elhangzása után csak két lehetőség marad a "szenvedő alany" számára: az amúgy is adott tulajdonjegyeinek köszönhetően még jobban belemered az asztrológiai meghatározottságaiba és önkéntelenül beváltja a jóslást, vagy minden tudásával és agysejtjével azon lesz, hogy elkerülje a megjósolt eseményt és minden létező szellemi potencialitásával annak a bekövetkezése ellen fog dolgozni. Az utóbbi esetben megtörténhet ugyan, hogy "kicselezi a sorsát", de mind a két esetben meg lesz gátolva, vagy meg lesz zavarva szabad akaratának a természetes érvényesítésétől. Ez viszont már durva beavatkozás egy ember szellemi fejlődésében mint azon pszichológusoké, akik elaltatván különféle tablettákkal és terápiás technikákkal (kezelésekkel) a lelkiismeretét, időlegesen elhitetik vele, hogy mindaz, amit ő tesz és ami a lelkében történik, "természetes", mindössze az a gond, hogy ő lelkileg érzékenyebb a kelleténél a "normális" embertársaihoz viszonyítva. (Lásd Hamvas Béla ide vonatkozó megállapításait a "Korszenvedélyek utólagos igazolása" című esszéjében. Patmosz I., Hamvas Béla művei sorozat, Életünk Kiadó, Szombathely, 1992).

De szóvá kell tennem az asztrológia gyakorlásának a pszichológia fent leírt eljárásaihoz hasonlatos, klasszikus változatát is. Azt a gyakorlatot, amikor az asztrológus ahelyett, hogy még nagyobb őszinteségre és a hibabelátási készség kialakítására, valamint a konkrét életfeladatoknak a felvállalására serkentené a horoszkóptulajdonost az asztrogramjából kiolvasható adatok segítségével, inkább a szülött "jobb" és a "pozitívabb" tulajdonjegyeit hangsúlyozza, azt emeli ki és kitanítja kliensét arra, hogy miképpen óvakodjon azoktól az életterületektől, ahol a felvállalandó, nehézségekkel és kemény próbatételekkel járó személyes életfeladatai, problémás élethelyzetei mutatkoznak, amelyeket a mindig könnyítéseket kereső ember, ösztönszerűen amúgy is el kerül. A jóslásra használt asztrológia pontosan ezeknek a születési horoszkópból kiolvasható "problémás" bolygóállásoknak a negatív, vagy pozitív befolyásoltságát (fényszögeltségét) vizsgálja egy jövőbeni időpont bolygóállása (konstellációja) által. A nyugati civilizáció emberének az izgalom-kereső és a sors-kicselezési lehetőségekben naivul reménykedő egoizmusát, spekuláló hajlamait szolgálja, amikor "szerencse-pontokat" és sors-kikerülési lehetőségeket keres egy horoszkópban, ahelyett hogy a felvállalandó sorsfeladatokra és a fel nem vállalások lehetséges negatív következményeire (pl. betegségek, balesetek, feloldatlan családi és szociális konfliktusok) mutatna rá részletesen.

Az asztrológia spirituális lényegéből ered az paradox helyzete, hogy pontosan az teszi hiteltelenné és használhatatlanná az emberiség legősibb és talán az egyetlen spirituális értékű egzakt tudományát, hogy ugyanúgy és ugyanarra akarjuk felhasználni, mint amire használjuk a természettudományokat és azoknak "humanista" kinövéseit (csökevényeit): Az élet megnyerésére. "Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt..." - tanította Názáreti Jézus. Bizarr dolog, hogy a kereszténység, vagyis az emberiségnek pontosan az a része, amely állítólag az ő tanításait fogadta el vallásos hitrendszernek, feledkezett meg erről az egyszerű, de egyetemesen érvényes metafizikai igazságról. Mivel az asztrológia végül is egy egyetemesen érvényes spirituális igazságrendszert alkalmazó tudomány, nagyon hamar ki fogja deríti önmagáról, hogy alkalmatlan az élet megnyerésére, vagyis az életfeladatok kicselezésére. Nem úgy mint az életfeladatok könnyítését szolgáló ("adózható") technikai eszközök előállításában és a társadalmi berendezkedések megszervezésében konkretizálódó modern tudományok. Hamvas Béla szavaival, az asztrológia nem alkalmas arra, hogy általa megnyerjük az életünket az anyagi világ kábaságába szédült modern és "posztmodern" ember nyerészkedési koncepciói szerint, de arra igenis alkalmas, hogy annak beavatási jellege segítségével megvalósíthassa azt a bizonyos szellemi tengelybe-kerülést, amely a rafinált "modern" (AIDS) betegségekhez és a kiábránduláshoz vezető élet-hajszánál sokkal többet ér. Végül is csak a fent leírt asztrológiai beavatási alapállás által értelmezhetjük vallásos, misztikus, szentimentális, hipokrita és fanatikus felhang nélkül Jézus további állítását: "...és aki feláldozza életét, megnyeri azt." Az a szellemi célokat szolgáló asztrológia, amely képes egyértelműen rámutatni a személyben létező (betegséghajlamokban, lelki és lelkiismereti krízisekben, balesetekben is jelentkező) sötét pontokra, nem az élet megnyerésére, hanem az élete értelmessé tételére taníthatja meg a mai emberiséget.

Az asztrológia mindenek előtt közvetlenül a személyre alkalmazható - és alkalmazandó- tudomány, amely olyan egyetemesen érvényes információrendszerrel rendelkezik mint a filozófia, a teológia és a filológia. A spirituális asztrológiában mindig a konkrét ember személye, személyisége a fontos és nem a tudomány elméleti axiómarendszerének az önkényes, sablonszerű alkalmazása. Itt az emberi személyiség egyedisége kibontható és megismerhető bárki által a materialista tudományok (fizika, asztronómia) konkrét adatainak segítségével. Ezeknek a fizikai (asztronómiai) adatoknak alapján elkészített több dimenziós alapképlet (asztrogram) általánosan és egyetemesen érvényes kozmikus folyamatokat és meghatározottságokat, vagyis a világegyetemben az adott időszeletben érvényesülő lételveket jelez, amely lételvekkel az egyes emberi személy, mint több dimenziós (spirituális) lény, tudatosan, vagy öntudatlanul, szoros kapcsolatban áll. Ezek az erők az ő személyi alapindíttatásaiban (ösztönösség, különböző potencialitások, mentális és pszichikus irányultságok, ezeknek megfelelő képességek, a felszínen is követhető, vagy éppenséggel a tudattalanjába rejtett, más tudományok által csak homályosan kimutatható és ezért értékelhetetlen belső feszültségek, ellentmondások: vágyak, gátlások, ősfélelmek, harmónia-törekvések és nem egyszer rombolási, vagy önrombolási - tehát életellenes- alapkésztetések) jutnak kifejezésre az élete különböző mozzanatai alkalmával.

A spirituális asztrológia, egy olyan, a fizikai (asztronómiai) realitások vonatkoztatási rendszereihez kapcsolódó, abba a fizikai valóságba konkrétan beágyazott (és így pontosan ellenőrizhető adatokkal dolgozó) személycentrikus tudomány, amelynek segítségével bárki választ kaphat a saját élete azon döntő kérdéseire, hogy élete harmonizációja érdekében mit és hogyan kell változtatnia általános mentalitásán, személyi (lelki-szellemi) struktúrájától idegen, vagy azokkal ellenkező elképzelésein, ambícióin, az érvényben levő, divatos társadalmi modellek hatására átvett ferde koncepcióin és káros beidegződésein, amelyek nem állnak összhangban (sőt: a legtöbbször ellenkeznek) saját lelki struktúrájának, azaz szellemi fejlődését szolgáló sorsfeladatainak beteljesítésével. Az asztrológia tehát olyan kauzális információkat képes adni az ember számára, amelyek által fölöslegessé vállnak az egyén további élettörténetében azok a tragikus események, azok a drámai jellegű személyközti konfliktusok - és nem utolsósorban azok a betegségek- (vagyis biológiai szervezetének és fizikai - társadalmi környezetének azok a durva visszajelzései), amelyek mind csak arra hivatottak felhívni a figyelmét, hogy nem az ő szellemi-lelki fejlődésének, emberi tudata kiteljesítésének az útját járja. A személyi asztrogram tehát azonnal rámutat, hogy a horoszkóp tulajdonosa mikor igazodik az ő valós személyiségétől, vagyis szellemi életprogramjától (életfeladataitól) idegen, azokkal többnyire ellentétes elvárásokhoz, idegen koncepciók kielégítéséhez, vagyis mikor és miért "kezeli" rosszul saját élettényeit, adottságait és személyiségtudata kiteljesítését szolgáló életfeladatait. Az asztrológia segítségével (a személyi horoszkóp segítségével) megtudható, hogy hol véti el az élete tényleges célját (hol vétkezik) az ember. Hogy hol vétkezik önmagával és másokkal szemben, és azt is , hogy ezen céltévesztéseinek (vétkeinek) élete milyen területein és melyik szerveinek károsodásában kell viselnie a betegségformákban, drámai konfliktusokban és balesteknek tűnő, tragikus események formájában jelentkező (többnyire fájdalommal és szenvedéssel járó és éppenséggel nem is olcsó) következményeit. Az asztrológiával való találkozásomnak köszönhetem, hogy negyvenhat évesen végre ép és egészséges embernek tudhatom magam, aki aktív karatézóként szellemileg és fizikailag is egyaránt teljes értékű életet élhet, miután minden lehetséges betegségen átestem, életem korábbi szakaszaiban. A gyomromtól az aranyeremig az egész emésztőrendszerem el volt fekélyesedve. A veséim, a prosztatamirigyem és a húgyhólyagom krónikus gyulladásaival, máj - és epeproblémákkal, alacsony -és ingadozó vérnyomással, vércukor és hasnyálmirigy-problémákkal, háromévenkénti "szabályos kezeltje" és "lakója" voltam a csíkszeredai megyei kórháznak, a pszichiátriai és más ideg-terápiás kezelésekről nem is beszélve! Mai egészségi állapotom nem köszönhető sem a gyógyszeres kezeléseknek, sem úgynevezett természet-gyógyászati, vagy más, mágikus és misztikus (kézrátételes bioenergiás kezelés, dianetika, rejki, agykontroll, stb.) kuruzslási technikák alkalmazásának. Már csecsemő koromtól tönkretett egészségemet egyedül a személyi horoszkópom elmélyült tanulmányozásának, karmikus késztetéseim: belső diszharmóniáim és negatív tulajdonságaim felismerésének, azok őszinte beismerésével történő tudatosításának és hosszas, figyelmes felszínre hozásával történő feloldásának köszönhetem.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 8 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO