ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.28. 11:36

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 5 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Kozma Szilárd: Agresszió és szeretet
HozzászólásElküldve: 2008.03.16. 08:56 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Addig is, amíg a Logos-on a régi rovatokat helyre állítjuk (Pl. Tanulmányosk, Regényrészletek, Beavatás, Politikai fórum, stb.) feltőltöm ide ezeket a tanulmányokat annak érdekében, hogy az új olvasóink is megérthessék, hogy mire alapoz, illetve, mire hívatkozik a topic-jában Szilvia:

Agresszió és szeretet

(A jelen tanulmánynak létezik két hangos változata is – Egészen pontosan, az agresszió gyökerének a szabad beszéddel elmondott és hang fájlokban rögzített spirituális és kauzális értelmezése. – a http://www.eletasztrologus.tvn.hu c. honlapomon, ahonnan egyszerű egérkattintással le lehet tölteni az illető fájlokat.)


Ma is megvan a Tusnádfürdői központi szálloda-parkban az a sétány alatti - talán már akkor sem használt, de mára betömött - pincebejárat, amelynek a 2,5 - 3 méteres tetejéről, négy éves koromban, minden gyermeki, vagy felnőtti ok és indok nélkül - egyáltalán nem haragudtam se rá, se másra -, lelöktem egy kicsi óvodás lányt. Egészen világosan emlékszem a csábítás állapotára, ahogy ott állok a sétány szélén a többi óvodástársam között, előttem a nálam fél fejjel kisebb, ártatlan barna hajú kislány, akit, úgy érzem, hogy le kell löknöm a számunkra akkor szakadéknyinak számító - és emlékemben ilyen formán élő - mélységbe. (Nem kell hitetlenkedni azon, hogy erre a négy éves koromban elkövetett gaztett előtti kényszer-érzésre és hangulatra, valamint a mélybe zuhant kislány földet-érésére és a megrémült óvónők rohanására emlékszem, mert emlékszem én rengeteg olyan eseményre is, amelyben az apám szerepel, holott ő, a mesélt esemény előtt egy évvel elköltözött a családtól, mivel szüleim elváltak három éves koromban. A korai emlékképeim, még abból a lakásunkból valók, ahonnan három és fél éves koromban elköltőztünk édesanyámmal a nagyapám által épített családi házunkba a nagymamám halála után, és szinte hihetetlenek. Hiszen akkoriban még alig tudhattam járni, mivel a körülöttem levő tyúkok háta a derekamig ér. Sőt, olyan emlékképem is van, hogy édesanyámmal megyek (talán inkább totyogok) a járdán kézen-fogva, miközben a velünk szembe jövő és mellettem elhaladó (bizonyára nagy és bizonyára "szoptatós"!) kutyának majdhogynem alulról, de mindenesetre alsó oldalnézetből látom a mellbimbó-sorait.)
Furcsa, és szerencsés módon, a pici lánynak semmi baja nem esett. Az viszont talán ennél is furcsább volt az óvónők és a dadák számára, hogy a kolléganőjüknek: a pedagógiát tanult, és a korábbi években tanító- és óvónőként is dolgozó, de a háborús menekülés miatt érettségi- és pedagógusi diploma nélkül maradt, és ezért akkoriban a napközi-otthon adminisztrátori funkcióját betöltő édesanyámnak a közismerten jól nevelt, "csendes és okos" fiacskája ilyen irracionális gonosztettet követett el. Persze, én sem voltam képes felvilágosítani akkor senkit, hogy miért tettem, és az eset talán nem is azért merült olyan hamar feledésbe, mert a kislánynak nem esett baja, hanem azért, mert az óvónők esetleg nem tartották fontosnak terhelni a nyaraló óvodások szállásolási, étkeztetési- és ezer más gondjával elfoglalt édesanyámat, a szerintem igen meggondolkoztató esemény előadásával, illetve fia e bűnözői tettének a tudomásra hozatalával.
Ez, a rég elfeledett, negyvennyolc éves emlék, akkor bukkant fel a gyermekkori emlékképek között, amikor a horoszkópomból világosan kiolvasható, velem született rejtett agresszivitás mély gyökereinek a hajszálereit kutattam, mivel rájöttem, hogy a savtúltengésem ebből ered. Ezek a hajszálerek viszont jóval az óvodás korom előtti, a csecsemőkorom előtti és a születésem előtti eseményekig nyúlnak vissza, mivel - ha hinni lehetne a jósolgató asztrológiának -, a személyi horoszkópom Napja, Holdja, Merkúrja és Plútója által támadott és a Lilithel együtt álló Marsomnak a pozíciója és fényszögei szerint, akár szenvedély-gyilkosságot is elkövethetnék a negatív bolygó-állások időszakában (rosszabb napjaimban). Ilyet viszont - mivel a jóslás szélhámosság - nem tettem sem óvodás, sem felnőtt koromban. Ellenben a halál torkában nagyon sokszor jártam, mikor baleset, mikor betegség következtében. Tizenkét éves koromban majdhogynem meggyilkolt a mostohaapám nálam húsz évvel idősebb fia. Ez ugyanis, gondolom a benne levő nagy alkoholmennyiség hatására, nehézgépészi markával elkapta a nyakamat és miután guggoló pozícióban úgy lenyomott a földre, hogy a lábaimat teljesen magam alá tűrtem, szabályszerűen préselte ki a levegőt belőlem, és tényleg éreztem és "láttam" is, amint elszáll belőlem a lélek. (Életemet akkor az anyám mentette meg, aki lendületből és hátulról nekirohanva a herkulesi "mostohafiának", sikerült azt meglökni annyira, hogy a nehézgépészi egyensúlyából kibillenve, kénytelen legyen engem elengedni. Az így visszakapott légzési lehetőségnek és életemnek viszont, nem tudtam örülni, mert amire a mulatozó társaság többi tagja feleszmélt és rávetette magát a tomboló mostohatestvéremre, az visszakézből úgy tarkón vágta édesanyámat, hogy ájultan nyúlt el az erdei mulatság helyéül szolgáló tisztás füvében.) És nyolc évvel később, a Brassói katona-korházban láttam hasonló módon a világot lassan-lassan elsötétülni, amikor sztreptomicines injekcióval akartak a vitaminhiány miatt keletkezett gennyes kelésekből kikezelni, mivel senki nem gondolta, hogy arra allergiás vagyok. Ugyanolyan fokozatosan és finoman fogyott ki testemből az élet (lélek?) a brassói korház folyosóján, miután beadták az injekciót, mint a mostoha bátyám vasmarkának a fejemet a mellkasomra és az egész testemet a földbe gyömöszölő, szorító-nyomása közben. Ekkor viszont az mentett meg, hogy erőt veszítve, neki zuhantam valami korházi kelléknek, ami akkora csörömpöléssel ért földet hogy a nővérek mind odafutottak és a nyomban előkerült kékszesszel dörzsölni kezdtek, miközben egy orvosnő (vagy főnővér?) egy, a korábbi injekció végzetes hatását ellensúlyozni képes fluidumot injektált a vénámba.
Néhány éve már nem történnek ilyenek az életemben, mivel minden halál-közeli állapotomnak megkerestem, és pontosan feltérképeztem a személyiségem rejtett zugaiban: a mélytudattalant jelentő spirituális struktúrám (aurám) finom rétegeiben rejlő spirituális okát, de elmondhatom, hogy az utolsó intések egyre durvábbak és egyértelműek voltak. Mivel megadatott számomra az a kegyelem, hogy a bennem és a jóságosan kedves édesanyámban is világosan létező agresszivitás-hajlamoknak az anyai ági őseimnek az élet-eseményeiben megtaláljam, és ez által a Mars által megtestesített, nyers életerőkkel harmonikus kapcsolatot létesítsek és fenntartsak, ma egészen biztos vagyok abban, hogy spirituális fény, vagyis a konkrét szellem-ismeret nélkül, mindössze zavaros érzelmeknek a még zavarosabb - De zavarosan még inkább sors-idéző, és betegség-idéző, mágikus erejű! - tömkelegévé válik az, amit a misztikus gyógyítók és tanítók, illetve a keresztény papok és teológusok, vagy a költők Szeretetnek neveznek. Amióta tudom magam ugyanis - és immár elég rég óta tudom magam! - édesanyám és én is csordultig tele voltunk ember- és Isten iránti szeretettel, de szellemi fény hiányában, illetve a bennünk rejlő és munkálkodó, más fajta szellemi és lelki erők ismerete - vagyis átvilágítottsága hiányában, ez a szeretet csak arra volt jó, hogy életben maradjunk, de arra nem, hogy egészséges, és teljes értékű életet élhessünk. Mivel én a szellemi megvilágosodás hatására, pontosabban: az életsorsom által felvetett lényegi kérdésekre kapott válaszok hatására, ebből az egyoldalú szeretet- kábulatból felébredhettem, úgy néz ki, hogy idejében sikerült az elrontott sorsomat helyrehozni és az igényeim szerinti, minőségi és egészséges életformát megvalósítani. Ennek tudatában, úgy vagyok a tényleges szellemismeretet nélkülöző, szeretetről szóló, misztikus előadásokkal, mint az ünnepi mise közben a templomba betévedt egykori homoszexuális férfi az ott elhangzó szeretet-prédikációval: alig tudom fegyelmezni magam, hogy a megható hangulatba bele ne szólaljak: "Tündi-bündi!"
Egy dolog biztos: amennyiben az élet- és az Isten, másokat felháborító és elkeserítő „furcsa viselkedésének” a megismerése után és a szellemi hatásmechanizmusoknak "a mai világban" való megnyilvánulása után is létezik bennem az a bizonyos szeretetet, amiről én soha nem szoktam külön előadásokat tartani - és nincs, ahogy ne létezzen, ha a gyermekeimet a szívemen tartva el tudom altatni és nincs ahogy ne legyen, ha az egyébként következetes apai fegyelmezéssel is nevelt három kislányom, ha csak egy módját is megtalálja, betódul az én szobámban és mellettem időzik amíg ki nem küldöm - , az bizonyára nem hamis, mivel a gyermekkori és az ifjúkori betegségeimtől meggyötört testem egyre egészségesebb és az életem is egyre harmonikusabb. Ezért, lehet, hogy tévedek, de úgy képzelem, hogy az a szeretet, amiről előadásaimban soha, de legalább is igen ritkán beszélek (és amiről keveset is írok), autentikus, akárcsak a személyem, mivel minden részében át van világítva spirituális értelemmel (tehát igazi fénnyel).
Prédikálhatnak ugyanis bármennyit a misztikus guruk és gyógyítók, az un. beavató mesterek a Spirituális szeretetről és az un. univerzális (egyetemes) egység-élményről, mert nem csak hallgatóik, de ők maguk sem képesek a folytonos szeretet állapotát és a kauzális boldogsági állapotot elérni mindaddig, amíg a különféle technikák által, tehát mesterségesen (Joga, agykontroll, transzcedentális meditáció által) beidézett és nem természetes úton elért szeretet-állapotaikkal mindössze elfödik és még mélyebbre elrejtik magukban a legtöbb esetben csak a halálos betegség végső stádiumában felfedezett, veleszületett (karmikus) rejtett agresszivitásukat. A legjobb és egyben legszomorúbb példákat erre az öntudatlan agresszivitás - rejtési jelenségre az Osho „mester-nevén” közismert, Amerikába emigrált és Rolyce-rolyce autókat gyűjtő indiai guru szolgáltatta, aki képtelennek bizonyult a teljes megbocsátásra - elbocsátásra és idejekorán belehalt a Maja nevű, volt élettársa és üzletvezetője iránt érzett gyűlöletébe, miután az kiforgatta a misztikus tanítói tevékenységével szerzett óriási vagyonából és ezzel együtt az Osho mester által alapított, hatalmas tömegeket mozgató spirituális iskolát is tönkretette. De vannak más kiemelkedő példák is a misztikus tevékenységek által, a különböző szeretet - és egységállapot előidézni és fenntartani képes technikák és praktikák gyakorlása által elrejtett karmikus agresszivitás, illetve a "tiszta" misztikus életforma gyakorlása miatt fel nem vállalt és be nem teljesített életfeladatok végzetes visszahatására. Ez, a teremtés ősokát és a létezés rendeltetéséből eredő kiegyenlítődés-logikát nélkülöző (hamis) szellemi állapot ugyanis a leginkább képes felkelteni a tudattalan agresszivitás infernális erőit. Ilyen a XX. század első felében élő és tevékenykedő Ramana Maharishi és a Ráma Krisna szentek esete is, akik a tanításaik népszerűsége ellenére, a rák által megtámadva haltak meg idejekorán. Egyikük sem alapított családot és nem gondozott - nevelt gyermeket, holott a horoszkópjaikból egyértelműen kiderül (Az un. Rák - karma töltet), hogy ez lett volna életük legfontosabb, tényleges és hiteles (és nem a hamis!) egyéni fejlődést előidézni képes, gyakorlati és egyben spirituális feladatuk is.
A Hamvas Béla beavatási művei többszörös elolvasása és kijegyzetelése, valamint azoknak a asztrológusi megfigyeléseim tükrében történt tovább gondolása után, még kezdő előadóként ért az a szerencse (kegyelem?), hogy egy ártatlan relaxációs gyakorlatnak indult mélyebb meditáció közben, egyszer csak átalakultam egyetemes léttudattá. - Igen, úgy ahogy írom, nincs semmi félrefogalmazás az iménti mondatban, és a gondolkozásomban sincs logikai törés, az eseményt nem lehet másként kifejezni csak így: hirtelen egyetemes tudat lettem olyan értelemben, hogy hirtelen eltűnt és sehol nem létezett a személyem. Nem is volt akkor (A tudatomban? Hiszen az sem létezett, csak valami, amit a mostani ismereteimmel egyetemes léttudatnak nevezek!) se híre, se hamva a személynek, vagy más személyeknek, individuumnak, individuumoknak, hanem csak egy határtalan biztonság és éteri bizonyosság tudatba szőtt tompa, matt-fehér fény- és szeretetállapot, vagyis mindennek az összege: egy határtalan boldogságállapot. Valószínűnek tartom, hogy ezt az állapotot nevezik a tibeti szerzetesek shambalának. Én most úgy mondom, hogy az abszolútumban voltam, egészen pontosan: a Szereteten és a Fényen túli Abszolútum voltam, hiszen se testet, se individuális tudatot, de még csak közönséges szeretetet sem érzékeltem, hanem, írd és mondd: egy teljesen indokolatlan (irracionális?) boldogsági állapot voltam. Nem helyes úgy írni, hogy benne voltam, hanem úgy, hogy a határtalan boldogság-érzés és biztonságtudat voltam. Fogalmam nincs, hogy mennyi ideig tartott ez, mert az állapotnak a fokozatos elmúlása után, a legkevesebb dolgom is több volt annál, mint hogy az órára nézzek. A máig kegyelemnek tartott rendkívüli meditációs élményem után, ami azután soha nem állt be önmagától, csak ha tudatosan "bevittem oda magam", határozottan tudom, hogy létezik egy (Vallásosok és teológusok takarják el a szeműket) Szereteten túli állapota is a létnek, ahonnan nem hiányzik azonban a Szeretet, hanem egybe van olvadva az un. "mindenség-tudással", a Fénnyel.
Hát éppen azért, mert azóta tudva tudom, hogy ez a helyzet a Szeretettel és Fénnyel, illetve a kettő egységével: a Boldogsággal, a hétköznapi életben, az írásaimban és az előadásaimban, igyekszem a kettőt jól különválasztani egymástól. (Az elemek csak egymástól jól különválasztva és a maguk nemében és sajátosságában jól meghatározva egyesíthetőek. Másként nem - Alkimista elv.) Sőt: mivel azt tapasztaltam, hogy az általam személyesen ismert, vagy a Pax-tévé műsorain keresztül megismert, hírneves magyar misztikus tanítók, inkább a Szeretetről szeretnek beszélni, vállalván azt, hogy az övékétől merőben eltérő előadásaimat az elején nagyon érdekesnek tartó hallgatók nagy része (általában 60 - 70 százaléka), a harmadik - negyedik előadás után kifárad és inkább a misztikus tündérmesékről és a mágikus életnyerési technikáról beszélő misztikus oktatók előadásait hallgatják továbbra is szívesen, kitartok a hallhatók intellektuális kapacitását és figyelmét maximálisan igénybevevő, metafizikai - asztrológiai előadások tartása mellett.
Szeretet ugyanis vagy van valakiben, vagy nincs. És ha nincs, akkor csakugyan el kell magyarázni neki azt, hogy miképpen kerülhet kapcsolatba az Egyetemes Szeretettel és hogyan tudja azt önzetlenül és diszkréten (!) magából ki- és szétáramoltatni. De a szeretet-képesség (és az egyetemes léttel való egybeolvadási képesség) megszerzési technikáiról sincs, amit olyan sokat beszélni, ezért mindössze az udvarias jóérzésemet szolgáló, nehéz és hosszú éveken át tartó önnevelő munka árán megszerzett önfegyelmemnek köszönhető, hogy nem állok fel és hagyom el a termet, amikor ilyen papos prédikációval hozakodik elő egy-egy, hírből és hallomásból általam többre becsült előadó. Ezzel szemben a spirituális és a kauzális megismerés határtalan területei viszont még, csaknem érintetlenek. Egyszerűen nem értem, hogy szellemi felelősséggel rendelkező, úgynevezett beavatott személyek, hogyan ragadhatnak le a Szeretetről való prédikációk, a reinkarnációs és más, vallásos és misztikus mesék ezerszeri előadásánál, illetve a misztikus gyógyítási eljárások (un. gyógy-terápiák: színterápia, hangterápia, illatterápia, dianetika, önszuggesztiós gyógyítás, illetve agykontrolos át- és újraprogramozás) és a pragmatikus "sorsjavítást" célzó mágikus praktikáknak és technikáknak (agykontroll, különböző mágia-tanok) a kemény pénzekért való eladásának a színvonalánál?
Gondolkozni képes, tehát egyéni felelősségtudattal, valamint szeretet-képességgel rendelkező emberi mivoltunk legnagyobb nehézsége és paradoxona az ugyanis, hogy olyan módon kapcsolódjunk be az egyetemes megváltási folyamatok spirituális, mentális, asztrális és fizikai - természeti erőterébe, hogy egybe tudjuk kapcsolni azt az óriási szakadékot és hatalmas ellentmondást, ami a teljes és feltétel nélküli odaadás (szeretet) és az intellektusunk által működtetett maximális egyéni felelősség-érzetünk között tátong és feszül. Egyesek a nem vallásos értelemben vett hit kifejlesztése és gyakorlása révén vélik feloldani és meghaladni ezt a tipikusan feminin (szeretet, feltétel nélküli odaadás) és maszkulin (intellektuális egyéni feladat megoldási ösztön) polaritású paradoxont. Ez rendben is lenne, csakhogy, amiként az említett példákban felhozott személyek esetében is, a misztikus tanítómesterek a hit alatt is, általában az isteni (kozmikus) Szeretettel való egybekapcsolódás túlhangsúlyozott fontosságát emelik ki a Fénnyel (A spirituális és intellektuális értelemmel) szemben. Kivételt ez alól mindössze Ramana Maharishi képez, aki úgy képzelte, hogy megvilágosodott 17 évesen, amikor még semmiféle egyéni sors- és élettapasztalattal nem rendelkezett. Holott a fizikai (földi) lét lényege, célja és értelme éppen az egyéni és közvetlen – hús-vér és pszichikai – tapasztalatok spirituális és kauzális értelmezése révén történő maximális kiegyenlítődési (megváltódási) képesség elérése! Közvetlen egyéni tapasztalatok nélkül viszont, vagyis ezek hiánya következtében, nem volt ahogy kialakuljon az un. mentális teste, és a karmikus meghatározódási szerint befolyásolt (manipulált) életképzelete által meglátott (Általa Isteninek nevezett) Fény ragyogásába lett szerelmes és attól elbűvölten meditált étlen-szomjan, a legyek és szúnyogok kegyetlen csípésével sem törődve, napokon és heteken keresztül és ezt a kauzális fényt értelmezte egy életen át, anélkül, hogy az egyéni élet- és sorstapasztalataiból (Amelyek végül is nem voltak – üres maradt az élete e mindenki számára fontos, de számára százszorosan fontosabb fejezete) levont következtetésekből valamivel is hozzá járult volna az egyetemes fény (Isteni értelem) gyarapításához. Természetes tehát, hogy a gyakorlati életfeladatok felvállalása és a fizikai és pszichikai (földi) közvetlen tapasztalatok kikerülése miatt, és így „a talentumoknak a földbe ásása” (A vele született képességek nem gyarapítása) miatt a föld-elemnek az emberi szervezetben való megtestesülését képező csonttal kapcsolatos betegségben, vagyis jellegzetesen földi betegségében: csontrákban meghalt.
Vagy - és a legtöbb esetben, és főként, azon nagy számú nők (és kevesebb férfi) esetében, akiknek a horoszkópjában a jellegzetesen maszkulin bolygók: a Nap, a Mars, a Jupiter és az Uránusz negatívan fényszögeltek, vagy, ha az Uránusz és a Neptunusz támadják egymást, ez történik! -, összekeverik a Fényt a Szeretettel és fordítva. Holott két egyértelműen különálló és teljesen más természetű és másképp ható teremtési ősprincípiumról van szó. A Szeretet: a folytonosan megtermékenyülő Egység-tudatállapot bölcsessége, a Fény: az igazság-kutató, mindent átvilágító és megtermékenyítő, individuális tapasztalati ismeret.
Márpedig az egyik legfontosabb alkímiai szabály egyértelműen figyelmeztet arra, hogy az elemek csak jól különválasztva, a maguk nemében és természetében jól meghatározva és megnevezve (megismerve) egyesíthetők. Hamvas Béla írja a Tabula Smaragdinában, hogy minden olyan egység - egyesítés -, amely nem tesz eleget ennek a lét eredeti természetéből és céljából (funkciójából, rendeltetéséből) eredő követelménynek, az hamis, vagy erőszakolt egység, és mindössze idő kérdése, hogy az így egyesített elemek mikor lázadnak fel és robbantják szét az erőszakos (pl. kommunista eszmékre alapozott társadalmak), vagy a hamis (Pl. kegyes hazugságokra alapozott házasság) egységet. Ugyancsak Hamvas Béla írja a kereszténységről szóló monumentális tanulmány-folyamában, hogy a szekularizált kereszténység attól fordult át a saját ellentétébe és hozott létre a Jézus által hirdetett Krisztusi tanításokkal homlokegyenest ellenkező vallásos ideológiákat (Lásd a középkori vallásháborúk és a kegyetlenkedésektől terhes kolonizációk okait) és a tudományos felvilágosodás képviselői azért fordultak a keresztény dogmarendszerével szembe, mert az Evangélium kanonizálása idején, kiszedték belőle a gnosztikus elemeket, vagyis a racionális tudás: a Fény elemeit. (Pl. az olyan, a humanista ideológiákkal merőben ellenkező kinyilatkoztatások metafizikai magyarázatát, mint: "Akinek nincs, attól elvétetik, akinek van, annak adatik.", "Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok győzni azokat", "Az elsőből lesznek utolsók és az utolsókból elsők", stb.) Pedig maga Jézus figyelmeztetett arra, hogy "Nem arra való a fény, hogy a véka alá rejtsék."
Korunk misztikus (Általában a személyi horoszkópjukban a negatívan fényszögelt maszkulin bolygókkal rendelkező.) tanítóinak a vétséges hibáig menő tévedése is az, hogy a Szeretetet folytonosan a Fény elé helyezik és annak elsődleges fontosságát hangsúlyozzák, holott a Fény által (Hamvas szerint: a megtermékenyítő hatalom) át nem világított, és helyesen nem értelmezett Szeretet (a megtermékenyülő és a teremtő - mágikus - hatalom) érzelmi káosszá, pszichés zavarrá, vágy-kielégítési korrupcióvá és alap nélküli követelőzéssé, majd, végletesebb esetekben, rothadássá és gyűlöletté változik. Éppen úgy, ahogy az odaadó, önátadó (női) Szeretet melege által az abszolút lét-alaphoz vissza nem kapcsolt (vissza nem kötött), nem integrált Fény is, üres okoskodássá, megvalósulatlan és beválthatatlan absztrakcióvá, vagy erőletett megvalósítása esetén, életidegen és élet-ellenes, természet-ellenes teóriává, veszedelmes ideológiává, szélsőséges stádiumában őrültségé: luciferi tudássá és kegyetlen örültséggé – egyéni vagy tömeg-őrületté válik (Lásd az izmusokat). A szellemtudományok gnózisa (Fénye), viszont nem az utóbbi két - három évszázadban hirtelenül felduzzadt természettudományok valamelyikében keresendő! - Bár az is kétségtelen, hogy ezek fejlődése jobbnál jobb és egyre pontosabb vizsgálódást biztosító valóságismereti elemeket, eszközöket és elméleteket képesek szolgáltatni a szellemtudományok számára (Futólag csak az asztronómus Hubble által felfedezett egyetemes tágulás törvényét, valamint a kvantum mechanika elméleteit említeném. - Hanem az aritmológiában, a kauzális (nem jóslásra használt!) asztrológiában és a misztifikáció nélküli és az avatatlanok fizikai aranycsinálási téveszméitől mentes alkímiában. E szellemtudományok ismerete és gyakorlása nélkül, a keletről importált szeretet-elérési és gyakorlási praktikák maximum a keresztény dogmarendszerek terrorisztikus hatásától megszabadult, de úgyis csak a modern vallásos szintű érzelmi állapotokat lehet elérni, és vallásos jellegű, "önkívületi" állapotokat lehet megidézni. Ezeknek az un. ezoterikus (igazi fény nélküli) praktikák által beidézett szeretet-állapotoknak viszont az a veszélye, hogy pszichológiai és agykutatási ismeretekkel felsrófolt, egoizmus-szolgáló, mágikus praktikák (lásd: agykontroll) elfogadása és gyakorlása mellett, maga is mágikus sors-idéző, élet-rontó erőkké válnak. (Arról nem is beszélve, hogy mindeközben még az egyéni megváltás eszmeköre is érintetlen marad.)
A személyi horoszkópokból egészen pontosan körvonalazva és meghatározva kiolvasható egyéni karma (Az Ős-Lilith valamely megtestesüléseként megjelenő, jellegzetesen egyéni negatív meghatározódás) és az azt egyedül feloldani képes egyéni életfeladatok megismerése és felvállalása nélkül ugyanis, az ember mindössze az idejekorán elhalt Osho, a Rámána Maharishi és a Ráma Krishna sorsára juthat, és mindössze az érheti el, hogy rezignáltan konstatálhassa a "Vak vezet világtalant" kinyilatkoztatás által jellemzett globális világhelyzet eredményeit. Hiszen mialatt a misztikus tanítók és a keresztény papok a Fény nélküli Szeretet megváltó hatásáról prédikálnak a kis számú híveikből alkotott hallgatóságuknak, az ökológiai katasztrófa felé sodródó emberiség nagyobbik része (Amelynek személyi horoszkópjában a feminin bolygók bő többségében negatívan fényszögelt), amely a Fényt, vagyis a tudományt és az intellektust helyezi a Szeretet elé, a természettudósoktól, illetve a természettudomány által szolgált technikától várja a boldogságát. És persze, a tudomány és a technika által szolgált, öncélú gazdasági tevékenységek által beidézett ökológiai katasztrófától való megmenekülést. Vagyis az igazi Fénynek a gyakorlati (pragmatikus: technokrata) intellektusban jelentkező megnyilvánulásától. Az értelem sors-könnyítési technikákat kereső-kutató, és a sors-kríziseket nem hogy feloldó, hanem azokat szaporító formájától. A pragmatikus spekulációnak a végül mindig a meddő (A harmadik - negyedik generációs civilizált nőknél egyenesen meddőséget idéző!) felszíni: anyagi (technikai) megoldások szintjén ragadó, és végül a steril technikai romhalmazba feneklő megnyilvánulási formájától.
Tévedés ne essék: nem arról van szó, hogy semmire sem alkalmas, és nincs szükség a – eredetileg spirituális fejlődési képességeket tágító és az információ-szerzési, közvetítési és értelmezési lehetőségeinket tágítani hivatott - természettudomány és, hogy nem kell a technika. Hanem mindössze arról, hogy a hangsúlyt elsődlegesen a szeretetre fektető kereszténység, a buddhizmus, vagy a hinduizmus, az un. reális valóságot kutató és értelmező természettudomány (Valójában helytelen a természet-tudomány meghatározás, mivel természet-ellenes, hiszen annak a kizsákmányolását, összezavarását és eltiprását szolgálja!) sem képes megoldani az emberiség nagy problémáit hanem, globális sors-könnyítő ideológiaként, csak a krízist mélyíti, vagyis az egész föld élővilágát fenyegető ökológiai katasztrófa beteljesülési lehetőségét hozza egyre közelebb. És még arról sincs szó, hogy zavaros misztika és csoda-hívő, csoda-váró, mágikus vallásosság helyett és a "precíz" természettudomány helyett, kizárólag tiszta aritmológiát (figyelem: nem számmisztikát!), kauzális asztrológiát és metafizikai alkímiát (tényleges harmonikus egységeket létrehozni képes spirituális belső ismeretet) kell gyakorolni. Hanem arról, hogy ezek nélkül, a befelé figyelést és az önleleplezést (a hibabelátást) szolgáló, tényleges önismereti szellemtudományok nélkül, a középkori (szintén pragmatikus!) mágikus tevékenységeket helyettesítő, modern természet- tudomány és a pragmatikus célszerűséget követő szemellenzős technika természetszennyezővé és természetrombolóvá válik. A szeretet és az átvilágítatlan hit mágikus ereje viszont karma-növelő, sors-zavaró és sors-romboló mágikus erővé változik át!
Egy személyi horoszkóp jelzésrendszere végül is, végig csak azt értelmezi, árnyalja és jelzi, hogy a Sárkányfarok és a Lilith által jelzett negatív pszichikai (karmikus) determinációkat feloldva és meghaladva, miképpen juthat el a Személy a Sárkányfej által jelzett kreatívan harmonikus élethez, a folyamatos biztonságtudat által adott derűhöz, a belső és külső boldogsági állapot eléréséhez. Vagyis Jézus világméretű és emberiség-méretű áldozatának az értelméhez: az evilági megváltás eléréséhez. De a többi már teljes mértékben a személyen múlik. Az asztrológus nem irányít, nem veszi el az egyéni felelősséget, tehát a szabad-akaratot senkitől, hanem csak feltár és tanácsol. A kauzális horoszkóp-értelmezésnél, azért szükséges kiemelni és körülírni a Lilith, a Sárfarok és az egymást negatívan fényszögelő bolygók által jelzett kauzális, spirituális, intellektuális és érzelmi káprázatra (és a káprázatból adódó misztikus kábulásra, vagy materiális - tudományos kábulatra: pozitivizmusra való hajlamokat is (Ez utóbb szerint ugyanis, a sors-nehézségek, a gond és baj megoldható a tudomány és a technika, illetve a gazdaság segítségével.) tehát az un. „tudományos kábulatra” való hajlamot, mert amennyiben ez nincs felfedve, és ennek segítségével a személy által beismerve, majd az egyéni életfeladatok teljesítése által meghaladva, feloldva, nem lehetséges a szellemi továbbhaladás. Nem lehetséges az egészség és a boldogság elérése anélkül, hogy az egyén ne tegyen hathatós erőfeszítéseket a belső és a külső fejlődése érdekében, a Sárkányfarok által jelzett pozitív létállapotok és élethelyzetek elérése érdekében.
Ahhoz, hogy minél szélesebb körben tisztázhassuk és, hogy minél mélyebben ragadhassuk meg a az agresszivitás problémáját, ki kell egészítenünk mindazt amit a fentiekben a Fény és a Szeretet különbözőségéről, illetve a spirituális fény - értelem és annak a pragmatikus értelem (intellektus) formájában való megjelenésének a különbségéről, a szellemtudomány és az un. természet-tudomány különbségéről megtudtunk, meg kell még tennünk egy lényeges metafizikai megkülönböztetést. Éspedig azt, hogy a természeti lényeknél észlelt általános „vad” mentalitás, ami alapján és amely szerint, a természetben a legerősebb és/vagy az intelligensebb (ravaszabb), vagy a legerősebb mérget (a legösszetettebb sűrített információt tartalmazó anyagot) kitermelni képes ragadozók elejtik és felfalják a többi állatot, illetve amely „vad” viselkedés által a legerősebb hímek legyőzik és elkergetik a náluk gyengébb hímeket, nem nevezhető agresszivitásnak. Ezt a kiegyenlítődés a a fejlődés törvénye által vezérelt természeti szükségből eredő ragadozói ösztönt és konkurencia-kizárói mentalitást mindössze annyiban lehet agresszivitásnak nevezni, amennyiben a természetben, mind a rovaroknak és nyüveknek - férgeknek, húsevő bacilusoknak mind a közbeeső, vagy a csúcs-ragadozóknak, ösztönszerűen és kíméletlenül minden hibás, vagy kiegyenlítetlen állapotban levő biológiai struktúrát el kell emészteni. (Fel kell falni könyörtelenül és fel kell dolgozni minden állatot és személyt amely - vagy amelynek a szülője! - nem eléggé éber, és mindent ami a ritmus és a ciklus törvénye szerint, a földi küldetését bevégezte és már minden vonatkozásban hanyatlásban van. Azt az élő struktúrát tehát, ami bizonyos spirituális (ideális) zavar, vagy zavarsorozat következtében téves genetikai mutációkkal jelent meg a természetben, vagy aminek lejárt az egyéni, vagy a csoportos ideje.
A létért való küzdelem és a megfelelő élettér (legelő- és vadászterület) megszerzéséért és biztosításáért való harci mentalitás, valamint a minél tökéletesebben és minél magasrendűben fejlett (strukturált) „gén-készletek” átörökítése érdekében (általában hímek között), az egységes csoportokon belüli egyedek között folyó versengés és a néha életre - halálra menő harc, egyáltalán nem nevezhető agresszivitásnak. Hiszen ezek a „vad” harcok és ez a vad mentalitás, a faj fennmaradásához és tovább fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges, mivel a minél gazdagabban és pontosabban strukturált genetikai állomány továbbörökítését szolgálja.
Következésképpen elmondhatjuk, hogy az agresszivitás, voltaképen nem az (Vad!) állatokra jellemző mentalitás, hanem egyedül, és csakis az emberre! És főként a valós (konkurencia-kizáró) szándékait és az irracionális agresszivitását az éppen divatos korszellem erkölcse alá és mögé rejtő modern emberre, mivel ő, a legtöbb esetben ezektől a természeti létfunkcióktól idegen okok miatt végzi az alattomos, vagy nyílt természetromboló és pszichikai agresszív tevékenységeit, irracionális okok miatt támad akár természetet, akár más egyént, csoportot, csoportokat, vagy sorsot alattomosan vagy nyíltan és úgy is öl. És ami mindennél veszélyesebb: a legtöbb esetben nem is fizikailag támad és gyilkol, hanem pszichikailag, mentálisan és képzeletben (rejtett vágyai és szándékai szerint) támad, megszüntet, eltüntet, és/vagy kiírt önkéntelenül, miközben toleranciáról, szeretetről beszél.
Az állatok világában voltaképpen nem is létezik (érzelmi, mentális, vagy spirituális alapú) agresszió, csak a létfennmaradás érdekében és a minél egészségesebb gének átörökítése érdekében folyó harc, még akkor is, ha ezek a harcok az egyes fajok esetében valóságos családok, vagy falkák közötti háborúvá válik. Tévedés az ilyen jellegű létfunkció szerinti, természeti - harci mentalitást (állati mentalitást) agresszivitásnak nevezni. Ezért ez embernél is, az ide vonatkozó és ezért hasonló típusú természetes harci mentalitást, az erélyességet, a bátor reakció-készséget, amely nem lép át bizonyos természetes határokat, nem kell és téves is agresszívnak nevezni. Csak, és csakis a természeti funkciók és szükségletek ok - okozati rendszerén kívül eső támadó és romboló jelegű (figyelem: nem csak fizikai, vagy pszichikai, hanem gondolati és képzeleti!) negatív mentalitás nevezendő tehát agresszivitásnak!
Eddig mind szép és jó, de akkor honnan ered és miféle létmélységekből ered az emberre jellemző, életkörülmény, élethelyzet, sors-állapot, fizikai, vagy lelki-szellemi állapot és az ebből adódó élet (pl. "nem kívánt magzat, vagy szerelmi vetélytárs) megszüntetésére, vagy eltüntetésére - kiirtására (abortusz) vonatkozó mentális (gondolati), vagy szellemi - spirituális (képzeleti) agresszivitásunk, amely az állatokra nem jellemző? - Pontosan a kereszténység által bűnbeesésnek nevezett spirituális zavartságból, az élet céljára és értelmére vonatkozó tévképzetek szerinti gondolkozásból, a spirituális kábulatból (aminek csak igen durva kifejeződése a mindig nagyobb kábulatra való vágyakozás, az öncélú élvezetvágy, a tömény mennyiségű ízletes ételek, vagy az édesség fogyasztási vágya, az alkohol, a cigaretta és a kábítószer-fogyasztási vágya), a szellemi szédületből, a tévképzetek szerinti létformákból, a tévelygés-szerű életvitelből. Ezért is, sokkal agresszívebbek a részeg személyek, vagy a huzamos ideig a másféle kábítószer hatása alatt levő személyek, de szélsőséges helyzetekben a misztikus és vallásos kábulatban tartózkodó (tartott) személyek is.
A legnagyobb agresszivitás-kiváltó tényező tehát kábulat és a zavartság, valamint annak a kauzális fény szerinti emberi megfelelője: a szellemi káprázat (a tévedés, a hamisság), mivel téves és hamis kiegyenlítődést, hamis egybe- kapcsolódásokat (együttléteket - egységeket) eredményez, hamis kiegyenlítődéseket és hamisan kiegyenlítődött egységek létrejöttét eredményez. Márpedig az élet legalapvetőbb célja és rendeltetése (törvénye), maga az igazi egység és az igazi kiegyenlítődés magvalósítása. A valóságosa tehát az éber és zavartalan kiegyenlítődést szükségessé tevő abszolútum törvénye (az egyetemes egység és kiegyenlítődés szüksége) lázad a hamis egység és a hamisan kiegyenlítődött állapotok ellen a természetben és az ember legfinomabb lelkiismeretében és felelősségérzetében egyaránt. Az a finom benső hang, amire nagyvonalúan rá szoktunk legyinteni, hogy kamaszos idealizmus.
„Reális alap nélküli” világ-megváltói szándék, önjelölő megváltói fanatizmus.
A hamis egység (pl. kommunizmus) és a hamis kiegyenlítődések (pl. az érzelmi - lelki és spirituális alap és háttér nélküli szexualitás gyakorlása, a kegyes hazugságokon alapuló családi béke) ellen szegülő, azokat szétbontani igyekvő univerzális törvény váltja ki az intakt, egészséges lelkű és szellemű személyekből az alapvető ösztönös ellenállást és végül a vak lázadást. Ez a kauzális (isteni) egyetemes ellenkezés a hamis kiegyenlítődésekkel. És a hamisan kiegyenlítődött elemek közötti egységekkel szembeni elemi (ösztönös) belső lázadásunk a valóságos oka minden más agresszivitásnak. Ez a rejtett, sőt a legmélyebbre rejtett agresszivitás, amit Isten haragjának neveznek a keresztény misztikában, ott áll az életösztön felszíni logikája alatt, és mindig készen áll minden hamis kiegyenlítődés és minden hamis egység (hamis egyéni struktúra) szétbontására és szétzúzására. Ez a forradalmi robbantó erő áll ama kamaszos idealizmus mögött mindig és ezt, az egyetemes megváltás logikáját szolgáló őserőt a legnehezebb szétválasztani attól a Lilith-erőtől, aminek az ellensúlyozására létrejött: a rombolásba és a degenerálódásba, illetve az öncélú rombolásba és önrombolásba, a romlásba, rontásba és elveszejtésbe - elvesződésbe fulladó szédülettől.
A baj csak az, hogy ez, a kauzális és spirituális szinteken "jogosan létező", "tisztaságot és igazságot hozni és őrizni" hivatott, finom agresszivitás viszont, a fel nem tárt, diszharmonikus szellemi determinációk (anyai ági karmikus örökségek) miatt és a köznapi szinten (az éberség nélküli, hétköznapi élet szintjén) jogtalan és irracionális agresszivitássá válik. Ez, többek között abból is ered például, hogy az agresszív személy lázad az ellen a jövő-kilátás ellen (élet-feladat ellen), hogy neki sok kitartást igénylő és kényelmetlenség és fájdalomlegyőzést igénylő, tetteket és sorshelyzeteket, mások akaratával és törekvéseivel esetleg ellenkező, különféle kényelmetlen és kellemetlen állapotokat kell vállalni az életfeladatai vállalásával és beváltásával együtt, éppen annak érdekében, hogy a kábulatát okozó káprázatoktól megszabaduljon (a kábulatát és ezáltal a betegségeit is okozó káprázatait átvilágítva meglássa, megismerje és azokat feloldja - meghaladja). Ráadásul, a termékeiket, munkáikat és szolgáltatásaikat minél nagyobb mértékben eladni kívánó és ez által és minél nagyobb mértékű és könnyen elérhető profitot szerezni óhajtó cégek, vállalatok és vállalkozások, mind a könnyen (néhány orvossággal, vagy szakértői kezeléssel) elérhető boldogság és egészség eszméjét hirdetik úton és útfélen, amit előbb - utóbb befogad képzeletébe a spirituális éberséggel (Fénnyel) nem rendelkező ember. Természetes tehát, hogy a belé szuggerált tévhit és a valóság közötti ellentmondás következtében tudatosan elégedetlen, vagy öntudatlan, de permanens irritációban él. Ezért hát az emberiségnek minimum a 85 százaléka, nyíltan, vagy rejtetten, de agresszív, anélkül, hogy erre bármiféle racionális oka és indoka lehetne. - Nyugodtan prédikálni a szeretetről és a boldogságról a papok és a szent guruk, mert a fény nélküli prédikációk és a misztikus praktikák által elérhető jó-lét ígérgetések hatására az agresszivitás inkább nőni, mint csökkeni fog. Avagy nem a rejtett agresszivitás elterjedésére utal-e a jóléti társadalmak tagjain eluralkodó és már fiatal korban jelentkező depresszió?
Másrészt mindannyian egy olyan ontológiai tévedésnek vagyunk az áldozatai, miszerint az olyan viselkedés, amely általában a férfiakra és a hím állatokra inkább jellemző, vagyis a kitartó célkövetés, a céltudatosság, a célirányos határozottság, a tántoríthatatlan (könyörtelen) erélyesség szélsőségesebb változatai agresszivitásnak vannak elkönyvelve és ezért hajlamosak vagyunk a nyíltan férfias viselkedést (főként az erélyességet, de a nők szerelmi-szexuális provokálását is!) agresszivitásnak nevezni, és ezért az általános férfias viselkedést nyíltan vállaló személyeket agresszíveknek nevezni. Holott, amint fennebb láttuk, az igazi agresszivitás inkább a zavaros lelki és szellemi - spirituális szférákban található meg, vagyis a zavaros és tisztázatlan (tisztátalan) életképzelet (imagináció) szintjén és ebből mindkét nem tagjai egyaránt kiveszik a részüket. Sőt: ha számításba vesszük azt, hogy az isteni értelem és igazság szellemiségének a "bármi áron" való érvényesítése kényszere (spirituális nyomása: a pneuma) alatt élő férfi jobban szenved a látszat-boldogságtól és kevésbé bírja a hazugságra alapozott egység-állapotot, a hamis családi békét mint a nők általában és inkább fellázadnak és felborítanak mindent és elválnak, de úgy sem képesek huzamos ideig a hamis- és látszat-harmóniában, a kegyes hazugságok fonalrendszerében élni. Ezt az öntudatlan, de a külső életbe, ha durván és néha kegyetlenül is, de szabadjára engedett viselkedést szokták a civilizációban agresszivitásnak nevezni, holott, figyelembe véve a tudattalan szellemi-világ mágikus hatásait és erejét, illetve azt, hogy a testükkel is közvetlenül teremteni képes nők mágikus képessége százszorta erősebb, a nők ki nem nyilvánított (ki nem élt) és mélyen elfojtott, a tudattalan képzelt- és gondolatvilága legtitkosabb zugaiba rejtett (oda lepréselt és bevésett!), de mágikus hatását annál inkább érvényesíteni képes agresszivitása, a férfiak spontán lázadásainál ezerszer veszedelmesebb! Közvetlenül elsősorban a kiskorú gyermekeire és az egész családra nézve, de közvetetten a közösségre, az egész társadalomra és végső soron az egész emberiségre is!
Persze, azok számára, akiknek idegen, vagy akik számára nem létezőnek tűnik az élet alapját képező szellemi világ törvényrendszere és annak tulajdonságai, nehéz felfogni és elfogadni azt, hogy amennyiben egy erő nem nyilvánul meg látható, érzékelhető, vagy legalább közvetlenül észlelhető módon a fizikai és/vagy a pszichikai világban (a természetben), attól még nem csak, hogy létezik, de ténylegesen erősebb is(!) azoknál az erőknél, amelyeket a természeti érzékelési rendszereinkkel (érzékszerveink együttesével) képesek vagyunk érzékelni és a természettudományos gondolkozással, érzékelünk és intellektuálisan felfogni!
Ezért, az iszlám vallás hatásszféráján kívül eső emberiség (Az iszlám vallás világ- és szellemkoncepciójában az erélyes férfias magtartás, vagyis az igazságért folytatott "szent harc", a maga eredeti funkciójának megfelelő módon, mint normális emberi tevékenység jelenik meg. És az agresszivitást, sőt: a nagyvonalú kegyetlenséget a humanizmus leple alá rejtő hipokrita nyugati magatartást elutasító fiatalok számára ez szimpatikus és vonzó is lehet bizonyos szempontból. Persze, azt is tudni kell, hogy az arabok számára az "abszolút" igazságot sajnos, mindössze a nyugati fül számára idegenül hangzó iszlámvallás dogmatikus eszmerendszere jelenti. És az igazságért való szent harcnak álcázott eszme-háború végül is, az iszlámnak mint ideológiának, pontosan olyan alacsonyrendű és erőszakos terjesztésére irányuló szenny-háború mint a középkori kereszténység vallásháborúi, vagy a kommunizmus és a szocializmus hipokrita erőszakossága.), az élet nőies magatartását, a kényelmet, a biztosítottságot és- az élvezethalmozást hirdeti mértékadónak, amit a szabad versengés mindössze létrehoz és kiszolgál. Ezért a békét és a toleranciát és a másság- elfogadását hirdeti utón-útfélén, holott, ahol egy kicsit is megbolygatjuk ezt, a teremtés alapértelmével ellenkező, de a felszínen csillogó-villogó hazugságrendszert, azonnal előbukkan a nyílt harciasságnál veszedelmesebb lelki és szellemi agresszivitás arca.
A több sikerkönyvnek a szerzője, Thorwald Detfelsen, német orvos-asztrológus szerint, a nyugati civilizációban, a múlt évszázadok háborúi és csataterei nem szűntek meg, csak áttevődtek a közutakra és a korházakba, de főként a fogászati és a nőgyógyászati klinikák rendelőibe. A magzatgyilkolásról: az abortuszok végrehajtási lehetőségéről, mint szabadság-adó eszközről három - négy generáción át képzelgő civilizált nők az utódai számára a szellem útján átörökített, rejtett (szellemi - spirituális) agresszivitása például, mára akkorára dagadt, hogy a magzatgyilkolásra születéstől ráállított képzeletükkel, már az alig megfogant magzat-embriókat is támadják a fiatal nők spontánul és önkéntelenül. Így az ivarsejtek egészséges méhbe-jutását és fejlődését is képesek meggátolni az ősanyáik által, mar a születésüktől fogva (ösztönök szintjén működő) magzat- és gyermek-ellenesre beállított mágikus képzeltük által, annak ellenére is, hogy egynéhányuk még szeretne természetes időben és szívből, több gyermekes családanyává válni. Mert azon, hogy a 30 - 35 éves korukig anyagi egzisztenciát és karriert építő nők, akik hosszú éveken át védekeztek a gyermekáldás ellen, képtelenek még annak az egyetlen, de maximum két "betervezett" gyermekük megfoganására is, amit „megengednének” maguknak, vagy férjüknek (És az Istennek!), nincs amiért csodálkozni. A TV-t néző civilizált ember el sem tudja képzelni, hogy a tv-riporter mikrofonja előtt oly értelmes és megható szavakat fogalmazó, szépséges és bájos, családi-erőszak ellenes aktivista hölgyek milyen nagy mértékű férfi, férfiasság- és személyiség-ellenes karmikus programmal rendelkeznek! És azt sem tudják elképzelni, hogy a zsarnok főnökeik, munkaadójuk, az önkényeskedő rendőrök és felelőtlen hivatalnokok, de a feleségük előtt is folytonosan meghunyászkodó (esetleg időnként végzetes-veszedelmesen kitörő!) férfiak és a tanga bugyikban csoportosan fesztiválozó homoszexuálisok is, ugyanattól az anyai ági ősöktől öröklőtt férfiasság- és fényellenes karmikus programok által vannak vezérelve tudattalanul, mint a női emancipáció amazonjai.
És mindezek mellett még van egy iszonyatos spirituális értelmi nehézség a ma embere számára, ami miatt a nők és a férfiak szeretete ma egyaránt csak üres sallang, tartalom nélküli, absztrakt szóbeszédi, vagy karácsonyi vásárlási lázat tápláló giccses érzelgősség marad. Annak a rendkívüli képességnek és többletnek, amely által a nők eredetileg képesek magzatot foganni és azt a belső világukban gyermekké fejleszteni, majd megszülni, sőt: ugyanannak a képességnek, amellyel az egyre kevesebb normális családanyák képesek a különféle egyéniséggel, vágyakkal, akarattal és törekvéssel rendelkező családtagokat egyben tartani, a férfiakban is léteznie kell a férfi (családapai!) megfelelő erőnek. És ha létezik ez a nők teremtői képességével egyenértékű erő, nem csak ajánlatos, hanem egyenesen szükséges ezt a megfelelő, jellegzetesen férfias (maszkulin) képesség-többlet, az anyák és a feleségek, sőt: a férfiak által is (!) figyelembe venni és tisztelni. Ugyanúgy, ahogy elvárjuk egymástól a jellegzetesen "női többletet: a szülői -teremtői (anyai) képesség tiszteletét, szem előtt kell tartani a férfiak absztrakciós képességéből eredő átvilágítói megtermékenyítői képességét.
Ez, az anyai-szülői képességgel egyenértékű, számon tartani, tisztelni és használni illő férfias-másság, ami egyenértékű a nők áldáshozó, szülői képességével, egyáltalán nem a nyers fizikai erő-többlet, a brutális férfi-erő. De még csak nem is az emeltebb technologizálási képesség, a férfiakra, illetve a fiúkra általában inkább jellemző technikai -tudományos kíváncsiságból eredő kombinatorikus logika, a műszaki ügyesség és a racionális elvonatkoztatási képesség. Ezek mindössze külsődleges megnyilvánulásai és sápadt következményei és eszközei a jellegzetesen maszkulin átvilágító-megtermékenyítő szellemnek, a közvetlen tapasztalati benyomásokat metafizikai igazságokkal összekötni képes analogikus gondolkozási képességnek, a tisztázó és tisztító, a látszat-korlátok által meg (és össze) nem zavarható szellemi értelemnek és éberségnek.
Ennek fényében, a kényelmet és az öncélú élvezetet szolgáló anyagi tényezők elsőségét valló természettudományos világnézettel kiegyező modern kereszténység és a korunk spirituális rákfenéje végül is az, hogy a férfiak nagy része a nőies békéről, toleranciáról, a (nem egyszer utólag kegyetlenséghez vezető perverzitásnak, örültségnek vagy sterilitásnak minősülő) másság feltétlen elfogadásról, stb., prédikál, miközben a férfi, az alapvető hím meghatározottságai miatt soha nem lehet képes - És a kauzális rendeltetése szerint nem is kell, hogy képes legyen! - lemondani a versengésről, az erélyességről, a győzelmi és hódítói vágyról, illetve a "lényegi benyomásokat keltő", átvilágító és megtermékenyítő, jellegzetesen maszkulin késztetéseiről. De, éppen azért, mert az utóbbi fokozott személyes felelősséggel jár, ma mindenki áltatja a másikat és magát a nyugalmas, békés és kényelmes élet fantazmagóriának a lehetőségével, miközben az önmagát imigyen ámító „természet-tudós” ember által létrehozott hétköznapi valóság egyre kegyetlenebbé válik! Ezért, mivel képtelen lemondani a nőiesen cukros élet-álomról, menthetetlenül hipokritává válik, miközben az alapvető férfias tulajdonságai rejtett (alattomos), szellemi és spirituális agresszivitásként süllyednek a mélytudattalan lelki és szellemi világban és csendes neheztelések formájában depresszióvá, melankólia kórrá változnak át jobb esetben. Rosszabb esetben rombolási és önrombolási (öngyilkossági) hajlamokká.
És az ördögi játék körbe forog: Mert mindezzel természetesen együtt jár a tényleges férfi átvilágítói és megtermékenyítői képesség elsorvadása és az elvonatkoztatási képességeknek a természeti valóságtól elszakadt, steril elmélet-és boldogság-hozó eszközök gyártásokra való felhasználása (Vibrátorok, guminők, szexuális ingereket keltő számítógépek, stb.).
Csoda-e hát, ha a férfi szellemnek az ily módon történt „civilizálása” és fetisizálás (feminizálása) után, az un. civilizált nyugati társadalmakban élő nőknek nagy része nem akarja és már nem is képes elviselni a férfias viselkedést, akárcsak a természetes megtermékenyítést és ezt a természetes folyamatot mesterséges úton végezteti el a „szakemberekkel”, a pszichológusokkal és az inszemináló (az őket mesterséges úton megtermékenyítő) orvosokkal? És mivel a párja részéről érkező hétköznapi átvilágítást nem bírja elviselni, csak az ünnepélyeset és a tudományost (a pszichológust ki lehet cserélni, ráadásul nem kell előtte pongyolában és slamposan megjelenni), hát értéktelennek tekinti és félre is dobja a teremtői - szülői többlet-képességét is. És azt kívánja csinálni, amit az öncélú siker-hajszától elbutult férfiak: családanyai szerepkör helyett amazonná: tudóssá, harcossá, közösség-vezetővé, "államférfivá" akar válni, vagyis a férfiakkal versengeni, azokat legyőzni, ha lehet azokat megalázni, megbüntetni (Hamvas Béla szerint: ha a férfi elvette a szüzességét azért, ha nem vette el, hát azért.).
Az elején úgy képzeltem, hogy mindössze esztétikai és persze erotikai okokból, - a női idomok látványa erősebb érvényesítése miatt - van az kb. 20 éve, hogy a legtöbb szexuális szerelmeskedésről is szóló filmben, kb. az esetek 90 százalékában a női szereplők, felül „szerepelnek” aktus közben és mintegy meglovagolják a férfiakat és ez által ők irányítják a szexuális aktust, miközben a hátán fekvő férfiak passzívan élvező alakok (És a Sharon Stone által uralt, hírhedt filmben lekötözött majd az aktus csúcsán legyilkolt alanyok.). Távol áll tőlem a szexuális prüdéria és a patriarchális szűklátókörűség, tehát jó magam is gyakoroltam és gyakorlom időnként a szexuális öröm-keresésnek és örömszerzésnek ezt a módját (is), de az mégiscsak feltűnő, hogy a modern és a posztmodern filmek nagy többségében a nők lovagolnak a férfiakon! Holott az igazság az, hogy az "unalmas klasszikus" pozícióban is épp akkora (ha nem nagyobb!) élvezethez képes jutni mind a férfi, mind a nő. És megtermékenyüléshez ez a legalkalmasabb pozíció. Sőt: tapasztalatom szerint a nők többsége nagyobb gyönyör-érzethez jut a klasszikus pozícióban, és peresze, ez sem véletlen, hiszen az orgazmus, illetve az önkéntelen női szerv-mozgás, ami az orgazmus alatt történik, elsősorban nem azért van, hogy a nők minél nagyobb öncélú élvezetekhez jussanak, hanem azért, hogy a férfi ivarsejtek minél könnyebben elérhessék a női petesejtet, vagyis azért, hogy minél több esély legyen arra, hogy a teremtés nagy misztériuma, a megtermékenyítés és a megtermékenyülés létrejöhessen.
Ezzel, az uralkodói – irányítói pózzal szemben, a szüléseket még mindig „a megalázó” klasszikus pózban mutatják be a rendezők és a színészek, amellyel nem is az a baj, hogy megalázó, hanem az, hogy az egész szülési aktus logikájával (a gravitáció erejével és az izomcsoportok természetes lazulási – összehúzódási irányával) ellenkezik, tehát természetellenes és emiatt az ilyen (háton fekvő) szüléseknél, egyszerűen és természetszerűen, elkerülhetetlen az un. gátrepedés, vagyis annak a megelőzése: a gátmetszés. Ráadásul ez az un. szakkifejezés is a helyzet fonákságára utal, mivel gátról szó sincs abban az esetben, ha a nő, e teremtői méltósága és felelőssége szellemének és a természeti erőknek megfelelő pozícióban: két lábon viszi végre a teremtői aktust és nem „szenvedő alanya” az emígy tragikus végkifejletben csúcsosodó „terhességének”. A feleségem mind a négy alkalommal a saját lábain állva, enyhe terpeszállásban szült, aminek következtében a hüvelyében egyetlen hajszálrepedésnyi seb sem jelent meg. És persze, az aktus irányítói, uralkodói lovagló póz akkor tűnik el a leginkább, amikor a civilizált modern nő megadja magát végre (de 90 százalékban későn) a lelkiismeretének és az anyai ösztöneinek, és sterilizált lepedőkkel illendően letakartan ugyan, de hanyattfekszik a mesterséges megtermékenyítést végző orvos orra és a „női mélységekbe világító” homlok-lámpája előtt.
A szeretkező nőknek a lovagló pozícióban történő filmezése tehát nem csak esztétikai okok miatt történik, hanem ugyanazon emancipációs képzeteket tükröző koreszme miatt is, amely alapján a filmeken titkos kémnői, vagy elhárító-ügynöki és detektív szerepekben tetszelgő vékony dongájú karatézó hölgyek laposra verik, herén rúgják, és agyonlövik a málé szájú, vagy gonosz férfiakat. Persze, jól tudjuk, hogy ez csak film, vagyis bevétel-vadászó mese habbal, az viszont az is tény, hogy jelez valamit, mert egyre több nő, bevallottan, vagy titokban, de szeretne úgy elbánni, általában a férfiakkal és sok esetben a férjével, élettársával is, mint a filmbeli detektív és tikos ügynők ladyk, és azoknak a férfi-verő „munkáját” is szívesebben vállalnák, a magzatok kihordása, a gyermekek megszülése és gondozása helyett. A szexuális aktusok 90 - 95 százalékában férfit lovagló hölgyek mozi-látványa tehát ezt a rejtett civilizált korszellemet tükrözi, aminek mindössze szélsőséges ellentéte az iszlám világ elfüggönyözött asszonyainak és lányainak a léte. A normális ember a két szélsőséget (a férfi-herélő liberális és a keleti fundamentalista alapállás szélsőségeit) a lelkében egyfajta szánakozó mosollyal veszi tudomásul, és legyint egyet. De sajnos (egyelőre) senkinek nem jut eszébe, hogy a női képzeletvilágnak a rejtett és fojtott agresszivitása - Istennel, Sorssal és a behatoló-megtermékenyítő férfival szembeni odaadási képtelensége - milyen széles körű egészségi (pontosabban: betegségi) következménye van a látszólag szelíd, de a lélek mélyén folytonosan lázadó nők által világra hozott és hozandó utódok épségére és egészségére nézve.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára Kozma Szilárd 2008.03.16. 09:08-kor.

Vissza a tetejére
  Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Agresszió és szeretet
HozzászólásElküldve: 2008.03.16. 08:58 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A minap láttam a Discoovery Science egy riportjában, hogy egyes olyan afrikai (Etiópia) vidékek falvaiban, ahol megfelelő rituális táncokkal szoktatják a fiatal lányok gondolati és képzeletvilágát a gyermekszülő teremtési aktus (orvos-mentes!) minél tökéletesebb végrehajtásához, egy másik, a nyugati riporterek által eddig kevésbé "mutogatott" beavatási rituálét is végeznek. Az év bizonyos napjain a felnőtti lét küszöbére került, vagyis az anyai-feleségi állapot felvállalására éppen beérett, fiatal lányok kimennek a falú határába, ahol a szomszédos falvak nagyjából velük egy idős legényei várják őket valami igen erős szálú fák tövéről metszett vékony vesszőivel a kezükben. A hátukat és derekukat teljesen fedetlenül hagyó "ünnepi" (rituális) viseletben levő fiatal lányok megállnak a velük egy idős, idegen (És úgy tettem ki a riporteri kommentárból, hogy ez a tény fontos!) legények előtt és addig provokálják azokat válogatott szóbeli sértésekkel (a fiúk személyi önértékelését, önérzetét, öntudatát sértő szavakkal), amíg azok ütlegelni nem kezdik őket a bőrüket és húsukat is késpenge módjára felhasító vesszőkkel. A riporteri kommentár szerint, az a lány nem mehet férjhez, vagyis nem válhat családanyává, amelynek a hátán és a derekán nem látható megfelelő mennyiségű és nagyságú seb-heg. Sőt: a minél nagyobb hegekkel rendelkező bőrfelület, rangot, tiszteletet és megbecsülést fog adni a lányoknak az asszonyok társadalmában, olyannyira, hogy minél több és nagyobb sebhelyek ékeskedik valakinek a derekán és a hátán, annál nagyobb, bizonyos előjogokkal is járó, közmegbecsülést szerez magának az asszonyok társadalmi ranglétráján.
A gyermeknemzésre - foganásra egyre inkább képtelenebbé váló nyugati ember, aki azon humánusnak képzelt, kényelem- és biztonság centrikus eszmerendszer szerint gondolkozik, hogy minél kényelmesebb és fájdalom-mentesebb (És persze: minél gyönyörkeltőbb!) valami, annál értékesebb, csak megbotránkozva nézi a "primitívnek" és "barbárnak" bélyegzett törzsi szokást és eszébe nem jutna, hogy a vallásszerű afrikai szokásoknak, esetleg metafizikailag jól megalapozott funkciója, célkitűzése is lehet. Eszébe nem jutna tehát, hogy ez az ősi vallásos rituálé a női tudattalan képzeletvilág rejtett agresszivitása kifejlődésének a megakadályozását, a gyökerében való kiirtását szolgálja azoknál a fiatal lányoknál, ahol a nyers természet dolgozva még, igen könnyen felütheti a fejét a férfiakkal szembeni konkurencia-harc, illetve a férfiak legyőzési vágyából eredő, csoportos, vagy szubjektív téveszmék és tévképzetek elterjedésének a lehetősége. És nem másért, de – akárcsak az én esetemben, illetve az anyám esetében - amennyiben az édesapjukkal, illetve a fiú-testvérükkel szembeni gyermekes ambíciók és ellenérzések „beragadnak” az anyává váló fiatal lányok és nők tudattalanjában, ezek a lélekben valamilyen módón (Nem feltétlenül a véresre verés, hanem pl. az asztrológiai tudatosítás segítségével) és kellőképpen meg nem tisztult nők, menthetetlenül (nyílt vagy rejtett) agresszív utódokat fognak nemzeni, az utódok nemétől függetlenül. Ezeket, a „megasztárok” világában született agresszív spirituális struktúrával született utódokat nevezik ma ultra passzív, vagy „hiperaktív” gyermekeknek. Az anyai örökségül kapott, és az ultra passzív változatban is a környezetben menthetetlenül kisugárzott agresszivitás mértékének, a helyes, avagy helytelen nevelésnek és az un. Marsi és Uránuszi anyai tudattalan tevékenységének függvénye az, hogy ezek, a hozzám és a nagyobb lányunkhoz hasonló módon, a horoszkópjukban erősen támadott Marssal, és/vagy Uránusszal született utódok, megússzák-e a gyermekkort gyermekparalízis, izomsorvadás, agyhártyagyulladás, vagy leukémia, illetve végzetes (halálos) balesetek és sérülések nélkül, amennyiben nem születtek eleve valamely a Marssal, vagy az Uránusszal analogikus kapcsolatban álló sérüléssel, betegséggel. Bár nem akkora mértékben, mint az én esetemben, de a mára – kívülről és látszatra legalább is – lecsendesült nagyobbik lányunk esetében is sokáig fent forgott az imént felsorolt „veszedelmek” megjelenése, de egyrészt a feleségem tudattalan világát sikerült – gondolom én – a néha kétségbeejtő jelzések hatására valamelyest veszélytelenné tenni. Másrészt a Medárda is kapott a „balesetszerű” sorsjelzések mellett, néhány, nyomós érvnek számító, időben és térben (remélem, hogy) jól elhelyezett apai és anyai pofont, amitől (ismételten remélem hogy) megtanulta az időnként végzetesen kitörő „hiperaktivitását” kontrolálni, arról nem is beszélve, hogy a karate edzései során is ezt gyakorolja. De miután a rögtön ölő ismeretlen légúti vírusok által hirtelen a túlvilágra étvitt második lányunk második szülötti helyébe lépő Etelka világra jött és Emőke mindent és mindenkit támadni kezdett, akiről a tudattalanja úgy vélte, hogy a kicsi épségét és életét veszélyeztetheti, Medárda olyan magas lázzal járó hűléseken ment át, amelyek miatt mindannyiszor a kétségbeesés poklát kellett megjárnom. Ezek csak azt követően csendesedtek el és kezdtek kimaradni, hogy az édesanyja igen megijedve, teljes mértékben észbe kapott, és megtanulta a tudattalan agresszivitását kezelni egyrészt a Medárda súlyos kerékpárbalesete, másrészt a még baba számba menő és a Mars által uralt Kosban született legkisebbik lányunknak a hasonlóan magas lázzal járó vírus-fertőzését követően.
Annak érdekében, hogy az agresszivitás spirituális gyökereit élő példával is illusztráljam, ide másolom egy olyan fiatalemberrel és egy olyan kétségbeesett családanyával folyatott levelezésemet, akiknek az édesanyja (És a családanya esetében a férj édesanyja) egész biztosan, hogy nem mentek keresztül a fentebb említett etiópiai beavatási rituálén:

"Tisztelt Kozma Szilárd!

Készíttettem már magamnak régebben is horoszkópot ismerősöktől, és sokszor segítettek, ezért kialakult bennem egy alapvető bizalom eziránt. Az ismertetői alapján érdekes dolgokra lehet képes a horoszkóp elemzés terén, ami felkeltette a kiváncsiságomat. Évekkel ezelőtt egy schizofréniás tünetekkel jelentkező, renkivüli mentális érzékenységel kezeltek, mivel az agyam annyira érzékenyen reagált a külső impulzusokra, hogy nem voltam képes a külső impulzusokat feldolgozni és ami velem történt, alig tudtam lelkileg elviselni. Ma tünetementes vagyok, de szeretném pontosabban megérteni, hogy voltaképpen mi is történt velem, és megelőzni azt, hogy az akkori állapotom vissza térjen. Egyébként úgy találtam a honlapjára, hogy beírtam a Google keresőbe, hogy "sárkányfej", mert szerettem volna megérteni ezt a terminust.
Köszönettel,

Radvánszki Zoltán

Kedves Zoltán!

Amennyiben ön biztosít afelől, hogy a honoráriumot postázza, én holnap (szerdán) már hozza is fognék a szintetikus értelmezéshez. Addig is előre kell bocsátanom, hogy, amellett, hogy ön beavatást igyekszik nyerni a Buddhizmus és más keleti spirituális és vallásos rendszerek területén, annak érdekében, hogy a régi egészségi problémái meg ne ismétlődjenek, ezzel a horoszkóppal (ezekkel a fejlődési életfeladatokkal) önnek feltétlenül és kikerülhetetlenül, és halaszthatatlanul egy sokkal gyakorlatibb és az előbbiekkel látszólag (de csak látszólag!) szemben álló, közvetlen beavatásban kell részesülnie: a tűz elem szellemiségével nem csak hogy kapcsolatba és harmóniába kell kerülnie, hanem azzal minél nagyobb mértékben azonosulnia. Vagyis önnek a lehető legmagasabb fokú Harci beavatásokban kell részesülnie. Az ön horoszkópjában ugyanis, hamzsegnek, csaknem teljesen kimerítve azt, a tűzjegyű karmikus feladatok és negatív meghatározódások (Kos, Oroszlán, Ötös házban lényeges bolygók, stb. Addig is tehát, amíg elküldöm egy olyan ismerős klubbvezető mesternő címét, aki nem csak a harchoz ért, hanem valamelyest a metafizikához is (ideogrammák szellemi jelentését is tanulmányozza pl.), arra kérem, hogy gondolkozzon azon, hogy miként fogja ezt a kihagyhatatlan tevékenységét, a napi - heti programjába beiktatni. Ez annyira komoly és súlyos ugyanis, hogy inkább a Buddhista tanulmányait kell abba hagynia, ha a két elfoglaltság kizárná idő szempontból egymást, mintsem, hogy ebbe azonnal bele ne fogjon! - Kérem, higgyje el, tudom, mit beszélek. Majd mindent elmagyarások és megindoklok szép sorjában és részletesen a szintézisben. Annyit jegyezzen meg egyelőre, hogy önnek a kultikus formában gyakorolt harc és a pozitív harci reakciókészség kifejlesztése úgy kell mint másnak a levegő, a föld, vagy a víz: enélkül egyszerüen elszárad, illetve belül felégeti, vagy felrobbantja magát.
Barátsággal: Szilárd

Kedves Szilárd!

Érdekes, amit ír. Úgy hét-nyolc évvel ezelőtt nekem is volt egy olyan érzésem, hogy jót tenne nekem hacművészetet tanulni, pontosan a szamurájok békebeli edzésformáját, az iaido-t fontolgattam, mert ott a kard útját inkább szellemi oldalról közelítik meg. De aztán lebeszéltem magam róla, mondván, hogy én nem vagyok egy harcos típus. Szóval azt gondolja, hogy ennyire fontos lenne ilyesmivel foglalkoznom?
Szívesen venném a tanácsát, hogy konkrétan mivel kezdjem.
Köszönettel,
Zoltán

Kedves Zoltán!

Tudnia kell, hogy én két dannos karate mester (is) vagyok. De, azt is, hogy asztrológusként rám egyáltalán nem jellemző, hogy tanácsaimat nem a horoszkópból kiolvasott és metafizikailag értelmezett jelek szerint adnám. Vagyis nem azért mondom, hogy önnek a harcművészetek leghatékonyabb módját, a közvetlen testi érintkezést(!) biztosító és a fájdalom tűrést kifejlesztő, ugyanakkor a legkomplexebb fejlődési lehetőségeket és a többi harcművészeti ágra széles körű kilátást (és azok gyakorlásához: képességeket) kialakító Karate (lehetőleg: shotokán) stilusok valemelyikében kell a lehető legmagasabb fokozat elérésével együtt járó beavatotságot megszereznie. Ma esete megszerzem az edzőmtől annak a MO-i klubbvezető mesternőnek a címét akiről igen jó benyomást szereztem a Szebeni edzőtáborunkban és elküldöm. Ha nem is fog megtetszeni esetleg (habár ezt nem hinném) a hölgy és klubbvezető társa személyisége, tájékozódási és kiindulási pontnak mindenképpen a legmegfelelőbbnek tartom.
Horoszkópja értelmezéséhez néhány órán belül hozzá fogok.
Nem írta meg, hogy analitikus leírást kér-e hozza, én ezzel a nehéz programot jelző horoszkóppal, mindenképp azt is (vagyis a teljes horoszkópot) ajánlom.
Szilárd

Kedves Szilard!

Hat, nem kis dologra ker, egesz eletemben kerultem mindenfele verekedos, de meg konfliktusos helyzetet is. Egyenlore komoly ellenallas van bennem, de majd meglatjuk.
Eloszor az alapertelmezest kernem, most csak az annak megfelelo honorariumot tudom atutalni, es kesobb jo lenne esetleg az analitikus resszel kiegesziteni, ha ez igy lehetseges.
Zoltán

Kedves Zoltán!

Tudom, hogy nagy az ellenállás, és a kikerülési vágy, de másképp visszasülyedhet a betegségbe, és a harci szellem integrálása végül is nem is olyan veszélyes. Ez úgy működik, ahogy Jézus tanította: "Vegye fel mindenki a maga keresztjét", és miután felveszi és kezdi magát kiismerni a játszmában: "Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges". Én pisztolyt kellett szegezzek a halántékomhoz, annak érdekében, hogy vállaljam a családapai szerepet és a családalapítással járó gondokat, ami motívum egyébként önnél is megjelenik, mivel a tegnap egy barátom által alkotott új asztro programmak készítettem el az asztrogrammot és minden jel arra mutat, hogy az Ascendense végül nem is az Oroszlánban, hanem a Rákban áll. Most tehát azon kell elgondolkozzon, hogy a harccal szembeni ellenállás-e nagyob önban, vagy a családfői szerepvállalástól és gyermekgondozástól írtózik jobban? Vigyázni kell, mert Szindhárta - Budha, akinek az anyja meghalt a szülésben és aki aki, az anyjától öröklött gyermek- és életellenes programja által vezérelve - manipulálva, otthagyta a családját, annak érdekében, hogy a nagy megvilágosodást elérje, de ennek ellenére végül csak utolérte a Rák-Karmája, mert gyomormérgezésben, illetve gomba mérgezésben halt meg (Mindkető: a gyomor - az emésztőrendszer és a gomba is a Rákhoz tartozik), nem jó iránymutató ilyen jellegű karma-feloldás szempontjából. És a családjukat othagyó, illetve ezt a lényeges általános életfeladatot kikerülő többi indiai - hindu szent és guru sem jó iránymutató: Ramana Maharishi, Rama Krishna, Osho, Sri Chimoy, stb.
Holnap, miután mindent leellenőriztem az új adatok szerint, küldöm az analitikus leírást.
Szilárd.

Kedves Szilárd!

Azt megfigyeltem már egy ideje, hogy az oroszlán-nap jegyű emberek valahogy mindig irritáltak. Sose tudtam elfogadni a "szerepüket". Ha ezt figyelembe veszem, és ez egy fel nem vállalt sorsfeladat kivetítése lenne, akkor lehet, hogy inkább oroszlán lesz az ascendens abban a bizonyos asztrogrammban, bár nem tudom, hogy az micsoda. Én csak a radixig jutottam, ott ikrek az ascendensem.
Bár nincs tervbe véve családalapítás, de azt hiszem az nem lenne olyan nagy feladat, hacsak az anyagi háttér megteremtése miatt nem szoronganék. És rákokkal elég jól kijövök általában.
Sose voltam verekedős típus, és attól tartok, hogy ha elmegyek egy ilyen shotokan iskolába, állandóan szétvernek majd az eleve agresszívabb tagok. Nem lehetne inkább aikido vagy valami más, lágyabb stílus? Egyenlőre nehéz elképzelnem magam egy ilyen szerepben. Örök életemben az erőszakmentesség elve vezérelt.
Zoltán

Kedves Zoltán!

Tudom, nem illik ilyet tenni az ügyfelekkel, de meg kell dorgálnom önt, amiért „nem középiskolás fokon” tanult, sőt: spirituális szinten is képzett személy létére, ilyen félelmei vannak, hogy önt majd a karate klubban a gátlástalan és agresszív társai megverik! A karate
nem bunyó mint a box, hanem spirituális beavatási rendszer és lépésről lépésre, nagy óvatossággal és személyre szabott arányossággal (hónapokig, sőt: évekig) történik a bevezetés, illetve a felkészítés testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. Sőt: a legagresszívebbek hagyják abba leghamarabb, vagy csendesednek le a leginkább és fordítva. Persze, ez így van a „puhább” rendszereknél is, de amennyiben ezzel a horoszkóppal, ön mindig a könynyebb és a kevésbé veszélyesnek tűnő utakat választja, annyit ér az egészzel, mint hogyha a kritikai értéktudata fejlesztése helyett, a cukorka szopogatást választaná. Önnek gyökresen újjá kell születnie, át kell alakulnia a tűz őselemhez (a tűzprobákhoz), a harchoz és a reakció-készséghez való elemi viszonyulását illetően (voltaképpen nem is láttam még ennyire tűz-igényes horoszkópot!), nem csak azért mert a Kosban áll a majdhogynem teljesen negatívan fényszögelt Napja, hanem az Oroszlánban a Sárkányfarka és az Oroszlánnak megfelelő V. házban a másik karmikus (negatív) pont: a Lilith, és amellett két spirituális bolygó: a Plútó és az Uránusz. És mindennek a tetejében a Skorpiónak megfelelő VIII. házban áll a Kos uralkodó bolygója: a harc, a nyers életerő, a férfiasság és az erélyesség bolygója, de az már teljesen negatívan! Ne alkudozzon hát velem, mert ebben az esetben, az annyi mint hogyha magával az Úristennel alkudozna, akitől ezt a sorsprogramját kapta.
Higgye el semmi olyan dolgot nem ajánlok önnek, amiből akárcsak a legkevesebb baja is származhatna. Amennyiben viszont nem fogadja meg a tanácsomat az ön által, az anyai ági őseitől öröklött negatív mentális energiák egyszerűen felrobanthatják az agyát, amennyiben nem kezdi azokat a harci kultusz elemeinek a fokozatos elsajátításával és gyakorlásával kreatív képességekké változtatni.
Barátsággal: Szilárd

Kedves Zoltán!

Ha megengeded, tegezni foglak és megkérlek szépen, te is ezt tedd, hogy ne kelljen a mgyar magázódás fölösleges formuláival kinlódnunk. Nyugodt lehetsz, hogy ez részemről nem jelent bizalmaskodást és esetleges rejtett "lehnegerlési" szándékot, mivel, talán az írásaomból is kiderül, hogy a mások személyisége tiszteletben tartását tartom a legfontosabbnak. És pontosan ez az, amiért számodra a tűzpróbák általi személyiség-alakítást anyira fontosnak tartom. Ezt nem csak a tizenkét éve végzett gaykorló asztrológusi tapasztalataimból eredő meggyőződésemből kell "ennyire erőltetnem" számodra, hanem a személyi tapasztalataimból is csak azt mondhatom, hogy ezzel, az éb spirituális programomnáli si meredekebb és mejdhogynem egyértelműen tűzes életprogrammal téged állandóan fog provokálni az élet, vagyis fognak provokálni a sorsod elemeit képező személyek és az a legkeveseb, hogy ez egyre intenzívebbé válik majd, amikor családot alapítasz majd és tehetetlenségedben jön hogy dühöngj, amiért nem tudsz a magaddal szembeni elvárásaod szerint gerincesen viselékdeni, és esetleg a családodat megvédeni sem. (Csak, hogy egyet említsek: amikor az első gyermekünket nem korházba szültük, hiába, hogy kilenc nap után, tök egészségesen és enyhén lebarnult állapotban volt Medárda is, nem csak Emőke, erőszakkal be akarták fektetni mindkettőt a korházba, ahol esetleg befertőzték volna, ahogy számtalan esesben ez itt megtörténik. Nagyon a sarkamra kellett álnom és ordítoznom és egyértelműen határozottnak lennem, hogy ezt az egészségügyi hatóságokkat képviselő orvosokkal szemben, akik börtönbe csukatással is fenyegetőztek, megakadályozzam. Ezt, a korábbi lelki alkatommal nem tudtam volna megcsinálni és utánnak evett volna a fene a lelkiismeret furdalás, illetve a gyávaságom miatt. Így viszont már másnap elintéződött minden hivatalos papir, ami a gyermek anyakönyveztetéséhez kellett és mehettünk is vissza a Hargita egy erdős dombján álló sátortáborunkba, ahol a Meda született és élete első hat hetét töltötte, aminek köszönhetően három és fél éves koráig még csak meg sem volt hülve. Egyelőre fogalmad nincs arról, hogy mennyi hülye törvény és szabályozás van érvényben a civilzációban, amelyeknek a betartrása egyenesen veszélyezteti a családot és a gyermekek egészségét. Csak, hogy egyetelen példát említsek: MO-n érvényben van egy őrültség, ami szerint a gyermekeket be kell oltani agyhártya gyulladás ellen és több információm van arról, hogy ebbe már több baba is belehalt. De nem is ez az igazi probléma, hanem az, hogy amennyiben nem szokod meg azt (a tudattalanod nem tanulja meg hosszas közvetlen tapasztalatok után, amelyben pl. a fájdalom-tűrés határaidat is feszegeted tudatosna és ellenőrzötten, a tudattalanod azt), hogy bármikor, akár a testedet érő fájdalmas tapasztalatok árán is megvédd az igazadat és, hogy ki merj állni amelett, bármilyen kilátásban levő fenyegetettség ellenére is, akkor a tudattalan szellemvilágod lemgmélyebb és legfinomabb rétegeiben rejlő negatív életenergia impulzusok, nem csak, hogy a szervezetedet teperhetik le, de az agyműködésedet is veszélyeztethetik. A legkevesebb ami tőrténhet egy huzamosan és több esetből felgyülemlő, kreatívan és tudatosan el nem oldott, negatív sprituális energia halmozódás, hogy agyvérzést kapsz pl. Ami viszont már igen veszélyes lehet a vérrák. Az előbbi betegséged csak finom jelzés volt számodra, hogy valami gond van benned "a legmagassabb szinteken", ezért - bár értem én a belső gátjaidat, de éppen ezért, arra kérlek, ne alkudozz, és vedd fel Dórával a kapcsolatot és meg látod, hogy nem lessz semmi baj, jól fogod érezni magad és majd meglátod, hogy "mennyit kell ott ülnöd", milyen messze akarsz elmenni. A probléma az, hogy nem igaz, hogy te szelemi és spirituális uton mindent fel tudsz dolgozni, mert téged, ha nem is veszed észre ezt tudatosan, még csak egy kis és finom - esetleg az illető személy által sem észlelt - ironikus és cinikus mosoly, fölényes, illetve lekicsinylő gesztus is, olyasmi tehát, ami egyesek számára mindennepos és normális, mélyen megsebez (önérzetedet, öntudatodat) és belül vég nélkül örlöd magadat, úgy hogy esetleg nem is tudsz róla, teljesen öntudatlanul, lázad benned az emberi szellem spirituális és kauzális öntudata. És tudod miért? Mert teljesen igazad van! Mert nem szabadna egymással szemben semmiféle fölényérzetünk és lekicsinylő gondolatunk legyen. És ezért legbelül, ott ahol még az értelmed és az öntudatod sincs jelen, te egy merő lázadás vagy. És ezt a folytonos negeaív spirituális energiát termelő álapotot, te csakis úgy és akkor tudod kezelni majd, ha fizikailag és pszichikailag is olyan "hétpróbás harcossá" válsz, aki akár az országos rendőrparancsnoknak, vagy magának a miniszterelnőknek is spontánulúl, mintegy visszakézből oda tudod vágni, hogy semmiképp ne merészeljen veled szemben felsőbrendűségi komplexusokat táplálni.
Barátsággal: Szilárd

Kedves Szilárd!

Meglepően pontosan jellemeztél, ami nagy segítség, mert már konzultáltam egy-két asztrológussal, de igazán egyik se értette a képletemet. Ez a "spontán spirituális agresszió" megnevezés zseniális.
Így már jobban értem, mi ez az állandó feszültség bennem.
Valóban állandóan támadások érnek, és igazából nem tudok védekezni ellenük. Van bennem egy kissé naív program, miszerint nem akarok ártani másoknak, így viszont én maradok védtelen. Túlérzékeny is vagyok, és sose értettem, emberek hogyan tudnak ilyen felületesen és durván létezni. És sose találtam a kiutat, mert ha én nem akarok durva lenni másokkal, akkor ami marad, az az elkerülés, a problémák, a csaták kikerülése. És közben az őrlődés. Mert a feszültségek állandóan bennem ragadnak. Bár ez ma már sokkal enyhébben jelentkezik, de a huszas éveimben iszonyú erős volt. Ez így valóban nem megoldás, szükségem van a változásra, belátom.
Felderengenek emlékek 13-14 éves koromból, mikor még valahogy másképp láttam a világot. Nagyon merész, határozott, független és önálló elképzelésem volt a dolgokról, és ezeket bátran ki is nyilvánítottam. Aztán valami megváltozott: elbizonytalanodtam, legyengültem, félénkebb és visszahúzódóbb lettem, és már nem tudtam érvényre juttatni az érdekeimet. Az idegi feszültségeim gyűrtek le, amik egyre csak fokozódtak, és én tehetetlen voltam velük szemben.
És beszélni se nagyon tudtam ezekről senkivel, az emberek tök süketek a lelki problémákra. Egy nagyon jó barátom volt, aki nagyon értett engem (tőle indult a buddhista érdeklődésem is), de ő váratlanul meghalt húszéves koromban. Aztán egyedül maradtam.
Szeretnék kérdezni valamit:
Egy asztrológiát tanuló ismerősöm arra figyelmeztetett, hogy a radix IC-met közelíti a Szaturnusz, és jövő júliusban lesz egzakt rajta. Ez jelentheti azt, hogy pont itt az ideje szembenéznem a családi "örökségemmel", és magam mögött hagyva, kilépni valami új életbe?
Bár láttam, pontosítottál a születési időpontomon +5 percet (vagyis az ábrán 5, a szövegben 15 percet). Eszerint mikor lesz egzakt Szaturnusz-IC tranzitom??
A szintézis-elemzésre nagyon kiváncsi vagyok, jövő hét vége felé fel tudom adni rá a honoráriumot is. És a hanganyagot hogyan küldenéd?
Továbbra is köszönöm a törődő segítséget,
A legjobbakat, Zoltán

Kedves Zoltán!

Örvendek a levelednek, illetve a felismeréseknek. Egyelőre igyekszem vasárnapi családi életet élni, majd a radixszal kapcsolatos kérdésedre is válaszolok. Előjáróban minden esetre: nem kell a jóslásos (szélhámos) asztrológia elemeit ilyen komolyan venni. Esetleg írd le, hogy milyen családi problémákra, illetve változtatásokra gondoltál, hogy vessem össze azokat a képleteddel, aminek a 15 perces korrekciós változata a helyes.
Szilárd

Kedves Szilárd

Hát, éppen az általad felfedett problémáim megváltoztatására gondoltam. Ha mindez az anyai ősökhöz is visszavezet, egy ilyen szaturnusz tranzit esetleg szembesíthet ezzel az "ősökkel" kapcsolatos problémával.
Zoltán

Kedves Szilard!

Egyszer mar vegig is hallgattam az elemzest 1-6 ig. Meg lesz folytatasa?
Nagyon sok erdekes "telitalalat" van benne, majd megegyszer meghallgatom es kijegyzetelem, hogy mikre kell odafigyelnem es tudatositani magamban. A tibeti buddhizmusban pl. teljesen megtalalhato ez a "szellemi harcos" szemlelet is, es a mindennapi elet atszellemiesitese is. A csaladalapitasban bizonytalan vagyok, igazabol soha nem volt tervbe veve, de talan azert is, mert tudtam, hogy meg nem stimmel valami velem.
Tenyleg ugy van, hogy ami igazi ferfias viselkedes, az regebben szamomra kerulendo, agressziv megnyilvanulasnak tunt, de azert ebben mar sokat valtoztam es szerintem egyre ferfiasabb kezdek lenni, bar ennek a tudatositasa most mindenkepp fontos lepes volt. Az anyam kreativitasat nyomta el eroszakosan az apam fiatalkoraban, nem engedte, hogy keramikusi es rajz iskolaba jarjon, es tudom, hogy emiatt a duh meg mindig ott forrong benne, talan ez jott at belem is.
Meg egy furcsa dolog, hogy talan mert van bennem ilyen eros ferfiellenesseg:
helyettem szuleim lanyt vartak, en Aginak "keszultem".
Es egy kis "ezoteria": egyszer egy auralato azt mondta rolam, hogy ugy latja, nekem volt egy lany ikertestverem magzatkoromban, de meg a legelso fazisban, aki aztan teljesen felszivodott, es en gyoztem a rovasara. Ezt nem tudom leellenorizni, de ha ilyen ellentmondasos bennem ez a nemiseg kerdes, lehet, hogy bar fiunak szulettem, de valahol belemivodott annak a lanytestvernek a szemelyisege is.
Az biztos, hogy mikor kamaszkoromban szembesultem a szexualitas tenyevel, egy olyan feloldhatatlannak tuno feszult ellenallas volt bennem, mint aki keptelen azonosulni a raszabott feladattal. Es ez teljesen erthetetlen volt szamomra. El is tartott egy ideig, mig ez feloldodott bennem.Viszont az elremisztett, hogy ilyen kegyetlen mentalis aggresszivitas lappang bennem, es sajnos tenyleg ilyen vagyok, csak eddig azt hittem, hogy ez jogos lenne reszemrol. Nem is tudom, hogyan gondolhattam ilyet.
Es egy kerdes:
az oroszlan sarkanyfarokrol en azt hittem, hogy a multamban mar megvalositottam az oroszlan magatartast, ez a nepszeru, feluletes ertelmezes, es hogy ebben az eletben a vizonto sarkanyfejet kell tervbe vennem. De hogyan lehet rajonni, hogy ez az oroszlan szerep meg ilyen problemas? Mert ez tenyleg igy van, de erre mi utal a horoszkopban?
Es megegyszer, nagyon halas vagyok, hogy mindezekkel szembesitesz, azt hiszem, fontos lepesekkel jutok ezaltal elorebb.
Zoltán"

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Agresszió és szeretet
HozzászólásElküldve: 2008.03.16. 08:59 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Kedves Szilárd,
egy ismerősöm ajánlotta ezt a címet, ezt a lehetőséget, hogy választ kaphassak életem kérdéseire. Hamarosan összegyűjtöm az adatokat, elküldöm, és megrendelek egy 8000 Ft-os elemzést előbb rólam, majd páromról.
Sajnos, mostanában nem jól érzem magam a bőrömben, úgy érzem, az életem nem úgy halad, ahogy kéne, szeretnék változtatni, de azt látom, egymagam kevés vagyok hozzá, a környezetem pedig nem nyitott a gondjaimra. Tele vagyok kérdésekkel, válasz nincs, csak a kétségek, hogy mit csinálhattam rosszul. Remélem, közösen ki tudunk alakítani valamiféle utat, megoldást számomra, hogy boldogabban élhessek. Előre is köszönöm türelmét, most már csak ez a vigaszom, hogy az ön segítségével javíthatok az életemen. Köszönettel, üdvözlettel Póka Réka


Kedves Réka!

Tessék nyugodtan elküldeni a létező adatokat, majd meglátjuk, hogy kellenek-e mások. Ha ezekkel nem tudnám beállítani az asztrogramot úgy, hogy meglegyen a belső koherenciája, sajátos logikai motívumrendszere, amúgy sem készítem el a horoszkópot. Ha ez felmerülne én majd megírom, hogy mire van még szükségem.
Persze, azokról a bajokról, problémákról is írnia kell, amelyek az ön sors-krízisének az elemeit képezik, és amelyek miatt hozzám fordult segítségért, ahhoz, hogy tényleg hathatós legyen a feltárás. Szilárd


Kedves Szilárd,
nem is hittem volna, hogy ilyen hamar válasz érkezik... köszönöm szépen.
Betegségeim: kiskoromban egy Frenolon nevű gyógyszerből ettem meg egy adagot (apámnak írta fel orvos, csak megtaláltam), ami miatt epilepszia-gyanúval évekig vizsgáltak, de nem lett semmi baj tőle. Aztán kb. 11 éves koromban egy olyanra emlékszem, hogy a busz mögött átszaladtam az úton, hajszál híja volt, hogy egy teherautó nem ütött el... csak, mert a járdán megláttam anyukám, hozzá szaladtam át. 1981-ben pont karácsonykor a jobb lábfejem ízülete begyulladt, nem tudtam menni rajta hetekig. Azóta is gyakran fáj. 1985-ben motorbalesetem volt, motorral estünk a vőlegényemmel, a jobb térdem szétnyílt, össze kellett varrni, de csak a lágyrészt vágta el a motor tükre, semmi bajom nem lett tőle más. 1996-ban bal térdben részleges térdszalagszakadásom volt, sokáig nehezen jártam. 1999-ben egyik napról a másikra megfájdult a jobb csípőm, nem tudtam menni. Kiderült, hogy nyitott gerinccsigolyám van, porckorong rendellenesség, csípőproblémák (zsibbadt a lábam), enyhe gerincgörbület van. Azóta is ízületi problémáim vannak, de már az ujjaimban is, néha nagyon fájnak. Volt két művi abortuszom, egyik 1985-ben, másik 1996-ban.Vetélés nem volt, szülési komplikáció sem. Sajnos anyai, dédnagyanyai ágról nem tudok írni ilyen témában. Anyukámék elváltak, de előtte se éltek jól.
Szerettem volna továbbtanulni, de szüleim anyagi helyzete miatt nem lehetett. Ami szerettem volna lenni akkor: tolmács vagy nyelvész. Még menet közben tetszett az újságírás is, az ma is vonz.
Kérdéseim, problémáim: úgy érzem, párom elnyom, lehúz, nem tudok épülni miatta, nem tudom megvalósítani elképzeléseimet. Nagyon nehéz természetű, introvertált ember, s noha szeretjük egymást, a lelki kapcsolat hiányától nagyon szenvedek. Az életnek szinte minden területén csak negatív irányban hat rám. A gyerekekkel való kapcsolata is, főleg a lányával, problémás. Hirtelen haragjától, durvaságától is nagyon rossz nekem. A családom rokonaitól irtózik. Én, noha nem kedvelem az övéit, jól bánok velük. Annyi mindent kérdezhetnék még, de hát az már túl részletes lenne.Továbbá van két gyermekem, egy lány (19éves) és egy fiú (17 éves), nagyon határozott, nehéz természetűek ők is, nagyon nehéz a dolgom velük. Makacsok, meggyőzhetetlenek, (most már nevelhetetlenek), és néha gonoszok velem. Most már nehezen viselem ezt is. Mostanában minden tagom fáj, az ízületeim sajognak, néha alig birok mozogni. Most már azt is érzem, depressziós is vagyok, egyre gyakrabban rám tör. A munkahelyemet is feláldoztam a családomért, előmenetelemet is, csak hogy nekik jobb legyen.
Hát, ennél többet most nem is írok, kérném szépen megírni, elég-e ez a sok minden, mit lehetne ebből kihozni. Köszönöm szépen, hogy meghallgatott.
Mégegyszer minden jót, nagyon köszönöm a türelmét, üdvözlettel: Réka

Kedves Réka!

Az ön horoszkópja egyáltalán nem annyira rossz, mint ahogy ön az állapotait leírja. Csak az a baj, hogy meglátásaim szerint ön a konfliktuskerülő, magyarul: gyáva fajta Oroszlánok közül való egyrészt, másrészt a Napja a XII. házban és a Sárkányfarka a IX. házban áll, ami azt jelenti, hogy soha nem fog tudni az életben helyesen tájékozódni, amíg az egyetemes törvényeket (Lásd a honlapomon) és ezek tükrében és ezek függvényében a saját (horoszkópból kiolvasható) sorsprogramját meg nem érti (Miután ismerte) és meg nem tanul helyesen meditálni.
Addig is tehát, amíg a horoszkópot nem tudja megrendelni Kezdjen el bátran és erélyesen viselkedni és a gyermekeinek elsősorban az ők érdekében sem hagyni, hogy önt sértegessék és durváskodjanak, hogy gonoszkodjanak önnel! Nem baj, ha ők nézik, vagy nevezik önt gonosznak, ön csak legyen velük akár a kegyetlenségig is elmenően szigorú és tisztesség-parancsoló, egy mákszemnyi szemtelenséget se tűrjön el. Mivel már sejtéseim szerint nagyok, tehát testi fenyítésben nem részesíthetőek, nyugodtan kezdjen velük bátor és szabad oroszlánként (Anyatigrisként!) üvöltözni, és gazdasági, vagy más fajta megszorításokkal őket büntetni, mert ezzel elsősorban ők fognak jól, járni, csak még nincs magukhoz való eszük és értéktudatuk, hogy ezt felfogják. Egyetlen egy dologra kell vigyáznia, hogy végig következetes legyen, jó előre gondoljon el mindent, még a bömbölési jeleneteket is, és mindent amit ki mondott a száján, vigyen végbe. Ez azt is jelenti, hogy ne ígérjen olyasmit, amit nem tud végig vinni, másrészt meg kell keményítenie az anyai szívét és végig kell csinálnia olyasmiket, amik nincsenek az anyai szíve szerint. Ellenben, ha nem így tesz, nemsokára a szíve és az egész gerince is fel fogja mondani a szolgálatot és akkor nem csak ön fog szenvedi ennek a fonák és törvénytelen helyzetnek a kárát, hanem az egész családja.
Ennek a szellemében és a további betegségek elkerülése érdekében, a férjével is szembe kell szállnia bátran és erélyesen és következetesen és nem kell annak a durvaságától félnie és meghunyászkodnia mert önnek ez a meghunyászkodó, szorongó magatartás egyenlő értékű azzal, mint hogyha lepratelepen sétálgatna önfeledten! Ne könyörögjön neki, hanem teljes szívéből ordítson vissza reá. Tudom, azt képzeli, hogy megbolondultam, de higgye el, értek a szakmámhoz és a hivatásomban a legjobbak közül való vagyok. Nem az a baj tehát, hogy nincs más megoldás, hanem az, hogy önnek bátor, mindig harcra-kész és reakció-kész, nyitott szívű Oroszlánként kellene viselkednie, ahhoz, hogy egészséges és boldog is lehessen. Ön a humanista és jóságos (valójában: gyáva) meghunyászkodásaival a legjobb energiaforrásaitól (mágikus képességeitől) fosztja meg saját magát. Mindehhez hozza tartozik az is, hogy nem kell viselnie a férje nevét, mivel ön nem férfi és nem is az ő alárendeltje, rabszolgája. Ön tehát sem nem Sándor, sem nem Sándorné! Tudom, hogy MO-n ez az eljárás és szerencsétlen beteges szokás, de ez főként a Tűz jegyekben született nőkre végzetes!
Nem tudom, hogy ön milyen horoszkópra gondolt, de mind a helyzete súlyosságára - összetettségére (A Lilith a VII házban a legnehezebben értelmezendő karmikus teherre utaló jel), mind az ön kérdéseinek a sokasága szerint én az egész értelmezést javasolnám, vagyis a szintetikus hangfelvételt is az analitikus leírással együtt. Persze, úgy, hogy előbb az analitikust küldöm el és önnek is csak azt kell kifizetnie, majd miután jól megemésztette, jönne a szintézis is.
Hogy némi fogalma legyen, hogy miért tartom fontosnak az Oroszlános magatartás bevezetését mind a külvilággal való viszonyrendszerében, mind a családtagjaival szemben, elküldöm egy hasonló karmájú fiatal fiúval való levelezésemet. (Agresszió)
Barátsággal: Szilárd

Kedves Szilárd!

Meglepett kicsit, amit írt, hogy én milyen lennék. De persze végülis igaz lehet ez a gyávaság. Az ember azt gondolja, hogy az a jó, ha nem "balhézik", és közben kiderül, hogy dehogyis jó. Igaziból a párom reagálása tartott eddig is vissza attól, hogy ellentmondjak neki. Egyre jobban kikészített a reagálása lelkileg, a sértődése, a durvasága, már elfáradtam bele, tudtam, mit fog nekem mondani, ordítani, szóval inkább nem szóltam. Nos, itt a hiba, ahogy elnézem. Gyerekeimnek gyakran szoktam mondani, hogy ne beszéljenek így velem, mindig szólok, hogy létezik a szülő, felnőtt iránti tisztelet. De ez is csak kevés esetben hatásos. Nem gondolom furcsának, hogy akár ordítsak is, egyáltalán, nagyon ritkán szoktam is, ha már másként nem ment, csak hogy komolyan vegyenek. De akkor ez egy eszköz kell hogy legyen, legvégső esetben. Kicsit megijeszt, hogy egészségileg milyen bajokat okozhat a a jelenlegi helyzetem, de azt is látom, és remélem is, hogy megvan a módja, hogy elkerüljem a bajt. A névhasználat megváltoztatása nagyon nagy procedúra lenne, sorbaállások, okmánybélyeg-fizetések, borzalmas körülményes lenne másként kérni a nevemet, azt nem igazán szeretném már megváltoztatni. Tény, hogy ez egy szokás itt Mo-on, ugyanis ha valaki lánynéven szerepel és gyereke van, hiába van férje, egyből lányanyának, hogy úgy mondjam, ledér nőszemélynek gondolja a közvélemény. Csak nagyon kevesen maradnak lánynevűkön itt.
Igaziból az is visszatart, hogy férjemnek ellentmondjak, mert mostanában munkahelyi gondjai vannak (bár igaz, húsz éve ilyen, a gondjai csak most vannak, korábban is eszmélhettem volna), annyira ideges az állása miatt, nem tudom, helyes-e ilyenkor elkezdeni a szembeállást vele. Legnagyobb gondom most például, hogy nem tudom, hogyan beszéljem rá, hogy megoldjuk a két különnemű nagy gyerek külön szobába helyezését. Noha ez jelenleg is megoldható lenne kis lemondással, nem hajlandó rá. Lehetne másik lakásra is cserélni a jelenlegit, de nem akarja. Közben én őrlődöm a két gyerek veszekedéseitől, nincs nyugta senkinek, rengeteg a feszültség emiatt a családban. A gyerekeim nekem morognak, apjuknak nem mernek. De én ebbe beleőszülök. Sokat lendítene helyzetünkön ennek megoldása, de több bátorság kéne, hogy elkezdjem. Hát igen, a gyáva oroszlán...Vagy pedig nem is kéne tekintettel lennem őrá se, másokra se, magam és az egészségem legyen a fontosabb vajon?
Elolvastam a levelezést a mellékletben, igazán érdekes. Főleg az, hogy valakinek olyan tevékenységet kéne folytatnia, ami - látszólag - nagyon távol áll tőle... Félelmetes... de bizonyára igaz, kíváncsi lennék, hogyan alakult a sorsa a fiúnak, vállalt-e küzdősportot … de hát ez egy másik kérdés.
Még annyit, hogy én szívesen tegeződnék, ha szabad ezt felajánlanom, könnyebb lenne a levelezés, a virtuális beszélgetés.
Csak egy kérdésem lenne már, nem is ezzel kapcsolatos, teljesen más téma, de kicsit fura számomra: valakivel beszélgettem telefonon, sohase láttam őt. És - mint a könyvekben a szereplőknél szokás - elképzeltem egy arcot a hanghoz. Amikor aztán találkoztam az illetővel, szinte teljesen úgy nézett ki a hölgy, ahogy elképzeltem, hogyan lehetséges ez? És amúgy is, sokszor vannak megérzéseim, amik bejönnek, beigazolódnak, mitől lehet ez?
Nos, búcsúzom, köszönettel és tele reménységgel, hogy ezután sokkal minőségibb életem lesz, üdvözlettel: Réka


Kedves Réka!

Meg kell szoknod, hogy az Úristen teljesen más logikával gondolkozik, mint mi. Pontosabban: mi gondolkozunk ferdén: "Az Én utam, nem a te utad, mondja a Seregek Ura." (Prédikátor könyve)
A két ellentétes nemű kamaszt, akár a férjed akarata ellenére is tedd azonnal külön szobába, ha erre lehetőség van, mert ez a természeti rend is és ez az Isten törvénye! Többet nem szabad meghunyászkodnod előtte. Afelől meg egyáltalán ne aggódj, hogy épp most van gondja a munkahelyével, mert ez éppen azért van, hogy húzza be végre a farkát egy kicsit és tanuljon szeretetet. Ő ugyanis nem csak, hogy ellentétben veled agresszív Kos, hanem a Sárkányfarka is Kos, tehát rejtett agresszivitással is telve van, amit egyáltalán nem veled és rajtad kellett volna eddig kiélnie. Ideje, hogy partner és szerető családapa legyen és nem főnök. Éppenséggel, hogy örvendened kell a helyzetnek. Te ugyanis nem lehetsz agresszív, akkor sem, ha a legszélsőségesebb módon fogadod meg a tanácsaimat, amire ezennel is külön felszólítlak (Figyelem: nem megkérlek!), mert az Oroszlán napod is pozitív és az Oroszlánban álló Plútó-Mars bolygópárosod is. Ez utóbbi egyébként nagy ritkaság és ennek köszönhető, a misztikus intuíciód, spirituális képességed is többek között. Te az inga elve alapján kell végezd a dolgodat ezentúl és nem hogy újságíró, hanem egyenesen író is lehetnél - kellene lenned. De képzeld el egy könyvborító színes oldalán a nagy regényed címét: Özönvíz, írta Kókai Sándorné. Nem nevetséges? Éppen ez a bajod, hogy az Oroszlán személyi tudat ellen teszel mindent! Mit érdekel téged ennyi idősen, hogy mit gondolnak rólad egy becsületes női névvel? Nem kell a lánykori nevedet használd, hanem lehet az a férjed családneve is, ha fel akarod azt venni, de semmiképp nem lehetsz Sándorné, mert az Sándor az egy férfinak a neve, aki te nem lehetsz semmiképpen! Ha nem akarod hivatalosan megváltoztatni, vigyázz arra, hogy csak a hivatalos aktákon használd így, mert ha úgy gondolsz magadra mint Sándorné, vagyis egy férfinak a női nyúlványa, végtagja, ragadványa, stb., nem csak a gyermekeid fognak gonoszkodni veled, hanem maga a Sorsod is!
Hiszen ők csak provokálnak annak érdekében, hogy vedd észre magad végre és légy önmagad! A férjed is azért hengerelt le folyton, mert ő a te fejlődési sorsprogramod egyik fontos megtestesítője vagy, amiképpen te is az kellene legyél az ő számára Oroszlánként! Érted már? Maga a hétszentséges Úristen várja el tőled, hogy húzd fel az ínyedet és jó egészségeseket bömbölve végre, mutasd meg az agyaraidat neki, meglátod, hogy milyen hamar hozzá szokik az új - normális! - helyzethez és néhány hét múlva igazi békében fogtok majd élni, amikor mindenki megkapja a maga helyét és szerepét a családban. Azt is lehet mondani, hogy ennek a nyomorult és szerencsétlen helyzetnek végül is te vagy az okozója! Hiszen nem voltál képes a férjeddel megértetni, hogy aránytalan a viselkedése, hát a sors volt kénytelen vele elbánni! Ha segíteni akarsz neki tehát, minimum három hónapig lépjél elő családi diktátorrá. Ez az inga elve. Nem lehetsz bátor és erélyes, anélkül, hogy a vakmerőséget és a kegyetlenség látszat-állapotát ki nem próbáltad volna, huzamosan át nem élted volna.
Barátsággal: Szilárd

Kedves Szilárd!
Csak még pár sort akartam írni, és elképedve látom, milyen szép levelet írtál nekem. Nem mondom, hogy köpni-nyelni nem tudok, de valami olyasmi... Szóval csak három gondolat röviden, aztán jövök én... ezeket a sorokat, ugye, jobb, ha nem mutatom meg páromnak, nem beszélünk róla, elég, ha én nekiállok megvalósítani a "bátor" oroszlánt? Egyáltalán, mondjam-e neki, hogy írtam Neked? Azt is tervezem, hogy az ő jellemzését is megcsináltatnám veled az enyém után és megmutatnám neki, megbeszélnénk... jól gondolom-e ezt?
A második dolog, hogy a hanganyagot még nem tudtam meghallgatni, ahhoz idő és nyugalom kell, most fő a vacsora, a két gyerek itt tévézik, nyüzsög, majd megvárom, míg egyedül lehetek.
A harmadik, hogy van egy kolléganőm, ő is a férjére panaszkodik, ajánlottam neki, írjon neked, nem baj, ugye?
Szóval, rám visszatérve: megdöbbent, hogy az a feladatom most, engedjem ki a karmaimat...és ha kell, elbődüljek és diktátor legyek. Ebben nem fog a párom sérülni, vagy kit érdekel, mi lesz vele? A szívére szokott panaszkodni, nem lesz baja? Vagy ettől fog neki bekattanni a normális viselkedés? Miért van az, hogy én még mindig tekintettel vagyok rá... nem kellene törődni vele? Az agresszivitását ha nem rajtam, min kéne kiélnie neki, valami sporton, vagy hogyan vezethetné le? Ha a telken fizikai munkát végez, látni rajta, szinte füstöl az agya, megy ki a feszültség... ilyesmi levezetés kéne neki vajon?
Nagyon érdekes ez a név-szemléletmód.. én nem Sándorné vagyok, hanem Réka... és e mögött mennyi nem jó gondolat is lehet, mármint az Sándorné mögött... hihetetlen, illetve elhiszem, csak még szokatlan.
Hu, ez a diktátorság... ezt át kéne gondolnom, hogyan is csináljam? Jól gondolom, hogy azért "kaptam" ilyen férjet, hogy "rendes", harcos oroszlán legyek, és ne gyáva? És a páromnak meg vissza kell fognia magát, az agresszivitását, neki meg ez a feladata? De ha így van, én nem voltam jó alany neki. Eddig nem tudta miattam végezni a "leckéjét"... És azzal segítek rajta, ha megmutatom, milyen a bátor oroszlán... hát, most már mihamarabb menni fogok a postára, nagyon-nagyon reménykedem a jobb életemben, hogy máskén fogom látni, értékelni magam... ez a két leveled is nagyon sokat segített, egész felvillanyozott most engem. De jön a kérdés is egyből: miért kellett nekem kb. húsz évet várni, hogy rájöjjek, ami volt, nem jó, más kell? Húsz év terror, amiben éltem... sok, nem? Vagy jobb később, mint soha alapon örüljek, hogy most már más és teljes életem lesz?
Nagyon sok üdvözlettel: Réka

Kedves Réka!

Egészen nyugodtan megmondhatod a férjednek, hogy mit írtam, mivel "ahol a titok, ott a piszok". Olvasd el a Megváltás törvényeiből a szeretet és a nyitottság törvényét! Arra viszont nem adhatok választ, hogy lakáscserével, vagy a jelenlegi lakásotokban történő módosításokkal biztosítjátok a két különböző nemű kamasznak a külön szobát. Én csak azt értettem meg, hogy erre több lehetőség is lenne, csak azért nem történik meg, mert a férjed morog, ahelyett, hogy megértené az isteni és a természeti törvényt és cselekedne, mivel el van foglalva a munkahelyi problémáival. Tudod mi a baj? És ezt is megmondhatod neki: hogy ő harcosnak, vagyis zsoldosnak, katonatisztnek, kommandósnak, idegenlégiósnak, stb. jött a világra és ezt nem tudván, tudattalanul és önkéntelenül a családot és a munkahelyeit használja taktikai térnek, csatatérnek, harci mezőnek, stb. Ami a többi kérdést illeti, nem veszed észre, de már a kérdéseidben ott van a válasz. Azonban annyi éves férfi-kelléki, férfi-nyúlványi állapotodban elvesztetted az önbizalom képességét.
Nem csak bátorság (egyelőre vakmerőség!), hanem nyíltság is tehát!
Szilárd

Kedves Szilárd,
Páromnak el fogom mesélni, amiket írsz, majd megírom, mit szól hozzá. Biztosan furcsállja majd, hogy minek született (volna), és nem is tud róla, de még közelébe se került egyiknek se...
Lakásügyileg valóban az van, hogy el van foglalva magával, meg morog, nem tetszik neki a változás. Nem is tudom, hogyan hozzam szóba neki... Gondoltam, azt csinálom, hogy keresek egy megfelelőt, és majd csak akkor mondom, hogy láttam egy jó beosztású lakást. Na mindegy, ... de félek tőle, érdekes. Most ez a családunkban a legfőbb megoldandó kérdés, a gyerekek nyugalma, no meg ezáltal a mienk is...Úgy érzem, ezen sok múlna, minőségi változás lenne a családtagok életében, boldogabbak lennénk általa. Hát, önbizalommal, érzem én is, hadilábon állok...
Réka
Kedves Réka!

Mondom, hogy egyenesen regényt kellene írnod, nem holmi újságot, csupán a kérdéseket kell kihagynod és egyből a válaszokkal kezdened. Amint felteszed a nagy metafizikai sorskérdéseket egyből tökéletes választ is adsz rájuk. Már reménykedtem, hogy legalább az utolsó kérdésedre adhatok valami eredeti választ, de azt is "lelőtted" előlem. Ráadásul, a férjeddel kapcsolatban adod meg a leghelyesebben a válaszokat, tehát semmiféle kétséged ne legyen a helyes magatartás felől: igen az egészségére válik, ha "semmit nem hagysz neki", amíg el nem fogadja az új szituációt és ebben annyira erősnek és eltökéltnek és egyértelműnek és határozottnak kell lenned, hogy minél hamarabb sikerüljön elfogadnia az új helyzetet, mert az ő szívének éppen azt használ, ha egyértelműen és nem csak a tudatával, hanem a tudattalan alvilágával is megérti és elfogadja, hogy még alattomban sem szabad rajtad és fölötted uralkodnia! Így nem kellene egyebet csinálnom, mint a kérdéseket kihúzni és a válaszokat meghagyva, az én nevemben - aláírva - visszaküldeni. Azért küldöm tehát vissza egészében a leveledet, hogy magam a fölösleges levélszerkesztéstől megkíméljem és neked lehetőséget adjak arra, hogy mindig emlékezhess ezekre a kérdésekre és a saját, tökéletesen helyes válaszaira. Minél hamarabb elkészíthetem tehát az analitikus leírást, annál jobb, mert te tökéletesen fel vagy készülve arra, hogy annak egyetlen szavát, mondatát se értsd majd félre és, hogy amit megértesz, hasznosítsd.
Persze, hogy szívesen veszem az újabb rendeléseket, hiszen három kiskorú gyermekből és egy várandós feleségből álló családot tartok el, és ezt úgy hogy sem gyest, se gyed-et, vagy családi pótlékot nem kapunk, mivel a román állam ilyesmit nem ad alanyi alapon, a (szintén konfliktus- és konfrontációkerülő Oroszlánnak született!) feleségem viszont egyetemista volt amikor feleségül vettem, tehát nem dolgozott és TB-t nem fizetett soha.

Bátorság – sőt, az inga elve szerint, egyelőre: agresszió! Szilárd

Kedves Szilárd!

Leveledre válaszolva: zavarba hoz, hogy én ilyen "okos" vagyok, csak nem is tudok róla? Na jó, ez csak vicc, de valahogy így van ezek szerint? Örülök, hogy azt látod, teljesen nyitott vagyok, felkészült az analitikus leírás megértésére, befogadására, hasznosítására.
Szeretném még megkérdezni, hogy erről az egészről, amit mi itt kiókumláltunk nekem, meséljek-e férjemnek? Milyen könnyű is lenne neki azt mondani, hogy "öregem, a te érdekedben balhézok, nehogy bajod legyen, és igenis lakást cserélünk, punktum, szót se többet, stb., stb." Mit szólna ehhez a beszédhez? Na, megint jön az "okos" válasz: vagy csak tegyem dolgom, szótlanul? Mit fog szólni a hirtelen pálfordulásomhoz? Meg fogja-e érteni tetteimet pl. a tudatalattijával? Neki vajon okoz-e feszültséget, valami negatív érzést, hogy nem azt teszi, ami az életfeladata? Nos, erre azért már nincs ám válaszom!
Nos, most egyelőre ennyi jutott eszembe, továbbra is nagyon izgatott vagyok. Hajrá, bátorság és agresszió - írnám, ha vicces kedvem lenne...
Üdvözöllek: Réka

KEDVES RÉKA!

A probléma az, hogy neked a XII. házban álló Napoddal és Uránuszodal,
Igen erős spirituális tudat-fejlesztési életfeladatod - fejlődési életprogramod
van. Neked igen erős rejtett spirituális képességeid - misztikus intuíciód van
a tudattalanodban elrejtve, de amíg a személyiségi tudatod nincs kifejlődve
még a maga természetes módján sem, hanem egyelőre csökevényes, nem
hogy fejletlen állapotban vagy spirituális szempontból - kb. 15 - 16 éves
szintre süllyedtél vissza, olyan kamasz gyermek szintjére tehát, akinek az
apja vagy az anyja - neked a férjed - mondja meg, hogy mit csináljon és mit
ne, nem rendelkezik tehát szabad akarattal és önálló döntési képességgel.
Ennek a fonák és abszurd állapotodnak a következtében tehát, nem csak
az a baj, hogy nem rendelkezel ezekkel a természetes felnőtti személyi ké-
pességekkel és tudattal, hanem főként az, hogy mindemiatt egyelőre negatív
mágikus tevékenységet fejt ki a tudattalan képzelőerőd, hiszen felnőtti kép-
zelőerővel rendelkezel - nem gyermekivel! - és nem is akármilyennel! Miközben
a mentális tested, amely az alapját kellene képezze annak, hogy mit is képzelj,
illetve a személyi rációd és az akaratod gyermeki. Ezért van az, hogy mindaz,
amit el szeretnél érni vagy nem valósul meg, vagy éppen fonákul, vagy
használhatatlanul zavarosan - és így inkább zavaróan(!) materializálódik.
Persze, hogy boldogtalan és szorongó és depressziós vagy ennek következtében,
de a megoldás egyáltalán nem az, hogy szorongó és félénk maradj, mert
senki nem fogja ajándékként a fejed felül elfújni mindazt, amit a szorongó és
depressziós képzeleteddel beidézel az életedbe és a család életébe. Nem
azért hangsúlyoztam tehát az Oroszlán személyi tudat kialakításának a fon-
tosságát, mert nekem ez lenne a misztikus heppem, hanem azért mert más
lehetőséged egyáltalán nincs ahhoz, hogy egészséges legyél és normális
életet élj, a boldogságról és a harmóniáról nem is beszélve.
Nehogy félreérts: a te horoszkópod nem is olyan nehéz, hanem átlagon
felülien pozitív, csak azért van annyi bajod, mert fordítva ülsz - ültök a
férjeddel a lovon. Ha ezt nem sikerül vele megértetni, tovább betegítitek
magatokat fölöslegesen, és mivel te vagy a családanya, akinek a mágikus
képzeleti tevékenységétől függ a család anyagi helyzete is, még el is
szegényedhettek!
Azért kerültél a férjeddel ilyen viszonyba, mert a házasságotok elején
mind az volt az érzésed, hogy ő nem az igazi párod és ezért jogosulatlan-
nak érezted magad, hogy ellenkezzél vele. Meg kell kérdezd magadtól, hogy
vele akarsz-e maradni, és ha igen, akkor ne abban reménykedj, hogy a sors
valamilyen véletlen szerencse folytán mégiscsak kicseréli (megváltoztatja),
hanem értesd meg vele, hogy nem hagyod magadban többet a személyisé-
gedben elnyomni! És nem azt kell mondd, hogy ez elsősorban az ő érdekében
történik, mert ez azt jelentené megint, hogy újból nem mered felvállalni
a személyi jogaid és emberi méltóságtudatod megvédését és kiharcolását,
hanem csak és csakis azért, mert nem hagyod és abból az idióta infantilis
szabad-akarat nélküli kamaszgyermek szerepből egyszer s mindenkorra
eleged volt! Inkább hisztériázz, vágd földhöz magad és túrjad a nyálad,
de többet egy tapodtat sem engedj a személyi jogaidból és méltóságodból!
Enélkül hiába is értelmezném a horoszkópod rengeteg árnyalati - karmikus
problémáját és hiába adom meg a feloldási lehetőségeket, mert falra hányt
borsó lesz az egész, egy szép misztikus torta, aminek üres a belseje!
Nagyon figyelmese és többször olvasd el tehát az analitikus leírásokat,
főként az Oroszlánra és a XII. házra vonatkozó részeket, valamint a Bika
Sárkányfarkadra és a Halakban álló Lilithedre vonatkozó részeket és
majd mindent kitisztázunk a szintézisben.


Kedves Szilárd,
rendben megkaptam az anyagot, mindent ki tudtam nyitni, nagyon köszönöm. Egyelőre olvasom és olvasom, aztán majd még "beszélünk", jó? Ahogy belenéztem - nem lehet ám ezt rövid idő alatt végigolvasni - nagyon nagy igazságok vannak benne...
Ha elolvastam többször is, aláhúztam, ami fontos, és kérdésem lesz - biztosan lesz - írok, jó?
Üdvözöl Réka

Kedves Réka!

Még egyszer: nem a férjed miatt kell önmagadnak lenned, hanem saját magad miatt! Nem azért kell ellenszegülj a személyi elnyomásnak, mert neki harcosi életprogramja van, amit nem a te egzerszirosztatásodd által kell kiélnie, hanem azért mert neked ez életbevágóan és üdvösségbe vágóan fontos és elengedhetetlen! Szilárd

Kedves Szilárd,
nem felejtettelek el, csak még ülepedik az a sok anyag, amit kaptam, újra meg újra elolvasgatom mindet. Kérdésem is lesz, csak még összeírogatom. Párom adatait is nemsokára küldeni fogom. Addig is: nagyon boldog új évet kívánok Neked és kedves Családodnak! Réka - és nem Sándorné!
---------------------------------------------------------------------------------------------
Ez a két példa - Mivel a diszkréció kötelez egyelőre, a legártatlanabbakat választottam ki! - talán jobban illusztrálja azt, hogy az agreszivitás elsősorban nem külső és nem feltétlenül és általában a férfiakra jellemző megnyilvánulások problémaköre. Hiszen azokat a fény-ellenes, sors, illeve Isten-ellenes és magazat, illetve életellenes programokat, amelyeket az örökletes karmikus családi programokról szóló tanulmányban leírtam, elsősorban nem az apai ági felmenőktől, hanem az anyai ági őseinktől (anyánknak az anyai nagyanyjától és dédnagyanyjától) örököljük. Sőt: addig hiába is küzdünk az emberhez nem méltó, primitív agresszivitás ellen - a csaldon belüli férji - apai agresszivitás ellen - amíg nem merünk szembenézni a láthatatlan és érzékelhetetlen, de annál veszélyesebb - mivel hogy asztrológiai feltárás nélkül kivédhetetlen: mágikus erejű - örökletes képzeleti agresszivitással. Ez a ki nem nyilvánított és az erre nem érzékenyek és a hozzá nem értők számára leleplezhetetlen, rejtett (női) agresszivitás ugyanis nem a megvadult hím-állatok viselkedésével jellemzett családi hőzöngést és verekedést - bútor-rombolást, nem csak idegromboló családi feszültségeket tud kelteni, nem csak testi sérülést képes okozni feleségnek és gyermeknek egyaránt, hanem képes a nőket fogamzásképtelenné (meddővé) és magzatkihordásra képtelenné (vetélővé) tenni, és ami ennél is tragikusabb a rejtetten agresszív anya (civilizált, vagyis az agresszivitását mindössze spirituálisan - képzeleti szinten átélő anya) által szült gyremekeket halálba küldeni.
Tisztában vagyok a fenti mondatom súlyosságával, és talán nem is írtam volna le, ha nem úgy fedeztem volna fel ezt a tragikus helyzetet, hogy évekkel ez előtt, magam rohantam karjaimban az akkor még aléltnek hitt második kislányunkkal, egy Magyarországi kisváros korázába és nem én hallom meg előbb a szolgálatos orvos által is, a halotti jelntében „jól fejlett csecsemő”-ként jellemző, adig makk-egészséges kislányunk tetemét vizsgáló orvos szájábaól a végzetes valóságot jelentő orvosi diagnozízt, és ennek ellenére nem magam kérleltem volna hiába az Istent és a gyermek lelkét, hogy térjen vissza kis halott tetembe. Talán soha nem mertem volna ezt leírni, még ha gyakorló asztrológusként elméleti és gyakorlati tudásom is lett volna felőle, ha nem személyesen kellett volna átélnem azt a szülői borzalmat, hogy a szemem előtt teszik be reggel, az este még teljesen egészségesnek tudott, és aként lefektetett gyermekünk kis testét egy hidegházi "szekrényfiókba", és ha a tragikus nap estéjén nem ejti ki felségem a száján azt, hogy "Én öltem meg őt a gondolataimmal". Első hallásra nem egészen értettem, hogy mit mond. De ahogy mesélni kezdte, hogy mennyire félt esténként az eldugott, számunkra végül is "külföldnek" bizonyuló magyarországi faluban bérelt, alacsony ablakú házban maradni a két kisgyermekkel minden héten egy alkalommal, amikor is, a 75 km-re levő városban tartott délután kezdődő és este végződő három órás előadásaim után nem tudtam hazamenni, mert egyszerűen nem létzezett ehhez tömegközlekedési eszköz, és azért fohászkodott, hogy ez a számára "borzasztó" helyzet valamiképp szünjön meg és az ő nehéz anyai feladatai halasztódjanak el későbbre, mindent megértettem. Mivel a gyermek haálát követő rettenetes napok után, renkivülien érzékenyé váltam a "megmagyarázhatatlan" gyermek- és csecsemőhalál esetek "begyűjtésére" és kauzális értelmezésére, merem állítani, hogy a gyermekek halála esetében, csak akkor nem tehető felelőssé az agresszív anayai képzlet önkéntelen és öntudatlan (vagy fél-tudatos) tevékenysége, amennyiben az anya nem rendelkezik ép elmével.
És ez akkor is így van, amikor a csecsemők és a kisgyermekek un. balesetek, természeti katasztrófák, háborús cselekmények, vagy egyszerű emberi - apai! - kegyetlenkedés áldozatai lesznek, mint pl. a Jézus születése miatt meggyilkolt zsidó gyermekek a Herodes által elrendelt gyermek-mészárlás esetében. Betlehemben sem halt meg minden csecsemő, vagy a két éven aluli kisgyermek, hanem csak azok, amelyeknek az édesanyja rejtett, vagyis vallásos - spirituális szintű agresszivitásban "szenvedett". Akárcsak a különböző allergiákat, a vérrák (leukémia), vagy az agyhártyagyulladást, de még inkább az ismeretlen vírus-fertőzések következtében beálló, majdhogynem azonnali halált, ami a legtöbb esetben a kiskorúaknál fordul elő, akárcsak a leim kórnak az egészen ritka esetekben kikerülhető halálos következményét, egyértelműen az anyák öntudatlan és képzeleti agresszivitása, önkéntelen negatív mágikus tevékeysége váltja ki.
Igen ám, de a fenti a megállapításokkal semmit nem érünk, ha e helyen, ha egyelőre hiányosan is, de részben legalább - számba nem vesszük azokat a mai „bűbneesett” imaginációban lakozó megváltás-ellenes téveszmékből (Pl. az élet gazdasági - tudományos megnyerhetőségébe vetett hitből) eredő sors-tényezőket, amelyek viszont az utódoknak is átadott anyák agreszzivitását létrehozzák. Vagyis azokat a sors-helyzeteket, amelyek folyamatosan felháborítják és irritálják a nőket. Azokat a sors-helyzeteket és civilizált tévképzeteket, melyektől tudatosan, vagy öntudatlanúl félnek és félelmükben, képzeleti és gondoltai szinten valakit, vagy valamit majdhogynem folytonosan támadnak az emigy boldogság nélkül élő, vagy a boldogság-hazudó nők (Az aztrológusnak rengeteg boldogság-álcát kell finoman levennie, ahhoz, hogy a horoszkóp kauzális értelmezéshez egyáltalán hozzá lehessen fogni annak érdekében, hogy a problémáknak, amikért felkeresik, az igazi okait fel lehessen tárni: általában Mérlegben és/vagy a VII. Házban álló Lilith, vagy Sárkányfarok, és csak a legenyhébb esetekben Nap által jelzett problémák.), vagyis a jövendő anyák.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Agresszió és szeretet
HozzászólásElküldve: 2008.03.16. 09:00 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A szeretet és a fény felcseréléséből, illetve az igazi (szelemi, kauzális) fénynek a hamis fénnyel (az un. természettudományos fénnyel) való felcseréséléséből és a fölöslegesen legyilkolt állatoknak a hullamérget és más zavaró genetikai információt tartalmazó húsával való táplálkozási szokásokból (a ragadozói mentalitásból) eredő, eleve „adott” (spontán) agresszivitás-keltő ok mellett, vegyünk gorcső alá néhány más, de ugyancsak a metafizikai ismeretek hiányánek köszönhető egresszivitást. Kezdjük, a legenyébb agresszivitást kiváltó oknál, amely csak akkor kerül a felszínre, amikor az összes többi párkapcsolati - családi zavart okozó tényező (Pl. tisztázatlan és helyre nem tett családi viszonyokból eredő konflikyusok: apával, anyával, apóssal, anyóssal, sógorral, sógornővel, az élettárs barátaival és barátnőivel való konfliktusok, vagy az anyagi helyzetből, illetve a közös pénz felhasználási módjával kapcsolatos konfliktusok.) már le van rendezve, fel van oldva, és félre van téve. Ezt a tipikusan a női (Jin) és a nőies lelkekben gyökerező agresziót, a Rákban álló Lilithje által és a Halak Sárkányfarka által jelzett karmájától befolyásolt tudattalan agyi és képzeli tevékenységét szüntelenül figyelő - vizsgáló feleségem, érzelmi kielégületlenségből eredő agresszivitásnak nevezte el. Ez, az anyagi gondokkal és az illetéktelen anyósi - apósi, testvéri, sógori bevatkozásokkal harcolni nem kényszerülő nőknek azon érzéséből ered, hogy nincsenek a férjük - élettársuk által és a kamasz, vagy fiatal korú gyermekeik által, érzelmileg eléggé és méltóképpen, érthető és érzékelhető gesztusok és más jelek, pl. simogatás útján történő testi érintkezések által is kifejezetten szeretve. Hogy tehát nem kapják elég egyértelmű jelét a szeretteik szeretetének. Ez általában a már gyermekkorukban szeretet-hiánytól szenvedő, az un. szeretet-karmával született személyek esetében merül fel leginkább. Vagyis a személyi horoszkópjukban a Halakban és/vagy a Rákban, és e konstellációknak megfelelő IV., és XII. házakban álló Lilithel, vagy Sárkányfarokkal, illetve a Halkaban, a Rákban, vagy a IV., és a XII. házban, több negatívan fényszögelt bolgyóval rendelkező személyek esetében.
Ugyanakkor az ezzel eggyütt, ennek a következményeként létezik egy másik, még rejtettebb agresszivitás is. Az un. személyi függőségi problémákkal, koplexusokkal küzdő hölgyek szokták intenzíven átélni ezt a hiány-érzést, akiknek valamelyik tűz jegyben található a Lilithej, a Sárkányfarka, vagy a Napja. Itt nem is az a probléma, hogy e lelki - öntudati (személyiségi) problémákkal küzdő nők, ahelyett, hogy megtanulnának önállóan gondolkozni és létezni, vagyis önmagukban és önmagukkal jól-lenni és az egyedülléttől nem félni, gyorsan "férjhez-menekülnek" mielőtt a felnőtti tudatuk kialakulhatna, a szüleik mellett megélt nehéz otthoni - családi körülmények elől, vagy az egyedüllét félelmetes perspektívája elől. Ezt ugyanis egy értelmes férfi megérti és vigyáz arra, hogy feleségét ne érje ebből a szempontból fölösleges bántódás. A baj az, hogy a szeretet-hiánynak képzelt és érzékelt, érzelmi élmények hiánya miat szenvedő nők elsősorban azt nem tudják, hogy kauzális alapfunkciójuk szerint, vagyis a Szeretet megtestesítőiként, elsősorban nekik kellene diszkrét szertetet áramoltatni a férj - életárs irányába, illetve az individualitásuk kicsirázása és szárba szökkenése időszakába érkezett gyermekeik irányába. És ezt követően, a hatás - visszhatás törvénye alapján, esetleg majd fizikai és pszichikai jellegű érzelem-kinyilvánítások formájában is (gesztusok, ölelések, simogatások formájában), hozzuk is visszatérül ez, a diszkréten a szertteik felé áramoltatott szertet-energia. De, amint Hamvas Béla írja, az ember kivül csak azt végzi el, amit belül elmúlaszt megcsinálni, és kivülről akarja befogadni azt, amit belülről kellene elfogadni. Az ilyen személyek ugyanis képtelenek magukat igazából és ténylegesen szeretni (Most ne menjünk belé abba, hogy ennek esetleg gyermekkori pszichológiai oka is lehet, amiért közvetlenül a szüleik is lehetnek hibásak esetleg.) és ennek következményeként, még a gyermekeiket is alig, amiért is elsősorban nem önmaguktól, hanem másoktól várják el, hogy őket szeressék. Ezek a személyek is, amiként az otthonról való sürű és huzamos hiányzásait, a kényelmet és személytelen élveztetet szolgáló anyagi javakkal és ajándékokkal a feleségükket lekenyerezni igyekvő és gyermekeiket kényeztető (voltaképpen a maró lelkiismeretfurdalásukat csitító) apák, a személyi jelenlétüket pótolni képtelen tárgyak ajándékozása által, kivül adják azt, amit belül kellene. Természetes tehát, hogy a szeretetnek is a külső jeleit értékelik és várják el a leginkább a környezetüktől, a családi meghittséget, stabilitást és biztonságot adó felelős férfi (család-apai) szellemiség helyett, és képtelenek ténylegesen boldognak lenni, még akkor is, ha más családanyákhoz - feleségekhez képest, minimális áldozatot kell hozniuk a család fizikai jóléte és otthonos légköre fenntartása érdekében.
De, még ennek a feltárása és tudomásulvétele szem vezet az érzelmi probléma igazi gyökeréhez és magoldásához, mivel mindössze a pszichikai és a mentális szinteken éri utol a problémát. A probléma igzai és kauzális gyökere ugyanis a nő és a férfi alapfunkciójának és természetének a teljes félreértését hozza homlokterünkbe. Korunk spirituális zavarának és rákfenéjének is nevezhető az a tény, hogy az ilyen nők, és általában a mai nők nem az őket, vagyis a lelküket - tudattalanjukat - átvilágítő és a szellemüket megtermékenyítő „fény-hozó” (értelem adó) magatratást várják el a férjüktől, élltársuktól, és általában a férfiaktól, hanem annak éppen az elenkezőjét: a kényelem- és élvezetbiztosítást, kényeztetést és a „szépmondást”, az udvarlást, vagyis az áltatást. („Hazudj valami szépet!” – Presszer Gábor) Holott a férfinak éppen, hogy nem áltatni, és a „női csacskaságaiban” megerősíteni, hanem elsősorban át kellene világítani a nőt annak, hogy úgy mondjam az egészsége, vagyis a mentálihigiéniája fenntartésa érdekében. De ezt kellene tennie a családi szellem és légkör zavartalansága fenntartása, illetve a felesége és a gyermekei egészsége megörzése érdekében is! Ehhez képest, a modern, vagyis a családanyao szerepkör ellen hadakozó és a férfi-sikereket vadászó, a széleskörű társadalmi életet folytató nők, egyenesen és azonnal (úgymond reflexből) irritáltakká válnak, amikor az élettársuk átvilágítási szándékkal közeledik hozzuk és személyes offenzációnak veszik a mélyebb szellemi alanlízist és ezzel együtt peresze, mind a lelki- szellemi, mind a fizikai megtermékenyítés vágyát és szándékát. A pszichológusok nem akarják fel- vagy elismerni, de számtalan eset van arra, hogy semmi más igazi okot (A két spirituális struktúra térképének számító horoszkóp összehasonlításából kiolvasható spirituális és kauzális okot!) nem lehet találni a válásra, illetve az elhidegülésre (és a később a jelentkező nemzőszervi, utód-táplálószervi betegségekre!), mint azt, hogy (Persze, nem mindig egyedül az ők elhatározása következtében, de) az élettársi viszonyt folyató nők kikerülték és elhárították az eredeti rendeltetés és a férfivel való együttlét és a szexuális közösülés legfontosabb spirituális és kauzális célját beváltani: gyermeket foganni és szülni. - Nem dehogy! Isten őrízz! Még hogy a nőnek a lelkében vájkáljon a férje (és nem a pszichológusa!) és ott mindent átvilágítva felfedezze a kis és nagy szerelmi kalandokra való vágyakat, a csalásra való hajlamokat, a rejtett szexuális fantáziálásokat, amelyekben nem a férj –élettárs a főszereplő és ez által a szegény nő kiszolgáltatottjává váljon a gyengeségeit és rejtett titkait kihasználni és ellene felhasználni vágyó „szeretett” férfinak? Inkább ő, a férfivel egyenrangú - Már ha nem felsőbb rendű! – a férfinél ügyesebb, okosabb, tájékozottabb, talpraesettebb, diplomásbb, gazdagabb, stb. – női partnernek kellene átvilágítani és megtermékenyíteni az ügyetlen, vagyontalan, diplomátlan, kevésbé erélyes és intelligens, stb. Férfit! Neki kell ki- és megtanitania a férfit arra, hogy miként is kell annak az érzéketlen fajankónak, a gyámoltalannak, a málészájúnak és a neveletlennek „igazán” szeretnie és „kényeztetnie” őt. (Az egyik - az Oroszlán jegyében született - ügyfelem, aki nem várta ki a tanácsomat és elköltözött a férjétől és így már csak igazolni tudtam utólag, hogy tényleg nem sok közük volt karmikusan egymáshoz, utólag elmesélte, hogy miként tanítota be a férjét - egészen pontos szavakat és formulákat adva annak a szájába - és arra, hogy milyen, számára kedves szavakat mondjon és ismételjen neki, persze, akkor, amikor ő kívánja azokat hallani! Csak akkor esett kétségbe, amikor megmondtam neki, hogy ezáltal kiherélte lelkileg a férjét és jó, hogy elvált tőle, mert a válásukat előidéző lelki zürzavart már csak a férje impotenciája követhette volna.) Hiszen a modern nők öntudatlan és önkéntelen versenyben vannak a férfiak világával, amelyet végre-valahára le kell győzzenek, amiképpen a férfiak versenyben érzik magukat a természet világával, amit a fizika és a vegytan már le is győzött (A tudósok által előállított és globálisan felhalmazott robbanóanyagokkal nem csak a föld, hanem még három bolygó élővilágát lehetne száz százalékosan kiirtani), és hamarosan a biológia és az orvostan is le fog győzni. (Az Isten óvjon minket ettől a győzelemtől!) És egyébként is, az ilyen átvilágításra ott vannak a pszichológusok, ez nem a zsarnoki hajlamú férjeknek a dolga! Pedig elsősorban igenis ez, az átvilágítás lenne a férfinak a dolga és nem a természet egyensúlyának a megbontása és tönkretétele a család anyagi jóléte biztosítása érdekében. De a szegény, fotbal, box, hoki és kosármeccseken üvöltöző férfiak, nem tudják ezt? És egyébként is, honnan értsenek ők a női lélek rejtelmeihez, mikor tanulhatnák még azt is meg, ha reggeltől estig kell lótniuk-futniuk, üzletelniük, tervezniük, megbeszélniük, dolgozniuk és magukat tovább képezniük, sőt: önmagukat üzemben tartnaiuk annak érdekében, hogy minél több kényelmi berendezést és élvezet-okozó berendezést, luxus-tárgyat, egzotikus élelmiszert és italt, vagy százszázalékos fogamzásgátlót gyártsanak - gyártassanak másokkal – a maguk, családjuk és embertársaik részére? Amiként a gyermekeik szülését is, amely aktusban a büszke és keménynő (az élettársi átvilágítást magának kikérő feleség) hirtelen egy akarat és többnyire személyi-tudat nélküli résztvevővé (mellékszereplő növénnyé) válik, és amit a tudományos közhiedelem (babona) szerint nem nekik ketten, hanem a kizárólag a szülész-nőgyógyász orvosoknak kell elintézni, úgy a feleség lelki és szellemi világával is a "szakembernek", vagyis a pszichológusnak, vagy - a szegényebb keleteurópában – a papnak kell foglalkozni. De a férjnek -életársnak „csak egy bizonyos határig”!
A szomorú ebben az, hogy a fentieknek megfelelően, ma az un. igényes férfiak is egyre kevésbé várnak el szeretetet, odaadást, melegséget, diszkrét empátiát, meghittség- és idillteremtő képességet a nőktől, hanem minél nagyobb fokú intelligenciát, lexikális, vagy technikai-gazdasági tájékozotságot, verseny-szellemet, férfias ütőképességet, üzleti ravszságot. Nem minthogyha a pozitív férfi- vonásoknak a jelenléte nem lenne áldásos egy érett személyiséggel rendelkező nő lelki és szellemi vonásai között. Ahogy a férfiak is nyugodtan moshatnak pelenkát és kimoshatják a kakából és pisiből a kisbabáikat és szeretettel bepelenkázhatják, és felöltöztethetik és meg is etethetik és el is altathatják nyugodtan, anélkül, hogy a férfiasságukból bármit is veszítenének! (Én legalábbis biztosra veszem, hogy nem veszítettem, sőt: elmondhatom, hogy e foglalatosságok által a férfiasságomban erősödtem, mivel ez ismeretlen területeken szerzett jártasságom által, a korábbinál sokkal magabiztosabb lettem!) És egyáltalán nem lessz nőietlen, semit nem veszít a nőiességéből az az anya, aki az odaadó gyermek-szeretete felhőtlen és szabad kinyilvánítása mellett, a következetességet, és ha kell a „férfias” szigorúságot is latba veti a gyermeke egészséges nevelése érdekében, a cukorkás, csokoládés és az ajándék-igérgetési lekenyerezési trükkök és érzelmi zsarolások helyett. - És itt jut esembe, az az érdekes jelenség, hogy miközben a mai egykés – kétkés anyák és feleségek, akik tudatosan, vagy öntudatlanúl, de versenytársaik és nem élettársaik lettek a férjeiknek, akiket alkalomadtán móresre is képesek már tanítani (Előbb – vagy utóbb, ez már csak idő kérdése), szóval ezek a férjeikkel szemben kakaskodó modern-anyák, meglepő módon, elbizonytalanodnak és félénken szorongnak a kamasz gyermekeiktől, de főként az általuk (És az általuk leszerelt férjük éltal!) nevelt egyke – kétke lányaiktól. És ahol félelem van, ott menthetetlenül rejtett agresszivitás van! Az alapfunkciókat tehát, mindenképpen meg kell tartani és azok szerint kell élni, mert különben minden felborul a családban és az életben és senki és többé már semmi nem lessz a helyén és meghonosodik a kényelmes látszatok és kegyes hazugságok alá süllyesztett, de bármikor kitörni kész – és amennyiben időnként nem robban ki: betegség-okozó - gyülőlködés. Ahol a férfi nincs a megfelelő helyén a családban, ott, nem csak a feleség, vagy az anyós veszi át a férj szerepét, hanem a gyermekek is, és a ma már alig létező családfői - családirányítói hatalomra törnek már alig nyolc-tíz évesen. Főként amikor az apa, már a férji pályafutása első hónapjaiban éveiben, de főként a felesége „terhes” időszakában kifáradva, már nem gyakorolja, vagy időközben elveszíti a családi szellemiség-irányítói szerepkörét. Holott a külső tapasztalatoknak a gyorsabb és pontosabb feldolgozási képességére nagyon nagy szüksége lenne az egész családnak! Ehelyett, ezt a képességét ma már kizárólag a gazdasági haszon növelésére és a gazdasági-tudományos, vagy politikai hajszában való sikeres részvételre, vagy kevésbé sikeres beavatkozásokra, vagy a fotbal, a box, a kézilabda, hoki, stb. bajnokság helyzete megvitatására, roszzabb esetben kocsmai vitákban szerzendő gyözelmekre, és még rosszabb esetben, új és új hölgy-szívek meghódítására használja fel.
A valóság Jang részétől (a gnózsitól!) megfosztott, és a "Megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" jellegű tanításokkal homlokegyenest ellenkező Jézus erélyes megnyilvánulásait („Azt hiszitek, hogy békét hozok? Ne higgyétek, mert én tüzet hozok...”, „Halgass asszony...”, „Kígyó fajzatok, mennyit kell még közöttetek lennem?” „Távozz tőlem Sátán!” – mondja legkedvesebb tanítványának. Vagy a kufárok küzése a templomból.), tanításait többnyire inkább elhallgató, hipokrita Szeretet-vallásnak, az életfeladatok elől menekülő lélek-rejtőzködési játszmáiban elsüllyedő pszichológiának és a nőies férfiakat nevelő pedagógiának köszönhetően, a teremtési alaphelyzetről, az igazi keresztény alapállásról már semmit nem tudunk. Hát peresze, hogy az egy, de maximum két gyernekben gondolkozó, vagyis az elemi áldozat meghozatalára: az életadásra – És dehogyis önhibájukon kivüli okok miatt! – képtelen, vagyis a több gyermek gondozására szeretet-adásra képtelen, szeretet-hiányban szenvedő, vagyis a Szeretetet magukban felfakaszatani - létrehozni képtelen modern nők, fény helyett is minél több, lehetőleg általuk modellált és megtervezett szeretetet várnak el a férjeiktől! És mivel bármennyi szertetet kapnának, az soha, de soha nem pótolhatja a lényükből hiányzó szellemi fényt (Ezt érezve, járnak férfi pszichológushoz, vagy misztikus gurukhoz!), és emiatt a hiány-érzet maitt egyre irritáltabbakká válnak, funkció- vesztettségükből eredő zavarukban, és érzelmileg éppen azokra neheztelnek, vagyis azokat támadják önkéntelenül képzeletben és gondolatban, akiket a leginkább kellene szeressenek. A férjeiket, majd a szmélyi öntudatukra ébredt – és emiatt az ajándékozás, a kényzetetés, vagy az érzelmi zsarolásnak a korábban jól bevált eszközeivel (a pszichológiai – tudományos módszerekkel) immár kezelhetetlenné: manipulálhatatlanná vált - , de a „szülői akaratukkal” természetesen szembeszegülő kamasz és fiatal gyermekeiket. A szomorú, hogy amennyiben ebben, az alig érzékelhető, de állandósult finoman irritált állapotukban fogan meg a nők méhében egy új magzat, annak a finom struktúrájába (a gyermek tudatalatti karakterébe) ugyanezek az önkéntelen agresszivitást okozó problémák már a megfelelő betegséghajlamokig elmenően (szeméályiségi zavar, vese és húgyholyag problémák) vésődnek be, és ugyanazok az alapvető problémák terhelik majd a jövendő utód tudattalan szellevilágát is, az agresszivitásra való rejtett, vagy nyilt hajlam (dúrváskodásra és türelmetlenségre, kíméletlenkedésre való hajlam, vagy spontán konfliktus- és konfrontációkerülés) komplex problémakörével is megtetétzve.
Persze, a fentiekben csak egy, a Szeretet félreértéséből eredő érzelmi kérdést akartam megvilágítani és menthetetlenül a Fény-ellenes öröklődő spirituális családi programok is szóba kerültek, hiszen amiként a valóságban nem létezhet fény szertetet nélkül és fordítva, úgy semmilyen vonatkozásban nem tárgyalható az egyik a másik nélkül, annak ellenére, hogy az alapvető különbségekre éppen azért mert minden felcserélési és a helyettesítési szándék, vagy önkéntelen törekvés helyrehozhatatlan veszélyeket hordoz magában (legalábbis egy-egy emberi életen belül), a lényegi különbségeket meg kell nevezni. Ugyanakkor nem ezek az állapotok képezik a globális szeretet- és a fényelnyomásból eredő veszélyt. Nem a Fény- és személyiség- ellenes örökletes programok képezik az életadást (a teremtést) biztosító szeretetet az ellentétévé: gyülöletté váltzotatni képes agresszivitás karmikus (spirituális és kuzális) sorsproblémáinak a gyökerét. Nem a pszichológiai novella- és filmforgatókönyvek szerzőinek a fantáziavilágát megillető, fent leírt, amatőr pszichológusoknak való csemege képezi a harmadik évezred civilizációs vírusát! Nem az a - főképpen a nyugati civilizációra jellemző és az anyai ágon öröklött, személyiség-ellenes és férfiellenes (Jang-ellenes) karmikus programok erősödéséből és feltáratlanságából eredő női agresszivitás a veszélyes - amely úgy, és azért jön létre, mert valamelyik anyai ági ősanya kegyetlenül el volt nyomva annak a férje (a nagytata, a déd- vagy az üknagyapa) által. (És aminek a következményeként - a spirituális memória hatásaképpen – az utód tudattalanja az "azonnal eltaposni, vagy ha ez nem megy, akor valamilyen módon kiiktatni, kiirtani" parancsot kapja a lélek legrejtettebb zugaiból, mihelyt egy személyi ellenállást, személiségi integritást és jogsértésnek érzékelt racinális kiigazítást, és pláne átvilágítási - behatolási, megtermékenyítési - szándékot, vagy bármilyen más „kifogásolni való” férfias viselkedését észlel.) A lényegében mára „kimult” afrikai és ázsiai túlszaporodási veszélyek ellenére (Lámcsak: az emberiség – ilyen vagy olyan okok miatt, de – nem tudja túllépni a globális húsfogyasztás által determinált tudományos gondolkozás által végzetesnek ítélt hét milliárd lélek-számot, sőt: minthogyha az utóbbi években a növekedés nem hogy megállt, hanem visszafordult volna.) az, a „kombinált civilizált magatratás” jelenti igazából „a fű alatti” veszélyt, ameleyt az általam az élet-ellenes gyűjtőnévvel illetett, örökletes programok különböző formái jelentenek. Vagyis az ősanyák tudatosan provokált abortálása, illetve azoknak a tudatos, vagy öntudatlan család- és gyermekellenes mentális (gondolati) és pszichikai tevékenysége következtében kialakuló, magazat- gyermek- és életellenes spirituális családi programok jelentenek. Ezek következtéban például, nem csak a magzatfoganástól való irracionális irtózat, hanem ma már a sperma-allergia is létrejön a női utódok spirituális struktúráiban. Főképpen, ha ezek társulnak fény- és személyiségellenes karmikus programokkal. De főként az jelent számomra érdekfeszítő asztrológusi (sors - és családmentői, szerelem és gyermekmentői) feladatot, amikor ez az előző kettő (A Fény-ellnes és az Anyaság-ellnes) program a Skorpió-Bika tengelyhez rendelődő, Sors-ellenes, illetve az Isten-ellenes programmal társul. Az utóbbinak mindössze a külső jele, egészen pontosan: következménye az önkéntelen káromkodásra és szitkozódásra való erős (esetleg neveléssel, vagy önuralommal elfojtott, de a mélyben úgy is fennmaradó és az anyák által utódoknak tovább adott) késztetések mellett, a sorsfeldolgozási (nehézség- lenyelési) képtelenségből redeő pajzsmirigy zavar és más nyaki, vagy toroki-probléma. Vagy a prosztata- és petefészek gyulladások, valamint a láb-problémák, a járásal kapcsolatos betegségek és sérülések szellemi eredetét jelentő Isten- és sorsellenes magatratásából eredő, rejtett Isten- és sorsellenes egresszivitás problémája. Itt, az anayi ősanyák és a nagyanyák tudattalan képzeltvilága tájékán, ahonnan mi, férfiak is származunk spirituális szempontból, találunk rejtett női ("nőies") agresszivitást termő, gyümölcsfát és bokrot - bozótot (Életfa-indákat) is töméntelen mennyiségben.
Már hogy a csudába ne lenne (lett volna) folytonosan irritált annak a szegény, huszonhárom, huszonöt, vagy éppenséggel huszonnyolc éves szerelemes nőnek (anyának, ősanyának) a lelke, aki, különböző, a civilizált ember számára már egészen normálisnak és természtesnek vélt (karrier-építés, úgy érzi, hogy a férfi akibe szerelmes lett nem az ő igazi párja, st,), de lényegében természetellenes okból kifolyólag, nem akar még 26, vagy 29 évesen sem családot alapítani? Akit úgy tanítottak, ahogyan az én nagy szerelmem szegény alanya fogalmazott annak idején, hogy ő állandóan ki van szólgáltatva "a természet vak szeszélyének", az által, hogy bármikor megfoganhat benne egy magzat, az ő személyes akarata ellenére? Különösképpen akkor, ha az aurájában - tudattalanjában - levő magzat- és életellenes, illetve családanayai szerepkör- ellenes és felelősségvállalásellenes karmikus programja miatt, még akkor is, hogyha egy földre szállt angyal kérné meg a kezét, akkor is az lenne az érzése, hogy neki még nem jött el az anyává válás ideje, és hogy az illető férfi nem jelent garanciát arra, hogy megbízható férj és apa lessz-e belőle? (Amiként én sem jelentettem garanciát a szabályos magzat-fóbiával rendelkező gyönyörű szerelmem számára, akinek térden állva könyörőgtem, hogy kössünk házasságot, és aki nemrégiben, a nálam bizonyára több garanciát jelentő második férjét is eltemette.)
Hát nem jön, hogy meghasadjon az ember szíve „ebben a k. életben”, ahol a szerencsétlen, szabadon: vagyis „terhes” következmények nélkül szeretni kívánó nőket ilyen alattomos veszélyek fenyegetik (ha vallásos, akkor) az Isten, illetve (ha ateista, akkor) a természet részéről? És nem kell az embernek a tehetetlenségi és a méltatlankodási érzésektől mérgelődni, és titokban, vagy nyiltan a természetre, a sorsra és az Istenre haragudni és kétségbeesni, de levgalább elszomorodni és depresszióssá válni amiatt, hogy az akaratlan utódnemzés lehetőségánek a réme ennyire fenyegeti a tizennyolc – harninchárom éves fiatal lányokat és fiukat, akiknek nem volt még elég idejük, hogy kivegyék a részüket az élet örömeiből? Hát persze, hogy agresszívek vagyunk, mi civilizált emberek! Vagy úgy képzeli valaki, hogy a gyermekkori, kamasz, a fiatal és a felnőttkori depresszió nem a civilizált anyák rejtett agresszivitásának jele? Hogy a nemesen csendes és finom neheztelés, a szomorúság, a nosztalgia, a melankólia nem a rejtett agresszivitás jele? De sajnos, tudomásul kell végre vennünk, hogy a mindenható, vagyis a főrendező Úristen képtelen volt a mi öncélú életöröm-halmozási szempontjainkat figyelembe venni és ennél jobbat kitalálni, mert hiába, hogy látszatra nem árt senkinek a „tápláló gazdáján” kivül, mert ez, a liberális medicina által az alkoholizmusal és a homoszexualitásal együtt az objektív „másság” rangjára emelt „nőies” agreszivitás (a szomorúság, a depresszió, a melenkólia) sokkal veszélyelsebb az utcai, a piaci és a kocsmai veszekedők és verekedők agressziójánál, sőt: a mafiozók agressziójánál is! A rejtett agresszivitás ugyanis, akárcsak az alkohol, a kábítószer, vagy a homoszexuális másság-tudat, a spirituális dimenziók szintjén hat elsősorban, és a férjük, a főnökük, vagy általában „a gonosz világ”, esetleg a gyermekeiket veszélyeztető vírusok agresszív mivoltára folytonosan haragvó „érzékeny” anyukák esetében például, ez a folytonosan átélt belső harag, az öntudattal még nem rendelkező, vagy a még zsenge öntudattal rendelkező gyermekeik aurájában (az anya tudattalan tevékenységével „direktbe” kapcsolt, és az ugyancsak erre érzékenyebb gyermekekben ösztönszerű késztetéseket okozó finom spirituális struktúrájában) köt ki és a gyermekek lelki és szellemi (mentális) zavaraiban, cselekvéseiben, illetve sérüléseiben és baleseteiben kerül kioldódásra (kisülésre – kiegyenlítődésre).
A spirituális tudatosság (szellemi éberség) nélkül élő embernek rengeteg alkalma és oka van arra tehát, hogy elszomorodjon és kétségbeessen, hogy a sorsra és a sorsot adó Istenre nehezteljen, még akkor is, ha az „aktuális” szomorúság-kiváltó ok nem érinti sem a személyét, sem valamelyik családtagját, esetleg még a nemzetét sem, közvetlenül. Amennyiben nem ismernénk a kauzális és a spirituális ok-okozati összefüggéseket, minket például, akik ráadásul még a cigányság túlszaporodásától rettegő román politikusok által kiötölt családi törvényrendszer „fennhatósága” alatt élő erdélyi magyarokat, nem csak egy, a határon kívül szorult magyarokat éppen a, nem-magyarrá visszaminősítő határon belüliek (testvérek?) által megejtett 2005 december 5-i szavazás kellene elkeserítsen, és a végső kétségbeesésbe kergessen. Hiszen nem elég, hogy sem gyest, sem gyedet nem kapunk, mivel a feleségem egyetemista lévén, nem dolgozott és így nem fizetett TB-t szülés előtt, de még „gyermekszülési prémiumot” sem kapunk, a negyedik utód: vagyis egy újabb román állampolgár világra hozataláért, miközben én éppen úgy fizetek adót, mint a két és a három gyermekes románok. De, az igazi okok és összefüggések ismeretében, az olyan tv-képsorok is kétségbe ejthetnének, amelyek a testi hibával született, vagy szülés közben az egész életükre megsérült (megserített) és nyomorékká lett (tett) gyermekekről szólnak. A gazdasági jólét által lehetővé váló boldogsági lehetőségek khimérái, vagyis a Lilith által működtetett fonák magyarországi közgondolkozás monomániásan darálja azt az ostobaságot, hogy a Trianonban elkövetett nemzet-mészárláskor levágott magyar nemzeti testrészek összevarrhatók mesterségesen, mindössze az öncélú gazdasági hajsza további srófolásával és a Magyarországot körül fonó országoknak az EU-ba való belépésével. És arra, hogy a „népük fölött atyáskodó” magyar politikusokat mennyire az örökletes kaméleon-programjaik működtetik, a legjobb példa az, hogy tudván-tudva, hogy lehetetlen Romániának belépni az Unióba 2007. januártól, azt hangoztatják, hogy az erdélyi magyarságnak az „anyanemzethez” való visszakapcsolódása automatikusan elintéződik. Hát persze, hogy gondolatban és képzeletben lefejezné a hazudozó baloldali politikust az a racionálisan gondolkozni képes magyar személy, aki tudja, hogy ez mennyire nem igaz, de nem akarja elkeseríteni az erdélyi magyarokat még az által is, hogy ezt a nyilvánvaló tényt kimondja. Az viszont nem jobb, vagy baloldaliság kérdése, hogy a magyar politikai elit, nem tudja, vagy nem akarja észrevenni, hogy az olyan nemzetnek a fiatal tagjai, amely nemzetet generációkon át, aszerint a téveszme szerint nevelnek, hogy az „idejekorán” érkező gyermek, vagy a kettőnél több gyermek, megfosztja a szülőket az élet örömeitől, illetve a gazdagsági jóléttől, természetszerűleg nem szerethetik a gyermekeket. Következésképpen egymást sem szerethetik. A testvéri viszony ugyanis nem lehet közvetlenebb a gyermek-szülő viszonynál. A gyermekáldás elleni „védekezésre” nevelt (nyugati) nemzetek tagjai, esetleg mímelik azt, hogy szeretik a gyermekeket, mert valójában, a tudattalan képzeleti világukban - spirituális szinten tehát -, nem szerethetik azokat! Sőt: az ilyen nemzet tagjainak a tudattalan képzeletvilága szintjén, a gyermekek (És ez által a testvérek is), valójában inkább ellenségképzetekként vannak jelen, mint például a „más külföldi személyek” – hogy ne írjak idegeneket.
Már hogy a csodába szerethetnénk ténylegesen és teljesen valamit (Ebben az esetben a gyermek ősideáját), amikor éveken és generációkon át, szorongunk annak az életünkben való „váratlan” és be nem tervezett, állítólag leszegényítő, „öröm-rontó és boldogság-fosztó” megjelenésétől, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a „vak természet csökönyös törvényei” szerint, vagy a számunkra valami megfelelőbb – az öncélú életélvezetekből minél nagyobbat merni kívánkozó életterveinkkel, inkább összhangban álló, személytelen és valamivel „teher-mentesebb” - szaporodási módszert kitalálni képtelen Isten akarata szerint, a gyermek-magzatok idejekorán és a kelleténél nagyobb számban meg ne foganjanak? Sőt: miután az éveken és generációkon át szorgalmasan folyatott, „védekezési” tevékenységünknek köszönhetően elveszítjük a magzatfoganási, illetve a gyermeknemzési képességeinket, amit, miután az orvostudomány, illetve egy jó orvos esetleg (ha egyáltalán!) helyreállít, még azután is egy, vagy maximum két gyermek világrahozatala után, ismét bezárjuk a kaput és újból védekezni kezdünk a harmadik gyermek megszületése ellen és csodálkozunk, hogy az unokáink szervek nélkül, vagy testrész nélkül születnek. Illetve meg sem születnek, mert az ilyen magzatokat ma már kiszűrik a nagyteljesítményű berendezések segítségével. De ez is gyenge vigasz, mivel a testi jelek nélküli Sors-ellenes és Élet-ellenes spirituális struktúrájú utódok kiszűrhetetlenek! (A mi TV-képernyőnken is látható, egész sorozat riportműsor készült már arról, hogy az amerikai dollármilliomosok elkényeztetett – vagyis az egészséges személyi tudat-fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges nehézségektől „megkímélt” – serdülő és fiatal egykéi egyszerűen lepuffantják a szüleiket, és ezt követően saját magukat.) Hát ennek, a kerek egy évszázadon, illetve négy – öt generáción át, folyatott „civilizált”, új-magyar mentalitásnak, már semmi köze nincs, mert természetszerűen nem is lehet köze (kauzális és spirituális szempontból legalábbis egyáltalán nem) a gyermekszeretethez. Ez a jellegzetesen „nyugati” és újabban indiai típusú, részleges-gyermekszeretet (A szeretet mindenható mágikus erejéről prédikáló spirituális tanítókat és gurukat szülő Indiában, egy primitív szokás miatt a lány-magzatok legvadabb mészárlása folyik a modern „nőgyógyászat” szentséges vívmányai segítségével) már csak az érzelmek (asztrális) szintjén működik, mint az állatoknál. Mentális és spirituális szinten viszont egyenesen gyermek-idea ellenes majdhogynem az egész „civilizált” magyar nemzet gondolati és képzeleti világa (Megfigyeléseim szerint, ma mindössze a csángók és a székelyek egy kis része rendelkezik még ép és egészséges spirituális gyermek-képzettel.). Az olyan nemzet tagjaitól tehát, akik minden megható érzelgősségük ellenére, valójában nem szeretik a gyermekeket, hogy a csudába lehetne elvárni testvéri gondolkozást és a világos érzelmeket?
Amiként viszont a politikai közgondolkozás teljesen a valósággal ellentétesen működik, ugyanúgy a természet-tudományos (orvosi – biológusi, genetikusi, genomikai) gondolkozás is, amely úgy próbálja elérni azt, hogy a gazdaságilag tehetős szülőknek ne szülessen testi hibával rendelkező gyermeke, hogy a génsebészet eszközeivel, a hosszú távú következményekre (a jövendő gyermek és az anya kauzális és spirituális sorsprogramjára) való tekintet nélkül, belematat a magzatok genetikai struktúrájába. E jellegzetesen mechanikus elképzelésével, a génsebészet tulajdonképpen a primitív mágia ékes jeleit mutatja, és nem a világos gondolkozásét, nem a nemes tudomány szellemi értelemét, hiszen az élet értelméről, céljáról és rendeltetéséről, egy teljesen torz és hamis képet, „új” lehetőség szerinti („tudományos”!) gondolkozásnak a logikáját a köztudatba bedobva, ahelyett, hogy a fény-hozás nemes hivatását teljesítve, szellemileg felemelné a híveit, a troglodita állapotba süllyeszti azokat. Ráadásul ez által a sors-matatással, a málformációs születések problémáját egyáltalán nem is oldja meg, sőt: a magzat egészséges, vagy zavaros (téves) fejlődése okának és feltételének a lényegét: a magzatot foganó nő (a jövendő anya!) lelki és szellemi – spirituális állapotának (teremtői öntudatának) a kérdését, teljesen érintetlenül hagyja, mint hogyha az anya, mindössze egy a tudomány által (Egyre jobban – sicc!) ) irányított, manőverezett gyermek-szülő gépezet lenne! (De mit várjunk el az ember spirituális, mentális és pszichikai struktúráját figyelmen kívül hagyó orvostudománytól, amikor azon a szinten áll még, hogy az urológust egyáltalán nem érdekli, például a vese-betegséggel kezelt páciens bélrendszerének az állapota, és olyan görcsoldó gyógyszereket ír fel, amelyek ellenjavallottak és veszélyes szövődményeket okozhatnak bélproblémák esetén?)
Vegyük továbbra is a mi példánkat. Amennyiben nem ismernénk az egyetemes törvényeket és az asztrológia által feltárt kauzális ok - okozati összefüggéseket tehát, Erdélyben élő, olyan három - és nem sokára négy! - gyermekes magyar szülőkként, akiknek normális gyermeknevelési segélyt sem juttat az állam (Nem, hogy a mindössze 10 százalékosan sikeres, vagyis a 90 százalékban meddő lombik-bébi programokat finanszírozásáért ágálhatnánk!), nem csak azért kellene szomorúnak lennünk, mert 2005. december 5-én „a határokon belül rekedt” testvéreink visszaminősítettek magyarul beszélő románokká, szlovákokká, ukránokká, szerbekké, horvátokká, stb.. Hanem azért is, mert amennyiben tovább folyik a jelenlegi Magyarországi határokon belüli liberális önsorvasztás és luxus-kommunista önkábítás folyamata, végül nem a Trianoni határokon kívül rekesztett és a „befogadó” nemzetek (román, szlovák, szerb) által máig tudatos politikával sorvasztott magyarság fog teljesen kifogyni, hanem a határon belüli magyarság fog elapadni. És így, még az sem nem lesz, aki az unokáinknak végre megadja a „helyre nem hozott politikai istencsapás-tudattal” a sírba szálló nagyszüleink által hőn sóvárgott magyar állampolgárságot. De ugyanígy elszomorodhatnánk azon is, hogy asztrológusokként nap, mint nap tapasztaljuk azt, hogy mennyi egyéni spirituális (szellemi) felelősség-elhárításból és magzat-ellenes agresszivitásban gyökerező szentimentális önáltatás, vallásos és misztikus (tehát zavaros) téveszme és tudományosnak képzelt hiedelem kering a magzatfoganás és az utódnevelés körül. Ha nem a végső, negatív sors-helyzetek visszafordításának (is) lennék az elkötelezettje (Hiszen magam is, majdhogynem a sír torkából fordultam vissza valamikor mások segítségével.), egyszerűen csak zokognom kellene az olyan ártatlan kérdésektől – amitől így is futkos néha a hátamon a hideg – hogy: „Mit kell megtanulnom az által, hogy nem lehet gyermekem?”, vagy az olyan kijelentésektől, hogy „Nem hiszem, hogy a szaporodásnak lehetne spirituálisan felemelő jelentősége.” Hogy mennyi tudományos babona kering a várandóság (Aki annak érzi, annak: terhesség!) és a szülés közbeni szövődmények ok-okozati összefüggések körül, vagyis a magzatnak az egészséges fejlődési és épségben történő világrajöveteli feltételei körül. Hogy a legtöbb esetben éppen a „kockázati faktoroknak” a minél nagyobb (megint tudományos, megint külső!) kizárási vágya, és az ennek megfelelő „terhes-gondozás”, a műszaki – tudományos biztosítottsága tehető felelőssé, egy – egy csonka kezű, dongalábú gyermek születéséért, vagy az oxigén-hiányt (és több esetben végzetes agykárosodást) okozó szülőcsatornában történő elakadásért.
És kétségbeeshetnénk azon, és haragudhatnánk és gyűlölködhetnénk amiatt, hogy a gyógyítani és megelőzni hivatott szülész-nőgyógyászok egy része, folytatja ezt a buta, „soha nem lehet tudni” nevű tudományos démon ellen folytatott biztosítási kerge-harcot és addig ijesztgeti a kismamákat, amíg azok tényleg csonka babákat fejlesztenek ki magukban, vagy a születő gyermeküknek oxigénhiányt okozva, bepánikolnak és visszatartják a szülőcsatornában a gyermeküket. És mindezt ahelyett, hogy a hosszú éveken át magát képző rengeteg gyógyító, azon törné a fejét, hogy miként lehetne a nőknek visszaadni, legalább a barlanglakói szintű teremtői képességét, amitől az idősebb elöljáró kollégáik megfosztották? Illetve azon, hogy miként lehetne a nőket megtanítani egészségesen magzatot foganni, kihordani és a teremtő megtestesüléseként lazán megszülni, ahelyett, hogy utólag gyógyítgatnák és gondozgatnák a jövendő nyomorék gyermekeket? - Mert hiszen, csak el kellene gondolkozniuk a nőgyógyász orvosoknak, vagy legalább a pszichológusoknak, hogy sokkal könnyebb dolog lenne a nőknek a szülész-orvostudomány által elorzott teremtői öntudatát és önbecslését, önértékelését visszaadva, megsegíteni a nőket: a jövő emberiségét szülő fiatal lányokat, az egészséges teremtői – szülői képességeket biztosító önállósodásában és máris egészséges utódokat fogannának és szülnének! És akkor nem kellene a genetikusoknak belematatni a magzatok struktúrájába! Ehelyett egyre önállótlanabbá: orvos- és gyógyszer- és korházi berendezés- és műszerfüggővé teszik a szülés előtt álló nőket (a szabad nőstény állatoknál alacsonyabb rendű állapotba hozva őket) és e zavart anyai-állapotokban satnyán, vagy tévesen fejlődő, és végül, egy önkényesen megállapított időpontban, az orvosok által a hasából daganatként kioperált beteges (ha egyáltalán ép) utódaikat gyógyítják, kezelik és ápolják. – És, még ha gonoszságból tennék mindezt, abból a megfontolásból, hogy minél több az iszákos polgár annál több az alkohol készítők és kereskedők jövedelme. Vagyis: minél több az önállótlan, életét és magzatát féltő, jövendő anya, annál vastagabb a (tisztelet, az általunk is ismert kivételeknek!) nőgyógyászok pénztárcája. De biztos vagyok abban, hogy mindez meg sem fordul a sok éves tanulással és a doktori, professzori címekkel eltompított eszükben.
Hát persze, hogy sorvadnak a civilizált országok nemzetei! Kinek van kedve még egy ilyen „TERHESEN” végig élt nyomorúságosan nyomasztó nyolc hónap után (végül is egy hónap kell, amíg egyértelmű, hogy megfogant a magzat és csak ez után indul be a TERHES- tudat) még egy gyermeket „vállalni”? Legyünk őszinték: ahogy az elkényeztetett gyermeke által az „Egy is őrület” tudatállapotába hozott szülőknek el megy a kedve egy újabb gyermekkel „kínlódni”, úgy a nyomorék gyermekkel rendelkező szülőknek is elmegy minden kedve egy újabb „gyermekvállalástól”. (Persze: A „TERHET” VÁLLALNI KELL, ÉS NEM ÖRVENDENI, a szülők számára egy újabb áldást: kiegyenlítődési – megváltási - lehetőséget jelentő, egészséges gyermeknek!) És persze, akkor is elmegy az újabb „terhesség-vállalástól” a kedv, ha „véletlenül és szerencsésen” ép gyermeket hozott a világra, amennyiben a gyermek meghal szülés közben, vagy a szülés után közvetlenül. És ma már úgy képzeli mindenki, hogy „érthető és jogos”, hogy sem az anya, sem az apa nem mer a tudományos terhesség golgotásának újból nekivágni és eszébe sem jutna senkinek, hogy másképpen is lehetne a problémakörhöz viszonyulni. Pedig lehet! A legkiemelkedőbb példám erre egy, az Oroszlán jegyében (Vagyis személyiség- és férfi ellenes karmával) született nő, aki elsőként olyan gyermeket szült, akinek a szíve helyén egyszerűen egy űr (lyuk) volt, tanácsot kért tőlem, és miután a feltárás során lebeszéltem arról, hogy a férjével szemben bárminemű ambíciókat is tápláljon és a bátorságát az egész élettel szemben gyakorolja, egy és azt követően még egy egészséges fiúgyermeket szült a világra. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem gondolkozik el egyetlen Nobel díjas orvos, vagy biológus sem, hogy mennyivel nagyobb lenne az esély arra, hogy egytől-egyig egészséges gyermekeket és könnyen szüljenek a nők, ha nem a tudományos terhességgel illetnék a teremtői állapotukat, hanem a folyamat tényleges lényegét sokkal inkább kifejező, áldott-állapotnak! Ezt a kifejezést ugyanis nem szentimentális megfontolásból használták a régiek. Sőt: ők azt is tudták, ami a jósolgatás konkurencia-harcába bele nem szédült asztrológus számára is egyértelmű: hogy a gyermekáldás és az anyagi áldás nem zárja ki egymást! Sőt még csak nem is ellentétes egymással, ahogy ma a „terhesek” képzelik, hanem egyenesen feltételezi, és pozitívan felerősíti, arányosan meghatározza egyik a mást!

Mivel a szomorúság és a csendes neheztelés káros mágikus hatását és az életöröm pozitív következményeket eredményező mágikus hatásait: az áldást is, egyaránt megtapasztaltuk feleségemmel a nyolc éves szülői pályafutásunk alatt, egyáltalán nem szomorkodunk. Hiszen nem csak elméletben tudjuk, hanem a gyermekeinket természetes módon szülve (Figyelem: a magyar nyelv az apát is szülőnek nevezi!) és gondozva – nevelve, a gyakorlatban is megtapasztaltuk azt, amit Hamvas Béla úgy fejez ki, hogy a valóság természete nem a részletekben elvesző természet-tudományok törvényei szerint működik, hanem azon egyetemes szellemi törvények szerint, amelyek a természet törvényeit is működtetik. Hamvas szerint tehát a valóság nem tudományos, hanem mágikus. Vagyis tudjuk azt, hogy a Természet és az Isten törvényei (a teremtés törvényei) nem az öncélú élvezet és gazdagság-hajsza logikája szerint, vagyis nem az öncélú védekezés és gyógyítás logikája szerint: nem az egoizmust szolgáló közgazdaság logikája szerint hatnak.
Mivel tudjuk tehát, hogy a Jézus mindenkor és a földön bárhol érvényes tanításai érvényesebbek a gazdasági gondolkozás pragmatikus tételeinél, vagyis azt, hogy „Akinek van, annak adatik”, a szomorúság, a neheztelés és a kétségbeesés, vagyis a rejtett agresszivitás táplálása helyett, ahogy lehet - és csak akkor hogyha ezt kérik - inkább segítséget nyújtunk azoknak a családos és nem családos, fiatal és kevésbé fiatal személyek számára, akik ráébrednek arra, hogy az egyéni és a családi (szerelmi - szexuális, szülő- és gyermek közti) kríziseknek, a gazdasági kudarcoknak és csődöknek, akárcsak a meddősségnek, a várandósági és szülési szövődményeknek, és általában a betegségeknek, vagy a végzetes sérüléseknek és baleseteknek, spirituális oka van és ezért csakis ilyen szintű teljes feloldása lehet. Arra tehát, hogy sokkal magasabb szintű oka, célja és rendeltetése, és ennek megfelelő ok – okozati összefüggése van a létnek és az élet-eseményeknek, a sorsnak és az emberi szervezetnek, mint amit a természettudomány eddig felfedezett. És, hogy ennek megfelelően a bajoknak, kríziseknek és csődöknek ugyancsak magasabb szintű feloldási, megoldási lehetősége van, mint amit a divat, a politika és a tudomány állít, és mint amit iparosítással, szociális juttatásokkal, könyöradományokkal, tradicionális, vagy modern sebészeti beavatkozással (pl. császármetszésekkel), génsebészettel ténylegesen és teljesen meg lehetne oldani. Hiszen a tényleges (kauzális: a mindenkori teremtés eredeti okához, céljához és rendeltetéséhez kapcsolódó) okokat és igazi összefüggéseket az orvostan, a pszichológia, a gazdaságtan, vagy a szociológia, nem képes kimutatni és feloldani. Egyrészt a kutatási területnek a szintje miatt (anyagi szint, maximum asztrális – pszichikai szint), másrészt amiatt, hogy hiába lenne a tudósoknak egy-két helyes ötletük arról, hogy mi is történik lényegében, mert tudományos hovatartozásuk szerint az anyagi és maximum a pszichológiai szinteken mozgó „munkatárgykörükhöz” vannak kötve.
Ami az olyan szellemtudományokat illeti viszont, mint például a teológia, vagy a keleti vallások metafizikai rendszerei (Pl. a Véda), a kivételes képességekkel rendelkező spirituális tanítók és „önkéntelen” vallásalapítók által ((Pl. Buddha és Jézus: azért önkéntelen, mert egyiküknek sem állt szándékában a beavatási tanaikból vallást alapítani) kinyilatkoztatott egyetemes igazságoknak köszönhetően, birtokában vannak egy – két, a sors-mozgatórugójára vonatkozó lényeges kérdésre adható általános válasznak. De ezek az általánosan érvényes válaszok sajnos, csak igen ritka esetben bonthatóak le, kritikus állapotba került konkrét egyéni sorshelyzetekre (Lásd a Teréz anya formátumú áldozatkész egyéniségek szükségét abban az Indiában, ahonnan rajokban törnek elő a nyugaton oktató misztikus guruk és beavató mesterek). És ezért van, hogy szélsőséges helyzetekben maguk a tanok hirdetői – papjai, gurui - sem tartják be a tudományuk alapaxiómáit. (Lásd a sok öldöklést a középkori kereszténység esetében, a Galilei és a Giordano Bruno perét és a számtalan középkori tudós-üldözést, a Johanna D’Arc perét és kivégeztetését, Észak- és Dél-Amerika őslakosságának a keresztény papok áldásával történt lemészárlását, vagy napjainkban a homoszexualitás kérdésében tanúsított bizonytalankodást, stb.).
Ez, a szellemtudományok területén uralkodó „magas szintű” személytelenség által okozott zavar - amelyben az értelem fényét, vagyis a mágikus teremtőerővel bíró élő igét a halott vallásos és misztikus dogmák és misztikus fantazmagóriák (vallásos mítoszok) helyettesítik - nem is fog megszűnni addig, amíg a szellemtudományok matematikáját: a földi észjárás szerint irracionálisnak tűnő szellemi törvények labirintusában egyedül rendet teremteni képes és a fizikai valóságból vett vonatkoztatási rendszerrel (bolygó- és konstellációállások) dolgozó asztrológiát, nem kezdik a szellemtudósok az elméleteik ellenőrzésére és felülvizsgálatára használni. Mi viszont, nap, mint nap használjuk, és ahogy telik az idő, úgy hullnak le róla is, akárcsak a többi szellemtudományról a rejtett agresszivitást leplező évszázados misztikus palástok és így szabadul fel bennünk a természettudományok által el nem oszlatható szellemi sötétség alól a szeretet. És így derül ki az, hogy kauzális asztrológia nélkül az emberiség nem hogy félszárnyú (Nagy László: „Költészet nélkül félszárnyú lenne az emberiség.”), hanem a Nobel díjas tudományos felfedezései és elméletei ellenére is, egy szerencsétlen tömeg, amely egyelőre olyan szerepet tölt be a föld élővilágában, mint egy áttétes rákos daganat az ember szervezetében (Rüdriger Dhalke: A lélek nyelve a betegség).
A földről figyelt éves nappálya által szegélyezet tizenkét konstelláció együttesét, nem véletlenül nevezik állatövnek, annak ellenére, hogy az európai asztrológia tizenkét napjegye közül három, emberi ábrázolást kapott (Ikrek, Szűz és Vízöntő), és amennyiben a Nyilast vadászként és nem kentaurként ábrázoljuk négy. Annak ellenére, hogy az ember ősideája, Adam Kadmon, a teremtés víziójával egyszerre jelent meg a Teremtő képzeletében, az idő és a tér megjelenése után sok milliárd év múltán, és csak az állatvilág teljes kifejlődése után válhatott ki és fejlődhetett tovább a tizenkét teremtői erőtér (kauzális idea-fészek) megtestesítésének a kifejlesztésére és kifejezésére legalkalmasabb állatból: a majomból (A majom egyébként a legteljesebb ember: a karma-feloldásra, vagyis a „programátírásra” képes Vízöntő analogikus megfelelője az ázsiai asztrológiában). Az asztrológia tehát abból az axiómából indul ki, amit az etológia még nem mer egyértelműen és világosan kimondani: az egyéni öntudatában hordott egyetemes léttudata mellett, az ember természete is át és át van szőve, az állatvilág szokásaiban, reflexeiben szeparáltan és egyértelműen kifejeződésre jutó teremtői őserők nyers, vagy kevésbé nyers (kevésbé egyértelmű) megtestesülési formáival. A Bak által megtestesített szocialitás szellemiségét és a fajtársak, csoporttársak iránti önkéntelen felelősségtudat szellemiségét (Szaturnusz - erő) a leginkább megtestesítő, szabad elefántok sokat időznek nem csak egy - egy éppen elhunyt társuk teteme mellett, azt és a helyet az ormányukkal szaglászva, jól megfigyelve és észben tartva a helyet, ahol a halál beállt, hanem akkor is jól elidőznek ugyanazon a helyen, az ormányaikkal ugyancsak többször végigpásztázva a földet, ha vándorlásuk során (véletlenül?) ugyanoda visszaérkeznek. Mint hogyha életbevágóan fontos lenne számukra az, hogy észbe tartsanak a halállal kapcsolatos minden részletet. A Szaturnusz által megtestesített felelősség ősszelleme ugyanis a memóriához is kötődik többek között. Érdekes, hogy a pszichológusoknak semmiféle racionális elméletük nincs arra vonatkozóan, hogy miért tér vissza a gyilkos a tett színhelyére. Pedig a dolog nagyon egyszerű: öntudatlanul oda hajtja a belékódolt egyetemes felelősség ősereje, amiről önkéntelenül tudja, hogy a romboló tettével megsértett. Amikor az ember elveszíti a tudatos felelősségét, az önkéntelen felelősségérzet feltör a ráció által elfojtott ősködökből, és mint a ráció nélküli elefántokat, látszólag értelmetlenül működteti az embert.
A dianetikának is van egy, a szaturnuszi őserő szellemiségét felhasználó furcsa, sebhegesztő, csontforrasztó, reuma-űző gyógymódja: ha nem tudja azt a tárgyat oda érinteni a sebesült testrészhez (pl. a kés élét az elvágott új sebéhez), amely a nehezen gyógyuló sérülést okozta, regressziós hipnózisban visszaviszi, vagy rábeszéli a beteget arra, hogy képzelje el magát ugyanabban a helyzetben, amelyben a súlyos baleset, vagy a könnyű sérülés történt. A módszert magam többször kipróbáltam és a gyermekeinknél is alkalmazom: hogy, hogy nem (a jelenségnek a részletes metafizikai magyarázta – kifejtése nem tartozik a jelen témához), de a sebek hamarabb gyógyulnak. Megfigyeléseim szerint ugyanis az egyéni felelősségtudatnak – azt tehát, amit a nőgyógyászat és a szülészet elorzott a mai anyáktól és amit az orvostudomány teljesen személytelenné tett, és annak tehát, amitől a civilizált anyák és apák a leginkább ódzkodnak - van a legerősebb (pozitív) mágikus hatása. És nem csak a szülések és a betegségek esetében, hanem az egész életünkben is.
Ennek tudatában, akárcsak az elefántok, én sem mulasztom el, hogy valahányszor Tusnádfürdőn járok elmenjek a központi parkba és elidőzzek annak a betömött pincebejáratnak (vagy betömődött híd-aknának) a bejáratánál, ahova négy éves koromban érthetetlen módon lelöktem egy nálam is kisebb, barna hajú kislányt, mivel tudom, hogy a tévedéseinket és a vétkeinket egyáltalán nem kell elfelejteni, még akkor sem, ha gyermekkorunkban követtük azokat el. Sőt: a tévedéseinket és a vétkeinket jól észbe-véve, minél tökéletesebben elraktározni, mágikus módon egészséges, mivel az elefántok által önkéntelenül végrehajtott alkímiai calcinacio nélkül, nem létezik spirituális öntudat. És spirituális öntudat nélkül viszont, mindössze agresszivitás-tápláló, cukros érzelgősség szinten működik bennünk a Szeretet.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2016.04.03. 10:21 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Mária-Magdolna misztikus története több, mint egyszerű Jézus-tanítvány története, és több, mint szerelmi történet. Mária-Magdolna a gnosztikus irodalom szerint egyenlő Sophiával, aki egyenlő Földnyával. Hogy ezt a részt tisztán lásd, érdemes az átküldött anyagaim közül először elolvasni a „04. Mária-Magdolna rejtélyt”. Ha elolvasod, akkor valójában megismered az élet létrejöttét, ami nem misztikus mese, hanem valós történet. A mítoszok valójában valós történetek, nem szabad úgy tekinteni rájuk, hogy azok csak mesék.

Szántai Lajost ritkábban szoktam hallgatni, kicsit nehezen tudom követni, mert ő egy magasabb bibliai tudásra épít, előadásról előadásra építi fel a tematikáját, és aki csak úgy becsöppen egy előadására, nemigen tudja követni a témát. Jobbam szeretem inkább Papp Gábort hallgatni, megfoghatóbb közelségbe hozza a Bibliát és az egész vallást.

Nem tudok arról, hogy Szántai bírálta volna bármikor is Hamvas Bélát, de elképzelhető, hogy itt-ott nem értett vele egyet. A tanítványairól meg aztán tényleg semmit nem tudok. Minden esetre nem szép dolog, ha Téged a te saját gondolataidért, a saját elméleted miatt (és Hamvas miatt) betámadtak.

Óriási témát ölelnek át az írásaid, nagyon elgondolkodtatóak és mélyrehatóak. Termékeny vagy. :)

Egy megjegyzést tennék "A Lilith és a Kereszt X-ik rész" legutolsó soraihoz: "igazság-szenvedélyünkben készek vagyunk akár Isten örvényeivel is szembe nézni, amiként a Kereszténység megmentője, Pál Apostol jellemezte az igazi keresztény ember típusát?"

Pál apostolról nem vagyok jó véleménnyel. Ő a zsidó Saul, aki "megvilágosodása" után Pálra változtatta a nevét. Pál nem volt Jézus tanítványa, soha nem hallotta Jézus beszédeit, sőt, üldözte Jézus tanait és tanítványait. Ő egy kettős besúgó ügynök volt, ha kellett, akkor "hithű" zsidó volt (farizeus), ha kellett "hithű" római polgár. Attól függött, hogy saját érdekei mit kívántak, és azt jól csinálta.

Jézus eltávozása után azonnal elbitorolta Jézus helyét, és ha már nem tudta elnyomni Jézus tanait, akkor volt egy mondása, amely még ma is kering a köztudatban: "Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére" - és irányítsd te a magad javára. Pál volt az, aki Tamással (Jézus egyik tanítványával (Hitetlen Tamás) megalapította a római (ősjúdeo) kereszténységet, amiben természetesen eleinte még sok gnosztikus tan szerepelt.

Tehát ketten Tamással megalapították a Vatikán elődjét. Abban egyeztek meg Tamással, hogy Tamást pápává (isten helytartójává) teszi. Már több év is eltelt, amikor rákérdezett Páltól, hogy mikor akarja már pápává avatni. Akkor Pál kinevezte Tamást pápává, majd még aznap keresztre feszíttette, és kinevezte saját magát pápává. Tamást fordítva feszítették keresztre, ezt kimondottan Tamás kérte, mert úgymond, nem akart Jézus halálában osztozni. A fordított kereszt -mint tudjuk-, a sátán szimbóluma. Állítólag volt aki látta, hogy a Vatikánban a pápai trónon valóban van egy faragott kőszobor, ami egy fordított keresztet ábrázol.

Nos, az, hogy egy zsidó kettősügynök (Pál) alapította meg egy Jézus árulóval (Tamással) a római (katólikus) kereszténységet és egyházat (a Vatikánt), ez önmagáért beszél: milyen is lehetne a mai kereszténység, ha nem elferdített zsidó alapú? Isten helytartói immár 2000 év óta hazugságot tanítanak.

Tehát szerintem a Saul Pált nem nevezhetjük a kereszténység megmentőjének, még akkor sem, ha ezt éppen Hamvas Béla írta volna valahol valamelyik művében.

Ez az én álláspontom.
Angéla



Kedves Angéla!

Mielőtt a Saullal kapcsolatos vétségemet  pontra-tevő válaszleveledben felvetett „álláspontjaid”-al kapcsolatos nézeteimet kifejteném, már a kezdetek kezdetén le szeretnék szögezni egy általánosan elfogadott, tehát úgymond közmegegyezett evidenciát, ami szerint az asztrológia, az aritmológiával (Figyelem: nem számmisztikával!) és az alkímiával együtt magasabb valóság-megismerési színvonalat képvisel mint a mítoszok, amelyek emberi és képzelt lényeknek a történésein keresztül mesélik el, jelenítik és személyesítik meg a gyengébbek számára, mindazt, amit az előbbi spirituális tudományok feltárnak az azokat művelő (beavatott) személyek számára. Saul-Pál „apostolról” pl. nekem elég volt megtudni azt, hogy gyalázatos módon halt meg (Levágták a fejét), ahhoz, hogy attól kezdve, bizalmatlan legyek mindahhoz, amit tanított és művelt. És még akkor is, ha ugyancsak az asztrológusi minőségem miatt az a bizonyos pálfordulás, amit Damaszkusz felé haladván, az ott és akkor elért megvilágosodása hatására végrehajtott, eléggé szimpatikus, de legalább is, példaértékű arra, hogy a Vízöntői archetípusnak miként kell – kellene működnie. De, sajnos azt, hogy Pál fővesztés következtében halt meg, tehát, hogy nagyon csúnyán végezte, annak ellenére, hogy ezt ő nem provokálta ki tudatosan, mint pl. Jézus a kereszthalált (Ha ennek a mítosznak egyáltalán van tárgyi realitása!), később tudtam meg, mint amikor azt a bizonyos, ferdén naiv megjegyzést, amit a fejemre olvastál megírtam volna és azt követően pedig, elkerülte a figyelmemet. Köszönöm, tehát, hogy felhívtad rá a figyelmemet, mert még ha azt is akartam volna írni a Pál szerepéről, hogy meg mentette a Jézusi beavatási tanokat az által, hogy vallásos mozgalmat gyártott a mesteri tanokból, nos, ez a vélemény is nagyon téves lenne. Mihamarabb ki fogom tehát javítani, sőt, amúgy is szándékomban volt az egész utolsó fejezetet, amit nem írtam át az idők folyamán, újrafogalmazni.
Nem tudom, mennyire segítenek az eddigi ismereteid ezt a metafizikai ismereti-tényt elismerni, de ha nem, légy szíves jelezz vissza, mert ebben az esetben tárgytalan lesz a további kommunikációnk, hiszen az is megtörténhet, hogy amiket írok megbotránkoztatnak majd.
Szóval, mint asztrológusnak, számomra a valós tárgyi – objektív történéseknek a szimbólumai közvetítik az igazságot, és pl. mélyen hülyeségnek tartom a Jézus-mítosznak azokat a részeit, ahol a pasi vízen járkál, viharos tengernek parancsol, hogy üljön már le, halaknak, hogy menjenek a kiszemelt tanítvány hálójába, meg halottat támaszt fel (Ráadásul azért, hogy Lázárt negyven napra rá megöljék a zeloták, jelezvén, hogy aki egyszer meghótt, az legyen is meghalva.), meg bort változtat vízzé és egyéb felesleges szamárságokat művel, ráadásul még a természeti törvények rendjébe is beavatkozva szentségtelenül. Persze, azt is jól tudom, hogy ezek az infantilis agyú felnőtteknek szánt meséket 3egyrlszt a csodára szomjas írnokok eszelték ki, másrészt, kellenek ahhoz is, hogy a beléjük rejtett, illetve a mellettük előadott Lilit-legyőző, vagyis karma-oldó, nagyon fontos tanítások is fennmaradhassanak és elgangozhassanak. Pl. amennyiben igaz lenne, hogy Jézus csakugyan már 33 évesen meghalt, nagy kétségeim lennének afelől, hogy csakugyan vissza jutott Istenbe, vagyis a forráshoz, lévén az a gyakorlati sorsfigyelői tapasztalatom, hogy akik ilyen korán elpatkolnak, akár betegség, akár baleset, akár gyilkosság, akár bírói – törvényszéki ítélet végrehajtása következtében, vagy ha öngyilkosok lesznek, azok előzőleg sokáig és intenzíven, nagyon „rosszul jártak” a spirituális életútjukhoz (karma-oldási, boldogulási életfeladataik beváltási lehetőségeihez) képest.
Biztos vagyok pl, hogy az, akit a keleti hagyomány Buddhának nevez, vagyis Gautama Szindartha, a veleszületett Rák-karmája feloldása nélkül távozott az anyagi világból, még akkor is, ha Jézus állítólagos rövid életéhez képest sokkal többet élt. Ugyanis állítólag gyomormérgezésben halt meg, amely betegség (mérgezés) tipikusan a Rák karmához tartozik. És honnan tudom, hogy Rák-karmával született? Onnan, hogy az édesanyja meghalt miközben szülte, és ha ez nem elég: elhagyta a családját (feleségét és kisfiát), hogy elindulhasson az ő megvilágosodási útján.
Nem tudom tehát, hogy Jézussal, egészen pontosan: a halálával kapcsolatosan, milyen álláspontra helyezkedjek, mert így, hogy 33 évesen máris meghalt, számomra, aki számára rengeteg misztikus történet és babona megdőlt már és átváltozott a saját, homlokegyenest ellenkező jelenésére (Pl. azok, akik hangokat hallanak, mind Ikrek- de főképpen Szűz-karmától szenvednek és rendszerint, a schizofrénia, vagy az epilepszia nevű betegségnek lesznek az áldozatai, holott a Bibliában minden un. pozitív hős, akárcsak Szűz Mária is hangokat hall.), hiszen, azon felül, amit a hivatalos keresztény teológiából megtudhattam mint amatőr ismeret-szerző laikus, majd a gnosztikus evangéliumok elolvasásából is, akárcsak te is, én is az internetről tájékozódom, ahol olyan információk is keringenek, hogy a Jézus személyét több, az ő korában prédikáló profétának a személyéből és az őket körüllengő mítszokból gyúrták össze és faragták ki. Én viszont 23 éves gyakorlati tapasztalattal a hátam mögött (Kalo Jenőék nyugodtan megmaradhatnak az egymásnak ellentmondó, vonatkozó misztikus elméletek szajkózásánál, és gyakorolhatják a szinkretikus ezotériát, mert a kurzusaikra beiratkozó tanítványok által fizetett tandíjakból jól meg lehet élni, de nekem olyan asztrológiát kell gyakorolni, aminek a közvetlen pozitív eredményei azonnal láthatók és kézzel foghatók.), azt mondom, hogy ahhoz, hogy az ember az élet-rendeltetésének teljes mértékben eleget tudjon tenni, minimum 12 X 7 évet (Utóbbiakat Szaturnuszi ciklusoknak hívják, és óriási a jelentésük. A 12 a teljes zodiákus körét jelenti, vagyis a teljesség megtapasztalási lehetőségét.) kell itt eltölteniük. Abszolút érthető és jogos volt tehát ez alapján az, hogy igazságtalannak érzékelted és megbotránkoztál az édesanyád korai halálán.
A kérdés tehát az, hogy ezeket a gyakorlati sorsfigyelői tapasztalataimból eredő meglátásaimat el tudod-e fogadni, vagy megbotránkoztatónak találod, mert ha az utóbbit érzed, akkor nincs amiért már a Mária-Magdolna probléma-kör kérdéseibe, vagy a Szántai asztrológiai és alkímiai ferdítésekkel és néhol bizony közönséges hazugságokkal terhelt, de szerinted, magas színvonalú, szerintem spirituális szempontból nagyon is primitív minőségére vonatkozó „álláspontomat”  ismertessem. Papp Gábort személyesen is megismertem még a 90-es évek elején egy a Szent Koronáról tartott előadása utáni személyes beszélgetésen, mert az a, volt-politikus (Akkor éppen parlamenti képviselő volt) barátom, aki elvitt erre a BP-i előadásra jó barátja és ő vitte haza autóval, velem együtt. Tehát az ő előadásait rég óta követem, de meg kell mondjam, hogy az utóbbi időben kezdett fárasztani az előadásaiban az a sok ellenségkép a zsidókkal kapcsolatosan. Félreértés ne legyen: nekem a származásom abszolút székely az ükszülőkig visszamenően tisztázva. És azzal is tisztában vagyok, hogy a Mo-i liberális zsidók mennyit ármánykodnak és nekem is voltak itt, Erdélyben csúnya vitáim, mert itt is él egy két ilyen Club-rádiós hülye, aki át akarja hurcolni a disznóságot az Edélyi kultúrába és közéletbe, a liberális árulás szellemét, de az már számomra nagyon fárasztó, hogy Papp Gábor sem képes már tovább lépni ezen és minden előadása valósággal roskadozik már az ide vonatkozó nyíltan, vagy homályosabban kifestett zsidó-ellenségképzetektől.
És erre vonatkozóan fontosnak találom felhívni a figyelmedet arra, hogy a te leveled sorai mögött is érzékelhető ez a tűz-karmás magyarországi misztikus gondolkozókra jellemző ellenséges szellem. Vigyázz, hogy ne mérgezze meg a lelked és ne homályosítsa el a látásodat, ne csökkentse a szeretetedet.

Barátsággal: Szilárd

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 5 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO