Kozma Szilárd:
A tényleges (kauzális) tisztánlátás nem mediumitás kérdése
A spirituális tisztánlátásnak az előfeltételeiről és a téves valóság-értelmezés következményeiről
Előszó:
Amikor az Erdélyi havi lap főszerkesztője által indítványozott - de időközben, az eddigi munkásságom eredményeit sűrítve- összegező, értelmező és tanulmánnyá alakuló – beszélgetést a barátommal magnóra vettük, még nem gondoltam, hogy a dolog majd ennyire komolyra fordul. Nem tudhattam előre, hogy már a harmadik, negyedik kérdésre adott válaszaimmal, egy olyan sűrű szellemi erőtérbe kerülök, amelyben minden olyan, jól meg nem rágott kijelentés, amit az ember az ilyen jellegű, szabadbeszélgetések során, akarva, akaratlanul kimond, nem csak félreérthető lehet. Hanem könnyen az egyes kijelentések azt a benyomást is kelthetik, mintha egy felfuvalkodott, mások munkásságát, tanítását és eredményit lenéző személy lennék. Egy spontán beszélgetésben nem lehet minden szót és mondatot előre jól megfontoltan elmondani. Másrészt az exhibicionista magtartás, nem csak azon egyszerű tény miatt nem lehet jellemző rám, mert az a személy, aki az életereje az egészsége megszerzése és a harmonikus élete kialakulása előtt, vagyis mielőtt a feleségével együtt a harmónia és a kiegyenlítettség útjára ráállhatott volna, rengeteg szenvedést, sok veszteséget és teljes csődhelyzetet megismert, olyannyira, hogy nem csak a fájdalomtól, az átélt események által okozott kimerültségtől, vagy a rá nehezedő „sors-nyomástól”: idegfeszültségtől került, mind gyermekkorában, mind fiatal, majd érett felnőtt korában is halál közeli állapotokba, és ami ennél is rosszabb: a bűntudat legsötétebb poklába, annak tehát, aki részesült ezen sors-beavatási „előjogokban”, teljesen világos, hogy mi a metafizikai értelme annak, hogy: „Az elsőkből lesznek utolsók..., és annak, hogy „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik” (Jézus). Arról nem is beszélve, hogy, egy ilyen, gyökerében hibás szellemi alapállással elidegeníteném magamtól mindazokat, akiknek a személyes és családi problémáira vonatkozó kérdéseit, kéréseit és horoszkóprendeléseit várom. Az ilyen fajta hibás, rejtett, vagy nyílt önértékelésre alapozott, téves szellemi és spirituális alapállás éppen annak az egészséget és boldogságot hozó egyetemes (Isteni) logikának a sorsunkban való érvényesülését zavarja meg, amelynek a felfedezéséről és fontosságáról igyekszem a Valóság főszerkesztőjét és olvasóit meggyőzni. Ezt az egyetemesen érvényes megváltási logikát tehát, képtelen lettem volna felfedezni és az életemben - az életünkben - folytonossá tenni egy, e logikával ellentétes gondolkozással és egy ellenség- és versenyképzetekre alapozott szellemi magatartással. A spirituális folyamatokra nem jellemző a természeti - emberi világnak a létért való küzdelmeinek az ellenségessége. Ezért spiritualitás-ellenes, szellemi megismerés- ellenes a konkurencia-logika szerinti gondolkozás és magatartás. Az egocentrikus magatartással és a versengés logikája szerinti gondolkozással lehetetlen a lét forrásánál és gyökereinél álló finom spirituális kérdéseket és tényeket megérteni és ami ugyanaz: meglátni. Anélkül a belső etikai magtartás nélkül, amit Jézus úgy tanít az apostoloknak, hogy „A legderekabb közületek legyen a legszerényebb.” lehetetlen egy bizonyos szellemi (Szaturnuszi!) határon túl, egy fél lépésnyit is tovább haladni, és Jézus jól tudta ezt. Hiszen éppen az a finom (magas rendű) megváltás- logika: az egyetemesen érvényesülő „Szent Kiegyenlítődési Szellem” logikája, amiről beszélek, képtelen érvényesülni az ember személyiségében, amennyiben valaki még a versengés és a szellemi irigykedés színvonalán tart és azzal a tévképzettel él, hogy neki személyesen lehet bármiféle érdeke és érdeme is, azon kívül, hogy „megfeszítetten” (Vagyis minél lazábban, de következetesen) és lankadatlanul igyekszik nap mint nap, a minél nagyobb harmónia-képességét elérni az általános emberi és a spirituális sorsprogramjából (karmájából és szvadarmájából) eredő egyéni életfeladatainak a teljesítése segítségével. Akkor tehát, amikor az interjúban arról beszélek, hogy - tudomásunk szerint legalábbis - sem Krisna, sem Buddha és még Jézus sem világosította fel a tanítványait - és ezen keresztül az emberiséget - a teremtést kiprovokáló negatív abszolút erőnek, a Lilithnek a létezéséről és természetéről, rengeteg misztikus és vallásos félreértésnek engedve ezzel teret az emberi természetben lakozó „rosszra” és "gonoszságra " (a kívülről az emberbe bele szálló és ugyancsak kívülről azt megkísértő ördög és démonoknak a különálló lényekként való létezésére) vonatkozóan, vagy az anyák és az utódok közötti szellemi folytonosságot adó spirituális memória létezéséről, illetve az anyai ági örökletes programokról és ezen keresztül arról, hogy a gyermekek az édesanyjuk rejtett, tudattalan szellemi és lelki tevékenységének a megjelenítői is, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szellemi munkám és felfedezéseim bármivel is többet érnének az övékénél. Hiszen az ilyen kivagyisági képzeteken alapuló, primitív versengési mentalitás negatív erőket idés, amellett, hogy nevetséges és fölösleges hiábavalóság is, aminek szellemi szinten értelme nincsen pozitív értelme és következménye. Hanem mindössze ezeknek a metafizikai jelenségeknek és tényeknek a mielőbbi tudomásul vételének, az életbe - vágó - az ember és a föld jövőjébe vágó, fontosságára akarom felhívni a figyelmet. Amint a beszélgetés olvasása során ez kiderül, ezeknek a szellemi tényeknek és jelenségeknek - a Lilithnek és az általa kiváltott létteremtésnek, illetve a Teremtés és a Lét eredeti funkciójának és értelmének a megismerése, a beszélgetés (interjú) címéül választott szellemi Tisztánlátásnak a kérdéséhez vezet bennünket. Ez viszont rengeteg félreértésre és sajnos: misztikus szélhámoskodásra is lehetőséget és alkalmat ad, ezért feltétlenül szükséges ebben a kérdésben minél árnyaltabban, ám ugyanakkor pontosan is fogalmazni. Egy spontán beszélgetésben viszont, ezt nem mindig lehet elérni. Arra kérek tehát minden olyan olvasót, aki úgy érzi, hogy bizonyos fajta és mértékű, veleszületett, vagy misztikus gyakorlatok útján elnyert tisztánlátói (pl. auralátó) képességgel bír, ne bántódjon, vagy haragudjon meg, akkor amikor ezeknek a képességeknek az elégtelen és a legtöbb esetben nem célravezető mivoltáról szólok, mert nem ezen képességeknek a létezését, vagy létjogosultságát vonom kétségbe, hanem mindössze arról beszélek, hogy az, aki bármilyen útmutatás alapján is elindult ezen a megismerési élet-úton, nem szabad megállnia, illetve megrekednie a médiumi érzékelési képességek, az un. dimenzió-látás kifejlesztése és gyakorlása szintjén. Tovább kell lépni az egyetemes létezés kauzális hatásmechanizmusainak a teljes értékű megértéséig, a nagy TEORIÁIG: az Isten-látásig. És mindezek mellett, vagyis a spirituális tisztánlátás bonyolultan kényes kérdése mellett, ott van a szeretet nagy kérdése is. Élettapasztalatom és metafizikus asztrológusi tapasztalatom az, hogy a legtöbb ember a szeretetet kegyetlenül összetéveszti a humanista érzelgősséggel, a lényegi kérdések tisztázatlanságával, az igazság kiderítése és érvényesítése érdekében folytatott erőfeszítés, a vita és a harc teljes elvetésével. Rengeteg, a kezdetben mindig rejtett, de idővel egyre nyíltabbá váló gyűlöletet, kiábrándulást, majd közömbösséget és végül a szellem világától való elfordulást vált ki a szeretetnek az érzelgősséggel és a kegyes hazugságokon alapuló látszat-békével való összetévesztése. Ezért, az így gondolkozó személyek számára, ezek a beszélgetések, jobban mondva a néhol szenvedélyessé váló válaszaim, „szeretet-hiányosnak” tűnhetnek fel, és egy adott pillanatban olyan érzései támadhatnak annak, aki „hazudj valami szépet” (Presszer Gábor: LGT) sláger- és érzésvilág korrupt alapállását összetéveszti a szellemvilág logikájával, hogy a szeretet hirdetése és megvalósítása helyett én egyenesen ellenségeskedek. A szeretet ez első teremtői őserő és nem kell azt hirdetni, tanítani, hanem diszkréten és bátran áramoltatni annak, aki képesnek született erre, illetve, aki képessé tette magát erre. Asztrológusként megfigyelhettem, hogy amikor valaki túl sokat beszél a szeretetről, ez a legtöbb esetben éppenséggel annak a hiányát, illetve a minimális voltát jelenti - jelzi az illető személy lényében, ami a személyi horoszkópokban a Neptunusz, a Jupiter és a Mars támadott (negatív) fényszögelésében jelenik meg. Ezek az emberek inkább azért hangoztatják a jóságos viselkedés és a kegyes hazugságok árán, vagyis a kompromisszum és a korrupció árán vállalt felszíni és hamis béke fenntartásának a fontosságát, mert nem születtek azzal a képességgel, hogy az úgynevezett nyers életenergiákkal bánni tudjanak és a neveltetésük közben sem vezette rá őket erre senki. Vagyios nem szeretnek és nem is tudnak az igaság érvényesítése érdekében harcolni, közvetlen és nyílt konfliktust vállalni. Ezért hajlamosak azt hinni, hogy az igazság mindig ott van, ahol a látszat-egyensúlyt és látszat-harmóniát fennnató emberi és világi erő és hatalom áll, csak éppen, hogy ne kelljen erőfeszítéseket tenniük és harcot, konfliktust vállalniuk annak érdekében, hogy az igazság a felszínre kerüljön. Ezeknél a személyeknél a „mindent megbocsátó és mindent elnéző” szeretetről szóló prédikáció mindössze a konfliktusok elkerülését szolgálja, mivel nincsenek tisztában azzal ez elemi ténnyel, hogy ahol nincs igazság és az alephelyzetek, alapviszonyok nem tisztázottak, ott valójában szertet sem létezhet, és éppen ők, a látszat-béke szeretők és fenntartók rendelkeznek a leg agresszívebb mentális és képzeletvilággal, amelynek a mágikus hatásai és e hatások következményi veszélyesebbek a hétköznapi brutalitásnál. És ha valaki úgy képzeli, vagy azt állítja, hogy ezzel az állításommal, a szeretet- képtelenségemet akarom leplezni, megkérdezem, hogy meg tudja-e gyógyítani a gyermekeit pusztán az által, hogy azokat a saját mellkasára, vagyis a kis szívüket a saját szíve fölé helyezi? És megkérdezem, hogy haza mernek-e állítani többször egymás után, egyetlen ajándék nélkül, amikor egy, vagy több napig a családjuktól távol voltak és el tudják-e képzelni azt, hogy az élettársuk és főként a gyermekeik így is kitörő örömmel fogadják haza? Az én gyermekeim ugyanis „szöknek ki a bőrükből”, amikor egy-két napos hiányzás után belépek az ajtón, pedig jól tudják, hogy nem csak gyermek öröm-szerző ajándékkal nem igyekszem növelni a jókedvüket, de semmilyen más módszerrel nem igyekszem a kegyeikbe férkőzni, hiszen nálunk a szeretet nem külső megnyilvánulás, hanem belső állapot. Ezt a gyermekek akkor is érzik és tudják, amikor dorgáljuk, vagy fenyítjük őket, tehát mesterséges öröm- és boldogságkeltésre, ajándékokkal történő mesterséges szeretet-gerjesztésre nálunk nincsen szűkség. Ugyanakkor arra is fel szeretném hívni az olvasó a figyelmét, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a teljes megismerés, akárcsak a lét maga, soha nem fejeződik be. Még a halálunk után sem - sőt: még csak azután kezdődik igazából! Persze, ez csak akkor, ha előbb az életünkben jól elvégeztük az általános emberi és a horoszkópokból kiolvasható egyéni életfeladatainkat. Annak ellenére tehát, hogy nagy műgonddal és a gyakorlatiasság igényével írtam meg és folytattam egyedül a szellemi valóságnak a fizikai és a pszichikai valóságra gyakorolt következményeiről szóló válaszaimat és eszmefuttatásaimat, még az után is, hogy az interjút Murgu Pállal befejeztük, nem állítom azt, hogy mindent, ami tudnivaló a tisztánlátás, illetve a téves (júdási) látásmód és gondolkozás következméyeinek a témakörében, elmondtam, vagy leírtam volna. Mert amiként a lét maga és az emberi gondolkozási is határtalan, a tévképzetek szerinti életképzeletünk által létrehozott valóság által okozott fájdalom és szenvedés tengere is határtalan. Ellenben azt már nyugodtan állíthatom, hogy az itt felvetett, vagy jelzésszerűen érintett témaköröket és részterületeket, ennél sokkal nagyobb pontossággal és teljességgel kifejtettem előzőleg a konstellációk szerinti tipikus viselkedési formák és a megfelelő jellegzetes betegségek és sérülések közötti szellemi összefüggésekről, a fájdalom és a szenvedés metafizikai jelentéséről, a bolygók spirituális jelentéséről, a Lilithről, az egyetemes törvényekről, az örökletes anyai ági sors-programokról, a féltékenység metafizikájáról szóló tanulmányokban. Sőt: az itt kifejtett megváltás-logika természetét is részletesen kifejtem a Beavatás című, egy évvel korábban írt tanulmányomban. A spirituális tisztánlátás jelenségéről szóló állításaim tehát csakis ezeknek ez elolvasása és megértése által értelmezhetőek helyesen. Tanulságos olvasást kívánva tehát, még egyszer arra kérem önt, hogy ne hagyja magát félrevezetni az első benyomásai által és csak az után engedjen az olvasás közben menthetetlenül felmerülő etikai ítélet-hozási késztetéseinek (kísértéseinek), miután az egész közölt anyagot - esetleg többször is... - elolvasta. Barát:- Majdnem egész nyáron hiányoztál Csíkszeredából. Külföldön jártál?
K.SZ - Nem. Nem külföldön jártam, hanem belföldön, a szónak materiális értelmében is, de főként spirituális értelmében, úgy, hogy tartózkodás szempontjából, majdnem az egész nyarat egyetlen erdélyi helyiségben, egészen pontosan: a Sepsibesenyői tó partján töltöttem. Régi vágyamat és az egyetemes öntudatom hangját, a Szellem hívását követve tehát, a civilizáció stresszétől valamelyest izoláltan, a belső világ tájain: a szellemi, spirituális és kauzális tájaimon járhattam. Ha nem is egyfolytában, de éppen eleget ahhoz, hogy a napi teendők mellett, háromszor is elolvashassam figyelmesen Hamvas Bélának Az ősök nagy csarnoka című művének az első kötetét, és az ott olvasottakon meditálva, azt, amit az alkimisták a harmadik szem kinyitási műveleteként emlegetnek, megvalósíthassam. Ahhoz, hogy, eben a nyugalmas szellemi háttérben a spirituális naplóírás segítségével, hosszú és mély meditációkban a felettes énemmel való kapcsolatomat megerősíthessem, hogy az egyetemes egység-érzetemet, az egyetemes lét-tudatomat (a védikus szanszkrit irodalom szerint: teremtői-azonosság tudatomat) tisztíthassam és elmélyíthessem. Misztikus körökben ezt egyetemes szeretet-meditációnak nevezik, én viszont megváltás-meditációnak, boldogság-meditációnak is nevezem, mivel a meditációhoz szükséges lehető legellazultabb lelki és szellemi állapotban átélt és kiáramoltatott szeretet, egyesülvén az eleve bennünk levő fénnyel (spirituális értelemmel: az isteni szikrával) az abszolút állapot boldogság-élményét eredményezi. Egyébként ez azért is hasznos, mert ennél, az egyetemes kiegyenlítettségi - boldogsági állapotban való "ücsörgésnél" jobb és hatékonyabb gyógyszer nem létezik, és segítségével, lassan - lassan, de maradéktalanul eltűnnek a szervezetemből - és mindenkinek a szervezetéből el kell, hogy tűnjenek - a gyermekkoromban létrejött és a felnőtt korom első felében krónikussá vált számtalan betegségem utolsó maradványai is.
- Igen, máskor is beszéltél, illetve írtál a Valóság olvasóinak a meditáció általános gyógyhatásáról és más, "sorsjavító" pozitív hatásairól is. Talán erre is rátérünk később. Egyelőre arra lennék kíváncsi, hogy ezúttal is egyedül sátoroztál, mint ahogy szoktad a korábbi években, a Csík környéki hegyekben?
- Nem. Ezúttal egy, az asztrológia iránt igen komolyan érdeklődő, és ami talán ennél is fontosabb: igen jó humorérzékkel megáldott sepsiszentgyörgyi ismerősöm félkész villájában töltöttem a fél nyaramat, dolgozgatva, a tóban nagyokat úszva, olvasva és meditálva. A korábbi évekhez képest tehát, nem kellett törődnöm az időjárás, az idén különösképpen szeszélyes változásaival - bár nem szeretem a klíma természetes változásaira ezt a kifejezést használni, de hát mit tehetünk, ha brutális módon bele matattunk a természetbe, és most isszuk ennek a levét: viszontagságaival -, mint régebb a sátorban. De így is jó sokáig egyedül lehettem, egészen pontosan: a családom megérkezéséig, és amint mondtam, jó sokat és mélyen meditálhattam amellett, hogy teljesen egészséges, sportolással - karatézással - egybekötött természeti étrenddel egybekötött, tiszta életrendet is követhettem. Utóbbi még inkább hozzásegített a gyermek- és fiatalkoromban nagyon megrongált egészségem helyreállításához, a szellemi elmélyüléshez, a spirituális látásmódom, az un. szellemi tisztánlátásom további fejlesztéséhez, élesítéséhez és határozottá tételéhez. De nem kell öncélú remetéskedésre, misztikus elvonulásra gondolni, mivel elsősorban az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság nyári táborának minimális civilizációs feltételeit megteremteni, vagyis tábort szervezni és tábort tartani (nem csak szervezője, hanem főelőadója is voltam a tábornak) utaztam el itthonról öthéttel a tulajdonképpeni tábor előtt, és a félkész villa épületébe és udvarán akadt bőven tennivaló. Talán az is ismeretes, hogy nem vagyok afféle csodabogár misztikus, hanem két lábával nagyon is a földön járó, három gyermekes családapa, és miután lakhatóvá tettük a villa nagyobb részét és az udvart is sikerült bekertelni, a feleségemmel együtt (aki ugyancsak előadója volt a tábornak) kijöhetett a három apró kislányom is, vagyis, ők több mint egy hónapot tölthettek velem a természetben. Ez a részlet azért fontos, mert ha nem tudhattam volna őket magam körül, akkor nem sikerült volna ilyen mélyen behatolni a spirituális dimenziókba. Ide tartozik ugyanis az is, hogy metafizikai perspektívából teljesen téves az a hagyományos elképzelés (és vallásosan berögződött gyakorlat), miszerint a lelki tisztulás és a spirituális élet föltétlenül teljes izolációt, vagyis hónapokig és évekig tartó egyedüllétet és magányt követel. Ez az ósdi elképzelés éppen olyan tévedés, mint neki az ellentéte, vagyis az a modern koncepció például, hogy az igazság a közvéleménnyel megegyezik, és hogy az igazság eldönthető többségi szavazás útján. Vagyis az, hogy amiért "mindenki így csinálja, vagy mindenki azon a véleményen van", akkor a mindenkinek igaza van és a mindenki jól is csinálja. Egyik véglet sem jobb a másiknál. Az sem jó, hogy ma az emberek állandó stressznek nevezett, külső és belső irritációban élnek és nem teszik lehetővé önmaguk számára a lecsendesülést, az ingermentes állapotban való létezést, és ebben a nyüzsgésben elveszítve az autonóm gondolkozási képességüket, "a mindenkire" hivatkozva teszik ezt, vagy azt. Nem látják azt, hogy az "a mindenki", akire hivatkoznak, csak külszínre él jól, mert amennyiben a smink mögé benézünk, azt látjuk, hogy folyton irritált, ellenségeskedik, számon kér, alakoskodik, hamis információt közöl (hazudik), elégedetlenkedik, sőt: gyűlölködik. Hogy időzavarban és időkrízisben van, stresszelt, általában beteges, és ha nem alkohol, dohány- vagy gyógyszerfüggő, akkor személyi-függő, párt-függő, jobb esetben vallás-függő, de a lényeg, hogy "a mindenki" általában nagyon nincs jól önmagában. Akkor miért kellene erre, a lényegében boldogtalan és egészségtelen mindenkire, az így szokásra hallgatnunk? Olyan sivárak és elégedetlenek akarunk-e lenni mint ő? Ám ugyanígy, e tipikusan fogyasztói magtartásnak a szöges ellentéte sem jó: annak ellenére, hogy rövidtávon hozhat jó eredményeket, akárcsak a gazdasági fellendülés, de gyakorló asztrológusként azt is megfigyeltem, hogy hosszú távon biztos csődhöz vezet, az a spirituálisnak képzelt magatartás is, ami az egyre divatosabbá váló un. ezoterikus társaságokban és misztikus körökben észlelhető, ahol mikor a környező közösségtől való elszakadást és az öncélú magányba való elvonulást, mikor a kis csoportokon belüli lelkesedést, vagyis az érzelgősséget, a szellemi magasztosságtól való meghatódást, az entuziazmust, magyarul: az oda -s vissza levést gyakorolják. Mindezt összetévesztik a szeretettel, és ami még ennél is sikamlósabb: a fantáziálást összetévesztik a metafizikai valósággal, vagyis a valóságtól elszakadt fantazmagórikus elméleteket a spirituális és a kauzális igazsággal. Ennek köszönhetően például az így, ezzel a téves és gyökeresen elhibázott szellemi alapállással gyakorolt meditációk, majdhogynem semmit nem érnek, vagy legalábbis igen keveset érnek és a kezdeti megnyugváson kívül, hosszú távon semmiféle olyan gyökeres változást nem képes beidézni a gyakorlók szellemi és lelki struktúrájában, és ennek következtében a sorsukban, amely az életük minőségét ténylegesen emelné, jobbá és egészségesebbé tenné. Egészséges szellem-kritikába ágyazott humorérzék nélkül tehát nehéz, nem csak tisztánlátó lenni, hanem egyáltalán emberszerető, egészséges ember lenni. Enélkül többnyire a közvetlen társadalmi - közösségi köreiktől elszigetelődő, misztikus csodabogarakká válnak, akik inkább csak azzal ámítják magukat, hogy boldogabbak és egészségesebbek, mint korábban voltak, mintsem hogy azok a misztikus tanok, amiket vallásként követnek és esetleg hirdetnek, kreatív módon: láthatóan, érzékelhetően és észlelhetően pozitív minőségi változásokat idéznének be a sorsukban és az életükben: a családtagjaikkal, barátaikkal, ismerőseikkel és munkatársaikkal való hétköznapi viszonyaikban. Visszatérve tehát az elvonulásra, az öncélú magányosság spirituálisnak látszó, ám valójában meddő és steril romantikájára. Engem katolikusnak kereszteltek, annak neveltek és így kaptam az első keresztény beavatásomat is, a bérmálást. Mindezek ellenére, több mint egy évtizede, hogy nem hiszek a család és főként a gyermek nélkül élő személyek (és így, ebben az esetben a cölibátusban élő papok, remeték és szerzetesek) és a természetes életrendtől eltérő életmódot folyató személyek, az úgynevezett szentek, vagy misztikus tanítók, joga guruk példájának a spirituális értékében, a szűkebb és tágabb közösségekre pozitívan visszahatni képes értelmében.
- Na, ez igazán érdekes. Katolikusnak vallod magad, és közben nem hiszel a család nélkül élő papok, szerzetesek és remeték, valamint az egyesek által példaadónak vélt szentek rendkívüli életének és sorsának a spirituális értékében… . Ugyanakkor asztrológus vagy, ahogy te mondod, metafizikus asztrológus, és lám, a keleti guruk és lámák életmódját is elveted, akik ugyancsak nem folyatnak szerinted természetesnek nevezett, családos életet.
- Katolikus, a szó eredeti értelme szerint egyetemeset jelent. Az egyház, amely katolikusnak nevezi azt a dogmarendszert, amelyet hirdet, ezt jogtalanul teszi, nem csak azért mert rajta kívül van még négy un. világvallás a földön, hanem azért is, mert távol áll attól, hogy egyetemesen érvényes magyarázatot tudjon adni a lét és az élet minden kérdésére, azokra a minket, több gyermekes családanyákat és családapákat közvetlenül és mindennap érintő, életfontosságú kérdésekre például, amelyeket az Erdélyi Hamvas Béla Baráti társaság tagjai is vizsgálnak például. Arról nem is beszélve, hogy már csak a cölibátus által is lehetetlenné teszi azt, hogy un. egyetemes létélményhez és ezáltal spirituális tisztánlátói képességhez jussanak a papjai, hiszen a családtól és a szexuális élettől fosztott papok nem élhetik át az élet teljességét, ami az egyetemes egységélménynek és egységtudatnak az elemi feltétele. A normálistól eltérő életrend, a rendkívüliség keresése és választása, akárcsak a fanatizmus, megfosztja az embert attól, hogy teljes élettapasztalatokat szerezzen, hogy az élete egyetemes értékét és értelmét ténylegesen felfedezze, hogy ne fantazmagóriák vezessék spirituális életét és képzeletét. Nem hiszek tehát a papok, a remeték, a szerzetesek, valamint a keleti vallások misztikus lámáinak és guruinak a család- és gyermekmentes életének az állítólagosan tisztító - megváltó értékében, mivel gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján, nem csak a magzatelhajtás esetében, hanem minden esetben károsnak bizonyul a gyermekáldás elleni védekezés. Káros tehát annak a bármiféle módon történő elkerülése, elhárítása, vagyis az egyetemes teremtés (Isteni!) törvényével való szembeszegülésnek bármiféle vallásos eszmeiség, vagy tudományos fedőnév alá rejtett (pl. un. tisztasági fogadalom, vagy családtervezés) kikerülése, elhárítása, kicselezése. Azt is tapasztalnom kellett gyakorló asztrológusként, hogy az élettársi - házastársi viszony megtagadása, vagyis a szexuális élettől való teljes tartózkodás, spirituális - metafizikai szempontból semmivel nem jobb annál, mint amit az ószövetség Onán bűnével illet, és lényegileg nem más, mint az élet lényeges és spirituális szempontból elkerülhetetlenül fontos tapasztalatainak, vagyis a tényleges harmónia-képességek elnyeréséhez szükséges életfeladatoknak a megtagadása, misztifikált elhárítása, magyarul: kicselezése.
- Ez azt jelenti, hogy nem értesz egyet a cölibátussal, de ugyanakkor a pápával, a pápákkal egy követ fújsz a magzatelhajtást, illetve a magzat-foganás elleni védekezés kérdésében.
- Hogy kicsoda miben és kivel ért egyet, vagy kivel fúj egy követ és kivel nem, az részben egyszerű szellemi - intellektuális felvilágosultság kérdése és részben metafizikai tudás és szellemi - kauzális tisztánlátási képesség kérdése. Másrészt, ha az un. szellemi - spirituális igénnyel élő személyek eltérően nyilatkoznak az élet döntő kérdéseiről, nyilvánvaló, hogy valahol politikai, ebben az esetben egyházpolitikai érdek ékelődik az eszmeiség és a gyakorlat közé. Valószínű, hogy a Jézus előtti beavatási rendszerek és megváltástanok szellemi örökségét is öröklő - ismerő kereszténység pápái, kezdve az I. István királyunkat is megkoronázó II. Szilveszterrel, aki mellékesen nagyon jó asztrológus is volt, tudták és tudják azt, amit a személyi horoszkópokból kiolvasható spirituális fejlődési és kiegyenlítődési életprogramokat több generáción keresztül követő asztrológus is megfigyelhet. Nevezetesen azt, hogy annak, ha a nők a magzatfoganás elleni huzamos ideig (több évig!) történő védekezése után, esetleg egy, vagy több abortusz után egy, vagy több gyermeket szülnek, de anélkül, hogy a spirituális hibabelátás és önként vállalt, és tudatosan átélt "bűnbánat" segítségével megtisztítanák a lelki világukat (freudi pszichológiai kifejezéssel: mélytudattalanjukat), és a tudattalan lelki világuk mélyrétegeibe lefojtott, rejtett bűnérzet terhe alól felszabadítanák a lelkiismeretüket, az ilyen fel nem oldott, "terhelt lelkiismerettel" történő gyermekszüléseknek, az orvostudomány, vagy más, lineáris okfejtések szintjén munkálkodó természettudományok módszereivel megfejthetetlen és megmagyarázhatatlan okú ("misztikus") személyi és családi tragédiákat is előidéző. Azt, hogy az ilyen, ma általánosan gyakorolt, mindössze a biológiai (genetikai!) tényezőket számon tartó, tudományos - pragmatikus magatartásnak, káros hatásai, kegyetlen következménye van a harmadik - negyedik generáció egyedeire nézve. És nem csak a testi - szervi épség, hanem szellemi - morális integritás szempontjából is! Ezt persze, nem értik - mert nincs ahogyan érthessék! - például a materialista meggyőződésű, bal-liberális népvezérek és úgy képzelik, hogy a magzat elleni védekezés lehetőségének a "nyakas" elvetése a pápák részéről (Pl. az éppen elhunyt II. János Pál pápa részéről) mindössze ostoba papi szeszélyeskedés. A papi cölibátus "abszurd" fenntartása viszont, bármilyen misztikus ködösítés is van körülötte, igazából és mindössze (és merőben csak az!) intézmény-fenntartási, intézmény-működtetési, vagyis egyházpolitikai érdek a katolikus egyház részéről. A probléma csak az, hogy ennek a hatalmas és a cölibátusnak köszönhetően, tényleg olajozottan működő egyházi világapparátusnak a cölibátus árán történő fenntartása megéri-e, nem annyira első sorban az egyház szolgái részéről, a papok részéről megkövetelt, fölösleges és a legtöbb esetben lelki- és tudati zavarkeltő áldozatot? Hanem azt, hogy milyen erkölcsi és spirituális hitele van a mai, iskolázott hívek szemében annak az állítólagos spirituális közösség-vezetőnek, aki cölibátusban él, miközben a szószékről, illetve az oltár elől, a gyermekáldás elleni védekezést és az egykézést mélyen elítéli és az ellen prédikál? Hiszen már csak a két, három gyermeket gondozó - nevelő hívek agyában is elkerülhetetlenül felmerül a gondolat, hogy "könnyű neki dumálni, mivel nem kell reggeltől estig gyermeksírást hallgatni, kakás csecsemő feneket mosni, nem kell az éhes gyomrokat megtömni, nem kell a gyermekeket iskolába járatnia, orvoshoz hordoznia, ruhát, iskolaszert, gyógyszert vásárolnia, egyszóval reggeltől estig a gyermekekért dolgoznia, azok egészégéért és testi épségéért aggódnia". Egy magyarországi guru-nőtől halottam egy erdélyi életmódtáborban azt a "megértő" megjegyzést, hogy "egy is őrület", amikor azért kértem elnézést tőle, hogy nem vehettem részt az egész előadásán, mert épp a három gyermekünk hosszúra nyúlt étkezés utáni "székeltetésével" voltunk, a feleségemmel együtt elfoglalva. Ha egyetlen gyermek gondozását is "őrületnek" (Mértéken felüli nehézségnek!) tart egy magát spirituális tanítóként hirdető szülő, hiába várjuk az egyszerű hívek részéről, hogy szemet hunyjanak a spirituális szózat (a prédikáció) és a szózatot hirdető személy családi állapota közötti eltérés felett. A gondolat, vagyis szó és a tett közötti eltérés és ellentmondás ugyanis a legszembetűnőbb jele a szellemi hiteltelenségnek, vagyis a spirituális korrupciónak. A katolikus egyház tehát a saját papjait (nyája spirituális vezetőit) teszi hiteltelenné spirituális szempontból, amikor a cölibátus fenntartásával azt kéri tőlük, hogy a magzatfoganás elleni "tudományos" eljárások és a magzatelhajtás (abortusz) ellen prédikáljanak.
- Úgy véled tehát, hogy a katolikus egyház maga teszi hiteltelenné a magzatfoganás elleni védekezés, illetve a magzatelhajtás kérdésében kifejtett álláspontját a cölibátus fenntartásával és ez által a híveit elbizonytalanítva, a keresztényi alapállás értéke felől is elbizonytalanítja? Szívesen eltérnél egy más keresztény vallásra?
- Az első kérdésedre a válaszom igen, és ez a tény sajnos nem csak mint keresztényt sebzi a lelkemet, hanem mint a számszerűleg tragikusan sorvadó magyar nemzet tagját is, mivel elkeseredetten látom a jóhiszemű és igen sok esetben kiváló erkölcsi kvalitásokkal is rendelkező székelyföldi papjaink csaknem sziszifuszi igyekezetét, hogy megszüntessék ezt, a magyarságot leginkább sújtó civilizációs egoizmus által okozott átkot, a székely falvak kiöregedését és elnéptelenedését. A másodikra az, hogy nem. Metafizikai szempontból, nem csak hogy nem látom értelmét a vallás-cserélgetésnek, hanem spirituális szempontból elhibázott tettnek, tudati zavarkeltő lépésnek is tartom azt. Hiszen az egyik vallás sem jobb és nem előre valóbb a másiknál, mivel a vallások, bár egytől egyig a teljesség igényével lépnek fel, valójában a valóság igen szűk területét befogni képes (leszűkített értelmű), mitologikus motívumokkal (misztikus elemekkel: irracionális történetekkel) vonzóvá tett megváltáselméletek és erkölcstanok dogmarendszerei, úgymond tömegi és csoportos hiedelmek szintjére süllyesztett metafizikák. A vallás tehát annak megfelel, hogy az ember spirituális igényeit bizonyos mértékben kielégítse, és erkölcsi eligazítást adjon ott, ahol a gyakorlati észjárása nem segíti, de a magával szemben magasabb elvárásokat támasztó, spirituális fejlődést szomjazó személy számára mindössze kezdésnek jó, vagyis arra, hogy körülnézhessen a vallás által az adott spirituális világban, majd onnan tovább léphessen. Ez a továbblépés viszont, nem kell hogy jelentse az eredeti vallása megtagadását, vagy annak a felcserélését egy, a valóságnak mindössze egy másik területére leszűkített dogma- és hitrendszerére. A többi vallások tanításából kiszűrhető spirituális tudást és a természettudományok következtetést az eredeti hitrendszerhez kapcsolva, egy olyan spirituális látókörre és szellemi alapállásra kell szert tenni, amelynek még pozitívabb visszahatásai legyenek a személyi kvalitásaira (egészségére: az egész valóság át-és megélési képessége kialakítására) nézve, mint a szüleitől öröklött vallásának, mondom, anélkül, hogy ezt megtagadná. Ha a vallásomra kérdeznél rá, gondolkodás nélkül azt válaszolnám, hogy római katolikus keresztény, de ez még nem hit. Rengeteg olyan vallásos személyt ismerek, akiknek nem csak hogy nincs hite, hanem ez a babonás hit egyenesen negatív (ördögi) és mindegyre csak betegséget és sorsszerencsétlenséget, hátráltatottságot képesek maguknak beidézni a nyomorúságról, szerencsétlenségről, betegségről, szegénységről való vallásos fantáziálás által, illetve e negatív érzetek és képzetek vallásos átélése által. ("Legyen a te hited szerint." Jézus) Az egészség- és boldogság adó hitemet tehát nem vallással, hanem a metafizikai ismereteim segítségével szereztem. Én mély meggyőződéssel hiszek ugyanis a teremtésnek az első - eredeti, és a végső pozitív céljában, rendeltetésében és értelmében. És hiszek abban, hogy ebben az eredetileg pozitív Isteni rendbe és rendeltetésbe, felelősségtudatomon keresztül és teremtő képzeletemen keresztül, én is részt veszek. Hiszek abban, hogy ebből az eleve adott pozitív lehetőségből következően, képes vagyok a képzeletemen keresztül az egyetemes pozitív teremtői értelembe és energiatérbe bekapcsolódni, azzal együttműködni és együtthatni és, hogy ennek a mélyen átélt együtthatásnak, pozitív megvalósításokban és az évek múlásával nem hogy csökkenő, hanem növekvő egészségben kell tükröződnie az életemben. Sőt: ennek a hitnek, ha nem is azonnal és nem is közvetlenül látható módon, de visszahatása kell, hogy legyen a családtagjaim életében és egészségében is.
- Nagyon érdekes az, ahogyan a vallást különválasztod a hittől. De vajon ez elégséges-e, ahhoz hogy jobban eligazodjunk a spirituális, a lelki és a biológiai valóság különböző területein és minden szempontból egészségessé váljunk?
- Sajnos nem elég. Mindaz, amit az előbb a hitről és a hitemről elmondtam üres szózat, idealista fantazmagória marad, amennyiben nem vesszük tudomásul, és nem vonjuk le a megfelelő következtetéseket abból, hogy az ember őse, vagyis az a majom-ember, amelyből mi is származunk, nem a ragadozó állatok (húsevő majmok) vonalán fejlődött ki az evolúció során. A hit működtetéséhez szükséges eredeti teremtés-logikájához való igazodás, a teremtés pozitív értelméhez való igazodás feltételes és a spirituális kvalitásoknak, például tisztánlátói képesség elérésének az egyik igen fontos feltétele, annak a megértése, hogy az ember nem az állatvilág szanitéce és, hogy ennek következtében nem rendelkezik olyan genetikai felépítettséggel és képességekkel, mint a dögevő állatok és rovarok, valamint a csúcs-ragadozók. A Teremtő, az Isten, vagy a természeti evolúció - Most nevezzük éppen, ahogy akarjuk! - eredetileg nem rendelt minket arra, hogy genetikai hibával rendelkező élőlényeket ejtsünk el és faljunk fel, illetve, hogy fertőzött állattetemeket takarítsunk el, nem arra tehát, hogy a növényevő állatok és a kisebb ragadozók természeti kiválasztódásának a serkentői és fenntartói legünk. Mondjanak bármit is a húsevésről lemondani képtelen tudós biológusok és orvosok, de a krónikus fertőzöttségi állapotból a húsevés abbahagyásával kitisztult, illetve a megfelelő betegségekből és sok rákos betegségből is, mindössze a nyers-növényi táplálkozás segítségével meggyógyult eset is mind azt bizonyítja, hogy eredeti rendeltetésünknek megfelelő biológiai felépítettségünkkel, vagyis az adott genetikai struktúránkkal, nem vagyunk képesek az állattetemekben, a leölt állatok húsában található hullamérget teljesen feldolgozni. Ez, a számunkra hamis genetikai információt tartalmazó hormonális méreg ugyanis ártalmas mind a fizikai, mind a szellemi - intellektuális egészségünkre nézve. Arról nem is beszélve, hogy a különféle baktériumokkal és vírusokkal fertőzött hús, vagy a genetikailag hibás (zavart) sejt struktúrák feldolgozására egyáltalán nem vagyunk képesek, holott a dögevő keselyűknek pl., bármilyen fertőzött teteme is fogyasztana el, még az ürüléke sem fertőző, tehát nem lehet veszélyes más élőlényekre, nem hogy magára az állatra. A közelgő madárinfluenza járvány pl., akárcsak korábban a világméretű kerge marhakór és a sertésfertőződések, abból a "tudományos" tévhitből is fel fogja ébreszteni az emberiség egy részét, hogy ha a disznó- és a marhahús egészségtelen is, de szárnyas húst fogyaszthatunk, mivel nem káros az egészségünkre. Ma számtalan, Magyarországon is megtörtént esetről írnak már a szaklapok, amikor rákos daganatos betegek és más, az orvostudomány által gyógyíthatatlannak bélyegzett (pl. allergiás) betegek gyógyultak meg mindössze attól, hogy abba hagyták a húsfogyasztást. Sőt, és kérlek, hogy ezt emeld ki majd az interjú szövegében: a természetes, nyers n növényi táplálékot fogyasztó nők esetében messzemenően kevesebb a várandóssági időszak és a szülés közbeni szövődmény, mint a húsfogyasztó nők esetében. És tovább menve: a természetesen táplálkozó nők egyáltalán nem szülnek szervhiányos, testrészhiányos, illetve agy-, vagy idegsérült gyermekeket! Ráadásul a magzatnak a szülés előtti helyes befordulását és beékelődését a szülőcsatornába (fejjel elé felé), szintén az anyai hormonok rendezik. Természetes tehát, hogy ezek a folyamatok nem mennek végbe rendesen és sok a császármetszést igénylő farfekvésű- és a keresztfekvésű magzat, amennyiben az éveken át szedett fogamzásgátlók és más, hormonális gyógyszerek szedése miatt, természetellenessé vált az anya hormonháztartása. Ezeket tudva, miért ne segítenénk ezt, a tudományos családszabályozási kezelések által agyon zavart anyai szervezetet? És ez még csak a fizikai "segítség" lenne és az anya lelke és a szellem világ közötti harmónia helyreállításáról, nem is beszéltünk. Nem csak a hormonok szabályozzák ugyanis az életfunkcióinkat, hanem ők is alá vannak rendelve a lelki és a szellemi életünknek, folyamatainknak, átéléseinknek. A természetes táplálkozást (figyelem: nem a vegetáriánus táplálkozást, mert logikus, hogy a főzött és sütött zöldséggel, vagyis a vitamin-fosztott zöldséggel és a szintén a természetes vitamin- tartalmától fosztott, kompótként, befőtt lekvárként, dzsemként fogyasztott gyümölccsel legyengülünk, ha nem eszünk húst!) ellenző, "szakértőknek" ugyanis, sejtelmük sem lehet arról, hogy a hússal együtt elfogyasztott hullaméregtől, ők maguk is éppen annyira el vannak kábulva spirituális értelem szintjén (spirituális értelmezési képességek szintjén), mint hogyha éveken és évtizedeken át, napi rendszerességgel, óránként meginnának egy kis pohár pálinkát. És éppen azért, mert spirituálisan kábultak a hullaméregtől, vagyis a hússal együtt a szervezetbe kerülő és az agyműködést is befolyásoló, irányító méreg-hormonoktól, a számukra hamis genetikai információtól, aminek a kiszűrését és feldolgozását az emberi szervezet nem képes elvégezni. Magyarul: a dögevő és a ragadozó állatok egészségét nem veszélyezteti és semmiképp nem befolyásolja negatívan (nem kábítja el) a hullaméreg, de minket igen. Ezért pl. a betegségükből állítólag kigyógyult kábítószerfüggők és az alkoholisták mindaddig visszatérhetnek, amíg az emberiség közös kábítószeréről, a hullaméreg által okozott kábulat "élvezetéről" le nem mondanak.
- És mi köze van mindennek a korábban említett szellemi tisztánlátásod, az un. harmadik szemed élesebbé válásához és megerősödéséhez?
- Kizárt dolog, hogy aki a hiteltelenséget normális tényként elfogadja, tisztán láthasson a spirituális létszférákban. Kizárt, hogy aki a hétköznapi tett és a szó (vagyis a gondolat, a hirdetett eszme) közötti eltéréseket, a logikailag olyan szembetűnő ellentmondásokat, mint ami fennáll pl. a cölibáus fenntartása és a magzatfoganás elleni védekezés elítélése közötti eltérés, vagy a teremtés koronái (És nem állat-szanitéci!) státusz, és a dögevői, ragadozói táplálkozás közötti ellentmondást helyénvalónak tartja, képes legyen a spirituális tisztánlátásra. Nem csak azért mert, az ilyen ember azzal áltatja magát, hogy az a pap hiteles lehet, aki a szószékről több gyermek vállalására buzdít, miközben ő nem vállal családot és gyermek-gondozást - és most mindegy, hogy milyen okból! - az élet más lényegi kérdéseiben is áltatja magát és az un. kegyes hazugságok labirintusában él, amelyben képtelen az igazságot megkülönböztetni a hazugságtól, a tévedéstől. Hanem azért is mert a szervezetében levő hullaméregtől: a szellemünk számára idegen hormonális - genetikai információtól egy, a hétköznapok megszokott eseményei között érzékelhetetlen és észlelhetetlen, de a szokottól eltérő élet- és sorshelyzetekben ok nélküli szorongásban és irracionális agresszivitásban, valamint rombolási és önrombolási (öngyilkossági) hajlamokban, hisztériázási és pánikolási késztetésekben megnyilvánuló, folytonos lelki és szellemi kábulatban él. Minden jelentős világvallásnak van teremtéstana (metafizikai, vagy misztikus, mitologikus kozmogóniája) és ebből kikövetkeztetett megváltás-tana. Ha ezeknek a vallásoknak a metafizikai alapjait, vagyis azt a metafizikai rendszereket, amelyekre a vallásokat alapozták, megvizsgáljuk, kitűnik, hogy minden emberi személynek van az általános emberre, és van személy szerint az individuumra vonatkozó életfeladata. Az abszolútum (Isten) tulajdonképpen megmenti önmagát - helyre állítja a más állapotra irányuló, belső negatív sóvárgása által megzavart állapotát, a teremtés - a tudatos kiáradás - által és a teremtésen belül, a teremtésnek az általunk fizikainak nevezett határállapotán belül véghez vihető kiegyenlítődés: az egyetemessé emelődő megváltás kozmikus (Isteni) műveletei által. Ebből az eredeti teremtési - megváltási örökfolyamatból, a megváltási, megváltódási logikából, vagyis a teremtés eredeti céljából és rendeltetéséből kell levezetni mindent, ami a hétköznapunkra vonatkozik. Márpedig ebből az vonatkozik rám, a személyre, akit az isten a maga képére és hasonlatosságára fejlesztett (és nem azért, hogy dögevő legyek) és aki ennek az egyetemes nagy isteni műnek ez egyik szereplője és kreatív megtestesítője vagyok, hogy amennyiben a természeti (biológiai) képességeim azt lehetővé teszik, kötelezően részt kell vennem a teremtésben. Vagyis a gyermeknemzésben (nők esetében: szülésében) és a gyermekeim gondozásában és nevelésében. És ugyancsak kötelező módon részt kell vennem a teremtésnek, valamint a teremtett világnak a kívülről - belülről történő megismerésében és az ismeretek segítségével történő kiegyenlítődési (megváltódási - harmonizálódási) törekvésekben. Ez az egyetlen, de kikerülhetetlen egyetemes determináció és az emberi predesztináció is egyben: a teremtésben, a megismerésben és a kiegyenlítődésben részt venni. Amennyiben ezt nem látja be valaki, illetve ha látja, de megtagadja és ezen a nem látáson, illetve emberi funkció- és rendeltetéstagadáson alapuló logika szerint, Hamvas Béla szavával: téves, vagy hamis alapállás szerint él, vagyis ha hamis és sors-kicselezési téveszméktől terhelt az életképzelete, nem csak, hogy nem nevezhető tisztánlátónak, de még csak egészséges sem lehet. És ha nem egészséges testileg, akkor egészségtelen lelkileg, vagy szellemileg. Nos, én ezen a spirituális egészség-szűrőm segítségével vagyok tisztánlátó, mivel látom, egészen pontosan tudom, hogy mi miből ered, milyen balesetnek nevezett sérülés, tragédia, betegség, milyen sors-nehézség, vagy szerencsétlenség miből ered és mi mivel függ össze spirituális és kauzális szempontból, vagyis a teremtés eredeti céljának és rendeltetésének, a teremtés funkciójának a szempontjából.
- De hát a misztikusok aura-látásról, az aura színeinek a látásáról beszélnek…
- Beszélnek azok még sok mindenről, ami az asztrológiai vizsgálat során fantazmagóriának bizonyul. Például a félreértett plátói metafora alapján arról, hogy mindenkinek van egy ellentétes nemű személyű duál -párja, és aki nem találja meg az égiektől eleve csak számára rendelt lelki párját, vagy akinek most éppen "nem született le" a duál párja, boldogtalanul él a földön. Ez az elmélet mindössze arra jó, hogy egyrészt pénzt hozzon a konyhára azoknak a "tisztánlátó" misztikusoknak, akik állítólag meg tudják állapítani, hogy hol a csudában van, vajon miért és hol késlekedik, miért nem jelentkezik más az illető, maga felől igen sok szép dolgot, illetve igen sok pozitív lelki tulajdonságot képzelő, de valójában a párkapcsolattal járó nehézségeket és felelősségeket vállalni és tűrni képtelen személynek a duál párja. E szerfölött megható elmélet alapján ugyanis, az illető személy mindössze azért szenvedett kudarcot a korábbi párkapcsolataiban, mert nem a duál párjával találkozott. És nem azért például, mert a spirituális sorsprogramjából (metafizikai kifejezéssel: a karmájából) eredő rejtett negatív tulajdonságai miatt, a hasonló struktúrák vonzódásának a törvénye alapján, olyan ellentétes nemű személyekkel került szerelmi - szexuális viszonyba, akik hozzá hasonlóan zavarosan, önmagukat és a párjukat is csalva, illetve agresszíven és a felelősségeket mindig a másikra hárítva viselkednek mihelyt "kenyértörési" helyzetbe kerülnek. Ennek a hamis metafizikai elméletnek (misztikus fantazmagóriának!) a segítségével minden magányosan élő személy megnyugtathatja magát, hogy nem ő a hibás, amiért egyedül kell élnie és tovább ámíthatja magát afelől, hogy ő micsoda magasztos lélek, hiszen nem kell legondolkoznia és fáradoznia azon, hogy a párkapcsolatra alkalmatlanná tevő negatív tulajdonságait felismerje, beismerje és azokat feloldva, új, pozitív képességekké alakítsa. A duál elmélet tehát a sors-feladat elhazudását és az életfeladatok elhárítását szolgáló egyik legjobb misztikus eszköze, azon kívül, hogy jó pénzeket hoz a misztikus tisztánlátók és a duál párok érkezését megjósolni képes boszorkányok, kártyavetők és kókler asztrológusok konyhájára. A másik, ehhez hasonló, de egészen új keletű misztikus szamárság az un. indigó gyermekek és újabban a kristály gyermekek elmélete, akik állítólag azért "jönnek" a legmagasabb és az ultra-magas égi szférákból a földre, hogy előbb a szüleiket, majd a népeiket és az egész emberiséget az igazságra rávezessék és megmentsék. Mit gondolsz, létezik-e olyan, a reinkarnáció tévtanára lapozó, un. "ezoterikus" tanok iránt érdeklődő, de az élet különböző területein - például a házasság és a családi élet területén - kudarcot valló anyuka, akiben nem ébredne fel a gyanú, hogy az ő "különleges" egykéje is, ilyen megváltó-jelölt indigó, illetve kristály palánta? És létezik-e szerinted olyan magányos és egykés anyuka, aki, miután a misztikusok, illetve az asztrológusok konfirmálták ezt a "jogos" feltevését, nem képzeli azt, hogy neki már nem is kell sem szülőként, sem nőként tennie. Hogy nem kell erőfeszítéseket tennie annak érdekében, hogy egy új, teljes és egészséges családot létrehozzon és azzal együtt ő és a gyermeke is egészségesen fejlődjön? Hiszen itt van az ő, magától és magából mindent tudó csodabogár szemefénye, aki magában hordozza az isteni szikrát és nem csak, hogy helyette, hanem az egész emberiség helyett majd helyrehoz és elintéz mindent. Ugyanúgy, ahogy az UFO- hívek szerint a marslakók, nagy humanista szeretetből és szellemi felsőbbrendűségükből eredő ajándékozási jókedvből elintézik majd nekünk az emberiség és a föld problémáit. És tudod, hogy az indigó - gyermek elmélettel szemben mi a gyalázatos valóság? Az, hogy ezt az elmélet nem csak, hogy a lelkiismeret furdalás elnémítását szolgálja, hanem az egész emberiség jövőjére nézve veszélyes. Nem igaz ugyanis, hogy a karrierépítés és a gazdasági önállóság érdekében munkát és családot - gyermeket 8 - 16 évig nem-vállaló(!) civilizált nők, akik tehát egy évtizeden, vagy másfél évtizeden át "védekeztek" (valójában vétkeztek!) a teremtés első törvénye: a gyermekáldás ellen, spirituális szempontból normális gyermekeket szüljenek! Azok az idős anyák tehát, akik harminc, sőt ma már harmincöt éves koruk után kapnak csak észbe, hogy ha családjuk nincs is, mert azt feláldozták a karrierépítés, illetve az emancipált női státusz megszerzése oltárán és szétszakadt vagy létre sem jött, legalább egy sebtében összekapart látszat-családot, és ha az nem, akkor legalább egy gyermeket össze kellene hozni - esetleg lombik bébi programmal -, a sok éven át folytatott gyermekáldás ellenes magatartás, illetve az átélt abortuszok következtében, megtöltik spirituális struktúráját gyermek- és életellenes programmal (karmával). Távol állnak tehát ezek, a nőgyógyászati (tudományos) technológiákkal életre kényszerített gyermekek, hogy akárcsak átlagos spirituális struktúrával és egészséges biológiai szervezettel rendelkezzenek. Inkább őket kell valamiképp megmenteni az élet és az egyetemes kiegyenlítődési szellemiség: a megváltás számára, nem hogy ők tanítgassanak és megváltsanak minket! Ez ugyanannak a szellemi jelenségnek a finomabb változata, mint amit az igazi tisztánlátók a muzulmán "fekete özvegyek" öngyilkos-terrorista gyermekei esetében észlelhetnek. Vagyis azt, hogy nem csak hogy a nyugati ellenséget eltüntetni, de az iszlám világ-győzelme érdekében akár önmagukat is feláldozni kész muzulmán anyák, olyan gyermeknek adnak életet, akik felnővén, egyetlen "hívó" szóra hajlandók a robbanószereket magukra kötve, nem csak a zsidó üzletekbe, vagy a "fehér" szállodákba berohanva a ruhájuk alá rejtett pokolgépet felrobbantani, hanem ma már az Iraki mecsetekben is elkövetik ugyanezt, számtalan hittársukat is meggyilkolva silány helyi politikai célok megvalósulása érdekében. Tudom, hogy ez meredeken hangzik, de a huzamosan fenntartott életellenes és gyermek, illetve magzat-ellenes képzelet olyan, ugyancsak életellenes, tehát rombolásra és önrombolásra kész, agresszív spirituális struktúrákat hoz létre az individuum tudattalan szellemvilágában (elméjében, aurájában), amely agresszív spirituális struktúrák az utódokba "beivódnak" magzati létállapotukban, vagyis mialatt a magzat az anyaméhben emberi lénnyé alakul. Ezek az anyáktól, illetve az anyai ági női ősöktől, a generációkon keresztül fennmaradó, a generációk különböző tagjait egymással összekötő spirituális memória révén öröklött élet- és gyermek-ellenes, illetve a Sors- és Istenellenes programok egészen könnyen kimutathatóak a személyi horoszkópokban. Azt állítani tehát, hogy egy a gyermekáldás ellen tíz éven keresztül védekező, illetve többszörösen abortáló nők, akiket az orvos professzorok mesterségesen megtermékenyítettek, és akikből kilenc hónapi folytonos megfigyelés (magzatzaklatás!) után császármetszéssel kioperáltak egy-egy gyermeket, ilyen, spirituálisan magasabb rendű "indigó" gyermekeket hoznak a világra, egyenértékű azzal, hogy az halálos ellenségképzettel vallásosan átitatott képzeletű muzulmán fekete özvegyek egytől egyig csupa tiszta szívű Jézusokat és galamb lelkű béke apostolokat hoznak a világra.
- Hogy te miket nem mondasz! Nem arányos tehát az apai és az anyai spirituális örökség közötti megoszlás? Nem írnád kicsit jobban körül ezt a, szerinted az anyai vonalon "működö", vagy esetleg, egyelőre általatok csak ott észlelt spirituális memóriát?
- Nem azt mondtam, hogy az apáktól nem örökölnek semmi rosszat a magzatok - vagyis a gyermekek, hanem azt, hogy az anyáink által átélt szellemiséget, szellemi és lelki világuk jellegzetességeit sokkal nagyobb arányban örököljük, mint az apák jellegzetességeit. És ezt nem azért mondom, mert a szülők és gyermekek, a nagyszülők és unokák, dédszülők és dédunokák személyi horoszkópjainak az összehasonlításából erre a következtetésre jutottam, illetve jutottunk társaimmal, akiknek az általam észlelt anyai öröklődési jelenséget jeleztem. És nem csak nem csak azért logikus, hogy ezt észleltem, mert a nők rendelkeznek azzal a csodálatos szervvel, amit méhnek neveznek, és ennek következtében nem a férfiak, vagyis nem az apák ideális - képzeleti, szellemi - gondolati és asztrális - érzelmi fluidumával töltődik a magzat kilenc hónapon át közvetlen módon (mert az anya közvetítésével az apa szellemiségével is telik, de csakis annak a közvetítésével!) reggeltől estig és estétől reggelig! Hanem azért is, mert a női petesejt százszor nagyobb mint a férfi ivarsejtje, de nem csak tömegében nagyobb, hanem az általa tartalmazott és nem utolsó sorban állandóbb információ is nagyobb mind mennyiségileg mind összetettségében az ivarsejt információ-rendszerénél. És az állandó meghatározás ebben az esetben egy igen fontos tényező! Miközben a férfi ivarsejtek folyamatosan cserélődnek - kilövellődnek a szexuális aktus közben, vagy elhalnak idővel és újratermelődnek, addig a női petesejtek már a lány újszülöttek petefészkében kialakulva készen állnak és így várnak hosszú éveken át a sorukra: a beérésre és az esetleges megtermékenyülésre. Csak azt nem értem, hogy a sok "magasabb létszférák" létezését bizonygató és e szférák természete felöl minket tudósító tisztánlátó misztikus és auralátó csodabogár, hogy a csodában nem tudott erről ez egyszerű biológiai tényről a spirituális tényállásra és valóság-folyamatokra visszakövetkeztetni és ezáltal annyi életbevágóan fontos létjelenséget számunkra megmagyarázni? Miért nem olvasták ki mindezt az aurákból, vagy a sokat emlegetett dimenziókból, ha annyira látható számukra minden? Vagy miért nem súgták meg nekik ezt az egyszerű és logikus tényt, amit én a különböző generációk horoszkópját vizsgálgatva észrevettem, az állítólagos túlvilági - mestereik, akik meditációban és álomban, a fülükbe sugdossák a szent ezoterikus tudást? Milyen auralátók és "diemnzió-utazó" misztikus mesterek ezek, ha még annyit sem tudnak, hogy annak, a minden ezoterikus és metafizikus által egyaránt elfogadott (mivelhogy egyetemesen érvényes!) hermetikus tételnek, ami szerint "Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, és ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.", feltétlenül kell, hogy legyenek a mindennapi élet tények szintjén is következményei? Magyarul: hogy a biológiai valóságnak meg felel a spirituális valóság? Megmondom neked: szélhámos hazudozók!
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|