ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2022.12.01. 23:24

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2014.03.09. 13:55 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4220
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
IX. A kilencedik törvény: Az egyetemes Szeretet, az egység és az egészség törvénye, avagy a mindenható teremtő őserő és a nyitott lét törvénye



„Szeretet nélkül őrjöngeni kell.” (Hamvas Béla, Karnevál)


A kauzális (Isteni) Szeretet Princípium (a feminin princípium), a Megnyilvánult Első Létezésnek (Istennek) az egyik fele a Világosság (Maszkulin) ősprincípiuma mellett. Vagyis, a Szeretet (a Feminin ősprincípium), az abszolútum első (Isteni) megnyilvánulásának a részeként, nem más, mint az első teremtési aktusnak, az első energetikai oka, alapja és kiáradása – megvalósulása. Ő az abszolút létből elsőként kiáradó (abszolút) isteni, teremtő-energia szubsztanciája, amely, amellett, hogy az első megnyilvánulás misztikus (isteni) szubsztanciája, magában hordja az abszolút létezésbe való visszatérés szükségét, szükség-erejét, vonzását, úgymond kényszer-vágyát. Ebből az első energia-szubsztanciából keletkezik az összes többi (pl. az ideális – képzelet-, a mentális, asztrális és éteri) energia. És, bármennyire is profánnak tűnik a metafizika világában járatlan személyek számára a következő állítás, de az anyagi világ is ebből az ősi, Szeretet-energia szubsztanciából keletkezett! („átvitellel”, ahogy írja a Tabula Smaragdina. És vibráció-csökkenéssel, ahogy a mai misztikusok tanítják.)
A kvantum-fizika azt állítja, hogy az, amit mi szilárd anyagnak érzékelünk, nem egyéb, mint az atomi lét alatti atomi-rész nagyságú és különböző formájú, rács-szerkezeteket alkotó virtuális pontok körül, iszonyú sebességgel pörgő (fizikai!) energia-nyaláboknak a strukturális együttese, tehát atomi részecskékből (energetikai nyalábokból) álló, egymáshoz energetikailag és bizonyos tér-minták szerint kapcsolódó atomok által formált, atomi struktúráknak az egység-rendszere. Ez ma már ezer és ezer tudományos kísérlet szintjén bebizonyosodott objektív igazság! Tovább lépve tehát, elmondhatjuk, hogy az anyaginak mondott világ (energetikai) formáiban és mintáiban az isteni idea-rendszerek tükröződnek.



Következésképpen, a Lilith jelenségnek a spirituális káoszt eredményező zavartság-hatásai is megjelennek az anyagban, de persze, lévén spirituális szintű zavarodottságnak megjelenéséről, következményéről szó, azok, az anyagnak a magasabb rendű szervezettségű állapotaiban és formáiban, vagyis a szerves anyagi struktúrákban, és azon belül is, leginkább az emberi szervezetekben jelennek meg ezek a (A Lilith jelenség által létrehozott) zavart spirituális minták kizárólagosan. A természeti világban az ún. szörnyek, vagyis a feltűnően erős genetikai hibásodásokkal megjelenő állatok, elég ritkák, ahhoz képest, hogy a teremtő képzelő-erővel rendelkező nők, sokkal, de sokkal gyakrabban fejlesztenek ki magukban és szülnek, a karmájuknak a valamilyen okból való intenzív fokozódása hatására és annak eredményeket, hibás, vagy hiányzó szervekkel, vagy testrészekkel rendelkező gyermekeket.
Mindez az egyetemes megjelenítés és a rezonancia (a tükröződés) törvénynek a hatására történik, annak érdekében, hogy a spirituális tudatosságra szert tevő ember (a szülő nők!), ezeket az eredményeket és következményeket vizsgálva, azokat a képzeteket, amelyek ilyen materializációhoz vezettek, kiszűrhesse a képzeletvilágából és azoktól megszabadulhasson (megváltó karma-oldás aktusa segítségével).

Az ún. „ember-mentes” anyagi világ viszont, teljesen Lilith-mentes, tehát zavar-mentes, mivel a az ember által meg nem zavart (be nem szennyezett, be nem piszkított) természet, nem más mint az isteni teremtői mintáknak, vagyis a szeretet-energia formáknak az ún. „tiszta” megnyilvánulása. Azért változik tehát folyamatosan szilárddá a szerves anyagban az isteni szeretet-energiának az emberi testi része, hogy az ami fent (az ember teremtő képzeletében!) van, lehessen az ember által ellenőrizhető az anyagban tehát abban „ami lent van”. Tehát azért, hogy legyen egy „biztos és igaz” hely, ahol a teremtő képzeletünk következménye ellenőrizhető legyen, tehát ahol és amelyben a következmény, ne lehessen képlékeny, illékony és csalóka.
Azért tehát, hogy számunkra, egyetemes léttudattal is rendelkező isteni származású tehát anyagi testet öltő szellemi lények számára, kutatható – vizsgálható és ellenőrizhető módon, objektív állapotú lehessen annak a következménye, amit a képzeletünkben forgatunk huzamosabb ideig és intenzíven átéljük azt amit gondolunk és képzelünk! Nem kell csodálkozni tehát, ha egyes misztikus tanítók és a szentek is, az anyagi világot az Isten misztikus testének nevezik, és, még az anyagi tárgyak szidalmazását is az Istenkáromlással egyenértékűnek tartják! Sőt, az arany-kornak is az a jelentése, hogy az anyagi világnak az értéke egyenlővé válik az arannyal, akkor és annak a személynek a számára, aki hajlandó, nem csak az ő képzeleti tevékenységének a következményeit kiolvasni a környező világának a szimbolikus jelentéséből, hanem annak alapján, amit kiolvas belőle, a belső – képi, képzeleti – mentalitását is hajlandó és tudja azonnal úgy módosítani, hogy az amit az automatikusan működő teremtő képzeletével önkéntelenül is, létrehoz, számára és a környezete számára, pozitív értékű tudjon lenni még a hosszú távú következményeknek szintjén is.
A szilárd anyag tehát, még akkor is, ha állítólag csak a mi érzékszerveink számára lenne szilárd, egyrészt olyan megkövesedett (lefagyott) és kristályosodott isteni Szeretet-energia, ami tökéletesen tükrözi az őt létrehozó és fenntartó szellemi rendszert (isteni, vagy ideális intelligenciát, szellemi struktúrát) pl. léteznek örök isteni minták, amelyeknek az anyagi megnyilvánulási formái, csak ritkán módosulnak. Ilyenek a bolygó- és csillagrendszerek, vagy ilyenek a kristályok és a szikla-kövek. De persze, nem csak külalakra mintázza le az anyag, az isteni idea-világok struktúráit, hanem a megtestesedésnek a minden szintjén, tehát az anyagi egységnek az egész manifesztációjában. És nem csak azért szakrális az anyag, mert, mint ilyen, tökéletesen tükrözi az őt létrehívó vagy módosító de mindenképpen őt fenntartó szellemet, szellemiséget. Hanem azért is, mert az anyagi állapotba került energia is maga az abszolút lét-lény része (misztikus metaforával élve: annak a húsa.)
Másrészt, hiába akarunk hozza jutni jobb és egészségesebb fizikai – biológiai testhez, vagy ún. misztikus képességekhez, de főképpen jobb és egészségesebb és kellemesebb külső környezethez (kényelmesebb, ún. boldogítóbb élet és sors-körülményekhez), minket jobban szerető élettárshoz, baráthoz, munkahelyhez és munkatársakhoz, vagy például pszichikai, netalán a mentális (mágikus) energiákhoz, ha nincs bennünk ehhez (ennek a beidézéséhez és ennek a fenntartásához!) elemi (velünk született, vagy szerzett: tudatosan létrehozott) Szeretet. Ha nincs belső szeretetünk, voltaképpen semmink nincs, mivel azzal nem érünk lényegében semmit, amink kívül-, vagyis az anyagban van, amennyiben az anyagot nem tekintjük egyrészt a puszta életet fenntartó lehetőségnek és a személyi karmánkat megjelenítő közegnek. Amit szereztünk, vagy örököltünk, semmit nem ér, hogyha nem vagyunk képesek arra használni, amire rendeltettek. Nem érünk lényegében semmivel semmit, amennyiben a reflexszerű, tehát az ún. karmikus haragvásaink, sőt: a spontán, nyílt, vagy rejtett gyűlölködéseink (nehezteléseink) miatt, vagyis a megbocsátási – elbocsátási képtelenségeink miatt, lelkileg képtelenek vagyunk nem, hogy létrehozni és áramoltatni a pozitív energiákat, de egyáltalán, még csak befogadni is, az Isteni (Teremtői) Szeretet-energiát! Az ugyanis, amit nagyjában és nagy általánosan a családi és a szociális környezetünk tükröz, úgy is arról árulkodik, hogy nincs, illetve igen kevés, vagy zavaros bennünk a szeretet-erő, a szeretet-képesség. Kevés tehát a jóindulat, a jó-akarat, a jógiszeműség, a nyíltság és az áldozat-készség, mind az embertársaink iránt érzett szeretetben, mind általában az Isteni műnek, az életnek és a természetnek szeretete iránt. Hogy valójában nem is létezik bennünk még csak a fizikai valóság szeretete, a természetnek a szeretete sem, nem, hogy a szellemi világ szeretete! Sőt, hogy el sem tudjuk képzelni azt, hogy egyáltalán szeretni való lehet a számunkra ez, a sokszor kellemetlennek, sőt: kegyetlennek képzelt valóság, az ugyancsak kegyetlennek tűnő törvényeivel, amelyek eredete és gyöke viszont, ahogyan azt fentebb leírtam: ugyancsak szellemi – isteni!
És akkor, ha képtelenek vagyunk szeretni nem csak általában az embereket, de még a hozzánk legközelebb álló személyeket is, a rengeteg „rossz tulajdonságaik” miatt, illetve a ránk gyakorolt sértő, vagy lelkileg megsebző, vagy minket károsító viselkedésük miatt, akkor, hol van innen még az Isten-szeretete? Vagy azt könnyebb, mivel úgy képzeljük, hogy nincs vele dolgunk gyakorlatilag közvetlen közelről és főként fizikailag? De hogyan lehet szeretni az Istent, anélkül, hogy szeretnénk az embereket, akiket létre hozott állítólag a saját képére és hasonlatosságára? Hogyan lehet a teremtőt szeretni úgy, hogy nem szeretjük közben a teremtést, a művét, tehát azt, ami a teremtőnek az anyagba és a külvilágba kivetített (anyagiasodott) lényege? Vajon létezhet-e bennünk egyáltalán, a teremtés, vagyis a természet szeretete nélkül, vagy az emberek és az emberiség és a közvetlen emberi környezetünk szeretete nélkül, az életünket életenergiával ellátó, ősforrásunk szeretete? Amint láttuk már az elején, a Szeretet ugyanis, minden energiának és anyagnak az ősenergiája és ősszubsztanciája: a szeretet mindennek az „ősanyja”. Ennek az energia-forrásnak a legfinomabb állapota viszont karma-mentes, tehát a Lilith jelensége által még a fejére nem állított, viszály nélküli, úgymond „tiszta” pozitív információ, vagyis „tiszta” isteni képzelet!
Figyelem: ez az isteni eredetű (szintű) szeretet-információ - Ami vibráció csökkenéssel emberi szeretet – energiává válik (amiből a szeretet-energia lesz), amiről beszélek, nem valami közömbös hír. Hanem olyan, ránk közvetlenül és személyesen, lényegi benyomást és közvetlen hatást gyakorló, szubtilis tudás-anyag (finom szubsztancia), ami belülről minket nem csak, hogy létrehoz, de, miközben éltet és fenntart, ugyanakkor folytonosan módosítani is képes: tehát ez, az amiről a fogalom etimológiája is beszél: in (belső) – form (forma). Sajnos, van negatívan (rombolóan) megjelenő szeretet-forma is, mivel a szeretet negatív ellentéte az elzárkózás, az elhárítás, vagyis az eltüntetési- vágy, tehát a megsemmisítési vágy, ami nem más mint, a harag, a gyűlölet… Aki például a (Skorpiói jellegű!) karmikus meghatározódásainak a következtében, képtelen a megbocsátásra és az elbocsátásra, az ugyancsak karmikus késztetéseiből eredő érdek-képzeteinek (a tévképzeteinek!) a hatására, (a fénytől való félelmében, vagyis az önzésében!) az igazság és a világosság szelleme elől elzárkózik, és tehát a Szeretet ereje elől is elzárkózik, vagy az igazságot és a szeretetet ferdíti (érzelgősködik), vagy elzárja, elrejti, eltitkolja, hosszú távon semmi jóra ne számítson. Az ilyen személy tehát, ne csodálkozzon, hogy egyre kevesebb az energiája, az életereje, az egészsége és az életkedve. Ne csodálkozzon, hogy depressziós lesz, illetve már depressziós. Misztikusan fogalmazva, annak aki a szeretettől – bármilyen okkal, vagy indokkal is, de… – huzamosan elzárja magát, az, akár balesetek útján, akár a betegségek útján is, vagy akár csak pszichés zavarok útján is, de fogyni kezd a finom energia-rendszere: tehát az egészsége és ez által az ereje! („Fogyni kezd körülötte a levegő” és ennek a következtében a szervezetéből is fogyni kezd az oxigén, még akkor is, ha a svájci hegyek között él történetesen!)
Mielőtt tehát a Szeretet és a Teremtő Képzelet, illetve a Nyitott (Szabad) Lét törvénye hatásmechanizmusainak a némileg szárazabb fejtegetésébe bele kezdenék, feltétlenül fel kell hívnom az olvasói figyelmet arra, hogy számunkra, emberi lények számára, a Szeretet mindenekelőtt személyesen megélt és átélt szellemi, lelki és nem utolsó sorban testi(!) állapot (is…)! Vagyis: szó sem lehet arról, hogy a Szeretetet személyes átélését, illetve a szeretet boldogító állapotát, holmi elméleti fejtegetésekkel, filozófiai vagy misztikus gondolkozási algoritmusok végzésével lehetne helyettesíteni! És ez szól elsősorban azoknak a misztikusoknak és magukat metafizikusnak nevező személyeknek (hogy ezek ún. guruikról: tanítóikról, oktatóikról és „mestereikről” ne is beszéljek!), akiknek még harmincöt éves, de főként, akiknek még 42 éves koruk után (a felelős lélek szaturnuszi korszaka 35 és 42 éves korunk között tart) sincs olyan gyermekük, akikért közvetlen – személyes felelősséget gyakorolnának és viselnének. Egyszerűen elképesztő, hogy az ilyen egoista személyek (főként az ún. könnyű műfajban jeleskedő, mindenféle előadó-művészekre, tehát nem csak a könnyű zenészekre gondolunk) szeretetről, szeretet-energiákról merészelnek prédikálni és „dalolni”! „Vak vezet világtalant”, tanította ezekről a spirituális korrupcióban élő személyekről Jézus, akiről minden felvilágosult ember tudta és tudja, hogy lehetetlen az, hogy családtalan és gyermektelen lett volna. De nem csak a gyermekekkel kapcsolatos, tisztán érthető, metafizikai kinyilatkoztatásai okán lehetünk abban biztosak, hogy Jézus nem egy családi háttér-tapasztalat és tehát, nem egy erkölcsi alap nélküli, szentimentális - idealista prédikátor volt. Hanem egy felelősségteljes családapa is, már csak azon gyakorlati tény miatt is, ami szerint a korabeli zsidók egyszerűen be sem engedték a zsinagógába azokat a 3O év feletti férfiakat, akik nem kötöttek még házasságot. Nem hogy a Tórát a kezébe adják az ilyen férfiaknak felolvasni és értelmezni. (Mindössze a cölibátus egyházvagyont őrizni akaró kereszténység „misztikus – politikája” miatt alakította ki Jézusról a nőtlenség és gyermektelenség hazug képzetét a középkori katolikus egyház, amely tévképzetet sajnos, átvettek a protestáns egyházak is.)
Továbbá arról is figyelmeztet Jézus, hogy: Gyümölcséről ismeritek meg a fát (tehát gyermekéről a szülőt), és a fent említett misztikusok mintha a gyermekeiknek éppen ettől, a gyümölcs- mivoltától, tehát a megmérettetéstől félve, hárítják el maguktól az emberi lét legalapvetőbb életfeladatait: a teremtésben való közvetlen részvételt (gyermeknemzést, gyermekszülést) és a teremtésről való gondoskodást (ti. a gyermekgondozást, gyermeknevelést). Egyszerűen siralmas pl. az, hogy a Pax tévé mesterkurzusainak az előadói és oktatói („mesterei”!) nagy része gyermektelen, vagy olyan elvált „szülő”, aki nem maga gondozza és neveli közvetlenül a gyermekeit. Hogy az ott felsorakozó jósok hadának a realizálatlan mivoltáról (hiteltelenségéről) ne is beszéljünk! Nem győzök csodálkozni azokon a nézőkön, „hallgatókon” és híveken, akik hitelt adnak ezeknek, az Egyetemes Szeretetnek az áldozatkészségen keresztüli átélését, holmi misztikus hókuszpókusszal helyettesíthetőnek vélő, önámító és más-ámító személyek szavainak, nem, hogy még a „jóslataiknak” is. De csodálkozhatnak ezek a megtévesztett lelkek (mármint a gyermektelen, vagy az egykéző „mestereket” szájtátó bólogatással hallgató személyek) is, amiért hiába hallgatják a megható szövegeket szajkózó misztikus mesterek és aura-matatók halandzsáit évtizedeken át, mert sem az életük minősége, sem az egészségük nem javul. Sőt, az évek múlásával egyre gyengébb lesz.
Persze, mi nem ítélkezünk ezek fölött az első sorban magukat ámítgató személyek fölött, akik úgy képzelik, hogy a jósolgatásaikért, vagy a valóság-fedezett nélkül „kinyilatkoztatott” rózsaszínű prédikációjukért kapott pénzen megnyerhetik az életüket, hiszen ezek még mindig jóval ártatlanabbak a választópolgárokat egyre nagyobb termelésre – fogyasztásra, vagyis fölösleges természetrablásra buzdító politikusoknál. Hanem, csak a helyzetet ítéljük meg (nem véletlenül került a Halak konstellációjába a Szerető-képzelet bolygója mellé, a Neptunusz mellé az értéktudat, az értékítélet és a helyes kritikai vizsgálat őserejét megtestesítő bolygó, tehát az ítélet-alkotói képességünket megtestesítő Jupiter!) annak érdekében, hogy a tévelygési kísértéseket és lehetőségeket a megváltási folyamatokban (a hamis megváltóknál) is észre vegyük és elkerüljük. Jézus tehát egy biztos érték-mércét adott a kezünkbe és nem ítélkezett senki fölött a figyelmeztetéseivel, amikor kinyilatkoztatta a szemforgató farizeusokról, hogy „Vak vezet világtalant.”, és azt, hogy „Gyümölcséről ismeritek meg a fát.” Ő csak allegorikus példát állított, amikor a meddő vackorfát úgy megfenyegetett, hogy az nyomban kiszáradt.
És persze, nem hallgathatom el e helyen annak a nevetségesen felkapott és néhány év alatt magyar média-sztárrá vált „materialista misztikusnak” az általa immár tudományos rangra emelt kártékony pszichikai tevékenységét sem, ami nemzet sorvadásának a kulcsa valahol. Ez a hírneves sztár-pszichiáter ugyanis, egyáltalán nem szégyelli azt, hogy tanácsokat osztogat szülőknek, miközben neki nincs gyermeke! – Sőt: több esetben még le is gorombítja a szülőket és főként a manapság oly ritka-madár számba menő felelősséggel rendelkező apákat, amiatt, hogy szerinte nem bánnak elég liberálisan (hanem, szerinte túlzóan tekintély-elvűen!) a gyermekeikkel. És eközben Ő, tehát a hiteltelen „családterapeuta”, nem meri felvállalni a szülői státusszal járó gyakorlati gondokat és személyes felelősségeket! Sőt, a Magyarországra települt Csernus Imre, mert róla van szó, a siker-könyveiben még párkapcsolati szakértőnek is hirdeti magát, miközben a harmadik felesége is ott hagyta, hat év steril együttélés után.
De félreértés ne essék: nem is az a baj (vagyis: ilyen baj nincs is!), hogy szeretet-képtelenek lennénk, hogy kevés lenne tehát a szeretet-képes, illetve a szeretetre és a szeretni vágyó személy közöttünk, és nem is az, hogy a misztikus guruk, tanítók és ún. mesterek (pl. coach….), akik a tömegeket úgymond, szeretetre „okítják”, 90 százalékban hiteltelen szélhámosok, akik, azt képzelik, hogy mindenek felett állnak, és csak tömeg-hülyítő ópiumként használják a szeretetről való prédikációkat, hanem az, a tulajdonképpeni baj, az foszt meg nagyon sokunkat a folyamatos szeretet-állapotban való létezés lehetőségétől, az teszi lehetetlenné számunkra a folytonos szeretet – áramoltatást (az ún. szeretet – energiával való töltekezést.), hogy jóhiszemű naivitásunkban hagyjuk magunkat kibillenteni ebből az állapotból a, különböző, indokolt, vagy indokolatlan okokból (közömbösségből, érzéketlenségből, felelőtlen eljárásból.) velünk, vagy a szeretteinkkel, főként a gyermekeinkkel „igazságtalanul” elbánó, sőt, az esetleg rólunk még hazudozni- és netalán minket még rágalmazni is képes, általában a tűz-karmájuk által hajtott személyek által.
És ezzel, a metafizika, illetve a spirituális élet egyik fogas kérdéséhez, annak a gyakorlati – gyakorlási, életvezetési! – problémájához jutottunk el! Jézus erről azt mondta, hogy szeressétek az ellenségeiteket, áldjátok őket és kívánjatok nekik minden jót, amit csak el tudtok képzelni a számukra, és le fogjátok győzni őket. Ki nem használná készségesen ezt az igen tetszetős, rendkívülien olcsó és tehát, bárkinek a kézügyében levő, csodálatos lézer-fegyvert, ha ez a tanács olyan könnyen megfogadható és gyakorolható lenne? Megvallom őszintén, én rengeteget próbáltam, de valahogy, valamiért mindig csődöt – csütörtököt –mondtam vele! Főként a feleségemnek az apaságról szóló cikkébe bele akadt, budapesti feminista blogger: Gerle Éva esetében, aki kilenc hónapon át mocskolt, nem csak engem, de az egész családomat. Talán azért, mert végül mindig erősebbnek bizonyultak és elnyomták, a feléje áramoltatott szeretetemet a belőlem negatív érzelmeket kiváltó sátáni cselekedetei. Tehát a haragos gondolataim és az azok befolyása alá kerülő, azoknak megfelelő, tehát úgymond az ördögöt szolgáló önkéntelen képzelgéseim. Persze, hogy nem volt elég hitem, és tehát elég türelmem és kitartásom, ahhoz, hogy beváltsam a Jézus ide vonatkozó tanácsát. Sőt, ugyancsak a hit szerint, nem sok olyan „jót” jelentő dolgot tudtam az illető számára elképzelni, amiről meg lettem volna győződve, hogy neki is, ugyanannyira jót jelentenének, stb. El kezdtem tehát olyan jó dolgok után kutatni, amikről tudtam, hogy ő is szeretné azokat, de ténylegesen a javára is válnának a megváltás elérésének az útján való elindulása szempontból is. Amikor mindezen túl jártam, akkor viszont nem találtam ezt az egész misztikus győzelmi taktikát és törekvést „érdemesnek” és hitelesnek. Hiszen Jézus is, hagyta magát végül a keresztre feszíttetni az ellenségei által, valami magasabb rendű célnak az elérése – megvalósítása érdekében, és nem érdekelte az ellenségeknek a legyőzési lehetősége.
Ezért inkább a minden földi értelmen túl levő, általam a Bolondság Boldogsága állapotnak elnevezett, mágikus jelenléttudatnak az elérésével és „megszerzésével” kísérleteztem, ami számomra – gondolom, azért mert férfi vagyok – szimpatikusabb volt, és aminek a Szeretet lényege felől való megvilágosodásom elején, sokkal nagyobb hasznát véltem látni. Gondolom, azért, mert mind a biológiai nemem, mind a lelki beállítódásom szerint férfi vagyok, tehát inkább a Világosság, mint a Szeretet princípiumának a megtestesülése. De persze, bizonyára nem csak ezért, hanem annak a kornak az általános hiedelemrendszere miatt is, amiben éltem (élek), a fény (tudomány) erejét konkrétabbnak érzékeltem, jobban érdeket és izgatott, mint a Szeretet, ami a feminitás princípiuma ugyebár? Tehát, az ún. magasabb rendű értelem keresését testhez állóbbnak érzékeltem. Hozzám közelebb állt a kézzelfoghatóbb ráció és a logika (vagyis, valahol még mindig és mégis csak a tudás és a tudomány) tehát és ennek az erejében jobban bíztam. És még akkor is ezt éreztem, ha a Világosság kérdése egyáltalán nem volt még előttem, illetve az emberi rációm számára teljesen tiszta. A világosságból ugyanis csak az volt teljesen világos, hogy egy bizonyos határ felett nem tudok, nem tudhatok és nem érthetek meg ún. isteni okokat és indokokat. Például, hogy miért születnek, a várandós anyák hosszas és intenzív mentális görcsei miatt, illetve az anyák rejtett uralkodási ambíciói és haragvásai, neheztelései miatt, miért kell szülessenek, miért születhetnek nyomorék – fogyatékkal élő gyermekek? Olyanok tehát, akik így, kezek lábak, vagy más testrészek, vagy szervek nélkül kell le éljenek egy egész életet.
Azt tudtam tehát egészen világosan, hogy nem tudható az ember számára, minden esetben, a sors (Isteni) logikáját megérteni. Következésképpen, éppen azt kellett megértenem, anélkül, hogy lemondjak a megértés maximumáról, hogy „mindent” nem lehet megérteni! És azt, hogy „mint a bolond”, csak „úgy”, ennek a látszólag önellentmondó külső (negatív) megismerési feltételnek az ellenére is, BOLDOGNAK KELL LENNEM. Illetve azt, hogy valósággal be és rá kell gerjesztenem magam a boldogságra. Tehát arra, hogy „mint a bolond”, örvendjek az életemnek, illetve az éppen meglévő boldogság-elemeimnek, a családomnak szellemi és az éppen adott emberi - egyéni „értékeimnek”. És ezt annak ellenére, hogy bizonyos sorskérdéseket asztrológusként azonnal nem tudok megérteni, és mindig meg kell várjam, hogy amit pillanatnyilag nem tudok megérteni, hetek vagy hónapok múlva, sőt: esetleg évek múlva, de mégis csak megértem. De akkor sem ez a jövőben elérendő megértés a fontos. Hanem az, hogy a legfőbb emberi értelem éppen annak a belátása (be felé látása), hogy a mindenek felett álló Isteni értelem (a szent szellem) benne van még azokban a sors-mozzanatokban is, amiket én egyelőre képtelen vagyok pozitíveknek értékelni és elfogadni, és tehát minden általam negatívnak vélt vagy érzékelt helyzet és körülmény ellenére, „csak azért is” boldognak kell lenni. Hiszen a hit, erről szól, nem? Egy minden látszólagos földi – anyagi logikát meghaladó felettes értelemben való meggyőződéses hitet, amit, részben legalább is, azért mégis csak alátámasztanak a korábbi pozitív tapasztalataim, élményeim és ún. pozitív eredményeim.
Ezt csináltam, ezt gyakoroltam, ezzel éltem tehát éveken keresztül, és például, sikerült meggyógyulni és felerősödni fizikailag is, nem csak lelkileg és szellemileg, nyolc hónappal azután, hogy a 18 éves lányom teljesen elveszítette a felelősségérzetét és az erkölcsi tájékozódási képességét, és elfogadta az anyjának és a nagyanyjának azt az igényét, hogy teljesen elzárkózzon tőlem. Ezt a traumát sikerült tehát a Bolondság Boldogságával elfogadnom, amikor minden porcikám tiltakozott az abszurdnak érzékelt helyzet elfogadása ellen, és fel tudtam épülni ebből, az egész hitrendszeremet megrengető spirituális traumából, annak ellenére, hogy már 64-ik éves voltam. Biztos vagyok abban, hogy a puszta szeretet útján nem lettem volna képes erre! Igazából csak akkor nyugodtam meg részben és kezdtem el, spirituálisan is felépülni, amikor a sokak által előrelátott „csoda” is megtörtént úgy, hogy egy sorshelyzetnek köszönhetően, a lányommal találkozhattam, és félig ámulva tapasztalhattam, hogy a lányom újból normálisan kommunikál velem, és, hogy nagyjából mindennel egyetért amit mondok. Sőt, még erősen helyesli is, mindazt amit mondok. Például, hogy a kisebb testvérét, Rékát, el akarom perelni az édesanyjuktól és magamhoz, magunkhoz venni. És így tovább… - Tehát ez, az általam még fel nem fogható isteni értelemben való, nem éppen vak hit (azért mégis csak egy, nem éppen hétköznapi logikával rendelkező asztrológus vagyok…) nem csak, hogy túl segített egy komoly és traumatikus, és akkoriban általam még nem teljesen átlátható sorskrízis holtpontján, de kézzelfogható pozitív – mágikus… - egészségi és, szellemi eredményeket is hozott.
Ezt a spirituális életvezetési módszert tehát, mindaddig hasznosan és eredményesen gyakorolhattam, amíg ugyancsak a nagy lányomnak, az erősen tűz és föld-karmás, valamint skorpió-karmás, vőlegényéről ki nem derül, hogy éppen olyan sötét személy mint amennyire a horoszkópja jelezte. Tehát, hogy nem csak, rejtett sérelmekből is táplálkozó, partner feletti uralkodási mániával rendelkezik (Lilith az 5-ös horoszkópházban) és nem csak, hogy személyiségi zavarokkal küszködik – és tehát, hogy emiatt nyomorékként – nagyképűen viselkedik és mindezekre rá, elemien bosszú-szomjas vőlegénye. Ez a fiatalember tehát, akit én minden nyomoréksága ellenére, illetve éppen ezért maximális jóindulattal és baráti bizalommal kezeltem, teljes pálfordulást végzett velem szemben, és a szó szoros értelmében is, derült égből villámcsapásként, elkezdett engem sátáni módon, légből kapott spekulált vádakkal mocskolva rágalmazni az interneten, miután a lányom tőle hazaköltözött. Ez az elemien rosszul nevelt, nem, hogy közösségbe viselkedni nem tudó, de az elkényeztetett mivolta miatt mérhetetlen egoizmus által vezérelt, szerencsétlen fiatalember, „ösztönösen”, rajtam akarta kitölteni a bosszúját. De ugyanakkor még három, hasonló karmával rendelkező személy, aki ugyancsak halmozottan tűz és- földkarmával rendelkezik, és ugyancsak Tamáshoz hasonló személyiség, ugyanebben az időszakban, intenzíven elkezdett harcolni ellenem.
Közülük az egyik, félig-meddig személyesen is rám támadt egy, a telkünktől nem messze fekvő kiránduló helyen, aminek ő az örökösének képzelte magát, miközben nem volt az, és az előállt helyzet miatt (ti., hogy ez a kontyos, szőke nő kocsis módjára szidalmazott.) nem kerülhettem el a verbális konfliktust. Bármennyire is igyekeztem utána, az általam viccesnek szánt ordibálás után kibillent lelki egyensúlyomat visszanyerni és az incidensnek a humoros oldalát nézve, azon jó-bolondosan kacagni, azt kellett tapasztalnom, hogy ha nappal rendben is vagyok teljesen, de éjszaka, amikor a tudattalan érzés és ösztönvilág a felszínre tőr, minden meditációs próbálkozásom kudarcba fullad. Hogy minden más, mentális és spirituális önfegyelmezési törekvésem ellenére, igen keveset tudtam csak aludni. Ugyanis, eldöntöttem, hogy a megelőzés, illetve a semlegesítés érdekében, az ügyészségen és a rendőrségen is, fel fogom jelenteni az igazságtalanul rám törő és zaklató nőt, aki, a dupla oroszlán-karmájának köszönhetően, teljesen beleragadt mentálisan az általa gondozott, magatehetetlen édesapjától örökölendő birtokokba. Egészen pontosan: azonosította magát ezekkel a birtokokkal, és ott is védelmezni kezdte azoknak a határait, ahol azok már nem tartottak.
Ezt, a román nyelven megírandó feljelentést, megelőző semlegesítőnek szántam, mivel ez a kontyos nő, egy évvel korábban, feljelentett, hamis tárgyi bizonyítékok alapján. De, amikor az ügyészség persze, a vádat mint alaptalant, ejtette, nekem nem volt egyáltalán időm és energiám arra, hogy őt viszont bevádoljam hamis tárgyi bizonyítékok gyártásán alapuló hamis vádolás miatt. Amikor tehát, két éjszakán át, akaratlanul is, minduntalanul azon kaptam magam, hogy újra és újra fogalmazom gondolatban román nyelven a beadványt, fogtam fel azt, hogy azért küldte rám a sors ezt a hárpiát, hogy értsem meg azt, hogy az eddigieknél sokkal mélyebben kell alkalmaznom, a néhány hónappal korábban általam felfedezett bolondság bolondságát. Tehát azt az eljárást, hogy bármi is történjék velem, úgy is boldog állapotba vezetem (kacagom) magam, mert különben sors- és egészségi következményekkel járó, negatív (haragvó) lelki, szellemi és spirituális (képzeleti) állapotban maradok az alvás idejében is, mindamellett, hogy még nappalra is, kialvatlan állapotban is maradok. Ekkor ugyanis, még nem fedeztem fel a nagy alkímiai titkot, amit éppen egy év múlva voltam képes csak felfedezni, és éppen ennek a dupla Oroszlán-karmás nőnek az egészen fiatal unokahúgának köszönhetően, aki majdhogynem ugyanazt az igazságtalanul és jogtalanul fölényes magatartást próbálta el rajtam, mint a nagynénje, meg a pesti bloggerina. Fel fedeztem tehát, hogy belőlem tejesen hiányzik az a „kauzális természet”, amit az alkímiában és a pszichológiában a föld-elemmel hoznak analogikus kapcsolatban, illetve, amit annak a jellemzőjeként emlegetik: a flegmatikus magatartás, és alapállás. De hát addig, amíg ezt felismertem és a flegmatikus magatartást begyakoroltam (megszereztem) még sok volt!
Akkor, a magát mindenek feletti birtokosnak képzelő, dupla Oroszlán karmával (És a duplaság miatt: az illetőt az elmebaj szakadékán táncoltató árnyék-énnel rendelkező) kontyos, szőke támadása után, jutott eszembe a Szeretet – fegyverről szóló Jézusi tanítás. Illetve akkor értetem meg azt, amit elméletileg korábban is tudtam, tehát, hogy a jézusi tanítás érvényes, de a Bolondság Boldogsága előtt nem tudtam a gyakorlatba ültetni. Azt tehát, hogy Szeretet nélkül éppen úgy nem lehetséges az igazi boldogság, mint igazi világosság (isteni igazság-tudat) nélkül. És így, tehát a begyakorolt bolondság boldogságát, a szeretet-boldogságával kellett kombináljam. Hiszen ahhoz tényleg nagy bolondság kell, hogy az ember az ellenségeit szeretgesse képzeletben csendes magányában, és a lelki üdvösségéért imádkozzék és minden féle jókat kívángasson neki. Így, már működött az elvesztett egyensúly- és harmónia-állapot visszaszerzése, a belső nyugalom helyreállítása. Ideje is volt neki, mert amit én itt ilyen egyszerűen leírtam, hosszú napok, sőt egy egész hét és még néhány nap alatt történt meg. A „mérgelődésben” eltöltött idő következtében viszont, az igen erős Mérleg karmámnak megfelelő betegség-tüneteim is kiújultak.
A szeretet alapon gyakorolt, illetve a szeretet boldogságával együtt működtetett „Bolondság boldogsága” - állapotának, tehát a mindent elereszteni és megbocsátani képes boldogság – állapot segítségével, ezt a sors-krízisemet is meg tudtam haladni, különösebb biológiai következmények (testi károsodások) nélkül. Ekkor jöttem rá, hogy a szeretet állapot megtartásához, tehát a Jézus által ajánlott szeretet nevű lézer-fegyver használatához, szükséges a „bolond boldogság” által biztosított, teljes mértékű világosság-igényről való, ún. belátó lemondás. És, hogy a bolondság boldogsága, nem lehet folytonos és biztosított, az éber szeretet-állapot fenntartása és folyamatos gerjesztése (áramoltatása) nélkül.
II. A létezés nyitottsága
Mielőtt a Szeretetről szóló értekezésemnek az érdekesebb, de kevésbé személyes vetületéről írnék, szeretném figyelmeztetni az olvasót arról, hogy az én szeretet-prédikációmnak sem lenne értelme, ha nem lenne „kézügyemben” életem minden percében a szeretet maximális belső (diszkrét) átélési lehetősége az által is, hogy öt nagyszerű kislánynak lehetek az édesapja. Hogy ezeknek az egzisztenciájáról (anyagi megélhetéséről, gondozásáról) és neveléséről én magam gondoskodhatok, még azt követően is, hogy a volt-feleségem többszörösen megismételt, erkölcsi csuszamlását követő időszakos elme-zavarai után, végül szétszakította a családunkat és elvitte a két kisebb közös gyermekünket. Mert egy évre rá, hogy ez megtörtént, a kisebbek közül a nagyobbikat kénytelen voltam vissza ítéltetni hozzám jogilag is. Vagyis, még egy év sem telt el és a kisebbik középső gyermekünket máris vissza kellett engednie az eredeti családjába.
De ettől az eredeti családunk felbomlását okozó, anyai-öntudat megcsuszamlástól függetlenül is, én a legkisebb lányunkat tovább is, az új élettársammal (igazi lelki társammal!) újra teljessé vált családunk tagjaként szerettem és a sok dolgom ellenére is vigyáztam arra, hogy minden második hét végén találkozhassak vele. És éppen emiatt kellett néhány év múlva vissza hoznom az eredeti családba és visszaperelnem tőle a legkisebbet: Rékát is, mert őt viszont, bipoláris depresszióssá válva, folyamatosan rejtegette előlem. De az új feleségemtől is született még egy kislányom és ezért valahányszor – vagyis nagyon, nagyon sokszor! – a gyermekeinkre gondolok mély hála-érzettel eltelve az asztrológusi munkám közben is, az én létlátomásomban gyakorlatilag is, rengeteg gyermek-szeretet létezhet a szívemben. De nem csak általuk érezhetem át folyamatosan a Szeretet gyógyító erejét, hanem az által is, hogy ezelőtt négy évvel, vagyis, négy hónappal a család második – végleges felbomlásának a tragikus átélése után, megérkezett az életembe az a női személy, akire – a nagyobb gyermekeim édesanyjával való összemelegedéstől és a család újraegyesítéséről való teljes lemondásig tartó időszakot kivéve! – egész életembe vártam, és akivel a találkozás akkor is áldás maradna örökre a számomra, ha netalán valamiért a jövőben mégis elválnánk. Erre viszont egyre kevesebb kilátás van. Amikor ezt a tanulmányt véglegesítem, amikor tehát a törvényeknek a könyv formában való kiadás érdekében átírom és javítom és ettől kezdve mindig, én gyakorlatilag is a Szeretetet intenzív erőterében élek.
Abszolút létezés szinten és teremtési – isteni szinten tehát, a Szeretet törvénye szerint, sehol a létben nem létezik hermetikusan elzárt, kölcsönös információ-csere nélküli, zárt állapot, elzárt jelenség, vagy kölcsönhatás nélküli folyamat. Nem létezhet a környezetétől hermetikusan elzárt lét-struktúra, jelenség, vagy folyamat (zárt élet, vagy zárt lény) a teremtésben, noha ez, egyes szélsőséges földi helyzetekben – legalább is anyagi értelemben – mintha lehetséges lenne... A teremtést elindító és minden teremtményi helyzetet és állapotot létrehozó abszolút szellem (még az isteni helyzetet, létállapotot is) határtalan értelme (isteni intelligenciája) és kiáradó és mindent egybetartó szeretet-energiája, a létben mindenütt és mindenben jelen van és ez, az egyetemes jelenvalóság nem más mint maga a teremtő és a megváltó – vissza egyesítő, az egységesülés szükségét is magában hordozó - őserő, ami nem más, mint az abszolút Szeretet.
Ezért az egymástól határozottan eltérő, különböző vibrációs állapotok szerint, az egymástól erősen elkülönült létdimenziók és létállapotok között is, valamint azoknak a különböző, látszólag egymástól elhatárolt elemei között is, létezik egy állandó szubtilis (abszolút) információs-energetikai összefüggés és információs – energetikai csere és kölcsönhatás. Létezik tehát egy szubtilis, számunkra érzékelhetetlen, és észlelhetetlen kommunikáció, még akkor is, ha látszólag egymással antagonisztikusan szemben álló, vagy egymástól fizikailag teljesen elzárt elemekről, területekről, struktúrákról (lényekről, léthelyzetekről) van szó. Ez, az önkéntelen és öntudatlan szubtilis és egyetemes (a létben és az életben mindenhol és mindenkor érvényesülő) kommunikációt és összefüggést fenntartó finom kapcsolat, nem más mint az abszolút igazság világossága által átvilágított Ősi Szeretet. Ez elől nem lehet elzárkózni. („Bárhova is rejtőznél előlem, megtalállak.”, mondja a Seregek Ura.)
Nem létezik az egyetemes léttől való tökéletes elzárkózási, elkülönülési, elhatárolódási lehetőség, még akkor sem, ha anyagi megtestesüléseinkben karma-oldási okok miatt, individuumokként, fizikailag és fiziológiailag, teljesen külön vagyunk választva, és jól el vagyunk határolva egymástól. Utóbbi a Karma törvénye érvényesülése érdekében, valamint a Polaritás törvénye minél jobb érvényesülési lehetősége miatt van. Létezik tehát, az egyetemes felelősségnek megfelelő egyéni felelősség elve, ami szükségessé tesz és létre hoz, az anyagi létezésben bizonyos mértékű határozott elkülönülési (elkülönült) állapotokat és helyzeteket. Például, elkülönült lét-dimenziókat és e dimenziókban megnyilvánuló struktúrákat. Valamint: elkülönült egyéni és csoportos fejlődési állapotokat: jelenségeket, folyamatokat és egymástól elhatárolt lényeket: növényeket, állatokat és persze, és főként egymástól nagyon is jól elkülönülő embereket. Ez a határozott individuális elkülönültség, az isteni létszférába zavartan érkező, majd a mi auránkba bevésődő zavaros ősideáknak az egyének által történő kijavítási lehetőségét adja meg. De ez az elkülönültség, csak és csakis az anyagi létezés állapotaiban jelenhet meg, tehát időlegesen. És ami fontos: csakis anyagi értelemben vetten lehetséges ez az elhatárolt állapot, spirituális értelemben nem! Mert ez az anyagi elhatárolódási lehetőség (És szűkség!), éppen azért van, hogy az emberi individuum külön – személyesen legyen képes felelős lenni, mindazért amit tesz, gondol és főként: azért, amit képzel. Mert különben lehetetlen lenne az embernek a karma-oldás és ez által a megváltás szakrális műveletét véghez vinnie. Ezért, a mi esetünkben nem csak a felelősség, de a szeretet formája és intenzitása is individuális, hiszen éppen az elkülönültségünk biztosítja azt, hogy végső soron képtelenek legyünk csalni (másokkal a megváltás munkáját elvégeztetni) még a szeretet és a hozza kapcsolódó pozitív teremtő-képzelet képesség gyakorlásában is.
A Szeretet és a nyitott lét törvénye alapján, és ma már a kvantum-fizika elméletei szerint is, még a számunkra láthatatlan atomi részecskeként jelentkező parányi energia-nyalábok is, valamilyen, a számunkra nem csak érzékelhetetlen, de felfoghatatlanul finom – szubtilis (metafizikai) szinten, kommunikál a világegyetem legtávolabbi pontján létező részecskével is. Információt közöl annak a rendeltetési intelligenciájával. És ez az információ nem más, mint az őt és a kettőjüket is létrehozó és azokat éltető – fenntartó abszolút létforrás és létalap lényegi információja, ami nem más, mint az egyetemes Szeretet. Ezt nevezzük mindenek feletti és az ős-szubsztancia lényege szerinti analogikus kapcsolatnak. Persze, a rezonancia törvénye alapján, valamint a polaritás törvénye és a hatás és a visszahatás törvénye alapján, a zavart (kaotikus, kusza, ellentétes és ellenséges, destruktív) állapotban levő létformák és lények ugyancsak a zavart állapotban levőkkel kommunikálnak intenzívebben. És a viszont: a harmonikus létformák (állapotok és teremtmények) a legtöbbet és a legintenzívebben, csak egymás között kommunikálhatnak. A rezonancia és a karma törvényének a következményeit leírtam már e törvények ismertetése és tárgyalása kapcsán, most ezeket nem ismétlem meg, de logikus és érthető, hogy amennyiben nem létezne a Szeretet és a nyitott lét törvénye, a mágia és a rezonancia jelensége sem lenne lehetséges!
Számunkra, emberi lények számára, a legfontosabb következménye annak, hogy a fizikai világegyetem két legtávolabbi pontján létező energia-részecske megnyilvánulási módozata között is, létezik egy szubtilis összefüggés és információ csere, az, hogy a testünk atomjai, sejtjei, kromoszómái és génjei között, valamint az érzéseink, a gondolataink és a valóság-képzeteink: eszméink között is, léteznek szoros és logikus összefüggések és kölcsönhatások. Hogy létezik egy általunk nem figyelt információ- és energia-csere. És, hogy valamennyi, szorosan hozzánk tartozónak érzett anyag, energia és információ-struktúra, illetve személyes érzés, gondolat és képzet (vízió), végül is, nem más, mint az abszolútumnak az anyagig elhatoló, Isteni (tudatos) kifejeződése és megnyilvánulása. Vagyis, hogy az abszolút lényegünk (mag-alapunk!) szerint, maga az abszolút lét, mi magunk is vagyunk, de egy – egy sajátosan elkülönült, egyéni és egyedi formában, amely az szerint változik, hogy egyedien milyen jellegű karmát hívattunk feloldani. Vagyis: a karma-oldási individuális feladatainknak megfelelő, információs-energetikai struktúránk olyan egyedi színezettel rendelkezik, amilyen jellegű karmát hívattunk feloldani és a megfelelő pozitív tulajdonságokká átalakítani. Az egyéni karakter tehát, a karma-oldási feladatnak megfelelően különbözik és elhatárolódik az anyagi és a pszichikai meg a spirituális szinteken, de az abszolút alap, az közös és azonos.
Ennek következtében tehát, természetes, hogy a különböző személyek és különböző lények között is létezik egy igen szubtilis (tudattalan, számunkra sejtelmes és sugallat-szerű) információs kommunikáció és energetikai kölcsönhatás, illetve összefüggés. És természetes, hogy az egymással a tudatosság szintjén is kapcsolatba kerülő személyek fizikai, lelki és szellemi állapota, érzése, érzelme (vágyai, szándékai, akarata – ambíciója, haragja, félelme és iszonya között) a gondolata és képzelete – tudatos, vagy önkéntelen képzet-alkotási tevékenysége – között is, létezik egy igen finom információs-energetikai kapcsolat, egy szubtilis összefüggés és kölcsönhatás. És, hogy bennünk és általunk: a létünk és a képzeletünk által is folyamatosan jelen van egy, az anyagi részecskéknek és energia-nyaláboknak az egymás közötti kapcsolatánál és kölcsönhatásánál – kommunikációjánál egy sokkal finomabb, összetettebb, de éppen ezért erősebb, és intenzívebb kommunikáció (és összefüggés) és kölcsönhatás, mint amit mi a testi képességeinkkel és anyagi műszereinkkel, kimutatni, érzékelni, vagy észlelni vagyunk képesek.
III. A titok és a titkolózás, mint hosszú távon gyűlöletet és betegséget eredményező, sőt: mint halált okozó ellen-szeretet.
A Szeretet és a Nyitott Lét (Szabad információ-áramlás) törvényének a ránk vonatkozó, „könyörtelen” hatásainak legplasztikusabb illusztrálását ugyancsak az Evangéliumban találjuk meg: „Amit a pincébe rejtettetek, a háztetőről fogják a fületekbe harsogni.” Most, amikor a Szeretet Törvénye leírását újból végzem, éppen folyik a világsajtóban a wikileaks – internet-portál által kavart botrány, amiért annak a tulajdonos – főszerkesztője közzétett egy évekre vissza nyúló, politikai kémkedési és „értékelési” ún. titkos diplomáciai anyagot. Sajnálom, hogy egyes, a Magyarországi Fidesz-párthoz közel álló, politikai elemzők is, elítélően nyilatkoznak erről a metafizikai szempontból, határozottan Szeretet-aktusról. Aki ennek az egyetemes törvénynek az érvényességét képes belátni és aki felfogja azt, hogy az egyetemes – isteni Szeretetnek mindössze annyi köze van az érzelgősséghez, hogy az utóbbi az elsőnek a poláris ellentéte (lásd a polaritás Egyetemes Törvényét) hogy a Szeretet inkább a bátor szellemű nyitottságon és őszinteségen át képes áramolni tisztán és nem a szemforgató megjátszáson és a demagóg jótetteken keresztül, az igyekszik mindig nyitottnak és őszintének maradni. Illetve, ha kell: harcosan bátornak, mert a nyitottság és az őszinteség másként elhervad, vagy elnyomják. Az nem zárkózik el a nyílt és világos beszédtől, az őszinte és becsületes kommunikációtól, nem titkolózik senkivel szemben, és tehát nem rejtőzködik. Aki tehát rejtőzködik és titkolózik, annak alantas céljai vannak és hamis a szeretete is.
Az, aki ismeri a szeretet mindenek feletti mágikus erejét és hatalmát, tehát a szeretet-képes ember, nem rejteget senki elől semmit és nem őriz hazug békét, nem él kegyes hazugságokban, nem szövetkezik soha senki ellen, senkivel (még az édesanyjával, édesapjával, vagy édes gyermekével, testvérével sem! Tehát még a vélt „családi érdekek” miatt sem titkolózik és szövetkezik senki ellen) mert erre neki nincs egyáltalán szüksége. És nem alapít senkivel titkos társaságot sem (lásd a szabadkőműveseket) mert tudja, hogy az által, nem a szeretetének adná a jelét, hanem ezáltal éppen, hogy a Szeretet törvénye ellen vétkezne. És tudja, hogy a törvény mindig erősebb nála, illetve az ő elzárkózó – szövetkező – titkolózó törekvéseinél. Sőt! Aki meggyőződött e törvény személyes és egyetemes érvényességéről, tudja, hogy ahol elzárkózás, vagy titok van, ott mindig zavar is van, hogy ott mindig romlásban van, tehát „bűzlik” is valami. „Ahol a titok, ott a piszok!” – fogalmazza meg pontos tömörséggel a Szeretet-ellenesség lényegét egy bölcs népi mondásunk. Ott valaki, vagy valakik, úgy képzelik, hogy az életet megnyerhetik és, az elzárkózással, vagy a titkolózással valamiféle olyan előnyhöz, vagy fölényhez juthatnak, ami nekik valamiért – Pl. a tehetségük, intelligenciájuk, leleményességük – szerint, tehát egyéni erőfeszítés nélkül „kijár”, miközben másoknak nem.
És ez persze a jobbik eset. Mert többnyire mindig arról van szó a titkolózás esetében (lásd a politikai alkuk és tranzakciók 30-50 vagy 90 évre szóló titkosításait!) hogy valami apróbb bűnt, vagy bűnöket, esetleg nagy gaztettet elkövettek, vagy folyamatosan elkövetnek. Vagy arról, hogy akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de inkább tudatosan készülnek arra, hogy elkövessenek. És ugyancsak azért mert azt képzelik, hogy a titkos szövetkezésük által valamiféle személyes, vagy csoportos előnyt szerezhetnek, akár azzal szemben, aki elől őrzik a titkukat, akár másokkal szemben. A titkolózók és a titkos adat-gyűjtők ostoba módon azt képzelik, hogy amennyiben a rejtett tettük, vagy gondolatuk: a titkuk kitudódna, valamilyen hátrányos helyzetbe kerülnének, és ezért görcsösen félve fenntartanak egy olyan titkolózó szövetséget, aminek – a Szeretet törvénye miatt! – hosszú távú visszahatása, rájuk és az egész sorsukra, nincs ahogyan ne legyen negatív és káros! Hiszen az egyik legfőbb törvény ellen vétkeznek!
Nem csak metafizikai közhely, de az evolúció is bebizonyította, hogy az újjászületés és az új képességek kialakulása, a megváltás: a harmónia, és az egészség (az egész átélésének a képessége) elérése szempontjából jobbat tesz egy hátrányosnak tűnő, de feltárt és nyitottá tett helyzet, mint az állítólag előnyösen zárt titok. A Szeretet Törvénye miatt, a nehéz, de bátor – őszintén felvállalt nehéz élethelyzetek, az ún. vétkek és a vétkek által létrehozott öntudati – lelkiismereti- és sors-krízisek, ha nem is azonnal, de valamikor pozitívan megoldódnak és kiegyenlítődnek. Eközben az eltitkoltaknak csakis negatív és káros következményei lesznek. Nem véletlen, hogy a gyermekkorukban, a sorsuk és a szüleik által nagyon elkényeztetett személyek, vagy elvesznek, vagy elképesztően agresszívek lesznek. Hogy azok, akik a természetellenesen kényelmes életük miatt nem tapasztalhatják meg a nehézségeket és a megpróbáltatásokat, a kényelmetlenséget és a nélkülözést, és akik nem szoknak hozza a türelemhez, és ez mellé még nem is kapnak megfelelő spirituális nevelést és irányítást, felnővén, a legelvetemültebb személyekké és gonosztevőkké válnak. Hiszen, az életben előbb-utóbb szükségszerűen fellépő sors-akadályok, valamint az anyagi és erkölcsi nehézségek (krízisek) inkább kétségbe ejtik őket, mint azokat, akik a nélkülözéshez és a megpróbáltatáshoz, gyermekkoruk óta hozza vannak szokva. Ezért mondja Jézus, hogy: „Az elsőkből lesznek utolsók és az elsőkből utolsók.” És ezt asztrológusként ezeregy alkalommal láthattam beigazolódni.
A valóságnak csak az egyik részét, vagy egy szeletét elfogadó, valamint a belső valóságának csak egy részét mások számára megmutató, hosszan elzárkózó és titkolózó ember, legyen az látszatra bármilyen jó szívű, adakozó és másokért aggódó, másoknak a gondját viselő és bármely gyakorlati jótetteket elkövető személy is, valójában képtelen a szeretetre, mivel képtelen a teljes odaadásra is. Valójában az ő jótétmenyei, csak pajzsként és védő falként szolgálnak, hogy még jobban elzárkózhasson és titokban olyan előnyökhöz juthasson, amelyek hosszú távon megfosztják az egészségétől(!) és a valós boldogságától, sőt, esetleg még a teljes életcsődjét, a sorsa megromlását is okozhatják. („Az ember kívül csak azt teszi meg, amit belül nem akar megtenni.) Ezért a titkolózó – a titok hordó – és az őszinteségtől elzárkózó személyek, hosszú távon, általában nem is lehetnek egészségesek. Hiszen a szeretetben élő személynek nincs szüksége semmiféle előnyre, sőt, amint korábban írtam, azt is tudja, hogy lényeg szerint ilyesmi nem is létezik, hosszú távon az ilyesmi (metafizikailag tehát!) egyszerűen lehetetlen. Gondolom, mindenki számára világos immár, hogy a párkapcsolatos és a házastársi viszonyok is, éppen emiatt omolnak össze hosszú távon.
A legnagyobb hibát (és a szeretet törvénye elleni vétket) tehát első sorban a házas-felek (férjek, vagy feleségek) követik el önmagukkal szemben, akik nem teljesen nyitottak a társaikkal szemben. Akik nem őszinték tehát egymáshoz, úgy képzelvén, hogy valamiféle előnyük származhat abból, ha élettársuk sokáig, vagy egyáltalán nem tud a pénzügyeikről, vagy bizonyos, szégyellni és ezért titkolni valónak gondolt szerelmi, vagy szexuális vágyaikról, gondolataikról és terveikről. Hiszen emiatt és ezáltal, soha nem lehetnek nem csak a társukkal szemben, de annak a barátaival és rokonaival szemben sem őszinték. Mindig lesz egy kisebb vagy nagyobb tárgy, egy téma, amit el kell hallgatniuk, amiben nem nyilatkozhatnak, vagy lesz körülmény, amelyben nem lehetnek őszinték, mert akkor a féltett, vagy vészesnek képzelt titok lelepleződhet. Hogy a titkolózó ember végül már magával szemben sem lehet őszinte. És aki önmagával szemben nem őszinte, annak zavart a kommunikációja, még az őt létrehozó és az ő életét fenntartó létforrással: az Istennel is! És akinek a saját létforrásával (a lelkiismeretével, a felelősségtudatával) való kommunikációja zavart, annak zavarttá válik az élete minden más mozzanata is. És ennek a zavartságnak előbb-utóbb azoknak a betegség- hajlamoknak az aktiválódása lesz az eredménye, amelyek le vannak írva a személyi horoszkópjában. Ezek a betegség-hajlamok ugyanis, arra utalnak, hogy milyen színezetű a karmája valakinek. Tehát, hogy milyen bolygók és konstellációk által megtestesített őserőkkel és egyetemes törvényekkel zavart a kapcsolata az aurájában (Hogy milyen jellegű karmával született.) Hogy ezen őserők és törvények irányába még jobban meg kell nyitnia magát, mint azoknak az őserőknek és törvényeknek az irányába, amelyekkel való kommunikációs készsége (tehetségét adó képessége) számára adott már születésétől fogva, vagy amire rá van nevelve.
Ugyan miféle tényleges előnyeim származhatnak hosszú távon, bármilyen, magamnak visszatartott, csak az én számomra hozzáférhető és csak általam, vagy a szűk köröm által ismert és használt, anyagi, lelki, vagy szellemi értékből-, tudásból is, az igazi boldogságnak az elérése szempontjából, vagyis a megváltódás, a megváltódási képesség elérési lehetősége szempontjából? – Spirituális szempontból az ilyen rejtett, zárt, vagy akárcsak időben is visszatartott értékből származó előnyök, hosszú távon hátránynak számítanak (ezért lesznek az elsőkből utolsók), a titkok viszont a lelkemet és a szellememet gúzsba (pokolhoz) kötő koloncoknak – terheknek bizonyulnak egy bizonyos idő után. Szellem fenomenológiai kérdés az is például, hogy miért éppen a szeretetre annyit hivatkozó kereszténység táptalanján - annak kultúrkörében létrejött nyugati típusú civilizáció az, amelyik a legtöbbet titkolózott az utóbbi századokban, miért annak kellett kifejlesztenie és kiépítenie a legbonyolultabb állam-biztonsági, titok-őrző és titok-fejtő, titok - feltörő módszereket és titkos szervezeteket? Persze, a személyi intimitást, a magán élet intimitásához, a bensőséghez való jogot (ami elsőrendűen a fejlődés és a szeretet törvényét szolgálja) nem kell összetéveszteni az életnyerés érdekében kifejlődő titkolózás és elzárkózás sokszor az őrületig fajuló és társadalmi rangra emelt spirituális infantilizmusával (magukat komolynak képzelő felnőttek, rengeteg időbe, pénzbe és energiába kerülő idióta játékával). Bármennyire is furcsán hangzik, amint azt később látni fogjuk, a titkolózás és elzárkózás őrületével (bűnével!) szembeni harcban a kémek, a titkosírás fejtők és nem utolsó sorban az árulókként számon tartott személyek viselik a legjelentősebb, néha még pozitívnak is mondható szerepet.
A minden dimenziót és minden személyt átfogó egyetemes szeretet és a spirituális nyitottság törvénye ugyanakkor, nem áll ellentétben a magánéleti intimitással, ami a személyességet és a személyes meghittséget biztosítja a mágia (teremtés) a nemek, de főként a karma-oldás és a fejlődés egyetemes törvényének az alapján. És nem is áll ellentétben a szabad és az egészséges versengés szellemével sem, ami az evolúció törvényének a megtestesülése.
Egyetlen állatfaj sem sérti meg a szeretet törvényét - még a csoportban vadászó ragadozók sem! – azáltal, hogy fölösleges táplálékot és élvezeti cikket halmozva fel a kamráiban, hűtőiben, vagy raktáraiban, amivel elvenné a többi állatfajnak a táplálkozáshoz való jogát… Egyetlen más faj sem gyárt titkos fegyvereket, és nem alapít titkos társaságokat a földi energiák mértéken felüli kivonására és ezáltal más fajok, vagy állatcsoportok eltüntetésére, megnyomorítására, az életterükből való kiszorítására, leigázására és kizsákmányolására. Nevetséges például az, amit a találmány-védő hivatalokban művelnek és nevetséges az, hogy a könyveimre hivatalból oda teszik az, hogy minden közlési, másolási és sokszorosítási jog számomra fenn van tartva, hiszen a feltámadás és a megváltás szempontjából úgy sem fordíthatom a magam privát hasznára mindazt amit leírok. Ezek az információk, a megváltás és az üdvözülés a szempontjából - a személyes spirituális evolúcióm szempontjából - csak addig válnak hasznomra, amíg felfedezem és leírva rögzítem, tisztázom azokat. (Egyáltalán nem találom tragikusnak például, hogy a hét éven át írt, négyszáz oldalas könyvemért kapott szerzői honorárium mindössze arra volt jó, hogy a télen felgyülemlett nem is olyan nagy fűtési költségeinket kifizethessem a könyvre kapott összegből.)
Ezért, a hatás és visszahatás, a rezonancia és a polaritás törvénye szellemében, ott, ahol elzárkózás és titkolás van, és titkolózó személyek vannak, ott törvényszerűen, titok-árulók és titok-lopó kémek is vannak. Persze, ez koránt sem azt jelenti, hogy a kémek és a kémelhárítók, és az árulók szeretettel csordultig telt, az egyetemes összefüggéseket látó, egészséges jellemű, megváltott személyek lennének. Hiszen ők is többnyire a könnyen elérhető jutalom és siker fejében, vagyis az érdemtelen előnyszerzés reményében viszik véghez a titkolt információkat az ellenséges hatalmakkal közlő, vagy csak kiszivárogtató, közvetítői tetteiket. Ennek ellenére, ha önkéntelenül is és öntudatlanul is, de ők is az egyetemes nyitottságot és a kiegyenlítődést, vagyis a megváltódást szolgálják. Ezért az értékeit, illetve a bűneit – bűnös gondolatait és előnyszerzési kapzsiságát – eltitkoló, valamint a titoktartó és a titokőrző személy, akárcsak a dogmatikus és fanatikus erkölcscsősz és a titok-árulók felett ítélkező személy, semmivel nem feljebbvaló a titok-létrehozónál, vagy a titoktörőnél, a kémnél és a fanatikus hatalmi mámorban élő zsarnokot eláruló személynél. És viszont.
Mielőtt tovább mennénk, egy fontos pontosítást, egy lényegi megkülönböztetést kell tegyünk: az elhatárolódás nem azonos az elzárkózással! Egy dolog a pozitív, leleplező, tisztázó és fény (értelem) hozó információ behatolás (a benyomás) elől, a fény és a szeretet elől elzárkózni, tehát a megtermékenyítés-megtermékenyülés egyetemes törvényével szemben, vagyis, a mágia törvényével szemben vétkezni. És egészen más, valamely szellemi, vagy természeti rombolástól és zavarkeltéstől, illetve romboláshoz és zavarhoz (képi - képzeleti, tudati, lelki vagy fizikai szennyezéshez) vezető cselekedetektől, tehát egy erkölcstelennek ítélt ügytől és ügyletek rendszerétől, póriasan: a piszkos játszmáktól elhatárolódni! Tudomásul vehetek és szembe nézhetek bármilyen gaztettel, értelmezhetem azt (sőt: többnyire az utóbbi nagyon fontos az értéktudatom kialakítása, erősítése, valamint az éberségem fokozása érdekében), tehát nem zárkózom el a tudomásulvételétől (Szembenézek a létezésével és tudomásul veszem azt, sőt igyekszem megérteni a hatás-mechanizmusát, illetve annak az esetleges romboló - rombolási következményeit!) miközben elhatárolom magam tőle (nem kell vele egyet értenem!) tehát, nem veszek részt a folyamatban, lehetőleg még érzelmeimmel (haragommal) sem.
A legtöbb ember ezt érti félre és az általa erkölcstelennek vélt és ítélt tettekhez úgy viszonyul, úgy akar azoktól elhatárolódni, hogy lehetőleg tudomást sem akar azokról szerezni. Holott amennyiben egy jelenséggel találkozunk, vagy a jelenségről szóló információval találkozunk, a Rezonancia egyetemes törvénye alapján biztos, hogy valamilyen szintű lényegi kapcsolat, esetleg azonosság létezik az illető jelenség és a karmánk jellege és jellegzetessége, vagyis, a személyünk által megtestesített és feloldani – meghaladni való spirituális feladatunk, tehát a személyes rendeltetésünk között. És, mivel lényegi kapcsolat létezik a felmerült probléma és a személyünk, a szellemi sors-programunk között, épp annak következtében, hogy elzárkózunk előle, vagy megpróbáljuk azt figyelmen kívül hagyni, vagy magunkban elfojtani (elzárni) az még nagyobb erővel, még intenzívebben és még kivédhetetlenebbül fog visszatérni és behatolni az életünkbe. El egészen a tragédiát keltő erőszakos benyomás keltésig, mindaddig, amíg bátran szembe nem nézünk azzal, és neki nem fogunk, valamiképpen kezelni, rendezni, harmonikusan integrálni azt. – Persze, amennyiben tudunk róla... Mert, ha elrejtette, vagy eltitkolta valaki előlünk azt a problémáját, amiben, valamilyen okból kifolyólag mi is érintve leszünk utólag, azért már nem felelhetünk! Hiszen nem volt ahogy a megoldás szükségét tudomásul vegyük. Vagyis, elzárkózás helyett, lehetőleg mindig személyi kapcsolatba kell kerülni az adott jelenséggel (információ-hordozóval), és lehetőleg, harmonizálódni és kreatívan együtt működni kell azzal az őserővel, vagy ősjelenséggel, illetve a személlyel amit a probléma megtestesít.
Figyeljük csak meg például a „neki-látás” (nekifogás) és a „hozzá látás” (hozzá fogás) kifejezéseket. Vajon nem azt jelzik-e, hogy a felmerült problémákkal előbb szembe kell néznünk, azt helyesen (az összes dimenziók és törvények szintjén) kell értelmeznünk és utána megoldanunk, de legalább is, a megoldásra törekednünk? Az a személy és azok a személyek, akik egy zavaró, illetve általuk sötétnek és zavarosnak (erkölcstelennek) ítélt, vagy sötétnek és károsnak képzelt - gondolt problémával nem akarnak szembenézni és azt elítélvén, elzárkóznak a probléma felszínre-hozásától, feltárásától, megismerésétől (ti. a szembenézéstől) és az azt követő feloldásától, vagy egyenesen megszöknek a súlyosnak vélt problémát megtestesítő helyzet elől, nem tudnak igazán boldogok sem lenni! Hiszen nem tudnak őszinték sem lenni. És nem csak a környezetükkel, de önmagukkal szemben sem őszinték („Akik nincsenek magukkal egy véleményen” - Hamvas Béla). Ők a jelenlét-hiányosak, a távolba néző zavarodottak, a látszatok és a hamis békének a fenntartói, akik a pillanatnyi jólét és béke kedvéért elárulják a tárgyi valóság által jelzett igazságot és nagyobb bajt idéznek saját maguknak és a környezetüknek, mint amekkora baj származna abból, hogyha azt, ami tisztázatlan még, meg próbálnák kitisztázni. Hogyha tehát azt, „ami bűzlik, megpiszkálnák” és ki- és megtisztítanák.
A liberális koncepciók szerint élő személyek között kötött házasságoknak a több mint ötven százaléka azért megy tönkre, mert arra a téveszmére építik, hogy egymásnak el kell nézni az erkölcsi hibáit, az életről és az igazságról alkotott ferde (karmikus, vagy a környezettől emésztetlenül átvett) elképzeléseit és ez ellentmond a rendeltetés-teljesítési szükség törvényének, illetve a karma-törvényének. Persze, „a más szemében meglátod a szálkát, miközben a magadéban nem akarod meglátni a gerendát” tétele is fennáll, de ott, ahol a leomlott gerendák létezéséről tudnak és a gerendák helyére rakása szükségének eleget tesznek, a szálkát is szóvá lehet tenni. Ott tudják például, hogy a házasság és az élettársi viszony, a legnagyobb karma-oldási kihívás és lehetőség, és ezért a házastársi viszony, nem a titkolózás helye, hanem a legfőbb igazságok kimondásának és érvényesülésének a helye. Aki nem őszinte az élettársával, az nem lehet őszinte önmagával sem, és első sorban ő maga az, akit a titkolózásaival félre vezet. – Félrevezeti magát a megváltás és a boldogság elérésének az irányából. Nem úgy segítek a férjemen, feleségemen, vagy a gyermekemen, hogy nem akarom tudomásul venni, és nem teszem szóvá azoknak, pl. az önámításra, vagy a hanyagságra és felelőtlenkedésre való hajlamát, vagy, súlyosabb esetben az alkoholizmushoz, vagy a kábítószer függőséghez vezető, élvezet-keresési szokásait. Hanem úgy, hogy miután a saját önámításra, vagy mély-figyelmetlenségre, szórakozottságra való hajlamommal, illetve annak a rejtett okaival szembe néztem, és leszámoltam, szüntelenül követelem, hogy az élettársam, vagy a gyermekem se kábítsa magát.
Nem véletlenül gyengül el, majd romlik meg az elnéző személyeknek, az őszinte szembenézést kerülőknek a szeme és a házastársukkal való viszonya! És nem véletlenül lesz az ilyen, egymást és önmagukat a látszat-boldogságnak, illetve a harmónia és a szeretet látszatának a fenntartása érdekében félrevezető déd- szülőknek, nagyszülőknek és szülőknek kancsiságban, látási zavarban, vagy annál sokkal veszélyesebb szembetegségben szenvedő unokája és gyermeke! Az én, több szemműtéten átesett, női felmenői ágon gyenge szemű és gyenge jellemű, illetve rossz látású női ősöktől származó, látszólag „csupa-szeretet” édesanyám szeme is, egyre nagyobb mértékben romlik, miközben az én szemeim romlása megállt, miután megtanultam mindennel, ami engem lényegileg és személyesen érint és a tudomásomra jut, egyenesen, sőt: ha kell „kegyetlenül” is szembenézni, annak a létezését nem letagadni. Mindennek tehát, ami a látókörömbe bekerül, a kauzális okait felkutatni, leleplezni, kiszimatolni, stb., és persze: a lehetséges káros, vagy netalán vészes következményekkel is számolni, azokat is tudomásul venni. Persze, az anyám szerint, aki félvak, sőt, háromnegyed vak már, nincs bennem egy mákszemnyi szeretet sem, amiért nem vele foglalkozom reggeltől estig, hanem a népes családom eltartása érdekében dolgozom, és ami időm marad azt első sorban a gyermekeim nevelésére – tanítására fordítom.
A Szeretet és a Világosság viszonya
Amint az Egyetemes törvényekről szóló bevezető tanulmányban is írtam, a szeretet nem lehet meg és nem termékenyülhet meg fény nélkül és, a szeretet kellő világosság (értelem) hiányában megromlik és elrothad. Az elején csak indokolatlan rosszkedv, elégedetlenség, panaszkodás, sors-neheztelés lesz belőle, majd rothadássá, bomlássá (betegséggé) és/vagy ellenállássá és nyílt haragvássá, gyűlöletté (csendes nehezteléssé, vagy nyílt haraggá, hisztériázássá, bosszú-vággyá, majd őrületé és végül romboló őrjöngéssé) válik. Amiként a szeretet befogadó, elfogadó és erősítő – támogató ereje által az egységbe, az egységes létezés logikájába be nem kapcsolt fény is öncélú fantazmagóriává, steril elméletté válik, és, amennyiben így, szeretet nélkül (Tehát erőszakkal) a gyakorlatba ültetik, a szeretet nélkül, a valóságra oktrojált eszmerendszer infernális erőket megidéző, romboló hatalommá válik. A fasizmus jellegzetesen a szeretet nélküli, illetve kevés és hamis szeretettel (érzelgősséggel) össze kapcsolt, és hamis (részleges) szeretetet szolgáló, fényre (elméletre) alapozó ideológia (Alantas érzelmeket kielégítő elmélet.). Akárcsak a kommunizmus, ami szintén jellegzetesen spekulatív fényre alapozott (a hamis fénnyel - az egyetemes törvényeknek ellent mondó értelemmel megvilágított) inkább a szeretetre koncentráló (mindenkinek a szükségletei szerinti javak elosztását hirdető…) humanista ideológia. Mindkettőnek az erőltetett alkalmazása, romboláshoz és mérhetetlen tragédiákhoz vezetett. A Liberalizmusban viszont kizárólag a jó, az élvezetes, az egyéni szabadság-jog, vagyis a felelősség-nélküliség, tehát a hamis szeretet a domináns érték.
Az ember nehéz helyzetbe, sőt: drámai helyzetbe kerül, ha ilyen ideológiákkal, illetve ilyen ideológiák képviselőivel (fanatikus híveivel) kell szembesüljön, még akkor is, ha az idealizmus, vagy a liberalizmus esetében, magukat toleránsnak felmutató eszmékről van szó, amelyek a (fény nélküli, illetve a hamis fénnyel társult) elfogadó szeretet köntösében járnak. Mert, ha érzékeli a hosszú távú veszélyt, bármennyire is megható és tetszetős az illető eszme, nyilvánvalóan el kell, hogy határolódnia mind a hamis fény, mind a hamis szeretet elfogadásától és önmagát és a szeretteit megvédeni annak a káros befolyásától, ami a legnehezebb, hiszen a szerettei is (gyermekei) könnyen és hamar az áldozatai lesznek az élvezetes „jóságosságnak”.
A családja védelmét viszont, lehetetlen elérni erkölcsi elhatárolódással, dogmatikus - eszmei, vagy gyakorlati elzárkózással, mert a legtöbb estben a gyermekek és a család női tagjai kívánatosnak és elfogadandónak találják az öncélú élvezeteket. Ezért, a családját is megóvni kívánó és nem csak a megmenekülését – üdvözülését szem előtt tartó éber embernek, egyetlen esélye a család megóvására, az illető ideológia hamis pontjainak, vagy a ravasz ideológiát hirdető papok személyi karakteri (erkölcsi) hamisságának a „kegyetlen” leleplezése. Illetve annak a felülvizsgálata, hogy az illető személy, korábban hol és milyen mértékben fogadott magába, illetve, hogy mikor áramoltatott magából hamis fényt (értelmet: jól hangzó és csillogó - villogó, ám a valóságtól elrugaszkodott elméletet, elméleteket), vagy hamis szeretetet? A legjobb példát a fent leírtakra, az átlagtól eltérő képességekből (bármiféle tehetségből, kreatív intelligenciából, inventivitásból) való előnyszerzésnek és a titokőrzésnek a hiábavalóságára, illetve az öncélú előnyszerzésre való törekvésnek a hiába-valóságára, valamint az elérendő célnak az ellentétébe fordulására, vagyis: a hátráltatottságba való kerülésre, pontosan a zseniális művészek és tudósok ideje korán történő és általában tragikus halála képezi. Egyesek közülük szörnyű betegségekben szenvedő és többnyire tragikus körülmények között és idejekorán halnak meg. De mondanivalóm szempontjából, ezt a negatív példát még a híres és hírhedt misztikus tanító-mesterek esete (Osho az utóbbiak kategóriáját gazdagítja pl.) illetve tragikus halála is képezi. Rá lehet ugyan fogni, hogy partikuláris esetek, de ez nem igaz, hiszen a 20 század leghíresebb misztikus tanítói és mesterei haltak el idejekorán rákban, vagy más hirtelen beálló okok miatt, Július Evolatól, Rudolf Steinerig, Ramana Maharishitől, Ráma Krishnáig az és az Amerikában hatalmas vagyonokat és hírnevet szerző Oshoig.
De az információ-elzárás, vagy az egyoldalúság árán történő világi előnyszerzési, vagy „mennybe jutási” lehetőség tévképzetéből eredő titkolózás fölöslegességére és káros visszahatásaira, a legjobb példát az atom-bomba gyártási versengés, illetve, a hidegháború története és tanulságai szolgáltatják. És nem csak azért, mert bármennyire is titkolták el az amerikai hatóságok az atombomba előállításának a receptjét és a technológiáját, mert a KGB-nek a bomba gyártáshoz legközelebb álló tudós-segédek mellett, még az amerikai kormány legmagasabb csúcsvezetői mellett dolgozó és azokhoz a legközelebb álló állam-hivatalnokokat is sikerült beszervezni kémnek (titok- és haza-árulónak). Talán az sem mellékes, hogy közülük többen (pl. a Teller Ede mellett dolgozó fiatal fizikus: Ted Hall, aki később, Angliában biofizikusként elég jó nevet szerzett magának a tudósi ranglistán és akinek a halála után a felesége egyenesen humánus aktusnak tüntette fel a férje kémkedését.) úgy nyilatkoztak a hideg háború után, hogy nem pénzért folytatták az információ kiszivárogtatást. Hanem miért? A válaszuk: Annak érdekében, hogy a reakciós amerikai politikai mentalitás számára lehetetlenné tegyék az egyeduralmat, mondták. Hát ez bizony elgondolkoztató, még akkor is, ha ezek a nyilatkozatok nem minden esetben őszinték és megbízhatóak. És akkor is, ha történelmi tény, hogy a szovjet hatalom sokkal reakciósabb, ambíciósabb, elvakultabb, kegyetlenebb és ezért az egész emberiségre nézve veszélyesebb volt, mint a negyvenes évek végi – ötvenes évek eleji amerikai politikai ideológia. Még akkor is érdemes megjegyezni tehát, hogy ezek a KGB által beszervezett „áruló” tudósok és politikusok a hatalmi erőegyensúly kialakulásának az eszméjét próbálták felhozni mentségükre. Vagyis érdemes végiggondolni azt, hogy egyeseknek közülük, nem véletlenül(!) ilyesmi is eszébe jutott, ilyen képzetek is befolyásolták a gondolataikat és cselekedeteiket, ettől fogva is rá lehetett őket venni a titok-árulásra.
És tovább: nem csak ezek a tények bizonyítják az előnyszerzési lehetőség és a titoktartási lehetőség képzeteinek a hiábavalóságát és károsságát. Hanem az a mozzanat is például, hogy miután az amerikai kormány titkos kódfejtő szakértő-csapatának (Verona) sikerül megfejteni a KGB titkos információ közvetítési kódrendszerét és ennek segítségével több beszervezett és beépített tudósi rangú KGB ügynök és áruló kormányhivatalnok azonosságát kideríteni, nem ítélték el ennek az alapján egyenesen és becsületesen a leleplezett orosz kémeket, vagy a nekik információkat kiszivárogtató államhivatalnokokat és tudós-segédeket. Ehelyett a tiszta és jogilag világos eljárás helyett, az atombomba - ügynökök elítélését szolgáló bírósági tárgyalásokon nem fedték fel a KGB ügynöki kódrendszer megfejtésének a tényét. Hanem – figyeljük meg a titok-mánia káros visszahatását! – azt is titokban akarták tartani, annak érdekében, hogy ennek „a titkos KGB-kód megfejtése titkának” a birtokában ellenőrzött macska-egeret játszanak a KGB-amerikai ügynökeivel. Hogy tehát, mintegy észrevétlenül és a KGB Moszkvai vezetői számára megmagyarázhatatlanul, semlegesítsék a KGB Amerika ellenes tevékenységét.
Ennek a balvégzetű titkolózásnak a következtében – a Verona csoport eredményeinek a titkosítása következtében – a bírósági tárgyalásokon nem használhatták az elcsípett és a megfejtett távirati üzeneteket tárgyi bizonyítékként, hanem koholt vádak alapján kezdeményezték a lefüleltek elítélését. Ennek az eredménye az lett, hogy a bírók nem tudták az árulókra a valós tettüknek megfelelő büntetéseket kiszabni és koholt vádak alapján, vagy kisbűnök naggyá dagasztásával kellett azokat a „forgalomból kivonni”. De még ez sem jelentette a probléma lényegét, hanem az, hogy a sajtó ezt a hamis eljárást megszimatolva, a törvényellenes, illetve a féltörvényes kém- és áruló perek szabálytalan eljárásait dobra verte, amivel a kormány ellen és az amerikai védelmi apparátus és annak a titkos szervezetei ellen fordította és hangolta a közvéleményt. Sőt: a közvélemény hangulatának az sem tett jót, hogy miközben a kormány szovjet-atombomba veszély elleni riadókkal „szórakoztatta” a lakosságot, a KGB titkos amerikai levelezési kódrendszerének a megfejtését eltitkoló kormány nem tájékoztathatta a lakosságot a tényleges tényállásról, illetve a tényleges szovjet atom-veszély realitásáról. Ez persze, rengeteg fölösleges politikai bizalmatlanságot, sőt, tudósok és politikusok közötti viszályt, félreértést, gyűlölködést és életpályákat - családokat tönkretevő ellenséges hangulatot, értelmetlen harcot, ellenségeskedést és bizalmatlanságot eredményezett.
És mindezt miért? – A Nagy Semmiért! A szovjet hatalomnak ugyanis, mindennek ellenére, sőt, éppen e titkolózási zavarodottság miatt, sikerül a beépített amerikai tudósokon és politikusokon keresztül hozzá jutni az atombomba-gyártás tudományos receptjéhez (az Amerikában dolgozó európai tudósok által megfejtett és kidolgozott tudományos elméletek eredményeihez és a megfelelő formulákhoz) és a megfelelő technológiai eljárásoknak a leírásához, és 1950-ben elvégezte az első sikeres kísérleti atombomba robbantást. De az egyetemes nyitottság és összefüggés törvénye szempontjából még ez is kevés. Mert, amint utólag kiderült, a szigorúan válogatott és őrzött titkos kódfejtő amerikai csapatnak az egyik tagját is sikerült beépíteni, aki azonnal jelezte a KGB-nek, amint a kódot megfejtették és a KGB azonnal új kódrendszert dolgozott ki, aminek következtében 1951 után az amerikaiak több éven át egyetlen elcsípett ügynöki jelentést sem tudtak értelmezni. – Persze, addig, amíg a ritmus és a ciklus törvénye alapján, el nem jött az újabb szovjet kémkedési kód megfejtésének az ideje...
Éppen a Szeretet és a Fejlődés törvényének az alapján, létezik az emberben az ún. misztikus –ráérzési – intuíció is. Az ún. titokfejtéshez ez is kell, de persze, eredetileg nem a kémkedéshez szükséges tehetség ennek az alapja, hanem ez, annak csak a következménye. És, mivel létezik az asztrológiának a személyi horoszkópból kiolvasható tulajdonságok szerinti visszaigazolása is, az egyetemes szellemi nyitottság szükségének az intuitív megérzésére, én egy elevenbe vágó személyes példát tudok e helyen felmutatni. Asztrológusi körökben, köztudott, hogy a Rák, a Skorpió és a Halak karmával rendelkező személyeknek van a legtöbb titkos bűnös vágyuk és gondolatuk és ezért ők a leginkább titkolózó személyek. Ez persze, abban az esetben, ha a személyi horoszkópjukban a Skorpió Nap, a Skorpióban álló Sárkányfarok és/vagy Lilith, valamint a Skorpió uralkodó bolygója: a Plútó többnyire és sűrűn negatívan fényszögelt. És abban az esetben is, ha a Nap, vagy a karmikus pontok valamelyike a VIII. házban áll, mint az én volt-feleségemnek. Nos, amellett, hogy a horoszkópomban a Nap (három más bolygóval együtt) a Skorpióban áll, a Plútó is igen fontos helyet foglal el az én sorsképletemben, az Ascendenssel együtt állva. Igen ám, de a többi bolygótól eltérően, a Merkúrral együtt álló, Skorpió - Napom az Uránusztól (többek között a szabad információ-áramoltatás és az intuíció bolygója) pozitív fényszöget kap és Plútó is csak fele - fele arányban fényszögelt negatívan, és a Neptunusz, és a Jupiter és a Plútó pozitív fényszögei általa alakított pozitív pajzs csúcsán állva az Oroszlán Aszcendensem közvetlen közelében található. Ez arra utal, hogy rendkívüli (öntudatlan) spirituális „szimattal” születtem a világra. (Figyelem! Ez nem azonos a többnyire tudatos, hétköznapi, gyakorlati igazság-felfedezési és felfedési képességgel, ami a kémkedéshez szükséges például!) Ennyi elég volt ahhoz, hogy már huszonkét évesen megsejtsem, hogy a titkolózás igen veszélyes és, hogy az egyetlen magatartás, ami „a titokzatos államvédelmis tisztek” rámenős beszervezési igyekezetétől megszabadíthat, az a titkolózás bűvkörének a tiszteletlen kezelése.
A hetvenes évek közepén, amikor a nálam csak két évvel idősebb szekus tisztnek (talán hadnagyi rangban volt az akkoriban még nagyon ambíciós, de később leszerelt és vállalti jogtanácsossá csendesült Páll Kálmán nevű szekus tiszt) azt az törekvését, hogy a később általam is vezetett csíkszeredai Tamási Áron irodalmi kör besúgójának beszervezzen, sikerült kijátszani. A Hargita Megyei Rendőrség és Szekuritáte székházában történt „baráti beszélgetés” után, amire el kellett mennem, mert arra Kálmán elvtárs valamilyen (utólag tudtam meg: hamis!) hivatali idézőt küldött, haza felé tartva, mindenkinek, akivel csak találkoztam az utcán és minden barátomnak, akit, mielőtt haza mentem volna, felkerestem és otthon találtam, elmondtam hogy miről beszéltem a fickóval. És, hogy miféle „előnyöket” jelentő, kedvező ajánlatot kaptam általa a nemzetiszocialista hatóságok részéről. (Munkahelyi problémák megkönnyítése, fizetési besorolás emelése, egyetemi felvételi vizsga sikerének a biztosítása, stb.) A hirtelenül jött – tudattalan ráérzéssel ötletként felfedezett! – és a gyakorlatban ily módon bevált eljárásom (tízen két éves asztrológusi tapasztalatommal a hátam mögött, ma azt mondom, hogy Skorpiói intuíciómmal erre a lehetőségre – mármint arra, hogy a nyilvánosságnak és a nyíltságnak erre a rejtett védő tulajdonságára – ráhibáztam, ez által hozott sikeren felbátorodva, ugyanezt a védekezési módszert alkalmaztam később is. Akkor tehát, amikor már Forrás-kötetes költőként, nem baráti, hanem fegyelmező – fenyítő beszélgetésekre citáltak be különböző ürügyekkel a rendőrségre, ahol, miután a szolgálatos milicisták (rendőrök) a buletinemet (személyi igazolványomat) elkérve visszatartották, Butiurcă ezredes elvtársék átkísértek a szekuritáte kovácsoltvas védőrácsokkal ellátott ablakú „beszélgető” irodáiba. Mindig, mindent elmondtam „szégyentelenül” mindenkinek.
A „titkos” beszélgetések elején mindannyiszor nagyon a lelkemre kötött titoktartásra való felhívásnak a megszegésével, úsztam meg tehát, ép bőrrel a nyolcvanas évek romániai diktatúráját, amikor, többek között, pl. olyanokat is állítottak, hogy tudják, hogy nekem is közöm van a Szőcs Gézáék által kiadott Ellenpontok c. szamizdat laphoz és azzal fenyegetőztek az öklükkel az orrom előtt hadonászva, hogy nagyon megjárom, ha nem fedek fel mindent, az üggyel kapcsolatosan. Én nem tudtam, mivel nem is hallottam ezzel kapcsolatban semmi konkrétumot, de amit nekik elmondtam és amit tőlük hallottam, a lehető legrészletesebben, azonnal elmondtam a barátaimnak és az ismerőseimnek is. Hát eszükbe nem jutott még egyszer is az, hogy engem besúgónak beszervezzenek. Az viszont igen, hogy „Poetul”, a költő néven számomra és rólam ügycsomót, ún. „doszárt” állítsanak össze és abba egyre több megfigyelési és lehallgatási jegyzőkönyvet és besúgói jelentést gyűjtsenek, a nemes és szerfelett hasznos munkájuk eredményeként.
Az „ember-arcú (szocialista) titkolózás” éveiben fedeztem fel tehát azt, hogy a szabad információ-áramlástól való elzáródás milyen veszélyes lehet, ellentétben például a liberális kapitalista sajtó és az elektronikus médiák által a magánéleti intimitás megsértése árán is gyakorolt, hazug nyíltsággal. E tapasztalataim révén, ha választani lehetne a kettő között, inkább az intimitáshoz való jogomat adnám fel, csak nehogy még egyszer is, a bástyafal mögötti sumákolási lehetőséget biztosító hazug harmónia és hazug boldogság-zárak és határok mögé kelljen kerüljek! És ez még akkor is így van, ha manapság a közéleti információterjesztés tiszta tömeg-manipuláció. Ha a manipuláció éppen az ún. szabad információknak az okosan megszűrt és kiválogatottan ömlesztett dömpingjével megy végbe. És még akkor is, ha a rafinált és az erőszakos reklámok épp annyit ártanak, mint amennyi pozitív szolgálatot tesz a pontos tájékoztatás. Lám, az évtizedekig szentnek hirdetett banktitkokról, az üzleti és a pénzműveleti titoktartás elvéről is, lassan-lassan kiderül, hogy nagy veszélyeket rejt magában, mivel a maffia és a terrorista ügyletekből származó pénzek mosásának és az arab, meg a globális terrorizmusnak biztosít hátteret és működési lehetőséget. Sőt: a bankoknak az állami pénzügyi támogatásokból való, mesés meggazdagodásának, persze, az adófizető kulizók kárára.
De nem is ez a veszélyes a titok-szentség képmutató moralitásában. Hanem az a lélektani állapot, amelyben, ha valaki úgy képzeli, vagy valakik úgy képzelik, hogy valamiféle súlyos rejtegetni valója van, akkor az, vagy azok, másvalaki, vagy másvalakik által, akik a titkát - titkukat megsejtik és leleplezik, az illető személy, a titkán keresztül kézben és félelemben tartható, zsarolható és manipulálható. A sokáig titkolózó, titok birtokló ember bele szorul az általa tudott és őrzött titok eszmekörébe – még akkor is, ha mindössze a saját, személyes titkairól van szó! – amitől egy idő után szorongásossá és végül lelkileg és szellemileg zárttá és feszültté és zavarttá, majd fizikailag is beteggé válik, mivel a nyitott lét törvénye végül is az egészségnek – vagyis az egész lét befogadásának és átélésének – a törvénye, amit viszont, megsértünk a zártsággal, a titoktartással.
Egy nagyon jó ismerősömnek (igazi barátnőmnek, nem szeretőmnek!) a diplomata-atassé élettársa halt bele idejekorán abba, hogy éveken át, hordozta magában az egész Magyarország számítógépre feltöltött kataszter rendszerének a titkos kódjait, holott akkor, amikor a halála egy külföldi misszió-teljesítés közben bekövetkezett, azok a kódok nem voltak érvényesek, neki már rég nem volt dolga azokkal az országos kataszteri adat-rendszerekkel. Miért? Mert az egyébként széles látókörű és nagy (misztikus!) tudású és csupa jóindulattal telt, Skorpió-karmás személy, nem tudta, hogy milyen veszélyes dolog spirituális szempontból a hosszas és súlyos titoktartás, mert az éppen, hogy a szeretet törvénye ellen való. A titkolózástól és a titoktartástól erősen óvakodni kell és azt el kell kerülni mindenképpen. Én is sok megütközést keltek amikor az ún. családi titkainkat kiteszem az internetre. Sokan meg is akartak szégyeníteni amiatt, hogy két éve a családtól elbitangolt nagy lányom felelőtlenkedéseit, majd egy év múlva, az őt a hatalmába keríteni akaró és tőlem még jobban elszigetelni igyekvő pszichopata vőlegényének az elképesztő gerinctelenségét és az annak megfelelő erkölcstelenkedéseiről nyíltan írtam. Holott éppen ezzel a „kegyetlen” eljárásomat mentettem meg a lányomat attól, hogy a fél-őrült elszöktetője egy őrült féltékenységi rohamában, vagy az uralkodási őrülete kielégíthetetlensége miatti kétségbeesésében meggyilkolja. Az emberek nem tudják, hogy milyen veszélyes folyamatokat tartanak fenn, amikor a saját csalásaik felett szemet hunyván, az egymás csalásait és aljasságait sem leplezik le.
4. A Szeretet, mint félelem-oldó és ellenséglegyőző fegyver.
„Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok győzni őket.” A szeretet létfakasztó, gyógyító és életfenntartó ősi energiája, mivel mindennél finomabb és erősebb, oda is behatol, ahova a fény nem képes. A tudatos szeretet-áramoltatás a leghatékonyabb lényegi információ közvetítési lehetőség és a leghatékonyabb azonos frekvencia hullámsávra kerülési lehetőség. Persze, a Jézus által feltárt győzelmi lehetőség nem azonos a háborús, vagy a hatalmi apparátusok és az intézményes igazságszolgáltatási módozatok által lehetővé tett, korrupt győzelmi lehetőségekkel. E szubtilis szeretet-erővel való győzelemben nem létezik legyőzött, csak kommunikációra (információ befogadásra és információ cserére: józan belátásra kész) és kreatív kiegyenlítődésre megnyílt személy („az ellenség”, aki baráttá, segítőtárssá, jó ismerőssé lett a szeretet hatására). Annak a személynek a számára, aki megérti az egyetemes egység-alap szerinti összefüggéseket és ezért elfogadja és a szeretetet átélve, gyakorolja a nyitottsági állapotot és a szeretetet, annak a számára megszűnik az objektív, kívülről a végtelenségig rá ellenséges nyomást és befolyást gyakorló (ellenséges…) külső környezetnek, valamint az ellenséges, világegyetemnek és a szeszélyesen büntető Istennek a képzete. Az olyan külső, kényszerítő objektív hatalomnak és sors-erőnek a képzete, ami a teremtés pozitív céljával és funkciójával ellentétesen, nyomorúságra kényszerítheti az „ártatlanul” szenvedő (Holott, valójában az isteni teremtő képzeletét a karma verklizés és karma-dagasztás szolgálatába állító) személyt.
Amennyiben tehát, az ember nem csak elméletben vesz tudomást, hanem személyesen is meggyőződik e szubtilis életenergia kibocsátását és áramoltatását szabályozó törvény létezéséről (aminek ő a saját személye szerint is az egyik megtestesítője) és annak közvetlen hatásairól, az másként VAN, mint a többiek. Az számon tartja ugyan az embertársainak és főként a vele lényegi (karmikus) kapcsolatban álló családtagjainak, barátainak - élettársainak - és ellenségeinek az általa észlelt (reális, vagy vélt) hibáit, az azoktól elszenvedett sérelmeit és bánatát. De ugyanakkor szellemben és képzeletben mindig törekszik azoknak a fejlődő-képes jobbik énjével: a hibabelátásra alapuló, kreatív kommunikációra nyílt és kiegyenlítődési (megváltódási) készségének a maximumát nyújtó és a változni – fejlődni akaró személyiségével kapcsolatba kerülni. És bármekkora sértéseket is szenvedett el az embertársaitól a múltban, amennyiben azok nem váltak reménytelenül gazemberré, igyekszik azoknak, a jobbik részével kommunikálni és így, saját gyengeségeit (haragját, gyűlöletét, negatív ambícióit) legyőzve, segíthet legyőzni a másik gyengeségeit is. De ne legyünk naivak: egyetlen, vagy két igazság-szerető személy sem győzhet le egy vele, illetve az elképzeléseivel, a meglátásaival szemben álló, seregnyi hazudozó közösséget. Legfeljebb megszabadulhat az általa hirdetett eszmék miatt megbotránkozott tömeg haragjától, mint Jézus az otthonában: Názáretben, ahol egy szakadékba akarták vetni. De legyőzni sem ő, sem Mária, sem az apostolok szeretete nem tudta a papok és a tömegszellem által irányított csőcselék sunyi rossz-indulatát. A szeretet tehát csak diszkréten (mágikusan) és hosszú távon áramoltatva, vagyunk képesek ki- és befelé áramoltatni és az ugyanúgy, diszkréten tud csak mindenen áthatolni és hatni. Azonnal és szemtől szemben semmiképpen nem. Az, hogy látszólag közvetlenül is tud hatni, merő illúzió, színpadokra és filmvászonra, illetve képernyőre való. Vagyis a fiktív létezésbe. A reális életben nem létezik az igazi, magas-rendű szeretetnek azonnali eredménye, hanem csak hosszú távon. Akkor ott és akkor viszont „a gyémántot is elvágja”.
A Szeretet intenzív átélése és áramoltatása, vagyis az Abszolút Szellemen keresztüli egyetemes egységhez való kapcsolódás, egyéni érzésének a tudatos erősítése és áramoltatása csakis a minél szélesebb körű, és minél mélyebb megbocsátáson keresztül lehetséges. Ez az elbocsátási képesség megszerzésén alapuló szeretetben levés, végül is, a legcélravezetőbb sors-törekvés lehet, minden ember számára. Ugyanis, miután sikerült Szeretettel feltöltenem és ezáltal legyőzni az ellenségesen viselkedő és agresszíven gondolkozó másik személyt (vagyis annak, az anyagi lét élvezetének és korlátozottságának a kábulatába beleszédült egoját) már nem is én leszek az, aki őt legyőzi tulajdonképpen, hanem az így némi energiához jutó felettes Énje, az árnyék énjét, vagyis az én általam felerősített és feléje sugárzott Szeretet-energiával feltöltődő Felettes Énje: a saját egyetemes lelkiismerete a karmikus ösztöneit. Mert amennyiben nem hajlandó az általam is felerősített és feléje irányított Szeretet-energiát elfogadni, az ártalmas személy, a Vibráció törvényének következtében tönkre teszi önmagát saját alacsony vibrációs szintjének az intenzív átélése miatt, vagy más irányba fordul a primitív érdeklődése, vagy többé nem lesz lehetősége találkozni velem. Mert jóllehet a Karma törvényének alapján találkoztunk, de a Szeretet intenzív átélése és a szellemi létezés tudatos gyakorlása következtében én már nem leszek azonos rezgési szinten az ő rezgési állapotával (nem leszek azonos hullámhosszon vele) attól az időszaktól kezdve, hogy tudatosítottam magamban a történteket és megértettem azok rám vonatkozó karmikus vetületeit. Pontosabban: nem rezonálok már az ő alacsony frekvenciájú (fizikai, pszichikus, mentális és ideális) vibrációs állapotával.
A magasabb rezgési frekvenciák állapotában, a finomabb létdimenziókban, nem létezik olyan felállás, hogy a másik, kárt, vagy sértést (fájdalmat) okozó létstruktúra a gonosz ellenség és én, aki vele kapcsolatba kerülök (még ha áttételesen is, de vele rezonálok), akár akaratlanul is, de nem vagyok ellensége valakinek, vagy valaminek. Amennyiben valaki rám támad, és én vállalom az ellenállást és az igazságtalanság leleplezését, tehát, ha bátran felvállalom azt, hogy az öntudatom erősítése érdekében védelmi harcot vállaljak, akkor tudnom (és vállalnom!) kell azt is, hogy a Megfelelés – Kiegyenlítődés és a Rezonancia törvénye alapján- akkor is ellenség leszek, ha nem vagyok az ellenségeskedés híve. És tehát vállalnom kell, ennek a negatív szellemi – lelki állapotnak (státusnak) az összes rám vonatkozó következményeit is. Ezt az ideiglenes szeretet-ellenes (mert békétlen) állapotot tehát, ilyenkor tudatosan vállalni kell, mert csak és csakis ez vezethet ahhoz a tisztázott öntudati világossághoz, ami a lelkiismeretem szerinti békémhez szükséges. Hogyha tehát felismerem, hogy a karma-oldás érdekében, elkerülhetetlen az ellenség-státuszába való kerülésem, és azt felvállalom, az nem baj. Csak éppen tudatosan vállalni kell azt, hogy a harc nem lesz kellemes. Hogy ennek az állapotnak a lelki – szellemi és testi következményei nem kellemesek: Ingerültség, bőszült harag, lelki méreg, bosszú-, vagyis reváns- vágy, ezzel járó gyűlölet, neheztelés, a különböző stratégiázásoktól való kimerültség, félelem, indokolatlan szorongás, különböző mentális feszültségek és stressz-állapotok. És persze: látszólag indokolatlan konfliktushelyzetekbe és stressz-okozó helyzetekbe való keveredés és végső soron a mindezen állapotok következtében létrejövő betegségek, sérülések, balesetek elszenvedése.
Ilyenkor lényeges kérdés az, hogy megéri-e számunkra a helyzet és a viszonyok tisztázása mindezt? Egészen pontosan, hogy azok a karmánkkal és sors-helyzetünkkel kapcsolatos felismerések, azon megvilágosodások, amelyek ezen az áron érhetők, elvezetnek-e egy magasabb szintű spirituális öntudati fejlődéshez? Hozzá segítenek-e egy magasabb öntudati - fejlettségi szint eléréséhez? Hogy tehát, azokat a mély-tapasztalatokat és információkat, amelyeket ezeknek az alámerüléseknek az árán meg tudunk szerezni, képesek leszünk-e felhasználni a szellemi – lelki megtisztulásunkhoz és ezáltal a szeretet-képességünk növeléséhez? Vagy, engedünk a világi korrupciós szokásrendnek és a kellemetlen tapasztalatainkat, valamint a ránk vonatkozó és ránk nézve kényelmetlen és „előnytelen” információkat elrejtjük még a saját nappali éber tudatunk elől is, nem, hogy mások elől, és tehát „titkot” gyártunk belőle?
Továbbá: a külső ellenség státusában való öncélú tetszelgés viszont, már az állati ösztönöknek ad táptalajt. A képzelet útján keletkező és tovább képzelt karmikus félelmek és az egoizmus által irányított eszmekör és ennek a kiszolgálása - érvényesítése érdekében a spekulatív intellektusát használó, individuum, illetve a folytonosan alacsony vibrációs szinten élő ember, hosszú távon emiatt a, magát ártatlannak hazudó, hamis szellemi állapotban maradása miatt is beteg lehet. A folyamatos, vagy állandóan fenntartott külső ellenség-képzetek, az egyetemes léttudatból kiszorult Uroborosznak – a saját farkába harapó világkígyónak a káprázat-körében élő ember tévképzete. És azt, hogy a karma-nélküliség, tehát az ártatlanság, már a 7 éves gyermekek esetében is egy tévképzet, bizonyítja az a tény, hogy mennyi mobbingolás (kicsúfolással párosuló kirekesztés) és más, „furcsa” játszmázás történik az iskolákban, már az elemi osztályokban is. Ezeknek, a karma megnyilvánulásoknak, majdnem semmi köze nincs az állatokhoz, mivel azoknak nincs karma- felismerési és karma-oldási, rendeltetése és ennek megfelelő boldogulási ösztöne. A növényevők egészséges genetikai állományát biztosító „kegyetlen” ragadozók nem képzelik azt, hogy az általuk elejtett és elfogyasztott növényevők az ők ellenségeik.
Azok a ragadozók, amelyek felfalják a más ragadozó fajoknak a gyengébb egyedeit – az erősebb fény, hatékonyabb spirituális információ – győzelmének, illetve a Mágia és a fejlődés törvénynek a szellemében – még azoknak sem az jut az eszébe, hogy le kell győzniük a gyengébb ellenséget, hanem egyszerűen csak azok húsával akarnak táplálkozni. A természetben, a szentimentális lelkek számára (azok számára tehát, akik meghatódnak attól, hogy a farkasok széttépik az ártatlan őzet, miközben jóízűen falatoznak az üzletekben és a butikokban vásárolt hús-készítményekből) ellenségesnek és kegyetlennek tűnő egymás levadászása, nem csak hogy természetes, hanem az egyetemes törvényeknek megfelelő, egészséges magatartás. Ezek, a fajfenntartását szolgáló, illetve az erősebb gének (genetikai információ – eredet információ) érvényesülésének, illetve tovább közvetítésének az elvét szolgáló jelenségek, a Csoport-karma szellemében a Kompenzáció Egyetemes törvénye alapján történnek. De, az állatvilág jelenségei, még a biológiai hasonlóságok és azonosságok alapján is, csak annyiban lehetnek az ember számára példaértékűek, amennyiben ismerjük a genetikai, a biológiai és a fiziológiai folyamatokat és az ún. életben maradási és fajfenntartási ösztönöket működtető spirituális törvényeket.
Az állat, még akkor is, ha meg tanítja szavakkal kommunikálni az ember, soha nem lesz képes az analogikus gondolkozására, mivel nem rendelkezik spirituális és kauzális öntudattal, misztikusan kifejezve: buddhikus, vagy krisztusi testtel. Az állat mint ősidea-megtestesülés, az embernél jóval később létesült a kauzális teremtésben, mivel Ádám Kadmon, az Istennek a megváltás végez vitelére vonatkozó első ideája az ember. Az úgynevezett létért való küzdelem, vagyis az egyik a másik fajnak a rovására való terjedése vagy fejlődése, a növényi és az állati regnum viszonyait tehát automatikusan szabályoznák az egyetemes törtvények, amennyiben az ember nem avatkozna ebbe bele. A fizikai dimenzió határállapotaihoz közel álló kompenzációs folyamatok erre a legjellemzőbbek. Ezeknek viszont csak és csakis alárendelt kapcsolata van, az ember tudatában, előbb mint individuális öntudat, majd mint egyetemes felelősség-tudatként megjelenő, azon keresztül megnyilvánuló egyetemes léttudat. Az állati regnum szintjén, a Polaritás, a Karma és a Kompenzáció törvénye az individuális felelősségtudat implikációja nélkül, úgymond lineárisan fejti ki hatását az állatok esetében, jól meghatározott (határ állapotban levő) genetikai és biológiai egyensúly-fenntartási szükségletek alapján.
A megnyilvánult létnek az alacsony frekvencián rezgő (fizikai) dimenzióban és a fizikai - természeti létnek az ember által megzavart (szennyezett) állapotaiban, e zavartságnak megfelelően: egyre kiismerhetetlenebbé, illetve illékonyabbá (felismerhetetlenebbé) válik az információ. Ezt testesítik meg egyébként az egyre nehezebben gyógyítható, egyre bonyolultabb fizikai zavart: egyre nehezebben kezelhető betegségeket okozó vírusok. Ezek, a teremtés törvénye szerint a mi zavaros és romboló képzeteinket megtestesítő információkat hordozó parányi lét-struktúrák. Ezek közül egyesek képesek összezavarni és akár csak néhány óra alatt is, szétbontani az egész szervezetünknek az évmilliós fejlődési folyamatok során kialakult és jól meghatározódott struktúráját, annak a függvényében, hogy az illető személy idea- és mentális világa, mennyire veszélyes a felsőbb dimenziók kiegyenlítődési törekvéseire nézve, illetve, hogy az adott „veszélyes” személy, milyen fizikai környezetben tartózkodik éppen. A fizikai lében, pontosabban a természetnek az idő-tér viszonylatában ugyanis, az információáramlás és az egységhez – a lét egészséghez való szubtilis kapcsolat állapota és ereje (a szeretet) is meghatározzák a történéseket, a rezonancia és a polaritás törvénye szerint. Az életünk történései tehát, mindig az adott idő és a tér állapotaihoz, illetve azok különbözéséhez és változásaihoz is kötöttek. (A relativitás elméletének a biológiai folyamatokra való kiterjesztése.) Ezért a ciklus és a ritmus törvénye szerint, a természetben majdhogynem tapintható módon „ideje és helye van” annak, hogy bizonyos információk miként és mikor kerülnek a napvilágra, bizonyos nyitott (szeretet) állapotok mikor nyilvánulhatnak meg és mikor záródnak le az érlelődés- és egy magasabb evolúciós fokon való visszatérés érdekében.
De vigyázat: ehhez a szó szerint vett, az idő és a tér különböző pontjain életet nyert személyi tudatok közötti lineáris összefüggést feltételező vallásos elemnek: a keleti reinkarnációnak (a reinkarnáció metaforájának) annyi köze van, amennyiben egy személy lehetnék én pl. egyszerre a gyermekeimmel. Mert az abszolút létben persze, hogy egy vagyok velük, mint ahogy egy vagyok minden emberrel és minden megnyilvánult, vagy még meg sem nyilvánult kauzális folyamattal és jelenséggel. De a lét határállapotában: a fizikai dimenziónak a nem véletlenül az anyagban zártnak tűnő, időhöz és térhez kötött változó struktúráiban az egyéni - történelmi és földrajzi - tapasztalathoz kötött személyi tudatok közötti azonosság, nem csak hogy lehetetlen, de metafizikailag nincs is semmi féle értelme. Egészen pontosan: mind a karma törvénye, mind az evolúció törvénye és mind a megváltás törvénye következtében értelmetlen. Vagyis: a Szeretet önmagában még nem a minden! És hálistennek, mert mi is lenne, ha a Lilith jelensége által a visszájára állított, negatív megnyilvánulási formájában, tehát a gyűlöletben, ő képezné az ember számára a mindenséget!
Mert kétségtelen az is, hogy sokszor azonos helyzetnek-állapotnak, jelenségnek tűnő, döbbenetes összefüggések jönnek létre a megnyilvánult teremtésben, de teljes azonosság csak az abszolút létben lehetséges. Így kell értenünk a létezésnek ezt a legátfogóbb törvényét is: az egyetemes nyitottságnak és az egyetemes összefüggéseknek a törvényét: az egyetemes Szeretetet-állapot törvényét is, a legnagyobb teremtő erőt, amely Jézus szavai szerint, az ellenséges (titkos és titokzatos) helyzeteket és állapotokat megszüntetve, lehetővé teszi a fény-hatolást és ezáltal győzi le az ellenségeket és a betegséget. A fény ugyanis nem mindig tud behatolni oda, ahol elzárkózás van, ahol elhárítássá, elzárkózássá, tehát, ahol saját ellentétévé: gyűlöletté, egyoldalú és zárt élettérré: gyűlöletté változott a szeretet. Vagy, amennyiben erőszakkal behatol, vagy megkísérel behatolni erőszakosan, annak – a hatás és visszahatás törvénye szellemében – még nagyobb rombolás (pusztítás!), vagy – és, még az előző zavarnál és elzárkózásnál is nagyobb zavar és elzárkózás lesz a következménye.
A saját ellentétévé vált szeretet-állapotot mindig megpróbálja lerombolni a Fény és ilyenkor katasztrófák következnek be, mert van amikor le is kell rombolni a görcsbe került gyűlöletet (az ellenálló, elutasító, önmaga ellentétévé vált Szeretetet), vagy azt a valakit, aki másra sem képes már csak a bőszült gyűlöletre, bosszú vágyra, vagy a végzetessé is válható csalásra, a valóság széles körű meghamisítására. Az ember számára az Egyetemes törvények összhatása szerinti értékelés és megítélés kérdése az, hogy békén kell-e hagyni egy lemerevedett, befagyott lelki állapotot, vagy további Fény-adással megsemmisíteni. Ezért fontos az, hogy az ember ne gyűlölködjön, de ne is jótékonykodjon, hanem helyes ítélettel tudatosan cselekedjen. Egyrészt tehát, ilyenkor az ismételt fényadás növeli az ellenállás és az elzárkózás bőszültségét, a haragot és a gyűlöletet, sőt, még a bosszúvágyat is. De ez nem baj, mert egyrészt, az alkímiai kiégetés műveletét tudatosan használva, a fény-növeléssel, a gyűlölködő személynek, a bőszült ellenállását addig fokozhatjuk, amíg a gyűlölet önmagát semmisíti meg, és az illető személy például, még bele is hal az intenzíven átélt elzárkózási (negatív) élményeibe. Másrészt ilyenkor az a fontos kérdés, hogy kívülről mit, kinél és miért akarunk elérni, ahelyett, hogy inkább befelé, magunk felé (a magunk felé) fordítanánk az ambíciónkat, és, az szerint folytatjuk-e kívülről – ki felé a fényadást, az értelmezést, vagy inkább a belső, diszkrét szeretet-áramoltatást választjuk? Hiszen az sokkal könnyebb. Az is igaz viszont, hogy ennek az eredménye kevésbé látványos, és a szerzőséggel, vagyis, a pozitív „tett” végrehajtásával, dicsekedni nem lehet.
Amennyiben a polaritás törvénye szerint és a kiégetés művelete szerint akarunk egy külső ellenállást megszűntetni tehát, az értelmezést – meggyőzést addig kell tennünk, amíg, az ellenállás megszűnik és az ellenálló beomlik önmagába. Vagy, a Polaritás törvénye logikája szerint, egyszerűen átvált az ellentétébe: a be- és elfogadásba. Vagyis és végül is, a szeretetbe! – Persze, már ha átvált, ha még képes átváltani.... A lényeg, hogy akarjuk-e vagy nem azt, hogy velünk szembe többet ne gyakorolja az ellenállást, az elutasítást, az elzárkózást, a gyűlöletet, és, hogy ennek az érdekében a külső, értelmi – logikai meggyőzésnek, a ráhatásnak az útját választjuk-e, vagy azt félre téve, előbb az annál sokkal, de sokkal több fegyelmet és figyelmet (önfegyelmet) igénylő, diszkrét szeretet-áramoltatás útján próbálunk eredményt elérni? Hogy tehát melyikben bízunk inkább? A mind a történelmi tanulságok alapján, mind a személyes tapasztalataim alapján, én inkább a fény és világosság növelés, vagyis az igazsággal való bombázásnak és a törvényesség helyreállítása érdekében tett törekvések útjában bízok jobban, mint a szeretet-áramoltatásban, lehet, hogy azért, mert férfi lévén, még soha nem tudtam annyi szeretetet áramoltatni és olyan intenzíven, hogy az engem megtámadó nők ettől jobb belátásra térjenek. De nem tartom kizártnak azt, hogy a nők képesek lehetnek ennek a fordítottjára és inkább a szeretet-áramoltatással érhetnek el jobb eredményeket az ellenségeskedés megszüntetésében.
Másrészt, az is lehetséges, hogy csak idő kérdése az, amíg az első fényimpulzus által hordott információ egy részét az illető személy (elhárításba, el nem fogadásba, be nem fogadásba, elutasításba, elhatárolódásba, ellenállásba, netalán gyűlöletbe került személy) feldolgozza a pozitív, építő információt. Hogy csak addig nehéz a kommunikáció, amíg a tudatába, vagy a tudattalan világába bejutott információ-résznek sikerül olyan helyre bejutni, ahol sikerül a nappali rudat szintjén is pozitív változást elérni. Nos, ilyenkor, ha még jön egy újabb fényadag, az elzárkózó személy annyira begörcsöl, hogy ott, ahova a korábbi fényimpulzus behatolt, még nagyobb fájdalom, félelem, feszültség, ellenállás, gyűlölet stb. keletkezik. Amikor ugyanis a nyíltságot és a befogadást biztosító szeretet már meg van romolva, vagy át van állva az ellentétébe (haragba, gyűlöletbe, elzárkózásba, esetleg bosszú vágyba), vagy egyszerűen csak "el van menve hazulról", a fénybehatolás mindenképpen – ha nem is fizikailag, de nagy fájdalmat okozhat és ezzel is kell számolni! Másrészt a szeretet megszűnés és hiány, vagy annak a romlása és haraggá – gyűlöletté válása, mindenképpen egyfajta gonoszkodási reflexet hoz létre és ezzel is kell számolni. Megint csak mi kell eldöntsük, hogy ezt akarjuk-e fokozni, vagy, amennyiben hívők vagyunk és tudjuk, hogy nem hibáztunk, egyszerűen rá bízzuk az időre és a szent szellemre (az Isteni Igazság erejére) azt, hogy nélkülünk, a mi beavatkozásunk nélkül végezze el a tudatosítást – megvilágosítást, és ez által a gyűlöletté vált szeretet feloldását, az egyensúly helyre-állítását.
A kérdés tehát az, hogy mit akarok elérni. Ha fontos valamiért a számomra a személy, jelenség, vagy esetleg csoport és azt is tudom, hogy van még esze, tehát kellő intelligenciája – belátási képessége az igazság befogadásához és megértéséhez feldolgozáshoz, és látom, hogy ellenáll, akkor még keményebben ráhajtok. Nem érdekel, hogy mennyire fáj, mert a folyamat végén, ha megtörtem az ostobaságot, ami miatt a szeretet-görcs beállt, úgy is csak a gyógyulás következik. Mint pl. a volt feleségemnél. Tudom, hogy az intelligenciája maximális, az nem szenvedett csorbát, de Júdási módon spekulál vele és csak az önzését szolgálva, ha rejtetten is, de mindig csak azt firtatja, hogy miként szabaduljon meg a szülői felelősségeitől, a gyermekekért való áldozathozataltól, tehát elutasította a Szeretetet, ahelyett csak spekulált. Nem engedek tehát a huszonegyből, és addig tartom fenn és hangoztatom azt, hogy amit most csinál a gyermekekkel szemben, az helytelen, mert önzésből fakadó gonoszság és felelőtlenség. Vagy fel ébered, vagy addig folytatja ezt, amíg meghalok, mert nála sokkal idősebb vagyok. De így, ahogy van, ebben a sunyító, aljaskodó állapotában nem fogadom őt el. Nem, mert tudom, hogy sokkal többre képes, hiszen intelligens és a metafizikai információknak is a birtokában van. És akármilyen ellenségnek, sőt: zsarnoknak is kiáltana is ki, én akkor is, fenntartom a vele szembeni maximális morális igényemet, és amikor azt látom, hogy megint sumákol, akkor ezt nyíltan ki is mondom és a nem tetszésemet ki is fejezem és fejtem a számára mindenki, vagyis: a nyilvánosság előtt is, tehát a Világosságban és a fényben, nem a sötét titkok zónájában.
Arról van szó ugyanis, hogy éppen a szeretet miatt, annak a tisztán maradása érdekében, vannak olyan élethelyzetek is, amikor fel kell tudni vállalni az ellenség szerepét és annak a státuszát a megnövekedett karmájuk által hajtott, felelősségtől és kötelezettségtől menekülő, felelősség-hárító, zavaros, hazug, korrupt, vagy éppen a gonosz személyekkel szemben, amennyiben az illető személyhez, vagy jelenséghez közvetlen közünk van.
Sok személynek az a baja, hogy jóindulattal és jóakarattal akar fényt adni, értelmileg hatni és mégis azt kell tapasztalniuk, hogy éppen azok, akiknek ők annyira jót akarnak ellenségeskednek velük. Na és? - Ez a dolgok természetéből következik. Nem lehet és nem is kell a világot, de még a lusta közvetlen ismerősöket sem megváltani, mert a megváltás személyes ügy és feladat és szükség, és mindenkinek a maga baja, hogy ezt mennyire érzi, vagy sem. Egy dolog tehát az igény fenntartása egy számomra fontos személlyel szemben (pl. a gyermekeim anyjával szemben, még akkor is, ha elváltam tőle, hiszen, amíg nála is van gyermekem, minimum a gyermekek törvényes láthatása miatt rá vagyok utalva, hogy vele kommunikáljak és együtt működjek) az annak megfelelő fényáramoltatás. És más dolog a mentalitás-változtatásnak, a személyi változásnak, a gyökeres megváltozásnak, és a megváltásnak az erőltetése és erőszakolása olyan személyek esetében, akik nem tartóznak a közvetlen létkörünkbe. Az ők és a szeretteik dolga az, ha bőszültekké váltak a gonoszságukban, vagy annyira elbutultak, hogy a felébredésre már intellektuálisan képtelenek. Ha fényt akarsz adni, vállald fel bátran az ezzel járó ellenség szerepét is, ahogy Jézus is tette ezt a farizeusok esetében, akiket annyit szidott, hogy az evangéliumok egy negyede ezzel a szidalmazással van tele. "Azt hiszitek, hogy én békét hozok? Ne higgyétek, mert én tüzet hozok. Miattam össze fog veszni a fiú az apával és az anyával, a leány az anyával... stb." – Vagyis: Jézus sem törekedett mindent kizárólag szeretettel megoldani!
Az ezredforduló és az azt követő években a szeretet nélküli fényrobbanás (tudományos információ robbanás), vagyis a hamis nyitottság és a szeretet nélküli értelem – az önhittséget dagasztó intellektuális tágulás - által kiváltott természetellenes liberális magatartás és gondolkozás, vagyis az egoista kapzsiság lett a nyugati típusú civilizációban élő emberiség jellemzője. Ez viszont, ugyancsak az ember által rosszul és hibásan, vagyis: törvény-ellenesen megélt evolúció következményeinek, valamint e negatív következmények visszahatásának az eredménye. Vagyis: a spirituális fejlődés nélküli (felelősség nélküli) technikai – tudományos fejlettség által megvillogtatott életnyerési lehetőség tévhite szerinti globális, demokratának hazudott, de valójában csak liberális erkölcsnek a globális mentális kábulatig (A dekadenciáig, a perverziónak a normálissá való nevezéséig, tehát: a civilizációs megzavarodásig és teljes elhülyülésig) menő következménye. Az emberiség kilencven százaléka, most is csak nyerni: öncélúan élvezni, kényelmesen élni, és élvezeti és kényelmi lehetőségeket biztosító javakat halmozni akar. Illetve egy része, a mások által megszerzett felesleges élvezeti és kényelmi cikkeit és javait, illetve a feleslegesen felhalmozott és mások által irigyelt javakat egyik a másiktól elcsalni, ellopni, vagy elrabolni. És persze, a másik része, a feleslegbe szerzett javait a rablás ellen megvédeni. Ez, az ezredfordulói globális gyűlölködés fenomenológiája, amit a rabló - védő háborúkat és az ideológiai köntösbe öltöztetett, szövődményes gazdasági érdekek mentén viselt modern háborúkat felváltó terrorista akciók testesítenek meg.
A gyilkos és öngyilkos merénylők által elviselhetetlennek érzékelt politikai helyzetet meg lehet (lehetne) ugyan változtatni, de a boldogság- és szeretet- ellenes, tehát a megváltás ellenes karmákat nagyon nehezen és nagy türelemmel, kitartással és alázattal! A fizikai valóság semleges karma-megjelenítő funkcióját tagadó, és ezért azt, vagy az abból kibányászott és árú-cikké, vagy ingatlan-értékké változtatott részeit, akár az életük árán is szétrobbantani akaró terroristák – vallásos, filozófiai vagy politikai meggyőződésüktől függetlenül! – nem mások mint a visszájára fordult, kiengesztelhetetlen gyűlöletként jelentkező szeretet törvényének a (negatív) megtestesítői. És azt, hogy ez mennyire igaz, semmi nem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy a mások életét a saját életük árán is elvenni akaró merénylők között egyre több az eredetileg az élet-adásra és nem annak a kioltására született nő, az ún. fekete-özvegyek hada. Ők eredetileg a szeretet princípium megtestesülése, akiknek az életpusztítás helyett az életadás és az élet-óvás és gondozás lenne a teremtés eredeti rendje szerinti funkciója. - És ha ide eljutottunk, talán az is érthető már, hogy miért választottam e törvényt ismertető - vizsgáló tanulmányom mottójaként a Hamvas Béla beavatási regényének egyik kulcsmondatát.
Nem tartozik e tanulmány tárgykörébe annak a vizsgálata, hogy kinek van (volt) nyitottabb élete: a nyílt ég alatti sátrakban lakó és így a természettel állandó közvetlen kapcsolatban élő nomádoknak, vagy a csillagos eget hónapokig, évekig nem látó – de legalábbis, azt csak igen ritkán, vagy talán soha meg nem néző, nem figyelő - de rádióján és televíziós készülékén keresztül a nagyvilág eseményeiről folyamatosan értesülő, biztonsági zárral egybekapcsolt kaputelefonos tömbház lakásaikban élő személyeknek? Vagy a központi riasztóberendezéssel ellátott és harci vérebek által őrzött villáikban élő, szociális hálóval a szélsőséges természeti tapasztalatoktól - élményektől megkímélt, de az elkerült – elhárított életfeladatokban gyökerező tragikus sorsukkal szemben ugyanúgy védtelenül maradó polgároknak? Egy biztos: az utóbbi semmivel nem egészségesebb és lelkileg sem gazdagabb az előbbinél, még akkor sem, ha a gyógyszerdopping és ugyancsak a biztosítási rendszer szerint működő szociális háló, vagy a kultúrának nevezett tömeges népbutítás azt a látszatot kelti, mintha az utóbbi egészségesebb, vagy lelkileg gazdagabb: szeretet adásra és finom (diszkrét!) áramoltatására képesebb lenne. És erre a legfőbb bizonyíték a természettől egyre inkább elszakadó, az élvezeti és kényelmi cikkeket a fegyverekkel és bombákkal egyenes arányban: halomban gyártó civilizációt behálózó kábítószerezés, ami a szeretet és a valódi fény-hiánynak a legbiztosabb jele.
A szeretet és az egészség törvényével csak azután kerülhetünk harmóniába, ha a személyi tudatunkat egyetemes tudattá, illetve a személyi felelősségünket egyetemes felelősségtudattá fejlesztettük, vagy legalábbis több éve már, hogy ezen az úton járunk. És csak akkor, ha a képzelet-világunkat: az imaginációnkat megtisztítottuk minden egoista ambíciókhoz és zavaros vágyakhoz, sóvársághoz kötődő, velünk született, vagy a neveléssel - tanítással, illetve a vallási, kulturális, gazdasági és politikai ideológiákkal belénk táplált tévképzetektől. Ehhez viszont előbb meg kell tanulnunk az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, majd velük lehetőleg addig, amíg őszinte megbánást nem mutatnak és bocsánatot nem kérnek, nem tárgyalni, csak abban az esetben, ha ez (pl. a közös gyermekeink láthatási lehetőségének a megszervezése miatt) elkerülhetetlen. És akkor, hogyha megtanultuk a minket elhagyó személyeket mindig és végleg elbocsátani. Ahogy a szellemi bölcsesség szakrális művelői állítják: a szentek szentjébe nem lehet sáros cipővel és poros lábbal bemenni.
Hibabelátási-, felelősségvállalási-, megbocsátási és elengedési képtelenséggel, nem lehet még csak fényt és szeretettet sem befogadni, nem, hogy szeretetet áramoltatni és fényt terjeszteni, igazságot hozni. Hiába, hogy mindenütt az egyetemes létben ott van és főként bennünk: a szívük titkos magjában is ott van (sőt: a leginkább ott van!) az egyetemes szeretet ereje, mert nem lehet egoista ambícióktól telt lélekkel és zavaros képzeletvilággal (a teremtés funkciója és az evolúció céljának a értelme megértése nélkül, átvilágítatlanul) boldognak lenni: harmonikus egységbe kerülni. És így, még annyira sem lehet teljesen egészséges lenni. Egyszerű misztikus ámítás és önámítás az, hogy (A személyi horoszkópunkból könnyen kiolvasható, de…) felvállalatlan és feloldatlan anyai ági örökletes karmával lehetséges, lenne nagyobb mennyiségű tényleges szeretetet kapni vagy áramoltatni. Lehetetlen tehát, feloldatlan, mert rendjén valónak hitt magzatellenes és gyerekellenes-, meg családellenes, valamint férfiasság- és személyiség ellenes szellemi programokkal terhelten, valamint az ámítási és az önámítási programok által manipuláltan, tehát rejtett haragban és gyűlöletben, akárcsak csendes neheztelésben is boldognak lenni! Lehetetlen a tudattalanunk mély rétegeiben rejlő neheztelésekkel az isteni szeretettel egybe olvadni és eggyé válni. Ezért kell a szeretetben élni kívánó személyeknek megtanulni a hibájukat beismerni és másoknak maradéktalanul megbocsátani. Mert a megbocsátás nem korrupcióban való további együtt-játszmázást jelent, hanem mindössze engedést, nem – haragvást, nem-gyűlölködést. Az együttműködés csak azt követően jöhet, hogy a bántalmazó – tudatosan kár-okozó mélyen belátja a vétkeit és őszintén bocsánatot kér, ami feltétele annak, hogy maximálisan törekszik a többet nem vétkezésre. Ehhez viszont arra van szükség, hogy határozottan belássuk azt is, hogy aki rá szorul arra, hogy harmadszorra és negyedszerre is megbocsássuk a tévelygéseit, azzal – Legalább is, egyelőre, amíg nem hajlandó arra, hogy erőfeszítéseket tegyen e tévelygési szokásainak a megváltoztatására, kiiktatására - addig semmi értelme nincs továbbra is komolyan szóba állni.
Az utóbbi horoszkóp-rendelések teljesítése, honorálása közben, illetve a rendelés gondolatával kacérkodó, gyermeket szülni, illetve nemzeni és nevelni-gondozni nem hajlandó, általában az Oroszlán és a Nyilas jegyében, Oroszlán vagy (és) Nyilas Sárkányfarokkal és/vagy az Oroszlánban, vagy a Nyilasban álló Lilithel született nőkkel és férfiakkal való levelezések közben, észrevettem, hogy az ún. „Maszkulinitás ellenes és Személyiségi Karmával” (Sértődékeny, hibás önérzettel, személyi tudati alakítással, illetve öntudati finomítással: szellemítéssel, spiritualizálással) született személyekben van egy eredendő - Egyeseknél nyilvánvaló, másoknál rejtett! – kevély egoizmusból eredő gonoszságra való hajlam. Egy olyan karmikus vonás tehát, amit nem vettem észre és nem írtam le, az anyai ági örökletes (karmikus) programok leírásakor az egyes számú programnál, vagyis, a személyiség ellenes - programok felsorolásánál. Pedig egyértelműen következik belőle - mármint a gonosz önzésre való hajlam a személyiség-ellenes program természetéből. És teljesen mindegy, hogy gyáva Oroszlánról, vagy agresszív, másokat önkéntelenül és öntudatlanul is lehengerelni akaró Oroszláni karmával rendelkező személyről van szó! Sőt: a gyáva Oroszlánok esetében – mivel rejtett – talán még veszélyesebb is ez az önkéntelen, a mások személyisége ellen irányuló (személyiség ellenes) rejtett ambíció, a kevélységgel párosuló, mások uralására való sunyi törekvés. Az egonak ez a narcisztikus gőgje, ami hibás önértékelésben, tehát téves önképzetben és önérzetben, vagyis: irracionális önérzeteskedésben, hiúságban, becsvágyban, nyilvánul meg, azért hátrányos, mert az ember emiatt, teljesen képtelen az igazi szeretetre. Vagyis képtelen az odaadásra, a sors-bizalomra, a hitre, az igazi lazaságra – inkább csak erőltetett, vagy megjátszott, sőt: görcsös lazasági állapotok és harmónia-törekvések jellemzőek – képtelen a tényleges odaadásra és áldozathozatalra. Képtelen a belső, spirituális szeretet-áramoltatásra és az ok és az okozat (Ciklus és ritmus, avagy az idő Egyetemes törvénye) valamint a hatás és a visszahatás törvényének a következménye- és a hatásaképpen, folyamatosan beteges lesz.
Ráadásul mindig félni-, illetve szorongani fog önkéntelenül attól a tévképzetétől, hogy valami számára fontos dologról lemarad, hogy valamitől megfosztják, megfosztja a sors, miközben saját maga fosztja meg éppen e bizalmatlanságával és e nyughatatlanságával magát a lényeges és számára fontos átélésektől, mert mindig szorong hogy másnak valamiből több jut (jutott) mint neki. Úgy képzeli önkéntelenül, hogy, ha csak önmagának is, de föltétlenül meg kell mutassa, hogy ő mennyit ér – hogy ér ő is annyit mint a másik, mint mások, sőt, annál még sokkal többet is, stb. És ha ebben úgy érzi, hogy valakivel, vagy valakikkel, vagy valamivel szemben előnytelenül alul maradt, akkor a másikat, azoknak az érdemeit igyekszik kisebbíteni, mások személyi tulajdonságait öncélúan kritizálni, önkéntelenül, vagy fél-tudatosan. Az első olvasatra a nárcizmusra gondolunk, de nem az, mert ez az ostoba nárcizmusnál sokkal, de sokkal mélyebb vétkezésre való hajlam, ami miatt az ilyen személyek még az Istenben sem hisznek, hanem csak és csakis, az ők kiválóságában és tehetségeiben. Nos, az ilyen ember mellett mindenki szenved és ezzel nincs amit csinálni, mint úgymond kegyetlenül le leplezni, és a szemébe mondani bátran, hogy gonosz, hogy igenis gonosz és nem fogjuk szeretni és nem fogunk vele semmiben együtt működni, addig, amíg ezt be nem ismeri és fel nem váltja szeretetre, mások személyi értékeinek és munkájának a megbecsülésére és értékelésére.
Persze, nem minden tűz-karmával született személy ennyire súlyos eset (mint például a minket csupa hírnév-vadászatból megtámadó, Budapesti feminista blogger: Gerle Éva, aki maga a boldogtalanság megtestesülése). Az igazság az viszont, hogy ébernek kell lenniük a tűz jegyű karmával született személyeknek, mert már csak attól is elveszíthetik a realitás-érzéküket, , hogy például, jól néznek ki, vagy, ha a jó mesterségbeli tudásuknak megfelelően sok pénzt kereshetnek bennük ez máris automatikusan egy nyílt, vagy rejtett hamis személyiségtudatot, rejtett gőgöt és önhittséget idéz elő. Egy kívülről nem érzékelhető, rejtett többlet-öntudatot, vagy éppenséggel kinyilvánított gőgöt, belső nagyképűséget eredményez, ami azonnal meg is fosztja őket az elemi szeretet átélési képességétől is. Nem lehet hiúsággal és önhittséggel, gőgre, öncélú becsvágyra való hajlamokkal önátadónak és áldozatkésznek lenni. Nem lehet az odaadást – az egységérzetet: a teremtés pozitív értelmébe, céljába és rendeletetésébe vetett hitet átélni, csak miután tudatos erőfeszítések útján valaki meghaladja ezeket a tűz-karmás determinációkat. Akiknek az Oroszlán napjegyükben támadott bolygók, illetve a Lilit és/vagy a Sárkányfarok áll, vagy az egyes, ötös, vagy kilences házuk terhelt, azok ugyanígy, ilyen fajta rejtett, vagy nyílt kevélységből, gőgből, becsvágyakból, hiúságból (és végső soron gonoszkodási hajlamból) örököltek sokat az anyai ági női őseiktől.
Nekem is erről szól az egész anyai ági családfám és a sorsképletemben is, az Oroszlán jegyében álló Plútóm eléggé támadott. És Skorpió- Napom is kap negatív fényszögeket, most nem is sorolom fel, hogy mitől. Nem ítélkezek tehát senki fölött, amikor ezeket írom, hiszen mindezt a rejtett gőgöt és hiúságot és önhittséget, sőt, bizonyos fokig még a kevélységet is, éppen hogy önmagamban fedeztem fel! És ezt annak ellenére is, hogy a sorsképletemből kiolvasható konkrét tűz-karmám nincs. De igen is, szembe kellett azzal is nézzek, hogy én is rendelkezek ilyen késztetésekkel, miután több héten át, két, gyermeket szülni nem akaró, és ugyancsak különböző racionális indokolt, „humánus és logikus” (szerintük érthető!) okból kifolyólag a családalapítás gondolatát is elutasító, az Oroszlán és a Nyilas karmához valamiféleképpen kötődő harminc év feletti magyarországi nővel leveleztem. Egészen pontosan akkor, amikor ezen levelezések közepette jól meghűltem és nem értettem, hogy mitől? Hiszen a felszínen nem haragudtam senkire és semmire és így nem maradt más, mint az, hogy felfedezzem a lényem rejtett mélységeiben jól megbúvó, mások fölött hamisan és lenézőn ítélkező, nagyképűségi, sőt még kevélységi késztetést is, valamint a becsvágyat, sőt, még az irigységet is, illetve az ezekben gyökerező sors-nehezteléseket. Ez viszont nem azt jelenti, hogy az engem, a több gyermekes családapát agresszíven támadó hölgyeknek nem írtam meg az igazságot, ti., hogy miért is támadnak tulajdonképpen. Naná, hogy nem azért, mert a Napom és a Plútóm negatív fényszögeket is kapnak, vagy mert a Kosban álló Holdam támadja a Marsomat és a Lilithemet és fordítva, ahogy a szemforgató misztikusok, mondják, akik azt képzelik, hogy erre jó az asztrológia: úgy e3gyenlőnek lenni, hogy a megváltásra őszintén törekvő személyeket is bemártani, és maguk mellé lehúzni! Nem kérem, ezek szín tiszta gonoszságból, illetve, a gonosz lelkiismeretük megnyugtatása végett támadtak meg, amiért azt merem hirdetni, hogy több gyermekkel is, igenis boldogan lehet élni, még akkor is, ha csak a minimális határ alatti álló, jövedelemmel rendelkezik az ember.
Az egyetemes nyitottság és szeretet-energia törvénye asztrológiai analogikus megfelelője a Neptunusz bolygó és részben annak az otthona, a Halak csillagképe, valamint annak a gyakorlati életkörét megtestesítő XII. horoszkópház, aminek az uralkodó bolygója szintén a Neptunusz, a Jupiterrel együtt. Alkímiai megfelelői a sublimatio (finomítás) és a preparatio (az előkészítés) művelete. A kabala és a tarot ikonjai közül a Mágus, az Életerő a Mérték, a Hold, a Nap és a Világ állnak e törvénnyel analogikus kapcsolatban.


........................................................................................................................................

Az egész könyvet, imélben igényelve lehet megvásárolni, a számláim valamelyikére átutalva az árát:


https://publioboox.com/hu_HU/az-egyetemes-torvenyek

E-könyv (prc, epub): 1500 HUF
Nyomtatott könyv: 5500 HUF

A Magyarországi OTP – bankszámlám száma:

11773339-01713619

Ennek a SWIFT Kódja: OTPVHUHB




(Postacímem: 5500 Gyomaendrőd, Lévai utca, 3 szám)


Azok számára, akik Romániából – Erdélyből rendelnek horoszkópot, megadom a romániai OTP-számlámnak a számát, és a tudomásom szerint, arra ingyen tudnak pénzt utalni.

Az én, Romaniai OTP- számla számaim a következők:
És a Lei-es romániai OTP számlám száma: RO14BTRL02101201350728XX

és

RO78 OTPV 260000416328 EU01 – az euró számlaszám
RO28 OTPV 260000416328 HU01 - a forintos számlaszám
Ez a Romániai OTP-banknak a, Csíkszeredai Fiókjában van bejegyezve, vagyis a az OTP romániai leány-kirendeltségének Csíkszeredai fiókjában. (530221 Csíkszereda.)


Az egyetemes törvényekről (amelyek még a foganásunkat is "rendezik és intézik", akárcsak a születésünket, meg a sorsunkat, és, az "egész életet" a kozmikus világegyetem működésével együtt) először az Elta egyetem kurzusain hallottam, ahol az asztrológiával megismerkedtem. Nem én fedeztem fel és írtam le tehát világelsőként ezt a tíz egyetemes törvényt, mert azt részben megtették előttem ötezer évvel a hermetikusok. Mivel azonban csak hét bolygót, tehát hét anyag- és világformáló sorserőt láthattak szabad szemmel, ugyancsak hét törvényt ismertek fel és írtak le, a "minden mindennel összefügg" hermészi elv alapján. („Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van…”) Én tehát a hét első törvényt ismertető Kybalionnak a tömör mondatainak a kibontásán kívül, a hiányzó három egyetemes törvényt is leírtam, a tíz bolygó által megtestesített őserőnek, vagyis, a 10-es számrend örök érvényességének megfelelően, az ET-k hatásait nem csak az asztrológiában észlelvén, hanem magamban és az életemben is.
Előszó
Kikhez is szól ez a huszonöt éves gyakorló asztrológusi – azaz sors-figyelői és sors-fejtői – tapasztalattal rendelkező szerzőnek a végkövetkeztetéseit tartalmazó, többszörösen átdolgozott különleges könyv? - Természetesen mindenkihez szól, de leginkább azokhoz, akik tudatosan boldogan és egészségesen akarnak élni, nemcsak fiatal korukban, hanem hatvan, hetven, sőt nyolcvan éves korukban is.
A könyv szerzője, aki nagycsaládos édesapa és ismert költő is egyben, biztató példa. Kozma Szilárd harmincegy éves korában kezdett el rendszeresen sportolni, és hatvanas évei elején szerezte meg a karate-mesteri címének három danos fokozatát, amint mondja: az egyetemes törvények segítségével. Jelen könyvével ugyanakkor nemcsak saját eddigi szellemi munkájának gyümölcseit tárja elénk, hanem a nemzetközi metafizikusok sorába is felzárkózik. Hisz ez a kulcstéma, azaz világunk logikai, metafizikai alaptörvényei időtlen idők óta foglalkoztatják az emberiség sorsát szívükön viselőket. Elég, ha az elődök közül Hermész Triszmegisztoszra, Lao-céra, Hamvas Bélára vagy a kortársak közül Kurt Tepperweinra vagy Deepak Choprára gondolunk.
Mennyire kell a könyv témája iránti érdeklődőnek jártasnak lennie az asztrológiai spirituális irodalomban? Szükséges-e személyi horoszkópjában alaposan kiismernie magát, azaz testközelből, tehát önismereti elmélyülése útján már korábban megismerkednie a könyvben használt magyar metafizikai alapfogalmakkal? Bár belelapozva a könyvbe előfordulhat, hogy a tisztelt Olvasó a leírt mondatok jelentését inkább csak sejti, mintsem érti, a szerző kimondott célja az, hogy fejezetről fejezetre építkezve mindenkinek és mindenkihez szólóan tárja fel a könyv témáját. Sőt, a szerző azt állítja, hogy kimondottan ilyen, a spirituális irodalom berkeiben még járatlan, de annál inkább ténylegesen boldog és egészséges életre vágyó személyek számára írta meg művét. Hiszen ezek a propedeutikus törvények, mindannyiunkban a szó szoros értelmében „ott vannak”, és mindenkin és mindenen keresztül, élve, működve, hatva nyilvánulnak meg! Ebben az esetben tehát mindenkinek célszerű, minél nagyobb mélységben és szélességben megismernie, nemcsak a saját teste sejtjeinek működését befolyásoló, hanem a saját titkolt, vagy nem titkolt gondolatait és vágyait, ambícióit, félelmeit és sóvárgásait, belső sugallatok és sejtelmek formájában vezérlő Egyetemes Törvényeket.
Amennyiben a kedves Olvasó nem hátrál meg attól, hogy az első, felületesebb olvasatra nem érti teljesen az első mondatokat, és tovább olvas, észre fogja venni, hogy mondatról mondatra haladva egy olyan meghitt szellemi légkörbe, tudatállapotba kerül, melyről mindig is sejtelme volt, és aminek szellemi tisztánlátói színvonalára mindig is vágyott. Mert nem egy, a lelkétől idegen szellemi környezetben találja magát, hanem ott, ahol minden egyes mondat és magyarázat az ő régi sejtelmeit, akár rég elfeledett „megvilágosodásait” igazolja vissza. A Mágia, vagy a Vibráció és a Rezonancia Törvényét, vagy a Kiegyenlítődés, a Nemek, a Polaritás, a Ciklus és Ritmus, a Karma, valamint a Fejlődés és a Szeretet Egyetemes Törvényét, de főként a Megváltás Törvényét olvasva, az esetleges kezdeti idegenszerűségtől megérkezünk oda, hogy azt gondoljuk: „Hát persze! Na úgy-e, mondtam (de legalább is gondoltam, vagy sejtettem) én, hogy: Ez így van! Ez teljesen világos! Minek is kell ezt leírni, hiszen ez evidens?”
De nemcsak a felfedezés, illetve az újra-felfedezés öröméért ajánlatos a könyv fejezeteiben elmélyülni, hanem azért is, hogy szélesebb, ugyanakkor mélyebb betekintést nyerhessünk mind a világ, mind a saját életünk és sorsunk logikájába. Külső és belső összhangra törekedvén ezekkel a világ- és sorsirányító szellemi törvényekkel megőrizhetjük, edzhetjük lelki harmóniánkat, testi, szellemi egészségünket, vagy, ha ezek netalán korábban megromlottak, akkor visszaszerezhetjük őket.
Ezek szellemében hasznos szellemi szórakozást és egészséges önépülést kívánok a szerző és a könyv létrehozói nevében is,


Dr. Habil. Domokos Johanna, egyetemi docens, költő, kultúrakutató.


Budapest/Bielefeld, 2018 októbere

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2017.09.12. 21:57 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4220
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Napjegy: Skorpió
Aszcendens: Oroszlán
IX. A kilencedik törvény: Az egyetemes Szeretet, az egység és az egészség törvénye, avagy a mindenható teremtő őserő és a nyitott lét törvénye


„Szeretet nélkül őrjöngeni kell.” (Hamvas Béla, Karnevál)


A kauzális (Isteni) Szeretet Princípium (a feminin princípium), a Megnyilvánult Első Létezésnek (Istennek) az egyik fele a Világosság (Maszkulin) ősprincípiuma mellett. Vagyis, a Szeretet (a Feminin ősprincípium), az abszolútum első (Isteni) megnyilvánulásának a részeként, nem más, mint az első teremtési aktusnak, az első energetikai oka, alapja és kiáradása – megvalósulása. Ő az abszolút létből elsőként kiáradó (abszolút) isteni, teremtő-energia szubsztanciája, amely, amellett, hogy az első megnyilvánulás misztikus (isteni) szubsztanciája, magában hordja az abszolút létezésbe való visszatérés szükségét, szükség-erejét, vonzását, úgymond kényszer-vágyát. Ebből az első energia-szubsztanciából keletkezik az összes többi (pl. az ideális – képzelet-, a mentális, asztrális és éteri) energia. És, bármennyire is profánnak tűnik a metafizika világában járatlan személyek számára a következő állítás, de az anyagi világ is ebből az ősi, Szeretet-energia szubsztanciából keletkezett! („átvitellel”, ahogy írja a Tabula Smaragdina. És vibráció-csökkenéssel, ahogy a mai misztikusok tanítják.)
A kvantum-fizika azt állítja, hogy az, amit mi szilárd anyagnak érzékelünk, nem egyéb, mint az atomi lét alatti atomi-rész nagyságú és különböző formájú, rács-szerkezeteket alkotó virtuális pontok körül, iszonyú sebességgel pörgő (fizikai!) energia-nyaláboknak a strukturális együttese, tehát atomi részecskékből (energetikai nyalábokból) álló, egymáshoz energetikailag és bizonyos tér-minták szerint kapcsolódó atomok által formált, atomi struktúráknak az egység-rendszere. Ez ma már ezer és ezer tudományos kísérlet szintjén bebizonyosodott objektív igazság! Tovább lépve tehát, elmondhatjuk, hogy az anyaginak mondott világ (energetikai) formáiban és mintáiban az isteni idea-rendszerek tükröződnek.

Következésképpen, a Lilith jelenségnek a spirituális káoszt eredményező zavartság-hatásai is megjelennek az anyagban, de persze, lévén spirituális szintű zavarodottságnak megjelenéséről, következményéről szó, azok, az anyagnak a magasabb rendű szervezettségű állapotaiban és formáiban, vagyis a szerves anyagi struktúrákban, és azon belül is, leginkább az emberi szervezetekben jelennek meg ezek a (A Lilith jelenség által létrehozott) zavart spirituális minták kizárólagosan. A természeti világban az ún. szörnyek, vagyis a feltűnően erős genetikai hibásodásokkal megjelenő állatok, elég ritkák, ahhoz képest, hogy a teremtő képzelő-erővel rendelkező nők, sokkal, de sokkal gyakrabban fejlesztenek ki magukban és szülnek, a karmájuknak a valamilyen okból való intenzív fokozódása hatására és annak eredményeket, hibás, vagy hiányzó szervekkel, vagy testrészekkel rendelkező gyermekeket.
Mindez az egyetemes megjelenítés és a rezonancia (a tükröződés) törvénynek a hatására történik, annak érdekében, hogy a spirituális tudatosságra szert tevő ember (a szülő nők!), ezeket az eredményeket és következményeket vizsgálva, azokat a képzeteket, amelyek ilyen materializációhoz vezettek, kiszűrhesse a képzeletvilágából és azoktól megszabadulhasson (megváltó karma-oldás aktusa segítségével).
Az ún. „ember-mentes” anyagi világ viszont, teljesen Lilith-mentes, tehát zavar-mentes, mivel a az ember által meg nem zavart (be nem szennyezett, be nem piszkított) természet, nem más mint az isteni teremtői mintáknak, vagyis a szeretet-energia formáknak az ún. „tiszta” megnyilvánulása. Azért változik tehát folyamatosan szilárddá a szerves anyagban az isteni szeretet-energiának az emberi testi része, hogy az ami fent (az ember teremtő képzeletében!) van, lehessen az ember által ellenőrizhető az anyagban tehát abban „ami lent van”. Tehát azért, hogy legyen egy „biztos és igaz” hely, ahol a teremtő képzeletünk következménye ellenőrizhető legyen, tehát ahol és amelyben a következmény, ne lehessen képlékeny, illékony és csalóka.
Azért tehát, hogy számunkra, egyetemes léttudattal is rendelkező isteni származású tehát anyagi testet öltő szellemi lények számára, kutatható – vizsgálható és ellenőrizhető módon, objektív állapotú lehessen annak a következménye, amit a képzeletünkben forgatunk huzamosabb ideig és intenzíven átéljük azt amit gondolunk és képzelünk! Nem kell csodálkozni tehát, ha egyes misztikus tanítók és a szentek is, az anyagi világot az Isten misztikus testének nevezik, és, még az anyagi tárgyak szidalmazását is az Istenkáromlással egyenértékűnek tartják! Sőt, az arany-kornak is az a jelentése, hogy az anyagi világnak az értéke egyenlővé válik az arannyal, akkor és annak a személynek a számára, aki hajlandó, nem csak az ő képzeleti tevékenységének a következményeit kiolvasni a környező világának a szimbolikus jelentéséből, hanem annak alapján, amit kiolvas belőle, a belső – képi, képzeleti – mentalitását is hajlandó és tudja azonnal úgy módosítani, hogy az amit az automatikusan működő teremtő képzeletével önkéntelenül is, létrehoz, számára és a környezete számára, pozitív értékű tudjon lenni még a hosszú távú következményeknek szintjén is.
A szilárd anyag tehát, még akkor is, ha állítólag csak a mi érzékszerveink számára lenne szilárd, egyrészt olyan megkövesedett (lefagyott) és kristályosodott isteni Szeretet-energia, ami tökéletesen tükrözi az őt létrehozó és fenntartó szellemi rendszert (isteni, vagy ideális intelligenciát, szellemi struktúrát) pl. léteznek örök isteni minták, amelyeknek az anyagi megnyilvánulási formái, csak ritkán módosulnak. Ilyenek a bolygó- és csillagrendszerek, vagy ilyenek a kristályok és a szikla-kövek. De persze, nem csak külalakra mintázza le az anyag, az isteni idea-világok struktúráit, hanem a megtestesedésnek a minden szintjén, tehát az anyagi egységnek az egész manifesztációjában. És nem csak azért szakrális az anyag, mert, mint ilyen, tökéletesen tükrözi az őt létrehívó vagy módosító de mindenképpen őt fenntartó szellemet, szellemiséget. Hanem azért is, mert az anyagi állapotba került energia is maga az abszolút lét-lény része (misztikus metaforával élve: annak a húsa.)
Másrészt, hiába akarunk hozza jutni jobb és egészségesebb fizikai – biológiai testhez, vagy ún. misztikus képességekhez, de főképpen jobb és egészségesebb és kellemesebb külső környezethez (kényelmesebb, ún. boldogítóbb élet és sors-körülményekhez), minket jobban szerető élettárshoz, baráthoz, munkahelyhez és munkatársakhoz, vagy például pszichikai, netalán a mentális (mágikus) energiákhoz, ha nincs bennünk ehhez (ennek a beidézéséhez és ennek a fenntartásához!) elemi (velünk született, vagy szerzett: tudatosan létrehozott) Szeretet. Ha nincs belső szeretetünk, voltaképpen semmink nincs, mivel azzal nem érünk lényegében semmit, amink kívül-, vagyis az anyagban van, amennyiben az anyagot nem tekintjük egyrészt a puszta életet fenntartó lehetőségnek és a személyi karmánkat megjelenítő közegnek. Amit szereztünk, vagy örököltünk, semmit nem ér, hogyha nem vagyunk képesek arra használni, amire rendeltettek. Nem érünk lényegében semmivel semmit, amennyiben a reflexszerű, tehát az ún. karmikus haragvásaink, sőt: a spontán, nyílt, vagy rejtett gyűlölködéseink (nehezteléseink) miatt, vagyis a megbocsátási – elbocsátási képtelenségeink miatt, lelkileg képtelenek vagyunk nem, hogy létrehozni és áramoltatni a pozitív energiákat, de egyáltalán, még csak befogadni is, az Isteni (Teremtői) Szeretet-energiát! Az ugyanis, amit nagyjában és nagy általánosan a családi és a szociális környezetünk tükröz, úgy is arról árulkodik, hogy nincs, illetve igen kevés, vagy zavaros bennünk a szeretet-erő, a szeretet-képesség. Kevés tehát a jóindulat, a jó-akarat, a jógiszeműség, a nyíltság és az áldozat-készség, mind az embertársaink iránt érzett szeretetben, mind általában az Isteni műnek, az életnek és a természetnek szeretete iránt. Hogy valójában nem is létezik bennünk még csak a fizikai valóság szeretete, a természetnek a szeretete sem, nem, hogy a szellemi világ szeretete! Sőt, hogy el sem tudjuk képzelni azt, hogy egyáltalán szeretni való lehet a számunkra ez, a sokszor kellemetlennek, sőt: kegyetlennek képzelt valóság, az ugyancsak kegyetlennek tűnő törvényeivel, amelyek eredete és gyöke viszont, ahogyan azt fentebb leírtam: ugyancsak szellemi – isteni!
És akkor, ha képtelenek vagyunk szeretni nem csak általában az embereket, de még a hozzánk legközelebb álló személyeket is, a rengeteg „rossz tulajdonságaik” miatt, illetve a ránk gyakorolt sértő, vagy lelkileg megsebző, vagy minket károsító viselkedésük miatt, akkor, hol van innen még az Isten-szeretete? Vagy azt könnyebb, mivel úgy képzeljük, hogy nincs vele dolgunk gyakorlatilag közvetlen közelről és főként fizikailag? De hogyan lehet szeretni az Istent, anélkül, hogy szeretnénk az embereket, akiket létre hozott állítólag a saját képére és hasonlatosságára? Hogyan lehet a teremtőt szeretni úgy, hogy nem szeretjük közben a teremtést, a művét, tehát azt, ami a teremtőnek az anyagba és a külvilágba kivetített (anyagiasodott) lényege? Vajon létezhet-e bennünk egyáltalán, a teremtés, vagyis a természet szeretete nélkül, vagy az emberek és az emberiség és a közvetlen emberi környezetünk szeretete nélkül, az életünket életenergiával ellátó, ősforrásunk szeretete? Amint láttuk már az elején, a Szeretet ugyanis, minden energiának és anyagnak az ősenergiája és ősszubsztanciája: a szeretet mindennek az „ősanyja”. Ennek az energia-forrásnak a legfinomabb állapota viszont karma-mentes, tehát a Lilith jelensége által még a fejére nem állított, viszály nélküli, úgymond „tiszta” pozitív információ, vagyis „tiszta” isteni képzelet!
Figyelem: ez az isteni eredetű (szintű) szeretet-információ - Ami vibráció csökkenéssel emberi szeretet – energiává válik (amiből a szeretet-energia lesz), amiről beszélek, nem valami közömbös hír. Hanem olyan, ránk közvetlenül és személyesen, lényegi benyomást és közvetlen hatást gyakorló, szubtilis tudás-anyag (finom szubsztancia), ami belülről minket nem csak, hogy létrehoz, de, miközben éltet és fenntart, ugyanakkor folytonosan módosítani is képes: tehát ez, az amiről a fogalom etimológiája is beszél: in (belső) – form (forma). Sajnos, van negatívan (rombolóan) megjelenő szeretet-forma is, mivel a szeretet negatív ellentéte az elzárkózás, az elhárítás, vagyis az eltüntetési- vágy, tehát a megsemmisítési vágy, ami nem más mint, a harag, a gyűlölet… Aki például a (Skorpiói jellegű!) karmikus meghatározódásainak a következtében, képtelen a megbocsátásra és az elbocsátásra, az ugyancsak karmikus késztetéseiből eredő érdek-képzeteinek (a tévképzeteinek!) a hatására, (a fénytől való félelmében, vagyis az önzésében!) az igazság és a világosság szelleme elől elzárkózik, és tehát a Szeretet ereje elől is elzárkózik, vagy az igazságot és a szeretetet ferdíti (érzelgősködik), vagy elzárja, elrejti, eltitkolja, hosszú távon semmi jóra ne számítson. Az ilyen személy tehát, ne csodálkozzon, hogy egyre kevesebb az energiája, az életereje, az egészsége és az életkedve. Ne csodálkozzon, hogy depressziós lesz, illetve már depressziós. Misztikusan fogalmazva, annak aki a szeretettől – bármilyen okkal, vagy indokkal is, de… – huzamosan elzárja magát, az, akár balesetek útján, akár a betegségek útján is, vagy akár csak pszichés zavarok útján is, de fogyni kezd a finom energia-rendszere: tehát az egészsége és ez által az ereje! („Fogyni kezd körülötte a levegő” és ennek a következtében a szervezetéből is fogyni kezd az oxigén, még akkor is, ha a svájci hegyek között él történetesen!)
Mielőtt tehát a Szeretet és a Teremtő Képzelet, illetve a Nyitott (Szabad) Lét törvénye hatásmechanizmusainak a némileg szárazabb fejtegetésébe bele kezdenék, feltétlenül fel kell hívnom az olvasói figyelmet arra, hogy számunkra, emberi lények számára, a Szeretet mindenekelőtt személyesen megélt és átélt szellemi, lelki és nem utolsó sorban testi(!) állapot (is…)! Vagyis: szó sem lehet arról, hogy a Szeretetet személyes átélését, illetve a szeretet boldogító állapotát, holmi elméleti fejtegetésekkel, filozófiai vagy misztikus gondolkozási algoritmusok végzésével lehetne helyettesíteni! És ez szól elsősorban azoknak a misztikusoknak és magukat metafizikusnak nevező személyeknek (hogy ezek ún. guruikról: tanítóikról, oktatóikról és „mestereikről” ne is beszéljek!), akiknek még harmincöt éves, de főként, akiknek még 42 éves koruk után (a felelős lélek szaturnuszi korszaka 35 és 42 éves korunk között tart) sincs olyan gyermekük, akikért közvetlen – személyes felelősséget gyakorolnának és viselnének. Egyszerűen elképesztő, hogy az ilyen egoista személyek (főként az ún. könnyű műfajban jeleskedő, mindenféle előadó-művészekre, tehát nem csak a könnyű zenészekre gondolunk) szeretetről, szeretet-energiákról merészelnek prédikálni és „dalolni”! „Vak vezet világtalant”, tanította ezekről a spirituális korrupcióban élő személyekről Jézus, akiről minden felvilágosult ember tudta és tudja, hogy lehetetlen az, hogy családtalan és gyermektelen lett volna. De nem csak a gyermekekkel kapcsolatos, tisztán érthető, metafizikai kinyilatkoztatásai okán lehetünk abban biztosak, hogy Jézus nem egy családi háttér-tapasztalat és tehát, nem egy erkölcsi alap nélküli, szentimentális - idealista prédikátor volt. Hanem egy felelősségteljes családapa is, már csak azon gyakorlati tény miatt is, ami szerint a korabeli zsidók egyszerűen be sem engedték a zsinagógába azokat a 3O év feletti férfiakat, akik nem kötöttek még házasságot. Nem hogy a Tórát a kezébe adják az ilyen férfiaknak felolvasni és értelmezni. (Mindössze a cölibátus egyházvagyont őrizni akaró kereszténység „misztikus – politikája” miatt alakította ki Jézusról a nőtlenség és gyermektelenség hazug képzetét a középkori katolikus egyház, amely tévképzetet sajnos, átvettek a protestáns egyházak is.)
Továbbá arról is figyelmeztet Jézus, hogy: Gyümölcséről ismeritek meg a fát (tehát gyermekéről a szülőt), és a fent említett misztikusok mintha a gyermekeiknek éppen ettől, a gyümölcs- mivoltától, tehát a megmérettetéstől félve, hárítják el maguktól az emberi lét legalapvetőbb életfeladatait: a teremtésben való közvetlen részvételt (gyermeknemzést, gyermekszülést) és a teremtésről való gondoskodást (ti. a gyermekgondozást, gyermeknevelést). Egyszerűen siralmas pl. az, hogy a Pax tévé mesterkurzusainak az előadói és oktatói („mesterei”!) nagy része gyermektelen, vagy olyan elvált „szülő”, aki nem maga gondozza és neveli közvetlenül a gyermekeit. Hogy az ott felsorakozó jósok hadának a realizálatlan mivoltáról (hiteltelenségéről) ne is beszéljünk! Nem győzök csodálkozni azokon a nézőkön, „hallgatókon” és híveken, akik hitelt adnak ezeknek, az Egyetemes Szeretetnek az áldozatkészségen keresztüli átélését, holmi misztikus hókuszpókusszal helyettesíthetőnek vélő, önámító és más-ámító személyek szavainak, nem, hogy még a „jóslataiknak” is. De csodálkozhatnak ezek a megtévesztett lelkek (mármint a gyermektelen, vagy az egykéző „mestereket” szájtátó bólogatással hallgató személyek) is, amiért hiába hallgatják a megható szövegeket szajkózó misztikus mesterek és aura-matatók halandzsáit évtizedeken át, mert sem az életük minősége, sem az egészségük nem javul. Sőt, az évek múlásával egyre gyengébb lesz.
Persze, mi nem ítélkezünk ezek fölött az első sorban magukat ámítgató személyek fölött, akik úgy képzelik, hogy a jósolgatásaikért, vagy a valóság-fedezett nélkül „kinyilatkoztatott” rózsaszínű prédikációjukért kapott pénzen megnyerhetik az életüket, hiszen ezek még mindig jóval ártatlanabbak a választópolgárokat egyre nagyobb termelésre – fogyasztásra, vagyis fölösleges természetrablásra buzdító politikusoknál. Hanem, csak a helyzetet ítéljük meg (nem véletlenül került a Halak konstellációjába a Szerető-képzelet bolygója mellé, a Neptunusz mellé az értéktudat, az értékítélet és a helyes kritikai vizsgálat őserejét megtestesítő bolygó, tehát az ítélet-alkotói képességünket megtestesítő Jupiter!) annak érdekében, hogy a tévelygési kísértéseket és lehetőségeket a megváltási folyamatokban (a hamis megváltóknál) is észre vegyük és elkerüljük. Jézus tehát egy biztos érték-mércét adott a kezünkbe és nem ítélkezett senki fölött a figyelmeztetéseivel, amikor kinyilatkoztatta a szemforgató farizeusokról, hogy „Vak vezet világtalant.”, és azt, hogy „Gyümölcséről ismeritek meg a fát.” Ő csak allegorikus példát állított, amikor a meddő vackorfát úgy megfenyegetett, hogy az nyomban kiszáradt.
És persze, nem hallgathatom el e helyen annak a nevetségesen felkapott és néhány év alatt magyar média-sztárrá vált „materialista misztikusnak” az általa immár tudományos rangra emelt kártékony pszichikai tevékenységét sem, ami nemzet sorvadásának a kulcsa valahol. Ez a hírneves sztár-pszichiáter ugyanis, egyáltalán nem szégyelli azt, hogy tanácsokat osztogat szülőknek, miközben neki nincs gyermeke! – Sőt: több esetben még le is gorombítja a szülőket és főként a manapság oly ritka-madár számba menő felelősséggel rendelkező apákat, amiatt, hogy szerinte nem bánnak elég liberálisan (hanem, szerinte túlzóan tekintély-elvűen!) a gyermekeikkel. És eközben Ő, tehát a hiteltelen „családterapeuta”, nem meri felvállalni a szülői státusszal járó gyakorlati gondokat és személyes felelősségeket! Sőt, a Magyarországra települt Csernus Imre, mert róla van szó, a siker-könyveiben még párkapcsolati szakértőnek is hirdeti magát, miközben a harmadik felesége is ott hagyta, hat év steril együttélés után.
De félreértés ne essék: nem is az a baj (vagyis: ilyen baj nincs is!), hogy szeretet-képtelenek lennénk, hogy kevés lenne tehát a szeretet-képes, illetve a szeretetre és a szeretni vágyó személy közöttünk, és nem is az, hogy a misztikus guruk, tanítók és ún. mesterek (pl. coach….), akik a tömegeket úgymond, szeretetre „okítják”, 90 százalékban hiteltelen szélhámosok, akik, azt képzelik, hogy mindenek felett állnak, és csak tömeg-hülyítő ópiumként használják a szeretetről való prédikációkat, hanem az, a tulajdonképpeni baj, az foszt meg nagyon sokunkat a folyamatos szeretet-állapotban való létezés lehetőségétől, az teszi lehetetlenné számunkra a folytonos szeretet – áramoltatást (az ún. szeretet – energiával való töltekezést.), hogy jóhiszemű naivitásunkban hagyjuk magunkat kibillenteni ebből az állapotból a, különböző, indokolt, vagy indokolatlan okokból (közömbösségből, érzéketlenségből, felelőtlen eljárásból.) velünk, vagy a szeretteinkkel, főként a gyermekeinkkel „igazságtalanul” elbánó, sőt, az esetleg rólunk még hazudozni- és netalán minket még rágalmazni is képes, általában a tűz-karmájuk által hajtott személyek által.
És ezzel, a metafizika, illetve a spirituális élet egyik fogas kérdéséhez, annak a gyakorlati – gyakorlási, életvezetési! – problémájához jutottunk el! Jézus erről azt mondta, hogy szeressétek az ellenségeiteket, áldjátok őket és kívánjatok nekik minden jót, amit csak el tudtok képzelni a számukra, és le fogjátok győzni őket. Ki nem használná készségesen ezt az igen tetszetős, rendkívülien olcsó és tehát, bárkinek a kézügyében levő, csodálatos lézer-fegyvert, ha ez a tanács olyan könnyen megfogadható és gyakorolható lenne? Megvallom őszintén, én rengeteget próbáltam, de valahogy, valamiért mindig csődöt – csütörtököt –mondtam vele! Főként a feleségemnek az apaságról szóló cikkébe bele akadt, budapesti feminista blogger: Gerle Éva esetében, aki kilenc hónapon át mocskolt, nem csak engem, de az egész családomat. Talán azért, mert végül mindig erősebbnek bizonyultak és elnyomták, a feléje áramoltatott szeretetemet a belőlem negatív érzelmeket kiváltó sátáni cselekedetei. Tehát a haragos gondolataim és az azok befolyása alá kerülő, azoknak megfelelő, tehát úgymond az ördögöt szolgáló önkéntelen képzelgéseim. Persze, hogy nem volt elég hitem, és tehát elég türelmem és kitartásom, ahhoz, hogy beváltsam a Jézus ide vonatkozó tanácsát. Sőt, ugyancsak a hit szerint, nem sok olyan „jót” jelentő dolgot tudtam az illető számára elképzelni, amiről meg lettem volna győződve, hogy neki is, ugyanannyira jót jelentenének, stb. El kezdtem tehát olyan jó dolgok után kutatni, amikről tudtam, hogy ő is szeretné azokat, de ténylegesen a javára is válnának a megváltás elérésének az útján való elindulása szempontból is. Amikor mindezen túl jártam, akkor viszont nem találtam ezt az egész misztikus győzelmi taktikát és törekvést „érdemesnek” és hitelesnek. Hiszen Jézus is, hagyta magát végül a keresztre feszíttetni az ellenségei által, valami magasabb rendű célnak az elérése – megvalósítása érdekében, és nem érdekelte az ellenségeknek a legyőzési lehetősége.
Ezért inkább a minden földi értelmen túl levő, általam a Bolondság Boldogsága állapotnak elnevezett, mágikus jelenléttudatnak az elérésével és „megszerzésével” kísérleteztem, ami számomra – gondolom, azért mert férfi vagyok – szimpatikusabb volt, és aminek a Szeretet lényege felől való megvilágosodásom elején, sokkal nagyobb hasznát véltem látni. Gondolom, azért, mert mind a biológiai nemem, mind a lelki beállítódásom szerint férfi vagyok, tehát inkább a Világosság, mint a Szeretet princípiumának a megtestesülése. De persze, bizonyára nem csak ezért, hanem annak a kornak az általános hiedelemrendszere miatt is, amiben éltem (élek), a fény (tudomány) erejét konkrétabbnak érzékeltem, jobban érdeket és izgatott, mint a Szeretet, ami a feminitás princípiuma ugyebár? Tehát, az ún. magasabb rendű értelem keresését testhez állóbbnak érzékeltem. Hozzám közelebb állt a kézzelfoghatóbb ráció és a logika (vagyis, valahol még mindig és mégis csak a tudás és a tudomány) tehát és ennek az erejében jobban bíztam. És még akkor is ezt éreztem, ha a Világosság kérdése egyáltalán nem volt még előttem, illetve az emberi rációm számára teljesen tiszta. A világosságból ugyanis csak az volt teljesen világos, hogy egy bizonyos határ felett nem tudok, nem tudhatok és nem érthetek meg ún. isteni okokat és indokokat. Például, hogy miért születnek, a várandós anyák hosszas és intenzív mentális görcsei miatt, illetve az anyák rejtett uralkodási ambíciói és haragvásai, neheztelései miatt, miért kell szülessenek, miért születhetnek nyomorék – fogyatékkal élő gyermekek? Olyanok tehát, akik így, kezek lábak, vagy más testrészek, vagy szervek nélkül kell le éljenek egy egész életet.
Azt tudtam tehát egészen világosan, hogy nem tudható az ember számára, minden esetben, a sors (Isteni) logikáját megérteni. Következésképpen, éppen azt kellett megértenem, anélkül, hogy lemondjak a megértés maximumáról, hogy „mindent” nem lehet megérteni! És azt, hogy „mint a bolond”, csak „úgy”, ennek a látszólag önellentmondó külső (negatív) megismerési feltételnek az ellenére is, BOLDOGNAK KELL LENNEM. Illetve azt, hogy valósággal be és rá kell gerjesztenem magam a boldogságra. Tehát arra, hogy „mint a bolond”, örvendjek az életemnek, illetve az éppen meglévő boldogság-elemeimnek, a családomnak szellemi és az éppen adott emberi - egyéni „értékeimnek”. És ezt annak ellenére, hogy bizonyos sorskérdéseket asztrológusként azonnal nem tudok megérteni, és mindig meg kell várjam, hogy amit pillanatnyilag nem tudok megérteni, hetek vagy hónapok múlva, sőt: esetleg évek múlva, de mégis csak megértem. De akkor sem ez a jövőben elérendő megértés a fontos. Hanem az, hogy a legfőbb emberi értelem éppen annak a belátása (be felé látása), hogy a mindenek felett álló Isteni értelem (a szent szellem) benne van még azokban a sors-mozzanatokban is, amiket én egyelőre képtelen vagyok pozitíveknek értékelni és elfogadni, és tehát minden általam negatívnak vélt vagy érzékelt helyzet és körülmény ellenére, „csak azért is” boldognak kell lenni. Hiszen a hit, erről szól, nem? Egy minden látszólagos földi – anyagi logikát meghaladó felettes értelemben való meggyőződéses hitet, amit, részben legalább is, azért mégis csak alátámasztanak a korábbi pozitív tapasztalataim, élményeim és ún. pozitív eredményeim.
Ezt csináltam, ezt gyakoroltam, ezzel éltem tehát éveken keresztül, és például, sikerült meggyógyulni és felerősödni fizikailag is, nem csak lelkileg és szellemileg, nyolc hónappal azután, hogy a 18 éves lányom teljesen elveszítette a felelősségérzetét és az erkölcsi tájékozódási képességét, és elfogadta az anyjának és a nagyanyjának azt az igényét, hogy teljesen elzárkózzon tőlem. Ezt a traumát sikerült tehát a Bolondság Boldogságával elfogadnom, amikor minden porcikám tiltakozott az abszurdnak érzékelt helyzet elfogadása ellen, és fel tudtam épülni ebből, az egész hitrendszeremet megrengető spirituális traumából, annak ellenére, hogy már 64-ik éves voltam. Biztos vagyok abban, hogy a puszta szeretet útján nem lettem volna képes erre! Igazából csak akkor nyugodtam meg részben és kezdtem el, spirituálisan is felépülni, amikor a sokak által előrelátott „csoda” is megtörtént úgy, hogy egy sorshelyzetnek köszönhetően, a lányommal találkozhattam, és félig ámulva tapasztalhattam, hogy a lányom újból normálisan kommunikál velem, és, hogy nagyjából mindennel egyetért amit mondok. Sőt, még erősen helyesli is, mindazt amit mondok. Például, hogy a kisebb testvérét, Rékát, el akarom perelni az édesanyjuktól és magamhoz, magunkhoz venni. És így tovább… - Tehát ez, az általam még fel nem fogható isteni értelemben való, nem éppen vak hit (azért mégis csak egy, nem éppen hétköznapi logikával rendelkező asztrológus vagyok…) nem csak, hogy túl segített egy komoly és traumatikus, és akkoriban általam még nem teljesen átlátható sorskrízis holtpontján, de kézzelfogható pozitív – mágikus… - egészségi és, szellemi eredményeket is hozott.
Ezt a spirituális életvezetési módszert tehát, mindaddig hasznosan és eredményesen gyakorolhattam, amíg ugyancsak a nagy lányomnak, az erősen tűz és föld-karmás, valamint skorpió-karmás, vőlegényéről ki nem derül, hogy éppen olyan sötét személy mint amennyire a horoszkópja jelezte. Tehát, hogy nem csak, rejtett sérelmekből is táplálkozó, partner feletti uralkodási mániával rendelkezik (Lilith az 5-ös horoszkópházban) és nem csak, hogy személyiségi zavarokkal küszködik – és tehát, hogy emiatt nyomorékként – nagyképűen viselkedik és mindezekre rá, elemien bosszú-szomjas vőlegénye. Ez a fiatalember tehát, akit én minden nyomoréksága ellenére, illetve éppen ezért maximális jóindulattal és baráti bizalommal kezeltem, teljes pálfordulást végzett velem szemben, és a szó szoros értelmében is, derült égből villámcsapásként, elkezdett engem sátáni módon, légből kapott spekulált vádakkal mocskolva rágalmazni az interneten, miután a lányom tőle hazaköltözött. Ez az elemien rosszul nevelt, nem, hogy közösségbe viselkedni nem tudó, de az elkényeztetett mivolta miatt mérhetetlen egoizmus által vezérelt, szerencsétlen fiatalember, „ösztönösen”, rajtam akarta kitölteni a bosszúját. De ugyanakkor még három, hasonló karmával rendelkező személy, aki ugyancsak halmozottan tűz és- földkarmával rendelkezik, és ugyancsak Tamáshoz hasonló személyiség, ugyanebben az időszakban, intenzíven elkezdett harcolni ellenem.
Közülük az egyik, félig-meddig személyesen is rám támadt egy, a telkünktől nem messze fekvő kiránduló helyen, aminek ő az örökösének képzelte magát, miközben nem volt az, és az előállt helyzet miatt (ti., hogy ez a kontyos, szőke nő kocsis módjára szidalmazott.) nem kerülhettem el a verbális konfliktust. Bármennyire is igyekeztem utána, az általam viccesnek szánt ordibálás után kibillent lelki egyensúlyomat visszanyerni és az incidensnek a humoros oldalát nézve, azon jó-bolondosan kacagni, azt kellett tapasztalnom, hogy ha nappal rendben is vagyok teljesen, de éjszaka, amikor a tudattalan érzés és ösztönvilág a felszínre tőr, minden meditációs próbálkozásom kudarcba fullad. Hogy minden más, mentális és spirituális önfegyelmezési törekvésem ellenére, igen keveset tudtam csak aludni. Ugyanis, eldöntöttem, hogy a megelőzés, illetve a semlegesítés érdekében, az ügyészségen és a rendőrségen is, fel fogom jelenteni az igazságtalanul rám törő és zaklató nőt, aki, a dupla oroszlán-karmájának köszönhetően, teljesen beleragadt mentálisan az általa gondozott, magatehetetlen édesapjától örökölendő birtokokba. Egészen pontosan: azonosította magát ezekkel a birtokokkal, és ott is védelmezni kezdte azoknak a határait, ahol azok már nem tartottak.
Ezt, a román nyelven megírandó feljelentést, megelőző semlegesítőnek szántam, mivel ez a kontyos nő, egy évvel korábban, feljelentett, hamis tárgyi bizonyítékok alapján. De, amikor az ügyészség persze, a vádat mint alaptalant, ejtette, nekem nem volt egyáltalán időm és energiám arra, hogy őt viszont bevádoljam hamis tárgyi bizonyítékok gyártásán alapuló hamis vádolás miatt. Amikor tehát, két éjszakán át, akaratlanul is, minduntalanul azon kaptam magam, hogy újra és újra fogalmazom gondolatban román nyelven a beadványt, fogtam fel azt, hogy azért küldte rám a sors ezt a hárpiát, hogy értsem meg azt, hogy az eddigieknél sokkal mélyebben kell alkalmaznom, a néhány hónappal korábban általam felfedezett bolondság bolondságát. Tehát azt az eljárást, hogy bármi is történjék velem, úgy is boldog állapotba vezetem (kacagom) magam, mert különben sors- és egészségi következményekkel járó, negatív (haragvó) lelki, szellemi és spirituális (képzeleti) állapotban maradok az alvás idejében is, mindamellett, hogy még nappalra is, kialvatlan állapotban is maradok. Ekkor ugyanis, még nem fedeztem fel a nagy alkímiai titkot, amit éppen egy év múlva voltam képes csak felfedezni, és éppen ennek a dupla Oroszlán-karmás nőnek az egészen fiatal unokahúgának köszönhetően, aki majdhogynem ugyanazt az igazságtalanul és jogtalanul fölényes magatartást próbálta el rajtam, mint a nagynénje, meg a pesti bloggerina. Fel fedeztem tehát, hogy belőlem tejesen hiányzik az a „kauzális természet”, amit az alkímiában és a pszichológiában a föld-elemmel hoznak analogikus kapcsolatban, illetve, amit annak a jellemzőjeként emlegetik: a flegmatikus magatartás, és alapállás. De hát addig, amíg ezt felismertem és a flegmatikus magatartást begyakoroltam (megszereztem) még sok volt!
Akkor, a magát mindenek feletti birtokosnak képzelő, dupla Oroszlán karmával (És a duplaság miatt: az illetőt az elmebaj szakadékán táncoltató árnyék-énnel rendelkező) kontyos, szőke támadása után, jutott eszembe a Szeretet – fegyverről szóló Jézusi tanítás. Illetve akkor értetem meg azt, amit elméletileg korábban is tudtam, tehát, hogy a jézusi tanítás érvényes, de a Bolondság Boldogsága előtt nem tudtam a gyakorlatba ültetni. Azt tehát, hogy Szeretet nélkül éppen úgy nem lehetséges az igazi boldogság, mint igazi világosság (isteni igazság-tudat) nélkül. És így, tehát a begyakorolt bolondság boldogságát, a szeretet-boldogságával kellett kombináljam. Hiszen ahhoz tényleg nagy bolondság kell, hogy az ember az ellenségeit szeretgesse képzeletben csendes magányában, és a lelki üdvösségéért imádkozzék és minden féle jókat kívángasson neki. Így, már működött az elvesztett egyensúly- és harmónia-állapot visszaszerzése, a belső nyugalom helyreállítása. Ideje is volt neki, mert amit én itt ilyen egyszerűen leírtam, hosszú napok, sőt egy egész hét és még néhány nap alatt történt meg. A „mérgelődésben” eltöltött idő következtében viszont, az igen erős Mérleg karmámnak megfelelő betegség-tüneteim is kiújultak.
A szeretet alapon gyakorolt, illetve a szeretet boldogságával együtt működtetett „Bolondság boldogsága” - állapotának, tehát a mindent elereszteni és megbocsátani képes boldogság – állapot segítségével, ezt a sors-krízisemet is meg tudtam haladni, különösebb biológiai következmények (testi károsodások) nélkül. Ekkor jöttem rá, hogy a szeretet állapot megtartásához, tehát a Jézus által ajánlott szeretet nevű lézer-fegyver használatához, szükséges a „bolond boldogság” által biztosított, teljes mértékű világosság-igényről való, ún. belátó lemondás. És, hogy a bolondság boldogsága, nem lehet folytonos és biztosított, az éber szeretet-állapot fenntartása és folyamatos gerjesztése (áramoltatása) nélkül.
II. A létezés nyitottsága
Mielőtt a Szeretetről szóló értekezésemnek az érdekesebb, de kevésbé személyes vetületéről írnék, szeretném figyelmeztetni az olvasót arról, hogy az én szeretet-prédikációmnak sem lenne értelme, ha nem lenne „kézügyemben” életem minden percében a szeretet maximális belső (diszkrét) átélési lehetősége az által is, hogy öt nagyszerű kislánynak lehetek az édesapja. Hogy ezeknek az egzisztenciájáról (anyagi megélhetéséről, gondozásáról) és neveléséről én magam gondoskodhatok, még azt követően is, hogy a volt-feleségem többszörösen megismételt, erkölcsi csuszamlását követő időszakos elme-zavarai után, végül szétszakította a családunkat és elvitte a két kisebb közös gyermekünket. Mert egy évre rá, hogy ez megtörtént, a kisebbek közül a nagyobbikat kénytelen voltam vissza ítéltetni hozzám jogilag is. Vagyis, még egy év sem telt el és a kisebbik középső gyermekünket máris vissza kellett engednie az eredeti családjába.
De ettől az eredeti családunk felbomlását okozó, anyai-öntudat megcsuszamlástól függetlenül is, én a legkisebb lányunkat tovább is, az új élettársammal (igazi lelki társammal!) újra teljessé vált családunk tagjaként szerettem és a sok dolgom ellenére is vigyáztam arra, hogy minden második hét végén találkozhassak vele. És éppen emiatt kellett néhány év múlva vissza hoznom az eredeti családba és visszaperelnem tőle a legkisebbet: Rékát is, mert őt viszont, bipoláris depresszióssá válva, folyamatosan rejtegette előlem. De az új feleségemtől is született még egy kislányom és ezért valahányszor – vagyis nagyon, nagyon sokszor! – a gyermekeinkre gondolok mély hála-érzettel eltelve az asztrológusi munkám közben is, az én létlátomásomban gyakorlatilag is, rengeteg gyermek-szeretet létezhet a szívemben. De nem csak általuk érezhetem át folyamatosan a Szeretet gyógyító erejét, hanem az által is, hogy ezelőtt négy évvel, vagyis, négy hónappal a család második – végleges felbomlásának a tragikus átélése után, megérkezett az életembe az a női személy, akire – a nagyobb gyermekeim édesanyjával való összemelegedéstől és a család újraegyesítéséről való teljes lemondásig tartó időszakot kivéve! – egész életembe vártam, és akivel a találkozás akkor is áldás maradna örökre a számomra, ha netalán valamiért a jövőben mégis elválnánk. Erre viszont egyre kevesebb kilátás van. Amikor ezt a tanulmányt véglegesítem, amikor tehát a törvényeknek a könyv formában való kiadás érdekében átírom és javítom és ettől kezdve mindig, én gyakorlatilag is a Szeretetet intenzív erőterében élek.
Abszolút létezés szinten és teremtési – isteni szinten tehát, a Szeretet törvénye szerint, sehol a létben nem létezik hermetikusan elzárt, kölcsönös információ-csere nélküli, zárt állapot, elzárt jelenség, vagy kölcsönhatás nélküli folyamat. Nem létezhet a környezetétől hermetikusan elzárt lét-struktúra, jelenség, vagy folyamat (zárt élet, vagy zárt lény) a teremtésben, noha ez, egyes szélsőséges földi helyzetekben – legalább is anyagi értelemben – mintha lehetséges lenne... A teremtést elindító és minden teremtményi helyzetet és állapotot létrehozó abszolút szellem (még az isteni helyzetet, létállapotot is) határtalan értelme (isteni intelligenciája) és kiáradó és mindent egybetartó szeretet-energiája, a létben mindenütt és mindenben jelen van és ez, az egyetemes jelenvalóság nem más mint maga a teremtő és a megváltó – vissza egyesítő, az egységesülés szükségét is magában hordozó - őserő, ami nem más, mint az abszolút Szeretet.
Ezért az egymástól határozottan eltérő, különböző vibrációs állapotok szerint, az egymástól erősen elkülönült létdimenziók és létállapotok között is, valamint azoknak a különböző, látszólag egymástól elhatárolt elemei között is, létezik egy állandó szubtilis (abszolút) információs-energetikai összefüggés és információs – energetikai csere és kölcsönhatás. Létezik tehát egy szubtilis, számunkra érzékelhetetlen, és észlelhetetlen kommunikáció, még akkor is, ha látszólag egymással antagonisztikusan szemben álló, vagy egymástól fizikailag teljesen elzárt elemekről, területekről, struktúrákról (lényekről, léthelyzetekről) van szó. Ez, az önkéntelen és öntudatlan szubtilis és egyetemes (a létben és az életben mindenhol és mindenkor érvényesülő) kommunikációt és összefüggést fenntartó finom kapcsolat, nem más mint az abszolút igazság világossága által átvilágított Ősi Szeretet. Ez elől nem lehet elzárkózni. („Bárhova is rejtőznél előlem, megtalállak.”, mondja a Seregek Ura.)
Nem létezik az egyetemes léttől való tökéletes elzárkózási, elkülönülési, elhatárolódási lehetőség, még akkor sem, ha anyagi megtestesüléseinkben karma-oldási okok miatt, individuumokként, fizikailag és fiziológiailag, teljesen külön vagyunk választva, és jól el vagyunk határolva egymástól. Utóbbi a Karma törvénye érvényesülése érdekében, valamint a Polaritás törvénye minél jobb érvényesülési lehetősége miatt van. Létezik tehát, az egyetemes felelősségnek megfelelő egyéni felelősség elve, ami szükségessé tesz és létre hoz, az anyagi létezésben bizonyos mértékű határozott elkülönülési (elkülönült) állapotokat és helyzeteket. Például, elkülönült lét-dimenziókat és e dimenziókban megnyilvánuló struktúrákat. Valamint: elkülönült egyéni és csoportos fejlődési állapotokat: jelenségeket, folyamatokat és egymástól elhatárolt lényeket: növényeket, állatokat és persze, és főként egymástól nagyon is jól elkülönülő embereket. Ez a határozott individuális elkülönültség, az isteni létszférába zavartan érkező, majd a mi auránkba bevésődő zavaros ősideáknak az egyének által történő kijavítási lehetőségét adja meg. De ez az elkülönültség, csak és csakis az anyagi létezés állapotaiban jelenhet meg, tehát időlegesen. És ami fontos: csakis anyagi értelemben vetten lehetséges ez az elhatárolt állapot, spirituális értelemben nem! Mert ez az anyagi elhatárolódási lehetőség (És szűkség!), éppen azért van, hogy az emberi individuum külön – személyesen legyen képes felelős lenni, mindazért amit tesz, gondol és főként: azért, amit képzel. Mert különben lehetetlen lenne az embernek a karma-oldás és ez által a megváltás szakrális műveletét véghez vinnie. Ezért, a mi esetünkben nem csak a felelősség, de a szeretet formája és intenzitása is individuális, hiszen éppen az elkülönültségünk biztosítja azt, hogy végső soron képtelenek legyünk csalni (másokkal a megváltás munkáját elvégeztetni) még a szeretet és a hozza kapcsolódó pozitív teremtő-képzelet képesség gyakorlásában is.
A Szeretet és a nyitott lét törvénye alapján, és ma már a kvantum-fizika elméletei szerint is, még a számunkra láthatatlan atomi részecskeként jelentkező parányi energia-nyalábok is, valamilyen, a számunkra nem csak érzékelhetetlen, de felfoghatatlanul finom – szubtilis (metafizikai) szinten, kommunikál a világegyetem legtávolabbi pontján létező részecskével is. Információt közöl annak a rendeltetési intelligenciájával. És ez az információ nem más, mint az őt és a kettőjüket is létrehozó és azokat éltető – fenntartó abszolút létforrás és létalap lényegi információja, ami nem más, mint az egyetemes Szeretet. Ezt nevezzük mindenek feletti és az ős-szubsztancia lényege szerinti analogikus kapcsolatnak. Persze, a rezonancia törvénye alapján, valamint a polaritás törvénye és a hatás és a visszahatás törvénye alapján, a zavart (kaotikus, kusza, ellentétes és ellenséges, destruktív) állapotban levő létformák és lények ugyancsak a zavart állapotban levőkkel kommunikálnak intenzívebben. És a viszont: a harmonikus létformák (állapotok és teremtmények) a legtöbbet és a legintenzívebben, csak egymás között kommunikálhatnak. A rezonancia és a karma törvényének a következményeit leírtam már e törvények ismertetése és tárgyalása kapcsán, most ezeket nem ismétlem meg, de logikus és érthető, hogy amennyiben nem létezne a Szeretet és a nyitott lét törvénye, a mágia és a rezonancia jelensége sem lenne lehetséges!
Számunkra, emberi lények számára, a legfontosabb következménye annak, hogy a fizikai világegyetem két legtávolabbi pontján létező energia-részecske megnyilvánulási módozata között is, létezik egy szubtilis összefüggés és információ csere, az, hogy a testünk atomjai, sejtjei, kromoszómái és génjei között, valamint az érzéseink, a gondolataink és a valóság-képzeteink: eszméink között is, léteznek szoros és logikus összefüggések és kölcsönhatások. Hogy létezik egy általunk nem figyelt információ- és energia-csere. És, hogy valamennyi, szorosan hozzánk tartozónak érzett anyag, energia és információ-struktúra, illetve személyes érzés, gondolat és képzet (vízió), végül is, nem más, mint az abszolútumnak az anyagig elhatoló, Isteni (tudatos) kifejeződése és megnyilvánulása. Vagyis, hogy az abszolút lényegünk (mag-alapunk!) szerint, maga az abszolút lét, mi magunk is vagyunk, de egy – egy sajátosan elkülönült, egyéni és egyedi formában, amely az szerint változik, hogy egyedien milyen jellegű karmát hívattunk feloldani. Vagyis: a karma-oldási individuális feladatainknak megfelelő, információs-energetikai struktúránk olyan egyedi színezettel rendelkezik, amilyen jellegű karmát hívattunk feloldani és a megfelelő pozitív tulajdonságokká átalakítani. Az egyéni karakter tehát, a karma-oldási feladatnak megfelelően különbözik és elhatárolódik az anyagi és a pszichikai meg a spirituális szinteken, de az abszolút alap, az közös és azonos.
Ennek következtében tehát, természetes, hogy a különböző személyek és különböző lények között is létezik egy igen szubtilis (tudattalan, számunkra sejtelmes és sugallat-szerű) információs kommunikáció és energetikai kölcsönhatás, illetve összefüggés. És természetes, hogy az egymással a tudatosság szintjén is kapcsolatba kerülő személyek fizikai, lelki és szellemi állapota, érzése, érzelme (vágyai, szándékai, akarata – ambíciója, haragja, félelme és iszonya között) a gondolata és képzelete – tudatos, vagy önkéntelen képzet-alkotási tevékenysége – között is, létezik egy igen finom információs-energetikai kapcsolat, egy szubtilis összefüggés és kölcsönhatás. És, hogy bennünk és általunk: a létünk és a képzeletünk által is folyamatosan jelen van egy, az anyagi részecskéknek és energia-nyaláboknak az egymás közötti kapcsolatánál és kölcsönhatásánál – kommunikációjánál egy sokkal finomabb, összetettebb, de éppen ezért erősebb, és intenzívebb kommunikáció (és összefüggés) és kölcsönhatás, mint amit mi a testi képességeinkkel és anyagi műszereinkkel, kimutatni, érzékelni, vagy észlelni vagyunk képesek.
III. A titok és a titkolózás, mint hosszú távon gyűlöletet és betegséget eredményező, sőt: mint halált okozó ellen-szeretet.
A Szeretet és a Nyitott Lét (Szabad információ-áramlás) törvényének a ránk vonatkozó, „könyörtelen” hatásainak legplasztikusabb illusztrálását ugyancsak az Evangéliumban találjuk meg: „Amit a pincébe rejtettetek, a háztetőről fogják a fületekbe harsogni.” Most, amikor a Szeretet Törvénye leírását újból végzem, éppen folyik a világsajtóban a wikileaks – internet-portál által kavart botrány, amiért annak a tulajdonos – főszerkesztője közzétett egy évekre vissza nyúló, politikai kémkedési és „értékelési” ún. titkos diplomáciai anyagot. Sajnálom, hogy egyes, a Magyarországi Fidesz-párthoz közel álló, politikai elemzők is, elítélően nyilatkoznak erről a metafizikai szempontból, határozottan Szeretet-aktusról. Aki ennek az egyetemes törvénynek az érvényességét képes belátni és aki felfogja azt, hogy az egyetemes – isteni Szeretetnek mindössze annyi köze van az érzelgősséghez, hogy az utóbbi az elsőnek a poláris ellentéte (lásd a polaritás Egyetemes Törvényét) hogy a Szeretet inkább a bátor szellemű nyitottságon és őszinteségen át képes áramolni tisztán és nem a szemforgató megjátszáson és a demagóg jótetteken keresztül, az igyekszik mindig nyitottnak és őszintének maradni. Illetve, ha kell: harcosan bátornak, mert a nyitottság és az őszinteség másként elhervad, vagy elnyomják. Az nem zárkózik el a nyílt és világos beszédtől, az őszinte és becsületes kommunikációtól, nem titkolózik senkivel szemben, és tehát nem rejtőzködik. Aki tehát rejtőzködik és titkolózik, annak alantas céljai vannak és hamis a szeretete is.
Az, aki ismeri a szeretet mindenek feletti mágikus erejét és hatalmát, tehát a szeretet-képes ember, nem rejteget senki elől semmit és nem őriz hazug békét, nem él kegyes hazugságokban, nem szövetkezik soha senki ellen, senkivel (még az édesanyjával, édesapjával, vagy édes gyermekével, testvérével sem! Tehát még a vélt „családi érdekek” miatt sem titkolózik és szövetkezik senki ellen) mert erre neki nincs egyáltalán szüksége. És nem alapít senkivel titkos társaságot sem (lásd a szabadkőműveseket) mert tudja, hogy az által, nem a szeretetének adná a jelét, hanem ezáltal éppen, hogy a Szeretet törvénye ellen vétkezne. És tudja, hogy a törvény mindig erősebb nála, illetve az ő elzárkózó – szövetkező – titkolózó törekvéseinél. Sőt! Aki meggyőződött e törvény személyes és egyetemes érvényességéről, tudja, hogy ahol elzárkózás, vagy titok van, ott mindig zavar is van, hogy ott mindig romlásban van, tehát „bűzlik” is valami. „Ahol a titok, ott a piszok!” – fogalmazza meg pontos tömörséggel a Szeretet-ellenesség lényegét egy bölcs népi mondásunk. Ott valaki, vagy valakik, úgy képzelik, hogy az életet megnyerhetik és, az elzárkózással, vagy a titkolózással valamiféle olyan előnyhöz, vagy fölényhez juthatnak, ami nekik valamiért – Pl. a tehetségük, intelligenciájuk, leleményességük – szerint, tehát egyéni erőfeszítés nélkül „kijár”, miközben másoknak nem.
És ez persze a jobbik eset. Mert többnyire mindig arról van szó a titkolózás esetében (lásd a politikai alkuk és tranzakciók 30-50 vagy 90 évre szóló titkosításait!) hogy valami apróbb bűnt, vagy bűnöket, esetleg nagy gaztettet elkövettek, vagy folyamatosan elkövetnek. Vagy arról, hogy akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de inkább tudatosan készülnek arra, hogy elkövessenek. És ugyancsak azért mert azt képzelik, hogy a titkos szövetkezésük által valamiféle személyes, vagy csoportos előnyt szerezhetnek, akár azzal szemben, aki elől őrzik a titkukat, akár másokkal szemben. A titkolózók és a titkos adat-gyűjtők ostoba módon azt képzelik, hogy amennyiben a rejtett tettük, vagy gondolatuk: a titkuk kitudódna, valamilyen hátrányos helyzetbe kerülnének, és ezért görcsösen félve fenntartanak egy olyan titkolózó szövetséget, aminek – a Szeretet törvénye miatt! – hosszú távú visszahatása, rájuk és az egész sorsukra, nincs ahogyan ne legyen negatív és káros! Hiszen az egyik legfőbb törvény ellen vétkeznek!
Nem csak metafizikai közhely, de az evolúció is bebizonyította, hogy az újjászületés és az új képességek kialakulása, a megváltás: a harmónia, és az egészség (az egész átélésének a képessége) elérése szempontjából jobbat tesz egy hátrányosnak tűnő, de feltárt és nyitottá tett helyzet, mint az állítólag előnyösen zárt titok. A Szeretet Törvénye miatt, a nehéz, de bátor – őszintén felvállalt nehéz élethelyzetek, az ún. vétkek és a vétkek által létrehozott öntudati – lelkiismereti- és sors-krízisek, ha nem is azonnal, de valamikor pozitívan megoldódnak és kiegyenlítődnek. Eközben az eltitkoltaknak csakis negatív és káros következményei lesznek. Nem véletlen, hogy a gyermekkorukban, a sorsuk és a szüleik által nagyon elkényeztetett személyek, vagy elvesznek, vagy elképesztően agresszívek lesznek. Hogy azok, akik a természetellenesen kényelmes életük miatt nem tapasztalhatják meg a nehézségeket és a megpróbáltatásokat, a kényelmetlenséget és a nélkülözést, és akik nem szoknak hozza a türelemhez, és ez mellé még nem is kapnak megfelelő spirituális nevelést és irányítást, felnővén, a legelvetemültebb személyekké és gonosztevőkké válnak. Hiszen, az életben előbb-utóbb szükségszerűen fellépő sors-akadályok, valamint az anyagi és erkölcsi nehézségek (krízisek) inkább kétségbe ejtik őket, mint azokat, akik a nélkülözéshez és a megpróbáltatáshoz, gyermekkoruk óta hozza vannak szokva. Ezért mondja Jézus, hogy: „Az elsőkből lesznek utolsók és az elsőkből utolsók.” És ezt asztrológusként ezeregy alkalommal láthattam beigazolódni.
A valóságnak csak az egyik részét, vagy egy szeletét elfogadó, valamint a belső valóságának csak egy részét mások számára megmutató, hosszan elzárkózó és titkolózó ember, legyen az látszatra bármilyen jó szívű, adakozó és másokért aggódó, másoknak a gondját viselő és bármely gyakorlati jótetteket elkövető személy is, valójában képtelen a szeretetre, mivel képtelen a teljes odaadásra is. Valójában az ő jótétmenyei, csak pajzsként és védő falként szolgálnak, hogy még jobban elzárkózhasson és titokban olyan előnyökhöz juthasson, amelyek hosszú távon megfosztják az egészségétől(!) és a valós boldogságától, sőt, esetleg még a teljes életcsődjét, a sorsa megromlását is okozhatják. („Az ember kívül csak azt teszi meg, amit belül nem akar megtenni.) Ezért a titkolózó – a titok hordó – és az őszinteségtől elzárkózó személyek, hosszú távon, általában nem is lehetnek egészségesek. Hiszen a szeretetben élő személynek nincs szüksége semmiféle előnyre, sőt, amint korábban írtam, azt is tudja, hogy lényeg szerint ilyesmi nem is létezik, hosszú távon az ilyesmi (metafizikailag tehát!) egyszerűen lehetetlen. Gondolom, mindenki számára világos immár, hogy a párkapcsolatos és a házastársi viszonyok is, éppen emiatt omolnak össze hosszú távon.
A legnagyobb hibát (és a szeretet törvénye elleni vétket) tehát első sorban a házas-felek (férjek, vagy feleségek) követik el önmagukkal szemben, akik nem teljesen nyitottak a társaikkal szemben. Akik nem őszinték tehát egymáshoz, úgy képzelvén, hogy valamiféle előnyük származhat abból, ha élettársuk sokáig, vagy egyáltalán nem tud a pénzügyeikről, vagy bizonyos, szégyellni és ezért titkolni valónak gondolt szerelmi, vagy szexuális vágyaikról, gondolataikról és terveikről. Hiszen emiatt és ezáltal, soha nem lehetnek nem csak a társukkal szemben, de annak a barátaival és rokonaival szemben sem őszinték. Mindig lesz egy kisebb vagy nagyobb tárgy, egy téma, amit el kell hallgatniuk, amiben nem nyilatkozhatnak, vagy lesz körülmény, amelyben nem lehetnek őszinték, mert akkor a féltett, vagy vészesnek képzelt titok lelepleződhet. Hogy a titkolózó ember végül már magával szemben sem lehet őszinte. És aki önmagával szemben nem őszinte, annak zavart a kommunikációja, még az őt létrehozó és az ő életét fenntartó létforrással: az Istennel is! És akinek a saját létforrásával (a lelkiismeretével, a felelősségtudatával) való kommunikációja zavart, annak zavarttá válik az élete minden más mozzanata is. És ennek a zavartságnak előbb-utóbb azoknak a betegség- hajlamoknak az aktiválódása lesz az eredménye, amelyek le vannak írva a személyi horoszkópjában. Ezek a betegség-hajlamok ugyanis, arra utalnak, hogy milyen színezetű a karmája valakinek. Tehát, hogy milyen bolygók és konstellációk által megtestesített őserőkkel és egyetemes törvényekkel zavart a kapcsolata az aurájában (Hogy milyen jellegű karmával született.) Hogy ezen őserők és törvények irányába még jobban meg kell nyitnia magát, mint azoknak az őserőknek és törvényeknek az irányába, amelyekkel való kommunikációs készsége (tehetségét adó képessége) számára adott már születésétől fogva, vagy amire rá van nevelve.
Ugyan miféle tényleges előnyeim származhatnak hosszú távon, bármilyen, magamnak visszatartott, csak az én számomra hozzáférhető és csak általam, vagy a szűk köröm által ismert és használt, anyagi, lelki, vagy szellemi értékből-, tudásból is, az igazi boldogságnak az elérése szempontjából, vagyis a megváltódás, a megváltódási képesség elérési lehetősége szempontjából? – Spirituális szempontból az ilyen rejtett, zárt, vagy akárcsak időben is visszatartott értékből származó előnyök, hosszú távon hátránynak számítanak (ezért lesznek az elsőkből utolsók), a titkok viszont a lelkemet és a szellememet gúzsba (pokolhoz) kötő koloncoknak – terheknek bizonyulnak egy bizonyos idő után. Szellem fenomenológiai kérdés az is például, hogy miért éppen a szeretetre annyit hivatkozó kereszténység táptalanján - annak kultúrkörében létrejött nyugati típusú civilizáció az, amelyik a legtöbbet titkolózott az utóbbi századokban, miért annak kellett kifejlesztenie és kiépítenie a legbonyolultabb állam-biztonsági, titok-őrző és titok-fejtő, titok - feltörő módszereket és titkos szervezeteket? Persze, a személyi intimitást, a magán élet intimitásához, a bensőséghez való jogot (ami elsőrendűen a fejlődés és a szeretet törvényét szolgálja) nem kell összetéveszteni az életnyerés érdekében kifejlődő titkolózás és elzárkózás sokszor az őrületig fajuló és társadalmi rangra emelt spirituális infantilizmusával (magukat komolynak képzelő felnőttek, rengeteg időbe, pénzbe és energiába kerülő idióta játékával). Bármennyire is furcsán hangzik, amint azt később látni fogjuk, a titkolózás és elzárkózás őrületével (bűnével!) szembeni harcban a kémek, a titkosírás fejtők és nem utolsó sorban az árulókként számon tartott személyek viselik a legjelentősebb, néha még pozitívnak is mondható szerepet.
A minden dimenziót és minden személyt átfogó egyetemes szeretet és a spirituális nyitottság törvénye ugyanakkor, nem áll ellentétben a magánéleti intimitással, ami a személyességet és a személyes meghittséget biztosítja a mágia (teremtés) a nemek, de főként a karma-oldás és a fejlődés egyetemes törvényének az alapján. És nem is áll ellentétben a szabad és az egészséges versengés szellemével sem, ami az evolúció törvényének a megtestesülése.
Egyetlen állatfaj sem sérti meg a szeretet törvényét - még a csoportban vadászó ragadozók sem! – azáltal, hogy fölösleges táplálékot és élvezeti cikket halmozva fel a kamráiban, hűtőiben, vagy raktáraiban, amivel elvenné a többi állatfajnak a táplálkozáshoz való jogát… Egyetlen más faj sem gyárt titkos fegyvereket, és nem alapít titkos társaságokat a földi energiák mértéken felüli kivonására és ezáltal más fajok, vagy állatcsoportok eltüntetésére, megnyomorítására, az életterükből való kiszorítására, leigázására és kizsákmányolására. Nevetséges például az, amit a találmány-védő hivatalokban művelnek és nevetséges az, hogy a könyveimre hivatalból oda teszik az, hogy minden közlési, másolási és sokszorosítási jog számomra fenn van tartva, hiszen a feltámadás és a megváltás szempontjából úgy sem fordíthatom a magam privát hasznára mindazt amit leírok. Ezek az információk, a megváltás és az üdvözülés a szempontjából - a személyes spirituális evolúcióm szempontjából - csak addig válnak hasznomra, amíg felfedezem és leírva rögzítem, tisztázom azokat. (Egyáltalán nem találom tragikusnak például, hogy a hét éven át írt, négyszáz oldalas könyvemért kapott szerzői honorárium mindössze arra volt jó, hogy a télen felgyülemlett nem is olyan nagy fűtési költségeinket kifizethessem a könyvre kapott összegből.)
Ezért, a hatás és visszahatás, a rezonancia és a polaritás törvénye szellemében, ott, ahol elzárkózás és titkolás van, és titkolózó személyek vannak, ott törvényszerűen, titok-árulók és titok-lopó kémek is vannak. Persze, ez koránt sem azt jelenti, hogy a kémek és a kémelhárítók, és az árulók szeretettel csordultig telt, az egyetemes összefüggéseket látó, egészséges jellemű, megváltott személyek lennének. Hiszen ők is többnyire a könnyen elérhető jutalom és siker fejében, vagyis az érdemtelen előnyszerzés reményében viszik véghez a titkolt információkat az ellenséges hatalmakkal közlő, vagy csak kiszivárogtató, közvetítői tetteiket. Ennek ellenére, ha önkéntelenül is és öntudatlanul is, de ők is az egyetemes nyitottságot és a kiegyenlítődést, vagyis a megváltódást szolgálják. Ezért az értékeit, illetve a bűneit – bűnös gondolatait és előnyszerzési kapzsiságát – eltitkoló, valamint a titoktartó és a titokőrző személy, akárcsak a dogmatikus és fanatikus erkölcscsősz és a titok-árulók felett ítélkező személy, semmivel nem feljebbvaló a titok-létrehozónál, vagy a titoktörőnél, a kémnél és a fanatikus hatalmi mámorban élő zsarnokot eláruló személynél. És viszont.
Mielőtt tovább mennénk, egy fontos pontosítást, egy lényegi megkülönböztetést kell tegyünk: az elhatárolódás nem azonos az elzárkózással! Egy dolog a pozitív, leleplező, tisztázó és fény (értelem) hozó információ behatolás (a benyomás) elől, a fény és a szeretet elől elzárkózni, tehát a megtermékenyítés-megtermékenyülés egyetemes törvényével szemben, vagyis, a mágia törvényével szemben vétkezni. És egészen más, valamely szellemi, vagy természeti rombolástól és zavarkeltéstől, illetve romboláshoz és zavarhoz (képi - képzeleti, tudati, lelki vagy fizikai szennyezéshez) vezető cselekedetektől, tehát egy erkölcstelennek ítélt ügytől és ügyletek rendszerétől, póriasan: a piszkos játszmáktól elhatárolódni! Tudomásul vehetek és szembe nézhetek bármilyen gaztettel, értelmezhetem azt (sőt: többnyire az utóbbi nagyon fontos az értéktudatom kialakítása, erősítése, valamint az éberségem fokozása érdekében), tehát nem zárkózom el a tudomásulvételétől (Szembenézek a létezésével és tudomásul veszem azt, sőt igyekszem megérteni a hatás-mechanizmusát, illetve annak az esetleges romboló - rombolási következményeit!) miközben elhatárolom magam tőle (nem kell vele egyet értenem!) tehát, nem veszek részt a folyamatban, lehetőleg még érzelmeimmel (haragommal) sem.
A legtöbb ember ezt érti félre és az általa erkölcstelennek vélt és ítélt tettekhez úgy viszonyul, úgy akar azoktól elhatárolódni, hogy lehetőleg tudomást sem akar azokról szerezni. Holott amennyiben egy jelenséggel találkozunk, vagy a jelenségről szóló információval találkozunk, a Rezonancia egyetemes törvénye alapján biztos, hogy valamilyen szintű lényegi kapcsolat, esetleg azonosság létezik az illető jelenség és a karmánk jellege és jellegzetessége, vagyis, a személyünk által megtestesített és feloldani – meghaladni való spirituális feladatunk, tehát a személyes rendeltetésünk között. És, mivel lényegi kapcsolat létezik a felmerült probléma és a személyünk, a szellemi sors-programunk között, épp annak következtében, hogy elzárkózunk előle, vagy megpróbáljuk azt figyelmen kívül hagyni, vagy magunkban elfojtani (elzárni) az még nagyobb erővel, még intenzívebben és még kivédhetetlenebbül fog visszatérni és behatolni az életünkbe. El egészen a tragédiát keltő erőszakos benyomás keltésig, mindaddig, amíg bátran szembe nem nézünk azzal, és neki nem fogunk, valamiképpen kezelni, rendezni, harmonikusan integrálni azt. – Persze, amennyiben tudunk róla... Mert, ha elrejtette, vagy eltitkolta valaki előlünk azt a problémáját, amiben, valamilyen okból kifolyólag mi is érintve leszünk utólag, azért már nem felelhetünk! Hiszen nem volt ahogy a megoldás szükségét tudomásul vegyük. Vagyis, elzárkózás helyett, lehetőleg mindig személyi kapcsolatba kell kerülni az adott jelenséggel (információ-hordozóval), és lehetőleg, harmonizálódni és kreatívan együtt működni kell azzal az őserővel, vagy ősjelenséggel, illetve a személlyel amit a probléma megtestesít.
Figyeljük csak meg például a „neki-látás” (nekifogás) és a „hozzá látás” (hozzá fogás) kifejezéseket. Vajon nem azt jelzik-e, hogy a felmerült problémákkal előbb szembe kell néznünk, azt helyesen (az összes dimenziók és törvények szintjén) kell értelmeznünk és utána megoldanunk, de legalább is, a megoldásra törekednünk? Az a személy és azok a személyek, akik egy zavaró, illetve általuk sötétnek és zavarosnak (erkölcstelennek) ítélt, vagy sötétnek és károsnak képzelt - gondolt problémával nem akarnak szembenézni és azt elítélvén, elzárkóznak a probléma felszínre-hozásától, feltárásától, megismerésétől (ti. a szembenézéstől) és az azt követő feloldásától, vagy egyenesen megszöknek a súlyosnak vélt problémát megtestesítő helyzet elől, nem tudnak igazán boldogok sem lenni! Hiszen nem tudnak őszinték sem lenni. És nem csak a környezetükkel, de önmagukkal szemben sem őszinték („Akik nincsenek magukkal egy véleményen” - Hamvas Béla). Ők a jelenlét-hiányosak, a távolba néző zavarodottak, a látszatok és a hamis békének a fenntartói, akik a pillanatnyi jólét és béke kedvéért elárulják a tárgyi valóság által jelzett igazságot és nagyobb bajt idéznek saját maguknak és a környezetüknek, mint amekkora baj származna abból, hogyha azt, ami tisztázatlan még, meg próbálnák kitisztázni. Hogyha tehát azt, „ami bűzlik, megpiszkálnák” és ki- és megtisztítanák.
A liberális koncepciók szerint élő személyek között kötött házasságoknak a több mint ötven százaléka azért megy tönkre, mert arra a téveszmére építik, hogy egymásnak el kell nézni az erkölcsi hibáit, az életről és az igazságról alkotott ferde (karmikus, vagy a környezettől emésztetlenül átvett) elképzeléseit és ez ellentmond a rendeltetés-teljesítési szükség törvényének, illetve a karma-törvényének. Persze, „a más szemében meglátod a szálkát, miközben a magadéban nem akarod meglátni a gerendát” tétele is fennáll, de ott, ahol a leomlott gerendák létezéséről tudnak és a gerendák helyére rakása szükségének eleget tesznek, a szálkát is szóvá lehet tenni. Ott tudják például, hogy a házasság és az élettársi viszony, a legnagyobb karma-oldási kihívás és lehetőség, és ezért a házastársi viszony, nem a titkolózás helye, hanem a legfőbb igazságok kimondásának és érvényesülésének a helye. Aki nem őszinte az élettársával, az nem lehet őszinte önmagával sem, és első sorban ő maga az, akit a titkolózásaival félre vezet. – Félrevezeti magát a megváltás és a boldogság elérésének az irányából. Nem úgy segítek a férjemen, feleségemen, vagy a gyermekemen, hogy nem akarom tudomásul venni, és nem teszem szóvá azoknak, pl. az önámításra, vagy a hanyagságra és felelőtlenkedésre való hajlamát, vagy, súlyosabb esetben az alkoholizmushoz, vagy a kábítószer függőséghez vezető, élvezet-keresési szokásait. Hanem úgy, hogy miután a saját önámításra, vagy mély-figyelmetlenségre, szórakozottságra való hajlamommal, illetve annak a rejtett okaival szembe néztem, és leszámoltam, szüntelenül követelem, hogy az élettársam, vagy a gyermekem se kábítsa magát.
Nem véletlenül gyengül el, majd romlik meg az elnéző személyeknek, az őszinte szembenézést kerülőknek a szeme és a házastársukkal való viszonya! És nem véletlenül lesz az ilyen, egymást és önmagukat a látszat-boldogságnak, illetve a harmónia és a szeretet látszatának a fenntartása érdekében félrevezető déd- szülőknek, nagyszülőknek és szülőknek kancsiságban, látási zavarban, vagy annál sokkal veszélyesebb szembetegségben szenvedő unokája és gyermeke! Az én, több szemműtéten átesett, női felmenői ágon gyenge szemű és gyenge jellemű, illetve rossz látású női ősöktől származó, látszólag „csupa-szeretet” édesanyám szeme is, egyre nagyobb mértékben romlik, miközben az én szemeim romlása megállt, miután megtanultam mindennel, ami engem lényegileg és személyesen érint és a tudomásomra jut, egyenesen, sőt: ha kell „kegyetlenül” is szembenézni, annak a létezését nem letagadni. Mindennek tehát, ami a látókörömbe bekerül, a kauzális okait felkutatni, leleplezni, kiszimatolni, stb., és persze: a lehetséges káros, vagy netalán vészes következményekkel is számolni, azokat is tudomásul venni. Persze, az anyám szerint, aki félvak, sőt, háromnegyed vak már, nincs bennem egy mákszemnyi szeretet sem, amiért nem vele foglalkozom reggeltől estig, hanem a népes családom eltartása érdekében dolgozom, és ami időm marad azt első sorban a gyermekeim nevelésére – tanítására fordítom.
A Szeretet és a Világosság viszonya
Amint az Egyetemes törvényekről szóló bevezető tanulmányban is írtam, a szeretet nem lehet meg és nem termékenyülhet meg fény nélkül és, a szeretet kellő világosság (értelem) hiányában megromlik és elrothad. Az elején csak indokolatlan rosszkedv, elégedetlenség, panaszkodás, sors-neheztelés lesz belőle, majd rothadássá, bomlássá (betegséggé) és/vagy ellenállássá és nyílt haragvássá, gyűlöletté (csendes nehezteléssé, vagy nyílt haraggá, hisztériázássá, bosszú-vággyá, majd őrületé és végül romboló őrjöngéssé) válik. Amiként a szeretet befogadó, elfogadó és erősítő – támogató ereje által az egységbe, az egységes létezés logikájába be nem kapcsolt fény is öncélú fantazmagóriává, steril elméletté válik, és, amennyiben így, szeretet nélkül (Tehát erőszakkal) a gyakorlatba ültetik, a szeretet nélkül, a valóságra oktrojált eszmerendszer infernális erőket megidéző, romboló hatalommá válik. A fasizmus jellegzetesen a szeretet nélküli, illetve kevés és hamis szeretettel (érzelgősséggel) össze kapcsolt, és hamis (részleges) szeretetet szolgáló, fényre (elméletre) alapozó ideológia (Alantas érzelmeket kielégítő elmélet.). Akárcsak a kommunizmus, ami szintén jellegzetesen spekulatív fényre alapozott (a hamis fénnyel - az egyetemes törvényeknek ellent mondó értelemmel megvilágított) inkább a szeretetre koncentráló (mindenkinek a szükségletei szerinti javak elosztását hirdető…) humanista ideológia. Mindkettőnek az erőltetett alkalmazása, romboláshoz és mérhetetlen tragédiákhoz vezetett. A Liberalizmusban viszont kizárólag a jó, az élvezetes, az egyéni szabadság-jog, vagyis a felelősség-nélküliség, tehát a hamis szeretet a domináns érték.
Az ember nehéz helyzetbe, sőt: drámai helyzetbe kerül, ha ilyen ideológiákkal, illetve ilyen ideológiák képviselőivel (fanatikus híveivel) kell szembesüljön, még akkor is, ha az idealizmus, vagy a liberalizmus esetében, magukat toleránsnak felmutató eszmékről van szó, amelyek a (fény nélküli, illetve a hamis fénnyel társult) elfogadó szeretet köntösében járnak. Mert, ha érzékeli a hosszú távú veszélyt, bármennyire is megható és tetszetős az illető eszme, nyilvánvalóan el kell, hogy határolódnia mind a hamis fény, mind a hamis szeretet elfogadásától és önmagát és a szeretteit megvédeni annak a káros befolyásától, ami a legnehezebb, hiszen a szerettei is (gyermekei) könnyen és hamar az áldozatai lesznek az élvezetes „jóságosságnak”.
A családja védelmét viszont, lehetetlen elérni erkölcsi elhatárolódással, dogmatikus - eszmei, vagy gyakorlati elzárkózással, mert a legtöbb estben a gyermekek és a család női tagjai kívánatosnak és elfogadandónak találják az öncélú élvezeteket. Ezért, a családját is megóvni kívánó és nem csak a megmenekülését – üdvözülését szem előtt tartó éber embernek, egyetlen esélye a család megóvására, az illető ideológia hamis pontjainak, vagy a ravasz ideológiát hirdető papok személyi karakteri (erkölcsi) hamisságának a „kegyetlen” leleplezése. Illetve annak a felülvizsgálata, hogy az illető személy, korábban hol és milyen mértékben fogadott magába, illetve, hogy mikor áramoltatott magából hamis fényt (értelmet: jól hangzó és csillogó - villogó, ám a valóságtól elrugaszkodott elméletet, elméleteket), vagy hamis szeretetet? A legjobb példát a fent leírtakra, az átlagtól eltérő képességekből (bármiféle tehetségből, kreatív intelligenciából, inventivitásból) való előnyszerzésnek és a titokőrzésnek a hiábavalóságára, illetve az öncélú előnyszerzésre való törekvésnek a hiába-valóságára, valamint az elérendő célnak az ellentétébe fordulására, vagyis: a hátráltatottságba való kerülésre, pontosan a zseniális művészek és tudósok ideje korán történő és általában tragikus halála képezi. Egyesek közülük szörnyű betegségekben szenvedő és többnyire tragikus körülmények között és idejekorán halnak meg. De mondanivalóm szempontjából, ezt a negatív példát még a híres és hírhedt misztikus tanító-mesterek esete (Osho az utóbbiak kategóriáját gazdagítja pl.) illetve tragikus halála is képezi. Rá lehet ugyan fogni, hogy partikuláris esetek, de ez nem igaz, hiszen a 20 század leghíresebb misztikus tanítói és mesterei haltak el idejekorán rákban, vagy más hirtelen beálló okok miatt, Július Evolatól, Rudolf Steinerig, Ramana Maharishitől, Ráma Krishnáig az és az Amerikában hatalmas vagyonokat és hírnevet szerző Oshoig.
De az információ-elzárás, vagy az egyoldalúság árán történő világi előnyszerzési, vagy „mennybe jutási” lehetőség tévképzetéből eredő titkolózás fölöslegességére és káros visszahatásaira, a legjobb példát az atom-bomba gyártási versengés, illetve, a hidegháború története és tanulságai szolgáltatják. És nem csak azért, mert bármennyire is titkolták el az amerikai hatóságok az atombomba előállításának a receptjét és a technológiáját, mert a KGB-nek a bomba gyártáshoz legközelebb álló tudós-segédek mellett, még az amerikai kormány legmagasabb csúcsvezetői mellett dolgozó és azokhoz a legközelebb álló állam-hivatalnokokat is sikerült beszervezni kémnek (titok- és haza-árulónak). Talán az sem mellékes, hogy közülük többen (pl. a Teller Ede mellett dolgozó fiatal fizikus: Ted Hall, aki később, Angliában biofizikusként elég jó nevet szerzett magának a tudósi ranglistán és akinek a halála után a felesége egyenesen humánus aktusnak tüntette fel a férje kémkedését.) úgy nyilatkoztak a hideg háború után, hogy nem pénzért folytatták az információ kiszivárogtatást. Hanem miért? A válaszuk: Annak érdekében, hogy a reakciós amerikai politikai mentalitás számára lehetetlenné tegyék az egyeduralmat, mondták. Hát ez bizony elgondolkoztató, még akkor is, ha ezek a nyilatkozatok nem minden esetben őszinték és megbízhatóak. És akkor is, ha történelmi tény, hogy a szovjet hatalom sokkal reakciósabb, ambíciósabb, elvakultabb, kegyetlenebb és ezért az egész emberiségre nézve veszélyesebb volt, mint a negyvenes évek végi – ötvenes évek eleji amerikai politikai ideológia. Még akkor is érdemes megjegyezni tehát, hogy ezek a KGB által beszervezett „áruló” tudósok és politikusok a hatalmi erőegyensúly kialakulásának az eszméjét próbálták felhozni mentségükre. Vagyis érdemes végiggondolni azt, hogy egyeseknek közülük, nem véletlenül(!) ilyesmi is eszébe jutott, ilyen képzetek is befolyásolták a gondolataikat és cselekedeteiket, ettől fogva is rá lehetett őket venni a titok-árulásra.
És tovább: nem csak ezek a tények bizonyítják az előnyszerzési lehetőség és a titoktartási lehetőség képzeteinek a hiábavalóságát és károsságát. Hanem az a mozzanat is például, hogy miután az amerikai kormány titkos kódfejtő szakértő-csapatának (Verona) sikerül megfejteni a KGB titkos információ közvetítési kódrendszerét és ennek segítségével több beszervezett és beépített tudósi rangú KGB ügynök és áruló kormányhivatalnok azonosságát kideríteni, nem ítélték el ennek az alapján egyenesen és becsületesen a leleplezett orosz kémeket, vagy a nekik információkat kiszivárogtató államhivatalnokokat és tudós-segédeket. Ehelyett a tiszta és jogilag világos eljárás helyett, az atombomba - ügynökök elítélését szolgáló bírósági tárgyalásokon nem fedték fel a KGB ügynöki kódrendszer megfejtésének a tényét. Hanem – figyeljük meg a titok-mánia káros visszahatását! – azt is titokban akarták tartani, annak érdekében, hogy ennek „a titkos KGB-kód megfejtése titkának” a birtokában ellenőrzött macska-egeret játszanak a KGB-amerikai ügynökeivel. Hogy tehát, mintegy észrevétlenül és a KGB Moszkvai vezetői számára megmagyarázhatatlanul, semlegesítsék a KGB Amerika ellenes tevékenységét.
Ennek a balvégzetű titkolózásnak a következtében – a Verona csoport eredményeinek a titkosítása következtében – a bírósági tárgyalásokon nem használhatták az elcsípett és a megfejtett távirati üzeneteket tárgyi bizonyítékként, hanem koholt vádak alapján kezdeményezték a lefüleltek elítélését. Ennek az eredménye az lett, hogy a bírók nem tudták az árulókra a valós tettüknek megfelelő büntetéseket kiszabni és koholt vádak alapján, vagy kisbűnök naggyá dagasztásával kellett azokat a „forgalomból kivonni”. De még ez sem jelentette a probléma lényegét, hanem az, hogy a sajtó ezt a hamis eljárást megszimatolva, a törvényellenes, illetve a féltörvényes kém- és áruló perek szabálytalan eljárásait dobra verte, amivel a kormány ellen és az amerikai védelmi apparátus és annak a titkos szervezetei ellen fordította és hangolta a közvéleményt. Sőt: a közvélemény hangulatának az sem tett jót, hogy miközben a kormány szovjet-atombomba veszély elleni riadókkal „szórakoztatta” a lakosságot, a KGB titkos amerikai levelezési kódrendszerének a megfejtését eltitkoló kormány nem tájékoztathatta a lakosságot a tényleges tényállásról, illetve a tényleges szovjet atom-veszély realitásáról. Ez persze, rengeteg fölösleges politikai bizalmatlanságot, sőt, tudósok és politikusok közötti viszályt, félreértést, gyűlölködést és életpályákat - családokat tönkretevő ellenséges hangulatot, értelmetlen harcot, ellenségeskedést és bizalmatlanságot eredményezett.
És mindezt miért? – A Nagy Semmiért! A szovjet hatalomnak ugyanis, mindennek ellenére, sőt, éppen e titkolózási zavarodottság miatt, sikerül a beépített amerikai tudósokon és politikusokon keresztül hozzá jutni az atombomba-gyártás tudományos receptjéhez (az Amerikában dolgozó európai tudósok által megfejtett és kidolgozott tudományos elméletek eredményeihez és a megfelelő formulákhoz) és a megfelelő technológiai eljárásoknak a leírásához, és 1950-ben elvégezte az első sikeres kísérleti atombomba robbantást. De az egyetemes nyitottság és összefüggés törvénye szempontjából még ez is kevés. Mert, amint utólag kiderült, a szigorúan válogatott és őrzött titkos kódfejtő amerikai csapatnak az egyik tagját is sikerült beépíteni, aki azonnal jelezte a KGB-nek, amint a kódot megfejtették és a KGB azonnal új kódrendszert dolgozott ki, aminek következtében 1951 után az amerikaiak több éven át egyetlen elcsípett ügynöki jelentést sem tudtak értelmezni. – Persze, addig, amíg a ritmus és a ciklus törvénye alapján, el nem jött az újabb szovjet kémkedési kód megfejtésének az ideje...
Éppen a Szeretet és a Fejlődés törvényének az alapján, létezik az emberben az ún. misztikus –ráérzési – intuíció is. Az ún. titokfejtéshez ez is kell, de persze, eredetileg nem a kémkedéshez szükséges tehetség ennek az alapja, hanem ez, annak csak a következménye. És, mivel létezik az asztrológiának a személyi horoszkópból kiolvasható tulajdonságok szerinti visszaigazolása is, az egyetemes szellemi nyitottság szükségének az intuitív megérzésére, én egy elevenbe vágó személyes példát tudok e helyen felmutatni. Asztrológusi körökben, köztudott, hogy a Rák, a Skorpió és a Halak karmával rendelkező személyeknek van a legtöbb titkos bűnös vágyuk és gondolatuk és ezért ők a leginkább titkolózó személyek. Ez persze, abban az esetben, ha a személyi horoszkópjukban a Skorpió Nap, a Skorpióban álló Sárkányfarok és/vagy Lilith, valamint a Skorpió uralkodó bolygója: a Plútó többnyire és sűrűn negatívan fényszögelt. És abban az esetben is, ha a Nap, vagy a karmikus pontok valamelyike a VIII. házban áll, mint az én volt-feleségemnek. Nos, amellett, hogy a horoszkópomban a Nap (három más bolygóval együtt) a Skorpióban áll, a Plútó is igen fontos helyet foglal el az én sorsképletemben, az Ascendenssel együtt állva. Igen ám, de a többi bolygótól eltérően, a Merkúrral együtt álló, Skorpió - Napom az Uránusztól (többek között a szabad információ-áramoltatás és az intuíció bolygója) pozitív fényszöget kap és Plútó is csak fele - fele arányban fényszögelt negatívan, és a Neptunusz, és a Jupiter és a Plútó pozitív fényszögei általa alakított pozitív pajzs csúcsán állva az Oroszlán Aszcendensem közvetlen közelében található. Ez arra utal, hogy rendkívüli (öntudatlan) spirituális „szimattal” születtem a világra. (Figyelem! Ez nem azonos a többnyire tudatos, hétköznapi, gyakorlati igazság-felfedezési és felfedési képességgel, ami a kémkedéshez szükséges például!) Ennyi elég volt ahhoz, hogy már huszonkét évesen megsejtsem, hogy a titkolózás igen veszélyes és, hogy az egyetlen magatartás, ami „a titokzatos államvédelmis tisztek” rámenős beszervezési igyekezetétől megszabadíthat, az a titkolózás bűvkörének a tiszteletlen kezelése.
A hetvenes évek közepén, amikor a nálam csak két évvel idősebb szekus tisztnek (talán hadnagyi rangban volt az akkoriban még nagyon ambíciós, de később leszerelt és vállalti jogtanácsossá csendesült Páll Kálmán nevű szekus tiszt) azt az törekvését, hogy a később általam is vezetett csíkszeredai Tamási Áron irodalmi kör besúgójának beszervezzen, sikerült kijátszani. A Hargita Megyei Rendőrség és Szekuritáte székházában történt „baráti beszélgetés” után, amire el kellett mennem, mert arra Kálmán elvtárs valamilyen (utólag tudtam meg: hamis!) hivatali idézőt küldött, haza felé tartva, mindenkinek, akivel csak találkoztam az utcán és minden barátomnak, akit, mielőtt haza mentem volna, felkerestem és otthon találtam, elmondtam hogy miről beszéltem a fickóval. És, hogy miféle „előnyöket” jelentő, kedvező ajánlatot kaptam általa a nemzetiszocialista hatóságok részéről. (Munkahelyi problémák megkönnyítése, fizetési besorolás emelése, egyetemi felvételi vizsga sikerének a biztosítása, stb.) A hirtelenül jött – tudattalan ráérzéssel ötletként felfedezett! – és a gyakorlatban ily módon bevált eljárásom (tízen két éves asztrológusi tapasztalatommal a hátam mögött, ma azt mondom, hogy Skorpiói intuíciómmal erre a lehetőségre – mármint arra, hogy a nyilvánosságnak és a nyíltságnak erre a rejtett védő tulajdonságára – ráhibáztam, ez által hozott sikeren felbátorodva, ugyanezt a védekezési módszert alkalmaztam később is. Akkor tehát, amikor már Forrás-kötetes költőként, nem baráti, hanem fegyelmező – fenyítő beszélgetésekre citáltak be különböző ürügyekkel a rendőrségre, ahol, miután a szolgálatos milicisták (rendőrök) a buletinemet (személyi igazolványomat) elkérve visszatartották, Butiurcă ezredes elvtársék átkísértek a szekuritáte kovácsoltvas védőrácsokkal ellátott ablakú „beszélgető” irodáiba. Mindig, mindent elmondtam „szégyentelenül” mindenkinek.
A „titkos” beszélgetések elején mindannyiszor nagyon a lelkemre kötött titoktartásra való felhívásnak a megszegésével, úsztam meg tehát, ép bőrrel a nyolcvanas évek romániai diktatúráját, amikor, többek között, pl. olyanokat is állítottak, hogy tudják, hogy nekem is közöm van a Szőcs Gézáék által kiadott Ellenpontok c. szamizdat laphoz és azzal fenyegetőztek az öklükkel az orrom előtt hadonászva, hogy nagyon megjárom, ha nem fedek fel mindent, az üggyel kapcsolatosan. Én nem tudtam, mivel nem is hallottam ezzel kapcsolatban semmi konkrétumot, de amit nekik elmondtam és amit tőlük hallottam, a lehető legrészletesebben, azonnal elmondtam a barátaimnak és az ismerőseimnek is. Hát eszükbe nem jutott még egyszer is az, hogy engem besúgónak beszervezzenek. Az viszont igen, hogy „Poetul”, a költő néven számomra és rólam ügycsomót, ún. „doszárt” állítsanak össze és abba egyre több megfigyelési és lehallgatási jegyzőkönyvet és besúgói jelentést gyűjtsenek, a nemes és szerfelett hasznos munkájuk eredményeként.
Az „ember-arcú (szocialista) titkolózás” éveiben fedeztem fel tehát azt, hogy a szabad információ-áramlástól való elzáródás milyen veszélyes lehet, ellentétben például a liberális kapitalista sajtó és az elektronikus médiák által a magánéleti intimitás megsértése árán is gyakorolt, hazug nyíltsággal. E tapasztalataim révén, ha választani lehetne a kettő között, inkább az intimitáshoz való jogomat adnám fel, csak nehogy még egyszer is, a bástyafal mögötti sumákolási lehetőséget biztosító hazug harmónia és hazug boldogság-zárak és határok mögé kelljen kerüljek! És ez még akkor is így van, ha manapság a közéleti információterjesztés tiszta tömeg-manipuláció. Ha a manipuláció éppen az ún. szabad információknak az okosan megszűrt és kiválogatottan ömlesztett dömpingjével megy végbe. És még akkor is, ha a rafinált és az erőszakos reklámok épp annyit ártanak, mint amennyi pozitív szolgálatot tesz a pontos tájékoztatás. Lám, az évtizedekig szentnek hirdetett banktitkokról, az üzleti és a pénzműveleti titoktartás elvéről is, lassan-lassan kiderül, hogy nagy veszélyeket rejt magában, mivel a maffia és a terrorista ügyletekből származó pénzek mosásának és az arab, meg a globális terrorizmusnak biztosít hátteret és működési lehetőséget. Sőt: a bankoknak az állami pénzügyi támogatásokból való, mesés meggazdagodásának, persze, az adófizető kulizók kárára.
De nem is ez a veszélyes a titok-szentség képmutató moralitásában. Hanem az a lélektani állapot, amelyben, ha valaki úgy képzeli, vagy valakik úgy képzelik, hogy valamiféle súlyos rejtegetni valója van, akkor az, vagy azok, másvalaki, vagy másvalakik által, akik a titkát - titkukat megsejtik és leleplezik, az illető személy, a titkán keresztül kézben és félelemben tartható, zsarolható és manipulálható. A sokáig titkolózó, titok birtokló ember bele szorul az általa tudott és őrzött titok eszmekörébe – még akkor is, ha mindössze a saját, személyes titkairól van szó! – amitől egy idő után szorongásossá és végül lelkileg és szellemileg zárttá és feszültté és zavarttá, majd fizikailag is beteggé válik, mivel a nyitott lét törvénye végül is az egészségnek – vagyis az egész lét befogadásának és átélésének – a törvénye, amit viszont, megsértünk a zártsággal, a titoktartással.
Egy nagyon jó ismerősömnek (igazi barátnőmnek, nem szeretőmnek!) a diplomata-atassé élettársa halt bele idejekorán abba, hogy éveken át, hordozta magában az egész Magyarország számítógépre feltöltött kataszter rendszerének a titkos kódjait, holott akkor, amikor a halála egy külföldi misszió-teljesítés közben bekövetkezett, azok a kódok nem voltak érvényesek, neki már rég nem volt dolga azokkal az országos kataszteri adat-rendszerekkel. Miért? Mert az egyébként széles látókörű és nagy (misztikus!) tudású és csupa jóindulattal telt, Skorpió-karmás személy, nem tudta, hogy milyen veszélyes dolog spirituális szempontból a hosszas és súlyos titoktartás, mert az éppen, hogy a szeretet törvénye ellen való. A titkolózástól és a titoktartástól erősen óvakodni kell és azt el kell kerülni mindenképpen. Én is sok megütközést keltek amikor az ún. családi titkainkat kiteszem az internetre. Sokan meg is akartak szégyeníteni amiatt, hogy két éve a családtól elbitangolt nagy lányom felelőtlenkedéseit, majd egy év múlva, az őt a hatalmába keríteni akaró és tőlem még jobban elszigetelni igyekvő pszichopata vőlegényének az elképesztő gerinctelenségét és az annak megfelelő erkölcstelenkedéseiről nyíltan írtam. Holott éppen ezzel a „kegyetlen” eljárásomat mentettem meg a lányomat attól, hogy a fél-őrült elszöktetője egy őrült féltékenységi rohamában, vagy az uralkodási őrülete kielégíthetetlensége miatti kétségbeesésében meggyilkolja. Az emberek nem tudják, hogy milyen veszélyes folyamatokat tartanak fenn, amikor a saját csalásaik felett szemet hunyván, az egymás csalásait és aljasságait sem leplezik le.
4. A Szeretet, mint félelem-oldó és ellenséglegyőző fegyver.
„Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok győzni őket.” A szeretet létfakasztó, gyógyító és életfenntartó ősi energiája, mivel mindennél finomabb és erősebb, oda is behatol, ahova a fény nem képes. A tudatos szeretet-áramoltatás a leghatékonyabb lényegi információ közvetítési lehetőség és a leghatékonyabb azonos frekvencia hullámsávra kerülési lehetőség. Persze, a Jézus által feltárt győzelmi lehetőség nem azonos a háborús, vagy a hatalmi apparátusok és az intézményes igazságszolgáltatási módozatok által lehetővé tett, korrupt győzelmi lehetőségekkel. E szubtilis szeretet-erővel való győzelemben nem létezik legyőzött, csak kommunikációra (információ befogadásra és információ cserére: józan belátásra kész) és kreatív kiegyenlítődésre megnyílt személy („az ellenség”, aki baráttá, segítőtárssá, jó ismerőssé lett a szeretet hatására). Annak a személynek a számára, aki megérti az egyetemes egység-alap szerinti összefüggéseket és ezért elfogadja és a szeretetet átélve, gyakorolja a nyitottsági állapotot és a szeretetet, annak a számára megszűnik az objektív, kívülről a végtelenségig rá ellenséges nyomást és befolyást gyakorló (ellenséges…) külső környezetnek, valamint az ellenséges, világegyetemnek és a szeszélyesen büntető Istennek a képzete. Az olyan külső, kényszerítő objektív hatalomnak és sors-erőnek a képzete, ami a teremtés pozitív céljával és funkciójával ellentétesen, nyomorúságra kényszerítheti az „ártatlanul” szenvedő (Holott, valójában az isteni teremtő képzeletét a karma verklizés és karma-dagasztás szolgálatába állító) személyt.
Amennyiben tehát, az ember nem csak elméletben vesz tudomást, hanem személyesen is meggyőződik e szubtilis életenergia kibocsátását és áramoltatását szabályozó törvény létezéséről (aminek ő a saját személye szerint is az egyik megtestesítője) és annak közvetlen hatásairól, az másként VAN, mint a többiek. Az számon tartja ugyan az embertársainak és főként a vele lényegi (karmikus) kapcsolatban álló családtagjainak, barátainak - élettársainak - és ellenségeinek az általa észlelt (reális, vagy vélt) hibáit, az azoktól elszenvedett sérelmeit és bánatát. De ugyanakkor szellemben és képzeletben mindig törekszik azoknak a fejlődő-képes jobbik énjével: a hibabelátásra alapuló, kreatív kommunikációra nyílt és kiegyenlítődési (megváltódási) készségének a maximumát nyújtó és a változni – fejlődni akaró személyiségével kapcsolatba kerülni. És bármekkora sértéseket is szenvedett el az embertársaitól a múltban, amennyiben azok nem váltak reménytelenül gazemberré, igyekszik azoknak, a jobbik részével kommunikálni és így, saját gyengeségeit (haragját, gyűlöletét, negatív ambícióit) legyőzve, segíthet legyőzni a másik gyengeségeit is. De ne legyünk naivak: egyetlen, vagy két igazság-szerető személy sem győzhet le egy vele, illetve az elképzeléseivel, a meglátásaival szemben álló, seregnyi hazudozó közösséget. Legfeljebb megszabadulhat az általa hirdetett eszmék miatt megbotránkozott tömeg haragjától, mint Jézus az otthonában: Názáretben, ahol egy szakadékba akarták vetni. De legyőzni sem ő, sem Mária, sem az apostolok szeretete nem tudta a papok és a tömegszellem által irányított csőcselék sunyi rossz-indulatát. A szeretet tehát csak diszkréten (mágikusan) és hosszú távon áramoltatva, vagyunk képesek ki- és befelé áramoltatni és az ugyanúgy, diszkréten tud csak mindenen áthatolni és hatni. Azonnal és szemtől szemben semmiképpen nem. Az, hogy látszólag közvetlenül is tud hatni, merő illúzió, színpadokra és filmvászonra, illetve képernyőre való. Vagyis a fiktív létezésbe. A reális életben nem létezik az igazi, magas-rendű szeretetnek azonnali eredménye, hanem csak hosszú távon. Akkor ott és akkor viszont „a gyémántot is elvágja”.
A Szeretet intenzív átélése és áramoltatása, vagyis az Abszolút Szellemen keresztüli egyetemes egységhez való kapcsolódás, egyéni érzésének a tudatos erősítése és áramoltatása csakis a minél szélesebb körű, és minél mélyebb megbocsátáson keresztül lehetséges. Ez az elbocsátási képesség megszerzésén alapuló szeretetben levés, végül is, a legcélravezetőbb sors-törekvés lehet, minden ember számára. Ugyanis, miután sikerült Szeretettel feltöltenem és ezáltal legyőzni az ellenségesen viselkedő és agresszíven gondolkozó másik személyt (vagyis annak, az anyagi lét élvezetének és korlátozottságának a kábulatába beleszédült egoját) már nem is én leszek az, aki őt legyőzi tulajdonképpen, hanem az így némi energiához jutó felettes Énje, az árnyék énjét, vagyis az én általam felerősített és feléje sugárzott Szeretet-energiával feltöltődő Felettes Énje: a saját egyetemes lelkiismerete a karmikus ösztöneit. Mert amennyiben nem hajlandó az általam is felerősített és feléje irányított Szeretet-energiát elfogadni, az ártalmas személy, a Vibráció törvényének következtében tönkre teszi önmagát saját alacsony vibrációs szintjének az intenzív átélése miatt, vagy más irányba fordul a primitív érdeklődése, vagy többé nem lesz lehetősége találkozni velem. Mert jóllehet a Karma törvényének alapján találkoztunk, de a Szeretet intenzív átélése és a szellemi létezés tudatos gyakorlása következtében én már nem leszek azonos rezgési szinten az ő rezgési állapotával (nem leszek azonos hullámhosszon vele) attól az időszaktól kezdve, hogy tudatosítottam magamban a történteket és megértettem azok rám vonatkozó karmikus vetületeit. Pontosabban: nem rezonálok már az ő alacsony frekvenciájú (fizikai, pszichikus, mentális és ideális) vibrációs állapotával.
A magasabb rezgési frekvenciák állapotában, a finomabb létdimenziókban, nem létezik olyan felállás, hogy a másik, kárt, vagy sértést (fájdalmat) okozó létstruktúra a gonosz ellenség és én, aki vele kapcsolatba kerülök (még ha áttételesen is, de vele rezonálok), akár akaratlanul is, de nem vagyok ellensége valakinek, vagy valaminek. Amennyiben valaki rám támad, és én vállalom az ellenállást és az igazságtalanság leleplezését, tehát, ha bátran felvállalom azt, hogy az öntudatom erősítése érdekében védelmi harcot vállaljak, akkor tudnom (és vállalnom!) kell azt is, hogy a Megfelelés – Kiegyenlítődés és a Rezonancia törvénye alapján- akkor is ellenség leszek, ha nem vagyok az ellenségeskedés híve. És tehát vállalnom kell, ennek a negatív szellemi – lelki állapotnak (státusnak) az összes rám vonatkozó következményeit is. Ezt az ideiglenes szeretet-ellenes (mert békétlen) állapotot tehát, ilyenkor tudatosan vállalni kell, mert csak és csakis ez vezethet ahhoz a tisztázott öntudati világossághoz, ami a lelkiismeretem szerinti békémhez szükséges. Hogyha tehát felismerem, hogy a karma-oldás érdekében, elkerülhetetlen az ellenség-státuszába való kerülésem, és azt felvállalom, az nem baj. Csak éppen tudatosan vállalni kell azt, hogy a harc nem lesz kellemes. Hogy ennek az állapotnak a lelki – szellemi és testi következményei nem kellemesek: Ingerültség, bőszült harag, lelki méreg, bosszú-, vagyis reváns- vágy, ezzel járó gyűlölet, neheztelés, a különböző stratégiázásoktól való kimerültség, félelem, indokolatlan szorongás, különböző mentális feszültségek és stressz-állapotok. És persze: látszólag indokolatlan konfliktushelyzetekbe és stressz-okozó helyzetekbe való keveredés és végső soron a mindezen állapotok következtében létrejövő betegségek, sérülések, balesetek elszenvedése.
Ilyenkor lényeges kérdés az, hogy megéri-e számunkra a helyzet és a viszonyok tisztázása mindezt? Egészen pontosan, hogy azok a karmánkkal és sors-helyzetünkkel kapcsolatos felismerések, azon megvilágosodások, amelyek ezen az áron érhetők, elvezetnek-e egy magasabb szintű spirituális öntudati fejlődéshez? Hozzá segítenek-e egy magasabb öntudati - fejlettségi szint eléréséhez? Hogy tehát, azokat a mély-tapasztalatokat és információkat, amelyeket ezeknek az alámerüléseknek az árán meg tudunk szerezni, képesek leszünk-e felhasználni a szellemi – lelki megtisztulásunkhoz és ezáltal a szeretet-képességünk növeléséhez? Vagy, engedünk a világi korrupciós szokásrendnek és a kellemetlen tapasztalatainkat, valamint a ránk vonatkozó és ránk nézve kényelmetlen és „előnytelen” információkat elrejtjük még a saját nappali éber tudatunk elől is, nem, hogy mások elől, és tehát „titkot” gyártunk belőle?
Továbbá: a külső ellenség státusában való öncélú tetszelgés viszont, már az állati ösztönöknek ad táptalajt. A képzelet útján keletkező és tovább képzelt karmikus félelmek és az egoizmus által irányított eszmekör és ennek a kiszolgálása - érvényesítése érdekében a spekulatív intellektusát használó, individuum, illetve a folytonosan alacsony vibrációs szinten élő ember, hosszú távon emiatt a, magát ártatlannak hazudó, hamis szellemi állapotban maradása miatt is beteg lehet. A folyamatos, vagy állandóan fenntartott külső ellenség-képzetek, az egyetemes léttudatból kiszorult Uroborosznak – a saját farkába harapó világkígyónak a káprázat-körében élő ember tévképzete. És azt, hogy a karma-nélküliség, tehát az ártatlanság, már a 7 éves gyermekek esetében is egy tévképzet, bizonyítja az a tény, hogy mennyi mobbingolás (kicsúfolással párosuló kirekesztés) és más, „furcsa” játszmázás történik az iskolákban, már az elemi osztályokban is. Ezeknek, a karma megnyilvánulásoknak, majdnem semmi köze nincs az állatokhoz, mivel azoknak nincs karma- felismerési és karma-oldási, rendeltetése és ennek megfelelő boldogulási ösztöne. A növényevők egészséges genetikai állományát biztosító „kegyetlen” ragadozók nem képzelik azt, hogy az általuk elejtett és elfogyasztott növényevők az ők ellenségeik.
Azok a ragadozók, amelyek felfalják a más ragadozó fajoknak a gyengébb egyedeit – az erősebb fény, hatékonyabb spirituális információ – győzelmének, illetve a Mágia és a fejlődés törvénynek a szellemében – még azoknak sem az jut az eszébe, hogy le kell győzniük a gyengébb ellenséget, hanem egyszerűen csak azok húsával akarnak táplálkozni. A természetben, a szentimentális lelkek számára (azok számára tehát, akik meghatódnak attól, hogy a farkasok széttépik az ártatlan őzet, miközben jóízűen falatoznak az üzletekben és a butikokban vásárolt hús-készítményekből) ellenségesnek és kegyetlennek tűnő egymás levadászása, nem csak hogy természetes, hanem az egyetemes törvényeknek megfelelő, egészséges magatartás. Ezek, a fajfenntartását szolgáló, illetve az erősebb gének (genetikai információ – eredet információ) érvényesülésének, illetve tovább közvetítésének az elvét szolgáló jelenségek, a Csoport-karma szellemében a Kompenzáció Egyetemes törvénye alapján történnek. De, az állatvilág jelenségei, még a biológiai hasonlóságok és azonosságok alapján is, csak annyiban lehetnek az ember számára példaértékűek, amennyiben ismerjük a genetikai, a biológiai és a fiziológiai folyamatokat és az ún. életben maradási és fajfenntartási ösztönöket működtető spirituális törvényeket.
Az állat, még akkor is, ha meg tanítja szavakkal kommunikálni az ember, soha nem lesz képes az analogikus gondolkozására, mivel nem rendelkezik spirituális és kauzális öntudattal, misztikusan kifejezve: buddhikus, vagy krisztusi testtel. Az állat mint ősidea-megtestesülés, az embernél jóval később létesült a kauzális teremtésben, mivel Ádám Kadmon, az Istennek a megváltás végez vitelére vonatkozó első ideája az ember. Az úgynevezett létért való küzdelem, vagyis az egyik a másik fajnak a rovására való terjedése vagy fejlődése, a növényi és az állati regnum viszonyait tehát automatikusan szabályoznák az egyetemes törtvények, amennyiben az ember nem avatkozna ebbe bele. A fizikai dimenzió határállapotaihoz közel álló kompenzációs folyamatok erre a legjellemzőbbek. Ezeknek viszont csak és csakis alárendelt kapcsolata van, az ember tudatában, előbb mint individuális öntudat, majd mint egyetemes felelősség-tudatként megjelenő, azon keresztül megnyilvánuló egyetemes léttudat. Az állati regnum szintjén, a Polaritás, a Karma és a Kompenzáció törvénye az individuális felelősségtudat implikációja nélkül, úgymond lineárisan fejti ki hatását az állatok esetében, jól meghatározott (határ állapotban levő) genetikai és biológiai egyensúly-fenntartási szükségletek alapján.
A megnyilvánult létnek az alacsony frekvencián rezgő (fizikai) dimenzióban és a fizikai - természeti létnek az ember által megzavart (szennyezett) állapotaiban, e zavartságnak megfelelően: egyre kiismerhetetlenebbé, illetve illékonyabbá (felismerhetetlenebbé) válik az információ. Ezt testesítik meg egyébként az egyre nehezebben gyógyítható, egyre bonyolultabb fizikai zavart: egyre nehezebben kezelhető betegségeket okozó vírusok. Ezek, a teremtés törvénye szerint a mi zavaros és romboló képzeteinket megtestesítő információkat hordozó parányi lét-struktúrák. Ezek közül egyesek képesek összezavarni és akár csak néhány óra alatt is, szétbontani az egész szervezetünknek az évmilliós fejlődési folyamatok során kialakult és jól meghatározódott struktúráját, annak a függvényében, hogy az illető személy idea- és mentális világa, mennyire veszélyes a felsőbb dimenziók kiegyenlítődési törekvéseire nézve, illetve, hogy az adott „veszélyes” személy, milyen fizikai környezetben tartózkodik éppen. A fizikai lében, pontosabban a természetnek az idő-tér viszonylatában ugyanis, az információáramlás és az egységhez – a lét egészséghez való szubtilis kapcsolat állapota és ereje (a szeretet) is meghatározzák a történéseket, a rezonancia és a polaritás törvénye szerint. Az életünk történései tehát, mindig az adott idő és a tér állapotaihoz, illetve azok különbözéséhez és változásaihoz is kötöttek. (A relativitás elméletének a biológiai folyamatokra való kiterjesztése.) Ezért a ciklus és a ritmus törvénye szerint, a természetben majdhogynem tapintható módon „ideje és helye van” annak, hogy bizonyos információk miként és mikor kerülnek a napvilágra, bizonyos nyitott (szeretet) állapotok mikor nyilvánulhatnak meg és mikor záródnak le az érlelődés- és egy magasabb evolúciós fokon való visszatérés érdekében.
De vigyázat: ehhez a szó szerint vett, az idő és a tér különböző pontjain életet nyert személyi tudatok közötti lineáris összefüggést feltételező vallásos elemnek: a keleti reinkarnációnak (a reinkarnáció metaforájának) annyi köze van, amennyiben egy személy lehetnék én pl. egyszerre a gyermekeimmel. Mert az abszolút létben persze, hogy egy vagyok velük, mint ahogy egy vagyok minden emberrel és minden megnyilvánult, vagy még meg sem nyilvánult kauzális folyamattal és jelenséggel. De a lét határállapotában: a fizikai dimenziónak a nem véletlenül az anyagban zártnak tűnő, időhöz és térhez kötött változó struktúráiban az egyéni - történelmi és földrajzi - tapasztalathoz kötött személyi tudatok közötti azonosság, nem csak hogy lehetetlen, de metafizikailag nincs is semmi féle értelme. Egészen pontosan: mind a karma törvénye, mind az evolúció törvénye és mind a megváltás törvénye következtében értelmetlen. Vagyis: a Szeretet önmagában még nem a minden! És hálistennek, mert mi is lenne, ha a Lilith jelensége által a visszájára állított, negatív megnyilvánulási formájában, tehát a gyűlöletben, ő képezné az ember számára a mindenséget!
Mert kétségtelen az is, hogy sokszor azonos helyzetnek-állapotnak, jelenségnek tűnő, döbbenetes összefüggések jönnek létre a megnyilvánult teremtésben, de teljes azonosság csak az abszolút létben lehetséges. Így kell értenünk a létezésnek ezt a legátfogóbb törvényét is: az egyetemes nyitottságnak és az egyetemes összefüggéseknek a törvényét: az egyetemes Szeretetet-állapot törvényét is, a legnagyobb teremtő erőt, amely Jézus szavai szerint, az ellenséges (titkos és titokzatos) helyzeteket és állapotokat megszüntetve, lehetővé teszi a fény-hatolást és ezáltal győzi le az ellenségeket és a betegséget. A fény ugyanis nem mindig tud behatolni oda, ahol elzárkózás van, ahol elhárítássá, elzárkózássá, tehát, ahol saját ellentétévé: gyűlöletté, egyoldalú és zárt élettérré: gyűlöletté változott a szeretet. Vagy, amennyiben erőszakkal behatol, vagy megkísérel behatolni erőszakosan, annak – a hatás és visszahatás törvénye szellemében – még nagyobb rombolás (pusztítás!), vagy – és, még az előző zavarnál és elzárkózásnál is nagyobb zavar és elzárkózás lesz a következménye.
A saját ellentétévé vált szeretet-állapotot mindig megpróbálja lerombolni a Fény és ilyenkor katasztrófák következnek be, mert van amikor le is kell rombolni a görcsbe került gyűlöletet (az ellenálló, elutasító, önmaga ellentétévé vált Szeretetet), vagy azt a valakit, aki másra sem képes már csak a bőszült gyűlöletre, bosszú vágyra, vagy a végzetessé is válható csalásra, a valóság széles körű meghamisítására. Az ember számára az Egyetemes törvények összhatása szerinti értékelés és megítélés kérdése az, hogy békén kell-e hagyni egy lemerevedett, befagyott lelki állapotot, vagy további Fény-adással megsemmisíteni. Ezért fontos az, hogy az ember ne gyűlölködjön, de ne is jótékonykodjon, hanem helyes ítélettel tudatosan cselekedjen. Egyrészt tehát, ilyenkor az ismételt fényadás növeli az ellenállás és az elzárkózás bőszültségét, a haragot és a gyűlöletet, sőt, még a bosszúvágyat is. De ez nem baj, mert egyrészt, az alkímiai kiégetés műveletét tudatosan használva, a fény-növeléssel, a gyűlölködő személynek, a bőszült ellenállását addig fokozhatjuk, amíg a gyűlölet önmagát semmisíti meg, és az illető személy például, még bele is hal az intenzíven átélt elzárkózási (negatív) élményeibe. Másrészt ilyenkor az a fontos kérdés, hogy kívülről mit, kinél és miért akarunk elérni, ahelyett, hogy inkább befelé, magunk felé (a magunk felé) fordítanánk az ambíciónkat, és, az szerint folytatjuk-e kívülről – ki felé a fényadást, az értelmezést, vagy inkább a belső, diszkrét szeretet-áramoltatást választjuk? Hiszen az sokkal könnyebb. Az is igaz viszont, hogy ennek az eredménye kevésbé látványos, és a szerzőséggel, vagyis, a pozitív „tett” végrehajtásával, dicsekedni nem lehet.
Amennyiben a polaritás törvénye szerint és a kiégetés művelete szerint akarunk egy külső ellenállást megszűntetni tehát, az értelmezést – meggyőzést addig kell tennünk, amíg, az ellenállás megszűnik és az ellenálló beomlik önmagába. Vagy, a Polaritás törvénye logikája szerint, egyszerűen átvált az ellentétébe: a be- és elfogadásba. Vagyis és végül is, a szeretetbe! – Persze, már ha átvált, ha még képes átváltani.... A lényeg, hogy akarjuk-e vagy nem azt, hogy velünk szembe többet ne gyakorolja az ellenállást, az elutasítást, az elzárkózást, a gyűlöletet, és, hogy ennek az érdekében a külső, értelmi – logikai meggyőzésnek, a ráhatásnak az útját választjuk-e, vagy azt félre téve, előbb az annál sokkal, de sokkal több fegyelmet és figyelmet (önfegyelmet) igénylő, diszkrét szeretet-áramoltatás útján próbálunk eredményt elérni? Hogy tehát melyikben bízunk inkább? A mind a történelmi tanulságok alapján, mind a személyes tapasztalataim alapján, én inkább a fény és világosság növelés, vagyis az igazsággal való bombázásnak és a törvényesség helyreállítása érdekében tett törekvések útjában bízok jobban, mint a szeretet-áramoltatásban, lehet, hogy azért, mert férfi lévén, még soha nem tudtam annyi szeretetet áramoltatni és olyan intenzíven, hogy az engem megtámadó nők ettől jobb belátásra térjenek. De nem tartom kizártnak azt, hogy a nők képesek lehetnek ennek a fordítottjára és inkább a szeretet-áramoltatással érhetnek el jobb eredményeket az ellenségeskedés megszüntetésében.
Másrészt, az is lehetséges, hogy csak idő kérdése az, amíg az első fényimpulzus által hordott információ egy részét az illető személy (elhárításba, el nem fogadásba, be nem fogadásba, elutasításba, elhatárolódásba, ellenállásba, netalán gyűlöletbe került személy) feldolgozza a pozitív, építő információt. Hogy csak addig nehéz a kommunikáció, amíg a tudatába, vagy a tudattalan világába bejutott információ-résznek sikerül olyan helyre bejutni, ahol sikerül a nappali rudat szintjén is pozitív változást elérni. Nos, ilyenkor, ha még jön egy újabb fényadag, az elzárkózó személy annyira begörcsöl, hogy ott, ahova a korábbi fényimpulzus behatolt, még nagyobb fájdalom, félelem, feszültség, ellenállás, gyűlölet stb. keletkezik. Amikor ugyanis a nyíltságot és a befogadást biztosító szeretet már meg van romolva, vagy át van állva az ellentétébe (haragba, gyűlöletbe, elzárkózásba, esetleg bosszú vágyba), vagy egyszerűen csak "el van menve hazulról", a fénybehatolás mindenképpen – ha nem is fizikailag, de nagy fájdalmat okozhat és ezzel is kell számolni! Másrészt a szeretet megszűnés és hiány, vagy annak a romlása és haraggá – gyűlöletté válása, mindenképpen egyfajta gonoszkodási reflexet hoz létre és ezzel is kell számolni. Megint csak mi kell eldöntsük, hogy ezt akarjuk-e fokozni, vagy, amennyiben hívők vagyunk és tudjuk, hogy nem hibáztunk, egyszerűen rá bízzuk az időre és a szent szellemre (az Isteni Igazság erejére) azt, hogy nélkülünk, a mi beavatkozásunk nélkül végezze el a tudatosítást – megvilágosítást, és ez által a gyűlöletté vált szeretet feloldását, az egyensúly helyre-állítását.
A kérdés tehát az, hogy mit akarok elérni. Ha fontos valamiért a számomra a személy, jelenség, vagy esetleg csoport és azt is tudom, hogy van még esze, tehát kellő intelligenciája – belátási képessége az igazság befogadásához és megértéséhez feldolgozáshoz, és látom, hogy ellenáll, akkor még keményebben ráhajtok. Nem érdekel, hogy mennyire fáj, mert a folyamat végén, ha megtörtem az ostobaságot, ami miatt a szeretet-görcs beállt, úgy is csak a gyógyulás következik. Mint pl. a volt feleségemnél. Tudom, hogy az intelligenciája maximális, az nem szenvedett csorbát, de Júdási módon spekulál vele és csak az önzését szolgálva, ha rejtetten is, de mindig csak azt firtatja, hogy miként szabaduljon meg a szülői felelősségeitől, a gyermekekért való áldozathozataltól, tehát elutasította a Szeretetet, ahelyett csak spekulált. Nem engedek tehát a huszonegyből, és addig tartom fenn és hangoztatom azt, hogy amit most csinál a gyermekekkel szemben, az helytelen, mert önzésből fakadó gonoszság és felelőtlenség. Vagy fel ébered, vagy addig folytatja ezt, amíg meghalok, mert nála sokkal idősebb vagyok. De így, ahogy van, ebben a sunyító, aljaskodó állapotában nem fogadom őt el. Nem, mert tudom, hogy sokkal többre képes, hiszen intelligens és a metafizikai információknak is a birtokában van. És akármilyen ellenségnek, sőt: zsarnoknak is kiáltana is ki, én akkor is, fenntartom a vele szembeni maximális morális igényemet, és amikor azt látom, hogy megint sumákol, akkor ezt nyíltan ki is mondom és a nem tetszésemet ki is fejezem és fejtem a számára mindenki, vagyis: a nyilvánosság előtt is, tehát a Világosságban és a fényben, nem a sötét titkok zónájában.
Arról van szó ugyanis, hogy éppen a szeretet miatt, annak a tisztán maradása érdekében, vannak olyan élethelyzetek is, amikor fel kell tudni vállalni az ellenség szerepét és annak a státuszát a megnövekedett karmájuk által hajtott, felelősségtől és kötelezettségtől menekülő, felelősség-hárító, zavaros, hazug, korrupt, vagy éppen a gonosz személyekkel szemben, amennyiben az illető személyhez, vagy jelenséghez közvetlen közünk van.
Sok személynek az a baja, hogy jóindulattal és jóakarattal akar fényt adni, értelmileg hatni és mégis azt kell tapasztalniuk, hogy éppen azok, akiknek ők annyira jót akarnak ellenségeskednek velük. Na és? - Ez a dolgok természetéből következik. Nem lehet és nem is kell a világot, de még a lusta közvetlen ismerősöket sem megváltani, mert a megváltás személyes ügy és feladat és szükség, és mindenkinek a maga baja, hogy ezt mennyire érzi, vagy sem. Egy dolog tehát az igény fenntartása egy számomra fontos személlyel szemben (pl. a gyermekeim anyjával szemben, még akkor is, ha elváltam tőle, hiszen, amíg nála is van gyermekem, minimum a gyermekek törvényes láthatása miatt rá vagyok utalva, hogy vele kommunikáljak és együtt működjek) az annak megfelelő fényáramoltatás. És más dolog a mentalitás-változtatásnak, a személyi változásnak, a gyökeres megváltozásnak, és a megváltásnak az erőltetése és erőszakolása olyan személyek esetében, akik nem tartóznak a közvetlen létkörünkbe. Az ők és a szeretteik dolga az, ha bőszültekké váltak a gonoszságukban, vagy annyira elbutultak, hogy a felébredésre már intellektuálisan képtelenek. Ha fényt akarsz adni, vállald fel bátran az ezzel járó ellenség szerepét is, ahogy Jézus is tette ezt a farizeusok esetében, akiket annyit szidott, hogy az evangéliumok egy negyede ezzel a szidalmazással van tele. "Azt hiszitek, hogy én békét hozok? Ne higgyétek, mert én tüzet hozok. Miattam össze fog veszni a fiú az apával és az anyával, a leány az anyával... stb." – Vagyis: Jézus sem törekedett mindent kizárólag szeretettel megoldani!
Az ezredforduló és az azt követő években a szeretet nélküli fényrobbanás (tudományos információ robbanás), vagyis a hamis nyitottság és a szeretet nélküli értelem – az önhittséget dagasztó intellektuális tágulás - által kiváltott természetellenes liberális magatartás és gondolkozás, vagyis az egoista kapzsiság lett a nyugati típusú civilizációban élő emberiség jellemzője. Ez viszont, ugyancsak az ember által rosszul és hibásan, vagyis: törvény-ellenesen megélt evolúció következményeinek, valamint e negatív következmények visszahatásának az eredménye. Vagyis: a spirituális fejlődés nélküli (felelősség nélküli) technikai – tudományos fejlettség által megvillogtatott életnyerési lehetőség tévhite szerinti globális, demokratának hazudott, de valójában csak liberális erkölcsnek a globális mentális kábulatig (A dekadenciáig, a perverziónak a normálissá való nevezéséig, tehát: a civilizációs megzavarodásig és teljes elhülyülésig) menő következménye. Az emberiség kilencven százaléka, most is csak nyerni: öncélúan élvezni, kényelmesen élni, és élvezeti és kényelmi lehetőségeket biztosító javakat halmozni akar. Illetve egy része, a mások által megszerzett felesleges élvezeti és kényelmi cikkeit és javait, illetve a feleslegesen felhalmozott és mások által irigyelt javakat egyik a másiktól elcsalni, ellopni, vagy elrabolni. És persze, a másik része, a feleslegbe szerzett javait a rablás ellen megvédeni. Ez, az ezredfordulói globális gyűlölködés fenomenológiája, amit a rabló - védő háborúkat és az ideológiai köntösbe öltöztetett, szövődményes gazdasági érdekek mentén viselt modern háborúkat felváltó terrorista akciók testesítenek meg.
A gyilkos és öngyilkos merénylők által elviselhetetlennek érzékelt politikai helyzetet meg lehet (lehetne) ugyan változtatni, de a boldogság- és szeretet- ellenes, tehát a megváltás ellenes karmákat nagyon nehezen és nagy türelemmel, kitartással és alázattal! A fizikai valóság semleges karma-megjelenítő funkcióját tagadó, és ezért azt, vagy az abból kibányászott és árú-cikké, vagy ingatlan-értékké változtatott részeit, akár az életük árán is szétrobbantani akaró terroristák – vallásos, filozófiai vagy politikai meggyőződésüktől függetlenül! – nem mások mint a visszájára fordult, kiengesztelhetetlen gyűlöletként jelentkező szeretet törvényének a (negatív) megtestesítői. És azt, hogy ez mennyire igaz, semmi nem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy a mások életét a saját életük árán is elvenni akaró merénylők között egyre több az eredetileg az élet-adásra és nem annak a kioltására született nő, az ún. fekete-özvegyek hada. Ők eredetileg a szeretet princípium megtestesülése, akiknek az életpusztítás helyett az életadás és az élet-óvás és gondozás lenne a teremtés eredeti rendje szerinti funkciója. - És ha ide eljutottunk, talán az is érthető már, hogy miért választottam e törvényt ismertető - vizsgáló tanulmányom mottójaként a Hamvas Béla beavatási regényének egyik kulcsmondatát.
Nem tartozik e tanulmány tárgykörébe annak a vizsgálata, hogy kinek van (volt) nyitottabb élete: a nyílt ég alatti sátrakban lakó és így a természettel állandó közvetlen kapcsolatban élő nomádoknak, vagy a csillagos eget hónapokig, évekig nem látó – de legalábbis, azt csak igen ritkán, vagy talán soha meg nem néző, nem figyelő - de rádióján és televíziós készülékén keresztül a nagyvilág eseményeiről folyamatosan értesülő, biztonsági zárral egybekapcsolt kaputelefonos tömbház lakásaikban élő személyeknek? Vagy a központi riasztóberendezéssel ellátott és harci vérebek által őrzött villáikban élő, szociális hálóval a szélsőséges természeti tapasztalatoktól - élményektől megkímélt, de az elkerült – elhárított életfeladatokban gyökerező tragikus sorsukkal szemben ugyanúgy védtelenül maradó polgároknak? Egy biztos: az utóbbi semmivel nem egészségesebb és lelkileg sem gazdagabb az előbbinél, még akkor sem, ha a gyógyszerdopping és ugyancsak a biztosítási rendszer szerint működő szociális háló, vagy a kultúrának nevezett tömeges népbutítás azt a látszatot kelti, mintha az utóbbi egészségesebb, vagy lelkileg gazdagabb: szeretet adásra és finom (diszkrét!) áramoltatására képesebb lenne. És erre a legfőbb bizonyíték a természettől egyre inkább elszakadó, az élvezeti és kényelmi cikkeket a fegyverekkel és bombákkal egyenes arányban: halomban gyártó civilizációt behálózó kábítószerezés, ami a szeretet és a valódi fény-hiánynak a legbiztosabb jele.
A szeretet és az egészség törvényével csak azután kerülhetünk harmóniába, ha a személyi tudatunkat egyetemes tudattá, illetve a személyi felelősségünket egyetemes felelősségtudattá fejlesztettük, vagy legalábbis több éve már, hogy ezen az úton járunk. És csak akkor, ha a képzelet-világunkat: az imaginációnkat megtisztítottuk minden egoista ambíciókhoz és zavaros vágyakhoz, sóvársághoz kötődő, velünk született, vagy a neveléssel - tanítással, illetve a vallási, kulturális, gazdasági és politikai ideológiákkal belénk táplált tévképzetektől. Ehhez viszont előbb meg kell tanulnunk az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, majd velük lehetőleg addig, amíg őszinte megbánást nem mutatnak és bocsánatot nem kérnek, nem tárgyalni, csak abban az esetben, ha ez (pl. a közös gyermekeink láthatási lehetőségének a megszervezése miatt) elkerülhetetlen. És akkor, hogyha megtanultuk a minket elhagyó személyeket mindig és végleg elbocsátani. Ahogy a szellemi bölcsesség szakrális művelői állítják: a szentek szentjébe nem lehet sáros cipővel és poros lábbal bemenni.
Hibabelátási-, felelősségvállalási-, megbocsátási és elengedési képtelenséggel, nem lehet még csak fényt és szeretettet sem befogadni, nem, hogy szeretetet áramoltatni és fényt terjeszteni, igazságot hozni. Hiába, hogy mindenütt az egyetemes létben ott van és főként bennünk: a szívük titkos magjában is ott van (sőt: a leginkább ott van!) az egyetemes szeretet ereje, mert nem lehet egoista ambícióktól telt lélekkel és zavaros képzeletvilággal (a teremtés funkciója és az evolúció céljának a értelme megértése nélkül, átvilágítatlanul) boldognak lenni: harmonikus egységbe kerülni. És így, még annyira sem lehet teljesen egészséges lenni. Egyszerű misztikus ámítás és önámítás az, hogy (A személyi horoszkópunkból könnyen kiolvasható, de…) felvállalatlan és feloldatlan anyai ági örökletes karmával lehetséges, lenne nagyobb mennyiségű tényleges szeretetet kapni vagy áramoltatni. Lehetetlen tehát, feloldatlan, mert rendjén valónak hitt magzatellenes és gyerekellenes-, meg családellenes, valamint férfiasság- és személyiség ellenes szellemi programokkal terhelten, valamint az ámítási és az önámítási programok által manipuláltan, tehát rejtett haragban és gyűlöletben, akárcsak csendes neheztelésben is boldognak lenni! Lehetetlen a tudattalanunk mély rétegeiben rejlő neheztelésekkel az isteni szeretettel egybe olvadni és eggyé válni. Ezért kell a szeretetben élni kívánó személyeknek megtanulni a hibájukat beismerni és másoknak maradéktalanul megbocsátani. Mert a megbocsátás nem korrupcióban való további együtt-játszmázást jelent, hanem mindössze engedést, nem – haragvást, nem-gyűlölködést. Az együttműködés csak azt követően jöhet, hogy a bántalmazó – tudatosan kár-okozó mélyen belátja a vétkeit és őszintén bocsánatot kér, ami feltétele annak, hogy maximálisan törekszik a többet nem vétkezésre. Ehhez viszont arra van szükség, hogy határozottan belássuk azt is, hogy aki rá szorul arra, hogy harmadszorra és negyedszerre is megbocsássuk a tévelygéseit, azzal – Legalább is, egyelőre, amíg nem hajlandó arra, hogy erőfeszítéseket tegyen e tévelygési szokásainak a megváltoztatására, kiiktatására - addig semmi értelme nincs továbbra is komolyan szóba állni.
Az utóbbi horoszkóp-rendelések teljesítése, honorálása közben, illetve a rendelés gondolatával kacérkodó, gyermeket szülni, illetve nemzeni és nevelni-gondozni nem hajlandó, általában az Oroszlán és a Nyilas jegyében, Oroszlán vagy (és) Nyilas Sárkányfarokkal és/vagy az Oroszlánban, vagy a Nyilasban álló Lilithel született nőkkel és férfiakkal való levelezések közben, észrevettem, hogy az ún. „Maszkulinitás ellenes és Személyiségi Karmával” (Sértődékeny, hibás önérzettel, személyi tudati alakítással, illetve öntudati finomítással: szellemítéssel, spiritualizálással) született személyekben van egy eredendő - Egyeseknél nyilvánvaló, másoknál rejtett! – kevély egoizmusból eredő gonoszságra való hajlam. Egy olyan karmikus vonás tehát, amit nem vettem észre és nem írtam le, az anyai ági örökletes (karmikus) programok leírásakor az egyes számú programnál, vagyis, a személyiség ellenes - programok felsorolásánál. Pedig egyértelműen következik belőle - mármint a gonosz önzésre való hajlam a személyiség-ellenes program természetéből. És teljesen mindegy, hogy gyáva Oroszlánról, vagy agresszív, másokat önkéntelenül és öntudatlanul is lehengerelni akaró Oroszláni karmával rendelkező személyről van szó! Sőt: a gyáva Oroszlánok esetében – mivel rejtett – talán még veszélyesebb is ez az önkéntelen, a mások személyisége ellen irányuló (személyiség ellenes) rejtett ambíció, a kevélységgel párosuló, mások uralására való sunyi törekvés. Az egonak ez a narcisztikus gőgje, ami hibás önértékelésben, tehát téves önképzetben és önérzetben, vagyis: irracionális önérzeteskedésben, hiúságban, becsvágyban, nyilvánul meg, azért hátrányos, mert az ember emiatt, teljesen képtelen az igazi szeretetre. Vagyis képtelen az odaadásra, a sors-bizalomra, a hitre, az igazi lazaságra – inkább csak erőltetett, vagy megjátszott, sőt: görcsös lazasági állapotok és harmónia-törekvések jellemzőek – képtelen a tényleges odaadásra és áldozathozatalra. Képtelen a belső, spirituális szeretet-áramoltatásra és az ok és az okozat (Ciklus és ritmus, avagy az idő Egyetemes törvénye) valamint a hatás és a visszahatás törvényének a következménye- és a hatásaképpen, folyamatosan beteges lesz.
Ráadásul mindig félni-, illetve szorongani fog önkéntelenül attól a tévképzetétől, hogy valami számára fontos dologról lemarad, hogy valamitől megfosztják, megfosztja a sors, miközben saját maga fosztja meg éppen e bizalmatlanságával és e nyughatatlanságával magát a lényeges és számára fontos átélésektől, mert mindig szorong hogy másnak valamiből több jut (jutott) mint neki. Úgy képzeli önkéntelenül, hogy, ha csak önmagának is, de föltétlenül meg kell mutassa, hogy ő mennyit ér – hogy ér ő is annyit mint a másik, mint mások, sőt, annál még sokkal többet is, stb. És ha ebben úgy érzi, hogy valakivel, vagy valakikkel, vagy valamivel szemben előnytelenül alul maradt, akkor a másikat, azoknak az érdemeit igyekszik kisebbíteni, mások személyi tulajdonságait öncélúan kritizálni, önkéntelenül, vagy fél-tudatosan. Az első olvasatra a nárcizmusra gondolunk, de nem az, mert ez az ostoba nárcizmusnál sokkal, de sokkal mélyebb vétkezésre való hajlam, ami miatt az ilyen személyek még az Istenben sem hisznek, hanem csak és csakis, az ők kiválóságában és tehetségeiben. Nos, az ilyen ember mellett mindenki szenved és ezzel nincs amit csinálni, mint úgymond kegyetlenül le leplezni, és a szemébe mondani bátran, hogy gonosz, hogy igenis gonosz és nem fogjuk szeretni és nem fogunk vele semmiben együtt működni, addig, amíg ezt be nem ismeri és fel nem váltja szeretetre, mások személyi értékeinek és munkájának a megbecsülésére és értékelésére.
Persze, nem minden tűz-karmával született személy ennyire súlyos eset (mint például a minket csupa hírnév-vadászatból megtámadó, Budapesti feminista blogger: Gerle Éva, aki maga a boldogtalanság megtestesülése). Az igazság az viszont, hogy ébernek kell lenniük a tűz jegyű karmával született személyeknek, mert már csak attól is elveszíthetik a realitás-érzéküket, , hogy például, jól néznek ki, vagy, ha a jó mesterségbeli tudásuknak megfelelően sok pénzt kereshetnek bennük ez máris automatikusan egy nyílt, vagy rejtett hamis személyiségtudatot, rejtett gőgöt és önhittséget idéz elő. Egy kívülről nem érzékelhető, rejtett többlet-öntudatot, vagy éppenséggel kinyilvánított gőgöt, belső nagyképűséget eredményez, ami azonnal meg is fosztja őket az elemi szeretet átélési képességétől is. Nem lehet hiúsággal és önhittséggel, gőgre, öncélú becsvágyra való hajlamokkal önátadónak és áldozatkésznek lenni. Nem lehet az odaadást – az egységérzetet: a teremtés pozitív értelmébe, céljába és rendeletetésébe vetett hitet átélni, csak miután tudatos erőfeszítések útján valaki meghaladja ezeket a tűz-karmás determinációkat. Akiknek az Oroszlán napjegyükben támadott bolygók, illetve a Lilit és/vagy a Sárkányfarok áll, vagy az egyes, ötös, vagy kilences házuk terhelt, azok ugyanígy, ilyen fajta rejtett, vagy nyílt kevélységből, gőgből, becsvágyakból, hiúságból (és végső soron gonoszkodási hajlamból) örököltek sokat az anyai ági női őseiktől.
Nekem is erről szól az egész anyai ági családfám és a sorsképletemben is, az Oroszlán jegyében álló Plútóm eléggé támadott. És Skorpió- Napom is kap negatív fényszögeket, most nem is sorolom fel, hogy mitől. Nem ítélkezek tehát senki fölött, amikor ezeket írom, hiszen mindezt a rejtett gőgöt és hiúságot és önhittséget, sőt, bizonyos fokig még a kevélységet is, éppen hogy önmagamban fedeztem fel! És ezt annak ellenére is, hogy a sorsképletemből kiolvasható konkrét tűz-karmám nincs. De igen is, szembe kellett azzal is nézzek, hogy én is rendelkezek ilyen késztetésekkel, miután több héten át, két, gyermeket szülni nem akaró, és ugyancsak különböző racionális indokolt, „humánus és logikus” (szerintük érthető!) okból kifolyólag a családalapítás gondolatát is elutasító, az Oroszlán és a Nyilas karmához valamiféleképpen kötődő harminc év feletti magyarországi nővel leveleztem. Egészen pontosan akkor, amikor ezen levelezések közepette jól meghűltem és nem értettem, hogy mitől? Hiszen a felszínen nem haragudtam senkire és semmire és így nem maradt más, mint az, hogy felfedezzem a lényem rejtett mélységeiben jól megbúvó, mások fölött hamisan és lenézőn ítélkező, nagyképűségi, sőt még kevélységi késztetést is, valamint a becsvágyat, sőt, még az irigységet is, illetve az ezekben gyökerező sors-nehezteléseket. Ez viszont nem azt jelenti, hogy az engem, a több gyermekes családapát agresszíven támadó hölgyeknek nem írtam meg az igazságot, ti., hogy miért is támadnak tulajdonképpen. Naná, hogy nem azért, mert a Napom és a Plútóm negatív fényszögeket is kapnak, vagy mert a Kosban álló Holdam támadja a Marsomat és a Lilithemet és fordítva, ahogy a szemforgató misztikusok, mondják, akik azt képzelik, hogy erre jó az asztrológia: úgy e3gyenlőnek lenni, hogy a megváltásra őszintén törekvő személyeket is bemártani, és maguk mellé lehúzni! Nem kérem, ezek szín tiszta gonoszságból, illetve, a gonosz lelkiismeretük megnyugtatása végett támadtak meg, amiért azt merem hirdetni, hogy több gyermekkel is, igenis boldogan lehet élni, még akkor is, ha csak a minimális határ alatti álló, jövedelemmel rendelkezik az ember.
Az egyetemes nyitottság és szeretet-energia törvénye asztrológiai analogikus megfelelője a Neptunusz bolygó és részben annak az otthona, a Halak csillagképe, valamint annak a gyakorlati életkörét megtestesítő XII. horoszkópház, aminek az uralkodó bolygója szintén a Neptunusz, a Jupiterrel együtt. Alkímiai megfelelői a sublimatio (finomítás) és a preparatio (az előkészítés) művelete. A kabala és a tarot ikonjai közül a Mágus, az Életerő a Mérték, a Hold, a Nap és a Világ állnak e törvénnyel analogikus kapcsolatban.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Megosztás a Szepon         
Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO