ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.03.28. 11:37

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: KOZMA SZILÁRD: A KAUZÁLIS ASZTROLÓGIA
HozzászólásElküldve: 2018.03.04. 14:14 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4221
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Kozma Szilárd család- és karma-asztrológus:


A kauzális (spirituális), vagyis a karmát és a sorsképletekből kiolvasható személyi élet-feladatokat, az ős-okig (Az ősteremtésig) vissza vezető és onnan újból kikövetkeztető – levezető, értelmező és a teremtés ős-okát is a megváltás szemszögéből vizsgáló asztrológia


Amikor kezdő asztrológusként, a saját bőrömön, azaz saját élet-sorsom addigi alakulásán, de főként a betegségi-egészségi állapotaim által is - tehát közvetlenül személyesen is! -, meggyőződtem a klasszikus asztrológia axióma-rendszerének az alapigazságáról és ennek következtében behatóan kezdtem foglalkozni a betegségi és baleseti okok tanulmányozásával, az egész, betegségekben és szerencsétlen sorshelyzetekben és sorsfordulatokban bővelkedő "életsztorim" elmesélésével csitítgattam a szkeptikus értelmiségi ismerőseimet, akik úgy vélték, hogy tévúton járok. És persze, mindazokat akik, vissza akartak téríteni – Mármint a szegény megtévedt lelkemet… - az "objektív" (vagyis a materialista) tudományosság helyes útjára és jelezték, hogy a józanság kérdésében semmiféle kompromisszumot nem hajlandók velem kötni.
Ma viszont, nem a születési napjegyét kérdem meg az asztrológiától való ódzkodásukat a tudományos nézeteikkel magyarázó, szkeptikus embereknek - Hiszen már olyan személlyel is találkoztam, aki ezt nyíltan megtagadta, mondván hogy nem akarja, hogy beskatulyázzam és ezáltal nem az ő "igazi és vegytiszta" öntudata alapján ítéljem meg a rejtett karakterét. -, hanem, a születési évszámából kiindulva, a Kínai asztrológia, valamint a Lilithje és a Sárkányfarka konstellációs pozíciója által is, jelzett karmájának a színezete alapján. – egyszerűen el kezdem sorolni a betegség- és baleseti hajlamait, valamint a jellembeli hibáit okozó rejtett félelmeinek és ambícióinak a jellegét, valamint a magánéleti problémáit, párkapcsolati nehézségeit és szerelmi kríziseinek azokat az okait, amelyekre ő nem is gondolt addig, de amelyeket ő mindig is sejtett. Általában mindenki azonnal érintve érzi magát ezektől az úgymond lassan mozduló – haladó, karma-pontoknak a konstellációkban való elhelyeződése alapján, kapásból megtehető jellemzésektől, tehát, a nem is olyan mély és részletes ok - okozati összefüggéseknek az elevenjébe vágó felsorolásától (ezek valóságosságától!). Sokan még azon is csodálkoznak, hogy miért is nem gondoltak eddig erre? – „Hiszen ez annyira természetes…” (Mondják.).
Ha sikerül túllépni a sajtóban olvasható, szélhámos horoszkópozás alacsony színvonalán, egy ilyen nyílt szellemű személlyel folytatott beszélgetésben, aki számára tehát, pusztán a születési napja ismeretében, már az esetleges betegségeinek, baleseteinek, vagy nagyobb kudarcélményeinek és életkríziseinek a szellemi okait is felfedhetem, általában a hálás csodálkozását fejezi ki. De, ha ennél is tovább megyek és már a betegségeit (esetleg a baleseteit), vagy a krízis-helyzetét okozó karmájának a származási gyökerét is kezdem kifejteni, ritkán van, aki tovább kérdez, és a többség inkább feszengeni kezd és zavart- védekezőn, tudományosan szolid - műszavakat használva, jellegzetesen „Ikrek –szerűen”, vagyis, látható módon az árnyék-énjétől manipuláltan, viccelődni, vagy fölényeskedni kezd. És igyekszik minél hamarabb lezárni az egész beszélgetést, amelyről úgy érzi, hogy, ha tovább megyünk valami misztikus átverést tartogat a számára.
Nos, ez az a bizonyos határ-pont, amitől ösztönösen megijednek az emberek, amely nem más mint az akhilleuszi sarok, az a spirituális forduló-pont, ahol a nagyokos és a ravasz árnyék-énünk – Vagyis: a természeti intelligenciánk, amely gyermekkorunkban és fiatal korunkban túlélésünket biztosította, illetve előbb a kíváncsiság-kielégítéssel együtt az önérvényesítésre és az életben maradásra, vagyis a sikeraratásra és győzedelmeskedésre késztető ösztöneinket hivatott kiszolgálni, nem engedi tovább lépni a spirituális fejlődési irányba az embereket. A felnőtté válásunkat, illetve a túlélésünket és a megerősödésünket szolgáló természeti önzésünk és siker-vágyunk, a győzni- vágyási reflexeinkkel karöltve, a fiatalságunk csúcsán külön öntudattá válik és megerősödve, a természeti túlélési – fejlődési szükségleteink mellett, a karmikus ösztöneinket kezdi kiszolgálni, annak köszönhetően, hogy a nyugati típusú fogyasztói civilizációban ez az úzus, ez az életvezetési ideológia. Ezt a külső ellenség feletti „győzelmi” siker-logikát éltetik a tévéműsorokban, de ez folyik ki az internetes hírforrásokból és „érdekes” tudósításokból is. Ezt a győzedelmeskedési – sikeraratási – zsákmányolási mentalitást és általános szellemi alapállást, nevezte régebb a keresztény vallás „bűnbeesettségnek”.
Ez a magyarázat tehát arra, hogy ahelyett, hogy a természeti megélést – túlélést és felnövést szolgáló egészséges önzésünk helyébe a megfelelő karma-oldási tulajdonságok kialakításának a szükségét felismerné az eszünk, és azt szolgálná -, tulajdonképpen szabályosan átver majdnem mindenkit! Innen a sok elme-ellenes misztikus elmélet mind a keleti (Lásd: Pátándzsáli műveit), mind a nyugati misztikában (Pl. Echart Tolle). Tehát ez, az egoista gondolkozás által jelzett határ, itt van általában az a határ-sorompó, amely nekem azt jelzi, hogy a beszélgető partnerem „gyenge még a szerelemre”, mint a népdalhősnő, mivel a korábbi életszakaszában, nem érte még olyan megrázó életesemény, olyan sorsfordulat, amitől sikerült volna az élete igazi értelme felől megvilágosodnia, és belső magatartást – mentalitást változtatnia.
Itt, az idealista – humanista én-képzetünk csődöt mond és a helyét át veszi az önvédelmi reflex. A közösségi és az idealista gondolkozásunk kibékíthetetlenül szembe kerül az addig elé rejteni és szégyellni valónak gondolt karmikus gyengeségeinkkel, az un. negatív (karmikus) szellemi – spirituális meghatározódásainkkal. A mély-tudattalanunk szintjén ugyanis, sejtjük, hogy ezek a „szégyellni való” tulajdonságaink mielőbbi felvállalást és megfelelő pozitív tulajdonságokká való átváltoztatást, átalakítást igényelnének, vagyis, hogy nagyon is szükségünk lenne a karmánk oldására, illetve a megfelelő pozitív képességek kialakítására. És, hogy ezek a belső változási- jellem-átalakítási szükségleteink az egész jellemünk, vagyis az egész élet-képzeletünk és magatartásunk pozitív átalakítását igénylik. És azt is, hogy a spirituális életrendeltetésünknek megfelelő életfeladat-tudatosítás nem halasztható már tovább, hogy az értelmi - szellemi képességeinknek a rendeltetésünk beteljesítésének a szolgálatába állítása elkerülhetetlen és annak végzetesen elérkezett már az ideje.
Ezeket a belső mentalitás-változtatási és morális irány-változtatási , szükségeket jelző lényegi – kauzális! – sejtelmeket, amelyeket a személyi sorsképleteinkből a kauzális asztrológia logikája szerint kiolvashatunk, az un. felettes énünk, a szellemi öntudatunk, sejtelmek szerint tartalmazza, és ez az egyelőre csak sejtelmesen derengő belső, un. misztikus tudásunk a változás, a mentalitás-változtatás szükségéről, a tisztábbik öntudatunk sugallataival, az isteni énünk által sugallt derengő átváltozási vágyunkkal: a lelkiismeretünkkel és a felelősségérzetünkkel is egybevág.
Azok, akik a fentiekre valamiért korábban ráébredtek, tehát a nyitottá vált bátor szellemű személyek és a kíváncsiak e "gyenge" pont meghaladása után feladják az előítéleteiket, és tovább kérdeznek. A kudarctól való félelem által irányított siker-orientált személyek, a piacgazdasági magabiztosságot "elegánsan gyakorló" élet-nyerészek viszont, ha fel is adják a kezdeti fölényeskedő alapállásukat, határozott udvariassággal lezárják a beszélgetést és tovább rohannak a rájuk váró újabb illuzórikus siker- és győzelem-élményeik, valamit a valós – valódi kudarcélményeik, valamint a kórházi kezelésekkel és az időnap előtti nyugdíjaztatással (a lelki- majd a fizikai impotenciával és a frigiditással, vagyis a "leszázalékoltatással") kipárnázott ígéretes jövőjük felé. Azok az új, vagy régi ismerőseim, akiket a hitetlenkedő viszonyulásuk elvetésére és újabb kérdések feltevésére késztet az a szellemi információ, amit a sors - helyzetük alakulásának az asztrológiai értelmezésével felfedek előttük, ha nem is rendülnek meg az előítéleteikből keményített keresztény(kedő) liberális- materialista világnézetükben, mindenesetre rugalmasabban folytatják az eszmecserét és kezdik reálisabban és objektívebben látni magukat és az eddigi életüket. Tehát, képesekké válnak belátni azt, hogy az életük kríziseit, sorsuk kellemetlen fordulatait és általában az életük "nagy problémáit", a karmikus meghatározottságaik szerinti viselkedésmódjuk és mágikus erejű képzelet-világuk idézte be.
Ez viszont még nem sokat jelent egyelőre. Mert hiába, hogy kénytelenek belátni a fentieket, tehát azt, hogy "van benne valami" - mármint az asztrológiában és sorsproblémáik, sorsfordulataik asztrológiai értelmezésében - , úgyis megmaradnak az érdekesség és „izgalmas” misztikum szintjén (Lásd a vonatkozó misztikus tévé-műsorokat), függőben hagyva, illetve feleslegesnek, vagy egyenesen zavarónak tartva a végső ok – okozati összefüggéseket feltáró magyarázataim tulajdonképpeni megértését. Illetve azt, hogy a rájuk, illetve, a további életükre vonatkozó következtetéseket levonják. És ezzel együtt persze, anélkül, hogy feltennék maguknak a kérdést: mi is tulajdonképpen bennük az a finomabb értelem, aminek az érzékelésére – tudomásul vételére rávezettem. Vagy, ha úgy tetszik, mi az a misztikus összefüggés-rendszer, ami megnyilatkozik az asztrológiának az analogikus logikáján, és fizikailag is ellenőrizhető (materiális) vonatkoztatási rendszerén alapuló, sorsbeli és jellembeli ténymegállapításaiban?

II.
A testi fájdalom által is érzékelt anyagi világ működési mechanizmusainak törvényszerűségeire, illetve a fizikai fájdalom és szenvedés gyors és persze, csak felszíni – tüneti megszüntetésére alapozó orvosi (és így a szó szoros értelmében röghöz, vagyis sebészi szikéhez és orvosságokhoz kötött) gondolkozás által elsötétített és le butított öntudattal rendelkező modern és posztmodern ember, nem akar az orránál tovább látni, vagyis a fogyasztói élvezetét, és, az élvezeti lehetőségek megszerzéséhez szükséges napi munkát követő, nyüzsgés - rohanás utáni kényelmét biztosító-, tehát a hamis boldogságát biztosító, gyárak-, farmok és üzemek, irodák, bankok és üzletek bejáratánál. Valamint a hamis egészségét biztosító orvosi rendelő-bejáratoknál, a patika- bejáratok, valamint a műtőasztalok és persze a modern cirkusz reflektorfényeinél, vagyis, a tévékamerák reflektor-fényénél ls a műsorvezetők világnézeténél. Ezért, alig akarja elhinni, hogy minden elhárítási törekvése ellenére, szoros összefüggés létezik az ő személyét a többi személyével negatívan összekötő diszharmonikus (Ellenséges, mivel túlélésre és siker elérésre irányuló) lelki élete (Vagyis az olyan diszharmonikus érzelmei, vágyai és törekvései, mint például az élvvágy, a kapzsiság, az öncélú vagyon-halmozás, és nyerészkedés, a sikeraratatási ambíció, az önös – önző érdekhajhászás, és az ezeket szolgáló agresszió, illetve a vélt érdekből való hazudozás, ámítás és titkolózás, a megvezetés, vagyis a mások lóvá tétele, és minden nemű hamisítás, a sikkasztás és szélhámosság, és ezek természetes következményei, mint, gyűlölet, a harag, a bosszúvágy, a neheztelés, a félelem, az önzése, az irigység, a gőg, a hiúságból és önérzeteskedésből eredő sértettség, féltékenység, hatalmi és birtokvágy, stb. erős, nyílt, vagy fojtott átélése.) és az egyes szervei és testrészei megromlása, azok heveny vagy akut és krónikus megbetegedése és végleges károsodása, vagy balesetszerű megrongálódása között. Hogy analogikus összefüggés létezik az ellenséges, vagy a depresszív mentalitása, leki állapota és az idegei, vagyis az egész idegrendszere, egyes hormonjai vagy a hormonrendszere „megomlása” között.

Hallani sem akar tehát arról, hogy ugyancsak létezik egy szoros összefüggés a sokáig és intenzíven magában táplált negatív (ellenséges) érzelmei ( "sötét") gondolatai, képzelgései és az egyes testrészeinek a sérülése, "baleset"-szerű károsodása, megsebződése, vagy éppen csak figyelmeztető jellegű megütése, felszíni megsebződése között.
Sajnos, ma már csak a babonásan gondolkozó személyek hisznek valamit az utóbbiakból, de azt is tévesen és hamisan, és ráadásul ezeket a negatív következményeket naiv természetességgel és tetszőlegesen valamely, az ő személyükön kívül működő, külső erőnek tulajdonítják. Istennek, vak véletlenek, vagy vak sorsnak, negatív elrendelődésnek, vagy éppenséggel az ördögnek. – Mindenki annak tulajdonítja a "szerencsétlenséget", ami a karmikus képzelete sugallatára „beakad” a gyakorlati értelmébe (Pragmatikus gondolkozásába), illetve, amitől jobban fél, vagy ami jobban tetszik a karmája jellege alapján, és hallani sem akarnak arról, hogy az őbennük, vagyis, hogy a lelkiismeretükön keresztül megnyilvánuló szellemükben székelne az a magasabb rendű intelligencia-forrás, amely éppen, hogy előbb a múló, majd a kitartó és sokáig maradó fájdalmakon, majd betegségeken és a "baleseteken" keresztül jelzi a számukra, hogy többé kevésbé „rossz úton” járnak”. Hogy éppen az ők felettes én-je (krisztusa) az, ami, a rezonancia-és a karma egyetemes törvényei alapján működteti ezt a kívülről rájuk fájdalmas benyomásokat keltő, "fékező" és tiltó és elzáró szabályozórendszert, vagyis, hogy bennük van az az idegesítő „valami”, ami őket fájdalmas helyzetekkel és testi – lelki állapotokkal látja el, és ami az őket hátráltató személyes sorsukat is működteti. És ezt annak érdekében, hogy ők lelkileg és szellemileg és spirituálisan, sőt: kauzálisan is, tehát, hogy teljesen fel ne bomoljanak! Szó, ami szó, ezt az európai – nyugati típusú civilizáció iskoláiban és egyetemein tanultak alapján nehéz is elhinni!
De maradjunk az érdekességek (A televíziós műsorvezetők érdekesség-centrikus misztikus gondolkozása) színvonalát mesze meghaladó kauzális asztrológiánál. Mi is az a kívülállók által "mágikusnak" gondolt grafikai kép (sorsképlet), amit a megszerzett elméleti tudását, vagyis a logikus és racionális gondolkozását a tapasztalatával együtt latba vető kauzális asztrológus kiolvas egy személyi horoszkóprajzból, vagyis egy személy sorsképletéből? Nos, ez egy olyan analógiás gondolkozással (őskép-értelmezéssel, vagyis szimbólum-látással) megfejthető térkép ("sorsképlet"), amely az illető személy - a további szóhasználatban: szülött! – élete legfontosabb rendeltetésének, tehát a karma-oldásnak és az un „boldogulásának” (megváltódásának) az egyedi jellegére, a személyes szellemi fejlődési feladat-rendszerére utal, azt jelzi a behatóbb asztrológiai ismeretekkel rendelkező személyek számára. Annak a sajátos, személyre szabott, karma-oldási és szellemi kiegyenlítődési programnak a vázát látom a sorsképletben, amely az illető személy tudattalanjába (aurájába!) vésődik be még a biológiai születése, sőt: még a fizikai fogantatása előtt.
Ez a karma-oldási és szellemi – lelki önérzeti és önérzékelési – öntudati kiegyenlítődési program, ha nagyon keveset is, de a nevelés és általában a közvetlen, pozitív, vagy negatív környezeti hatások (Pl. tanulmányok) befolyására, valamelyest módosul, de, mivel a gyerekkori és a fiatalkori (családi) környezet, az ott átélt élmények és benyomások általában összhangban vannak ezzel az un. eredeti égi programmal, a leginkább megdagadnak és megkövesednek a karmikus meghatározódások (És előre jelzem, hogy még nagyon sokszor jelezni és pontosítani fogom, hogy ebben az esetben nem fizikai, intellektuális, filozofikus, vagy művészi értelemben vett fejlődésről, hanem spirituális módosulásról van szó!), addig az időpontig, amíg a szülött ennek az anyai ágon örökölt komplex szellemi élet-programnak a megfejtése érdekében jelentkezik az asztrológusnál.
Tudatában vagyok annak, hogy amennyiben a szélesebb körű olvasóréteghez is eljutnak e soraim, nagyon sok misztikus, vagy intellektuális hiúságot, tehát metafizikailag nem tisztázott élet-képzetet és én-képet sértek meg, az előbbi és a tovább állításaimmal még inkább. De szakmai tapasztalati tény az, hogy nagyon kevés esettől eltekintve, majdnem minden ember stagnál egész életében metafizikai (spirituális) fejlődési szempontból, még akkor is ha esetleg püspöki, pápai, írói, művészi, Nobel-díjas tudósi vagy államelnöki címek, rangok, diplomák és más hivatalos elismervények tulajdonosa. Metafizikai fejlődés, vagyis a spirituális kiegyenlítődési képesség elérése szempontból a diplomák, rangok és címek semlegesek. Sőt: amennyiben tűz-karmával rendelkezik egy többször díjazott, vagy diplomázott, esetleg hirtelen meggazdagodott, vagy magas politikai, vagy katonai rangot elért személy, még rosszabb, mert az erősíti a tűz-karmáját, ahelyett, hogy oldaná, tehát megerősíti a hamis öntudatában. A címek és rangok semmiképpen nem alkalmasak arra, hogy a finom szellemi képesség ellenőrizhető legyen általa. De a fizikai erőnlét sem. Az úgynevezett egészségi - és ami gyakoribb: a betegségi- állapot, a harmonikus, vagy rombolt és diszharmonikus viselkedés, vagy az elkötelezett szerelmi-szexuális párkapcsolat(ok) harmóniája, vagy diszharmóniája, a családi élet minősége igenis le lehet arra utaló jel, hogy valakinek mennyire sikerült oldani a karmáját, illetve ezeken nagyjából le lehet ellenőrizni azt, hogy felébredt-e valakiben ez a fejlődési szándék és kiegyenlítődési képesség egyáltalán. Mert ha nem ébredt fel, csakis stagnálásról, vagy éppenséggel visszafejlődésről beszélhetünk. Ez az, amit a jóslásra használt asztrológia figyelmen kívül szokott hagyni, és ezért van, hogy különböző személyek esetében melléfog a jóslataival.
Tudniillik, az, hogy mennyire ismerte fel és mennyiben fogott belé a horoszkóptulajdonos a horoszkópházakból kiolvasható egyéni életfeladatok felvállalásába, csak annyira befolyásolja a számára történő jóslások beigazolódási lehetőségét (Százalékát), hogy amennyiben felébredt és határozottan elindult a karma-oldás útján, tehát ha úgymond a kezébe vette a sorsát, akkor a jóslási logika már nem érvényes rá, hiszen az ő esetében már nem a képletéből kiolvasható karmikus tudattalan képzeletvilága automatikus működése vezérli – idézi számára a sorseseményeket, hanem a részben már tudatosan irányított képzeleti tevékenysége. Azt viszont már az ő szabad-akarata határozza meg, hogy milyen ennek a képzeletnek a színezete, hogy tehát a karmikus képzetei mekkora százalékban képesek azt még befolyásolni?
A nyugati civilizáció tagjainak nagy többsége attól szenved és azért küszködik minden tökéletesnek gondolt védelmi és biztosítási technikai apparátusa ellenére egy számára ellenséges világkép kimérájával és azért gyűlölködik és harcol és háborúzik annyit - A legtöbbször persze, fölöslegesen - önmagában a karmikus késztetései által gyártott ellenség-képzeteivel, mert teljesen más célok elérését tekinti életfeladatának és teljesen más életcélok megvalósítását erőlteti, mint amely célok az ő karmája feloldása szempontjából helyesek, de legalább is, megfelelőek lennének. Az árnyék-énje által vezérelt és a horoszkópját nem ismerő személy, mindent kitalál és mindent elkövet, csakhogy a spirituális fejlődését igazából szolgálni képes életfeladatait fel ne kelljen vállalnia, vagyis hogy azokat a cselekvési életterületeket, ahol ezekkel a létfeladatokkal találkozhatna, a lehető legszélesebb ívben elkerülje.
A legtöbb horoszkópelemzés közben kiderül például, hogy a horoszkóp tulajdonosa minduntalanul a társadalmi élet színterein hajszolja az élményeket és a sikereket, miközben rég családot kellett volna alapítania, vagy a meglévő családját kellett volna (még egy gyermekkel…) bővítenie és a harmonikus családi élet körülményeinek megteremtése érdekében kellene tevékenykednie, esetleg jobban odafigyelnie a szeretetét és otthoni jelenlétét hiányoló és igénylő családtagjaira. Vagy épp fordítva: az otthon nyugalmas légkörét és langymelegét feladni nem képes családapának és mintaférjnek éppenséggel a közösségi élet színterein kellene kamatoztatnia és kifejlesztenie a szülei rá hagyott vagyona és a szorgalmas felesége által létrehozott kényelmes családi légkörben csak szunyókáló képességeit. Más esetben viszont, az szokott kiderülni, hogy annak a pedagógusnak, aki másokat nevelget és tudományos könyveket ír a modern és a poszt-modern kor követelményei által szükségessé tett új (liberális!) pedagógiai módszerekről, inkább önmagát kellene megnevelnie, vagyis tudatos erőfeszítések árán lelki fegyelemre kellene szoktatnia magát annak érdekében, hogy ne vezesse félre és ne terelje el a felelőtlen pszichológiai módszereivel a naiv fiatalok (És a saját gyermekei!) figyelmét az élet lényegi kérdéseiről.
És viszont: az a szabadság-mániás szülött, aki saját zsenialitását hajszolja és hallani sem akar arról, hogy holmi nebulókkal fáradozzon, akkor tudná kiteljesíteni, kibontakoztatni saját személyiségét igazán és akkor találná meg igazi helyét az életben, ha képes lenne feladni, de legalább is féken tartani a fantasztikusnál fantasztikusabb ötletgyártó mániáját és magát fegyelmezve, képessé tenné magát arra, hogy emberiség-boldogító meglátásait az ötödikesek színvonalán is ki tudja fejteni türelmesen.
És ezek a legbanálisabb példák. Mert a vallásos szekták vezéreiről, apostolairól és a misztikus gurukról ki szokott derülni, hogy igazából építőipari telepeken és építkezéseknél kellene szert tenniük egy kis gyakorlati felelősségtudatra és realitásérzékre, vagy a materialista tudományok kutatási területén, esetleg nagybani kereskedelmi tevékenységet kellene folytatniuk annak érdekében, hogy a racionális gondolkozásukat fejleszthessék. Nem csoda, hogy az olyan, igazából számottevő megvilágosodott szellemek, mint például Hamvas Béla, hosszú éveken át képesek voltak kitartani a civilizációtól távol eső munka-telepeken és helytállni ipari munkásként, szellemi világosságot és szeretetet áramoltatva maguk körül nem csak az írásaikon - műveiken keresztül, de a közvetlen emberi helyállásukkal, személyes példaadásukkal is. Másrészt, a szerzetesek és az apácák személyi horoszkópjának tüzetesebb vizsgálatánál rendszerint ki szokott derülni, hogy éppenséggel a komoly szexuális-szerelmi kapcsolatok pszichikai nehézségei elől menekülnek a különféle szerzetek biztonságot, vagyis nemtelenséget biztosító "rendesített" életformák árnyékába. Holott, jó férjként – feleségként és a házastársi életük harmonikus megélése mellett, minimum gyakorló párkapcsolati terapeutaként kellene minél teljesebben megvilágosodniuk a feminin és a maszkulin őserők kiegyenlítődési szüksége és lehetőségei felől. Az egykéző anyákról viszont -és általában a mellcsomókkal és méhdaganatokkal küszködő nőkről- ki szokott derülni, hogy minimum három, de lehetőleg négy gyermeket kellene (vagy kellett volna...) szülniük és maximális felelősséggel – odaadással nevelniük ahhoz, hogy az anyaság átéléséhez kötött nőiségüket teljes egészében kiismerjék és azzal harmóniába kerülhessenek.
Az aggodalmaskodó, anyai szerepükről még nyolcvan évesen is lemondani képtelen, az egy szem gyermekükre, azok 40 éves koráig rászálló hölgyekről viszont az derül ki, hogy emiatt kihagytak legalább még három fontos szerepkört (funkciót), illetve az azoknak megfelelő komoly életfeladatot az életük folyamán, amelynek a betöltése az igazi boldogsághoz, az idős korban is fenntartható életerőhöz és nem a beteges vénasszonyi állapothoz vezethette volna őket. Az anyagi gyarapodás és a gazdasági- vagy karrieri - társadalmi sikerek elérése érdekében magukat impotenssé hajszoló férfiakról viszont rendszeresen ki szokott derülni, hogy az önmagukkal való szembenézés, vagyis lelkiismeretük és a felelősség-érzetük hangja elől menekülnek újabb és újabb nehéz vállalkozásokba, mint ahogy a magányosokról, az érzelgősen színészkedő emberekről és az alkoholos-kábítószeres káprázatba-menekülőkről, hogy tulajdonképpen a helyes értékítéletre alapozott szeretetadás és az életről való gyakorlati gondoskodás őszinte megnyilvánulási formáitól óvakodnak. És fordítva: a vallásos, vagy misztikus szekta-alapító fiatalok, valamint a gigolo – cassanovák meg, a helytállást és kitartást igénylő komoly munka és a család-alapítási, családeltartási feladataik elől menekülnek. Egyetlen tőmondatban megfogalmazva: annak köszönhetően, hogy az felelőtlen jóslataikkal, illetve, azzal, ami manapság még annál is divatosabb: a sorsképletek elemeinek a pszichológiai értelmezésével (Az „izgalmas” ezó- pzsicho-misztikuskodással) egyesek még mindig hiteltelenítik az asztrológiát, ma senki sem tartózkodik a saját élet-feladata szellemi tengelyében, tehát senki nem jár jól, hanem mindenki „rosszul jár”, még akkor is, ha ma már, ezt a „rosszul járást is”, jól el lehet adni a kereskedelmi televíziós műsorokban, amennyiben találnak hozza egy, az asztrológia nemes tudományát apró pénzre váltani és persze: szemtelenül elferdíteni nem szégyellő, horoszkóp-értelmező szélhámost (Ezoterikus luxus-kurva jkszolgálót.)
Csoda-e, hogy az orvostudomány csodálatos vívmányainak az ellenére is, sokkal betegebb az emberiség mint egy évszázaddal ezelőtt? E költői kérdést nagyon sokan feltették már, de nagyon kevésnek jutott eszébe az, az egyszerű tény, hogy a gyógyítást elsősorban saját maga kijózanításával, vagyis az egészséges - egyetemes erkölcsi alapállás felvételével: saját tengelybe-állításával kellene elkezdje. Sőt: a legtöbb ember már nem is tud, sőt nem is akar tudni erről a, pozitív élet-eredményekhez és tartós egészséghez vezető spirituális – erkölcsi élet-tengelyről, hiszen az őszinteség és az egyenes gerinc ma pénzben egyáltalán semmit nem jövedelmez és ami nem jövedelmező, arra kár is időt áldozni. Ma, amikor éppen a keresztény egyházak szentesítik keresztény-ellenes liberális- humanista alapállást, az önmagát mindegyre gazdasági és politikai, valamint a Nobel-díjas (külső...) sikerekkel áltató civilizált embernek mindenhez van kedve, csak a belső meggyőződésből eredő, erkölcsi alapállást felvenni nem. .
És arra aztán végképp nem gondolhat m már senki, hogy a sajtó "érdekes-izgalmas" rovataiban szereplő, primitíven gügye napi és heti horoszkópozással kocsma -szintre aljasított asztrológia, az ily módon hozza ragasztott sötét hazudozás nélkül, tehát becsülettel és elmélyülten gyakorolva, a legpontosabb információkat tudná szolgáltatni nem csak azon „fanatikus” igazság- és szellem-szomjazók számára, akik annak ellenére, hogy az otthagyott kereszténység után, semmi kedvük Jehova, Buddha vagy Krisna-követővé válni, végre ki szeretnének józanodni és kiszállni e sehova se vezető, vásárian obszcén, és gazdaságosan (nyerészkedőn) stupid, káprázatos „gazdaság-politikai” élet-rohanásból, hanem igen is, azok számára is, akik joggal vetik meg a bulvárlapok és a divat-magazinok színvonalát is lejjebb nyomó, úgynevezett ezo- kultúrát!
Több ízben kifejtettem már, hogy az asztrológia legnagyobb hátránya pontosan az, hogy minden felelőtlen személy, aki egy kicsit is jártassá teszi magát e tudomány területén, az asztrológia adatrendszere segítségével félelmetesen könnyen tud, gyakran beteljesülő jósolásokat is adni olyan emberek számára akik, amellett, hogy átlagon felüli pszichikai érzékenységgel rendelkeznek, nem urai saját akaratuknak. Az asztrológia rákfenéje tehát nem az, hogy azok a valóságos (Vagyis nem elhazudott, nem behízelgő és nem nyerészkedési szándékkal tett.) asztrológiai jóslások, amelyeket a fennebb leírt, gyengébb jellemű - És az asztrológiai meghatározottságaiknak kiszolgáltatott. - embertársaink fejéhez vághatnak a jósok, nem válnának be! Sőt, az emberiség pillanatnyi erkölcsi alapállását ismerve, bizonyos szociális események bekövetkezése igen könnyen kiszámítható a mundán asztrológia segítségével. Ehhez nem kell semmiféle jóstehetség és un. misztikus intuíció még annyi sem.
Az asztrológia állandó lezüllesztése pontosan azoktól a (még…) jósolgató asztrológusoktól indul ki és oda tér vissza, akik a pozitív jóslataikkal hízelegnek a klienseiknek, vagy, ha nagyobb közönség előtt fitogtatják a tudásukat, akkor általában hozzávesznek még egy jó adag borzalmat egy-egy, a jövőben megjelenő "katasztrófa-konstelláció" értelmezése közben, csak azért, hogy meghökkentsék azáltal a közönségüket. Az utóbbi őrültből ma már kevesebb van, de annál több a hízelgő kókler. Ezek, a tudományos szempontból teljesen alaptalan jóslataikban, úgymond protekcióznak egy kicsit a jóslási horoszkópokért keményen fizető klienseiknek, nagylelkűen átmázolván rózsaszínűre azok horoszkópjait. És még csak nem is az a baj, hogy ezáltal félrevezetnek egy pár jóhiszemű embert.
A jós-asztrológusok, a jóslásaikkal akkor is ártnak, ha ragaszkodnak az úgynevezett tudományos objektivitáshoz, ami mindössze az asztrológiának egy spekulatív elhajlása és tehát ennek a jóslási technikának az eredményessége, semmivel sem „reálisabb”, mint a valószínűség-számítási eredmények. Hogy mégis miért lehet ártani vele? - Pontosan azért, mert az asztrológia olyan, kimondottan a személy szubjektív világképéhez szóló kauzális információrendszerrel dolgozik, hogy lehetetlen a tudattalan képzelet világnak a befolyásolási mágiáján (vagyis a placebo-hatásán) felülemelkedni az olyan embereknek, akik nem rendelkeznek behatóbb metafizikai ismeretekkel! Az ilyen ember, ha jósoltat, menthetetlenül a jóslás befolyása alá kerül, még akkor is, ha nem akar hinni és kézzel-lábbal tiltakozik a megjósolt esemény, vagy a megjósolt sorsfordulat megvalósulása ellen.
Mivel tehát, a jóslás alapjául szolgáló információk "elevenbe vágóan" személyhez szólnak, a jóslás elhangzása után csak két lehetőség marad a "szenvedő alany" számára: 1) a karmikus meghatározódásainak és nyers tulajdonjegyeinek köszönhetően, még jobban belemered az asztrológiai meghatározottságaiba, tehát oldás helyett felerősíti azokat öntudatlanul, és önkéntelenül beváltja a jóslást. Vagy minden racionális tudásával és tárgyi logikát szolgáló „józan” agysejtjével azon lesz, hogy elkerülje a megjósolt eseményt és minden létező szellemi potencialitásával annak a bekövetkezése ellen fog dolgozni. Az utóbbi esetben megtörténhet ugyan, hogy sikerül elég mentális ellenállást kifejtenie ahhoz, "kicselezi a jósolt sorsát". De mind a két esetben meg lesz gátolva, vagy meg lesz zavarva szabad akaratának a természetes érvényesítésében. Ez viszont már durva beavatkozás egy ember szellemi fejlődésében, mint azon pszichológusoké, akik elaltatván különféle tablettákkal és terápiás technikákkal (kezelésekkel) a klienseik lelkiismeretét, időlegesen elhitetik vele, hogy mindaz, amit ő tesz és ami a lelkében történik, "természetes". És, hogy mindössze az a gond, hogy ő, születésétől fogva, vagy az elrontott neveltetésének köszönhetően, érzékenyebb a kelleténél a "normális" embertársaihoz viszonyítva. (Lásd Hamvas Béla ide vonatkozó megállapításait a "Korszenvedélyek utólagos igazolása" című esszéjében. Patmosz I., Hamvas Béla művei sorozat, Életünk Kiadó, Szombathely, 1992).
De szóvá kell tennem az asztrológia gyakorlásának a pszichológia fent leírt eljárásaihoz hasonlatos, klasszikus változatát is. Azt a gyakorlatot, amikor az asztrológus ahelyett, hogy még nagyobb őszinteségre és a hibabelátási készség kialakítására, valamint a karma-oldást lehetővé tevő, gyakorlati életfeladatoknak a felvállalására serkentené a horoszkóptulajdonost, annak az asztrológiai sorsképletében látható sors-motívumok segítségével, inkább a szülött "jobb" és a "pozitívabb" tulajdonjegyeit hangsúlyozza, azokat emeli ki. Mondván, hogy azokra támaszkodhat. Sőt: hogy azokat „kell felszabadítania”, ezzel még inkább vissza nyomva és tovább is sötétben tartva, azokat a negatív késztetéseket, amelyek a sorsát rontják a negatív mágikus hatásaikkal. DE, ami ennél sokkal rosszabb, ezek a luxus-kúrva asztrológusok, kitanítja a klienseiket arra, hogy miképpen óvakodjanak azoktól az életterületektől, ahol a felvállalandó, nehézségekkel és kemény próbatételekkel járó személyes életfeladatai, problémás élethelyzetei mutatkoznak.
Azokat az életmentő életfeladatokat tehát, amelyeket a könnyítéseket kereső mai ember, amúgy is elkerül. – Persze, hogy a siker- és élvezetvadász és a probléma-kerülő- és kényelem-preferáló mai ember, ezeket a „kényelmesnek” tűnő asztrológiai feltárásokat preferálja a karma-szembesítés, és a karma-oldáshoz szükséges, a leg több esetben nem is annyira nehéz, de a karmikus szemszögből az illető személy számára nem kívánatosnak érzékelt életfeladatokra és felvállalandó nehézségekre való figyelmeztetések helyett!
Pedig a jóslásra használt asztrológia akkor lehetne igazán sikeres, ha ezeknek a születési horoszkópból kiolvasható "problémás" karma-pont pozícióknak és karmikus alakzatokat képező bolygóállásoknak a negatív befolyásoltságát (fényszögeltségét) vizsgálná egy – egy jövőbeni időpontban bekövetkező bolygóállásnak (konstellációnak) az un. „aktiválása - felerősítése” által. Akkor csupa telitalálatai lennének ugyanis, mivel, az emberiség 90 – 95 százalékát a karmájára rá szállt, azt konzerválós, sőt, azt erősítő árnyék-énje (Tehát az élet megnyerési lehetőségben bízó pragmatikus, életnyerési logikája) vezérli. - Ennek a gyakorló asztrológusi tapasztalataimra alapuló bizonyítását, egy hosszú és alapos metafizikai tanulmányomban kifejtettem, kérem szépen elolvasni. A címe: Az árynék-én ördöge.
Hát persze, hogy nem a karma-pontok és a negatív bolygóalakzatok jövőbeni „befolyásoltsága” alapján jósolgatnak a felelőtlen és a szélhámos asztrológusok, hanem a pozitívan fényszögelt bolygók jövőbeni befolyásoltsága alapján, ami tízszer kevesebb alkalommal és erősséggel történhet meg mint a minimum négy konstelláció szerinti karmájuk felerősödése következtében előállható külső és főként: belső (negatív!) események! Így, a jósok kliensei mindössze a külső reményeikkel maradnak meg, miközben a belső realitás érleli és fokozza bennük a még láthatatlan (esetleg: halálos) betegséget és a korai impotenciájukat (menopáuzájukat), gyakran a korai halálukat. Nőknél a gyermekfoganási – természetes gyermek-szülési képtelenségüket, vagy, mint a Szinetár Dóra színésznő esetében például, a dauwn-kórós magzat foganási lehetőségét. Azért emeltem ki ezt az esetet, mert a művésznő éppen a foganás előtti időszakban szerepelt egy olyan tévé-műsorban, ahol a meghívott asztrológus az erős „igazság-érzetét” dicsérgette és arra okította, hogy tanuljon meg nem-et mondani. Vagyis: okosan táplálta a színésznőnek az amúgy sem kis ego-ját, nárcizmusát. Lehetségesnek találom tehát, hogy a művésznő éppen a dilettáns „sztár-asztrológus” tanácséra mondott nem-az általa nem kívánt időben történt magzat-foganásra… Ez csak feltételezés, de az, hogy a színésznőnek a horoszkópja szerinti dicsérgetésével, a luxus-asztrológus nem tett jót a spirituális öntudatának és a karma-oldás helyett, annak a dagasztására ösztökélte, ami aztán a dawn kóros gyermek megfoganásának a szükségéhez vezetett, az bíztos!
Mind a dilettáns, mind a tisztességtelen – nyerész asztrológus gátlástalanul a megélhetését biztosító tudományt aljasítja le, és teszi az eredeti funkciójával ellentétessé, amikor a nyugati civilizáció emberének az izgalom-kereső és a sors-kicselezési lehetőségekben naivul reménykedő, egoizmusát, spekuláló, anti-krisztusi (megváltás ellenes) késztetéseit és hajlamait szolgálja ki, amikor "szerencse-pontokat" és sors-kikerülési lehetőségeket keres egy horoszkópban, ahelyett hogy a felvállalandó sorsfeladatokra és a fel nem vállalások lehetséges negatív következményeire (pl. betegségek, balesetek, feloldatlan családi és szociális konfliktusok) mutatna rá részletesen.
Az asztrológia spirituális lényegéből ered az paradox helyzete, hogy pontosan az teszi hiteltelenné és használhatatlanná az emberiség legősibb és talán az egyetlen spirituális értékű egzakt tudományát, hogy ugyanúgy és ugyanarra akarjuk felhasználni, mint amire használjuk a természettudományokat és azoknak "humanista" kinövéseit (csökevényeit), a technológiát: Az élet megnyerésére. "Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt..." - tanította Názáreti Jézus. Bizarr dolog, hogy a kereszténység, vagyis az emberiségnek pontosan az a része, amely állítólag az ő tanításait fogadta el vallásos hitrendszernek, feledkezett meg erről az egyszerű, de egyetemesen – tehát mindenkor és mindenkire - érvényes metafizikai igazságról.
Mivel az asztrológia végül is, az általa megfigyelt materiális jel-analógiákból össze rakott, egyéni sorsképleteknek, az emberiség fundamentális rendeltetésével összhangban álló, egyetemesen érvényes spirituális tény-rendszer logikája szerint értelmező tudomány, nagyon hamar ki deríti önmagáról, hogy az általa szállított személyes információk, alkalmatlanok az élet megnyerésére, vagyis az életfeladatok kicselezésére. (Nem úgy, mint az életfeladatok könnyítését szolgáló technikai eszközök előállításában és a társadalmi berendezkedések megszervezésében konkretizálódó modern tudományok, amelynek az eredményeiről senki nem meri kimondani, hogy anti-krisztusi a jellegűk, a vallásos fanatikusokon kívül.). Hamvas Béla szavaival, az asztrológia nem alkalmas arra, hogy általa megnyerjük az életünket az anyagi világ kábaságába szédült modern és "posztmodern" ember nyerészkedési koncepciói szerint. De arra igenis alkalmas, hogy annak beavatási jellege segítségével megvalósíthassa azt a bizonyos szellemi tengelybe-kerülést, amely a rafinált "modern" (AIDS) betegségekhez és a kiábránduláshoz vezető élet-hajszánál sokkal többet ér.
Végül is, csak a fent leírt asztrológiai beavatási alapállás által értelmezhetjük vallásos, misztikus, szentimentális, hipokrita és fanatikus felhang nélkül Jézus további állítását: "...és aki feláldozza életét, megnyeri azt." Az a szellemi célokat szolgáló asztrológia, amely képes egyértelműen rámutatni a személyben létező (betegséghajlamokban, lelki és lelkiismereti krízisekben, balesetekben is jelentkező) sötét pontokra, nem az élet megnyerésére, hanem az élete értelmessé tételére, illetve az eredeti rendeltetése beteljesítésére taníthatja meg a mai emberiséget. És ez a rendeltetés nem más, mint a megváltás, bármennyire is kapálózzon ez ellen a liberális árnyék-énünk. Hogy miért, hát ezért:

II. Az abszolút lét, az Isten és a teremtés ősoka (A mgváltás)


Avagy a teremtés és a karma eredete (kauzális ontológiája), és az egyetemes lét és a Lilith-jelenség metafizikája

A Lilith minden ember horoszkópjában megtalálható, és a születési képletben elfoglalt házhelyzete és konstellációja szerint az élete archimédeszi sarkát, a legfontosabb karmikus pontját képezi. Azt is lehet mondani, hogy az, amit az Lilith általános Lilith nevű metafizikai jelenségnek a személyesen ránk vonatkozó része, és addig amíg meg nem ismerjük annak a jelentését, addig az életünk nagy rejtélye, az ugyanakkor és egyúttal a sorsunk jóra fordításának a kulcspontja is. Képletesen szólva, úgy is mondhatnánk, hogy minden embernek ez a „háta közepe”, vagyis, a mély-tudattalanja és a lelke mélyén rejtőző fekete foltja (Hej, regő rejtem!). Ennek, a negatív spirituális tulajdonságainkat tartalmazó sors-pontunk által jelzett mély-karmának a feloldása és meghaladása, minden embernél más-más, jellegzetes élet-feladatok felvállalását teszi szükségessé. Vagyis, az egészséget és a boldogulást tönkretevő Lilith által jelzett, személyes negatív meghatározódások feloldása csakis bizonyos, az asztrológiai sorsképletekben horoszkópházaknak nevezett grafikai házak által megjelenített (szimbolizált), jellegzetes gyakorlati feladatok elvégzését lehetővé tevő életterületeknek a felvállalása által lehetséges.

Ez, az öntudatunkban, az űrbéli fekete lyukakhoz hasonlóan működő negatív szellemi – spirituális (És kauzális!) negatív energia-góc például, minden párkapcsolati krízis, észveszejtő szenvedély, kísértés – és kísértésnek engedés -, a csalás kísértése és a csalás miatti válás és családi bomlás, vagy a csalás és a csalás eltűrése miatti szenvedés és minden elképesztő és humánus logikával igazságtalannak tűnő, a józan eszünk számára elképzelhetetlen módon előálló, furcsa és zavaros sorshelyzet, hosszantartó, vagy végleges betegség, mint pl. az elmezavar is, és általában minden zavarnak az igazi oka.

Az első Lilith-jelenség:

Az Abszolút Létboldogság, vagyis, az abszolútum, öröktől fogva létezik. Ez egy statikusan nyugalmas, nem teremtő, nem dinamikus, öröktől fogva adott, anyagtól és tértől független, határtalan létállapot. Van azonban az abszolútumnak egy mindenek feletti és mindenek előtti, elképzelhetetlenül (sejtelem és sugallat szerűen) finom ősvágya is, amely szintén örök időtől fogva létezik, ez a finom ősvágy pedig, folyamatosan elindítja az ősteremtést, és ez által elsődlegesen az abszolút boldogság minőségi növekedést biztosító és tehát az abszolútum fennmaradásához szükséges fejlődést biztosító Isten-teremtést is kiváltja. Ez az, a sejtelmes, racionálisan nem indokolt, mindenekelőtti és mindenek feletti, abszolút ős-vágy a „más-állapotra”, valami másra való sugárzás, mint ami van, tehát olyanra, ami nincs, és ami nem adott. Ez az első Lilith nevű őssóvárgás az, ami a fejlődéshez – minőségi táguláshoz – szükséges kíváncsiságot is megszüli, de ugyanakkor ez a meghatározhatatlan célú vágyakozás és sóvárgás az, ami az emberekben sorsrontó kísértésként is megjelenik. Ezt az ős-sóvárgást nevezzük Lilithnek.
Mivel ez az őssóvárgás a másságra, más-állapotban levésre, más állapot és élmény megtapasztalására (Ez a kísértés) megzavarja az abszolút boldogság nyugalmi ősállapotát, az első reflex-szerű válasz-reakció nem más, mint az elfojtás, az elnyomás megkísérlése. Ennek a soha ki nem elégülő és ki nem egyenlítődő, mindig az adottól eltérő élményre, élményekre való sóvárgásnak, a mindig és állandóan valami mást kívánó, mást kereső, önkéntelen és öntudatlan, Isteni és Egyetemes másságra való őssóvárgásnak az elfojtása, elnyomása, visszaszorítása – Tehát a tökéletes harmónia és folyamatos kiegyensúlyozottság megmaradása, annak a megtartása érdekében! – soha nem vezet megoldáshoz, mivel ez a sóvárgás megszüntethetetlen. A másságra való vágy megszüntetésére és elfojtására tett kísérlet kudarca kiváltja az abszolút lét-haragot is az abszolút létben eleve létező hatás- visszahatás egyetemes törvénye alapján. Az Abszolútum tehát, a saját maga megértésére irányuló kíváncsiságnak a hatására válik Világossággá és ez által Tudatos Teremtő Istenné. Ezért hozza létre és áramoltatja ki magából, vibráció-csökkenéssel, vagyis, a mágikus-teremtő erejű szeretetet tartalmazó ősképzeletével, a teremtő erejű mágikus ideákat. Mivel a Világossággal megérti az őssóvárgásának, azaz a Lilithnek, az abszolút belső okát, ezzel a fénnyel az abszolútum teljesen át is világítja önmagát és így a kíváncsiság fénye átváltozik Fényt áramoltató kauzális Világossággá, az őssóvárgás pedig átváltozik termékeny odaadássá, melegséggé, kiáramlássá, kiáradássá, vagyis kiáradó szeretetté. De, ugyanakkor az eredeti – abszolút - egységhez való tartozásnak az ősi vágyává, az egységhez való szubtilis kötődésnek, visszacsatolásnak és az ahhoz való visszatérésnek, visszakapcsolódásnak a kényszerévé: vágy-szeretetté.
Az Abszolútum így, e kiáradás, kiáramlás, teremtés, létrehozás – és: kötődés-megtartás és az egységbe való visszatérés vágyának, sőt: kényszerének, vagyis a szeretetnek az ősprincípiumában, ebben az egységesen kettős létfolyamatban: a teremtésben és a megváltásban, megosztja és megsokszorozza, majd kiegyenlítődvén, újra egyesíti önmagát. Így lehetővé válik a Lilith által keltett feszültségek és az egymás ellen irányuló abszolút teremtői erőknek és hatásoknak – ellenhatásoknak a kiegyenlítése és a Lilith sóvárgás által megbontott egység folyamatos helyreállítása (Megváltódása).

Az is fontos viszont a mi számunkra, hogy: az Abszolút Egyetemes Ősképzeletből a megnyilvánult – a létünk alapjait képező, tehát szellemi, nem anyagi – létbe kiáramló, teremtő ősideák egy kis része megsérül az első Lilith jelenség által okozott első teremtés, a megnyilvánult – még mindig nem fizikai, hanem még a fehér zaj feletti – vibrációs állapotban levő ős-létbe való kiserkenés folyamán, az un. teremtési traumában. És ezek, az abszolút létből hibásan (funkcionálisan zavarodottan, vagy hiányosan) kiserkenő, és az egész teremtéshez képest kevés, de még sem jelentéktelen számú hibás ősideák, képtelenek az Isteni létben, a létező isteni struktúrákba integrálódni, azokkal szervesen együttműködni. Ezért a polaritás törvénye automatikusan átállítja őket a saját ellentétükre: a viszályukra. Ezt a jelenséget, ezt a negatív ősidea-transzformációt, nevezzük MÁSODIK LILITH – JELENSÉGNEK.

A Isteni létezés, ezeket, a Polaritás Törvénye által a saját ellentétükké változtatott, hibás ősideákat, az immár nem csak hibás, de a visszájukra is fordítás miatt is újból és lényegileg is megzavarodott ősideákat, automatikusan kiveti – ki nyomja magából, leszorítja alacsonyabb rezgés-állapotú dimenziókba (Idea, mentális és asztrális szintekre), így megőrizve az isteni zavartalanságát, a zavarhatatlanságát. Mert különben ezek a teremtés közben megsérült ősideák, majd azoknak a visszájára fordított állapotaiból keletkező zavaros struktúrák, sötéten és kiszámíthatatlanul őrülten- kavargó idea-örvénylések által létrehozott káosz (A pokol…) részek, egyre csak nőnének, növekednének és akkor tényleg, akár két pólusú, megnyilvánult (Isteni és ördögi) lét is létezhetne. De ez nincs így, részben azért, mert az abszolút lét egy és egységes, tehát az ő első (Isteni) megnyilvánulása is egy és egységes. Másrészt, az Isteni létnek is szüksége van minden egyes olyan ősideára, ami az abszolútumból belé kiárad, mivel teljesen ú, a fejlődéséhez (minőségi növekedéséhez) szükséges információkat tartalmaznak. Tehát, azokat a megsérült ősideákat, amelyeket a polarítás törvénye az isteni zavartalanság érdekében a visszájukra állít (Ezt a visszájára állítást nevezzük a második Lilith jelenségnek), megmenti, és kijavítja. És hogyan? Hát éppen az ember, illetve az emberiség, az Adam Kadmon segítségével. Például viszályok formájában jelentkező ellentétekben és konfliktusokban kényszerül rá és ismerheti fel a tudatos ember azt, hogy a szélsőséges és hibás, ellentétes végletek milyen képpen és milyen formájú egészséges minőségű gondolatokba és képzetekbe, vagyis milyen jellegű pozitív és kreatív személyi mentalitásban összegeződve változtathatók át és javíthatók ki. (Ezt a tudatos és pozitív mentalitás-váltást, hívjuk karma-oldásnak)

Az egyes ember tehát – Adam Kadmon – nem más, mint ezeknek, az ő aurájába és így a tudattalan szellem-világába került, sérült és a visszájukra állított ősideáknak az önkéntelen hibajavító, személyes, mivel emberi személyekben létező „műhelye”.
Amikor kezdő asztrológusként, a saját bőrömön, azaz saját élet-sorsom addigi alakulásán, de főként a betegségi-egészségi állapotaim által is - tehát közvetlenül személyesen is! -, meggyőződtem a klasszikus asztrológia axióma-rendszerének az alapigazságáról és ennek következtében behatóan kezdtem foglalkozni a betegségi és baleseti okok tanulmányozásával, az egész, betegségekben és szerencsétlen sorshelyzetekben és sorsfordulatokban bővelkedő "életsztorim" elmesélésével csitítgattam a szkeptikus értelmiségi ismerőseimet, akik úgy vélték, hogy tévúton járok. És persze, mindazokat akik, vissza akartak téríteni – Mármint a szegény megtévedt lelkemet… - az "objektív" (vagyis a materialista) tudományosság helyes útjára és jelezték, hogy a józanság kérdésében semmiféle kompromisszumot nem hajlandók velem kötni.
Ma viszont, nem a születési napjegyét kérdem meg az asztrológiától való ódzkodásukat a tudományos nézeteikkel magyarázó, szkeptikus embereknek - Hiszen már olyan személlyel is találkoztam, aki ezt nyíltan megtagadta, mondván hogy nem akarja, hogy beskatulyázzam és ezáltal nem az ő "igazi és vegytiszta" öntudata alapján ítéljem meg a rejtett karakterét. -, hanem, a születési évszámából kiindulva, a Kínai asztrológia, valamint a Lilithje és a Sárkányfarka konstellációs pozíciója által is, jelzett karmájának a színezete alapján. – egyszerűen el kezdem sorolni a betegség- és baleseti hajlamait, valamint a jellembeli hibáit okozó rejtett félelmeinek és ambícióinak a jellegét, valamint a magánéleti problémáit, párkapcsolati nehézségeit és szerelmi kríziseinek azokat az okait, amelyekre ő nem is gondolt addig, de amelyeket ő mindig is sejtett. Általában mindenki azonnal érintve érzi magát ezektől az úgymond lassan mozduló – haladó, karma-pontoknak a konstellációkban való elhelyeződése alapján, kapásból megtehető jellemzésektől, tehát, a nem is olyan mély és részletes ok - okozati összefüggéseknek az elevenjébe vágó felsorolásától (ezek valóságosságától!). Sokan még azon is csodálkoznak, hogy miért is nem gondoltak eddig erre? – „Hiszen ez annyira természetes…” (Mondják.).
Ha sikerül túllépni a sajtóban olvasható, szélhámos horoszkópozás alacsony színvonalán, egy ilyen nyílt szellemű személlyel folytatott beszélgetésben, aki számára tehát, pusztán a születési napja ismeretében, már az esetleges betegségeinek, baleseteinek, vagy nagyobb kudarcélményeinek és életkríziseinek a szellemi okait is felfedhetem, általában a hálás csodálkozását fejezi ki. De, ha ennél is tovább megyek és már a betegségeit (esetleg a baleseteit), vagy a krízis-helyzetét okozó karmájának a származási gyökerét is kezdem kifejteni, ritkán van, aki tovább kérdez, és a többség inkább feszengeni kezd és zavart- védekezőn, tudományosan szolid - műszavakat használva, jellegzetesen „Ikrek –szerűen”, vagyis, látható módon az árnyék-énjétől manipuláltan, viccelődni, vagy fölényeskedni kezd. És igyekszik minél hamarabb lezárni az egész beszélgetést, amelyről úgy érzi, hogy, ha tovább megyünk valami misztikus átverést tartogat a számára.
Nos, ez az a bizonyos határ-pont, amitől ösztönösen megijednek az emberek, amely nem más mint az akhilleuszi sarok, az a spirituális forduló-pont, ahol a nagyokos és a ravasz árnyék-énünk – Vagyis: a természeti intelligenciánk, amely gyermekkorunkban és fiatal korunkban túlélésünket biztosította, illetve előbb a kíváncsiság-kielégítéssel együtt az önérvényesítésre és az életben maradásra, vagyis a sikeraratásra és győzedelmeskedésre késztető ösztöneinket hivatott kiszolgálni, nem engedi tovább lépni a spirituális fejlődési irányba az embereket. A felnőtté válásunkat, illetve a túlélésünket és a megerősödésünket szolgáló természeti önzésünk és siker-vágyunk, a győzni- vágyási reflexeinkkel karöltve, a fiatalságunk csúcsán külön öntudattá válik és megerősödve, a természeti túlélési – fejlődési szükségleteink mellett, a karmikus ösztöneinket kezdi kiszolgálni, annak köszönhetően, hogy a nyugati típusú fogyasztói civilizációban ez az úzus, ez az életvezetési ideológia. Ezt a külső ellenség feletti „győzelmi” siker-logikát éltetik a tévéműsorokban, de ez folyik ki az internetes hírforrásokból és „érdekes” tudósításokból is. Ezt a győzedelmeskedési – sikeraratási – zsákmányolási mentalitást és általános szellemi alapállást, nevezte régebb a keresztény vallás „bűnbeesettségnek”.
Ez a magyarázat tehát arra, hogy ahelyett, hogy a természeti megélést – túlélést és felnövést szolgáló egészséges önzésünk helyébe a megfelelő karma-oldási tulajdonságok kialakításának a szükségét felismerné az eszünk, és azt szolgálná -, tulajdonképpen szabályosan átver majdnem mindenkit! Innen a sok elme-ellenes misztikus elmélet mind a keleti (Lásd: Pátándzsáli műveit), mind a nyugati misztikában (Pl. Echart Tolle). Tehát ez, az egoista gondolkozás által jelzett határ, itt van általában az a határ-sorompó, amely nekem azt jelzi, hogy a beszélgető partnerem „gyenge még a szerelemre”, mint a népdalhősnő, mivel a korábbi életszakaszában, nem érte még olyan megrázó életesemény, olyan sorsfordulat, amitől sikerült volna az élete igazi értelme felől megvilágosodnia, és belső magatartást – mentalitást változtatnia.
Itt, az idealista – humanista én-képzetünk csődöt mond és a helyét át veszi az önvédelmi reflex. A közösségi és az idealista gondolkozásunk kibékíthetetlenül szembe kerül az addig elé rejteni és szégyellni valónak gondolt karmikus gyengeségeinkkel, az un. negatív (karmikus) szellemi – spirituális meghatározódásainkkal. A mély-tudattalanunk szintjén ugyanis, sejtjük, hogy ezek a „szégyellni való” tulajdonságaink mielőbbi felvállalást és megfelelő pozitív tulajdonságokká való átváltoztatást, átalakítást igényelnének, vagyis, hogy nagyon is szükségünk lenne a karmánk oldására, illetve a megfelelő pozitív képességek kialakítására. És, hogy ezek a belső változási- jellem-átalakítási szükségleteink az egész jellemünk, vagyis az egész élet-képzeletünk és magatartásunk pozitív átalakítását igénylik. És azt is, hogy a spirituális életrendeltetésünknek megfelelő életfeladat-tudatosítás nem halasztható már tovább, hogy az értelmi - szellemi képességeinknek a rendeltetésünk beteljesítésének a szolgálatába állítása elkerülhetetlen és annak végzetesen elérkezett már az ideje.
Ezeket a belső mentalitás-változtatási és morális irány-változtatási , szükségeket jelző lényegi – kauzális! – sejtelmeket, amelyeket a személyi sorsképleteinkből a kauzális asztrológia logikája szerint kiolvashatunk, az un. felettes énünk, a szellemi öntudatunk, sejtelmek szerint tartalmazza, és ez az egyelőre csak sejtelmesen derengő belső, un. misztikus tudásunk a változás, a mentalitás-változtatás szükségéről, a tisztábbik öntudatunk sugallataival, az isteni énünk által sugallt derengő átváltozási vágyunkkal: a lelkiismeretünkkel és a felelősségérzetünkkel is egybevág.
Azok, akik a fentiekre valamiért korábban ráébredtek, tehát a nyitottá vált bátor szellemű személyek és a kíváncsiak e "gyenge" pont meghaladása után feladják az előítéleteiket, és tovább kérdeznek. A kudarctól való félelem által irányított siker-orientált személyek, a piacgazdasági magabiztosságot "elegánsan gyakorló" élet-nyerészek viszont, ha fel is adják a kezdeti fölényeskedő alapállásukat, határozott udvariassággal lezárják a beszélgetést és tovább rohannak a rájuk váró újabb illuzórikus siker- és győzelem-élményeik, valamit a valós – valódi kudarcélményeik, valamint a kórházi kezelésekkel és az időnap előtti nyugdíjaztatással (a lelki- majd a fizikai impotenciával és a frigiditással, vagyis a "leszázalékoltatással") kipárnázott ígéretes jövőjük felé. Azok az új, vagy régi ismerőseim, akiket a hitetlenkedő viszonyulásuk elvetésére és újabb kérdések feltevésére késztet az a szellemi információ, amit a sors - helyzetük alakulásának az asztrológiai értelmezésével felfedek előttük, ha nem is rendülnek meg az előítéleteikből keményített keresztény(kedő) liberális- materialista világnézetükben, mindenesetre rugalmasabban folytatják az eszmecserét és kezdik reálisabban és objektívebben látni magukat és az eddigi életüket. Tehát, képesekké válnak belátni azt, hogy az életük kríziseit, sorsuk kellemetlen fordulatait és általában az életük "nagy problémáit", a karmikus meghatározottságaik szerinti viselkedésmódjuk és mágikus erejű képzelet-világuk idézte be.
Ez viszont még nem sokat jelent egyelőre. Mert hiába, hogy kénytelenek belátni a fentieket, tehát azt, hogy "van benne valami" - mármint az asztrológiában és sorsproblémáik, sorsfordulataik asztrológiai értelmezésében - , úgyis megmaradnak az érdekesség és „izgalmas” misztikum szintjén (Lásd a vonatkozó misztikus tévé-műsorokat), függőben hagyva, illetve feleslegesnek, vagy egyenesen zavarónak tartva a végső ok – okozati összefüggéseket feltáró magyarázataim tulajdonképpeni megértését. Illetve azt, hogy a rájuk, illetve, a további életükre vonatkozó következtetéseket levonják. És ezzel együtt persze, anélkül, hogy feltennék maguknak a kérdést: mi is tulajdonképpen bennük az a finomabb értelem, aminek az érzékelésére – tudomásul vételére rávezettem. Vagy, ha úgy tetszik, mi az a misztikus összefüggés-rendszer, ami megnyilatkozik az asztrológiának az analogikus logikáján, és fizikailag is ellenőrizhető (materiális) vonatkoztatási rendszerén alapuló, sorsbeli és jellembeli ténymegállapításaiban?

II.
A testi fájdalom által is érzékelt anyagi világ működési mechanizmusainak törvényszerűségeire, illetve a fizikai fájdalom és szenvedés gyors és persze, csak felszíni – tüneti megszüntetésére alapozó orvosi (és így a szó szoros értelmében röghöz, vagyis sebészi szikéhez és orvosságokhoz kötött) gondolkozás által elsötétített és le butított öntudattal rendelkező modern és posztmodern ember, nem akar az orránál tovább látni, vagyis a fogyasztói élvezetét, és, az élvezeti lehetőségek megszerzéséhez szükséges napi munkát követő, nyüzsgés - rohanás utáni kényelmét biztosító-, tehát a hamis boldogságát biztosító, gyárak-, farmok és üzemek, irodák, bankok és üzletek bejáratánál. Valamint a hamis egészségét biztosító orvosi rendelő-bejáratoknál, a patika- bejáratok, valamint a műtőasztalok és persze a modern cirkusz reflektorfényeinél, vagyis, a tévékamerák reflektor-fényénél ls a műsorvezetők világnézeténél. Ezért, alig akarja elhinni, hogy minden elhárítási törekvése ellenére, szoros összefüggés létezik az ő személyét a többi személyével negatívan összekötő diszharmonikus (Ellenséges, mivel túlélésre és siker elérésre irányuló) lelki élete (Vagyis az olyan diszharmonikus érzelmei, vágyai és törekvései, mint például az élvvágy, a kapzsiság, az öncélú vagyon-halmozás, és nyerészkedés, a sikeraratatási ambíció, az önös – önző érdekhajhászás, és az ezeket szolgáló agresszió, illetve a vélt érdekből való hazudozás, ámítás és titkolózás, a megvezetés, vagyis a mások lóvá tétele, és minden nemű hamisítás, a sikkasztás és szélhámosság, és ezek természetes következményei, mint, gyűlölet, a harag, a bosszúvágy, a neheztelés, a félelem, az önzése, az irigység, a gőg, a hiúságból és önérzeteskedésből eredő sértettség, féltékenység, hatalmi és birtokvágy, stb. erős, nyílt, vagy fojtott átélése.) és az egyes szervei és testrészei megromlása, azok heveny vagy akut és krónikus megbetegedése és végleges károsodása, vagy balesetszerű megrongálódása között. Hogy analogikus összefüggés létezik az ellenséges, vagy a depresszív mentalitása, leki állapota és az idegei, vagyis az egész idegrendszere, egyes hormonjai vagy a hormonrendszere „megomlása” között.

Hallani sem akar tehát arról, hogy ugyancsak létezik egy szoros összefüggés a sokáig és intenzíven magában táplált negatív (ellenséges) érzelmei ( "sötét") gondolatai, képzelgései és az egyes testrészeinek a sérülése, "baleset"-szerű károsodása, megsebződése, vagy éppen csak figyelmeztető jellegű megütése, felszíni megsebződése között.
Sajnos, ma már csak a babonásan gondolkozó személyek hisznek valamit az utóbbiakból, de azt is tévesen és hamisan, és ráadásul ezeket a negatív következményeket naiv természetességgel és tetszőlegesen valamely, az ő személyükön kívül működő, külső erőnek tulajdonítják. Istennek, vak véletlenek, vagy vak sorsnak, negatív elrendelődésnek, vagy éppenséggel az ördögnek. – Mindenki annak tulajdonítja a "szerencsétlenséget", ami a karmikus képzelete sugallatára „beakad” a gyakorlati értelmébe (Pragmatikus gondolkozásába), illetve, amitől jobban fél, vagy ami jobban tetszik a karmája jellege alapján, és hallani sem akarnak arról, hogy az őbennük, vagyis, hogy a lelkiismeretükön keresztül megnyilvánuló szellemükben székelne az a magasabb rendű intelligencia-forrás, amely éppen, hogy előbb a múló, majd a kitartó és sokáig maradó fájdalmakon, majd betegségeken és a "baleseteken" keresztül jelzi a számukra, hogy többé kevésbé „rossz úton” járnak”. Hogy éppen az ők felettes én-je (krisztusa) az, ami, a rezonancia-és a karma egyetemes törvényei alapján működteti ezt a kívülről rájuk fájdalmas benyomásokat keltő, "fékező" és tiltó és elzáró szabályozórendszert, vagyis, hogy bennük van az az idegesítő „valami”, ami őket fájdalmas helyzetekkel és testi – lelki állapotokkal látja el, és ami az őket hátráltató személyes sorsukat is működteti. És ezt annak érdekében, hogy ők lelkileg és szellemileg és spirituálisan, sőt: kauzálisan is, tehát, hogy teljesen fel ne bomoljanak! Szó, ami szó, ezt az európai – nyugati típusú civilizáció iskoláiban és egyetemein tanultak alapján nehéz is elhinni!
De maradjunk az érdekességek (A televíziós műsorvezetők érdekesség-centrikus misztikus gondolkozása) színvonalát mesze meghaladó kauzális asztrológiánál. Mi is az a kívülállók által "mágikusnak" gondolt grafikai kép (sorsképlet), amit a megszerzett elméleti tudását, vagyis a logikus és racionális gondolkozását a tapasztalatával együtt latba vető kauzális asztrológus kiolvas egy személyi horoszkóprajzból, vagyis egy személy sorsképletéből? Nos, ez egy olyan analógiás gondolkozással (őskép-értelmezéssel, vagyis szimbólum-látással) megfejthető térkép ("sorsképlet"), amely az illető személy - a további szóhasználatban: szülött! – élete legfontosabb rendeltetésének, tehát a karma-oldásnak és az un „boldogulásának” (megváltódásának) az egyedi jellegére, a személyes szellemi fejlődési feladat-rendszerére utal, azt jelzi a behatóbb asztrológiai ismeretekkel rendelkező személyek számára. Annak a sajátos, személyre szabott, karma-oldási és szellemi kiegyenlítődési programnak a vázát látom a sorsképletben, amely az illető személy tudattalanjába (aurájába!) vésődik be még a biológiai születése, sőt: még a fizikai fogantatása előtt.
Ez a karma-oldási és szellemi – lelki önérzeti és önérzékelési – öntudati kiegyenlítődési program, ha nagyon keveset is, de a nevelés és általában a közvetlen, pozitív, vagy negatív környezeti hatások (Pl. tanulmányok) befolyására, valamelyest módosul, de, mivel a gyerekkori és a fiatalkori (családi) környezet, az ott átélt élmények és benyomások általában összhangban vannak ezzel az un. eredeti égi programmal, a leginkább megdagadnak és megkövesednek a karmikus meghatározódások (És előre jelzem, hogy még nagyon sokszor jelezni és pontosítani fogom, hogy ebben az esetben nem fizikai, intellektuális, filozofikus, vagy művészi értelemben vett fejlődésről, hanem spirituális módosulásról van szó!), addig az időpontig, amíg a szülött ennek az anyai ágon örökölt komplex szellemi élet-programnak a megfejtése érdekében jelentkezik az asztrológusnál.
Tudatában vagyok annak, hogy amennyiben a szélesebb körű olvasóréteghez is eljutnak e soraim, nagyon sok misztikus, vagy intellektuális hiúságot, tehát metafizikailag nem tisztázott élet-képzetet és én-képet sértek meg, az előbbi és a tovább állításaimmal még inkább. De szakmai tapasztalati tény az, hogy nagyon kevés esettől eltekintve, majdnem minden ember stagnál egész életében metafizikai (spirituális) fejlődési szempontból, még akkor is ha esetleg püspöki, pápai, írói, művészi, Nobel-díjas tudósi vagy államelnöki címek, rangok, diplomák és más hivatalos elismervények tulajdonosa. Metafizikai fejlődés, vagyis a spirituális kiegyenlítődési képesség elérése szempontból a diplomák, rangok és címek semlegesek. Sőt: amennyiben tűz-karmával rendelkezik egy többször díjazott, vagy diplomázott, esetleg hirtelen meggazdagodott, vagy magas politikai, vagy katonai rangot elért személy, még rosszabb, mert az erősíti a tűz-karmáját, ahelyett, hogy oldaná, tehát megerősíti a hamis öntudatában. A címek és rangok semmiképpen nem alkalmasak arra, hogy a finom szellemi képesség ellenőrizhető legyen általa. De a fizikai erőnlét sem. Az úgynevezett egészségi - és ami gyakoribb: a betegségi- állapot, a harmonikus, vagy rombolt és diszharmonikus viselkedés, vagy az elkötelezett szerelmi-szexuális párkapcsolat(ok) harmóniája, vagy diszharmóniája, a családi élet minősége igenis le lehet arra utaló jel, hogy valakinek mennyire sikerült oldani a karmáját, illetve ezeken nagyjából le lehet ellenőrizni azt, hogy felébredt-e valakiben ez a fejlődési szándék és kiegyenlítődési képesség egyáltalán. Mert ha nem ébredt fel, csakis stagnálásról, vagy éppenséggel visszafejlődésről beszélhetünk. Ez az, amit a jóslásra használt asztrológia figyelmen kívül szokott hagyni, és ezért van, hogy különböző személyek esetében melléfog a jóslataival. Tudniillik, az, hogy mennyire ismerte fel és mennyiben fogott belé a horoszkóptulajdonos a horoszkópházakból kiolvasható egyéni életfeladatok felvállalásába, csak annyira befolyásolja a számára történő jóslások beigazolódási lehetőségét (Százalékát), hogy amennyiben felébredt és határozottan elindult a karma-oldás útján, tehát ha úgymond a kezébe vette a sorsát, akkor a jóslási logika már nem érvényes rá, hiszen az ő esetében már nem a képletéből kiolvasható karmikus tudattalan képzeletvilága automatikus működése vezérli – idézi számára a sorseseményeket, hanem a részben már tudatosan irányított képzeleti tevékenysége. Azt viszont már az ő szabad-akarata határozza meg, hogy milyen ennek a képzeletnek a színezete, hogy tehát a karmikus képzetei mekkora százalékban képesek azt még befolyásolni?
A nyugati civilizáció tagjainak nagy többsége attól szenved és azért küszködik minden tökéletesnek gondolt védelmi és biztosítási technikai apparátusa ellenére egy számára ellenséges világkép kimérájával és azért gyűlölködik és harcol és háborúzik annyit - A legtöbbször persze, fölöslegesen - önmagában a karmikus késztetései által gyártott ellenség-képzeteivel, mert teljesen más célok elérését tekinti életfeladatának és teljesen más életcélok megvalósítását erőlteti, mint amely célok az ő karmája feloldása szempontjából helyesek, de legalább is, megfelelőek lennének. Az árnyék-énje által vezérelt és a horoszkópját nem ismerő személy, mindent kitalál és mindent elkövet, csakhogy a spirituális fejlődését igazából szolgálni képes életfeladatait fel ne kelljen vállalnia, vagyis hogy azokat a cselekvési életterületeket, ahol ezekkel a létfeladatokkal találkozhatna, a lehető legszélesebb ívben elkerülje.
A legtöbb horoszkópelemzés közben kiderül például, hogy a horoszkóp tulajdonosa minduntalanul a társadalmi élet színterein hajszolja az élményeket és a sikereket, miközben rég családot kellett volna alapítania, vagy a meglévő családját kellett volna (még egy gyermekkel…) bővítenie és a harmonikus családi élet körülményeinek megteremtése érdekében kellene tevékenykednie, esetleg jobban odafigyelnie a szeretetét és otthoni jelenlétét hiányoló és igénylő családtagjaira. Vagy épp fordítva: az otthon nyugalmas légkörét és langymelegét feladni nem képes családapának és mintaférjnek éppenséggel a közösségi élet színterein kellene kamatoztatnia és kifejlesztenie a szülei rá hagyott vagyona és a szorgalmas felesége által létrehozott kényelmes családi légkörben csak szunyókáló képességeit. Más esetben viszont, az szokott kiderülni, hogy annak a pedagógusnak, aki másokat nevelget és tudományos könyveket ír a modern és a poszt-modern kor követelményei által szükségessé tett új (liberális!) pedagógiai módszerekről, inkább önmagát kellene megnevelnie, vagyis tudatos erőfeszítések árán lelki fegyelemre kellene szoktatnia magát annak érdekében, hogy ne vezesse félre és ne terelje el a felelőtlen pszichológiai módszereivel a naiv fiatalok (És a saját gyermekei!) figyelmét az élet lényegi kérdéseiről. És viszont: az a szabadság-mániás szülött, aki saját zsenialitását hajszolja és hallani sem akar arról, hogy holmi nebulókkal fáradozzon, akkor tudná kiteljesíteni, kibontakoztatni saját személyiségét igazán és akkor találná meg igazi helyét az életben, ha képes lenne feladni, de legalább is féken tartani a fantasztikusnál fantasztikusabb ötletgyártó mániáját és magát fegyelmezve, képessé tenné magát arra, hogy emberiség-boldogító meglátásait az ötödikesek színvonalán is ki tudja fejteni türelmesen.
És ezek a legbanálisabb példák. Mert a vallásos szekták vezéreiről, apostolairól és a misztikus gurukról ki szokott derülni, hogy igazából építőipari telepeken és építkezéseknél kellene szert tenniük egy kis gyakorlati felelősségtudatra és realitásérzékre, vagy a materialista tudományok kutatási területén, esetleg nagybani kereskedelmi tevékenységet kellene folytatniuk annak érdekében, hogy a racionális gondolkozásukat fejleszthessék. Nem csoda, hogy az olyan, igazából számottevő megvilágosodott szellemek, mint például Hamvas Béla, hosszú éveken át képesek voltak kitartani a civilizációtól távol eső munka-telepeken és helytállni ipari munkásként, szellemi világosságot és szeretetet áramoltatva maguk körül nem csak az írásaikon - műveiken keresztül, de a közvetlen emberi helyállásukkal, személyes példaadásukkal is. Másrészt, a szerzetesek és az apácák személyi horoszkópjának tüzetesebb vizsgálatánál rendszerint ki szokott derülni, hogy éppenséggel a komoly szexuális-szerelmi kapcsolatok pszichikai nehézségei elől menekülnek a különféle szerzetek biztonságot, vagyis nemtelenséget biztosító "rendesített" életformák árnyékába. Holott, jó férjként – feleségként és a házastársi életük harmonikus megélése mellett, minimum gyakorló párkapcsolati terapeutaként kellene minél teljesebben megvilágosodniuk a feminin és a maszkulin őserők kiegyenlítődési szüksége és lehetőségei felől. Az egykéző anyákról viszont -és általában a mellcsomókkal és méhdaganatokkal küszködő nőkről- ki szokott derülni, hogy minimum három, de lehetőleg négy gyermeket kellene (vagy kellett volna...) szülniük és maximális felelősséggel – odaadással nevelniük ahhoz, hogy az anyaság átéléséhez kötött nőiségüket teljes egészében kiismerjék és azzal harmóniába kerülhessenek.
Az aggodalmaskodó, anyai szerepükről még nyolcvan évesen is lemondani képtelen, az egy szem gyermekükre, azok 40 éves koráig rászálló hölgyekről viszont az derül ki, hogy emiatt kihagytak legalább még három fontos szerepkört (funkciót), illetve az azoknak megfelelő komoly életfeladatot az életük folyamán, amelynek a betöltése az igazi boldogsághoz, az idős korban is fenntartható életerőhöz és nem a beteges vénasszonyi állapothoz vezethette volna őket. Az anyagi gyarapodás és a gazdasági- vagy karrieri - társadalmi sikerek elérése érdekében magukat impotenssé hajszoló férfiakról viszont rendszeresen ki szokott derülni, hogy az önmagukkal való szembenézés, vagyis lelkiismeretük és a felelősség-érzetük hangja elől menekülnek újabb és újabb nehéz vállalkozásokba, mint ahogy a magányosokról, az érzelgősen színészkedő emberekről és az alkoholos-kábítószeres káprázatba-menekülőkről, hogy tulajdonképpen a helyes értékítéletre alapozott szeretetadás és az életről való gyakorlati gondoskodás őszinte megnyilvánulási formáitól óvakodnak. És fordítva: a vallásos, vagy misztikus szekta-alapító fiatalok, valamint a gigolo – cassanovák meg, a helytállást és kitartást igénylő komoly munka és a család-alapítási, családeltartási feladataik elől menekülnek. Egyetlen tőmondatban megfogalmazva: annak köszönhetően, hogy az felelőtlen jóslataikkal, illetve, azzal, ami manapság még annál is divatosabb: a sorsképletek elemeinek a pszichológiai értelmezésével (Az „izgalmas” ezó- pzsicho-misztikuskodással) egyesek még mindig hiteltelenítik az asztrológiát, ma senki sem tartózkodik a saját élet-feladata szellemi tengelyében, tehát senki nem jár jól, hanem mindenki „rosszul jár”, még akkor is, ha ma már, ezt a „rosszul járást is”, jól el lehet adni a kereskedelmi televíziós műsorokban, amennyiben találnak hozza egy, az asztrológia nemes tudományát apró pénzre váltani és persze: szemtelenül elferdíteni nem szégyellő, horoszkóp-értelmező szélhámost (Ezoterikus luxus-kurva jkszolgálót.)
Csoda-e, hogy az orvostudomány csodálatos vívmányainak az ellenére is, sokkal betegebb az emberiség mint egy évszázaddal ezelőtt? E költői kérdést nagyon sokan feltették már, de nagyon kevésnek jutott eszébe az, az egyszerű tény, hogy a gyógyítást elsősorban saját maga kijózanításával, vagyis az egészséges - egyetemes erkölcsi alapállás felvételével: saját tengelybe-állításával kellene elkezdje. Sőt: a legtöbb ember már nem is tud, sőt nem is akar tudni erről a, pozitív élet-eredményekhez és tartós egészséghez vezető spirituális – erkölcsi élet-tengelyről, hiszen az őszinteség és az egyenes gerinc ma pénzben egyáltalán semmit nem jövedelmez és ami nem jövedelmező, arra kár is időt áldozni. Ma, amikor éppen a keresztény egyházak szentesítik keresztény-ellenes liberális- humanista alapállást, az önmagát mindegyre gazdasági és politikai, valamint a Nobel-díjas (külső...) sikerekkel áltató civilizált embernek mindenhez van kedve, csak a belső meggyőződésből eredő, erkölcsi alapállást felvenni nem. .
És arra aztán végképp nem gondolhat már senki, hogy a sajtó "érdekes-izgalmas" rovataiban szereplő, primitíven gügye napi és heti horoszkópozással kocsma -szintre aljasított asztrológia, az ily módon hozza ragasztott sötét hazudozás nélkül, tehát becsülettel és elmélyülten gyakorolva, a legpontosabb információkat tudná szolgáltatni nem csak azon „fanatikus” igazság- és szellem-szomjazók számára, akik annak ellenére, hogy az otthagyott kereszténység után, semmi kedvük Jehova, Buddha vagy Krisna-követővé válni, végre ki szeretnének józanodni és kiszállni e sehova se vezető, vásárian obszcén, és gazdaságosan (nyerészkedőn) stupid, káprázatos „gazdaság-politikai” élet-rohanásból, hanem igen is, azok számára is, akik joggal vetik meg a bulvárlapok és a divat-magazinok színvonalát is lejjebb nyomó, úgynevezett ezo- kultúrát!
Mivel tehát, a jóslás alapjául szolgáló információk "elevenbe vágóan" személyhez szólnak, a jóslás elhangzása után csak két lehetőség marad a "szenvedő alany" számára: 1) a karmikus meghatározódásainak és nyers tulajdonjegyeinek köszönhetően, még jobban belemered az asztrológiai meghatározottságaiba, tehát oldás helyett felerősíti azokat öntudatlanul, és önkéntelenül beváltja a jóslást. Vagy minden racionális tudásával és tárgyi logikát szolgáló „józan” agysejtjével azon lesz, hogy elkerülje a megjósolt eseményt és minden létező szellemi potencialitásával annak a bekövetkezése ellen fog dolgozni. Az utóbbi esetben megtörténhet ugyan, hogy sikerül elég mentális ellenállást kifejtenie ahhoz, "kicselezi a jósolt sorsát". De mind a két esetben meg lesz gátolva, vagy meg lesz zavarva szabad akaratának a természetes érvényesítésében. Ez viszont már durva beavatkozás egy ember szellemi fejlődésében, mint azon pszichológusoké, akik elaltatván különféle tablettákkal és terápiás technikákkal (kezelésekkel) a klienseik lelkiismeretét, időlegesen elhitetik vele, hogy mindaz, amit ő tesz és ami a lelkében történik, "természetes". És, hogy mindössze az a gond, hogy ő, születésétől fogva, vagy az elrontott neveltetésének köszönhetően, érzékenyebb a kelleténél a "normális" embertársaihoz viszonyítva. (Lásd Hamvas Béla ide vonatkozó megállapításait a "Korszenvedélyek utólagos igazolása" című esszéjében. Patmosz I., Hamvas Béla művei sorozat, Életünk Kiadó, Szombathely, 1992).
De szóvá kell tennem az asztrológia gyakorlásának a pszichológia fent leírt eljárásaihoz hasonlatos, klasszikus változatát is. Azt a gyakorlatot, amikor az asztrológus ahelyett, hogy még nagyobb őszinteségre és a hibabelátási készség kialakítására, valamint a karma-oldást lehetővé tevő, gyakorlati életfeladatoknak a felvállalására serkentené a horoszkóptulajdonost, annak az asztrológiai sorsképletében látható sors-motívumok segítségével, inkább a szülött "jobb" és a "pozitívabb" tulajdonjegyeit hangsúlyozza, azokat emeli ki. Mondván, hogy azokra támaszkodhat. Sőt: hogy azokat „kell felszabadítania”, ezzel még inkább vissza nyomva és tovább is sötétben tartva, azokat a negatív késztetéseket, amelyek a sorsát rontják a negatív mágikus hatásaikkal. DE, ami ennél sokkal rosszabb, ezek a luxus-kúrva asztrológusok, kitanítja a klienseiket arra, hogy miképpen óvakodjanak azoktól az életterületektől, ahol a felvállalandó, nehézségekkel és kemény próbatételekkel járó személyes életfeladatai, problémás élethelyzetei mutatkoznak. Azokat az életmentő életfeladatokat tehát, amelyeket a könnyítéseket kereső mai ember, amúgy is elkerül. – Persze, hogy a siker- és élvezetvadász és a probléma-kerülő- és kényelem-preferáló mai ember, ezeket a „kényelmesnek” tűnő asztrológiai feltárásokat preferálja a karma-szembesítés, és a karma-oldáshoz szükséges, a leg több esetben nem is annyira nehéz, de a karmikus szemszögből az illető személy számára nem kívánatosnak érzékelt életfeladatokra és felvállalandó nehézségekre való figyelmeztetések helyett!
Pedig a jóslásra használt asztrológia akkor lehetne igazán sikeres, ha ezeknek a születési horoszkópból kiolvasható "problémás" karma-pont pozícióknak és karmikus alakzatokat képező bolygóállásoknak a negatív befolyásoltságát (fényszögeltségét) vizsgálná egy – egy jövőbeni időpontban bekövetkező bolygóállásnak (konstellációnak) az un. „aktiválása - felerősítése” által. Akkor csupa telitalálatai lennének ugyanis, mivel, az emberiség 90 – 95 százalékát a karmájára rá szállt, azt konzerválós, sőt, azt erősítő árnyék-énje (Tehát az élet megnyerési lehetőségben bízó pragmatikus, életnyerési logikája) vezérli. - Ennek a gyakorló asztrológusi tapasztalataimra alapuló bizonyítását, egy hosszú és alapos metafizikai tanulmányomban kifejtettem, kérem szépen elolvasni. A címe: Az árynék-én ördöge.
Hát persze, hogy nem a karma-pontok és a negatív bolygóalakzatok jövőbeni „befolyásoltsága” alapján jósolgatnak a felelőtlen és a szélhámos asztrológusok, hanem a pozitívan fényszögelt bolygók jövőbeni befolyásoltsága alapján, ami tízszer kevesebb alkalommal és erősséggel történhet meg mint a minimum négy konstelláció szerinti karmájuk felerősödése következtében előállható külső és főként: belső (negatív!) események! Így, a jósok kliensei mindössze a külső reményeikkel maradnak meg, miközben a belső realitás érleli és fokozza bennük a még láthatatlan (esetleg: halálos) betegséget és a korai impotenciájukat (menopáuzájukat), gyakran a korai halálukat. Nőknél a gyermekfoganási – természetes gyermek-szülési képtelenségüket, vagy, mint a Szinetár Dóra színésznő esetében például, a dauwn-kórós magzat foganási lehetőségét. Azért emeltem ki ezt az esetet, mert a művésznő éppen a foganás előtti időszakban szerepelt egy olyan tévé-műsorban, ahol a meghívott asztrológus az erős „igazság-érzetét” dicsérgette és arra okította, hogy tanuljon meg nem-et mondani. Vagyis: okosan táplálta a színésznőnek az amúgy sem kis ego-ját, nárcizmusát. Lehetségesnek találom tehát, hogy a művésznő éppen a dilettáns „sztár-asztrológus” tanácséra mondott nem-az általa nem kívánt időben történt magzat-foganásra… Ez csak feltételezés, de az, hogy a színésznőnek a horoszkópja szerinti dicsérgetésével, a luxus-asztrológus nem tett jót a spirituális öntudatának és a karma-oldás helyett, annak a dagasztására ösztökélte, ami aztán a dawn-kóros gyermek megfoganásának a szükségéhez vezetett, az biztos!
Mind a dilettáns, mind a tisztességtelen – nyerész asztrológus gátlástalanul a megélhetését biztosító tudományt aljasítja le, és teszi az eredeti funkciójával ellentétessé, amikor a nyugati civilizáció emberének az izgalom-kereső és a sors-kicselezési lehetőségekben naivul reménykedő, egoizmusát, spekuláló, anti-krisztusi (megváltás ellenes) késztetéseit és hajlamait szolgálja ki, amikor "szerencse-pontokat" és sors-kikerülési lehetőségeket keres egy horoszkópban, ahelyett hogy a felvállalandó sorsfeladatokra és a fel nem vállalások lehetséges negatív következményeire (pl. betegségek, balesetek, feloldatlan családi és szociális konfliktusok) mutatna rá részletesen.
Az asztrológia spirituális lényegéből ered az paradox helyzete, hogy pontosan az teszi hiteltelenné és használhatatlanná az emberiség legősibb és talán az egyetlen spirituális értékű egzakt tudományát, hogy ugyanúgy és ugyanarra akarjuk felhasználni, mint amire használjuk a természettudományokat és azoknak "humanista" kinövéseit (csökevényeit), a technológiát: Az élet megnyerésére. "Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt..." - tanította Názáreti Jézus. Bizarr dolog, hogy a kereszténység, vagyis az emberiségnek pontosan az a része, amely állítólag az ő tanításait fogadta el vallásos hitrendszernek, feledkezett meg erről az egyszerű, de egyetemesen – tehát mindenkor és mindenkire - érvényes metafizikai igazságról.
Mivel az asztrológia végül is, az általa megfigyelt materiális jel-analógiákból össze rakott, egyéni sorsképleteknek, az emberiség fundamentális rendeltetésével összhangban álló, egyetemesen érvényes spirituális tény-rendszer logikája szerint értelmező tudomány, nagyon hamar ki deríti önmagáról, hogy az általa szállított személyes információk, alkalmatlanok az élet megnyerésére, vagyis az életfeladatok kicselezésére. (Nem úgy, mint az életfeladatok könnyítését szolgáló technikai eszközök előállításában és a társadalmi berendezkedések megszervezésében konkretizálódó modern tudományok, amelynek az eredményeiről senki nem meri kimondani, hogy anti-krisztusi a jellegűk, a vallásos fanatikusokon kívül.). Hamvas Béla szavaival, az asztrológia nem alkalmas arra, hogy általa megnyerjük az életünket az anyagi világ kábaságába szédült modern és "posztmodern" ember nyerészkedési koncepciói szerint. De arra igenis alkalmas, hogy annak beavatási jellege segítségével megvalósíthassa azt a bizonyos szellemi tengelybe-kerülést, amely a rafinált "modern" (AIDS) betegségekhez és a kiábránduláshoz vezető élet-hajszánál sokkal többet ér.
Végül is, csak a fent leírt asztrológiai beavatási alapállás által értelmezhetjük vallásos, misztikus, szentimentális, hipokrita és fanatikus felhang nélkül Jézus további állítását: "...és aki feláldozza életét, megnyeri azt." Az a szellemi célokat szolgáló asztrológia, amely képes egyértelműen rámutatni a személyben létező (betegséghajlamokban, lelki és lelkiismereti krízisekben, balesetekben is jelentkező) sötét pontokra, nem az élet megnyerésére, hanem az élete értelmessé tételére, illetve az eredeti rendeltetése beteljesítésére taníthatja meg a mai emberiséget. És ez a rendeltetés nem más, mint a megváltás, bármennyire is kapálózzon ez ellen a liberális árnyék-énünk. Hogy miért? - Hát ezért:

II. Az abszolút lét, az Isten és a teremtés ősoka (A mgváltás)


Avagy a teremtés és a karma eredete (kauzális ontológiája), és az egyetemes lét és a Lilith-jelenség metafizikája

A Lilith minden ember horoszkópjában megtalálható, és a születési képletben elfoglalt házhelyzete és konstellációja szerint az élete legfontosabb karmikus pontját képezi. Azt is lehet mondani, hogy az, amit az Lilith általános Lilith nevű metafizikai jelenségnek a személyesen ránk vonatkozó része, és addig amíg meg nem ismerjük annak a jelentését, addig az életünk nagy rejtélye, az ugyanakkor és egyúttal a sorsunk jóra fordításának a kulcspontja is. Képletesen szólva, úgy is mondhatnánk, hogy minden embernek ez a „háta közepe”, vagyis, a mély-tudattalanja és a lelke mélyén rejtőző fekete foltja (Hej, regő rejtem!). Ennek, a negatív spirituális tulajdonságainkat tartalmazó sors-pontunk által jelzett mély-karmának a feloldása és meghaladása, minden embernél más-más, jellegzetes élet-feladatok felvállalását teszi szükségessé. Vagyis, az egészséget és a boldogulást tönkretevő Lilith által jelzett, személyes negatív meghatározódások feloldása csakis bizonyos, az asztrológiai sorsképletekben horoszkópházaknak nevezett grafikai házak által megjelenített (szimbolizált), jellegzetes gyakorlati feladatok elvégzését lehetővé tevő életterületeknek a felvállalása által lehetséges.

Ez, az öntudatunkban, az űrbéli fekete lyukakhoz hasonlóan működő negatív szellemi – spirituális (És kauzális!) energia-góc például, minden párkapcsolati krízis, észveszejtő szenvedély, kísértés – és kísértésnek engedés -, a csalás kísértése és a csalás miatti válás és családi bomlás, vagy a csalás és a csalás eltűrése miatti szenvedés és minden elképesztő és humánus logikával igazságtalannak tűnő, a józan eszünk számára elképzelhetetlen módon előálló, furcsa és zavaros sorshelyzet, hosszantartó, vagy végleges betegség, mint pl. az elmezavar is, és általában minden zavarnak az igazi oka.

Az első Lilith-jelenség:

Az Abszolút Létboldogság, vagyis, az abszolútum, öröktől fogva létezik. Ez egy statikusan nyugalmas, nem teremtő, nem dinamikus, öröktől fogva adott és határtalan létállapot. Van azonban az abszolútumnak egy mindenek feletti és mindenek előtti, elképzelhetetlenül (sejtelem és sugallat szerűen) finom ősvágya is, amely szintén örök időtől fogva létezik, ez a finom ősvágy pedig, folyamatosan elindítja az ősteremtést, és ez által elsődlegesen az abszolút boldogság minőségi növekedést biztosító és tehát az abszolútum fennmaradásához szükséges fejlődést biztosító Isten-teremtést is. Ez az a sejtelmes, racionálisan nem indokolt, mindenekelőtti és mindenekfeletti, abszolút ős-vágy a „más-állapotra”, valami másra, mint ami van, tehát olyanra, ami nincs, és ami nem adott az ami a fejlődéshez – minőségi táguláshoz – szükséges kíváncsiságot is megszüli, de ugyanakkor ez a meghatározhatatlan célú vágyakozás és sóvárgás az, ami az emberekben sorsrontó kísértésként is megjelenik. Ezt az ős-sóvárgást nevezzük Lilithnek.

Mivel ez az őssóvárgás a másságra, más-állapotban levésre, más állapot és élmény megtapasztalására (Ez a kísértés) megzavarja az abszolút boldogság nyugalmi ősállapotát, az első reflex-szerű válasz-reakció nem más, mint az elfojtás, az elnyomás megkisérlése. Ennek a soha ki nem elégülő és ki nem egyenlítődő, mindig az adottól eltérő élményre, élményekre való sóvárgásnak, a mindig és állandóan valami mást kívánó, mást kereső, önkéntelen és öntudatlan, Isteni és Egyetemes másságra való őssóvárgásnak az elfojtása, elnyomása, visszaszorítása – Tehát a tökéletes harmónia és folyamatos kiegyensúlyozottság megmaradása, annak a megtartása érdekében! – szükségképpen kudarcba fullad, mivel ez a sóvárgás megszüntethetetlen. A másságra való vágy megszüntetésére és elfojtására tett kísérlet kudarca kiváltja az abszolút lét-haragot is az abszolút létben eleve létező hatás- visszahatás egyetemes törvénye alapján, tehát nem ok nélkül és nem véletlenül alakul ki az abszolút lét-harag. Az Abszolútum tehát, a saját maga ellen irányuló haragjának az ellensúlyozására válik Tudatos Teremtő Istenné. Ezért hozza létre és áramoltatja ki magából vibráció-csökkenéssel a mágikus-teremtő erejű ősképzeletével, a teremtő erejű mágikus idearendszereket. Mivel az elfojtási reflexből megérti az őssóvárgásának, azaz a Lilithnek, az abszolút belső okát, ezzel a fénnyel az abszolútum át is világítja önmagát és így az elfojtás átváltozik Fényt áramoltató kauzális Világossággá, a rettenetes – abszolút - ősharag pedig átváltozik termékeny odaadássá, melegséggé, kiáramlássá, kiáradássá, és, ugyanakkor az eredeti – abszolút - egységhez való tartozásnak az ősi tudásává egységhez való szubtilis kötődésnek, visszacsatolásnak és az ahhoz való visszatérésnek, visszakapcsolódásnak a kényszerévé: Szeretetté.

Az Abszolútum így, e kiáradás, kiáramlás, teremtés, létrehozás – és: kötődés-megtartás és az egységbe való visszatérés vágyának, sőt: kényszerének, vagyis a szeretetnek az ősprincípiumában, vagyis ebben az egységesen kettős létfolyamatban: , a teremtésben és a megváltásban, megosztja és megsokszorozza, majd kiegyenlítődvén, újra egyesíti önmagát. Így lehetővé válik a Lilith által keltett feszültségek és az egymás ellen irányuló abszolút teremtői erőknek és hatásoknak – ellenhatásoknak a kiegyenlítése és a Lilith sóvárgás által megbontott egység folyamatos helyreállítása (Megváltódása).

Az is fontos viszont a mi számunkra, hogy: az Abszolút Egyetemes Ősképzeletből a megnyilvánult – a létünk alapjait képező, tehát szellemi, nem anyagi – létbe kiáramló, teremtő ősideák egy kis része megsérül az első Lilith jelenség által okozott első teremtés, a megnyilvánult – még mindig nem fizikai, hanem még a fehér zaj feletti – vibrációs állapotban levő ős-létbe való kiserkenés folyamán, az un. teremtési traumában. És ezek, az abszolút létből hibásan (funkcionálisan zavarodottan, vagy hiányosan) kiserkenő, és az egész teremtéshez képest kevés, de még sem jelentéktelen számú hibás ősideák, képtelenek az Isteni létben, a létező isteni struktúrákba integrálódni, azokkal szervesen együttműködni. Ezért a polaritás törvénye automatikusan átállítja őket a saját ellentétükre: a viszályukra. Ezt a jelenséget, ezt a negatív ősidea-transzformációt, nevezzük MÁSODIK LILITH – JELENSÉGNEK.

A Isteni létezés, ezeket, a Polaritás Törvénye által a saját ellentétükké változtatott, hibás ősideákat, az immár nem csak hibás, de a visszájukra is fordítás miatt is újból és lényegileg is megzavarodott ősideákat, automatikusan kiveti – ki nyomja magából, leszorítja alacsonyabb rezgés-állapotú dimenziókba (Idea, mentális és asztrális szintekre), így megőrizve az isteni zavartalanságát, a zavarhatatlanságát. Mert különben ezek a teremtés közben megsérült ősideák, majd azoknak a visszájára fordított állapotaiból keletkező zavaros struktúrák, sötéten és kiszámíthatatlanul őrülten- kavargó idea-örvénylések által létrehozott káosz (A pokol…) részek, egyre csak nőnének, növekednének és akkor tényleg, akár két pólusú, megnyilvánult (Isteni és ördögi) lét is létezhetne. De ez nincs így, részben azért, mert az abszolút lét egy és egységes, tehát az ő első (Isteni) megnyilvánulása is egy és egységes. Másrészt, az Isteni létnek is szüksége van minden egyes olyan ősideára, ami az abszolútumból belé kiárad, mivel teljesen ú, a fejlődéséhez (minőségi növekedéséhez) szükséges információkat tartalmaznak. Tehát, azokat a megsérült ősideákat, amelyeket a polarítás törvénye az isteni zavartalanság érdekében a visszájukra állít (Ezt a visszájára állítást nevezzük a második Lilith jelenségnek), megmenti, és kijavítja. És hogyan? Hát éppen az ember, illetve az emberiség, az Adam Kadmon segítségével. Például viszályok formájában jelentkező ellentétekben és konfliktusokban kényszerül rá és ismerheti fel a tudatos ember azt, hogy a szélsőséges és hibás, ellentétes végletek milyen képpen és milyen formájú egészséges minőségű gondolatokba és képzetekbe, vagyis milyen jellegű pozitív és kreatív személyi mentalitásban összegeződve változtathatók át és javíthatók ki. (Ezt a tudatos és pozitív mentalitás-váltást, hívjuk karma-oldásnak)

Az egyes ember tehát – Adam Kadmon – nem más, mint ezeknek, az ő aurájába és így a tudattalan szellem-világába került, sérült és a visszájukra állított ősideáknak az önkéntelen hibajavító, személyes, mivel emberi személyekben létező „műhelye”.


A második Lilith-jelenség:

A Tudatos Teremtő Isten azért hozott létre magából minket, vagyis azért alkotja meg folyamatosan azokat a spirituális struktúrákat - Az auránikat – amelyek a lézetésünknek és az életünknek a spirituális-energetikai hátterét és alapját képezik, tehát, mi emberek azért születünk a földre, hogy általunk az abszolút boldogságba való visszajutási törekvéseink közben és annak a hatására, tudatosan, vagy öntudatlanul, de kijavítsuk a bennünk karmaként létező, az isteni létbe már eleve sérülten érkező ősideákat, amelyeket a Polaritás törvénye a visszájára állít. Ezért kerülünk újra és újra konfliktusba egymással és a természet jelenségeivel, sőt, sok esetben még önmagunkkal is, és ezért van annyi – humanista logikával szemlélve igazságtalanul - sok, isteni logikával vizsgálva szükséges – vita. Ezért kell használnunk vagy megszereznünk – kifejlesztenünk a szellemi – minőségi megkülönböztetési képességünket, vagyis a pozitív, mágikus sors-körülményeket is előidézni képes kiegyenlítődési – boldogulási képességeink kifejlődését lehetővé tevő, önkritikát és kritikát gyakorolni. És ezért kell törekednünk a rendeltetésünk betöltésére az érzéki örömökben és az anyagi világ által okozott kábulatokban való tobzódás helyett. Az történik tehát a mély-tudattalan spirituális struktúráinkban (az auránkban) az életünk során, hogy a testünket alkotó, és a környezetünket alkotó fizikai valóságban tükröződve – amennyiben éberek vagyunk – felismerjük az abszolút Lilith-sóvárgások után bekövetkező ősidea-kiáramlás közben létrejött, az abszolútumból folyamatosan kiserkenő és a rezonancia egyetemes törvénye alapján a mi auránkba kerülő és oda beágyazódó isteni-ideáknak a sérült mivoltát, és az auránkba – tudattalanunkba - vésődött sérült (Abszolút lényegükben nem, hanem csak a funkciójuk felszíni manifesztációjában sérült!) ősideák ős-jellegét, színezetét. Ebben a felismerésben van segítségünkre az asztrológia tudománya. A kauzális asztrológiáé…

Így, az Abszolút Létből kiserkent ősideáknak azon határtalan halmazából és tömegéből, amelyek megsérülnek az első teremtés közben, vagyis az abszolútumból az isteni létezésbe való kiáramlás közben, magunkban hordozzuk azoknak egy részét. Ezért egy-egy időintervallumban született egyének, ugyanazon konstelláció szerinti Lilith-el és Sárkányfarok-kal születnek, mert úgymond abban az időszakban ott és azokban az isteni idea-struktúrákban jelent meg az isteni létben, a sérülés miatti hiány, amelyekből ezen embereknek a szellemi szerkezete – Az aurájuknak az isteni és a krisztusi alapja - is felépült. És mivel a teremtő ideakiáramlás folyamatos, ezért egy-egy időintervallum véget ér, a következő időszakban már más konstelláció szerinti Lilith (És Sárkányfarok) jellegű zavarokkal születnek az újszülöttek. De ugyanakkor magunkban hordozzuk az isteni eszenciánk teremtő képességét is, és a Tudatos Teremtő Istennel való összeköttetést, népszerűbb nevén: az isteni magot, ugyanúgy, ahogyan, ugyanakkor és az előbbivel egyszerre, magunkban hordozzuk egész életünkön át az asztrológiai feltárás által lehetővé váló, a Lilith és a Sárkányfarok elnevezésű karmapontok jelezte negatív, zavaros, karmikus meghatározottságokat is, noha, ezek a meghatározottságok, a sorsukat a saját kezükbe venni képes személyeknél, átalakulnak a megfelelő konstellációs erőterek szerinti, pozitív tulajdonságokká és képességekké.

Ezért, a fentiekben leírt jelenség következtében, már a fogantatásunkkor az auránkkal eggyé válik a Zigóta nevű magzat-csíra, amit a női petesejtbe befurakodott férfi ivarsejt alkot és az auránk – Tehát mind az isteni képességeinket, mind a karmikus csomagunkat tartalmazó spirituális struktúránk! – ezt, az általa bekeblezett és keresztül – kasul átszőtt, tehát a biológiai apánk spermája által megtermékenyített petesejtet aktiválja. Ettől válik az magzattá és ekkor kezdődik el benne a sejtosztódás-sejtaszaporodás, vagyis a biológiai fejlődés-növekedés. Vagyis már a születésünk előtt, sőt, már a fogantatásunk előtt is, a láthatatlan szellemi szférákon és az Abszolútum által kivetett, sérült ideák forgatagából álló őskáoszon áthatolva, az isteni MAG-unkra rárakódik bizonyos jellegzetes – az anyánk, édesanyánk és anyai ági női felmenőink képzeletével, sorsával szorosan összefüggő – Karmikus jellegű spirituális zavar. Az első Lilith jelenség által létrehozott teremtésben megsérült és a második Lilith jelenség által visszájára fordított ősideákból alkotódó, személyes –egyéni hibás valóságértelmezési reflex, hibás spirituális értelmezési látás-mód. Ez a személyes-pokoli káoszt idéző karmikus jellegű, fordított (mert visszájára fordított) valóság-és világlátás, jelenségértelmezés és igazság-tudat fogja részben jellemezni és irányítani a gondolkozásunkat.
Az éberségünk megszerzésével, és tudatos teremtő képességünk megváltási logika szerinti gyakorlásával, valamint a kauzális asztrológia által biztosított, matematikai pontosságú(!) személyes karmánk részletes és pontos megismerésével, tehát a személyes karmánk minél mélyebb és szélesebb feltárásával, leplezhetjük le ezeket karmikus poklainkat, amiket azonban megszüntetni, eltüntetni, megsemmisíteni nem lehet, hanem folyamatosan átalakítani a megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká, ugyanúgy, ahogyan a rezonancia törvénye hatására hozzánk jutó sérült ideák érkezését sem gátolhatjuk meg. Az a zavarodott spirituális létállapot, amelyet a Lilith jelenség által a visszájára állított, sérült ősideákból alkotódik, és amelyen a születésünk, sőt: már a FOGANTATÁSUNK előtt keresztülhaladva átjutunk, majd a születésünkkor, az anyánk aurájától már részben különváltan (Majd fokozatosan különválunk, a tudatosságunk mértékével arányosan) megérkezünk a földi életbe, az anyagi dimenzióba. Vagyis, a csecsemői tudatunk által még kibonthatatlan teremtő-képzeletünkben raktározódott, általános isteni-emberi (teremtői…) képességek mellet, e személyes karma-csomaggal is érkezünk be és lépünk ki az anyánk testéből és aurájából a földi életbe.

Az anyagi létre éppen azért van szükség, mert az anyagi állapot két igen fontos – SZAKRÁLIS! – tulajdonsággal rendelkezik: 1) a szellemi világból eredő információ rögzítésének – raktározásának tulajdonságával, tehát memóriával, és: 2) az anyagi – fizikai jelenségek rendelkeznek konkrét és határozott információ-közlési és közvetítési természetével, tulajdonságával - lehetőségével. Az anyagi világ ugyanis, nem a létezésnek a „csúcsa”, hanem éppen fordítva: a szellemi létnek egy végső állapota, ennél alacsonyabb frekvenciájú létállapot nem létezik. Ebben az állapotban, tehát az anyagi formákban, rögzülnek a legfontosabb spirituális és kauzális információk, és éppen ezért, ugyanitt, ugyanebben az állapotban alakíthatók át az emberi tudat, vagyis a gondolkozás által, Az un. pokoli lét tehát nem „valahol” az anyagi világ alatt, vagy az anyagban létezik, hanem jóval fölötte van, a spirituális ideavilág szféráiban létező Őskáoszban, ami a spirituális világ (negatív, zavarodott) részeként létezik. Az anyag ugyanis nem hordoz magában zavart, az anyag Lilith-mentes.

Az anyag információ-rögzítési és információ-megjelenítési (szimbólikus felmutatási – rámutatási) képességén alapuló, kauzális asztrológia, képes kimutatni és jelezni minden egyes ember esetében, hogy a második megnyilvánulásában a Lilithnek a (ellentétes, kétpólusú) hatása milyen jellegű, mivel az, mindig egy adott – az egyén horoszkópjában a Lilithet és a Sárkányfarkat tartalmazó földház – konstellációjának a szellemiségéhez (Géniuszához) kötött. Ennek megfelelően, tehát az asztrológiában egy – egy konstelláció géniusza és egy, vagy több bolygó ősereje által megjelenített szimbólumok által jelzetten, jelentkezik az adott egyénnél a fordított valóságlátás. Annak a konstellációnak a szellemisége zavarodik meg tehát, és az jelenik meg negatívan az adott személyiség valóság-látásában, az egyik vagy másik végletes és zavaros személyi tulajdonság formájában, amely tulajdonság egy – egy konstelláció és földház által jelzett gyakorlati életkörben találhatók a karma-pontok, tehát amely konstellációban a Lilith, és a Sárkányfarok (A kevésbé rejtett Lilith – tulajdonságokat jelző karmapont) megjelenik a személy születési sorsképletében. Ez a személyes Lilith és Sárkányfarok által jelzett – karma, az ős-teremtés által elindított feszültség-oldási és kiegyenlítődési, azaz fejlődési folyamatokkal ellentétes, önkéntelen és öntudatlan “bűnbeesésre” serkentő, negatív, ördögi erőként – kábulatra, önámításra való hajlamként, eszmék és rögeszmék formájában – jelenik meg.

Az emberi élet értelme tehát nem más, mint hogy beteljesítsük az általános emberi és a személyes egyéni rendeltetésünket, életfeladatainkat. Életfeladatokról beszélünk azért, mert olyan jellegzetes életkörökben található, felvállalandó gyakorlati teendőkről és sorshelyzetekről van szó, mint pl. az egyértelműen és határozottan elkötelezett párkapcsolat hivatalos felvállalása, vagy a családalapítás, vagy a munka és a kultuszgyakorlás életterülete, az anyagi javak megszerzési és felhasználási módja (vagyis a pénzszerzés és pénz-használat módja, pénzköltés iránya és célja.), a meditáció és a kontempláció életköre, stb. Vagyis, a 7 éves Szaturnuszi ciklusok szerinti fejlődésünkben több ciklusra is nyúlik az egy-egy nehezebb karmikus meghatározottság felismerése, beismerése és annak az oldását – pozitív képességgé való átalakítását szolgáló és a mentalitás- átalakítást, a személyes átalakulást lehetővé tevő megfelelő életfeladat felvállalás segítségével történő feloldása, illetve a megfelelő pozitív képességekké való átalakítása, azaz, az isteni önmagunknak, illetve az Egyetemes Létnek (Az Istennek) való átmunkálása, használhatóvá tétele.

Az ember számára, már a fogantatása előtti időben létrejött és már a nagymamája és a többi anyagi ági női ősök által „betájolt”, de konkrétan a születése pillanatától, tehát az anyától való különválásától számított, és a Teremtő Értelem, valamint az Egyetemes Törvények logikája szerint kijelölt egyéni és egyedi – tehát másra át nem ruházható és más által nem teljesíthető – életút bejárása és e bejárás közben végrehajtandó karma-oldás a cél. Ez az ember valódi rendeltetése. Az egyes embernek így lehetősége nyílik az igazi boldogságba való visszajutásra, annak az elérésére, ha ezt az egyetlen alap- célt felismeri és az Isteni Lét zavartalanságának megőrzése érdekében keletkezett karmáját az anyagi világ tükrében, azaz, a környezete tükrében leleplezi és feloldja. Amikor a karmáját tudatosan és kitartóan átváltoztatja, annak a jellegének megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká, az életfeladatait a Boldog-Bolondság jellegű, felhőtlen felvállalásával és beteljesítésével, a benne levő, illetve egyszerre benne jelenlevő Teremtő és a Teremtmény közötti kiegyenlítődésnek a szüksége és lehetősége szerint.

Amikor tehát, az ember felvállalja ezeket az egyéni karma-oldását lehetővé tevő, jellegzetes életfeladatokat, akkor az azt jelenti, hogy felveszi a keresztjét, amely szakrális tett és megvalósítás a vallásosok szemében kizárólag Jézusnak volt lehetséges maradéktalanul és teljesen. Ez a keresztvállalás a legtöbb ember és főképp a próbatétel előtt álló emberek számára, nehéz próbatételeket és kudarcsorozatokat jelenthet, amennyiben az illető személy nem eléggé eltökélt ennek a szakrális tettének a felvállalásában és, képletesen mondva: csak az ujja begyét dugja bele a karmája mocsarába. Azonban tudni kell azt is, hogy kizárólag ezeknek a próbatételeknek a felvállalásának van értelme, míg a karma verklizése értelmetlen és mindössze vissza felé fejlődést, vagyis vissza-élést eredményez, és a karmánk tovább dagasztása, verklizése következtében csak veszteségekhez és hiábavaló kudarcokhoz, a szükségesnél sokszorosan nagyobb fájdalmakhoz vezet. Lásd a bibliai Jónás történetét, aki gyáván megfutamodott az Istentől kapott feladata elől és „véletlenül” az ellenkező irányba tartó hajóra szállt, majd egy cethal (A karma szerinti sorsa) bekebelezte.

III. Epilógus:
A kauzális asztrológia tehát, mindenek előtt közvetlenül a személyre alkalmazható - és alkalmazandó- szellem-tudomány, amely éppen olyan egyetemesen érvényes morális értelmezési logikával rendelkezik mint a filozófia, és a teológia, azon felül, hogy az egyes személyeknek a karmája egyedi jellegét és a karmája feloldási lehetőségét biztosító életfeladatoknak az ugyancsak egyedi jellegét jelző, sok ezer éves megfigyelés alapján felállított elemek pozíciója, materiálisan rögzített, tehát ellenőrizhető. Vagyis: nem értelmezhető önkényesen és nem módosítható óhajok és vágyak szerint. A spirituális asztrológiában mindig a konkrét ember személye, személyisége a fontos és nem a tudomány elméleti axiómarendszerének az önkényes, sablonszerű alkalmazása. Itt az emberi személyiség egyedisége kibontható és megismerhető bárki által a vonatkozó materialista tudományok (fizika, asztronómia) konkrét adatainak segítségével.
Ezeknek a fizikai (asztronómiai) adatoknak alapján elkészített több dimenziós alapképlet (asztrogramm) több ezer éves megfigyelések alapján készül el és általánosan és egyetemesen érvényes kozmikus folyamatokat és meghatározottságokat, rendel, ugyancsak tudományosan megfigyelt és rögzített spirituális jelenségekhez (Archetipusokhoz – szellemi minták szerint differenciálódó magatartásokhoz.). Vagyis egy emberi sorsképlet, olyan a világegyetemben az adott időszeletben érvényesülő lételveket jelez, amely lételvekkel az egyes emberi személy, mint több dimenziós (spirituális) lény, tudatosan, vagy öntudatlanul, az élete folyamán szoros kapcsolatban áll. Ezek az erők az ő személyi alapindíttatásaiban (ösztönösség, különböző potencialitások, mentális és pszichikus irányultságok, ezeknek megfelelő képességek, vagy ösztönös késztetések a felszínen is követhetők. Vagy, éppenséggel a tudattalanjába rejtett, más tudományok által csak homályosan kimutatható és értékelhetetlen belső feszültségek, ellentmondások: vágyak, gátlások, ősfélelmek, harmónia-törekvések és nem egyszer rombolási, vagy önrombolási - tehát életellenes- alapkésztetések) jutnak kifejezésre az élete különböző mozzanatai alkalmával.

A kauzális asztrológia tehát, egy olyan, a fizikai (asztronómiai) realitások vonatkoztatási rendszereihez kapcsolódó, abba a fizikai valóságba konkrétan beágyazott (és így pontosan ellenőrizhető adatokkal dolgozó) személy-centrikus szellem-tudomány, amelynek segítségével bárki választ kaphat a saját élete azon döntő kérdéseire, hogy élete harmonizációja érdekében mit és hogyan kell változtatnia általános mentalitásán, személyi (lelki-szellemi) struktúrájától idegen, vagy azokkal ellenkező elképzelésein, ambícióin, az érvényben levő, divatos társadalmi modellek hatására átvett ferde koncepcióin és káros beidegződésein, amelyek nem állnak összhangban (sőt: a legtöbbször ellenkeznek) saját lelki struktúrájának, azaz szellemi fejlődését szolgáló sorsfeladatainak beteljesítésével.
Ez az asztrológia tehát olyan kauzális információkat képes adni az egyes ember számára, amelyek által fölöslegessé vállnak az egyén további élettörténetében azok a tragikus események, azok a drámai jellegű személyközti konfliktusok - és nem utolsósorban azok a betegségek- (vagyis biológiai szervezetének és fizikai - társadalmi környezetének azok a durva visszajelzései), amelyek mind csak arra hivatottak felhívni a figyelmét, hogy nem az ő szellemi-lelki fejlődésének, emberi tudata kiteljesítésének az útját járja. A személyi asztrogram tehát azonnal rámutat, hogy a horoszkóp tulajdonosa mikor igazodik az ő valós személyiségétől, vagyis szellemi életprogramjától (életfeladataitól) idegen, azokkal többnyire ellentétes elvárásokhoz, idegen koncepciók kielégítéséhez, vagyis mikor és miért "kezeli" rosszul saját élettényeit, adottságait és személyiségtudata kiteljesítését szolgáló életfeladatait.
A kauzális asztrológia segítségével (a személyi horoszkóp segítségével) megtudható, hogy ki, hol vétheti el az élete tényleges célját (hol vétkezhet) az ember, hogy hol vétkezik önmagával és másokkal szemben. És azt is , hogy ezen céltévesztéseinek (vétkeinek) élete milyen területein és melyik szerveinek károsodásában kell viselnie a betegségformákban, drámai konfliktusokban és balesteknek tűnő, tragikus események formájában jelentkező (többnyire fájdalommal és szenvedéssel járó és éppenséggel nem is olcsó) következményeit.
Én például, az asztrológiával való találkozásomnak köszönhetem, hogy hatvanöt évesen is, ép és egészséges embernek tudhatom magam, aki aktív karatézóként szellemileg és fizikailag is egyaránt teljes értékű életet élhet, miután minden lehetséges betegségen átestem, életem korábbi szakaszaiban. A gyomromtól az aranyeremig az egész emésztőrendszerem el volt fekélyesedve. Az epém és a veséim köveket gyártottak, a prosztatamirigyem és a húgyhólyagom mélyen be voltak fertőzve és hosszú – hosszú évekig krónikus gyulladásban voltak. Ezen kívül, máj - és epeproblémákkal, alacsony - és ingadozó vérnyomással, vércukor és hasnyálmirigy-problémákkal, sőt: legutóbb II. fokú cukor-betegséggel voltam diagnosztizálva. Ezek a betegségek már nincsenek a szervezetemben.
Gyerekkoromben a gyermekkorház fehér olajfestékkel lekent ablakú kortermeiben feküdtem sokat és fiatal férfi koromban háromévenkénti "szabályos kezeltje" és "lakója" voltam a csíkszeredai megyei kórháznak, a pszichiátriai és más ideg-terápiás kezelésekről nem is beszélve! Mai egészségi állapotom csak részben köszönhető a gyógyszeres kezeléseknek, és egyáltalán nem az úgynevezett természet-gyógyászati, vagy más, mágikus és misztikus (kézrátételes bioenergiás kezelés, dianetika, rejki, agykontroll, stb.) kuruzslási technikák alkalmazásának. Már a csecsemő koromban tönkretett egészségemet a kauzális asztrológia segítségével, vagyis, a személyi horoszkópom elmélyült tanulmányozásának, karmikus késztetéseim: belső diszharmóniáim és negatív tulajdonságaim felismerésének, azok őszinte beismerésével történő tudatosításának és hosszas, figyelmes felszínre hozásával történő feloldásának köszönhetem. De még ennél is fontosabb az, hogy az öt kislányom is e tudománynak köszönhetően „panaszkodhat” egyedül a tél-végén tavasz elején jelentkező hűléses betegségére, azon felül mind egészségesek és a kórháznak maximum a sürgősségi ambulanciájára kényszerülünk bemenni, mikor azért, mert engem még az ilyen alkalmakkor előálló 39 fokos lázuk is „odáig” nyugtalanít, mikor azért, mert a terhelten skorpió- és ikrek karmás Turula lányom időnként megsérül és én fontosnak tartom azt, hogy ilyen helyzetben is át legyen világítva a „bajnak” minden fizikai vonatkozása, mivel: „Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van ugyanaz, mint ami lent van.” És, mert ennek az értelme a mi esetünkben az, hogy: Ami kint (A testben) van, az ugyanaz, mint, ami fent (A szellemi – képzeleti) világban van, és viszont…


A második Lilith-jelenség:

A Tudatos Teremtő Isten azért hozott létre magából minket, vagyis azért alkotja meg folyamatosan azokat a spirituális struktúrákat - Az auránikat – amelyek a lézetésünknek és az életünknek a spirituális-energetikai hátterét és alapját képezik, tehát, mi emberek azért születünk a földre, hogy általunk az abszolút boldogságba való visszajutási törekvéseink közben és annak a hatására, tudatosan, vagy öntudatlanul, de kijavítsuk a bennünk karmaként létező, az isteni létbe már eleve sérülten érkező ősideákat, amelyeket a Polaritás törvénye a visszájára állít. Ezért kerülünk újra és újra konfliktusba egymással és a természet jelenségeivel, sőt, sok esetben még önmagunkkal is, és ezért van annyi – humanista logikával szemlélve igazságtalanul - sok, isteni logikával vizsgálva szükséges – vita. Ezért kell használnunk vagy megszereznünk – kifejlesztenünk a szellemi – minőségi megkülönböztetési képességünket, vagyis a pozitív, mágikus sors-körülményeket is előidézni képes kiegyenlítődési – boldogulási képességeink kifejlődését lehetővé tevő, önkritikát és kritikát gyakorolni. És ezért kell törekednünk a rendeltetésünk betöltésére az érzéki örömökben és az anyagi világ által okozott kábulatokban való tobzódás helyett. Az történik tehát a mély-tudattalan spirituális struktúráinkban (az auránkban) az életünk során, hogy a testünket alkotó, és a környezetünket alkotó fizikai valóságban tükröződve – amennyiben éberek vagyunk – felismerjük az abszolút Lilith-sóvárgások után bekövetkező ősidea-kiáramlás közben létrejött, az abszolútumból folyamatosan kiserkenő és a rezonancia egyetemes törvénye alapján a mi auránkba kerülő és oda beágyazódó isteni-ideáknak a sérült mivoltát, és az auránkba – tudattalanunkba - vésődött sérült (Abszolút lényegükben nem, hanem csak a funkciójuk felszíni manifesztációjában sérült!) ősideák ős-jellegét, színezetét. Ebben a felismerésben van segítségünkre az asztrológia tudománya. A kauzális asztrológiáé…

Így, az Abszolút Létből kiserkent ősideáknak azon határtalan halmazából és tömegéből, amelyek megsérülnek az első teremtés közben, vagyis az abszolútumból az isteni létezésbe való kiáramlás közben, magunkban hordozzuk azoknak egy részét. Ezért egy-egy időintervallumban született egyének, ugyanazon konstelláció szerinti Lilith-el és Sárkányfarok-kal születnek, mert úgymond abban az időszakban ott és azokban az isteni idea-struktúrákban jelent meg az isteni létben, a sérülés miatti hiány, amelyekből ezen embereknek a szellemi szerkezete – Az aurájuknak az isteni és a krisztusi alapja - is felépült. És mivel a teremtő ideakiáramlás folyamatos, ezért egy-egy időintervallum véget ér, a következő időszakban már más konstelláció szerinti Lilith (És Sárkányfarok) jellegű zavarokkal születnek az újszülöttek. De ugyanakkor magunkban hordozzuk az isteni eszenciánk teremtő képességét is, és a Tudatos Teremtő Istennel való összeköttetést, népszerűbb nevén: az isteni magot, ugyanúgy, ahogyan, ugyanakkor és az előbbivel egyszerre, magunkban hordozzuk egész életünkön át az asztrológiai feltárás által lehetővé váló, a Lilith és a Sárkányfarok elnevezésű karmapontok jelezte negatív, zavaros, karmikus meghatározottságokat is, noha, ezek a meghatározottságok, a sorsukat a saját kezükbe venni képes személyeknél, átalakulnak a megfelelő konstellációs erőterek szerinti, pozitív tulajdonságokká és képességekké.

Ezért, a fentiekben leírt jelenség következtében, már a fogantatásunkkor az auránkkal eggyé válik a Zigóta nevű magzat-csíra, amit a női petesejtbe befurakodott férfi ivarsejt alkot és az auránk – Tehát mind az isteni képességeinket, mind a karmikus csomagunkat tartalmazó spirituális struktúránk! – ezt, az általa bekeblezett és keresztül – kasul átszőtt, tehát a biológiai apánk spermája által megtermékenyített petesejtet aktiválja. Ettől válik az magzattá és ekkor kezdődik el benne a sejtosztódás-sejtaszaporodás, vagyis a biológiai fejlődés-növekedés. Vagyis már a születésünk előtt, sőt, már a fogantatásunk előtt is, a láthatatlan szellemi szférákon és az Abszolútum által kivetett, sérült ideák forgatagából álló őskáoszon áthatolva, az isteni MAG-unkra rárakódik bizonyos jellegzetes – az anyánk, édesanyánk és anyai ági női felmenőink képzeletével, sorsával szorosan összefüggő – Karmikus jellegű spirituális zavar. Az első Lilith jelenség által létrehozott teremtésben megsérült és a második Lilith jelenség által visszájára fordított ősideákból alkotódó, személyes –egyéni hibás valóságértelmezési reflex, hibás spirituális értelmezési látás-mód. Ez a személyes-pokoli káoszt idéző karmikus jellegű, fordított (mert visszájára fordított) valóság-és világlátás, jelenségértelmezés és igazság-tudat fogja részben jellemezni és irányítani a gondolkozásunkat.
Az éberségünk megszerzésével, és tudatos teremtő képességünk megváltási logika szerinti gyakorlásával, valamint a kauzális asztrológia által biztosított, matematikai pontosságú(!) személyes karmánk részletes és pontos megismerésével, tehát a személyes karmánk minél mélyebb és szélesebb feltárásával, leplezhetjük le ezeket karmikus poklainkat, amiket azonban megszüntetni, eltüntetni, megsemmisíteni nem lehet, hanem folyamatosan átalakítani a megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká, ugyanúgy, ahogyan a rezonancia törvénye hatására hozzánk jutó sérült ideák érkezését sem gátolhatjuk meg. Az a zavarodott spirituális létállapot, amelyet a Lilith jelenség által a visszájára állított, sérült ősideákból alkotódik, és amelyen a születésünk, sőt: már a FOGANTATÁSUNK előtt keresztülhaladva átjutunk, majd a születésünkkor, az anyánk aurájától már részben különváltan (Majd fokozatosan különválunk, a tudatosságunk mértékével arányosan) megérkezünk a földi életbe, az anyagi dimenzióba. Vagyis, a csecsemői tudatunk által még kibonthatatlan teremtő-képzeletünkben raktározódott, általános isteni-emberi (teremtői…) képességek mellet, e személyes karma-csomaggal is érkezünk be és lépünk ki az anyánk testéből és aurájából a földi életbe.

Az anyagi létre éppen azért van szükség, mert az anyagi állapot két igen fontos – SZAKRÁLIS! – tulajdonsággal rendelkezik: 1) a szellemi világból eredő információ rögzítésének – raktározásának tulajdonságával, tehát memóriával, és: 2) az anyagi – fizikai jelenségek rendelkeznek konkrét és határozott információ-közlési és közvetítési természetével, tulajdonságával - lehetőségével. Az anyagi világ ugyanis, nem a létezésnek a „csúcsa”, hanem éppen fordítva: a szellemi létnek egy végső állapota, ennél alacsonyabb frekvenciájú létállapot nem létezik. Ebben az állapotban, tehát az anyagi formákban, rögzülnek a legfontosabb spirituális és kauzális információk, és éppen ezért, ugyanitt, ugyanebben az állapotban alakíthatók át az emberi tudat, vagyis a gondolkozás által, Az un. pokoli lét tehát nem „valahol” az anyagi világ alatt, vagy az anyagban létezik, hanem jóval fölötte van, a spirituális ideavilág szféráiban létező Őskáoszban, ami a spirituális világ (negatív, zavarodott) részeként létezik. Az anyag ugyanis nem hordoz magában zavart, az anyag Lilith-mentes.

Az anyag információ-rögzítési és információ-megjelenítési (szimbólikus felmutatási – rámutatási) képességén alapuló, kauzális asztrológia, képes kimutatni és jelezni minden egyes ember esetében, hogy a második megnyilvánulásában a Lilithnek a (ellentétes, kétpólusú) hatása milyen jellegű, mivel az, mindig egy adott – az egyén horoszkópjában a Lilithet és a Sárkányfarkat tartalmazó földház – konstellációjának a szellemiségéhez (Géniuszához) kötött. Ennek megfelelően, tehát az asztrológiában egy – egy konstelláció géniusza és egy, vagy több bolygó ősereje által megjelenített szimbólumok által jelzetten, jelentkezik az adott egyénnél a fordított valóságlátás. Annak a konstellációnak a szellemisége zavarodik meg tehát, és az jelenik meg negatívan az adott személyiség valóság-látásában, az egyik vagy másik végletes és zavaros személyi tulajdonság formájában, amely tulajdonság egy – egy konstelláció és földház által jelzett gyakorlati életkörben találhatók a karma-pontok, tehát amely konstellációban a Lilith, és a Sárkányfarok (A kevésbé rejtett Lilith – tulajdonságokat jelző karmapont) megjelenik a személy születési sorsképletében. Ez a személyes Lilith és Sárkányfarok által jelzett – karma, az ős-teremtés által elindított feszültség-oldási és kiegyenlítődési, azaz fejlődési folyamatokkal ellentétes, önkéntelen és öntudatlan “bűnbeesésre” serkentő, negatív, ördögi erőként – kábulatra, önámításra való hajlamként, eszmék és rögeszmék formájában – jelenik meg.

Az emberi élet értelme tehát nem más, mint hogy beteljesítsük az általános emberi és a személyes egyéni rendeltetésünket, életfeladatainkat. Életfeladatokról beszélünk azért, mert olyan jellegzetes életkörökben található, felvállalandó gyakorlati teendőkről és sorshelyzetekről van szó, mint pl. az egyértelműen és határozottan elkötelezett párkapcsolat hivatalos felvállalása, vagy a családalapítás, vagy a munka és a kultuszgyakorlás életterülete, az anyagi javak megszerzési és felhasználási módja (vagyis a pénzszerzés és pénz-használat módja, pénzköltés iránya és célja.), a meditáció és a kontempláció életköre, stb. Vagyis, a 7 éves Szaturnuszi ciklusok szerinti fejlődésünkben több ciklusra is nyúlik az egy-egy nehezebb karmikus meghatározottság felismerése, beismerése és annak az oldását – pozitív képességgé való átalakítását szolgáló és a mentalitás- átalakítást, a személyes átalakulást lehetővé tevő megfelelő életfeladat felvállalás segítségével történő feloldása, illetve a megfelelő pozitív képességekké való átalakítása, azaz, az isteni önmagunknak, illetve az Egyetemes Létnek (Az Istennek) való átmunkálása, használhatóvá tétele.

Az ember számára, már a fogantatása előtti időben létrejött és már a nagymamája és a többi anyagi ági női ősök által „betájolt”, de konkrétan a születése pillanatától, tehát az anyától való különválásától számított, és a Teremtő Értelem, valamint az Egyetemes Törvények logikája szerint kijelölt egyéni és egyedi – tehát másra át nem ruházható és más által nem teljesíthető – életút bejárása és e bejárás közben végrehajtandó karma-oldás a cél. Ez az ember valódi rendeltetése. Az egyes embernek így lehetősége nyílik az igazi boldogságba való visszajutásra, annak az elérésére, ha ezt az egyetlen alap- célt felismeri és az Isteni Lét zavartalanságának megőrzése érdekében keletkezett karmáját az anyagi világ tükrében, azaz, a környezete tükrében leleplezi és feloldja. Amikor a karmáját tudatosan és kitartóan átváltoztatja, annak a jellegének megfelelő pozitív képességekké és tulajdonságokká, az életfeladatait a Boldog-Bolondság jellegű, felhőtlen felvállalásával és beteljesítésével, a benne levő, illetve egyszerre benne jelenlevő Teremtő és a Teremtmény közötti kiegyenlítődésnek a szüksége és lehetősége szerint.

Amikor tehát, az ember felvállalja ezeket az egyéni karma-oldását lehetővé tevő, jellegzetes életfeladatokat, akkor az azt jelenti, hogy felveszi a keresztjét, amely szakrális tett és megvalósítás a vallásosok szemében kizárólag Jézusnak volt lehetséges maradéktalanul és teljesen. Ez a keresztvállalás a legtöbb ember és főképp a próbatétel előtt álló emberek számára, nehéz próbatételeket és kudarcsorozatokat jelenthet, amennyiben az illető személy nem eléggé eltökélt ennek a szakrális tettének a felvállalásában és, képletesen mondva: csak az ujja begyét dugja bele a karmája mocsarába. Azonban tudni kell azt is, hogy kizárólag ezeknek a próbatételeknek a felvállalásának van értelme, míg a karma verklizése értelmetlen és mindössze vissza felé fejlődést, vagyis vissza-élést eredményez, és a karmánk tovább dagasztása, verklizése következtében csak veszteségekhez és hiábavaló kudarcokhoz, a szükségesnél sokszorosan nagyobb fájdalmakhoz vezet. Lásd a bibliai Jónás történetét, aki gyáván megfutamodott az Istentől kapott feladata elől és „véletlenül” az ellenkező irányba tartó hajóra szállt, majd egy cethal (A karma szerinti sorsa) bekebelezte.

III. Epilógus:
A kauzális asztrológia tehát, mindenek előtt közvetlenül a személyre alkalmazható - és alkalmazandó- szellem-tudomány, amely éppen olyan egyetemesen érvényes morális értelmezési logikával rendelkezik mint a filozófia, és a teológia, azon felül, hogy az egyes személyeknek a karmája egyedi jellegét és a karmája feloldási lehetőségét biztosító életfeladatoknak az ugyancsak egyedi jellegét jelző, sok ezer éves megfigyelés alapján felállított elemek pozíciója, materiálisan rögzített, tehát ellenőrizhető. Vagyis: nem értelmezhető önkényesen és nem módosítható óhajok és vágyak szerint. A spirituális asztrológiában mindig a konkrét ember személye, személyisége a fontos és nem a tudomány elméleti axiómarendszerének az önkényes, sablonszerű alkalmazása. Itt az emberi személyiség egyedisége kibontható és megismerhető bárki által a vonatkozó materialista tudományok (fizika, asztronómia) konkrét adatainak segítségével.
Ezeknek a fizikai (asztronómiai) adatoknak alapján elkészített több dimenziós alapképlet (asztrogramm) több ezer éves megfigyelések alapján készül el és általánosan és egyetemesen érvényes kozmikus folyamatokat és meghatározottságokat, rendel, ugyancsak tudományosan megfigyelt és rögzített spirituális jelenségekhez (Archetipusokhoz – szellemi minták szerint differenciálódó magatartásokhoz.). Vagyis egy emberi sorsképlet, olyan a világegyetemben az adott időszeletben érvényesülő lételveket jelez, amely lételvekkel az egyes emberi személy, mint több dimenziós (spirituális) lény, tudatosan, vagy öntudatlanul, az élete folyamán szoros kapcsolatban áll. Ezek az erők az ő személyi alapindíttatásaiban (ösztönösség, különböző potencialitások, mentális és pszichikus irányultságok, ezeknek megfelelő képességek, vagy ösztönös késztetések a felszínen is követhetők. Vagy, éppenséggel a tudattalanjába rejtett, más tudományok által csak homályosan kimutatható és értékelhetetlen belső feszültségek, ellentmondások: vágyak, gátlások, ősfélelmek, harmónia-törekvések és nem egyszer rombolási, vagy önrombolási - tehát életellenes- alapkésztetések) jutnak kifejezésre az élete különböző mozzanatai alkalmával.

A kauzális asztrológia tehát, egy olyan, a fizikai (asztronómiai) realitások vonatkoztatási rendszereihez kapcsolódó, abba a fizikai valóságba konkrétan beágyazott (és így pontosan ellenőrizhető adatokkal dolgozó) személy-centrikus szellem-tudomány, amelynek segítségével bárki választ kaphat a saját élete azon döntő kérdéseire, hogy élete harmonizációja érdekében mit és hogyan kell változtatnia általános mentalitásán, személyi (lelki-szellemi) struktúrájától idegen, vagy azokkal ellenkező elképzelésein, ambícióin, az érvényben levő, divatos társadalmi modellek hatására átvett ferde koncepcióin és káros beidegződésein, amelyek nem állnak összhangban (sőt: a legtöbbször ellenkeznek) saját lelki struktúrájának, azaz szellemi fejlődését szolgáló sorsfeladatainak beteljesítésével.
Ez az asztrológia tehát olyan kauzális információkat képes adni az egyes ember számára, amelyek által fölöslegessé vállnak az egyén további élettörténetében azok a tragikus események, azok a drámai jellegű személyközti konfliktusok - és nem utolsósorban azok a betegségek- (vagyis biológiai szervezetének és fizikai - társadalmi környezetének azok a durva visszajelzései), amelyek mind csak arra hivatottak felhívni a figyelmét, hogy nem az ő szellemi-lelki fejlődésének, emberi tudata kiteljesítésének az útját járja. A személyi asztrogram tehát azonnal rámutat, hogy a horoszkóp tulajdonosa mikor igazodik az ő valós személyiségétől, vagyis szellemi életprogramjától (életfeladataitól) idegen, azokkal többnyire ellentétes elvárásokhoz, idegen koncepciók kielégítéséhez, vagyis mikor és miért "kezeli" rosszul saját élettényeit, adottságait és személyiségtudata kiteljesítését szolgáló életfeladatait.
A kauzális asztrológia segítségével (a személyi horoszkóp segítségével) megtudható, hogy ki, hol vétheti el az élete tényleges célját (hol vétkezhet) az ember, hogy hol vétkezik önmagával és másokkal szemben. És azt is , hogy ezen céltévesztéseinek (vétkeinek) élete milyen területein és melyik szerveinek károsodásában kell viselnie a betegségformákban, drámai konfliktusokban és balesteknek tűnő, tragikus események formájában jelentkező (többnyire fájdalommal és szenvedéssel járó és éppenséggel nem is olcsó) következményeit.
Én például, az asztrológiával való találkozásomnak köszönhetem, hogy hatvanöt évesen is, ép és egészséges embernek tudhatom magam, aki aktív karatézóként szellemileg és fizikailag is egyaránt teljes értékű életet élhet, miután minden lehetséges betegségen átestem, életem korábbi szakaszaiban. A gyomromtól az aranyeremig az egész emésztőrendszerem el volt fekélyesedve. Az epém és a veséim köveket gyártottak, a prosztatamirigyem és a húgyhólyagom mélyen be voltak fertőzve és hosszú – hosszú évekig krónikus gyulladásban voltak. Ezen kívül, máj - és epeproblémákkal, alacsony - és ingadozó vérnyomással, vércukor és hasnyálmirigy-problémákkal, sőt: legutóbb II. fokú cukor-betegséggel voltam diagnosztizálva. Ezek a betegségek már nincsenek a szervezetemben.
Gyerekkoromben a gyermekkorház fehér olajfestékkel lekent ablakú kortermeiben feküdtem sokat és fiatal férfi koromban háromévenkénti "szabályos kezeltje" és "lakója" voltam a csíkszeredai megyei kórháznak, a pszichiátriai és más ideg-terápiás kezelésekről nem is beszélve! Mai egészségi állapotom csak részben köszönhető a gyógyszeres kezeléseknek, és egyáltalán nem az úgynevezett természet-gyógyászati, vagy más, mágikus és misztikus (kézrátételes bioenergiás kezelés, dianetika, rejki, agykontroll, stb.) kuruzslási technikák alkalmazásának. Már a csecsemő koromban tönkretett egészségemet a kauzális asztrológia segítségével, vagyis, a személyi horoszkópom elmélyült tanulmányozásának, karmikus késztetéseim: belső diszharmóniáim és negatív tulajdonságaim felismerésének, azok őszinte beismerésével történő tudatosításának és hosszas, figyelmes felszínre hozásával történő feloldásának köszönhetem. De még ennél is fontosabb az, hogy az öt kislányom is e tudománynak köszönhetően „panaszkodhat” egyedül a tél-végén tavasz elején jelentkező hűléses betegségére, azon felül mind egészségesek és a kórháznak maximum a sürgősségi ambulanciájára kényszerülünk bemenni, mikor azért, mert engem még az ilyen alkalmakkor előálló 39 fokos lázuk is „odáig” nyugtalanít, mikor azért, mert a terhelten skorpió- és ikrek karmás Turula lányom időnként megsérül és én fontosnak tartom azt, hogy ilyen helyzetben is át legyen világítva a „bajnak” minden fizikai vonatkozása, mivel: „Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van ugyanaz, mint ami lent van.” És, mert ennek az értelme a mi esetünkben az, hogy: Ami kint (A testben) van, az ugyanaz, mint, ami fent (A szellemi – képzeleti) világban van, és viszont…
Csíkszereda, 1998 – 2018.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO