ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.29. 08:09

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 4 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2014.02.20. 18:47 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Kozma Szilárd karma- és család-aszrológus:

Szaturnusz, Sors és Kereszt


A SZATURNUSZ asztrológiai szimbóluma a Jupiterével szimmetrikusan ellentétes: felül van a természeti tapasztalást, tehát a fájdalom jelzéseinek, e jelzések racionális észlelésének és értelmezésének a szükségét jelentő kereszt és alul van, a Hold szimbólumánál leírt tudattalan szellemi-lelki meghatározódásokat és az érzelmi - képzeleti folyamatokat (ambíciók, félelmek, haragvások, ragaszkodások, elhárítások, stb.) jelentő félkör. Vagyis: a Szaturnusznál az akarat, a racionális tudatosság és az önuralom uralja az érzelmeket és a képzeletet.

A Szaturnusz tehát, elsősorban és végső soron, a felelősségérzet és a felelősségtudat, valamint, ezzel együtt és ennek a szellemében, a törvény-ismeret és törvény-tisztelet, sőt: a törvényszeretet és a következetesség őserejét testesíti meg, aminek a tartozékai és működési feltételei a memória és az összpontosítási (odafgyelési) képesség. Jelentése a Jupiterével kiegészíti egymást, hiszen spirituális értéktudat, vagyis szellemi hierarchia képzet és viszonyítási készség (Jupiter) nélkül, el sem képzelhető igazi felelősségérzet és felelősségtudat, amit a Szaturnusz - többek között - megtestesít.
A Szaturnusznál, mint metafizikai létprincípiumnál a személyi és személyes tapasztalás, a tudatosan megélt Teremtés (élet), az észlelés, tehát a határhelyzetek és a végső állapotok megismerése, ismerete, számontartása és számonkérése az elsődleges. A Szaturnuszi által megtestesített létprincípium egyértelműen a Karma, vagyis az Ok és az Okozat, illetve a Hatás és a Visszahatás Törvényéhez kapcsolódik. Ezért a Szaturnusz tágabb asztrológiai értelmében az Egyetemes Felelősségtudatot, illetve a Felelttes Én-t megtestesítő bolygó. Azért hívják misztikusan a Nagy Tanítómesternek, a Karma Urának, vagy az Egyetemes Felvigyázónak, mert addig ismélteti egy - egy általunk asszimilálatlan és ismeretlen létprincípiummal való "találkozásunkat" a különböző tapasztalások láncolatán (fájdalom, betegségek, balesetek) keresztül, amíg ráébredünk a személyes karmánk jellegére, illetve, ennek ismeretében, az illető karma-motívum feloldásánk az elkerülhetetlen szükségére és a (belső) harmonizáció szükségének a határozott tudomásul vételére.


Az a személy aki kezdi felismerni a benne működő, visszafogó és ismétlésekre szorító szaturnuszi erőket, az hozzá fog a karmája minél nagyobb mértékű megismeréséhez és feloldásához, vagyis a saját személye pozitív átalakításához, átneveléséhez: a vak ambícióktól, az irrracionális sóvárgásai szenvedélyes vágy-kielégítéstől és a gyávaságtól, a gyűlölködő érzelmektől, a másokkal szemben táplált ellenséges képzetektől (agressziótól), az önámítástól és a hazudozási reflexektől, az imaginációjának (az életképzeletének) a negatív - romboló képzetektől és a sötét, agresszív gondolatképektől, az ilyen jellegű spontán képzetektől való megtisztításához. Aki ehhez nem fogott hozzá, azt hosszú távon, előbb, vagy utóbb, de mindenképpen személyi és anyagi veszteségek és betegségek sorozata fogj érni, még akkor is, ha éppen milliárdokat kereső sikeres üzletember, a Microsoft tulajdoonosa, vagy befolyásos pártvezér, esetleg épp az Egyesült Államok, vagy az Orosz Birodalom elnöke, a Kínai Kommunista Párt főtitkára. Talmi társadalmi - közösségi csillogásaik mögött ott bujkálnak az egészségi, vagy a családi, szerelmi-szexuális nehézségeiket, személyes kudarcaikat, csődjét előkészítő problémáik, mint a sorra el - el bukó európai politikusok, akik közül sokan még börtönbe is kerültek utólag.


A Szaturnuszi sorsjelzések hatására rá kellene jönnie mindenkinek a vele történő és az általa előidézett események igazi (mentalitás módosulási szükséget jelző) jelentésére és értékére. De ha lenne ehhez megfelelő információja, előbb a Jupiter, a Mars, a Vénusz a Merkúr, a Hold és a Nap princípiumaival kellene mély, személyes kapcsolatba, majd harmóniába kerülnie, vagyis ezeket a benne létező őserőket kellene a saját személyiségén belül felszínre hoznia és egymás között kiegyenlítenie. Mindaddig, amíg az első hét, klasszikus bolygóknak a háttérbe szorított, elfojtott, vagy diszharmonikus állapotban létező hatásait (aspektusait) nem sikerül valakinek tudatosan feloldania, vagyis: a mindennapi élet tapasztalatainak a hatására -, a személyi tulajdonságai között és saját életében felismernie és a beismerésen keresztül tudatosítva, feloldania meghaladnia, illetve a tudatosítás segítségével, ezeket a horoszkópja által pontosan kimutatott negatív karakterjegyeket (lelki-szellemi tulajdonságokat) nem sikerült átalakítani pozitív és kreatív tulajdonságokká, örvendhet, hogy a születésének megfelelő vibrációs állapotban marad és nem kerül alacsonyabb vibrációs (létezési) állapotokba, vagyis nem válik ugymond "szerencsétlenné", sőt: nem hal meg idejekorán. Mert az idő múlásával, spirituális tudatosság nélkül, az emberiség kilencvennyolc százaléka inkább visszafelé süllyed a vibrációs skálán, mint hogy feljebb emelkedne. - Ez a tendencia, az emberiség negatív pszichikai közérzetén, az átlag egészségi állapotának csökkenésén (az immunrendszer gyengülésén), a rafinált bűnőzési késztetések emelkedő számán, valamint a természeti környezete szennyezettségén lemérhető. Az ilyen ember a legnagyobb veszélyeknek teszi ki magát, amennyiben megpróbálja a következő három - spirituális - bolygó által képviselt (Uránusz, Neptunusz, Plútó) ősprincípiumoknak megfelelő tulajdonságokat felébreszteni önmagában, különböző (divatos és könnyen elérhető boldogságot, valamint gyors sikert ígérő) mágikus eljárások (mágikus praktikák: agykontroll, diaetika, rejki, stb.) által.
Mindaddig tehát, ameddig, a hét klasszikus bolygó fényszöge, azok jegy- és házhelyzete alapján, nem sikerült önmagunk szellemi és lelki diszharmóniáit (örvényeit) megismerni és a megismerés segítségével felszínre hozni és egymás között kiegyenlíteni, a legközönségesebb fekete mágiázás számába megy az úgynevezett misztikus bolygók által képviselt személyi képességek erőltetett kifejlesztése és különböző, misztikus céloknak, vagy kicsinyes érdekeink (nyerészkedés, vagyon és más fajta előnyszerzés, mások szabad akaratába való beavatkozás, az általunk elképzelt jó útra való térítése érdekében, stb.) szolgálatába állítása.
A Szaturnusz a teremtési - megváltási folyamatokban felmerülő határhelyzetek egyetemes számontartásának és vissza-szorításának, és ezáltal a többi kilenc őselv pozitív érvényesülési lehetőségét, vagyis a teremtés zavartalanságát biztosító princípium, amely nem ismer kivételt, előjogokat vagyis nem ismeri a protekciót és ezért nem ismeri azt fantazmagóriát sem, amelyet a korrumpálható "Jóistenben" hívő vallásos ember kegyelemnek nevez. A Szaturnusz vezeti rá az embert kellemetlen és fájdalmas tapasztalatok és veszteségek révén a felelősségnek az un. radikalizmus szükségességére, tehát arra, hogy csak teljes bevetéssel lehet felelősséget vállalni bármiért is és ebben a kérdésben nem létezik félmegoldás, vagy kompromisszum, hogy nem léteznek bocsánatos bűnök, és, hogy a kényelem-szeretet mely a halasztási lehetőségeket sugallja, nem jó tanácsadó felelősségi kérdésekben. Ő az egész emberiséget és az embert személyesen a megváltódás irányába terelni igyekvő, és ennek az érdekében az un. "égi megszorító intézkedéseknek" a sorsereje, amellyekkel szemben nem lehet "hivtalosan intézkedni", és amely előbb, vagy utóbb, de akárcsak erős és gyakori fogfájások formájában is, mindenképpen fogja éreztetni a negatív visszahatásait azokkal szemben, akik megbánás nélkül, huzamosan felelötlenkednek a saját sorsukkal és mások sorsával szemben. Azokkal szemben, akik úgy gondolkoznak, hogy "ennyi még bele fér", ez még el megy…, hogy majd aztán később, valamikor a jövőben felvállalom ezt, vagy azt az életbevágón fontos életfeladatot, vagy jóvá teszem ezt vagy azt a korábbi vétkeimet. - Ahogy a székelyföldön mondják: "A medve nem játék!" Ugyanúgy "A Szaturnusz sem játék", és mivel a határoknak, a határozottságnak, és az elhatározásnak, vagy az elhatárolódásnak is az ősereje, nem lehet tudni, hogy egy - egy ilyen "megengedős", sorsunkkal szembeni könnyelmű felelőtlenkedési folyamatban, mikor lépjük át azt a határt, ahonnan már nincs vissza út, amelytől tehát a káros és fájdalmas, vagy egyenesen: halálos visszahatások már nem védhetők ki, nem kerülhetők el. A Názáreti Jézus tisztában volt ezzel a törvénnyel, és tudta, hogy az öncélúan végzett egyes mágikus praktikáinak (A víznek a borrá változtatása, a halottak feltámasztása), vagyis a törvényes természeti rendnek a megbontásának a végzetes következményeit (vissza-hatásait) nem kerülheti le, és elébe menve azoknak, ezt, a szaturnuszi erőknek és törvényeknek a természeti jelenségek általi megnyilvánulásainak az elfogadási szükségét hagyta hátra örök intő-tanításnak az emberiség számára: a természeti sors-elfogadást, a természeti törvények szerinti sorvállalást, vagyis a keresztet. A Szaturnusz igazi szimbóluma ugyanis a ugyanaz, mint a földi életnek és rendeltetésnek a szimbóluma: a merőleges és a víz-szintes tengelyeket megtestesítő kereszt, amely léttengelyek megtalálhatók a személyi horoszkópok grafikájában, a sorsképletekben is.
A Szaturnusz az apai felelősségnek, illetve az apai állapotnak és öntudatnak, valamint az apai szellemiséghez való viszonyulásainknak, az apai szellemiséggel szembeni magatartásoknak az őserejét is megtestesíti. A férfi sorsképletekben arra utal, hogy az illető személy akarja-e, illetve képes-e megfelelő mértékben és intenzitásban ezt a benne levő minőséget elfogadni és gyakorolni, a női képletekben viszont azt, hogy tudattalanul hogyan (negatívan, vagy pozitívan) viszonyul az illető személy az életében fontos szerepet betöltő férfiaknak (férjének, apjának), ehhez a, felszínen sokszor agresszívnek és kegyetlennek mutatkozó kvalitásához.
Misztikus neve és funkciója szerint, ő mágikus - spirituális világ küszöbének az őre, mivel az, aki nem került harmóniába a Szaturnuszi eszmeiséggel, nem juthat el abba a sorsállapotba, amelyben megszűnnek a végzetes sorsveszélyek, illetve amelyben a következő bolygók által megtestesített egyetemes léterők és személyi képességek hatásai már csakis pozitív sorseseményeket idéznek az életünkbe. Ő tehát abba a sors- és életállapotba való jutásnak a feltétele, amit Jézus, mikor a Boldogságnak, mikor a Királyságnak, mikor a mennyek országának nevezett.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.02.20. 19:13 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Kozma Szilárd karmaasztrológus:
Az apaság spirituális funkciójáról
Gyakorló asztrológusként - tehát nem csak a különféle asztrológiai tanokat valamikor elsajátított és a jelenben ilyen jellegű elméleti írásokat tovább olvasgató, tanulmányozgató, valamint ilyen jellegű, önkényes tanulmányokat írogató és ezeket másoknak eladó - előadó, elméletoktató szellemi munkáskként, hanem az elkészített horoszkópokért felelősséget vállaló sorsfigyelőként - azt vettem észre többek között, hogy hiába készítem el a 1OO oldalas, objektív írott anyagból és a 7, átlagban negyven - negyvenöt perces hangfelvételekből álló személyi horoszkópokat, mert ebben a sajátosan önző gondolkozást kitermelő fogyasztói kultúránkban, az embreknek (A horoszkóp- rendelőknek), akárcsak nekem is, azt megelőzően, hogy az asztrológiával találkoztam volna, a leg elemibb ismereteik és fogalmaik is hiányoznak a saját szellemi mivoltukról, ez esetben a női és a férfi funkcióról.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.02.20. 19:15 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
APA II.

„A kutató szellem, mindennel bátran szembe néz.
Még Isten örvényeivel is.” – Szent Pál apostol.

„Mindenről lemondtam, mindent elengedtem, elbocsátottam
és megbocsátottam. Csak a felelősségeket tartottam meg.”
(A szerző)

Amennyiben jó asztrológus akar lenni valaki, az első dolog, amit legfőképpen meg kell tennie, az a végleges és visszavonhatatlan lemondás arról, hogy önmagát valamilyen különleges személyiségnek, vagy rendkívüli „asztrológiai” esetnek, ne adj Isten, kiválasztott szellemiségnek tekintse. A legtöbb és a leglényegesebb szakmai tudásunkat, vagyis azt a tudást, amitől végül is hitelesek, tehát megbízható szakemberek leszünk, a saját karma-feldolgozási - feloldási tapasztalatainkból, vagyis a karmikus (személyes) nehézségeink legyőzéséből szerezhetjük meg. Vagyis a negatív karmikus tulajdonságainknak és késztetéseinknek a mély-bányafúrások segítségével történő felszínre hozásával és ezeknek a külső történésekkel való összevetésével szilárdíthatjuk meg azt a szakmai tudásunkat, amely segítségével mások számára – a rendelőink számára – jó vezetőkké válhatunk a karma-labirintusukból való kiszabadulásban. Mert ami velem, mint felnőtt személlyel, egy adott időkörülményben történik, egészen biztos, hogy minimum egy milliárd emberrel is megtörténik, még akkor is, ha olyan jelentéktelen mértékben, hogy ennek az egymilliárdnak csak a fele szerez konkrét benyomást és tudomást a történésről. Hogy a történések igazi okairól ne is beszéljek.
De azon túl, ami velem, mint kényszerből elvált, több gyermekes férfivel keleteurópában történik, egy adott időkeretben és ennek megfelelő időminőségben, már egészen biztos, hogy minimum tíz millió, hasonló helyzetű férfival megtörténik a földön. Az teljesen más kérdés, hogy ezt esetleg csak hét millió reagálja le valamennyire is normálisan, és az megint más, hogy hány százaléka tudatosítja is magában egyáltalán, hogy mi történik. Na most már, ha szűkítünk egy kicsit a körön és azt mondjuk, hogy az, ami velem, kényszerből elvált, és a gyermekeinek egy részét, a gyermekek szenvedésével szemben őshüllői közömbösséggel viseltető volt-feleségénél tudó, vagyis a gyermekek egy része jóléte miatt a mindent a maga önző érzéseinek, érzelmeinek és ezeknek megfelelő céljainak alárendelő volt-feleséggel küszködő férfivel, a keleteurópai tradícióknak megfelelő, erkölcsi kultúrkörben történik, egy bizonyos spirituális erőminőség által uralt, befolyásolt és jellemzett időszakaszban, az egészen biztos, hogy megtörténik még minimum egy millió, hasonló helyzetben levő férfival. Ekkor tehát, az én ügyemen végig haladva, azt teljes metafizikai mélységében átvilágítva, már olyan rendezett tudásra alapozott kauzális információrendszerre tehetek szert, amellyel, szélsőséges - ideális esetben, nem csak ennek az egy millió férfinak tudnék segíteni, de azoknak a nőknek is, akik velük együtt élnek, esetleg második feleségként, vagy élettársként, vagy más jellegű kapcsolatban élnek együtt az ilyen, tehát a nem nála levő gyermekei jóléte miatt a volt feleséggel háborúzni kénytelen férfival, gyermekei negatív állapota miatt szenvedő apával. És természetesen, ha csak áttételesen is, de probléma-feltárásaimmal, amennyiben ezek eljuthatnának a megfelelő személyekhez, segíthetném az ilyen kijátszott apákkal együtt élő gyermekeket, illetve azokat a gyermekeket, akikért e férfiak szélmalomharcot kénytelenek vívni, mivel nekik nem közömbös sem a gyermekeik szenvedése, sem a gyermekeik jövője, és az apai felelősségüket olyan mértékben élik át, mint én, miközben ebben a felelősség-gyakorlásban a társadalmi méretű női korrupció és apa-ellenesség lépten nyomon meggátolja őket.
Hiteltelen tehát az, az asztrológus – és az a spirituális tanító - , aki azt állítja, hogy neki nincs problémája, mert pontosan azt tagadja meg, azt rejti el, ami a hitelességét, vagyis a személyes tudásának az alapköve kellene, hogy legyen. Másfelől hiteltelen az, az asztrológus is, akinek vissza térő módon ugyanaz a feloldatlan alapproblémája, vagy akinek örökké mindenféle megoldatlan problémája van, mert az azt jelenti, hogy a tudása még arra sem jó, hogy legalább a saját alap-karmáját helyesen értelmezze ás megoldja. A legtöbb asztrológus és magát lélekvezetői képességgel és hivatással felruházó misztikus vezető (guru, mester, misztikus tanító, satöbbi) az utóbbi kellemetlen helyzetet úgy oldja fel, hogy nem vállal fel, nem csak, hogy sok személyen kívülinek képzelt gonddal járó gyermekes családot, hanem maximum egy gyermekellenesen „biztosított” partneri („baráti”) kapcsolatot sem. Ez viszont, egyáltalán nem azt jelenti, hogy attól, amiért az általános emberi életfeladatokat nem vállalva és azokat messze elkerülve, hiteles lenne, hiszen ezzel a bölcsnek látszó sors hárítási magatartással, az emberi lét két fundamentális problémáját kerüli meg, amihez hiába gyárt megfelelő magyarázkodást biztosító misztikus elméletet, mert a fundamentális problémák megoldatlanságának és feloldatlanságának a következményei mindenkit előbb – utóbb utol érnek, akárcsak a híres Osho-t, ilyen vagy olyan negatív sorsállapot formájában. És bár az ember végig a jobb sorsában reménykedik, a rosszabb eset az, amikor a feloldatlan személyes, vagy általános emberi karma (családalapítás, gyermekek nemzése – szülése és azok gondozása-nevelése, gyermekgondozási – nevelési gondok közötti helytállás, a család egységben tartása) következményei későn érnek utol, mert, akkor már kevés, a javítási és feloldási lehetőség.
És hiába, hogy a legtöbb olyan személy, aki némi szellemi – misztikus tájékozottságra tett szert, úgy képzeli, hogy a Titok című film alapján a szellemi világ működési mechanizmusát megértette az által, hogy a Vonzás és a Rezonancia Egyetemes Törvényét és a Mágia törvényét megértette, mert Ez a két törvény, a tíz Egyetemes törvényből mindössze kettő, és ezek mellett például ott van a Polaritás Egyetemes törvénye is, aminek a hatására, találkozhatnak párkapcsolaton és családi – házastársi kötelékeken belül olyan személyek is, akik egyazon léteszenciának a szöges ellentéteit testesítik meg! Például, miközben az egyik, az élettapasztalatai folytán meg győződött arról, hogy az információ-ferdítés és hamisítás, illetve a hamis információ áramoltatás, tehát a hazudozás és a csalás és az azokkal együtt járó titkolózás, lét- és életromboló és megváltás-ellenes (kiegyenlítődés – ellenes) alapállás, és ezért maximálisan igyekszik azokat elkerülni, az élettársa valamiért, vagy valakiért (Az őt különböző titkos szövetségekbe bevonzó édesanyjáért pl.) úgy képzeli, hogy azok a kis csalások és kegyes hazugságok, amiket titkon követünk el, úgy, hogy azokkal lehetőleg ne ártsunk senkinek közvetlenül, nem, hogy nem ártalmasak, de egyenesen szükségesek a családi béke fenntartása érdekében. És, ha már benne van az ember az apró csalások labirintusában, a dolgok természete szerint, egyre nagyobb csalásokra kényszerül, vagy látván, hogy a közvetlen büntetés elmarad, egyre nagyobb csalásokat kezd megengedni magának, addig, amíg egy akkora csalást is „rá kényszerül” elkövetni - Persze rajta, illetve akaratán és jó szándékán kívüli, úgymond objektív okok miatt... -, amely csalás (pl. házasságon kívüli szerelem, hűtlenkedés) már nincs ahogy ne hasson rá és a családra vissza negatívan, hogy ne derüljön ki, vagy egyszerűen az illető személy nem tud már ezzel a csaló-tudatával tovább együtt élni. És ilyenkor jön a lelki szenvedés, majd a válás kényszere, és persze, a válás miatti okok egy részének a másik félre való hárítási kísérlete. Olyan „a másik kézen fekvő hibáinak” a hangoztatása, mint amilyen a férfiak esetében az agresszivitás, amivel, főként mostanában, a civilizált nőknek bármikor nyert ügyük lehet egy férfival szemben. Arról nem is beszélve, hogy a Fejlődés Egyetemes Törvénye sem engedi meg az olyan együttlétet és együtt-maradást, amelyben az egyik fél spirituálisan egyre inkább erősíti és tisztítja magát, miközben a másik nem hajlandó, vagy külső befolyásoltság miatt (Ugyancsak bizalmas édesanya, apa, testvér, vagy rokonok, régi barátok miatt.) nem tud lemondani az önzéséről és a csalásba, kegyes hazudozásba titokban egyre jobban bele ásván magát, egy adott ponton túl, teljesen képtelenné válik a fejlődésre és a tisztulásra.
Szóval, amennyiben mindössze a Vonzás és a Rezonancia törvényét vesszük alapul, és az szerint a K. G, Jung által hangoztatott elv szerint próbálunk meg élni, miszerint az áldozat mindig beidézi a gyilkosát, és ha ezt készpénznek vesszük, akkor ez alapján, nyílván az áldozatot is el kell ítélni, akár azonnal le is mondhatunk az igazságszolgáltatásról és az oknyomozó igazságkeresésről és bele nyugodhatunk a teljes erkölcsi relativizmusba. És csakugyan, egyes misztikus Guruk, ezt az elvet vallják és tanítják, hiszen ennek az elvnek az alapján bármilyen jól és meghatón hangzó, misztikus zagyvaságot és fantazmagóriát abszolút igazságként lehet hirdetni és nekik a zavarosban jól lehet halászni (A misztikus szájtátikat jól meg lehet a pénzüktől fejni). Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy a Katolikus egyház (A Pápák!), éppen azét nem akarják feloldani a cölibátus törvényét, hogy a spirituális nyájvezetőiket: a papjaikat ne lehessen ilyen, a férfiak ellen bármikor bevethető agresszió és a személyi elnyomás, vagyis a lelki zsarnokoskodás mindig előhúzható vádaskodásával a „felvilágosodott” (csaló) feleségek és volt-feleségek által komprommitálni. És azért van az, hogy az ősi tradíciók szerint, a kiemelkedő spirituális tanítók, illetve a megváltóknak nevezett tanítók, mind nőtlenek voltak (Krisna, Budha, Jézus.). De mondom, hogy ez nem megoldás, mert metafizikai lehetetlenség az, hogy valaki másokat taníthasson érdemben, olyan lényegi élet- és létjelenségek közötti eligazodási lehetőségek felől és olyasmiről adjon tanácsot és értelmes magyarázatot, amelyről neki nincs személyes tapasztalata. „Vak vezet világtalant.” , mondja Jézus, és bizonyára saját tapasztalatára alapozza ezt a világ-axiómát.
Néha, amikor fáradt vagyok, szórakozásképen meg nézek egy – egy „mesterkurzusi” előadást a Pax Tévé csatornán, és elmosolyodok az előadók ártatlan naivitásán. – Hogy ezek az állítólagos tisztánlátó személyek, mennyi szép és megható, de teljesen realizálhatatlan - mivel a gyakorlatban ki nem próbált - spirituális eszmét hirdetnek és micsoda megszívlelendő tanácsokat osztogatnak! És most nem beszélek az állítólagos aura-látó Horvát Zoltánról, aki bizonyára jól meggazdagodott már, ami óta előállt azzal, hogy ő „tuttira” meg tudja mondani a misztikus egójukat a gyermekeikben is dagadoztató, kábult szülőknek, hogy a gyermekeik indigó-, kristály-, vagy gyémánt-, vagy mifene gyermekek-e? Hanem az igazán becsületesekről és tisztességre törekvőkről. És még csak nem is arról van szó, hogy azokat a felemelő spirituális eszméknek a nagy részét nem lehetne a mindennapi életben megélni, amennyiben az ember, csak egyedül élne a világban. De lám, mit kezdenének ezek a ”mesterek” a misztikus szeretet-eszméikkel, és béke- és tolerancia- és „a másikban mindig csak a szépet és a jót meglátni” eszméikkel, amikor az a másik, a közömbösségével, vagy az egyszerű ostobaságával, hogy a direkt rosszindulatról ne is beszéljek, veszélyezteti a gyermekeik testi épségét, vagy életét? – Mert amíg csak magamról volt szó, és Emőke meg kísérelte rám kenni az őrült családrombolása okainak a felét, de legalább az egyharmadát, és amíg engem sértegetett, azzal, hogy olyan totyakos öregember vagyok, akitől, neki „habtestű” (Júlia Naplója), fiatal nőnek mindenképpen el kellett válni, addig semmi bajom nem volt. De amikor teljes mértékben felfogtam, fel bírtam fogni(!!!) azt, hogy Turulát tíz hónapon át, merő hüllői közömbösségből szenvedtette, és azt kellett látnom, hogy ezt neki, minden, de minden hatósági személy nagyvonalúan elnézi, és automatikusan őt, „az anyát” kezdik védeni velem – az úgy-e, igazságtalanul vádaskodó férfival! – szemben, ahelyett, hogy a gyermekre akárcsak egy pillantást is vetnének és azt védenék tőle, hát oda veszett bennem minden „a másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni” misztikus elv, és végül, erősen kiabálni kezdtem, még akkor is, ha teljesen tisztába voltam azzal, hogy mindez azért is történik velem és velünk, mert a személyi horoszkópomban, a Holdamat hét bolygó támadja a Kosban és a kilences házban, illetve, tisztában voltam azzal, hogy ez azt jelenti, hogy én egy teljesen zavaros anya-ideával jöttem a világra. És azzal, hogy amivel ez a Hold meredeken szemben áll, az pontosan az ugyancsak teljesen negatívan fényszögelt Marsommal együtt álló Lilithem a III. házban, a közvetlen tapasztalatok (hús-vér és lelki tapasztalatok) házában, ami azt jelenti, hogy mindaddig, amíg ezt a zavaros anya-képzetet, illetve szülő-képzetet magamban teljesen ki nem tisztítom minden dimenzió szintjén, addig bármikor provokálható és kapható vagyok az agresszióra. És hogy azért, amiért ugyancsak ez a Holdam, negyed szembenállásban található az Otthon és a Családházában, vagyis a 4. házban álló Skorpió-Napommal és Merkúrommal, illetve az Oroszlán-Ascendensemmel együtt álló Plútómmal, mély gyűlölködésre, vagyok hajlamos.
Összegezve, mindez azt jelenti, hogy a rezonancia és a polaritás egyetemes törvényei miatt, azért kellett az alant leírt állapotokkal találkoznom, mert a négy gyermeket elvetélő, családi parancsnok dédnagyanyám, és az anyjától látottak alapján a családi hatalmat átvenni megkísérlő, de e törekvésében a nagyapámmal szemben abszolút kapitulálni kényszerülő és végül végbélrákban idejekorán meghaló anyai nagyanyám és a kétszer elvált aranyeres anyám is, kőkemény férfiutálatban és ezzel együtt járó, magzat- és gyermekellenes, illetve családanyai szerepkör ellenes iszonyban szenvedtek. Nem véletlenül áll tehát az én horoszkópomban – vagyis az asztrológiai sorsképletemben – a Rákban és az elzártságok életkörét megtestesítő XII. horoszkópházban a Sárkányfarkam, Nem véletlenül oly nagy és széleskörű a Skorpiói töltetem, de főként nem véletlenül található a Lilithem a teljesen negatív Marssal együtt Mérlegben. Hiszen ezek a nők (Mármint az én anyai ági ősanyáim), eleve képteleneknek bizonyultak bármiféle párkapcsolati harmóniára és nem, hogy szerelmi boldogságra, de szexuális gyönyörre is. És a boldogtalanságuknak a fő okát, mikor a férfiak – férjeik számukra „abnormális” természetében, mikor a családjukban látták!

Mészáros Angélával, a csíkszeredai polgármesteri hivatal szociális osztálya aránylag fiatal hivatalnokával, és ebben a minőségében, életem harmadik legnagyobb igazságtalansága elkövetőjével (Amibe tehát, minden metafizikai tudásom ellenére, még én is, még most, ennyi az Isteni igazságért – a megváltásért - való harccal a hátam mögött is, ténylegesen bele betegedtem!), 2O évvel ezelőtt találkoztam, amikor ő, még 1O éves volt. Tulajdonképpen az édesanyját, Dórát látogattam meg, mivel tudni akartam, hogy mégis miféle szerzet lehet annak a férje, vagyis Angéláék édesapja, akivel az én első feleségem, Pap Zsuzsanna Magyarországra disszidált 1987 karácsonyán. Akik nem élték meg azokat az időket (a kommunizmus utolsó éveit) vagy kisgyermekek voltak még, azoknak talán furcsa és hihetetlen, hogy akkoriban Romániából Magyarországra disszidálni kellett, amennyiben valaki szabadulni akart a kommunista román, nemzeti, szocialista diktatúra körülményei közül. Megjegyzem erre az elkeseredett lépésre inkább azok ragadtatták magukat, akik valamely politikai okból kifolyólag üldözve voltak, de legalábbis nem kaptak hosszú éveken át útlevelet. Vagy, azok, akik úgy látták, hogy Romániában a diktatúra körülményei között nem valósíthatják meg gazdasági álmaikat. Az ők esetében viszont szó nem volt ilyen indokról, a romániai átlag kereseti színvonalhoz képest ők, ha nem is nagyon jól kereső, de a jól kereső réteghez tartoztak mérnökként. (Ők tehát úri módra, megfelelő útlevelekkel és az Angéla édesapjának: Pújúnak, az új kombi Ladájával mentek át a határon, miközben rengeteg fiatal sínylődött a román börtönökben a határon való átszökési kísérlet miatt.) Ők tehát mindössze azért maradtak kint Magyarországon, mert itthon sehogyan nem tudták gyakorlatilag megoldani és hivatalosítani, még az egyszerű élettársi együttlétüket sem, mivel Zsuzsanna egyetlen szobás garzonban lakott Zalárd nevű fiammal, Pújú viszont az eredeti családjánál, annak ellenére, hogy a felesége, Dóra, mint mindenki, tudott a szerelmi kapcsolatról, de kijelentette, hogy ő (Dóra) semmiképpen nem fog elválni, vagyis nem engedi át a férjét az én első feleségemnek - akivel én gyakorlatilag öt napig éltem együtt egy úgynevezett tisztességből kötött házasságban, amit esetleg még tarthattam volna is, hamis becsületérzésből egy ideig, annak ellenére, hogy betegesen szerelmes voltam életem nagy szerelmébe, Borsos Annára. Arról, hogy a Pap Zsuzannával való házasságra, amitől szinte megőrültem, miért és milyen körülmények között került sor, illetve az akkori alacsonyrendű lelki és spirituális – erkölcsi állapotomról, majdnem dokumentum-szerű hűséggel írtam a Táltos Bolond c. regényem első kötetében, nem akarom tehát ismételni magam.
Angéláékat tehát, akkor azért kerestem meg, mert egyrészt nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen felesége – otthona lehet annak a városban jó szakemberként és gondos apaként ismert férfinak, aki, bocsánattal legyen mondva: ennyire „rá szorult”, egy ilyen nőre, akiről én már az esküvői vacsora előtti, ugyancsak bocsánattal legyen mondva: „szarházi” megnyilvánulásait észlelve, máris sejtettem, majd a távollétemben viselt dolgai után (Akkoriban én egyetemista voltam.) már határozottan tudtam, hogy miután a közös gyermekünket megszüli, és a szoptatás lejár, el fogok válni? De ez csak úgymond az esztétikai oldala volt a kíváncsiságomnak, voltaképpen arról akartam többet megtudni, hogy ezek az úri „szegény erdélyi menekültek” milyen körülmények között laknak Magyarországon, illetve, hogy a Pújú úr, akinek szintén van két gyermeke és akinek a gondját kellene viselnie még a távolból is, mekkora mértékben támogatja mind anyagilag, mind erölcsileg a volt feleségemnek azt a törekvését, hogy Zalárd fiamat, akit szintén a regényben részletesen bő részletességgel leírt okok miatt időközben nevelés és gondozás céljából magamhoz vettem, és bírósági per útján, hivatalosan is a gyámságom alá vettem, „minden áron” kivitesse az apjával (Vagyis a gyermek nagyapjával), Magyarországra.
Kiderült, hogy Zsuzsanna annyira a befolyása alá kerítette ezt a városban általában jellemes és szimpatikus embernek ismert Pújút, hogy annak már a szülei is kétségbe estek, és aki majdhogynem Zsuzsannának a rabszolgájává változott. Ezek voltak tehát az Angélával való - aki akkor tehát még kisgyermek volt – első találkozásom fizikai lelki és erkölcsi körülményei. Másodszor már Zalárd fiammal látogattuk meg, akivel ők később több rendben is találkoztak és több időszakra is együtt laktak, amikor is, az édesapjuk által épített csínos kis házikóban vakációztak a Mészáros-gyermekek, az én időközben elrabolt és Magyarországra átcsempészett (voltaképpen mellőlem elhurcolt), fiammal, aki viszont, valamiképpen már „szabályos” és hivatalos lakója volt akkoriban Magyarországnak. Teljesen hiába indítottam ugyanis meg itthon a gyermek visszaszerzésének a perét, mert éppen az ugyanazon Csíkszeredai szociális hivataltól érkezett egy gyámsági átírás, illetve ajánlás, melyik a gyermek újra elhelyezését az anyához javasolja, állítván, hogy a csíki gyámügyeseknek tök biztos tudomása van arról, hogy a gyermek ottani lakáskörülményei sokkal jobbak mint az én itthoni első osztályú két szobás lakásom. – Akkoriban, tehát közvetlenül a Zalárd kihurcolása után, ők még sokáig az erdélyi „menekülteknek” járó egy szobás állami garzon-lakásban laktak!
Amint fent írtam, amikor később, a Győr erősen külsőnek mondható, bizonyára kaszálókból telkesített, kert városában, gondolom, szintén szegény erdélyi menekültekként kapott kis telkükön a csinos házikójuk felépült, a Pújú gyermekei is kimehettek az apjukhoz vakációzni. Ezekben a nyaralásokban viszont, feltehetőleg nagy köszönetük és örömük nem volt a gyermekeknek, ugyanis azzal a hírrel jöttek vissza, hogy az első feleségem, aki mellesleg mind arcban és alkatban, de főként hazudozási képességben, nagyon hasonlít a másodikra (Többek között a Holdtól is támadt Lilithem a Mérlegben, és teljesen negatív Vénuszom a IV. ház csúcsán!), a mostohaanyaság minden fortélyát és eszközét „végig zongorázta”, a neki és fiának házat építő élettársa gyermekein. Joggal gondolhattam tehát mindezek alapján, hogy ha egyáltalán létezhet valamiféle „csapatfelállás” közöttünk, akkor ennek a ház felépítése után, szívinfarktusban, messze idejekorán elhalt szerencsétlen erdélyi férfi volt feleségével és gyermekeivel, inkább egy csapatba illünk, hiszen mindannyian az első feleségem felelőtlenkedésének és aljas ármánykodásának voltunk a szenvedő felei, és semmi esetre sem lehettünk akkoriban mi „ellenfelek”, mint ahogyan azt az Angéla nevezetű amazon állította a Csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális osztályának a külső irodájában a szabályos veszekedéssé fajult vitánk alkalmával. Ezt ugyanis, annak érdekében vágta ki Angéla mint az adú-ászt (Mármint, hogy annak idején mi állítólag ellenfelek lettünk volna!), nagy erkölcsi fölénnyel és csaknem feddőleg nézve rám lesújtó szemekkel, akárcsak az én szegény tyúkeszű anyácskám, amikor a lelkiismert-furdalás keltés fegyveréhez nyúl a győzelem érdekében és reményében, hogy volt nekem még egy, a mostani – náluk kikötött... - gyermek-elhelyezési „erkölcstelenkedésemhez” hasonló „piszkos ügyem”, amiről ő nagyon is jól informált, lévén, hogy annak idején „az ellenfél” táborába tartozott. (Sicc!) – És ezt, mármint Angélának a kertén pálfordulását, Kozma Emőke, a hivatalba való „tényfeltáró” látogatása alkalmával eljátszott „ártatlan szenvedő alany” és „a zsarnok-férfi áldozata” szerepének a méltán apa-gyűlölő Angélát megható és meggyőző előadásával tudta elérni, akárcsak a Zalárd fiam nagyszülei annak idején. (Lásd a regény ide vonatkozó leírását.)
Az Angélával való találkozásnak és konfliktusnak, illetve a konfliktust kiváltó igazságtalan állításának, csak azt az asztrológiai hátterét, illetve az ügynek azt az analogikus kapcsolatrendszerét tudom leírni egyelőre, ami az általa felvetett két ügy közötti asztrológiai megfelelésekből adódik. Zalárdnak a Skorpió gyakorlati megvalósulási erőterében: a VIII. házában áll az Ikrek napja, Turulának az V. Házban az Ikrek Lilithje. De a Skorpióban áll a Sárkányfarka. Magam Skorpió szülött vagyok, négy bolygóval pakolt Skorpió-napjeggyel az Otthon és család-házában, és az Ikrek gyakorlati erőterében: a III. házban áll a negatív Marssal súlyosbított Lilithem.
Íme a történet hivatalos indulása, a számomra rémséges konfliktus, majd a metafizikai értelmezés:

„Csíkszeredai Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
Személyesen Antal Attila Alpolgármester Úrnak.
(Simon Zita Szociális Osztályi főnökasszony figyelmébe)

P A NA SZ ,

Tisztelt Alpolgármester Úr!

Alulírott, KOZMA SZILÁRD, Csíkszeredai lakos (Kossuth Lajos utca 12-A, 5. sz. Lakás), szépíró és asztrológus, azzal a panasszal fordulok önhöz személyesen, hogy a Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályának a dolgozói, az ön számára általam már személyes meghallgatáson is szóvá tett és írásos beadványaimban többszörösen is leírt, velem szembeni, illetve a volt feleségem felelőtlen családelhagyása után hátrányosan zavaros helyzetbe került kiskorú gyermekeimmel szembeni, több rend béli felelőtlen és egyoldalúan apa- és férfi ellenes, diszkriminatív magatartásból eredő, ellenséges ügykezelésének egy újabb ékes bizonyítékát szolgáltatták, 2O1O július 21-én délelőtt. Ekkor ugyanis, ezek a szociális hivatalnokok, MINDEN ELŐZETES hivatalos, vagy személyes ÉRTESÍTÉS ÉS BEJELENTKEZÉS NÉLKÜL(!), megjelentek a lakásomon, azzal, hogy helyszíni vizsgálatot, illetve, hivatalosan: KÖRNYEZETTANULMÁNYT jöttek készíteni. És ezt, az általam többszörösen kért, a volt feleségem ellen, vagyis Kozma Emőke ellen indított gyermek-elhelyezési per bírósági anyagához, amit most a Csíkszeredai Bíróság igényelt önöktől.
Egyértelműen feltűnő az is, hogy erről a hivatalos látogatásról engem annak ellenére sem értesítettek, hogy ebben az ügyben többszörösen is be jártam a hivatalba (Személyesen az alpolgármester úrhoz is!), és minden telefonszámom le volt írva és be volt jegyezve a hivatalnál többszörösen is, és ugyanakkor, erre, ti., hogy külön kérem azt, hogy előzetesen értesítsenek, mivel a nyár folyamán több alkalommal is nyaralni viszem a gyermekeket, („DIREKT”!) többszörösen is, megkértem személyesen, külön ebből a célból is bejárván a hivatalba!
De nem volt elég, hogy értesítés és bejelentkezés nélkül jöttek, figyelem: KÖRNYEZETTANULMÁNYT végezni, hanem lévén, hogy én éppen nem tartózkodtam a lakásban, hanem csak az élettársam (Jóo Violetta), és a pernek az alanyát is képező Kozma Turula lányunk mellett a nagyobbik hozzám ítélt Medárda nevű kislányunk, akivel és akikkel nagyon is célszerű lett volna éppen, hogy elbeszélgessenek, nem mentek be a lakásba, hanem megálltak a folyósón és onnan kandikáltak be a gyermekek szobájába, annak ellenére, hogy az élettársam (Legalább is az ő elmondása szerint.) meg kérte őket, hogy mennyenek be a szobába és addig ő - Akivel én beszéltem telefonon, mivel rögtön azt követően, hogy ők a kaputelefonon a lakásba felcsengettek, engem felhívott, és akit akkor erre megkértem – engem telefonon vissza hív, abból a célból, hogy ők, mármint az önök munkatársai, beszélgethessenek velem!

A Polgármesteri hivatal szociális otthonának a dolgozói viszont, nem tudni miért, azt, hogy velem beszéljenek telefonon ELHÁRÍTOTTÁK – Pedig én arra akartam éppen megkérni őket, hogy legyenek türelemmel egy negyed óráig, amíg az autómmal a nyaralóhelyünkről haza érek és addig beszélgessenek el nyugodtan a gyermekekkel! – és mindössze egy román nyelvű hivatali nyomtatványos felszólítást hagyva hátra, hogy a következő napok valamelyikén, mennyek be a hivatalba, és ezzel elviharzottak.
Ez volt tehát annak a hivatalnak a felelősségteljes és állítólag szakszerű KÖRNYEZETTANULMÁNYA, amely hivatal két évvel ezelőtt, a Csíkszeredai Bíróság kérésére végzett „szaktanulmánya” (sic!) következtében, mind a négy közös gyermekünket a család hűtlen elhagyásában vétkes, és így felelőtlenül a családot könyörtelenül felbontó anyának, vagyis Kozma Emőkének gyámsága alá ajánlották! És mindezt annak ellenére, hogy éppen a gyermekek elosztása miatt (És korántsem az önállósodási törekvései miatt, amiért Simon Zita Szociális hivatali főnők-asszony nem győzte előttem a családbontó Kozma Emőke „hősiességét” magasztalni!), hirtelen munkába állt, volt-feleségem, írd és mond, REGGELTŐL ESTIG DOLGOZOTT akkoriban egy, az életerejét teljesen kiszipolyozó közjegyzői hivatalban (Hat hónap múlva éppen a folyamatos betegeskedés miatt kellett a hivatalt ott hagynia és ezzel ezt a Simon Zita hivatali főnökasszony által akkor hősiesnek nevezett – Előttem csaknem felmagasztalt! -, anyagi önállósodási törekvését, abba hagynia!), miközben az én szellemi magánvállalkozásom megengedi azt, hogy reggeltől estig otthon legyek, tehát, hogy a gyermekekre személyesen felügyeljek, azokat felelősségteljes szülőként gondozzam őket (Amiként azt tettem is, minden ismerős személy és pedagógus (tanító, tanár) által dicsért módon, azzal a két nagyobb gyermekünkkel, akit a Bíróság az én gyámságom alá ítélt végül!).
Másnap, 2O1O július 22-én, bementem a Polgármesteri hivatalba, és Vas (Incze?) Zsuzsanna hivatalnok asszonytól, aki azt állította, hogy ez, tehát az előző napi hirtelen és bántóan rövid és felületes (És ezért felelőtlen!) látogatás volt az ők hivatalos környezettanulmánya, és, hogy nekik nincs idejük újból kiszállni, alig tudtam kicsikarni azt az ígéretet, hogy majd megbeszéli Simon Zita főnökasszonnyal, hogy még egyszer jöjjenek ki, de ezúttal értesítsenek is előzetesen!
Erre, az igazi és tényleges KÖRNYEZETTANULMÁNYRA azért van feltétlenül és elengedhetetlenül szükség, mert időközben NÁLUNK VÁLTOZTAK A LAKHATÁSI KÖRÜLMÉNYEK(!), ugyanis az én édesanyám, a 87 éves Szalfetter Jolán, akinek közvetlenül az én lakásom alatt van az ugyancsak két szobás I. osztályú lakása, már a tavaly is, amikor a volt feleségem vissza költőzött a családhoz, FELAJÁNLOTTA, HOGY AZ Ő LAKÁSÁBAN IS LAKHASSUNK, tehát, hogy azt is használjuk és így már ő is, Kozma Emőke 9 hónapon át itt, ebben az édesanyám lakásában aludt annak érdekében, hogy jól kipihenhesse magát és legyen ereje az anyai teendőinek a elvégzésére, és ne legyen fáradt napközben. És én éppen ezt szerettem volna, ha az önök hivatalnokai, ezt a közvetlenül az én lakásom alatt levő (Kossuth Lajos 12-a 2. sz.) lakást is megtekintik és jegyzőkönyvbe veszik annak az alkalmasságát, illetve, ha elbeszélgetnek az édesanyámmal is, és ezen, jó lakhatási körülményekre vonatkozó gyakorlati tényeket is figyelembe veszik, vagyis azt, hogy amennyiben a bíróság úgy találja, hogy a most hat éves Kozma Turula, mind a jelenben, mind a jövőben (Tekintettel az iskoláztatására is!) jobb anyagi körülményekben, biztonságosabb otthonban és jobb gondozásban részesül az édesapjától, mint amilyenben részesült és részesülhet az édesanya részéről, nem fogunk olyan zsúfoltan élni, MINT AMILYEN ZSÚFOLTAN ÉLTEK VOLNA Kozma Emőke a négy gyermekkel, és a nagymamájával Filtermeiszter Teréziával, az utóbbinak a 3 szobás lakásában. Nálunk ugyanis 2 nagy szoba van két kisebb szobával, miközben Filtermeiszter Teréziánál, csupán egy nagy szoba és két, a mi kisszobáinknál sokkal kisebb szoba!
Kérem szépen azt is figyelembe venni, a román Család Törvénykönyve által előtérbe helyezett, A gyermek érdekének a fundamentális princípiuma” szellemében azt, hogy Kozma Emőke, a bírósági beadványaiban, nem tudni, milyen megfontolások (Újabb szélhámos fondorkodások!) alapján, az édesanyjának a Csíkszentgyörgyi kisházát nevezi meg stabil és hivatalos otthonául, ahol és amelyben MINDÖSSZE egyetlen szoba és egy konyhaként és ebédlőként is működő nappali helyiség áll a jelenben három felnőtt személy és három kiskorú gyermek (Két lány és egy fiú!) rendelkezésére. És azt is, kérem figyelembe venni „ A gyermek érdekének a fundamentális princípiuma” szellemében, hogy Kozma Emőke egyáltalán nem járatta a 2OO9 – 2O1O iskolai évben a még csak 6 éves Kozma Turulát Csíkszeredában óvodában, aki ezért egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy iskolába járhasson, de ennek ellenére, a Bírósági beadánya szerint, 2O1O szeptember 15-től be akarja íratni – Ismét nem tudni, hogy miért? - a Csikszentgyörgyi Gál Sándor általános iskolájának az I. osztályába!

Nagyon szépen kérem tehát a Tisztelt Alpolgármester urat, hogy lépjen közbe a Szociális Osztály főnöknőjénél, annak érdekében, hogy az irántam tanúsított (Ugyancsak nem tudni, hogy miért?) egyértelmű antipátiáját tegye félre, mert az irántam (Mint férfi, vagy mint apa iránt?) táplált antipátiájának a gyermekeim esnek áldozatul, és ők szenvednek ártatlanul, mint a szegény Kozma Turula is, akit az édesanyja csokoládéval etetett kilenc hónapon át, többszörösen is, mindannak ellenére, hogy a háziorvosunk, dr. Bokor Márton, többszörösen szakképesített gyermekorvos, világosan meg mondta ezelőtt két évvel, hogy nem szabad neki csokoládét adni(!), aminek a következtében, a gyermeknek a bőre egész évben csalánkiütésekkel, illetve AZ ÉDESANYA ÁLTAL KÖVETKEZETESEN KEZELETLENÜL HAGYOTT kiütések elvakarása következtében keletkezett, befertőződött és vérző sebekkel volt tele!
Nagyon reménykedve az alpolgármester úr közbenjárásában és a tavalyelőtti abszurd és irracionális döntését (A volt feleségemhez ítélt gyermekek esetében határozottan negatív, és a hozzám ítélt eredmények gyermekek iskolai szereplése szerinti pozitív következmények tárgyi valósága által is bizonyított!) az én vasárnapi apaságomnak az elégségességével indokoló hivatali vezetőnőnek az irántam tanúsított fiatalkori mélységes antipátiájának a bölcs félre-tételével hozott józan, és a tárgyi valóságnak megfelelő tárgyilagos döntéshozatalában, maradok

tisztelettel: Kozma Szilárd Csíkszereda, 2O1O, július 23.”


Ma, 2O1O VII. 23-én, miután ugyanaz a szerencsétlen igazságtalanságot és bicskanyitogató aljas gazságot kellett elszenvednem Angélától, mint amikor román katona koromban a „bajtársaim” (haton!) jól megvertek azért mert az egyiküket a falnak taszítottam amiért le bozgorozott, majd amikor a szolgálatos tisztnek az esetet jelentetem, az sötétzárkába záratott, a fenti Környezettanulmány szakszerű elvégeztetésének az ügyében, a hivatali labirintusokat járva, több csíkszeredai szociális hivatal-működési elvéről szóló információhoz is jutottam. Először a másodikat működési-példát írom le, mivel az szorosabban kötődik az előbbi beadványhoz, de azelőtt még ki kell térnem arra is, hogy nem útszéli – skorpiói...- bosszú vágyból, de nem is hatáskeltés céljából, használok majd a tanulmány írása során un. pallérozatlan, és ezért abszolút közérthető népi szavakat és kifejezéseket egy-egy bizonyos lelki jelenség jellemzésére, hanem azért mert a legjobb számítások szerint is, már csak 25 – 3O év van hátra az életemből és olyan területeket tárván fel, amelyeket a metafizikus gondolkozó elődeim nem csak, hogy figyelmen kívül hagytak, de még csak hozza sem szagoltak, hát nincs kedvem szalonképesebb tudományos kifejezéseket keresgélni, amikor az oda vonatkozó köznapi kifejezéseink annyira pontosak és találók! És egyébként is, amint Havas Béla mondja, az ilyen tudományos apparátussal és ennek megfelelő személytelenséggel (objektivitással!) megírt művek csillognak – villognak a logikától, csak éppen a szerzők lelkét ne bolygassuk, mert akkor elsüllyednének a személyes életük korrupciójában. (Azt hiszem, itt Hamvas a konjunktúra kifejezést használja...)

Nos, a csíkszeredai gyermekvédelmi hivatalnál tehát, megtudtam, hogy a Csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális osztályának a Simon Zita nevű vénkisasszony hivatalfőnöke, akiről egyébként már több alkalommal is írtam két évvel ezelőtt, az ősszel véletlenül megsemmisült, a „Napba, vagy Vétekbe öltözött?” C. topic-ban, tehát Simon Zita pszichológus asszony, egy olyan börtön fenekére való, sötét lelkű perverz női személy, aki, miután feladta az üzempszichológusi pályáját és vállára vette a városnak a szociálisan hátrányba került lakói ügyének az intézését, hivatali ideje alatt, több száz, sőt: több ezer gyermeknek lett az áttételes kínzója és megnyomorítója, úgy ahogy megnyomorította a mi két kisebb lányunkat is, az által, hogy mind a négyet az Emő gyámsága alá ajánlotta! De léteznek a városban a miénknél sokkal tragikusabb, úgymond hajmeresztő és kétségbe ejtő esetek is! Ő pszichológus asszonysága ugyanis, abban leli titkolt, de legintenzívebb örömét, hogy férfiakat megalázzon, ami azt is jelenti, hogy akkor élvez (titokban és lelkileg), ha férfiaknak (Különösen az apáknak) lelki fájdalmat okozhat és persze, ha megrövidítheti őket a jogaikban és kibabrálhat velük! Mint ahogyan a Heródes lánya, Salome is attól élvez a bibliai történetben, hogy láthatja a Keresztelő Szent János fejét egy tálcán, levágva. (Érdekes, hogy a pszichológiai egyetemeken feldolgozzák ugyan az ókori mitológiai tradíciónak a pszichikai jelentését, majd azt látjuk évek múlva, hogy éppen maguk a pszichológusok követik el ezeket a perverzitásokat. Sajnos, ezekről a közismerté váló pszichológusi visszaélésekről szóló filmes beszámolók, inkább a férfi pszichológusok által elkövetett szexuális visszaélésekről szólnak. – Hát hogyne: ezek a nyálcsorgatóbbak, ezekkel számolhatnak nagyobb kasszasikerekre, mind a befektetők, mind a rendezők és színészek!) Zita kisasszony tehát, ennek a perverz orgazmus- elérési lehetőségének köszönhetően, a hosszú hivatali ideje alatt, soha, de soha nem döntött még egyetlen férfi javára sem nővel szemben, lehetett a nő akár visszaeső bűnöző is, és EGYETLEN OLYAN AJÁNLÁST SEM TETT, AZ ENYÉMHEZ HASONLÓ ÜGYEKBEN, illetve a miénknél szélsőségesebb, vagyis tragikusabb ügyekben sem (ahol tehát a nő - anya még felelőtlenebb és még aljasabb volt és még SOKKAL bűnösebben viselkedett a gyermekekkel és az apával szemben Emőnél) A LEGALÁBB 2O ÉVE TARTÓ HIVATALI IDEJE ALATT, AMELYBEN, ő illetve a munkakollektíva, amelynek a nevében a férfiellenes perverz disznóságait elköveti, AZ APA GYÁMSÁGA ALÁ RENDELTE VOLNA A GYERMEKEKET.
De ez a legkevesebb, ezzel az információval csak nekem kell egyelőre eldobnom egy olyan méltányos hivatali elbírálásban való jogos reményemet, amiről azt képzeltem eddig, hogy reális és törvényes alapokon áll. EZT tehát az egyetemes törvényekre kell bíznom egyelőre, mert itt én tehetetlen vagyok. Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy teljesen lemondtam a Turikának az érte aggódónak egyáltalán nem mondható anyai, de főként nagyanyai körmök közül való kiszabadításáról, hiszen nekem teljes az Isteni igazságba és az egyetemes törvények érvényesülési mechanikájába vetett hitem, hanem csak annyit, hogy ez, hogy akárcsak a tavalyelőtt, ez az igazság egyelőre nem ezen a szinten fog megnyilvánulni. - Már csak azt sajnálom, hogy a tavalyelőtt, amikor közölte velem a gaztettét, kétségbeesésemben elsírtam magam, azzal a sikoly szerű fájdalmas jajkiáltásommal, hogy „Drága kislányaim, mi lesz veletek?”, mert amint egészen biztos forrásból ezt meg tudtam, ő pszichológusságának éppen az ilyen élményektől van lelki orgazmusa, ezeket a jeleneteket, ő szépen és hideg aggyal kitervezi magának. - Hát szépen besétáltam a perverz csapdájába!
De ennél sokkal jobbat tudok: Történt, hogy egy Csíki családban meghalt az édesanya. Erre fel, ez a perverz férfigyülőlő bestia, nem volt hajlandó másként nevezni a gyermekeket, mint árvákat, holott a gyermekek édesapja élt, és csakugyan: árva státuszba is helyezte a gyermekeket és képes volt heteken és hónapokon keresztül körbe telefonálni az egész rokonságot, annak érdekében, hogy a gyermekeket helyezze valamelyik rokon gyámsága alá, tehát, hogy adja a gyermekeket valamelyik családi struktúrában élő rokon családnak örökbe (Meg próbálta azokat győzni...), mondván, hogy a gyermekek semmiképpen nem maradhatnak az édesapjuk gondozásában! Sőt, ezt figyeljétek meg: amikor a rokonok elutasították és kikérték maguknak ezt a perverz hivatali disznóságot
(Végül is: törvénytelen visszaélést!) ez a perverz gazember, az árvaházba akarta beutalni a gyermekeket minden áron, az édesapjuk mellől!!!
Több ilyen story is kering a "Néptanácsi szűz kurváról", de ez most egyelőre elég emésztőnek, illetve annak, megértéséhez, hogy a "Neked rám kell hallgatnod, Emőke" nevű feleségem, aki az egyik szociális hivatalnok (Zita Kisasszony katonája!) szerint: "Bezzeg, addig, amíg a felesége volt és a gyermekeket megcsinálta neki, jó volt, most meg, hogy elváltak, kígyót - békát rá hord", milyen alakokkal barátkozik. Úgy néz ki ugyanis, hogy újból előadta a rablómeséit ezeknek, annak ellenére, hogy a gyermekláthatási peri beadványaiban újból anuka kiszlánának nevezi magát, hivatalos lakhelyéül amannak a csíkszentgyörgyi házikóját tüntetve fel.
Azért is viselkednek tehát így a Zita hivatalnokai, mert tudják, hogy úgy is mindegy!


De volt annál nagyobb haditette is a férfigyűlöletétől, természetesen, örökre pártában maradt Simon Zita főnökasszonynak, mint hogy egy elhunyt asszony gyermekeit következetesen és csökönyösen árváknak nevezte annak ellenére, hogy az apjuk egészségben élt és gondozta azokat, és, amikor azt tapasztalta, hogy az anya rokonsága nem akarja a gyermekeket erőszakkal árvaházba akarta szerencsétleneket nyomni, mindaddig, amíg a gyermekek apja meg nem elégelte a mélységesen perverz férfi- gyűlöletéből eredő aljas "hatalmi" visszaéléseit, és rá nem borította a főnökasszonyi asztalát.
Történt, hogy a nem tudni mitől, férfi- és apagyűlölővé vált asszonyságunkat beosztották Csíktaplocára (Oda valósi a szépséges vénkisasszony!) országos képviselő választási felügyelőnek, vagy mifenének. Hát nem megutáltatta a Taplocai székelyekkel az ily módon, és neki hála, diktatórikus-feminista színezetet kapott demokráciát? Fogta magát a szűz asszonyság és a hirtelenül öntudatossá vált és ezért a teremben felgyülemlett szavazó székely férfiakat a teremben levő nők háta mögé parancsolta, az érkezési sorrendiségtől függetlenül, mondván, hogy a fegyelmet és az íratlan előírásokat itt be kell tartani. Ez viszont csak egy szomorúan vicces, de igaz történet, ami csakis a rettenetes tűrő képességgel rendelkező és tisztelettudó - nő- és anyatisztelő (Szűzmária-Imádó) székely férfiakkal lehet még elkövetni. Próbálta volna meg Budapesten, vagy akárcsak Nagyváradon is! Kapott volna őszüzessége mindjárt az első kísérletére íratlan diszkriminációs szabályt és nem is biztos, hogy föltétlenül csak a férfiak részéről...
A másik gyönyörű Zita-sztory (Sajnálom, hogy a helyezet jellemzése érdekében, meg kell szegnem a Logos szabályzatát, miszerint trágár szavak használata tilos, de becsület szavamra, hogy a városban csak "A néptanácsi szűzkurva"-ként emlegetik!), hogy ezúttal az apuka halt ki az egy gyermekes fiatal családból, és az anyukának viszont a világcsavargás és a "pasifogás", még erősebb gondja volt, akárcsak Kozma Emőkének (Lásd az Emőke gondjairól szóló, személyes vallomását a Zita egész hivatali sereglete által pártfogolt asztrológus nőnek, a Mester, vagy szélhámos c. rovatban!), és ezért a legutolsó gond volt számára az egy szem gyermekének gondozása, akit napokra magára hagyott a lakásban, mígnem a meghalt apa szülei megelégelték a – többszörösen megismétlődött - dolgot és magukhoz vették a gyermeket. Ezzel még nem lett volna gond, de lévén, hogy itt "drága édesanyáról" és nem "idióta és gonosz apáról" lévén szó, Zita asszony éveken át makacsul (gonoszul!) ellenállt a gyermeket gondozó és korrekt módon óvodába járató nagyszülők azon törvényes úton elérendő céljának, hogy a gyermek felett valamiféle megosztott gyámsági jogot megszerezzenek, annak érdekében, hogy ne egye őket a frász, amiért az "édesanya", aki időnként megjelent a világjáró pasi-fogási tapasztalatszerzési körútjairól, az ne vehesse ki "szabadon" és ne vihesse el a nagyszülők értesítése nélkül, napokra önmagát szórakoztatni a gyermeket. - Mondják, ez volt a Csíkszereda újkori (1989 decembere utáni!) történetének az egyetlen olyan esete, amikor a Zita amazon irracionálisan konok ajánlása és végig makacs ellenkezése - ellenállása ellenére, olyan bírósági döntés született, amely ellentmondott az ő feminista törekvéseinek. És persze, ez is csak azért történhetett így, mert az egyik nagyszülő nőnemű volt!

És, a legérdekesebb az egészben, az, hogy a húsz - huszonkét, vagy három éven át, ami óta ezzel a magasan magasztos és humánus szociális érzékenységével Zita őszüzessége a Szociális Hivatal vezetését átvette, több kísérlet is történt az egymást váltogató polgármesterek részéről (Akiknek szintén a könyökén folyt ki már a Zita miatti panasz-áradat!) a Zita leváltása, illetve más osztályvezető főnökkel való helyettesítésére, de mindegyik kudarccal végződött, mivel Zita, az polgármesteri hivatal egyetlen hivatali régiséggel is rendelkező pszichológusa lévén (És valljuk be: nem is egy könnyű és könnyen átlátható segély-elosztási rendszert, és persze, kimondottan általa kiépített szociális-hálót vezetett!), az osztályról teljesen nem lehetett eltávolítani. Ezért, soha nem volt nehéz ügy számára az, hogy amint egy más személyt helyeztek fölébe főnöknek, azonnal bele fogjon annak a szakmai ellehetetlenítésébe és pszichológiai kicsinálásába, morális tönkretételébe. Mondják, akkora rutinra tett szert már ebben a háttérháborúban, hogy a legutóbbi trón-bitorlónak az idegi kikészítéséhez és hivatali-süllyesztőbe (papírdarálóba) küldéséhez, már csak hat hónapra volt szüksége.


Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti "naplóbejegyzéseimnek" a látszólagos nő-ellenes hangvételével, és különösképpen a fent szereplőkre vonatkozó, néhol igen-erős és az ugyancsak elfogultan igazságtalannak tetsző jelzőivel, különös tekintettel arra, hogy ilyen kifejezéseket nem csak általában, hanem az esetek messze menő többségében kimondottan csak férfiakra illik (szokás...) használni, egyáltalán nem tettem és teszem magam szimpatikusabbá még a Logos olvasói előtt sem - aminek a nagy többsége ugyancsak nő nemű – nem, hogy a hivataltól, ahova le fogom tenni ezt az írást kinyomtatva, bármiféle pozitív reakciót, normális ügyintézést is reméljek! De éppen, hogy azért is írom teljes nyíltsággal és őszinteséggel mindezt, hogy ne engedjem meg magamnak tovább egy percig sem annak a reményét, hogy ezektől a férfi- és apabánatot szomjazó némberektől, még valaha is, valamiféle objektív ajánlást reméljek. Azzal, a tudattal tehát, hogy hozzuk is eljuttatom a jelen eszmefuttatásomat, szellemileg sokkal szabadabbnak és erkölcsileg sokkal tisztábbnak érzem magam. Azoknak az esetlegesen megrémült olvasóknak viszont, akik nem ismernek engem abszolút közelből, és akik úgy képzelik, hogy vagy a férfi mivoltomból eredő egyoldalúan elfogult igazságérzetem és a gyermekeim szenvedése miatti elkeseredésem miatt ragadtattam el magam, illetve, azok, akik élnek azzal a gyanújukkal, hogy bármennyire is lennék asztrológus és metafizikus, mégiscsak kell lennie bennem némi, bizonyára nagyon mélyen rejtett nő-gyűlöletnek, most is csak azt tudom mondani, már csak a felszíni logika szellemében is, hogy
1. Engem soha nem érdekelt a születendő gyermekeimnek a neme (Azok a gyermekek, akikre a jelenben az apai felelősségtudatom és érzetem irányul, mind kislányok.).
2. Amikor a két kisebbnél az orvos megmondta a nemét anélkül, hogy erre én kíváncsi lettem volna, egyáltalán nem törtem le amiért, nem azt hallottam, hogy "legalább" a harmadik, de aztán már a negyedik "mégis" fiú lett volna.
3. Azóta sem kísértett meg soha, még csak enyhe vágy vagy sugallat szerűen is a vágy, vagy gondolat, hogy "milyen kár, HOGY "bármelyik drága kislányomnak is, nem hím a neme.
4. Valósággal megdöbbentett az egyik idősebb (női) ismerősöm a piacon, amikor megtudván azt, hogy Réka is kislány, mintegy vigasztalódva mondta a piacon zöldségvásárlás közben, hogy "Az sem akkora nagy baj..." (- Ki az Istencsudájának néznek engem ezek? Hát ennyire nem ismernek.)
5. Amint a fentiekben leírtam, az első, és éppen az ő megfoganása miatt vállalt, ostoba polgár-erkölcsi becsületesség-érzésből vállalt házasságomból (Voltaképpen a házasságkötés előttről...) származó fiam, akivel éppen olyan odaadóan - Mindig az ő szellemi-lelki és fizikai fejlődését tekintve elsődlegesnek - foglalkoztam mint a jelenben a lányaimmal, nagyon nagy csalódást okozott az által, hogy a könnyebb utat választva, lehazudta saját maga előtt a kettőnk igazi kapcsolatáról szóló emlékeit, és az anyja, de főként a folyóvízként hazudozó nagyapjának (Lásd a Bolond-regényemben a személy-hű ábrázolását!) az én gonoszságomról és aljasságomról keltett legendáit hitte el - És azokat szajkózta nekem, velem szemben az erkölcsi fölényből eredő cinikus magatartást gyakorolva már 16 évesen, valahányszor a nevelőapja halála után, illetve azt azt közvetlenül követően a Nagyapjának a Mo-ra való költőzése után - megkíséreltem vele a kapcsolatot felvenni.
6. A jelenben az összes családtagom - és ők képezik tulajdonképpen a rokonságomat is - nő nemű személy, és nagyon jól érzem velük magam. És ez sem azért van egyáltalán, mert, amint lenni szokott, egymással versengve szolgálják ki az egyedüli férfit, hanem - legalább is egyelőre - ez éppen fordítva van. - Ez utóbbit viszont egyáltalán nem panaszként írtam!
7. Amennyiben Violetta velem maradna és úgy döntenénk, hogy közös gyermeket akarunk, akkor sem kezdek majd még titokban sem abba reménykedni, hogy ő majd "végre" fiút fog szülni.

És ha mindez nem elegendő érv arra, hogy bennem semmiféle nő-gyűlölet nem munkál, hanem csakis éppen a nő nemű kislányaimnak a velük szemben hétszeresen felelőtlennek bizonyult "édes"anyjuk részéről jövő, felesleges szenvedtetéseknek és kínzásoknak vagyok mélységesen ellene, illetve az háborít fel a végsőkig, hogy más, a mienkhez hasonló szerencsétlen állapotba jutott családok esetében is, a csaknem állatian irracionális és primitív (hogy ne mondjam: bestiális!) női szolidaritás, illetve a szűk-agyú feminizmus miatt szenved, nem csak e rettenetes jelenség miatt tehetetlenné tett sok, igaz felelősségtudattal rendelkező édesapa, de főképpen azoknak a gyermeki is - ÉS FIGYELEM: ŐK MÁR A NEMÜKRE VALÓ TEKINTET NÉLKÜL! - akkor következzen a spirituális érvelés is:
Az általam készített horoszkópoknak a 9O - 95 százalékát nő nemű személyek rendelik, és kérem szépen elolvasni a www.kozmaszilard.hu c. honlapomnak a Levelek rovatában azt, hogy ezen hölgyek közül hányan haragszanak rám azért, amiért a sorsképleteikből azt olvasva ki, amit ott látok és nem, mindenféle misztikus fantazmagóriát és egzotikus csodát. Hogy egyikük sincs megsértődve, amiért az őszinteségemmel úgymond (végre!) kinyitottam a szemüket és - főként az általam felfedett és leírt anyai ági karmikus programok közül a személyiség- és férfiellenes programmal születettek számára - meg- és rámutattam a Jang princípium, illetve a maszkulinitás igazi, létfontosságú jellegére és annak a tiszteletben tartásának a fontosságára. Amit tehát, éppen úgy ajánlatos tisztelni, mint ahogy elváratik a nők részéről az, hogy az anyaság, illetve az anyai potencialitás bennük maximálisan tisztelve legyen.
A héber ősmetafizikában a férfi megnevezése ruah, ami szó szerint állítólag gyakorlati tapasztalatból szerzett elvont ismeretet (fényt) jelent. Sokat töprengtem azon, hogy mi lehet az a női (saját fizikai lényében) fizikai magzatérlelő – magzatfejlesztő és peresze: gyermekszülő képességgel, valamint a gyermektáplálási képességgel egyenértékű funkció a férfiaknál? Mert az, hogy a nőknek van egy ilyen plusz képessége hozzánk képest, evidens. De nem hiszem azt, hogy a férfiaknak a puszta fizikai erő-többlete, ami egyébként is egyre értéktelenebbé kezd ma válni, lenne az, ami egyenértéke lenne a nők fiziológiai anyai – anyasági képességének. És még csak nem is az bizonyos általánosan valamivel magasabb gyakorlati intelligencia-szint, amit IQ-ban szoktak mérni, és amely IQ - különbség a mai fiatal nők és férfiak között kezd egyre jelentéktelenebbé válni. És akkor rá jöttem arra, hogy az természetszerűleg nem lehet más mint az úgynevezett „apaság” ami viszont nem jelentkezik olyan egyértelmű és látható formában, mint a nőknél az anyaság, elsősorban természetesen azért, mert nem is ölt fizikai formát! Semmi nincs a férfiak külsejébe beépítve, semmiféle fiziológiai funkciójuk nincs az apasághoz kapcsolva, úgy mint ahogyan a nőknél a növekvő és egyre nagyobbá váló has, vagy annak hiányában a menstruáció. Még a meddő nők is hordják a soha meg nem valósuló anyaságuknak ezt az egyértelmű és határozott, fizikai bélyegét, ha csak nem operálják ki belőlük még a petefészkeket is! És mégis van apaság, pedig annak aztán abszolút semmi külső jele nincs. Sőt: egyeseknél még belső
jele is alig. És az a döbbenetes, hogy a mai kibelezett és sterilizált nyugati típusú civilizációkban, miközben szenvednek ennek, a pozitív apasági szellemnek a hiányától, a férfi-ellenes, valamint a magazat- gyermek és családellenes, illetve anyaság-ellenes karmikus programmal született nők (És manapság a nők többsége elsősorban ezekkel az anyai ági karmikus programmal született a világra), iszonyodnak ettől az apa-képzettől, és amint egy lehetőségük mis van erre, minden eszközt megragadnak ahhoz, hogy ezt megbuktassák, lejárassák, a kedveseik – férjeik lelkéből kilúgozzák, és ha másképpen nem megy, hát ráfogják, hogy vészesen agresszív és ezért irtandó minden eszközzel ott ahol csak a fejét felüti.
A vonatkozó és később teljes szélességében kibontandó szaturnuszi mondanivalóm kibontása érdekében és azért, hogy ne ismételjem magam a hasonló témák azonos motivumaiban, hadd iktassam be ide egy régi eszmefuttatásomat a Jen (A Kínai ősdialetktika két alapprincípiumának: a Jin és a Jang egységének) a metafizikai értelmezéséről. Ez egyben olyan metafizikai fogalomismertetés is, amilyenre föltétlenül szükségünk lesz az apaság megértéséhez, illetve az apasággal szembeni tudatos, vagy öntudatlan férfi- de még inkább női fenekedések által felvetett problémák minél nagyobb mélységű megértéséhez.
Következik tehát a: Metafizikai értelmezés a Sátáni és a Luciferi magatartások különbözőségéről:

A nőknél a Hold, a személyi tudat-befolyásolási hierarchiája szempontjából egyenértékű, ha nem értékesebb a Napnál, és ezért a női spiritualitás és bölcsesség szempontjából sokat nyom a latban, ha a Hold erős pozícióban van, például a Sárkányfarokkal, vagy az Ascendenssel együtt állva, miközben a Nap alig fényszögelt és inkább csak negatívan. Azt magam megírtam már hét évvel korábban, egészen pontosan a regényem 19 fejezetében - ahol az anyai ági örökletes programok létét kezdtem elsőként fogalmazgatni -, hogy a paradicsomi almába-harapás aktusa, amiként Hamvas nevezi: a létrontás, már csak a második mozzanata a megváltás-ellenes magatartásnak, és ezért az almába harapás, a Luciferi aktusnak mindössze egy sokkal későbbi és nyilvánvalóbb - Anyagi és ezért gyengébb és nőiesebb! - következménye.
Az első megváltás-ellenes aktust ugyanis, még a teremtés gyökerénél követte el a Lilith által („belülről”) befolyásolt, vagyis az öncélúan önállóvá változni próbáló Fény ősprincípiuma. A Fény angyala: Lucifer, az által válik ördögivé, hogy különváltnak és különállónak hirdetvén magát, nem akarja átvilágítani és megtermékenyíteni a Szeretetet, a női princípiumot. Vagyis az által, hogy nem akar a Szeretetbe behatolni, azt átvilágítva, termékennyé tenni, és így, a Szeretetben és a Szeretet által kiegyenlítődve, újra egyesülni az abszolút létállapottal.

A paradicsomi létrontás, már csak a második mozzanata tehát a bűnbeesésnek. És ez, az első – a Luciferi! – aktusnak, mindössze a sápadt következménye és az anyagi változata. Tehát, amennyiben az anyagot durvának nevezzük, ez a Paradicsomi bűnbe esés, az elsőnek a sokkal durvább és nőiesebb változata! Mivel hogy az elsőt (akkor én úgy képzeltem el és csak most, hogy ezeket leírtad világosodott meg előttem az hogy az elsőnek is két nemű változata van!) még a teremtés gyökerénél követte el a Fény (a Maszkulinitás) ősprincípiuma: a Lucifer. A Lilith által folyamatosan öncélúvá változtatott Fény ősprincípiuma ugyanis, nem akarja átvilágítani és ez által a megváltás irányát annak mutatva, megtermékenyíteni a Szeretetet, vagyis a női princípiumot és így, akarja magát átadni a szeretetnek, nem akar azzal és az által egyesülve az abszolút állapotba visszakerülni.
Azon freudista női olvasói feltételezésekkel ellentétesen, miszerint én az anyámra haragudtam volna meg, vagy tőle ijedtem volna meg, őt utáltam volna meg a gyermekkoromban valamiért, és tudattalanul ez a harag munkálna bennem még mindig (Lám, hova, illetve mennyire félrevezet az amatőr pszichológia…) a női princípium ellen érzett mély tudatalatti haragomban, a valóság a következő:
Én annyira imádtam gyermekkoromban az anyámat, mint hívő katolikusok a Szűzanyát, és életem első felében teljesen nőpárti voltam és a legelszántabb feministáknál is férfi-ellenesebb! A valóság tehát, éppen hogy az ellenségeim által feltételezettnek az ellentéte: én, a jóságos édesanyám mellett, egy olyan mostohaapával nőttem fel, aki civilben és otthon Adolf Hitlert, és a fajtiszta német harciasságot és férfias intelligenciát dicsőítette, és ő maga az abszolút pátriárka szerepében tetszelgett otthon, tehát abszolút családi önkényúr volt. A biológiai apám, ennek a „férfias” magatartásnak a másik véglete, a tartástalan és gerinctelen és a családjával és a gyermekével szemben felelőtlen bohém férfi típusa volt, aki úgyszintén nem emelhette a férfiasság (Jang) ázsióját az édesanyját a mostohaapja brutalitásaival szemben féltő gyermeki szemeimben. A nagybátyám viszont (Anyám testvére), egy, a szobrászati tanulmányait a felesége igényére abba hagyó, hiába, hogy humánus, mert még a gyermeki értelmem szemében is láthatóan akarat-gyenge megtört, csak késő nyugdíjas korában újra sápadtan-művészkedő férfi volt. Nagyapám viszont Ló-bolond volt, akit éppen az édesanyám igyekezett teljes mértékben démonizálni, és szerető egykéjeként én ezt tőle átvettem. Ezzel szemben ott voltak a jóságos keresztanyáim, akik születésnapjaimon felköszöntöttek és karácsonykor könyvet ajándékoztak, tehát nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt (és erről még elméleteket is hangoztattam), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, a szegény ártatlan nők csak ennek az elszenvedői. És ezt olyannyira, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg ezek a kedves és ártatlan nők, becsülettel és keményen rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez, az ide vonatkozó, nagyon hibás és nagyon rossz, belém nevelt gondolkozási reflex (a férfi ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem volt, hogy az első bűnbeeséséi aktusnak (A Lilith első diadalának) csak a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtő szereplővé válását ismertem fel, és úgy képzeltem, hogy a női korrupció csak később, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövőjük, egye meg az öncélú pragmatizmus, vagyis az életnyerési lehetőségekben való magasztos hit almáját.
Mint minden ami létezik, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megzavarodása, vagyis: megoszlása és megsokszorozódása után, a bűnbeesettségi állapot is kettős:
Miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz a szereteten keresztül való visszakapcsolódást, mondván, hogy ő nem akar az egységbe visszakerülni és ez által, a Szeretetbe behatolva, a teremtést lehetővé tenni, addig, a Lilith öncélúsága által ugyancsak megkísértett Szeretet is meg akar maradni magában, magának, és emígy Szeretetből Satanavá változott női princípium, elutasítja a Fénynek befogadását, vagyis az attól való megtermékenyülési lehetőséget és ezzel elutasítja a Fénynek a magán (A szereteten) keresztül történő, abszolút létbe való visszakapcsolását is. A Sátáni állapot az tehát, amikor a nő nem fogadja magába a megtermékenyítő fényt, hanem vagy elutasítja azt, vagy csak az élvezet-okozó részét fogadja el a Fénynek, illetve, amikor ő maga akarja minden áron megtermékenyíteni és átvilágítani a Fényt (a férfi szellemét) és emiatt képtelenné válik a fény befogadására, a megtermékenyülésre.
Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülő hatalom akarja a megtermékenyítő hatalom szerepét átvenni, vagyis amikor a nő akarja a férfit átvilágítani, ahelyett, hogy szeretné azt. Illetve, a mai modern időkre lefordítva: a Satana a hamis Fény által (A szeretet nélküli, nagyokos és steril Luciferi tudomány által.) akarja maga-magát, önhatalmúlag és persze önkényesen megtermékenyítetni: „majd” csak akkor, amikor úgy érzi, hogy el jött az ideje, amikor úgy érzi, hogy „fel van erre készülve”. Vagyis akkor, amikor rég óta lejárt már annak az ideje: harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjon egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képes!
A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a nemes bánatomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emőkét többé semmiről, amit felfedezek, felvilágosítani és nem fogom őt többé fizikailag sem megtermékenyíteni.
Nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt a nézetet (és erről még elméleteket is hangoztattam akkoriban), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, és az ártatlan nők csak ennek, a mikor hőzöngő és kegyetlenkedő, mikor akarat-gyenge férfiak által kreált tragikus helyzeteknek az elszenvedői. És ezt olyannyira komolyan gondoltam, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg a velem egy korú kedves és ártatlan nők illetve az őket védő édesanyák, egyértelműen és határozottan rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez az anyám által belém nevelt ferde tudati reflex (a férfi ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem élt, hogy még az első bűnbeeséséi aktusnak is (A Lilith első diadalának), mindössze a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtő szereplővé válását ismertem fel elsőként, és úgy képzeltem, hogy a női korrupció csak később, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövőjük, fogadja be az öncélú élvezetet és kényelmet biztosító pragmatizmus koncepcióját, vagyis, hogy nyelje le az életnyerési lehetőségekben való ézsaui, júdási és fausti hitnek az almáját.
Mint minden, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megoszlása és megsokszorozódása után, a bűnbe-esett élet állapota is kettős!
Miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a női princípium: a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz való visszakapcsolódást, mondván, hogy ő nem akar az egységbe visszakerülni, a Szeretetbe behatolva, és így a teremtést átvilágítva, a megváltást is lehetővé tenni, addig:
A Lilith öncélúsága által megkísértett Szeretet, és emígy Szeretetből Sátánná változott női princípium, elutasítja a Fény befogadását, maga akarván megtermékenyíteni és átvilágítani a fényt (Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülő hatalom akarja a megtermékenyítő hatalmat gyakorolni és a Fényt átvilágítani. Értsd alatta: a nő a férfit tanítani, irányítani).
A modern időkre lefordítva: a Sátán a férfit, illetve a férfiasságot elutasító nő, vagyis a hamis Fény által (A szeretet nélküli nagyokos Luciferi tudomány által) akarja maga-magát, a luciferi tudomány segítségével, tehát önhatalmúlag és persze, „majd” csak akkor, amikor ő akarja(!), amikor ő úgy érzi, hogy el jött annak az ideje, illetve, amikor „fel van erre készülve” (A mai nők: harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjanak egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képesek!) megtermékenyítetni.
A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a, valamely nemes haragomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emőkét többé semmiről, amit felfedezek, felvilágosítani.
Egy női olvasónk is, arról tett panaszt, hogy mennyire bántja őt az, hogy nem tudta a misztikus tudását (Fényét) nekünk átadni, mivel mi nem bizonyultunk rá eléggé nyitottnak és méltó befogadóknak, miközben azzal áltatja magát, 29 évesen és hajadon (amazon) állapotában, hogy azért nem tud anyává válni (megtermékenyülni), mert a társadalmi (külső!) körülmények még mindig nem akarják ezt számára lehetővé tenni!”

A Hamvas Béla Andorogünosz c. tanulmányában, egy spirituális gondolkozó gondosságával és egzaktságával le vagyon írva, hogy éppenséggel a budoár misztérium szolgálata, vagyis a nő-szolgálatába állított ostoba tudományosság az, ami a mai állapotokhoz elvezetett és semmiképpen nem az „anyag-sötétségébe” süllyedt férfinak a tiszta szellemű, de gyenge női princípium fölött aratott gonosz győzelme. Az én meglátásom csak annyiban tér el a Hamvasétól, hogy az egész szörnyűséget - Mármint azt, hogy a civilizált lányok és nők és férfiak képtelenek a gyermek foganásra-nemzésre, szülésre és a család-vállalásra. – akkor követték el, amikor a férjeket – tehát a potenciális apákat, kiszorították és kiűzték azokról a helyekről, ahol a szülések megtörténtek. Azok, akik a későbbi apákat (jövendő férjeket) is szülő feleségük mellől a külső szobákba, konyhákba, nyári konyhába, udvarra, majd a kocsmákba szorították ki. Vagyis a fontoskodó szülész-bábák, majd az őket felváltó, és a „tudatlan” férjeket (apákat) egyszerű állatnak néző és tudományos okuláréik mögül szigorúan le is néző szülész - nőgyógyászok a hibásak, azért, hogy ma nem csak a szülést tragédiaként megélő nők, de a férfiak is félnek a gyermekáldás kezdeti fizikai megpróbáltatásaitól.

Utóbbiak nem csak, hogy végleg elszakították a férjeket a szülő-feleségüktől, hanem el kezdték a szülőnőket fájdalom- csillapítani és zsibbasztani, majd amikor a helyzet ettől még inkább rosszabbodott: tömegesen altatni és császár- metszeni. Aztán, amikor ettől, vagyis az így a világra műtött lány utódok teljesen elvesztették a foganási képességüket és megteltek magzat-és életellenes spirituális programokkal, kitalálták a lombik-bébi nevű mesterséges fogamzási módszert. Lehet tehát, hogy Iringónak igaza van annyiban, hogy az akkoriban a férfiak által gyakorolt orvostudomány győzte le a spirituális éberséget, de ezt kifejezetten női igényre, a finom és teljességgel nőies humanizmus és liberalizmus még finomabb és még gyengédebb, és még toleránsabb eszméinek a hatására és befolyására tette!
De amennyiben a mai liberális - szocialista kormány-programoknak megfelelően, gyökeresen megszűntetnék a szülészetekkel való kollaborációs lehetőségeket (Vagyis: megszüntetnék a programozott szüléseket: a jövendő felnőtteknek az anyai igényre történő mesterséges és időnapelőtti humánus kiugrasztását az anyjuk hasából), illetve: megakadályoznák a gyermekeknek, az anyák "fölösleges"(sic!) szülési fájdalmaktól való meg kímélése érdekében történő kioperálását császár metszés útján, hogyha tehát drasztikusan lecsökkentik a szülészeti osztályokat, akkor végre a korház zsibbasztó eszmekörétől megszabadított kismamák, mehetnek a Geréb Ágnes féle lelkes orvosok tanfolyamaira, hogy ott megtanuljanak végre újból otthon és orvosok nélkül szülni! És ha azt megtanulják, azzal együtt egyebet is megtanulnak (Pl. önmagukat végre nem a gazdasági - termelői és a politikai, vagy médiabeli teljesítményeik szerint értékelni tudni!), és újból megjön a gyermek-szülési, becsületes család-alkotási (Minimum három gyermek!) kedvük.
Négy gyermekkel egyáltalán nem érzem magam nagy családosnak, habár Mo-n, már a hármas gyermekes család is nagynak számít. Nem kérem, a három és a négy gyermek még csupán a normális gyermekszám. Rengetegszer találkozok azzal a jelenséggel, hogy a hozzám sorsrendezési segítségért forduló családanya, vagy családapa „föltétlenül akar”(!), de persze, rögtön az is kiderül, hogy csak egyetlen gyermeket! Esetleg még "meg is nyugtat" azzal, hogy, de azért az egyetlen 10 év körüli gyermekük mellé, még szeretnének egy gyermeket, persze, lehetőleg most már leányt, vagy fiút, vagy még egy fiút ... Nem győzöm felhívni a figyelmet arra, hogy az abszolút teremtő erőnek, a teremtés első őserejének (Az Úrnak!) nem szabad önkényes elképzelések szerinti előfeltételeket szabni és ilyenkor mentális agresszivitást követnek el. Vagyis fekete mágiáznak még akkor is, ha nem hibásak, mert metafizikai tájékozatlanságukban teszik ezt. Ne csodálkozzanak tehát, ha a foganás illetve a gyermeknemzés nem megy, illetve, ha utólag betegesebb lesz az így megfogant gyermek, mint ahogyan az édesanya horoszkópjából kiolvasható spirituális programok és az általános állapotok - élethelyzetek szerint lennie kellene. Sőt: volt egy olyan helyzet is, amikor a teremtő ősszubsztanciából így "kiokoskodott" gyermek meg is halt mindjárt a születése után egy héttel. - Persze, ebben az esetben másféle mentális agresszió ténye is fent állt. Az egy, vagy maximum két gyermekben és a gyermekek nemének az erőszakolt elvárásában való gondolkozás egyértelműen ellentmond a teremtői őstörvénynek, amely nem ismeri az egyetlen, vagy két gyermek létrehozása ideáját (képzetét), hanem a gyermekekét. A több gyermekét tehát. Aki egykében, vagy kétkékben gondolkozik tehát, szükségképpen törvénytelen állapotba kerül, és az ne csodálkozzon azon, ha utólag a sorsában - Akár tíz, vagy húsz év múlva is! - minden rosszul sül el. Hogy jobban megértsük a jelenséget induljunk el fordítva: (Normális és egészséges személyek esetében, tehát nem ,amikor ez egyik szenvedélybeteg pl., vagy a férj elviselhetetlenül agresszív.) az öt, vagy négy gyermekes családoknál, majdhogynem teljességgel kizárt már a válás, vagyis a család-szétszakítás kérdése. Három gyermekes családok esetében sem annyira gyakori még, habár itt már könnyebben megtörténik azért, mint a négy, vagy az öt gyermekes családok esetében. A két gyermeknél már semmi probléma, egy kis családon kívüli szerelem, egy kis félreértés, és máris futás a válóperes szak-ügyvédhez, egy gyermek esetében csaknem szükségszerű a válás, ha nem erősen vallásosak a szülők, az olyan gyermek nélküli "családok" esetében, amikor nem azért nincs gyermek, mert nem lehet, hanem a házastársak védekeznek, az öregkorig tartó együttmaratáshoz már vagy fanatizmus, vagy lelki deviancia szükséges. Persze, az okoskodó ész azt mondja, hogy azért, mert azok vállalnak több gyermekek, akik amúgy is a család iránti elköteleződés szellemében nevelődnek. - Megnyugtatok mindenkit, hogy én mint egyke, nem ilyen szellemben nevelődtem, sőt! - Lehet, hogy ilyesmi is közrejátszik néha és néhol, de az igazi válasz a kérésre a törvényességében keresendő, vagyis abban, hogy nem véletlenül nevezte a régi magyar nyelv a várandóságot áldásnak a felemelően tudományos terhesség helyett, illetve, nem véletlenül mondták azt a régi székelyek, hogy: Egy gyermek nem gyermek! Két gyermek is alig-gyermek. A három gyermek, már kezd gyermek lenni. (Figyeljünk csak oda: még a három is csak kezd gyermek lenni.) Szóval, csakugyan nem mindegy hogy miként számolunk, hogy mennyiségben-e vagy minőségben. Mert az utóbbi "székely aritmológia" az egyetemes törvényeket számon tartó, minőségi számolás, az egykéző - kétkéző gazdasági spekulálás viszont, ami szerint "egy is őrület", illetve: "ez az energia-bomba kitölti az egész éltünket, nem hagy helyet senkinek és semminek önmagán kívül", mindössze szürke és szellemtelen, mennyiségi kalkulációk következménye.
Számomra teljesen világos: az általánosan (globálisan…) érvényes bűnbeesettségi életkoncepciók hatásán kívül, milyen szellemiség, miféle örökletes karma mozgatja, mi sarkallja tetteiben az egész emberiséget? Nos, kiderült, hogy az, a bizonyos nyers személyi karakterek alá rejtett, tudattalan spirituális szellemiség, aminek a sugallatára cselekszünk, érzünk, gondolkozunk és képzelgünk, nem az apáktól öröklődik, hanem az anyai ági női őseinktől: vagyis a nagyi, dédi, üki, szépi, stb.-i spirituális tévképzeteiből származik ránk, az anyai ági női őseink képzeleti, gondolati és érzés-világában kialakuló mély-tudattalan karmikus programokból. Amennyiben tehát agresszív, illetve mások személyiségét kevésbé tolerálni képes, akár egy férfi, akár egy nő ösztönvilága, ezt az agresszivitásra való hajlamait nem az apjától és nem is az apai nagyapjától örökli, hanem az anyai ági őseitől. Csodálkozol? A női petesejt százszor akkora és százszor bonyolultabb (erősebb) mint a férfi ivarsejt, és miközben az ivarsejtek állandóan cserélődnek, a női petesejtek kialakulnak az anyák petefészkében még azok magzat korában. Vagyis ahhoz a petesejthez, amiből te lettél, még az anyai nagymamád szervezete szállította az alapanyagot, és ahhoz, amiből az édesanyád lett, a dédnagymamád szervezete, és így tovább, női generációról, női generációra Éváig! De, természetesen itt nem az anyagi determinációról van szó, hiszen jól tudjuk, hogy az anyag mindössze valaminek a kifejeződése, ami az anyagnál sokkal finomabb és ezért meghatározóbb! És ez nem más, az a szellemiség, aminek az illető anyagi struktúra (állandó, éveken át az anya szellemvilágával impregnálódó petesejt, vagy hetente kicserélt, új ivarsejt) a leghatározottabb hordozója. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy nem az apa (A „sötét és agresszív anyagi” férfi!) hordozta a méhében, reggeltől estig és estétől reggelig a magzatára gondolva, még álmában is arról képzelegve a jövendő gyermeket, hanem az édesanya!
Már akkor, amikor a Magyarországi szocialista-szerelmes többség, az egykéző bankár, Medgyesi és a kongresszusaikon még mindig a vörös internacionálé fülbe mászó dalát harcosan éneklő csapata mellett döntött, az öt gyermekes kisvállalkozó-sarj, Orbán Viktor, és a családalapítás terén öt zömében követő narancsszínű Fidesz-csapata helyett, tudván, hogy a kevés munkával történő, bankári pénzfialtatás misztikus eszméje mennyire gyér levegőjű lufi (A kilencvenes években Romániának nem is egy, hanem két nemzetközileg elismert Bank-vezér miniszterelnöke volt és Románia mégis mindvégig helyben topogott.), azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lehet a metafizikai oka annak, hogy nem az addig gazdaságilag is jól bizonyító, sőt: még a 2000 évi Békéscsabai kolbásztöltő versenyen is részt vett Orbánt jelölték ki a magyarság további irányításra a párkák? Hát miért? De miért? Hát azért, mert az által, ha a korábbinál is több gazdaság-politikai szakértelemre szert tevő Orbánék tovább hizlalják a magyarságot, spirituálisan (erkölcsileg) az még jobban, és a végén teljesen eltunyult volna. Olyannyira, hogy a végén teljesen képtelenné válik a saját fizikai reprodukciójára (Amennyiben számít ez. De szerintem nem erről van szó, hanem a teljes személyi felelősséggel végzett gyermekgondozáson és nevelésen!), de főként lelki és szellemi reprodukciójára!
Nem tudom, Amerikának és a miénknél majdnem tízszeresen nagyobb nyugati nemzeteknél meddig tágítható veszélyes egyensúlyvesztés nélkül az emigrációs politika, de a magyarság nem engedheti meg magának azt a spirituális luxust, hogy a harmadik világból érkező emigránsokkal töltse fel magát számbelileg, mivel nem képes – és bizonyára neki nem is kell! - magyarrá változtatnia olyan arányú afrikai és ázsiai emigrációs hullámokat, mint Amerika és egyes nyugati nemzetek (Lám, a franciáknak máris meggyűlt az emigránsokkal a bajuk!). – Szüksége volt tehát a magyarságnak a nyugati liberális gazdaság-erkölcsi őrületből való kijózanodásra és úgy látszik, ehhez nem az Orbán Viktor gulyásleveses példákkal vegyített misztikus tartalmú programbeszédei kellettek, hanem az, hogy Gyurcsányék jól kifosszák és a bicska-nyitogató szembe-vigyorgásig hazudozva, végre életnagyságban is megmutassák a nyugatiasan spekuláló magyaroknak az internacionalista-liberális humanista Istent.
És tényleg: nagyon is jól végzik Gyurcsányék a párkák által rájuk bízott nemzet-ébresztői feladatot! Elveszik a korházakat? Hála az Istennek: a mostoha-anyanemzet újabb generációi kénytelenek lesznek leszokni, pl. az én édesanyám által is, egy egész életen át folytatott, ártatlan beteg-állapotokban és ingyen-gyógyulási lehetőségekben való gondolkozásról. Elveszik az egyetemeket, ahol mindent lehet tanulni, csak éppen egyetemes értékű életfolytatáshoz, életvitelhez szükségek kauzális információt nem? (Vagyis azokat a tanodákat, ahol kizárólag a teremtés eredeti rendeltetésével ellentétes, életnyerési lehetőségekről szóló információt lehet szerezni!) Nagyszerű! Legalább a kutató szellemű, racionálisan gondolkozni képes, de magát kábítószerekkel, vagy misztikus zagyvaságokkal áltatni nem szerető, értelmes ifjúság, akinek a figyelmét nem kötik le többé az életnyerési lehetőségekről szóló pragmatikus tanok, kénytelen lesz körül nézni, hogy az utóbbi két évtizedben nyugatról és keletről egyaránt beözönlött misztikus szemét alatt, maradt-e még egyáltalán olyan értékes metafizikai információ, ami, amellett, hogy ténylegesen használható is, hosszú távon nem okozhat károsodást? (A napokban kaptam egy levelet, amelyben egy, a feleségemmel egykorú asszonyka leírta, hogy egy Magyarországi asztrológus segítségével, miképpen számították ki a legoptimálisabb foganási időpontját a majdan megszülető gyermeküknek. Amint írtra, az „optimális asztrológiai időpontot” szerencsésen sikerült is pontosan elkapni, csak éppen hogy, a gyermeket idejekorán ki kellett műteni belőle császármetszéssel, majd a kis skorpió-szülött, egy hét múlva meghalt. – Hiába na, a paraszt-pragmatizmus, az paraszt-pragmatizmus, még a szellemtudományok birodalmában is. Eszébe nem jutott volna egyiknek sem, hogy a gyermek foganási idejének az önkényes meghatározásával mentális erőszakot, vagyis fekete mágiát gyakoroltak az Egyetemes Teremtőerőkkel és az Isteni Elmével szemben.)

Az ötödik bolygó által képviselt teremtő- megváltó erőnél: a Jupiternél, a spirituális értéktudat – a gyökre való visszavezetés - megnyilvánulásánál, kezdődik az ember! Többször is említettem - és a Féltékenység metafizikájában ezt ki is emeltem és kielemeztem! -, hogy való igaz ugyan, hogy az állatvilágból fejlődtünk ide biológiailag, ami azt jelenti, hogy rengeteg un. az állatok által megtestesített, kiemelt ősprincípium-érvényesítési készséget, reflexet (A Freudisták szerint állati ösztönt) hordozunk magunkban (Pl. az önkéntelen mimikrizési – kaméleonkodási: hamis információ áramoltatási késztetéseket, amit, ha nem tudatosítunk magunkban és a belátás segítségével nem oldjuk fel, semmit nem ér az életünk és aminek a legtöbbször cukorbetegség, vagy a rák különböző fajtáinak "megszerzése" az eredménye.) de messzemenően nem vagyunk állatok. Nagyon durván leegyszerűsítve a kérdést, azt is mondhatnánk, hogy a Jupiterig, illetve az őt követő hetedik bolygó által megtestesített őserőig: a Szaturnuszi - emberi és egyetemes - felelősségtudatig, igazából nem is létezik spiritualitás. Ha visszafelé haladunk a Mars is mindössze a nyers (férfias) életerőknek az adagolási képességét, vagy negatívan: képtelenségét jelzi, a Vénusz mindössze a természeti kiegyenlítődési képességet (képtelenséget), a Merkúr a földi élet végig vezetéséhez szükséges nyers intelligenciát, mai kifejezéssel: intellektust, a spekulálási képességet (lineáris és természeti összefüggés teremtési képesség) még akkor is, ha ez azt ember esetében tévesen szellemi tevékenységnek és képességnek nevezik, a Hold az anyai - szülői (Figyelem: a magyar nyelv szerint a férfiak is szülnek, és nem véletlenül: nekik is van Holdjuk a születési képletben, csak éppen nem kell mindent Merkúri logikával értelmezni!), táplálói, gondozói készségeket és képességeket, amivel ma az állatok, ott ahova a luciferi tudományával oly oda s vissza levő, spekuláló ember még be nem matatott sokkal jobban állnak, mint az un nyugati értelemben - hipokrita keresztényi értelemben - civilizált ember, és végül a Nap, amely mindössze a nyers individualitást, az individuális öntudatot és individuális érzéseket - érzékenységet testesíti meg.
A Jupiter által megtestesített értékszelekció és a Szaturnusz által megtestesített felelősségtudat azok az őserők, amelyeknek az emberi szellemben való intenzív jelenléte az embert az állati fajok fölé emelik, és nem a pragmatikus intelligenciája. Úgy is mondhatnánk, hogy amennyiben nem léteznének a Jupiter és a Szaturnusz által megtestesített őserők, az emberi faj sem emelkedhetett volna ki az állati regnumból. Nem is annyira a minőségi életre való törekvés, mint az utódokkal szembeni felelős viselkedés, azok gondozása, ami a majmoknál és az elefántoknál sokkal magasabb (közösségi és egyéni!) színvonalat ért el, mint más állatoknál volt az a tényező, amely az embert az állatok közül kiemelte, és nem az eszközhasználat, amit a materiálisan spekuláló antropológusok a kiemelkedés fő okának megneveznek. Nem minthogyha az állatokban nem működnének egyáltalán ezek az őserők, de náluk ez a működés mechanikus és automatikus, miközben az embernél ezek tudatosnak indultak és tudatosnak kellene lenniük. Kellene..., mert a tudományos technikai innovációink mindössze az egoizmusunkat szolgálják, és az emberiség szintű tudatosságunk (természettudományunk), egyelőre ott tart, hogy valós értéktudat és valós felelősség szempontjából, az állatoknál sokkal szerencsétlenebbek (ostobábbak!) lettünk, és egyelőre minden úgy néz ki, hogy magunk alatt vágjuk el a fát. Éppen ezek a, a tudomány és a civilizációs eszközök - gazdasági lehetőségek - segítségével igen könnyen a visszájukra fordítható Jin - Jang szerepköröknek az összezavarodása jelzi azt, hogy a természet, amely az egyetemes törvényeket egy - az egyben leképezi, sokkal jobban működik egyelőre mint, ahogy mi "működünk". Mivel hogy az eszünket az egoizmusunk, kapzsiságunk, természet- és Istenárulásunk, buta hiuságunk, és az un. pszichológiai devianciáink által diktált érzelmeink kiszolgálására használjuk.
Ez a modern Judási logika ismertetője. Nem kell ahhoz semmiféle spirituális tudás, hogy amennyiben egy racionálisan gondolkozni képes ember a világban körülnéz, észrevegye, hogy mit rendezett az ember a földdel, illetve a természet világával a humánus - szociális - liberális öntudatával. Több helyen említettem már, hogy valamilyen eszközre lenne szükségem ahhoz, hogy az egész emberiség, és főként az egész tudós és misztikus társadalom fülébe ordítsam, hogy az, amit a külső természetben romboltunk, illetve, az, hogy a rombolásból mi látszik, mindössze a jéghegynek a csúcsa, ahhoz képest, hogy a racionális szentimentalizmusunkkal mit, és mennyit romboltunk belül, a spirituális természetünkben.
Még vannak idealista tudósok, akik élethűen ecsetelgetik, hogy mi lesz, ha az emberiség hat éven belül, sőt: lehetőleg azt megelőzően, minimum négy éven belül nem fordul meg? Ne legyünk idealisták: NEM FOG MEGFORDULNI. És semmiképpen nem fog úgy megfordulni, hogy a politikai vezetői erre rávezetik. Ne vicceljünk! - Még a mi megvilágosodott Orbán Viktorunk is, aki nem is olyan régen kapta meg a szocialista sajtó mosdatását, amiért a Békéscsabai kolbásztöltő versenyen rész vett, semmit nem tanult az esetből, és most a hústól fosztott gulyás leves példájával teszi érzékletessé a választási kampány-nyitó mondanivalóját. A Jupiternél vagyunk. Rég óta emlegetem azt (Egészen pontosan: 1996 óta), hogy semmiféle krízisből nem létezik kiút, csak be-út. Vagyis nem kívül, az anyagban és a természetben kell az elrontott dolgokat helyre hozni, hanem belül, az öntudatban. És Hamvas: a krízist magunkra kell vennünk. Vagyis, minden lépésünk hiába való, amíg nem a személyes krízis teljes felvállalásával és belső feloldásának a megkísérlésével - a személyes magatartásunk megváltoztatásával: és ez által a sorsunk rendezésével - kezdődik. Hiba belátás nélkül (Belátás: befelé látás nélkül!) viszont lehetetlen a sors- és életrendezés. Igenis: valósággal meg kell erőszakolnunk magunkat, ahhoz, hogy az általános emberi életfeladatokat, és a horoszkópjainkból kiolvasható személyi életfeladatokat felvállaljuk, mert az ego szolgálatába állt spekuláns eszünk (Lásd fent: a bűnbeesett, luciferi és sátáni eszünk) mindennek a fordítottját akarja szolgálni, és mindig megtalálja a megfelelő elméleteket ahhoz, hogy megmagyarázzuk magunknak, hogy mit és miért nem tudunk megcsinálni. (Pl. a szülői szerepköreinket időben: a ciklus és a ritmus törvénye szerint megkezdeni.)
Beszéljünk tehát egy kicsit a magyar nemzet sorvadásának a két - három évszázaddal korábbra visszanyúló spirituális-gyökereiről, metafizikai okairól. (A Spirituális Trianonról és a spirituális 2004 december 5-ről.) Értékszelekció kérdése az, hogy a nő milyen férfi által hagyja magát megtermékenyíteni, illetve, hogy a férfi milyen nőt akar megtermékenyíteni. Mai helyzetre alkalmazni: hogy a nő milyen férfitől (Általában a férfitől!) nem akar megtermékenyülni. - Olyan konkrét (Magyar és Magyarországi!) esettel is találkoztam, hogy egy férfi azért vált el egy igen kedves, értelmes, művelt, spirituálisan is érzékeny és nem utolsósorban szép nőtől, mert az, 17 éves házasság után, végre vette a bátorságot és a szemellenzősen lüke férje határozott igénye és "akarata"(!) ellenére gyermeket "merészelt" foganni és szülni! És ez még mind nem elég: a nemesen öntudatos, amúgy jobb oldali beállítódású férfinak még volt korábban is egy felesége, és attól is ugyancsak azért vált el, mert több éves együttlét után, az is gyermeket „merészelt” szülni „neki”, az ő kifejezett tiltásai ellenére! Világos, hogy ebben a férfiban tómból a negatív Szaturnuszi szellem, akárcsak a Rámána Maharishi nevű indiai fény-látó szentben, akinek a III. házban állt a Bak Napja és Sárkányfarka, és mert e determináltsága folytán, irtózott közvetlenül megtapasztalni az apaságot, idejekorán el halt csontrákban.
Szóval, éppen ebben kellene megmutatkoznia a minket az állatoktól elválasztó emberi öntudatunknak, hogy miután - lehetőleg: helyesen - kiválasztjuk a párunkat, mindössze azt az egy nőt akarjuk megtermékenyíteni, és attól az egy férfitől hagyjuk magunkat megtermékenyülni, biológiailag és lelkileg (pszichológiailag) is, akit kiválasztottunk, mint életünk párját, akivel az egységesülés és a megváltás útjára lépünk. Merthogy finomabb szinteken, vagyis a felső mentális szinteken, már nem hogy lehet, hanem igen is szükséges a kölcsönös információcsere, sőt: ott már az is szükséges (Nem csak, hogy lehetséges), hogy a férfi is befogadja a női princípium képviselői által sugárzott információt és attól megtermékenyüljön. Ehelyett, a saját karmikus (negatív) determinációiról mit sem tudó nő, aki 30 éves koráig képtelen volt anyává válni, mivel a tudattalan képzeletvilága iszonyodik, a megtermékenyüléstől, vagyis attól, hogy őt bárki férfi is megtermékenyítse és a kilenc éves, különböző keleti spirituális egységek tanulmányozása után is, képtelen megszabadulni a szaturnuszian férfiak iránt érzett gyűlöletétől. Ha csak csendes neheztelés formájában is, de nagyon is lázad a megtermékenyülés ellen, és a lelkét mindig felzaklatja a megtermékenyítő férfiak iránt érzett ősi, anyai ági karmából eredő gyűlölete, amelyet önkéntelenül és öntudatlanul kisugároz magából, akárcsak az olyan édesanya, akivel éppen azért bánt el kegyetlenül az édesapa, mert az anya uralkodni akart az apán.
Egyes női rendelőim fölöttem is szeretnék megszerezni a hatalmat önkéntelenül, és minden női eszközt bevetnek annak érdekében, hogy irányítsák a munkámat és azt írjam vagy mondjam a horoszkópjaikban, amit magukról olvasni, vagy hallani szeretnének, vagy valamilyen, általuk sem ismert késztetésük miatt, valamiféle fölénybe kerülhessenek velem, a férfival szemben. Női férfiként tehát, meg akarnak engem termékenyíteni: az ők „zsenge” és finom, de ezért az enyémnél szerintük sokkal többet érő tudásukat – fényüket - át akarják nekem úgy adni, hogy az rájuk jó fényt vessen. Miféle tudást? Azt, amellyel arról áltatják magukat, hogy a külső sorskörülmények miatt nem tudnak anyává válni, mivel addig védekeztek a gyermekáldás ellen, amíg meddővé váltak és most lombik bébi programok után kezdnek érdeklődni… Melyik tudást? Azt a mindössze intellektuális szinten megszerzett, de személyesen egyáltalán nem realizált keleti misztikáról szóló információ-halmazt, amelynek segítségével "A nyíltság látszatai mögé bújnak az igazi, tényleges nyíltság elől" (Hamvas: Korszenvedélyek utólagos igazolása.)?
Nos, az a tény, hogy ilyen alapállásból és ilyen tudással akarják a mai nők a férfiakat megtermékenyíteni, teljességgel tükrözi azt a korjelenséget, amely alapján a nyugati típusú civilizáció nőinek a nagy többsége, a tudattalanjában (aurájában) levő magzat- gyermek, család- és életellenes programok hatására, öntudatlanul is, de általában olyan férfit választ, aki őt – A férfias nőt tehát - nem képes, nem tudja megtermékenyíteni. Olyat, aki összellemiségben - logoszban - nem elég erős ahhoz és lemond arról, hogy a sokat hangoztatott női gyengeséggel szembeni kötelező toleranciára hivatkozó nőket megtermékenyítse. Olyat tehát, akiben nincs elég spirituális erő és un. finom rendeltetés szerű ambíció ahhoz, hogy ezt a hamis lelki szűziességet, ezt a törvénytelenül steril, és nem egyszer kegyetlen Artemisi állapotot meg tudja törni és a nőt rávenni arra, hogy legyen hajlandó a benne létező potenciális anyaságot elfogadni. Egyáltalán nem véletlen az, hogy az utóbbi időkben hozzám érkező Magyarországi horoszkóp-kérések nagy többségében a kiszemelt férfi minimum négy évvel fiatalabb a nőnél, és az egyre ritkább az eset, amikor a férfi idősebb, legjobb esetekben is egy idősök a férfiak, még akkor is amikor, végre - valahára (tova harmincöt éves koruk után megtermékenyülni hajlandóvá vált nők) megfelelő társat keresnek maguknak! A spontán, illetve természetes: un. automatikus fizikai - biológiai megtermékenyülési idő viszont 28 éves kor után lejár, és az amazonok ott maradnak hoppon és jó, ha ezen csak csodálkoznak. És veszélyes, ha neheztelni kezdenek az Istenre, hogy nekik, a gyönyörű és értelmes és kultúrált és ápolt és kellemes modorú, és jóakaró és nemes és úgy-e szeretetteljes stb. hölgyeknek miért nem lehet azt, amit "a nyomorult, tudatlan parasztlánynak, vagy cigánynőknek lehetséges"? -
Ezen a jelenségen lehetne sokat rágódni, de most nem ez a téma. Hanem az, hogy másfelől, ugyancsak az anyai ági női ősöktől származó, magzat- gyermek, stb. ellenes örökletes programoknak köszönhetően (azok hatására), vagyis a különböző és azonos vibrációs szintű spirituális energiamezők és energiaterek elkülönülésének, illetve kölcsönös vonzódási törvényének a hatására, ezek a nők olyan életkörülményeket is idéznek be maguknak, amelyekben, legalábbis a látszatok szerint, nem lehetséges a családalapítás. Amilyen ide vágó helyzettel MO-n gyakran találkoztam, az volt, hogy az ilyen hölgyek olyan családos férfiakba lette szerelmesek, vagy váltak legalábbis azok szeretőjévé, akik vagy kezdettől kijelenttették azt, hogy nem válnak el a családjuktól - feleségüktől, vagy hosszú éveken át hitegették ezeket a hölgyeket - lányokat azzal, hogy majd a következő alkalommal elválnak és a "megszabadulás után" közös családot alkothatnak. Persze, a legtöbb esetben az illető hölgyek is tudták azt valahol a lelkiismeretük, szintjén, hogy ez nem igaz, de ebbe a kölcsönös hazudozásba jó belekapaszkodni, mert addig nem kell a felszabaduláshoz - karmától való megszabaduláshoz vezető életfeladatok felvállalásába ténylegesen és konkrétan belevágni.
És az már csak harmadlagos kérdés, hogy ezek a hölgyek viszont, akik érzik, hogy az életük legfontosabb mozzanatától megfosztják magukat és a teljes teremtés elmaradt, illetve csak részben realizálódott, egy gyermek világra hozatala és felnevelése által, minden áron meg akarnak intellektuálisan termékenyíteni mindenkit, és így még engemet is (Lásd az egykés anyukáknak a gyermekeik általuk elképzelt boldogságát erőltető örültségeit.), és minden módszert és érvet - még a finom és érzékeny nőiségnek a mostanában mindenütt sikert arató érvét is - bevetnek ahhoz, hogy a férfiaknak is, az ők nagyszerű tudását átadják, és amennyiben ez nem sikerül, akár alattomos támadásba is lendülnek. És ez természetes is, hiszen a hiányt, a bennük tátongó űrt, a hiány-információt: vagyis a Lilithet, valamiképpen be kell tömni, és ha ezt a férfiak nem hagyják, akkor nemes és önérzeteskedés és "pontra tevés" formájában, megérkezik a sorson és a férfin való, öntudatlan bosszúállási vágy is.
Az én 87 éves anyám még most is meg szeretne termékenyíteni akár engem is, de mivel ez kb. 25 éve nem megy neki, előbb a fiatal Emőkével próbálkozott. Ám a volt feleségem figyelmét idejében felhívtam a veszélyre, hát előbb a kilenc éves Medárdát okította az alattomos tolerancia filozófiájára. És mi lett annak az eredménye, hogy ő szerette volna mindenáron a férjeit megtermékenyíteni (Lásd a regényem II fejezetét), amire az Oroszlán Ascendensem is utal? - Az én dicsőséges nagy egykeségem, amit szinte darabokra vágtak szüléskor azért, hogy az ő életét megmentsék, mivel állítólag sehogy nem akartam kijönni! Persze, a dolog éppen fordítva áll: ő nem volt képes velem áldott állapotba kerülni és magát újjászülni. Máig nem tudom eldönteni, hogy szerencsének nevezhető-e az, hogy valami csoda folytán mégis csak átjutott a fejem valahogy a szülőcsatornán és a szülész letehette azt a szikét, amivel engem készült összevágni. És persze, csak harminc éves korában..., és persze a gonosz apámtól el kellett válni, és persze, a mostohaapámtól is el kellett válni, mivelhogy minden férfi, ha nem felelőtlen, gerinctelen szélhámos, akkor agresszív és brutális disznó ugyebár? És persze minden nő k. az anyámat kivéve, nem? Mikor hagyjuk abba ezt a disznóvályú - színvonalat?
Amikor rájöttem arra, hogy az erős férfiasság- és személyiségellenes karmikus programom következtében, hamis fény-szellemiség megtestesülése vagyok, és át kell alakítanom magam valós Fény-megtestesüléssé, nem csak azért volt ez iszonyúan nehéz, mert nem volt ehhez példám, hanem azért is, mert a nekem is új, férfias magatartásom mély ellenállást és ellenérzést váltott ki mind a nőkből, mind azokból a bennem élő gondolat-formákból és én-képzetekből, amelyekkel az anyám megtöltött gyermekkoromban.
Az hoz az életben pozitív eredményeket, ha a megtermékenyülő hatalom (A Szeretet ősprincípiumának a) képviselője, a nő, nem akarja átvenni a megtermékenyítő hatalom szerepkörét (Mármint a mindenhova behatoló, mindent értelmező - átvilágító és ezzel megtermékenyítő Fény ősprincípiumának a szerepkörét.). Hiszen amikor akár önkéntelenül is, de erre törekszik a nő, olyan férfit (Spirituális, szellemi, és lelki és a legtöbb esetben: biológiai megtermékenyítésre képtelent) és olyan körülményeket is vonz be magának a rezonancia és a hatás visszahatás, valamint a nemek és a polaritás törvénye alapján, amelyek lehetetlenné teszik az eredeti szerepköre, bocsánat: funkciója betöltésében és ezzel gátolja saját magát a karmája feloldásában. És akkor majd mind csirizelhetik - ragaszthatják, hegeszthetik és kalapálhatják egymásba a lombik programokon belül a 10 százalékos sikerű a női petesejteket és az ivarsejteket a biológus és a tudós urak, mert vagy lesz eredmény, vagy nem. És ha lesz is (Amennyiben a nő időközben megszelídült...) ki tudja milyen. Nem mondom, lehet jó eredmény is, attól függetlenül, hogy én mindössze egyetlen rosszat láttam felnőtten, de hajlok arra, hogy inkább „nehéz ügy” a többi is, illetve, hogy még súlyosabb örökletes programokat hordoznak magukban, ezek, a teremtési automatizmusokat meglovagoló módszerekkel kierőszakolt egyének, mint az édesanyjuk, aki csak ily módon "juthatott gyermekhez.” - Eddig tart tehát a régi tanulmányom, ami már csirájában hordja és részben meg is világítja, a jelen témakörünk alapproblémáit.

Az embernek bármilyen, a közösségi és a törvény-alkalmazási létszférát érintő dolga is legyen, és bármerre is lépik hivatali – intézményi szinten, mindenütt azt látja, hogy a hivatalnokok, akik eredeti funkciójuk szerint őt lennének hivatottak a politikai képviselői által megalkotott törvények szellemében kiszolgálni, a törvényes munka- és kötelességvégzés helyett, illetve a törvények tisztességes és becsületes és főképpen felelősségteljes alkalmazása helyett, mindössze arra használják a törvények paragrafusait és szövegrészeit, hogy azok által, a lustaságukat és munkarestségüket, vagyis a felelőtlen felületeskedéseiket, és persze, az egyéni őrültségeik szerinti eljárásaikat fedjék a törvények idézésével. Valamint arra, hogy az elvhűtelen és nem egyszer törvénytelen eljárásaiknak az állítólagos törvényességét igazolják. A hivatalnoki defetista alapállásról és lelkiismereti gonoszságról, Hamvas Béla egy egész tanulmányt írt, az „Értekezés a közigazgatásról” címmel (In Patmosz I), amelyet minden, „A másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni” elv szerint élni megkísérlő, és ebben a törekvésében, már csak a saját Lilitje miatt is szükségképpen elbukkó, fennkölt misztikus és ezoterikus szépléleknek ajánlok realitás-ébresztőként, mint a földi életben való eligazodáshoz elengedhetetlen bedekkerként (Úti kalauzként). Mellesleg, a jelen tanulmány lényegi és általam nem véletlenül késleltetett mondanivalója szempontjából igen fontosnak találom azt a Hamvasi megjegyzést, miszerint a vezető pozícióba kerülő női hivatalnokok, szükségszerűen gonoszabbakká válnak a férfi hivatalnokoknál. Illetve, a kontra-szelekció (Lilith) elve szerint, már eleve a gonoszabb és korruptabb női hivatalnok-„egyedek” kerülnek ilyen vezetői pozícióba. - Kérem szépen tehát ezt a Hamvas által észlelt tényállást, amit eleddig én egyáltalán nem hittem el neki, megjegyezni, mivel lesz rá hivatkozás a lényegi következtetések levonásánál.
És éppen a később kifejtendő lényegi mondanivalóról jut eszembe, hogy az a feltételezés sem állja meg a valóság próbáját, miszerint én most csak azért írok a közösségi női gonoszkodásnak eme törvényes álca alá rejtett formájáról (Mindenki a politikusokat szidja, ami, amellett, hogy általában mindig jól áll, mivel azonnal helyeslőkre talál, nagyon könnyű és kényelmes is. És nem csak azért mert a politikusok férfiak általában, tehát a politikus-szidalmazó szükségképpen nem a gyengébb nem képviselőivel kötekedik általában, hanem azért is, mert a legexponáltabb helyen állnak a közösségi létszféra területein. Eközben az alacsonyabb hierarchiában álló köz- és magánhivatalnoki szférák törvénytelenkedéseiről, defetista disznóságairól csak akkor szerzünk tudomást, ha valami egészen botrányosat követnek el, illetve, ha személyes dolgunk kerül valamely intézménnyel. És az én tapasztalataim szerint - legalább is Csíkszeredában! - itt már jóval több a nőnemű közintéző, mint a férfi nemű. Ugyanakkor a maszkulin vétkezésről, a férfi - banditizmusról és perverz, kegyetlen és sokszor gyílkosi magatartásokról, visszaélésekről rengeteg az irodalom, a fényképes és filmes dokumentáció, de a női bűnözésről, még a felszínre kerülőről is hallgat általában a média, mintha itt is valamiféle védelmezési udvariaskodás folyna. Ha én követtem volna el valamely nálam levő gyermekkel azt, amit Emő Turulával elkövetett és ha én loptam volna el tőle – tőlük a gyermekek ösztöndíját és az állami gyermeksegélyek nyolc hónapon át felgyűlt összegét és Emő feljelentett volna, rég óta a börtönben ülnék. Én viszont hiába jelentettem fel mindezért őt az ügyészségen is, nem csak a gyermekvédelemnél, annak érdekében, hogy megfelelő hivatalos jelentéseket kapjak legalább ahhoz, hogy Turulát megmenthessem, mert mindenki, de mindenki - még a rendőrség is! -, Emőnek falaz amiért ő nő.
Nem, egyáltalán nem érzem a hivatásomnak, hogy világítsak rá a közbűnözés és a partikuláris aljasságoknak másik, feminin oldalára is, hanem azért írom le mindezt, mert asztrológusként azzal a realitással kell szembe néznem majdnem nap mint nap, hogy az a tévhit amiben én éltem kamasz, fiatal és érett férfi korom elején, miszerint a nők mindenben ártatlanok általában és jóakarók és jóhiszeműek és jóságosak és felelősségteljesek és tisztességesek, miközben és ezzel szemben a férfiak általában léhák, agresszív gézengúzok, bajkeverők, kegyetlenek, stb. és főként: a családdal és a gyermekekkel szemben felelőtlenek, AMELY NÉPI TÉVHITET a volt-feleségem is, KEMÉNYEN KIHASZNÁLJA MOSTANÁBAN (Miközben szerintem nem létezett még a földön olyan egyszerű polgári életet folytató, tehát kevés pénzű családban élő, négy gyermekes családanya, akinek olyan kevés dolga lett volna mint neki. Illetve, mint aki annyira meg lett volna kímélve, mint ő!) és ez által, a diszkriminatív nő-védelem által, ez a tévhit RENGETEG CSALÁDI BAJT, SŐT SZERENCSÉTLENSÉGET OKOZ, amelyben nem csak a tévhit miatt magatehetetlenné tett apák szenvednek teljesen feleslegesen, hanem első sorban az apa nélkül maradt, vagy a leszerelt, tehát szellemileg impotenssé tett - és papucs kormány alá nyomott - férfiak által nevelt gyermekek. Persze, nem annyira a jelenben szenvednek ők, hanem felnőtt korukban.

Szóval, miután azt kellett látnom, hogy Turula és Réka többszörösen meg volt fosztva attól a jogától, hogy velem, tehát az édesapjukkal és Medárdáékkal, tehát a testvéreikkel együtt lehessenek legalább két hetente, tehát amikor nem találkozhattak a gyermekek a leg közvetlenebb családtagjaiknak számító személyekkel, illetve, amikor azt láttam, hogy Turulának a teste még mindig telve van a figyelmetlen és felelőtlen étkeztetéséből származó és így sorozatban előálló, de mindvégig kezeletlen csalánkiütések egyre növekvő sebeivel és sebhelyeivel, Panaszt és jelentést tettem le a Megyei gyermekvédelmi Szervezethez, esetleírásokkal, fényképekkel dokumentálva a jelentést. Miután semmi nem mozdult két hónapon át, ugyanazt tettem a Városi ügyészségen is, de ezúttal már a tavaly ősszel ellopott gyerekösztöndíjak és állami gyermektartási díjak visszaszerzésének az ügyében is tettem le a bíróságra kérést, amit viszont ott nem fogadtak el, mondván, hogy ez már bűnügy, ezzel az ügyészség foglalkozik. Hát akkor oda tettem le a kérést, hogy szeretném a volt feleségem által ellopott pénzüket vissza kapni. Erre fel az ügyészség le szólt a Rendőrségnek, hogy nézzen utána a dolognak, amire meg jelent nálam egy alkomiszárként bemutatkozó civil ruhás rendőr, aki meghívott másnapra a rendőrségi irodájába. Itt íratott velem egy nyilatkozatot, aminek a szelleméből már akkor kiderült a számomra, hogy nem lesz a dologból semmi, de még mindig várom az ügyészség hivatalos válaszát.
A gyermekvédelmi hivatalos válasz ugyanis meg jött, és abban a Pálfy Zsuzsanna nevű, egyetlen gyermekes, de férjetlen hivatalfőnöknő, akinek még az Enikő lányunk halála előtt készítettem el a horoszkópját – Ez azért fontos, mert azokat a horoszkópokat még én is a klasszikus asztrológia és misztika szellemében készítettem, vagyis úgy, ahogyan nekem is, mint mindenkinek tanították, és amelyeket ma, a kauzális ismereteim elmélyülésével, nulla értékűnek tartok. – és akivel kollaborálva Emőke a 2OOO-es évek elején, megkísérelt kismama felkészítőket tartani (Zsuzsának talán máig működik a Bölcsölő nevű kurzusa...), szóval a Pálfy Zsuzsa nevű, ugyancsak Csíktaplocai hivatalkfőnöknő, szerkesztett számomra egy hivatalos választ, amelyben azt írja le, hogy egy egész munkacsoporttal kivonultak Emőkének mind a Csikszeredában élő és lakó nagymamájához, mind az édesanyjához Csíkszentgyörgyre és mindent a leg nagyobb rendben találtak. Tehát szerintük semmi gond nincs a gyermekekkel, én fölöslegesen írtam tehát napokon át a román nyelvű panaszaimat, jelentéseimet.
A SZÉPSÉGHIBÁJA viszont ennek a gyermekvédelmi hivatali jelentésnek AZ, HOGY ABBAN A PERIÓDUSBAN AMIKOR AZ EGÉSZ VÁROSI GYERNEKVÉDELMI APPARÁTUS állítólag az én jelentésem alapján helyszínelt - És el lehet képzelni, hogy mekkora nagy és milyen lelkiismeretes KÖRNYZETTENULMÁNYT végzett! -, MIND A NÉGY GYERMEK NÁLAM VOLT, VAGYIS, ŐK EGYETLEN EGY GEYREMEKKEL SEM TALÁLKOZTAK ÉS NEM BESZÉLTEK! – Mondom, ezek, a női szolidaritás szellemében, az anya becsületét és hírnevét védik és nem a gyermek egészségét, jogait és érdekeit!

És akkor vettem a Románia Családi törvénykönyvét és a gyermekek és a szülők jogaira vonatkozó összes törvénycikkelyt és paragrafust előbb elképedve, majd nagyon oda figyelve elolvastam. Azért olvastam elképedve, mert sehol, de sehol nem találtam benne meg azt a mondatot, vagy csak halvány utalást sem arra vonatkozóan, amely NEM LÉTEZŐ TÖRVÉNYNEK A SZELLEMÉBEN, velem - jobban mondva a gyermekeimmel! – mindeddig, minősíthetetlenül aljas és gazember módon kibabráltak ezek a Hamvas Béla által nem véletlenül ab ovo gonoszaknak nevezett női hivatalnokok! Ugyanis, nincs és nem létezik ilyen törvény Uraim és hölgyeim még a 2OO4-ben újra írt és kötelezővé tett, román családi tőrvény-könyvben sem! Vagyis olyan törvény, vagy akárcsak ajánlott törvénykezési és bírósági eljárási elv, amely az édesanyának az apával szemben bármiféle előjogot is biztosítana!
Sőt: a törvény kiemelten és határozottan tilt mindenféle nemi alapon történő megkülönböztetést (Diszkriminációt!!) a szülők között, és erre kimondottan felhívja a figyelmet, mind bíróósági - törvényszéki szinten, MIND A GYERMEKEK EGZISZTENCIÁLIS ÉS CSALÁDI, VAGY KÖZÖSSÉGI JOGAINAK A BETARTATÁSÁVAL FOGLALKOZÓ INTÉZMÉNYEK SZINTJÉN.

Nem létezik tehát sehol olyan törvény, vagy akárcsak finoman sugallt elv is,
amit nekem az ANGÉLA nevezetű férfiasan vérmes és veszekedő hölgy a múlt hét péntekén úgy vágott ki mint az adu-ászt, arra a kérdésemre, hogy a tavalyelőtt miétrt ajánlották Emőhöz mind a négy gyermeket, amikor annak már csak az egész napos munkaprogramjából kifolyólag sem lett volna ideje foglalkozni rendesen még egyetlen gyermekkel sem:
- Mert ő az édesanyjuk!

Ezzel szemben viszont a legfőbb elv, amit a törvény minden kétséges helyzetben, nem hogy javasol, hanem előír, az A GYERMEKNEK A LEGFŐBB ÉRDEKÉNEK A FUNDAMENTÁLIS ELVE. (Principiul fundamental al interesului suprem al copilului.)

HÁT EZEN A LLEGFŐBB TÖRVÉNYKEZÉSI ELVNEK AZ ALAPJÁN, MIND KOZMA EMŐKE, NÉGY GYERMEKES ŐASSZONYSÁGA, MIND A ZITA ÉS AZ ANGÉLA (feltételezem a békés nyugdíjba készülő Zita trónörököse!) féle, férfi- és apa-utáló hivatalnokok tízszeresen vétkesek! Sőt: börtönbe zárni valóan vétkesek! - És ezt teljesen komolyan mondom. A Családi törvénykönyv első öt vagy hat cikkelyének minden paragrafusát megszegték, sőt: tudatosan azok ellen cselekedtek!
És ez senkinek nem tűnt fel. Mármint hogy a pletyka szintű háborgás és haragvás és neheztelés és gúnyolódás helyett ezeket a gyermek-gyűlölő, és "gyermekcsináló" apákat utáló némbereket, törvényes eljárások keretén belül, egyértelműen börtönbe kellene záratni, ahelyett, hogy hivatalnoki fizetéssel a megyei jogú város lakóinak az egész férfi rétegét és az apával, mint felelős szülővel maradt gyermekeket tudatosan megnyomorító szociális "munkásokként" a nyakunkon tartani!


Amikor egy feleség, vagy volt-feleség helyzeti fölényt akar nyerni a férjével, volt férjével szemben, és a maga oldalára akarja állítani a rokonságot (Sokszor még a férfi anyját is, testvéreit, rokonságát is) a világon a legegyszerűbb dolga van: rá keni, hogy a férje, ha a család falain kívül ezt nem is mutatta esetleg, de az otthon környezetén belül, rendkívül agresszív volt, és ha testi bántalmazásig nem is jutottak el, de a pszichológiai terrorizmust és a személyi elnyomást „természetesen” (Hiszen ő is csak férfi, nem?) mesterien gyakorolta, az (úgy-e teljességgel ártatlan...) menyecskével szemben. Ezzel a bűvös „agresszív” szóval le lehet a férfit fegyverezni, arra hatásosan lehet hatni, ezzel lehet vele szemben nyerni, ezzel el lehet érni azt, hogy a szegény nőnek, aki úgy-e, már nem bírta cérnával ezt a sok nyílt vagy rejtett terrort, tiszta maradjon a becsülete még akkor is, ha három hónapon át csalta titokban a férjét, mint Kozma Emőke. - Az anyja lánya lévén, Emőkének sem kellett a szomszédba menni, ezért a vérlázító mocskos hazugságért...ti., hogy az agresszív szóhasználatom is bizonyítja, hogy mennyire agresszív vagyok és voltam. - Azt kérdem, hogy akárcsak egy szelíd nő is, nem-e lesz attól azonnal agresszív, ha azt látja, hogy a zsönge és egészségileg is veszélyeztetett kislányával úgy bánik az anyjuk és a nagyanyjuk mint szegény Turulánkkal és, hogy kizárólag az anya hanyagsága és minősíthetetlen közönye következtében, teli van tíz hónapon át sebekkel az egész teste? És agresszív-e a férfi, amikor felháborodik azon, hogy a nő-hivatalnokok azzal támadják és azt kérik számon, hogy miért merészelte a gyermek szörnyű állapotát lefényképezni?! Mert szerintük szerintük, a minősíthetetlenül hanyag és közömbös anyák - (nők!) becsületét nem érheti megszólás az apa – férfi részéről?
És természetesen, attól is háborog a férfi, hogy amennyiben ő annyira agresszív lenne - lett volna - hogy azt nem bírhatta már a tök ártatlan mimóza-lélek felesége, akkor miért van az, hogy az érzékeny lány-gyermekek az apával és nem az anyával akarnak élni? És ezt annak ellenére, hogy éppen az apa az, aki azt mondja, hogy nem kell a gyermekeket kényeztetni, hogy nem kell a gyermeknek csokoládét, cukorkát és cukros-krémes süteményeket adni? És nem is ad nekik édességet, és nem is kényezteti a lányokat, és azok mégis vele akarnak élni! Vagyis, amikor éppen ő az, aki nem hízeleg a gyermekeknek és nem korrumpálja azokat, és mégis őt szeretik és választják a gyermeket? Hol van akkor az a híres, „természetes” agresszió? Nem-e az anyánál inkább, vagyis annál a nőnél, aki Szabó Linda barátnőnknek azokat a nagyképű és trágárságokkal telített leveleket írta?
Az Astrologos c. portálomon, az Enikő nevű olvasónk által nyitott és vezetett családtisztítási rovatában szó volt arról, de nem csak szó volt, hanem kifejtés is történt arról, hogy azok az mimózalelkű és nebáncsvirág anyák szülnek sorozatban lánygyermekeket, akiknek a mély-tudattalan ideavilága (oldatlan karmája) sokkal agresszívebb az átlagnál. És azok a nők fogannak és szülnek fiút, akik oldottabbak a férfiakkal és általában a külső világgal szemben. Így marad meg a természetben és a létben az egyensúly: az agresszívebb spirituális struktúrák kerülnek általában női, tehát gyengébb és gyengédebb lelki és testi burokba, és a kevésbé agresszív és irracionális karmával rendelkező, emberi spirituális struktúrák kerülnek olyan lelki és testi megnyilvánulási formába, amely burkok kellő erővel és képességekkel bírnak az adott külső életformák és fizikai struktúrák meg- és átváltoztatásához.

Nem kell ahhoz semmiféle szociális munkási főiskolai, egyetemi, vagy technikumi képzettség, hogy egy normális ember, beleérezzen abba, hogy mit is jelent az, hogy egy 5 – 6 éves, és ezúttal ténylegesen ártatlan gyermek kilenc – tíz hónapon át reggeltől estig és estétől reggelig (Éjszakákon át!) csak vakarózik, vakarózik és vakarózik, az őt kísérleti állatként kezelő lelkiismeretlen nagyanyja és az anyjának lekötelezett és azzal szembe fordulni nem merő „édesanyja” közömbössége következtében. És persze, sem asztrológusi sem metafizikusi képzettség és alapállás nem szükséges. Ehhez elég az, az elemi empátia – beleérzési készség – amely minden civilizált emberben ott kellene legyen! (Szociális munkásokról nem is beszélve!) – És mit tesznek a Zita-tanonc szociális munkások? A bestiális női szolidaritás szellemében, az apát kezdik szidni és erkölcsileg felelősségre vonni, amiért látván, hogy a harmadik figyelmeztetését is semmibe veszi az anya, a helyzet helyrehozatala érdekében, fényképet készített a szenvedő gyermek kétségbeejtő állapotáról!
Drága kicsi Turikám, hatodik hete van velünk és végre már csak a régi sebek hegei látszanak, újabb kiütés nem jött ki rajta mostanában. Hát persze: vitamindús táplálékot kap és tornászik, spórtól, mikor velem, mikor Violával. Távolról, már csak a soványsága tanúskodik az őszi-téli - tavaszi alvatlan éjszakáiról, de egyébként végre abszolút laza és szabad, mint minden normális gyermek, akire kellőképen oda figyelnek! Már meg szokta, hogy nekem mindent meg lehet őszintén mondani, és amikor rám néz, már nem kancsit oly vészterhesen a jobb szemére, mint június közepén. Mivel azonban a mély tudattalnja néha össze téveszti Violettát az édesanyjával (Néha úgy is szólítja), vagy mivel Violának ősz a haja, a dédnagymamával, tehát azokkal a személyekkel, akik körében már megtanulta, hogy léteznek tabu-témák (Bizonyára a nagymamára: vagyis Magdolnára vonatkozóan.) hát Violának még keményen befordítja néha a jobb szemét – elrejti a lelkét.
Honnan tehát ez a szociális munkási nem is korlátoltság, hanem gonoszság, ÉS NEM IS AZ FÁJ, HOGY NEM-SAJNÁLJÁK A GYERMEKEKT, hanem hogy egyáltalán NEM A TÖRVÉNY SZAVA ÉS BETŰJE SZELLEMÉBEN, hanem éppen annak ellenkezőleg JÁRJANAK EL! Az, hogy a törvény alkalmazása helyett, inkább tovább akarják szenvedtetni a gyermeket, mert ők, a hivatali nők, nem vele – a gyermek szenvedéseivel SZOLIDÁRISAK, hanem egy nőtársuknak az önérzetén esendő csorbát akarják az apának a hülyévé tétele által és egy újabb égre kiáltó igazságtalanság elkövetése árán, megelőzni? – Mondom: a mitológiai Salomé és a Hüdra effektus... – Hét hősi próbatétele közül, az volt az egyik feladata Heráklésznek, hogy ölje meg a Hüdrát! Hát iszonyú lelkierőre van szüksége hozzám hasonló módon, humanista - polgári szellemben nevelkedett férfinak, hogy ezzel a Hüdrával, ami nem más, mint a „női gyengeségek” Lilith-szolidaritása, szembe merjen nézni és ezzel az ezer fejű lénnyel harcba szállni. Hiszen nem becsületes férfi harcról van szó, hanem alattomos és aljas rágalmazásokról, amelyben éppen, hogy az esetleges bátorsága, de inkább csak elkeseredésében felébredt harciassága miatt nevezik a férfit agresszívnek.
És ettől teljességgel tehetetlen. Nem Herkulesi izmok kellenek a Lilith-Hüdra legyőzéséhez ilyen körülmények között, hanem a női gonoszság- és közömbösség leleplezésnek, vagyis a cukros és rózsaszínű látszat igazsággal szembeni valós igazság kimondásának a bátorsága. Nem is bátorság szükségeltetik ehhez, hanem maximális Istenhívés. Vagyis Bolondság: a Bolond vakmerő őrületnek látszó bátorsága.

Az én horoszkóprendelőim 95 százaléka nő. A legtöbb esetben természetesen párkapcsolati problémáik megoldása érdekében fordulnak hozzám sors-elemzésért a hölgyek. Ezért ma már nem is csodálkozom azon, hogy a párkapcsolatok 95 százaléka miért megy abszolút biztosan tönkre. Fiatal, és nem családos férfi koromban nagyon szerettem nagyjából velem egy idős férfiakkal barátkozni, velük beszélgetni, együtt múlatni. Sokat látott asztrológusként, akinek tehát a megrendelői többnyire nők, esküdni merek mindenre, hogy a férfiak körében messze nem annyi a tévképzet a nők szellemiségét, lelkiségét illetően, mint akár a leg értelmesebb és leg képzettebb nők körében is. Abszolút nem igaz az, amit a nők szoktak hangoztatni, hogy a férfiakat nem érdekli a nők személyisége, egyedisége, belső világa, lelkisége, stb., tehát az a bizonyos „plusz valami” ami megkülönböztet minden egyes nőt egyik a másiktól, és legfőképpen az nem igaz, hogy ez utóbbi idegesítené a férfiakat. Mindeközben elképesztő az a nők által kialakított és „megvallott”, sőt: elvárt, férfi-kép és képzet, amivel asztrológusként találkoznom kellett. Az én gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint ugyanis, a „női oldalról” elvárt pozitív férfi tulajdonság, egyáltalán nem arról szól, amiről „mi férfiak” azt elképzeljük. Egyszerűen nem jött, hogy elhiggyem, hogy az amit a nők a legfőbb pozitív férfi tulajdonságnak tartanak és találnak és amit megneveznek és elvárnak, az nem más, mint az ők érzéki és érzelmi elvárásainak a minél nagyobb kiszolgálási képessége. Hogy a legtöbb – persze, a legtöbb esetben mindig kudarcba fulladt és csalódással járó – szerelmet a nőkből azok a férfiak váltanak ki, akik „csodálatosan tudnak” simogatni és esetleg még „szépeket mondani” („Ó, Hazudj valami szépet...”) Ennyi. – Tényleg ennyi! Lussz – pász. Még az sem számít, ha ezek a férfiak más nőket is ugyanolyan csodálatosan simogattak és más nőknek is ugyanolyan szépeket mondtak, mert az elragadó benyomás, a pillanatnyi csodálatos érzés, amit keltenek, csak az ami számít igazán. Nem a gondoskodás, nem a kitartás, nem a helytállás, nem az egzisztenciáért és a gyermekek, vagy éppenséggel a feleség egészségért való küzdelem, nem a tehetség, vagy a ne adj isten az általános humánus alapállás, vagy esetleg a macsóság, vagyis a mondjuk természetinek, általános férfiasság.
Legutóbb egy, három férjet és ugyancsak három élettársat elnyűtt – őszintén beismerte, nem a, hogy nem szerette őket, csak melyiket ezért, melyiket azért kihasználta – negyvenöt éves hölgy horoszkópját készítettem el, akinek a képletében kulcspozíciót foglalt el a Szaturnusz. Reagálásaiban, de a sorsképletében is, világosan látszott, hogy gőze nincs arról, hogy mi lehet az apa, tehát fogtam magam, és ennek a, a Szaturnuszi elemnek szenteltem a legnagyobb fontosságot, két hangfelvételen át beszélve neki az apai szellemiségről, mondván, hogy azért van párkapcsolati problémája, mert őt a felelősségteljes apa startból (determinációból) irritálja és amint megérzi, azonnal hadakozni kezd ellene tudattalanul. Érdekes, hogy a legutóbbi szeretője, akibe „végre” betegesen szerelmes lett és alig tudta a segítségemmel elengedni, mivel a férfi elhagyta, a negatív Szaturnusz tökéletes megtestesülése volt: gyűjtőget-mániás. A hölgy elmondása szerint, a férfi lakása, de még az udvara is, telve volt mindenféle használhatatlan lim-lommal és értéktelen kacattal, régi bútoroktól kezdve, rozsdás bádoglapokig, kilincsekig és nyílás-zárakig, dróttekercsekig és régi autóalkatrészekig. Miután leírtam számára azt a teljes tudatú férfit, akiben a felelősségteljes apa is jelen van, nem győzött a hölgy hálálkodni, hogy végre kinyitottam a szemét, de hozzá tette azt is, hogy ő azzal az apa típusú, felelősségteljes férfival akiről én beszéltem, az életében nem találkozott, pedig „evett” ő aztán férfit eleget!”
- Hát persze, hogy nem találkozott ilyennel: egyrészt mert ezt a típust manapság egyetlen emancipált nő sem keresi. Másrészt: a mai nő el sem képes az ilyet viselni. Figyelem uraim és hölgyeim: Nem kis jelentésű dolgot írtam le az imént! Még a férfiaknak sincs gőzük a bennük rejlő, tényleges felelősségeket vállalni lépes, potenciális apáról, és ezért nem is akarják azt realizálni, nem, hogy a manapság többnyire egyedül a mama által, vagy az anyjuk anyja (nagyi) által, azok hathatós segítségével (vagyis: keményen beavatkozó férfi-ellenes irányításával), tehát inkább csak az anyák által nevelt nők, a gyermekek hogylétét számon tartó és számon kérő apákat el tudnák fogadni, vagy viselni. Hacsak nem tudatosítja számukra ezt a férfi képzet- hiányt, vagy elemi félelmet egy asztrológus. Tehát azt, hogy éppen ez, az apától, vagyis a gyermekeik nemző férfiában rejlő potenciális apától való irtózat az ők nagy bajuk, amiért aztán semmi, aminek a férfi-női viszonyhoz valamilyen köze van, nem megy az életükben ...

„A páromban levő apától félek”, fogalmazta meg a diagnózist, a tavaly ősszel Emőke Szabó Linda barátnőnkhöz küldött egyik „őrületében”, amikor éppen készült titokban a családnak az újbóli felrobbantására, mivel, akárcsak másfél évvel korábban, újból „halálosan szerelmes lett”, egy olyan férfiba, aki mindegy, hogy ki, csak éppen ne legyen az ő gyermekeinek az édesapja. Úgy, hogy nem is tudható végül: vajon az újabb ellenállhatatlannak tűnő és végül szalmalángnak bizonyult szerelem volt-e az, ami miatt újból belé fogott a gyermekekkel és velem szembeni, máig tartó, sorozatos vétkeibe, vagy ez a félelem, a férfinak attól a Szaturnuszi – a gyermekekről való gondoskodást első sorban önmagán, de végül a gondoskodást azoknak az anyjával szemben is, számon tartó és igénylő, és számon kérő – részétől tehát, amely minden mai nőt „halálra tud idegesíteni”. Mivel az apaság szellemét hamisan pótolni hivatott hatóságok (Negatív Szaturnusz) is mindenben nekik, a szegény szenvedő anyáknak, adnak az ugyebár startból agresszív és zsarnok apával szemben igazat, a mai nőknek az a tévképzetük, hogy amiért ők szülték a gyermekeiket, azok az ők tulajdonát képezik és azt tehetnek velük, amit akarnak. Hogy jöhet tehát az apa (Az ők gyermekeikkel szembeni bensőséges kapcsolatához képest egy idegen személy!) Ahhoz hozza, hogy rajtuk bármit is számon kérjen az ők kizárólagos tulajdonát képező gyermekeikkel kapcsolatosan?
Emőkének az egész gyermekláthatással kapcsolatos tíz hónapos magán- és nyilvános hazudozással telt manőverezése is, mintha azt hivatott volna szolgálni, hogy engem szoktasson le a törvény által hozza ítélt gyermekekkel való törődésről.
És abban, hogy ezt a rém-képzetüket érvényesítsék, mindig ott van a nők hátsó zsebében „a férfi-agresszivitás” nevű adú ásza, amivel a nőknek minden körülmény között és mindig győzni lehet! A köztudatban csakis a férfiakra jellemző agresszivitás tehát az a nyerőkártya, amit azokra az apákra bármikor rá lehet kenni, válási ok gyanánt is ha kell és válás után a gyermekek megszerzése érdekében, akik nem részegeskednek, nem kurváznak, nem foci-, vagy box-rajongók, nem töltik az idejüket a barátoknál, vagy az interneten lógva, stb, hanem a többgyermekes családjuk jólétének a megteremtésére áldozzák az idejüket, sőt: az életüket. A GYERMEKEIVEL SZEMBEN FELELŐSSÉGTELJESEN VISELKEDŐ, ÉS A FELELŐSSÉGET LEGALÁBB RÉSZBEN A KÖZÖS GYERMEKEIK ÉDESANYÁTÓL IS ELVÁRÓ APA-FÉRFI lesz végül ELVISELHETETLENÜL ÉS KIBÍRHATATLANUL AGRESSZÍV és személyiség-elnyomó zsarnok, az úgy-e mindig ártatlan és a férfivel szemben megvédeni valóan gyenge nők számára!
Elég néhány ügyes célzást tenni, vagy csak sokatmondóan éreztetni, hogy a férji és az apai hivatását általánosan jól, tehát mindenki számára elfogadhatóan, sőt általánosan pozitívan elfogadottan gyakorló férfi (Nem részegeskedő, nem nő-hajhászó, nem kocsiját ha kell ha nem javítgató, díszítgető - tökéletesítő, és nem interneten lógó férfi), titokban és persze, csak a feleség által tudottan mégiscsak egy zsarnok, amint az otthonuk ajtaja be csukódik a háta mögött. És ezt a gazságot nem csak az együtt érző amazoni széplelkek hiszik el azonnal, de még az egyes, anyukájuk, vagy nagymamájuk által becsületesen elindított: "jól nevelt" gügye Ödönkék (férfiak) is, mint amilyen én is voltam, mindaddig, amíg mindezt meg nem próbálták lenyeletni velem, illetve a gyermekeimmel. És ettől az igazság szellemét mélyen bántó, alávaló szolidaritásban megnyilvánuló „nőiségtől”, végül aztán tényleg agresszív lesz a normális férfi! Úgy, ahogy én deklaráltan agresszíven fogok bánni ezentúl azonnal minden nővel, akivel bármilyen komolyabb dolgom is van és akiben csak egy kis hamisságot is érzek.
- Mert ha az Emő első (A Joe Ledzion miatti) "elmenekülésekor", esetleg viselkedtem volna is vele szemben néha türelmetlenül vagy közömbösen, de a válásunkat követően együtt töltött tíz (1O) hónap alatt, aztán kiemelten vigyáztam arra, hogy semmiféle bántódása ne essen, és mindene, ami a személyi fejlődéséhez szüksége van, ha csak a mi anyagi lehetőségeink szerint is, de meglegyen. Sőt: én abszolút szerelmi idillben éltem meg vele az utolsó két hónapot, itt kint a tavak mellett, még arra is vigyázva, hogy a gyermekektől legyen ideje az előadásaira felkészülni, majd a tábor végével, naplózni, színészek által felolvasott Hamvas Béla esszéket hallgatni, mantrázni, stb. Egészen világosan emlékszem arra az utolsó, együtt töltött napunkra, aminek a végén, "teljesen véletlenül" be büklögött a félszigetre az alkoholista ismerősöm, aki megszólalásig hasonlít a Csíkszeredai Szahadzsa Joga – oktatóra, és akinek a jelenléte miatt Emő annyira kifordult magából, hogy izzadni kezdett még a szájpréme is, és akitől aztán az indián zenét kaptuk, amitől még jobban behülyült, a Lindának írt levelei szerint. Nos, majdnem egész nap még csak nem is szóltam hozza, és a gyermekeket is halkabbra fogván, én etettem meg mind a kétszer, annak érdekében, hogy az édesanyjuk minél jobban el tudjon mélyülni magában. Ki a fene gondolta, hogy ez az "ártatlanka" az újabb családelhagyás tervét szövögeti az okos agyacskájában, amely tervben, az is benne volt már, hogy kiszedi a nevére érkezett, két hozzám ítélt gyermekünk Magyarországi ösztöndíját, meg a 8 hónapon át a felgyűlt, négy gyermekre járó állami segélyt, és lelépik vele? Milyen "érthető, jellegzetes férfi agressziót", milyen személyi elnyomást nem bírt ez kérem?
Miben, és miért is kell őt annyira megérteni, hogy e nagy megértés következtében, a tíz hónapon át az anyai hanyagság és közömbösség következtében majdhogynem már idülten bevarasodott Turulát készülnek újból hozza ajánlani a csíkszeredai városházi szüzek?

„Jóo Violetta:

A Szaturnusz és az apa iránti feltétlen igény

A Szaturnusz a beavató mester, hogy életünket spirituális alapon, az egyetemes törvények szerint vezessük, szükségünk van a Szaturnusz által jelölt tudásra, képességekre. Ezt a szaturnuszi-mesteri szerepet egy nő nehezebben tölti be saját gyermeke életében, hiszen megannyi érzelem él benne a gyermek irányában, és ezek hatása alatt nehéz mindig következetesnek lenni. Sok nő persze nem csak, hogy gyermekével szemben nehezen tud következetes és szigorú lenni, kellő indoklással, hanem általában a gyermekekhez és minden embertársához inkább kapcsolódik érzelmileg, legyen az akár pozitív, akár negatív érzelem. Ezért is van az, hogy a családon belül az apára vár a Szaturnuszi, beavató szerep, amely szerep ugyanolyan folyamatos - a születés első napjától, a gyermek felnőtté válásáig tart - mint a gondoskodó, anya-szerep. És ezért van az is, hogy ha nők uralnák a világot, akkor nem lennének háborúk ugyan, de halomra ölnék egymást és persze legelőször a férfiakat érzelmi-indulati alapon.
A Szaturnusz fegyelmezéseit nehezen viseljük, hiába kincset érő tanácsokkal lát el minket az életre, a női emancipáció úgy látszik nem nőtt még fel ahhoz, hogy tisztelni és megfelelően értékelni tudja ezt. Ahogyan sajnos a női emancipáció előretörése közben mindannyian, férfiak és nők egyaránt elfelejtettük, hogy egyáltalán mit jelent férfinak lenni. Mi nők nem csak végül, de úgy tűnik nagyrészt már az egyenjogúsági küzdelmek legelejétől kezdve nem a valódi, és értékes férfivel kívánunk egyenrangúak lenni, nem akarjuk a valódi férfi képességeit elsajátítani, mi csak a hitvány férfitől irigyelt önzést, ledérséget, pimaszságot, felelőtlenséget megirigyelve majmoljuk azt, női egyenjogúság címén a cigarettás, whiskys, nadrágos forradalmunkkal kezdődően. Sokszor aljasabbak, önzőbbek és felelőtlenebbek vagyunk, mint ők – a rosszfiúkkal versenyzünk, és nem csak a holywoodi filmvásznon, hanem a valóságban is. Persze, ahogyan a valóságban nincs Indiana Jones, úgy nem létezik Lara Croft (Tomb Raider) sem. De létezik sok önálló, szingli: politikusnő, cégvezetőnő, katonanő, modellnő, ügynöknő, orvosnő, pszichiáternő, pedagógusnő, hivatalnoknő, bolti eladónő, munkásnő stb. Elenyésző százalékuk van tisztában azzal, hogy milyen a valódi férfi, s mik a férfi értékei, s a férfi szerep milyen képességeket igényel. A nők nagyobb fizetést akarnak, nagyobb karriert, mint a párjuké, mert a párkapcsolatban és a házasságban többé nem adják másnak a férfi szerepet, hanem úgy gondolják: már az övék. Így teljes emberek. De hogyan lehetne az övék a szerep, ha fogalmuk sincs mik a férfi valódi értékei? Hogyan lehetne az övék, ha az édesanyjuk is átvette már az apa szerepét (ahogy tudta, s főként, ahogy ő képzelte, hogy kell irányítani a családot) és ezért pl. soha senki nem fegyelmezte őket következetesen? És a következetesség nem az, amit sok nő gondol, természetesen érzelmi alapon, és persze aztán indulati alapon, tulajdonképpen, hogy a kicsi gyermeket mindentől óvni és kímélni kell és minden vágyát ki kell elégíteni, és, hogy a gyerekkel csak ők ordíthatnak, hiszen ha az apa ordítana, az olyan durva lenne és ijesztő szegény gyereknek, ehelyett anyuka ordít és néha pofoz, ha épp betelik nála a pohár, tehát indulatból és egyáltalán nem józan megfontolásból és nevelési szándékkal, hanem egyszerűen csak azért, mert el fogy a türelmük (Negatív Szaturnusz!) .
Persze a nők ráfogják a nevelési szándékot mind a hisztérikus fegyelmezési próbálkozásaikra, mind a gyermekben gyönyörködő és élvezkedő kényeztetéseikre és aggodalmaskodásaikra… Azt hiszik, az irracionális hisztériázás egyenértékű az apa szigorú intő szavával és a megfontoltan adagolt apai pofonokkal – óriásit és végzeteset tévednek. Ahhoz képest hogy mennyire elterjedt és milyen súlyos mértékben szorítják ki a nők a férfit mind a párkapcsolaton belüli, velük szemben szükséges átvilágítói-leleplezési, megtermékenyítői szerepből és a gyermekekkel szembeni fegyelmező és nevelő apai szerepkörből, és élnek a férfiak így családi matriarchátusban, kötelezően adózva a családi kasszának, az apai - mára már csak névleges - címért adózva. És elterjedt legenda, hogy az apák nem is vágynak többre, főleg nők mondják keserű szájízzel, nagy belenyugvással. De valóban így van ez? A férfiak talán így tervezik előre a családi életüket? „Én csak leadom a pénzt és nézem a tv-t, mosom az autót, nyírom a füvet, vagy megyek a kocsmába, vagy meccsre.” Vagy! „Le se adom a pénzt, csak megyek a meccsre majd a kocsmába!
„És éveket szenvedek egy nő mellett, akivel rendszeresen keresztbe teszünk egymásnak.” Persze a nő sem így tervezi, amit viszont nem tud az, az, hogy ha elhidegíti magától a férfit az irányítói, apa-leszerelő ambícióival, ha megtöri, ugyanúgy nem lesz boldog soha. Egyenjogúság nincs. (Ezt Hamvas világosan kifejti a Tabula Smaragdina-ban. Az egyenjogúság az egység megrablása, tönkretétele.) Ha van egyenjogúság, akkor a család tönkremegy. Nem a férfi makacssága miatt, hanem a nő makacssága miatt. Ugyanis, ha eleve adott, hogy a nő érzelmesebb, akkor miért ne kellene eleve adott legyen, hogy a férfi racionálisabb legyen, higgadtabban hozzon döntéseket, a gyermeknevelésben, de a kapcsolat működését illetően is?
Aki spiritualitással foglalkozik, tudja, hogy az érzelmek alacsonyabb rendűek, mint a gondolatok. Tehát a nő akkor egyenrangú a férfivel, amikor higgadtan képes gondolkozni, erre viszont nem elég születni (jó racionális képességek, felelősségteljesség), ugyanis neméből fakadóan érzelmesebb a természete. Ahogyan a lány gyermek megtanulja kontrolálni érzelmeit, indulatait, szeszélyeit az apa irányítása, tanácsai, és fegyelmezése mellett, úgy készül fel a leendő párkapcsolatában is a férfire hallgatni, s majd hagyni a férjét kellő következetességgel és, ha kell: szigorral nevelni gyermekeiket. Milyen szép is lenne így! Viszont nem lehet nem észrevenni azt a kétségbeejtő és elharapózott tendenciát, hogy mivel a mai férfiakat és a tegnapiakat is már az irányítani vágyó érzelmes, kíméletes és rejtetten vagy nyíltan annál indulatosabb édesanyjuk nevelő célzatú pofonok helyett, pszicho-pedagógiai fogásokkal, lelkében már gyermekkorban megnyomorítva – leszerelve - a leendő férfit, de a leendő nőt is, amennyiben lányról beszélünk.
Női „következetesség” az is, hogy miután egy nőnek sikerült megtörni és megalázni a férjét, mert ő dolgosabb, eszesebb, érzelmesebb, okosabb, pénzkeresőbb, ügyesebb, strapabíróbb, áldozathozóbb stb. és a férj csodák csodájára, erre fel alkoholista lett és más nőknél is keresett vigaszt, levonja, hogy minden férfi hasztalan, gerinctelen, szoknyapecér, gyenge jellemű és kollaborálni velük nem érdemes.
Menthetetlenül önző és kéjvágyó, nőcsábász, felelőtlen férfiak mindig is léteztek – mondhatnánk, nyílván így van és nem lehet kideríteni mikor hol siklott ki a nevelésük: talán az apjuk is ilyen volt? Vagy talán az anyjuk leszerelte a szigorú és következetes apát, hogy kedvére kényeztethesse kicsi fiát, akiből aztán lett a nőket tárgyként kezelő, felelőtlen, hülye ripacs? Napjainkban egyértelműen kimondhatjuk, hogy az utóbbi történik, rányomva bélyegét az egész társadalomra. Erőszakos férfiak akadtak régen is, de erősek és erélyesek is. Mára ez utóbbiak eltűntek, mert a nők erőszakos többsége megtörte őket és az utódnemzésben új programot indított, anyuci kicsi fia projektnévvel. Végre az van a családban, amit a nők akarnak, dolgoznak, politizálnak és az apák helyett, érzelmi alapon, szerintük következetesen, az eredmények szerint teljesen rosszul fegyelmezik és főként: nem- fegyelmezik a gyerekeket. Hogy fegyelmezik-e és hogy akad-e még ma férfi, aki fegyelmezni meri a gyermekét akár a felesége ellenparancsával és a társadalom elítélő magatartásával bátran szembe menve, legyen a válasz ezekre a kérdésekre a híradó azon hírei, ahol kiskorúak bántalmaznak más gyermekeket vagy felnőtteket, pl. tanárokat is.

Sőt, állítom, hogy a milliókat kizsigerelő, egymást is kijátszó, titkolózó hazudozó, háttérmanipuláló, nagy környezeti katasztrófákért is felelős nagyhatalmak figurái mind a nők saját indulati és érzelmi alapú elvei, szeszélyei és állítólagos következetessége szerint nevelt személyek, s vagy az édesanyjuk leszerelte az édesapjukat vagy még az édesapa felmenői között megtörtént a „kormányváltás” férfiről nőre, apáról anyára. Mindenhol azzal találkozok, hogy az anyák a lányaikat vagy arra nevelik, hogy használják ki és nyomják el leendő férjüket, még ha ez olyan anyai aggodalmas jó tanács formájában is hangzik el, hogy „hagyd el azt a férfit, amelyik nem érti meg, hogy ez és ez téged fáraszt, te erre, s arra vágysz, neked is lehet ilyen-olyan vágyad, nem ő mondja meg mit csinálj… stb.” A férfi, amelyik fel meri emelni a hangját a gyermekei anyai korrumpálása ellen, az erőszakos, azt el kell hagyni, de vajon nem-e hozza a nő olyan helyzetbe, hogy fel kelljen emelni a hangját? Nem-e akarja meggyőzni olyasmiről, amiről a férfi úgy gondolja: nem igaz. Ez már egyenesen veszélyes a gyermekre nézve. Pl. hogy a gyereket kegyetlenség pofon vágni – csakhogy igazán komoly példával hozakodjak elő, túllépve a házi kedvenc öltöztetésén, babusgatásán, szájból etetésén és ágyba-szokatásán el egészen a vásárlási, kényeztetési szabadságérzésekig, hogy ezek normális dolgok-e. Győzze meg észérvekkel a férfi a nőt? Általában ezt próbálják, de a „szabadon” dohányozni vágyó, emancipált nők ugranak az ellenvéleményre és teszik a hülyét, bevetik a pszichológiai trükkjeiket és ha a férfi – és elég sok férfi – ezt nem veszi be, attól még folytatják, és ettől valahogy minden normális ember, egy normális nő is, ha hülyére veszik: felemeli a hangját.
Vagy talán nem? Arról meg a férfi nem tehet, ha férfias a hangja és ijesztőbben hangzik. Nem véletlenül alkotta így a természet, az isten, nem véletlenül ilyen a férfi. Nem azért, hogy a nő ki kérje magának a felemelt hangot. Igazából csak a rejtetten nagyon is agresszív nők viselik rosszul az erélyes férfiakat, és csak ők botránkoznak meg azon, ha egy férfi megpofoz egy gyereket, vagy akár nőt is. Nem azt mondom, hogy legyen szokás nőt megpofozni, viszont nem kell naivnak sem lenni: a nők nem angyalok, de sok angyali természetű nőben lakozik aljas fúria, ami gyermekként a folyamatos apai neveléstől megfosztva, bizony önmaga ellen játszó szörnyeteg lesz. És tulajdonképpen mindenki, aki a pozitív értelemben vett Szaturnuszi erőkkel, tehát az értelmes és következetes, ellentmondást nem tűrő fegyelmezéssel, korlátozással nem kerül harmóniába gyermekként, az felnőttként sokszor - szinte mindig maga ellen: a családja boldogsága és ezzel a saját boldogsága ellen is játszik majd.

Ébresztésképpen még néhány példa a személyes tapasztalataimból. Az én apám családjában is már a nagymamám, tehát az ő édesanyja volt az úr a házban, s édesanyáméknál is sikerült alkoholizmusba törni az apát. Az én szüleim között érdekes módon mai napig döntetlen, de kegyetlen állóháború, hidegháború folyik, és édesanyám annyit elért a csatáival, hogy végül nem tudtam meg, hogy édesapám vajon tudott volna-e következetesen fegyelmezni vagy sem? Nem kapott lehetőséget erre. Talán eleinte nem is volt ambíciója, hogy fegyelmezzen, később egyértelműen le lettek szerelve ezen törekvései. És igazából semmilyen családi köteléket nem éreztem vele szemben egészen felnőtt koromig. Nem szerettem a társaságát, esetleg, amikor viccelődött, de egyébként úgy tekintettem rá, mint egy albérlőre a lakásunkban. Mint egyfajta kellemetlenkedő alakra. Édesanyám sokszor panaszkodott rá és háborgásait direkt nekem adta elő, aztán ha ehhez nem sok kedvem volt, akkor számon kérte rajtam, hogy kinek panaszkodjon, megjegyzem gyermekkoromban történtek ezek. Felnőttként már nem érdekeltek a pszichológiai rám-hatásai, a bűntudatkeltés, sajnáltatás, a női-nem finomkodás alá rejtett agresszivitása, rejtett és fojtott haragvásai, gyűlölködései. „Ne menj férjhez soha.” Ki sem kellett mondani, persze azért elhangzott párszor, de enélkül is „rájöttem”, hogy a férfiakkal lehetetlen együtt élni. Ha a nő mindenáron irányítani akar, akkor nem képes rá. Fiatalkori szeretőim, mind félénkek voltak, anyuci pszichológiailag rávezette őket a nők kedvében járásra, s a női szeszély eltűrésére a sok kényeztetésért cserébe. Aztán szerencsére akadt egy erélyesebb férfi az életemben, aki elől nem menekülhettem. Mellette elfogadtam az anyaság és a feleségszerep gondolatát, de ez még csak a kezdet volt. Csak a gondolat. A gyakorlat távol állt tőle. A férfiról kiderült, hogy azért mégiscsak anyuci kedvence, de az a fajta, aki tárgyként kezeli a nőket, azt várja, hogy eltartsák (pénzeljék), babusgassák, kényeztessék és inkább hisztériás, mint erélyes és állítása és ígérete ellenére sem házasodni nem akar, sem gyereket. Csak rock zenésznek lenni és csajozni.
Szerencsére más következtetést vontam le belőle, minthogy minden pasi disznó és így tovább… Mert ekkor kezdtem metafizikával foglalkozni, és még ha az agresszív és férfi-irányító női lelkem tiltakozott is ezután is, hogy megismerjek egy olyan férfit, aki erélyes, felelősségteljes és értelmes is, az eszemmel valahogy mégis ebbe az irányba állítottam magam és célba is értem. És a célban elkezdődött a gyakorlati rész is.”


Nagyon hálás vagyok Jóo Violának amiért éppen ezekben a napokban, amikor az eddig oldottnak képzelt, mélyen tüzes (vulkanikus) anyai ági örökletes programomból eredő haragvási hajlamaim (Mérleg – Lilith: Tűzokádó Sárkány) két évi, alattomosan zagyva Vénuszi provokálása után, a csíkszeredai polgármesteri hivatalnál felfakadt mérgeim következtében lebetegedtem, Ő hívást érzett arra, hogy ilyen „mesteri” szinten írjon a Szaturnuszról. Ezzel nem csak, hogy az ide feltétlenül szükségessé vált, következő munkámat végezte el több mint felében, de „Istennek hála” leírt, kimondott olyan alapigazságokat is, amelyeket mostanában egyre ritkábban fogadnak el az anyák, és a pszichikailag anyává válni képtelen nők viszont még azt sem tudják viszont, hogy ilyesmi, hogy apai felelősség létezhet, illetve, hogy az egyáltalán nem csak azt jelenti hogy a melóba járó, vagy vállalkozó apa leadja a stexet az anyának. Sőt: hogy az a bizonyos Szaturnuszi felelősségtudat, aminek az apától való elvételét és a tanítónőnek, a szakóra-tanárnak, az edzőnek, majd a középiskolai tanároknak és a pszichológusnak és később csak annak átadták, a nőkre is érvényes legyen. Tehát, hogy a gyermek morális – szellemi fejlődéséért ők is felelősek, a gyermek apjával együtt, a sok szakember helyett egy modern nőnek sem jutna eszébe! Sőt: még az sem, hogy az erkölcsöt a szellemmel összekapcsolják! Mint az egyik, fent említett, sors-türelmi határhoz érkezett volt rendelőm, aki három férjet és ugyanannyi élettársat és mindez mellé rengeteg szeretőt kipróbál már, de állítólag egyikben sem emlékszik, hogy az, az apa, akiről én a hangfelvételen beszélek, bennük lenne. Persze, ha már csirájában eltaposta minden alkalommal, amint az jelentkezni merészelt! Mielőtt ugyanis odáig elvezettem, hogy a Szaturnusz mennyire fontos része az ő személyiségének is és nem egy tőle idegen, külső sorserő, a humanisztikus asztrológiai ismereteire alapozva, azt írta nekem, hogy „Az utóbbi időben a Szaturnusz őt folytonosan cseszteti”, és szeretne végre már ettől megszabadulni.
El lehet képzelni az első reagálását arra a felvezetésemre, ami azt hivatott szolgálni, hogy magához közel engedje a pozitív szaturnuszi szelemet, sőt, hogy azonosuljon vele. Majdnem bepánikolt. Szerencsére, valamiért nagyon bízott bennem már az elejétől és nem „menekült el” teljesen a helyezet elől, csak további értelmezéseket igényelt, amit szívesen meg is adtam. A horoszkóp végére meg nem győzött hálálkodni, hogy rá nyitottam a szemét az élete legnagyobb problémája lényegére és megoldási lehetőségére.
Csak hogy megértsék a nők – az anyák, akik azt a keveset is amit látnak belőle, annyira félelmetesnek találják, hogy vagy eltiporják, amint az a fejét bennünk felemeli, vagy azonnal kinevezik agressziónak, tehát ab ovo üldözendő, jellegzetesen negatív férfi tulajdonságnak, hogy nekünk férfiaknak, apáknak és nem apáknak, mennyire nehéz a szigorú és a szó szoros értelmében vetten könyörtelennek nevezhető Szaturnuszi – apai szellemiséggel kapcsolatba kerülni és azt teljes mélységében elfogadni, elmesélem a jelenlegi esettel kapcsolatos „szaturnuszi” viaskodásaimat:

Az első és a második „menekülésekor” is, Emőke a három nagyobb gyermeket hagyta nálam, és mindig csak Rékával „menekült” az állítólagos szerelmi boldogságai megvalósítása felé. Az első alkalommal még én is segítettem pakolni „az apja” (Az anyja férj-csaló szeretője, majd második férje, akivel az ősszel össze verekedett, aki az ősszel kizárta két gyermekével a kapunk kívül, és akit most az újraelhelyezési peres beadványában, az anyjával együtt, többszörösen a szüleimként emleget!) autóját, nem tudván, hogy mi áll a háttérben, oda adva neki szívesen még a csalásairól szóló titkait tartalmazó, általam vásárolt számítógépet is, meg az ugyancsak általam vásárolt kerékpárt, mindent, csak éppen mennyen, mivel nagyon meg voltam rémülve, hogy vagy megőrül itt nekem hirtelen, és én nézhetem magam egy őrült feleséggel és négy gyermekkel, vagy mielőtt az kiderülne, hogy nagy baj van az agyával, őrületében, valami tragikus dolgot művel a gyermekekkel.
És, amint aztán az rendre, lassan és nagyon lassan (A legutolsó és legveszélyesebb részlet csak hat hónap múlva) kiderült, a félelmeim nem voltak megalapozatlanok. Az utólag megkapott, Jáki Szilviával folytatott írott dialógusai alapján bárki számára világos lehet, hogy azokban a napokban – hetekben, teljesen elveszítette a józan ítélőképességét és a realitásérzékét. És a viselkedése is abszolút olyan volt, mint aki valamilyen drog, vagy valamilyen erős módosult tudatállapotot idéző gyógyszer hatása alatt van. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy akkor ő csak Rékát vitte magával, fel sem merült akkor még, hogy ez lehetne másképpen is. Csak miután az anyjánál ült sokáig és az, az ő közismert „józan eszével” meggyőzte a lányát, hogy fogadjon ügyvédet és annak a segítségével, adjon be külön egy válási keresetet, hát ebben Ő, nem, hogy Réka mellé még esetleg Turulát is igényelte volna, hanem egyszerre mind a négy gyermeket! – És abszolút meg vagyok ma győződve a történtek után (Turula csalánkiütéseinek a tíz hónapos „meghonosodásának”, vagyis az Emőnek a sebeit véresre és gennyesre vakaró szerencsétlen gyermek tíz hónapos szenvedéseivel szembeni őshüllői közömbösségét tapasztalván, valamint azt, hogy valahányszor a kicsiknek az előlünk való elzárása miatt lázadoztam, őt messze nem érdekelte az, hogy a nagyobb gyermekeivel találkozhat-e?), hogy Emőben semmiféle nyoma nincsen a gyermekei szeretetének. És ezt a meggyőződésemet abszolút alá támasztja a Turulának az anyjához való teljes átpasszolásának (A személyes felelősség teljes átpasszolásának) a kísérlete, vagyis a Turulától való megszabadulási kísérlete. Ő tehát egyáltalán nem azért kérte annak idején mind a négy gyermeket, mert olyan erős anyai érzelmekkel ragaszkodott volna hozzuk, hanem valamilyen sátáni számításból.
Mielőtt másodszor is „meglógott volna a család elől” ugyanis, mit sem sejtve arról, hogy újabb júdási gondolatokat forgat az agyában (Akkoriban azt képzeltem, hogy a lehető legnagyobb összhangban élünk, tehát el jutottunk már abba a bizalmi egységbe, hogy ezt megkérdezhetem: ), megkérdeztem, hogy ugyan mi a csudát kezdett volna ő mind a négy gyermekkel, hogy képzelte azt, hogy mind a négy egyedül nála legyen, és ha tudta, hogy még kettőt sem tud rendesen eltartani, akkor miért kért ilyesmit, miért akarta a nálam biztonságban levő gyermekeket mellőlem elhurcoltatni? Hát ő akkor azt válaszolta, hogy ezt soha nem fogja elmondani. – Nem is kell, mert ma már biztos vagyok benne, hogy ebben a teljesen irracionális bírósági igényében, a szokásához híven, abszolút megfontolatlanul, az anyja újabb zseniális ötletének adott mindössze hivatalos formát. Akárcsak most, is, amikor át akarta passzolni neki Turulát, miközben ő felvételizett a Csíkszeredai székhelyű Sapietntia egyetem magyar nyelv és irodalom szakára. Anukának ugyanis végig az fájt és többek között azért is választotta el a lányát tőlem, hogy nem fejezte be az egyetemet, holott ő tanárnőnek álmodta meg a lányát! Márpedig az ő akaratának és terveinek, ha van azoknak még értelme, ha nincs, és ha egy egész család is rokkan bele a büdös nagy anyai ambíciójába, meg kell valósulnia! – Éppen úgy, ahogy a saját szervezetének kötelessége volt a cigaretta füstöt egy tíz perces túlvilági látogatással egybekötött szívroham után három napra elfogadnia, és ahogyan nála a gyermekeknek csokoládét és cukorkát kell ennie, ha kell, ha nem, annak ellenére, hogy a szerencsétlenek attól mind csalánkütésesek. Hát ugyanúgy az ő lányának is, tanári diplomát adó egyetemet kell végeznie minden áron, annak ellenére, hogy ahogy Magyarországon, úgy itt is egyre kevesebb tanárra van szükség, mivel egyre kevesebb a gyermek. Az erdélyi magyar gyermekek számcsökkenéséről és így a magyartanári szükségletek csökkenéséről nem is beszélve. És ha már magyar-tanárságról beszélünk, akkor hivatásról és hivatástudatról is beszélünk. Kozma Emőkének, aki egy magyar tanári diplománál manapság sokkal többet érő asztrológusi diplomája van már, inkább abban kellett volna hivatást gyakorolnia, hogy példaadó anyai helytállásával is, de még inkább asztrológusi minőségében, hozzá járuljon az Erdélyi magyaroknak a fölösleges elvándorlása csökkentéséhez, és persze, a gyermekvállalási kedvük növeléséhez. Már csak azért is, hogy amennyiben komolyan a tanári pályát választaná valamelyik gyermekünk, akkor legyen, akit tanítson magyar nyelv és irodalomra, sőt: egyáltalán magyar nyelven bármire is. - De amint tudjuk, a Bak Lilithnél a rögeszmés vakság és az abból következő hülyeség áll az első helyen, és ezt a rögeszmés ambíciót szolgálja a Nap-Hold együttállással járó, csodált anyának való bunkó bégetés. Annak a gyermekeket kötelezően csokoládéztató – cukorkáztató pedagógus-anyának való bégetés, akinek a 11 éves fia még mindig bepisil éjszakánként!
Szóval, román katonaként láttam és a magam bőrén is megtapasztaltam az aljassággal párosuló öncélú emberi gonoszság poklait, sőt: maga a kaszárnyán kívüli élet sem volt sokkal emberibb a Ceausescu féle nemzeti-szocialista Romániában. És ebben a sötét-tapasztalatban nem feltétlenül mindig a hatalom emberei részesítettek. Sőt: amint azt a Táltos Bolond c. regényemben megírtam, a fiamnak a nagyszülei és rajtuk keresztül, a Magyarországra disszidált első feleségem sokkal jobban kikészítettek másfél év alatt, mint a szekus tisztek tizenöt év alatt! De arra soha nem gondoltam, hogy egy normális édesanya képes hosszú hónapokon át tétlenül azt nézni, amint az öt és fél – hat éves kicsi gyermeke véresre vakarja magát folyamatosan, CSUPÁN CSAK AZÉRT MERT NEM MER AZ ANYJÁRA RÁSZOLNI ERÉLYESEN (És, ha nem használ, akár azt pofon is verni, és ha az sem használ akkor a torkának ugrani!!!), HOGY NE ADJON ANNAK CSOKOLÁDÉT! Azt soha nem gondoltam tehát, hogy valaha is találkozni fogok ilyen, a saját gyermekével szembeni őshüllői közönnyel rendelkező nővel – anyával. De azt, hogy ez a nő az én gyermekeim „édesanyja” lesz, aztán soha nem képzeltem volna!
Pedig ott áll, a horoszkópomban a hét bolygó – közöttük a Plútó, a Lilit-Mars és a Nap által támadott Holdam a kilences házban! – De én azt képzeltem, hogy az Enikő halálakor átélt megrázkódtatás és az azt követő és a teljes gyászévben lezajló magamban való kutakodásaim és tisztulásaim, illetve az, hogy nagyon örvendtem az Enikőt követő gyermekeink születésének, és hogy dolgoztam értük és gondoztam és neveltem őket, és, hogy tulajdonképpen az egész életemet feláldoztam nekik és az édesanyjuknak, elég lesz ahhoz, hogy a negatív Holdam által is jelzett súlyos Rák-karmámat ledolgozzam, és, hogy a bennem levő gyermekellenes őshüllőt legyőzzem. De nem lehetett, hiszen, a rezonancia törvénye alapján, ezt, az anyai ági ősanyáimtól öröklött őshüllőt megtestesítő női szörnyet már 12 évvel korábban be vonzottam a sorsomba ész az egész életembe és ott élt mellettem. De mellettem nem tudta kiélni a hüllői egoizmusát, el kellett, hát innen meneküljön és megfordulván, meg kellett kíséreljen engem is szétmarcangolni, ha hagyom magam. És ezt attól függetlenül, hogy a gyermekeink sorsa mi lesz. Hiszen ő egy őshüllő, aki csak egyet tud: bosszút állni a férfin. Ha megtermékenyítette azért, ha nem termékenyítette meg akkor azért. A történtek tükrében ugyanis, Kozma Emőke teljes egészében egy ilyen, a gyermekei hogy létével és jövőjével szemben, abszolút közömbös, ragadozó őshüllői erkölccsel bír, akinek a gyermeke szenvedése nem képes elérni a szívéig, mert neki egyetlen fontos dolog létezik: a család-vállalás miatt félre tett fiatalkori világi-ambíciók és álmok beteljesítése. Hát ez tökéletesen beillik az én horoszkópom logikájába, csak azt nem tudom elképzelni még, hogy Mészáros Angélának mi keresni valója van benne? Mert, ő az irracionális igazságtalankodásával olyan feszültséget okozott bennem, amit már az én agyam sem bírt feldolgozni, de mivel a Turula sorsa forgott a kockán, a hirtelen kiváltott gyűlöletemet a Nappali rációm lenyomta a mély tudattalan világába, ahol az olyan alacsony vibrációkat keltett, hogy muszáj volt azonnal egy, az egész szervezetemet gyulladásba hozó vírussal kapcsolatban kerülnöm. Persze, miután a magas lázzal járó gyulladás elmúlt a szervezetem szintjén, az bent maradt még a skorpiói félelem-szervemben: a végbelemben. (Eseményről eseményig sodródva, az végén már azon kaptam magam, hogy teljesen kétségbeestem és rettegni kezdtem, hogy ELVEZETT AZ IGAZSÁG, hogy nem is létezik az Isteni Igazság, amiben eddig erősen hittem.) Még most is vérzik tehát a nyár elején már végképpen gyógyultnak képzelt végbelem, jelezvén, hogy el kell engednem és el kell bocsátanom abszolút mindent, és meg kell elégednem az Isteni Igazság létezésében való hitemmel. Hogy nem kell félnem, nem csak önmagamért (Ami már évek óta csak annyiban tét nálam, hogy bármi történhet, nem érdekel, csak éppen a munkaerőm és képességem maradjon meg ahhoz, hogy a gyermekeket felnevelhessem.) de még Turuláért, vagy valamelyik más gyermekemért sem! – Hogyan lehetséges egy ilyen hitet elérni, amikor azt láttam, amit láttam? És egyáltalán lehetséges? És éppen egy ilyen Angéla féle feminista őrültség megtapasztalása után?

Fentebb írtam, hogy az első szerelmi „menekülésekor” Emő nem vitte Turulát magával, és csak azt követően adtam oda, miután férfiként a három kislányt teljesen elláttam, hogy ő az anyja parancsára, mind a négy gyermeket kérte és az apa gyűlölő feminista hivatalnokok oda is ajánlották mind a négy gyermeket. Ekkor, azért is, mert Turula el kezdett egyre jobban válogatni az evésnél, és amiatt, mert én ezt, és más kényeskedéseit nem jó szemmel néztem és ennek hangot is adtam, egyre többet kezdte hangoztatni, hogy ő közben az anyukájával is szeretne lenni, nem csak velem. Hát el magyaráztam neki, hogy mivel az anyukája nem akar hozzánk vissza jönni, csak úgy lehet az anyukájával, hogy amennyiben oda adom őt az édesanyjának, akkor többet nem lesz velünk és, amennyiben tovább kényeskedik és válogat az ételben, el viszem az anyukájához, de akkor már csak ritkán tud velünk találkozni. Az igazság tehát az, hogy részben amiatt is, hogy a kis Turula az ő növekvő étkezési válogatásával egyre jobban nehezítette, az amúgy sem könnyű dolgomat és másfelől, arra gondoltam, hogy amennyiben Emőhöz kerül, az fel fogja végre, hogy milyen nehéz több gyermeket gondozni és nevelni és le tesz arról, hogy mind a négy gyermeknek az itthonról való elhurcolásához ragaszkodjék. Becsületesen megvallva tehát, feláldoztam Turulát, annak érdekében, hogy a két nagyobbat, akiknek már kezdett kialakulni az egyéni értelme mellett az erkölcsi érzéke is, megmentsem. Nem kívánom senkinek ezt a döntést és ezt a választást, de ez volt akkor a leg célszerűbb. Arra gondoltam, hogy amennyiben sikerül a két nagyobb testvért megmenteni és helyesen nevelni, akármennyire is el szoknának a kicsikék tőlem és elvadulnának erkölcsileg az anyjuk és a nagyanyjuk mellett, a nővéreikre majd csak fognak hallgatni, különösképpen, ha azt látják majd, hogy azok jobban eligazodnak az életben mint ők. Hogy a leginkább emiatt a drákoi döntésem miatt gyötört utólag a lelkiismeret és ennek a kényszerben hozott, válás közbeni döntésemnek a feloldási lehetőségét láttam meg abban, hogy Emő 2OO8 augusztus 15-én úgy meglátogatott a két kicsivel együtt, hogy velem is aludt azon az éjszakán, és másnap el kezdtünk egy virtuális családegyesítési lehetőségről tárgyalni, talán nem kell senkinek magyaráznom.

És a második szerelemi beteljesedés felé való menekülése alkalmával sem vitte el Emő Turulát és nem is volt szó arról az elején, hogy magával vinné. De hiába, mert hivatalosan hozza volt ítélve, és tudtam, hogy amint „kijózanodik” a szerelmi és a szahadzsa-joga kábulatából, azonnal fogja a gyermeket kérni. Én legalább is akkor ezt úgy képzeltem. Ma már erős kételyeim vannak és azt bánom, hogy miért nem indítottam akkor azonnal be azt a gyermek újraelhelyezési pert, amire végül csak kilenc hónap után szántam el magam látván a negatív történeteket. Szóval, mivel akkoriban Turula újból el kezdte az ételválogatást, és az anyjának az akkoriban igen intenzíven át élt felelőtlenkedéseinek a jelei: a kiütések is kijöttek rajta, de legfőképpen azért, mert Etelkának a második osztály elején komoly tanulási problémái kerültek és én képtelen voltam akkor mindezt egybe fogva, normálisan lerendezni, gyorsan Turulát is levittem Csíkszentgyörgyre. Persze, ebben a tehetetlenségemben és elkeseredettségemben elkövetett gaztettembe bele vegyült egy olyan remény is, hogy a két gyermekről való gondoskodás kényszerétől Emő sokkal hamarabb kijózanodik mint korábban, és velük együtt haza költőzik újból. De hát nem ez történt. Azt, hogy mi történt, nem kívánom itt elismételni. Tény, hogy nagyon megbántam azt, hogy Turulát oda adtam, ahelyett, hogy még akkor frissiben el kezdjek harcolni érte, hiszen már akkor is nyilvánvaló volt az anyjának az iránta – irántuk való, magas felelőtlenkedése.
Az Angéla támadása, tehát az angyali támadás (spirituális agresszió), és a támadást követő jellegzetesen karmikus betegségem (Az én ellen-agresszióm következménye), rá világított arra a Szaturnuszi gyengeségemre, amitől végül is ki voltam borítható: a bennem még mindig, ha nagyon mélyen is, de létező, rejtett kételkedésemre, amivel azzal áltattam titokban magamat, hogy ez a lecke talán már elég lesz Emőnek és ezen túl már jobban fog vigyázni a gyermekre, nagyobb felelősséggel viseltetik majd vele – velük szemben. A sorsképletemben, a Szaturnusz és a Vénusz együtt állnak, de miközben a Szaturnuszt pozitívan fényszögeli a Jupiter, a vele együtt álló Vénuszt, ha az engedettnél nagyobb tűrési határral is, de negyed-szembenállásban fényszögeli a Hold. Ez a Vénusznak: tehát a „gyenge nőknek” tett korrupt engedményre való ösztönös hajlamom tehát az, ami mindig megrontja az apai felelősségtudatomat. A süket hitem abban, hogy a nők azért mégis csak több jósággal és szeretettel bírnak ab ovo, mint a férfiiak. Ezzel kellett tehát, mint örökös agressziós góccal, mint a végső és hosszú távú következményeiben mindig mérges konfliktust és ezzel agressziót eredményező ostoba gyengeségemmel le számolnom, és el magyaráznom magamnak, hogy Turula, aki most már látható módon, tudatosan igyekszik nem kényeskedni és nem válogatni, mert „apukával akarok maradni”, NEM LHET SZÁMOMRA PROBLÉMA és olyan külön teher, amit nem lennék képes úgy kielégíteni, hogy attól senki, tehát egyik testvére se kerüljön hátrányba, nem jelentheti azt soha többé, hogy emiatt Etelkával, vagy Medárdával kevesebbet foglakozhatok, hogy az ők szükségleteit nem elégíthetem ki. Erről van tehát szó: az Ikrek gyakorlati körében: a III. házban álló Liluthemmel, nem szabad többé magamnak olyan gondolatokat meg engednem, miszerint Turula plusz terhet jelentene a másik két, nálam levő gyermekkel szemben. És akkor, ha ebben én egészen biztos vagyok, akkor, mindazok után, amit vele művelt az édesanyja, nem létezik az a feminista szolidaritási-erő, amely az én vele szemben érzett felelősségemnek az erejéből ki tudná őt mellőlem szakítani. Ideig – óráig esetleg ez még lehetséges, de maximum egy fél éven belül, neki mindenképpen hozzánk kell kerülnie. Nem létezik, hogy a szilárd és határozott apai felelősségtudatot, amely a gyermeknek a felnőtt koráig való elérkezéséig látja előre a fejlődése mozzanatait és a kamaszkor csapdáinak a helyes nevelés és okítás útján történő elkerülési lehetőségeit teljes éberségében tartja, le tudná győzni az üres és Lilith-szolgáló, női szolidaritás.

Nőknek anyának lenni tehát, magától adódik még akkor is, ha egy bizonyos kor után (24 éves kortól ez holtbiztosan beáll!), a legtöbbjük előbb le kell győznie a Rák - karmának a különböző változatait: az attól való iszonyattól, hogy magzat (valami idegen lény...) kerül az ő szervezetébe (méhébe), el egészen a családanyai szerepkörtől való iszonyatig, attól való menekülési mániákig. Ez utóbbiak ha fiatalon férjhez mennek és nem védekeznek a magzatfoganás ellen, van esélyük arra, hogy egészséges anyákká váljanak és egészséges gyermekeket szüljenek. 24 – 26 éves kor után ez – kauzális személyi horoszkóp nélkül - egyre nehezebben fog menni. Mármint a családanyai szerepkör lelki és felelősségteljes elfogadása, és főként a magzatfoganás, valamint a szövődménymentes gyermekszülés. De ha fiatalon normálisan és természetesen, ha később ugyan, de asztrológiai, vagy pszichológiai segítséggel, de sikerül anyává válni, az anyaság állapota már eleve adott, hiszen ők hordják ki kilenc hónapon keresztül a magzatot és ők szülik meg, illetve belőlük műtik ki az orvosok, ha a tudományban jobban bíznak mint a saját természetes és isteni normalitásukban. Minden esetre az anyaság emiatt eleve „látható” és észlelhető nem kell valahonnan az ismeretlen lelki és szellemi ködökből azt elővenni. Az apaság viszont, koránt sem nem ilyen egyértelmű! Ahhoz és arra hívást kell éreznie belülről a férfinak. Az nem adott eleve, mint az anyaság. Hiába, hogy jól fényszögelt a Szaturnuszom, mert a Rák - karmám miatt, egyszerűen semmit nem éreztem, amikor a fiamat megláttam, az elutasításon kívül, amiért újszülöttként egyáltalán nem hozzám hasonlított, hanem az utált apósomra.
Mivel nem szerelemből vettem el az első feleségemet, hanem hamis tisztességi érzésből, és amikor azt láttam már az esküvőnk napján, hogy a jobb anyagi helyzete miatt fölényeskedik velem, azonnal eldöntöttem, hogy mihelyt a nyáron megszületendő gyermeknek nem kell szopnia, elválok, azt követően, csak az illendőség kedvéért vettem magamhoz néha, a korához képest értelmileg eléggé vissza maradt gyermeket és elszórakozgattam a kis-hülyémmel, minden különösebb felelősség- és apai érzések nélkül. Aztán, amikor az édesanyja disszidált Romániából az Angéla édesapjával, és láttam, hogy a gyermek kezd vonzódni irántam, én is kezdtem jobban oda figyelni rá, mindaddig, amíg bizonyos jelekből rá nem jöttem, hogy ez egyáltalán nem is buta gyermek – tehát rám is hasonlít szellemben, nem csak az apósomra – hanem csak arról van szó, hogy intellektuális szempontból, nem volt provokálva, vagyis: ingerszegény környezetben jutott el a hatodik évébe. Ekkor ébredt fel iránta a felelősségérzetem, arra gondolván, hogy ez a gyermek ha ki megy Magyarországra, ahol az anyja még annyit sem tud vele foglalkozni, mint amennyit itthon (nem) foglalkozott vele, egy kész nyomorúság lesz számára az iskola, mint amilyen volt az én számomra, amiért az anyám (apám nélkül...) román iskolába adott. Mi tagadás, a hiúság is szerepet kapott abban, hogy a kezdetben csak ideiglenes állapotra gondolva, de törvényes úton magamhoz ítéltettem a gyermeket, arra gondolván, hogy ha ki is megy majd Magyarországra, letagadhatatlanul az én nevemet fogja viselni, és hogy néz az majd ki, hogy Kozma Szilárd költőnek a fia, alig tud átbukni egyik osztályból a másikba. Magamhoz vettem tehát és verseket tanultunk, számolni tanultunk, egyenesen beszélni (Nem hazudni!) tanultunk. Utóbbi sokkal nehezebben ment mint az előbbiek, mert ahol nevelkedett addig, annyira napirenden volt a hazudozás, hogy a szerencsétlen az elején még azt sem érette, hogy mi a fenét igénylek tőle. Szóval, akkor „jött be” az, hogy nem csak értelmileg, de erkölcsileg is felelősséggel tartozom a gyermekkel, egészen pontosan, a jövendő felnőttel szemben. Csodák csodája, az a gyermek, akit egy évvel korábban azért hordoztak a logopédusokhoz, hogy a kötelező beiskoláztatását el tudják halasztani, a korának megfelelő időben kerülvén iskolába, jó tanulóként zárta az első iskolai félévet. Aztán jött a rendszerváltás és én el mentem néhány hétre Magyarországra, rézben, hogy érezzem, hogy tényleg szabad vagyok végre, részben meg demokráciát tanulni, mivel egyáltalán nem voltam képes értelmezni a körülöttem történteket. Eközben viszont a nagyapja elrabolta Zalárdot Csíkszereda főteréről, amikor az békésen ment iskolába. Szemtanúk szerint még dulakodtak is, úgy, hogy az öreg el is esett, de a végén csak sikerült a hóna alá kapni és haza vinni a gyermeket, majd valamilyen, számomra máig rejtélyes módon átcsempésznie a határon és elvinnie az anyjához. Azt újfent leírtam a regényben, hogy milyen ügyvédi trükkökkel játszották ki, hogy az elrabolt gyermeket végül is a Csíkszeredai bíróság az anyjának ítélte. Ez a két év viszont számomra elég volt ahhoz, hogy azt a, csakis az apaságra jellemző felelősségérzetet, amivel a nevelés útján kellett volna felnőnöm, megszerezzem. Állítom, hogy ez a gyermek és a gyermekek jövőjét, illetve azoknak a jövőbeni értelmi és erkölcsi helytállását is folytonosan számon tartó, szemmélyes felelősség-tudat, teljesen más az anyák ötlet szerű és a gyermeknek mindig csak a pillanatnyi jólétére koncentráló felelősség érzésénél, ami inkább féltés és aggodalom, mintsem tudatos felelősség! Semmi nincs véletlenül a létben, a mi Lilithünk által befolyásolt érzéseinken kívül. A pszichológusok nagyon ki vannak kelve az apának megfelelő ösztönös megfelelési kényszer ellen, mondván, hogy ez sok visszaélésre ad alkalmat és lehetőséget az apák részéről. Igen ám, de azt is meg kell nézni, hogy ez a gyermekekben születésüktől fogva „beépített” egészséges apának való megfelelési kényszer éppen a gyermekek egészséges fizikai, értelmi és egészségi fejlődését hivatott szolgálni! Azt hogy az apának a kedvében járása érdekében, le tudják győzni a gyengeségeiket, hogy tegyenek erőfeszítéseket az igazság szellemében való eljárási és gondolkozási képességük kifejlesztésére! Nos, ez az, az anyához való ösztönös vonzódással egyen értékű és azzal egyenrangú bűvös kapcsolat a gyermek és az apa között, amire minden Rák – karmával és Bak karmával rendelkező anya féltékeny! Ennek a mágikus erejű apa-gyermek kapcsolatnak az amúgy is rettenetesen nehéz létrejöttét próbálják a Víz-karmás és a Főld-karmás anyák megelőzni, akár az apának a jó előre való leszerelése útján, akár az apától való elválás utján (Hiszen a gyermekeket a mai szokásrend és a törvénytelen, de a törvény betűjénél erősebbnek bizonyuló szokásjog amúgy is nekik ítéli), mert ezt nem képesek realizálni: a gyermekekkel szembeni hosszú távú, azok felnőtt koráig elhatoló felelősség-tudatát!
És ehhez képest, ennek a fordítottja lenne üdvösebb, nem csak a gyermek, vagy az apa számára, de a az anyák számára is! – Istenem, hogy miért ilyen nehéz ezt megérteni: egy fegyelmezett és öntudatos, és megfelelési kényszerét egészségesen megélő gyermek mellett sokkal könnyebb és szebb és végül is boldogabb az élet, mint az anyukák által elkényeztetett, szeszélyes makrancosokkal és hisztérikákkal! Ilyen gyermekből lehet „vállalni” négyet sőt akár ötöt is (Mint Orbán Viktorék!), miközben az anyukák élvezet és kényelem-centrikus (Hogy ő az ő gyermekének a legjobbat adja!) gondozása mellett növekvő gyermekből „egy is őrület”, ahogy Dési Zsuzsa nevű misztikus családterapeuta fogalmazott nekünk egy Bálványosi életmódtáborban. ( Jön, hogy megfutamodjak, amikor ilyen leveleket kapok, vagy a tévében ilyen nyilatkozatokat hallok, hogy: „Jaj kérem, az én gyermekem egy energia-bomba, huszonnégy órás gyermek!” – Mintha az enyémek nem lennének éppen olyan energia-dúsak és egészségesek, mint az ő egykéje!)

Szóval, az apai felelősségtől nem félni kellene a nőknek, hanem azt igényelni és az apa típusú férfival szemben, nem csak az adoniszokat és a „jól simogató”, vagy az egyszeri alkalommal öt, vagy hat orgazmust produkáló, esetleg más női érzéki szükségleteket kielégítő férfiakat kellene keresniük a nőknek, hanem a helytálló és a következetességre és számontartásra és számonkérésre is képes férfi-apákat! Mert mondom: manapság, az egyre inkább csak az anyák és nagyanyák által nevelt fiatal férfiak körében sem létezik ez az igény, ez az apa-képzet, aminek egyáltalán nem negatív az eredeti alapja, sőt: ez kellene legyen a boldog családi élet záloga. Mert kérdem én, mihez kezd a két, vagy három (kényeztetett, tehát önkényeskedő) gyermekes anya a különösen jól simogatni tudó, de a gyermekére erélyesen rá szólni, azt hathatósan megfenyíteni képtelen férjével, amikor ő éppen simogattatni szeretné magát vele, vagy éppenséggel szeretkezni akar, de nem lehet, mivel a gyermekek „szabadon” és bármikor bejárnak a hálószobájukba, sőt: éjszaka is az anyucival, vagy az apucival akarnak aludni?

Persze, a Szaturnusz nem csak ennyi, hanem elsősorban maximális felelősségvállalás, nem csak azért, amit teszek, hanem azért is amit érzek (Igen is, még azért is felelősek vagyunk hölgyeim, tessék megnézni a családon kívüli érzékiségével szabadon játszadozó Emőke történetét!) és gondolok. Fentebb szó volt arról, hogy a pozitívan fényszögelt Szaturnuszom együtt áll az otthon és a család és a szülőfölt sors-házának a csúcsán a negatívan fényszögelt Vénuszommal. És persze, arról is, hogy a teljesen negatív Mérleg-Marsom együtt áll a Mérleg- Lilithemmel. Ez pediglen a 3O éves korában szűzen az apámhoz férjhez menő anyámnak a minimum 12 éven át keményen elfojtott érzékiségének a következménye! Hát nem azt sugallta-e mindez nekem, amikor Emőkének még csak szeretkező – szeretőként udvaroltam, hogy viselkedjek vele szemben un. lepedőakrobataként, hogy ne figyeljek az érzéseimre és ne viselkedjek szexuális aktusaink közben természetesen, hanem, a bőséges szexuális tapasztalataimat felhasználva, produkáljak neki minél nagyobb orgazmusokat! És persze, ezt sem öncélúan, hogy mutassam meg, hogy mekkora Jani vagyok, hiszen ehhez neki akkor minimális (kamaszkorban megesett, anyai balfogás következtében megtörtént „baleset” szintjén létrejött tapasztalatok) összehasonlítási alapja sem volt, hanem csak azért, hogy ezt a nagy darab, szép fiatal nőt ez által magamhoz kössem. Persze, ezt a karmámhoz teljesen illő, stupid törekvésemet, később elfelejtettem, de amikor ezredszerre kérdeztem meg magamtól, hogy miért, mivel érdemeltem ki az Emő több rendbeli szerelmi és szexuális csalását és árulását, hát végül rá jöttem, hogy pont ezzel! – Többek között persze. – Óriási lecke a Vénusszal együtt álló Szaturnuszom által jelzett, apai felelősségtudatom számára, arra vonatkozóan, hogy a lányainknak értelmesen, komolyan és lehetőleg hitelesen elmagyarázzam: nagyon vigyázzanak az érzéki vágyaik kiélési „szükségleteire”, mivel a hatás – visszahatás törvénye egyáltalán nem kegyelmez. Sőt, hogy a kegyelem kifejezés, így metafizikai háttér nélkül alkalmazva, akár a sors-kegyetlenséghez is elvezet. Senki személyiségét, személyi tudatát nem szabad az érzékiségén keresztül befolyásolni. Nem kell ahhoz különösebb asztrológiai szakértelem, hogy mind az Etelka, de főként a Turula, és még a Réka horoszkópjából is kiolvassuk, hogy az anyjuknak a fogantatásuk idején átélt romantikus szabad-szerelmi gerjedelmei által létrehozott karma-gócaik következtében, amennyiben nem kapnak ezek a lányok megfelelő irányítást és felvilágosítást, micsoda „megható” és ellenállhatatlan misztikus művésznők, bocsánat: kultúr-kurvák lennének! Nem véletlenül ennyire csalánkiütéses Turula – de kisebb mértékben Réka is! – a csokoládétól és más, olcsó érzéki örömöket produkálni hivatott cukrász-terméktől!
Hát ez az én Szaturnuszi keresztem (felelősségem): nem csak a saját személyemben, de a jövendő kamasz lány-gyermekeim erkölcsi tudatába is beépíteni azt, hogy a negatív Vénuszi késztetéseik, soha ne árnyékolják el a magukkal és a jövendő partnereikkel szembeni felelősség-tudatukat! Vagyis, hogy olyan fiúkkal, vagy fiatal férfiakkal, akikben legalább csírájában sincs meg az apai felelősségtudat, szóba se álljanak. És ezt annak ellenére, hogy bizonyára a léha legények irányába taszigálja majd őket a Lilithjeik által jelzett romantikus gerjedelem, bocsánat: a szentséges nagy szerelem.

2O1O augusztus 15. – Két éve annak, hogy az első sorban az anyám irányából jövő rettenetes női – És férfi!...- ellenállások árán nehezen megszerzett apai - Szaturnuszi szellemiségemet hagytam az akkoriban még nem egészen megtisztított Vénuszi szellemiségemmel együtt hatni. – Hiába na, több ízben leírtam már, hogy amennyiben Karmikus pont, vagy teljesen negatívan fényszögelt bolygó kerül a 4. ház csúcsával, vagyis az Ég Alja (Imnum Coeli) pontjával együttállásba, akkor az együttállás által jelzett szellemiség, harmadik karmikus pontként működik! Ezen a dátumon ugyanis, végre ki hozta a táborba a nála levő két kislányunkat Emő, de a tóban való közös fürdés közben azt észleltem, hogy egyértelműen és határozottan nem úgy viselkedik, mint válófélben levő nő, hanem ennek az ellenezőjeképpen, tehát úgy mintha éppen akkor lettünk volna egymásba szerelmesek. Úgy beszélgetett velem, hogy a víz alatt közben összeért a testünk, majd játékból teljesen nekem dőlt, mintha elcsúszott volna, úgy, hogy a vízbefulladástól való „mentésképpen” kénytelen voltam ott, ahol éppen értem megragadni és így talpra állítani, majd, amikor végre felfogtam ezt az egyértelmű testbeszédet, kiparancsoltam a vízből a gyermekeket és el küldtem törülközni, hogy közelebbről és egyértelműen megtapasztalhassam: csakugyan az-e a helyzet az addig ellenségemként viselkedő Emővel, aminek világosan érzékelem és látom? Hát az volt a helyzet! – Szorsan magamhoz öleltem és ő hagyta, előbb a nyakát puszilni kezdtem, majd a száját is megcsókoltam és ő hagyta. Lévén, késő délután, amikor taxival a táborba kijöttek, már javában esteledett, amikor ezt a pálfordulatát egyértelműen tudomásul vettem, ezért ágyneműt és éjszakai ruhát kerítettem gyorsan a kislányoknak és beparancsoltam a testvéreik mellé a sátor „gyermek-fülkéjébe”, annak érdekében, hogy a családi sátrunk másik fülkéjében, az édesanyjukkal be fejezhessem azt, amit a tóban való fürdés címen, egyértelműen ő kezdeményezett. Másnap, mint nagyon távoli lehetőségről, óvatosan, kezdtünk tárgyalni a család újraegyesítési lehetőségéről, ami úgy kezdődött, hogy Emő bevallotta, hogy nagy lelki és sorsválságba keverte magát és rá jött, hogy ebből a válságból az én segítségem nélkül nem tud kijönni. Máig nem tudom magammal tisztázni, hogy az akkor minden velem szemben elkövetett korábbi gaztette ellenére, vele szemben még mindig érzett erős szexuális vonzódásom (Netalán tán szerelmem?) volt-e az erősebb eleme és alapja annak, hogy én ezt az általa akkor igényelt segítséget úgy fogtam fel, hogy azt csakis egy család újraegyesítés keretén tudnám megadni, vagy annak a lehetősége, hogy a kicsiket is újból az apai figyelmem és gondoskodásom (És miért nem: mágikus erejű felelősségem) hatáskörén belül tudhatom majd? – Tény, hogy végül is, az Emőnek a minden ide vonatkozó kételye ellenére, én ezt az, egész családnak a mihamarabbi újra egyesülési útját láttam járhatónak és erről a lehetőségről beszélgettem vele a következő hétvégeken is, holott az anyjának a kemény „szellemi” befolyása alatt álló Emő akkor még tele volt mindenféle kétséggel, és visszatartással és az asztrológiával, mint olyan polgári foglalkozással (Ne adj isten: hivatással!) szembeni kételyekkel, amelyre családi jövőt lehetne alapítani. Mondom, nem tudom, hogy az akkor még iránta érzett erős szexuális (Netalán szerelmi) vonzerő volt-e az erősebb bennem, vagy az a szintén erős vágy, hogy a kisebb testvéreket is a magam körében és fennhatósága alatt tudjam mihamarabb, vezetetett-e oda, hogy ne elégedjek meg azzal a szabad és végeredményben nagyon kényelmes helyzettel, hogy Emő minden hét végén el jött a két kicsivel hozzánk és a nagy beszélgetések és vitatkozások közben jókat szeretkeztünk is, hanem úgy irányítottam a társalgásokat és meggyőztem őt arról, hogy a leg jobb dolog, amit tehetünk, mind az ő érdekében, mind a gyermekek érdekében (És ez a felvetés reális volt, mivel azok, a sok hányattatás és zavaros és ellentmondásos gondozás - nevelés után, kezdtek egyre betegebbé válni, úgy hogy végül már három napig kellett Turulával együtt is aludnom, hogy egy tüdőgyulladás - gyanús hűlésből, amely hatására úgy köhögött, mint egy szamárköhögéses felnőtt férfi!) az lesz, ha vissza költőzik a gyermekekkel együtt hozzánk? Ma teljesen világos, hogy mennyire rosszul és elhamarkodottan döntöttem és befolyásoltam őt is, holott, még akkor is, ha ő akart volna minden áron vissza költőzni, még akkor is igen kemény feltételeket kellett volna szabjak ennek a „végleges és teljes” kibékülést követő újra egybekelésnek. Pl. azt, hogy meséljen el mindent őszintén, hogy mit miért tett, és mely tettét bánta meg és melyiket nem, és miért? És főként azt, hogy mondja el teljes mélységében, a töviről a hegyéig az anyja szerepét az egész hozzá való költőzésben, mivel ma is egészen biztos vagyok abban, hogy ez minimum a Réka foganásáig, ha nem a Turula, vagy éppenséggel a z Etelka foganásáig nyúlik vissza az időben, és abban is egészen biztos vagyok, hogy az első szava nem az volt, amikor Emő elmesélte neki a határtalan szerelmét az amerikai Kokós guru iránt, hogy: „Azonnal vess véget ennek az irreális disznóságnak”, hanem az, hogy „El sem tudod képzelni, hogy mennyire megértelek, gyere, költőzz le nyugodtan hozzám, innen majd nyugodtan és szabadon tarthatod a kapcsolatot azzal a szép fiatalemberrel, akit te megérdemelsz.” Szóval, sem a Lezidon-ügy, sem az anuka szerepe nem volt tisztázva a vissza költőzés előtt és persze, a megfelelő elhatárolódások (Szaturnusz), sem voltak megtéve, hanem mindent úgy folytattunk, hogy közben majd ezek is letisztázódnak. Igaz, meg kértem egyszer, hogy mennyenek le Medárdával együtt az anyjához, miközben én itthon maradtam a három kicsivel, azért, hogy tisztázza vele, hogy miért akar az ők eredeti tervével szemben, a családhoz vissza jönni és hogy nyerje el annak az ünnepélyes ígéretét, hogy többet nem fog az ő dolgába bele szólni, de az Emő elmondásából kivéve, végül anélkül jöttek haza, hogy valamiféle érdemleges beszélgetést az anyjával ebben a témában folytatott volna. (Figyelem: Hold által támadott Vénusz az én horoszkópomban!) És én ennek ellenére is, azt kértem tőle, hogy költőzzenek vissza. Hát persze, ha annyira akartam az egyre betegesebb kicsiket a gondnokságom alá vissza vonni! Szóval, lehet, hogy ez a részemről jövő erőltetett család újraegyesítés, életemnek egy másik nagy „Másképpen kellett volna tennem” jellegű „bosszantó” emléke marad, mert ha úgy is oda kerültünk, hogy Emő megint szerelmes lett és megint kiakadt egy másik, primitív misztikus élménytől, sokkal jobb lett volna, egyből a válás tudatban maradni, mit így, hogy most aztán tényleg semmi panasza nem lehetett, és mégis azzal az ordénáré hazugsággal állt elő ország világ előtt, hogy én durva voltam hozza és elnyomtam a személyi fejlődési törekvéseit. Szóval, másodjára, miután megírta az ide vonatkozó, de szó, ami szó, túlságosan el elméletezett vallomásait és a családi egység és az egység érdekében meghozandó áldozatok szükségéről szóló metafizikai tanulmányait, már sokkal jobban megviselt az árulás és az igazságtalanság, mint az első alkalommal. És tulajdonképpen csak ma nyertem el azt a lelki nyugalmamat, aminek a megvalósulása felé elég szépen és határozottan haladtam két évvel ezelőtt.
- De a volna, nincs, nem létezik, és éppen ez a lényege! Ami van viszont, az az, hogy teljesen biztos vagyok ma abban, hogy a szaturnuszi felelősségemet és határozottságomat, illetve elhatárolódási és probléma és lényeg-különválasztási képességemet, nem hagyom még csak össze vegyülni sem, nem hogy megzavarni, a remélhetőleg mára teljesen megtisztított Vénuszi érzéki vágyaim által!

A férfinak a természeti tapasztalataival egyesülő hosszú távú következményekben előre gondolkozni képes, utódokkal és az egész családdal szembeni felelősségtudata, az ahhoz kapcsolódó következetessége és a pillanatnyi helyzeteken túl látni képes elvonatkoztatási képessége és az érzelmi gyengeségeken és zavarokon át látni képes szellemi intelligenciája, éppen olyan fontos „szerve” mint a nőnek a méhe, a petefészke és a mellei, ami nélkül nem érdemes családot alapítani, mert az ilyen hiányos családalapítás semmiféle pozitív eredményhez nem vezet. A férfinek mindössze a női örömöket és élvezeteket szerezni tudó képességeire alapozott és a apai felelősségérzet hiányával alapított család eleve bukásra van ítélve. Ettől a láthatatlan, lelki „férfi szervtől” nem félni kell, és arra nem féltékenykedni kell és ezzel szemben nem versengeni és hadakozni kell a magát és jövendő gyermekeit biztonságban tudni kívánó nőnek, hanem azt igen is igényelni és annak a kifejlődését és minél nagyobb mértékű kibontakozását, szerető biztatással elősegíteni. Persze, szó sem lehet arról, hogy a tűz-karmával, valamint a Bak és a Rák karmával rendelkező nők ezt amit itt leírtam egyáltalán meg is értsék, nem hogy ezzel még egyet is értenének, akár több évtizedes kudarcok után is. Lám csak hova süllyedt a Rák karmával rendelkező Kozma Emőke, a „párjában levő apától való félelmében”: A Turuláért folyó perünk második válasz-keresetében is azt írja, hogy szó sem volt arról, hogy ő megtagadta volna a két hozzá ítélt kislányunknak a láthatását, illetve, hogy több ízben is elzárta őket nem csak előlem, hanem az én gondozásomban levő nagyobb testvéreik elől is, hanem – és most tessék nagyon megfogózni! – azzal volt a probléma, hogy amikor én hozzuk vittem Medárdáékat kölcsönös láthatásra, akkor minden áron, ott akartam maradni „az ő szüleinek a házában”, és feltétlenül együtt akartam tölteni az egész láthatási időt (Bizonyára ott is akartam aludni tehát a k. mint kedves volt anyósoméknál...) az ő „szüleivel”. És ebben nem is az a szomorú, hogy az én gyermekeim édesanyja, aki tíz éven át volt az én „hites” feleségem, ilyen gyalázatosan képes hazudni – hiszen én ilyen lóugrásos rébuszokban „társalgó” irracionális nőkkel és alkoholista tolvajokkal esetleg akkor állhatnék szóba, hogyha nem tudnám előre, hogy kiről is van szó és telefonon való bejelentkezés alapján, horoszkópértelmezésre jelentkezve, fizetnének nekem – hanem az, hogy egy olyan embert, aki kilenc hónappal korábban még széket vágott hozza az alkoholtól elbódult tudatában, és másnap kizárta az anyja házának a kapuján kívül, amikor ő a gyermekeket vitte „haza” az óvodából, miképpen képes az apjának (szülőjének) nevezni? Hiszen az ő édesapja egy tisztességes, korrekt és gerinces ember, akinek vizet sem vihet ez a józanul hányingerkeltően mászolygó, részegen meg nőkkel verekedő pojáca, akit az Emő anyja éppen, hogy azért tűr meg maga mellett, mert teljességgel hiányzik belőle minden férfiúi erély és amikor józan, a szeszélyes falusi tanítónő egyetlen szavára kettőt ugrik a lelkem.
Persze, azt is tudom, hogy ezt a röhejesen ostoba védekező állítást, amit nincs az a józan ember, aki elhinné, nem egyedül találta ki a „Te rám kell hallgass Emőke, mert nem vagy a Szilárd lánya, hanem az enyém” szerű intésekre borjúként bólogató volt- feleségem. Ehhez a ravaszsághoz még kellett a drágán megfizetett ügyvédje patinás bírósági és törvényszéki tapasztalata is, vagyis annak az embernek a furmányos agya, akit a kollégái is titokban „a patkánynak” neveznek. És ezzel elérkeztünk a 2O1O es év Oroszlán havai tapasztalataimnak a fő motívumához. Ugyanez az ügyvédet fogadta meg a volt apósom, az első feleségem édesapja is. Tehát „a patkány” ugyanígy játszotta el ugyanezt a több lakás-históriás játékot, és ez által az egyébként óvodás szinten is átlátható ügyvédi trükkje által, az Ikrek havában született, Magyarországra rabolt fiamat végül is, az anyjának ítéltette. És ezt úgy, hogy az akkori Önkormányzati hivatal Szociális osztályának a „dolgozó női”, nem tudni, hogy miért (Dehogy nem tudni: a volt apósom által hűségesen leszállított ajándékokért!), azt írták a Csíki Bíróságnak küldött ajánlásukban, hogy Zalárd Magyarországon sokkal jobb lakás-körülmények között élhet, mint az én Csíkszeredai lakásomban. (Mellékesen: később a tudomásomra jutott, hogy az itthonról való elrablása után és a Magyarosrzági meghonosítása közben, a gyermeket pszichológushoz kellett vinni és a tanulmányi eredményei is nagyon vissza estek. Hogy évekkel később mindez jóra fordult, és a nevelő-apja segítségével gyermek megtalálta a lelki egyensúlyát és ismét olyan jó tanulóvá vált, mint amilyennek én elindítottam itthon, az más kérdés. De az, hogy az elrablás és az erőszakos „átültetés” nem szolgálta a javát sem akkor, sem a jövőben, mivel teljesen megtagadott engem és ez nem elég, de szarházi - cinikusan beszélt velem és magas lóról kezelt, akárcsak a nagyapja, és a testvéreit még egyáltalán nem ismeri, az biztos. Vagyis: ennek a fiatalembernek, akit én hat és hét éves korában, kiszedtem az abszolút szellemi gügyeségéből és hét éves szinten maximálisan önállósítottam és öntudatossá tettem, most gőze nincs a Szaturnuszi szellemiséghez, és mivel az Ikrek napja a 8. házban áll, egészen biztos, hogy épen úgy irritálja minden, ami a gyökeres spirituális átváltozást igényli tőle, mint Kozma Emőkét.)
Tudjuk, hogy az ázsiai asztrológiának a Patkány éve által megtestesített archetípusa, erős analógiákkal kapcsolódik a Kaldeus-európai asztrológia Ikrek havának az archetípusához. Nos, Turulának - Akiért most folyik a per, tehát a hazug gyakorlati és ugyanakkor a részemről remélhetőleg tisztességes spirituális harc is – a Lilithje, a Vénusszal és a Marssal együtt, az Ikrekben áll! De neki semmi esetre sem szabad a Zalárd spirituális sorsára jutnia, mivel az ő megfoganásáért és megszületéséért én rengeteget imádkoztam és rengeteg hosszú estét töltöttem az elaltatásával, a gondozásával. És azért is, mert a Sárkányfarka (A teljesen negatív Holdjával...) a Skorpióban, a Szaturnusza a Rákban és az Ascendense a Bakban áll!

Talán mondanom sem kell és egyáltalán nincs arra szükség, hogy arról értekezzek itt, hogy amennyiben a múlt században élt és a ma élő emberiség férfi tagjainak bár csak egy negyedét is (fiú-gyermekeit) a felelősségteljes apai szellemiségre rá vezették volna, vagy arról nem is merek álmodni, hogy esetleg rendszeres pedagógiai és tanügyi programokkal rá nevelték volna (A mai tanároknak – tanárnőknek messze eszébe sem jutna már ilyesmi!), bele értve ide nem csak azokat a férfiakat, akikből politikusok, hanem azokat is akikből tudósok – technológusok, közgazdászok lettek, akkor ma nem kellene, nem csak az emberiségnek, de a föld élő világának is szembe néznie az immár bármely pillanatban berobbanni képes ökológiai katasztrófa nagyon is valóságos rém-képével. Amennyiben tehát a fiuknak – jövendő férfiaknak az egy negyedének legalább, nem csak a tudomány és a technika eszközeivel elérhető magas hozamú termelés-csikarási lehetőségeket tanították volna meg az egyetemeken és a technikumokban, és amennyiben nem csak a hatáskeltő – hatásvadászó Lilith- művészetet tanították volna meg a művészeti akadémiákon, amennyiben nem csak a meggazdagodási lehetőségről, a vastag gazdasági bevételi lehetőségek eléréséről, a kassza-sikerről szólna majdnem (Tisztelet az egy százalékos kivételnek!) minden gazdasági – tudományos és művészi cselekvés. Amennyiben a modern férfi ideálképe tehát a gondoskodó, hosszú távú következményekben gondolkozni képes és magát és cselekvéseit is ehhez az előre látási képességéhez igazító, sőt: még a családtagjait is szigorúan a negatív következmények elkerüléséhez alkalmazkodni okító, tehát a felelős életvitel folyatását a feleségétől és a gyermekeitől is megkövetelő apai képzet lenne. És amennyiben a modern és a posztmodern férfi ideál nem az érzéki élveszetek srófolási képessége mellett, a luxus-életet biztosító, nagy gazdasági jövedelemmel, vagy korábban általa, vagy a szülei által megszerzett vagyonnal rendelkező Adonisz, bocsánat: playboj lenne, akkor másképpen nézne ma ki a világ és nem sopánkodna és nem betegítené magát az emberiség ötven százaléka a világgazdasági krízis miatt. – De hol van az, az akárcsak idealista fiatal lány-csoport, vagy az élettapasztalatai következtében a fentiekre magától rá jövő érett nő is, aki ilyen, mértéktartó és óvatos férfit szeretne és keresne magának? – Legyünk komolyak...

És mivel nem, hogy egyetlen jövendő feleség sem szeretne öt átvilágítani képes, vagyis az ő rejtett lelki világába és titkos vágy-tömegébe belátni képes apa-típusú férjet magának, de egyetlen anya sem szeretne a minden téren kikeres fiatalember helyett, ilyen, felelősségteljes apa-típusú felnőtt férfit nevelni (Hanem csakis világi – gazdasági sikereset, mindig külső-győzedelmeset!) - és e mögött viszont, az a tudattalan női vágy is ott van, hogy ő uralkodjék, ha nem nyíltan akkor titokban és háttérből és árnyékban mind az élettárs, mind a férj, mind a felnőtt fia fölött - de mivel minden férfi azért mégsem lehet sikeres, főként, most, hogy a természet beadta a kulcsot és a világ-gazdasági csődök egymást érik, az asztrológusnak néha jön, hogy sírjon, amikor látja ennek a senki hasznára nem váló, férfi-leszerelő és felelős-férfiasság elutasító, mély-tudati és ösztöni női árnyék-törekvésnek a siralmas eredményeit és a következményeit. Kezdve attól, hogy ez a gondoskodás álcája alá rejtett női uralkodási ösztön, amely az anyai ösztönt váltotta fel az emancipáció és a feminizmus előre törésével, azt eredményezte, hogy a mai nők, általában maximum velük egy idős, de lehetőleg fiatalabb, sőt: sokkal fiatalabb férfit választanak és azokkal kötnek előbb csak óvatos élettársi és ritka esetben esetleg házastársi viszonyt is. A természetes eredmény: maximum egy – két gyermek és az is csak sok év együttélés után (Ha még megfogan a magzat egyáltalán), és az esetek nagy többségében amint a gyermekek elérik az iskolás kort: válás, család-bontás. Sőt: e jelenségnek a vastagja az, amikor a férfi fölötti rejtett uralkodási – a férfival való titkos versengési ösztön, egyenesen oda vezet, hogy az anyukájuk által már gyermek- és kamaszkorában leszerelt és férfi-tehetetlenségében alkoholistává, vagy egyenesen drogossá tett, vagy más hiányossággal, de főként akarat-gyengeséggel rendelkező férfit „akarnak megmenteni” (Értsd alatta: a maguk számára boldogság-idéző robotnak átnevelni), úgy, hogy férjhez mennek hozza, sőt: még egy – két gyermeket is szülnek, „neki” és csodálkoznak, hogy ettől, mármint attól a rettenetesen sok jó dolognak, amit rejtett irányítási és férfi-legyőzési vágyukban adnak neki, az nem gyógyul ki az alkoholizmusából, vagy más lelki nyavalyájából. Mindegy, inkább legyen a férfi-partner tejfölös szájú, éretlen kamasz, vagy az élet dolgaiban minél tapasztalatlanabb fiatalember, személyi- vagy más függő, alkoholista, drogos, idegbajos, vagy személyiség-problémás, csak őket átvilágítani képes és tőlük felelősséget igénylő, egészséges és következetes, akaraterős és helytálló apa-típusú férfi ne legyen, mert az aztán rémesen idegesítő egy párkapcsolati állapot a mai nők számára ! - Holott a legtöbb nőnek éppen ez, a megtermékenyítő és a tényleges (spirituális és természetes) felelősségérzete kifejlődési lehetőségét felmutató, majd azt tőle következetesen igénylő férfival való termékeny együttélés jelentené az utat az igazi boldogság, és az egészséges, normális és természetesen viselkedő gyermekeiben is kiteljesedett élet felé. A megváltás felé.

Nem csak spirituális, hanem egyszerű kulturális antropológiai tény is ma már, hogy az embernek a majmok közül való kifejlődése – kiugrása - azzal kezdődött, hogy az apa-egyedek el kezdtek a saját utódaikkal szembe figyelmesebben viselkedni, majd el kezdtek azokkal tudatosan foglalkozni, azokat nem csak gondozgatták, hanem nevelgették is. Tulajdonképpen egy igen beszédes grafikont is ki lehetne állítani arról, hogy az ember spirituális fejlődése micsoda ugrásszerű változáson ment keresztül, és mekkora mértékű fejlődésbe kezdett, annak a függvényében, hogy az apák egyre intenzívebben kezdtek foglalkozni a gyermekeikkel és azon kezdtek gondolkozni, hogy mit tudnak azok számára hátra hagyni örökségül, el egészen az utódlási és örökösödési kérdésekig. Persze, ez még csak primitív formája volt a felelősségnek, de nézzük meg ma, a nem egészen hétmilliárd emberből, vagyis a három milliárd férfinak körülbelül megfelelő másfél milliárd apából, a hányat érdekel az, hogy milyen természeti környezetet hagy hátra a gyermekeinek, unokáinknak? Hiszen környezetvédelemmel egészen komolyan és abszolút hivatásszerűen ma, nagyjából inkább a gyermektelen értelmiségiek (nők és férfiak) foglalkoznak. A többi csak politikai szemforgatás, ami mögött még nagyobb bedobással folyik a gazdasági célú természet-szipolyozás. Hiszen hogyan gondolhatná komolyan a természetvédelmet az a szülő, aki végső soron mégis csak úgy látja, ha a létük fenntartása érdekében gyermekeit sikerszerzésre, sikerességre, vagyis, végső soron, akár a lelkiismeretük elnyomása árán is, de zsákmányolásra „kénytelen” tanítani, de legalább is hagyja, hogy a közvetlen, vagy a média-környezete ezt a morált ültesse el bennük?
Szóval, a női emancipációra kétség kívül óriási szükség volt, hiszen az ember maga férfiből és nőből tevődik össze és ezért nem is lehetett abban maradni, hogy a nők ne juthassanak a tudományos információhoz és ne képezhessék magukat épen akkora mértékben mint a férfiak, hogy ne legyenek azokkal egyenjogúak az élet minden területén és ne lehessenek a férfiakat lényegileg és minél tökéletesebben tükröző, egyenrangú partnereik a férjeiknek, élettársaiknak. De azt is kell látni, hogy ez a spirituálisan átvilágítatlan és értelmezetlen változás, ugyanakkor akkora zavart is hozott magával, hogy az emberiség java, ma – a zabolátlan és teljesen irracionális fogamzásgátlás következtében létrejött magzatfoganási képtelenségnek a lombikbébi-programokkal és a klóónozással való pótlása mellett, azzal foglalkozik, hogy a hím egyedeinek a szellemiségéből minél nagyobb mértékben és lehetőleg minél hamarabb kiirtsa azt az utódokkal szembeni, személyes erkölcsi felelősségérzetet, ami oly nehezen alakult ki, több millió éves fejlődésünk során. És e kettős sterilizálási tudományos törekvés (A nőket a méhükön és a petefészkükön keresztül sterilizálják a nagy tudású orvosok, a fiúkat és a férfiakat a lelkükön keresztül a feminizmus eszméit öntudatlanul, vagy titokban dédelgető anyukák és feleségek.) következtében létrejövő tudományos őrültségnek a csúcsa az, amit a Hírtv-nek nyilatkozó egyik pedagógus – professzor nyilatkozott egy pedagógiai erkölcsi kérdéseket feszegető tudományos konferencia fő előadójaként.
Köztudott úgy-e, hogy a magyarság párját ritkítóan sorvad, olyannyira, hogy nem csak az a kérdés tevődik fel, hogy ki tartja majd el a jövőben a gyermekeket és a nyugdíjasokat, hanem az is, hogy az egyre kevesebb gyermeklétszámú iskolákból el kell bocsátani az emígy fölöslegessé vált tanárokat. Igen ám, de arra senki nem gondol, hogy – akárcsak más, a magyarnál sokkal gazdagabb európai nemzetek esetében - egyáltalán nem gazdasági oka van a magyarság sorvadásának, mivel a magyarnál sokkal szegényebb, de a nemzeti öntudattal, illetve a természettel és az Isteni törvényekkel jobb kapcsolatban álló népek – nemzetiségek még szaporodtak és szaporodnak ma is körülötte és benne, hanem egyrészt egyszerű önzési oka, másrészt, ama, az ember spirituális küldetését és annak megfelelő struktúráját teljesen figyelmen kívül hagyó, agyon pszichologizált humanista – liberális törvényeknek és civilizációs elvárásoknak köszönhetően, hogy a gyermekeket nem szabad testi fenyítésben részesíteni. Ennél fogva ugyanis, a szerencsétlen gyermekek, akik spirituális meghatározottságuk miatt, elsősorban a testükön keresztül tanulnak (hét éves korukig mindenképpen, de még jóval azután is, el egészen 14 éves korukig!) gőzük nincs, hogy miért kérik azt tőlük a szüleik és a felnőttek általában, hogy ne legyenek agresszívek, szeszélyesek, hisztériások, követelőzők, stb. és nyomhatják beléjük a nagy humánus pszichológiai dumát és alkalmazhatják a kutya- és általában az állat –idomításokból és probléma-megoldási kísérletekből át alkalmazott pszichológiai cseleket, mert ahhoz, hogy azt, amit egyetlen időben és térben jól elhelyezett és nagy szülői szeretettel (felelősséggel) lekent poffal azonnal megtanulnak (meg tanulnának...), ahhoz ma, minimum egy pár hónapos idegrendszer-terhelő lelki-dumálás és pszichológiai cselezés szükséges. Persze, hogy a meghatónak ugyan megható, de eredményeiben katasztrofális tudományos-liberális módon hisztissé és kibírhatatlan természetűvé nevelt gyermekből „egy is őrület”, ilyenből, normális életet élni akaró személyek számára, még kettőt vállalni is késsz mazochizmus! Szóval, e négy gyermekes, de spirituális élet folytatására igényt tartó, szülői tapasztalatomból eredő radikális megállapításom miatt lehet engem támadni, de bárki el jöhet és megnézhetné pl. azt, hogy most is nyugodtan pötyögtetem már két órája e sorokat egy tóparti víkendházban, miközben a 6, 8, és 12 éves lányaink kint vannak valahol a kemping valamely részében és csak néha hallik el hozzám egy - egy foszlánya a beszélgetéseiknek, miközben egészen biztos vagyok abban, hogy semmi bajuk nem esik, illetve semmi bajt nem okoznak egymásnak, és nem is kell tízpercenként kirohannom, hogy őket az egymás torkáról le szedjem, vagy az egymás elleni, vagy egyszerűen a sors elleni agresszivitásukból eredő hisztijükből, vagy kétségbeesésükből eredő agresszivitásukról leszereljem.
Szóval, könnyű megható humánus elméleteket meghirdetni és azokat a katasztrofális következményeik ellenére is fenntartani, de rettenetesen nehéz azok téves és hibás mivoltát belátni, a végzetes következményeikkel számolni és a káros következmények megszüntetése érdekében az Istentelen humanista – liberális erkölcsi elvekkel felhagyni. Hiszen ezer és millió könyvtárnyi akadémiai – pszichológiai, filozófiai, pedagógiai, gyermekpszichológiai, szociológiai, stb. - disszertációkat írtak a világméretű hülyeség fontosságáról (Mármint a gyermekek testi fenyítésben való részesítésének az elitélendő voltáról) kérem! De mi hagyjuk a szerencsétlenségről való lemondás okainak a firtatását és maradjunk azzal a ténnyel, hogy a gyermekek testi fenyítésben való részesítése szigorú tiltásának a törvényével, nem csak a tanárokat, tanárnőket (Vagyis a pedagógusokat: az apahelyetteseket, az apa- pszeudológiákat) tették fölöslegessé és munkanélkülivé a családszociológiai parlamenti bizottságokban munkálkodó, jóhiszeműen humánus és liberális pedagógus-politikusok, hanem a helyzet oda fajult, hogy ma már középiskolás, sőt: általános iskolás gyermekek is, nem csak, hogy vérlázítón szemtelenkednek, de verekednek is a tanáraikkal az iskolákban. Ezt a tényt nincs amiért ragozni, értelmezni. Ez nem objektív civilizációs kortünet kérem, hanem ez egyenesen ennek a nagyon meghatóan hangzó, de annál katasztrofálisabb következményeket hozó, ma már minden európai országban érvényes tiltó-törvénynek a következménye, miszerint tilos a testi fenyítés bármely fajtájának az alkalmazása akár a szülők, akár a tanárok részéről.
Szóval, kevés a gyermek, sőt: a nagyobb baj, hogy ma már kevés a munkaképes, tehát a termelés-képes középgenerációs korosztályú személyek (A munka- és termelésképes tömegek) száma is Magyarországon, de ugyanakkor az elkényeztetett és önző és szeszélyes és hisztériás egykéket és kétkéket senkinek nem szabad testi fenyítésben részesíteni, aminek következtében, nem hogy a megfelelő gátlás és önkontrol nem alakul ki bennük, de, mivel a jelenséget nem tapasztalták meg lehetőleg több alkalommal is, úgy, hogy egy életre megjegyezzék, a saját testükön, halvány lila gőzük nincs arról, hogy mit érezhet a tanár, amikor egy széket hozzá vágnak, vagy el kezdik a sípcsontját rugódni. Egyszerűen nem képesek felfogni, mert nem rendelkeznek ehhez jóval korábban, szívből és felelősségtudatból eredő apai pofonokban megtestesült megfelelő személyi (testi) tapasztalatokkal azt, hogy miért nem jó a tanárt, vagy bármely felnőttet, vagy gyermeket megütni, vagy azt akárcsak agresszív szavakkal illetni is.
És akkor mivel rukkol elő a humanista pedagógus professzor? – Dehogy azzal, hogy tessék ezt a természet- és Istenellenes, abszolút irracionális törvényt azonnal kiszedni a polgári törvénykönyvből és akkor lesz mindjárt tanítani való gyermek is és azoknak, akiket otthon megfelelően elláttak apai és anyai áldással, majd eszébe nem jut a tanárokat megverni Hanem azzal áll elé kérem szépen ez a tudományos címekkel ellátott értelem, hogy a fölöslegessé vált fizika, matek, földrajz és egyéb tanárokat, képezzék át konfliktusmegoldó pszicho-pedagógussá, ahelyett, hogy elbocsátanák őket, és így tudják majd mind az elbocsátandó tanároknak, mind a még fronton álló, de az elkényeztetett és hülyévé nevelt diákjaik által fenyegetett tanárok helyzetét megoldani! És még az sem jutna eszébe, még csak véletlenül sem, hogy amennyiben ez így folytatódik, hogy amennyiben az apai típusú fegyelmezést tiltó törvény következtében egyre kevesebb a termelőképes magyar, akkor miből fizetik majd a sok, fizika, matematika, földrajz, történelem, stb. tanárból lett „konfliktuskezelő szakembert”?
Ez kérem a humánus – liberális tudományos gondolkozásnak, vagyis a fától az erdőt nem látó emberi hülyeségnek csúcsa. Fontos az, hogy az apát és az apai felelősség-igényló szigort és rend- és fegyelemtartó következetességet, már csak kommandós katonák és állig, mit állig: fejbúbig beöltözött, személytelen rendőrök formájában láthassuk még a civilizált (Isten- és sors ellen védekező) köreinkben!

Tegnapelőtt meglátogatott a Sepsiszentgyörgi barátom, sokat beszélgettünk metafizikáról, sorsról, a személyi horoszkópismeret-értelméről, tapasztalat és elmélet egyeztetéséről, és ezekről még egy filmet is készítettünk a fényképezőgépemmel, amit nemsokára a Yutube-ra is fel fogunk tölteni Violával, ha megérkezik Magyarországról. Búcsúzás előtt elmondta, hogy van egy spiritualitás után érdeklődő, de a három gyermekére sokat panaszkodó fiatal kismama ismerőse, barátnője, akit feltétlenül el szeretne hozni ide két hét múlva, annak érdekében, hogy nézze meg: ugyanolyan temperamentumos és egészséges gyermekek mind az övéi, tudnak folyamatosan normálisak és abszolút „kibírhatók”, sőt: kedvesek és jóérzésűek, de ami a legfontosabb: nem hisztisek és nem duzzogók és nem követelőzők lenni. És hogy tőlem hallja meg: mindössze következetes és természetes (tradicionális) nevelés kérdése az egész. Nyár elején szintén volt egy házaspár velünk, akiket nem is a nyolc éves fiúk, hanem a hat éves kislányuk irányított. Ő volt a férfi a családban... És szegények csodálkoztak, hogy miért megy oly döcögve a családi egység és szexuális harmónia megélése, hogy miért kellett a funkciójáról startból leszerelt fiatal férfi –apa, még az alkohol ördögével is sokáig megküzdjön. A kislány és a szülők nagy meglepetésére is, itt, az én hatáskörömben, nem működött az, hogy körülötte forogjon a világ, mert hamar kiszúrtam és a trükkjeit leleplezve éppen, hogy nem óvodás szinten kezdtem csúfolkodni vele, utánozni a bőgéseit, hisztizéseit. A szülőknek meg elmondtam, hogy amennyiben így folytatják, vagy válás, vagy valamelyikük rákosodása lesz hamarosan a vége, nem, hogy spirituális szintű élet. De a Medárdáék iskolájában is több alkalommal is hallottam vissza szülő-társaktól, hogy a gyermekeim milyen jól neveltek, fegyelmezettek, annak ellenére, hogy nyitottak és kedvesek is.
És mégis: „A páromban levő apától félek”, írta a volt feleségem Szabó Linda barátnőnknek, amikor már tudta, hogy szabadjára akarja engedni az ugyancsak közös barátunk, sőt: eredetileg csak az én barátom iránti szerelmi érzelmeit és ennek érdekében el fogja hagyni újból a családot, annak érdekében, hogy az édesanyjától általam – az apa által – és általunk (A gyermekei által sem) nem korlátozva, szabadon írhasson és beszélhessen a fellángolt szerelme alanyával, és ha az majd kikosarazza, akkor a másikkal, az újvidéki volt-légióssal, akibe korábban lett szerelmes, de az arra hivatkozva, hogy Emő az én élettársam és négy közös gyermekünk van, elutasította a szerelmi közeledését. A bosszantó tehát csak az, hogy nem lehet tudni: mennyi volt a rég óta titokban dédelgetett szerelmi vágyak kiélésére, vagyis a szerelmi – szexuális kalandra, a „szabadságra” vágyás rész-súlya a második családrobbantásában, és mennyi a bennem levő apától való félelem? Mert az utóbbinak köszönhetően ő éppen, hogy úgy lehetett négy gyermekes anya, hogy az gyakorlatilag még annyi terhet sem jelentett számára, mint másnak a két, vagy egyenesen az egy gyermekes anyaság. És nem csak azért, mert jó sok részét átvállaltam a gondozásuknak és nevelésüknek, hanem azért is, mert ez a nevelés hathatós volt, aminek következtében, nyugodtan megindulhatott akár egyedül is mind a négy gyermekkel, ha minden áron mennie kellett valahova, és én nem tudtam elkísérni esetleg, mert nagyon foglalt voltam. Ezekkel a gyermekekkel minden boltba nyugodtan be lehet menni, mert semmit nem vernek le semmilyen polcról, nem rakodnak önkényesen és szeszélyesen semmit a kosárba, és nem, hogy nem verik ki a díszhisztériát a pultnál és nem tartanak fenn senkit azért, hogy cukorkát, csokit, fagyit, üdítőt, vagy rágcsit zsaroljanak ki tőlünk, de még csak eszükbe sem jut, hogy mi nem azt vesszük meg számukra, ami nekik éppen a legfontosabb és a legjobb, és minden úgy van jól, ahogy mi tesszük, és hogy bármiféle igénnyel is álljanak elő vásárlás közben.
Szóval, semmi gyakorlati tényező nem indokolta Emőnek ezt, a bennem is nagyon, nagyon nehezen felépülő apától való félelmét. Sőt: a bennem levő apának köszönhetően, más, két, vagy kettőnél több gyermekes anyához képest, ő messze kipihenhette magát, hiszen olyan alkalom is volt, hogy csak délben jött fel a lakásunkba, közvetlenül a mi lakásunk alatt fekvő édesanyám lakásából, ahol egy teljesen külön szobában aludhatott, a családja folyó szükségletei által egyáltalán nem zavarva. Racionális oka tehát ennek a félelemnek egyáltalán nem volt, hanem ez már egy harmadik, ha nem negyedik, vagy ötödik generációs női sorsprogram, amelyben már nem a férfi az ősi ellenség, hanem csupán a benne lappangó, édesapa. És ez természetes is, nem csak azért, mert az ő Szaturnusza, a Merkúrjávval együtt, teljesen negatívan fényszögelve áll a Szűzben és a 9. házában (És ez azért van, mert az édesanyja borzalmasan negatív személynek láthatta a saját édesapját, vagyis az Emő anyai nagyapját, az egész gyermekkorában és eszébe nem jutott azon gondolkozni, hogy az vajon mitől válhatott számára annyira kibírhatatlan személlyé!), hanem azért is, mert a hét idősebb lány testvére által nevelt édesapja abszolút szelíd lelkű, az emberi és főként a gyermeki gyengeségeket megértő és elnéző, maximálisan toleráns férfi, akit éppen, hogy nem a szeme láttára kellett az Emő édesanyja megcsaljon, ahhoz, hogy végre megértse és elfogadja azt, hogy tulajdonképpen kit is vett el feleségül és végül elváljon. - És akkor még csak azt sem tudta ez a szegény jóember, hogy Emő nem tőle származik biológiailag!
De mindegy. A lényeg, hogy ez nem volt az, az átvilágító és a sors-problémákra figyelmező – fegyelmező apa, de ha az is lett volna, az „édesanya” azzal vadította el mellőle a lányát, amikor megsejtette, hogy az inkább az édesapjának tudott férfit választaná, hogy az majd szexuálisan fogja a kamasz lány-gyermeket zaklatni, ha őt választja és vele marad. Ez az amúgy is félbe szakadt szelíd-apa kapcsolata, tehát merőben különbözött attól, amit nálam és tőlem látott. - Három gyermek után már nem lehet ugyanis sokat humánus-szelidkedni és liberális-toleránskodni, már csak azért sem, mert ha az ember nem elég erélyes, a magukhoz való ésszel (Misztikus kifejezéssel: mentális testtel) még nem rendelkező kisgyermekei, kiszúrják az egymás szemét. Legalább is, egészen biztos, hogy a 4. házán a negatív Uránuszával merészebbnél, merészebb ötleteket kieszelő Medárda, aki így is elég őrültséget elkövetett a kishúgaival, amikor őket ritkán magukra hagytuk, biztos, hogy ezt tette volna, merő kíváncsiságból. – Ő egyszerűen nem értette, hogy mit igénylek és követelek tőle, majd amikor megérette is, hiába, mert amikor jöttek a zseniális kísérletező és kivitelező ötletei, teljesen megfeledkezett magáról és az erkölcsi prédikációimról, és nála ilyenkor „ötlet jött - ötlet valósult is meg” azon nyomban. Ha nem kínozta Etelkát annak érdekében, hogy a reakcióit „tudományosan” lemérje, akkor a poló-bluzzát vágta össze a kisollóval apró darabokra, majd jól belevágott a húgának a hajába, majd a sajátjába is. Valósággal bele kellett verjem a frászt, hogy ne kísérletezgessen a kishúgával, de lehetőleg magával sem, hiszen Etelka még úgy ahogy protestálhatott a kellemetlen kísérletek ellen, de a csecsemő Turula teljesen ki volt szolgáltatva a Medárda néha elképesztő örültségeket kieszelő Uránusza által jelzett „szabad” késztetéseinek (Egyébként: anyai örökségének).
Nos kérdem én azt, miképpen oldották volna meg ezt a már-már majdhogynem kétségbeejtő helyzetet a tudós professor Urak? Mert én bevallom őszintén, hogy addig pofozgattam és térdepeltettem a kislányt és addig dumáltam neki, és addig kötözgettem emlékeztető karpereceket a csuklójára, amíg végül, valahogy csak be hatolt és bevésődött a memóriájába, hogy neki egyelőre senkivel és semmivel nem szabad kísérletezgetni. Sőt: addig, amíg végül is megbízható nagyobb testvér vált belőle, akire a kicsiknek a bizonyos mértékű felügyeletét, bizonyos mértékben és ideig-óráig rá lehetett bízni!
De Emő, a néha vérmesen szenvedélyes, és a fiatal kori virtusa által néha el – el ragadott szélsőségesen domináns nagyapából is, már csak azt a gyilkos bűntudata által megszelídített „totyakos vénembert” látta (Ezt a jellemzést rám használta a karácsonyi jókívánságai között, bizonyára hálául, amiért karácsonyi ajándékként megvettem számára a Hamvas Béla Karnevál című regénye mindhárom kötetét!), aki már csak mászolyogni tudott a fiatal rendőr korában elkövetett iszonyú és jóvátétel, vagyis vezeklés nélkül hagyott (Milicista körökben elsumákolt, hivatalosan tehát büntetés nélkül hagyott.) bűnének a terhe alatt: egy éjszakai mulatságból haza felé tartó, felcsíki rendőrökkel (Milicistákkal) teli autóbuszt vezetett a kemény nagyapa fiatal rendőr korában, persze, maga is részegen, amikor karcfalván halálra gázolt egy, az útszélen várakozó 16 éves lányt. Családi legenda volt Emőéknél, hogy volt egy álhatatlan tehenük, amit a nagymama csak úgy tudott megfejni, ha feltette a férjének a simléderes milicista sapkáját. Kemény keze és szíve volt tehát fiatalon a nagyapának, vagyis a halálos baleset okozása előtt, de később ő is megszelídült és teljesen az ellentétévé változott, a lelkiismeret furdalása hatására, ahogy teltek az évek. Emő tehát e férfiből is, vagyis az anyja apjából, csak a bármikor kitörni képesnek látszó, de valójában már évtizedek óta erejét és főképpen akaratát veszített vén papucshőst látta, na és azt, hogy az anyja és a nagyapja állandóan lenézőn nyilatkozik és intrikál az öreg ellen és vége-hossza nincsen szinten becsmérlik a háta mögött.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Mivel ez, a (Szaturnuszi!) intézményesen elhallgatott és elkent nagyapai gyermekgázolás motívuma, rengeteg vállalt és főként nem vállalt, hanem elkent és eltitkolt felelősségekről szóló analógiát hoz be a családi képbe. Ugyanis az Emő édesapja is elgázolt egy gyermeket, de úgy, hogy ő tényleg nem volt egyáltalán hibás: a gyermek szaladt egyenesen az autója kerekei alá. Számomra máig nehéz felfogni ennek az embernek a gerincességét és bátorságát, akinek volt lelki ereje a karjaiban a meghalt gyermek hullájával a szülők elé állni! Az én szememben tehát ez az ember egy hős, de Isten őrizzen, hogy nekem valaha is ilyen hőssé kellene válljak. Nem hiszem, hogy lenne annyi lelki erőm mint ennek az egyszerű férfinak! Szóval, a rezonancia és a polaritás törvényei összhatásának ennél szebb illusztrációját keresve sem lehet találni: a Kos szülőktől származó és ugyancsak a Kos jegyében született és a Szaturnusz által uralt Bak jegyében született, Emő édesanyja, egy olyan férfi csapott be és vetette el magát feleségül, aki ha teljesen más körülmények között is és a felszíni materiális logika szerint, tejesen ártatlanul is, de ugyancsak elgázolt egy kamasz kislányt. Mi több: a nagytatának sem véletlenül lett a később gyermeket halálra gázoló nagytata a felesége, mivel a nagymama is, elővette a család hosszú, disznóölő kését az Emőnek akkor még csak a kamaszkor küszöbére lépő kisöccse előtt, amikor megtudta, hogy az unokája szerelmes lett belém és még le is feküdt velem, és azt mondta, hogy azzal fog átdöfni, ha nem hagyok békét az ártatlan unokájának. Az is abszolút világos előttem, aki szintén keresztül ment többször is a Ceausescu diktatúrájában hasonló helyeteken, hogy Ezeket az agresszív, hogy ne mondjam? gyilkos erőket, amelyek alapján a volt anyósom egyszerre felelőtlenül és részegen gyermekgázoló apával és másrészt ha józanul és vétlenül is, de ugyanolyan helyzetbe keveredő férjjel is rendelkezett, mennyire intenzíven átélte és átadta Emőnek, amikor még abban reménykedet, hogy azt magzatként házilag ő el tudja magából „hajtani”. (Később tudtam meg Emőtől, hogy már Medárdával kezdve, mindegyik gyermekünket el akarta vele kapartatni.) És innen már csak egy lépés az Enikő haláláig és addig, hogy az anyja által és a Lezidon iránt érzett szerelme által begerjedt Emő, arról ábrándozott, hogy egy konyhakéssel hátba szúrva el tesz engem az élete útjából.
Persze, egyértelmű és azt én soha nem is tagadtam, hogy az sem véletlen, hogy nekem, akinek a teljesen negatív Marsa a négy irányból is, de főként a Holdja által támadott Lilithjével együtt áll, muszáj volt a gyilkosságra való hajlamokig felsrófolt rejtett agresszióval rendelkező Emőbe szerelmes legyek, szintén a rezonancia törvénye alapján. És azt is nagyon jól tudom, hogy ez a „gyermek-gyilkos” bolygóállásom, végső soron a végbél- és méhrákban meghalt nagyanyámtól származó spirituális örökségemnek a jele, aki nagyapám elmondása szerint, öt magzatot kapartatott el, miután a nagybátyámat megszülte, majd a vallásba menekülve, teljesen el zárkózott a szexuális élet folyatásától és megtagadta nagyapámtól a házastársi szexuális kiegyenlítődés lehetőségét. És figyelem: erre a sorsszerű találkozásra akkor is sor kellett kerüljön, ha én karatezóként akkor már tizenöt éve dolgoztam, még ha nem is teljes tudatossággal a Mars-Lilithem által jelzett agresszivitásom feloldásán és meghaladásán, de asztrológusként igen is, tudatossággal dolgoztam ezen, önismereti és önleplező spirituális naplót írva, már öt éve! Mert egy dolog az, hogy mit képzelünk a nappali éber tudatunkkal magunkról, és egészen más az, ami a tudattalanunkban még mindig titokban és árnyékban „munkálkodik”. – Apropó „Munkálkodjatok, mert a ti Atyátok is munkálkodik a mennyben.” (Jézus). Ez az evangéliumi intelem egyáltalán nem úgy értendő, hogy a gazdasági, gazdagodási őrületetekben, génmutációs technológiákkal szipolyozzátok ki a természetet és még a sziklatömbök szintjén is forgassátok fel és szennyezzétek be a földet, hanem úgy, hogy a karmátoktól való megszabadulás érdekében végezzétek az öntisztító munkátokat. Persze: ahogy az iszlámban sem azt jelenti a dszihád, hogy gyilkoljátok le a nem arab népeket, hanem azt, hogy folytassátok le és végezzétek el a belső szent háborúitokat a lelketekben.
De még van egy motívum, amit a nagytatai részeg gázolás kapcsán, illetve annak az eltitkolása, elkenése és elmaszatolása kapcsán feltétlenül meg kell említenem. És ez a volt anyósomnak a titkolózási mániája (Oroszlán-Szaturnusz a VIII. házban), amit aztán még színesebben és még nagyobb súllyal átadott Emőnek is, illetve annak a meg nem értése, hogy a bűnnek és a véteknek az elrejtése hosszú távon, még nagyobb bajt és galibát okoz, még durvább következményekkel jár, mint a tettnek, vagy más fajta véteknek az azonnali nyílt felvállalása. Most, hogy ezt az apai-nagyapai halálra gázolási históriát meghallottam, jöttem rá, hogy miért ragaszkodott annyira csökönyösen a volt anyósom ahhoz, hogy a fiatal Emő az apjának, vagyis az Emőnek az anyja által többszörösen átvert volt-férjének nehogy meg mondja azt, hogy Emő nem tőle fogant biológiailag. Hát hogy a csudába ne ragaszkodott volna ehhez el egészen addig, hogy még a korházba is beutaltatta magát annak érdekében, hogy a lányát ezzel is meghassa és így, megijesztve, az igazságkimondásától vissza fogja, amikor azt látta végig, hogy az apjának az övénél sokkal nagyobb vétkét elkenik a hivatalosságok és abból semmiféle különösebb galiba nem lesz? Azt tehát, hogy sokkal jobb a köztudatba be nem került vétkeket továbbra is titokban tartani, mert jobb taknyos békében élve tovább uralkodni, mint a vétket felvállalva, attól és az azt okozó karmikus késztetésektől megtisztulni? Emő mesélte a „második házasságunk” alkalmával, hogy az anyjának a másik szavajárása: „Szó köztünk maradjon”.

De térjünk vissza a nagytata hibásan szaturnuszi, előbb veszélyesen agresszív, majd az öregedés és a halál ideje közeledtével a lelkiismeretfurdalás által egyre szánalmasabbá váló, megtört magatartásához. Nos, ettől a férfitől sem tanulhatta meg azt, hogy az igazi apai felelősséggel rendelkező és azzal élni is képes férfitől nem félni kell, mint egy a nők kényelmét és élvezetét elrabló és eltipró, kellemetlen családi tényezőtől, hanem annak örvendeni kell és azzal együtt megkísérelni elérni azt az állapotot, amit Jézus mikor Mennyek Országának, mikor a Királyságnak, mikor a Boldogságnak nevez.

Mert, ha tetszik, ha nem, de hosszú távon nem az a férfi bizonyul majd egyetlen anyává váló nő számára sem értékesnek aki mindamellett, hogy kigyúrt Adonisz külseje mellett még a természetnek a technikai eszközök és a bankrendszer (a hitelezés) segítségével történő kiszipolyozásában jeleskedik, vagyis a minél nagyobb maggazdagodási képességgel rendelkezik, hanem az, akivel hosszú évek és évtizedek múltával is lehet szeretkezni és beszélgetni és tervezgetni és a gyermekek egészségének és egészséges növekvésének és az élet által nyújtott látványtalan és nem megható, de tényleges kiegyenlítődési lehetőségeinek örvendeni. Nem az bizonyul értékes férfinak tehát hosszú távon, aki minden szinten sziporkázik és csúcsteljesítményeket képes nyújtani néhány nap alatt, majd udvariasan elköszön, hanem a hétköznapi fáradságos helyzeteket derűsen fogadó és azokat zokszó nélkül megoldó, sőt: azokat kihívásoknak tekintő, helytálló és kitartó, következményeket fürkésző és számon tartó, cselekvéseiket és gondolkozásukat azokhoz igazító, gyermekekkel bánni tudó és azokkal kitartóan foglalkozó hosszú távú játékosok. Mert nem a velünk született különleges tehetség- és képesség gyakorlás, nem a karma-verklizés az érték az Úristen szemében sem, hanem az egyéni karma feloldásnak a mértéke és a karmával ellentétes, vagyis az annak megfelelő pozitív – oldó, karma-meghaladó - képességek megszerzése.

Az a férfi, aki magában az egyetemes felelősség szellemét, tehát az apát megérezte, felismerte, és kultikus gyakorlással ezt a szellemet megerősítette, a nőben és a nőkben sem csupán a neki, vagy más férfinak örömet szerezni és adni hivatott, tehát az őt és általában a férfit csak úgy, altruizmusból boldogítani hivatott személyt (jó bőrt, macát, rányit, dögöt, bombázót, stb.) fogja látni, hanem már a gyermeklányokban is a jövendő anyákat fogja tisztelni és óvni, nem hogy az ő élettársában, a feleségében, gyermekeinek az anyjában. És ez, a felelősségteljes viszonyulás már teljesen más férfi-mentalitást eredményez, mind a nőt – a nőket – mindössze a saját hiuságának való hódolatból, az érzéki örömök csúcsára való eljuttatatására törekvő Casanováké. Miért kell tehát a férfiasságnak azt a manapság egyre ritkábban érvényesülni és kiteljesedni képes oldalát eltiporni, vagy uramisten, attól rettegve félni, amely éppen hogy a nőt is a maga teljességében, az ő igazi, spirituális szempontból abszolút esszenciális funkciójában, tehát való értékében és rendeletetésében képes érzékelni, értékelni, látni és láttatni? Sőt: amely teljes mélységében felfogta, hogy erre, a nőben létező potenciális teremtőre neki, ha igényesen, ha elvárások szintjén is, és a felszíni sors-és életjelenségeknek a lényegi-rendeltetésük és céljuk szerint megvilágítása által is, de tisztelnie, vigyáznia, óvnia és fejlesztenie kell?
És nem csak az anyát kezdi el tisztelni a nőben (nőkben) és nem csak azzal szemben kezdi érezni a felelősséget az elemi apai érzelmein keresztül az egyetemes felelősségtudat (A megváltás szüksége) létezésére és fontosságára ráébredő férfi, hanem pontosan azt a Feminin Isteni esszenciát is, azt a mindenkinek az individuális tudatában – személyiségében - létező Egyetemes Szeretet - Léttudatot is, amit a huszadik századi filmipar és televíziós tömegszédítés által kidolgozott sztárkultusz következtében, a nyugati civilizáció kulturális zónájába tartozó emberiség nagy többsége, de annak is főként a női része teljesen félreismer magában, és ezért az Isteni lényege és funkciója helyett, a nő, pontosan azt kezdi félteni az átvilágító képességgel rendelkező apa-férfitől, amit minél hamarabb fel kellene számolnia és oldania: „Az ő különleges személyiségéről”, illetve annak a misztikusan csodálatos értékéről alkotott elképzeléseit, amelyek természetesen, éppen, hogy a karmájának, vagyis éppen, hogy a negatív (karmikus) determinációinak, a világi logika által pozitívnek minősített tulajdonságok, a különféle siker-elérési tehetségek és a különleges képességek álruhájába öltöztetett és rózsaszínű – humánus álarcaiban megjelenő materializációi. Hát ezt, a személyi horoszkópokban a Lilith és a Sárkányfarok gyűjtőnevek által jelzett, spirituális szempontból negatívnak minősülő tulajdonságok szerinti „különlegességüket” féltik a nők a férfitől, annak a megváltás logikája szerinti feladási szükségétől borzadnak és iszonyodnak ma a modern és a posztmodern nők. Emiatt, ennek a hamis Istennői személyiségüknek a megóvása és megőrzése érdekében tekintik már eleve ellenfélnek a férfit, és ha nem sikerült azt a férfi-apát, aki ezen a hamis Istennői személyiségükön átlátni, nem sikerült idejében leszerelni és papucshőssé tenni, akkor inkább elválnak tőle. És miután mindezt a felesleges és végső soron sátáni konkurencia-harcukat sikeresen megvívták egy két évtized alatt, ha sikerült, ha nem anyává válni időközben, kietlen győzelmük magányában csodálkoznak, hogy párkapcsolati szinten semmivel nem okosabbak és boldogabbak a húszéves korú önmaguknál, és ha nem sikerül a boldogsági – boldogulási törekvéseiket a gyermekeik boldogság felé vezető utjának az építgetésébe, akkor egyik misztikus gurutól a másik még misztikusabb joga, vagy más féle spirituális mesterekhez, esetleg pszichológusokhoz, vagy egyenesen pszichiáterekhez járnak, annak reményében, hogy e rendkívüli foglalkozású emberektől csak megkapják a felvilágosító formulát aminek a segítségével megtalálhatják „az ők igazi párjukat”.
A szemfülesebbje persze, asztrológushoz fordul, esetleg még egy – két, három férfi születési adataival is, hogy mondaná meg nekik az asztromuki, hogy a sors nagykönyve, vagyis a csillagok szerint, melyik lenne azok közül az, akivel végre már boldogak is lehetnének. Ha eléggé tudatlan és kezdő-naiv, illetve ha kellőképpen szélhámos az asztrológus, akkor meg is mondja számukra, hogy melyik a „tutti” férfi, amivel aztán nézhetik is megint hosszú távon magukat. Ha kellőképpen tapasztalt és ráadásul még becsületes is, akkor türelemre int, és meg próbálja néhány mondatban elmagyarázni azt a lényeget, aminek a leírásához nekem itt 67 oldal volt szükséges. Aki már eleget szenvedett ahhoz, hogy a türelemre való intelmét és a mélyebb magyarázatokat értelmezéseket elfogadja, lehet még esélye rá, hogy azt a bizonyos boldogságot a horoszkópja korrekt és kauzális értelmezése segítségével valamikor (Persze, egyáltalán nem azonnal!) elérje, aki nem, az még sokat – és lehet, hogy egész életében - fog tévelyegni és a szüntelen kielégülés és kiegyenlítődés-hiánytól szenvedni.

Lassan, akárcsak az Enikő halála után, letelik már az egy éves gyászév, és sajnos, egyáltalán nem úgy érzem, hogy Emőnek - Aki éppen azzal az aljas váddal állt elé mind a bírósági szinten, mind az ő „kreatív tartózkodási helyén”: az Ozirisz nevű Warez-portálon, hogy én elnyomtam a személyiségét, holott a legnagyobb gondom és törekvésem az volt, hogy az asztrológiai – metafizikai értelmezéseim mellett, minden gyakorlati és anyagi lehetőséget meg adjak számára a minél nagyobb mértékű egyéni fejlődéshez és kibontakozáshoz (Miközben ő arra használta fel pl. a számára vásárolt számítógépet és bekötött internet-vonalat, hogy titokban potenciális szeretőkkel, majd a Lezidon nevű szerelmével kezdjen levelezgetni és beszélgetni.) - tudnék bocsátani. Pedig szeretném, ha ez a megbocsátási képesség vele szemben is létre jönne, úgy mint kilenc évvel ezelőtt az Enikő esetében, a bennem élő és általam is megnyilvánuló Istennek. És nem is azért mert engem nagyon csúnyán átvert és elárult másodszor is, majd mindannak az ellentétével bevádolt nyilvánosan, amire én a legkínosabban törekedtem a vele való viszonyomban, hanem azért mert még mindig nem tudom elfogadni azt, hogy volt szíve ezeket a nagyszerű gyermekeket részben magától (Medárdáékat) és részben tőlem (Turuláékat) elszakítani és ezt a szép családot szétszakítani csak azért, mert valahol a Turula foganásának a táján, tehát Etelka születése után, az anyja el kezdte őt arra okítani, hogy ő nem lehet velem és mellettem boldog, amiért akkora nagy a kettőnk közötti korkülönbség, illetve, hogy az, az anyai boldogság, amiben él, nem lehet valódi, mindaddig, amíg meg nem ismert a szó ószövetségi értelmében, más férfiakat is. De most nem az számít, hogy én mit tudok felfogni és elfogadni az egészből, hanem az számít, hogy a lányaink megváltódásra képes felnőttekké váljanak annak ellenére is, hogy az ők régi boldog családja örökre elveszett és bárhogy is forgatjuk, de így vagy úgy, egyik a másik nélkül és valamelyik szülő nélkül, tehát csonka családokban kényszerülnek felnőni, még akkor is, ha Etelka és Turula, aki még mindig itt van hálistennek, és aki egyre egészségesebb és erősebb, egyre többet ismétlik, hogy mennyire örvendenek Violának, és mennyire szeretik őt. Vagyis, az anyja (Az ő nagyanyjuk) által kőszívűvé változtatott anyjuk helyett, egyfajta anyára leltek ebben a fiatal nőben, aki maga is csak nemrég vált el az édesanyjától.
Ideje tehát velük ezentúl még többet foglalkoznom, mint az ilyen, remélhetőleg nem önsajnálóvá, hanem lényegi probléma-feltáróvá sikeredett apai katasztrófám –értelmezésének a írásával.
És, hogy semmiképpen ne maradjon, még csak véletlenül sem édeskésen szomorú a remélhetőleg tanulmány-számba is elfogadható vége, ide idézek egy frissiben érkezett őszintén nyers anyai - olvasói reagálást, aminek a fiakat féltő, megfogalmazásán, már csak a leírt helyet fonáksága miatt is, nem tudok eleget derülni:

„Kedves Szilárd!

Még egy (pozitív) dolgot el kell mondanom a nevelőapámról, mert nem szeretek hamis képet kialakítani sem magamról, sem másról és ezzel be is fejezem az írogatást. Ha őszinte akarok lenni azt kell mondanom, hogy az egykor gyűlölt, de mostanság majdhogynem szeretett nevelőapámnak köszönhetem azt, hogy nem szokásom elmenekülni az élet adta feladatok elől, hanem keményen szembenézek vele. Ez gyerekkoromban keserves volt, de hosszú távon nélkülözhetetlennek bizonyult. És még csak azt sem mondhatom, hogy rosszindulatú ember lenne, csak egyszerűen el van tájolódva. (Nem a feladatokhoz való hozzáállására gondolok)
Egyébként kimondottan jól jött, hogy felkeverte bennem az állóvizet a tanulmánya. Évekkel ezelőtt felszámoltam magamban a férfiak iránti félelmeimet, ellenérzéseimet, de valahogy idő közben belekövesedtem a megmaradt távolságtartásba, mert a sokkal súlyosabb problémáimmal voltam elfoglava. Szóval megint utat mutatott nekem. Még ha először idegbajosan reagáltam is. Kezdetben mindig ez van. Aztán elkezdek gondolkodni és megnyugszok (vagy fordítva) és a végén nincs olyan nagy vagy nehéz feladat, amihez ne kezdenék hozzá.
Ami pedig azt illeti van két szeretett fiam a kislányom mellett, akikből boldog embert szeretnék nevelni. (Tudom, hogy az apjuk dolga a nevelés, de ő jelenleg még nem tudja, amit nekem meg kellett tanulnom) Nem szeretném, ha ilyen sátáni nők karmai közé keverednének. Most el is kezdem megfigyelni, amiről írt.
Tisztelettel: Borbála”.


Csíkszereda, július 28, augusztus 23.
.....................................................................................................................................


Utószó

Mind az asztrológusi, mind a magánéleti tapasztalataim szerint bátran elmondhatom, hogy még az életnyerési lehetőség tévhitén alapuló pragmatizmus és racionalitás is kevésbé ártalmas a misztikus és vallásos illúziók kergetésénél, az idealista önámításoknál. Ezt a korábbi írásaimban is szereplő gondolatomat, a következő pozitív sorsfordulat kapcsán kell kiemelnem: Igaz, ugyan, hogy bevallása szerint mostanában nem bírja húsevés nélkül az életet elviselni, de legalább azt belátta végre a volt feleségem, hogy a jelenlegi életkörülményei és egzisztenciális lehetőségei között Turulát nem tudja megfelelően gondozni és nevelni, nem képes a számára biztosítani azt a folytonos gondozást, ráfigyelést és főként, a folytonosság, rendszeresség és stabilitás-tudaton alapuló biztonság-érzetet, amire ennek az érzékeny gyermeknek, aki a nyári sátorozás és szabadban való mozgás - úszás karatézás után, és mára teljesen laza és magabiztos lett. Vagyis, bele egyezett abba, hogy Turula nálam maradjon és meg ígérte, hogy a bíróságon nem gördít több akadályt annak az útjába, hogy a gyermeket az én gondozásomra bízzák törvényesen is. Így, remélhetőleg, végre véget ért az újabb - szerintem teljesen felesleges idő és energiapocsékolással járó, vagyis mindössze a szabad és derű bolond-kreativitásomat megnyomorító - háborús szakasz az életünkben, de most már nem úgy, mint két évvel ezelőtt, ti, hogy újabb, az Emő részéről abszolút hamis alapú családegyesítéssel, újabb nyomorúságot vegyünk a nyakunkban. És nem csak azért, mert részemről, amennyiben Emő nem hazudozott volna annyit és nem próbálta volna a misztikus őrülete következményét, vagyis az újabb családrombolást félig rám kenni, talán még mindig lennék a gyermekek miatt, annyira hülye (Figyelem: Nem annyira Bolond!), hogy egy ilyen hamis és ingoványos párkapcsolati erkölcsi alapálláson, egy ilyen hamis egységet újra létrehozzak (Rák Sárkányfarok a XII. házban), de úgymond a mindannyiunk nagy szerencséjére most Velünk van egy olyan nagyszerű személy is mint Violetta, aki megmutatta és bebizonyította nekem, vagyis a szemellenzősen gyermek-centrikus tudattalanomnak, hogy mindamellett, hogy el lehet végezni sokkal jobban a családi és a gyermekekkel kapcsolatos napi és heti feladatokat és teendőket, a szerelem, tehát az igazi élet- és lelki társi viszony is lehet teljesen más, ténylegesen spirituális minőségű. Vagyis azt, hogy nem csak arról szól a sok gyermekes párkapcsolat, hogy annyira vagyunk boldogak, amekkora mértékben minőségileg úgy tudjuk intézni a hétköznapi "szürke" dolgainkat, amennyire a gyermekek jól érzik magunkat az életükben nekünk köszönhetően és egészségesen fejlődnek, hanem mindemellett a szerelmi érzések és gesztusok, illetve az intim kiegyenlítődések is éppen akkora intenzitással jelen vannak az életünkben, mintha csak a magunk dolgaira és egymásra kellene oda figyelnünk.
Így értettem meg tehát, kereken egy évvel a család szétrobbantásának a katasztrófa-élménye után, hogy igen is, teljesen szükséges volt az elválás, még a gyermekek biztonság- és folytonosság-érzetének megzavarása és a hozzá került gyermekek szenvedése árán is, hiszen nem lehetett ott valódi szerelem és spirituális kiegyenlítődés, vagyis folytonosan sérült az Isteni Igazság, ahol az egyik fél titokban hamisan játszott, és ezért az örökös álproblémáival, amelyek tulajdonképpen, nem csak, hogy ebből a hamisságból származtak, de éppen, hogy e hamisságot is hivatottak álcázni, folytonosan zavarttá és feszültté tette az együttélést és a családi harmóniát.
Turula tehát nem csak, hogy teljesen kigyógyult a három hónapi folytonos ráfigyelés következtében az anyja környezetében - anyai családi aurájában - már - már személyi velejárójaként rá ragadt csalánkiütésektől és ma már újra ehet szabadon nem csak tejterméket, de még tojást is, és nem csak, hogy vissza nyerte az egyenes tartását, de még engem is meglepve, a tegnapi edzésen, Etelka és Violetta között olyan formagyakorlatokat végzett az edző biztatására, amelyeket a nyár folyamán egyáltalán nem is tanítottunk neki.
Remélhetőleg tehát, ezt az édesanyja is értékeli, és amennyiben tényleg szereti őt és a javát akarja, ahogy az egy igazi édesanyához illik, meghagyja őt abba a termékeny és stabil környezetében, amelyben "természetesen" növekedett és fejlődött, mindaddig, amíg az édesanyja számára, kiderült, hogy nem bírja tovább a sötét titokban folytatott hamis-kártyázás szellemi és lelki terheit elviselni és az önkábítás érdekében, Szahadzsa-jógázni kezdett és amellett katolikus-szenteskedni úgy, ahogy mások ilyenkor az alkohol, vagy a "profi" kábítószer által biztosított boldogság-illúziókhoz menekülnek. Igaz, hogy a húsevés, vagyis a húsban található hullaméreg által biztosított "szuper-finom" kábulatot még meg tartotta magának Emő, de legalább a húsevő világiasság színvonalú racionális és un. józan - pragmatikus gondolkozáshoz, "tudományos" gondolkozáshoz el jutott - És remélhetőleg ezt nem adja fel többé újabb misztikus kábulatok átélési lehetősége érdekében! - és számunkra már ez is pozitív eredményt hozott, az eddigi ellenségeskedést és kauzális agresszivitást eredményező, irracionális zavarodottsághoz képest.
Réka, aki jelenleg most szintén velünk van néhány napig, hálistennek, sokkal jobban bírja a kétlakisággal járó gyűrődést, bocsánat: a változatos életformát, mint Turula, bár az első két napi egzaltációja elmaradásával (Lehiggadásával), látszik, hogy ő is velem, és testvérei között érzi elemében magát és hétfő óta már a kiabáló beszélgetésről is leszokott, de neki, Vízöntőként talán jobb is, hogy annyi színes egyéniséghez való igazodás kényszere és az ezzel járó a sok pszichológiai lehetőség "csábítása" közepette, egyetlen "központi" személyhez, vagyis az édesanyjához kell folyamatosan igazodjon, mert különben nehezen találja majd meg az igazi önmagát. Minden esetre, ő még csak négy és fél éves, és mindössze két éves volt, amikor az eredeti családjából kiszakadt, tehát egyrészt érthető is, hogy nem viselte meg sem a változás, sem az édesanyja spirituális és lelki zavarodottsága, ellenségeskedő kapkodásából jövő feszültsége, annyira mint Turulát (Noha, a nála sokkal enyhébb formában jelentkező, de szintén állandósult és hozamosan elvakart csalánkiütések nyomait azért még neki is kenegetni kell.), és arról, hogy a jövője érdekében, miként történjen az ő iskoláztatása, még rá érünk dönteni. Ez nem jelenti azt, hogy csak Turulára figyelek és rá nem, hanem azt, hogy vele, illetve az egészségével, tehát a lelki épségével és normális fejlődésével kapcsolatosan egyelőre semmiféle probléma nem látszik és ebben a gyakorlati kényszerhelyzetben, egyelőre így megyünk tovább, abban a reményben, hogy nem csak nekünk, de a gyermekek édesanyjának: Emőnek is, a lelki megnyugvásának és a kijózanodásának köszönhetően, egyre jobb lehetőségei nyílnak meg a tovább fejlődésre, a karma-meghaladását és ez által a megváltását (a tényléeges Boldogságát) előidézni képes valamikori új családalapításra. És ebben még akkor is reménykedni tudunk immár, ha ez a kijózanodás egyelőre csak világi - pragmatikus minőségű, mert még ez is jobb és pozitívabb eredményekkel kecsegtetőbb mint a misztikus és a vallásos illúziók kábulata, színesen veszedelmes - mivel nulla értékű egyéni felelősség-tudattal járó - zavaros homálya.


www.kozmaszilard.hu
www.kozmaszilard.com

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.02.20. 19:23 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A Fájdalom a karmaoldás és karma-meghaladás,
VAGYIS A SORSBEVÁLTÁS ÉS A MEGVÁLTÓDÁS

ELSŐ SZÁMÚ ESZKÖZE és JELRENDSZERE

Kozma Szilárd:

A fájdalom metafizikai értelme és a bűnbe esett képzelet

A múlt századi tudományos felfedezések szerint az anyagi (fizikai) világ végülis olyan atomi részecskéknek nevezett energiakvantumokból tevődik össze, amelyeknek a 99,9 százaléka anyag nélküli térből áll és az ezen a téren belül, az atommag körül, mérhetetlen nagy sebességgel forgó energianyalábok képezik az atomnak az “anyagát”. Ezek az un. szubatomi anyagi részecskék végső soron alacsony rezgési állapotban sűrűsödött energianyalábok, amelyek sűrűsödött információt, illetve egyedi kódokat is tartalmaznak. Végül is, ezeknek az egymástól függetlenül és folytonos sebességgel egy - egy szilárdan meghatározott, de fizikai – materiális szempontból üresnek tűnő(!) térbeli pont körül keringő energianyaláboknak a központjai áltl képezett, pontosan strukturált egysséges rendszere képezi az un. atommagot (Amelynek az “anyaga” az iménti hálózati pontjai körül pergő kvantum nyalábok “seregé”-ből képződik tehát.). És az imént leírt energiakvantumokból képződött atommagok milliárdjai képezik azt a számunkra szilárdnak tűnő létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk. Világos tehát, hogy azon létállapotoknak az energetikai erőtere, illetve ezen erőtereknek a sajátossága és minősége, amit mi anayagi létformaként érzékelünk, dönti el, hogy milyen erősen, vagy kevésébé szilárd és nehéz egy anyagi egység, hogy tehát gáz, folyadék, vagy szilárd állagban található-e. És az is világos ez által, hogy az embernek a biológiai struktúrájának az igazi alapját, ami átlagban 7O – 8O százalékban víz képez, nem az a szilárd anyag képezi, amit érzékelünk, hanem azok a különböző formájú, minőségű és erősségű energia-terek, amelyek a különbőző testrészeinknek az enetrgetikai alapját – hátterét képezik.
Ez, a számunkra szilárd anyagi lét-látszat, maga a fizikai és a fizikai - természeti létforma is. De egy felsőbb rendű szerveződési szinten, ugyanez, a határállapotban álló információs-energetikai nyalábokból rendezett egységes struktúrák által alakított természeti életforma, az un. organikus, biológiai életforma is. És mindez együtt, vagyis a természet, nem más mint, maga az egyetemes létezés legfelsőbbrendűen szerveződő (anyagi…) határállapota. Tehát az Abszolút Teremtői határ-tudatnak, az általunk fizikainak és természetinek érzékelt és nevezett határ-megnyilvánulása. Ebben a határozott teremtői (képzeleti) megnyilvánulásban (az anyagban), ennek a teremtői határtudatnak és határállapotnak a határtalan teremtői tudattal rendelkező és a legmagasabb szinten szerveződött szellemi struktúrával: az önreflexióval, vagyis az individuális és univerzális tudattal rendelkező lényként létezik az ember, mint Adam Kadmon. Mint az Abszolőt Teremtőnek az alacsonyabb vinrációs állapotokban megnyilvánuló Teremtésre vonatkozó látomásának a megtestesülése.
Az embernek mint Isten Legfontosabb Ideájának (Adam Kadmon), illetve mint Isten határállapotába került első (legfontosabb) elképzelésének és céljának az a lefőbb és legfontosabb rendeltetése, hogy a saját szellemi-lelki és fizikai (biológiai) lényén (személyén) keresztül, saját természeti részével és az által, közvetlenül megtapasztalja, megértse azt (A karmikus) képzeti formákat, amelyek zavart keltenek az ő lényében és azokat kiszűrve feloldja és átalakítsa pozitív képességekké. Hogy tehát a saját lényén és az életvitelén keresztül, megvalósítsa a megváltást, vagyis, hogy a benne levő, az általa tudatosan a fizikai létben (is) megnyilvánult Abszolút Teremtő képzetrendszerei szerint megkisérelje a saját tudattalan létének a (fizikai) határállapotait minél nagyobb mértékben kiegyenlített egységes struktúrává átalakítani.
Az ember ősideájának tehát, és ezáltal minden egyes ember személyének is, karma-feloldó és önmegváltó funkciója van. Vagyis, a saját öntudatát és lét-képzeletét a teremtés ősforrásához való “visszavaezetési és vissza-emelési” funkciója van. A Teremtés határállapotában: az anyagban létező testének és a külső környezetének a szellemi tűkör - funkciója segítségével (a természettel), az ebernek az abszolútummal való egybekapcsolódási és visszakapcsolódási szerepe (rendeltetése) van az egyetemes létezésben. Nincs ettől személyes megváltódás megvalósításától eltérő, ettől az egyetemes funkciótól és “kötelességtől” különválasztható rendeltetése és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek az eredeti, karma-oldáson alapuló rendeltetésnek való megfelelés, illetve a spirituális összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos működtetése a fizikai létnek a közvetlen megtapasztalásától, illetve az abban való tükröződési képesség minél magasabb szintre emelésétől függ. Annak következtében viszont, hogy a Beilleszkedés és a Polaritás törvénye miatt, ez a közvetlen tapasztalás nem jár mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció kényelmetlen, a mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettől a közvetlen tapasztalástól (vagyis az önmegváltási lehetőségtől: a tükröződéstől) megkímélje magát és, hogy a közvetlen (tehát megváltódást lehetővé tevő, természeti tapasztalatokban való részesülésekkel szemben bebiztosítsa magát.
Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, és politika által vallássá duzzasztott gazdasági hajsza, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás, jelentéktelen ehhez a kényelmetlennek érzett természeti tapasztalást elhárító természet-ellenes általános törekvésünkhöz képest. Ezt az egészségünk megbomlását előidéző lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető téves alapállást elsősorban a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták létre és ennek a téves alapállásból eredő materialista tudományos - politikai törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása a katasztrófa felé sodorja ma az egész emberiséget. Az elterjedt elképzelésekkel szemben, a mai civilizációs katasztrófa-helyzetnek az első és legfontosabb okát nem a gazdasági kapzsiság és nem a hatalmi törekvések képezik. A mai, természeti katasztrófa - helyzetet első sorban a fájdalom és a kellemetlenség-érzetek megszűntetésére, vagyis, a természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes lehetőségeknek a kiiktatására való tudományos-technikai törekvéseknek (a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek, nehézségek elhárítására való �humanista� törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekező törekvéseknek) az együttese hozta létre.
A Teremtés ősoka a Lilith gyűjtő néven ismert, káoszt okozó őssóvárgás következményeinek a semlegesítése. A Lilith viszont egy kauzális (abszolút) negative jelenség, ami az öröklét-fenntartási programnak a következménye, ami az őskáoszt (a kauzális és spirituális – képzeleti káoszt) okozza. És ami az őskáoszt folyamatosan “termelve”, arra készteti az Abszolútumot, hogy léytrehozza az anyagi világot, amelyben a teremtési (képzeleti) információk rögzülnek, raktározódnak és ez által ellenőrízhetővé és minősíthetővé – kiszürhetővé tudnak válni. Ez által az Abszolút Lét Teremtővé és Teremtéssé válik. Hogy tehát Világosságként (értelem, eszencia, igazság, fény) és szeretetként (fantazia, érzelem, szubsztancia) nyilvánul meg. Az öncélú tökéletességre, illetve a más állapotra, a más létre való sóvárgás (Lilith) következtében megnyilvánult Teremtés és a Teremtő határhelyzete, illetve határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező “semleges” anyagi világ. Ennek része a semleges anyagi állapotnak viszont az anyagnál jóval összetettebb szellemi formákat is kifejezni képes biológiai – természeti világ és ebben az emberi életforma az, amely (aki) az abszolút létet képes megtestesíteni az anyagban az által, hogy az öntudatában megjelenik az egyetemes léttudat. Ez által, a természeti – anyagi létformában élő és reflektáló emberi szellem viszont, ha cask részben és közvetve is, de visszakötődik az Abszolút Teremtő Képzelethez. (“Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És: “Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok.”) A bűnbeesés első motívuma az, hogy a fájdalom jelzéseit valami természeti hibának tekintve, és ezért annak a jelzéseit semmibe véve, vagy azt különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, kábító- és zsibbasztószerek, védőöltözetek) a személyi struktúránk legmélyebb rétegeiben rejtőző őssóvárgás (A Lilith) hatására, attól minden eszközzel és a legjobb tudásunkkal meg akarunk szabadulni, és azt, illetve annak a jelzéseit minél nagyobb mértékben ki küszöbölve, öncélú élvezeteket, kalandokat és kábult állapotokat hajhászunk. És ezért az egész emberiséget mozgató – életető ontológiai ostoboaságért egyáltalán az arról mit sem tudó politikusok a fellelősek!
A határállapotba került Teremtésben, illetve az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élőlény által, a szellemi teremtőerők, a teremtő ősprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban lehetnek a teremtés ősforrásával: az abszolútummal és ez által a Megvátó – Megmentő Abszolút tudattal is, vagyis az Isteni Igazság szellemével. Ezek a spirituális teremtő- és megvátó erők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül, a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai-biológiai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában.
Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tudatosító tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítő érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is, mint pozitív isteni jelzést jelképezi. Ezért a keresztényi tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetőség, amely a személyes tudattágulást, vagyis az egyéni megvilágosodást és ez által a kiegyenlítődési és az egyetemes léterőkkel való együttműködési képesség fejlődését hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom a spirituális (örök) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtő és a Teremtés (természet) közötti kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.
Hamis az az európai eredetű, keresztényellenes koncepció, miszerint az ember azáltal tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál valamit, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal és vagy gyakorlati – termeléis uton, vagy mágikus uton azokat a személyi hasznára fordítja. Ahhoz, hogy valami lényegeset megtanuljunk, egészen közeli, személyes - fizikai kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel (A maszkulin principium metafizikai meghatározása: a gyakorlati tapasztalatból szerezhető Fény – értelem.), nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk közvetlen tapasztalásai által is. A közeli (közvetlen, illetve személyes) kapcsolat-létesítés viszont, a legtöbb esetben szenvedéssel jár, hiszen nem minden esetben lehet harmonikus a természeti elemekkel, de még a miénktől eltérő magatartású és törekvésű személyekkel való találkozás is! A határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információcsere nem minden esetben történik testi kényelmetlenség, sőt Fájdalom nélkül, esetleg akér anyagi-bomlás nélkül sem, vagy plane nem, eltérő ambíciók és elképzelések ütközödése nélkül, szellemi állaáspont feladási-kényszer nélkül, illetve más nehézségek nélkül. Tehát kellemetlenség és fájdalom nélkül, vagyis zavarmentesen.
A teremtői – megvéltói tudatosodás, a spirituális információszerzés, erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink is, több fájdalommal (kényszerítő-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzíven megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire gyakorol harmonikus vagy diszharmonikus benyomást rank első találkozásra. A fájdalom és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát, az a misztikus információforrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve mentális (mentalitásbeli) irányt kell változtatnunk a külső természeti körülményekkel, vagy a belső szellemi őserőkkel való kapcsolataink helyreállítása és harmonikus (zavarmentes) folytatása érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információforrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalomtünetek rendszerét különböző pirulákkal, szervezet-érzékelést becsapó eljárásokkal, terápiás módszerekkel, gyógy-receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni őt a külvilággal analogikus kölcsönhatási kapcsolatban álló felettes Tudata (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül az enyhébb fájdalomai segítségével.
E sok tudományois, vagy misztikus fájdalom-kiküszöbölési harcnak, fájdalom-elfojtási törekvésnek, tünetelfojtási és tünetkiirtási trükknek, a “kezelésnek” és az elkenésnek természetesen még több betegségtünet, vagy balesetnek nevezett, durva fizikai jellegű, fájdalmas “találkozás”, vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különböző tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy) a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak) lenni mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét tudatosan fel nem vette.
A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már többnyire ártatlanul és tájékozatlanságból eredő jóindulattal � a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp megzavarva � félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: “Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges”. Már ők sem értik azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt gyakorlati életfeladatok megoldás, valamint a tárgyi – természeti valóság által tökéletesen tükrözött és felmutatott Isteni igazság szelleme érvényesítése érdekében vállalt konfliktusokból és harcokból szerezhető megvilágosodás, valójában könnyűvé teszi az életünket, az általános (fordított) elképzelésekkel szemben, és végsősoron a legtöbb örömet és gyönyört okozza a számunkra, hiszen a megváltódásunkat szolgálja. Ez, és csakis ez a gyakorlati feladat-teljesítés és konfliktuvállalás okozhat igazi boldogságot minden egyes személynek, mivel ez, az Egyetemes Megváltás a Teremtésnek is a rendeltetése, vagyis az ősoka a célja és az értelme! Ezért a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából miről is van szó ebben a Jézusi kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgő és drámai patetizmussal ráfogják a megváltás aktusát Jézus különleges képességeire és rendkívüli személyére (holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült megérteni az egyetemes rendeltetést vagyis a teremtés célját és azt a spirituális – metafizikai logika által könnyen megfejthető kinyilatkoztatási formákban közölni.), aminek a következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, még jobban utálja a kereszt által szimbolizált fájdalom-jlezéseket mint a más vallások követői. A keresztény ember ma, mind csak rejtőzködik különböző tudományos elméletek és filozófiák segítségével az isteni igazság elől (Ami szerint életünknek az egyetlen célja a megváltódási-. vagyis a kiegyenlítődési képesség maximális elérése), és rohangászik ez elől, valamint a személyi életfeladatai elől egész életében. Ezért persze, még többet szenved, mint ha nyugton maradna és szemellenzős boldogságnyerési mániájától indíttatva, nem zaklatná betegre sem önmagát, sem a tehetetlen természetet.
Következtetés: A teremtésnek és az életünknek, nincs élvezeti- kényelmi célja, tehát nincs szentimentális – valláésos célja. És nincs pragmatikus (racionális) célja, tehát nincs tudományos – gazdasági célja sem. A Neptun princípiumához kapcsolódó kábaság e téveszméből ered: a kollektív szentimentalizmusunkat és a tudatalattink zugaiba rejtett hatalmi ambícióinkat, veszteség-érzésből eredő félelmeinket összekeverjük az egyetemes együttérzésünkkel és az önkéntelen egységesülési késztetéseinkkel. Fantáziánkat összetévesztjük a mágikus erejű teremtő imagináció aktusával és ennek következtében fantáziavilágunkat (fantazmagóriánkat) a metafizikai realitással.


http://www.kozmaszilard.hu
http://www.kozmaszilard.com

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 4 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 4 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO