ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - nem veszélyes asztrológus (Győződj meg, ne óvakodj!)

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és feleségének valamint asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2018.06.22. 04:53

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 7 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008.03.25. 00:28 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Kozma Szilárd:

A tényleges (kauzális) tisztánlátás nem mediumitás kérdése

A spirituális tisztánlátásnak az előfeltételeiről és a téves valóság-értelmezés következményeiről

Előszó:

Amikor az Erdélyi havi lap főszerkesztője által indítványozott - de időközben, az eddigi munkásságom eredményeit sűrítve- összegező, értelmező és tanulmánnyá alakuló – beszélgetést a barátommal magnóra vettük, még nem gondoltam, hogy a dolog majd ennyire komolyra fordul. Nem tudhattam előre, hogy már a harmadik, negyedik kérdésre adott válaszaimmal, egy olyan sűrű szellemi erőtérbe kerülök, amelyben minden olyan, jól meg nem rágott kijelentés, amit az ember az ilyen jellegű, szabadbeszélgetések során, akarva, akaratlanul kimond, nem csak félreérthető lehet.
Hanem könnyen az egyes kijelentések azt a benyomást is kelthetik, mintha egy felfuvalkodott, mások munkásságát, tanítását és eredményit lenéző személy lennék. Egy spontán beszélgetésben nem lehet minden szót és mondatot előre jól megfontoltan elmondani. Másrészt az exhibicionista magtartás, nem csak azon egyszerű tény miatt nem lehet jellemző rám, mert az a személy, aki az életereje az egészsége megszerzése és a harmonikus élete kialakulása előtt, vagyis mielőtt a feleségével együtt a harmónia és a kiegyenlítettség útjára ráállhatott volna, rengeteg szenvedést, sok veszteséget és teljes csődhelyzetet megismert, olyannyira, hogy nem csak a fájdalomtól, az átélt események által okozott kimerültségtől, vagy a rá nehezedő „sors-nyomástól”: idegfeszültségtől került, mind gyermekkorában, mind fiatal, majd érett felnőtt korában is halál közeli állapotokba, és ami ennél is rosszabb: a bűntudat legsötétebb poklába, annak tehát, aki részesült ezen sors-beavatási „előjogokban”, teljesen világos, hogy mi a metafizikai értelme annak, hogy: „Az elsőkből lesznek utolsók..., és annak, hogy „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik” (Jézus).
Arról nem is beszélve, hogy, egy ilyen, gyökerében hibás szellemi alapállással elidegeníteném magamtól mindazokat, akiknek a személyes és családi problémáira vonatkozó kérdéseit, kéréseit és horoszkóprendeléseit várom. Az ilyen fajta hibás, rejtett, vagy nyílt önértékelésre alapozott, téves szellemi és spirituális alapállás éppen annak az egészséget és boldogságot hozó egyetemes (Isteni) logikának a sorsunkban való érvényesülését zavarja meg, amelynek a felfedezéséről és fontosságáról igyekszem a Valóság főszerkesztőjét és olvasóit meggyőzni. Ezt az egyetemesen érvényes megváltási logikát tehát, képtelen lettem volna felfedezni és az életemben - az életünkben - folytonossá tenni egy, e logikával ellentétes gondolkozással és egy ellenség- és versenyképzetekre alapozott szellemi magatartással.
A spirituális folyamatokra nem jellemző a természeti - emberi világnak a létért való küzdelmeinek az ellenségessége. Ezért spiritualitás-ellenes, szellemi megismerés- ellenes a konkurencia-logika szerinti gondolkozás és magatartás. Az egocentrikus magatartással és a versengés logikája szerinti gondolkozással lehetetlen a lét forrásánál és gyökereinél álló finom spirituális kérdéseket és tényeket megérteni és ami ugyanaz: meglátni. Anélkül a belső etikai magtartás nélkül, amit Jézus úgy tanít az apostoloknak, hogy „A legderekabb közületek legyen a legszerényebb.” lehetetlen egy bizonyos szellemi (Szaturnuszi!) határon túl, egy fél lépésnyit is tovább haladni, és Jézus jól tudta ezt. Hiszen éppen az a finom (magas rendű) megváltás- logika: az egyetemesen érvényesülő „Szent Kiegyenlítődési Szellem” logikája, amiről beszélek, képtelen érvényesülni az ember személyiségében, amennyiben valaki még a versengés és a szellemi irigykedés színvonalán tart és azzal a tévképzettel él, hogy neki személyesen lehet bármiféle érdeke és érdeme is, azon kívül, hogy „megfeszítetten” (Vagyis minél lazábban, de következetesen) és lankadatlanul igyekszik nap mint nap, a minél nagyobb harmónia-képességét elérni az általános emberi és a spirituális sorsprogramjából (karmájából és szvadarmájából) eredő egyéni életfeladatainak a teljesítése segítségével.
Akkor tehát, amikor az interjúban arról beszélek, hogy - tudomásunk szerint legalábbis - sem Krisna, sem Buddha és még Jézus sem világosította fel a tanítványait - és ezen keresztül az emberiséget - a teremtést kiprovokáló negatív abszolút erőnek, a Lilithnek a létezéséről és természetéről, rengeteg misztikus és vallásos félreértésnek engedve ezzel teret az emberi természetben lakozó „rosszra” és "gonoszságra " (a kívülről az emberbe bele szálló és ugyancsak kívülről azt megkísértő ördög és démonoknak a különálló lényekként való létezésére) vonatkozóan, vagy az anyák és az utódok közötti szellemi folytonosságot adó spirituális memória létezéséről, illetve az anyai ági örökletes programokról és ezen keresztül arról, hogy a gyermekek az édesanyjuk rejtett, tudattalan szellemi és lelki tevékenységének a megjelenítői is, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szellemi munkám és felfedezéseim bármivel is többet érnének az övékénél. Hiszen az ilyen kivagyisági képzeteken alapuló, primitív versengési mentalitás negatív erőket idés, amellett, hogy nevetséges és fölösleges hiábavalóság is, aminek szellemi szinten értelme nincsen pozitív értelme és következménye. Hanem mindössze ezeknek a metafizikai jelenségeknek és tényeknek a mielőbbi tudomásul vételének, az életbe - vágó - az ember és a föld jövőjébe vágó, fontosságára akarom felhívni a figyelmet.
Amint a beszélgetés olvasása során ez kiderül, ezeknek a szellemi tényeknek és jelenségeknek - a Lilithnek és az általa kiváltott létteremtésnek, illetve a Teremtés és a Lét eredeti funkciójának és értelmének a megismerése, a beszélgetés (interjú) címéül választott szellemi Tisztánlátásnak a kérdéséhez vezet bennünket. Ez viszont rengeteg félreértésre és sajnos: misztikus szélhámoskodásra is lehetőséget és alkalmat ad, ezért feltétlenül szükséges ebben a kérdésben minél árnyaltabban, ám ugyanakkor pontosan is fogalmazni. Egy spontán beszélgetésben viszont, ezt nem mindig lehet elérni. Arra kérek tehát minden olyan olvasót, aki úgy érzi, hogy bizonyos fajta és mértékű, veleszületett, vagy misztikus gyakorlatok útján elnyert tisztánlátói (pl. auralátó) képességgel bír, ne bántódjon, vagy haragudjon meg, akkor amikor ezeknek a képességeknek az elégtelen és a legtöbb esetben nem célravezető mivoltáról szólok, mert nem ezen képességeknek a létezését, vagy létjogosultságát vonom kétségbe, hanem mindössze arról beszélek, hogy az, aki bármilyen útmutatás alapján is elindult ezen a megismerési élet-úton, nem szabad megállnia, illetve megrekednie a médiumi érzékelési képességek, az un. dimenzió-látás kifejlesztése és gyakorlása szintjén. Tovább kell lépni az egyetemes létezés kauzális hatásmechanizmusainak a teljes értékű megértéséig, a nagy TEORIÁIG: az Isten-látásig.
És mindezek mellett, vagyis a spirituális tisztánlátás bonyolultan kényes kérdése mellett, ott van a szeretet nagy kérdése is. Élettapasztalatom és metafizikus asztrológusi tapasztalatom az, hogy a legtöbb ember a szeretetet kegyetlenül összetéveszti a humanista érzelgősséggel, a lényegi kérdések tisztázatlanságával, az igazság kiderítése és érvényesítése érdekében folytatott erőfeszítés, a vita és a harc teljes elvetésével. Rengeteg, a kezdetben mindig rejtett, de idővel egyre nyíltabbá váló gyűlöletet, kiábrándulást, majd közömbösséget és végül a szellem világától való elfordulást vált ki a szeretetnek az érzelgősséggel és a kegyes hazugságokon alapuló látszat-békével való összetévesztése. Ezért, az így gondolkozó személyek számára, ezek a beszélgetések, jobban mondva a néhol szenvedélyessé váló válaszaim, „szeretet-hiányosnak” tűnhetnek fel, és egy adott pillanatban olyan érzései támadhatnak annak, aki „hazudj valami szépet” (Presszer Gábor: LGT) sláger- és érzésvilág korrupt alapállását összetéveszti a szellemvilág logikájával, hogy a szeretet hirdetése és megvalósítása helyett én egyenesen ellenségeskedek. A szeretet ez első teremtői őserő és nem kell azt hirdetni, tanítani, hanem diszkréten és bátran áramoltatni annak, aki képesnek született erre, illetve, aki képessé tette magát erre. Asztrológusként megfigyelhettem, hogy amikor valaki túl sokat beszél a szeretetről, ez a legtöbb esetben éppenséggel annak a hiányát, illetve a minimális voltát jelenti - jelzi az illető személy lényében, ami a személyi horoszkópokban a Neptunusz, a Jupiter és a Mars támadott (negatív) fényszögelésében jelenik meg. Ezek az emberek inkább azért hangoztatják a jóságos viselkedés és a kegyes hazugságok árán, vagyis a kompromisszum és a korrupció árán vállalt felszíni és hamis béke fenntartásának a fontosságát, mert nem születtek azzal a képességgel, hogy az úgynevezett nyers életenergiákkal bánni tudjanak és a neveltetésük közben sem vezette rá őket erre senki. Vagyios nem szeretnek és nem is tudnak az igaság érvényesítése érdekében harcolni, közvetlen és nyílt konfliktust vállalni. Ezért hajlamosak azt hinni, hogy az igazság mindig ott van, ahol a látszat-egyensúlyt és látszat-harmóniát fennnató emberi és világi erő és hatalom áll, csak éppen, hogy ne kelljen erőfeszítéseket tenniük és harcot, konfliktust vállalniuk annak érdekében, hogy az igazság a felszínre kerüljön. Ezeknél a személyeknél a „mindent megbocsátó és mindent elnéző” szeretetről szóló prédikáció mindössze a konfliktusok elkerülését szolgálja, mivel nincsenek tisztában azzal ez elemi ténnyel, hogy ahol nincs igazság és az alephelyzetek, alapviszonyok nem tisztázottak, ott valójában szertet sem létezhet, és éppen ők, a látszat-béke szeretők és fenntartók rendelkeznek a leg agresszívebb mentális és képzeletvilággal, amelynek a mágikus hatásai és e hatások következményi veszélyesebbek a hétköznapi brutalitásnál.
És ha valaki úgy képzeli, vagy azt állítja, hogy ezzel az állításommal, a szeretet- képtelenségemet akarom leplezni, megkérdezem, hogy meg tudja-e gyógyítani a gyermekeit pusztán az által, hogy azokat a saját mellkasára, vagyis a kis szívüket a saját szíve fölé helyezi? És megkérdezem, hogy haza mernek-e állítani többször egymás után, egyetlen ajándék nélkül, amikor egy, vagy több napig a családjuktól távol voltak és el tudják-e képzelni azt, hogy az élettársuk és főként a gyermekeik így is kitörő örömmel fogadják haza? Az én gyermekeim ugyanis „szöknek ki a bőrükből”, amikor egy-két napos hiányzás után belépek az ajtón, pedig jól tudják, hogy nem csak gyermek öröm-szerző ajándékkal nem igyekszem növelni a jókedvüket, de semmilyen más módszerrel nem igyekszem a kegyeikbe férkőzni, hiszen nálunk a szeretet nem külső megnyilvánulás, hanem belső állapot. Ezt a gyermekek akkor is érzik és tudják, amikor dorgáljuk, vagy fenyítjük őket, tehát mesterséges öröm- és boldogságkeltésre, ajándékokkal történő mesterséges szeretet-gerjesztésre nálunk nincsen szűkség.
Ugyanakkor arra is fel szeretném hívni az olvasó a figyelmét, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a teljes megismerés, akárcsak a lét maga, soha nem fejeződik be. Még a halálunk után sem - sőt: még csak azután kezdődik igazából! Persze, ez csak akkor, ha előbb az életünkben jól elvégeztük az általános emberi és a horoszkópokból kiolvasható egyéni életfeladatainkat. Annak ellenére tehát, hogy nagy műgonddal és a gyakorlatiasság igényével írtam meg és folytattam egyedül a szellemi valóságnak a fizikai és a pszichikai valóságra gyakorolt következményeiről szóló válaszaimat és eszmefuttatásaimat, még az után is, hogy az interjút Murgu Pállal befejeztük, nem állítom azt, hogy mindent, ami tudnivaló a tisztánlátás, illetve a téves (júdási) látásmód és gondolkozás következméyeinek a témakörében, elmondtam, vagy leírtam volna. Mert amiként a lét maga és az emberi gondolkozási is határtalan, a tévképzetek szerinti életképzeletünk által létrehozott valóság által okozott fájdalom és szenvedés tengere is határtalan. Ellenben azt már nyugodtan állíthatom, hogy az itt felvetett, vagy jelzésszerűen érintett témaköröket és részterületeket, ennél sokkal nagyobb pontossággal és teljességgel kifejtettem előzőleg a konstellációk szerinti tipikus viselkedési formák és a megfelelő jellegzetes betegségek és sérülések közötti szellemi összefüggésekről, a fájdalom és a szenvedés metafizikai jelentéséről, a bolygók spirituális jelentéséről, a Lilithről, az egyetemes törvényekről, az örökletes anyai ági sors-programokról, a féltékenység metafizikájáról szóló tanulmányokban. Sőt: az itt kifejtett megváltás-logika természetét is részletesen kifejtem a Beavatás című, egy évvel korábban írt tanulmányomban. A spirituális tisztánlátás jelenségéről szóló állításaim tehát csakis ezeknek ez elolvasása és megértése által értelmezhetőek helyesen.
Tanulságos olvasást kívánva tehát, még egyszer arra kérem önt, hogy ne hagyja magát félrevezetni az első benyomásai által és csak az után engedjen az olvasás közben menthetetlenül felmerülő etikai ítélet-hozási késztetéseinek (kísértéseinek), miután az egész közölt anyagot - esetleg többször is... - elolvasta.

Barát:- Majdnem egész nyáron hiányoztál Csíkszeredából. Külföldön jártál?

K.SZ - Nem. Nem külföldön jártam, hanem belföldön, a szónak materiális értelmében is, de főként spirituális értelmében, úgy, hogy tartózkodás szempontjából, majdnem az egész nyarat egyetlen erdélyi helyiségben, egészen pontosan: a Sepsibesenyői tó partján töltöttem. Régi vágyamat és az egyetemes öntudatom hangját, a Szellem hívását követve tehát, a civilizáció stresszétől valamelyest izoláltan, a belső világ tájain: a szellemi, spirituális és kauzális tájaimon járhattam. Ha nem is egyfolytában, de éppen eleget ahhoz, hogy a napi teendők mellett, háromszor is elolvashassam figyelmesen Hamvas Bélának Az ősök nagy csarnoka című művének az első kötetét, és az ott olvasottakon meditálva, azt, amit az alkimisták a harmadik szem kinyitási műveleteként emlegetnek, megvalósíthassam. Ahhoz, hogy, eben a nyugalmas szellemi háttérben a spirituális naplóírás segítségével, hosszú és mély meditációkban a felettes énemmel való kapcsolatomat megerősíthessem, hogy az egyetemes egység-érzetemet, az egyetemes lét-tudatomat (a védikus szanszkrit irodalom szerint: teremtői-azonosság tudatomat) tisztíthassam és elmélyíthessem. Misztikus körökben ezt egyetemes szeretet-meditációnak nevezik, én viszont megváltás-meditációnak, boldogság-meditációnak is nevezem, mivel a meditációhoz szükséges lehető legellazultabb lelki és szellemi állapotban átélt és kiáramoltatott szeretet, egyesülvén az eleve bennünk levő fénnyel (spirituális értelemmel: az isteni szikrával) az abszolút állapot boldogság-élményét eredményezi. Egyébként ez azért is hasznos, mert ennél, az egyetemes kiegyenlítettségi - boldogsági állapotban való "ücsörgésnél" jobb és hatékonyabb gyógyszer nem létezik, és segítségével, lassan - lassan, de maradéktalanul eltűnnek a szervezetemből - és mindenkinek a szervezetéből el kell, hogy tűnjenek - a gyermekkoromban létrejött és a felnőtt korom első felében krónikussá vált számtalan betegségem utolsó maradványai is.

- Igen, máskor is beszéltél, illetve írtál a Valóság olvasóinak a meditáció általános gyógyhatásáról és más, "sorsjavító" pozitív hatásairól is. Talán erre is rátérünk később. Egyelőre arra lennék kíváncsi, hogy ezúttal is egyedül sátoroztál, mint ahogy szoktad a korábbi években, a Csík környéki hegyekben?

- Nem. Ezúttal egy, az asztrológia iránt igen komolyan érdeklődő, és ami talán ennél is fontosabb: igen jó humorérzékkel megáldott sepsiszentgyörgyi ismerősöm félkész villájában töltöttem a fél nyaramat, dolgozgatva, a tóban nagyokat úszva, olvasva és meditálva. A korábbi évekhez képest tehát, nem kellett törődnöm az időjárás, az idén különösképpen szeszélyes változásaival - bár nem szeretem a klíma természetes változásaira ezt a kifejezést használni, de hát mit tehetünk, ha brutális módon bele matattunk a természetbe, és most isszuk ennek a levét: viszontagságaival -, mint régebb a sátorban. De így is jó sokáig egyedül lehettem, egészen pontosan: a családom megérkezéséig, és amint mondtam, jó sokat és mélyen meditálhattam amellett, hogy teljesen egészséges, sportolással - karatézással - egybekötött természeti étrenddel egybekötött, tiszta életrendet is követhettem. Utóbbi még inkább hozzásegített a gyermek- és fiatalkoromban nagyon megrongált egészségem helyreállításához, a szellemi elmélyüléshez, a spirituális látásmódom, az un. szellemi tisztánlátásom további fejlesztéséhez, élesítéséhez és határozottá tételéhez. De nem kell öncélú remetéskedésre, misztikus elvonulásra gondolni, mivel elsősorban az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság nyári táborának minimális civilizációs feltételeit megteremteni, vagyis tábort szervezni és tábort tartani (nem csak szervezője, hanem főelőadója is voltam a tábornak) utaztam el itthonról öthéttel a tulajdonképpeni tábor előtt, és a félkész villa épületébe és udvarán akadt bőven tennivaló. Talán az is ismeretes, hogy nem vagyok afféle csodabogár misztikus, hanem két lábával nagyon is a földön járó, három gyermekes családapa, és miután lakhatóvá tettük a villa nagyobb részét és az udvart is sikerült bekertelni, a feleségemmel együtt (aki ugyancsak előadója volt a tábornak) kijöhetett a három apró kislányom is, vagyis, ők több mint egy hónapot tölthettek velem a természetben. Ez a részlet azért fontos, mert ha nem tudhattam volna őket magam körül, akkor nem sikerült volna ilyen mélyen behatolni a spirituális dimenziókba. Ide tartozik ugyanis az is, hogy metafizikai perspektívából teljesen téves az a hagyományos elképzelés (és vallásosan berögződött gyakorlat), miszerint a lelki tisztulás és a spirituális élet föltétlenül teljes izolációt, vagyis hónapokig és évekig tartó egyedüllétet és magányt követel. Ez az ósdi elképzelés éppen olyan tévedés, mint neki az ellentéte, vagyis az a modern koncepció például, hogy az igazság a közvéleménnyel megegyezik, és hogy az igazság eldönthető többségi szavazás útján. Vagyis az, hogy amiért "mindenki így csinálja, vagy mindenki azon a véleményen van", akkor a mindenkinek igaza van és a mindenki jól is csinálja. Egyik véglet sem jobb a másiknál. Az sem jó, hogy ma az emberek állandó stressznek nevezett, külső és belső irritációban élnek és nem teszik lehetővé önmaguk számára a lecsendesülést, az ingermentes állapotban való létezést, és ebben a nyüzsgésben elveszítve az autonóm gondolkozási képességüket, "a mindenkire" hivatkozva teszik ezt, vagy azt. Nem látják azt, hogy az "a mindenki", akire hivatkoznak, csak külszínre él jól, mert amennyiben a smink mögé benézünk, azt látjuk, hogy folyton irritált, ellenségeskedik, számon kér, alakoskodik, hamis információt közöl (hazudik), elégedetlenkedik, sőt: gyűlölködik. Hogy időzavarban és időkrízisben van, stresszelt, általában beteges, és ha nem alkohol, dohány- vagy gyógyszerfüggő, akkor személyi-függő, párt-függő, jobb esetben vallás-függő, de a lényeg, hogy "a mindenki" általában nagyon nincs jól önmagában. Akkor miért kellene erre, a lényegében boldogtalan és egészségtelen mindenkire, az így szokásra hallgatnunk? Olyan sivárak és elégedetlenek akarunk-e lenni mint ő? Ám ugyanígy, e tipikusan fogyasztói magtartásnak a szöges ellentéte sem jó: annak ellenére, hogy rövidtávon hozhat jó eredményeket, akárcsak a gazdasági fellendülés, de gyakorló asztrológusként azt is megfigyeltem, hogy hosszú távon biztos csődhöz vezet, az a spirituálisnak képzelt magatartás is, ami az egyre divatosabbá váló un. ezoterikus társaságokban és misztikus körökben észlelhető, ahol mikor a környező közösségtől való elszakadást és az öncélú magányba való elvonulást, mikor a kis csoportokon belüli lelkesedést, vagyis az érzelgősséget, a szellemi magasztosságtól való meghatódást, az entuziazmust, magyarul: az oda -s vissza levést gyakorolják. Mindezt összetévesztik a szeretettel, és ami még ennél is sikamlósabb: a fantáziálást összetévesztik a metafizikai valósággal, vagyis a valóságtól elszakadt fantazmagórikus elméleteket a spirituális és a kauzális igazsággal. Ennek köszönhetően például az így, ezzel a téves és gyökeresen elhibázott szellemi alapállással gyakorolt meditációk, majdhogynem semmit nem érnek, vagy legalábbis igen keveset érnek és a kezdeti megnyugváson kívül, hosszú távon semmiféle olyan gyökeres változást nem képes beidézni a gyakorlók szellemi és lelki struktúrájában, és ennek következtében a sorsukban, amely az életük minőségét ténylegesen emelné, jobbá és egészségesebbé tenné. Egészséges szellem-kritikába ágyazott humorérzék nélkül tehát nehéz, nem csak tisztánlátó lenni, hanem egyáltalán emberszerető, egészséges ember lenni. Enélkül többnyire a közvetlen társadalmi - közösségi köreiktől elszigetelődő, misztikus csodabogarakká válnak, akik inkább csak azzal ámítják magukat, hogy boldogabbak és egészségesebbek, mint korábban voltak, mintsem hogy azok a misztikus tanok, amiket vallásként követnek és esetleg hirdetnek, kreatív módon: láthatóan, érzékelhetően és észlelhetően pozitív minőségi változásokat idéznének be a sorsukban és az életükben: a családtagjaikkal, barátaikkal, ismerőseikkel és munkatársaikkal való hétköznapi viszonyaikban. Visszatérve tehát az elvonulásra, az öncélú magányosság spirituálisnak látszó, ám valójában meddő és steril romantikájára. Engem katolikusnak kereszteltek, annak neveltek és így kaptam az első keresztény beavatásomat is, a bérmálást. Mindezek ellenére, több mint egy évtizede, hogy nem hiszek a család és főként a gyermek nélkül élő személyek (és így, ebben az esetben a cölibátusban élő papok, remeték és szerzetesek) és a természetes életrendtől eltérő életmódot folyató személyek, az úgynevezett szentek, vagy misztikus tanítók, joga guruk példájának a spirituális értékében, a szűkebb és tágabb közösségekre pozitívan visszahatni képes értelmében.

- Na, ez igazán érdekes. Katolikusnak vallod magad, és közben nem hiszel a család nélkül élő papok, szerzetesek és remeték, valamint az egyesek által példaadónak vélt szentek rendkívüli életének és sorsának a spirituális értékében… . Ugyanakkor asztrológus vagy, ahogy te mondod, metafizikus asztrológus, és lám, a keleti guruk és lámák életmódját is elveted, akik ugyancsak nem folyatnak szerinted természetesnek nevezett, családos életet.

- Katolikus, a szó eredeti értelme szerint egyetemeset jelent. Az egyház, amely katolikusnak nevezi azt a dogmarendszert, amelyet hirdet, ezt jogtalanul teszi, nem csak azért mert rajta kívül van még négy un. világvallás a földön, hanem azért is, mert távol áll attól, hogy egyetemesen érvényes magyarázatot tudjon adni a lét és az élet minden kérdésére, azokra a minket, több gyermekes családanyákat és családapákat közvetlenül és mindennap érintő, életfontosságú kérdésekre például, amelyeket az Erdélyi Hamvas Béla Baráti társaság tagjai is vizsgálnak például. Arról nem is beszélve, hogy már csak a cölibátus által is lehetetlenné teszi azt, hogy un. egyetemes létélményhez és ezáltal spirituális tisztánlátói képességhez jussanak a papjai, hiszen a családtól és a szexuális élettől fosztott papok nem élhetik át az élet teljességét, ami az egyetemes egységélménynek és egységtudatnak az elemi feltétele. A normálistól eltérő életrend, a rendkívüliség keresése és választása, akárcsak a fanatizmus, megfosztja az embert attól, hogy teljes élettapasztalatokat szerezzen, hogy az élete egyetemes értékét és értelmét ténylegesen felfedezze, hogy ne fantazmagóriák vezessék spirituális életét és képzeletét. Nem hiszek tehát a papok, a remeték, a szerzetesek, valamint a keleti vallások misztikus lámáinak és guruinak a család- és gyermekmentes életének az állítólagosan tisztító - megváltó értékében, mivel gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján, nem csak a magzatelhajtás esetében, hanem minden esetben károsnak bizonyul a gyermekáldás elleni védekezés. Káros tehát annak a bármiféle módon történő elkerülése, elhárítása, vagyis az egyetemes teremtés (Isteni!) törvényével való szembeszegülésnek bármiféle vallásos eszmeiség, vagy tudományos fedőnév alá rejtett (pl. un. tisztasági fogadalom, vagy családtervezés) kikerülése, elhárítása, kicselezése. Azt is tapasztalnom kellett gyakorló asztrológusként, hogy az élettársi - házastársi viszony megtagadása, vagyis a szexuális élettől való teljes tartózkodás, spirituális - metafizikai szempontból semmivel nem jobb annál, mint amit az ószövetség Onán bűnével illet, és lényegileg nem más, mint az élet lényeges és spirituális szempontból elkerülhetetlenül fontos tapasztalatainak, vagyis a tényleges harmónia-képességek elnyeréséhez szükséges életfeladatoknak a megtagadása, misztifikált elhárítása, magyarul: kicselezése.

- Ez azt jelenti, hogy nem értesz egyet a cölibátussal, de ugyanakkor a pápával, a pápákkal egy követ fújsz a magzatelhajtást, illetve a magzat-foganás elleni védekezés kérdésében.

- Hogy kicsoda miben és kivel ért egyet, vagy kivel fúj egy követ és kivel nem, az részben egyszerű szellemi - intellektuális felvilágosultság kérdése és részben metafizikai tudás és szellemi - kauzális tisztánlátási képesség kérdése. Másrészt, ha az un. szellemi - spirituális igénnyel élő személyek eltérően nyilatkoznak az élet döntő kérdéseiről, nyilvánvaló, hogy valahol politikai, ebben az esetben egyházpolitikai érdek ékelődik az eszmeiség és a gyakorlat közé. Valószínű, hogy a Jézus előtti beavatási rendszerek és megváltástanok szellemi örökségét is öröklő - ismerő kereszténység pápái, kezdve az I. István királyunkat is megkoronázó II. Szilveszterrel, aki mellékesen nagyon jó asztrológus is volt, tudták és tudják azt, amit a személyi horoszkópokból kiolvasható spirituális fejlődési és kiegyenlítődési életprogramokat több generáción keresztül követő asztrológus is megfigyelhet. Nevezetesen azt, hogy annak, ha a nők a magzatfoganás elleni huzamos ideig (több évig!) történő védekezése után, esetleg egy, vagy több abortusz után egy, vagy több gyermeket szülnek, de anélkül, hogy a spirituális hibabelátás és önként vállalt, és tudatosan átélt "bűnbánat" segítségével megtisztítanák a lelki világukat (freudi pszichológiai kifejezéssel: mélytudattalanjukat), és a tudattalan lelki világuk mélyrétegeibe lefojtott, rejtett bűnérzet terhe alól felszabadítanák a lelkiismeretüket, az ilyen fel nem oldott, "terhelt lelkiismerettel" történő gyermekszüléseknek, az orvostudomány, vagy más, lineáris okfejtések szintjén munkálkodó természettudományok módszereivel megfejthetetlen és megmagyarázhatatlan okú ("misztikus") személyi és családi tragédiákat is előidéző. Azt, hogy az ilyen, ma általánosan gyakorolt, mindössze a biológiai (genetikai!) tényezőket számon tartó, tudományos - pragmatikus magatartásnak, káros hatásai, kegyetlen következménye van a harmadik - negyedik generáció egyedeire nézve. És nem csak a testi - szervi épség, hanem szellemi - morális integritás szempontjából is! Ezt persze, nem értik - mert nincs ahogyan érthessék! - például a materialista meggyőződésű, bal-liberális népvezérek és úgy képzelik, hogy a magzat elleni védekezés lehetőségének a "nyakas" elvetése a pápák részéről (Pl. az éppen elhunyt II. János Pál pápa részéről) mindössze ostoba papi szeszélyeskedés. A papi cölibátus "abszurd" fenntartása viszont, bármilyen misztikus ködösítés is van körülötte, igazából és mindössze (és merőben csak az!) intézmény-fenntartási, intézmény-működtetési, vagyis egyházpolitikai érdek a katolikus egyház részéről. A probléma csak az, hogy ennek a hatalmas és a cölibátusnak köszönhetően, tényleg olajozottan működő egyházi világapparátusnak a cölibátus árán történő fenntartása megéri-e, nem annyira első sorban az egyház szolgái részéről, a papok részéről megkövetelt, fölösleges és a legtöbb esetben lelki- és tudati zavarkeltő áldozatot? Hanem azt, hogy milyen erkölcsi és spirituális hitele van a mai, iskolázott hívek szemében annak az állítólagos spirituális közösség-vezetőnek, aki cölibátusban él, miközben a szószékről, illetve az oltár elől, a gyermekáldás elleni védekezést és az egykézést mélyen elítéli és az ellen prédikál? Hiszen már csak a két, három gyermeket gondozó - nevelő hívek agyában is elkerülhetetlenül felmerül a gondolat, hogy "könnyű neki dumálni, mivel nem kell reggeltől estig gyermeksírást hallgatni, kakás csecsemő feneket mosni, nem kell az éhes gyomrokat megtömni, nem kell a gyermekeket iskolába járatnia, orvoshoz hordoznia, ruhát, iskolaszert, gyógyszert vásárolnia, egyszóval reggeltől estig a gyermekekért dolgoznia, azok egészégéért és testi épségéért aggódnia". Egy magyarországi guru-nőtől halottam egy erdélyi életmódtáborban azt a "megértő" megjegyzést, hogy "egy is őrület", amikor azért kértem elnézést tőle, hogy nem vehettem részt az egész előadásán, mert épp a három gyermekünk hosszúra nyúlt étkezés utáni "székeltetésével" voltunk, a feleségemmel együtt elfoglalva. Ha egyetlen gyermek gondozását is "őrületnek" (Mértéken felüli nehézségnek!) tart egy magát spirituális tanítóként hirdető szülő, hiába várjuk az egyszerű hívek részéről, hogy szemet hunyjanak a spirituális szózat (a prédikáció) és a szózatot hirdető személy családi állapota közötti eltérés felett. A gondolat, vagyis szó és a tett közötti eltérés és ellentmondás ugyanis a legszembetűnőbb jele a szellemi hiteltelenségnek, vagyis a spirituális korrupciónak. A katolikus egyház tehát a saját papjait (nyája spirituális vezetőit) teszi hiteltelenné spirituális szempontból, amikor a cölibátus fenntartásával azt kéri tőlük, hogy a magzatfoganás elleni "tudományos" eljárások és a magzatelhajtás (abortusz) ellen prédikáljanak.

- Úgy véled tehát, hogy a katolikus egyház maga teszi hiteltelenné a magzatfoganás elleni védekezés, illetve a magzatelhajtás kérdésében kifejtett álláspontját a cölibátus fenntartásával és ez által a híveit elbizonytalanítva, a keresztényi alapállás értéke felől is elbizonytalanítja? Szívesen eltérnél egy más keresztény vallásra?

- Az első kérdésedre a válaszom igen, és ez a tény sajnos nem csak mint keresztényt sebzi a lelkemet, hanem mint a számszerűleg tragikusan sorvadó magyar nemzet tagját is, mivel elkeseredetten látom a jóhiszemű és igen sok esetben kiváló erkölcsi kvalitásokkal is rendelkező székelyföldi papjaink csaknem sziszifuszi igyekezetét, hogy megszüntessék ezt, a magyarságot leginkább sújtó civilizációs egoizmus által okozott átkot, a székely falvak kiöregedését és elnéptelenedését. A másodikra az, hogy nem. Metafizikai szempontból, nem csak hogy nem látom értelmét a vallás-cserélgetésnek, hanem spirituális szempontból elhibázott tettnek, tudati zavarkeltő lépésnek is tartom azt. Hiszen az egyik vallás sem jobb és nem előre valóbb a másiknál, mivel a vallások, bár egytől egyig a teljesség igényével lépnek fel, valójában a valóság igen szűk területét befogni képes (leszűkített értelmű), mitologikus motívumokkal (misztikus elemekkel: irracionális történetekkel) vonzóvá tett megváltáselméletek és erkölcstanok dogmarendszerei, úgymond tömegi és csoportos hiedelmek szintjére süllyesztett metafizikák. A vallás tehát annak megfelel, hogy az ember spirituális igényeit bizonyos mértékben kielégítse, és erkölcsi eligazítást adjon ott, ahol a gyakorlati észjárása nem segíti, de a magával szemben magasabb elvárásokat támasztó, spirituális fejlődést szomjazó személy számára mindössze kezdésnek jó, vagyis arra, hogy körülnézhessen a vallás által az adott spirituális világban, majd onnan tovább léphessen. Ez a továbblépés viszont, nem kell hogy jelentse az eredeti vallása megtagadását, vagy annak a felcserélését egy, a valóságnak mindössze egy másik területére leszűkített dogma- és hitrendszerére. A többi vallások tanításából kiszűrhető spirituális tudást és a természettudományok következtetést az eredeti hitrendszerhez kapcsolva, egy olyan spirituális látókörre és szellemi alapállásra kell szert tenni, amelynek még pozitívabb visszahatásai legyenek a személyi kvalitásaira (egészségére: az egész valóság át-és megélési képessége kialakítására) nézve, mint a szüleitől öröklött vallásának, mondom, anélkül, hogy ezt megtagadná. Ha a vallásomra kérdeznél rá, gondolkodás nélkül azt válaszolnám, hogy római katolikus keresztény, de ez még nem hit. Rengeteg olyan vallásos személyt ismerek, akiknek nem csak hogy nincs hite, hanem ez a babonás hit egyenesen negatív (ördögi) és mindegyre csak betegséget és sorsszerencsétlenséget, hátráltatottságot képesek maguknak beidézni a nyomorúságról, szerencsétlenségről, betegségről, szegénységről való vallásos fantáziálás által, illetve e negatív érzetek és képzetek vallásos átélése által. ("Legyen a te hited szerint." Jézus) Az egészség- és boldogság adó hitemet tehát nem vallással, hanem a metafizikai ismereteim segítségével szereztem. Én mély meggyőződéssel hiszek ugyanis a teremtésnek az első - eredeti, és a végső pozitív céljában, rendeltetésében és értelmében. És hiszek abban, hogy ebben az eredetileg pozitív Isteni rendbe és rendeltetésbe, felelősségtudatomon keresztül és teremtő képzeletemen keresztül, én is részt veszek. Hiszek abban, hogy ebből az eleve adott pozitív lehetőségből következően, képes vagyok a képzeletemen keresztül az egyetemes pozitív teremtői értelembe és energiatérbe bekapcsolódni, azzal együttműködni és együtthatni és, hogy ennek a mélyen átélt együtthatásnak, pozitív megvalósításokban és az évek múlásával nem hogy csökkenő, hanem növekvő egészségben kell tükröződnie az életemben. Sőt: ennek a hitnek, ha nem is azonnal és nem is közvetlenül látható módon, de visszahatása kell, hogy legyen a családtagjaim életében és egészségében is.

- Nagyon érdekes az, ahogyan a vallást különválasztod a hittől. De vajon ez elégséges-e, ahhoz hogy jobban eligazodjunk a spirituális, a lelki és a biológiai valóság különböző területein és minden szempontból egészségessé váljunk?

- Sajnos nem elég. Mindaz, amit az előbb a hitről és a hitemről elmondtam üres szózat, idealista fantazmagória marad, amennyiben nem vesszük tudomásul, és nem vonjuk le a megfelelő következtetéseket abból, hogy az ember őse, vagyis az a majom-ember, amelyből mi is származunk, nem a ragadozó állatok (húsevő majmok) vonalán fejlődött ki az evolúció során. A hit működtetéséhez szükséges eredeti teremtés-logikájához való igazodás, a teremtés pozitív értelméhez való igazodás feltételes és a spirituális kvalitásoknak, például tisztánlátói képesség elérésének az egyik igen fontos feltétele, annak a megértése, hogy az ember nem az állatvilág szanitéce és, hogy ennek következtében nem rendelkezik olyan genetikai felépítettséggel és képességekkel, mint a dögevő állatok és rovarok, valamint a csúcs-ragadozók. A Teremtő, az Isten, vagy a természeti evolúció - Most nevezzük éppen, ahogy akarjuk! - eredetileg nem rendelt minket arra, hogy genetikai hibával rendelkező élőlényeket ejtsünk el és faljunk fel, illetve, hogy fertőzött állattetemeket takarítsunk el, nem arra tehát, hogy a növényevő állatok és a kisebb ragadozók természeti kiválasztódásának a serkentői és fenntartói legünk. Mondjanak bármit is a húsevésről lemondani képtelen tudós biológusok és orvosok, de a krónikus fertőzöttségi állapotból a húsevés abbahagyásával kitisztult, illetve a megfelelő betegségekből és sok rákos betegségből is, mindössze a nyers-növényi táplálkozás segítségével meggyógyult eset is mind azt bizonyítja, hogy eredeti rendeltetésünknek megfelelő biológiai felépítettségünkkel, vagyis az adott genetikai struktúránkkal, nem vagyunk képesek az állattetemekben, a leölt állatok húsában található hullamérget teljesen feldolgozni. Ez, a számunkra hamis genetikai információt tartalmazó hormonális méreg ugyanis ártalmas mind a fizikai, mind a szellemi - intellektuális egészségünkre nézve. Arról nem is beszélve, hogy a különféle baktériumokkal és vírusokkal fertőzött hús, vagy a genetikailag hibás (zavart) sejt struktúrák feldolgozására egyáltalán nem vagyunk képesek, holott a dögevő keselyűknek pl., bármilyen fertőzött teteme is fogyasztana el, még az ürüléke sem fertőző, tehát nem lehet veszélyes más élőlényekre, nem hogy magára az állatra. A közelgő madárinfluenza járvány pl., akárcsak korábban a világméretű kerge marhakór és a sertésfertőződések, abból a "tudományos" tévhitből is fel fogja ébreszteni az emberiség egy részét, hogy ha a disznó- és a marhahús egészségtelen is, de szárnyas húst fogyaszthatunk, mivel nem káros az egészségünkre. Ma számtalan, Magyarországon is megtörtént esetről írnak már a szaklapok, amikor rákos daganatos betegek és más, az orvostudomány által gyógyíthatatlannak bélyegzett (pl. allergiás) betegek gyógyultak meg mindössze attól, hogy abba hagyták a húsfogyasztást. Sőt, és kérlek, hogy ezt emeld ki majd az interjú szövegében: a természetes, nyers n növényi táplálékot fogyasztó nők esetében messzemenően kevesebb a várandóssági időszak és a szülés közbeni szövődmény, mint a húsfogyasztó nők esetében. És tovább menve: a természetesen táplálkozó nők egyáltalán nem szülnek szervhiányos, testrészhiányos, illetve agy-, vagy idegsérült gyermekeket! Ráadásul a magzatnak a szülés előtti helyes befordulását és beékelődését a szülőcsatornába (fejjel elé felé), szintén az anyai hormonok rendezik. Természetes tehát, hogy ezek a folyamatok nem mennek végbe rendesen és sok a császármetszést igénylő farfekvésű- és a keresztfekvésű magzat, amennyiben az éveken át szedett fogamzásgátlók és más, hormonális gyógyszerek szedése miatt, természetellenessé vált az anya hormonháztartása. Ezeket tudva, miért ne segítenénk ezt, a tudományos családszabályozási kezelések által agyon zavart anyai szervezetet? És ez még csak a fizikai "segítség" lenne és az anya lelke és a szellem világ közötti harmónia helyreállításáról, nem is beszéltünk. Nem csak a hormonok szabályozzák ugyanis az életfunkcióinkat, hanem ők is alá vannak rendelve a lelki és a szellemi életünknek, folyamatainknak, átéléseinknek. A természetes táplálkozást (figyelem: nem a vegetáriánus táplálkozást, mert logikus, hogy a főzött és sütött zöldséggel, vagyis a vitamin-fosztott zöldséggel és a szintén a természetes vitamin- tartalmától fosztott, kompótként, befőtt lekvárként, dzsemként fogyasztott gyümölccsel legyengülünk, ha nem eszünk húst!) ellenző, "szakértőknek" ugyanis, sejtelmük sem lehet arról, hogy a hússal együtt elfogyasztott hullaméregtől, ők maguk is éppen annyira el vannak kábulva spirituális értelem szintjén (spirituális értelmezési képességek szintjén), mint hogyha éveken és évtizedeken át, napi rendszerességgel, óránként meginnának egy kis pohár pálinkát. És éppen azért, mert spirituálisan kábultak a hullaméregtől, vagyis a hússal együtt a szervezetbe kerülő és az agyműködést is befolyásoló, irányító méreg-hormonoktól, a számukra hamis genetikai információtól, aminek a kiszűrését és feldolgozását az emberi szervezet nem képes elvégezni. Magyarul: a dögevő és a ragadozó állatok egészségét nem veszélyezteti és semmiképp nem befolyásolja negatívan (nem kábítja el) a hullaméreg, de minket igen. Ezért pl. a betegségükből állítólag kigyógyult kábítószerfüggők és az alkoholisták mindaddig visszatérhetnek, amíg az emberiség közös kábítószeréről, a hullaméreg által okozott kábulat "élvezetéről" le nem mondanak.

- És mi köze van mindennek a korábban említett szellemi tisztánlátásod, az un. harmadik szemed élesebbé válásához és megerősödéséhez?

- Kizárt dolog, hogy aki a hiteltelenséget normális tényként elfogadja, tisztán láthasson a spirituális létszférákban. Kizárt, hogy aki a hétköznapi tett és a szó (vagyis a gondolat, a hirdetett eszme) közötti eltéréseket, a logikailag olyan szembetűnő ellentmondásokat, mint ami fennáll pl. a cölibáus fenntartása és a magzatfoganás elleni védekezés elítélése közötti eltérés, vagy a teremtés koronái (És nem állat-szanitéci!) státusz, és a dögevői, ragadozói táplálkozás közötti ellentmondást helyénvalónak tartja, képes legyen a spirituális tisztánlátásra. Nem csak azért mert, az ilyen ember azzal áltatja magát, hogy az a pap hiteles lehet, aki a szószékről több gyermek vállalására buzdít, miközben ő nem vállal családot és gyermek-gondozást - és most mindegy, hogy milyen okból! - az élet más lényegi kérdéseiben is áltatja magát és az un. kegyes hazugságok labirintusában él, amelyben képtelen az igazságot megkülönböztetni a hazugságtól, a tévedéstől. Hanem azért is mert a szervezetében levő hullaméregtől: a szellemünk számára idegen hormonális - genetikai információtól egy, a hétköznapok megszokott eseményei között érzékelhetetlen és észlelhetetlen, de a szokottól eltérő élet- és sorshelyzetekben ok nélküli szorongásban és irracionális agresszivitásban, valamint rombolási és önrombolási (öngyilkossági) hajlamokban, hisztériázási és pánikolási késztetésekben megnyilvánuló, folytonos lelki és szellemi kábulatban él. Minden jelentős világvallásnak van teremtéstana (metafizikai, vagy misztikus, mitologikus kozmogóniája) és ebből kikövetkeztetett megváltás-tana. Ha ezeknek a vallásoknak a metafizikai alapjait, vagyis azt a metafizikai rendszereket, amelyekre a vallásokat alapozták, megvizsgáljuk, kitűnik, hogy minden emberi személynek van az általános emberre, és van személy szerint az individuumra vonatkozó életfeladata. Az abszolútum (Isten) tulajdonképpen megmenti önmagát - helyre állítja a más állapotra irányuló, belső negatív sóvárgása által megzavart állapotát, a teremtés - a tudatos kiáradás - által és a teremtésen belül, a teremtésnek az általunk fizikainak nevezett határállapotán belül véghez vihető kiegyenlítődés: az egyetemessé emelődő megváltás kozmikus (Isteni) műveletei által. Ebből az eredeti teremtési - megváltási örökfolyamatból, a megváltási, megváltódási logikából, vagyis a teremtés eredeti céljából és rendeltetéséből kell levezetni mindent, ami a hétköznapunkra vonatkozik. Márpedig ebből az vonatkozik rám, a személyre, akit az isten a maga képére és hasonlatosságára fejlesztett (és nem azért, hogy dögevő legyek) és aki ennek az egyetemes nagy isteni műnek ez egyik szereplője és kreatív megtestesítője vagyok, hogy amennyiben a természeti (biológiai) képességeim azt lehetővé teszik, kötelezően részt kell vennem a teremtésben. Vagyis a gyermeknemzésben (nők esetében: szülésében) és a gyermekeim gondozásában és nevelésében. És ugyancsak kötelező módon részt kell vennem a teremtésnek, valamint a teremtett világnak a kívülről - belülről történő megismerésében és az ismeretek segítségével történő kiegyenlítődési (megváltódási - harmonizálódási) törekvésekben. Ez az egyetlen, de kikerülhetetlen egyetemes determináció és az emberi predesztináció is egyben: a teremtésben, a megismerésben és a kiegyenlítődésben részt venni. Amennyiben ezt nem látja be valaki, illetve ha látja, de megtagadja és ezen a nem látáson, illetve emberi funkció- és rendeltetéstagadáson alapuló logika szerint, Hamvas Béla szavával: téves, vagy hamis alapállás szerint él, vagyis ha hamis és sors-kicselezési téveszméktől terhelt az életképzelete, nem csak, hogy nem nevezhető tisztánlátónak, de még csak egészséges sem lehet. És ha nem egészséges testileg, akkor egészségtelen lelkileg, vagy szellemileg. Nos, én ezen a spirituális egészség-szűrőm segítségével vagyok tisztánlátó, mivel látom, egészen pontosan tudom, hogy mi miből ered, milyen balesetnek nevezett sérülés, tragédia, betegség, milyen sors-nehézség, vagy szerencsétlenség miből ered és mi mivel függ össze spirituális és kauzális szempontból, vagyis a teremtés eredeti céljának és rendeltetésének, a teremtés funkciójának a szempontjából.

- De hát a misztikusok aura-látásról, az aura színeinek a látásáról beszélnek…

- Beszélnek azok még sok mindenről, ami az asztrológiai vizsgálat során fantazmagóriának bizonyul. Például a félreértett plátói metafora alapján arról, hogy mindenkinek van egy ellentétes nemű személyű duál -párja, és aki nem találja meg az égiektől eleve csak számára rendelt lelki párját, vagy akinek most éppen "nem született le" a duál párja, boldogtalanul él a földön. Ez az elmélet mindössze arra jó, hogy egyrészt pénzt hozzon a konyhára azoknak a "tisztánlátó" misztikusoknak, akik állítólag meg tudják állapítani, hogy hol a csudában van, vajon miért és hol késlekedik, miért nem jelentkezik más az illető, maga felől igen sok szép dolgot, illetve igen sok pozitív lelki tulajdonságot képzelő, de valójában a párkapcsolattal járó nehézségeket és felelősségeket vállalni és tűrni képtelen személynek a duál párja. E szerfölött megható elmélet alapján ugyanis, az illető személy mindössze azért szenvedett kudarcot a korábbi párkapcsolataiban, mert nem a duál párjával találkozott. És nem azért például, mert a spirituális sorsprogramjából (metafizikai kifejezéssel: a karmájából) eredő rejtett negatív tulajdonságai miatt, a hasonló struktúrák vonzódásának a törvénye alapján, olyan ellentétes nemű személyekkel került szerelmi - szexuális viszonyba, akik hozzá hasonlóan zavarosan, önmagukat és a párjukat is csalva, illetve agresszíven és a felelősségeket mindig a másikra hárítva viselkednek mihelyt "kenyértörési" helyzetbe kerülnek. Ennek a hamis metafizikai elméletnek (misztikus fantazmagóriának!) a segítségével minden magányosan élő személy megnyugtathatja magát, hogy nem ő a hibás, amiért egyedül kell élnie és tovább ámíthatja magát afelől, hogy ő micsoda magasztos lélek, hiszen nem kell legondolkoznia és fáradoznia azon, hogy a párkapcsolatra alkalmatlanná tevő negatív tulajdonságait felismerje, beismerje és azokat feloldva, új, pozitív képességekké alakítsa. A duál elmélet tehát a sors-feladat elhazudását és az életfeladatok elhárítását szolgáló egyik legjobb misztikus eszköze, azon kívül, hogy jó pénzeket hoz a misztikus tisztánlátók és a duál párok érkezését megjósolni képes boszorkányok, kártyavetők és kókler asztrológusok konyhájára. A másik, ehhez hasonló, de egészen új keletű misztikus szamárság az un. indigó gyermekek és újabban a kristály gyermekek elmélete, akik állítólag azért "jönnek" a legmagasabb és az ultra-magas égi szférákból a földre, hogy előbb a szüleiket, majd a népeiket és az egész emberiséget az igazságra rávezessék és megmentsék. Mit gondolsz, létezik-e olyan, a reinkarnáció tévtanára lapozó, un. "ezoterikus" tanok iránt érdeklődő, de az élet különböző területein - például a házasság és a családi élet területén - kudarcot valló anyuka, akiben nem ébredne fel a gyanú, hogy az ő "különleges" egykéje is, ilyen megváltó-jelölt indigó, illetve kristály palánta? És létezik-e szerinted olyan magányos és egykés anyuka, aki, miután a misztikusok, illetve az asztrológusok konfirmálták ezt a "jogos" feltevését, nem képzeli azt, hogy neki már nem is kell sem szülőként, sem nőként tennie. Hogy nem kell erőfeszítéseket tennie annak érdekében, hogy egy új, teljes és egészséges családot létrehozzon és azzal együtt ő és a gyermeke is egészségesen fejlődjön? Hiszen itt van az ő, magától és magából mindent tudó csodabogár szemefénye, aki magában hordozza az isteni szikrát és nem csak, hogy helyette, hanem az egész emberiség helyett majd helyrehoz és elintéz mindent. Ugyanúgy, ahogy az UFO- hívek szerint a marslakók, nagy humanista szeretetből és szellemi felsőbbrendűségükből eredő ajándékozási jókedvből elintézik majd nekünk az emberiség és a föld problémáit. És tudod, hogy az indigó - gyermek elmélettel szemben mi a gyalázatos valóság? Az, hogy ezt az elmélet nem csak, hogy a lelkiismeret furdalás elnémítását szolgálja, hanem az egész emberiség jövőjére nézve veszélyes. Nem igaz ugyanis, hogy a karrierépítés és a gazdasági önállóság érdekében munkát és családot - gyermeket 8 - 16 évig nem-vállaló(!) civilizált nők, akik tehát egy évtizeden, vagy másfél évtizeden át "védekeztek" (valójában vétkeztek!) a teremtés első törvénye: a gyermekáldás ellen, spirituális szempontból normális gyermekeket szüljenek! Azok az idős anyák tehát, akik harminc, sőt ma már harmincöt éves koruk után kapnak csak észbe, hogy ha családjuk nincs is, mert azt feláldozták a karrierépítés, illetve az emancipált női státusz megszerzése oltárán és szétszakadt vagy létre sem jött, legalább egy sebtében összekapart látszat-családot, és ha az nem, akkor legalább egy gyermeket össze kellene hozni - esetleg lombik bébi programmal -, a sok éven át folytatott gyermekáldás ellenes magatartás, illetve az átélt abortuszok következtében, megtöltik spirituális struktúráját gyermek- és életellenes programmal (karmával). Távol állnak tehát ezek, a nőgyógyászati (tudományos) technológiákkal életre kényszerített gyermekek, hogy akárcsak átlagos spirituális struktúrával és egészséges biológiai szervezettel rendelkezzenek. Inkább őket kell valamiképp megmenteni az élet és az egyetemes kiegyenlítődési szellemiség: a megváltás számára, nem hogy ők tanítgassanak és megváltsanak minket! Ez ugyanannak a szellemi jelenségnek a finomabb változata, mint amit az igazi tisztánlátók a muzulmán "fekete özvegyek" öngyilkos-terrorista gyermekei esetében észlelhetnek. Vagyis azt, hogy nem csak hogy a nyugati ellenséget eltüntetni, de az iszlám világ-győzelme érdekében akár önmagukat is feláldozni kész muzulmán anyák, olyan gyermeknek adnak életet, akik felnővén, egyetlen "hívó" szóra hajlandók a robbanószereket magukra kötve, nem csak a zsidó üzletekbe, vagy a "fehér" szállodákba berohanva a ruhájuk alá rejtett pokolgépet felrobbantani, hanem ma már az Iraki mecsetekben is elkövetik ugyanezt, számtalan hittársukat is meggyilkolva silány helyi politikai célok megvalósulása érdekében. Tudom, hogy ez meredeken hangzik, de a huzamosan fenntartott életellenes és gyermek, illetve magzat-ellenes képzelet olyan, ugyancsak életellenes, tehát rombolásra és önrombolásra kész, agresszív spirituális struktúrákat hoz létre az individuum tudattalan szellemvilágában (elméjében, aurájában), amely agresszív spirituális struktúrák az utódokba "beivódnak" magzati létállapotukban, vagyis mialatt a magzat az anyaméhben emberi lénnyé alakul. Ezek az anyáktól, illetve az anyai ági női ősöktől, a generációkon keresztül fennmaradó, a generációk különböző tagjait egymással összekötő spirituális memória révén öröklött élet- és gyermek-ellenes, illetve a Sors- és Istenellenes programok egészen könnyen kimutathatóak a személyi horoszkópokban. Azt állítani tehát, hogy egy a gyermekáldás ellen tíz éven keresztül védekező, illetve többszörösen abortáló nők, akiket az orvos professzorok mesterségesen megtermékenyítettek, és akikből kilenc hónapi folytonos megfigyelés (magzatzaklatás!) után császármetszéssel kioperáltak egy-egy gyermeket, ilyen, spirituálisan magasabb rendű "indigó" gyermekeket hoznak a világra, egyenértékű azzal, hogy az halálos ellenségképzettel vallásosan átitatott képzeletű muzulmán fekete özvegyek egytől egyig csupa tiszta szívű Jézusokat és galamb lelkű béke apostolokat hoznak a világra.

- Hogy te miket nem mondasz! Nem arányos tehát az apai és az anyai spirituális örökség közötti megoszlás? Nem írnád kicsit jobban körül ezt a, szerinted az anyai vonalon "működö", vagy esetleg, egyelőre általatok csak ott észlelt spirituális memóriát?

- Nem azt mondtam, hogy az apáktól nem örökölnek semmi rosszat a magzatok - vagyis a gyermekek, hanem azt, hogy az anyáink által átélt szellemiséget, szellemi és lelki világuk jellegzetességeit sokkal nagyobb arányban örököljük, mint az apák jellegzetességeit. És ezt nem azért mondom, mert a szülők és gyermekek, a nagyszülők és unokák, dédszülők és dédunokák személyi horoszkópjainak az összehasonlításából erre a következtetésre jutottam, illetve jutottunk társaimmal, akiknek az általam észlelt anyai öröklődési jelenséget jeleztem. És nem csak nem csak azért logikus, hogy ezt észleltem, mert a nők rendelkeznek azzal a csodálatos szervvel, amit méhnek neveznek, és ennek következtében nem a férfiak, vagyis nem az apák ideális - képzeleti, szellemi - gondolati és asztrális - érzelmi fluidumával töltődik a magzat kilenc hónapon át közvetlen módon (mert az anya közvetítésével az apa szellemiségével is telik, de csakis annak a közvetítésével!) reggeltől estig és estétől reggelig! Hanem azért is, mert a női petesejt százszor nagyobb mint a férfi ivarsejtje, de nem csak tömegében nagyobb, hanem az általa tartalmazott és nem utolsó sorban állandóbb információ is nagyobb mind mennyiségileg mind összetettségében az ivarsejt információ-rendszerénél. És az állandó meghatározás ebben az esetben egy igen fontos tényező! Miközben a férfi ivarsejtek folyamatosan cserélődnek - kilövellődnek a szexuális aktus közben, vagy elhalnak idővel és újratermelődnek, addig a női petesejtek már a lány újszülöttek petefészkében kialakulva készen állnak és így várnak hosszú éveken át a sorukra: a beérésre és az esetleges megtermékenyülésre. Csak azt nem értem, hogy a sok "magasabb létszférák" létezését bizonygató és e szférák természete felöl minket tudósító tisztánlátó misztikus és auralátó csodabogár, hogy a csodában nem tudott erről ez egyszerű biológiai tényről a spirituális tényállásra és valóság-folyamatokra visszakövetkeztetni és ezáltal annyi életbevágóan fontos létjelenséget számunkra megmagyarázni? Miért nem olvasták ki mindezt az aurákból, vagy a sokat emlegetett dimenziókból, ha annyira látható számukra minden? Vagy miért nem súgták meg nekik ezt az egyszerű és logikus tényt, amit én a különböző generációk horoszkópját vizsgálgatva észrevettem, az állítólagos túlvilági - mestereik, akik meditációban és álomban, a fülükbe sugdossák a szent ezoterikus tudást? Milyen auralátók és "diemnzió-utazó" misztikus mesterek ezek, ha még annyit sem tudnak, hogy annak, a minden ezoterikus és metafizikus által egyaránt elfogadott (mivelhogy egyetemesen érvényes!) hermetikus tételnek, ami szerint "Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, és ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.", feltétlenül kell, hogy legyenek a mindennapi élet tények szintjén is következményei? Magyarul: hogy a biológiai valóságnak meg felel a spirituális valóság? Megmondom neked: szélhámos hazudozók!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.03.25. 00:28 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
- Ezek szerint, azt akarod mondani, hogy az aura-látás népámító, misztikus fantazmagória?

- Az aura színeit, illetve annak a változásait, szabad szemmel mindössze annak a fizikai (energetikai) megnyilvánulásai szintjén lehet követni, kivételes fizikai éleslátással rendelkező egyének (főként gyermekek!) esetében. De kizárt, hogy egy alacsony (materiális) állapotnak megfelelő vibrációs fokon létező szervvel (a szemmel) érzékelni lehessen magasabb frekvencián (magasabb dimenzióban) létező energetikai és létfolyamatokat, létállapotokat. A médiumi képességekkel, vagyis a fokozott érzelmi, vagy mentális érzékenységgel rendelkező személyek érzékelhetik az asztrális (érzelmi) és mentális (gondolati) állapotokat és változásokat, ingadozásokat is. Az utóbbi viszont már nem nevezhető aura-látásnak, hanem képletes aura-érzékelésnek, és ugyanakkor ez spirituális szempontból eléggé alacsony szintű vizsgálat, amit egy üzemi pszichológus sokkal jobban el tud végezni. Azzal a különbséggel persze, hogy amit a pszichológus a tesztjei segítségével, az ember mentális és érzelmi állapotára vonatkozóan kikövetkeztet, a legtöbb esetben megállja valóság próbáját. A médiumi misztikus látnokok értelmezései viszont telve vannak nevetséges fantazmagóriákkal, hiszen ők általában éppen annyira, illetve még jobban is befolyásoltak a saját belső és külső élményeik által, mint azok a misztikus izgalmakat kereső személyek, akik ezekhez a bizonytalan és ingadozó lelkivilággal, és nem utolsósorban rendetlen magánélettel rendelkező tisztánlátókhoz fordulnak. De nem is ez a baj, hanem az, hogy amit látnak (érzékelnek) - ha egyáltalán valamit is helyesen érzékelnek, és nem fantáziálnak az éppen adott szubjektív állapotaik szerint - spirituális szempontból egyáltalán nem fontos! Mert abból, hogy valakinek vöröses, kékes, narancssárga, szürke, vagy éppenséggel "kormos" az aurája, mindössze a pillanatnyi energetikai töltetére, annak duzzadó, vagy csökkenő állapotára, maximum a fizikai egészségi állapotára lehet következtetni, vagy arra, hogy miért feszült, illetve zavart valakinek az idegi és a mentális állapota. Ezt a körorvosok, vagy az üzemi pszichológusok is egészen pontosan megmondják, de attól még, az aurája állapota felől így felvilágosított személyek nem lesznek képesek - vagy ha igen, akkor csak időlegesen - a sorsuk sarkalatos kérdéseit megoldani, a rossz életúton való haladás következtében krónikussá váló betegségeik kauzális és spirituális okait megszüntetni. Ezért, ezek az un. aura-látó, aura-matató (állítólag a pacienseiket az aurán keresztül energizáló, így gyógyító) személyek a legtöbb esetben szélhámosnak, jobb esetben önámító fantasztának bizonyulnak, akik inkább energiát szívnak, mint adnak. Maximum, ha kiegyenlítik a „kezelt” (ismételten mondom: pillanatnyi, vagyis változó) energiamezőjét a sajátjukéval, ami időleges jó közérzetet okozhat, de a lényegi gócokat meg sem érinti, és arról szó sem lehet, hogy megszüntesse, vagy „betömje” az un. energetikai fekete lyukakat, ahol a kezelt személy a téves spirituális alapállása (mentalitása) miatt az élet-energiát veszít. Hiszen ezeknek a modern kuruzslók is telve vannak ilyen fekete lyukakkal, mivel ők is betegek és a legtöbbjük idejekorán hal meg. Kérdem én, milyen energiát adott az a misztikus terapeuta a kezeltjeinek, aki negyvenhét, vagy ötvenhárom éves korában meghalt? - Inkább elszívott életenergiát, minthogy adott volna! És mit volt képes a mások aurájában meglátni, ha nem látta meg idejében, hogy a halálos betegség már ott van az aurája lelki szférájában? A baj az, hogy az emberek ma is szeretik, ha becsapják őket, és alig használják többet az eszüket és a megfigyelőképességüket, mint öt száz, vagy két ezer évvel ezelőtt. Nézd meg a gyümölcsöt és következtess vissza a fa állapotára. Nézd meg az embert és környezetét (családi állapotát, családtagjai egészségét) és következtess vissza a spirituális képességeire, energiai töltetére. A fent említett magyarországi „mesternő” pl., aki a többnyire marosvásárhelyi személyekből álló erdélyi híveit tündérmesékkel szédíti - Nem viccelek: azt állítja, hogy tündérek márpedig vannak és tisztánlátói képességeivel ő ezeket az erély falvait és városait benépesítő és az itt élő magyarokat az ő kifejezett kérésére segítő, tündéri lényeket látja - holott kifejezetten kövér és sápadt és nem képes elolvasni a vendéglői számlát szemüveg nélkül. „Példaadó” spirituális tanító létére viszont alig várja az előadások szünetét, hogy kávézhasson és cigarettázhasson, és annak ellenére, hogy velem egyidős, a férjével egyáltalán nem él szexuális életet, holott párkapcsolati terapeutának is hirdeti magát. Mit mondjak? Erre az egész egzotikus tisztánlátási mesére a Jézusi "Vak vezet világtalant" meghatározás a jellemző. Azt is kell tudni viszont, hogy ezt már Jézus előtt kétezer évvel korábban leírták az ősi metafizika hindu dokumentumában, a Védában.

- Az aura-látás tehát, szerinted nem nevezhető tisztánlátásnak. És a vizionálás, az általad is említett dimenzió- utazás közben történő észlelés, a múltban történt események érzékelésének - látásának a képessége? Hiszen a Discoovery TV csatorna dokumentum-műsorai szerint is, ma már az ilyen képességekkel rendelkező személyek segítségét a különböző rendőrségek is igénybe veszik?

- Nos, ez, a médiumi érzékenységnél magasabban levő belső érzékelési képességi szint az, ahonnan tényleges tisztánlátói képességekről beszélhetünk és amely bizonyos fokig már felül emelkedik mind a fizikai aura-látás, mind a könnyen megtéveszthető és a szubjektív befolyásolhatóságnak erősen kitett médiumi érzékenység fölött. Itt már valóságosan beszélhetünk harmadik szemmel való látási képességről, úgy értve ezt, hogy fokozottabbá válik a toboz mirigy aktivitása, ami nem csak a valóságnak a két különböző területét feldolgozó és memorizáló két agyfélteke közötti szabadabb és zavartalanabb információ-cserét biztosítja, hanem ennek megfelelően a hétköznapitól merőben eltérő gyors és áttételes (analogikus) gondolkozási - szintetizálási képességet. Ez által az illető személy olyan gyors valóságértelmezési és szintetikus következtetési képességhez jut, ami azt biztosítja számára, hogy mindenféle lineáris logikai művelet és a valóság különböző szféráiban és dimenzióiban létező elemei közötti összefüggés- lineáris kielemzése, végigjárása nélkül - és így maga sem tudván, hogy honnan és miért - egyből ezeket az összefüggéseket és a megfelelő végeredményt lássa. Ehhez már csak minél szélesebb körű metafizikai ismeret és magas olyan fokú morális tudatosság (szellemi öntudat) szükséges, amely a személy számára biztosítja az egyetemes teremtői erőkkel és az egyetemes törvényekkel való kapcsolat folytonosságát és nyugodtan kijelenthetjük, hogy az illető személy tényleg tisztánlátó. Kétségtelen tehát, hogy az általad említett, „hivatalosan” is ellenőrzött személyek esetében hitelt kell adnunk, nem csak a valóságérzékelés eme különleges képessége létezésének, hanem a képességüket az igazság kiderítése szolgálatába állító személyek magas színvonalú moralitását is értékelnünk kell. - Egyébként e moralitás nélkül ezek a veleszületett, vagy szerzett képességek sem fenntarthatóak hosszú távon. - De ez még mindig nem nevezhető spirituális szempontból tisztánlátásnak, mert ma, amikor az időjárás kegyetlenül kezdett válaszolni (visszavágni) a tudomány és a technika (a gazdaság) segítségével egyre fokozottabban gyakorolt élvezet- és kényelem hajszánkra, már nem elég meglátni és közölni azt, hogy ki volt az, aki a beteges és öreg édesanya egyetlen „ártatlan” lányát megölte. Kell látni azt is, hogy a rezonancia (hangolódás), a polaritás, a fejlődés és a hatás - visszahatás törvénye alapján, mi a lényegi közös vonás a gyilkos és a meggyilkolt között? Illetve azt is, hogy milyen, éveken át feloldatlanul tartott, tehát a környezetre önkéntelenül kisugárzott - kauzális és spirituális szempontból rombolónak (negatívnak) számító! - energia-töltettel rendelkezett az a nő, már csak abból kifolyólag is például, hogy apa nélkül nőtt fel és egykének született. Vagyis, hogy gyermek- és életellenes, valamint Fény-ellenes (maszkulin megnyilvánulás ellenes) spirituális sorsprogramokat öröklőtt az édesanyjától, amelyeket sem a neveltetése által, sem a szerelmi - szexuális tapasztalatai által nem sikerült feloldani. Sőt: ezeket a negatív spirituális meghatározódásait egyre végletesebben élte meg és ezekkel az imagináció (spirituális dimenzió) szintjén, önkéntelenül, de egyre intenzívebben átélt negatív (figyelem: élet- és gyermekellenes, valamint férfi-ellenes) belső szellemi feszültségeivel, lelki konfliktusaival, hiába, hogy a külvilág ki nem fejezett, de belül annál inkább átélt gyűlölködésével, finom sors-nehezteléseivel, láthatatlan kapcsolatot teremtett maga között és a nő-gyűlölő gyilkos között. De visszatérve a homlok-csakra, vagyis az un. harmadik szem aktiválásának megfelelő tobozmirigy- aktiváláshoz. A primitív miszticizmus kézikönyveiben - közöttük a Victor Charon Atlantiszi mágia című közismert könyvében is, különböző mesterséges aktiválási módszerekről olvashatunk. Óva intenék minden olyan érdeklődő személyt, aki a szellemi megismerés útját akarja járni, nem csak attól, hogy ezeket alkalmazza, de akár csak ki is próbálja. Victor Charon húgának, Szepes Mária írónőnek a visszaemlékezéseiből olvashatunk a szerző korai és iszonyatos fájdalmak között lezajlott haláláról. Ezeknek a spirituális képességeknek az időnap előtti, vagyis a megfelelő tudás elsajátítása nélkül és az ennek megfelelő hibabelátási készség és magasrendű moralitás kialakulása nélkül történő, mesterséges felébresztése olyan káros visszahatásokat eredményez, amelyek az életét ilyen egoista módon javítani akaró kísérletezőt negatívabb helyzetbe és állapotba hozzák a példaként említett, magányos hölgynél. Nem véletlenül "becézik" az asztrológiában az egyetemes felelősségtudat őserejét megtestesítő bolygót, a Szaturnuszt a küszöb őrének és a misztikában a mennyország kapuját őrző halál angyalának. Megfelelő spirituális öntudat kialakulása nélkül, életveszély és egészséges károsodás nélkül nem úszható meg a különleges képességek öncélú és ezért erőszakos felébresztése. És az un. harmadik szem tulajdonságainak, illetve annak aktiválása feltételeinek a kifejtése után, kanyarodjunk vissza a beszélgetésünk elején kifejtettekhez: a jelenség fordítva is igaz: kizárt dolog, hogy ez, az igen finom genetikai információkat hordozó hormonokat termelő, és a szervezetben levő hormonok által is működő, vagyis az adott hormon-készletünk által befolyásolt mirigy pozitív működése elérhető legyen, miközben a hústáplálékból "nyert" hullaméreggel szennyezzük a szervezetünket. Sőt: egy tudományos szaklapban olvastam, hogy a cigarettázás következtében a szervezetünkbe kerülő nikotin, az eddig ismert káros hatásai mellett, pontosan ezt, az agyműködés zavartalanságát (figyelem: nem csak a gondolkozásunk, hanem az egész szervezetünk működését biztosító, tudattalan agy-működés zavartalanságát is) biztosító "misztikus" mirigyünket támadja meg! Tovább gondolva a dolgot, az alkohol mértéktelen, vagy mértékes, de rendszeres fogyasztása sem lehet valami jó hatással a fejünkben létező és a szellemiségünkkel mindenképp kapcsolatban álló mirigyeink működésére, gondolok itt az agyalapi mirigyre is, amelyről még kevesebbet tudnak a biológusok és az agykutatók, mint a tobozmirigyről. Következésképpen, kizárt dolog tehát, hogy az a személy, aki akár a húsban létező - és a témakör szempontjából teljesen mindegy, hogy a biológiai egészségünkre többé vagy kevésbé ártalmas - hullaméreggel, vagy más tudat- és idegaktivitást serkentő, vagy kábító anyaggal (És ide tartozik a kávéfogyasztás is, amely egy olyan mesterséges és ezért hamis biológiai éberségi állapotot hoz létre időlegesen, amit az ember természetes módon, egészséges életrenddel kellene elérjen, és amely mesterséges beavatkozásnak a természet rendjébe, ugyancsak vannak érzékelhetetlen, de nagyon is valóságos visszahatásai, máskülönben nem szenvednének elvonási tünetektől azok, akik megkísérlik a lemondást.) szennyezik a szervezetüket, ténylegesen tisztánlátók lehessenek. Volt értelmiségiként, az utóbbi helyzetet szomorúbbnak találom, mint azt, hogy a misztikus és vallásos fantaszták és csodabogarak, valamint kis az egzotikus szélhámosok magukat tisztánlátóként hirdetik. Kétségbeejtő állapotként élem meg néha azt, hogy olyan különleges értelmi képességekkel és nem utolsó sorban magas moralitással rendelkező személyek, akikre felnéz, és akiknek nem csak bizonyos döntései, hanem az élet lényegi kérdéseiről osztott véleménye, vallott nézetei is döntően befolyásolják bizonyos közösségek sorsát és alapállását, nem képesek számomra evidens dolgokat - Bizonyos krízishelyzetek igazi, a felszíni látszatok mögött rejtőző okait. - megérteni, vagyis meglátni. És pontosan azért, mert a személyi gyengeségeikből adódóan hullaméreggel, rendszeresen fogyasztott alkohollal, kávéval, vagy nikotinnal mérgezik a szervezetüket, illetve, a család- és gyermek nélküli állapotuk miatt (áldás nélküli állapotuk miatt, amennyiben az őseink kinyilatkoztatott tudását, miszerint a gyermek az Isten áldása elfogadjuk) képtelenek a teljes (spirituális) tisztánlátásra. Ők józannak és racionálisnak, nagyon is józanok és racionálisak egy adott pillanatban, vagy időszakban, vagyis a meglátásaik és a következtetéseik megbízhatóbbak pl. az aura-látókénál és a médiumokénál, de ez még nem jelenti azt, hogy az élet spirituális mélységei szerint, a lét eredeti értelme és funkciója szerinti gyökerekig képesek látni az ok - okozati összefüggéseket. Az általuk elért valóság-látás még nem egyetemes és nem kauzális. Nem az a "nagy világlátvány", amelyben tisztán láthatóak és érthetőek a lét különböző dimenziója elemei, folyamatai és állapotai közötti nagy összefüggések.

- Ezek szerint, annak ellenére, hogy gyakorló asztrológus vagy, az intellektuális gondolkozást és tudományos tájékozottságot, a szakszerűséget, valahol mégiscsak megbízhatóbbnak találod a spirituális tisztánlátás szempontjából, mint az auralátást, illetve az adott idő-tér állapotokat (fizikai és pszichikai kereteket) meghaladó dimenziókban történő eseményeknek és létállapotoknak az érzékelését és észlelését?

- Nem annak ellenére, hogy asztrológus vagyok, hanem éppen azért! Csak az erdélyi értelmiségiek és újságírók keverik össze (és nézik le) még mindig az asztrológiát a napi horoszkópok írásával, illetve a jósolgatással (Amely szélhámos jósolgatást a legtöbb esetben, éppen egyes „misztikus” lapszerkesztők követnek el, és nem a hitelességükre valamit is adó asztrológusok) és a spiritizmussal. Váradtól és Aradtól nyugatra, már csak a kamasz gyermekek számára nem világos, hogy az asztrológia szellemtudomány, és éppen ezért semmi köze az okkult spiritizmushoz és a miszticizmushoz. Ahhoz, hogy ezt az, az ezoterikus körökben is zavart keltő kritikai - "intellektuális" álláspontomat megértsd, adok neked egy egyszerű példát. Az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság körében van egy fiatalember, akit tíz, vagy tizenegy éve ismerek, illetve akit tíz éve ismerünk a társaimmal együtt és semmi okunk arra, hogy a szavaiban kételkedjünk. Sőt: az állításai megfelelnek mindannak, amit mi metafizikus - asztrológusokként tudunk, illetve feltételezünk. Nos, ez a fiatalember, aki egyébként komoly természettudományos képzettséggel rendelkezik, látnok, olyan értelemben, ahogy azt a misztikusok vallják. Lát múltbéli eseményeket és színhelyeket, például csatatereket, vagy éppenséggel a Golgotai eseményeket és ott magát Jézust is a kereszten kínhalálban és így tovább. Ráadásul abban is egyezik a többi "látóval", hogy bevallása szerint számára egyáltalán nem kényelmesek és nem kellemesek ezek a vizionálások, amelyek a legtöbbször váratlanul érik. Az emberiség jövőjéről szóló álmai sem valami "hepi-endes" vígjátékok, és amikor ezeket látja, elég nehéz számára a hétköznapi életfeladatai elvégzése érdekében, magát "áthangolnia". De a közhiedelemmel ellentétben, e különleges képességei nem teszik lehetővé számára, hogy úgymond jobb asztrológus, illetve metafizikus legyen mint a többiek - egyébként is, ugyancsak a közhiedelem ellenére, ezen a szinten már, ilyenfajta világiság, vagyis "spirituális konkurencia" nem létezik! - sőt: a leginkább ő csúszik el valamilyen végletes, viccesen fogalmazva: misztikus, máskor meg nagyon is anyagias (pl. táplálkozással kapcsolatos) tapasztalok irányába. Neki nehezebb a magánélete és a metafizikai tudása közötti közvetlen megfeleléseket, összhangot létrehozni.

- Már bocsáss meg, de elfojthatatlanul kikívánkozik belőlem egy udvariatlan kérdés: Akkor te, hogy állsz? Te soha nem akartál ilyen aura-látó, illetve misztikus tisztánlátó lenni, neked egyáltalán nincsenek ilyen különleges képességeid, mint az imént említett barátodnak, illetve amilyenekkel állításod szerint, a szellemi világ dolgaiban járatlan közhiedelem ruházza fel azokat, akik spirituális jelenségek érzékelésével és értelmezésével foglalkoznak, akik spirituális koncepciók szerint élnek?

- Az Eltában, ahol a Hamvas Béla olvasmányaim mellett, gyakorlati asztrológiát és metafizikát volt szerencsém tanulni, sok mindenre kitértek a különféle előadók és az asztrológiai könyvek mellett, mi is mindenféle más, értékes, vagy értéktelen (misztikus!) könyvet összevásároltunk akkoriban, így például a Rejki egyik híres női pápája: Barbara Brennan sikerkönyvét, a Gyógyító kezek címűt is. Ebben, többek között le van írva az auralátási képesség kifejlesztésének a módszere is. Kezdő hallgatókként tehát, többek között, az auralátás technikáját is gyakoroltuk, annak ellenére, hogy a vezetőnk - később magam is előadója voltam az Eltának - és a hozzá szorosan (közvetlenül) közel álló un. belső körnek a tagjai ilyesmivel soha nem foglalkoztak. Ezt a képesség- fejlesztési gyakorlatot nagyon hamar abba hagytam. Részben azért, mert ez az utóbbi "furcsaság" feltűnt, részben azért, mert amikor végre kezdtem látni az aurák színeit (ötvenkét éves korom ellenére úgymond tökéletes a látásom), már túl voltam az első horoszkóp-értelmezéseken és feltűnt, hogy a személyi horoszkópokból kifejezhetetlenül több és sokkal lényegesebb (fontosabb!) információt lehet egy személyre vonatkozóan kiolvasni, mint az aura színeiből, alakjából. Ezen a vonalon nem is erőlködtem tovább, mivel az asztrológia, illetve a magam horoszkópjának a folyamatos újra és újra - értelmezése, a mások horoszkópja értelmezése közben felmerülő új és új kérdések és válaszok annyi gondolatot, illetve metafizikai kérdést és problémát ültetett el belém, hogy nem csak időm nem volt, de nem is láttam érdemesnek mással foglalkozni. Hiszen az aurában maximum a pszichikai állapotok következményeit lehet látni, miközben a horoszkópértelmezések által, egyenesen az Istenig, és azon is túl: az Abszolútumig, illetve a lét gyökeréig és ősokáig lehet ellátni. A fizikai testüktől számított legutolsó auratestünk, illetve a legelső auránk, ami egyúttal mindennek és mindenkinek az aurája is, ez maga az Abszolútum. De ezt sem a biológiai szemünkkel, sem médiumi, vagy vizionálói képességeinkkel nem láthatjuk, hiszen mi vagyunk ez együtt az egészen és egyben és ez maga a láthatatlan belső határtalan lét. Az üres és kezdettelen teljesség, ahogy a Véda és Buddha is meghatározza. Az utolsó, vagyis az első auránk tehát az egész létnek (A Teremtőnek: az Istennek is!) az alapja, forrása és gyökere. Nem lehet azt "kívülről" szemlélve nézegetni - "auralátni". A teremtés ok-okozati összefüggéseit és a teremtés első okát viszont képesek vagyunk értelmünkkel kikövetkeztetni és felfogni és ennek segítségével az abszolút állapotot meditációkban megérezni, majd az éber tudatunkat kikapcsolva, azzal eggyé válva, teljes mértékben átélni. Így, az asztrológia segítségével, néhány év múlva, a teremtésnek olyan, logikusan összefüggő ok-okozati értelmi magyarázatáig, spirituális és kauzális látomásáig jutottam el ("vissza - előre!"), amely teremtési-ok értelmezéseket és magyarázatokat azelőtt soha senkitől nem hallottam, vagy olvastam. Ennek a folyamatnak két nagy momentuma volt. Az első az volt, amikor megértettem, hogy mi a személyi horoszkópokban szereplő Lilith és a Teremtés könyvében szereplő ősi rontó erőnek: a paradicsombeli Kígyónak, illetve az emberi életképzelet-zavarnak az összefüggése. Illetve azt, hogy mi ennek a héber ősi metafizikában kígyóként leírt, ősi létrontó hatalomnak és a Véda azon állításának az összefüggése, hogy a teremtés az abszolútum éberség-vesztésének, álmának, kábulatának és káprázatának a következménye. Hogy annak a Lilithnek a spirituális gyökere tehát, amely a mi személyi horoszkópunkban, illetve a személyiségünk tudattalan és rejtett zugaiban jelentkezik, azonos lényegű az abszolút negatív őserővel, az abszolútumon kívüli létállapotok, létlehetőségek megtapasztalására való őssóvárgással, amely az őskáoszt kiváltja. Fizikában divatos kifejezéssel élve: az abszolútumnak az abszolút állapottól eltérő, attól merőben más állapotba kerülési sóvársága, az, az önmagán kívüli állapotba kerülésre való sóvárgása, amelyet a mitológiai megnevezése alapján a Lilith műszóval jelölünk, "berobbantja" az őskáoszt és ezáltal, elkerülhetetlenül szükségessé teszi a teremtést. A szabadon és feltételek nélkül kiáramoltatott teremtés által, a káoszban összezavarodott és antagonisztikussá (ellentétessé - ellenségessé) vált abszolút erőknek a különválasztását és a különválasztás utáni kiegyenlítését, harmonizálását: az abszolútumnak a teljes káosszá alakulásától való „megszabadítását”, vagyis az egész létezésnek a teremtés által és a teremtés folyamatain keresztül történő megváltását. A teremtés az egyetemes megváltást szolgálja tehát. Ez neki a célja, rendeltetése és értelme. És ez a célja, rendeltetése és értelme (funkciója) a mi életünknek is. Ez az egyetemes teremtés és megváltás logikája, aminek a "kényszere" alapján megszületünk és aminek a kényszere alapján éljük az életünket: az egyetemes léterőkkel - teremtő erőkkel való kapcsolatba, majd harmóniába kerülés kényszere logikájának az alapján, valamint a személyes és a csoportos (társadalmi) Lilith által okozott kábulat és zavar-rendszerek meghaladási szükségének az alapján, ennek a kényszere alapján. Ez az egyetlen igazi és valóságos kényszer az életünkben: a léterőkkel kapcsolatba és harmóniába kerülni. A többi mindössze kényszerképzet és illúzió. De ez a rengeteg illúzió viszont, ami a lét alaplogikájával ellentétes, rengeteg szenvedést, egyéni és csoportos (társadalmi) tragédiát és katasztrófát okoz. Amennyiben tehát, a különleges képességek felől kérdezel, amelyeket, az eddigi személyes tapasztalataim szerint, egyetlen komoly szellemtudós sem értékel nagyra, a számtalan horoszkópnak a személyes beszélgetések útján történt értelmezése után kialakult és kifinomult asztrológusi intuíciómban - Amellyel már a születési időpontnak (év, hónap, nap, óra) megfelelő karmikus adatok szerint és az előttem álló személy természetének a spontán megnyilvánulásai szerinti beállításakor, az objektív születési adatok által jelzett karmikus meghatározódásoknak és a szubjektív benyomásoknak az agyamban zajló spontán összevetéséből, szintéziséből, olyan sors-gócokat látok meg egy személy spirituális struktúrájában, amelyek kibányászására egy pszichológusnak például, hosszú hetek és néha hónapok szükségesek. -, erre a gyakorló évek folyamán kialakult belső, asztrológusi tudásra, jobban rá merem bízni magam, mint bármilyen misztikus tisztánlátó által szolgáltatott információkra. Ismeretlen születési időpontok meghatározásánál két esetem is volt már, amikor utólag megkerült az időpont feljegyzését tartalmazó dokumentum és az én beállításom mindössze tizenöt perces tűrési határon belül volt, miközben a tisztánlátók "tippje" teljesen hibásnak bizonyult. Ezért a hétköznapi csevegések szintjén nem játszom meg a tisztánlátó asztrológust, és soha nem nyilatkozom konkrét és sorsfontosságú kérdésekben, amíg komolyan meg nem vizsgálom az általam beállított (a szülők, a nagyszülők és az élettárs - élettársak, illetve a szerelmi - szexuális partnerek születési adataiból kiolvasott karmikus asztrológiai meghatározódások szerint beállított) asztrogrammot. Metafizikai következtetéseket vonok le ugyan megtörtént eseményekből, vagyis az eseményben szereplő személyek és tárgyak szimbolikájából, de valakinek a spirituális struktúrájáról csak akkor nyilatkozom, ha előttem van az asztrogrammja, és ebben az esetben is, a Lilithel kapcsolatos vonásokról, karmikus meghatározódásokról, sors-nehézségeinek a saját természetében, egyéni belső életképzeletében levő, igazi okairól, lehetőleg csak az illető személynek. De elkanyarodtunk a témától, ez már nem a nyári meditációimmal, "világ- és sors-figyeléseimmel" függ össze.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.03.25. 00:30 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
- Persze, de mielőtt erről kérdeznélek, szükséges volt, hogy a tisztánlátásod tárgyi jellegéről (megbízhatóságáról, vagy az esetleges hiteltelenségéről) szerezzünk némi információt. Gondolom, ennyi elég az olvasóknak ahhoz, hogy véleményt alkothassanak. Mit hoztál tehát a Besenyői tóról haza, milyen, a világban egyre intenzívebben zajló jelenségek és folyamatok metafizikai (titkos) értelmét és jelentését sikerült felfedezni? - A saját világhelyem felőli korábbi elképzeléseim megszilárdulása mellett, amelyek szerint, ezekben az időkben - ebben az apokaliptikus időminőségben - nem lehetnék sehol jobb és fontosabb helyen a világon, mint Székelyföldön és ezen belül is, egyelőre Csíkszeredában, sokkal határozottabban és a gyakorlatban is "élesebben" kezdtem látni azt, amit az eddig megjelent írásaimban - könyveimben is megfogalmaztam. Ti., hogy az egész világ és az egész emberiség, tudósaival, filozófusaival és vallásos- misztikus vezéreivel együtt, teljesen tévúton jár, mert a teremtés ősi okának, céljának és eredeti rendeltetésének a következtében, amiről korább beszéltem, az emberi és általában a földi életnek teljesen más az értelme, mint amit erőltet és amiért, többé - kevésbé, hajt ma az egész civilizált világ, illetve amilyen „fontos” életcélokról és rendeltetésről beszélnek a filozófusok, a vallásos és misztikus vezérek. Hogy más az életünket - sorsunkat irányító lét-logika mint a természettudományos, vagy a szentimentális-vallásos logika. És egészen más a betegségek, a természeti és a közúti szerencsétlenségek, a bűnözés és a természeti, a szociális katasztrófák, a politikai hibák és csődök oka és magyarázata, mint amit a tudomány feltár, vagy a bölcsek állítanak. Tudvalevőleg, mivel a teremtésnek határozott célja és rendeltetése van, ami nem más mint az egyetemes kiegyenlítődés, vagyis a megváltás megvalósulása, metafizikai szempontból nem léteznek sem véletlen, un. objektív események, mint ahogy azt a természettudomány állítja, de nem létezik Isten büntetése, vagy Isteni igazságtétel, vagy sors-igazságtalanság sem, mint ahogy a vallásos személyek gondolják, mivel nem létezik egy rajtunk kívül és felül álló Isten, aki sorsunkat önkényesen és a pragmatikus földi logikánk szerint szeszélyesen irányítgatja, hanem az egész lét az abszolútummal együtt és a földi lét a földi lényekkel (az emberel!) együtt, kiszolgáltatottja és egyben megtestesítője ennek a Lilith gyűjtőfogalom alatt jelentkező, abszolút őssóvárgásnak és az általa létrehozott rend-helyreállítási, megváltási, megváltódási kényszernek. Így például nem beszélhetünk sem véletlenről sem Isteni logikai hibáról, irracionális eseményekről, de még csak Sors-igazságtalanságól sem, mindazért ami velünk, vagy a tizennégy évet még be nem töltött gyermekeinkkel történik, mivel mindaz, ami minket ér, ha a hétköznapi észlelés számára láthatatlan módon is, de szorosan összefügg a személyi jellegzetességeinkkel, a láthatatlan belső - lelki, szellemi és spirituális - állapotainkkal, változó és változatlan átéléseinkkel. Vagyis azzal, hogy az a bizonyos Lilith erő bennünk milyen jellegű és mennyire erős a negatív hatása, mekkora a "személyes" Lilith által fenntartott kábulat mértéke bennünk. A misztikusok úgy mondják ezt, hogy vibrációs állapotunkkal. Hogy egy szemléletes példával illusztrálhassam azt, vegyük a híres franciaországi Taize-i ökumenikus ima- és zarándokhely 90 éves vezetőjének, Roger testvér néven ismert, keresztény szerzetesnek a Isi-i zavarodott elméjű nő általi meggyilkolása esetét. Egy alkimista aforizma szerint, a különféle elemek, csak egymástól jól különválasztva és a maguk nemében és jellegében jól meghatározva és e különbözőségük szerinti funkciójuk szerint és alapján egyesíthetőek. Az az egység, amely nem ennek az alkimista tételnek a szellemisége szerint alkotódik, tehát, amennyiben erőszakosan, mint a diktatúrákban általában, vagy, ami a Taizé-i esetben érvényes, a spirituális különbözőségek és egyedi jellegek elmosása, az eredeti funkciók összezavarása révén jön létre, nem maradhat fenn, mivel a diktatúrák és az egyszínű, egynemű társadalmak - közösségek esetében, az erőszakosan egyesített elemek fellázadnak, katasztrófát, anarchiát idéznek elő. Az egyedi jellegek eltörlése és az egyedi funkciók összezavarása esetében, ami Taizére jellemző, spirituális szinten kábulat, misztikus légkör keletkezik, ami szükségessé teszi a hamis egység felbomlását, és felszámolását, vagy legalábbis annak a kisebb méretűvé - hatásúvá történő visszazsugorodását. De ez csak külső magyarázat arra, hogy viccesen fogalmazva, Roger szerzetes úrnak az élete miért kellett ilyen erőszakosan véget érjen a látszólag "szentségesen hasznos" tevékenysége és az általa hirdetett békítő jellegű eszmerendszer ellenére. Az igazi ok az ő, egyéni érzelmei, érzelem-emlékei által is meghatározott lelkében és keresztényi öntudatában keletkezett ellentmondásnak és spirituális rövidzárlatnak a feloldási képtelensége volt, ami azt követően keletkezett, hogy megtudta, ki követi II. János Pál pápát a katolikus egyház élén. Roger atya ugyanis, a másoknak tanított eszméi ellenére, vagyis annak ellenére, hogy hosszú életén át milyen vallásos eszmeiséget vallott, hogy miféle, sem a természet mélyén, sem a spirituális, vagy a kauzális dimenzióban nem létező békéről álmodott, az Elzász - Lotaringiai származásából eredő történelmi (Elzászi - francia) tudatát nem volt képes meghaladni, de legalábbis az ilyen jellegű negatív emlék-érzelmeit nem volt képes feloldani. Ezért a lelke mélyén (tudattalan képzelet- és érzelemvilága legmélyebb rétegeiben) nem tudta lenyelni azt, hogy a jelen pápa kapcsolatban állt a "Hitler fiataljainak" (Hitlerjungend) a mozgalmával fiatal korában. És ezt annak ellenére, hogy XVI-ik Kelemen nyilatkozata szerint, Roger atya egy igen "megindító"(!) levelet írt hozza közvetlenül a gyilkosság előtt, amely levélben és amely levél által ezt a Sors- és Isten elleni, mélyen rejtett, de lelkét marcangoló neheztelését próbálta feloldani, úgy látszik, már túl későn…

- Szerinted tehát frére Roger kihívta maga ellen az Isten, illetve a Sors haragját, mivel esetleg neheztelt a felsőbb hatalmakra, amiért azok úgy intézkedtek, hogy egy volt Hitler-jungend tag a Katolikus világegyház élére került? Ennyi lelki - tudati ellentmondásból eredő belső feszültség elegendő ahhoz, hogy valaki egy ilyen véres tragédiának az áldozata legyen? Hiszen akkor ma nagyon kevés ember kellene éljen a földön...

- Mondom, nincs itt szó, semmiféle égi haragról, megtorlásról, vagy felső és külső égi hatalom "intézkedéséről". Az ilyenek mind vallásos és misztikus - mitikus elképzelések és mitológiai képzetek szférájába tartoznak, de metafizikailag nem csak, hogy egyáltalán nem érvényesek, hanem igen félrevezetők is. Itt nem az Isteni akarat, vagy hatalom sértődékenységéről, vagy a jelenlegi pápa fölött és körött lebegő esetleges misztikus égi védelmi pajzs hatékonyságáról van szó, illetve a Roger atya lelkében önkéntelenül felbukkanó ellenérzéseknek az égi erők irányából érkező vak visszahatásáról, a még mindig „franciás” színezetű lélekben felbukkanó negatív érzelmek és gondolatok megtorlásáról van szó! Hiszen ezen az alapon a Vatikánban élő, pápa-esélyes bíborosoknak a fele át kellene költözzön a túlvilágra minden pápaválasztás után. Ugyancsak egy alkimista aforizma szerint, minél inkább közeledsz az Istenhez, annál inkább közeledik hozzád a Sátán. Persze, az Isten is, mindössze egy gyűjtőfogalom az alkímiában, nem egy rajtunk kívül és felül álló, jóságos, de néha mégis önkényeskedő és szeszélyeskedő, un. objektív személy, és az ördög fogalmának aztán végképp nincsen semmi köze a lénységhez, a "gonosznak" a lényként - személyként való létezéshez. Az aforizma értelme tehát az, hogy minél közelebb állsz a megváltáshoz, a minél tökéletesebb kiegyenlítődéshez, annál veszélyesebben megjelenik benned, a rád és környezetedre nézve egyaránt veszélyes hamis kiegyenlítődés, illetve a sors-ellenállás. Szegény Roger atya tehát nem elég, hogy olyan keresztényi mozgalom élén állt, amely hamis kiegyezésen alapuló békét hirdetett, vagyis teljesen tagadta a harc és a konfrontáció fontosságát és a különbözőségek ütközésének a jogosságát, az eszmei tűzpróbát tehát, amire szükség van a spirituális ősideák és képzetek folytonos tisztulása érdekében. D annak sem mert utána nézni, hogy vajon jogos-e az ő lelke önkéntelen háborgása afölött, hogy a keresztény világegyház élére egy olyan személy került, aki tájékozatlan ifjúkori lelkesedése, vagy éppenséggel ifjúi lelki - szellemi tévelygései során, valamiféle kapcsolatba került egy gyilkolásra és gyűlöletre elszánt őrültnek a nevét viselő fasiszta mozgalommal. Ehelyett megpróbálta ezt a belső és önkéntelen ellenállást, ezt a negatív érzést elnyomni és végig nem gondolván azt, hogy elsősorban jézus figyelmeztet a spirituális fejlődés tényére, vagyis a fejlődés szükségszerűségére, feldolgozatlanul hagyván magában ezt a háborgást, megpróbált hamis békét létrehozni a lelkében és tudatában. Neki tehát, aki, vallásos értelemben legalábbis, igen intenzív spirituális életet élt (most ne minősítsük ezt, egyezzünk meg abban, hogy akkor is, ha azon a metafizikai képtelenségen és tévképzeten is alapult, hogy Jézus megváltotta az emberiséget, ez igen intenzív volt) és annak ellenére, hogy egy ilyen, szentimentálisan hatásos lelki - szellemi mozgalmat vezetett, nem szabadott volna eme „lelki tévelygéseit” huzamosan elnyomnia, hanem a felszínre hozva, azok tartalmát és értelmét megvizsgálva, a természetszerűen megjelenő belső feszültségeket, a negatív érzelmeit (a csendes sors-nehezteléseit) feloldania és meghaladnia. És főképpen e vívódásait társaival, tanítványaival megosztania. A Szeretet törvényéről szóló tanulmányomban írtam meg, hogy „az ördöggel” szembeni védekezés legjobb eszköze az őszinte önleleplezés, a titkoknak és a sötét gondolatainknak, érzelmeinknek a mások előtt történő feltárása. Ezt kellene szolgálnia a katolikusok által még hébe-hóba gyakorolt gyónásának is, amennyiben azt képesek lennének még szellemi szempontból értelmesen elvégezni, illetve ha a katolikus papok nem lennének maguk is, spirituális és kauzális szempontból, zavarodott szellemű személyek, annak következtében, hogy a cölibátus miatt nem élnek a teremtés első törvényével összhangban, és ami miatt a gyónáskor többnyire a vak vezet világtalant állapotban kell találniuk magukat. Nos, úgy látszik, hogy pére Roger ezt, a tudattalan szellemi világa szintjén belőle ellenséges ellenállásokat kiváltó spirituális gócpontját, a kelletnél huzamosabb ideig nem tudta, vagy nem akarta - esetleg még önmaga előtt sem - felvállalni, felszínre hozni és így, mások előtt is vállalva e nehézségét (vallásos szempontból: gyengeségét), feloldani, és ezáltal új kiegyenlítődési képességeket szerezni, tovább fejlődni spirituálisan. Sőt: mivel ez a mélyen, még saját keresztény tudata előtt, nappali ébersége előtt is rejtett, belső sötét vívódása a kelletnél tovább tartott, felkeltett és felerősített önmagában olyan, ugyancsak korábban a tudattalanja legmélyére lefojtott és nem kibontott szellemi zavarokat és negatív spirituális energiákat, amelyek a hangolódás törvénye alapján valamiképpen összhangba és összefüggésbe kerülve a zavart lelkű és tudatú román nő agresszív hajlamaival, kiprovokálták abból a biológiai megsemmisülést végrehajtó tettet. Nem csak asztrológiai és metafizikai közhely, hogy a velünk bármiféle kapcsolatba kerülő személyek a rejtett képzelet- világunk megtestesítői de a híres pszichológus tudós, K.G. Jung is kinyilvánította, hogy az áldozat mindig kihívja maga ellen a sorsot és annak végrehajtóját: jelen esetben a gyilkost. Roger frére lelke és szelleme tehát, a halálát megelőző periódusban olyan alacsony, vagy zavart: falcs és hamis spirituális állapotba került, amely valamiképp összhangban állt és kapcsolatba került az állítólag elmeháborodott, vagy legalábbis hasadt tudatú román nő szellemi-lelki állapotával, spirituális vibrációs fokával. És ez akkor is így lenne, ha a nő nem agysérült, hanem például a moldvai magyar csángókat románosítani igyekvő, illetve az eddigi románosító, két-három évszázados munkájának az eredményét konzerválni igyekvő Iasi-i katolikus püspökség által "begerjesztett" fanatikus hívő, vagy fizetett titkos ügynők lenne, mivel a polaritás törvénye is létezik. Ez alapján az azonos lényegű, de egymással homlokegyenest ellenkező elemeknek találkozniuk kell és e találkozáskor vagy egymással konfrontálódva, vagy egymást megsemmisítve, de ki kell egyenlítődjenek. Emlékezzünk vissza, hogy a gyilkos kereste és kérvényezte előzőleg a szellemi vezetővel való találkozást. De a Taize-i Roger atya esete spirituális szempontból nem a legfontosabb ügy, ami történt a nyáron és a nyár végén, az ő tragikus halálát csak példának hoztam fel az általam, és a hozzám hasonló tisztánlátók által megismert isteni logika, és ezen belül is kiemelten is a misztikusok és a vallásosok által folyamatosan figyelmen kívül hagyott polaritás törvényének a logikája illusztrálása érdekében. Talán érdemesebb lenne megvizsgálni ennek a megváltás-logikának az alapján azt, hogy mi folyik ma a földön és az emberiségben? Hogy miért nem beszélhetünk véletlenről, vagy ártatlanok haláláról az Iraki, vagy a palesztin öngyilkos merényletek, a közúti balesetek, vagy a természeti katasztrófák esetében? Hogy spirituális szempontból mi a környezetszennyezés és a terrorizmus közös(!) gyökere, hogy miért ered az alkohol, vagy a kábítószer által okozott kábulatból agresszivitás, épp úgy mint a vallásos, vagy a tudományos kábulat által okozott kábulatból? Hogy mi a magyarázata annak, ami ma folyik Irakban, vagy Izraelben, illetve, hogy melyek lehetnek az USA déli partjait megtépázó Kathrina és Rita orkánoknak a felszíni események mögött álló okai, vagy hogy mi az ugyancsak emberi életeket is követelő, dél- és kelet Romániai árvizeknek és az Udvarhelyszék egy részére koncentráló „istentelen” felhőszakadás spirituális értelme? - Na erre igencsak kíváncsi vagyok és gondolom, a Valóság olvasói is azok. Hallgatlak, és a hangrögzítő is működik…HH HH HHHhhHHh gggaH



- Igen… . Ahhoz viszont, hogy ilyen, immár minket is érintő "világproblémák" kauzális és spirituális értelmezésébe és tartalmas megértésébe belevágjuk a fejszénket, szükségünk lesz egy pár, egészen személy-közeli, és a Mágia Törvényére visszavezethető metafizikai jelenségnek is a megértésére. Ismerkedjünk meg tehát személy-közelből is, a fent említett teremtés eredeti céljának és rendeltetésének megfelelő megváltás-logikával, az Isteni Logosszal, és azon belül a legfőbb egyetemes törvények: a Teremtés Törvénye megsértésének a visszahatásával egy minket, de még inkább a magyarországi nőket közvetlenül érintő „rettenetes” gondnak: a fűpor és a virágpor allergiának az igazi okának a leleplezése által. Ennek, a „családtervezésnek és születés- szabályozás”-nak nevezett természet- és Istenellenes tudományos merényletet: a női - anyai szervezetnek az elemi funkciója betöltését, különböző hormonális tablettákkal és mechanikai eszközökkel való becsapását és megakadályozását rendjén valónak képzelő civilizált országokban, minden év április és május havában menetrendszerűen kitörő allergiának nevezett nyavalyatörésnek ugyanis nem a fűpor és a virágpor az igazi, tényleges oka! Nem a dolgukat természetesen, tehát normálisan végző, virágzó gyümölcsfák és mezei növények (füvek) az igazi okozói az allergiának, ahogy a tudomány azt beállítja, hanem az előre nem tervezett, vagyis „a nem várt” magzatfoganástól tudatosan, vagy éppenséggel öntudatlanul folyamatosan és intenzíven szorongó személyeknek az agya! Pontosabban: a civilizált ember tudattalan lelki és szellemi világa által befolyásolt agyvezérlés: az agy tudattalan reakciója. Nem a termékenység, a megtermékenyítés és a megtermékenyülés őserejét évmilliárdok óta az ember tudattalanja számára az illatok hullámain át, természetes módon hírül adó virágpór a hibás az allergia miatt, hanem a termékenység ősmotívumával szemben természet-ellenesen és agresszíven viselkedő modern ember tudati és tudattalan teremtői ereje, amely létrehozza és megjeleníti a szervezet szintjén a belső - lelki és szellemi -, teremtési ősidea-ellenes agresszivitását! És erre fel, mit is tesz a nagyokos ember annak érdekében, hogy „a természet rankoncátlan viselkedése” által kiváltott allergiás tüneteket megszüntesse? Nem tudom, hogy más, a magyarhoz hasonlóan sorvadó nemzetek tudósai és politikusai annyira ostobák-e, mint a magyar tudományos akadémia tagjai és parlamenti képviselői, de pontosan ennek a vészesen sorvadó nemzetnek az érdekeit képviselő nagyokosok, miközben kétségbeesetten aggodalmaskodnak a tragikus népsorvadás miatt, ahelyett, hogy felvilágosítanák az embereket (a potenciális anyákat: a nemzet-szülőket!) hogy nem a lelkük mélyén bujkáló mérhetetlen egoizmust "szétkürtölő" allergiás kellemetlenséget kiprovokáló pollen-termelő növényeket kell elpusztítani, hanem a gyermekáldással szembeni belső, lelki magatartást kell újra a természet és az Isten törvényeinek megfelelővé tenni! Hiszen, ha esetleg már létezett is, de kétszáz évvel ezelőtt semmiképp nem dühöngött ekkora méretben a pollen-és fűpor allergia és a természeti népek, vagyis az egyetemes törvényekkel még valamelyest összhangban élő és a gyermekáldás ellen nem "védekező" népek körében egyáltalán nem jelent problémát. Felvilágosítás helyett tehát, törvényes büntetés terhe mellett kötelezővé teszik a parlagfű irtását! De ez, a magyar akadémikusok és parlamenterek szellemi infantilizmusát fényesen bizonyító Magyarországi törvény, végülis csak jellemzi a „tudományosan gondolkozó” emberiségnek a Teremtés és a Teremtő logikájával homlokegyenest ellenkező, pragmatikus és ezért felszínes logikáját. Ennek a bűnbeesett tudatállapotból származó logikának az alapján, a posztmodern ember, még mindig attól a tudománytól várja az általa előidézett természeti katasztrófától megmenekítő „megoldást”, amely tudomány létrehozta és szolgálta három évszázadon át azt, az élvezet- és biztonság-fokozást (egoizmust!) szolgáló humanista - gazdasági ideológiát, a "minden áron" való gazdagodást célzó gondolkozási módot, amely gondolkozásmód az embert és a föld élővilágát egészen a katasztrófa torkáig: az üvegházhatás és a génmanipuláció beláthatatlan következményéig sodorta. Az Afrika népei közé betörő iszlám és nyugati keresztény, vagy materiális gazdasági eszmékre alapozó politikai ideológiák által nyomorba sodort afrikai (Egy évszázada még a természet rendje szerint, egészségesen élő!) népek éhezését megszüntetni hivatott, segélyező nyugati gesztusok és gyakorlati törekvések például, csak jó ürügyként szolgálnak arra, hogy a „fehér kapzsiságot”, vagyis a természetnek a tudományos - technikai kizsákmányolását és tönkre tevését tovább folytassák a hatalmon levő civilizált (tudós és gazdag) nyugat politikusai. Az érthető, hogy az ideológiai belháborúk által is nyomorba döntött afrikaiak miért nem értik meg, hogy nem attól lesznek boldogak és egészségesek, ha ők is olyan tárgyakkal és eszközökkel rendelkezhetnek és olyan pazarlóan élhetnek mint a nyugat-európaiak és az észak-amerikaiak. (Természetvédő világszervezetek kutatói mutatták ki, hogy amennyiben az egész föld lakossága olyan pazarló életet élne, mint az USA lakossága, még három, a föld méreteivel és fizikai - biológiai jellegzetességével rendelkező bolygóra lenne szükség!). Nem érthető viszont, hogy a "felvilágosult" civilizált nyugati nők és férfiak miért nem képesek megérteni, hogy az emberi rendeltetésnek nem lehet eleget tenni nehézség- és felelősségvállalás, vagyis minimális áldozatkészség nélkül? Hogy semmiképp nem jelenthet emberi és szellemi minőséget az, hogy például a normális - harmonikus élettársi viszony fenntartásával és a gyermekgondozással járó nehézségek és felelősségek - áldozatok vállalása helyett, jobb esetben a magányt választják, rosszabb esetben azonos neműek élnek együtt házastársakként, mivel így könnyebb megérteni egymást. És az, ha kutyákat, macskákat, lovakat és más, házi, vagy vadállatokat gondoznak (és gyógyíttatnak!) a saját gyermekeik gondozásával és nevelésével járó erőfeszítések és felelősségek vállalása helyett. És egyáltalán, hogy a csudában akar boldog és egészséges lenni, hogy akar a természeti környezetével, vagy az Istennel harmóniában élni az az ember és az az emberiség, amely hivatalosan is és akadémiai szinten is ezekig a dekadens állapotokig vezető hazugságokkal eteti magát hivatalosan és akadémikusan is a saját rendeltetésével kapcsolatosan? Mert emberi és személyi jogok ide, vagy személyi jogok oda, de becsületesen ki kell mondani, azt az egyszerű tényt, miszerint nem véletlen, hogy bizonyos fejletségi színvonal fölött, bizonyos evolúciós állapot fölött tehát, ahova az ember is tartozik, maszkulin struktúra nem termékenyíthet meg maszkulin struktúrát és feminin struktúra sem termékenyíthet meg egy másik feminin struktúrát és spirituális szempontból nem is egyenlíthetik ki egyik a mást, tehát mind a homoszexuális, mind a leszbikus párkapcsolat mindössze egy mentális szintről induló biológiai zavarnak a következménye és ezért nem törvényesek kauzális és spirituális szempontból, mivel nem hogy enyhítenék és feloldva hozzá járulnának a Lilith - jelenség által keltett ősi zavar felszámolásához, még inkább erősítik, fokozzák azt. Ezt igen fontos volt elmondanom, mert egyesek azt képzelik, hogy a spiritualitás egyenlő a zavarodott relativizmussal, a minden - mindegy jellegű anarchikus kötetlenséggel, ami nem hogy lehetővé tenné a megváltást, hanem nehezíti annak az egyéni és egyetemes megvalósulását. Nézzük meg, hogy mi is ennek a globális akadémiai infantilizmusnak és hazugságrendszernek a következménye? Hogy mi a felszíni krízis-kezelések, a felszíni tünetek eltüntetésének és felszíni: biológiai, fizikai, lelki, jelenségek humán-szociológiai kezelésének, megszüntetési törekvésének és az embernek a mesterséges - gazdasági, ipari, technikai - úton történő boldogításának a következménye? Egy hatalmas gazdasági és tudományos apparátust, egészségügyi rendszert és gyógyszeripart tart fenn az emberiség a fordított lovon ülésből eredő, magyaros kifejezéssel: a "rosszul járásból" eredő lelki, pszichiátriai és testi betegségek és betegségtünetek megszüntetése érdekében. Pontosabban: az idea szintű, a szellemi és a lelki eredetű betegségeknek a testi szinten történő elfojtása, elkenése és újabban: a genetikai szintű elmaszatolása, módosítása érdekében. A látványos tudományos és technikai eredményeket hajszoló, és ezért a lényeget meglátni képtelen génsebészek azt képzelik, hogy a gének és a kromoszómák, a DNS láncok jelentik az élet, illetve az egyéni sajátosságok végső és primér gyökerét. Holott a génrendszerek és az egyéni géntérképek mindössze a leképeződései az egyén sajátos sorsfeladatait is magában foglaló spirituális struktúrájának. Egyszerűen nem értem, hogy képzelhetik magukat ártatlannak a tudósok és hihetik el, hogy hosszú távú negatív következmények nélkül lehet módosítani egy ember jövendő tulajdonságain, azáltal, hogy az ostoba világi erkölcs, illetve a korlátolt szülők által rossznak vélt tulajdonságokat - a jövendő felnőtt lelki és szellemi fejlődését szolgáló életfeladatait - annak az embrió kori gén-struktúrája manipulálása által kiiktatják, vagy "jóra" változtatják önkényesen? Pedig a dolgok nagyon egyszerűek. Mindössze az a baj, hogy a tudósok rosszul kalkulálnak, ahogy Hamvas Béla mondja, és nem veszik számításba a szellemi törvények, így például a teremtés törvénye, más nevén a mágia törvénye hatásait. Annak az egész teremtést "szülő", és az ember személye által is ható, egyetemes törvénynek a közvetlen (Személyi!) hatásait és a közvetett visszahatásait kell tehát megfigyelni, amely a számításokat fel szokta borítani. Ez, az okos tudósi számításokat és szülői terveket állandóan keresztül húzó Teremtés első törvénye, az emberi képzeletnek az anyagra gyakorolt hatása által van jelen és így gyakorolja szüntelenül a hatását a saját életképzeletünk "delejező" ereje által az életünkben. Ezt az erőt primitív mágiaként tízezer éve ismer az emberiség! Emiatt a letagadhatatlanul létező, személyhez is kötött, a személy képzelete által is ható ősi erő miatt, a földi lények anyag feletti és anyag alatti, láthatatlan és érzékelhetetlen (tehát: természet-tudománytalan) erő- és kapcsolatrendszere nem csak a mi pragmatikus és egoista - racionális logikánk szerint működik, hanem az egyetemes törvények szerint, és mindemellett, a mi szentimentális (irracionális) logikánk szerint is. Az egyetemes sorslogikán belül tehát, az ember felszín alatti, tudattalan (irracionális) érzés- és képzeletvilágához kapcsolt megjelenítő, un. mágikus képzelő- és akaratereje (Az a bizonyos delejes idéző erő, amit az őseink ismertek, és aminek a mesterséges és erőszakos felkeltésére oktatják ma a tájékozatlanokat igen jó pénzért esti és hétvégi kurzusokon a keleti és nyugati "mágia mesterei", egzotikus gurui, vagy tudós szakemberei, agykontrol oktatói.) nem csak, hogy létezik és hat, akkor is ha tudomásul vesszük és akkor is, ha nem akarunk róla tudomást venni, de az előbbiek folyamán már többször is említett, egyetemes megváltási logika szerint is működik és nem csak a mi racionális, vagy szentimentális kívánság-logikánk szerint. Tudomásul kell tehát vennünk végre-valahára, nem csak azt, hogy ez a mindannyiunkban létező mágikus erő - ami nem más mint az istenhasonlóságunk és az istenazonosságunk következménye (És bizonyítéka!) - létezik, hanem azt is, hogy az, a teremtés eredeti rendje és a megváltás metafizikai értelme (Isteni logikája) szerint működik kilencven százalékban és csak tíz százalékban a mi mentális és képzeleti vágy- és akarati tevékenységünk szerint! Nem arról van szó tehát, hogy a természettudományos megismerést abba kell hagyni és az ókori, vagy a középkori obskúrus okkultizmust felélesztve, mágikus praktikák segítségével kell irányítani az életünket. Hanem arról, hogy meg kell ismerni azokat a természet feletti erőket és törvényeket és azt a logikát, amely az élet gyökerénél és az élet felett állnak és azok számba-és figyelembe vételével, azokkal összhangban kell berendezni és irányítani az életünket, különben végleg tönkre tesszük nem csak önmagunkat, hanem a természeti és az emberi környezetünket is. "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza az életét, megnyeri azt." - tanította Jézus. Erre fel, mint művel a kereszténység kulturális táptalaján létrejött nyugati civilizáció (A székelyföldön még rendszeresen templomba járó!) embere? Mikor obskúrus mágiával (ókor, középkor), mikor a mágia újkori utódának, a természettudománynak a csökevényével: a technikával (újkor, modern és posztmodernkor), de "mindenáron" meg akarja nyerni az életet! Persze, ez az életnyerési ösztön a fejlődést szolgáló versengési szellemből következik, ezért az eredeti értelme pozitív, de amikor öncélúvá válik a létrontás logikáján alapuló, globális fogyasztói ideológia hatására, egyenesen a romlásba vezet. Nem lehet elsorolni, hogy mennyi, a családi életével és az egészségével teljes, vagy részleges krízisbe került, eddigi életét erre, az iskolákban sugallt (a tudás hatalom!) ostoba tévképzetre és humánus téveszmére alapozó (minden jó, ami az ember jólétét szolgálja) személyeknek, a lelki és szellemi világát kell a horoszkópjukból kiolvasható, egyéni spirituális életprogramjuk értelmezése segítségével helyrehoznom és azokat a helyes "keresztényi" alapállásra rávezetnem! És teszem ezt mindössze az által, hogy a személyi horoszkópja jellegzetes elemeinek az értelmezése segítségével megértetem például a porul járt nőkkel, hogy a szellemi törvények összhatása (logikája) szempontjából, teljesen logikus, ha "az anyós hatására és annak a hathatós segítségével", valamint a törvényszéki bíróknak a lekenyerezése - korrumpálása árán, a tehetős férj megfoszthatja a most kétségbeesett anyát a gyermekeitől! Hogy nem az Isten, vagy az ördög a hibás, azért ami történt és elsősorban még csak nem is az anyós, a férj, vagy a korrupt törvényszéki bírók, hanem az ő fejlődési sorsprogramjával ellenkező tudattalan lelki és szellemi élményeinek - átéléseinek a mágikus kisugárzása. Hogy ő maga a saját sorsának a megrontója és ebben a játszmában a gonosz férj, vagy feleség, a még gonoszabb anyósok és apósok, a korrupt törvénybírókkal együtt, mindössze ennek a negatív személyi kisugárzásnak és mágikus sors-rendszernek a végrehajtói. Hiszen ő volt az, aki vétett a teremtés eredeti logikája ellen és a napi munkája mellett, esti iskolába, vagy hétvégi egyetemre járt, és az anyósára bízta a gyermekeit és a férjét, holott azt a kevés megmaradt idejét a családjával kellett volna töltenie. És ugyanúgy: logikus, ha a családját szerető, és azért magát állítólag feláldozó apa, egyszer csak üresen találja az otthonát, mert a "felelőtlen" felesége, a gyermekekkel együtt, hirtelenül visszaköltözött a szüleihez. Mert ahelyett, hogy a hivatalos munkaideje után maradt idejét a gyermekei és a férje, vagy a felesége társaságában, azokkal foglalkozva (gyermekeivel tanulva, férjével - feleségével beszélgetve, szeretkezve) töltötte volna éveken át, délutáni és esti, és persze hétvégi munkát vállalt, vagy esti és hétvégi egyetemre járva tanult, miközben az anyósa vagy az anyja gondozta és nevelte a gyermekeit, a férje - felesége meg barátokkal, barátnőkkel, vagy pszichológusokkal és papokkal élte ki lelki szükségeit és másokkal szeretkezett, miközben ő, "a család érdekében" tanult és dolgozott, azon törve magát "hogy a családnak jobb legyen". Micsoda legyen jobb? A két autó? A két hűtőszekrény, a két mosógép, a szuper-tévé és a gyermek hifitornya, vagy a gyermek űrállomások működtetésére is alkalmas szuper-számítógépe, a mindennapi csoki, a más finomságok és az egzotikus gyümölcsök? Hát pótolja mindez a szülői gondoskodást, figyelmet és szeretetet? Pótolják az üres és luxus-tárgyak, a házastársi meghitt órákat, az őszinte mély és odafigyelő intim beszélgetéseket, az azt követő, vagy megelőző szeretkezéseket? Dehogy pótolják! Mint ahogy nem pótolhatja az autó, a luxusvilla, a diploma, a szakmai siker az otthoni gyermekhangokat, a gyermekgondozás és nevelés belső, az egyetemes lét-logika beteljesedés-érzetéből eredő, szülői elégedettségét. Ahogy nem pótolják a beteljesült családi léttel járó, spirituális fejlődést eredményező boldogság-élményt az eget rázó szex-partik, a vidám baráti asztaltársaságok, a szegényebb egoisták osztályrészéül jutó kutya- és a macskatartás apró örömei, vagy a vallásos közösségben szerezhető élmények, a közös imádságok sem! És mindenki - legalábbis mindenki, aki ép eszű és nem un. szenvedély-beteg -, érzi hogy a pótszer és a póteszköz, a pótkapcsolat és a pótcselekvés és a pótcsalád, az igazit semmiképp nem pótolhatja. És mégis az emberiség egyre nagyobb része: a mindenki, vagyis a világi igazságot meghatározó "demokratikus többség", egyelőre és még mindig, a könnyebben megszerezhető és a könnyebben megtartható - fenntartható, kezelhető pótszereket, pótörömöket, a pótcselekvéseket, a pótkapcsolatokat, illetve a póttudományt választja. És a végén az egyén és újabban a terrorizmustól rettegő egész nyugati civilizáció csodálkozik, hogy a sors hirtelenül "üresbe": holtvágányra, pályaszélre sodorja és ezért a mindenki, mindenkit és mindent hibáztat, csak épp önmagát nem. A nemzetközi és az arab terrorizmus réméről beszélünk és nem látjuk, hogy micsoda terror-akciók bonyolódnak le nap, mint nap a közutakon, illetve a nagyvárosi forgalmakban. Hogy micsoda tragikus következményekkel járó gyűlölet-energiák feszülnek egymásnak a „fontos” dolgukra igyekvő autókat vezető személyek között, illetve az autókat vezető személyek és a villanyrendőr nélküli útkereszteződések gyalogosai között. És ez a legkevesebb. Mert az igazi nagy terrorizmust a civilizált ember a természet elleni becstelen és kapzsi harcában követi el. Magyarországi misztikus körökben (Jógás, Táltos, Rejkis, agykontrolos és reform-táplálkozási körökben) igen divatos lett mostanában a magyar kiválasztottságról beszélni, ti., hogy mi egy kiválasztott nép vagyunk, amrly jó példával kell, hogy járjon más népek előtt. Nos ebből a kiválasztottságból eddig én nem láttam semmit, mert a román nép például, amelyet testközelből ismerek, koránt sem annyira egoista mint a magyar. Én egyáltalán nem keseredtem el és nem csodálkoztam el a 2004 december 5-i népszavazás eredményén, mivel logikusnak találom, hogy az a nép, amelynek a szellemét (Nobel tudósait) adó metafizikai nyelve, és az anyagi kényelem és élvezet iránti sóvárgása (anyagi kapzsisága) akkora eltérést mutat egyik a másikkal szemben, így viselkedjen. Teljesen világos, hogy az a nép, amelynek tagjai egoista megfontolásokból egykéznek és kétkéznek, tehát elzárkóznak a természetes utódnemzéstől, illetve azt hazudják maguknak, hogy nincs a "gyermekvállaláshoz" a politikusok által biztosított elegendő feltételük, vagyis az a nemzet, amely a giccses érzelgősség, a racionális önámítás és a tudományos közömbösség szintjén éli meg a gyermekekkel való kapcsolatát, "a határon túli" testvéreivel szemben is így viselkedjen.

- Ezek szerint te sem vagy Gyurcsány párti?

Spirituális valóságkutatóként, hipokrita mentalitás-párti semmiképp nem lehetek. Metafizikusként természetesen a jobb oldali életképzelet és gondolkozás a jellemző rám, hiszen nem az anyag teremtette a szellemet, hanem a szellem az anyagot. Ennek következtében a Fidesz politikusok magtartása és törekvései állnak közel a szívemhez. De a magyarság megváltást koránt sem a Fidesztől várom, mivel a Fidesz politikusai is azt hazudják, valahányszor a nemzet sorvadásának a témája felvetődik, hogy ez szociális politika, vagyis gazdasági növekedés függvénye, holott a magas gazdasági "életszínvonalat" elért nyugati példákon egészen világosan látszik, hogy a gazdasági jólét nem, hogy serkentené a nemzetek tagjainak a reprodukciós készségét, hanem fordítottan arányos azzal: sorvasztja azt. Nem tudom, miért nem lehet végre politikai szinten is nyíltan kimondani, hogy az utódnemzéshez, illetve az utódok gondozásához és neveléséhez való természetes viszonyulás kérdése, nem gazdasági kérdés, hanem személyi öntudati kérdés? Hogy nem gazdasági színvonal kérése, hanem spirituális öntudat, illetve jó értelemben vett és gyakorlatilag - egészségileg is hasznos áldozatvállalási képesség kérdése. A megváltást és a spirituális népi öntudat kialakulását tehát nem az öt gyermekével is kikezdhetetlenül jó példával elöljáró Orbán Viktortól várom, hanem az ellenfelétől: a hipokrita Gyurcsány Ferenctől. A fényes napot az égről lehazudó Gyurcsány ugyanis, sokkal jobban végzi a többlettermelői értékeket és a materiális gondolkozást kompromittáló munkáját, mint a valamelyest mégiscsak szemérmes Medgyesi Péter. Gyurcsány kevésbé gátlásos és művészi szemtelenséggel szembe hazudik mindenkit. Mint hogyha direkt erre találta volna ki számunkra a magyarok Istene, sorra és rendre a visszájára fordítva, remélem végre teljes mértékben komprommitálja és a fogyasztói demokrácia és a gazdasági célok és szociális hálók csúcs-értékeit és csúcs-eszméit. Hogy aszongya, ő azért és addig harcol, hogy minden magyar szegény ember számára lehetővé váljon úgy meggazdagodni, mint neki. Hát nem egy bűbájos fiúka? És, legalábbis a székelyföldön elérhető magyar médiából az derül ki, hogy a Magyar honpolgárok több mind fele, ha nem is hisz a Gyurcsány őszinteségében, de még mindig úgy képzeli, hogy ez az érték, ez a helyes, mindenki által követendő út. Mármint a minden áron való meggazdagodás útja. És lehet, hogy választanak maguknak megint egy jó üzletembert, akitől újra azt remélik, hogy a nemzeti gazdagodás útjára vezetheti őket. De a mi szempontunkból, most nem ez a fontos kérdés. A fontos kérdés az, hogy miért nem pótolhatja a babának öltöztetett, de legalábbis "családtagként" kezelt és gondozott kutya, macska, és egyéb állat, vagy tárgy az igazi gyermeket és miért nem pótolhatja a barát, vagy barátnő, illetve az anya, vagy a testvér az elkötelezett élettársat, akivel gyermeket lehet nemzeni? Ugyanazért, amiért a környezetünkkel (az ellenségesnek képzelt természeti elemekkel és a többi emberrel, legtöbbször a hozzánk leg közelebb álló személyekkel: élettársunkkal, gyermekeinkkel) és a saját magunkkal szemben táplált egyéni ambíciók kiélése, az öncélú önmegvalósítási harc, a siker- és élvezetkeresés, a látszat-boldogság, a mesterséges örömkeltés, illetve az azt szolgáló, ugyancsak öncélú külső sikerélmény. A külső konkurencia-hajsza, nem felel meg a teremtés eredeti funkciójának, nem azt szolgálja, mindez nem a teremtésnek és a megváltásnak a lényegi (belső) megismerési és kiegyenlítődési logikája szerint való.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.03.25. 00:31 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
II. (Második rész)

És ha ide elérkeztünk, egy kis lélegzetvételnyi szünetet kell tartanunk, mivel mindazt, amit eddig elmondtam részben talán ismeretes volt, mind az ezoterikus irodalomból, mind a pszichológiából, a szociológiából. Amit viszont ezután kell elmondanom, nagyon sok, egyelőre a természettudományos logikával gondolkozó olvasó számára egyenesen őrültségként, az európai vallásos logikával gondolkozók számára viszont, egyenes istengyalázásként fog hatni. De el jött annak az ideje, hogy a valóságnak erre a tényére is fény derüljön. Arra a tényre amit nem csak én és a feleségem, hanem az egész Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság minden tagja, valamint azok a személyek is, akik horoszkóp értelmezés céljából hozzám - hozzánk fordultak eddig, észleltek és észlelnek már évek óta. Számunkra egyértelművé vált már az például, hogy a vírus- és a bakteriális fertőzések (egyéni és csoportos fertőzések), amitől manapság a civilizált ember retteg, nem elsősorban a fertőző vírussal - baktériumokkal való fizikai kapcsolatba kerülés kérdése, hanem egyéni hangoltság kérdése, egyéni lelki és szellemi állapot kérdése. Kiskorú gyermekeknél az anyák lelki, szellemi és spirituális szellemi állapotának, hangoltságának a kérdése. Megfelelő spirituális, mentális és érzelmi hangolódás nélkül, kerülhetünk kapcsolatban és akár nyugodtan „ücsöröghetünk” is a vírussal fertőzött médiumban, amiként én is azt teszem akaratlanul, valahányszor a gyermekeink és a feleségem „lerobban” egy-egy aktuális fertőzési hullám esetén, mert a vírusok és baktériumok, nyugodtan ki- és bejárhatnak a szervezetünkben, anélkül, hogy annak az illető betegségre jellemző (érzékeny) génstruktúráit módosítani lennének képesek, vagy megtámadnák és lebetegítenék a jellemző (a betegségnek megfelelő) szerveket. Persze, az okos biológusok és orvosok nagyvonalúan legyintenek: hát persze, mivel annak a „szerencsés” kivételnek akire nem hatnak a vírusok és a baktériumok, erősebb az immunrendszere, mint a többinek. Lehet, hogy ez is közrejátszik a jelenségben (persze, az is megvizsgálandó, hogy a húsevésnél kifejtettek alapján kinek és miért gyengébb, vagy erősebb az immunrendszere), de az én esetemben és a közelálló barátaim - barátnőim esetében, akik ugyancsak a hangolódás törvénye alapján egyáltalán nem rendelkeznek valami erős immunrendszerrel mint én, akinek egész gyermekkorában és felnőtt korában is két évtizedig gyengítették az immunrendszerét a különféle fertőzéses betegségek, a személyi és az asztrológiai megfigyeléseink alapján is, egyértelmű, hogy a Hangolódás (Rezonancia) egyetemes törvénye az, ami rendezi azt, hogy ki mikor, illetve hogy kinek a gyermeke mikor (az általános tendenciával ellentétben: egyre ritkábban) betegedik le vírus, vagy baktérium-fertőzés következtében. Legkisebb - másfél éves - kislányunk, aki mindeddig még csak meg sem volt hűlve becsületesen, a minap esett át egy veszélyes vírusos betegségen és nem is az lenne a furcsa számunkra, ha nem tudnánk, hogy mi történik, hogy az óvodába - iskolába járó, ugyancsak apró nővérkéi nem „kapták” el a vírust az iskolából, vagy az óvodából való „haza szállítása közben”, hanem az, hogy a Turulánál majdnem egy egész évvel fiatalabb - és az orvostudomány szerint gyengébb: kiszolgáltatottabb- Elődkét, aki éppen aznap vendégeskedett hosszasan nálunk az anyukájával, amikor Turula az első betegségtüneteket jelezte, látszólag nem érintették a vírusok. És ez, az egyetemes hangolódás (vegytani nyelven: a reakcióba kerülési készség) törvény hatása és feltétele alapján történő fertőződés, illetve a fertőződés elkerülése (nem létrejötte), érvényes a „leg agresszívebb” vírussal, baktériummal való fizikai kapcsolatba kerülés esetében is! Hogy miért nem tudnak erről az orvosok? Mivel a korábban vázolt "mágikus" erőket, élet- és létfolyamatokat, illetve a szellemi világnak a mi logikánktól eltérő logika szerinti működési mechanizmusát, és a sorsunkra gyakorolt befolyását, nem akarjuk észrevenni, és mind a természettudománynak a tehetséges, de spirituális szempontból teljesen felületesen élő és vizsgálódó tudósok, mind a misztikus guruk, iskola- és vallásvezetők el vannak foglalva az öncélú önmegvalósítási ambíciók kiélésével, illetve a Nobel díjakért valós versengéssel, valamint a tudományos és a vallásos az intézmény-építéssel és fenntartásával, vagyis ugyancsak a felszíni siker- és eredmény-hajszolással, a tömegek mesterséges öröm- és boldogságszerzési (élvezetszerzési) vágyának a kielégítésével, másrészt a tömegek misztikus és vallásos kábulat-vágyának a kielégítésével, az orvosok és misztikus gyógyítók viszont a hibás alapállásból következő betegségek gyógyításával és a hatás - visszahatás törvénye alapján keletkező drámák és tragédiák enyhítésével, mesterséges kiegyenlítésével, szóval a tömegvezető értelmiségi - tudományos és a technokrata politikai elit nem veszi észre az életünknek ezt a legfontosabb tényét! De miért hibázatnók ezeket a tudományos eredmény-hajszával, tudósi szerepeikkel (és szerepvesztésük által okozott gondjaikkal) és felszínes személyi imédzs -alakítással elfoglalt mai vezetőket, amikor az évszázadokon és évezredeken át, sem az olyan, Istennel állítólag közvetlenül tárgyaló, ókori szent tanítók, mint Mózes, Krisna, vagy Buddha, vagy más, a történelemben korábban fellépő szent próféták, de maga Jézus a Krisztus sem, akire ráfogták, hogy kivételesen-közvetlenül és egyenesen az Istentől jött megváltani minket, és a nomád, vagy félnomád arab világnak egységes vallást adományozó Mohamed próféta sem, de a későbbi, vagy a mai spirituális nagymesterek, a mai misztikus tisztánlátók és a Szűz Mária üzeneteit számunkra közvetítő révülő gyermekek sem voltak képesek minket felvilágosítani arról az egyszerű tényről, hogy az Evolúció, a Mágia és a Hangolódás törvénye következtében, illetve azok hatásaképpen, a gyermekek (vagyis mi és gyermekeink!) nem másak, mint az őket megszülő, a nekik életet adó anyáknak - Vagyis a feleségeknek és a női élettársaknak! - a tudattalan érzés- és képzeletvilágának, az anyák szellemvilágának a szuper- érzékeny megtestesülései! Jól tudom, hogy ez most nagyon meredeken hangzik, de meglátod, hogy néhány évtizeden belül, legalábbis szellemtudományi szinten ezt a tényt "természetes evidenciaként" fogják kezelni. Következésképpen, ezek a szent megvilágosodott próféták, tanítómesterek és Isten-fiak, annak következtében, hogy mind kikerülték a családalapítás és a családdal való együttélés nehézségeit, fáradalmait felelősségét, illetve annak következtében, hogy kikerülték a kizárólag csak a családdal - gyermekekkel és azok édesanyjukkal való együttélés közben szerezhető tapasztalatokat, nem világosíthattak fel minket afelől, hogy ennek az asztrológiai ténynek a következtében a gyermekek közvetlen kapcsolatban maradnak az őket megszülő édesanyák tudattalan képzeleti, gondolati és érzelmi világával. Ezért a gyermekek szellemi és lelki állapota, és jól figyeljünk: a gyermekek testi állapota is(!), vagyis a gyermekek minden szintű egészsége és épsége, a nők, vagyis az anyák lelkivilága hullámzásának, feszültségének és zavarának a tükrei. Következésképp a gyermekeink betegségei és sérülései- balesetei majdhogynem egy az egyben jelzik a feleségeink - élettársaink tudattalan szorongásait, feszültségeit, és zavarait, azok elfojtott ambíciójából és a férjeik, vagy a környezet ellenállása miatti haragjából eredő mélyen rejtett agresszivitását, mint ahogy az egészségük és lelki nyugalmuk az anya belső harmóniáját tükrözi. Ezért, a „bűnös kihagyásért” nem hiszek én egyetlen mai tisztánlátó misztikus guru, révülő Mária-látó, vagy olyan felkapott, siker-könyvet író szerző szavában sem, mint például a magyarországi Müller Péter akiknek ráadásul a „magasabb” létszférákból súgnak a mestereik. És annál is inkább nem hiszek nekik, mivel annak ellenére, hogy állítólag a túlvilági mestereik vezetik lépteiket és súgják fülükbe a közhelyszerű ezoterikus igazságokat, tudomásom szerint - mivelhogy a siker-könyveik olvasását öt-hat éve nem találom értelmes időtöltésnek - ezt a kézzelfogható tényt eddig még egyikük sem fedezte és fedte fel! Pedig nap mint nap bombázza a szemünket és fülünket és agyunkat ez a kézenfekvő teremtési és az evolúció számtalan megválaszolatlan kérdésére fényt derítő "mágikus-biológiai" jelenség! De nem csak a családot nem vállaló régi proféták, szentek, kizárólagos istenfiak, guruk és szent szöveg-írók (Pl. Bibliai szövegeket, vagy a Véda szövegeit író és értelmező szerzők) számára nem beszélhettek elég világosan ezek a jelek, hanem a spirituális apai mivoltukra rátartian büszke ezoterikus írók számára sem, hiszen ezeknek a jeleknek a leírása az apai - nemzői büszkeségüknek, egészen pontosan a teremtés-koronái című rejtett önimádatuknak a feladását is jelentette volna! A mi lányaink horoszkópjai például, majdhogynem egy - az egyben a feleségem anyai nagymamája családjának a motívumrendszerének (spirituális és kauzális "vérvonalának"), valamint az ő (Emőke) a fogantatás előtti szellemi-lelki állapotának a tükrei! És ha ez nem lenne elég, az apai büszkeségem trónfosztására: lányaink zsinórban és azonnal meghűlnek és persze, egy napra rá a feleségem is jól meghűl, valahányszor a feleségem, a szülei és nagyszülei által belé nevelt ellenségképzeteknek az aktuális események által kiváltott aktiválódása miatt, tudatosan vagy önkéntelenül, de gondolatban és érzelmileg is haragudni kezd például a "rossz" időjárásra. És vírust szednek elő a föld fenekéből is, ha a feleségem valamely erős élménynek, vagy valamely erős személyiségnek a hatására elveszti spirituális éberségét és huzamosan ámítja magát, valahányszor huzamosan elutazom hazulról és nem tudom figyelmeztetni, hogy a nyolcas házában álló negatívan fényszögelt Jupiter-Lilith páros által jelzett „gyengeségei” következtében megint belelkesült, vagy megijedt valami hamis sors-játéktól. A különböző, aktuálisan "divatos" baktériumokat és vírusokat akkor szedik fel a lányok, amikor az édesanyjuk, hálistennek egyre ritkábban, de néha még elveszíti a spirituális éberségét és hagyja magát befolyásolni és jó kedélyétől megfosztatni, valamint így, megszédítve, ellenem-fordíttatni az édesanyja által, vagy más, az ellenségképzetekkel ugyancsak teletűzdelt, "Mi lesz, vagy mi lenne ha…", jellegű, "reális" elméletekkel előhozakodó, "reálisan" gondolkozó, az övénél nagyobb és ezért az övénél állítólag megbízhatóbb "élet-tapasztalattal" rendelkező ismerősök" által. Amennyiben tehát Emőke néha - szerencsére egyre ritkábban: félévenként, évenként egyszer - feladja a pozitív családanyai tapasztalataival összhangban álló metafizikai és asztrológusi meggyőződéseit, és ezeknek a "Mi lenne ha", jellegű "reális" elméleteknek a sötét jövőképe miatt megijed és Oroszlán szülött lévén, elkezdi a kényelmét, a boldogságát, a jövőjét félteni két - három hétig megtelik a lakás gyermek és feleség-köhögéssel, prüsszögéssel, orrfújással. Jézus nem hiába figyelmeztetett akkora hangsúllyal az aggodalom, az aggodalom, illetve a folyamatos aggodalmaskodás betegséget és szerencsétlenséget idéző, mágikus erejére. Betegségeink, de a gyermekeink betegségének - ide értve a halálos betegségeket is! - a, harminc százaléka, a korábban felsorolt táplálkozási, vagy szülői szerepkör tévesztési okok mellett, a folyamatos és intenzív anyai aggodalmaskodásnak köszönhető, akárcsak a folytonos "nem tervezett" és "nem várt" magzatfoganástól való aggodalom esetében keletkező fűpor-allergia. Ez a kiemelten és kimondottan civilizációs betegség oda fejlődött, hogy már a szexuális életet nem folytató középkorú és idős anyák is pollen- allergiásak lesznek mindössze az attól való folytonos szorongásukban, hogy a lányuk nehogy "teherbe essen" a tanulmányok megkezdése és befejezése, illetve a karrier betetőzése előtt! Nem viccelek: az anyák lelki zavarainak és feszültségeinek a gyermekek szervezetére és sorsára gyakorolt, tudattalan mágikus befolyása olyan erős, hogy az események szerint teljesen ellenőrzötten, a kislányaink kis nemi szervének a külső tája (a nagyajkak külső és belső felszíne) azonnal kicsattog és begyullad, valahányszor a feleségem elfojtott és meg nem élt szexuális vágyakkal küzd, azért pl. mert engem elkap a munkám sodra és több napon át nem szeretkezünk, vagy azért mert a normális szexuális élet ellenére is, természetszerűen és önkéntelenül megkíván egy másik férfit és a családanyai teendői miatt nincs ideje, vagy körülménye ezt velem még aznap megbeszélni. Nehogy azt higgye valaki, hogy haragszom Emőkére amikor ezeket az "eredményeket" konstatálom! Inkább magam hibáztatom ilyenkor, amiért metafizikusi létem ellenére, aki mindezzel rég óta tisztában vagyok - kb. hét éve, mióta a nagyobbik lány születése után a jelenséget megfigyeltük - nem voltam elég figyelmes és eléggé éber a feleségem: a gyermekeim anyja lelki és testi szükségleteit illetően. És ugyanezen logika szerint: nehogy valaki is azt higgye, hogy férfiként és apaként egy kicsit is felmentve érzem magam, amiért mindez így van és a gyermekeink, legalábbis testi - egészségi szinten nem érzékelik az én (az apa!) ugyancsak létező, tudatos, vagy tudattalan zavaraimat, feszültségemet, ostoba sors-ellenállásaimat, szamár kis ambícióimból eredő rejtett agresszivitásomat. Ha lenne még valami, amiért neheztelhetnék az Úristenre - amennyiben nem tudnám és nem látnám mindazt amit tudok és látok, amennyiben tehát a tisztánlátásommal még vallásos lehetnék, hát ez volna az: Ha már így alakult az evolúciós során, hogy szerencsétlen gyermekek a szülők tudattalan világ zavarainak és feszültségeinek, rejtett és fojtott agresszivitásának az elszenvedői, akkor miért nincs ez megosztva arányosan az apa és az anya tudattalan képzelet-és érzésvilágának a "disznóságai" és "nyomora" között? Miután ezt a tényt több rendben is kénytelen voltam észlelni, a helyzet annyira elkeserített, hogy egy egymást követő, két hullamában érkező, veszélyesen magas lázzal járó "családi" vírusjárvány után, amit a lányok elszenvedtek, kétségbeesésemben arra kezdtem meditálni, hogy vegyem át a gyermekeket az én, számomra „világosabbnak” tűnő tudattalan szellemi világom hatáskörébe - spirituális gyámságába. Ma is beleborzongok, ha arra gondolok, hogy amennyiben nem tudok olvasni a jelekből és idejébe nem kapok észbe, mi történhetett volna. Mivel a másodjára született, majd a szokásos védőoltás-mennyiség mellett, Magyarországon fölöslegesen két plusz védőoltással (agyhártya és influenza-vírus ellenes oltással) legyengített immunrendszerű kislányunk villámcsapásként érkező halála után megfogadtam, hogy többé semmilyen "furcsa" jelt nem hagyok figyelmen kívül, és nem tekintem sem véletlennek, sem természetesnek, azt ami eltér a szokottól, az életem eme spirituális gyámság átvételt célzó második és egyben utolsó mágusi tevékenységét - az első egy kezdő misztikus koromban végzett szerelmi-mágiázás volt, aminek a következménye az volt, hogy engem is elkapott egy kemény vírus - viszonylag olcsón megúsztuk. Éspedig megúsztuk annyival, hogy több héten át, addig tehát, amíg észbe nem kaptam, minden kívülálló, úgymond idegen személy, a hivatalnokoktól kezdve a bolti eladókig és a horoszkópfeltárásra jelentkező ügyfelekig, ha önkéntelenül és ártatlanul is, de becsapott. A jelenség annyira feltűnő volt, hogy az igazi okot nem lehetett nem megérteni. Hát megértettem, hogy ez azért történik így, mert lényegében én is be akarom csapni Emőkét, a gyermekeket, sőt: azt a mindennél finomabb, de mindennél intelligensebb Teremtői őserőt, aminek én is a megtestesülése vagyok, és amit a vallásosok Úristennek neveznek. A kislányok spirituális és kauzális gyámságának a mágikus átvételét célzó meditációkat és minden ilyen irányú tudatos, vagy tudatlan vágy-tevékenységet abba hagytam azonnal és már csak az a problémám maradt, hogy megfejtsem azt, hogy miért nem vehetem át Emőkétől az önkéntelen mágikus befolyásolás szempontjából, legalább részben a lányokat? Miért nem lehet azt elérni, hogy mindaddig, amíg Emőke, tehát az édesanyjuk, spirituálisan teljesen nem mond le róluk (Persze, ez soha fel sem merült, mindössze a jobb megértés érdekében mondom így!), hogy a gyermekeim az én asztrológusi öntudatommal állandóan felülvizsgált, tehát világosabb: tisztább és tudattalan ellenségképzetektől ritkán terhelt tudattalan képzeletvilágomnak és az Emőkéénél sokkal egyszerűbb és egyértelműbb - Általam könnyebben leleplezhetőbb! - érzelmi tevékenységemnek legyenek alárendelve? Azért, mert ahogy Hamvas Béla is írja a Tabula Smaragdina kommentárjában: az anya az ősi mátrix, az anya a teremtés és a világ alapja. Nem véletlenül a nők, vagyis az emberszülő anyák - És nem az apák, és nem is a lombikozó és a klóónozó tudósok! - kell magzatot foganjanak, várandósak legyenek és gyermeket szüljenek. Az apák tudattalan szellemvilága ugyanis sokkal durvább és kegyetlenebb mágikus erejű, negatív átéléseknek (impresszióknak) volt (és néha még mindig van) kitéve, amikor a külvilág elemeivel és lényeivel vívnak élet-halál küzdelmet. Ezek az anyákénál sokkal durvább és erősebb halál-képzelgések, amelyek a külső ellenség megsemmisítésének a képeit - képzeteit is magukban hordozták a gyermekek - utódok - azonnali halálát okozták volna, amennyiben a gyermekek az apák tudattalan szellemi világával mágikus élményeivel - un. belső sugárzásával - lettek volna közvetlen kapcsolatban. És ez csak az egyik ok. A másik az, hogy a faj evolútiv szelekcióját a külső ellenségekkel nem közvetlenül viaskodó anyai tudattalan szellemvilágnak kell elvégeznie, ő kell meghatározza, hogy hosszú távon milyen tulajdonságok, milyen új és régi képességek kell az utódokban és az utódok utódaiban kifejlődjenek, illetve meg erősödjenek, vagy háttérbe szoruljanak és elmúljanak. Ez a magyarázat az ugyancsak általam felfedezett és leírt, a személyi horoszkópokból kiolvasható anyai ági örökletes programok természetére - jellegére is. Ezért van az, hogy a korházi szülések alatt elzsibbasztott, elaltatott, vagy pusztán csak fájdalom-csillapított anyák női utódai és lány-unokái, generációról generációra, egyre alkalmatlanabbak a magzatfoganásra, azok kihordására és egészséges megszülésére, illetve, hogy az így, ilyen korházilag és tudományosan szülésközben megzavart anyai ági ősök utódai, a karrierépítés ideológiája mellett, meg az ideális termelő-fogyasztó férfi keresése és azoknak a nem-találása mellett, miért ellenkeznek a magzatfoganás gondolatával, hogy miért irtóznak a magzatfoganástól, illetve a gyermekszüléstől és miért tolják ki azt az időben egyre jobban. A férfiak szerepe a külső tapasztalati ismeretek - a világ-és életfolyamatok megfigyelése, testi megtapasztalása közben szerzett elméleti és pragmatikus (külső!) tudás birtokában történő fényadás, tehát az átvilágítás, a szeretetbe való behatolás és a megtermékenyítés és az azt követő, ugyancsak külső segítség, de semmiképpen nem a teremtői őserők összes szerepének az átvétele! A férfi tehát kívülről és felszínen átvilágíthatja, és ezáltal bizonyos fokig irányíthatja és megtermékenyítheti szellemével és a szellemének megfelelő magjával a nőt, de nem veheti át attól a teremtés: a szülés, és a gyermeknek az abszolútummal való összekapcsolásának az ősi képességét: a mágikus erejű, belső Szeretet erejét és hatalmát! Legalábbis addig semmiképpen nem, amíg a nő - vagyis az erősebb és hatásosabb teremtői mágikus képességekkel, a férfinél sokkal inkább és sokkal jobban felszerelt anya! - tudatosan és határozottan nem mond le a gyermekről, nem szünteti meg a saját anyaságát, nem vágja el a gyermek és közötte fennmaradó spirituális köldökzsinórt.

- Ezt partikulárisan érted, vagy általánosan, emberiség szinten is? Hiszen egyes biológusok szerint, a tudósok jövőben klóónozott ivarsejtekkel termékenyített női petesejteket fognak a női méhet utánzó, annak a funkcióját tökéletesen ellátó lombikokban, tökéletesen fejlett gyermek-állapotig fejleszteni.

Az emberiség "partikuláris" emberi egyedekből - tudatos és tudattalan emberi struktúrákból - tevődik össze, ezért elsősorban az egyes embernek kell, minél nagyobb számban felébrednie és elkezdeni tisztánlátni, majd a tisztánlátása: az Isten-látása, az Isteni látása (Teo - Ria: Isten-látást jelent és nem önkényes spekulatív elméleti konstrukciót, mint ahogy azt ma értik a filozófiában) szerint élni. Ez az egyetlen boldogulási lehetőség, az egyéni, csoportos és a globális emberiség szintű krízistől való megszabadulási - megváltási lehetőség. És mind egyéni - partikuláris, mind az egész emberiség szintjén. A földkerekség és a világ szennye: a levegőég szennye és a talaj szennye és a vizeink szennye, vagyis a természet külső zavartsága: az ember őrületszerűen felpergetett tudományos-gazdasági tevékenységből eredő szennyezettsége, amelynek köszönhetően ma olyan sűrűn látogatják ma az özönvízszerű áradások nem csak Indiát, Indokínát és Kínát, hanem az ugyancsak áradást okozó, pusztító orkánok az USA déli partjait is el kezdték "tisztítani", csak a jéghegy csúcsát képezik. Az igazi szennyeződés az ember szellemi és lelki - gondolati, képzeleti és érzelmi - világában folyik! Az, hogy mennyire szennyeztük be és nyomorítottuk meg primitív kapzsiságunkkal: élvezeti- és kényelmi törekvéseinkkel, vagyis az élvezetet és a kényelmet biztosítani és fokozni hivatott ipari tevékenységünkkel a természetet, amely most az általunk okozott zavarodottságában az egyszerű létünket is fenyegeti (De a karrier-függő technokrata politikai elit még mindig nem akarja a figyelmeztetést észre venni és tovább „nyomatja a bamba választókkal az ipart”!), jelentéktelen ahhoz a belső szennyhez, lét- és életidegen lelki nyomorhoz (depresszió, fojtott lelki és szellemi agresszivitás, illetve rombolási és önrombolási - öngyilkossági vágyak fokozódása, impotencia, gyermeknemzési, magzatfoganási, magzatkihordási és gyermekszülési, illetve gyermeknemzési képtelenség), szellemi zavarodottsághoz képest, amit a humanista eszmékre alapozó gazdasági és tudományos, állami és civil- ideológiák, illetve ezeknek az ideológiáknak a vallásos "reklámképei" okoztak a képzeletünkben. A mágia törvényének, illetve a mágikus hatású teremtői erőknek ugyanis sokkal messzebb menő a hatása, és ami ezekben az apokaliptikus időkben talán fontosabb: sokkal durvább és a pragmatikus emberi logika szempontjából kegyetlenebb visszahatása és következménye van, mint amiről eddig beszéltem, illetve olyan visszahatásai, amelyeket eddig csak egészen finoman érintettem. Mindaddig tehát, amíg az ember kívülről akarja rendbe tenni a saját és a világ dolgait, nem számolva a mágikus képzeleti tevékenysége következményeivel, illetve ahelyett, hogy a saját és a gyermekei képzeletét nevelné meg és azt művelné - nemesítené, az azonnali és kézzel fogható eredményeket és látható - észlelhető sikereket hozó, pragmatikus eszét fejleszti és csiszolja, addig tehát, amíg pl. klóónozással és lombikbébi kutatás-fejlesztéssel próbálja megoldani a reklámoktól és gazdasági-politikai ideológiáktól szennyezett képzeletű és természet-ellenes (de "természettudományos"!) gondolkozású civilizált embernek az utódnemzési képtelenségi problémáját, a globális ökológiai és a légköri katasztrófa felé való sodródás sem állítható meg. Hiszen amíg az ember nem veszi tudomásul, hogy ő és a gyermekei csak részben betegszenek meg az időjárás viszontagságai miatt, a vírusok és a baktériumok miatt és ezzel szemben hetven - nyolcvan százalékban a saját szellemvilága zavarai miatt, az anyák feszült, vagy zavart képzeleti és érzelmi tevékenysége miatt, hogy az időjárás elemei és a vírusok - bacilusok és a virágpor például, mindössze külső kiváltó ("segítő") okai annak a betegségnek (negatív spirituális energiának: szellemi-lelki fekete lyuknak) amit a természettől elszakadt ember és az anyák tudattalan lelki és szellemi tevékenysége hoz létre, tovább fogja "nyomni az ipart"! Amíg nem veszi tudomásul, hogy nem a lombikbébi-program fejlesztés és a klóónozás a megoldás a reprodukciós krízisére, hanem a felpergetett életvezetésnek, a nyüzsgésnek a feladása és a megnyugvás, az anyák lenyugvása és az anyák és az apák életmódjának a természetessé tétele, ugyancsak tovább fogja "nyomni fogja az ipart" most már nem csak annak érdekében, hogy minél több mesterséges élvezeteket és az élvezeti lehetőségek biztosítását létrehozza, hanem éppenséggel a civilizációs betegségek kezelési és gyógyítási díját megtermelje (Lásd a növekvő számú pszichológiai konzultációk és pszichiátriai kezelések és terápiák díjait.). - És nem csak a gyógyszergyártás és a csúcstechnológiás orvosi műszer és berendezés gyártás iparát, hanem az egész gazdaságot- és ország-lakosságot fenntartó, egészségügyet és nyugdíjrendszert ellátó ipart, a húsipart fenntartó hadiipart is beleérve! Posztmodern korszakunk legabszurdabb helyzete, hogy a természetvédelmi minisztériumokat a természetrombolásért felelős ipari - gazdasági tevékenységekből befolyt pénzekből tartják fenn és működtetik.

- Igen, mindez, az általad felvázolt teremtési-alaplogikából csakugyan érthetőnek tűnik, vagyis nagyjából átlátható és logikus is. Talán a jövő eldönti, hogy igazad van-e…

- Ezt nem a jövőnek kell eldöntenie, mert ha így a jövőre várunk és így folytatjuk, könnyen megtörténhet, hogy ez a jövő az emberiség számára egyáltalán nem is érkezik el. Jobb esetben, az emberiségnek egy igen piciny százaléka számára érkezik el, de az a jövő, a katasztrófából szerencsésen megmenekülő túlélők számára is, igencsak nyomorúságos életet fog jelenteni. Az ökológusok azt is kimutatták, hogy az idén az egész földkerekségen ilyen tragikus látványokkal jelentkező üvegházhatás-következmények nem fognak enyhülni a jövőben, hanem erősödni és ha az egész emberiség - az ember! - mintegy varázsütésre, vagy vezényszóra azonnal abba hagyna minden lég- víz és talajszennyező ipari tevékenységet, a természetnek minimum két évszázadra lenne szüksége, hogy az eredeti, zavartalan rend-állapota visszaálljon. És hol látsz te arra jeleket, hogy abba akarná hagyni? Én sehol... De mondom, hogy nem csak az őrült iramban és öncélúan fejlődő nyugati ipar és az ipari gazdaság az emberiség és a földi élővilág ellensége, hanem elsősorban a zavaros és ellenségképzetekkel telt emberi képzelet, és főként a mágikus hatásában (erejében!) a férfiénál sokkal intenzívebb és misztikusabb vallásosabb, vagyis irracionálisabb női életképzelet. Ez, az önkéntelenül és öntudatlanul is folyamatosan (automatikusan) működő és hatást gyakorló anyai képzelet ugyanis, nem csak a tizennégy éven aluli gyermekek betegségét, illetve a nyomorék gyermekek születését képes megidézni, hanem a gyermekek sérülését, baleseteit és az egész család jólétére visszaható, pozitív, vagy negatív (gazdasági) életkörülményeket is. Ezt a hatását a teremtés törvényének lineárisan még kevesen észlelik és első hallásra, ha nem is őrültségnek, de misztikus zagyvaságnak hat, nem csak azért mert tudománytalan és a pragmatikus-lineáris logikánk számára mindez felfoghatatlanul és elfogadhatatlanul irracionálisan hat, hanem azért is, mert ugyancsak ennek a logikának az alapján mélyen igazságtalannak is tűnik. Ráadásul, jóval az egyéni és családi létszükségleteken felül létrehozott gazdasági többlettermelésnek a szociális hálókon keresztüli elosztása miatt, még "az ideális" emberi helyzetben: a globálisan megtörténő spirituális megvilágosodottság esetében is, csak azoknak a családoknak lenne lehetősége észrevenni, hogy a család gazdasági helyzete annak a függvényében alakul, illetve ingadozik, a természetellenes szociális és egészség-biztosítások hiánya és más természetes kiegyenlítődési feltételek mellett persze, hogy a családanya tudattalan lelki és képzeleti világa mennyire zavart, vagy feszült. Hát nem égre kiáltó igazságtalanság az ártatlan gyermekeket és a család gazdasági állapotán át, ha áttételesen, de a törekvő - dolgozó férfit is így kiszolgáltatni a feleség - anya tudattalan képzeleti tevékenységének? A mi családunkban például, ahol a feleségem nem kap már a harmadik gyermek után sem, egy rozsdás forintnyi állami gyermeknevelési segélyt, és nem is dolgozik, mivel egészen fiatalon, egyetemistaként vállalta a családanyaságot és a gyermekek három, három, és két évenként születtek, nem csak a gyermekeink és Emőke hűlnek meg, valahányszor ő huzamosan, de a maga számára is alig észrevehetően támadja a külvilágot - pl. éppen a "zsivány" román politikusokat, amiért éveken át nem szavaztak meg az ő természetes és az isteni törvényekkel leginkább összhangban álló helyzetében állapotában levő anyák számára (három gyermekes és negyedik várandós anyák számára), alanyi jogon semmiféle gazdasági támogatást, holott éppen a szociális háló, illetve a fejre kiszámított szociális adag fosztotta meg őt és minket attól a lehetőségtől, hogy a rokonság, vagy a szomszédi közösség segítsen rajtunk akár anyagilag is, amennyiben erre rászorulnánk - , vagy a hideg, vagy a mindössze nyirkos és borús őszi és téli időjárást: a "rossz időt", ahogyan erre őt és mifelénk majdhogynem mindenkit rászoktatták a szülei és nagyszülei. Szóval, nem csak hogy - igaz, ami igaz: egyre ritkábban - mind a három gyermek "zsinórban" meghűl ilyenkor, hanem az itthoni horoszkóp-igénylő személyek egyszerűen elmaradnak és napokig - hetekig nincs bevételem, de valamiért a Magyarországi rendelők számára készített horoszkópokért járó honoráriumok sem utalódnak át Romániába (Általában a magyarországi postahivatalnokokat nehéz meggyőzni arról, hogy onnan pénzt lehet átutalni Romániába egyszerű, nemzetközi postai pénzküldeményként), illetve későre érkeznek meg a Csíkszeredai postára. Lehetek tehát akármilyen jó, és úgymond felkapott asztrológus, végezhetem el bármilyen lelkiismeretesen és küldhetem el (Mindig a legrövidebb időhatáron belül!) a munkámat, mert amennyiben a mi családanyánk: a feleségem, hosszasan viaskodik képzeletben és gondolatban valakivel, vagy valamivel, ha huzamosan támadja képzeletben vagy gondolatban önkéntelenül a Sorsot, vagy annak az elemeit, esetleg a Sorsába tartozó, a Sorsát (Karmáját) megtestesítő személyeket, akikkel valamiféle külső, vagy belső (képzeltbeli) konfliktusa van, nem csak, hogy meghűlnek a gyermekek, majd egy - két napra rá ő is, hanem rövid időszakokra bár, de úgy leszegényedünk, hogy napokig elfogy minden pénz a házból. És a jelenség fordítva is „működik”: amikor az ő spirituális ébersége nem lankad, amikor derűs a kedélye és nyugodt az anyai lelke és képzelete, nekem is minden úgy megy mint a karikacsapás. Régebben, amikor a jelenséget még nem értettük és Emőke hetekig folyatta a belső háborúit, a belé nevelt tudományosan reális ellenségképekkel való viaskodásait, néha hetekig is tartott ez a "szerencsétlen" állapot, olyannyira, hogy három évvel ezelőtt, néha - néha még szociális segélyt is kellett kérnünk az önkormányzattól és a Magyar Írószövetségtől. Én ugyanis eltökéltem, hogy bármi is történik, nem adom fel az asztrológusi - írói tevékenységemet, amit ilyenkor is rendületlenül folytatok (És gondolom, ez a honlapom anyagán és az eddig kiadott könyveimen is látszik), és azt is tudtuk, hogy amennyiben Emőke alanyi jogon kaphatna a román államtól gyermeknevelési segélyt, nem kellene ilyen "megalázó" helyzetbe kerülnünk. De nem csak mi vagyunk így ezzel, nem csak mi figyeltük meg (és nem csak magunkon, hanem az asztrológiai feltárásért - segítségért, hozzánk forduló személyek és családok anyagi helyzetének a hullámzásán is megfigyelhettük a családanya tudattalan negatív tevékenysége befolyását, nem csak a gyermekek egészségére, hanem a család anyagi helyzetére is), hanem a volt hallgatóim családja szintjén is, ahol például csak az egyik családfenntartó felnőtt rendelkezik biztos (havi) keresettel és a másik pl. olyan szabad tevékenységgel próbálja a családi büzsét pótolni, mint amilyen szabad tevékenységre vonatkozó önkormányzati engedéllyel én is rendelkezem. Miután szóltunk nekik, ők is megfigyelték, hogy ezek a tapasztalataik, majdhogynem szóról szóra azonosak a mienkkel és kereshet a szabadtevékenységével bármennyit is pluszban a családanya barátnőnk, mert ha nem oldja fel folyamatosan az önkéntelenül felmerülő ellenségképzeteket a tudattalanjából, azt a pénzt, ami a családba az ő tevékenységén keresztül beérkezik, mind elköltik. Mikor azért mert bizonyos előre nem látott, helyzetek, sürgősségi körülmények adódtak a családban. Mikor azért mert hirtelenül el kell költeni "valami ósdi tradíciókhoz kötött szamárságra", fölösleges, de szükséges kiadásra. És a leghamarabb épp a férje az, aki úgymond "felelőtlenül" elkölti, ha nem édességre, vagy más finomságra, esetleg alkoholra, vagy kávéra - cigarettára, és más, metafizikai szempontból fölösleges javakra, tárgyakra.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.03.25. 00:33 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
- Ne haragudj, de ez számomra egyelőre hihetetlen!

- Korábban figyelmeztettelek erre téged, és az olvasót is, hogy amit mondani fogok, az részben örültségnek, részben misztikus fantazmagóriának, vagy vallásos fikciónak fog tűnni. Sőt: humánus értelmünkkel szembeni merényletnek, felháborító őrültségnek, női és férfiúi (apai) büszkeséget egyaránt sértő fikciónak, önkényes elméletnek, és ha vallásos oldalról közelítjük meg, akkor egyenesen istenkáromlásnak. Hiszen, hogy a csudában lehet feltételezni azt, hogy az Isten nem csak, hogy "megengedi", hanem egyenesen ő is teremti és rendezi ilyen igazságtalan formában a férfi - nő anya - gyermek viszonyokat, hogy nem csak az ártatlan gyermekek, hanem a férfi is, ha gazdasági és szentimentális áttételeken keresztül is (az apának is fájhat épp úgy mint az anyának, ha látja a tehetetlen gyermekét szenvedni), a családanya tudattalan képzeleti és érzelmi világa tevékenységének? De egyrészt a vallásos logika is "humánus", és végső soron még szentimentális irracionalizmusában is igazodik valamelyest a haszonelvű humanista logikához, másrészt, nem mondhatok mást, mint amit "látok". Éppen az éveken át, a megfelelő (ténylegesen és nem csak névlegesen tiszta!) életmódnak, a Hamvas Béla munkáinak a teljes asszimilációjának, valamint az asztrológusi tapasztalatoknak és a metafizikai (nem misztikus!) meditációknak következtében kialakult tényleges, spirituális és kauzális tisztánlátásommal, a szellemi és a természetfölötti valóságnak olyan területeire hatoltam be a feleségemmel és a barátaimmal együtt, amelyen előttem, előttünk senki nem járt. Vagy legalábbis, az általunk ismert szenetek, spirituális és vallástanítók, próféták és kivételezett "istenfiak" hátrahagyott tanításai egyáltalán nem utalnak arra, hogy jártak volna. Nem jártak ebben a spirituális dimenzióban, illetve nem láttak ide be, és nem tárták fel ezeket a területeket a család és gyermek nélkül élő Mózes, Buddha, Jézus, vagy Krishna sem, az olyan - ugyancsak család és gyermek nélkül élő! - közép- és újkori misztikusok mint Pascal, Eckehart mester, Jacob Böhme, modern misztikus gurukról, mint Rudolf Steiner, Rámakrisna, Ramana Maharishi, Osho, Sri Chimoy, Sail Baba. Az "Angyali üzeneteket" és az "Istennel" való személyes beszélgetéseket lejegyző" külföldi szerzőkről, vagy a magyar könyvpiacot az évente írt misztikus könyveikkel elárasztó „súlyos szerzőkről", Mint például Müller Péter és a hedonista Krisztiánok, nem is beszélve! Ha ezek a megvilágosult fejek nem voltak képesek ezeket a, végül is igen egyszerű és kézenfekvő tényeket felfedezni és leírni, vagy a tanítványaiknak elmondani - kinyilatkoztatni, hogyan várhatnám ezt el az olyan hétköznapi létért való küzdelemnek a dzsungelháborúiba merült személyektől, mint az Erdélyi sajátosságokban, vagyis a román politika korrupciójától a tudatát és gondolkozását valamiképp megóvni igyekvő, Valóság olvasóközönsége? Pedig annak a tétje, hogy a spirituális fejlődésünket is szolgáló, anyagi szükségletek arányos előállításának kérdését - a tényleges szükségleteinknek a kérdését! - megértsük, illetve az elvadult, fölösleges ipari termelés következményeit megértsük, igen nagy. Marx Károly zseniális munkát végzett, amikor a gazdasági értéktöbblet jelenségét, illetve az ipari szakosodás következtében lehetővé vált túltermelési mechanizmusokat és a túltermelés következtében létrejövő gazdasági érék-fölösleg "kizsákmányolói" természetét leírta. A nagy tévedése viszont, amivel az egész zseniális életművét aláásta és az alacsonyrendű mentális és asztrális világ szolgálatába állította, azzal a kommunizmust szülő nézettel állt elő, hogy ezt az értéktöbbletet "igazságosan" vissza kell adni és el kell osztani a termelés hősei: a munkások között, mivel a munkaadó műhely, gyár és géptulajdonosok éppen ennek az értéktöbbletnek a segítségével zsákmányolják ki azokat akik termelnek. Hiába, a zsenik annyira telve vannak korlátoltsággal, mint "a szabad társítás" szellemével, zseniális intuícióval. Így a hobó szakállú öreg Karcsi bácsi sem vette észre, hogy nem a kizsákmányolás osztályjellegével van a baj, hanem az "automatikus és személytelen" kizsákmányolással egyáltalán. Hiszen nem csak a gyár, üzem- és földtulajdonosok zsákmányolják ki személytelenül a munkásokat az értéktöbblet segítségével, hanem a munkások is kizsákmányolják a természeti elemeket és a saját "munkaerejüket" a gyárosok gépei segítségével. Szeretném én látni a "modern ipari társadalom alapját képező munkásosztály" környezetvédő és spirituális öntudatát! Hiszen nem csak a nyugati színvonalú (pazarló!) "életminősége, hanem a puszta létfenntartása (és családja létének a fenntartása) is azon múlik, hogy minél több anyagot vonjon ki a természetből és annak az alap struktúráját is természetellenessé változtatva, olyan tárgyakká alakítsa, amelyeket más munkások, farmerek, parasztok, értelmiségiek, tudósok, orvosok, politikusok, újságírók és művészek, stb., megvásárolnak. A baj az, hogy ezek a tárgyak idővel megrongálódnak, és ha nem is rongálódnak meg, egyre nagyobb iramban haszna vehetetlenné válnak a vásárlók számára és egyre nagyobb teherré és az élő világot egyre zavaróbb és pusztítóbb civilizációs szennyé, az őket önmagába visszaépíteni képtelen természet számára. De tévedés ne essék: nem arról van szó, hogy az eszközgyártó és használó embernek nem kell semmit termelnie, hiszen egy bizonyos természetes (egészséges!) ritmus szerint az emberi civilizációnak, vagyis a civilizációt létrehozó gazdaságnak és a gazdaságra támaszkodó kultúrának (és ezen belül a tudománynak) igenis fejlődnie kell! Sőt: számomra az is tény, hogy valamikor az ember tényleg kilépik majd a föld légköréből és előbb a naprendszer lakhatóvá tehető részeit népesíti be, majd az univerzum különböző „tájait”, de persze, csak lépésben! És addig semmiképpen nem, amíg az emberiség egy része öngyilkos rombolást szentesítő ideológiáknak, vallásoknak lehet a kábult rabja. Világos tehát, hogy nem kell ezt a gazdasági fejlődést akkora iramban tennie, hogy az elhasznált és elavult anyagi eszközök és javak és civilizációs "szolgáltatások" gramádájától, a természetbe visszadobott, visszaöntött, ki légpréselt, kiszivárogtatott hulladék mennyiségétől és mérgező erejétől megvaduljon a természet. Maga a természet figyelmeztet erre. Nem véletlenül célozgatják mostanában a Hustoni amerikai rakétakilövő állomás tájékát a Mexikói öböl atlanti zónájában keletkező orkánok. Nem lehet tudós legénységet küldeni a Marsra, miközben az ipar, amelynek köszönhetően a legénység-szállító űrkabinokat és az azokat a föld gravitációs erőteréből kiszabadító rakétákat le lehet gyártani, irgalmatlanul és szemtelen módon szennyezi a környezetet, és amíg az emberiség java része kőkorszaki vallási ideológiák szerint él! Másrészt azt, hogy az ily módon létrehozott pazarlás- és dekadenciaszülő gazdasági színvonal, egyáltalán nem szolgálja az ember spirituális öntudatának létrejöttét és fejlődését, hogy a gazdasági és politikai elitnek a dekadens eszmei és lelki világáról, valamint e spirituális dekadenciának a tömegekre gyakorolt visszahatásáról: a civilizált bestiaizmusról ne is beszéljek! Ma már az interneten folyik a pedofilia hatalmas üzletága. Amennyiben a civilizált és gazdaságilag - technikailag magasan fejlett nyugati és távol-keleti országok és ezek közül is kiemelten Japán lakói nem ébrednek rá tömegesen ezekre a szellemi realitásokra, a spirituális, szellemi, mentális, lelki és testi elfajzás, aminek az AIDS, a madár-influenza, a magzatfoganási képtelenség, a pollen- és fűpor-allergia, illetve a gyermeknek öltőztettt és akként kezelt kutyák szülinapi tortája és macskák uszodája, valamint a homoszexuálisok közötti, néha még egyházilag is megszentelt házasságkötések mindössze a jéghegy csúcsát képezik, akkora méretet fog ölteni, hogy elnyeli az egész civilizációt és az amerikai filmipar által létre keltett, egyelőre fiktív ember-szörnyek megelevenednek majd és ellepik a földet, ha marad még tápláléknak megfelelő növény, amivel a nyomorult létüket fenn tudják még egyáltalán tartani. És mindez miért történik? Mert nem tudjuk azt, hogy a szellemi - spirituális fejlődésünk és a kiegyenlítődési - harmonizálódási képességünk kialakulását biztosító gazdasági szükségleteink nem azonosak. Egészen pontosan a gazdasági szükségleteink messze menően alacsonyabbak, mint amekkorára sóvárgunk és mint amit előállítunk. Hogy amennyiben nem eszünk húst, ami a napi átlag táplálkozási szükségleteket a háromszorosára és négyszeresére (van akinél az ötszörösére!) emeli, a föld növényi és gyümölcsállománya elegendő lenne akár tíz milliárd ember bőséges táplálék-ellátására is. És akkor még a rengeteg, a hullaméreggel való szennyezettségünk következtében bennünk és rajtunk élősködő vírus és baktérium által okozott betegségtől való szabadulásról nem is beszéltem. És mert nem tudjuk, hogy a táplálékhoz és más, az arányos fejlődésünket. Szellemi, lelki és testi kultúránkat szolgáló anyagi javakhoz való hozzájutás, hozzáférés, vagyis az anyagi jólét, nem annyira az eszeveszett termelés kérdése, mint amennyire az anyáink és a feleségeink tudattalan világa harmóniájának, zavarmentességének, feszültség mentességének és ellenségkép mentességének a kérdése.

- Nos, ez tényleg egy egészen más, a megszokott élettapasztalatainktól merőben eltérő életszemlélet, egy más dimenzióban, más erőviszonyokban való gondolkozás, egyszóval számomra is, egészen szokatlan emberi és szellemi alapállásból történő valóság-megközelítés. Hirtelen nem is tudom, hogy még emlékeztesselek-e arra, hogy korábban arra tettél ígéretet, hogy azt is elmondod, hogy szerinted mi a spirituális értelme a nyarainkat tönkre tevő időjárási viszontagságoknak, konkrétan pl. az Egyesült Államok déli partjait tépázó - romboló orkánoknak, a Székelyudvarhely nyugati környékén az égből hirtelenül leszakadó özönvíznek?

- Nyugodtan emlékeztethetsz, mert engem is izgat az emberiséget egyre sűrűbben megmosdató és megrázó „helyi” özönvizeknek és földindulásoknak a kérdése. Közhely, hogy a jelenség egyrészt az embernek a bolygó klímáját beszennyező és összezavaró tevékenységével függ össze globálisan is és helyileg is. Hogy a természetet "hasznosan" befolyásolását célzó, felelőtlen titkos tudományos kísérletekről ne is beszéljek. Másrészt viszont újból elő kell vennünk mindazt, amit korábban a hangoltság és a hangolódás, illetve a tükröződés törvényéről - metafizikai nevén: a Rezonancia törvényéről -, valamint a hatás - visszahatás és a kiegyenlítődés törvényéről mondtam, illetve arról, hogy nem csak fizikailag, de spirituálisan sem történik semmi véletlenül, személyi életesemények szintjén sem. Azok külső negatív események, amelyekben akarva vagy akaratlanul, tudatosan, vagy öntudatlanul részt veszünk, akkor is jellemzik a belső, lelki, szellemi és főként a spirituális állapotainkat, ha látszólag csak ártatlan áldozatai, elszenvedő alanyai vagyunk a "derült égből" ránk szakadó külső eseményeknek. Persze, most rögtön felkapja, és csóválni kezdi a fejét az olvasó: Hát ami sok, az már sok! Ugyan mitől lennének kevésbé bűnösebbek India és Pakisztán többi lakósai a Kasmíri lakosoknál? Vagy a Székelyudvarhely nyugati részében lakó polgárok, mint a Külüllőnek a keleti oldalán lakók? Vagy a Farkaslakiak a Fenyédieknél? Az USA északi államaiban lakó polgárai a déli államokban lakóknál? Nem emberi észjárás és erkölcsi képzetek szerinti bűnöknek az elkövetéséről van szó, hanem a sokdimenziós belső lényünknek a különböző átélései és a külső természeti események közötti összefüggésekről a rezonancia és a többi egyetemes törvény szerint. Vagyis arról, hogy nem véletlenül tartózkodunk egy bizonyos időben egy bizonyos helyen, ahol bizonyos természeti, vagy társadalmi erők, illetve különböző gondolkozású és hitű személyek a szokásostól eltérően viselkednek, vagy szokásosnál intenzívebben megmozdulnak. Ahhoz, hogy ezekben a kérdésekben valamelyest is tisztán láthassunk, el kell mondanom azt, ami az egyes ezoterikus beavatottak számára is meglepő újdonság lesz. Nevezetesen hogy tíz egymástól jól különválasztható, de egymás nélkül nem értelmezhető egyetemes törvény szabályozza nem csak az egész létezést - és így például a fizikai - biológiai, pszichikai és szociológiai jelenségeket is - hanem a mentális és a spirituális jelenségeket és folyamatokat is. Ezért, minden egyes rendkívüli, és minket így - vagy amúgy érintő, illetve az érdeklődésünket felkeltő esemény megítélésénél, nem csak a korábban említett teremtés (mágia), a rezonancia, a kiegyenlítődés, a nemek, a hatás-visszahatás és a fejlődés törvényének a jelenlétét és hatás-mechanizmusait kell - kellene figyelembe vennünk. Ez már önmagában is egy iszonyúan nehéz feladat az olyan személyek számára, akik nincsenek ehhez hozzászokva, illetve nem ismerik ezeket a törvényeket. És még így is csak hat törvényről esett eddig szó, de még ott van a polaritás törvénye, a ciklus és ritmus, avagy az időminőség törvénye, az egyetemes nyitottság, avagy a szeretet törvénye és a mind a kilenc törvényt összegező, szabályozó és irányító egyetemes igazságnak, vagyis az Isteni igazságnak a törvénye, a tízedik törvény. Az életünk minden szférájában és a személyiségünk minden vonásában, vágyainkban, akaratunkban, érzésünkben, reflexeinkben, szándékainkban, gondolkozásunkban érvényesülő tíz törvényt külön- külön itt nem ismertethetem (Erről egy különálló száz oldalas tanulmányt írtam), és ezek hatásait nem magyarázhatom itt el. De ezt meg tettem és teszem folytonosan a lassan - lassan kiadásra kerülő könyveimben, illetve a honlapomra feltöltött tanulmányimban. De gondoljunk csak arra például, amit az iszlám vallás világgyőzelmében hívő, és ezt a győzelmet rendületlenül megvalósulni óhajtó személyek utódairól, illetve a muszlin fekete özvegyek gyermekeinek a romboló és önromboló szellemi töltetéről mondtam. Mit gondolsz, hogy amennyiben megvizsgálnánk mind a tíz egyetemes törvény szempontjából azt, hogy vajon van-e lényegi spirituális és kauzális (sorsbeli és képzeletbeli - idea szintű) kapcsolat a Bagdadi mecsetben "ártatlanul" imádkozó hívő és a között az ugyancsak hívő, de öngyilkos fanatikus között, aki a ruhája alatt rejtett pokolgépet imádkozás közben felrobbantja, találnánk-e ilyen, spirituális szempontból közös vonásokat, lényegi kapcsolatokat? Látom, habozol válaszolni és meg is értelek. De én, aki gyakorló asztrológusként, nem csak a hozzám segítségért, tanácsért, sors-elemzésért forduló személyek adatait kérem el, hanem a szülök, a nagyszülők és a férjek - feleségek, élettársak, volt és jelenlegi férjek, feleségek és szeretők adatait is, meg nyugtalak, hogy mindig van lényegi közös vonás a perlekedő, haragos emberek között! A becsapó és a becsapott között, a sértett és a sértő között, az elhagyott és az elhagyó között, az erőszakot elkövető és a megerőszakolt között, a gyilkos, illetve az öngyilkos és az áldozat között. Igaz tehát az ide vonatkozó sok magyar közmondás: minden botnak két vége van, zsák megtalálja a foltját, hegy heggyel nem, de ember emberrel találkozik, és szél fúvatlan nem indul. Sőt az is lényeges ebben az esetben - és minden esetben! -, hogy nem mindig sikerül a bombát felrobbantani és nem mindenki hal meg a robbantó közelében, és hogy sok esetben léteznek olyan "csodálatosnak" mondott megmenekülések is, amelyekre nincsen semmiféle racionális és logikai magyarázat, bármilyen "ésszerű" számítások alapján vizsgálnánk az eseményeket.

- Azért haboztam, mert ilyen alapon, minden mindennel összefügg és mindenbe mindent bele lehet magyarázni….

- Csakugyan, minden mindennel összefügg a teremtésben, de nem ugyanakkora erővel - nem ugyanolyan intenzitással - ugyanabban az idő-tér egységben és időminőségben! Mert minden összefüggés ellenére, igenis létezik különbség a létminőségek (alapelemek) és a teremtőerők lényegi színezete között és létezik különbség a harmonikus kapcsolatok és a diszharmonikus viszonyulások között, a barátságos és az ellenséges átélése között. Én ugyanis, már soha nem lehetnék áldozata, nem hogy egy mecsetben ima közben történő robbantásnak, hanem egy távol-keleti keresztény templomban vagy zsinagógában történő merényletnek sem. Félre téve a spirituális okokat, már csak azért sem történhet ez meg, mert nem hogy távol keletre sem akartam elutazni soha, de ilyen épületekbe is, több éve, hogy nem járók. Engem ugyanis a vallás - semmiféle vallás - sem ceremónia szinten, sem kulturális szempontból nem érdekel és sem vallásos, sem szemforgatást igénylő politikai kötelezettségeim nincsenek. De az adott és határolt tér-idő egységben is léteznek különbözőségek, mert nem mindenki hal meg, amikor elméletileg mindenki meghalhatna és nem véletlen az sem, hogy ki mellett áll meg, milyen helyre áll be, hova férkőzik be a merénylő. Ez nem azt jelenti, hogy az, aki megússza a merényletet, jobb ember, hanem csak azt, hogy őt egészen más erők mozgatják, más vágyai, elképzelései vannak az életről, más erőkkel viaskodik és más erőkkel van kibékülve, mint a merénylő. Esetleg, hogy közös vallásos meggyőződésük ellenére, a túlélő más értékrend szerint él, más dolgokat tart fontosnak az életben, mint a politikai színezetű célokat, valamivel természetesebben látja és éli az életet, vagyis, hogy nem annyira kábult szellemileg, spirituálisan (vallásosan, vagy tudományosan) mint a halálba rohanó, és magával másokat is a halálba rántani kívánó, fanatikus őrült. Itt erről van szó. Asztrológiai nyelven: nem ugyanazokat a teremtői őserőket megtestesítő bolygók kapnak kizárólagosan negatív fényszöget a horoszkópjában, vagy ha igen, felvilágosultabb és életigenlőbb jellegű neveltetése, vagy magasabb szintű tanultsága folytán, sikerült ezekkel az őserőkkel nagyjából kapcsolatba és harmóniába kerülnie, miközben az öngyilkos merénylő még negatívabban éli át a bolygók által megtestesített erőkhöz kapcsolódó lelki és szellemi jelenségeket és folyamatokat, mint ahogyan azokat átélte az őt szülő édesanyja. A keresztény vallásháborúk áldozatai és menekültjei esetében is ez történt, hiszen a halál (és a betegséget okozó sebesülés) nem az szerint válogatott, hogy Jézus volt-e az egyik, vagy a másik harci zászlójára, vagy arany láncon függő amulettjére festve, vagy Szűz Mária. De, mivel ez nem csak egy rendkívülien összetett, hanem érzékeny kérdés is, hiszen ezúttal - nemzeti eredet és hagyomány szerint és földrajzi közelség szerint legalábbis - hozzánk közel álló sorstársainkról van szó, annak érdekében, hogy senkit ne sértsek meg, inkább saját példáimmal illusztrálnám a mondanivalómat. Éppen a besenyő tóparti magányos óráim egyikében lett számomra világos az, hogy mi volt a spirituális oka annak, hogy tizenkettedik osztályos koromban, miért vert kékre és zöldre teljesen ártatlanul egy marosvásárhelyi külvárosi vagány. A lelki - magatartásbeli ártatlanságot itt ténylegesen ártatlanságnak kell venni a szó szoros értelmében. Én a Marosvásárhelyi Építészeti szakközépiskolában voltam akkor diák, és annak ellenére, hogy annál jobb dolgom is lett volna, egy tavaszi vasárnap, a fiú osztálytársaimmal együtt, kötelező módon részt kellett vennem az iskola-komplexum (szakiskola és technikum is működött az épületegyüttes termeiben) költségvetési pénzalapja növelését célzó táncestnek a szervezésében, amit az iskolakomplexumnak az akkor városszerte ismert, új és igen tágas dísztermében tartottak vasárnap délutánonként. Még az sem mondható tehát, hogy önszántamból mentem oda, hiszen ez a tevékenység akkor úgymond iskolai kötelességnek számított. Ha nagyon akartam volna, talán elkerülhettem volna, de annak ellenére, hogy szívem szerint a város másik felében lakó szerelmemet látogattam volna meg, nem térhettem ki a feladat elől többi, fizikumra nálam jóval fejlettebb osztálytársammal szemben. Meg sem kezdődött rendesen a buli, amikor nagy szervezői igyekezetemben, a bejárati előtérben valamiért hátra léptem anélkül, hogy a tekintetemet hátra vetettem volna, ráléptem a nálam nem is sokkal nagyobb növésű külvárosi "vendégnek" a cipője orrára. Azonnal, a lehető leg kedvesebb mosollyal az arcomon és a legkifogástalanabb udvariassággal elnézést kértem tőle, de a fiú, nem hogy megenyhült volna, hanem jellegzetes jasszkifejezésekkel jellemezve személyemet, azt követelte, hogy azonnal vegyem ki a zsebkendőmet és törüljem le vele a cipője orrát. Milyen zsebkendővel? Hiszen az anyámtól távol élő kamasz diák voltam, aki nem hordott magánál zsebkendőt csak akkor, ha esetleg meg volt hűlve. Nem tudom, eljutottunk-e oda, hogy ezt elmagyarázzam neki, már csak az értetlenkedéssel vegyes tehetetlenségi érzésre emlékszem homályosan, amit az életembe először az arcomba csapódó "szakképzetten" kemény ököl által kiváltott fájdalom és furcsa módon csodálkozással vegyülő még nagyobb lelki értetlenség és "éber" tehetetlenségi érzés váltott fel. Az első arcomat ért csapást ugyanis egy második és egy harmadik is követte és én egyszerre három dolgon csodálkoztam: miért nem haltam, vagy ájultam el ott rögtön, sőt: a harmadik becsapódás után a kezeimet az arcom elé kapva lehajoltam, hogy ne tudjon többet velem szembeütni, aminek következtében a nem valami hatékonyan dolgozó vagány már rugódni is kezdett és kirúgván a lábamat, leesetem a földre. A második dolog ami tehetetlen csodálkozásomat fokozta egyrészt az volt, hogy miért nem hagyja abba, másrészt, hogy az osztálytársaim miért nem jönnek a segítségemre, vagy kiabálnak rá legalább, hogy hagyja abba? És a harmadik csodálkozni valóm, éppen ez a nagy kérdés volt, hogy éppen eleget ütött és rúgott már, mind a büszkesége, mind a bunyózási kedve ki van elégítve, csakugyan hát: miért nem hagyja már abba? Mivel a nagy bejárati ajtóhoz közel voltunk, valahogy löktem egyet rajta és megpróbáltam elfutni, de hátulról elkapta az öltönyömet és elbotlasztva újból letepert, és immár rendszertelenül és egyre erőtlenebbül csépelve ütött és rúgott amíg bele nem fáradt. Aztán ott hagyott összemocskolt ruhával és megalázott, megtört önérzettel, de érdekes módon, vérem, még az orromból sem fojt. Tizennyolcadik éves, biológiai fejlődésében kissé megkésett kamasz voltam akkor és most ötvenkét éves vagyok. Huszonegy éves karatézással a hátam mögött, két dannos mesterként, minimum öt olyan közepes vagánnyal elbánnék, mint amely, látszólag minden ok nélkül, szégyenletesen megvert ifjú korom küszöbén. E helyzet ellenére, bár kívülről valamivel puhábbnak és a fehér szakállam miatt talán gyengébbnek is látszom, mint annak idején - a verés előtt éppen kilenc hónappal korábban hagytam abba a két éven át folytatott, szabadfogású birkózó edzéseket, tehát a tartásom sem lehetett ramatyabb a mostaninál - ma, amikor nem csak, hogy méltó fogadtatásban tudnám részesíteni a támadót, hanem a verekedő kedvű társainak is jól elláthatnám a baját, kizárt dolog, hogy ma ilyen csihi-puhi storyba belekeveredjek. És nem csak azért, mert nem járok olyan táncestekre, amelyet a Marosvásárhelyi vagányok direkt a bunyózási kedvük kiélése céljából látogatnak. Nem a külsőm, hanem a belsőm miatt, a Mars-erőkkel minden szinten harmóniába került spirituális állapotom miatt, nem jutna ma eszébe egyetlen vagánynak sem, hogy hasonló esetben ne fogadja el az előzékeny bocsánatkérésemet! Ötvenkettő mínusz tizennyolc, annyi mint harmincnégy. Ennyi évnek kellett eltelnie, hogy megértsem életemnek ezt a sötét, csupa értetlen kérdőjelekkel a memóriám hálóján fennmaradt "élő" vasárnapját: személyi horoszkópomban bárki kezdő asztrológusnak feltűnik a Lilithel szorosan együtt álló, és éppen a legfontosabb személyi bolygóim által is egyértelműen csak negatív fényszögekkel "világított" Marsom. További asztrológiai részletezésekbe nem akarok bocsátkozni, tehát további tudományos alátámasztás nélkül mondom, amit asztrológusi és metafizikusi önismeretemmel magamról tudok: Születésüktől fogva, a lehető legagresszívebb tudattalannal (rejtett természettel) rendelkező személyként jöttem a világra. Ezt, az anyám - akitől ezt a sajátos spirituális természetet (karmát) örököltem - béke-szeretetbe bugyolált, mindennemű konfliktustól való iszonyatán alapuló nevelése, nem hogy enyhített volna, hanem még mélyebbre süllyesztett, még jobban elfödött, ezáltal még inkább szükségessé téve a Mars által megtestesített energia-kifejtő bátorság, célirányosság, erélyesség és az igazságért való harc princípiumával való kapcsolatteremtést és harmonizálódást, kiegyenlítődést. Ennek a karmikus sors-állapotnak nem kedvezett az sem, hogy a néhány pohár oroszhegyi szilvapálinka után egészen nyíltan - tisztességesen! - agresszívvé váló, fasiszta (Adolf Hitler eszméiben és a német faj fensőbb-rendűségében hívő), bikaerős mostohaapám mellett szerzett élettapasztalatok sem kedveztek a férfias bátorság és az igazság érvényesítésének a szolgálatába állított fizikai harci szellemnek a lelkemben való kicsírázásának, sőt: bár kacérkodtam a harci szellemmel és elmentem birkózni, de utáltam a nyers erőszakot és a félelemből eredő, lenéző elutasításon kívül semmiféle pragmatikus magatartásom nem volt vele szemben! Magyarul: nem csak azért birkóztam szinte hiába két éven át rendszeresen, mert a birkózók nem tanulnak verekedni, hanem azért sem, mert a két év kamaszkori birkózás kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a velem született és ráadásul belém is nevelt, minden szintű gyávaságot, nem hogy feloldja, hanem hogy akárcsak meg is érintse! Az egyik "pragmatikus oka" tehát annak, amiért a verést kaptam, az volt, hogy lelkileg még mindig gyáva voltam, illetve nagyon mélyen és nagyon rejtetten: tudattalanul voltam épp olyan agresszív mint a nálam alig nagyobb és erősebb vagány. Vagyis az egyetemes törvények alapján, és a horoszkópból is kiolvasható negatív spirituális meghatározódásaim szempontjából, a velem született kiegyenlítődési életfeladatok felvállalása és kiegyenlítődési állapota szintjén, egy lényegű voltam vele, csak éppen a polaritás törvénye alapján, és mindössze a felszínen, úgymond intellektuális szempontból lehettem és élhettem vele ellentétes lelki-szellemi állapotokban azokban a hetekben - hónapokban. És a polaritás törvényének, vagyis az ellentétes végletek létének és egymás vonzásának - taszításának a törvénye, az eredetileg tárgyalt témánk (árvíz - károsultak és természeti katasztrófák áldozatai kérdése) szempontjából igencsak lényeges. Mert a hegy heggyel nem, de ember - emberrel találkozik. Vagyis olyan emberrel, illetve olyan természeti vagy pszichikai eseménnyel találkozik az ember, amellyel valamilyen (esetleg rejtett) módon rezonanciában áll. Ez úgy is igaz, hogy egymással látszólag majdhogynem teljesen ellentétes személyek is találkoznak és vagy jó barátok, illetve szeretők, vagy élettársak - házastársak lesznek, vagy olyan esküdt ellenségek, akik egymás megsemmisítésére, eltűntetésére, lehetőségeik szerint minimum száműzetésére törekszenek, gyávák esetében, egymásnak a távoli ívben történő kikerülésére. Ezekről a furcsa, látszólag ellentétes társulásokról (a legbanálisabbak, amikor kiemelten magas férfiak alacsony nőt vesznek feleségül) számtalan történet él és kering a köztudatban, és a világkultúrában, és erre számtalan furcsa barátság, szövetség és szerelmi, élettársi példáját találjuk meg, akár a környezetünkben is, ha figyelmesen körülnézünk nem csak a környezetükben, hanem esetleg magunkban is. Medárda lányunk például, akinek két testvére van és a harmadik testvére (a negyedik gyermek tehát) négy hónapja, hogy úton van és akit egyáltalán nem kényeztetünk sem mi, sem a nagymamák (fővesztés terhe alatt meg van ez tiltva!), első lépésre egy olyan osztályközösségbe került, ahol rengeteg az egyke és az anyukák nagy része be is vallja, hogy "objektív" körülmények miatt a "nehéz természetű" gyermekeik el vannak kényeztetve. Mintha Medárda nem lett volna nehéz természetű születésétől kezdve… Ráadásul a tanítónője olyan családalapításra és gyermekszülésre több éve érett hajadon, akinek a kiemelt nőies szépsége és műveltsége ellenére sem sikerült családot alapítania. Csak a természettudósok és a szociológusok nevezik az ilyet véletlennek, de az egyetemes törvényeket ismerő személyek nem. Ugyanis a lányunk és az osztálytársai, valamint a tanítónő esetében a spirituális lényeg azonos: magam egyke vagyok, az édesanyám mellé alig tudott nagyapám egy második gyermeket kikönyörögni és kiveszekedni a század elején úri modort tanulni küldött nagyanyámtól, és a jelenség ismétlődik az Emőke esetében is: az édesapjának úgy kellett kikönyörögnie a hét évvel később született öccsét az édesanyjától. Sőt: a tömbházbeli szomszédaink családi helyzete is több mint érdekes. A lépcsőházunkban lakó családok közül senkinek nincs három gyermeke, de azon belül is többnyire az egyke, vagy a gyermek nélküli állapot a jellemző. Tovább menve: a jobb oldali szomszédunkban egyetlen gyermek van, a baloldaliban kettő ugyan, de a fiatal családanyának kivették a méhét. Alattunk az egykés édesanyám lakik, fölöttünk az ő barátnője, akinek a nálam fiatalabb fia több éve meghalt. És mi ebben a gyermek-szegény környezetben, a kemény gyermek- és életellenes programjainkkal az auránkban várjuk a negyedik gyermeket. A másik ok, amiért ily furcsa módon kellett akkoriban a Mars, és amint mindjárt ki fog derülni, a Plútó által megtestesített őserők külső megnyilvánulásával találkoznom, az előbbinél sokkal "szégyenletesebb". Az, a nálam egy évvel idősebb, gyönyörű lány ugyanis, akihez én szívem szerint el szerettem volna látogatni, az iskolai büzsé növelését célzó vasárnapi táncest szervezésében való részvétel helyett, néhány héttel korábban teljesen megváltoztatta a korábban velem szemben tanúsított odaadó "szerelmesi" magatartását. Jelesül azóta, ami óta megtudta, hogy az, a nálam négy - öt évvel idősebb komoly fiatalember, akibe ő korábban szerelmes volt, szarkomás betegségben szenved, vagyis halálán van és akit Éva, ha jól emlékszem, valami családi barátság nevében történő tisztességadásképpen is, el kezdett látogatni. Nem csak, hogy iszonyúan féltékeny voltam tehát akkoriban a haldokló fiatalemberre és mindenféle negatív érzéseket és gondolatokat tápláltam iránta, amiért szerintem ily módon, a "halálos betegsége miatti sajnálatkeltéssel" visszahódította tőlem a nőt, hanem azt is egyre erősebben kívánni kezdtem alattomban, hogy minél hamarabb meghaljon. Talán nem kell mondanom, hogy miért. Nos, valakinek a halálát így, ilyen, még önmagad lelkiismerete előtt is rejtett formában, de oly erősen kívánni, mint ahogy én akkor kívántam, még akkor is bűn és törvénytelen és egyenesen a tízes egyetemes törvénnyel: az Isteni igazság törvényével ellenkezik, ha az általad hőn várt esemény, amúgy is kikerülhetetlen. Ez az alacsonyrendű és törvényellenes szellemi és lelki állapot, a vétek, ha nem is közvetlenül, de már azzal a létszférával köt össze, amelyben a potenciális gyilkosok és öngyilkosok élnek, vagyis azzal, amelyben a Bagdad utcáin, közterein, mecsetjeiben, a Jeruzsálemi utcákon és üzletekben másokat a saját életük feláldozása árán is a túlvilágra küldeni szándékozó kamasz és felnőtt kamikaze - férfiak, illetve a csecsen fekete özvegyek halva-élnek. Ez már nem az igazságért való harc, és a negatív aspektusaiban a háború szellemét megtestesítő Mars princípiumának a sötét oldala, hanem a Plútó által megtestesített őserő negatív oldalának a megjelenése az emberi lélekben és tudatban: az önkényes és a többi egyetemes törvény figyelembevétele hiányában "dolgozó" rombolásé és önrombolás szelleméé. Ha meggondolom, hogy felszínen teljesen ártatlanul ugyan, de belülről micsoda sötét és az egyetemes törvényekkel ellenkező - ebben az esetben az Isteni Igazság törvénye mellett, a Ciklus és a Ritmus törvényét is végig sértettem - szerelmes és öntudatlan gonoszságomban és szellemi tudatlanságomban - lelki és szellemi állapotban voltam, még örvendhetek, hogy a kiegyenlítődésnek ilyen olcsó volt az ára, hogy ennyivel megúsztam. - Úgy látszik, a magyar nyelv kialakulása idején, az őseink több árvizet megéltek, hogy ezt a kifejezést, amelynek, annak ellenére, hogy mindennap használunk, soha nem firtatjuk az etimológiai értelmét, ránk hagyták. Valamit megúszni ugyanis azt jelenti, hogy a fulladástól megszabadulni. És annak érdekében, hogy az Ascendensemen álló, és a fent említett Marssal és Lilithel, de a Skorpióban álló napommal is negatív fényszögeket alkotó Plútó (a Skorpió uralkodó bolygója!) által megtestesített negatív szellemiségnek az akkori soreseményeimben való jelenlétét, illetve rezonancia törvényét ne csak magára az eseményre vonatkoztassam, hanem az egész akkori szellemi környezetemre és hátteremre, viszonyrendszeremre, karmikus állapotomra, el kell mondanom néhány dolgot. Az egyik lány-osztálytársam éppen egy évvel korábban kísérelt meg öngyilkos lenni és éppen abban a tornateremben, amelyben én, éppen az évharmadi "normámat" teljesítettem fekvőtámaszból. Így, a lánynak az előttem való földre-hulltával, szemtől szemben láthattam a szemeiben megjelenő halált. Egy évvel később a következő szerelmem, a nálam négy évvel kisebb, de ugyancsak iskolatárs, ártatlan szerelmem kísérelt meg szabályszerű öngyilkosságot, amiért a szülei el akarták tiltani tőlem. (Ugyanez a személy, érett nőként és más feleségeként, olyan autóbalesetet szenvedett, amelyben a férjének az előző házasságából származó, de éppen a nő karjaiban tartott kisfia meghalt.) A harminc éves érettségi találkozónk alkalmával a jelenlevőkkel beszélgetve, az tűnt fel, hogy a volt osztálytársaim közül épp azok, az akkoriban felszabadult, nagyvárosi vagány fiúk és későbbi életművészek haltak meg ideje korán és közülük az egyik iszonyú körülmények között, akikkel akkoriban, talán épp a polaritás törvénye alapján, vagyis azért mert én mindössze szerettem volna olyan lenni mint ők, de soha nem mertem, valamiféle ambivalens barátságba kerültem. Egészen pontosan az tűnt fel, hogy az osztálytársaim által megtestesített szellemiség valamiképpen magán hordozta a születési napjegyemnek: a Skorpiónak a bélyegét is. Hiszen nem csak, hogy a legérdekesebb lány kísérelt meg öngyilkos lenni és nem csak a legvagányabb fiúk tűntek el férfikorúkban, de idejekorán az élet színpadáról, hanem két lány osztálytársamnak is meghalt családanya korúkban a férje és a legvidámabb és a szexuális kalandjai miatt általam a leginkább irigyelt, diákként mindig vidám és viccelő fiú, néhány éve, szabályosan megőrült. Hát ilyen, erősen Skorpió - bélyeges spirituális közösséggel voltam én akkoriban rezonanciában, amikor a haldokló fiút támadtam gondolatban "jogos" féltékenységemben. Mindemellett, a tanáraink által is úgy voltunk elkönyvelve, mint az iskola átlagos szellemi színvonalát meghaladó osztály, ahol jóval több volt a jó tanuló, a jó sportoló, vagy más jó képességgel bíró diák, mint a többi osztályban. (Mellékesen: én egyáltalán nem tartóztam e színvonal-emelő diákok közé, tehát nem magamnak adok jó pontokat, amikor ezt írom, hanem ebben a tényben is összefüggést vélek felfedezni a Skorpiónak a közismert, nem hétköznapi intelligenciája és az osztály szellemisége között.) Mondandóm megértése és mindennemű félreértés elkerülése érdekében, következzen néhány mondat a személyemet és sorsomat meghatározó Skorpió napjegyemről is. Az asztrológiát csak akkor fogadtam el, amikor egy olyan asztrológiai előadáson vettem részt hallgatóként, ahol a Skorpióban született személyek betegségeinek a lelki és szellemi okait sorolta fel az előadó, aki nem tudhatta, hogy én e bűvös jegyben születtem és, hogy akkoriban ezekkel a betegségekkel, illetve negatív lelki és szellemi tulajdonságokkal mind rendelkeztem. Éppen egy ugyancsak féltékenységi okból eredő betegségben szenvedtem olyannyira, hogy úgy éreztem: teljesen tehetetlen vagyok a nap mint nap erősödő életerő csökkenésemmel szemben. Az előadás után felléptem egy ismerősömhöz, akinek a könyvespolcán valamikor láttam a Baktay Ervin, A Csillagfejtés könyve c. munkáját, hogy meggyőződjek róla: a magyar kultúrában közismert művészettörténész, Magyarország valamikori Indiai nagykövete is ugyanazokat a betegségeket és karakterjegyeket írja-e le a Skorpiónál, mint amelyeket a gyanútlan Bukaresti előadó - későbbi barátom és előadótársam - elmondott. Szinte reszkettem - ha kívül nem, akkor belül biztos igen - ahogy a Baktay "rám vonatkozó" sorait olvastam. Napokig úgy jártam, mint akit fejbe ütöttek, de a következő heti asztrológiai előadásra már vittem a diktafonomat. Két hét múlva már sejtettem, hogy mit kell tennem (Elsősorban az időközben mással jegybe lépett menyasszonyomat sürgősen elengednem!) és négy - öt hét múlva, már kezdtem kilábalni az életerőmet finoman morzsolgató "féltékenységi" betegségből. Ezt a halálos sors-verést is megúsztam tehát, de már csak az időközben "véletlenül" hozzám jutó metafizikai - asztrológia információknak hála. A másodjára született kislányunk hirtelen és csaknem abszurd halálát viszont, már nem úsztam volna meg (a fájdalomba belefulladtam volna, vagyis megőrültem volna), ha nem tanulok közben kilenc éven át, néhány éve gyakorló asztrológusként is, metafizikai asztrológiát. Illetve, ha nem fedezem fel időközben az anyai ágon öröklődő spirituális sors-programokat, és ha nem szoktatom hozzá magam a spirituális oknyomozáshoz és nem keresem egy éven keresztül. Ha tehát nem keresem oly kitartón, és nem találom meg a gyermek halálának a bennem is létező, az én több rendű éberség-vesztéseimben, metafizikusi mulasztásaimban is rejlő igazi, kauzális és spirituális okait. Mert ha a véletlen műveként, illetve egy objektív Isten, általam felfoghatatlan, magasrendű akarataként kellett volna elfogadnom, az nem sikerült volna és vagy megőrülök, vagy egyszerűen lebetegszem és kisétálok az életből Skorpiói önmarcangolások közepette, mint ahogy szinte kisétáltam az életből kilenc évvel korábban. A Mars ugyanis az életadó, spontánul, vagyis feltartóztathatatlanul megnyilvánuló nyers energiák őserejét testesíti meg számunkra a naprendszeren belül. Amennyiben valakinek a Mars-töltete negatív, nem azt jelenti, hogy kevés van belőle, hanem azt, hogy ezek az energiák az ö kiegyenlítődési életfeladataival ellentétesen nyilvánulnak meg a személyében. Ezért az illető személy, vagy nyers és brutális módon testesíti meg ezeket az erőket és ilyenkor agresszívnek nevezzük, vagy, ami ennél sokkal rosszabb: a felszínen el vannak fojtva ezek az erők, de a szellemi dimenziók szintjén annál is inkább kifejtik romboló tevékenységüket. És ezt olyannyira, hogy az ilyen szelíd, "békeszerető", de spirituálisan a közbűnözőknél brutálisabb mágikus képzelettel rendelkező felnőttek nem csak, hogy ilyen brutális események központjába kerülnek, hanem képesek ők maguk is megidézni ezeket az eseményeket. Például villanyáramzárlatot okozva, szikrát pattintanak ki valamely háztartási berendezésből és felrobbantják, vagy felgyújtják a saját házukat. Sőt: amennyiben egy ilyen brutális tudattalan képzelettel rendelkezik egy anya születésétől fogva és ezt a fojtott és rejtett spirituális agresszivitását nem sikerül szülés közben és szülés után sem feloldani, ha hirtelenül megharagszik a gyermekeire, öntudatlan negatív átéléseivel képes azt a lakást, vagy házat felgyújtani, vagy felrobbantani, ahol a gyermekei tartózkodnak. Vagy egyszerűen befogadóvá tenni gyermekét - gyermekeit a lassan, vagy a rögtön ölő vírusok számára, mint az én feleségem tudattalan képzelete, amely az Enikő halála után is, még most is képes egyik napról a másikra 39,5 fokos lázat provokáló vírusokat "meghívni" a legkisebb lányunk szervezetében. Elég csak arra gondolnia, hogy terhére vannak és idegesítik a gyermekek. És eközben én folyamatosan igyekszem kitérni a folyton kerülgető hűlések elől, vagyis valósággal küzdök a nevetségessé vált hűlés-érzékenységemmel, hiszen az ő férjeként nekem is teljesen negatív a Marsom. De legalább kialakult a jelzőrendszerem: a hűlés-érzékenységem. Isten őrizz, hogy ezt megszüntessem az orvostudomány terápiái segítségével! Itt és most viszont nem az én önkéntelenül elviselt, vagy tudatosan felderített agresszivitásom és a fegyelmezetten végig-csinált sors-kiegyenlítődéseim lajstromozása és leírása a fontos. Hanem az, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy amiként az én "rosszul járásaim" esetében is, úgy az Udvarhelyszéki tényleges árvíz-károsultak és az árvíz idején meghalt személyek esetében is, a személyi horoszkópok és az átszenvedett történetek fényében, ki tudnám mutatni, hogy kicsoda miért veszítette el azt, amit ténylegesen úgy érez, hogy "pótolhatatlanul" elveszített. Mert abban is egészen biztos vagyok, hogy nagyon sokan a tragédiát átélők közül, ha anyagilag nem is, de lelkileg és szellemileg inkább nyertek, mint veszítettek, még akkor is, ha eszükbe sem jut ez a lehetőség, ha csak nem halt meg a gyermekük, férjük, feleségük, valamelyik szülőjük. Hogy a lelki és szellemi fejlődést hátráltató, illetve a lelkeket a materialista kapzsiság sötét vermeibe lehúzó fölösleges göncöktől való megszabadulás következtében létrejövő, spirituális megtisztulási lehetőségekről ne is beszéljek. Mert olyan, a halálos veszedelmet egy fa tetején megúszó riportalanyi nyilatkozatot is hallottam, miszerint " - Ez az én újjászületésem fája". Egészen biztos vagyok benne, hogy ez nem volt egyszerű nyelvbicsaklás!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.03.25. 00:34 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
- Érdekes, hogy te egy ilyen, tévé riportban elhangzott, ártatlan szókapcsolatnak mélyebb fontosságokat tudsz tulajdonítani…

Talán már a mostani beszélgetésünk folyamán is mondtam, hogy mind a személyes élettapasztalatomból, mind gyakorló asztrológusi tapasztalataimból kiindulva, én a véletlenekben egyáltalán nem hiszek. Keresztényeknek valljuk magunkat mi székelyek, de tíz - tizenkét éve, teljesen hiába prédikálják templomainkban a papok (Ha a hívek új keletű, illetve a diktatúra éveiben kiéletlenül lappangó, meggazdagodási lázát látva, egyáltalán fel merik még a példázatot említeni), hogy csak akkor jut be a gazdag a mennyek országába, amikor a teve átmegy a tű fokán. Értsd alatta, hogy megromlik, majd elsorvad az ember spirituális fejlődési képessége és megromlik, majd teljesen elveszik a kiegyenlítődési képessége amikor elkapja a környezetével és a természettel való közvetlen kapcsolatát megzavaró, mesterséges élvezet, kényelem és biztosítás- szolgáló tárgyi eszközök készítésének és sorozat-gyártásának, az ilyen jellegű javak szerzésének és fölösleges gyűjtésének, halmozásának a mániája. Az embernek, az állatokét messzemenően meghaladó intelligenciája és leleményessége, valamint a beszélgetésünk elején talán eléggé körülírt mágikus képessége, teremtői képzelőereje fölöslegessé teszi számára az állati és a növényi szférában észlelhető létért való küzdelmet. A fogyasztói ideológiát fenntartani hivatott, butító politikai mese - politikai vadászmese! - az, hogy az ember a puszta fennmaradásáért, olyan irgalmatlan harcban kellene állnia az állati és a növényi világgal, mint amilyen irgalmatlan háborút visel ma a civilizált ember, az erdőkkel és az erdőkben élő, kivesző félben levő állatokkal szemben, "a létért való küzdelem" nevében. Holott ez a létért való küzdelem szlogenje, egy égre kiáltóan nagy hazugság, mivel a nyugati típusú civilizációban élő ember, messze a normális és természetes szükségletei fölött, a minél nagyobb élvezeti lehetőségek, a kényelem és a természetellenes és sors-ellenes "biztonsága" megszerzése érdekében termel és fogyaszt. Nos, ezt az önkábító civilizációs rémeszmét, amely a magyarságot több évtizede a nemzeti létnek a jövőbeni elvesztéséig menő fenyegetett helyzetbe (elképesztő számbelis sorvadás állapotába) sodorta, a székelység és kiemelten az udvarhelyszéki székelység is teljes mértékben a magáévá tette az utóbbi években. Ezt olyannyira, hogy az árvízről több olyan video- felvételt láthattunk, amelyet a veszély-zónán kívül lakó falusi gazdák és azok gyermekei, sőt: éppenséggel maguk az udvaron álló autóikat a vizek által ellepni látó, tehetetlen gazdák készítettek. És amit a nyugati civilizációs eszme-arzenálból, talán még ennél inkább is magáévá tett az utóbbi években a székelység, az, az ugyancsak gazdasági okokból történő, gyermekáldással szembeni lelki és szellemi ellenállás, bocsánat: modern és tudományos kifejezéssel: a nem kívánt terhességek elleni "védekezés". A folytonos, nyílt, vagy rejtett - a tudattalan szellemi világ mélyrétegeibe a lelkiismeret elől elrejtett, pontosabban: lefojtott - lelki és szellemi irritációt létrehozó Isten- és természet ellenes magatartásoknak a skálája és arzenálja tehát a székelyföldön is egyre fokozódik, miközben a civilizációs körülmények nem a nyugatiak. Figyelem! Talán világossá tettem korábban, hogy szó sem lehet arról, hogy olcsó, vallásos értelemben vett isteni büntetésekről beszéljek. Itt az egyetemes törvények összhatásáról, vagyis az eseményeknek annak az egyetemes lét szintjén, és így a mi életünk és sorsunk szintjén is érvényesülő logikának a szempontjából történő értelmezéséről van szó, amelyet a civilizált emberiség, most az évezred elején a leginkább letagad, illetve amelyről a leginkább nem akar tudomást szerezni, vagyis amelyet a leginkább ignorál, holott ez az egyetlen logika, amely a sorsunkban igazából érvényesül! A többi, magát reálisnak hirdető, de csak pragmatikus, vagy misztikus logika (utóbbiak közé tartozik az iszlám, vagy bármely más vallás jelenlegi, vagy jövőbeni világhódításának, térhódításának a rémeszméje), amely szerint (a vallásos, és a természettudományos világlátások szerint) az emberek az életüket vezetik, üres ráció, alap nélküli okoskodás, egoista és szentimentális spekuláció. Mert az udvarhelyi árvíz által sújtott övezetben élők esetében nem arról van szó, hogy például, bűnösebbek lettek volna mint mások, akik hirtelenül akartak meggazdagodni, illetve a korábbi gazdasági helyzetükhöz és a szellemi - lelki fejlettségi színvonalukhoz képest annyira meggazdagodtak, hogy az inkább hátráltatta és visszavetette őket a belső fejlődésükben, illetve a kiegyenlítődési képességeik megszerzésében és fejlesztésében. Hanem arról, hogy milyen embercsoportok különböző tagjai, éppen mikor, milyen időminőségben, milyen jellegű spirituális erőtérben (földrajzi zónában), mit és hogyan élnek át egy bizonyos intenzitással! Mert például, egy dolog az, hogy az ország szintű törvénytelen fakitermelések elősegítése és haszonhúzása révén "betegesen" meggazdagodott, Druzsba- szenátornak a lelke meg sem rezdül - és éppen ezért, őt semmi baj nem is éri -, amikor cinikus luciditással tudomásul veszi, hogy egyszerre több román és magyar újságban is olvasható, hogy a köztudott, de immár a firkászok által is kiszaglászott és nyilvánossá tett tényeket a Román és a Norvég Újságíró Szövetségeknek a romániai törvénytelen erdőirtásokat vizsgáló bizottságai, az EU szakjelentéseikbe is befoglalták. És egészen más az, hogy mit, mennyi ideig és milyen intenzíven éli meg ugyanezt a "tényközlést" egy Farkaslaki újgazdag erdész, vagy parasztgazda, akinek - jogosan, vagy jogtalanul, a probléma szempontjából most közömbös - a kocsmában a szemébe vágják, hogy a szervezett falopásban való részesedéséből vette meg az egyetemista lányának az új Dáciáját. És egy dolog az, ahogyan a Druzsba- szenátornak a, bizonyára liberális-materialista nézeteket valló, értelmiségi felesége, minden gond és látszólag káros következmény nélkül képes lenyelni éveken át a fogamzásgátló tablettáit, és egészen más, ahogy a Druszba szenátor "harmadkézi" ügynökei által korrumpált erdésznek a vallásos felesége teszi ugyanezt. Utóbbi, a "józan eszét" mozgósítva a nyomott vallásos lelkiismerete ellen, annak érdekében, hogy ily módon ők is elérhessék "az európai uniós gazdasági életszínvonalat. Az egyre divatosabbá váló gyermekáldás elleni tömeges védekezés nem néz vissza két-három generációs hagyományra a székelyföldön mint Magyarországon például, és ezért eléggé erős belső konfliktusokat vált ki a többnyire még vallásos tudattal rendelkező nőkben, fiatal lányokban és asszonyokban. Márpedig a huzamosan (hónapokon és éveken keresztül) és intenzíven átélt lelkiismeret furdalás idézi meg a leginkább a negatív sorserőket. Kalótaszeg a legjobb példája annak, hogy a hirtelen történő csoportos meggazdagodás nem csak urbánus, hanem a "tiszta" falusi környezetben is kiváltja a magas fokú egoizmust, vagyis a teremtés első törvényével szembeni ellenséges magatartást: az egykézés divatját. És akkor még arról nem is szóltam, hogy "a másik és a mások" (szomszéd, távoli rokon, ismerős, stb.) meggazdagodásának a puszta észleléséből - látványából eredő irigység, illetve az öncélú kivagyiság és versengés szelleme, amely egy ilyen hirtelenül, de féltörvényesen gyarapodó újgazdag vidéken általánossá válik, milyen, öntudatlanul, de folytonosan kiáramoltatott, negatív energiákat gerjeszt az emberek szívében, spirituális öntudatában és környezetében. Az irigységgel nem csak az a baj, hogy ellentétesen ható mágikus erő, és nem hogy megkapnánk azt a tárgyat, helyzetet, vagy személyt (házat, autót, pénzt, szorgalmas férjet, szép feleséget), ami az irigység tárgyát képezi, hanem az is, hogy a gyengébb anyagi, vagy rosszabbnak vélt sorshelyzetben levő személyt, akinek a szívébe befészkeli magát, egyenesen a sors-ellenes neheztelés, illetve az Isten ellenes szellemi magatartás állapotába hozza.

- Mit jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy az irigy ember nem csak az irigyelthez viszonyul negatívan szellemi szempontból, hanem ezzel egy időben, önkéntelenül és öntudatlanul neheztel a sorserőkre is, vagyis támadja a saját "szerencsétlen" sors-programját, amely miatt úgy képzeli ő nem érhette el azt a valamit (vagyont, sors-helyzetet, férjet, feleséget, szertő, stb.) amit a másiktól irigyel. Igen ám, de a sorsprogramunk nem más, mint a spirituális fejlődési programunk, és végső soron, mindenki esetében, az egész létet teremtő és "mozgató" egyetemes teremtés és megváltás logikájának a szükségszerűségéből ered. Na mármost, ha ezt támadjuk, magát a Szent Lelket - a Teremtés Logoszát - támadjuk, amiről Jézus azt mondja, hogy ez az egyedüli szakrális "bántás", ami soha semmiképp nem bocsáttatik meg: "Aki a fiút bántja, annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja, az is megbocsáttatik. De aki a Lelket bántja, annak nem bocsáttatik meg." Ennek, a szent szellem elleni véteknek a morfológiáját és természetét az anyai ági ősöktől öröklött sorsprogramokról írt tanulmányomban Isten ellenes programként nevezem és a személyi horoszkópokban a Nap és a Plútó által alkotott közös negatív fényszöge és e bolygóknak a többi bolygóval alkotott negatív fényszöge alapján lehet felismerni. Ezek, az anyai ági ősanyáknak a huzamosan és intenzíven átélt Sors- és Isten ellenes nehezteléséből, negatív szellemi magatartásából származó és az utódoknak átadott programok tehát annyira veszélyesek például, hogy nekik tulajdonítható az unokák és dédunokák testi hibával: fogyatékossággal történő születése, a tudósok által egyszerű (és véletlenszerű, illetve szülőktől öröklött) genetikai hibának mondott anyaméhen belüli hibás alakulása, torz fejlődése. El lehet képzelni tehát, hogy az ártatlannak képzelt és mindössze az irigységből elkövetett tettek szintjén észlelelt és elitélt, de a legtöbb esetben a felszínen nem látszó (tehát rejtett!) sors-ellenes spirituális magatartás, amennyiben más, a fentiekben megemlített más negatív szellemi- lelki magatartással egyesülve, miféle negatív sors-helyzetek és helyszínek felé irányítja az illető személyt, illetve, hogy milyen sors-helyzeteket idéz meg a számára? Ezeknek, a csak igen vékonyan és mindössze jelzésszerűen felsorakoztatott negatív és pozitív (a mentő akcióba lendülő hősöket mozgató lelki és szellemi motívumok például) energiáknak a közös eredője szerint történik az, hogy ki mikor, milyen helyen tartózkodik és milyen eseményekben vesz részt tudatosan, vagy öntudatlanul: mindössze a sorsa által kényszerítve kell az eseményekben részt vennie, dicsőséggel önmaga és a körülmények fölé emelkedve, vagy dicstelenül elbukva előbb vagy utóbb. Az ártatlan gyermekek és kamaszok szenvedésének a megítélésénél viszont nem szabad elfelejtenünk mindazt, amit az anyai ági örökletes programokból eredő determinációkról, illetve karmikus energia-töltetek színezetéről és egyénenként, illetve anyánként változó, különböző erőfokáról tudunk. Láthatjuk tehát, hogy sem nem jogos, vagy szeszélyes "isteni büntetésről", sem vak véletlenről nincs szó a csoportos katasztrófák, vagy az egyéni tragédiák esetében, hanem világról és az életről, az erkölcsről, a becsületről és a különféle emberi és anyagi értékről alkotott különböző vallásos, vagy világi ellenségképekhez és a képzetekhez kapcsolódó érzelmi impulzusoknak a többé vagy kevésbé intenzív átélésének a mágikus hatásairól és visszahatásairól, hosszú távú következményeiről! Ezeknek az egyéni lelki átélések színének és fokának az alapján kerülünk kapcsolatba különböző helyeken és különböző idő- tér egységekben, az ezekkel a belső átélésekkel valamilyen szinten lényegi összefüggésben álló személyekkel és társadalmi - közösségi, vagy természeti eseményekkel. Ez az egyetemes törvények összhatása. Ezt kellene végre megértenünk és elfogadnunk, és miután elfogadtuk, a sors-elhárítási és életfeladat-kikerülési törekvések helyett, ennek a logikának megfelelően cselekednünk, ahelyett, hogy további külső védelmi tárgyak és berendezések kieszelésével, gyártásával és vásárlásával, külső védelmi és biztosítási intézkedésekkel igyekeznénk elválasztani magunkat a nálunk sokkal erősebb (és okosabb!) sors-erőktől és hatalmaktól, amelyek épp abba a földrajzi helyre és időpontba vezetnek minket, ahol a velünk spirituális összhangban álló, vagy a belső élményeinkkel, állapotainkkal ellenségesen ellentétes, de alapstruktúránkkal azonos lényegű események éppen megtörténnek.

- El kell ismernem, lenyűgöző, amit mondasz, és mintha mindezt valahol érezné is az ember nyugodtabb pillanataiban. De aztán vagy kételkedik benne, mivel mindez ellentmond a "józan eszének", vagy ha nem is kételkedik, de megfeledkezik róla, és "napirendre" tér fölötte. Ráadásul, hétköznapi szinten tényleg Isteni igazságtalanságként éljük meg azt például, hogy a Druzsba-szenátorhoz hasonlatos személyek látszólag vígan élik világukat, miközben az a szegény paraszt, aki életében egyszer vett néhány öl törvénytelenül kivágott fát feketén, annak érdekében, hogy a korhadó házát rendbe tegye, és emiatt rossz lesz a lelkiismerete, mert megtudja, hogy azt a fát történetesen a sógora örökségét képező, de még állami felügyelet alatt álló erdőből vágták ki, adott esetben árvíz, vagy tűzkárosult lesz.

- Nem létezik a teteinket a mi földhöz ragadt gazdasági, politikai és kulturális-vallásos erkölcsi mércéink szerint felülbíráló személyes Úristen, és az egyetemes törvények "sem veszik számításba" a mi konjunkturális - történelemben és földrajzilag is változó - erkölcsi képzeteinket, valóság- és vallásos hiedelmeinket. Sokat példálóztam a Bagdadi mecsetben történt öngyilkos és gyilkos robbantással. Talán azért ragadt meg ennyire ez a kép bennem, mert a helyszíni BBC riportban, egy, a szerencsétlenségből néhány apró sérüléssel megmenekült arab azt kérdezte a vér-pecsétes kendős fejét fogva és elkeseredetten kiáltozva, hogy Allah miképpen engedhet meg ilyen gyalázatot? Az egyetemes törvények a mi belső öntudatunk és az öntudatunk által irányított átéléseink, élmény-reakcióink szerint hatnak. Ezért, az Isteni igazságtalanság, amit te említesz, nem létezik, mivel az a szellemi, vagy lelki mód és az intenzitás, amiképpen lereagálunk bizonyos tapasztalatokat és külső eseményeket, szoros összefüggésben áll azzal, hogy születésünktől fogva milyen teremtői őserőkkel kell kapcsolatba és harmóniába kerülnünk, illetve azzal, hogy ezeket az általános és személyi - individuális harmonizálódási életfeladatokat mennyiben sikerült - a neveltetése, tanítása, vagy egyéni megvilágosultsága segítségével, felvállalni, vagy kikerülni valakinek. - Az Igazságtalanságot én abban látom, hogy „a különböző, mecsetben, vagy otthonában történő sors-tragédiában való részesülés ellen” nem tehet semmit a tudatlansága miatt porul járó szegény ember, akinek soha eszébe sem juthatott, hogy neki, a szüleitől hallottakon és az iskolában tanultakon túl, bármiféle szellemi, vagy harmonizációs életfeladatai is lennének? Tudomásom szerint a földkerekség egyetlen iskolájában, főiskoláján, vagy egyetemén sem tanítják ma ezeket a törvényeket, honnan vehetnék a szerencsétlen emberek…

- Az igazi felelősségtudatukból és a lelkiismeretükből. A szívük eszéből, ahogy tanítja Jézus Júdást, persze, hiába... Hiszen azt például, hogy az egészséges embernek, amennyiben a stabil élettársával folyamatos szexuális életet folytat, gyermeke kell, hogy szülessen és azt gondoznia és nevelnie kell, mindenki tudja a lelke mélyén, még akkor is, ha az amerikai és a magyar liberálisok habzó szájjal hadakoznak ez ellen, az egyetemes ősi törvénynek a bármilyen jellegű elhangzása ellen. Amiképpen azt is, hogy nem kell "minden fát" kivágni, vagy kivágatni, még akkor sem, ha azok a fák, nem a mi erdőnkben, nem a mi országunkban, vagy nem a mi földrészünkön nőnek. Ezeket a törvényeket könnyen elolvashatjuk a szívünk: igazi lelkiismeretünk nagykönyvéből. Ezzel szemben, nem csak székelyföldön vágják soha nem látott kegyetlenséggel az őseink által óvatosan kezelt erdőket, hanem, a világ két "legdemokratikusabb" állama: Anglia és az USA az afrikai és a Dél-amerikai esőerdőkből származó fa-anyag legnagyobb importőre. És sok olyan harminc év feletti, de családtalan és gyermektelen nővel találkoztam Magyarországon például, akik engem is meg akartak győzni arról, hogy a gyermekszülés és gondozás - nevelés, nem képezi a "komoly" életfeladatok tárát, hiszen ennek semmi köze a szellemi élethez. Hát persze, ha ma Nyugaton (Magyarországon) és lassan nálunk is mind inkább ez a koreszme! Kíváncsi lennék, hogy a vezető magyar tévé stúdiók komoly műsorvezetői közül, hányat vár otthon a miénkhez hasonló gyermeksereg? Te mondat az előbb, hogy tisztább pillanatainkban, nyugodtabb perceinkben, mintha értenénk is ezeket, de annyi "józan" boldogságmodellel és tudományos elmélettel van teletömve az agyunk, hogy nem jut benne hely a lelkiismeretnek és a spirituális felelősségtudatnak, sokszor még a vallásosak számára sem. Rengeteg az olyan, magát vallásosnak tartó értelmiségi család létezik, sőt: a többsége ilyen, aki úgy érzi, hogy "az adott körülmények között" ők két gyermek vállalása által - figyeljük csak meg ennek a divatosan jól hangzó, hipokrita kifejezésnek az életidegen és istenidegen pszichológiai mellékzöngéit: mekkora nagy áldozatot hoztak ők, nem tudom kinek ezzel a hősies vállalással! - egyértelműen teljesítettek a "kötelességüket". Eközben az őseik sokkal mostohább körülmények között sokkal több gyermeket szültek, gondoztak és neveltek. Mivel azonban érzik a jól hangzó fogalom alatt rejlő hazugságot, illetve azt a spirituális tényt, hogy tudományos "védekezésükkel" folyamatosan vétkeznek a teremtés első és legfontosabb törvénye ellen és ezt minél mélyebbre, szeretnék a tudatukban le gyömöszölni, folytonosan rossz a lelkiismeretük és mentális szinten, vagyis rejtetten folytonosan irritáltak. És csodálkoznak és meginog az istenbe vetett hitűk, vagy éppen azt hazudják maguknak, hogy "keresztjükkel" kitünteti őket az Úr, amikor aztán kiderül, hogy a „tudományos védekezésnek köszönhetően” méhükben, vagy a mellükben - vagyis az anyaság szerveiben - daganat képződik. Ha már itt tartunk, el kell árulnom neked, hogy a magyar katolikus hívek társadalma a leghipokritább nemzetsége a gyermekáldás elleni védekezés és a vallásos önáltatás tekintetében. Női többsége úgy jár templomba, hogy közben jól fel van doppingolva fogamzásgátlókkal, illetve spirálokkal van a méhük kibélelve, miközben Szűz Máriához és a "kisjézushoz" imádkoznak és ebben semmiféle ellentmondást nem találnak. Ráadásul még háborognak is a politikusok korrupt természete miatt, amikor ők maguk is folyamatos spirituális korrupcióban élnek. Egyébként, valamikor, az Orfeuszéhoz és a Phitagorászéhoz hasonlatos spirituális beavatási iskolákban (Lásd az ezoterikus szó eredeti értelmét), tanították ezeket a hermetikus törvényeket és ma is van ahol tanítják, de ezeket a szabadegyetemeket ismét csak azok találják meg, akik a spirituális struktúrájuk, illetve karmájuk szerint, kauzális szinten kapcsolatban állnak e törvények megismerésének a szűkségével és lehetőségével. Én is így találkoztam velük, nagyon sok társammal együtt tizennégy ével ezelőtt, de egyedüli vagyok aki, ennyire a behatoltam ezek lényegébe és a magamévá tettem. Sőt: közzé is tettem azokat mind a honlapomon, mind a két évvel korábban megjelent tanulmánykötetem anyagában, de a barátaimon kívül, még senkivel nem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy hetek óta olvasgatja a tanulmányt és igyekszik a törvények szellemiségét az életében alkalmazva, magáévá tenni. - És mi a helyzet az Afganisztánban lassan lecsengő harminc éves háború nem harcoló, női és gyermek-áldozataival, az Iraki és az Izraeli robbantások elkövetőivel és áldozataival? Az ottani merényletekben meghaló amerikai és más nemzetiségű katonákkal? Hiszen ott nincs sem törvénytelen erőkivágás, sem tömeges gyermekáldás elleni védekezés?

- Ilyen helyzetekről nem tudunk, de tudunk a vallásos szinten gyakorolt, vagyis a spirituális szinten a mindennapokban átélt agresszivitásról. A később Angliából fellebbezési jog nélkül kitiltott, a Londoni iszlám közösség fő muftija (papja) teljesen nyíltan nyilatkozott a BBC TV-riporterének: bármit is tenne és bárhogyan is védekezne ez ellen a földkerekség nem mohamedán hitű része, az Iszlám hit, vagyis az arab világ vallásos dogmarendszere úgy is elfoglalja majd a földet, akár az erőszak útján is. Ez teljesen szinkronban áll a Korán azon parancsával, amely szerint az igaz hívőnek - többek között, mint pl. a napi szertartásos imádságok elvégése - kötelessége a Koránt tűzzel és vasal terjeszteni. Hiába próbálják tehát a nyugati emigrációban élő arab közösségek vallási vezetői a nyugattal elhitetni azt, hogy a mohamedán vallás a béke vallása, mert amíg ez a mondat benne van az iszlám világ "tíz parancsában" addig, az iszlám az erőszakos vallásos terjeszkedésnek és meggyőzésnek a hitrendszere is. Márpedig a Korán alapdogmáinak ezt a részét a rendszerből kivágni, egyenértékű lenne a Hegyi beszédnek az evangéliumból való kitörlésével! Sőt: tekintettel a kereszténység szekularizált "modernizációjára", vagyis a szektásódására és felhígulására, az utóbbit könnyebben el lehet képzelni, mint az előbbit! Ez pedig egy olyan "adott helyzet", amit nem lehet megkerülni. Tudomásul kell venni, hogy az ortodox szinten a vallásukat gyakorló, illetve a vallásos képzelettel élő, hithű arabok, egyúttal spirituális szintű terroristák is, akiknek a képzeletvilágában "a nem igaz hitet valló" személyeknek az adott esetben történő meggyilkolása egyszerűen nem is bűn. Legalábbis nem olyan bűn, amely a vallásos lelkiismeretükkel és spirituális képzeletvilágukkal ellentétben állna. A kérdés tehát az, hogy az egyetemes törvények alapján, érzés, gondolat és képzelet világa szintjén, ki és miképp kerül kapcsolatban ezzel a "spirituális bűntudatlansággal"? Láthatjuk, hogy Irakban nem csak az Amerikaiak és az "idegen hódítok" ellen irányul ez a vallásos szintű lelkiismeretlenség, hanem ugyanakkora, ha nem nagyobb intenzitással, a más politikai nézeteket valló, saját hittársaikkal szemben is, hiszen nem csak a friss demokráciát (szerintük a hitetlenség, illetve az idegen hit rendszerét!) védeni és fenntartani hivatott hazai rendfenntartó erők rendőreit és katonáit robbantgatják fel önmagukkal együtt gátlástalanul, hanem a politikai színezetükben különböző nemzetiségek mecseteiben imádkozó hittársaikat is. Azt én nem tudom megmondani, hogy ennek a Korán által létrehozott magas szintű gyilkossági szabadalommal járó szellemiségnek mikor lesz vége, illetve, hogy vége lesz-e egyáltalán, de az tény, hogy ugyanaz az arab földből fakadó nyersolajra nyert dollár - ami az Alkaida mozgalmát fenntartja - akárcsak a gerilla-hadszíntérré változott Irak esetében, amely mindössze egy előjátéka annak, hogy mi fog bekövetkezni néhány évtized, vagy évszázad múlva, az egész fundamentalista arab világban - fogja, ha nem is teljesen lebontani, de élességében mindenképpen meggyengíteni a muszlin vallásos fanatizmust. Hiába legyintünk a Bush hipokrita beszédein, amikor azt hangoztatja, hogy az Amerika és a demokrácia ellenségét legyőzni, illetve az Amerikai népet fenyegető veszélyeket semlegesíteni vannak jelen Irakban, mert tudjuk, hogy ez alatt a jól csengő szavak alatt azt kell érteni, hogy azok a katonák valójában az olaj mágnások, valamint az amerikai és az egész nyugati világ olajipari - lés ezen keresztül mindenféle termelő-fogyasztó ipari és gazdasági érdekeit hivatottak megvédeni. Metafizikai szempontból ez a "leleplezés" mind nem jelent semmit, nem ez a rejtett spirituális oka annak, hogy mit keresnek a nyugati hadseregek csapatai Irakban.

- Hát akkor mi? Eddig azt hittem, hogy a nyersolaj az egyetlen igazi ok, amiért Magyarországnak és Romániának is kötelező a demokrácia instaurálása fölött őrködni Irakban.

-Áh, dehogy, az olaj, csak az "Úristen ürügye." Bush elnök és az Iraki játszmában érdekelt amerikai iparmágnások köre is, mindössze a planetáris bolygó szintű spirituális fejlődésnek az eszközei ebben a globális sors-játszmában. Itt ugyanannak a vallásos fanatizmusnak a korrumpálását és megbontását lehetővé tevő, "ördögi" pénznek, illetve nyugati gazdasági életszínvonalnak a kísértő - bomlasztó erejének a szükséges jelenlétéről, illetve e bomlasztó jelenlét fenntartásáról és erősítéséről és van szó, amely a vallásos kereszténység alapjait is felszámolta. Vagy hallottál te mostanában nyugaton vallásháborúról? Mihelyt valamelyest meggazdagszik egy - egy nagyobb társadalmi közösség és kezd irányíthatatlan és fanatizálhatatlan tömeggé válni, a szellem szabad mozgása és is lehetővé válik benne. A vallásosan fanatizált tömegekben a szellem megkövül és csak az ellentéte: a tömeget alkotó egyéneknek az individuális öntudata kialakulását elősegítő liberális gazdaság tudja azt, éppen az egoizmus kialakításával és kifejlesztésével a dogmatikus vallásosság és a vallásos fantazmagóriák béklyóiból ki szabadítani. Hiába importálják tehát a vallásukat nyugatra a muszlinok az emigrációjuk által, mert az arab világba az olaj kibányászását - kifejtését és elszállítást szolgáló, ördögként behatoló pénz és gazdasági igényesség, ha primitíven kísérve - züllesztve is, de megbontja és megszelídíti majd a koránnak az erőszakos terjesztésére vonatkozó parancsolatát. Hogy ebben a végső soron iszonyatosan zavaros spirituális és szellemi légkörben milyen katona, vagy milyen pénz- és karrier- és hírnévhajhászó újságíró, politikus, vagy civil hal meg, annak a függvénye, hogy akár bennszülöttként, akár utazóként, vagy rendfenntartóként milyen szellemi öntudattal bír, illetve, hogy milyen kauzális sorsprogrammal bír, hogy milyen belső átélései vannak lelki, szellemi és spirituális (életképzeleti) szinteken. Misztikus kifejezéssel: hogy milyen minőségű az aurája.

- Talán ennyi elég lesz a valóság olvasói számára a szellemi tisztánlátás mibenlétéről, annak az elérési lehetőségeiről. Olvasóink nevében köszönöm a részletes tájékoztatást.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2008.03.25. 00:35 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 3794
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
Harmadik rész III.

Barát:- Úgy képzeltem, hogy amit egy hónappal korábban elmondtál a tisztánlátás kapcsán, bőven elég lesz, de szóltál telefonon, hogy a beszélgetést folytatni szeretnéd. Úgy érzed, hogy kifelejtettél valami lényegeset?

- Az történt, hogy időközben kaptam Magyarországról egy elektronikus levelet, amely egyrészt - végre! - rácáfolt a múltkori beszélgetésünk utolsó mondatára, másrészt, a tulajdonképpeni személyes (vagyis az asztrológushoz intézett) kérésén keresztül, egy olyan problémát vetett fel, amit a korábbiak folyamán nem fejtettem ki megfelelően. Ez pedig nem más, mint a demokráciára való érettség kérdése, illetve a spirituális szempontból egyre érzékenyebbnek születő új generációknak a demokrácia elvei alapján történő nevelés útján történő összezavarása, a liberális - tudományos oktatás káros következményeinek a kérdése. Az ugyan kétségtelen, hogy azon spirituális fogyatékossága ellenére, hogy az igazság nem dönthető el a többségi szavazatok alapján, a demokráciánál jobb politikai rendszer nem alkalmazható a közösségi - társadalmi viszonyrendszereink, a politikai élet szervezésében és irányításában, amennyiben a társadalmat felnőtt és racionálisan gondolkozni képes személyek alkotják. De, mind a kiskorúak és a kamasz gyermekek esetében, mind az irracionális vallásos fantazmagóriák által vezérelt, a felelős politikai és racionális gondolkozási képesség szempontjából még érleletlen személyek és közösségek esetében alkalmazni, nem csak hogy lehetetlen, mivel természetellenes, hanem egyenesen káros! És hosszú távon egyenesen veszélyes következményekhez is vezethet a demokratikus viszonyok bevezetése a személyi autonómiával nem rendelkező kiskorú és kamasz gyermekekkel folytatott viszonyban, az irracionális képzetek által vezérelt egyénekből alkotott csoportok és közösségek közötti viszonyokban. Én nagyon sokat szenvedtem lelkileg és ennek következtében testileg is, a Ceusescu Nicolae által irányított román nemzeti szocialista diktatúrában. Igen sokat gondolkoztam azon, hogy miért kellett ez a kommunista utópiára (végső soron egy meghatóan szép humanista hitrendszerre) alapuló szocialista diktatúra olyan sokáig fennmaradjon Keleteurópában és ezen belül miért kellett sokkal erősebb és kegyetlenebb legyen Romániában? Könnyű tőlünk független, külső erőkre és okokra fogni a szenvedéseink és az abszurd állapotaink okát, vagyis azt, hogy az oroszok és a sztálinista szoviet kommunizmus hozta ránk, és tartotta rajtunk ezt a sötét spirituális fátylat. De szerintem a szuverén személyi léttudat hiánya, az autonóm gondolkozásra való éretlenségünk, a spirituális függőségi kényszer-képzeteink: a pragmatikus szűklátókörűséggel vegyülő, vallásos dogmatizmust tápláló irracionális érzelgősségünk volt az, ami ebben a "pácban" minket oly mélyen és oly sokáig benne tartott. És ennek következtében, nem csodálkozom, hogy egyesek még mindig visszasírják "a régi szép időket", amikor mások, egészen pontosan a diktatórikusan alkalmazott szocialista törvények és rendszabályok biztosították számukra a létminimumot és a szürke közbiztonságot, illetve döntöttek helyettük az életük legfontosabb kérdéseiben is. Bármi is történt és történne velem a diktatúra bukása után, én nagyon boldog vagyok tehát, hogy nem nehezedig életemen az a szurkos szenny, amit még mindig érzek felém áramlani, ha valamelyik közhivatalban mellém kerül egy katonatiszt, vagy egy feketeszoknyás katolikus, vagy ortodox pap, élvezem tehát a demokráciát. Szigorúan elmegyek választani minden alkalommal és a feleségemtől és a 82 éves édesanyámtól is elvárom ezt, még akkor is, ha a választási törvényekkel baj van és a kedves csíkszeredai szenátorom mellett, kénytelen vagyok a Druzsba szenátorra is leadni a voksomat, mivel mindig egyazon listán szerepelnek. De még így is jobb, mint erőszakos szekus tisztek és ostoba párttitkárok diktatúrájában élni. Azt hiszem, ha netalán valóra válhatna a vezérért bégető tömegek álma, és megint egy diktatúrában találnám magam, vagy a mindenáron való szökés, vagy a diktátor meggyilkolására építeném az életemet. Harmadik út számomra nem létezne. És ezt nem csak az átélt lelki és szellemi borzalmak miatt, amelyek a testemet is még betegebbé tették, mint amilyen gyenge szervezettel megúsztam a mostoha-apai diktatúrában töltött gyermekkoromat. Hanem elsősorban azért, mert tudom, hogy a felnőtt személy esetében, a fejlődés törvényével ellenes mindenfajta erőszaknak, illetve bármiféle, erőszakon alapuló világnézet-változtatási, okítási - tanítási kísérletnek az alkalmazása. A spirituális evolúció törvényével ellentétes mindenféle, racionális gondolkozásra képes (nem agysérült) felnőtt személynek az akarata ellenére történő irányítása, oktatása, a felnőtt-idomítás. De - és itt van a mondandóm lényege: - ugyanakkor azt is látom asztrológusként, hogy mennyire káros a demokratikus elveknek és a racionális meggyőzésnek a személyi felelősségtudattal még nem rendelkező, autonóm személyiséggel nem rendelkező személyekkel való kapcsolatrendszerben, illetve a "magukhoz való ésszel", tehát megfelelő élettapasztalattal nem rendelkező gyermekekkel való relációkban történő alkalmazása. Nap mint nap látom, hogy ez a káros nevelés, nem csak a gyermekek pszichikai és spirituális integritására, lelki és testi egészségére hat vissza károsan (sokszor végzetesen), hanem az elhibázott nevelés következtében összezavarodott és a felnőttek dolgába demokratikus alapon ("természetesen") beleszóló, élettapasztalat nélküli gyermekek, a természetes egoizmusuk érvényesítése (vagyis természeti beállítottságuk teljesítése és a meg nem fékezett természetes individualitásuk normális, egészséges érvényesítése) által, képesek megnehezíteni, meggátolni és így tönkretenni a szülők szexuális életét, és ezáltal, egész családi reláció-rendszereket. Sőt: mivel a szülők szexuális életét is megzavarják, nem egy esetben ők a látszólagos okozói a szülők elválásának is. Azért csak látszólag, mivel valójában a humán - liberális szülők a hibásak a gyermekeknek ezért a családszétbomlásig vezető aknamunkájáért, vagyis azok, akik hagyják a dolgot idáig fajulni. Ahogy nem szabad beterhelni a gyermekek tudatát és nem szabad megengedni a gyermekeknek, hogy döntsenek arról, hogy a szülők szeretkezzenek-e, vagy sem, mivel egy ilyen kérdésnek a helyes eldöntéshez ők semmiféle tudással és tapasztalattal nem rendelkeznek, ugyanúgy nem szabad azzal sem beterhelni őket, hogy a saját érdekükben történő dolgok felől dönthessenek. Ám az sem helyes, ha a természetük szerint "bogaras" gyermekeknek az együttműködési kedve elnyerése érdekében azt racionális rábeszéléssel, verbális meggyőzéssel próbáljuk az együttműködés hasznosságára rávezetni, vagy a folytonosan a kedvében járva, jutalmazások segítségével az együttműködésben érdekeltté tenni és ezáltal a gyermeket még zavartabbá: szeszélyesebbé, egoistábbá tenni. Hogy a szervezet számára kellemes pillanatnyi érzéseket okozó, de hosszú távon - nem véletlenül! - egészségi károsodást is okozó finomságokkal és az ily módon könnyen megszerezhető szuper játékokkal való jutalmazás miért nem jó módszer? - Azért mert ez a legjobb út a gyermeknek a korrupciós magatartásra való hozzászoktatására, vagyis arra, hogy már gyermekkorában a fejlődés törvénye logikájával szembeni magatartáshoz szoktassuk. A fejlődés törvényének ugyanis teljesen ellentmond az, ha időnap előtt és úgy jutok hozzá valamihez, hogy közben nem mentem keresztül azokon a tapasztalási - megismerési fázisokon, ha nem szerzem meg azokat a tapasztalatokat és ismereteket, amelyeken keresztül kellett volna mennem és amelyeket meg kellett volna szereznem, ami közben munkálkodok annak érdekében, hogy az áhított tárgyat, vagy állapotot elérjem. Érdekes, hogy az emberek, annak ellenére, hogy már kezdik sejteni, hogy a sors nem protekciózik senkivel "üresben", vagyis hogy nem jutalmaz fölöslegesen és öncélúan senkit, illetve a kiegyenlítődés törvénye szellemében, ha valamihez túl könnyen és túl hamar hozzá jutunk, az élet más területén valamiképpen vissza kell fizetnünk a pillanatnyi és érdemtelen sikerért, de úgy képzelik, hogy az ami rájuk érvényes, a gyermekekre nem. Ezért a nyugati civilizációban élő személyek nagy többsége, nem tesz egyebet a gyermekeivel, mint az egész kiszolgáltatott gyermekkor idején félrevezeti az amúgyis alighogy a világra jött utódait. És még csodálkozik, hogy azok kábítószereznek és csodálkozik azon, hogy depressziósak, öngyilkosságra hajlamosak és rejtetten, vagy nyíltan agresszívek. Több szülőtől hallom, hogy a világért nem pofozná meg az elkényeztetett, miközben azon csodálkozik, hogy az ártatlan csemetéjének a kedvence Eminem, aki többnyire arról dalol, hogy miképpen fogja láncfűrésszel darabokra vágni a feleségét. És ugyanakkor attól is fél a gyermekét bántani semmiképpen nem akaró szülő, nehogy az ártatlanka, "mások befolyására" rossz társaságba keveredjen és sátánistává váljék. De ne nehezítsük a megértést, sem a felszíni tünetek és következmények a spirituális alapok feltárása nélküli értelmezésekkel. Íme a Levél: „Tisztelt Kozma Szilárd! Egy ideje olvasom az írásait. Közel sem értem a végére. Az Interneten az egyetemes törvényekről kerestem írásokat és akkor találtam rá az Ön honlapjaira. Szerettem volna tudni, hogy foglalkoztat-e bárkit is az, hogy létezik (kell, hogy legyen) egyetemes igazság (és miben leledzik), amely mindenkire érvényes, amely minden ember életére kihat, amely alól senki sem kivétel. Hiszen nem lehet, hogy a világ úgy épüljön fel, hogy van az én igazságom, meg a te igazságod, hanem csak egy igazság van, az egyetemes igazság. Az igazságot nem mi osztogatjuk, az igazság nélkülünk is létezik. Az ember elsőrendű feladata az lenne, hogy élete során erre az igazságra – mely törvényszerűségekben mutatkozik meg - ráleljen, működését megértse, és életét ehhez igazítsa. Jószerivel az Ön írásain kívül alig találtam valamit ezzel kapcsolatban (az lehet, hogy külföldi honlapokon rálelnék írásokra, de nem beszélek idegen nyelvet).
Az egyetemes törvényekről szóló írásait ezidáig egyszer olvastam el, de az nem elég. Az óhajtott átfogó megértésre még várnom kell. Nagyon közel állnak hozzám ezek a gondolatok. Alaptermészetesség van bennük.
Nagy odafigyelést igényelnek az írásai. Vannak részek, melyek olvasmányosak, de vannak részek, melyekhez olyan előképzettségre volna szükségem, amivel nem rendelkezem. Asztrológiai ismereteim nincsenek. Mégis türelmesen, lassan haladva, ahogy az időm engedi, olvasom őket. Vannak írások, amelyekre befogadó vagyok, mert számomra is tiszta, mint a víz és vannak, amelyeket vagy fenntartással olvasok, vagy nem értem, nem tudom összekapcsolni semmilyen bennem létező tudásanyaggal. Levelem szándéka és reménye az, hogy egy kérdésben felvilágosítást kapjak Öntől. Olvastam, hogy Ön Skorpió napjegyű és Oroszlán aszcendensű. Az én kisfiam is ilyen, mármint ha az Interneten fellelhető horoszkóp programok helyesen tájékoztatnak. Elolvastam a Skorpió napjegyről szóló írását és több részlet szembetűnően hasonlított Marcira. A kisfiúnk nemsokára 6 éves lesz és jövőre iskolás. Úgy érzem, hogy sok probléma vár még megoldásra iskolakezdésig. Legfontosabb, hogy szobatiszta legyen. A kakilással van a gond. Állandóan visszatartotta a székletét, ennélfogva kitágult a végbele és most székletcsorgása van. A bugyijai mindig kakisak. Az Interneten keresgéltem anyagot erről, valamint már voltunk orvosnál. A végeredmény az, hogy gyógyszerek nélkül, kellő önfegyelemmel és következetességgel rendbe lehetne tenni ezt a dolgot. Nos itt kezdődik a probléma. A mi kisfiúnk nem fogja fel ennek fontosságát. Se szép szóval, se fegyelmezéssel nem tudom megértetni vele a dolog komolyságát. Kakilni helyette nem tudok. Persze a kakilás parancsra sem megy. Ennélfogva úgy látom, hogy a kórházi kivizsgálás, ne adj Isten a műtét felé vezető útra lépett a fiam. Tudom, hogy magyarázhatok neki bármennyit, hiába. Csak akkor fog megváltozni, ha ezt ő fogja akarni. Csak ki ne fussunk az időből. A másik dolog, hogy igen impulzív gyerek. Sok problémája lesz még az életben. Nem tanul a hibájából. Mások kérését nem teljesíti, ha az egyébként elvárható lenne egy adott szituációban, ha az nem egyezik az ő szándékával. Erős akaratú, makacs, agresszív, durva, hangos, szófogadatlan, piszkálódó, sokszor tud lenni. Ugyanakkor jóeszű, sok jó oldala is van, de ezeket letarolják az agresszív és kiábrándító kirohanásai. (Ami gyümölcsöt megterem, azt sokszor saját maga tiporja el.) Elgondolkodtam: okos eszű gyerekem van, érzékeny is, tud szeretni is, én sem rejtem véka alá a szeretetemet. Hát akkor miért nem tudom kiegyensúlyozottá tenni. Szerettem volna vele is úgy foglalkozni, mint a kislányommal, de nem lehetett hozzáférni (mármint lelkileg). Hogyan segíthetnék a fiamnak harmónikusabbá válni a saját maga és a környezete érdekében? Lehet egyáltalán -hosszabb távon!- szót érteni és együttműködve előrehaladni egy Skorpió kisgyerekkel? Mi kell egy Skorpió kisgyereknek, hogy ne érezze azt, hogy indulatba kell jönnie? Segíteni szeretnék neki, de nem arra gondolok, hogy helyette akarom megoldani a problémáit, hanem arra, hogy hogyan közvetíthetném feléje azokat az ismereteket, amelyek segíthetnék őt a negatív tulajdonságainak az önmérséklésében, illetve személyiségének kiegyensúlyozásában. És mik azok az ismeretek, amelyeket egy 6 éves kisgyerek is megért? Nem hagyja magát tanítani, irányítani, még ha az az ő javát, netán testi épségét szolgálná is. Tudja, volt többször olyan időszakom, hogy mélységesen belefáradtam a vele való nehézségekbe, a hiábavaló igyekezetbe. Aztán jött egy kis tartalékerő, s újra megpróbáltam reményt fakasztani magamban. De sok az újbóli csalódás. Nyilván a legjobb az lenne, ha olyan szülei lennének, akik maradéktalanul az egyetemes törvények szerint élnek. Keresőnek és jóra törekvőnek érzem magamat, de biztosra mondhatom, hogy nem tudok megfelelni minden követelménynek. Várom segítő válaszát! A gyakorlatias tanácsokat szívesen fogadom. Azért bátorkodtam Önt kérdezni erről a problémánkról, mert hasonló horoszkópikus tulajdonságokkal rendelkezik. Talán Ön el tudja mondani, amit a kisfiam nem. A fiam nem tárulkozós típus. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy valamit, ami történt vele, azt nem tudja, vagy nem akarja elmesélni. Nehéz őt, az indokait, a késztetéseit megismernem. Pedig szeretnék törődni és foglakozni vele, segíteni neki.” Íme hát egy olyan - az asztrológusi tippem szerint, a horoszkópjában föltétlenül mély Skorpiói és Plútói motívumokkal rendelkező - anya, aki nem csak, hogy a korábbi beszélgetésünk során körülírt egyetemes (és egyedül érvényes) logika létezését, illetve az egyetemes törvények létezését megsejtette, de a fia információ-eleresztési: székelési problémáinak az orvoslása érdekében, nem egy gyermekpszichológust keresett meg, hanem engem, az egyetemes törvények tudó személyt, aki ugyanabban a jegyben született, mint az ő problémás fiacskája. A gyermeke egészségéért méltán aggódó édesanya azt írja valahol a levelében, hogy szeretné a hat éves fiának megmagyarázni, azzal valamiképp megértetni, hogy éppen az ő pozitív szociális jóléte és a puszta egészsége érdekében kell abba hagynia a lelki makacskodást, az általános ellenállást és a „kakit” idejében eleresztenie. Holott bármennyire is lehet értelmes és különleges intellektuális képességekkel megáldott egy - egy gyermek, tudomásul kell venni azt a tényt, hogy a tizennégy év alatti gyermekeknek nincs még kifejlődve az önmagukhoz való esze! Metafizikai kifejezéssel: a tizennégy év alatti gyermekeknek nincs még önálló mentális teste. Ez nem azt jelenti, hogy az aurájuk hiányos, hanem azt, hogy nem áll még készen, az aurája nincs még elkészülve (nincs még „belőve”) bizonyos, az illető gyermekben lakozó potenciális felnőtt személy intellektuális karakterét befolyásoló és alakító értelmi információknak a befogadására és spirituális szintetizálására. És ez még akkor is úgy van, ha a misztikus mesék szerint a mai gyermekek sokkal érzékenyebbek szellemileg, mint a materiális - pragmatikus gondolkozás által „elrontott” felnőttek! A gyermekek tehát egyáltalán nem értik, mert nem érthetik - mivelhogy ők még nem rendelkeznek azzal a lényegi szellemi megértést szolgáló spirituális szervükkel, amit mi mentális testnek nevezünk - hogy mi szolgálja az ők tényleges javát és mi az, ami nem. És itt érjük utol a modern pszichológia és főként a gyermekpszichológián alapuló, tudományos pedagógiának az egész emberiség jövője szempontjából is, beláthatatlan károkat okozó eszmerendszerét. A minden spirituális információt hiányoló, modern pedagógia és a gyermekpszichológia ugyanis azt tartja, hogy a gyermektől semmit nem szabad megkövetelni, hanem a gyermeknek mindent „értelmesen” megmagyarázva, vagyis a lelkére beszélve, „értelmesen” (azért ismétlem annyit, mert ez az önmagát, főként a gyermekei természete és azok jövője felől félrevezető modern emberiség varázsszava) és célszerűen a jóra rávezetni, az intellektuális információ segítségével őt a jóra ráirányítani. Lehetőleg mindent el kell neki magyarázni és ily módon az általunk „jónak” látott útra a kis zseniket rávezetni. Magyarul: a gyermek lelkét és tudatát és emlékező rendszerét (memóriáját) olyan racionális - pragmatikus és erkölcsi - szellemi információkkal beterhelni, amelynek a befogadására és szintetikus - személyes - értelmezésére a gyermek nincsen készen, hiszen ehhez a szintézishez hiányzik a személyes élettapasztalata, és amely konjunkturális - erkölcsi információk nagy részének ráadásul, felnőtt korában, semmiféle hasznát nem fogja venni. Sőt: a személyi memória intellektuális rendszerébe ily módon bekapcsolt fölösleges, önellentmondó és személy-idegen erkölcsi információhalmaz (szülői dogmarendszer) akadályozni fogja az egyéni gondolkozás kialakításában. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy az erkölcsi hegyi beszédeinkkel a gyermekeket lelkileg és szellemileg is beterheljük. És nem csak olyan információkkal, amelyeknek a hasznát soha nem fogja venni, hiszen a fogyasztói erkölcsök változnak a leggyorsabban, hanem olyan információ-rengeteggel is, amelyeknek a tényleges feldolgozásához (megemésztéséhez), az egyéni élettapasztalatok hiányában, nem alakultak még ki a megfelelő spirituális szervei. És akkor csodálkoznak, hogy miért olyan gyakori a korai depresszió, a rombolási és önrombolási kényszer, az immunrendszeri betegség és általános életenergia-hiány. Ezzel, a fölöttébb „értelmes” megoldással szemben, ma már nem csak a pedagógusoknak tiltják meg manapság, parlamenti többséggel hozott törvények szintjén is, hogy a gyermekekkel szemben testi figyelmeztetést - fenyítést alkalmazzanak, hanem már a szülőknek is. Holott a biológiai szervezetünket működtető energia - testünk és a potenciális spirituális karakter-jegyeinket tartalmazó buddhikus testünk, gyermekkorunkban még közvetlen kapcsolatban állnak, miközben az érzelmi - asztrális és az alsó mentális (pragmatikus - racionális információkat tartalmazó és működtető) testünk nem! Ennek következtében pedig még a betokosodott felnőtt is képes a teste által tanulni, a gyermekek viszont minél zöngébbek, annál inkább a fizikai testükkel - az elszenvedett fájdalmak segítségével - tanulnak. A fájdalom ugyanis nem valami kiküszöbölni való természetes „rossz”, nem a természetnek a tévedése, hanem a legfontosabb jelzőrendszerünk: jelzi, hogy valamit föltétlenül abba kell hagynunk, hogy egy bizonyos irányban nem jó tovább haladnunk. Amennyiben neki rohanunk teljes gőzzel egy nagy és szilárd akadálynak, az elszenvedett fájdalmak jelezni hivatottak vagy azt, hogy nem kell (egyelőre) az akadályon átkelnünk, vagy az átkelésnek egy másik módját kell választanunk. És az életben mindennel így vagyunk. A lelki és a szellemi akadályokkal is. A baj csak az, hogy a fájdalmat és a szenvedést előbb misztifikáltuk és vallásosítottuk, majd leleplezve- tudományosítva, kineveztük fölösleges koloncnak és a különböző technikák segítségével meg akartuk szűntetni, el akartuk tűntetni. És mi lett a vége annak, hogy a múlt század elején elkezdték a nőket megszabadítani a szülési fájdalmaktól? Az, hogy az ily módon megsegített nők lány nemű ükunokái vagy teljesen képtelenek a gyermekszülésre, vagy 8 -10 - 12, sőt: 16 órákig is szülnek iszonyú fájdalmak között. És mit csinálnak a gyermekkorukban a fájdalomtól lehetőleg minél jobban megkímélt személyek? Szüleik rémületére szélsőséges (extrém) sportok által „űzésével”, nap mint nap teszik kockára a testi épségüket és az életüket. Hiába: ha a szellemet kihagyják a számításból, „A mocsarak vissza vernek”. Ha minden áron befolyásolnunk kell tehát a gyermeket, az ő „egészsége és szociális integrációja érdekében”, miért akarjuk azt minden áron, a felnőtt számára is elkeserítő perceket - és órákat létrehozó, fárasztó lelki rábeszéléssel és nem egy - egy időben és térben jól elhelyezett, határozott „Nem”-mel, vagy egy - egy kis testi jelzéssel elérni? Csak azért mert annyira ésszerűnek tűnik és humánusan is megható az a kauzalitást is és a természetességet is hiányoló elmélet amit a pszichológia állít? Hiszen nem csak a határozott és ellentmondást nem tűrő Nemmel, de a testi jelzésen keresztül is, mindössze egy - két másodperc alatt, amíg egy anyai, vagy apai pof elcsattan, meg lehet értetni a gyermekkel, hogy mit kell tennie és mit nem „a saját érdekében”. A felnőtt szerinti helyes útra: a „jóra” való rávezetésnek ennyi természetes információ bőven elég, a levélbeli Marcikaként ellenálló gyermek számára is, hogy mit kell tennie „a saját érdekében”, és közben sem a lelkét, sem a szellemét nem terheljük fölöslegesen! Mert minél nagyobb a lelki és a szellemi teher, annál nehezebb az elengedés. Ezt nem csak gyakorló asztrológusként, hanem olyan, a Skorpió jegyében született személyként is elmondhatom, akinek a közelében és családjában, valamint a baráti körében is, mind nyílt, vagy rejtett Skorpió töltetű személyek (gyermekek) élnek. Képzeljék el kedves felvilágosult szülők, pszichológusok és pedagógusok, akik a humánus és demokrata nevelési módszerek eredményeként képtelenek két gyermeknél többet gondozni és felnevelni (hiszen egy - két elkényeztetett visítozó, a szüleik szerelmi - szexuális életét is felborító, követelőző gyermek mellett csupa lemondás az élet!), hogy a mi gyermekeink ugranak ki a bőrükből, úgy örvendenek, valahányszor egy - egy hét végi karate versenyről, vagy edzőtáborból haza jövök, holott soha nem keresem a kegyeiket, nem hozok tehát semmi nemű ajándékot a számukra (édességről, nyalánkságról meg pláne, szó sem lehet.) El tudják képzelni egyáltalán, hogy a gyermek egyszerűen a szülő természetes hazaérkezésének örvendhet? Önök haza mernének állítani „örömszerző” ajándék és finomságok nélkül? A legtöbb ember szeretetről beszél és ha jól meg nézzük, hogy mit ért ezalatt, kiderül, hogy lényegében és végső soron korrupcióra, vagyis hamis kiegyenlítődés kiváltási lehetőségére, tehát hamis szeretetre gondol és eszébe nem jutna, hogy ezzel mekkora kárt okoz elsősorban önmagának és a gyermekének. Mert arra, hogy természetes, ha a családon belüli azonos spirituális struktúrával rendelkező személyek (a gyermekeink) örvendenek egymásnak és nem kell ezt a tiszta érzést mestersége öröm-szerzési, bocsánat: öncélú élvezet-produkálási eszközökkel fokozni és elrontani, már senki nem gondol. Csak azon lepődik meg mindenki, hogy miután a gyermekét (a civilizációban egyre ritkább esetben: a gyermekeit) elhalmozza különböző élvezet-okozó tárgyakkal és nyalánkságokkal, az követelőzni kezd és kamasz korában egyenesen és ellenségesen a szülő ellen fordul. Pedig ezen semmi meglepődni való nincs: akit olyankor is kiszolgálnak és élvezetekben részesítenek, amikor képes kellene legyen magát kiszolgálni és örvendeni a természetes együtt létnek is, a természetes információ-csere lehetőségének is, mindettől a fontos fejlődési lehetőségtől „a szülői szeretet és megértés” által megfosztva, kiszolgáltatottá válik. Márpedig a kiszolgáltatott ember logikus, hogy gyűlöli azt, aki őt kiszolgáltatottá tette és a kiszolgáltatott állapotban tartja. Kérdem hát, mennyiben lehet szeretetről beszélni, azokban az esetekben, amikor a szülő kiszolgáltatottá teszi a gyermekét és megfosztja nem csak attól, hogy önálló személyiséggé váljon, hanem attól is, hogy normális élettársi viszony kialakítására legyen képes a jövőben. És mindez még csak arról szól, hogy, elsősorban spirituális szempontból helyesen cselekedve! - miképpen érhetünk el minél gyorsabb és hatékonyabb eredményt a gyermekeinknél, éppen az ők érdekében, vagyis annak érdekében, hogy szociálisan elfogadhatóvá váljanak más gyermekek számára és kezelhetőek más felnőttek által is. És arról még egyáltalán nem is beszéltem, hogy éppenséggel az egyetemes létnek az általunk megszüntethetetlen és kicselezhetetlen (megváltás-) logikája alapján, a gyermekeink is éppen olyan kiegyenlítődési életfeladatokkal születnek a világra, mint mi és ezek között a Mars és a Szaturnusz és az Uránusz őserőivel, illetve ezek negatív oldalaival való kikerülhetetlen találkozások és kapcsolatfelvételek, illetve ezekkel az őserőkkel (azok negatív oldalaival) való megismerkedés és a harmonizációs készség kialakításának a szükségessége is szerepel. Márpedig ezek az őserők, illetve ezeknek a fizikai és pszichikai megjelenési formái, vagyis ezeknek a teremtési őserőknek a természeti megtestesülései, egyáltalán nem a kíméletességükről, a kényelembiztosításnak a tiszteletben tartásáról híresek, még pozitív aspektusaikban sem! Mindenképp egészségesebb tehát, ha a gyermekek a szüleik "segítségével" azok által ismerkednek meg ezekkel az őserőkkel, mintsem, hogy az egyéni fejlődési spirituális sorsprogramjaik megvalósítását szolgáló, a fent említett találkozási lehetőségeket szolgáló kísértéseknek a családon kívül és így a szülői felügyelet és értelmezési lehetőség körén kívül történjenek meg. Hogy így szerezzék meg a szükséges és kikerülhetetlen, de igencsak veszélyes (ezért néha végzetes balesetekben is végződő) tapasztalataikat. Az-e a jobb szülő tehát, aki ellenőrzötten és irányítottan, vagyis tudatosan részesíti a gyermekét durvább és látszólag "kegyetlen" Marsi, Szaturnuszi és Uránuszi tapasztalatokban? Akkor tehát, amikor ezeknek helye és ideje van, vagyis akkor, amikor a gyermek még egészen zsenge korában, éppen az ilyen jellegű tapasztalatok meg- és beszerzése céljából, ilyen jellegű - és a gyermek egészséges fejlődése szempontjából feltétlenül szükséges - akár fájdalmasan is visszaható lelki és testi ismeretek megszerzése céljából, majdhogynem tudatosan provokálja a környezetét, vagyis a szüleit? Vagy az, aki nagyokos demokrataként a gyermeknek a lelkére dumál, vagyis a Mars erő helyett a Merkúrt állítja a gyermek elé és ahelyett, hogy egy kis testi fenyítéssel, lelki szembe - és ellenállással, azt a tapasztalatot és azt az ismeretet adná meg a gyermekének, amire annak éppen akkor szüksége van, "leszereli értelmes beszéddel". Holott a gyermeknek a Hold (anyai - szülői szeretet és gondoskodás) őserővel együtt, előbb a Mars őserővel kell megismerkednie és Nem a Merkúrral. Az, aki a Szaturnusz helyett, az Uránuszt és a Jupitert állítja a gyermek elé, és nagy humanistaként nem részesíti a gyermeket külső ellenállás-élményben, határ-élményben, és félrevezeti a gyermekét öncélú jutalmazással, vagy fölösleges (a gyermek számára feldolgozhatatlan) erkölcsi prédikációval, kényeztetéssel, esetleg érzelmi zsarolással ("Ezzel nagyon bántod anyukát. Ha ezt teszed, nem is szeretsz". - Negatív Neptunusz és Plútó)? Tévedés ne essék! Nem arról van szó, hogy a gyermekeket ütni és verni kell, hiszen én sem teszem ezt. Nem arról, hogy folytonosan diktatórikus kezelésben részesítve szülői terror alatt tartani a gyermekeket, hanem arról, hogy éppen a spirituális fejlődésük érdekében, a legtöbb esetben, amikor "rosszalkodnak", voltaképpen a környezetüket provokálják annak a kiismerése, illetve az ellenállása kiprovokálása érdekében, a szellemi és a lelki határok kitapasztalása érdekében. És ilyenkor, elsősorban az ők számára hasznos a határoknak akár a testi impulzusig menő, tudatos és határozott érzékeltetése. Hogy ilyenkor inkább szükségük van a szülők egészséges és természetes (normális!) reakcióira, vagyis az azonnali és határozott szülői ellenállásra, vagyis a számukra sokkal könnyebben befogadható feldolgozható és megjegyezhető "benyomásra", mint az egyértelmű információnak az "értelmes és okos beszéddel", történő szétkenésére, szétszórására, semlegesítésére. Az utóbbival csak összezavarjuk, vagy beterheljük, miközben a határozott és egyértelmű szóbeli, majd, amennyiben a szó nem használ - és a nem baj az, ha gyakran nem használ, mert ez csupán azt jelenti, hogy az adott gyermeknek nem éppen intellektuális információra, hanem elsősorban energetikai információra van szüksége! Egy - egy határozott testi, vagy lelki NEM-mel vagyunk tehát igazán a segítségére, azzal teszünk jót mind neki, mind önmagunknak. Van ideje mindennek… Van ideje természeti létformának, van ideje az erősebbek diktatúrájának, vagyis az erőszakosabb és a gátlástalanabb egyedek diktatúrának, van ideje az abszolutista és a felvilágosult monarchiának, van ideje a köztársaságnak és van ideje demokráciának. A legtöbb szülő ma liberális demokráciát játszik a gyermekeivel pici korában, és látván, hogy ez csődöt mond a gyermekek ily módon elferdített személyi tudatának a természetes erősödése következtében, épp akkor akar diktatúrát bevezetni, amikor éppen a demokrácia játék szabályainak az ismertetése következne: azok kamasz- és ifjúkorában, amikor az addigi „jó gyermek” legdurvább ellenállásával, a szélsőségig menő és szabadságvágynak képzelt anarchikus alapállásával találják szembe magukat. És ráadásul mindezt úgy, hogy közben a szülők magánélete is egy csődtömeg, hiszen ők sem tudják már, hogy mi a jó és mi a rossz, mivel az összes értékeik, amelyekhez igazították az életüket csődöt mondtak. Ma már hivatalosan is, természetesnek veszik azt is, hogy olyan sok az elhibázott szülői, tanítói és tanári nevelés következtében - a fordított sorrendben alkalmazott szülő - gyermek, szülő - gyermekpartner viszonyrendszerek következtésben! - depresszióssá, ideggyengévé, más pszichiátriai problémával küzdő személlyé, kábulatra vágyóvá, munka és szülő-kerülővé, illetve kábítószerezővé és öngyilkossági gondolatokat fontolgatóvá tett "civilizált" fiatal. Amennyiben ezeket a spirituális alapú lelki és szellemi evolúciós helyzeteket és folyamatokat, és a rejtett ok-okozati összefüggéseket megértettük, térjünk vissza az eszmefuttatás elején idézett levélnek a Marcika széklet visszatartási problémájára (helyesebben: egyelőre az anyuka problémájára) vonatkozó részéhez. Marcika ugyanis a Skorpió jegyében született és az egyszerű tény, hogy a Skorpiókra tipikusan jellemző veszélyes betegség - amiben én is szenvedtem, de nem gyermekkoromban, hanem jóval később…, és amiben a szintén a Skorpió jegyében született édesanyám nálam sokkal súlyosabban szenved ma is, és amiben az anyai nagymamám meg is halt - ennyire súlyosan jelentkezett nála, több dologra utal. És első sorban annál a ténynél fogva, hogy a Skorpió mint spirituális "erőfészek" azt a létállapotot testesíti meg a teremtésben, ahonnan vissza kell fordulni, mert egyszerűen nincs tovább. Azt az állapotot, ahol minden más út és lehetőség elfogyott a vissza-út kivételével, ahonnan tehát más fajta út nincs, csak a megfordulás és a gyökeres átalakulás útja, vagyis "az Istenhez vezető vissza-út", a ki- és felemelkedés útja. Nagyon úgy néz ki tehát, hogy a Marcika végbél problémája, illetve a szülei problémája, ha áttételesen is, de azonos az egész emberiség problémájával, mivel Marcika és a szülei egy olyan sors-helyzetbe és spirituális létállapotba jutottak, ahonnan mindent másként kell csináljanak, mint ahogyan az elődeik, egészen pontosan az anyai ági őseik csináltak. A Marcika betegsége tehát a következőket jelenti: 1) Hogy az anyai ági ősanyák valamelyike, a mély tudattalanja szintjén, valamiért (akár vallásos kiábrándultságból, akár vallás-ellenes meggyőződésből és szellem-ellenes magatartásból adódóan) nagyon hosszasan és intenzíven haragudott a Sorsára, vagy a Sorsát adó Istenre. Ez az anyai ági üknagyanya pl., mielőtt az a lány gyermeke, aki Marcikának az anyai dédnagymamája, vagy nagymamája lett, megszületett volna, az Istenre - Sorsra való haragja mellett, képtelennek bizonyult megbocsátani, valakinek valamit, illetve lelkileg elengedni valamit, ami őt lelkileg akadályozta a sors-megismerésben, a szeretete kiáramoltatásában, az Isten és a Sors pozitív értelme iránti bizalmának az átélésében. Ez a foganási és várandósági időszakban átélt megbocsátási, elbocsátási képtelensége megakadályozta annak idején, teszem fel, a nagymamát, vallásos kifejezéssel: a Gondviselés erejében bízni. Metafizikai nyelven: az elengedési - megbocsátási képtelensége megzavarta a nagymamát az egyetemes törvényekkel való harmóniába kerülési törekvéseiben. A negatív spirituális programok (a karmikus determinációk) ugyanis második generációnként felerősödnek. 2) Mivel ő szülte Marcikát, az édesanya is ugyanannak a (az üknagymama szerelmi csalódásából, anyagi, vagy személyi veszteségéből?) adódó Sors- és Isten elleni neheztelésből eredő Skorpiói programot hordozza magában, mint Marcika, még akkor is, ha ez a program nem jelentkezik betegség formájában olyan nyilvánvalóan (erősen), mint a gyermekben. Ez viszont azt jelenti, hogy amennyiben a Skorpió-fiacskája ennyire végzetesen tönkre tette már a popsiját az által, hogy a szülői akarattal való szembeszállásnak ezt a módját gyakorolta kicsi kora óta (Ezt a jelenséget, illetve ezt a jellegzetesen Skorpiói betegség-morfológiát minden komolyabb asztrológiai könyv leírja), az anyukának is el kellene engednie valamit, valamiről le kellene mondania. Egy rossz szokásról, egy magatartásról, egy személyről, egy sors-téveszméről, egy koncepcióról - mivel, amiként azt a korábbiakban kétszer is részletesen kifejtettem, a gyermek személye szellemi - spirituális irányítását 70 - 80 százalékban az anya tudattalan spirituális világa, mágikus teremtői képzelete végzi. Ezt abban az esetben, amennyiben az anya nem hagyta el a gyermekét, vagy ha nem mondott le róla, miután a gyermeket "hivatalosan" valamiért (teljesen mindegy, hogy jogosan-e, vagy jogtalanul!) elvették tőle. A gyermek tehát, akárcsak a zavarodott klímájúvá szennyezett földünk, nem tud meggyógyulni mindaddig, amíg: 1) Az anya nem mond le arról, amiről épp a gyermek betegsége jelzi, hogy számára legnehezebb lemondania. Marcika nem gyógyulhat meg mindaddig, amíg az édesanyja nem engedi el azt az érzést, gondolatot, koncepciót, tárgyat, vagy személyt, illetve az ezekhez fűződő viszonyát, nyílt, vagy titkos érzéseit, amit valamiért igen fontosnak tart megtartani. Ezt, az "elengedni való valamit" pedig csak és csakis az anya - és nem a Marcika! - horoszkópjából lehet kiolvasni, illetve az anyának a horoszkópja ismeretében történő személyes beszélgetés alapján lehet kideríteni. Azt viszont, hogy az emberiségnek miről kellene általában lemondania, igen jól tudjuk: az eszeveszett fölösleg-termelésről. 2) Mindaddig, amíg a Marcikával való viszonyukban a szülők nem alkalmazzák az egyetemes törvényeket, amiképpen ezt a Marcika édesanyja is megfogalmazta a levelében. A probléma ebben az esetben csak az, hogy az egyetemes törvények között van az a Szaturnuszi őserő által irányított hatás-visszahatás törvénye is és a Mars által irányított polaritás (az ellentétezés) törvénye is, ami arról szól, hogy már a gyermekkorban "ártatlanul ért" fájdalom-jelzések árán, és ha így nem megy, akkor a hosszas szenvedések árán is meg kell tanulnunk a fizikai és a pszichikai létezés határait tiszteletben tartani. Persze itt megint felmerül a vallásos-humanista gondolkozásból következő Isteni igazságtalanság kérdése, amiről korábban elmondtam már, hogy egy hamis berögződés következtében fellépő probléma-felvetés, ezért most ennek magyarázatával nem foglalkozunk. És közöttük van a korábban már többször említett és az Uránusz, valamint a Szaturnusz őserők által világított fejlődés törvénye is, amely szerint az igazi (a teljes és az egészséges) fejlődés, nem a könnyítések útján, hanem a természetes nehézségek leküzdése útján jön létre. Ezeknek a törvényeknek a tudomásul vételét viszont, egyelőre elmulasztja mind a technokrata eszmerendszer, mind a modern pedagógia és pszichológia, mivel ezek "nem felelnek meg" sem a felfedezéseiket és találmányaikat eladni szándékozó tudósok érdekeinek, sem a lelkiismeretük által nyomott (depresszió: nyomás ellenes állapot) egykéző szülők és pedagógusok pragmatikus szentimentalizmusának, illetve a modern, humanisztikus-demokrata nevelési koncepcióknak. A szentimentális misztikus elvekről és elméletekről (Lásd: indigó és kristály gyermekek) nem is beszélve. És lehet, hogy a Marcika édesanyjának, akinek esetleg a Nyilas, vagy Oroszlán az Ascendense és ráadásul a Marsa és a Szaturnusza támadott a horoszkópjában, és ennek megfelelően a humanista szózatok segítségével, startból lehengerel minden ami férfi jellegű jelenség és megnyilvánulás, mivel "gyűlöli az erőszakot, különösképpen, ha azt védtelen gyermekekkel szemben alkalmazzák". Rejtett Skorpiói szellemi struktúrájával ugyanis, gyermekkorában az apja "kegyetlenül bánva vele, többszörösen megalázta". Ezért éppen azt nehéz elengedni, hogy ne parancsolgasson a férjének a családi béke nevében, és ne dumálja tele a gyermeke fejét, vagyis ne terhelje le a lelkét. Ahelyett, hogy odaadó anyai szeretettel és szülői felelősségtudattal pofon verje azt olyan határozottan, hogy annak eszébe se tudjon jutni, valamit is visszatartani a lelkében: ellenkezni bármivel is, amit a szülei mondanak. A megbocsátásnak - elbocsátásnak, elengedésnek és a létbizalomnak ugyanis - vagyis mindannak, ami az un. Skorpiói sorsprogrammal rendelkező személyek számára a legnehezebb - van egy "titkos" metafizikai kulcsa: csak, és csakis azt tudjuk igazából és teljesen elengedni, amit előzőleg már jól megfogtunk. Pontosabban: felnőtt, gondolkozó és autonóm személyekként, csak és csakis azt tudjuk igazából megbocsátani, amit teljes mélységében és minden metafizikai - spirituális jelenjelentésében megértettünk, hogy miért is kellett velünk megtörténjen. Hogy miért kellett azt velünk, ellenünk, valaki elkövesse, illetve azt, hogy mivel váltottuk ki azt a bizonyos ellenséges magatartást, tettet azokból a személyekből, akikkel kapcsolatba kerülünk. Sőt: hogy miért bántottak, koránt sem ártatlanul azok az állatok, hogy miért sérültünk meg azoktól a tárgyakkal, természeti elemekkel és jelenségekkel való kapcsolatba kerülés következtében, amelyek sokáig fájó lelki, vagy fizikai sebet hagytak bennünk. Minden más megbocsátás és más fajta kibékülés hamis kiegyenlítődéshez vezet, mint az I. és a II világháborúk békeszerződései és az infernális erők aktiválódásának nyújt talajt és lehetőséget. A gyermekek viszont nem felnőttek és nem érthetik meg, még csak értelmileg sem, nem hogy "teljes spirituális mélységében" azt, hogy miért történik velük ez, vagy amaz. Ráadásul, ők tényleg kicsik, gyengék és tehetetlenek. Kiszolgáltatottak, mivel nem tudnának meglenni a szüleik, illetve a felnőttek nélkül. Ez objektív tény, ezt nem kell elfilozofálni, és a gyermek egyenesen a pszichikai és szellemi fejlődése ellen való, a gyermekben azt az illúziót kelteni benne, miszerint nem lenne kiszolgáltatva és az ő akaratán (ellenállása, haragja, hisztériája, követelőző, vagy indulatos sírásán) vagy értelmi képességein múlna az ő sorsa jobbódása, vagy rosszabbodása. Ezzel csak olyan felnőtti ambícióknak adunk táptalajt, amihez a gyermek nem csak fizikailag, de intellektuálisan - mentálisan sincs kifejlődve. Az eredmény: a teljes zavar nem csak a gyermek, de a szülők életében is. Amennyiben nem él azzal a hamis illúzióval egy gyermek, miszerint ő egy felnőtt döntési képességeivel és lehetőségeivel bír, illetve, ha nem hagyjuk, hogy az ilyen jellegű természetellenes - a szülők felelőtlensége és ostobasága miatt létrejött - családi állapota, illetve viszonyrendszere miatt ilyen jellegű ambíciói kifejlődjenek, nem lehet eleresztési problémája. Ha van, azért nem ő, hanem a természetellenes demokratikus nevelés, illetve az elereszteni képtelen anyuka "a hibás". És nem csak a gyermek betegségéért hibás a szülő, hanem a szeszélyes és hisztériás gyermek által okozott családi problémákért is, amelyek a szülők szexuális életének a megnyomorításától és lehetetlenné tételétől, a spirituális szempontból teljesen indokolatlan és fölösleges elválásukig is elmennek. Persze, hogy az olyan gyermeknek, akinek meg van engedve, hogy a szüleivel szemben akaratérvényesítési, egészen pontosan: szeszélyérvényesítési ambíciói legyenek, elengedési, információ-eleresztési problémái vannak! Amikor egy önkiszolgáló üzletben nem elakad a sor, mert az egyik anyukának éppen félórás meggyőző munkája akad a gyermekével, aki a tizedik kiló édességet és a huszadik játékot akarja éktelen bömbölés árán a demokrácia szabályaira és modern gyermek-pszichológia vívmányaira esküvő anyjával megvásároltatni, nem tudom, hogy magamat, a velem együtt sorban álló és az előttünk lezajló pszichológiai dráma pozitív kimenetelében és hamar bekövetkező végében reménykedő sorstársaimat, vagy az anyát sajnáljam-e jobban? Vagy inkább az elkényeztetett és ezáltal a személyiségében teljesen összezavart gyermeket, akinek nem hogy több kistestvére nem fog születni ilyen, a szülőket ért nehéz és kiábrándító tapasztalatok után, de egészséges élettársi viszonya, családja sem? Talán meglepő, de a legfőbb ok, amiért a magas gazdasági színvonalon élő nyugati házas párak semmiképp nem vállalnak az emberek két gyermeknél többet, nem annyira az anyagi megfontolás, hanem az, hogy a kauzális és a spirituális determinációkról és kauzális szükségekről semmit nem tudó gyermekpszichológiai koncepciók és a felvilágosult demokratikus elvek szerint nevelt, basáskodó - követelőző, hisztériás gyermekekkel való puszta együttélés is kész rémálom, nem, hogy még a gondozásuk és a nevelésük terhét magukra vennék az áldozatkészség helyett ugyancsak a demokratikus és liberális önmegvalósítás szellemében nevelt „poszt-modern” szülők. Normális - természetes, tehát nem kényeztető és nem is rábeszélésre, racionális meggyőzésre alapozott demokratikus! - bánásmód és nevelés esetén, illetve szorongás mentes édesanyai tudattalan szellem- és lelkivilág esetén, az elengedési - megbocsátási problémák gyermekkorban csak erősen hibás táplálkozás esetén szabadna fellépjenek és felnőtt korban is csak abban az esetben jöhetnek létre, ha az illető személynek igen erős a Skorpiói töltete és akkor kezdődnek, amikor az embernek kialakul a negatív egyéni élettapasztalatokon alapuló téves felelősségtudata és a téves világ- és életszemléleten alapuló értékszemlélete. Ezért felnőttek eleresztési - megbocsátási gondjai viszont sokkal bonyolultabbak, mint a gyermekeké mivel a felnőtt ember már egyéni spirituális struktúra szerinti szubjektív tapasztalatokon alapuló nézeteken - és általánosan elfogadott világnézeti, vallásos és un. közösségi filozófiai dogmákban gondolkozik, és így a gyermeknél sokkal nyakasabb és ostobább. A természetes nyitottságra és gyermeki rugalmasságra utalt Jézus, amikor azt mondta, hogy olyanokká kell változnunk, mint a gyermekek és nem a gyermeki hiszékenységre. Isten őrizz, hogy felelőtlen infantilis felnőt-gyermekekké kellene változnunk, mint ahogy egyes misztikus tanítók hirdetik. De hagyjuk őket, mert igazán jelentéktelenül kis réteget képeznek. De gondoljunk arra például, hogy mennyi jelt kap arra a felnőtt ember, hogy hagyja abba az állatoknak a természetellenes, futószalagon történő üzemi gyártását és ne egyen több húst! És a "természettudós" felnőtt ember az Istennek sem akarja magát észrevenni, inkább új táplálékkezelési technológiákat eszel ki, amelyek segítségével a fertőzött húst is „nyugodtan” lehet fogyasztani. Még mindig találkozom olyan szülővel, aki kétségbe esve panaszolja, hogy a gyermekei nem akarják a finom hús-ételeket megenni, ahelyett, hogy örvendene: ez azt jelenti, hogy legalább ők megszabadultak a madárinfluenza veszélyétől, a disznóhúsfogyasztással járó számtalan vírus és baktérium fertősé veszélytől, az agysorvadásos marha-kortól, illetve a fog és körömsorvadástól. Egészen jellemző az a hír - a madárinfluenza által kiváltott hisztéria mellett -, miszerint egy szegedi korházban egy kerge marha kórban szenvedő orvos várja a halálát. Ha ezektől ez egyszerű "káros szokásoktól" olyan nehéz a mai „tudományosan” gondolkozó embereknek leszokniuk, akkor hogyan képzelhető el, hogy az emberek olyan könnyen lemondanak a többi betegség-okozó szórakozásáról és öncélú élvezetéről, még akkor is, hogyha ez által, a "lemondásra való képtelenségük" és elengedési - elbocsátási képtelenségük által a gyermekeik egészségét és életét veszélyezteti? Láthatjuk tehát, hogy nem csak a Marcika elengedési problémáinak az esetében, hanem az egész emberiség problémáinak az esetében is, egy teljesen más, a hipokrita humanizmustól merőben eltérő, mind az európai természettudományos humanista koncepciókra, mind a keleti misztikus tanokra, mind az arab terrorista dogmákra alapuló etika fölött álló, merőben új, az egyetemes felelősségtudatra alapuló etika szükségességének a tudatosítására van szükség. Ebben az új etikának a tudatosításában és alkalmazásában asztrológia, mint az egyedüli olyan egzakt tudomány, amely a Teremtés első törvényével együtt a mágia törvényével is számol, döntő fontosságot kap. Az emberiség ellen, az emberiség jövője ellen követ el megbocsáthatatlan vétket az olyan asztrológus tehát, aki az asztrológiát hiteltelenné teszi e nagyszerű tudománynak a primitív egoizmust szolgáló jósolgatással, de azok a misztikus mesterek és guruk is, aki azt állítják, hogy az asztrológia megkerülhető és "meghaladható" akár a hagyományos vallásgyakorlás által, akár a más megváltási tanokra alapuló misztikus szellemi utak követése által, vagyis az un. veleszületett tisztánlátók tanácsai által. Mert annak a tévhitnek a tarthatatlanságára, miszerint a bolygó klímájában: levegőjében, valamint a talajában és az óceánjában: a vizében, a növény és állatvilágában okozott káros módosításainkat helyre tudjuk hozni ugyanazoknak azoknak a természet-ellenes természet-tudományoknak a "demokratikus" használatával és alkalmazásával, amely tudományok segítségével az egyéni érdek-érvényesülés szellemében és a "többségi érdek" nevében ezeket a szennyező módosításokat elkövettük, nem is akarom emlegetni. Ez a tudományos - technológiai optimizmus egy olyan, felelőtlen liberális újságoldalakra és politikai konjunktúralovagoknak, illetve szék- és hírnévféltő akadémiai nagyokosoknak a szájába való rablómese, amelynek a naiv elfogadása és további fenntartása a jövendő generációknak a földrészenként változó, jellegzetes "nyomorúságok" miatti, lassúbb, vagy gyorsabb elsorvadásában, vagy egyszerűen a levegőhiánytól való elpusztulásában végződhet. Ennek a júdási logikának többet már nem szabad teret engednünk sem magunkban, sem a környezetünkben.

Csíkszereda, 2005 október 18.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 7 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO