ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Kozma Szilárd:
Az apa szakrális szerepe és Szaturnuszi funkciója

Ezt, az apai szerepről és funkcióról, az apasághoz, mint rendkívülien összetett spirituális állapothoz való viszonyulásról szóló, naplószerű írást, elsősorban az asztrológusi lelkiismeretem felszólítására kezdtem el, mintegy választ keresve – és az írás végén megtalálva – arra a kérdésre, hogy az apai minőség funkcióját és rendeltetését illetően, nem-e végzem rosszul az asztrológusi munkámat és a magánéleti dolgaimat? Írom tehát mindezt, az ide vonatkozó, általános, mondhatni társadalmi - közösségi spirituális közöny és figyelmetlenség által okozott megbocsáthatatlan mulasztások pótlására és betöltésére, miután rájöttem arra, hogy engem is messze ható felelősség (És mulasztás!) terhel azokkal a férfiakkal, jövendő, vagy máris státuszban levő apákkal szemben, akiket - amennyiben ilyen jellegűnek találtam a horoszkópjukat -, arra buzdítottam, hogy alapítsanak családot és vállaljanak gyermekeket. Miután kénytelen voltam rájönni arra, hogy a a nálam maradt két nagyobbik lányunkat is elveszíthetem - Mivel lélekben és szellemben már nem a feleségemnek számító hajdani és jövendő Szécsi Emőke, nem csak, hogy a jelenlegi közönyös törvényalkalmazási szokásokat használja ki, de azt az általánosan megszokott, és mindenki által normálisnak vélt primitív trendet is meglovagolja, ami szerint a legtöbb szociális hivatal és igazságügyi intézmény alkalmazottja úgy képzeli, hogy jól teszi azt, hogy, amennyiben nem orvosilag bizonyítottan őrült, veszélyes közbűnöző, vagy végképp visszahozhatatlan kábítószeres, alkoholista, vészesen nemi beteg, hivatalos iparűzési engedéllyel rendelkező szajha az édesanya, akkor, hiába, hogy ő hagyja el a családot, vagy más módon rombolja szét azt, mert akkor is az ő gyámsága alá "ajánlják" a szociális hivatalok, és neki ítélik a bírók a házasságból származó gyermekeket. És még akkor is így járnak el, ha előzőleg elhagyta őket! - az a lelkiismeret furdalást okozó probléma merült fel ugyanis asztrológusi és metafizikusi válaszadásra kényszerítő erőként bennem, az aktuális sorshelyzetem hatásaként, hogy amennyiben nem veszem figyelembe ezt az objektív tényállást, a legközönségesebb módon becsapom azokat a férfiakat, akik asztrológiai feltárással egybekötött sorsjavítási, sors-rendezési tanácsadás céljából kérik a segítségemet és, amennyiben a horoszkópjuk tükrében ezt jónak látom, családalapításra és gyermekvállalásra buzdítom őket.
Szóval, amikor rájöttem arra, hogy még arra sincsenek tekintettel a hivatalos szervek és a törvényalkalmazók, hogy a legtöbb esetben - akárcsak a mienkben is -, amikor az anya hagyja el a családot, az olyan helyre és olyan körülmények közé költözik, ami egyáltalán nem szolgálhatja a gyermekek ép és egészséges lelki és szellemi fejlődését - épülését, megkérdeztem magamtól, hogy miként javasolhatok én asztrológusként, tipikusan Rák és Hold-karmás, illetve Bak és Szaturnusz-karmás férfiaknak családalapítást és gyermekvállalást? Milyen erkölcsi alapon ajánlhatok én ezentúl ilyet, amikor jól tudom, hogy a feleségük karma-feldolgozási képtelensége következtében, - a Lilith és az anyósaik „munkálkodása” következtében, bármikor megtörténhet velük is az, ami velem megtörtént? Nevezetesen az, hogy miközben egy hosszú távú életcélt egy majdnem teljes életutat építenek a családra és kötnek a családhoz, és a lehető legintenzívebben beleélik magukat a családapai és az apai szerepkörbe, vagyis megszeretik a gyermekeiket, gondozzák és nevelik azokat az életben való helytállásra éveken át, aközben a feleségük, egyszer csak szerelmes lesz valaki másba. És, a szabad választás liberális logikája szellemében, nem csak, hogy elhagyja őt, amint korábban tették a férfiak általában, de, ugyanilyen könnyűszerrel magának ítéltetheti és elviheti a gyermekeket az anyai nagymamához, vagy akár a másik férfihez az apjuk által éveken át, nagy figyelemmel és odaadással, és persze előrelátó – szaturnuszi! - szellemben gondozott és nevelt gyermekeket. A férfi – az apa! - által is éppen úgy szeretett és éppen annyira féltett gyermekeket! Ismétlem: mindezt ma a legnagyobb természetességgel teheti meg egy nő, amennyiben nem AIDSZ-es, nem közveszélyesen őrült, nem bárcás kurva, vagy alkoholista – kábítószeres, mivel az általános koncepció az, hogy az apával szemben, csak és csakis ő képes helyesen gondozni és nevelni a gyermekeket. Sőt: az általánosan egyoldalú koncepció az, hogy amennyiben a férfi hagyja el a családot, a felelőtlen és léha ember, mindössze az alantas a szenvedélyeinek hódolt. Amennyiben viszont a nő hagyja el a családot, egészen biztos, hogy a férfi követett el vele szemben alattomban, olyan szörnyű és elviselhetetlen dolgokat, amelyek miatt a szegény nőnek nem maradt más lehetősége, mint elhagyni a családot. Illetve: a törvényes válást kérni és arra kényszeríteni a zsarnoki, vagy más, csupa negatív tulajdonsággal rendelkező férfit, hogy hagyja el a családot.

Miért kellene tehát, ilyen apa-ellenes gyakorlati körülmények között és ilyen konjunkturális helyzetben a Rák, vagy a Bak karmával rendelkező fiúk, fiatalemberek, és érett férfiak rám hallgassanak, amikor a legnagyobb szerelemből is az lehet, hogy idővel felválthatja azt egy másik szerelem, illetve a feleségnek a házasságkötéskor „elhagyott” anyjához fűződő, újonnan felébredt irracionális gyermeki ragaszkodása és ezzel az ártatlan és gondtalan gyermekkorba való visszavágyása? Vagy és valamint, a „más, megértőbb, gyengédebb és kedvesebb férfi mellett bizonyára boldogabb lennék” képzete, vagy az emancipált, világi önmegvalósítás vágya? (Emőke ugyanis, most éppen azzal arat világi sikert, sikerre, hogy azt hirdeti mindenütt: azért kellett elválnunk, mert ő dolgozni akart, én meg nem engedtem. - Mindegy, hogy ez így, ilyen élesen abszolút hazugság, mivel, amíg itthon volt, addig ez így egyáltalán fel sem merült, hiszen arról volt szó, hogy, amint lejárt a Réka után kapott GYES - állami segély, azonnal kiváltja az asztrológusi engedélyét, amihez több éve már hogy meg van a tanügy minisztériumi jóváhagyással is ellátott diplomája, mert most mindenki le van hatódva ettől a nagy önmegvalósítási ügytől! És minden magasan szakképzett hivatalnok és bíró természetesnek tartja azt, még ilyen körülmények között is, hogy ő reggeltől estig dolgozik egy irodában (A hivatalos munkaideje reggel 8-tól este fél hatig tart, de majdnem rendszeresen este hétig, sőt: még hét utánig is bent kell maradnia!), hogy hivatalosan és törvényesen mind a négy gyermek nála legyen a jövőben! És ezt annak ellenére, hogy éppen az egész napját betöltő munkaideje miatt, egyáltalán nem is foglalkozhat a gyermekekkel. Hiszen, abban a számukra megmaradó egy és fél, ritkán: három órában, amíg velük együtt lehet, a legsürgősebb gyakorlati dolgokat, esetleg ha meg lehet oldani. Négy gyermek gondozásában, a nevelésről nem is eshet szó ilyen körülmények között. Nagyon kíváncsi lennék pl. az olyan Rák karmával terhelt férfi nemű személyek véleményére, hogy ők mit gondolnak erről a helyzetről, jövő - családapai perspektívájukról? Kimondottan családos, vagy jövendő családos férfiak véleményére, őszinte meglátásaira lennék kíváncsi, mivel azt a variánst ismerjük, amikor "a gonosz és felelőtlen" férfi hagyja el a családot. Nem hiszem, hogy gyakori eset lenne, amikor ennek ellenére, magával viheti a gyermekeit....
- Szóval, egyezzünk meg abban, hogy ebből a perspektívából, - mármint, hogy az ember csak hírtelen, nem csak hogy élettárs nélkül, de gyermekei nélkül is maradhat, a jelen törvényhozás szerint és a jelenlegi humanista-liberális erkölcsi konjunktúrában - a férfiak kegyetlenül veszélyeztetettek és hátrányosan megkülönböztetettek, hogy ne mondjam: apai funkciójuk gyakorlási lehetőségében hivatalosan kisemmizettek! "-Tessék mind a négy gyermeket, a férje érzelmeit nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva megcsaló, és az egész családot a romokba döntő "édesanyának" oda adni." És az esetünkben ráadásul azért, hogy Emőke oda adhassa az általam már magzati koruktól spirituálisan gondozott és odafigyeléssel nevelt gyermekeket, az ép erkölcsi érzékétől már az Emőke fogantatása óta elveszítő, és irányítási és beavatkozási mániában szenvedő nagyanyjának, vagyis annak a személynek, aki magzat korukban mindenáron el akarta kapartatni őket!
Akik csak a Vibráció törvényét – más nevén: a Vonzás törvényét – ismerik, azt szokták mondani, hogy kettőn múlik a vásár. De számomra egyértelmű, hogy bizonyos családrombolási, illetve családelhagyási esetekben, bizony, hárman, vagy négyen is múlik a vásár! És a velünk történtek után, egyértelmű határozottsággal ki merem jelenteni,, hogy amennyiben ez a katasztrófa, megtörtént Emőkével, majdnem bármely fiatal, az önmegvalósítói képességeiben és a rokonai segítségében bízó - és azok által biztatott! - családanyával megtörténhet, az, hogy érzelmi okokra hivatkozva, de voltaképpen teljesen irracionális okok miatt, máról holnapra, széttúrja a családját. Mert abban, hogy ez számtalan családszétbomlási és széteséséi esetben ilyen ellenőrizhetetlen és irracionális erők hatnak, megtaláltam a családrombolásnak azt az archaikus kor előtti, a női tudattalan érzésvilágba rögzült, irracionális gyökerét, amit négy hónapon át hiába kerestem. Meg találtam azt a mára már teljesen funkcióját veszített pszichés őserőt, amely Emőkét és az anyját ebben a családrombolásban irányította, és amelynek ők is mindössze a tudatlan végrehajtói voltak, és maradtak. Ezért voltam türelmetlen és elégedetlen és ezért hárítottam el oly türelmetlenül és akkora vehemenciával azokat a véleményeket, amelyek mind bennem, vagyis az én lelkemben akartak kotorászni a probléma megoldása után, mert éreztem, hogy kell lennie valahol egy olyan irracionális őserőnek, ami ellen és amivel szemben Emőke belülről nem lehetett metafizikus-asztrológusként felvértezve. Egészen biztos voltam benne ugyanis, hogy az utóbbi időben legalább is, a több általa írt tanulmány után és az általa önállóan elkészített és pozitívan visszajelzett több tucat horoszkóp után, a feleségem, nem volt egy naiv fiatalasszony. Hogy ő, a nem velem, hanem az anyjával szemben érzett megfelelési kényszeren kívül, minden lehetséges téves (karmikus) "belső irányítás" és tévképzet ellen fel volt ő vértezve. Hogy igen is, ő jól tudott a horoszkópjából kiolvasható összes veszélyről. A Lindával folyatott skype dialógusokból még az is kiderült, hogy Emőke, még a benne rejlő áttételes Vízöntői bepörgési késztetéseiről is tudott! És abból ki is józanodott állítólag az anyjához való leköltözése utáni harmadik, vagy negyedik héten. Amiből viszont nem tudott kijózanodni a mai napig sem, arról nem tudhatott, mivel eddig én sem tudtam, tehát nem készíthettem fel rá, csak érezhettem, hogy egy számomra ismeretlen erőnek vagyunk az egészen az áldozatai, amely irracionális, kényszerítő erő viszont, egyértelműen az ő férj és apa-gyűlölő anyján keresztül jelenik meg.
Egy író barátom adta meg végül s az ötletet, mondván, hogy ez az irracionális anya-lány közötti kapcsolat és a fiatal anyának az öreganya felé való "gyermekátjátszási", gyermek-odaadási ösztöne, ancesztrális természetű és a matriarchátusban kialakult szokásrendig, az akkori közösségi törvényekig nyúlik vissza. Az író barátom, ezt azon panaszomra mondta, hogy Réka és Turula máris a nagyanya fennhatósága alá került, hogy ő gondozza és neveli őket, az édesanyjuk és az édesapjuk helyett, és egyértelműen ő rendelkezik, Emőkét bábként használva, a gyermekek sorsa felől. Gondolkozni kezdtem tehát a matriarchátus és a gyermekeink gyámsági állapotának az ilyetén vett sors-fordulata fölött, és rájöttem a lényegre: Emőkét és a gyermekeit korábban a saját anyjának (Az Emőke nagyanyjának) átpasszoló, ambíciós anyját is, az, az ősi ösztön mozgatta végig, hogy a gyermekeket át kell adnia a saját anyjának, vagyis a "nagy - anyának". Vagyis, a vezérnősténynek. (A szintén matriarchátusban élő, és a közösségi felelősségtudat szintjén az emberhez a legközelebb álló elefántoknál történik ez így. Ti., hogy az anyatejjel való táplálkozás megszűnése után is életben maradt elefánt-utódok további sorsa felől a vezérnőstény rendelkezik. Nevezetesen arról, hogy amennyiben a csorda tagjaként megmarad a kicsiny, azt továbbra is az ő szülő anyja neveli-e tovább, vagy valamelyik nagynéni, esetleg maga a vezérnőstény.), Ennek a titkos erőnek a kényszerítő hatására utalnak, nem csak az Emőkének a családban töltött utolsó napjaiban tett furcsa kijelentései is, miszerint: "Az anyánkhoz fel kell nőni", vagy: „Nem lehet az, hogy az anyánkra ne hallgassunk, mert az anyánk, az életünk végéig az anyánk marad.", hanem a Magdolnának a velem szembeni régi perlekedései is, amelyekben az akkori megrökönyödésemre, ő legtöbbször az nagyanyai jogaira hivatkozott.
Ez a, patriarchális korszak után is, az egyes nők tudattalan alvilágában még élő, mára már teljesen afunkciónális és irracionális ösztöni törvényerő munkálkodott tehát Emőkében az utóbbi években, amit az erős kezű nagyapja halálakor, az anyjának sikerült benne teljes mértékben feléleszteni. Igaza volt tehát az egyik barátnőnknek, amikor az Emőke mentalitás-váltását és változtatásának az okát, a mindkettőjüket nevelő férfinak, a nagyapának a halálában kezdte keresni, és akkoriban még én sem igazán értettem, hogy mit is akar ezzel mondani? És persze, ő sem tudta, mert, ha tudta volna - amennyiben tehát ez a feltételezése metafizikailag tudatos lett volna - nem vesznek erőt rajta is néhány hét elteltével a primitív matriarchális ösztönök, amelyek hatására nekem el kezdett parancsolgatni, hogy adjam oda a Emőkének, illetve az Emőke anyának mind a négy gyermeket!
Állítólag spirituális korszakváltás előtt áll az emberiség, és elengedhetetlen az, hogy ebben a kérdésben is ne történjen meg a korszakváltás, és az ostoba tradíciók és a húsevő törvényhozó politikusok és törvényalkalmazó bírók, illetve, a tradicionális szokásrendre alapuló, de még a primitív korszakokban kifejlett ösztönök döntsék el a családjaink és a gyermekeink sorsát!
A patriarchális, vagy matriarchális nevelés kérdése, Emőkének egy skype-dialógusában vetődött fel, amelyben Emőke fölényesen azt írja, hogy ő misztikus-spirituális úton, tehát a képzelet erejével, ügyelt a gyermekekre, miközben órákra magukra hagyta a lakásban (Miközben tehát a nagymamáját látogatta a korházban, ahova zarándokok a Lurdes-i Szűz Máriatól szenteltvizet hoztak és neki abból föltétlenül kellett innia az édesanyja szerint, miközben a 2, 4, 6 és 9 éves gyermekeknek a felügyelet nélkül való hagyása árán is!), és mintegy lefitymálva számol be a barátnőnknek az én ostoba aggodalmamról, aki földhöz ragadt férfi logikámmal, csak racionális-pragmatikusan vagyok képes gondolkozni ebben a kérdésben.
Én viszont, metafizikusként azt mondom, hogy nem véletlenül van a fizikai dimenzió, nem azért hozódott az létre az anyagi világ, hogy ignoráljuk annak a jelzéseit és a törvényeit (Pl. a gravitációt), illetve, hogy maximális szülői felelőtlenségre és a Szaturnuszi elv messzemenő megsértésére vall az olyan (Matriarchális) teória, miszerint tudatlan gyermekeket misztikus fantazmagóriák alapján lehetne nevelni és gondozni! És ugyancsak magas fokú felelőtlenségre vall, az egészet letagadva (Emőke a bírósági beadványában letagadta, hogy a gyermekeket akárcsak egyszer is felügyelet nélkül hagyta volna), tenni az ártatlant, és liberális koncepciókra, és férfiakkal kapcsolatos általános negatív tapasztalatokra hivatkozva, elszakítani a gyermekeket attól a szülőjüktől, amely szélsőségekbe nem esve, igyekszik a gondjukat is viselni és nevelni is őket a megváltás logikájának a szellemében. Annak misztikus fantazmagóriákat elvető logikának a szellemében tehát, amely abszolút mértékben figyelembe veszi a fizikai - biológiai tényezőket és abból következtet vissza a szellemi - spirituális tényállásokra.
A megváltás korának (Lásd Hamvas időfelosztását, miszerint előbb az archaikus - matriarchális kor szellemisége volt érvényben, majd a történelmi - patriarchális koncepciók uralkodtak, és most léptünk be a keresztény korba, amely vertikális mindkettőre és az előző korok jellegét egyesíti magában.) megfelelő gondolkozásmóddal (öntudattal) és magatartással, tehát életvezetéssel: gyermekgondozáshoz és családgondozáshoz megfelelően viszonyuló személyek részéről, megengedett-e az, hogy úri szeszélyből elválunk, majd a primitív patriarchális és matriarchális tradíciókra és törvénykezésre alapozva, megfosztjuk egyrészt az apát attól, hogy a tudatosan vállalt szülői (Figyelem: nem hiába nevezi az anyanyelvünk szülőnek az apát is!) felelősségeit normálisan folytathassa, de még inkább megfosztjuk a gyermekeket attól, hogy spirituálisan tudatos apai gondozásban és nevelésben is részesüljenek? - Miközben a másik szeretőhöz, vagy az anyukákhoz és nem egy esetben az öreg nagymamához vissza menekülő anya, nem is azért kívánja "megszerezni" törvényi úton a gyermekeit, hogy ő gondozhassa és nevelhesse, hanem azért, hogy e célból azokat átadhassa másoknak: egy másik férfinak - Lásd Emőkének azt a vágyát és törekvését, hogy Rékát spirituálisan Joe Lezidontól származtassa -, illetve az anyának, vagy a nagymamának...
Amennyiben spirituális tudatosságra törekvő személyek számára írunk és azért nem napilap, hetilap vagy folyóirat szinten gondolkozunk, azt kérdezem, hogy spirituális tudatosságra törekvő személyek körében, szabad-e egy ilyen magatartást, mint az Emőkéé, mint normálist elfogadni? És hogy nem-e kellene az utódai gondozásáért és neveléséért maximális felelősséget vállalni szándékozó férfinak a családalapítás előtt maximális garanciát kérni a szertett nőtől arra vonatkozólag, hogy amennyiben az időközben szerelmes lesz másba, vagy nem bírja a házasság és a gyermekgondozás unalmát és inkább az annál érdekesebb, napi 9 - 1O órás munkahelyi terheket választja, vagy a férjnél kíméletesebb és őt megértőbb anyukához, nagymamához, testvérhez, nagynénihez akar vissza menni, akkor a gyermekeket majd nem akarja belevinni ilyen ostoba, visszaszökős játékokba, hogy ne mondjam: magát és az életét komolyan vevő emberhez méltatlan állapotokba, vagyis tradicionális (cigarettázó, kávézó, pálinkázó, húsevő, és persze, liberális-humanista elveket valló) nagyanyai gyámságokba és nevelésekbe?
Mert a spirituálisan gondolkozó és az életét e megváltási logika szerint folyatni kívánó férfit, elsősorban nem a gyermekeihez fűződő érzelmek és érzékek vezérlik, még akkor sem, hogyha időnként ledönti lábáról a megváltás logikájával meredeken szemben álló világi mentalitással szembeni tehetetlensége miatti keserűség és jól elsírja magát az egész család sorsával felelőtlenül játszadozó feleséghez került, hovatartozási tudatukban összezavart gyermekek sajnálatában (És bizonyára: önsajnálatában is!), hanem, minden körülmény és igazságtalanság ellenére, a spirituális, sőt: a kauzális emberi és szellemi tudatossága. Ebből a szempontból például, amennyiben jól bele nézek a lelkem kútjának a fenekébe, azt találom végső soron, hogy a tőlem elvitt gyermekek sorsa és fejlődése, stb. - akiket már az enyémtől teljesen más étrend és más koncepciók és más - általam teljesen helytelenített! - felnőtti példaadás szerint nevelnek (Hazug és korrupt, mivelhogy az állatokkal szemben a gyermekek kedvéért érzelgős, de az állatok húsát elfogyasztó és a gyermekeknek az őket gondozó nagymamák és dédnagymamák, nagynénik, stb. bocsánatos bűneihez szoktatásával: cigarettázás, kávézás pálinkázás, stb., a kamaszkori szeszélyeskedés és kábítószerezés előszobájába bevezető példaadással!) -, engem semmiben nem érdekel jobban, mint a barátaim gyermekeinek a sorsa és fejlődése, jópofasága, stb. Az a gyermek, akit tőlem az Isteni törvények szellemét megerőszakolva elvittek, már nem az enyém, a szó nemes és spirituális értelmében, hanem egy olyan valaki, aki miatt aggódnom kell, úgy, hogy közben semmit nem tehetek lényegében érte, esetleg egy gazdasági nyűg, ha gyermektartást kell fizetnem érte, amiért voltam olyan hülye és meghatódtam annak idején attól, hogy egy olyan nő, aki megjátszotta számomra azt, hogy rendelkezik tényleges felelősségtudattal, engem szeret.
- Mert hát végeredményben mit tehetek én egy olyan gyermekért, akiről nem közvetlenül tudom, hogy mit eszik, hogy miként kakál, mikor és mitől vidám, hanem csak az anyuka, vagy a nagymama, vagy a közös ismerősök közvetítéséből? Mit tehetek én egy olyan gyermekért, akinek én adtam nevet ugyan, de az én felelősség-koncepciómtól teljesen eltérően, sőt: azzal merőben ellentétesen gondoznak és nevelnek? Mire lehetek én jót, miben segíthetek spirituális (morális!) lényeg szerint neki? Metafizikusként, vagyis az élet igazi célját és rendeltetését ismerő, tudatos személyként, én messzemenően elvetem az ünnepnapi, vagy vasárnapi apuka szerepkört, amit a csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális irodavezetője, nevezett Simon Zita pszichológus rám kirótt nagy kegyesen. - Ráadásul úgy, hogy ezt a pszichológusi szakemberi marhaságát még le is írta papírra, aláírta és lepecsételte és ki is közölte! - Amitől természetesen, én ezt a vasárnapi apuka szerepet még inkább elutasítom! Ha nem lehetek rendes édesapa, akire a gyermek tud figyelni, és akit a gyermek tud követni, illetve, aki tudja követni és irányítani a gyermeke testi, lelki és szellemi fejlődését, akkor ne legyek semmilyen apa. A vasárnapi apa szerepénél és funkciójánál, a mostohaapa szerepe és funkciója sokkal, de sokkal értékesebb! Mivel közvetlenül már tapasztalhatom is, hogy nem vagyok igazi édesapa a Réka és a Turula számára, hiszen Emőke levitte őket Csíkszentgyörgyre, ahol az édesanyjának a papucshős férje számukra a férfi-modell! Esetleg az lesz majd, az Emőke fiatal testvére: a nagybácsi, akinek előreláthatóan egyetlen gyermeket ha képes lesz szülni a gyermekáldástól tudattalanul irtózó, jövendő felesége, és, akivel a gyermekeink előreláthatóan többet fognak majd beszélgetni, mint velem. - Hogy ez rajtam is múlik? Ugyan kérem, nem fogok én abban sportolgatni, hogy udvaroljak és könyörögjek ahhoz, hogy találkozhassak a gyermekeimmel, akikkel én valamikor éjszakáztam, mert képtelenek voltak elaludni és a mellkasomon kínlódtak az alvási képtelenségükkel órákon át. Nem fogok most udvariaskodni és szépelegni, azért hogy egy héten egyszer, vagy két héten egyszer találkozhassak a mások által nevelt gyermekeimmel... Minek? Úgy sem látom, hogy miként és mit eszik és hogy alszik és hogy játszik és főként azért, mert nincs semmi beleszólásom az élete lényeges kérdéseibe. Nevelje az, aki elvitte, és az, akihez elvitték! És ha Medárdáékat is elviszik majd, ugyanaz lesz a helyzet. Vállaljon értük felelősséget az, aki a felelősséget vállalata a családrombolásért, vagy vállalja most a gyermekeknek a tőlem való módszeres elszakításáért! Nekem teljes szülői – apai felelősség kell, nem ünnepnapi, vagy érzelmes-szórakozó felelősség! Mivel a kollektív felelősségek esetében jól láttam, hogy mire jutottunk a Kommunista korszakban. Közös lónak túrós a háta, és a nagymamákkal közös gyermek hisztériás és szeszélyes és kibírhatatlan és nekem csak az olyan gyermek kell, amelyik normális és egészséges, mint azok, akiket neveltem és akiket még nevelek a jelenben.
A gyermek nem névnapi ajándék, vagy pláne nem kölcsön-autó, amit csak úgy, időnként a magam szórakozására átvehetek, hanem egy olyan magas rendű spirituális struktúra, aminek a jövője iránt is felelős vagyok, nem csak e jeleni egészségi és hogyléti állapota szintjén. Férfiként és metafizikusként csak és csakis azt tudhatom igazából a magaménak, amiért igazából felelhetek! Hogyha a nők és a matriarchális eszmék előtt meghajló férfiak ezt másképp látják és gondolják, legyen, tegyék úgy, ahogy jónak látják, de szerintem, elsősorban felelős öntudattal rendelkező személyek kössenek csak házasságot, - és ne a magunknak házasságon kívüli, öngerjesztett extatikus szerelmek luxusát, majd az anyukához való menekülés luxusát megengedő csapongó lelkek.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Szerintem tehát a gyermekeket, válás esetén azoknak kellene ítélni, akik felelősen viselkedtek a családban és a házasságban és akik személyes felelősséget képesek vállalni a gyermekekért, attól függetlenül, hogy nő-e az illető, vagy férfi. Ami nem a hűség, a felelősség és a helytállást elvét követi ebben a kérdésben, az liberális és matriarchális érzelgősség és Isten-ellenes és megváltás ellenes rablómese. Nem az általános világi koncepciók szerinti nő – férfi szerepkörök, metafizikailag nyilvánvalóan hibás megítéléséről beszélek, én nem panaszkodom a velem történtek miatt, hanem azt szeretném, ha a mi körünkben, ebben a kérdésben is kirajzolódna egy metafizikailag tisztázott koncepció arról, hogy tulajdonképpen mi is kellene legyen a család, illetve mit kellene jelentsen a család egy magára valamit is adó, illetve az életét metafizikai szinten élni kívánó személy számára és, hogy mi az apa szerepköre és úgymond metafizikai joga a családon belül, tehát, hogy a nőnek mit kell a férfi családi tevékenységében és viszonyulási módjában, maximálisan tiszteletben tartania? Mert arról, hogy mi a nő szerepe a családban és a gyermekgondozásban, de főként a gyermeknevelésben, arról rengeteget beszélnek mindenütt, akárcsak arról, hogy milyen felelőtlenek és szívtelenek, stb. általában a családjukat egy - egy új szoknya bűvölete miatt elhagyó, „gonosz” férfiak. Illetve arról, hogy milyen lusták, figyelmetlenek, érzéketlenek és ráadásul szemtelen basák a férfiak, akik a családban semmit nem tesznek és ráadásként, elvárják, hogy a gyermekeik mellett, őket a feleségük mindenben kiszolgálja, megelégedvén azzal, az ostoba szereppel és, funkcióval, hogy ők viszik a pénzt a házba – családba, és hogy milyen kicsik és szerencsétlenek lesznek akkor, amikor ezt a zsákmányszerző szerepet az új kor lehetőségei kilövik alóluk.
Én nem ezt a jól ismert, lerágott csontot akarom tovább variálni! Metafizikus asztrológusként, nem lehetek sem férfi-párti, sem nő párti, tehát nem beszélhet belőlem sem a családi mulasztásai miatt lelkiismeret furdalással telt, és az által manipulált, a meghatódott férfi, vagy a sértett primitív férfi, amiért elvették a család nevű gyermekjátékát tőle. Itt nem erről van szó, hanem arról, amit több ízben kifejtettem már, ti., hogy asztrológusként számtalan esetben kerülök olyan helyzetbe, hogy tanácsolnom kell - és nem csak fiatalembereknek, hanem kopaszodó, vagy őszülő legényeknek is azt, hogy kezdjenek el – persze: gyermekes, és persze, nem csak egykés - családban gondolkozni, ha azt akarják, hogy valami tényleges elégtételük is legyen az életükben, vagy az anyagiak szintjén tovább tudjanak lépni, vagy, hogy szakmai, esetleg művészi sikereik legyenek, stb. Ez nem egy új nóta nálam, amit azt követően kezdtem fújni, miután felfedeztem az anyai ági örökletes programokat, mert, még mielőtt Emőkét megismertem volna (És persze: Medárda megszületett volna!), adtam már ilyen tanácsokat. - Éppen a minap keresett fel az egyik volt hallgatóm, aki mostanra már, nagy gazdasági igazgatója egy jelentős cégnek, akinek a családjában az én javaslatomra született meg az első gyermek. Az a lányka, akiről tulajdonképpen a Mintát Emőke, akaratlanul levette, mivel Medárda éppen azt követően fogant meg, hogy látogatóban voltunk a Gál-ál családnál és feleségem „”megkívánta” azoknak az akkoriban egy éves, gyönyörű lánykáját.
Na, most milyen erkölcsi alapon lelkesíthetek én házasságra és gyermekvállalásra ilyen esetekben (A személyi horoszkópban kiolvasható Rák karma, vagy Rák jellegű életfeladatok esetében és persze: Bak és Szaturnuszi, de főként magukat megosztani és áldozatot vállalni képtelen, mély- Oroszlán Karmával rendelkező férfiak esetében is...), amikor még engem is, nem csak, hogy elhagyott a feleségem puszta, zavaros szerelmi ábrándokhoz kötött úri szeszélyből, hanem még a négy gyermekemet is elviszi, és teheti ezt csak, és csakis azért mert, a jelen törvénykezési és szokásrend szellemében, ő ezt könnyen megteheti. És amilyen felelőtlenné és befolyásolhatóvá vált, a szerelmi boldogtalanságát az irracionális ambíciói által kompenzáló és a mi házasságunk falát már a kezdetek óta rágicsáló anyja által, a feleségem „minden áron” meg is akarja tenni ezt a stupid disznóságot, ami elsősorban, nem is velem szemben gonoszság, hanem az általam gondosan és figyelmesen nevelt és spirituálisan irányított - és ezért (MÉG!) egészséges lelkű - gyermekeinkkel szemben?
Mert itt nem csak arról van szó, kedves barátaim, hogy tíz éven át építettem gondosan és lehetőleg spirituális alapon (Már, amennyire, a dolgainkba minduntalanul az Emőke összezavarása és közvetlen, vagy közvetett befolyásolása által, az anyósom ezt lehetővé tette!) ezt a gyönyörű, négy gyermekes családot, amelyen keresztül mind Emőke, mind én spirituálisan is tovább fejlődhettünk és másoknak is, az ilyen problémáiban segíthettünk - és azt gondoltam, hogy Emőke is ezzel az alapállással egyet ért, hiszen főként erről beszéltünk ketten állandóan -, miközben most kiderült, hogy egy nagy fenéket -, hanem arról is, hogy én ezért a családért és ezekért a gyermekekért maximális felelősséget vállaltam és tápláltam tíz éven át és ebben éltem reggeltől estig, sőt: az álmatlan éjszakáimon is, és ebben akartam élni mindaddig, amíg Réka fel nem nő és mindezt egybe szőttem az asztrológusi és az írói hivatásommal, közösségi felelősség- érzetemmel! És arról, hogy rengeteget áldoztam ezekért a gyermekekért és az enyémtől messzemenően szebb jövőjükről, nem csak ábrándosan – álmodoztam, hanem azt, a gondos és figyelmes nevelésemmel készítgettem, ahhoz, hogy most egy családromboló nagymama (Aki korábban a saját, két gyermekes családját és az akkori szerelme négy gyermekes családját rombolta szét, a férfi- és apaellenes mániájának és fékezhetetlen szexuális vágyainak engedve, vagyis, az Emőke külföldön dolgozó édesapját egy gerinctelen férfival megcsalva!) és pálinkás ötletekkel jövő dédnagymama, meg a szomszédok nevelgessék őket!
Mert szó van arról, hogy a karmát, aminek két vonatkozása van: egy abszolút és egy, ami az anyai ági női ősöktől örökölt és a kettő analogikus kapcsolatban áll egymással, fel kell oldani meg kell haladni. És szó van arról, is és nem csak itt nálunk, hogy a szülő a lehető legjobbat akarja a gyermekeinek! Hát az én koncepciómban, és metafizikailag, tehát reálisan, a teremtés és az élet eredeti rendeltetése logikája szerint, az a legjobb amit adhatok a gyermekeimnek, ti., ha segítem őket meghaladni, legalább a horoszkópjaikból kiolvasható karmájukat, vagyis anyai ági örökletes programjaikat, amelyektől pl. Én annyit szenvedtem! Mert ezt nem értik a világi logikában gondolkozó nagyokosok, a nagy liberális, humanista pszichológusok és szociológusok! Ti., hogy mi a férfi szerepe a gyermeknevelésben és gondozásban! Hát az kedveseim, hogy kihúzza a gyermekeit az anyai ági örökletes programjaiknak az örvényéből, hogy azok szabadon és saját tapasztalataikból kikövetkeztetett életfilozófiájuk szerint, egészséges szellemű, a saját gyengeségeinknek és az élet nehézségeinek a leküzdésére jól felkészített autonóm személyiségként: úgymond megváltottakként élhessenek. - Mert mindenki azt kérdezi tőlem, amikor az anyai ági örökletes programokat ismertetem, hogy akkor, hát akkor hol van az apák szerepe az egészben? Mit érnek, mitől jók az apák, azon kívül, hogy a spermát adják a gyermekekhez, és esetleg a pénzt a családhoz, vagy fizetik a gyermektartást? Hát tessék, itt van: ez az apák szerepe: A GYERMEKEK SPIRITUÁLIS, BEAVATÁÁSA, vagyis: TESTI-LELKI ÉS SZELLEMI BEAVATÁSA! Nem és nem arról van szó tehát, amit a Nobel díjaktól hasra eső nagyokosok hirdetnek, ti., hogy az apáknak a gyermekek szocializációjában van szerepe! – És, hogy ezt, a társadalomba való integrálást vasárnapi szülői szerepekben is elvégezhetik! Az apának, éppen a nevelésen keresztül lehet éppen akkora – jó, vagy rossz, ez teljesen az apa öntudatától és spirituális megvilágosodotti fokától függ! - szerepe a gyermek személyisége és felnőtti öntudata kialakulásában, mint amekkora súllyal bír az, hogy az édesanya szüli meg a gyermekeket és ez által, hogy a spirituális karmikus programoknak a nagy részét is, tőle öröklik a gyermekek. Figyelem! Nem szellemi-intellektuális képességeket írtam, amelyek teljesen a biológiai adottsághoz tartoznak, és amiben ezért, a biológiai öröklődés is számit, amiről tudjuk, hogy általában 5O – 5O százalékos!
– Szóval, éppen ebben áll a spirituális rendeltetési szerep és funkciófosztottsága azoknak az apáknak, akiknek a feleségei és anyósai azt teszik, amit Emőke és az anyja velem tettek, hogy lehetetlenné teszik azt, a gyermekeik lelki jellemének és spirituális orientációjának az alakítását, amely az apák tulajdonképpeni szerepköre lenne kauzális szempontból (eredeti rendeltetés szerint!), vagyis a gyermekeknek a karmikus terheiktől való megszabadítása, illetve, negatív esetben (A primitív apák esetében) azoknak a még nagyobb karmikus beterhelése és összezavarása. De hát mi most a pozitív apai szerepkörökről beszélünk, és nem a negatív szokásokkal és zavaros irányítással, az anyai ági örökletes programok fölött a gyermekeket még plusz negatív tulajdonságokkal, félelmekkel, vagy ferde ambíciókkal beterhelő apai „beavatkozásokról”. Mert erről van szó, merjük kimondani: az apáknak, vagyis a Világosság és a fény képviselőinak (Most, hadd ne minősítsük részletezve az általános, családelhagyó, basáskodó fényképviselőkkel a témát.), éppen az a dolga, hogy az ők egyéni meglátásával bele avatkozzanak a gyermekeik spirituális struktúrájába és a szellemi tudásukhoz és képességeikhez mérten, azon – lehetőleg – pozitívan módosítsanak! – Legalább is az Evolúció, a kiegyenlítődés és az Abszolútum törvényei szerint ez lenne a lényegi és elsődleges szerepe az apáknak a nevelésben, illetve a gyermekeik életében. Ez lenne az apai bélyeg, és nem a nyers természeti vonások hasonlatossága (Nem a nyers intelligencia, tehát, amit manapság mindenki oly nagyra tart, hanem a moralitás, nem a szexuális potencia és más ilyen kimondottan biológiai tulajdonságok, amiket az apától és az anyától is lehet örökölni egyaránt, hanem a szellemi tudatosság.).
Ettől függetlenül, persze, részt kell vennie, és elsősorban számára hasznos az, hogyha részt vesz az apa a gyermekek közvetlen gondozásában is, mert hogyha mindössze csak a nevelésükkel akar foglalkozni, nem csak, hogy ő képtelken fejleszteni a saját Jin (Szeretet) jellegű oldalát – személyiségét, hanem azért is, mert ha ezt nem teszi, akkor a nevelés sem lehet megfelelően hatékony.
Szóval még egyszer: hagyjuk a tudományos véleményeket, miszerint az apai szerepkör a nevelésben a gyermekek szocializációja, mert mi a fenére szocializáljam én a gyermekemet? Hogy legyen illedelmesen és udvariasan, de lehetőleg mindezekkel együtt és ugyanakkor, harapós természetkirabló és természet zsákmányoló, élvező-idióta, fogyasztó, bamba- polgár, kellemesen ledér honleány? – Hiszen, most éppen csokival és banánnal, illetve bocsánatos bűnök fölötti szemhunyásra való oktatásra szocializálják a nagyiék Rékát és Turulát! Én is ezt folytassam? Ezek szellemében tehát, amennyiben én nem nevelhetem őket, teljesen mindegy az, hogy ezek a napi egy doboz cigarettát, disznó- és marhahúst és, persze, egymás idegeit is fogyasztgató emberek nevelik a gyermekeimet, vagy a beteges nagymama... - Azokat a lányokat, akik mellett én, ahogy jöttek, sorra mind éjszakáztam, mivel 1 és 3 éves koruk között képtelenek voltak este elaludni és Emőke egyszerűen csak be tette hozzám este tízkor, hogy ő aludhassa ki magát másnapra, és akikhez én már magzat korukban beszéltem, amikor az édesanyjuk hasában készülődtek a világra - akik a saját családjaikat annak idején tönkre tették, ahhoz, hogy 14 év cirkuszolás, illetve vagy húsz elválás és újra visszatérés és egymás nyakába borulás után, miután a férfit sikerült a mamának papucs alá törnie, össze házasodjanak. Vagy, hogy éppen a kábítószeres Joe Limonádék nevelik! Mert a lényeg ugyanaz: Meg kell találni azokat a spirituális tudatosodási és tudatosítási formákat mind a nők, mind a férfiak számára, amelyek garantálják, legalább 95 százalékban azt, hogy az általunk szülővé is váló házastárs, miután felvállalta azt a komoly felelősséget, amit a szülői státusz jelent, nem lehet, még a leg világrengetőbb szerelemnek a hatására sem a családját elhagyó fél! Vagy, ha igen, akkor becsületesen megkérdezi, azt, hogy a közös gyermekekből a másik mennyivel akar maradni, és azt és azokat maximálisan segíti mind anyagilag, mind erkölcsileg, azt követően is, hogy elhagyta a családot! – És nem úgy, hogy stupid tradicionális szokások és törvénykezés alapján, elviszi a másik által is gondozott és gondosan nevelt gyermekeket és azokat átadja, holmi primitív, matriarchális ösztöneire hallgatva, az anyjának és a nagyanyjának, csak azért, hogy ő liberális - világi eszmék szerint megvilágosodott és tudományosan emancipált „posztmodern” személyként „megvalósíthassa önmagát” egy új szerelemben, illetve minimális fizetésért dolgozva egy, ugyancsak primitív életnyerési törekvéseket szolgáló vállalkozásban forgassa az ördögi vurstlit.
A matriarchátus, igen is létezett. Materiális tudományos bizonyítékok vannak erre, tehát igen is, volt amikor kialakuljanak azok az anyának és nagyanyának, illetve a vezér-nősténynek való megfelelési ösztönök, amelyek az olyan negatív Rák karmával rendelkező személyek tudattalan lelki világát mozgatják, mint amilyent én is hoztam magammal és amilyet Emőke tízszer annyit mint én! - És még én is rajta kapom magam azon, hogy nagy ostobán (Maflán!), még 55 évesen is, a minden szempontból teljesen játékon kívül álló anyámnak akarok megfelelni! Hát akkor azok, akik minderről semmit nem tudnak, és hát azok, akik, mint Emőke is, a fiatal és őrülten ambíciós anyjukkal szemben kell helytálljanak, mert nem csak, hogy a IV. Házban van a Sárfarkuk, a Rákban a Lilithjük, de még az Oroszlán napjuk is a Holddal van összeragadva? Nem az Emőke tudatlanságában, vagy állítólagos primitivizmusában kell tehát keresni az ilyen apa-és gyermek-ellenes cselekedetekre az okot, mert, ha az lett volna – mármint olyan primitív személy, aki a sykpe dialógusokban megnyilvánul, nem vettem volna el feleségül. Hanem igen is ezekben, a női lelkeket a férfiakénál könnyebben megzavarni képes anyához, és nagyanyához való vissza kapcsolódási, nagyon mélyen rejlő primitív matriarchális ösztönökben! Ezek ugyanis nem jelennek meg a horoszkópban, de ettől kezdve, minden minket olvasó, asztrológiával foglalkozó személynek jó lesz figyelembe venni őket, akárcsak a társadalmainkban (Román és Magyar, vagy szerb, szlovák stb.) honos gazdasági és kulturális szokásokat, körülményeket, vagy az egyeseknél olykor fékezhetetlennek bizonyuló szexuális vágyakat és ösztönöket. Vagy, éppenséggel azt, amire a legpiacibb és legolcsóbb piaci asztrológia is figyelmeztet: nevezetesen, hogy a Rák karmával rendelkező személyek, miután beleverték a frászt a családtagjaikba a folytonos kételyeikkel és aggodalmaskodásaikkal, de mégis, a sors valamilyen áldása következtében, megnyugodhatnának mind az utódaiknak a nem veszélyeztetett állapota felől, mind a családjuknak az anyagi biztonsága, sőt: jóléte felől, ahelyett, hát ahelyett, hogy végre megnyugodnának, tüstént el kezdenek valami holdvilágos romantikus élményekre sóvárogni, más élményekre vágyakozni, a szerelmi álmodozásra és ábrándozásra való hajlamukat szabadon engedni, akárcsak Emőke, aki, látván, hogy a gyermekeknek már nem ugrik fel oly hirtelen és oly nagyon a lázuk mindegyre, mint korábban, és amikor azt is látta, hogy éppen egy 78O euros rendelésen dolgozom és a Ladát is megkaptuk ajándékba, direkt elindult kalandozni az interneten és megkereste magának a Kokós Joet, akit aztán kinevezett „a pasasomnak” (Lásd a Linda – beszélgetést), meg az Angyalának és az ő igazi lelki társának, napot és holdat rázó nagy szerelmének. És mindez nem volt elég neki a Rák-karma verklizésből, még velem is el kezdett fölényeskedni és fenyegetőzni, hogy aszongya, ezentúl semmi nem lesz úgy, ahogy eddig volt (Mert, gondolom, most már teljes mellszélességgel melléje ált a mamája, sőt: a nagymamája is, aki még Joe Ledzion fogadására is képes lenne az unokája boldogsága érdekében, miután a családi fegyelem felett, ha naivan is és ha már csak a jelenlétével is, de addigelé őrködő, hirtelen haragjában még így, az öregség és a halál közelsége által leszerelten is, veszélyes dolgokra képes nagyapa meghalt. - Jöhet tehát a matriarchális liberalizmus!).

Hát az ilyen szerelmi kútba esésektől és családi vissza élésektől szeretném én a többnyire általunk készített horoszkópokkal is rendelkező olvasóinkat megkímélni e figyelemfelhívás érdekében írt anyaggal, lett légyenek azok, akár nők, akár "csak" férfiak. (Hamvas Béla Karnevál c.- regényének a IV fejezete: Lala matróna, az amazon mondja legyintve, a félkegyelmű Fanninak: - Kanavász csak férfi! Érti Fanni, ő csak egy férfi! Hát igen, a Karneválbeli Kanavászék… Laurának, a főhős feleségének a testvére, Platonkának az édesanyja, akinek most nem jut a neve hirtelen az eszembe, végül nem bírta ki a férje által létrehozott új otthonukban a régi fejfájások nélkül, vagyis a Lala úrasszony által irányított régi otthonában mindennaposan és menetrend szerint előálló, tehát végül is, jól megszokott, de elviselhetetlennek gondolt iszonyú, régi fejfájásai nélkül, és azok visszaszerzése érdekében, vissza költözött oda a férje mellől, Kanavász ezredes mellől, miután az kimenekítette a zürzavaros családból... - És persze, a főhős, a szerkesztő úr minden figyelmeztetése ellenére, elvette feleségül Laurát (aki később szült neki három fiút), annak érdekében, hogy azt a rettenetes családi körülményeitől megmentse...
Az érdekes az, hogy abban a családban mindenki a folyton moralizáló, és a moralizálást a beteges beavatkozási mániája kiélési lehetőségére használó, amazon Lala úrhölgynek akart megfelelni és ő ezt maximálisan el is várta. - Emőke édesanyja is folytonosan elvárta, hogy a Lánya tanítsa már meg végre kesztyűben dudálni a férjét, és amikor ez sehogy nem járt sikerrel, finoman bevezette a családfelbontás egy irányú alagútjába. Hiszen lett volna az a hülye férj, aki eltűri azt, hogy a felesége az anyjánál lakva kezdjen el munkába járni, miközben ő a nála maradt gyermek gondját viseli? Azt, hogy ez normális és nem lesz negatív következménye, csak az anyja személyiségétől elbűvölt Emőke képzelhette. Már hogyha nem volt ő is éppen úgy alkotója és tudatos gyakorlója ennek a hosszú távon mindenképpen a család felbomlásához vezető játszmának.)

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Szó van még arról is rengeteg alkalommal a világi életben hogy:
"Neveljük nagy odaadással a gyermekeinket, de nem tudjuk, hogy mire?" Vagyis: nem tudjuk, hogy milyen sorsra jutnak. Nos, az asztrológusi tevékenység lényege éppen az, hogy megtanítsa a szülőt a saját karmáját feldolgozni, feloldani és meghaladni, és ez által a gyermekeinek is segédkezzen ebben a megváltódási, megváltási folyamatban a gyermeke horoszkópja ismeretében. Nem pályakorrekcióra való tehát az asztrológia és a metafizika, hanem a teljes karma feloldásra és meghaladásra, amiben a gyermekeink karma feloldására való törekvés is benne foglaltatik. Igen ám, de a férfi kellene az legyen, aki a saját maga átvilágítása által, és az után, ebben a folyamatban, segítséget nyújt a feleségének és így a gyermekeinek is. Csakhogy az még a szokásjog ugy-e. hogy a férfi pénzt szerezzen és kavarjon a nagy világban, a nő meg szerezze meg ugyanezeket a lehetőségeket és jogokat. Sajnos, a horoszkóp rendelők többsége nem férfi, hanem nő, mivel ők jobban sejtik, hogy itt van valami rejtélyesebb, de érvényesebb a természettudományok által biztosított étlenyerési technikák és trükkök alatt és fölött, ami azoknál sokkal erősebb és meghatározóbb. A férfiakat tízszer kell fejbe vágja és falhoz verje és padló alá nyomja a sors, amíg ezt észre kezdik venni és kezdik elfogadni, akárcsak az én esetemben. Így alakul ki az a fonák helyzet, hogy a horoszkóppal rendelkező nők próbálják átvilágítani a férfiakat és az anyagban való eligazodás tudománya segítségével a szellemi világ titkai megfejtésére nevelni a gyermekeiket, holott ezt a férfiaknak kellene megtenni!
Esetünkben én erre teljesen készen álltam és meg is akartam tenni, vagyis négy gyermeket el akartam igazítani A SZELLEMI VILÁG ÚTJÁN, az anyagban ellenőrizhető tudományok iránti tiszteletnek és jártasságnak a lelkükbe oltása segítségével. Azt kérdem én tehát, hogy amennyiben végre hajlandó egy - egy férfi ezt a metafizikai rendeltetése szerinti szerepkörét és funkcióját felvállalni, szabad-e attól úri szeszély, vagyis kényelemi szempontok, rettenetes szerelem, vagy anyának és nagyanyánknak való megfelelési mánia miatt a gyermekeket elvenni, csak azért mert az aktuális konjunkturális, és ezért: primitív szokásrend és törvénykezési eljárás ezt lehetővé teszi?
Én be szerettem volna bizonyítani azt, hogy nem csak úgy vaktában neveljük a gyermekeinket. És, hogy nem igaz az, hogy: „Minden jóakaratunk és igyekvésünk ellenére, ki tudja, hogy mi lesz majd velük?” Hanem, hogy az igazság az, hogy igen is, a megfelelő szellemi öntudatra nevelt, felnőtté váló gyermekek (És Medárdával ezt már a tavaly ősszel elkezdtük!), nem lehetnek a vak sors, vagyis a saját örökletes karmikus programjaiknak az áldozatai! - Hát ezt az apai szerepkört és alapállást kérem szépen végre megérteni, és ebből az alapból tárgyalni tovább, és ne abból, hogy általában a férfiak milyen hanyagok, megbízhatatlanok és felelőtlenek, és akkor vonjuk a vállainkat, mert nincs amit csinálni, ha egy - egy Emőke és anyja alapállású nőnek az életébe, hirtelenül Beugrik a Joe!
Az egyik barátom azt írta, hogy ő már a Solyka ügy kiderülésekor, azonnal el vált volna Emőkétől. Meg szeretném tőle kérdezni, tehát tőle direkt, aki a napokban három gyermekes apává válik, hogy miután, az én esetemből, bocsánat: a mi esetünkből megtudta azt, hogy az egyelőre Romániában és MO-n is érvényes világi törvények szerint, és a bíróságokat és törvényszékeket "kompetens szakmai információkkal" ellátó szociális, gyámügyi és gyermekvédelmi hivatalok eljárásai szerint, a gyermekeket az anyának ítélik, hogyha csak az nem bárcás kurva, ADSZ-es, vagy szifiliszes, veszélyes közbűnöző, utolsó fázisú kábítószeres, vagy alkoholista, vagy elmebajos, önmagát ellátni képtelen nyomorék, akkor nem az apának, hanem az anyának ítélik a gyermekeket, nos, akkor is, ha ezt tudja, elválna a feleségétől, ha róla - Isten őrizz! - kiderülne egy ilyen "ártatlan" Solyka - ügy? Én ugyanis, akkoriban még nem tudtam, hogy ez a férfi- és apaellenes szociális mentalitás ennyire általános és erős, amikor a Solyka-ügy kirobbant. (- De persze, nem ezért nem váltam el akkoriban Emőkétől, hanem ahelyett azt képzeltem, hogy ez a közös harcunk a család közös ellenségének bizonyuló régi udvarlója ellen, megerősíti s házastársi kötelékeket és az egymás iránti bizalmat...) - Szóval a kérdésem, az volt a barátom irányába, hogy ilyen körülmények között, mi lenne a barátom szerint a felelősségteljes hozzáállás, a feleségnek a nem csak a férjhez, hanem a családhoz való lojalitásába való első csalódás után?
Íme a metafizikus barátom (István) válasza:
„-Elvállnék akkor is, ha a gyermekeket az anyuknak ítélné a közhivatal.
Itt a helyzettel kapcsolatban, amit Szilárd feldobott, két dolog foglalkoztatna:
- Egyrészt biztosan meg akarnám a gyermekeket tartani, ha válásra kerülne a sor, mert úgy gondolnám, én több metafizikát tudok, s józanabb is vagyok ezen a téren. A gyermekeket sajnálnám is, mert ki tudja milyen sors várna rájuk.
- Ugyanakkor az is biztosan a fejemben járna, hogy gyermek nélkül hamarabb kaphatnék új párt, létesíthetnék új kapcsolatot, ezen a téren sokkal szabadabban mozoghatnék, ezért jobb lenne ha az anyjuk elvinné őket...
Tehát e két lehetőség között kellene választanom. De hogy elválnék, az biztos, de nem azért, mert tegyük fel Kinga netes szerelembe esne. Azért nem. Azért viszont biztosan, ha engem szidna mindenkinek, s olyanokat írna rólam, mint Emőke Szilárdról. Az, hogy szerelmes lesz valakibe, vagy másra vágyik, hát megérthetem, végül is, én is vágyhatok másra olykor, sőt, bele is szerethetek valakibe, ha éberségemet elvesztem Ettől még nem muszáj az élettársat befeketíteni. A másik nagy vétek az élettársnak való hazugság. Hazugság az lenne például, ha nekem semmit sem mondana meg nemtetszéseiből, csak az internet segítségével szereznék róla tudomást, esetleg úgy ott hagyna egy szép nap, hogy pofára esnék.
Szóval, ezt a két dolgot nem tudnám "elnézni": hogy hazudott nekem, s hogy a hátam mögött befeketített. Ezek olyan okok, amiért elválnék, még akkor is, ha mind a három gyermek nála maradna.
A vasárnapi apuka témájához annyit fűznék hozzá, hogy: miközben sok nő sok pénzt vár el a férjétől, aki reggeltől estig fut a pénz után hogy kielégítse a nője vágyait, ugyanakkor a nők neheztelnek a férfiakra, hogy annyit dolgoznak. Ha az ember csak munkával kereshet pénzt, akkor arra időt is kell fordítani, de persze kölcsön kérni is lehet. És van a "papucskormány" szindróma is, amiről ismét nem szabad megfeledkezni.
Amikor Emőke régen mesengeren nekem panaszkodott, két dologra panaszkodott: hogy nincs elég pénz, mert Szilárd nem keres eleget, és arra, hogy Szilárd egész nap a gép előtt dolgozik... Na, ez az a dolog, amitől égnek áll a hajam. S e két dolgot, ritka az a nő, aki külön tudja választani. Megszoktuk ugyanis, hogy a férfi keresi a pénzt, a nő foglalkozik a családdal, de most a nők is pénzt akarnak keresni, s a férfit is a családi foglalkozásba bele akarják tuszkolni, de ha ne adj isten nem jön össze, persze a férfi a hibás, hogy nincs pénz, s nincs ebéd. Itt nem arról van szó, hogy a férfi nem főzhet ebédet, vagy nem mosogathat. Dehogynem! Sőt, a gyermekek nevelésében is ki kell vegye a részét. A házimunkát is meg lehet osztani. Meg is kell. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a nő a család, az otthon kézbentartója, a "szíve", fenntartója. A nő az, akitől a család mint állapot létezik és fennáll. Mert a női princípium a szeretet, a befogadás, visszatérülés princípiuma. Ha a nő férfi akar lenni, akkor nincs aki a családot fenntartsa. Ha rendetlenség van, vagy a gyermekek mocskosan járnak, azt mondják, "ennek milyen anyja van", nem azt, hogy milyen apja. Hamvassal egyetértek: jobb jól felakasztva lenni, mint rosszul nősülve lenni.
Tehát, a kérdésre válaszolva, igen, úgy is elválnék, hogy tudom, a nőnek ítélik a gyermekeket. Inkább gyermek nélkül, új életet kezdve, mint olyan feleséggel, aki éjjelente szerelmeskedik a neten, a gyermekeket elhanyagolja, s engem szid mint a bokrot. Ugyanis a párkapcsolat az elsőrendű - szerintem - nem az apaság vagy anyaság. Persze ha a párkapcsolat rendesen működik, kell a gyermek is, minimum három. Nem tudom, lehet most nem vagyok abban a helyzetben, és nem tudom megítélni, de most így látom.”
Én, ebben a kérdésben nem tudok ennyire radikális lenni, mivel Rák Sárkányfarkam van és négy bolygóm a négyes házban, Szaturnusszal a négyes ház csúcsán, és tulajdonképpen, majd ez, a mindenki által kerülgetett, tényleges "keresztényi" őserő lesz itt a főszereplő a továbbiakban. De egyelőre azt akartam, hogy az olvasók a spirituális - férfias gondolkozásból is kapjanak egy kis ízelítőt. Azt is hozzá kell tennem még, hogy Istvánnak teljes egészében igazat adok abban, hogy a férjnek vagy a feleségnek a háta mögötti mocskolása, egyáltalán nem jó ómen egy családban, és hogyha erősen fájt nekem az elején valami a válás szükségességének a tudomásul vételében, az éppen ez volt. Ti., hogy én soha nem mocskoltam soha Emőkét senkinek, és ha valami problémánk is volt, amit nem csak vele beszéltem meg négy szem közt, azt csak és csakis a közös barátainkkal beszéltem meg, és mindig a számítógépre kivetített horoszkópjaink vizsgálata közben, és soha senki mással és akkor is, soha nem panaszkodás, vagy szidalom formájában. De a legrettenetesebb az volt, hogy Emőkének ezeket az irántam táplált sötét és agresszív és végső soron: gonosz gondolatairól, először és a házasságunk alatt egyetlen egyszer: csak a Solyka ügy kirobbanása után szereztem tudomást, amikor is mindössze pillanatnyi kilengésnek véltem, és azzal magyaráztam, hogy a romantikát kívánó szegény feleségem, így akarta az udvarlója előtt magát igazolni morálisan, amiért azzal házasságon kívüli, romantikus viszonyba bonyolódik. Már be volt adva részemről a válási kereset, amikor a szerető Joni írt nekem egy mentegetőző levelet, amelyben arról dalolt, hogy ő semmiképpen nem akar a válásunkban semmiféle szerepet játszani - Ez hamarabb is eszébe juthatott volna, amikor Szerelemnek nevezte más feleségét és éjszakánként szexről csevegett egy négy gyermekes családanyával és dalokat költött annak az erényei dicséretére - , és megütközését fejezte ki azért, hogy a feleségem menyi rosszat képes mondani rólam, holott ő engem "egy pozitív energiákkal rendelkező" személynek tart a honlapomon látott fényképek alapján. Ekkor kezdtem panaszkodni barátunknak, hogy Emőke engem mocskol, és ő viszont megütközve kérdezett vissza, sőt még szemforgatással is meggyanúsított, hogy erről csak most szerzek én tudomást... - Szóval, ha tudtam volna, a feleségemnek ezekről a "kedveskedéseiről", pontosan úgy tettem volna, ahogy ezt a barátunk véleményezte, persze, miután előbb megkísérlem ennek a mocskolódásnak a véget vetését és azon okoknak a kibányászását, hogy miért tesz ez a fehérnép ilyeneket. - Persze, nem kellett volna sokat bányászni, mindössze össze kellett volna vetni a mocskolódást azzal a ténnyel, hogy akkoriban igen sokat hívogatta az édesanyja Emőkét telefonon...
Utólag az is kiderült, hogy az egyik barátnőnk erősen figyelte nyári táboraink alkalmával az én férji - apai magatartásomat. És, amint utólag megint csak kiderült, megfeledkezvén arról, hogy ott még egyértelműen és határozottan én voltam a táborvezető, tehát, nyilván nem fordíthattam akkora gondot kizárólag a gyermekekre, mint otthon, amikor a barátnőnk azt látta, hogy amiatt kezdek aggódni, hogy Emőke már több mint 3, sőt 4 órája kint van a környező erdőben valahol és naplót ír, arra gondolt, hogy ez amiatt van, hogy nekem nehezemre esik a gyermekeket megetetni. Holott, jól láthatta, hogy máskor, ha éppen reggelizéshez, vagy vacsorához tettem előkészületeket és Emőke nem volt ott, a gyermekeket is (Mind a négyet!) megetettem. Megkérdeztem a barátnőnktől, hogy a tábor idején, miért nem tűnt fel neki az, hogy Réka, Medeárdával együtt, abban a sátorfülkében aludt ahol én, tehát ő mindig mellettem aludt éjszakánként, és Emőkével Turula meg Etelka. De az utóbbiakat még így is nekem kellett fegyelmeznem "a szomszédból", hogy fejezzék be a cirkuszt és amikor én szóltam rájuk, akkor is befejezték. Majd, amikor Etelka meghűlt és haza vittem 5 napra édesanyámhoz, akkor sem adtam át a nálam alvó gyermekek gondozás felelősségét Emőkének, és akkor is csak Turula aludt vele, tehát Rékát akkor sem altattuk az édesanyja mellett, hanem mellettem. Sejti-e, hogy vajon miért? – Hát azért mert a felelősség- és a gondozás-átpasszolás rám, illetve a pozitív Szaturnuszra nem jellemző...
A gyermekátpasszolás szokása az Emőkék anyai ági családjában úgy kezdődött, hogy a nagymamát, már eléggé nagyocska gyermekkorában átadták annak az édesanyja testvére családjába, ahol nem született gyermek. Szegény nagy, gyermekkorában és még fiatal felnőtt korában is, állandóan visszavágyott az ő régi, igazi családjába, és sehogy sem tudta feldolgozni azt, hogy neki miért kell más családban felnőni, mint a testvéreinek. Mivel nem véletlenül nem született gyermeke a nevelőanyjának, hanem az ugyanolyan terhes család-ellenes karmája következtében, mint amilyennel Emőke is született, az nem is nagyon volt képes őt megtanítani a szülői - anyai teendőkre, és Emőke rémmeséket mondott arról, hogy a nagyi, fiatal anya korában nem tudván aludni, éjszakánként takarított és más házi munkákat végzett, de mivel nem bírta az egyedüllétet, a gyermek Magdikát is mindig maga mellett tartotta az önkéntes éjszakai szolgálatok közben. Persze, ettől Magdinak frásza lett, nem csak a házi munkától, és még mosni sem volt soha képes rendesen - ezért voltak az Emőke ruhái mosatlan és cigaretta szagúak, amíg nem nálam kezdett ruhástól is tisztálkodni - hanem a nagy rendőri dáridózásokkal járó családi élettől is, amelyből a bátyja pl. úgy menekült el, hogy önkéntesen beiratkozott a Csíkszeredai nagygimnázium bentlakásába. Innen tehát az Emőke párját ritkító Rák és 4. házi - karmája, amit megtetézett az anyuka a Holdnak a Napra való ragasztásával az által, hogy előbb el akarta pusztítani a magzatot, majd, miután sikerült hivatalos nemző apát szerezni annak, nagy anyasági kultuszba fogott. A többit tudjátok: A Magdolna és az ő szerelme családjainak a robbantása, majd a gyermekeinek a nagymamához való átpasszolása.
- Asztrológusként megfigyeltem, hogy az anyákkal szembeni gyermeki megfelelési kényszer, a szeretet nélküli, erős világi ambíciókkal rendelkező nőkkel szemben erősödik fel a kamasz korban, és ölt irracionális méreteket, vagy vált ki forradalmi anya-ellenes lázadásokat a kompenzáció és a polaritás egyetemes törvényei alapján. Ez megfelel azoknak az asztrológusi megfigyeléseimnek is, miszerint a rossz anyák (Erősen támadott Holddal rendelkező gyermekeket a világra hozó anyák) gyermekei lesznek betegesen anyásak.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Mielőtt a Szaturnuszhoz - és végre a komoly beszédhez és az asztrológiához, sőt: a komoly metafizikához - elérkeznénk, a legújabb asztrológusi felfedezésemet kell megosztanom. Éspedig azt, hogy a válóperi kereset beadása után, halomra érkeztek az Oroszlán, Bak, vagy épen Rák Lilithes, és a Halak, vagy Szűz sárfarkas és persze: tök negatív Jupiteres horoszkóp-rendelések! Melyik 12. házi, melyik 2. házi, vagy 7., és-vagy 8. házi, ritkábban X. és XI. házi problémával. De így, vagy úgy, mind, de mind ugyanaz a motívum: Kőkemény egora (Oroszlán, vagy Bak Lilithre, Sárfarokra) és persze, férfi-ellenes programra alapuló világi ambíciók (X. Vagy XI. Ház) keveredve magas szintű önáltatásra és misztikus fantazmagóriák alkotására való hajlamokkal, amelyek a VII. Vagy a VIII. házban jelentkeznek. A végére már kétségbe esetem arra a gondolatra, hogy amennyiben tényleg igaz, hogy a rezonancia törvénye alapján, engem, illetve a bennem rejlő problémákat tükröznek a hozzám érkező rendelések, akkor ez azt jelenti, hogy ezzel a válással teljesen eljátszottam az esélyemet a rendeltetésem beteljesítésére (Három vagy négy horoszkóp, amelyben az Oroszlán Lilith a XII, vagy a VII házban áll, és általában az Oroszlán Jupiter által támadott Szűz Sárfarok a VIII. házban!) - Nem, ez nem lehet igaz, Úristen...! Nem létezik, hogy én ne tudnám rendesen - kiegyenlítetten - befejezni valamikor az életemet! És akkor rájöttem tehát, hogy a külvilág nem is annyira a bennünk levő, rejtett karmikus bajokat jeleníti meg számunkra (Descendens), hanem - és most nagyon jól tessék figyelni, mert ez már a Szaturnuszhoz és a földi élet értelméhez tartozik!), az aktuális megértendő és spirituálisan átvilágítandó - megoldandó feladatokat (Ascendens).

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

II.
Következik tehát a Férfiasságnak a szaturnuszi és, a nem a Marsi oldalról való megvilágítása, értelmezése. Ezért és ennek érdekében, kanyarodjunk vissza a nagy égi terelőjuhászhoz (Vagy éppenséggel: a nagy terelőkutyához: a szellemvilágot őrző Kerberoszhoz), a nagy karmikus tanítómesterhez, és a küszöb őréhez: Szaturnuszhoz, és a nyugatilag civilizált férfiaknak az igen rongyos - mivelhogy kemény emancipált rongyrázással elfödött és eltérített! - apai szerepköréhez, amitől a nyugati férfiak általában, mind a nők háttéri hatalmi törekvései miatt, mind a sajátosan matriarchális - hetérai, európai és nyugati civilizáció szokásrendje és törvénykezési rendje miatt - 8O százalékban meg vannak fosztva, illetve, amiről azok, önként lemondanak a nagyobb öncélú élvezetek elérése reményében.
Mind az asztrológia, mind a kereszténység, vagyis a spirituális és kauzális sors-igény szerinti és elemi emberi alapkövetelmény szerinti sorsrendezés lényege, a szaturnuszi princípium, a szaturnuszi őserő teremtéstani és üdvösségtani funkciójának a megértése. Ahhoz, hogy teljesen érthetővé váljék az, hogy miért is mondom ezt, kérem szépen újra elolvasni, a kereszténységről, illetve a kereszténység és az asztrológia szoros összefüggéseiről, illetve azok közös lényegi jelentéstartalmáról szóló tanulmányomat. A végbél- és prosztata rákos reformátuspap helyzete, akinek a gyermekei, közbűnözők lettek minden kenetteljes és "kompetens" (Vagyis impotens...) atyai prédikáció ellenére, a legjobb példa a további mondanivalóm megértéséhez. Mert rendben van az, hogy a prosztata a férfiak kiegyenlítődési képtelenségének a betegsége, de hogy a fenébe egyenlítődjön ki magában az a spirituálisan akár még tájékozott férfi is, aki nem akarja a feleségét megcsalni, illetve a családi harmóniát kockáztatni, de a matriarchátusi ösztönök és az emancipációs koncepciók "szerencsés" összefogása révén, már eleve, meg van fosztva, mind a feleségét átvilágító és megtermékenyítő férfiassága, férfias képessége és funkciója gyakorlásától, mind a gyermekei férfiasabb - tehát következetesebb és szigorúbb, ellentmondást és renyheséget, lazaságot, korrupciót nem tűrő nevelésének a lehetőségétől, mert mihelyt ezzel próbálkozik, mindjárt ráfogják a feleségek – anyósok - sógornők, keresztanyák, stb. (Sőt: mint az én esetemben: még a saját "édes" anyja is!), hogy agresszív disznó, a gyengébbek ellen a kegyetlen agresszivitását kiélő, nő- és gyermekbántalmazó zsarnok? Hát mi mást csinálhat szerencsétlen, mint amit ez, az infantilis Jézusi példázattal szenteskedő "leszerelt" pap is, aki már csak a hivatali státusza – vagyis a látszat - miatt is, alá kellett vetnie magát a felesége ilyetén jellegű törekvéseinek, hogy tehetetlenségében, legyártsa magának a prosztata-rákot, ha már nem lehetett neki még egy egészséges atyai pofot sem lekennie a fiainak: a később temetőromboló és életoltó gengszterekké váló utódoknak akkor, amikor annak éppen ideje és helye lett volna,?
A Szaturnusznál, a szellemi világba való belépés őrénél kezdődik a tehát probléma barátaim, és nem a Plútónál - a prosztatával és a petefészekkel analógiában álló bolygó által képviselt teremtőerőnél! Vagyis ott, hogy megértjük-e azt, hogy miért is élünk a földön, hogy mire jó ez az egyeseket (Liberálisokat, feministákat) idegesítően korlátozó, és velük mindegyre erőszakoskodó (A lányokat és a fiatal nőket "nem kívánatos terhességgel" fenyegető) anyagi világ, illetve, az "anyatermészet"?
Amiként a nők esetében, a primordiális nőiség – a női lélek tehát, és figyelem: ez még nem teljesen a női szellem! – megoszlik a Hold és a Vénusz által megtestesített őserők között, tehát a szerető és a szülő – teremtő, tápláló női érzékek és ösztönök között, ugyanúgy a férfiak esetében a szülői minőség (Tehát vigyázat: nem a marsi férfiasság!) megoszlik a Hold és a Szaturnusz között. És persze, a tipikusan férfi szellemiség a Nap, a Mars és az Uránusz vegyületéből áll, amiként a női szellemiségnek a Hold, a Vénusz és a Neptunusz által megtestesített őserők képezik az alapját. Ezzel nem azt mondtam, hogy valamelyik nem képviselőiből hiányzik, ez, vagy az a princípium, hiszen a Nőknek is van Marsa a horoszkópban és a Férfiaknak is van Vénusz is a horoszkópban, de amiként ezek árnyalódnak és egyes részletek szintjén más – más jellemvonásokat jelentenek és sejtetnek nőnél és másokat férfinél, ugyanúgy a férfiaknál nem lehet a szülői jelleg minőségét megérteni és kikövetkeztetni csak a Hold állásából és pozíciójából. - Sőt: inkább a Szaturnuszéból! Amiként a felszíni jellegzetes női jellemvonások sem következtethetőek ki egy női képlet esetében mindössze a Vénusz vagy a Hold pozícióiból és fényszögeiből, hanem ezek együtteséből.
Ebből tehát, gondolom egyenesen következik az, amiért azt mondtam, hogy a nem nálam és nem általam nevelődő gyermekek, hiába viselik a nevemet, és hiába fizetem én értük majd a tartásdíjat, mert a lényeg szerint, nem ők már érdekelhetnek jobban, mint akárki ismerősnek, vagy barátnak a gyermekei. Férfiként ugyanis, én nem a testemen és az asztráltestemen keresztül vagyok hozzájuk kötve, mint az anyjuk, hanem a spirituális felelősségemen keresztül, vagyis az emberi és az Isteni öntudatomon keresztül. Márpedig, amiről és akiről nem felelhetek közvetlenül, azzal szemben semmiféle lényegi spirituális – öntudati kapcsolatom nem lehet! Egy férfi, aki nem nevelheti úgy a gyermekeit, hogy azok szellemi-lelki fejlődéséért közvetlenül nem kell felelnie, bocsánat: nem felelhet senki és semmi előtt, az csak címlegesen apa, funkcionálisan nem lehet az! És fordítva is igaz a dolog, az a férfi, aki nem neveli – és esetenként és időnként bizonyos mértékben nem gondozza – a gyermekeit, aki tehát csak haza hozza a pénzt és esténként megpuszilja és elédeleg a gyermekével, gyermekeivel, az funkcionálisan nem apa, hanem csak család- vagy gyermekeltartó, és a gyermekeivel szórakozó személy, és, ha még abban a kevés időben kényezteti is, hogy a gyermek azért még őt is szeresse valamelyest, akkor a gyermekének, nemhogy nem az apja, hanem egyenesen a megrontója! – Nos, én ilyen tessék-lássék vasárnapi apuka szerepeket ideig óráig elviselek ugyan, és amennyiben nálam marad a két nagyobb leány, még hajlandó vagyok a tőlem elvitt és az én apai hatáskörömből kivett gyermekekkel is találkozgatni, azért, hogy a testvérek időnként együtt lehessenek, attól hogy némelyiket én, némelyiket a nagymama és a dédnagymama, meg a szomszéd rokon neveli (Hiszen Emőke már egy sofőr iskola kurzusaira is jár a napi nyolc – tíz órás munkaideje mellett, tehát evidens, hogy nem ő neveli már a „gyermekeit”.) de amennyiben a nagyobbakat is elviszik, én nem fogok abban sportolni, hogy legyenek szívesek és mutogassák meg néha nekem, az én spirituális és kauzális látásmódomtól teljesen idegen koncepciók szerint, sőt: azokkal ellentétesen - és ráadásul össze-vissza nevelt - gyermekeket. Inkább nevelem egy olyan nő (és persze: férfi) gyermekét, vagy gyermekeit, aki az én élettársamként, és nem az anyja lányaként, velem él és ennek következtében a gyermekeket nap mint nap láthatom és a fejlődésüket, vagyis a nevelésem hatásait közvetlenül követhetem. - Mintsem hogy, egy, a nagyiék és dédmamiék, meg a lépcsőházi szomszéd rokonok által elkényeztetett és a több irányú és inkább a kellemes érzéki vágyak kielégítésére, vagy esetleg az élezetten az intellektuális fejlődésre hangsúlyt fektető neveléssel (Magdi tanító néni ambíciói szerint!) az én spirituális alapozásomat tönkre zúzott szellemiség hetenkénti, vagy két hetenkénti helyrehozásával törjem magam.
Valamelyik Oroszlán karmával rendelkező rendelőm azt írta, hogy kizárólag csak olyan gyermeket tudna a magáénak elfogadni, amelyet ő szült a világra, ezért képes lenne bármilyen áldozatot meghozni, de más nő gyermekét nem nevelné és gondozná, vagyis nem menne bele olyan párkapcsolatba, amelyben ez lenne az anyai állapot megélési lehetőségének a kilátása számára (Akinél egyébként nagyon is félő már, hogy esetleg a saját gyermek, maximum orvosi, esetleg Isteni beavatkozással lesz csak lehetséges.). Én megértem őt és nem azért írtam le a példáját, hogy ez által megfedjem az így gondolkozókat, hanem azért, hogy érzékeltessem mindenkivel: ez a különbség a Szaturnuszi szülői minőség és a Lunáris szülői minőség között. A Szaturnuszi minőségnek a gyermek iránti közvetlen (személyes) felelősség és annak a felnőtti életére (távlati eredményekre: következményekre) való felkészítése a fontos, a Lunárisnak a közvetlen eredmény (pl. jól táplált-e, sőt: egyáltalán nem-e éhes a gyermek) és az érzelmi kapcsolat. Az, hogy az egészséges alapállás az lenne, hogy mindkét szülői őserő arányosan jelenjen meg mindkét szülőben, természetes, és én is ezt szerettem volna elérni. Ehhez viszont, a Szaturnuszi szülői minőséget legalább akkora arányban megértő, tisztelő, annak nem csak helyt adó, hanem magára is vevő feleségre lett volna szükségem, mint amekkora mértékben igyekeztem én a Lunáris szülői minőségemet, a tőlem és a mi körülményeink szerint (Hat tagú család eltartása) maximalizálni, anélkül, hogy ez a Szaturnuszi felelősségem minőségét károsította volna.
– De hát Hamvastól tudjuk, hogy ami volna, az éppen a nincs, a nem létező tehát, vagyis az, amiről nem érdemes beszélni.
Én most, ebben az írásban, mindössze azt szeretném elérni, ha megértenék, mind a nők és mind a férfiak, önmagukat és egyik a mást az asztrológiai felbontás szemszögéből, azon alkímiai maxióma alapján, miszerint „Az elemek, csak egymástól jól szétválasztva, külön - külön a maguk nemében, lényegében és sajátosságában jól meghatározva egyesíthetők.” És persze, azt is el szeretném érni, ha Emőke és a nagyanyai jogaiban és anyai beavatkozási mániájában szerfölött ambíciós anyósom is megértené, hogy amennyiben a nagyobb lányokat is elviszik tőlem, azért hogy a világnak, vagy az istennek, vagy mit tudom én kinek mutassanak meg, nem tudom én micsodát, velem éppen úgy nem fognak sem ünnepnapi sem másféle kívülálló nevelői szerepet eljátszatni, mint ahogy nem voltam hajlandó táncolni úgy, ahogy ők fújták, akkor sem, amikor a feleségem azzal állt elé, hogy éljünk egymás mellett szexuális kapcsolat, vagyis szerelem nélkül, majd akkor sem, amikor a családdal szembeni felelőtlenkedése következményei elől az anyjához menekülve, leköltőzött az ahhoz, majd azzal álltak elé, hogy távházasságot gyakoroljunk úgy, hogy ő Csíkszentgyörgyről jár majd munkába. És, ha le kell mondanom a családom és a gyermekeim maradékáról is, semmi nem lesz ami engem itthon tartson, és amint elköltőztek a lányok – ha a matriarchális – feminista törvénykezés miatt el kell hogy költözzenek, eladom a lakásomat és elmegyek a rég óta esedékes asztrológusi és írói karrier építésben szerencsét próbálni Magyarországra.
Arról viszont, hogy az Androginosz kiépítésében mennyiben fontos lenne mindkét nem képviselőinek a másik vele született (Persze: pozitív) tulajdonságait átvenni és személyiségébe integrálni, és ez által az abszolút létbe integrálódni, hadd legyen elég annyi, hogy a nálam két évvel fiatalabb Magdi mama, egyelőre és a látszatok szerint legalább is - teljesen jól van, és most éppen egy sofőriskolára is befizetett a gyermekeit örömmel neki átadó Emőkének, csak éppen a diákjai előtt ájul el időnként és viszik be mentővel a sürgősségi osztályra, kóros kalcium – hiánnyal!!! - Remélem nem kell még hozza tennem azt, hogy a kalcium a Szaturnuszi princípium első számú anyagi (analogikus) megfelelője.
És még van itt valami! - Mióta elfogadtam, bocsánat: megszoktam, hogy Emőkével nem lehet beszélni újonnan csak a materialista magazinok bükkfanyelvén, már nem dühit, és nem csodálkozom, hanem teljesen szomorú és letört vagyok azért, hogy ennyire erkölcsi halottá vált a feleségem, annak érdekében, hogy működjenek a világi dolgai, tehát, hogy az anyja eltartsa, sőt: luxus igényeit is pénzelje. Inkább nem beszél és nem ír azon a nyelven, amelyen ebben a felelőtlen játszmában, nem lehet semmiképpen igaza: a spirituális felelősségtudat nyelvén. De nem hiába tiltotta meg Magdi mama számára a spirituális logika használatát, akárcsak a családhoz való visszatérést áprilisban. Hiszen jól tudja a mama, hogy mihelyt a lánya újból a felelősség nyelvén kezd beszélni és nem a húsevés fontosságára való szemtelen visszakérdezésekkel (Lindától, akit valamikor ő is bátorított a hús elhagyására.), azonnal elvesztené az uralmat fölötte. És ezúttal lehet, hogy örökre. – Hát nem hiába munkálkodott ő éveken át és hozott annyi áldozatot a családunk szétszakítására... ?
A Prosztata bajos férfiak tehát, nem tudják érvvényesíteni sem a férfiasságukat, sem a fényterjesztő, átvilágító és nevelő - alakító funkciójukat, gyakorolni a szellemi hivatásukat és ezért folyton öntudatlan szorongásban vannak, mert nem képesek semmibe sem lényeg szerint beleszólni, pozitívan változtatni, semmit nem képesek a valóságon az általuk vélt jó irányban alakítani, és így, az általuk – jól, vagy rosszul - befolyásolt alanytól, vagy tárgytól, a szellemi - tudati állapotuk minősége felől visszajelzést kapni. Ezért folyton elégedetlenek és folyton neheztelnek arra és azokra, akikről azt képzelik, hogy megfosztják őket a megtermékenyítői - változtatói, irányítói, vezetői funkciójuk betöltésében. A végbeles férfiak meg éppen azért szorongnak mindamellett, hogy meg- és elbocsátani képtelenek - hiszen, ahhoz, hogy valamit megbocsássak, meg kell értenem előbb, hogy miért is kellett velük (számomra, nekem, stb.,...) az a bizonyos megbocsátani való megtörténjen -, mert a lelkük mélységének a mélyén tudják, hogy abból előbb utóbb valami baj lesz, hogy állandóan ártatlankodnak és tehetetlenkednek, miközben belülről veti fel őket a ki nem élt ambíciók miatti pulykaméreg. – Mindkét betegséget legyártottam magam is, és a betegség utáni érzékenység máig megmaradt. Belülről is tudom tehát, hogy miről beszélek.... De esetünkben a dolog egy kicsit ennél is bonyolultabb: a szóban forgó református pap, egyrészt nem tudta az Úristennek megbocsátani, hogy neki, éppen neki, az Úr alázatos szolgájának, "ilyen fiakat adott", holott az egészet megelőzhette volna néhány időben és térben jól elhelyezett, és kenetteljesen kiosztott pofonnal, esetleg, egy – egy jó kiadós veréssel, amikor a fiai még képesek voltak a testükön keresztül is tanulni. Másrészt be volt tojva évekig, hogy amennyiben ilyen hitetlenre jellemző, neheztelési gondolatai, érzései vannak az Úristennel szemben, abból miféle baj származhat még? Sőt: ha megtudnák a hívei, hogy ő, éppen ő, a lélekvezető neheztel az Úristenre amiért az neki ilyen gonosz gyermekeket adott, abból megint csak miféle baj lehet. Szegény feje..., bocsánat: feneke!
A Szaturnusz tehát az egyetemes felelősségtudat őserejét, és a fizikai létnek a spirituális-tüköri funkcióját megtestesítő bolygó, és azért nevezik felvigyázónak, mert arra ügyel, hogy a többi kilenc teremtői és megváltói őserő közül egyik princípium általános hatása se mehessen át vészterhesen negatív irányba. Illetve, hogy az egyes bolygók ereje és hatása ne kerülhessen annyira túlsúlyba, hogy az aktivitásával ne nyomhasson el, vagy ne semlegesíthessen más őserőket, esetleg, hogy több bolygó által megtestesített őserők csoportosulásának (információs - energetikai struktúráknak) a hatása ne nőhessen meg akkorára, vagy ne hathasson olyan irányba, hogy azok, el nyomhassanak más őserőket. Hogy ne ferdíthessék el azokat, vagy ne nyomják el teljesen a hatásukat. Ez megtörténhet egyéni szinteken, vagy megtörténhet csoport és nemzeti szinteken is, de nem történhet meg az egész emberiség szintjén és nem történhet meg az egyetemes létezés szintjén. Emellett persze, és ezzel együtt, amint már mondtam korábban is, a Szaturnuszi őserőnek van egy finom, alig érzékelhető, de tragédiák és katasztrófák esetében, végül – még ha túl későn is, de - nagyon is jól látható megszorító, terelő, taszító, korlátozó hatása - funkciója, amellyel az egész létezést az egyetemes kiegyenlítődés – a megváltás - irányába tereli és szorítja. Így szorítják a sorserők az embert is, ebbe a számára furcsa és szokatlan kiegyenlítettségi irányba, csakhogy az embernek merőben más és ellentétes elképzelései (Lilthje és Sárfarka szerinti elképzelései) vannak arról, hogy mi lenne számára az üdvös, és a jó, és a boldogító (élvezetes...), és ezért kerül mindig a saját sorsprogramjával konfliktusba elsősorban, még hogyha a vele együtt a létrontás logikája szerint élő és mozgó és cselekvő, és gondolkozó és képzelgő társadalommal - közösséggel nem is kerül annyira meredeken mindig szembe. Hiszen a világ is, és ő is, a Lilith logikája szerint mozog. (Ezért írtam korábban, hogy nem látom nagy értelmét ebbe a társadalomba integrálni a gyermekeimet. Az más kérdés, hogy megtanítani őket úgy részt venni ebben a társadalom nevű összevisszaságban, hogy minél kevesebbet ártsanak másoknak, és lehetőleg ők se sérüljenek meg benne, vagyis abban a spirituálisan elve szennyes közegben, amelyben élni kényszerülnek.) - Ilyenkor jönnek be a humánus ésszel megérthetetlen és elfogadhatatlan egyéni tragédiák, betegségek és balesetek, természeti, vagy csoport- és nemzeti szinteken, gazdasági és politikai és nemzeti katasztrófák formájában. (Lásd Trianont a mi esetünkben, a Holocaustot a kiválasztott faji felsőbbrendűség fantazmagóriájában hívő Zsidók egyes csoportjainak az esetében).
A hitetlenkedést kiváltó probléma csak az, hogy a Szaturnusz ugyanakkor, majdhogynem a határtalan türelem ősereje is (Mindenképpen a lassú, hosszú távú hatások és visszahatások ősereje is), és nem lehet tudni, hogy hol van az a határ, amit a spirituális és a kauzális dimenzióban (az ideavilágban) egyszer csak átléptünk, és ami után már menthetetlenül, automatikusan jelentkezik a megállító, az illető struktúrát, vagy struktúrákat, jelenségeket, tendenciákat, folyamatokat felszámoló, megszüntető, szétromboló, szétmállasztó, vagy éppenséggel befagyasztó hatása. Jézus pl. nagyon jól tudta, hogy a sok víznek a borrá változtatása és ivásra való felkínálása, a vízen járás, a vihar elállítása, a négy napos halott feltámasztása (Amint tudjuk, Lázárt 4O nap múlva meggyilkolták, hiszen aki meg halt, nem véletlenül tette, és az maradjon is halott és végezze a dolgát becsülettel odaát...) és a további természet-ellenes mágikus beavatkozásoknak és ferdítéseknek meg kell jöjjön a kivédhetetlen Szaturnuszi visszahatása és ezért nem bujdosott el valahova, hogy csendesen bevárja a végzetét, hanem az elkerülhetetlen halált egy felejthetetlen leckévé, a Szaturnusz szimbólumává változtatta: kiprovokálta a kereszthalált, jelezvén az emberiségnek, hogy az anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseiből kell és lehet tanulni, nem a mágikus - misztikus, vagy tudományos ferdítésekből.

Amit minden, de minden életnyerő humánus liberális értelmiségi, valamint minden pap, vallásos vezető, de ráadásul minden asztromókus, misztikus szent és guru és égi geometrikus, csodabogár – kozmetikus elsődlegesen nem ért, és amiért az Emőke esete a csoda-kurzussal annyira mellbe vágott (És amitől egyből tudtam, hogy amennyiben tényleg csodákra adta a fejét, a házasságunknak befellegzett, de utolsó percig reménykedtem, hogy felébred) - mert ezerszer elmagyaráztam neki is azt, hogy - az, az anyagnak, illetve az anyag által biztosított tárgyi valóságnak, illetve a tárgyi valóságból levonható pontos vissza-következtetési lehetőségeknek, fundamentális funkciója és kihagyhatatlan fontossága van az egyetemes megváltás megvalósításában, folyamatos létrehozásában. És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik. – Egyetlen más, létezési forma sem képes arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy a hozza és belé érkező információt 1) egy- az egyben vissza tükrözze. Vagy 2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy 3) tovább irányítsa, vagy 4) magán keresztül tovább vezesse. Illetve, hogy a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más létezési formává, és, ha hosszabb, vagy rövidebb időre, ebben az új formában megmaradjon (rögzüljön). Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik, akkor is, ha lényege szerint változatlan marad és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért csak és csakis az anyagban, illetve az anyag információ-tükrözési és az információ-tárolói tulajdonsága miatt lehetséges az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de új és új felhasználása, a sokszorosítás tehát.
Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos? Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítő és vezető tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni - felszámolni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith-effektus által okozott torzulásait önromboló hatásait. Azért válik tehát teremtővé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül az anyagot, és azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált az anyagnak a szellemet magába engedő, és a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrákká – lényekké - alakulása, hogy azoknak és annak (Az embernek) a segítségével a Lilith által okozott torzulásoktól, zavarodottságtól és kábulattól megszabaduljon. Mert ami lent az anyagban van, ugyanaz van fent a szellemben, az ideavilágban! És ezért ennyire egyedülálló az anyag, mert képes visszatükrözni, és információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben és vissza-közvetítésben.

Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és boldogságra (kiegyenlítődésre) való törekvése. Ezért szakrális a kereszt, ami nem más mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának a szimbóluma. Ebből, a szaturnuszi - És ezért majdhogynem csalhatatlan, tehát szakrális!!! - szellem – anyag relációrendszerből nyeri az asztrológia azokat a személyi sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minőségére (egyéni megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekből akár még egyes jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani, és amely eseményeket semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani.
És ezért megváltás ellenes, és Isten ellenes, és ember ellenes minden hazudozás. Ezért a lehető legfőbb vétek az információferdítés, vagy információ-titkolás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elferdítése, megmásítása, a hamisítás. De éppen ennyire szakralitás ellenes, és megváltás ellenes az önámítás és az önkábítás is, és ezért jelennek idejekorán, meg előbb utóbb a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és helyben tartás, vagy a teljes visszafordítás - visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserői, adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is.), azoknál, akik túl sokáig és a megváltás megvalósulása lehetőségeit gyengítve, vagy éppenséggel azt blokálva, igen erősen ferdítették elsősorban önmagukon belül, tehát a bennük, az ő személyi tudatuk mélyén létező abszolút tudat számára a tárgyi valóság által tükrözött és tárolt, vagy közvetített információt, vagyis az értelmező –megváltó tényeket: a fényt. Ezért kell megszűnnie minden olyan életnek, vagy kapcsolatnak, amelyben az igazság fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, és a Szaturnusz szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az életet, vagy a kapcsolatrendszert megszünteti. – Hát ebbe, a rendkívülien összetett szaturnuszi tudásba, csak és csakis az apa – a férfi szülő - képes beavatni a gyermekeit!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

A nő, a feminin princípiumnak: a megtermékenyülő és teremtő – áldáshozó, tápláló őshatalomnak, a férfi a maszkulin princípiumnak: a megtermékenyítő és a modelláló, vezető – megváltó hatalomnak a megtestesülése. A nő az egységbontó – kiárasztó, és ez által teremtő hatalomnak és ugyanakkor az egységhez való visszakapcsolódást biztosító egységtudat-örző, az egységbeolvadás vágyát és igényét fenntartó hatalomnak: a szeretetnek a megtestesülése. A Férfi az átvilágító, teremtésértelmező és teremtésmodelláló, a kiegyenlítődés előfeltételeit az értelmi tisztítással biztosító Világosságnak a megtestesülése. Ezt a két egymástól teljesen eltérő, egymástól merőben különböző funkciót és primordiális rendeltetést, soha nem szabad szem elől téveszteni és egyiket a másikkal összekeverni, illetve egyiket a másik ellenében bármiféle előnyben részesíteni. Csak az, aki erről a lényegi különbözőségről nem tud, törekszik a két nem egyedei közötti egyenlőségre, mivel nem tudja, hogy egyáltalán nincs az, amiben ők egyenlők lehetnek. Erre mondja Hamvas Béla ismételten, hogy az egyenlősig az egység megrablása. Két egymástól teljesen eltérő alapfunkciójú elem között egység lehetséges és annak bizonyos körülmények között meg is kell valósulnia, de az egyenlőségük, eleve nonszensz. Ami a témánkba még bevág, az, az, hogy – ezért, vagy azért, nyíltan, vagy rejtette, de a fel nem ébredt nőkben is éppen akkora hatalomvágy létezik, ha nem nagyobb, mint a zavaros férfiakban. E kettőnek az összegeződéséből adódik az a zavartság és tájékozatlanság, és ebből a zavartságból ered az a rengeteg fölösleges párkapcsolati dráma és családi tragédia (Pl. Egymásnak és önmaguknak okozott halálos betegségek), amelyekre a tévé- és rádióhíradók hívják fel folyamatosan a figyelmünket.
Több helyen is, de leginkább a „Beavatás a Misztikába” c. tanulmányom bevezető részében, írok arról, hogy az anyagi létállapotnak és a természeti élet tükör mivoltának és funkciójának kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát a keleti metafizika (Véda, Buddhista tanok) egyáltalán nem érti, de legalább is ignorálja és ezért képtelen levonni a megfelelő következtetéseket, megelégedvén az egyetemes megváltás magvalósítása feltételének – az egyetemes törvényeket egy az egyben leképező anyagi formáknak és az érzékeknek, de különösen az emberi test fájdalom- és örömjelzéseinek – az illúzióként való kezelésével. Vagyis, a misztika megelégszik az anyag üzeneteinek és az anyagból kiolvasható lényegi és kauzális információk iránti ignoranciával. Nem is lehet eldönteni, hogy ez-e a nagyobb vétek, vagy az európai és a nyugati materializmus, amely a természeti világot, megélhetési alapnak és élvezeti lehetőségnek, vagyis, végső határtalanul kizsákmányolható és kizsákmányolandó „külső” lehetőségként kezeli, el egészen a liberálisan „felvilágosult” embernek a saját testének és szervezetének az eladható „értékként” (munkaerőként, vagy éppenséggel eladható szervgyűjteményként) való kezeléséig. Sőt, a nyugati spirituális ignorancia még ennél is tovább elmegy: élvezeti lehetőségek (lelki izgalmak) kicsikarására alkalmas állapotnak tartja a biológiai létet, ami fölött az ember szabadon rendelkezhet (Feminista nők pl. a méhük fölött.).
Egyik véglet sem jobb a másiknál: a hindu illúzió-elmélet, vagy a buddhista nirvána-tan, semmivel sem jobb a materialista koncepcióknak a tudomány segítségével elérhető életnyerési lehetőségekben vetett ostoba és majdhogynem állatian alacsonyrendű hiténél. Egyedül a nyers természeti sorsvállalást és az abból kiolvasható – kikövetkeztethető szellemi magatatást hirdető keresztény alapállásnak van értelme, mivel egyedül ez egyezik meg a teremtés eredeti rendeltetésének és céljának a logikájával, az egyetemes megváltás logikájával. Ezért mondja Jézus, hogy: „Aki a fiút (A megnyilvánulást: a hinduk és a buddhisták) bántja, annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja (Istenkáromlók) annak is megbocsáttatik. De aki a Lelket (Szent Szellemet) bántja, annak nem bocsáttatik meg.” Vagyis, aki az eredeti logika ellen dolgozik, aki a Szaturnusz szelleme (megváltás irányába terelgető egyetemes felelősség) és a Plútó szelleme (A teljes kölcsönös egymásba hatolás és egymáson áthatolás szelleme: a kiegyenlítődés szelleme: az egészség, vagyis a megváltás megvalósulása) ellen dolgozik, annak nem bocsáttatik meg. Máshol meg azt mondja Jézus, hogy (Létezik olyan törvény: az abszolútum törvénye ami szerint) attól, aki tudja, hogy miről van szó (Aki ismeri a törvényt és a logikát: a teremtés rendeltetése logikáját), sokkal több igényeltetik (Vele szemben nagyobbak a felettes énjéből eredő az un. égi elvárások ), mint attól, aki tudatlan, tehát úgymond ártatlan és még nem tudhatja, hogy tulajdonképpen miről is van szó?
Az Emőke féle erkölcsi-spirituális csuszamlás jelenségében, számomra már csak az a talány, hogy melyikük ártatlanabb és tudatlanabb, vagyis, hogy melyikük játssza meg inkább a tudatlant: ő-e, vagy az édesanyja? Vagyis: melyiküknek nincs semmi kétsége afelől, hogy ezt a jelenlegi feminista-matriarchális konjunktúrát, ami az apokalipszis jelen időszakát jellemzi, „szabadon és büntetlenül” (Káros következmények nélkül) a végtelenig kihasználva, megfoszthatják a közös gyermekeinket az apai irányítás és nevelés lehetőségétől? De addig is, amíg ez egyszer kiderül majd, kötelességem mindent megpróbálni annak érdekében, hogy Medárdát és Etelkát magam mellett tartsam, mivel ezen keresztül elérhető még az, hogy az általam gondozott és nevelt nővéreik pozitív és egészséges magatartása és alapállása, illetve ebből, az apától tanult és általuk megértett pozitív magtartásából, a húgaik is tanulhatnak és példát vehetnek majd az életben való (És a párkapcsolatban: a férfiakhoz való viszonyulásban való) eligazodáshoz. Amíg tehát a két nagyobb lány nálam van, a kicsik egészséges és tragédia-mentes felnőtti sors-rendezési képességének az arányos kifejlődésében is reménykedhetek. Amennyiben azokat is oda kell adnom, akkor már én is csak a Szent szellem kiismerhetetlen hatóerejében bízhatok. Akkor viszont, a kérdés már csak az marad, hogy mihez kezdek majd az ily módon funkció nélkül (üresben) maradt (Az apokaliptikus feminista-matriarchális konjunktúra martalékául esett), férfi-szülői felelősségemmel?

Most viszont, a téma szempontjából, nem az a fontos, hogy az esetleg funkció nélkül (az esetleges beváltási – beváltódási lehetőség nélkül) maradó szülői felelősségemmel majd mit fogok én tenni, hanem az, hogy mindenki, aki az írásaimat olvassa, megértse: a férfiaknak is éppen akkora és éppen olyan fontos szerepe és funkciója és végső soron: közvetlen személyes dolga, kötődése és kötelessége van a gyermekek életében és fejlődésében, mint az anyáknak (Még hogyha egészen más fajta is ez a kötődés!), és metafizikailag, vagyis az elsődleges realitás és az élet ősi funkciója és rendeltetése szempontjából, teljesen elhibázott, és megváltás - ellenes (Hamvas megfogalmazásában: Antikrisztusi) az a szokásrend és az a társadalmi törvénykezés, amely ezt, a magzat kihordással és a gyermekek fizikai megszülésével teljesen egyenértékű apai funkciót nem veszi figyelembe a házasság-bomlások esetében! Azok a primitív tradíciók és törvényerőre emelt, emancipált elképzelések, tehát, amelyek a férfiban azt tudatosítják, hogy „Neked csak a családnak való zsákmányszerzés és a gyermekekkel való esti, vagy hétvégi játszadozás, azoknak a társadalomba való integrálása a feladatod, vagyis, ha elhagyod a családot, akkor a gyermekeidet az asszonynál hagyhatod, mert neked csak anyagilag kell azokról gondoskodnod, csak az anyagi létükért vagy felelős, erkölcsileg és szellemileg nem.”, a nőkben meg azt, hogy: „Amennyiben szerelmes leszel valaki másba és el akarod azért hagyni a férjedet és így szétbontani a családot, vagy, ha úgy érzed, hogy nem bírod cérnával azt, hogy a férjed nem csak a testedre és a gyakorlati gondjaidra kíváncsi, hanem az érzelmeidre, illetve a képzeleti világodra is, vagyis: ha a megelégelted a liberális személyi integritásodat ezzel a zavaró kíváncsiságával alapvetően sértő zsarnoki férjed lelki zsarnokoskodásait, nyugodtan ott hagyhatod, mert a gyermekeket úgy is nekik ítélik oda, amennyiben nem vagy bizonyíthatóan elembajos, börtönbe zárt gonosztevő, kikezelhetetlen nemi beteg, vagy visszaeső alkoholista, vagy drogos.”, egyenesen luciferiek és sátániak. – Beszéljünk végre világosan.
De, amiként fent is finoman utaltam erre, nem csak a férfi igazi nevelői – apai – irányítói – fejlesztői, vagyis: Szaturnuszi funkciója ismeretlen, illetve közösségileg megtagadott egyelőre a mi, fejlettnek képzelt kultúránkban, hanem elsődlegesen az átvilágítói – megtermékenyítői funkciója és szerepköre az ami teljességgel ismeretlen, és, még a férfiak eszében és életképzeletében is, ez a primordiális metafizikai szerep és funkció be van helyettesítve a zsákmányszerző (természet – és a más embereket kizsákmányoló) és az élvezet-okozó (orgazmus-produkáló), valamint a társadalom- és közösség-építő, közösség irányító szereppel és funkcióval. Amiként tehát a gyermeknevelés kérdésében az a tévképzet áll fenn és az hozza a törvényt, hogy a tanítók és a tanárok (pedagógusok) kell elvégezzék és nem a szülők és persze, a leginkább nem az apa a gyermekeknek az élet alaptörvényeibe és funkciójába való spirituális beavatását, ugyanúgy a nők (szeretők és feleségek) lelki- és képzeleti (idea-) világa átvilágítását is, tradicionálisan a papoknak, modern - liberálisan a pszichológusoknak és a pszichiátereknek kell elvégezni. Ez nem azt jelenti, hogy a nőknek ne lenne elvárása arra, hogy a szeretőjük – vagy a férjük foglalkozzon az ők lelkével, sőt: IGEN IS ELVÁRJÁK, HOGY FOGLALKOZZON, ÉS HA NEM TESZI, AKKOR VAGY PANASZKODNAK, VAGY VESZEKEDÉST PROVOKÁLNAK, de ez a foglalkozás, csak egy bizonyos határig terjedhet! Azon túl (vagyis azon a határon túl, amelyen kívül még jóságosnak és szeretetteljesnek és odaadónak és áldozathozónak tudja és tünteti fel magát, mind önmaga, mind a külvilág előtt, és amely körön belül még nem jelenik meg a férfiakkal – férjjel szembeni ostoba konkurencia-harc, valamint a kapzsiság, a kéjvágy, az irigység, a neheztelés és a haragvás, az élettársi-szeretői kapcsolaton kívüli szexuális élményekre valós sóvárgás és álmodozás, a rejtett beavatkozási és hatalmi mánia, az érdem- és munka nélküli gazdagodási vágy, stb., stb.), Isten őrizz a férfinek behatolni, az már beavatkozás a női élettárs személyes integritásába! Az már visszaélés a bizalommal, az már családon belüli erőszak, pszichológiai zsarnokoskodás, és mentális terror.
Az már nagyon sok, külső és belső teherből kérem egy gyenge nőnek, az ilyen férfitől, aki ezt a határt nem tartja be és illetéktelenül bele gyalogol a csupa jósággal, és önfeláldozással telt, emancipált és jogait tudó női lélekbe, minél hamarabb meg kell szabadulni, attól el kell válni, és az elől még a gyermekeket is el kell menekíteni! (Emőke azt írta a bíróságra beadott hatalmas panaszáradatában, hogy akkora terrorista vagyok – Rendszerint a fájdalmas menstruációi közben erőszakolgattam őt szexuálisan és még a nagyapja halálakor is! – hogy még a gyermekeink is veszélyben vannak mellettem.)
Szóval, mindaddig, amíg a fent leírt primitív és ostoba közhiedelem szerint rendezzük az életünket, amely alapján a férfinak csak az a dolga, hogy élvezet- és kényelemadó, illetve családellátó legyen, és a gyermekei erkölcsi – szellemi nevelését, irányítását csak bízza a tanítókra – tanárokra, pedagógusokra, a felesége lelkivilágát a papokra, pszichológusokra, és misztikus gurukra, addig nincs amiért a férfiaktól család és gyermekek iránti felelősséget – netalán tán áldozatkészséget – elvárni! És viszont: amíg ez így van, a helyes mentalitás a spirituálisan felébredt, de a közösségi szokásrenddel és az annak megfelelő matriarchális-feminista törvénykezéssel szemben tehetetlen férfiak részéről is az, hogy a nő első hűtlenkedési és másságra való sóvárgási jelére, azonnal elválni, ahogyan azt István is megfogalmazta. Mert azok alapján, ami az Emőkének a családdal és a gyermekekkel szembeni felelősségtudatába vetett abszolút bizalmammal való visszaélése miatt, illetve a feleségemnek az én teljes család iránti és iránta való elköteleződésemmel való visszaélése miatt, velem történt, és persze, azok után, hogy beletörődvén a metafizikailag most is törvénytelennek érzett helyzetbe, végül is sokkal jobban érzem magam így, mint egy olyan élettárssal, aki 8 éven át, végső soron egyebet sem tett, mint húzott vissza az anyja által negyed, vagy félévenként kikutyult szellemi pöcegödörbe és már csak azt sajnálom, hogy miért nem sikerült a kerge anyósomnak és bégető birkaként őt követő lányának a gonosz családrombolás még akkor, amikor Filtermeiszter Magdolna, először megfogalmazta (kikottyantotta) a lánya számára az ebbéli szándékát. – Mert, amint most utólag, az Emőke bírósági beadványából ez kiderült, ők egymás között már hét évvel korábban, tehát 2OO1 koratavaszán és bizonyára azt követően is, minden huzamosan együtt töltött „szabadidejükben” a család szétbomlasztási lehetőségéről diskuráltak. „Ha nem vagy boldog a Szilárddal, azt fogom tenni, mint azok a rokonaink, akik elmentek egy autóval Magyarországra és haza hozták gyermekestől az oda férjhez ment lányukat. Én is felpakollak egy autóba mind a négyeteket – Akkoriban ugyanis Réka még meg sem fogant. – és elviszlek az apósom házába, Menaságra.” – Hangzott Magdolnának az utolsó előtti lányvisszaszerzési terve, és ettől a konkrét bátorítástól kezdve, az anyai akna munka által fertőzött képzeletű Emőke, végig kínlódott – hazudozott gyakorlati és spirituális szinteken egyaránt - még két és fél évet, majd valósággal bele kellett taszítania magát abba a házastársi csalásba és családellenes hazudozási labirintusba, amelyből már nem volt visszaútja. Hiszen miközben a maradék moralitása és spirituális öntudata kétségbeesetten próbál ellenállni az anyja unszolásainak és a belső kísértéseinek, én – még csak nem is gondolván, hanem mindössze homályosan sejtvén azt, hogy az anyósom ilyen komoly aknamunkát végez, és hogy szegény feleségemnek micsoda démonokkal küzd - a családom boldogságáért és egészségéért mondtam a spirituális imáimat, amelyekben azt is állítottam, hogy immáron ő is tökéletes spirituális partnerem a személyi és a közös megváltódási programjaink beteljesítésében, véghezvitelében. Meg vagyok arról győződve, hogy ez, a kauzális szinten megfogalmazott imádságaim által keltett mágikus hatású spirituális családi erőtér hatása volt az oka annak, hogy annyira el ment Emőkének a józan esze, hogy velem szemben titkolózni kezdjen és egy ellenőrizetlen amerikai agymosó csodakurzusok mantráit kezdje el szajkózni ostobán, és, hogy végül is, egy ízléstelenül nevetséges, viszonzatlan szerelemre gerjedjen egy nála sokkal alacsonyabb szellemi és lelki színvonalon álló, kábítószeres fiatalember iránt. Semmi egyéb nem történt tehát, mint amire Jézus tanítja a hallgatóit: „Szeressétek és áldjátok az ellenségeiteket és le fogjátok győzni őket.” Én addig, amíg a válóperi disznóságait nem olvastam, még álmomban sem gondoltam volna, hogy Emőke az ellenségem lenne és, hogy nekem őt le kellene győzni, de kiderült, hogy az évek folyamán, ő maga, illetve az anyja változtatta magát az én ellenségemmé.
Egyetlen korlátozás, amiben mellettem és velem szemben nehéz része kellett legyen, Emőkének az volt, hogy a félrevezetést, a félrebeszélést, a hazudozást és a titkolózást - intrikálást egyszerűen nem tűröm meg. Ezt el tudta viselni majd tíz ÉVIG, vagyis, addig, amíg rá nem ment a John Ledzion honlapjára, hogy megköszönje azt a gyönyört amit számára az öccsével egy idős fiatalembernek az égi geometriáról és a csodák országáról szóló hadovázása jelentette. De, amint extatikus szerelembe esett a magát gurunak kinevező kokós misztikussal, a hazugság mentes életet tovább már nem bírta elviselni, és vissza kellett költőznie a spekuláns anyjához, ahol nem csak hogy lehet végre szabadon hazudnia újból, hanem egyenesen kötelező az. Legalább is velem szemben, aki őt megfosztottam tíz éven át a hazudozás gyönyörétől. És még ezzel sincs baj, de egy ilyen hazudozó ember mire neveli majd az anyára és a spirituális információra egyaránt rendkívülien érzékeny gyermekeinket?
Metafizikai szempontból, tehát a Megváltás nevű, Isteni igazság (Plútó) szempontjából két fajta, jellegzetesen negatív (Szaturnuszi) viszonyulás létezik a megváltás (Az atya-anyához való visszatérés: az új abszolútum megvalósulás) elérési lehetőségének a zálogát képező anyagi világhoz:
1. A jellegzetesen hindu misztika viszonyulása, amely illúziónak tekinti a fizikai létet, vagyis a misztikus közömbösség magatartása, amire talán a legjellemzőbb, hogy egy arra vetődött, erőtlennek látszó, törékeny albán asszonynak kellett Kalalkuttában kikötni a Káli Istennő templomának tövében, hogy a cselekvő szeretet jelentésére: az emberrel való személyes és közvetlen törődés fontosságára a vallásos őrületükben lelki fakírokká váló hindu tömegek figyelmét felhívja. Ez tehát a tipikus misztikus lét- és életszemlélet, amely vallásos és önkényes (A valóságban nem ellenőrzött) metafizikai értelmezések alapján, kizárólag a szellemi világ tulajdonságaival foglalkozik az anyagi – tapasztalati világnak a majdhogynem teljes ignorálásával, illetve a személyes benyomások és történések, bizonyos általános megfigyelések alapján történő misztikus és mitologikus értelmezésével.
2. A materiálisan „felvilágosult”, tipikusan aggodalmaskodó, és persze, szerfölött tudományos európai és a nyugati mentalitás, amely minden egyéni, vagy emberiség szintű sorskérdést és sorsproblémát az anyag tulajdonságainak és általában a természet tulajdonságainak a figyelembe vételével és tanulmányozásával, illetve e tulajdonságok és törvények kijátszásával akarja elérni, vagyis, az emberi szenvedés és boldogság kérdését anyagban és az anyag által akarja megoldani. Az utóbbi, a tipikusan Ezsaui, Judási és Fauszti magatartás, amely az anyagba való kábulás következtében, mágikus, vagy a materiális tudománya segítségével, „meg akarja nyerni az életét” és ezért eladja az elsőszülötti jogát: a tudatos sors-irányító szellemi éberségét, egy tál lencséért, vagyis a hamar megvalósítható és kézzel fogható – végül is: anyagi - haszonért.
A művelői által természet-tudományosnak nevezett termelői- fogyasztói vallásnak a segítségével, a természet-kizsákmányoló és természetzavaró, természetromboló ideológia segítségével tartható fenn, az a globális kényelem- és élvezet-fokozási alapállás (Negatív Merkúr, Vénusz, Mars, és Jupiter), valamint az a kényelembiztosítási és élvezetbiztosítási (Negatív Szaturnusz) erkölcsi-szellemi magatartás, amelyben a családapa kizárólag zsákmányszerző (létfenntartás és élvezetbiztosító) és társadalom nevű Bábeltorony- építő funkciókat tölthet be. Az, amelyben tehát, az egyetemes törvényeket egy az egyben leképező természeti törvényeket nem azért tanítják az iskolában, hogy abból sorsjavító és sorsbeváltási lehetőségekről szóló – spirituális – ismereteket terjesszenek és ilyen jellegű következtetéseket vonjanak le, hanem azért, hogy ezen „objektív” tudás – tudomány segítségével, a tömegek egyedei minél jobban kizsákmányolhassák a természetet és saját képességeiket, és ez által megnyerhessék az életüket. Nem a sors iróniája, hogy ez a kizárólagosan „tudományos” magatartás éppen a kereszténység táptalaján (Európában) jött létre? Hogy éppen annak a világméretű, csalásnak a következtében alakultak ki ez az objektív és az egész földi élő világot a katasztrófába döntő természettudományokra alapozott, „objektív” tanítási koncepció, miszerint a Názáreti Jézus nem a megváltódás eléréséhez szükséges természeti sorselfogadás (Szaturnuszi) szükségének leckéjét tanította volna meg az által, hogy tudatosan felfeszíttette magát a keresztre? Nem annak a világvallás szintű, metafizikai hazugságnak a következtében alakulhatott ki ez a természetrabló materialista ideológia, hogy a Jézus kereszthalála által, a kivételes Istenfiú mindannyiunkat mintegy előlegezetten megváltott, amennyiben az általa tanított vallásnak a hű követőivé válunk, illetve maradunk? Vagyis annak, hogy őt kinevezték összesített ókori mitológiai hősnek: az egyedüli megváltó Isten fiának, magának Istennek tehát, aki e metafizikailag teljességgel szélhámosi szerepkörével, amellyel minket újból és újból megfosztanak az azonosságtudatunktól, megtestesíti azt a rettenetes vallásos különválasztást, amiről Hamvas Béla oly plasztikusan és találóan (Egzakt módon) ír az Androgünosz 86. pontjában: „Ahol az embernek és minden létező lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebből az ijedelemből és megrettenésből keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsőbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és VÉLEMÉNYEK (Kiemelés K. Sz.) és arcszínek szerint.”
A férfi, amikor ösztönösen, minél nagyobb mértékben akar fizikailag, de pszichikailag is behatolni a nőbe, a saját abszolút lényéig akar visszahatolni (Az egységbe) és ott megnyugodni.
A nő, amikor (tényleg és igazából) magába fogadja a férfit, a saját abszolút lényét akarja vissza fogadni és ez által végre teljesen világossá válni, magából az addig mélyen elzárt szeretetet kiárasztani, és megtermékenyülni, teljes fényszeretetté válni.
Ehelyett mi van? Egyrészről trófeavadászat, vagy kocsma, focimeccs, boxmeccs, hokimeccs, sporthorgászat, tévénézés, tudományos munka és más komoly dolgok. Másik részről: "-Rendben van szívi, ha ez annyira fontos, akár meg is dughatsz, legyen már meg a te örömöd. Sőt: tova harmincöt fölött, még hálás is lennének a hölgyek, ha valamiképpen még gyermeket is gyártanának nekik a férfiak ezzel a „minden áron” való szexuális élvezetcsikaró törekvéseikkel, de a lelkükbe meg ne próbáljanak behatolni, csak addig a határig (Hamis Szaturnusz), amíg a hölgyek számára az kényelmes, illetve nem felkavaró... Amíg tehát a hamis egységben jól tudják érezni magukat a férfival, és az nem bántja, sérti meg azt az ennivaló, filigrán Egocskájukat... És még inkább, és sőt: „-Miért ne csinálnánk fordítva, hiszen egyenlőség van, nem? Vagyis te nem kérdezel semmit rólam, nem érdeklődsz, nem motyogsz közbe és nem is teszel semmit, csak hagyod, hogy ügyesen, a pornólapokból tanult abszolút-biztos technikámmal megkeményítsem a füttyükét, esetleg, hogy ne und magad, az elengedhetetlen sörödet is szopogathatod közben..., és én majd mindent elintézek, te csak dőlj nyugodtan a hátadra és hagyd magadat a mennyországba vinni, és megtermékenyíteni általam, a szuper női démon által... - Te csak ne akarj semmit, sem magadtól, sem tőlem, csak élvezd a kényelmes öncélú gyönyört...
- Hát persze, hogy ebben a, lehetőleg egymásnak semmiképpen nem ártani alapállásban, sehol a nyugati civilizációban nincs boldogság, hanem annak a látszata és üres téri színháza. És persze, hogy nincs utód... Milyen spirituális színvonalon van az a kultúra, amelynek a létrehozó tagjai képtelenek a saját biológiai állományuknak a reprodukciójára és tanulatlan, éhező emigránsok gyermekeivel kell feltöltenie az óvodáit és iskoláit, egyetemeit? Mennyire lehetnek annak a tagjai ténylegesen egészségesek és boldogak? Egyáltalán létezik-e kölcsönös egymásba hatolás és megtermékenyítés nélkül tényleges boldogság?
Nagyanyáinkat még boldoggá tette a háborúba induló egyenruhás férjeik és udvarlóik szépséges látványa. A csonkán hazaérkező férjek tépett egyenruhás látványa már kevésbé, hogy a fronton elhantoltak látványáról ne is beszéljünk. Az én lányaimnak - a mi lányainknak már egészen biztos, hogy nem a háborús hősök fognak tetszeni, hanem a mellettük maradó, mellettük és velük együtt helytálló, gyermekeiket gondozó férjeik: az utódaik mellett helytálló édesapák. Legalább is úgy látom én, hogy előbb - utóbb elérkezik annak az ideje, hogy a régi harcos és zsákmányszerző férfi típust, játékon kívül helyezi majd a gyerekeit az élet értelmébe beavató apa, és a jelenkori apokaliptikus erkölcsi válság után, a Szaturnusz is kezd majd látszani a férfiből, a zsákmányoló hérosz (Mars), és az élősködő, frivol here (Férfi-Vénusz) mellett.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Mindkét végletes magatartás tehát, vagyis: mind az anyagi világ és így saját testünk jelzéseinek az ignorálása, mind az egész életünknek és sorsunknak a testünk szükségleteinek és kényelmi igényeinek a minél nagyobb fokú kielégítési elvnek való alárendelése téves út. A misztika éppen annyira tévút, mint materializmus útja. Két végletes és végzetes káprázat. De figyelem: végzetes káprázat is, és semmivel sem jobb azoknál, a kettőnek a minőség nélküli vegyülete sem, amit az anyósom és a volt feleségem „fogyaszt” például! A tinglitangli. Egyszer itt, aztán ott. Egyszer semmibe vesszük az anyagot és dicsőítjük a szellemet, máskor semmibe vesszük a szellemet és dicsőítjük az anyagot. A két véglet: a misztikus, vagy a liberális fanatizmus, a kettő vegyülete viszont a humánus korrupció: a posztmodern – keresztény – kiegyezés a gyengeségekben: bocsánatos bűnökkel élő emberek vagyunk mindannyian... A kifelé fordított boldogságkeresési ideológiákkal való megegyezés steril kietlensége. Ebben élünk mi. A szellemcentrizmus másodrangúvá süllyeszti és személyi akaratában elnyomja az anyát a csinibaba ellenében, az anyagcentrizmus, ha rejtetten is, de a családban fölöslegesnek – kiiktathatónak – ítéli az apát a playboy és a tudós pedagógus ellenében. És így jutottunk el, előbb a lombik-bébi programokhoz, és a spermabankokhoz, majd a klóónozáshoz. Az abszolút egoizmushoz: az áldozatot hozni képtelen, illetve a folyton téves és hamis áldozatot hozó negatív Halak-lélekhez és a magát oda adni, magát megosztani képtelen, negatív Oroszlán, Nyilas és Bak szellemiséghez. A klónozás az egoizmusunk csúcsa: individuális, földi önmagamat, vagyis a tükröt, anyagi szinten reprodukálni és azt sokszorosítani, mivel képtelen vagyok magamat „mással összeadni” (Halak), illetve valami mást, a földi önmagamon, a drágaságos individualitásomon kívül fontosnak és lényegesnek látni.
És ide jön, a Szaturnuszi öntudat magasrendű szelleme, amely azt mondja, hogy nem. Nem engedek, sem az alacsonyrendűnek látott, megvetett és lenézett anyag elárulásának, sem a megbízhatatlannak (Mert megfoghatatlannak), illetve nem létezőnek kikiáltott szellemi világ elárulásának. De nem engedek a kettő találomra és önkényesen kiemelt részeinek az összekutyulási szándékának sem! Ez lenne az apai szellem funkciója. Ez, a rigurózus férfiúi megkülönböztetési képességgel: absztrakciós képességgel is rendelkező, egyetemes tudatra alapozott férfi-szülői öntudat, amely nem csak közvetlen pozitív eredményekben, hanem hosszú távú következményekben is képes gondolkozni és előrelátni, az azonnali pozitív eredményeket váró és leső anyai lelkesedéssel és aggodalmaskodással, illetve élvezetcentrizmussal szemben. Ez a keresztény férfi lényege, ezért kell őt megtartani a család és a gyermekei mellett! Az élvezet-okozó szexuális erejével már alig együtt járó férfi nemzőképessége (Habár, mostanában az utóbbi egyre kevésbé igaz...) és a fizikai erejében és maradék harci kedvében rejlő zsákmányolói képességei mellett. – „Ne vicceljünk már”: Amennyiben létezik a kiegyenlítődés törvénye, ez alapján kell lennie a köznapi férfiben is egy olyan spirituális értékű lényegiségnek, ami metafizikailag (Vagyis a teremtés eredeti rendeltetési logikája szerint) egyenértékű a nők magzatfoganási- és kihordási, valamint a gyermekszülési képességével! – A nő teremtői képességével! – És ez nem más mint a szellemvilág-törvényeinek a megismerési és belátási, betartási képességére alapuló, irányítói, alakítói, fékezői, és ha kell: korlátozói megváltó képesség.
A probléma viszont az, hogy éppen a férfinak ettől az átvilágító – tisztító, megtermékenyítő, következetesen elváró, és nem elnéző, megváltói alapállásától idegesek és pollen- allergiásak a mai nők. – Még az un. ezoterikus kékharisnyák is, a misztikusan emelkedett női széplelkek is. Sőt: a leginkább ők, csak szépségesen megható misztikus elméletekbe rejtik az önkéntelen, vagy tudatosan gyakorolt férfi-leszerelői (férfi szellemiség- kiherélő) törekvéseiket!
Ezt a megtermékenyítő-megváltó férfi szellemet próbálják semlegesíteni és kiiktatni, a bocsánatos bűnök és a kegyes hazugságok, valamint a finom csúsztatások segítségével a nők, és hogyha nem lehet, akkor azonnal neki fognak az atya-férfit kizárni az életükből, és felcserélni azt az öncélú élvezetkínáló macsó- zsákmányszerzővel (Gyermekét a nőt boldogító zsákmányok megszerzésre és megvédésére, valamint az ártatlan női lélek tiszteletére megtanító), égi-orgazmus ígérő misztikus guruval. És, ha ilyen nincs a kéznél, akkor a nő „megtermékenyítő” parancsára száját befogni képes, és persze, a bumfordiságával a „női lelket ideig – óráig elszórakoztató, és még az se baj, ha hányingerkelően mászolygó Ödönkével.

Amint azt mondtam már: nem létezik szeretet-ellenes (Nő és nőiség ellenes) karmikus program (Esetleg család- és anyaságellenes program), mivel a létezésben folytonosan a női ősök szellemei azok, akik a karmát és az életet gyártják (A párkák nő neműek!) és logikus, hogy azok saját maguk ellen nem programoznak, mivel, hogyha ilyesmi lehetséges lenne, ez egyenesen Isteni öngyilkosság, vagyis a teljes lét megsemmisüléséhez vezetne. Nem létezik tehát a fény-és férfi-ellenes programoknak tükör szerinti, szimmetrikus (női) megfelelője! Ehelyett viszont létezik a Kameleon – program. Egészen pontosan, létezik a női princípium furcsa megoldása a boldogságért való harcok során elszenvedett vereségek: a sikertelenség és a keserűség elviselésére: a Vigasztalás és a vigasztalódás programja. Vagyis, a Lilith által, automatikusan befolyásolt teremtés kényelmetlenségének és viszontagságainak az elviselését biztosító, valamint a szembenézés kellemetlenségét enyhíteni képes önámítás: a női – anyai boldogtalanságnak (kiegyenlítetlenségnek) az önmaga elől való elrejtésének a karmikus programja. Nem létezik tehát feminitás- ellenes (Jin - ellenes) örökletes (karmikus) program, hanem ahelyett létezik és annak felel meg a Kaméleon-program. Nem voltam én jó, esendőség-megértő és keserűség-vigasztaló, Lilith- következményekkel való puszi-pajtáskodó férj, mivel egy jottányit sem engedtem a családban a Kaméleon programok érvényesülésének. Az Enikő halála után ugyanis rettenetesen féltettem a gyermekeket a vírusoktól, de azzal is tisztába voltam, hogy a vírusok csak abban a családban az otthonában és tagjai szervezetén fészkelnek be, ahol erős és gyakori a hazudozás és az önámítás. És azért is talán, mert úgy véltem, hogy a Bak Sárkányfejemhez jobban illik a szellemi öntudat, mint a vallásos-miszticizmussal keveredő materialista korrupció.
Azzal a spirituális ténnyel még a köznép is egyetért talán, hogy az életadó – szülő Nő lehetséges, hogy tényleg a szeretet és a Teremtő Isten földi megtestesítője. Főként, hogy a szereteten az emberek csak annyit értenek, mint a vidéki papok, megfűszerezve egy kis - vagy sok! - érzelgős ragaszkodással, amiről ha megpiszkáljuk, kiderül, hogy végső soron, ha nem is kemény önzés, de semmi esetre sem hosszú távú következményeket előre látó felelősségérzeten alapuló, és a gyermek felnőtti helytállóképességét figyelemmel tartó, diszkrét szeretet-áramoltatás. Nem is annyira azzal van a nagy baj, hogy a feminitás, a feminin princípium fogalma, ma majdhogynem senkinek az agyában nem társul a felnőtté vált gyermekek elengedésével, a szeretet diszkrét kiáramoltatásával – Tehát nem az ezer érzelmi, morális és gazdasági szállal a gyermeket az anyához kötő és láncoló magatartással, azt visszafogó, nem beavatkozó, és főként nem érzelmileg zsaroló alapállással! -, és nem társul a gyermekek pszichikai önállósága és spirituális autonómiája megszerzése érdekében hozott érzelmi áldozathozatallal, holott elsődlegesen és ténylegesen ezt jelenti a Szeretet (a Teremtés!) És, hogy ehelyett a buta és az IRRACIONÁLIS, MEGTARTÁSI ÉS MEGSZERZÉSI IGÉNNYEL társul, az ösztönös ragaszkodással, a felnőtt gyermekbe való beteges bele kapaszkodással. Hanem azzal van a baj, hogy azt, hogy a férfi az Isteni fény megtestesülése kellene, hogy legyen, még a férfiak kilencven százaléka is blaszfémiának képzeli és gondolja és ítéli egyelőre! Természetes tehát, hogy a gyermekeket, gondolkozás és ráció nélkül, az anyjának adják - amilyen felelőtlen és irracionális automatizmussal működik a dolog, azt is lehet mondani, hogy a mai bírók „a kölyköket az anyjuk hasa alá hányják” - amennyiben még a férfiaknak is csak három fajta képzete van saját magától: a frivol playboy-hódító, az élvezet-okozó, orgazmus-pontozó olimpikon, meg a zsákmányszerző, és esetleg ezzel együtt az élet megnyerhetősége téveszméje (létrontás eszméje) által irányított és szervezett társadalomba (trágya gödörbe, ahogyan Hamvas mondja) integrátora az általa nevelt gyermekeknek. A megváltás állapota felé terelő - irányító eredeti szerepkörükről ugyanis a férfiak sem tudnak semmit, hiszen, az a funkció a hivatalos keresztény tradíció szerint Jézus Krisztusé ugyebár, ahogyan ma is őröl még az emberiség legnagyobb – spirituális - szélhámossága, ti, hogy az egyház szerint - és ez azt jelenti, hogy minimum 15oo éve, az a koncepció uralkodik itt, hogy a megváltói szerepet Jézus már 2OOO éve betöltötte helyettünk. (Sőt: a katolikus egyháznak még a létrontásban közvetlenül részt vevő, vadász szentjei is vannak!! Vagyis a vadászok védszentjei, vagy mifenéi...) Szóval, az ókori misztikus hérosszá emelt Jézussal, közönségesen ellopatták az egyházatyák az apa szerepét. Nem csoda tehát, hogy az "istennel való kapcsolat" szerepkörét betöltő papoknak megtiltották a nősülést, illetve az apaság vállalását, holott éppen hogy ők kellett volna és kellene követhető példával előjárjanak, arról, hogy hogyan is kellene felelősségteljesen, a spirituális tudás birtokában gyermekeket nevelni! Ehelyett olyan személyeket neveznek a katolikus hívek atyának, akiknek még csak nem is lehet hivatalos – törvényes – úton elismert és felvállalt gyermekeik!

A gyermekeink nem maradnak meg, örökösen magatehetetlen csecsemőknek és még csak kiszolgáltatott, önállótlan kiskorúak sem maradnak, hogy az legyen ha nem is az egyetlen, de az elsődleges gyámsági szempont a szülőkkel való relációrendszerükben, hogy az anya tudja-e őket jobban megszoptatni, vagy az apa - aki erre nem is képes -, vagy, hogy ki tudja őket jobban, vagy egyáltalán megetetni és felöltőztetni, amit egyébként az apa is éppen olyan jó el tud végezni, egy kis odafigyeléssel, mint az anya. Sőt: én például kimondottan kényesebben vigyázok arra, hogy milyen ruhába mennek a lánykáink ki az utcára, mint amennyiben ez Emőkét izgatnia kellett volna annak idején. De persze, arról sincs szó, hogy a szülőknek fizikailag és fiziológiailag kevésbé kiszolgáltatott és azokra ilyen szempontból kevésbé rászoruló korszakban, 1O éves kor után az apák általában, feltétlenül jobban el tudnák látni a nevelői, megható tudományos műszóval: közösségi integrátori szerepüket, mint az anyák. Sőt: éppen arról van szó, hogy az apáknak meg kell(ene) tanulnia, a hétköznapi gondviselés feladatát is ellátni, ha szükség és ez által, a bennük levő nőt (női, gondoskodó, tápláló, felülvigyázó szülői képességeket ) felfedezni, megerősíteni és kiteljesíteni annak érdekében, hogy egész emberré (androgünösszá) váljanak. És ugyanúgy, a nőknek is nagy szüksége lenne a kamasz lányaik és fiaik neveléséhez is erélyes szülői kézzel hozzá járulni és a fizikai - közösségi lét keményebb és követelőbb - igényesebb elvárásaihoz a gyermekeiket alaposan hozzá szoktatni. Sőt: a szellemi - egyetemes - törvények hatóereje szerinti alapállásra (Az egyetlen funkcionális moralitásra!) a gyermekeiket - akár az "apai szigor", esetleg a gyermek által kegyetlennek érzékelt fegyelmezés és következetes elvárások segítségével is! - , és éppen a valamikor felnőtté váló gyermekek elsődleges érdekei miatt, az anyáknak is kellene tudni.
Nos, éppen ez utóbbit tartják a mai szociális hivatalok, bírósági és törvényszéki bírák, sőt, a nagyokos pszichológusok és pedagógusok is ( Akik szerint úgy-e, tilos a gyermeket fegyelmezni, és ez által a személyi öntudatát megsérteni, személyiségi jogaiban megbántani!) figyelmen kívül hagyhatónak! Sőt: a liberálisok és a humanista feminista-matrichisták, éppenséggel nem kívánatosnak tartják a tradicionális apai "tevékenységet": rossz nevelésnek és zavaró jelenlétnek az apai szigorúságot és megvesztegethetetlen következetességet. Amikor a Magyarország akkori, és néhány hét múlva újra választott miniszterelnökének? Gyurcsány Ferencnek a fiát közönséges áruházi lopáson fogták, még a jobb oldali sajtó is „diszkréten” kezelte, és iszonyúan hamar el is felejtette az ügyet, holott ez a „gyermeki” lopás volt a legfényesebb és a legerősebb bizonyíték a Gyurcsány Ferenc ország-vezetői alkalmatlanságára! Az Öszödi beszédben lelepleződött immoralitás már csak gyenge megnyilvánulása annak, amit abból, hogy a Gyurcsány Ferenc fiának egyáltalán csak eszébe is juthatott, hogy ő lophat. Mégis, 2OO6 szeptember 16-án nem azért háborodott fel az ország, mert a miniszterelnök gyermekét tolvajláson fogták, hanem azért mert az apuka elismerte, hogy ő, a pártbéli cinkostársaival együtt közönséges hazudozó. A szeptember 16-i tüntetéseket, valamint az ország morális és gazdasági leromlását, megelőzhette volna a jobb oldali sajtó, hogyha nem bizonyul annyira megértőnek és elnézőnek – véső soron: cinkosnak – a miniszterelnök fia tolvaj hajlamaival szemben és megfelelő fontosságot tulajdonít annak. („Gyümölcséről ismeritek meg a fát.” – Gyermekéről, gyermekeiről ismeritek meg az apát. – Amennyiben tényleg az apa neveli és nem a szomszéd, vagy az általa alkalmatlannak ítélt szülők feljelentésére jogosult általános és középiskolai tanár...)
Ez, a szabad természetzsákmányolás elvén alapuló mentalitás, - amelyben az egyetemes törvények szerinti moralitást képviselő apai nevelés teljességgel hiányzik az embergenerációk neveléséből - vezetett oda, hogy a gyermek fegyelmezést teljességgel elvető, pszichológia és az annak behódoló pedagógia tévtani szerint növesztett felnőttek társadalmaiból összetevődő civilizált világ, éppen készül teljes katasztrófába taszítani a föld élővilágát, és ezzel együtt az egész emberiséget, az összes papjaival, püspökeivel, bíborosaival, pápáival, misztikus guruival és más "nagy tanító-mestereivel" együtt. Vagyis azokkal, akik hosszú évszázadokon át, arra szoktatták a tudós keresztény világ férfiait, hogy nem ők, a gyermekeiknek az apái a megváltó isten megtestesülései, hanem a régen élt hérosz, Jézus Krisztus, és esetleg egy kicsit ők is, „az Úr szerény szolgái”! Vagyis, az új farizeusok, akik ennek megfelelően, szemtelen módon, még atyának is neveztették magukat. És ebben a spirituális gazemberségben, a katolikus egyházam papjai vitték a prímet, akik még csak gyermeket sem szabadott hivatalosan nemzenek és neveljenek!
Vagyis, a mai katasztrófa-helyzetet előidéző világméretű keresztény csalásban, éppen a katolikus "anyaszentegyház" papjai képviselik korrupció csúcsát, akik olyasmiről beszélnek, amiről hivatalosan és törvényesen halvány gőzük nem kellene, hogy legyen, mivel nekik ez a személyes tapasztalat meg van tiltva a gyakorlatban. Ők voltak tehát azok, akiknek nem lehettek gyümölcseik, azért, és annak érdekében, hogy kijátszható legyen ama Jézusi figyelmeztetés is, miszerint: "Gyümölcséről ismeritek meg a fát". (Kézzelfogható eredményeiről ítélhetitek meg azt, hogy kinek a tanítása igazi, jó és helyes és kinek nem.) Szóval ennek, már az alapjainál metafizikailag a velejéig téves, és ezért szükségképpen korrupt (apátlan!) hivatalos keresztény magatartásnak issza ma a következményeit, nem csak a gyermek nélküli hamis apák – papi atyák - által a kizsákmányolói (Vadász) moralitásra nevelt férfi és nő keresztények, de ennek a hipokrita természet-kizsákmányoló, magát kereszténynek nevező embernek a természetszennyező és természet pusztító tevékenysége következtében szenved és egyre inkább megzavarodik az egész földi természet világa! Azt, a kevés apát viszont, aki a spirituális funkciója megsejtése következtében a nevelői dolgát komolyan szeretné és tudná venni – A nemző és megváltó atyai szerepét - , a kényelem- és élvezetvágy határtalan hatalma előtt behódolt, és ugyanakkor az erőtlenül bár, de még valamennyit moralizáló egyház ellen fenekedő humanista-liberális apparátusok szolgái, módszeresen elgáncsolják és elbuktatják.
Válás után, amikor tehát a gyermekeket a létrontás logikája által vezérelt törvényhozó, gondos hivatalos fórumok és e hivatalok képviselői, mintegy természetes egyértelműséggel passzolják át az anyáknak, mindez, amit az apának arról a szükséges metafizikai többletéről írtam – És, ami az anyák szülői és gondozói képességét kellene kiegyenlítse -, a kretiznizmusig menő fonákjára fordul, és általában oda szoktak fajulni a dolgok, hogy az apák versengeni kezdenek az anyákkal a gyermekeknek a maguk pártjára való állítása érdekében történő kényeztetésében, anyagiakkal való tömködésében, egyszóval: korrumpálásában. Vagyis: a saját gyermekeiknek a megrontásában - Hát ebben a disznóságban, vagyis az anyuk és a nagyanyuk által amúgy is megzavart képzeletű gyermekeimnek a megrontásában én nem fogok részt venni! És kérdem én, hogy melyik metafizikai tudatossággal rendelkező férfi kíván magának ilyen Istentelen, vasárnapi és ünnepnapi díszapai szerepet?
Nem csak az életnek a judási spekuláció és a tudományos-technikai huncutkodás segítségével történő megnyerhetőségének (A létrontásnak) a logikáján alapuló polgári életmód torkollik szükségképpen hazudozásba és önáltatásba, hanem az egész nyugati liberális és az idealista gondolkozási mód és életvitel is, illetve ezen istentelen és embertelen eszmerendszerekre alapuló életvezetések által kialakított sorsállapot. Ne fogadjuk el tehát egyiknek sem a morálját, és tegyük félre a hipokrita szemforgatást és beszéljünk egyenesen. Mert aki hibabelátás helyett moralizál, az szükségképpen immorális. Azok az elvált házastársak, akik gyakorlatilag gyermek nélkül maradnak, annak következtében, hogy a bíróságoknak, a törvényszékeknek és egyéb hatóságoknak a létrontás logikája szerint gondolkozó bírái és hivatalnokai, úgymond a másik (többnyire az anya) gondozásába és nevelésébe ítélik a közös gyermekeket, ezzel együtt elveszítik a spirituális, tehát a gyakorlati értelemben vett szülői minőségüket is, és mindössze egy üres címkeként marad meg számukra annak a viszonynak a megnevezése, amit az anya, vagy az apa szó jelöl. Nekem már most alkalmam van arra, hogy azt érezhessem, hiszen Turula és Réka többé már nem lehet spirituális lényeg szerint, az én gyermekem, mivel még csak abban sem dönthetek, hogy legalább két hetente velük együtt lehessek, nem hogy a velük kapcsolatos lényegi kérdésekben felelősségtudattal dönthessek. Hát akkor, hogyan dönthetnék olyan, számomra pl. igen fontos kérdésekben, hogy mivel táplálkoznak (Emőke, a becsületes válaszadás helyett, máris fölényesen vissza kérdezett az egyik barátnőnknek a húsevés kérdésében, mármint abban, hogy ő most ad-e a gyermekeknek húst, mivel az anyjáék tudvalevőleg kemény húsevők, és azt „válaszolta”, hogy: "Az fontos?"), arról ne is beszéljünk, hogy abban, hogy milyen iskolába járjanak majd, ugyancsak nem dönthetek. Hiszen, a volt feleségem személyi akaratát teljesen lebénító anyósom döntése mindig felülírja azt, amiben Emőkével megegyezek. Pl. a gyermekek láthatóságát illetően. Hát akkor, hogyne írná majd felül azt, amiben esetleg megegyeznék vele abban, ti., hogy a gyermekek milyen iskolába járnak? Hiszen a minap ígérte meg nekem és a tőlem elszakított ártatlan lányainknak a volt nejem, hogy másnap (hétfőn), vagy legkésőbb két nap múlva kihozza a nyári táborunkba a gyermekeket és ő is kijön velük együtt egy hétre pihenni és az előadásokat hallgatni, és arra az ellenvetésemre, hogy az anyja nem fogja engedni, határozottan kijelentette, hogy az anyja azt teszi, amit ő mond. Nos, vártam őket hétfőn, aztán felhívtam kedden délután, és a kedves feleségem miután alig akart válaszolni, el kezdte tenni magát, hogy nem tudja miért hívom, és a határozott kérdésemre azt válaszolta, hogy "egyelőre" most (Vagyis amíg tart az egy hetes szabadsága) nem jönnek ki. (Hanem mikor? Amikor lejárt a tábor és mi már nem leszünk itt, illetve, amikor lejárt a szabadsága és nem jöhet ki.) - Azzal az emberrel szembe, aki egyszer magát a spirituális igazság szempontjából játékon kívül helyezte, sőt: aki a játékon kívüliség látszatának a hamis állapotában még tetszelgett is ráadásul, nincs amiért komoly elvárásokat támasztani. És azzal a személlyel nincs is, ahogyan megegyezéseket kötni, mert az ilyen ember éppen képtelen beváltani a szavát és beteljesíteni a megegyezéseket, mivel ő maga döntött úgy valahol valamikor, hogy ő még saját magát se legyen képes lényegi kérdésekben komolyan venni. Hát hogyan lehessek én olyan gyermekeknek az édesapja, akik gyakorlatilag olyan hivatalos szülőtől és nagyszülőtől függnek, akiknek a szavára adni egy lyukas piculát sem lehet?

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Amennyiben a Rák morfogenetikus életterületének az Uralkodója által: a Hold által jelölt életfeladat a teremtésre (nők esetében: magzatfoganási és kihordási, valamint gyermekszülési) képességre, való érzékenységet, negatív karma esetén, érzéketlenséget, illetve téves – hibás érzékenységet jelent, annyiban a Bak uralkodójának, a Szaturnusznak a helyzete által jelölt életfeladat, a megváltásra, a megváltás lehetőségére és a megváltás logikája által vezérelt élettörvényekre, szabályokra (az egyetemes tőrvények szellemiségével való harmóniába kerülésre) való érzékenységet, illetve érzéketlenséget, vagy téves – hibás érzékenységet jelent. Feleségem Szaturnusza teljesen negatív, miközben a családunkat konkrétan hét évvel korábban a lánya képzeletvilágában, majd a hétköznapi gyakorlatban is szétmállasztó és tudatos aknamunkájával szétbontó anyjának a Lilithje a Bakban áll. És kell-e annál jobb bizonyíték a negatív szaturnuszi erő és a negatív Bak-erőtér közvetlen kisugárzására, mint, hogy oda jutottunk, hogy az a személy neveli a gyermekeinket és az mondja meg (engedélyezi, vagy nem), hogy az édesapa mikor láthatom a gyermekeimet, aki a foganásuk időszakában el akarta kapartatni őket.
Hát hogyan lehetnék én az édesapja azoknak a gyermekeknek, akiknek nem csak, hogy a táplálkozásába, vagy az iskoláztatásába (egyelőre csak arról van szó, hogy napközi óvodába íratják őket, ahol kikerülhetetlenül húst fognak enni kapni), nem szólhatok bele, de akiknek hiába mondom meg azon az egyetlen hónapos napon (egy hónapban egyszer tehát) - amelyet végül sikerül kikönyörögnöm, (Emőkén keresztül az anyósomtól!) hogy velük lehessek -, hogy szerintem mi a jó és mi a rossz az én életszemléleti: egészségi és üdvösségi (Morális) szempontjaim szerint, és hiába látják ők ezen az egy napon, hogy csakugyan, ezzel a jó és rossz koncepció-rendszerrel én tényleg egészséges és, belülről legalább is, derűs vagyok, amikor a hónap többi 29 – 3O napján az a feleségem tanítja őket a jó és a rossz fogalmainak ez értelmezésére, aki jónak talált engem szellemben megcsalni és lélekben felcserélni egy munkakerülő amerikai kokainossal. Egy olyan anya tehát, aki nem takarított hetekig és nem mosogatott napokig, és nem gondozta a gyermekeket hónapokig, hogy a magát 24 évesen szemtelenül gurunak nevező kokainos misztikussal éjszakánként mágikus fantazmagóriákról és szexről cseveghessen Interneteten. Illetve az a nagyanyja tanítsa a jó és a rossz megkülönböztetésére azokat a gyermekeket, akiknek én az apjuk kellene lennem, havonta egyszer, vagy kétszer találkozván velük és fizetvén értük, aki a lányát éppen a gyermekeink magzatkori elkapartatására és a családja elhagyására bíztatta a feleségemet már két évvel a házasságkötés után! -Ilyen körülmények között én sem Kozma Réka Apollóniának, sem Kozma Turulának, nem lehetek az őket a megváltás moralitása szellemében felnevelni képes édesapja. Ezek már az őket valamikor elkapartatni akaró nagyanyuknak a gyermekei, aki íme, már most sem engedte meg a lányának, hogy az én médiumomba (Az édesanyjuk eddigi médiumába), a baráti körömbe kihozza őket. Illetve az Emőke jövendő élettársának, vagy adja az Isten, hogy megtörténjen: a jövendő férjének a gyermekei. Hiszen már az anyósom férjének is, aki reggeltől estig velük lehet – Hiszen ott élnek az már hetek óta az anyósomnál, és az egész nagymamához való költőzés csak a kedvező bírósági döntés elérése érdekében történt, - sokkal több köze és befolyása van a gyermekeim szellemiségére és jövendő morális magatartásuk kialakulására, mint nekem, az apjuknak. És amennyiben a Romániában honos primitív eljárás győzedelmeskedik, akkor jövőtől már esetleg Medárda és Etelka sem lesz az én gyermekem, hanem az anyósomé, annak az anyjáé és a férjéé, és néha - néha a feleségemé... – Hát ez a papjait atyának szólító keresztény ember alaphelyzete!

Ne hazudjon tehát magának, a gyermekeit a felesége nevelésébe átengedő, elvált férfi, mert az apai megnevezés rájuk már csak üres címkeként illik. Funkcionálisan viszont egyáltalán nem, bármennyi, érzelmi, idő- és anyagi áldozatot is hoznának azért, hogy ezt az üres látszatot fenntartsák. Egészségesebb és bölcsebb tehát az elválásnak elejét venni, és úgy felkészülni a házasságra, hogy az örökérvényű (A túlvilágon is folyatott) morális kapcsolat legyen, és nem az adott problémák megoldására és szükségletek (szexuális) kielégítésére alkalmas, ideiglenes játék, amelyből az első kellemetlenség hatására, illetve az anya, apa, vagy testvér tanácsára, bármikor kiléphetnek.
Végeredményben, éppen ez különbözteti meg, spirituálisan az embert az állattól, hogy a hím tagjai nem csak, hogy gondozzák az utódokat, amit egyes állatfajok hím tagjai is példásan elvégeznek, hanem, hogy a hím-emberek felelősséggel, vagyis a hosszú távú következményekkel is számolva, figyelmesen nevelik is az utódokat. És éppen, hogy az a felmérhetetlenül nagy különbség az ember és az állat között, hogy az apák nem csak az önfenntartáshoz és a családfenntartáshoz szükséges zsákmányszerzésre tanítják meg a gyermekeket, valamint a közösségi való életben való eligazodásra, amint írta nekem a vasárnapi apuka szerepet melegen ajánló Simon Zita nevű vénlány, a Csíkszeredai szociális osztály vezető pszichológusa, hanem – és itt kérem nagyon figyelni: - a szellemi világgal való kapcsolattartás módjára, AZ EGYETEMES TÖRVÉNYEKKEL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS LEHETŐSÉGEIRE ÉS SZÜKSÉGÉRE is. És itt kérem nagyon figyelni, mert ez a félreértés az, ami a modern és a posztmodern családok könnyelmű szétválasztásához vezet, ti., hogy a fent leírtakban éppen az a rendkívülien fontos és lényeges tudnivaló, hogy az igazi, spirituális és kauzális apai funkció, az anyák – a nők! - által éppen annyira helyettesíthetetlen(!) , mint amennyire a férfiak sem szülhetik meg és nem szoptathatják a gyermekeket! - Amiben a férfinak rendkívül erős szellemű személynek kellene lennie, az éppen ez, az utód-nevelői - spirituális tanítói képessége és felelős munkálkodása. Ennek, az egyedül általa elvégezhető utód-beavatói munkának kellene ellensúlyoznia azt a helyzetet, hogy ő nem képes utódokat szülni a világra, vagyis, hogy nem képes teremteni, hanem esetleg a megváltás felé vezető útra az utódokat rávezetni. Amennyiben erről a feladatáról és spirituális funkciójáról lemond egy férfi, az elsődleges emberi funkciójáról mond le, és az élete spirituális és kauzális lényegéről és szellemi képességéről mond le! És, amennyiben gyáván hagyja, hogy ettől őt - Az igazságért való harc nélkül! – a hatóságok megfosszák, egyenértékű azzal, mintha egy nő hagyná, hogy akarata ellenére őt sterilizálják!

- Azért viszi a katasztrófába a nyugati civilizált ember az egész földgolyót, mert sem a férfiak, sem a nők nem ébredtek rá még a férfinak erre a lényeges és a nő által pótolhatatlan, rendeltetésszerű funkciójára, és ugyanakkor éppen azért nyomorult manapság a házasságok és az élettársi viszonyok 85 százaléka, mert a férfinak erről a lényegi apai funkciójáról és rendeltetéséről semmit nem tudnak sem a férfiak, sem a nők. Azért nincs megbecsülve a nyugati civilizációban az anyaság, és csak a liberális karrierista lédik képviselik az értékes nő képzetét, mert ez a "spirituális nyomravezetői" apai szerep még csak fel sincs találva, és az egész ide vonatkozó apai szerepkör oda van lökve a pedagógusoknak, illetve a papoknak és a pszichológusoknak, vagy a sportedzőknek. A kiegyenlítődés törvénye szerint tehát, természetes az, hogy az anyai funkció nincs megbecsülve, hogyha az apai funkció sincs a spirituális fontossága szerint értékelve, és ne siránkozzanak a nők, hogy őket nem értékeli a társadalom anyaként, ameddig ők maximálisan semmibe veszik és egyáltalán nem is igénylik a férfiak apai minőségét és eszenciáját. Ameddig a férfitől csak az ők kényelmét és az utódaik fennmaradását biztosító zsákmányszerzést várják el, illetve, azt, hogy azok a szerencsétlenek, akik tulajdonképpen egytől egyig boldogtalanok ezzel a spirituális hiány-tudatukkal, őket boldoggá tegyék. Honnan és miből annyi boldogság-tevési és boldogság-adási képesség a férfiakban hölgyeim, ha nincs amitől azok rájöjjenek az isteni funkciójukra, mivel válások esetén automatikusan - hivatalosan és törvényesen - szedik el tőlük a gyermekeiket, arra a mutuális egyezségre - közmegegyezésre - alapozva ezt az Istentelen eljárást, hogy ez így van rendjén, mivel nem ők szülték a gyermekeket? Holott az igazi apai funkció betöltése és gyakorlása, tehát a gyermekeknek a megszülésével és gondozásával egyenértékű tevékenység, a gyermekek 1O éves kora körül kezdődik! Akkortól van igazán szüksége a gyermeknek az édesapjára, és ezt a szükséget nem pótolhatja, sem a szerető anya, sem nagyanya, vagy nagyapa, és nem a keresztanya, de még az un. nevelőapa sem! – Utóbbi azért nem, mert mihelyt az kezd a gyermekkel, annak érdekében, morális követelményeket támasztva, következetesen és szigorúan bánni, azonnal mostohának van az érzékeny és vérzékeny anya, nagymama, vagy keresztmama által megbélyegezve.
Ha metafizikailag vizsgálom a kérdést, talán nekem volt a világon a legjobb mostohaapám. Azt, hogy mire gondolok, el lehet olvasni a A táltos bolond c. regényem I és II fejezetében. És mégis, meg voltam bolondulva kamasz koromban, annyira kezdem járkálni az apám után, akitől az ostobán-kényelmes anyám el vált már három éves koromban! Hogy ezt, a spirituális nyomra-vezetést, a nők és a tanárok is képesek éppen ugyanolyan jól elvégezni? Hát tessék megnézni az isteni öntudat hiányában kábítószerező, részegeskedő és extrém-sportűző "mai fiatalságot". Tessék megnézni a tönkre szennyezett földgolyót! - Ez mind, egy az egyben visszatükrözi azt, hogy milyen jól elvégzik az apa nélküli nevelést az "önmegvalósító - önfeláldozó" édesanyák!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Prológus:
A nyári tábor végén, Emőke, azt mondván a nagyanyjának, hogy az anyjához megy a gyermekekkel, taxiba ült és kihozta a két kisseb lánykát a nyaralóhelyünkre és így sikerült végre, valamennyire normálisan beszélgetnünk két napon át. Voltaképpen egy, a mi táborunkkal párhuzamosan és a Hargita fürdőn tartott misztikus életmódtáborból érkezett, amelyen az oda látogató édesanyját sikerült a magyarországi terapeutáknak egy, több percig tartó, rendes szívstopban részesíteni, amely alatt az anyósom lelke, átjutott a Halál Völgye nevű állapoton és ama bizonyos szűk sötét alagúton is, amelyet az ide vonatkozó irodalomból ismerünk. Ott, az Emőke elmondása szerint, állítólag találkozott azzal a bizonyos nagy fénylénnyel is, illetve láthatta azt az Istenszerű Fény-valamit is távolról, mielőtt annak az angyal-segédei vissza küldték őt a földi életbe azzal a figyelmeztetéssel, hogy mások dolgába többet ne avatkozzon bele. - Ez tehát a magyarázat arra, hogy utólag nem veszekedett Emőkével, amiért el jött gyermekestől hozzám és még szeretkezett is velem, és ezúttal nem gátolta meg abban sem, hogy a következő hét végét is velem tölthesse és így, a gyermekeit elvigye az apjukhoz. Mindössze arra kérte a lányát, hogy tagadja le azt, hogy a gyermekeinek az apjával, vagyis azzal a férfival, akit az ő munkálkodásai gyümölcseként és végül az ő határozott kérésére - tanácsára ott hagyott, szeretkezett újból. Ha más tette nem is, ez, a mi valós kapcsolatunkra és viszonyunkra vonatkozó tárgyi valóságot a világ elől rejtegető, hamisító magatartása mindent elmond arról, hogy voltaképpen kicsoda is, Magdolna mama, a csíkszeredai József Attila általános iskola tanítónője.
De beszédes az is, hogy milyen misztikus terápia segítette át a kedves anyósomat úgy a túlvilágra, hogy a misztikus terápiás-kozmetika táborban levő orvosoknak kellett közbelépnie itt a földön, az ő életbe való visszahozása érdekében. Azt kellett misztikusan játszaniuk ugyanis az Edélyi szájtátiknak, hogy arra gondolnak, ami problémájuk éppen aktuális és az ottani lecsendesedett, nyugodt hangulatban arra koncentrálniuk befelé figyelve, hogy erre a problémás gondolatra miként reagál a szervezetük, majd ezeket az érzeteket a későbbiekben értelmezniük. Anyósom a tőlem "elszeretett" gyermekeinkre gondolt nagy meghatottan és éppen azt tette velük, amit mindenkinek tennie kellett volna az ő helyében: a határtalanul nagy ősanyai szerető szívére tette. És ebben a pillanatban leállt az ő, odaadó szeretettől csurgó Nagy Anyai szíve. - No coment

Ugyanakkor az is megtörtént e misztikus életmódtáborban, amire rég számítottunk, ti., hogy Emőkében előbb utóbb fel kell, hogy ébredjen a spirituális szellemiséggel való kapcsolatba kerülés vágya, illetve az, hogy újra azon a spirituális éberségi színvonalon éljen, amelyről a tél folyamán alá zuhant. Hogy ez mennyiben hozza azt magával, hogy a családunk is újra egyesülhessen a távoli jövőben, még nem tudható. Egyelőre az a fontos, hogy a két napos beszélgetésünk során rengeteg tévedését és hibázását el- és beismerte, valamint azt is, hogy szüksége lesz a segítségemre, ha ebből a szakadékból, amelyben a télen fél-tudatosan bevetette magát, ki tudjon mászni valamikor. Amit még mindebből most elmondhatok az, hogy a Csodakurzus vette el részben az eszét, amitől több esetben is, percekig, sőt, több tízpercekig is jelenlét-tudati kiesései voltak. Hogy a többi részben, amikor nem volt öntudati kiesése, kicsoda, vagy micsoda vette el az eszét, arról, majd neki kell nyilatkoznia, amennyiben komolyan gondolja, hogy mégiscsak érdemes a családot egyesíteni és a gyermekeiket az édesapjuk mellett tartani, illetve hozza visszavinni. Egyelőre viszont még igen nagyok a kétségei és az ellentmondó gondolatai, érzelmei, sőt: a boldogság-vágyai. De remélem, hogy sikerül valamikor, értelmezve és egymással kiegyenlítve ezeket meghaladni.
Részlet egy Emőkénél két évvel idősebb, de még mindig élettárs- és gyermek nélkül levő, horoszkóp rendelő nő leveléből:
„… ez az ember aztán tényleg csodálatos, semmi kifogás nem lehet ellene, bár megoldandó feladatai nyilván neki is vannak, de egy rendkívül értelmes, tényleg azt kell mondjam: csodálatos ember. Mégis, amikor már együtt éltünk, s konkrét bajok még nem is igazán jelentkeztek, azt vettem észre magamon, hogy az általam is nagyon kívánt, de valamiért félelemből halasztgatott gyerkőcöt minden nap nevelgetem gondolatban. Hol mesélek neki, hol várjuk haza a papát, hol az iskolai feladatait segítek megoldani, ahogyan egy lány lélekben készül az anyaságra,... hol pedig azt magyarázgatom a képzeletben ekkor kb. másfél-két éves gyerkőcnek, hogy attól, hogy a papától már elváltunk, attól még ő a papa, és őt kell apunak szólítania, és mindig tartsák a kapcsolatot, mindig szeressék egymást... Hoppá. Már sokszor eljátszottam ezt magamban öntudatlanul, a gyermeknevelésre készülgetve, mikor egyszer csak megrázóan felismertem, tudatosult bennem, te jó ég, mire is készülök már most, amikor még meg sem fogant a gyermek... És ekkor jöttem rá, hogy azért (is) rettegek a gyermekvállalástól, mert azt a mintát tanultam meg, hogy az apának, mint olyannak, nincs helye a családban, a házasság az első lépés a válás felé vezető úton, a gyermekvállalás pedig az utolsó állomás ehhez... Ezt kétségbeesetten el is mondtam a páromnak. Mondtam neki, hogy már az is szerencse, hogy egyáltalán felismertem ezt a káros és hamis mintát, amit oly sokan követnek öntudatlanul, mindig attól az adott férjtől válva, nem gondolva bele, hogy azért válnak el igazából, mert a mamától ezt tanulták, nem is a férjükkel van baj valójában. Mondtam neki, hogy ha lenne gyerkőcünk, mostanra már nagy valószínűséggel vasárnapi apukát csináltam volna belőle, anélkül, hogy ezt megérdemelte volna, csak mert működik bennem egy olyan minta, amit csak most ismertem fel... Ez kb. 4 éve volt. Na de az is évekbe telt, mire egyáltalán felismertem, milyen szörnyű mintát akarok én életre hívni, követni magamban, s amióta felismertem, azóta azon vagyok, hogy ezt kiiktassam. Hogy aztán ennek a mintának mi is a mélyebb gyökere, annak felismerésében például ez az elemzés, amit Öntől kaptam, tovább segíthet. Keményen dolgozom ezen, mert pontosan tudom, hogy felesleges egyik férfiról a másikra ugrándoznom, ha ezt nem oldom meg magamban, és teljesen feleslegesen csinálnék "elvált szülők gyermekét" a gyermekünkből. Persze, lehet párhuzamosan is dolgozni ezen úgy, hogy közben már vállalom a gyermeket is, de talán szerencsésebb lenne ezt előbb megoldanom, hiszen - ahogy Ön is látja a horoszkópomból - én vagyok a legjobb példa rá, milyen káros már az is, ha a gyermek fogantatásakor vannak ilyen félelmek, nem tudatosult romboló tévképzetek az anyukában, hát még a gyermek születése után. Azért is igyekszem ezzel a munkával, mert valóban nem szeretnék lemaradni a gyermekvállalásról, és már bizony 32 éves vagyok. "

Amikor ezt a, számomra is mellbevágó és önmagán messzemenően túlmutató konfessziót megkaptam, éppen arról készültem írni, hogy bármi is történik velünk a jövőben, és bármennyi szenvedésbe is került ez nekem, Emőkének ez a csuszamlása, olyan területek felfedezéséhez vezetett, aminek a birtokában messzemenően jobb asztrológusok lehetünk mi, egyelőre talán csak a Hamvas Bála Társaság tagjai, de remélhetőleg, azt követően más magyar asztrológusok is, mint a klasszikus képlet-értelmezési mintákat követő asztromókusok. Ti., és például, én is rengeteg hangsúlyt fektettem arra a korábbi feltárásaim során arra, hogy elmondjam: a teljesen negatív , vagy többnyire negatív Hold a horoszkópban, azt jelenti, hogy az illető személyben az anya ősképe az ősanya negatív, de ugyanerre, vagyis arra, hogy az Apa ősképével bajok lennének karmikusan, nem tértem ki és nem magyaráztam el, amikor a negatív Szaturnuszokat láttam. Hiszen még magam sem tudtam ezelőtt, hogy a probléma ennyire komoly és súlyos lehet! Hát ezentúl ugyanakkora hangsúlyt fogok helyezni a Szaturnuszra is, mint a Holdra! Amikor tehát ezt, az életem legjelentősebb felfedezését tartalmazó metafizikai írást készültem befejezni, mind a négy gyermekünk a régi helyükön: a lakásom nagy szobájában aludt békésen, miután közösen elmondták az esti imádságukat: a Tabula Smaragdina-t. Ez viszont, akkor még nem jelentett teljes családegyesülést- amire egyébként, szóban többszörösen is kifejezve, nagyon vágyik mind a négy gyermekünk, de amiről csak a hivatalos válás kimondása után nyílt lehetőség. Ehhez még szükség volt arra is, hogy az elkövetkező hetekben, Emőke megvilágosodjon, és visszavonja a sötét hazudozásoktól terhelt válási keresetét, valamint az én válási keresetemre írt még sötétebb és még irreálisabb állításokat tartalmazó válaszát. Mert, ha a benne korábban elraktározódott asztrológiai és metafizikai tudás révén, képessé is vált időközben a vádaskodás visszavonásának az erkölcsi lépésére rávennie magát, nagyon távol állt ő még akkoriban attól, hogy számomra spirituális szempontból is megbízható élettársnak számítson.
Az tehát, hogy mind a négy gyermekünk újból az itthoni ágyában aludt, mindössze annyit jelentett szeptember elején, hogy Emőke és az édesanyja és a nagymama is, elutazott az öccse lakodalmára, és én kértem azt, hogy ne másra bízzák a gyermekeinket (Ne idegenekre), hanem rám, az édesapjukra. A válóper utolsó tárgyalásán tanúsított helyes erkölcsi alapállását követően, minden hétvégén együtt lehetett a család és a végleges egyesülés lehetősége is egyre körvonalazottabbnak látszik.
Hogy ez a néhány héttel korábban még csak nem is remélt bizalmi állapot mikor válik konkrét és végleges családegyesüléssé, csak a jövendő események tükrében szeretném majd elmondani. Egyelőre csak azért írom le ennek a békés Szaturnuszi győzelemnek a morfológiáját, hogy a magyar nép minél szélesebb körében felhívjam a figyelmet annak a felfedezésnek fontosságára és jelentőségére, amire a gyermekeimért való közvetlen felelősségvállalás lehetséges elszakadásának a kilátása közben született gondolataim által jöttem rá, és amely felfedezésnek a jelentősége semmivel sem kisebb, mint a Lilith-é, az Egyetemes tőrvényeké, vagy az anyai ági karmikus örökletes programoké! A feszültség megszűnésével tehát, elmondhatom, hogy amennyiben én nem is kerülök majd abba a kisemmizett apai helyzetbe belé, aminek a lehetősége ezelőtt néhány héttel még nagyon is reálisnak tűnt, az apaság szakrális funkciójának és az anyai szüléssel egyenrangú apai funkció beteljesítésének és a megfelelő alapállás felvétele szükségének a felfedezése és megfogalmazása volt a legfőbb értelme a hat kerek hónapig tartó, kínos feszültségnek. E tanulmány megírása volt számomra a pozitív értelme tehát annak a belső és külső küzdelemnek, amibe az édesanyja által hibásan – Az életnek a megtévesztés és a spekuláció útján megnyerhető tévhite szerint, és ráadásul férfi és apaellenesen! - nevelt feleségem erkölcsi- spirituális megcsuszamlása és a családunknak az őrületszerű, de, a szükséges áldozatok árán, és nem kevésbé e feltárások révén megelőzött, szétrombolódási perspektívájának az örvényébe bekerültem.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Lehner Zsuzsa interjú-kivonata:


*Sorsunk apánk kezében van*

* *

Kozma Szilárd asztrológus fedezte fel, hogy sorsunkat a tudatalattinkban
fészkelő negatív spirituális programok befolyásolják, melyek anyai ágon
öröklődnek, így anyáink és anyai ági női felmenőink komoly hatással vannak
életünkre. Ám az apánk sorsunkra gyakorolt befolyásáról eddig kevesebb szó
esett.

/- Szilárd, mi vezetett oda, hogy most az apa, az apaság jelentősége került
a figyelmed középpontjába?/

- A saját életem alakulása -- a feleségem erkölcsi-spirituális
megcsuszamlása, és ezáltal négygyermekes családunk szétbontása --, valamint
az ezzel kapcsolatosan megtapasztalt visszásságok. A korábbi feltárásaim
során rengeteg hangsúlyt fektettem arra, hogy elmondjam: a teljesen vagy
többnyire negatív Hold a horoszkópban azt jelenti, hogy az illető személyben
az anya ősképe negatív. De amikor a negatív Szaturnuszokat láttam, nem
tértem ki arra, hogy az apa ősképével bajok vannak karmikusan. Hiszen még
magam sem tudtam ezelőtt, hogy a probléma ennyire komoly és súlyos lehet!
Mostanra azonban a kialakult helyzet révén eljutottam oda, hogy
megfogalmaztam az apaság szakralitását, és az anyai szüléssel egyenrangú
spirituális fontosságát.

Meg kellett tapasztalnom, hogy a szülők kapcsolatának megszakadása esetén a
gyermekek elhelyezése során a hivatalos szervek és a törvényalkalmazók
többnyire még arra sincsenek tekintettel, ha az anya hagyja el a családot,
és olyan helyre, olyan körülmények közé költözik, ami egyáltalán nem
szolgálhatja a gyermekek egészséges lelki és szellemi fejlődését, épülését.
Az általános koncepció az, hogy csakis az anya képes helyesen gondozni és
nevelni a gyermekeket. Szerintem azonban a gyermekeket válás esetén annak
kellene ítélni, aki felelősen viselkedett a családban és a házasságban, és
aki személyes felelősséget képes vállalni a gyermekekért, attól függetlenül,
hogy az illető nő-e, vagy férfi. Metafizikus asztrológusként, nem lehetek
sem férfi-párti, sem nő-párti.

/- Metafizikai értelemben mi a női, és mi a férfi princípium jelentősége?/

- A nő a feminin princípiumnak: a megtermékenyülő és teremtő, tápláló
őshatalomnak a megtestesülése, a férfi pedig a maszkulin princípiumnak: a
megtermékenyítő és vezető, megváltó hatalomnak a megtestesülése. A nő a
teremtő hatalom és a szeretet megtestesülése. A Férfi az átvilágító és
értelmező világosság megtestesülése. Ezt a két, egymástól teljesen eltérő
funkciót és rendeltetést soha nem szabad egymással összekeverni, illetve
egyiket a másik ellenében bármiféle előnyben részesíteni. Csak az törekszik
a két nem egyedei közötti egyenlőségre, aki erről a lényegi különbözőségről
nem tud. Erre mondja Hamvas Béla, hogy az egyenlőség az egység megrablása.
Két egymástól teljesen eltérő alapfunkciójú elem között egység lehetséges,
és annak bizonyos körülmények között meg is kell valósulnia, de az
egyenlőségük eleve nonszensz.

/- Mi tehát a férfi szerepe a gyermeknevelésben?/

- Manapság a közvélekedés szerint az apák csak arra valók, hogy egyrészt a
spermát adják a gyermekekhez, másrészt a pénzt a családfenntartáshoz, vagy a
gyermektartáshoz. Ám épp az a nagy különbség az ember és az állat között,
hogy az apák nemcsak az önfenntartásra és a közösségi életben való
eligazodásra tanítják meg a gyermekeket, hanem a szellemi világgal való
kapcsolattartás módjára, az egyetemes törvényekkel való együttműködés
szükségességére és lehetőségeire is. Az apa szerepe a gyermek spirituális
beavatása!

Az apának a nevelésen keresztül lehet éppen akkora -- jó vagy rossz, ez az
apa spirituális megvilágosodotti fokától függ! -- szerepe a gyermek
személyisége, öntudata kialakulásában, mint amekkora súllyal bír az, hogy az
édesanya szüli meg a gyermekeket, és hogy ezáltal a karmikus programok nagy
részét is tőle örökli. Az apák dolga az, hogy beleavatkozzanak a gyermekeik
spirituális struktúrájába, és a szellemi tudásukhoz és képességeikhez mérten
azon -- lehetőleg -- pozitívan módosítsanak! Ettől függetlenül persze az
apának részt kell vennie a gyermekek közvetlen gondozásában is, mert ha nem
ezt teszi, akkor egyrészt képtelen fejleszteni a saját jin- (szeretet)
jellegű oldalát, másrészt a nevelés sem lehet megfelelően hatékony.

/- Miként látod: napjaink férfijai mennyiben alkalmasak az említett
szerepkör betöltésére?/

- Sajnos a horoszkóp-rendelők többsége nem férfi, hanem nő, mivel ők jobban
sejtik, hogy a világban van valami, a természettudományok által biztosított
életnyerési technikáknál és trükköknél rejtélyesebb, de sokkal erősebb és
meghatározóbb kauzális törvényrendszer által működtetett sorsmechanizmus. A
férfiakat tízszer kell, hogy fejbe verje, és padló alá nyomja a sors, amíg
ezt elkezdik észrevenni és elfogadni, akárcsak az én esetemben. Így alakul
ki az a fonák helyzet, hogy a szellemi fejlődési programjukat feltáró
horoszkóppal rendelkező nők próbálják átvilágítani az azt elutasító
férfiakat, és a szellemi világ titkainak megfejtésére nevelni a
gyermekeiket, holott ezt a férfiaknak kellene megtenni! A nőkben ugyanis a
Hold szellemisége, vagyis a szeretethez hibásan kapcsolt engedékenység és
kímélési, kényeztetési hajlam az erősebb, nem a szellemi összpontosítási
lépesség érdekében a kényelemről, szeszélyeskedésről és öncélú
élvezetszerzésről való lemondást következetesebben igénylő Szaturnuszé. Úgy
néz ki, minthogyha a gyermekek az elsőt igényelnék inkább, de ez tévedés.
Meg lehet figyelni, hogy a nagyobbacskák inkább ahhoz a szülőhöz, vagy
tanárhoz húznak, aki szigorúsága miatt kényelmetlenebb ugyan, de számukra
megbízhatóbb, mert stabilabb. És ennek az elvárásait igyekeznek is
teljesíteni, ami nem csak a tanulmányi eredmények miatt fontos szempont,
hanem elsősorban az erkölcsi normák elfogadása és gyakorlása miatt is. Azt
tapasztalom tehát, hogy előbb-utóbb elérkezik annak az ideje, hogy a régi
harcos és zsákmányszerző férfitípust játékon kívül helyezi a gyermekeit az
élet értelmébe beavató apa, és a jelenkori erkölcsi válság után a Szaturnusz
is kezd majd látszani a férfiból, a zsákmányoló hérosszal (Mars), frivol
herével (férfi-Vénusz), valamint a közösségirányítóval (Nap) minimum azonos
értékű rangot kapva. Az sem véletlen, hogy azok a családos férfiak, akik
elveszítik mind családellátó, mind a közösségbefolyásoló szerepüket, sokszor
az életükbe kerülő válságba kerülnek. -- Ez ugyanis természetes, ha nem
tudnak, illetve lemondanak a -- persze, kevésbé látványos -- gyermek
beavatói funkciójukról.

A kiegyenlítődés törvénye alapján a köznapi férfiban is kell lennie egy
olyan spirituális értékű lényegiségnek, ami metafizikailag (vagyis a
teremtés eredeti rendeltetési logikája szerint) egyenértékű a nők
magzatfoganási és -kihordási, valamint gyermekszülési képességével -- a nő
teremtői képességével! És ez nem más, mint a szellemvilág törvényeinek
megismerési, belátási és betartási képességén alapuló irányítói, alakítói,
fékezői, és ha kell, korlátozói képesség.

A férfinak rendkívül erős szellemű személynek kell lennie, hogy ezt az
utód-nevelői, spirituális tanítói feladatát felelősségteljesen elláthassa,
és gyermekeit a megváltás felé vezető útra rávezethesse. Ennek az egyedül
általa elvégezhető utód-beavatói munkának kellene ellensúlyoznia azt a
helyzetet, hogy ő nem képes utódokat szülni a világra, vagyis, hogy nem
képes teremteni. Amennyiben erről a feladatáról egy férfi lemond, az
elsődleges emberi funkciójáról, és élete spirituális lényegéről mond le!

L. Zs.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/