ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.29. 15:12

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Kozma Szilárd: A nemek törvénye
HozzászólásElküldve: 2014.03.09. 20:28 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
IV. A NEMEK TÖRVÉNYE


„ A lét dadog. A törvény a tiszta beszéd.” (József Attila)


Az elsődleges lét-teremtés folyamatában, a meg nem nyilvánult Abszolút létből a megnyilvánult – és megnyilvánuló...- Isteni létbe folyamatosan átáramló ősideák, két egymástól teljesen eltérő és elkülönülő ősfunkció szerinti létprincípium szerint létesülnek (teremtődnek). A Feminin (Szeretet, Megtermékenyülő, Teremtő) és a Maszkulin (Világosság, Megtermékenyítő, Megváltó) ősprincípiumok szerint. Ennek a következménye- és folyományaként, az egyetemes létezés minden szintjén (a létezés az összes dimenziójában, tehát nem csak a fizikai – biológiai dimenzióban, hanem az éteri, az asztrális, a mentális, az ideális és a kheterikus – kauzális dimenziókban.) minden megnyilvánulási forma, minden elem és minden jelenség, spirituális alapjellege szerint, elsődlegesen az első két világalkotó ős princípium közül az egyiknek a megjelenési formája. Tehát vagy a Világosság princípiumának vagy a Szeretet princípiumának.

Már a négy ősi alkímiai alapelemek, a Föld, a Víz, a Tűz és a Levegő is, magában hordja a nemek szerinti lényegi különbözését és párosával tartozik a Világosság – Maszkulinitás (Levegő, Tűz), és a Szeretet – Feminitás (Víz, Föld) ősprincípiumához. A Levegő és a Tűz a Világosság (Fény, törvény, értelem, behatolás), a Víz és a föld meg a Szeretet (Termékenység, bőség, érzékenység, befogadás) princípiumához tartozik. A Világosság, a Fény és a törvény-, tehát az ismeretet princípiuma, vagyis az anyaggal való kapcsolatból, a személyes tapasztalatból szerezhető értelmi fény princípiuma. A Szeretet a befogadás és az áldozat által létrejövő bőség és áldás princípiuma, a Lilith által megbontott Ős-egység emlékének és az egységre való emlékezésnek, és az egységhez való kötődésnek és az egységbe való visszatérési vágynak a princípiuma.
Az Abszolút Létből kiáramló teremtésnek minden megnyilvánulási formája (struktúrája), kauzális lényege szerint eltolódik e két princípium valamelyikének az irányába, e két princípium sajátosságait tartalmazza hangsúlyosan és ezek valamelyikéhez tartozik lényegileg, mikor sajátosan különbözve a másiknak a megnyilvánulási formáitól, mikor látszólag megkülönböztethetetlenül azonosulva a másik nem karakterével is. (Lásd a primitív állati létformák esetében a hím-nős egyedeket és a szűz-nemzés jelenségét.)
Az eredeti két nem valamelyike minden jelenségben és minden folyamatban, lényegében mindenkor és mindenhol létezik. Az azonos teremtési minták szerint létrejött információs – energetikai létstruktúrák, valamint az ezeknek megfelelő fajok szerint differenciálódott életformák, a két ősprincípium szerint: a maszkulin (tapasztalati ismeret útján fokozódó átvilágítási képesség: szellemi értelem) és a feminin (az állandóság, a központi tengelyhez való kötődési ösztön bölcsessége, a szeretet gravitációja) ősprincípiumok szerint differenciálódott, ellentétes nemű spirituális-energetikai létstruktúrák és földi lények, kölcsönös vonzódási, egymásba hatolási és egységesülési viszonyban, kiegyenlítődési vonzás-viszonyulásban, megtermékenyítő kölcsönhatásban állnak egymással. E vonzás és megtermékenyülési – megtermékenyítési vágyak kielégítése által, kölcsönösen feltételezik, megtermékenyítik és kiegyenlítik egymást, és e kiegyenlítődési törekvések beteljesedése által, az utódok szintjén újra teremtik önmagukat és egymást.
A Nemek törvénye elsősorban az ideális és a kauzális létdimenziók szintjén, majd az alsó és a felső mentális dimenziókban és az alsó és a felső asztrális, is érvényesül. És ez még akkor is így van, ha a nemi sajátosságok és elkülönülések, bizonyos létformákban az ember számára olykor felismerhetetlen jelleget öltenek. A Nemek törvénye alapján tehát, egyetlen fizikai, asztrális, mentális vagy spirituális megnyilvánulási forma sem létezik nemi jelleg nélkül. A gondolataink, az érzéseink, vágyaink, kívánságaink és igényeink is vagy Feminin, vagy Maszkulin jellegűek. A kevélység, a hiúság, a becsvágy, a versengés, vagy a másik teljes legyőzésének a vágya, az ide vonatkozó ambíciók, vagy kíváncsiskodás, a célra törekvés és az előre hatolás az ismeretlenbe, az ok-okozati összefüggések keresése és a valóságkutatás, a racionalitás és a pragmatikus logikai igény, a beavatkozási és irányítási vágy, a kifelé fordulás (extroverzió) és a külvilággal való kapcsolat- és konfrontáció, mind, de mind a Fény, vagyis, a maszkulin jellegű késztéseinket és tulajdonságainkat képezik, még akkor is, ha mindez a nőknek is tulajdonsága általában. Hiszen a rendkívülien összetett emberi szellemi struktúráknak (Az auráknak!) csak az összhatása lehet inkább maszkulin, vagy feminin jellegű, a részletek különbözhetnek és árnyalódhatnak az egész személyi struktúrához viszonyítva és sokszor akár azzal szemben is. A szerelmi- és szexuális vágy-kielégítési ösztönök, az empátia, a szolidaritás, a segíteni akarás, a láthatatlan egység iránti vágy, a megőrzés, a biztonság-vágy, a kényelem, a be felé fordulás (introverzió) a homályosítás, a titkolózás, az intuitív megérzések, az önkéntelen mágikus hatás-gyakorlás, a sugallatok szerinti tájékozódás, mind a Szeretet princípiumhoz kötődnek, vagyis feminin jellegű tulajdonságok.
Mind a Nemek Törvénye, mind a Kiegyenlítődés Tőrvénye, mind a Fejlődés törvénye szempontjából, a nyugati típusú civilizációban élő emberiség törvénytelenül él. Egyrészt ez, a saját tudománya és technikája által elvakított ember ugyanis, mindent a külvilág átalakításával, a könyörtelen gazdasági célratöréssel, a pragmatikus ésszerűséggel, tehát a külső beavatkozással és irányítással akar megoldani a felszínen. Mindent észszerűen és pragmatikusan, vagyis a tudománnyal, a technikával, technológiával, a külső gépi – és hatósági ellenőrzéssel és befolyásolással – beavatkozással, vagyis kizárólag a maszkulinitás szerinti alapállással akar hivatalosan megoldani. Másrészt a leginkább a Lilith által megzavart és sok esetben az anyai (női!) ösztönök ellenére állított ún. feminin vágyakat: gazdasági jólétet, a biztonságot, a kényelmet, az öncélú élvezetszerzést és az élettel szembeni sterilitást helyezi elsődleges értéknek, ún. „jóságnak”. Vagyis, a kényelmet és az élvezeti lehetőségeket „veszélyeztető” utódok számának a boldogság elérési érdekében való minimálisra csökkentési "szüksége" téves eszmerendszerében él és annak a szolgálatába állítja a férfias tudományt és technológiát.
Ennek a karma-zavarnak a következményeként, a civilizált nők többsége azokat a, rég-múltban a szabadság- látszatát keltő, és férfi-privilégiumnak számító eszközöknek és társadalmi pozícióknak a megszerzésére vágyik, amely privilégiumok gyakorlásának köszönhetően a férfiak elveszítették az apai (nemzői és nevelői – beavatói) funkciójukat, az apaság idealítását. És, mivel minden a szellemi – az ideák, vagyis a képzetek! - világában jön létre előbb, majd a fizikai világban is megvalósul, az ún. civilizált fiú gyermekek egy jó része, egyre nagyobb mértékben veszíti el a fizikai nemzőképességét is, az egyéb férfias tulajdonságai mellett, akárcsak a 28–30 év fölötti hölgyek a foganási képességüket. De a mai ember erre azt mondja, hogy sebaj, ott van a nagyokos tudomány, majd lombik-bébi programokkal „gyártják” az utódaink a gyermekeket. És így, az anyai – teremtői idealításukat és a magzat foganói – magzatkihordói és szülői képességüket elvesztett nők többsége, továbbra is, befolyásos társadalmi pozíciót, vagy legalábbis anyagi függetlenséget biztosító munkahelyet akar magának szerezni. Holott ma már köztudott tény, hogy a civilizált anyák többsége ma már nem képes, de nem is akar orvosi ellenőrzés, befolyásolás és beavatkozás nélkül gyermeket szülni.
Sőt: bizonyos, a politika által bevezetett gazdasági ösztönzők ellenére, a nők nagyobb része, nem is akar már csak maximum, egyetlen gyermeket szülni – de legalábbis, a fertilis korban levő fiatal nők nem! – és a legszívesebben sterilizáltatnák, és sokan sterilizáltatják is, magukat, ha lehet. Ennek a steril-ésszerűségnek (az ellen-Fénynek) és egymással az ős-bűnben való együttérzés, együttlét és szolidaritás (az ellen-Szeretet) szerinti életvitelnek a lelkiismeret furdalása elhallgattatása érdekében viszont, még nagyobb törvénytelenségeket követnek el: Primitív formában, tehát alkohollal és drága pénzért vásárolt kábító szerekkel, vagy annál is legrafináltabb fizikai módszerekkel és technikai trükkökkel, valamint misztikus ideológiákkal – ún. beavatási utak követésével - kábítják magukat. Ezt a valóságos szeretet-képességük, a spirituális éberségük (egységtudatuk) vissza- és megszerzésére való törekvések helyett.
Primer emberi érzések szintjén, inkább a nőkre, illetve az anyákra jellemző az engedékenység az elnézés és szemhunyás, az önáltatás, a morális igényesség, a szigorúság és az elvárás inkább maszkulin jellegű. Az odaadási vágy feminin, a szerzési - uralkodási vágy maszkulin jellegű, még akkor is, ha ezek a vágyak és érzések egyes személyekben fordítottan vannak jelen. Hiszen tudjuk és látjuk, hogy létezik megalkuvásra, gyöngéd odaadásra, idillikus, intim és akár kegyes hazugságokon is szerzett, de lehetőleg állandóan tartó családi meghittségre vágyó, naivan türelmes és erélytelen férfi is. És ugyanakkor létezik hódításra, birtoklásra, uralkodásra és családon kivüli élvezet-szerzésre, személytelen szexuális kalandra vágyó nő is éppen elég. De ezek csak a nemi identitással szemben „fordított” tulajdonságok a karmák jellegéből adódnak (az erős Föld, vagy pláne Víz jellegű karmával született férfiak általában a kellettnél nőiesebbek, és erős Tűz, vagy Levegő jellegű karmával rendelkező nők, hódítóbbak, agresszívebbek, és könyörtelenebbek) és ezek azok a kivételek amelyekre a stupid gender-filozófia alapozódik, halvány gőze nem lévén ez áltudomány „professzorainak” arról, hogy mitől (a meghaladni, feloldani, megváltoztatni rendeltetett karmától!) van az a sok eltérés, amire alapozzák az egész lét- és életszemléletet, amiből köszönik szépen, Soros Györgynek köszönhetően, jól megélnek. Ezeket a nagy átlagtól való, karmikus eltéréseket viszont, amelyek a „mindent szabad, ami emberi és másnak kárt nem okoz” - jellegű, liberális világi moralitásban, pszichológiai és spirituális szinten eltérnek az alap- nemi meghatározottságoktól (íratlan szabálytól) viszont nem szabadna alapul használni arra, hogy a tulajdonosaik az átlaggal szemben, szerintük „jogos” agresszivitást érezzenek, amiért azok intoleránsak az ők „másságukkal” szemben! Hiszen a karma, a polaritás és a kiegyenlítődés tőrvénye alapján, amikor egy komplex struktúra mint az ember, amely mind a két nem összetett sajátosságait magában hordja, erősen maszkulin jellegű karmikus meghatározódással bír a kauzális dimenzió szinten, akkor ez a női személy önkéntelenül is a maszkulin jegyeit fogja erősíteni, azokkal fog élni és esetleg még tűntetni is. És fordítva: minél erősebb a feminin jellege van egy férfinak a karmájából adódóan, annál puhább, elnézőbb és érzékenyebb mint kéne.
Innen adódnak tehát a nemek közötti felcserélődések, a transzvesztita hajlamoktól a szexuális aberrációkig elmenően. Tény az, hogy az Analógia Törvénye alapján (Ami fent van ugyanaz mint ami lent van...”), egy pontos megfelelés létezik a lényegi Kauzális funkciónak megfelelő spirituális nemi jelleg (identitás) és a fizikai meghatározottság, a természeti meghatározottság és a felvállalandó gyakorlati életfeladatok, illetve a gyakorlandó szexuális magtartás között. Ezért, ha valaki nőnek születik fizikailag - természetileg, az kauzális testében is nő. Aki viszont hím neműnek születik, annak a kauzális teste maszkulin eszenciákat tartalmaz és mindössze a köztes dimenziókban változik az meg, a karma jellege szerint. A karmának viszont nem az funkciója, hogy megtartsuk és növesszük, hogy az szerint folytassuk az életet és a karmikus meghatározódásainkat erősítsük. Hanem éppen ellenkezőleg: az az életfeladatunk egyik legfontosabb része, hogy a karmánk szerinti zavaros késztetéseinket, a (negatív) karmikus meghatározottságainkat haladjuk meg, jobban mindva alakítsuk át megfelelő pozitív tulajdonságokká.
Ezért, az eredeti nemi jellegnek a mesterséges biológiai (fizikai) megváltoztatása, nem csak fizikai szintű megtermékenyítési és kiegyenlítődési képtelenséget hoz létre, hanem erős akadályt és blokkot abban, hogy az illető személy valaha is képessé váljon a spirituális – kauzális funkciója betöltésére és a kiegyenlítődési – megváltódási életfeladata beteljesítésére. Törvénytelen létállapotot és tőrvénytelen léthelyzetet idéz elő tehát az élet minden vonalán, az ilyen, a karma-feloldás és pozitív átalakulás megtagadásával járó beavatkozás, még akkor is, ha az egyes országokban érvényben levő törvények a nemi jellegnek a biológiai megváltoztatását lehetővé teszik, illetve a hatóságok ezt engedélyezik.
A helyzet uralási reflex és a helyzet ellenőrzési- meg az irányítási vágy is épp annyira maszkulin érzés, mint a partner-uralási, vagy a biológia test (egészség) fölötti ellenőrzési vágy, amelyhez a nemi jelleg megváltoztatását lehetővé tevő, állítólag a Szeretet nevében munkálkodó orvostudomány szolgáltatja a helyzet- és a testuralási (az eredeti nemi állapotnak a megváltoztatását célzó) eszközöket és módszereket. Feltűnő, hogy miközben a pragmatikus tudományoskodásba belekábult világunkban, a hölgyek meg akarják őrizni a feminitás külső jegyeit, a törekvéseikben, ambícióikban és külsőségekben férfiak akarnak lenni. Eközben a transzvesztita a férfiak elsősorban a biológiai nemi jellegüket változtatják meg, persze azzal a kényelmes tudattal, hogy ezzel együtt viszont, nem kell a nők felelősségét is átvenniük: nem kell gyermeket szüljenek, mivel erre, az eredetüktől fogva képtelenek. Ennek a kauzális szintű általános összezavarodást tükröző személyi önbecsapásnak az első számú következménye nem csak a homoszexuálisoknak a messze a természetes arányok feletti szám-növekedése és az ezzel járó AIDS fertőződések elterjedése, hanem az egyre nagyobb méreteket öltő pedofília is. Hiába, hogy az utóbbit tiltja és üldözi a törvény, mert a karmikus gyökeres ennek ugyanaz mint a homoszexualitásnak és aki egy erkölcsi gátat már áthágott, annak már nem nagy ügy a másikat is áthágni. A szülők aztán, majd vigyázzanak a gyermekeikre, miközben az iskolába járatásuk törvényesen kötelező...
Fentebb említettem, hogy minden dolog, minden jelenség és folyamat, kauzális alapjában a két világalkotó princípiumhoz tartozik, az szerint van úgymond az ében – eredetében - meghatározódva, attól függetlenül, hogy a polaritás tőrvénye alapján melyik princípium látszik hangsúlyosabbnak egy adott folyamatban, individuumban, vagy jelenségben. Minden maszkulin (Jang) elemnek létezik egy feminin (Jin) megfelelője és fordítva. Ha meg akarjuk érteni a mágia, a keletkezés, a kreáció és a regeneráció folyamatainak a törvényszerűségeit, nagy figyelemmel kell tanulmányoznunk és elsősorban a saját személyi tudatunkon belül kell felismernünk a Nemek Törvényének megnyilvánulásait. A Nemek Törvénye, a Kiegyenlítődés Tőrvénye és a Polaritás Tőrvénye szolgáltatott alapot az univerzális taoista metafizika (- később: filozófia és vallás) megalkotásához. A maszkulin és a feminin princípiumoknak megfelel Jang (Fény) és Jin (Szeretet) világalkotó szellemi emanációk közvetlenül az abszolútumból válnak (áramlanak) ki és kölcsönös együtthatásukban, áthatolásukban, megtermékenyítve egymást, létrehozzák e két alapprincípium analogikus létezési formáit.
De vigyázat, mert a Feminin princípium soha és semmiképpen nem ellentéte a Maszkulin princípiumnak, hanem kiegészítője, komplementere annak. És persze, ez fordítva is igaz. Nagy hiba tehát, a Nemek, valamint a Kiegyenlítődés Egyetemes törvényeit, össze téveszteni a Polaritás törvényével és tehát, az alacsonyabb létszférákban tapasztalható megfeleléseket, illetve ellentéteket ily módon értelmezni! A világosságnak igen is, ellentéte a sötétség, te nem a világosságnak az őt kiegyenlítő komplementere. A férfi és a nő, a hím és a nőstény viszont nem ellentétei egymásnak, hanem egymásnak a kiegészítői, amelyek képesek egymással kiegyenlítődni. A sav és a bázis, a dúr és a mól hangzás, a kitágulás és a beszűkülés egymásnak az ellentétei, de nem a kiegyenlítői! A pozitív és a negatív, a kezdés és a befejezés, a feszültség és az oldást az ellentétei és (de!) nem komplementerei egymásnak és így tovább. A két alap princípiumnak (Szeretetnek és Világosságnak) megfelelő létformák – létállapotok – egymással kölcsönhatásban állva, de az anyagi megnyilvánulások világában, egymástól elkülönülve és egymással kiegyenlítődve, újabb és újabb létformákat hoznak létre, ezáltal újabb minőségeket alkotva, amelyek továbbá más és más strukturálódási formákat hoznak létre, más és más összetett formákba szerveződnek és rendeződnek. Az egymással ellentétes léthelyzetek és állapotok, illetve ezeknek az anyagi megnyilvánulásai viszont erre képtelenek és nem is az a funkciójuk, hogy kiegyenlítettek legyenek. Az viszont tény és igaz, hogy át tudnak alakulni egyik a másikba, éppen úgy, mint a primitív életformák (élőlények).
A Nemek Törvényét az asztrológiában, a Hold és a Vénusz bolygóval, (az alkímiában a négy alapelem harmonikus egységre törési őserejével, tehát a preparáció, illetve a finomítás műveletével és az aritmológiában a négyes számmal hozzák analógiába. A Hold ugyanis nem csak az Ősanya teremtő erejét és így részben a Jin ősprincípiumot is megtestesítő bolygó, hanem ő az odaadás és az oldódás, valamint a tükröződés spirituális jelenségeit megtestesítő bolygó is. A Hold az a bolygó tehát, amely megtestesíti azt az anyai őserőt, amelynek a hatására, minden okosnak látszó, védekező - civilizációs mellékkörülmény, ésszerűségre törekvés és tudatos ellenőrzési vágy ellenére, a tudattalanból feltörő vágy- és képzeletvilág ellenőrizhetetlen barlangjáratain keresztül, az Abszolút Szellem, mint megtermékenyülő és tehát mint szülő-teremtő szellemi ős-hatalom (Yin, női princípium), közvetlenül megjelenik a pszichikai és a biológiai létezésben és minden kertelés nélkül kifejti az erejét (hatalmát) a Vénusz őserejével együtt. És ezt legfeljebb csak elfojtani tudjuk, aminek, ha nem családi tragédia a következménye, akkor gyomor- és vese-betegség. A nőknél: a méhhez- és a mellekhez, valamint a petefészekhez kapcsolódó betegség és károsodás, illetve rákosodás lesz a következménye.
Minden női aurában léteznek potenciális férfi jellegű, spirituális struktúrák és fordítva: minden férfi aurában ott van számtalan női struktúra is. De mivel a Polaritás Törvénye, a Hatás és Visszahatás (karma) Törvénye, a Kompenzáció törvénye, valamint a Ritmus és a Ciklus törvénye következtében egy adott létfolyamatban, illetve egy emberi személyben az egyik világalkotó princípium jobban érvényesül a másiknál, ezért bennünk is jobban (inkább) érezteti hatását a Szeretet, a fizikai és a pszichikai alaptermészetünkben. És az akkor is ez a törvényes és általános, ha a karma hatására egyes esetekben úgy néz ki, mintha nem így lenne. Ezért ugyanolyan fontos a jelenlegi állapotunk (nemiségünk) elfogadása és teljes részletességgel történő megismerése, átvilágítása és érvényesülése, akárcsak a másik nemmel való harmóniába kerülésre való törekvés. A Nemek Törvénye alapján nagyon fontos a másik nem megtestesítőivel való teljes (!) értékű és őszinte kapcsolat folytonos fenntartása és biztosítása. A szexualitást is magában foglaló szellemi- lelki párkapcsolat gyakorlása elengedhetetlen feltétele spirituális tágulásunknak, az én- tudatunk kialakulásától (l7-21 év) kezdve, az egyetemes léttudatnak, a „nagy” Én-nek a kialakításáig és a végső személyi kiegyenlítődés bekövetkeztéig: a földi életünk befejezéséig.
A lehető leghibásabb magatartás a nemi élettől való elzárkózás az úgynevezett "magasztosabb" szellemi célok elérése érdekében, mert ez ellentmond az egyetemes törvényeknek és így az Egyetemes Egységes Világszellemmel való közvetlen kapcsolatunknak is, amely kapcsolat csakis a Szeretet és a Fény princípiumainak együttes és kölcsönös átfödésén és kiegyenlítődésén keresztül nyilvánul meg egyértelműen, és nem külön- zártan, valamelyik princípium kizárásával, vagy elsorvasztásával. A nemi elzárkózás következtében felborított személyi egyensúly elsősorban EGÉSZ-ségtelenséget, tudattalan fezültséget és szellemi hiányérzetből, vagy veszteségtől való félelemből eredő agresszivitást eredményez, hiszen a másik fél (princípium) megtestesülése nélkül élő ember, nem más mint fél ember, vagy félelmetes ember, tehát félő ember. Mivel az elzárkózás által a kiegyenlítődést lehetetlenné teszi, a tudattalanjában megjelenik a törvénytelenség, illetve a bűn tudata és akarva-akaratlanul, ún. misztikus félelmek kezdik gyötörni, még akkor is, ha ezt nem vallja be magának és ezt a fél - félő - emberi állapotát a tudattalan legmélyebb rétegeibe rejti még önmaga elől is.
Bizony, a cölibátusban élő, negyvenkilenc-ötven éven felüli katolikus papok semmivel nem egészségesebbek a velük egy idős férfiaknál, vagyis: az egészséges katolikus papok száma, akik tudvalevőleg cölibátusban élnek, majdnem semmivel nem haladja meg a velük egy idős, egészséges férfiak számát. Ez mondjuk, a fiatal férfiak és katolikus papok esetében normális. De 49-50 éves kor után már nem. És semmiképpen nem az 56 és pláne 63 éves kor után! Hogy miért? Hát azért, mert polgári és orvosi szemszögből a cölibátusban élő európai papok pl. teljesen gond nélküli (anyagi, nevelési, feleséggel való konfrontálódási, sőt: munkahelyi, munkahely-vesztési gondok nélkül) és tehát kiegyensúlyozott, életet élnek! Az ellentétes nemű személyekkel való együttélés hiányának (misztikusan: az ún. energia-csere hiányában!) a következtében fellépő egész-ségtelenség, még ha áttételesen is, de előbb-utóbb jelentkezik az élet más területein is, ha nem mindjárt a fizikai test szintjén, akkor az asztráltest, illetve a pszichikai közérzetük: a lelki – morális közérzet, vagy az intellektuális tevékenység és képességek szférájában.
Az a személy, aki az asztrológiai sorsképletéből is kiolvasható szexuális gátlásossága, szorongásai, kényelem-szeretete, vagy létképzeleti – szellemi zavara, a konfliktusoktól való félelme, vagy a misztikus megtévesztettsége következtében elzárkózik a gyermek-áldás fogadásától, illetve, az érzelmi – asztrális és a fizikai szinteken egyértelműem érzékelhető kiegyenlítődést lehetővé tevő, szexuális kapcsolat létrehozásától, illetve annak a fenntartásától, nem teljesíti a legfőbb rendeltetését: a karmaoldási és megváltódási – spirituális életfeladatának legfontosabb részét. A Szaturnuszi szellemi erők hatására, ez a személy előbb-utóbb kényelmetlen körülmények közé kerül majd, vagy egyenesen szorult, esetleg tragikus élethelyzetekben lesz kénytelen a nemi kapcsolatot átélni (pl. nők esetében nemi erőszak, vagy folyamatosan vissza térő szexuális zaklatás és ingerlés formájában) aminek következtében szenvedések és betegségek árán lesz kénytelen kapcsolatba kerülni a Hold és a Vénusz őserejével. Ezt, annak függvényében, hogy e tragikus kapcsolat hatására ráébred-e, vagy nem a kauzális információ-befogadói és a teremtői-, valamint a nemi (szexuális) rendeltetésének a jelentőségére és fontosságára. Így találkozik majd olyan személyekkel és olyan szellemi információval, amely tovább segíti, vagy, ha ellenáll, tovább zaklatja őt, mindaddig, amíg képes lesz a szexualitás teremtői és világalkotói eredetét, annak egyetemes kiegyenlítődési és teremtési funkciója szerinti spirituális jelentőségét a személyiségtudatába integrálni.
Szerelmi életünknek ez a vetülete első sorban az anyasághoz, illetve a szubtilis információ-befogadói – teremtői őserőhöz kötődik, és azzal a Szeretetnek a látszólag külön választott, de kauzális szinten még egy egységes, anyagi és szellemi – lelki megjelenési formája. Spirituális szempontból fontos arra figyelni, hogy szexuális párkapcsolataink harmóniája és a környezetünkben élők párkapcsolatának harmóniája legyen elsődleges a többi (rokoni, baráti, ismerősi, üzleti) kapcsolatokkal szemben, mert ha a szexuális-szellemi párkapcsolatunk háttérbe szorul, vagy ha az nem harmonikus, és ami a leggyakoribb: hézagos és rendszertelen vagy hiányzik, a többi kapcsolataink sem lehetnek normálisak és kiegyensúlyozottak. Mert a Szerelem nem más, mint a legerősebb és legfontosabb karma-oldási provokáció, és az alapján (amely az asztrális – érzelmi és testi vágyak szintjén még azonos Vénusz által megtestesített szexuális egységesülési vággyal, valamint a Hold által megtestesített megtermékenyülési és teremtési aktusban való közvetlen részesülési lehetőséggel) elsősorban univerzális lények vagyunk. És másodsorban valamelyik más világalkotó princípiumnak (Fény - Szeretet: Maszkulin - Feminin) az elsődleges megtestesítői, akiknek mindig szüksége van nem csak a kielégülésre, de a kiegészítődésre és kiegyenlítődésre is, illetve az érzelmi és a természeti egységesülés aktusára, ami analogikus megfelelések szintjén azonos az univerzális egyesülés és kiegyenlítődés (megváltás) kauzális (mágikus) aktusában való részvétellel!
Az elsődleges (megváltási) rendeltetésünkhöz tartozik tehát az is, hogy, mint Fényben és a Szeretetben felelősen létező lények, tudatosan részt vállaljunk, a Fejlődés és a Teremtés, valamint a Karma és a többi egyetemes törvény alapján, kauzális létezés egy-egy újabb, határozott megnyilvánulási formájának: a gyermekeknek a létrehozásában, amelyeknek a fizikai, majd a szellemi-lelki és erkölcsi (spirituális) kiteljesedésében, megerősödésében és öntudatosodásában segédkezve, tehát a nevelés által, mi is fejlődhetünk és megváltódhatunk. Minden szempontból fontos tehát, hogy ésszerű civilizációs zavarodottságunk közepette, ne feledkezzünk meg a rendszeres, folytonos és harmonikus érzelmi- szexuális együttléteink megvalósulásához szükséges nyugalmi és bensőséges feltételek létrehozásáról és, hogy másokat se akadályozzunk meg ezeknek a körülményeknek a megteremtésében és kihasználásában. Ne vállaljunk magunkra semmiféle hősi, vagy áldozati szerepeket a szexuális partneri kapcsolataink hátrányára. Nem csak azért mert ez egy hazug, érzelgős szerepjátszás, ami csak arra jó, hogy leplezzük vele a partneri kapcsolat fenntartásához szükséges fokozott figyelemre és odaadásra való képtelenségünket – lustaságunkat és kényelmességünket, hanem azért, mert ezzel az érzelgős magatartással legtöbbször többet ártunk, mintsem használnánk azoknak, akiknek állítólagos érdekében meghozzuk a fölösleges áldozatokat. És persze, azért is, mert az ilyen megható, de hamis magatartás az egyetemes törvények szellemével ellentétes. A felnőtt gyermekeink feletti fölösleges anyáskodás, és apáskodás valójában egoista és őszintétlen szerepjátszás, amivel a szerelmi, élettársi viszonyaink nehézsége elől, más, meghatóan humanista szerepekbe menekülünk, és valójában csak megfoszt bennünket a szellemi kiteljesedésünkben és így a tulajdonképpeni emberi feladatainknak és a legfőbb rendeltetésünknek (a ténylegesen boldoggá: kiegyenlített – megváltottá és egyeseknek: újra egészségessé válásnak) a teljesítésében.
Mert nem az a feladatunk, hogy olyan fölösleges anyagi-, vagy érzelmi és ezzel: drámai áldozatokat hozzunk, amivel inkább ártunk mint használunk magunknak és szeretteinknek. És nem az a feladatunk, miután ezekért nem kapunk hálát, a kijátszottak és a megcsalatottak pózaiban és szerepeiben tetszelegjünk. És az végképpen nem, hogy a háládatlanság miatti bánatunkba belekeseredjünk. És tehát nem az a rendeltetésünk és végső életfeladatunk, hogy belebetegedjünk és bele öregedjünk ezekbe a hamis szerepeinkbe. Hanem az, hogy az összes képességeinket felszínre hozva, kapcsolatba kerüljünk minden olyan őserővel, amelynek a szimbóluma, a személyi horoszkópunkban többségében negatívan fényszögelt és azokkal harmóniába kerüljünk. És ezt mind a belső szellemi – lelki folyamataink, mind a külső kapcsolataink és viszonyaink szintjén. És az, hogy kiegyenlítődjünk önmagunkban a legfőbb (isteni) öntudattal, az ún. nagy „Én”-nel, és ezáltal valamennyire, az emberi- természeti környezetünkkel is.
A boldogsághoz és az egészség vissza szerzéséhez vezető kiegyenlítődés viszont, nem a szülő-gyermeki viszony erőltetését jelenti a rég óta felnőtt, például 28 vagy pláne harminc éves „gyermekkel”, miközben annak egy ellentétes nemű személlyel kellene együtt élni és egészséges szexuális szerelmi viszonyban élve, azzal, lehetőleg az összes dimenzió szintjén kiegyenlítődni. Amennyiben nem úgy segítünk a hozzánk közelálló személyeknek, hogy nyíltan elvárjuk tőlük: tegyenek meg mindent a saját testi- szellemi egészségük elérése és megőrzése érdekében, ahelyett hogy hálatelten, csillogó szemekkel nézzenek ránk, amiért olyan gyakorlati feladatokat is elvégzünk helyettük, amiket ők kellene elvégezzenek (amelyekre tehát normális körülmények között, vagyis nélkülünk, erre rá lennének kényszerülve), csak növeljük a szeretteink lelki (tudati) zavarit. És ezáltal persze, a szellemi diszharmóniát magunk körül. Minden embernek a karma-oldás a legfontosabb életfeladata és ebből erednek – ezt kellene, hogy szolgálják a többi általános emberi feladatai. A határhelyzetben levő, kemény fizikai dimenzió elemei elzárják őt az igazi boldogsága elérésétől, addig, amíg erre nem ébred reá és nem ez szerint viszonyul az ő gyakorlati életkörülményeinek a kezeléséhez, a személyi viszonyai rendezéséhez. Ez viszont lehetetlen a Nemek Törvénye hatásának a figyelembe nem vételével és a felnőtti szerepkörök össze keverésével, összezavarásával, mint például egy családon belüli törvényes funkcióknak a felcserélésével.
Ehhez, viszont, hogy ez ne történhessen meg, még a karmájuk tisztázatlansága következtében krónikus betegségekben szenvedő beteg szüleinknek és más hozzátartozónknak is tudomására kell hoznunk azt, hogy csak akkor gyógyulhatnak meg teljesen, ha a karmájukat feloldják és a kiegyenlítődési képességeik megszerzésével önmaguktól önmagukban boldogok lesznek. Vallásos kifejezéssel: Hogy csak akkor jön el mindenkinek a megváltó teljes gyógyulás is, amikor Mennyek Országa nevű megváltotti állapotot magukban, magukon belül, minél nagyobb mértékben létrehozzák. Márpedig ez lehetetlen a különböző természetű-, illetve a rokoni és a szexuális jellegű kapcsolatok össze tévesztésével és összezavarásával. Nem szabad megtévesztenünk egymást és hagynunk, hogy az életfeladataink felvállalásában és minél teljesebb beváltásában megakadályozzanak, azok, akik nem hajlandók felvállalni a sajátjaikat. És ugyanúgy: nem szabad a létfeladataik elvégzésében megakadályoznunk szeretteinket. Nem szabad tehát kíméletes hazugságokkal élni, és a mások kompenzáló, egoista szeretet- elvárásait kielégíteni. Ha így, kegyes hazugságok között élve, egymás életfeladatait akarjuk elvégezni, miközben a sajátunkat parlagon hagyjuk, csak félrevezetjük mind őket, mind saját magunkat és a legsötétebb korrupcióvá züllesztjük azt, amit Szeretetnek nevezünk és egyikünk sem lesz képessé beteljesíteni a rendeltetését és az igazi boldogságot elérni. Az alkímia ezt úgy határozza meg, hogy csak egymástól jól elkülöníthető elemek (személyek) és a személyi feladatköreikben (Az ősi funkciójukban!) jól meghatározott és elhatárolódott autonóm személyek egyesülhetnek. Tehát ténylegesen is, csak és csakis ezek szerethetnek és boldogulhatnak.
Az álegyesülésnek és a látszat- szeretetnek a különböző pszichés játék- formái tulajdonképpen csak az általános létkorrupciót tartják fenn és nem vezetnek a Szeretet – Világosság kiegyenlítődéshez, hanem éppen fordítva: akadályozzák annak a megvalósulását. Ezért a céltalan körben-forgáshoz, valamint a valós beteljesülés és kiegyenlítődés elmaradásához, a lelki kietlenséghez és az öregkori céltalan elmagányosodáshoz vezetnek, de valós és tartós egészséghez, családi boldogsághoz és nyugalomhoz, a szellemi derűhöz és az egészséghez semmiképpen. Csak akkor lehetek teljes és egészséges személy, ha van számomra egy másik, egyedüli(!) és ellentétes nemű személy akivel és az egészséges egységet megvalósíthatom és azt vele együtt minél teljesebben átélhetem. Aki engem folytonosan a karmám bizonyos, addig elé még fel nem ismert és átvilágítatlan részeinek a feloldására provokálhat akarva, vagy önkéntelenül, és, akivel lehetőleg, még azon is túl: a Fény és a Szeretet kiegyenlítődésének a misztériumát is, ebben az emberi határ-állapotomban legalább részben, de lehetőleg folytonosan átélhetem.
Egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennünk, minden romantikus misztika és minden vallásos, vagy tudományos pszichologizálgatás ellenére, hogy ez, a minket a megváltásra provokáló és a minket szellemileg kiegészítő személy, soha nem lehet más ellentétes nemű személy a Nemek Törvénye alapján, valamint a Kiegyenlítődés, a Fejlődés törvénye – de a Megváltás törvénye alapján is, mint az, akivel első sorban gyakorlatilag, de ugyanakkor más dimenziók szintjén is, teljes páros kapcsolatban élek. Nem létezik, hogy két, vagy több ellentétes nemű személlyel folytatott szerelmi, vagy szexuális viszonyban ugyanezt a karma-oldási, fejlődési és kiegyenlítődési képességet el tudja valaki is érni! Erre hívja fel a figyelmet a tizedik Mózesi törvény, amely úgy szól, hogy ne kívánd a felebarátod feleségét! Ezért képtelenek a túlzón szabad elvű liberális (dekadens!) életszemlélettel rendelkező európaiak és amerikaiak, valamint az általuk szimpatizált muszlim hitű arabok a spirituális fejlődésre, mert az előbbiek egyszerre több személlyel szeretnének szexuális viszonyban élni, az utóbbiaknál viszont törvényesen is megengedett a több nejűség.
De a fenti példáknak az ellentéte is a nemek törvényébe ütközik, mert ilyen intim, bensőséges és „belterjes” kapcsolatban, amely a fent leírt igényeknek megfelel, nem élhet hosszú távon egészségesen és termékenyen sem testvér a testvérrel, sem barát a baráttal, de a leginkább nem élhet szülő a gyermekével és gyermek a szülőjével, úgy, hogy a fent leírt, kölcsönös karmaoldási – fejlődési és megváltódási feltételek teljesülhessenek! A fiát, vagy a lányát annak a szeretőitől, vagy házastársától féltő és attól elidegenítő és a felnőtt „gyerekére” betegesen rátelepedő szülő, tehát a felnőtt gyermeke élettársát rágalmazó, vagy szidalmazó, azzal féltékenységében gáncsoskodó szülő, valójában éppen annyira zavaros szellemi és lelki incesztusban él az általa infantilizált és ez által gyermek sorban tartott utódával, mint az, a züllött és erkölcsileg megtévedt szülő, aki a hedonista karmájának engedve, saját gyermekét zsönge fiatal korában elcsábítva, azzal szexuális kapcsolatot létesít, vagy éppenséggel megerőszakolja.
A gyermek-szülői viszony minősége egy folyamatos átalakuláson megy keresztül a testet öltés időszakától (a biológiai fogamzástól számított l8–21. naptól) a gyermek önállósodási képességeinek kifejlődésig és kialakulásáig és legkésőbb huszonegy éves korban meg kell szűnjön a szülő gyermek kapcsolatnak minden irányítási – ellenőrzési, befolyásolási (beleszólási, beavatkozási) jellege. Az egyetemes törvények szempontjából törtvénytelenül fenntartott befolyásolás, az ilyen kapcsolat, csak gátolja mindkettőnek az individuális szellemi – spirituális fejlődését, kiteljesedését, kitágulását és végül is, a karma meghaladás által biztosított kiegyenlítődését. A kapcsolatnak az ilyen jellegű tovább folytatása, nem hoz létre mást, csak további karmikus terheket. A végtelenségig passzolgatják egymásnak a karmikus feladataik megoldását, ugyanis a legtöbb magányos szülő, öntudatlanul bár, de egyfajta párkapcsolati kompenzációként éli meg a gyermekével történő „pragmatikus” együttélését. Ebből erednek a felnőtt "gyermekek" intim dolgaiba való féltékeny beleszólások és az érzelmi zsarolások.
A Nemek Törvényének a minél alaposabb meg értésére és a törvény szelleme felhőtlen átélésére való törekvés nélkül, valamint annak a lelki és a pszichikai hatásainak a figyelmen kívül hagyása, lehetetlenné teszi a többi törvény teljes megértését, tudati és öntudati integrációját és mindennapi használatát. És viszont: ez a szabály külön-külön érvényes mind a hat törvényre, vagyis az illető személynek a többi hat törvénnyel való viszonyára. A Nemek törvényének ismerete és használata feltételezi az élettársunk karmája ismeretét és az annak a meghaladására tett erőfeszítéseit, a karma feloldásban szerzett eredményeit. A lelki társ ilyen szemszögű megbecsülését és szellemi teljességének, egyéni szabadságának, spirituális programja másságának, különbözőségének és individuális jellegének az elismerését és tiszteletben tartását. Ez viszont csak annyiban érvényesülhet, amennyiben az élettárs karmája és önmegváltódási programja nem különbözik annyira a mienktől, hogy ez a különbözőség lehetetlenné tegye a lényegi, spirituális és szellemi – lelki kiegyenlítődést a két fél között és a kapcsolat megreked a testi kielégülési szinteken, valamint a hétköznapi szükséges feladatok érdekében fenntartott kommunikáció szintjén.
Ez akkor történik meg, hogyha a két ellentétes nemű személy amellett, hogy 1.) öntudat kifejlesztési és öntudat-alakítási-, vagyis: ún. levegő- és főként, tűz-karmával jött a világra, 2,) eleve igen nagy karmikus terheltségtől szenved, ahhoz, hogy el tudja viselni az élettársának az igényeit és elvárásait, illetve az ide vonatkozó türelmetlenkedését, vagy ellenségeskedéseit, iróniáját, cinizmusát, szélsőséges esetekben: szidalmait, vagy panaszait és neheztelését. Ebben az esetben ugyanis, a kapcsolat törvénytelenné válik, még akkor is ha a legmagasabb rangú papi áldással van szentesítve. És persze, a feltétel fordítottan is érvényes: hiába érzem úgy, nem baj az, ha testileg nem vonzódom, vagy vonzom az élettársamat – élettársamhoz, mert úgy tudom és úgy érzem hogy szellemi – intellektuális szinten és érzelmileg azonosulni tudok a párom minden lelki és szellemi problémáival, igényeivel, képességeivel, miközben testileg nem kívánom, vagy ő nem kíván engem, mert az értelmi és érzelmi harmónia és azonosulási képesség, még egyáltalán nem a spirituális színvonal. Ahhoz ennél sokkal több kell: Karmaoldási és tehát spirituális és kauzális fejlődési öntudat. Mert ha spirituális szinten létezik az erős vonzódás és az egységesülési vágy, akkor a testi kiegyenlítődési vágy és az odaadási képesség is megjelenik a két, ellentétes nemű személy között és ilyenkor már eszébe sem jut az egyik félnek sem, egy másik, az élettársi viszonyon kivüli lelki, vagy testi – szexuális kapcsolat létesítése és fenntartása.
Mindennek a tudatosítása, számontartása és figyelembe vétele szükséges tehát ahhoz, hogy az igazi lelki – szellemi társat megtaláljuk és, hogy tényleges egységet képezhessünk az igazi élettársunkkal. Hogy létrehozhassuk a kapcsolatunk által lehetővé tett egységesülés segítségével a szellemi-lelki egészségünket, ami egyben a fizikai egészségünknek a feltétele is. És ez érvényes a teljes szexuális viszonyra éppen úgy, mint az aktus közbeni magatartásra, mentalitásra is, ahol maximális odafigyelést és megértést kell biztosítanunk egymás számára, figyelve arra, hogy az egyéni kielégülésért való törekvésünk ne vezessen az élettárs érzelmi – és testi szükségleteivel szembeni közömbösséghez, vagy az élettárs manipulációjához.
Jó tudni, hogy nem csak a fizikai, meg asztrális, és esetleg mentális dimenziók szintjén egyesülünk a szexuális aktus közben. Tehát nem csak energetikai, vagy esetleg lelki szinten történő kiegyenlítődéshez vezető út a meghitt és minőségi szexualitás, illetve a szerelem, amennyiben két egymást erősen provokáló karmával rendelkező személy találkozik úgy, hogy az út a kiegyenlítődéshez (és nem csak a kielégüléshez!) szabad, hanem mentális és kauzális szinteken is meg kell történjen a kiegyenlítődés. Ehhez viszont más magasabb fokú tudatosság és céltudat is szükséges. De a dolog fordítva is igaz: ha két ember között nem történik meg a spirituális egyet-értés és a kiegyenlítődés, akkor a szexuális kielégülés idő múltával unalmassá válik. Az ide vonatkozó problémák és spirituális – érzelmi feltételek tudatosításához, nagy mértékben hozzásegít a két személy asztrológiai sorsképletéből kiolvasható karmikus meghatározódásainak és harmonizációs – megváltódási lehetőségeinek és konkrét feladatainak, készségének és képességének (személyi horoszkópjaink karmikus aspektusainak és harmonizációs lehetőségeinek) az ismerete is.
Mert nem csak fizikai értelemben vett egyesülés történik a szexuális aktus közben, hanem spirituális egységesülés jön létre a nőben elsődlegesen megnyilvánuló Hold (Lunáris), Vénuszi és Neptunuszi princípiumok által. És viszont: a férfiban elsődlegesen manifesztálódó Nap (Szoláris), Marsi és Uránuszi princípiumok kölcsönös találkozása és kiegyenlítődése által. Ezért, az univerzális egybeolvadásnak (unio mystica) a párkapcsolaton belül történő megvalósításáért, az egység-élmény realizálásáért és teljes átéléséért, szükséges a teljes személyi (szellemi – mentális) éberség elérése érdekében gyakorolt figyelem, az úgymint laza koncentrálás, tehát a szeretet, a hit, a közvetlenség, a meghittség, a gyöngédség és a bizalom, nyugalmat és biztonságérzetet adó állapota. Ez a Szeretet- gyakorlás nem az önmagunk ámítását kell szolgálja, és ezért pont úgy nem lehetséges a másik fél kauzális, meghatározottságainak a figyelmen kívül hagyása, mint ahogy nem lehetséges a mi személyes horoszkópunk ismerete által lehetővé tett belső felismerések és minden teatralitás nélküli, őszinte beismerések nélkül, vagyis hibabelátási készség nélkül.
De ez, nem lehetséges a magunkra, vagy magunkba (tudatunkba) pingált úgymond erősítő, pozitív mantrák és más, pozitív jelmondatok erőszakos, százszoros és ezerszeres elismétlése révén, hanem csakis a mindennapi élet apró-cseprő mozzanataiban való egység megvalósításáért tett erőfeszítések révén. De a párkapcsolatban a legfontosabb a másikkal szembeni bizalmas és őszinte megnyílás megvalósítása, amihez egy szintén odafigyelő, saját belső poklaitól (karmája kellemetlen mély aspektusaitól) nem félő, őszintén kitárulkozni képes partnerre van szükség. A teljes őszinteség és kitárulkozás nélkül, illetve a mindkét félnek az erkölcsi újjászületése nélkül, a szerelmi aktus közbeni Egészség, a Teljesség és az Egység élményének megvalósítása lehetetlen. Csak így érhetjük el azt a kiegyenlített spirituális állapotot, amit Jézus így jellemzett, hogy "Amikor a kettőt eggyé teszitek és a bensőt olyanná mint a külsőt, a külsőt, mint a bensőt, a fentit mint a lentit, s így a férfit, mint a nőt, egyetlen egységgé, hogy a férfi ne (csak) férfi és a nő ne (csak) nő legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek majd be a királyságba." (Apokrifek: Tamás Evangéliuma,22.)
Ahhoz viszont, amíg ehhez az egységesüléshez el juthassunk, előbb mindkét félnek, minél nagyobb mértékben meg kell valósítania az alapfunkcióját és ennek érdekében a két egymástól teljesen eltérő, egymástól merőben különböző funkciót és primordiális rendeltetést, soha nem szabad szem elől téveszteni és egyiket a másikkal (a férfi funkciót a női funkcióval, és a nőit a férfi funkcióval) összekeverni, illetve egyiket a másik ellenében bármiféle előnyben részesíteni. Csak az, aki erről a lényegi különbözőségről nem vesz tudomást, törekszik a két nem egyedei közötti egyenlősdire, mivel nem tudja, hogy a jogegyenlőségen kívül, az életben nincs az a fontos terület, amiben ők egyenlő felek lehetnek. Amire született az egyik, arra kevésbé a másik, és fordítva! Csak a hollywood-i filmekben lehetséges az, hogy férfiak gyermeket foganjanak és szüljenek, és hogy rendőrnők, vagy szuper bandita-nők karate-bajnok férfiakat összeverjenek és lebilincseljenek, amennyiben azok nem akarják ezt. Amint mondja Hamvas Béla a Tabula Smaragdinában: „Az egyenlőség az egység megrablása!” - Hiszen a nőnek az ún. belső felelőssége, nem más, mint a férfiénél százszor erősebb mágikus képzelőerejének az irányításáért való felelőssége és az, az elsődleges életfeladata a családban. Eközben a férfinak a családért – annak jólétéért és védelméért – való gyakorlati munkálkodás a felelőssége, nem annyira az imaginációjának az irányítása. És, amikor ez sem bizonyul elégségesnek, akkor a nehézségekben való helytállásért és kitartásért való ún. külső felelőssége a fontos. – Akkor miképpen lehetnének egyenlők másban, mint abban, hogy az igazságszolgáltatás előtt, a külső tetteikért egyenlő módon felelnek?
A két egymástól teljesen eltérő alapfunkciójú elem (személy) között, az egység megvalósítása lehetséges, mindkettőnek a tudatos törekvése útján, és amennyiben erre mindkettő eléggé elszánt és szorgalmas, annak meg is kellene valósulnia, de, hogy ebben egyenlőek lehetnének, az eleve nonszensz. A szellemileg fel nem ébredt nőkben is éppen akkora hatalomvágy létezik, ha nem nagyobb, mint a hím-tudatnak a természeti színvonalán élő, zavaros, hogy ne mondjam: primitív férfiakban. A lényegi különböződés nem ismeretének és el nem ismerésének, valamint a nők rejtett, de alattomban igen is működő versengési reflexeinek és rejtetten még veszélyesebb agresszív halatom-vágyának az összegeződéséből adódik a nemek közötti örök zavartság és tájékozatlanság, és a boldogtalanság. Mert ebből a zavartságból ered az a rengeteg fölösleges párkapcsolati dráma és családi tragédia (pl. egymásnak és önmaguknak okozott halálos betegségek), amelyekre az orvostudomány hormonális, meg tudatmódosító gyógyszereket és vitaminokat javasol.
Mindenki, aki a Nemek törvényével és általában az Egyetemes törvényekkel ismerkedik, meg kell értse, hogy egy jól működő élettársi – családi viszonyban, a nőknek, teljesen más, de éppen annyira fontos szerepe és funkciója és végső soron: közvetlen személyes dolga és kötelessége lehet a gyermekek egészsége fenntartásában és arányos fejlődésében, mint az apáknak (még hogyha egészen más természetű is ez a felelősség!). És, hogy értelmes emberek esetében, azt is figyelembe kellene venni, hogy metafizikailag, vagyis az elsődleges realitás és az élet ősi funkciója és rendeltetése szempontjából, teljesen elhibázott, és megváltás-ellenes (Hamvas megfogalmazásában: Antikrisztusi) az a jogi szokásrend és az a törvénykezési szokás, amely alapján, az apai nevelői – beavatói funkció fontosságát nem veszi figyelembe például, a nők által is éppen akkora – egyforma! – mértékben okozott házasság-bontások esetében! Hogy teljességgel rendeltetés-ellenesek (antikrisztusiak) azok a majdnem törvényerőre emelt, emancipált elképzelések, amelyek a férfiban azt tudatosítják, hogy „Neked csak a családnak való zsákmányszerzés és a gyermekekkel való esti, vagy hétvégi játszadozás-, majd azok számára a társadalmi játszmáknak az ismertetése a feladatod.” Vagyis: ha el kell válnotok, mindegy, hogy kinek a hibájából, de a gyermekeidet az asszonynál kell hagyd, mert neked csak anyagilag kell azokról gondoskodnod, csak az anyagi létükért vagy felelős, erkölcsileg és szellemileg nem.”
És, hogy az a jogi mentalitás és eljárás, amely a nőkben azt tudatosítja, hogy: „Amennyiben szerelmes leszel valaki másba és el akarod azért hagyni a férjedet és így szétbontani a családot, vagy, ha úgy érzed, hogy nem bírod cérnával azt, hogy a férjed nem csak a testedre és a gyakorlati gondjaidra kíváncsi, hanem az érzelmeidre, illetve a képzeleti világodra is – Vagyis: ha a megelégelted, hogy a személyi integritásodat ezzel a zavaró kíváncsiságával sérti a férjed. – Illetve ha zavar, hogy te több pénzt keresel mint ő, nyugodtan ott hagyhatod, mert a bíróságok és a törvényszékek a gyermekeket úgy is neked ítélik oda. Csak éppen ne légy bizonyíthatóan elembajos, börtönbe zárt gonosztevő, kezelhetetlen nemi beteg, visszaeső alkoholista, vagy drogos.” Nos, tudnunk kell, hogy az egyetemes törvények alapján, ezek a korrupt közmegegyezésen alapuló gyámhatósági, bírósági és törvényszéki szokások, törvénytelenek és mint antikrisztusiak, mivel megváltás-ellenesek! – Igen is, nagyon is a tudatában vagyok annak, hogy miért használok ilyen súlyos kifejezéseket. – Beszéljünk végre világosan:
Mindenki látja már – sőt, a mai férfiaknak a feltűnő elnőiesedése és a nőknek a férfiasodása erről ékesen beszél...- hogy az anyai, és általában a női nevelésből hiányzik valami, ami az apai nevelésben meg lenne, amennyiben a hibásan – férfiasan! – nevelt fiatal anyák és ugyancsak emancipált nagyanyák egyáltalán hagynák a férfiakat a gyermekeikhez úgymond férfiasan is, a maguk természete szerint „hozzá férni”, viselkedni, ezt az a gyermekeiktől következetesen igényelni. Az ilyen család viszont ma már ritka mint a fehér holló, főként Magyarországon, ahol a férfiak 70 százaléka, ha nem is alkoholista vagy részeges, de sűrűn fogyaszt alkoholt és ettől korruptan viselkedik az élet összes területén. De főként a gyermeknevelésben, ahol ma majdnem minden magyar családapa papucshős. Senkinek eszébe nem jutna már, hogy a magzatkihordással és a gyermek megszülésével és szoptatásával mindig és mindenkorra egyértelművé tett értéket, a férfi, a családfenntartásáért és a gyermekek gondozásáért tett fizikai, vagy pszichikai áldozat-hozatalával nem tudja kiegyenlíteni. Hiszen, amíg a gyermekek felnőnek, a nő, az anyai is éppen úgy hozzá járul az anyagi eltartásukhoz és gondozza a gyermekeket, mint a férfi. Az a magzatkihordással, szüléssel és szoptatással egyenértékű hozzájárulás tehát, amit a férfi hozzá tud – és köteles lenne! – hozzáadni a gyermekek neveléséhez tehát, nem fizikai és még csak nem is pszichikai jellegű! Az ugyanis, pontosan az egyetemes törvények szellemének az ismeretében megtanított és következetesen elvárt – igényelt moralitás lenne, amitől a nők is és a férfiak is oly rettenetesen irtóznak manapság.
De nem csak a férfi igazi vagyis: Szaturnuszi – nevelői - apai - irányítói – funkciója ismeretlen, illetve közösségileg megtagadott egyelőre a mi, fejlettnek képzelt kultúránkban, hanem elsődlegesen (mivelhogy a Szaturnuszi funkciót megelőző!) az átvilágítói – megtermékenyítői (szoláris) funkciója és szerepköre is az, ami még annál is inkább ismeretlen. És ha netalán felütné a fejét, akkor: elvetett! Hogy még a férfiak eszében és életképzeletében is, ez a primordiális metafizikai szerep és funkció be van helyettesítve a zsákmányszerző (természet kizsákmányoló, és ha lehet: más embereket kizsákmányoló...) és az élvezet-okozó (orgazmus-produkáló), valamint a társadalom- és közösség-építő, közösség irányító szereppel és funkcióval. Amiként tehát a gyermeknevelés kérdésében az a tévképzet áll fenn és az hozza a törvényt, hogy a tanítónők és a tanárnők (a mai pedagógusok) kell elvégezzék a nevelést és nem a szülők és persze, a leginkább nem az apa. Vagyis: a mai civilizált életvízió szerint, egyáltalán nem az apa az, akinek a gyermekeknek az élet alaptörvényeibe és a fiúknak a nemi funkciójába való spirituális beavatásáról gondoskodnia kell. De ugyanúgy, ma a nők (szeretők és feleségek) lelki- és képzeleti (idea-) világa átvilágítását is, új-tradicionálisan a papoknak, liberálisan: a pszichológusoknak és a pszichiátereknek kell elvégezni és nem a férjeknek.
Ez nem azt jelenti, hogy a nőknek ne lenne ugyanúgy ösztönös elvárása arra, hogy a szeretőjük – élettársuk, vagy a férjük foglalkozzon az ők lelkével, mint régebb. Sőt: IGEN IS A NŐK NAGY TÖBBSÉGE – nem véletlenül! – tudattalanul ELVÁRJA, HOGY A FÉRJ, VAGY AZ ÉLETTÁRS FOGLALKOZZON A LELKÉVEL, ÉS HA NEM TESZI, AKKOR VAGY PANASZKODIK, hogy kevés figyelmet fordít rá, hogy keveset van vele, vagy irracionális módon, VESZEKEDÉST PROVOKÁL. Mivel azonban a kevélység karmája egyaránt benne van a nőkben is, éppen úgy mint a férfiakkal, ezt a lelkükkel való foglalkozást a hölgyek is, ma, már csak egy bizonyos határig tűrik el! Azon a határon túl, amelyen kívül a nő, még jóakarónak és megértőnek, és általában is: jóságosnak és szeretetteljesnek és odaadónak és áldozathozónak tüntetheti fel magát, mind önmaga, mind a külvilág előtt, ma már nem lehet elmenni, csak szenvedélyes kitörések, vagyis: vaktában sértegető veszekedések útján. Hiszen egy bizonyos határon túl, már érzékelhető a nőnek a férfit – férjet való, rejtett legyőzési késztetése, valamint a kapzsiság, a kéjvágy, az irigység, a neheztelés és a bősz haragvás, az élettársi-szeretői kapcsolaton kívüli szexuális élményekre való sóvárgás és álmodozás, a rejtett beavatkozási és hatalmi mánia, az áldozat nélküli gazdagodási vágy, stb. Isten őrizz, a férfinek oda behatolni és jól szétnézni! Az már beavatkozás a nő személyes integritásába! Az már visszaélés a bizalommal, az már családon belüli erőszak, pszichológiai zsarnokoskodás, és mentális terror. - Az már nagyon sok, külső és belső teher az egyedül csak ilyenkor magát gyengének nevező nő számára, és az olyan férfit, aki ezt a határt nem tartja tiszteletben és illetéktelenül bele gyalogol a csupa jósággal, önzetlen szeretettel és önfeláldozással telt, emancipált és jogait tudó női lélekbe, rendre kell utasítani és ha nem hagyja abba, attól minél hamarabb meg kell szabadulni. El kell válni, és tőle még a gyermekeket is el kell menekíteni! (A volt feleségem azt írta a bíróságra beadott hatalmas panaszáradatában, hogy akkora terrorista vagyok, hogy még az általa bezzeg nyugodt szívvel nálam hagyott közös gyermekeink is veszélyben vannak mellettem, holott azért költözött az anyjához, mert internetes szerelembe esett egy nála öt évvel fiatalabb, amerikai, kábítószeres fiatalemberbe.)
Mert mindaddig, amíg aszerint az ostoba közhiedelem szerint rendezzük az életünket, amely alapján a férfinak csak az a dolga, hogy maga és a női párja számára lehetőleg minél több pénzt keressen, és ezzel együtt még a kettőjük számára is, első számú élvezet- és kényelemszerző fél legyen, és ennek a primitív funkciónak a betöltése érdekében, a gyermekei erkölcsi – szellemi nevelését, irányítását a tanítókra, tanárokra, pedagógusokra kell bízza, a felesége lelkivilágát meg a papokra, pszichológusokra, és misztikus gurukra, addig nincs amiért a férfiaktól család és gyermekek iránti felelősséget – netalán tán ilyen jellegű áldozatkészséget – elvárni! És viszont: amíg ez így van, az egyetlen járható út a spirituálisan felébredt, de a közösségi szokásrenddel és az annak megfelelő matriarchális-feminista törvénykezési szokásokkal szemben „fegyvertelen”, jogi és erkölcsi védekezéstől megfosztott férfiak részéről az marad, hogy az első hűtlenkedési és másságra való sóvárgási jelek észlelésekor a feleségektől elváljanak és magányos Casanovák legyenek.
A férfi, amikor ösztönösen, minél nagyobb mértékben akar, nem csak fizikailag, de pszichikailag is behatolni a feleségébe, tulajdonképpen a saját abszolút lényéig akar önkéntelenül visszahatolni (az egységbe) és ott megnyugodni. A nő, amikor (tényleg és igazából) magába fogadja a férfit, a saját abszolút lényét akarja a férfi által, magába vissza fogadni és ez által végre teljesen világossá válni, magából az addig mélyen elzárt szeretetet kiárasztani, és megtermékenyülni, teljes fényszeretetté válni. Ehelyett viszont, mi van? Egyes fiatal férfiak részről esetleg még trófeavadászat, idősebbeknél általánosságban kocsma, focimeccs, boxmeccs, hokimeccs, sporthorgászat, tévénézés, hatalomszerzést és hatalommegtartást szolgáló tudományos munka és más ilyen komoly dolgok.
A nők részről általában: "- Rendben van szívi, ha ez annyira fontos neked, akár szeretkezhetünk is, legyen meg a te örömöd. Sőt: tova harmincöt fölött, még hálások is lennének a hölgyek, ha valamiképpen még gyermeket is gyártanának nekik a férfiak ezzel a „minden áron” való szexuális élvezetcsikaró törekvéseikkel, de hogy a lelkükbe..., Nos, oda meg ne próbáljanak behatolni, csak addig a határig (Hamis Szaturnusz), amíg a hölgyek számára az kényelmes, illetve nem felkavaró... Amíg tehát a látszat-egységben jól tudják érezni magukat a férfival, és az nem bántja, sérti meg azt az ennivaló, filigrán kis önérzetüket... És még inkább, és sőt: „- Miért ne csinálnánk fordítva, hiszen egyenlőség van, nem? Vagyis te nem kérdezel semmit rólam, nem érdeklődsz, nem motyogsz közbe és nem is teszel semmit, csak hagyod, hogy a női- és a pornó magazinokból tanultak alapján boldoggá tegyelek. És, hogy a pornólapokból tanult abszolút-biztos technikámmal megkeményítsem a hímvessződ, esetleg, hogy ne und magad, az elengedhetetlen sörödet is szopogathatod közben..., és én majd jól elintézlek, te csak dőlj nyugodtan a hátadra és hagyd magadat általam a mennyországba vinni. Sőt: az a legjobb, ha szellemileg is hagyod magad megtermékenyíteni általam, a szuper nő által... Mindössze annyit kérek tőled, hogy ne akarj semmit, sem magadtól, sem tőlem, csak élvezd a kényelmes öncélú gyönyört...”
Hát persze, hogy ebben az „egymásnak lehetőleg nem ártani” nevű, steril párkapcsolati játszmázásban, sehol a nyugati típusú civilizációkban nincsen valós boldogság, hanem annak a látszata és üres téri színháza. És persze, hogy így nem születhetnek utódok és persze, hogy az ostoba politikusoknak azonnal a migránsok behívása jut eszébe arra, hogy legyen akik majd a nyugdíjakért dolgozzanak. Milyen spirituális színvonalon van az a kultúra, amelynek az őt létrehozó utódai képtelenek a saját genetikai kódjaik reprodukálásával együtt azt a kultúrát is, amelyben felnőttek a saját gyermekeiknek átadni. Milyen az, a kényelmet és élvezetet, tehát az egoizmust és a kapzsiságot szolgáló kultúra, amelyben tanulatlan, éhező emigránsok gyermekeivel kell feltölteni az óvodákat, az iskolákat, a gyáraikat és néhány generáció után az egyetemeket? Mennyire lehetnek annak a társadalomnak tagjai ténylegesen egészségesek és boldogak, akik nem tükröződhetnek, a saját gyermekeikben? Egyáltalán, létezik-e kölcsönös egymásba hatolás és megtermékenyítés nélkül, de főként közvetlen – saját gyermekben való! - tükröződés nélkül tényleges boldogság?
Nagyanyáinkat még boldoggá tette a háborúba induló egyenruhás férjeik és udvarlóik szépséges látványa. A csonkán hazaérkező férjek tépett egyenruhás látványa már kevésbé. Az én lányaimnak – a mi lányainknak – már egészen biztos, hogy nem a háborús hősök fognak tetszeni, hanem a mellettük maradó, mellettük és velük együtt az életben helytállni akaró, gyermekeiket gondozó, de főként: nevelő férjeik, vagyis az utódaik mellett helytálló édesapák. Legalább is úgy látom én, hogy előbb-utóbb elérkezik annak az ideje, hogy a régi harcos és zsákmányszerző - munkás ­férfi típust ­– ha nem is helyezi majd egészen játékon kívül, a gyerekeit az élet szellemi értelmébe beavató édesapa ­– a jelenkori apokaliptikus erkölcsi érték-válság után, a Szaturnusz is kezd majd látszani a férfiből, a zsákmányoló hérosz (Mars), és az élősködő, frivol here (Férfi-Vénusz) mellett.
A nő – férfi, feminitás – maszkulinitás problematika megértésében és kezelésében a két alapfunkciónak az organikus egymás-kiegészítésére való törekvésben viszont, a zagyva misztika és ezotéria, éppen annyira tévút, mint materializmus útja. Két végletes és végzetes káprázat. És semmivel sem jobb ezen tévutaknál, a kettőnek a minőség nélküli vegyülete sem, amin az anyósom és a volt feleségem együtt jártak! Ez, a tinglitangli és a Hamvas Béla által helyesen felismert és megfogalmazott „kenyőcsölés” útja. A kenyőcs tudniillik mindig az élet megnyerhetőségének a misztikus materialista vagy idealista ideológiája, amivel az emberek bekenik a saját lelküket és egymás lelkét, annak érdekében, hogy a boldogság-reménye fennmaradjon és így, az élet dolgai működhessenek. Egyszer itt, aztán ott. Egyszer semmibe vesszük az anyagot és dicsőítjük a szellemet, máskor semmibe vesszük a szellemet és dicsőítjük az anyagot. Fontos, hogy mindig meglegyen hozzá az ideológia! A két véglet: mikor a misztikus vagy vallásos korrupció, mikor az okoskodó liberális relativizmus. De jobb a kettő vegyülete: az itt is - ott is használható kenyőcs. Ez viszont, az eredeti korrupciónál sokkal veszélyesebb. Ez, a kettő látszólag nagyvonalúan toleráns, de valójában csak felelőtlen, „humánus” egybemosása: ez, a misztikus eszmékkel vegyülő vallásos érzelgésnek a merkantil anyagiasság szellemiségével való egyesülésének a káprázata, vagyis a létrontás erőinek helyet adó, örök korrupció. A kereszténynek hazudott korrupcióban való kiegyezés és persze, a személyi gyengeségek nevében elfogadott morális igénytelenség. Hiszen bocsánatos bűnökkel élő emberek vagyunk mindannyian, nem? Ez, a kifelé fordított, talmi engedékenységen alapuló boldogságkeresési ideológiákkal való megegyezés steril kietlensége. Ebben a közmegegyezésen alapuló moslék-moralitásban él a mai ember és ez szerint vezeti az életét nem tudni, hogy hova. A feminista siker- és szellem-centrizmus másodrangúvá süllyeszti és személyi akaratában elnyomja az anyát és értéktelennek tünteti fel a csinibabával szemben. Az anyagi eszköz-centrizmus, ha rejtetten is, de a családban fölöslegesnek – kiiktathatónak – ítéli az apát a gyönyörszerző playboyjal és az impotens tudós-pedagógussal szemben.
És így jutottunk el, előbb a lombik-bébi programokhoz, és a spermabankokhoz, majd a klóónozáshoz. Az abszolút egoizmushoz: az áldozatot hozni képtelen, illetve, a folyton téves és hamis áldozatot hozó negatív Halak-lélekhez és a magát oda adni, magát megosztani képtelen, és persze: a helyét át adni képtelen negatív Oroszlán, Nyilas és Bak szellemiséghez. A klónozás az egoizmusunk csúcsa: individuális, földi önmagamat, vagyis a tükröt, szellemi erők nélkül, anyagi szinten reprodukálni és azt sokszorosítani, mivel képtelen vagyok magamat „mással összeadni” (Halak), illetve valami, vagy valaki mást is, a földi önmagamon, a drágaságos individualitásomon kívül, fontosnak és értékesnek- nem hogy még lényegesnek is látni!
És itt jelenik meg, a Szaturnuszi öntudat magasrendű szelleme, amely azt mondja, hogy nem. Nem engedek, sem az alacsonyrendűnek látott, megvetett és lenézett anyagi információ semmibe vételének, sem a megbízhatatlannak (mert megfoghatatlannak) illetve a materializmus által nem létezőnek kikiáltott szellemi világ elárulásának. De nem engedek a kettő találomra és önkényesen kiemelt részeinek az összekutyulási eljárásának, sőt: még a szándékának sem! Ez lenne az apai szellem teremtés-világító és megváltás felé irányító funkciója. Ez, a rigorózus férfiúi megkülönböztetési képességgel: absztrakciós képességgel is rendelkező, egyetemes tudatra alapozott férfi-szülői öntudat, amely nem csak közvetlen pozitív eredményekben, hanem hosszú távú következményekben is képes gondolkozni és előrelátni. Ez a magatartás biztosíthatja a jól működő, egészséges jövőt, a gyermekét azonnal mindennel ellátni akaró és azt mindig biztonságban tudni akaró, tehát az azonnali pozitív eredményeket váró és leső anyai lelkesedéssel és aggodalmaskodással szemben, a női élvezetcentrizmussal szemben. Ez, a felelősség-képes keresztény férfi lényege. Ezért, a jövőt és az életcél értelmét láttatni képes beavatási képességéért, kell őt föltétlenül megtartani a család és a gyermekei mellett, és nem csak azért, hogy azok megélhetését, vagy hogy a feleségek élvezetét biztosítsa!
Az élvezet-okozó szexuális erejével már alig együtt járó férfi nemzőképessége (habár, mostanában az utóbbi egyre kevésbé igaz...) és a fizikai erejében és maradék harci kedvében rejlő zsákmányolói képességei mellett, pótolhatatlan az édesapa beavató funkciója! – Amennyiben létezik tehát a kiegyenlítődés és a megváltás törvénye is, ez alapján kell lennie a köznapi férfiben is egy olyan spirituális értékű lényegiségnek, ami metafizikailag (Vagyis a teremtés eredeti rendeltetési logikája szerint) egyenértékű a nők magzatfoganási- és magzat kihordási, valamint a gyermekszülési és utód-táplálási: szoptatási képességével! – Ami spirituális szempontból egyenértékű nő teremtői képességével! – És ez nem más mint a szellemvilág-törvényeinek a megismerési és belátási, betartási képességére alapuló, irányítói, fékezői, és ha kell: korlátozói, apai képesség, amit minden férfinak meg kell keresnie és maximálisan ki kell fejlesztenie önmagában. E nélkül, ugyanis, tehát a rejtett lényege szempontjából, vagyis a rendeltetése szempontjából nem teljes értékű férfi a férfi!
A probléma viszont nem csak az, hogy erről a pótolhatatlan apai funkciójukról és szerepükről férfiak kilencvenöt százaléka semmit nem tud, hanem az is, hogy éppen a férfinak ettől a potenciális szellemi igényességétől, az átvilágító – tisztító, megtermékenyítő, következetesen elváró, és nem elnéző, megváltói alapállásától, idegenkednek és ettől menekülnek az általában persze, a megtermékenyülési képességüktől is iszonyodó nők, akikből a nyugati civilizációkban egyre több lesz. – Még az ezoterikus kékharisnyák is, a misztikusan emelkedett női széplelkek is rettenetesen félnek a biológiai és a szellemi termékenyítő – átvilágító képességükkel őket akaratlanul is veszélyeztető férfiaktól, és akkor is támadják, ha ők személyesen nem veszélyeztetettek, hiszen azok hűségesek az asszonyaikhoz. Sőt: mihelyt némileg szélsőséges helyzetbe kerülnek, azonnal ki derül, hogy a leginkább ők, akik a toleranciáról és a szeretetről prédikálnak, válnak hisztériásan agresszív amazonokká. Ők, akik mindaddig szépségesen megható, misztikus elméletekbe rejtették az önkéntelen, vagy tudatosan gyakorolt férfi-leszerelői (férfi szellemiség- kiherélő) törekvéseiket!
A megtermékenyítő-megváltó férfi szellemet próbálják tehát önkéntelenül és öntudatlanul semlegesíteni és kiiktatni a pollen-allergiás nők, a bocsánatos bűnök és a kegyes hazugságok, valamint a finom csúsztatások segítségével. És, hogyha korábban férjhez mentek hozzá és már nem lehet olyan könnyen az atya-férfit kizárni az életükből, és felcserélni azt, az öncélú élvezetkínáló, macsó zsákmányszerzővel (a gyermekét és a nőt is boldoggá tevő zsákmányok megszerzésére és megvédésére, és az ártatlan női lélek tiszteletére megtanítható bunkóra) akkor asztrológusokhoz fordulnak annak az érdekében, hogy azok majd megmondják, hogy mit tegyenek? Ti., hogy felcserélhetik-e az erkölcsi 21-ből nem engedő (ritka madár!) férjüket, az égi-orgazmusokat ígérő selyemfiúval, esetleg misztikus guruval, vagy inkább alkalmazkodjanak annak az elvárásaihoz és maradjanak mellette? És, ha az asztrológus is emancipált gyenge nő, vagy egyelőre még a liberális eszmék bűvöletében élő fiatalember és mint ilyen: gigoló, akkor szabad az út: a „furcsa” férjet kicserélni egy, lehetőleg a segítséget igénylő nő parancsára a száját lehetőleg mindig befogni képes, és persze, a bumfordiságával a „női lelket”, ideig – óráig elszórakoztató, és még az se baj, ha hányingerkelően mászolygó, a családon belüli erőszakról, steril és idealista - spekuláns disszertációkat írogató papucshős Ödönkével.
Azt is jó megtudni e fejezetben, hogy nem létezik szeretet-ellenes (nő és nőiség ellenes) karmikus program (esetleg család- és anyaságellenes program) mivel a Női ős-szellemben, az isteni Jin - Príncípiumban (és az embernél tehát a női – anya lelkekben) jelenik meg az a hiány-információ tömeg, amely abból keletkezik, hogy a Polaritás törvénye, az abszolút létből az isteni létbe hibásan érkező ősideákat a visszájukra állítja és ezzel alacsonyabb létszférákba „taszítja le” őket. Ezért az egyetemes emberi létezésben, mindig a női ősök szelleme az, amely a karmát átveszi és az azt feloldani képes életet gyártja és tovább adja (a párkák nő neműek!). Logikus tehát, hogy az életadó női szellem saját maga ellen nem hoz létre, nem teremt karmikus programot! Hiszen, hogyha ilyesmi lehetséges lenne, ez egyenesen Isteni öngyilkosság lenne, vagyis a lét megsemmisüléséhez vezetne. Nem létezik tehát a fény-és férfi-ellenes karmikus programoknak tükör szerinti, szimmetrikus (női, illetve nő-ellenes, nőiség-ellenes) megfelelője! De igen is, léteznek a női típusú karma-programokat dagasztani képes, különféle önámítási és másokat ámítási, vagyis információ-hamisítási – általam Kaméleon-nak elnevezett – programok. Egészen pontosan: létezik a női princípium furcsa megoldása a boldogságért való harcok során elszenvedett vereségek enyhítésére, vagyis a párkapcsolati sikertelenség és az, az miatti keserűség, meg a bánat elviselésére: Ezek a reménység, és az önvigasztalás, és az önsajnálat karmikus programjai.
Vagyis, létezik a Lilith által, automatikusan befolyásolt fizikai létezés kényelmetlenségének és viszontagságainak az elviselését biztosító, valamint a szembenézés borzalmát és kellemetlenségét enyhíteni képes önámítás: a női - anyai boldogtalanságnak (kiegyenlítetlenségnek) az önmaga elől való elrejtésének a karmikus programja. Nem létezik tehát feminitás-ellenes (Jin-ellenes) örökletes (karmikus) program, hanem ahelyett létezik és annak felel meg a Kaméleon-program. Nem voltam én meghatódó, esendőség-megértő és keserűség-vigasztaló, a Lilith – a karma – és tehát az árnyék-én által okozott következményekkel való puszi-pajtáskodó férj, mivel egy jottányit sem engedtem a családban a Kaméleon programok érvényesülésének. Az Enikő halála után ugyanis rettenetesen féltettem a gyermekeket a vírusoktól, de azzal is tisztába voltam, hogy a vírusok csak abban a családban, annak az otthonnak a légkörében és családtagjai szervezetében fészkelnek be, ahol erős és gyakori a hazudozás és az önámítás. És azért is talán, mert úgy véltem, hogy a Bak Sárkányfejemhez jobban illik a szellemi öntudat, mint a vallásos-miszticizmussal keveredő materialista korrupció, hát a volt feleségem „kiszeretett” belőlem, ahogy írta, és inkább családot robbantott másodszor is, mintsem hogy a misztikusan zagyva, vallásos korrupcióját feloldja. Szó szerint is: rózsafűzért akasztott a nyakába és úgy indult el a megható érzelgősség és a fölényes liberalizmus útján tovább tévelyegni.
Azzal a spirituális ténnyel még a köznép is egyetért talán, hogy az életadó – szülő Nő lehetséges, hogy tényleg a szeretet és a Teremtő Isten megtestesítője, úgymond az Istenanya földi megtestesülése. Főként, hogy az anyai szereteten a misztikus felvilágosultak is annyit értenek, mint a vidéki papok. Persze, megfűszerezve egy kis – vagy nagyon sok! – pragmatizmussal keveredő, érzelgős ragaszkodással, amiről ha megpiszkáljuk, kiderül, hogy végső soron, ha nem is kemény önzés, de semmi esetre sem hosszú távú következményeket előre látni törekvő felelősségérzeten alapuló, és a gyermek felnőtti helytállóképességét figyelemmel tartó, diszkrét szeretet-áramoltatás! Ezért, a feminitás, a feminin szeretet princípium fogalma, ma majdhogynem senkinek az agyában nem társul az önmegváltásra képessé nevelt, felnőtté vált gyermekek elengedésével, és a szeretet diszkrét áramoltatásával. Hanem inkább az ezeregy érzelmi és gazdasági szállal a gyermeket az anyához kötő és láncoló magatartással.
Nem az evolúció során, a babák-gondozása érdekében kifejlett ösztönös késztetéseket, a gyermekek felnőtté válása idején visszafogni képes, azok egyéni élettapasztalásában nem beavatkozó magatartással! Hanem a felnőtté váló és felnőtté vált, egy-két gyermekeknek az érzelmi zsarolással felérő egoista ragaszkodás alapállásával. És, nem társul a mai anyai szeretet fogalma, a gyermekek pszichikai önállósága és spirituális autonómiája megszerzése érdekében hozott érzelmi áldozathozatallal, holott elsődlegesen és ténylegesen ezt jelenti a Szeretet (a Teremtés!) ehelyett a buta és az IRRACIONÁLIS, MEGTARTÁSI ÉS MEGSZERZÉSI IGÉNNYEL társul ma az anyai szeretet. Tehát vagy az ignoráns elengedéssel a nagyvilágba, vagy az ösztön szintű primitív ragaszkodással, a felnőtt gyermekbe való beteges belekapaszkodással! De igazából nem ezzel van a baj!
Hanem azzal van igazán baj, hogy azt a gondolatot, hogy a férfi az Isteni Világosság megtestesülése kellene legyen, még a férfiak kilencven százaléka is blaszfémiának képzeli és gondolja és ítéli ezt egyelőre! Természetes tehát, hogy a gyermekeket, gondolkozás és ráció nélkül, az anyjának adják a bírósági és a törvényszéki bírók! – Amilyen felelőtlen és irracionális automatizmussal működik ez a dolog, azt is lehet mondani, hogy a bírók gondolkozás nélkül „a kölyköket az anyjuk hasa alá vágják”. És ez természetes is, amennyiben még a férfiaknak is csak három fajta képzete van saját magukról: 1. az érdektelent játszó, langyos és frivol nő-csábító és magát el nem kötelező hedonista, 2. a szintén élvezet-okozó, tehát orgazmus-pontozó, néha akár komolyabb, de lehetőleg gyermek nélküli párkapcsolatot is vállaló kemény olimpikon, 3. meg az életet és a sorsot tudományosan irányítani igyekvő, nagyokos és általában főnök típusú zsákmányszerző családfő. Az utóbbi esetében jelenik meg az a szaturnuszi szellemű férfi, ha ugyan képes megvilágosodni, amelyik az élet megnyerhetősége téveszméje (létrontás eszméje) által irányított és szervezett társadalomba (trágyagödörbe, ahogyan Hamvas mondja), fél-tudatosan és fél-sikeresen, meg kísérli integrálni, az általa nevelt gyermekeket.
A megváltás állapota felé terelő – irányító eredeti szerepkörükről és lényegi funkciójukról viszont, ezek az utóbbi férfiak sem tudnak semmit. Hiszen, a beavatási funkció a hivatalos keresztény tradíció szerint Jézus Krisztusé, de legalább is az ő „felkent” papjaié ugyebár... - Ahogyan ma is őröl még az emberiség legnagyobb spirituális szélhámossága, ti., hogy az egyház szerint – és ez azt jelenti, hogy minimum 1500 éve, az a koncepció uralkodik az ún. kereszténységben, hogy ­– a megváltói szerepet Jézus már 2000 éve betöltötte helyettünk. (Sőt: A katolikus egyháznak még a létrontásban közvetlenül részt vevő, vadászatot és kábulatot védő szentjei is vannak!! Vagyis a vadászok védszentjei, vagy mifenéi...) Szóval, az ókori misztikus elképzelések szerinti hérosszá emelt, hamis Jézus imédzsel, közönségesen elcsalták és ellopatták a keresztény egyházatyák és a papok az édesapáktól a beavató szerepet! Nem csoda tehát, hogy az "istennel való kapcsolat" szerepkörét betöltő papoknak megtiltották a nősülést, illetve az apaság vállalását, holott éppen hogy ők kellett volna és kellene követhető példával előjárjanak, arról, hogy hogyan is kellene felelősségteljesen, a spirituális tudás birtokában gyermekeket nevelni!
Ehelyett olyan személyeket neveznek a katolikus hívek atyának, akiknek még csak nem is lehet hivatalos – törvényes – úton elismert és felvállalt gyermekeik! Természetes tehát, hogy a mai nők nem akarnak, illetve, csak nagyon későn, sok esetben: végzetesen későn akarnak anyák lenni, még akkor is, ha vallásos – keresztények, amíg ugyancsak a nők által – valamint a tanárok, és a számítógépek, jobb esetben a sportedzők által nevelt férfiak nem akarnak , mert eszükbe sem juthat édesapákká válni. Nem, semmiképpen nem akarnak a gyermekeiket az élvezeti-gazdasági jólét megszerzésének a trükkjei helyett a környező természettel és az egész létezéssel összhangban élésre nevelni, vagyis: a lét rejtelmeinek a tudásába beavató édesapák lenni. A Fejlődés törvényének a leírásánál, tisztába kerülünk majd azzal is, hogy emberiség szintű fejlődésről szó sem lehet addig, amíg a törvény-bírók az önmegvalósítás téveszméjétől hajtott, illetve az életüket megnyerni kívánó, és a külső boldogság feltételeit vadászó anyáknak passzolják gyermekeket. Hosszú távon nem lehet tehát boldog a párkapcsolatokban sem férfi, sem nő, amíg a fiatal fiúkat nem úgy nevelik, hogy a lányokban ne csak a Vénusz érzékiségét, hanem a Hold termékenységét és a Neptunuszi szeretetet is „bele lássák” és azt is egyenlő mértékben igényeljék. És fordítva: amíg a lányok és a fiatal nők, csak a Mars tüzét és annak gazdaság-növelő erejét, valamint a Nap élvezet-okozó ragyogását keresik a fiúkban, hanem megtartó és helytálló Szaturnuszi következetességet, valamint a napszemüveggel láthatatlan és a boldogság-vadászat alapállásából érzékelhetetlen Uránuszi szellem világosságát is.
Ahhoz, hogy, teljes mértékben és mélységében megértsük a Nemek törvénye hatásmechanizmusát, nem térhetünk ki a korunk legfőbb rákfenéjének, az AIDS betegség igazi okainak a metafizikai vizsgálata elől. E vizsgálat következtében meggyőződhetünk arról, hogy nem a kórokozó vírusokat legyőzni hivatott ellenszérumokat kereső tudománnyal, nem a föld ökoszisztémájának a megbomlását előidéző tudományos, gazdasági, vagy politikai eljárásokkal kell megoldani az életképzeletünkben székelő bajokat, hanem a törvényesség helyre állításával. Hogy nem lehetséges külső – a zavart csak tovább görgető és növelő ­– tudományos és gazdasági módszerekkel és politikai harcok útján feloldani a szellemben (szemléletében és mentalitásában: a korszellemben) burjánzó spirituális rákfenéket. Hogy nem lehet pragmatikus és „értelmes problémakezeléssel”, de pl. keleti misztikába menekülés által sem, feloldani az emberek lelkében szorongató, másokéban kellemesen izgató élményekre sóvárgó Lilith-hatásokat, és, hogy nem lehet gyógyszerekkel, de misztikus-mágikus terápiákkal sem végérvényesen felszámolni a bűnbeesés néven ismert teremtés előtti, de a teremtés folyamataiban is jelen levő abszolút sóvárgásból származó idea-világi (lét-képzeleti) zavarokat.
Az abszolút ős-Lilith erő által kiprovokált ősteremtés az abszolútumnak tehát, egy olyan osztódással egybekötött és sokszorozódással történő kiáradása, olyan, az Abszolútumnak a Jin - Jang: Szeretet - Fény ősállapotokká való osztódásával és sokszorozódásával, valamint a két ősállapotnak a folyamatos újbóli egymásba hatolása által létrejövő új és új minőségű egység-állapot folyamatos létrejövésével járó megváltódási folyamat, aminek a fizikai következményei közé tartozik, a szexuális kiegyenlítődési aktus során létrejövő energetikai egyensúly létrehozása mellett, a biológiai megtermékenyülés is. A különböző nemű ősállapotnak az egymás áthatása és újbóli kiegyenlítődés általi egyesülése hozza létre az új, zavartalan Abszolút állapotot. És semmiképpen, de semmiképpen nem az azonos nemű állapotoknak a saját magukon belül maradása, saját magukkal való egyesülési kísérlete. (Luciferi aktus: a Lilith által megzavart Fény-elemeknek az önmagukon belül maradására tett kísérlete, aminek óhatatlanul meg kell buknia.) A spirituális és kauzális dimenziók szintjén, semmilyen feminin erő nem egyenlítődhet ki, más feminin erővel, vagy állapottal, és maszkulin erő sem egyenlítődhet ki, kauzális szinten maszkulin erővel, vagy állapottal. Ezért van az, hogy az Abszolútummal a tudattalan, de folyamatos és közvetlen kapcsolatban levő, felsőrendűen strukturált ember, nő nemű személyként nem termékenyíthet meg más nő nemű személyeket, mint ahogy hímnemű (férfi) személyként sem termékenyíthet meg senki, sem kauzálisan, sem biológiailag más férfiakat.
Az AIDS vírus különösebb (katasztrofális) tömeges kirobbanási veszély nélkül, úgymond békésen és természetesen korlátolt, lappangó állapotban létezett és máig létezik a különböző állatfajoknál, de kiemelten az emberéhez hasonló intenzitású szexuális életet folytató majmok bizonyos fajtáinál. Következetesképpen, az AIDS ugyanolyan, a teremtés rendeltetésének megfelelő folyamatok fenntartását hivatott szabályozni, olyan korlátozó funkciót tölt be a természetben, mint az emberi értelemmel öncélúnak látszó rák-burjánzás. Logikus ezért, hogy a halált is okozó AIDS vírusok előtti megnyílásunk – annak a beengedésére való új hajlamunk (ami mindössze három-négy évtizedes!) – nem más, mint a civilizációban egyre jobban terjedő pszichés zavarokból, és a természetben is ritkán, de előforduló biológiai zavarokból eredő, tömeges spirituális tévelygésnek a véget-vetési, leállítási – megakadályozási eszköze. Ennek az emberi fajon belül való megjelenése, az azonos nemű személyek egymás közt folytatott steril szexuális kapcsolatának: biológiai és szellemi kiegyenlítődési "tévképzete" elharapózásának (az állati világban is jelentkező azonos nemű egyedek párkapcsolati egyesülésének) szab határt. Az AIDS vírus tehát, a biológiai hibák által is megtestesített pszichés és mentális zavarodottságnak az emberi faj fennmaradását veszélyeztető elburjánzását hivatott korlátozni és megakadályozni.
Ami az állatvilágban jelentéktelen esetek szintjén megmaradó részleges jelentkezése a hibás genetikai kódoknak: a természeti (biológiai) zavarnak, vagy maximum a csoport-tudati (asztrális) "tévedésnek", anélkül, hogy ezek az elszigetelt esetek veszélyeztetnék a faj élete és a teremtő őserők közötti kommunikáció zavartalanságát, a hasonló jelenségek nagy méretű megismétlődése és az öncélú kéjelgésekre való tudatos törekvések következtében történő elburjánzása az embernél (lásd: szórakoztató ipar és azon belül a szex-ipar) halálos fenyegetett állapotot hoz létre. A homoszexuális állapot ugyanis, a racionális következtetésekre képes és a teremtői képzelőerővel (mágikus képességgel) rendelkező emberi én-tudatnak az Abszolút Léttudattal (mindenkiben a teremtői potencialitást tartalmazó isteni maggal) való közvetlen kapcsolatrendszerek (a zavartalan információ áramlási lehetőségek) veszélyes összezavarodását eredményezi.
Jól tudjuk, hogy nem csak homoszexuális kapcsolatok útján történik az AIDS vírus átadása, és ezért pl. az "ártatlan" kiskorúak is megfertőződhetnek, nem csak deviáns felnőttek szexuális vágykielégítő alanyaiként, hanem akár "steril" kórházi kezelések, egészségügyi beavatkozások alkalmával is. De azt is tudjuk, hogy a problémák keletkezésének a valóságos dimenziójában, ahol többek között a rezonancia és a fejlődés törvénye az úr, nem léteznek ártatlan egyedek. Sorsfigyelő asztrológus vagyok, tehát nem orvos és nem biológus, következésképpen, nem látom értelmét az AIDS kérdésnek a testi következményeiben és tüneti (felületi – felületes) szintjén való vizsgálatának. Pszichológus és pszichiáter sem vagyok, de ezeken a szinteken is, csak a negatív spirituális folyamatok következményei és hatásai észlelhetők, amint azt a pszichés betegségeknek végre-kiderült orvosságok általi gyógyíthatatlansága is bizonyítja. Vagyis „fent” a szellemben és nem a testben van a betegségek – és a fertőzések – igazi oka és kulcsa.
A kényelmi és az élvezeti lehetőségek halmozási logikája szerint élni törekvő ember szemében a humanista – tudományos igazságosság szempontjai szerint tehát, a határhelyzetekben megnyilvánuló egyetemes törvények jellege könyörtelen. Nem a szerencse és nem az Isten, vagy az isteni gondviselés az ami elhagy, vagy beletaszít bennünket a szélsőségesen fájdalmas és tragikus létállapotunkban. (Ez esetben pl. a fertőzöttségbe) Magunk vagyunk azok, akik a visszafordíthatatlan, fizikailag és pszichikailag "elviselhetetlen" vég-helyzetekbe sodorjuk magunkat az életnyerés logikája szerinti életvitelünkkel, cselekedeteinkkel, gondolatainkkal és képzeletünkkel. Ezt, az anyai ági ősök imaginációjában megkövesült és a spirituális memória által az auránkba áttevődő, romboló és ámító szellemi programjaink által sugallt öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseink miatt. Főként, ha nem tudatosítjuk a karmánk jellegét, és ez által nem válunk képessé a lelki – szellemi és spirituális (teremtői képzelet szerinti életmód) átalakulásra. A köznapi logikánk szerint, az egyetemes törvények könyörtelenül hatnak akkor, amikor nem tudjuk, vagy nem akarjuk az asztrológiai ismereteink segítségével magunkat átvilágítva és hibáinkat beismerve, hatástalanítani a képzeleti agresszivitásunkat. Vagyis akkor, ha gyermekkorunk idején az édesanyánk, ahelyett, hogy kiegyenlítené, intenzíven és huzamosan átéli az ő lelki – szellemi állapotán belül a mi spirituális struktúránkba is átörökített sóvárgásait és más spirituális zavarokat okozó negatív érzéseit.
Régi, újságíróból lett egyetemi tanár barátom, úgy nyilatkozott egy irodalmi díj átvételekor, hogy a posztmodern emberiség tragédiája abban áll, hogy a pragmatikus racionalista törekvései közben háttérbe szorította az intuíciót, a finom megérzéseit és ennek következtében nem tud boldog lenni. Hogy boldog csak akkor lehet újra, ha a tudományos – racionális gondolkozása és pragmatikus magatartása mellé újra kezdi használni az érzelmeit. Hogyha újra kezd hallgatni a megérzéseire, az intuíciójára, ha hagyja magát vezetni az érzései és a vágyai által. Műveltsége, szellemi nyitottsága révén a pragmatikus újságírás, majd a szociológia és a politológia területéről az irodalom – a művészet – területére érkező esszéíró ismerősöm ma ott tart, ahol minden misztikus intuícióval megáldott humanista gondolkozó. Úgy képzelik, hogy elég a boldogsághoz az, ha beengedjük az álomvilágot, az érzéseket és az intuíciót az életünkbe. Vagyis azt képzelik, hogy, amennyiben azokat az imaginációt üzemeltető primitív tulajdonságainkat, amelyekről lemondtunk a technika és a tudomány segítségével létrehozandó földi paradicsom érdekében, újból aktiváljuk, az egyensúly helyre fog állni és az emberiség megnyugszik és boldog lesz.
Az esszéíró barátom nagyon téved. Nem a racionális és logikus gondolkozással van a baj ugyanis, amely önkényesen elnyomta volna bennünk a feminin és az infantilis vonásokat, hanem az egész élet-képzelettel és lét-látásmóddal. Nem az egyetemes logosz természetét tükröző racionális logikánkkal van a baj, hanem a ferde és hibás rendeltetés-tudatunkkal, a természettudományosnak nevezett, természet-ellenes (természet-legyőző, természet-kizsákmányoló) gondolkozási szokásunkkal, az öncélú kényelmet és élvezetet kereső, vagyis a szubjektív jó szerint termelni és berendezkedni akaró ember javát szolgálni szándékozó, létrontási-logika szerinti alapállásunkkal: a humanista alapállással. Mert: “Nem a te utad, hanem az én utam, mondja a seregek ura”. Nem az emberi haszon-állat és haszon-növény koncepciókra alapuló morális koncepciók és politikai törvények szerint kell élni, hanem az isteni törvények logikája és rációja szerint. Isten őrizz, hogy a Lilith által vezérelt “ártatlan” vágyakat és az életnyerés logikájának a szolgálatába állított, siker- rációja szerinti misztikus megérzést: az intuíciót egyenértékűvé tegyük a hosszú távú következményeket (és nem a gyors hasznos eredményeket!) mérlegelő felelősséggel és az éberséggel!
Vizsgáljuk hát meg az AIDS terjedését onnan, ahonnan a "fizikai betegségbe" torkolló világméretű fertőzések burjánzása és tömeges veszéllyé válása elindult: A szexuális vágy- és képzeti zavarodottságnak, a “normálissá fejlődő” globális kéj-szolgáltatástól, a civilizációt mozgató öncélú kéjvágy-kielégítés határtalanná tágításának az iparától, a minden devianciának a “természetes-emberi” jelenséggé avanzsált kezelésétől, annak és azoknak a liberális elvek segítségével történő ideologizálásától. Onnan, amikor egyes, a már-már néptömeg méreteket is érintő csoportok nem csak, hogy természetes nemi (és szellemi!) állapotként kezdtek a homoszexualitásról beszélni, és azt törvényesíteni. És talán még ezzel a jelenséggel sem lett volna nagy baj. A baj akkor kezdődött, amikor ezek az embercsoportok sajátos művészetet és filozófiát, sőt: vallást és ideológiát is "alkottak" a homoszexualitás „tényéből”. Metafizikailag a helyzet egyértelmű. “Ami fent van ugyanaz, mint ami lent van”: nő nem egyenlíthet ki nőt, természetes szexuális aktusban, hanem csak kielégíthet fizikailag. És ugyancsak emiatt: természeti aktusban nő nem termékenyíthet meg nőt, mivel, ugyancsak természetes körülmények között, szervezete nem termel megtermékenyítő magot. Szeretet nem termékenyíthet meg szeretetet, és ennek megfelelően (Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van) nem is egyenlítődhet ki szeretettel ­– sem biológiai, sem spirituális és pláne nem kauzális szinten – hanem csak Fénnyel. Csakis Fénnyel! És spirituális szinteken, a Jang erő sem termékenyítheti meg kauzálisan a Jang állapotot, mint ahogy természeti – biológiai szinten sem.
A gyűlölet és a harag nem az Isteni egységet helyreállítani képes komplementer ősállapota a Szeretetnek, hanem annak a szétbomlott, darabokra szaggatott, szilánkokra porladt és összezavarodott, egységet alkotni képtelen, de az egység megvalósulását megakadályozó (szennyes) állapota: maga az őrülten kavargó zuhanás és a rothadó – bomlás őrvénye. Szeretetből és gyűlöletből nem lehet spirituális egység, mint ahogy a Fényből és a sötétségből sem lehet egység, hiszen a sötétség mindössze a fény hiánya, de semmiképp nem a fénynek a spirituális kiegészítője! A sötétség a Világosság hiánya, vagyis a szellem teljes hiánya és nem egy önálló ősprincípium amely a Fénnyel lenne ellentétes. Ugyanúgy a gyűlölet és a bőszültség sem a komplementere a szeretetnek, hanem annak a megzavarodott állapota. A sötétség és a gyűlölet tehát a fény- és szeretet-hiánynak mindössze a következménye. A szellem-zavar és az Imagináció- zavar következménye, vagyis az egység létrehozásának (a másik nemmel való egységbekerülés és kiegyenlítődésnek) az elutasításának, esetleg a "finom", diplomatikus elkerülésének a következménye.
Nem célom azt vizsgálni, hogy mennyiben tehet vagy nem tehet, mennyiben hibás, vagy nem hibás, hogy mennyiben felelős a homoszexuális, vagy a pedofília szellemi, lelki és fizikai állapotába került személy az ősteremtés megvalósulásával és rendeltetésével szembekerült vágyaiért, „a diszfunkcionális természetéért”, a teremtés célját és rendeltetését önkéntelenül obstruáló, a teremtés logikájával szembeszegülő, „veleszületett” késztetéseiért. Hiszen ez is örökletes programoknak az áttételes következménye, ami az anyai ági ősanyák elfojtott szexuális vágyai következtében létrejövő, mély és zavaros szexuális sóvárgásokból, a sóvárgások által indukált fantáziálásból és lélekben intenzíven átélt férfi-ellenes, spirituális magatartásból ered. Ezek a karmikus csomagok, a férfi utódokban női test-ellenes késztetésekké, nőkkel való egységesülési képtelenség-érzésekké, változnak a polaritás törvényének megfelelően. De általában is, ezeknél az utódoknál, az ellentétes nemű, felnőtt személyekkel való világos kommunikáció és hosszas együttélés a maga ellentétes összetettségében, sokkal problémásabb és nehezebb. Ezért az ellentétes neműekkel való párkapcsolat, sokkal több erőfeszítést, figyelmet, helyes ismereteken alapuló megértést, felelősséget és áldozat-hozási kétséget igényel, mint az azonos nemű személyekkel való kommunikáció.
A természetes kapcsolat a gyökeresen különböző alaptermészetek közötti egyeztetést, a külön neműségből eredő különböző nyers késztetéseken, érzéseken, természeti igényeken és elvárásokon alapuló képzetek összeegyeztetését feltételezi. A másnemű élettársi viszony követeli és provokálja, de ugyanakkor nehezíti is a partnerrel szembeni őszinteséget: a különböző alapszükségletek és lelki állapotok miatt sokszor igen nehezen megvalósítható empátiát, gondolati és racionális nyíltságot, valamint mindkét fél részéről kényelmetlen hibabelátásokat igénylő felelősséget és nem egyszer fárasztónak tűnő, figyelmet feltételez. A homoszexuális kapcsolat ezért, sokkal, de sokkal kényelmesebb, mivel a természeti (nemi) másság által jelzett érzelmi, értelmi, szellemi és spirituális másság megértésére irányuló erőfeszítést nem kell felvállalni, és fenntartani. A megértés és a kommunikáció tehát, látszólag gördülékenyebb.
A nemek közti fizikai és lelki megtermékenyülés és a spirituális kiegyenlítődés érdekében tett erőfeszítések kikerülése – elhárítása miatt, a homoszexualitásukat megtartani akaró személyek tehát, nem, hogy oldanák a karmájukat, de még inkább erősítik azt, és semmit nem fejlődnek spirituálisan és ezt tudattalanul érzékelvén, permanens, de a nappali öntudatuk előtt rejtett bűntudatban élnek. A tudományos (pszichológiai) elméletek és önigazolások segítségével a tudattalan mélyére süllyesztett permanens bűntudat, e rejtett szellemi vétek-tudat, óhatatlanul rejtett agresszivitást eredményez. Mivel nem csak a pragmatikus-racionális és nem csak a misztifikáló, vallásos-irracionális (babonás) tudatunk vezérel bennünket, hanem a szellemünk legmélyén rejtőző abszolút őstudatunk (lelkiismeretünk) is, és az egyetemes felelősségérzetünk is, aminek finom (zavaró) jelzéseit semmiféle vallásos misztifikáció és semmiféle tudományos magyarázat nem tud teljes mértékben elnyomni, a homoszexualitást gyakorló személy, a "természetes másságát" igazoló legszilárdabb elméletek védelmében is rejtett bűntudatot érez a lelke és a spirituális öntudata: a lelkiismerete mélyén.
Ez, a tudattalan képzeletvilág legmélyebb rétegeibe száműzött és lefojtott bűntudat, pontosan az egyetemes szellemtörvények alapján, minden esetben rejtett (tehát a nyíltnál sokkal veszélyesebb) agresszivitást eredményez. És ez akkor is így van, ha a művészi tehetséggel rendelkező homoszexuális személyek, "mérhetetlen szelídségről és szeretetről tanúskodó, zseniális "művészi alkotásokkal" képesek a szükségképpeni rejtett agresszivitásukat maguk és a közönségük elől elrejteni, ha szívhez szóló produkciók által altatják el a lelkiismeretüket és közösségüknek a figyelmét.
A rejtett agresszivitás által is befolyásolt élet-képzelettel élő személy, a be nem ismert és a fel nem oldott és kiegyenlítetlen bűntudattal élő ember, lelki vívódásai közben menthetetlenül támadja, ha nem gondolatban, akkor képzeletben (és ezt annál is inkább teszi, ha saját maga előtt lehazudja ezt a támadást ún. józan, vagy vallásosan érzelgős-hipokrita magatartással) azt a személyt és azokat a személyeket, akikről tudja, vagy sejti, hogy nyíltan, vagy a rejtetten: háta mögött, lenézik, elutasítják, megvetik és igyekeznek kiközösíteni őt. A homoszexuális személyek esetében ez a virtuális támadási közeg és célpont, amit a saját rejtett bűntudatuk miatt gyűlölnek és támadnak az idea-tudatuk legfinomabb szintjén, az ún. többségi rész, a nem-homoszexuális emberiségnek a velük ellentétes, "túloldalon álló" része. De emellett, a másság-tudat miatt a "többiek csoportját" képező, nem-homoszexuális emberiséggel szemben érzett, finoman palástolt önkéntelen gyűlölet mellett, és azon túl, a saját más-állapotát és „az ő mássági sorsát”, sőt: ha vallásos, akkor egyenesen az őt ilyen hátrányos helyzetbe hozó Sors-adó Istent is támadja. Ha materialista, akkor a “vak természetet”. De, ha tudja ezt ha nem, ha beismeri, ha nem, végső soron az ő élete eredetét, az Abszolútumot is támadja önkéntelenül.
Érthető tehát, hogy a könyörtelen AIDS vírus miért hódít elsősorban a homoszexuálisok körében, és miért látjuk e szex-rákot a személyiségtudat spirituális rétegeibe vésett, anyai ági ősök által megélt és az utódnak öntudatlanul átadott intenzív szexuális zavartság következményének. Az AIDS-fertőzés elsősorban a családi karmából és személyi lelkiismeret-furdalásból eredő, több generáción át folytatott, lelkiismeret-altatásnak és hamis információ-áramoltatásnak, valamint az egyéni sors-ideák támadásán keresztül az Isten irányába fordított, gondolati-érzelmi neheztelésnek, vagy nyílt haragnak, tehát a tudatos, vagy az önkéntelen képzeleti támadásoknak, a hatás és visszahatás tőrvénye alapján, rájuk visszaható következménye.
Miközben a rák-burjánzást a személy szervezetének az önáltatás következtében fellépő belső működési meghibásodása hozza létre, addig a hamis információkat tartalmazó AIDS-vírus a személyek közötti fizikai kontaktus (csalásos kollaboráció) révén történő fertőződés, vagyis személyközti információ átadás – átvevés, vagy (az anyai ági kauzális programok átadásával együtt) az öröklődés útján terjed. A rákot kiváltó hazug magatartásnak nem létezik a köztudatot különösebben érintő, azt felkavaró és állásfoglalásra provokáló ideológiája, mert általában mindenki áltatja magát és másokat valamivel, vagyis mindenki hazudik és mindenki agresszív. Miközben a homoszexualitásnak a vallásos és tudományos alapú ideologizálása és ezen ideológiáknak az épp érvényben levő közerkölcsi és vallásos nézetekkel történő konfrontációja évtizedekkel az AIDS-nek a tömeges betegségként való megjelenése előtt elindult. Nem véletlen, hogy az AIDS esetében egy célirányos kábítással és ámítással: hamis információ áramoltatással kapcsolatos tömeges halálos fertőződési lehetőség is fellépik: a kábítószer-injekció útján történő fertőződés. A huzamosan és többnyire kábult tudat-állapotban levő személy egyértelműen hamis szellemi információt áramoltat mind a környezete, mind a spirituális öntudata: a lelkiismerete irányába, aminek következménye az, hogy neki, mint hamis információt szóró "adóállomásnak" megszűntetése szükséges lesz. Vagyis megjelenik az illető személy halálának a szüksége.
A Szeretet-állapot első sorban a kábulat elleni törekvést, a legfőbb éberség megszerzését igényli – és nem a zavaros és korrupt kábulat-állapotok növelését és szaporítását az élvezői-fogyasztói tolerancia nevében. Amiért valakivel, vagy valamivel együtt érzek, nem azt jelenti, hogy igazat is adok neki és tolerálom a tévelygését, vagy elköteleződöm “az ő ártatlan-kisebbségi” ügye mellett. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy vele egyet is kell értenem. Ahogyan ez fordítva is igaz, és nem mindig szoktunk együtt- érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A természet- és teremtés-ellenes magatartásukat feladni nem akaró, és az általános emberi életfeladatokat felvállalni nem akaró “homoszexuálisok” is, tűntetnek a törvénytelen “másságukkal” és ahelyett, hogy a karmájuk feloldására törekednének, elvárják a karmikus gyengeségük legyőzésének az elutasításából következő „nehéz helyzetükkel” együtt érző, embertársaiktól az érzelmi együttérzés mellett, még a racionális egyetértést is!
Vagyis, az ők karma-oldás ellenes, tehát rendeltetés-ellenes és törvény-ellenes szexuális viselkedésükkel szembeszegülő személyekkel szembeni állásfoglalást. Tehát elvárják a többségtől a törvényesség –követelő nyílt magatartástól való elhárítódást, elzárkózást, vagyis a homoszexuálisok és a leszbikusok ellenségeivel szembeni szolidaritást! Holott én pl., együtt érezhetek ugyan a feloldatlan karmájától szenvedő emberrel (az AIDSZ vírussal fertőzött homoszexuálisokkal, vagy más természetellenes szexuális vágyakkal rendelkező emberekkel), de egyáltalán nem kell velük együttműködve és velük egy követ fújva, az ők ferde boldogság-képzeteikkel és az eljárásaikkal egyet - értenem. Sőt: ha akarom, nyíltan is felemelhetem a szavam és akár harcolhatok is e karma-oldás ellenes magatartásnak a normálisként való elfogadása és elterjedése ellen.
Az alkímiai műveletek közül a preparatio (preparáció) művelete, vagyis az előkészítés fele meg a nemek törvényének. Az asztrológiai őserők közül a Vénusz ás a Mars, valamint a Hold és a Szaturnusz állnak analógiában a nemek törvényével. Az asztrológiai spirituális erőterek közül viszont a Mérleg és a Skorpió és természetesen a nekik megfelelő hetes ház (az élettársi viszonyok életterülete) és a nyolcas ház (többek között a szellemileg – spirituálisan felemelő és megnyitó – átalakító szerelmeknek, valamint a megalázó szerelmi – szexuális viszonyoknak az életkörét megtestesítő horoszkópház) spirituális erőterei állnak analogikus kapcsolatban a Nemek Egyetemes Törvényével.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Kozma Szilárd: A nemek törvénye
HozzászólásElküldve: 2014.09.29. 22:03 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
A nemek törvénye, a szerelem és és az elkötelezett élettársi viszony: a házasság

https://www.youtube.com/watch?v=EF1m0r3 ... tion=share

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO