ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.29. 08:42

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


Tapasztalati gyakorlat és tapasztalati valóságismeret, tehát élet-tapasztalat nélkül kábult (mesés) fantazmagória és steril okoskodás minden elmélet, és Teo-riai (Isteni látási) következtetések levonása és számontartása nélkül, a tapasztalat értéktelen robotolás.



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2009.05.17. 23:31 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Kozma Szilárd: A SZÁMOK ALKÍMIÁJA


"Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog
szabadítani benneteket." (Názáreti Jézus)


Az ezredforduló tájékán több spekulatív, vagyis intellektuális - tudományoskodó és még több misztikus (egzotikusan zavaros) írás és úgynevezett tanulmány jelent meg a számok metafizikai értelméről és értékéről. - Mi több: a számok állítólagos mágikus erejéről és hatalmáról! - különböző újságokban, magazinokban, az un. paranormális jelenségeket elemző és hirdető lapokban, el egészen a komoly kulturális, teoretikus és irodalmi kiadványokig. Erdélyben a legigényesebb munka mostanig a kolozsvári Helikon című irodalmi lapban jelent meg Szőcs István irodalomkritikus tollából SZÁMOK NYŰGÉBEN címmel. Amikor nyolc évvel korábban e tanulmány nagy részét megírtam, egyrészt metafizikai kiegészítésekkel akartam árnyalni és ezáltal jelentéstartalmában mélyíteni a Szőcs István tanulmányát, másrészt személyessé szerettem volna tenni az olvasóim és hallgatóim számára a számok metafizikai jellegéről, innen - onnan beszerezhető (többnyire téves fantazmagóriának bizonyuló) un. metafizikai információkat.

Az aritmológia metafizikai jelentéstartalma megértése, illetve az alapszámoknak mint spirituális értékhordozó őserőknek (ősminőségeknek) a megértése érdekében, kezdetben induljunk ki két jellegzetesen idevágó kifejezés eredeti - lényegi - jelentéstartalmából: a megszüntetni és a felszámolni kifejezéseknek a lényegük szerint, egymással homlokegyenest szemben álló jelentéstartalmából. Vagyis abból, hogy a mai szóhasználatunkban a kettő sajnos ugyanazt kezdte jelenteni, miközben lényege szerint mindegyik teljesen mást jelent. Azt nem kell különösképpen körülírni, hogy milyen jelentéssel bír a megszüntetni kifejezésünk. Valamilyen jelenségnek, folyamatnak, illetve ezek hatásának véget vetni, valamit a nullával egyenlővé tenni. Természetesen, az utóbbi vágy és törekvés egy negatív utópiát rejt magában, mivel ha valami egyszer létrejött a teremtésben, annak a következménye, közvetlen, vagy közvetett hatása soha nem szüntethető meg. Ezzel, a számunkra(!) végeredményben (visszahatásában) mágikusan veszélyes (agresszív) törekvést, magatartást és koncepciót jelentő szavunkkal szemben, a felszámolás - a fel felé ( - vagyis a szellem irányába történő) számolás kifejezésünk, egy olyan sors-kibontási, sors - tisztítási célból végzett megismerési műveletsorra utal, amely a reductio, a gyökhöz való visszavezetés nevű alkímiai műveletnek felel meg. Ennek értelmében (ennek segítségével) úgy szabadulunk meg egy számunkra (figyelem: számunkra, vagyis a mi személyünk számára!) károsnak ítélt jelenség vagy folyamat befolyásától (közvetlen, vagy közvetett hatásától), illetve egy kedvezőtlen sorshelyzettől, hogy a gyökerekig visszahatolva, megismerjük - feltárjuk és értelmezzük azt a képzeletünkben (az ideák világában) keletkező zavart (összetévesztést), amely a hasonlóság és az ok - okozat törvény következtében, számunkra rombolóan, vagy zavaróan ható fizikai (pszichikai) jelenséget, állapotot, vagy/és helyzetet előidézte, létrehozta.
Amennyiben sikerül magunkban felfedeznünk és belátnunk azt a tévképzetet (azt a tévhitünket), aminek a hatása alatt gondolkozva és cselekedve feszültségeket hoztunk létre magunkban és környezetünkben, és aminek a következtében letérvén a spirituális fejlődési utunkról, amiért végülis nehéz sorsba, szorult helyzetbe, vagy számkivetettségbe(!) kerültünk, betegek lettünk, vagy környezetünkkel fölösleges konfliktusok sorozatába keveredtünk, a gondolataink, érzelmeink és tetteink is felszabadulnak a felfedezett és felismert tévképzetnek (a minket mágikusan befolyásoló) hatása alól és előbb-utóbb a szervezetünk és a környezetünk is követi a pozitív átalakulás, az újra rendeződés -és vélhetőleg a harmonizálódás - utját. (Ez kell legyen egyébként a céla és törekvése a személyi horoszkópok felállításának is és nem a tudományoskodó jósolgatás.)
A felszámolás tehát végeredményben olyan, a spirituális dimenziók szintjén véghez vitt személyes sors megoldás (a téves ideának - tévképzetnek a leleplezése és a helyes - egészséges teremtőideával való helyettesítése), amelynek a következménye egy negatív (romboló, zavaró) jelenségnek, folyamatnak, vagy állapotnak - helyzetnek a megszűnése. Ezért, a számok által megtestesített minőségi értékeknek (a szellemi hierarchiájának) az ismerete és a számok által megjelenített létmozzanatok által megadott erő-minőségek közötti különbözőségek és hasonlóságok ismerete végülis a felszámolás és a leszámolás (az ideális helyzetből a fizikai megvalósulás irányába folytatott műveletek végrehajtása: a pozitív személyi sors-modellezés), végül is a számon-tartás: a sors figyelésen alapuló életvezetés, alkímiai műveleteinek a helyes véghezvitele érdekében szükséges.
Az aritmológia tudományáról, mint metafizikai beavatási rendszerről jobbat, azaz lényegesebbet írni, mint Hamvas Béla tette a Hermész Triszmegisztosz Tabula Smaragdinajához fűzött kommentárjában, nem áll módomban, és így más dolgom nem is lenne annak elolvasása és megértése után, mint hogy kiegészítsem a számok lényegi logikájáról asztrológusként megszerzett gyakorlati és elméleti ismereteimet a Szőcs István filológusi igényességgel és körültekintéssel megírt szám-tanulmányából szerezhető információikkal. De amiért a Szőcs féle tanulmány második felének a Helikon 1966, március 20 számában közölt anyagát a Tarot kártya első három lapjával (ikonjával) illusztrálta a szerkesztő - a laikus olvasó számára talán véletlenül -, kedvet érzek arra, hogy megkíséreljem (az imént említett elmélyítés és az árnyaltabb megvilágítás kedvéért) értelmezni a Tarot ikonjainak jelentése és a pitágoraszi (tízes) számrendszer jelei (számok) között létező összefüggéseket, analógiákat is.
Mielőtt azonban erre rátérnék, vissza kell térnem Hamvas Bélának a Tabula Smaragdina kapcsán írt metafizikai tanulmányára, ahol Hamvas kifejti, hogy a számok azért ősmatrixok, vagyis egyetemes lételveket megtestesítő szimbólumok, mert minden egyes számnak elsősorban minőségi értéke és értelme van (És nem csak mennyiségi, mint ahogy a modern és a posztmodern ember képzeli.). Minden számnak tehát minőségi értéke van és ezt a minőségi értékét, az adott számnak, mint teremtési ősideát jelölő glifának (jelnek), az egyhez, az elsőhöz, vagyis az egyetemes egységhez: az Abszolúthoz viszonyított helyeződése, az elsőhöz való viszonya, az egyel szembeni helyeződése, pozíciója adja meg. Az aritmológiában és a metafizikában tehát, a számjelek nem mennyiségi értéket jelölnek, hanem metafizikai helyzeteket és állapotokat, vagyis teremtési mozzanatokat jelölnek (jeleznek). A számoknak ritmusuk is van a saját haladványaik szerint, valamint e haladványoknak a többi számmal szemben elfoglalt helyzete szerint (aritmosz).
A számnak a hierarchikus pozíció-jelelő értékéből (értelméből) következtethetjük ki, hogy mi a ritmusa és logosza egy (adott és vizsgált) számnak. Ezért a szám tulajdonképpeni értékét és értelmét, a mennyiségi értékén túl, az adja meg, hogy milyen teremtési aktust (mozzanatot, fázist) jelöl az egyetemes létezésben az Abszolútumhoz viszonyítva.
Az archaikus kori különféle aritmológiáknak az eltérése mindössze abból ered, hogy egyes aritmológiákban a szám hierarchikus értékét és értelmét egyértelműen az adja meg, hogy az adott szám milyen teremtési fázist jelöl, nem az oszthatatlan egy, az abszolútumhoz viszonyítva, hanem az első teremtő aktushoz, az első megnyilvánuláshoz: a Kettőhöz, vagyis a Fiúhoz, a második létezési állapothoz viszonyítva. Más aritmológiákban ez tovább halad és a viszonyítás a hármashoz: a szent háromsághoz történik. Ebben az aritmológiában a teremtés aktusa által kettőre: Teremtőre és Teremtésre, az eszenciára és szubsztanciára, a Fény és a Szeretet ősprincípiumokra bomlott abszolút-részeknek az újraegységesítő aktusát jelölő isteni hármashoz: az áthatolás, a megtermékenyítődés és a kiegyenlítődés aktusához, vagyis az első egy-ségesítő szentháromsághoz: a Szent Szellemhez (A legfőbb Logoszhoz) viszonyítják a számot és az így nyeri el a hierarchikus értékét, amit az egész aritmológiai rendszeren belül megtestesít, megjelől és képvisel.
Ezért írja Hamvas Béla, hogy: "Minden archaikus beavatás bázisa az aritmológia. Az európai filozófiák alapja is az, ha nem is tudnak róla. Aritmológiának nevezik nem csak a számértelmezést, hanem az értelmezés összes következményeit is. Az archaikus arritmológiák közül Európa kettőt vett használatba. Az egyik az orfikus tízes, amelyet számrendszerének alapjává tett, a másik a kaldeus tizenkettes, amellyel az időt méri... Egyebek között a különböző mitológiák, sőt a naptárak /tolték/, a betűjelek(!) bázisa is aritmológia. A beavatás azért nyugszik az aritmológián, mert a dolgok megismerése, az életterv felépítése és megvalósítása is a számok rendje szerint történik... A szám értelmezése minden egyéb létezési mozzanat értelmezésének fundamentuma. A számkoncepció dönti el annak a világnak a szerkezetét és képét amelyben élek, s így annak az életnek az alakját és értelmét és súlyát és értékét, amelyet élek."
Ahhoz, hogy megértsük, hogy mindezzel Hamvas miféle egyetemesen érvényes (mindig és mindenütt valóságosan érvényesülő) lét-igazságokra (tényekre) utalt, a következőket kell elfogadnunk: Mindaddig, amíg valaki számára a számokkal és a metafizikai számkoncepcióval való kapcsolat nem válik személyessé - Amit épp a jelen tanulmány segítségével próbálok az olvasó számára elérhetővé tenni! - és így a metafizikai számértelmezés megmarad számára számmisztikának, kuriózumnak, vagy, általános műveltségi elemnek, nem is válik számára otthonossá a világ, nem válhat érthetővé és átélhetővé számára az egyetemes - egész Létezés, amit az asztrológia és az alkímia elemivel együtt, a számok egzakt módon leírnak és ami a számoknak a lényege, minőségi eszenciája.
Az egységes EGÉSZ létezés tehát nem egy absztrakció, hanem egy olyan, az egyének számára elérhető ideális lét-állapot, amivel az egyén közvetlenül és teljes lényével egybekapcsolódva, a személyes testi-lelki-szellemi funkcióinak a zavartalan működését elérheti. Ezáltal a teljes kapcsolat által, az Egy-Én: az egyén EGÉSZ-séges lehet, a test-lélek-szelem szentháromság egységének nem csak képzeletbeli és nem csak szentimentalista, hanem valóságos megtestesítőjeként is. A számok által megtestesített és megjelölt lét - eszenciákkal (őserőkkel) való személyes kapcsolatteremtés felvételében és megvalósításában szeretnék tehát ezzel az írásommal segítséget nyújtani olvasóimnak, ismerőseimnek és barátaimnak.
Ennek érdekében viszont, arra kérem az olvasót, hogy most hagyja abba a tanulmány további olvasását, dobja félre felnőttes komolyságát és próbálja meg kiszámítani egyszerű gyermeki nyíltsággal a betűk metafizikai (analogikus) számértékeit tartalmazó, alább megadott táblázat segítségével és az alatta megadott (személyes) példa segítségével, a saját nevének és születési dátumának számértékeit, valamint a hozzá közelálló személyek "misztikus" számait és ezeket vesse össze a sajátjával. Ezután, a számára meglepő és érdekes felfedezéseket rejtő játékos szám-műveletek elvégzése után, próbáljon meg olyan banális összefüggéseket megfigyelni, mint a lakrésze és a lakcíme és a táblázat segítségével kiszámított személyi számai, vagy az élete más, fontosabb eseményének dátumából szerzett aritmológiai számértékek között. (Lehet ez a dátum például egy, az ő életében egy különös szerepet betöltő személlyel való találkozás, egy szerelmi beteljesülés dátuma, házasságkötési dátum, gyermekek születése, műtét, autóbaleset, vagy más fontos esemény is.) A gyanúsan sok „véletlen egybeesések” (amelyekről a következő hetekben - hónapokban kiderítheti majd, hogy nem is annyir véletlen egybeesések) megállapításán kívül, egyelőre ne vonjon le semmiféle következtetést, még akkor sem ha némely esetben döbbenetes összefüggéseket lesz kénytelen felfedezni. Inkább folytassa a fejtegetéseimet és a játék alkalmával felfedezett összefüggéseket majd akkor kezdje komolyabban vizsgálgatni, amikor annak a magyar kifejezésnek az értelmét fejtem ki hogy „az én számomra, a te számodra, az ő számára...”, vagyis azt, hogy mit is jelenthet számomra és az ön számára egy szám?

A betűk (VIBRÁCIÓS) számértékei:

A - 1 F - 8 L - 3 Q - 1 V - 6
B - 2 G - 3 M - 4 R - 2 W -6
C - 3 H - 5 N - 5 S - 3 X - 5
D - 4 I,J -1 O - 7 T - 4 Y - 1
E - 5 K - 2 P - 8 U - 6 Z - 7.

Példa:
1) K - 2, O - 7, Z - 7, M - 4, A - 1, összeadásának (2+7+7+4+1) értéke 21, ami újból összeadva 2+1-et, tehát 3 -hármat ad, azaz a hármas egység számát, a lélek, a test és a szellem harmónikus (vagy éppenséggel harmóniátlan - ami a személyi alapállástól és a szellemi éberségtől, vagyis a tudatos megvalósítástól függ) hármasegysége elérésének a sorsszerű nehézségét és szükségszerűségét jelzi. E név számérték szerint tehát a szerzőnek a harmónia megvalósítása az egyik legfőbb sorsfeladata és nehézsége, vagyis a belső harmónia megvalósítása érdekében tett erőfeszítései és tudatos sor-lépései közben ütközik a legnagyobb nehézségekbe, megoldandó (felszámolandó) sorshelyzetekbe.
2) A táblázatból kivett betűértékek szerint a Szilárd név számértéke is 21-et tesz ki, ami másodjára is egy új (dupla) harmónia-minőséget (felső oktávot) jelképező 3 (2+l) isteni hármasegység - megvalósítási sors-kényszert (kényszerű, tehát ki- és elkerülhetetlen sors-helyzeteket) jelöl, egy olyan dupla misztikus egyesülési (unio mystica) életfeladatot, amit a szerzőnek meg kell kísérelnie elérni a saját személye tudatos átalakítása közben és azt követően, az élettársának a spirituális átalakulását követő harmónikus egységet. És ebben az esetben csakis negatív életútra, vagyis nehézséggel, betegséggel és tragédiákkal tűzdelt tévelygésekre: a legrosszabbakra lehet számítani, mivel a 3+3 hatot, a krízis, illetve az új értéktudat kialakításának a számát eredményezi. De erre utal a Tarot 21-es ikonjának a kezeiben tartott tekercsek is, amelyek közül az egyik lefelé mutat. És valóban: a szerzőnek éppen a szerelmi - élettársi és házassági viszonyai voltak dramatikusak, mind az ideális egység létrehozása nagy drámájának (és ezért: tragikus elválásainak) a szellemében indultak és vallottak kudarcot mindaddig, amíg saját személye (életképzelete) gyökeres átalakítását követően, a feleségének a személyiségét meghatározó életképzeletét is át kellett alakítania, annak ellenére, hogy épp ettől igyekezett mindig tudatosan tartózkodni. Mármint a felesége személyiségébe beavatkozni, azt önkényesen és a saját morális meglátásai, a saját boldogság-koncepciói szerint megváltoztatni. Öt évig tartó, elsősorban önmagával való viaskodást: szellemi és lelkiismereti krízist jelentett a szerző számára ez a hatos számmal analogikus kapcsolatban álló, krízist jelölő sorshelyzet, amíg természetesként el tudta fogadni, hogy férfiként neki kell spirituálisan a feleségét megtermékenyíteni és megértetni azzal, hogy mennire fontos neki az anyai állapot éás szerepkör elfogadása, mert hiába várja, hogy az saját magát képessé tegy az anyai - női áldozatra. De, amint az alábbiakból kiderül, ez a sors-kényszer épp azt az ötöst adó kettétörtséget jelezte, amit az egyesnek, illetve a tízesnek a kettővel történő elosztásából lehet kapni, ugyanis:
3) A szerzőnek még van egy hivatalos neve, a Botond, aminek a számértéke 29, vagyis 2+9, aminek a mennyiségi összege 11 és ez aritmológiailag összeadva végül 2-re vezetődik vissza. A szerző személyi horoszkópjában a Plútó (10) mellett, a Hold (2) foglalja el a legfontosabb helyet, hét fényszöget alkotva a többi bolygóval, amelyektől egészen külön állva, majdhogynem teljesen szemben áll, amiként az életében is, a beteges édesanyja személye meghatározza és az anyaság - a szülői öntudat problémaköre is teljes mértékben átszövi a sorsát - életét. A Kozma Botond Szilárd (3+3+2) végül nyolcat fog adni, ami arra figyelmezteti a szerzőt - a 17-es születési dátuma mellett, amely szintén nyolcat eredményez-, hogy élete folyamán igen erős megrázkodtatásokkal járó veszteségeket követő lelki-szellemi átalakulás, a spirituális újjászületés - megújhodás problémájával fog küzdeni igen intenzíven és ez a teljes fizikai megsemmisüléshez is elvezethet, amennyiben nem veszi észre magát és nem fog hozzá tudatosan az önátalakításhoz.
4) És itt jön a magyarázat, hogy korábban miért osztottuk el a 10-et két felé, hogy miért lakik a szerző 19 éve az ötös (5-ös) számú, két szobás lakásban. Az 1953 november (11) l7-i születési dátum aritmológiai összege ugyanis l0-et, vagyis 1-et ad, (1+9+5+3=18, 1+1=2, 1+7=8, és: 1+8=9, továbbá: 9+2+8=19 és így: 1+9=10, de 1+ 0 = 1) aminek már nagyon összetett, de a pragmatikus európai gondolkozás szerint, a "dupla vagy semmi" lenne a lényegi jelentése, vagyis az, hogy a szerző életében nincs kitérési lehetőség a teljes harmónia (kiegyenlítődés) megvalósítása elől, nincs lehetőség a lustálkodásra és a spirituális korrupcióban eltöltött életre, sőt évekre sem. Az eredmény attól függ, hogy a szülött az adottságait, képességeit és értelmi - szellemi potencialitását milyen, miféle hatalomnak a szolgálatába állítja, hová és miért használja fel azokat? Erre vonatkozóan, sejtések szintjén, a legtöbb amit minden ember két ezer éve már megtanulhatott volna: "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt." A szerzőnek ezt soha nem szabad elfelejteni és mindig az abszolút (végső) igazságot kell megkeresni és annak a szellemében (az abszolút kiegyenlítődés és újjáteremtődés fényében) kell mindenben eljárnia és az életútját ebben a spirituális meghasonlás mentes alapállás szerint folytatni.
5) Az 1 és a 8 összege 9. A 9, amint látni fogjuk a szeretetnek az isteni egységbe való beágyazódást végrehajtó és lehetővé tevő mágikus ereje. Ezt, az egyetemes szeretet-képességet, ezt a haragvás, neheztelés és bármiféle - bárminek a - megszüntetési képzettől és vágytól mentes egyetemes szeretet-éberséget kell a szerzőnek önmagában minden körülmény között és szüntelenül felfedeznie - megtalálnia és kifejlesztenie, annak érdekében, hogy személyi rendeltetését beteljesíthesse.

Az aritmológia nem mágikus bűvészkedés, nem piaci, vagy vallásos népünnepi szerencse-szám keresés, irracionális misztika, hanem az egyetemes teremtés mozzanatait (folyamatait, teremtési aktusait) és állapotait a számokkal, mint hierarchikus idea-jelekkel és a számok egzakt logikai rendjével követni és leírni, elemezni és rendszerezni képes, a mennyiségi matematikát (a számoknak csak kimondottan a mennyiségi értékével operáló matézist) a személyesítés által kiegészíteni képes tudomány. Ezért az aritmológia, nem precíz, hanem egzakt (- mert a mindennapi személyes létezésünket a lét egyetemes őselveivel, őserőivel és ezáltal a teremtő ősforrással is közvetlenül és határozottan összekötő) metafizikai (fizika feletti, fizika előtti) tudomány. Amennyiben valaki még mindig mágikus számmisztikát ért az aritmológia kifejezésen és mágikus (varázs) erőt tulajdonít a számoknak, olyan egyszerű tényre emlékeztetném, hogy, akárcsak a fényképezés a primitív személyek tudatában, akik sírni kezdenek, ha saját fényképüket meglátják, azt kézelvén, hogy a fényképezőgép ellopta a lelkük egy részét, a számítógép, vagy a televízió képi megjelenítő képessége és információközvetítő lehetőségei is egy, a civilizációtól elszigetelten élő személy tudatában bizonyára bűvös és nagyon misztikus képzeteket keltenek, de az informatikuséban vagy a az elektronikus tudatában egyáltalán nem. Sőt: kamerák mögött ügyködő filmes, vagy tévéstáb tudatában sem.

II. A magyar nyelv metafizikája és a számok minőségi éréke közötti összefüggések


Az Európában használt pythagoreuszi (orfikus) aritmológia a számok által megjelenített tíz léteszencia viszonyrendszerének a tudománya és ezért nem választható el egyértelműen a hetes aritmológiára épülő alkímiától, a hármas és a négyes, illetve a tízes és a tizenkettes aritmológiára épülő asztrológiától, vagy a huszonkettes kabbalától, de nem is téveszthető (zavarható ) össze azokkal. Amint Hamvas Béla is figyelmeztet erre, a Tabula Smaragdinához írt tanulmányában, a miszticizmus akkor keletkezik, amikor különböző aritmológiákat zavarosan összekevernek.
A számok jelei: szimbólumai (hieroglifái: hely - jelei), akárcsak a bolygók és az alkímiai alapelemek és alapműveletek szimbólumai, olyan teremtési aktusokat, folyamatokat, állapotokat, létmozzanatokat és létezési szinteket jelölnek meg számunkra, amelyekhez pontosan úgy és olyanképpen kötődünk személyesen és csoportosan is, ahogy például az asztrológiai meghatározottságaink által kötődünk bizonyos lételvekhez. (Teremtési ősmintákhoz) És ugyanúgy: ezeknek a kozmikus őselveknek mi vagyunk egész tudatos és öntudatlan személyi felépítettségünkben a tudatos és harmonikus, vagy öntudatlan - és ha öntudatlan, akkor menthetetlenül diszharmonikus - megtestesítői és képviselői: Kos, Bika, Ikrek, stb. Ezek a létezésnívók testi-lelki-szellemi élményeinkben, önkéntelen késztetéseinkben, tudatos szándékainkban, nyers ösztöniségünkben, különböző képességeinkben, tehetségeinkben és fizikai erőnlétünkben jutnak kifejeződésre az alaptermészetünk és tudattalan szellemi meghatározottságaink által. Ezért ezekhez, a személyi alaptermészetünket is meghatározó létmozzanatokhoz és létminőségekhez való viszonyaink jutnak kifejezésre az önkéntelen vágyaink, érzéseink és gondolataink által is, vagyis a változó tudatunk és természetünk által. Ezek az általunk is megtestesülő ősideák viszont a megnyilvánult létezésnek az Abszolútumhoz, tehát az Egységes Egyhez (a számok által megjelenített) viszonyított különböző vibrációs állapotoknak (fokozatoknak) felelnek meg. És ugyancsak ezek a különböző vibrációs fokon (létezési nívón) tömörülő ősideák, amelyekkel állandó kapcsolatban vagyunk az auránkon, vagyis a spirituális testeinken keresztül, sajátos színezetű vágyak, ambíciók, akaratok, félelmek, más érzések, gondolatok és képzetek formájában hatják át az életképzeletünket újra és újra, az állandóan alakuló - változó személyi tudatunkkal összhangban, egész életünk során.
Hogyan lehetnek tehát személyesek számunkra a számok? - Gondolom, e mondat önmagáért beszél: hogyan tehető személyessé SZÁMOMRA a szám? Egy bizonyos szám? Az én számomra hogyan hat egy másik embernek a száma, hogyan fér azzal össze? Azaz, milyen viszonyban van az ő száma az enyémmel, hogyan kerülhet az ő száma az enyémmel összhangba (vagy diszharmonikus viszonyba: konfliktusba)? Hogyan kerülhetek kommunikációba, barátságba, vagy bármiféle személyes kapcsolatba vele? - Úgy, hogy önkéntelenül, vagy tudatosan az én számommal összehasonlítom, attól megkülönböztetem és a számok értéke alapján viszonyt állítok fel az adott személy száma (a szám által jelőlt eszenciális létstruktúrája) és az én számom között.
Anélkül, hogy "a délibábos szívű nemzeti büszkeség" (Szőcs István) csapdájába esnénk, be kell látnunk, hogy a magyar nyelv még mindig telítve van a metafizikai lényegek szerint való gondolkozásra visszautaló kifejezéssel. A magyar nemzet tagjai egészségének a romlása és főként a rohamos fizikai sorvadása például, első sorban annak köszönhető, hogy a nyugati pragmatizmus hatására, vagyis az öncélú mennyiségi-gazdasági fejlődés-szemlélettel járó életmodellek, koncepciók teljes térhódításának hatására, több évszázada nem vagyunk képesek anyanyelvünk spirituális logikájára, ős-eredeti lényegi tartalmaira és finom jelzéseire figyelni. Nem tudjuk lehallgatni anyanyelvünket, nem tudunk ősi rációnkra figyelni. Ezért például:
1. Nem tudjuk (fel sem fogjuk) és nem is érdekel már, hogy mit is jelent tulajdonképpen az, hogy VISSZAÉLNI valamivel. Vagyis visszaélni saját képességeinkkel, adottságainkkal, helyzetünkkel, mások türelmével, idejével, jóindulatával, bizalmával, jóhiszeműségével: spirituálisan visszafelé fejlődni, karmikusan beterhelődni, szellemi zavartságba jutni: a ravasz és alattomos, figyelemelterelő stratégiázás, a magyarázkodás, az önigazolás szellemrontó labirintusába, örvényébe mind inkább belegabalyodni.
2. Nem tudjuk, hogy mit is rejt valójában a „ROSSZUL JÁRNI” kifejezésünk. Tudniillik a spirituális lényegünktől, életünk eredeti céljától és rendeltetésétől, vagyis az Egyetemes Lét, vagyis a Teremtés eredeti rendeltetésétől (a megváltó egyetemes kiegyenlítődés elérésétől), és ez által a saját szellemi életprogramunktól távol járva, tévelyegve az életutunkon, sebesülést, törést, vagy más „véletlen” balesetnek tűnő, figyelmeztető jellegű visszajelzések tömkelegét elszenvedni. Nem véletlenül mondjuk azt, akkor is, ha a fejünket betörjük és akor is, ha kifosztanak, kirabolnak bennünket, hogy roszúl jártunk. A mayar nyelv (őseink nyelve) jól tudja, hogy csak az a személy jár rosszúl (porul jár: porba kerül), aki nem az általános emberi rendeltetés szeriint és az aki nem a saját spirituális életprogramja szerint él, cselekszik, gondolkozik és képzeleg huzamos ideig. És ugyanitt, azt is jól tudja a magyar nyelv, hogy aki valamiben sántikál, az nem épp az egyenes útat választotta célja eléréséhez. Persze, babonás fanatizmus lenne részünkről azt állítani, hogy minden sánta ember tévúton jár spirituális szempontból, hiszen az öröklött spirituális családi programok áldozata is lehet valaki úgy, hogy az örökletes negatív szellemi családi program, amit az édesanja igen intenzíven át élt az ő fogantatása előtt, az ő fizikai testében is formát ölt és már születésétől fogva járási hibával, lába bizonyos deformációjával jön a világra, de, és éppen hogy ő az az utód, aki megállítja és egész szellemiségével, világos és a diszkrét szeretetre képessé vált személyiségével, életével, sorsával, sőt: esetleg spirituális tanításaival is feloldja a családi karmát. Ilyenkor tehát nagyon óvaosnak - ébernek kell lennünk és még jobban oda figyelnünk, hogy ne személy ellenes, hanem helyzet- meghatározó és helyzet vfelismerő kritikát gyakoroljunk.
3. És nem tudjuk már igazából azt sem, hogy mit is jelent tulajdonképpen az oly sokat használt EGÉSZ -ség szavunk sem (A test-lélek-szellem zavartalan harmonikus egységét, egységes kiegészülését.) és ahelyett, hogy a megzavart, ketté tőrt (Kétségessé, KÉTESSÉ VÁLT) egesz-ségünket, vagyis az egész-séget önmagunkon belül próbálnánk helyreállítani, az azonnali hatást eredményező: modern gyógyszergyártás termékeivel mérgezzük a szervezetünket és a természeti környezetünket. Ennek a szerfölött bőlcsnek tűnő tudományos alapállásnak a primitivizmusa miatt, valamint a szervezet-részeket és tűneteket kezelő orvosi ideológiák, az orvostudomány sikerhajhászata és haszonleső elvetemültsége által létrehozott és fenntartott szellemi - spirituális sötétség miatt, aggodalmaskodunk, szorongunk és mérgelődünk (mérgezzük magunkat, azáltal, hogy a negatív lelki folyamatok hatására a szervezetünk méreg-anyagokat termel és mérgezi a megfelelő szerveinket). És emiatt, általában mindenben a külső helyzet javulásán szorgoskodunk, új betegségfeltételeket teremtve magunknak és szeretteinknek ezzel az egyik testi betegséget okozó szellemi és lelki krizisből a másikba zuhanunk a felszíni megoldások sorozatában.
4. És végül, és ugyanúgy a számokhoz is elérkeztünk: nem értjük már igazán, hogy mit jelent félni (fél embernek lenni) és SZÁMKIVETVE lenni. Azaz: a fent kiszámolt személyes számom által jelzett helyemről elmozdítva, tehát az eredeti sorsprogramomból kivetve, önmagamtól, életem céljától és létem sajátos értelmétől, szinétől és javától távol, számtalanul, jeltelenül, idegenen, zavarosan és fölöslegesen bolyongva létezni. Szélsőséges esetekben, az ilyen élethelyzet és az ilyen helyzettudat következménye könnyen lehet a személyiségtudat teljes felbomlása és önfeladása: a személy jeltelen /számtalan/ eltűnése a világmindenségben.
Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok, úgymond józan eszű, a modern szóhasználat értelmében racionálisan gondolkozó személy számára mindez erőszakolt belemagyarázásnak tűnik. Az ilyeneket arra kérem, hogy tartsák meg továbbra is az egészséges kételkedésüket és csak azt a tényt fogadják el egyelőre evidenciaként, hogy létezik egy, az ő általuk megszokott és különösen a kommunista ideológiával megfertőzött keleteurópai iskolákban - egyetemeken jól a tudatokba vésett gondolkozási modellek fölött álló, vagyis a lineáris algoritmusokra alapozott racionalizmust meghaladó, egyetemes lét- és teremtés rendetetés szerinti racionalitás /logosz/ amely mind a fizikai természetben, mind a szellemi világmindenségben érvényesül. És, hogy ezt a magasrendű egyetemes logoszt igenis képesek visszatükrözni az eredeti jelentéstartalmuktól még meg nem fosztott ősi magyar szavaink, kifejezéseink. És fogadják el azt, hogy létezik valahol az emberiség archaikus múltjában elfödve egy, a mai szavak értelmét meghaladó, egységes ősi nyelvi logika (filo-logos) is, amit a mindennapi józan gyakorlatiasságunk eltemetett. Ilyen például az ősi tudás is, amit magyar őseink még valamikor gyakoroltak: aki a fejét nem tudja önerőből és természetesen a nyakán tartani, az a Kos által képviselt ősprincípiummal, vagyis a spontán és egyértelmű lét megnyilvánulásokkal, a közvetlen (úgymond becsületes) célratöréssel, a bátorsággal, a határozottsággal, az erélyességgel, a világos és tiszta beszéddel és ezáltal a tisztánlátó döntőképességgel, a személyes felelősségvállalás lételvével nem képes harmóniába kerülni. Ezért az ilyen személy, spirituális szempntból nem lehet alkalmas nem csak arra, hogy egy egész nép, hanem arra sem, hogy egy kis számú csoportnak a vezetője gyen. Őseink semmilyen körülmény hatására nem választottak volna meg nép-vezérnek olyan embert, aki a fejét nem tudja saját erejéből a vállain (a nyakán) tartani. Sőt: őseink bizonyára olyan csoportból (pártból) sem választottak volna maguknak vezért - vezetőt, amely csoportban ilyen személy az egyik fő hangadó.
De elfelejtettük a központi (a teremtő erejű képzetek alkotására utaló) kulcsszavunknak is az eredeti jelentéstartalmát, amely a hermetikus filozófusok által megfogalmazott Egyetemes Törvények első pontjában, a Teremtés Törvényében leírtak jelentésével és annak összes következményével kötötte össze valamikor a magyar őseinket. Ma már nem tudjuk igazából, hogy mit jelent "képesnek lenni"! Őseink tudták, hogy az ami az embert az életében igazán vezeti, az életképzelete: az imaginációja. Tudták, hogy az ember központi (személyes) eól, amit el akarok érni. Az ember legfőbb életereje az ő élet-képzeletének a materializáló képessége, amely közvetlenül az egyetemes létezés szerinti látásmóddal, vagyis az Isten-látással és az isteni látásmóddal - a tisztánlátással és az egységlátással - függ össze. Őseink tudták tehát, hogy ahhoz, hogy valamit megvalósítsak, hogy létrehozzak, előbb intenzív és részletes képet kell alkotnom magamnak - magamban arról. És viszont: amiről a szokásostól eltérő, finoman körvonalazott, intenzív szellem-képet alkotok magamnak, amit tehát igen gyakran forgatok finom képzeletvilágomban, azt előbb - utóbb megvalósítom, beidézem mágikusan a sorsomba - életembe. Vagyis, akkor is, ha nem teszek gyakorlati lépéseket annak megvalósítása érdekében: beidézhetem magamnak akaratlanul is. Azt a képet - képzetet tehát, amit a tudatosan, vgy öntudatlanul (a spirituális struktúrám színezete és jelege szerint) a szellemi képzeletemben hordok, materializálom.
Következményekről is említést tettem az imént: próbáljuk csak végiggondolni, hogy mi lett az un. magyar ember által oly előszeretettel és nagy magyaros ügybuzgalommal gyakorolt sőtét jövőkép idézés következménye? A hamis hit (a kivagyiság, illetve a hipokrita kereszténkedés) és a hitetlenség, illetve a "nehéz sors", vagyis a személyi életprogram, elleni lázadás és neheztelés következménye? A hamis és téves (gazdasági) étréktudat, illetve a rossz értékítélet következménye? És mi lett a személyközti erkölcsi viszonyok problémakörét megjelenítő Nyilas napjegy által megtestesített spirituális erőtérhez tartozó magyar nemzet fiai által, szinte előjogszerűen gyakorólt, zamatos káromkodásoknak - és itt főképp az istenkáromlásokra gondolok - a történelmi következménye? -A szétszaggatott és szétszóratott nemzet és a „Csonka Magyarország.” - Persze a dolog egy kicsit összetettebb, mert nem csak a Szeretethez, az isteni egységtudathoz kapcsolódó mágia tőrvénye gyakorolja hatását ilyen nagy horderejű történelmi folyamatokban és eseményekben, nem csak az öntudatlan (de attól még felelőtlen) negatív szellemidézés következményei jelentkeznek egy Trianoni paktum alkalmáal, hanem a többi kilenc egyetemes tőrvény hatása és hatásmechanizmusa is, mint például a Rezonancia (A Hangoltság, vagyis az azonos szellemi állapotok vonzódásának a törvénye), a Kiegyenlítődés tőrvénye, a Ciklus és a Ritmus tőrvénye, valamint a spirituális fejlődés (sors-feldolgozási képesség) törvénye is.
Ezeknek az összegező törvénye alapján ugyanis, a Karma törvénye, vagyis AZ OK ÉS AZ OKOZAT, a hatás és a visszahatás törvénye alapján és persze a teremtés eredeti céljának és funkciójának az alapján (sajnos, de való:), spirituális szempontból ÁRTATLAN ÁLDOZATOK nem léteznek, bárrmennyire is tűnik ez a spirituális tény felháborítónak, sőt lehetetlennek, a gázkamrákhoz vezető könyörületesség eszmerendszeren csiszolódott, humánus - realista tudatunk számára. És azt is meg kell említenünk e helyen, hogy nem csak a káromkodásokkal dúsított magyar képzelőerő az okozója a nemzet szétmálásának, hanem ugyanekkora mértékben hozzá járult ehhez a Trianoni béke - paktum által által véglegesített nemzet-széthulláshoz a gyermekáldással való szembehelyezkedés, a teremtés első törvényével szembeni negatív (gazdasági alapú) ambícióknak és tevékenységeknek (magzateltevéseknek, terhesség elleni védekezéseknek) amelyet a környező népek előtti másfél - két évszázaddal korábban kezdtünk gyakorólni. És egyedül az Isten a megmondhatója, hogy nem-e ez, a teremtés első törvényével szembeni nemzeti vétek, az Isten első akarata elleni lázzadás, a személyes sorsot adó Istennel, az egyetemkes lét-akarattal szembeni magatartás vezetett Trianonhoz, vagy a sajátosan zamatos, "magyaros" káromkodások? Illetve az, hogy a káromkodásokban évszázadokon át megnyilvánult Isten akarata: a sors elemei elleni belső lázzadás, spirituálisan azonos következményekkel járt-e a több mint két évszázada folyó, a teremtés törvényével szembeni nemzeti vétekkel, a gyermek áldás elleni szembefordulással, teremtési tervvel, a teremtés eredeti rendeltetésével: a gyermekáldással szembeni folyamatos össz-nemzeti vétkezéssel?
De maradjunk a számoknál és a számokkal való személyes kapcsolatunknál. E metafizikai filológiai kitérés után, talán jogosnak tűnik az itt felvetülő kérdés: hogy a csodában nyerhetünk, mindössze egy betű-táblázatból kivett bizonyos számok özeadása alapján, valamint a születési évünk, honapunk és napunk aritmológiai összeadása alapján, egy a spirituális struktúránk lényegi színezetét kifejező számot? A kérdésre válaszolni nagyon egyszerű lenne, de a mennyiségi gondolkozás útvesztőjébe tévedt, modern ember számára, a tény természetes egyszerűségében kimondva és megnevezve „őrültség számába megy”. Képtelenségnek tűnik ugyanis a modern ember számára, hogy neki igenis lehet egy, az egész lényét egy meghatározott spirituális (kozmikus) összefüggésrendszerbe beágyazó, a világrenddel és a szellemi evolúcióval őt bizonyos interrelációba helyező száma. Egy olyan szám, amely őt és személyes sorsát, e szám igazi (és személyes) jelentésének tényleges megismeréséig, meghatározza. És még nagyobb őrültségnek tűnik számára, az állítás, hogy mihelyt felismeri és ténylegesen magáévá teszi a valódi személyi számának a rá vonatkozó igazi jelentését, ez által képessé válik feloldani ezt a determinációt és kiléphet az addig vak-véletlennek képzelt, negatív sors- meghatározódások labirintusából.
Egyesek még azt is képtelenek elhinni, hogy ennek a számnak a segítségével egy ember képessé válhat kezébe venni a sorsát. Az, hogy valaki képes lehet a saját életéért, cselekedeteiért, szavaiért, és gondolataiért minden felelősséget magára vállalva, a számára adott körülményeketet a javára fordítva (harmónia készsége kialakítáára használva), egészségessé és boldoggá válni. Hihetetlen, felfoghatatlan és ezért elfogadhatatlan (Lásd, a szkeptikusok nyomorúságát.).
E tény racionális megértése érdekében még egy kis kitérőre van szükségünk:
Amikor az ember még nem szavakban, fogalmakban, hanem képekben gondolkozott, amikor inkább érzett és látott, akkor amikor az élet-látása: fizikai és pszichikai érzékelése és a gondolkozása egyetlen egységet alkotott, a mai formájukban de főleg a mai jelentésükben nem léteztek a számok, a betűk és a szavak. Azok az érzést és gondolatot kifejező jelek, amelyek segítségével önmagát a külső világgal szemben és az egyetemes világrenddel való személyes viszonyában meghatározta - megjelölte, a hieroglifák voltak. Vagyis hierarchikus szimbolumok. Ezek az egység-jelek idővel degradálódtak, szekularizálódtak (pragmatizálódtak), szétváltak és az asztrológiai szimbólumokon kívül a számok voltak azok a jelek, amelyek vibrációs színezetük (értékük és értelmük) szerint, megőrizték minőségi jelentésüket is. Ezt mindaddig, amíg ezeket a jeleket, nem kezdték egyre inkább csak a mennyiségi jelentésük szerint használni az anyagi világ minél részletesebb és pontosabb leírása és megismerése érdekében. Ezzel a ténnyel önmagában még nem lett volna semmi baj, vagyis azzal,ha ha ezzel a mennyiségi matematikával a fizikai valóság pontos leírását, rögzítését és kutatását - modllezését végezték volna el mindössze. De e szám-rendszerrel létrehozott mennyiségi matematika fejlődése közben, ezzel párhuzamosan, az ember bele tévedt és bele szorúlt teljesen az anyagi ismeretek rengetegébe és egyre kevésbé kzdte látni a fától az erdőt: az anzagtól a szellemet.
Nem lett volna semmi baj tehát, ha a modern ember nem veszett volna bele az anyagi világ részletkérdéseibe és nem keresett volna magyarázatot, célt a vágyai kielégítésére és orvoslást az összes bajaira kizárólag az anyagi világ működési mechanizmusa kiismerésének és e "reális" ismeretanyag pragmatikus felhasználásának segítségével. Így lett ugyanis lehetséges az, hogy az ember a figyelmét kizárólag az anyagi világ törvényszerűségeinek a kiismerésére fordította, az anyagról való ismereteinek a gyarapítása segítségével történő egyetemes ismeretek tágítása és gyarapítása helyett. Így feljetete el a magyar tudmányos világ is, illetve a magát szelleminek nevező tudósi réteg azt például, hogy a számok minőségi értékére utalnak vissza már csak az első, második, harmadik, stb. kifejezéseink következtében is.
A történelem hajnalán a szám sokáig tartotta az egyetemes érvényű jel-értékét, értelmét, miközben a nyelvi közléshez alkalmazkodó glifák szavakká, szótövekké, szótagokká, majd különböző absztrakt fogalmak alkotására alkalmas betűkké degradálódtak. A székely rovás írás első négy jele kimondottan emlékeztet a római számok jeleire. Eredeti számértékét nagyjából az ősi nyelvekből kialakult modern nemzeti nyelvek betűrendszere is megőrizte.

A tíz alapszám konkét alkimiai jelentése IV.

Az archaikus mediterrán kultúrában Az egynek, vagyis az elsőnek megfelel az Alef valamint az Alfa ősi írásjele, ősszimbóluma (ideogrammája). Ezek, a hieroglifák a létezés különböző metafizikai hierarchiáinak megfelelően, Istent, lét-tudatot, egységes létezést, öröklétet, Én-t, napot, fényt, szellemet mágust, életet, és az anyagi létezés szintjén, ökröt, vagy tevét jelentettek. Ezért az A-nak és az Á-nak, valamint az I-nek és az Ínek (amit angolul ájnak ejtenek ki és szintén én-t jelent) ma is egy (tehát:1) a számértéke. És ugyanaz a helyzet a különböző, más kultúrák és más nyelvek ideogrammáiból deriválódott betűkkel, amelyeknek azonos a számértéke (ezért például a Q-nak is 1. a számértéke.)
A kettőnek és a mai B-nek megfelelő Beth és a Béta (Betha) Istennőt, Holdat, főpapnőt, anyát, mágiát, sejtelmet, sorsot, tudatalatti tartalmakat, lelket, termékenységet, bőséget, szaporodást, termést, ikret, tükröt, tükröződést, madarat és házat is jelentett egyszerre.
A betűk ily módon megőrzött szimbolikus számértékeinek értelmezésén alapszik nagy részében a Kabbala. Nincsen ebben semmi ördöngösség. A befogadási nehézség, részletes és általános metafizikai ismeretek hiányában, csak annak megértésében áll, hogy a családnevünk és a személyi nevünk számértéke, valamint a születésünk dátumának különböző értékei (azok kombinációi) hogyan hatnak a személyiségünk alapvonásaira, jellegzetességére?
Aki e részletkérdést teljes mélységében meg akarja érteni, azt arra kell megkérnem, hogy lapozzon belé a X.- XI. osztályosok fizika könyvébe és ott tényleírásokkal alátámasztott bizonyításokat talál arra vonatkozóan, hogy a fizikai természetben (tehát az anyagi - természeti világban), a legstabilabb és legszilárdabb szubsztanciának képzelt un. anyagban is minden atomi és szubatomi részecske egy jól meghatározott és állandó rezgési állapotban van, amelett, hogy ezek a részecskék is mindössze olyan energiakvantumok, amelyek egy - egy számukra rögzítettnek számító un. fix pont körül keringenek iszonyú negy sebességgel. A különböző anyagi formák és anyagi állapotok közötti különbséget a részecskék különböző rezgési frekvenciája, száma és forgási sebessége adja meg, vagyis az, hogy milyen rezgési frekvencián belül (felső és alsó rezgési frekvencia határértéken belül) létezik egy bizonyos anyagi struktúra.
Azon anyagi állapotok közül, amelyeket az ember képes érzékelni, a legalacsonyobb rezgési frekvenciákon a szilárd fémek (ólom) és a különböző kőzetek atomjai léteznek. A legmagasabb frekvenciákon a fény hullámai. Léteznek a fény hullámok rezgési frekvenciáit is meghaladó frekvenciák szintjén is anyagi megnyilvánulási állapotok, de ezeket az anyagi állapotokat az ember már nem tudja érzékelni biológiai érzékszerveivel. (Ezért mese pl. az aura fizikai érzékelése, vagyis az aurának az alacsonyabb rezgési fokon létező emberi szemnek a sejtjei általi érzékelési képessége segítségével történő látása.). Az egyetemes lét viszont nem záródik le az anyagi világ legmagasabb rezgési fokozatokon létező állapotaival. Mindösze a materialista - tudományos szemlélet a hibás azért a tizenkét - tizenhárom éven keresztül belénk sulykolt lét-koncepcióért, miszerint az anyagi világ, vagyis a teremtés határhelyzetén álló, legalacsonyabb vibrációs fokozatokig eljutott anyag (amely végső soron, mint szilárd massza nem is létezik!) az alapja mindennek. Hogy ez az alap és innen indul ki, innen létesül minden. Hogy az anyag a lét bázisa és innen van felépítve minden.
A dolog pontosan fordítva igaz: a legmagasabb rezgési frekvenciákon létező abszolút szellem (vallásosan: az Úristen) az alapja és létrehozója mindennek és az anyagi létformák és létállapotok csak következményei és végső megnyilvánulási formái az Abszolút Szellemnek.
A teológia első tétele egybevág a metefizika alapigazságával: Minden, vagyis az egész világmindenség az Istenből, tehát az Abszolút Szellemből jön és így minden, ami létezik, az abszolút szellemnek a megnyilvánulása. Érdekes, hogy épp a vallásos kelet-Európában, az iskolákban igyekeztek belénk verni ennek a fordítottját, vagyis azt, hogy az anyag az alapja mindennek Ez az áthidalhatalan szakadék a vallás állítása és az iskolában tanított "tudományok" között, akkora szellemi schizofréniát okozott például, hogy az idősebb Erdéli magyar újságírók máig szidják az asztrológiát és primitív spiritizmusnak neveznek mindent, ami az asztrológiával, illetve a spirituális tudományokkl összefüg, miközben a sok életneyerési gazdasági és tudományos technika ismertetése mellett, vallásos oldalakat közölnek, de a világ összes kincséért sem hagynák ki a lapjukból a napi, vagy a heti horoszkópot. De annyira ezt, a fordított helyzetet igazolja látszatival a mindennapi életünk is, hogy különös szellemi éberség szükséges ahhoz, hogy az ember ne essen a fejjel lefelé álló világ- és létszemlélet csapdájába. Ezért most ismételni fogom magam: az anyag nem más mint a szellemnek egy nagyon tömör és egy nagyon alacsony rezgési frekvencián belüli megnyilvánulási állapota. Az anyagi világ tulajdonképpen a teremtés végső, határhelyzeti (legutóbbi) állapota. (Azért oly kemény és áthatolhatatlan egy-egy anyagi állapot és anyagi struktúra másik számára.) Az anyagnak a létezése tehát egy bizonyos rezgési skálán (fokozatokon) belül történik. A fényhullám és a fényrészecske és más, még a fénynél is finom állapotban levő anyagi állapotok és formák rezgési fokozatánál (ami az anyagi világ legmagasabb rezgési fokozatának felel meg) magasabb rezgési szinteken is, létezik teremtett világ. Az anyagi világon túli, finomabb létállapotok és létformák, az érzelmi és gondolati állapotok, a tér -idő dimenzióban létező anyagi világ rezgési frekvenciáit meghaladó, tér - idő feletti rezgési állapotokban (dimenziókban) léteznek. Ezek az intenzív és finomabb létformák számunkra egyáltalán nem idegenek: ez a mi érzés- és gondolatvilágunk, ez a lelkünk és a szellemünk, ez az imaginációnk világa. Ezen a rezgési állapotokon felül található a mi személyes gondolatainknál is magasabb vibrációs fokozatokon létező szellemi létállapotok és létformák, a spirituális és ideális állapotok, valamint az abszolútum világa.
A spirituális dimenziók világ viszont nem rajtunk kívül létezik, hanem mi bennünk: egyszerre van benne az alacsony rezgési frekvenciákon létező anyagi testünk az anyagi világ frekvenciáin túli szellemi létállapotokban és ugyanakkor az individuális anyagi létezésünk által létrehozott érzékelési képességünkkel, észlelésünkkel és tudatunkkal önmagunkon - egyéni személyünkön - belül érzékelhetjük és tudatosíthatjuk az anyagi világon túli létállapotokat és létformákat egészen a mi személyünk és létezésünk alapját képező abszolútumig. Vagyis a teremtés határ -állapotában található, és az ilyen, anyagi érzékelésre képes biológiai testünk van „beágyazva” -”becsomagolva” a finomabb rezgési állapotú létállapotokba: a határtalan abszolút szellembe és az általa teremtett spirituális dimenziók világába. Ez a szellemvilág az ősi lét-eszenciák: az ősideák és az egyetemes törvények, a keresztény misztika elnevezésében: az Arkangyalok, az Angyalok és a Kerubok, vagyis a Pneuma világa. Az anyagi dimenzió létformái, egytől egyig az asztrál és a mentáldimenziók alacsony frekvencia - állapotokban megszilárduló (határhelyzetbe került) létformái. Minden anyagi létforma ezeknek a magasrezgésű létformáknak, ezen őserőknek és egyetemes törvényeknek a kölcsönös áthatolásából és megtermékenyüléséből létrejövő megnyilvánulása, határhelyzetbe (végső állapotba) került, kivetülési formája.
Az ember egy, az összes létállapotot magában hordó (több dimenziós) lény és a többi lénnyel együtt, szelleme (aurája) által be van ágyazódva az Abszolutumtól elkezdve, az összes létállapotba, ha tudomást vesz erről, ha nem. Ezért szüntelen, de többnyire öntudatlan kapcsolatban áll az aurájának finomabb erőterein, pontosabban a finom auratestjein keresztül ezekkel a világegyetemet kormányozó és a teremtett világot állandóan újjá alakító, a fizikai dimenziónál sokkalta finomabb, de ugyanakkor annál sokkal hatásosabb: erősebb szellemi eszenciákkal: magasan szervezett, morfogenetikus létterekkel, léterőkkel, ősideákkal (teremtési őserőkkel) és idea-struktúrákkal.
Mivel akárcsak mi, a szüleink is közvetlen kapcsolatban álltak (esetleg tudatosan is, de többnyire öntudatlanul) fogantatásunk, magzati életünk és születésünk időszakában ezekkel az isteni léterőkkel, nem véletlenül választották ki számunkra a személyi nevünket. És persze, nem véletlenül születünk épp azoknál a szülőknél, akiknél születünk és nem véletlenül születünk abban az időpontban, amelyben éppen megszületünk. Az utóbbi egy nagyon összetett, az asztrológia hatáskörébe tartózó témakör, most próbáljunk megmaradni a számok és a névadás, a névviselés közötti kauzális összefüggéseknél. Szüleink tehát nem véletlenül, nem saját önkényes gondolkozásuknak, vagy a szeszélyes fantáziaviláguknak a hatására keresztelnek el bennünket. Szintén Hamvas Bélánál (Mágia Sutra) olvashatjuk, hogy a keresztelés nem jelent mást mint valakinek az alap vibrációs színezet (lelki-tudati struktúra) meghatározását, megnevezését, elismerését. A családnevünk valamely, az abszolút szellemnél alacsonyabb frekvencián létező ősidea csoporthoz, úgynevezett lélekcsomóhoz: a számok és az asztrológiai konstellációk által is megtestesített spirituális erőtérhez tartozik, vagyis a családnév önkéntelenül egy bizonyos csoportszellem befolyásához köt bennünket, és tudattalanul befolyásol: Ez a családnév, az egyéni és a csoport-karmánknak megfelelő, nyugalmas, vagy zaklatott és ezért éppenséggel tragikus léthelyzetekben tart bennünket, ameddig metafizikai (isteni) öntudatunk felébresztése által, nem vesszük saját kezünkbe személyes sorsunknak az irányítását.
A neveknek az ős-ideákhoz való visszavezetéséről, vagyis a neveknek az ősideákra való vissza-utalásáról, gondolom, nem kell már az előbbi részletességgel írnom. Ere vonatkozó irodalmat bármely jól felszerelt városi könyvtárban találhatunk, de nevek szellemi jelentés-tartalmára vonatkozó elemi információkat beszerezhetjük a legegyszerűbb személy, vagy utónevekről szóló kézikönyv segítségével is. És ez a csoportkarma szerinti névátalakulás akkor is az ős-szimbólumok által jelképezett (megtestesített) ős-ideákhoz köt bennünket, ha egy családnév valamely, csak a középkor folyamán megjelent szakmára, vagy más, újkori foglalkozásra, vagy nemzetre vezethető vissza közvetlenül. (Kovács, Szabó, Halász, Timár, Szőcs, Ungureanu - Magyari - Oláh - Román -, Toth, Horváth, stb.) Hiszen minden szakma és minden emberi foglalkozás, és minden nemzet bizonyos emberi (szellemi - lelki) tulajdonsághoz kapcsolódik, vagyis a létszükségletekhez és az életkérdésekhez való bizonyos, szellemileg meghatározott (szimpátiás) viszonyulási módhoz és kapcsolat-formához és ezáltal "a létről való gondoskodás", vagyis a megtestesülés (határhelyzetbe kerülés: vibráció csökkenés, lét megnyilvánulás) valamely ősprincípiumához és kiegyenlítődési lehetőségéhez vezethető vissza.
Már csak egy lépésbe kerül, hogy a személyi számunkat, vagyis a személyes számainknak megfelelő sorsképletünket megtaláljuk: Az aritmológia műveletei egy aritmológiai rendszeren belül arra irányulnak és a rendszer számainak haladványaival úgy számolnak, hogy a rendszeren belüli Egységes Mindent jelölő legnagyobb számot (például a pythagoreusi rendszerben a tízes) követő számoknak a rendszertől történő, haladványszerű eltávolodását (növekedését) megállítsák és a saját alapgyökéhez - és így az egyhez való elsődleges sorrendiségéhez / minőségéhez/ - való visszavezetését biztosítsák. Ugyanis az aritmológiában a kauzális minőségek fontosak és nem a mennyiségek. A kauzális minőségek viszont nem mások mint a tíz ősi teremtőerő, amit például az asztrológiában a naprendszer tíz bolygója testesít meg (a naprendszer tíz bolygója, az egyetemes tíz ősi teremtőereő eg - egy jól meghetározott fizikai megjelenési formája) az analogia és a vibráció törvénye alapján. Ugyanakkor az is érthető, hogy a kiegyenlített Teremtés és a Teremtő teljességét, vagyis a MINDENT jelentő egységes szám, a tízes után már csak ismétlődnek az alapszámok. Az általunk használt tízes aritmológiában a 11-nek a megfelelője a kettő, vagyis az 1+1=2, a tizenkettőnek a három, a tizenháromnak a négy... Ezért a tízes aritmológiában a több jegyű számok elemeit addig kell egymás között összeadni, ameddig egy 10-en, vagyis a legmagasabb haladványt jelentő, tízesen aluli számot nem kapunk. Példánkban a szerző (Kozma Szilárd) születési dátumát képező 1953. XI. 17 szám, átalakul: 1 + 9 + 5 + 3-á és 1 + 1-é (11), valamint 1 + 7-é, aminek a végösszege: 18 + 2 + 8 = 28. A 28 rész-elemeit újra összeadva (2 + 8 = 10) 10.-et kapunk, vagyis egyet. A Kozma betűértékének összege 21, vagyis (2 + 1 = 3) három és a Szilárdé úgyszintén 3. így tehát a Kozma és a Szilárd számértékeit összeadva (3 + 3 = 6) hatot kapunk, ami a Jupiteri princípiummal, a hierarchia-tudat, vagyis az értékítélet és az értéktudat létköréhez, az értékítélet motívuma által felvetett problémakörökhöz kapcsolja a szerző személyét többek között. És valóban: a szerző személyi horoszkópban a Jupiter igen fontos szerepet foglal el, aminek következménye, hogy a mindennapi életében is, már gyermekkorától kezdve kiemelten fontos szerepet jelentettek a baráti viszonyok.
A Tarot aritmológiájában a hatosnak megfelel a Válaszút, az értéktudati válságoknak, az útkereséseknek, az útkereséssel járó kétségeknek és kríziseknek az Ikonja. Az asztrológiában a Jupiter mellett, a hatos a VI. horoszkóp házra utal. Ez, alacsony megvalósulási szinteken, tehát a hatos az alacsony vibrációs állapotokban a kényszermunka, a robot, a nyűg, a kényszerű teher- viselés, a sorozatgyártás és a munkahelyi megbetegedések, a munkahelyi konfliktusok életterületét jelöli. Finomabb - szellemibb - megvalósulási szinteken, vagyis magasabb vibrációs állapotokban viszont a kultusz és a kultúra megvalósulási köreire, a szellemnek az anyaggal és az anyagnak a szellemmel való konkrét egybekapcsolódási életterületével áll kapcsolatban A szerző horoszkópjában a legfőbb horoszkóp-elem, a legfinomabb spirituális életfeladatkört jelző Felszálló Holdcsomópont áll. Amennyiben ezt tudatosítja magában a szerző, a munka és a kötelesség számára idővel a művelés, a nemesítés és a szellemi cselekvések életfeladatává, lehetőségévé válik. Az asztrológiai VI. földház a Szűz napjegynek a földi megjelenési (megnyilvánulási) formáit testesíti meg és mint tudjuk, a Szűz csillagképe pontosan a nemesítést, a nevelést, a művelést, de még inkább a kultuszt, kultikus életvitelt, vagyis az anyag átszellemítése érdekében tett mindennapi cselekvési formákat jelenítette meg az ember számára az archaikus időkben.
Különböző személyes kombinációkat kaphatunk, mint például a kétszer három, vagyis a három plusz három, ami hatot ad és ami a hatos szám által jelzett problémakört jelenti, vagyis a tűz és a vízháromszög egymással szemben álló feszültségét, konkrétan a szerelmi-páros kapcsolatok feszült mivoltát és kiegyenlítődési, harmonizációs nehézségeit, amivel a szerző élete első felében rengeteget küszködött, és aminek a betegségek szintjén is jelentkező következményeit is tapasztalnia kellett.
Ugyancsak e problémakörhöz kötődik a szerző kevésbé használt, de "hivatalos" harmadik neve is, a Botond. Ennek a számértéke kettő és már tudjuk, hogy a kettő a Holdat, az anyaságot, férfiak esetében az anyához fűződő viszonyt és általában a szülői minőség problémakörét jelenti. Pontosabban annak problémás sors-helyzeteivel, a szükség és a bőség őselvével, vagyis az anyagi alapok megszerzésének a gondjával való viaskodást, valamint a tudattalan mélyrétegekben rejlő lelki tartalmaknak a teljes feltárásának a szükségességét jelzik. És mindezen túl a Kozma Botond Szilárd összértéke (3+3+2) végül is a nyolc számértékét adja, ami azonos a l7-i születésnapnak a 8-ra visszavezetett számértékével, ami a nyolcadik konstellációhoz: a Skorpió spirituális erőteréhez vezet, amelyben a szerző született és amelyben nem kevesebb mint négy bolygó állt a születésekor. Ez megint a megrázó szerelmi veszteségek, a rendezetlen szexualitás, valamint a világi életről és a világi sikerekről való lemondás által feltételezett spirituális újjászületés életterületének felel meg. Minderre ráadásként a Skorpió uralkodó bolygója a Plútó, ott áll a szerző horoszkópja első házában, közvetlenül az Ascendens, vagyis az I. házcsúcs mellett. - Itt kötődik vissza tehát minden a születési dátum aritmológiai összegéből kikerekedő l - hez, hiszen ezáltal rendkívüli jelentőséggel bírt a szülött életében az Ascendens igazi, metafizikai értékű jelentésének megértése és annak a személyiség-tudatába történő integrálása. Ami nem is történhetett meg egykönnyen, hiszen az Ascendens melletti diszharmonikusan fényszögelt Plútó, nagyon veszélyesen aláaknázott területté változtatta a diszharmonikussá tett Nap által uralt I. ház életterületét is (hatalmi ambíciók gyökereinek a felfedezése, átvilágítása és felszámolása például).
A születési dátum összszámértékének (1953, vagyis 1+9+5+3) megfelelő l0-es a leginkább a Bak-Sárkányfej megvalósításában kerekedik ki teljes egészében. Ugyanis a zodiákusbeli Bak napjegy megfelel a személyi horoszkópok X. földházának. További részletezésekbe nem bocsátkozom, hiszen ez, az olvasó érdekszféráitól távol eső szerzői intimitások fölösleges kiteregetéséhez vezetne. A személyes példa célja mindössze arra jó, hogy személyi horoszkópja segítségével az olvasó is képessé váljon személyi számainak a jelentését megtalálni a saját életében. Személyes élményeink alapján ugyanis könnyebben megértjük és könnyebben elfogadjuk: igenis létezik metafizikai összefüggés emberi személyiségünk, vagyis a személyiségünk által befolyásolt élettörténetünk (sorsunk) és a számok által hordozott rezgési interferenciák (Hamvas Béla szerint: interpenetrációk), azaz a számok által megjelenített egyetemes ősminőségek között.
A fentiek alapján tehát, számomra, nagyon fontos és lényegi információkat hordozhat egy szám. Igenis személyes relációba léphetek egy adott számmal, annak függvényében, hogy ez a szám milyen aritmológiai relációban áll az én alaprezgéseim minőségi - spirituális számértékével, vagyis a személyem kauzalitásával. (Születésem értelmével és életem spirituális céljával.)

V. A kettős kauzális értelmezése, mint az aritmológia és a metafizika sarokköve.

E hosszúra sikeredett, de a sok ködös ("számmisztikus") fantazmagória eloszlatása miatt szükségesnek tartott, ok - okozati összefüggést feltáró kitérő után, nézzük meg, hogy mi is az, amiért a Szőcs és a Hamvas féle számértelmezéseket nem találtam kielégítőnek és azokat miért nem találom helyesnek a kettősnek az értelmezésében, pontosabban: miért nem találom ezeket a szám értelmezéseket a második szám minőségi értelmezésében a metafizikai realitásnak megfelelőnek? A kettős szám spirituális jellegének részbeni félreértése nem Hamvas Bélától és nem Szőcs Istvántól származik, hanem annál régebbi, mondhatni, ősibb eredetű és visszavezethető a patriarchális (Yang jellegű), vagyis férfi típusú civilizáció kialakulásának elejére. Oda, ahol a világ és a teremtés metafizikai értelmezése vallásossá, majd filozófiai jellegűvé alakult. Ettől az időszaktól a kettőst a világ összes népeinek nagy kultuszaiban és kozmogoniáiban, majdnem egyöntetűen és majdnem egyértelműen, kizárólag a Yin princípiummal, vagyis a nővel, az anyaggal, a hasadással és az osztódással, a meghasonlással és végül a megosztottsággal, vagyis a diabolikus hatalmakkal (lásd: diabolosz - megosztás, szimbolosz - egyesítés) hozták analogikus kapcsolatba. Egyes misztikus értelmezések a kettőst egyenesen ördögi számnak, illetve az ördög számának vélik, e hamis alapállásból kiindulva. Ezzel szemben a maszkulin princípiumot, vagyis a férfi-erőt: a Yang-ot, az Egyel és a szellemi hatalommal, az első princípiummal hozzák összefüggésbe. A feminin princípiumnak kizárólag a megosztó erőkkel való szimbolikus asszociálásától már csak egy lépés választ el ama fennkölt következtetésig, hogy az anyagi test és a nő maga az ördög. Ezt egyes misztikusok titokban, vagy nyíltan ma is vallják. Mint hogyha a Yang (Fény) előbb lehetett volna valamiért, vagy valamitől Jinnél (A Szeretetnél)! - Lásd a nagy Mózesnél a férfi Ádámot, aki valamiért hamarabb megteremtődött a nő Évánál.
Az ember csak ámul, hogy mennyi zavaros teológiai spekulációt és romantikus költői fantazmagóriát hordott össze az előjogait féltő, öntelt férfias papság ezen önkényes téveszméje igazolására és fenntartására. Holott egyáltalán nem azon múlik a férfiasság, a megtermékenyítő férfiui princípium személyi megtestesítése, hogy a tudós férfiak a nőt, vagy a férfit tekintik-e előbb teremtettnek (a kreacionizmusban egyébként sem hihet a huszonegyedik század elején egy magára valamit is adó gondolkozó férfi!) és egyáltalán nem ez a metafizikai realitás és ennek az ontológiai tévedésnek a kimutatása roppant egyszerű:
Az Egy, amint korábban már említettem, az egységes egyetemes létezés szimbóluma és az emberre vonatkoztatva, mindenkinek ez az első szám első személy. Ez mindenkinek a személyes Egy-e, vagyis az énje, én-tudata, akár nő, akár férfi személyről van szó. Az egynek az asztrológiában a nyers, természeti én-tudatot és a természeti: az individuális személyt megtestesítő Nap felel meg, valamint a Kos spirituális erőtere és az annak megfelelő egyes horoszkópház életterülete. Az egy még nem szám. Az egy az egyetemes lét Egy-e, az abszolút megbontatlan lét. A szám és a hierarchia, tehát az Első(!) csak akkor keletkezik, amikor a Lilith hatására az Abszolútum megnyilatkozván Teremtővé válik a teremtő aktus által, ami létrehoz egy új állapotot: a Teremtést. Ezáltal létre jön az abszolútum új minősége: a Teremtő és a Teremtés egymástól elhatárolódó állapota. Ez a kettős állapot az elhatárolódás, különböződés és tükröződés. Az első teremtési aktus már önmagában kettős tehát, és e kiáradás hozza létre ugyanakkor a Yint és a Jangot is, a szubsztanciát és az eszenciát, a feminin és a maszkulin princípiumokat. Az abszolút tudat átalakul külön Léttudattá (Vagyok) és Éntudattá (Én vagyok az Én vagyok), ami a teremtés hetedik aktusában ez úgy jelenik meg mint az Én és a Te kettőssége.
A kettős tehát az első megnyilatkozás következményének a szimbolikus jele, az egyetemes teremtés, az első megnyilvánulás által létrejövő, első osztódásának és első sokszorozódásának a szimbóluma! Az Abszolútum a teremtés aktusában Teremtővé és Teremtéssé válva, egyszerre ketté osztja és megkétszerezi, majd a teremtés folyamatában megsokszorozza magát és így az egyetemes egységes létezés első kiáradó megnyilvánulása a kettőben ölt testet. E primordiális teremtő mozzanat által jön létre elsőként a két világalkotó pricípium, a Yin és a Yang, a Szeretet és a Fény egymás feltételeként, egymás kiegészítőjeként, valamint egymást megtermékenyítő és újjászülő lét-lehetőségként: egyetemes potencialitásként. A kettő tehát nem a Yin, vagyis nem a nő önmagában férfi nélkül és nem az anyag szellem nélkül, hanem maga a FIÚ, vagyis a Yin és a Yang egyben. A kettő az abszolút megnyilvánulás első következménye, amiben jelen van a Yin és a Yang is együtt és egyszerre.
Továbbá a Yin maga az első megnyilatkozás által (A kettő által!) létrejövő szeretet- szubsztancia, (Isten misztikus teste), az anyag ősképe (Ős-idea szubsztanciája) amely az első kiáradásnak, vagyis az abszolút egység megbontódásának és megsokszorozódásának a következménye és ugyanakkor az egységbe való örök és állandó vissza- és bekapcsolódásnak a feltétele és következménye. Az átvilágító, szeretet-provokáló, megtermékenyítő, irányító, ellenőrző, alakító Yang, a tudatos kiáradás akarata, a kiáradás tudata, a Teremtő Fénye, a kiáradás tapasztalata és ismerete, amely átvilágítja a Teremtést és a Teremtőt is egyszerre.
Ebben a metafizika valóságismeretre alapozott teremtés -értelmezésben megérthetjük és feloldhatjuk az ősi kozmogóniáknak az első paradoxonát (misztériumát): a kettő nem csak második mozzanat (nem a Yin vagy a Yang önmagában), hanem két különböző isteni megjelenési forma is egyszerre. Ezért van, hogy mialatt az emberiség ős-kinyilatkoztatásait őrző szentkönyvekben a feminin princípium, vagyis a szubsztancia-kiáradást é az egységhez való visszacsatolódást, a Szeretetet, a Yint, a Philo-Szophiát értik, és ugyanakkor a nőt magát a hasadással és a meghasonlással, a diabolikus megosztottsággal és ezért egyes szélsőséges misztikákban magával az ördöggel hozzák kapcsolatban. Ezt a misztikus koncepciót nem csak egyes a teremtés mítoszok, hanem az őskorból fennmaradt különböző nyelvformák is őrzik. Ezt az ellentmondást próbálták feloldani az keresztény vallás dogmatikus alapjait lefektető teológusok azzal a dogmatétellel, hogy a fiú (Jézus Krisztus) egylényegű az atyával, amit megspékeltek azzal a misztikus spekulációval, hogy az istenfiút megszülő Szűz Mária (Az istenanya: a Nő), utólag egylényegű lett az isteni fiával. A nőnek, illetve az anyának(!) ez az utólagos rehabilitációja viszont egyáltalán nem hozta endbe a dolgokat és a keresztény hagyományokhoz ragaszkodó modern családokban, ma sem tudják még, hogy kell-e a nőnek, illetve a családanyának a gyermekszülésen, gyermek- és csalágondozáson kívűl mással is foglalkoznia, személyi öntudatát felsőfokú tanulmányokkal és "férfiakhoz méltó" munkával fejlesztenie, pénzkeresettel erősítenie ás anyai öntudatát gyengítenie (Lásd a személyi autonómiát látszólag biztosító un. anyagi alapok mgszerzése után, illetve a karrierépítés után, vagyis harminckét - harmincöt éves korukban családot és gyermeket "vállaló" nők "reményteljes" várakozását és reménytelen megaláztatásait a lombik bébi programokat végrehajtó nőgyógyászok kabinettjeiben és kezelő - műtő asztalán!), vagy inkább a családi tűzhely: a falanál és a gyermekek mellett maradnia?
A helyzet tehát semmit nem javult a Mária - Isten-anya rehabilitációjával tehát, mert egyrészt maradt a nők személyi öntudatát és ezáltal a spirituális fejlődését háttérbe szorító, illetve azt teljesen megakadályozó patriarchális család-modell, ami ellen a nők jogosan lázadnak, másrészt, egyre nagobb teret hódít a feminizmus és az egyke gyermeküket barátként, társalkodó partnerként használó, nevelő - butító, családot és több gyermeket vállalni semmiképp nem hajlandó nők száma, vagys a civilizációs sterilitás térhódítása. (Hogy a teremtés eredeti értelmével meredeken szembehelyezkedő homoszexuális házasságok szaporodásáról - térhódításáról ne is beszéljünk.)
A Tarot rendszerében a kettős kártya a tudattalanunkban rejtőző, kiismerhetetlen és teljességükben feltárhatatlan "misztikus" ősképeket (C.G. Jung szerint az emberiség kollektív emlékezetét) és a bennünk rejtőző mágikus teremtőerőket ábrázoló Papnő Ikonja felel meg a kettősnek.
Az asztrológiában a Hold az anya-nő szimbóluma elsődlegesen és ugyanakkor a bőséggé, a szaporodásé, a megtermékenyülési és szülési potencialitásé, az egyetemes teremtésben való közvetlen részvételé. Így tehát a Teremtő Abszolútum (Isten) a teremtés második mozzanatában, nem csak megosztja magát, hanem ugyanakkor meg is sokszorozza, vagyis megkétszerezi. Ezért a Jin is kettő, vagyis második, de ugyanakkor a Yang is kettő, tehát ő is "csak" második. Nincs és nem is lehet rangsor a kettő különböző két eleme között, mert a kettő ugyanaz: kettő, de külön külön, mindegyik kettő, azaz fiú, vagy leány, de így is úgy is ugyanaz: feminin, vagy maszkulin megnyilvánulás. Jézus mindössze azért nevezte Fiúnak önmagát, amikor önmagáról, mint megnyilvánulásról beszélt, mert különben feloldhatatlan zavart okozott volna hallgatósága és tanítványai képzeletében.
Magyarul és szám-értelmezésben: két-ségeket okozott volna, amitől egyes tanítványai talán két-ségbe is estek volna... mivel a kettő jelentéséhez tarozik az első fél és az első tört kérdése is, ugyanis a kettő, két egyenlő félre töri az egyet. Innen tehát a kétség-be esés és a megtöretés fogalomrendszere is és innen a magyar nyelv fél-elem kifejezése is. Ugyanis az az ember fél, aki csak félnek (csak nőnek, vagy csak férfinak) tudja és hiszi magát, aki nem képes az egységes lét átélésére, aki nem tudja visszakapcsolni (religio) önmagát, vagyis léttudatát az egyhez, az Isteni Egységhez, nem képes, amint a hindu metafizika (Véda) mondja, a teremtői azonosság átélésére. A mindennapi életben is csak a fél tudatú, a csak női, vagy férfi tudattal rendelkező emberek félnek állandóan, mindentől és mindenkitől. Az egész- ségesek, vagyis az egyetemes egységtudatban élő személyek nem félnek, mivel ők nem fél lények. Ezért kettőhöz tartozik az alkimiai oldás művelete is, vagyis a kettősségből való oldódási képesség személyes megvalósítására való tudatos törekvés. Ez már az újraegyesülés felé tartó Fény és Szeretet kölcsönös egymásba hatolódásának a kezdete: az oldás és az oldódás művelete, a görcsős egyoldalúság felhagyásának a művelet, amikor a fény áthatja a szeretetet és a szeretet magába fogadja a fényt és megtelik vele.
Ez, az egyetemes oldódási törekvéssel való közvetlen kapcsolatunk az, amely a három őserejének megértéséhez, az áthatolás és a kiegyenlítődés megvalósításhoz, a szent szellem befogadásához vezet.

VI. A hármas egység, avagy a legegyszerűbb aritmológia

A Három a kettő egyesítésének és (harmónikus, illetve teljes!) egyesültségének a jele. Az első egységesülés tehát a hármas által történik, ami nem más, mint a kettőnek, vagyis a Yinnek és a Yangnak az első, kölcsönös áthatolásából és kiegyenlítődéséből létrejövő egysége, maga a Szent Szellem, a Logosz, magyarul a Szent Lélek. Metafizikai szempontból a három nem egy különálló harmadik elem, hanem a kettőnek, a Yinnek és a Yangnak az állandó folyamatban levő kölcsönös kiegészülése, egymás - áthatolása és az átfödése. A kiegyenlítődő kiegészségülés mozzanata: az Egész- ség hármas egysége. Az első tökéletes áthatolás: az egyetemes interpenetráció. Nem egy külön harmadik elem, hanem a kettőnek az egysége: a Jinnek és a Jangnak az egysége: a Jen. A teremtő és a teremtés egysége: az új Abszolútum, amely folytonosan és folyamatosan létrejön és megvalósul. Az új Jeruzsálem, amely folytonosan épül. A Logosz. A Szent zsellem. Ez a lét és a teremtés eredeti célja, értelme és rendeltetése. A kiáradás, illetve a szétbomlás és sokszorozódás utáni egyesülés a kölcsönös áthatolás és kiegyenlítődés, az inqualieren (equador) által.
A materialista világlátás és a számoknak a mennyiségi értéke szerinti gondolkozás következtében jött létre az a koncepció miszerint a férfi és a nő egyesülésének eredménye egy harmadik elem: a gyermek, vagyis a gyermekek. Az új lét-lehetőség, új megnyilvánulás születése, a gyermek fizikai személye tehát, csak természetes következménye és leképeződése az egyetemes kiegyenlítődés és egységesülés utáni újrateremtődésnek, férfi és a nő fizikai egyesülésének, vagyis a fizikai létben is megkísérelt (mert nem minden kapcsolat folyamán véghezvitt), újrajátszott egységesülés következményének.
Az újszülött is a kettőst, a Fiút, vagyis az új abszolút megnyilatkozást, az új egyetemes teremtést és teremtődést jeleníti meg tehát, a saját nemi meghatározottságának megfelelően. Ő nem elsősorban a szülők egységének az eredménye (produkciója), nem a szülők harmadik eleme, hanem az Abszolútumnak a Lilith princípiuma által okozott feszült véghelyzetek (végső állapotok) egyikének, egy új kiegyenlítődési lehetőségét megtestesítő megnyilvánulása: Istennek a Fia. Mint ahogy mindannyian Istennek a fiai és leányai vagyunk, nem csak a Názáreti Jézus. Mindannyian én-ek vagyunk, akik a bennünk levő Krisztuson, vagyis az isteni felelősségtudaton keresztül kötődünk a nagy Énhez, az egyetemes lét-tudathoz: a Teremtő Istenhez. A gyermekeink nem a miénkek, nem mi csináltuk őket, hanem Istennek a mi egységesülésünkön keresztül történő megnyilvánulásai, újjászületései. Minden újszülött, jobban mondva minden emberi magzat önmagában az abszolútumnak egy jól meghatározott (a szülők, de főként az anya spirituális szubsztancialitása szerint elrendelt) individuális (egyéni) megnyilvánulási szüksége és kiegyenlítődési potencialitása (lehetősége).
A hármas tehát, az első teljes áthatolás mozzanatának, a Jennek (Szatva, Spiritus), az egyesítő hatalomnak, a teljes interpenetrációnak és az egyetemes megtermékenyítő-megtermékenyülő mozzanatnak, a megújulásnak és az újjászületésnek, a Szent Szellemnek (az áthatolás ős - logoszának) a megjelenítője. Nem a különálló harmadik eleme az egységnek, amely hiányzik a kettőből, hanem a két második elemnek, a Yinnek és a Yangnak az együttes minősége: az teljes kiegyenlítődési mozzanatban történő egyesülése, egységesülése. De a teremtés folyamata nem marad meg ebben az új egységben, hanem tovább teremtődik - történik és az Abszolútum a Teremtői állapota által újra és újra megsokszorozódik és megosztódik a négyben. Amennyiben tehát a gyermeknek számot lehet adni, az a négyes. És valóban, az asztrológiában a gyermekek köre a negyedik konstellációhoz, a Rákhoz, és az annak megfelelő életkörhöz, a négyes ház életterületéhez tartozik. A négy tehát egy újabb megnyilvánulása a háromban realizált egységnek, amelyben megjelenik a négy természeti alapelem: a tűz, a víz, a föld, a levegő alapelemek alapnégyese.
Az ötös, a quinta essentia, a négy alapelemnek és a négy teremtési mozzanatnak egy új minőséget létrehozó egyesülése. És így tovább: a páros számok a teremtői megnyilvánulás különböző fázisait és mozzanatait jelenítik meg, amíg a páratlan számok az újra egyesülés, az egységesülés mozzanatait.
És itt megint fontos eloszlatni egy metafizikai tévképzetet: nem kimondottan a nőhöz kötöttek a páros számok és a férfihoz a páratlanok. A férfi-nő, feminin-maszkulin feloszlások horizontális, természeti műveleteket jelölnek és a páros számok által jelölt hierarchikus szinteken (teremtési mozzanatokban) lineárisan valósulnak meg. A páros számok tehát az un. sokszerűsödés, a diverzifikáció, a sokszínűség, a sokszerűség, a pluralitás, a sokszorozódás és az osztódás, az osztottság létmozzanatainak felelnek meg különböző hierarchia -szinteken, miközben a páratlanok az unifikációnak. A zavaros misztifikációkhoz, vagyis rossz aritmológiához az vezet, ha a merkuriális (egy teremtési mozzanaton belüli: horizontális) létműveletek diverzitását összetévesztik a teremtési folyamatok közötti hierarchikus (vertikális: analogikus) megfelelésekkel. Ezért nagyon oda kell figyelnünk, amikor a különböző aritmológiák közötti megfeleléseket megnevezzük. Semmiképp sem szabad felcserélni az egyik aritmológiai rendszer elemeit a másik aritmológia elemeivel (például az asztrológia elemeit az alkímima elemeivel). De ugyanakkor szükséges ezeket az analogikus megfeleléseket megkeresni és a megfeleltetéseket elvégezni, hiszen a különböző aritmológiák külön - külön értelmezik, de együtt láttatják az Egy - Egészet, a Teremtést és a Teremtőt, a maga sokszínűségében és határtalan lehetőségeiben.
Az asztrológián belül az állatövben a Háromnak az Ikrek által megtestesített spirituális erőtér felel meg, valamint az Ikrekkel analógiában álló hármas földház életterülete, az elmélet és a gyakorlat, az elképzelés és a megvalósítás egyezésének, illetve ltérésének és zavarának, zavarainak az életköre. Ezért qaz Ikrek kettőssége nem a kettősségről szól valójában, hanem a hármas egység megvalósításának a lehetőségéről, illetve szükségéről és a megvalósításról (Lásd Hamvasnál a Realizációt.), illetve, disszharmonikusan a realizálatlanságról, a megvalósítás képtelenségéről, vagy elhibázottságáról, ahogy az Ikrek Sárkányfarokkal és Lilithel rendelkező személyeknél az többségénél lenni szokott.
A bolygók közül a Merkúr a hármas megfelelője, akár az alkímiában a Higany, de az alkimiai Merkúr jelentéstartalma nem azonos az asztrológiai Merkúr jelentéstartalmával. Mondhatni, hogy az alkimiai harmadik elemnek, a higanynak nagyobb fontossága van az alkímia rendszerén belül, mint a Merkúrnak az asztrológia rendszerében, hiszen az alkímiában a hetes, az asztrológiában a tizenkettes a legnagyobb szám.
A három az egyik alkímiai elem a három alapelem közül. Ő a Merkúr: a Sulphur és a Sal egyesítő ősereje, vagyis az Atya és a Fiú egyesítő ereje: maga a Szent Szellem. („Aki az Atyát bántja, annak megbocsáttatik, aki a Fiút bántja, annak is megbocsáttatik. De aki a Lelket bántja, annak nem bocsáttatik meg.”, mondja Jézus és nem véletlenül!). Nincs tehát közvetlen és egyértelmű megfelelés az asztológia Merkúrjának, a lineáris információáramlás őselvét és a lineáris összefüggés-teremtési és megkülönböztetési képesség őselvét megtestesítő asztrológiai elemnek, az intellektuális gondolkozási képességünknek a metafizikai jelentése és az alkimiai szentháromság őselvét megtestesítő Mercur átfogóbb és mélyebb jelentése között. Az alkimiai Mercur nem csak a harmadik minősége a tízesben kiteljesülő egységnek, hanem a két másik elemnek, a Sulphurnak és a Salnak a harmadik teremtési mozzanatban történő egységesülése mellett, az egyetemes rendeződés, az egységes rend folytonos és állandó helyreállitásnak és az egyetemes (és személyi) rendeltetés beteljesítésének az alkimiai jele. Hozzá kötődik separatio és az unificatio művelete egyszerre.
„Csak egymástól jól elhatárolt, egymással szemben jól meghatározott, a maguk meében jól meghatározott és elrendezett elemek egyesíthetők”. Az elválasztatlan és meghatározatlan, vagyis a rendezetlen elemek csak hamis egységet és hamis rendet: absztrakt és életidegen rendszert hozhatnak létre, amely ellen az önkényesen, vagy felületesen egyesített elemek fellázadnak és amelyet a jól meg nem határozott elemek felbontanak, mivel „Aki a Lelket bántja, annak nem bocsáttatik meg”.

VIII. A többi szám aritmológiai - metafizikai értelme

A négyes a Teljesség száma. A teremtés a hármasból előre halad a négybe, egy újabb lét-lehetőségbe, újabb teremtődési - megismerési megtestesülésbe, megnyilvánulásba, amelyben megjelenik a négy alkímiai alapelem. Megjelenik a stabilitásra és a bázisra való törekvésnek megfelelő FÖLD elem, ami számunkra analógiában áll a melankolikus vérmérséklettel és az északi égtájjal. Megjelenik a médiumitást, a feloldást, a magnetizmust, az áthatolást megtestesítő és a befolyásra és elváltoztatásra törekvő alkimiai VÍZ elem, aminek többek között a flegmatikus vérmérséklet és a Nyugati égtáj a természeti analogikus megfelelője. Megjelenik az életadást, a létesülést, a kimozdítást, a lelkesítést, az energizálást, az átváltozást és átváltoztatást, valamint a rombolást egyaránt megtestesítő TŰZ, elem ami a természeti elemek közül a kolerikus vérmérséklettel és a Déli égtájjal áll kapcsolatban. A minden irányból fújó isteni leheletet megtestesítő LEVEGŐ elem viszont a szangvinikus vérmérséklettel és a keleti égtájjal áll analogikus kapcsolatban. Ha a három az Egészség, a kiegészülés száma, a négyes a Teljesség, a kiteljesedés száma. Mivel minden ember (minden újszülött) a szülei és az anyai ági női ősszülei által fel nem oldott, be nem teljesített és ki nem egyenlített spirituális ellentéteknek és zavaroknak, spirituális és kauzális tévképzeteknek: diszharmóniáknak és feszültségeknek a megtestesülése, mindannyian úgy születünk a világra, hogy már születésünktől fogva aránytalanul találhatóak személyünkben - spirituális struktúránkban - ezek az alapelemek.
Spirituális életfeladataink nagy része éppen abban áll, hogy felfedezzük ezt az aránytalanságot és jól meghatározva azt az elemet (szellemi - lelki tulajdonságot), amely hiányzik az alaptermészetünkből, igyekezzünk azzal minél közelebbi kapcsolatot teremtve, megbarátkozni és harmonizálódni az elemet megtestesítő fizikai és pszichikai jelenségekkel, vagyis személyi tulajdonsággá tenni azokat a képességeket, amelyek analogikusan megfelelnek ennek a hiányzó elemnek. Van akiből a horoszkópja által is kimutathatóan a föld elem hiányzik, vagyis a megfontoltság, a kitartás, a türelem, az alaposság, az álhatatossáh, a hűség és a következmények szintjén gondolkozni - előre látni képes, valódi felelősségtudat. (Azért írtam valódi felelősségtudatot, mert a leginkább azok a személyek nem rendelkeznek valódi felelősségtudattal, akik első látásra a legfelelősségteljesebb emberek. Ők például a fontoskodó népi, konzervatív és liberális politikusok és az aggodalmaskodó szülők, akik a népeik jóléte érdekében és a gyermekeik iránti felelősségérzetükben „kitermelik”, vagyis letarolják az erdőket, akik az anyagi jólét növelése érdekében, vegyszerekkel kiirtják a bacilusokat, rovarokat a rágcsálókat és az összes mezőgazdasági „kártevőket”, miközben alapjaiban szétzúzzák a népeik és a gyermekeik egészségét biztosító természeti rendet. Minden látszat ellenére, ezek a roppant felelősséget hordozó tudományos, gazdaság, politikai világ tisztségviselői és szülői, valójában a legfelelőtlenebb emberek, mivel mindenáron a személyükön kívüli világban, vagyis külső természetben és külső hatásokkal akarják a népeiket és a gyermekeiket boldoggá tenni, ahelyett, hogy a beléjük nevelt etikai, politikai, gazdasági és természet-tudományos tévképzeteiket és ellenségképeiket számolnák fel és az egyetemes tőrvényekhez igazítanák az életüket).
Van akiből a szenvedélyesség, a felhajtóerő és az ambíció, vagyis a Tűz hiányzik, miközben egy másik személy természetében, sorsáben és életében, ennek a fordítottját észlelhetjük: a tűz, vagyis a szenvedélyesség és a minden és mindenki fölötti győzni akarás túlteng a nyers természetében. A Víz és a levegő hiányára, illetve túltengésére utaló jegyeket más tanulmányokban, főként az Egyetemes Törvények leírásában részletezem. Fontos, hogy ezeket a hiányzó, vagy túltengő és az alaptermészetünkön: a személyünkön elhatalmasodó, individuális, de tipikus karakterjegyeket, lelki-szellemi tulajdonságokat, illetve azok hiányát, fel kell ismernünk meg kell szereznünk, vagy fel kell oldanunk és át kell minősítenünk annak érdekében, hogy a négy alapelem harmonikus egysége helyre álljon és kiegyenlítődjön a személyünkben, a hétköznapi természetünkben. Fontos, hogy az ember szellemi-lelki fejlődésének folyamatában tudatosan integrálódjanak ezek a létteremtési fázisok, az alkímiai műveleteket is tartalmazó létmozzanatok.
A Tarotban a négyesnek a saját vágyélete és az ösztönvilága fölött uralkodni képes, ezeket a nyers erőket visszafogó és önmagában (személyiségében) kiegyenlítő, az így nyert szellemi energiákat (királyi képességeket) a társadalmi-közösségi élet szükségeinek alárendelő Király ikonja felel meg, aki ezen az áron és csakis ilyen módon lehet a négy alapelemnek megfelelő négy világtáj és mind a négy emberi őstípus (kolerikus, szangvinikus, flegmatikus és melankolikus) uralkodója.
Az alkímiában négyesnek az átvilágítás, a rendezés, a bevonás, a csomagolás, a keretezés, a helyezés, az egymáshoz és egymás mellé rendelés, az régi, lényegtelen kötődések (hamis egység- tudatból származó, vagy pusztán természeti determinációból adatott kapcsolatok) eloldása és az új lényegi kötődések létrehozása, vagyis a funkcióra és a fúzióra: a lényegi átalakulásra való előkészítés alkimiai művelete felel meg. Ezt az egyetemes létfolyamatot éljük át a szerelemi vonzódásban és durva vagy finom átélésekben a szexuális aktus közben. („Miattam összeveszik a fiú az apjával és leány az anyjával”). Érosz nélkül nem érthető a teljesség. Én mint férfi, csak úgy ismerhetem meg a bennem létező feminin princípium, a szeretet őselvét, a Yint, hogy mindent megteszek a folyamatos harmóniába kerülés érdekében a Nővel. - Egy olyan nővel, akivel az egyetemes tőrvények összhatására - de különösen a néggyel analogikus kapcsolatban álló Nemek tőrvénye hatására- , egy bizonyos fejlődési fázisban kölcsönösen vonzzuk egész lényünkkel egymást. A szeretővel és az anyával: a Vénusszal és a Holddal. E nélkül a tapasztalat nélkül egy férfi számára a teljesség lényegi elérése és átélése lehetetlen. Ezért kommpromitálódik szexuális botrányai miatt állandóan a cölibátust megszüntetni nem akaró katólikus egyház és ezért kompromitálódnak a családalapítás szentségét megtagadó szerzetesek és a remeték. Ezért mondja Hamvas Béla, hogy a szeretet az „Az anyák szeretete, nem a papok szeretete!”. A nő nélkül élő papoktól nem tanulhatok szeretetet, mert ők a Fény princípiumának a megtestesítői, de a gondoskodó - tápláló, gyógyító szeretet gyakorlati megtapasztalása és a diszkrét szertet-áramoltatási képesség kifejlesztése nélkül, valamint az áthatolás lelki és fizikai megtapasztalása, átélése nélkül, misztikus fantazmagóriává, vagy erőszakos és önkényes teóriává, ősi lényegében átéletlen és a valóságban kipróbálatlan képzelgéssé, száraz és kegyetlen tűzzé, vagy érzelgősen korrupt és misztikus istenlátássá lesz a Fény. Fanatikus, és, vagy fantazmagórikus káprázattá, majd sötétséggé és csak jobb esetben sűrű homállyá.
A négy megjelenésénél, a Jin s a Yang osztja meg és kétszerezi meg újra egymást: a Levegő és a Tűz elemek Fény természetűek, a Víz és a Föld elemek Szeretet természetűek. Ezért a Négyhez kapcsolódik a Nemek tőrvénye, az alapszubsztancia sokszorozódásának, a teremtett világ hatványozódásának, a vonzásnak és a taszításnak, a szimpátiának és az antipátiának, a káosznak és a zavarnak, a harmóniának és a diszharmóniának, az örvénynek és a kristálynak: Érosznak a tőrvénye. Ezért a négynek megfelelő asztrológiai elem a Vénusz. Mint spirituális erőtér a négynek a Rák csillagkép és a Ráknak megfelelő négyes ház erőtere: az otthon és a család életterülete felel meg.

Az ötös, amint korábban említettem, a négy alapelemnek a kvintesszenciája, az a mozzanat tehát, amelyben a négy alapelem lényeges alaptulajdonságai egyesülnek, anélkül hogy az alapelemek elveszítenék alapminőségüket. Megint arról van szó, tehát, hogy nem egy ötödik elemet kapunk, hanem az öt a négynek az esszenciális egysége, új minősége. Az ötödik létmozanatban keverednek és egységesülnek az alepelemek, a lét alapelemei és ebben az ötös egységben, idea-csiraként létrejön egy új strukturálódási lehetőség, egy új teremtési minőség: az élet és a halál ősideája. Az előbbi négy szám, egészen pontosan az előbbi három szám által megtestesített létmozzanat - mivel az Egy még nem szám, hanem ő a meg nem nyilvánult Abszolútum létállapota és ugyanakkor az egyetemes lét egysége Teremtővel és Teremtéssel együtt -, a hármassal egütt, még szimmetrikusan viszonyult egymáshoz. Az ötödik teremtési mozzanatban viszont megbomlik az alap-szimmetria és amennyiben nem a négy harmónikus egysége: kivintesszenciája: a qvinta essentia valósul meg általa, akkor, épp úgy, ahogy az ötös szám kettétöri a tízest, vagyis a tökéletes egység számát, az ötödik szinten megvalósuló hamis egység, a diszharmónikus ötös az egész teremtést veszélyeztető állapotokat idéz meg, hozhat léte.
Diszharmonikus megnyilvánuláában, negatív alakjában az ötös ugyanis az élet ellentétét: a hibás strukturáldást, a bomlást, a szét- és lebomlást, a degenerációt, a családi, a közösségi, társadalmi megosztottságot, a legalacsonyabb vibrációs szinteken létesülő, félelmen és kegyetlenségen, vagyis zavarodottságon alapuló, diabolikus (terrorisztikus) egységet szimbolizálja. Ezért az ötös, a felsőbbrendűen szerveződött (strukturálódott) élet, a bátorság, a nyílt céltudatosság és az öntudatos erélyesség mellett, ezek ellentéteként, a téves szerveződés, a gondolati irracionalitás, a gyávaság és a vakmerőség, az alattomosság, az intrika és a kegyetlenkedés, a félelem, az agresszivitás, és a közömbös passzivitás, a betegségek, a viszály, a beteges képzelgés és a beteges indulatok, a tömeges viszály, a szélsőségesség és a tömeges méretű indulatoskodás, a nemzeti heveskedés, a bosszú, a családi, a csoportos, közösségi, nemzeti és vallásos gyűlölködés és persze a nagy tömegnyomort előidéző háborúk száma.
A misztikában a lefordított, a csúcsával lefelé álló ötszögű csillag a sátáni és az infernális erőket, az Isten haragja nevű lét-állapotot szimbolizálja. Nem véletlenül választották ki eszmerendszerük szimbólumának a csúcsával lefelé álló ötszögű csillagot a fasiszták és nem véletlenül választják ma is ezt a jelképet a maguk számára a Sátánisták és mindenféle más, embertelen és Istentelen, terrorista szerveződések tagjai.
A Tarotban a főpapot, vagyis a felettes ént, a spirituális személyi tudatot jeleníti meg az ötös kártya. Vagyis a felettes Én-nel való találkozást, az Isteni Énünkkel való kapcolatot, a magas rendű élet-tudatunkkal: a Krisztussal való személyes kapcsolatot. A fentiek értelmében mindenki eldöntheti, hogy miféle kapcsolatban áll az egyetemes felelősségtudattal, az isteni Én-tudatával: nyílt, tiszta és esszenciális, vagy sötét, diabolikus kapcsolatban-e? A teremtő léterőkkel kollaborál-e és harcol-e bátran és nyiltan az igazságért: az Isten országa megvalósulásáért, vagyis az egéni és az egyetemes megváltásért a mindennapjaiban, vagy sunyítva és lapulva a korrupcióval és a romboló hatalmakkal paktál? A dolog nagyon egyszerű: amennyiben zavaros és korrupt, vagyis beteges, lelki-érzelmi konfliktusokkal terhelt életet folytat, csakis rombolásra használhatja a benne rejtőző teremtő erőket, mágikus erejű teremtő képzeletét. Amennyiben egészséges, derűs és harmóniában kiteljesedett életet él, akkor építésre.
Az ötös a polaritás tőrvényének és a Mars bolygónak, az életfenntartó tűznek a száma.
Az alkímiában a kiégetés művelete rendelődik az öthöz. Az a lélek, amelyen a kiégetés művelete (a tűzpróba) sikerrel jár, vagyis ha valaki kiállta az igazágért való harc próbatételét, azt a bizonyos tűzpróbát, képessé válik a kvinteszenciális élet megvalósítására. Mars isten számánál tartunk. A mára már az eredeti hazájukban, Indiában és Kínában is degradálódott, a saját spirituális kultúrájuktól elidegenedett, tudományosan civilizált nyugatiak léprecsalása érdekében kényelmes és tetszetős humánussá kozmetikált távol-keleti misztikák azért buknak meg és velük együtt a kereszténység is akkor bukik meg, hogy figyelmen kívül hagyja és ügyesen kifelejti a metafizika rendjéből az ötös által jelölt Mars princípiumot, az igazságért való harc szükségét és a polaritás tőrvényét, és egy metafizikailag lehetetlen állapotot, a tisztító és tisztázó harc nélküli világbéke eszméjét hirdeti, aminek következtében az eredeti viszályoknál hétszeresen veszélyesebb és kegyetlenebb, bújtatott viszályt, külső és belső természetrombolást, illetve szennyezést, gazdasági és tudati terrorizmust, robbantgatást, mérgeződést, tömeges betegséget: vírus fertőzési áramlatokat (járványok), más civilizált nyomorúságot, technikai balesetek sorozatát hozva létre az egész földkerekségen.
A modern korházak nőgyógyászati osztályain az egészséges természetet: a Mars erejét tompítani és a szülési fájdalmakat megszüntetni akaró, vagyis a szülést „megszelídíteni” akaró stupid tudomány nevében elkövetett tömeges gaztettre, amely által a szülési aktust elősegítő toló-fájdalmak enyhítése érdekében, a nőket generációról generációra "leszoktatják" a természetes szülői képességüktől, most nem térek ki, mert ennek az érdembeli kifejtésére a jelenlegihez hasonló méretű, külön tanulmány írása szükséges. De megnézhetjük a békét hirdető, humanista kereszténység történeti eredményeit: vallásháborúk, inkvizíció, két világháború, gázkamrák, fogolytáborok és munkatáborok, tömegmészárlás és Gulág szigetek. És megnézhetjük a konfliktuskerülő, látszólag harcok és háborúk nélkül, de igazából állandó háborús készültségben élő, a piacgazdálkodó kereszténység eszmerendszere által civilizálódott nyugati embert, aki a személyes konfliktusait átadta a személytelen állami és polgári intézményeknek: soha nem volt ilyen üres lelkű, soha nem volt ilyen személytelen, soha nem volt ilyen alattomosan agresszív, gyáva, gyűlölködő, közömbös, cinikus és soha nem volt ennyire magányosan kétségbeesett.
A Tarotban a főpapot jeleníti meg az ötös kártya, vagyis a felettes Én-nel való találkozást: az egyetemes felelősséggel rendelkező Énünkkel. Az egyetemes felelősségtudatba ágyazott lelkiismeretet, vagyis a Krisztussal való személyes kapcsolatot jeleníti meg. Jézus itt nem óvatoskodik: "Aki nincs velem, az ellenem van." Aki nincs az Egyel, a személyes Énnel, az szemforgató és ennek következtében, mondhatni szükségszerűen, nyiltan, vagy rejtetten, de viszályteremtésben él. „Nehogy azt higgyétek, hogy békét hozok, mert Én tűzet hozok. Miattam összeveszik fiú az apával, leány az anyával...” - De nem a Jézus személyéért, hanem a spirituális személyiség integritásáért folytatott tudatos, vagy tudattalan harcban veszik össze lány az anyjával és fiú az apjával. Egyre kevésbé értem, hogy hogyan merészelték erről a farizeuskodást nyiltan bíráló harcos tudósról a kereszténység papjai azt hazudni, hogy ő a nyálas és alattomos világ-békének a hirdetője, vagyis valami olyan állapot hirdetőjének, ami nem létezik sehol: sem a természetben, sem a spirituális létezésben. Béke ugyanis, az abszolút Lilith "beindulása" után, nem létezik sem az Abszolútumban sem a fizikai - természeti létben. Amennyiben béke lenne az Abszolútumban, akkor nem áradna ki és nem nyilvánulna meg.
Ahhoz, hogy háborúban ne mészárolják le egymást az emberek, azért tehát, hogy ne lehessen a fényt véka alá rejteni, a személyisége integritásáért folytatott harcát menthetetlenül és minden nap fel kellene vállalja minden öntudatos ember. Mert a saját gyengeségeink ellen vívott belső harc is, csakúgy mint a minket korrupcióba rángetni, manipulálni igyekvő, vagy a személyi integritásunkba gázolni szándékozó mások gyengeségeivel (butaságával) vívott külső harc személyes, miközben a háború személytelen és egyre személytelenebb. Végülis tehát, csak és csakis azok kerülnek folytonosan háborúba, akik nem vállalják fel, vagy akiknek az anyai ági ősszüleik nem vállalták fel az igazságért való harcot, ott ahol kellett és éppen akkor amikor kellett. Mert az igazság érdekében folytatott mindennapi harc felvállalása árán múlik az, hogy milyen hatalom szolgálatában éli harmonikus életét az ember. Ahogy Hamvas Béla mondja: teremtő léterőkkel kollaborál-e mindennapjaiban, vagy a békésnek tűnő jóléti korrupció: a bűnbeesés, a modern létrontás és az őskorrupció lassan bomlasztó, és lassan ölő: szellem-sterilizáló hatalmaival?
Tapasztalataim szerint az éles élethelyzetekben, a veszélyes, vagy fájdalom-terhes határhelyzetekben, a béke-apostolkodás hívei, legyenek azok papok, misztikusok, politikusok, vagy művészek, sokkal hamarabb elveszítik türelműket és ha nem esnek apátiába, akkor a hisztéria határait érintő ószövetségi dührohamokba tőrnek ki amikor huzamosan, vagy hirtelenül előálló komoly sors-nehézségekbe, vagy ellenállásokba, számukra abszurdnak tetsző életkörülményekbe ütköznek. És persze, a béke harcosok ilyenkor észre sem veszik, hogy nagy méltatlankodásaik közepette másokkal kegyetlenkednek és igazságtalanul vádsakodnak. Esetleg az alantas intrika és a manipuláció eszköztárához folyamodnak, hogy legyőzzék a váratlan nehézségeket és elérjék a kitűzött "békés céljaikat". A szeretetről prédikáló misztikus guruk viszont a fekete mágia eszközeihez nyúlnak a misztikus tanaik, valamint a veszélybe került tekintélyük megmentése érdekében. Eközben az igazi harcosok, a harcművészek ténylegesen beavatott mesterei, minden körülmény között megőrzik lelki egyensúlyukat, belső erélyüket, nyugalmat és biztonságot sugárzó, termékeny szeretetüket.
Arról, hogy a két embertípus közül, mármint a misztikus és a politikai béke - hírnökök és a Mars princípium elvét (a személyi integritásért é a környezet zavartalanságáért való harcot) nyíltan felvállaló személyek közül melyik fajta az egészségesebb, arról az ilyen jellegű statisztikák beszédesen vallanak. Valamikor csodálkoztam azon, hogy miközben az életük végéig edző és gyakorló harcművészek nagymesterei átlagban nyolcvanöt éves korban távoznak a túlvilágra és rend szerint természetes végelgyengülésben, aközben a különböző szent és megvilágosodott neveket viselő Joga mestereknél hetvenöt éves a maximális életkori átlag.
Amennyiben harc - és konfliktuskerülő, absztrakt eszméket, vagy misztikus -vallásos elméleteket valló, személyes igazságát az Istenre és a személytelen ügyintézésre: a az igazságügyi, a belügyi, a külügyi és végső soron a hadügyi minisztériumok apparátusára bízó emberrel, és főként ha netalán misztikus gyógyítóval találkozok, előre tudom, hogy előbb - utóbb, de kiderül róla, hogy beteges és feltáratlan belső lelki-érzelmi konfliktusokkal terhelt, rendezetlen és zavaros magánélete van. Az ilyen személy önkéntelenül, de szükségszerűen rombolásra használja a benne rejtőző teremtő erőket, a teremtő (mágikus) képzeletét.
Amennyiben viszont bátor, konfliktus válalóan derűs és nyílt (Persze, ez a finom szellemi derű nem téveszetendő össze a felelőtlen léhasággal, a komolytalan szellemeskedéssel - egészen dúrván: a hülyéskedéssel!), azaz egy harmóniában kiteljesedett életet élő személlyel találkozok, akkor biztosra vehetem, hogy nem a gyógyszerek és a misztikus praktikák, nem fájdalomcsillapító tabletták, a gyógyító terápiák, misztikus gyógyitó energiák és receptek, nem a tökéletes atombombák és az atombombáknál is kényelmesebb védelmi é kényelmi berendezéseknek a híve. Ha ilyen emberrel van dolgom, nyugodt vagyok, mert tudom, hogy egészségesen él és ezért egészségesen lehet mellette élni. Tudom, hogy fesztelenül, nyíltan beszélhetek vele és nem kell véka alá rejtenem semmiről az őszinte véleményemet, mert ő nem hogy mesértődne ezért, hanem értékeli a nyiltságomat, mivel az ötösnek megfelelő teremtő hatalmak harmonikus egységet alkotnak a személyében. Természetes tehát, hogy az ilyen személy pozitívan befolyásolja a személyi közérzetemet.
Az ötösnek az asztrológiában, Mars mellett, az Oroszlán által megtestesített spirituális erőtér és a vele analógiában álló ötös ház, a kreatív személyi tudat kibontakoztatásának az életterülete felel meg.

A hatosban a háromnak: a test - lélek szellem, a Jin - Yang - Jen, a Sulphur - Sal - Merkúr és a Tamas - Sattva - Radzsa hármasegységnek, a kettő szerinti újabb megoszlása, megtörése és megsokszorozódása jelenik meg. A hatban egymással szembe kerül a Yang és a Jin háromszög, a Sulphur (a tűz háromszög) és a Sal ( a víz háromszög) és e feszültség által létrejön az egyetemes válság, a krízis, mindaddig amíg az ellentétek egymásba fel nem oldódnak, a megfelelések létre nem jönnek, hogy a két különvált hármasegység el kezdhesse az egymásba-hatolás műveletét, annak érdekében, hogy a hetesben (dávidpajzs a ponttal, a hetedik elemmel a közepén) az új, törvényes egységet megvalósíthassa. A hatos diszharmonikus állapotában a két háromszög ellenirányba mozog. Ilyenkor huzamosan egyoldalűak vagyunk és nem vagyunk képesek, azaz nem fordítunk kellő figyelmet arra, hogy a személyünkben zajló testi lelki és szellemi folyamatokat a Fénnyel átvilágítsuk és a Szeretettel egyesítsük saját személyünkön belül. Ezért a külvilággal való közvetlen kapcsolatainkban is egyoldalúan csak a női, vagy férfi természetünket használjuk. Vagy nem vagyunk elég megértők, figyelmesek és együtt-érzőek (negatív Jin), vagy nem vagyunk világosak, határozottak és érthetőek (negatív Yang). Vagy csupán együttérzőek vagyunk határozottság és világosság nélkül (szentimentális kábulat), vagy megértés és együttérzés nélkül akarunk határozottak (kegyetlenek) és világosak lenni (absztraktak, személytelenek). Ilyenkor a hatos a személyi és a tömeges válságokat, a kríziseket és a kényszerű a választások szükségét idézi be életünkbe és személyünkbe.
Ezért a Tarot bevatási rendszerében a Válaszút ikonja felel meg a hatosnak, a szerelmi - párkapcsolati és a más jellegű kríziseket, válságokat megjelenítő kártyalapja. A hatos a nő nemű és a férfi nemű lények határozottan különvált, de még egymás felé nem fordult állapotában történő újra egyesülési kényszernek, diszharmonikusan zavaros vegyületeknek, az (erkölcstelen) összezavarodásoknak és kavarodásoknak a száma. Az egyetemes alapminőségek Jin és Yang szerinti megoszlásának és új minőség szerinti egység-alkotási kényszerének a száma. Az elavult, kifáradt és terméktelen kapcsolatok megszakításának, az új kapcsolat kereséseknek és a kapcsolatfelvétel kényszerének, valamint az új egymásba hatolási folyamat elindításának a száma.
Ebben, a hatodik teremtési mozzanat-hoz kapcsolódó hatos lét-állapotban, az új értelmek (értékrendek) szerint alakuló kapcsolatokban történő egymásba hatolás is válságos, ezért többnyire krízises állapottal jár, amihez helyes hierarchia - tudat (teremtés- ismeret és egyesülési érzék), vagyis jó értéktudat és értékítélet szükséges. Ezért a hat a Jupiteri princípiumot, a vertikális hierarchikus rend- tudatot, és az eredeti teremtés-rendeltetés szerinti értékekeket: az egyetemes kiegyenlítődés megvalósulási kényszerének alárendelt emberi erkölcsöt jeleníti meg, amiért is, emberi szinten, a személyi értéktudattal, az értékítélettel és ez értéktudat szerinti életvitellel áll kapcsolatban.
A hatos tehát a diakrisos pneumaton: a szellemi megkülönböztetés szükségének, valamint a megkülönböztetés segítségével történő gyökhöz való visszavezetés szükségének: az alkímiai reductio világelve. A hatos az emberben a jó és a rossz koncepciókat szülő ősidea: az igazi egységbe kapcsolódás feltételének: a minőségi igényességnek az ősereje.
A hatos az annyi baj forrásául szolgáló erkölcsi koncepciók és vallási dogmák ősforrása: a félreértett Jupiter.
A krízis és a krisztus egy szótőből, egy ősi glifából ered. A Krisztus az ősi világteremtési rendező-elv első ideája: még nem Ádám és Éva, hanem a teremtés kvintesszenciájának, Ádám Kadmonnak, a külön álló egységes lényekké: Ádámmá és Évává, valamint a lényeket és a teremtett világot egységbe hozó, egyetemes tőrvényekké alakulásának az igénye és szüksége. Szellemfogyáson alapuló világtágulás és világfogyáson alapuló szellemtágulás egyidőben. A Ritmus és a Ciklus törvényének ősideáját magában hordó teremtési mozzanat a hatos. Ezért a hat az idő száma, vagyis a Ciklus és a Ritmus tőrvényének a száma. Krízisbe akkor kerülök, ha nem értem a Jupiteri elvet és türelmetlenségemben megsértem a minőség: a ciklus és a ritmus törvényét fizikai és mentális szinten.
Az ember türelmetlen és a krízisből azonnali kiutat keres, ahelyett, hogy a beutat keresné: tchnikai trükköt- anyagi megoldást - a szellemi minőség és a tudati tágulás helyett. Máskor meg nem mozdul, nem cselekszik a természet rendje szerint, vagyis a szellem rendje szerint, holott (természetes módon) mozdulnia és cselekednie kellene. Kifelé kutató szűklátókörű tudományával megbontotta és megzavarta a természet ritmusát és ciklusait (lásd az üvegházhatás következményeit), miközben a befelé nézés, a lelkiismerete lehallgatása, az isteni igazság meghallgatása szükségéről és ezáltal a benne levő krisztusi tudat létezéséről megfeledkezett.
Ezért ma a két alapháromszög bennünk ellenirányba mutat. Már nem vagyunk képesek, vagyis nem akarjuk a szeretet hármas egységét a fény hármasegységével találkoztatni saját személyünkön belül és ezért a természettel és a külvilággal való kapcsolatrendszereinkben is együgyűen csak a férfi (ráció), vagy a női (érzelem) oldalunkat használjuk. Mikor spekuláns pragmatikusak, mikor szentimentalisták, mikor személytelenül bonyolultak és elvontak, mikor meghatottak és veszélyesen érzelgősek vagyunk. Ezért ma hatos a szellemi megkülönböztetési képesség gyakorlása által nyújtott helyes tájékozódás helyett, minden felmerülő külső és belső válsághelyzetre, krízis - állapotra, tudományos megoldást: orvoslást ígérő, burrogó, csengető, csilingelő, tülkölő, szirénázó civilizációs nyüzsgést, a fogyasztói morál rohanó kietlenségét, a mentőautók háttér zajával és a mentő- ötletek hír-hátterével aláfestett modern élet izgalmait: fájdalom- csillapított (zsibbasztott, kábított), tudományosan nyomorított és agyonmagyarázott és vallásosan vigasztalt, állandó válság- állapotát idézi az életünkben.

7. A hét a tűzháromszög és a vízháromszög, a feminin és a maszkulin hármas minőségek misztikus egybekelésének, a testi-lelki-szellemi vonzódások „rendes” beteljesedésének és törvényesedésének a száma. A teljes geometrikus rend, ahol a Dávid pajzsaként egymásba- hatolt két, csúcsával egymással szemben álló, Jin és Yang háromszög a középponton át (a hetedik pontban) egyesül. Hét egyetemes törvényről tudnak a hermetikus filozófiában. Hét napja van egy hétnek és hét fő spirituális-energetikai központja (csakrája) van minden embernek. Hét elemi bolygó van az asztrológiában és hét különböző alaprezgésű hang szín egy hangskálában (A nyolcadik hang tulajdonképpen az elsőnek a magasabb, vagy alacsonyabb rezgési frekvencián való megismétlődése). Hét alapszínre bontható (ugyancsak rezgési frekvenciák szerint a napsugár. A hét tehát a kozmikus törvényesség és az ember száma. Ezért hét beavatási (megvilágosodási) fokozat van a keresztény megváltás útján: a kereszténység hét szentsége. Ezért írja József Attila is, hogy "A hetedik te magad légy".
Az asztrológiában a hét a Szaturnusznak és a fizikai dimnziónak a száma.
A hét a teremtés határhelyzetbe: a fizikai állapotba való kerülésének, a megszilárdulásának és törvényesedésének a száma. A hétben megvalósul és véglegesedik a kozmikus rend, amelyben határozottan megnyilvánul és konfrontálódik a teremtés összes ereje és hatalma és amely létmozzanatban minden lény megtalálja létének rendeltetését (értelmét) és beteljesíti létfeladatát. A hétben, vagyis a természetben, megtalálja az egyetemes küldetése beteljesítéséhez (a kiegyenlítődés megvalósításához) szükséges feltételeket az ember ősideája: Ádám Kadmon, az Úr első gondolata. Ezt sejthette meg szegény József Attila, a (divatosan és ostoba módon költői tehetségnek nevezett) misztikus intuíciójával, amikor „A hetedik te magad légy” című versét írta. József Attila megsejtette, hogy a hétben az egyes emberi személy felelősségérzete találkozik az egyetemes lét-tudattal (Az Isteni öntudattal) és az Egyetemes Teremtói Felelősségtudattal.
Persze, tudom, hogy az egyetemes felelősségtudat idegenül, elérhetetlenül absztrakt fogalompárként hangzik, pedig nem lehet másképp kifejezni azt a világelvet, amely azt hivatott szabályozni, hogy egyetlen őserő se érvényesíthesse saját hatalmát (erejét és befolyását) annyira, hogy azáltal a többi kilenc őserő (princípium) bármelyikének az érvényesülési lehetőségét kizárja. És ugyanakkor ez az egyetemes felelősségtudat, az isteni felelősségtudat törvénye, amely alapján egyetlen tőrvény sem érvényesülhet kizárólagosan a többi kilenc egyetemes tőrvénnyel szemben a teremtés és a létezés örök folyamatában. Ezért tehát, a hét a Szaturnusz bolygónak, az egyetemes felelősségtudat bolygójának és így a határhelyzetek, a határismeretek és a határozottság száma.
Az előbbiek értelmében, spirituális lényege szerint, az egyetemes szabadságnak is a Szaturnusz ad értelmet, mert a lehetőség önmagában még nem szabadság, hanem mindössze káosz és anarchia. A szabadság a tőrvényessé váló: az Egységbe integrálódó lehetőségek mindenkori összessége a Termésben.
A Dávid pajzsát alakító, egymásba hatolt és egymást megszilárdító, korábban egymással szemben álló háromszög a középponton át, a hetedik pontban, szabadon egyesül. Ezért minden egyesülés csak akkor tőrvényes, ha autonóm modon, szabadon: valóságos felelősségtudattal, a másik kilenc törvény ismeretében és számontartásával történik. Valójában érvénytelen minden olyan házasság, amely nem szabadon és nem két felelős személyiségtudattal rendelkező ember között köttetik, a kicsinyes, társadalmi érvényesülési és gazdasági gyarapodási szempontok szerint kötött házasságokról nem is beszélve. Valójában csak ami az egyetemes törvények alapján egységbe került, tehát ami az égbe megköttetett, egyedül az lehet szétszakíthatatlan az egoista érdekek káprázatában szédelgő emberek által. A személyi horoszkópok összehasonlításakor hét karmikus jel kell utaljon arra, hogy két személy képes-e egymással a spirituális egység megvalósítására. Ezt az égi kötést értelmezi és magyarázza félre ma a világi keresztény egyház. És az, hogy mennyire az egyetemes törvényesség száma a hét, az a hét évenként teljesen kicserélődő sejtjeink folyamatában is nyomon követhető.
Nem véletlenül írtak körűl Kybalion néven hét egyetemes tőrvényt a hermetikus bölcsek. Mivel a hét végül is a kozmikus rendnek a száma, ezáltal a határhelyzetbe került teremtésnek: az anyagnak, a természetnek és a fizikai dimenziónak (kozmosz) és a földi életnek is a száma. És mivel a teremtés első ideája, az ember az anyagban közvetlenül konfrontálódik a benne is létező, általa is megnyilvánuló teremtői őserőkkel: létesszenciákkal, a hetes az egyetemes tőrvényekkel, valamint az egyetemes őserőkkel összhangban élő, az anyagi világban megtestesült és konkretizálódott teremtő ideának: a spirituálisan felébredett és a megváltás útján elindult emberi személynek a száma.
Mivel a fizikai világ képes egyedűl a pontos és konkrét visszatükrözésre, az anyagi - természet az a világhely ahol az ősprincípiumok egészen konkrét alakokban formát ölthetnek, vagyis leképeződhetnek és visszatükröződhetnek, a határolódni és passzivnak maradni képes anyagnak: a főd elemnek, egyedülálló szerepe van a teremtésben. Az abszolút teremtő hatalom az anyagiasodott emberi lényen keresztű, az ember idegzete és intelligenciája által érzékeli, veszi tudomásúl és ősjelekkel -számokkal- regisztrálja saját határhelyzeteit. Velünk és általunk tartja számon a teremtést. Így válik a teremtés ősideájából, az egyetemes megismerés és kiegyenlítődés eszközévé a személy, az egyes ember. Ezért az önismeret mágikus teremtés és teremtő ismeret is egyben. Ez a hétszeres tőrvényesség száma és jelentése.
Az egyetemes tőrvények aritmológiájában a hatás és a visszahatás (a Karma) tőrvénye, az alkímiának a szilárdítás művelete felel meg a hetesnek.

8. A nyolcas a szellemvilághoz való visszafordulás és visszacsatolódás előfeltételének: a MEGFELELÉSEKNEK ÉS A MEGFELELTETÉSEKNEK, az analógiának, és a nagy spirituális irányváltoztatásoknak a száma. Alap-ételmében: pozitív jelentésében az egységhez, az egységbe kapcsolódás irányába való teljes és gyökeres visszafordulás mozzanatának a száma. Negatív jelentésében az út- és célvesztésnek, és az ezzel járó számkivetettségnek és a labirintusban való bolyongásnak, az örök zuhanásnak és örvénylésnek, a céltalan és végtelen bolyongásnak (a tévelygésnek), az uraborosznak (saját farkába harapó világkígyó) a száma. A négy alkímiai alapelem megkettőződésének és egymás számára való megfelelésének (negatív jelentésében azok a megfeleződésének: a végtelen kétségbe - esésnek) a száma.
Itt újból több metafizikai tartalomra visszautaló kifejezést találtunk: az archaikus korra jellemző analógiás világlátásra visszautaló magyar kifejezést. Megfelel az, ami eredetileg egy volt, de most meg van feleződve és újból meg kell feleltetni: egy Jin elemnek megfelel egy Jang elem. Egy teremtői elemnek, egy teremtési elem. ("Ami fent van ugyanaz, mint, ami lent van…) Aki megfelel és a megfeltetés műveletét helyesen végzi, az helyre állítja a rendet és az egységet. Az egységet a megfeleltetés műveletével, tehát a tudatosítás segítségével újra meg lehet valósítani tehát.- Nincs tehát semmi okunk arra, hogy a nyolcast szerencsétlen számnak tartsuk, mint egyes misztikusok. A nyolcas a határhelyzetbe, a végső állapotba (a hetes helyzetébe, állapotába) került lét összetettségnek, a teljes színezettségnek, a végső osztottságnak és a felsőbbrendű struktúrák kialakulásának, alakításának a száma. A nyolcas a Fejlődés törvényének: a spirituális evolúciónak a száma. Ezért a nyolcas határhelyzetbe került embereknek és az egész emberiség újjászületésnek: az egységhez való visszafordulás szüksége észlelésének és érzékelésének a száma, valamint a fordulat megvalósításának és a megforduláshoz szükséges energiák befogási és befogadási képességének a száma.
Veszélyessé mindössze akkor válik, amikor az ember hibásan számolva saját magával, az egyetemes törvényeket - az isteni akaratot: az Urat - akarja meghaladni, hogy megtagadván az egységet, önkényesen teljhatalmú földi Istennek képzeli magát, aki mindent megengedhet magának. Akkor tehát, amikor a tehetséges, de gátlástalan és felelőtlen egyén, gőgjében, ostoba elvakultságában és tévelygő egoizmusában az emberi közösség és ezáltal a teremtés szerves egységéből kizárja magát, vagy a fölött levőnek képzeli magát. Az egyéni meghatározottságokból összeálló sorsomat nem haladhatom meg úgy, hogy azt (azokat) megtagadom, vagy önkényesen átalakítom, hanem ha az összes nehézségeivel és próbatételeivel (határhelyzetivel) együtt magamra veszem a sorsom elemeit, megismerem és ezáltal az egységes egyetemes létezéssel egybekapcsolom azokat. Vagyis nem úgy, hogy politikai, gazdasági, vagy mágikus praktikákkal hatalmat szerzek mások fölött, és nem is úgy, hogy különféle módzerekkel és tudományos, vagy misztikus eljárásokkal kifejlesztem egyes képességeimet, egyéni tulajdonságaimat (adottságaimat) más képességeim és a teljes természetem (lelki - szellemi struktúrám) rovására, hanem ha a próbatételek elfogadása által felszabadítom magam az ellenkezések ördögi köréből és harmóniába kerülök egész sorsom lehetőségeivel: összes képességeimmel.
Mindezzel együtt a nyolcas a természeti és az emberi - szociális katasztrófák, a nagy kísértések alapjául szolgáló végső (kauzális) megismerésnek és ezért a gátoltság nélküli, mély szexualitásnak, valamint a halálnak (önveszejtéseknek) és az újjászületésnek a száma. Az asztrológiában a bolygók közül az Uránusz, a radikális irányváltoztatás: a szellemi információ befogásának és alkalmazáaának: a korláttalan lehetőségek kihasználásának a bolygója felel meg a nyolcas metafizika jelentésének, valamint a Skorpió által megtestesített, spirituális átváltozási, átlényegülési erőtér és a Skorpiónak megfelelő nyolcas földház életterülete (a halál és az újjászületés háza).
A Tarotban egyszerre az Igazság kártyájának , vagyis az igazság megismerésének (8), a Halál kártyájának (13) és a Kísértés kártyájának (15) az ikonjai vonatkoznak a nyolcas metafizikai jelentésére. A nyolcas által vagy megtanulja az ember azt, hogy egyedül a fény és a szeretet, vagyis a szellemi tudatosság és az egyéni áldoztahozatali képesség: az odaadás egységének a mágiája az egyedüli érvényes mágia. És csakis akkor nyerheti meg élete játszmáját valaki, hogyha "feláldozta életét" a külső és belső spirituális megismerés és a felelősségtudatba ágyazott szeretetben való egységesülés oltárán. Aki a nyolcas által megjelenített önmegvalósulási és megfordulási szintre eljut, visszatérhet az egyetemes létbe (az Atyához) a kilences által, vagy ha nem, elbukik és bezuhan a cél nélküli örök körforgásba és örvénylésbe (Tarotban a Tízes kártya ikonja), emberi nyelven: az örök tévelygéebe.
A nyolcas után, egy újabb teremtési mozzanatot és lét-állapotot megjelölő szám következik, a Teremtőnek a Teremtés eufóriájából és Teremtett világgal való részleges azonosulás (lásd: „a partial objektiváció” jelenségét a Hamvas Béla Scientia Sacra III. kötetének az Androgünos című esszéjében) kábulatából való teljes kijózanodás és az Atyával való egységesülés (az Abszolútumba: az egyetemes lét-tudatba, az Egybe való visszatérés elhatározásának és első próbálkozás - kisérletezés) mozzanatát követő új minőségű egységlátás és egységélmény megvalósulásának: az utolsó ítéletnek, illetve a feltámadásnak és a megváltásnak a száma. Numerológiailag a nyolc után, a háromszor hármas egység megvalósulásának a száma következik teát, a három alkímiai alapelemnek, vagyis a Sulphurnak, a Salnak és a Merkúrnak a hatványozott hármasegysége: a kilences.
A kilences tehát az új („tökéletes”) Isteni minőség elérése előtti küszöb, a legmagasabb rezgési lét-létállapot, ami még az Abszolutumtól való különváltság állapotában látja és érzékeli ugyan a teremtőt é a teremtést, de készen áll a tízedik mozzanatban történő utolsó nagy kiegyenlítődésre és egybeolvadásra. Az asztrológiában a Neptunusz bolygó, az egyetemes egységbe való visszakapcsolódási képesség, misztikus kifejezéssel: az Isteni Szeretet átélési képességének bolygója felel meg a kilences létmozzanatnak. Az Isteni Szeretetetnek, Istenazonosság-tudatnak is nevezik egyes misztikusok (Lásd Hamvas Bélának ugyancsak a Scientia Sacra III. kötetének az Androgünos című esszéjében az ide vonatkozó és könnyen érthető fejtegetéseit), én azonban megmaradok az Isteni Szeretet átélési képességénél, nem csak azért mert az Istenazonosság-Tudat (a Nag - egyetemes! - Én-tudat) igen sok (végzetes!) félreértésre adhat alkalmat, hanem azért is mert asztrológusi tapasztalatom szerint, általában, a nyolcasnál leírt spirituális értelem hiányában, a Hold, a Vénusz és a Neptun által megtestesített Szeretet-állapot különböző formáit (átélési képességét) éljük meg a látszólag a legkönnyebben, valójában viszont a legnehezebben és ezeket éljük át a leg hamisabban, a legzavarosabban (hazug-misztikusan, vagy szentimentálisan).
A Szeretet abszolút megnyilvánulás, tehát határtalan és koráttalan lét-megnyilvánulás, igen finom (érzékelhetetlenül és éreztethetetlenül diszkrét) kauzális és spirituális kiáramlás és ezért meghatározhatatlan a mindennapi tettek, érzetek és fogalmk által. Aki meg akarja határozni, Szeretet - ellenesen cselekszik, ha akarja, ha nem, hiszen valamilyen keretbe akarja szűkíteni e gondolatnál és a képzeletnél is finomabb kiáramlását és annak lét-kiterjedését, láthatatlan léterejét. Minden meghatározás a Fény-értelem tulajdonsága, amely állandóan egy meghatározott irányba terjed, htol és egy meghatározott teremtési formát és állapotot termékenyít meg és világít át. A Szeretet a Teremtő első megnyilvánulása és első tulajdonsága, amely által az Abszolútumból Teremtő lesz, ami által keletkezik a Teremtés és létrejön a Minden. A Szeretetet emberi állapotban nem lehet igazából elgondolni, hanem csak érezni lehet és ennek a legnagyobb veszélye az, hogy az ember könnyen összetéveszti a részek szeretetével, a rész - szeretet érzésekkel amelyek által, amelyeken keresztül itt a biológiai individuális elhatároltságában az ember át szokta élni a Szeretetet: Ilyen például az anyaszeretet, a gyermekszeretet, a családszeretet, a nemzetszeretet, a hazaszeretet, a különböző vallásos isten-koncepciók (faragott képek) szeretete és így tovább. Ebben a helyzetben tehát, a mindennapokban, a Szeretetet össze tévesztjük annak a rész megnyilvánulási formáival: a szeretet - pszeudologiákkal és az érzelgősséggel és ezáltal által, önkéntelenül és ntudatlanul, elzárjuk, elszakítjuk magunkat a valódi Egységélménytől és ilyenkor a legkegyetlenebb dolgokat is képesek vagyunk elkövetni bizonyos szeretet - pszeudologiák nevében (Lásd: a "szerető családok" - valójában érzelgős családtagok - közötti gyűlölködéseket, a családi, gyermeki és testvéri bosszúkat, a nemzet- és vallásháborúkat, a különböző szentség- és isten-értelmezések miatti vallásos és szektás gyülölködéseket).
Pál apostol Szeretet himnusza a legnépszerűbb és talán a legsikerültebb megfogalmazása a Szeretetnek, de ezen a helyen Pál figyelmen kívül hagyja a Fényt és csak a Szeretet lényegére koncentrált és annak ellenére, hogy máshol beszél a kutató értelem Isten örvényeit is átvilágító erejéről és annak elhanyagolhatatlan szerepéről, elmulasztotta a Himnuszhoz mindjárt hozzá fűzni, hogy ember számára Fény nélkül, vagyis az értelmi tevékenység által biztosított szellemi világosság nélkül, lehetetlen megvalósítani a Szertetetet. Ennek következtében, a keresztény dogmarendszerből és a hívek gondolkozásából a gnózist kiirtani igyekvő egyház által irányított keresztény Európa élte át a történelem folyamán a legnagyobb gyűlölet-formákat (vallásháborúk, nacionalizmus, világháborúk, deportálások, gázkamra- és munkalágerek, stb.) és a leleplező - átvilágító Fénytől való félelmek közepette, végül is létrehívott egy vallás-ellenes kultúrát, egy Szeretet és Fény nélküli, mindent az észszerűségre alapozó, materialista alapú technikai tudományos civilizációt.
A Fény ugyanis nem az agytevékenység: nem a pragmatikus és elvont intellektuális műveletek következménye, hanem fordítva: az agy intellektuális képessége (az intelligencia) a Fénynek egy földi megnyilvánulási formája, aminek öncélú, Szeretet nélküli működtetése szellemi elsötétedéshez vezet. A Fény Szeretet nélkül sötétséggé és káprázattá, a Szeretet Fény nélkül korrupcióvá, bomlássá, rothadássá és kábulattá válik. Ha a nyolcas létállapot Fénye öncélú (részleges) és nem az egész létezés átvilágítására irányul, az általa csak részlegesen átvilágított Szeretet hamis lesz, aminek következtében hamis egységet hoz létre. Ennek a hamis egységnek előbb - utóbb meg kell bomolnia, akár tragikus események (balesetek, betegségek: katasztrofák) árán is, mivel akadályozza a valódi egység megvalósulását.
A Szeretet az ember számára állandó egység-érzés és tizta-gondolat kiáramoltatási, egy diszkrét áldozat-hozási kényszer formájában jelentkező, személyi megnyilvánulási, valamint adási - odaadási kényszer formájában ölt testet amely, ugyanakkor egy misztikus ragaszkodási és boldogság - igénylési, elvárási kényszer-képzettel szövődik össze. Ez a ragaszkodás viszont a legtöbb esetben konkrétumokhoz: anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötődik és ezért részleges. Olyan érzéseket hoz létre bennünk, amelyek a különböző részlegesen megvalósult teremtési formák világához, megnyilvánulási formáihoz, valamint különböző lényekhez (és persze különböző személyekhez) kapcsolja az embert és nem az egész teremtéshez. Ez persze, számunkra természetes, hiszen a természetben élünk és a bennünk és általunk is megnyilvánuló Szeretet által a velünk közvetlen kapcsolatban álló anyagi struktúrákat, a hozzánk közel álló (szimpatikus) lényeket akarjuk önkéntelenül egybekapcsolni (összekapcsolni, visszakapcsolni) a bennünk levő Teremtővel, vallásos kifejezéssel: az Istennel. Ez, amit most leírtam talán unalmas közhely, de mivel nem ismerjük, jobban mondva nem figyeljük meg kellőképpen a közhely következményeit, vagyis a Fény által átvilágítatlan Szeretet részleges (egyéni és csoportos) megnyilvánulásának az intenzív átélésének a következményeit, rengeteget szenvedünk fölöslegesen. A szenvedés ugyanis a részleges szeretet-érzések (folyamatos egység-kizáró élmények) erős átérzésének és átélésének a következménye. A szenvedés tehát az Egész-ségtelenség: a folyamatos részlegesség és a Fél-elem, vagyis a fél-tudat élményének, a Szeretet által biztosítandó Egészségi érzés hiányának a következménye. - És e magyarázat által, ezen értelmezések által újra csak a Fény műveleteit végezem és miközben ezt teszem, ha nem figyelek oda, egyre távolabb kerülök a Szeretettől, vagyis a Szeretet - élménytől, mert a szeretet folyamatos egység- érzés, Egység-Én tudatállapot, és nem csak a Szeretet részmegnyilvánulásainak a értelmezési művelete.
És viszont: a Szeretet nem valósulhat meg bennem a részek és az álegységek átvilágítása nélkül. Ez tulajdonképen a nagy emberi (természeti) Szeretet paradoxon, hogy miközben a Szeretet mindenkor és mindenképp az Egység-élményhez, az Egység- érzéshez és tudathoz kötött, biológiai és egyéni meghatározottságainkban szüntelenül a részekhez való kapcsolatainkban és rész-érzéseinkben: viszonyulásainkban éljük meg azt. Ezért a legnehezebb amit megvalósíthatunk az életünk folyamán az ami a legkönnyebbnek tűnik: a Teljes és valódi Szeretet folyamatos átéléséhez szükséges egyéni képesség elérését. És nem csak azért mert a biológiai létbe ágyazottságunk következtében a mindennapjainkban határolt részként kell megélnünk az egészet, hanem azért is, mert amennyiben nem éljük meg és nem éljük át konkrét anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötődő (határozott, tehát elhatároló) érzésekként (kapcsolatként) a Szeretetet, akkor beszédülünk a misztikus fantazmagóriák és humánus - egzotikus gondolatrendszerek, valamint a steril: élettelen intellektuális absztrakciók steril ördögi körébe, ami nem csak a céltalan szellemi körbeforgást idézi be az életünkbe, hanem a valóságos egység realizálására serkentő, figyelmeztető jellegű drámai és tragikus élet-események és élethelyzetek ciklikus (és fölösleges) ismétlődését is.
A gyűlölet is a Szeretet paradoxon következtében jön létre. A gyűlölet nem a szeretet ellentéte, hanem szeretet részleges és rossz (hamis) megvalósulása következtében létrejövő negetív érzelem. Ezt leginkább a szerelmeseken, vagy a gyermekeiket "nagyon szerető" (mostani Magyarországon: azokat imádó!) családanyákon és családapákon figyelhetjük meg, akik gyűlölni kezdik azt a szeretett gyermeket, akik elhárítják az őket fojtogtó, megbénító aggodalmaskodását, zavaró szeretet - kinyilvánítását. Ez azért történik így, mert az abszolút gyökerétől és alapjától vallásosan különválasztott (az objektív, külső Isten-képzet által) és a tudományos világlátásával a természettől is elszakított ember, csak pszeudo - szeretetben él és csak rész - szeretet, szeretet- darabkákat képes átélni. A különböző rész-egységekhez, számára kedves lényekhez, csoportokhoz és tárgyakhoz - helyekhez, vagy boldogsági képzetekhez való egoista ragaszkodását és az uralkodási, öncélú élvezet-szerzési késztetéseiből eredő, befolyásolási - ellenőrzési vágyát összetéveszti a szeretettel.
Holott, ha jól megnézzük, metafizikai szempontból (az egyetemes teremtés rendeltetése: a megváltás szempontjából) még az emberszeretet is (ami az egész emberiség minden egyedének a szeretet-érzését feltételezi a rablógyilkosokkal, terroristákkal és a népirtó diktátorokkal, stb., együtt), vagy a vallásos Isten-szeretet is, idealisztikusan különválasztva pl. a kór-okozó baktériumok és vírusok, kiemelten az AIDS vírus (ami szintén az emberiség szintű - és ez által az egyetemes negváltás eszköze) szeretetétől, csak rész-szeretet és ezáltal pszeudo szeretet lehet.
A Szeretetnek a rész- formáiban történő intenzív megélése tehát, ugyanolyan gyűlölködésekhez vezethet éberség nélkül és ugyanolyan létkorrupcióvá válhat, mint bármely hamis információ- áramoltatásra alapozódó felelőtlenkedés és ellenségeskedés. Az igazi Szeretet-állapot és a Szeretet-élmény ugyanis nem tűr meg semmiféle ellenségképzetet. Ez a rész - szereteibe belefeledkezett ember által ritkán és nehezen átélt egyetemes egységállapot érzés- és tudat, a Szeretet - élmény csak az anyagi létezés korlátai által létrehozott tévképzetnek a feloldásával és mentalitás béli szellemi meghaladásával jöhet létre. Ahhoz, hogy ezt a határtalansági állapotot átélhessük lelkünkben és szellemünkben, bátran fel kell vállalnunk a természeti - fizikai állapotunkból (életünkből) adódó határozott állapotunknak megfelelő tudatos határozottságot. Mert a Szeretet - állapot elérése igenis, inkább igényli a kábulat elleni harcot, a támolygással és tévelygéssel szembeni ellenállási formákat, mint a hamis egységtudatból eredő, zavaros, homályos és korrupt személyi és családi állapotok és eljárások vállalását.
Együtt érezhetek valakivel, de ez még nem jelenti azt, hogy egyet is kell értem és szemet kell hunynom, vagy pláne, hogy együtt kell működnöm vele tévelygései és támolygásai közben. Együtt érezhetek minden szenvedő emberrel, például az AIDS vírussal fertőzött homoszexuálissal, vagy más, zavart és zavaros szexuális vágyakkal, sóvárgásokkal rendelkező szmélyekkel is (homoszexuálisok, pedofilok), miközben egyáltalán nem kell azokkal egy követ fújva, együtt működnöm és egyet - értenem, és határozottan felléphetek a tévelygést és a létrontást fokozó eljárásaikkal (például a velük egynemű személyek és s kiskorúak elcsábítására irányuló praktikáikkal, rafinált, vagy együgyű kísérleteikkel) szemben.
Minden egység- átélési törekvésünket megbuktathatja a Szeretet paradoxon, ha nem tudjuk hatásait megszüntetni és visszahatásait feloldani, meghaladni, mert nem tudunk róla és nem vesszük figyelembe. A ragaszkodó érzés és a minden áron jót akaró az érzések, a pozitívnak képzelt érzelmes viszonyulások még nem egyenértékűek a Szeretettel. Csak a gyermek, vagy az infantilis felnőtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. A Szeretet nem koráltolt, nem határozott, nem részleges, hanem egész (egész-séges), teljes és határtalan. A családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretet részleges és korlátolt kifejeződési formái. Erről Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejeződési formája. Amiről viszont nem beszélt az, hogy amiért a szenvedővel együtt érzek, nem azt jelenti, hogy személyesen és értelmileg is elköteleződtem mellette, illetve a zavarossága és tévelygése által beidézett negatív sorsa mellett. Jézus nem mondta el, hogy együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy egyet is kell értenem azzal. Mint ahogy fordítva is igaz: nem mindig szoktunk együtt érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A baj, hogy ez utóbbit természetesnek vesszük, az előbbit viszont nem és érzelmi alapon számon kérjük szeretteinktől az értelmi elköteleződést is a mi ügyünk mellett, akkoris, hogyha az téves. Hogy hagyjuk magunkat megzsarolni érzelmileg a szeretteink által és korrupcióba vinni általuk magunkat, mivel bűnnek, véteknek tekintjük, azokkal a személyekkel és jelenségekkel szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, akikkel mi együtt érzünk ugyan, de nem értünk egyet.
Vagyis elvárjuk egymástól az ostoba ellenségességet. A legnehezebb megtanulni a korrupció - álszeretet - formáitól határozottan elhatárolódni a mindennapi élet gyakorlati kérdéseiben és ezenközben feltételek nélkül szeretni azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értünk egyet.
A kilencesnek a végső kiegyenlítődés előtti létmozzanatban (teremtési állapotban) a Tarot rendszerében a Remete Ikonja a belső világossága felélesztésével (intenziválással) veszi számba és változtatja át jó barátaivá, azaz jó tulajdonságaivá a nyolcas mozzanatban felismert, gyengeségeit és nehézségeit. De a kilences által jelölt teremtési mozzanat a huszonkettes aritmologiát használó Tarot két magasabb számú ikonja is értelmezi: a Feltámadás (XX) és a Világ (XXI) ikonja. Egész (Az Egészre: a Teremtőre, a Teremtésre és a Teremtett világra vonatkozó) Szeretet nélkül, vagyis a háromszor hármas egység állapota nélkül, nem lehetséges a Teljes egységlátás. Ezért van az Utolsó Ítélet (a végső megítélési képesség elnyerése), a Feltámadás (XX. ikon) és a Megváltás (XXI. ikon) a kilencben egyszerre. Csak az támad fel és az ítél helyesen, aki képes az egységlátásra (egységélményre) és viszont: csak az képes az egységélmény (egységlátási képesség) megvalósítására és a helyes ítéletre, aki feltámadt (feleszmélt) a sokszerű és sokszínű Termtés eufóriájából, a teremtés millió érzésvilágának a kábulatából és annak a határtalan formavilágának a káprázatából.
Ez a nagy transzmutáció utolsó lépcsőjének, a Nagy Arkánum utolsó műveletének a száma: a külső napnak és a külső fénynek az átváltoztatása belső nappá és belső fénnyé. A szeretet és a tudatosság fényévé, amit az időnként a remete állapotát átélő - vállaló ember, minden mágikus praktika nélkül kiáraszt egész lényéből. Ezt a szellemi világosságot: a Fényt, akár a Szeretetet senki nem tarthatja meg magának és vissza kell vinnie a közösségbe és ott szétárasztania azt. Ezért sem lehet a remetei állapot egész életre szóló hivatás. Át kell adnia, be kell váltania tudását a közöségben, és próbára kell tennie a megszerzett tudása és szeretete értékét és tartósságát a közösségben és a gyakorlatban. A magány másikus állapotában fokozottá vált tudatosodása által magasabb szinten realizált fényének és szeretetének eredményét be kell vinnie a közösségbe ahhoz, hogy az emberi közösség /az emberiség / isteni kiteljesedésének aktusában aktívan részt vállalva, önmagát megválthassa. Ha megtartja magának és egyedül sütkérezik saját spirituális tudásának a sugaraiban, azok elsötétednek, hiszen a Remete tudásának ereje nem lesz a Teremtésben: a Teljes valóságban beváltva.
Ebben az esetben a Remete szent mivolta ellenére is, elbukik és vissza zuhan a lét kerekén történő ostoba körbeforgás együgyű állapotába: misztikus fantazmagóriák, az egyéni és vallásos mániák és a rögeszmék, a tudományos és misztikus spekulációk, vagyis a létrontás zavaros kelepcéjébe. Amennyiben viszont sikerül önmagában a fény és a szeretet tökéletes egységét igazából megvalósítania, vagyis úgy visszatérnie a közösségbe, hogy a közösség tagjai a tanításait el is fogadják tőle, de ugyanakkor ne korrumpálja a közösség tagjait e tudás által, vagyis úgy, hogy ennek a tudásnak (lét és életszemléletnek) a segítségével azok akarják megnyerni az életüket és ne mondjanak le az általános-emberi és az egyéni életfeladataik vállalásáról és megváltási törekvéseikről, saját felelősség-tudatuk élesztéséről, akkor a Remete feltámad és földi útjának befejezéseképpen elérhet az isteni teljességhez, a tízeshez.

1O. A tízes végső és teljes kiegyenlítődésnek: az egyetemes megváltásnak, vagyis a Teremtő és a Teremtés közötti teljes mértékű kiegyenlítettség állapotának, az új minőségű abszolútumnak a száma. Az ember számára ez, az egyéni- és csoportos sors- meghatározódásokból és függőségekből való teljes kiszabadulás, vagyis az isteni öntudat (istenazonosság-tudat) elérésével - kialakulásával együtt létrejövő teljes megváltottság állapotot, vagyis az Atyához való maradéktalan visszatérést, az atyával való végső és teljes egybekelést, az abszolút-Atyává lényegülés mozzanatát testesíti meg, amit az asztrológiában a Plútó bolygó által megtestesített léterő, valamint a Halak konstelláció spirituális erőtere és az annak megfelelő tizenkettes ház életterülete testesít meg.
A Tarotnak a legmisztikusabb figurája, a huszonkettes kártyalapon szereplő a Bolond ikonja jeleníti meg a tízes által jelzett teljes kiegyenlítettség létállapotát. A Bolond az örök teremtés és kiegyenlítődés útján, a Tao utján halad előre rendíthetetlenül, még akkor is, ha útját sors-szakadékok keresztezik és sors-kutyák marnak a lábikrájába. Vállalja a szakadékba (a sorsba és az alvilágba: saját tudattalan vágyaiba) való alászállás áldozatát, mint Jézus a keresztre- feszítést. A tízes létmozzanatnak a titka, vagyis a földi létezésben elérhető spirituális teljesség elérésének a titka pontosan az, hogy az ember első lépésben elfogadja sorsát (felveszi a saját keresztjét) és tudatosan járja végig a saját életsorsában is megtestesülő, ott is megvalósuló nagy egyetemes átalakulást (lásd: nagy Arkánum, opus magnum), hogy sorsának az elemeivel számolva, gyakorlati életfeladatait vállalva, tudatosan száll fel saját sorsának a kerekére, ami által képes lesz megismerni saját, egyedi és szellemi sors- programjának az értelmét és a tapasztalati megismerés útján, illetve a tapasztaltok segítségével elérhető tisztánlátás és a szeretet képessége megszerzése és folyamatos átélése által, meghaladja, feloldja ezt a szellemi ős- determinációt.
Az emberek és a saját kicsinyes hiuságai és a világról, az életről, az Istenről alkotott tévképzetei fölött nevető, azokat minduntalanul leleplező és feloldó Bolond, saját személyében és sorsában egyenlíti ki a Teremtést a Teremtővel.

Az aritmológia tudománya a teremtési őseszenciákat és az egymástól lénegük és funkciójuk szerint jól elhatárolódó különféle létminőségeket, létállapotokat megjelenítő jel-olvasásnak a tudománya, ami csak akkor válik zavaros számmisztikává, ha tudatlanságunkban a különböző aritmológiákat összekeverjük, vagy egészen primitív színten, áldozatválalás és sorsfeladat-vállalás nélkül, meg akarjuk nyerni az életünket általa. (Lásd a számok mágikus erejéről szóló misztikus fantazmagóriákat.) Nem csak a földhöz ragadt, spekuláns logikánkkal jónak vagy rossznak képzelt tulajdonságaink, erényeink és gyarlóságaink, képességeink és korlátaink (determináltságunk) megismerését szolgálja, hanem e meghatározottságok felismerésén keresztül történő sors- feloldáshoz, illetve a boldogsághoz: a harmóniát és egészséget adó teljes szellemi-lelki (tudati) felszabaduláshoz (kiegyenlítődéshez: megváltáshoz) is elvezethet bennünket.
Komló, 1996 - Sepsibesenyő, 2OO5

Kozma Szilárd: http://www.kozmaszilard.hu/

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 9 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO