ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd (Kozma Botond Szilárd) asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2017.11.22. 16:03

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 6 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2014.08.16. 16:44 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3614
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Az árnyék-énjük által irányított személyek azok, akikért a mentőautó szirénák szólnak:
1. https://www.youtube.com/watch?v=cSjJlqtogsY
2. https://www.youtube.com/watch?v=lWUGKzI2UzU

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.09.11. 13:02 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3614
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd:

AZ ALKIMIAI NAPLÓÍRÁS

(Önbeavatási – spirituális önmegismerési és önfejlesztési - naplóvezetés)



Az ember egy olyan mágikus erejű önbeavatási képességgel rendelkezik, amit ritkán és azt is inkább csak fiatal korában és inkább csak szórakozás gyanánt, vagy mások meggyőzésére, irányítására használ. Egy olyan, az egyéni élet-rendeltetését, annak sajátos célját felfedni képes, megismerési és önmegismerési eszközzel rendelkezik tehát, amit, sajnos, még nem tanult meg igazi fontossága szerint használni. Ez a misztikus (és mágikus) önmegismerési és spirituális lét-megismerési eszköz nem más mint az írás. A baj csupán az, hogy nem tudjuk az írni- tudásunkat annak igazi (metafizikai) rendeltetése (funkciója) szerint használni és gyakorolni. Nem tudjuk az írás-tudásunkat jól alkalmazni a mindennapi életünkben. Pedig mennyit szorgoskodtunk valamikor annak érdekében, hogy megtanuljunk írni, majd később, hogy megtanuljunk helyesen és pontosan fogalmazni, gondolatainkat-érzéseinket a lehető legpontosabban és legplasztikusabban, művésziesen, esetleg költőien kifejezni!
De az iskolaévek (egyeseknek az egyetemi, vagy a főiskolai évek) elmúltával egyre kevesebbet írunk és ez a nehezen megszerzett (amint látni fogjuk, misztikus sőt: mágikus jelentőségű) írás-tudásunk egyre inkább háttérbe szorul, parlagon hever, elsekélyesedik, elsorvad és a legtöbben már csak arra használják, hogy az internet különböző fórumain, nick-neveknek mondott álnevek alatt, mások számára kegyetlen, vagy botrányos dolgokat irkáljanak öncélúan. Marad még ugyan egyesek számára olyan, írás nélkül elképzelhetetlen életterület, mint az újságírás, a közéleti és a vállalati adminisztráció, a gazdasági tevékenység (könyvelés), a politika, a reál és a humán tudományok területei, a gyógyítás, a pszichológia, a szociológia, az informatika, a tanítás és az oktatás bizonyos területei, és persze, az internet honlapok, meg az un. blogok, ahol írni is kel, itt viszont már koránt sem arra használják a különböző "szakemberek" az íni-tudásukat, amire azt valójában (eredeti szellemi rendeltetése szerint) használni kellene. Nevezetesen arra, hogy az írásnak a jellegzetesen az öntudat szférájához kapcsolódó sajátos spirituális tulajdonságának: a reflexiónak a segítségével a racionális, gyakorlati tudatukat összekössék a spirituális tudatukkal, a felettes énjükkel ("jobbik énjükkel", isteni önvalójukkal, lelki és szellemi öntudatuk, a lelkiismeretük és felelősségtudatuk forrásával), valamint a tudattalan képzeletviláguk (lelki szférájuk) ismeretlen és zavaros mélységeiben megbúvó, onnan csak ritkán a felszínre bukkanó sóvárgásaikkal, vágyaikkal, ösztönségükkel, ősfélelmeikkel és különböző becsvágyaikból eredő, spontán késztetéseikkel.
Az írást tehát nem az abszolút és primordiális funkciója szerint használjuk, vagyis nem a belső önismerésre, az önfeltárásra, a mély tudattalanunk tartalmainak az átvilágítására, felderítésére és felszínre hozására, a karmikus - tudattalan természetünkkel és ösztönösnek mondott negatív késztetéseinkkel való szembenézésre, az új szellemi képességek kialakítására, művelésére és nemesítésére, egyszóval a szellemi fejlődésünkre, személyiségünk fejlesztésére. Nem a tudattalanunkban rejlő mágikus teremtő erőknek a teremtés rendeltetésével való egybe-kötésére, illetve az egyetemes léttel való kapcsolatunknak a megteremtésre és nem a bennünk is létező és az általunk is ható egyetemes törvények működési mechanizmusával való kapcsolatteremtésre és azokkal való harmóniába kerülésre használjuk az írást, az írni- tudásunkat.
A politikus, a politikai, az egyházi és a kereskedelmi propagandista, a reklám szakértő a többi embert próbálja manipulálni az írás és a szó segítségével és így önkéntelenül saját magát is félrevezeti, de ettől a veszélytől az újságíró és legtöbb esetben a szépíró sem áll távol, azzal csapván be önmagát és közönségét, hogy az olvasóknak a becsületes és helyes tájékoztatására (informálására) használja fel az un. írás-készségét, írói tudományát. Nem tud arról az egyszerű metafizikai alapigazságról, hogy addig amíg valaki saját élet-programja és életfeladatai felöl nincs igazából (spirituálisan egyetemesen és kauzálisan) tájékozódva, hogy addig amíg nincsenek meg a megfelelő eszközei az önmagával való kauzális (metafizikai) szembenézésre és a lényegi kiegyenlítődésre, addig nem tehet mást, mint félrevezeti mind önmagát, mind az olvasóit. Pedig az írás említett mágikus jellege következtében - amivel később részletesen foglalkozunk -, az irodalmi jellegű közírás is felcsillant véletlenszerűen olyan metafizikai alapigazságokat, amelyek valójában használhatnák mind az írók, mind az olvasók szellemi fejlődését, de az esztétikai és a piaci öncélúság, illetve a sikeraratási cél, vagy az újat és érdekeset mondási vágy, illetve az eredetieskedési törekvés következtében, ez ritkán történik meg. És mégis, ez a szerencsésebb. Mármint az írók tevékenysége, még az akaratlanul és tudatlanságból elkövetett önámítások, öncsalások, a biztosítás, az öncélú élvezet, illetve a sikerorientált szellemi alapállásból eredő csalások és öncsalások ellenére is!
De mit ér, a tizenkét éven keresztül tanult és gyakorolt írni tudásával az a rengeteg ember, akit nem érdekel sem a politika, sem az irodalom, sem a pedagógia és akiket nem érdekelnek általában azok az életterületek, ahol ilyen vagy olyan formájában szüksége van a személyesebb jellegű írásra, mint az interperszonális (személyek közötti) információ közlési lehetőségre (eszközre) és legfeljebb, ha egy levelet, vagy elektronikus üzeneteket ír ( ha egyáltalán ír és nem telefonál, és akkor is, ha ír, inkább sablonos üdvözlőlapokat, mert úgy kényelmesebb)? És mit tehet az a szegény ember, aki legfeljebb könyvelésre, vagy raktári nyilvántartásra használja az írást? Vagy különböző számlák és csekkek kitöltésére, aláírására? Ma leginkább talán a rendőrök, a hajóskapitányok és a halottkémek (boncorvosok) hasznosítják becsületesen az írni- tudásukat, amelynek segítségével, - amennyiben lehetséges az ilyesmi - mindig a tárgyi valóságnak megfelelően pontos, részletes és kimerítően dokumentum- értékű szövegeket rögzítenek.
Mindezek után felmerül a kérdés, hogy akkor mi a csodáért kellett annyi embernek megtanulni írni és az írást gyakorolni 12- 15 éven keresztül? A metafizikus válasza e csak látszólag retorikus kérdésre nagyon egyszerű: azért, hogy képesek legyünk spirituális fejlődést szolgáló önbeavatási naplót írni! És ezt nem csak azért, mert az ember gondolkodási, önkifejezési és megismerési képessége az íráson keresztül fejlődik a leginkább (arról lesz még szó a következőkben, hogy miért). Mert annak ellenére, hogy ennek tudata kiveszett az emberiség nappali (különböző materiális érdekekhez kötött) racionális tudatából, a tudattalanja legmélyén mindig is tudta, hogy az írásnak spirituális fejlődést előidézni képes mágikus ereje van. Ennek, az emberi individuum tudattalanja legmélyebb rétegeiben létező misztikus spirituális információhalmaz - és energiamező felszínre hozási kényszerének engedve (az auránkban létező spirituális információs mező feltárási kényszerének engedve) kezdték el újra egyes személyek a romantika korszakában, majd később, egyes irodalmi irányzatok (pl. a szürrealizmus) és pszichoanalitikus iskolák képviselői a naplóírást gyakorolni. Sajnos, akkor sem metafizikai célokra használták, hanem sikerorientált pragmatikus célokat követve, újra csak az önmaguk és a potenciális olvasó közönségük tájékoztatására, vagy esztétikai elbűvölésére, tehát akaratlan félrevezetésére. Mert a naplóírás önbeavatási, vagyis igazi, funkcionális jellegéről csak nagyon kevesen tudtak és még annál is kevesebben gyakorolták, a generálmegváltást ígérő tudományos és objektív megismerésre és az objektív világkép felállítására törekvő évszázadok folyamán.
Az igazi naplónak ugyanis elsődleges és legfontosabb vonása (jellegzetessége) pontosan a szubjektivitása: a személyességbe ágyazott egyetemessége, vagyis az úgynevezett intim jellege. A NAPLÓT ugyanis, az íróján kívül, vagyis a gazdáján kívül senkinek, soha nem szabad elolvasni. TELJES GARANCIÁJA KELL LEGYEN A NAPLÓÍRÓNAK ARRA, HOGY MINDAZT AMIT Ő A SAJÁT ÉS EGY SZEMÉLYES NAPLÓJÁBA LEÍR, SOHA SENKI NEM FOGJA OLVASNI RAJTA KIVŰL; SEM AZ ÉLETÉBEN SEM AZUTÁN. Ez a feltétele annak, hogy a naplóírás művelete egy teljesen őszinte, közvetlen és nyílt kommunikáció legyen a leghomályosabb és a legrejtettebb érzéseink és gondolataink között (negatívnak és rejteni valónak képzelt ambícióink, ösztönös késztetéseink és sötét félelmeink között) és ezáltal egyértelműen a naplóíró személy szabad, minden befolyástól mentes és egyetemes önfeltárását és önmegismerését szolgálja.
A napló zárt és titkos jellegét tehát, nem azért kell megőriznünk hogy titokzatoskodásunkkal a napló számára misztikus jelleget adjunk és nem is azért, hogy a naplónk körüli titokzatoskodással, saját fontosságunk tudatát növeljük és zavarba hozzuk a hozzánk közel álló személyeket.
A napló csak és csakis a szigorúan személyes - egy személyes! - jellege következtében szolgálhatja a helyes önmegfigyelést és önfeltárást és ezáltal a szellemi fejlődést, majd a belső tisztulást követően, az esetleges pozitív és kimondottan csak kísérletező jellegű mágikus- tevékenységünk céljait.
A naplóírás közben nem szabad semmiféle vitatkozni valónk legyen senkivel és semmivel (Pl. sorsunkkal, vagy az Istennel) a számunkra elsősorban saját személyünkön és saját sorsunkon keresztül megnyilvánuló egyetemes lét-tudaton és az érző-gondolkozó személyünkön kívül. Hogy miért nem elég ehhez, a katolikus és az ortodox keresztények gyónása, a szabad, vagy kötött imádság, a vallásos lelkiismeret- kutatás, vagy az egyszerű gondolkozás? Azért, mert az írásnak, mint képzelet-serkentő és erősítő, képzettisztító tevékenységnek, csakúgy mint a jól megérlelt (megfontolt) és határozottan kimondott szónak, materializációs (megvalósító, idéző, mágikus) ereje van, és ez a tudat naplóírás közben, maximális felelősségre, gondolkozási fegyelmezettségre, következetességre és rendszerességre kényszerít és szoktat, egy határozott irányba összpontosítva képzelő erőnket és ezzel együtt meggátolva a képi - képzeleti tevékenységünk, illetve a materializációs- teremtő képességünk ellenőrizhetetlen csapongásait, szeszélyeskedéseit. Ezt gyónás közben, de még imádkozás közben is sokkal nehezebb elérni mint naplóírás közben, azokról a fölösleges lelki önkínzásokról nem is beszélve, amelyeket akkor élünk át, amikor másoknak gyónjuk meg minden metafizikai ok-okozati összefüggés-keresés és kauzális értelmezés nélkül az un. bűneinket. Ezen felül a másoknak való un. gyónás félrevezető, mivel az ember, az időben változó (konjunkturális) vallásos-erkölcsi konvenciók és társadalmi normarendszerek tükrében, nem találja vizsgálandó és feltárandó "bűnös cselekedetnek" azt, ami az egyetemes törvények szerint igenis destruktív, vagy hamis információ áramoltatást szolgáló cselekedet (vétek). És viszont: esetleg olyan, a külvilág szemében rossznak és károsnak, esetleg szamárságnak ítélt, az ő sajátságos természetéből (karmájából) adódó mentalitása miatt gyötri magát fölöslegesen, amelyek az egyetemes törvények szempontjából helyes és egészséges erkölcsi alapállásnak, korrupció - ellenes magatartásnak, egyetemes felelősségtudattal egybekötött igazságérvényesítési erénynek és erélyességnek számítanak.
Annak, hogy a naplóírás segítségével szervezni, rendezni, fegyelmezni és fókuszálni (koncentrálni) tudjuk gondolatainkat, egy bizonyos megismerési témakörben és ezáltal mágikus erővel töltjük azokat el, az egyszerű oka az, hogy gondolatainkat jobban felülvizsgáljuk az írásba foglalásuk kényszere alatt és ezért fegyelmeznünk kell és vissza kell fognunk csapongó, különböző rossz ítéletek által automatikusan összezavarodó gondolatainkat, mert amennyire a végére akarunk járni valaminek, írás közben, a kijelölt tárgykörben kell tartanunk gondolat-képzeteinket és vissza kell fognunk Uránuszian pergő ötleteinket, gondolatképeinket. Ebből a szempontból csak a kezdő naplóíró számára fegyelmi eszköz a Napló. Igazából segít a Vízöntő-szindróma legyőzésére, nevezetesen annak a nehézségnek a legyőzésére, hogy a percenként jelentkező milliónyi ötleteinkből egyetlen gondolatot se legyünk képesek elmélyíteni és megszemélyesíteni.
A napló-írás tulajdonképpeni mágikus hatása és misztikus funkciója nemcsak a Krisztusi princípiumhoz, a Logosz erejéhez közvetlenül kötődő Szónak, mint Teremtő Igének (Cselekvő Fogalomnak) a mágikus- megvalósító tulajdonságához kötődik, hanem a betűknek az egyetemes glifa (jel) jellegéhez is, mint hierarchikusan egyetemes jelrendszerhez: a hieroglifához. A modern kor elején minden nyelven elvégzett erőszakos absztrakciós módosításoknak (nyelvújításoknak) köszönhető spirituális szegényedés ellenére, az ősi szavaink jó része nem csak azok hangzásán, hanem a betűszerkezetükön (betű összetételükön) keresztül is kapcsolatban áll azzal az örökkön újjáíródó egyetemes interpenetrációs (áthatolási és egy időbeli megtermékenyítői-megtermékenyülési) folyamattal, amit Egyetemes Logosznak, vagyis Szent Léleknek nevezünk és amit a kínai taoista bölcsek Jennek neveztek.
Amikor egy személy, az írás által, egyetemes létezésének és felelősségének a tudatában egyetemes jelentéssel rendelkező szavakat, tehát gondolat- képeket (határozott, de mély tartalmú és jelentésű képzeteket szülő - hordozó fogalmakat) kapcsol össze bizonyos céllal és szándékkal, akkor ő, akarva- akaratlanul, a Világegyetem Teremtő Logoszához, a Jin és a Jang kiegyenlítődési és kölcsönös megtermékenyülési princípiumához kapcsolódik, és ha minimálisan is, de önkéntelenül befolyásolja személyes akaraterejével az Egyetemes Logoszt, amely befolyás eredménye rá vissza hárul, sorsába visszatér. A személyes imagináció - az individuális mágikus képesség - így kapcsolódik egybe az egyetemes létezés teremtő képzeletével, a létszülő ősszubsztanciával. A teremtő imagináció az egyén által az íráson keresztül az egyetemes lét-logoszba bevitt információ szerint visszahat az individuális imagináció teremtő erejére és úgy befolyásolja azt, hogy az pozitívan az egyetemes Teremtőerőkhöz (ős princípiumokhoz) kapcsolódik, az egyéni tudattalan és a felettes én egybekapcsolása és aktiválása közben. Ezért mi, a naplóírás közben tulajdonképpen átvilágítjuk a tudattalanunkat a felettes Énünkön keresztül behatoló Egyetemes Logosz, vagyis a Szent Szellem segítségével és így aktiválódik tudatunkban a Krisztus, a Személyes Teremtő Hatalom.
A napló tehát azoknak az alkímiai öntisztítási és önerősítési - önfejlesztési - műveleteknek a helye - és az eszköze- amelynek a hiányában, a személyes élet realitásától: a gyakorlati realizációtól eltérő, egzotikus hallucináció és rossz értelemben vett misztikus aktus (fantazmagória) marad minden metafizikai megismerési (tisztánlátói) és önfejlesztési (mágikus „képesség-nyerési”) törekvés. Az intenzív naplózás és a személyi horoszkóp tanulmányozás által biztosított spirituális öntisztítás nélkül lehetetlen a pragmatikus törekvések folyamán a történelmi emberiség által elvesztett tudatos teremtési képesség visszaszerzése.
Ez volt a naplóírás elmélete. Egyébként a filozófusok "elmélet"-ének, a teóriának az eredeti jelentése, az hogy isten-látás, vagyis isteni látás és nem önkényes egyéni gondolat-rendszerek építése. Ezt megértve, nézzük meg, hogy gyakorlatilag mit és miről is kell(ene) írnunk a Naplóban? Elsősorban mindazt le kell írnunk és mindarról írnunk kell, amit és amiről mások is írnak de persze teljesen másképpen - lehetőleg mindig a személyi horoszkópunkból kiolvasható karmikus információkhoz és életfeladataink jellegéhez és jelentéséhez kapcsolva az írottakat - és teljesen más célzattal.
A legkárosabban hat a naplóírás minőségére (jobb esetben semlegesíti, rosszabb esetben zavaros megvalósításokat eredményez), de főképp azt kell megjegyezni, hogy a napló materializáló jellege miatt igen veszélyes lehet az érzelmi tárgykezelés, a hangulatosodás. Az irodalmiaskodás, az irodalmi-esztétikai jellegre való törekvés kevésbé káros, de semlegesíti a napló mágikus erejét. Bármiféle esztétikai törekvés, vagy ilyen jellegű csábításnak való engedmény kizárja a napló funkcionális jellegének az érvényesülését és egyszerűen hiábavalóvá teszi azt. Mint már írtam: a lehető legőszintébben és legkeresetlenebbül kell naplót írni, kimondottan és csakis a magunk számára, és még nagyobb őszinteséggel, mintha a legjobb barátunkkal beszélgetnénk olyan fontos dolgokról, eseményekről és tényekről amelyeknek a legprecízebb ismertetése feltétele lehet annak, hogy a barátunk megértsen minket és a tőle telhető legjobb tanácsot tudja adni számunkra a megoldandó életfeladatunkkal kapcsolatban. Mert amennyire nem a mások szórakoztatására, elámítására írjuk a misztikus naplót, éppen annyira a mi magunk szórakoztatására sem! Minden szépelgés önmagunk előtt, minden tetszetős "költői" mondat, minden művésziesen homályos metafora, a fölöslegességig semlegesíti a naplóírást, fölösleges időpocsékolássá téve a tevékenységünket és törekvésünket, "munkálkodásunkat". ("Munkálkodjatok, ahogyan a Ti Atyátok is munkálkodik a mennyek országában." - Jézus)
Írjuk le a szüleinkkel, a munkatársainkkal, a barátainkkal- ismerőseinkkel, a gyermekeinkkel, de főként a szeretőnkkel - élettársunkkal, feleségünkkel, férjünkkel -, szerelmünkkel és az anyósunkkal, az apósunkkal folyamatban levő konfliktusainkat, anélkül hogy ebbe a vádaskodások alacsony (rezgési szintet eredményező) színvonalára lesüllyednénk. (Nem úgy tehát, ahogyan tesszük azt a mindennapi valóságban, addig, amíg a naplóírás segítségével le nem szokunk erről.) Megfelelő és őszinte hibabelátási készség aktiválása segítségével, oldjuk meg a konfliktusainkat a Napló segítségével a mentális és ideális, de főként a kauzális (karmikus) dimenziók szintjén, mielőtt még a mindennapi gyakorlatban megkísérelnénk azokat megoldani. Egyszer csak észre fogjuk venni, hogy a valóságban vagy megoldódik mintegy magától még azelőtt, mielőtt abba konkrétan belefognánk, vagy sokkal könnyebben fog menni a konfliktus kibogozása és annak termékeny feloldása, mint ahogy azt korábban elképzeltük. Amennyiben nem oldódik meg így sem, azt jelenti, hogy a konfliktusnak sokkal mélyebb, KARMIKUS OKA van, amit még nem sikerült felfejtenünk és felismernünk és amely oknak a kiderítéséhez szükség lesz mind a saját horoszkópunk, mind a másik személy horoszkópjának elmélyültebb és részletesebb tanulmányozására, illetve az illető jelenség, vgy folyamat metafizikai elemzésére.
A naplónak a konfliktus-feloldó jellegét az idő múlásával, lassan-lassan a tudatosító, az egyetemes törvényeket megismerő és személyi életprogram megismerő és így az öntudat erősítő (a spirituális Én-tudat differenciálási és meghatározási) jellegével kell felváltanunk. Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy mindannyian tele vagyunk önmagunkról és a sorsunk jellegéről - értelméről alkotott hamis elképzelésekkel, képzetekkel. Ezek az általánosan érvényben álló erkölcsi, társadalmi-érvényesülési konjunkturális modellekhez kötött, azokra alapozódó Én-képzetek nem csak hogy elválasztanak és eltávolítanak lényegi - spirituális önmagunktól, hanem át is veszik a tulajdonképpeni Én-szerepünket, Öntudatunkat. Ez azt jelenti, hogy olyan viszonyulásokra, olyan célok követésére és olyan közösségi megnyilvánulásokra késztetnek ezek a hamis Én-képek és képzetek (hamis öntudatok) bennünket a társadalmi konvenciók mechanikájában (dzsungelében), amelyek igazi személyünktől és a spirituális életfeladatunktól idegenek. Ezt az elidegenedettséget nem lehet feloldani az egzisztencialista filozófusok és írók intellektualista elidegenedés - elméleteinek a tanulmányozásával, az élvezetes műveik olvasásával. Ezeknek, a lelkünket ( személyi öntudatunkat) hatalmukban tartó, konvencionális, vagy irracionális koncepció - démonoknak (szüleink és tanítóink által belénk vésett tudatformáknak, Én-képzeteknek) a hatására követjük el az önmagunkkal és másokkal, majd Istennel (az egyetemes tőrvényekkel) szembeni vétkeinket.
A naplónak tehát egyik legfontosabb funkciója a démon-leleplezés, a hamis és konvencionális énképektől, képzetektől való megszabadulás.
A Napló segítségével felfedjük és meghatározzuk - megnevezzük- ezeket az önmagunkról alkotott tévképzeteket és kiismervén azok hatásmechanizmusát, megnevezvén azokat, megszabadulunk tőlük. Ez lenne tehát az a bizonyos ördögűzés, vagyis az egzorcizáció: a bennünk lakozó koncepció-démonok megnevezése és a megnevezés általi semlegesítése. Ez a FEHÉR MÁGIA. Ezt kell kövesse az igazi, rendszerint a személyi horoszkópunk segítségével felismert, szellemi életfeladatunk felvállalásával és megvalósításával egybekapcsolt spirituális Énünknek a tudatosítása. A Napló és a horoszkóp segítségével tudatosítjuk magunkban azt, hogy az igazi Énünk az általános közösségi folyamatokban milyen szerepeket kell felvállaljon és véghezvigyen? Hol szabad és kell beavatkoznunk a különböző sors-jelenségek és személyi relációk folyamába és hol nem? Mi vállalható fel számára az események pozitív átalakításából és mi nem? Kivel szemben kell határozottnak, erélyesnek lennünk és kivel szemben türelmesnek, elnézőbbnek, megbocsátónak az emberrel való (keresztényi: egyetemes) kiengesztelődés szellemében anélkül, hogy alacsonyrendű kompromisszumot vállalva, a létrontás mocsarába süllyednénk vele együtt? Mert ha az utóbbit tesszük, nem csak magunkat veszítjük el, hanem magunkkal rántjuk azokat is akikkel az öncsalás és a hazugság, hipokrita jótékonykodás, illetve a korrupció szintjére alacsonyodva, cinkoskodunk.
Van a Naplónak egy ennél is mélyebb mágikus jellege, éspedig az egyetemes törvények ismeretében és azoknak szellemében történő, személyi átalakítási- transzformációs jellege, amelynek segítségével a személyes KARMÁNK feloldásán (feldolgozásán) és önvalónk szabad akaratunk szerinti spirituális átalakításán - fejlesztésén - dolgozunk. A napló segítségével ugyanis, behelyezhetjük életképzeletünkbe ( egyetemes és közösségi önmagunkról alkotott imaginációnk középpontjába) annak a pozitív személyiségünknek a képet (képzetet), amellyé szeretnénk át6alakulni életfeladataink vállalása és belső ön-átalakítási törekvéseink következtében. Erről a platóni ideális önmagunkról egy határozott képet kell alkotnunk (körülírnunk) a Napló segítségével és ezt a képet (képzetet) le kell képeznünk, be kell vésnünk a mindennapi tudatunkban, egészen a tudattalanunkban rejtőző teremtő hatalmak forrásáig, olyannyira, hogy meditációkban is ez a kép jelenjék meg elsődlegesen egy benső fény(értelem)- és erőforrásként. Ez a pozitív kép - amennyiben az első öntisztítási fázisok őszinték és alaposak voltak- vissza hat majd reánk és átalakít azzá, amivé lenni szeretnénk, természetesen, csakis a személyi kiegyenlítődési életfeladataink megvalósítása és az egyetemes törvények érvényesülése mellett (azok által, azokkal együtt).
De nagyon vigyázzunk: az első két fázis (a külvilággal és az egyetemes léttel való kapcsolatokról vallott gondolataink és képzeteink tisztítása, pontosítása, az analogikus kapcsolatok felfedezése és ennek a spirituális logikának a szemszögéből történő személyi relációk rendezése és az én-tisztítás: a démonűzés) kihagyásával ez a gyakorlat (eljárás, még pontosabban: alkímiai művelet) igen nagy veszélyekkel járhat, ugyanis az ember hajlamos mindenféle szerepben tetszelegni mások és önmaga előtt. Így éppenséggel a nagy misztikus, a pozitív mágus szerepben is, anélkül, hogy az ehhez szükséges, erőfeszítéseket, kitartást és áldozatot igénylő spirituális tisztulási fázison keresztül ment volna, illetve anélkül, hogy nyers és egoista életképzeletét átvilágította, megtisztította és megszilárdította volna előzőleg. Ennek az eredménye csakis a pszichológiai kettős tudat létrehozása, illetve olyan asztrális szörnyek (khylkorok, gólemek) alkotása lehet, amelyek valóságos démonokként meggyötrik gazdájukat és annak a zavaros és agresszív viselkedésén keresztül a szeretteit. Ettől a zavarkeltő pszichológiai kettős személyiségtudatunktól még nehezebb megszabadulni, mint hogyha az ember semmiféle mágikus eszközhöz sem nyúlt volna önmaga „pozitív” átalakítása érdekében. De ez inkább csak az önértékelési képességgel, a hibabelátási készséggel és az arányos önkritikai képességgel nem rendelkező, önhitt és beképzelt személyiségek esete, akik eleve nem is vállalják a naplóírás igazságkereső, illetve önleleplező mágikus jellegét.
A másik véglet a negatív szuggesztiókkal és az örökös ellenségképekben gondolkozó személyekké, akik valamilyen elgondolásból, vagy az igényes (vallásos, értelmiségi-humanista) nevelésük hatására elfojtották magukban a hatalmi ösztönüket és természetes agresszivitásukat (ilyenek a tizennyolc éves koruk után szemüvegesekké váló személyek általában...), vagyis a primordiális őserők és megnyilvánulások (az Asztrológiában a Marshoz és a Koshoz, valamint a Naphoz és az Oroszlánhoz kötött) ősprincípiumát. Ezek ott is külső ellenséget és ördögöt látnak ahol nincs, de önmagukkal is pontosan úgy szeretnek kegyetlenkedni, mint másokkal (az ellenséggel). Isten őrizz, hogy korábbi alapos metafizikai ismeretek és öntisztítás nélkül, ezek a gyötrődő és másokat is szüntelenül a rettegésig menően gyötrelmek között tartó lelkületű emberek, a naplóírás eme harmadik fázisába belefogjanak! A legsötétebb fekete mágiát fogják űzni akarva-akaratlanul a Napló segítségével. Ők jobban teszik ha a hamisan szelíd, toleránsnak látszó, humanista intellektualizmusukat feladván, ráveszik magukat valamely harcművészeti sport odaadó, komoly és elmélyült művelésére, mindaddig amíg a több éves karate, vagy a más harcművészet kultikus jellegű gyakorlásával rá nem jönnek, hogy az ellenség ( a Sárkány) aki ellen évek óta küzdöttek, nem más mint saját egoizmusukból eredő félelmük, gyávaságuk, ravaszságuk, rejtett agresszivitásuk, a pozitív eszmék színes és csillogó papírjaiba csomagolt hazugságrendszerük, - öncsalásuk, önámításuk, kicsinyességük, őszintétlenségük és végső soron a szeretetlenségből eredő hitetlenségük, amelyeknek a pontos leírását a személyi horoszkópjukban, egészen pontosan a Lilithjük és a Sárkányfarkuk jegy- és házhelyzetének a jelentéstartalmát leíró szövegekben is elolvashatják. Persze, egy dolog ezeket a jelentéseket elolvasni és jobb esetben mint tényt értelmileg el is fogadni és egészen más dolog ezeknek a negatív személyi tulajdonságoknak (determinációknak) a mély spirituális értelmezése után és útján, azoknak a meghaladására, illetve pozitív képességekké és tulajdonságokká történő átalakítására törekedni. Sajnos az utóbbi megvalósulását általában megakadályozza a belénk nevelt vallásos tévhitek rendszere, vagy az intellektuális (tudományos) hitetlenség.
És a hitetlenség fogalmának a megemlítésével eljutottunk a Naplóírás és mindenfajta metafizikai ismeretszerzéssel egybekapcsolt beavatási gyakorlat tulajdonképpeni céljához: a spirituális (nem a vallásos!) hit és az egyetemes szeretet- képesség kialakításának a műveletéhez, a hit metafizikai jelentésének a megértéséhez. A hit nem egy külső - esztétikai - magatartási forma és semmiképp nem a vallásos egyénekből és tömegekből kellemes érzéseket (kellemes érzéki bódulatot) kiváltani hivatott misztikus-esztétikai aktusok ismétlődő sora, amellyel egyes vallásos hivők hivalkodhatnak, vagy amire a tudós teológusok hivatkozhatnak. Mindez mindössze vallás. A hit az egyetemes törvények és a személyi életfeladatok ismeretéből eredő, gyakorlati tapasztalatokra és racionális meggyőződésre alapozott tudatosságnak a mágikus erejű és ezért pozitív következményekkel járó, folytonosan fennmaradó, egyéni spirituális állapot. Egy olyan mágikus képesség, amely látható pozitív következmények előidézésére szolgál az egyén életében. A hit egy olyan testi - lelki és szellemi állapot, egy olyan személyes (tehát kisajátíthatatlan és kölcsönadhatatlan) metafizikai alapállás következménye amely lehetővé teszi az emberben létező teremtő hatalmak tudatos és felelős használatát (a hit gyakorlását) a mindennapi élet gyakorlati szintjein is. A hit az emberi szellem egy ténylegesen használható, gyakorlati következményeket előidéző képessége.
Amennyiben a papoknak tényleges és valóságos hitük lenne, legalább olyan egészségesek, termékenyek és erősek kellene legyenek mint amilyen egészséges személy Tőkés László királyhágó melléki református püspök. Az igazi, illetve a valóságosan létező és működő hit nem a külső ájtatoskodások mennyiségében és esztétikai csillogásában érvényesül, hanem a pozitív példa erejében: a személyes egészségben, a termékeny életben, a szellemi rugalmasságban és nyitottságban, a sokoldalúságban, a jó fizikai és szellemi erőnlétben, a toleranciával kiegyensúlyozott és egészségesen kiegészített erélyességben: a bátorságban (nem a vakmerőségben!), a határozottságban, a szabadság, az önrendelkezés (az autonómia), az igazság és a fény (az értelem) szeretetében. Vagyis a szeretet szabadságában és a szabadság szeretetében, annak pozitív és áldásos, anyagi és egészségi következményeivel együtt.
Ennek az egyetemes szellemi tudáshoz kapcsolt képesség megszerzésének az eszköze kell legyen a naplóírás és nem valamely más, önámító, önszédítő, érdekes és izgalmas fantazmák gyarapítását szolgáló, egyéni játék, vagy intézményesített tömegmozgalom. És amennyiben a hit a szellemi képességek gyarapításának és erősítésének a gyakorlati eszköze, úgy a naplóírás a hit kialakításának és gyakorlásának (valamint a hit személyes ellenőrzésének és felülvizsgálatának) az eszköze.
Ezen a szinten a napló már túllép a megszokott fogalmi nyelvhasználat formáin és aforizmaszerű, kijelentő szavakból, szó-kapcsolatokból, a naplóíró által megélt és megtapasztalt, tehát valójában megismert, az egyetemes törvényekkel és saját spirituális struktúrájával összhangban álló, állító és kijelentő kifejezésekből és mondatokból (mantrákból - imákból) fog íródni. A hit pontosan a gyakorlatban is kipróbált spirituális tudás gyakorlása által bizonyossággá növekvő élet-igazságok megszilárdulását és a személyi tudatunk teljes azonosulását - integrálását - jelenti ezekkel az egyetemes (metafizikai) igazságokkal. A legjobb példát erre a Krisztussá lett Názáreti Jézus szolgáltatta, amikor úgy határozta meg a krisztusi személyiségtudatát, hogy ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET. Ugyanígy a naplóíró is egy bizonyos öntisztítási fázis elteltével, és a mindennapi élet gyakorlatában ténylegesen visszaigazolt metafizikai igazságok személyes tapasztalatával, leírhatja és kijelentheti ugyanezt önmagának a naplójába. A hit hozzásegít ahhoz, hogy ezek az egyetemes igazságok a naplózó számára is egyértelmű és bizonyításra nem szoruló hitté (evidenciákká) váljanak, amelyek segítségével életét vezeti, anélkül hogy ezáltal az életvezetés által kárt okozna másnak és az egyetemes létezésnek.
Ezen a naplózási szinten, többnyire metafizikai (asztrológiai, alkímiai és aritmológiai) szimbólumokban, glifákban és szó-jelekben kommunikálunk saját magunkkal és a Teremtés kauzális ősforrásával (Az abszolút Teremtővel), de ennek a józan, "szám, mérték és súly" szerint történő, belső szellemi kommunikációnak semmi köze nincs az érzelmes lelkesültséghez, vagy a különböző, mesterségesen (pl. zenével) gerjesztett, vagy bizonyos „módosult” tudatállapotokat előidézni képes anyagok - italok - elfogyasztása által elérhető extatikus állapotokhoz, un. katarktikus átélésekhez.
A napló egy éber és fegyelmezett, de mégis az Ősszóhoz, vagyis a teremtő igéhez kötődő eszközzé válik, ami segít, hogy a mindennapi életünk folyamán, annak különböző helyzeteiben, mindig a maximális (egyetemes törvényeket szem előtt tartó) felelősségtudatunkkal cselekedjünk, anélkül hogy sokat kellene spekulálnunk a különböző helyzetmegoldások formáin. Vagyis ahhoz segít a naplóírás, hogy minden szempontból a lehető legjobban teljesítsük a természetet az abszolútummal egybekötő, illetve az információ- közvetítői és felelős teremtői hivatásunkat és feladatunkat, életünk tulajdonképpeni célját: emberi küldetésünket.
A fentiekből talán kiderült, hogy a napló semmiképpen nem használható sors-kicselezésre, alacsonyrendű előnyszerzésre a többi embertársainkkal szemben (ámbár rövid távon ez is lehetséges, de a hatás és visszahatás, vagyis a KARMA törvénye, valamint a fejlődés törvénye és a kiegyenlítődés törvénye alapja következmények arra nézve, aki ezt megkísérli, veszélyesek), illetve fekete- mágiázásra és ilyen alapon történő hatalomszerzésre. Minden pszichikai hatalom csak megköt, hiszen azáltal durván beleszólsz a másik lélek természetes fejlődésébe (Karmájába) és megbénítod, vagy összezavarod az illető ember szabad akaratának, szabad fejlődésének kiteljesedését. Márpedig az erőszak akkor még inkább erőszak, ha nem a fizikai dimenzió síkján történik!
Így, a naplóírás szempontjából vizsgálva az írott szó természetét és mágikus erejét, talán könnyebb megérteni azt, hogy az emberiség ősi tudományát vizsgáló Scientia Sacra nevű monumentális művében miért kategorizálta Hamvas Béla a különböző nyelvszínvonalakat a következőképpen:
1) A METAFIZIKAI realitás színvonala, amely az időtlenségében íródik és ezért körülményeskedés, bizonyítás és magyarázkodás nélküli, mert időtlen és valójában formátlan, az általunk megszokott formatanok értelmében, anélkül, hogy értelmetlen lenne, de ezt az értelmet kívülállók értelmetlennek, idegesítőnek vagy nevetségesnek találják általában. Ez kimondottan csak kijelentő mondatban és szavakban íródik (Kinyilatkoztatás). Ehhez a színvonalhoz a legközelebb Hermész Triszmegisztosz, Hérakleitosz, Empedoklesz és Lao-Ce nyelvezete áll.
2) A MITOLOGIÁK ÉS A TEOLOGIÁK, a mítoszok nyelve, amely a könnyebb érthetőség, vagyis a hozzáférhetőség kedvéért megszemélyesíti a metafizikai ősprincípiumokat, az egyetemes törvényeket és azok megnyilvánulásait különböző történetekbe (legendákba), mesékbe ágyazza, metaforizálja. (Ilyen mitológiai kép például a Reinkarnáció elmélete, amelyben a Teremtő Ősszellemnek a Teremtés formavilágában, illetve a természet határ állapotában (tér- időben) történő különböző megnyilvánulásait a teremtőtől különvált személyeknek az ismételt testet öltésével illusztrálja. E mitologikus ábrázolás félreértése, illetve szó szerinti értelmezése következtében keletkezett a reinkarnáció vallási dogmatétele, mint ahogy vallási dogmatétellé vált a kereszténység esetében a közel keleti kultúrkör különböző beavatási rendszereiben szereplő feltámadási és szűz nemzési mítosza. Vagy ilyen teologikus- mitikus értelmező formavilág például a Görög istenek által megtestesített ősprincípiumok világa. A görög mitológiában az asztrológiából is ismert metafizikai őselveknek a megszemélyesített megnyilvánulásait, illetve hatásmechanizmusát követhetjük nyomon, mert ezeknek az őselveknek és egyetemes tőrvényeknek a megnyilvánulásai emberi történetekhez hasonló cselekmények, drámai történetek által vannak illusztrálva.
Ugyanezt felismerhetjük a más archaikus kultúrák, kultuszok szimbolikus isteneinél, mitológiájánál és legendáinál, amelyekből Platón és Pitagorasz, valamint a többi görög mysztesz, költő és drámaíró ihletet merített. A mai teológiákban viszont, a metafizika élő, funkcionális ősprincípiumai (teremtő erejű szellemi hatalmai) és igazságai kiüresedett fogalmakká, személytelen és absztrakt dogmákká válnak, mint ahogy a princípiumok közötti relációk, a megtermékenyítő és megtermékenyülő szellemi kölcsönhatások, irreális és fantazmagórikus történetekké, legendákká válnak, aminek az eredeti értelmét vagy felfedezi az ember, vagy sem.
3) A KÖLTÉSZET nyelve, amely már emberközelbe, mondhatni a közéletbe hozza mind a metafizikai, mind a mitológiai szövegek jelentéstartalmát, de már nem annyira tudatosan és nem oly fegyelmezetten mint a misztikus brahmani iskolák beavatottjainak a nyelve, hiszen a költő mindig is szuverén, önbeavató személy és a megélő, vagy az általa újraalkotott (fogalom) szó- készlettel, egyéni (önkényes) szimbólumaival metaforáival, sajátos ( „eredeti”) költői képeivel értelmezi újjá állandóan a lét esszenciáit és a változó világot és egészen odáig elmegy, hogy a halhatatlan lélek átalakító, átszellemítő (finomító és tudatosító) tevékenysége helyett, a világi tevékenységet, a harcos hősiességet dicsőíti (esetleg lázad ellene és ironizálja, ami ugyanaz, csak éppen az ellentétes vetületében), vagyis önkéntelenül és öntudatlanul a hatalom, a harcosi kaszt, illetve a politikus szolgálatába áll azáltal, hogy a megromlott világi életben zajló viszályok, a nyomor, a szegénység, az ízléstelenség és általában a szellemi zavar ellen hadakozik, még akkor is ha az aranykor helyreállításának reményével írja hőskölteményeit, vagy cinikus epigrammáit.
Itt, ezen a helyen, az igényes költői nyelv és a spirituális szempontból meghasonlott (korrupt) költői életrend között tátongó szakadék vonalán válik ketté és értéktelenedik el a költői szöveg mondanivalója a metafizikai, illetve a mitológiai-teológiai szöveg mondanivalójától. Ugyanis a költői szövegnek esztétikai gyönyörködtető jellegén kívül, semmiféle pozitív szellemi következménye (értéke) nem marad, akárcsak a demagóg politikai szónoklatoknak, vagy a húsleves elfogyasztása előtt elhangzó, ünnepélyes vasárnapi prédikációknak. A költészet esztétikai (élvezeti: izgató, asztrális és ornamentális: materiális) jellegének következtében a költészetből, akárcsak a polgári korrupcióval ( a fogyasztói mentalitással) kiegyező prédikációból teljesen hiányzik a személyes ember egyetemes öntudatra való ébresztésének és ezen öntudat fenntartásának az igénye.
4) A következő nyelvszínvonal a Természettudományok nyelvezete, amely egy olyan, a különböző szakágazatokban, vagy részterületeken kialakult és a tudósok által használt, spirituális kifejezői erő nélküli, de objektív precizitásra törekvő nyelv, amely azt célozza meg, hogy segítségével a félreértések és a pontatlanságok el kerülhetők legyenek. Vagyis olyan nyelvezetet, amelynek segítségével körülírható és pontosan meghatározható a vizsgált terület és végső soron az ide vonatkozó objektív igazság. Hogy ez mennyire használhatatlan a lét alapkérdéseinek vizsgálatára és megválaszolására, de legfőképp a kitűzött cél elérésére, azt már az is bizonyítja, hogy ugyanazon a tudományágon belül, mint pl. a fizika, a különböző részterületeken dolgozó kutatók- tudósok nem képesek egymással még csak szót sem érteni. Nem tudnak egymásnak megbízható és használható információt közvetíteni tudományos munkáikról és kutatásaiknak eredményeiről, annyira különböző, szakágaikban meghonosodott és csak ott használt fogalmakkal írják le az általuk megvizsgált folyamatokat és jelenségeket.
Mielőtt egy tudós belevethetné magát egy új szakterületen történő kutatómunkába, előbb külön továbbképző tanfolyamon kell részt vennie e szakterület nyelvezetének az elsajátításának érdekében, különben képtelen lesz a kollégáival történő azonnali és közvetlen információcserére. Ez tehát egy absztrakt és fiktív nyelvezet, aminek semmi köze nem lehet a mindennapi élet realitásához és az élet lényeges kérdéseinek megoldásához. Annyi köze van az élethez, amennyiben e mesterséges nyelvezetek segítségével megírt tudományos elméletek alapján a technokraták még tökéletesebb élvezeti cikkeket, kényelmi berendezéseket, mesterséges kommunikációs rendszereket, valamint olyan mikroorganizmusok, baktériumok, vírusok és más természeti és emberi létformák elleni harci eszközöket, eljárásokat eszelhetnek ki, amelyekkel szemben nem harcolni kell, és amelyeket nem kiirtani kellene, hanem amelyekkel meg kellene tanulnunk harmonikusan együttműködve élni.
Szóval ez a tudományos nyelv(ezet) a technikai grandomániában szenvedő felnőtt gyermekek (infantilis felnőttek) madárnyelve, aminek segítségével sikerült a természeti környezetet valamint az emberi természetet teljesen megnyomorítani és összezavarni. E zavar következtében (biológiai és morális szennyezés), a hatás és a visszahatás (Karma) törvénye alapján, a természeti világ (nem csak kívülről, hanem belülről is) lassan, lassan nyomorgatni és sorvasztani kezdi az egész emberiséget olyannyira, hogy a magas gazdasági színvonalat elért civilizációban élő nők egyre inkább kezdik elveszíteni a magzatfoganási, magzatkihordási és gyermekszülési képességüket.
5) A következő nyelvszínvonal az a MINDENNAPI ÉLETÜNKBEN használt közhelyek nyelve, amit általában mindenki megért, és amiről nincs amit különösebben filozofálni. Csupán az a fontos ennek a gyakorlásánál, hogy lehetőleg ne használjunk alacsonyrendű, vulgáris és durva kifejezéseket, de legfőképp olyan jelzőket, amelyekkel mind a magunk, mind az embertársaink gondolkozását degradáljuk. És nem csak ennyi. Sajátosképpen, az ember nagyon szeret negatív tartalmú, agresszív (haragos és becsmérlő, szidalmazó, vagy átkozódó) kifejezéseket használni a mindennapi szóhasználatában. Ez senkinek, még a kimondójának, vagy a leírójának sem használ, még akkor sem, ha ez a trágár és vulgáris, ellenséges és agresszív nyelvhasználat egyesek számára hatásosnak, érdekesnek, izgalmasnak, sőt humorosnak és gyönyörködtetőnek is tűnik. Amint már említettem, a szónak, vagyis az Igének ("Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala és az Ige Isten vala") megjelenítő, materializáló varázshatalma van. Miért idézzünk magunknak további szerencsétlenségeket, szegénységet, sikertelenséget betegséget, nyomorúságot, egy múlandó érzéki kielégülés kedvéért, amit egy gyakran használt káromkodás, vagy egy trágár kifejezés okoz, amikor ezt néhány érzékletesnek gondolt, igazából fölösleges de asztrálisan veszélyes szóvirág elhagyásával elkerülhetjük?
A napló tehát arra is jó, hogy az ilyen, elsősorban saját létezésünk számára káros beidegződésekről leszoktasson bennünket. És nem csak az által, hogy a naplóban elkerüljük az ilyen kifejezéseket, hanem azért is, mert a naplóírás közben figyelmeztethetjük magunkat - az eseményeket és azoknak kiváltó okát leírva- hogy a következőkben föltétlenül kerüljük el a negatív szuggesztiókat, vagyis a negatív, romboló hitünket tápláló, fenntartó és előidéző kifejezéseket. Így szabadítjuk fel magunkat a belénk nevelt, negatív gondolatképeinken keresztül érvényesülő hitetlenségünktől. És így szabadulunk meg az olyan negatív hittel rendelkező személyek befolyása alól (is), akik ezt a negatív hitet táplálják és fenntartják magukban és környezetükben.
Hiába járunk különböző magasztos eszméket hirdető spirituális mesterek „szívet és elmét gyönyörködtető” előadásaira (prédikációira), amíg mi nem vagyunk képesek a mindennapi életben ezeket a papok, guruk és mesterek által hirdetett gyönyörködtető eszméket és gondolatokat a mindennapi életünk során, nap mint nap, óráról, órára és később percről percre a gyakorlatba ültetni, vagyis nem vagyunk képesek megvalósítani. Addig, amíg régi szokásainknak és negatív szuggesztiókat tartalmazó gondolkodásunknak rabjai, vagyis tehetetlen kiszolgáltatottjai vagyunk, nem lehetünk igazából szabadok szellemileg sem, hiszen a régi mentalitásunk által, a régi szava-járásunkhoz kapcsolódó gondolkozási és képzelődési szokásaink által, beidézzük életünkbe azokat a körülményeket, amelyek a fizikai, vagy a lelki szegénységhez és betegségekhez, ilyen személyi kapcsolatokhoz kötnek bennünket.
Ezért a legfontosabb jellegzetessége a Naplónak végül is az autonóm személyi öntudatot visszaadó, a határozott személyiségtudat alakító, a személyi függőségi viszonyokat feloldó, valamint a más függőségeket (gyógyszerfüggőség, alkohol, nikotin, vagy kábítószer függőség) megszüntető, szabadság- adó tulajdonsága. A személyi horoszkópunk, valamint az egyetemes törvények tanulmányozásával egybekötött naplóírás megszabadít a hétvégi misztikus iskolák beavató mestereitől, (a Rózsaresztes, Teozófus, Dianetikus, Szabadkőműves, a Rejki, Prána nádi és más misztikus iskolák még titokzatosabb neveket és rangokat viselő "mestereitől"), az egzotikus Joga mesterektől, a tudálékos és saját bevallatlan hatalmi ambícióikkal keveredő ellenőrzési mániájuk által manipulált agykontrollos oktatóktól és minden más az autonóm személyi tudat kialakulását, illetve a bennünk létező és általunk is megnyilvánuló teremtő erők harmonikus megnyilvánulását gátló és zavaró személyi függőségi viszonyoktól. Napjainknak eme misztikus hősei és sztárjai sem követnek egyebet, mint szabad akaratunk és a megkülönböztető készségünk, valamint a személyes értékítéletünk gúzsbakötését, lebénítását, annak érdekében, hogy rejtett ambícióik kiélése érdekében minket „a jó útra terelgessenek”, nevelgessenek, azaz manipulálgassanak. Holott annak aki igazi beavatott, az első dolog amit tudnia kellene, hogy "A legfőbb morál a szabadság" (Hamvas Béla: Magia Sutra), vagyis hogy annak a tanításnak van értelme metafizikailag, amely felszabadítja, függetleníti és önállóvá teszi az embert, mint személyt. Azt, hogy csak és csakis az a tanítás értékes amely az ember szabad akaratát messzemenően tiszteletben tartva, visszaadja az embernek a saját létéért való teljes felelősségtudatát. Ez az egyetlen tanítás aminek értéke van még a XXI. század elején. A többi misztikus rendszer, amely a sport, technikai és tőzsdei sikerekhez hasonló misztikus sikerek és rendkívüli megvalósítások elérésével kecsegteti az embert, a természettel és a bennünk levő, általunk megnyilvánuló teremtővel összhangba kerülést szolgáló szellemi alapállás megvalósítása szempontjából éppen annyira félre vezető demagógia, mint a politikai ideológia- és doktrínarendszerek, a termelő- fogyasztó tömegek manipulálását szolgáló reklám kampányok és mint amennyire ködös és absztrakt fantazma a vallások metafizikai alapjuktól rég kiüresedett, a valódi funkcionalitásukat elveszített, poétikusan ködös és filozofikusan túlspekulált, intézményszolgáló dogmarendszere.
A hit egyetemes tudásra alapozott, életünk és személyünk összhangját biztosító mágikus képesség megszerzése érdekében gyakorolt naplóírás, egyben a teljes szabadságunk (teremtői autonómiánk) elnyerésének a legjobb eszköze is, amennyiben elsősorban öntisztításra és nem misztikus önámításra, vagy mágikus (törvénytelen!) hatalomgyakorlásra akarjuk azt használni.

Kozma Szilárd: http://www.kozmaszilard.tvn.hu/

Lásd a többi témákban a részletes kifejtéseket és az értekezéseket az:

www.aldottelet.com
www.kozmaszilarad.com
www.asztrologosz.com
www.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.

És annak történetét, hogy miként és miért lettem végül asztrológus, a következő link alatt:
http://www.scribd.com/szilardk/d/627526 ... tkezmenyei

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.09.11. 13:11 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3614
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
A mai beavatottak nem a Tarot Bolondját ábrázoló ikonon látható (A Bolond lábát mardosó) sors-kutyákkal, hanem Gerle Éva féle sors-cápákkal kell számolnia, és ezeknek a minimális empátiára sem képes, hüllő szerűen kegyetlen robot-sorskatonáknak az öntudat-és életképzelet- átalakítási szükségekre vonatkozó jelzéseit kell tudni megfejteni.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.09.16. 20:39 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3614
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
És lássatok csodát kedves asztrologosz-os barátaim!

Amint a fentieket (újból és végleg) megértettem és a belőletek álló, általatok megtestesített "nagy nyilvánosság számára és ez által, az emberiség átadta, leírtam és ugyancsak ez által az én mágikus erejű tudattalanom számár (És gondolom én: az előbbiekkel együtt: a kollektív tudattalan számára is!) nyilvánvalóvá tettem, négy napra rá, tehát szeptember 15-én egyszerre két hatalmas jelentőségű (karmától való szabadulási értékű és értelmű) pozitív esemény történt az életemben:
1. Nem tudni, hogy kicsoda és milyen hatalommal - hozzáférési lehetőséggel, de "Valaki", valamiért (Egészen biztos, hogy nem maga a meghátrálni soha nem akaró, jobban mondva és a saját szavaival: az irgalmat tanúsítani soha nem akaró, Gerle Éva, aki többszörösen is elmondta, hogy nem hagyja magát megzsarolni, befolyásolni, "ráerőltetni") LETÖRÜLTE A SÁTÁNI BLOGOKAT, VAGYIS: AZOK ELTŰNTEK AZ INTERNETRŐL.
2. Eljöttek a hozzánk helyi köz-gazdálkodási vállalat ("közüzemek") víz-szerelői és megszabadítottak az életem legnagyobb terhétől, amelytől 28 éven át annyit szenvedtem mind semmi és senki mástól : levágták és bedugták a közösségi karmához való kapcsolatomat jelentő a központi fűtés - vezetékei!

Tehát, amint spirituálisan teljes mértékben megszabadulunk a karma-képzeteinktől, és sikerül teljesen más meggyőződést begyakorolni és tehát egészen más belső mentalitást tanúsítani, a karmát jelző és arra a figyelmünket ráirányítani hivatott külső elemeitől is megszabadulunk!
EZ A SZELLEM-VILÁG, A SZELLEMI ERŐK ÉS TEHÁT SORS TAGADHATATLAN MÁGIKUS-LOGIKÁJA!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2017.04.08. 20:40 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3614
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kedves Gabriella! Az ego, az az egészséges nyers, természetes - természeti önérvényesítési képességünk, ami nélkül fel sem tudnánk nőni. Tessék megfigyelni ez egy azon fészekben élő madárfiókák, hogy igyekeznek egymást túl licitálva olyan, minél hangosabb és minél érdekesebb - izgatóbb, figyelemfelhívóbb, hangokat kiadni a nekik táplálékot hordó szüleiknek, hogy neki, csakis neki, egyedül csak neki a szájába tegye be a most hozott finom gilisztát, férget, bogarat, vagy egyebet, mert ő a legcsodálatosabb fiókája, de egyben a legéhesebb is. (Miközben esetleg a másik szülő, aki épp most repült el, mert kiürítette a terhét a fiókái szájába, neki, a kiválasztottnak adta elsőkén és a legnagyobb, legtáplálóbb falatokat.) Van, hogy emiatt, amiért az egyik fióka ebből a szempontból hangosabb és "érdekesebb" mint a másik, a három, vagy négy közül az egyik nem kap elég táplálékot és megdöglik, de a többi, ennek köszönhetően esetleg még erősebb és életrevalóbb lesz. Ez a túlélési és jól-élési, és nyerési - versengési ösztön, közülünk sokakban, a legtöbbünkben, is ott van, de legalább is, ott volt gyermek és fiatal-korunkban. Ez az ego, amire nagy - nagy szükségünk van tehát a túléléshez és az egészséges felnövekedéshez, mind a gyermekkorunkban, mind a fiatalkorunkban. Ezzel nincs semmi baj, ha meg van, amíg idősebbek leszünk. Ennek, normális embereknél, főként a szülőknél, el kellene sorvadnia 30, de legkésőbb 35 éves korunkban, és átadnia a helyét a felettes-énünknek, a krisztusi felelősség-tudatunknak.
Ez a természetes - egészséges túlélési és megélési ösztön, akkor válik egoizmussá, önzéssé, amikor még 35 éves korunk után is vezérel. Ez általában a tűzkarmásoknál szokott megtörténni. Főként, ha az asztrológus nem hívja fel erre a lehetőségre a figyelmüket. Persze, hogy egoizmussal nem lehet megváltódni, tehát ténylegesen boldoggá és egészséges lenni hossztávon! Hiszen ez a túltengő és már természet-ellenes ego az emberek lelkében elfoglalja az Úristen helyét, az ilyen ember képtelen a hibabelátásra és a kiegyenlítődésre.
Az árnyék én viszont teljesen más indíttatású és fogantatású ugyancsak ösztön, de karmikus, és semmit nem szolgál, hanem csak az igazi boldogságunk elérésében akadályoz. Ez a Merkúr által uralt Ikrek és Szűz - karmák esetében inkább túltengő spekulatív - júdási, és nem utolsó sorban intellektuális - tudományos gondolkozásunk, ami csakugyan képes tovább éltetni a természetes egonkat, azon életkoron, amikor arra még szükség volt, és ebbe is, de mellette még az egész karmarendszerünkbe bele bújik valósággal, és azt szolgálja. Jó mi? A csodálatos és ennyit csodált és mindenhatónak és szupernek kikiáltott racionális értelmünk, a karmának és az egonak a hizlalását és növekedését szolgálja a karma-oldás és a megváltás, tehát az igazi boldogulás helyett!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2017.09.05. 11:04 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3614
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd – Sike Sára:

Többet a kegyetlenül veszélyes, vagyis az élet- és a sorsrontó árnyék-énről

Az árnyék-énje hatásra, mindenkinek elképesztő önbecsapásokra, ill. a tárgyi tények szerinti valóság önmaga elől való eltitkolására kell számítania, amelyeket az asztrológiai sors-képletében a bolygó-együttállások és a bolygóknak a karma-pontokkal való együttállása,m ritka (de annál veszélyesebb!) esetben a két karma-pontnak az együttállása, vagy az azonos jegyben, vagy horoszkópházban való jelentkezése jelez.

Mi is az árnyék-én?

Természetes folyamatként, nagyon sok várandósság (terhesség) iker-foganással indul, de néhány hétre rá az egyik magzat elhal, amit a várandós kismamák (jövendő anyák) nagyon ritka esetben vesznek észre, hiszen ebben a fázisban a legtöbbje még azt sem észlelhette, hogy várandós lett („terhes maradt”). Ezért tehát tudni kell, az embernek (Az emberiség 65 – 70 százalékának) a fogantatása utáni időszakban, az anyaméhben meghal az ikertestvére. Az édesanya várandóságának korai szakaszában észrevétlenül elhalt ikertestvérnek az aurája megmarad az élve maradt testvér aurájába fonódva, azzal eggyé válva, és aztán, a megszületett utódban olyan dupla, rejtetten kettős öntudati – valóságértelmezési , öntudati központot képez, mely az életének az erkölcsi rombolásra rendezéséből nyeri az erejét úgy, hogy a halott testvér fizikai megvalósulási-inkarnálódási kudarc-élménye „átöröklődik”, át származik, megmarad és rögzítődik a megszületett utódban, és az a testvérének a kudarc-tudatával kénytelen élni, minthogyha az az ő kudarca és élet-sikertelenségi öntudata lenne. Azaz a megszületés sikertelensége miatt a megszületett egyént gyötri folyton az irracionális és indokolatlan – tárgyi valóság alap nélküli! - szomorúság, a hiábavalósági érzés, a szintén irracionális kudarc-élmény, az általános bizonytalanság és alkalmatlanság érzése, ami a legtöbb esetben, manapság korai depresszióhoz is vezet… (Ez is az egyik oka a manapság oly divatossá vált szellemi betegségnek), Illetve az önbizalom, az öntudati, önértékelési-, tehát a a személyi bizonytalanság is folyamatosan jelen van.
Mindez folyton kétségeket támaszt benne, és az élet- vállalás és a karma-oldás helyett, az ellenkező irányba, a lemondás és önfeladás irányába, a pozitív megvalósításaival ellentétes célok és megvalósítások irányába tereli a figyelmét és a képzeletét.

Amíg nem ébred valódi öntudatára, addig ezek a visszahúzó, romboló és hátráltató késztetések, a finoman zavart, vagy gátlásos, bizonytalan viselkedés, mindössze a környezetében élő emberekben tűnnek fel és lehet, hogy önmagában észre sem veszi. Az árnyék-énje önt a karmája fenntartására, negatív meghatározottságainak a megőrzésére – mint például erős indulatoskodás, haragvás, egoizmus, önérzeteskedés, téves morális elvárások támasztása és téves ítéletalkotások, mások lenézése vagy mások háta mögötti áskálódás és felettük való öncélú uralkodási törekvések (manipuláció) , az élettársi kapcsolatokban a közös karma-verklizés és káprázatvilág megőrzésére - és dagasztására, növesztésére veszi rá. Mindeközben lehazudja ennek a kettős – háttéri, negatívan manipuláló, második tudatnak a puszta létezését is (mármint az árnyék-énje). Sőt felhasználja az összes negatív meghatározottságát arra, hogy azokban elrejtőzve még nagyobbra duzzadjon.

Ezért a „gazda – személy” minden olyan, a horoszkópja szerinti pozitív megvalósítást letagad, és azokat értéktelennek beállító, a saját igazi értékeit elméletileg lekicsinylő és valósággal leromboló életképzeteknek a logikája szerint él, és a valós életfeladatoktól őt elterelő lehetőséget ragadott meg. Sőt, a legtöbb esetben téves módon és hibás célok mentén választott élettársat is, nem ismerve a tudattalan meghatározottságait és ezt az árnyék-énje által sugallt hibás, életnyerési gondolkozását, fonák, de a számára természetesnek tűnő logikáját.

Ezáltal elkerülte a tényleges boldoguláshoz: a megváltódáshoz vezető életfeladatait és felületes problémamegoldással, technikai tudományos trükkök alkalmazásával és babonás téveszmék kergetésével elkerülte azokat a szükséges, hosszú távú gyakorlati élet-feladatokat, melyek a valódi változást és boldogságot jelentették volna. Ezt a hatást erősíti például a Sárkányfarokkal együttálló Uránusz, amely miatt eddig nem tudta kibontakoztatni a képességeit a közösségében és öntudatlanul lázadt minden ellen, amibe beleszületett. Meglátásait és ötleteit nem tudta eddig a közösségével elfogadtatni, a konvenciók szerint élők folyton megharagudtak önre és ettől legtöbbször kiközösítést élt ált. Az árnyék-énje ezeket a kudarcait is felhasználta, hogy még alattomosabban és még mélyebbre süllyessze önt az önsajnálatba, a lemondásba és a kétségbeesésbe.

Ahhoz, hogy ezt a nihilista gondolati reflexekből létrejövő, másodlagos, de annál gonoszabb árnyék- lényt – Ezt a fonák, nihilista rációt! - kiűzze a tudatából, mindig le kell lepleznie annak a tévútra vezető sugallatait, azokat ki kell hoznia a napfényre és szó szerint is, le kell gyilkolnia. Le kell győznie a pesszimista, vagy a júdási (Önámító), spekulatív gondolatvezetési ösztönét, a rossz, negatív, vagy rombolási késztetéseit és lemondó, önelveszejtő hangulatokat, a hangulatoskodást (Érzelgősséget), és a hiábavalósági érzéseket ébresztő kétségeket és fokozott esetben: az ezekkel járó kétségbeesést, a korábbi kudarcok ok – okozati összefüggéseinek a metafizikai szintű feldolgozásával, lelkiismeret-furdaláson keresztüli hibabelátás megélésével, a kudarcokból való kilábalással, az elmélet és a tapasztalat egybevetésével és a hosszú-távú következmények megfigyelésével.

Meg kell tanítsa saját magát levonni a helyes következtetéseket és a megváltás logikája szerinti értékítéletet használni, tehát a spirituális életszemlélet, józan és igazságos egyéni hibabelátó filozófiát kialakítva. A legtöbb esetben igen fontos lehet és jó eredményekkel kecsegtet az, hogy vonuljon el és kreatív magányban – a sorsképlete ismeretében és az Egyetemes Törvények tükrében - elemezze a párkapcsolati és a munkatársi, valamint a barátkozási tapasztalatait, mert a boldogulás és a megváltás felé vezető utat mindenkinek magának kell végigjárnia, a gyakorlati tapasztalatait megfigyelnie és megjegyeznie, majd a belőlük levont következtetései által saját sorsát a megfelelő irányba terelnie.

Ez, az ikrek karmával és a szúz karmával született személyekre a leginkább jellemző karma-program általában a környezetük által, általában „meg nem értett zseniálisnak” kinevezett személyekre jellemző, de úgy is kifejtheti a megvezető hatását, hogy a gazda – személy, a felszínen naiv, jóindulatú és erényes, miközben a lélek legtitkosabb belső rejtekében, akár öntudatlanul is, de kevély és beképzelt, gőgös és titokban sóvárogva szomjazza az elismerést. Ez a külső és belső valóság közötti eltérés frusztrációs érzéseket, nyugtalanságot, irigységet és féltékenységet okoz, aminek a hatására a beszélgetéseiben és gondolataiban egyaránt, igazságtalanul ítélkezik, kritizál, vádaskodik és neheztel alaptalanul. Ítéletalkotásaiban kettős mércét használ: akinek értékeit elismeri, azzal szemben a végsőkig elfogult, az ellenségei vétkeit azonban ördögivé nagyítja.

Ahhoz, hogy ne kelljen szembesülnie hiúságával, rossz lelkiismeretével és az árnyék-énje miatti, rejtett alattomosságával, még ha önkéntelenül is, de folyamatosan elferdíti, letagadja a spirituális lényét és az, az arra rakódott karmával működteti. Egészen pontosan: a nappali éber tudata, elveti a spiritualitást és ahelyett, hogy a felettes – képzeletileg is felelősségteljes – öntudatával működne együtt, inkább mindig a karmikus késztetéseit részesíti előnyben. A tárgyi valóságot szépíti, kiszínezi vagy ellenkezőleg, ködösíti, összekeveri a szezont a fazonnal, és a tárgyszerűséget, valamint az idősorrendiséget figyelmen kívül hagyva, vagy megfordítja, akárcsak az ok – okozati összefüggések sorrendjét, mindent össze–vissza beszél és gondol, vagyis bemocskolja a valóságot minden szinten, attól függően, hogy épp szimpatizáns vagy ellenséges személyekről van-e benne szó. Ennek megfelelően fizikai szinten is ínyencségekkel, édességekkel, alkohollal, kávéval, igyekszik elfogadhatóvá tenni azokat az élethazugságokat, melyek józanul elfogadhatatlanok.
Ennek a programnak a hatására esetleg igyekszik a környezetében élőknek letörni illetve semlegesíteni, vagy lehetetlenné tenni az akaratát, akarat és igazság-érvényesítési törekvéseit, vagy ami jellemzőbb lehet, képtelen érvényesíteni másokkal szemben az akaratát, de pontosan az előbbiek miatt, hiszen ön sem biztos a végén már saját magában, vagyis a saját igazi, őszinte szándékaiban sem. Ezért öntudatlanul és önkéntelenül is, de a sugallatok és sejtelmek szintjén irritálódik minden olyan személy jelenlététől, akiről úgy képzeli, hogy könnyebben érvényesül és személyi akaratát, személyi szabadságát az ön által jónak tartottnál erősebben és esetleg önnel szemben is érvényesíti.
Így függőségi és alárendeltségi viszonyokba is keveredhet, mert elveszi mások önállóságát, vagy – és inkább ez a valószínűbb tehát: - nagyobb valószínűséggel az akaratérvényesítés hiányából és alárendelődési vágyból fakadóan másokkal szemben kiszolgáltatottá válik.

Következésképpen, aki ténylegesen boldog akar lenni, annak, minden áron (A kauzális horoszkóp leleplezéseinek a segítségével…) meg kell az árnyék énjétől szabadulni, mert kizárólag csak azok érhetik el a tényleges megváltást, akik minden kettősségtől, a kettős gondolkozástó, a kettős vágyakozástól, de főként a kettős – tehát a két irányú képzelődéstől, a két fajta és rendszerint egymással szögesen ellentétes, jövőre vonatkozó képzetalkotástól.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 6 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO